MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
57.
SUBOSITS ISTVÁN
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1999
1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Forgó Zoltán Módos Péter
ISSN 1419–4481 ISBN 963 463 256 4
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc.
2
SUBOSITS ISTVÁN
3
4
SUBOSITS ISTVÁN VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Szellemi önarckép 1929. december 24-én születtem a Veszprém megyei Alsóiszkáz községben. Apám ebben az alig harminc házból vagy portából álló községben tanított mint községi népiskolai tanító. Afféle paraszt tanító volt: nyáron művelte a kántornak járó javadalmi földet; ősszel, télen, tavasszal pedig pedagogizált. Az iskola osztatlan hatosztályos népiskola volt, a tanulólétszám úgy 23 és 25 között ingadozott. Amikor Gárdonyi és Móra elbeszéléseit olvasom a falusi iskolákról és a bennük tanító oskolamesterekről, mindig képszerűen megjelenik előttem az első iskolám. Miután összevonták a három Iszkázt (Alsót, Felsőt és Közepet), azóta Iszkáz néven találjuk meg a térképen. Az utóbbi 30-40 évben többször is találkozhattunk a helység nevével, ugyanis itt született Nagy László, a költő. Az elemi iskola elvégzése után Sümegre adott be apánk a gimnáziumba. Középiskoláimat több helyen is végeztem: az említett Sümegen kívül Keszthelyen, Zalaszentgróton koptattam a padokat. Ennek oka egyrészt én voltam, másrészt a háborús helyzet. Nem voltam eminens tanuló, sőt... Afféle tanárfüggő tanuló voltam: azt a tárgyat, amelyiket szimpatikus tanár tanított, szívesen tanultam. A háborús világ pedig azt jelentette, hogy például a 44/45-ös tanévben anélkül kaptunk bizonyítványt, hogy egyetlenegy napot is ültünk volna az iskolapadban. 1945-ben beiratkoztam a pápai állami tanítóképzőbe, s itt szereztem általános iskolai tanítói oklevelet 1951-ben. Feltett szándékom az volt, hogy tanítóként szolgálom le a munkaéveimet, de muszáj volt kibújnom az akkoriban rigorózus hadkötelezettség alól. Három évre soroztak be a hadseregbe, s gondoltam, hogy ez a három év elveszik az életemből. Mivel érdekelt a biológia, ezért Csoknyay József, a tanítóképző igazgatója javasolta, hogy keressem fel a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. Szinte tárt karokkal fogadtak ott 1951-ben, mivel gyógypedagógusi pályára nagyon kevesen jelentkeztek. Életem talán leggondtalanabb időszaka volt ez, mivel a főiskola igazgatója, Bárczi Gusztáv – aki rendkívüli ember volt azokban a nehéz években is –, szinte védőernyőt tartott a fejünk fölé. 1954-ben színjeles minősítéssel gyógypedagógiai tanári oklevelet szereztem. Itt ízleltem meg a tudományos kutatás örömét; az utolsó évben tanszéki gyakornok voltam (akkoriban ezt demonstrátornak nevezték) az Élettani Tanszéken. Ezután kis vidéki kitérés következett: 1955 és 1959 között a nagykanizsai kisegítő iskolában tanítottam, közben végeztem a tanulmányaimat a pedagógia és a magyar szakon az ELTE Bölcsészettudományi 5
Karán. 1959-ben középiskolai tanári oklevelet szereztem. Három évig a Művelődésügyi Minisztériumban dolgoztam mint országos szakfelügyelő. Mivel a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1961-ben nyugdíjba ment Kanizsai Dezső, a hazai logopédia mindmáig egyik legnagyobb alakja, a főiskola vezetősége tanársegédi állást ajánlott fel a főiskola Fonetikai és Logopédiai Tanszékén. Az általam oktatott tárgy az elméleti fonetika volt, de figyelmem egyre inkább a kísérleti, az eszközfonetika irányába fordult. Erre talán az is predesztinált, hogy inkább az egzaktabb jellegű tudományok érdekeltek; a mérhetőség, a világosan kimutatható adatok világa jobban vonzott. 1972-ben vettem át a főiskola Logopédiai és Fonetikai Tanszékének vezetését, előbb mint docens, később, 1975-től mint főiskolai tanár. Az 1970-es évek elejével kezdődő időszakban nagyobb lehetőség nyílt korszerű és modern műszerek beszerzésére. Létrehoztunk a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán egy Beszédkutató Laboratóriumot, amit az elmúlt néhány esztendőben teljesen felszámoltak. A 70-es évektől kezdődő időszakot tartom egyébként a magyar fonetika nagy fellendülési szakaszának. Ebben az időben a magyar fonetika az eszközszerű kutatásokat tekintve – szerintem – a nemzetközi élvonalba küzdötte föl magát. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán folyt fonetikai kutatások nyilvánvalóan kötődtek a sajátos szakterülethez: vizsgáltuk többek közt a süketek beszédlégzését, beszédük hangnyomásértékeit, artikulációs sajátosságaikat. Elemeztük a nyelőcsőbeszéd hangszínképét, a beszédhibások hangjainak hangszínét, a beszédmozgások optikai felismerhetőségét. Belekezdtünk egy nagyobb vizsgálatba is: a magyar beszédképzés izomfiziológiai sajátosságainak "feltérképezése" lett volna a cél; többek közt megpróbálni választ adni a hasonulások, igazodások elektromiográfiai mechanizmusának kérdéseire. Sajnos a pénzügyi lehetőségek nem voltak elégségesek a precizírozott kutatások megindításához. A gyógypedagógia gyakorlati területe elvárta, hogy mint főiskolai oktatónak foglalkoznom kell a sérült idegrendszerű gyermekek beszédének és nyelvi fejlesztésének gyakorlati kérdéseivel is. Társszerzővel megírtam a kisegítő iskolák számára a nyelvtankönyv-sorozatot. Mint főiskolai oktatónak kötelességem volt a képzési anyagok kidolgozása is. Mivel tanítottam a leíró magyar nyelvtant is, sőt a beszéd- és nyelvművelés tanítása is feladatom volt, jegyzeteket kellett írni, összeállítani. Így született meg munkám következtében a Szójelentéstan, Az egyszerű mondat, Az összetett mondatok, A szókészlettan című főiskolai jegyzetsorozat. Amit ma is maradéktalanul vállalok, az átdolgozás igénye és szükségessége nélkül: A beszédpedagógia alapjai és a Beszédakusztika című tankönyv. Talán nem tűnik 6
szerénytelenségnek, ha megemlítem, hogy az utóbbi kiadói nívódíjban részesült. Hogy tanáraim közül kik voltak azok, akik a legnagyobb hatással voltak rám, talán az alábbiakat kellene kiemelni: Hollóssy Tibor, aki a pápai tanítóképzőben tanított. Tőle maradt meg emlékezetemben, hogy a pedagógusnak arra kell tanítani tanítványait, hogy olyanok legyenek, mint a jó szatócsok: a fogalmakat, miként a bolti portékákat, mindig a megfelelő rekeszbe kell helyezni. Ehhez pedig szükséges, hogy a dolgokat jól megkülönböztessük. Vértes O. Andrástól a tudományos precizitást leshette el az ember. Bárczi Gusztáv, a XX. századi magyar gyógypedagógia kimagasló alakja, példamutató volt egyszerűségében és humanizmusával. Fábián Páltól megtanulhatta az ember, hogyan kapcsolódik öszsze a nyelv és az élet. Bár nem volt tanárom, de szoros szakmai kapcsolat fűzött Tarnóczy Tamáshoz, tőle sajátíthatta el az ember, hogy a dolgokat alaposan "körül kell járni", mert a tények sokoldalúak. Mint tanár, arra törekedtem, hogy ismereteket adjak át; mint ellenőrző és vizsgáztató tanár, nem voltam "példamutató". 1993 decemberében mentem nyugdíjba, de szellemi munkám nem szakadt félbe. Az ember a gondolatait kisebb-nagyobb lélegzetvételű írásaiban igyekszik másokkal megosztani. Amikor az ember pályájának utolsó szakaszába érkezik, önkéntelenül is levon bizonyos szentenciákat. Ilyen például, hogy életének első húsz éve szinte döntő szellemi konstitúciónk alakulására. Ezzel magyarázható például a toleranciánk más népek, nyelvek, nyelvjárások iránt. Ma is megdobogtatja a szívemet, ha ilyen szavakat hallok, hogy tikok, zsibák, rucák, lenek, fönek. Most is vigyáznom kell, hogy ne ejtsem túlságosan nyíltan a dunántúli "e" hangokat. Az anyám például az együtt helyett mindig összütt-öt mondott: nem azt mondta, hogy veled együtt, hanem, hogy veled összütt. A pedagógiai "ars poetica"-ként azt vallom, hogy a legfontosabb: megízleltetni a tanítványnyal a felfedezés örömét, kialakítani bennük a tények iránti alázatot, a kellő szerénységet, s elültetni bennük az egészséges kétely magvát. Kutatni csak akkor szabad, ha az embert szellemi izgalom, a tudatban való rendteremtés szenvedélye hatja át. Magánéletemről röviden: 1956-ban kötöttem házasságot, ebből egy leánygyermek született. Az ő révén van két unokám, akik igen közel állnak hozzám. A videofelvétel 1998. október14-én készült, szövegét Módos Péter jegyezte le.
7
SUBOSITS ISTVÁN ÍRÁSAINAK, MUNKÁINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA 1958. Előzzük meg a gyermekkori beszédhibákat! Zalai Hírlap, júl. 18. Az idegen nyelvek helyes tanulásáról. Zalai Hírlap, okt. 10. 1959. A művelt beszédről. Zalai Hírlap, okt. 9. 1962. Tankönyv a kisegítő iskolák VI. osztálya számára. Budapest. 1963. Aktivitás és képzés. In: Tanulmányok a gyógypedagógiai módszertan köréből. Szerk. Subosits István. Budapest, 32–41. 1964. Bevezetés a beszédpedagógiába I. Budapest. (Főiskolai jegyzet) 1965. Új iskola – új didaktika. Gyógypedagógia X, 170–211. 1966. Bevezetés a beszédpedagógiába II. Budapest. (Főiskolai jegyzet) Értelmi fogyatékosok tanításának módszertana. Budapest. (Főiskolai jegyzet) 1967. Az értelmi fogyatékos tanulók metafóra-értelmezésének pszicholingvisztikai kérdései. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve II. 197– 266. Az értelmi fogyatékosok tanításának módszertana II. Budapest. (Főiskolai jegyzet) 1968. Szómagyarázat a kisegítő iskolában. Gyógypedagógia XIII/6. 170–3.
8
1969. Szemléltetés a nyelvtantanításban. Gyógypedagógia XIV/4–5. 144–51. Bevezetés a beszédpedagógiába III. Budapest. (Főiskolai jegyzet) 1970. Szöveggyűjtemény (fogalmazás, helyesírás, nyelvhelyesség). Budapest. Rajzos szemléltetés a kisegítő iskolai nyelvtantanításban. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve III, 107–25. A helyesírási norma alkalmazása a kisegítő iskolában. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve III, 351–64. Programozott nyelvtantanítás a kisegítő iskolában. In: Reformgondok a gyógypedagógiában. Szerk. Révay György. Szolnok, 100–12. A kifejezőképesség fejlesztése a kisegítő iskolában. Gyógypedagógia XV/2. 35–42. 1971. Hogyan értik meg a közmondásokat a kisegítő iskolai tanulók? In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve IV, 183–89. A visszajelentés formái a helyesírási készség kialakításában. Gyógypedagógia XVI/1. 7–11. Irodalmi olvasmányok a kisegítő iskolában. Gyógypedagógia XVI/5. 123–34. Kinémák mint a vizuális fonetika elemei. In: A beszéd és zavarai c. főiskolai jegyzet. Szerk. Kovács Emőke–Subosits István. 19–20. A kisegítő iskolai tanulók nyelvi-helyesírási készségének kialakítása. In: Tanulmányok a gyógypedagógia köréből. Szerk. Lovász Tibor. Budapest, 239–59. 1972. A szóláshasonlatok megértése a kisegítő iskolában. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve V, 279–90. A debilisek verbális viselkedésének nyelvi kódjáról. Gyógypedagógia XVII/1. 15–22. A nyelvtan programozása a kisegítő iskolában. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve V, 331–52. A heteromorf szavak helyesírása a kisegítő iskolában. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve V, 353–77. A magyar magánhangzók ajakartikulációjának miografikus vizsgálata. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve V, 409–22. A magyar magánhangzók ajakartikulációjának jellemzőiről. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve V, 423–57. Electromyographic investigations of Sound connections. In: Papers in interdisciplinary Speech Research. Szerk. Szépe György–Hirschberg Jenő–Kovács Emőke. Budapest, 133–7. A nyelvi kód és a kisegítő iskolai tanulók beszédének grammatikai felépítése. In: Gyógypedagógiai Tanulmányok. Szerk. Merényi József. Miskolc, 9
99–117. Az Igaz mester hangjelölési rendszeréről. In: Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének kiadványa 3. Szerk. Gordosné dr. Szabó Anna. Vác, 40– 4. 1973. Munkafüzet. (Magyar nyelv és beszédművelés) I. Budapest. Az értelmi fogyatékosok beszéde és a nyelvi kód. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VI, 127–30. Adatok a beszédhangok kapcsolódásának optikájához. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VI, 149–62. Beszédlégzés-vizsgálatok beszédhibások körében. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VI, 329–36. Hangnyomás-ingadozások a hallási fogyatékosok hangképzésében. Gyógypedagógia XVIII/1. 19–23. 1974. A neutrális ajakműködésű mássalhangzók EMG-s vizsgálata. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 179–82. A beszédtempó és időtartam összehasonlító mérése. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 195–201. A dadogás néhány akusztikai jellemzőjéről. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 225–36. Adatok a süketek beszédlégzéséhez. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 237–56. A coronalis és dorsalis s hangszínképéről. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 257–66. A hangszínképelemzés jelentősége a logopédiában. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 267–79. A magánhangzók kezdő és végső szakaszának összehasonlító hangnyomásérté-kei. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 195– 201. Újabb adatok a szótagok kapcsolódásához. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VII, 203–10. Társszerző: Gáspár Árpád. Adatok az sz és s hangok torz képzésének hangszínképéhez. Kép és hangtechnika XX/4. 113–20. Általános szemiotikai kérdések. In: Kommunikáció – hallássérülés. Szerk. Illésfalvi Béla–Göllesz Viktor. Sopron, 5–15. Feladatlapok a kisegítő iskola Irodalmi olvasmányok c. tantárgyához. Gyógypedagógia XIX/1. 4–9.
10
Irodalmi olvasmányok 5. (Tankönyv a kisegítő iskolák 5. osztálya számára). Budapest. Az irodalmi olvasmányok c. tankönyv mint az olvasás megszerettetésének eszköze. Gyógypedagógia XIX/6. 170–3. Munkafüzet. (Magyar nyelv és beszédművelés) II. Budapest. Nyelvi ismeretek 5. (Tankönyv a kisegítő iskolák 5. osztálya számára).Budapest. 1975. A görcsös hangadás hangszínképéről. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VIII, 319–24. A szókezdő hangok időtartama dadogók beszédében. In: A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve VIII, 309–18. 1977. Adatok az interdentális szigmatizmus hangszínképéhez. Gyógypedagógia XXII/2. 52–5. Bevezetés a beszédakusztikába. Budapest. Nyelvi ismeretek 7. (Tankönyv a kisegítő iskolák 7. osztálya számára). Budapest. 1978. Energiaeloszlás a magyar [s] és [B] hangok hangszínképében. MFF 1. 77–91. Adatok a sigmatizmus nasalishoz. (Az orrhangzós selypességről). Nyr 102. 214– 23. Történelem 7. (Tankönyv a kisegítő iskolák 7. osztálya számára). Budapest. Nyelvi ismeretek 8. (Tankönyv a kisegítő iskolák 8. osztály számára). Budapest. A laterális szigmatizmus akusztikai elemzése és terápiája. Gyógypedagógia XXIII/1. 20–5. A jelmodellek szerepe az orális és a nem orális közlésben. Gyógypedagógia XXIII/4. 104–8. 1979. Zaciatok fonacie zajakavych v zrkadle merani akustickeho tlaku. In: Aktualne problemy deti s pruchami reci a citania. Szerk. S. Vasek a kol. Bratislava, 86–90. Monotónia a dadogók beszédében. MFF 3. 84–92. Társszerző: V. Bíró Etelka Die Rolle des Zeichenmodells im Kommunikationsvorgang. In: International Symposium, Sprache und Persönlichkeitsentwicklung Hörgeschadigter. Szerk. K. P. Becker. Berlin, 170–2.
11
Újabb szempontok a beszédstruktúra és beszédkorrekció összefüggéséhez. Gyógypedagógiai Szemle VII/1–2. 92–8. 1980. Egy óvodai beszédfelmérés tanulságai. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve IX, 319–26. A nyelőcsőbeszéd és a hangprothesises beszédprodukció dallamformái. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve IX, 337–46. Beszédmodellek – beszédsémák. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve IX, 353–63. A dadogók beszédének dallamformái. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve IX, 365–86. Társszerző: V. Bíró Etelka. 1982. A beszédpedagógia alapjai. Budapest. A fonematikus hallásról. Gyógypedagógia XXVII/4. 1983. Beszédművelés. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia kiadása. Budapest. A jeltudomány alapjai. A Siketek és Nagyothallók Szövetségének kiadása. Budapest. Az oesophagus-beszéd hangszínének néhány jellemző vonása. Gyógypedagógiai Szemle XI/1. 1–6. 1984. Beszédakusztika. Budapest. A beszédjavítás alapelveiről. Gyógypedagógia XXIX/1. 5–9. A süketek fejhangszínezetének néhány színképi jellemzője. Gyógypedagógia XXIX/6. 173–6. 1985. A kommunikáció zavarainak értelmezése a gyógypedagógiában. In: Kommunikáció – nehezített társadalmi beilleszkedés. Szerk. Göllesz Viktor. (A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének kiadványa) A beszéd és rehabilitáció összefüggése Bárczi Gusztáv elméleti munkásságában. Gyógypedagógiai Szemle XIII/1. 25–9. A tanulási elméletek alkalmazása a logopédiában. Gyógypedagógia XXX/6. 1986. A beszédhibák rendszerező áttekintése. In: Az értelmi fogyatékosok beszédrendellenességei. Szerk. Subosits István. Budapest, 4–26. (Főiskolai jegyzet) Az értelmi fogyatékosok beszédének jellemző vonásai. In: Az értelmi fogyatékosok beszédrendellenességei. Szerk. Subosits István. Budapest, 56–78. 12
(Főiskolai jegyzet) A fonematikus hallás biológiai és társadalmi determináltsága. In: Gyógypedagógiai iskola-egészségügyi tanulmányok. Szerk. Göllesz Viktor. (A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének kiadványa) 1987. Szójelentéstan. Budapest. (Főiskolai jegyzet) Az artikulációs hibák számítógépes feldolgozásának lehetőségei. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve X, 360–3. Az [r] hang képzésének és akusztikai szerkezetének jellemzői. In: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve X, 364–79. Az agnóziák a logopédiai gyakorlatban. Gyógypedagógiai Szemle XV/4. 241– 52. Az értelmi fogyatékosok beszédének nyelvi funkciói. Gyógypedagógia XXXII/4. 123–8. 1988. Az összetett mondatok. Budapest. (Főiskolai jegyzet) A biokibernetika a beszédfejlesztésben és -javításban. Gyógypedagógiai Szemle XVI/3. 161–8. Az egészségnevelő Bárczi Gusztáv. Egészségnevelés XXIX/2. 74–8. A fogyatékosságok megnevezései Pápai Páriz Ferenc szótárában. Orvostörténeti Közlemények, 121–4. 1989. Az egyszerű mondat. Budapest. (Főiskolai jegyzet) Hatvan éves a magyar beszédhangok első röntgenográfiai leírása. MNy LXXXV, 374–5. 300 éves a Pax Corporis. Egészségnevelés XXX/5. 232–4. Az olvasás és írás zavarainak értelmezése a pedagógiában. Pedagógiai Szemle XXXIX/10. 960–70. 1990. Adatok az életkor és a beszédtempó összefüggéséhez egy eszközfonetikai vizsgálat alapján. BollaEml. 159–67. Az agnóziás zavarok gyógypedagógiai rehabilitációja. In: Orsz. Ped. Int. Kiadványa. 3–105. "Az egészség oly drága gyöngyszem...". 300 éves a Pax corporis. Egészség 102/1. 2–4.
13
A megkülönböztető elemekről szóló tanítás jelentősége a gyógypedagógus beszédfejlesztő tevékenységében. I. rész: Gyógypedagógiai Szemle XVIII/2. 113–25. II. rész: Gyógypedagógiai Szemle XVIII/4. 280–91. 100 éve született Bárczi Gusztáv. Fejlesztő Pedagógia I/3. 20–2. Wiederherstellung geschadigter Funktionen bei akustischer Agnosie mit heilpädagogischen Methoden. In: Trends und Perspektiven der gegenwartigen ungarischen Heilpädagogik. Justus-Liebig-Universitat. Giessen, 213–7. 1991. Bárczi Gusztáv munkásságának hatása a magyar fonetika fejlődésére. NyK 92. 1–2. Szemantikai szempontok a beszédrehabilitációs eljárásokban. Beszédgyógyítás 1. 15–20. 1992. A beszéd hibáinak leírása Kempelen Mechanismus der menschliche Sprache ... című munkájában. EFF 6. 119–25. Az olvasás és írás zavarainak típusai. Fejlesztő Pedagógia III/1–2. 20–6. A beszéd fejlesztésének fonológiai alapjairól. Fejlesztő Pedagógia III/3–4. 3–6. 1993. Gyógypedagógiai módszerek az agnóziás zavarok megszüntetésére. Budapest. A beszéd gondozása az idősek otthonaiban. I. rész: Szociális Munka V/4. 241– 53. II. rész: Szociális Munka VI/1. 3–17. Emlékezés Sarbó Artúrra. Ideggyógyászati Szemle 46/7–8. 279–80. Egy idegorvos tanácsai a gyermekkori beszédzavarok megszüntetéséhez. (Emlékezés Sarbó Artúrra). Egészség 105/2–3. 24–6. Ötven éve hunyt el Sarbó Artúr. Fejlesztő Pedagógia 3. 10–2. 1994. Egy emberbarát politikus a vakok és a siketnémák oktatásáról. (100 éve hunyt el Kossuth Lajos). Gyógypedagógiai Szemle XXII/2. 81–5. Egy emberbarát hírlapíró a népegészségügyért. (100 éve hunyt el Kossuth Lajos). Egészség 106/2. 9–11. Kossuth Lajos szociális politikai nézetei. Szociális Munka VI/2. 81–90. A kommunikáció mint az integrálódás eszköze és folyamata a szociális otthonban. Szociális Munka VI/4. 242–53. A szájról olvasás néhány információelméleti összefüggése. Gyógypedagógiai Szemle XXII/2. 86–97.
14
1995. A beszéd rendellenességei Balassa József munkásságának tükrében. (Ötven éve hunyt el a kiváló fonetikus). Gyógypedagógiai Szemle XXIII/3. 171–6. Egy tudós nyelvész a beszéd hibáiról. (Ötven éve hunyt el Balassa József). Beszédgyógyítás 1995/1. 1–6. A szociális viselkedés pszichokibernetikai alapjai. Szociális Munka VII/3. 201– 12. 1996. Beszéd és szocializáció. Budapest. (A Szociális Munka Alapítvány kiadványsorozatának 15. kötete) A beszédautomatizáció korszerű értelmezéséről. Gyógypedagógiai Szemle XXIV/4. 264–73. Beszédjavítás és idegi automatizmus. Beszédgyógyítás 1–2. 25–38. Az előítélet mint a szociális konfliktusok forrása. Szociális Munka VII/3. 161– 71. A szó mint "agresszor". Szociális Munka VII/4. 241–52. A verbális agresszió. In: Az agresszió problémái korunkban. Szerk. dr. Kappéter István. A Szociális Munka Alapítvány kiadványsorozatának 16. kötete. 100–14. 1997. Afáziás beteg a családban. Egészség 110/5. 26–8. A "drogos" beszéd. Szociális Munka IX/4. 265–9. A kábítószer-fogyasztás hatása a beszédartikulációra. Egészségnevelés XXXVIII/6. 294–5. Sajtótörténeti adatok a süketek ujjábécéjének hazai publicitásához. Szociális Munka IX/2. 89–98. A siketnémák kéz-alphabetjők a reformkor sajtójában. Gyógypedagógiai Szemle XXV/3. 162–7. 1998. Afáziás betegek gondozása a szociális intézményekben. Szociális Munka X/1. 18–23. Drogfogyasztás és beszédteljesítmény. Beszédgyógyítás 98/1. 18–22. Egy múlt századi értekezés mai tanulsága. Szociális Munka X/3. 161–8. A hibás beszéd mechanizmusa – ahogy egy polihisztor magyarázta. Gyógypedagógiai Szemle XXVI/3. 179–87.
15
A TANÍTVÁNY MESTERÉRŐL Aligha akad olyan ember a mai gyógypedagógus nemzedékben, aki ne ismerné "a Subót". Igen, így leírva, névelővel és becézve: "a Subó". A becéző nevek sok mindent elárulnak a névadók és a névviselő viszonyáról. Ez a becenév mindenekelőtt a tisztelet és a megbecsülés összekapcsolódását mutatja. Mert bizton leírható: Subosits Istvánt, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola nyugalmazott tanárát mindenki tiszteli és nagyra becsüli a szakmában és a szakmán kívül is, s ezt tudásával, szakértelmével és magatartásával vívta ki az elmúlt évtizedek során. Subosits István igazi pedagógus, aki tanítócsaládból származván, s maga is elvégezve a tanítóképzőt egész eddigi életében a nevelésbe vetett hite szerint munkálkodott. Fiatal tanár korában több mint félszáz népszerű tárcát írt a Zalai Hírlap vasárnapi számaiban a nevelés fontosságáról. Gyógypedagógusként a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola vörös diplomáját átvéve éveken keresztül tanított a nagykanizsai kisegítő iskolában. S ezek a – gyakorlatban szerzett – tapasztalatok alapozták meg azt a tevékenységet, amelynek eredményeképpen a kisegítő iskolák tanulói az ő tankönyveiből tanulhattak anyanyelvet, irodalmat, történelmet, s munkásságában a tudomány soha nem távolodott el a gyakorlattól. Mint oktatásszervező a Művelődési Minisztérium munkatársaként fontos tanulmányokat jelentetett meg a fogyatékosok oktatásának továbbfejlesztéséről és a szakmai művelődés fontosságának kérdéseiről, és az egyre igényesebbé váló gyógypedagógiai gyakorlatot tantervíró munkásságával is erősítette. A magyar szakos bölcsészdiploma megszerzése után került a főiskolára oktatónak, s majd harminc éve egyazon hévvel és céllal áll a katedrára, hogy az igényes, pontos és szép nyelvi megformálásra nevelje hallgatóit. Ezt azzal is elősegítette, hogy kissé megfakult jegyzeteit teljesen újraírta, s élvezetes – ritkábban citált – irodalmi idézeteken mutatja be a nyelvi tényeket. A főiskola Fonetikai és Logopédiai Tanszékének tizenöt éven át volt vezetője, s a logopédia tudományát speciális témákkal gazdagította, összefoglalta a beszédjavítás alapelveit, újra elvégezte a beszédhibák rendszerezését. Nyelvészeti és fonetikai munkásságát, tankönyveit a tudományos közvélemény is elismeréssel illette, s az MTA két munkabizottságának is tagja volt. A főiskola beszédkutató laboratóriumának műhellyé fejlesztése is az ő nevéhez fűződik. Az utóbbi években több szakmatörténeti forrásfeltáró tanulmánya jelent meg. Munkásságának értékét jelzi, hogy két nívódíjat is kapott megjelent műveiért. Subosits István szigorú, igényes, következetes, etikus magatartást mutató és elváró tanára a fiatal gyógypedagógus nemzedéknek, akinek egész életműve, magatartása beleillik abba a folyamatba, amelyet a század neves gyógypedagógusainak tevékenysége fémjelez. Ajtony Péter
16
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán
17
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 17., 19., 24., 28., 31., 33., 34., 35., 39., 40., 43., 48., 49., 51., 52., 55., 56., 57.
18
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY ***
19
