MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
64.
SZABÓ JÓZSEF
BUDAPEST 2002 1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Markó Alexandra Pávics Krisztina
ISSN 1419–4481 ISBN 963 463 600 4
©
Bolla Kálmán
A kiadvány megjelenését a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és Magyar Nyelvészeti Tanszéke támogatta
Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc. 2
SZABÓ JÓZSEF
3
4
SZABÓ JÓZSEF VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1940. október 18-án születtem a Tolna megyei Nagykónyiban. Szüleim földművelők voltak, így a különféle mezőgazdasági és ház körüli munkákban gyermekkoromtól kezdve, ahogy az faluhelyen szokásos és természetes volt, én is mindig részt vállaltam. Ez azért volt fontos és későbbiekben is hasznos számomra, mert ezáltal jól megismerhettem a hagyományos paraszti gazdálkodást, a falusi emberek mindennapjait, gondolkodásmódját és a különféle népszokásokat is, melyeknek magam is cselekvő részese lehettem. Ezenkívül az is nagyban hozzájárult a falu életének, hagyományainak megismeréséhez, hogy 18 éves koromig szülőfalumban laktam, ugyanis bejáró diákként folytattam tanulmányaimat a tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumban. Bizonyára ezzel is összefügg, hogy a szülői házhoz, a rokonaimhoz, ismerőseimhez való ragaszkodásom mindmáig megmaradt, most is szívesen és viszonylag gyakran járok haza szűkebb pátriámba. Bizonyára ez az erős érzelmi kötődés is közrejátszott abban, hogy Nagykónyi nyelvjárásáról négy könyvet is írtam. A továbbtanulásomban az okozott némi gondot, hogy a szeretett magyar irodalom és nyelvtan mellé milyen szakot válasszak. Végül is az orosz mellett döntöttem. Utólag nézve ez szerencsés választás volt, mert későbbi pályámon segítségemre volt az orosz nyelv ismerete. Ez nemcsak nyelvszemléletemet formálta, hanem azt is jelentette, hogy amikor már az egyetemen dolgoztam, a különféle nemzetközi tudományos ülésszakokon, kongresszusokon is előadásokkal tudtam részt venni, s többször jártam szakmai-kutatási céllal a Szovjetunióban és pl. Bulgáriában, Lengyelországban is. Németül csak jóval később, már egyetemi oktatóként tanultam meg. Ennek is nagy hasznát láttam, hiszen jó néhány tanulmányúton vehettem részt több európai országban is (pl. Ausztriában, Luxemburgban, Németországban, Svájcban). Közülük különösen fontossá váltak számomra a németországi ösztöndíjak, tanulmányutak és a nyelvjárási konferenciákon való részvételeim ( többek között Augsburgban, Lipcsében, Mainzban, Münchenben, Regensburgban, Würzburgban). Valószínűleg ennek is köszönhetem, hogy 2000-ben tagja lehettem a Német Dialektológia Nemzetközi Társaságának (Internationale Gesellschaft für Dialektologie des Deutschen). A tamási gimnáziumból 1959-ben kerültem a Szegedi Tudományegyetemre, és igazában véve itt mélyült el érdeklődésem a magyar nyelvészet iránt. Elsősorban Nyíri Antal professzor úr nyelvtörténeti előadásait hallgatva jöttem rá arra, hogy szülőfalum nyelvjárásának milyen sok értékes sajátsága van, s így milyen értékes nyelvi kincs birtokában vagyok. Amikor másodéves koromban a 5
nyelvtörténeti szigorlatot letettem, hamarosan azzal a céllal kerestem föl professzor urat, hogy nyelvjárási témából nála szeretnék szakdolgozatot írni. Szívesen vállalta diplomamunkám irányítását, úgyhogy a nyári szünetre én már azzal az elhatározással mentem haza, hogy tájszavakat és nyelvjárási szövegeket gyűjtök. Így is történt. A legjobb adatközlőim a szüleim lettek, de nemsokára a rokonok és a falubeli ismerősök körében is végeztem anyaggyűjtést. Egyetemi éveimben – már elsőévesként – Bálint Sándort is megismerhettem, sőt nála volt életem első és legkönnyebb vizsgája is a magyar folklórból. A vele való találkozás is nagyon fontos lett számomra, hiszen később is jártam speciális kollégiumaira, s mindez elmélyítette a néprajz iránti érdeklődésemet, amely több tanulmányomban, cikkemben, önálló köteteim közül pedig főképpen a Nyelvjárási szöveggyűjtemény Nagykónyiból és a Koppány menti tájszótár című kötetekben mutatkozik meg. A pályakezdésem úgy alakult, hogy Nyíri professzor úr közbenjárására Szegeden kaptam állást, s így a tanszék közelében maradhattam. A Radnóti Miklós Gimnázium ba kerültem, ahol két évet töltöttem, majd négy évig a Béke utcai Általános Iskolában tanítottam.Tanári munkám mellett 1965-ben védtem meg bölcsészdoktori értekezése- met szülőfalum nyelvjárásából. Fontos és lelkesítő volt számomra, hogy általános és középiskolai tanárként is visszajárhattam az egyetemre, ahol speciális kollégium tartásával bíztak meg. Folyamatos maradt tehát az egyetemmel, a tanszékkel való kapcsolatom. Ezenkívül Inczefi Géza tanszékvezetőtől a főiskolára is meghívást kaptam, s mindez folyamatos önképzésre ösztönzött. Bekapcsolódtam az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőmozgalomba is, és Végh Józsefnek köszönhetően kétszer is előadást tarthattam az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők konfe- renciáján. Neki köszönhetem továbbá azt is, hogy általános iskolai tanárként az egyik közzétevője lehettem a Somogy megye földrajzi nevei című kiadványnak. Az említett Gyűjtőmozgalom révén ismertem meg Deme Lászlót, aki akkoriban Pozsonyban volt vendégtanár, és még így is időt szakított arra, hogy átnézze egyik dolgozatomat és értékes észrevételeket fűzzön hozzá. A vele való találkozás, az ő segítőkészsége és hasznos tanácsai a későbbiekben is, egész pályámon igen sokat jelentettek számomra. 1970-ben kerültem a tanszékre, s azóta is a szegedi egyetemen dolgozom. Kez- detben nyelvtörténeti és hangtani szemináriumi foglalkozásokat vezettem, és a nyelv- járástan oktatása is feladatom volt, és egész pályámon az is maradt. Itt említem meg, hogy 1992 és 1997 között a pozsonyi Komenský Egyetemen tanítottam, ahol nagy hasznát láttam nyelvtörténeti ismereteimnek. Fő kutatási területem a dialektológia, ezenkívül névtani kérdésekkel is szívesen foglalkozom. Mivel középiskolás korom óta vonzódom a történelemhez, különösen a település- és népiségtörténet érdekel, ezért mintegy húsz évvel ezelőtt a nyelvjá-
6
rásszigetek problematikájával kezdtem foglalkoz- ni. Ennek eredményeként készült el ebben a témakörben az akadémiai értekezésem, melyet 1992-ben védtem meg. Nagyon örülök annak, ha a hallgatók megkeresnek, hogy nálam szeretnék a szakdolgozatukat nyelvjárási témából vagy pedig földrajzi ne- vek feldolgozásából írni. Mivel most is többen tevékenykednek ilyen tárgykörökben, ez azt jelenti, hogy van tehát folytatás is. Jó érzés, hogy valamelyest tovább tudom adni a sok törődést, azt a segítséget, melyet elsősorban Deme Lászlótól és Nyíri Antaltól én is kaptam. Fiatal kollégáim közül H. Tóth Tibor, aki tanítványom volt, nyelvjáráskutató lett, s már önálló kötete is megjelent. Visszapillantva eddigi pályafutásomra, azokra az eredményekre, melyeket elértem, az mindenesetre örömmel tölt el, hogy a szülőfalum nyelvjárásáról megjelent köny- veimmel talán vissza tudtam adni valamit szüleimnek és annak a fölnevelő közös- ségnek, amelyből származom. Otthon sokan tudták s tudják rólam, hogy foglalkozom a falu tájszólásával. Ilyen indoklással kaptam meg 1999-ben a Nagykónyi díszpolgára címet. Úgy látszik: többen is megérezhették, hogy az anyanyelvjárásom sajátságainak összegyűjtése és feldolgozása számomra kezdettől fogva nemcsak tudományos célú elemzés volt, hanem annál sokkal több is. A különböző nyelvjárási adatok közül egy-egy archaikus elemnek, szemléletes fordulatnak, nyelvi leleménynek az anyaggyűjtés során mint nyelvész mindig örülni tudtam, de mint embernek, lélekben nagykónyi lakosnak, egy-egy tájszó vagy szólás mindig jóval több volt egy adatnál: fölidézte s ma is fölidézi bennem gyermekkorom világát, s a mindennapi létért a természettel és társadalommal küszködő parasztember munkáját, erőfeszítéseit, nehézségeit, a paraszti létforma örömeit és gondjait egyaránt. Az utóbbi időben gyakrabban gondolok arra, hogy jó lenne, ha tanítványaim közül minél többen művelnék, folytatnák szűkebb szakterületeimet. Remélem, hogy a következő években még sokat tudok tenni azért, hogy minél több hallgatóm figyelmét a nyelvjáráskutatásra, a földrajzi nevek feldolgozására irányítsam. Abban is bízom, hogy a magyar nyelvészet ismét kivívja majd azt az elismerést, amely megilleti, hiszen olyan feladatai vannak, melyeket az utánunk jövő nemzedékeknek kell teljesíteni, s a magyar nyelvészek helyett azokat senki más elvégezni nem tudja. A felvétel 2000. február 22-én készült, szövegét Jánki Dóra jegyezte le.
7
SZABÓ JÓZSEF ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: MNy = Magyar Nyelv,. Mnyj = Magyar Nyelvjárások, MNyTK = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványa, NyK = Nyelvtudományi Közlemények, NytudÉrt = Nyelvtudományi Értekezések, Nyr = Magyar Nyelvõr, NNytud = Néprajz és Nyelvtudomány, Nytud Ért = Nyelvtudományi Közlemények, NyIrK = Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények AkK = Akadémiai Kiadó, Ism. = ismertetés, Szerk.= szerkesztette, TankK = Tankönyvkiadó
1963. Nyelvjárási szövegek Nagykónyiból. NNytud VII, 101–6. 1965. Szójegyzék Nagykónyiból. NNytud IX, 61–70. 1967. A zárt ë-zés és az ö-zés a Tolna megyei Nagykónyi nyelvjárásában. Nyr 91. 209–16. 1970. Két mássalhangzó-jelenség Nagykónyi község nyelvjárásában. MNyj XVI, 1928. Néhány megjegyzés a földrajzinév-munkálatok során szerzett tapasztalataimról. Somogyi Honismereti Híradó 1970. 3. sz. 49–50. A visszaható igeképzők Nagykónyi község nyelvjárásában. NNytud XIV, 93–9. 1972. A cselekvő igék képzői Nagykónyi község nyelvjárásában. NNytud XV–XVI, 141–64. A felső nyelvállású magánhangzók megterheltsége Nagykónyiban. Nyr 96. 78– 80; 356–63. A mássalhangzók kiesése, hasonulása és nyúlása Nagykónyiban. MNy LXVIII, 482–90. A denominális igeképzők Nagykónyi község nyelvjárásában. MNyj XVIII, 83– 93.
8
1973. Nagykónyi község népi hitvilága. Tolnai Művelődés 1973. június, 81–110. (Társszerző: Szabó Józsefné) 1974. Somogy megye földrajzi nevei. AkK Budapest, 1974. (A kötet egyik közzétevőjeként) Nagykónyi község földrajzi nevei. NNytud XVII–XVIII, 197–220. Tájszavak Nagykónyiból. Nyr 98. 83–90; 489–97. Rokon értelmű szavak vizsgálata Nagykónyi község nyelvjárásában. NytudÉrt 83. 566–9. Teiszler Pál: A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzó rendszere. NNytud XVII-XVIII, 320–1. (Ism.) 1975. Tájszavak Nagykónyiból. Nyr 99. 224–5. Az egyszerű és (a különböző számú tagmondatból álló) összetett mondatok gyakoriságának és a szerkesztettségnek a vizsgálata Nagykónyi nyelvjárásában. MNyj XXI, 45–66. 1976. Megfigyelések a nagykónyi nyelvjárás változásáról, különös tekintettel a köznyelvi hatásra. MNy LXXII, 100–13. A kendermunka és szókincse Nagykónyiban. NNytud XIX–XX, 83–143. A mellérendelt és az alárendelt mondatok gyakoriságának vizsgálata Nagykónyi nyelvjárásában. Nyr 100. 201–33. Kristó Gyula–Makk Ferenc–Szegfű László: Adatok “korai” helyneveink ismeretéhez I–II. NNytud XIX–XX, 394–6. (Ism.) 1977. Szőreg földrajzi nevei. In: Szőreg és népe. Szerk.: Hegyi András. Szeged, 1977. 25–47. Szövegmutatványok Nagykónyi község nyelvjárásából. NNytud XXI, 133–52. Balogh Lajos–Király Lajos: Az állathangutánzó igék, hívogatók és terelők somogyi nyelvatlasza. NNytud XXI, 357–61. (Ism.)
9
1978. A szinteződés vizsgálata Nagykónyi nyelvjárásában. Nyr 102. 333–47. A kéziratkészítés. In: A földrajzi nevek gyűjtésének, ellenőrzésének és közzétételének kézikönyve. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Budapest, 1978. 94–103. 1979. Köznyelvi behatolás a nyelvjárási mondatszerkezetekbe. NytudÉrt 100. sz. Bp., 1979. 125–46. Az aratás szakszókincse Nagykónyiban. NNytud XXII–XXIII, 91–122. 1980. A mondathatárok megállapítása a magnetofonról lejegyzett nyelvjárási szövegekben. NytudÉrt 104. 1980. 719–23. Odalett a tudós tanár. Tiszatáj 1980. július, 44-46. (Hozzászólás a társadalomtudományi kutatások vidéki helyzetéről folyó vitához) Az egyszerű és az összetett mondatok gyakoriságának vizsgálata nyelvjárási szövegek alapján. Nyr 104. 482–93. 1981. Tolna megye földrajzi nevei. AkK Budapest, 1981. 53–152. (A kötet egyik közzétevőjeként) Kell-e szégyellnünk anyanyelvjárásunkat? Édes Anyanyelvünk 1981/3. 12. A mondatterjedelem vizsgálata nyelvjárási szövegekben. Nyr 105. 463–75. Nagykónyi község nevének eredetéről. Névtani Értesítő 5. 6–9. Egy bírálat néhány tanulsága. (Válasz Péter Lászlónak) Névtani Értesítő 5. 23– 8. Észrevételek a kiskundorozsmai nyelvjárás változásáról (A Magyar Nyelvjárások Atlasza alapján). MNy LXXVII, 474–86. Bálint Sándor mint nyelvtudós és pedagógus. MNy LXXVII, 120–2. Az igetövek vizsgálata Nagykónyi község nyelvjárásában. NNytud XXIV– XXV, 149–60. Csongrád megye nyelvjárási sajátosságainak áttekintése a földrajzi nevek alapján. MNyTK. 160. 173–6. Markó Imre Lehel: Kiskanizsai Szótár. NNytud XXIV–XXV, 397–401. (Ism.) Kiss Jenő: Mihályi tájszótár. MNy LXXVII, 224–7. (Ism.)
10
1982. Nyelvjárási szöveggyűjtemény Nagykónyiból. MNyTK. 163. 170 lap Nyelvjárási szöveg Nagykónyi község lakodalmi szokásairól. Dunatáj V/2. 36– 43. (Társszerzővel) A nyelvjárások helye és szerepe az egyetemi oktatásban. Dialektológiai szimpozion. VEAB Értesítő 1982. II, 79–82. Hozzászólás a nyelvjárásiasság szemlélete kérdéséhez. Dialektológiai szimpozion. VEAB Értesítő 1982. II, 123–5. Észrevételek a kiskundorozsmai nyelvjárás változásáról (A Magyar Nyelvjárások Atlasza alapján). MNy LXXVIII, 99–103. A névszótövek vizsgálata Nagykónyi község nyelvjárásában. NNytud XXVI, 115–42. 1983. A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. AkK Budapest, 1983. 278 lap Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. Szeged, 1983. 253 lap (Sajtó alá rendezte.) Gondolatok a regionális köznyelvek mondattani kutatásáról. MNy LXXIX, 86– 91. A deverbális névszóképzés Nagykónyi nyelvjárásában. Nyr 107. 171–82. Újabb adatok a Tabán földrajzi név elterjedéséhez. Nyr 107. 347–51. Hajdú Mihály szerk.: Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok. MNy LXXIX, 231–4. (Ism.) Matijevics Lajos (1940–1983). NNytud XXVII, 67–8. 1984. Táplálkozási hagyományok Nagykónyiban I. NNytud XXVIII, 85–97. (Társszerző: Sz. Bozóki Margit) Kiss Jenő: A rábaközi Mihályi nyelvjárásának hang- és alaktana. MNy LXXX, 89–94. (Ism.) Vas megye földrajzi nevei. MNy LXXX, 504–7. (Ism.) Kiss Jenő: Fejezetek a mihályi nyelvjárás mondattanából. Nyr 108. 505–10. (Ism.) Deszk története és néprajza. Tanulmányok. Szerk.: Hegyi András. (Lektorok: Avasi Béla…Sebe János, Serfőző Lajos, Szabó József, Szántó Imre…Zalányi Sámuel). Szeged–Deszk, 1984. 1128 lap
11
1985. Szólásmagyarázatok Nagykónyiból. Nyr 109. 82–8. Néhány délkelet-magyarországi nyelvjárássziget vizsgálata (A Magyar Nyelvjárások Atlasza alapján). MNy LXXXI, 178–97. “Első vót a magyar búza…” In: Szülőföldünk, a Tiszántúl II. Szerk.: Gácser József. TankK Budapest, 1985. 175–6. “…a legszembetűnőbb emlék a szülőföldről: a beszéd” In: Szülőföldünk, a Tiszántúl II. Szerk.: Gácser József. TankK Budapest, 1985. 290–2. Keresztnévi eredetű közszavak Nagykónyi nyelvjárásában. MNyTK. 170. 159– 64. Rasprostranenie geograficseskogo nazvanija Taban v Vengrii. XV. Internationaler Kongress für Namenforschung 13–17 August 1984. Der Eigenname in Sprache und Gesellschaft. Vorträge und Mitteilungen in der Sektion 5 Eigennamen und nichtlinguistische Gesellschaftswissenschaften. Herausgegaben von Ernst Eichler, Elke Sass, Hans Walther. Karl-MarxUniversität Leipzig 1985. 323–9. Nagy Jenő: Néprajzi és nyelvjárási tanulmányok. MNy LXXXI, 228–30. (Ism.) 1986. A nagykónyi nyelvjárás. Szekszárd, 1986. 301 lap Táplálkozási hagyományok Nagykónyiban II. NNytud XXIX–XXX, 201–11. (Társszerző: Sz. Bozóki Margit) Sprachsoziologische Untersuchung der Satzkonstruierung in einem ungarischen Ortsdialekt im Bezirk Tolna /Donau/. Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik. Wiesbaden – Stuttgart LIII, 356–62. A nagykónyi nyelvjárás jövevényszavai. Nyr 110. 197–201. Baranya megye földrajzi nevei I–II. Csongrád Megyei Honismereti Híradó 1986. 187–95. (Ism.) Vadas Ferenc: Faddi dohány. NNytud XXIX–XXX, 222–3. (Ism.) Nyíri Antal köszöntése 80. születésnapján. Nyr 110. 509–10. 1987. A bel- és külterület földrajzi nevei. In: Algyő és népe. Szerk.: Hegyi András. Szeged, 1987. 33–53. Néhány Duna–Tisza közi és Tisza menti nyelvjárássziget vizsgálata (A Magyar Nyelvjárások Atlasza alapján) MNy LXXXIII, 13–28; 180–99. Nyelvjárási szövegek a hagyományos paraszti gazdálkodás és népszokások köréből (Értény, Koppányszántó és Nagykónyi). Nyr 111. 61–76. A belső nyelvjárásszigetek vizsgálatának lehetőségei, módszerei. MNy LXXXIII, 524–31.
12
Észrevételek névadási gondjainkról. Nyr 111: 373–4. A cserény tájszó földrajzi neveinkben. Névtani Értesítő 12. 53–5. Nyelvi vizsgálódások az amerikai magyarok körében. Nyelvünk és Kultúránk 69: 101–2. Теоретико-методологические вопросы исследования внутренних местных говоров-островов. Sonderdruck aus Proceedings of the Fourteenth International Congress of Linguists. Berlin/GDR, August 10 – August 15. 1987. II, 1555–8. Algyő és népe. Tanulmányok. Szerk.: Hegyi András. Lektorok: …Kristó Gyula, …Petrovics István, Rákos István, Serfőző Lajos, Szabó József, Szántó Imre, Székely Lajos. Kiadó:.Somogyi Könyvtár. Szeged, 1987. 460 lap 1988. A belső nyelvjárásszigetek vizsgálatának elméleti-módszertani kérdései. NNytud XXXI–XXXII, 183–8. Székely nyelvföldrajzi szótár. MNy LXXXIV, 355–8. (Ism.) Imre Samu: Nyelvjárási szókészletünk néhány szerkezeti kérdése a magyar nyelvatlasz anyaga alapján. Nyr 112. 369–70. (Ism.) Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I–IV. Nyr 112. 381–4. (Ism.) Miben hozott újat a baranyai névgyűjtemény? NNytud XXXI–XXXII, 276–280. (Ism.) 1989. Két északkelet-dunántúli nyelvjárássziget vizsgálata. MNy LXXXV, 136–50; 288–98. Nyelvjárási szövegek három Koppány menti faluból. MNy LXXXV, 356–62; 456–64. 1990. Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Békéscsaba, Kecskemét, Szeged, 1990. 418 lap Két nyelvjárási szöveg elemzése. NNytud XXXIII, 57–64. A magyarországi nyelvjárásszigetek vizsgálatának néhány tanulsága. In: Congressus Septimus Internationalis Fenno-Ugristarum. Debrecen, 1990. 220–5. Egy Koppány menti tájszótár terve. In: II. Dialektológiai szimpozion. Szerk.: Szabó Géza. VEAB Veszprém, 1990. 191–5. “Én szögedi nemzet vagyok”. Emlékezés Bálint Sándorra mint nyelvészre és pedagógusra. In: Szegedi Műhely. Bálint Sándor-emlékszám. Szerk.: Gyuris György. Szeged, 1990. 78–82.
13
Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei. MNyj XXVIII–XXIX, 153– 6. (Ism.) 1991. Benkő Loránd mint nyelvjáráskutató. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Hajdú Mihály és Kiss Jenő. Budapest, 1991. 585–8. A kóti nyelvjárás vázlatos áttekintése. In: Corvin Mátyás-konferencia. Szerk.: Varga József–Molnár Zoltán. Maribor, 1991. 93–7. A nyelvjárásszigetek vizsgálatának kezdetei hazánkban. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerk.: Kiss Jenő és Szűts László. Budapest, 1991. 631–4. Deme László köszöntése 70. születésnapján. Nyelvelő 1991/3. 63–4. 1992. Az osztrák nyelvszigetkutatás és annak két kiemelkedő képviselője. MNy LXXXVIII, 72–82. Tájszavak a Koppány mente három községéből. Nyr 116. 198–214.(Társszerző) Nyelvjárási szövegek néhány magyar nyelvjárásszigetről. MNyj XXX, 187–97. A német nyelv/járás/szigetek és kutatásuk vázlatos áttekintése. MNy LXXXVIII, 454–69. Fejkötetlen, kalapatlan. MNy LXXXVIII, 484–5. Öt nap a turkui Fennicumban. Nyelvelő 1992/4. 42–3. Deme László mint nyelvjáráskutató (Köszöntő szavak 70. születésnapja alkalmából). NNytud XXXIV, 215–20. Benkő Loránd: A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből. Nyr 116. 219–22. (Ism.) Deme László hetvenéves. Nyr 116. 245–7. Mórahalom. A település földje és népe. Szerk.: Juhász Antal. Lektorok: Avasi Béla…Kocsis Gyula, Kriston Vizi József, Szabó József. Kiadja Mórahalom Város Önkormányzata 1992. 1993. Szegedi kirajzások a vajdasági Temesközben. In: Szeged (A város folyóirata) 1993. április, 44–6. Nagykónyi, Tolna megye. In: Szöveggyűjtemény a táji nyelvváltozatok köréből. Szerk.: Balogh Lajos. Budapest, 1993. 91–102. A jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek vizsgálatának néhány tanulsága. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon
14
III. Szerk.: Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit. Budapest–Szeged, 1993. 1425–29. Nagyiván, egy közép-tiszántúli nyelvjárássziget. In: Hungarológia 3. Szerk.: Hegedűs Rita, Kőrösi Zoltánné, Tarnói László. Budapest, 1993. 148–52. Ungarische Dialektinseln in Ungarn und Jugoslawien. In: Finnisch-Ugrische Mitteilungen 16/17 (1992/93): 137–50. “Üdvözlet Hídvégre”. Gondolatok Szigeti Lajos “Az ég tükrében” című verskötete kapcsán. Dunatáj XVI, 2–3. 77–8. Emlékeim Bálint Sándorról. Nyelvelő 1993/5. 113–5. Földes Csaba: Deutsch – ungarisches Wörterbuch sprachwissenschaftlicher Fachausdrücke. Német-magyar nyelvészeti szakkifejezések szótára. MNyj XXXI, 149–53. (Ism.) 1994. Sándor Bálint und die Szegeder Volkssprache. Acta Ethnographica Hungarica, 39. (3–4), 263–7. Tájszavak és tájak a szlovákiai magyar irodalom négy művében. Irodalmi Szemle XXXVII/6. 62–71. Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXI. Szeged, 1994. 275–310. (Társszerző: Sz. Bozóki Margit) Tanulmányúton Luxemburgban. Irodalmi Szemle XXXVII/7–8. 107–10. Tiszasziget földrajzi nevei. NNytud XXXV, 103–15. Nagy Géza: Bodrogközi tájszótár. Nyr 118. 355–9. (Ism.) Rónai Béla: Zselici nyelvatlasz. Nyelvföldrajzi vizsgálatok a Zselicben. MNy XC, 473–7. (Ism.) 1995. Előszó a Nyelvjárási szövegek a szlovákiai magyar nyelvjárásokból című közleményhez. In: Hungarológia 6. Szerk.: Abody Rita, Hegedűs Rita, Kőrösi Zoltánné, Tarnói László. 3–6. Nyelvek és nyelvjárások Luxemburgban. MNy XCI, 211–6. Einige theoretisch-methodologische Fragen der Untersuchung ungarischer Dialektinseln. NNytud XXXVI, 309–15. A szlovákiai magyar nemzetrész szolgálatában. Két újabb kiadvány Zalabai Zsigmond összeállításában. Tiszatáj 49/8. 35–42. A település földrajzi nevei. In: Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szerk.: Kövér Lajos és Tóth Sándor László. Szeged, 1995. 516–39. A dorozsmai nyelvjárás. In: Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szerk.: Kövér Lajos és Tóth Sándor László. Szeged, 1995. 540–73.
15
Nyelvjárási tanulmányúton Németországban. A Hét 1995/10. 20–1. Pozsonyi egyetemisták nyelvjárási gyűjtéséről. Nyelvelő 1995/6. 74–6. 1996. A nyelvjárások helye és szerepe az iskolai oktatásban. Iskolakultúra VI/1. 67– 74. és Katedra III/5. 19–20; 6. 20–1; 7. 18–9. Tanulmányúton Németországban. MNyj XXXIII, 153–60. “Csak anyanyelvemen lehetek igazán én”. Az anyanyelvi tudat, a magyarságtudat és a nyelvhasználat néhány kérdése Szlovákiában (egyetemisták körében végzett fölmérés alapján). In: Nyelvi tudat, identitástudat, nyelvhasználat. Szerk.: Gadányi Károly, Bokor József, Guttmann Miklós. Szombathely, 1996. 24–32. Mutatvány a Koppány menti tájszótár címmel tervezett kiadványból. (Társszerző: Sz. Bozóki Margit). In: Absztrakció és valóság. Főszerk.: R. Molnár Emma. JGyTF Kiadó Szeged, 1996. 65–71. Az ö hang eredete és az ö-zés elterjedése a magyar nyelvjárásokban. In: Absztrakció és valóság. Főszerk.: R. Molnár Emma. JGyTF Kiadó Szeged, 1996. 295–301. Nyelvjárási szöveg Őriszentpéterről. MNy XCII, 351–3. “A nyelvi emlékek olyanok, mint a búvópatak csörgedező ágai a föld mélyében.” Tájszómagyarázatok Duba Gyula és Gál Sándor műveiben. In: Új Dunatáj I/3. 43–52. Deme László és a dialektológia. In: Hipotézisek és realitások a lingvisztikában. Szerk.: B. Fejes Katalin és R. Molnár Emma. Szeged, 1996. 97–103. Két kiadvány egy műhelyből: Bokor József: Regionális lexikológiai vizsgálatok a nyugati magyar nyelvterületen; és Guttmann Miklós: A táji jelenségek vizsgálata tíz- és tizennégy évesek beszélt nyelvében Nyugat-Dunántúlon. Nyr 120. 228–32. (Ism.) Ördög Ferenc: Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1745–1771). NNytud XXXVII, 357–60. (Ism.) 1997. A saraboló és néhány tautonimája a magyar nyelvjárásokban. MNy XCIII, 80– 3. Nyíri Antal mint tudós és pedagógus. In: Nyíri Antal kilencvenéves. Szerk.: Büky László. Szeged, 1997. 143–50. Tájszavak és bodrogközi hagyományok Kulcsár Ferenc “Kígyókő” című könyvében. Új Dunatáj II/1. 35–42. Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Irodalmi Szemle XL/4. 70–6.
16
Nyelvjárási szövegek a szegedi kirajzású vajdasági Temesközből II. (Társszerző: Sz. Bozóki Margit). In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXIV. Szeged, 1997. 275–305. Történelem, hagyományos foglalkozások és népi szemléletmód a szegedi tájnyelv szókészletében. In: Szeged (A város folyóirata) 1997. február 22–6. “…ahol mégse csak vándornak néznek”. Emlékezés a tamási diákévekre. In: Az 50. éves tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium jubileumi évkönyve. Tamási, 1997. 82–4. Tájszómagyarázatok Duba Gyula műveiben. In: Emlékkönyv B. Lőrinczy Éva hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Bánki Judit. Budapest, 1997. 89–93. “Itt kísért iskolás álom”. Néhány gondolat Szigeti Lajos Vízjelek nyári égen című verseskötetéről. In: Szeged (A város folyóirata) 1997. február 43. Bellon Tibor: Beklen. A nagykunsági mezővárosok állattartó gazdálkodása a XVIII–XIX. században. NNytud XXXVIII, 355–60. (Ism.) 1998. A szegvári nyelvjárás jellemzése. MNyj XXXV, 43–64. Nyelvjárási szöveg Koppányszántóról. In: Tanulmányok a magyar nyelvről. Szerk.: H. Varga Gyula. Eger, 1998. 14–23. Endrőd, egy Körös menti nyelvjárássziget. In: III. Dialektológiai szimpozion. Szerk.: Szabó Géza, Molnár Zoltán. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai II. Szombathely, 1998. 102–6. Fekete János: Bács-Kiskun megye földrajzi nevei. I. Kiskunfélegyháza és környéke. Nyr 122. 490–3. (Ism.) Josef Schwing: Grammatik der deutschen Mundart von Palotabozsok (Ungarn). NNytud XXXIX, 223–7. (Ism.) 1999. Nyelvjárási és szociolingvisztikai tanulmányok. Körös Főiskola, Békéscsaba, 1999. 423 lap Baróti Szabó Dávid: Jer, magyar lantom. Összeállította, a szövegeket gondozta, az utószót írta s a név- és szómagyarázatokat készítette Zalabai Zsigmond. Tiszatáj 53/2. 90–3. (Ism.) “A teljes ember próbája folyik az élet nyelvi csataterein…” A magyar nyelv helyzete Szlovákiában. In: Az anyanyelv a kétnyelvűségben. Szerk.: Bokor József. Maribor-Lendva, 1999. 64–7. Szövegfölvétel Koppányszántó nyelvjárásából. MNyj XXXVI, 185–99. Kálnási Árpád: Fejezetek a Csűry-iskola történetéből. MNy XCV, 347–9. (Ism.) Nyelvjáráskutatók konferenciája Regensburgban. MNy XCV, 361–4.
17
Egy kötet tőle, egy pedig róla. Új Dunatáj IV/2. 85–95. A török hódoltság nyomai helyneveinkben. Névtani Értesítő 21. 81–6. Gondolatok A romániai magyar nyelvjárások atlaszá-nak böngészése közben. MNyj XXXVII, 399–405. Történelem és népi szemléletmód a szegedi tájnyelv szókészletében. NyIrK XLIII, 1–2., 43–9. 2000. Koppány menti tájszótár. Szekszárd, 248 p. (Társszerzõ: Sz. Bozóki Margit) Végh József mint nyelvjárási és földrajzinév-gyûjtés szervezõje. In: Népnyelv– társadalom. Szerk. Szabó Géza, Molnár Zoltán. Szombathely,106–9. Nyelvek és nyelvjárások Svájcban. MNy XCVI, 109–20, Molnár Zoltán Miklós: Nyelvföldrajzi szociolingvisztikai vizsgálatok a magyar nyelvterület nyugati régióiban. Nyr 124. 128–30. (Ism.) Nyelvjáráskutatók konferenciája Augsburgban. Nyr 124. 136–9. A dialektológia és a néprajz szerepe Mészöly Gedeon munkásságában. Lidércfény II/2. 37–43. Sárbogárd. A német–magyar nyelvi kölcsönhatás vizsgálata három Nagykároly környéki községben. MNy XCVI, 363–8. Néhány oszmán-török eredetű földrajzi nevünkről. MNyj XXXVIII, 375–8. Gondolatok a Mészöly-iskola örökségéről. NNytud XI, 21–5. Kiss Jenő: Mihályi nyolcszáz éves. Nyelvi-művelődéstörténeti tallózások. NNytud XL,. 357– 60. (Ism.) Deutsch-Ungarische Interferenz am Beispiel der Winzerterminologie und des Atlasses der rumänienungarischen Dialekte. In: Bausteine zur Sprachgeschichte. Referate der 13. Arbeitstagung zur alemannischen Dialektologie in Augsburg. Heidelberg, 321–9. Gondolatok Alsómocsolád újabb helytörténeti kötetéről. In: Vox humana. Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. Szerk. Földi Éva és Gadányi Károly. Budapest, 373–6. A török hódoltság néprajzi emlékei a földrajzi nevekben. In: “Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc, Szabados Görgy. Szeged, 493–503. 2001. A dialektológia és a néprajz szerepe Mészöly Gedeon munkásságában. MNy XCVII, 134–40. Dallos Nándor–Pesti János: Hosszúhetényi szótár. Ism. Nyr 125. 261–4. Magyar dialektológia. Szerk. Kiss Jenõ. Osiris Kiadó, Budapest, 454 p. Bírálók Péntek János és Szabó József.
18
2002. A népi szemléletmód tükrözõdése a szegedi tájnyelv szókészletében In: Szeged 2002 febr. 27–30. és MNy XLVIII,. 140–7. Veszprém megye földrajzi nevei. IV. A Veszprémi járás. Nyr. 126. 113–6. A török hódoltság néprajzi és nyelvi maradványai helyneveinkben. In: Szeged 2002. május 54–9. Búcsú Nyíri Antaltól. NNytud XLI, 417–8. Nyelvjáráskutatók nemzetközi konferenciája Würzburgban. MNy XLVIII, 244– 7. Dialektwörter deutscher Herkunft in der Mundart von Nagykónyi. In: Cirill és Metód példáját követve... Tanulmányok H. Tóth Imre 70. születésnapjára. Szerk. Bibok Károly, Ferincz István, Kocsis Mihály. Szeged, 479–86. A népi szemléletmód tókrózõdése a szókészletben (néhány tájszótár alapján). In: IV. Dialektológiai Szimpozion. A Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai V. Szerk. Szabó Géza, Molnár Zoltán, Guttmann Miklós. Szombathely, 19–27. A szatymazi nyelv. In: Szatymaz földje és népe. Szerk. Péter László. Szeged, 481–93. Szatymaz földrajzi nevei. In: Szatymaz földje és népe. Szerk. Péter László. Szeged, 495–523.
Díjak és kitüntetések Kiváló munkáért, 1980. Csűry Bálint-emlékérem, 1982.
19
SZEMELVÉNYEK SZABÓ JÓZSEF MŰVEIT MÉLTATÓ RECENZIÓKBÓL „Szabó József a magyar nyelvjáráskutatás középnemzedékének egyik legtermékenyebb, legszorgalmasabb tagja. Nem tartozik a csak íróasztali nyelvészek közé. Olyan kutató, aki saját anyanyelvjárásán kívül az egész magyar nyelvterületet kutatási terepnek tekinti. Fáradhatatlanul jegyez, gyűjt. Felhasználja a kor technikáját, hogy minél pontosabban visszaadhassa az élő beszédet, amely máig is az emberi érintkezés legfontosabb eszköze. A külföldi szakirodalomban is járatos.” (Kálmán Béla: Szabó József, Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Dél-alföldi évszázadok 3. sz. Szeged. 1990. 415 l. – MNy LXXXVII, 1991, 378–9.) * „A szülőföld, a szülőfalu nyelvjárásának vizsgálatához a legfőbb indítékot a szerzőnek az a tapasztalat adta – az ő szavai szerint –, »hogy sem szülőfalum, sem a környékbeli falvak többségének nyelvéről semmilyen nyelvészeti közlemény nem jelent még meg« (…) Ennek a hiánynak a megszüntetéséhez kívánt hozzájárulni. Ezzel mindannyiunknak követendő és vonzó példát adott a tevékeny, alkotó szülőföldszeretetre, a legkülönfélébb szakembereknek pedig arra, hogy szaktudományuk értő művelésével hogyan szolgálhatják szűkebb hazájuk széles körű megismertetését. A kiadványoknak emez általános tanulságai mellett megvannak a maguk szaktudományi értékei is, amelyek túlmutatnak a magyar nyelvjárástudomány, a dialektológia szűkebbre vont problémakörén. A helyi nyelvjárás megfigyelt jelenségeiből ugyanis roppant fontos következtetések vonhatók le a helyi közösség, a falu társadalmának változására, átalakulására vonatkozólag. (…) Az ismertetett két kiadvány a dialektológiának mint szaktudománynak a legbizonytalanabb, a legtisztázatlanabb területét, a mondatok vizsgálatát vállalja. (…) A szerző legfőbb érdeme, hogy a szülőfaluja iránti érzelmi és tudati elkötelezettsége mellett minden sorában megőrizte a tudomány művelőjére kötelező tárgyilagosságot, elfogulatlanságot. (…) Nem kevésbé dicsérendő a magas színvonalú, szigorúan tudományos mondanivaló szakmai zsargontól mentes világos és tárgyszerű stílusa. Bárcsak minél több követőre találna a tudományos kutatók publikáló táborában!” (Rónai Béla: Szabó József: Nyelvjárási szöveggyűjtemény Nagykónyiból. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. 163. sz. Budapest 1982. 170 oldal. A mondat20
szerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. Nyelvészeti tanulmányok 26. Akadémiai K., Budapest 1983. 278 oldal. – Dunatáj VIII/2. 1985, 79–80.) * „Szabó József e munkájában mondatszerkezeti gyakorisági vizsgálatot végzett nyelvszociológiai szempontok alkalmazásával. Deme László mintáját (Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata) követve a mondatot nem mint szerkesztményt, hanem mint a szöveg részét alkotó egészt vizsgálta. Ez a munka az első – ilyen típusú – leírás nálunk, amely nyelvjárási, tehát beszélt nyelvi anyag elemzésén alapul. Eredményeivel többek között néhány szívósan élő tévhitet cáfol a szerző (…) A könyv módszertanilag is kiemelendő jellemzője a nyelvszociológiai szempont alkalmazása. Szabó József nemzedékek, nemek, részint adatközlők szerinti bontásban is elemzi anyagát, s választ keres és kap arra a kérdésre, hogyan és miben ragadható meg a nyelvjárás változása, a köznyelv behatolása a nagykónyi nyelvjárás vizsgált részlegében. Külön hangsúlyozom, hogy a könyv tartalmazza a vizsgálati anyagot: a szerző által gyűjtött s lejegyzett szövegeket is. Ez a 77 oldalnyi szövegközlés a könyv elemző részeitől függetlenül is értékes és többirányú nyelvészeti feldolgozásra, sőt néprajzi megfigyelésekre is lehetőséget nyújtó, kitűnő forrásanyag. A Nyelvjárási szöveggyűjtemény Nagykónyiból (MNyTK 163) című kötettel együtt ez a fejezet az újabb kori magyar nyelvjárási szövegközlés példás teljesítménye. Szabó József munkájában számos, a honi nyelvjáráskutatás történetére, gyakorlatára, a mondatvizsgálat mikéntjére vonatkozó helyes és megszívlelendő megállapítás található.” (Kiss Jenő: Szabó József: A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. 278 l. – NyK 87. 1985, 273. p.) * „Szabó József tiszteletreméltó bátorsággal fogott hozzá munkájához, hiszen túl a mondattani leírás minden nehézségén, szociológiailag rétegzett képet szándékozott adni anyanyelvjárásának mondatszerkesztéséről. Célját lényegében elérte, elkészítvén a magyar dialektológia első modern mondattani monográfiáját. (…) Szerencsére Szabó József (…) munkájának eredményeit föltétlenül hitelesnek, a további hasonló kutatások mintájának tekinthetjük. Nemcsak az adatközlők kiválogatásában, a beszédtéma megválasztásában járt el nagy gondossággal, hanem a gyűjtés körülményeire (a fölvétel készítésének módjára, helyére stb.), sőt még az adatközlők lélektani beállítódására is figyelemmel volt. (…) A monográfia legfőbb érdeme, hogy szociológiai szempontokat érvényesítve úgy elemzi egy helyi nyelvjárás mondatszerkesztési jellemzőit, hogy eredményeit hasonló vizsgálatok eredményeivel össze lehessen vetni.” (Papp Lajos: Szabó József, A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. AkK, Budapest, 1983. 278 lap. – MNy LXXXII, 1986, 103–5.) * „Szabó József a magyar nyelvjáráskutatás eddig jórészt mellőzött területén, a nyelvjárási mondattanban vállalt feladatot. Az élő szövegeknek mint kutatási anyagnak a gyűjtésével, a mondatszerkezeti sajátságoknak mint kutatási tárgynak a kiválasztásával, valamint a feldolgozás módszerének szerencsés átvételével példát mutat a következő nyelvjárási mondatvizsgálatoknak. Saját vizsgála21
tának itteni eredményei megrajzolják a vizsgált szövegek szerkezeti karakterét, közvetlen folytatást kínálnak a nyelvjárási szövegek szövegtani kutatásához, funkcionális segítséget adnak a mondategység belső szerkezetének vizsgálatához. Mindezt kiérlelten, tisztán fogalmazta meg, gondolatmenete jól követhető, eredményei ellenőrizhetőek.” (Békési Imre: Szabó József: A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. Nyelvészeti tanulmányok 26. Budapest, 1983. AkK, 278 lap. – NNytud XXVIII, 1984, 132. p.) * „Szabó József könyve a sok statisztikai adat ellenére is élvezetes olvasmány a szakemberek számára. Mivel nemcsak a feldolgozás, hanem az előkészítés és az anyaggyűjtés szakaszáról is részletesen beszámol, igen jól hasznosítható nemcsak mondattani, hanem más természetű munkálatok megtervezéséhez is. Külön érdeme, hogy a magyar nyelvjárások egyik legjobban elhanyagolt ágazatában, a mondattan területén ért el úttörő eredményeket. Érdemeit nem csökkenti az a tény, hogy nem a szintaxis teljes egészét vizsgálta, hanem csak a mondatszerkezeti sajátságokat. Reméljük, még a többire is futja az erejéből.” (Balogh Lajos: Szabó József: A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. AkK, Budapest, 1983. 278 oldal. – Nyr 110. 1986, 379. p.) * „Ritkaságszámba menő munkával gyarapodott nyelvjáráskutató szakirodalmunk: egy község népnyelvének teljes feldolgozását adó monográfiával. Olyan nyelvészeti műfaj ez, amelyben régóta igen nagy a hiány, s amely ma még képes a hagyományos nyelvjárási állapot rögzítésére, már ma is leletmentő jelleggel. Szabó József személyében adva vannak az ideális feltételek egy ilyen munkához. Szülőföldjének nyelvjárását gyermekkorában sajátította el, és ma is beszéli; családja, rokonsága ma is a helyszínen él, személyes ismerőse szinte az egész falu. A nyelvjárás jelenségeit már középiskolás kora óta figyeli, jegyzeteli. Tudományos pályája kezdeteitől, immár egy negyedszázada foglalkozik a nyelvjárási jelenségek gyakorlati gyűjtésével, elméleti kérdéseivel, feldolgozásával. Tanulmányok sora bizonyította már eddig is kutatásainak magas színvonalát. (…) Szabó József nagyszerű monográfiája nemcsak a kutatásban, hanem a felsőoktatásban is kitűnően használható segédkönyvnek ígérkezik.” (Sebestyén Árpád: Szabó József: A nagykónyi nyelvjárás (Szekszárd, 1986. 309 l.). – MNyj XXVIII–XXIX, 1989, 142–5.) * „Nagykónyi Szabó Józsefnek szülőfaluja, tehát a nagykónyi nyelvjárás anyanyelvjárása. (…) Számára (…) az önmegfigyelés a legmegbízhatóbb ellenőrzéssel, a mások megfigyelése pedig az elvárható legszigorúbb kontrollal társul: anyaga nem a helyi nyelvhasználatba betekintő, hanem az abból kinőtt tudós által hitelesített, szolid ismeretanyag. Módszerében tartózkodott a szerző attól is, hogy egyszerűen másolja a korábbiakat, de attól is, hogy engedjen a modernség (igazabbul szólva: a modernkedés) öncélú túlzásokba ragadó csábításának. Leírása tulajdonképpen egybevető rendszerbemutatás: annyit látni benne a nyelvjárás viszonylagos önállóságából, amennyi egyes szinteken reális; s annyit érezni meg abból, hogy a nyelv22
járás a nemzeti nyelvnek csak területi válfaja, amennyire ezt a fő típussal, a köznyelvi állapottal való egybevetés erőszak nélkül megengedi. Bátran, de kellő szabadsággal használja fel, s ahol kell, alakítja is, a szakmai elődök szemléletét, eljárását, fogásait; felhasználva belőlük, amit lehet, s bírálva vagy épp elutasítva, amit kell. Így válik munkája az eddig legterjedelmesebb, legkörültekintőbb, legkorszerűbb magyar nyelvjárási monográfiává. (…) Szabó Józsefnek ez a munkája fontos tudományos teljesítmény, s így megjelentetése közérdek volt. Olyan monográfia ez, amelyet régóta várt a szakma, sőt a szélesebb érdeklődő közönség is.” (Deme László: Egy rég várt könyvről. – Dunatáj X/3. 1987, 71– 2.) * „Szabó József szép munkáját, A nagykónyi nyelvjárás címűt a szülőföldhöz kötő érzelmi szálak (…) motiválták mindenek előtt (…) Ez a munka elsősorban persze nyelvtudományi leírás, s kétségtelenül a nyelvészek számára mond legtöbbet. De szól a nem nyelvészeknek is. Mert A nagykónyi nyelvjárás nemcsak fontos nyelvjárási monográfia, hanem – e mellett, ezen kívül – hely- és kortörténeti dokumentum is. (…) Szabó József monográfiáját a benne közölt imponálóan nagy nyelvi anyag (…) igen értékes forrásmunkává avatja. Ilyen gazdag anyagú nyelvjárási monográfia még nem készült a magyar nyelvtudományban!” (Kiss Jenő: “A nagykónyi nyelvjárás” – mint hely- és kortörténeti dokumentum. Dunatáj X/3. 1987, 73. p.) * “Összeségében nézve lényegre törők, puritánok, ennek ellenére vagy éppen ezért élvezetes stílusúak Szabó József írásai. A több megjelenési helyről való származásuk miatt vannak ugyan bizonyos átfedéseik, de egyuttal nyomatékosító erejűek is ezek. A szerző szakmai tudása, népének szeretete, a nyelvjárások példamutató tisztelete hatja át mindegyik tanulmányát. A Körös Főiskola, ahol óraadóként oktatott Szabó József, készséggel segítette e válogatott szakcikkek kötetbe való rendezésében. A szerzővel együtt köszönet illeti érte.” (Molnár Zoltán Miklós: Szabó József, Nyelvjárási és szociolingvisztikai tanulmányok. Körös Főiskola, Békéscsaba, 1999. 423 l. – Nyr 125, 240–2.) * “SZABÓ JÓZSEF rámutat: a magyr nyelv helyzete Szlovákiában Trianon óta rendezetlen, a magyar nemzeti kisebbség gazdasági, politikai, társadalmi és különösen nyelvi érvényesülése máig megoldatlan gond. (...) Az anyanyelvi tudat, magyarságtudat és a magyar nyelvhasználat kérdéseit az ifjúság körében, tanítványai, a magyar szakos egyetemisták körében vizsgálja SZABÓ JÓZSEF. A válaszokat összegezve megállapítja: “Többen aggódnak a magyar nyelv jövője, sorsa miatt, és félve tekintenek az anyanyelvre rátelepedő szlovakizmusokra, melyeknek terjedését – főként az egyes szakmák esetében – napjainkban nemigen lehet megakadályozni... Az egyik diák szomorú példaként említi: néha előfordul, hogy egyes szlovákoknak nem tetszik, ha magyar szót hallanak, sőt arra is van példa, hogy a magyarul tudó elárusító a magyarul hozzáforduló vevőnek szlovákul felel vissza...” (349). Sajnos, ilyen élményünk szinte mindnyájunknak van, s csak az[t] mondhatjuk: bizony Európa még nagyon messze van. (...) Meggyőződésünk, hogy SZABÓ JÓZSEF könyve teljesíti feladatát: magas színvonalú, mégis olvasmányos ismereteket közvetít célzott közönségéhez, a főisko23
lai és egyetemi magyar szakos hallgatósághoz. Nemcsak a nyelvjárástan legfontosabb kérdéseivel ismerteti meg az érdeklődőket, hanem képet kaphatnak egy nagy pedagógiai érzékkel megáldott, didaktikailag is jól tagoló tudós terepmunkában gyakorlott gyűjtési, feldolgozási módszereiről is. Talán legnagyobb hasznát a doktorandusképzésben részt vevők látják majd, ahol az elméleti és gyakorlati-módszertani vonatkozásoknak egyaránt jó szolgálatot tehet. Haszonnal forgathatják a nyelvjárástan fiatal oktatói és kutatói is, hiszen a tanulmányok a vizsgált témakörökben minta gyanánt szolgálhatnak az elméleti felkészítésben és gyakorlati megformálásban. A magyar nyelvjáráskutatók hálásak lehetnek a békéscsabai Körös Főiskolának a gazdag tartalmú, sokoldalúan hasznosítható kötet megjelentetéséért.” (Sebestyén Árpád: SZABÓ JÓZSEF, Nyelvjárási és szociolingvisztikai tanulmányok. Körös Főiskola, Békéscsaba, 1999. 423 lap. – Mnyj XXXIX, 205–9.) * “A Koppány menti regionális tájszótár megjelenése igencsak örvendetes. Leletmentő szerepe, adatainak megbízható volta, a néprajzi szempontnak a következetes érvényesítése, valamint több szempontú és irányú felhasználhatósága (nyelvtudomány, néprajz, művelődés- és helytörténet) teszik fontossá. Mint élőnyelvi szótár a tudomány számára új adatok tömegét rögzíti, s teszi könnyen hozzáférhetővé. A szótárban közölt számos alakváltozat jól mutatja az élőnyelv variabilitását (e tekintetben jobb mindegyik elődjénél). A szótár tudományos értékét növeli az a körülmény, hogy Nagykónyi nyelvjárása a legalaposabban leírt, feldolgozott nyelvjárások közé tartozik (SZABÓ JÓZSEF munkásságának köszönhetően). Így a tájszótárban közölt anyag kutathatóságának horizontja tágabb, mintha csak ez szótár állna rendelkezésünkre a vizsgált nyelvjárásból.” (Kiss Jenő: SZABÓ JÓZSEF –[SZ. BOZÓKI MARGIT], Koppány menti tájszótár. Szekszárd, 2000. 248 lap – Mnyj XXXIX, 199–204.) *
"A munka egésze azonban messze túlmutat a mentés, a regisztrálás jogos szándékán: szakmailag igényes, színvonalas, minden lépését, döntését gandosan megindokoló, tudatos szerkesztéssel készült gazdag tájszótár lett, olyan szótár, amely igen következetesen törekszik adatainak hiteles lejegyzésére, a természetes beszédhelyzetben elhangzó, szemléltető erejű példamondatok közlésére és a szakszerű néprajzi hátterek megrajzolására. Aligha tévedek, ha a néprajzi jegyzetekben a "szegedi iskola" máig élő hagyományát vélem felfedezni. A kötet hosszú vajúdása is jelzi (hiszen régtől tudunk készültéről, folytatásos közlésekben találkozhattunk vele folyóiratunkban), sőt mintegy előrevetíti, hogy mind elvi, mind gyakorlati szempontból alapos munkát vehet kézbe vele az olvasó. (...) A Koppány menti tájszótárral sokat gazdagodott a magyar dialektológia. Értékeit még egyszer összefoglalva, az alábbiakat emelem ki: 1. Szorgos munka, alapos gyűjtés, gondos közlés és hiteles lejegyzés eredményeként gazdag, sok szempontból (nyelvföldrajzi, etimológiai, nyelvtörténeti vagy éppen stilisztikai stb.) hasznosítható adatanyag. 2. A jelentéseket és a használat körülményeit egyaránt jól szemléltetik életszerű, természetes beszédszituációt keltő példamondatai. 3. Nagy számúak és igényesek néprajzi jellegű megjegyzései, adalékai, sőt nemegyszer fejtegetései. 4. Nem újít, de az utóbbi két-három évtized 24
tájszótárírásának legjobb hagyományait ötvözi és viszi tovább." (Bokor József: Szabó József, Koppány menti tájszótár. Wosinsky Mór Megyei Múzeum. Szekszárd, 2000. 248 l. – Nyr 125. 383–5.) *
“Manapság nem divat hátrafelé nézni, a multikulturális tárdadalom csak előre, a jövőbe szeret tekinteni, s feledni látszik gyökereit; pedig e nélkül arra sem fog emlékezni, honnan jött, honnan indult, s lehet, hogy az előrefutás irányait is rosszul jelöli meg. (...) Ezért fontos ma is egy Koppány menti tájszótár megjelentetése, mert ráébreszt bennünket arra, hogy milyen nyelvi világból jöttünk, hogy hova tartozunk. Értékeinek nem ismerése, sőt, talán kirekesztése és elvetése önmagunk kirekesztéséhez és elvesztéséhez, nyelvi identitásunk megrendüléséhez, végső soron nemzeti jellegünk elvesztegetéséhez vezethet. A Koppány menti tájszógyűjtés üzenete elsősorban ez. A szerző több évtizedes gyűjtőmunkájának eredményét veheti kézbe az olvasó. Külső-Somogy három falujának (Nagykónyi, Értény, Koppányszántó), illetve tájegységének nyelvi anyaga elsősorban a hagyományos paraszti világ szókincsét mutatja be. Ez azért fontos, mivel sem néprajzi, sem dialektológiai szempontból a szaktudományi kutatás nem érintette e tájegység myelvjárási állapotának a feltárását, pedig „a vidék viszonylagos zártsága következtében szokásaiban, anyagi kultúrájában és nyelvében egyaránt sok archaikus vonást őrzött meg napjainkig” – írja a szerző.” (Virághné Horváth Erzsébet: SZABÓ JÓZSEF, KOPPÁNY MENTI TÁJSZÓTÁR, SZEKSZÁRD, 2000. /Lektor: Deme László, szerkesztő: Gaál Attila/ – Módszertani Közlemények 42. 94. lap)
25
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be hetven hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és szakmai közélet ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy reális képet alkothassanak. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az intézetben, mind az egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik nem zárkóztak el a felvételtől, s azoknak is, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a XX. század második felének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. – 2001. november 15. Bolla Kálmán 26
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón
27
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ 63. SZÉPE GYÖRGY 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 67. ADAMIK TAMÁS 69. WACHA IMRE
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 62. RÉDEI KÁROLY 64. SZABÓ JÓZSEF 66. KERESZTES LÁSZLÓ 68. BENCÉDY JÓZSEF 70. BOLLA KÁLMÁN
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 67.
28
