MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
15.
FÁBIÁN PÁL
ELTE Fonetikai Tanszék 1998 1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Markó Alexandra
ISBN 963 463 231 9
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett '98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc. 2
3
4
FÁBIÁN PÁL VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Életpályámra két tevékenység volt mindig is jellemző, és azt hiszem, hogy ez most már így is marad. Egyrészt a tanári hivatásnak a művelése, másrészt pedig a nyelvtudománnyal való foglalkozás. Nem véletlenül helyeztem előtérbe azt, hogy mindenekelőtt tanár vagyok. Azok voltak a szüleim, az volt anyai nagyapám, tanárok testvéreim, sógorom, azok lettek gyermekeim is. A pedagógiai érosz tehát már több nemzedék óta hatalmában tartja a családot. Én is tanárnak indultam minden ellenkező véleménnyel és rábeszéléssel dacolva, amikor 1941-ben elvégezve a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumot, jelentkeztem az Eötvös Kollégiumba. Életem nagy, mondhatnám legnagyobb szerencséjének nevezhetem, hogy felvettek ide. Hogy mi volt a Kollégium nekem és mindenkinek, aki ezt az intézményt látogathatta, tagja lehetett neki, azt itt most elmondanom fölösleges. Erről többen megemlékeztek már regényes formában is, tudományos értekezésben is, én itt most csak arra szeretnék emlékezni, hogy kiváló tanáraim voltak: Keresztury Dezső, Lakó György, Szauder József, Gáldi László, Hadrovics László, Mátrai László és sokan mások. Itt tanultam meg komolyan dolgozni, és itt a kollégiumban szövődtek köztem és nemzedékem más tagjai között olyan barátságok, amelyeket még ma is ápolok, és amelyek tudományos pályámon is igen-igen hasznosaknak, szerencséseknek bizonyultak. A tanári pályát a háború után kezdtem 1947-ben Pécsen, a Széchenyi Gimnáziumban. Eleinte olaszt tanítottam, tudniillik magyar–olasz tanári szakom van, majd magyart is elkezdtem oktatni. Aztán megbíztak szakfelügyelettel, kineveztek később egy frissen indított gimnázium igazgatójának, tehát néhány év leforgása alatt a tanári pályának mondhatni minden fokozatát végigcsináltam. 1950-ben hirtelen felhelyeztek Budapestre a Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetőjéül. Ez a megtisztelő megbízás kissé korán jött, de igyekeztem helytállni, és hát, sikerült is, amennyiben igen kiváló munkatársakat találtam Rácz Endrének, Németh G. Bélának, Szende Aladárnak, Szemere Gyulának a személyében. András Katalin is egy idő után a tanszékre került. Úgyhogy egy igen kiváló emberi közösségben tudtunk itt tanszéket alapítani. A főiskolán kiválóan éreztem magamat. Szabad munkaterületünk volt, magunknak rendezkedtünk be. Máig sajnálom, és megbocsáthatatlan kultúrpolitikai hibának tartom, hogy 1955-ben a főiskolát föloszlatták. Én a budapesti egyetemre kerültem, oda, ahol ma is 20 év óta megszakítás nélkül dolgozom. A nyelvészpályára természetesen, tehát a Pedagógiai Főiskolára már csak bizonyos előzmények birtokában kerülhettem, így jöhettem egyáltalán számításba. Hogy nyelvész lettem, az Pais Dezsőnek az érdeme: ő volt ugyanis az, aki észrevette bennem a hajlandóságot a nyelvtu5
domány művelésére. Kollégista társaim mostani megjegyzései és elbeszélései szerint én már egyetemista koromban is inkább nyelvésznek kezdtem látszani, mint irodalommal foglakozó embernek, én azonban erről nem sokat tudtam. Pais Dezső viszont meglátta bennem ezt a hajlamot, és egyrészt a kollokviumok, másrészt a szigorlatok alkalmával buzdított a nyelvészet művelésére, és még többet tett akkor, amikor a háború után, mikor első ízben találkozott velem, és elbeszélgettünk, megkérdezte, hogy miből fogok szakdolgozni. Hát ekkor, egyrészt nem volt még témám, másrészt pedig a kedves invitálás rendkívül jól esett, azt feleltem neki: nyelvészetből. Meg is állapodtunk a témában nagyon gyorsan, a nyelvművelés köréből választottam magamnak témát: a két háború közti nyelvművelő mozgalmat dolgoztam föl. Pais Dezső később is irányította lépteimet. Amikor lekerültem Pécsre, akkor is állandóan buzdított a munkára, doktori értekezési témát adott: a reformkor nyelvének köréből nekem jutott A gazdasági élet nyelve című témakör. Ezt elfogadta doktori disszertációnak, meg is védtem természetesen, 1948-ban. És hát így, fokozatosan kezdtem a nyelvészetet egyre komolyabban venni, és a tanári pálya mellett második hivatásomnak tekinteni. Amikor Budapestre kerültem, akkor Pais Dezsővel a kapcsolataim még szorosabbakká váltak, és a nemzedékem tagjaival is. Elég szorgalmasan látogattam a Kruzsokot, ezt a híres "nyelvészintézményt" és itt történt meg velem az az eset, amelyik aztán pályámat végképpen eldöntötte, hogy mi legyen a fő foglalkozásom a nyelvtudományon belül. Egy este tudniillik, 1952-ben, Pais Dezső megkérdezte tőlem, hogy kedvem lenne-e Benkő Loránddal együtt a helyesírási szabályzaton dolgozni. Akkor készült a tizedik kiadás. Én azt mondtam, hogy ha a professzor úr megbízik bennem, én készséggel vállalom ezt a megbízást. Nem tudtam, hogy még 20-25 év múlva is tulajdonképpen ennek az invitálásnak a rabja, sőt nemcsak rabja, hanem most már, hát tisztségviselője leszek. Tudniillik az történt, hogy a Helyesírási Bizottság munkájába bekapcsolódva a bizottságnak 54-ben titkára lettem, és még a mai napig is az vagyok, és egyik fő munkaterületem éppen a magyar helyesírásnak a művelése. A helyesírási szabályzatot már említettem. ‘73-ban a bizottsági ténykedésemért kitüntetést is kaptam. Deme Lászlóval együtt szerkesztettem a Helyesírási tanácsadó szótárt; Erdei-Grúz Tibor és Fodorné Csányi Piroska munkatársaként a kémiai szabályzat nyelvi szakértője voltam; Hőnyi Edével és Földi Ervinnel együtt a földrajzi nevek szabályait dolgoztam ki. Nyomdászokkal együtt összeállítottunk egy Helyesírási és tipográfiai tanácsadó című kötetet. És hát helyesírásból van a kandidátusi értekezésem: az akadémiai helyesírás előzményeit dolgoztam föl, 1962-ben meg is védtem. Számos helyesírási cikkem is van természetesen. Másik, állandóan művelt területem a nyelvművelés volt. Erről szólt már a szakdolgozatom. Aztán Pais Dezső és Kovalovszky Miklós buzdítására még a Magyarosanba kezdtem irkálni kisebb cikkeket a sprortnyelvről, az amerikai magyarság nyelvéről. Aztán akkor Lőrincze Lajos kapcsolt be a Nyelvművelésünk főbb kérdései című kötetnek a 6
munkájába, és itt kaptam azt a témát, hogy az idegen szavak kérdéseit dolgozzam föl. Ez a téma elkisért egész életemen át, amennyiben Bakos Ferenccel az Idegen szavak szótárát szerkesztettük, és azon túl, hogy több cikkem, előadásom volt ebből a témakörből, ez év tavaszán a Nyelvtudományi Bizottság és az Anyanyelvi Bizottság fölkérésére az idegen szavakról egy tanulmányt terjesztettem elő, amelyet aztán majd osztályvitára, sőt talán akadémiai elnökségi vitára is ki fognak tűzni. Az idegen szavak említése vezet át abba, hogy bevalljam, hogy a szókészlet kérdései érdekelnek leginkább. Az alaktan, mondattan, fonetika stb. kevésbé köti le az érdeklődésemet, és bár ilyen vonatkozású tevékenységem is van, de elsősorban a szókészlettel foglakoztam és foglalkozom. Az egyetemi tankönyvben én írtam a szókészlettani fejezetet. Más vonatkozásokban is a szókészletről jelentek meg cikkeim és tartottam előadásokat. A szókészlettel nagyon szorosan összefügg a jelentéstan és a stilisztika művelése is. Jelentéstanból elsősorban a szóhangulat kérdései kötöttek le. Az egyetemi stilisztikakönyvben tőlem való ez a fejezet. Stilisztikából pedig az elemzés kérdései izgatnak leginkább. Pályámnak nevezetes állomása volt, hogy a padovai Állami Egyetem meghívására 5 éven keresztül a magyar–olasz kulturális egyezmény keretében vendégprofesszor lehettem 1964-től 1969-ig. Itt magyar nyelvet, magyar nyelvészetet, magyar irodalmat és finnugor nyelvészetet egyaránt kellett oktatnom, elsősorban természetesen nem magyar anyanyelvűeknek, bár 1-2 magyar anyanyelvű is akadt tanítványaim között. Erre a szakaszra azért tekintek vissza szívesen, mert egyrészt Olaszország nagyon szép, és kiválóan éreztük magunkat családommal együtt, másrészt pedig, mert azt hiszem, hogy nem volt tudományosan sem eredménytelen az ottani tevékenységem. Elindítottam valamit, ami azóta változatlan lendülettel folyik. Megírtam az olasz tanítványoktól inspirálva egy magyar nyelvtant olaszok számára, Manuale della lingua ungherese címmel, amely 1971-ben jelent meg a Tankönyvkiadónál. Sok tapasztalatot szereztem az olasz nyelvtudomány köréből. Sok kiváló kollégával ismerkedtem ott meg, és ma is tartom velük a kapcsolatot. Az olasz–magyar érintkezéseknek egyik állandó programpontja a padovai egyetemmel való együttműködés. Ami hát még az életemhez tartozik, az még a hivatali tevékenységnek is a megemlítése. Két ízben hozta úgy a sors, hogy hivatalnoknak is kellett lennem, megtartva mindig eredeti tanári és változatlanul folytatott tudományos tevékenységemet. 1952-ben és ‘53-ban a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának voltam az ún. szaktitkára – most tudományos titkárnak hívják –; 1970-től ‘72-ig a Művelődésügyi Minisztériumban dolgoztam. Bár úgy érzem, hogy a gondjaimra bízott ügyeknek nem voltam rossz gazdája, és igyekeztem úgy intézni a hivatali dolgokat, hogy abból a köznek mindig haszna legyen, nem érzem a hivatali szereplésemet pályám olyan szerves részének, mint amilyennek a tanári vagy a tudományos tevékenységet. Tudniillik rájöttem, e rövid idők is mutatják, hogy a hivatal nem nekem való. A Művelődésügyi Minisztériumban töltött időből azt, amíg Bolla Kálmán volt az osztályvezetőm, nem érzem 7
elvesztegetettnek, sőt lelkesedéssel és szívesen dolgoztam, de aztán úgy fordultak a dolgok, hogy egészségi állapotom látta nagy kárát a hivatalnak. Úgyhogy mind az első, mind a második alkalommal én magam kértem a fölmentésemet, s visszatértem a tanári és tudósi hivatáshoz. Jelenleg, mint mondtam, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozom, docens vagyok a Mai Magyar Nyelvi Tanszéken. Leszámítva az immár állandósult, de még nem veszélyes nyavalyáimat, tehát a magas vérnyomásra való hajlandóságot, a porckorongkopásomat és következményeit, továbbá a hivatallal járó különböző bosszúságokat, értekezletek nagy tömegét és így tovább, amely mindenkit gyötör napjainkban, Móricz Zsigmond boldog emberével együtt én is boldog embernek nevezhetem magamat. Tudniillik azt a két szenvedélyt, amelyik az egész életemben megvolt bennem, tehát a tanítás iránti vágyat és a tudomány művelését egyszerre tudom kielégíteni, és ez megelégedetté tesz. Hogy így élhettem, és így idáig juthattam, ebben természetesen nem kis része volt a feleségemnek is, aki tehermentesített, nyugodt és békés légkört, otthont teremtett számomra. Két gyermekemmel sem volt soha semmi komoly baj. Köszönöm nekik, és csak egyet sajnálok, hogy a harmadikat nem tudtuk fölnevelni. A videofelvétel 1976. október 12-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
8
FÁBIÁN PÁL ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA 1947. Sportnyelvünkről. Msn XIV–XV, 17–23. Szombathely műemlékei. In: Szombathely (Savaria) múltja, jelene, jövője. Szom- bathely. 1948. Gazdasági életünk nyelve a kezdődő kapitalizmus korában. Doktori értekezés. Budapest. Ipar. MNy XLIV, 57. p. Rovó Aladár: A könyv és írója. Sorsunk VIII, 187. p. (Ism.) Régi és új nyelvművelés. Msn XVI, 14–6. Vonatkozó rendelet; Mikrofon elé kerül a Carmen; Földalatti látogatás. Msn XVI, 26–7. A ponyva a nevelés szolgálatában. Embernevelés IV, 64. p. A Magyarosan XIV–XV. évfolyamának mutatója. 1949. Céhes iparágaink elnevezései a reformkorban. MNy XLV, 174–9. Az amerikai magyarság nyelve. Msn XVII, 33–40. 1950. Néhány szó a rövidítésekről. Nyr LXXIV, 27–37. Tervszerű nyelvművelést! Nyr LXXIV, 382–4. Szakszótárt kapnak bányászaink. Nyr LXXIV, 460–1. Nemesi nyelvszemlélet és polgári nyelvművelés 1848 előtt. MNy XLVI, 344– 51. 1951. Idegen szavak szótára. Szikra 1951. Nyr LXXV, 37–8. (Ism.) Mondatelemzés az általános és középiskolában. Nyr LXXV, 258–64. A Szikra-kiadó 1951-i belső nyelvművelő tanfolyama számára kiadott „Magyar nyelvhelyességi kérdések” c. jegyzet egyes fejezetei. 1952. Hozzászólás az 1951. dec. 12-i nyelvművelő bizottsági ankéton I. OK II, 438– 40. Az elemzés. In: A magyar nyelv tanítása. Szerk. Kerékgyártó Imre. Bpudapest. Jön – egy. Nyr LXXVI, 15–7. Lektor és családja. Nyr LXXVI, 274–5. 1953.
9
Az idegen szavak kérdése. In: Nyelvművelésünk főbb kérdései. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 49–79. A Magyar Tudományos Akadémia 1953. évi naggyűlése. Beszámoló. Anyanyelvünk I, 25–27. A Magyar Nyelvőr 1953. évi 3–4. számának szerkesztése. 1954. A magyar nyelv története c. ped. főiskolai jegyzet: teljesen 1952-ben, az átdolgozás szerkesztése és fele részben írása 1954-ben. Az alárendelt mondatok. Teljesen 1952-ben, az átdolgozás több fejezete 1954ben. (Ped. főiskolai jegyzet) Bevezetés a nyelvtudományba c. ped. főiskolai jegyzet egyes részei 1953-ban és 1954-ben. A magyar helyesírás szabályai. Budapest. 10. kiadás. Társszerkesztő. (Több kiadásban) Felszólalás a „Nyelvműveléseink főbb kérdései” c. tanulmánykötet ankétján. Nyr LXXVIII, 158. p. A Nyelvi segédkönyv szerkesztők számára c. Szikra kiadvány egyik munkatársa. Budapesr. Az idegen szavak. Élet és Tudomány 779. p. Gondolatok Némedi Lajos cikkéhez. Felsőoktatási Szemle 467. p. 1955. Az 1954. évi szabályzat előkészítése; A tulajdonnevek; Az idegen szavak és tulajdonnevek. In: Helyesírásunk időszerű kérdései. Szerk. Benkő Loránd. NytudÉrt 4. Budapest, 17–23, 79–88, 89–98. Beszámoló közlemény a helyesírási szabályzatról 1954. őszén tartott előadások - ról. Nyr LXXIX, 265–6. A gazdasági élet nyelve. In: Nyelvünk a reformkorban. Szerk. Pais Dezső. Buda-pest, 165–266. A magyar helyesírás szabályainak 10. kiadásáról. Anyanyelvünk II, 92–107. Utójegyzetek egy cikkhez, amely nem jelenhetett meg. MNy LI, 119. Mérték után. Esti Budapest 1955. április 11. Temesi–Rónai–Vargha: Anyanyelvünk. Ismertetés: Nyr LXXIX, 473. p. A magyar helyesírás szabályainak 10. kiadásáról. Az Újságírók szakmai előadásai és vitái c. kiadványsorozat I. számaként. 1956. Helyesírási szabályzatunk. Népművelés I, 28. p. Honnan ered a magyar népnév? Élet és Tudomány 7. 194. p. Bécs vagy Wien? In: Pais-emlékkönyv 555–61. Leíró nyelvtani elemzés… Nyr LXXX, 80–7. Adalékok mesterségszavaink reformkori szótárazásához. MNy LII, 67–8. A magyar helyesírás egységéért. Betű 1956. április. Hogyan mondjuk, hogy írjuk: A L’Humanité, a l’Humanité vagy Humanité? Betű, 1956. június. Határozott névelő használata egynemű mondatrészek előtt. MNy LII, 67–8. Jelöljük-e a zárt ë-t? Nyr LXXX, 274. p. 10
Felszólalás az MTA Helyesírási főbizottságának vitáján 1955. okt. 27. I. OK IX, 118–20. Helyesírásunk időszerű kérdései vitája. kiadvány szerkesztése. NytudÉrt. 9. Budapest. (Szerk.) Koraszülött Kórház. Nyr LXXX, 392. p. Földrajzinév-írásunk további szabályai. I. OK IX, 427–38. Mikor kell vessző az és (s) elé? Természet és Társadalom CXV, 534. p. Az idegen szavakról. In: Nyelvművelő. Budapest, 164–71. 1957. Sváda. MNy LIII, 423–31. A külföldi városok nevének használatáról. Nyr LXXXI, 504–6. A szóalkotás kérdései. In: Magyar nyelvhelyesség. Budapest, 129–60. Az orosz X átírásáról. Nyr LXXXI, 139–40. 1958. A vessző alkalmazása egynemű jelzők között II. Nyr LXXXII, 45. p. Helyesírásunk és irodalmunk. Kortárs, 7. 129. p. A hangtan stilisztikája. A szóhangulat kérdései. In: A magyar stilisztika vázlata. Budapest, 19–24, 149–74. Idegen szavak kéziszótára. Terra-szótársorozat. Budapest. (Egyik főmunkatárs) 1959. A magyar helyesírás szabályai. Budapest. (10. kiadása 3., átdolgozott lenyomatának egyik szerkesztője) Az idegen szavakról. In: Iskolai nyelvművelő. Budapest, 219–28. A magyar helyesírás szabályai 3. lenyomatáról. Nyr LXXXIII, 161–5. Még egyszer a svádá-ról. MNy LV, 250–1. O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Ismertetés. I. OK XV, 258–60. 1960. Sváda (Beredsamkeit). Bibliotheca classica orientalis V/1. 20–1. hasáb. A magyar helyesírás jelenének és múltjának kutatása 1945-től 1959-ig. MNy LVI, 121–34. A magyar nyelvészeti oktatásról. Egyetemi Lapok 1960 ápr. 23. Vegyipar vagy vegyi ipar. Nyr LXXXIV, 405. p. A hangokról jegyezzük meg! A szavak anyagraktárában. Új szavak születése. In: Nyelvtan, stílus, szónoklás. Budapest, 213–83. Néhány tulajdonnév-típus helyesírásáról. Nyr LXXXIV, 442–54. A magyar nyelv értelmező szótára I–II. NyK LII, 375–9. (Ism.) Hozzászólás. In: Az Anyanyelvi műveltségünk. Budapest, 103–5. 1961. Kalászcséplés. Élet és Irodalom, 1961. április 7. ????? kesztyű. újonnan. In: Édes anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest. A szóalkotás kérdései. In: Magyar nyelvhelyesség. Budapest, 134–66. (2. kiad.) 11
Idegen szavak kéziszótára. Budapest. (Főmunkatárs) Helyesírási tanácsadó szótár. Budapest. Társszerkesztő: Deme László. (Számos utánnyomásban) A nyelvművelő irodalom bibliográfiája 1957–58. Nyr LXXXV, 356–65. (Szerkesztő) Törekvések helyesírásunk egységének kialakítására 1772 és 1832 között. MNy LVII, 306–19. A magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan I. I. OK XVIII, 351–8. (Ism.) 1962. Hogyan írjuk a csillag- és csillagzatneveket? Nyr LXXXVI, 43–4. A betűszók és szóösszevonások osztályozásának egyik lehetősége. Nyr LXXXVI, 295–8. Szamaritánus – samaritánus. Nyr LXXXVI, 367. p. Bevezetés Jókai Mór összes művei kritikai kiadásához. Kiadásunk főbb elvei 2. rész. Hétköznapok 301–8. Miért nem pontos a MÁV? Somogyi Néplap, 1962. dec. 16. A Helyesírási Bizottság újabb határozatai. I. OK XIX, 277–87. 1963. Magyarul könnyebb! Somogyi Néplap 1963. márc. 31. Magyar szófejtések gyűjteménye. Budapest. Egyetemi segédkönyv. (Szerkesztő) Csőr és laszti, Cucu és Dades. Sport és Tudomány 10. 312–3. A magyar nyelv értelmező szótára. V–VII. kötet. NyK LXV, 483–5. (Ism.) 206873 (Néhány megjegyzés új értelmező szótárunkról és élő irodalmunkról.) Kortárs 12. 1899–901. Nyelvművelő tanulmányok és cikkek sajtószemléje (1955–1960). Nyr LXXXVII, 477–86. (Szerk.) 1964. Sportsajtónk nyelvéről. In: Tanulmányok a magyar nyelv éltetrajza köréből. NytudÉrt. 40. Budapest, 78–84. Műszaki nyelvművelésünk haladó hagyományaiból. In: Műszaki nyelvőr. Budapest, 94–113. Készül a Magyar helyesírás kézikönyve! Nyr LXXXVIII, 150–4. A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan II. I. OK XXI, 383–5. (Ism.) Az Humanité? Élet és Irodalom 1964. aug. 7. Molnár István: A könyvnyomtatás hatása… NyK LXVI, 216–7. p. (Ism.) MÁV vagy Máv, tv vagy t-v? Nyr LXXXVIII, 260–1. Szabályozottság, egység, állandóság. Magyar Tudomány IX, 492–7. Fekete tenger vagy Fekete-tenger? Geodézia és Kartográfia XVI, 453. p. Tudományos diákköri konferencia Szegeden. Nyr LXXXVIII, 226. p. A Helyesírási tanácsadó szótár új kiadásáról. Nyr LXXXVIII, 273–4. A Jókai kritikai kiadás sajtó alá rendezésének új szempontjai. Az aranyember I. 299–307. 1965.
12
A földrajzi nevek és megjelölések szabályai. Budapest. Társszerző: Földi Ervin és ifj. Hőnyi Ede. A földrajzi nevek és megjelölések írásának fontosabb szabályai. Magyar Grafika. Társszerző: Földi Ervin és ifj. Hőnyi Ede. A szókészlet. In: A mai magyar nyelv II. kötet. Budapest, 3–46. (Egységes egye- temi jegyzet) 1966. Egy kis adalék a szép magyar kiejtés történetéhez. Nyr XC, 102. p. Egy magyar vonatkozású tükörszó kalandja Velencében. Nyr XC, 218. p. A kezdőbetűk. A tulajdonnevek írása. Az idegen szavak és tulajdonnevek írása. In: A magyar helyesírás rendszere. NytudÉrt. 54. Budapest, 23–4, 37–43, 44–7. Idegen szavak kisszótára. Budapest. Társszerző. Experiments aiming at the Sweeping Reform of the Hungarian Orthography between 1772–1832. Studia Slavica XII, 115–23. Karinthy Ferenc: Nyelvelés. Nyr XC, 97–8. (Ism.) A görög szavak és nevek átírásának kérdése 1772 és 1832 között. MNy LXII, 486–9. 1967. Az akadémiai helyesírás előzményei. Budapest. Kevésbé – kevésbbé. MNy LXIII, 217–22. Társszerző: Kádárné Szigeti Paula. La formazione della lingua letteria ungherese. Ungheria d’Oggi VII/3. 30–45. Nyelvművelő tanulmányok és cikkek sajtószemléje (1961–1962). Nyr XCI, 80– 1. (Szerk.) A különírás-egybeírás szabályozatlanul maradásának okai akadémiai helyesírásunk megalkotásakor. NytudÉrt 58. 439–42. Tanulmányok a magyar nyelvről Olaszországban. MNy LXIII, 372–4. 1968. A szókészlet. In: A mai magyar nyelv. Budapest, 461–99. Javaslat nyelvtörténet-korszakolási ügyben. MNy LXIV, 436–8. 1969. A magyar stilisztikai kutatás eredményei 1956 és 1969 között. MNy LXV, 479– 98. 1970. Huszonöt év a nyelvművelésben. Nyr XCIV, 261–70. 1971. Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Kézikönyv. Budapes. Munkatárs A magyar helyesírás elvei és rendszere. In: A magyar nyelvért és kultúráért. Budapest. Manuale della lingua ungherese. (Magyar nyelvkönyv olaszoknak.) Budapest. 1972. 13
A Magyar Nyelvőr centenáriumára. Magyar Tudomány XVII, 407–13. A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. Budapest. (A szabályzati rész társszerzője; ezenkívül az egész munkának nyelvi és helyesírási lektora. Múlt–jelen–jövő helyesírásunkban. Népszabadság 1972. ápr. 26. 6. p. Il Risorgimento italiano e la lingua ungherese. (Az olasz Risorgimento és a ma gyar nyelv.) Atti e Memorie dell’Academia Patavina LXXXIV, parte III, 85– 97. „Világos” és „homályos” szavak. (Különböző nyelvek szókincsének egy összevetési lehetőségéről, különös tekintettel a magyarnak mint idegen nyelvnek tanítására.) Magyartanítás külföldön III, 64–7. A magyar és az olasz nyelv szókincsének összevetéséből: a „világos” és a „homályos” szavak. In: Összevető nyelvvizsgálat, nyelvoktatás. Szerk. Horváth–Temesi. Budapest, 376–81. Újat a régivel. (Jókai utópiájának, A jövő század regényének nyelve.) In: Az Írószövetség tudományos-fantasztikus irodalmi munkabizottságának Jókaiemlékszámában. Budapest, 15–21. 1973. A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai új kiadásához. Magyar Kémiai Folyóirat LXXIX, 142–4. Társszerző: Fodorné Csányi Piroska. A kémiai helyesírás rendezése. Magyar Tudomány XVIII, 712–8. Társszerző: Fodorné Csányi Piroska. Nyelvünk Itáliában. Nyr XCVII, 169–71. A Helyesírási bizottság újabb határozatai II. I. OK XXVIII, 399–407. Idegen szavak és kifajezések szótára. Budapest. (Bakos Ferenc szerkesztő főmunkatársaként. több lenyomatban) A magyar nyelv és irodalom tanítása a külfödi egyetemeken. Nyelvünk és Kultúránk 239–50. (A szombathelyi anyanyelvi konferencia anyagában) Helyesírási alapelveink a nyelvoktatás gyakorlatában. Nyelvünk és Kultúránk 180–4. (A szombathelyi anyanyelvi konferencia anyagában) Magyar szakos hallgatóink és az idegen szavak. In: Adalékok a magyar nyelv életrajzához. NytudDolg 14. 55–8. 1974. A szövegalkotás nyelv-stilisztikai eszközei. In: Szónokok, előadók kézikönyve. Budapest, 81–115. Helyesírásunk alapelvei. MNy LXX, 21–2. Magyar nyelvünk. ügye Olaszországban. Magyar Hírek XXVII/6. 1974. márc. 16. Espresso, drinkbár. Magyar Nemzet 1974. márc. 10. 13. p. Aggályaim vannak! Élet és Irodalom 1974. máj. 18. 8. p. Elnöki megnyitó az 1972-i nyíregyházi ált. isk. anyanyelvi-oktatási konferenciának egyik ülésén. In: Anyanyelvünk az általános iskolákban. Budapest, 155–8. A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai 3., a gyakoribb magyar ásványneveket tartalmazó kötetének magyar nyelvi lektora; a kötet bevezető tanulmányának társszerzője. Budapest, Társszerző: Fodorné Csányi Piroska.
14
1975. Az ásvány- és kőzetnevek írásának rendezése. Magyar Tudomány XX, 89– 92. Társszerző: Székelyné és Fodorné. Jelentéstan és stilisztika. A II. magyar nemzetközi kongresszus anyagának ismer- tetése. MNy LXXI, 226–8. Jóból is megárt a sok. Magyar Nemzet 1965. júl. 13. Szabad idő és szabadidő. Magyar Hírlap 1975. aug. 16. Su alcune questioni dell’insegnamento pratico della lingua ungherese. (A magyar nyelv tanításának néhány gyakorlati kérdéséről. Padova, 151–9. Helyesírás az általános iskolában. Magyartanítás XVIII, 224–30. és A tanító XIII, 10–3. Társszerző: Graf Rezső és Szemere Gyula. Helyesírásunk és Pais Dezső. A Pais Dezső-emlékülés anyagában. Zalai Tükör II; MNyTK 140. 73–7. Vállalatnevek átírása orosz nyelvből. Nyr XCIX, 501. p. 1976. A helyesírás a nyelvi nevelés szolgálatában. Magyartanítás XIX, 13–9. A XIX. század magyar nyelve és Jókai. Nyr C, 3–7. Helyesírásunk tegnap, ma és holnap. In: Anyanyelv, közélet, műveltség. Budapest, 153–61. Helynévgyűjtés és helyesírás. MNy LXXII, 223–4. Stilisztikai elemzési tájékoztató és szöveggyűjtemény; benne F. P.-tól József Attila: Téli éjszaka c. versének komplex stilisztikai elemzése. Budapest. Társ- szerző: Horváth Mária. Az idegen szavakról. Az MTA felkérésére előterjesztés a Nyelvtudományi Bizottság és az Anyanyelvi Bizottság részére; 1976. június; vö. Nyr CI, 129. p. Felszólalás a Beszédkultúránk kérdései c. vitán. Nyr C, 368. p. 1977. Helyesírásunk s és gy betűjéről. Nyr CI, 418–423. A költő és a nyelv. Egyetemi Lapok 1997. dec. A kémiai elnevezés és helyesírás alapjai. Szerk. Erdey-Grúz Tibor–Fodorné Csányi Piroska. Budapest.Társszerző. Polisemia e sinonemia confrontativa italo-ungherese (Olasz–magyar összetevő többértelműség és rokonértelműség). In: Az olaszországi egyetemi magyarok tatók második konferenciájának az Istituto Orientálétól közzétett kötetében. Napoli, 73–80. La letteratura ungherese in Italia (A magyar irodalom Olaszországban). In: Az olaszországi egyetemi magyaroktatók második konferenciájának az Istituto Orientálétól közzétett kötetében. Napoli, 5–7. Le tendenze predominanti dell’insegnamento lingiustico in Ungheria (A magyarországi nyelvészeti oktatás fő irányai). Az olaszországi egyetemi magyaroktatók második konferenciájának az Istituto Orientálétól közzétett kötetében. Napoli, 47–9. 1978. La possibilitŕ dell’influsso dell’italiano nord-orientale sulla pronuncia latina in Ungheria. Giano Pannonio 1. Padova, 130–9. 15
Helyesírásunk. (Szabályzat és szójegyzék az iskolák számára). Budapest. Társszerző: Graf Rezső és Szemere Gyula. (Szerkesztés és a szabályzati rész írása) Tompa József: Anyanyelvi oktatókönyv. MNy LXXIV, 109–11. (Ism.) 1979. A tulajdonnevek írásának kérdései I. MNy LXXV, 216–23. Nyelvünk útjának naplója. Nyr CII, 8–13. Ezt követően. Édes Anyanyelvünk 1. 2. p. Centírozás. Édes Anyanyelvünk 3. 2. p. Nem hit kérdése. Édes Anyanyelvünk. 4. 15. p. Változik-e helyesírásunk? Köznevelés XXXV. Napirenden a helyesírás. Népszabadság jún. 10. 14. p. Akadémiánk, helyesírásunk, társadalmunk. Előadás az MTA I. osztályának 1979. évi közgyűlési osztályülésén. Magyar Tudomány 638–46. 1980. Katonai helyesírási tanácsadó szótár. Budapest. Társszerző: Szemere Gyula. A különírás és az egybeírás. Nyr CIV, 135–58. A helyesírás iskoláinkban. Nyr CIV, 470–7. Készülőben helyesírási szabályzatunk újabb (11.) kiadása. Nyelvünk és Kultúránk 41. 544–7. Higgye el! Édes Anyanyelvünk. 4. 16. p. Elkedvetlenítősdi. Magyar Nemzet júl. 12. 6.p. A magyar nyelvművelés története. In: Nyelvművelés 7–55. Budapest. Társszerző: Lőrincze Lajos. (Szerk.) Szóvédjegyeink és nyelvünk. A védjegy gazdasági jelentősége a KGST- országok közötti áruforgalomban. Budapest, 109–25. A költő és a nyelv. In: Legyetek emlékezéssel rólam. Budapest, 84–93. A magyar nyelvtan helye a közoktatásban. III. nemzetközi nyelvkongreszszus. NytudÉrt 104. 157–60. Az egyetemek szerepe az anyanyelvi oktatás korszerűsítésében. In: Az anyanyelvi oktatás korszerűsítésének műhelyében II. Budapest, 146–54. 1981. Parole composte ungheresi e loro relazione con l’ambiente europeo. In: La lingua e la cultura ungherese come fenomeno areale. Venezia, 1977/1981, 14. Quaderni dell’Istituto di Iranistica, Uralo-Altaistica e Caucasologia dell’Univesitá degli Studi di Venizia, 99–109. Il ruolo della letteratura nello sviluppo della lingua ungherese nei primi decenni del nostro secolo. In: Atti del IV. Convegno Interuniversitario dei docenti di lingua e letteratura ungherese e di finnougristica in Italia; Torino 15–18 ottobre 1979. 39–47. A tulajdonnevek írásának kérdései II. MNy LXXVII, 208–14. Szemere Gyula 70 éves. MNy LXXVII, 503–4. A csehszlovákiai széppróza nyelvi arculata. Nyr CV, 46–54. Hogyan írjuk a márkaneveket? Nyr CV, 155–8. A tudásért munkával kell fizetni. Köznevelés XXXVII/13. 5–6. 16
P. Á. L. Vaculj, magyar! Édes Anyanyelvünk. III/1. 8. p. Határozat helyesírási szabályzatunkról. Édes Anyanyelvünk. III/1. 14. p. A katonai típusjelzések írásáról. Honvédségi Szemle 9. 101–2. A XIX. század magyar nyelve és Jókai. In: Az élő Jókai. Budapest, 33–44. Az ly és helyesírási szabályzatunk 11. kiadása. In: Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Benkő Loránd emlékkönyv. Budapest, 153–8. 1982. Kémiai helyesírási szótár. Budapest. Társszerző: Fodorné Csányi Piroska és Hőnyi Ede. Akadémiai határozat helyesírási szabályzatunk 11. kiadásáról (Az MTA elnökének engedélyéval közzéteszi F. P.). Nyr CVI, 27–36. A magyar kémiai elnevezés és helyesírás. Nyr CVI, 410–8. Társszerző: Fodorné Csányi Piroska. Nyelvművelő kézikönyv I. MNy LXXVIII, 360–3. (Ism.) A tárgyrag kapcsolódása idegen nevekhez. Édes Anyanyelvünk IV/ 2. 15. p. Mann-né nem azonos Bernadettel. Édes Anyanyelvünk IV/4. 11. p. Bajtárs. Honvédségi Szemle XXXVI/10. 65–6. 1983. Helyesírásunk 1832 előtt. Nyr CVII, 129–34. Carlo Tagliavini. Hungarológiai Értesítő V/1–2. 328–9. Első akadémiai szabályzatunk hasonmás kiadásáról. Édes Anyanyelvünk V/1. 11. p. 1984. Nyelvművelésünk évszázadai. Budapest. A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás. Budapest. (A szabályzati rész írása, az egész kiadvány szerkesztése.) A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásáról. Nyr CVIII, 385–401. János Balázs e l’Italia. AUB Slingu XV, 77–84. A német nyelv hatása a magyar szóösszetételi eljárások fejlődésére. In: Anyanyelv–idegen nyelv. Az 1978-as nyíregyházi konferencia anyaga. Budapest, 90–8. Elkészült helyesírási szabályzatunk 11. kiadása. Nyelvünk és Kultúránk 55. 17– 23. Helyesírásunk és Keresztury Dezső. Fejér Megyei Szemle 2. 49–53. Tanácsok az előadás nyelvi-stilisztikai megformálásához. Propagandista 3. 178– 85; 4. 164–70; 5. 174–80. 1985. Korszerűsített helyesírási szabályzatunk. MTud 335–40. Korszerűsített helyesírási szabályzatunk. Magyar Grafika XXIX/4. 31–4. 1986. Helyesírásunk. (Szabályzat és szójegyzék az iskolák számára). Budapest. (5., átdolg. kiadás)
17
Beszélt nyelvi elemek a századforduló prózájában. In: A magyar irodalmi nyelv Pázmánytól napjainkig. Szerk. Éder Zoltán. Budapest, 25–33. Az anyanyelvi nevelés továbbfejlesztéséért. In: Program az anyanyelvi nevelés továbbfejlesztésére. Szerk. Szende Aladár. Budapest, 10–24. A helyesírás iskoláinkban. In: Program az anyanyelvi nevelés továbbfejlesztésére. Szerk. Szende Aladár. Budapest, 171–83. Emlékezés Pais Dezsőre. Születésének 100. évfordulóján. Népszabadság márc. 20. 6. p. Helyesírási szabályzatunk korszerűsítése. Hungarológiai Közlemények (Újvidék) XVIII, 1–2; 51–9. Melyikat szeressem? Köznevelés LXVII/31. 11. p. Attila és Vartyogó. Köznevelés LXVII, 38. 11. p. Kosztolányi Dezső nyelvművelés-történeti helye és szerepe. MNy LXXXII, 257–63. 1987. Cura della lingua e interferenze straniere nell’ungherese di oggi. In: Quaderni dell’Istituto di Iranistica, Uralo-Altaistica e Caucasologia dell’Universitá degli Studi di Venezia, NO 20. A cura di Andrea Csillaghy. Venezia, 229–69. Nyelvművelő kézikönyv II. MNy LXXXIII, 219–20. (Ism.) Utcanévírási szabályaink. Édes Anyanyelvünk IX/3: 13–4. A többelemű utcanévi előrészek írásmódjának szabályozása. MNy LXXXIII, 427–33. 1988. Helyesírási kéziszótár. Budapest. Társszerző: Deme László. Szaknyelveink helyesírásának szabályozásáról. In: A magyar nyelv rétegződése I. Szerk. Kiss Jenő—Szűts László. Budapest, 290–7. Verseghy nyelvművelő felfogásának korszerűsége. In: In memoriam Verseghy Ferenc 3. Szolnok, 13–25. Magyar helységnevek külföldön – idegen helységnevek Magyarországon. In: Magyar és csehszlovák történészek eszmecseréje a régi magyar család- és sze- mélynevek, valamint a helynevek írásmódjáról. Hungaro– Bohemicoslovacca 1. 15–24. Az idegen személynevek írásának alakulása a felvilágosodás korától napjainkig. In: Magyar és csehszlovák történészek eszmecseréje a régi magyar család- és személynevek, valamint a helynevek írásmódjáról. Hungaro– Bohemicoslovacca 1. 82–6. Über die Sprache der Fernsehwerbung. AUB SLingu XIX, 137–43. Biztató jelek az idegen szavak dolgában. Édes Anyanyelvünk X/4. 1. p. Molnár József (1927–1987). MNy LXXXIV, 248–50. 1989. Il liguaggio ungherese di fine Ottocento. Giano Panmonio 4. 11–8. Babits Mihály: Örökségem. Elemzés. EFF 2. 34–9. Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Budapest. (Társszerkesztő.)
18
Nyelvünk alakulása a kiegyezéstől a századfordulóig. In: Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Szerk. Fábián Pál–Szathmári István. Budapest, 93–104. A magyar szakosok nyelvészeti képzése. In: Tanulmányok az Eötvös Kollégium történetéből. Szerk.: Nagy József Zsigmond–Szíjártó István. Budapest, 60–7.
19
1990. Műszaki helyesírási szótár. Budapest. (Társszerző.) Széchenyi nyelvünkről és nyelvünkért. Édes Anyanyelvünk XII/2. 1–3. Bolla Kálmán köszöntése. In: Studia in honorem K. Bolla. (EFF 3.) Szerk. Földi Éva. Budapest, 7–9. 1991. A szaknyelvek kutatása a Mai Magyar Nyelvi Tanszéken. In: Hagyomány és újítás a mai magyar nyelvi kutatásbsn és oktatásban. Szerk. Balázs Géza. (NyelvtudDolg 38.) Budapest, 93–9. Die Sprachlichen Grundlagen der Stilrichtungen in Ungarn am Auftrag unseres Jahrhunderts. In: A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében c. bécsi kong- resszus anyagában. Budapest—Wien, II. sz. 1141–6. Nyelvújítás a múlt század végi ortológia áramában. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének a tárgyköréből. Szerk. Kiss Jenő–Szűts László. Budapest, 161–4. A rádió sportműsorainak nyelvéről. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály–Kiss Jenő. Budapest, 162–16; és: A hatékony rádiózásért. Budapest, 1993. 63–70. Szemere Gyula 80 éves. MNy LXXXVII, 497–8. 1992. Orvosi helyesírási szótár. Budapest. Társfőszerkesztő: Magasi Péter. Takács Etel (1921–1992). Új Pedagógiai Szemle 1992/4. 91–3. Régi módi új divatja. Édes Anyanyelvünk XIV/2. 14. p. Enyeleg. Édes Anyanyelvünk XIV, 3. 2. p. Ablak az „Ablak” nyelvére. In: Nép – nyelv. Tanulmányok Fülöp Lajos 60. születésnapjára. Szerk. Balázs Géza–Selmeczi Kovács Attila. Budapest, 47–9. Szíves köszöntő. In: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Géza–Laczkó Krisztina. Budapest, 7–9. Stúdió ’91–’92. In: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Géza–Laczkó Krisztina. Budapest, 55–9. 1993. Gondolatok a nyelvi normáról és a helyesírásról. Nyr CXVII, 504–6. Szaknyelvi helyesírási szabályzataink mérlege. Nyr CXVII, 595–9. Egyetemes nyelvművelést. Előadás a Társaság 1992. dec. 8.-i közgyűlésén. MNy LXXXIX, 129–36. 1994. Lőrincze Lajosra emlékezve. MNy XC, 246–7. Búcsú az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának elnökétől. Nyr CXVIII, 5– 6. Coppa olio motore – motorolajtartály. Giano Pannonio 5. 187–90. A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása Budapest. (Példaanyagában átdolgozott 11. lenyomatának előkészítése és sajtó alá rendezése) A pécsi stúdió nyelvhasználatáról. Összefoglalás. In: A körzeti stúdiókról. Buda-pest, 21–8. 20
A körzeti stúdiók nyelvhasználatáról. Összefoglalás. In: A körzeti stúdiókról. Budapest, 85–94. A rádióhírek nyelvezete. In: A hatékony rádiózásért 2. Budapest, 7–14. 1995. Nagy J. Béla emlékének. In: Helyesírásunk elvi és gyakorlati kérdései. Eger, 9– 13. Helyesírási szabályzatunk példaanyagáról. In: Helyesírásunk elvi és gyakorlati kérdései. Eger, 31–43. Helyesírási rendszerünk lehetőségei a mondanivaló árnyalásában. In: Helyesírásunk elvi és gyakorlati kérdései. Eger, 54–64. Helyesírási rendszerünk lehetőségei a mondanivaló árnyalásában. In: Anyanyelvi nevelés – embernevelés. Az 1994. évi , Egerben rendezett országos anyanyelvoktatási napok anyaga. MNyTK. 198. Budapest, 201–9. Nyelv és rádió. Zsirai Miklós 1950 táján tartott rádióelőadásai anyagának sajtó alá rendezése. Budapest. Szathmári István hetvenéves. MNy XCI, 249–51. Balassa László. MNy XCI, 112–3. A Magyar Nyelvi Bizottságról. Nyr CXIX, 435–9. 1996. Különírási -egybeírási tanácsok. MTud 6. 748–9. Nyelvi tervezés – nyelvi politika. Felszólalás az 1995. okt. 9-i magyar nyelvi bizottsági ülésen. Nyr CXX, Helyesírásunk. (Példaanyagában átdolgozott kiadás). Budapest. Társszerző: Graf Rezső. Értelemtükröztetés helyesírásunkban. In: Helyesírási kulturánk fejlesztéséért. Eger, 8–16. A magyar helyesírás sorsfordulói. (Helyesíráspolitikai eszmefuttatás). MNyTK 207. Eger, 301–10. Az élőszó írásbeli rögzítése és a helyesírás. EFF 18. 78–84. 1997. Van-e szükség Magyarországon anyanyelvi törvényre? Felszólalás az 1996. május 3-i magyar nyelvi bizottsági ülésen. Nyr CXXI, 104, 109–11. Az elviselhetőség határai a rádióban az idegen szavak használatában. Nyr CXXI, 265–70. A nyelvművelés feladatai. Nyr CXXI, 384–9. Szaknyelveinkről – szaknyelveinkért. MTud XLII, 485–6. 1998. Íráskultúránk és helyesírásunk időszerű kérdései. EFF 24. 25–31.
21
KESZLER BORBÁLA FÁBIÁN PÁLRÓL Fábián Pál a tanári hivatást családi örökségként kapta. Nem véletlen tehát, hogy a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnázium elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetemre jelentkezett. Egyetemi tanulmányai során tagja volt az Eötvös Collegiumnak. Magyar–olasz szakos tanulmányait befejezve, 1947 tavaszán Pécsen kezdte el a tanári pályát a Széchenyi István Gimnáziumban. 1948-ban doktorált. 1949 nyarán megbízták az újonnan szervezett pécsbányatelepi gimnázium vezetésével, de egy évvel később már Budapesten dolgozott, a pedagógiai főiskolán. Itt érvényesült először sokoldalúsága és rendkívüli munkabírása: tanított a nappali, esti, levelező tagozaton; jegyzeteket írt, ezzel több szaktárgy oktatását tudományos szintre emelte; szervezte, bővítette a tanszéket; sőt még arra is volt ereje, hogy ellássa az Akadémián az I. osztály szaktitkári teendőit. Amikor a pedagógiai főiskola 1955-ben megszűnt, Fábián Pált az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar nyelvtudományi tanszékére helyezték. Docenssé 1964-ben léptették elő. Egyetemi tanárrá 1979-ben nevezték ki. A magyar–olasz kulturális egyezmény keretében 1964 és 1969 között a padovai egyetemen magyar vendégprofesszorként teljesített szolgálatot, a bolognai lektori teendőeket is ellátva. Ez után két évig a Művelődési Minisztérium tudományegyetemi osztályán is dolgozott, másodállásban. Az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékét 1984 júliusától 1988 júniusáig vezette. Itt nemcsak még magasabb szintű és a korábbinál is összetettebb feladatok megoldására nyílt lehetősége, hanem kivételes szervezőképessége is kibontakozhatott. Az egyetem adta oktatási munka (leíró nyelvtan, jelentéstan, szókészlettan, stilisztika, helyesírás, nyelvművelés) mellett hiánypótló jegyzetet, tankönyvi fejezeteket írt; a nyelvészeti tanszékcsoport titkára volt; segítette a kari nyelvész tudományos diákkört. Sokfelé ágazó további tevékenységét szinte lehetetlen követni. Irányította az iskolai anyanyelvi nevelés megújításáért szervezett (6-os főirányú) kutatásokat. 1991 januárjával vonult nyugalomba, de azóta is segíti a tanszék munkáját. 1996 óta egyetemünk professor emeritusa. A Fábián Páltól befutott töretlen és nagyívű életpálya eredményekben gazdag tudományos munkásságon nyugszik. 18 könyvnek a szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. Tanulmányainak és cikkeinek száma 200. Kutatási eredményeivel kandidátusi (1962), majd akadémiai doktori (1989) minősítést szerzett. Tudományos munkásságát Fábián Pál (néhány rövid nyelvművelő cikk közzététele után) a reformkori gazdasági élet nyelvének kutatásával kezdte (in: Nyelvünk a reformkorban 1955). Figyelme ezután elsősorban az élő nyelv szókészletének vizsgálatára irányult: az idegen szavak kérdésköréről írt hosszabb tanulmányt a Nyelvművelésünk főbb kérdései című nevezetes kötetbe (1953); munkatársa volt az idegen szavak és kifejezések Bakos Ferenc szerkesztette szótárainak; szerzője A mai magyar nyelv című egyetemi tankönyv (1965) szókészlettani fejezetének. Foglalkozott a szóalkotás nyelvhelyességi kérdéseivel; a mozaikszókkal; az exonimákkal; stb. – Különösen fontos kutatási téma lett számára a magyar nyelvművelés története, amelyet előbb a Nyelvművelés című egyetemi 22
jegyzetben foglalt össze (1980), majd kutatásainak eredményei Nyelvművelésünk évszázadai címmel megjelentek külön könyv formájában is (1984). Stilisztikai irányú munkálkodásának is a szókészlet az egyik területe; így például A magyar stilisztika vázlatában (1958) ő a szerzője a szóhangulat kérdéseivel foglalkozó fejezetnek. Figyelme később a múlt század második felének nyelve és stílusa felé fordult: a kor nyelvi fejlődéséről több közleménye jelent meg. – A Mai Magyar Nyelvi Tanszék stíluskutató csoportját több éven át vezette. Mind tudományos, mind pedig társadalmi szempontból jelentős a magyar helyesírás terén kifejtett tevékenysége. Évtizedeken át szívós következetességgel küzdött a magyar helyesírás rendszerének korszerűsítéséért, így főként az ő érdeme, hogy elkészült A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása. A magyar helyesírás szabályai című hivatalos akadémiai szabályzat 1954. évi 10. és 1984. évi 11. kiadása munkálatainak szervezője, a szabályok és a szójegyzékek egyik megfogalmazója, illetve összeállítója volt. – Társszerzője volt a Helyesírási tanácsadó szótárnak (1961), illetve a Helyesírási kéziszótár-nak (1988). – Felismerve a szaknyelvi helyesírások fontosságát, szorgalmazója volt számos ilyen irányú munkálatnak, és szakértő munkatársakkal együtt több szakmai (például földrajzi, kémiai, ásványtani, katonai, műszaki, orvosi, növényrendszertani, állatrendszertani stb.) helyesírási szabályzat, illetve szótár kidolgozásában és közrebocsátásában vett rész. E munkássága révén a köznyelvi és a szakhelyesírás közti ellentétek jelentősen csökkentek. Számos, a magyar helyesírás elméleti és gyakorlati kérdéseit boncoló cikk és tanulmány szerzője. Tüzetesen feldolgozta a magyar helyesírás történetének 18. század végi és 19. század eleji szakaszát. Kutatásainak eredményeit Az akadémiai helyesírás előzményei című könyve (1967) tartalmazza. Külföldieknek magyar nyelvet tanítva figyelt fel az összevető nyelvvizsgálat sajátos szempontjaira. Ezeknek figyelembevételével írta magyarul tanulni szándékozó olaszoknak Manuale della lingua ungherese című nyelvkönyvét (1971). Az összevető nyelvvizsgálat köréből több tanulmányt jelentetett meg, főként egyetemközi olasz–magyar tudományos konferenciák anyagában. Hungarológusként előadott többek között Bolognában, Padovában, Nápolyban, Torinóban, Udinében, Velencében, Helsinkiben, Bécsben és nem utolsósorban Pozsonyban, Komáromban, Kassán, Versecen, Szabadkán, Újvidéken, Kolozsváron, Ungváron, mindenhol mindig erősítve a hazánkat a külvilággal összekötő szálakat. Életének, pályájának szerves része a nyelvészeti közéletben való irányító részvétel is. 1951 óta tagja, 1954 óta titkára, 1980 óta volt társelnöke az MTA Helyesírási Bizottságának; 1952 óta tagja a Nyelvművelő Bizottságnak; jelenleg e két bizottság összevonásából alakított Magyar Nyelvi Bizottság elnöke. A Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányának 1952 óta tagja; jelenleg a Magyar Nyelvészeti Szakosztály elnöke. A Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának elnöke, az Édes Anyanyelvünk szerkesztőbizottságának tagja. Választott képviselőként tagja az MTA „parlamentjének”. Sokat és eredményesen dolgozott a TIT-ben, amelynek tiszteletbeli tagja. A több mint fél évszázaddal ezelőtt megkezdett és mind a mai napig szakadatlanul folytatott tudományos és tanári tevékenysége méltán emeli Fábián Pált a mai magyar nyelvtudomány egyik meghatározó személyiségévé. Fábián 23
Pál a nyelvtudományban való legelső jelentkezésétől – mint Pais Dezső tanítványa – a budapesti nyelvésziskola tagja és képviselője. Ez nála is – az Eötvös Collegium neveltjéhez méltóan – a tények föltétlen tiszteletét: felkutatását és elemzését jelenti; a tudományos előzmények megismerésének és kritikájának követelményét; szakadatlan tanulást, az új ismeretek, kutatási eredmények befogadását. Maga írja akadémiai doktori téziseiben: „Egész pályámon végig foglalkoztatott, milyen folyamatok mentek végbe nyelvünkben, s ezeket felderíteni igyekeztem. – Ám … arra is törekedtem, milyen tanulságokat lehet levonni a múlt eseményeiből a mára nézve, illetőleg, hogy mit lehet, mit kell tenni a ma nyelvéért, hogy gondolataink hű tükrözője legyen.” Kitüntetései és elismerései: A Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1951); a Munkaérdemrend ezüst fokozata (1973); Kiváló Munkáért (1982); A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986); Eötvös Lorándemlékérem (1990); Déry Tibor-jutalom (1990); Kosztolányi-díj (1994); Lőrincze-díj (1996); A TIT elnökségének köszönő és elismerő oklevele (1961, 1983); A TIT aranykoszorús jelvénye (1978); A TIT tiszteleti tagja kitüntető cím (1986); A Felvételi Előkészítő Bizottság vezetéséért miniszteri dicséret (1978, 1983); A Kazinczy Alapítványtól elismerés (1961, 1977); ELTE-aranydiploma (1997). Fábián Pál egész nemzedéke legszebb és legtermékenyebb éveit egy nehéz kor szorításában élte meg. Ebben az időben a legnemesebb feladat a nemzeti értékek átmentése, megőrzése és ápolása volt. Ezt tette, amikor szókészletünkről írt, vagy amikor a stílus kérdéseit boncolgatta, vagy akkor is, amikor küzdött nyelvünk tisztaságáért és helyesírásunk ügyéért, hisz maga mondta egyszer, hogy: „Helyesen írni és jó magyarnak lenni: ugyanaz. ” Értékmegőrző munkát végzett akkor is, amikor tanárként a katedráról, a nyelv titkait feltárva az anyanyelv szeretetére, megbecsülésére nevelte és buzdította hallgatóit: sokunkat, engem is. S tette mindezt olyan kitűnő pedagógiai érzékkel, elegáns könnyedséggel, természetes egyszerűséggel és logikával, hogy nem volt, akit magával ne ragadott volna, s akibe be ne oltotta volna a nyelv és a nyelvészet iránti szeretetet. De értéket őrzött és értékteremtésre ösztönzött és ösztönöz emberi tartásával és példájával is: fáradhatatlan szorgalmával, pontosságával, megbízhatóságával, igaz barátságával, önzetlen feladatvállalásával; a hálátlan, kevéssé látványos és nemigen méltányolt közhasznú munkák példamutató szervezésével és körültekintő véghezvitelével, ugyanakkor türelmével és kutatásra, publikálásra noszogató türelmetlenségével, s nem utolsó sorban azokkal a szerényen elhallgatott harcokkal, melyeket megvívott a magyar nyelv ügyéért s értünk. Öröm vele találkozni ma is, mert mindig tele van derűvel, kedvességgel, kellemes légkört teremtve maga körül. Jó látni optimizmusát, s hallgatni biztató szavait, hogy egy ügy nem akkor vész el, amikor elveszni látszik, hanem ha már nem hiszünk benne. Higgadtsága, bölcsessége, figyelmessége, kedvessége, fiatalokat is megszégyenítő fáradhatatlansága, derűt árasztó egyénisége jótékonyan érezteti hatását mindig és mindenütt. Kitűnő ember és tanár, elkötelezett nyelvész, aki az életét az anyanyelv érdekében történő munkálkodásnak szentelte. Örülünk, hogy velünk van, hogy tanítványai és munkatársai lehettünk. 24
25
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán 26
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 15., 19., 24., 28., 33., 34., 35., 39., 40., 43., 48., 49., 52., 54., 55. 27
28
