MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
77.
Földi éva
Budapest 2007
1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
ISSN 1419–4481 ISBN 978-963-9559-32-5
©
Bolla Kálmán
Kiadja a Zsigmond Király Főiskola. Felelős kiadó: Dr. Bayer József rektor. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett '98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc. 2
Földi Éva
fénykép
3
üres
4
FÖLDI ÉVA VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Az értelmes ember gyakran esik abba a tévhitbe, hogy az értelmes dolog minden halandó számára érthető és elfogadható. Úgy látszik, vannak olyan emberek, akik nem tudják elviselni, ha valaki tiszta és gondozott, és a saját ízlésükhöz, a csúfság esztétikájához igazítják a világot. Sok olyan ember szaladgál ma mosolyogva körülöttünk, akikről a nagy klasszikus szavaival elmondhatjuk, hogy különös anyagból vannak gyúrva. A tolerancia, az előkelőség, a jó modor hiányának nálunk, úgy látszik, hagyománya van. Az ember sohase felejtse el, hogy találkozhat nagyobb barommal is, mint amilyen ő maga. Akinek rugalmatlan az esze, de jó a memóriája, szép karriert csinálhat. Jiří Menzel
E kiadványsorozat technikai szerkesztőjeként “hivatásos” olvasója voltam/vagyok a visszaemlékezéseknek, továbbá nézője és hallgatója a nyelvészekről készült videofelvételeknek. Igen tanulságos és érdekes az, hogy a “megszépítő messzeség”-ből ki mire és hogyan emlékszik vissza, illetve tart fontosnak megemlíteni, elmesélni. Nos, én az alábbiakat gondoltam megosztani az olvasóval. A budapesti Varga Katalin Gimnáziumban eltöltött évek minden túlzás nélkül remekek voltak: nagyon vidám osztály és valóban kiváló tanárok. Természetesen, mint majdnem minden bölcsészkarra készülő gimnazista, én is irodalmárnak készültem. Az egyetemi tanulmányok azonban rádöbbentettek arra, hogy ez mégsem nekem való terület, mivel (nagy tisztelője lévén a matematikának) hiányoltam az egzaktságot. (Nem mintha a nyelvtudomány bizonyos ágaitól el lettem volna ragadtatva…) Harmadévesek voltunk, amikor orosz szakon alaposabb és korszerű fonetikai ismeretekre tettünk szert Bolla Kálmán profeszszor úr szemináriumain, és ezen belül megismerhettük a kísérleti fonetikát. És ennél maradtam.
5
Az egyetemi évekről csak annyit, hogy bizonyos szempontból csalódást okozott, annál is inkább, mert akkoriban meglehetősen nehéz volt bekerülni, és azt gondoltam, hogy sok jó előadásban és gyakorlatban lesz részem... Nem egészen így történt. A három szakon (magyar, orosz, lengyel) eltöltött öt év alatt Bolla Kálmán (orosz fonetika, fonológia), Gyürei Vera (irodalmi módszertan), Király Gyula (orosz irodalom), Király Nina (lengyel irodalom), Mészáros Vilma (világirodalom) Morvay Károly (lengyel nyelvészet), Papp László (magyar nyelvészet), Péter Mihály (ószláv), Sipos István (lengyel nyelvtörténet) órái voltak igazán figyelemreméltóak. A diákéletre azonban nagyon szívesen emlékszem vissza, és ekkor ismertem máig legjobb barátnőmet, Ágit. Ami nagyon jó volt: a lengyelországi ösztöndíjak (fél éves részképzés, nyári egyetemek Varsóban). Az egyetem elvégzése után nem volt egyszerű a szakmában állást találni. Így kénytelen voltam könyvtárosként és tanszéki előadóként dolgozni a Szláv Filológiai Tanszéken, a pompás pályakezdéshez még annyit, hogy hónapokig nem kaptam fizetést (valami adminisztrációs galiba folytán…). 1978 márciusában kezdtem meg egyetemi oktatói pályafutásomat. Oktatómunkám során a hallgatók szellemi fejlődése mellett az is érdekelt, hogy miként vélekednek a világ bizonyos dolgairól, milyen problémákkal viaskodnak. Így aztán tanórán kívül is kapcsolatban voltam velük: felkerestek a tanszéken, és megbeszéltük az éppen aktuális dolgokat. Az ELTE Fonetikai Tanszékén például sokszor előfordult az, hogy egyszerre többen is eljöttek, s egy alkalommal egyik kollégám benyitott, és azt hitte, hogy pótórát tartok… Mi pedig vígan beszélgettünk tovább. A habilitációs pályázatomhoz csatolni kellett hallgatói véleményezést is. Visszacsatolásként nem kis örömet okozott, most szó szerint idézem hallgatóim írását: Hallgatói vélemény dr. Földi Éva egyetemi adjunktusról Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán volt szerencsénk Földi Éva óráit látogatni. Az általános és alkalmazott nyelvészet szak hallgatóiként a fonetika, a fonológia és más speciálkollégiumok gyakorlati foglalkozásain, illetve záróvizsgákon találkoztunk Vele. Mint diákok, a szakmai professzionizmus mellett az emberi humánumot értékeljük egy tanárban, aki képes érdekfeszítő gyakorlati órákkal, interaktív technikákkal lekötni a hallgatóság figyelmét, olyan órákkal, amelyeknek légkörétől nem idegen a humor sem. Földi tanárnő mindezekről tanúbizonyságot tett az órák és a vizsgák alatt: rugalmassága szakmai igényességgel párosult, oktatási módszerei a leghasznosabb metodikai elemeket mutatták fel. Magával ragadó személyisége mind szakmailag, mind pedig emberileg elmélyítette a tanár-diák kapcsolatát, illetve a tananyag továbbgondolására sarkallt bennünket. Úgy ítéljük meg, a Földi tanárnő által tanítottak nemcsak hasznos, de tartós tudásnak is bizonyultak; a fonetika és fonológia alapjait egy életre elménkbe véstük. Pozitív kisugárzásáról nemcsak az órák, hanem a vizsgák során is meggyőződhettünk: Földi tanárnő arra volt kíváncsi, hogy mit tud az ember, nem
6
arra, hogy mit nem. Értékelése azonban nem mellőzte a rálátást és az igazságos elbírálást sem. Földi tanárnő szakmai professzionizmusa széles körű tudásanyaggal párosult, embersége, rugalmassága és humánuma követendő példát állított elénk. Budapest, 2000. szeptember 8. Fülei-Szántó Éva ált. és alk. nyelvészet–skandinavisztika szakos egyetemi hallgató Ifkó Melinda általános és alkalmazott nyelvészet–német szakos egyetemi hallgató Sztárcsevics Attila általános és alkalmazott nyelvészet–angol szakos egyetemi hallgató
Az Egyetemi Anyanyelvi Napok szervezésében, lebonyolításában is nagyon sokat segítettek hallgatóim, ill. hallgatóink, és nélkülük bizony kevésbé lett volna olyan vidám hangulat, mint ami jellemző volt a rendezvényeinkre. És persze nagyon jó érzés az, hogy sok tehetséges hallgatóm/hallgatónk tevékenykedik a felsőoktatásban, ill. kutatóintézetekben, szóval: kollégák lettek.. Szakmai fejlődésemre nagy hatással voltak a lengyelországi tanulmányutak (Varsó, Poznań) és tudományos konferenciák (pl. Jabłonna – a lengyel fonetikusok éves konferenciája, Gdańsk – nemzetközi fonetikai és logopédiai konferencia, Poznań – az Adam Mickiewicz Tudományegyetemen). Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy megismerkedhettem olyan kiemelkedő nyelvész fonetikusokkal és fonológusokkal, mint Wiktor Jassem, Maria SteffenBatogowa, Jerzy Bańczerowski, Piotra Łobacz, Bronisław Rocławski, Stefan Grzybowski. Nagy élmény volt számomra az utrechti nemzetközi fonetikai kongresszus: először vettem részt nagy nemzetközi rendezvényen előadóként, és a kongresszusi kötetben szerepel az én előadásom anyaga is (akkor még nem adták ki valamennyi elhangzott előadás szövegét). Főbb kutatási területeim: a lengyel és a magyar szegmentális, valamint szupraszegmentális szerkezetek, szövegfonetika. A kísérleti-fonetikai vizsgálatokból kapott eredményeket mindig igyekeztem oktatómunkámban is hasznosítani. Fontosnak tartom (nem csak) a hallgatók beszédkultúrájának fejlesztését, pallérozását. Így hosszú évekig részt vettem az felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyein mint versenytitkár, felkészítő tanár és a szakmai programokon mint előadó. Sok hallgatóm lett Kazinczy-érmes, és 2002-ben munkám elismeréseként Kazinczy-díjat kaptam. 1991-ben indult el az ELTE-n az Egyetemi Anyanyelvi Napok két-három napos rendezvénysorozat, s mint a szervezőbizottság titkára vettem részt az előkészítésben és a lebonyolításban lelkes hallgatóink segítségével. Bizony sok és nagyon vidám szép emlék fűződik azokhoz a napokhoz (2002-ig volt benne részem). A pályakép adataiban felsorolt munkahelyeimről csupán röviden annyit, felhőtlenebb életet is el tudtam volna képzelni magamnak. Pályakezdőként nem értettem meg azt, hogy egyes vezetők miért büntetik az embert azért, mert igyekszik tisztességesen elvégezni a munkáját, jó a kapcsolata a hallgatókkal is, nem számít sem tudományos fokozat, sem szakmai elismerés (Kazinczy-díj). Később “megvilágosodtam”, de ezt hagyjuk, oldja meg ki-ki maga (Esterházy 7
Péter után szabadon). Persze voltak/vannak az emberrel szolidáris, segítőkész és kedves emberek is, akik elviselhetőbbé tették/teszik a megtapasztaltakat. Nagyon rossz és megszokhatatlan az, hogy többekkel már nem tudok találkozni. Jelenlegi munkahelyemen, a Zsigmond Király Főiskolán – ahol nagyon kedvesen fogadtak – igyekszem folytatni azokat a tevékenységeket, amelyeket az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztem, így például versenyeket szervezek (természetesen a Szép magyar beszéd verseny házi döntőjét is elindítottam), köteteket szerkesztek, sok szakdolgozóm van stb. És én itt most jól érzem magam. Budapest, 2007. szeptember 30.
A pályakép fontosabb adatai Született: 1952. január 3-án, Budapesten. Középiskola: 1971-ben érettségizett jeles eredménnyel a budapesti Varga Katalin Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányok: 1972–1977: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, magyar–orosz–lengyel szak. Szakképesítése: magyar–orosz szakos középiskolai tanár és lengyel filológus. Felsőfokú nyelvvizsgája van lengyelből és oroszból, szakirodalmat franciául és angolul is olvas. Munkahelyek: Az egyetem befejezése után rövid ideig könyvtáros az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékén. 1978–1984: a debreceni KLTE Szláv Filológiai Tanszékén tanársegéd. 1986 decemberéig az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Osztályán tudományos segédmunkatárs. 1987–2003: az ELTE BTK Fonetikai Tanszékén tudományos munkatárs, 1994-től pedig egyetemi adjunktus. 2003-tól a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolának munkatársa. 2004-től a Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetében habilitált főiskolai tanár. Oktatási tevékenység: beszédművelés, retorika, írásművelés; magyar szakon magyar fonetikát oktatott, általános és alkalmazott nyelvészet szakon beszédfiziológiai, beszédakusztikai és fonológiai gyakorlatokat vezetett; a beszéd- és hangtan oktatási program keretében előadásokat tartott a beszéd megértése témában, valamint szemináriumot vezetett a beszédkutatás eszközeiről és módszereiről; szakszemináriumot tartott a magyar–lengyel beszédintonáció egybevetése, továbbá beszédintonációs elemzések, valamint a helyesbeszéd keretében a korrekt szövegfelovasás/szövegmondás témában, és többször vezetett szakdolgozati szemináriumot is; számtalan szakdolgozat konzulense, ill. bírálója.
8
Tudományos fokozatok: 1987-ben védte meg A lengyel beszédintonáció kísérleti-fonetikai vizsgálata című egyetemi doktori (dr. univ.) értekezését, summa cum laude minősítéssel. 1997-ben az ELTE Doktori Tanácsa odaítélte a PhD fokozatot. 2002-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen, értekezése címe: A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója (Mondat- és szövegfonetikai vizsgálatok). Publikációs tevékenység: Eddig két könyve (egyik társszerzővel) és számos tanulmánya jelent meg magyar és idegen nyelveken. Szerkesztője két főiskolai tankönyvnek (szöveggyűjteménynek): Beszédművelés, Retorika, és több tanulmánykötetnek. Felelős szerkesztője Bolla Kálmán kétkötetes Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások c. kiadványának (Budapest, 2005, 2006, Zsigmond Király Főiskola, Új Mandátum Kiadó) Szakmai közélet: Előadásokat, referátumokat tartott/tart hazai és nemzetközi szakmai rendezvényeken. 1991–2002-ig titkára volt az ELTE-n az évente megrendezett Egyetemi Anyanyelvi Napok kétnapos rendezvénysorozat szervezőbizottságának. Versenytitkára volt a felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyeinek, és részt vett a versenyekhez kapcsolódó szakmai szimpóziumok szervezésében (ezeken rendszeresen előadást is tartott); mint felkészítő tanár is tevékenykedett, s több mint tíz tanítványa lett Kazinczy-érmes. Szakmai bírálója volt Subosits István Beszédakusztika (Tankönyvkiadó, Bp., 1984) c. főiskolai tankönyvének és Bolla Kálmán Magyar fonetikai atlasz (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1995) c. egyetemi tankönyvének, valamint a 2002-ben Debrecenben megrendezett fonetikai és fonológiai konferencia kötetének. Részt vett az ELTE-n a Beszéd- és hangtan önálló oktatási program tanegységeinek összeállításában, a tantárgyak tematikájának kidolgozásában. Egyik technikai szerkesztője volt a Magyar Fonetikai Füzeteknek. Megindulása óta (1988) technikai szerkesztője volt az Egyetemi Fonetikai Füzetek, valamint A hetvenes évek magyar nyelvészei, ill. a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások c. (1994) kiadványsorozatoknak. Szép magyar beszéd, helyesírási és versmondó versenyeket szervez a ZsKF-en. Tagja volt (1977–2002) a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak; tagja a Magyar Szemiotikai Társaságnak. 2002-ben Kazinczy-díjjal tüntették ki. Két alkalommal elnyerte a legjobb felkészítő egyetemi oktatónak járó különdíjat a felsőoktatási intézmények országos Kazinczy-versenyének döntőjén.
9
FÖLDI ÉVA ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: EFF = Egyetemi Fonetikai Füzetek, ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem, Ford. = fordítás, Ism. = ismertetés, MFF = Magyar Fonetikai Füzetek, MNy = Magyar Nyelv, MNyTK = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványa, ModNyOKT = Modern Nyelvoktatás, Nyr = Magyar Nyelvőr, Szerk. = szerkesztette, ÚMK = Új Mandátum Kiadó, ZsKF = Zsigmond Király Főiskola,
1980. A kérdés kifejezésének intonációs eszközei a lengyelben és a magyarban. MFF 5. 109–16. V. Ivanov: A szó, a szótag és a hang mennyiségi tulajdonsága a magyar nyelvben. Nyr CIV, 227–32. (Ford.) 1981. Istota palatalizacji i faryngalizacji w języku polskim. Slavica XVII, 1981, 59– 62. A lengyel beszédhangok képzési és akusztikus sajátságairól. MFF 7. 91–139. Társszerző: Bolla Kálmán. A lengyel beszédhangok palato- és lingvografikus vizsgálata. MFF 7. 140–55. Társszerző: Bolla Kálmán. A lengyel beszédhangok ajakartikulációja. MFF 8. 104–46. Társszerző: Bolla Kálmán. 1982. A lengyel beszédintonáció elemzése szintézissel. MFF 10. 129–52. 1983. The analysis of Polish intonation by synthesis. In: Abstracts of the Tenth International Congress of Phonetic Sciences. Eds. Cohen, A.–Broecke v.d., M.P.R. Dordrecht–Cinnaminson, 387. p. 1984. The analysis of Polish intonation by synthesis. In: Proceedings of the Tenth International Congress of Phonetic Sciences. Eds. Cohen, A.–Broecke v.d., M.P.R. Dordrecht–Cinnaminson, 233–6. 1985. Subosits István: Beszédakusztika. Budapest, 1984, 192 lap. MFF 14. 253– 4.(Ism.) 10
1986. A lengyel beszédintonáció kísérleti-fonetikai vizsgálata. MFF 15. 101–40. A toldalékcső artikulációs folyamatainak számítógépes vizsgálata. MFF 15. 155–65. Társszerző: Bolla Kálmán és Kincses Gyula. II. Ogólnopolska Konferencja Logopedyczna (II. Országos Logopédiai Konferencia). Gdańsk, 1985. szeptember 15–18. MFF 15. 177–8. Társszerző: Bolla Kálmán. 1987. A Phonetic Conspectus of Polish. Budapest. Társszerző: Bolla Kálmán. (MFF 18.) Polish palatalization and pharyngealization in an interlingual comparison. MFF 17. 44–63. La palatalisation et la pharyngalisation en polonais dans une comparaise entre plusieur langues. In: Proceedings of the XIth International Congress of Phonetic Sciences. Vol. 2. Tallinn, 477–80. 1988. Csoóri Sándor: Nagy László földi vonulása. (Részlet). Elemzés. EFF 1. 83–99. On the nasalization of the Hungarian vowels. MFF 19. 55–71. 1989. On the phonetic analysis of the spoken texts. In: Abstracts of the Speech Research `89 International Conference. Budapest, 110. p. Magánhangzó-nazalizáció, hosszú mássalhangzó vagy gemináta? Hozzászólás Bolla Kálmán: A magyar hangtan időszerű problémái című előadásához. EFF 2. 98–120. On the phonetic analysis of the spoken texts. In: Proceedings of the Speech Research `89. International Conference. MFF 21. 335–8. 1990. A beszéddallam észlelése. (Egy intonáció-észlelési kísérlet részeredményei). Studia in honorem K. Bolla. Budapest, 35–44. (EFF 3.) An experiment in the investigation of the relation between articulation and acoustics. MFF 22. 38–47. Kálmán Bolla: 60. MFF 22. 143–9. Struktura suprasegmentalna polskiego i węgierskiego tekstu mówionego. In: Polono–Hungarica. Nyelvészet – Történelem – Irodalom. (Az 1988. április 26–27. között tartott tudományos konferencia anyaga). Szerk. Bańczerowski, Janusz–Snopek, Jerzy. Budapest, 87–111. Studia in honorem K. Bolla. Budapest, 241 p. (EFF 3. Szerk.)
11
1991. A beszéddallam észlelése I. éves bölcsészhallgatók fonetikai hallásának vizsgálata alapján. In: Hagyomány és újítás a mai magyar nyelvi kutatásban és oktatásban. Szerk. Balázs Géza. Budapest, 153–60. [D], [c] – zárhang vagy affrikáta. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály–Kiss Jenő. Budapest, 185–91. A lengyel faringalizált–palatalizált réshangok frekvenciahelyei. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok IV. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, 143–53. Az 50. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF 4. 9–12. 1992. A felolvasás szupraszegmentális szerkezetének fonetikai elemzése. EFF 5. 51– 64. Társszerző: Bolla Kálmán. A felolvasás szupraszegmentális szerkezetének fonetikai elemzése. In: Nép – Nyelv. Tanulmányok Fülöp Lajos 60. születésnapjára. Szerk. Balázs Géza– Selmeczi Kovács Attila. Budapest, 36–42. Társszerző: Bolla Kálmán. A magyar magánhangzók nazalitása a [n] hang környezetében. In: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor–Laczkó Krisztina. Budapest, 72–83. Zagadnienie nazalności samogłosek polskich w świetle pomiarów fizjologicznych i akustycznych. In: Polono–Hungarica. Nyelvészet – Irodalom – Történelem – Kultúrtörténet. Szerk. Bańczerowski Janusz. Budapest, 39–49. Az 51. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF 5. 11–2. 1993. A hangmenet észlelése a meredekségi mutató-adatok függvényében. In: 103 tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára. Szerk. Hegedűs Attila–Laczkó Krisztina–Papp Lajos. Budapest, 108–12. (Névtani Értesítő 15.) Hanglejtésformák észlelése. In: Emlékkönyv Fábián Pál hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Géza. Budapest, 96–103. A fonetika és a fonológia oktatása néhány külföldi egyetemen. EFF 8. 87–9. Inadekvát szövegmondás. EFF 8. 115–7. Egyetemi Anyanyelvi Napok 1993. ELTE Tájékoztató, március. A köznyelviség problémái. Köznevelés IL/37. 2. p. Az 52. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF 8. 9–10. 1994. A szombathelyi döntő kötelező szövegének mintaszerű előadásáról. EFF 10. 101–4. Somlyó György: Örkény Istvánról – tíz percben. (Szövegfonetikai elemzés). EFF 12. 90–105. 12
Nemes Nagy Ágnes: Csillagszemű. (Szövegfonetikai elemzés). EFF 12. 133– 46. Studia Phonetica Posnaninensia 1993. Vol. 3–4. EFF 12. 160–2. (Ism.) Az 53. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF 10. 7–8. Egyetemi Anyanyelvi Napok 1994. ELTE Tájékoztató, március, 30–1. A Kazinczy-verseny 1994. évi országos döntőjéről. EFF 10. 53–4. 1995. Egy szépirodalmi szöveg adekvát felolvasásáról. In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Szerk. Keszler Borbála–Laczkó Krisztina–Papp Lajos. Budapest, 151–4. Az 54. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF 16. 27–8. 5. Egyetemi Anyanyelvi Napok. ELTE Tájékoztató, március, 57–9. Aleksander Smolar: A lengyel forradalom. Kritika 3. március, 14–8. (Ford.) 1996. Az érzelemkifejezés szupraszegmentális formái és percepciója. Budapest, (EFF 20.) Bolla Kálmán, Magyar fonetikai atlasz (A szegmentális hangszerkezet elemei). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995. 340 l. MNy XCII, 101–4. (Ism.) Szupraszegmentális hangszerkezetekkel kifejezett közléstartalmak percepciója. EFF 18. 15–30. Társszerző: Pachmann Péter. A Magyar fonetikai atlasz felhasználása a felsőfokú szakoktatásban. EFF 18. 134–7. A kiscsacsi meg a nagycsacsi. (Elmondta: Bulla Elma) – Szövegfonetikai elemzés. EFF 19. 93–117. Az 55. szép magyar beszéd versenye a budapesti tudományegyetemen. EFF 18. 43–4. 1997. Szövegmondás – attitűdök. EFF 21. 102–4. Egy felmérés I. éves magyar szakos egyetemi hallgatók nyelvészeti előképzettségéről. EFF 21. 146–8. 1998. Temporális elemek, beszédszakaszok Bródy András: A felfeslő szövedék c. írásának két előadásában. EFF 22. 23–38. A nyelvi humor percepciójáról. EFF 24. 52–8. Társszerző: Markó Alexandra. A reprodukáló beszéd akusztikus szerkezete. Elemzés a verseny kötelező szövegének mintaszerű elmondásáról. EFF 24. 92–116. Társszerző: Bolla Kálmán. Az országos döntő kötelező szövegének előadásáról. EFF 24. 117–23. Társszerző: Bolla Kálmán. 13
Parametry temporalne, syntagmy fonetyczne w reprodukcji polskiego tekstu literackiego. In: Nyelv – Stílus – Irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. Szerk. Zoltán András et al. Budapest, 154–8. Temporális elemek, beszédszakaszok lengyel szépirodalmi szövegek előadásában. VI. Međunarodni slavistićki dani / VI. Nemzetközi Szlavisztikai Napok. Knjiga 3/2. Szerk. Ernest Barić–Karlo Gadanji. Sambotel–Pečuh, 347–57. (Biblioteca Croatia Hungariae 15.) A mester – és tanítványai. In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 52. Péter Mihály. Alkotószerkesztő: Bolla Kálmán. Budapest, 18–9. 8. Egyetemi Anyanyelvi Napok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. EFF 23. 31–2. 1999. Egy publicisztikai írás szupraszegmentális szerkezetének a bemutatása. EFF 25. 138–66. Kortárs irodalmi szövegek attitűdtartalmának percepciójáról. EFF 25. 45–9. Egyetemi Anyanyelvi Napok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. EFF 25. 59–61. Attitűdtartalmak tolmácsolása a kötelező szöveg előadásában. EFF 26. 21–8. Társszerző: Markó Alexandra. Néhány emotív tartalmú kérdés akusztikai szerkezetéről és percepciójáról. In: Ember és nyelv. Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. Szerk. Kugler Nóra–Lengyel Klára. Budapest, 101–6. A beszédkultúrára, helyesbeszédre nevelés helyzete, feltételei és lehetőségei az oktatásban. In: Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. XIII. Anyanyelv-oktatási Napok. Eger, 1998, július 7–10. Szerk. V. Raisz Rózsa–Varga Gyula. Budapest, 472–8. (MNyTK 212.). Társszerző: Markó Alexandra. 2000. A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója. (Mondat-és szövegfonetikai vizsgálatok.) Pécs, (Habilitációs értekezés, kézirat) A lengyel és az orosz palatalizált zárhangok a toldalékcső konfigurációinak vetületében. In: Vox Humana. Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. Budapest, 163–7. A palatalizált és faringalizált lengyel explozívák sajátságairól interlingvális összehasonlításban. In: Polono–Hungarica 8. Nyelvészet – Irodalom – Történelem – Kultúrtörténet. Szerk. Bańczerowski Janusz. Budapest, 249–61. Társszerző: Bolla Kálmán. Egy meseszöveg szupraszegmentális struktúrája. EFF 27. 59–76. Szerző–szöveg–befogadó dialógusa. Az országos döntő kötelező szövegének előadásai. EFF 28. 25–32. Vox Humana. Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. Budapest, Társszerkesztő: Gadányi Károly
14
Stefan Badeni: Budapest megszállásának első napjai, Jan Reychman: Csodáltam a magyarokat, Edmund Roesler: Lengyel muzsikus a magyarokról, Henryk Zwi Zimmermann: Megértettem a magyarok helyzetét. In: Menekültrapszódia. Lengyelek Magyarországon, (1939–1945). Széphalom Kiadó, Budapest, 2000. (Ford.) Bolla Kálmán írásainak bibliográfiája. In. Vox Humana. Bolla Kálmán profeszszor hetvenedik születésnapjára Budapest, 11–21. 10. Egyetemi Anyanyelvi Napok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. EFF 27. 25–6. 2001. A magyar magánhangzók nazalizációjának percepciója a [n] hang környezetében. In: Színes eszmék nem alszanak... Szépe György 70. születésnapjára I. Szerk. Andor József–Szűcs Tibor–Terts István. Pécs, 255–61. A kötelező szöveg előadásainak jellemzői. EFF 31. 35–40. A hangjelenségek írásban való kifejezése. (A fonetikus írás és lejegyzés problematikája). EFF 31. 105–8. 11. Egyetemi Anyanyelvi Napok az ELTE-n. EFF 31. 22–4. 2002. Írott szöveg értő-értető előadásáról. (Vitaindító előadás). EFF 33. 60–8. 12. Egyetemi Anyanyelvi Napok az ELTE-n. EFF 32. 31–2. A felsőoktatási intézmények Szép magyar beszéd versenyének 30. országos döntőjéről. EFF 33. 15–6. 2003. A szupraszegmentális eszközök megítéléséről. In: Studia Slavica Savariensia 1– 2. In honorem Caroli Gadanii sexagesimi natalis dedicatur. Ed. Viktor Moiseenko. Szombathely, 161–6. Bańczerowski Janusz: Podstawy polsko-węgierskiej fonetyki i fonologii kontrastywnej. ModNyOkt IX/4. 61–2. (Ism.) 2004. Beszédművelés. (Szöveggyűjtemény). ZsKF, Budapest.(Főiskolai tankönyv) Retorika. (Szöveggyűjtemény). ZsKF, Budapest. (Főiskolai tankönyv) 2005. Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 1. Alkotószerkesztő: Bolla Kálmán. ÚMK–ZsKF, Budapest. (Felelős szerk.)
15
2006. Magyar dallamformák percepciója. In: Annual 2006. A ZSKF 2005. évi tanulmánykötete. Szerk. Bajomi-Lázár Péter. Budapest, 93–106. A szupraszegmentális hangszerkezetről. In: Társadalom és kultúra. A Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet tanulmánykötete. Budapest, 46–58. Társadalom és kultúra. A Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet tanulmánykötete. Budapest. (Szerk.) Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 2. Alkotószerkesztő: Bolla Kálmán. Zsigmond Király Főiskola, Budapest. (Felelős szerk.)
16
KORTÁRSAK FÖLDI ÉVÁRÓL
Méltatás – Földi Éváról a tanítvány, kolléga szemével Katonának lenni az ütközetben veszélyes feladat, de nem kevésbé veszélyes polgárnak lenni az élet totális, függőleges támadásainak korszakában. S mi ilyen korszakban élünk. Ezért számítsuk ki mozdulatainkat, nappal és éjjel, minden lehetséges alkalommal, hogy a nagy küzdelemben, mely harcosoknak jelölt ki, ne pazaroljuk feleslegesen erőinket. Éjjel és nappal harcolnunk kell. Munkánk, szórakozásaink, olvasmányaink, az életről alkotott fogalmaink, ismereteink és tapasztalataink, mindez fegyver e küzdelemben. Tehát foglaljuk el helyünket a szerény és veszélyes fedezékben, életünk odújában figyeljük az ellenség minden mozdulatát, s ne pazaroljuk idő előtt energiáinkat, sem a muníciót. S közben, ha éppen csillagos az ég, s az ellenség alszik, nézzük a csillagokat is. Márai Sándor: Füves könyv
Amikor azt a megtisztelő, de – amint később kiderült – igen nehéz feladatot kaptam, hogy a Nyelvész pályaképek sorozat számára Földi Éváról írjak, először azt gondoltam: kiről is szól majd tulajdonképpen e méltatás? A volt tanárról, a kollégáról, az anyáskodó barátról? Aztán egyértelművé vált számomra: hiszen ezek viszonyszavak mind, s e kötetben nem én, és nem egy kapcsolat a fontos, az elsődleges. A kortárs nyelvészeket bemutató sorozatban Földi Éva a huszadik század végi, huszonegyedik század eleji nyelvész, kutató, tanár a főszereplő. Féloldalas volna azonban a kép, ha hiányozna a sokéves ismeretség során mozaikszerűen kirajzolódó szubjektívebb személyiségrajz. Így tehát, a tényszerű leírást személyesebb hang követi majd, mely szükségszerűen a méltatás írójának szemüvegén, emlékein keresztül láttatja Földi Évát. ∗ Földi Éva a gimnázium elvégzés után 1972-ben lett az ELTE Bölcsészkarának hallgatója. Ma, az egyszakosság korában különösen kiemelkedő teljesítménynek tűnik a három szak elvégzése: magyar–lengyel–orosz szakon szerzett diplomát. Az egyetem után szlavisztikával foglalkozik, s szinte az iskolapadból 17
kerül a katedrára, hat évig tanít a debreceni egyetem Szláv Filológia Tanszékén. Publikációi azonban egyértelművé teszik, hogy ezekben az években indul fonetikusi pályafutása. Lengyel–magyar kontrasztív akusztikai elemzései, a Magyar Fonetikai Füzetekben megjelent, a lengyel beszédhangok képzési és akusztikus jegyeit leíró elemzései érdemi, úttörő munkák a kísérleti fonetika területén. Fiatal nyelvészként nemzetközi konferencián részt venni manapság is nagy teljesítmény, 1983-ban előadással jelen lenni a 10. Nemzetközi Fonetikai Kongresszuson Utrecthben fontos mérföldköve Földi Éva pályájának. A konferenciakötetbe beválogatott, a lengyel intonációt vizsgáló angol nyelvű írás pedig lényeges darabja a publikációs listának. A lengyel nyelv átfogó fonetikai leírását összefoglaló – Bolla Kálmánnal közösen létrehozott – kötet 1987-ben jelenik meg, angol nyelven, az MFF. 18. köteteként. Közben a szakmai életrajz változásai is jelzik az egyre szorosabb összefonódást a fonetika tudományával: előbb az MTA Nyelvtudományi Intézetének Fonetikai Osztályán, majd 1987-től az ELTE Fonetikai Tanszékén főállású, elkötelezett híve a hangtan kutatásának és oktatásának. 1987-ben védi meg A lengyel beszédintonáció kísérleti-fonetikai vizsgálata című egyetemi doktori értekezését, summa cum laude minősítéssel. Az ELTE Bölcsészkarán magyar szakon magyar fonetikát oktat. Általános és alkalmazott nyelvészet szakon beszédfiziológiai, beszédakusztikai és fonológiai gyakorlatokat vezet; ezek a kiscsoportos szemináriumok teremtenek igazán lehetőséget az elmélyültebb munkára, s alkalmat a szorosabb tanár-diák viszony kialakítására. Nem véletlen tehát, hogy a Bolla Kálmán vezette Fonetikai Tanszéken fiatal nyelvészekből összetartó csapat, valódi tudományos műhely alakul – ebben az utánpótlás-nevelésben kiemelkedő szerepe van Földi Évának. A kilencvenes évek első felében több demonstrátor is a tanszéken „ragad” tanársegédként, tudományos munkatársként, könyvtárosként. A közös munkának kézzelfogható eredménye is van: az Egyetemi Fonetikai Füzetek 33 kötete, a Hetvenes évek magyar nyelvészei sorozat. Mindkettőnek Földi Éva volt a technikai szerkesztője. A szakmai életrajz egyik igen fontos eleme, hogy Földi Éva 1991–2002-ig titkára volt az ELTE-n az évente megrendezésre kerülő Egyetemi Anyanyelvi Napok rendezvénysorozat szervezőbizottságának. A komoly szervezőmunka mellett számos hallgatót készített fel a kiejtési versenyre. Diákjai majdnem mindig továbbjutottak a felsőoktatási intézmények országos Kazinczyversenyeire, s több mint tíz tanítványa Kazinczy-érmes lett. A felkészítés során már a szövegválasztásban segítette a hallgatóit, majd sok-sok munkával elérte, hogy a szövegmondók valóban – a tanszéken szinte jelszóként ismételt – értő/értető tolmácsolást produkáljanak. A szép magyar beszédért végzett munkájáért 2002-ben Kazinczy-díjjal jutalmazták. Publikációi között is megjelennek a szövegmondással kapcsolatos írások, szövegfonetikai elemzések, a hagyományos hangtani (akusztikai és percepciós) vizsgálatok mellett. 2002-ben habilitál a Pécsi Tudományegyetemen, értekezése, A szupraszegmentális szerkezetek
18
akusztikus jellemzői és percepciója ímmel mondat- és szövegfonetikai vizsgálatokra épül. Földi Éva pályájában újabb fordulatot jelent, amikor 2004-ben a Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetében főiskolai tanárrá nevezik ki. Itt retorikát, beszédművelést, írásművelést tanít, s még a kezdés évében tankönyvet is szerkeszt a kurzusokhoz. Kutatásait továbbra is a szupraszegmentális hangszerkezet körében végzi – erről tanúskodnak legutóbbi publikációi, melyek a főiskola tanulmányköteteiben jelennek meg. A Zsigmond Király Főiskola tehát a jelen: habilitált főiskolai tanárként itt oktat és kutat Földi Éva, szerkeszt intézeti tanulmányköteteket, s nem utolsósorban szervez kiejtési és versmondó versenyeket, készít fel hallgatókat az országos Kazinczyversenyre. * Most következik tehát az a személyesebb rész, amely nélkül hiányos volna e méltatás. Visszaemlékezés ez, szükségszerűen az emlékező által önkényesen újrarendezett múltbeli események, emlékfoszlányok felvonultatása. A kilencvenes évek legelején az általános és alkalmazott nyelvészet fonetika szemináriumain ismertem meg Földi Évát. „Tyúkanyó” természetű tanárként sok volt hallgatója visszajárt hozzá, így egész kis baráti kör alakult körülötte: a tanszéken sokszor fogadta házibulit idéző jókedv, nagy társasággal az arra járót. Később, mikor demonstrátorból tanársegéd lettem, már kollégaként gondoskodását sokszor az étkeztetésemre is kiterjesztette: gyakran kérdezte anyáskodó hangsúllyal délutánonként, mikor belemerültünk a munkába: „Ettél már, fiam?” Ma, a tömegoktatás idején nosztalgiával gondolok a kiscsoportos órákra, melyek szükségszerűen baráti beszélgetésekké alakultak. Ekkor is meglepett már Földi Éva szerteágazó műveltsége, lenyűgözött humora, olvasottsága. Távol áll tőle sok egyetemi oktató szakbarbársága: vele mindenről el lehet beszélgetni. Bergmantól Rejtőn át József Attiláig otthon van filmben, színházban, muzsikában. Magas szintű nyelvtudás – legalább 4 nyelven beszél, olvas– sajnos a nyelvészek között sem mindennapos. Sok-sok közös emlék idéződik fel bennem, ha az elmúlt több mint 15 évre gondolok. A meghitt tanszéki karácsonyozások, az „Anyanapok” (Egyetemi Anyanyelvi Napok) feszült előkészületei és a záró rendezvény vidám borozgatásai. Földi Éva személyisége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Bolla professzor úr Fonetikai Tanszékén sok fiatal kutató kezdte meg nyelvész pályáját. Sok küzdelem és nehéz időszak után úgy tűnik, Földi Éva a Zsigmond Király Főiskolán megint sorozatokat szerkeszt, versenyeket honosít meg, s újra indulnak tanítványai a Kazinczy-versenyen. A nagy létszámú előadásokon ugyan nehezebb a közvetlen hang és baráti légkör kialakítása a hallgatókkal, de Földi Évát ismerve, neki még ez is sikerülni fog.
Andó Éva
19
Opponensi vélemény Földi Éva A szupraszegmentális szerkezetek akusztikus jellemzői és percepciója. (Mondat- és szövegfonetikai vizsgálatok.) habilitációs értekezéséről (Részletek) Az utóbbi két évtizedben örvendetes fellendülés jellemzi a hazai intonációkutatást. Varga László új korszakot nyitó fonológiai munkái mellett felélénkültek a korszerű és állandóan fejlődő eszközök, illetve eljárások segítségével végzett mondat- és szövegfonetikai vizsgálatok a hazai kísérleti fonetika két centrumában, az ELTE Fonetikai Tanszékén és az MTA Nyelvtudományi Intézetének laboratóriumában. Ez utóbbiak sorába illeszkedik Földi Éva habilitációs értekezésként benyújtott munkája, amelyről már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy több éves, gondosan megtervezett, korszerű berendezések és eljárások segítségével lefolytatott kísérletsorozatok eredménye. A 215 oldalnyi terjedelmű értekezés az előszón és a bibliográfián kívül négy részből áll. Az első részben (9–16) a szerző napjaink intonációkutatásának rövid áttekintése után az intonáció nyelvi szerepének, valamint alkotóelemeinek máig vitatott kérdéseiben foglal állást. Az opponens megelégedéssel nyugtázza, hogy ezekben az alapkérdésekben (úgymint az intonáció nyelvi eszköz voltának elismerésében és tágabb, nem csak a hanglejtésre korlátozódó értelmezésében) a szerző álláspontja azonos vagy igen közel áll hozzá. A második részben a szerző kísérletileg vizsgálja a beszéddallam, azaz az alapfrekvencia változásának észlelését. A kísérleti teszteket több mint 350 személlyel végeztette el (…) A vizsgálat kimutatta, hogy minél nagyobb a hanglejtésformák meredekségi-mutatója, annál sikeresebb a dallammenet percepciója, és arra is fény derült, hogy a szintetizált struktúrák észlelése eredményesebb, mint a valóságos (azaz a szegmentális szerkezetekkel együtt hangzó) megnyilatkozásoké. A munka harmadik és egyben fő része az intonációs alakzatokkal kifejezett emotív közléstartalmak akusztikus jegyeivel és percepciójával foglalkozik. A kísérleti személyek feladata itt az volt, hogy a huszonötféle attitűdtartalommal kiejtett Még mindig hangsorban meghatározzák 1) a közléstartalmat és 2) az e tartalmat kifejező akusztikus sajátságokat. Egyik tényező vonatkozásában sem kaptak „menüt”, azaz olyan listát, amelyről a helyes válasz kiválasztható lett volna. Arra a kérdésre, hogy e percepciós teszt eredményei jónak vagy rossznak minősíthetők-e, a szerző – bölcsen – igennel meg nemmel válaszolt. (…) Van a szerző percepciós kísérleteinek egy igen fontos gyakorlati tanulsága. Földi Éva már tíz évvel ezelőtt megjelent tanulmányában hangsúlyozza, hogy a szupraszegmentális szerkezetek felismerése és értelmezése tudatos fejlesztést, iskolázást igényel, azaz helyes használatukat meg kell tanítani, illetve tanulni. Ezért „az anyanyelvi nevelésben és beszédoktatásban, továbbá az idegen nyelvek tanításában is nagyobb gondot kellene fordítani a beszéd hangzó sajátságainak megismertetésére, hiszen az élőszóbeli kommunikációban rendkívül nagy a 20
szerepük gondolataink és érzelmeink egyértelmű és árnyalt kifejezésében, pontos megértésében”. Ez a következtetés, amellyel teljes mértékben egyetérthetünk, egyszersmind arról is tanúskodik, hogy Földi Éva személyében a kísérletező kutató és a kutatás társadalmi hasznosságát szem előtt tartó pedagógus harmonikus egységben találkozik. Alighanem ez a társadalmi hasznosságra való törekvés, az anyanyelvi kompetencia fejlesztésének és ápolásának óhaja adott erőt a sok időt és türelmet igénylő mérések elvégzéséhez. Az értekezés negyedik része szövegfonetikai elemzéseket tartalmaz. (…) Az e fejezetben bemutatott méréseket úgy értelmezhetjük, mint hasznos hozzájárulást a szövegtan intonációs oldalának feltárásához, egy olyan, még jórészt kialakítandó diszciplínához, amely különböző szövegfajták jellemző szupraszegmentális hangszerkezeteit írja le. Összefoglalva megállapítható, hogy Földi Éva habilitációs értekezése egy elméletileg jól felkészült, a kísérleti fonetika korszerű vizsgálati eljárásaiban jártas, a vizsgálati eredmények gyakorlati alkalmazhatóságát szem előtt tartó kutató és egyetemi oktató munkája, aki arra is alkalmas, hogy fiatalabb kollégáinak munkáját segítse és irányítsa. Mindezek alapján Földi Éva egyetemi adjunktus habilitációs pályázatának elfogadását melegen javasolom. Budapest, 2001. február 7.
Péter Mihály
Csoporttársak voltunk, barátok vagyunk tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell, mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni és szeretni kell. Nemes Nagy Ágnes
Földi Éva, pontosabban dr. habil. Földi Éva, Kazinczy-díjas főiskolai tanár 1972 ősze óta, lassan 35 éve a barátom. Mindketten az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatói voltunk, 1972 őszétől 5 éven keresztül. Egyikünket se elsőre vettek fel, ezzel együtt járt abban az időben a szeptemberi kezdés előtt egy 3 hetes előkészítő tanfolyam. Magyar– orosz és történelem–orosz szakos hallgatók kerültünk egy csoportba az intenzív orosz előkészítőn. Sok emberre emlékszem élesen ezekből a napokból, a későbbi csoporttársakra vagy Gerő Andrásra, aki napjaink egyik kitűnő közéleti gondolkodója, történésze, lett. A legélesebben azonban Éva képe maradt meg az akkori időkből. Intelligenciája, őrületes humora és a lengyel nyelv iránti érdeklődése hamar kiderült számomra. Az egyetem öt éve alatt szoros barátság kötődött köztünk. Bár az érdeklődési területünk nem mindig egyezett, és voltak időszakok, amikor földrajzilag meszsze kerültünk egymástól – így például az alatt az időszak alatt, amikor ő Varsóban volt egy féléves ösztöndíjjal, a csoportunk pedig Odesszában egy hathetes részképzésen –, a barátságunk ekkoriban se nem csorbult és máig élő. 21
Az ösztöndíjas időszakok alatt leveleket váltottunk, és amikor ismét Budapesten voltunk, ott folytattuk, ahol korábban kezdtük, azon a közös nyelven diskuráltunk, leveleztünk, amit a Török Szultántól, Fülig Jimmytől lestünk el, ami bennünket remekül elszórakoztat, és amiből másokat azóta is kirekesztünk. Közben lediplomáztunk, én tanítani kezdtem, mindig is ezt akartam, iskolában élni és dolgozni. Éva pedig elindult a tudományos pályáján, amelyet azóta se hagyott el. Mindig megilletődötten figyeltem azokat a szakterületeket, amelyekben Éva egyre komolyabban elmélyült. A nyelvtudomány speciális területei, a nyelvészeti fonetika, a verbális kommunikáció területét tanulmányozta, kutatta, kísérletezte. Közben tanította az arra érdemeseket és néha a kevésbé érdemeseket is. Előfordult az is az elmúlt évtizedek során, hogy az én gimnazista tanítványaim bölcsészhallgatóként Éva tanítványai lettek. Így nyomon követhettem egyetemi tanári munkáját. Amikor angoltanári képesítésemet szereztem, a fonetika tárgy elsajátításához Éva előadásainak jegyzeteit használtam a lányom – aki szintén Éva tanítványa lett bölcsész korában – füzeteinek segítségével. Jó volt tanulni az áttekinthető és logikusan előadott tananyag alapján. Évekig dolgozott az ELTE Bölcsészettudomány Karának Fonetika Tanszékén, dr. Bolla Kálmán professzor úr kollégájaként. Szívesen látogattam a tanszéket, szerettem értesülni az éppen zajló szakmai munkáról. Jó volt látni, ahogy a tanszéken Éva a fiatal nemzedéket oktatja, neveli. Néhányszor vendég voltam a tanszék által rendezett Szép magyar beszéd versenyen, illetve szakmai konferenciákon. Éva minden programot, eseményt a sajátjának érzett, lelkesen és lelkiismeretesen szervezett, illetve bonyolította az eseményeket, melyek színvonalához az ő szükség esetén nagy alázattal végzett titkári munkája is hozzá járult. A gyakorlati tennivalók mellett a tudományos munkát is folyamatosan művelte. Cikkei jelentek meg, előadásokat tartott. Nagyon büszke voltam rá, amikor a különböző tudományos fokozatok és a magas kitüntetések birtokosa lett. Amikor a bölcsészkari változások az ő életébe is változásokat hoztak, nevezetesen azt, hogy (számomra érthetetlen módon) el kellett hagynia az intézményt, egy ideig nehéz helyzetbe került. Szaktudása, emberi tulajdonságai azonban széles körben ismertek, így szerencsére meghívást kapott jelenlegi munkahelyére, ahol ismét nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Szöveggyűjteményeket szerkesztett, programot írt, és elkezdte tanítani a főiskolásokat egy számára új közegben. Tudom, hogy itt is igényesen, nagy szakmai hozzáértéssel látja el a munkáját, neveli, oktatja a fiatalokat, javítja a temérdek dolgozatot, vizsgáztat naphosszat, közben újabb híveket győz meg a magyar nyelv ápolásának kötelességéről és szépségéről, tanítványaival megérteti a kommunikáció és a fonetika szükségességét. Nagyon örültem a hírnek, hogy egy önálló kiadvány jelenik meg Éva munkásságáról. Ezúton is jó egészséget és a pályán töltött hosszú éveket kívánok Neked, örökifjú és nagy tudású barátnőm.
Vereckei Ágnes 22
Címlapok 1.
23
2.
24
3.
25
4.
26
5.
27
6.
28
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
77.
Földi éva
Budapest 2007
29
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg az elmúlt század második felében teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy az itt bemutatkozó/bemutatott pályatársakat reálisan ítélhessék meg. Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársaimról felvételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztem 1986 és 2000 között. A szándék ma is töretlen, a munka folytatódik – kissé megváltozott keretek között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az intézetben, mind az egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlékezésekkel, szakmai értékelésekkel, méltatásokkal járultak hozzá a nemes szándék és cél megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemre. A videofelvételeken megörökített “külsőből”, a lélek tükreként megjelenő arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugárzó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva még nagyobb időtávlatban is “megelevenednek”, emberi közelségbe kerülnek. Egy “rázós”, emberpróbáló történelmi kornak voltak/vagyunk szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások fontos kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. – 2004. január 29. Bolla Kálmán
30
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ 63. SZÉPE GYÖRGY 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 67. ADAMIK TAMÁS 69. WACHA IMRE 71. BÜKY BÉLA 73. BENCZE LÓRÁNT 75. ZIMÁNYI ÁRPÁD 77. FÖLDI ÉVA
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 62. RÉDEI KÁROLY 64. SZABÓ JÓZSEF 66. KERESZTES LÁSZLÓ 68. BENCÉDY JÓZSEF 70. BOLLA KÁLMÁN 72. BALÁZS GÉZA 74. KEMÉNY GÁBOR 76. HORÁNYI ÖZSÉB
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19., 21., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44., 45., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 66., 67., 68., 69., 70., 71., 73., 74., 75., 76, 77.
31
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón
32
