M A G Y A R POLITIKA A
MOHÁCSI VÉSZ U T Á N IRTA
BÁRDOSSY LÁSZLÓ
db BUDAPEST, K IR Á L Y I
M A G Y A R
1943
E G Y E T E M I
N Y O M D A
ÉDESANYÁMNAK
ELŐSZÓ M inden, ami történik, következm ényeiben találja meg értelm ét és jelentőségét. A z apró történések elsikkadnak az idők távlatában. E gyform aságu k szürke hátteréből annál jobban em elkedik k i m indaz, am inek értelm ét és jelentőségét századok próbája igazolta. M entői távolabbról nézzük, mentői szélesebben kiterülő felületet fo g össze a szem, annál világosabban bontakozik ki a nem zeti élet döntő jelentőségű esem ényeinek összefügg ^ c. A kép elemeit nem a krónikás keze rakja össze tetsze tős rendbe, belső értékük és jelentőségük szerint sorakoznak vo n alakká, a vo n alak fo rm ákká s bennük ú gy tárul elénk a m últ, m int m agasból nézett táj. E z a d olgozat a mohácsi vésztől Fráter G y ö rg y h alá láig terjedő negyedszázad politikai történetéről akar szám ot adni, arról a huszonöt évrő l, am ely a m agyar történelem nek talán legtragikusabb és u n u lságokban leggazdagabb korszaka. N em egyedül M agyarország, egész Európa — az. egész akkor ismert v ilá g — életében ö rvén ylő válságok ideje. N y ilv á n ebben van a m agyarázata annak, hogy az újabbkori m agyar történetírás annyit fo g la lk o zo tt ezzel a korral. Jászay P á l m unkájától elkezd ve — am ely, sajnos, csak egészen rö v id szakaszt ölel fel — H o rv á th M ih ály, g ró f
M ik ó Im re, S zala y L ászló, K á ro ly i Á rp á d és mások tanul m án yain át, a nagyobb léld izetű összefoglaló m űvek m el lett, a mohácsi v.íszt kö vető idők eseményeiről és szereplő hőseiről kitűnő ismertetések egész sora áll rendelkezésünkre. D e ezek a tan ulm ányok inkább eg y-eg y részletre vetik a súlyt és kevés kivétellel — n yilván szándékosan — a külső tényezők hatását nem m indig k ö vetik nyom on. P edig a z európai események alakulása — m int a gyen geség idején m indig — ebben a korszakban különös erővel szólt bele a nem zet életébe. A V a lla d o lid tó l B agdadig v;igy T eb rizig , a T u n isztól G eldernig cik á zó villám o k hatása átvonaglott a m agyarság testén. R észtvettü n k Európa életében s mentői távolabbi össze függéseket fedez fel a szem, annál világosabbnak tűnik az események értelme. E z t szeretné szolgáltatni ez a d olgozat a huszonöt év p o litikáján ak összefüggő képében. Ú j adatokra, ilyenek érdekében fo ly ta to tt levéltári tanulm ányokra nem tám aszkodik a dolgozat. A b b ó l az anyagból épült, am it m ár feltárt a m agyar és a kü lföld i történettudom ány ku tató m unkája. író ja bőven m erített G é v a y A n tal pótolhatatlan értékű okm án ytárából és alkalm a v o lt betekinteni T ö rö k P ál egyelőre, sajnos, még nem pu b likált jeles aktagyüjtem ényébe Ferdinánd K onstantinápolyba kü ld ött követségeiről, amiért ezúton újból köszönetét mond.
B E V E Z E T ÉS K É T
V IL Á G
K Ö Z Ö T T
I.
M in t a k ia lv ó tűz, amiitor utolsót lobban, ú gy lángolt fe l még egyszer V . K á ro ly császár leikében a z egységes keresztény világbirodalom dantei^ álm a. A h ív 5, kötelességtudó és szorgalm as császár egész élete nem v o lt más, m int szívós küzdelem ennek a gondo latnak a m egvalósításáért. E leve kudarcra ítélt, rem ény telen erőfeszítés! Bryce* szerint a róm ai szent birodalom — am ely a keresztény közösségnek valam elyes állam jogi form át adott — III. Frigyessel (1440) végleg m egszűnt élő valóság lenni. A z ó ta határozottan a császár német m ivoltán van a hang súly, h o gy hamarosan ez is elhom ályosodjék s a császárság ból m ajd ne m aradjon más, m int a H absburgok családi uralm ának legfőbb dísze és méltósága. A császári hatalom jelentőségének m egváltozásában kifejezésre ju to tt az a z átalakulás, am ely egyidejűleg m agá ban a keresztény közösségben is végbement. A z egyetemes kereszténység keretei felold ódtak s egy-eg y erős, öntudatos fejedelm i hatalom m agja kö rü l m egindult az egym ásra fé l tékeny, egym ással versengő nemzeti állam ok kialakulása. V . K á ro ly mégis m egpróbálta a lehetetlent. T a lá n az a roppant hatalom , am it a sors és a szerencse a kezébe adott, ébresztette fe l benne — nem is a zt a v á g y a t, m int
m kább annak a kötclessígnck a z érzését, h o gy a keresztény népek életét egy nagyobb egységbe kell összefogni. E zért utazott, tárg ya lt, írt, verekedett fáradhatatlanul, am íg m aga is be nem látta, h o gy lehetetlent akart. A z a n yu gati keresztény világ, am elynek szcrtehull6 elemeiből irtózatos erőfeszítéssel eg y po litikai szervezetében és vallásában egységes keresztény világbirodalm at szeretett vo ln a teremteni, sohasem v o lt ziláltabb, szétesettebb, kaoti kusabb, m int éppen az ő korában. D e u gyan akkor ú g y látszott, m intha sohasem lett volna nagyobb szükség a n yu gati keresztény vilá g egységes szervezetére. U g y a n a z az Izlam , am ely a V I I . században, m int tetőtűz fu to tt végig A fr ik a északi peremén és átcsapva az ibériai félszigetre, o tt ka p ta szembe a kö zép k ori álom ba m erült keresztény világo t, most délkelet felől tám adt reá. A keresztény vilá g délkeleti tartóoszlopai egyenként om lo ttak össze. E g y -eg y ilyen zuhanásra egész E urópán át rem egett a félelem , de ahhoz nem v o lt elég erős, h o gy a veszedelem tud atát cselekvésre váltsa. A X V I . század első negyedének végén a m agyar bástya sem állo tt többé. Szabad v o lt a z út n yu gat felé s az Izlam o tt á llt szem től-szem be a zzal a m ásik világbirodalom m al, am ely valójában csak V . K á ro ly hitében, akaratában és elképzelésében élt. K é t világbirodalom v á g y a lendült egym ás felé — de m ár nem csapott össze. E g y ik sem vo lt elég erős, h o gy a m ásikkal am úgy istenigazában ölre menjen s összemérje az erejét. K é t fá rad t gondolat nézett egym ással farkasszem et, kerülgette egym ást. N éh a egym ás felé vágott, de e g yik sem merte, de nem is tudta vá lla ln i a döntés ko ckázatát. A z egyik oldalon K á ro ly birodalm a: fö ld rajzila g össze nem függő, különbözőkép ko rm án yzott, különéletű orszá
gok is tartom ányok roppant konglom erátum a. A h á n y náp, ann yiféle egym ással sokszor ellentétes érdek. E z v o lt a z a z alap, am elyen K á ro ly a burgundi h áz TÍláguralm át fel a k a r u építeni. D e a z alap m aga sem állt szilárdan. A század huszas éveitől k ezd ve a hitújítás m ozgalm a p o litikai síkon is súlyos b ajokat és nehézségeket o k o zo tt a császárnak a birodalom német részeiben. A protesuntizm us védelm ének jogcím én, de a k a to likus bajor herceg közrem űködésével a laku lt schm alkaldeni, helyesebben saalfeldi szövetség a birodalom határain belül fo rd u lt szembe a zzal a gondolattal, ami a császár előtt lebegett. D e a császári hegem ónia igazi ellensége Párizsban székelt. Ferenc — akiben az egyéni becsvágyon és hiúságon tűi m ár a francia nemzeti érzés bontogatta szá rn yá t — seho gyan sem akarta eltűrni, h o gy ne 6 legyen a legfőbb úr Európában. E zért a fo lyto n m egújuló h arcok M ilán ó és N á p o ly birtokáért, am it h a sikerült vo ln a elragadni a császártól, egész birodalm ának hatalm i állása rendült volna meg. M ég a p á p á k is a m aguk világi h atalm át féltették s hol ebben, hol abban a szövetségben á lltak össze a császár ellenségeivel. V alóságos csoda, h o gy mégis m ajdnem m indig K á ro ly m aradt felül. M elléje szegődött a csalóka szerencse s talán e z t á p lá lu azt a hitét, h o gy tervei végül mégis sikerülni fognak. P edig nem v o lt h ián y más bajokban sem. A birodalom kasszájában sohasem v o lt elég pénz. A nehezen toborzott hadseregeket nem a győzelem v á g y a , nem is a rendetlenül fizetett zsold, inkább a rablás lehetősége tartotta össze addig, am íg a legkisebb ü rü g y nem k in á lk o zo tt arra, hogy
dolgavégczetlen szétszéledjenek. A „Sacco di R om a“ -nál a nekivad u lt zsoldosok m egm utatták, m ire képesek a foszto gatásban és rablásban s még saját tisztjeiket is felkoncolják, ha útjukba próbálnak állni. Szellem iekben is o lyan vo lt a nyugati keresztény világ képe, m int a viharkorbácsolta tó. E zer színt játszott, pokoli m élységek v a k feketeségétől a h ullám ok taraján felcsillanó hófehérig. A m egbom lott hullám ok felett ú gy vilá gíto tt Erasmus hűvös bölcscsége, m int sápadt hold W alpu rgis éjjelén. N em v o lt még korszak, am elyben an n yi fékevesztett h atalom vágy és kapzsiság, kím életlen önzés, szemérmetlen árulás és hűtlens-ég k a varo d ott volna össze a m egújulás és m egtisztulás ujjongó v á g y á v a l. D e ez a v á g y a vélt v a g y igazi bűnök üldözésének v a k fanatizm usában m aga is el ment a kegyetlenségig. Ü j világ vo lt alakulóban. A régi rend m egrepedt falain, m egingott pillérein átzengett a jövő. Ú j gondolatok, új esz m ék szele, új vallás, új erkölcs borzongott át a keresztény emberiségen. V ih a ru k m élyre szántott. M egm ozgatta, életrerázta az addig vá rak és katedrálisok árnyékában, v ö lg y ek m élyén szinte öntudatlanul vegetáló néprétegeket. A fa lu k a t és városokat a biblia félreértett szavaitól kótyagos „ap osto lok" járták s nyom ukban hol itt, hol ott véres parasztlázadások és kézm űvesforradalm ak lángja csa p o tt fel, am it még véresebb kegyetlenséggel fo jto ttak el a fejedelm ek. U gyan ekko r kalandorok százai rajzo ttak k i azon a kapun, am elyet Colum bus és Am erigo Vespucci az addigi szűk vilá g zá rt falán vágott. A tengerentúli új világból kegyetlenségben megacé lo zva és arannyal m egrakodva tértek vissza a oonquistadorok; arannyal, am ely bő áradásában nem jólétet, de nyom o rúságot és rom lást hozott, annak bizonyságaként, h o gy nem
a rab lott kincsek, csak a m unka eredménye term ékenyít és gazdagít. H o g ya n lehetett volna remélni, h o gy va lak i akárm ilyen erős és alázatos hittel, akárm ilyen kem ény és elszánt aka rattal rendet teremthet ebben a születés lázában vergődő világban s létrehozhatja azt a z egységesen szervezett keresz tény közösséget, am elyet a közép k or elm erült, csendesebb századaiban sem sikerült senkinek valóra váltani. Fiatalkorában a császár, aki m ár akkor is óvatos és m eggondolt volt, gya k ran — szinte jelszóJtént — m ondo gatta: „nondum — még nem ". Életének céljára, az egyete mes világbirodalom gondolatára, az élet dörögte rá: „m ár nem !“ Ily en v o lt az a birodalom , am elyet sokféle belső és külső baján túl még az ozm án hatalom is fenyegetett. A kettő közü l kétségkívül ez v o lt a dinamikusabb. H arcra m indig kész hadserege, teli pénztára, egész állami és társadalm i szerkezete ú gy vitte előre, mint hajót a m otor. A X V . század végétől a X V I . század közepéig körülbelül három szorosára növekedett az a terület, am elyre az O zm á nok hatalm a kiterjedt. Eleinte rohamosan nőtt, m int a fergeteg, utóbb lassúbb lett, elnehezedett, végül egészen meg á llt ez a növekedés — : n y ilvá n elérte azt a végső határt, am it vérrel, erővel és energiával el tudott látni. M ár a mohácsi csata után — akárm ilyen nagy és v á ratlan vo lt szám ára ez a győzelem — megelégedett azzal, am it seregei elpu sztítottak és m agukkal vihettek. Pedig Szulejm ánnak tudnia kellett, hogy a csatatéren elvérzett m agyar hadseregen k ív ü l más erő nem v o lt sem az ország ban, sem a nyugati határokon túl. A szultán eg yik bizal masa (M u sztafa basa) később elm ondta a velencei követnek, h o gy ura nem akarta egész M agyarországot m eghódítani, c&ak a „k u lcso k at" akarta m egszerezni.'
H áro m é v m úlva, am ikor Szulejm án m egint felkere kedett, a hadjáratból ismét nem lett más, csak am olyan hadi séta. A török hullám ezúttal Bécs alá ért, de huszon két napi tessék-lássék ostrom után m egfordult és h azataka rodott, a nélkül, h o gy bárm ilyen külső erő erre kényszerí tette voln a. A birodalom elképesztően lassú és gyenge véde kezését a z m utatja legjobban, hogy Bécs felmentésére össze szedett segéiycsapatok csak akkor gyü lekeztek, am ikor a török haderő m ár útban v o lt hazafelé.* D e a szultán is csak á tvon u lt M agyarországon. A rövid ostrom m al m egvett B u d át Jánosnak adta. Szulejm án maga m agyarázza meg 1529. évi fethnam éjában, miért. M ert „a z országot a közte és a m uzulm án birodalom k ö zö tt lévő óriási távolság m iatt nem lehetett közvetlen ül birtokba venni és őrséggel ellátni".* 1532-ben a porszem nyi K ő szeg előtt a kad t el a szul tán serege. O ly a n o kok, am elyek ezzel a h adjárattal kétség k ív ü l nem á lltak közvetlen összefüggésben, ezúttal nemcsak hazatérésre, de arra in d íto tták Szulejm ánt, h o gy Ferdinánddai eg y ideig békében m aradjon. C s a k i j 4 i - b e n veszi végre birtokába — akkor is csak h itv á n y csellel — B u d át, h o gy a török terjeszkedés ezzel észak felé tulajdonképen meg is álljon. M inden, ami ezután kö vetk ezik , a birto kállo m án y kikerekítése és biztosítása csupán. A z ozm án hatalom túllépett delelőjén s a hódítások kora véget ért. A szultán birodalm ában kétségtelenül több vo lt a len dület, m int a n yu gati keresztény császárságban, de ham a rabb ki is fu llad t. N a g y o b b v o lt a katonai ereje, de állam i és társadalm i szervezettsége jóval kisebb. E z a szervezett ség azon az egyszerű elven épült, h o gy a M oham ed vallásá h oz u r t o z ó k valam ennyien egyenlők és a próféta vallását bárki: idegenek s v o lt ellenségek is a k a d á ly u la n u l felveh e tik ; továb bá azon, h o gy születéssel szerezhető v a g y átörö-
kíthetS előjogok nincsenek. M inden h ivatali állás, rang és méltóság s a fö ld a m eghódított területen, hadi erények egyéni jutalm a, a fölséges padisah tetszése és kegyelm e sze rint. E z a z elv felcsigázott s a végsőkig fo k o zo tt m inden emberi válla lk o zó ked vet, bátorságot és erőt. M inden nem zedéknek újból kellett érdem eket szerezni, de a jutalm ul kapott birto ko kon m ár nem v o lt érdemes előrelátással és kím élettel ú gy gazdálkod ni, h o gy a jövőben is hasznot hajtson. E z a rendszer tökéletesen szolgálta a hódítást és ter jeszkedést, de éppen o lya n végzetesen és kikerülhetetlenül kim erítette a közösség életerejét. U g y a n a z a fo lya m at ját szódott itt le, mintha valam ely organizm usban csak a növe kedésre rendelt sejteknek jut szerep, szám ban és erőben azo k nak a rovására, am elyek a többi életfunkciót szolgálják. V égü l — és ez szám unkra a legfontosabb — a z ozm án birodalom m indvégig tudatosan ázsiai hatalom m aradt. A török, ha nem is vetette meg, de nem becsülte sokra, am it E urópában szerezni lehetett. A m eghódított európai terüle teket nem tudta, de nem is a k a r u m agáévá hasonítani, csak birtokba vette és kihasználta őket. S m inthogy európai fö l dön sehol sem ve rt igazán gyökeret, büntetlenül nem is távolo d h atott el túlmesszire erejének tulajdonképeni fo rrá sától. A n yu gat felé irán yu ló török hódítás korlátainak itt a m ásik o ka. H a valam ely hadjárat túlmesszire vezetett a török erők bázisától, a felvo n u ló sereg kim erült, sokszor részben m eg is semmisült, m ire a z ellenség közelébe került. A szultánok szeme előtt elsősorban m indig a z ázsiai és afrikai m oham edán népek m eghódítása lebegett; az európai foglalásoknak, h ódításoknak nem v o lt csak m ellérendelt jelentőségük. A török az európai keresztényt lebecsülte, szinte a zt m ondhatni: m egvetette. G yű lölete a siita eretnek ellen irán yu lt, ezt tekintette igazi ellenségnek. A vallásos
fanatizm us — az ozm án hatalom egyik legerősebb hajtó ereje — játszott ebben szerepet. E z okozta, hogy a velencei kö vetek jelentése szerint a török katona szívesebben ment a perzsák ellen háborúba, m int keresztény népek ellen. A X V I . század m ásodik felében Perzsia különben is m ind több gondot o k o zo tt az ozm án uralom nak. Kétségtelen, hogy a szultánok birodalm a még II. S zu lejm án idején is, egész arccal elsősorban K elet és D él felé fo rd u lt, éppen úgy, ahogyan V . K á ro ly császári uralm át m inden életérdeke a N y u g a th o z kötötte. A két birodalom érdekkörei súrolták, időnként egyeg y szakaszon m etszették is egym ást, de ellentétük koránt sem vo lt életre-halálra szóló. Sokszor nem is valóságos érdekellentét állíto tta őket egym ással szembe, hanem poli tikai intrika és mesterkedés — „ a diplom áciának ebben a klasszikus ko rában ", ah ogyan K á ro ly i Á rp ád a X V I . szá zad ot nevezi.* R an ke szerint a keresztény szolidaritás akkor szGnt m eg, am ikor a francia k irá ly nyíltan szövetségi szerződést k ö tö tt a török szultánnal 1536-ban. A kapcsolatok a legkeresztényebb k irá ly és a porta k ö zö tt azonban jó v al messzebbre nyú ln ak vissza. Ferenc m ár a reá nézve o lya n szerencsétlenül végződ ött p áviai üt k ö zet ( i j 2 j . február 24.) előtt egy bizonyos Frangepán K r is tó f által o lya n üzenetet kü ld ö tt a szultánnak, am ely ben segítségét kérte a császár ellen. A m ik o r aztán P áv ia után a francia k irá ly fo g olyk én t M adridba került, a fiá t régenskén t helyettesítő an yakirályn ő , Louise de Savóié form á lis követséget ind ított K onstantinápolyba. E zt a követséget u gyan Boszniában rablók lem észárolták, de a k ö vet irom á n yai mégis eljutottak a portára, Ferenc is m egtudta, h o gy an yján ak követségét m ilyen sors érte s m ost m ár még a fogságból ő m aga kü ld ött Fran gepán Jánossal levelet a szultánhoz, amelyben Szolokzade
török történetíró szerint egyenesen az v o lt a kérés, hogy a padisah M agyarország k irá ly á t leckéztesse meg, ami m ódot adna arra, hogy Ferenc ellenálljon a „span yo l k irá ly n a k " s az elszenvedett sérelmet megbosszulja. Erre a levélre Szulejmán válaszolt is. „P a rip án k fel van nyergelve — írta — , kardunk oldalunkon v a n éjjel-nappal“ ,* am ivel a török his torikus szerint a zt akarta m ondani, h o gy kész haddal menni a gonosz szándékot forraló m agyar k irá ly ellen. V alóban : a török haderő tám adásra, hódításra m indig készen állott. S m ert íg y vo lt, fo glalk oztatn i is kellett. C sak a siker éltette és táplálta s veszedelmessé válh ato tt, ha nem kap újabb és újabb feladatokat. A k iv o n t kard h o z és a töltött fegyverh ez kör.nyebb ellenséget és a civódásra okot találni, m int m egford ítva. E zért ha elérhető távolságban valahol kilátás n y ílt arra, h o gy könnyűszerrel hódítani va g y zsákm ányolni lehet, ott a török hamarosan megjelent, hacsak éppen akkor máshol nem vo lt elfo glalva. S vájjon hol n y ílik sikerre könnyebb lehetőség, m int o tt, ahol a szom szédok háborúskodnak. N y ilv á n v a ló , hogy a francia k irá ly ismételt segítséget kérő leveleinek döntő hatása lehetett a portán. M ikor aztán Ferenc 1526 januárjában szabadult a m ad ridi fogságból, sietett B ayonnc-ból nyugtatni a szultán leve lének vételét s m egköszönni a kilátásba helyezett segítséget.' A kapcsolat a francia k irá ly és a porta k ö zö tt tehát kétségtelen s kétségtelen az is, h o gy Ferencnek része vo lt az 1526. évi török hadjárat m egindításában, am ely M ohács hoz vezetett. Íg y d űlt le a m agyar bástya és íg y került az ozm án hatalom m ost m ár közvetlen érintkezésbe V . K á ro ly biro dalm ával. O tt á llt a birodalom kapui előtt. A veszedelem nagyságát persze legjobban a keleti részek érezték, ahol a császár öccse, Ferdinánd vo lt az úr, aki ettől kezd ve — de
csak cn 61 a z időtől k ezd v e — most m ár m agáénak vallotta a m agyar üggyel együ tt a török elleni védekezés gondját. M ég akkor is, ha a H absburgok nem szám ítottak volna m ár régóta arra, hogy M agyarországra is kiterjesszék ural m u kat s ezzel is gyarap ítsák a család birtokállom ányát, most, h o gy a török B udánál járt, a politikai és katonai előrelátás egyenesen m egkíván ta a m agyar területek m eg szerzését a fenyegetett örökös tartom án yok védelmére. Bécsben nem tudták, de nem is tudhatták, h o gy ez a fenyegetés korántsem tragikus már. N em gondolhatták, h o gy ha a szultán seregeivel három szor el is látogat még a D u n a völgyébe, a török oroszlán karm ai m ár nem elég erősek és élesek ahhoz, hogy Európa testéről újabb tarto m án yokat tudjon leszakítani. A k k o r még minden török m egm ozdulás félelmes és riasztó árn yékokat vetett. a. A tám adás lett vo ln a a legjobb védekezés. A későbbi sikertelen török h adjáratok hamarosan m egm utatták, hogy csak egy féligm eddig ko m o ly katonai fellépésnek m ilyen eredménye lett volna. D e a m indig mással elfo glalt császár s a z önm agával m eghasonlott keresztény v ilá g nem hogy a kapu i előtt vesz teglő ellenséggel nem mert leszám olni, de a m aguktól össze om ló török tám adások idején még szám bavehető védeke zésre sem v o lt képes. Önzésében nem törődött azzal, h ogy az érte elvérzett m agyarság teste ottm arad t a két ellenséges tábor kö zö tt a „senki földjén'*. Szinte érthetetlen, h o gy még a határszéli osztrák váro sok megerősítését is m ilyen könnyelm űen elhan yagolták. A velencei k ö vetek többször jelentették, h o gy még Bécs sem v o lt ú gy m egerősítve, ahogyan szükséges lett vo ln a és aho g y a n a zt könnyen keresztül lehetett voln a vinni. E g y ik
követ ezzel kapcsolatban az osztrák igazgatás „m olta negiigenza“ -já ró l beszél.'® E z t a feltűnő hanyagságot nem egy historikus azzal m agyarázza, h o gy a H absburgok diplom áciája tulajdon képen tisztában v o lt a török katonai erő fogyatékosságai val, s azzal, hogy ez az erő úgysem jelenthet a birodalom ra kom oly veszélyt. C sak a z ördögöt festették a falra, h o gy p énzt és katonai segítséget csikarjanak ki a birodalm i ren dektől, am it aztán m ásfelé h asználtak fel.“ H a nincsen is teljesen k izá rva , hogy íg y vo lt, nehéz ennek a felfogásnak hitelt adni, különösen ami közvetlenül a m ohácsi vészt kö vető időszakra vo n atko zik. K á ro ly i Á rp ád írja az 1542. évi n agy német hadi vállalatról szóló érdekes tanulm ányában, h ogy „a z 1518. évi németbirodalm i gyűlés ó ta — am elyen először h o ztak h atározatot a török veszély ügyében — alig m últ el e g y év, h o gy a török elleni védelem kérdése, M agyarország megsegélyezése a német császár s a birodalm i rendek elméjét ne fo glalk oztatta, alku dozásaik, v itá ik tárg yá t ne képezte volna. B elátták, hogy az a K eleten újabb erővel tám adó ozm án hatalom , am ely M agyarország állam i léteiét a megsemmisítéssel először csak fenyegette s rövid idő alatt tényleg is megsemmisíté, a d ol gok új rendjében nem sokkal kisebb tényező, m int az a vallás-társadalm i forradalom , am elyet a z egyszerű barát tem plom ajtóra szögezett thesisei inauguráltak.“ „E zé rt fo g lalko ztatá a birodalm i rendeket több m int egy tucat biro dalm i gyűlésen a török-kérdés . . D e a rendek nemcsak tan ácskoztak és h a tá ro z u k , ha nem — ha nehezen és késedelmesen is — 1542-ben végül tényleg összehozták a zt a közel negyvenezer fő n y i sereget, am ely július 8-án indult el Bécs alól s am elyhez Pest alatt m ég ugyancsak tekintélyes m agyar erők csatlakoztak. A z aztán más lapra tartozik, h o gy ez az akkori viszo n y o k k ö zö tt valóban jelentékeny hadsereg m ár tíz (!) nap
pal azután, hogy Pest alatt tábort vert, eg y pár üres csete paté után, minden szám bavehető ok nélkül szégyenteljesen szétszéledt. H a ebben része is van annak, h ogy a rendek netn, v a g y csak késedelmesen és töredékében küldték a zsoldra szükséges pénzt, a csúfos és h itv á n y kudarc mégis elsősorban a katonai vezetés és fegyelem o lya n csődje, amire talán nincs is példa a történelemben. A h azaözön lő zsoldoshad persze a szerencsétlen orszá got rabolta és fosztogatta, ahogyan az ilyen kor m indig tör tént. V alósággal rendszerré vá lt, hogy az országban pusztít a török s p u sztít az időnként idekerülő szedett-vedett zsol dos sereg, de egym ásban nem tesznek kárt. Jól m ondta Jurisics Ibrahim nagyvezérn ek: „ A M in denható, ú gy látszik, M agyarországból tem etőt akar csi n á ln i."” H a igaz volna, hogy a birodalom csakugyan terv szerűen és tudatosan nem szánt vért és pénzt a török elleni küzdelem re, ez csak azt jelentené, hogy Ferdinánd minden á ld o zat és k o ck á za t vállalása nélkül igényelte M agyarorszá got, v a g y területéből annyit, am ennyit éppen m egszerez hetett, ha másért nem, hát azért, hogy védőöv legyen az osztrák örökös tartom ányok előtt. V alóba*! csatatér és temető lettünk. A tvonu lási terület és védőöv, am elyen sem az ozm án, sem* a nyugati keresz tény erők nem tudtak — a nyu gatiak saját erőik latbavetésével kom olyan nem is akartak — lábat vetni. A m agyarság tragédiája tulajdonképen nem is a z volt, h o gy a törö k elleni százados védekezésben felőrlődött m in den ereje, hanem az, hogy éppen akkor roskadt össze, ami kor m ár a z Izlam lendülete is m egtorpant. K é t világhatalom közé kerültünk. M in d egyik a maga életével, a m aga d olgaival és bajaival v o lt elfo glalva. E g y mással csak annyit törődtek, amennyire kölcsönös érdekeik nek m egfelelően kellett. A közbül esett szerencsétlen orIti
szagra pedig csak annyi gondjuk volt, am ennyi hasznot remélhettek, v a g y szerezhettek belőle. E z az élet rideg kegyetlensége, amit minden népnek a m aga bőrén és véren kell megtanulnia. D e a sors velünk különösen kegyetlen volt. H a az el vérzett m agyarság akár az egyik, akár a m ásik hatalom birtokállom ányába kerül, ennek a védelm e alatt úgy, aho gyan összeszedhette voLna m agát és éppen úgy m egvárhatta volna az idők fordulását, m int a balkáni népek. „ K i ta gad ná" — veti fel a kérdést a kitűnő K á ro ly i Á rp ád egyik, e korszakról szóló tanulm ányában — „h o g y az a harc, am elyet a szét nem tördelt M agyarország fo ly ta t, szeren csésebb, eredményesebb s rövidebb lett volna, m int az, ame lyet a széttépett nemzet v ív o tt, akár a z ozm án terjeszke dést, akár a felülről jött nyom ást vesszük tek in tetb e?"" D e így két egym ást súroló m alom kő őrölte, tépte, szaggatta a m agyarságot százhatvan éven át. M isztikus csoda, hogy ebből a gyötrelem ből újból rá talált arra az útra, am ely a nemzeti és állam i élet teljes ségéhez elvezet. A X V I . század a többi európai nemzet szám ára is a m egpróbáltatások kora. T ő lü n k keletre és délre az idegen uralom alatt kábu lt öntudatlanságban szunnyadnak a népek, de a nehéz évek szinte nyom talanul mennek el felettük. A z egyesek o tt is m egszenvedik a század viharait: jószágukat elhajtják, feld ú lják otthonukat; sokan rabszíjra v o n v a vesz nek el s ö véik többet hírüket sem h allják, de a népi egység töretlen m arad. T ő lü n k nyu gatra az erők viaskodásában új egységek csiszolódnak: a nemzeti állam ok. Erős fejedelm ek kem ény keze m egtépázza a rendi különállást és a rendi jogokat, s a lólvédett közös érdekek mind szorosabban kapcsolják össze azokat, a k ik nemrég még szemben álltak, v a g y nem sokat törődtek egymással.
A nemzeti állam ok kialakulásának útja a z abszolút m onarchiákon ve zet át. E z az az instrumentum, am ely a közös érdekek védelm ét, közös célo k m egvalósítását legjob ban szolgálja, s am ely a z egységesen érvényesülő állam i hatalom pórázán a nemzeti öntudat útjára vezeti a népi egységeket. F ranciaországban ez a fo lya m a t I. Ferenccel kezdődik el, h o gy I V . H enriken át, a lig eg y század m úlva, R id ielieu vel teljes pom pájával felragyogjon a francia nem zeti dicső ség napja. A ngliában a T u d o ro k célzatos uralkodása n yitja meg az utat az egység, az erő s a m ajdani világhatalm i n a g y ság felé. Spanyolországban V . K á ro ly császár az állam hatalom tökéletesen m űködő gépezetét h agyja örökül fián ak, II. F ü löpnek és ha a császárság m esszeágazó érdekeinek szolgála tában ki is merül a spanyol nép ereje, öntudatos nemzeti egysége minden idők vih arálló értéke m arad. C sak N ém etországban és Itáliában vesz más irán yt a fejlődés útja. A H absburgok uralma m indkét országba átn yúlt, helye sebben m indkettőre ránehezedett. Ennek a családi s m int ilyen tulajdomképen anacionális hatalom nak gyökere és súlypon tja N ém etországon is, Itálián is k ív ü l esett, ezért a két ország autochton erőit nem tudta sem itt, sem ott m a g i körül egyesíteni. N ém etországban a X V I . század közepéig m ár végle gesen k ialaku lt vallási különbség még fo k o zta a katolikus H absbu rg-ház és a nagyrészben protestáns német rendek ellentétét. H a nincsen ez az akadály, itt talán meg lett volna a lehetőség arra, hogy a H absburgok kö rü l épüljön fe l a német nemzeti egység. A m ühlbergi csatában (15 4 7. ápri lis 24.) a császár katonai ereje u gyan jó időre úrrá lett a schm aíkaldeniek felett, de ezt a katonai g yő zeliaet nem
A MEGBÉNULT KÖZPONTI HATALOM
tudta kihasználni arra, h o gy a z egységes német nemzeti Állam alapjait megvesse. Itáliában erre a császár szám ára nem is n y ílt soha lehe tőség. Itt a császárság — am ely egyébként az olasz félszige ten hatalm át nem k ö zvetlen ü l gyako ro lta — a pápasággal együ tt egyenesen a katalizáto r szerepét játszotta: fo k o zta a részek ellentétét s valósággal szétbontotta a nemzeti erőket. D e a német és olasz szellemi élet annál frissebb erővel indult meg s itt is m egkezdte annak a lelki egységnek a kialakítását, am ely századok m ú lva politikai valósággá lett. Itt előbb született meg a nemzeti szellem s csak jóval később k ap ta fiz ik a i habitusát. M agyarországon a kö zp o n ti hatalom m ár a mohácsi vész előtt megbénult. M iko r aztán szétszakadt az ország, jó ideig árn yéka sem m aradt semmiféle olyan hatalom nak, am ely erejét és akaratát tartósan érvényesíteni tudta volna. A csillag u la n éjszakában m indenki a m aga útján botor kált, s v o lt idő, am ikor a z egyéni érdek és önzés v o lt az egyedüli iránytű. A m egbom lott világban m indenki a m aga hasznát, a maga pillanatnyi előn yét kergette. Semmi sem látszott állandónak. H a tá ro k v á lto zta k úgyszólván naprólnnapra. V a g y o n o k om lottak össze, cseréltek gazdát, fiogy holnap újra más kezébe jussanak. M ég a rendi öntudat is elhom ályosodott. Itt is elm osód u k a határok. A szerencse hol ezt emelte magasba, hol a zt b u k ta tu m élyre. A h atal masok egym ással versengtek s a z egyszőrűek k ö zö tt ellen ségeket terem tett a kapzsiság, h atalom vág y és féltéken y ség. M egn yílt alattu k a fö ld és ők csak a zt nézték, ki lesz fl k irá ly. A régi állam iságnak m ár csak emléke élt. E g y boldog, erős, h a u lm as M ag yarország: M átyás országának emléke, am ely a pusztulás és elesettscg sötéts^ébe ú gy vilá g íto tt bele, m int m ennyei fén y. E z a z em lék, ú gy látszik, erősebb vo lt
mindennél. A kor írói minduntalan ezt em legetik, ezen me rengenek el. A z em lék ho vato vább vá g g y á erősödött: hogyan lehetne visszajutni az elveszett Édenbe? A nyugtalan kapkodás, am ivel hol ezt, hol a zt prób álták, ennek az égő vá g yn ak a jele. H o g y a z ország hatalmasai egyszer ennek, másszor annak a pártjára álltak, aztán újra hitet cs hűséget cserél tek, — sokszor nem is azért történt, h o gy így szerezzenek va g yo n t, rangot és méltóságot. A kiábrándulás vitte őket az egyik táborból a m ásikba s az ismét életre kelő rem ény kedés hozta őket vissza. A z életerő jele, h o gy a csalódás — amire m induntalan volt ok — nem verte le s nem tette fásulttá őket. H o g y m indig újrakezdték, új hittel, vá lto zó zá szlók alatt. P edig hamarosan kiderült, hogy hiába a H absburgk irá ly hatalm a és hiába a barátkozás a törökkel. E g y ik sem tudott a m agyarság sorsán segíteni. A z elmékben lassan fel derengett a tudat, hogy az ország saját erőit kellene gyara pítani, s hogy ennek az útja a rend és az összefogás. íg y ébredt az összetartozás érzése, am ely hidat ver a rendi tagozódás fölé. A z em berek egym ásnál keresnek tám ogatást, ha e g y szer saját kárukon rájönnek, h o gy se égen, se földön nin csen más segítség. D e még ennél is jobban egym áshoz h aj lítja őket a vezetésre termett egyéniség erős akarata és kem ény keze: az, aki a közösség életét nem akarja tovább rábízni a sorsra, nem v á rja a jószerencsét, de m aga keres az útvesztőben irán yt és ösvényt. Benne n yilatk o zik meg az, amit a nem zet politikai géniuszának nevezünk. 3A mohácsi csatavesztést követő szomorú korszakban a m agyarságnak is tám adtak ilyen vezetői, akik m egértették.
hügy a rendi tagozódáson túl van m agasabb egység, m ind azoknak a közössége, a kik a K á rp á to k völgyében százado kon á t együ tt laktak, s aJiiket vérségi és szellemi kapcsola tok kötnek egym áshoz és ehhez a földhöz. Ebben a közösségben — rövid kábultság, néhány cv tántorgása és kavarodása után — az életerők újból meg indultak működésbe kezdtek, s ismét m ozgásba h ozták azt a gépezetet, am elynek állam a neve; azon a területen, am elyen éppen lehetett és úgy, ahogyan a m agyarság a maga erejéből tudta. E zt a z állam ot ugyan „E rd élyi Fcjcdclcm ség“ -nck h í v ták, de benne korántsem jött létre valam i új alakulat. N em más ez, m int a régi m agyar királyság csonkja, am ely vissza szorult keletre, ahová nem ért át a H absburgok keze s ahol a töröknek nem v o lt érdemes s talán kényelmesebb is vo lt az engedelmességre szorított m agyar állam i gépezetet működésben hagyni. A K árpátm edence keleti felére szorult m agyar állam területe sohasem fedte a szűkebb értelemben ve tt E rdély geográfiai fogalm át. H atalm a m indig jóval messzebb terjedt, s rövidebb időre sem lett volna életképes a gazdag T isza vid é k nélkül, am ellyel a K irályh ágón túli részek gazdaságilag szorosan összefüggnek. E rdély csak a nevét adta a Fejedelemségnek, de a fejedelm ek cím ük sze rint és a valóságban is a m agyarországi részek („ . . . partiumque regni H u n g á riá é . . . “ ) urai is voltak. Kétségtelen, hogy a „fejedelem ség“ -ben nem egy tarto m án y ka p o tt állam i önállósággal „rangem elést", m ert a M ag y ar K irá lysá g keretében sohasem v o lt valam iféle külön igazgatás alatt álló „erd élyi tartom ány". D e a fejedelemség nem is valam i regionális autonom szervezkedés, v a g y kü lönválás eredménye. H a sikerült voln a M ay lád István 1540. évi lázadása, am ely a m agyar koronától el akarta szakítani E rdélyt, h o gy török v a g y H absburg fönnhatóság alatt vajdaságot ala-
kltson belőle, akkor később, — am ikor a z ország középső részei török hódoltság alá kerültek, — a m agyar állam csakugyan hontalanná v á lt volna s a három felé szakadt or szágban m egszűnt voln a a m agyar állam iság folytonossága. D e nem így történt. Buda elfoglalása után a m agyar ság politikai súlypontja áthelyeződ ött Keletre. A z erdélyiek az első időkben inkább tűrték, h ogy a B u d áról m egszaladt urak h ogyan költözn ek be és hogyan rendezkednek be náluk. A z állam szerkezet működtetésében nekik eleinte nem is igen jutott szerep. A z , aki a m agyar állam iság hatalm át és ennek sajátos ságait a keleti részekbe átm entette s a z állam i organizá ciót a z adott viszo n yo kh oz idom ította: a dalm ata Fráter G y ö rg y volt. A m egfogyatkozott ország első uralkod ója Izabella: a m agyar k irá ly özvegye. Fia, János Zsigm ond, még v i selte a „v á la szto tt m agyar k ir á ly " cím et, am it két utc^ a is megszerzett. A későbbi fejedelm eket adó családok gyöííere is E rdé lyen k ív ü l fa kad t. A B áth o ryak a T iszavid ék en : Som lyón és Ecseden nőttek naggyá. B ocskay Biharba v a ló , Bethlen G ábor családja temes- v a g y békésm egyei, a R á k ó czia k fe l vidékiek. H a S zékely M ózestől, Barcsay Á ko stó l és K em én y Jánostól eltekintünk, a k ik valójában nem u ralkodtak, csak ideig-óráig viselték a fejedelem cím et, tulajdonképen egye dül a z utolsó fejedelem : A p a fi M ih á ly v o lt szárm azása szerint is erdélyi. „A tszá rm a zo tta k " a zo k b , a kik a z első időkben a m á sodik vonalból intézték az állam ügyeit. Békés G áspár János Zsigm ond alatt, Forgách Ferenc, B e rze v iczy M árton, K o v a csó cz y Farkas B áth o ry István idején. Sőt még a szel lemi élet nagyjai is: B aran yai Decsi János, G y u la ff y Lescár a D un án túlról kö ltö ztek át.
A m agyar élet töretlen fo lytatása ez, a régi, a z egész ország erejével. C sak a színtér válto zott, de ez is nem a tö rök akaratából, — m int néhányan gon dolják — mert a török inkább csak tűrte, m int k ívá n ta ezt a m agyar erdélyi fejedelmséget. Szűkebb keretek k ö zö tt, a v á lto zo tt viszo n yo kh oz al kalm azko d va, M agyarország élte itt továb b a m aga hat százéves önálló életét. M inden más értelmezés téves és felesleges, hiszen lépésről-lépésre követni lehet a zt a történelm i folyam atot, am elynek rendjén a M ag y ar Á llam iság fokozatosan keletre szorult vissza és elkülönült a török hódoltsági, valam int azo k tó l a nyugati m agyar területektől, am elyek u gyan a M agyar K irá lysá g büszke cím^t h ord ozták vézn a testükön, de valójában hamarosan a H absburg-uralom tartom ányai nak rangjára süllyedtek le.” Ezeken a részeken megbénult a m agyar állam iság, ü gyeiket nem autonóm m agyar szer vek, de az ország határain k ív ü l székelő idegen hatóságok és h iv a u lo k intézték legtöbbször a m agyar szárm azásúak minden közrem űködése nélkül. H a eltekintünk attól a merőben form ális szem ponttól, h o gy a m agyar k irá ly cím ét k i viselte, és a zt nézzük, hol élt a m agyarság a saját m aga által fenntartott és igazgatott keretekben, akkor nem lehet kétségünk abban h o gy M átyás királysága az erdélyi fejedelemségben fo lyta tó d o tt, s a feje delemség vo lt a m agyar állam iság természetes jogutóda. Ezen a történeti és politikai tényen nem v á lto z ta t az, h ogy később, a török hódoltság megszűnése után ismét a nyugati részek veszik á t a vezetőszerepet a nem zet életében. M ás állam ok története is ad arra példát, hogy az állam i szuverénitás időnként hol ebben, hol abban a területileg is körül határolt nemzettestben h elyező dik el, ami ismét szétáradhat az egész szervezetben s a bénult tagokba visszatér a z é le t
M agyarországgal is ez történt. N em E rdély „sza k a d t le" az anyaországról, de a bérces kis haza vo lt az, ami a z anyaországból megmaradt.'® Jól m ondja R a va sz L ászló gyön yörű tanulm ányában, h o gy E rdély „a m agyar történelmi folytonosság utolsó és egyetlen fe lle g v á ra " ." V alóban ez volt. M ásfél századon át itt talált minden m agyar erő menedéket. S ebben „a magas hegyekkel k ö rü l zá rt kis vilá g “ -ban alaku lt át a középkori rendi állam szer kezet m odern értelemben v e tt állam m á. Itt találja meg a m agyarság nem zeti élete a m aga sajátos form áját s benne a nem zet önm agát. A keletre szorult m agyarság hányszor próbálja meg, h ogy helyreállítsa a szétszakadt ország régi egységét! M in den ilyen keletről kiind u ló kísérletet ez a v á g y éltet: a nem ze t természetes kiegészülésének ösztönös vá g ya . M íg, ha nyu gatról próbálják ugyanezt, csak a H absburgok b irto k állom ányának gyarapítását szolgálják vele. Perdöntő bizo n yíték erre az, hogy am ikor a török foglalás alá került te rületek felszabadítása végre sikerült s újra kezet foghatott volna a keleti és n yugati m agyar, a H absburg k irá ly a k e leti részeket nem kapcsolta vissza egészben az ország tör zséhez, hanem a K irá lyh á g ó n túli területet m egtartotta egy m ondvacsinált, m esterkélt különállásban: „erd élyi nagyfejedclem ség"-nek csúfolt, m agában tehetetlen és életképte len H absburg-tartom ányként. D e egyelőre még nem tartunk itt. A mi korunk a X V I . század. A z égen még a sápadt félhold v ilá g ít s a m agyar ságnak a z élet partjára abból a szakadékból kell vissza kapaszkodnia, ahová M ohács után zuhant. A küszködés a szakadék om ladékos, meredek oldalán a nemzeti lét felé: a m agyarság életerejének szörnyű próbája. N é p ek életrevalósága nem a jólétben, de a balsorsban és a veszedelem ben m u tatkozik meg. A bban : m ilyen utakat
és m ódokat talál, m ilyen eszközöket keres m agának egy nép, h o gy eljusson a nemzeti és állami élet teljességéhez, s ha egyszer ide eljutott, hogyan m aradjon meg benne. A z utakat, m ódokat, eszközöket azonban egy nép sem választ hatja meg tetszése v a g y v á g ya i szerint szabadon. A népek szám ára a történelmi fejlődés teremt h elyze teket. M inden népnek, a n agyokn ak éppen úgy, m int a kicsinyeknek, egyform án szám ot kell vetniök azzal, hogy a fejlődés hol, m ilyen erőket dob fel, m ilyen lehetőségeket n yit, m ilyen a k ad á ly o k at állít. M ég a legnagyobb és leg erősebb népek sem szabhatnak életüknek egyedül irányt, m ár csak azért sem, m ert a fejlődés bennük is végbem egy; az ő belső erőiket is folytonosan alakítja anélkül, hogy ebben céltudatos emberi akaratn ak döntő része lehetne. M inden, ami valam ely néppel és körülötte történik, szám talan pontról induló erők szövedéke. O ly a n erőké, am elyek a nép életterén belül és olyanoké, am elyek ezen kívü l fakad n ak. M ég jó, ha a nem zet az életét determ ináló belső és külső erők vá lto zó tömegéből csak néhányat is tar tósan korm ányozni képes. D e ezzel is alig m ódosíthat azon a helyzeten, — legalább is lényegesen nem — am ely a többi erő működésének állandó eredménye. E z a zt jelenti, hogy minden nép ahhoz a helyzethez van kö tve, am elybe történelmi fejlődése állítja. E z a h ely zet persze vá lto zó . Á tala k u l aszerint, ahogyan a belső erők és a külső körülm ények viszo n ya módosul. D e am íg eg y egy konstelláció tart, a nem zet Münchhausen m ódjára éppen ú gy nem emelheti ki önm agát belőle, m int ahogyan nem ugorhatunk ki a bőrünkből. És ha a konstelláció m eg v á lto zik , a nem zet ismét ennek az adottságaihoz lesz kötve, m ert életét sohasem állíth atja szabadon m egválasztott kö rülm ények és tén yezők közé. E z t még a népvándorlás k o rá ban sem tehette, m ennyire kevésbbé teheti, am ióta e lvá laszth a u tlan kapcsolatba lépett azzal a földdel, amelyen él,
s am ely helyzetét bizonyos vonatkozásban örökre m eghatá rozza. A v á lto z ó k m ellett itt van nak sorsa alakulásának állandó elemei. D e az, h o gy a nem zet kö tve v a n m indenkori helyzeté hez, korántsem jelent valam iféle rabságot. A nem zet m in den konstelláció u rává lehet, ha helyzetének elemeit, m indenekelőtt is a m aga erejének viszo n yá t a körn yező erőkhöz s a h elyzet változásán ak irá n yá t és m értékét fe l ismeri, s ehhez ú gy alkalm azkod ik, ahogyan az legsajáto sabb érdekeinek a legjobban m egfelel. A népek is éppen ú gy, m int az egyének, a z életük adottságaiban k ín á lk o zó lehetőségekből terem tik m eg a m aguk üdvét, v a g y g ya lázatá t, gyarapod ását v a g y pusztu lását. H elyesen élni nem más, m int h elyzetü nk és erőink törvényei szerint élni. E z ismét nem jelent olcsó m egalku vást a m indenkori viszo n y o k k al. A nem zetnek van nak o ly a n életérdekei, am elyekért vállaln ia k ell a legnagyobb áld ozatot még akkor is, ha ez súlyos k o ck á za tta l jár. H a nem vá lla lja ezt az áld ozatot, ha fen yegetett életérdekei védelm ében nem veti be minden erejét, a k k o r küzdelem nélkül csapódnak össze fö lötte a hullám ok, s győ zn ek azok a tényezők, am elyek életének ú tját keresztezik. Ilyen k o r tétlenül m aradni éppen o lyan bűn, m int ha a nem zet o k nélkül, erejével arányban nem álló vá llalkozáso kk al h ívja k i önm aga ellen a sorsot. M inden nép bölcseségének és életrevalóságának az a próbája, hogyan találja és u r t ja meg egyensúlyát, biztonsá gát, gyarapodásának lehetőségét a nem zetek m ozaikjában. Éppen, m ert ennek a célnak érdekében nem teremthet új konstellációkat, annál tisztábban kell látnia a zt a h elyze tet, am elybe sorsa á llíto tta s le kell mérnie ennek a helyzet nek minden elemét. K ülönböztetnie kell elérhető és elérhe tetlen célok, valóságos és kép zelt veszélyek között.
F olyton os küzdelem ez n yíltan jelentkező és rejtett erőkkel. Ebben a küzdelem ben a helyes utat felismerni, arra idejében rálépni, a kín á lk o zó m óddal élni, a m egfelelő eszközöket felhasználni: ez a politika. A töm egek szám ára m indig ösztönös valam i. T artalm at, fo rm át az ád neki, akiben a célok tudatossá váln ak, aki értelm ével le tudja mérni, mit lehet és m it kell tenni, s aki a maga felelősségére cselek szik is. M ert cselekedni csak egyének tudnak. V iszo n t az ő cselekedetük mitsem ér, ha elhatározásuk erejét nem sok szo ro zza m eg a töm egek együttérzése, s ha a töm eghez tar to zó k m aguk is nem vá lla ln a k részt a cselekvésben. E nélkül a közösség életében, vagyis a politikáb an a vezetők minden elhatározása csak olyan, m int a hom okra írt ábra, v a g y a felhőkre vetett fény. A z , h o gy eg y nemzet vezetője m ire határozhatja el m agát, s m it hajthat végre, tulajdonképen benne szunnyad a töm egekben, am elyek m ögötte állnak és kö vetik. A vezető művészete, h o gy ezt helyesen felismerje és tudatossá tegye bennük. H a azo k, a kik a vezetőnek engedelmeskednek, nem képviselik értékben és szám ban az egész nem zet erejét, akkor engedelmességük és m egm ozdulásuk sem ér sokat, illetőleg csak ann yit, am ennyire és am eddig akaratukat a más irán yba k ívá n k o zó , v a g y renyhén veszteglő elem ekkel szemben érvényesíteni tudják. E rőtlen és rövidéletű az o lyan elhatározás, am ely m ö gött a m aga sorsát építő nép m egbontott sorokban, v a g y bizon ytalanu l és tétován áll. A politika ilyen m ódon a vezetők o lyan tudatos v a g y ösztönös elhatározása, am elyet a nem zet többségének cse lek vő asszisztenciája kísér és szentesít. A történelem nem fiz ik a i kísérlet, amit u gyan azo k kal a tényezőkkel meg lehetne ismételni. Sohasem tudhatjuk, h o gy ha nem ú gy járunk el, ahogyan tettük, ennek m ilyen
Ik'Isü cs külső küvetke/m cnyci lettek volna, ami isiTKÍt m ó dosított volna helyzetünkön és vele az erők játékának végső eredményén. A z élet nem engedi meg, hogy am ikor rólunk és sorsunkról van szó, egyszerűen „k iá llju n k a játék b ó l", s m egvárjuk, mi lesz a küzdelem eredménye. A z életet élni kell így, va g y ú gy s k o ck á za t nélkül nincsen élet. H elyesen élni pedig csak helyzetünk és erőink törvényei szerint lehet. M inden, ami történik, á tfu tó hullám helyzetünk örök partjai között. M icsoda rövid látó balgaság volna, ha a nem zet m indig csak ahhoz iparkodnék igazodni, ami eg ycgy történelmi fo lyam at m úló eredménye lehet. N em arra van szükség, hogy előre megsejtsük v a g y kitalálju k; mi fog bekövetkezni. H iszen a jö v ő azoknak az erőknek a kü zd el méből alakul, amelyben m agunk is részt veszünk — hacsak nem m ondunk le eleve arról, hogy sorsunk form álásába beleszóljunk. S ha felelősségünk tudatában va g yu n k sorsunk kovácsai, akkor nem spekulálhatunk arra, amiért nem aka runk v a g y nem tudunk sorom póba lépni. A politikai elhatározás helyességének ismérve tehát nem lehet a jövendőm ondó felette kétes „bölcsesége", ha nem az, hogy a nem zet m ennyire tudja levonni helyzetének konzekven ciáit, hogyan számol azo k k a l a tényezőkkel, am elyek életét, boldogulását és Környezetéhez va ló viszo n y á t tartósan m eghatározzák, s m ennyire tud elhatározása m ellett egységben kitartani. O ly a n norm ák ezek, am elyek minden idők minden p o litikájára érvényesek. Ezeknek az elvekn ek a világán ál szeretnők nyom on kísérni a mohácsi vészt kö vető idők m agyar politikáját; az elhatározások és cselekedetek egym ásutánját abban a korban, am ikor a m agyarság két ellenséges vilá g k ö zö tt, a legm élyebb erkölcsi és fiz ik a i elesettségből, darabokra tépett
Iesttel s m eghasonlott lélekkel, inkább ösztönösen, mint iiidatosan tapogatózott és botorkált vissza a nemzeti élet ii;ység€ felé. A z úton sokszor elesett, véresre zú zta m agát, ilc újból és újból feltápászkodott, szeme azon a fénysugá ron, am ely a m últból vilá gíto tt feléje, keze egyetlen hűséges iiiitársán: a kardon.
ELSÓ
FEJEZET
K Ö VETJAR AS A Z EURÓPAI H A TA LM A K N Á L I.
A kik^nyszerített m adridi béke (1526. január 14.) V. K á ro ly és k irá ly i fo g ly a k ö z ö tt csak rövid időre terem tett nyugalm at Itáliában, a X V I . század európai háborúi nak ezen a n a g y csataterén. A z 1526. május 22-én C ogn acban m egkötött Szent Szövetség újból m egszólaltatta a fe g y vereket. Ebbe a csatazajba ú gy sü vít bele a vesztett mohácsi üt közet híre, m int am ikor ISporos toronyba csap a bomba. M intha szik la fa lak om lanának le szörnyű robajjal. V issz hangja széthöm pölyög E urópán s viszi m agával a rémületet. D e a rémület csak rö v id időre rem egteti meg a szíve ket. M inden fölött, ami a keresztény v ilá g o t an n yifelé tépi, úgy vonul el, mint m ennydörgés a hullám ok felett. M ialatt a török feld ú lja fél M agyarországot, a pápa cs a császár katonái tovább ö lik egym ást. U gyan azo n a napon (1526. szeptem ber }o.), am ikor Szulejm án serege a k irá ly i palota kincseivel m egrakodva hátat fo rd ít a budai várn ak és az égő pesti h ázak n ak — a C o lo n n ák zsoldosai k ifo sztjá k a z örök várost. Idebent a z országban sem eszm élnek rá a z emberek, hogy M ohácsnál valójában m i történt. A csapás súlyát m in den kö vetkezm ényével senki sem tudta felm érni. A török BAnloHy
3
váratlan eltakarodása kön n yített a lelkeken. M ár-m ár azt liitték, m indent ott lehet fo lytatn i, ahol elhagyták. 1526. novem ber 12-e óta ismét m egkoronázott királya van az országnak. Bár Z á p o ly a fejében n yilvá n m ár koláb bban is m egfordult, hogy egyszer m ajd m egnyílik előtte ez a legfőbb m éltóság, most, hogy ott á llt a feld ú lt ország rom jai felett, nem sok jelét adta annak, hogy valóban k i rály — : tud akarni és parancsolni, tettel és tanáccsal segíu-ni, ahol kell. Pedig m ennyifelé kellett volna! János első gondja az volt, hogy trónralépését haladékt A l a n u l ú tn akin dított kö vetekkel az idegen állam ok uralko dóinak bejelentse. D e nem ennek a közlésén volt a hangsúly. M inden kö vet a zt az utasítást kapta, érttessék meg a z ide gen állam ok vezetőivel a zt a helyzetet, am elybe a török ellen százötven éve egyedül védekező M agyarország az utolsó tám adás következtében jutott s hogy itt a legutolsó pillanat, am ikor az egész kereszténység védelm éért még v a lam it lehet tenni. „ A m agyar nemzet a z“ — m ondta a pápához küldött Jüzefics — „am ely egym aga ann yi éveken át, saját k ö lt ségén harcolt az E gyházért, am ely pusztítást és veszélyt, kárt és halált egym aga a többiekért is szenvedett, am ely okvetlenül elvész, ha nem jön haladék nélkül segítség.**' K ö v e te k m entek Zsigm ond lengyel királyh o z, Fcrdinánd ausztriai főherceghez, a velencei signoriához, a pápá hoz, a francia k irá ly h o z és az angol udvarba, de ment volna a császárhoz, a róm ai szent birodalom valam ennyi v á lasztófejedelm éhez is, ha ezeket Ferdinánd el nem fogja, írásaikat el nem szedi s őket m agukat vissza nem küldi m egbízójukhoz. A m agyar követjárás eredm ényében benne van az egész akkori keresztény v ilá g képe. Zsigm ond lengyel k irá ly — aki n y ilv á n nem nagyon szívelte sógorát — csak inunel-ám m al válaszolt. A z t re-
iiiélte, h ogy a m agyar rendek neki fo gják felaján lani Szent István koronáját — ahogyan eredetileg a cseh korona megszerzésére is szám ított — s kedvetlenségéből a csalódás l)cszélt. A z ausztriai főherceg — aki i j z ó . október 2 3-a óta már cseh k irá ly és aki II. Lajos halálának első hírére a I labsburgok m inden szívósságával vetette rá m.agát, hogy (ogait a m agyar koronára is érvényesítse — nem vo lt haj landó szóbaállni a h o zzá k ü ld ö tt m agyar követekkel: B án ffi Jánossal és Endre esztergom i préposttal. A m ikor de cember 8-án a Szent István-tem plom istentiszteletén mégis citbe kerültek, a zt felelte nekik: adják elő írásban, ha m on d an ivalójuk van. A m agyar k ö vetek írásos előterjesztésére sem válaszolt addig, am íg a harm inc egynéhány h ívével Pozsonyban m eg rendezett m ásodik királyvá la sztá s eredm ényeként nem ne vezhette m agát m agyar királyn ak. Pontosan a választást k ö vető napon, december 17-én adták ki B á n ffi Jánosnak és az esztergom i prépostnak l-erdinandus válaszát. A lig lehet az osztrák diplom áciára jellem zőbb doku mentumot u lá ln i, m int e zt a z óvatos, körm önfont írást. A válasz Ferdinándot „ 6 k irá ly i felségének" nevezi ugyan, de arra nincsen egyetlen célzás sem, h o gy ez alatt a m agyar k irá ly t k ell érteni. Ferdinánd jogát a m agyar koronára nem .Ulítja — Jánosét nem vitatja. Ú g y m egy el a kérdés m el lett, m intha nem is tudna róla. A válasz szerkesztője csak azt a m egállapítást engedi meg m agának — de ezt aztán nem is engedné el — h o gy a kö vetek írásában „olyas pon tokat talált, am elyek m ind a császárnak, m ind ő k irályi felségének, valam int ő k ir á ly i hitvesének, m int M ag y ar- és C sehországok született királyasszon yának jogait sértik” .'' E n n yi és nem több. A továbbiakban a zt fejtegeti a v á lasz, h o gy Jánosnak a keresztény hit ellenségeivel szemben
létesíteni k ív á n t nagyobb egyetértésre és segélynyújtásra vo n a tk o zó „kérését" 6 k irályi felsége (Ferdinánd) a csá szár, a német birodalm i rendek és 6 felsége országai és tar tom ányai elé fo gja terjeszteni. M iért is a dolog érdemében m ost nem válaszolhat, hanem időt vesz m agának a gondol kozásra a legközelebbi S zen t-G y ö rg y napig, am ikor is, ha ez iránt újból megkeresik, végleges feleletet fo g adni. A ztá n önérzetesen — bár nem sok joggal — hangoztatja, hogy ő k irá ly i felsége eddig is m int keresztény fejedelem a lehe tőségig ellenállt a keresztény h it ellenségeinek. Ebben nem kím élt szorgalm at, fáradságot, sem költséget és m unkát. E szándékában továbbra is m eg m a rad . . . azért fo lyto n szorgalm asan m unkálkodik. Íme, a róm ai szent birodalom választófejedelm ei, hercegei és rendei most is a z 6 kezdem é nyezésére és hozzájáru lásával gyű lnek össze ebből a célból. A császárt, m int a kereszténység fejét, valam ennyi országot és saját örökös tartom ányait ezentúl is a hitetlenek elleni derekas hadviselésre és ellenállásra, a kereszténység és főleg M agyarország és lakosai megvédésére és o lu lm a z á sá ra fogja inteni, kérni és b u z d íta n i. . . Ebben saját szem élyéi és v a gyo n át sem szándékozik kím élni. Sehol egyetlen célzás ebben a nagy fogadkozásban, m intha M agyarországot m agáénak tekintené. A válaszirat befejezése a legszellemesebb. S zó szerint íg y szól: „ Ö k i rá ly i felsége örömest hiteti el m agával, h o gy uratok (a v á lasz a követekn ek szólt) ú gy fo g ja m agát viselni s cseleke deteiben o lyannak fog m utatkozni, hogy a keresztény hit ellenségeire semmi erősbülés, a kereszténységre pedig és k iv á lt M agyarország koronájára, de m ásokra is, semmi sé relem ne háram olhassék m iatta".* A h á n y szó, ann yi tűhegy, de a válasz o lya n óvatosan szúr velü k, h o gy aki nem akarja, nem is kell észrevennie. V á jjo n m iért ez a nagy kím élet, m iért m inden felesle ges vita gondos kerülése s miért a buzgó fogadkozás, h ogy
m ennyi m indent fo g Fefdinánd M agyarország és lakosai nak védelm ére tenni? M ég fo ly ik az itáliai hadjárat s a kilátások egyelőre iiizonytalan ok. A császár csak most veti oda erőit. Ferdiiiándnak is nem régen (szeptemberben) kellett a császár k í vánságára útnak indítani Frundsberget és német lándzsásait — O laszországba és nem a török ellen; pedig akkor még nem tudhatta, hogy Szulejm án nem telel-e M agyarországon s nem indul-e tavasszal Bécs ellen. A cseh királyság ügye sem biztos még egészen. A bécsi udvar óvatos tanácsosai ezért a lelkére kötötték FerdinándnaJi, v á rja meg, am íg cseh k irá lly á ko ro n ázzák. A k k o r majd összes birtokai erejével, jól m eggondolva kezdheti el — M agyarország megszerzését, m ert hiszen erről v o lt szó cs semmi egyébről. A bőbeszédű fogadkozás, hogy hogyan fogja majd í'erdinánd m egvédeni M agyarországot a császár, a biro dalm i rendek és a m aga erejével, ha „e z iránt még egyszer m egkeresik", nem más, m int valóságos kortesbeszéd, am ely a követeken át nem Z á p o ly á n a k , de a m agyar rendeknek Sióit. K elle tt m utam i ezt a n agy buzgóságot, m ert Bécsben már akkor arra gyan ako d tak, hogy János valam iféle egyet értésben lehet a törökkel, különben nem merte vo ln a k i nyújtani szentségtelen kezét a K o ro n a után, am elyről tud nia kellett, h o gy a M átyás és Frigyes k ö zö tt 1463-ban s U lászló és M iksa k ö zö tt 1491-ben P ozsonyban kötött szerződések értelmében — legalább is Ferdinánd és jogá szainak vélem énye szerint — M iksa utódait illeti meg. S ha nincsen is connivance János és a török k ö zö tt — ha úgy fordu l — , a „ v a jd a " könnyen Szulejm án karjai közé dobhatja m agát, gondolták a z óvatos bécsi urak. Jobb hát i dolgok menetét nem siettetni addig, am íg M agyarország biztos megszerzésére nem áll rendelkezésre minden szüksé\;es eszköz.
A bécsi kö vetkü ld és tehát kudarccal járt, bár józanul ettől igazán nem is vá rh ato tt m ást az új király. D e nem v o lt sikeresebb a többi k ö v et útja sem. A dogé u gyan kifejezte öröm ét afelett, h o gy Jánost k irá lly á vá laszto tták, ami a kötelező udvariasságon túl igaz is lehetett, m ert íg y legalább nem a H absburgok h a talm a gyarapod ott ismét. A m agyar k irá ly egyéb üzeneteire csak később ígért a signoria választ, de ebben — am ikor hónapok m úlva m egérkezett — nem v o lt más, m int u d v a riasan üres szólam ok. A pápa és a francia k irá ly oldalán a velencések is h á borúba á lltak a császárral, de a kalm ár köztársaság józan urai még ilyen kor sem ígérgettek o ly a t, am it nem indokolt az üzleti számítás. K ülönben is Velencének, a z uralm a alá tartozott területek lakosságának élelmezésére ú gyszólván nélkülözhetetlenül szüksége v o lt azo kra a B alk án keleti ré széről és a m ai D él-O roszországból szárm azó gabonaszállítm áxiyokra, am elyek m egszerzéséhez békében kellett élni a törökkel. A signoria azért nem szívesen kom prom ittálta m agát o lyan o kkal, a k ik abban a hírben vo lta k , h o gy az ozm án hatalom m al nem állnak jó lábon. A pápa elé a k k o r jutott el János követe, am ikor az örök város az első zsoldos fosztogatás szörnyűségein m ár túlesett, de még v á rt reá a m ásodik, a sokkal kegyetlenebb: Sacco di Rom a. A sors még tarsolyában ta r to g a tu ezt s a pápa szám ára a fogságot az A n g y alvá rb a n , családja kiűzé sét Firenzéből, a szégyenteljes kapitu lációt s a menekülést O rvietóba. Frundsberg zsoldosai egyelőre csak Piacenzánál álltak s a Szent Szövetség tagjai még rem élhették, h o gy m egbir k ó zn ak a császár erejével. V I I . Kelem en mégis m intha a z események előérzetében válaszolt volna. „K é sz hajlam m al m indent ígérnék n eked" — üzente a pápa János királyn ak. — „h a K risztu s
lián kedves fiúnk, Ferdinánd Csehország méltóságos k irálya nevében előttünk és a z apostoli szék előtt óvás nem törté nik, állító, h o g y választás és egyéb okok alapján neki van joga M agyarországh o z." M ajd rosszaié aggodalm askodással írja továb b: „V égtelen ü l sajnáljuk, hogy m indig akad v a la m ilyen o k a kereszténység felzavará sá ra ." Em ellett még .iJ^kor is csak vigasztaló biztatás lett vo ln a m indaz, am it a válaszlevél még m agában fo glalt, ha a pápa rövidesen nem szorult vo ln a rá a két H ab sb u rg-fivér kegyére, am it azután ezek ki is h a sz n á lu k bőségesen. M ire a pápa válasza János kezébe jutott, vájjon mit órhettek a z ilyen kenctteljes m ondatok: „M indam ellett, ami csak tőlünk telik a z ország békés állapotának h elyreállítá sára, a z igazság mértéke szerint semmit el nem m ulasztandunk. M ert a tisztelet és kötelezettség, am elyet nekünk és a Szentszéknek felajánlasz, kedvesek előttünk, tudván, liogy értelmes, egyenes, Isten és a h itvallás iránt kegyelettel teljes lélekből szárm azn ak." A körültekin tő és előrelátó vatikán i diplom ácia még ide is beleszúrta: „ a z igazság mér téke s z e r in t. . C sak a francia k irá ly nem vo lt szűkm arkú — az ígé retekben. A z ő válaszlevele rögtön elárulja, hogy a francia diplom ácia megértette, m iről van szó. H o g y itt valam it meg lehet fogni, fel lehet használni a császár és túlságosan nagyranőtt hatalm a ellen. A francia szellemet jellem ző realitással m indjárt rátapint a dolgok lényegére. „Erősen aggód u nk" — írja — „m ióta értésünkre esett, hogy azok, akik a királyválasztás jogával bírnak, részben elleneid s hogy bajod m eggyűlt versenytársaid m iatt. E zért és irán tad v a ló jóakaratunknál fo g v a intünk: kelj bátran jogod védelmére. A nnál is inkább, m ert tudnod kell, h o gy a római pápa, A n g lia hatalmas királya, a velencei köztársaság, k i v á lt pedig mi, nem fogun k segély nélkül hagyni mind ten m agadért" — m ajd nyers őszinteséggel tovább — „m ind
pedig azért, miszerint ellenfeled, ha Csehország koronájá h oz M agyarországot is nyerheti, különben is testvére lévén a császárnak, m agát cl ne bízza o lyan n yira, h ogy m ajdan vérszem et kapjon m ások hántására." M inden cikorn yás leplezgetés nélkül azt a régi politi kai elvet alkalm azza itt a francia k irá ly : „keress szövetsé gest ellenfeled szomszédjában, biztasd háborúra s ígérj neki tám ogatást!" A török elleni védekezés dolga egészen elsikkad a v á laszban, ami érthető, ha tudjuk, h o gy Ferencnek m ilyen része vo lt az 1526. évi török hadjárat m egindításában. A k k o r a szultánt II. Lajos ellen izgatta, akit nemcsak a sógorság, de régi családi és szerződéses kapcsolatok fű zte k a császárhoz. M ost II. Lajos u tód ját tüzeli a H absburg-testvérek ellen. N em restell ugyan írni arról a bánatról, amit a fö lö tt érez, h o gy „ a z igaz h it legkonokabb ellensége, a törökök fejedelm e m ilyen roppant és gyászos csapást mért M agyarországra". D e bám ulatos őszinteséggel m indjárt így f o ly u t ja : „Éles fájdalm u nk tetemesen enyhül, látva, h ogy k irá lly á választtattál, te, az ann yi erénnyel felru házott és irántunk élénk rokonszenvvel viseltető férfiú . . . kinek kor m ánya, tudjuk, annyi erőt kölcsönöz am az országnak, hogy ezentúl könn yű leszen mind a szom szédokra ráijesztenetek, mind a törö kök dühét fék ezn etek." T e h á t először a szom szédokra ráijeszteni, csak azu tán fékezni a török dühét! íg y tüzelnek néha át a valóságos szándékok még a d ip lo m áciai iratok szövegén is. A m it a török elleni védekezésről m ond, az is többet árul el a kelleténél. A keresztény köztársaság, — íg y szól a válaszlevéln ek ez a része — am elynek M agyarország m indig legszilárdabb vé d fa la volt, nem k ívá n h a to tt volna m agának jobbat, m int a z új k ir á ly erejét a vallás oltalm ára, a v a g yo n g y a rap ításira , szóval a közbéke élvezésére. „M iért is" — írja — „m aga a keresztény köztársaság mél
tán köteles neked mind m agánúton, mind nyilván , örömét n yilván ítan i, h o gy a z országláshoz ju to ttál." A z a z : mást ne várjo n a m agyar k irály, m int az öröm nyilvánítását. Am i, — bizonyosan akaratlanul — de szinte ú gy hangzik, mintha a francia k irá ly gúnyolódnék, éppen úgy, m int .Imikor M agyarországgal kapcsolatban „a vagyo n g y a ra p í tását és a közbéke élvezését" emlegeti. H o l v o lt ettől sze gény M agyarország! A m it a francia k irá ly ígér, azt nem is a török ellen ígéri, hanem János jogainak védelmére Ferdinánd ellen. Erre azután bőkezűen biztosítja a római pápa, a velencei köztársaság és az angol k irá ly segítségét is. A m ik o r pedig már láttuk, hogy az első kettő igazán nem biztatta a k irá ly t semmivel. A z angol k irá ly elé csak 1527. április i j- é n jutott el János követe: Laski Jeromos, aki előbb Párizsban járt, liogy tovább szője a szálakat a francia udvarh oz s a jó indulatú viszo n yn ak m egpróbáljon valam i kézzel fogható tartalm at adni. A z angol k irá ly előtt az v o lt a feladata, — m int János minden követének — h o gy segítséget kérjen a török ellen ^•s „ a z ország fenntartására", ami n y ilvá n a Ferdinánddal szembeni tám ogatást jelentette, hiszen az angol u d var prá gai követének jelentéseiből ismerte a m agyar korona körül tám adt ellentétet. Ú g y látszott, h o gy V I I I . H en rik ebben a z ellentétben inár L aski érkezése előtt állást foglalt. Legalább erre lehet következtetn i Ferdinánd 1^27. május 5-én Breslauból g ró f O rtem burg útján V I I I . H en rikh ez kü ld ö tt leveléből.* Ebben a főherceg köszönettel n y u gtázza a z angol királyn ak •ízt a rendelkezését, am ely szerint prágai követének: W a llopnak a m agyar ügyekben nem v o lt szabad semmit sem tennie Ferdinánd t u d u , tanácsa és végzése nélkül. E z arra vallott, h o gy a z angol k irá ly a János kontra Ferdinánd-
perben Ferdinánd m ellé állt. Pedig e levél kelte után húsz nap m úlva V I I I . H enrik a Westminster! szerződésben (15 2 7. május 26) m ár arra kötelezte m agát a francia k i rállya l szemben, hogy a császár ellen erős sereget kü ld Itá liába. Igaz, hogy ezt sem tartotta meg. A kárh o g yan vo lt is, L askinak V I I I . H en rik a zt v á la szolta, hogy fá jla lja a m agyar nemzet szenvedéseit, de re méli, hogy az új k irá ly tudni fo gja a m ódját, hogyan kell nemcsak béke idején uralkodni, hanem háborút is viselni s az országot m egoltalm azni a török ellen. Ehhez szerencsét k ív á n és János felm agasztalásának igen örvend. „A m i a k ív á n t segítséget illeti, nem kím élne költséget, sem saját szem élyét, ha tartom ányai M agyarországh oz o ly közel feküdnének, hogy idejében érkezhessék oda a segedelem. T ekin tetbe véve azonban a nagy távolságot és azt a kö rü l ményt, hogy a keresztény fejedelm ek kö zü l többen harc ban állnak egym ással, kik et célszerű közbenjárás által ki lehetne engesztelni, de leginkább azon oknál fo g va , m ivel K risztu s helytartója m ost gonosz zsarnokságnak van kitéve, ő, k it tám ogatni és oltalm azni fő-főkötelesség, az angol k irá ly minden hatalm át és erejét ez ü gynek tartozik szen teln i."’ E z legalább érthető beszéd vo lt! A Prágában veszteglő angol k ö vet (akinek eredetileg az v o lt a feladata, h o gy egy 25,000 aranyról szóló váltó t vigyen II, Lajosnak V I I I , H en rik hozzájárulásaként a török elleni küzdelem hez, de aki m ár a mohácsi csatavesz tés után érkezett a cseh fővárosba s Ferdinánd onnan nem engedte tovább Budára) nem látta o lyan egyszerűnek a ma g ya r királyság vitás ügyét. L egalább erre va ll még március i2 -é n P rágából W olsey-h ez intézett levele. N em m aradt titokban előtte, h o gy Ferdinánd P ozson y kivételével egyelőre egyetlen m agyar városra és vá rra sem tám aszko dik. A z t sem érti, — írja — h o gy Csehország k irá ly a hon nan szedné az erőt a hadviseléshez, „hiszen kénytelen volt
A usztriában és T iro lb a n az egyh ázi kincseket elkobozni, hogy koronázásához pén zt verethessen, ami jobbágyait nagy m értékben elkeserítette". A z t is tisztán látja, h o gy ha Csehország k irá ly a mégis hadd al menne Jánosra, ez k én y telen lenne békét kötni a törökkel és segítséget kérni tőle. „E bben " — írja — „nem lehet kételkedni." A szem füles angol követnek arról is tudomása volt, hogy titokban kapcsolatok szövődtek János és a bajor her cegek között. £ kapcsolatok forrása a z a vetélkedés, am ely m ár k o rábban m egindult a bajor hercegek és a császár h elyett és nevében ko rm án yzó Ferdinánd k ö zö tt, akinek állandóan Kondja vo lt a m aga szem élyes hatalm ának növelésére. A ve télkedés akkor élesedett ki, am ikor V ilm os, a legidősebb testvér a bajor hercegek kö zö tt, igényt form ált a cseh trónra s ez igény érvényesítésére m egtette m indazt, amit csak teh etett Érthető, h o gy a kudarc, ami itt érte, arra indította, h o gy titokban, am ennyire lehet, legalább a m a gyar trónra került Jánost erősítse v a g y inkább bátorítsa Ferdinánd ellen. E zért kü ld ték 1527. év elején a bajor hercegek Posnitzer K o n rád o t követkén t B udára, a zzal az ürüggyel, hogy .1 török elleni hadakozás lehetőségeiről tájékozódjék. U gy an a k k o r kerülő íjton, bizalm as k ö zv etítő k k e l — mert követeket nem küldhetett — János részéről is m eg indult a tapogatózás a bajor hercegek felé. Posnitzernek a z vo lt a z utasítása: biztosítsa Jánost arról, hogy ha kö zte és a cseh k irá ly k ö zö tt v iszá ly tá madna, János em iatt ne hagyjon fel a török elleni m űkö déssel . . . m ert ha a keresztények ellenségének ellensége m arad, N ém etország fejedelm ei és egyéb rendei szintén nem fognak valakin ek netaláni szorgalm azására ellene, a király ellen, haddal menni, sőt ügyének békés úton v a ló kiegyen lítését fo g já k szorgalm azni.” Becsületesen hangzó üzenet,
am elynek a z v o lt a célja, hogy m egkcm ényítse János dere k á t, ha netalán inogna. A valójában cseppet sem harcias s kibékülésre v á g yó János persze k a p va-kap o tt ezen az üzeneten, am it hajlandó v o lt rögtön készpénznek venni. Sietett visszaüzenni a bajor hercegeknek, hogy ö eleve aláveti m agát a német birodalm i választófejedelm ek döntésének, ám ítéljék meg azok, kinek v a n több joga a m agyar koronához. Ezen ugyan hamarosan m ódosított s W in zerer G áspárnak, aki szintén a bajorok m egbízásából járt nála, m ár a zt m ondta, h o gy a pápa, A n g lia és L engyelország k irálya i, Lajos rajnai g ró f és V i l mos bajor hercegek legyenek a döntöbírák s ítéletüknek legyen kötelező ereje. A döntőbíróság gondolata n yilvá n n agyon tetszett neki. E zek a jám bor eszmecserék még tovább fonódtak. A válaszadásban most a bajor hercegeken v o lt a sor, a k ik nem kevesebbet ajánlanak Jánosnak, m int húsz évre szóló szövetséget. A szövetség értelmében hajlandók Jánost a török v a g y „m ás v a la k i" ellen legalább négyezer lovas sal, tízezer gyalogossal és a m egfelelő tüzérséggel segíteni; a sereg költségei azonban Jánost terhelnék. E zzel szemben Jánosnak köteleznie kellene m agát, h o gy ha a bajor her cegeknek lesz segítségre szükségük, akkor a m agyar k irá ly á llít négyezer fegyveres lovast s eltartásukról is ő gondos k o d ik . A z ajánlat szerint a hercegek a szövetség biztosította tám ogatást nem vennék igénybe a pápa, a császár, a cseh k irály, a bajorországi többi fejedelem , a sváb szövetség tagjai ellen, viszont kötelezik m agukat, hogy a cseh k irá ly nak, „noha a z nekik közeli rokonuk és b a rátju k ", nem ad n ak a m agyar k irá ly ellen segítséget s többi fejedelm i roko naiknál és a birodalom egyéb rendéinél is azon lesznek, h o gy azo k se ajánljan ak fel segítséget a m agyar k irá ly ellen.’ A m iből nem egészen világos, vájjo n János a szövet
ségi szerződés alapján a cseh k irá ly ellen egyáltalán szám ít hatott volna-e a k tiv tám ogatásra. A bajorok arra b iztatták a k irá lyt, küldjön a Regensburgba hirdetett birodalm i gyűlésre követeket, ő k ott m ajd a kezére járnak ezeknek, a felaján lott szövetségi szerződést pedig két hónapon belül fogad ja el. A birodalm i gyűlés befejezése után a hercegek még értesítették Jánost, h o gy a rendek nem fo gják a cseh k irá ly t ellene segíteni. H a egyesek mégis m egtennék, ez a segítség jelentéktelen lesz. A z t is m egüzenték, h o gy értesüléseik sze rint Fcrdinand július i-é n készül János ellen indulni, „de hiszen m eg lehet őt előzni s a háborút az ő országaiba vinni"* — h an gzik a í.unyi bátorítás. A lig néhány nappal e bizalm as útbaigazítás után, ami kor Ferdinánd szám onkérte a bajor hercegektől Jánossal vá lto tt üzeneteiket s figyelm eztette őket, hogy ennek reájok nézve veszedelmes következm ényei lehetnek, a n agy hangú tervkovácsolásnak egyszerre csúfos vége lett. A her cegek egyszerre m egtagadták Jánost és letagadták, h ogy az erdélyi vajd án ak, „ a k i m agát most M agyarország k irá ly á n a k ' írja ", Ferdinánd v a g y hitvese igényeinek m egrövidí tésében bárm ikép is segítségére akartak vo ln a lenni. Íg y ért véget az a rövidlélegzetű intrika, am elynek szálait n y ilv á n V ilm os herceg kancellárja, Leonard von E ck doktor szövögette, ak it S za la y L ászló a korszak egyik leg ravaszabb á llam férfián ak nevez." A kö vetek fáradozása ilyen m ódon vajm i kevés ered ménnyel járt, de legalább m egvolt az a haszna, h o gy tisz tázta: m ire szám íthat, helyesebben m ire nem szám íthat kü l fö ld ről a k irá ly az országot fen yegető veszélyekkel szem ben, — ami m inden diplom ácia legelső feladata. P edig ezekkel a szembe kellett nézni.
fenyegető
veszélyekkel
kom olyan
A z eg yik oldalon a m últ évben váratlanul kivonu lt, de továbbra is bizon ytalan szándékú török ellenség; a m ásik o ldalon az ausztriai főherceg form álisan bejelentett, a po zsonyi „választással" m egerősített igénye a m agyar koro nára, am elynek érvényesítését előreláthatóan előbb-utóbb fegyverrel is megkísérli. A tények világában közöm bös, h o gy Ferdinánd jogaira h iv a tk o zv a , k irályk én t akart bejönni az országba s hogy néhány h íve is biztatta erre, vélhetőleg nemcsak a m aguk, de az ország érdekében. János és ko rm án yzatán ak szem pontjából, am ely akkor még a rendek túlnyom ó többségére tám aszkodott, a Ferdinánd részéről felh o zo tt jogcím ek és jószándékok mitsem v á lto zta tta k azon, h o gy a z ausztriai főherceg valójában mégis csak ellenségként á llt velü k, ille tőleg a zzal a M agyarországgal szemben, am elyet a birtokon belül lévő János és h ívei képviseltek. Főleg m inth ogy szán dékait végül tényleg egyedül fegyveres erővel tudta, ú gy ahogyan, érvényesíteni. A z ország tehát k é t elletuég közé került és a kü lföld i tapogatózások azt m u u ttá k , hogy a k irá ly egyikkel szem ben sem tud segítséget találni. Itáliában még teljes erővel fo ly t a küzdelem a csá szár és a szent szövetség kö zött. A z igazi erők még nem vonu ltak fel. A k i békében vo lt s békéjét meg is akarta ■őrizni, érthetően ó va k o d o tt attól, h o gy a m agyar ü gy a viaskodásba őt is besodorja. M inden ország ann yit ér, am ennyi erőt és egységet jelent. Ehhez képest használják fel eszközként v a g y várnak tőle a k tív tám ogatást m ások, a do ut des alapján, a m aguk politikai céljainak érdekében. A gyengék és elesettek nem szám ítanak. Javaikat elveszik v a g y m egosztoznak rajta. M ás eshetőség nincs. A vilá g nem szamaritánus intézm ény. A mohácsi vész utáni M agyarországban egyesek sza bad prédát láttak, amit ki lehet sajátítani. M ások felhasz-
iiálható eszközt kerestek benne. W olsey, a korszak egyik legvilágosabb elméje m egírta urának: V I I I . H en rikn ek kereelés nélkül: „ H a felséged és a császár kö zö tt háborúra kerül a sor, akkor a m agyar k irá ly nagy célokra szolg.ílhat” ."’ U g y a n íg y gon dolkozott a francia k ir á ly . £ ck doktor, a bajor kancellár, a m aga ravasz cselszö véseivel m egcsúfolta. A lengyel király fan yar ked vetlen séggel nézte: hogyan tarthatná m agát távol az unt rokon bajaitól.
A z ausztriai főherceg egyelőre még nem m utatott har cias szándékokat. A realitások embere volt. T u d ta , hogy egy esendő országot m ilyen eszközökkel lehet legkönnyeb ben megszerezni. A m íg János követei a k ü lfö ld et járták, az ő m egbízot tai az ország hatalm asait látogatták; ezek k ö zö tt osztogat tak és ígérgettek. A kü lföld ön elrágalm azta a „hűtlen, p ártütő erdélyi v a jd á t", aki a „tö rökh ö z p á rto lt", de szemtőlszembe dehogy is akarta elvadítani, — am inek mesteri bi zo n yítéka az IJ26. december 17-én B á n ffi Jánoséknak át adott válasz. A jó szerzők optim izm usával annyira b ízo tt a maga igazában, h o gy nem akart semmit sem elsietni. H absburg volt, óvatos, m eggondolt, körültekintő. A lengyel k irá ly is ezt tanácsolta neki. „ A m agyar hí vek szám át k ell szaporítani. A z u rakat gyöngédséggel vonja m agához, hogy inkább szeretetből, m int félelem ből fo g ad ják k irá ly u k n a k ."” Ebben m ég tám ogatást is ígért Ferdinándnak Jánossal szemben, a kit n y ilvá n kissé lenézett. A z idő cselekvést k ív á n t, m ert János katonái m ozgo lódni kezdtek s ú gy látszott, tám adással akarnak védekezni a főherceg igényei ellen.
K Ö V E T JÁ R Á S
A2
E UR ÓP AI
HATALM AKNÁL
Ferdinánd nem is m aradt tétlen. M egértette, h ogy békülékenységet keli m utatnia és egyidejűleg meg kell fo sz tania Jánost a tám adás lehetőségétől. T u d ta , h o gy János nak rendszeres hadjáratra nincsen elég katonája. C sak a „fek ete ember“ -nek engedelmeskedő rác hadak, no meg a török tám ogatás adhatnak erőt neki. Jánosban tehát táplálni kellett a hitet, hogy m éltá nyos, sőt előnyös m egegyezésre n y ílik lehetőség 5 u gyan akkor el kellett vágn i kapcsolatait a rác vezér s — ha lehet — a török felé. M ialatt a m agyar urak m egdolgozása és m egvásárlása teljes erővel fo ly t továb b, az ausztriai diplom ácia tagad hatatlan ügyességgel fo gott h ozzá a három ágú tervhez. A főherceg H arra ch Leonard ausztriai kancellárt Trencsénbe kü ld te 'W erbőczyhez. A z t kellett elhitettiie, h ogy János, ha nőül veszi II. Lajos özvegyét, M áriát, m rgtarthatja az országot, csak M orvaországról, Sziléziáról és Lausitzról kellene lem ondania. Ferdinánd csak a tróiiutódlás jogát tartaná fenn m agának és utódainak, ha János fiú örökös nélkül hal meg. N em csak "W erbőczynek, de Jánosnak is tetszett a ke csegtető ajánlat, am ely — most m ár lengyel közvetítéssel — ahhoz a m egállapodáshoz vezetett, h o gy a két fé l m egbízot tai a lengyel k irá ly kancellárján ak elnöklete :ilatc junius i-c n O lm ützben tárgyalásra ülnek össze. K örü lbelü l u gyan akkor, am ikor H arrach W erb ő czy vel értekezett, a főherceg egy m ásik m egbízottja; H oberdanácz János, Iv án t, a fekete embert látogatta m eg s ajándékokkal és ígéretekkel rávette arra, hogy Ferdinánd mellé álljon. M ost m ár nem kellett féln i attól, h o gy Jánosnak segí tenek a délvidéki rác hadak, akikkel együ tt a naszádosok nagyrésze is átpártolt. János elvesztette az ország hadere jének eg yik legértékesebb elemét, még m ielőtt k a rd ját k i húzta volna.
Perdinánd nem riadt vissza a harm adik lépéstől sem. Nem v o lt sem kényes, sem szégyenlős. M egtette azt, am ivel Z á p o ly á t Becsben kezdettől fo g v a és állandóan gyanúsín Itták s am itől ott tulajdonképen legjobban féltek. Érintkczcst keresett a törökkel m ár csak azért is, h o gy — ha khet — Jánost m egelőzze v a g y esetleg már kiépített össze lőüttetéseit keresztezze. A z eljárás céltudatosságára va ll, hogy mind a három U'pés körülbelül egy időben történt. S za la y L ászló m unkájából tudjuk,’ - hogy Ferdinánd 1527. elején m egbízta Radosics Balázst, „keresné meg ’ végszendrői pasát jó szomszédság tartása iránt s ígérjen, uljon neki hatezer aranyat, ha ezáltal őt a netalán vele |ó lábon álló erdélyi vajdától elvonhatja s az ő — Ferdinánd jogainak megismerésére b írh atja". Lehet, h o gy erre céloz M ária ö zv eg y királyn é, am ikor I crdinándhoz intézett levelében kételked ik abban, hogy a nándorfehérvári bég 5000 forintért az ő p ártju kra álljon. 1527. február 14-én kelt az az utasítás, am elynek ér ié Imében a z u dvar egyik ágensének el kellett volna járnia l^ ali bég nándorfehérvári és H u szref boszniai szandzsáknál 'S hogy kieszközölje tám ogatásukat a szultánnál. A z utaítás ú gy szólt, hogy a bégek olyan értelemben járjanak közbe a szultánnál, hogy ne segítse Jánost, „ak in ek semmi i»ga nincsen M agyarországhoz, ellenben tűrje ott Ferdinándot és tartom ányaiba ne törjön b e".’ '' A m egbízott valószínűleg eleget tett feladatán ak, ha nem is B áli bégnél, aki közben m eghalt, hanem utódjánál, Mehemetnél, m ert a z ehhez szóló, Ferdinánd sajátkezű ilAírásával ellátott m egbízólevél utóbb János híveinek ke ze be került. A főherceg azonban nemcsak a határszéli bégek tám oi.atását akarta m egszerezni, de m agához a szultánhoz is l^ozvetlen összeköttetést keresett. l»;ird(iBsy
V alószínűleg ugyancsak 1527. februárjában egy N icholo nevű emberét (T ö rö k P ál szerint nem lehetett Jurisics M iklós) küldte el K onstantinápolyba, h o gy hozzon onnan m enlevelet eg y külön m egbízatásban eljáró követség részére. N ich o lo m egszerezte azt, am it vá rta k tőle. K üldetésének eredménye az a szultán parancsára 1527. április 15-én k i á llíto tt levél, am ely arról értesíti Ferdinánd főherceget, „ném et birodalm i korm ányzót, a nagy spanyol k irá ly alk ir á ly á t", hogy „ig a z barátság eszközlésére és minden más ügyben járókn ak-kelőkn ek m indig n y itv á k a szultán csá szári udvarának k a p u i",“ s h o gy ez az írás egyben men levélként szolgál az útnak indítandó k ö vet részére." H a a dolognak egyelőre nem is lett folytatása — bár erre minden előkészület m egtörtént — a z érintkezés fe l vétele a törökkel a zt b izo n yítja, h o gy Ferdinándot nem a törökveszedelem izgatta s esze ágában sem v o lt haddal menni a törökre, M agyarországot akarta Jánostól m egsze rezni s ebben a vállalkozásban előbb biztosítani akarta m agát a török felől. Ebben is, m int m ajd a továb b iak irányításában, F er dinánd tervei eltértek a császár szándékaitól. A m ikor a főherceg 1526. szeptemberében kétségbeesett hangon segít ségért kön yörgött a z örökös tartom ányokat fenyegető török veszedelem ellen, K á ro ly 1526. novem ber 29-én G ranadá ból kelt válaszában'° csak a zt ígérte meg neki, h o gy „m eg fo g ja tenni a keresztény ség javára azt, am ivel tartozik s erre fo rd ítja minden erejét, nem kím élve semmit, ami tőle fü g g ". A m i a la tt kétségtelenül a zt értette, h o gy a védeke zésben segíti meg a törökkel szemben s nem arra biztatta, h o gy a törökkel a lk u t keresve, M agyarországot szerezze meg. K ü lö n a lelkére kötötte, hogy „ a törökkel csak a végső szükségben béküljön" s arra is figyelm eztette, h ogy addig „n e kockáztasson összeütközést, am íg a n agy császári se gély meg nem érkezik". K á ro ly lelkes, bátorító válasza
ichát csak a török veszedelem re vo n atko zo tt és nem másra. A/, ausztriai főherceg azonban realista volt. Június i-é n O lm ü tzben S z ie d lo w icz k y K ris tó f lengyel kancellár elnöklete alatt m egkezdődtek a tárgyalások János h Ferdinánd m egbízottai k ö zö tt. M in d járt a z első napon kiderült, hogy H arrach Trencsénben előadott aján latával Jánost és h íveit egyszerűen félrevezették. A főherceg most már hallani sem a k art o lyan m egállapodásról, am i bárm it IS János kezén h agyott volna. Jogtudósai a zt bizo n ygatták , licjgy János k irá lly á választása hét okból is semmis. Fertlinánd a törvényes k irá ly . János tehát m ondjon le a bitorli>tt hatalom ról, fizessen kárpótlást, szám oljon be az ország jövedelm eiről és különösen arról, am it a M ária királyn é liitbéréhez tartozó jószágok h o z u k . M in dezek ellenében s/ám íthat Ferdinánd kegyére és bocsánatára ő is és az ország is, am elyet akkor a császár hajlandó oltalm ába venni. Csodálatos, h o gy a „békéltető tárg ya láso k " ez állás pont ismertetése után nem szakad tak m eg rögtön. János emberei persze a m ellett érveltek, h o gy Ferdinándnak nin (-■ien semmi joga a koronára. M egválasztása törvénytelen, >le nem is lehetne király, m ert idegen és nem m agyar, amit l í 1505. évi törvén y kötelező feltételként ír elő. Ezen még tizenöt napig e lvitatk o zta k s a két állás pont végül is csak annyiban közeledett egym áshoz, hogy l'crdinánd hajlandó lett volna Jánost a török foglalás alatt l<;vő Bosznia királyá n ak elismerni, adott vo ln a kárpótlásul negyvenezer forin tot s biztosította vo ln a m agánjavait, ha lemond az országról és a koronáról; János viszon t u gyan ezért M orvao rszágo t és S ziléziát aján lo n a, ami m inden esetre nobilisabb ajánlat vo lt, m ert o ly a n t k ín ált, ami fö lött még rendelkezni lehetett. M in daz, am it Ferdinánd fokozatosan előkészített, nem .1 császár szellemében és tanácsa szerint történt.
H o g y a császár a m agyar kérdésben m ilyen mérsékel ten és óvatosan gon dolkozott, arra jellem ző 1527. március 6-án kelt levele.” „S o k jó d o lgo t" — írta — „békés eszkö zö k k el lehet legjobban elérni. Jobb vá rak o zn i, m int a sze rencse kerekeire bízn u n k m a g u n k a t. . . Legjobb volna k i egyezn i a va jd á va l, csak a korona m aradjon meg Önnél. E zzel n a g y költségeket és veszélyeket lehetne kikerülni, de még ennél is többet, m eg lehetne hiúsítani a vajda csel szövéseit, aki a törökhöz csatlakozhat s adófizetés ellenében segítséget kaphatna tőle először is az örökös tartom ányok m egrontására." (Jellem ző, hogy a császár itt is először az örökös tartom ányok védelm ére gondolt.) Á prilis 26-án kelt levelében'^ újra arra figyelm eztette: „ne kockáztasson O n háborút. Béküljön ki a va jd á va l, b á r mibe is kerül. C sak a korona m aradjon D nnél. Remélem, h o gy béke lesz a kereszténységben, akkor segíthetek". M ikor Ferdinánd ezt a levelet kézhez vette, m ár vég leg elhatározta, hogy sza k ít a békés p o litikával. L áttu k , h o gy a bajor hercegek m ár m ájus i8 -á n figyelm eztették Jánost, h o gy a főherceg július i-é n feg yverrel fo gja meg tám adni. E z a z elhatározás tehát m ár régebben készülőd hetett. Ferdinánd valószínűleg nem is annyira a türelmét vesztette el, hanem elkezdett a m aga feje szerint gondol kozn i, m ert ú gy látta, h o gy a siker biztosításához szük séges eszközök most m ár a kezében vannak. V alóban : helyzete Csehországban végleg m egszilárdult s bizonyosan tájéko zva vo lt arról, hogy M agyarországon a hangulat m ennyire János ellen fordult. A z o k a hírek is befolyásolhatták elhatározását, h ogy m ájus 6-án R óm át a császári zsoldosok elfo gla ltá k és k i rabolták, h o gy június 7-én az E g yh á z feje m egadta m agát, a z A n g y a lv á ra t spanyol katonák szá llták meg s Parm a,
Piacenza, M odena s az E g yh á zi Á llam más városai is a császáriak kezére kerültek. A főherceg valószínűleg a zt hitte, h ogy az itáliai háliorú most m ár eldőlt a császár javára. N em érdemes többé óvatosnak lenni. A n n ál is kevésbbé, m ert b á tyjátó l nemrég (márciusban) nagyobb pénzbeli tám ogatást k ap ott,'" — ifiaz, h o gy nem M agyarország, hanem a török ellen. G o n dolta, ha szükség lenne rá, most m ajd megjönne a fe g y veres segítség is. D e a császár aggodalm askodása sem vo lt alap nélkül való. ö tudta, h o gy a francia erők még nem vonu ltak fel Itáliában. Lautrec seregei még csak készülődtek s Ferenc még nem játszotta el A n d rea D oria, a génuai tengerész con(iottieri értékes barátságát. A fejlem ények ugyan Ferdinándnak adtak igazat, leg alább ami az itáliai háború végső eredm ényét illeti s talán ennek a z ösztönös megérzése bátorította fel arra, h o gy csá szári b á ty ja tanácsával szemben János ellen tényleg meg indítsa a tám adást. A z előkészületek még ann yi időt vettek igénybe, h ogy K azim ir brandenburgi ő rg ró f vezetése alatt seregei csak július 8-án indultak meg. A helyzeten az már m it sem válto ztatott, hogy k ö z vetlenül a tám adás m egindulása előtt, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, B u d án W erb ő czy ünnepélyesen k i hirdette, h o g y János csatlakozott a pápa, a francia és az angol k irá ly s Velence szövetségéhez, a z ú gynevezett cognaci ligához. A lig egy év vel M ohács után az ország m egint háború elé nézett. 3A k i a m agára vá lla lt ü gyet nem szolgálja hittel, oda adással és teljes erejével, a z ne csodálkozzék azon, ha tábo rib an bizonytalanság tám ad s elh agyják hívei.
íg y járt Z á p o ly a János. H osszú hónapokat tétlenül el fecsérelt. A h elyett, h o gy körülnézett vo ln a a z országban, összeszedte volna a m egfoghatót, erőt és tartalm at adott volna belőle a m aga királyságán ak s lábra á llíto tta volna az állam i szervezetet, ehelyett a jó szerencsét vá rta , békülni és egyezkedni akart s semmi jelét sem adta annak, hogy a m aga ügyéért, am ely egyben a z egész ország ügye vo lt, kész minden erejét latba vetni. G yo rs cselekvéssel m indjárt m egkoronáztatása után biztosíthatta volna h elyzetét s vele a z ország békéjét, ha rajtaüt a pozsonyi pártoskodókon s erélyesen rendet teremt. A k k o r — s még ezután is jó ideig — néhány fő ú r kivéte lével valóban neki h ódolt az egész ország. Benne látták a jövő reménységét, a „sz itty a m ozgalom " céljainak betelje sülését, am elynek h ívei m ár a század eleje óta a zt hirdet ték, h o gy M agyarországon m agyar legyen a z úr. O tt v o l tak a keze ügyében a rendcsinálás eszközei is. A z országban rendelkezésre álló haderő kész v o lt neki engedelmeskedni s lelkesedéssel követte volna. Frangepán K ristó f, a kitfinő hadvezér éppen úgy, m int a naszádosok fő k a p itá n y a és a rác seregek vezére sürgették is a fegyveres cselekvést, akkor, am ikor Ferdinándnak még nem v o lt sem pénze, sem katonája. „ N e várju k, h o gy ő jöjjön ránk, sőt inkább minden erővel azon igyekezzü n k, h o gy neki m agának kelljen félni, országait védelm ezni, nem pedig m ások ellen háborút indí tani. E z által — ú g y vélem — elérnők, h o gy nem hogy ellenednek lenne k ed ve neked ártani, hanem inkább békét kérő követeket küldene h o zzá d ." íg y érvelt Frangepán K ristó f.’ ® A régóta titkon táp lá lt kíván ság váratlan u l könn yű teljesülése azonban, ú gy látszik, elernyesztette a különben sem tevékeny Z á p o ly a minden erejét.
Egész figyelm e arra fordu lt, h ogyan lehetne a kü lföld elismerését és tám ogatását kiesziközölni. A magas polcra fe l jutott szerencsefi ismert tulajdonsága ez, akinek az idege nek vélem énye fontosabb, m int saját hívei hűsége és tám o gatása. A z élénk diplom áciai tevékenység, a z ország belső tényezői felé erőtlen, gyám oltalan és habozó p o litik át u kart. H o g y egy talán parlagi hasonlattal éljünk: Ferdinánd tániadásának idejéig, János egész ko rm án yzata a nö vényélet eg y ismert jelenségére em lékeztet. A rosszul eltett gumó a félhom ályban idő előtt csírázni kezd. A hosszú, de annál gyengébb, életképtelen és m érgező csíraszálak kin y ú l nak, kapaszkodnak a fén y felé s velü k a gum ó kiad ja m in den erejét, A beteges heliotropizm us tünete ez, am elynek a politikai életben is m egvan a mása. A z egészséges élet gyökeret ver a földbe, szálaival m eg kapaszkod ik, összeköti a talaj laza elemeit, erőt ad nekik s általuk m aga is tám aszt és Indítást kap arra a kü zd e lemre, am ely minden létező sorsa, János tétlenül tűrte, h o gy a bécsi ügyeskedés egyenként halássza el m d lő le azokat, a ^ k n e k az országban hatalm uk, pénzük és tekintélyük volt, A várakozás és bizonytalanság időt ad a g y á v á n a k és a jellem telennek, h o gy gon dolkozzék. G yen ge jelleműekben pedig ebben a században nem v o lt hiány. H an ya tló k o r szakokban m indig a gerincek puhulnak meg legelőbb. A z r>szi legyek a legszemtelenebbek. H a v o lta k is a rangot és m éltóságot viselők k ö zö tt o lyanok, a k ik az ország érdekét nézték, sajnos, nag>'obb vo lt a szám a azo kn ak, akikn ek a z aggodalm a elsősorban annak szólt: k i-k i hol tudja jobban biztosítani a m aga ér dekét ebben a vá lto zó és bizo n ytalan világban. Élni, amed dig lehet és pedig minél jobbani
M ég T h u rzó E lek is, akit pedig roppant vagyonának m inden érdeke Ferdinándhoz kötött, am ikor türelmetlenül az iránt érdeklődött, indul-e m ár a hadjárat János ellen, cinikus őszinteséggel m egm ondta, hogy azért kér választ, mert neki és barátainak tudniok kell, m ilyen szélhez alkal m azzák vito rláikat.’” Ferdinánd szele h ány vito rlát fo rd ított egyszerre Bécs felé! A brandenburgi őrgróf vezetése alatt álló sereg ú gy szólván minden nehézség nélkül sétált be a z országba. M aga Ferdinánd július 31-én lépte á t a határt. Seregének alig kel lett használnia a feg y vert: G y ő r, K om árom , T a ta , E szter gom , Visegrád alsó v á ra egyenként kerü lt birtokába s augusztus 20-án m ár bevonulhatott B u d a várába, am ely ellenállás nélkül adta m eg m agát. János három ezer fegyveressel — ez v o lt a m aradéka annak a haderőnek, am elyet a velencei k ö vet még június 2o-án a „legszebb hadseregnek" nevezett — m ár augusztus i2 -én átkö ltö zö tt a pesti partra. M ajd a Salm g ró f vezetése alá került ausztriai seregek nyom ására lassan hátrált T o k a j fele. Sajóládnál lejátszódott kisebb csatározások után T o kajnál sem tudott m egállni. Serege itt kapta az első kom oly vereséget Salm tól, ú gyh o gy egész tüzérségét és felszerelését prédául h a g y va a T isz a túlsó partjára menekült, ahonnan V árad ra, m ajd E rdélybe von u lt vissza. A tokaji győzelem (15 2 7. szeptem ber 27.) után azon ban mintha Ferdinánd ereje is k ifu lla d t volna. Salm német zsoldosaival visszam ent Budára. A hadi vállalkozás sikerét Ferdinánd sietett politikai lag is értékesíteni. A z eredetileg m ár szeptem ber 8-ra ter vezett s október 6-án tényleg összeült országgyűlés meg erősítette Ferdinánd k irá lly á választását. János ifjú kori barátja, Perényi Péter koronaőr, Székesfehérvárra hozta a koronát, ahol novem ber 3-án ugyanaz a P od m an iczky Ist
ván tette Ferdinánd fejére, aki alig egy évvel előbb Jánost koronázta. M ost m ár csakugyan két k irá ly a vo lt a z országnak, de boldogtalan népének sorsa ezzel még nehezebbé v á lt. A háború drága vállalkozás. A zsoldosok fizetésére m egint nem vo lt pénz. Fegyelm ük m eglazult, szám uk roha mosan fo g yo tt. „C sakn em egész seregemet el kellett bocsátanom, pedig szívesen együ tt tartottam vo ln a“ ^’ — pana szolja Ferdinánd 1527. novem ber 23-án a császárnak. A rendszeres h adjárat T o k a jn ál véget ért, de a z egész országban elkezdődött az, am inek anarchia a neve. M in denki harca m indenki ellen. A bosszú, az üldözés és kap zsiság járta haláltáncát a szerencsétlen ország felett, ahol már senki sem tudta, ki kin ek az ellensége. Itália felett is ismét beborult az ég. 1527 augusztusá ban Lautrec a francia sereggel m egjelent F első-O laszországban és egyesült M ilánó és Velence csapataival. Ferrara és Firenze újból csatlakozott a szövetségesekhez. Augusztus végén A n d rea D o ria G én uát is visszatéríti a francia k irá ly hűségére. M in dez elvette Ferdinánd kedvét, de lehetőségeit is attól, h o gy M agyarországon nagyobb erőkkel lépjen fel. K ö zb e n Jánosnak sikerült összeszednie valam i tizenöt ezer embert s ezekkel legelőbb is K assát akarta visszavenni. Ferdinánd felv id ék i hadainak vezére, K atzian er, azonban Szinánál elébe ment és 1528. március 8-án ezúttal is János m aradt a vesztes. Veresége egyelőre arra kényszerítette, hogy elhagyja ,\7. ország területét. L engyelországba, T a rn o vb a ment, de onnan is fo lyta tta továb b m egm aradt híveinek szervezését s azt a diplom áciai m unkát, am ely most m ár m eghatáro zott célok felé haladt. A szinai győzelem után Ferdinánd is tá v o zo tt az or szágból. A Budán visszahagyott helytartóságnak és k irályi kam arának sem tekintélye, sem pénze nem volt, egyiktől
sem lehetett várni, h o gy az országot Ferdinánd m ellí sze lídíti. A k irá ly m ár 1527. novem ber 23-án a z „állh atatlan m ag yaro k ra " panaszkodik császári b á tyjá n a k és azzal m en tegetőzik, h ogy m iattuk nem mehet Itáliába.” A z ország o tt m aradt feldúltan a pártharcok m arcan goló dühében. A két k irá ly k ö zö tt e g yik sem tudott döntő hatalom hoz jutni. E gyelőre kétségtelenül Ferdinánd v o lt felü l, de az ő b irtokállom án ya is fo lyto n vá lto z o tt s ezt területileg is nehéz lett vo ln a a Jánossal tartó részektől elhatárolni. A z állam hatalom minden szervezete felbom lott s meg szűnt az állam összefüggő területi egysége. M aga az ország valam i széteső, porhanyós anyaggá vá lt, am ely egymással ellenséges elemekre töredezett aszerint, h o gy a z egyes helye ken m elyik k irá ly h ívei g ya k o ro lta k hatalm at. M ost m ár nem is a két k irá ly , hanem h íveik d ulakod tak egymással. S h o g y az ördögtánc m ég cifrább legyen, időnként a „ h í v e k " pártállása is vá lto zo tt, ma János, holnap Ferdinánd nevében d ú lták fel egym ás b irto kát a szom szédok. F erdi nánd fizetetlen zsoldosai pedig ezt is, a zt is kifosztották. Sokszor m egtörténik, h o gy halállal a szívében tovább fu t a sebesült í g y rohant a m agyarság p árth arcok örvé nyei, idegen hódítások szakadékai fö lött, am íg a két k irá ly kezén végül is összetört az ország. M indabban, ami történt, van egy sd ia eléggé meg nem szívelhető tanulság. H iá b a vo lt a trencséni becsapás; hiába a lélekvásárlás és vesztegetés: hiába a m egalázkodás a rác rablóvezér s a határszéli török bégek előtt; hiába ko p ogtato tt Ferdinánd elsőnek a portán — ha ereje nem ért továb b, csak D é vén y től T o k a j-S zin á ig s o tt elp u ffa n t és kim erült. Ferdinánd fellépését csak az iga zo lta volna, ha elég ereje van ahhoz, h o gy az egész országra szilárdan rátegye
a kcz^t; ha m egszállja a déli végeket s a m egszervezett or szággal a h áta m ögött szembe tud nézni a törökkel. Ily en erő nélkül minden csak üres mesterkedés, hiába való erőlködés v o lt. Veszedelm es szem fényvesztés, ami annak a szemét is m egvakítja, aki csinálja. A z ügyeskedésnek csak ak k o r va n értelme és haszna, ha valóságos eró útját egyengeti, leplezi, ha kell. D e aki erőt csellel v a g y éppen álnoksággal akar pótolni, saját és m indazok vesztére teszi, a k ik sorsukat reá b íztá k . K o n tá r az, aki o ly a n tervekkel játszik, olyan célokra fecsérli a m aga és a közösség erejét, am elyek m egvalósítá sára elégtelen eszközök v a g y más előtte is ismert o k o k m iatt nincsen m ódja. C élo k , eszközök és lehetőségek minél tökéletesebb össze hangolása az, am it p o litikán ak nevezünk. És ahol ezek az elemek diszharm óniában van n ak, az nem más, m int meg gondolatlan v a g y vakm erő kaland. „ N e kockáztasson ö n háborút. Béküljön ki a va jd á va l, bármibe is k erü l" — írta K á r o ly a z engedetlen fivérnek. A z t is m egírta neki, h o gy ha idő előtt m ozgolódni kezd, elkerülhetetlenül Szulejm án karjaiba kergeti Jánost s ezzel kin yitja a ka p u k at a török előtt.** A császár jól látta, ami bekövetkezett, am it mohó türelmetlenség, m eggondolatlan kapzsiság, elbizakodott ra vaszkodás könnyelm űen felidézett.
4A tokaji csatavesztés előtt, am ikor Salm csapatai még nem érték el János visszavonuló seregét, közel egy hónapig Borsodban id ő zött a király. Itt h iva tta m aga elé a sajóládi Pálos-kolostor perjelét, aki Fráter G y ö rg yn ek nevezte m agát.
Lehet, a k irá ly tudta, hogy a barát valam ikor a z ő an yja vajdahunyadi udvaráiban szolgált. T a lá n ismerte is v a g y em lékezett reá. Lehet, csak a körn yékbeli urak fig y e l m eztették a k irá ly t erre a tis zu fe jű , hallgatag, erőskezű emberre, aki m ár két Pálos-kolostor gazdaságát h ozta rendbe. íg y kerültek egym ással szem től-szem be Z á p o ly a János — ak it az események v a k egym ásutánja sodort és emelt a legfőbb m éltóságba, de aki o tt saját erejéből m egkapasz kodni sem tudott — és a barát, aki ettől a találkozástól k ezd v e közel huszonöt éven á t m indjobban a m aga esze és ereje szerint s a m aga felelősségére fo gja form álni a m agyar ság sorsát. A z t m ondják, a k irá ly családi kincseit akarta reábizni. A kincsek őrzését a barát nem vállalta. Ennél sokkal töb bet, sokkal nehezebbet v e tt m agára. János m ellé szegődött, am ivel a z ország ezer baja és gondja, kibogozhatatlan ne hézségek rettenetes terhe, m ind az ő vá lla ira szakadt. Eddig a kolostor csendjében élt. M ost m ajd viharban kell járnia szakadékok kö zött. S egy negyedszázadon át az ő fehér kám zsája lesz az egyetlen világos fo lt, am ely a m agyarságnak utat m utat a csillagtalan éjszakában.
I.
M on dottu k, hogy a z a diplom ácia, amit János egyelőre lengyelországi m enedékéből, T a rn o vb ó l irán yított, már határozott célokat szolgált. D e az elhatározás, am ely ezeket a célokat kitűzte, n y il ván még a m agyarországi visszavonulás és menekülés sok m egalázása között, keserves töprengések eredm ényeként született. A kudarc, az elkeseredés a vo lt „ h ív e k " h itván y árulása fö lö tt s a m egalázás: kétségbeesett tanácsadók. D e János k irályn a k v o lta k más tanácsadói is, a kik már korábban azt javasolták: kísérelje meg a kibékülést a törökkel. A k ik nem a m aguk erejéből és akaratából kerülnek magas m éltóságba, rendesen kínos gonddal iparkodnak úgy viselkedni, ahogyan elődeik tették. A z ilyenek az új m éltó ság súlya alatt ú gy érzik, ráju k még sokkal kötelezőbb v á l tozatlanul a régi nyom okon járni, m int bárki másra. János — akiről nem lehet a zt m ondani, hogy élete más Fordulataiban a m eggyőződés szilárdságának s a jellem h aj líthatatlanságának valah a is különös jelét adta vo ln a — eleinte n yilvá n ezért h árította el m agától olyan határozot tan a török-barátkozás gondolatát. T u d ta , h o gy a m agyar k irá ly o k ide s tova százötven (fve állandóan kem ény küzdelem ben á lltak a déli ellenség
Lehet, a k irá ly tudta, hogy a barát valam ikor a z ő an yja vajdahunyadi udvaráiban szolgált. T a lá n ismerte is v a g y em lékezett reá. Lehet, csak a körn yékbeli urak fig y e l m eztették a k irá ly t erre a tis zu fe jű , hallgatag, erőskezű emberre, aki m ár két Pálos-kolostor gazdaságát h ozta rendbe. íg y kerültek egym ással szem től-szem be Z á p o ly a János — ak it az események v a k egym ásutánja sodort és emelt a legfőbb m éltóságba, de aki o tt saját erejéből m egkapasz kodni sem tudott — és a barát, aki ettől a találkozástól k ezd v e közel huszonöt éven á t m indjobban a m aga esze és ereje szerint s a m aga felelősségére fo gja form álni a m agyar ság sorsát. A z t m ondják, a k irá ly családi kincseit akarta reábizni. A kincsek őrzését a barát nem vállalta. Ennél sokkal töb bet, sokkal nehezebbet v e tt m agára. János m ellé szegődött, am ivel a z ország ezer baja és gondja, kibogozhatatlan ne hézségek rettenetes terhe, m ind az ő vá lla ira szakadt. Eddig a kolostor csendjében élt. M ost m ajd viharban kell járnia szakadékok kö zött. S egy negyedszázadon át az ő fehér kám zsája lesz az egyetlen világos fo lt, am ely a m agyarságnak utat m utat a csillagtalan éjszakában.
I.
M on dottu k, hogy a z a diplom ácia, amit János egyelőre lengyelországi m enedékéből, T a rn o vb ó l irán yított, már határozott célokat szolgált. D e az elhatározás, am ely ezeket a célokat kitűzte, n y il ván még a m agyarországi visszavonulás és menekülés sok m egalázása között, keserves töprengések eredm ényeként született. A kudarc, az elkeseredés a vo lt „ h ív e k " h itván y árulása fö lö tt s a m egalázás: kétségbeesett tanácsadók. D e János k irályn a k v o lta k más tanácsadói is, a kik már korábban azt javasolták: kísérelje meg a kibékülést a törökkel. A k ik nem a m aguk erejéből és akaratából kerülnek magas m éltóságba, rendesen kínos gonddal iparkodnak úgy viselkedni, ahogyan elődeik tették. A z ilyenek az új m éltó ság súlya alatt ú gy érzik, ráju k még sokkal kötelezőbb v á l tozatlanul a régi nyom okon járni, m int bárki másra. János — akiről nem lehet a zt m ondani, hogy élete más Fordulataiban a m eggyőződés szilárdságának s a jellem h aj líthatatlanságának valah a is különös jelét adta vo ln a — eleinte n yilvá n ezért h árította el m agától olyan határozot tan a török-barátkozás gondolatát. T u d ta , h o gy a m agyar k irá ly o k ide s tova százötven (fve állandóan kem ény küzdelem ben á lltak a déli ellenség
gél s ezzel nemcsak a m aguk országát, de az egész keresz ténységet védték. Ü g y érezte: lehetetlen ettől a kötelezd trad íciótól elszakadnia. H a mégis megtenné, ezzel m éltat lanná váln ék a koronára, am elyet visel. L áttu k, h o gy minden egyes követén ek a z vo lt a köte lessége: hangsú lyozzák a k ü lfö ld i hatalm asságok előtt, u ru k nak m ennyire a lelkén fekszik a továb bi küzdelem a török ellen. N incsen semmi o kun k arra a feltevésre, h o gy János ezt ne gondolta volna őszintén. Pedig éppen a k ü lfö ld rő l egyesek m ár kezdetben ipar k o d tak az új m agyar k irá lly a l m egértetni, h o gy okosabb lenne, ha m egpróbálná a törökkel m egbékélni. A császár velencei követe m ár 1526 vége felé jelentette, h o g y a signoria egyenesen a zt tanácsolta Jánosnak, egyezzék meg a törökkel.* A m egegyezés előkészítésén más irán yban is dolgozott a velencei korm ány. Velencében n y ilv á n éppen olyan v ilá gosan látták: mi lesz a következm énye annak, ha F erdinánd János ellen tám ad, m int ahogyan nem v o lt ebben k ét sége sem a császárnak, sem az angol k irá ly prágai követé nek. A signoria tehát szerette volna m egkönnyíteni ezt a m egegyezést, am itől a H absbu rg-fivérek gyengítését remélte. A m ik o r aztán a m indenről gyorsan értesülő velencei tanács m egtudta, hogy Ferdinánd Jánost m egelőzve K o n stantinápolyban m enlevelet kért és k a p o tt követe részére, a signoria azonnal heves akcióba kezdett, hogy ha még lehet, Ferdinánd ú tját elvágja és a p ortát m inél ked vező b ben hangolja Jánossal szemben. M ájusban és júniusban egész sereg utasítás ment a köztársaság portai követén ek: értesse meg a nagyvezérrel, hogy a császár hatalm a veszedelmesen meg fo g növekedni, ha fivére a cseh és m agyar koronát is megszerzi. A H absburgok m agyarországi térfoglalását tehát a szultánnak a m aga érdekében is meg kellene a k ad á lyo z nia és segítenie kellene Jánost az ország m egtartásában.
A m agyarországi fejlem ényekről a velenceiek állandóan i.íjékoztatták a po rtát s nem szűntek meg sürgetni, akad ál>^ozza meg azt, h o gy a két ellenkirály M agyarország fö lött esetleg békésen m egosztozkodjék. A z o lm ü tzi tárgyalások liléjén ez v o lt a signoria legfőbb aggodalm a. A csád y Ignác szerint, aki ezekről az intrikákról rész letes tájékoztatást ad,* a szultán János kérése és tudta nél kül, már akkor tényleg el is h atározta, h o gy sereget küld, - talán nem is an n yira János megsegítésére, m int inkább i7.crt — h o gy a m agyarországi helyzet m egváltoztatását m egakadályozza. E z t állandóan szorgalm azta is a velencei kuvet, de egyelőre eredm ény nélkül, m ert a török haderő ikkor éppen keleten vo lt elfo glalva. A m ik o r aztán — Ferdinánd hadjáratának m egindulása után — János pénzkölcsönt kért a köztársaságtól, a m agyar i ovetnek (B onzagno János váradi prépostnak) m egm ondi.ík, h o gy pénzzel ugyan nem segíthetnek, de n y itv a áll az ut K onstantinápolyba, ahol a m agyar k irá ly bizonyosan lóindulatra talál. B ár erre nincsen adat, kétségtelen, hogy Jánosnak, am i kor helyzete kritikussá vált, u gyan ezt tanácsolták P árizsI iSl. T u d ju k,* hogy R in con A n ta l, a francia k irá ly követe K rakóból azért u tazott Kassára, hogy a Salm seregei elől liitráló k ir á ly t felkeresse, akivel még a tokaji ütközet előtt i.il á lko zo tt is. János m egm aradt h ívei k ö zö tt is bizonyosan sokan I' hettek, ak ik iparkod tak a k ir á ly t rávenni arra, kísérelje meg a kiegyezést a törökkel. Ennek a gondolatnak akkor már több híve vo lt M agyarországon. H iszen Broderics Ist v á n szerémi püspök már a mohácsi csatavesztés előtt n y il'.in hirdette, h o gy még a rendes adófizetés sem lenne túlij^osan súlyos megterhelés, ha az ország ennek ellenében v két kaphatna a töröktől.* A z z a l tisztában vo lt, h o gy a I ík e egyedül a szultán elhatározásán fordu l meg t nunt-
hogy M agyarországn ak mindennél jobban szüksége van a békére, a szultán kívánságait teljesíteni kellene. N y ilv á n u gyanilyen v a g y hasonló okoskodás alapján sürgette a kiegyezést a törökkel Frangepán Ferenc, a szent életű ferencrendi szerzetes is, aki M ohács után jött meg Budára s aki teljesen át vo lt hatva attól, h ogy az országon csak ez a politika segíthet." A m ennyire Brodericsék eleinte csak kevesedm agukkal Áilhattak e felfogás m ellett, az események alakulása később annál jobban m egnövelte azo kn ak a szám át, a kik ugyanezt a nézetet vallo tták. Különösen, am ikor az ország Ferdinánd és a török k ö zö tt k ét tűz kö zé került s választani kellett: vagy az ausztriai főherceg va g y a török. A kérdés a józa nabbak szemében azon fordu lt meg, van -e Ferdínándnak akk ora ereje, am ivel az országot a török ellenében m eg védeni képes? A császár világraszóló hatalm ának kétségtelenül M a gyarországon is m egvolt a híre. H o g y ez a hatalom katonai erőben valójában mit képes m ozgósítani s hogy az itáliai háború tényleg hogyan alakul, arról vajm i kevesen tudtak csak félig-m eddig is m egbízható tájékozást szerezni. A v a ló ság képe tehát nem ronthatta a császár hatalm ának nim buszát. A z z a l azonban a m agyar rendek közü l mégis elegen tisztában vo lta k , hogy a császár és fivére eddig nem eről tették meg m agukat a török elleni segítségben. A z sem m a radt tito k M agyarországon, m ilyen pénzbeli nehézségekkel kü szköd ik Ferdinánd, ha odaát a határon túl hadsereg lábraállítására van szükség. A H absburgoktól várh ató tám o gatás erejét így sokan legalább is kétségekkel nézték, s álla pítsuk meg: joggal. A ztá n még m aradtak elvh ű em berek is, a kik kitartot tak a nemzeti királyság gondolata m ellett s ha választani
kellett, m ár csak ezért is szívesebben egyezkedtek vo ln a a törökkel. A törökbarát po litika hívein ek álláspontja a k k o r erő södhetett m eg különösen, am ikor János udvarában meg tudták, h o gy Ferdinánd nem csak a rác rablóvezérrel egyez kedik, de m ég a törökhöz is kapcsolatot keres. E lképzel hető, m ilyen hatása lehetett annak a nándorfehérvári bég hez intézett és Ferdinánd sajátkezű aláírását viselő levélnek, am ely a János-pártiak kezébe kerüh. Semmi o kun k sincsen feltetm i, hogy a velencei tanács követe útján ne tájéko ztatta voln a Jánost Ferdinánd N ich o lo nevű ágensének konstantinápolyi útjáról s ennek ked vező eredményéről. János álláspontja tehát m ár a tokaji vereség elő tt meg ingott. H iszen ha a császár fivére, a cseh k irály, a z örökös tartom ányok ura nem átall szóbaállani a kereszténység ellenségével, miért szégyelje e zt szorongatottságában a m a gya r k irály? H án yszo r fo rdu lh atott m eg ez János fejében, am ikor T o k a jb ó l V á rad ra, V á ra d ró l K o lo zsvá rra , K o lo zsvá rró l Tasn ád ra m enekült, am ikor eljutott h o zzá az október 6-i budai országgyűlésen h o zo tt h atározat híre s am ikor annyi csalódás és m egalázás k ö zö tt látnia kellett, h o gy sehonnan \cm jön segítség. Ferdinánd mindenesetre n agyon m egkönnyítette János nak, h o gy ő is „elvesse m agától a szemérmet*’ .* S zek fű G y u la belevilágít ennek a lelki kon fliktusnak .1 legm élyébe, am ikor e zt írja: „ A k in e k hcxnlokát egyszer m egérintette Szent István lioronája, a z lehetett még o ly törékeny akaratú, bábember js, k irályi m éltóságáról többé le nem m o n d h a to tt. . . érte m indent mernie kellett.*'^ A z elhatározás bizonyosan nem lehetett kön n yű , ip p so mert János valóban törékenyakaratú bábem ber vo lt. A z B á rd o M T
8
ilyenekben nem szakadnak fel ösztönös elhatározások, h o gy akarattá kem ényedve cselekv<ássé vá lja n a k ; kicsinyes tépelődés, bátortalan töprengés kínján á t végül is beleegyeznek abba, h o gy m ások határozzanak és cselekedjenek helyettük. A k irályn ak a zt a z aggodalm át, h o gy a vallás parancsa ellen vét, ha a keresztény hit ellenségeivel szövetkezik, az egyh áz felszentelt püspökei és p apjai: Broderics István, Frangepán Ferenc, Statileo János, nem utolsó sorban Fráter G y ö rg y és az a két cseri barát, T am ás és G ellért, akikn ek nevet Szerém i G y ö rg y tartotta fenn — a bibliából vett idézetekkel o szlatták el benne.’ A z t is elm ondhatták volna neki — ha ugyan tu d ták — , hogy K risztusn ak vo lt m ár o lyan fö ld i helytartója: V I . Sán dor pápa, aki V I I I . K á ro ly francia k irá ly ellen II. B ajazid szultánnal szövetkezett. A végső igent mégis valószínűleg Laski Jeromos m on datta ki a k irá lly a l, ez a zseniális kalandor, aki 1527 o k tó berében K o lo zsv á rt nála járt. ö kapta, helyesebben: ő sajá títo tta k i m agának azt a m egbízást, h o gy Velencén át K o n stantinápolyba u tazzék s — ha lehet — szerződést kössön a p ortával. H o g y e lépés hatását enyhítsék, ugyanakkor az is el határozásba ment, h o gy L aski Jeromos testvére, János gneseni prépost, János követeként V . K á ro ly császárhoz menjen.” Laski Jeromos csak novemberben indult. V á jjo n János még m egvárta vo ln a Ferdinánd m egkoronázását s csak ez után engedte volna útjára követét? N em valószínű. Igaz ugyan, h o gy János szám ára ezzel a koronázással telt be csordultig a csalódások keserű pohara, de a z október 6-i országgyűlés határozata után a koronázás elm aradását már nem remélhette. M ég m ielőtt János a konstantinápolyi követküldésre végleg rá h agyta vo ln a m agát beszélni, az a gondolat is
m egfordult a fejében, h o gy a francia k irálytó l kérjen segítstget, ami kétségkívül sokkal inkább ínyére lett volna, m int .1 szultán pártfogása. L áttu k, hogy a zo k k ö zö tt az állam ok kö zött, am elyek kel János m indjárt trónralépése után összekönetést kereH-tt, egyedül Franciaország m utatott bizonyos hajlandósáj;c)t szorosabb kapcsolatok kiépítésére. E zt b izo n yította a l’árizsban járt két m agyar kö vet, Jozefics és L aski Jeromos útjának eredménye s a francia k irá ly m egbízottjának: R in >^on A n ta ln a k kiküldetése B udára, állandó kö veti minőségl’cn, ami ak k o r különösebb megbecsülést jelentett. E z a Rincon tanácsolhatta még a tokaji vereség előtt .1 k irályn a k : kü ld je egy emberét P árizsba a francia u dvar i.íjékoztatására. í g y jött létre T ran q u illo Partenio A ndreis - latin izált nevén: T ran qu illu s Andronicus — párizsi útja, aki m int R inconnak János k irá ly által rendelkezésre bocsálott titkárja végezte m egbízatását. M in t a következm ények m utatják, T ran q u illó n a k az lehetett a feladata, h o gy b izal masan, quasi félhivatalosan (ezért m ent mint R incon titkArja és nem m int m agyar kö vet) tisztázza, hogyan lehetne .1 m agyar és a francia k irá ly viszo n yá t szorosabbra fonni, tekintettel arra a súlyos helyzetre, am elybe János került. T ran q u illo indult el ham arább (15 2 7. szeptember 23-án), de L aski mégis előbb hozta meg konstantinápolyi tárgyalásainak eredm ényét: a török barátság következm é nyeiben végzetesen keserű gyüm ölcsét. A velenceiek K o n su n tin áp o lyb an is segítettek L askinak. Elsősorban G ritti A lajos, a dogé K onstantinápolyban élő törvénytelen fia járt a kezére, aki íg y került kapcso latba a m agyar üggyel. A z ő segíts^ évei n y ílt meg a követ előtt a n agyvezér ajtaja. H osszadalm as tárgyalások után, am elyek érdekes fo r dulatairól részletesen tájéko ztat S zala y L ászló kitűn ő tanul m ánya,“ 1528. január 27-én a szultán elé bocsátották Las-
kit, aki itt eljátszotta M agyarország felajánlásának mél tatlan és szom orú kom édiáját, am it a m agyar történetírás o ly a n rossz néven vesz, nem Laskinak, — hanem János k ir á ly n a k A szultán személyesen válaszo lt neki. „H á lá s szív v el fo gad om " — m ondta — „k irá ly o d jó szándékát. O rszá ga eddigien a z enyém vo lt, nem a z övé, m int am elyet a háború jogán és sza b ly á va l szereztem. Érté semre esvén azonban irántam v a ló hajlandósága: nemcsak reászállítom am az országot, hanem o lyan m értékben fogom őt ausztriai Ferdinánd ellen segíteni, h o gy m indkét oldalán biztosan nyugodhassék urad ezentúl. A z 6 követségét és bennem vetett bizodalm át kedvesen veszem és valam ennyi szükségeit enyéim ül tekintem ." A z előzetes tárgyalások L aski, a nagyvezér és két, a p ortánál különösen befolyásos basa k ö zö tt, lényegében a kö rü l forogtak: kell-e Jánosnak rendszeres adót fizetn i azért, h o gy a szultán m agyar k irályn a k elismeri s a z ország birtokában m egtartja és tám ogatja. Ebben a kérdésben L aski derekasan kü zd ö tt s végül is a m agyar álláspont érvényesült: a z ország k irá ly á t a fényes p o rtával szemben nem terheli adófizetés kötelezettsége. A m agyar k irá ly tehát a m aga Jogán u ralkod ik, ezt a jogot nem kell külön m egvásárolnia; am it a török diplom ácia frazeológiája a zzal leplezett el, h o gy a szultán „visszaaján d é k o z za " az országot Jánosnak, lévén — török felfogás szerint — a szultáné m indaz, ahol „fe je hacsak egy ízben is nyu god ott, h o va paripáján ak n y a k a ben yom ult". Laski m ásik törekvése — valószín űleg a ka p o tt utasí tásnak m egfelelően — a z v o lt, h o gy ne a szultán m aga jöjjön János megsegítésére, csak a n ik á p o lyi szandzsákot m ozgósítsa, adjon húsz á g y ú t kölcsön s parancsolja m eg a m old vai és a havasalföld i vajd ákn ak, h o g y legyenek János segítségére, ha erre szükség volna.
L aski érthető okokb ól nem akarta m indjárt a török lavinát M agyarországra zúdítani. A k k o r, am ikor K o lo zs várról elindult, János h elyzete még nem v o lt annyira két ségbeejtő; a mérsékeltebb segítség mindenképen előnyösebb lett volna. D e a sziklát könnyebb m egm ozgatni, m int m ozr,ását korm ányozni: zuhan a maga súlya és annak a lejtő nek törvénye szerint, am elyre került. A nagyvezér szerint a szultán m ár égett a tűztől s ,.helyét se talá lta ", h o gy személyesen szálljon hadba. Laski szám ára nem m aradt más, m inthogy ezt a n agy buzgóságot tudomásul vegye. 1528. február 29-én a d ták ki L askinak a szerződésről szóló oklevelet, am elyben az ország visszaajándékozásának form ulája m ár egyáltalában nem is szerepelt. A z okiratban a szultán szörnyű esküvésekkel fogadja, h o gy „fenséges Jánost, Isten kegyelm éből M ag yar-, D a lm át-, H o r v á t- és M orvaországok, stb. k ir á ly á t . . . m int hites te stv é rét. . . semmi, m ég legsúlyosabb szükségében sem fo g ja elhagyni; liabár valam ennyi birodalm ai és országai 5 összes hatalm a menne is veszendőbe és megsemmisülne . . . mégis u rto z z é k és köteleztessék Jánost felk eresn i. . . és m ondani: íme, itt vagyo k, kész mindenre, am it k ív á n sz". E zután ugyancsak szörnyű átkozódások kö vetkezn ek, h o gy m i minden érje a szultánt, ha kötelezettségének nem tenne eleget. L aski m ásodik kihallgatásán a szultán mindössze azt k ív á iiU ellen szo lgálu táskén t a m agyar k irá ly tó l, hogy tudósítsa a portát „valam en n yi keresztény ügyekről, a nagyokról és kicsinyekről egyarán t", ez lesz a mód, meg gyökereztetni kettőjük barátságát — m ondta. A tájékozta tásra pedig azért tartott szám ot, m ert „ a keresztény fejedel mek sokszor küldtek dörgő fellegeket az 6 elődei s Istennek népe, a m oham edánusok ellen s bár villám o t sohasem küld hették fe jü k r e . . . mégis tanácsos volna minden (kínálkozó) alkalom m al azok erejét fogyasztan i, a kik kárun kra töre>
k cd tck.“ Laski persze János nevében készségesen vá lla lta és esküvel fo gad ta, hogy a szultán m inden hírről, még a leg titkosabbakról is tájékoztatást fo g kapni és hogy a m agyar k irály, a szultán barátjainak barátja, ellenségeinek ellen sége lesz. Laski, aki m int a m agyar k ir á ly követe is jó lengyel vo lt, Lengyelországot kikapcsolta ebből a kölcsönös m agyar török vé d - és dacszövetségből s kieszközölte a zt is, hogy a szultán két évre hosszabbítsa meg a fegyverszünetet a len gyel királly a l. A szövetség — am elynek alapján a m agyar királyra h áruló kötelezettségekről a szultán okiratában szintén nin csen szó — papírform a szerint nagyon előnyösnek látszott, de a jö v ő m utatta meg, hogy valójában m it ért és m it jelen tett: a segítség cím én jogot adott a szultánnak arra, hogy m agát M agyarország ügyeibe bárm ikor beleártsa. Igaz, hogy a szultánnak nem v o lt semmi szüksége arra, h ogy ha h ad dal akart m enni M agyarországra v a g y m áshová, erre bárki is külön feljogosítsa. A k k o r éppen ú gy — m int azelőtt és azután is — ez m indig, nem a jog, hanem tisztán a hatalom kérdése vo lt. A jogcím hián ya még senkit sem tartott vissza attól, h o gy feg y verét használja, ha m egvolt rá a k ed ve és ereje. A h o g y a n akárm ilyen jogászi szabatossággal biztosí tott jogcím ek sem in d ítottak még senkit háborúra, h a hiá n y o zta k a szükséges hatalm i tényezők és nem v o lt kilátás a sikerre. Laski szerződése ilyen m ódon lényegében nem v á lto z tato tt a helyzeten. S ha János végül is elszánta m agát a p orta tám ogatásának kieszközlésére, okosabb lett volna, ha előbb teszi. M ert akkor a szultán barátsága talán fékezte v o ln a Ferdinánd v á lla lk o zó ked vét s nem lett vo ln a ok arra a szörnyfi polgárháborúra, amelyben, m int Ferdinánd könnyelm űen m egindított hadjáratának következm ényében, egym ással egyébként ellentétes felfogású m agyar történet-
A POLITIKAI ELHATÁROZÁSOK ÉRTÉKE
írók egyform án a m agyarság legsúlyosabb, legnehezebben kiheverhető m egpróbáltatását látják. A politikai elhatározások m indig csak viszonylagos crték ít a helyesen m egválasztott időpont adja. U gyan az az elhatározás, ha más-más időpontban hajtjuk végre — nem ugyanaz. Értéke, jelentősége elvész, ha a körülm ények kén y szerítik k i; am ikor is, a szó igazi értelmében, m ár nem is l^eszélhetünk elhatározásról, hanem csak alkalm azkodásról, meghajlásról a tények ereje előtt. L aski K onstantinápolyból H avasai földön át tért vissza M agyarországba. A n a g yzo ló lengyel — aki a török segít ség kieszközlésében a m aga sikerét, a meginduló háborúban a m aga háborúját látta — nem bírta m egállni, hogy még útközben Tergovisteből, 1528. április lo -é n a saját nevében ne üzenjen háborút Ferdinándnak. A történelemben nicsenek véletlenek; különböző ese m ények időpontjának meglepő találkozása csak jellem ző módon m utat rá olyan belső összefüggésekre, am elyekben bizonyos elhatározások és cselekedetek párhuzam osságának va g y egyidejűségének oka rejlik. E zért nincsen abban semmi csodálatos, hogy ugyanakkor, am ikor Laskí a szultán ere jére tám aszkodva Ferdinándnak „h ad at üzen“ , Ferdinánd K onstantinápolyba kü ld ö tt követei átlépik a török határt. János mindössze néhány hónappal előzte meg ellcnFelét, m iután Ferdinánd az első portai követküldésben és a határszéli basák m egkörnyékezésében legalább három negyedévvel előtte járt az akkor még tétovázó Jánosnak. Laski • Jeromos valószínűleg április végén L engyelországban tehetett jelentést urának a portai tárgyalások eredm ényéről s a zzal a válasszal, hogy János a m egkötött szövetséget m agára nézve mindenben kötelezőnek ismeri, azonnal visszafordu lt K onstantinápolyba, ahova júniusban meg is érkezett.
János k irá ly pedig 1528. április 8-án hosszú levelet írt Z am oszkból a néinetbirodalm i rendeknek, am elyben meg m ondta, h o gy „senki se csodálkozzék, ha a z igazságos o k nélkül szenvedő o tt keres segítséget, ahol talál. És ha 6 most o lyan eszközhöz fo g nyúlni, am ely a keresztény világo t veszedelem be ejtheti, annak Ferdinánd lészen az o k a ." "
K ö zb en Itáliában ismét fo rd u lt a hadihelyzet. Lautrec 1528 januárjában bevon ult a n áp o lyi k irá ly ság területére és áprilisban ostrom alá v e tte a fővárost. A velenceiek újból elfo glalták a z apuliai k ikö tő ket és F ilip pino D o ria április 28-án A m alfin ál megsemmisítette a N á p o ly felmentésére kü ld ö tt span yol flo ttá t. Érthető, h o gy k á r o ly ebben a helyzetben nem is gon d olh atott arra, h o gy bárm ilyen segítséget küldjön fivéré nek. E llenkezőleg ő v á rt, kért, sürgetett katonát és pénzt. H a tekintetbe vesszük, h o gy a császár levelei kéthárom hónapig v o lta k úton, Ferdinándnak az 152 7. év vége felé — tehát m agyarországi sikerei idején — m ár tisztában k ellett lennie azzal, h o gy K á r o ly nem békülhet Ferenccel, h o gy a császár szám ára az olaszországi h elyzet sokkal fo n tosabb „ a va jd a üzelm einél“ s h o gy általános békére nin csen semmi kilátás. Ferdinánd tehát m egtette most, am it m ár jó v al koráb ban m egtett volna, ha optim izm usa és rem énye nem juttat já k könn yű és m úló sikerekhez M agyarországon; elküldte követeit K o n su n tin áp o lyb a. A pillan at 1528 elején azért is előnyösnek látszott, m ert a h írek szerint a szultánnak P erzsiával tám adtak ne hézségei s A natóliában lázadás tört ki ellene. Íg y hát Bécsben előkeresték a még 1527 áprilisában K onstantinápolyból kapott török m enlevelet, elővették a
még akkor tervezett követség részére ugyanazon év nyarán készült utasítást s ezzel útnak ind ították zalatn okí H o b erdanácz Jánost és W eíchselberger Zsigm ondot.'* A z t kellett volna kieszközölniök, h o gy a szultán is merje el Ferdinándot m agyar k irályn a k , kössön vele három évre fegyverszünetet és pénzbeli kárpótlás ellenében adja vissza az elfo gla lt délvidéki m agyar városokat. A lig h agyta el János k ö vete a portát, íme m áris m eg jelentek az ellen király követei, m utatva, hogy a politikai gondolkodás itt is, ott is egyform a utakon járt s h o gy a török barátság szorgalm azásában egyik k irá ly sem vethetett a m ásik szemére semmit. Jellem ző a török gondolkodásra, h o gy m iután János sal form ális szövetségi szerződést kötöttek, néhány hét m úlva a legkisebb aggály nélkül szóbaálltak — m égpedig határozott megbecsülést jelentő fo rm ák k ö zö tt — annak az u ralkodónak a követeivel, aki ellen m egígértek Jánosnak m inden tám ogatást. Szulejm án birodalm a akkor járta a nagyhatalm i állás első, soha k i nem tanult iskoláját. E gyform án fontosnak tartott m inden a portán kopogtató követet, ami a zt jelenti, egyform án nem vette ő k et semmibe. A z o lyan álla m ok szemében, am elyek hatalm a a kard élén fo rd u l meg, n o n sokat jelent a diplom atizálás, ami a békések és gyengék mestersége. H oberd an áczékkal éppen ú gy tárg ya lta k a portán, m int előbb L askival: kicsit gúnyosan, fölényesen, leeresz kedően, minden jelével annak, h o gy ez a tárgyalás nem egé szen kom oly dolog, csak időtöltésnek jó. M ulatságos, h o gy m ialatt ezek a tárgyalások f o ly u k , Laski Jeromos, János követe m ár ismét K onstantinápolyban tartózkodott. H oberd an áczék nem minden önérzet nélkül felaján lot ták uruk barátságát a szultánnak, aminek ellenében F erdi-
nánd a szultán és a császár k ö zö tti barátságot és jóviszo n yt is megteremtené. Szerintük ehhez szükséges volna, h ogy a szultán visszabocsássa a M agyarországtól elfo glalt erőssé geket: N án d o rfeh érvárt, Szabácsot, Szalánkem ént, Pétervárad ot s még v a g y huszonötöt; Ferdinánd viszont hajlandó lenne az erősségek m egszerzésével felm erült költségeket meg téríteni, a za z kész volna pénzbeli kárpótlást fizetni. A török álláspont ezzel szemben a z vo lt: vonuljon ki Ferdinánd Budáról és M agyarországból és a k k o r „N é m e t országra nézve alkudozásba bocsátkozhatnánk vele“ . L átn ivaló , hogy a két álláspont közö tt nehéz lett volna a m egegyezésre alapot találni. A tárgyalások leirását olvasva,” a z embernek az a benyom ása, hogy a nagyvezér időnként valósággal ugratta Ferdinánd követeit s a harcban vitéz, de diplom atának még járatlan H oberd an ácz m indjobban belehevült a m aga állás pontján ak önérzetes védelmébe — am ivel végleg elrontotta a dolgát. A szultán és a nagyvezér végül is m egunta a hiábavaló szófecsérlést s június 28-án o lya n választ adott, am ely eg y értelmű v o lt a hadüzenettel. „ U ra to k eddig még nem érezte barátságunkat és szom szédságunkat" — mondta. — „E zen tú l érezni fogja. Sze mélyesen jövök hozzá egész erőmmel és hatalm am m al, hogy személyesen adjam neki vissza a z általa k ív á n t várakat. Intsétek őt: készítsen elő mindent, hadd fogadhasson m in ket, am int illik ." A követeket azonban nem bocsátották el. M ég öt hó napon át szoros őrizet alatt tartották őket. C sa k 1528. no vem ber 24-én indulhattak végre haza s ekkor k a p tá k meg a szultánnak Ferdinándhoz szóló írásos válaszát, am ely 1529. február 19-én került Ferdinánd kezébe, de még sokáig olvasatlan m aradt, mert a bécsi udvarnál senki sem tudta lefordítani.
Ferdinánd első kísérlete, am ellyel a szultán barátságát meg akarta szerezni, tehát m eghiúsult. D e most m ár mind a két fél o tt vo lt a porondon — : két versenytárs, nemcsak a harctereken, de a szultán előszobájában is.
Tranquillus Andronicus 1528 tavaszán érkezhetett vissza párizsi küldetéséből — most m ár Lengyelországba, ahová János a szinai csatavesztés után április elején át m enekült. A traui születésű jogtudós tapogatózásának ered ménye k ed vező kilátásokat nyithatott, m ert május i6 -á n János most m ár Statileo erdélyi püspök szem élyében rendes követet kü ld ö tt Párizsba. A püspök szabályszerű m eghatal m azást v itt m agával arra, h o gy ura nevében és helyette a francia k irá lly a l „szilárd barátságot, testvériséget, egyet értést", a za z szövetséget kössön.^* Statileót R in con is elkísérte s 1528 októberében érkez tek Párizsba. A tárgyalásokkal a francia k irá ly október 23-án bízta meg kancellárját, a sensi bíbornokot s íme öt nap m úlva a két teljhatalm ú m egbízott m ár alá is írta azt a m egegyezést, am elyet a „fontainebleau-i egyezm én y" neve alatt ismer a történelem. N y ilv á n a m ár mindenben előkészített meg állapodás form ábaöntéséről v o lt csupán szó.'* E z t a szerződést bezzeg nem zengőszavú török írás tudók szerkesztették! Ferenc és kancellárja tudta, hogy m it tkar. Általánosságban tartott bevezetés után az egyezm ény nyílegyenesen tér rá arra, ami Ferenc előtt célként lebegett. „M ag yarország k ir á ly a . . . a lehető legnagyobb erővel cs igyekezettel fo g Ferdünánddal, Csehország k irá ly á v a l ellenségeskedni, vele hadat v is e b i, nem kím élvén költséget, sőt saját szem élyét sem, m indaddig, am íg a legkeresztényebb
k irá ly visszakapja fenséges fiait, k ik jelenleg K á ro ly csá szári jelölt tú s z a i. . . és M agyarország k irá ly a semmiféle békességre, frig y re és egyezkedésre nem lép sem nyiltan, sem titokban, sem önm aga, sem közbenjáró útján, a legkeresztényebb k irá ly világos hozzájárulása és akarata nél kü l . . . ha a M indenható m egadja M agyarország k irályá n ak , h o gy országát a k ad á ly nélkül birtokolhassa, akkor Ferdinánd legyőzetése után is tehetségéhez képest segíteni fogja a legkeresztényebb k irá ly t O laszországban könn yű lovas sággal és g y a lo g sá g g a l. . . V égre . . . fiá u l és országaiban utódául fogadja . . . H en rik orleansi herceget arra a z esetre, ha ő, M agyarország k irá ly a fiúörökös nélkül találna k i m úlni." A francia k irá ly ezzel szemben csak azt ígérte és fo gad ta, h o gy „tehetsége szerint" m egsegíti M agyarország k irá ly á t országának visszaszerzésében pénzzel és egyéb szükséges d olgokkal, hogy képes legyen a háború sú lyát el viselni, addig is adni fo g húszezer arany tallért. H a a fran cia k irá ly „egyességre találna lépni a császárral, minden lehető úton-m ódon arra fo g törekedni, h o gy M agyarország k irá ly á t is belefoglalják ebbe a z egyességbe, m égpedig úgy, hogy ha lehetséges, szabadon maradhasson országában és Ferdinánd és K á ro ly részéről ne érje bántódás". E z a m egállapodás egész konstrukciójában ellentéte annak, am it L aski ho zo tt m agával. A b b an a szultán m in den korlátozás és fenntartás, valam int minden kik ö tö tt ellenszolgáltatás nélkül biztosítja minden időkre szóló teljes és m aradéktalan segítségét a m agyar k irá ly n a k m indenki ellen, bárkiről legyen is szó és minden form ában és módon, amire csak szükség lehet. M in tha a szultán volna a m agyar k irá ly vazallusa, akinek feltétlen engedelmességgel tartozik! A fontainebleau-i egyezm ényben éppen fo rd íto tt a helyzet. M in th a nem is János kért vo ln a segítséget, hanem Ferenc, túszul adott fia in a k visszaszerzésére s arra, h o gy a
m agyar k ir á ly támogassa 6 t a két H ab sb u rg-fivér elleni harcban. Erre nézve a m agyar k irá ly t terhelő minden köte lezettség szabatosan van m eghatározva. A d d ig tartozik har colni Ferdinánddal, am íg a francia hercegek ki nem szaba dulnak. Sem m iféle egyességet tehát, sem fegyverszünetet, sem békét nem köthet a francia k irá ly kifejezett hozzájárulása — m ondhatnánk — engedélye nélkül. H a Ferdinándot sikerül legyőznie, tartozik a harcot fo lyta tn i O laszország ban a francia k irá ly oldalán, m égpedig lovassággal és g y a logsággal. V égü l még egy trónörököst is rávarrta k János nyakára, ha neki nem lenne fiúörököse. Érdemes fig yeln i arra, m indjárt m ilyen óvatos lesz a szerződés szövegezése, m ihelyt a francia k irá ly kötelezett ségéről van szó. C s a k „tehetsége szerint" tartozik Jánost segíteni, am inek a m értékét m indig csak m aga az érdekelt fel állapíthatja meg. A segítség közelebbi m eghatározásánál első h elyen „p én zről és más egyéb szükséges d olgo król" beszél, nehogy félreértés essék s a m agyar k irá ly netalán katonai segítségre számítson. A m agyar k irá ly n a k önállóan nem szabad semmiféle m egegyezést kötnie, de a francia k irály, ha tetszése szerint békét kö t, legfeljebb csak a zt ígéri, h ogy iparkodni fo g a békébe János ü gyeit is belefoglalni, h o gy „h a lehetséges", szabadon maradhasson M agyarországon. A z egyetlen pozitívu m , ami ebből a szégyenteljes szer ződésből m aradt, a z a húszezer tallér, am it a francia király odavetett a g y á m o lu la n m agyar királyn ak. N e m barátsági szerződés ez, hanem zsoldosszerzés a H absburg-testvérek ellen, a francia érdekek o lyan nyers és kím életlen érvényesítésével, h o gy szinte im ponáló! M agyarországn ak még nemrég két ellensége v o lt, most egyszerre k ét szövetségese van . A z egyik minden tám oga tást biztosít és végül fel fogja falni. A m ásik utolsó csepp
véréig ki akarja használni, aztán nem törődik vele, él-e, hal-e? A két szövetséges nem v o lt sokkal jobb, m int a két ellenség. 5János és a z egész tarnovi m agyar em igráció egy p illa natra sem adta fel a rem ényt, hogy hamarosan visszaszerez hetik m indazt, ami T o k a jn á l és Szinánál eg y időre elveszett. János a nagy diplom áciai ak ció k m ellett kölcsönöket hajszolt. N em csak Velencénél, de a pápánál és a z angol k irályn á l is kopogtatott (Statileo Londonon át u tazott P á rizsba). A nénietbirodalm i rendeknél is p rób álkozott, külö nösen a hesseni tartom ányi őrgróftól Iparkodott katonákat kapni. Ferdinánd ismételt panaszai és a lengyel k irá ly fo r m ális tilalm a ellenére emberei zsoldosokat toboroztak L en gyelországban. Ebben persze a Z á p o ly á k családi vagyo n a sokat segített. K ö zb e n a hazai szervezkedés ügye is előbbre haladt, m égpedig teljes összhangban az em igráció tevékenységével. Ebben m utatta m eg Fráter G y ö rg y először, h o gy mire képes. A lu lá b a n mindenben ő v o lt a szervezés lelke. A len gyelországi katon ák toborzásában éppúgy résztvett, m int az állandó összeköttetés fenntartásában a tarnovi em igráció és a hazai vezetők között. G y a lo g m aga járta meg a z utat három szor is T a rn o v és a János-párt néhány kim agaslóbb emberének hazai szál lása kö zött. Rábeszélt, b u zd ított, lelkesített, de — ami ennél sokkal fontosabb — összetartotta a szá la k a t s nem engedte, h o gy összekuszálódjanak a gyám oltalan k irá ly kezében.** T ő le , az egyszerű, ismeretlen baráttól senki sem fé l tette a m aga személyes érvényesülését. T evéken ysége nem keltett féltékenységet. Senki sem gondolta, h o g y ez a z em -
bér egyszer éppen o lyan kem ényen és elszántan fogja meg építeni a m aga hatalm át, m int ahogyan most a k irá ly esett ügyét lábraállítani segített. N em is valószínű, h o gy életének ebben a szakaszában személyes am bíció v a g y h atalom vágy vezette volna. Ehhez neki m agának is túlságosan új vo lt m indaz, am it a k irá ly ügyében végzett. N eh éz feladatok üllőjén kovácsolód ik a lélek. S a m egoldott feladatok nyom án ébred a hivatástudat. B izonyos, h o gy G y ö rg y barátnak igen nagy része v o lt abban, h o gy János ügye jobbra ford u lt s k ia la k u lt az a mag, am ellyel újból kezdeni lehetett. 1528 n yarán m ég Ferdinánd fegyvereinek ked vezett a szerencse. D e őszre m egfordult a kocka. F erdinánd h ívei k ö zü l is sokan belátták, h o gy a tá v o l lévő k irá ly fizetetlen és fegyelm ezetlen zsoldosaival sehogy sem tud úrrá lenni a helyzeten. M ost belőle ábrán du ltak k i éppen ú gy, m int előbb a tehetetlen Jánosból. M iko r aztán elterjedt a híre, h o gy János m egszerezte a szultán barátságát, ez a hír a törökbarát p o litik a híveiben örömet, Ferdinánd embereinél annál nagyobb rém ületet kel tett. M in dkettő m egint Jánosnak használt. M ost János lengyelországi serege vo n u lt be a k ad á ly talanul a z országba s a z északi és a keleti részeken meg ism étlődött az, ami az elm últ évben a z ország nyu gati felé ben játszódott le. A z inga a túlsó oldalra lendült. D ö n tő ütközetek ugyan nem estek, jelentékenyebb erők nem is á lltak egym ással szemben, de m ost János seregei m a ra d u k m indenütt felül s a L engyelországból jött hadak sikeres csatározások után ham arosan egyesülhettek a m ár előbb ugyancsak eredményesen m űködött hazai csapatokkal. N o vem b er legelején János is visszatért az országba s anélkül, h o g y ebben bárki is m egpróbálta vo ln a akad á lyo zn i, seregével M akóra vonult. A közelben ak kor m ár ott á llt táborával M ehemed, a szendrői bég, a k it a szultán
János oltalm ára rendelt. S itt játszódott le a T isza p artján az a történelm i találko zó a m agyar k irá ly és a török vezér k ö zö tt, am elyen a m agyar u rak nagy része nem a k art résztvenni. János azután L ip p ára tette át székhelyét. Seregei rövid idő alatt visszavették Ferdinánd hívein ek kezéről a kör n y ék minden erősségét. Itt v á rta be a szultán érkezését, aki m ár 1528 őszén m egüzente neki, h o gy a kö vetkező u v a szon h ad aival M agyarországra jön 5 találko zn i k ív á n vele. A szultán tám adó szándékáról Ferdinánd is tudott. N em csak W eichsclberger, H oberd an ácz követtársán ak jelen téséből, aki 1529. február legelején érkezett vissza. A készülő török hadjárat hírét a konstantinápolyi lengyel k ö vet jelen tése alapján K ra k ó b ó l is m egerősítették. Jelent róla a csá szár velencei követe is.*’ Ferdinándnak tehát nem lehetett kétsége, h o gy a hír igaz. Rugalm asságára jellem ző, h o gy m inden tétovázás és h aladék nélkül, ú gyszó lván a z utolsó órában mégis m egprób á lu , h o gy a veszedelm et diplom áciai eszközökkel elhárítsa. M in d járt februárban — tehát a legelső h ír vétele után — arra gondolt, h o gy R ad u l m old vai v a jd á t kéri fel kö zvetítő n ek. Ebben még a z sem feszélyezte, h o gy nemrég m ég ő ígért segítséget a va jd á n a k a török ellen. E l is indí totta M ihalevics A nd rást, akinek a z v o lt a m egbízatása: p róbáljon a v a jd a útján békét szerezni a szultántól, akitől Ferdinánd m ost m ár nem k ív á n ja a délvidéki v á ra k visszabocsátását, sőt hajlandó neki akár év i százezer aran y jára d ékot fizetn i, ha m eghagyja M agyarország birtokában.'* Ferdinánd tehát kész v o lt az adófizetésre, am it Laski, János nevében, senuniesetre sem a k art vá lla ln i s am it sike rü lt is uráról elhárítani. A m oldvai va jd á t azonban közben m eggyilkolták, ú g y h o gy más k ö zv etítő után kellett nézni. Ferdinánd a lengyel k irá ly ra gondolt. Június közepén el is küldte h o zzá H c r-
l)crstein Zsigm ondot a zzal a kéréssel: vá lla lja a békeközve títést u gyanazon az alapon, m int am elyen R ad uln ak kellett volna tárgyalnia. A dolog csakugyan sürgős vo lt, mert kém ek jelentése szerint a szultán április végén útra készen Á llott." H o g y Bécsben m ilyen végzetesnek látták a veszedel met és m ilyen rem énytelennek a védekezést, arra jellemző, liogy Ferdinánd most m ár valósággal fejvesztetten, meg sem v á r v a a lengyel k irá ly elhatározását, egyidejűleg még két úton prób ált a p o rtával kö zvetlen összeköttetésbe jutni. Július 15-én levelet írt a szultánnak, am elyben men tegetőzik, h o gy a H oberd an áczcal kü ld ött írásra még nem válaszolt. Felajánlja a „kölcsön ös" leszerelést s a z újabb béketárgyalást, am elyre azonnal követet kü ld .“®E zt a leve let egy fu tárn ak HuszreT boszniai bég segítségével kellett volna a szultán elé juttatnia. Július végén — am ikor Szulejm án m ár a D rá vá n á l i l l t — a beígért kö vetet el is indította, Jurisics M iklós sze mélyében, aki L in zb ől K rajn a felé akart török területre érni, d e M etlingben végig hiába vá rta a szükséges m enlevelet. A fu tárral kü ld ö tt levél is elakadt, ú gy h o gy ennek július 23-i kelettel készült m ásodlatát Ferdinánd végül H oberdanáczra bízta, aki a zt át is adta a szultánnak, de persze minden eredmény nélkül.”
6. A török szövetségről ugyan m ár sokan tu d tak az or szágban, János mégis szükségesnek tartotta k iáltván yb an közhírré tenni, h o gy aki neki ellensége, a szultánnak is ellensége. T érjen tehát m indenki az ő hűségére. U gyan azon a napon: 1529. május lo -é n adta ki ezt a k iá ltv á n y t, ami kor a szultán K onstantinápolyból elindult.
A régi m agyar határra július végén érkezett és augusz tus t 8 - in o tt á llt táb orával a m ohácsi csatatéren, ahol három é v előtt összezúzta a m agyar k irá ly seregét. M ost az eg yik m agyar k ir á ly hódolni járu lt eléje, m iután a m ásik: a hatalm as császár fivére, hiába prób ált m eg m indent, hogy leveleit és békét kérA kö vetét eléje jutUssa. Ebben benne va n nemcsak a z elm últ három év, de a k ö vetk ező százötven esztendő egész története. A kétszázezer fő t szám láló ropp an t török hadsereg aztán végighöm pölygött azon a z úton: a D u n a jobbpartján, am ely m indig népek országútja vo lt. Szeptem ber 8-án Buda ala tt vo n u lt el s tizen két nap m ú lva Bécs falai előtt állt. A z ostrom rö vid v o lt és dicstelen. Százn egyven egy napig tartott a z út, am ig a sereg Bécs alá ért; az ostrom mindössze h uszon kenőig. A hosszú ú t o k o zta kim erültség, a ko rán beköszöntött hideg a visszavonulást u n á cso lták , pedig a város m ár csak néhány napig tarthatta vo ln a m agát. Szulejm án valób an csak „látogatóban járt*'. M intha csupán m egm u u tn i a k a r u vo ln a k ard ján ak fényét. E l m aradt azonban a m éltó fogadtatás, am it a szultán H ob e rd an áczék útján a m aga szám ára kért. E g y halálra rém ült, alig m egerősített város leste gyenge fa lai m ögül a török tábor keleti életét. M aga a m eglátoga tott házigazda m ár jó v a l a z ostrom m egkezdése előtt el m enekült. U g y an a zzal a lázas sietséggel, am ellyel a z utolsó p illa natban a szultán kibékítését m egkísérelte, m egpróbálkozott a védekezés m egszervezésével. A n n á l kétségbeejtőbb lassúsággal gyü lekeztek a Bécs felmentésére nagynehezen összeszedett seregek. A csehországi haderőnek október 28-án kellett volna Z n aim ban egyelőre m ég csak gyülekeznie, kereken két héttel azután, h o gy • iz u ltin h á u t fo rd íto tt Bécsoek.
A z o k a seregek is, am elyek tényleg összejöttek, — bár létszám uk jó v al nagyobb v o lt, m int az a haderő, am ellyel II. Lajos o ly a n bátran felvette a küzdelm et — tétlenül, óvatos távolságban m aradtak Bécstől. S am ikor a szultán felszedte sátrait — m egkönnyebbülten szétoszlottak. H a a szultánnak nem v o lt elég hatalm a, h ogy lesújt son — a róm ai szent birodalom nak még arra sem v o lt ereje és elszántság^ h o gy véd ekezzék. Ferdinánd a birodalom minden dicsőségével a háta m ögött, előbb békét kérő leve lek m ögé a k art bújni és m egalázó feltételeket is elfogad ott volna. A keresztény v ilá g pedig tom pa kábultsággal v á r u : mi fo g következni. D e a veszedelem , am ilyen fergetegesen jött, olyan váratlan ul elvonult. M ost tűnt k i először, h o gy a birodalom keleti széle m ár túl esik azon a határon, am eddig elér az ozm ánok hatalm a és ahol m ég k o m o ly veszélyt jelent. A jövőre ebben sok tanulság rejlett, am it Bécsben le is v o n u k , de nem abban az értelemben, h o g y a z örökös tar tom ányok előtt ezentúl megjelenő török erőkkel végezni is lehetne. A z üldözésre nem gondolt senki. Ferdinánd csak akkor m erészkedett m egint elő, am ikor a szultán m ár messze járt. A k k o r sem a török gyengítése v o lt a cél, M agyarországból akart legalább akkora területet birtokba venni, am ennyit éppen lehetett — glacisként az örökös tartom ányok védel mére. F erdinánd ezt egyáltalában nem titkolta. 1529. decem ber 13 -i előterjesztésében arra figyelm eztette a z alsóauszt riai rendeket, h o gy a törökkel szemben A u sztria lett a liatárország.** 1530 januárjában pedig a z osztrák rendek gyűlésén Ferdinándék biztosai a zt fejtegették, h o gy M agyarországnak v a g y legalább ném ely részének azért kell a z oszt rá k főherceg v a g y mindenesetre német fejedelem kezén m aradnia, h o gy Ausztriát meg lehessen olta lm a zn iV IS
••
A török hadjáratnak kétségkívül nem a z vo lt a célja, h ogy restituálja János M agyarországát. A szu kán ugyan nem tartott meg m agának semmit azon k ív ü l, ami m ár úgyis török kézen vo lt, de n y ilv á n azért nem, mert legalább egyelőre kényelm esebb vo lt Jánosra b ízn i M agyarországot, a k it Ferdinánd törekvései úgyis a z ő oldalára kényszerítet tek. A m íg fen n állt az ellenségeskedés a k ét k irá ly között, a szultánnak nem kellett attól tartania, h o gy az ország kapui ne n yíljan ak m eg előtte, valahányszor jönni akar. S egyelőre csak a z v o lt a cél, h o gy a kap u k tá rv a m aradjanak anél kü l, h o gy ezért állandóan nagyobb katonai erőt kelljen tar tani táv o l a török birodalom központjától és erőinek fo r rásától. Bizonyosan v o lt ebben valam i respektusféle is a m agyar királyság még m indig feltételezett erejével szemben. A török még nem feledte el a H u n ya d iak kard ján ak sú lyát. M inek ellenséget csinálni a m agyarokból, am ikor Ferdinánd nem rem élt barátokká a va tja őket? Buda és vele a z ország tehát visszakerült János birto kába. V isszakapta a Szent K o ro n á t is, am ely véletlenül a török kezébe jutott. A budai várban a szultán három ezer katonát h agyott János védelmére. És otth agyta neki G rittit, aki m int a török hadsereg élelm czője jö tt vele M agyarországra. O tth ag y ta tanácsadóként, m entorként v a g y m int a portátó l kap ott hatalom kezesét. I tt v o lt a pillanat, am ikor a L askinak teljesített szol gálatokat, a török barátság megszerzését s a z eredményes segítséget meg kellett hálálni G rittinek. János főkincstár n okká, h elytartó jává és egri püspökké n evezte k i, amit n y ilvá n fogcsikorgatva néztek a m agyar urak. A sz u ltá a arról természetesen nem gondcskodott, — m iért ía gondos
kodott vo ln a — hogy János hatalm a az országban m in denütt szilárdan álljon. A török hadjárat csak visszasegítette Jánost abba a lielyzetbe, am elyet neki és em bereinek kellett volna az or szág egyesítésére kihasználniok. E z v o lt a török szövetség p o zitív eredménye. A mérleg túlsó oldalára esett a pápai átok. V I I . Kelem en, aki m ár korábban kilépett a császár ellenségeinek sorából, 1529. december 31-én kétségkívül a k é t H ab sb u rg-fivér kívánságára kiadta a kiátkozásról szóló Imllát. A pápa előtt emelt vá d ak a t nem k ö zö lték előre J á nossal, hogy legalább védekezhetett volna, de az exkom m unikációt sem h o zták hivatalosan tudomására. Velence — a pápa hallgatólagos hozzájáru lásával — a m aga területein nem engedte kihirdetni, ami, tekintve a köztársaság és a porta viszo n yát, m ég nem lett volna m eglepő; de nem engedte m eg a pápai bulla kihirdetését az angol k irá ly sem, ami arra v a ll, h o gy a kiátko zás jogosságáról legalább is m egoszlottak a vélem ények. A z exkom m unikációnak nem is vo lt szám bavehető poli tikai hatása. N a g y o b b sú llyal esett a latba, hogy János h ívei m egint elm ulasztották, h o gy a z ország nyugati részein lábat vesse nek. Pedig erre bőven lett volna idejük, am íg a szultán Décs felé von u lt és a város a la tt állt. K önn yelm űen ráh agyt.ik m agu kat a török védelm ére. A holnappal nem törődtek. Ferdinánd a m aga érdekeinek védelm ében kétségkívül sokkal fürgébb vo lt, m int János. G yorsabban h atározott és gyorsabban cselekedett. A z elvonuló török sereg nyom át távo lró l kö vetve , még októberben m egjelent a két o sztrák vezér: Salm és K a tz ia ner, a tokaji és a szinai győ ző . A nyu gati erősségek s velü k együ tt Trencsén, Eger és K assa ismét Ferdinánd kezére kerültek. D e a Buda felé vezető úton a z o sztrák erők ez
ú ttal csak Esztergom v á rá ig jutottak. Decem ber l o - ^ ott elak ad t a rövidiélekzetű hadjárat. A középső és a keleti részek a fővárossal János birto kában, a nyu gati határsáv néhány északi vá rra l Ferdinánd kezén — : az ország területén egyelőre íg y o sztozott a két k irály. M ost m ár nem egym ást vá lto g a tva , de egyidejűleg, egym ás m ellett uralkod tak, ha ezt a z anarchikus, p o lgárháborús állap oto t „uralomnak** lehetett nevezni. M in degyik a m ásikéból ígért és osztogatott, m indegyik a m ásik gyen gítésére törekedett. N em csak békekötések von n ak határokat két hatalom közé. M inden határvonalban két v a g y több erő viszonya rajzo lód ik ki. K itűzéséhez nem m indig kellenek kartográ fusok. A z igazi határ o tt vonul el, ah ová a két versengő hatalom kisugárzó ereje, háború idején — : kard ján ak vége elér. Itt is a k ét k ir á ly rendelkezésére á llo tt erők viszon ya szabta meg a határt. A z erők innen is, túl is, még többször v á lto zta k . H o l ide, hol oda h u llám zott a k a rd élével meg rajzo lt „h atá r“ . János b irtokállom án ya lassan mégis elvált Ferdinándétól: a h elyzet kezdett állandóbb form ákat kapni.
8. Sokszor m ondták, h o g y V . K á ro ly a szerencse kegyeltje. A z itáliai háborúban a szerencse csakugyan m egint rám osolygott. M ég az 1528. év nyarán m elléje á ll u k a D o riák, a kiket m egsértett a fran cia k ir á ly röv id látó gőgje. E zzel m egszűnt N á p o ly blokád ja. A já rv á n y o k tó l rém ítően m eg tized elt fran cia ostrom ló sereg a tengerentúlról többé nem kap h ato tt utánpótlást s augusztus 30-án m egadta m agát > császáriaknak.
A francia k irá ly a zt hitte, É szak-Itáliában még jav ít hat a helyzeten. Ú jbó l m egpróbálkozott M ilá n ó m e g s z e r z i sével. E z a város v o lt a félsziget birtokának kulcsa s min den itáliai háború végső célja. D e ez a vá llalkozás is kudarc cal járt. Saint-Pol M ilán ó ellen kü ld ö tt serege Landrianonál 1529. június 2 i-é n megsemmisitó vereséget szenvedett. E z v o lt az utolsó kísérlet. A Westminster! szerződésről kiderült, h o gy nem más, m int íro tt m alaszt. A z angol segít ségre nem lehetett tovább várn i. A z Itá lia fö lötti uralom ért több m int negyedszázad óta fo ly ó küzdelem nek ez a sza kasza is lejátszódott. M in dezt Párizsban m ár korábban m egértették s mintha az asszony! bölcseségnek kellett volna segítségül Jönnie, m ár i}2 9 áprilisában m egindultak a tárgyalások a császár n agy nénje: a ném etalföldi régensnő és a francia k irá ly anyja között. Augusztus j-é n m egkötötték a cam brai-i békét. A francia k irá ly o lya n békét k ap ott, am ilyent adtak neki. N em csoda, h o gy teljesen elfeled kezett arról a z ígéretéről, hogy iparkodni fo g a békébe a m agyar ü gy rendezését is belefoglalni. Ig az, h o g y erre lehetőség sem v o lt többé, m ert a török h ad járat m egindításával a h elyzet közben lénye gesen m egváltozott. A cam brai-i béke napján az angol k irá lly a l is kibékült a császár. ' A p á p á va l m ár korábban: a z IJ29. június 29-én kötött barcelonai egyezm ényben h elyreállította a z egyetértést V égü l utolsónak 1529. december 23-án Velence is békét kötö tt V . K á ro lly a l és Ferdinánddal. A z itáliai háború tehát a császár tökéletes győzelm ével véget ért s u gyan akkor elvonu lt a z a veszély is, am it a keleti részeken m ég nemrég Szulejm án tám adása jelentett. V . K á r o ly sc^asem látszo tt o lyan erősnek, hatalm a o lya n m egio gath au tian n ak, m int 1530-ban. A z é v február
24-én Bolognában végrehajtott császári koronázás ezt ünne pélyesen kifejezésre is juttatta. A z t lehetett vo ln a gondolni, h o gy m ost végre valóban a törökökre kerül a sor. A z óvatos császár azonban ú gy látta, h o gy erre m ég nem érkezett cl a z idő. I J 3 0 . január n - é n a z t írta fivérének: „S a já t erőnket nem tartom elégnek a törökkel szemben.” Vélem énye sze rint legjobb lenne fegyverszünetet kötn i. „ T ito k b a n kellene írn i" s tudatni a szultánnal, h o gy „h a semmit sem k ívá n a kereszténység k á rá ra ", akkor Ferdinánd szívesen tart vele barátságot. N y ilta n azonban nem kellene békét kérni, ami csak elárulná a töröknek, hogy „szükségünk va n a békére". S ak k o r lehet, h o gy éppen e m iatt fo g visszafordulni v a g y . . . m ásutt fo g tám adni, „e z pedig csak engem érhet" — aggodalm askodik a császár.** Ferdinánd m egnyugtatta, hogy ha K á ro ly szolgálatá ban és az 6 tám ogatása érdekében el kellene m indent veszí tenie, am it Isten neki adott, legyen a császár m eggyőződve, h o gy e z t is megtenné. N e féljen tehát, h o gy Ferdinánd békülése m iatt reá hárulna a teher, „m ert nem békülnék a z D n ro vására " — írja önérzettel.” A z é v m ájusában Innsbruckban — ahol a z augsburgi birodalm i gyűlésre indulóban együ tt v o lt a két fiv é r — végül mégis ú gy határoztak, h o gy Ferdinánd nevében k ö ve teket küldenek K onstantinápolyba. Jurisics M iklós és Lam berg József részére — ez v o lt a két kiszem elt k ö v et — 1530. május 27-én készült el az utasítás.** Fontos ezt leszögezni, m ert annak b izo n yíték a van benne, h o gy a császárt nem a z augsburgi birodalm i gyűlés fejlem ényei tartották vissza a török elleni hadjárattól. A császár m ár a birodalm i gyűlés m egkezdése előtt békét akart a törökkel, még fiv éré t terhelő áld o zato k árán is.
V iszo n t az is igaz, h o gy a június 20-án m egkezdődött birodalm i gyűlésen a császár elsősorban a török elleni véde kezés ü gyét ajánlotta a rendek figyelm ébe. Beszélt arról, hogy a z 15 2 1. évi worm si, az 1522. és 1524. évi nürnbergi birodalm i gyűlésre kikü ld ö tt m agyar kö vetek jóslatai m ilyen gyorsan teljesültek; hogy a török rátette lábát a keresztény ség legutolsó védbástyájára s olyan sereggel, am ilyent „ a z Isten ostorának nevezett A ttila óta nem látott a v ilá g " , Bécset is megostromolta. Itt va n az ideje, hogy a hiányos ,,gyorssegélynek nevezett, de még íg y is egészen soha nem teljesített" tám ogatás helyett k o m o ly ellenállásra készülje nek a rendek.*’ A birodalm i gyűlés azonban a török veszély ügyét az úgynevezett előkészítő bizottságra tolta át s a rendek m ind járt belekezdtek a vallásújítás kérdésének m egvitatásába. A közel novem ber végéig elhú zódott gyűlést a Confessio Augustana és C am peggi C o n fu ta tio -ja körü l m indjobban kiélesedő vita töltötte k i. V égü l is a protestáns fejedelm ek és rendek o tth a gy ták a gyűlést. A visszam aradt katolikus többség erélyes rendszabályokra hatalm azta fel a császárt a h itú jító k ellen. A birodalm i rendek kö zö tt fen nállott közösség ezzel szétszakadt s ennek következm ényekén t a katolikus rendek m egszavazta töröksegély m egint csak üres Ígéretté vált. U gyan abban az évben, am elyben a császár Itáliában végre szilárdan láb at vetett, N ém etországban billent meg hatalm i állása s következm ényeiben soha jóvá nem tehető m ódon a császárság szem bekerült a ném etbirodalm i rendek tekintélyes részével. A török hadjárat most m ár csakugyan lehetetlenné vált. A császár m intha előre látta volna ezeket a fejlem é nyeket. Ferdinánd követei október 17-én, tehát még jóval az augsburgi birodalm i gyűlés befejezése előtt, m egérkeztek K onstantinápolyba.
A z z a l a felhatalm azással jöttek, h o gy tekintélyes évdl] fizetésének kötelezettsége m ellett békét köthetnek, h a a szultán F erdinándnak szabadkezet h a gy M agyarországon. Ig azá n nem rajtuk m últ, hogy a z é v végén eredm ény nélkül h a g y tá k el a p o r tá t A szultán vá laszá t a felaján lo tt barátságra 15 3 1. feb ruár 23-án k a p u m eg Ferdinánd. Szulejm án ebben a válasz ban most m ár a zt vita tja , h o gy nem csak M agyarország, h a nem N ém etország is a z övé. M ert Bécs alól csak a tél m iatt jö tt el, de vid ék ét elpusztította s „h a ilyen n agy császár valam ely fö ld et taposott, igazságos, h o g y a z ö vé le g y e n " ."
A) E G Y E Z K E D É S
ÉS
CSATARO ZAS
Ferdinándnak be kellett látnia, h o gy a portán alku d o zással nem szerezheti meg M agyarországot. M egint a császár v o lt az, aki m indjárt le v o n u a siker telen követkü ld és tanulságait. A z t tanácsolta öccsének, „igy ek ezzék minden lehető m ódon, akár a lengyel k irá ly közbenjárásával, akár egyébként, az egy lemondáson k ív ü l bármi feltételek alatt, fegyverszünetet kö m i a v a jd á v a l. . . újabb követséget küldeni a portára hasztalannak látja, az után a vá lasz után, am it a török a d o tt".' János u dvarában nem idegenkedtek a kö zvetlen tár gyalásoktól. Itt is, o tt is felderengett a z a belátás, h o gy a m agyar kérdést talán mégis a két k irá ly k ö zö tt kellene ren dezni. A gondolatnak először V á r d a y P á l esztergomi érsek adott hangot 1530. január a j- é n Szalah ázyho z, Ferdinánd m agyar kancellárjáh oz intézett levelében. A z t (rU , h o gy János h ívei a z 6 (V á rd a y) u n á csá ra és figyelm eztetésére hajlandók Ferdinánd em bereivel m egtárgyalni, hogyan lehetne a z országot a teljes elpusztulástól megmenteni. M in d nyájan a z ország ja v á t a karják s őszinte jószándékkal keresnének m egoldást arra, h o gy „ a két király alatt'' m eg tartsák h a zá ju k a t* A javaslat hamarosan testet öltött. K ö zben járó kban sem v o lt h ián y. A lengyel k irá ly és G y ö rg y szász herceg szívesen bábáskodtak a kibékülés előkészítésén, nehogy
EGYEZKEDÉS ÉS CSATÁROZA s
Ferdinánd és J in o s ellenségeskedése m egint E urópa n yakára h o zza a szultán seregét. E lvben János is, Ferdinánd is kész v o lt egyezkedni. Ferdinánd azért, m ert erejét és érdeklődését most elsősor b an a birodalom belső ügyei és róm ai k irá lly á választásának előkészítése kötötték le. Csehországban is nehézségei tám ad tak. T ek in télye o tt is m egingott, csakúgy, m int M agyarországon, a szapora portai követjárás m iatt. K i bízhatott volna benne, h o gy m egvédi a töröktől, am ikor a portánál fo ly to n békéért esdekelt? János viszont, aki valósággal „szegény ember m ód jára " élt Budán s akinek a királyságban nem sok öröme lehetett, n y ilvá n szívesen látta volna, ha végre békét teremt het. N á la azonban v o lt egy nehézség, am it be is va llo tt nyiltan. N em tagadta, h o gy neki a tárgyalásokh oz a porta hozzájárulására is szüksége van ; a szultán háta m ögött és előzetes tudom ása nélkül nem p a ktálh at.' A portának ú gy látszik nem v o lt kifogása, mert i s l o júniusában m ár a tárgyalások helyét is kitű zték, először Breslauba, de m ivel János nem a k art ellenfelének területén alkudozni, utóbb közös egyetértéssel Posent választották. D e a z egyezkedés szándéka mégsem lehetett egészen őszinte. A nem zetközi p o litik a szegényes fegyvertárában tulaj donképen nincsen csak két használható eszköz — : a kard és a negociálás. E zú ttal ú g y látszik m indkét oldalon egy szerre m indkettővel élni akartak. K a rd d al nyom atékot adni a d ip lom aták szaván ak s a tárgyalóasztalnál m indjárt érvé nyesíteni a zt, am it az utolsó pillanatban feg yverrel még m egszerezhetnek. N e m lehet m egállapítani, m elyik oldalon k ezd ték a p o litikai eszközök együttes alkalm azásának ezt a furcsa módszerét. V a lószín ű leg Budán is, Bécsben is egyform án arra gondoltak: m iért ne használnák ki a béketárgyalások
reményében elringatott ellenféllel szeniben a váratlan tám a dás okozta meglepetés előnyét. V an n ak adatok arra, hogy a z A usztriában tartott spa nyol gyalogság készülődése riasztotta meg Jánost s ezért liívta segítségül a szendrői basát, aJci huszonötezer emberé vel 1530 augusztus végén* jött át m agyar területre. T é n y .ÍZ, h o gy Ferdinánd m ár augusztus 2-án parancsot adott K oggendorf Vilm osnak, hogy induljon előbb Esztergom , majd Buda ellen. A sereg vezére még d íjat is tű zö tt ki a budai k irá ly fejére, ak ivel pedig ura: Ferdinánd u gyan akkor kész v o lt „békésen egyezkedni".® A z álnokság egyik oldalon sem hozott sikert. János P etrovics P étert adta a szendrői basa mellé, aki nek a zt a feladatot szánta, dúlja fel A usztria és M o rv a ország keleti részét, am ely a legutolsó török hadjárat idején ment m aradt a pusztítástól. T h u rzó E lek azonban a V á g nál ú tját állta M ehem et bég seregének, am ely erre a fo lyó n innen eső területen kárpótolta m agát. Itt rabolt és fo szto gatott s végül sokezer m agyar fo g o lly a l takarod o tt k i az országból. János k irá ly keservesen m egbánta ezt a segítség kérést; a portánál is panaszkodott m iatta, de a történteken löbbé nem tudott v á lto z u tn i. A török sereg m ár nem v o lt az országban, am ikor való ban szükség lett volna rá, am ikor — október 31-én — Esztergom vá rán ak m egvétele után R oggen dorf c s a p a u ival m egjelent Buda alatt s m egkezdte a v á r ostrom át. A z eredményes védelem re nem v o lt sok kilátás, a kishitű János m ár-m ár m egint m enekülni akart, de emberei ezúttal nem engedték. N e m engedték a m agyar urak, de nem engedte G ritti sem, aki nemrég jött meg K onstantinápolyból tulajdonképen azért, h o g y a poseni tárgyalásokon résztvegyen, v a g y fig y e lemmel kísérje a z egyezkedés menetét, de am ikor látta, m i forog kockán, B u d ^ m aradt, h o gy kard d al is h e ly t álljon
azért a z országért, am it álm aiban talán m ár m agának szánt. G ritti nem vo lt m indennapi ember. R ik ító fo lt a kor tarka és változatos képén. A dogé fia, — de egészen még sem az. G ö rög rabszolgalány an yja m iatt nem kerülhetett bele a patríciusok aranykönyvébe. Velence még otthont sem adott neki. K onstantinápolyban élt, a törökök kö zö tt, a kik n ek a szemében végig a tisztátlan gyau r m aradt, — táv o l honfitársaitól, a kik alig leplezett g yan ú val nézték. N em v o lt h azája s ezért nem v o lt hite sem. Ü g y gondolta, m indent merhet, m indent vá llalh at és m indent m egtagad hat. C sak önm agához és álm aihoz k ell hfinek m aradnia. P edig m icsoda indulatok és v á g y a k b irk ó zta k benne o lya n a k ad á ly o k k al, am elyeket az élet á llíto tt eléje. K a lm á r vo lt, mestersége a szám vetés. A z z a l kereskedett, am iből fejedel m ek koronája készül: arann yal és drágakövekkel. D e nem vetett m eg semmi üzletet. V o lt hadseregszállító, a d ó - és vám bérlő. A d o tt és vett, s a zt hitte, állam ok és népek sor sával is íg y lehet kereskedni, lehet hatalm at és dicsőséget vásárolni, o lya n szerepet kialkudni, am ilyent a zo k játsza nak, akiket népek élére á llít végzetük. lonus bég, a portai tolmács a zt m ondta róla — : „G rittin o k a z a baja, hogy egyszerre akar ka lm á r és n agyú r lenni.'* B a rá tk o zo tt a szul tánnal és a nagyvezérrel, de ezek ú gy beszéltek róla, m int a rabszolgájukról. Sokan gyű lölték, de m ég többen keres> ték a kegyét. T a lá n m aga is érezte m indezt, ezért sötét arcán a gög és valam i furcsa bánat. V a g y sorsának árn yéka volna? É letrajzírója szerint sok m indennel lehet vád oln i, de azt, h o gy g y á v a lett vo ln a, senki sem állíthatja.* E z t m utatta meg Buda védelm énél, am elynek 6 v o lt a lelke, s am iért „ju ta lm u l" a tehetetlen k irá ly később fo r málisan m egosztotta vele uralkodói hatalm át s kinevezte m aga m ellé a z ország k o rm án yzó jává. S h o gy az an yagiak ban se legyen h ián y, m ég a m áram aroti tó b án yá k jövedel mét i( neki biztosította.
Ilyenre csak ez a téb o ly o d o n korszak adott p é ld it, •'ogy egy idegen kalandor k ik ö veteli m agának — mert hiszen n y ilvá n ez történt — a zt a z állam i m éltóságot, am elyből m ár csak egyetlen lépés a legfőbb hatalom orm áig. M entői m élyebbre süllyedt a z ország, annál m agasabbra em elkedett a velencei kalandor, aki íme most m egvédte a királyság fő városát: Budát. M ert a v á r állta az ostrom ot, am it R oggen dorfnak ilccember 23-án arra a hírre végre is abba kellett hagyni, liogy délről közeled ik a szendrői basa felm entő serege. D e j z ostrom ló csapatokat addig m egtizedelte fe g y v e r ^ betegség. íg y h o zo tt Ferdinándnak is ku darcot a hadi vállalko* zás, m ialatt m egbízottai Posenben egyezkedni p rób áltak Jánoi követeivel. A z adott körülm ények k ö zö tt nem a z a m eglepő, hogy a tárgyalások nem vezettek eredm ényre, hanem a z, h o gy a két k irá ly m egbízottai egyáltalában to váb b tárgyaltak. János k ö vetei a z t a z álláspontot képviselték — : bo> ctáisa vissza Ferdinánd a birtokában levő területeket, ezzel izem ben tartsa meg a m agyar k ir á ly cím ét éi a trónöröklés jogát arra a z esetre, ha János fiu tód nélkül h aln a m eg; s rzálljon reá m ár most m inden váltság nélkül M orvaország, Szilézia és Lausitz. A z o sztrák m egbízottak viszont a zt k ív á n tá k , m aradj.inak meg uru k kezén a z eddig birtokba v e tt területek, am ivel szemben Ferdinánd hajlandó lett volna elismerni János birtokállom ányát. A z t is m egcsillogtatták, hogy később nagyobb váltságösszegért a n yugati területeket v iszII a adná — ami persze nem lehetett őszinte. A salamoni ítélet bölcsesége szerint most m e g m u ta tk o 7iitt, k i v a llja igazán m agáénak a z országot. János a z egész, egységes terület tulajdonához ragaszkodott, Ferdinánd az ország m egocztásának elvén á llo t t C sak a z t akarta m egtar-
EGYEZKEDÉS ÉS CSATÁROZÁS
tani, ami a kezében vo lt. H o v a to v á b b ez lett egész m agyar p o litikáján ak alapja. A két álláspontot nem lehetett összeegyeztetni, s a tár g yalások minden eredmény nélkül értek vo ln a véget, h a a lengyel k irá ly és a szász herceg m egbízottai nem iparkod nak mégis annyit kim ódolni, h o gy a felek legalább fe g y v e r szünetet kössenek. M ég fo ly t Buda ostroma, am ikor Ferdinánd a fe g y v e rszünet megkötéséhez a m aga részéről hozzájáru lt. János m egint a porta beleegyezését kérte, s am ikor ez m egérkezett, előbb három hónapra, m ajd Visegrádon eg y évre létrejött az első fegyverszünet a két k irá ly között. N em annak van jelentősége, h o gy fegyverszünetet k ö tö ttek, m ert az, am it ez a szó jelent, tulajdonképen be sem kö vetkezett. A harc hol itt, hol ott lán golt fe l újra, s ha valam it birtokba lehetett venni, a visegrádi kötés nem állta útját. D e a z egyezm én yt az ország területi m egosztá sának alapján kötötték, a za z ú gy, h o gy m indegyik fél el ismeri, hogy a m ásik állam i hatalm at gyako ro l (adót szed, bíráskodik stb.) azon a területen, am ely birtokában van. Itt a fordu lóp ont a z ország életében: a végzetes törés az állam területi egységén. S még valam i. K onstantinápoly ban felfig y e ltek arra, h o gy Ferdinánd újra k in y u jto tu kezét Buda után. E ttől fo g v a ú gy érezték a portán, h o gy ez a v á r: minden d u n avö lgyi hadjárat kulcsa, nincsen b iz tonságban a császáriak elől. A budai ostrom Ferdinándnak nem h o zo tt babért, de része v o lt abban, h o gy a szultánban m egérlelődjék a z az elhatározás, h o gy a v á rra ő m aga tegye rá a kezét.
I.
A Visegrádon kötött fegyverszünet az első m egálla podás, am ely szám ot vet az ország területi m egosztásának tényével. Erre mégis m egm ozdult a nem zet lelkiismerete. A szétszakadt országban a polgárháború tépte sebeken túl továb b élt a nemzeti egység. A rendek a k ét k irály táborában m egoszolva is tud ták, érezték, h o gy összetar toznak. A rendi közösségben élő nem zet most maga indult meg, hogy megkeresse a zt a m ódot, ahogyan jóvá lehetne tenni m indazt, ami M ohács óta történt. A közösséget alkotó és fen ntartó erők ott is folytonos működésben van nak, ahol tiszta fej és erős kéz vezeti az állam ot. E zek az erők kísérik, alátám asztják, h o rd ozzák a fejedelem elhatározásait. M űködésük hatása olyan, m int a lendítő keréké, am ely a gépet a m egadott irányban egyen letes m ozgásban tartja, ily e n k o r a szellem és a készségesen engedelmeskedő test kettősségében játszódik le a közös ségi élet. D e ha a fejedelem bölcsesége, bátorsága és elhatáro zottsága csődöt mond, akkor m agának a nem zetnek kell m egtalálnia a kivezető utat. A z egészséges közösség életösztönére hárul a kezdem ényezés és irányadás feladata is. A nem zetvezetés ilyen kríziseinek az idején rendszerint .1 szenvedélyeké a szó, kirobbanó hatásuk s érvényesülésük form ája: a forradalom . A z 1530 után felébredt életösztön jelentkezésében az indulatoknak alig jutott szerep. A fáradtság jele ez, amint liogy m egm ozdulása nem is ho zo tt eredm ényt; mégis azt m utatta, hogy a rendekben élt a nemzeti egység tu d a u ,
Bárdour
7
helyesebben: az egység helyreállításának cselekvésben is m egnyilatkozó szándéka. E zért érdemel különös figyelm et a z az 15 3 1. március 6-án Babocsán, B áth o ry G y ö rg y várkastélyában m egindult m ozgalom , am elyben János és Ferdinánd h ívei egyform án vettek részt, h o gy kim ódolják, hogyan m enthetnék és véd hetnék meg h azáju kat a fenyegető pusztulástól. B ár a rendek összefogása sikertelen m aradt s gyenge erejét az egyéni önzés is m egpróbálta vito rlájába fogni, ezen át legalább belepillanthatunk a közvélem én y alakulásába és működésben láth atju k azo kat az erőket, am elyek részt vesznek form álásában. IJ 3 1. március elejétől egy éven á t egym ást k ö v e tik a U nácskozások és országos gyűlések: B élaváron ( 1 5 3 1 . m ár cius 2 0 ), Z á k á n y b a n ( 1 5 3 1 . novem ber), Kénesén ( 1 5 3 2 . ja nuár), V arasdon ( 1 J 3 2 . február), Berenhidán ( 1 5 3 2 . m ár cius 1 2 ) , ahol m indenütt a zt v ita tjá k a hol kisebb, hol tekintélyes szám ban összejött rendek, h ogyan lehetne h elyreállítan i a nem zet eg y s^ ét. L áttu k , h o gy V á r d a y P ál, esztergom i prím ás m ég a zt hitte, helyre lehet á llíu n i a nem zet egységét a két k irá ly alatt. A rendek po litikai ösztöne nagyobb. O k belátják, h o gy ebben a kettősségben v a n m inden baj forrása s hogy legelőször ezt kellene megszüntetni. M inden egyes tanácskozáson, kivétel nélkül a z az álláspont érvényesül, h o gy a z országot egészben v a g y az eg yik, v a g y a m ásik k ir á ly gondjára keli bízn i s a m ásik tól m eg kell szabadulni. L egyen Ferdinánd a k irá ly , h a az ország megvédésére o lya n bizonyosságot tud adni, h o gy azt a rendek „m in tegy saját szem ükkel láth assák" (quam pene ipsis videant oculis).' A z t h angoztatják, h o gy többé nem elégszenek m eg szóbeli v a g y íro tt ígérettel, amiben eddig bőven v o lt részük. L átn i és „m in tegy kézzel fo g n i" akarják a szükséges segítséget, ami nem lehet kevesebb,
mint legalább huszonhárom ezer fegyveres a határszéli erős ségekbe és húszezer m agyar katona zsoldjának biztosítása. K ik ö tik , h o gy a sereg fő leg m agyar zsoldosokból álljon, ,,mert a m agyarok inkább, m in t más nem zetek harcosai alkalm asak a török elleni háborúra".* H a Ferdinánd ezt a császárral és a birodalm i s más keresztény fejedelm ekkel együtt előállítja, akkor neki hódolnak, de ha nem, „k é n y rclenek más eszközt keresni, nehogy az ország és m aguk is m indannyian elvesszenek**. M ég Ferdinánd m agyar tanácso sai is íg y ítélik meg a helyzetet, ha nem is m erik ezt az álláspontot uru kkal szemben teljes határozottsággal kép viselni. A m ik o r Ferdinánd vélem ény n y ilván ításra h ív ja fel őket, a prágai, pozson yi, bécsi megbeszéléseken s írásos je lentéseikben egyáltalán nem titk o ltá k előtte, h o gy a z egész nemzet cselekvést és nem szavakat v á r tőle s h o g y ügye vékon y szálon fü gg, ha nem gondoskodik kellőképen az ország hatásos védelm éről. („R ém M ajestatis V estre nisi mature provid erit bono consilio, pendere tcnui adm odum filo.'*)* Jánossal szemben a z a követelés: m ondja meg, m iké pen tudja és akarja m egvédeni az országot? H a a véghelyckct, B elgrádot k ivév e, visszaszerzi, s biztosítékot k ap a töröktől, h o g y többé nem tám ad, akkor a rendek m indnyá jan készek h o zzá csatlakozni, különben m ásként gondos kodnak védelm ükről.” H a eg yik k irá ly sem tudja a vele szemben tám asztott követelést a k ív á n t m ódon teljesíteni, akkor a rendek a törökkel lépnek alkuba, m ert „jo b b holnap elveszni, m int ma** („m elius est enim nobis eras perire quam hodie**)." O g y szó lv á n m inden megbeszélésnek ez a visszatérő rcfrainje. Persze üres fogadkozás, am iből nem lesz semmi, de m é^s jellem ző m ódon n y ilvá n u l meg benne a z eg é n nemzet gondolkodáta.
A k ö zfe lfo g ást cselekvéssé váltan i — ehhez csak a m egfelelő ember kellett volna. H a akad olyan egyéniség, aki, k ellő tekintéllyel, a hatalom bizonyos eszközeinek a birtokában a z élre mer ugrani s a m aga akarata szerint haj lítja a m ár k ialaku lt h elyzetet, akkor a nem zet s vele az ország területének egységét ebben a pillanatban talán még m eg lehetett volna menteni. A z egyesítés erkölcsi feltételei a kkor még ad v a vo lta k ; legalább abban az értelemben, h o gy ú gyszó lván m indenki érezte a z egyesülés szükségessé gét s k ív á n ta m egvalósítását. M indenki tisztában vo lt vele, h o gy a két k irá ly korm ányzási kísérletei csődöt m o n d u k s tőlü k nincs m it remélni. A tárg yi feltételek megteremtése annak a feladata lett volna, aki a vezetés felelősségét erős kézzel m agához meri ragadni. £ z az egyéniség azonban h ián yzo tt. Fráter G y ö rg y még János u dvarában v á r u az idők elkövetkezését. A tonzurás fejről m ég h ián y zo tt a tekintély glóriája s a fehér kám zsa ala tt rejtőző roppant akaratot előbb még meg kel lett ismerni. U tóbb is a z v o lt a nehézsége, h ogy idegen, gyökértelen embernek nézték. P o litik á t még a rendi vilá g ban is csak a z csinálhat, akinek a neve jelent valam it s aki m ár m agával hozza kapcsolatait azokhoz, akiket ve zetni akar. A z o k pedig, akikn ek m egfordult a fejében, h o gy török segítséggel élre állnak, sem a képességek, sem a bátorság mérlegén nem v o lta k arra valók. Perényi Péter csak játszott a gondolattal, hogy m ajd ő teszi fejére Szent István koronáját. Szívében valószínűleg felébredt a kívánság, de h ián y zo tt a z akarat, am ely m eg érzi a pillan at parancsát és aszerint cselekszik. Pedig a ha talmas, gazdag erdélyi v a jd a mellé sokan od aálltak volna. Sperfogel 153 1 m ájusában kiado tt szepesi krón ikája azt írja: „plu rim a autem pars fa v e t P etro Perényi dicens quod possit facéré pacem cum T u r c a ".
G ritti v o lt a m ásik önjelölt, de róla még a m eg vá siro ltak is tud ták, hogy nem a nem zet ü g y iv e l, csak a vag yo n k hataJomszerzés lehetőségeivel köti össze sorsát. V o lta k , a kik a lengyel k irá lyra gondoltak. A rra nin csen adat: tudott-e erről Zsigm ond, aki M ohács után még szívesen vette volna, s el is vá rta , h o gy neki aján lják fel A koronát. A z azóta eltelt ö t é v eseményei bizonyosan nem tartották benne ébren ezt a kívánságot. M it csinált vo ln a a kétfelől fenyegetett, polgárháborúba fu lla d t országgal? S mit vá rh attak vo ln a a rendek a z idegenben élő, jóindu latú, de m indig óvatosan m eggondolt k irá ly tó l, a k it csa ládja m agyar trónra kerü lt tagjainak em léke sem tehetett népszerűvé. Zsigm ond akkor különben is m ár a családi kapcsolatok szálait fonta a H absburgokhoz, a kétes értékű m agyar koronáért n y ilvá n nem lett volna hajlandó szembe fordulni velük. A z , h o gy neve felm erült, csak a kétségbeesett tanács talanság jele, éppen ú gy, m int az a hír, am ivel eg yik h íve ijesztgette Ferdinándot, h o gy a m agyarok köztársaság ala kítására gondolnak.^ M indez a zt b izo n yítja, h o gy a közhangulat érett vo lt minden változás elfogadására. A dolgok fo lyék o n n yá v á lt rendjét kö n n yű lett voln a más form ákba önteni. A jószándék, az együttm űködés őszinte v á g y a nem hiányzott. Szinte m egható olvasm án y a B élaváron össze g yű lt nemesek levele, am ellyel IJ 3 1. május i8 -ára V eszp r<ímbe országgyűlésre h ív tá k össze a rendeket, arra a g y ű lc‘sre, am ely a két ellen király ebben m egegyező intézkedé seinek eredm ényeként sohasem ü lt össze. „M in d n yá jan j(M tudjuk — írtá k — , h o gy hazánk, am elyet e g y ío r a v ilá g minden nemzete megbecsült, a mai veszélyes időkben m ilyen bajok k ö zö tt vergőd ik s minden felől részekre szaggatva, felo sztva és lesújtva m ár-m ár vég
veszélybe jutott. E zért, ha hamarosan nem teszünk meg m indent fenntartására, rövidesen m egm aradt részeiben is elpusztul. M iként egyko r egyesség és összetartás szerezte m eg és tartotta fenn ezt a h azát, ezentúl is csak összefogás, egyetértés és kölcsönös szeretet őrizheti meg mostani és jö vendő bajaiban. M i, a kik szeretjük keresztény hitünket, h azánkat és boldogulásunkat, azért gyű ltü n k össze B élavár városában . . . , h o gy a m agyar nemzetnek, am elyet a p ár toskodás és polgárháborúk m ár m ajdnem tönkre tettek, visszaadjuk egységét és közös hazán kat megmendiessük. H o g y pedig ez a z üdvös elhatározásunk, am elynek célja valam ennyiünk boldogulása és hazánk megmentése, {ó ered m ényre vezessen és szilárd alapokat teremtsen, valam en ynyien elh atároztuk, hogy . . . a z ország u raival és neme seivel, valam int az elszakított részek lakosaival . . . a test véri szeretet, kölcsönös megértés és egyetértés megerősíté séről tárgyalju nk. E zért kérünk és felh ívu n k benneteket a jó Isten és a Boldogságos S zű z M ária szeretetére, hogy ha kedves előttetek közös hazán k java, küldjétek el polgár társaitokat, . . . h o gy félretéve minden gyűlöletet, ellensé geskedést, p á rtv iszá lyt, m ások birtokain ak m egkívánását és megszerzését, egyedül Isten és országunk jövő nyugalm át tartva szem előtt . . . m indenki szabad akaratát m eghagyva csak arról tárgyalju nk, ami kölcsönös megegyezésre, e ma gya r nem zet egységére, a haza védelmére és hitünk fenntar tására vonatkozik.*"* E z t ism ételgették, erről tanácskoztak minden gyűlésen. N em kím élték a k ét k irá lyt, v á d a t em eltek ellenük s egye nesen őket tették felelőssé a z ország állapotáért. G y a k o r lati gondolat, végrehajtható terv azonban nem született ezeken a tanácskozásokon. Igaza v o lt annak a névtelen köznem esnek, aki m ár a bélavári gyűlésen a zt sürgette: ér tekezzenek inkább a z eszközök felő l, am ivel a z országon segíteni lehetne.”
A hozzászólásokból ann yi mindenesetre kiderült, hogy a rendek többsége leszám olt azzal, h o gy a török elleni véde lemre nyu gatról nem kaph atn ak m egfelelő segítséget s hogy ezért okosabb vo ln a a törökkel m egegyezni s az országot egészben a p orta védelm e alá helyezni. E z derült ki a Ferdinánd pártján álló Perényi Péter bélavári beszédéből, aminek a jelentőségén nem vá lto zta t iz , h ogy íg y akarta a m aga útját egyengetni a főh ata lom felé. A m ikor a kenései gyűlésen Laski leveléből ismét m egliallották azt, am it a hírek m indenfelől m egerősítettek, hogy Terdinándnak a német birodalom fejedelm ei is ellenségei s az „egész világon nincsen más tám asza, m int a császár, tlc ez sem segíthet, m ert a fran ciákkal ismét háborúra ké szül", — ú gy látszott, valóban nincsen más megoldás, m int a török szövetség. M ég Ferdinánd pártján ak körében sem volt ez népszerűtlen. A realista N á d asd y T am ás, akkor még János pártján, világosan m egm ondta, h ogyan kellene levonni a helyzetből adódó következm ényeket. Szerinte a véghelyek visszaszer zését Ferdinándtól nem lehet várni, m ert hadereje elégtelen. János azonban békés úton elérheti. N em marad más hátra, mint Jánost fogadni k irályu l, Ferdinándot pedig azzal kényszeríteni a békére, h o gy hadat küldenek A u sztria és Stiria pusztítására. E z legalább gyakorlati tanács vo lt. A gyűlésező rendektől azonban nem telt más elhatálozás, mint az, h o gy deputációkat küldtek a két királyh o z i/zal a kérdéssel: m ondják meg, m it várh at tőlük a ncm /rt. A válasz persze m indig ugyanaz vo lt, bizutá^ és ígéri;ctés. A két királyt, különösen kezdetben, n y u g ta la n íto tu .1 sűrű gyűlésezés. H o l az eg yik, hol a m ásik, hol m ind ketten eltiltották h íveiket attól, h o gy a gyűléseken m egírlcnjenek. Jellem ző, h o gy a tilalom nak a z 153 1. május
i8 -á ra Veszprém be hirdetett v o lt teljes foganatja.
gyűlés
kivételével
sohasem
N a g yo b b eredm énye vo lt a bécsi u d var m egszokott eszközeinek. Ferdinánd biztosai minden egyes gyűlés meg hirdetése után azt az utasítást kapták, „n y erjék meg a z el lenpárt tagjait személyesen v a g y más alkalm as egyének k ö z vetítésével, rábeszéléssel és ígéretekkel, s lépjenek velü k alku ra‘*. A z egri püspök, Ferdinánd m agyar kancellárja, m egm ondta aperte, „ e g y eszköz van, am ellyel a rendekre hatni lehet: pénz és jutalom ; ígéretekre kevesen hajtanak".** Pem pflinger még őszintébben beszélt azokról az ezer fo rin tokról, am elyek szükségesek ahhoz, h ogy be lehessen tömni az ellenkező vélem ényen levő k száját („e t essent aliui mille floreni, cum quibus obstrueretur os clam antibus contraria").** Ferdinánd biztosainak különösen a nyu gtalan és izgága T ö rö k B álin tot és Bakics P á lt kellett szem előtt tartaniok. A z vo lt az utasításuk, igyekezzenek ezt a két befolyásos főu rat „igén yeik kielégítésével" szorosan Ferdinánd ü gyé hez csatolni. U gy an ily en fela d a t volr N á d a sd y Tam ás el térítése János hűségéről,” — ami egyelőre még nem sikerült. A gyűlésező rendek végre belátták, h o gy a sok tanács kozással nem m ennek semmire. A nem zeti lelkiismeret fel szálló galam bját sikerült a vesztegetés aranyhálójába fogni. A jó szándék, a sok fogadkozás és elhatározás k ip u f fan t, m int fá rad t gőz, m ert nem vo lt, aki erejét fel tudta volna használni. János és Ferdinánd u dvari embereinek azonban meg kellett érteniök, h o gy a nem zet békét akar, ami az egyez kedési tárgyalások fo lytatásáh o z kétségkívü l h ozzájárult. M égis csak V á r d a y P áln a k lett igaza, legalább abban, hogy a nem zet nem t u d u a k ét k irá ly t lerázni, ennek a kettőnek kellett tehát a nem zet hátán va lah o g y m egegyeznie.
A z az év, am ely ennek a z egyezkedésnek a lelki fe l tételeit megteremtette, a változatos kor eg yik legérdekesebb szakasza, m ert a nemzeti élet m élyén egyébként elrejtve le játszódó fo lyam ato k tárulnak fel benne. 2
.
Egyelőre nem lehetett ko m o ly egyezkedésről szó, m ert az idő m egint viharosra fordu lt. A z i j } i - r e beígért török tám adás u gyan elm aradt s h ogy nem kerül rá sor, a z t Per el inánd m ár április végén tudta. D e a protestáns rendek 15 31. február 27-én Schm alkaldenben szövetséget k ötöttek a H absburg-fivérek és különösen a z é v elején róm ai k irálly á m egválasztott Ferdinánd ellen. T ö rö k tám adás esetén segít ségük ára csak a vallásújítás kérdésének rendezése lehetett. A sikertelen poseni tárgyalások után Ferdinánd k ü lön ben m egint inkább a szultánnal szeretett volna kibékülni. M iért ne prób álko zzék inkább a fejjel, am ikor itt m egvolt a rem ény, h o g y esetleg János terhére békülhet! 15 3 1. novem ber 3-án újabb m enlevélért kü ld ö tt a szul tánhoz. A dolog m ost m ár sürgőssé vá lt, m ert Saalfelden október 24-én a katolikus bajor hercegek is csatlakoztak a schmalkaldeniekhez. M ég nagyobb aggodalm at okozott, h o gy 1531 végén már tu d ták Európában, h o gy a perzsa szofi m enlevelet kért követei részére a szultántól. E z békét jelentett a török biro dalom ázsiai szélein és háborút az európai határon.^' Jogos volt a félelem , h o gy a szultán a kö vetkező évben fo gja be váltani azt, am ivel 1530 végén fenyegetőzött. A császár most is — szinte ellenm ondást nem tűrő hangon — a zt tanácsolta Ferdinándnak: kérjen haladék talanul békét a szultántól. „ A já n lju k felségednek, hagyja meg követeinek szigorúan, h o gy a szükséghez képest mindenbe belemen jenek, am it csak m egadhatnak, k ivév e a v a l
lást és a z állam jólétét, m ert a keresztény u ralkodóktól segélyt várn i nem lehet- M i kelten gyengék vagyunk. H a ígérne is v a la k i segélyt, az eddigiekből eléggé láthatja Fel séged, m ennyi és m ikor, v a g y m ilyen feltételekkel jö n n e . . . ú gy rendezze ügyeit Felséged, h o gy csak m inden másnak megkísérlése után, a legvégső szükségtől kényszerítve, kell jen m indenünket a nyilvános veszedelem nek kitenni a m a gunk és az egyetemes keresztény köztársaság kárára."'* M ég egyelőre nem lehetett tudni, m ilyen irányból tá m ad m ajd a szultán, aki az A lgirb an m egfészkelt k a ló zfejedelem:*® C h air-ed -d in Barbarossa segítségével nagy hajóhadat szervezett s tengeren készült V , K á ro ly ellen.” Ferdinánd ezúttal is elkésett. 1532. január 29-én sür gette ugyan a kért m enlevelet H u szref bégnél, — de hiába. K ö vetei: N o g aro la L é n á n és Lam berg József ott v á r u k a határon, m íg május 3-án végre m egérkezett a v á rv a -v á rt m enlevél, — de akkor m ár lejárt a fegyverszü net s a szul tán seregével elindult K onstantinápolyból. A kö vetek május végén érkeztek N isbe s két hét m úlva ott vo lt a szultán is. A ká rm ilyen furcsán hangzik: m b zsziójuk teljesítésében ezúttal — legalább részben — segít ségükre jött a francia diplom ácia. A francia k irá ly bölcsen tudta, h o gy ha a szultán Bécsre és Bécsen á t N ém etországra tám ad, akkor — legyen akárm ilyen vallási v a g y egyéb ellentét a H absburgok és a birodalm i rendek kö zö tt — a német rendek mégis helyt fo gn ak állni, m ert a saját bőrük védelm éről lesz szó. A Bécs ellen irán yu ló török tám adás érdekközösséget teremt k ö ztü k s ezzel természetszerűen közelebb hozza a H abs burgokat és a protestáns német fejedelm eket, a kik 1532. május 2Ő-a óta a francia k irá lyn a k is szövetségesei.*’ E z csökkenti a török hadjárat sikerének kilátásait, de Franciaország szem pontjából azért is kedvezőtlen, m ert megerősíti a H absburgok h elyzetét N ém etországban. A francia érdek
loe
tehát netn a z v o lt, h o gy a szultán N ém etországot fen ye gesse, hanem az, hogy közvetlen ül V . K á ro ly ellen tám ad jon O laszországban, ahová a német rendek valószínűleg jóval kisebb buzgalom m al küldenének — ha u g y a s e g y á l talán — segítséget. A francia k irá ly portai követe, R incon, a k it betegség<: egy ideig R agusában visszatartott, július elején szintén m eg jelent a szultán táborában. A C harriere” m unkájában közzétett iratok szerint a z v o lt az utasítása, h o gy a szu l tánt a háborúról lebeszélje; de valószínűleg csak abban az értelemben, h o gy a török ne Bécs és N ém etország ellen tá m adjon. N em tudni, mi része v o lt R inconnak abban, hogy a szultán ezúttal nem a D u n a-vö lgy i utat v á la s z to tu Bécs felé, hanem E szék felett elkanyarodott balra és egy ideig a D r á v a jobbpartján, m ajd a hegyek vonulatának m egfele lően északnak h alad va a kart Stiriába törni. N em csak Bécs ostrom a m aradt el, de a török egyene sen elkerülte a z összeütközést, am inek a m agyarázatát v a ló színűleg o tt kell keresni, h o gy a szultán n y ilvá n kellő idő iben m egtudta, m ilyen hatalm as sereg v á r reá a két H absb u rg-fivér vezetése a la tt Bécsújhelyen.** T á v o l az ázsiai erőforrásoktól a szultán sohasem v á lla lt nagyobb k o ck á zatot s ko m o ly ellenállás elől szívesebben kitért. A rra aligha (gondolhatott, hogy a keresztény sereg harci készségétől nem kell félnie — : hogy a sereg nemcsak tám adni nem mer, de feloszlik, sőt egyrésze egyenesen szétzüllik, m ihelyt a török haderő K ő szeg huszonhárom napos ostroma után délnek kanyarodik. M egin t beigazolódott, h o gy a két birodalom : V . K á roly és a szultán birodalm ának erőkörei csak súrolják, de nem m etszik egym ást. M in d egyik respektálta a m ásikat, egyik sem v o lt olyan erős, h ogy fel merte voln a venni a m ásikkal a küzdelm et.
K ő szeg hősi ellenállásának idején egyébként a két biro dalom tengeri hadereje összemérte erejét a görög vizeken. I tt a D o ria vezetése alatt állo tt császári flo tta m aradt felül. K ő szeg falaira csak a szultán zászlaja került rá, török k a tona nem tette be láb át a várba; a moreai félszigeten levő K o ro n v á rá t azonban elfo gla ltá k a spanyol zsoldosok. A hadiesem ények m ellett kisebb jelentősége van annak, h o gy Ferdinánd követei hogyan iparkod tak feladatu kat teljesíteni a szultán táborában. Ferdinánd és a bécsi u dvar gondolkodásába azonban belevilágít, hogy a kö vetek a ré szükre készült írásos utasítás szerint m ilyen felhatalm azást k a p tak . A császár nyom atékos tanácsának m egfelelően Fer dinánd ezúttal csakugyan elm ent a végsőkig. A z utasítás egész sk álát szab meg a z alkudozásra. H a a szultán csak akkor vo ln a hajlandó egyezkedni, ha az ország János kezén m arad, akkor a k ö vetek h o zzá járu l hatn ak ahhoz, h o gy am íg a vajd a él, m int k irá ly u ralkod jék s megtartsa m indazt, ami birtokában van, s am it Fer dinánd még eg y-k ét v á r átengedésével kiegészítene. (A z utasítás Esztergom ot em líti.) A m ennyiben szükséges, a to vább i alkudozásnak a körül kellene fo lyn ia , még m ilyen v á rak és erősségek átengedésével lehetne a törököt kielégí teni. Itt azonban a kö vetekn ek ü gyelniök kell arra, hogy a legjobb várak, am elyek m egtartása a Ferdinánd uralma a latt álló országoknak és népeknek leginkább a szívén fe k szik, „m ert a közelben van nak s mert ezek segítségével az örökös tartom ányok jobban és biztosabban védhetők m eg", Ferdinánd birtokában m aradjanak.’ * D e ha a török m in denképen egész M agyarország átengedéséhez ragaszkodnék, a k k o r a követek ehhez is hozzájáru lhatnak u gyanolyan váltságd íj ellenében, am ilyent János felaján lott. V égü l még a váltságd íj követelését is elejthetik, fenn kell azonban tartaniok Ferdinánd jogát a koronára és Jánosnak a m agyar rendekkel együ tt szoros kötelezettséget kell vállalnia, h ogy
az átengedett várak és erősségek János halála után vissza fognak adatni Ferdinándnak v a g y utódainak és hogy ezekbe a várakb a János csak Ferdinánd előzetes tudomása, jóváhagyása és megerősítése m ellett nevezhet ki főem bereket, akikn ek szintén meg kell esküdniök, hogy a kezükre bízott erősségeket János h alála után Ferdinánd rendelke zésére bocsátják. Ferdinánd tehát hajlandó v o lt az egész országról le m ondani, sőt bizonyos jogi biztosítékok s egyedül a k o ro nára vo n a tk o zó jogának fenntartása m ellett még a birto kában levő v á ra k a t is kész v o lt átengedni. N y ilv á n nem h elyezett másra súlyt, m int a z örökös tartom ányok m eg védéséhez szükséges r.yugati várakra, illetőleg arra, hogy János halála után legalább ezeket visszakapja. E lvben tehát elfogadta a zt a m egoldást, am it János, Buda oktalan ostro m ának idején a poseni tárgyalásokon ajánlott. H a akkor ebben m egegyeznek, amihez kétségkívül a török is h o zzá járult volna, akkor elm arad a z 1532. évi török hadjárat s m indaz, ami közvetlen ül m egelőzte és követte. M ag y arországot és az osztrák örökös tartom ányokat mindenesetre meg lehetett volna ezzel kím élni attól a pusztítástól, amit török hadak s utánuk a szétszéledő császári zsoldosok okoztak, akikn ek „gya lá za to s és irtózatos" kegyetlenkedései m iatt Ferdinánd nem g y ő z eléggé panaszkodni, a zt írva nővérének, h o gy „ a törökök sem lehettek volna gonoszabl>ak“ .” A hatalm as seregével az o sztrák határ felé menetelő szultán szám ára természetesen m ár túlságosan késő v o lt a liécsi követek engedékenysége — talán nem is igen bízo tt őszinteségükben; de a porta urai n y ilvá n felfig ye ltek rá, s más o k o k m ellett Ferdinándnak ez a z ajánlata is arra in d ítlia t u Ibrahim nagyvezért, h o gy K őszeg ostrom a után a szultán bdcekészségét Jurisics tudom ására hozza.
A m ik o r fosztogatva, d ú lva elvonult a török, m indjárt fzé tfo szlo tt az a haderő, am it a német fejedelm ek kifeje zetten csak a német határ védelmére sza va ztak meg s nem azért, h o gy Ferdinánd ezzel M agyarországot m egszerezze. A közel kilencvenezer fő n y i hadseregből a császár m ind össze nyolcezer olaszt v o lt hajlandó Ferdinánd rendel kezésére bocsátani. V o lt m ég v a g y ötezer embere, azok, akiket a tiroli grófság állított, de ezek is csak félhónapra k a p ták m eg zsoldjukat. A z o laszokkal pedig semmit sem lehetett kezdeni. C sa k ak k o r kerülhetett voln a sor M a g y arország elfoglalására, ha előbb a török sereg erejét sikerült volna m egtörni s a birodalm i haderő a győzelem hevében « déli m agyar határok mögé üldözhette vo ln a a szultánt. Ferdinánd ezt remélte s a zt hitte, m ég Belgrádot is vissza lehetett vo ln a szerezni s m ert nem íg y történt, a zt irta nővérének, „a lig hiszi, h o gy egész életében m ég érhesse olyan öröm , am ely ennek a csalódásnak a fájdalm át valah a is feledtetni tudná vele".*’ A z európai drám a színtere m egint á ttevőd ö tt keletről nyugatra, ahol V K á ro ly terve űj ellentétek m agvait cslr á z u tt a . A császár span yol zsoldosai élén Itáliába m ent: Bolognába, újabb találko zó ra V I I . K elem en p áp ával. V itte m agával a zt a z olcsó dicsőséget, h o gy a bécsújhelyi roppant keresztény sereg elől visszarettent a szultán s a császári hatalom m al nem m érkőzhet senki Európában. Ü g y hitte, most elérkezett a z idő, h o gy rendezze a vallásújítás kér dését. A rra akarta rávenn i a pápát, hirdessen egyetemes zsinatot, am elyen — h a kell — m ajd császári szó va l ki lehet egyenlíteni az ellentéteket, s a szükséghez képest m ó dosítani lehet a z egyh áz szervezetén. A k i nem harcolt győzelem azonban csak látszat győzelem . M inden külső erő, am elynek segítségéhez szük ség esetén folyam od ni lehet, ébrentartja, sőt fo k o zz a az el
lentéteket az o lyan o k k ö zö tt, a kik nem tudnak egyetértésre jutni. A m íg a z ozm án hatalom érintetlen m aradt s csak presztízsét érte erkölcsi ku darc, anélkül, hogy ereje való ban csökkent volna, az ú gynevezett keresztény „k ö zö sségen“ belül sem a pápát, sem a protestáns fejedelm eket nem lehetett engedelmességre bírni, s m indig o tt vo lt a francia k ir á ly készen a császár ellen minden szövetkezésre.
NEGYEDIK K Ü LÖ N Ö S
FEJEZET BÉKE
I.
A D un a völgyéből elvonu ltak a főszereplők s a m eg üresedett színen csak a k^t ellenkirály m aradt egymással szemben vissza. A z év elején kettőjük fegyverszüneti eg yez sége lejárt, az elszenvedett pusztítások után gondolni k e l lett arra, hogyan lehetne, ha nem is véglegesen rendezni, de legalább norm alizálni viszonyu kat. E z vo lt a rendek és az ország lakosainaik általános kívánsága, am elynek érvé nyesítését tulajdonképen csak a török hadjárat akasztotta meg, m int egy nagy interm ezzo. A közvélem ény nyom ása alatt, legalább a fegyverszü net m egújítása érdekében a z 1532. é v végén a csallóközi M egyeren újból m egindultak a tárgyalások a két király m egbízottai között. D e a Jurisics útján k ü ld ö tt üzenet által felbátorítva* Ferdinánd u gyan akkor nagy titokban a portára is követet kü ld ött Z árai Jerom osnak, Jurisics féltestvérének szemé lyében. A z utasítás Z á rai részére m ár 1532. október 3-án elkészült; ebből is látható, m ennyire sietett Ferdinánd. U gy an ú gy gondolkodott, m int nővére, M ária, aki 1532. december 8-án kelt levelében a zt ajánlotta neki: „n e sza lassza el a békét, hanem ragadja meg üstökénél, h a Iehet“ .‘ M ost, h o gy a török m ár elvonult, Ferdinánd ismét m ódosított valam it álláspontján. E zúttal is hajlandó vo lt
rendes évd íj fizetésére, szükség esetén arra is, hogy bizo nyos területeket Jánosnak átengrd j.n , d i K om áto.n és a nyugati v á ra k feU-tti fels^‘8joghcv. r i ’ líodr.tr. Ferdinánd Zárai köver^vgétül várta a dolgok rende zését. A Jár.os m egSÍ 70traival folyrarotc tárgyalások célja nem vo lt más, m int a bckebarát renti;k m egnyr;;*arásí, h o gy mégis történik valam i. E zért bukdácsoltak ezek a tessék-lássék tárgyalások M egyerröl M agyart'ivirra, Ö v á r ról Pozsonyba. Eredm ényük csak annyi volt, h ogy 1533. január i-tő l egyelőre négy hónapra íegyvcrs/ünetet kötöt tek, am it azonban eg yik fél sem veti kom olyan. H ol ez, hol az szegte meg, m indenki ott cs úgy, ahogyan éppen tetszett. Ferdinánd, a m agyar király, a m agyar ügy r^’ndezését a szultán elé terjesztette, onnan v á rt döntést, addig nem a k art vetélytársával kom olyan alkudozni. Becsben viszont azt állíto ttá k , hogy János m egbízottai o k o z zá k a h uza vonát, m ert azt vá rjá k , m ilyen eredményre vezetnek a csá szár tárgyalásai a p á p á va l.’ A m agyar kérdés az európai hatalmi viszo n yo k fü gg vényévé vált. A z autonóm m egoldás szorgalm azásával éppen azok h agytak fel, akiknek az lett volna a köteles ségük, hogy az európai hatalm i viszonyokhoz a lkalm az kodva elsősorban a nem zet érdekeit tartsák szem előtt. A h ol í- fe edelem és a nemzet érdekei elválnak és a nem zet nem tud a m aga sajátos érdekeinek feltétlen elsőbbséget b izto sít;.:-;, o tt m inden elveszett. Ferdinánd ezúttal nem hiába halogatta a János megbízo ttaival m egkezdett tárgyalásokat. Zárai Jeromos január 2 1-én jelentette urának, h o gy „Isten kegyelm éből m eg kötötte és megerősítette a törökök győzhetetlen császára és Ferdinánd ő szent felsége k ö zö tt az annyira óhajtott, tisz tességes, dicsőséges, hasznos és hosszú békét".* A szultán seregének elvonulásával egyelőre úgyis el m últ a háborús veszély. Ferdinánd szám ára nem a határ*
széli csctc-paték megszüntetése, hanem az v o lt a fontos, hogyan teremthetne M agyarország birtoklásának kérdésében o ly a n u rtó s rendet, am elyet a portán is elismernek. „ A z annyira óhajtott békének" ez v o lt a tulajdonképeni célja. A z írásos jelentésben mégis, nincsen egyetlen szó sem a békekötés m ódozatairól. N incsen arról: mi lesz M ag y arország ügyével. Erről szóban kellett beszám olnia a k ö vet hazatérő fián ak; V eszp azián nak. U gyan akkor, am ikor V eszp azián Bécs felé indult, • porta is kü ld ö tt egy m egbízottat Ferdinándhoz, h ogy meg g yő ző d jék arról, vájjon csakugyan ú gy van -e m inden, aho gyan Z á rai Jeromos K onstantinápolyban előadta. A m in t a békekötésre vo n atko zó bécsi megbeszélések irataiból kitű nik, Z á rain ak fia útján kü ld ö tt szóbeli jelentése úgy szól hatott, hogy a szultán hajlandó M agyarország m egosztá sához h ozzájáru ln i; Ferdinándnak engedi á t a zt, ami már m ost a z ő kezén va n , de némi rem ény n y ílik arra, h ogy esetleg ennél még többet ju ttat neki; a területi kérdés ren dezésével G r ittit b ízz a meg, s az egyezség Őszinteségének bizo n yítékakén t a Ferdinánd birtokában levő Esztergom ▼ára kulcsainak átadását kívánja. H o g y valóban íg y vo lt-e s nem vetette-e el Z á ra i a lu ly k o t nemcsak a béke jellentzésénél, hanem abban is, ami a békekötés m ódozatait illeti — az ki fo g derülni a követ kezőkből. B ecsvágyó kö vetek szokása, h o gy a m aguk érde m einek fo kozására eltú lo zzák tevékenységük eredményét. A b b a n még nincsen semmi m eglepő, h o gy a szultán „kegyesen " elfogadta a z t a békét, am it Z á rai ura nevében kín ált, fő leg am ikor az ajánlatot értékes „a já n d ék o k " kísér ték. S ilyenekre a porta és a n agyvezér a jövőben is szá m íthatott. A portán sokszor h a n g o z u ttá k , h o gy a szultán m él tósága nem is tűri, h o gy am olyan apró ausztriai főherceg gel háborúskodjék, aki a császárnak csak „ b é a l h elytar-
ZÁ&Al JEROMOS A PORTÁN
v a g y „alkirálya**. Ilyenn el nem lehet baja, gondja, ami a zt jelenti, h o gy békében va n vele. A z el£z6, iJ32-e$ évben, am ikor a szultán seregével már m agyar területen á llt s útban vo lt a z osztrák határ ifié, ez a fölényes álláspont quasi hivatalos form ában is kifejezésre jutott. 1532. július i8 -á n Ibrahim a zt m o n d u N ogarolának és Lam bergnek, h o g y „ a szultán Ferdinánddal békében van , csak V . K á r o ly t keresi". N o g aro la akk or erre a zt válaszolta, h o gy „különös béke az, am ikor F erdinánd országain á t akarja a z 6 testvérét m egtám adni".* A portán tehát csak természetesnek vehették és szí vesen látták , ha Ferdinánd a szultán előtt m eghódolva békét kért. Semm i o ku k nem vo lt arra, h o gy ezt a kérést visszautasítsák, m ár azért sa a , m ert a francia diplom ácia is a zt tanácsolta: h a g y já k békén a császár birodalm ának keleti részeit; minden török tám adás kelet felő l csak a csá szár ném etországi helyzetét erősíti meg. V iszo n t a béke I'crdinánddal felbátorítja a német fejedelm eket arra, h o gy u m aguk igazát a császárral szemben elfogulatlan ul és ( U ' gyobb önérzettel képviseljék. V ég ü l a zt is tekintetbe vehette a p o r u , h o g y ha a fenyegető perzsiai bonyodalm ak tényleg háborút érlelnek, okosabb Ferdinánddal s esetleg a z 6 révén a o á s z á r ra l ii békében lenni. V o lt h á t o k arra, nem is egy, h o gy Z á ra it a portán szívesen fo g ad tá k s h o gy tárgyalásai o lya n feltfinő gyorsan eredménnyel já r u k . D e a béke deklarálása m ég messze v a n attól, h o gy • p o r u elfogad ja a m agyar ü gy o ly a n rendezését, am ilyent i erdinánd szeretett volna. Sem január 2 1-én kelt jelentéséből, sem a k o iu ta n tinápolyi tárgyalásokról egyelőre január 25 -ig vezetett fe l jegyzésekből nem lehet m egállapítani, m ire J a p ít o t t t Z á ra i
a fia útján küldött üzenetet, am elynek hitelességében eleinte Ferdinánd tanácsadói is kételkedtek." A kérdés megérdemli az alaposabb vizsgálatot. K ö ves sük hát Z á rait a tárgyalások apró kacskaringóin át. A szultán előtt Zárai u gyanazt a kom édiát játszotta el, m int Laski 1528-ban János érdekében. V alószínű leg m indkettőjüket Ibrahim nagyvezér o k tatta ki. Ö tudta legjobban, hogyan kell bánni a szultán nal s ezt az értékes útbaigazítást nem sajnálta olyanoktól a kik hajlandók v o lta k az ő külön érdekeinek szolgálatára.' H a Ferdinánd sejtette volna — így beszélt Z árai — , hogy a szultán igényt tart M agyarországra, akkor eljött volna, hogy a szultán karjaiba és kegyébe vesse m agát. A z ő ura m indig a békét akarta, hadseregét nem a szultán, hanem János ellen küldte. M ost azt kéri, h o gy ami az atya a fiú nak, az legyen a szultán Ferdinándnak. N e akarjon háborút, hanem könyörüljön a vérontás alatt szenvedő törökökön és keresztén yeken . . . Itt könnyekre fa k a d v a elhallgatott a követ. M ajd a szultánnak arra a kérdésére, hogyan hihető m indaz, am it Z árai mond, a k ö vet a zt válaszolta, hogy Ferdinánd nemcsak Esztergom ot, — am elynek kulcsait k í vánják," — hanem egész M agyarországot felaján lja a szul tánnak, de felajánlja Bécset is, hogy a szultán megismerje az ő szívét." Itt a k ö vet m egragadta a szultán k a ftá n já t s nem akarta addig elbocsátani, am íg békét nem ígér, „ha levágják a z egyik kezét, a m ásikkal újra m egfogja". A szultán szinte tanácstalan vo lt ennyi áld o zatkész ségre. Ibrahim ot kérdezte: m itevő legyen, aki azt válaszolta, cselekedjék császári szokása szerint. A m ire a szultán — Z á ra i feljegyzése szerint — „kegyesen elfogadta, am it fö l ajánlottak neki és a döntést a nagyvezérre b íz ta " .‘ " H o g ya n lett ebből az, amit Zárai a békekötés m ódo zatairól és M agyarország m egosztásáról jelentett?
A kö vetkező alkalom m al Ibrahim fogadta Zárait. l>re von atkozóan a feljegyzésben csak annyi olvasható, liogy k’e ttejük kö zö tt m egtörtént „a béke megkötése a k i r á l y i felséggel*', a „béke m ódozatainak és a szultán ígére tének m eghatározása", „a felaján lottak visszaadom ányo/ása“ és végül a „béke elhatározása a császárral és a pá p á v a l"." A „béke m egkötése" az adott körülm ények k ö zö tt a legjobb esetben sem jelenthetett m ást m int pactum a contrahendo-t Ibrahim és Zárai kö zött. D e a renegát görög és a dalm ata k ö vet valószínűleg nem ilyen jogi form ulákban gondolkozott. ,— N em lehet szabadulni attól a gyanútól, liogy itt valam i m isztifikáció történt. V a g y Ibrahim biztatta Z á rait olyannal, amire nem volt felhatalm azva, v a g y Z árai értette félre a nagyvezért. Am int az m ár minden m isztifikációnál történni szokott, m indazok, akiknek részük vo lt benne, később m ár m aguk sem tud ták: hol az igazság, ki, mit, h ogyan értett, m ennyi volt az őszinteség s m ennyi a ravaszkodó felajánlkozás. Lehet, hogy Z árai jóhiszeműen készpénznek vette a nagyvezér célzásait; lehet az is, hogy átlátott a m esterke déseken, de Bécs felé a m aga tevékenységének sikereként tálalta azt, ami még alku tárgya vo lt s am it Ferdinándiiak Ibrahim tól v a g y G rittitő l, v a g y m indkettőjüktől, külön Icellett volna m egvásárolni. A k á rh o g ya n vo lt is, tény, hogy a portán később senki ^cm v o lt hajlandó ú gy értelm ezni a békét, ahogyan Zárai íia arról jelentést tett. A m egkötött „dicsőséges, hosszú béke" valójában nem volt más, m int egyszerű fegyverszünet, am iről egyelőre csak a k ö vet kü ld ö tt értesítést azoknak, akiknek tudniok kellett róla. Ennek is felette kétes lehetett a hatása. K ü lö n ben Z á rai nem panaszkodott volna, valahán yszor Bécsbe küldött üzeneteiben erre alkalm a n yílt, hogy a véghelyek
kap itán yai továb b fo ly ta tjá k az ellenségesked^t. Becsben em iatt a határszéli basákra panaszkodtak.
2. Z árai Jeromos Ferdinándhoz intézett jelentésével egy idejűleg m á k n a k is kü ld ö tt leveleket K onstantinápolyból. K ö z tü k egyet Lascanus Tam ás, Esztergom spanyol parancs n okának címére.'* E bből M agyarországon is hamarosan m egtudták, h o g y Ferdinánd a p o rtá va l „bék^t k ö tö tt". P ozsonyban még tárg ya lta k János és Ferdinánd meg bízottai. E zeknél felháborodást, de még am azoknál is meg ütközést keltett a hír. Ferdinánd emberei a zt állíto tták, h o gy a konstantinápolyi tárgyalásokról m it sem tudtak. János u dvarában eddig b ízta k abban, h o gy a szultán csak akkor lépne békére Ferdinánddal, ha a z egész o r szágot átengedi versenytársának. E z a h itü k m ost m egren dült. János 1533 m árcius elején vissza is rendelte m egbízot tait a zzal a z indokolással, h o gy u gya n a zt a kérdést nem lehet egyszerre két helyen tárgyalni. A tanácskozások meg szakad tak, hiába p rób álták a császári biztosok visszatar tani János embereit. Schepper, aki — m int ez is m utatja — jól látta a kérdés lényegét, a zt í r u ; teljesen egyetért velük abban, h e g y a z ország felosztásába nem akarnak bele egyezni, mert ez az ország pusztulására vezetne.^* János ezen a z alapon akkor még valób an nem akart tárgyalni. D e a várako zást egyelőre azért is jobbnak u r totta, m ert Bajorországból kap ott hírek alapján arra szá m ított, h o gy Ferdinánd és a z ellene szö vetkezett német fejedelm ek kirobbanással fenyegető összeütközésében a r ó m ai k irá ly fo g alul m aradni s akkor a m agyar kérdésben is m egváltozik a helyzet. Ferdinánd m agyar h ívei k ö zö tt ugyancsak m egütkö zést keltett az ország felosztásának terve. M ost ismét meg
m utatkozott, m ilyen m élyen élt m ég a lelkekben az egység is az összetartozás érzése. A m aga érdekeire m indig félté kenyen őrköd ő T h u rzó E lek azon aggodalm askodott, hogy Zárai Jeromos, aki nem ismerheti a m agyar viszonyokat, ú gy hajtja m ajd végre az ország felosztását, h o gy Ferdinánd hívein ek birtokai az ellenség kezén m aradnak.'* A l u lin o s elkeseredést okozott, h o gy Ferdinánd a konstanti nápolyi tárgyalásokn ál teljesen m ellőzte m agyar h íveit. A z t m ondták, „ a z t sem tud ják, elajándékozta v a g y eladta-e őket k ir á ly u k " ." Ferdinánd arra mégis alkalm at adott, h o gy m agyar tanácsosai a békekötés ügyéhez legalább hozzászólhassanak. A z ezért Bécsbe h ív o tt tanácsosok 15 3 }. március 22-én s utána több napon át tartott tárgyalásaikról készült em lék iratban legelőször is arra m u u tta k rá, hogy különbség van az ajánlott feltételek megítélésében aszerint, vájjo n a z oszt rák örökös tartom ányok, a v a g y M agyarország szem pont jából kerülnek mérlegelés alá. A z örökös tartom ányok nin csenek kitéve a török tám adásoknak, a m agyarság h elyzete azonban sokkal súlyosabb. „M éltóztassék m eggondolni — írták — , h o gy a z ország felosztása m ennyi b a jt vo n m ajd m aga után. Súlyos és szo katlan az, h o gy egy n yelvet b « zé lő , u gyanazon törvények svíerint élő és egyform a szokásokat kö vető népet, am ely m indig eg y k irályn a k engedelmeskedett, most k ét k irá ly k ö zö tt akarnak felosztani. A felséged hatalm a a la tt á lló országrészen jól tud juk, h o g y a z állam i adók és hozzájáru lások, am elyek nél kül a z országot fenntartani és korm ányozni nem lehet, túl nyom óan a z ellenség birtokában levő területről szárm az nak; a legtöbb m egye birtokviszon yai ann yira össze van nak kuszáivá, h o gy állandó a vita , vá jjo n felségedhez a v a g y a z ellenséghez tartoznak-e. Felséged h ívei kö zü l ú gyszólván nincsen senki, aki . . . jövedelm étől, várátó l v a g y birtokától
egészben v a g y nagyrészben ne lenne m egfosztva. E zért am(® a z ország felosztása tart, kénytelenek lesznek két dolog k ö zö tt választani; v a g y n agy nyom orban, m int a mai napig, m egm aradnak felséged hűségén s fela d já k minden érdeküket és birtokukat, v a g y m eghódolnak felséged ellenségének, hogy ja v aik a t visszaszerezzék. A m íg az ország fel van osztva, felséged k irályi tekin télyét és hatalm át sem ío g ]i gyakorolhatni. M ert m in denki, m ihelyt ügyét kétesnek tartja, v a g y azon aggódik, hogy törvényes eljárás v a g y büntetés frn yegeti — á t fo g menni az ellenséghez. A gonosztevők, akik ma annyian vannak, h o gy nincsen is szám uk, a büntetés elől tőlünk a z ellenséghez, az ellenségtől pedig h o zzán k fognak menekülni. Itt is, o tt is a bűntettek szakadatlan sora kö vetkezik , am ivel fo lyto n újabb o k o k adódnak m ajd az országban a háborúkra és beb ő zav aro k ra s a b ajok és nyom orúságok nem érnek véget, am(g csak felségedet nem ism erjük el egyedüli kirá lyu n kn ak és vezetőnknek. H a pedig ez nem k ö vetk ezik be, m ég akkor is, ha nem vo ln a külső ellcniég, eldől M a g y arország sorsa, ami felségednek sem v á lik m ajd előnyére. Sőt örökös és súlyos lelki gondokat és nyugtalanságot szerez vele önm agának, nekünk pedig végső pusztulást. Bölcsen teszi felséged, ha a törökhöz követet küld. Mégis felséged és az a la ttv aló k ügyének egyform án haszno? volna a k ö v e t ség dolgát egyik-m ásik a hazai és a török ügyekben já r u s m agyarral előbb megbeszélni, am ikor M agyarországról, a mi fejünkről és a m i javain kró l van szó. K ö n yörg ü n k és kérjük felséged et. . . m éltóztassék józa nul m eggondolni, nehogy ha e zt a z am úgy is m egtépett és csaknem elveszett egységes országot kettészakítjuk. M a g y a rországnak még a neve is elvesszen. H a más bajt nem is okorr.s felségednek a z ilyen meg alkuvás, híre elterjedne az tgtsz világon és sokat rontana
saját, a császári m éltóság és nagyh írű családjának tekinté lyén és hírnevén. E zért ha felséged B u d át és M agyarország többi részét János beleegyezése nélkül nem tudná m egkapni, helyesebb volna, ha felséged kö vetek v a g y m egbízottak útján eljárna Jánosnál, hogy engedje át a z 6 részét valam i kárpótlás elle nében, ami sokkal könnyebb, m int ha felséged kénytelen lenne fegyveresen háborúval tám adni Jánosra, ha ugyan a török császár ebbe beleegyezik. A m i a zt illeti, hogy a török császár hosszabb feg y ve r szünet rem ényével kecsegteti felségedet, erre nézve most nem tudunk tanácsot adni. M ih elyt azonban az egész ország felséged hatalm ába jut, — am int rem éljük — a zt javasoljuk, lépjen vele minél tartósabb szövetségre s egyezzék meg vele, .ÍZ ország és felséged gyerm ekei érdekében.*"* E z a z okirat — am elyből a fentiekben csak eg y-két kiszakított részletet idéztünk — valóban bám ulatram éltó éleslátással m utat rá a kérdés lényegére. A z ország m egosztásából csak az osztrák örökös u rto m án yokn ak lehetett hasznuk, következm énye a m agyarság szám ára nem lehetett kétséges. Ferdinánd m agyar tanácsosai ezzel n yilván tisztában vo ltak. M icsoda kár, hogy jellemük szilárdsága messze elm aradt politikai éleslátásuk m ögött. N em csak nem cselekedték azt, amit tenniök kellett volna, látva, h o gy Ferdinánd u n á csu k a t nem fo gad ja el, de m ár a tanácskozás m ásodik napján engedtek állásfoglalásuk határozottságából s többé nem tiltak oztak az ország terü letének felosztása ellen. „T e g n a p kifejtettü k — írták — , h o gy az ország fel osztása általában az összeségnek éppen úgy, m int minden egyes alattvaló n ak egyenkint, de fÖleg felségednek és fen séges örököseinek m ennyire végzetes volna. M ost is meg ismételjük, hogy a z ország semmikép sem m aradhat fenn és rövid néhány év m úlva teljesen tönkrem egy, hacsak felsé-
EÜL0NÖS B Í U
ged teljes e r e jív d nem igyekszik a z t egységesen össze tartan i." M ég am ikor felad ják álláspontjukat, akkor is m eg ism étlik, h o gy „sem m i rem ény nincs, h o gy M agyarország sokáig fennállhasson, ha nem egy a k irá ly a ". M ost m ár nem m ondják, am it eddig lojalitásból m indig m egtettek, h o gy ennek Ferdinándnak kellene lennie. A szöveg szaba tosan csak „ e g y k ir á ly r ó l" (nisi unum regem h a b e a t. . . ) beszél. „M égis — fo ly ta tjá k — ha e zt semmiképen sem lehet elérni, akkor tegye felséged azt, ami a nehéz h elyzet ben tehető és válassza a kevésbbé rossz m egoldást. Legyen arra gondja, h o gy a h atárokat minél messzebb és ú g y tű z zék k i, h o gy valam i fo ly ó v a g y hegység válassza el terü leteit az ellenség területétől, h o gy v i u nélkül birtokolhassa a zt, ami felséged része lesz." A hatalom m egint m egtalálta a z eszközöket árrá, h ogy engedelmessé tegye a z aggódókat és kételkedőket.
A bécsi udvarban n y ilvá n m egértették, h o gy a K o n stantinápolyban m aradt Z á rai Jeromos további tárg yalá sainak sikere Ibrahim jóakaratán és hajlandóságán fordul meg. A k ö v e t részére 1533. április 4-én készült m ásodik utasítás legelső teendőiként a zt szabta meg: jelentse ki Z árai, h o gy Ferdinánd és utódai testvérül fo g ad já k Ibrahim ot.'* U g y an a z a Ferdinánd, aki annyiszor emlegette a leg nagyobb megvetés hangján Z á p o ly a alacsony, nem k irályi szárm azását, s akinek kezdetben a z v o lt a z álláspontja, h o gy m ár csak ezért sem állh at szóba a „la to r v a jd á v a l" , íme testvérének fo gad ta a pargai görög szatócs renegát fiá ból lett n agyvezért. A z utasítás utolsó pontja arra hatalm azta fel Z á rait: (gérjen G rittin ek negyvenezer aran yat egyszersm indenkorra s ígérhet neki tízezer arany év d íja t v a g y még többet és
Klissa birto kát, fián ak pedig m agyar püspökséget, ha az ígész országot Ferdinándnak szerzi meg. A m agyar kérdés tárgyalásából kereskedelm i ü gylet lett. H áro m nap m ú lva még egy utasítás készült Z á ra i ré szére.** E z arról értesíti a követet, h o gy K o ro n ügyében a császár Schepper C o rn élt kü ld te ki, aki azonban Ferdinánd Itöveteként fog szerepelni. Kétségtelen, h o gy a császár sem idegenkedett attól, h o gy a szultánnal valam i m egállapodásra jusson. E gyelőre csak rajta a karta tartani a kezét a kon stantinápolyi tárgyalásokon, h o gy ha m egfelelő alkalom adódik, a nélkül, h ogy csorba esnék m éltóságán, saját sze mélyében is csatlakozzék a békéhez. N e k i is szüksége vo lt arra, h o gy nyugalm at teremtsen. Főleg a porta szolgálatá ban á lló a frik a i kalózfejedelem C h air-ed -d in Barbarossa folytonos betöréseinek szeretett voln a véget vetni. A k a ló zo k hol A p u liá t, Szicíliá t és N á p o ly vidékét, hol a spanyol partokat fo sztog atták s A fr ik a északi peremén addig spa nyol kézben tartott pontokat rendre m egszerezték. A bécsi u d var gondolkozására jellem ző, h o gy a z i j3 » őszén M orea félszigetén elfo glalt K o ro n vá rá v a l — am ely nek továb bi kézbentartása a császár szám ára m indinkább alkalm atlanná v á lt — előnyös alku t rem éltek kötni. A k ö vetek utasítást k ap tak arra, h o gy K ö rö n ért kérjék egész M agyarországot (!!). H a a török ebbe nem menne bele, próbáljanak ú gy egyezkedni, h o gy a v á r ellenében F erdi nánd mindenesetre m egkapja B u d át a D u n a— T isza -k ö zé v el és a z egész területet a D rá v á ig s e m ellett E rd ély is neki jusson. A z erre vo n atko zó an n agy részletességgel kidolgo zott utasításból és a későbbi tárgyalásokból n y ilv á n v a ló , lio gy Bécsben korántsem valam i szim bolikus ellenszolgál tatásra gondoltak. H iszen a k k o r egyszerűen felaján lo tták volna a görög váracskát, éppen ú gy, m int Esztergom k u l csaival tették. N em , itt a cseretárgyak értékviszonyán ak tökéletes semm ibevevésével valóságos cserére szám ítottak.
ím e, hova süllyedt az ország megítélése — : egy görög erődöt kín á lta k Bécsből M átyás egykori birodalm áért! E g y váracskát, am elyet elszigetelt helyzetében sokáig úgysem tarthatott a császár. In gyen mégsem a k art róla lemondani, g o n d o lu — : m egpróbálja m egszerezni érte fivérének a vitás m agyar területeket. Ennél nagyobb áld o zato t a császár sze mében, úgy látszik, nem ért meg M agyarország! Idegen érdekek mérlegén nem a mi értékeinkkel mérnek. Egyebekben a kö vetek arra k ap tak utasítást; jelentsék k i, h o gy Ferdinánd „ a békét m egkötöttnek tekinti'*; m ajd arra, h o gy „h a a béke létrejön", közölh etik azt is, hogy felhaulmazá^suk értelmében a császár nevében is békét köt hetnek. Ü g y látszik, Bécsben tisztában v o lta k azzal, hogy még nincsen minden rendben Ferdinánd békéje körül. A z utasí tásból kiderül, hogy a császár csak akkor v o lt hajlandó követe útján a szultánnal hivatalos tárgyalásokba bocsát kozn i, ha a porta és Ferdinánd kö zö tt m ár tényleg létre jött a béke. E z lett vo ln a az ára annak, h o gy a császár ő szent felsége szóbaálljon a szultánnal. K onstantinápolyban persze a dolgot egészen más old al ról látták. Z árai időközben beérkezett újabb jelentése (március 4-én kelt, de csak május ii- é n ju to tt Ferdinánd kezéhez) m ár h írt ad kezdődő nehézségekről. „ A pozsonyi tárgya lások gyan ú t keltettek" — írja. „G o n o sz em berek a béke kötés m egrontására törekszenek."'* Itt v a la k i óvatosan visszavonulót fú jt. V a g y a követ, v a g y vele szemben azok, a kik korábban még minden jóval b iztatták. A kijózanodásra m egvolt minden ok. K onstantináp oly ban elkezdődtek azo k a z össze-vissza beszélgetések,” ame ly ek nehezen kihám ozható értelm e ^ á l t a l á b a n nem ig a z o lu Z á rai január 21-i diadalm as j e le n t e t .
M ájus 25-én Ibrahim Esztergom kulcsait nevetve u ta sítja vissza. K c t nap m úlva Schepper — úgy, am int elő írták neki — K oron várán ak ellenében M agyarországot kéri s — hogy még cifrább legyen ez a kótyagos ajánlat — ráadásul még „A rg ?l szigetének" visszaadását is bele akarja foglalni az alkuba. (A rgel alatt talán az A lg irtö l nyugatra fek vő Cherchcl nevű sziklacsúcsot kell erteni, amit A ndrea D oria 1530-ban foglalt cl, de am it a kaló zo k - utóbb ismét visszavettek. Ú g y látszik, ezt szerette volna a császár a szultán parancsával visszaadatni.) Ibrahim persze hallani sem akart Schepper javaslatáról. K o ro n t a szultán majd fegyverrel szerzi vissza, M agyarországot pedig Jánosnak adta. A m i M agyarországot illeti — a követek tárgyaljan ak G rittivel. G ritti nemcsak a porta és Ibrahim bizalm i embere volt, de M agyarország korm ányzóján ak cím ét is viselte. H a a nagyvezér a m agyar ügyben h o zzá utasította a követeket, ebben az jutott kifejezésre, hogy a porta nem k ív á n ezzel a szám ára elintézett üggyel fo glalk ozn i, de Ibrahim nem bánja, ha Ferdinánd követei, G ritti segítségével valam it ki tudnak eszközölni uruk részére. A hatalom hűtlen sáfárai szokták így, az előttük jelentkezőket bizalm as szem hunyorítissal ahhoz a kö zvetítő h ö z küldeni, aki m ajd megmondja, h ogy kérésük teljesítésének mi az ára. G ritti korántsem tette kö n n yű vé a követek dolgát. Először tagadta, h ogy érvényes lenne az a „b é k e", amiről Zárai beszél. M agyarországot a szultán Jánosnak adta. M ajd megismétli azt, am it Ibrahim m ár elm ondott. K oron nem cseretárgy, ezt a szultán bárm ikor visszaveheti. M ajd A p u lia is megérzi a szultán erejét, am ikor a tenger felől tám ad reá. „ A r g e l" visszaadásáról szó sem lehet. D e m egc s iilo g u t u a k ö v e td i előtt, h ogy Barbarossát a szultán el tilthatja a további tám adásoktól. T u d ta , hogy ez az, ami Scheppert, a császár követét a legjobban érdekli.
sek kiegyenlítésére kapott m egbízást s feladata nem más, m int a határok kitűzése. A levelek elolvasása után ebben nem lehetőit semmi kétség. Gritci fclai.in lott szolgálatainak teljesítésére jószerrel mindössze annyi lehetőség adódott, am ennyi a „határm egálla p iiá s‘‘ fogaim ába beletért. H a az a látszat tám adt, hogy a török tézis érvényén lazítani lehet, az aligha történhetett a szultán jóváhagyásával. T ekintettel a perzsa háborús veszélyre s azért, hogy a császárt kö zvetlen tárgyalásokba vonják, talán a szultán tud tával játszották e! a Ferdinánddal létrejött béke kom é diáját. D e azt valószínűleg nem gyan ította a szultán, h ogy a háta m ögött két szolgája: Ibrahim és G ritti — m eglehet, eleinte Jonus-szal a tolm áccsal is összejatszva — óvatos cél zásokban felaján lko zo tt Ferdinándnak a m agyar ügy olyan rendezésére, am ely kívánságainak m egfelfl. A m íg m indkét részről azon p rób álko ztak , hogyan m aradhatna egym ástól békén a két birodalom — : a szul táné és a császáré, hogy m indegyik a m aga házatáján csi nálhasson rendet, a za la tt a m agyar ü gyet portai szolgák szabad prédaként kezelték s arra szerették volna felhasz nálni, hogy az ellentétek kiegyenlítése címén Ferdinándot és Jánost is m egzsarolják. N ehezen képzelhető, h o gy Ferdinándot saját követei tudatosan félre a k arták vo ijia vezetni. N y ilv á n v a ló a n Ibra him és G ritti célzásai alapján szám ítottak továb bi m agyar területek megszerzésének lehetőségére, am ivel urukat b iz tatták. G ritti azonban ugyanakkor Jánost arról biztosította, h ogy országának legcsekélyebb részecskéié sem fo g Ferdinánd birtokába jutni.** János ezért küldte 1533 júniusában, tehát közvetlenül a Ferdinánd követeivel fo ly ta to tt portai tárgyalások be fejezése előtt, előbb L askit, m ajd gazdag ajánd ékokkal ''X'er-
b ő cz y t K onstantinápolyba. T örekvéseiket bizonyosan a francia k ö v e t is tám ogatta. W erb ő czy tárgyalásainak be fejezése után mindenesetre a zza l a m eggyőződéssel u tazott vissza Budára, hogy nemcsak a z örök béke és barátság m a rad meg változatlan ul János és a porta k ö zö tt, de a szultán még a II. Lajos idején elfo gla lt területeket és vé gvárakat is visszaadja.*'
M in d k ét oldalon a zt képzelték, hogy ó k n yerték meg a játszm át. Ferdinánd abban bízo tt, h o gy G ritti segítségé vel talán egész M agyarországot m egszerezheti, de m agyar birto kállo m án yát mindenesetre gyarapítan i fogja. Jánossal pedig a zt hitette el W erb ő czy , aki természetesen m aga sem kételkedett ebben, h o gy Ferdinánd a törökkel létesített egyezség következm ényekén t kénytelen lesz « birtokában levő m agyar területeket visszaadni.** E z a kölcsönös bizakodás azért nem mérsékelte az ellen királyokn ak a zt az igyekezetét, h o gy egym ástól fe g y verrel is elveg yék , am it lehetett. M á r a z első h ír, h o gy a szultán a terület m egosztásá nak alapján teremthet békét, m indkét k irá ly t arra indította, hogy b irtokállom án yu kat fegyveres erővel még a z utolsó órában m egnöveljék. A z egész országban újra fellán go lt az ellenségeskedés s Ferdinánd is, János is, m inden eszközt igénybevett egym ás h ívein ek átcsábítására. Ú g y látszott, h o gy ezek a belső csatározások inkább János hatalm át erősítik meg. A bécsi u d var szám ára teh át mind sürgősebbé vá lt, h o gy G ritti végre megmutassa, m i lyen szolgálatokra hajlandó és képes s legalább a z ország egy részét juttassa Ferdinánd többé nem vita th a tó tulaj donába.
B irdovr
A m ielőbbi rendezést azért is tanácsos v o lt sürgetni, m ert nyu gatról ism ét felh ő k jelentkeztek a H absburg-birodalom egén. A pápa, aki a császárnak Itá lia fe le n m egszerzett, úgyszólván ko rlátlan h a u lm á t nehezen tűrte, semmiesetre sem a kart h ozzájáru ln i ahhoz, h o gy V . K á r o ly a tervezett egyetemes zsinaton a z E g yh á z ú jjászervezésén ^ kérdésében is m agához ragadja a döntést. A fran cia k irá ly m indig készen állt, ha a császár elleo kellett összefogni. A protestáns fejedelm ek sem nézték szí vesen, h o gy a császár reáju k d iktálja akaratát. A H absburgellenes ko alíció elemei tehát ad va v o lta k s a francia d ip lo m ácia boszorkányos ügyességgel fo g o tt h o zzá, h o gy vesze delmes eszkö zt fo rm áljo n belőlük. A családi k a p csolato k mögé rejtett po litik ai szövetség m ár IJ33 őszén létrejött a francia Ú r á ly és a p á p a k ö zö tt, aki szem élyesen kísérte unokahúgát. M edici K a ta h n t M a rseilles-be, h o gy o tt vőlegényével, a z orleansi herceggel, a fran cia k irá ly m ásodszülött fiá v a l talá lk o zzék . Érthető, ha Bécsben a török béke ü gyét siettetni akarták. Ferdinánd türelm etlenül v á r u m agyarországi terüle teinek előnyös kikerekítését v a g y legalább azt, h o gy a szul tán megerősítse a m ár kezében levő részek birtokában, ami vel kívánságai szerint végre testet ö ltö tt vo ln a a K onstanti n áp olyban an n yit tá rg y a lt béke. Bécsben n y ilv á n nem értették, h o gy ezt lem siettetni. K m erőszakolni nem s z a b a d N e m értették, h o g y Ibrahim és G ritti béketerve nem más, m int kíván ságo k, látszatok, alkalm ak és lehetőségek furfangos összeillesztése s h o gy ez a töréken y építm ény m indjárt szétesik, h a ügyetlen kézzel n yú ln a k hozzá. M ert m ivel kellett vo ln a tisztában lenni? A szultán nem akarta a h a u lm i viszo n y o k válto zását a D un a völgyében, legkevésbbé Ferdinánd javára. V i o o a t
a békekötést v a g y fegyverszünetet a császárral czíveseo látta volna. E ttő l a császár sem idegenkedett. E zen a vé k o n y szálon fü g gö tt minden. E l kellett hi tetni a szultánnal, h o gy ha Ferdinánd és János ellentétét sikerül kiegyenlíteni, ennek révén a béke a császárral is m egvalósítható. D e em ellett nem v o lt szabad semmi kétsé(;et hagyni sem a szultánban, sem Jánosban, h o gy a z ellenkirályo k kicsinyes h elyi vitá in ak e lin té zé s és országaik határának kitűzése érinthetné a zt a z elvet, h o gy egész M agyarország Jánosé. C sa k íg y lehetett G ritti szám ára kieszközöln i a zt a megbízást, hogy a szultán nevében és tekintélyével a z ellen királyo k k ö zö tt rendet teremtsen. U g y an a k k o r ébren kellett tartani a császárban és kö veteiben a z t a hitet, h o gy az általános békére m egvan a k i látás J Ferdinándban a zt a rem ényt, h o gy ezen a réven terü leti gyarapodáshoz juthat. A p á p á t arró l kellett biztosítani, liogy a készülő béke m inden keresztény állam ra kiterjed. S h o gy a francia diplom ácia se (h o z zo n zav art, P árizst meg kellett nyugtatni, h o gy a végső cél itt is a H absbur gok hatalm ának gyengítése, am inek érdekében — a bajor diplom ácia értesülése szerint — G ritti arra is v á lla lk o zo tt, hogy a z orleánsi hercegnek juttatja a m agyar trónt. A zseniális kalandor m indezt m egjátszottá. A terv azonban csak ak k o r sikerülhetett voln a, ha ez a so k elem nem keveredik össze, ha minden érdekelt n yu godtan várn i tud, am íg kom olyan m egindul a perzsa had járat s a messze Ázsiában táv o llevő szultán nevében G ritti m ajd a zt tehetné, am it akar, illetőleg am it a m egnyíló lehe tőségek kö zö tt a m aga szám ára a legelőnyösebben értéke síthet. A francia diplom ácia megsejtette, h o gy itt eg y grandió zus csalás készül, am iből esetleg a H absburgoknak lehet hasznuk, ha jól m egfizetik a velen ceit
A nehézkes bécsi uraknak azonban nem v o lt ilyen jó szim atjuk, előttük csak az lebegett, m ikor h oznak a tárg ya lások végre eredm ényt. Ferdinánd, hogy siettesse a d olgok menetét, 153 } októ ber elején kihirdette a béke m egkötését a határokon” s u gyan akko r visszaindította Z á ra i V eszp ázián t K onstantinápolyba. Írásos v á la szt kü ld ö tt vele a szultán részére'* s a zt a z utasítást a kö vetekn ek,’ ^ iparkod jan ak kieszkö zölni, hogy a porta a v a jd á t m egegyezésre bírja s igyekez zenek M agyarország területéből Ferdinándnak többet sze rezni, m int ami tényleg birtokában van. A szultánhoz intézett levelében Ferdinánd o lyan v a la m it iparko d ott leszegezni, amire — Ibrahim és G ritti kétes értelm ű célzásain k ív ü l — nem v o lt semmi alap. M egkö szönte, hogy a szultán levele szerint M agyarország két részre oszlik, h o gy a Jánossal v a ló egyezkedésben G rittié lesz a döntő szó s h o g y Ibrahim is a z ő (Ferdinánd) szó szólója lesz. L áttu k , h o gy a szultán és Ibrahim levelében erről szó sem vo lt. A nézeteltérések kiegyenlítését és a határok m eg állapítását ú g y m inősíteni, m intha Ferdinánd ezzel az or szág m egosztására ka p o tt vo ln a ígéretet, n agyon tág értel mezése annak, aniit a szultán és n agyvezér levele világosan körülírt. H a Ferdinánd íg y akarta színvallásra bírni a szultánt s íg y akarta készpénzre váltan i a n agyvezér biztatásait, ezzel csak a zt m utatta meg, h o gy <:ökélete5en félreértette a helyzetet. L evelével leleplezte és eláru lta a zt a tervet, am ely tulajdonképen az 6 érdekében, illetőleg o lya n ren delkezés érdekében szövődött, am elyért G rittiék Ferdinándtól bőkezű ellenszolgáltatást vártak. H iá b a figyelm eztette G ritti az értelm etlen követeket, m ondják azt, m eim yire elégedetlenek vele s h árítsák el róla azt a gyanút, h o gy bárm it is Ferdinánd kezére akarna jut
tatni — aminek m ajd m egjön az ideje, csak egyszer meg legyen az alkalom és a h a u lo m a rendelkezésre. Ferdinánd indiszkréciója kínos helyzetbe h o z h a tu G rittit, különösen m ert Z árai V eszp aziá n érkezésekor Ibrahim m ár nem vo lt K onstantinápolyban. A n agyvezér o k tó ber végén a perzsa hadjárat előkészítésére a határra utazott. G ritti azonban ettől a váratlan nehézségtől sem ijedt meg. V á lla lu , h o g y a szu ltán eléje juttatja Ferdinánd levelét, lefordításáról gondoskodik; de m indjárt m egmondta V eszpaziánnak, h o gy o ly a n ígéretekről, am elyekre a róm ai király h iva tk o zik , sohasem v o lt szó. Ferdinándnak is m eg írta, h o gy levelében „o ly a n articulusok és clausulák van nak, am elyekről sohasem tárg ya lta k a portán, am elyek tehát a kö vetek hamisításai'*.** A z t sem hallgatta el, h o gy » soha el nem h angzott ígéretek számonkérése nagyon fe lingerelte a szultánt, akit csak nehezen sikerült m eg nyugtatni. H o g y G ritti hogyan tisztázta m agát a szultán előtt — nem lehet tudni. D e a szultán bizalm a nagyvezérében — aki nélkül a velencei ékszerkereskedő n y ilv á n nem ígér hetett semmit — talán ekkor ingott meg először. H a Ferdinánd tudni akarta, hogy a török segítségével mire szám íthat M agyarországból, most m egkapta a v ilá gos v á la szt A jaszn ak, Ibrahim helyettesének szájából.** Ferdinánd nem m ondhat m agáénak mást, m int ami már II. Lajos halála előtt is birtokában vo lt. Sem m ivel sem többet. M inden egyéb Jánosé, aki m indent joggal foglal el, mert a szultán kegyéből a z egész ország az övé. V eszp azián hiába em lékeztet Esztergom felaján lott kulcsainak visszaadására, am ivel a zt szeretné bizon yítan i, hogy a szultán m eghagyta Ferdinándnak a kezén lévő ré szeket. A p o r u álláspontja ugyanaz m arad — : M ag y arország Jánosé.
Ebbe bele kellett volna törődni, de G r ittit nem ilyen fá b ó l faragták. A velencei m ost sem h agyta abba a veszé lyes játékot. M inden ügyességére szükség vo lt, h ogy nyiltan és minél h atározottabban ő is a törö k tézist hangoztassa, de u gyan akkor mégis megértesse Z á ra iv a l, h o gy azért még nem veszett el minden re m é n y . . . H iszen még fennáll a m egbízás, am ely a z 6 fela d a táv á teszi az ellenkirályok k ö zti v iszá ly o k eligazítását. A rra is gondja vo lt, hogy a tőle v á r t szolgálatok érté k é t m inél m agasabbra emelje. E zért o ktatta k i a követet arról, h o gy ha most Ferdinánd birtokában voln a M ag y arország, a szultán bizonyosan elpusztítaná és elvenné tőle. A hamis szándékú okoskodás m élyéről íg y csendül fe l sok szor a z igazság. Z á ra i G rittitő l más értékes tájékoztatást is kapott. M egm ondta neki, h o gy a szultán hamarosan személyesen indul hadba a perzsák ellen. Ebben n y ilv á n a z a figyelm eztetés rejlett, h o gy ha a császár csakugyan kész békét kötni a szultánnal, akkor sietnie kell. A bizalm as közlést még m egtoldotta a zzal a valótlansággal, h o gy a K á r o ly és a szultán k ö zö tti béke közvetítése is a z 6 fe la d a ta . . . Kétségtelen, h o gy a szultán és a császár kölcsönös békehajlandóságát csak addig lehetett kihasználni, am íg m indkét félben nem csak m egvolt a kíván ság a békére, de b ízta k is abban, hogy nagyobb áld ozatok nélkül, rövid idő a la tt tető alá hozh atják; am íg eg yik sem vesztette el türel m ét s nem tett olyan lépést, am ely után a m ásiknak nem lehetetett többé ked ve továb b várni. A szultán szám ára sürgősebb v o lt a dolog, ö m ár el határozta m agát a perzsa háborúra. T u d n i akarta, h ogy am íg tá v o l lesz, m it h a gy hátra birodalm ának n yu gati felén. H a nem kap h ato tt békét, meg kellett m utatnia, h o gy m a rad ereje itt is elég, nemcsak a védekezésre, de a császár nyugtalanítására is.
A SÜKCETA
0)6
A z i n } - december 24-én Schepper részire készült utmlítis** arra v a ll, h o gy a c s is z ír is tudta, h o gy a z id6 $ür* get. A z t írta követének, h ogy a s z u ltin békét köthet a peru á k k a l, a francia k irá ly is ip arko d ik elgáncsolni a m eg indult tárgyalásokat, jobb lenne tehát egy m ielőbbi fegy* vcrszünet, nehogy a szultán a jö v 5 nyáron m egint rátám adjen a birodalom ra. Persze m ég ked vezőbb lenne, h a végle* ges békét lehetne k ö m i, am inek a császár és a szultán éle tére kellene szólnia. Ebben a z vo ln a a legfontosabb, hogy a szultán tiltsa el Barbarossát a tengeri rablóhadjáratoktól a kötelezze m agát, h o gy keresztény fejedelm eknek nem ad a császár ellen segítséget. A francia k ir á ly csakugyan m indent m egtett, h o gy el rontsa a békülékeny hangulatot a császár és a s z u lt ^ kö< rött. U g y an ezt m u n k á lu akaratlanul, de annál eredm ényetebben Ferdinánd csökönyös és m ohó diplom áciája, am ely nem a kart m ást látni, m int a m agyar kérdés m ielőbbi ren dezését. Bécsben kötötték m agukat ahhoz, h o gy ez legyen a príus. S a m aga dolgaiban egyébként szuverénül rendel kező császár e z ú t u l átengedte a z elsőbbséget fiv ére területi igényeinek. h A császár a a k u g y a n jól l á t a előre a z 1534. i r oehés> 'égéit. N ém etországban a sváb szövetség v o lt a H absburgok legerősebb tám asza és p o litik áju k legengedelmesebb eszköze. Hnnek köszönhették 1520-ban W ürttem berg megszerzését. Birtokállom ányuk széteső részeit a R ajn a torkolatvidékétől n D u n a felső fo lyá sá ig ez a hercegség kapcsolta össze, de ugyanakkor — H absburg kézben — o lya n vo lt, m int a liuilám törő gát a dem olűatikus szellemű svájci és rajna* vidéki országrészek k ö zö tt s ezzel m egakad ályo zta az önállósulási törekvéset megerősödését.
A sváb szövetségben összeállt birodalm i rendek szerző dése IJ33 végén lejárt, s am ikor m egújítására került a sor, a császár emberei hiába ip arkod tak életben tartani. A fran cia diplom ácia ügyesebb v o lt s m indenütt elgáncsolta a szerződés m eghosszabbítását, ú gy h o gy a szövetség a z év végén felbom lott. D e a francia k irá ly ezzel nem elégedett meg. Elérke zettnek látta az id ő t arra, h o gy az 15 19 óta szám űzött U lrich württem bergi herceget országába visszasegítse s a H absbu rg-fivérek ném etországi hatalm i állását íg y gyen g íts a m e g . Ebben is a francia diplom ácia m aradt felül. Ferenc 1534. januárjában B ar-le D uc-ban m egegyezett a hesseni tartom ányi g ró ffa l, a H absburgok legelszántabb ném etországi ellenségével, h o gy pén zt és katonát ad a her cegség visszaszerzésh ez. A m öm pelgardi grófságban német birodalm i területet k a p o tt érte ellenszolgáltatásként. A z akció eredménye nem m aradt el. A N e ck a r melletti L au ffenn él U lrich és a hesseni g ró f túlnyom órészt francia és protestáns német katon ái szétugrasztották a z osztrák sere get, am ivel 1534 m ájusában eldőlt W ürttem berg sorsa. Szinte érthetetlen, h o gy a császár és Ferdinánd ilyen könn yen ejtették k i a kezükből ezt a területet, am elynek birtokában a H absburgok németországi hatalm a összehason líthatatlanul szilárdabb alapon nyugodott volna. W ü rttem berg elvesztésének következm ényei csak jóval később m utat k o z ta k m e g . . . Ferdinánd figyelm ét ebben a pillanatban jobban lekö tötte a m agyar területek megszerzése; a birodalom belső megerősítése helyett inkább a terjeszkedésen járt a z esze. A z t hitte: itt a ked vező pillanat, m ert keleten m egkezdő d ött a török-perzsa háború. H am m er'* em lékeztet arra, h o gy a z ozm án birodalom életében most kétszáz éven át, m ajdnem szabályszerűen v á l tako zn i fo g a háború: hol keleten, hol nyugaton, de soha
sem egyszerre. A m íg keleten harcolnak, nyugaton áll a béke és vice versa. A z egyikb ől adód ik a m ásik, a z egyik teszi lehetővé a m ásikat. A török hatalom a két old alo n v ív o tt háború nehézsé geit nem ismerte. A császárság u gyan nem egyszer m egpró bálta,*’ h o gy Perzsiában m egtalálja a m aga természetes szö vetségesét, de ezek a kísérletek sohasem vezettek ered m ényre. A perzsa szofi bu zgó m oham edán létére, n yilván nem is akarta segíteni a keresztényeket a szultán ellen, amikor az, „ a hitért harcolt".** A keresztény ilyen szolidaritás.
állam ok
kö zö tt
sajnos,
sohasem
vo lt
M ost, h o g y a török sereg a perzsa határra vo n u lt, a francia diplom ácia rémülten gondolt arra — : h o va fog megnőni a császár hatalm a, ha a távol K eletre billent o z mán erő nem tartja többé egyensúlyban. H a azon nem is tud ott vá lto zta tn i a francia k irály, hogy a császár és Ferdinánd egyelőre m egszabadult a török támadás veszélyétől, legalább a zt akarta elérni, h o gy a „m egkötött b éke" biztonságában és nyugalm ában mégse legyen a császáriaknak részük. Lehetett vo ln a-c erre alkalm asabb eszk ö zt találni, mint a z afrik a i kalózfejedelm et, C h air-ed -d in Barbarossát? A m in t a későbbi fejlem ények sejteni engedik, a francia diplom áciának bizonyosan r é n e v o lt abban, h o g y ezt a m ytilene-i görög renegátot a porta 1533. m ájusában m egb í z u a török tengeri haderő m egszervezésével és egy t>egler-bég rangjában a török flo tta kapudan basájává nevezte ki. A z új török tengernagy első vállalkozásán ak nem v o lt sikere. 1533 augusztusában m egpróbálta a császáriak által m egszállva tartott K o ro n felszabadítását, de A ndrea D o ría könnyűszerrel visszaverte.
KÜLÖNÖS
b £u
A kudarc után K o n stan tin ápolyba rendeltek. V a g y m aga jelentkezett? N y ilv á n a z v o lt m inden v á g ya , hogy kiköszörülje a csorbát és a szultántól m egszerezze m indazt, ami ehhez k ell — : hajót, katonát is pénzt. A r ra is gondolhatott, h o gy a szükséges erfi birtokában, a császár szolgálatában álló génuaiakkal és a semleges v e lencésekkel szemben ő lehetne a z úr a Földközi-tengeren. A z alkalom nem lehetett volna ked vezőbb, h o gy m in den kíván ságát teljesítsék. C sa k m eg kellett értetni a portai u rakkal: m ilyen érdeke a szultánnak, h o g y am íg seregével Perzsiában jár, a császár ne érezze m agát biztonságban. A török és a francia érdek ezen a ponton kétségkívül találko zo tt. M égis ú gy, h o gy a szultánnak elég lett v o b a , h a a császár n yu go d tan m arad és a perzsa háború ideje alatt nem tám ad török terület ellen. A francia érdek v i szont a zt k ívá n ta , h o gy a császári erőknek legalább egy része — mentői több, annál jobb — továb bra is m aradjon lekötve a K e le t és a Földközi-tenger felé és a császárnak ne legyen m ódja rendet tenni a m aga birodalm ában t ne tud jon leszám olni európai elle n fe leiv el K étségkívü l a z a feladat v o lt a nehezebb, am ely a fran cia diplom áciára várt. A szultánnak nem kellett v o b a egyebet tennie, m int m egegyeznie a császárral, h o gy eg y mással szemben m inden háborús lépéstől kölcsönösen tar tózkod n i fognak. M in d k ét fél szám ára ez lett volna a leg egyszerűbb és leglogikusabb megoldás. S m ert a m indig hi degen m érlegelő császár tisztában v o lt ezzel, azért ta r to tu m agát — m int m ajd látni fo gju k — a z utasításai szerint eljáró császári k ö v et o lya n mereven az észszerűség vézn a elveihez. S ezért is v a llo tt ku darcot azzal, am it akart. A p o litikában a z észszerűség tiszta konstrukcióit gyakran m egzavarják és felb o rítják o lyan elem ek, am elyekben az értelenm ek alig ju t szerep. Legfeljebb annyi, h o gy annak,
aki valóban „értelemmel'* csinál p olitikát, ezeket az eleme* meket is fe l kell ismernie és szám olnia kell velük. Elég a z h ozzá, h o gy a francia diplom áciának — h a el akarta érni a zt a célt, am it m aga elé tű zö tt — nem csak a békét kellett m egzavarnia a szultán és a császár k ö zött. O ly a n eszköz megteremtését kellett elősegítenie, am ely a császár figyelm ét és erejét elvonja a szorosan v e tt E urópától. 1533. december 20-án eg y F á ik nevű renegát (A jasz basa asztalnoka) — aki ú gy látszik, bizalm as hírekkel l á t u cl a bécsi u d v art — m ár a zt jelentette, h o gy K on stan ti nápolyban n ag yarán yú hajóépítkezés folyik.** ím e, itt v o lt a m indkét felől úgyis nehezen istápolt békekötés legnagyobb akad álya — : a z épülő török flo tta , am elynek nem lehetett m is rendeltetése csak az, h o gy tám adó eszköz legyen a ciászár ellenH a a po litikai érdek egyszer valam iben testet ölt, legyen a z hadsereg, flo tta , fa n a tizá lt töm eg v a g y bárm i más, akkor ez az érdekterem tette m ateriális valóság éppen úgy a m aga törvén yeit kö veti, m int a m ozgásba h o zo tt k ő vagy a m egindított gép. M ost m ár csak ú g y k ellett m űködtetni ezt a „tám ad ó eszközt", h o g y a francia érdekeknek lehetőleg m egfeleljen. E z t m unkálta a D e L a F oret vezetése alatt előbb Algirba, m ajd onnan T ö rö ko rszág b a kü ld ö tt francia k ö vetség. A követn ek a részére készített nagyon gondos és ala pos utasítás** szerint a z v o lt a feladata, értesítse a z algíri kalózfejedelm et, h o gy a fran cia k irá ly a szárazföld felől rövidesen G énua ellen indul s vegye rá C h air-ed -d in t, h o gy ugyanakkor a génuai p artok s különösen K o rz ik a szigete i'llen** tám adjon. A francia k irá ly tengeri erejével, élelem mel, m u nícióval fo gja tám ogatni s ezentúl az a frik a i p art megtartásában és m inden hadi vállalkozásában segítsét’/-re lesz.
D e L a Foret törökországi missziója arra irányult, h o gy a szultántól a császár elleni francia hadjáratra pén z beli segítséget szerezzen " s kieszközölje azt, hogy a porta a török flo ttá t N á p o ly , Szicília -és Szard ínia ellen kü ld je.” A francia diplom ácia eddig is iparkod ott megértetni a szultánnal, h o gy a M agyarországon á t német területek ellen intézett török tám adások csak fo k o z z á k a birodalom kohézióját és ellenálló erejét.” M ost, h o gy a perzsa háború m iatt szárazföld i tám adásról úgysem lehetett szó, k ö n y nyebb vo lt a po rtát rávezetni arra — : m ennyivel eredmé nyesebben lehet gyengíteni a császárt, ha birodalm ának leg kényesebb és legérzékenyebb részén, Itáliában za k la tjá k és nyu gtalan ítják, ahol a német rendek, „am in t a tapasztalat m u tatja", nem sietnek segítségére.*® T a lá a a zt is el lehetett hitetni a folytonos hódítás gon dolatában és vá g yá b a n élő portai hatalm asokkal, h o gy az olasz p a rtvid ék ellen intézett tám adásokkal egy későbbi, nagyobb arányú itáliai hadjáratot is elő lehetne készíteni, ami m ár régebb ideje fo g la lk o zta tta a szultán fan táziáját. A k á rh o g ya n vo lt, a francia diplom ácia nem dolgozott hiába. H o g y a Barbarossa k eze alá adott török flottában m ennyire a m aga m unkájának eredményét látta, az kitűn ik abból, h o gy a legkeresztényibb k irá ly és a kalózfejedelem 1534 m ájusában valóságos szövetségi szerződést kötöttek. U g y an a k k o r, am ikor a császár követe éppen azért kopog tato tt a portán, h o gy az „egész kereszténységnek'* békét szerezzen I A császár ismét elkésett, helyesebben: a francia k irá ly megelőzte. A z élet nem áll m eg és nem v á rja m eg azt, aki h abozva keresi, hogyan értékesíthetné egy konstelláció előnyeit a m aga szám ára. E z az, am it a franciák „fa cteu r temps“ -n a k neveznek s ami a g yako rlati politika eg yik leglényege sebb eleme.
SCHEPPER CORNELIUS A PORTA n
H a z á r a i Jeromos és Schcpper Cornélius 1533. április tól július közepéig elhú zódott tárgyalásain ak idején még volt valam i rem ény arra, h o gy a szultán és a császár olyan m egállapodást köthetnek, am ely eg y időre rendezi kettőjük viszonyát, akkor az 1534. április végén K on statin áp olyba visszatért Schepper hamarosan m eggyőződhetett arról, h o gy ez a lehetőség elmúlt. K onstantinápolyban a h elyzet alaposan m egváltozott. Schepper a legutóbbi tárgyalások tanulságai alapján először G rittivel keresett összeköttetést, h o gy mindenben az ü tanácsai szerint járhasson cl. A velencei azonban csak titokzatos üzeneteket kü ld ö tt arról, h ogy a törökök „gy a n a k o d n ak reá“ ,*^ ezért óvatos nak kell lennie és — teljes k ét hétig nem m utatkozott. Schepper csod álkozva tapasztalhatta, h o gy az, aki a m últ évi tárgyalásokon még hangosan vitte a szót, most a la k i d t is alig hagyhatja el. A m ikor végre előkerült, Schepper tnár túl v o lt első tárgyalásán A ja sz basával. G ritti u gyan ezúttal sem tud ott m eglcniú n a g yzo lá i h dicsekvés nélkül. „ A z é r t nem m ehetett M agyarországra, — m ondta — m ert a firenzei b a ylo útján m agával a üzent A ty á v a l fo ly ta to tt tárgyalásokat a békéről."** „ A szultánnal továbbra is titkos összeköttetést tart, ha nem is ju t el aiuiyiszor h o zzá, m int kívánatos volna és ahogyan tehetné, ha Ibrahim nem lenne t á v o l . . S íg y tovább. D e a bőbeszédű hazu gok szokása szerint a z igazsá got is elm ondta. A z igazság pedig az vo lt, h o gy „ a z a k a ló z B arb arossa” („iste p y r a u Barbarossa") rontotta el a dolgok úgyis nehezen alakuló rendjét, ó hitette el a szultánnal és tanácsosaival, h o gy „ a császárnak még sohasem leheten úgy ártani, m int éppen most s hogy ezt a k ed vező a lkal mat nem szabad elmulasztani".**
G ritti nem m ondta, csak óvatosan célozgatott arra, h o g y ebben benne v o lt a keze a fran cia k irályn a k , „a k i m esterkedéseivel messzire elér, nem fu ka rk o d ik a pén zzel"*' és „a k i m indenütt k iveti a h áló ját a fogásra".** A francia k ö v et tárgyalásait em legette és azon sopánkodott, m iért is nem tud K á r o ly császár a francia k irá lly a l m egegyezni. A z értelmes velencei szám ára kezdettől fo g v a nem v o lt kétséges, h o gy h a a szultán egyszer pénzt, katonát és fe g y v e rt ad Barbarossának, ak k o r többé nem lesz kedve a békekötéssel bajlódni, amiben úgysem b ízik . Ismerte a törököket és íg y tud ta, h o gy a szultán a cselekvő emberek p rim itív gyan akodásával a „békekötés" praktikáiban nem lá t mást, m int am olyan becsapás félét, am inek csak az az értelme, hogy a császár időt nyerjen. M ert v a g y van a tá m adásra ereje, a k k o r élni fo g vele, m ihelyt alkalm asnak tartja, v a g y nincsen, de akkor meg mi szükség van a béke kötésre? G ritti Scheppernek persze a zt m ondta, h o gy a keresz ténység sorsa aggasztja, ha végleg m eghiúsulna a béke. D e ennél bizonyosan sokkal jobban fá jt neki, h o gy szétfoszlan a k a zo k a lehetőségek, am elyekkel a béke ü gyét a maga ja v á ra akarta haszn osíu n i. M ert a zzal tisztában volt, h o g y ha a szultán és a császár viszo n ya nyiltan ellenségessé v á lik , ak k o r azo kn ak a tervekn ek is befellegzett, am elyeket Ibrahim m al együ tt a m agyar kérdés rendezésére építettek. Schepper G rittitő l tudta meg, h o gy Barbarossa vezetése a la tt tekintélyes flo tta készül elhagyni a Boszporuszt. S záz kitűnően felszerelt három sorevezős. A hajók fedélzíCtén valóságos hadsereg. A tengeri haderő m u n ícióval és élelem m el, a K apudan-basa pénzzel bőven el v a n látva . A k ifu tásra kész hajóhadon k ív ü l m ég kétszáz három sorevezős h ajó á ll építés alatt, h o g y balszerencse esetére is m aradjon tartalékerő.”
„ M i lesz, ha ez a flo tta tám adásra indul, valószínűleg először a n áp o lyi királyság ellen? S mi lesz a perzsa háború befejezése után, amire m ár m egvannak a szultán terveL A k ko r R óm a elfoglalására készül. Ibrahim feladata lesz, liogy R óm a közelében egyik kikötőben partra szálljon se regével, am it m ajd követn i fo g a török haderő zöm ével a iz u lt á n .. “ *• D e a f l o t u egyelőre m ég csak vá rja a parancsot az indulásra. H a a békekötést m ost haladék nélkül nyélbe lehetne ütni, talán m indezt el lehetne hárítani. K o m o lya n m ár G ritti sem b ízo tt ebben; csak ó g y bejzélt róla, m int valam i gyenge, alig szikrán yi lehetőségről De azért k ita n íto tu a kö vetet, h o gy ha a törökök vele a császári flo tta erejéről beszélnek, m ondja, h o gy a c ú t z h oak n y o lc v a n három sorevezős hajója v a o . . .
6. Scheppem ek nem segítettek a jótanácsok. N e k i szigorú utasításai v o lu k . Lényegében ismét a z t kellett elm ondania, amit az eknúlt évben. M indössze a z v o lt a különbség, h ogy K oront a császári csapatok közben (1534. április i.) k i ürítették s íg y e z ú t u l n o n K ö rö n ért derében, de annak a íiúi szolgálatn ak a jutalm ául kellett M agyarországot kérnie, liogy Ferdinánd a z erőd feladására rábírta császári bátyját.** V á jjo n nem érdiető-e, h o gy a szultán az első audien cián ú gy h agyta a fü le m ellett ehnenni ezt a bárgyúságot, mintha nem is hallaná. C sak a k k o r k ap ta fe l a fejét, ami kor Schepper a z t em legette, h o gy ha G ritti a m agyar kér ded rendezésére M agyarországba jött voln a, vele a császár és a szultán k ö zö tti fegyverszünetet is tető alá lehetett volna hozni és h o gy Ferdinánd k irályn a k széleskörű felha talm azása v a n arra, h o gy a szultán nevében eljáró G ritti* vei a békéről tárgyaljon.**
E zzel Schcpper óvatos form ában m egint arra célzott, ami a bécsi urak elgondolása szerint a z egész béketerv alapja v o lt és am ivel a m agyar kérdés rendezését v a la hogyan össze a k arták kapcsolni a császár és a szultán k ö zö tti békekötés ügyével. H a a porta G ritti útján Ferdinándnak juttatja M agyarországot, v a g y legalább az ország na gyobb részét, akkor a császár és a szultán k ö zö tt sem lesz a békének semmi ak ad á lya és a császár nevében m aga Ferdinánd békét köthet a szultán m egbízottjával: G ritti vei. Erre m ár fe lfig y e lt a szultán és valósággal rám ordult a császári követre, m ondván, h o gy G rittin ek ezekhez az ügyekh ez egyáltalában nincsen semmi köze. F elh au lm azása szerint egyedül a m agyar királyságra és Ferdinándra v o n atkozó ügyekben járh at el, de a császárt illető dolgokban nem. H a ezekről van szó, közvetlen ül a portára kell jönni.” Schepper még replikázni próbált, h o gy ő a zt hitte, G ritti felhatalm azása mindenre kiterjed s kiküldetése arra szól, h o gy K á ro ly császárral és valam ennyi keresztény fejedelem m el tárgyaljo n a békéről.” A császári k ö vet itt n y ilvá n va ló tlan t beszélt, m ert az előző tárgyalásokon soha nem vo lt arról szó, hogy G ritti ilyen általános felhatalm azást kapjon. K iv é v e m agát G rittit — aki egyszerűen n a g yzo lt és dicsekedett — , soha senki sem m ondta azt, h o g y a velenceinek joga v o b a a béketár gyalásokba is bárm iképen beleavatkozni. A portai urak — Ibrahim is — m indig élesen elválasz tották Ferdinánd ü gyét a császárétól. „ Q u o d ad Carolum Caesarem attinet ip s e . . . et Ferdinandus duó sunt. F erdinandus habét pacem , si C arolus Caesar eam similiter habere voluerit, m ittat ad felicem portam .“ “ Sőt m aga G ritti is az igazm ondás ritka perceiben v ilá gosan m egm ondta, h o gy a szultán a császárral létesítendő W ke ü gyét ann yira elkülöníti Ferdinánd dolgaitól, h o gy a békéről Ferdinánd közvetítésével még tárgyaln i sem haj-
l.indó. „C a esa r autem K arolus, si pacem ve lit querat eam a magnó Caesaré séd sine m edio Ferdinandi regis, non enim vult magnus Caesar quovis m odo, per médium Ferdinandi n gis ipsi K a ro lo C aesari pacem dare.‘“ * V á jjo n elképzelhető-e, h o gy ezek után s tu d va m ind•t/t, am it visszaérkezése ó ta G rittiről hallott, Scheppernek meg valóban kom oly kétségei lehettek volna? Inkább a z a valószínű, h o gy íg y a k a r u tisztázni G ritti felhatalm azásá nak kereteit, hogy végre a bécsi urak is értsenek ebből. M ost m agától a szultántól m egkapta a kategórikus választ. A szultánt azonban mégis érdekelte: hogyan képzeli a l>íkét a császár. Egyedül ez érdekelte és semmi más. D e éppen ez vo lt az a kérdés, amire a ka p o tt utasltá■ok értelmében a k ö vet a dolog érdemében nem válaszolh a tott. A diplom ácia m indig szívesebben b ajlódott a fo rm á k kal, m int a lényeggel. A k ö v e t nagy körülm ényesen elm agyarázta, h o g y K á roly — császári tisztségének és m éltóságának m egfelelően — ( sak a z egész kereszténység részére készíthet elő b é k é t," s a l>cke csak a pápa hozzájárulása m ellett és az ő megerősítése után léphet érvénybe. A császárnak tehát előbb arról kell i;ondoskodnia, h o gy a p á p á t és a többi keresztény fejedel meket s hatalm asokat a békekötésben leendő részvételre rá vegye. E zért — „de csakis ezért" — a császár és a szultán között előbb csak fegyverszünetet kellene kötn i, illetőleg meg kellene állapodniok, h o gy egym ással szemben a hábo rúskodástól m indketten tartózkod n i fognak. E m egállapo
A legtöbb, am it a k ö v et felaján lh atott s am ire fe lh a u lm azására h iv a tk o z v a szem élyében m indjárt v á lla lk o zo tt is, az v o lt — : kössön vele a szultán az előad ottak értelmében feltételes békét, am ely az egész kereszténységre szólna és a p á p a hozzájárulása és ratifikálása után váln ék végleg érvé n yessé." Ennél bajosan m ehetett vo ln a messzebb, am ikor tudta, h o gy Barbarossa flo ttá ja az olasz p a rto k ellen készül s a szultánnak egyenesen R óm a ellen va n n ak tervei. M ert ha ebbe a feltételes békébe nem fo glalja bele az egész keresz ténységet és ennek keretében Itáliát, akkor a zt a z ódium ot kellett vo ln a vállaln ia, h o gy a császár csak a m aga érdekeit védve egyenesen rászabadítja a szultánt a pápára és a z olasz félszigetre. A tapasztalatlan portai hatalm asok azonban m indebből nem érthettek m ást, m int azt, hogy a császár azért szeretne ilyen m egállapodást kötni, mert előbb a kereszténység házatáján akar rendet teremteni és ha egyszer ráncbaszedte a külön utakon járó keresztény fejedelm eket, akkor valóban könn yű lesz a szultánnal m egállapodnia a kereszténység és a török birodalom békéjének feltételeiről. A császár és u n á c s adói n y ilvá n íg y is gon dolták . . . A szultán a dolog elevenjére tapintott, am ikor a zt kér dezte, vájjon a keresztény fejedelm ek a császár szolgái és alattvaló i-e, hogy h elyettük a császárnak kell eljárnia és m indjárt a z t is m egm ondta, h o gy m indenkinek, aki a z O zm án hatalom tól békét k ív á n — quasi a maga szám lájára — a p o rtára kell követet küldenie.** Schepper nem sok sikerrel iparko d ott kitérni a z elől az újból és újból megismételt kérdés elől, vájjon a császár a dolog érdemében m ilyen tárg yi alapon akarna a szul tánnal barátságra jutni. A z a z m agyarul — : m it ajánl fel a szultán barátságáért? ö t csak azért küldték, — m ondta — h o gy a fe g y verszünetről tárgyaljon. A rró l, hogy m eghatározott ideig — ez
lehetne e g y év v a g y néhány hónap — a császár és a szul tán k ö zö tt szüneteljen m inden fegyveres tám adás a szárazlüldön éppen ú gy, m int a tengeren; és szüneteljen minden háborús készülődés.’'" A z t is elm ondta, hogy a császár k ív á n %Aga szerint a végleges békekötésnek a két uralkodó (a szul tán és a császár) életére kellene szólnia, mégis a zza l a feltctellel, h o gy a békét három évenként fel lehetne mondani, ilc ebben az esetben is a felm ondásról szóló értesítés vételé iül szám ított eg y éven belül ne ellenségeskedjenek egym ás sal sem a szárazföld ön , sem vízen. A béke pedig a z egész „róm ai birodalom “ -ra vo n atko zn ék — : m indazokra a ke resztény k irályo k ra, fejedelm ekre és hatalm asokra, a k ik írásban hozzájáru lásukat ad ják a békekötéshez.'”’ A szultán persze nem e zt a választ várta. E z a sok körülményesség neki bizonyosan gyanús volt.*' S m inthogy nem ka p o tt feleletet arra, amit tudni akart, m aga m o n d u meg, h ogy a z 6 szám ára min fordul meg a béke. „ H a K á ro ly császár békét akar velem , a k k o r tudja meg, hogy a francia k irá ly az én testvérem. A császár adja vissza a francia k irályn a k a tőle elfo gla lt fö ld eket s szol gáltassa vissza a tőle elvett pénzt. A k k o r m ajd beszélünk II békéről, de előbb nem.** A z óvatos és hom ályos tervek alól egyszerre kibu kkant .1 m ezítelen valóság — : az e g y ik oldalon a császár, aki azt álh'tja m agáról, hogy az „egész kereszténység" nevében be szél, a m ásik oldalon a szultán és — „testvére", a francia király. N em lehetetlen, hogy a szultán meg akarta várni a csá szár békeajánlatát és csak akkor adott engedélyt, illetőleg parancsot Barbarossa flo ttá já n a k a kifutásra, am ikor m ár l.ícta, hogy a z ajánlatban nincsen semmi m egfogható. T é n y az, h o gy a török hajóhad a konstantinápolyi k i kötőt nem hagyta el, csak Schepper audienciája után, ame
lyen egyébkén t a legfőbb török m éltóságok k ö zö tt C h aired-din Barbarossa is jelen vo lt. A m ik o r a f l o t u k ifu to tt, ezzel a békekötés ügye vég leg elveszett.** H o g y Schepper még egyszer a szultán elé került, az m ár csak pusztán form alitás vo lt. Jelentősége csak annyi, h o g y a m agyar kérdés ezen a m ásodik audiencián ismét szóba került és h o gy a szultán erre von atko zó an is vilá go san m egm ondta a m agáét. A k ö v et ezúttal is a zzal kezdte, h o gy K á ro ly császár Ferdinánd ked véért — az ő közbenjárására — ürítette ki K o ro n vá rát. E zért a szolgálatért, am ellyel Ferdinándnak az ő „ a ty já " - v a l, a szultánnal szemben tá p lá lt fiú i érzülete eléggé b izo n y ítv a van , — a z egész m agyar királyságot, v a g y legalább annak nagyobb részét kéri. D e rögtön hozzátette, h o gy ha a szultán e zt a kérést nem is teljesíti és „bárm i k ö v etk ezzék is“ , a Ferdinánddal létesített békén ez ne v á l toztasson semmit.** A szultán nem m inden gún y nélkül kérdezte, vájjo n a k ö v et erre a kérdésre v á r-e választ? Persze, h o gy v á rt, hiszen Becsben elsősorban e zt k ö tö t ték a lelkére. Schepper most a szultán szájából hallhatta m eg azt, am it korábban Ibrahim és A ja s z basák, de G ritti is, m ár annyiszor e lm o n d u k neki. M agyarország a szultáné, aki az országot János k irá ly n ak adta. A m it János tesz, a szultán tu d tával és akaratából teszi. Ferdinánd tehát ó va kod jék attól, h o gy János ellen bárm it elkövessen. A z ország ügyeibe ne a va tk o zzé k s h a gy jon fö l minden tervezgetéssei. H a a z országra vonatkozóan valam i kérdés merülne fö l Ferdinánd és János k ö zö tt — a szultán fo g dönteni. G ritti m ajd elm egy M agyarországba; a neki a d ó n m egbízás érvényben m arad. „ A z t parancsoltam
neki — m ondotta a szultán — , h o gy sem az egyik, sem a másik féln ek ne kedvezzen, de legyen igazságos.'* Schepper m indezt tudomásul vette. M it is tehetett volna rgyebet? D e tudom ásul vette ú gy, h o gy ura nevében 6 m aga kérte előre — : bárm iként h atározzon is a szultán, közte és I'crdinánd k ö zö tt m aradjon érvényben a béke. ím e, ide sorvadt, ide zsugorodott Z á rai Jerom os nagy hanggal bejelentett „dicsőséges béké“ -je, am elytől Ferdiiiánd annakidején M agyarország megszerzését remélte. A császárral tervezett „b eké“ -ből pedig a z lett, h ogy a szultán most m ár a következőkép á llíto tta fel a maga kívánságát. H a a császár békét akar, küldjön o lya n követet, akinek teljes felhatalm azása van arra, h o gy minden felm erülő kér désről tárgyaljon. E z t a kö vetet a szultán össze fo g ja ültetni .1 francia k ir á ly kö vetével; m eghallgatja őket s eldönti, k i nek van igaza kettejük kö zü l s ennek m egfelelően fo g dön teni a béke ügyében. A szultán most m ár az arbiter m undi szerepét szánta m agának, ó a kart bíráskodni a viszá ly k o d ó keresztény fejedelmek dolgaiban. A „ v ilá g b írá ja " m ellett azonban ott Wlt a francia k irá ly — a keresztény fejedelm ek vitás ügyei ben m aga is felette érdekelt fél. A D e L a F oret részére adott u u sítá s elárulja, h ogyan kénzelte a francia k irá ly a z „egyetem es békét" s ennek érde leében követének mire kellett vo ln a rávennie a szultánt. Ferenc k irá ly nem k ív á n t kevesebbet, m int a zt, h o gy a császár „a d ja neki vissza" a milanői hercegséget, a z asti grófságot, a z uralm at G enua, Flandria és A rto is felett és luztosítsa, h o gy János k irá ly zavartalanu l uralkodhassék a m agyar k irá lysá g b a n ." (E zú ttal legalább nem feledkezett m e g M agyarországról!) B izo n y, ez nem v o lt az, am it K á r o ly és F erd in in d udvarában v á rta k !
Schcppcrnek m indezt nem m ondták el. A valam ennyire még m indig tájéko zo tt G rittitő l csak ann yit tud ott meg, h o gy Ferencet ki lehetne elégíteni azzal, ha fia m egkapná a m ilánói hercegséget és Toscanából királyságot kerekítené nek részére.*® A velencei óvatos vo lt; nem akarta, h o gy a szálak felesleges m ódon itt is összekuszálódjanak. V ig y á z o tt arra, h o gy a császár követét ne uszítsa Ferenc ellen. A francia követeléseket is, most m ár nem a zzal a szándékkal árulta el, h o gy a császár és a szultán k ö zö tt segítse elő a béke kötést, hanem ellenkezőleg azért, hogy a császár a Ferenccel létesíthető kom prom isszum révén o ly a n helyzetbe jusson, am elyben — m ár akár francia segítséggel, akár csak Fran ciaország felől biztonságban — a török ellen támadhasson. N em tudni — ; Schepper m egértctie-c ezt a szövevényes okoskodást, s ha igen, m ennyire értékelte. Szám ára a h ely ze t a zt jelentette, h o gy „nincsen sem béke, sem h áború " s a zzal vigasztalta m agát, h o gy „h a a törö kök Barbarossa flo ttá já t a császáriak ellen kü ld ik — K á ro ly sem alszik.‘“ ^ M in daz, am it Schepper a m agyar kérdésről hallott, csak arról g yő zte meg, hogy „ a szultán M agyarországot a m agáénak tekinti és o tt rövidesen más rendet teremt, ha csak a H ab sb u rg-fivérek még idejében elébe nem v á g n a k ". A Ferdinándtól k a p o tt m egbízás dolgában a jószemű elzászi mindössze ennek a felismerését vitte m agával K on stan tin ápolyból.”
E X IT
G R IT T I
A H ab sb u rg-fivérek békepróbálkozásából nem m aradt csak egyetlen pozitívu m , az a szál, am elyből a z egész ki indult — : G ritti m egbízatása, h o gy tegyen rendet János és l'erdinánd kö zött. A szultán kijelentései után többé nem lehetett kétséges, liogy G rittin ek a portától szigorúan kötö tt m arsrutája van. Telhatalmazása csak arra szól, h o gy kitű zze a határokat a két v iszá ly k o d ó fejedelem kö zött, m égpedig minden részre hajlás nélkül, a II. L ajos k irá ly életében fen n állott b irto k.Ulapot alapján. E z a zt jelentette volna, h o gy Ferdinánd a nyugati országrészből — talán a z egyetlen K ő szeg kivételével — nem tarthatott vo ln a meg semmit. G ritti b izo n y nem íg y képzelte el ezt a missziót! N em szerette a m agyarokat. T u d ta , h o gy gyű lölik. Jánostól, a k i kinevezte m aga m ellé az ország ko rm án yzó jává, m indent m egkapott. H acsak nem gondolt arra, h ogy erőszakkal m agának szerzi meg a z országot, — barátságos úton további jav ak ra és előnyökre itt m ár aligha szám ít hatott. A H absburgok oldalán m ég v o lt keresnivaló. D e azzal tisztában v o lt, h o gy a m agyar kérdést csak a k k o r lehet — már annyira, am ennyire — Ferdinánd szájaíze szerint ren dezni, ha béke va n a császár és a szultán k ö zö tt és ha a
Schcppcrnek m indezt nem m ondták el. A valam ennyire még m indig tájéko zo tt G rittitő l csak ann yit tud ott meg, h o gy Ferencet ki lehetne elégíteni azzal, ha fia m egkapná a m ilánói hercegséget és Toscanából királyságot kerekítené nek részére.*® A velencei óvatos vo lt; nem akarta, h o gy a szálak felesleges m ódon itt is összekuszálódjanak. V ig y á z o tt arra, h o gy a császár követét ne uszítsa Ferenc ellen. A francia követeléseket is, most m ár nem a zzal a szándékkal árulta el, h o gy a császár és a szultán k ö zö tt segítse elő a béke kötést, hanem ellenkezőleg azért, hogy a császár a Ferenccel létesíthető kom prom isszum révén o ly a n helyzetbe jusson, am elyben — m ár akár francia segítséggel, akár csak Fran ciaország felől biztonságban — a török ellen támadhasson. N em tudni — ; Schepper m egértctie-c ezt a szövevényes okoskodást, s ha igen, m ennyire értékelte. Szám ára a h ely ze t a zt jelentette, h o gy „nincsen sem béke, sem h áború " s a zzal vigasztalta m agát, h o gy „h a a törö kök Barbarossa flo ttá já t a császáriak ellen kü ld ik — K á ro ly sem alszik.‘“ ^ M in daz, am it Schepper a m agyar kérdésről hallott, csak arról g yő zte meg, hogy „ a szultán M agyarországot a m agáénak tekinti és o tt rövidesen más rendet teremt, ha csak a H ab sb u rg-fivérek még idejében elébe nem v á g n a k ". A Ferdinándtól k a p o tt m egbízás dolgában a jószemű elzászi mindössze ennek a felismerését vitte m agával K on stan tin ápolyból.”
E X IT
G R IT T I
A H ab sb u rg-fivérek békepróbálkozásából nem m aradt csak egyetlen pozitívu m , az a szál, am elyből a z egész ki indult — : G ritti m egbízatása, h o gy tegyen rendet János és l'erdinánd kö zött. A szultán kijelentései után többé nem lehetett kétséges, liogy G rittin ek a portától szigorúan kötö tt m arsrutája van. Telhatalmazása csak arra szól, h o gy kitű zze a határokat a két v iszá ly k o d ó fejedelem kö zött, m égpedig minden részre hajlás nélkül, a II. L ajos k irá ly életében fen n állott b irto k.Ulapot alapján. E z a zt jelentette volna, h o gy Ferdinánd a nyugati országrészből — talán a z egyetlen K ő szeg kivételével — nem tarthatott vo ln a meg semmit. G ritti b izo n y nem íg y képzelte el ezt a missziót! N em szerette a m agyarokat. T u d ta , h o gy gyű lölik. Jánostól, a k i kinevezte m aga m ellé az ország ko rm án yzó jává, m indent m egkapott. H acsak nem gondolt arra, h ogy erőszakkal m agának szerzi meg a z országot, — barátságos úton további jav ak ra és előnyökre itt m ár aligha szám ít hatott. A H absburgok oldalán m ég v o lt keresnivaló. D e azzal tisztában v o lt, h o gy a m agyar kérdést csak a k k o r lehet — már annyira, am ennyire — Ferdinánd szájaíze szerint ren dezni, ha béke va n a császár és a szultán k ö zö tt és ha a
portának a z az érdeke, h o gy ezt a békét a perzsa h ib o rú alatt lehetőleg ne za v a rja semmi. A béke fenntartása sok m indent elbírt volna, ennek a köpenyege a la tt sok mindent Ferdinánd kezére lehetett vo ln a játszani. Eredetileg erre épült G ritti egész szám ítása. 1533 n ya rán még remélte, h o gy sikerülni fo g nyélbeütni a békét. E zért m ondta akkor, h o gy csak b ízzék Ferdinánd benne és a z 6 jó szolgálau ib an .* M ég a kö vetek ajánlatairól sem a kart hallani. „M a jd m egegyeznek ő k Ferdinánddal ketten, szem től-szem be."* E zért bu zgó lko d ott ann yit a békekötés körül s ezért ip arko d ott m indent m egtenni, h o gy Barbarossa hadi vá lla l ko zását — am ennyire tőle tellett — elgáncsolja.* T a lá n túl is a z észszerűség mértékén, m ert segíteni nem tudott, de hitelét a portán elvesztette s megerősítette a zt a gyanút, hogy összejátszik a császáriakkal. E zért fo g tá k szigorú ellenőrzés alá s ezért kellem etlen kedtek neki a vá m - és adóbevételek elszám olása körül, ami h elyzetét anyagiakban is megrendítette.* M egbízatását a János és Ferdinánd k ö zti vitá k elinté zésére n y ilv á n csak azért nem v o n tá k vissza, m ert a szultán becsületből nem a k art válto ztatn i azon, am it m egígért. A portán n agyra v o lta k azzal, h o gy a szultán egyszer kim on d ott szava szent." A m egválto zo tt viszo n y o k k ö zö tt azonban ez a m eg bízás értéktelenné v á lt G ritti kezében; o ly a n eszközzé, annvel m ár semmit sem lehetett kezdeni. M égis — szorult helyzetében — m ost m ár nem fo r d ulhatott vissza. M eg kellett m aradnia azon az oldalon, a h o vá bizalm as ígéretekkel elszegődött. A z elkeseredés is ide sodorta és a bosszúvágy a z elszenvedett m egaláztatá sokért. Szám ításai u gyan felborultak, de a tisztánlátás azért nem h agyta el.
Jól tudta, h o gy a m agyar kérdés a császárság és az ozmán birodalom k ö zö tti latens ellentét függvénye, am elyet csak akkor lehet nyu gvó p on tra hozni, ha elc^b ezt az ellen tetet rendezik — v a g y békésen, v a g y fegyveres erővel. E nél kül minden csak gyerm ekes próbálkozás és szem fényvesztés. H a a H absburgok ki a karják terjeszteni hatalm ukat M agyarországra, akkor ennek v a g y a császár és a szu l tán k ö zö tti békekötésben kell árát adni, v a g y meg kell í n c verekedni. M ás m ód nincsen. A politikai uralom :iz ellentétes erőtényezők kiegyenlítésén fordu l meg. Á ld o zatot kell érte hozni v a g y k o ck á za to t kell vállaln i, mester kedéssel kiügyeskedni nem lehet. A későbbi következm ények m egm utatták, h o g y a velen cei diagnózisa tökéletesen helyes vo lt. A z ad o tt körülm ények k ö zö tt csak két tanácsot adha tott volna Scheppernek. V a g y azt, hogy Ferdinánd a tör téntek után most m ár h agyjon fel minden kísérletezéssel és elégedjék meg azzal, ami M agyarországból a kezén van. V a g y azt, h o gy a császár tám adjon a török birodalom ra és /iízza össze, am íg a perzsa háború erre ked vező alkalm at kínál. G ritti vérmesebb és szenvedélyesebb vo lt annál, semliogy a két lehetséges tanács közü l az elsőt válassza. E lőször kertelve, de aztán m ind nyíltabban és mind nagyobb h évvel a m ásodik m ellé állt. M ár Scheppernél tett első látogatásakor iparkodott iiiegértetni a követtel, h o gy — ha talán M agyarország meg' 7.erzésére nem is — de megtartására nincsen más mód. M egkérdezte, h o gy abban a z esetben, ha Ferdinánd kezére kerülne az ország, hogyan tudná a törökkel szemben m eg védeni? És am ikor a kö vet, más bölcseség híján, a határácjArók és szorosok megerősítését emlegette, a velencei meg•tdta a v á la szt is. Magyarországot csak akkor lehetne meg tartani, ha a védekezés helyett a csiszár megtámadja az
ozm án birodalmat és elfoglalja fővárosát.* „Sohasem vo lt erre ked vezőbb alkalom , m int most.*'^ C sak ki kellene egyezn i a francia k irá lly a l és össze kellene fogni Velencé v e l.' A szultán most úgyis éppen lehetetlen kíván ságo kat tám aszt a köztársasággal szemben. H a a keresztény fejedel m ek nem használják fel a k ín á lk o zó lehetőséget, önm aguk k a l eg yü tt vesztébe d ön tik a z egész világot.® ö (G ritti) rá tudná venni — és rá is fo g ja venni! — Velencét, h o gy csatlakozzék a császár vállalkozásáh oz. Ferdinándnak pedig meg tudná m ondani, h ogyan lehetne egy kardcsapás nélkül elfoglalni Görögországot.*® E zzel együ tt K is-A zsiát is minden nehézség nélkül meg lehetne szerezni. O tt legalább százezer felszabaduló keresztény állana a csá száriak mellé. S bőséges vo ln a a hadizsákm ány. Ú jbó l és újból a zt ismételgette, h o gy a védekezés h elyett a tám adásra kell felkészülni, m ert ha K á ro ly császár m eg várja, am íg a törö kök visszajönnek P erzsiából, o lyan hatal mas háború zúdul reá, am ivel aligha lesz képes m egbirkózni.'* A bosszú és az érvényesülés vá g y a szárn yakat adott a kalandor képzeletének. M ár-m ár látta a z egyesült császári és velencei flo ttá t, am ely — kih aszn álva Barbarossa tá v o l létét az afrik a i p arto kn ál — könnyűszerrel birtokba veszi a H ellespontus gyenge erődítm ényeit és a védtelen K onstantináp o lyra tám ad. A u ga d h ata tla n u l grandiózus terv révületében fan ati kusan ismételgette, h ogy a császárnak és a kereszténységnek nem lehet más célja, m int a török főváros elfoglalása.” Ú g y látszik, a zt hitte, ez éppen úgy tönkretenné az ozm án h a u lm at, m int am ikor a z ellenség fejét veszik. D e a zza l G ritti is tisztában vo lt, h o gy ehhez a hadi vá llalkozásh o z előbb meg kellene szüntetni a z ellentéteket a kereszténységen belül — : a császárnak m eg kellene alku d nia a fran cia királly a l.
A po litikai konstelláció sajátossága hozta m agával, liogy két ellentétes pólusról — : a szultán és újdonsült ellenstge, G ritti, egyform án a zt tanácsolták a császárnak, békül)ón meg a francia k irállyal. A szultán persze — a nélkül, h o gy erre ráeszm élt volna — a m aga érdekei ellen adta ezt a u n ácsot. M ert ha a császár netalán m egfogadja és m egalkuszik a fran ciákkal, a incgbékült kereszténység végezhetett vo ln a a törökkel — leltévé, hogy a vállalkozásh oz szükséges erőt a keresztény .'illamok segítségével tényleg sikerül előteremteni. B izonyos, h o gy Franciaország vo lt az a tényező, am ely .1 hatalm i egyensúly m érlegét jobbra v a g y balra billenthette. I felyzetét még előnyösebbé tette, h o gy a politika mestersci;cben bizon ytalanu l tapogatózó T ö rö ko rszág a francia d ip lomácia járószalagjára került. Sem Bécsben, sem Budán nem tudták, h o gy G rittiben — ha jön — m ár nem kell a szultán m indenható m egbizott|.it látni s a z ú gyn evezett „döntőbíráskod ás" játékát csak •ízért engedik meg a portán, h o gy a szultán szótartó m éltó ságán ne essék csorba. A m ilyen türelm etlenül vá rta a velenceit Ferdinánd, olyan aggodalom m al néztek érkezése elé Budán. Itt nem L í r r a gyan ako dtak, h o gy G ritti egy k ö vet fú j a császáriak kal, hanem attól féltek, h o gy most m ajd alkalm at és m ódot icremt m agának az állam i főhatalom megszerzésére. É vek óta sokan beszélték és sokan h itték, h o gy a velenI cinek tulajdonképen ez a titkos szándéka. A m ikor a z ország korm ányzója lett, valóban nem egyszer ú gy viselkedett, mintha még a k irá ly is az ő alattvaló ja Iennc.“ János nem nagyon igyekezett elleplezni ezt a szégyen teljes helyzetet. H ite lt ad va annak, am it L aski Jeromos súgott be neki,“ n y ílt tanácsülésen azon panaszkodott, h ogy i korm ányzó a z 6 helyére tör.^*
N em csoda, ha a francia po litikai hírszolgálat m árm ár G rittib cn látta a leendő m agyar k irályt.'* Szcrém i is a zza l ijesztgette a budai u rakat — : „ Ü g y gondoskodjatok, h o g y egyszer a tanácsban a k irá lly a l eg yü tt m indnyájatok fejét veszik, m ert a k irá ly i felség szolgáin ak legnagyobb része a korm án yzóh oz szegődött s z o lg á la tra . . . s a k ir á ly nak nincsen ann yi m agyar vitéze, m int a korm ányzó úr n a k ." " E zek után érthető, hogy János és h ívei nem fo gad ták öröm m el G ritti elindulásának hírét. M ár az is gyanús volt, h o gy a H avasalfö ld ö n át, E rd ély felől jön. V alószínűleg azért, h o gy m aga mellé vegye a mindenre könnyen kapható havasalföld i vajd a fegyveres népét és a z erdiílyi m agyar elégedetleneket. V á jjo n valójában m ilyen szándékok vezették? A rra most m ár nem gondolhatott, h o gy Ibrahim segít ségével m agyar területeket játszhasson á t Ferdinánd kezére. A z erre vo n atko zó bizon ytalan ígéretek teljesítése különben is h itv á n y és olcsó vállalkozássá törpült annak a roppant tervnek a fényében, am ely a velencei lelkében lángralobbant. A z egész kereszténység kercsztesháborúja a pogányság ellen! K on stan tin ápoly felszabadítása — amihez 6, G ritti teremti meg az előfeltételeket! A kalandor szemében immár M agyarország sem v o lt más, m int egyelőre még h ián yzó alkatrész abban a gépezetben, am it a n a g y cél érdekében m ozgásba kellene hozni. M érhetetlen elbizakodottságában a zt hitte, előtte nincsen akad ály, m egbirkózik m inden nehézséggel. N em csak arra vá lla lk o zo tt, h o gy a velencei flo ttá t a császár szolgálatába á llítja, h o gy békét terem t a császár és a francia k irá ly k ö zö tt — ha kell — hanem arra is, h o gy egész M agyarorszá got a m aga hatalm ába keríti s aztán m in d azzal az erővel, am it ez az ország jelent, odaáll a császár mellé a z ozm án elleni küzdelem be.
N em sokkal indulása előtt a zz a l b íztatta Scheppert — ; „ha a császár tám adásra gondol, tudja meg előre, h o gy még iiüm rem élt h elyrő l is jön m ajd segítség". „ A z z a l a z elhatá rozással indul, — m ondta — h o gy M agyarországon rendet icrem t és m egzabolázza a nagyfejűeket. N éh án yszor m ár m egfenyegette a m agyarokat, h o gy ha az édes orvosságok nem használnak, m ajd a keserűekhez fo lyam od ik. E z t fogja most tenni. M ert, aki uralkodni akar, az ne féljen a vér ontástól."^' M ár korábban eldicsekedett Scheppernek, h o gy 6 ren delkezik azo k k a l, a kik M agyarországon a szultán zsoldjá* l>an állnak. V a lam i hetven lovag o t em legetett s a z t a h atr/.er katonát, a kiket ott tart a sz u ltá n ." A m agával v itt fegyveres erő m ellett n yilvá n ezekre •/ám ított. V a ló b a n ú gy indult M agyarország felé, mint » k így ó a iiiadárfészekre". D e ott is érezték a veszedelm et. János kétszer is üzent .1 portára; kérte, h ív já k vissza G rittit, aki trónjától és életé in! akarja m egfosztani.’"’ Á llító la g m agának a velenceinek IS írt, h o gy ha m ár jön, ne E rd ély felől, de Belgrádon át lojjön. Kétségtelen, h o gy fogadására felkészültek. E zért k ü ld k'k C z ib a k Im rét V á rad ró l E rdélybe, h o gy szervezze meg (lőre az ellenállást. C z ib a k olyan sikeresen teljesítette fel•ulatát, hogy még az oláh va jd á t is felpu skázta G ritti ellen. Már a D un án ál ellenségesen fogad ták. Persze az v o lt G ritti legnagyobb baja, hogy kisszámú I S h itv á n y sereggel jött. Schepper értesülései szerint nem \ itt m agával csak körülbelül hétszáz lovast és ugyanann yi l yalogost. D e ezek sem értek sokat. A m olyan szedett-védett lu'pség lehetett, konstantinápolyi facér m esterlegények: v a rtímárok.** V alószínűleg a zo k közü l, akiket a török li.ilóságok ebben az időben azért fogdostak össze, h ogy a
gály ák ra vig y é k őket. E helyett mégis szívesebben mentek „p ro tecto ru k k a l" akárm ilyen kalandos útra. T a lá n más lett vo ln a G ritti vállalkozásán ak a sorsa, ha a szultán rendes katonaságot ad melléje, v a g y h a a ve lencei pénzügyei éppen akkor nem lettek volna olyan zilá lta k és hadviselt fegyvereseket tudott volna zsoldjába fogadni. N em sokat vá lto zta to tt a helyzeten az az erő, am it a velencei sikerére spekuláló m agyar urak, D ó cz y János, B a tth y án y O rbán , Penesich G ásp ár” és am it Budáról fia: A n ta l hozott eléje.” M indent összevéve: m aroknyi sereg, am ivel még na gyobb szerencse m ellett sem lehetett volna semmit kezdeni a bizalm atlan, nyugtalan és ugrásra kész erdélyiekkel szemben. „ A k i uralkodni akar, annak nem szabad félnie a vér o ntástól" — m ondta a velencei, m intha M achiavellitől ta nulta volna. A rra nem gondolt, hogy a kiontott vér sikossá teszi a talajt — : ember legyen és ereje legyen, aki meg áll rajta! K özöm bös, hogy része vo lt-e C z ib a k m eggyilkolásá ban; hogy az ő parancsára végeztek-e vele v a g y sem? Ez a gyilkosság, m int valam i riadó, egyszerre m indenkit fe g y verbe állított ellene. A zo k n a k , akik féltették tőle az ország sorsát és a ma gukét is — csak ez kellett. M ost m ár m egvolt az ok. amiért útját kellett állni; most m ár vo lt valam i, amit meg kellett torolni. H iá b a kért segítséget János k irálytó l, aki aránylag kicsiny seregével V árad nál állt és — szokása szerint — várt. H iába a m oldvai vajdától, aki m egérkezett ugyan csa p ataival — de ellene fordult. Egyszerre ott találta m agát, távol a szultántól, akit el árult, távol a császártól, aki mellé akart szegődni, egy ki-
tsiny erdélyi város piacterén, ú gyszólván egyedül, m ert az utolsó pillanatban még m agyar , h ív e i" is cserben h agyták. Ü g y végeztek vele, m int a verembe esett farkassal s/okás. A sáros medgyesi országúton kilobbant a kalandos, iiagyigényű élet. V ájjo n — ha minden m ásként történik — ( iicrgiájának és fan táziáján ak tüze fel tudta volna-e g yu jt.ini a császár akaratát, h ogy T u n isz helyett. K onstantiu.ípoly ellen vonuljon? A m edgyesi szent ferencrendi kolostorban a zseniális kalandor m eggy a lázo tt holttestével együ tt örökre eltemet tek azt a merész gondolatot, hogy am íg a szultán messze l’ crzsiában jár, az összefogott keresztény erők kiverhetnék .1/- ozm án hatalom őreit nemcsak a D una tájáról, nemcsak Ciorögországból, de talán a Boszporusz partjáról is!
2
.
A m it G ritti életében nem tudott elérni, azt halálával tncgis felidézte, legalább annyiban, hogy a rajta végrehaj tott halálos ítélet M agyarország ügyének némileg más fo r dulatot adott. János és a porta viszon ya módosult. E z a viszony ugyan sohasem v o lt bensőséges, még I neszen őszinte sem — Jánost n y ilvá n nem becsülték sokra .1 portán — de G ritti halála után egészen annak a félelem n e k az árnyékába került, am ely sokáig aggasztotta Zápolyát, hogy a szultán rajta fogja megbosszulni m egbízottjá n a k kivégzését. E z a félelem hajtotta Jánost arra, hogy Ferdinánddal • /emben engedékenyebb legyen. Ferdinánd viszont — annyi keserves csalódás után — i. t hitte, h ogy a velencei megöletése nem remélt előnyös litlyzctbe hozza Jánossal szemben a portán. M ost ismét
m egdu zzad t rem ényekkel v á r t és k ö vetelőd zött, am itől a sikertelen portai követjárások o iár-m ár elvették a kedvét. V á ratlan , a hatalm i viszo n y o k k al össze nem fü ggS ese m ények íg y vá lto ztath atn ak a politikai konstelláción. V a ló jában nem a tényleges helyzeten, hanem azon a képen; amit a m indenkori helyzetrő l a cselekvő politikus önm agának al k o t. N em azon, am i van , hanem azon, am it a helyzetből kio lvas az, akinek cselekednie kell. A fejlem ények szem pontjából ez éppen o lyan jelentőségteljes lehet, m intha a tén yek világáb an k ö vetkezett voln a be változás. A kérdés éppen az — : vájjon m egtörténtének melegé ben, vagyis addig, am íg hatása m ég aktuális, le tudjuk-e mérni eg y-eg y esemény va ló d i jelentőségét? Em ócióinkon — : félelm ünkön és aggodalm ainkon v a g y rem énységeinken át, bizo n yára nem. A g y á v a szemé ben m inden ijesztő, a hazardőrnek m inden szárn yak at ad. A megítélés legbiztosabb m értéke mégis csak az, h a a zt n ézzük, vájjon az, am i történt: m ódositott-e a z erőviszo n yokon s ha igen, h o zott-e o lyan változást, am elyhez o k szerűen alkalm azkodnun k kell. £s — ami m indennél fo n tosabb — vájjo n g yakorlatilag, a szó pragm atikus értelmé ben tudunk-e ú gy alkalm azkodni a valóságos v a g y elkép ze lt változáshoz, ahogyan, nagyobb k o ck á za t nélkül, érde k ein k biztosításának m egfelel. O tt, ahol a hatalm i viszo n yo k alakulásáról és nem szem élyi in trikákról v a n szó, a „jutalom *‘-n a k és a „b ü n tetés“ -nek nincsen szerepe. A bosszú éppen o lya n kevéssé p o litikai fogalom , m int a hála. A rendelkezésére á lló erőkkel a legönkényesebben disz ponáló d iktátor is nagyon meg fo gja gondolni, h o gy o lyan kor, am ikor valóban d ön tő kérdésekről van szó, engedjen-e indulatainak, a v a g y elsősorban a lehetőségeket, a valószín ű ségeket, a za z a z erők adott és lemérhető viszo n yá t nézze. £s a zt: vájjon elhatározása m ilyen erő k m ozgósítását tenné
szükségessé és a z elhatározás sikeres végrehajtása eredménnyel járna.
m ilyen
M inden o lyan elhatározás, am it nem lehet cselekvéssé váltan i — akárm ilyen ravasz spekuláció v a g y g y á v a m eg alkuvás eredm énye legyen is — csak felesleges zsákutcába vezet, ahonnan nincsen tovább. A m egkíván t és valóban m eghozható áld o zat s a v á r ható előny mérlegén dől el minden igazi politikai elhatáro zás, am ely megérdem li ezt a nevet. A z állam ok kö zött, a hatalmi viszo n yo k alakulásában végeredm ényben m indig csak az ilyen elhatározásoknak van döntő szerepük, azaz, más szóval, történelem form áló hatásuk. A p ip o gya János k irá lyn a k éppen ú gy nem v o lt oka a félelem re a G rittin végrehajtott halálos ítélet m iatt, m int ahogyan a m indig optim ista Ferdinánd is hiába épített erre új rem ényeket. N em azért, m ert G ritti gyanús összeköttetései m iatt már régebben kiesett a szultán kegyéből s utóbb K onstanti nápolyban is rájöttek árulására. M ég csak nem is azért, mert a szultán haderejének d an dárjával Perzsiában v o lt elfoglalva. H anem azért, m ert a szultán is tudta, hogy János ellen m egindított m inden „büntető exp ed íció" csak Ferdinánd zászlója alá hajtaná a m agyarokat s céltalan nehézségeket teremtene ott, ahol a h elyzet a török érdekek nek n agyjából ú gy is m egfelelt. V iszo n t azt, hogy a „k eg yv eszte tt" János h elyett a szultán most Ferdinánd m agyarországi igényeit támogassa, csak o ly a n va lak i remélhette, aki még m indig nem értette meg, h o gy a török im periálizm us az egyszer elfo glalt állá scikból egy tapodtat sem enged, ha csak fegyverrel nem kényszerítik. H a Ferdinánd János versenytársának érezte m agát a porta k eg yin ek kiérdemlésében, a k k o r nem tudta, h o gy az,
am i két rivális k ö zö tt az egyikn ek árt, még nem feltétlenül használ a m ásiknak. A bécsi u d var bám ulatos gyorsan, m ár október i-én h írt kap ott arról, h o gy G ritti ügye elveszett — : h o gy az ostrom ló sereg behatolt M edgyes városába és G rittit, B a tth yán yi O rb án t és D ó c z y Jánost „m egsebesülve elfo g tá k ". H o g y azután mi történt, arról nem szólt a jelentés, í g y G ritti kivégzéséről sem, aminek biztos híre csak jóval később jutott el Bécsbe. A h írhozó valószínűleg csak azt m ondta el, aminek bekövetkeztét előre látta és nem azt, ami tényleg lejátszódott.'* D ecem ber első felében a Bagdadban idő ző szultán is értesült G ritti haláláról. N e k i a h avasalföld i v a jd a adott h írt és n y ilvá n vád askodó szándékkal a zt is jelentette, hogy az „á ru ló g yilk o so k " Ferdinánd országrészébe m entek á t s az a szándékuk, h o gy v iszá ly t tám asztva tönkretegyék a m agyar királyságo t.” A szultán és emberei — m ár csak ezen az alapon is — először Ferdinándot vették gyanúba, ak it a n agyvezér, a szu ltán barátságának hangsúlyozása m ellett, igen nyom até kosan figyelm eztetett arra: tartsa m agát táv o l G ritti g y il kosainak terveitől, m ert az ő vilá gh ó d ító ura eget és földet betöltő seregével könnyűszerrel rendet terem t M agyarorszá gon, am elyet „d á r d á já v a l" m egszerzett és életére Jánosnak adott. A lig lehet kétséges, h o gy János m indent m egtett, h o gy ú g y tüntesse fe l a dolgot, mintha neki nem lett volna semmi része a G ritti ellen szervezett és a velencei kivégzésében be teljesült ellenállásban. V alószín ű az is, h o gy a szultánhoz kü ld ö tt üzeneteiben iparkod ott a gyanú t inkább Ferdinánd felé terelni.** A cui prodest elve alapján ott, eleinte alapos n ak is tarth atták e zt a gyanúsítást. D e Ferdinánd sem várta meg, am íg a v á d vele szem ben konkrét fo rm át ölt. H anem m ár február 15. előtt B ag-
iladba ju ttato tt leveleiben” m egírta a szultánnak, h o gy ebl>en a gyilkosságban ő teljesen ártatlan és a történtekért Jánost terheli a felelősség. Fiúi hűségének buzgó h a n g o zu lAsa m ellett ezt m árcius 23-án újból megismételte. A boszsiú t és a m egérdem elt büntetés kimérését — írta — rá hagyja a szultán biztos ítéletére és m egingathatatlan dönté sére. János tettei m egtorlást, a z ő ártatlansága viszont m él tánylást k ívá n . Sohase h igyje el róla a szultán, h o gy 6 v a laha is o ly a n árm ányosan és kétszínűén viselkedhetnék, m int János.” M ajd minden kertelés nélkül előáll a zzal a kéréssel, liogy a szultán most m ár segítse őt h o zzá ahh oz és tartsa IS m eg abban, ami isteni és emberi jogon M agyarországból neki jár. ( A z óvatos fogalm azás nem áru lja el, h o g y pon tosan m it értett ez alatt.) Jánost pedig, aki erre annyiszor m éltatlanná vá lt, ne p ártolja és ne támogassa, hanem bűneiért mérje k i rá a m egillető büntetést. Felajánlja, h o gy, ha a szultánnak úgy tetszik, ellátja ő is alaposan János baját, m égpedig a szultán minden költsége, fáradsága és közrem űködése nélkül.’ * A s/.ultántól kért fe lh a u lm a zá st ahhoz, h o gy Jánost m egbün tesse, akinek a z országát aztán — az otthon hangoztatott fogadkozások szerint — a szultán ellen k ellett vo ln a meg védenie! V égül előlegezett form ális hűségnyilatkozattal fejezi be r/t a jellem ző levelet. M agyarország birtokában ú gy fo g viselkedni a szultánnal szemben, — írja — h o g y a szultánII.ik az ő és az övéi old aláról nemcsak nem k ell tartania Mtiimi veszélytől, hanem bizton szám íthat a z ő „teljes jóikaratára, őszinte és készséges fiú i hajlandóságára, barátsáK-ira, a szom szédi béke és egyetértés za v a rta la n m egtartá^.Wa“ . V ájjon csakugyan h itt-e abban Ferdinánd — örök opti mista — h o gy azt am iért annyiszor hiába kilincseltek k ö -
vctei a portán, m ost m ajd a z 6 kezére adja a szultán csak azért, m ert János felelős G ritti kivégzéséért? T a lá n a z táp lá lta benne a z ö rö k o lth a u tla n rem ényt, h o gy a portán annyiszor elm ondták — Ibrahim nagyvezér B agdadból kü ld ö tt levelében*® m egint ezt ism ételgette — h o g y M agyarország birtoklásán ak a szultán által szentesített állap ota csak János életére szól. H a tehát János uralm ának bárm ely okból végeszakadna, többé nem lenne a k ad á ly a annak, h o gy a szultán esetleg Ferdinándnak engedje á t a z országot. Ibrahim még Perzsiából is ezzel hitegette Ferdinándot, n y ilv á n arra szám ítva, h o gy a biztatásban kilátásba helyezett jóakaratú tám ogatásáért m ajd búsás ajándékok ü tik a m arkát.
A félelem p aralizál v a g y k a p k o d ó vá tesz. N eh éz volna m egm ondani, m elyik a veszedelmesebb. János k irá ly , m int m indig, ha bajban vo lt, m ost is a diplom ácia segítségéhez folyam od ott. M ég m ielőtt betelt volna G ritti végzete, azaz, am ikor B u d án még nem lehettek biztosak abban, h o gy a velencei vá lla lk o zásá n a k m egakadályozására szervezett erdélyi ellen állásnak m ilyen kim enetele lesz, János máris összeköttetést keresett Ferdinánddal. N y ilv á n a z t g o n d o lh a tu , hogy m in den eshetőségre tanácsosabb lesz újból felvenn i a z 1533-ban abbah agyott megbeszéléseket. E gyform án fé lt a kö vetk ez m ényektől akár végleg alu l m arad G ritti, akár sikerül a csap dából kim enekülnie, am ikor is esetleg török segítséggel viszszatérhet. E zért kü ld te 1534 szeptem ber végén Broderics pécsi püspököt Bécsbe egyelőre a zzal a m egbízatással: upogassa ki, m ilyen alapon lehetne Ferdinánddal k iegyezn i.”
Fcrdinánd nézete azonban abban m egegyezett a Jánosé val, h o gy akárm ilyen vége lesz is G ritti vállalkozásán ak — Jánosnak abból csak kára lehet. M iért ne fo rd ítan á a zt a maga hasznára? A z o sztrák diplom ácia m ár augusztus vé i;éii ú gy ítélte meg a helyzetet, hogy G ritti nem kerülheti el sorsát: a M edgyest kö rü lvev 6 m agyar és oláh erők feltétle nül végezni fo gn ak vele. Szeptem ber 2-án Ferdinánd ezt meg !■ . írta nővérének M árián ak, s a zzal a rem énykedő m egjegy/éssel fejezte be levelét, h o gy a m agyarországi ü gy ek alaku l.isától most m ár „jobb termést” v á r, m int korábban gon dolta volna.** Érthető, h o gy íg y Broderics dolgavégezetlen tért haza liécsből, de a zzal a z ígérettel, h o gy húsz nap m ú lva ismét visszajön. K ö zb en elterjedt G ritti h alálán ak híre, növelve az aggo dalm at Budán és a bizakodást Bécsben, ú g y h o gy János is (obbnak tartotta, ha nem m arad meg a „tapogatózás** m el lett. U tasítására Broderics újból felvette a z érintkezést a l'ccsi u dvarral — bár egyelőre csak írásban; Frangepán F e renc kalocsai érsek pedig a z t a m egbízatást k a p u : eszközölje ki Róm ában, h o gy a p áp a vegye rá F erdinándot a m egegye zésre.** János u gyan akko r eg y harm adik követét: Verancsics A ntalt, aki m ár korábban is já rt küldetésben a francia ud varnál, — P árizsba menesztette. Ferenc k irá ly közbenjárását kellett kieszközölnie, legyen János segítségére a porta Inegengesztelésében.** A Bécsben tap asztalt nem nagyon b iz u t ó fo g a d u tá s után a budai u d var elsősorban mégis abban látta legfonto sabb feladatát, h o gy a szultán szándékai felő l tájékozódjék. 1)e viszon t éppen ez v o lt a legnehezebb, m ert a szultán távo l, IBagdadban id ő zött s hónapokba tellett, am íg a küldöncök m egjárták a z utat.
A rendelkezésre álló adatok inkább arra vallan ak, h ogy Ferdinánddal egyelőre csak az összeköttetést a k arták fenn tartani — minden eshetőségre. N e h o g y — ha ú gy fordulna a h elyzet — két tűz kö zé kerüljenek. C sa k a tárgyalások szám ára a k arták n y itv a hagyni az ajtó t, azért szögezte le olyan nyom atékosan Broderics még novem berben is — am ikor salvus conductust kért Bécsből — , hogy János lem ondásáról még csak szó sem lehet.'* És am ikor decemberben összekerült Ferdinánd m egbí zo ttjá v a l T h u rzó v a l, m egint csak abban kereste a tárg ya lá sok alapját, h o gy Ferdinánd engedje át az egész országot Jánosnak. D e látva, h o gy íg y nem tudnak előre jutni, azt is m egígérte, hogy most m ajd tisztázza János „vég ső " elha tározását s a tárgyalások folytatására ismét visszatér Bécsbe. N em csoda, ha a császár Bécsben tartózk od ó m egbí zo ttja, W ese János a lundi érsek — akinek később döntő szerep jutott a tárgyalásokban — a z t írta urának, h o gy a „ v a jd a " emberei alighanem nem akarnak mást, csak időt nyerni, h o gy Ferdinánd a megegyezés reményében ne tám ad jon addig, am íg nem érkezik új segítség a tö rö k tő l v a g y a francia és az angol k irálytó l. A rra is szám ítanak, — írja a lundi érsek — hogy közben háború tám ad a császár és a fran cia k irá ly k ö zö tt s akkor János ked vezőbb békefeltéte leket kaph at Ferdinándtól.'* Bizonyos, h o gy Jánosék m indig szemmel tartották az európai esem ényeket. S h o gy összeköttetéseik is m egvoltak a kellő inform álódásra, az kitűn ik abból, h o gy Ferdinánd emberei 1535 tavaszán Szlavón iában egyszerre két, János u d varába kü ld ö tt idegen k ö vetet ta r tó z ta tu k föl. A z egyik: Cursino, Franciaországból jött, a m ásik: B arth ol Casal, A n g liá b ó l.” A k ét k irá ly m egegyezésének váratlan u l nagytekintélyű szószólója tám adt a z új pápa szem élyében, aki 1534 október 13-án fo g la lta el Szent Péter székét.
A jóakaratú III. P ál pápa ú gy gondolta, h o gy a két k i rálynak most kellene összefognia, h o gy közös erővel állhas-..inak ellen, ha a G ritti kivégzése m iatt felbőszült szultán újból M agyarországra tám ad. Ebben az értelemben m ár 1534 december elején megl>ékélésre intette Jánost és Ferdinándot, és m indegyikükhöz nunciust kü ld ött, hogy a m egegyezés ügyét szorgalm azzák.** K épzelhető, h ogy Ferdinánd m ilyen m egütközéssel fo t;adta ezt a figyelm eztetést és azt, h o gy az új pápa Jánost is külön nuncius küldésére m éltatta, am it egyenesen a maga Ncrelmének tekintett. H o g ya n is gondolt volna arra, hogy (íppen akkor segítsen Jánoson, am ikor végre ú g y látszott, liogy m agyarországi versenytársa elveszti a szultán tám opatását.** E z t a helyzetet elsősorban a maga előnyére akarta kihasználni. E zért küldte Reicherstorfer nevű ágensét 1535 január iában Péter m oldvai vajdához.^" K elet felől is biztosítékot akart m agának szerezni János ellen. N y ilv á n a zt gondolta, hogy ha a szultán elejti Jánost, akkor nincsen más teendő, mint a védelem nélkül m aradt ország megszerzése, am ihez úgy látszik a m oldvai vajd a segítsége is szívesen láto tt esz köz lett volna. H iá b a jelentette Schepper, hogy h ogyan gon dolkozik .1 szultán M agyarországról: sehogyan sem ment bele a bécsi urak fejébe, h o gy am ikor a szultán védelm e alá vette János M agyarországát, a k k o r nem valam i kegyet gya k o ro lt, de a török im périum hatalm i állását építette ki a D u n a völgyében. H a v a la k i ezt a hatalm i állást a m aga szám ára akarta t7icgszerezni, akkor a törökkel kerü lt szem be és nem Jáno»•:al. M inden elégedetlenség v a g y elkedvetlenedés, ami János sal szemben a p ortán tám adt, csak arra indíthatta a törököt, hogy erre a vita to tt területre maga tegye rá a kezét. A z adott erőviszon yo k kö zött, a za z addig, am íg a H absburgház nem tudott az ozm án hatalom m al elbánni, minden v á l
tozás a potenciális alávetettségből a tényleges alávetettséghez vitte közelebb a z országot s népét újabb és újabb szenvedé seknek tette ki. E z t egyelőre e g yik oldalon sem értették meg. János továb bra is fo ly ta tta a bécsi tárg yalásokat in kább azért, h o gy Ferdinánd felő l ne érje meglepetés. D e Ferdinánd m ind m erevebbé v á lt a v a jd a „szem telennek és külön ösnek" m inősített aján lataival szemben.** Pedig János 1535 nyarán m ár eljutott odáig, h o gy nem csak a z ut(Mlás jogát lett vo ln a hajlandó Ferdinándnak b iz tosítani, de kész v o lt vele a tényleges birtoklás kölcsönös elismerésének alapján m egegyezni. A tárgyalásokn ak mégis v o lt ann yi eredménye, hogy 1536 február végéig fegyverszünetet kötöttek s a budai udu dvar szám ára n y ilvá n ez vo lt a fontos. A halogató taktikázástó l ak k o r ment el végleg Jánosék ked ve, am ikor a porta G ritti halála m iatt mégis vizsgálatot in d ított és a vizsg álato t 1535 szeptemberében arra a Jonus bégre b ízta , akiről valószínűleg Budán is tud ták, h o gy F er dinánd zsoldjában áll. H a nem tu d ták volna, Jonus bég n y ilv á n v a ló rosszakarata hamarosan kiderült. A z ő jelen t j é t ő l nem lehetett semmi jót várni. M ost egyszerre egészen kom olyra fo rd u lt a budai urak aggodalm a. Ü g y érezték, hogy menteni kell, ami menthető. A z z a l tisztában vo lta k , hogy Ferdinándhoz hiába fo r d ulnak. N em csak azért, m ert Ferdinánd igényei túl messzire m entek s túlságos mereven ip arkod ott kívánságait érvényesí teni, hanem elsősorban, m ert tudták, h o gy akárm ilyen meg állapodást kössenek is a bécsi udvarral, Ferdinánd egysze rűen képtelen ennek a m egállapodásnak a törökkel szemben érvén yt szerezni. Erre nincsen sem katonája, sem pénze. A budai udvarban végre m egértették, h o gy nem elég a m aguk látszólagos védelm ére a z országot átkín álni a H abs bu rgoknak — ha a zo k nem tud ják tényleg birtokba venni s
minden törö k tám adás ellen meg is tartani. M egértették, h o gy ha készpénznek veszik a zo kat a hangzatos Ígéreteket, am ikkel évek óta tra k tá ltá k ő k et Bécsből, anélkül, h o gy az ígéretek teljesítése kom olyan b izto sítva volna — , akkor m aguk id ézik rá a z országra a török veszélyt, am ely elől éppen szabadulni szeretnének. A veszélynek ebből az önm agába visszatérő végzetes görbéjéből csak akkor lehet kibújni, ha a császár a m aga ann yit em legetett hatalm ával valóban akar és tud o lya n se gítséget adni, am ely a z ország hatályos védelm ére elegendő. M inden egyéb legfeljebb a vezetők menekülésére szo lgáhia, de a z országot és népét a legnagyobb k o ckázatn ak tenné ki. M ost, am ikor a török veszély — legalább is János és ta nácsosainak szemében — aktuálissá vált, vele világosan k i rajzolód ott a z is, m ilyen oktalan és irreális a z eg yik veszély től a m ásikhoz fellebbezni s a z országot a fenyegetettség ál lapotából a kettős bizonytalanság állapotába hozni. O k talan m ár csak azért is, m ert ebben a m egbontottságban a z ország erőit sem lehet együ tt tartani: felbom lanak és elm orzso lódnak. H a m ár ú gy akarta a sors, h o gy János és tanácsosai a félelem elferd ítő hatása alatt határozzan ak és cselekedjenek, legalább abban mégis józan ok m aradtak, h o gy a k irá ly k ö v íte it: Brodericsot és Frangepánt ezúttal egyenesen a csá szárhoz kü ld ték N á p o ly b a . A z t kellett m egállapítaniok: hajlandó-e a császár az ország védelm ének biztosítására saját őrségével ellátni a zt a két várat, am elyek birtokán fo rd u lt meg a z ország m egtar tása — : T em esvárt és Budát. H a az országnak legalább e zt a két tartópillérét a csá szár őrzi és ezen a réven erejével és tekintélyével a m aga szem élyében vá lla l szavatosságot a z egész ország védelm éért — a k k o r János hajlandó lemondani a koronáról és a k irá ly
ságról, s tizenhét várm egye életfo gytig v a ló birtoka mel lett csak a k irá ly i cím et tartaná meg. Lényegében és nagyjában ez v o lt Jánosék javaslata, am it a császár elé terjesztettek. M inden p o litikai terv értékének leglényegesebb ismérve a z — : vájjon a d v a van iiak-e m egvalósításának feltételei, vájjon azokra a z erőkre és tényezőkre tám aszkodik-e, ame lyeken valam ely h elyzet egy adott pillanatban valóban meg fordulhat. M ég a legtetszetősebb terv is, am ely nem szám ol azo k k a l az em berekkel, tényekkel és viszo n yo kkal, am elyeken át, v a g y am elyek közegében testet kellene öltenie — m it sem ér a valóság mérlegén. E z a zt jelenti, h o g y a po litikai gondolat tartalm ához elválaszthatatlanul hozzátartozn ak (a gondolat immanens elemei) azo k a szem élyi és tárg yi viszo n yo k, am elyekre adott időpontban alkalm azni akarják. M ás szó val — : a politikai gondolat nem olyan , m int a sp ekulatív tud om án yok gondolatai, am elyek értéke merőben független attól, hányan értették meg. A politikában m aga a gon dolat sem ér semmit, ha nem kell azo kn ak, akiknek szól v a g y nem felel m eg azo kn ak az erőviszon yo kn ak, am elyekre vo n atko ztatn i akarják. A m agyar kérdés kettős ellentét fü ggvén ye vo lt. A z ozm án hatalom és a H absburg-birodalom k ö zö tt fen nálló ellentétnek és ezen belül — quasi ennek eg y alacsonyabb szintre h elyezett ismétléseként — János és Ferdinánd ellen tétének fü ggvénye. A felületes szem lélő csak János és Ferdinánd ellentétét látta, s nem ismerte fel azt, ami e m ögött végeredm ényben a z ellen királyok v iszo n y á t is m eghatározta. A z a komprom isszumos terv, am elyet Brodericsnak és Frangepánnak a császár elé kellett terjesztenie, a dolog lé nyegére u p in to tt, m ert végre a császárt akarta szem beállítani
j './ultánnal. Illetőleg arra a kérdésre keresett választ, vájjon r/ a szem beállítás g ya k o rla tilag keresztülvihető-e. Lehet-e közvetlen ül a császárt belevonni a m agyar ü gy írndezéséibe v a g y sem? Ezen ford u lt meg minden. S ebben rejlett a N á p o ly b a küldött javaslat gyako rlati értéke. M inden a m últból elénk kerü lő gondolat m ögött egy f'ondolkodó fej körvon alai jelennek meg és annak méreteit mutatják. N éh a ú gy látszik, m intha az egész történelem nem volna m int emberi sorsok fölé h ajló fejek árn yékán ak furcsa nrnbeszkje. A z , am it ki tudunk belőle olvasni, azokról is beszél nekünk, a kik cg y-eg y időszakon át a nem zet sorsát intézték. S ha eg y korszak p o litikáján ak történetét vizsgáljuk , Mcm lehet szám unkra közöm bös, h o gy az eseményeken innen túl, k ik v o lu k azo k, a kik h a tá r o z u k és cselekedtek. A könnyen ijedő, de a z elhatározásban annál nchézke• r b b János u d v a r á b a n — különösen 1534 óta — m indinkább ^1/6 a Pálos-rendi szerzetesé a döntő szó, ak it 1527-ben Sajól.idon h o zo tt össze sorsa a k irálly a l, s ;xki azóta állandóan mellette m aradt. A tülekedő, a m aguk érdekére féltéken y urak közö tt n e m lehet kö n n yű az első sorba kerülnie. H a a m aga hasz11'u kereste volna, bizonyosan ham arosan elgáncsolták volna .1 többiek, ezt a magános barátot, a k i m ögött nem á llt senki. I lán yszor kellett beigazolnia hűségét a bizalm atlan k irá ly n a k , am íg országos ügyekben is u n á cs á t vette? V ilág o s el méje és erős akarata a ztá n elvégezte a többit. János m ár 1530-ban a k irá ly i tanácsosok rangjára riiielte.‘ * 1532-ben, am ikor a G ritti parancsára kivégzett** Athinai D e ^ Sim onnak h a lá láv al megüresedett a kincstartói iisztség, a kincstári ü gy ek intézését a barátra b ízta a k irá ly . m.ís,
C z ib a k Im re n a g yv ára d i püspök m egöletísével megint eggyel előbbre lépett — : ő kapta a m egárvult püspökséget és a k irá ly ugyanakkor, most m ár form a szerint is, k i nevezte a z ország kincstartójává. Furcsa ómen — : halot tak n yitottak előtte utat. A z állam i jövedelm ek kezelésével és g ya rap ításával szer zett m agának először országos tekintélyt. D e ellenségeket is, a k ik ú g y járnak a tekintéllyel, m int fén nyel a z árn yék. Eb ben a rom lott világban m egm u u tta, h o g y a z állam i bevételek rendeltetése nem az, h ogy a kincstár tisztviselői gazdagod jan ak belőle. K em én y kézzel szedte a z adókat s az állam nak új jö vedelm i fo rráso kat nyitott. A hadsereg és v é gv ára k ellátását — ami eddig szá llító k zsíros üzlete v o lt — a m aga kezébe vette. T erm én yeket (gabonát, bort, álla to k a t és állati bő röket) ve tt és adott cl — m égpedig nem a m aga, hanem a kincstár hasznára. B izonyosan nem véletlen, h o gy a z ilá lt és felbom ló országban először a z an yagiak at akarta rendbehozni. T u d ta , h o g y a koronának csak akkor lehet tekintélye és hatalm a, ha nem üres a kincstár. H a k ato n át és vele rendet lehet tartani. D e tudta a zt is, h o gy a kato n át az ország szám ára és a z adót a katona eltartására a falu népe szolgáltatja. H a e rideg, önző és kegyetlen korszakban egyáltalában lehet szociális érzésről beszélni, a barát ebben is, — m ond juk k i egyszerűen — : a z emberszeretetben és igazságosságban, különb v o lt legtöbb kortársánál. N em egy levele tanúskodik erről. „Isten is könnyeb ben m egengesztelődik — írta egy helyen — , ha a szegény elnyom ott földnépet fe ls z a b a d ítju L " " Igazságosságáról a zo k a törvén yek is beszélnek, am elyek kétségtelenül az ő ösztönzésére eltörölték a jobbágy igáját és újból biztosítot tá k a szabad költözködés jogát**
E zzel a z igénytelen baráttal, aki a v ilá g javaira nem íokat adott és aki éppen ezért tudta rendbeszedni a z ország linanciáit, hosszú idő után végre újra bevon u lt a m agyar Állami igazgatásba a józanság, a realitás, a z önzetlenség és .1/. emberszeretet. A n n a k , a k i em berek korm ányzására, sorsuk intézésére vállalkozik, a z akaraterőn k ív ü l tulajdonképen csak erre a >i(!'gy tulajdonságra van szüksége. És, h o gy a barátból m eny nyire nem h iá n y zo tt a z akarat, a z t m ár akkor m egm utatta, ■Imikor szegény sorsból egyedül a m aga erejével a Pálos rend |)crjeljévé dolgozta fel m agát. M ost o tt ült, m int első, a k irá ly tanácsában, együ tt a kor ismert és m egszokott m agyar politiku saival — : a szó nokló jogásszal, a tervnélküli, szentim entális béke-barátokk.al, és azokkal, ak ik ú gy éltek és úgy g o n d o lk o z u k , m intha .1 hatalom csak arra voln a jó, hogy „ga zd ago d ju n k és erő■./.akoskodjunk". E g yik ü k tő l sem telt ki egyetlen épkézláb );ondolat, k ivév e, ha a m aguk érdekéről v o lt szó. H a mégis olyan elhatározáshoz jutottak, am elynek m agja vo lt, az bi zonyosan a barát fejében született. M inden valószínűség szerint a barát gondolata lehetett, liogy keressenek kö zvetlen kapcsolatot a császárral; próbál lak meg elérni a zt, h o gy ő m aga vá lla ljo n részt eg y o lyan megoldásban, am ely biztonságot adna az ország védelmére és Ferdinándot is m egnyugtatná.
A p illan at erre m ár csak azért is különösen alkalm asnak l.kszott, m ert a tuniszi győzelm es hadjáratból visszatért ( sászár talán még soha sem v o lt annyira erejének és hatal m ának tudatában, m int éppen most. Barbarossa felett diadalm askodott, akinek — m int tud juk — az v o lt a fe la d a u , h o gy a császár figyelm ét elvonja
attól, m ennyire m eggyöngült a balkáni török tartom ányok védelm e. A császár erejét kellett fo g lalk oztatn ia és lekötve tartania, nehogy ked vet ka p jo n a tám adásra, am íg a perzsa h adjárat tart. A francia k irá ly pedig — a kettőjü k k ö zö tt kö tö tt szer ződés értelmében — meg éppen a zt v á rta volna a k aló z fejedelem től: segítsen neki G enua visszaszerzésében a tenger felől. Barbarossa m egtette amire válla lk o zo tt, de a maga m ódján és a m aga hasznára. M ég 1534 n yarán — n y ilv á n azért, h o gy tulajdonképeni terveiről elterelje a figyelm et — n yu gat felől tám adt a z itáliai p artvid ékre, előbb C alabriában, m ajd feljebb N á p o ly környékén gará zd álk o d o tt — m intha csakugyan Genua fe lé tartana. D e aztán villám gyorsan m egford ult és augusz tusban elfoglalta T u n iszt. H a másból nem, Schepper jelentéseiből a császár meg érthette volna: mi a célja annak, ami a Földközi-tengeren történik. M égis beleharapott a horogba. N em is gondolt arra, am ire G ritti annyira szerette volna rávenni, hanem a z O z m án Birodalom h elyett — Barbarossa ellen tám adt. A fej h elyett a z eléje tartott kard ra sú jto tt S m ég büszke v o lt rá, h o gy ezt a kardot sikerült kicsorbítania! 1535 május végén indul el B arcelónából T u n isz elfo gla lására, körülbelül u gyan akkor, am ikor L a F oret á u d t a a szultánnak Ferenc k irá ly szerencsekívánatait B agdad elfo g lalásához és a perzsa hadjárat győzelm es befejezéséhez. A császár tuniszi h adivállalkozása valóban sikerrel járt. A k a ló z fejedelem hajóhadának legnagyobb része is K á r o ly kezébe került. 1535 augiisztus közepén, L a G olettaban spanyol őrséget h a g y v a hátra, elhajózott Szicília felé. K ülönös véletlen, h o gy a szultán is ugyanabban a hó napban indult el győztes seregeivel T eb rizb ő l vissza K o n -
i.intinápolyba. A császár valóban nem za v arta m eg a iiirök-perzsa h á b o r ú t. . . D e am it akart, a zt a m aga óvatos és m eggondolt m ódiAn ő is elérte. K ifü stö lte T u n iszb ó l Barbarossát és m eginrolta az olasz és spanyol p artok pusztításait. A nehéz és kockázatos harcokban a császár m aga is liszt vett. M egkóstolta: m ilyen a hadi dicsőség. H arm incli.itéves vo lt. T ele önbizalom m al. H a nem az eredm énye ket, de a zt n ézzük, m ikor érezte tudatosan és élm ényszerűen .1 maga erejének teljét, akkor T u n isz elfoglalása u tán állott k ife lé ívelő életgörbéjének legm agasabb pontján. S ziciliában és N á p o ly b a n ú gy ünnepelték, m int ..llurópa előharcosát A fr ik a és Á zsia cllen“ .‘ * S a császár valóban ko m o lyan mérlegelte, h o gy fo lyta tn i fo g ja a h arI ot — Barbarossával s aztán, később m ajd sorát ejti annak n, hogy szem benézzen a tö r ö k k e l. . . B udán 1535 szeptemberében h atározták el, h o gy egye nesen a császárhoz fo rdu ln ak; akkor, am ikor a G ritti halála iij^yében k ik ü ld ö tt portai vizsgálóbiztos: Jonus bég fellépéscl)ől és kijelentéseiből arra következtettek, h o gy János el vesztette a szultán kegyét és tám ogatását. Broderics illő m ódon Ferdinánd emberének, C les BeriiAt trienti érseknek is tudom ására ho zta a tervet. D e F er(linánd először hallani sem a k art arról, hogy a tárg ya lá sukba a császárt is belevonják. V alószínű leg arra szám ított — : m egszerzi 6 M a g y a rországot a császár segítsége nélkül is, a szultán jóvoltából. Mert m ialatt János követeivel tárg ya lt, egym ás után küldte .1 leveleket a szultánhoz és a nagyvezérhez. N em győ zö tt lin os ellen vádaskodni és panaszkodni s minden írását a zzal •> kéréssel fejezte be: a „ v a jd a " h elyett juttassa neki a szuii.'in M agyarországot.*^ A z , am it Jonus bégtől h allott, most különösen biza k o d ó vá tette. M egint arra gondolt, követet küld a portára, az m ajd tető alá h o zza a fiú i h ó d o la tu l
annyiszor kért b irto k b a -h elyezést." 1535 végén Bécsbe ren delte B arzizi Jánost, reá akarta bízn i e zt a feladatot. ím e m indketten: János is, Ferdinánd is tisztában v o l tak azzal, hogy a m aguk erejéből sohasem rendezik a ma g yar ügyet. D e valam i különös szerepcserével Ferdinánd a szultánhoz akart appellálni és János a császárnál keresett megpldást. Decem ber közepe táján végre mégis sikerült F erdi nánd ellenállását leküzdeni, ú gyh o gy karácson yk or János két követe elindulhatott O laszországba. A bizalm atlan és gyan ako dó Ferdinánd előbb írásbeli ígéretüket vette, hogy útközben „m ás fejedelcm “ -hez nem térnek be s róm ai meg b ízo ttja útján még idejében gondoskodott arról, h o gy ezt a kötelezettséget a p á p á va l szem ben is beurtsák.** M ire N á p o ly b a n a császár elé jutottak, a politikai h elyzet ismét fo rd u lt egyet. A francia k irá ly , aki m ár korábban előállt a zzal a régi követelésével, h o gy a császár engedje á t neki M ilánót, G énuát, az A sti-i és M on tferrat-i grófságpkat, 1536 feb ruárban Bourg en Bresse-nél betört S a vo y a -b a és seregével Picm ont felé haladt. G y o rs elhatározással íg y értékesítette azt a szövetségi szerződést, am elyet követe: L a Foret — gondos előkészítés után — éppen akkor kötö tt meg a szul tánnal K onstantinápolyban. A szerződés egy kereskedelm i egyezm ény ártatlan leple alatt a H absburg-birodalom ellen egyesítette a francia királyságo t és az ozm án hatalm at. Ferenc valóban nem hagyta a császárt sokáig pihenni a tuniszi babérokon! H o g y az ozm án erők bevonásával elő készített terveit m ilyen kom olyan vette, az kitűn ik abból is h ogy francia kívánságra a porta m ár 1536 január k g ciején erős nyom ást g ya k o ro lt a velencei signoriára, hogy a K á ro ly elleni akcióra a köztársasagot is m egnyerje. Érthető, hogy a császár nem tudott a m agy;ir ü gy ren dezésére annyi gondot fordítan i, m int talán különben tette
volna. O tt v o lt m egint a n ya k án a z egész északolaszországi kérdés! A z t m indjárt látta, hogy a m agyar ajánlatot — külö nösen a m egváltozott politikai helyzetben — sürgősen el kellene fogadni, m ielőtt János m eg nem gondolja magát. Bár szám ára a z ü gyn ek nem vo lt különös jelentősége, mégis iparkod ott a p áp át rávenni arra — : járjon közben János nál m inél nyom atékosabb és ünnepélyesebb form ában a béke m egvalósítása érdekében. A z óvatos és előrelátó császár m egértette, h ogy a meg v á lto zo tt helyzetben m ost m ár a z aján lattevőt kell szaván fogni s többé nem engedni el, h a lehet. N em íg y Ferdinánd és tanácsosai! C les Bernát, F erdinánd m egbízottja a megegyezés tervének részleteinél egész sereg nehézséget tám asztott. Ferdinánd pedig minden ren delkezésére álló eszközzel iparkod ott elgáncsolni azt, h o gy a pápa legátust küldjön Jánoshoz — az ő békéje érde kében!®® A p o litikai bölcseség és előrelátás igazán nem bántotta a bécsi u dvart! A z ajánlat ú g y szólt, h o gy János a k irályi cím m el lett — am íg él — m egtart tizenhét várm egyét. N e k i jut nak a szepesi városok (ezeket Ferdinándnak kell kiváltania) és néhány bányaváros; s ö rö k jogon visszakapja a z ezidőszerint nagyrészt Ferdinánd hívein ek kezén levő családi birtokait, m égpedig ú gy, hogy ezekből külön „szepesi" her cegséget alakítan ak. Ferdinánd m egbízottja sehogyan sem akart h o zzá járulni ahhoz, hogy Ferdinánd váltsa vissza az idegen kézre került Z áp o lya-b irtoko kat. T ilta k o z o tt az ellen, hogy a M ária k irályn é ö zv e g y i jav aih o z tartozó bányavárosok Jánosnak jussanak. A T h u rzó E lek birtokában lévő v á ra k átengedését is ellenezte. V égü l s o k a llo tu a János életére
igenyelt tizenhét várm egyét és legfeljebb tizen kettőt lett volna hajlandó m eghagyni. A lundi érsek jól látta, h o gy C les Bernát az oktalan és kicsinyes ellenvetésekkel elsősorban a zo k a t védte, akik „érdem eikért" a Z á p o ly a -h á z birtokaiból k ap tak részeket és ezeket most vissza kellett vo ln a szolgáltatniok. V itás pont tehát a kad t bőven. A császár ezért úgy döntött, hogy a nehézségek kölcsönös kiegyenlítése végett térjen vissza C les Bernát — Ferdinándhoz, Frangepán — Jánoshoz, Broderics pedig m aradjon m ellette; így közös erővel talán nyélbe ütik a megegyezést. A z ellentétes álláspontok összeegyeztetésével legjobb diplom atáját: a lundi érseket bízta meg, aki m ár 1533 óta fo g la lk o zo tt a m agyar kérdés rendezésével. Ferdinánd n y ilvá n még m ost sem értette meg a viszo n yo k fordulását. K ö vete: B arzizi János éppen a k k o r járt a portán a zza l a kéréssel, hadd fo g lalja el ura saját ere jével M agyarországot. A róm ai k irá ly tehát továb b aka dékoskodott. A császári orator erről panaszkodik május i - i és i i - i leveleiben és aggód va írja urának, hogy a fegyverszünet lejárt r a hírek szerint János m áris fe g y v e rk e z ik ." A császár hiába b ízta tta kö vetét a jó és gyors m un kára,” augusztus lett, m ire N a g y v á ra d ra János udvarába került. V ele jött v a g y talán meg is előzte a hír, hogy a csá szár is fegyverh ez n yú lt a francia k ir á ly ellen. Júliusban a ciászári sereg átlépte P rovence határát, hogy hátába ke rüljön az április eleje óta m ár m élyen Piem ontban áll<^ francia csapatoknak. D e K on stan tin ápolyból is más szelek fújti»k. A szul tán parancsára még március 15-én m egfojtották Ibrahim nagyvezért. A padisahnak kényelm etlenné v á lt a z egykori görög zenész rabszolga, akinek az sem v o lt elég, h o gy a szultán sógorává és a birodalom első em berévé em elkedett.
N em tudni valójában, m iért tették el láb alól, de m a gyarázatul azt adták, h o gy a szultán rájött azokra az árul.isokra, am elyeket G rittiv e l eg yü tt tervezett v a g y elköve tett. Egyszerre nem v o lt bűn többé, h o gy a velenceit M edK.yesen kivégezték, „hiszen ugyanez a sors, talán még g y a lAzatosabb vég, v á r t vo ln a rá K onstantinápolyban” . János ismét visszakerült a szultán kegyébe, amiben bizonyosan része v o lt a fran cia diplom áciának. E lm últ a korai ijedtség és vele a m egegyezés sür gőssége. Provenceból, a császári seregekről, is rossz hírek jöttek, rrth ető, h o gy Fráter G y ö rg y most m ár nem akarta elsietni J / t , am it eddig Ferdinánd halogatott és késleltetett. A barát világosan lá t u , hogy a h elyzet m egváltozávlval a z eredeti javaslatot sem lehet többé fenntartani. M aga m ellé vette a jóbeszédő Frangepán érseket s vele T);yütt iparkod ott m egm agyarázni a császár követének, l'«gy „szám ukra nincsen csak egyetlen cél és ez, az ország megvédése". „N e m szolgálná a z ország érdekét, ha Budát a császár kezére adnák. A szultán a császár legnagyobb ellensége. H a m egtudja, h o gy János Budát, am elyet tőle kapott és a z ő jóakaratából tart birtokában, kiszolgáltatja .1/ ellenségnek, felháborodásában azonnal ostrom alá venné a várost és seregei rom bolva és p u sztítva özönlenék el az r^ész országot. S m inthogy a császárnak m ind a két keze .1 francia k irá lly a l van elfoglalva, idejében nem jöhetne .1/ ország segítségére. Ferdinándtól ezt m ég kevésbbé lehetne elvárni. Ú g y , h o gy m indent elvesztenénk, am ikor éppen az ország biztonságát szeretnők megalapozni.**** A lundi érsek m indezt nem akarta megérteni. A barát módosított javaslatát is felháborodva utasította vissza. I szerint B udán két várk ap itá n y i állást kellene rendszere^ltcni. A z egyikbe a csá sz^ , a m ásikba János embere ke rülne, de m indketten hűséget fogadnának a császárnak.
A v á r egyelőre János birtokában m aradna, nehogy a szul tán bárm it gyanítson. János azonban előre kötelezné m agát, h o gy m ihelyt a császár v a g y más keresztény hatalmasság segítsége révén ú gy m eggyengül a török, h o gy ezen a tájon nem kell tőle töb l^ félni, akkor a v á ra t is azonnal átadja. A lundi érsek jól le tudta m érni Buda birtokának jelentőségét, hiszen a zt írta urának, h o gy „m indaddig, amíg ez a vá r nem jut a H absburgok hatalm ába, soha az ország uralm át békésen meg nem szerezh etik"/* M égsem lehetett vele m egértetni, hogy nem elég a várat papiroson átengedni v a g y akár őrséggel ellátni, meg is kell a zt az országgal együ tt védeni a török ellen. János m aga m egm on d u neki, hogy továb bra is az a szándéka, m int v o lt akkor, am ikor ajánlatát tette, de látva, hogy a császár belekeveredett a francia háboriíba, most nem hiszi, h o gy tőle segítséget kaphatn a, ú gy h o gy a ter vezett m egegyezésből nem lenne más, csak a z egész ország pusztulása.” M inden érvelés és m agyarázat hiábavaló vo lt. A repu tációjában m egsértett diplom ata felh ábo ro d va hangoztatta, h o gy a z egész m egegyezés alapja dűl meg, ha János vissza vonja, am it önként ő m aga ajánlott a császárnak. „M in d ig ú gy szokott a z lenni, ha v á lto z ik a helyzet, .m egváltoznak a fejedelm ek elhatározásai" — m ondták neki a m agyar m egbízottak. E z t az igazságot a lundi sem tagad hatta, sőt elismerte, hogy okos ember nem is tehet m ásként („prudentis o fficiu m “ ),‘ * de a zt vitatta, — bizonyosan maga sem hitte, am it m ondott — hogy a m agyar ügyben semmi sem vá lto zo tt, „m ert m indannyian életben varrnak, a k ik az eredeti ajánlatot tették és elfo ga d tá k ". H a csak ezen fo rd u lt voln a meg! D e azért sem a lundi érsek, sem Ferdinánd nem m ert szakítani. E z arra v a ll, h o gy a „m éltatlan szószegés" és
„kétszín ű ség" nem éppen diplom atához illő emlegetése, inkább am olyan m űfelháborodás volt. V égü l is a m agyar m egbízottak m ondták meg a csá szári oratornak, h ogyha m ásutt is dolga van , ne töltse tovább idejét V árad on , ahol úgysem lehet addig semmit elintézni, am íg a császár nem fo glal állást a m egválto zo tt javaslathoz. Erre hosszabb huza-vona után Ferdinánd is h o zzá járu lt ahhoz, hogy Frangepán a m ódosított ajánlattal a csá szárhoz utazzék. N ovem b er eleje lett, m ire útnak indul hatott.
5U g y a n a k k o r Ferdinánd o ly a n okoskodás eredm énye ként, am elynek az értelmét szinte lehetetlen kibogozni, ah hoz a m eglepő elhatározáshoz jutott, hogy m egint követet k ü ld a portára. M intha B a rzizi sikertelen kísérlete után még lehetett volna rem ény a porta jóindulatának kieszkö zlésére! A hazatérő B arzizi m ár 1536. augusztus 8-án saj n á lk o zva jelentette Fiúm éból, hogy Ferdinánd hadikészü lődései felingerelték a portát. Íg y történt meg, h o gy m ialatt János követe útban vo lt a császárhoz, Bécsben utasítást szövegeztek báró Sprinzenstein Ferenc részére,'^ a k i sok késedelem után 1537. április lo -é n meg is érkezett Konstantinápolyba.** H a ennek a m egalázó és csúfosan végződ ö tt k ö vet küldésnek egyáltaláb an v o lt valam i elfogad ható értelme, ez csak a z lehetett, h o gy a szultánt m ár előre m egnyugtassák Ferdinánd vá lto zatlan fiú i hűségéről és arról, m ennyire tisz teletben tartja a kettejük k ö zö tti békét akkor is, h a János sal szemben — csakis vele szemben — kénytelen fe g y v e r hez nyúlni.
A m o ly an cldzetcs alibi-biztosítás v o lt ez, a zzal a tít> kos reménykedéssel, hogy talán mégis meg lehet értetni a szultánnal: m ennyivel hűségesebb, egyetértőbb szomszédsá got tartana vele Ferdinánd, ha ő ülne a z „ á ln o k ", „cselíz ö v ő “ és „békeb on tó" János helyén. A m ilyen gyerekes illú zió vo lt ez a rem énykedés — o lyan tökéletesen és m aradék nélkül igazolta Fráter G y ö rg y óvatosságát Ferdinánd aggodalm a, hogy m agára zú díthatja a törököt. H a Ferdinánd ann yira fé lt a szultántól, h ogy az előzetes m entegetőzést is szükségesnek tartotta, nehogy Isten ments, felingerelje — am ikor pedig idehaza fo lyto n a zt b izon ygatta, hogy császári fivérével együ tt m ajd elbánik vele — akkor vájjon lehetett-e jogosan kifogásolni Jánosék óvatosságát, akik tud ták, h o gy ki van nak szolgáltatva a töröknek. A z események történeti sorrendjét u gyan m egtörjük, de talán annál világosabb képet kapu nk a dolgok értelmi összefüggéséről, ha előbb Sprinzenstein báró követségének tanulságaival végzünk. A y a s z basa, az új n agyvezér m indjárt a legelső audien cián a zzal tám adt rá a követre, hogy ura: Ferdinánd nem valam i tisztességes dolgokat kér a szultántól. „ S ezt nem is a m aga nevében, hanem egyenesen a padisah parancsára m ondja, aki felette csod álkozik azon, hogy Ferdinánd olyan területeket nevez m agáénak, am elyeket Isten kegyelm éből és akaratából a szultán fegyverrel szerzett m eg.“ „ A z t sem érti a szultán, m ilyen jogon tekinti Ferdinánd M agyarorszá got a sajátjának."®’ A z „öröklési jogcím " — am elyre a k ö v e t h iva tk o zo tt — elveszett akkor, m ondta a nagyvezér, am ikor a szultán a z országot elfoglalta. H a nem is éppen kellemes és m egtisztelő fo rm ák k ö zö tt, de ezzel mégis itt vo lt a z alkalom , h o gy a k ö vet m indjárt előhozza a zt, am iért K o n stan tin ápolyba küldték.
A z öröklési jogcím — íg y érvelt Sprinzenstcin bár«S — iirm veszett el. Ferdinánd csupán a szultán iránti tisztelctIm" )1 és a béke és köznyugalotn m egóvása érdekében nem I. irtja birtokában azt a területrészt, am ely megilletné. D e icméli, h o gy a szultán kegyéből és jóakaratából ezt is m egerezheti. M ert észszerű és egyben felette valószínű, h o gy S/ulejm án — ismerve Ferdinánd válto zatlan hűségét és m egbízhatóságát szemben a „szepesi g ró f" aljasságával — l'ölcsen rá fo g jönni arra: m ennyivel alkalm asabb és dicső ségesebb szám ára is, „h a M agyarországot inkább FerdiiiAndnak, a ,legengedelmesebb fiúnak* engedi át, aki adott ■ / avát soha sem szegi meg, m int hogy a szepesi g ró f kezén lingyja, aki ritkán v a g y éppen sohasem teljesíti v á lla lt k ö te lezettséget és h itván yán élve becsületét is elveszti."*® H a a szultán és a n agyvezér úgy ismernék ezt a sze pesi gró fo t, m int ő — fo ly ta tta a k ö vet — akkor a szullAn h ozzájáru lásával nemcsak a z ország birtokában nem liagynák meg, de életben sem m aradna sokáig. A m inden kereszténnyel szemben úgyis állandóan g ya nakvó török basákban nem v o lt nehéz a bizalm atlanságot megerősíteni. N em meglepő tehát, hogy a n agyvezér egyAltalában nem vette Jánost védelmébe. „É rdem e szerint majd m egbüntetjük — m ondta — de csak ha eljön az ideje, m ert a róka nem o lyan , mint a többi állat: nem lehet bárm ikor könnyen megfogni.** Furcsa őszinteséggel annak a bevallása rejlett ebEén, liogy még nem érkezett el a z a z idő, am ikor a szultán m ajd könnyű szerrel ráteheti a kezét M agyarországra. M ert erről volt szó és nem másról. V á jjo n Bécsben még m indig a z t hitték, h o gy F erdi nánd m egkaphatja M agyarországo t attól a szultántól, aki vel szemben császári b á ty ja nevében is állandóan védelm et Ígért a m agyarságnak?
V a g y a zt h itték volna, h o gy a szultán n y u g o d u n el nézi, ha Ferdinánd fegyverrel szerzi meg Jánostól a z or szágot, csak meg kell vele értetni, hogy ezzel nem akar ártani a töröknek, sőt éppen ellenkezőleg, a császár öccse Budán jobban védi m ajd a török érdekeket, m int János tette? M inden p o litikai törekvésben van eg y adag elképzelés és illúzió. D e ha az erőviszon yok józan mérlegelésére ala p íto tt elhatározások rovására ezeké a döntő szerep, az ilyen p o litika éppen ú gy végzetesen a v íz alá kerül, m int a z a laposfenekű csónak, am elyre viharban m értékénél nagyobb vito rlá t vonnak. A portára kü ld ö tt osztrák kö vetek feladata valóban nem v o lt könnyű. Sprinzenstein b áró a szultántól is m egkapta a m aga leckéjét. M egkérdezte tőle, m it jelentenek a zo k a hadi készü lődések, am elyekről a porta m ár hiteles értesüléseket ka pott. V á jjo n Ferdinánd annak a békének a megerősítésére kü ld követet, am elyet ugyanakkor elsőnek ő m aga sért m eg ?" Sprinzenstein bárót pontosan azért küldték, h o gy erre a kérdésre illő m ódon m egfeleljen s m egm agyarázza a szul tánnak, m ilyen rendületlen elhatározással akarja Ferdinánd fenntartani m indazt, ami a m egkötött barátság növelésének és a béke biztosításának ü gyét szolgálja. E zért viselte el hihetetlen türelemmel, csak a szultán iránt v a ló tekintetből, a zt a sok injúriát és kárt, am it a szepesi gróf. no meg a szultán emberei o k o z ta k neki. H a Ferdinánd M agyarorszá gon V22Y máshol valam it tesz, a z nem a szultán ellen irá n yu l. K én ytelen íg y eljárni, h o gy országának h atárait a szeoesi g ró f ellen m egvédelm ezze. E zért a szultánnak tenni kellene valam it, am ivel embereit és Jánost a további jog talanságtól visszatartja.**
„Sem embereink, sem János k irá ly nem követn ek cl ioi;talanságot — válaszolta a szultán — h a parancsunkra vikszaszerzik azt, ami uralm unk alá u r to z ik . Jánosnak iildtt szavu n kat m egtartjuk, aki hadat visz ellene — velünk liAborúskodik.** H án yszo r, hányféle hangnem ben és vá lto zatb a n m ondi.'ik el m ár ezt a portán? Ú g y látszik még m indig nem elégszer ahhoz, h o gy lu'csben értsenek is belőle. O tt m indig csak akkor fig ye ltek 1( 1, am ikor a zt hallották, h o gy „h a János h alálával v a g y III.is okból m egüresedik a k irá ly i m éltóság, ak kor — ha I s t e n is ú g y akarja — utána esetleg Ferdinándra is sor kerülhet".** E zt is többször odavetették. Sprinzenstein előtt is. N y ilvá n inkább azért, h o gy ugrassák v a g y m egzavarják vel e . H o g y ne láthasson tisztán, m it akar valójában a szul(.lii. M on dták o lyan o k is, a kiket lepénzelt a bécsi u d var \ akik dugott zsold ju kat ilyen olcsó és felelőtlen biztatások k a l a k a rtá k m egszolgálni — m int például Jonus bég.** Sprinzensteint Bécsben arra utasították: m aradjon á ll.mdó rezidens követkén t K onstantinápolyban, h o gy b ár m i k o r felléphessen Ferdinánd érdekeinek védelm ében. E z t .1 kérést illő form ában elő is terjesztette. M égis m ár a m áso
A mesterség éppen abban áll, vájjon ki tudjuk-e m a gun kat fejezni ezzel a konvencionális jelbeszéddel és meg tu d ju k-e érteni azt, am it a m ásik gondol. A portán hallani sem akartak arról, h o gy Ferdináiid bárm ikép beleártsa m agát M agyarország ügyeibe. E z t jelen tette, am it Sprinzensteinnek m ondtak és a z a m ód, ahogyan elbántak vele. „M ag yarország a zo k közé az országok közé tartozik, am elyekre kiterjed a padisah hatalm ának árnyéka v a g y fénye. O tt a szultán akar rendelkezni a m aga érdekei szerint." E z v o lt a portai beszéd értelme. V a g y tudomásul vette az, a k it érdekelt, v a g y szembe szegült vele. Ennek a kem ény álláspontnak a m egváltoztatását a szép szavak, a kegyes fo gad kozáso k és alázatos kérések erejétől remélni éppen olyan h iáb avaló vo lt, m int nevetséges. Sprinzenstein m eg is irta urának m inden kertelés nél kü l, h o gy ezentúl K on stan tin ápolyba ne követet küldjön köznevetségre, hanem büntető hadsereget és a „béke örökös hangoztatásában lássa meg az örökös háborút".*' C sa k abban tévedett, h o gy a törökkel o lya n könnyű lenne elbánni. A z esem ények legalább is nem ezt b izo n yíto tták .
I.
1536 &szin egész Európában tudták, h o gy a Provenccba le h a to lt császári sereg m ár szeptem ber legelején kénytelen volt visszavonulni. A fran ciák ahhoz a kétségbeesett, de Itatásos védekezéshez fo lyam od tak, h o gy m aguk p u sztito ti.ik el az ellenség elől mindent. Járóföldre nem v o lt semmi élelem, sem hajlék, ahová b eh ú zó d h a tu k volna. Betegség ii/.edelte a katonákat. A francia védősereg messze A v ig nonba á llt biztos fedezékek m ögött. A császáriak nem is gontloihattak arra, h o gy odáig elvergódjenek. A F landria felől Franciaország szívének irá n yíto tt tá madás is m egtorpant. A császár erőtlennek b izo n yu lt Ferenccel szemben. S lehetetlenül kellett néznie, h o gy a pápa rémületére h ogyan pusztít Barbarossa ismét a n áp o lyi partokon. V á jjo n ilyen körülm ények k ö zö tt józan u l és jó ielkiismerettel lehetett-e gondolni arra, h o gy M agyarországot üres ígéretek alapján, a János és Ferdinánd k ö zö tt létesítendő megegyezés keretében bárki is a császár védelm ére bízza? E lveszett a z az alap, am elyre a m egegyezés g o n d o la u ^pült. H a a fo ly ó medrében m egapad a v íz , zá to n y ra fu t a hajó. í g y a k ad tak cl a régóta unt n agyvárad i tárgyalások.
A mesterség éppen abban áll, vájjon ki tudjuk-e m a gun kat fejezni ezzel a konvencionális jelbeszéddel és meg tu d ju k-e érteni azt, am it a m ásik gondol. A portán hallani sem akartak arról, h o gy Ferdináiid bárm ikép beleártsa m agát M agyarország ügyeibe. E z t jelen tette, am it Sprinzensteinnek m ondtak és a z a m ód, ahogyan elbántak vele. „M ag yarország a zo k közé az országok közé tartozik, am elyekre kiterjed a padisah hatalm ának árnyéka v a g y fénye. O tt a szultán akar rendelkezni a m aga érdekei szerint." E z v o lt a portai beszéd értelme. V a g y tudomásul vette az, a k it érdekelt, v a g y szembe szegült vele. Ennek a kem ény álláspontnak a m egváltoztatását a szép szavak, a kegyes fo gad kozáso k és alázatos kérések erejétől remélni éppen olyan h iáb avaló vo lt, m int nevetséges. Sprinzenstein m eg is irta urának m inden kertelés nél kü l, h o gy ezentúl K on stan tin ápolyba ne követet küldjön köznevetségre, hanem büntető hadsereget és a „béke örökös hangoztatásában lássa meg az örökös háborút".*' C sa k abban tévedett, h o gy a törökkel o lya n könnyű lenne elbánni. A z esem ények legalább is nem ezt b izo n yíto tták .
I.
1536 &szin egész Európában tudták, h o gy a Provenccba le h a to lt császári sereg m ár szeptem ber legelején kénytelen volt visszavonulni. A fran ciák ahhoz a kétségbeesett, de Itatásos védekezéshez fo lyam od tak, h o gy m aguk p u sztito ti.ik el az ellenség elől mindent. Járóföldre nem v o lt semmi élelem, sem hajlék, ahová b eh ú zó d h a tu k volna. Betegség ii/.edelte a katonákat. A francia védősereg messze A v ig nonba á llt biztos fedezékek m ögött. A császáriak nem is gontloihattak arra, h o gy odáig elvergódjenek. A F landria felől Franciaország szívének irá n yíto tt tá madás is m egtorpant. A császár erőtlennek b izo n yu lt Ferenccel szemben. S lehetetlenül kellett néznie, h o gy a pápa rémületére h ogyan pusztít Barbarossa ismét a n áp o lyi partokon. V á jjo n ilyen körülm ények k ö zö tt józan u l és jó ielkiismerettel lehetett-e gondolni arra, h o gy M agyarországot üres ígéretek alapján, a János és Ferdinánd k ö zö tt létesítendő megegyezés keretében bárki is a császár védelm ére bízza? Elveszett a z az alap, am elyre a m egegyezés g o n d o la u ^pült. H a a fo ly ó medrében m egapad a v íz , zá to n y ra fu t a hajó. í g y a k ad tak cl a régóta unt n agyvárad i tárgyalások.
A
v
Ar a d i
egyesség
E redm ényük mindössze annyi v o lt, h o gy szeptember végen további hat hónapra m eghosszabbították a fegyverszünetet. A novem ber elején a császárhoz k ü ld ö tt Frangepán már nem találta K á r o ly t G enuában s íg y dolgavégezetlen volt kénytelen visszatérni. D e m it is m ondhatott volna most már a császár v a g y m it ért vo ln a az, am it mond? V a lah o gya n végezni kellett ezzel a zsákutcába jutott elvetélt tárgyalással, am elytől nem lehetett várni semmit, hacsak a zt nem, h o gy súlyosan kom prom ittálja Jánost a por tán. M ert, h o gy K onstantinápolyban tu d tak a tárgyalások ról, abban nem lehetett semmi kétség. V a lam i o ly a n t kellett hát tenni, ami m eggyőzően b izo n y ítja , h o gy János nem konspirál Ferdinánddal és a császár ral. Fráter G y ö rg y ennek is m egtalálta a m ódját. 1536. december 4-én — m it sem törődve a fegyverszü nettel — jól előkészített, váratlan csellel b irto k b ave ttt Kassát. A m agyar történetírás nagyon m egrója ezért a tettéért. M a g y a rá za to t sem igen talál rá.* Pedig a m agyarázat a d v a van abban — a perzsa háború befejezése óta ismét akuttá v á lt — veszedelem ben, am it a törö k erő jelentett. A hatalmas császár fivére nem restelte alázatos k ö v et küldéssel bevallani, m ennyire fél ettől a veszedelem től és m ennyire szeretne elkerülni m indent, ami esetleg a lk a lm a t adhatna a szultánnak a tám adásra a H absbu rg-tartom án yok ellen. E zekbe a tartom ányokba M agyarországon á t vezetett az út. H a a szultán meg akarta m utatni erejét Bécsnek — a m agyarság testén kellett átgázolnia. M enn yivel több o k a v o lt Fráter G y ö rg y n e k a félelemre, m int Ferdinándnak, s m ennyivel nagyobb a kötelessége, hogy a valóságos v a g y v é lt veszedelem elhárítására m indent meg tegyen. A politikus csak feltevések a lap ján operálhat s íg y
s/ámára a z a „v a ló sá g ", am it 61 a viszo n yo k és körülm ények .(lapján tartania kell. H a Ferdinánd nem a k a r u a szultánt p rovok áln i, Fráter (iyö rgy n ek semmiesetre sem v o lt szabad abba a látszatba kerülnie, v a g y helyesebben: abban a látszatban m egm arad n i a, h o gy összejátszik a szultán ellenségével s a D u n avö lg yi Átjárót a császár kezére akarja adni. K ettejü k eljárásának erkölcsi értékelésében b izon yára van különbség. D e azo kn ak, a k ik a korszak eseményeit szá zadok távlatáb ól szem lélik, talán mégsem a z a feladatuk, liogy gcMidosan lem érjék: ki v é tett inkább v a g y kevésbbé a nem zetközi illendőség szabályai ellen? D e vájjon ki tartotta r/eket m aradék nélkül tiszteletben? P olitikai elhatározások megítélésének nem ez a z egyedüli mértéke. F ráter G y ö rg y n ek b izo n yítéko t kellett szolgáltatni a v/ultán szám ára, h o gy János k irá ly tudja érvényesíteni a maga érdekeit Ferdinánddal szemben. £s el kellett tépnie a meddő s veszedelmes tárgyalások hínárját. K assa megszerzése m indkettőt o lyan m ódon b izto síto tu , liogy vele János helyzete is jelentékenyen megerősödött.* A F elvid ék keleti részének ez a legfontosabb városa az ri;ísz H em á d -v ö lg y b e n biztosította János uralm át s elfog lalásával m egtört az ad d ig nagyrészt Ferdinándpárti északi m egyék egysége.* H o g y Ferdinánd szándékai sem v o lta k o lya n békések, •I/. k itűn t abból, ahogyan Kassa elvesztésére reagált. Egyszerre készen v o lt benne a z elhatározás, h o gy most i / d n fegyverre b ízz a a z ország megszerzését. K á ro ly i Á rp á d ren d kívü l érdekes tanulm ányában rész letesen m e^ rja, m ilyen buzgalom m al fo g o tt h o zzá ennek a tervnek a m egvalósításához és hogyan iparko d ott — m in■ lenünnen, ahonnan csak lehetett — a szükséges eszközöket h segítséget m egszerezni.
A
v
Ar a d i
eg yesség
A z T o lt a szándéka, hogy két tűz kö zé szorítja Jánost. E gyszerre tám ad Felső-M agyarországon és Erdélyben. E lhatározásáról m ár 1536. december 15 — i6 -á n kelt levelében — tehát tizenegy nappal K assa elfoglalása után — értesítette b á tyjá t, akinek u gyan ú gy adta elő tervét, m intha csak arra akarna m ódot találni, hogy „ a nyakas Jánossal tisztességes békét köthessen” . K á r o ly i Á rp á d joggal g ya n a k szik, h o g y ebben aligha lehetett őszinte.* A z E rdély felőli tám adásban a döntő szerepet a m oldvai vajd á n a k szánta. T u d ju k , h o gy R eicherstorfer révén m ár 153J eleje óta érintkezésben á llt Péter v a jd á v a l, aki 1^35április 4-én Jassyban k iá llíto tt o kiratáb an ünnepélyesen el ismerte Ferdinánd fennhatóságát s vele szövetségre lépett. A m old vai v a jd a 1536 szeptemberében V á ra d ra küldte „k in cstárn o kát"," aki o tt a lundi érsekkel különösen össze m elegedett. A rra b iz t a t u a császári orátort, ne kössön békét Z á p o ly á v a l. „ A z 6 ura — úgym ond — tüstént kész harm incnegyvenezer fő n y i vá lo g a to tt sereggel E rdélybe tö m i s a zt a róm ai k irá ly kezére adni. H a a császár a török ellen v a la m it kezdeni akarna, a k k o r meg éppen hatvan -n yolcvan ezer fegyverest a já n lh a t. . .*'• H o g y lehetővé tegye a m oldvai v a jd a akcióját, akinek a lengyel k irá lly a l v o lta k elintézetlen ü gyei — Ferdinánd m ég a lengyel k irá ly és a v a jd a kibékítésének ü gyét is kezébe . vette. K ésőbb pedig csak azért, h o gy minél hatályosabb segít ségét biztosítsa: m egígérte Péter vajd án ak, h o gy ennek fejé ben a z elfo gla lt erdélyi ja v a k nagyrészét neki fo gja adom á nyozni.^ ím e, íg y festett a valóságban M agyarország „ fe lszabadításá‘‘-nak és jövőbeli védelm ének szándéka! K á ro ly i ennek a kapcsolatnak a megteremtésében u lá lja m eg legebő alkalm azását annak a p olitikán ak, am elyet a bécsi u d var később a z erdélyi fejedelm ek ellen annyiszor felh a szn ilt.
A keletről várh ató b izo n yta la n tám ogatásnál s o k k a lu fontosabb v o lt — : m ilyen segítségre szám íthat Ferdinánd a német rendektől. Ennek a kieszközlésére birodalm i gyűlésre lett vo ln a szükség, ami azonban ismét rázú d ította volna Ferdinándra a vallási kérdés lavináját. Jobbnak ta r to tu tehát, ha egyenként fordu l azo kh oz, a k ik tő l remélte, hogy megkeresésének eleget tesznek. Persze azon a cím en k o p o g u to tt náluk, h o gy török ellen" van sürgős segítségre szükség. U gyan ezzel a kéréssel a p áp áh oz is kö vetet küldött. A m in t látszik, valóban fárad h atatlan vo lt. N em rajta fo rd u lt meg, h o gy az eredm ény mégis elm aradt. A pápa a z t válaszolta: hogyan segíthessen F erdinándnak, am ikor ő t m agát sokkal nagyobb és közelebbi veszély fenyegeti. M ajd ha a veszedelem től ő és a császár m egsza badul, akkor a legnagyobb igyekezettel fo g ja Ferdinándot tám ogatni.' A német rendek is átlá tta k a szitán. A z IJ 3 7 feb ru árm árciusban Schm alkaldenben tartott összejövetelen elhatá rozták, h o g y Ferdinánd megkeresésére egyértelm ű feleletet adnak, m égpedig azt, h o g y nem ígérnek és nem ad n ak segít séget. „M e rt a törökveszély, am int kitudhattuk és a z elénk adott kétértelm ű propositioból kivehettü k, nem fenyegető és a segélyt M agyarország ellen, a k irá ly örökös tartom ányai s nem a birodalom érdekében kérik s használnák föl/** A segítség kieszközlése végett a birodalm i rendekhez kü ld ö tt kancellár: H e ld M átyás meg éppen arról szám olt be, h o gy a rendek a kérést od am agyarázzák, m intha Ferdinánd maga b izgatta voln a fö l a törököt, h o gy aztán a z ellene adandó segély színe a la tt Jánost elűzhesse. „M in d ezt o lyan visszás és gyanús beszédek kíséretében m ondták el a rendek — íg y pan aszkodik a kancellár — , h o gy tolira sem b ízhatom .“ "
C sak a z alsóausztriai, a cseh, m orva, sziléziai és lausitzi rendek ígértek segítséget,** no meg a P ozsonyban összegyűlt Ferdinándpárti m agyarok. E zek azonban olyan kis számban jöttek össze, h o gy T h u rzó szerint nem is lehetett joguk arra, h o gy országos ügyekben h atározzan ak.” A z okos és józan császár m egint aggodalom m al nézte ezt a z elham arkodott buzgólkodást. A z t írta nyugtalan öccsének, h o gy a tervezett hadjárat bizonyosan igen nehéz lesz. „ T a r to k t 31e, h o gy éppen olyan kevéssé fo g sikerülni, mint a z előbbiek. Főleg m iután a vajd a K assa elfoglalásával elő nyös helyzetbe jutott s tekintélye is kétségkívü l gyarapodott. A török is, m int éppen az ö n levelei je lz ik — í r u továb b a császár — az ő részére h ajlik s neki is többeket sikerült az D n pártjáró l m aga m ellé téríteni. Á lta láb an az ország lakói ban kevés a bizalom (tudniillik Ferdinánd irányában). H a tehát ö n háborúba keveredik, csak a töröknek nyújt alkal mat, hogy az országot egészében és most már véglegesen el foglalja . . . G o n d o lja és fon tolja meg tehát alaposan: mi az, ami az ö n érdekeinek legjobban m egfelel."'* D e a császár nem csak tanáccsal szolgált; m egm ondta egész őszintén, hogy segítségre pedig ne szám ítson Ferdinánd. H ajlan d ó a tőle tám ogatást vá ró m agyarországi u rakat jóindulatába fogadni (favoriser), ,4 e azt kifejezetten megígérni, hogy meg is f o gom ők et védeni, olyan dolog volna, am it aztán beváltani nagyon kétséges''^* — írta igazán becsületre m éltó n yíltság gal. A hadjárat mégis m egindult a F elvidéken. S m inthogy közben János is felkészült, a szerencse kezdetben az ő fe g y verei mellé állt. Ferdinánd felv id ék i fővezére, V els Lenárd utóbb u gyan visszavette a z elvesztett T o k a jt, de a két fél kö zö tt döntő összecsapásra nem került sor. N em is ezekben a z óvatosan egym ást kerülgető csatá rozásokban rejlett az ország baja, hanem abban, h o gy m i-
lirlyt a két ellenkirály háix>rúskodni kezdett, a z országnak iV,ys^ólván m inden részében a kisebb-nagyobb h elyi poteni.'uok k ö zö tt is újból m egindult a z erőszakoskodás és a harc. A szabályszerű hadm űveleteket könnyebben el leheu u volna viselni, de a k isk irá ly o k — : a Serédyek, a P o d in.iniczkyak, a T ö rö k B álin tok, a B áth o ryak, a Balassák, l'ck ryek, Bakicsok fo ly to n m egújuló dulakodásait hihetetkaiül m egszenvedte az ország népe. N em v o lt nehéz belátni, h o g y ilyen viszo n y o k k ö zö tt i‘ s m egfelelő fegyveres erő nélkül teljesen lehetetlen o lyan ilontő győzelem re szá m íu n i, am ely Ferdinánd kezére adná a/- egész országot. Belátta Ferdinánd is. K á ro ly i Á rp á d szerint ebben döntő szerepe lehetett a császár V allad olid b ó l k ü ld ö tt leve le nek, am ely 153 7 április elején érkezett m eg Bécsbe. A m ily en hirtelenül fegyverh ez kapott, o lya n hamar ( Imént tőle a kedve. M ost m ár m egint hajlandó v o lt vissza térni a z alkudozások m ódszeréhez, am elytől a z ország kéts(^gbcejtő helyzetében János és tanácsosai sem idegenkedtek. V a lah o gya n csakugyan véget kellett vetni a z általános ícifordulásnaki A z összeköttetést könn yű v o lt h e ly re á lliu n i. M indig .ikadtak olyan o k, a kik a béke érdekében bu zgólkod tak. A pápa is ezek kö zé állt. A béke érdekében F erdinán»k)t és Jánost is fölkereste eg y-eg y brevével. M arsupinus Jínosn ak Brodericshoz intézett leveléből tudjuk, hogyan gon dolkoztak Róm ában. „S zegén y M agyarország elvész — Irta — h a a béke meg nem g y ó g y ítja ; a török semmiképen ni-m fogja tűrni, hogy a római királyé legyen az ország,*^* A G énuából h azatért Frangepán Ferenc m ár 1537. i.iiiuár 24-én igen nyom atékosan figyelm eztette F erdinánilot, hogy ne a feg y ver erejével keresse M agyarország m egV/érzését
A
v Ar a d i
eg yesség
A z érsek bölcs és önérzetes levele m egérdemli, h o gy legfontosabb részeit, Sörös Pongrác fordításában,** ide iktassuk. „Felséges k irá ly , idézze em lékezetébe h án y éve visel m ár háborút az én felséges k irályi uram és a z ő hatalm á ban levő országrész ellen. M enn yi gondot okozott m agá nak, m ennyi fáradságot tűrt, m ennyit k ö ltö tt és m it ért el. Én felscgtek viszálykodásán ak más eredm ényét nem látom , m int a gazdag ország pusztulását, annyi léleknek örökös török szolgaságba hajtását s a zt a n y ilv á n v a ló veszedelm et, m ely a zzal fenyegeti M agyarországot, h o gy legközelebb Jézus K risztus ellenségei, a hitetlen m oham edánok kezébe esik. E tekintetben felségtek a z elégnél is többet értek el, más tekintetben sem m it." „M en n yivel dicsőségesebb, örök dicsőségre m éltó volna, ha felségtek buzdítást, fe g y v e rt M agyarországu n knak a török zsarnokság alól v a ló felszabadítására egyesítenének, m inthogy h adaikkal a z országnak még eddig a töröktől épségben m aradt részét is felforgassák." „ A z Isten váratlan u l emelte felségedet erre a m éltó ságra. V á ratlan u l, mondom , m ivel, ha a z égieknek íg y tet szett volna, áld o tt em lékű Lajos, M a g y a r- és Csehország k irá ly a m ég sokáig u ralkod h atott volna. K étségtelennek tartom , h o gy Isten azért emelte felségedet ezen magasságra, h o gy a kereszténység és a mi javu n k előm ozdítója legyen. T e g y e meg felséged viszonzásul Istennek, h o gy m egóv m inket, k ik ligyis felségedéi leszünk, nem pedig elveszít. M egő rzi felséged a z országot, ha egyetértéssel iparkodik bennünket a la ttv a ló iv á tenni, elveszti, h a fegyverrel. H ig y je meg nekem felséged, az igazságot m ondom és ennek tanújául hívom Jézus K risztust, a legfőbb igazságot, — a m agyarság nagyobb része inkább kiteszi m agát a legnagyobb veszedelem nek, a török hatalm ának, mintsem akarata elle nére német igába hajtsa a n y a k á t és — jegyezze meg fcl-
séged szavaim és jól mérlegelje — többre becsüli a m agá nak és övéinek m egőrzött, m int a z elvesztett M agyarorszá got. Jobb néhány é v m ú lva bírni, m int soha.“ „ A hatalm as szomszéd felségtek viszálykodása alatt birodalm at szerez m agának, pedig erre nem vo ln a olyan könnyű m ódja, ha felségtek harca alkalm at nem adna neki. D e hát a háború alatt, m indketten még tetszéssel nézik, még örülnek, ha a török a m ásik területét dúlja, foglalja. A z Isten szerelmére ne tekintse ezt felséged álom látásnak! M ióta olasz fö ld rő l visszatértem , m int igaz szóból értettem, a török Szlavón ia, V a lk ó , Pozsega lakóiból negyvenezernél többet ölt meg, hurcolt fogságba. Lehet, Iw gy felségednek m áskép jelentik, de íg y van. H a felséged, h o gy súlyosabb szót ne m ondjak, m egengedi, hogy a m ieinket elhurcolják, m időn m egakad ályozh atná, m ajd utánunk, sőt még előttünk látni fo gja osztrák népeit fogságba vinni s nem tudja meg gátolni. A n n y i keresztényért engedjen felséged valam it a szoros jogból, m ert hát summum jus, summa injuria s am iért a zt m egteszi, Isten százszoros jutalm at ad felséged nek a jelenben, dicsőséget a jövőb en." Ferdinánd, ha ím m el-ám m al is, hallgatott a jó szóra; 153 7 május közepén bizalm asan tudatta V els Lénárddal, hogy a lundi érsek K örm öcbán yán júniusban újra m egkezdi Brodericcsal a béketárgyalásokat. V els tartsa ezt titokban és hadm űveleteivel félem lítse meg alaposan a vajd át, h o gy főem bereit is rá lehessen venni eg y tisztességes békére.^' A tárgyalások lassan cam m ogó fo rd u latait igen érdeke sen ism erteti K á ro ly i Á rp ád . A lig indultak meg, ismét elakad tak. A m íg Ferdinánd még m indig a m aga nem m érsékelt igényeit erőszakolta, János biztatást ka p o tt a portán. K ö vetét, általános csodálkozásra, m ár a jelentkezését kö vető nápon ren d kívü li audiencián fo gad ta a szultán s harm adnap a zzal az írásos üzenettel in d ították vissza, hogy
a szultán a m aga és utódai nevében esküvel erősíti meg a jószom szédság m egtartását „Ján os m ag y arjaiva l". M eg ígérte a zt is, h o gy elismeri királyn a k , a k it a m agyarok János halála után m ajd m eg vá la szu n a k . C sa k m agyart válasszanak és ne Ferdinándot, ak it a szultán levele név szerint k izá rt a z utódlásból. M ost ismét a m agyar m egbízottaknak á llo tt feljebb. Mégsem annyira, h o gy szakíto ttak volna. Broderics ezt í r u T h u rzó n a k : „ . . . ha ezúttal valam i m eg nem leszen a békesség dolgába és ha egyéb conditiókra nem juttok, soha többé mi utánatok nem fogun k járni, egyéb utat lelünk d o lg o n k b a . . . Jól érti kegyelm ed, m it akarnék m on dan om .'"’ F rangrpán is ráolvasta T h u rzó ra — : h o va v itté k a lelkiism eretlen tanácsosok Ferdinándot! „ C h i tutto vol, tutto perde" — írta. „H a csa k a császár nem ér el valam it fegyveres fellépéssel, am inek a kimenetele nagyon is két séges és ha nem egyezik meg a francia k irá lly a l v a g y nem fejezi be m ásként a háborút, félek, Ferdinánd sohasem szerzi meg M agyarországot. És ezért nem h ibáztathat mást, csak önm agát és azokat, ak ik sohasem a zt tanácsolták neki, am it tennie kellett volna, hanem azt, aminek a végrehajtására nem v o lt ereje." „ H a elterjed a z a hír — írta tovább — , h o gy a török Ferdinánd k izá rásáv al biztosítja a m agyarság . szabad királyv á la sztá sát s azt, hogy a z országgal jó szom szédságot tart, ak k o r a m agyarok, ha va n eszük, bizon yo san szívesebben boldogulnak m agyar k irá ly alatt, mintsem h o gy idegen uralm a alatt elvesszen ek. . A z ilyen korholásnál és bölcs kitanításnál sokkal job ban m egvilágította a dolog érdemét az, am it Fráter G y ö rg y írt a lundi érseknek. M egm o n d u világosan, h o gy nem egy szerűen a béke megteremtésére h elyez sú lyt, hanem arra, am it a béke révén el lehet érni. N evezetesen, h o gy a béke o ly a n m éltányos és becsületes feltételekkel jöjjön létre, am e
ly ek Jin o s m éltóságának m egfelelnek és a sokat szenvedett haza fennmaradását biztosítják.^'* I tt vo lt a lényeg. A tárgyalások közben elakad tak, de a z összeköttetés nem szakadt meg a két u dvar kö zött. M egint U nú i va g yu n k annak, h o gy azo k , a kik a béké ről tanakodnak, ugyanakkor feg yverrel is iparkod nak e g y mást puhítani. N em is igazi béketárgyalás az olyan, am elybe beleszól a feg yverek za ja és vá lto zó szerencséje. C sak többé-kevésbbé k ia la k u lt és m egállapodott helyzetek alapján lehet eljutni ahhoz a kom prom isszum hoz, am ely minden béke éltető eleme. A z erők kiegyenlítődése nemcsak a fiz ik a i világban terem t nyugalm at. A politika világában is e z a nyugalom alapja. D e a fo lyam at, am ely ide elvezet, annyiban más, h o gy a politikában a z erők nem m indig hatnak a m aguk nyers valóságában, hanem ú gy, ahogyan a szemben álló felek a m aguk és az ellenfél erőit m egítélik. Itt a z egym ás ról alkotott elképzelések állanak egym ással szemben — am íg ki nem derül, h o gy a z e g yik v a g y a m ásik fél tévedett.
2. Ferdinánd erejének csak kisebb részét vetette harcba János ellen. A Felvidéken hadakozó V els szüntelenül panaszkodott, h o gy pénze nincs, zsoldosait fizetn i nem tudja s a zo k a particularis (főleg sziléziai) segélycsapatok, am elyek sere gének legnagyobb részét alko tták, nem akarnak tovább szolgálni.** „ H a idejében nem történik gondoskodás, a leg nagyobb veszélybe és a legnagyobb g ya lázatb a jutok"** — írta. So kkal jelentékenyebb hadsereg á llt délen a D rá vá n á l, h o g y ha netalán jönne a török, elvá gja a z ú tjá t
Fcrdinánd .nem csak Sprinzenstein báró ékesszólásával a karta elhárítani a török veszedelm et. N y o lce zer m agyar huszár és tizenhatezer gyalogos K a tzia n er vezetése alatt S zla vó n iá t védte. A z akkori viszo n yo k k ö zö tt n agyon tekin télyes erő.** A z óvatosság tanácsolta a védekezést. A szultán I J 37- május közepén seregével ismét felkere kedett. Barbarossa flo ttá ja is kifu to tt a tengerre. Itália megrohanása v o lt a terv, ú gy, ahogyan G ritti m egjósolta, de nem a zzal a z eredménnyel. Barbarossa flo ttá já n a k kellett előkészíteni a partra szállást az apuliai félszigeten, ah ová a túlsó partról, V alon a felől, kö vette vo ln a seregével a szultán. Augusztusban Barbarossának sikerült is O tran to k ö ze lében kisebb csapatokat partra tenni, de a nagy vá lla lk o zást, Itália in v ázió já t a szultán nem m erte m egkockáztatni. M ég K o r fu elfoglalása sem sikerült. D e a sziget elleni tám a dással m egindult a háború Velencével. A szultán valon ai vá llalkozásán ak nehézségeiről érke ze tt hírek hatása a la tt Bécsben elh atározták, h o gy o lyan tekintélyes haderővel, m int am ilyen a szlavón iai védősereg, nem okos dolog tétlenül m aradni. Szeptem berben, körülbelül ugyanakkor, am ikor a szul tán visszarendelte csapatait K o rfu b ó l s elhatározta a h aza térést, K a tzian er serege m egindult E szék ellen. A szem end.riai basa a boszniai basától kap ott segélycsapatokkal együ tt o tt sáncolta el m agát védekezésre. A vállalkozás részletei nem érdekesek. E lég annyi, h o gy E szék ostrom ára nem került sor. Erre K atzian er nem érezte m agát elég erősnek, ö mégis biztosabbnak tartotta a várako zást. D e m ost m ár a törö k nem engedte a vissza vonu ló sereget, am elyet a kipu sztltott vid éken alig lehetett élelemmel ellátni. A visszavonulásból m enekülés lett, a vezé rek: K atzian er, S cb lick és U ngnad a m aguk bőrét m entették s a sereg roncsait október 9-én G oriann ál szétverte a török.
Rettenetes csapás v o lt ez Ferdinándnak, am elynek csak azért nem lett fo lytatása, m ert a török V elencével baj lódott. Ferdinánd m ost m ár m egértette, hogy Jánossal békét kell kötnie,** „akárm ibe kerüljön is, hacsak valam i kis jó szándék van erre a va jd á b a n ". R ém ülten gondolt arra, mi lesz, ha a török jövő tavaszszal m egindul ellene. M á r a m aga bukását és tartom ányai pusztulását lá t u .” M egint igaza lett a császárnak, aki alig két hónappal a vereség előtt ezt írta a z akkor m ég nagyban bizak o d ó Ferdinándnak: „ H a most szerencsések is az D n hadai, ne feled kezzék meg arról, h o gy a körülm ények m ilyen gyor san vá lto zhatn ak és éppen a hadi dolgokban m ilyen közel áll a győzelem hez a vereség. H iszen ezt gyakran tapasztal hatta . . . G ondoljon arra is, h o gy ha véletlenül szerencsét lenség érné seregeit, új haderőt felállítan i nem lesz képes s akkor az elé a veszély elé kerül, h o gy m agyarországi tar tom ányait teljesen e lv e s z ti. . . Jusson eszébe h o gy magam is minden oldalról a k a d á ly o zv a va g yo k , költségeim csak nem elviselhetetlenek és íg y ö n n e k semmi segélyt nem nyújthatnék. E zek m iatt nem látok más utat, m int a béke útját s kérem , igyekezzék ezen haladni minél elő b b ".” Ferdinánd most m ár valób an nem tehetett mást, m int azt, h o gy mentse, am i még menthető. És mi v o lt a h elyzet János oldalán? A felsőm agyarországi harcok eredménye — h a K assá tól és körn yékétől eltekintünk — nem hozo tt újabb gyara p o d á s t D e az ország hatalm asai kö zü l azo k, a kik eddig hol ide, hol oda in g a d o zu k , most úgyszólván m ind melléje á lltak. H o zzá csa tla k o zo tt T ö rö k B álin t, P erényi Péter, Bebek Ferenc, P od m an iczky János — h o gy csak a leg hatalm asabbakat em lítsük, a k ik egész országrészeket h o ztak m agu kkal.” N em egy k ö zü lü k azért á llt át, m ert keveselte
Ferdinánd erejét és ú gy vélekedett, h o gy János jobban meg tud ja védeni a z országot és alattvalóit.** D e vájjon m eddig lehetett ebben a „húség“ -ben bízn i s vájjo n ez a z előny felért-e a zz a l a pusztulással, am it hatalm askodó potentátok torzsalkodása okozott? H a a h ely ze t bizon ytalan m arad és a lélekvásárlás ú jb ól m egindul, — lévén ez a z egyedüli eszköz, am ellyel a bécsi u d var m agyarországi p o zíció ját m egerősíthette — akkor m egint felélednek a helyi harcok s velü k teljessé v á lik a z ország rom lása. K á r o ly i Á rp ád írja, h o gy a z egykorú a k tá k k ö zt lap o zva , elsötétül a lélek, ha látja, „h o g y a legszebb, leg jobb hangzású történeti n e vek viselői annak a részére á ll n ak a k é t ellen király kö zü l, am elyik többet tud ígérni, töb bet tud adni. E z a m étely a kor n y a v a ly á ja volt."** G y ó g y íta n i nem — csak védekezni lehetett ellene. A beb ő békét csak ú g y lehetett biztosítani, ha m egszfinik a licitálás a két ellen király kö zött. S a béke most, a m últhoz viszo n y ítv a, igen ked vező hatalm i állásban erő síthette m eg Jánost — legalább is Ferdinánddal szemben. Persze most is az vo lt a döntő kérdés: m ennyire lehe tett János, illetőleg a z ország biztonságban a török felől? A m egegyezés elfogadhatóságának Z á p o ly a szám ára éppen a z v o lt a m értéke, lehet-e olyan m egállapodást kötni, am ely nem sérti a török érdekeket (nem adja á t a h a u lo m tám aszpontjait a szultán ellenségének), nem kelt gyan ú t és nem in d ítja a portát valam i erőszakos elhatározásra. A békefeltételek m egállapítása és a m egegyezés instituálása valójában ezen fo rd u lt meg. D e az előző évi helyzethez v iszo n y ítv a a török vonat k o záso k jelentősége is l^ y eg e sen csökkent. A francia diplom ácia János m ellé állt. A Ferdinánddal fo ly ta to tt háborúskodás egyelőre el oszlatott m inden gyanút. A fe g y v e rza j védelm e alatt most
ism ít bátorságosabban Id ictett a kibékülés m ódjait keresni. T ekin tetbe jöhetett a z is, h o g y a tö rö k erő ismét el v o lt fo g la lv a . T ám ad ása a z olasz félsziget ellen eg y táborba ho zta a pápát, a császárt és Velencét. N ém ileg m egjavu lt a császár helyzete is. Legalább annyiban, h o gy a Franciaországgal tám adt ko n fliktus meg szűnt akut lenni. A z 1537. július 30-án a Thérouanne m el letti B om y-ban kötö tt fegyverszü net egyelőre tíz hónapra véget vetett a N ém etalföld és Franciaország k ö zö tti háborúskodásruk. A novem ber i6 - á n M onzonban kö tö tt meg egyezés értelmében az olaszországi h arco k is szüneteltek. A császár keze ismét felszabadult. H o g y m it m ért le m indebből Fráter G y ö rg y , a zt nem lehet tudni. D e a zt bizonyosan felismerte, h o gy itt va n a p illanat, am ikor aránylag m érsékelt áld ozat árán a z ország viszo n yá t Ferdinánddal nyu gvó p on tra lehet hozni. E g y I J 35* december 24-én Fráter G y ö rg y h ö z intézett levélből tudjuk, h o gy a b arát m ár a G r in i kivégzését kö vető kritiku s idő ó ta összeköttetésben á llt a bécsi udvarral. M inden adat, am ely e kapcsolat továb bi alakulásáról rendelkezésünkre áll, a z t b izo n yítja, h o gy a barát állandóan szám olt a zzal a tényezővel, am it az ország szem pontjából Ferdinánd kiolthatatlan szerzésvágya és bám ulatosan csökö nyös ragaszkodása „örökségéhez" — jelentett. E z a sohasem pihenő, m inden pillanatban ugrásra kész szerzésvágy o lya n vo lt, m int n yitott tűz gyú léko n y anyag közelében. Á lland óan a zzal fenyegetett, h o gy lángbaborít m indent — tekintet nélkül a következm ényekre. H a az ilyen tüzet eloltani nem lehet, akkor gondos kodni k ell arról, h o gy legalább ne h o zzo n veszedelmet. F ráter G y ö rg y , aki a zt m ondta a császári o rátom ak, h o gy szám ára nincsen csak egyetlen cél és ez az ország meg védése — b izon yára elsőnek á llt volna Ferdinánd m ellé, m ihelyt kellőképen bizto sítva látja azt, h o gy a z elesett
országot legalább abba a h elyzetbe segíti, am elyben önmaga védelm éről m ajd ismét gondoskodni tud. D e Ferdinánd minden m egm ozdulása eddig mindig csak újabb és újabb veszedelm et h o zo tt a z országra és a belső megerősödést is m egakadályozta. H o g y a bécsi u d var m ennyire nem b ízo tt saját erejé ben, a zt kelleténél n yíltabban elárulta a fo lyto n megismét lődő portai követküldéssel. N e m a szultán emberei jártak Bécsbe békéért és jóindulatért könyörögni, hanem meg fo rd ítva . A h elyzet fo n ákja abban rejlett, h o gy a bécsi udvar nem v o lt elég erős ahhoz, h o gy m egvalósítsa céljait, de a m ögötte álló potenciális erők (a m indig remélt császári tá m ogatás) szuggesztiója alatt mégsem tudott lem ondani a veszedelmes kísérletezésről. A kísérletek k o ck á za tá t pedig M agyarország viselte. A politikus szám ára ad v a van n ak a h elyzet elemei, nem m aga teremti őket. Éppen ú gy szám olnia kell velük, m int a földm ívelőn ek fö ld je sajátosságaival és a szeszélyes időjárással. H a o lya n tényezőkkel kerül szembe, am elyeket nem tud megsemmisíteni v a g y kikapcsolni, akkor arra kell töre kednie, h o gy hatásukat ellensúlyozza v a g y legalább gyen gítse. Ferdinánd szívósan és konokul akarta azt, hogy M agyarország a z ő uralm a alá kerüljön. H a ezt az akaratot nem lehetett végleg megtörni és Ferdinándot nem lehetett m eggyőzni arról, h o gy törekvése h iáb avaló s önm agára is veszedelm et h o z — akkor meg kellett alkudni vele. Mégis ú gy, h o gy ez a z a lk u ne zúdítson más old alról bajt az országra. Ferdinánd a goriani vereség után tudatában v o lt a m aga gyengeségének.
Elm életileg k ét lehetőség adódott. A gyengeség pillan atát kihasználni és Ferdinándot a Iendelkezésre álló magyar erőkkel nyugalom ra kényszeríic ni. C sa k a m agyar erők jöhettek tekintetbe, m ert a török 'cgítség m egint újabb pusztítást hozott volna az országra. De az erők latbavetése csak a k k o r lehetett vo ln a hatályos, li:i Ferdinánd a m aga kárán végre tényleg m egtanulja: milyen kö vetkezm ényekkel jár, ha fo ly ta tja kísérleteit M agyarország megszerzésére. M entői nagyobb ká rt kellett vüina elszenvednie, annál hosszabb ideig tartott vo ln a a licke hatása. E z lett volna az e g y ik mód. A realista N á d a sd y Tam ás i n i ' b e n ennek a z alkalm azását ajánlotta: törjenek be jAnos csapatai A lsó -A u sztriáb a és dúlják fel Ferdinánd i.irtom ányait. A m ásik m ód a békés megegyezésben adódott. O ly a n m egállapodás létesítésében, am ely a do ut des alapján, tér ben és időben határt szab Ferdinánd igényeinek. H a a bir tokában levő területekkel most m egelégszik és nyugodtan marad, akkor ezzel igényei későbbi érvényesítésének b izto sítását vásárolhatja meg. T ürelem -pénzen szerez b izto sító n íjjéretet. Persze akárm elyik m ód alkalm azása sem nyú jth atott vígleges m egoldást. M ég csak tartósat sem, a szó emberi értelmében. A politika nem ismer végleges elrendezéseket. O ly a n erőkkel kell szánw lnia, am elyek lényege a változás, az át alakulás, a küzdelem . A m egoldások érvén ye addig tart, amíg az erők viszonylagos egyensúlya. Illetőleg, am íg vala m elyik fél nem képzeli a zt, h o gy most m ár elegendő az ereje a nehezen tűrt helyzet felborítására. S m inth ogy Ferdinánd nem a saját erőire épített s tulajdonképen sohasem egészen a m aga k o ckázatára próbál kozott, — könnyebben vá lla lk o zo tt is új és új kísérletekre.
Idegen erőkkel és más bőrére m indig könnyebben m egy a játék. Ebben rejlett a h elyzet különös labilitása. Erőszakos leszám olásra, a nyugalom kikényszerítésére a N á d a s d y ajánlotta m ódon a z országban nem v o lt hajlan dóság és elegendő erő sem. A sors ú g y akarta, h o gy a fe l vid ék i harcok éppen a goriani vereség idején v á lta k F erdinánd szám ára sikeresebbé. M indenki békére v á g yo tt. Ebben még a z egym ással acsarkodó h elyi potentátok is egyetértet tek. K i vá lla lt vo ln a szívesen újabb k o ck á za to t a h elyzet gyökeres rendezése érdekében? Dsztönszerűen érezték, hogy esetleg a „g y ö k ere s" rendezés sem tart továb b, m int egy fáradságban fo g an t béke. K örü lbelü l egyre m ent m indkettő és papiroson mégis kényehnesebb békét kötni. V o lta k u gyan m ost is, a k ik más útra csá b íto tu k . A francia k irá ly tó l k ö v e t érkezett, h o gy m egakad ályo zza a békekötést. Ferenc a zzal b iztatta János k irá ly t, h o gy nagy sereggel tör be Itáliába. H o g y megijessze, a zt is figyelm ébe ajánlotta, h o gy a török jö v ő nyáron M agyarország ellen indul.*® D élről M ehem et bég üzente szüntelen, h o gy szívesen jön segítséggel. A békepárti m agyar urak csak nehezen tud ták Jánost a z ajánlat visszautasítására rábírni. A béke ügye ezeken a záton yokon is átvergődött. A politikus elhatározásának végső következm ényeit csak a jö v ő fejlem ényei m utathatják meg. E z azonban nem v á lto z ta t azon, h o gy a zt k ell tennie, ami a z adott h elyzet ben és pillanatban szükséges. N e m a z elhatározásnak a jövőre kivetített, elérni re m élt sikere igazolja a politikust, hanem egyedül a cselekvés időpontjában jelentkező szükségessége. A z , vájjon adott pillanatban és h elyzetben csakugyan ú gy kellett-e eljárnia, ahogyan tette. A „szükségesség** alatt persze nem értve
valam i kényszert, ami alá a politikus kerül, hanem szabad mérlegelését azoknak a z előnyöknek és h átrán yokn ak, ame lyek et a rendelkezésére álló erők és eszközök felhasználásá val a közösség részére biztosíthat, illetőleg a közösség felől elhárithat. M inden o ly a n cselekedet, am ely nem hoz p o zitív előnyt v a g y nem h árít el közvetlen veszedelm et, v a g y éppen ilyen t valam i jövőbeli elképzelt előny kedvéért felid éz, nem más, m int veszedelm es handabandázás. A politikusnak a tények és a z azokból adódó szüksé gességek talaján kell állnia. A z a kérdés, m ennyire tudja felism erni őket és m ennyire tud hozzáju k igazodni. F ráter G y ö rg y ezt prób álta meg, am ikor a goriani vereség után a béke m egkötésének ügye mellé állt. „E zú tta l először a v a tk o zik bele abba: mi legyen a bé k é v e l" — m ondta R o zgo n yban a császári orátornak. „E d d ig nem tette, bár a lengyel k irá ly és más fejedelm ek sokszor nógatták erre. M ost azonban meglesz a béke, csak járulja n ak h o zzá a tisztességes feltételekhez a túlsó oldalon is." M ajd elhangzik szájából az, am it a lundi érsek egészen bizonyosan félreértett — : „ H a barát v a g y o k is, azért em ber m aradtam ."” V ájjo n m it jelent ez a különös vallom ás s m it a z a szó — : ember? Em ber az, aki nem szakad t cl attól a közösségtől, am elyhez tartozik. A vallom ás pedig a zt jelenti, h o gy barát létére, azért szám ára sem idegenek a fö ld i dolgok, tud róluk, szám ol és él velü k — de felettü k áll. „N incsen szük ségem püspöki javadalm akra, pénzre v a g y más jószágokra. A h h o z azonban értek — íg y szól a tiszta szerzetes szava — , hogyan k ell szolgálni. M ert nincsen az egész országban senki, aki töröknek, rácnak, oláhnak, m old vain ak és a m agyarnak is annyira ismerné a természetét, m int én, és ú g y tudná, h ogyan k ell v e lü k b án n i."
A
v
Ar a d i
egyesség
A valóság u la já n á llt — egyéni érdektől.
m égpedig menten m inden
A lundi szám ára nem vo lt egészen érthető ez a beszéd. V alam i furcsa szemérmes felaján lkozást láto tt benne. Pedig alig lehetett volna öntudatosabban m egm ondani azt, h o gy a z ország helyzetének s a z ebben a helyzetben alkalm azható eszközöknek elfogulatlan megítélésében senki sem veheti fel vele a versenyt. H a v o lt ebben a kijelentésben valam i szemérmes é» alázatos akcentus, a z nem a lundi érseknek és nem a z ő m egbízóinak: a hatalmas H absbu rg-fivérekn ek, hanem az ü gyn ek szólt, am elynek szolgálatát Fráter G y ö rg y elvállalta. E z a szolgálat most a zt k ív á n ta tőle, h o gy a z ország nyugalm a és védelm e érdekében békét kössön.
A fegyverszünetet elég ham ar sikerült R ozgonyban tető alá hozni. D ecem ber i-é n írtá k alá, a zzal az elhatározással, h o gy a tulajdonképeni béketárgyalásokat P ata k o n fo g já k fo lyta tn i. A z ilyen tárgyalások természete, m ajdnem cerem óniája az, h o gy előbb m ind egyik fél még m egpróbálja a m axim u m ot kialku d ni. A legm agasabb igényekkel kezd i, h ogy legyen m iből engedni. Érdem i nehézség is akad t bőven. A z tá n ah ogyan telt a z idő, ismét éreztette hatását a h elyzet labilitása. A goriani vereség m iatt nemrég még kétségbeesett Ferdinándban újra felütötte fejét az olcsó reménykedés. A csá szár és a francia k irá ly k ö zö tt létrejött fegyverszünet, a törökellenes liga m egalakításának ked vező kilátásai ismét kiegyenesítették a derekát. M egint a császár segítségében bizakodott. M in t m indig, most is nem a m aga, hanem az
eg^sz H absburg-birodalom tétjeivel a kart vo ln a játszani. H a rajta fordu l meg, talán nem is jön létre a béke. M ert Jánosnál sem h ián yo zta k a kerékkötők. A francia k irá ly követén k ív ü l a brandenburgi és a m ainzi választó is azon fo n d o rko d ott nála, h o gy a z ő közbenjárásuk nélkül ne kössön békét. D e a dolog most m ár józanabb és kem ényebb emberek kezén v o lt; nem olyan okén , a k ik vá lto zó hangulatok hullá m ain lebegtek. A végén a császári orátor m ár nem is jelentett és nem kért u u sítást, hanem február 24-én „sok baj, fáradság és k ö n n yek " után elfogadta azt a szerződést, am elyet a nagy vá rad i béke neve a la tt regisztrált a történelem. K á ro ly i Á rp á d a zt írja, hogy am it a mohácsi kataszt ró fa ron tott rajtunk, a zt a n a g yv ára d i béke v o lt h iv a tv a jó v á tenni. E z a megegyezés mindenesetre e g y ik legfontosabb állo m ása a mohácsi vész utáni id ő k m agyar p olitikájának. N em csak azért, m ert, m int K á r o ly i írja — : „ebben a z ak tusban M agyarország s a z ö nálló m agyar k ir á ly Z á p o ly a szem élyében — hosszú időre — utoljára lép fe l a vilá gtö r ténelem ben" — ami csupán a regisztráló szem pontjából jelentős v a g y érdekes. Kölcsönös m egegyezésből fa k a d ó elhatározások bizo nyos fo k ig még akkor is kih atn ak a dolgok további alaku l t á r a , ha végrehajtásukra nem kerü l sor, ha azo k, a kik kötötték, ham arosan kölöncnek érzik , aminek a terhét leg jobban szeretnék ledobni. A z egyszer m egkötött szerződésnek nemcsak a kancel láriákban m arad nyom a, hanem a zo k gondolkodásában és cselekvésében is, ak ik létrejöttében résztvettek s a k ik teen dőiket a m egegyezéshez iga zítják , m indaddig, am íg a h ely zet gyökeres változása félre nem löki a z útból és el nem tem eti
A vA rad i
eg yesség
A n ag yvárad i béke sohasem v o lt teljesértékű m egegye zés. A z o k , akH^ kötötték, nem m erték nyilvánosságra hozni. T ito k b a n létesített expediens v o lt a n yugalm i h elyzet át m eneti biztosítására. O ly a n o k kötötték, a k ik a saját erőik nél összehasonlíthatatlanul hatalm asabb tényezők (az ozm án birodalom és a császárság) ütközésének v a g y érintkezésének eg yik pontján á llo ttak s akik éppen ezért a m aguk alku já v a l e tényezők viszo n yá t nem h atározh atták meg. N em rajtuk fordu lt meg, hogy e tényezők viszo n ya h ogyan ala ku l és m érkőzésüknek — ha sor kerül rá — mi lesz az eredménye. Pedig a megegyezés végrehajtása éppen ettől függött. Fráter G y ö rg y é k részéről ugyan m inden m egtörtént, h o gy a m egállapodásba közvetlen ül belevonják a császárt s am ennyire csak lehet, reá építsék a m egegyezést. T u d tá k , h o gy nélküle m it sem ér az egész. A szerződés valóban, elvben és form a szerint nem János és Ferdinánd k ö zö tt, hanem eg yfelől János, m ásfelől V . K á ro ly császár (még pedig elsősorban a császár) és Ferdinánd k ö zö tt jött létre; am it a szövegezés m egfelelően kifejezésre juttat. E zen nem v á l t o z a t a z a tény, h o gy a szerződést előbb (1538. június 10-én Breslauban) Ferdinánd erősítette meg s a nagy távolság m iatt csak később került K á ro ly e!é, aki T o led ó b an az év novemberében (a közelebbi adat ismeretlen) Jánoshoz intézett levelében a zt a maga részéről kifejezetten elfogadta és r a tifik á lu . Érdemes ideiktatni a szerződés szépen szövegezett be vezetését. „ M i János, Isten kegyelm éből M agyarország, D alm á cia, H o rvá to rszág stb. k irá ly a em lékezetére adjuk m inda z o k iu k , akiket illet, h o gy M ag y ar királyságu n k ama hábo rúskodások következtében, am elyek a z á ld o tt em lékű fen séges Lajos k irá ly , a m i elődünk halála után, k ö ztü n k és a fe n sé g a fejcd ekn ) Ferdinánd úr, Ittea k e g y e i m ü l a
m aiak ö rö kké fenséges k irá lya , valam int N ém etország, M agyarország, D alm ácia, H orvá tország stb. k irálya közö tt fo ly ta k , kü lön böző bajoktól és nyom orúságoktól sújtva o ly a n veszélybe került, h o gy fennm aradására is alig táp lá l hattu nk rem ényt. M ég kevésbbé arra, h o g y korábbi a la k já ban h elyreállítsu k ú gy, ahogyan vo lt, am ikor Belgrád, a ke reszténység akk o ri bástyája leom lott és nem sokkal utóbb m aga Lajos k irá ly is odaveszett M agyarország m ajdnem egész ifjúságának és katonaságának virá gá va l, Buda főváros kétszer is hataknába került az ellenségnek, am ely m ajd n an a z egész országot tűzzel-vassal pusztította, de em ellett belső gyűlölködés, fosztogatás és öldöklés is annyira sújtotta, h o gy végül még az ellenség is megsajnálta. M agyarország nak ebben a h elyzetében és annyi bajban sem szűntünk meg soha barátaink, a kü lön böző keresztény fejedelm ek segítsé gével m unkálkodni a békéért és a jó barátságért m agunk és a fenséges róm ai k irá ly kö zött, am it megerősíteni segített Lengyelország királya , m indkettőnk barátja és rokona. Ily en és hasonló törekvések kudarca után m ost végre Isten akaratából és kegyelm éből feld erült a nap M agyarországra, am ikor is ügyü nket a legszentebb és legkiválóbb katholikus fejedelem nek. K á ro ly úrnak, a róm aiak császárának stb. stb. színe és döntése elé terjesztjük, a z egész kereszténység feje elé, akitől Isten után egyedül rem élhetjük M agyarország megsegítését az ő irán yításával és legfőbb hatalm a alatt. E zért kü ld tü k ö császári és katholikus felségéhez három évvel ezelőtt követeinket és tanácsosainkat (itt k ö v e tk e z nek a nevek) N á p o ly b a , m ásfelől ó császári felsége kéré sünkre hasonlókép h o zzán k V á rad ra irán yította követét (itt k ö vetk ezik a név) a béke m egkötésére. . . ö császári felsége m indenkor ann yi jóságot u n u síto tt a kereszténység ügyével szemben s ez ország ü dvét és szabadulását illetően annyi gondosságot m utatott, h o gy először a jó Isten ke gyelm ében s ez után a császár erejében, hatalm ában, va la
m int n a g y tekintélyében b ízv a , nem h aboztun k barátsá gos, jóakaratú és igaz keresztény fejedelem hez m éltó bu zd í tására és tanácsára ezt a sok baj kö zö tt végveszélyben fo rgó országot Isten után az ő gyám ságára és védelmére bízni. Rem éljük, hogy ő császári felsége lesz az, akinek erényei és ereje által ez a mi országunk nemcsak kiszabadul a z ellenség torkából, hanem rövid idő alatt visszajut előzfi állapotába és virágzásába. Ilyen m eggondolástól és remé nyektő l vezettetve lelkiism eretünk és m eggyőződésünk sug«!laiára k irá ly i hatalm unk teljességével ú gy határoztunk, h o gy . . . azo kn ak a vigasztalására és m egnyugtatására, a kik ennyi bajon és m egpróbáltatáson estek át, nem külön ben dicső országunk üdvére, védelm ére, felszabadítására, valam int szabadságainak fen n ta rtá sá ra . . . a lundi érsek úr ral, aki itt mind Ö császári és katholikus felségének, mind A róm ai k irá ly 6 fenségének teljhatalm ú k ö v e t e . . . a békét, a barátságot, a testvériességet és szövetséget — am ely után o ly régóta vá g yó d u n k — m egkötöttük és m egállapítottu k."*' T isztán jogászi szemmel nézve, a császárra háruló k ö telezettség érvén ye nem lehet vitás. N y ilv á n v a ló a z is, hogy nemcsak ú gy „rá n to ttá k bele'* a szerződésbe, hanem ő m aga akarta a m egegyezést. A z ő m egbízottja kötötte; fivére ügyéről v o lt szó, akitől nem szívesen tagadta m eg a tám ogatást s végül — a valóság világában ez a legfon to sabb — nyugalm at akart a keleten, nehogy a birodalom erőit esetleg elvonják szám ára hatodrangú bonyodalm ak s szándékai ellenére kénytelen legyen közbelépni. D e éppen ebben rejlett a gyökeres különbség a szer ző d ő felek szándékai és felfogása k ö zö tt. Ferdinánd azért akart nyugalm at, hogy később annál biztosabban tehesse rá a kezét M agyarországra, am ihez szüksége v o lt a császár és a birodalom hathatós segítségére. Fráter G y ö rg y azt remélte, hogy ha nyugatról nem szorongatják, a m egerősödött ország a császár nélkülőzhe-
tctlen tám ogatásával nem csak sikerrel állhat ellen a tö rö k nek, hanem visszaszerezheti régi hatalm át. M indketten a császárra szám ítottak, aki pedig nem akart m ást, csak ^ppen szabadulni a két k irá ly harcának kellem etlen következm ényeitől. S ha gondolt is arra, h ogy később a törö k ellen fordu l, m aga akarta m egválasztani: hol és m ikor tám ad. A valóságos szándékok és érdekek tehát egyáltalán nem v o lta k harm óniában és ez az, — nem pedig a szerződés „jo g i érvén ye" — am in m inden m egegyezés életképessége m egfordul. A valóságban mégis csak János és Ferdinánd állo ttak egym ással szemben szerződő felekként. A z ő érdekeik össze egyeztetése v o lt a cél — a táv o li császár áldása m ellett. A szerződés szövege szerint a zt v á rtá k tőle, h o gy fiv é rével eg yü tt „ a lehető legnagyobb gondot és buzgóságot fo r dítsa" a m agyar k irályság és minden részeinek tám ogatá sára és védelm ére és egyebek k ö zt ú gy, ahogyan a zt János N á p o ly b a kü ld ö tt követei előtt 6 m aga ajánlotta, „B elgrád — Isten segítségével leendő — visszaszerzését különös fel adatának tekintse". János és tanácsosa tehát joggal szám íthattak a császár mielőbbi o ffe n z ív fellépésére, m égpedig M agyarországon. Lássuk, h ogy ezzel szemben mi az, am it a császár a váradi szerződés megerősítéséről szóló levelében valóban vállalt. Ebben a levélben szó sincsen Belgrádról. A császár őszinte volt. N em o lya n bőkezű szavakban és ígéretekben, mint fivére v a g y m int a lundi érsek. „ A m i bennünket illet, — í r u — felséged m eg lehet győ ző d ve, h o gy am int a Ferdinánd és felséged k ö zö tti bé két — ha azt nem is mi h oztu k létre — de fáradh atatla nul tám ogattuk, u gyan ú gy elhatároztuk, h o gy semmit sem m ulasztunk el e barátság és szövetség megőrzésére. Sem
211
U.
felségedet, sem p n z á g á t nem h a g y ju k cl s nem fo g rajtunk m úlni, h o gy erőinket és tehetségünket a z állam javára, a királyság üdvére, biztonságára és védelm ére fordítsuk, valah án yszo r a dolgok alakulása ú gy k ív á n ja és am ennyire h a u lm u n k b a n áll. E zért nemcsak ebben és más országok ban és örökös tartom ányain kban gondoskodunk arról, ami vélem ényünk szerint a háborúskodáshoz szükséges, hanem írásban és követü n k ú tján más keresztény k irá ly o k a t és fejedelm eket is arra buzdítun k, h o gy velü n k és szövetsége seinkkel fe g y v e rt fo gjan ak a közös ellenség ellen. A lundi érseket N ém etországba kü ld tü k, h o gy a birodalom rend jeitől nevünkben segítséget kérjen és sürgessen erre a had járatra, H a Isten segítségével ú gy sikerülnek terveink, ah ogyan gondoljuk, akkor a Gondviselés jóságából remél hetjük, h o gy m i, febéged, valam int más k irá ly o k és feje delm ek, a k ik ebbe a háborús szövetségbe m ég belépnek, m inden haderejükkel és h a u lm u k k a l szárazon és vízen szem beszállhatnak a törökkel, h o gy végre Isten ajándéka kén t eljöjjön a hosszú, szilárd béke és nyugalom ideje a m agyar királyságra és a z egész kereszténységre."** E z a levél elsőben is finom an elh árítja azt, mintha a császár hozta volna létre a várad i szerződést; ő csak „fárad h atatlan u l tám ogatta", ami — ha szigorúan veszszük — a zt is jelentheti, h o g y közvetlen ül nem k ívá n .benne részt vállaln i, nem tekinti m agát szerződéskötő fél nek. Erre utal a z is, h o gy szabatosan a János és Ferdinánd k ö zö tti békéről beszél. H a a továb b iakat elem ezzük — : a császári erők rendelkezésre bocsátását csak a zza l a fenn tartással biztosítja, am ennyire a z hatalm ában áll („quoties per nos fieri p o terit"). Ezen túl a keresztény k irá ly o k és fejedelm ek segítségének megszerzésén va n a hangsúly és csak „h a a tervek sikerülnek" (consilia nostra ex sententia cesserint) kerülhet sor szárazon és vízen a tám adásra a törö k ellen.
A szöveg utolsó része inkább ú gy hangzik, m intha nem a császár biztosítan a tám ogatást Jánosnak, hanem m intha csak tudom ásul venné és elismerné azt, hogy Jánoi is csatlakozott ahhoz a törö k elleni ligához, am elyet 1538. február 8-án kötö tt a császár a p á p á va l és Velencé vel. A L ig a akciójának kilátásairól és nem arról va n szó, h ogy a császár M agyarországgal szemben valam i konkrét kötelezettscget vá lla lt volna. P éld áu l o lyan t, am ely B elgrád és a régi határ visszaszerzésére vo n atko zik. N em állítju k , hogy a szövegezés tudatosan ilyen apró lékos pontossággal akarta vo ln a kifejezn i a szándékokat, de a szöveg gondos elemzése sokszor igenis felfe d i azt, am it a levél írója gondolt, még ha nem is akarta világosan m egmondani, j ó l m egrágott sza va k ú gy tapadnak a gon d olatokhoz, h o gy akaratlanul is elárulják őket. M aga a szerződés azon a z alapelven épül, — ez ere detileg V á r d a y P á l prím ás g o n d o la u v o lt — h o gy a m a gya r k irályság egy ország m arad, csak átm enetileg két k irá ly a lesz. E z t a z elvet a szerződés több pontja világosan leszögezi. E lőször is ott, ahol m egállapítja, hogy a z orszá g ot akárm ilyen közös külső v a g y belső ellenséggel szemben János a császárral és a rúmai k irá lly a l együtt, közös erővel védi. A z a z , k i-k i nemcsak annak a z országrésznek a védel m éről gondoskodik, am elyet birtokában tart, hanem az egész „k ö zö s k irálysá g " birto kain ak és tartom ányain ak védelm ét kölcsönösen együ tt lá tjá k el. (Ferdinánd levelei ben ettől fo g v a ismételten a „k ö zö s k irá lysá g ", „a d conservationem regni istius com m unis" term inológiáját hasz nálja.**) T a lá n még világosabban érvényesül ez a z e lv abban a pontban, am ely szerint ugyancsak együttes erővel kell eljárni a zo kkal a belső „rebellisekkel" szemben, a k ik ellen szegülnének a szerződésnek, v a g y a z annak biztosítása ér dekében „közösen k ia d o tt" rendelkezéseknek.
A
v Ar a o i
eg yesség
M ár addig is, am íg a szerződés publikálására sor ke rül, a szerződő felek kötelesek v o lta k arra, h o gy a pillanat követelm ényeinek m egfelelően testvérként és barátként járjan ak el, ha ellenség tám adna ráju k v a g y közülük egyikre, A „k ö zö s k irályság“ -n a k a szerződés értelmében van eg y közös szerve és ez az egész ország részére a régi tör vényeknek m egfelelően vá laszto tt nádor. A k ét király m ellett tehát egy nádor, aki az ország egységét megsze m élyesíti. A dolog természetéből kö vetk ezik , h o gy a nádort k ö zösen tartott országgyűlés választja — ezt egyébként a szerződés meg is m ondja — m égpedig a z a z országgyűU s, am elyen a békekötést kihirdetik. U gyan en nek a z országgyűlésnek a feladata, h o gy a k irályság jav án ak és nyugalm án ak biztosításáról tár gyaljon. K ö zö s védelem , közös országgyűlés, közös nádor, a k ét k irá ly m egállapodása arra nézve, h o gy a z országos m éltóságokat és h iva ta lo k a t h ogyan tö ltik be, a pénzverés közösen gyakorland ó joga, végü l a szükséghez képest kö zösen kiadott rendelkezések — : a szerződés íg y k ívá n ta fenntartani és biztosítani a z ország egységét. V ájjo n mi lett vo ln a a közös nádor szerepe a k é t k i r á ly m ellett? V a g y helyesebben a két k ir á ly k ö zött, m ivé fejlődhetett vo ln a ez a m éltóság, ha csakugyan betöltik? A szerződés többi rendelkezése is a z ország egységé nek elvéből k ö vetkezik . János halála u tán „ d z ország a maga egészében, min den tartom án yaival és részeivel e g yü tt,* a k irá ly i hatalom teljével" Ferdinándra, v a g y amennyiben m ár nem volna életben, fid utódaira, illetőleg ilyenek hiányában a császár törvén yes fiú örököseire száll. „ A törvényes igényjogosulu t közös megegyezéssel k irá lly á kell vá laszta n i/'
V iszo n t, h a a császár és Ferdinánd leszáriinazóinak iiu g va szakad , a z ország visszaszáll János fiú örököseire és Ili ilyenek nem volnának, ismét a m agyar nem zet szabad királyválasztási joga ju t érvényre. H o g y a z országban eleddig tiszteletben tartott k ö z lőéi felfogás m ellett, titkos v a g y akár nyilvánosságra liozott szerződésben, a u ó n betöltésének kérdését ilyen m óiltin egyáltalán lehet-e szabályozni — arról most ne hc«/éljünk. A z ország egységének fenntartásával és a trónutódláj írndezésével a szerződés m élyen bent já rt a jogi fik ció k világában, de a tulajdonképeni szándékra, a lélek m élyén / 1('5 törekvésre semmi sem v o lt olyan jellem ző, m int éppen •/, hogy elsősorban az ország egységét akarta fenntartani. Egyebekben a szerződés a tényleges h elyzetet szentesítrttc — : János is, Ferdinánd is teljes k irá ly i joggal m cgM rtják azt, ami de fa cto birtokukban van , a törvényes ■dományozások m indkét részen érvényben m aradnak; az >^i6 óta erőszakkal elfo g la lt jav ak a t azonban régi birto kosaiknak vissza kell adni. A határok kitűzésére a k ét uralkodó közös egyetértésicl nyolc, „a m agyar nem zetből v a ló " biztost kü ld ki. I'z.cntúl senkinek sem szabad eg yik k irá ly tó l a m ásikhoz átpártolni. A z eddig történt kölcsönös sérelmek a két király és a lattvaló i k ö zö tt m enjenek feledésbe. N é z z ü k m ár most, h o gy a tényleges állapot kölcsönös elismerésén k ív ü l m it adott, illetőleg m it kapott a két fél? F erdinánd „jogigényt** szerzett (m ár o lyant, am ilyent •7 országgyűlés h ozzájárulása nélkül alko tott titkos szer ződéssel biztosítani lehet) a z ország egész területe feletti uralom ra. E zzel szemben János ígéretet ka p o tt arra, h o gy a csáizár a Z á p o ly a -h á z patrim onium ából — ideértve m indazt,
A
v Ar a d i
e g y e s s íg
am it János örc^sölt, m aga szerzett v a g y még ezentúl sze rez, valam int a zt is, am it a család L ajos k irá ly h aláláig a m agyar u ralkod óktól ka p o tt zálogkén t birtokában tartott — külön hercegséget a la k ít János fia részére, akit ennek az úgynevezett szepesi hercegségnek a birtokában m egvéd. A patrim onium elidegenített részeit a béke kihirdetésétől szám ított két év alatt országos hozzájárulásból kell vissza váltan i. A z o k a t a részeket pedig, am elyek Ferdinánd bir tokában levő területekre esnek, a császár m int sequestrum ot u r ts a oltalm a alatt addig, am íg az örökség á ta d á s b a tor netn kerül. A „szepesi hercegség" létesítésére és átadására vo n at k o z ó kötelezettség teljesítését a szerződés a zzal biztosítja, h o g y a z ország csak akkor kerülhet Ferdinánd v a g y fiú utód ain ak uralm a alá, ha János fia az előírt m ódon, teljes egészében, minden h o zzá tartozó várral, várossal és bir tokrésszel, valam int a Szepes m egye feletti joghatósággal együ tt, már megkapta a hercegséget. Erre a z ország m éltó ságainak külön meg kell esküdniök. A szerződésben a két k ir á ly ígéretet vásárolt egym ás tól ígéretért. A z eg yik annak a z országnak a z átadását ígérte, ame ly e t a szultán is a m agáénak tartott, a m ásik egy még nem létező hercegséget ígért, am elynek a részeit előbb ú gy kel lett vo ln a országos hozzájárulásból boldog birtokosaiktól v is sz a v á lta n i. . . V á jjo n F ráter G y ö rg y m ennyi k ézzelfo gh ató valósá got lá to tt ebben az alkuban? A k ialaku lt h elyzet szentesítése legalább m egfelelt a tényleges erőviszon yoknak. M inden ezen túl elképzelés v o lt, rem énykedés v a g y önáltatás; a legjobb esetben kísér let —
de ennek is veszedelmes.
T a lá n annak a bizakodásnak v o lt még a legtöbb alapja, hogy a szerződés teremtette renddel az ország egy ségét fenn lehet ta ru n i. H a m indkét oldalról m agyarok kötötték volna a meg egyezést s végrehajtása is az 6 kezükben m aradt volna, akkor együ tt talán m egtalálták voln a az egység biztosítá sának m ódját. A Ferdinánd párti m agyar urak meg is tettek min dent, hogy szerepet és részt biztosítsanak m aguknak a tár gyalásokban. M egm ondták Ferdinándnak őszintén, hogy a béke ügye jobb kezekbe vo ln a náluk, m int az ország v i szonyait nem ismerő idegeneknél. M ert nemcsak a z ő dol gaikról és javaikról, de életükről és m egm aradásukról van szó, igazságos és m éltányos lenne tehát, ha a tárgyalások az 6 közbenjöttükkel fo lyn án ak . „B ajain kat és nyom orú ságainkat senki sem ismeri jobban, m int mi m a g y a r o k . . .“ ** — írták, de hiába! Ferdinánd valam i egészen különös bizalm atlansággal viseltetett m agyar a la ttv aló iva l szemben. Veszedelm es k í váncsiságot látott abban, ha a m aguk dolgairól tájékozódni akartak s csak még szigorúbban fo gta a titoktartást. K á ro ly i Á rp á d állapítja meg: „ O ly fontos stádium ában a nem zet életének, m int am ilyenn ek éppen ez a z idő m utat ko zo tt, Ferdinánd kap itán yai: V els és K a tzian er idegenek vo ltak, diplom atái kö zü l nem akadunk egyetlen m agyarra; kétségtelen pedig, ha m aguk a békülékeny urak közbelép hetnek s legalább részben ráju k is b íza tik k irá ly u k és ha zá ju k ügye: a z eredm ény . . . kielégítőbb lesz vala, mint aminő lett.*'** „M e rt bárm ily rakoncátlan ok v o lta k is egyesek — írja m áshol — s bárm ennyire felhasználták a két k irá ly ellensége^edését ön ző c é lja ib a , még a legkím életlenebb
el 5tt is ösztönszcrűleg előtte lebegett a z összetartozandósig tudata s az, hogy m indnyájan m agyarok, h o gy a közös haza va n veszélyben. S ha eg yik az egyik, m ásik a m ásik párton gondolta is megmenteni hónát, egym ást nem gyű lölték, a korrespondencia kö zö ttü k nem szakad t meg."*^ Ferdinánd talán éppen ezért v o lt ve lü k o lya n mélyen és kiírthatatlanul bizalm atlan. H a így nézték az ország ü gyét a várad i béke előtt — kezökben a béke végrehajtása is bizonyosan több eredménynyel járt volna, ha egyáltaláb an tudtak volna arról, aigiben a lundi érsek Fráter G y ö rg g y el m egállapodott. Ferdinánd azonban nem érdemesítette h íveit arra, h o gy a n élkülük k ö tö tt m egegyezés elveit legalább tudo m ásukra hozza. E zért később, am ikor a szerződésnek mégis híre terjedt, a Ferdinánd hűségén m aradt rendek 1539. szeptember 2 1-én tartott gyűlésükön bizalm atlansá g u kat nyiltan kifejezték. A rra kérték Ferdinándot, hogy m ivel „ a z eddig készült ilyen szerződések is az ország m eghasonlását vo n ták m aguk után, engedje meg, h o gy t szerződés és általában a k ö zjó ügyében János k irá ly orszá gában levő testvéreikkel tanácskozhassanak".'* A jó szándék tehát meglett vo ln ál D e térjünk vissza a szerződéshez I M on dottu k azt, h o gy a valóság világában a m egegye zésnek ann yi értéke vo lt, am ennyi nyu galm at tudott terem teni abban az országban, am elyben m inden összeütközés külső e r ^ m egm ozdulását vo n h atta m aga után. M indkét féln ek érdeke vo lt, h o g y ez a külső erő — : a török, ne induljon m eg és az ország fö lö tt civa k o d ó k irályo k ellentétét ne használja k i az egész ország elfoglalására. A két k irá ly érdeke ebben mégsem fed te egym ást tel jesen. Jánost és országát közvetlen ül, saját testén fenyegette a tör<^ veszély. Ferdinándot csak annyiban, h o gy a z or-
am ely úgysem vo lt az övé, a gyenge J in o s h elyett 1 hatalmas szultán kezére kerülhet. János helyzete még abban is kényesebb és veszélye sebb vo lt, h o gy az is n ya k ára hozhatta a törököt, ha a nyugalom és biztonság érdekében Ferdinánddal kötött megegyezés m iatt a szultán gyan ú t fo g és a m aga érdekeit I.i[ja kijátszva. E zért v o lt szükség arra, h o gy a szerződés egyelőre ne kerüljön nyilvánosságra. Érdekes a m egállapodás erre vo n atko zó részének v/övege. „ E királyság fenntartása és szabadságának megvédése lifvén m inden törekvésünk, hisszük és rem éljük, hogy amint a császár e szerződésben felism eri a m aga birodaliiű n ak és a keresztény közösségnek érdekét, u gyan ú gy nem (og velü nk szemben semmi o ly a t tenni, am iből a z ország romlása és pusztulása következnék. E zért e békeszerződés kihirdetését, valam int a közös ellenség megnevezését m indaildig elhalasztjuk, am íg a császár k i nem jelenti, h eg y nm ek az ideje elérkezett. ígérjü k, hogy a szerződésben foglaltak értelmében a császár elhatározásához fo g ju k m a isunkat tartani és saját, valam int alattvaló in k erőinek m egIcszítésével az ország védelm ére és felszabadítására törek^/iink; ú gy azonban, hogy a róm ai k irá ly is u gyanezt tfRye, hogy közös erőink latbavetésével ez a k irálysá g m egK/ibaduljon és megőriztessék a z ellenség pusztításaitól. Am ennyiben szükséges, ezt a levelet akkor m egújítjuk, meg nevezve benne a közös ellenséget is." Fráter G y ö rg y tisztában v o lt azzal, h o gy ha a m egrt'yczés nyilvánosságra jut, m ielőtt még a császár elhatáii>/ta vo ln a m agát a török elleni tám adásra és a szükséges rli'íkészületeket is m egtette volna, aJckor ennek elsősorban végzetesen M agyarország ínná m eg a levét. A legMjgyobb botorság lett voln a a z o rszágot kitenni a török
tim ad ásn ak, am ivel szám olni kellett, ha K onstantinápoly ban m egtudják, h o gy János a szultán ellenségeivel szövet séget k ö tö tt és h alála után a z 6 kezükre akarja átjátszani a z országot. E zért a hosszúra n y ú lt tárgyalások eredm ényének elleplezésére u gyan azo n a napon, am ikor a szerződés kelt, a rozgo n yi m egállapodás érvényének m eghosszabbítása kén t e g y évre szó ló fegyverszü netet kötö ttek, am it ki is hirdettek. H a a pillan atn yi h elyzetet nézzük, am elyet a szerző dés rögzíteni akart, kétségtelenül János v o lt előnyben. A z ország területéből még sohasem tartott akkora részt a hau lm a alatt, m int i j } 8 elején.** A n yu gati és északnyugati határszéli m egyék, néhány északkeleti m egye és H o rvátSzlavón ország kivételével, az egész ország E rdéllyel együtt ő t uralta. A kicsinyes emberi szem pontoknak is m egvan a m a g u k jelentősége. János szemében az is latba esett, h o gy a szerződésben a császár és a róm ai k irá ly „testvérének, barátján ak“ fo g a d u ; k irá ly i rangját végre elismerték. T öbbé nem nevpzték „perversus latro“ -n ak, „ v a jd á n a k " v a g y sze pesi g ró fn ak — legalább is h o zzá intézett írásaiban nem — , hanem „Ján os k ir á ly " lett a neve. E z szám ára azért v o lt fontos, m ert eg y ideje házassági tervekkel fo g la lk o zo tt — : a lengyel k irályn a k S fo rza B é nától született leán yát a k a r u feleségül venni s a leendő apósnak a z vo lt a feltétele, h o gy Z á p o ly á t a császár ismerje el királyn a k . A n agyvárad i békével — am elyben tulajdonképen le m ond arról, hogy dinasztiát alapítson — a m aga szem élye szám ára közel tizenkét é v után végre m egszerezte k irályi m éltóságának és h a u lm á n a k elismerését. Fráter G y ö rg y szám ára ez aligha lehetett fontos. A ki<
lAly tervezett házasságában sem láth ato tt mást, m int p o liiik ji eszközt, am it Így v a g y ú g y m ajd hasznosítani lehet. A h ázasságkö tő re azonban egyelőre nem kerülheirti sor. A z esem ények ú g y a k arták , h o g y a nagyvárad i i/(i/Adés rövid d el m e g k ö té s után m indjárt nehéz teheri’ióba alá kerüljön. M ár tavasszal híre terjedt, h o gy a szultán m egindul a I 'ima felé.** N e m lehetett tudni, h o gy a hadjárat M ag y aroiv/ágnak szól-e v a g y a m oldvai vajd án ak. Szólhatott iiiiiidkettőnek is. Abban alig lehetett kétség, h o gy K onstantinápolyban lírv/it vették János és F enlinánd egyezkedésének s a z a iiinitcgctőzés, h o gy csupán fegyverszünetet kötöttek, nem •ok.it használt volna, ha a szultán M agyarország „m egbüntr Ibsére" csakugyan elszánja m agát. A törö k érkezését semmiesetrc sem lehetett készületin l ü l bevárni. A m it a z országban rendelkezésre álló erőkkel m egtelirtrtt, a zt Fráter G y ö rg y gyors elhatározással végrehajtotta. A H avasalfö ld és M o ld va felő l n y íló szorosokat m egerő«iircték. A v á ra k a t kiiga zíto ttá k , őrséggel, lőszerrel, eleségK<-l bőven ellátták; s m egfelelő hadsereg felállításáh oz is ri/Iyesen h o z z á fo g ta L Verancsics írja, h o gy „m indezen ren•Irleteknek s tanácsoknak lelke és szelleme, m indezen roppant K/s/iiletcknek eszköze, végrehajtója Fráter G y ö r g y v a ü “ .** A n agyvárad i szerződés eg y ik legutolsó szakasza m egAll.ipította, h o gy a császár és Ferdinánd m ár a szerződés k il'ixletése előtt ta rto zik a szükségnek m egfelelően Jánost ..testvérként és barátkén t" segíteni, ha ellenséges táxnadás Iniyegeti. Fráter G y ö rg y 1538. augusztus i6 -á n V á rad ró l kelt Ir veiében** értesítette Ferdinándot, h o gy a szultán tekinté lyes sereggel D rin á p o lyb a érkezett, ahol továb bi hatalm as rii’ik csatlakoznak ^ z z á . M egírta a zt is, h o gy bizalm i cm -
béréinek jelentése szerint a szultán el6bb M o ld vá b a vonul, de a z a szándéka, h o gy onnan E rdélybe is betör és egész M agyarországot elfoglalja. „ A tám adásnak a z az o ka, h o gy János k irá ly a szultán tudta nélkül Ferdinánddai egyességet k ö tö tt." A rra kérte Ferdinándot, gondoskodjék kellő időben m egfelelő segítség biztosításáról , nehogy M agyarország még ezen a nyáron török uralom alá kerü ljön". N em h a llg a tu el, h o gy a szultán kétszázezer fő n y i sereggel jön. „ H a a m old vaiak és a hegyen túliak látják , h o gy mi is jól fel va g yu n k készülve — m ellénk á ll n a k ", írta. F ráter G y ö rg y n ek a bécsi állam i levéltárban e lfek v ő levele hátlapjára a kö vetkezőket jegyezte fel Ferdinánd v a lam elyik tanácsosa: „ A fehér barátnak azt kell válaszolni, h ogy a M old va és E rd ély elleni hatalm as török tám adásról szóló jelentését és e m iatti segítség kérését ö felsége meg értette. H ajlan d ó urának ann yi tám ogatást adni, am enyn y it csak lehet; am int h o gy m ár el is rendelte kétezer spa n yo l s bizonyos számú német gyalogos és lovas elindítását. E rd é ly m egtartására és védelm ére ö felsége semmit, ami lehető nem fo g elm u la szta n i. . . E x consilio regis letzten august 38.“ A szultán kétszázezer fő n y i seregével szemben kétezer •spanyol zsoldos! M ég jöttek és m entek a segítségkérő levelek, b iztató válaszo k Fráter G y ö rg y és Ferdinánd között.** A z ígért segítség m egnőtt ötezer gyalogosra, akiket Buda védelm ére kü ld ö tt a róm ai k irály. M ajd arról írt, h o gy a szomszéd fejedelm ekhez fo rd u lt — : adjanak a n a g y veszélyben mi előbb segítséget. A szem rehányással vegyes mentegetőzés sem m aradt el: „h a ham arább értesítik a török m ozgolódásról, m int ahogyan előzőleg Brodericcsal erre nézve m egállapodu k , akkor a segélycsapatok is nagyobbak volnának. D e az
id6 rövidsége m iatt m ost nem lehetett többet te n n i. . .**“ M intha F ráter G y ö rg y v a g y éppen a z ország lett vo ln a felelős azárt, h o gy nem lehetett ham arább h írt szerezni a török indulásáról. B izo n y, ha a császár és Ferdinánd segítségén fordul meg — elveszett volna egész M agyarországi A h avasalföld i vajd a m eghódolt, a m old vai v a jd a E r délybe m enekült, a szultán bevonult M o ld v a fővárosába, Szucsavába — s ezzel véget is ért a hadjárat. M ire Ferdinánd segélyhadai „nem u gyan a z ígért szám mal, csak három ezer spanyol és néhány zászlóalj huszár, Debrecenbe érkeztek, Szulejm án m ár vissza is indította táborát".** A bban , h o gy a ve szély elvonult, valószínűleg része vo lt a m egerősített erdélyi szorosoknak, az ostrom ra fe l készült várakn ak, a védekezésre elszánt egész országnak, am elyről azt írta Verancsics, h o gy „nincsen senki, k i most a hitért és hazáért, a szabadságért és javaiért a törökkel szembe szállni ne merne, ne kívánna**.*^ D e m indabból, am i történt, m egm aradt a z a z üdvös sége] tanulság, h o gy a császár és Ferdinánd szerződéssel biztosított segítségére nem lehet szám ítani.
JM inden életképes szerződésben a vá lla lt á ld o za t és a biztosított előn y ú g y igazod nak egym áshoz, m int két fogas kerék egym ásba illő rovátkái. M entői tökéletesebben egé szítik k i egym ást áld o zat és előny, annál gyorsabb, annál simább a szerkezet működése. D e ha nem teljesül az ígért szolgáltatás, v a g y ered m énye nem az, am it a túlsó oldalon elvártak, akkor elakad v a g y éppen meg sem indul a szerződéssel m egvalósítani k ív á n t együttm űködés.
V a la m ely ik féln ek el kell kezdenie a „teljesítést", ezzel h o zza m ozgásba a gépezetet. H a ez elm arad, a z egyesség m egszűnik élő valóság lenni. N em a z o km án y jogi ér vén y e — : ez a törvén y szab életének határt. A z a kísérlet, am it Fráter G y ö rg y szám ára a váradi egyesség jelentett, m indjárt a legelső — sajnos, túl korán jö tt — próbára csődöt m ondott. A m ikor a török tám adás veszélyével szemben csele kedni kellett, Fráter G y ö r g y a várad i egyesség szellemében szín t va llo tt, felkészü lt a védekezésre s e l v o lt szán va arra, h o g y a nyu gatról v á rt segítséggel felveszi a h arcot a szul tánnal. A m egígért segítség azonban elm aradt s m ég a zt a fárad ságot sem vette m agának senki, h o gy előteremtésének féligm eddig k o m o lyan nekifeküdjék. F erdinándnak nem v o lt sem pénze, sem katonája. Am i kevés fegyverese akad t, a zt Buda védelm ére szánta. Iga zában csak addig terjedt a gondja. A m oldvai h adjárat ide jén Fráter G y ö rg y h ö z kü ld ö tt leveleiben m ajd m indig azért p anaszkodott a leghosszabban, h o gy János egyik-m ásik híve nem h agy békét a z ő híveinek. Ü g y látszik, e zt ta r to tu fontosabbnak, nem a közös védekezést. Bécsben talán nem is igen b án ták volna, ha a török legázolja E rd é ly t — rem élve, h o gy aztán szokása szerint m egint e lu k a r o d ik . H á n y szo r jött így, s tá v o zo tt ismét, m int a fergeteg? A török tám adás Jánost és egész korm ány z a tá t bizonyosan m egbuktatta volna. N em lehetetlen, hogy a röv id látó bécsi u rak arra gondoltak — : íg y legalább ellenállás nélkül a kezükbe kerül az elpu sztított ország. N e k ik ez lett vo ln a a legkényelmesebb. A császár elérhetetlenül tá v o l v o lt. A várad i béke m egkötéséről még áprilisban tudom ást szerzett u gyan s ah h oz B arcelonából n agy öröm m el k ív á n t öccsének szeren csét, de a török tám adás hírére a zt m ár nem U rto tta szűk
ív e s n e k , h o g y a „testvérévé és b a rá tjá v á " fo g ad o tt Jánoson icgítsen. Ideje sem v o lt arra, h o gy ezzel m aga bajlódjék. G o n dolta: o tt van Ferdinánd, b irk ó zzék m eg 6 a fe la d a tu l, jlio gy a n tud. M ár készült a kibékülés a francia k irá lly a l, am i K á rolyt mindennél jobban érdekelte. E lőállo tt a z a furcsa h elyzet, h o gy a császár éppen .ikkor ejtette el M agyarország m egsegít&ének ü gyét, ami kor ú gy látszott, m intha leginkább le n vo ln a m ódjában közbelépni. Legalább is ez v o lt a látszat — ami a p o litik áb an soki / o r fontosabb, m int a meg nem állapítható valóság. A császár világhatalm i állása a z 1J38> év e k ó felében i s m é t lényegesen m egjavult. Február 8-án végre létrejött .1 törökellenes liga — : a pápa és Velence n y ílt szövetkezése .1 császárral a szultán ellen. Június i8 -á n K á ro ly N iz z á l i a n tíz évre fegyverszünetet k ö tö tt a francia k irálly a l. Július közepén Aigues-M ortes-ban személyesen is találko zott a két n a g y ellenfél. A z t lehetett remélni, — sokan h iti/k is — h o gy ezúttal E urópa két legnagyobb kérdésében IS m egállapodtak — : a vallásújítás és a török veszély elleni kuzös állásfoglalásban. M ikor rem élhetett volna Fráter G y ö rg y inkább támo[;.itást, m int éppen most? A várad i egyezség mégis m egbukott, m ég m ielőtt a I s í szár T oledóban novem ber végén üimepélyesen megerő sítette volna. M ire a ratifikációra sor került, — a veszély is elmúlt. A kettő k ö zö tt o tt m aradt a várad i egyesség teteme. E ttől fo g v a valójában e g y ik oldalon sem b íz ta k benne lüUbé. Fráter G y ö rg y n ek m eg kellett ta n u b ia , h o g y a császár é-i a róm ai k irá ly segítségére m ég a legkedvezőbb körűim é-
n y ék k ö zö tt sem lehet építeni — de a H absburgok h a u lm át negligálni sem szabad. A z egyszer vá laszto tt út fo g v a tartja azt, aki rálép. A portáról értésére adták Jánosnak, hogyh a ezúttal m egszabadult a „büntetés*‘-tő l, mégis jó lesz, ha a szultán h aragját megengeszteli. A z ajándéluiak m indig keletje vo lt a portán, elsősorban a p o r u i urak kö zött. S ijesztgetéssel nem is v o lt nehéz ajándékot szerezni. A K o lo zsvá rra összehívott rendek a kincstárnok elő terjesztésére elhatározták, h o gy három százezer fo rin to t k ü l denek a szultánnak; egyharm adát János saját pénztárából fedezi. A z engesztelésre szánt ajándék egyrészét hamarosan át is a d tá k a portán s János követe biztosította a szultánt, h o gy a hadikészülődés nem ellene, de a m old vai vajd a ellen irán yu lt. H itték-e, nem-e — nem fontos. A gyüm ölcs még nem v o lt érett. A szultán tud ott várn i, m íg eljön a z ideje. A török megengesztelésének hírére Bécsben m indjárt elkedvetlenedtek. A brindisii érsek, aki m in t p ápai legátus Bécsben tartózkod ott, 1538. novem ber 23-án jelentette R óm ába, h o gy a z udvarn ál ismét rosszra fo rd u lt a hang u b t Jánossal szemben, m egint csak ,„ v a jd a " a neve.** M in tha valósággal haragu d tak vo ln a azért, h o gy a török el takarodott 1 N em m indenki gondolkodott így. M ignanelli bécsi nuncius október z8 -i jelentésében egyenesen h álálk od va emlegeti Jánost, akinek sikerült „ jó szó val visszatartani a törö köt a betöréstől'*.**
M indabban, ami a z 1538. évben a várad i békét kö vető esem ények h in eréb e n történt, v a n valam i lélekzetelállítóan érdekes.
A k á rm ilyen óvatos v o lt is a császár Jánossal szemben a török elleni hadi vá lla lkozás dolgában, valójában 6 maga is kom olyan fo g la lk o zo tt a zzal a tervvel, hogy leszám ol a szultánnal. A z aigues-mortes-i találko zó után ú gy látszik minden irányban o lya n szilárdn ak és biztosnak érezte helyzetét, h ogy most m ár m egvalósíthatónak tartotta a z egész keresz ténység diadalm as harcát az izlám ellen. A francia k ir á ly t sikerült elvonnia a protestáns feje delm ektől. A schm alkaldeniekben felébredt a gyanú és az aggodalom : nem sújt-e le reájuk a császár. Ferenc talán még képes is ebben segítségére le n n i. . . A schm alkaldeniek szel lemi vezetője, a hesszcni tartom ánygróf, sietett értésére adni a császár nővérének, M ária királyn én ak, h o gy tőlü k táv o l áll m inden császárellenes szövetkezés; a zt pedig egyenesen köte lességüknek u r t já k , h o gy a török ellen ő k is h elyt álljanak. A protestáns rendek nyugtalankodásától íg y nem kel lett többé tartani. A hitújítás kérdése várh ato tt, am ig a z egyetemes kereszténység végez a pogánnyal. Íg y gon dolkodhatott a császár, akiben nála szokatlan erő vel lángolt fel e g y minden eddiginél nagyobb arányú hadjárat terve, ö m aga ak arta a vezetést vállaln i, m int Tu niszn ál. H o g y a francia k irá ly a k tív tám ogatására is szám í tott-e, arra a császár leveleiben nincsen közelebbi adat. A z aigues-m ortes-i találko zó ról lelkesedve írt nővérének, hogy a kereszténység bajainak orvoslásáról ezentúl a francia k irá lly a l együ tt teljes őszinteséggel és k é z a kézben fognak gondoskodni („p ár commune m ain entendrons, et en toute sincerité, au remede des affaires publiques de la chrestienté**). U gyan ezen beszám oló levél szerint a találko zó n reszt ve tt m iniszterek kö zö tt ú gy látszik konkrétabb form ában is szóba került a „ v a lló b a n téved ezők jó útra terelésének" kérdése m ellett a török elleni tám adás ügye (;,aussi de proceder avec bonnes et puissantes forces, non teulem ent a la
leffensioD, mais a loffension contre le T u rcq , telle et si
puissante quil est rcquis“ .)*“ A hadjárat végrehajtására is m egvolt a császárnak a n a g a elgondolása. A velencei kö vetek jele n tésb ő l tudjuk, h o gy a száraz földi hadjárat gondolatától idegenkedett. E g y ízben k ife j tette a köztársaság követei előtt, m ilyen előn y a szultán számára a könnyen m ozgó lovas hadsereg, am ely m inden támadás elől kitérhet. A szárazföld ön erős v á rfa la k m ögül rédekezni, — tám adni a tengeren kell. S a tám adást egyelesen K o n stan tin áp o ly ellen kell vezetnL G ritti gondolata kísértett. A tengeren m ár á llt a h arc a Barbarossa vezetése alatt illó török flo tta és a L iga szö vetk ézén hajóhada között. V o lt o lyan pillanat, am ikor Barbarossa hajlandó lett rolna átálln i a császáriakhoz, m int 1528-ban A n d rea D o ria Dette. H a C h air-ed -d in Barbarossa a k k o r tényleg elárulja a szultánt, szabad le tt'v o ln a a z út K o n stan tin ápo ly felél A kalózfejedelem T u n isz visszaadását kérte az árulás jutalm ául: túl drága bér a császárnak, aki szám ára legna gyobb személyes d iad alát jelentene ez a z a frik a i város. 1538 szeptem ber 27-én P reveza-jiál, Leucas szigetétől S za k ra ü tk ö z ő n meg a k ét flo tta. Barbarossának jó v a l kevesebb h ajója vo lt, m int a csátzárnak, a pápának és Velencének együtt. D e nála egy kéz ben v o lt az erő. — A L ig a adm irálisai egym ásra féltékenyen :iv a k o d u k . A m érkőzés eredm énye a L ig a veresége lett, amire B a rjarossa m ég egyszer rá d u p lá z o n a C a tta ro m elletti C astelluovon ál. A p reve za i k u d a rc h ír e — am ely október vége felé ju tó n el Lcsászárh o z— ú gy h ath atott lelkesedésére, m int a hideg zuhany. M ost egyszerre ig a zo lva lá tszo n a z a sok aggodalom b könyörgés, am ivel M á ria k irályn ő m ég augusztusban,
egy valóban drám ai hangú levélben le akarta beszélni csá szári fivérét erről a z egész törö k elleni vállalkozásról. K ife je z n i is nehéz, m ilyen m egütközve, szinte k áb u lU n h allo tt a császárnak erről a tervéről — Irta. N em tagadja, h o gy a vállalkozás g o n d o la u jó és dicséretes. D e ha a császár saját szem élyét ko ck á ztatja, akkor ú gy kell végrehajtani, h o gy valóban a kereszténység javára és a csá szár dicsőségére szolgáljon. Aggodalom m al látja, h o gy a z a m ód, ahogyan a császár most rövidesen eljárni akar, könnyen a z egész kereszténységnek és a császár országainak pusztulására, feles'fgénck, gyerm ekeinek, rokonainak, h ívei nek és alattvaló in ak kétségbeesésére vezethet. „M in th o gy én is eg y v a g y o k ezek közü l — írta to vább — s m inthogy szeretetem és ragaszkodásom felséged del szemben nem kisebb, m int am ivel tartozom , a z Isten szerelmére könyörgöm : gondolja m eg a dolgot alaposan, úgy, ahogyan a kérdés m egérdemli. E z a vá llalkozás nem olyan h o gy terhét felséged egyedül vehesse a vállára. N em kételkedem , h o gy felséged és azo k, akik körü lveszik, n álam nál jobban le tud ják mérni a nehézségeket és a z előnyt is, ami ebből a vállalkozásból szárm azhat. M égis éppen m ert ann yira szívem en fek szik felséged java és dics& ége, ú g y érzem , kötelességem felem elni a szavam at, bár nem az én dolgom s tudásom még kisebb. M égis m int akinek v o lt alkalma tapasztalatokat szerezni a török erejéről, tudnék én erről beszélni o ly a n o k k al, a k ik értenek h o zzá. E zért bátorságot vettem m agam nak, h o gy összeállítsam azokn ak a nehézségeknek a jegyzékét, am elyeket tekintenie kell venni. E lh a g y u m sokat, nehogy bőbeszédű legyek, de eze ket is felsorolhatom , ha felséged kom olyan fo glalk ozn i k ív á n vele. A d d ig is könyörgöm , vegye jó sz ív v e l és tulaj donítsa annak a m ély hűségnek és szeretetnek, am elyet fel ségeddel szem ben é r z e k / '"
Id e ik tattu k ezt a riadt, m ajdnem kétségbeesett hangú levelet, am elyben — m icsoda tragikus találkozása a z ese m ényeknek! — éppen a mohácsi katasztrófa k irá ly i halott ján ak ö zvegye a k a r u lefogni a török ellen készülődő csá szár kezét. Lehet-e m eghatottság nélkül olvasni, am ikor arról ír, h o gy neki alkalm a v o lt tapasztalatokat szerezni a török erejéről? M intha még m indig — tizenkét é v után — annak a percnek a rémülete élne benne, am ikor a végsőkig kim e rült, akad ozó szavú fu tár m eghozta a borzasztó h írt, hogy minden elveszett. A császár lelkében bizonyosan nem m aradt visszhang nélkül ez a levél. D e az, h o gy M árián ak ilyen szenvedélye sen kellett könyörögn i, mindennél jobban b izo n yítja , h o gy a császár valóban elszántan készült a n agy terv m egvalósítására. Lehet, a lundi érsek tudta, h o gy a császár m it forgat a fejében. V alószín ű leg azok kö zü l va ló vo lt, ak ik helye selték elhatározását. Innen táp lá lk o zo tt — és íg y őszinte is vo lt — az a buzgósága, am ellyel V á rad o n a rövidesen m eginduló törökellenes hadjáratról és arról beszélt, hogy ehhez m indenkinek csatlakozni kell. D e m ire a várad i egyesség a császár elé került, a prevezai vereség éppen azo k tó l a z eszközöktől fosztotta meg, am elyre az egész h adjáratot építeni akarta. Innen a z elhal kuló, óvatossá v á ló hang abban a levélben, am elyben a várad i szerződést megerősítette. „Fenséged követe jelentette — írta — de máshonnan is hírül vettem a török tám adását. H allo ttam arról, m ilyen veszélyben forgo tt az ország és h ogy fenséged a fenyegető veszedelem m el szemben m ilyen elhatározásra Jutott és mit tett. N em tudjuk eléggé dicsérni előrelátását és lelkierejét. N em gondoljuk, h o gy szükséges vo ln a hosszadalmasan buz d ítanunk ilyesm ire, am it m agától is m egtesz. B árcsak a többi keresztény fejedelem is íg y cseleked n ék. . **
Íg y írt abban a levélben, am ellyel a várad i egyességet m eger6sítette! M intha nem is o lyan tám adásról lett volna sró, am ely reá is kötelezettségeket hárított. A terv még élt eg y ideig. A sp an yol udvarban még decemberben is beszéltek róla. D e m ár inkább m int valam i olyanról, am ihez a C o rtez nem hajlandó biztosítani a szük séges költséget. M ás bajok is v o lta L A L iga flo ttájára többé nem lehetett kom olyan szám ítani. 1539 m árciusában a velencei k ö vet m ár jelentette, hogy a császár francia közvetítéssel fegyverszünetet készül kötni a törökkel. íg y aludt el a merész gondolat, h o gy m ajd csak a rosszul sikerült algíri kaland ban ébredjen fel újból. M ialatt a budai várban szívszorongva hiába v á rtá k a nyu gati segítséget a D u n a felé vonuló roppant török sereg ellen, a császár valóban gondolt arra, h o gy m egtám adja a szultánt — a tengeren! P uszta reménykedéssel nem lehet elérni, de még a leg nagyobb ígéretekkel sem lehet m egvásárolni azt, h o g y azok, a kiktő l segítséget váru n k, o tt, úgy és akkor segítenek raj tunk, ahogyan mi szeretnók. A jószándékon túl, ehhez elsősorban arra v a n szükség, h o gy a segítség fiz ik a i lehetősége b izto sítva legyen. D e még ez sem elég. A z egym ás kölcsönös tám ogatásáról szóló m egegyezé seknek csak akkor va n eleven erejük, ha a szerződő felek érdekei nem párhuzam osan fu tn a k , de egy gya k o rla ti cél m egvalósításában találkozn ak. H am arosan kiderült, h o gy a császár m indent bíró hau lm a valób an csak látszat. A m ilánói és a tuniszi császári helyőrségek fellázad tak , m ert a katonák nem k a p ta k zsoldot. A kasztiliai rendek kijelentették, h o gy újabb adóm ega jio lá sró l hallani sem akarnak.
G én t, F lan dria leggazdagabb v ito s a , ahol a súlyos a dó k m iatt m ár hosszabb ideje fo rrt a n y u gu la n sá g , 1539 augusztusában kitűzte a n y ílt lázadás zászlaját. E g ^ z F lan dria hűsége fo rgo tt kockán. M in tha a hatalmas birodalom m inden eresztékében m eglazult volna. M ost nem külső erők fenyegették, saját ropp an t súlya alatt ingott meg. M agát a császárt is súlyos csapás érte. 1539. május i- é n m eghall felesége, gyerm ekeinek anyja. E z a halál az élet hiábavalóságáról beszélt neki; annak a léleknek, am ely ben nem v o lta k szenvedélyek 5 am elyben a legnagyobb szen vedély: a h atalom vágy sem tud ott tüzet gyujtanL A császárt ann yira jellem zó jóakaratú kötelességtudásba m intha m ost ve g y ü lt vo ln a bele először a kiábrándultság keserűsége. D e a z élet és a császári m éltóság felad ataival szembe kellett nézni. S a z aigues-m ortes-i kibékülés ebben dere kasan a segítségére vo lt. A francia k irá ly — noha a flan d riai lázad ó k a z ó védelm ét kérték — nemcsak a tám ogatást tagadta taeg, de arra b ízta tta a császárt, h o gy a legrövidebb úton: Franciaországon á t vonuljon G én t megbüntetésére. A b b an rem ény kedett, hogyh a harccal m egszerezni nem tudta, jó szolgá lato kkal talán kiérdem li vá g ya in a k v á g y á t: M ilánót, am ely ről Aigues-m ortes-ban am olyan hom ályos bíztatások és fél ígéretek estek. A m old vai, a z archipelagosi és arábiai h adjáratok sikerei után pihent a szultán is, csak Barbarossa csatázott még D alm ácia partjain a velencésekkel. D e a köztársaság is szeretett volna m ár véget vetni a kö zel három éves harcnak. A H absburg-birodalom belső gyengesége eg y viszo n y lagos nem zetközi szélcsend idejére esett. T a lá n e é r t is tu d ott a császár o lyan könnyen úrrá lenni felette.
A z in 9 ~ c s ^ M agyarországon is a szélcsend és A várakozás ideje. A rra nincsen m egbízható adat, h o gy Fráter G y ö rg y nek m i része v o lt abban, h o gy János 1539. februárban végre mégis házasságot kötö tt a lengyel királylá n n ya l, — D e Bécsben ebben is csak politikum ot láttak s Ferdinánd udvarában még fo k o zó d o tt a bizalm atlanság. K onstantinápolyban mindenesetre ú gy értékelhették ezt a házasságot, m int annak a hírnek a cáfo latát, hogy V á rad o n János halálán ak esetére Ferdinándnak biztosítot ták az országot. A k i örökségéről h a gya kozik , nem igen szo k o tt házasodni. Fráter G y ö rg y szám ításába bizonyosan beleillett az, h o gy a portán ne g y a n a k o d ja n a k A z európai szélcsend idején a z is érdeke vo lt, h o gy a bizon ytalann á v á lt erő viszo n yo k felő l tá jé k o zó d jé k E zért u tazott Statileo, a z er d élyi püspök János követekén t V elence és R óm a érintésével a fran cia k irályh o z. Ferdinánd bizalm atlanságát csak az tudta vo ln a elosz latni, ha János hozzájáru l a vá rad i béke kihirdetéséhez. A m enn yire nem lehetett biztos abban, h o gy a császártól v a g y a német rendektől m egkaphatja a z ország b iz to síti-
G én t, F lan dria leggazdagabb v ito s a , ahol a súlyos a dó k m iatt m ár hosszabb ideje fo rrt a n y u gu la n sá g , 1539 augusztusában kitűzte a n y ílt lázadás zászlaját. E g ^ z F lan dria hűsége fo rgo tt kockán. M in tha a hatalmas birodalom m inden eresztékében m eglazult volna. M ost nem külső erők fenyegették, saját ropp an t súlya alatt ingott meg. M agát a császárt is súlyos csapás érte. 1539. május i- é n m eghall felesége, gyerm ekeinek anyja. E z a halál az élet hiábavalóságáról beszélt neki; annak a léleknek, am ely ben nem v o lta k szenvedélyek 5 am elyben a legnagyobb szen vedély: a h atalom vágy sem tud ott tüzet gyujtanL A császárt ann yira jellem zó jóakaratú kötelességtudásba m intha m ost ve g y ü lt vo ln a bele először a kiábrándultság keserűsége. D e a z élet és a császári m éltóság felad ataival szembe kellett nézni. S a z aigues-m ortes-i kibékülés ebben dere kasan a segítségére vo lt. A francia k irá ly — noha a flan d riai lázad ó k a z ó védelm ét kérték — nemcsak a tám ogatást tagadta taeg, de arra b ízta tta a császárt, h o gy a legrövidebb úton: Franciaországon á t vonuljon G én t megbüntetésére. A b b an rem ény kedett, hogyh a harccal m egszerezni nem tudta, jó szolgá lato kkal talán kiérdem li vá g ya in a k v á g y á t: M ilánót, am ely ről Aigues-m ortes-ban am olyan hom ályos bíztatások és fél ígéretek estek. A m old vai, a z archipelagosi és arábiai h adjáratok sikerei után pihent a szultán is, csak Barbarossa csatázott még D alm ácia partjain a velencésekkel. D e a köztársaság is szeretett volna m ár véget vetni a kö zel három éves harcnak. A H absburg-birodalom belső gyengesége eg y viszo n y lagos nem zetközi szélcsend idejére esett. T a lá n e é r t is tu d ott a császár o lyan könnyen úrrá lenni felette.
A z in 9 ~ c s ^ M agyarországon is a szélcsend és A várakozás ideje. A rra nincsen m egbízható adat, h o gy Fráter G y ö rg y nek m i része v o lt abban, h o gy János 1539. februárban végre mégis házasságot kötö tt a lengyel királylá n n ya l, — D e Bécsben ebben is csak politikum ot láttak s Ferdinánd udvarában még fo k o zó d o tt a bizalm atlanság. K onstantinápolyban mindenesetre ú gy értékelhették ezt a házasságot, m int annak a hírnek a cáfo latát, hogy V á rad o n János halálán ak esetére Ferdinándnak biztosítot ták az országot. A k i örökségéről h a gya kozik , nem igen szo k o tt házasodni. Fráter G y ö rg y szám ításába bizonyosan beleillett az, h o gy a portán ne g y a n a k o d ja n a k A z európai szélcsend idején a z is érdeke vo lt, h o gy a bizon ytalann á v á lt erő viszo n yo k felő l tá jé k o zó d jé k E zért u tazott Statileo, a z er d élyi püspök János követekén t V elence és R óm a érintésével a fran cia k irályh o z. Ferdinánd bizalm atlanságát csak az tudta vo ln a elosz latni, ha János hozzájáru l a vá rad i béke kihirdetéséhez. A m enn yire nem lehetett biztos abban, h o gy a császártól v a g y a német rendektől m egkaphatja a z ország b iz to síti-
sához szükséges hadsereget, különösm ód u gyanolyan hevessággel iparkod ott a béke kihirdetését k ier& za k o ln i. A császár m egbízásából H e ld M átyás ezért tárg ya lt előbb Frangepánnal N ém etújhelyen, m ajd utóbb azért uta z o tt B udára, ahol végre is kereken m egm ondták neki, hogy am íg a birodalom m egfelelő haderő felá llításáv al nem nyújt teljes biztonságot — Ferdinánd kívánságának teljesítéséről szó sem lehet. F ráter G y ö rg y m ég a béke ferm tartására sem v o lt hajlandó esküt tenni.‘ H iá b a próbálta m eg Ferdinánd Jánost apósa útján m egkörnyékezni — a lengyel k ir á ly is csak u gyan azt a választ kapta. A k ik elfogulatlanul nézték a h elyzet nehézségeit, azok m egértették és m éltán yolták ezt az óvatosságot. R orario Jeromos, a M a g y a r- és Lengyelországba rendelt pápai nuncius például e zt írta e.gyik levelében: „É n jól ismerem János k irá ly eljárási m ódját s tudom m ilyen ügyességgel tartja fönn m agát a p o rtá va l szem b en . . . sok m indent azért tesz, h o gy elhitesse a törökkel, m iszerint 6 nem áll a róm ai királly a l és a császárral olyan jó lábon, m int híreszt e l ik . . . H a íg y áll a dolog; sajnálnunk k ell őt, m ert bár m iképen legyen is, annyi bizonyos, hogy csak ilyen m ódon ó v ta és ó v ja meg a kereszténységnek M agyarországot, am ely nélküle m ár rég a k u ty á k kezébe kerü lt volna.**’ Ferdinánd nem tudta, de talán nem is akarta ezt meg érteni s m inthogy sem a császárnál, sem Jánosnál nem sike rült a várad i béke kihirdetését kieszközölnie, m egint arra gondolt; nem járna-e a portánál nagyobb szerencsével. R ég elfeledte Sprinzenstein báró keserű kioktatását, el a z t a szégyenteljes és m egalázó visszautasítást, amiben a n yn yiszor része v o lt s 1539 szeptemberében L aski Jeromos szem élyében ismét k ö vetet k ü ld ö t t e portára. Szolgáljon Ferdinánd némi mentségére, h o gy erre a követküldésre m aga L aski beszélte rá. A lengyel kalandor
túlságosan b ízo tt a m aga ügyességében és régi portai össze köttetéseiben. K á ro ly i Á rp á d a X V I . századot a diplom ácia száza d án ak nevezi. U gyan ilyen joggal n e v e z h e t n i a diplom ácia hőskorának is. M inden hősi korban va n valam i kalandos. É ltető eleme a tú lzo tt önbizalom s az a hit, h o gy m indent el lehet érni, csak akarni kell. A korszak diplom atái félig-m eddig mind kalandorok. A hűség nem tarto zik a m esterségükhöz. A vo lt ellenfél ügyének szolgálatát is elvá lla ljá k , ha íg y remélnek sikert. S ha valam it elérnek, ezt egészben a m aguk ügyes ségének tulajdonítják. N em annak a politikai konstellá ciónak, am elyben feladatu kat m eg kellett oldaniok. N em is annak a z erőnek, am ely szavu knak súlyt és jelentősé get adott. A m íg nem form álód ott k i m indaz, ami a diplom á ciában mesterség, kellettek az ilyen kalandorok. C sak ezek tu d tak m egbirkózni a kezdet nehézségeivel. A z ő m erész ségük v á g o tt csapást azoknak, a kik m a, a kijárt utakon, m egbízóik kívánságainak tolm ácsai és a nem zetközi k ap csolatok fenntartásának engedelmes eszközei. D e ahogyan a legügyesebb zsoldos-hadvezér sikerét nem személyes bátorsága és haditudom ánya, hanem a kezére a d o tt erők sú lya dönti el, u gyan ú gy a kalandor-diplom ata m inden leleményessége és rábeszélő készsége sem ér és soha nem is ért semmit, ha az, am it elérni próbált, nem felelt meg bizonyos m értékig a m egkeresett állaim érdekeinek. U g y a n a z a Laski Jeromos, aki 1528-ban János k irá ly követeként járt a portán és aki akkor a szultán* hajlandó ságát és tám ogatását Z á p o ly á n a k m egszerezte — m ost F erdinánd m egbízásából u tazott K onstantinápoly felé, elron tani azt, am it tizenkét év vel előbb m egkötni segített. N em csak a kalandor m indent próbáló virtuskodása, de a bosszú vágy is vitte. János, G ritti tragikusan végződ ö tt
erdélyi v á lla lk o z is in a k idején, börtönbe vetette. K is h íja v o lt, h o gy nem végzett vele. E z t nem tu d ta neki többé meg bocsátani. Laskinak azokból az írisaib ó l, am elyekkel F erdinánd o t a követküldésre rábeszélte, m eg lehet állapítani, m ilyen fela d a to t tű zö tt m aga elé. Befeketíteni Jánost, „ e z t a csontja-velejéig becstelen em bert", aki „jó akaró ja: a török ellen is összeesküdött" és kiem elni, h o gy vele szemben F erdinánd m ilyen rendületlenül hflséges barát és szövetséges, „d szultánnak a keresztények k özö tt egyetlen barátja". M egértetni a szultánnal hogy nincsen semmi oka a császár és a róm ai k irá ly hatalm ától félni, m ert ezek békét akar n a k és nem háborút. A török ezért ne á llja ú tját annak, h o gy Ferdinánd „visszaszerezhesse" az 6t jogosan m egillető m agyar királyságot. „ N e m szükséges, h o gy a szultán ebben segítsen, csak a hitszegö és hálátlan Jánosnak ne adjon sem pénzt, sem fegyveres erőt s nézze el azt, h o g y Ferdinánd kiverje a z országból, am iért hajlandó a szultánnak évi adót fizetn i."* A gyű lölet és bosszúvágy valóban m egzavarta a len g yel kalandor eszét, ha elhitte, hogy ezt k i tudja m ódolni. L aski beszám oló jelentése sajnos elkallódott,* de ha javasla tá t elolvassuk, nem lehet kétséges, h o gy a várad i egyesség részleteit m ár a k k o r e lá r u lu a portán, m ert csak ezzel tudta János hitszegését bebizonyítani — hiába ta g a d u ezt utóbb Schepper. A m ik o r a szultán m eghallotta, h ogyan szö vetkezett ellene János és Ferdinánd, állító lag íg y fa k a d t k i a n agy vezér előtt: „M ily e n m é lu tla n u l viseli hitszegő fején a k o ron át ez a k ét k ir á ly ! Sem a szégyen a z em berek előtt, sem a félelem a z Istentől nem tartotta vissza ezeket a h itv á n y árulókat, h o gy m egszegjék a z esküvel kö tö tt szerződést!"* L aski a zt hitte, h o gy csak Jánosnak á rt a z árulkodással. P edig a k ét k irá ly , a k ik év ek óta versengtek egym ással
a török kegyeiért, most íme, t szultán szemében a szégyenpacira is együ tt kerültek. A lengyel kalandor nem csak János hűtlenségét, de F e rd b á n d szándékait is leleplezte. M ég jó, h o gy ép bőrrel h a za tu d o tt jönni K onstanti nápolyból. A portai urak k ö zü l egyesek a zt javasolták a szultánnak, vágassa le fülét, o rrát és ú gy küldje vissza v a g y vesse börtönbe. A z ajándékok m entették meg.
a. Ferdinánd nem v o lt a z a z ember, a k i egyszerre egy eszköz alkalm azásával rnegelégedett volna. M ia la tt L aski a portán járt, a zért Jánossal is fo ly ta k a tárgyalások, m ég m indig a vá rad i egyesség végrehajtása érdekében. M in t láttuk, a béke eg yik pontja eltiltotta a k ét k irá ly h ívein ek p á rtváltoztatását és e lő ír u a zt, h o g y m agyar b iz tosok állapítsák m eg: mi v o lt a béke m egkötésének id 5pontjában a z e g y ik s m i a m ásik k irá ly , illetőleg h ívei nek kezén? E z t a z állapoto t k ellett vo ln a m egrögzíteni a békével. 1540 januárában a K assa közelében levő G ön cön végre összeültek a biztosok, de m árcius közepe táján tárgyalásaik m ár zá to n y ra is jutottak. V á jjo n m it lehetett vo ln a várn i ezektől a tárgyalások tól, am ikor Ferdinánd január 13 -á n a z t írta fő k a p itá n yá n a k Serédi G ásp árn ak — : „h a egyik-m ásik János-pártiról észre veszed, h o g y nekünk ak arn a k hódolni, nincsen ellenünkre, h o gy m egegyezz velü k s a zo k k a l is, a kiket te a rra valókn ak tartasz, de a z eredm ény egyelőre természetesen titokban u rta n d ó ".* A bécsi u dvar valób an nem vá lo g a to tt a z eszkö zökben. A z e g y ik oldalon a vá ra d i egyesség sz e lle m b e n a b irto kállap ot rögzítéséről tá rg ya lt, a m ásikon az egyesség-
ben v á lla lt kötelezettséggel ellentétben új h ív ek e t akart (zerezni. A gönci tárgyalásokn ak mégis inkább a z a m ozgalom vetett véget, a m ely éppen ebben a z időben bontakozott ki E rdélyben. H o rv á th M ih á ly a z t hiszi, h o gy ez a m ozgalom nem v o lt h elyi jelentfiségüí, hanem kiterjedt egész M agyarországra, sőt a z osztrák örökös tartom ányok e g y részére is.’ Szerinte a zo k , a kik szitották, egyform án szabadulni akartak Ferdinándtól is, Jánostól is — : szabadulni a súlyos adótól, am it a törö k elleni védekezés cím én évek óta szedtek, a nélkül, hogy a török veszedelem csak valam ivel is csökkent volna. E g y szerűbbnek látszott k iegyezn i a törökkel, neki fizetn i az adót s aztán békében é b i vele. N em kétséges, hogy a nyugtalanság és a z elégedetlenség általános vo lt. M indenütt ú nták a fo lyto n o s és m indig ered m énytelen háborúskodást, s m ég nehezebben viselték a fe g y verkezésre szedett adót. D e h o g y ez a nyugtalan ság k o n k rét p o litikai terveket érlelt vo ln a Ferdinánd és János országában egyform án , abban tulajdonképen csak az ezid ő tájt M a g y a ro rszágra kü ld ö tt Schepper gyan akodott, am int jelentéséből kitűn ik. A n n y i bizonyos, h o g y a m agyar k irályság keleti részé ben — am elyet a m old vai hadjárat idején közvetlen ül fen ye getett a török betörés — a nyugtalanságnak vezére akadt, akinek m egvoltak a m aga tervei. í g y lett a nyugtalanságból m ozgalom . M a y lá d István , 1534 óta E rd ély vajd ája, á llo tt a z elé gedetlenkedők élére, v a g y — am i valószín űbb — 6 bujtogatta a z elégedetleneket. V a lam i o ly a n terv lebeghetett előtte — ; szakad jan ak el a m agyar királyságtó l s a m oldvai és a h avasalföld i vajdaságok p éld ájára rendes adózással vá ltsák m eg életüket v a g y a szultántól v a g y Ferdinándtól, a szerint,
hogy m elyik kerül felül. Persze 6 (M a yiád István) lett v o b a a fejedelem. H a ez a m ozgalom sikerrel jár, a m agyar állam iságot elborítják a kö vetkező szá zö tv en év hullám ai s cgyid6re bi zonyosan elm erül alattuk. D e, h o g y m ennyire nem vo lt gyö kere s h o gy a z egyéni önzés fű tö tte m ozgalom m ennyire visszhang nélkül m aradt, a z kitű n t János k irá ly egyetlen erélyes lépésére. Elég v o lt, hogy a k irá ly T o rd á ra 1540. április 24-érc országgyűlést hirdetett, amire fegyveres erővel von u lt le. A p ártü tők m indjárt szétszaladtak. A z összetartozás érzése erősebb v o lt m inden intrikánál és elégedetlenségnél. A z előzm ények után viszon t az sem m eglepő, h o gy Ferdinánd és tanácsosai szerették volna kihasználni János látszólag szorongatott h elyzetét. Ü g y gon dolták: most, h ogy Erdélyben m egingott a lába a la tt a talaj, talán könnyebben kifo rg a th a tjá k a z országból. H a szám ítani lehetett vo ln a arra, h o g y a szultán nem a va tk o zik bele, Ferdinánd bizonyosan m egint m egpróbálja a fe g y v e r erejét. A p ártján álló m agyar u rak (különösen Serédi G áspár) c m ellett kardoskodtak. D e a török tám adás valósággal a levegőben lógott. M ost Ferdinánd sem m erte a veszedelm et egyenesen felidézni, mert tudta, h o g y a helytállásra nincsen ereje. M egint a d ip lo m ácia eszközéhez folyam od ott. H a a feg y verek é a szó, a k k o r a z erő dönt. A karddal nem lehet pontosan lemérni, m eddig terjednek az érdekek; addig vá g n a k vele, am íg lehet. V iszo n t m inden diplom áciai tárgyalás m ár eleve m egalkuvás a helyzettel. Éltető eleme a kom prom isszum , am elyben az értelemnek jut döntő szerep. Itt pontosan lem érhető érdekek kerülnek egym ással szembe. M ég a legóvatosabb diplom ata körm önfont érvelése is cl> á ru lja a zt: valójában m i k ö rü l fo rog a játék.
A katona a feg y verév el an n yit akar szerezni, am ennyit tud, a diplom ata azt, am ire feltétlenül szüksége van. A császár és Ferdinánd szám ára végső elemzésben a bi rodalom és a z örökös tartom án yok védelm én nyu go d ott az egész m agyar kérdés m egoldásának súlya. A kelet felő l n y íló k a p u k biztosítása végett v o lt M agyarországra elsősorban szükség. H a a z egész országot nem lehetett birtokba venni, legalább a k a p u k at véd ő b ástyákat a k arták m egszállni — : m indenekelőtt B u d a vá rát, a n yu gat felé fo rd u ló dunai út kulcsát. A császár 1540 áprilisában a zért küldte Schepper C o rnélt Jánoshoz, szerezze m eg tőle ezt a kulcsot. „£rtesse meg vele m in ő következm ényei leiietnek B u d avára török kézre jutásának. A v á r elvesztése nem csupán M agyarország és a szom szédos állam ok, hanem a z egész kereszténység végső veszedelm ét jelentené. E zért biztosítson János török támadás esetén B u d a védelniében kö zvetlen b efo ly ást a császárn ak."' E z mindennél világosabban elárulja mi v o lt a H ab sbu rg-fivérek tulajdonképeni gondja s mi v o lt az érdekük. N e k ik — és m ondjuk m eg m indjárt, a z ő szem pontjuk ból igen helyesen — B u d avára a birodalom legkeletibb őr to rn ya v o lt; János és Fráter G y ö rg y szam ára: M agyarország fővárosa, am it hiába védenek m eg, h a elvész a z ország. A m ik o r a két fél (a H ab sb u rg-fivérek és Jánosék) ugyanarról a kérdésről beszélt, tulajdonképen m indegyik másra gondolt. K iegyen líthetetlen ellentétük o k a ebben rej le t t S ez az, am it a Ferdinánd-párti m ag yar urak nem tud ta k felism erni. F ráter G y w g y azonban m egértette m it jelent az, ha a császár „tekintélyes haderőt helyez el Budán és a v á r védel m ét egészen m agára v á lla lja ". Szám ára a védelem a határok nál kezd ő d ött vo ln a és nem a fő városn ál, am elynek m eg(zállása császári erőkkel, csak a z ország n y a k ára h o zta volna a törököt.
Schcppcr ajánlatát tehát G yu lafeh érváro n (itt fogad ta János a császári követet) viszautasították. A barát a zt is m egm o n d u a császár követének, h o gy „ a róm ai k irá ly na gyon is elárulja, h o gy nem szereti M agyarországot és a m agyarokat, a k ik viszon t 6 felségét és tanácsosait nem szerethetik; o lyan n yira, h o gy ha kezébe kerülne is a z or szág, m egtartani mégsem tudná*'.* A m ily en érthetően m egmondta, o ly a n világosan látta a barát, h o gy Ferdinánd szám ára nem a z ország és nem a m agyarság a fontos, hanem a m aga jól felfo g o tt érdeke — amit ezúttal nem lehetett a m agyarság érdekével össze egyeztetni. Pedig itt lett vo ln a a pillanat, am ikor m agyar k irá ly i m éltóságához illően, Ferdinándnak kellett volna összehan golni a kétféle érdeket.
1540. július 22-én Szászsebesen m eghalt János k irá ly , tizennégy nappal azután, hogy fia született Budán. H a a két évvel előbb kötött váradi egyesség nem m a radt volna írott m alaszt — a szónak nem jogi, de g ya k o r lati értelm ében — az ország egy k irá ly alatt, most újra egyesülhetett volna. A szerződést azonban nem hirdették ki és nem léptették életbe s íg y Ferdinánd igényének jogos sága is erősen sántikált, ha u gyan egyáltalán leheten fo r mális jogigényről beszélni. A történelem nem a szerződések jogi érvénye, de életképességük felett ítél és az elm últ k é t év alatt semmi sem történt, am i a várad i egyességben m egvalósítani k ív á n t ter vet életre segítette volna. A z o k , a kik csak a k irá ly és utódának szem élyében tud ták felism erni nem is annyira a nem zet egységét, m int in kább a zt a közös érdeket, am elynek szolgálatát vá lla ln i
érdem ei — a közös érdeket m ost a csecsemő János Z sígm ondban lá ttá k m egszem élyesítve. A sors a halo tt János helyett adott v a lak it, akinek a nevével, a neki u r to z ó hűség jelsza vá val fo ly ta tn i lehetett m indazt, ami a nem zet védelm ének és fenntartásának ér deke vo lt. A helyzetre jellem ző, hogy csak Ferdinánd régi h ívei — e gytő l-egyig o lyan ok, akiket személyes vagyo n i érdekük k ö tö tt erre az o ld alra — k ív á n tá k fenntartás nélkül az ország egyesítését a róm ai k irá ly alatt. Jó val nagyobb v o li a szem élyi súlya azoknak, ak ik a várad i egyesség végrehajtását ugyan szívesen látták volna, de csak akkor, ha a császár a birodalom erejével valóban biztonságot n y ú jt a z ország védelmére. A bban a levélben, am elyet 1540. augusztus 30-án F rangepán Ferenc a z egri érsek, Perényi Péter, Bebek Ferenc, R á sk a y István és Balassa Zsigm ond egyenesen a császárhoz intéztek, ez az álláspont szokatlan őszinteséggel és világos sággal ju to tt kifejezésre.'® „ A z t hisszük, — írtá k a császárnak — h o gy boldogult János k irá ly haláláról s m indarról, ami azó ta itt történt, bizonyosan hallott m ár. A z ország a legnagyobb veszély ben forog. A ttó l félünk, h o gy a török szultán v a g y nyiltan és egyenesen a m aga szám ára fo g la lja el v a g y a boldogult k ir á ly fia védelm ének ürügyén veszi hatalm ába, am it a z országra éppen o lyan veszélyesnek tartunk. A török rop pant hatalm ának saját erőnkből nem tudunk ellenállni. M ár bold ogu lt k irályu n k is ezért lépett császári felségeddel és fiv é ré vel egyességrc a z a la tt a feltétel alatt, h o g y még ha fiú -u tó d m arad is utána, ne ez, hanem felséged fivére örö kölje a királyságot. A z o ly a n ember szám ára, aki a m agán érdeket elébe h elyezi a közérdeknek, súlyosnak látszik ez a föltétel. D e néhai k ir á ly urunk világosan látta, m ilyen veszedelem fenyegeti a törö k felől az országot s látta a zt
ij, h o gy annak m aga ellenállni éppen ú gy nem képes, m int senki egyedül a keresztény fejedelm ek kö zü l, k ivév e mégis császári felségedet. E zért fiá n a k m inden jogát császári fel séged fivérére ruházta át, inkább a k arva azt, h o gy fia ne kapjon k irá ly i cím et, semmint, h o gy a keresztény közösség elveszítse M agyarországot. M i, a kik e szándékának részesei és előm ozdítói vo ltu n k , ma sem látunk a keresztény v ilá gon császári felségeden k ív ü l senki mást, aki sebeinket o rvo solni és a keresztény köztársaságnak ezt a nemes u g já t épségben m egtartani képes voln a. E zért a zt tesszük, ami m egítélésünk szerint java és érdeke h azán kn ak és egyben császári felségednek és fivérén ek is érdeke s m inden ren delkezésünkre álló úton és m ódon iparkod un k ennek test véreinket és b arátain kat is megnyerni. B íz v a b ízu n k abban, h ogy császári felséged m ost kom olyan ennek az ügynek szenteli m agát. M egítélésünk szerint legfőbb ideje, hogy szent felséged együtt fenséges fivérével vagy teljesen le m ondjon róla vagy valóban kom olyan fog lalkozzék vele. A késlekedő cselekvés a mi biztos vesztünk. M agyarország — am int a zt én, az egri érsek, em lékezetem szerint császári felséged színe előtt is elm ondtam — legnagyobb részében sík terület és íg y a lovasságban bővelkedő törökök erő szakoskodásainak k i v a n szolgáltatva. E zért hacsak nem fo n to lju k meg jól, am it teszünk, ez a z ország el v a n veszve, különösen, ha B uda, a királyság székhelye a török kezébe kerül, m ert vele együ tt a z országot, még ha m egtépázva is, könnyebben lehet m egtartani, m int visszaszerezni azt, amit egyszer elfo glaltak. A lázatosan kön yörgün k tehát felséged h ez és a z Isten irgalm ára kérjük, gondoskodjék a z ország birtokbavételéről és védelm éről, h ogy felséged szárnyai alatt m i és utódain k is szolgálhassanak felségein ek és fivérének. E z t felségednek kell m egvalósítania a szerint, am int bölcsesége legjobbnak látja; v a g y ú gy, h o gy a törökkel békét k ö t v a g y éppen adót fiz e t neki, v a g y erőhatalom m al. H ó d o
lattal em lékeztetjük felségedet, h o gy m egítélésünk szerint ehhez m indenképen egyetértésre va n szükség a gallok leg keresztényibb k irá ly á v a l. T u d ju k róla, h o gy gazdag és tekintélye nagy a törökök fejedelménél. A vele v a ló egyet értéssel semmit sem veszít felséged. E zt az egyetértést pedig fölös haszonnal biztosíthatná, ha a szabad M agyarországot hatalm ába tudná vonni. H a azonban felséged m indezekből semmit sem volna hajlandó tenni, a z Isten szerelmére kérjük, ne k ívá n ja vesze delm ünket, hanem parancsolja meg fivérének: járuljon hozzá, hogy az országnak az a része, am ely birtokában jja n , a királyság testével egyesülhessen, h o gy ha nem is erővel és fegyverrel, de legalább a viszo n y o k k al m egalku dva meg tarthassuk a keresztény köztársaságnak ezt a valah a leg jelesebb királyságát. Felséged, ú gy hisszük, tisztában van azzal, m ilyen érdeke a keresztény köztársaságnak, h o gy a törökkel fo ly ta to tt háborúiban nem zetünk vele és ne ellene legyen. M i semmit sem m ulasztunk el, am it jó keresztény nek, jó m agyarnak, jó h azafin ak és hű a lattvaló n ak tenni illik, csak felsóged ne hagyjon el bennünket. L egyen fe ls ged m eggyőződve, h o gy ha kom olyan fo g la lk o z ik ü gyü n k kel, va g y egyáltaláb an nem v a g y kevesen lesznek olyanok, a k ik velünk egyet ne értenének, s ha lennének ilyenek, súlyuk nem jelentős. (D e bárm ennyien volnának is, ha útju kat nem állják el idejében könnyen veszélyessé válhatnak.) M i szilárdan hisszük, hogy felséged fivérével együ tt telje síteni fogja m indazt, am it őszintén ígért néhai k irályu n k fián ak és ö zv e g y in e k és azt, amit a szerződésekben az országnrJí biztosított, am it m int néhai fenséges királyu n k jó és hú alattvalói is kérünk. T artsa meg az Isten szent fe l ségedet a keresztény köztársaság és e m eggyötört ország jav ára szerencsében hosszú időn á t." E z a levél különösen két szem pontból érdekes. Cselek vést, m égpedig m ielőbbi cselekvést kér a császártól, de
abban, ahogyan ezt sürgeti, m ár benne sö títlik a kétség, hogy a császár és fivére m egint nem fo g semmit sem tenni. S kertelés nélkül m egm ondja, h o gy ha csakugyan íg y lenne, akkor a császár és fivére inkább többé egyáltalában ne is fo g la lk o zzék a m agyar üggyel. H a g y ja sorsára a m agyar ságot és ne a k ad á ly o zza azt, h o gy a Ferdinánd kezére került területrészek ismét egyesüljenek az ország testével. ím e, az egység helyreállításán ak ki nem oltható vá g ya ! A z a meg győződés, h o gy a nem zet a viszo n y o k k al m egalkudva („precario") is m egtalálhatja boldogulását, de ehhez az ország egységének helyreállítása feltétlenül szükséges. A pusztulás csak akkor elkerülhetetlen, ha m agyar áll m agyarral szemben. N em kevésbbé érdekes a levélben az, h o gy a m agyar kérdés rendezésére első helyen a kibékülést ajánlja a török kel, még ha rendes adózással járna is és csak mellékesen, harm adsorban em líti a fegyveres leszám olást. Ebben, ú gy látszik, m ár nemigen b í z t ^ . D e bárm ilyen m ódot válaszszon is a császár, az egyetértést a francia k irá lly a l különös n yom atékkai a lelkére kötik. M indabból, ami a m ohácsi katasztró fa óta történt, Frangepán Ferenc és társai n y ilvá n még m indig nem értet ték meg, h o gy a szultán még súlyos adófizetés ellenében sem engedheti M agyarország egyesítését a császár v a g y — ami szám ára ugyanaz — Ferdinánd hatalm a alatt. A szultán fegyverrel csinált p olitikát, de íg y b tudta v a g y talán éppen ezért tudta o lya n jól, h o gy más az, k ö n y nyen kordában tartható v a g y az ozm án birodalom tól táv o l cső állam októl (Lengyelország) váltságd íjat elfogadni és ismét más a ném et-róm ai császárság u r ^ a k kezére engedni egész M agyarországot, akárm ilyen busás adó ellenében is. A m agyarság erejével m egtoldott császári kard előbb-utóbb úgyis véget vetne minden adófizetésnek, talán nem is egye dül a D u n a v ö lg y é b e n . . .
O ly a n állam ok, am elyek m agukban nem jelentenek veszélyt, m egvásárolhatják életüket és önállóságukat. A nagyság és a hatalom bizalm atlanságot kelt és ezt a b izal m atlanságot igazán csak kard d al lehet kioltani. A n n y i K on stan tin ápolyba m enesztett k ö v e t csúfos ku darca után kinek kellett volna ezt jobban megértenie, m int Ferdinándnak? D e nem értette 6 sem. „Fuss, rohanj, repülj K o n stan tin áp o lyb a" — adta uta sításba ugyancsak 1540 augusztusában Andronicus T ra n quillusnak — , m ihelyt János h alálán ak biztos hírét tudom á sul vette.*' A z örök optim ista m egint abban rem ényke dett — : most, h o gy végre megüresedett a m agyar trón, talán sikerül m eglágyítan i a szultán szívét.
Fráter G y ö rg y n ek nem v o lta k ilyen illúziói, ö körül belül tisztában v o lt azzal, m it vá rh at a császár segítségétől, de a zzal is, h o gy egész M agyarország m egszerzésére Ferdinánd a szultánnal aligha fo g alku t kötni. Egész állam férfiúi nagysága most m u tatk ozott meg igazán. A m íg lehetett, titokban tartotta János halálát. Elóbb szorosan a kezébe akarta venni a gyeplőket. A vezetésre term ett emberből valam i ellenállhatatlan erő árad, tekin télyn ek v a g y prestige-nek n evezik ezt, am ely még a z iri gyekn ek és féltéken yeknek is engedelmességet parancsol. A barátot is sokan gyű lölték, sokan féltek tőle, de engedelm eskedtek neki. A cselekvés teremtő ereje n y ito tt előtte u tat és sodorta m elléje a tervteleneket, a habozókat, této v á zó k a t és vá rak o zó kat, a za z m indazokat, akikből a többség kikerül. A barát ösztönösen tudta, h o gy a késlekedő cselekvés m indennek a veszte.
P ed ig a h elyzet nem v o lt könn yű . A lig alu d t k i a z erdélyi lázadás tüze, a k irá ly h alálán ak hírére m egint fe l lobbant. A gyenge János alatt m egnőtt a nagyu rak szarva i vájjo n elég-e eg y csecsemő neve ahhoz, h o gy féken lehessen őket tartani, am ikor a túlsó old alo n m egint nagy bért fiz e t tek a z árulásért? E zért gon dolt arra, h o gy egyiket a nagy urak k ö zü l od aállítja korm án yzókén t a z ország élére, am íg János utóda körül kialaku l a helyzet. P erényi Péterre esett a választása. N e k i k ín álta fe l az állam i fó h a ta lm a t," n y ilvá n azért is, h o gy íg y szerezze meg annak a gondolatnak, am it szolgálni akart. M ásodszor n y ílt meg Perényi előtt a legfőbb állam i m éltóság. M ost is elhárította. T a lá n félt, h o gy F erdin án dnál rontja el a dolgát, v a g y más m eggondolás ta r t o t u vissza? A barátnak íg y is jó vo lt. M ire a három pártra o szlo tt nem zet felocsúdott — : eltemette Jánost, m egerősítette Szé kesfehérvárt, bevonult a z ugyancsak gyorsan m egerősített B u d a váráb a és országgyűlést h ird eten R ákos mezejére. D e előbb még kö veteket (W erb ő czy t és E szék y püspököt) k ü l d ött a portára, hogy bejelentse János h a lá lát és azt, h o gy fiú gyerm ek m aradt utána. V a ló b a n villám gyorsan cselekedett. Ferdinánd arról is lekésett, h o gy legalább a birodalom és a z örökös tartom ányok védelm e érdekében m egszállja B udát. Szeptem ber első napjaiban a d u k i erre a parancsot V els L enártn ak, aki viszont N á d a sd y T a m ást utasította arra: csatlakozzék P erényi erőihez s á llja el a z u ta t a Buda felé tartó Fráter G y ö rg y előtt. M ire a z utasítás N á d asd y h o z jutott, a b a rát m ár rég Bu d án ült. A rákosi országgyűlés pedig ham arosan m egm utatta, h o g y ha a régi M agyarország egységét nem is lehet h elyreiU ítan i, legalább a János o rs ^ g ré s z á ie z tarto zó k túln yom ó
többsége egy felfogáson m aradt. N e m k ellett n ek ik a róm ai k ir ily . Verancsics szerint o lya n v o lt a hangulat, h o gy ,Jia a k ö za k a ra t nem n y ila tk o zik meg a kis János Zsigm ond m ellett, a k k o r is inkább v a la m ely ik idegen fejedelm et h ív ták vo ln a meg a trónra, mintsem h o gy a m egunt F erdinándnak hódoljanak/*” A választás János Zsigm ond m ellett döntött, s n agy korúságáig a z országgyűlés az ö zv e g y királyn éra, Fráter G y ö rg yre, P etrovics Péterre és T ö rö k B álin tra b ízta a z ország korm ányát. M ég a p ártü tó s továbbra is a m aga érdekében mes terkedő M a y lá d István által Szászsebesre összehívott rész gyűlés is ú gy határozott, h o gy E rd ély a zt fo g ja k irályn a k elismerni, akihez M agyarország rendelnek többsége h ajlik/* A nem zet zöm e ösztönösen azon az úton akart m aradni, am elyen eddig haladt. Ú g y látszott, m intha a h e lyze t struk túrájában nem vá lto z o tt vo ln a semmi. C sa k a gyenge k irá ly helyébe kerü lt eg y m agával tehe tetlen csecsemő. S korm ányzótársakkén t a barát m ellé — ; eg y szeszélyes fiatalasszony, a szenvedélyes és fékezhetetlen indulatú T ö rö k B álint, a féltéken y és irig y P etrovics Péter, a k i a szellem ileg k o rláto ltak ö rö k gyan ako d ásával nézett m aga körü l mindent. F ráter G y ö r g y szerepe valóban nem v o lt könnyű. D e mi v o lt m indez azo k m ellett a nehézségek m ellett, am elyek felvon u ló viharfelh ői még csak fenyegettek! F erdinánd nem fo gad ta meg a zt a nyom atékos taná csot, h o gy ha nem tud gyorsan és eredm énnyel cselekedni, a k k o r inkább h a gyja sorsára a boldogtalan országot. H a m ar elfeledték azo k is, akik adták. P erényi Péter, aki közben egészen á tá llt a róm ai k irá ly oldalára, Ferdinánd régi h íveiv el együ tt m ost a zt ja v a s o lu a k irá ly n a k — : ostrom olja m eg Budát.
Botorul a zt hitték, h o gy ha a v á r Ferdinánd birtokába kerül, m ajd a porta is előnyösebb feltételek m ellett egyezik ki vele.'* Ferdinánd — aki m ég 1540. júliusban elhatározta, h ogy újra K onstantinápolyba kü ld i L aski Jeromost, s augusztusban Tranquillus A ndronicust sietve tényleg útnak is indította — ezt a tanácsot mégis m egfogadta. H ű m aradt ahhoz a furcsa m ódszeréhez, h o gy kard d al tám ogatja egyez kedésre kü ld ö tt követeit. A z ilyen segítség rendszerint először a k ö v e t u jját vá g ja meg, a k ö vet m ézes-m ázas beszéde pedig a zt árulja cl, hogy a kard alighanem csorba. í g y is v o lt. Ferdinándnak szám bavehető hadsereg fel szereléséhez és együ tt tartásához fo ly to n szaporodó anyagi bajai m iatt nem v o lt elegendő pénze. D e nem várh atott tám ogatást a császártól sem, akinek viszo n ya a francia k irá lly a l éppen 1540 júniusában ismét annyira m egrom lott, liogy a fran ciák tám adásával kom olyan szám olnia kellett.^* N incsen annál végzetesebb, m intha va la k i gyenge kéz zel o ly a t próbál, aminek a végrehajtására nem képes. A V els Lenárt vezetésére b ízo tt hadm űveletek október elején kezdőd tek meg. V isegrád és V á c elfoglalása után a hónap vége felé Ó budánál á llt Ferdinánd serege. M intha az utolsó pillanatban mégis visszarettent voln a a következm ényektől. M ost Izab ellával prób ált egyezkednL A h á n y lépés, annyi áruló jele a gyengeségnek és a határo zatlanságnak. Ferdinánd m indent meg akart próbálni és éppen ezzel vesztett el m indent. Sajnos, nemcsak a m aga ü gyét, hanem az országét is, am elynek k irá ly a akart lenni. Sem a z egyezkedés az ö zv eg y királyn éval, sem a had m űveletek nem haladtak előre. K ö zeled ett a tél, m egint h ián y v o lt a zsoldhoz szükséges pénzben, élelemben és u k a rm á n y b a n . E g y-k ét város, kö zttik Pest, Székesfehérvár
és T a t a v o lt a vállalkozás minden eredménye — éppen elég ahhoz, h o gy felbőszítse a szultánt. N ovem b er közepén Buda ostrom át abbahagyták. Ferdinánd erőtlen nekigyűrkőzése az országban csak elkeseredést keltett. Senki sem kért az o lya n „segítség“ -ből, am ely abban állt, h o gy Ferdinánd zsoldos csapatai m agyar városokat ostrom olnak. A m ikor a római k irá ly a hiányos erők pótlására nemesi fölkelést hirdetett, m aga Serédi G ás p ár panaszolta urának, h o gy egyetlen o ly a n főnemest, de még köznem est sem ismer, aki engedelm eskednék a k ir á ly parancsának. M ég a subsidium okat is csak helyenként En gedték beszedni.”
5-
Fráter G y ö rg y követei kerültek először a szultán elé, aki közben m eggyőződést szerzett m agának arról, h o gy az, ak it János utód án ak neveznek, csakugyan Izab ella gyer meke. W e rb ő czy Istv án t és a pécsi pü spököt ren d kívü l barát ságosan fo g ad ták a portán. R incon, a francia k irá ly k övete is tám ogatta őket. O któ b er 17-én m ár jelenthették Budára, h o gy a szultán nem emel k ifo gást János Zsigm ond k irá lly á választása ellen és a rendek k irá ly v á la sztó jogát akkor sem korlátozn á, ha a kiskorú k irá ly m eghalna.'* W erb ő czy 1540 decemberében h o zta m eg a szultán levelét, am elyben tudtára adja a választott k irályn a k , hogy M agyarország megvédésére jelentékeny hadierőt küld. A z elp árto lt fő u ta k a t is m eg fo gja büntetni. F ráter G y ö rg y ö t és P etrovicsot is biztosította, hogy sem Ferdinánd törekvései, sem a z E rdélyben történtek nem kerülték k i figyelm ét. A Buda ostrom ára készülő „ném et k ir á ly " ellen szárazon és a D u n án sereget kü ld , s m ár intéz*
kedett is, h o gy a M agyarországgal határos területek b a sii útnak induljanak.'* L aski Jeromos 1540. október elején érkezett K onstantinápolyba — valószínűleg eg yü tt a zzal a hírrel, hogy Fcrdinánd csapatai m egindultak B u d a ellen. V á jjo n csoda-e, h o gy a szultán még beköszöntő bcs?/dét sem h agyta végigm ondani? Indulatosan a szavába v á gott. „M o st tél va n — k iáltotta — de lesz még n yá r." N y á r — am ikor a török seregek újból m egindulhatnak. L aski kihallgatása után m indenki tudta, h o gy a szultán elhatározása végleges — : háborút indít Ferdináxid ellen. B izonyos, h o gy ebben a döntésben annak is része volt, hogy a portán Ferdinánd instanciázással kísért hadi vá lla l kozásában nemcsak csalást és árulást, de a gyengeség jelét látták. A lengyel kalandor m indent m egpróbált — : ígért, hízelgett, fen yegetőzött, vesztegetett & in trikált — de hiába. A ka p o tt felhatalm azás értelm ében fe la já n lo tu évi harm incezer arany fizetését, ígérte, h o gy Ferdinánd Viscgrádról és T a tá ró l visszavon ja csapatait, ígért m ást is, de senki sem h itt neki. Jól m ondja T ö rö k Pál,*® hogy tu la j donképen nem is a békéről tárgyalt, nem ennek érdekében kö ltö tte el a megvesztegetésre szánt ezreket, hanem saját bőrének mentésére. M egm ondták neki, h o gy ha más hozott vo ln a ilyen békeajánlatot, levágo tt orral és füllel térhcteit voln a haza. A szultán ezúttal nem engedte vissza. Fogságba került és am ikor a szultán 15 4 1. június 19-én m egindult Ferdi nánd ellen, táborában m agával vitte. H ón ap o kig tartó betegség után csak annak a h adjáratnak a végén szabadult, am elyet meg kellett vo ln a akad ályozn ia. Fogságában is m egtalálta a m ódját, h o gy tudósításait kicsem f^ ztesse és eljuttassa Ferdinándhoz. Ezekből Bécsben elég ham ar m egérthették, h o gy m ost m ár csakugyan jó lesz
a Védekezésre felkészülni és am íg m ég id6 van rá: lábat
vetni a m egerősített helyeken. B á r L aski a török tervei tekin tetében sem láto tt tisztán. M ég 1541 m árciusában sem hitte, h o g y Szulejm án személyesen menjen M agyarországra. K icsi nyes portai in trikákból az ozm án hatalom gyengeségére k ö vetkeztetett s m indezzel akaratlanul is félrevezette urát. A pápai diplom ácia értesülései jobbak vo ltak. G o n falloniero, a bécsi nuncius egy 15 4 1. február i i - é n kelt levelében a zt jelenti Farnese bíbornoknak, hogy Ferdinándn ak nem lesz ereje ellenállni a töröknek. ,,M índene el lévén zálogo sítva, seregét szaporítani nem tudja. A többi keresz tény fejedelem pedig nem segíti, sőt saját katon ái is cserben h a g y já k ." M ehem et belgrádi basa nyolcezer lovassal akkor m ár Székesfehérvár közelében állt. A nuncius egyelőre csak erről a török seregről b eszélt M en n yivel n agyobbak lehet tek a z aggodalm ai a védekezés sikere tekintetében, ha F erdinándnak m ajd egy n a g y hadsereggel kell szemben állnia; „m ert híre jár — írta — , h o gy a szultán személyesen jön. A töröknek — tette h o zzá — élelm iszerekben soha sincsen h ián ya, a m agyarok félelem ből, de szívesen is kiszolgáltat n ak neki m indent mert jó és pontos fizetést kapnak érte.“ *‘ E z a jelentés még érdekesebbé v á lik , ha m eggondoljuk, h o gy a nuncius Ferdinánd újdonsült h ívétő l, Frangepán Ferenc egri érsektől szerezte értesüléseit. M ég a zt sem lehet m ondani, h o gy az o n zág b a n nem látták előre, mi fo g következni. Ferdinánd m egpróbálta, am it lehetett. D e a lehetőség fu k a r v o lt v a g y koldus. A cseh rendek m eg ta g a d u k minden segítséget. M o rva ország ígért u gyan valam it, de a kilátásba helyezett csapa to k csak augusztusban vo n u ltak föl. A z örökös tartom ányok v a g y semmit nem adtak, v a g y m orzsányi pénzbeli h o zzá járulással vá lto ttá k m eg részvételüket a hadjáratbao.
A birodalm i gyűlés, am elytől a segítség zöm ét v á rta Ferdinánd, csak április 5-én n y ilt meg. A császár m ár feb ruár végén Regensburgban v o lt, de a rendek késlekedtek. E z ú tu l is előbb a vallásújítás kérdéseit v ita ttá k . C s a k jú niusban kerü lt sor a török-segély ügyére, am ikor a szultán m ár m egindult. A Regensburgba kü ld ö tt egri érsek hiába p azarolta a birodalm i rendekre szónoki erejét. A m egrázó szavakbó l nem fa k a d t segítség. A rendek júliusban u gyan elhatározták, h ogy „sürgős segítség“ -kén t e g y tizenkétezer fő n y i sereget állítan ak fe l,,d e ebből a sürgős segítségből sem .'ctt semmi. Ferdinánd augsburgi kereskedőktől és eg y-k ét fő p ap tól kölcsönvett pénzen n a g y ü ggyel-bajjal szedte össze a zt a húszezer embert, akikn ek a vezetését — minden vonakodása ellenére — a z „öreg, hirtelenharagú (de éppen o lyan h atá rozatlan) elfelejtett, a katonanépnél gyű lö lt és a z ily en v á l lalkozásra m indenképen alkalm atlan " R oggen dorfra b íz u . M ost m ár csak a z vo lt a rem ény: bevenni Budát, m ielőtt seregével m egjön a szultán. A v á ra t Fráter G y ö rg y védte. A segítségért kik ü ld ö tt T ö rö k B álin t a falako n kívü lrekedt, am ikor R oggen dorf m ájus 4~én az ostrom ot m egkezdte. E g y hónap után m ár nem lehetett kétség abban, h o gy ennek az ostrom nak nem lesz sikere. „K ellem esebb h írt sze retnék írni — jelentette június 4-én R óm ába a pápai nuncius — m int am ely m a érkezett a k irá ly i táb orbó l." M ajd a legutóbbi tám adás n agy veszteségeiről beszám olva, íg y fejezi be levelét. „H a csa k nem küldenek új sereget, sohasem fo g ju k a v á ra t elfo gla ln i."” A szultán e l& a d a július 21-én érkezett Buda alá. T ö rö k B álin t a k k o r m egüzente Perényi Péternek, aki ma g yar k ato n áival o tt v o lt R oggen dorf seregében — : mentse meg m agát és vitézeit a z elkerülhetetlen vereségtől, „m ert
a hatalm as szörnyeteg m ár közeleg, h o gy a z ég isz tábort elnyelje".** A tehetetlen öreg h advezér még m indig v á rt kerek egy hónapig, m íg P erényi erélyes fellépésére végre elrendelte a visszavonulást. A z éjszaka sötétjében kellett vo ln a a tábort a D u n án á t a pesti partra sz á llíu n i. A török felm entő sereg azonban neszét vette a tervnek és a h ajókon átevező csapa tokon rajta ütött. Kétségbeesett menekülés és szörnyű vé rengzés lett ebből a „visszavon u lás‘‘-ból. A sereg jelenték e o y része a D u n ába fu lla d t, a többi Pest városát is felad va fu to tt, am erre látott. R oggen d o rf h a lo tt katonái a D u n á a ú szva m entek a d élfelől közeledő törö k elébe. Ferdinánd serege íg y fo g a d u a s z u ltá n t. . .
6. A borzalm ak éjszakája után n y o lc n ap ig m ég m agyar zá szló lengett B u d avára ormán. D e János fővételének napján, éppen a m ohácsi c s a u vesztés tizen ötö dik évford u lóján , a n y itv a h a gy o tt v á r kapu kon besétáló janicsárok kö n n yű szerrel birtokba vették. Isten m alm ai lassan őrölnek. T ize n ö t é v kellett, am íg betelt a m ohácsi végzet. A sors tizenöt évet ad o tt a nem zetnek, h o gy összeszedje m agát, h o gy rendet teremtsen sorai ban és m indenekelőtt, h o gy helyreállítsa egységét. S a tizenöt é v elmúlt, m int az elítélt ideje a siralom házban. A ggodalom m al, bánattal, ö n vád d al, keserűséggel, gyűlölködéssel és hiábavaló fogadkozással, de tétlenül. A végzetet, ú g y látszik, nem lehet elkerülni, de lehet becsülettel szembe nézni vele v a g y g y á v á n és tehetetlen a lába elé hullani. H iá b a v o lt a kevesek tisztánlátása, tisztessége, önzetlen á ld o z a u és m inden erőfeszítése, am ikor ann yian a n a g yo k
közül nem láttak mást, csak a m aguk érdekét s am{g el va k u lva a haszon tűnő árn yékát kergették, utánuk bu kd á csolt a nemzet. H uber A lfo n s A u sztria történetéről szóló n agy m unká jában Buda vesztét és a száznegyvenötéves törö k uralm at a „nem zeti" p árt p o litikája következm ényének tulajdonítja. A k i végigkísérte a tizen öt é v eseményeit, tudja, m eny nyire tarthatatlan ez a vád. D e abban, ami bekövetkezett, tulajdonképen nem lehet bűnösként elm arasztalni Ferdinándot sem. A z örökös tarto m án yok u rán ak szemében csak egy szem pont v o lt igazán fontos — : a birodalom keleti részének védelm e. E rről ipar kodott ü ggyel-bajjal gondoskodni, inkább rosszul, m int jól, m egalázásokon és kudarcokon át, ú gy, ahogyan tudta. Ig ye kezetben és buzgóságban nem v o lt hiány, csak a z előre látásban és a mérsékletben. M in dazt, am it prób ált és tett, csak íg y lehet helyesen m egítélni. A TÓnuá, király és a leendő császár szám ára a tizen öt é v nem is v o lt egészen eredménytelen. E lvégre a kezében m aradt M agyarország nyugati széle — : véd ő fa l, az örökös tartom án yok határai előtt és ugródeszka a jövőre. V á jjo n lehet-e túlságosan felróni neki, h o gy nem tudta azonosítani m agát a m agyarsággal, a m agyar nem zet valód i érdekeivel. A szellem és a lélek oszthatatlanul egységes valam i. Bajosan tartozhatunk egyszerre két nem zeti közös séghez, fő leg ha a két közösség érdekei ütköznek. D e m in denki fö lö tt csak egy minőségben lehet ítélkezni. M a g y ar nak semmiesetre sem v á lt be Ferdinánd s íg y m agyar k irályn ak sem lehetett jó. A felelősség azokra hárul, a k ik reáb ízták a m agyarság sorsát s akik, kevés kivétellel, a m aguk hasznáért, a nemzet többségével szem behelyezkedve, akkor is kitarto ttak mel lette, am ikor m ár n y ilv á n v a ló vo lt, h o g y a tőle várh ató ••segítség'* a m agyarság egységének halálos méreg. N em
yédeltnct, de yeszedelm et h o z, nem e r & ít, de m egbont é$ gyengít. E lv a k u lta k és bűnösök a zo k vo lta k , a k ik nem érezték meg, h o va tartozn ak és hol van a h elyü k, és a k ik m agyar ságuk öntudatlanságában téved ezve kiszak ad tak abból a nem zeti közösségből, am elynek legfőbb parancsa a z össze tartás és a z engedelmesség. A jám bor és jóakarattá Frangepán Ferenc tisztán látta ezt. M ég 1540 júliusában ezt m ondta Schepper C orn élnak, a k i E rdélyből visszajö vet m egállt nála E g e iic n . „M a g y a rország m ajd m inden hatalm as embere, alig néhányat k i vé ve, íjj ember, a k ik gazdagságukat és hatalm u kat házásságuk révén v a g y rablással és fosztogatással szerezték, a v a g y azzal, h o g y többször á lltak át e g y ik k irá lytó l a m ásikhoz. H a e zt figyelem be vesszük, nem lehet csodálni, h o gy az ilyen ek a z új d olgo kat szeretik és semmitől sem idegenked nek jobban, m int az igazságos, becsületes keresztény élettől. C s a k akkor lehem e erre rászorítani őket, ha a k irá ly fölé jü k kerekedik. S éppen ez az, am it meg akarnak a k a d á lyo zn i. E zért nem k ív á n já k , h o gy béke legyen a róm ai k irá ly és János k irá ly k ö z ö t t . . Ment ői nagyobb v o lt a belső egyen<:tlenkedés, T h u rzó E lek és társai annál jobban gya rap o d ta k és hatalm asodtak. T ö rő d te k is azzal, h o gy az ellentetek lá z ib a n elsorvad a nem zet ereje. Sajnos, m inden nem zetnek o lya n a sorsa, am ilyent megérdemel. A kevés it,azért ritkán kegyelm ez a z Isten. A bukásban ezek a z „ ig a z a k " a tulajdonképeni vesztesek. Ebben a z értelemben Buda elfoglalása F ráter G y ö rg y szám ára v o lt a legnagyobb csapás. A z ő p o litikáján ak a kudarca — a m ások bűneiért. E d d ig m indig ú g y vo lt, h o gy a szultán serege jött, p u sztíto tt és rom bolt, de aztán m egint elment. S m egm aradt a rem ény, h o ^ a nem zet ismét a m aga lábára állhat.
A barát is félt minden o ly a n hadjárattól, am it a szul tán vezetctL E zért h ív ta be előre a belgrádi, boszniai és kiissa-i basákat; g o n d o lu , ezzel talán feleslegessé vá lik , hogy m aga a szultán jöjjön.** A z z a l nem szám olt, h o gy a szultán ezúttal berendez kedik Budán. A z eddig történtek után és a W erb ó czy vel !iüldött török diplom a birtokában jóhiszem űen nem is kel lett ettől U rtania. T h u r y JózseP* a z t Írja, h o gy Szulejm án addig, am íg János élt, becsülettel állni a k a r u a 's za v á t. B ár János több ször túltette m agát azon az egyességen (szándékokban és elhatározásokban mindenesetre), am ely L aski közvetítésével 1528-ban jö tt létre k ö ztü k , a szultán valób an türelmes és elnézd m aradt. V a ló szín ű leg a ked vezd alkalm at várta, am ikor nehéziég nélkül m egfoghatja a „ r ó k á t" . M ost e l^ k e z e tt a p illa nat, de nem a „ ró k a “ esett a csapdába, hanem a z ország. Szu lejm án m aga a Buda elfoglalása után kelt fethitam eban íg y m agyarázta eljárását. „ . . . A föntebbi években Isten k e g y e i m ü l és győzelm es kardom segítségével meg hódítottam M agyarországo t és fővárosát, Budát. D e m ivel abban a z időben nagyon táv o l esett a m oszlim birodalom tól és íg y nehéz lett vo ln a korm ányzása, János k irá ly pedig adófizetésre kötelezte m agát érte, en nélfogva M a g y aro rszág királysá gá t őreá ruháztam vo lt, halála után pedig fián ak, Iszrfán k irá ly n a k ajándékoztam . D e a M a g y a rországgal határos N ^ e t o r s z á g k irá ly a a Fernandus nevű h ite tle n . . . is szeretett vo ln a M agyarország k irá ly a lenni, ezért K a rlo nevű testvérének szö vetség év el. . . óriási hadat gyű jtö tt ö s s z e . . . ezekkel tehát bejövén, hatalm at szerzett m agának M agyarországon és ostrom a lá fo g ta B u d a v á ro s á t . . . C élom tulajdonképen a z vo lt, h o gy Buda székváro sát a z iszlám e g yik h á zá v á tegyem és M agyarországo t bir tokom ba vegyem ."**
V crancsicstól tudjuk, h ogyan m ag y ará zták a basák a félrevezetett m agyar urak előtt a szultán elhatározását. A közelm últ eseményei bizon yságot s z o lg á lta tu k arról, hogy János Zsigm ond egyenetlenkedő p ártja nem tud ja az o rszágot m egtartanL A szultán pedig m ost m ár öreg és egyéb gondjai is vannak, o ly n a g y távolságból nem jöhet be m induntalan Buda védelmezésére. P edig ha a németek valam ikép elfo gla ljá k a várat, ami pedig főtörekvése K á ro ly császárnak és Ferdinándnak, a szultán a régebbi hódításo kat is könnyen elveszthetik’' M ajd m áshol: Elég, h a B u d át fo g la lja el, am it azonban m eg kellett tennie, ha uralmát kockáztatni nem akarja.^* „ A z o lyan várat, m int Buda, nem lehet női kézen hagyni. A nők válto zékon yak, m int a szél; m ajd eg y, m ajd más felé hajolnak."*" Szándékosan m ellőztük a zo k a t a m agyar u rak m e ^ nyugtatására szánt, nagyon is átlátszó m ag yarázato kat és biztatásokat, am elyek a szultánnak a kiskorú k irá lly a l sz-;mben v á lla lt kötelességeiről és arról beszéltek, h o gy húsz év m úlva visszabocsátja B u d át és ú g y h a gyja m ajd „Ján os Zsigm ondot az országban királyu l, m int atyját'*.*® Lehet, h o gy ezek a kijelentések nem is egészen íg y h an gzo ttak el. A védek-:zés és vígasztalódás v á g y a festette őket tetszetősebbé. A becsapott ember a m aga álu tásá b an keres mentséget. Szám unkra fontosabbak a zo k a reális o kok, am elyek Szulejm án elhatározását valóban eldöntötték és am elyekre gondolniok kellett volna azoknak, a k ik kö n n yű vé tették a szultánnak, h o gy birtokába vegye a prédát. F ráter G y ö rg y még m egpróbálta a lehetetlent. A z z a l érvelt, h o gy „ a vá r biztonságához nem szükséges a török őrség. Eddig ő k m aguk is m egtettek m indent, am it tőlü k a hatalm as szultán szolgálata k ív á n t. E zt szándékoznak tenni a jövőben is. E gyáltalában nem k ív á n já k , h o gy a vá rb a törö k k a p itá n y tétessék".*^ í g y beszéltek T ö r ö k B álint,
W erb ő czy és P etrovics is, de a szultán nem h a llg a tó n rá ju L Buda a „h o z z á tartozó országrésszel” , vagyis a D u n a— T isza-kö zével törö k pasalik lett, A pasalik élére — ez is a sors g ú n yja — egy renegát m agyar került. És a régi M agyarország egyko ri nádorából és kancellárjából a „h itet lenek" b írája lett Budán. A z ország területe, am ely fö lö tt eddig ketten civa k o d tak, három részre szakadt és a m agyar állam a T iszán tú lra szorult vissza. A királyn é a z udvartartással L ip p ára vonu lt, am ely cgyid eig m ár János k irá lyn a k is székhelye vo lt. H a a szultán eddig sem lá tta volna szívesen a régi M agyarország egyesítését, ezentúl m int hatalm as hullám cörő gát állo tt m inden kísérlet útjába a z új pasalik, am ely nek területén vo n u lt á t az egész D u n a v ö lg y legfontosabb hadi útja. M in tha eg y óriási k ö v et hengergettek v o l i u rá a z ország szétszakadt testére. A m egcsonkított m agyar állam a tiszam enti m egyéket, E rdélyt, K assa vid ékét a z északkeleti fe lfö ld m egyéivel, a tcmesi bánságot, A ra d , Z arán d, Csanád és Békés m egyéket fo glalta magában.*’ Ferdinánd b irto kállo m án ya a Buda ostrom át m egelőző csatározások eredm ényeként egyelőre m egnőtt, de ez a dicsőség is csak rö v id ideig tartott. K ö zv etlen ü l Buda elfoglalása után Salm M ikló s g ró fo t és H erberstein Zsigm ondot kü ld te követségbe a török tá borba, h o g y kifürkésszék, m ilyen békére vo ln a Szulejm án hajlandó? A részükre adott utasítás szerint m egint a z t kellett m ondaniok, h o g y uruk, Ferdinánd, csak a z őt m egillető jogok érvényesítéseért fo g o tt feg y v e rt; korántsem a k a rt s nem is akar a szultánnal háborúskodni. H ajla n d ó egész M agyarország birtokáért é v i százezer aran y fo rin to t fizetn i,
de ha a z egész terület átengedése nem vo ln a lehetséges, m eg elégednék a János h alála után elfo gla lt h elye k békés birto k á v a l is ," amiért kész é v i ötvenezer fo rin to t adózni. É vi negyvenezer arany fizetését néhány évi fegyverszünetért is v á lla lu volna. V a ló b a n nem tagadta, h o gy m egverm ek érzi m agát. A válasz a z vo lt, — ír á s o n is m egkapták'* — h o gy az országo t a szultán feg yverrel fo g la lta el. Esztergom , T a ta , Visegrád és Székesfehérvár a szultáné, ezeket vissza kell adni, add ig a békéről beszélni sem lehet. A h azatérő követekn ek, akiknek kíséretében o tt vo lt a tudós m agyar K b Péter, m egm utatták a szultán h a u lm as táborát. Figyelm eztetés v o lt ez és fenyegetés. E g y hónap elég v o lt a szultánnak Budán. A zu tá n , h o g y m egkapta a francia k ir á ly üzenetét arról, h o gy követeit: R in con t és Cesare Fregoso-t i j 4 i . július elején, P a v ia közelében, a császár zsoldosai m eggyilkolták, hirtelen fek zed ette táborát és h azavon u lt. D e előbb még szabadon bocsátotta a B elgrádban betegen fo g v a ta n o tt L aski Jeromost, talán azért, h o gy p éld át adjon a császár nak, h ogyan kell bánni idegen fejedelm ek követeivel.
A z aigues-m ortes-i barátkozásból felszá lló it rem ények m ár korábban elh e rv a d u k , de a császár és a francia k irá ly viszon yán ak a fontos írásokkal (a törö k-fran cia szerződés tervezetével) K onstantínápolyba u u z ó kö vetek xneggyilkolása adta a halálos döfést. A császárnak nem lehetett kétsége abban, h o g y m egint leszám olásra kerül kettejü k k ö z ö n a sor. P edig csak b ajt és nehézséget látott, amerre nézett. A z ozm án hatalom m ég jobban m egerősödött. A rra alig n y ílt kilátás, h o gy ennek a z ijesztő terjeszkedésnek a
keresztény erők összefogásával m egálljt lehessen parancsolni. A z e g y h ^ reform jára von atkozó tárgyalások m egakadtak. A h elyzet N ém etországban m egrom lott. A viszo n y a p á p á val elhidegült. N é m e u lfö ld e t egy közvetlen francia tám a dás veszélye fenyegette. N a g y já b ó l ez v o lt a h elyzet a birodalm i gyűlés befeje zésekor ( 1541. július 29.). A császár ak k o r már tudta, hogy a szultán h a u lm as sereggel közeled ik M agyarország felé, de a zt nem tudhatU , hol fo g m egállni. N em jön-e el ismét Bécsig? T isztáb a n v o lt a zzal is, h o gy a rendektől szám bavehetö segítségre nem szám íthat. A császári fin an ciák ezer nehézsége k ö zö tt gondolni sem lehetett arra, h o gy maga állítson hadsereget. A de P raet ú tján nővérének, M ária k irályn én ek kül dött üzenetéből mégis a z t látjuk, hogy ú gy érezte — : sze mélyesen kellene a szultánnal szembe állania. E z a nem tel jesíthető erkölcsi kötelezettség ú gy nehezedett rá, m int v a lami m egszégyenítő adósság. A császár a kötelességeket kom olyan vette. Gondosan lemérte, h o gy a z adott viszo n yo k és lehetőségek k ö zö tt mit tudna tenni. í g y ju to tt még Buda elfoglalása előtt (Innsbruckban, augusztus elején) ahhoz a különös elhatározáshoz, hogy C sza k -A frik á b a n A lg im á l v á g vissza a szultánnak. E z elhatározás m ellett később is m egm aradt, am ikor R oggendorf seregének megsemmisülése után a török előtt m egnyílt a z út a birodalom felé. V á jjo n arra gondolt, h o gy egy tengeri vállalkozással visszavonulásra bírja a szultánt? A v a g y csak a lehetőségek kel kötö tt kompromisszumot? A de Practnak a d o tt instrukciókból tudjuk, h o gy a terv mérlegelésénél mi m indent v e tt tekintetbe. N á p o ly és Szicília előteremti a tengeri vá lla lk o zás költségeit. A lgír
m egtisztításával spanyol alattvaló in ak is kedvében jár, az 6 régi kíván ságu kat teljesíti. A m íg a tengeri hadjárat tart, legalább a szárazföld ön nyugton lehet a francia k irálytó l, aki nem vá lla lh atja a zt a z erkölcsi ódium ot, hogy hátba tám adja a császárt, m ialatt az egész kereszténység védelm é ben a pogánn yal h ad a k o zik .” A tuniszi em lékek is kísérthettek és M ária kö n yörgő figyelm eztetése, h o gy m egfelelő előkészület nélkül nagyobb vállalkozással ne kockáztassa m agát és birodalm át. H a a H absburg-birodalom n yu gati és keleti részeinek érdekeit ilyen nehéz v o lt összeegyeztetni, vájjon csoda-e, hogy Ferdinánd sohasem tudta a zt tenni, ami a m agyarság érdekében á llo tt volna? A szultán m ár útban v o lt vissza K on stan tin áp oly felé, aifiikor a császári flo tta M allorcából A n d rea D o ria veze tése alatt elhajózott az a frik a i p arto k irányába. O któber vége felé járt az idő s a tenger ismerői ó va figyelm eztették a császárt az őszi vih arok erejére. D e am it egyszer elhatározott, a zt végre akarta hajtani. A vá lla lkozás a császárnak százötven hajójába került. A partra tett sereget a z ellenség megsemmisítette, jelentős felszerelése odaveszett. A császár körülbelül u gyan akko r érte cl m egm aradt h ajó ival a ca ru g en a i kikö tő t, am ikor a M agyarországból diadalm asan hazatérő szultán bevonult fővárosába. A D un án ál és a Földközi-tengeren egyform án a z o z m án hatalom m aradt felül.
A
TISZAN TÜLI
M AGYARORSZÁG I.
Buda elfoglalásával tu la jd o n y p e n m indkét politikai felfo gást ku d arc érte, a zt is, am elyik a H absburgok védel mében, és a zt is, am elyik a török-barátságban kereste az ország üdvét. R o ggen d o rf csúfos veresége után jobban m in t valaha, beigazolódott, hogy Ferdinánd ereje nem elég ahhoz, h o gy a z országot oltalm a alá vegye. A budai pasalik létesítése viszont a zt m utatta, h ooy nem lehet bízn i a törökben sem. A rra kevesen gondoltak, h o gy azt, ami történt, a ké: ellentétes felfogás küzdelm e okozta. Em berileg érthető, hogy különösen kezdetben az a kudarc ve rt nagyobb hullám ot, am ely Ferdinándot érte. A gyengével és a tehetetlennel senki sem szeret közösséget vállalni. L ukin ich írja, h o gy „ a hadjárat szerencsétlen kim ene tele alapjában rendítette meg Ferdinánd uralm át M ag y arország területén . . . Rém ület és csüggedés szállottá meg első sorban a H absbu rg-h áz híveit, m ert a Ferdinánd jogható sága alá tartozó m agyarországi részek ki vo ltak szolgál ta tv a nemcsak a török hatalom nak, hanem János Zsigm ond p ártján ak is, am ely súlyban és erőben mitsem vesztve, a k í-
m egtisztításával spanyol alattvaló in ak is kedvében jár, az 6 régi kíván ságu kat teljesíti. A m íg a tengeri hadjárat tart, legalább a szárazföld ön nyugton lehet a francia k irálytó l, aki nem vá lla lh atja a zt a z erkölcsi ódium ot, hogy hátba tám adja a császárt, m ialatt az egész kereszténység védelm é ben a pogánn yal h ad a k o zik .” A tuniszi em lékek is kísérthettek és M ária kö n yörgő figyelm eztetése, h o gy m egfelelő előkészület nélkül nagyobb vállalkozással ne kockáztassa m agát és birodalm át. H a a H absburg-birodalom n yu gati és keleti részeinek érdekeit ilyen nehéz v o lt összeegyeztetni, vájjon csoda-e, hogy Ferdinánd sohasem tudta a zt tenni, ami a m agyarság érdekében á llo tt volna? A szultán m ár útban v o lt vissza K on stan tin áp oly felé, aifiikor a császári flo tta M allorcából A n d rea D o ria veze tése alatt elhajózott az a frik a i p arto k irányába. O któber vége felé járt az idő s a tenger ismerői ó va figyelm eztették a császárt az őszi vih arok erejére. D e am it egyszer elhatározott, a zt végre akarta hajtani. A vá lla lkozás a császárnak százötven hajójába került. A partra tett sereget a z ellenség megsemmisítette, jelentős felszerelése odaveszett. A császár körülbelül u gyan akko r érte cl m egm aradt h ajó ival a ca ru g en a i kikö tő t, am ikor a M agyarországból diadalm asan hazatérő szultán bevonult fővárosába. A D un án ál és a Földközi-tengeren egyform án a z o z m án hatalom m aradt felül.
A
TISZAN TÜLI
M AGYARORSZÁG I.
Buda elfoglalásával tu la jd o n y p e n m indkét politikai felfo gást ku d arc érte, a zt is, am elyik a H absburgok védel mében, és a zt is, am elyik a török-barátságban kereste az ország üdvét. R o ggen d o rf csúfos veresége után jobban m in t valaha, beigazolódott, hogy Ferdinánd ereje nem elég ahhoz, h o gy a z országot oltalm a alá vegye. A budai pasalik létesítése viszont a zt m utatta, h ooy nem lehet bízn i a törökben sem. A rra kevesen gondoltak, h o gy azt, ami történt, a ké: ellentétes felfogás küzdelm e okozta. Em berileg érthető, hogy különösen kezdetben az a kudarc ve rt nagyobb hullám ot, am ely Ferdinándot érte. A gyengével és a tehetetlennel senki sem szeret közösséget vállalni. L ukin ich írja, h o gy „ a hadjárat szerencsétlen kim ene tele alapjában rendítette meg Ferdinánd uralm át M ag y arország területén . . . Rém ület és csüggedés szállottá meg első sorban a H absbu rg-h áz híveit, m ert a Ferdinánd jogható sága alá tartozó m agyarországi részek ki vo ltak szolgál ta tv a nemcsak a török hatalom nak, hanem János Zsigm ond p ártján ak is, am ely súlyban és erőben mitsem vesztve, a k í-
n ílk o z ó előn yöket természetesen kiaknázatlanu l nem hagyh a t u .‘“ D e éppen mert a z 6 érdekeiket fenyegette nagyobb és k özvetlen veszedelem , először a F erdinánd-párti urak fog ta k össze — : Perényi Péter, Bebek Ferenc, Balassa Im re és Serédi G ásp ár, akik a János Zsigm ond országrészében fe k v ő b irto k a ik at féltették. A T o k a j várában (1541. szeptem ber i} - á n ) tartott értekezlettel indult m eg ez a szervezkedés, am elyet a z előbb G ö n c városában, m ajd O laszliszkára összehívott országgyűléssel prób áltak előbbre vinni. Itt és a sárospataki összejövetelen született m eg a szö vetség F ráter G y ö rg y ellen és az a vá d , h o gy az ő árulása ho zta a törököt Budára. P erényiék törekvései eleinte nem keltettek visszhangot a z országban. M in t L ukin ich irja: „m ég a Ferdinánd párti köznem esség sem b ízo tt bennük, m ert lépten-nycanon k itAnt, h o gy h a za fiasn a k .látszó bu zgólkodásuk valód i alapja önzés s h o gy v o lu k é p e n nem a haza, hanem egyéni érde k eik kielégítését tartják legsürgősebb feladatu knak".* Fráter G y ö rg y sem m aradt tétlen. P edig Buda elvesz tése bizonyosan m élyen m egrendítette. M egg yő ző b izo n y sága ennek a z a levél, am elyet 1542. május 29-én D éváró l intézett a lundi érsekhez.' „ V a n n a k o ly a n o k — í r u — , a k ik a z t m ondják, hogy m inden jog a fegyverben va n s ak ik inkább a k a r u k velünk feg yverrel végezni, m int m éltányosan m egegyezni. Ezeknek a m eggondolatlan könnyelm űsége okozta, hogy a királyi székhely, sőt m ajdnem a z egész ország a hitetlen ellen s^ hatalm ába került. A z a z okoskodás vezette őket, h o gy ha eg y ütközettel nem is lehet m indent elintézni, a fegyveres próbálkozás után jobban m egítélhetik a h elyzetet (s majd eldönthetik, m it tegyenek). E g y sem v o lt kö zü lük, aki meg t u d u v o b » cáfo ln i a z én álláspontom helyességét, nem
beszélve azokról, a kik úgy gon dolkoztak, hogy jobb, ha egészen elpusztul a z ország, m int h a m egkisebbedik v a g y csonka m arad — m ert van nak olyanok is, a k ik h azájukkal szemben ennyire hálátlanok. Én azonban láttam , hogy a liarc elveszte után semmi rem ény sem m arad; abból m erí tettem bizalm at, ami még a kezün kön vo lt s kö n n yezve és a keresztény vallás parancsára h iv a tk o zv a nem szűntem meg ő ket nyilvánosan és négyszem közt inteni és fig yelm ez tetni, h o gy inkább a közös jav ak k al törődjenek, mintsem hogy a kapzsiság által h a gy já k m agukat vezettetni. D e o lya n nagy v o lt a z ő m egátalkodottságiik s akkora a bosszúvágyuk, am it pedig semmi bántás nem ingerelt fel, hogy nem is h a g y va időt a h elyzet mérlegelésére, a gonosz háború m ellett döntöttek, am elyet nem a kimenetele szerint ítéltek meg, hanem a v a k szerencsére b ízta k s inkább v á lasztották ezt, m int a legm éltájiyosabb m egegyezést. Ennek v o lt a z eredínénye az, ami k ö vetkezett s csodá latos, h o gy nem történt m ^ az elképzelhetőnél is sokkal rosszabb, am i rán k szakad t volna, ha az Isten az ilyen ba jokban nem n y u ju n a védelm et. E z a sorsunk. G y ö tö r ben nünket a fájdalom , h o gy ebben a z igaz ügyben o lyan aljas gyan ú t táp láln ak ellenünk s Hogy nagy keserűségünkre so kan bennünket d ió in a k m indazért, ami tö r té n t. . . Sokan még a zt is hibául róják fel nekem , h o gy lesújtott annak az embernek a halála, aki velem ann yi jót tett. A m ikor a z ő m éltó eltemetéséről gondoskodtunk, m áris m egjelentek Szé kesfehérvárt a róm ai k irá ly követei és a zt követelték, hogy a z egész országot ő felsége hatalm ába adjuk. E z t a f e l s z í litást a zza l a fenyegetéssel kísérték, h o gy ha kívánságu kat nem teljesítjük, háborúval fo g la ljá k el a z o rszá g o t M in t h o gy a z ország helyzete nem egyedül tőlünk fü ggött, kérve kértem , adassék alkalom a dolgok m egtárgyalására. Kértem a zt is, ne akarják szándékukat háborúval m egvalósítani, (nert ezzel a szultánt M agyarország m egtám adására inger-
lik . A császár által m egerősített m egállapodás értel mében előbb János k irá ly fiá t kell a ty a i ja v a iv a l ki elégíteni. H a ennek azonnali elintézése nem v o lt lehetsé ges, hitünkre ígértük, h o gy addig is, am íg a k irá ly fi atyai örökségének birtokába jut, v a g y kéréssel, v a g y ellenszolgál tatással („v e i prece vei praem io“ ) m indent m egteszünk, h o g y a szultán részéről ne érjen baj. Erre éppen azok kezd tek sürgölődni (volitabant ubique), akiket János k irá ly n a g y jótétem ényekkel lekötelezett és a kiktő l a hűséget i i ragaszkodást leginkább el lehetett vo ln a várni. A lig ma radt lehetőségem, h o gy összeszedjem m agam at, máris itt v o lta k a nyakam on a háborúval, ú gy a k arva tárgyalni a békefeltételekről, hogy e g y ik kezükkel kenyeret kín áltak , a m ásikban kő vel fenyegettek. N y ilv á n v a ló v o lt, h o gy inkább megvetéssel, m int jószándékkal akarnak velü nk el bánni. M i, ak ik a haza üdvénél és a kereszténység fenn m aradásánál nem ism ertünk nagyobb gondot, huszonkét napi fegyverszünetet kértünk m eggond olásra. . . A h elyze tet a legkevésbbé sem láttuk arra elég biztosnak, hogy más feltételekbe belebocsátkozzunk, mint am elyek a megállafK)dásban ki v o lta k kötve. U g y an a k k o r a temesi g ró ffa l eg yü tt hajlandók vo ltu n k szavu n kat adni, h o gy a feltételek teljesítése esetén a m egállapodást végrehajtjuk. M in dezt semmibe sem vették és még csak nem is h allgattak m e g bennünket."
.
2
A tanácstalan bánkódás és védekezés h elyett Fráter G y ö r g y leszám olt a h elyzettel és a z állam vezetését iparko d ott az új keretekhez igazítani. O k tó b er i8 -á ra Debrecenbe országgyűlést h ív o tt össze, •m elyen a János Zsigm ond uralm a alá tartozó egész terü let rendéi képviselve vo lta k . M ár ez a legelső alkalom meg m utatta, h o gy a „c so n k " egynek h z i magát és a c s a p á s
fú ly a alatt nem töredezett részekre. E zzel a döntő ténnyel szemben m it sem jelent, h o gy egyes területrészek (E rdély, a temesí bánság) némileg különleges szerepet töltöttek be, m ert ez a szerepük a régi M agyarország keretén belül is m egvolt. A h elyzet tehát szerkezetileg nem változott. L egfeljebb az történt, hogy a m egkisebbedett ország ban m egnőtt a részek" viszonylagos jelentősége. D e ez természetes és m agától értetődő s hatása abban n y ilatk o zo tt meg, h o gy a csonka ország — továb bra is a régi m agyar állam ! — súlypon tja később áthelyeződ ött keletre. Jó időbe telt, am íg igazgatási, gazdasági és katonai tényezők m érkőzésének eredm ényeként a csonka ország m egtalálta természetes sú lypon tját — de itt még egyelőre nem tartunk. Elég annyi, h o gy a m agyar állam a szörnyű am putáció után újra feh áp ászkod o tt s az új keretek kö zö tt fo lyta tta természetes életfunkcióit. F ráter G y ö rg y állam vezető képes sége ezt a próbát is kiállta. H a Perényiéknek a z vo lt a szándékuk, h o gy F ráter G y ö rg y ö t m egbuktassák, ezt a célt b izo n y nem érték el, de a barát — m ihelyt a m aga területén m egvetette a lá bát — szükségét érezte annak, hogy n yu gat felé is b izto sítsa helyzetét. E ttő l nem tartotta vissza a v á d és a gyanú sítás, ez a tipiltusan m agyar politikai eszköz. Szám olnia kellett a z országban k ialaku ló hangulattal, am elyet a vádaskodás m ellett bizonyosan más források is táp láltak és am ely — m ihelyt a nem zet a csapás után m agához tért — m ind jobban a török ellen fordult. Része v o lt ebben annak a m eggyőződésnek, h o g y a hatalm as császár a zt m ár igazán nem fo gja sokáig eltűrni, h o gy a szultán oda plán tálja a lófarkas zászlót kö zv etle nül a birodalom küszöbe elé! Rövidesen elterjedt a híre: m ilyen hatást keltett B u d a elfoglalása a z örökös tartom ányokban, Csehországban és a
erd é lyi püspök. Fráter G y ö r g y és Petrovic* Péter *— éi Ferdinánd szó vivő je; Serédi G áspár kö zött. E z v o lt a „g y a lu i com positio". H a a m egegyezés szövegét elolvassuk,* először is az tű n ik fel, h o gy abban „ a m agyar koronához tartozó vá ro so k és v á r a k " átengedésére és m agának a szent koronának k iszo lg álu tá sára v o n a tk o zó rendelkezésen k ív ü l, k izárólag Izab ella és fia vagyo n jo gi igényeinek rendezéséről va n szó. Erről is csak o lyan értelemben, h o gy Ferdinánd Iz a bella k irá ly n ő és fia , „János herceg" részére biztosítja „Szepes v á r á t", minden h o zzátartozó városokkal, közsé gekkel, m ajorokkal, ad ó kkal, vám ok kal, b á n y á k k a l és leköt részükre évi tizenkétezer m agyar forin tot. V alam en nyi többi, n yilvá n ugyancsak vagyon jogi természetű kérdésre vo n a tk o zó an a felek két éven belül tartozn ak m egegyezni, am iért K á ro ly császár és Zsigm ond lengyel k irá ly utódaik nevében is kezességet vállaln ak. A m egegyezés szövege a zt a benyom ást kelti, h o gy egy o lyan „pactu m a con trahen do"-val állu n k szemben, am ely egyelőre csak a legfontosabb elv i szem pontokat szegezte le. A m o ly an előzetes és ideiglenes m egállapodás ez. D t m elléklete k ö zü l kettő ugyancsak vag yo n jo gi kérdéseket rendez elvileg — G ö n c és T e lk ib á n y a városát illetően Iza b ellá va l és fiá v a l szem ben, a pécsváradi ja v a k a t és K olozsm onostort illetően Fráter G y ö rg g y el szemben. E g y m ellékletben a sóbán yák használatáról van szó, két további m elléklet pedig újból Ferdinánd k irá ly kegyelm ébe fo g ad ja és bűnbocsánatáról biztosítja Statileo János erdélyi püs> p ö k ö t és Fráter G y ö rg y ö t, valam int azo kat, akiket ő k a m egadott felhatalm azás alapján a k irá ly hűségére meg esketnek. A megegyezés okm án yait kiegészíti Fráter G y ö rg y írá•os n y ilatk o za ta , am ely a kö vetkezőkép szól:
„E n Fráter G y ö r g y vá ra d i püspök és kincstárnok stb. ezzel a z írásonunal kijelentem és elismerem, h o gy m iután nagyságos Serédy G ásp ár úrnak, ö felsége m egbízottjának közléséből tudom ásul vettem a felszentelt fejedelem ndc, Fcrdinánd úr, a róm aiak és M agyarország, Csehország stb. felséges k irá lyá n a k a m agyar királysággal szemben táp lá lt a zt a z elszánt akaratát (elhatározását), hogy e zt a z orszá got m egvédi és az ellenség torkából kiragad ja és h ú alatt va ló it k irá ly i kegyelm ébe fo gad ja — m agam at ö felsége hűségébe jogom ajánlani. A m in t az igazság, a tisztesség és hűség k ívá n ja , erőm höz képest m ind azt megteszem, amiről látni fogom , h o gy felségednek és M ag yarországn ak elő nyére és hasznára szolgál. ígérem , h o gy felségedet M a g y a rország igazi és törvényesen m egkoronázott k irá lyá n a k fo gom elismerni és teljes lélekkel, állhatatosan, h íven és kész séggel fogom szolgálni, ennek a pecsétemmel és kezem alá írásával ellátott levelem nek a z erejénél és U núságánál fo g v a ." E gyed ü l ebben a n yilatko zatb an v a n az országról, „ a z ország védelm éről, a z ellenség torkából leeendő kisza badításáról" szó. E z a n y ila tk o za t egyike azoknak a felette ritka írá soknak, am elyek Fráter G y ö rg y valóban sajátkezű alá írását viselik.^ H a a barátnak o lya n kom oly oka v o lt arra, h o gy maga írja alá a nyilatko zato t, akkor n y ilvá n a meg gondolt szövegezés is tőle ered. M árpedig a szöveg kifeje zetten csak arra a z esetre ígéri Ferdinánd leendő elismeré sét, ha b ekö vetkezik az, am inek a tudomásul vétele Fráter G y ö rg y ö t a n y ila tk o za t kiállítására indította — : nevezete sen, ha Ferdinánd a z országot az ellenség torkából k i szabadítja. H a tekintetbe vesszük, h o gy k ivel á llo tt szemben, ak k o r érthető, h ogy más form ulázást nem választhatott. A feltételhez kö tö tt elismerés a róm ai k ir á ly m éltóságával
nem lett volna összeegyeztethető. A b a r it mégis m e g ta lá lu a m ódját, hogy k e llő k íp k ife je z ő r e juttassa, mi az, ami ebben a z előlegezett aktusban szám ára egyedül döntő és fontos. H a a gyaluí com positio valam ennyi többi okm án ya nem hallgatna a z ország dolgáról, ak k o r talán h elytállh am a az a vélekedés, h o gy Fráter G y ö rg y n y ilatk o za tá n ak szöve gébe valam it bele akaru nk m agyarázn i. D e a többi hat okm án y, am ely Izab ellán és fiá n k ív ü l névszerint nevezi meg Statileo János erdélyi püspököt és P etrovics Péter temesi gró fo t, egyetlen szó val sem em líti az ország dolgát. A z d i m án yokban fo g la lt tisztára vagyo n jo gi m egállapodásnak csak a szent korona és a „koro n áh oz tartozó v á ra k és váro so k " átadására vo n a tk o zó stipuláció ad k ö zjo g i jelleget. A m i F ráter G y ö r g y szívén fek üd t, a zt elm o n d u a m aga n yilatkozatában. A g yalu i com positio u gyanazon az úton haladt, m int a várad i e g y esség, d e a benne fo g la lt szándék jó v al tartó z kodóbb, óvatosabb és bizalm atlanabb. M ár nem annyira kísérlet, m int inkább szám vetés az országban k ia la k u lt han gulattal és az ezen á t m egnyilván uló törekvésekkel. M in t ilyen, a politikai n yugalom és kiegyenlítődés eszköze. £s m ég valam i. M ó d arra, h o gy — am ennyiben szük séges — m éltányos és tisztességes feltételek m ellett k i lehes sen elégíteni és el lehessen tenni az útból a fia ta l királyn ét, a k i m ár a z eltelt rö v id idő a la tt m eg m u u tta , m ennyire nem lehet országos ü gyek intézésénél szeszélyesen vá lto zó elhatározásait figyelem be venni.
Ferdinánd most csakugyan m eg akarta m u u tn i, h ogy még a császár se gíts^ e nélkül is lábra tud ja állítan i a zt a
hadsereget, am ellyel m ajd k i lehet verni a törököt a D un a völgyéből. A z IJ 4 I. december j-é re P rágáb a összehívott g yű lís, am elyen a csehek m ellett o tt v o l u k a z örökös u rto m á n y o k rendel is, minden vá rako zást kielégített. A cseh, m orva, sziléziai, lausitzi és a z örökös tartom á n yo k rendei o lyan általános vag yo n ad ót sza v a zta k meg, am elyből becslések szerint nem kevesebb, m int egym illió száznegyvenhatezer fo rin t jövedelem re lehetett szám ítanL Ebből az összegből huszonnégyezer ka to n á t lehetett n yolc hónapon át eltartan i.' A Speieri-i birodalm i gyűlés is jó kilátások m ellett n y ílt meg a kö vetk ező év tavaszán, bár a fran cia k irá ly m indent m egtett, h o gy legalább a protestáns rendeket visszatartsa m inden törökellenes hadjárattól. A birodalm i rendek mégis a z eddig csak papíroson b iz tosított ú. n. töröksegély kétszeresét ajánlották meg, a za z negyvenezer gyalogost és nyolcezer lovast. A m ivel szemben Ferdinánd a z ellátás és szállítás költségeit és a tüzérségi fel szerelés rendelkezésre bocsátása m ellett még húszezer — felében lovas katona felállítását vállalta. P apíron íg y m áris együ tt lett voln a kilencvenkétezer ember csak a birodalom ból. Ehhez járu ltak vo ln a m ég a m agyarországi csapatok és a z a sereg, am elyet a páp a ígért. Ilyen kilátáso kkal indultak meg a z előkészületek a „birodalom n a g y h a d ivállaiko zásáh oz", am elyet o ly a n k i tűnően írt meg K á ro ly i Á rp ád , h o gy valóban felesleges ezt itt újból m egkíséreln i Szám unkra elég annyi, h o gy n d ia a birodalm i csapa tokn ak m ár május elején össze kellett vo ln a gyű ln iö k Bécs m ellett, július 8-ig, am ikor is m ár nem lehetett tovább halogatni a z elindulást, a biztosított kontingensnek csupán egy harm ada á llo tt rendelkezésre.
A m agyarokkal, h o rv áto k k al is a p á p a három ezer olasz fegyveresével együ tt mégis k itett v a g y ötvenezer em bert az ostrom ágyúkkal is jól felszerelt sereg, am elyet tekin télyes dunai flo tilla kísért. A nagy pihenők k ö zö tt csigalassúsággal vánszorgó haderő csak szeptem ber 28-án kezdte m eg nem is Buda, csupán Pest város ostrom át és n y o lc nap m ú lva ú g y szaladt szét, m intha soha eg yü tt nem lett volna. P edig ez a tekin télyes haderő m indössze hétezer törökkel állo tt szemben. A z események továb bi alakulásának szem pontjából k ö zöm bös, hogy m iért történt így, ki felelős érte és k i nem — de Fráter G y ö rg y p o litik ájá t semmi sem igazolja jobban, m int ez a gyalázatos kudarc. A z a tény, h o gy m ég akkor is, am ikor nemcsak a jószándék, a z elhatározás és a z akarat, de a z eszközök is rendelkezésre á lltak, mégis ilyen m egalázó-siralm asan végződ ö tt Ferdinánd egyetlen ko m o ly k í sérlete az ország felszabadítására. Ferdinánd azt írta a császárnak, h o gy a jó vezetéshez szükséges értelem h ián y zo tt („en qu oy semble a eu faulté de bons cerveaux pour la bonne conduite").* A ligh a gondolhatta meg, m it jelent ez a vallom ás. Persze m egint a császár segítségét kérte a közeledő veszedelm ek ellenében. Jól látta ezeket a veszedelm eket, de vá jjo n tudta-e, h o gy felidézésükhöz 6 m aga is hozzájárult? A császárt pedig hiába kérte; annak most máshol v o lt minden gondja. A francia k irá ly 1542. július 12-én — am int előre láth ató v o lt — m egüzente a háborút és a kö zel félszázados harc m egint fellán go lt szárazon és vízen.
A po litikai m ódszerek sematikus alkalm azása e g yik legjellem zőbb vonása Ferdinánd po litikáján ak. Ebben szu-
vcrénul túltette m agát korábbi eljárások tapasztalatain és i.inulságain. A „ n a g y hadi v á lla lk o zá s" m egindítása előtt m egint követet kü ld ö tt a portára T ran qu illu s A ndronicus szemé lyében. T u d ta , h o gy a háborúskodás pénzbe kerül és k o ck á za t tal jár, hajlandó lett volna tehát évenként akár sz á ztízezer aran yat is fizetn i a szultánn ak, ha átengedi neki egész M agyarországot. M ost am ikor az ország m egszerzésének m ásik eszköze: .1 fe g y v er is, ú gy látszott, rendelkezésre áll, a k ö v et a szo kottnál m agasabb hangon beszélt. „ H a a szultán nem enged, a birodalm i sereg erővel veszi vissza a z országot; ha B u d át nem adják, hosszú háború fenyeget.*” ® Sem a szultánt, sem a basákat nem ijesztette m eg ez a legény kedés. M ég akkor is, am ikor a birodalm i sereg m ár felvonulóban vo lt, a béketárgyalások előfeltételeként a négy dunántúli v á r (Esztergom , T a ta , Visegrád és Székesfehér vár) átadását követelték a bennük levő á g y ú k k al együtt. Rusztán pasa — m intha tudta volna, mi lesz a hadjárat eredménye — gúnyosan in v itá lta a róm ai k irá ly seregeit Budára, „ám fo g la ljá k el, ha tu d já k !" S ha Ferdinánd k ö vete a hosszú háborút emlegette, a portán kész v o lt a válasz, hogy sor kerülhet még Bécs ostrom ára is.^‘ E z a követküldés is csak arra v o lt jó, h o gy oktalan ul előre beharangozza a bécsi terveket. A kapkodás és bizonytalanság csak a z önbizalom hián yára va llo tt, s a gyengeség csalhatatlan jele v o lt a török szemében. T ran qu illu s jelentése viszon t hamis illú zió kat keltett Bécsben. A k ö v et a török nép b ékevágyáró l, a törö k katona gyávaságáról, a szultán kincstárának m egfogyatkozásáról jelentett, ami gya k ran előford ul az o ly a n követekn él, a kik
iparkod nak a d olgokat m egbízójuk kívánsága és vá g ya i szerint látni. A m ik o r Ferdinánd a követküldéssel előre felfedte ter veit a szultán előtt, lehet-e csodálni, h o gy a rom ániai beglerbég, Buda felmentésére elin d ított seregével, október elején m ár Pécsvárad közelében állott? (Ferdinánd a császárhoz intézett levelében huszonöt-harm incezer főre teszi ezt a se reget.) K onstantinápolyi parancsra októberben Péter m old v a i v a jd a is betört E rdélybe s szörnyen fo gad kozo tt, h ogy Székesfehérvárig meg sem áll, ott bosszulja meg m agát János k ir á ly holttetemén.** A ttó l lehetett ta r u n i, — még Ferdinánd is szám olt ezzel” — h o gy a beglerbég Erdélybe von u l, o tt telel át s a va jd á va l összefogva, úrrá lesz egész M agyarország fölött. N em valószínű, h o gy a gyalui com positio egészen titokban m aradt vo ln a a porta előtt. Lehet, h o gy még na gyobb füstje v o lt, m int am ennyit ez a semmitmondó m eg állapodás jelentett. F ráter G y ö rg y n e k a m aga elszigetelt helyzetében min denesetre jó v al több o k a v o lt a z aggodalom ra, m int Ferdinándnak. A z ő országa szám ára a z élet és a halál kérdését jelentette, ^mit a szerencsétlen hadjárat m aga után hozott. M inden ügyességére, nyugalm ára és m eggondoltságára szüksége volt, h o gy ebből a z á tk o zo tt helyzetből kikevered jék. H a elveszti a fejét és védekezni kezd, kikerülhetetlenül az országra dönti a veszedelm et. A z v o lt a mentsége, h o gy a török valób an nem hódí tani jött s íg y ajánd ékokkal és fogad kozáso kk al a beglerbéget és a z ő parancsával a m old vai v a jd á t visszavonulásra lehetett bírni. T ö r ö k küldöncök még decemberben tudom ására h o z ták, h o gy jó lesz, ha a z elm aradt adó k gyors m egküldésével tisztá zza m agát m inden gyanú alól a portán, „m ert a szu l tán áprilisban tengernyi sereggel indul m eg a z országba.
A m oldvai és havasalföld i vajd á k n ak is m egparancsolta, liogy csatlako zzan ak seregéhez".'* V á jjo n kell-e ezek után külön m egm agyarázni: miért nem lett semmi a g yalu i m egállapodásból? A Buda alá kü ld ö tt sereg felbom lása után, rem ényei ből kijózan od va, Ferdinándnak is meg kellett vo ln a értenie, liogy ez a? egyesség is m egbukott. 1542. október i8 -á n ezt írta b átyján ak: „fé le k a vajda (özvegyének és a barátnak változékon yságától, nem fogja-e .1 sereg visszavonulása és a d olgo k jelen állása arra indítani őket, h o gy vélem ényüket m egváltoztassák? Látom , m ilyen nagy a m agyaro k megdöbbenése és kétségbeesése a felett, hogy a Pest alatt állo tt sereg minden ereje ellenére sem tudott semmit sem elérni. Rem ényeik a jövőre ezzel alapo san m egcsappantak. A ttó l félnek, h o gy a török m ost min den erejét ellenük fo rd ítja s m inthogy h elyzete o tt máris nagyon erős, aligha fo g ja M agyarországo t kiengedni a kezéből. Magam sem tartom ezt valószínűnek. E zért aggó dom azon, nehogy a m agyarok most összefogjanak a török kel. A z o n leszek és m indent m egteszek, h o gy a (gyulai) egyességet mégis végrehajtsuk. M in d azzal, amire képes v a gyo k , a d olgo k jobbra fordítására törekszem . H o g y megm uussam nekik jóakaratom at és hajlandóságom at, csapato kat k ü ld ö k Erdélybe, h o gy bátorítsam és jobban biztosít sam ő ket a z ellenséggel szemben, de azért is, h o g y m e g á r t sam őket a jó ú to n . . U gyan ebben a levelében értesíti a császárt arról, h o gy Perényi Pétert a z ő (Ferdinánd) döntésére és parancsára fogságba vetették, azért, m ert „egyetértésben látszott lenni az ellenséggel s gyanús összeköttet& eket tartott fenn vele". A m agyaro kn ak igért jóakarat és kegyes hajlandóság egyelőre ebben m u tatkozott meg. P erényi m ár az előző évben, R o ggen d o rf oldalán és most a birodalm i seregben is, csapataival együ tt igen bátran
viselkedett. E z t elismerte r6Ia a császárhoz intézett jelenté sében H ans U ngnad is.‘ “ A Pest ostrom a körüli csatározá sokban túlnyom órészt m agyar csapatok vettek részt. Ferdinánd a bécsi tanácsurak intrikáira mégis Perényin töltötte ki mérgét. V alószínű leg azért javasolták elfogatását, h o gy cltegyék az útból ezt a tekintélyes és gazdag m agyar főü rat, aki az állam i főhatalm at kétszer is a kezébe vehette volna. H é t év ig m aradt börtönben s kiszabadulása után rövidesen m eghalt.” Börtönbe került P e k ry Lajos is. M ég Ferdinánd m agyar hívein ek körében is nagy meg ütközést és felháborodást keltett P erényi és P ek ry elfo g a tása. T h u rzó E lek azonnal lem ondott a k irá ly i h elytartói tisztről. Sajnos, nem azért, m intha ezzel tiltakozn i akart volna. E z t írta N á d a sd y n a k : „N e m titkolom K egyelm ed előtt, h o gy súlyos gondjaim at és aggodalm aim at nem kevéssé növelte P erényi úr elfogatása . . . M in t m eghitt barátom nak, bizalm asan írom , hogy o lyan tanácsosok m ellett, am ilyenek a fejedelm et körülveszik, nem érzem m agam at biztonságban. T ű rh ető volna talán, ha m indezek nyíltan történnének. D e an n yira mennek a gonosz és szemtelen em berek, h o gy a tanácson k ív ü l, lakom ák és más összejövetelek alkalm ából is ilyen zsarnoki rendszabályokról beszélnek. E zért v a g y o k kénytelen lemondani h elytartói tisztem ről. M ert m it v á r h at a z ember az ilyen tanácsosoktól, a kik v a g y képtelenek v a g y hanyagok arra, h o gy d olgaiknak kötelességük szerint m egfeleljenek, de az em bert bevádolni m indig készek.“ “ M aga Perényi fogságából m egüzente Fráter G y ö r g y nek, h o gy Ferdinándban ne b ízzék, m ert aki vele (Perén yivel) íg y bánt, m ásokkal sem lesz kím életesebb, ha egyszer a h a u lin a t kibocsátják a kezükből.^'
Szinte im ponáló az a görcsös szívósság, am ivel F crd inánd m indezek ellenére a g yalu i com positio végrehajtásához ragaszkodott. A lig eg y héttel a pesti kudarc után, a za z ugyanakkor, am ikor a császárnak a helyzetrő l jelentett, arra utasította Serédi G ásp árt; szerezzen a z egyességnek haladéktalanul érvén yt és kísérje Izab ella k irályn ét Szepesvárra. Jellem ző, h o gy a szepesi v á ra t és tartozékait T h u rzó Elek tartotta a kezében s ő csak „m éltányos k árp ó tlás" elle nében lett vo ln a h ajlandó ezekből a birtokokból kivonulni. Serédi G ásp ár kem ényen kardoskodott a z egyezm ény végrehajtása m ellett. A z z a l fen yegetődzött, hogy Ferdinánd fegyverrel jön a z ország ellen és erre biztatta a k irá ly t is;^® Erdélyben is m egpróbált a reáb ízo tt felad at teljesítéséhez híveket szerezni. A december 20-án m egnyílt tordai gyűlésen m egkapta a választ. E rd ély rendei — csak a szászok követe em elt óvást — kim ondták, h o gy János Zsigm ondot törvényes fejedelm ükül elismerik, a töröknek a k ív á n t é v i tízezer arany adót meg fize tik és felkérik Ferdinándot, h o gy h a m ár védelm ükről gondoskodni nem tud, legalább engedje meg, h o gy arról kizárólag a rendek intézkedjenek.*^ Lényegében u gyan ilyen értelemben h a tá r o z u k az 1543. február i i - i részgyűlésen a tiszántúli m egyék rendei. M in den tekintet nélkül Ferdinándra és kíván ságaira önállóan rendelkeztek ü gyeikről és a korm ányzás, igazságszolgáltatás és p én zü g y vezetését Fráter G y ö rg y kezére bízták.** A tiszántúli ország állásfoglalása tehát m egint egységes vo lt. A terület rendei érezték és kifejezésre ju ttatták érdem ben azonos állásfoglalásukkal a zt, h o gy összetartoznak. A g ya lu i egyesség ezzel félre v o lt vetve.
I.
Bécsben m ár az 1543. év legelején tudták, h o gy S z u k jm án ebben az évben ismét maga száll hadba. E z v o lt a tized ik hadjárat, am it szem élyesen vezetett. H am m er szerint seregének ereje és felszerelése minden eddi git felülmúlt.^ M agyarország felő l a szárazföld ön a szultán, a tengeren C h a ir-ed -d in Barbarossa flo ttája (am elynek vezetésében a francia P aulin is résztvett), nyugaton. N ém etalföld területén és Luxem burgban a francia k irá ly tám adt rá a H absburgbirodalom ra. A m agyar részek védelm ére ú gyszó lv án semmi erő sem jutott. Senkinek sem vo lt ked ve az előző év i kudarcot újból végigjátszani. V a lp ó , Siklós, Pécs könnyűszerrel a szultán kezébe ju tott. Augusztus lo -én m ár Esztergom ban is a török v o lt a z úr. K örü lbelü l u gyan akko r (augusztus z i ^ n ) C h air-ed -d in Barbarossa elfo glalta N iz z á t, ahol öt é v v e l a zelő tt a császár és a francia k irá ly tíz évre fegyverszü netet kötöttek. Esztergom után T a ta és Székesfehérvár is elesett. M ost m ár csak V isegrád m aradt a k ö vetk ező évre ama négy vá r kö zü l, am elyek átad ását követelte a szultán, minden béke tárgyalás előzetes feltételeként.
Szulcjm ánnak egyelőre ennyi is elég v o I l Szeptem ber 21-én hazatérést rendelt. Budán azonban jelentékeny erőt hagyott. A török hódítás n yu gat felé hatalmasan kiszélesedett — János Zsigm ond országa még messzebb szakad t el a Habsburg-birodalom határaitól. M ost m ár m indjobban önm agára vo lt utalva. A k ö vetk ező 1544-es évben m egint terjedt a törö k ára dás — : V isegrád, N ó g rá d és H a tv a n az új foglalás állom á sai. Ú g y látszott, h o gy ezt a fo lyam ato t senki feltartóztatni nem tudja, de u lá n nem is akarja. Ú jból és újból beigazolódott, hogy akárm ilyen h a u lm as sereggel jöjjön is a szultán, arra nem érez m agában kedvet, hogy a birodalom testébe belevágjon. Szívesebben elkerülte a k ockázatot. A hódítás igazi v á g y a ellanyhult. A z ozm án hatalom roppant teste elnehezedett. A k k o r m ozdult, ha b irto kállo m án yát tám adás fenyegette és ilyen kor a n agy töm egek sú ly á v a l csúszott előre. N em életének belső törvénye, de külső események szabtak m ozgásának irán yt. S a m ozdulat ered m énye m ár nem hódítás vo lt, a szó po litikai értelmében, de foglalás és terjeszkedés, h o gy azután eliszaposodjék, holt ág legyen belőle, am ely a török szám ára többé nem vezetett sehová. M in th ogy tulajdonképen k ívü lrő l és nem a biroda lom közpon ti idegrendszerének elevenjéből jött az, ami m oz gását e l-e lin d íto tu , a perifériák szerepe m egn ő tt E lkezd ő d ö tt az a korszak, am ikor a határszéli basák a m aguk szakállára fo g n a k hatalm askodni és terjeszkedni. Persze m indig a legkisebb ellenállás irányában. E zért vo lt aránylag könn yű ő ket ajánd ékokkal lekenyerezni. E zzel a védekezés talán egyszerűbbé, de hatása és ered ménye merőben b izo n y u la n n á vált. A basák és bégek ked vének v a g y szem élyének válto zásáv al a h elyzet is m egvál
tozott. M in d nehezebb v o lt különbséget tenni a k ö zö tt, váj jon m agával az O zm án birodalom m al, a v a g y csak zsák m án yra éhes basáival áll-e szemben az, akit török támadás ért. M ost lesz csak igazán nehéz a törökkel békében élni! F ellazu ln ak a határok. E z a szó „h a tá r" elveszti tulajdonképeni jelentőségét. A nemrég még m agyar uralom alatt ál lott területek életébe bevonul a teljes bizonytalanság és az esetlegesség. A m olyan vad vizes területté v á lik az ország, ahol nin csen gát és nincsen áro k és ahol a határszéli basa, a nyugati zsoldos katona és a hatalm askodó úr szám ára szabad préda minden. A török hatalom ott, ahol m agára h agyott, védtelen területtel érintkezett, ú gy m arta m agát bele ebbe a területbe, m int rozsda a vasba. K icsin yek és n agyobbak egyenként, most m ár a saját oltalm u kra ip arko d tak — ú gy ahogyan tu d tak — a törökkel m egegyezni. „ A z 1543. évi hadjárat óta a z a lfö ld i urak és nemesek k ö zö tt m ind többen talá lk o z tak o lyan o k, a k ik a budai basával szerződésre lépve hódo lattal és évi adózással vá lto ttá k meg jav aik elp u sztítását."' H elyen kén t az agyon san yargatott jobbágyság kényszerítette földesurát a hódolásra. „ A job b ágyok m egúnva a sok pusz títást és a török izgatásaira, a k ik nekik a m aga uralm a alatt jobblétet ígért, több helyen visszaszedelőzködtek, m egtám ad ták u raikat és összekötözve ja v a ik k a l eg yü tt áta d tá k őket a z ellenségnek."* A török hatalom tudatosan segítette elő a felm orzso lásnak és elporlasztásnak ezt a fo lya m atá t. A m ár m eghódolt vid ék kevesebb terhet viselt, m int am ennyi sarcot és pusz títást szenvedtek a Ferdinándnak adózó megyék.* A m agyarság végzetesen elm ulasztotta a zt a z időt, am íg még nemzeti és területi egységének b irtokában a m aga erejé vel és tekintélyével ú g y rendezkedhetett vo ln a be és egysé gének biztos védelm e alatt m indenkor ú g y alkalm azkod h a to tt vo ln a a vá lto zó viszo n yo kh oz, ahogyan a z t érdekei
szükségessé és a körülm ények lehetővé tették. A h o g y a n min den létező él — ; az egyének éppen úgy, m int a nemzetek. A m aga szfikebbre szabott területén, rend kívü li nehéz ségek k ö zö tt ezt próbálta most a János Zsigm ond országá ban összeszorult m agyar állam. B irto kállo m án yán ak szám bavétele és biztosítása v o lt az első feladat. A z a fo lyam at, a m ely m inden nemzeti közösség halála — m ert elemeire bontja a közösséget — János Zsigm ond országát is fenyegette. M inden újra induló élet a zza l kezdőd ik, h o gy körül nézünk — : mi is az, ami a m iénk és javain k at gondjainkba vesszük. A bizonytalanságból csak ú gy lehet kikeveredni, ha az ember tudja, ki a b arát és ki az ellenfél? K ik tartoznak össze és k ik azok, a k ik kivá ln a k v a g y távol tartják m agukat a közösségtől? A h o gy a n az 1 541. évi december 18-án Debrecenben tar tott országgyűlésen m egjelentek az erdélyi kikü ld öttek, ú gy az 1544. augusztus elején tartott tordai országgyűlésen ott v o lta k a tiszántúli m egyék képviselői. A z összetartozás és közösség tudata fenntartotta az állam ot. 2. A k ét szövetséges: a francia k irá ly és a szultán harca a császár ellen, csak a szultánnak hozott eredm ényt. K ö n n y ű eredm ényt, mert a m agyarországi részeket v a lójában senki sem védte. A m agyar területeken a k ad á ly ta lanul gázolh attak a szultán lovai. A L ajtán inneni terület csak előtere v o lt a birodalom nak. A nyugaton m ár ij4 3 - b a n a császár fegyverei m ellé szegődött a szerencse. A z 1544 júliusában M etzből kiinduló csapatok a M aason át gyors iram ban h a la d u k a M arne felé.
Szeptem ber elején a könn yű lovasság elérte M eaux-t. Párizs szíve beleremegett. M ost egyszerre jelentőséget k a p ta k a m ár júliusban meg kezd ő d ött békeupogati&dzások. Szeptem ber 14-én — u gyan azon a napon, am ikor a császárral szövetségben operáló angol k irá ly elfo gla lta Boulogne-t — létrejött a béke, ame ly e t „ a crép y -i béke" név a la tt ismer a történelem. H agyo m án yos szerencséje nem h agyta el a császárt. Jú lius 20-án a zt írta nővérének, h o g y a h ad járat költségeit legfeljebb szeptem ber 25-ig tudja fedezni. T í z nappal előbb a francia k irá ly okosabbnak l á t u kiegyezni. A kiegyezés nagyjában m indannak a megerősítését je lentette, am it a cam brai béke és a z aigues-mortesi m egálla podás m agábanfoglalt. A francia k irá ly nem csak elismerte K á r o ly győzelm ét, de kötelezte m agát arra, h o g y a császárt a szultán ellen tízezer fegyveressel és hatszáz nehéz lovassal segíti. A fran cia-tö rö k szövetség — legalább papiroson — összetörött. Ferenc arra is kötelezettséget vá lla lt, h o g y a vallásbéke megteremtésében kezére jár a császárnak. Elősegíti az egyh áz reform ját, a z általános zsinat m egtartását és a protestánsok visszavezetését az eg yh á z kebelébe. Szükség esetén erre a célra is u gyan olyan erővel áll rendelkezésre, m int a török ellen. Ü g y látszott m intha K á ro ly és Ferenc E urópa két nagy kérdésében egyetértenének. K á r o ly t még a z előző évből k é t ígéret kötötte. A z eg yik a protestáns rendekkel, a m ásik Ferdinánddal és M agyarországgal szemben. A protestánsokra a csá szárnak akkor szüksége v o lt a francia k irá ly elleni háború ban. Ferdinándot m eg akarta nyugtatni. A schm alkaldeniek előtt m egnyílt a kilátás, h o gy ha h elytállan ak a császár m ellett, aÜ tor K á ro ly , m ihelyt erre
m ódja és ideje lesz, azaz m ihelyt a francia háború végei ér, elsőnek a vallási ellentétek kiegyenlítését veszi a kezébe. Ferdinánd és külön a m agyar országtanács is arra ka pott ígéretet, hogy m ihelyt a császár a fra n ciá va l végez, ,,minden erejét a közös ellenségre fo rd ítja "." A m agyarság nagy része erősen b ízo tt ebben a z ígéretben.® A C re p y -i béke után a császár ú gy döntött, h o gy előbb .1 vallási ellentétek rendezését veszi sorra, a török hadjárat ügyét későbbre halasztja. E g y ik elhatározásban sem v o lt köszönet. A zo k n a k , akikkel siem ben ígéretét m egtartotta, éppen o lyan kevés okuk v o lt hálára, m int a csalódottaknak. A v a llá s v iu szám ára biztosított priusból fa k a d a há ború a schm alkaldeniek ellen . . . Be kell vallani, hogy a császár döntése logikus volt. O kszerűbbnek látszott előbb a kereszténység egységét meg teremteni és csak azután fordulni a pogány ellen. K ü lö n ö sen, am ikor a z európai p o litikai konstelláció is ezt a pro blém át tolta előtérbe. Franciaország és A n g lia, a kö zöttü k tovább fo ly ó háborúban egym ást kölcsönösen lekötve tar tották. A protestáns fejedelm ek egysége és szolidaritása gyenge lábon állott. A pápa tám ogatása bizto sítva vo lt. M ost m ár csak arról kellett gondoskodni, h o gy a tö rök se za v a rja meg a rendcsinálást a birodalom ban. Erre jó volt a francia k irá ly , aki előnyösen kö zvetíth etett a fe g y verszünet v a g y éppen a béke érdekében a szultáp és a H absbu rg-fivérek kö zött. A z , ami a császári döntésből a dolgok logikus rendjén következett, a „m egcsalatkozottak“ -a t becsapottakká tette. A császár azzal, h o gy a vallási ellentétek rendezésének elsőbbsége m ellett fo g la lt állást, nem csupán elh ala szto tu a m egígért török hadjáratot, de kénytelen v o lt a törökkel békét kötni.
A politika visszájukra.
vargabetű in át íg y
fordu ln ak a dolgok
A m ik o r a császárban m egerősödött az elhatározás, h o gy a vallás ügyének ad elsőbbséget, Ferdinánd 1545. feb ruár 2-ra N agyszo m batba m ár összehívta a z országgyűlést, am elyen a m agyar rendekkel a tavaszra tervezett nagy tám adó hadjáraton leendő részvételüket akarta m egvitatni. Ferdinánddal együ tt a m agyarság nagyrésze ennek a tám adó h adjáratnak a várakozásáb an élt. A császár vá lasz kén t az 1543. novemberében Besztercebányán tartott or szággyűlés határozata alapján Speyerbe kü ld ö tt kö vetek előterjesztésére, 1544. május 7-én kelt iratában’ h atározott ígéretet tett, h o gy a kö vetkező év tavaszán saját és a német birodalom haderejét személyesen fo g ja M agyarország fe l szabadítására vezetni. E z az ígéret elevenen élt a lelkekben. A m agyar rendek csak a császárban b íztak. Ferdinánd kéré sére ezért kü ld ö tt K á r o ly külön kö vetet az országgyűlésre. D e m ilyen nagy v o lt Ferdinánd m egütközése, am ikor a z 1544 decemberében Bécsbe érkezett császári orátortól, V e ltw y c k G áspártól a zt kellett m egtudnia, h o gy a hadjá ratból nem lesz semmi, legalább is nem a császár tám oga tásával és részvételével; őt kötelessége a w orm si birodalm i gyűlésre szólítja N ém etország belső ügyeinek rendezésére, mert „eze k tő l fü gg m inden".* Ferdinánd m indig gyorsan alkalm azkod ott. M ost is ezt tette. V e ltw y c k e t a n a kérte, hogy a császár új elhatározá sáról senkinek se beszéljen. M ég a legbeavatottabb u dvari em berek előtt se ejtsen el egyetlen o lyan szót, am iből bárki is gyan ú t foghat. V e ltw y ck n e k , jelentése szerint, a zzal érvelt, hogy „h a a m agyarok neszét veszik annak, hogy a császár a hadjáratban szem élyesen nem vesz részt, a k k o r ezzel a z 6 (Ferdinánd) ü gye is elbukik, m ert a m agyaro k felm ondják neki a hűséget és kiegyeznek a törö kkel".
U g y a n a k k o r elhatározta, h o gy sürgősen kö vetet kü ld a szultánhoz. H a béke készül a császár és Szulejm án k ö zö tt — legyen 6 elsőnek a portán. Ferdinándnak nem eshetett nehezére ez a z elhatározás, mert m ár 1544 n yarán — m intha m egsejtette vo ln a a fej lem ényeket — a portugál k irá ly Konstantin áp olyba k ü l dött követe: O doard o C atan eo útján a béke irányában tapogatódzott. A z esztergom i érsek pedig u gyan akko r a k irá ly nevé ben fegyverszünetet kért a budai basától.* A m it nem v o lt szabad m egtenni a m agyarokn ak a m a guk védelm ében, abban Ferdinánd még a császárt is m eg akarta előzni. A m enn yire a császári orátor jelentéséből következtetn i lehet — : Ferdinánd december lo - e körül tudta m eg a csá szár új elhatározását. D ecem ber 28-án m ár elkészült az utasítás a K on stantinápolyba induló A d urn o Jeromos ré szére. M árcius 2-án — alig néhány nappal azután, hogy a nagyszom bati országgyűlés m egkezdte tanácskozásait — a róm ai k irá ly követe elm ondta alázatos köszöntőjét R u sztán nagyvezérn ek. „K ö n y ö rg ö k a z Isten irgalm áért, adja meg nekem azt a kegyelm et, h o gy mondhassak o lyan okat, a m i k az isteni felségnek dicséretére és dicsőségére v á lja n a k és a hatalm as úr szerencséjének és hírének m agasztalására, a te nagyságodnak pedig gyarapítására. Felséges királyom ü dvözöl téged m int jó barátját és testvérét, k ív á n ja és meg akarja tartani barátságodat, am íg csak él.“ '" A követküldés és az alázatos hangú békekoldulás híre hamarosan eljutott N agyszom batra. V alószín ű leg bécsi indiszkréció révén, '^ o rm si kereskedők a zt is m egírták, h o gy a francia k irá ly tanácsára a császár is békét kér a töröktől. A m agyar rendek felháborodása hullám okat vert. Érdemes elolvasni, am it erről V e ltw y c k jelen tett."
„ A m agyarok diétáján a legborzasztóbb hangulatot ta láltam . O ly a n féktelen szavakat hallottam , m int m ég soha az életben, válogatott gorom baságokat és sértéseket, amiben egyek v o lta k a n agyo k és a kicsinyek felséged és a római k irá ly ellen. A z t m ondták, hogy felséged köpön yeget fo r d íto tt és ú gy tesz, m int fivére szokta s hasonló m éltatlan dolgokat. Felséged követei m egcsalták ezt a z országot s a mostani k ö vet (V e ltw y c k m aga) sem tesz m ást — : m egígéri azt, am it a császár nem fo g m egtartani, csak azért, hogy a római k irá ly ú tját egyengesse, aki így akar pénzhez jutni. A z t is m ondták, h o gy utasításom Prágában készült s sok más dolgot, amit nem m erek jólélekkel leírni. A z t, h o gy ha felséged nem tekintené a kereszténység és M agyarország ügyét elveszettnek, sohasem járu lt volna h ozzá ahhoz, hogy fivére egy orvost (n yilván A d u rn o -t értik alatta) küldjön K ostantinápolyba, aki a fegyverszü net színe a la tt o lyan hátrányos békét kér, am ilyenről még senki sem tárg ya lt a törökkel. A z t is m egjegyezték, hogy a békekérés form ája és m ódja a z a lázat és hódolat legvégső határán jár s a D r á v a fo lyó ig m indent a töröknek ju t t a t . . . M in th ogy a császár nak itt van a követe, aki többször m egfordult a róm ai k irá ly udvarában, H erost d oktor ú tja nem történhetett a k ö vet tudta nélkül, sőt n y ilvá n a z v o lt a feladata, h o gy a fegyverszü n et s ennek révén a béke-kérésre von atkozó elhatározás hírét m eghozza. A m i kitű n ik abból, h ogy a szóbanlevő orvost csak a z én érkezésem után in d íto to k el." „ A császár elh agyta a kereszténység ü gyét, m entege tőzését most fizesse meg a birodalom ! M ert ha a fe g y v e rszünetet egyszer m egkötötték s a béke kilátásban van , a birodalom m inden fizetségből kivo n ja m agát; pedig haj landó v o lt és m eg is ígérte, h o gy m egterem ti a békét, csak a császár és a róm ai k irá ly nem a k a rtá k ." ,^Azon a napon, am ikor szólnom kellett a rendekhez, érkezett a fegyverszü net híre és a budai basával február
j-é n tótesített m egállapodás részletei. U gy an a k k o r kereske dők W orinsból kü ld ö tt leveleiből itt arról is tudomást sze reztek, h o gy a francia k ir á ly közvetítésével felséged is bé kéért instanciázott a töröknél. Széltében hangoztatták, m i lyen n agy ember Fráter G y ö rg y s m ennyivel jobb az, amit ő csinál. Egyesek a zt is m on dták, h ogy végezni kellene a N agyszom baton levő ném etekkel és e s t e k k e l és más olyan d olgokat, am it nem akaro k a levélre b í z n i . . A m in t látszik, a rendeknek nemcsak a szája, de a szeme is n y itv a vo lt és helyesen ítéltek. A z érthető vo lt, h o gy a császár közvetJenül a francia háború befejezése u tán nem vállalh atta a n a g y költséget és felkészülést igénylő törökellenes h adjárat terhét és ko cká zatát. E z t többen b elátták a m agyar urak kö zü l; B atth yán y Ferenc például nem csinált ebből titk o t V e ltw y c k előtt sem. N em is ezen háborodtak fel. A z a tudat gyötörte őket, hogy am íg, m ég a török foglalások és pusztítások előtt, és ked vezőbb körülm ények k ö zö tt kiegyezhettek voln a, a római k irá ly nem engedte. É vrő l-év re újabb és újabb ígéretekkel t r a k tá lu őket, balkezes válla lk o zása iv a l csak veszedelm et h ozott az országra, h o gy végül is a z ő bőrükön megcsinálja ugyanazt, am it a m agyarságnak nem v o lt szabad — : adó fizetőjévé vá ljék a szultáim ak s m ég a zt is a m egmaradt m agyarságból sajtolja ki, ami ehhez szükséges. ö n v á d vo lt ez, azért vo lt olyan égő, o lya n keserves. V e ltw y o k hosszú és érdekes levelében többek között beszám ol az e g y ik m ag y ar nemes felszólalásáról. Sajnos, nem m aradt ránk a neve. E g y elsorvadt fá ról beszélt a szónok, am elyből gúnyt űznek a többiek. D e egy nap lángra lobban a kiszáradt fa és vele ég az egész erdő.'* „ A szom szédok és m indenki fo lyto n a zt m on d o g atu , h o gy azért ígérnek nekünk támog a ^ t , m é n szeretnek bennünket és m ert segíteni akarnak
M agyarországon. A császár, am ikor tehette, m^gis A lgírn á l és T u n iszn ál tám adt, ö tudta m i é r t . . . " A „kiszárad t, m agárahagyott és k igú n yo lt fa “ tüzétől Bécsben is féltek. „ A róm ai k ir á ly és a k ik a m agyar v iszo n y o k at isme rik, leginkább azon aggódnak, h o gy a kereszténység a török ellen szükséges lovasságot vesztheti el a m agyarokban. A m agyar huszárok több bajt o k ozh atn ak nekünk, m int m aga a török, m ert ism erik ügyeinket és szokásainkat és tudják, hol van n ak a zo k a pontok, ahol tániadni lehet. É v e k óta h ozzászo ktak a folytonos háborúkhoz, borzalom arra gondolni is: mi lenne, ha a töröknek segítenek." A c s lszári orátor eg y m ásik levele szerint a róm ai k irá ly a zt ajánlja a császárnak, iparkod jék a m agyar fegyvereseket k i szedni F ráter G y ö rg y kezéből, aki m egnyerte m agának a kato n ák szívét. íg y tizennyolcezer lovast kaphatna u gyan azon a z áron, m int am ennyibe tizenkétezer német gyalogos kerül. V e ltw y c k n e k csakugyan nem lehetett könn yű fe la d a u a nagyszom bati országgyűlésen. A z z a l próbálta nyu gtatni a felzú d u lt rendeket, h ogy a császár továbbra is a legjobb indulattal viseltetik sorsuk iránt. A háború kockázatos dolog, de ha rákerül a sor, b i zon yosak lehetnek abban, h o g y a császár m ellettük lesz. M ost egyelőre bizto sítva van a béke a fran ciával, ami n a g y előny. Erre gondoljanak. A császár ezt a békét főleg azért kötötte, hogy a z 6 országukon segítsen, am it a zzal kell m egh álálniok, h o gy a róm ai k irá ly szolgálatára állnak és m i előbb m egfelelő buzgalm at m u u tn a k ebben a tekintetben. A d olgok siettetésére nincsen semmi ok. K ezd etn ek m egvan a legtöbb, amit rem élhettek, most m ár csak be kell fejezni azt, am inek Speyerben m egvetették a z a la p já t . . . G yerm ekeket intenek íg y türelemre és engedelmességre. P ed ig V e ltw y c k m aga is t u d u , h o gy m indez üres beszéd.
„Bárm i történjék is — írta a császárnak — a diétán összet^yűlt u rakn ak továb b kell látn iok az orruknál.*'^ A m egnyugtatás — legalább form a szerint — mégis vikerült. Erre va ll a N agyszom baton összegyűlt m agyar rendek 1545. február 20-án a császárhoz intézett felter jesztése.** N agyszo m batra Fráter G y ö r g y is m eghívást kapott. IJár még 1545. január 12-én a zt írta a császárnak, h o gy a tervezett hadjáratban készségesen részt vesz, a z országgyű lésre nem jö tt el. C sak m egfigyelőket kü ld ött. S o k keser ves csalódás után tudta, m it érnek a z ígéretek. „ A barát kikü ld öttei csak azért id ő ztek N ag yszo m b at ban, h o gy lássák a császár szándékait és a németországi helyzet alakulását.'*^ íg y látta V e ltw y c k , aki a rendek m agatartását is n agy részt a barátn ak tulajdonította. A z t írja, h o gy „F ráter G y ö rg y és azo k, a k ik hallgatnak rá, féln ek a töröktől. A török o tt van a nyaku kon a határoknál. D e éppen ilyen ellenségesen éreznek a z országot p u sztító k a p itá n y o k k a l és hadinéppel szemben. B őven van arra ok, ami kétségbeejtse ő k ec E g y ik főú r a m ásik ellen, e g yik nemes a m ásik ellen és valam ennyien a püspökök ellen . . „B izo n y , Felség, lehetetlen, h o gy a dolgok m ég sokáig így m aradjanak ebben az országban. V a g y az fo g történni, hogy a töröknek adja meg m agát a falusi nép és a kisnemcsség, m ert különben m indkettő áld ozatu l esik néhány főúr étvágyán ak, v a g y a fő u ra k csatlakozn ak a baráthoz.*' A császári orátor a diéta ideje a la tt Fráter G y ö rg y egyik em berével összeköttetésbe lépett, h o gy a róm ai k irá ly tól ka p o tt utasításnak m egfelelően m egpróbáljon belenézni a barát terveibe. „ A z t látom , — írta — h o g y a barát fé l a törö ktő l és többé nem járul eléje. D e valah án yszor a római k irályró l beszélek bizalm i emberének, m indig felségedre fo rd ítja a
szót, m int akihez ura szívesen eljönne, h o zzátéve m indig, h o gy A u sztriáb a (aza z nem messzebb). E zzel a zt akarja jelezni, h o gy ha felséged eljön M agyarországra (az innen ind ítand ó hadjáratra gondol), akkor a b a rát hajlandó fe l ségednek engedelmeskedni. A z t is m ondja, h o gy ura élelmi szerek szállítására rengeteg társzekeret tart készenlétben Felséged szám ára, — de félek, ez azé lesz, aki ham a rabb jö n ."” Bécsben a császári orátor leikébe alaposan beieültették a gyanút, m ert íg y fejezi be azt, am it a barátról ír. „ H a kö vetkeztetn i lehet abból a m ódból, ahogyan a barát ezen a diétán emberei és írásai segítségével — am int g y a n ítjá k — eljár, bizonyos, h o gy igen nagy ügyességgel tevékenyked ik, de b ízn i aligha lehet benne, bárm ennyire állítsa is, h o gy fél a törö ktő l." A barát sem félhetett jobban a szultántól, m int F erdinánd k irá ly , am ióta császári b á tyjá tó l m egtudta, h o gy az 1544. évi speyeri birodalm i gyűlésen biztosított defen z ív segítségből sem lesz semmi. A szultánhoz kü ld ö tt A d u rn o Jeromos azonban K o n stantinápolyban m eghalt, m ielőtt a padisah elé járulhatott volna. Pedig a portán ezúttal nem nagyon akadékoskodtak. Ú jra itt v o lta k a perzsa bonyodalm ak. A szultán pénztára kim erült, a francia k ir á ly békéje a császárral k ijózan ító lag hatott. A nagyvezér hajlandó lett vo ln a a tárgyalásokat fo ly tatni M a lve zziv el, A d u rn o titk á ráv al. A m ik o r erre M a lve zzi, felhatalm azás h ián yában nem v á lla lk o zo tt, m ind össze ötven napot engedett arra, h ogy Bécsből m ás követet küldjenek. N y ilv á n íg y akarta siettetni a dolgot.** A n agyvezér ezúttal is a zt a tanácsot kü ld te Bécsbe, h o gy Ferdinánd M agyarországon ne a v a tk o zzé k annak a területnek a z ügyeibe, am elyet a szultán feg yverrel h ódí
tott meg — akkor hajlandó a róm ai k irá ly t „tisztességes és m egengedett d olgokban" segíteni. A hazatérő M alvezzin ek a z v o lt a vélem énye, hogy a szultán szívesebben k ö t állandó jellegű békét, m int fe g y verszünetet, „m ert E rdélyből török tartom ányt akar csi n á ln i" ” K ö zb en (1545. május 22-én) a császár is arra utasí totta V e ltw y ck e t, h o gy Velencén á t u tazzék K o n stan tiiiápolyba s kezdjen a francia k ö vet tám ogatása m ellett az (T) (K áro ly ) nevében béketárgyalásokat a portán. Ferdinánd sietett m egelőzni b átyját. Ú j követét: Siccus M iklóst a szó szoros értelmében lóhalálában küldte K o n scantinápolyba. T í z paripa d űlt k i alatta, m ire július 9-én odaért.” V e ltw y c k a francia M on lu c-kel csak augusztus közepén fu to tt be. D e a portán Siccus-szal nem is akartak szóbaállni. V e ltw y c k is azt írto neki, ne kezdjen addig tárgyaln i, am íg ő meg nem érkezik. V e ltw y c k első szultáni audienciája után indultak meg a tulajdonképeni megbeszélések — a fran ciák alakoskodó asszisztenciája m ellett. A császáriak felé m egjátszották a jóakaratú tám ogató szerepét, de u gyan akkor a töröknek is szolgálatokat akartak tenni a zzal, hogy V e ltw y c k utasí tásának ta r u lm á t kifü rkészik. V alójában minden „ k ö z v e títő " szerepe ez, de a császári orátor szerint nem v o lt szük ség rájuk, in trikáikkal csak összezavarták a dolgokat, meg nehezítették a tárgyalásokat s benn a k arták tartani m in denben a kezüket. Sokféle kérdés szóbakerült ezeken a tárgyalásokon. Beszéltek T u n iszról, A lgírró l s egyebekről is, de valójában a m agyar kérdés körül fo rd u lt meg minden. „M ais tout se fonde sur la H on gh erye" — m int V e ltw ic k írta. A császári orátor vélem énye szerint a m agyar kérdés ben biztosítható nyugalom a szultán szám ára is n a g y k ö n y -
nyebbséget jelentett. Szívesen is látta volna, de elhatározásl.oz m 'gsem tudott jutni. Először azért nem, m ert „saját h á zá h o z": az ozm án birodalom hoz most m ár közel esett a m agyar terület s mert harcias lakói m indig készek arra, hogy odaálljanak a M agyarországba jövő keresztény sere gek mc*Jlá. M ásodszor azért nem, mert a franciák m indig m egtalálják a m ódját annak, h o gy m egzavarják a török fejét.” H a V e ltw y c k vélem ényét p o zitív oldalára fo rd ítju k — ; ez L'nyegíben azt jelenti, hogy ha a m agyarság inkább a m aga érdekét nézi és nem áll kötélnek minden ígéretre s a* első jó szóra, akkor a török sem érezte volna szükségét annak, hogy állásait a D un a völgyélien megerősítse és kiter jessze, ami viszont m ii.dig m élyebbre verte az éket m agyar cs m agyar közé. És akkor a francia p o litikán ak sem lett volna m ódja arra, h o gy azzal za v arja meg török fejét — : mi minden veszedelem fenyegeti a z ozm án birodalm at a M agyarországon át tám adó H absburgok felől.
A tárgyalások alapja az az ajánlat volt, am elyet Siccus h o zo tt m agával s am elyet k itála lt még V e ltw y c k érkezése előtt — : mind a két fé l m egtartja azt, ami M agyarország területéből birtokában van s Ferdinánd a z 6 kezén levő részekért évi tízezer aranyat fiz e t a szultánnak, m egtoldva ezt még három ezer arannyal a nagyvezér, és egyenként ezer-ezer arannyal három basa részére. Egész M agyarország átengedéséről, am iért Ferdinánd nemrég évi százezer aranyat ajánlott föl, szó sem v o lt többé. A portán keveselték a m egajánlott adót és a zt k ö vetel ték, h o g y Ferdinánd m ondjon le T ö rö k B álin t birtokairól s m indarról, ami annakidején a D unántúl János k ir á ly kezén v o lt.”
A z adó összegét illetően a zzal prób áltak a császáriakra hatni, hogy egyedül a h o rvát u rak a m aguk birtokaiért évi tizenötezer aran yat ajánlottak. V ég ü l is, m inthogy a dolog érdemében nem jutott előbbre, 1545. novem ber lo-én D rin ápolyban m ásfél évre fegyverszünetet kötöttek.
E G Y E D Ü L
A
V É G Z E T
ELLEN
a) K ü zd elem a nem zet egységéért. I.
A m ik o r a nagyszom bati országgyűlésen kiderült, h o gy a császár és fivére békülni akar a törökkel, nem háborús kodn i — : a F erdinándnak hódoló m agyaro k a rem énybeli békétól, a tiszántúli részek Fráter G y ö rg y tő l v á rtá k a zt a védelm et, am it a török hódoltsággal határos területek neme sei kénytelenek v o lta k a m aguk ügyességével megkeresnL A z erdélyiek m ár 1542-ben ú gy érezték, h o gy „h a a barát nem vá lla lja m agára a z ország fenntartásának gond ját. vége h a zá ju k n ak / Sándor M ih á ly e z t írta neki 1542 októberében C síkszékből „k ö n yerg ü n k te nagyságodnak, ez istenért, h o gy te nagyságod jöjjön be, m ert ha te nagyságod közinkbe nem jő, nekünk csak veszedelem m inden dol gunk".* A z 1544 augusztusi tordai országgyűlés végzése a keleti részek korm ányzását teljes hatalom m al F ráter G y ö rg yre b ízta — ha a korm án yzói cím et nem is adta meg neki. A P etrovics Péterrel kiélesedett szem élyi rivalitások m iatt a barát a helytartó és kincstárnok cím e m ellett megelégedett a zz a l, h o gy a z „o rszá g fő b írá já v á “ választották. A hatalom — cím m el v a g y cím nélkül — mindenesetre a z ő kezében vo lt.
C z é c ze y L in á rd , Fráter G y ö r g y kassai ka p itá n y a az 1543. évi török foglalások ideje alatt alaposan kiépítette éa m egerősítette h elyzetét a H ern ád völgyében, azon a ponton, ahol János Zsigm ond országa a F erdinándnak hódoló terü lettel érintkezett. A T iszá n tú l északi m egyéi legnagyobb részben egyelőre még m indig Ferdinándot v a llo ttá k uruknak, de 1544 végéig Fráter G y ö r g y itt is m egszerezte K isv árd át, m ajd Tasn ád v á rá t s ezzel — a B áth o ry A nd rás birtokában levő Ecseden k ív ü l — a v id ék m inden jelentősebb vára a z ő kezére került. R övidesen Szatm ár, Szabolcs, Bereg, Zem plén és U n g me g y é k is csatlak o zta k * A h o g y a n n őtt a bizalom vele szemben és a z az erő, am it szem élye jelentett, ú gy szilárdu lt meg körülötte a gondjaira b ízo tt állam rendje, s ú gy gyarap o d ott az állam területe az addig b iz o n y u la n u l oszcilláló részek csa tla k o zá sá v a l Érdekes követn i a kristályosodásnak e z t a fo lyam atát, am ely m indig eg y -e g y erők özpon t körü l játszódik le. A p o litikáb an éppen ú gy, m int a dolgok fiz ik a i rend jében, a centripetális erő hatása csak a k k o r érvényesül z a v a ru la n u l, h a konku rráló „k ö zp o n ti erők“ nem térítik ki útjukból az összetartozásuk természetes irányában haladó részecskéket. M ih e ly t a n yu gati erők v o n zó hatása ellan kadt, más szó val: m ihelyt a H ab sb u rg-fivérek eláru lták a zt, h o gy szá m ukra a m agyar medence egyelőre érdektelenné vá lt, az erők ismét a természetes összetartozás irán yában k ezd tek hatni. N em politikus az, aki ezt a fo lyam ato t nem veszi észre s nem p rób álja meg levonni logikáján ak konzekvenciáit. C sa k a z a kérdés, h ogyan teszi? A török foglalással a z ország testébe vá g o tt hatalmas szakadék felületein á t m egkezdődött eltöredezés és lem orzso lódás m egállítását is meg kellett kísérelni.
Ü g y látszo tt ezt a törekvést is több siker kecsegteti, ha a z, am it a török még nem fo g la lt el, egységben fo g össze. H a a z egységet nem lehetett m egterem teni n yugatról, érdemes v o lt m egpróbálni keletről. M ég azo kn ak is, akiket sokféle szál kö tö tt a bécsi u d varh o z, meg kellett érteniök, h o gy szám ukra is nagyobb biztonságot, a jövőre több lehetőséget kín ál, ha a keleti ré szeken lábra á llo tt m agyar állam iság oltalm a alá húzódnak. H a m ár meg kell alkudni a helyzettel, nem forgácsol já k el erejüket és azt, am it fel tudnak áldozni, hanem együ tt terem tik elő a béke és a nyugalom árát. M indez azon fo rd u lt meg, m ilyen erőt jelent a keletre szorult m agyar állam és m ilyen oltalm at tud nyújtani? A z 1 54j . április 24-én T o rd á n tartott országgyűlés újabb lépés a k o rm án yzat belső megerősödésének útján. A gyűlés kim ondta, h o gy k ü lfö ld i hatalm akkal senki sem léphet k ö z vetlen érintkezésbe a h elytartó tudta és előzetes h o zzájáru lása nélkül. A birtokadom án yozás jogát — am ivel Ferdinánd a keleti részeken még a közelm últban is élt — valam int a legtöbb bírói hatalm at csakis a k irályn é és a helytartó gya korolhatja.* A z 1545. június 7-én Debrecenben összeült országgyűlé sen Fráter G y ö r g y m ár az egyesülés gon dolatának p rób ált visszhangot teremteni. V els L énárt és Serédi G ásp ár kifeje ze tt tilalm ának ellenére sokan eljöttek a m eghívott Ferdinánd-párti urak közü l. Ú g y h o gy m ár m aga a gyűlés tüntetés szám ba ment. D e m agja nem v o lt a nekibuzdulásnak. A gyűlés ú gy határozott, h o gy a rendes k irá ly i jövedelm ek Ferdinándot illetik, de a török adó ügyében h o zo tt korábbi végzést is m egújították. A rendek ú gy vélekedtek, h o g y tanácsosabb bevárni a worm si birodalm i gyűlés h atározatait. H a az ország onnan sem k a p b iz u tá s t, ak k o r m ajd csakugyan eljön a z ideje,
hogy m indnyájan Fráter G y ö rg y g y e l egyesülve m aguk igye kezzenek a törökkel kiegyezni.® A gyűlés mégis m egm utatta Fráter G y ö r g y tekintélyé nek és h a u lm á n a k megerősödését m ár a zzal is, h o gy a ne mesi felkelés elrendelését első renden az ő hatáskörébe utalta.* A worm si birodalm i gyűlés befejezése után bizonyossá vált, h o gy a birodalom tól évekig nem lehet segítségre szá mítani. Előrelátható vo lt, h o gy a császár és a protestáns fejedelm ek rövidesen egym ásnak mennek. A vallási ellenté tek békés kiegyenlítése h elyett m egkezdődik a n agy leszá molás, am ely ki tudja m eddig tart és hogyan végződik. E lérkezett a z idő, h o gy F ráter G y ö rg y n yílta n is előálljon a zzal a gondolattal, am elynek m egvalósítására az előfeltételek — úgy hitte — ad v a vo lta k . A vá laszto tt k i rály: János Zsigm ond neve alatt egyesíteni a m egm aradt országot. M ost valóban m egindult a m ozgalom , am elynek első rezdüléseit a z élesszemű V e ltw y c k m ár a nagyszom bati országgyűlésen felismerte. Ú jból m egkezdődtek a nemesi összejövetelek, ú gy m int tizennégy é v előtt, ij3 i- b e n , a lehetőségek, teendők és m ó dok m egvitatására. E zeket a megbeszéléseket Ferdinánd m induntalan meg ismételt tilalm a sem tudta m egakadályozni. H o rv á th M ih á ly, Fráter G y ö r g y életrajzában, rendkí vül világosan fogalm azta meg a barátnak és m egbízottainak a nemesi összejöveteleken előterjesztett program m ját. E z t írja: „F rá ter G y ö r g y figyelm ezteté a z urakat, h o gy m iután nyugatról segély m ár nem várható, nehogy a z ország részen ként szakad ozzék el, szükség a törökkel m egegyezni. E z, ha látni fogja, h o gy az ország rendei egyesüllek, könnyebben rábírható leend, h o gy feltételeiket az adó és h ódolat iránt elfogad ja. N em tehetnek ennél fo g v a jobbat, m int ha egy,
saját országukban létező keresztény fő alatt egyesülnek. M ég azon esetre is, ha a császár és Ferdinánd elég erős lesz M a g yarországot a törö ktő l m egszabad íu n i, hasznosabb lesz reájok nézve, h o gy a k koro n is egyesülve legyenek és együ tt h ód o ljan ak Ferdinándnak."^ A program m ban csak a z egységen va n a hangsúly. N em irán yu l sem Ferdinánd, de m ég kevésbbé a török ellen. N y ilv á n a z v o lt a z elgondolás, h o g y a tervet csak a tö rök h o zzájáru lásával és jóváh agyása m ellett k e ll és lehet végrehajtani. A barát erre is m egtette a szükséges lépéseket. A kons tan tin áp olyi francia k ö v et tám ogatását is megszerezte. A terv végül konkrét fo rm át öltött. K ile n c tekintélyes m agyar fő ú r — k ö ztü k B á th o ry Endre, D r á g fy G áspár, P erényi Péter ö zvegye. S zék ely K lá r a — bizalm as összejövete lén Fráter G y ö rg y és társai írásba fo g la ltá k „ a z egyesült rendek“ -nek a z t a javaslatát — : ruh ázza a szultán az egész országot János Zsigm ondra, a k i birtokállom ányának k iterjesztéseért eddigi adóját évi tizenkétezer arann yal felemelné.* A javaslatról szóló, kellőképen a lá írt o km á n yt a francia k ö v et útján terjesztették elő a portán. 2
.
M ire a z o km án y K on stan tin áp o lyba kerülhetett, már o tt v o lt Ferdinánd m egbízottja: U grin o vich , a kit 1546 tav a szán azért in d íto ttak útnak,* h o gy addig is tartsa a z össze köttetést a p o rtával, am íg V e ltw y c k G áspár a m últ é v no vemberében abbahagyott tárgyalások fo ly u tá s á r a megér kezik. A türelmetlen Ferdinánd szerette vo ln a m ielőbb tető alatt lám i a békét. Ebben ezúttal talá lk o zo tt a szultán és a H ab sb u rg-fivérek érdeke. A császárt lefo gla ltá k a protestáns fejedelm ek ellen elhatározott háború utolsó előkészületei, keleten a per
zsa bon yodalm ak fen yegették a szultánt. M inden egyébtől eltekintve a p o rtán ak most fontosabb vo lt, h o gy a császárral kössön békét, m int az, hogy újabb egyenetlenségnek nyisson utat a D u n a v ö lg y é b e a A z tá n meg K onstantinápolyban is tisztában v o l u k azzal, h o gy m ennyivel könnyebben lehet kordában u r ta n i a kétfelé szakad t m agyarságot, m int ha egységes ország á ll a z elfo g la lt területekkel szemben. Fráter G y ö r g y ajánlata különben is gyanús lehetett a portán. A várad i egyesség és a gyalui com positio ó ta alapo san m egrendült a bizalom a z ú. n. nem zeti p á rt és minden kori vezető ivel szemben. V á jjo n nem azért akarja-e a barát egyesíteni a z országot, h o gy aztán annál könnyebben át játssza Ferdinánd kezére? A po rtán m ár nem tu d tak bízn i ebben a hol ide, hol oda ingad ozó politikában — V e ltw y c k m egmondta miért. A fra n ciá k u gyan szívesen törtek volna borsot a császár orra alá, de ez nem v o lt a z a pillanat, am ikor — szemben azzal, am it v á l la l a k — Fráter G y ö r g y tervének tám ogatá sával n yiltan előállhattak volna. A császáriakkal m egkezdődött tárgyalások sodrában úgy m erült el Fráter G y ö r g y a já n la u , m int papírcsónak o lyan hullám okban, am it valóságos h ajó k vernek. T a lá n csak a gyanú m aradt meg, am it a z ajánlat kel tett. A p orta szeme k in y ílt a n y ú jtó zk o d ó E rdélyre. Jó lesz a sarkára nézni és rövidebb pórázon tartani, nehogy éppen o lyan ko r szabaduljon el, am ikor legkellem etlenebb volna. 1546-ban vetett a törö k először szemet a János 2 sigmond országához tartozó T em esvárra, Becskerekre és Be csére. Jellenfző, h o gy a portán éppen a francia kö vetet kér ték fe l arra, v ig y e keresztül, h o g y János Zsigm ondék átad ják Becse vá rát. A tö rö k hatalom beleharapott a m egm ozduló E rdélybe. M in dez u lá n más lett volna, h a F ráter G y ö r g y és kilenc F erdinánd-párti m agyar fő ú r nem eg y titkos konventikulum
eredm ényeként, a francia k ö v et közvetítésével kéri az ország m egm aradt részeinek egyesítését, hanem v á lla lv a a netalán szükséges v é r- és pén záld o zatot s kihaszn álva a ked vező p illanatot, erőhatalom m al próbálja meg a z egyesítést. T u la j donképen nem is kellett vo ln a ehhez különös áldozatkészség. C sa k bátorság és h elytállás, h o gy a Ferdinánd-párti főu rak n yílta n m ondják fel a hűséget a róm ai k irá lyn a k és csatla k o zza n a k János Zsigm ond országához. H a e zt a k o ck á za to t sem m erték vállaln i, v a g y h a ú gy ítélték meg a h elyzetet és a rendelkezésükre á lló erőket, h ogy Ferdinánd fegyveres kényszerével szemben — feltéve, h ogy erre egyáltalán sor kerül — úgyis alulm aradnának — akkor jobb lett vo ln a, ha semmit sem tesznek. C s a k szakad ékok felé vezet minden olyan elhatározás, am elynél h iá n y zik a z egyensúly a cél, a lehetőségek és a z esz k ö zö k k ö zö tt. A k i gyenge v a g y sebesült, jobban teszi, ha nyugodtan m arad. N em m ozog túl sokat, nem ágaskodik, nem h ív ja fel m agára a figyelm et, hanem átm eneti v a g y állandó gyengeségének és kicsiségének keretei k ö zö tt m arad. E rő az is, ha tudjuk, h o gy gyen gék v a g y u n k és e szerint élünk. A császár 1546. július i6 -á n á llíto tta k i V e ltw y c k ré szére a portai tárgyalásokh o z szükséges m eghatalm azást. A szultánhoz intézett levél szövege szerint fiv ére rendelkezé sére bocsátja a követet, de saját nevében is fölh atalm azza, h o gy „ a z ü gyeket jó végre v ig y e ". A „kölcsönös békét" csak éppen m egem líti, a tárgyalások tulajdonképeni céljaként a „m a g ya r k irályság határai körül tám adt k o n tra v erzia " ren dezése szerepel. Ebben és „ a szultán és Ferdinánd k ö zö tt ke letkezett ellenségeskedés" kiegyenlítésénél a császár — m int írja — szívesen közrem ű köd ik s kiem eli, h o g y tudomása szerint u gyan ezt akarja a francia k irá ly is. A kö zvetlen barátkozás ú gy látszik mégsem ízlett v a lam i nagyon a császárnakl
Ferdínánd nem v o lt ilyen kányes. M in th o g y az 1546 júliusában a Hessen és Szászország ellen m egindult hadjárat bevezető szakaszában a protestáns fejedelm ek kerekedtek fö lü l s a császár védekezésre szorult — a portán eleinte h alogatták a tárgyalásokat. M inden előnyt ki a k artak használni. A m in t novem berben a sikeres védekezésből a tám adásba ment á t a császár, újra m egn yílt a portai urak füle. M ost m ár el lehetett m ondani Ferdinánd ajánlatát. A római k ir á ly ragaszkod ott T ö r ö k B álin t és P ercnyi Péter bir tokaihoz, inkább az adó felemelését vállalta. K ö zb e n a francia diplom ácia ráébredt arra, m ilyen visszás az, h o gy éppen a fran cia k irá ly k ö zv e tít békét a nyu gaton e lfo g la lt császár és a szultán k ö zö tt. Ferenc agyában újabb háborús tervek ra jzo lta k a császár ellen. D e e zú ttal a szultán nem á llt kötélnek. 1546 júliusában m eghalt Barbarossa, aki m indig könn yen k ap h ató v o lt arra, h o gy kibontsa a török flo tta vito rlá it a császárt szolgáló D o riá k ellen. A fran cia k irá ly 1547. m árcius 31-én b ekövetkezett ha lála döntő lökést adott a béke ügyének. A halál híre m egijesztette a portát. K ü lö n fu tárt k ü ld tek Franciaországba, h o gy megismerjek, h ogyan gondolko zik a z új k irá ly . D e m ég m ielőtt észleleteiről jelenthetett volna, 1547. június 19-én m egkötötték a békét. K é t hónappal a császár m ühlbergi döntő győzehn e (15 4 7. április 24) után és különöskép pontosan u gyanazon a napon, am ikor Fülöp hesseni tartom án ygró f m egadta m agát a császárnak. A protestáns fejedelm ek ellen m egindított háború véget ért. A szultán valószínűleg m ár a k k o r elhatározta, h o gy a jö v ő évben bm ét m egindul a perzsák ellen. A békében Ferdinánd év i harm incezer ara n y ad ó t v á l lalt a kezén h a gy o tt m agyarországi részekért. M in t H uber m egállapítja „A u sztria a szultán tributariusává lett“ .‘ *
A szultán levele szerint az ad ó azo kért a területekért jár, am elyek M agyarországh oz tartoznak ugyan, de keresz tén yek kezén vannak. „ A z ő birtokában m arad a z az általa m eghódított és hatalm a a la tt álló terület, am elyben h elyő r ségeket ta rt." A békét a portán külön m egborsozták a császárhoz in tézett levél szövegezésével. A z t írtá k ebben a levélben, h o gy a császár békét k é rt követe ú tján s a szultán „mérhetetlen kegyelm éből" m egadta. A békébe belefoglalták a császárt, a pápát, a francia k ir á ly t és a velencei köztársaságot. V e ltw y c k m ég a tárgyalások első szakaszában m egptóbálta János Zsigm ond országát is belefoglalni. A szultán ezt m ár a k k o r visszau tasíto tu . C sa k an n yit sikerült elérni, h ogy a szultán levelet kü ld ö tt Izab ella királyn én ek, am elyben a császár és a francia k ir á ly kérésére h iv a tk o z v a arról biztos íto tu , h o gy országától nem fo g ja m egfosztani, ha esküjét nem szegi meg.'* A békét három hónap alatt kellett m egerősíteni. E z is m egtörtént. A császár és a róm ai k irá ly ratifik á ció s iratai 1547. szeptember vége előtt m ár K onstantinápolyban vo lta k . O k tó b er lo -é n fo gad ta a szultán kihallgatáson a csá szári kö vetet — : Justi de A rgen tot és M alv e zzit, aki egyéb k é n t' Ferdinánd állandó m egbízottjaként azu tán is K o n s tan tin áp olyban m aradt. A búcsúzásnál a n agyvezér ezt m ondta nekik. „ R a jta to k áll, h o g y m eghazudtoljátok a fran ciákat, a k ik a zt állít já k — „e z a béke nem tart sokáig". „F rá ter G y ö rg y b en pedig ne b ízz é k a k irá ly és írja meg, ha a szultán ellen irányuló leveleket k ap tőle."'* A nagyvezér még a tárgyalások idején a z t m o n d n V e ltw y ck n e k , h o g y a szultán meg akarta büntetni a zo k at a m agyar u rakat, ak ik évi adót ígértek neki, ha védelm ébe fo gad ja 6ket.‘ *
V a lószín ű leg B áth o ry Endrére és társaira célzott ezzel, akik Fráter G y ö r g y tanácsára a z „egyesü lt rendek" nevében felaján lko ztak a szultánnak. íg y fo rd u lt a szultán és Ferdinánd békéjének éle a meg bontott m agyarság ellen. M ost m ár kölcsönös m egállapodás sal védték, k i-k i a m aga b irtokállom án yát m indenkivel szemben, a k i m egpróbálná a m agyarságot újra összefogni.
A béke még nem v o lt m egkötve, jnég csak 1546-ot ír tak, am ikor Fráter G y ö rg y ráeszm élt, h o gy a z ország egye sítésének tervével nem jó h elyen kopogtatott. M in t ann yian teszik hasonló esetben — : a hibát a zzal akarta korrigálni, h ogy m ost a m ásodik old alra fordu lt. A javítás szándéka leg többször csak ront a megesett hibán. A z öregedő barát n y ilvá n nem láto tt m ár mást, mint azt a célt, am ely egész életében előtte l ^ g e t t s am elynek a m egvalósítása m ost k isiklott a kezéből. F u to tt a cél után a nélkül, h o g y a helyzetre, az adott körülm ényekre, a ren delkezésre álló eszközökre gon dolt volna. M on dottu k, h o gy a po rta 1546-ban elkezdte T em esvár, Becskerek és Becse v á rá t követelni. A tiszai átjáró t délen Decse védte. A török kézen le v ő Szeged megerősítése és a tiszai v á r átadására tám asztott igény a zt m utatta, h o gy a szultánnak tervei va n n ak János 2^igm ond országával. M a lv e zzi m ár az előző évben ú g y látta, h o g y a szultán alighanem pasalikot akar csinálni a T iszá n tú li részekből. A z ilyen vélekedések — persze lehettek riasztásnak is szánva — rendszerint nem m aradtak titokban. V e ltw y c k sem v o lt még ij4 6 - b a n tisztában azzal,, vá j jon a szu ltán Perzsia a v a g y E rd ély ellen fo g-e tám adni. N em csak a z egység hajszolása, de a védekezés is arra indította a barátot, h o gy m egint Ferdinánd em bereivel k e
ressen érintkezést. Ennek a p o litikán ak m ár k ijá rt íJtjai v o l tak, könnyen erre a szo kott vá g án yra csúszott a m egoldást kereső tervezgetés. M ás bajok is vo lta k . 1546 őszén váratlan u l a barát belső h elyzete is m egrom lott. A tyúkeszű, csél-csap k irályn ét, aki m a ezt, holnap a zt k ív á n ta s valójában nem akart mást, m int gondtalanul jól élni, könn yű v o lt arra rávenni, h o gy Fráter G y ö rg y ö t elrágalm azza a portán és erdélyi ellensé geit felbátorítsa az ellenállásra. A z év őszén K o lo zs v á rt tartott országgyűlésen össze fo g ta k a b arát iríg yei s a gyűlés ú gy h atározott, h ogy a kincs tartó köteles beszám olni a z állam i jövedelm ekről s állásában csak a k k o r m aradhat meg, ha szám adását a királyn é helyes nek u lá lja . £ felett az alkalm atlan m ozgolódás felett ugyan úrrá lett a barát esze és ügyessége, de ez a z eset leckét adott neki abból, m ilyen nehéz o ly a n o k k al eg yü tt korm án yozn i, akik csak a m aguk érdekét nézik s csak ad d ig látnak, am íg az o rru k ér. A k ö vetk ező évben m egjött a szultánnal kö tö tt béke híre, am it lehetett ú g y is értelm ezni, h o gy a császár szabad k e zet adott a töröknek a T iszá n tú li részekre. V a ló b a n — : m ind sürgetőbb lett a parancs Becse á t adására.” Sem a császár, sem Ferdinánd nem kérdezte meg a m a g y a r rendeket (értve ez alatt azokat, a k ik h ívek m aradtak hozzá), vájjon kell-e nekik a törökkel kötö tt béke. A m agyar országtanács három nappal a császári rati fik á ció kelte után előterjesztést tett a császárhoz és F erdinándhoz, h o gy ne erősítse meg a békekötést, am it a z egész országban nagy elégületlenséggel fogad tak. „ A z eddigi hosszabb fegyverszü netek — írták — mindig n agy kárára v o lta k a z országnak. M ert a török a béke ürügye a la tt csak oda törekszik, h o gy m íg a m agyaro k
íegyverü ket leteszik, lassanként annál könnyebb szerrel hau lm á b a ejtse az országot. A nem zet bátorságát és erélyét a húszévi balszerencse sem törte meg s most sem k ívá n az mást, m int h o gy a császár és a k irá ly egyesült ereje által tám ogatva kom oly harcban szabadítsa meg m agát a török zsarnokság alól.“ “ Kétségtelen, hogy F ráter G y ö rg y tudott erről az állásfoglalásról. A rró l is, h o gy Ferdinánd m agyar h ívei k ö ve teket készülnek küldeni a császárhoz és Ferdinándhoz; tegye m agáévá a m agyar országtanács javaslatát. A b a rát elhatározta, h o gy ebben a követküldésben a T iszánttili ország rendjei is vegyenek részt. A z 1547 novem berében G y u la feh é rv á rt tartott országgyűlés ebben a z érte lemben fo g la lt állást.” A kikü ld ö tt kö vetek írást v ittek m agu kkal az A u gsburgban tartózkod ó császárhoz. A levél szerint „E rd ély rendei is félnek, h o gy a békéből M agyarország végrom lása fog következn i. M ert semmi béke sem lehetséges o ly ellen séggel, ki nem csak m int elébb, m eghódolásukat kíván ja, hanem életök ellen is a gyarko d ik. K i m iután elébb ad ó val is megelégedett, most m ind több és több v á ra t követel, m ind újabb alkalm at keres rom lásunkra. N e engedje tehát a csá szár a sürgető szükségnek és saját hadi készültségének ezen alkalm as idejét (a császár m ár túl v o lt a protestáns fejedel mek elleni háborún!) elosonni a nélkül, h o gy M agyarország m egszabadítását m egkísérelné, m iáltal nevének örök dicső séget, a szomszéd birodalm i u rto m á n y o k n a k erős védőbás ty á t szerezhet. M agyarország, ha egy fő alatt egyesül, a g az dagságnak o ly bőséges forrásaival bír, h o gy M átyás k irá ly nak, ki ann yi háborút viselt, o ly hatalm as seregeket tartott, annyi tem plom ot és középületet em elt s gazdagon feléke sített, m ind ezekre egyedül E rd ély elég aranyat és ezüstöt szolgáltatott. £ fö lött, a tartom ány m eghághatatlan h a va s d ik a l lévén körü lövezve, szoros utaiban kisebb fe g y v e r
erővel is m egvédhető. D e ha egyszer elveszett, nem lészen könnyen vissza fo g la lh a tó . . . D e m ivel a becsület és hűség nem engedi, hogy a királyn étól és ártatlan fiá tó l elszakad junk, azért a k irá lyn év a l eg yü tt kérjük felségedet: m éltóztassék ő fenségeikről a szerződések szerint intézkedni". Fráter G y ö rg y követei ezzel a kéréssel csatlakoztak az 1J48. februárban N agyszom batban tarto tt gyűléséből kü l d ött kö vetek előterjesztéséhez. A nem zet állásfoglalása egységes vo lt. A császár és vele együ tt a róm ai k irá ly a z t válaszo lta a k ö vetek n ek , h o gy a békekötés megerősítse m ár m egtör tént s a keresztény fejedelm ek kötelességével nem lehet összeegyeztetni azt, h o gy lekötött szavu kat m egszegjék, ö k nem adhatnak okot arra, hogy a z annyi bajjal öt évre meg k ö tö tt békét a törö k felm o n d ja ." E z vo lt a z elvi vá lasz. Ferdinánd azonbao egyebet is írt. A r r a szólította fe l F ráter G y ö rg y ö t és Izab ellát, h o gy a k irályn év al és fiá v a l kötendő egyezség ügyében küldjenek azonnal kö veteket Augsburgba, a k ik a lengyel k ir á ly k ö ve teinek részvételével és a császár közbenjárása m ellett a kár talanítás ü gyét elintézhetik. V a la h c '^ a n mégis bele a kart harapni a felk ín á lt al m ába. M inUia Izab ella és fia kártalanítását el lehetett volna v á la s z u n i a T iszá n tú li részek védelm étől! A z ország vé delm e és fenntartása v o lt a lényeg, az ö zv e g y és az á rva kártalanítása csak a h a u lo m átruházásából fo ly ó járulék. M egm ondta e z t világosan a barát a császárhoz intézett e g yik levelében. .J té g tő l fo g v a jól tudtam , írta, h o gy a k ir á ly fi ü gyét nem tehetem elébe a z ország üdvének. B ár m ennyire akartam is előm ozdítani a gyerm ek érdekét, ezt sohasem választottam el az állam jav átó l s még kevésbbé kerestem m egoldást a z állam rovására.**'* E nnek a z elvn ek a túlsó oldalon is irán yad ón ak kel lett vo ln a lennie.
Fráter G y ö rg y 1548. június y-cn a zt v á la s z c lu Ferdinádnak, h o gy a követeket a k irályn é nevében is elindítja — de valójában nem tett semmit. Kétségtelenül látta az i'lyan eljárás fon ákját, am ely csak könnyebb végén kereste a m egoldást. D e azért ő sem hagyta abba a dolgot. A z 1548 elején kom olyan m egindult perzsa h adjárat ú gy látszik arra in d í totta, h o gy tovább üsse a vasat. A h h o z a W ese Jánoshoz fordu lt, kivel annakidején együ tt h o zták tető alá a vá ra d i egyességet. (M ost constanzi püspök vo lt.) K ö zvetítését kérte a császárhoz. M indenképen közvetlenül a császár elé szerette volna juttatni az ügyet. U gyan ezzel a céllal R óm ába kü ld te Verancsicsot, h o gy a pápa közbenjárását kérje.^" M ire a levél C o n s u n z -b a érkezett, "Wese János nem élt többé. A T riden tben m egnyitott, de Bolognába áthelye zett zsinat bonyodalm ai m iatt pedig annyira m egrom lott a viszon y a pápa és a császár k ö zö tt, h o gy a p áp a közben járására sem lehetett szám ítani. A W ese Jánosnak szánt levél azonban a p fa lz i választó fejedelem kezébe került, aki Fráter G y ö rg y kérésére végül is vá lla lta a közvetítést.*^ A dolognak mégsem lett fo g a natja. A császár érdeklődését nem sikerült felkelteni. A z 1548. október i8 -á n Pozsonyban összeült országgyűlésen Ferdinánd is m egjelent. A z országgyűlésre Fráter G y ö rg y , a T iszá n tú li ország rendei, a királyn é is a m aga nevében, ismét kö veteket küldtek-** A k ö vetek előadták, h o gy „ a legközelebb m ú lt idők ben három országgyűlés fo g lalk ozott az ország (János 2^ igm ond országáról van szó!) fennm aradásának ügyével. M indegyiken ú gy határoztak: m egkérik ö felségét, vegye p ártfogása a lá országukat. E z eddig a pusztításoktól ment m aradván, sőt a m eghódolt r é s z e k ü l kivá n d o rlo tt számos népet is k eb e léb ő l felvévén , o ly népessé lett, h o gy szükség
idején százezern yi hadat is kiá llíth a t lovasok - és g yalogo sokban a török ellen. K é rik a k irá lyt, gondoskodjék ezen, m inden tekintetben o ly fontos országról, nehogy a m agyar koronától elszakadván, végre is török kézre kerü ljön ". Fráter G y ö rg y követei elsősorban azt a rossz érzést ip arko d tak eloszlatni, am ely Ferdinándban azért tám adt, m ert Augsburgba sohasem érkeztek meg a z o d a in v itá lt biz tosok. M ost ő k kérték a k irá lyt, „jelölje ki m egbízottait a János k irá ly halála óta történt hatalm askodások, erőszakos foglalások és egyéb vitás kérdések elintézésére". A királyn é követei útján a zt adta elő, gondoskodjék Ferdinánd róla és fiáró l atyailag, ú gy ahogyan arról bol dogu lt férjével, János k irá lly a l m egegyezett. A királyn é tehát a m aga részére a várad i egyesség végrehajtását kérte. Ferdinánd novem ber 20-án írásban •válaszolt. A k i rályn én ak azt, hogy az ország egyesítésének ügye eddig sem rajta, hanem azon múlt, h o gy a k irályn é és a tyja, Zsigm ond k ir á ly nem kü ld ö tt követeket Augsburgba, m iként elvégezve v o l t . . . M in tliogy az ü gy fontos, haladék nélkül értekezni fog a császárral s rajta lesz, h o gy a dolgot vaiahára elintéz hessék. A rendek követeit arról b izto síto tu , h o g y legfőbb k ö telességének tartja az ország védelm éről gondoskodni. M eg ígérte, h o gy vízk ereszt n apjáig a birtokosokat kin evezi.’ * E z a válasz m ár határozottabb v o lt, m int a m egelőző. D e a dolog érdemében most is csak ú gy hangzott, h o gy a z ország védelm ének ügyében haladéktalanul értekezni fo g a császárral. N y ilv á n a perzsa harctérről érkezett ellentm ondó hírek b á toríto tták fel. A hadjárat nemcsak győzelm ekből állt, a török sereget itt-ott a perzsák is alaposan m egszorongatták. A szultán mindenesetre táv o l v o lt ahhoz, h o gy beleszóljon abba, am i M agyarországon történik.
Ferdinánd mégis óvatos a kart lenni. Szerette vo ln a a T iszán túli terület átvételét nyélbe ütni, de attól is félt, h ogy a szultán a terjeszkedést nem fo g ja eltűrni. Legszívesebben l á t u volna, ha sikerül a szultán hozzájáru lását békésen k i eszközölni. Ily en értelemben készült az utasítás a biztosok részére, akiknek az vo lt a kötelességük, h ogy a szultán jó v á h a g yá sának kieszközlését F ráter G y ö rg g y el is m egbeszéljék. V alószínű leg ez a „szeretném is — nem is“ húzódozás okozta, h o gy Salm M iklós, Ferdinánd m egbízottja végre is csak 1549. szeptem ber 8-án ü lt össze F ráter G y ö rg g y el N yírbáto rb an . A z , h o gy a Salm m ellett kinevezett biztosok közü l hol a z egyik betegedett m eg, hol a m ásiknak tám adt egyéb dolga, nem lehet m ag yarázat erre a hosszú késede lemre, A róm ai k irá ly közel egy évet haszontalanul elveszte getett, s m ire m egbízottai h o zzá látta k a dologhoz, a szul tán a diadalm as perzsa hadjáratból m ár visszatértben vo lt. 1J49. december 2 1-én újból bevon ult K on stan tin áp olyba és átvette a birodalom ügyeinek legfőbb intézését. H o g y N y írb áto rb an F ráter G y ö rg y és Salm M iklós mire jutottak, az nincsen tisztázva. H uber szerint** arra nincsen adat, h o gy valam iben form álisan m egállapodtak v a g y éppen egyezséget kö töttek volna. Fráter G y ö rg y egy későbbi, l y y i . február 4-én Ferdinándhoz intézett levele legalább is nem ezt bizonyítja.** V alószínűleg csupán annyi történt, h o gy Ferdinánd m egbízottai a várad i egyességben kik ö tö tt Z á p o ly a birto ko k helyett az O ppelni és a R atibori hercegséget ajánlották kárpótlásul János Zsigm ond részére. M in t B áth o ry Endrének N á d asd yh o z intézett leveléből tudjuk, F ráter G y ö r g y nem h allgatta el a b iztosok előtt, h o gy a tiszántúli és erdélyi területek átvétele nem lesz könn yű dolog. Szám olni kell azzal, h o gy P etrovics a z át adást m inden erejével ellenezni fo gja, a királyn ét is „csö k ö -
nyössá teendi“ és az ellenálláshoz a p o r u se gíts^ é t is m eg szerzi. Erős hadseregre lesz tehát szükség; m ihelyt a k irályi sereg E rd ély szélére érkezik, 6 (F ráter G y ö rg y ) azonnal á t adja a z országot/* Ferdinánd oldalán éppen a z „erős hadsereg" h ián yzott. N e m csoda, ha a k irá ly tovább aggodalm askodott. M ost jó v a l több o ka v o lt erre, m int eg y é v előtt. Szerette voln a ugyan kihasználni a csábító lehetőséget, de sem a szultánnal, sem a császárral szemben nem a k art felelősséget vállaln i azért, h o g y ő szolgáltasson o k o t a törökkel létesített békés állap ot felborítására. 1550. január 8-án m egiratta F ráter G y ö rg yn ek , h o gy a továb b i lépéseket felfü ggeszti addig, am íg a kérdést a z augsburgi birodalm i gyűlésre érkező császárral m eg nem beszélheti. M ert ha a törö k a béke megsértését látja a tiszán túli részek átvételében, előre tudni akarja, m ilyen sgítségre szám íthat a császártól.” E z dicséretes óvatosság v o lt, de ezen kellett vo ln a kezdeni. A g y á v a kézzel m egfogo tt dolog nak soha sincsen jó vége.
K ö zb e n a portán is tudom ásul v e tte t, h o g y a T iszá n túl készül valam i. A z értesülések m egszerzéséhez nem is kel lett különösebb fáradság. Izab ella k irályn é és Petrovics á ru ltá k be F ráter G y ö rg y ö t K onstantinápolyban. A v á d a k ellenőrzésével a portán M ahm ud csauszt b íz tá k meg, aki a perzsa hadjárat győzelm es befejezéséről szóló n o tifik áció t 1550 m árciusában Bécsbe vitte. A bécsi némed>ől törö kké lett M ahm udn ak (an yja és rokonai még Bécsben éltek) kö n n yű v o lt ki tudni a valósá got. M ag a Ferdinánd erősítette meg előtte, h o g y tárgyalások fo ly n a k a b a r á tu l. K özöm bös, h o gy elszólásból tette, a v a g y szándékosan.
A portán erre elhatározták, h o g y m egfosztják Fráter G y ö rg y ö t attól a h a u lo m tó l, am ellyel szerintük visszaélt. A Bécsben járt M ahm ud csausz kap ott utasítást arra: közölje a rendekkel, h o gy „an n a k okáért kü ld ö tt engemct a császár (ez alatt a szu ltánt kell érteni) a z ő parancsolatjá ban az fciségös királné asszonyhoz és János k ir á ly fiáh oz rühozzátok m indnyájan urak, hogy m egértsétek a z 6 pa rancsolatját és h o gy köztetek ne tartsátok, de valam iképen lehet ann ak v a g y fejét vegyétek v a g y elevenen a z k irá ly fia kezébe adjátok, h o gy ilyen latorért az ország cl ne vesszen". A gyalázatos P etrovics Péter v á lla lta az utasítás végre hajtását. D e nem egyedül. A budai basa, a m old vai és l^avasalföldi vajd a segítségét kérte. E llen szo lgálu tásu l meg ígérte, h o gy török kézre adja Becskereket és Becsét. F ráter G y ö r g y sem m aradt tétlen. K észen á lló seregé vel E rdélyben term ett és a tartom ány szívében, a K ü kü lló menti Ekem ezőn tábort vert. N a p ró l-n a p ra szaporodó csa p ataival itt vá rta : m elyik irán yban csapjon le. M ost kellett vo ln a Ferdinánd segítsége. A bécsi titkos tanács is a z t ja v a s o lu , h o g y éppen m ert Fráter G y ö rg y helyzete m egingott, addig kell élni a lehe tőséggel, am íg a z ország korm ánya még a z 6 kezében van. Ferdinánd mégsem tudta m agát elhatározni. Engedé lyével a bécsi helytartótanács csak arra ad o tt utasítást Salain ak: szállja m eg Szoln oko t s a k ad á ly o zza m eg, h o gy a török — am int tervbe vette — ezen a fontos ponton megvethesse a lábát. P etrovics rácaival és a királyn év al a m egn ő sített G yu lafeh érvárba húzódott. A M aros völgyén a budai basa közeledett, a z o jtó zi szoroson a m oldvai, a vöröstoronyi szorosan a havasalföld i v a jd a tört be. G yu la feh érv árn á l kellett vo ln a találkozn iok.
A z ország túlnyom ó többsége a barát m ellett állt, a k i nek most is, m int m indig, a helyén v o lt a z esze és a szíve. G y u la feh é rv á rt ostrom m al vette be és a királyn ét arra kényszerítette, 6 m aga kérje a török segélycsapatok vissza h ívását. A z tá n gyorsan, több ügyességgel, m int erőp azarlással, egyenként visszaszorította a zo kat is, ak ik m aguktól nem m entek, A veszedelm et elodázta, végleg elhárítani m aga nem tudta. „E rd é ly — írta í j j o . október 23-án E n yed ről N á d a sd y Tam ásnak — veszélyben van. U raságod pedig jói tudja, m ilyen fontos E rdély birtoka. H a ezt az országot m egtar tani óhajtjátok, legyen rá gondotok, nehogy a török kezére jusson."** Salm és B á th o ry Endre útján m ár korábban arra kérte Ferdinándot, h o gy a z ismert feltételek elfogadásával vegye á t E rd ély védehnét, am íg még lehet. A z z a l az ígérettel m egint ham ar készen v o lt Ferdinánd, h o gy a feltételeket meg fo g ja tartani, de a kért segítségnek m ost egyszerre ő szabott új feltételt. A d ja á t a barát K assa városát és ezzel mutassa meg hűségét.’ * V á jjo n ezzel a válasszal csak időt akart nyerni, v a g y meg akarta zsarolni a barátot végső szorongatottságában? A z elhatározáshoz a császár hozzájárulására v o lt szükség és a császár csak novem berben érkezett Augsburgba. V ég re eléje lehetett terjeszteni a kérdést. A z eredm ény; a két fiv é r első ko m o ly összeütközése. A császár végleges és szilárd békét a k art teremteni N ém etországban. A dacoló M agdeburg m ég útjában á llt ennek a kívánságnak. A z z a l tisztában v o lt, h o gy kétfelé egyszerre, a belső rendcsinálásra és a T iszá n tú l m egszerzé sére, nem kaph at segítséget a német rendektől. Jogosan kételkedett abban, vájjon egyáltalában h ajlandók-e a ren d ek Ferdinánd birtokálloin ánván ak gyarapításáért harcot kezdeni a törökkel, am ely a birodalom érdekeit most egy-
ilta U b a n nem fenyegette. V élh etőleg arra Is gondolt, h o g y a gyenge és elégtelen segítség könnyen m egindíthatja a török lavinát. M in dez józan és becsületes vo lt. A m agára h agyott E rdély m ajd csak m egtalálta vo ln a a helyes védekezés m ód ját, ú gy, ahogyan később eljutott erre a z útra még a gyenge János Zsigm ond alatt. Ferdinánd sok ingadozás és tétovázás után nem tudott ellenállni a kísértésnek. O ly a n könn yű v o lt ösztönzést találni abban, h o gy egy gazdag és népes országot w r t meg a kereszténységnek. N ovem ber 20-án játszó do tt le a két fiv é r k ö zö tt a n agy összeszólalkozás. A császár hallani sem a kart F erdi nánd kíván ságán ak teljesítéséről. D e a fivér, aki eddig m in dig majdnem alázatosan engedelmes vo lt, most csökönyö sen kitartott a m aga „ ig a z a " m ellett. U tóbb p ap írra tette érveit, m int a z o ly a n ember, akibe b e le fo jto tt^ a szót. E z a levél elárulja a róm ai k irá ly egész gondolkozásm ódját. A z t, h o gy mi vo lt szám ára fontos. A b b ó l a z írásból,’ ® am elyben Ferdinánd újból m eg m ondta a m aga iga zát és abból a levélből,*^ am elyben K á ro ly M árián ak elpanaszkodott, nagyjából rd^onstruálni lehet a két fiv é r elkeseredett vitáját. Ferdinánd a zt próbálta megértetni a császárral, m it ér E rdély M agyarországn ak és az egész kereszténységnek. Beszélt neki az onnan b efo ly ó jövedelm ekről, az ezüstről, aranyról, sóról és egyéb ásván yokról, am elyek értéke na gyobb, m int m indaz együ ttvéve, am it M agyarország többi részei szolgáltatnak. A M agyarországból k iv itt lo v ak leg nagyobb része is innen kerül ki. E rdély a m aga védelm ére negyvenezer, a határokon túl, M agyarország megsegítésére pedig tizenhat-húszezer fegyverest tud állítan i. Beszélt a tartom ány birtokáh oz fű ződ ő „egyéb n agy és fontos érde k ek rő l". Elsősorban arról, h o gy „E rd ély b ő l könnyebb
M agyarországot elfoglaln i, m int v iszo n t" (vájjon kitől k a p h a u a ezt a z érvet?).** A törökkel k ö tö tt fegyverszü net úgyis lejár a jövő júniustól szám ított e g y év m ú lva (1552. júniusban), de lehet, h o gy a törökök m ár előbb m egszegik. A császárnak az a kötelessége, h o gy fegyverrel véd je meg a keresztény séget nemcsak a z eretnekek, de elsősorban a hitetlenek ellen. L ám , a császár arra nem sajnálja a v é rt és a pénzt, h o gy D o ria flo ttá ja T uniszban, Barbarossa utódjától, D ragu ttól, e lveg ye M ehediát. M agyarország után a törők tám adás vonaláb an a birodalom k ö vetk ezik s ha M agyarország el esik, a birodalm at sem lehet m egvédeni. E zért kötelessége a z Istennel, a z egész világgal, valam ennyi a la ttv aló já va l s különösen a m agyarországiakkal szemben, h o gy a török elleni védekezés ügyét a birodalm i gyűlés elé terjessze. H a nem tenné, vétkeznék becsülete és jóhím eve ellen. H a aztán kérését nem teljesítik, legalább ő (Ferdinánd) mentesül a felelősség alól Isten, a v ilá g és alattvaló i előtt. A császár azt m ondta Ferdinándnak, h o g y „o lyan oko n aggodalm askodik, am it m aga sem akar végrehajtani". Ú g y látszik, arra is célozhatott, h o gy csak a m aga hasznáért: a területi nyereség és a nagyobb jövedelem ked véért erősza k o lja a török hadjárat ü gyét. Ferdinánd levelében a z t v á la szolta erre, h o gy „am íg a z ország keresztények kezében vo lt, m int am ilyen a királyn é és a barát, semmi nehézséget nem o k o z u m s nem sürgettem, h o g y birtokom ba kerüljön; szívesen szenvedtem és elhallgattam sérelmeimet, csak azért, nehogy o k o t ad jak a háborúra v a g y a nyu gtalan ságra és h o gy a keresztény v é rt kím éljem . N em kíván tam és nem kívánom most sem, szívesen h agynám őket útjukra, de éppen most ü tö tt az ó rája annak, am ikor a török ki akarja terjeszteni h a u lm á t erre a z (M nágra, sok keresztény lakójára és m inden javaira, keresztény vallásu n k n agy kárára. Isten elleni vétség ez, veszte m inden királyságom
nak és országom nak, o lya n teher lelkiismcretem en és olyan csorbulása hírnevem nek, hogy nem látok lehetőséget sem a hallgatásra, sem arra, h o gy elm ulasszam ezt az alkalm at. E zért a z ü gyet igen is a birodalm i rendek elé terjesztem ." Ebben a z em fatikus védekezésben a k irá ly n yilvá n nem v o lt egészen őszinte. A z a legfurcsább a dologban, h ogy valójában nem is a török elleni hadjárat v o lt a két fiv é r összezördülésének oka, csak alkalom arra, h o gy kirobbanjon a z a latens ellen tét, m ely a császári méltiíűág utódlásának kérdésében m ár korábban keletkezett kö ztü k. K á ro ly , Ferdinánd után, a m aga fián ak: Fülöpnek szánta a császári trónt; ami a z t jelentette, h o gy Ferdinánd fia, M iksa, elesik ettől a m éltóságtól. Erről fo ly ta k k ö zö t tük kinos tárgyalások. Ferdinánd m ár beleélte m agát abba, h o gy a császárság a z ő ágára száll, de ebben, ú g y látszik, nem m ert b á ty já v a l szem beszállni. A felgyülem lett kese rűség éppen a m agyar kérdésnél talá lt m agának u u t. A császár tisztában v o lt ezzel. A törö k elleni segély crőszakolásában nem láto tt m ást, m int m anővert annak a császári előterjesztésnek a z elgáncsolására, am elybcii K á ro ly a schm alkaldeni háború végleges felszám olására, k ü lö n ö sen M agdeburg ellenállásának megtörésére kért tám ogatást a birodalm i rendektől. „E zé r t terjeszt Ferdinánd M ag y arországról céljainak m egfelelő híreket, ezért keres alkalm at arra, h o gy za v a rt keltsen M agyarország felől, valószínűleg azo kn ak a rábeszélésére, a k ik ebből szem élyes hasznot h ú z nak, bárm ibe kerüljön is a k ö z n e k " " — írja a császár nővérének. A z 1550. december i6 -á n a birodalm i rendekhez intézett előterjesztés végül is olyan értelemben készült, h o gy ha a töröki^s m egszegik a fegyverszünetet, v a g y m eg tám adják E rd élyt, akkor a rendek a védekezés m ódjáról tanácskozni fognak,'*
1551. január 20-ára a barát országgyűlést h ív o tt össze V á rad ra, am elyen bejelentette, h o gy sem a k irályn é, sem ő nem tudja megmenteni a z országot, „ h a nem akarnak valam ennyien P etroviccsal törökké lenni, akkor más urat kell keresniük". Február 3-án a V á ra d m elletti Diószegen ú jra össze üln ek F ráter G y ö rg y és Ferdinánd emberei: B áth o ry Endre és T e u fe l Erasmus. Ismét átbeszélik a z ország átadásának feltételeit — : Izab ella és János Zsigm ond kártalanítása m el lett elsősorban azt, h o gy a k ir á ly m ielőbb o lya n hadsereget küldjön , am ely erejével és felkészültségével visszariassza a törö köt és a betörésre készülő m oldvai és havasalföld i va j d ákat. A seregnek meg kell előznie a törököt s jókarba kell helyezn i a vá rak a t, m ielőtt a z ellenség jön. A dolog sür gősségére a barát különös hangsúlyt tesz, „ ő m aga öreg és beteges, ennyi ellenséggel m ár nem tud szembeszállni*'. A B áth o ry Endrére b ízo tt figyelm eztetéssel sem elég szik meg. Február 4-én m aga fordu l Ferdinándhoz s újból arra kéri, ne halassza a dolgot, am elytől k irá ly i m éltósága és a kereszténység üdve függ, vegye tekintetbe a napróln apra fo k o zó d ó veszélyeket és cselekedjék haladéktalanul. Ferdinánd mégis — újabb s ü r g e tle k után — csak m árcius 30-án írja alá a felhatalm azást a végleges m egálla podás létesítésére kikü ld ö tt biztosok részére. D e ebben m egint a zt köti k i, h o gy ha a k irályn ét nem lehetne rábírni arra, h ogy békés úton adja át az országot, akkor a biztosok m egelégedhetnek a zzal a z ígérettel is, h o gy a királyn é ezen túl n yugodtan m arad, nem akarja F ráter G y ö rg y hatalm át és tekintélyét csorbítani, a törököt nem h ív ja be s vá ra k a t nem ad át neki.*® Szem m el láthatóan fá z o tt a fegyveres vállalkozástóL A m ily en indulatos és hangos v o lt a császárral szem ben, o ly a n aggodalm as és tétovázó lett, am ikor a nagy garra l hirdetett „kötelesség" teljesítéséről v o lt szó. Ú g y látszik,
m igis csak a m érgét öntötte ki, am ikor a császárral ellen kezett. Ü jabb unszolásra csupán április 27-én nevezte k i az E rdélybe küldendő sereg vezérét C astald o János szem élyé ben. M indössze három ezer spanyol zsoldost, a g ró f A rco testvérek vezetése a la tt állo tt tiroli ezredet, ö tszáz sziléziai nehéz lovast és eg y ezred kö n n yű lovasságot rendelt alája. M ájus eleje lett, m ire a sereg végre tábort ü tö tt Eger nél, h o gy szükség esetén rendelkezésre álljon. U gyan a k k o r Debrecen közelébe érkeztek L oson czy István m agyar csa patai. K ö zb e n m egint fo rd u lt a h elyzet Erdélyben. M árcius első napjaiban üzenet érkezett a portárói, h ogy a szultán ötvenezer arany adó és Becse vá rán ak átadása ellenében János fiá ra ruh ázza „ a dunántúli területet és a D u n a— T isz a közének felét, am it kértetek". A királyn é persze rögtön ka p o tt az ajánlaton. M ost m egint hallani sem a k art a Ferdinánddal elő készített kiegyezésről, am it nemrég még ő sürgetett legjob ban. A török ígéret m ásokat is m elléje állíto tt. Fráter G y ö rg y csak gyors fellépéssel tudta a m ozgalom nak útját állni. Valóságos bolon dok h á za v o lt ez. N em csoda, ha Fráter G y ö rg y fejében is összekuszálódott a teendők logi kus rendje. C sak szabadulni m ielőbb a királyn étól, akinek a szem élye körül m induntalan m egújulnak a za v a ro k és egyenetlenségek I E h hez a m aga csapataival együ tt C astald o serege is elég volt. A hadigépezet m egindult és ezzel a kocka cl vo lt vetve. A k irályn é Szászsebesen július 19-én n y ilvá n a fe g y verek kényszere alatt járu lt h o zzá a Ferdinánd biztosai és Fráter G y ö rg y k ö zö tt néhány napi alkudozás eredménye ként létesített megegyezéshez.
C astald o fegyvereinek árnyékában g y e r e k já t^ vo lt a m egegyezés végrehajtása. A királyn é újabb h u zavo n ák után július 2 1-én á u d ta C astald o kezébe a koronát s a többi koronázási jelvényt. V alam en n yit azonn al Bécsbe szállítottáik. A július 27-re K o lo zsvá rra összehívott országgyűlés Jóváhagyta a m egegyezést s a nagyszám ban m egjelent tiszai és erdélyi rendek m indjárt hűséget fo g ad ta k Ferdinándnak. Petrovics Péter is m eghajolt. A kezén v o lt bánsági vá rak a t: Tem esvárt, L ip p át, & ly m o s t, Becskereket, Becsét átad ta a k irá ly i csapatoknak a csereként biztosított m un kácsi várért. Augusztus 6-án a királyn é a kis János Zsigm onddal, P etrovics Péterrel s m ás h íveiv el elh agyta E rd é ly t és egye lőre K assára m ent. A kérdésnek ezt a részét lik vid á ltá k . b) A gyengék nevét a porba írják Ferdinánd, m int m indig, most is a rövidebb végét sze rette vo ln a fogni a dolognak. A z örök optim ista azzal áltatta m agát, h o gy ha a z ország átvétele símán m egtörté nik, m ajd csak ho zzájáru l ehhez a szultán is, ha szépen m egkéri rá, s továb bra is biztosítja a zt a portai adót, amit eddig János Zsigm ond nevében fizettek a rendek. Július i8 -á n arra utasította konstantinápolyi követét, M a lv e zzit: jelentse be a portán, hogy a k irályn év al kötö tt egyesség alapján az országo t máris átvette. A szu ltánt sér teni nem akarja, ellenkezőleg a békét továb bra is fenn tartja. Erdélyben a szultánnak eddig sem v o lta k hadai, a békét tehát nem érintheti a z ország átvétele, am ely a váradi egyesség értelm ében különben is a z ö vé. M in dazon által a János Zsigm ond nevében eddig beszolgáltatott adó t tőle is meg fo g ja kapni a porta.
A h elyzet tökéletes félreismerésével a k irá ly m egint a diplom áciára b ízta a feladatot, amelyxiek m egoldására fegyvereket ígért. A szultán tüstént börtönbe dobatta a szerencsétloi követet, a rom ániai beglerbégnek pedig utasítást adott, induljon azonnal E rdélybe s verje ki onnan Ferdinánd seregeit. S zok oli basa augusztus elején, körülbelül ugyanakkor, am ikor Izab ella és János Zsigm ond elh agyta E rd élyt, erős sereggel és ö tven á g y ú va l m ár B elgrádnál állott. A h avasalföld i és a m old vai v a jd á k is utasítást kap tak, tám ogassák m inden erejükkel a beglerbég seregét. C a s u ld o hatezer zsoldosa elég v o lt a királyn é szeszé lyeivel, P etrovics áskálódásaival s eg y-k ét erdélyi úr ellen állásával szemben. D e m it jelentett a beglerbég nyolcvanezer f6re em elkedett serege s a három felő l tám adó m old vai és h avasalföld i segélycsapatok ellen? Fráter G y ö rg y n ek látnia kellett, h o gy a tiszántúli ország sorsa odahullott e közé a két k iá lt(k n egyenlőtlen erő közé. A m érleget a k k o r sem lehetett vo ln a helyrebillen teni, ha az ország m inden erejével C a su ld o h o z csatlakozik. A barát ismét ahhoz a m ódszerhez folyam od o tt, am ely m ár annyiszor segített r a ju . M ost is m egpróbálta a törököt a já n d ^ o k k a l, sziép szóval, a valóságos h elyzet elferdítésével addig távo ltar tani, am íg Ferdinánd o lyan sereget kü ld , am ely a törökkel tényleg felveheti a küzdelm et. E gyszerre m egduzzadt a Bécsbe kü ld ött levelek száma. M in degyikben m ás és más sza v a k k a l u gyan az a kérés: kü ld jön a k ir á ly segítséget, őrséget Tem esvárra, siettesse a C ás tál dónak ígért m egerősítést, am ely P allavicin i ő rg ró f veze tése alatt m ár útban v o lt E rd ély felé. G o n d o lh a tu -e , h o gy P allavicin i nem segítséget, de « z orgyilkos tőrét h o zza m agával?
A m ik o r látta, h o gy Bécsből ko m o ly erőkre nem szá m íthat, levelekkel ostrom olta a páp át, a bíborosok kollé gium át, a császárt. K ölcsön t ajánlott Ferdinándnak, pén zt adott C a sta ld onak a fegyveresek zsoldjára, valób an egym aga a z egész ország helyett m inden elképzelhetőt m egtett a veszély el hárítására. C sak eg y eszközhöz nem folyam od o tt. E rd é ly és a tiszántúli ország egész feg y verfo gh a tó népét legalább egye lőre nem akarta a zászlók alá hívn i. A z t, úgy látszik, m in den bölcsesége és éleslátása m ellett sem tudta, hogy egyet len ország sem találhat védelm et m ások fegyverében és m ások segítségében, h o gy am ikor a z ország sorsa forog k ockán — bárm i v o lt is, ami felidézte a sorsot — a z egész nem zetnek h elyt kell állania, h o gy a nem zet erejét nem pótolhatja semmiféle politikus akárm ilyen zsenialitása. N y ilv á n azt szerette voln a, h o gy a z ország népe lehe tőleg ne sodródjék bele az összeütköző erők küzdelm ébe. M aradjon k ív ü l a m érkőzésen, h o gy aztán a z eredm ényhez képest a maga érdekei szerint alakíthassa sorsát. Végzetes okoskodás! A m elyik nem zet nem m egy zá rt sorokban és fegyverrel a kezében az életét fenyegető vesze delem elé, a z rabszolgaként az ellenség lába alá kerül. És bárm elyik kerekedjék felü l a szem benálló erők kö zü l, a z ilyen nemze't szám ára eg yik is, m ásik is egyform án ellenség. A nem zet sorsát eldöntő küzdelem ből m aga a nem zet nem m aradhat ki. M inden kísérlet, am ely ezt szeretné ki m ódolni, csak a zzal az eredm énnyel jár, h o gy a nem zet fegyvertelenü l és erőtlenül hull a z elkö vetkező veszedel m ek elé. A kicsiny p rak tik á k és cselfogások útvesztőin á t ne kövessük a barátot. Kétségbeesett mesterkedés v o lt ez, an nak a célnak az érdekében — : távoltartan i az országtól a háború pusztításait, elkerülni azt, h o g y E rd é ly földjén
Ü tközzenek össze a z egyenlőtlen erők s velü k odavesszen az ország. A z öreg ember m akacs optim izm usában m^g m indig kísértett a rem ény, hogy ha a k irá ly erői idejében meg szállják a vá rak a t, elállják a szorosokat, akkor a török ii visszariad a kockázatos tám adástól. H iszen a z előző é v ben, egyedül a hazai erőkkel, ez m ár neki is sikerült. D e talán m egfordulhatott a barát fejében az is, h ogy ha a v á r t k irá ly i seregek nem jönnek, akkor még m indig szabadulni lehet C astald o csapataitól s a felbillent egyen súly h elyreállításával ő m arad az úr a tiszántúli országban. Elméjében m indez nem lehetett egészen világos. N e tulajdonítsunk senkinek több következetességet és nagyobb előrelátást, m int am ilyenre az ember általában képes. M eg vá lto ztath atatlan adottságok korlátai kö zö tt botorkálunk. M inden lépésünket a z a p illa n a tn yi h elyzet determ inálja, am elyből továb b szeretnénk jutni. Íg y keresett a barát találékon y eszének m inden rugal m asságával k ib ú v ó t a veszett h elyzetből. D e a szálak, am elyeket font, lassan az ő n ya k a körül h u rkolód tak össze. O tt á llt m ellette a Bécsb^l kü ld ö tt condottieri, akinek idegen v o lt a z ország, idegen a nép és szokásai, s ak i g ya n a ko d va nézte a barát veszedelmes játékát. A z értelm etlen embernek m inden gyanús. M entői jobban sikerült a játék, annál jobban nőtt C astald o aggodalm a. Saját serege gyen geségének tudatában attól félt, hogy a barát jó v a l nagyobb erejével könnyűszerrel végez vele. Zsoldos vo lt, aki meg akarta szolgálni a bérét és m el lette zsákm án yt is keríteni, ha lehet. A z t szerette volna, h o gy ő tehesse a k irá ly trónjának zsám olyára E rdélyt. N e kelljen ezen a z érdemen osztoznia a baráttal, akiről az a hír járta, h o gy kincse töm éntelen... A sötét lélekben íg y k a v a rg o tt félelem , gyanú , b e a v á g y és kapzsiság.
A z alattom os vádaskodás korm os lán gja felcsapott egészen a bécsi udvarig. A condottieri mindenben óvatosan fedezni akarta m agát — : a döntést ráb ízta a k irályra. S a k irá ly — örök szégyenére annak a koronának, am ellyel fejét illették — 1551- július 20-án, td iá t m ajd nem u gyan akkor, am ikor a szászsebesi m egegyezést alá írták, felhatalm azta a condottierit, h o gy ha szükségesnek tartja, tegye el a z útból a barátot. „ A z z a l, am it teszel, a m i akaratu n kat hajtod végre" (N ostram in eo ezecu tu n u volun tatem ") — írta .” E g y októberben kelt írásában Ferdinánd m ég m egerő sítette ezt a felhatalm azást,'^ m iután közben nem g yő zö tt a barátnak „bölcs tanácsaiért", ,Jiasznos szo lgálataiért" és „b eiga zo lt hűségéért" hálálkodni. Részben a barát mesterkedéseinek eredm ényeként a török hadm űveletek csak lassan haladtak előre. Becsét és Becskereket elfo glalták ugyan, de T em esvár ostrom a m eg akadt. K ö zeled ett a tél, a hadm űveletek fo lyta tá sá t egyelőre abba kellett hagyni. A szultán október 27-én k iad o tt parancsára a török sereg novem ber közepén kezdte m eg a visszavonulást. D e ugyanakkor a budai basa utasítást kapott, h o gy a beglerbég seregéhez csatlakozzék. N y ilv á n v a ló v o lt, h o g y a há borúnak nincsen vége. A barát — ak it közben bíborossá nevezett k i a p áp a (október 20-án k a p ta m eg a z insigniákai) — decem l^r 3-án a zt írta a királyn a k , h o gy most m ár a z ő (Ferdinánd) elhatározásán fo rd u l meg, vájjon a háborút fo ly ta tn i akar ja-e v a g y sem.“ D e ha a fo lytatás m ellett döntene, az E rdélybe kü ld ö tt csapatokat o kvetlenü l fel kell frissíteni; m iért is vélem énye szerint szükséges lenne a m agyar országgyűlést m ielőbb összehívni. A k irá lyn a k szem élyesen kellene megjelennie,
h o gy a rendeket m inél nagyobb áldozatkészségre indítsa. A z országgyűlést nem vo ln a szabad halogatni, h o gy a z onnan k a p o tt segítséggel Becse és Becskerek v á rá t vissza lehessen fo glaln i, m ég am íg a tél tart s nem á ll be az olvadás. Decem ber 6-án m ég egyszer a lelkére kötötte a k irá ly nak, h o gy a z országgyűlés m egtartását egyetlen nappal se halassza.” Fráter G y ö rg y m ár október 9-én általános h ad felk e lést hirdetett Erdélyben, m ajd ö ssze h ív u a z erdélyi rende ket T o rd á ra , h o g y a z országgyűlésre kikülden dő kö vetei ket m egválasszák. A tordai gyűlés után személyesen szán dékozott a k irá lyh o z menni. M ost m ár Fráter G y ö rg y is m egértette, h o g y m ozgó sítani kell a z egész nem zet erejét. Későn v o lt. Castaldo, aki seregével a h ad járat sorsán nem sokat tud ott v á lto z u tn i, a beállott szünetet s a török sereg elvonulását felhasználta arra, h o gy végezzen a barát tal. M egölette azt, akinek egyedül köszönhette, h o gy n y o morúságos seregét nem zú zta össze a török. A z orgyilkosság részletei nem ebbe a tanulm ányba va ló k , de ö rö k tanulság m arad a b arát borzalm as vége és m indaz, ami utána következett. A december i6 -á ró l 17-ére virrad ó vSiaros éjszaka hajnalán, h itv á n y idegen bérencek példátlan gyávasággal szúrták le a hetvenéves aggastyánt, és holttestét m eg g ya láztá k . A z , aki m indenért felelős v o lt, hetven napig temetetlen h a g y u , — m intha m ég halálában is féltek volna h ozzán yú lni! A sztalán ottm aradt n y itv a a biblia, am elynek lapjait utolsó éjjelén forgatta. A betörött ablakon bejáró szél talán éppen arra a z o ld alra n y ito tt, ahol íg y szól az írás — : „a gyengék n evét a porba írják"*® — é vérrel írják.
Éjszakai á rn ya k e z t súgták a barát m egcsonkított fülébe. D e ezek a z á rn ya k nem róla beszéltek, nem az egyetlenről, aki erős v o lt és erős m aradt, hanem a nem zetről, am elyik nem tud ott egységes lenni; am ely gyöngé nek b izo n yu lt a nagy m egpróbáltatás idején. N a g y ja in a k fontosabb v o lt a m aguk h itv á n y érdeke. M ost, h o gy ledőlt a nem zet egységének utolsó őre, E rdé lyen is végigszáguldott a pusztítás, azon a földön, am ely ettől eddig m ent m aradt. A zsoldos vezér em lékérm et veretett a m aga képm ásá v a l és ezt vésette rá: „T ra n sy lv a n ia capta.“ “ Fizetetlen katonái valóban ú gy b án tak a z országgal, m int fegyverrel és nem o rg y ilo k k a l hódított, semmi kím é letre nem érdemes tartom ánnyal. R a b o lta k , dúltak, gyú jto gattak. M aga C astald o bes tiákn ak nevezi őket. A z országban felfo rd u lt minden. „ H iá b a v e tik k i az adót, senki sem fizeti, hiába h ív já k a táborba a rendeket, senki sem e n g e d e l m e s k e d i k . A z orgyilkosság árán szer zett hódításból Ferdinándnak sem v o lt semmi haszna. A cM idottieri túlságosan gyenge, túlságosan korláto lt v o lt ahhoz, h o gy az általános anarchia m egfékezését csak meg is kísérelje. „ N e m láto k m ódot a menekülésre, tudom , h o gy m indennek vége" — írta urának, Ferdinándnak már 1J52. július 3 i-é n .“ A török sereg is újra m egindult. Sem Ferdinánd, sem a császár nem kü ld ö tt segítséget. M ost m ár nem is vo lt, aki kérje. IJJ2 n yarán a török könnyűszerrel elfo glalta Tem es v á rt, L ip p át, Solym ost, Lúgost, Karánsebest, stb. A z egész Bánság a kezébe került. Elesett a T is z á t véd ő Szolnok. S még az északnyugati felfö ldö n is kiterjesztette uralm át. D e m aga E rdély, a „m egvéd ett" E rd ély nem kellett neki.
1553 tavaszán Ferdinánd végre h o zzájáru lt ahhoz, h o gy C astald o kivonu ljon E rdélyből, nehogy betegségektől m egtizedelt seregét felkoncolja a felháborodott lakosság. A szégyenteljes kaland véget ért. A mohácsi vészt k ö vető ko rszak első szakasza lezárult. Ü j em bereknek kellett jönni, h o gy újból kezd jék a m unkát nagyrészt azon a m ódon és azokon az alapokon, ahogyan h átrah agyta a barát. „M in d en kin ek m eg kell halnia'*, „O m nibus m oriendum est" — ezt írtá k Fráter G y ö rg y sírkövére.*^ D e a nem zet éhii akart és m egm utatta, h o gy élni tud.
E P IL Ó G U S
én iónomat ax égben vezérlik, kocsija hiztoi úton halad, vezére pedig cs^batatian." Fráter György. Zeg-zu gos út a m ag yar p o litika ú tja azon a rövid negyedszázadon át, am ely a m ohácsi vésztől a Fráter G y ö r g y m eggyilkolását k ö vető összeom lásig e lv e z e t Zeg-zugosnak látszik. D e arra a kérdésre, valójában m ilyen v o lt, csak akkor kaphatunk feleletet, h a c politika elem eit és ezek viszo n y á t egym áshoz vizsgálat alá vesszük. A politika a nem zeti közösség adottságainak felhasz nálása eg y m eghatározott célra. A d ottságo k a la tt értve a zt a h elyzetet, am elyet a nem zet a külső erők kereszteződésé ben elfoglal, — a nem zet belső erőállom ányát és a z ebben rendelkezésre á lló eszk ö zö k e t M inden cselekvést, am ely ez adottságokra tám asz k o d v a a közösség érdekeit k ív á n ja szolgáln i — a tudatosan kö vetett cél avatja a szó igazi értelmében v e tt „politikává**. C é l nélkül a közösség élete csupán vegetatív, a fizik a i történések síkján lejátszódó vá lto záso k egym ásutánja. V iszo n t nem politika, de kaland v a g y álom járás, ami ko r a cél és a reális adottságok k ö zö tt eleve h iá n y zik m in den összhang és nincsen jele annak, h o gy v a la k i a szüksé ges harm óniát megteremteni iparkodnék. A cél lényegében szellem i, a z adottságok m ateriális valóságok. D e ezek a m ateriális valóságok is egy szellemi*
iig elképzelésének, v a g y megítélésének tükrében jelent keznek. A felelős vezető nemcsak a célt tű zi ki, nemcsak ehhez « célhoz k ell biztosítania a közösség cselekvő h ozzájáru lá sát, de a z ő értelmén és ítélőképességén fordu l m eg, vájjon helyesen m érte-e le a közösség h elyzetét, belső erőállom á n yát, a rendelkezésre á lló eszközök használhatóságát s vé gül sikerül-e ezeket a kijelölt céllal összeegyeztetni. Fráter G y ö r g y a z t írja eg yik levelében,’ h o gy minden háború a hírszerzésen és a kémkedésen fo rd u l meg. A do log lényegében u gyan ez áll a politikára. A h elyzet és a külső erők felő li tájékozódásra éppen ú gy, m int a belső erők szám bavételére. N é z z ü k m ár m ost, m ilyen külső tén yezők h atározták meg M agyarország helyzetét a m ohácsi vészt k ö vető években? A nem zetközi élet kicsin y aszteroidjaitól eltekintve, k ét h a u lo m szabott e h elyzet alakulásának irá n yt — : a ném et-róm ai császárság és a z ozm án birodalom . A császár a m aga hatalm i rendszerének kiépítésében M agyarországn ak nem szánt szerepet. M ég hatalm i állásá nak periferikus védelm ében sem. A z ő szemében m ég ak kor is közöm bös vo lt e terület sorsa, am ikor hatalm as török teregdt v o n u lu k át rajta n yu gat felé. A szultán i f i 6 óta a m agáénak tekintette a z orszá got, de a z ő szám ára túlságosan messze fek ü d t a török erők gyökerétől. V á r a k védték, s a n y ilt és m ozgó hadm ű veletekre b egyakorolt török seregnek nem v o lt kenyere az ostrom. B ízo n y u la n n a k és kockázatosnak látszott a vá rak közé bemerészkedni. E két hatalom érdekei M agyarország területén nem ü tk öztek össze szükségszerűen. M egv o lt k ö zö ttü k a z a latens ellentét, am ely szomszé dos és terjeszkedő állam ok v b zo n y á t á lu lá b a n jellem zi, de életbevágó érdekeik ezen a területen nem keresztezték egy-
m ist és ex p a n zív erőik nem ebben, v a g y legalább nem első sorban ebben a z irányban kerestek m aguknak utat. A z egyensúlyra törekvő erők k ö zö tt m intha egyene sen arra rendelte vo ln a a sors a m agyarságot, h o gy kiegyen lítsen, elválasszon, v a g y legalább elhatároljon. E g yfo rm án távoltartan i egym ástól m indkét erőt, el lentétüknek élét venni — : ez lett vo ln a a D u n av ö lg yi medence és az o tt élő nem zet természetes feladata. A két hatalom latens ellentétének áram körébe a z örö kös tartom án yok u rán ak a m agyar koronára tám asztott igénye g yú jto tt szikrát, s e szikra tűzét eleinte a fran cia diplom ácia élesztgette. Ferdinánd igénye m ögött, am elyet szentesített a ko rona, nem állo tt valóságos hatalom . A z örökös tartom á n y o k ura nem a m aga, nagyon is ko rlá to lt erőire tám asz kodott, hanem időről-időre a birodalom erőit ip arkod ott m ozgósítani — legtöbbször sikertelenül. T örekvéseinek hatása a nem zet életére mégis döntő jelentőségű. A po litikai erők h atásfoka a távolsággal csökken. A közelben állandóan m űködő, bár m érsékelt erejű törekvé sek hatása m indig m élyebb és m aradandóbb, — különösen ha az országon belül is segítőkre talál — m int távoli h a talm ak befolyása. E zért józan ésszel a távoli hatalm aktól várn i sem le het sokat. A ko rszak szereplőinek szemében m indez kétségkívül nem íg y rajzo lód o tt le. H a az ő p o litikáju król beszélünk és nem a z erők játé káról, akkor nem vehetjük alapul azt, ami az erőviszon yok lemérésének eredm ényeként utólag rekonstruálható, hanem abból kell kiindulnunk, h o gy a tájékozódás legtöbbször nagyon is fogyatékos eszközei m ellett, m ilyenn ek látszott
akk or a m agyarság helyzete és viszon ya a körülötte mű ködésben levő erőkhöz. A m agyarság tisztánlátását az za v a rta m rg legjobban, h ogy a birodalom keleti részét aion osította az egész csá<:zársággnl. A z örökös tartom ányok vállalkozásra m indig k«bz urában nem látott mást, m int a m indenható császár fivérét. A róm ai k irá ly cím ében csábított a csalóka ígéret, h o gy a nem zet védelm ében az egész birodalom erejét m oz gósítani tudja, s az Ígéret m ögött elm osódott a táv o li és közöm bös arcú császár. Semmi sem sorvasztotta ú gy a nem zet erejét, m int ez a hiú ígéret és a belőle táp lálko zó oktalan bizakodás. „ J a j annak a z ü gynek és korm ánynak, am ely n agy ve szély ide jében saját m aga erején és életkörén k ív ü l keres menedé k e t!" — írja g ró f M ik ó Im re erről a korszakról szóló tanulm ányában.* H o g y a birodalom szertehulló részeinek összefogásá h oz m icsoda állandó erőfeszítés kellett, h o gy ez m ennyi energiát és pénzt em észtett fel, s h o gy éppen ezért a csá szár sem m indenható — a zt a korszak m agyarjai csak ké sőbb és későn tan ulták meg. Egyesek, akik szám ára csak a m aguk érdeke v o lt irán yadó, akkor sem akarták tudom á sul venni. U g y a n íg y ferde szögből nézte a m agyarság a m ásik hatalom erőit is. A n n ak a távoli előérzetében, ami százhatvan é v m úlva csakugyan bekövetkezett, a m agyarság n agy része ideigle nesnek, v a g y legalább is átm enetinek érezte az ozm án ha talom térfoglalását. Túlságosan benne 'It a m últban, a m últ dicsőséges emlékeiben, semhogy le tudta volna mérni az IJ2Ő óta történtek valóság-értékét. E zért sürgette az azon nali és végleges leszámolást, — ezért élt ennek a révületé ben, b ízo tt sikerében, m int valam i elvarázsolt kastély ura,
aki a zt hiszi — : h a véget ér a z igézet, m egint ú g y lesz minden, m int valaha. N e m tudta, ha új hajnal jön, új ba jok at h o z m agával és új nehézségeket. H a a z érzelm i m om entum okat vizsg álju k — am elyek hússal és vérrel telítik a z elhatározásokat — ^ a m agyarság túln yom ó n a g y része a n yu gati és a délkeleti szom szédtól egyform án idegenkedett. A szellemi és vallási kapcsolatok mégis határozottan inkább n yu gat felé tolták, — bár ebbe sok bizalm atlanság és gyan akvás vegyü lt. U tó b b az esem ények egym ásutánja hozta m agával, h o gy a n yugati kapcsolatok következm ényeiként elszenve dett m eg p ró b álu táso k m ég fo k o ztá k a m agyarságnak ezt a n yu gati tendenciáját. M in d ig több és löbb o k adódott ahhoz fu tn i menedékért, akinek erőtlen próbálkozása meg n yitotta a bajok forrását. Itt v o lt az egységében m egbontott nem zet m int törött ü llő, am elyre h o l az eg yik, hol a m ásik kalapács csap le, két egyenlőtlen erő kereszttűzében. S végzete a gyengébb felé sodorta. A b b ó l, am it Fráter G y ö r g y m ondott, írt és tett, arra kell következtetn i, h o gy 6 — talán egyedül ő — világosan lá n a m indezt és megértette. M egm ondta a lundi érseknek nem egyszer. M egírta F erdinándnak és a róm ai k irá ly embereinek sokszor, h ogy m indenekelőtt az ország fennm aradását kell b izto síu n i. E z v o lt a legelső cél, am it m aga elé tűzött. B izo n ytalan kísérletekkel nem szabad k o ckáztatn i a nem zet létét, m ert bárhogyan alakuljon is később a h ely zet, közben értékek mennek veszendőbe s a zt az életet, ame ly e t m a elrontunk, holnap nem lehet jóvátenni. A barát látta, h o gy a z ország csatatér és „sénki fö ld je ", am elyen m indaddig nem lesz nem zeti élet, am íg a kér
szomszéd hatalcmti fegyveres erőit nem lehet innen tá v o l tartani. M inden politikai bölcseség a h elyzet helyes felism eré sével kezdőd ik. V alójáb an talán nem is más, m int a kö zösség érdekeinek legjobban m egfelelő alkalm azkodás a h elyzet immanens törvényeihez. F ráter G y ö rg y m egértette, h o gy a nem zet azért nem tud talpraálln i, m ert ketten is szám ot u r ta n a k földjére, de egyik sem képes a m ásik fö lö tt úrrá lenni. A z e g yik azért csap le reá újból és újból, m ert a m ásik erőtlen kézzel m eg m egpróbálja elvenni. A menekülés titk a abban rejlett — : nem adni okot arra, h o gy a két, egym ás árn yékát ü ld ö ző ellenfél szét szabdalja az ország testét; elébevágni m inden alkalom nak, am elyet kihasználhatnának. E g yik et a m ásik erejének feli d é z ^ v e l távoltartan i és viszont. „B enn ünk m agyarokban m a is él a z a régóta belénk gyökerezett tulajdonság — írta Fráter G y ö rg y — hogy senki h atalm át nem akarjuk elviselni, s inkább valam en ynyien elpusztulunk. P edig h a épségben fenn akarunk ma radni, ezt feltétlenül ki kell irtanunk magunkból!*'* H a a nem zet élni akart, áld o zattal k ellett m egvásá rolnia a zt a lehetőséget, hogy m aga btézhesse sorsát. M eg kellett alkudnia, h o gy ne legyen kénytelen egészen megadni m agát és ezzel m indent elveszteni. M inden nem zet csak önm agában találh atja m eg lété nek feltételeit. Fennm aradását m ások o lu lm a a la tt nem biztosíthatja jobban, m int — ha áld o zato k árán is — egyedül. A k i m inden védelm et m ástól v á r, a z eleve lem ondott arról, h o gy a m aga m ódján és saját érdekei szerint. éljeiL „A m ik o r á tg o n d o lu m a veszélyeket, am elyek k ö zö tt forog az ország — írta Fráter G y ö rg y — és láttam , h ogyan terjed a baj napról-napra messzebb s h ogyan hatol bele a h aza elevenjébe, ú gyh o gy m ár csak a z Itten jó a k a r a u t a it -
h atja meg — csak a zt kutattam és a zt kerestem, m ilyen kisegítő eszközzel háríthatnám el az ajtónk előtt fenyegető ve szed elm et. . . T e k in tv e azt, hogy erőnk egészen felm or zsolódott és semmi segítségre nem szám íthatunk, csak egyet len m ód k ín á lk o zo tt, am ellyel egy időre biztonságba jut hatunk, nevezetesen, ha kö vetet kü ld ü n k pénzzel a szul tánhoz s békét és szabadságunk m eghagyását kérjük tőle é v i adófizetés ellenében."* T éved és lenne azt képzelni, h o gy Fráter G y ö r g y azt cselekedte, am it általában „h in ta-p o litik án ak " h ívn ak. P olitikáján ak alapgondolata éppen a z vo lt, h o gy a szemben á lló feleket lehetőleg távoltartsa az országtól, s nem az, h o gy az erőviszon yo k válto zása szerint hol az egyikn ek, hol a m ásiknak biztosítson b efolyást és szerepet az ország életében. C sa k a b algák á ltatják m agukat a zzal a rö vid látó íjbölcseséggel", h o gy nem k ell egyebet tenni, m int m indig a z erősebb m ellé állni. M intha előre tudni lehetne, k i lesz az erősebb, s a fo r d ulatok idején a g y á v a átsettenkedés a m ásik táborba nem idézné fel előbb-utóbb kétszeresen a zt a veszedelm et, ame ly e t el akartak kerülni. A politikában nincsenek olyan univerzális m ódszerek, am elyeket bárhol és bárm ikor alkalm azni lehet. A meg oldásra v á ró felad atokat nem lehet k a p tafára húzni. A z élet m indig más és más h elyzeteket teremt. A mű vészet éppen abban áll, hogyan lehet m egtalálni minden helyzetben a zo kat a sajátos m ódokat és eszközöket, ame ly e k átsegítenek a bajokon. £ korszak m agyar po litikáján ak vizsgálatán ál m ár azért sem lehet ,,hin ta-politikáról“ beszélni, m ert a róm ai k irá ly m aga is állandóan a szultán kegyét kereste. H o l fe g y v e rt fo g ott az ország megszerzésére, hol a p ortán jelentkezett m int versenytárs.
Íg y kétszeresen nehéz vo lt ép testtel áthajózni F erdin in d foglalásra k in yú jto tt keze és a török hatalm i állások védelm ére kih ú zott kard kö zött. A z eg yik oldalon türel metlen mohóság, a m ásik oldalon g ya n a k vó bizalm atlanság. M icsoda rugalmasság k ellett ahhoz, m ind egyikkel a m aga n yelvén beszélni, m indig a helyzet p illan atn yi alaku lása szerint. E m berfeletti feladat, különösen h a va la k i egyedül v á l lalja s iiem áll m ögötte az egységes nemzet. A barát is rövidesen rájött, h o gy e nélkül m inden erő feszítés hiábavaló. A m e ly ik nem zet nem b íz ik önm agában és egységének erejében, abban senki sem b ízik. N em csak Fráter G y ö rg y , m inden jobb érzésű m agyar t u d u , h o gy a nem zet csak a m aga egységében állh at újból talpra. C sak íg y állíth atja helyre belső rendjét, csak íg y szedheti össze erejét s csak íg y teremthet érdekközösséget a sanyargatott jobb ágy és az egym ással is torzsalkod ó urak között. A barát m egpróbálta a lehetetlent. A h elyzet m egváltoztatására nem v o lt ereje. A szét szabdalt ország földjén, a két k irá ly alatt legalább a nem ze t p o litikai és szellem i egységét szerette voln a ú gy ahogyan helyreállítani. A z eredeti cél: az ország lehető fenntartása ezzel a m ásodik céllal kiteljesedett és eszmei tartalm at k a p o tc E z v o lt az, am it va ló ra kellett vo ln a váltani. H a sikerül a kísérlet, ha a várad i egyesség szellemé ben m agára talál az egész m agyarság, ha az egység tartó kötelékeit újra össze lehet bogozni, akkor később a nemzet, akár a z egyik, akár a m ásik oldalon, a m aga egységének sú ly áv al és tekintélyével újból felléphetett volna nemcsak azért, h o gy m egvédje, de h o gy p o z itív értelemben érvénye sítse sajátos érd ek eit
A sors nem (gy a k a rU ; a nem zeti egység álom m aradt B helyette három részre törött az ország. M ost egyszerre szinte elérhetetlen távolságba szökött m ind a két <^1 — : a m egosztott és továb b om ló ország fenntartása éppen ú gy, m int a nem zeti egység helyre állítása. A barát mégsem adta fel a küzdelm et. E g y lélekben m eghasadt nem zettel, három felé törött országgal — egyedül. H a rca azért o ly a n heroikus, o lyan démoni és olyan rem énytelen, m ert a m aga erejével akarta pótolni m indazt, ami a nem zetből hián yzo tt. ím e a történelm i próba: m it tehet a z egyén, akinek erőfeszítéseit egy elfásult nem zedék közöm bösen és értet lenül nézi, ak it bizalm atlanság, gyanú , sőt gyű lö let vesz körül, de akinek lelkét egészen birtokába vette a z egyszer m aga elé tű zött cél s a z eszközökkel és körülm ényekkel m ár nem tud szám ot vetni. A nem zet képtelennek bizo n yu lt arra, h o gy egységét helyreállítsa. A barát m egpróbálta Ferdinánd segítségével; kísérle tet tett a portán, m ajd ismét a róm ai k irá ly b a vetette re m ényét. A szél járásához a lkalm azkod ó vitorlás rajzo l ilyen zeg-zugos vo n a lat a v í z tükrére, de azért a célhoz hű m arad. A cél, a z eszközök és a h elyzet harm óniája m egbom lott. T ö b b é nem v o lt fontos, m ilyen úton és m ódon lehet eredm ényhez jum i. C sak ú jra eg y abroncsba fogn i a z egész nem zetet, v a g y legalább m egőrizni a tiszántúli ország egy ségét, h o gy újra lehessen kezdeni a harcot, ha kell! K é t ^ b e e s e t t vá lla lk o zás. O ly a n eszközökkel a k a ita h elyreállítan i a nem zet egységét, am elyek alkahnazása még a m eglévő egységet is felbontja. Belső bizonytalanságot t i -
NON O llN IA POSSUUUS OlfNCS
m aszt, m ert egym issal ellentétes törekvések cifitt n y it zsilipeket. A cél m éltó v o lt a legnagyobb erőfeszítésre, de a z egyénnek, akárm ilyen óriás vo lt, ebben a próbában szük ségképen alul kellett m aradnia. Éppen m ert annyi félét m egkísérelt, elvesztette hite lét s alkalm atlanná v á lt arra, h o gy bizalm at keltsen ön m agával és a zzal a megoldással szemben, am it va ló ra akart váltan i. N o n omnia possumus omnes. A z óriás körül ágáló perc-em berkék nem értették meg, talán nem is látták a célt; de az életform ákat, am elyeket a p o litika szám ukra teremt, a z ő m értékükhöz kell szabni. A m íg nem jön egy új nem zedék, am ely felveszi az el ejtett zászlót.
JE G Y Z E T E K BEVEZETÉS K É T V IL Á G K Ö Z Ö T T ‘ Dante Alighieri a „De Monarchia" című mCyében ( i j i i — l í ) lefektene az egys^es keresztínj Tiligbirodalom alapelveit. * Jamei Bryce: The Holy Román Empire, 1862. * Törők Pál: I. Ferdióind konstancinípolyi bíketirgyalisai M47- Bpeít, 1930. 17. * Uo. 19.
* Török törtínetirók I. j8 j. Thury József; A török hódítás kezdete Magyaronzigon. Szízadok, 1893, 571. * Károlyi Árpád; Adalík a nagyriradi béke * az 153(— 1538. évek történetihez. Bpest, 1879. i. ^ „Bemerken wir wohl, was darin liegt. DIe alté Christenheit des Mittelalters benihte wahrhaftig nicht alléin auf dem Dogma, londem sie hildete eine grosse militarisch-politische, auf den Gnind dér Kirche befestigte Einheit." „Die Verbindung Franz I. mit den Osmanen bezeichnet den Moment, wo die militárÍKhe Kraft eine* grossen Reiches sich von dem System dér lateinischen Christenheit, das bisher Torgewaltet, lossagte und nun erst selbstandig aufcrat." Ranke; Deutsche Geschichte im Zeiulter dér Reformation. Leipzig, 1869. IV, 27— 28. * * £. Cbarriire: Négociations de la Francé dans le Levant, Paris, 1848. Szalay László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a X V I. században. Pest, 1861. ** £. Fueter: Geschichte de* europaischen Staatensystems von 1492— 9. München— Berlin, 1919. 121. “ Uo. „ 3 .
“ Károlyi Árpái: A német birodalom nagy hadi TÍllalau Magyarországon 1)42. Századok, 1880. 2<;. “ Török, i. m. 3Í.
** Károlyi; Adalík a nagyriradi Wke tSnínetíbez. i — i . ** „A z a Magyaronzig, mely a török támadis és polg&rhibori kSyetkcztíbcn Ferdinánd kezén maradt, ctak egy foszlány volt, reilpolitikailag inkább csak negadve értékelhetA egység. A k i r á l y a z or szág legfontosabb ügyeit, éppen azokat, amelyek a védelemmel függtek össze, a magyar unácstól független hatóságokkal intézteti, amelyek az ország határain kívül székelnek." „A Ferdinánd-féle reform az országot azon tartományok közé szorítá le, melyeknek központi kor mányait az új, országfeleiti központi szerveknek kell alárendelni.” Szekfü Gyula; Magyar Történet, i. kiad. IV. 66, 67, 70. — A z 15JO. május 8-ra Pozsonyba összehívott országgyűlés Ferdiaándhoz intézett felterjesztése a következőkép jellemzi a Ferdinánd uralma alatt álló ország helyzetét. „A z ország összes rendei panaszkodnak, hogy Fel séged uralkodása óta szabadságuk nemcsak nem maradt meg épen, de fel is függesztették a z t . . . Felséged alatt hazánk a szabad ország jellegét is elveszítette. Nincs Felségednek magyar tanácsosa, alig van nak magyar tisztei, várparancsnokai, ha csak azok is nem névleg. A hatalmat idegenek, ügyeinkben teljesen járatlanok bírják; ezek inté zik teljes belátásuk szerint a hadügyet — láthatja Felséged, milyen okosan és szerencsésen — ezek hívnak össze országgyűléseket, ezek parancsolnak Felséged nevében és hatáskörében, ezek vetnek ki és haj tanak be egyszer egy, máskor más adót.“ R. K'ut litván: A magyar helytartótanács 1. Ferdinánd korában. Bpest, 1908. i6 — 27. ” „Tény az, hogy nem Erdély vált el a magyar koronától, hanem az addig egységes országot háromfelé szakították, melyek közül éppen Erdély volt a nagyobb rész; sót ha valamelyik csakugyan elvált a másiktól, inkább mondhatnók, hogy Magyarországnak kisebb ségben levó felső része tette azt." Sándor Jóisef: Erdély Magyarország kiegészíti része. Budapesti Szemle, 1865. 3}8. ” Ravasi U izló: Erdélyi szellem. Erdély öröksége I. kötetében.
ELSÓ F E JE Z E T K Ö VETJAR AS A Z
EURÓPAI H A T A LM A K K A L
* Jiizay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest, 1846. 309. I. — Szalay Látzló: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a X V I. században. Pest, 1861. 13. 1. — Fraknói Vilmos; Magyarország egyházi és diplomáciai összeköttetése a szentszékkel Bpest, íjoo. * Jászay Pál, i. m. 346. Szalay, i. m. 50.
* Szalay, i. m. j i . — * Uo. í j . — • Uo. 47. — * Uo. i j . ’ Uo. }8. — • Uo. 4J. — • Uo. }o. '* Aciády Ipiác: Magyarorszig hírom rénre oszlisinak törté nete. Bpest, 1897. 42. “ Jászay, i. m. 203. Török Pál, i. m. 6. — *’ Szalay, L m. 127. ” Gévay Antal: Urkunden u. Actenstückc zűr Geschichte dér Verhültnisse zwischen Osterreich, Ungem und dcr Pforte im X VI. und X V II. Jahrhunderte. Wien 1838— 1842. I. i. 37. Török, i. m. 8. *• Szalay, i. m. 127. — “ Gévay, i. m. I. i. <4. Török, i. m. 9. — “ Gévay, i. m. I. i. 23— 16. — ” Uo. I. i. 48. — “ Uo. I. I. 71. — *• Acfády, i. m. 47. ** Gr. Mikó Imre; Erdély különyilása Magyarorszigtól. Buda, -
>*J9- }J-
Acsidy,
i.
m. I. I.
I.
I. 7 1 .
i.
1J2 7.
Török,
i.
m. 49. — ” Török, i. m. 12. — " Gévay. nov. 23. Török, i. m. l i . — ** Gévay. i. m. m. 10.
MÁSODIK FEJEZ ET VER SEN YFU TÁS A
SZU LTÁN KEGYÉÉRT
* Török, i. m. 9. jegyzetében. — * Acsidy, i. m. 63. — * Szalay, i. m. 76. *—• Szekfü Gyula: Magyar történet, i. kiad. IV. 23. * Szalay, i. m. 92. — ’ Szekfú, L m. 18. * „Jinos király az evangeliomból m egüti, hogy az tereket segítlégül híhatja. A z cseri baritok azt lelik az evangeliomban, hogy az, ki rele j6t teszen, az az A atyafia“ , idézi Thury Józttf Verancsici munkijiböl (II. 28). A török hódítás Magyarországon. Századok, 1893. J7I. * Szalay, i. m. 93. “ 1127. december 22-tól 1(28. január 27-ig urtottak a tárgya lások. Szalay, L m. 93— 125. — “ Uo. 83. Tárgyalások anyagát közzétette Gévay, ,Xegatio Jo. Hoberdanacz et Sigismundi Weichselberger ad Suleimannum I. imp. turc. 1128. Wien, 1837. ** Feldolgozta Szalay is, L m. 129— 140. ” A tárgyalások leírása Szalay, i. m. 85— 92. “ A szerződést közli E. Charriért: Négodations de U Fraacc dans le Levant. Paris, 1848. I. 162— 169. A dolgozatba fellett nugyaf uÖTeg — némi változtatással — Szalay i. munkájából taIó.
“ Horvitb Mihály: Utyeszenlch Frlter György
II.
TörSk, i. m. 14. — “ Gévay, i. m. I. 3. 19. — *• Uo. I. 3. j j — 19. Török, i. m. Ili. — Gévay, L m. I. 1. 3J— 41. Török, i. m. *7. ” Aetidy, i. m. (4. idízi NeitwaU: Quellen und Forschungen zűr bayer. u. deutsch. Geschichte IV. 99. ** Aciády, L Di. 84. Bidennann: Minh. des Instltua für ötterr. Geschichtsforschung 1896. 276. alapjin. ** ,J)es nostres seulles, au temps ou nous tommes, je ne lei tiens ponr ü grandei quelles soient souffisantes pour contredire a une si grande puiisance, si to u s nacceptes ou ne faictes ceste tresue.** n . . . ne me sembleroit maurais, que en substance et avec messaigier et non ambassade et bien secretcment luy escripuissiez." ....... que en ce cas moyennant quil ne Tuille de t o u s chose que soic contre la chrestiente ou prínces dicelle, luy donnerez a cognoistre, que desirez ion amytie voluntairement plus que pár force, et que surce il vous face responce." „ . . . que cc luy donne entendre, que la nccessití eit grande. . . et aussi que, sil te veoit libre et aiseure de ce couste, que U en cherchera autre, lequel ne peut toucher que a moy.*‘ Dr. K. Lanz: Correspondenz des Kaisers Kari V. Leipzig, 1844. I. 262— 1(3. “ Gévay, i. m. I. 4. 60—i6. — " Uo. I. 4. 71. Török, L m. 3J. ” Károlyi Árpád: A oimet birodalom nagy hadi TÍUalata Magyarorszigon 1542-ben. Századok, 188a 280. L “ Gévay, i. m. I. 4. 89— 91. HARMADIK
FEJEZET
E G Y E Z K E D É S ÉS C S A T A R O Z A S
* nMais daultrepart eonsiderant la puissance dudict Turc tant grande, et votre neceisite telle, et la provision pour lui resister, ii TÍent en ce prouchain este, si sombre et mai preste, et peu ou point desperance destre assister des aultres princes et potentatz; ne se bien quen resoldre, sinon qui peult sembler, que pour eviter la veoue du Turcq, si fairé le pouvez, ou comme qui sóit, t o u s mectre dehors de guerre pour quelque tempj. et aifin de pou7oir mieulx remedier, et bailler proTision en laffaire de nostre saincte foy, que ne debuer delaisser vous nectre cn tout de voir doppoincter ou fairé tresoes ou tbstinence de g;uerre auec ledict Tayrode, ü l est possible, en fa(on
EGTZZK£DÍS ÉS CSATA a OZX s
quelconque, anec cella conditions au maings mai, sóit pár lintenien* cion ct moyen du roy de Poloine ou aulirement pourueu que ne rcnuncez le droit dndicc royaulme a tousiours.'* „ . . . Cár de renuoyer devers ledict Torcq il ny a apparance. . Lanz, i. m. I. 431. • V ird ay levele: Magyar Orsziggyfilísi Emlékek I. j u . 1. jegyxetíben. Bucholtz: Geschichte dér Regierug Ferdinand des Ersten. V ien, 1833, IV. J7— J*. • Uo. IV. 61. — * Uo. IV . <1. • Krctscbmayr Henrik; Gritú Lajos. Budapest, 1901. 3<. — • U a 38. ’ „ . . . Nisi de auziliis eztemis, deque Hungaríe liberacione indubitatcm ac cenissimam spem et quam pene ipsis videant oculit Majestas vestra in eum conventum afferat." M. O. £. I. yi6. • M. O. E. I. 340. — • Uo. 331. — “ Uo. 330. — “ Uo. “ Uo. 333. “ A meghívó levél latin szövege uo. 3Í9— 370. — “ Uo. 31 f. ** „Unica rés est qua persuaderi possit huic faominum grneri, pecunia scilicet et stipendium. Nam pauci moventur promissis." Uo. 310. “ Uo. 331. — ” Uo. 338. “ M. de Balf jelenti Anzerre pQspökének VelencíM l 1J31. mijus 24-éa: nj’ ay entendu en cette vilié que Irs ambassadeurs du iophy ont esté honnorablement recueilliz du Turcq, et ont apporté paiz et amytie entre euz qui esc mauvais cas pour les chrestiens; cár soudaÍD apres leur avoir donné audience, le Turcq a fait porter iton estandard pár Barym-Bassa, qui est signe de guerre contre nous." Cbarríere, i. m. I. 200. “ Lám, L m. I. 6oy Cévay, I. j. 64—66. " N éhiny évvel késAbb elhalt bátyjíval együtt 1514-bca fog lalta el Algirt. Török, i. m. J4. ” „Le Turcq ne peut fairé plui gros bien i Tempereur que de fairé emprinse du costé de Hongrie pour réduire les Allemaignes i la dévotion et obéyssance d’iceluy.” M. de Balf, tS}i- iprilis 34. Cbarriirt, L m. I. aoo. ** M. de Baif jelenti 1532. április 13-in Velencéből: „Je vous •dvertiray b ie n ... que le capitaine Anthoine Rincon a passé pár cy pour s’en aller i Raguse. . . II partit hier matin. A ce que je entendt, il va pour empescher que le Turq ne face emprinse contre les chrettiens et pour fairé accord entre le roy Johani et le roy Ferdinando. Dien vueille qu’il le puisie fairé." Cbsrriire, L m. I. 198.
** „Sielie worauf es hinaiugelaufen ist mit dieser hcrrlichen Versammlung, die wir zusammengebracht hanen, welche sicherlicb ichr gross war und aus sehr gutem Kriegsvolk besund, denn es waren wohl 80.000 Mann fussTolk und 6000 Schwerbewaffnete zu Pferde, alle wohl in Ordnung und gewiss cher mehr als wenigcr." Ferdinind IJ32. okt. i-án kelt levele nAvéríhez. Buchokz, i. m. IV. i i j . * * „ . . . dess sej die besten und die fürnemlichsten, daran unsern Landen und Leuten am tneisten gelegen ist und in dér Náhe seyen, und da ist Pressburg, O vir, Altenburg, Dáwín. Oedenburg Sopronium, Sabaria Suin am Anger, Trentschin, Raab und Comom zusambt dér Schiitt. . . aus welchen unser Erbland abwegen sicberer und besser bewart seyn werden, so sy in unser Handen blciben, dann sunst für uns erhalten.** Bucholtz, i. m. IV. 98. ** „les ytaliens que lempr monsg' me auoeit acorder pour aler a hungrie ne ont voulu aler et soiant bien paies se sont mutines et partis ainsy mutines et vont le mesmes chemin que nous allons dauant ncus pillant bruslant les poures subges de sort que turks ne sauroint geres pis fere cár certes font doraages incredibles et inrecuperables chosses que ne t o u s osse escripre si onteusses et ezormes sont de sorté que ne ont rien aide pour hungrie ny pour secourir a strigonie. . . " Gtvay, i. m. II. €, 53. ” „mest vng sy grant regret que ne say quele poura estre la ioie que tera sufisante pour le me fere oblier en cous les iours de ma Tie de veoeir que auons perdu sy bclle comodite pour seruir a dieu et deliurer la cristiante de cestuy tiran.'* Gévay, L m. II. 6, jy
NEGYEDIK
FEJEZET
K Ü LÖ N Ö S BÉKE * dér Turkhisch Kaiser Guns verlassen muessen und daruoz abzogen (habén wir von einem trefflichen őrt, darauf wol glauben zusetzen gewest ist ein Anzaigen emphangen) das wir bei dem Thurkhisen Khaiser verhofflich woll einen friden erlanngen und habén wurden und ye eher wir bei lm deshalben ansuechen tháten, ob es gleich noch vor seiner anhaim Khunfft derselbcn zeit beschech ye pesser C3 wer.“ Ferdinind 1J33. márc. 8-in kelt levele. Gívay, i. m. II. * M• • • e* ▼Írd sehr wohl gethan seyn, den Frieden nickt éntichlüpfen zu lassen, wenn er erhalten werden kann." M iria 1532. dec. l- in kelt levele Ferdinándhoz. Bucholtt, i. m. IV . 119.
* Bucholtz, i. m. IV . 130. szfrint Mária özvegy királyné úgy rélekeden: ,^ie (welche von dér Parte! des Johannes waren) möcliten vohl Zögerungen suchen um dcn cndlichen Beschluss des Kaisers mit dem neuen Papst abzuwarten und sich darnach zu richten. . — Az, hogy János emberei a császár és az „új" pápa közti megállapodái eredményeit várták volna, nyilvánvalóan téves, mert a magyaróvár! tárgyalások idején (tf) } . február) meg élt VII. Kelemen, aki csak ifj4 . szeptember 25-én halt meg. * „Che io per la Gratia de Dlo ho fata et confirmata la tanto desiderata et honorevole Gloriosa Utile et longa Pace tra il serenissimo et invictissimo Imperatore de Turchi et Vostra Sacra Biegia Maesta." Gévay, i. m. II. 6}. * Török, i. m, 6j. * „In welches schreiben wir vili verdachtligkhait gestellt." Ferdinánd megbízottainak 153). márc. j-én kelt jelentésében. Gévay, i. m. II. 83. ’ „Domanda dil presente'per lui et il gran S™ et instructione d! ....... Expulsatione dél interprete. quello havess! da dire al gran Instructione di quello che debea dire I’oratore coram Tinterprete atio che lui lo referischa al . Et instructione di quello che dovea dire l’oratore la matina inanzi al gran S '” et módi che debea tenire.*' Zárai jegyzetei konstantinápolyi tárgyalásairól 1533. január. Török Pál kiadatlan oklevéltára. * „di offerir per segno di verő amore et pace le chiave dél castello de Strigonia.“ (Zárai negyedik kihallgatá.sán, 1533. jan. 18.) Török Pál; Kiadatlan oklevéltára. * .,Et non solo Strigonia ma tuto el regno d’Ongaria cive quel che tene Sua Mt* como a suo padre et Vienna apresso 1! offerite acio cognoscha il core di sua M>*." (Zárai ötödik kihallgatásán, 1533. jan. 19.) Uo. ** ,3 .esposta dél gran S ' con gratia et accetacione dile domande dil oratore: et remessa la resolutione al bassa." (Zárai ötödik kihall gatásán IJ33. jan. 19.) Uo. “ „Conchiusione dila pace con sua regia et in che modo. La promissione dil gran S “ a sua r. et rcdonatione dila offerta. Quello che lui havea inteso il bassa dil vojvoda et il tratare che die faré il Gritti con l'oratore di sua Resolutione dila pace con la ct il papa. Li módi che dimonda el gran lis'^." (Zárai hatodik kihallgatása 1533. jan. 19.) Uo. ** Gévay, i. m. II. i. 8j— 88. ** Sörös Pongrác: Jerosini Broderics Iitrin . Bpett, 1907. lo l. 340
** Aesády, i. ra. lo i. Thurz6 levele Ferdlnindhoz. “ Aciády, i. m. lo i. Weinineister bajor üg)’nök jelentése Quellen n. Forschungen etc. IV. “ A Bécsbe hívott magyar tanicsosok nyilatkozata i syy mirciiu 21— 19. Givay, II. 102. " „Erstlich dieweil wir aus aller handlung Spuren und Tcrmer* ken das bei dem turkischen Kaiser dér Ybraim wascha am höchsten angcíehen und an im vll und das maist gelegen ist. . . So ist unser mainung das du zu vordrist íme anzaigcst das w ir . . . uns gegen im mit allém fruntliche willen als gegen einem brudem íreulich erzaigen und haltén." Török Pál kiadatlan okl.-tára. “ Givay, i. m. II. é. 114— 119. — “ Uo. II. 6. 81. " Schepper 1534. aug. 2-án kelt zárójelentise. Givay, i. m. !I. 7. 25— 6j. Mindkét levíl uo. II. 6. ij8 , 139. ** Kretschmayr, i. m. 98, Nuntiaturberichte I. i. és 123. “ Fraknói Vilmos; Werbficzi Istvin életrajza. Bpest, 1899. 191. •* Uo. 293. — “ Givay, i. m. 6. 153, 15 J . — ” 153 Jokt. 5. Török Pál kiadatlan okl.-tíra. — " 1(33. okt. 5. Uo. " Kretschmayr, i. m. 104, Voyagej des Souv. des Pays Bas III. 507. „Super hanc rém caesaris yoluntatem esse, ut si qua regia Mtas Vra ante obitum felicissimae memoriae regis Ludovici in regno Hungáriáé habuerit, ut ea omnia Mti Vrae restituantur et libera permaneant, séd si post obitum ejusdem regis Mtas Vra aliquid in eodem regno sibi subjecit, ea Mti Vrae permittere nolle, quia Caesar id regnum vi acquisivit, regem in proelio interfecit et regali theatro potinu est." . . . „nunc autem caesar Aloisium Gritti constituit, ut lites inter utrunque regem (si possibile est) componat. . . Quae lites et paz si componi non poterunt, idem Gritti a caesare commissionem habét ea quae ad hoc conveniunt et necessaria sunt, a g en d i..." Zárai Veszpa£Íio IJ34. márc. f. kelt jelentéséból. Török Pál kiadatlan okl.-tira. *• Givay, i. m. II. 7. I— 16. ** Hamtntr: Geschichte des osmanischen Reiches. Pen, 1828. III. 141” Török, i. m. 50— j4- — E. Fueter: Geschichte des europaischen Staatensystems 247. " Horn; Denkwürdigkeiteo des Tahmasp 36. Török, i. m. j l . ** „Mán baut jezund tausent grossze Schyff und funf hundert Klayne Schyff eyn jtlych Schyff myt czway hundert rudeln." Fáik levele \ 7olfgang Sauermannhoz. Givay, 7. 83.
** A z utasítást egíss terjedelmiben körii Charriire: Nígociations stb. 2 }j— 258. ** „Icelluy Sf roy prye bicn fórt ledit S* Haradin, aiant armíe de mer pulssante et en lieu a ce commode, qu'il vueille courir sus a l’isle de Corsegue, autres pays, places, ville*, navires et subgects d’icculx Gennevoys, sans cesser de leur mener en toutes facons la gu erre..." De La Foret részére 1534. február ii-én készült uusításból. Charriére: Négociations stb. 155. ” „ . . . a ceste cause priera et persuadera icelluy de La Forest le G. S. de subvenir audit S" roy pour convertir a l’effect que déssus, d’ung millión d’or, qui ne sera mai aisí audict G. S. pour estre ses affaires constituer en toute félicíté et ne luy debora estre grief considerant de quelle importance peult estre d’affoyblir et rabaisser le courai^e et dessaing dudit roy des Espaignes qui n’aspire et ne tend, comme l'on voit sinon a la monarchie du monde.“ Charriire, i. m. 2(1. “ „oultre le secours d’argent cydevant mentionné et pendant que ledit roy pár terre rzploictera de són cousté ses forces, envoye (on armée de mer en faisant mesme commandement au S ' Haradin pour courir sus et entrer premierement en la Sécille et Sardaigne. . Charriire, i. m. 261. ** „Et en tant que ledit G. S. sereit en déliberation de plus toust fairé la guerre audit roy des Espaignes pár la Hongrie que pár autre endroict, icelluy de La Forest luy remonstrera la puissance de* Allemaignes ou le present ledit roy des Espaignes a bien peu d’obeislance, lesquelles toutesfoys Ion infaillihlement se joindroient a luy et
contribueroient pour la deffense de leur pays en fa(on que cuydant endommaiger icelluy roy det Eipaignes, on le pourroit fairé grand et accroistre ion couraige." Charriire, i. m. i6i. “ „Mais en l’assaillant pár le royaume de Naples, pár la Secille, Sardaigne ou pár les Espaignes, ce sera le toucher au vif et entreprinse aysée a mectre a chef, actendu mesmement que les Allemani ne se mouveronc pár le pcril de 1‘Ytalie, comme l'on scait et yeoit pár experience.“ Charriére, i. m. 262. „Propter suspicionem enim Thurcarum id acddisse.” Cévay, 7 - 33" ,J)icens ponticificem maximum per Baylam Florentinum longe •ntea tractasse de pace cum Thurcis habenda.'* Cévay, 7. 33. — V n . Kelemen pápa Gherardi Lajos firenzei követ útján tényleg össze köttetésben állt GríiÜTel. Bucholtz, IV. 127. Krettchmsyr, L m. 101.
** „Ego habeo secretam intelligentiam cum magnó Cesare. Séd non possum tana frequenter ad cum venire: qoam bene potuusem si adfuisset hic Ibrahimus Bassa." Cévay, 7 j4. ** „Dixit id minimé processurum quia Barbarossa vehementer instetisset ad proficiscendum allegando nullum tempus melius esse ad damnificandum Carolo Cesari quam istud prescns. Neque emittendam esse occasionem hanc e manibus." Scheppcr jelentéséből Gévay, 7. y6. “ „Regem Francia multas ubique practicas habere, et pecuniis non parcere." Gévay, 7. 47. “ „Regem Francia nulla non in parte iacere rete suum ad aliquid capiendum." Gévay, 7. 47. " „Nudius tertius iussit dari huic Barbarossa trecentas somas aspronim hoc est sezcenteno milia ducatorum. Dat autem illi centum triremes instructissimas omni genere munitionim. Hanc autem pecuniam dat ipsi ad sumptus sustinendos unius anni. Curat autem fieri alias ducentas triremes pro futuro tempore. Dat item Barbarossa centum viros liberos ad pugnandum in singulas triremes preter remiges et nautas. Quorum omnium mllitum scilicet remigum et nautanim numerus ascendit ad triginta milia virorum. Curat autem fieri decem milia cathenarum.'* Gévay, 7. 3;. “ „Ipse cesar Thurcarum statuit mittere Ibrahimum Bassam in Italiam ad ezpugnandum vi aliquem portum prope Rhomam. Qut donec expugnatus fuerit: umdiu mansunis est Ccsar Thurcarum in Grecia. Postea autem et ipse transfretabit, et yeniet Rhomam eamque capiet. Hanc esse ipsius mentem et intentionem firmisse credere potes. Nam ego id ex ipsomet Cesare Thurcarum audivi." Gévay, 7. }j. ** „Ferdinandum itaque regem petere, ut hoc filiale suum officium Cesarea sua magnitúdó in bonam partém capiat, et Aloysium Gríti ocyus ad Hungáriám m itut, eique de nouo iubeat ut totum regnum Hungaria vei saltem maiorem ipsius partém prefato Ferdinando regi consignet." Gévay, 7. 39. ** „Postea cum . . . nominesset Gríd quem ipsi vocant Begogly dicendo scilicet quod si ipsum inuenisset in Hungaria cum eo tractasset de induciis. Et quod Ferdinandus Rex amplum mandatum haberet a Carolo Cesare tracundi cum ipso Begogly nomine (ue Magnitudinis de pace: erexit caput Ccsar Thurcarum et quasi viatui dizit Quid tu dicis de Begogly? Gévay, 7. 41. „Begogly? Ipse non habét ullam potesutem a me de talibus nbus agendi: séd solum de iís que concemunt Ferdinandum et reg num Hungarie: et non de rebus Caroli pro quibus oportct huc Teoire •d ponam meam." Gtvay, 7. 41.
•“ ,JR.espondit Comelius se credidesse ipsum Begogly habere omnem potestatem a Magnitudine sua transigendi de pace cum Carolo Cesare et omnibus principibus Christianis ipsique Begogly hec commissa esse." Gévay, j. 41. “ Ibrahim, Z irai és Schepper i j ) } . június 23-i audlenciijin. V. 5. Gévay, 6. 39. “ Gritii, Zirai és Scheppernek 1533. június 11-én. V. ö. Gévay,
^9-
“ „Ita velle Carolum Cesarera pro debito Imperatoris Cristiani quod est pacem pro omnibus procurare." Gévay, 7. 41. •• „Quod si qui nollent: id ipsorum damno főre. Excepto quod si pontifex maximus non ratificaret tunc neque Carolus Cesar eam accepure vcllet. Sine consensu enim Sanctitatis ipsius nihil velle aut posse Carolum Cesarera cum ipsius Imperiali magnitudine tractare." Gév^y, 7. 42. ” „ . . . séd pacem conditionalem se facéré posse: hoc est pro tota Chistianitate, et in eventum ratificationis subsequende a sanctissimo domino, nostro Papa: et aliter non. Id enim pro debito Impe ratoris Christiani facéré velle Carolum Cesarem et non posse aliter pro honore suo." Schepper — Grittinek. Gévay, 7. 3Í. — „Autetiam casu quo magnitúdó vestra nunc intendere velit in pacem conditio nalem que sálicet érit: si modo per Pontificcm maximum nostrum et pro tota Christianitate confirmetur : Ad talem pacem faciendam etiom ego habeo potestatem. Schepper — a szultánnak. Gévay, 7. j j . “ „Isti inquit quos tu nominas sunt subiecti et serui Catoli: vei non?“ — nQui pacem mecum volunt: bene mittent ad portám meam, nuncios et literas. Non est opus quod Carolus eos ad hoc inducat." Gévay, 7. 41— 42. “ .Jlespondit Comelius. Quod pro nunc commlssionem haberet ad tractandum cum Magnitudine sua de abstinentia belli per unum annum aut aliquot menses: ut scilicet eo intermedio tempore commodius posset tractari de condicionibus pacis sic umen quod interim cessaret omnis impetus armorum utrimque terra et marí. Cessarent itidem omnes apparatus." Gévay, 7. 42. ** „Contentum esse Carolum Cesarem facéré pacem cum Magni tudine sua ad vitám utríusque: casu tamen quo summus pontifex Chrístianorum hanc pacem ratificare et confirmare velit: et non ali ter. Accedente preterea et hac conditione quod de triennio in triennium erít utríque parti liberum ab hac pace recedere computando tríennium a die ratificationis sic tamen quod per proximos trés annos ea manebit rata; cum conditione consensus ut supra. Fost quos trés
onnos poterit fieri abrenunciatio pacis, sic tamen qaod a die renunciationii ad noticiam ucriusque partis devolute asque ad finem anni nihil inimicum fiat. Hanc etiam pacem pro Rhomano Imperio, oinnibus regibus principibus et potentacibus Christianis qui intra annum literas suas sunt daturi: fore.‘* Gévay, 7. 43. Gríni világosan megmondta Scheppernek: „Hanc pacem conditionalem plenam esse síupitionis et in eam non consensurum esse Cesarem Thurconim, séd bene aliquid fieri posse. modo ex(ludatur conditio de subsequenda ratificatione per Papam facienda." Gévay, 7. 36. " „Respondit Cesar: . . . si Caroli^s Tult mccum pacem: sciat quod Rex Francié est fráter meus. Ideo ipse Carolus resituat regi Francié omnes illas terras quas ab ipso occupavit: et omnes pecuniaj quas ab ipso bábuit. Tunc tractabimus de pace cum eo: et prius: non." Gévay, 7. 43. “ Scbepper elsí audienciija május 17-én volt. Erről ezt írja Schepper: „Venit ad locum Dyvani sive consilii iibi fuerc trés Basse. Aiaz Cassum et Cheiradm sive Barbarossa.” Majd utóbb: „Stabaot autem trés illi Basse in pedibus Aiaz propius ad Caesarem post bunc Cassum post illum autem Cheiradinus sive Barbarossa.'' Gévay, 7. 39. — ,4^eyradin Bassa sive Barbarossa exiverat e portu Constantinopolitano vicesima octava maii.** Gévay, 7. 53. ** „Quidquid autem successerit, velle ipsum in pace facta manere.** Gévay, 7. 5J. * * „ . . . de luy restitvtr l’estat et duchí de Milán, la contí d’Ast, la seigneurie de Gennes, le ressort et souvcrainetá de Flandres et d'Arthoys, et de laisser le roy Jehan paisible possesseur du royaume de Hongrye. Ce qui est a espírer que ledit roy des Espaignes ne reffusera u n t pour la raison qui le veult aiiisi que pour n'estre tépúté contraire au repos et bien publicq dönt pour le titre qu’il prétend il doibt estre aucteur et protecteur.'* A De La Forct részére készült utasításból. ChamiTt, i. m. iSo. ** „Si daretur filio regis Francié ducanis Mediolani et crearenir in regem Thuscie, quid hoc ad Carolum Cesarem?'* Gritti — Scheppemek. Gévay, 7. 49. „Neque bellum habemus neque pacero. Et nunc voi mittitis Barbarossam cum classe. Vicissim Carolus Cesar non dormÍL** Gévay,
7 - S9 -
** „Id autem intelligere potuit. Ipsum (Caesarom) estimare regnum Hungarie suum esse. Et brevi főre ut alium ordinem in eo ponat. Nisi in tempore provideatur." Gévay, 7. 59.
ÖTÖDIK FEJEZET E X IT G R IT T I ‘ „Sí Sertnissimus Ferdinandus Rex ipsi credcre vellet, futuram te bonum inservitorum ipsius; et facturum ea quae sunt grata Maiesu ti suae.“ Civay, 6. 30. * „De oblationibus, quae oratores Regij ipsi Aloysio facéré ▼oluerunt, nunquain yoluit audire sermonem, diccns se beiie conventurum cum Regia Majestate quando cum ipsa loqueretur őre ad os.“ Gívay. 6. 47. * L itd Schepper jelentísít Gévay, 7. 34. — „Si Ibrahimus Bassa hic esset bene impediremus ipsius Barbarosse profectionem. Nunc autem cum sím solus: non possum ea que bene vellem Civay, 7. 36. — nQuod ad Barbarossam attinet. . . Ideoque bene vellem quod ipsi male succederet. Se omnem operám dedisse ne cum tanta claue eziret: séd frustra," Civay, 7. jo. * Lisd Schepper jelentésit Civay, 7. 51. * „Ego semel őre meo dixi et verbum meum non mutatur." „Hoc quod semel dixi fiet et non aliter." „Verbum Cesaris est verax, neque infringitur.'* Civay, 7. J7, j8, 60. * „Séd quomodo Ferdinandus Rex — inquit — posset illud regnum Hungarie si ipsum haberet: defendcre contra Thurcas? Numquam enim Thurce propter multos respectus regnum illud sunt deserturi séd retinebunt illud quamdiu poterunt." Civay, 7. 48— 49. ’ „Neque semper eam opportunitatem habebetis que nunc sese offert." „ . . . nullám unquam futuram meliorem occasionem ipsos (Thurcos) inuadendi." Civay, 7. 35, 64, * „Utinam esset bona paz inter Carolum Cesarem et regem Francorum. Ego bene scio modum cogendi Venetos: et ipsos bene cogerem ad coniungendum se illis duobus contra istos Thurcas. Et tunc posset aliquid solidum fieri." — „Veneti sunt in magna pcrplezitate. Et facile posset Carolus Cesar ipsos inducere ad bellum contra Thurcas." — „Venetos semper timere ne incepto bello destituerentur. Si autem securi essent quod Carolus Cesar cum ipsis vellet bellum ad finem deducere, omnino se credere ipsos condescensuros." — „l'unc pro vere proximo quam maximam potest classem apparet. Et se cum Venetis coniungat. Hanc esse certissimam viam ad victoriam." Civay, 7 . 35, JO, 64. * „Nam sunt nimium vehementia, voluntque Totum mundum secum trahere in precipitum." Civay, 7. 3Í.
” „Scire se quibus modis tota ez provincia (Grecia) facillime (ubiugari possit et sine ictu gladii. Se desuper dum Ferdinando rege; séd solo locuturum esse. Gévay, 7. 64. “ „Alias, si Carolus Cesar exspectet reditum Thurcanun ez Perside, tale et tam magnum bellum illi instare ut viz eo siutinendo pár sic. Et aliquando inquic cogitandum est de offendendo, non sempcr de defendendo.' Gévay, 7. 6j. “ „Ideo cogitandum est de capite invadendo.''. . . „Et sic iuncu classe. . . quamcumque panem velietis possetis invadere Immo caput ipsum facillime caperetis.'*. . . „Et maioribus longe expcnsis se defensurum contra eum quam facérét si ipsam Constantinopolim myaderet, Id quod facillime facéré possit. Si enim Barbarossa in Africam contendat, quid obesse quominus classis Cesarea veniat in Proponthida, adusque Constantinopolim, cum nulla triremis maneac pro defesensione illius maris. £t castella que sunt ad Hellesponthum facillime possint accipi. Inventuram esse classem Cesaream Constantinopoli sununas opes et provisionem ad bcllum et nullám resiswntiam." Gévay. 7. 49, jo, 64. “ V. ö. Kretichmayr, i. m. 81, 85. ** 'Wegen Gritti enthielten Laskys Mitthcdungen dass „aus desMn Redcn das Vorhaben zu seben gewesen, sich zuerst dér Wallacbei (Moldau) zu bemücbtigen, und so den Weg zűr Herrschaft in Ungarn zu bahnen, dann den Johannes zu vtrgifttn". Bucholtz, IV. j f : . “ Krttschmayr, i. m. 63. “ Charriere, i. m. 21a. " Szerémi György: A mohícsi vész kora; ford. dr. Erdílyi Liszló. Szeged, 1941. 232. „Si quicquam tale yelit Carolus Cesar, sciat non defutura sibi unde non spcrat auzilia. Se Aloisium decrevisse rés in Hungaria componere, et superba illa capita Hungarorum castigare. . Nam Joannes Rex inquit semper timuit offendere Hungaros. Séd ego inquit minatus sum illis aliquando, me ubi dulcia remedia non prosunt ad acerba recursurum. Et ita nunc faciam. Quisquis enim regnare vult, eum oportet a fondcndo sanguine non abborrere." Gévay, 7. 6f. ** „Se enim Aloisium habere mandare omnibus qui in regno sant Hungarie tam equitibus qui sunt septingenti preter famulos qui solTuntur stipendio Thurcarum quam iis qui in navibus sunt. Alere enim Cesarem Thurcarum suo stipendio ultra sex milia hominum in eo regno." Gévay, 7. 48. ” Kretschmayr, i. m. 128. — Gévay, 7. 70.
** .rAdducere autem secum ipsum A loiiiu o ad leptingentot equites ei totidem pedites séd nulliu* Taloris, Grecoi, Sutores, Cerdoncs et alios. Quantumuis famam facérét de millc ec bú mille item peditibu5.“ Cévay, 7. 6y ” Krttichmayr tzer\pt 800 lovassal jöttek; i. m. 121. " 100 janicsir, 80 ipahi és kb. 80 magyar lovas. Kretichmayr, i. m. 121. " ^reterea Tenjt ad nos ante biduum Servitor Urbani Bathiani. . . Nobisqne significavit oppidum illud a TranssylTaniensibiu obsessum. . . per eos occupatum ac A. Gritti cum prefato Urbano et I. Dotzi coptum et Tulneratum. . . Quid ultra verő sít secutum ignorat ille." Ferdinand 1535. okt. y in kelt lerele Cles Bemithoz. Gívay, II. 8. 7. ** .Jroditores qui occiderunt filiom Domini Venetlarum tran(ierunt ad partes Testraj ut aliquas discordias suscitent et ingrcasí (unt ad deprendandum Regnum Hungarie.“ Ibrahim i; 3 ;. dec. 8— 17. közön kelt levele Ferdinándhoz. Gévay, II. 8. 11. * „Quod iamdicti filii Domini Venetiarum occitionem, regno Hungaríe spectant videlicet occisorea, quos ipse Réz Joannet etiam nobij supplidter indicavit." A szultin i f ) } . februir i;-én Bagdad ból kelt levele Ferdinándhoz. Givay, II. 8. i}. ” Ferdinin
.
Taré et tnerí Toloniiu, et ad omnia alia beneplacita Magnimdinls Testre sic nos quoque ezhibebimus, úti bono et dilecto eius filio conTeniet, ide manimi offitium simul et patcrne charitatis et beneficeatie propensionem a Magnitudine vesira tamquam a bono patre nostro expeccantes." Ferdinind iS}S- mire. 23. levele. Gévay, II. 8. 19— 20. ** „Regnum Hungarie sunt provintie quas maiestas ezpugnatoris totius mundi cum framea sua in bello adeptus est, venienti autcm Regi loanni ad Imperialem portám excusanti et offerenti :e illud Regnum concessum fűit, Et Imperator no.'tcr non habét in animo mutare sententiam contra promissum suum. Nani provintia sua est ille autem fniitur séd postea quicunque sufficicns érit ad bonam amicitiam tunc gratia ec concessio érit in manu magni principis." Ibrahim i{34- dec. 8— 17. kelt levele. Gévay, II. 8. 11. „In fine teptembris vayvoda miserat St. Brodericum. . . huc tractandi gratia cum regia maiestace, séd potius explorandi." A lundi írsek 1534. november 3-in kelt levele a császirhoz. Lám: Correspon* denz des Kaisers Kari II. 137. ” „Mán verfolge den Gritti mit H ia e und da derselbe nur 3JOO Mann Türken und \Tallachen bei sich habé, werde er seinem Untergange nicht entgehen. . . Ich hoffe dast die Angelegenheiteo Ungarns zu besserer Frucht gelangen als mán dachce.'* Bticholtx, IV . 131. “ SöTöi Pongrác: Jerosini Broderícs Istvin i i j . , Bucholtz, IV . 141., Horváth Mihály, IV. 37— 38. Brusseli okmínytár I. 270. “ Sörös Pongrác: Verancsics Antal ílete 8. Gévay, II. 3, 17, 32. * * „ . . . hac tamen conditione, quod de cessione regni per dominum suum facienda nulla penitus fiat mentio." A lundi írsek IJ34. november 17-én kelt levele a csiszárhoz. Lom, i. m. II. 148. ** A lundi ársek december 8-in kelt levele. Lanz, i. m. II. 154. " Bucholtz, IV. 142. " Bucholtz, L m. IV. 141. — óváry: III. Pál pipa Magyaron zigra vonatkozó diplomiciai levelezései. VI. ** V. ö. Hubtr Geschichte Osterreichs IV. 143. “ Bucholtz, i. m. IV. 143. “ Uo. IV. 14^., Huber, i. m. IV. 54. " Horváth, i. m. 14. „Johannes rex Fratrem Georgium imprimis ad ordinem magnificonim. . . evezit.“ Verancsics vallomisa Friter György halila pőrében. “ így tudja ezt Istvinfi, aki a Pannonii bistorianim de rebus ongaricis libri címfi munkijiban (XII. 192.) azt írja, hogy Gritti az tf)2 . július 14-én az erdélyi rendekkel Vízaknán tanon gyiUéi hatá-
rozaa alapjin Athinai Deák Simont az erdílyi lób in yik hűtlen kezelése miatt felakasztatta. N yilvin Istvi^fi nyomán Horváth, Frá ter Görgy életrajzában (i. m. 2;.) szintén Athinai kivégeztetésérói beszél. Ezzel szemben Verancsics Antal szerint (I. i j } , II. 45) Athinai a vízaknai gyűlés határozatának végrehajtása el61 megszökön és még évekig élt. ** Ut deus quoque per hanc msticis redditam libertatém facilius placeretus.'' 1551 szeptemberében kelt levele Ferdinándhoz. Törté nelmi Tár 1881, ) i. Lásd még 1551. szept. 24-én kelt levelét Castaldóhoz. Történelmi Tár 1880, 653. ** A z i j } i . évi budai és az IJ3Í. évi váradi orsz. gyűlésen hozott törvények. Századok i87í, 582. “ ,,Die Chronik des Santa Cruz überliefert uns die Bf^chreibung des festlichen Einzugs mit all den Ehrenpforten symbolischen Darstellungen und Inschriften, die in endloser 'VIederholung den tiegreichen Kaiser anjubelten, „Vorkampfer Európai über Afrika und AsienI Kari Brandi: Kaiser Kari V . 316. ” Lásd Ferdinánd 1535 március 23., június 3., július 5., novem ber 5., 1536. március 14., október 17-én Szulejmán szultánhoz ét ugyanazon kelettel a nagyvezírhez intézett leveleit. Gévay, II. I. 17— 26, 35— 41. J3— J4. 80— 8j, 103— 104, 142. “ Cles Bernat 153^ szeptem^r 14-én Ferdinándhoz intézett levelében javaslatot tesz arra, kit kellene 'követként küldeni. Lásd Cívay, II. 8. j6. " Sörös Pongrác: Jerosini Broderics István. 124— I2j. ** Károlyi Árpád; Adalék a nagyváradi béke történetéhez 11— 19. “ A lundi érsek leveleit lásd Lonz, i. m. II. 131— 23}. * * ....... vous recommandons et enchargons que tenez la main ct vous employerez au bon et bref effect dudict affaire." Lanz. i.ta. IL 238. “ „Ezorsi dizerunt, eorum dominum ad pacem hanc concludendam inclinatissimum, neque propter Turcam, neque Gallum animum immutasse, modo pro icopo ttmper habeamut hoc unum, videliztt Ttpii huius constrvaüonem, dicentes, non esse coiuultum regno, ut Buda ad cesareae vestre maiestatis manus consignaretur, quoniam Turcarum Imperator sit maiesutis vestre publicus hostis, et cum réseivérit Turca, eorum principem Budám, quam ab ipso recepit et ex illiuj gratia possideat, ad manus hostis illiu* consignasse, subito ex indignatione Budám obsidione opprimeret et regnum totum per incunionei depredarj et depopularj facérét. Et quum maiestas vestra
in presentiarum cum Gallorum rege sít occupatissimiu, non poterít in tempore huic regno succurrere, minus Romanorum réz, et ita, obj existimaremus regnum conservare, in totiun et funditiu perderentur." Lanz, L m. II. 243. ** „Et nisi Buda constituatur tandem sub poteitate sue regie maiestatis, nec maiestas sua, nec illius illustrissime proles unquam huius regni régimén pacifice potiantur." A lundi írsek IJ3<. szept. í — 7-én kelt levele. Lanz, II. 258. “ „ . . . adhuc eius animi esset, cuiiM fuerat tempore oblationii praedictae, Terűm cum sacratissimam majestatem yestram bello Gallico inyolutam videret, non putavit illám huic regno subvcnire poste, et ita ez ista pacr et concordia nihil aliud sequi, quam regni totiui perditionem.“ A lundi írsek iij6 . szept. l y i a kelt levele. Lanz, II. i6i. “ „Non deberes de ista mutatione principis nostri tan tűm admirari quoniam ez negotiorum immutatione solent et principes sua consilia immutare. Respondj, hoc verum esse et pnidentis offitium." Lanz, i. m. II. 24J. " A z utasítás ij3 é . november 20-ín kelt. L isd Gtvay, II. 9. 3— <. “ Llsd Sprinzenstein jelentésit, Cévay, II. j . 9. ** „Ego heri literas Regias ad me scriptas Caesari prelegi. . . séd in illis Réz vester Ferdinandus parum honesta petere videtur. . . Non ego, ez me ipso hoc Vobis dizi séd iussu ac nomine Cesaris cui minim videtur. Regem Ferdinandum suam terram appelare illám, quam ipse Cesar ez gratia et voluntate Dei, Bello captam suam esse arbitratur. Immo idem Cesar non intelligit quo iure Réz Ferdinanduf Ungariam suam esse ezistimet." Sprinzenstein jelentisébAl. Gévay, II. 9. 12— 13. „Ego respondi maiestatem Vestram ius quidem suum non amisisse, séd partém Regni (ob solum respectum et intuitu Cesaris pro maiore conservatione pacis et publice tranquilitatis) non tenere. Quam partém cum gratia et voluntate Cesaris Maiesutem vestram recuperaturam sperarem, quia ut rationabile ita etiam verissimile esset, quod tandem Cesar (cognita constanti fide ac probitate Maiestatis Vestre et comperu Comitis Scepusiensis Nequitia) ez sua prudentia iibi convenientius et gloriosus főre iudicabit, ut optimum regem ac obsequentissimum filium, qui nunquam datam fidem fregit Regum Ungarie possidere permittat, quam Scepusiensem, qui raro aut nun quam fidem servavit et famam pemidose videndo perdidit." Sprin zenstein jelentése. Cívay, II. 9. 13.
** „ . . . ille merítő castigandiu crít, séd debito tempore, quia ▼ulpes non omni tempore ut cetera animalia facile capiuntur." Sprinzenstein jelentése. Gévay, II. 9. 14. est ne hoc paci facte conveniens quod Rex dum vos pro finnanda pace mittit, ipse primus pacem frangat?" Sprinzenstein jelentíse. Givay, II. 9. 16. quia voluntas et mens maicstatis sue non alia fűit neque est quam ut ad ea omnia que ad conservationem et Augumentum contracte Amititie consdtuteque pacis et unionis peitinebat totis viribus incumberet, ideo me ad Magnitudinem Vestram ezpedivit, ut ipsam de tót iniuriis ac Damnis tam a Magnitudinis vestre homini* bús, quam a Comite Scepusiensi sue Maiescatis subditis preter omncm causam et pacis tenorem illatis incredibiiique patientia a sua Maiestate intuitu Magnitudinis yestre hactenus toleratis informarem. . . Si Serenissimus Rex meus Aliquem motum in Ungaria vei Alibi facit, id non contra Magnitudinem vestram séd defensionis et tuendi fines causa contra Scepusiensem facéré cogitur, quoad per Magnitudinem vestram Provisio aliqua fiat qua deinceps et Magnitudinis vestre nomines in confinibus et Scepusiensis ab injuria abstinere cogantur." Sprinzenstein jelentése. Gévay, II. 9. 16. •* „Nec nostrí homines, nec Johannis Regi iniuríam faciunt, si nostro iussu que ad nostrum Regnum spectant recuperare intendunt, et qui contra Johanem servum nostrum (cui fidem semel datam frangere non intendimus) Bellum gerít, nobiscum gerít.“ Sprinzenstein jelentése. Givay, II. 9. 17. ** nSed si Regnum aut per mortem Johannis aut alio quovís casu vacaret tűm fortassis Rex si Deus vellet intentum suum facile consequi posset." Gévay, II. 9. 17. ** „Fortassis, inquit, Cesar statim Johannem veneno necare fadet, et postea Regnum Regi vestro pre omnibus alijs dabit." Gévay, II. 9- <>• " „Interea quia nos brevi versus partét vestras sumus profecturí, si Rex vos vei alium aliquem Oratorem ad nos mittere velit, poterit hoc commode, nobis vicinis existentibus, facéré." Sprinzenstein jelentése. Gévay, II. 9. 17. " „Quanto magis Sacra Maiestas vestra que est omnium Reg num suprema et potentissima id facérét, ti in perpetua Pace perpe tuum Bellum pre oculis haberet et Turcis ac suis sequacibus nihil crederet." „Si Maiestas vestra superius in presenti mea Relatione Turcanun contradictoría et sicca úti dicam Responsa diligenter observa-
Terít, delnccps non oratores ad irrisionem, séd exerclnii ad ultionem in Turciam e«se mittendos facile ex sua prudentia iudicabit." Sprín* zenstein jelentése. Cévay, II. f. i6.
HATODIK FEJEZET A V A R A D I EG YESSÉG * L isd Károlyi Árpid; Adalék a n a g y rin d i béke tfinénetéhes. Bpest, 1879. 17— 28. * „Zápolya ügyének e tény hatalmas lendületet adott." Királyi, id. m. 28. * Lukinich; Erdély területi Táltozisal a tSrök hódítis koriban. Bpest, 1918. 2. * Károlyi, i. m. 30. * . hic adest thesauraríus Tayrode Moldavie, príncipis certe potentissimi qui dominum suum habét inter Transilvaniam et confinia Turcanim imperatorí subjecta etc.“ A lundi érs^ szept. €— 7-én kelt leveléből. Lanz, i. m. II. 2(4. * Uo. II. 2 } f . — Károlyi, i. m. 37. ' Ferdinind ezt írta Laskinak, akinek Krakkóban kellett tirgyalnia a vajda embereivel: „ , . . te omni stúdió requiiimiu et t o Iu mus ut super ea re confirmanda quo potes meliori modo atque via tracurí cures, verbisque nostrís dicto vaivodae Moldaviensi spondere non dubites, si hanc provinciám suscipiat, nos sihi bonam partém
occupatorum honorum in locis Transilvanit praeter tingulartm gratiam quam a nobit expectare habét, donaturoi esté". Károlyi, i. m. 38. * \L O. E. II. 7. — Károlyi, i. m. 53. * ,.. ..diew eil dér Turck wie uns angelangt und aus dem zweihelligen und ungleichen antragen, so bei etlichen stenden ist geschehen, woll abzunehmen ist, nit vorhanden sein sol, und die H ulff wider Hungam, des Königs erblanden, nit dem reich zu guten gesucht wirdet und gebraucht will werden". Károlyi, i. m. J4. ** „Ilz interpretent l’affaire du Turc au prejudice de V. ad ce, comme si V. aye ezcité le Turc et soulz couleur de Tayde contre le Turc V . Mte veuille dechasser le weida avec plusieurs autres estranges et suspectes parolles, qui ne sont toutes a commetre a la plume." Károlyi, i. m. 5;. “ A. Huber: Geschichte Dsterreichs. IV. j8. « M. O. E. II. 5-
** A esiszir Valladolldból 1)37. fcbr. ij*én kelt leTele. Közli Károlyi, i. m. i)2. ** „Mais d’en remectre expressemeot de les deffcndre contre le Turc: ce sereit chose doubteuse de complir." Károlyi, L m . 134. “ Uo. 104. “ Söröl Pongrác: Frangepín Ferenc. Szizadok, 19 17. 462— 4<3. ” „Quae cum ita sint, facile ez eo perspicere potes nostram plurimum interesse. . . Sununam que belli ita adminlstrare studere, nri tuae actionei bellicae acrius Tehementiusque incensae, trepidationem timoremque ipsi vaivodae suisque priraoribus incutere possint ad arripienda et amplectanda tanto facilius honestae pacis ineundaa média conditionesque." Ferdinind 1537. máj. 19-ín Velshez intézett levele. Károlyi, i. m. 140. “ Uo. 100. — “ Uo. 179. " . ut in conficienda pace finem desideratum attingeremus". n-. . ut ipsa paz ita bonis equis ac honestis conditionibus constituat o r . . . ad conserrationem huius regni calamitosi". Fraur György 1537. aug. 2-in kelt levele. Történelmi T ir , 187)1, Vels Icyele a lundi írsekhez. Károlyi, i. m. 87. 88. ** Lisd Ferdinindnak ij3 7. aug. i8-in a csiszárhoz intízett lereMt. Uo. 182. ** „Monseigneur, de Lunden s'en retoume en Hoogrle arec tout poavoir et comme qo‘iI en sóit et qu*il me doige couster, il a puisaance d’accepter et conclure ledict appoinctement en tant que ledict ▼aijToda ij ait le moindre youloir du monde." Ferdinind leveléből. Károlyi, i. m. 193. ** ,J>ont si Dieu ne remede je ne Toy sinon de moy et mesdictt payi prouchaine ruyne et perdition. . . " Ferdinind levelábfil. Károlyi. i. m. 193. *• U a 99. — " Uo. 42. — Lukinich, i. m. 2. — " Uo. 9J. — " Uo. 41— 42. — ” Uo. iio . *• Quia licet monachus sim, umen homo permansi" a lundi ének naplójiból. 1537. nov. 26, dec. 3-in. Károlyi, L m. 197. ** A latin szöyeget közli: Utieienovic: Lebensgeschicbte des Cárdinals Georg Utlesenovic. Wien, 1881. Urkundenbuch 2— 12. " A esiszir levele. Lanz, i. m. II. 292— 294. " Lisd Friter Györgyhöz IJ38. jan. ij- ín Bécsbél, szept. tj-tn Linzből stb. intézett leveleit. Történelmi T ir . 1878. 116. 235. “ Károlyi, i. m. 75. — Uo. 74, 7Í. " Gróf Miki /mre; Erdély kűlönvilisa MagyarorszigtóL 1895.
" na^yriradi bíke Jinos kirilyt hatalma tetApontjira emelte" — írja Lukinicb, i. m. j. “ A trienti bíbornok IJ38 . ipr. j - i leveliben a törők kísrülő<UseirAl s legközelebb virható betörísinSl írtesiti Farnese bíbomokot. óváry: III. P il pipa és Famese blbomok dipl. levelezései. 29. *• Horváth, L m, 7 j. " Törtínelini Tár. 1878. 113— i2 j. “ „Dem weissen mönch soll Üerauf geschríeben werden, welchermassen ir Maiestat seio schreiben und anzeigen des Turggen gewaltigén anzugg halber auf Moldaw und Sibenburgen sambt seiner vermanung umb h ilff. . . verstanden hette. Nun war ir kk. MaiestSt dheines andem gemuettj, dann seinem herm sovil je möglich allé hilff zuerzaigen wie dann jr Maiestat jezo 1000 Spanier sambt einef anzahl teutschen auch ainer anzahl. . . bferdt von Alttenburg stragks hinein zezichen verordnett." Történelmi T lr. 1878. 225. “ 1853. aug. 22., aug. 30., fzept, i., szept. 4., szept. 13., izept. I)., szept. 20., okt. 9., okt. 23. Történelmi Tár. 1878. 225— 23I. ** Történelmi T 4r. 1878. 232. *• Horváth, i. m. 78. — “ Uo. 76. " •• óváry, L m. 33. j f . “ A csiszir 1538. jűL i8-in Aignes-Mortesbfl M iria kirllyiiéhez intézett levele. Lani, L m. 284— 289. ** M iria királyné 1538. aug. lo-én kelt levele. Lsta, L m. 289.
HETEDIK
FEJEZET
BU DA VESZTE * H
* A z idézetek Laski isi9elejín Becsben kelt eldterjesztésíMl valók. A z elAurjesztíst égisz terjedelmiben kSzli Gévay, i. m. 10. 10. * Llsd Hüier A., i. m. 63. 3. jegyzet * Hammtr, L m. III. 223. Jovius X X X IV . *27. * Lnkimcb, L m . 18. * Horvitb, i. m. 88— 90. * A z 1540 áprilisiban kelt utasltis alapjin idézi Liikimch, i. m. 14. * Scheppemek a bruzellesi levéltárban fekv6 ij4i-ben kelt emlékirau alapján idézi Horváth, i. m. 107. “ Civay, i. m. 11. 88— 90. “ „Instnictio pro Tranquillo Andronico dd. Vienae Augun 1540: ut Comtantinapolim advolves, corras et si fieri poteit adjuvante Lufti et Riutem Bacha nec non Joniu bég audientiam impetrare itodeas.'* Hammer, i. m. III. 224. “ Lásd Horváth, i. m. 117— 118. ** nGeraanum, Hispanumque dudum iám adulta nansea respoentes." Uo. 129. — “ Uo. 129. Thurzó és Nádasdy Tamás 1540. szept. 30-án kelt levelei. Lukinich, i. m. 27. “ Ranke: Denoche Geschichte, IV. 121. Huher: Geschichte Osterreichs, IV . 69. " Serédi 1541. márc. 20-án kelt levele. Lukinich, L m. 32. “ Szalay: Adalékok stb. 189— 190. Miká: Erdély különválása Magyarországtól 71. Lukinich, i. m. 25. “ Lukinich, i. m. 30. ** Török Pál: I. Ferdinánd konstantinápolyi béketárgyalásai. <9. ** Gonfalloniero nuncios 1541. febr. ii-én kelt levele, öváry, l m. 20). ** Bucholtx, L m. V . 1^4. Horváth, L m 159. — ** Uo. — “ Uo. t f 4—iss** rhury József; A tSrök hódítás kezdete Magyarországon. SzázadoL 1893. ** Idézve Thury munkájában. SzázadoL 1893. (79. ” Verancsics, II. <4. Idézve Thury munkájában. ** Verancsics, I. 218. Idézve Thury munkájában. Századok. 1*93. j8 i. ** Horváth, i. m. 166. A török fogságból megszökött Komors Endre vallomásaiból Bucholtx, Urkunden. 318. " Lásd üJanich, i. m. 33. — “ Horváth, L m. 166, — ** Lásd Lukimcb, L m. j f — y6,
** ^ ü r den ruhigeii Besitz des űbrígcn. österreichiichen Bothma5MBkeit nnterworfenen Anteiles Ton Ungarn." Hammtt, i. m. III. 2)j. ** Uo. III. a jt . és jegyzet. — “ Kari Brandi: Kaüer KarL V. i» 9 -
NYOLCADIK
FEJEZET
T IS Z Á N T Ú L I M A G Y A R O R S Z Á G * Lukinicb, u m. 36. — * Uo. 38. — • TSrt^elm i T lr. 1I78. 160—164. * Horváth, i. m. 17J . * Károlyi: A nímet birodalom nagy hadlTÍUalkozisa. Szizadok. ilSo. 362— 63. * Közi Utitienovic, i. m. Urkundenbuch. 16— 24. — * Uo. j j . — • Lásd i. m. IV. 8j. ' Ferdinind ij42. okt. 17-ia kelt levele a csiszárhoz. Lanz. i. m. II. 370. ** Tranquilliu utaiítáta ii jelentése. Lisd Török, i. m. 91. — “ Uo. J2. “ „A yajda megcsküdfltt Tolna, hogy addig nem nyugszik, m(g Szíketfehírvirra nem jut s ott a boldogult k irily sírját fel nem töri, hulláját fel nem akasztatja." Horváth, i. m. 185. ** Lásd a császárhoz intézett levelét. Lám, i. m. II. 370. ** Bucholtz, i. m. V. 190. Horváth, i. m. 190. „ . . . je crains fórt de leur mobilití, et que ceste retraitte et lesüt des choses preientes ne les facent changer doppinion. Aussi je Tois tous les Hongrois pár ce estre fo n cstonnez et desesperez, disant que, puisque ceste armée avec telle forces questoient sur Pest nont rien peu fairé, que beaucoup moindre espoir ils doivent prendre pour ladvenir, que le Turcq, comme ils ne doubtent, employera contre culz ses personnn et principalles forces, et que alant deja sí grant advantage quil a en Hongríe, ne pensent, quil la doibve delaisser, comme aussi jen vois peu dapparance, que me donne plus grande crainte quils ne facent quelque mauvais party avec ledit Turcq. Je regardray et feray tous me debvoirs que le traite susdit puisse sortir entier effect, et fairé ausurplus pour le bien de toutes choses tout ce qui possible me sera, et mesmes pour a tout donncr plus de faveur, envoyeray quelque compagnie de gens en laditte Transilvanye, tant pour les conforter et plus asseurer des ennemys, que pour les entretenir en boa vouloir." Lám, i. m. II. 371— 372.
** Lásd Lám, i. m. II. 374. Ungnad jelentitc Pest Mtromirál t csiszárhoz, i;42. okt. 9. ” Bucholtt, L m. V. 184— 18S. — “ Horváth, i. m. l í j . — “ Uo. i8 j. ** „Nihilominus S. M. Vra ne verbis illorum locum et fidrm dare séd dicum expeditionem continuere dignetur, non enim farile úti fidem praesubunt nisi cogantur." ij 4 i . dec. 18-án kelt jeleniíta. Lukinich, i. m. 44. “ Erdílyi Országgyűlési Emlíkek. 1. 172— 173. Lukimch, i. m. 44. ** Lukinich, i. m. 47. Upján azt írja, hogy a tiszántúli megyék nem muuttak egységesen kialakult politikai felfogást. De azok a gyAlések, amelyekre hivatkozik, az 1(41. dec. 21-i miskolci, az i{4^ márciusi besztercebányai, az ugyanazon i r augwztusában tartott nagyváradi gyűlések a birodalmi sereg kudarcát megelőző idArc estek. Csupán az IJ43. jan. ti-án tartott váradi részgyűlés m uut inga dozást, de ki tudja, milyen eszközök és befolyások eredményeként. Hiszen a gyűlésen a Ferdinánd-párti Báthory Endre volt a hangadó s a gyfilésen résztvett Bornemissza Pál, a király egyik magyar tit kára, a későbbi erdélyi püspök.
KILENCEDIK FEJEZET A SO R V A D Ó FA * Hammer, i. m. III. 148. — * Horváth, i. m. 196. 219. * A császár az országtanácshoz 1543. ápr. 10. Pray, Epist. Proc. 2, 127. Horváth, i. m. 210. * M. O. E. II. 5 J I. — ’ M. O. E. II. j j o — Í94, * . attendu que tout dependt de lempire". Veltwyck jelen tése a császárhoz ij44. dec. lo-én. Lanz, i. m. II. 419. * Hammer, L m. III. 270. — “ Török, i. m. 94. “ Veltwyck 1544. dea ii-én kelt jelentése. Lanz, i. m. II. 428— 434„Et disoit ledict seigneur des sentences que sembloieni propheties dune arbre secche dönt les voisins mocquoient, et que Jc ceste arbre sallumoit ung feu que brusloit en une heure tous sei voisins." Lant, i. m. II. 430. “ „Quoy quen advienne, fauldra bien quell (la diete) voye avant." Lanz, L m. II. 420. “ Lásd uo. II. 426— 428.
“ Ceuls de la partié du frere George prolongent, pour voir les desiains de Vre Mate et du couste Dalemagne et p cm en t... avoir quelque iotelligence de ce que sera despoir de ce cousu Dalemagne. Lanz, i. m. II. 420. “ Veltwyck ij 4 j . febr. a i-ín kelt levelíbAl. Lanz.i. m. II 432. Veltwyck i} 4 j. febr. 22-i leveUbAl. Lant, i. m. II. 433. “ Török, i. m. 95. — *’ Uo. j j . — ** Hammer, L m. III. 272. „En somme, sire, si les Turcs pouvoyent trouver repoz en Hungherye, serayent bien aises; mais ne sauent resouldre ne de la Hungherye ne de la TransyWanye, pour les avoir si prés de leur maison, et tant disposer a guerre, et ayder les armees cristiennea, quant elles viendroyent en Hungerye, et les Francois servent a leur* envelouper les cerveaux." Veltwyck 154J. noT. 10-én kell jelent^bAl. Lám, i. m. II. 477. ** Lisd Veltwyck jelentésit. Lanz, i. m. II. 474.
TIZEDIK
FEJEZET
EG YED Ü L A V É G Z E T ELLEN ‘ Horváth, i. m. 221. — ’ Történelmi T ir . 1878. 516. — M. O. E. III. 182. * Érd. Orsr. Emi. I. i j í — 198. — * Horv.ith, i. m. 223. * M. O. E. II. S99— 600. Lukinich, i. m. 53. — ^ Horváth, L m. 223— 224. * BuchoUz, i. m. V . 218. Horváth, i. m. 216. Érd. Orii. Emi, I. 201— 202. ' Utasítisa 1546. mircius 19-én kelt. Hammer, i. m. III. 273. “ Huber, L m. 91. — “ Török, i. m. i i i . , idézi Ribier: Lettres d’Estat c. munkijib^l. — 58. — “ Török, i. m. 99. “ Hammer, i. m. III. 276— 77. „V . M. non fidat Monacho, hoc est fratri Georgio, et quod m itut M. V. licteras si aliquas contra Caesarem suum Mi Vae scriberet, et ipsum Bassan idem facturum et quod omnibus curat imponere ipse Monachus pout de eo etiam gioríatur." Justi relatio. *• Török, i. m. 108. Verancsics í j i j . március 7. és 22-i levele. Lukinich, L ra. 55. “ Horváth, i. m. 241. — " Érd. Orsz. Emi. I. 207— 8. — “ Érd. Orsz. Emi. I. 234— 38. ** Fráter György 15(1. márc 31-én EnyedrSi kelt levele a csátzárhoz. Történelmi Tár, 1880. 58.
** Horváth, i. m. 238— J39. Fráter György levele Frigyes fejedelemliez, Kolozsmonoscor, 1548. szeptember 19. Izabella levele Frigyeshez, Gyaln, i}48. szep tember 21. Horváth, i. m. 244. ” Érd. Orsz. Emi. I. 207— 208. is 230— 238. Lutínich, i. m. j j . Huher: Die Erwerbung Siebenbürgens durch Kőnig Ferdinand im 15JI. Wien, 1889. 10. ” Bnuseli O km inytir, II. 169— 17;. Érd. Orsz. Emi. I. 212— 214. Huher; Die Erwerbung Siebenbürgens durch König Ferdinánd im Jahre í j j i . 13. old. Fráter György levelének következd részit idézi: „Quid autem in nfegotio filií regis necessarium videretur, spectabili ac magnifico domini comiti a Salmis aperueram, de patri* monio videlicet puero huic reddendo. Séd cum ille hoc minimé fierí posse retulisset, loco patrimonii, cum negotia sereoissimae rsginae, quae in ipsa tantum dote coasisnint, leviora sint, quid Majestas vestra cum filio regis facéré velit, clementer iám tandem decemat". Horváth, i. m. 254— 255. — ** Uo. 264. ** Huher, L m. 18. Ferdinánd 1550. okt. 31-én Augsburgból kelt levele. Lanz, i. m. III. 11— 15. 15— 21. " Ez a kérdés azért érdekes, mert Fráter György 1551. márc. 31-én EnyedrAl a császárhoz intézett levelében ugyanezt a tételt állítja fel: iJ’aciliusque longe regnum Hungáriáé ez Transsylvania recuperari poterit, quam Transsylvania ez regno Hungáriáé postet restitui'. Történelmi Tár, 1880. 59. — A gondolat valószínűleg Fráter Györgyé, aki már korábban is megírhatta Ferdinándnak. “ Lám, L m. 111. 16. ** Huher, i. m. 19. M. O. E. II. 244. ** Bucholtz, VII. 251. Horváth, i. m. 283. ** A levelet közli Utieienovic, i. m. 102. jegyzetében. " UHesenovic, i. m. 132. Bucholtz, V II. 269. Fráter György két levele a lippai táborból. Történelmi Tár, 1881. £9, 70. ** „A kik elpártolnak tAlem, a porba iratnak be." Jeremiás, i/. 13. vers. “ Gr. Mikó, i. m. 113. ** Szilágyi Sándor; A z erdélyi alkotmány fejlődése. Századok, 1876. 42— 43. „A z ország többet szenvedett, mint a töröktAl bírt helyek." “ Acsády, L m. 317. **
Uütstnovic,
L
m. 141.
EPILÓGUS ' „Quoniam verő certum est bellum fam i et ezptoratione conttare." ij42. Fráter György a kalocsai érsekhez. Törtínelmi T ir , 1878. J37* Gr. Miké, i. m . j j . . ' „Séd quemadmodum ego divino, in nobis Hungaríi insita illa pristlna natura etiam nunc insidet; aut enim nullius prorsiu rolumus im perium subire aut verő unÍTersi perire volum us; quae duó, si saln permanere velimus, omnino extirpanda essent.“ Történelmi T ir , 1878. 537. * Friter György 1543. júliui 2j-ín N.-viradrói Ferdinindhoz intézett levelének melléklete a morrai és sziléziai rendekhez. Törté nelmi Tár, 1879. 319.
N É V - ÉS T Á R G Y M U T A T Ó
AD U RN O JEROMOS paviai ninnazású orvos, utóbb egri prépost (t i 54í) 287, 288, 29a AIGUES-MORTES dílfranciaorszigi yiros — i talá.kbzó 11538. jiiL 14— 17O 225, 227, 2J2, 260, *84 AJASZ BASA török nagyvezér *33. >39. M I. M*. A LG ÍR io<, 12J. 139, 193 — i hadjirat {iS4>-
2
AM ALFI viros a salemói öbölben — i gySzelem (1528. ipr. 28.) 7* APAFI M IH ÁLY (1632— 1690), erdélyi fejede lem *4 APULIA délolaszonzigi félsziget 123, 125, 126, 127 ARGEL „SZIGETE" Cherchel (?) 11 í A R G EN TO DE JUSTI (Justus de Argento) 3«>4 ARTO IS északfranciaorszigi grófsíg 149 ASTl grófsig £szak-01 aszorszigban 176 A T H IN A I D EÁ K SIMON >7 « 3Í 4 j«67*
AUGSBURG 307, 310, 314 — i birodalmi g^ íés ( i n ° ) 88, 89 A V IG N O N délprovencei virot 187
B BABOCSA kisközség Somogy megyében — i gyűlés (153O 9* BAGDAD i6 í, 163, 165, 174 II. BAJAZID SZU LTÁN (1481— 1512) 66 BAKICS (BAKITH) PÁL 104. 19) BALASSA ZSIGM OND 193. »4* BALASSA IMRE erdélyi vajda *64 BÁLI BÉG el6bb boszniai,’ utóbb szendr6í és belgridi szandzsik-bég 49 BANFFI JÁNOS (alsólindvai) hadvezér, 1 540-bcn nádorra vilasztottík 35, 47 B A R A N Y A I DECSI JÁNOS (1560— 1601) tudós ét (ró 24 BARCELO N A 174. » *4 — i béke ( i j i 9- j*i“ - *9-) *7 BARCSAY ÁKO S (1619— 1661), erdélyi fejedelem »4 BAR-LE-DUC északfranciaorszigi TÍroi — i megiUapodis (i534> j^ O xj6
BARZIZI JÁNOS M ÁRIA Ferdinínd követe 176, 178, i l i B ATH O R Y-CSA LA D 24 B Á TH O R Y ENDRE erdílyi vajda ( f 1 } íí) 300,
30J, 3 i t ,
B Á TH O R Y G Y Ö R G Y 98 B A T T H Y Á N Y FERENC BARO horyit bin (| 1566} 289 B A T T H Y Á N Y ORBÁN
is i, 161
BAYO N N E dálfranciaonzági vir«M BEBEK FERENC
iW. *42. 264
BECS 12, l í , 92, 1 1 7 ostroma ( 112 9 . szcpL-okt.) 82 BECSE (ŰBECSE) nagyközség Bács-Bodrog vm.ben 301, 30J, 30 Í, 313, 3 19 . 320, 324, 3 2 f
BECSKEREK (NAGYBECSKEREK) viros Torontil TiiL-ben 301, 305, 313, 320, 324, 32J
BÉKÉS GÁSPÁR (1520 — 1579), erdílyi kancellár BÉLAVAR ^ kisközsíe Somogy Tm.-ben — i gyfiiéi (1531. márc 20.) 98,
BELGRAD 2 1 1 , 2 13 BERENHIDAI GYŰLÉS (iJ 3 2 . mire. 12.) 98 B ERZEV ICZY M A RTO N (1J 3 8 — IJ9<), erdílyi kancellár BESZTERCEBANYA — i onziggyűlís (1543.
nov.)
BETHLEN GÁBOR (i)8o— 1619), erdílyi fejedelem
B O CSK A Y IST V Á N ( i j í 7 — iío6), erdílyi fejedelem 24
BOM Y íszakfranciaorszígi köziig közeliben 314 , Thírouanne 31Í — i fegyyersziinet (1537. jún. 30.) 201 BOLOGNA iio —i csiszirkoronizif (iJ3°febr. 24.) 88 — i zsinat ( i j 47- n iirc) 309 BO N ZAG N O JÁNOS YÍradi prépost <3 BOURG-EN-BRESSE Bressc keletfranciaorszigi tartominy szíkhelye 17Í BRESLAU 41, 92, 208 BRODERICS IS T V Á N (JEROSINI) ( 1 4 7 1 — 1539) szerími, majd t í o püspök 63, 1 ( 4 — 166, 169, 170, 178 , 193, 19J, i9< , 222
BUDA 74, 85, 92, 95, 17 9 , 180, *40. *43. 247. »5>. a<J. 2(4, 2<7, 277 Ferdinánd elfoglalja ( i p / . aug. ao.) ,6 ostroma ( i j 30- o k t) 93, 96 ostroma (1340) 2)3 Szulejmin elfoglalja (1541.309. *9) *54. *5 7 ,3 URGUNDI H Á Z" 10 1 , 103 V. K iro ly ezt a dinaszdkni megjelölíst hasznilta 9
CAMBRAI íszakfranciaorszigi yitot — i bíke (ij»9. au«. 3.) 87,284 CAM PEGGIO LOREN ZO ( i47»— IJ 39). Wboroí, pápai legitiM tf C ASAL BARTH OL angol dipL megbízón i(S
C A STA LD O JÁNOS nápolyi szín n u isú zsoldos ve zér (íjo o — í j é i ) )19— 3»3. 3»J— }»7 C A T A N E O OD O AR D O portugil diplomata 287 CHAIR-ED D IN BARBAROSSA afrikai kalózfeiedelem, a török hajóhad kapudin hasija (t i H7) 106, 123, I2 J , 127, i } j, 137, 139, 140, 142, 14Í— 148, 150,
154. 173— I 7f.
1*7. >9*.
232, 280, 303
CHERCHEL iziklacsúcs Alginól nyugatra
CLES BERNAT
***
D IOSZEG (BIHARDIÖSZEG) nagyközség Bihar ▼m.-bcn — i tárgyalások ( i; 5 i. febr. 3.) 318 D Ó C Z Y JÁNOS 158, 162 D O R IA AN D REA (1468— ij6o) genuai tenger nagy J3, í7, 8é, 108, 125, 262,
303.
3‘6
DORTA FILTPPINO Andrea unokaöccse 72, 86 D R A G F Y GÁSPÁR 300 DRAGUT tuniszi bej ( f íjtfj) Jii D R IN A PO LY 221 — i fegyverszünet (154J. nov. 10.) 29J
trienti püsptök, Ferdinind kan-
*7Í. 177. i 7«
COGNAC nyugatfranciaonzági helység — i liga (ij2<. máj. 11.) 33, J3 COLUMBUS KRISTÓ F 10 CONFESSIO A U G U ST A N A 89 C O N F U T A T IO az augsburgi hir. g^ lés eU terjesztett katolikus yiu irat 89 CRÉPY északfranciaomigi helység Laon mellett — i béke (1544. szept. 14.) 284, 28) C 2 É CZEY LÉNARD kastai kapitány 297 C ZIB A K IMRE Táradi püspök ( f i 134) 1J7,
ij8 ,
CURSINO francia dipl. megbízón
17a
166
D DEBRECEN — i országgyűlés (1J41. dec. 18.) 166, 283 — i onziggyűléi ( ij4 j. ján. 7.)
ECK (VON) LEONARD bajor kancellár 45, 47 EGER If ENDRE esztergomi prépost )) ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG 23, 26 ESZÉK 107, 198 ESZÉKY PÜSPÖK 14 7 ESZTERGOM 5<. 93. »o8, I l i , 118, 125,133,2^0,27}, 280
FÁIK bécsi származású renegát 139 FARNESE (PIETRO LUIGI) IIL Pál fia (tiJ 4 7 ) »J» „FEKETE EMBER * Csemi vagy Csami Jovan, má* néven: Csemoevics Nenad, a török elAl menekült szerb pa raszthad vezére 48 FERD IN AN D (1503— 1164} )6, 39, 46, 4Í, 64, 103, lo í, 149 . * 50, 19 1 . *37. * « . J*7
Pozsonyban magyar királlyá választják ( í j ié . dec. i6.) 35 választást Budán megerÁsltik (1517. okt. 6.) 56 cseh király (1526. okt. 23.) 35 római királlyá választják (1530) loy fegyveres vállalkozásai Ma gyarország megszerzésére 45, 46, 50, 5 1 , j 6 , 57, 79, 83, 8 j . 96, 110. 136, 184, 189, 192, 193, 197, 203, 249, 250, 2J9 diplomáciai akciói Magyaror szág megszerzésére 47, 95, 129, 14S, i j i , í j j , 195, 1 9 9 . 2 9 4 tárgyalásai és viszonya János sal, később Fráter Györggyel 118, 128, 131, 152, 159, 164— 166, 168— 170, 175, 177, 180, 187, 200, 207. 211, 213, 215, 219. 233, 237, 269, 271. 308, 311, 312, 324 tárgyalásai és viszonya a por tával 49, 61. 71, 72, 74, 7 J , 80— 82, 84, 88— 91, 10}, 106, 108, 109, 112, 113. i i j , 123, 124, 127, 130. 132. 148, IJ9, 161— 1Í3, 176, 178, 181— 186, 188, 189, 202, 218, 246, 252, 16}, 271, 273,. 275, 276, 287, 292, 300, 303, 320 viszonya a magyarsághoz 98, 99, 104, 119— 122, 202, 210, 217, 238, 240, 242, i%6, 298, 299. 309. 3 >J. kapcsolata V. Károllyal 88, 285, 31J, 317 kapcsolau a lengyel királlyal 80, 81 kapcsolata a moldvai vajdával 80, 1Í7, 190 levelei J7, 88, 109, 110, i<3, 213, 224, 237, 277, 31J I. FERENC francia király (1494-M 47) 9. M. i j . io , 39,
40, íjo , 165, 174, 176, 204, 227, 232, 274, 284, FERRARA FIRENZE FLAN D R IA 149, 187, FON TAIN EBLEAU — i egyezmény (1J28. okt.
187, 303 J7 57 232 28.) 75
FO RG ACH FERENC (153J— 1577), erdélyi kancellár
14 FRANGEPAN FERENC (1483— 1543), kalocsai érsek £4, 66, 169, 170, 178, 181, 188, 193, 234, 242, 2J2, 256 FRANGEPAN JÁNOS 14 FRANGEPAN KRISTÓF hadvezér ( t i 5i 7) J4 FRÁTER G Y Ö R G Y (Utiesenovic) (1482— 1551) 60, 100, 172, 173, 246, 267, 321 sajóládi perjel 59 lengyelországi emigrációban 78. 79 kir. tanácsos (1530) 171 megbízzák a kincstár ügyeivel
(‘ 532)
171
várad i püspök és kincstárnok («534) 17* szerepe a váradi szerződés elő készítésében és megkötésében 179, 205, 106, 210, 216, 218, 219, 220, 224, 225, 234 szerepe Kassa elfoglalásánál 188, 189 szerepe Buda védelmében 253 Buda török elfoglalásánál 256 az ország élén 246, 248, 279, 290, szerepe a magyar állam fenn tartásában és védelmében 240, 246, 147, 264, 266, 276, 289, 296. 297, 313, 314. 325 szerepe • gyalui composinobao i6y, 270— 171
196
nercpc • nyírbátori sokb«n iii szerepe a diószegi lárjyalásokbzn 31! szerepe a tzíszsebesi megegye ző b ő l }>9 kapcsolata a portiral í j j , i)o , 1J7, íjB , 268, i j i . 292, joo,
GÖNC nagyközség Abaáj-Torna vm.* ben 2Í4, 270 — i tárgyalások (1540. jaa.— márc.) 237. 23I
G R IT T I ALAJOS (1480— 1J34. szept. 2I.) szerepe Laski elsA konstantiná 301, 3 0 ^ io6, polyi3 1 1tárgyalásaiban 67 politikája 274, 2j8, 199, 30J, szerepe Buda vídelmiben 93, 94 307. 3*9. 3« . 313. 331. 333— f£kincstárnok is helytartó I4 335. 337 Magyarország kormányzója 94 halála 32J, 327 szerepe Zárai Jeromos, Veszlevelei 196, 2 2 1, 222, 2 (4 , 329, pazián is Schepper konstanti 333 nápolyi tárgyalásaiban FREGOSO CESARE 114, 117, 125— 127, 132— 134. francia dipl. megbízón 2
GÉNT flandriai város — i lázadás (1540) 23a G EN U A *39. >49. *74. «7<. >•«. GO LETTA erAssíg Tánisz kikötőjében 174 GON FALLON IERO b to i noncius 252 G O RIAN helysíg Eszik közeliben — i Teresig (1537. o k t 9.) I9<, 202, 204— 206
G YA LU n a^ közsig Kolozs vm.-bcn — i compositio (1542. dec 29.) 2<9, 270, 272, 276, 279, 301 G YŐ R i* GYÖ RGY szász herceg 9> G YULAFEH ÉRVÁR *4 *. 3*3. JM - I országgyfilis (1547. nov.)
307 G YU LAFFY. LESTAR
<1586—159Í), történfrfró, dip lomata 14
H HABSBURG-BIRODALOM 207, 162 HABSBURG-HAZ 7, 16, 20, 167, 263 H A R R A CH LEONARD Ferdinánd udvari fókancelUrja ( tijí7 ) 48. 51 H AVASALFÖLD 71 HELD M Á TYÁS alkancellár 191, 234 HELLESPONTUS 154 V i n . H EN RIK angol király (1491— 1J47) 41. 41, 47 H EN RIK orleansi herceg I. Ferenc fia, II. Henrik níren francia kirily (1117— 1559) 76 IV. H EN RIK francia király (1553— >
49,
io<
IBRAHIM nagyvezér 18, 109, 115 — 117, 111, 125, I2é, 128, 130, 132, 144, 148, 178, 179 IV Á N lásd „Fekete ember” IZABELLA, János király felesége (1519. jan. 18 .-1559. szept. 15.) 24, 220, 233, 248, 249, 250, 269, 270, 272, 279, 308, 312, 320, 321 IZLAM 8, 18 JÁNOS (ZÁPOLYA) (1487— 1540), it2tf. nov. II. ó u magyar király 34, 38, 39,
41. 44. 4 Í. 47. 48. f i — 5Í. 60, <5. 98. 99. 103, 108, 109, 129, íjf. ij8 , 1Í3. 182, 238 diplomáciai akciói „ , 34—45 ÍJ. ifi Ferdinánd seregei kiszorítják az országból Sfi— 59 lengyelországi emigrációban 57. fii. 7*. 78 visszatérésé Magyarországia . , 79’ 80, 84, 85 tárgyalásai és viszonya a por tával <1, 61, Í3, 65, 66, fi8— 7 ». 73. 79. 81, 93, 128, 129, 148, 157, 159, i6i, i js , 181. 183, 185, 195 tárgyalásai és viszonya Fcrdinánddal 48, 51, 65, 77, 8fi, 91. 91. 95. H l. 113. 118, 128, ij* . 151. «59. ifi4— i6fi, ifi8— 170, 180, 187, 200, 207, 2H, 213, 215, 219, 233, 237 kapcsolata a francia királlyal
fi/. 75— 77. >fi5. ífifi. 104
kapcsolata V. Károllyal 170, 17Í, 180, 181, 220 házassága 233 halála Ő54°10.) 241 JÁNOS ZSIGM OND (1540— 1571) 24, 241, 242, 248, 250, 258, 283, 299, 300, 315, 320, 321 JASSY, város Moldvában 190 JONUS bég, portai tolmács 116, 128, 17} JOZEFICS FERENC zenggi püspök 34, 67 JURISICS MIKLÓS a kószegi hós ( f 1544) 18, 81, 88, 109, 11a
VIII. K A R O L Y (1470— 14j 8J
francia
kirá’ y
N ÍV -É S
tárgym utató
V. K A R O L Y spanyol kirily, német-római csiszár (1500. febr. 24— IJ JS . szept. 21.) csiszárrá koronázzák 87, 88 háborúi I. Ferenccel 72, Bé, 87, 180, 187, 201, 260, 274, 283, 284 hadjárat Tunisz elfoglalására • 73— »7 f. “ 7 hadjárat Algír elfoglalására
261, 161 büntet6akcI6 Gént ellen 252 törekvései a yallás ügyének ren dezésére iio , 130, 284, 28j a Schmalkaldeni háborúban 300. 30J, 317 akció Magdeburg ellen 3 *4. 317 — és az ozmán birodalom i f , 74, 107. i i j . I 3 Í. M 3— M 7. M9. i j i . íJJ. »7 Í. , ** 7. Í 93 — és Magyarország 64, 66, 17Í— 178, 181, 220, 224. 230, 234, 240, 28^, 32< — és a német birodalmi ren dek 89, I3J — és a T ilágbirodalm i gondo la t 7— 9, I I , 14 levelei jo, J2, j j , 88, 91, lOj, 106, 192, 199, 211, 212, 230. 30Í. 3 M KASSA 8 t, 314. 3M elfoglalása (i}3£. dec. 4.) 188— 190
KATZTANER JÁNOS hadvezér (f 1J39) Í 7. »9 *. * ‘ 7 KAZIM IR brandenburgi 6rgróf {3 VIII. Kelemen (Giulio de Medici) (1478— IJ34) pipa M23-tól 38, 8j, 1X0
KFMÉNY JÁNOS ^i<07— 1 Í6 2 ), lem
erd élyi
KENESE (Balatonkenese)
— i gydl^ (153*- j“ ) 9*. K IS PETER, tudós és diplom.iu 160
KO LOZSM ON OSTOR K O LO ZSVÁR Í9, — i országgyűlés ( if4 í) — i országgj^lés (15J1. júl.
KOM AROM jfi, 113 K O N S T A N T IN Á P O L Y 61, 174— 176, i8 i, 182, i8j, i8« K ORFU 198 KORON vár a moreai félszigeten 108, 123. 12J, 137, 143, 148 K O V A C SÓ C Z Y FARKAS (1140— 1594)1 államférfi és tör ténetíró 24 KŐSZEG 12, i ; i ostroma (1532. aug.) 107, 108, 109
LATOS, rajnai gróf 44 LAMBF.RG JÖZSEF (Freiherr zu Ortenegg u. Ortrnstein) (1489— m {4), Ferdinánd udvari uoácsosa 88. 106, II f LAN D R IAN O helység Pávia és Milánó között — i gyózelem (i}29. jön. 21.) «7
LASCANU S (LASCANO) TAM AS Esztergom kapitánya LASKI JÁNOS gnesei prépost LASKI JEROMOS (i49tf— IJ 4 0
fejed e 24
170 126 3°<S 27 ) 310
iiS
66
V III. Henrik angol királynál (1Í27. ápr.) 41. 4*
I. kotutaotinipolyi kBycts^ge (1517. noT.— 1518. febr.) <7— 70,
ii<
hadai Gcen Ferdinindnak ( i j i í . ápr. 10.) 71 1 . konacintÍDápolyi köYctsige (IJ2Í. ján.) 73, 76 ). konstantinipolyi köTcuége ( i j 33- j
M ARSUPINUS JÁNOS M AYLAD IST V Á N erdélyi Tajda ( f 1550)
193
23, 23«. 24S
MEDGYES i6t MEDICI K A T A L IN II. Henrik francia k irily fele sége ( 1 J 1 9 — 15 >9 ) 130 MEGVER község a Csallóközben — i tárgyalások (1J32) iia MEHEDIA (MEHDIYA) afrikai helvség a Földközitenger partján jit MEHMET BÉG 49. *04, 252 M IGNANELLI bécsi nuncins iii M IH ALEVICS AN D RÁS *0 MIKSA I. Ferdinind fia, magyar k irily és német-római d i a i t ( 15 2 7 — «I7<) 3*7 M ILANO 9, I7, 17Í M ISKOLC — i orsziggyAlés (15 4 2. dec. 21.) 2<9 MODENA 53 M OLDVA 2 2 1— 225 M ONLUC francia diplomau 293 M O N T-FERRAT északolaszországi hercegség iy< M O N ZO N északspanyolorszigi TÍrot — i fegyrerszOnet (1557. noT. i<.) aoi MDMPELGARD (MONTBELIARD) wflrttembergi grófság 13^ M USZTAFA BASA 11 MOHLBERG sziszonzigi TÍroi az Élbe partján — i fitkűm (1547. ip r. 24-) M, jo j
s
P A LL A V IC IN I— SFORZA PARM A P A T A K (SÁROSPATAK)
N AD ASD Y TAM ÁS (14 9 8 — i5 < i )
103,
104,
lo j,
— i tir g y a liw k
(113 7.
308
N ÁPO LY
9,
169, 1 7 1 , 17J , 176, 109. I I I , 261
8ti. 1*3 , 140,
„N ICH O LO " Ferdinind dipl. megbízottja N IZ Z A — i fegyrenzOnet
(iJ3*-
180 jii®' 22 J
18.)
PAU LIN fran cia
ten gern agy
N O GARO LA LÉNARD reronai szim uzisú olasz lOtf, IIJ NORNBERG — i birodalmi gyiSl^t (1^21) 89 — i birodalmi gyilii ÖJ24) 89 N YÍR BÁ TO R n a^ k ö zs^ Szabola TUL-ben — i tirgyaUsok (ij49- nept.)
3"
— i ü tk ö ze t ( i j 2 5 . febr. 24.) 14
PÉCS 280 PÉCSVARAD 27fi PEKRY LAJOS 193, 278 PEMPFLINGER MARK
O LM OTZ — t tirgyalisok (1)17. jAo.) 48, 5 1, <3 31X
XX— 14,
III,
i4 < .
17 4 ,
kiocs* 41 2Í0 , 1S 2
»04
PENESICH GÁSPÁR PERÉNYI PÉTER
ij8
( i{ 0 2 — 1(4 8 ), koron aőr, e r d ^ ly i v a jd a j í , 100. 103, 199, 242. 247, 2J3, 2 J4 , 2<4, 2<7, 2 7 7, 278,
303
PERZSA H AD JÁRAT >74. 309. Jio PERZSIA 14, 7 2, 13 7, 138, 154, líi,
1 Í4 , 30f 17. 18
ostrom a ( i H ^ ) m o ld va i v a jd a
274. 27S
PEST PÉTER,
1Í7. PETRO VICS PÉTER temesi g r ó f ( f
OPPELN hercegig ORTEM BURG GRÓF (Salamanca) Ferdinind tim oka OZM ÁN BIRODALOM
280
PAV IA
s z is z gr ó f ( t 1J37)
49. í5
ji
dec) 20$
14 7, 17 8 , 3 1 1 , 314
N AGYSZO M BAT — i orsziggyfilés (i54f. febr.) i l é — 18(, 296 — i onzággjHSlíi ( i j 48. febr.)
311
190.
iJS?)
93. »48,
»J9. *70. i 7*. »9<. 311— 313. 318, 5*0
P IACEN 2 A 38, í3 PIEM ONT I7Í, 17Í PO D M A N IC ZK Y ISTV ÁN n yitrai
f6
pGspök
P O D M A N IC ZK Y JÁNOS >93. i 9< POSEN — i
tárgya lá so k
(1J30) 92. 93. 9 j , lo j, 109
PO SN ITZER K O N R A D bajo r k ö v e t
III. PÁL (Alessandro Faniese) ( i 4 « l — iJ 4 > )
xJ34*tffl P ÍP * i< 7 . 191
43
P O ZSO N Y — i
o n z ig g y fil^
(i} 4 Í-
okt.)
P O ZSO N Y — i szerzAdís (1491) 37 PR AE T (DE) LOUIS V. Károly köveu i 6i PRAGA — i g y ílís (1541. dec j.) 273 PREVEZA görögorszigi kikötA az artai öbölben — 1 tengeri ütközet ( in * - szépe 27.) 1*8 PROVEN CE 178, 179, 187
RA KÖ CZI-CSA LA D 14 RÁKOS — i országgyűl^ *47 R A SK A Y ISTV Á N 242 RA TIBO R hercegség 3 11 REGENSBURG — i birodalmi gyűl& (iH '* ip r ) 45. 253 REICHERSTORFER G Y Ö R G Y Ferdinind titkira és unicsosa
167, 190
RICHELIEU ARM AN D (15 8 5 — 1Í4 2 )
JEAN 20
RIN C O N A N T A L spanyol származású diplomata, I. Ferenc szolgálatában <3. <7. 7 Í. *07. ^50. ROGGENDORF VILMOS hadvezér ( f iJ4 «) 93. 95. »5J. 2J4, 261, 263, 2 7 7
RÓMA Sacco di Roma (1J 2 7. m áj.
6.)
10, 38
R O R A R 'O (RÖHRER) JEROMOS DÍcsi nuncius
234
R O ZG O N Y kisközség
Abaúj-T o r n a
vm .-ben
— i fe gyve rszü n e t (15 3 7 . dec. i.)
2o6
SAAFELD thiiringiai város — i szövetség (1J31. okc 24.)
lOJ SA IN T POL fFran9oIs de Bourbon) francia hadvezér 87 SAJOLAD kisközség Borsod vm.-ben j í , 171 SAJÓSZENTPÉTER — i gyűlés ( i j 4i- dec- <) i<9 SALM N IK LAS GRÓF hadvezér jé, J9, 8j, 259, 311 3«4 V L SÁNDOR
66
SÁNDOR M IH ÁLY levele 29Í SÁRO SPATAK I összejövetel (1541)
264
SA V O Y A 17Í SCHEPPER CORNELIUS DUPLICTUS ( m o o — IJÍ5) dip lomata, előbb Keresztély dán király, utóbb V. Károly szol gálatában 118, 113, 125— 127, 135.
1 4 1 — 150.
153.
157.
1Í7.
174. 23<, 238, 240, 241. 2 j 6 SCH LICK hadvezér 198 SCHM ALKALDEN város Poroszországban 191 — i szövetség (1531. febr. 27) 20, lof, 227, 284 — i hiSorrt (i fsS — 47) 317 SENSI BIBORNOK 7f SERÉDI GÁSPÁR (t t$66) 193, 237, 239, 2J0, 264, 269. 270, 279, 298 SFORZA BO NA Zsigmond lengyel király fele sége, Izabella anyja 210
SZÍN A (SZÍN) SICCUS MIKLÓS 2J3, 194 község Abaúj-Toma vm.-ben SIKLÓS — i ütközet (1528. márc. 8.) J7 nagyközség Baranya vm.-ben SZOFI, perzsa államíA 10;, 137 i 8o SZOKO LI BASA 321 SPERFOGEL SZO LN O K 313, yi6 a szepesi krónika kiadója 100 S2 0 L0 KZAD E SPEYER török történetíró 14 Pfalz fóvirosa SZU CSAVA — i bircxlalmi gyfiUs (1541) 17} Moldva fóvárosa 223 — i birodalmi gyűUs (i;44) 191 SZULEJMAN (1496— ij6<) IJ20 SPRINZENSTEIN FERENC óta szultán BAKÓ (Franciscus Ritius von az 1(32. évi hadjáratban Sprinzenstein), trienú prípost II. (t iJ7«) 181— 186, ij8 , 2}4 az 1529. évi hadjáratban STATILE O JÁNOS 12, 8i, erdélyi püspök ( f 1^42} Bécs ostroma 8a 66. 7 J. 7*. ^69, 270, 271 az 1(32. évi hadjáratban SZALAH AZI TAM AS lo í, 107, 109, 115 veszprémi, majd egri püspök, K6szeg ostroma 107 Ferdmánd magyarországi hely az 1534— 35. évi perzsa had tartója o i, 104 járatban 134, 138. 174 SZAR D ÍN IA 140 az 1J37. évi archipelagosi és SZÁSZ HERCEGEK Velence elleni hadjáratban (Móric, János, LrnS) 2(8 19“. *3» SZASZSEübS 241, 248 az 1538. évi moldvai haajaiat— 1 megegyezés ( í j j i . jui. 19.) ban 221, 223, 232 az 1541. évi hadjáratban 3 »9. 3»4 SZÉKESFEHÉRVÁR * 5*. ^S9 249, 2J2, 260, 271, Buda elfoglalása SZÉKELY KLAR A 12 , 2 J 7, 2 j 8, Perényi Péter özvegye 300 az IJ48. évi perzsa hadjáratban 309, 310 SZÉKELY MÓZES tárgyalásai János követeivel (1J50— 160J), erdélyi fejedelem 68, 69, 70, 76, 79, 1*4 tárgyalásai Ferdinánd követei SZEN T SZÖVETSÉG vel 73, 90, 115, I l i , I2<, 127, (IJ2Í. máj. 22.) j j , 4< 148, 161— 163, 185, 275 SZEPESI HERCEGSÉG 177, 2i< tárgyalásai V . Károiy követeiSZERÉMI G Y Ö R G Y ▼el 74, 134. 143— 147. 15*. II. Lajos, utóbb János udvari Ifi káplánja, történetíró 66, tf6 S ZIC ÍLIA 140, 174, 17;, 2(1 SZIE D LO V IC ZK Y KRISTÓF TAMAS és GELLÉRT lengyel kancellár ;i
cseh baritok
TARNOV lengyelországi ▼iroi J7, 61, 78 TASN AD é, TATA 56, 2J0, 2JI, itfo, 27J, TEBRIZ perzsa viro j 174 TE LK IB A N Y A nagyközség Abaúj-Toma vm.-ben 270 TEMESI BÁNSÁG 267 TEM ESVÁR 169, 301, 305, 310, TERGO VISTE romániai város 71 TEUFFEL ERAZMUS („Ördög Mátyás"), gyflri ka pitány (t i j f i ) j,8 TH U R ZO ELEK kincstárnok és országbíró j í , 119, 166, 177, 192, 19Í, 2JÍ,
..
— i ütközet
( i j í7 .
<í.
19*
srept. 27.)
száirnazású, jogtudós és di^o-
TO EN C S6N ” •
■"
— i megbeszélés (1J 2 7 . febr.) T R ID E N T (TRIEN T) tiroli város
48
h íS o r
"“ ■ *“ ■ > >”» angol uralkodó család 20 T U N ISZ 159, 1 7 3 — I 7 Í , 227, 228, ír . w , .. elfoglalása ( i j 3 j . jón.)
174
U U G R IN O V IC H Ferdinánd dipL megbízottja 300
U LRICH wűrttembergi herceg (14 8 7 — i| jo ) , visszahelyezése (MJ4) ii6 UNGNAD JAN OS (sooneggi báró), hadvezér ( 1 4 9 } — 1)&4) 198, *7 8
— i értekezlet (1J41. izept. 13.) TOLED O TORDA — i országgyűlés
20Í. (ij4 a
ápr.) 239 — 1 onzággyűlés (1J42. dec.) *79 — I országgyűlés (1544. aug.) 283, 296 — 1 országgyűlés (1545. ápr.)
T ö r ö k B ÁLIN T belgrádi bán, hadvezér ___ *93. 199. *48. i j j t 294, Tö r ö k e l l e n e s l ig a (iyj8 . febr. 8.) 2o<, 213, __ 228, t r a n q u il l o
104, J03 22J, 231
p a r t e n io
ANDREIS (Tranquillus Andronicus) tran-i
VALPÓ község Vérmezé vm.-ben V AR A D (N A G YVA R A D ) <j, \fo, 209, — I béke (1J38. /ebr. 24.) 207— 210, 214— 21<, 218, 221, 224— 22Í, 230, 231, , *34. »37. *4 *. — I országgyűlés (15JI. jan.
280
230 220, 233, JÓI 20.) 318
VAIU^SD — i gyűlés (IJ32, febr.) ^ V A R D A I PÁL ^ (1483— 1549), esztergomi érsek 91, 98, 104, 213 VELENCE 38, J3. 8y, 87, 154, 176, 198. 199, 201, 213, 2»s VELS LÉNARD hadvezér 192, 195, 197^ 117, »47. *49. * 9*
N É V -É S
VELTVYCK flam an d
(t
GÁSPÁR
szárm azisú
«555 )
tárgym u tató
diplom ata
286. 287. 2 * 9 . 290.
291. 193. 294. 300— 302. 304. 305 VERAN CSICS A N T A L (150 4 — 1J73), esztergomi írsek, történetíró i 6 j , 211, 223, 248, 258 VESPUCCI AMERI GO 10 VILMOS bajor herceg 4 }, 44, VISEGRAD
j6 ,
249,
— 1 fegyT crszü n et 21.)
251,
268 260,
2 7J, 281 ( 1J 3 1 . jan. 56, 97
TT WALLOP an go l d ip lo m a u
WEICHSELBERGER ZSIGM OND W ERBÖCZI ISTV ÁN
41 7 3,
80
{1458— 15 4 1) n ádor, jo g tu d ó j 48, 53, I li, 119, Í47, 2 J O , 1J7,
259
WESE JÁNOS lundi érsek 166,
178, 180, \^6, 106, 218, 2C4, 309. 33* W ESTM INSTERI SZERZŐDÉS (1J27. máj. 2é.) 42, 87 W INZERER GÁSPÁR 44 W OLSEY TAM ÁS (1474— 1530) angol lordkancellár 42. 47 WORMS város Hessenben — i birodalmi gyűlés (1J 2 1 ) 89 — i birodalmi gyűlés (1J45) 299 V Ü R TTEM BE R G 135, 13Í
ZÁKÁNY kisközség Somogy Tm.-ben — i gyűlés (ij3>- " “ ▼O 9* ZAMOSK. lengyelországi város 72 ZÁRAI JEROMOS fiumei kapitány ( f 1^44) 112— 119, 122— 125, í4>. *49 ZARAI VESZPAZIAN Jeromos fia 114, 132— 134 ZSiG M O N D lengyel király (1467— I {48)
34 . 47 .
>01.
270, ji o
T A R T A L O M J E G Y Z É K £16sz6
....................................................................................................
Bevezetés. Két Tílíg között
)
.............................................................
7
ElsA fejezet. KÖTctjihU az európai hatalmaknál ..........................
))
Misodik fejezet. Versenyfutás a szultán kegyéért ..........................
61
Harmadik fejezet, a) Egyezkedés és csatározás .............................. Felocsúdó nemzet .....................................................................
91 97
.....................................................
iii
Ötödik fejezet. Exit Gritti .................................................................
Negyedik fejezet. Különös béke
ifi
Hatodik fejezet. A yáradi egyesség .................................................
187
Hetedik fejezet. Buda veszte .............................................................
2))
Nyolcadik fejezet. A Tiszántúli Magyarország ..............................
i6 } »8o
Kilencedik fejezet. A sorvadó fa .....................................................
Tizedik fejezet. Egyedül a végzet ellen, a) Küzdelem a nemzet egységéért ........................................................................................ 196 b) A gyengék nevét a porba írják ............................................. }io Epilógus
.................................................................................................
Jegyzetek
.........................................................................................
Név- és tárgymutató
.................................................................
328 339 3(7
A kötetet - reprint kiadásban - megjelentette a Holnap Kiadó, Budapest, 1992 Felelős szerkesztő: Sík Csaba igazgató Készült a Kner Nyomdában (141/92), Gyomaendrőd. 1992 Felelős vezető: Szász Imre igazgató Műszaki vezető: Szántai Ágnes Megjelent 19,5 (A/5) Iv terjedelemben. HO 124 ISBN 963 345 095 0
M ITCL2£DER DÉR EH EM A LICEN UHCARISCHEN RECÍSRU N G a
'
l»
/I H im le r M árton ék áltál k isz o lg á lta to tt m agyar p o litik v s o k e ls ő csop ortja haeassálUtásuk e lő tt. B a lró l jo b b ra : K a s s a y F e r e n c , B á rd o ssy L á s z ló , H e lleb r o n t V ilm o s , Im r é d y B é la , J a ro ss A n d o r , K u n d c r A v ta l, S z ö llö s y Jen ő , R e m é n y i S c h n e lle r L a jo s , G öm b ös E r n ő , Szálasi F eren c. A z ö hasQ ssáll!fásu kkal k e z d ő d ö tt m e g M agyarország bolsevizálása.
í* -
.K m
' J
'- é ; ...r - .
.H*
•* T \ '
Ja ro s^
án dor
a
i H' v*#«'
M
P u t k a c s
5
e l ő t t
• • t *:
é k ’.
íe riíie ie fr T
i l d
y
m s.s.a c s«fo Id srf«n fc __
^ ( l O
V
F
e r e n
c
—
R d t 'c o s i
e p y ik v e z é r s .e jn é t y i,é p e . ju ta lm u l g o ly ó t kapóti M
a n p n r o r f i - ^ a c j u t ó . .
S z d la s i
Ferenc
M agyarország
u to lsó
a lk o tm á n y o sa n
v á la szto tt á lla m lö je ,
a Szent
K o ro n a e lő tt le te s z i az e sk ü t
