MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ I. KÖTET.
FOLYÓIRAT
1905. ÁPRILIS.
4. SZÁM.
Reguly Antal emlékezete. * II. 1844 márczius 4-ikén Reguly elhagyja a vszevolodszkoei urodalmat, Irbitbe siet, melynek híres vására mozgásba hozza jóformán egész Oroszországot és Azsiát, s a hol a nópvízsgáló rendkívül érdekes megfigyeléseket tehet. Irbitben találkozik obdorszkí és berjovozi kereskedőkkel is, kik a prémnemű holmit szállitják ide a messzi északról. A helyőrség katonái - baskirole és mizerek értékes anthropologiai anyagot nyújtottak neki. Ot napi irbiti mulatása után Turinszkon át a tavdaí vogulság között folytatja útját Tobolszk felé, a hova márczius 17-ikén érkezett meg. Tobolszkba tulajdonképen két férfiú hire vonzotta: Vologodszkij volt az egyik, ki az Ob alsó vidékén több éven át papi hivatalt viselt s az osztják nyelvvel huzamosabb ideig foglalkozott. Nem rég a pétervári akadémiának osztják szótárt küldött be, mely azonban javitás végett neki visszaküldetett. A másik Szatigín, az utolsó kondai fejedelem fia, ki már orosz nevelésben részesült és ekkor mint cs. tanár Tobolszkban működött, Vologodszkijt, a ki két hóval előbb Petropavloszkba helyeztetett át, már nem találta itt. A nyájas tobolszki püspök ajánlkozik ugyan, hogy felszólítja majd Vologodszkijt, másoltatná le Reguly számára osztják szótárát - de ez, Vologodszkij osztják nyelvtudásának igen rossz hirét hallván itt, rossz munkának bírását inkább károsnak tartotta, mintsem hasznosnak s a szivességet megköszönte. Szatiginban, ki őt vogul fordításaival ajándékozá meg, igen kedves férfiúval ismerkedett meg, de ez már jóformán semmit sem tudott népének ősi hagyományairól. sőt még a nyelvet is feledni kezdte. Itt találkozott Reguly Castrénnal is, kivel egy napot együtt töltött. Castrén már másnap útra kelt, Reguly kikiséré a városon kivül, igy vett töle búcsút márczins 25-ikén. Két nap múlva már Reguly is tovább folytatja útját. Az Irtis mellékén eljut Demjanszkig, innét a Konda vidékére megy. Bolcsarovo egyházas községben megismerkedett a kondai osztjákokkal, kiknek jóléte, mely az izléses öltözködésben s a jól berendezett lakásban nyilvánult kellemesen lepte meg. Nachracsiban már a kondai vogulok közé jut. Jumasban találkozik Popovval, a ki valamely levő
* Mutatvány Gróf Z i C It Y J c n ö harmadik ázsiai utazásának sajtó alatt 4-ik kötetéből.
10
160
Pdpay József: Reguly Antal emlékezete.
anthropologiai és ethnographiai ntattett az alföldre és a palóczok közé. Hnnfalvy azt ajánlotta neki, hogy elébb nyelvészeti anyagáthozza rendbe; ugyanezt tegye a néprajzi tapasztalataival is, és az eredményeket kisebb-nagyobb értekezésekben terjeszsze az Akadémia elé, csak azután fogjon az összefoglaló nagy munkáboz. Reguly hajlott is a jó tanácsra. J ó ideig nem beszélt feladatairól. Barátai, kik azt hitték, bogy már munkához fogott s egyszer csak a kész eredménynyel áll elő, szomorúan csalódtak várakozásukban. Sok biú kisérlet után végre az éles szívfájdalom hangján megnyilatkozik Toldy előtt, "magát saját kincsének fölvételére tehetetlennek jelenti ki." Toldy igyekezik megnyugtatni, hátha mással, pl. Hunfalvyal együtt ki tudná adni gyújteményét. A csüggedt lélekbe ismét visszatért a remény. Szorgalmasan olvasgatja Hunfalvyval a vogul szövegeket. nE foglalatosság - írja róla Huufalvy - felvidítá s nagy munkakedv szállá meg. Fáradhatatlanul kezdé rendezgetni szó- és nyelvtani jegyzeteit ; emlékezetei megújulának ; s úgy látszék, hogy testileg, szellemileg felüdü!' De ez a jókedv csak az 1858-iki év május haváig tarta. Ezután megszünék hozzám járni, avval biztatván engemet, hogya nyári szünidö alatt a budai hegyeken fog rnulatni s épülni, s majd őszszel megújult erővel folytatjuk a munkát. En is falura menék, s ott nemsokára az a szomorú hír ére, hogy Reguly aug. 23-án meghalt"." Igy ért véget küzdelmes élete. Virágzó ifjúságát adta áldozatul a tudománynak, melyhez szívének végsö dobbanásáig hű maradt. A kegyes gondviselés gondoskodott róla, hogy a magyar összehasonlító nyelvtudomány, melynek nagyszerű eredményeit sejtette, lelki szemével talán már látta is, az ő szellemi hagyatékából támadjon új életre. PÁPAY JÓZSEF.
A régi magyar ételnevek
eredetéről.
l.
Alíg van érdekesebb és vonzóbb tanulmány, mint az egy körbe tartozó szavak eredetét kutatni. Tannlságos az efféle összeállítás nemcsak nyelvészeti, hanem műveltségtörténetí szempontból is: hiszen tudvalévő dolog, hogy a műveltség története a szókincsben is visszatükrözödik. Hosszabb érintkezés két nép között nem történhetik meg nyelvkeveredés nélkü!. A műveletlenebb a -műveltebbtöl nemcsak a magasabb kultnra tárgyait, hanem legtöbbször e tárgyak neveit is átveszi, úgy hogyajövevényszavak különféle rétegei egy-egy kulturhatás emlékeit őrzik. Egy-egy szó vagy szócsoport, ha eredetét kutatj uk, gyakran csodálatos időbeli távlatot nyit; világot derit olyan korra, a melyuek emlékezetét irott történeti emlékek nem őrizték meg. műveltségí
* Reguly Antal hagyományai. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából kiadta Hunfalvy Pál. I. kötet. A vogul föld é. nép. Pest 1864. Elöszó.
---~<
Gombocz Zoltán: .A 'régi magyar ételnevek
eredetéről.
161
Csakhogy persze tudni kell a módját, hogyan lehet a nyelvet helyes vallomásra birni. Kiilönbséget kell tennünk mindenekelőtt szó meg szó között; nem mindeu jövevényszónak van egyforma műveltségtörténeti értéke. .\;evetséges dolog volna pl. abból, hogy barát szavunk szláv eredetű, azt következtetni, hogy őseinkkel a ,barátság' fogalmát a szlávok ismertették meg. Máskép áll a dolog a szorosabban vett műveltségi szavakkal ; paprika szavunk délszláv eredete pl. csakugyan nagyon valószinűvé teszi, hogy magával a fűszerrel is a délszlávok útján ismerkedtünk meg. Egy szó az~nban még nem sokat nyom a latban. Búza szavunk török voltából merészség volna azt következtetni, hogy őseink a földmívelést török-faj ú népektől tanuIták. De ha ki tudjuk mutatni, ho~y nemcsak it búza, hanem az árpa, dara, aratni, eke, őriil'rlÍ. szavak is török eredetűek, föltevésünk mindjárt valószínűbbé lesz. Azok közé a müveltségi szavak közé, a melyeknek vándorútja világosan jelzi az illető müveltségi tárgyeredetét és elterjedését, tartoznak többek között az ételnevek is. Hogy csak egy példát emlitsek, az a temérdek franczia jövevényszó az összes művelt nemzetek zastronnmiai szótárában elég ékesszólóan bizonyítja a franczia konyha vilázuralmát. ~ A konyhaművészet kifejlődése aránylag magas műveltséget föltételez ; természetes tehát, hogy az ételnevek vizsgálata - a magyarokat sem véve ki - nem vezet bennünket az öskorba vissza; de azért kutatásaink kiegészíthetik néhány érdekes vonással,. házi rörténelműnknek", az utolsó századok magyar műveltségének rajzát. Az ételnevek tárgyalása közben rendszerint félrehagyom az ell'éléket, mint ,.étes, leves, levelensült ; hiszen mindenki tudja vagy érzi, hogy rétes = leveles tészta. leves = híg, leves-étek stb.; keletkezésük koráról pedig úgyis nehéz volna valami biztosat mondani, Legtermészetesebb volna, hogy a tárgyalás sorát az ételek etelével. a kenyérrel kezdj em meg, ha ugyan eredetéről tudnánk valamí biztosat. Eppen így vagyunk a czipó szóval is, de az már közrudomású dolog, hogy a czőkó"s czipó kifejezés első része, a <:"kös jelző honnan ered. Atzök, czök szó (Púriz-Pápainál .íermenumr. .sauerteig' a nyngati megyékben a cáJ.g, cájg alakok szokáso-ak .élesztő', .kovász' értelemben) német jövevény. a bajor-osztrák :"'g. .élesztő' szó átvétele, aökős czipó tehát tkp. .élesztős, bizonyos ruódon kovászolt czipó', 'Csak a Schlügli S<ójegyzékből ismerjük a pokronta szót: jelenrése .subeiuerarium', .hamuban sült kenyér'. Szláv eredetére (vö. K<'h pokruta, lengyel l'oknta. .fladen, .kuchen') már Szamota ramutatott. )[ár a legrégibb szójegyzékeinkben és szótáraínkban előfordul öl pogác."a szó. A Schlagli az .azimus' szót, a Beszt. Szój. az .azimus' ;.... a .liba' szavakat fordítja vele. Calepinusban : azymus, kouae wWw'l ralo kinyér, pogátsa, panis focarius : parasaba 8wt& kenyér, Onm,.ba swtót pogátsa. A MTsz. szerint a palóczságban a boqács.i :olak is szokásos. 11
162
Gombocs Zoltán
A pogácsa rokonai majdnem egész Európában el vannak terjedve S valamennyinek közös őse, ha nem is közvetlenül, a latin (Deaciü DnC, (= pimi» fi;c"eiiis, hamuban sült kenyér DuC,). A latin ból származnak mindenek előtt a román alakok, az olasz [ocaccia, franczia [ouace, (ouasse .lapos, 'hamuban sült kenyér" a provencal fogassa., [oquassa, a spanyol hoqaza ,házikenyér' és a portugál [oaasa. Latin jövevényazok továbbá az ófelnémet [ochensa, a középfelnémet »ochenee. »ochene. a bajor [oehene (Schmeller 1:507.); a szláv alakok, az ó-szlovén, újszl., szerb, buIg. po.gaéa, cseh pogaé a latinból valók, valószinűleg olasz közvetítéssel. A szlávság tovább adta a szót a magyaroknak. az oláhoknak (pogacie), a görögöknek (középgör. 1ro"("-tC<>- DuC,), az albánoknak (poga,,", pugaéel; sőt eljutott a délszlávok révén még az oszmanli törökökhöz is: bogaja, pogaéa .hámúban sűlt kenyér v. kalács' (Zenker], A pompos MA. és PPE. szerint .collyra' .grobes bror, A MTsz. szerint a pompos leginkább Dunántúl járatos, s .czipót'. .vakaresor, .kenyértésztából sütött vastag lepényt' jelent. Egy adat szerint Hont megyében ,fánkot' is. Valószinűleg összefügg a tót pampúch, pampuska szavakkal (vö. pampuska) bár a kapcsolat nem egészen világos Egész kis irodalma van már a pesemet (peszmeg) szónak, vagy helyesebben szavaknak, mert nem szabad felednünk, hogy a régiségben és a nép nyelvében három (ha nem négy) peszmet, peszmeg is van, a mint ezt már különben Réthei Prikkel Marián igen helye. sen hangsúlyozta Kúnossal szemben (s akár hozzátehetjük CzuczorFogarasival szemben, mert a Kúnos-féle hibás magyarázat már a Nagy-Szótárban is megvan), L .panís nauticns', .hajós kenyér', .kétszersült', aj pesemet. A NySz. a 17. századból két adatot idéz; b) pesemét. Ismeri ezt az alakot PP. (1708) és a Baróti-féle Kisded Szótár is (176. 1.). Egy adat van rá a NySz.-ban is a 17. századból. c) pesemete, a KySz.·ban e!Q' adattal CzeglédiböL d) peszmeg. A NySz.·ban két adat; megvan Sl.-ban is ("rosszul kisült tésztanemű") Kresznericsben is s belőle átvette a Nagy-Szótár is. A MTsz. szelint járatos ez a szó "rosszúl sikerült (keletlen, sületlen v. összesült. agyonégetett) kenyér v. más tésztás étel" értelemben Vasban. Pápa vidékén, Komárom megyében s a Palóczságban is. 2. ,szőlő íz' .rraubensyrup'. A NySz. erre a jelentésre egy példát idéz Mikes Törökorsz. leveleiből. A ,congelatum' ,gefrornes' értelmezés persze helytelen; Mikes egészen világosan megmondja, hogy mí az a peszmeg: .,A szölöt nagy üstökben megfőzik mindaddig, a míg olyan sűrű nem lesz, mint a sörélesztő; azután leszűrik, hordókba töltik. Olyan szíuű és olyan édes, mint a méhser". Megvan St-ban is, peszmeg, fött must'. A MTsz. GöcsejMl, Baranyából. a Dráva mellékéröl,'. tehát Dunántúl déli részéből a következő alakokat idézi: peszmeg, peszmek, pekmece: jelentésük, gyümölcs-íz, lekvár'. A szlavóniai magyaroknál .- népetymologiával - pökméz. 3. ,bagage' . Gyulai Agost idézett egy 179l-iki adatot a peszmeg szónak erre a harmadik jelentésére. Hozzátehetjük, hogy ezt a jelentést SI. is adja: .peszmce: motyó, bútyor".
e ,
A. ré[J'i magyar ételnet'l'k
I i
I-
I
eredetéről.
16B
Hogy ennek a harmadik peszmeg' szavunknak rni az eredete. nem tudom; de hiszen bennünket most úgyis csak az első kettő érdekel. A .kétszersűlt' jelentésű peszmet rokonsága messze földön el van terjedve, A középgörög alakokra már Krausz Sámuel utalt (NF. :!7:3(7): ""~"'I'-7.(, -iBa;,' Dn Cangeban; jelentése .kétszersülr. Atkerült a középkori latinságba is paximatium, paxematium alakban: .panis subcinerarius'. A Nagy-féle Híerolexieonbau paxamaticum. Az albán paksimáB forrása az újg. ""~'I'-ia,. Ujgörög réven juthatott el a törökökhöz és a perzsákhoz is: peksimat, a köznyelvben peksemei. zwieback (als provlant auf der reise) sohiffszwíeback. (Zenker). lIIegvan még az örményben is: pakszimat. A magashangú török peksemet átvétele a szerb, bulgár peksimet ; II lürökségből való (esetleg szerb-bulgár közvetítéssel) a magyar pesz»iet is. A hangmegfelelésre már Krausz idézte a pUBzpáng N Buicbaum analóglát. Az oláh pesméi, Cihae szerint is, a magyar alak átvétele. Nehezebb volna eldönteni, hogy a középgörög alakok honnan erednek. Hogy nem attól a Paxamestól. a kit Suidas és Columella mint híres .artis culinaríae aeripror-t emlegetnek. fölösleges bizonyítaní. lIIeyer G. (Etym. Wört. der aIban. Sprache 318.) az ó-görög ;:·I,~~p.oc: szóra gondol. Magyarázatra szorul az 1. d) alatt emlitett peszmeg. Vajjon a 2. és 3. alatt fölsorolt peszmeg szavak hatása alatt keletkezett-e peszmet-böl'! Az oszlov. posmag. .placenta, ,frustum panis' (~oláh posmág) szóra a:z eltérő vocalismus miatt alig gondolhatunk. A peszmeg 2. (~szőlőlekvár) török eredetét már CzP. s Kimos kimutatták: perzsa-török bekmez; bekmue. pelemez a köznyelvben peimee, petmaz .tranbensyrup'. .díckgesottener most' (Zenker), moüt de raisin, épaissí par la coction, espece de raisiné (Barb. Meyn). A törökökből való abulgál' peimez, szerb pekmes. albán pekmés-ei, horvát pelcmee. A horvátból való a déli dunántúli pekmee» vagy úrvetéssel peszmek, peszmeg. A peszmet-tel sok tekintetben rokonértelmii prótont, prófunt (crmunoatus MA. annona rnilitaris PP.) német eredetű, a tájnyelvi l'l"Ofnnt, profand (kfn. profant. Lexer) átvétele. a mely persze maga b jövevényszó (~1. providenda). A finomabb kenyérnemekre lérve át, szláv eredetű a kalács "Új (vö. ószl. kolaé». szerh, újszl., horv., cseh ko1aé a kolo--:' .kreís: ~zMól).A magyar kalács is nemcsak kerekre fonott, pereczforma süteményt jelentett a régiségben, hanem .karikát', .karikaforma, kerek tárgyal' is. Igy Ci-ban circulus: kerbnqbieke, kalats (fr. cerele. «utour, ol. circolo, cerchio stb.), PP. szerint kaláis-viass = cerea massa circularis ; Tinódi s az OklSz. néhány adata szerint kalács .szurkos koszorút' is jelentett. A morrdnu-t« a régi nyelvből csak nehány szótári adatunk van. Az OklSz. néhány Mot"ványos személynevet idéz az 1429, 1472,
ll'
164
Gombocz ZOltáJl
1495, 1512. évekből. A Beszt. és Schl, szerint .formula' =múruan (olv. morván), PP.-han morván-kaláts = ohelias. Spiesskuehen, dom Bacho zu Ehren. Ismeri a lIfTsz. is; szerinte finom fonott kalács (örömkalács, melyet a násznép a lakodalmas házhoz visz). Összes adatai Nógrádból. Hontból. Gömörből valók. E szó szláv példaképére, a tót mrvá1Í alakra már Leschka utalt. A zsemlye, a ki·fli és a perecz német jövevényszavak. A zsemlge (a Sehl.-beu semle ~ .simula') őse az ó-görög cr'!J.i5d.AlC; ennek az átvétele a lat. simila, similago ,finom búzaliszt' (az -aga végzet valószinűleg a rokonértelmű (arrago hatása) s a latin ból való végre a zsemlye példaképe, a középfelném, semele. A kifli újabb jövevény, a baj.-osztrák kipfl átvétele, mely talán az ófeln. kipfa, kfn. kip(e .wagenrunge' szavakkal fiigg össze (~Iat. cippus). A perecz (középlat. precella) a német bretze-ből. ez viszont valószinűleg a lat. brácel/lI.m-ból származik. A hétfalusi koorics .perecz' oláh jövevény vö. oláh cwríg (köznyelvi többese kovrizs) ~ a szlávságból : ószl, kovriga .circulus' orosz kooriqa kerek kenyér, karéj. A finomabb kétszersült neve, a piskáta (a SzakáesTud.-ban piszkát, Faludinál biskáta, PPB.·ban biskok! .crustum dulce', ,ein Biseoct, Zueker-Brod') olasz eredetű, vö. ol. biscotto (a lat. bis coctHB ill. coctum-ból ~ .kétszersült'). A kifli-vel egykorú újabb bajor-osztr. jövevényasifl; is (vö. b.-o. schiffl ,kleines viereekiges geback, von lebkucheu' üjfu, 8chilftel, schiftel .ein díínnes viereckiges stück' lIfL.) mig a marsipán végelemzésben latin eredetű. A régiségben leggyakoribb a marczapán alak; igy a SzakáesTud.-ban is; ritkabban marezepiit: (NySz.). A népnyelvben népetymologiával morezofánk; marczafánk. Ismeri ezt az alakot Szirmay is. sőt eredetét is tudja: "in meusís veterum llagnatum decantatissimus cibus fuit Márcza-t'ánk~ ab inventore eoquino ltlartino sic dictus", Persze ez a magyarázat is csak olyan. mint Leschkáé, a ki a kairabocea szót (,túró, leves') valami hnczai Katától (Karra z Bocy) származtatja. A latin eredet, mint említettük, kétségtelen, de az már nem egészen bizonyos, hog J' a latin ősalak Marci pani. (~"lIfárkus kenyere) vagy Martius panis volt-e? Aromim alakok (olasz mareapane, fr. massepam ; spanyo mazapan, port. mazapao) inkább az utóbbi, a német. Marzil'an inkább az előbbi föltevés mellett tanúskodnak. A magyar alakok a német Marzipan átvételei ; a marczapán alak utólagos hasonulás eredménye. A tejtermékek műszavaínak vizsgálata már a honfoglalás elötti időkbe vezet vissza. A finn-ugor uyelvek közös szókincséhez tartozott a vaj: finn voi: rnordvin vaj~ lapp »uo], vuj. votják t'~j, vúj, osztják voj, vogul "(fj. Közös jelentésük .vaj', .zsiradék'. A régebbi, a honfoglalás előtti török hatás emléke a sajt szó, Persze azt a nyelvet, a melyből ezek a régibb török jövevényszavaink valók, nem ismerjiik; ebben az esetben is csak annyit tudunk, hogy az átvett török alak a mai élő török alakok köziil a csuvashoz állott legközelebb; vö. csuvas (iJret .sajt' (megfelelői oszmanli jo;,,,,-t, koibal tort, jakut 8uorat). Mint csuvasból keriilt jövevényszó meg-
i
,
A. régi magyar ételnevek eredetéről.
165
"an az osszétban is : clyd, éiyd .sajt' Keleti Szemle 5,328. A magyar alak eleinte :idxt lehetett s ebből olyanformán lett hasonnlással a mai sajt, mint a német schlecht-ből a slejt (később selejt). A sajt szóval egykorú és egyeredetű a túró (vö. csuvas tóri!X, (liTtX savanyú tej, mongol tarax .zsendicze') és az iró (vö. csuvas "jran, úran; cseremisz jlJra irós tej (régi török jövevényszó). A mai köznyelv már alig ismeri az ,aludttéj' jelentésű tarhó-t, pedig a népnyelvben meg a régiségben elég gyakori; a Schliigli :3zójegyzékben taruh, később inkább tarh, tarhó (a taroh alak még megvan PPB.-ban is, 1782) hozzánk a szlávságból került, vö. csehtót inaroh, or. tvarog. - Szláv jövevény a Kiskunhalasról közölt ,'zII1'utyka ,aludt téj' (cseh syrovátka, tót servátka) és a zsendice .fölforralt juhtejsavó v. juhtúró savóban fölfözve', vö. rutén ientyca, lengy. iyntica, orosz sentica, Egyenesen a tótból való a palócz z-ineico. (NITsz.). vö. tót .ienéice. Oláh eredetű táj szavak a háromszéki, udvarhelyi, brassai kaskorál .havasi sajt, fi melyet a hétfalusi oláhok árulnak" vö. oláh k(f.~kaval .sajr. oszmán-török ka
; ~IA.·nél és PPB.-nál: domilea pulmentum, túrós étek MA., túrós leves, iusculum R. intritum casearium - eine Kas-Brühe von eíngebrocktem Kiis PPB. A M'I'sz. a domika, da mika alakot a Székelyföldről. Csikból idézi, mig a palóczságban a demdai: (nom.), domikát alak szokásos. A palócz alak áll a legközelebb e szó példaképéhez, a csehtl'lt demikát-p,oz. Az erdélyi domika - a mely alighanem elvonás a tárgyesetnek érzett donlikát-ból - egyenesen az oláhból is kerülhetett (vö. ..láh demieát. dimicát, dumicát -«: a szlávságból). Szláv eredetű a polyéka is, a melyet Apor a .régi magyar -telek között első helyen sorol fel: tehénhús polyékával. A MTsz.han csak egy adat van rá, Csík-Gyergvóról . pojéka sült húsból L majból készült becsinált-féle eledel. Szláv voltat Miklosich mutatta ki: cseh-tót polevka. polivka (Nyr, 11 :412).
166
Gombocz Zoltán
A .leves' jelentésű csorba szóra a NyS,.-ban csak egy adat van; ismeri Kresznerics is. Hozzánk délszláv közvetítéssel az oszruanlíból került, vö. horv.-szerb éorba, bolg.éorba soupe (Duveru.) -e: tör. éorba ,leves' (Zenker). Megvan az oláhban (ciorba) meg az albánban is (tsorbe). . . A levesek közé vehetjük mindjárt a keseáczét és rokonait. 1. kisz il : puls avenacea, Habet-Pap. eine Speise PPB.; kisee, kesee (Székelyf, M'I'sz.) zablisztből készült, kocsonyaszerü savanykás pép, melyet tejjel, mézes vizzel v. szilvalével esznek; kiszí (Gömör, Nógrád) savanyú gyümölcsleves. 2. keszőeze. Mint tnlajdonnév: Kesewlczes (1452), Kezewlehes (1458), Kezelczes (1523) OkiSz .. keeiicee 1544 OkiSz.; keszőcze juscuIum acidlllll 1fA.. saure Brüh PP'B. A MTsz.-ban három jelentessel. a) eczetes, savanyú leves. korpaleves (Hont, Balaton vid., Vas, Székelyf.), b) szilvafőzet (Komárom, Baranya, Kecskemét, Sopron m.), e) főtt meggy (Szeged). Ez a szó, illetőleg szecsoport is a szlávságbó! !<eriilt hozzánk; példaképei a szlávságban széltire el vannak terjedve. Oszlovén kyseh, .acerbus'. .acídus', cseh kysel .savanyú leves" kyseliee ,savanyú leves' .gyümölcs-fözer: tót. kyscl, kisel, kyselica. kiselica u. a.: horv. újszl, kiselica .íus acídum'. Megvan, mint szláv jövevényszó, az oláhban is: chiselill1, chisi! lii«, Csak az előkelőbh házaknál s a szakaeskörökben ismerhették az olasz olla putruiá-: (= .rothadt fazék') a szót is, meg az ételt is egyaránt: sokféle húsból, zöldségből főzött, erősen megfúszerezett sűrű becsinált-leves féle. A NySz. alapuiréia adatán kivül csak két adatot találtam reá: aSzakácsTud. (16. sz. vége) ulipotreda-nak nevezi (243. 1.) s nagyon ajánlja. mondván : ezt az étket kétszer-háromszor főzik esztendőben az német császár asztalára. Egy 17. századbeli szakácskönyv ollaputrida alakban ismeri (T'ört'I'ár. 18811. .De szeljunk imnnu- az mártásokról is valamit". Furcsa története van a kukrej: szonak. A Páriz-Pápai szótár Bod-féle kiadása akukrejt szót egészen helyesen .intinctns salviatus-nak (zsályás-szósznak) fordítja, de a helyes latin értelmezés mellé - érthetetlen tévedés folytim - a következő német szavak kerültek: verborgene Höhle, Schief-Winkei (i). Az 1801. kiadás azután ráduplázott erre a tévedés re : a helyes .intinctus salvíatus'
A régi magyar ételnevek
ereddérőt.
167
érel szerepel Thurzó Szaniszló étlapján : ebben az esetben persze nem zsályás-szószt, hanem valami .olla putrida: félét jelenthet. A szó eredete utóvégre mind a két jelentést érthetővé teszi: hidlenkriiuter: olera, herbae culíuareae, (Grimm 5: 204.) A magyar l-',krejt közvetlenül alighanem a hajor-osztrák kÜXJ1 kreu» alakra vezethető vissza. A bosporosról igy énekel Szirmay Antal: "Másodika ételiinknek ama jó Boaporos Ha szalonna níntaen benne, tsak legyen jó borsos ~\fert bors nélkül méreg, egye meg a féreg Annyit használ, mint ebnek a kéreg. ~ (53. L)
Abosporos szóra az első adatot (a KySz.-ball egy sincs) a SzakácsTud-ban találtam; érdekes adat mert nemcsak II bosporo» jelentését adja. hanem eredetét is jelzi. .Juhhus borsporral : ... az IIor8 porát igy csináljad : fokhagymát fokonként meghámozz, borsocskát vess peníg reá. inkább rnegtörheted. . . . eczetet öss reú, ... hogy megsüt az husa. tálban metéljed, az borsporet pedig ue főzzed. hanem csak felpezsdüljön. vele ez tálban úgy őssed nyakon' ll. i. a juhhust). _-\ SzakácsTud.- ban a borsporra még négy adat "an: a 90. lapon, az idézett leírásnak majdnem szószerinti ismétlése; a 194. L .meg kell önteni borsporral' : a 119. l. ,fokhagymás borsportesinálj néki" s a 61. lapon l l. századból: .kappanr borsporral' ('l'örtTár 1881: 574), ,harmadik bosporba fokhagymát aprított' (Szirm. 58.) A borspor ~ bospor olyan változás. mint borsfenyö
~
bossfenyö: Dors-tórö oc bosstörö M'I'sz, A
MTsz. a bospor alakot Jászóról. Rozsnvóról idézi; a bosporos alakra van adata Bácskából, Debreezenből, Dunántúlról s a Székelyföldről .jelentése: tojás Y. maradék peesenye fűszeres lével). A bocskoros-tojás I :\lT>z.) nyilván tréfás népetymológia bosporos-tojtis helyett. A vernw szóra a NySz. egy adatot idéz s (kérdőjellel) .wermur-nak, .ürönr-nek magyarázza. bne az adat: .Vermovol nyulat ... malaezot fekete lével, vermével". .(Tört'I'. 2. 1.5/ .) Ismeri ezt a különös szót a SzakácsTud. is: .csik 'vermt\l.'el'. A részletes leírásban van szó szekfűszegröl, borsról. eczetről. mézröl, csak éppen üró'mről nem. De viszont van egy olyan mondata, a mely a helyes nyomra vezethet : "Az esiknak az derekárúl az l:éres vizet is ösd reá (t. i. a fejekből s különféle füszerekből készülő mártásra), hogy inkább megfeketedjék." Világos ebből. hogya. verme' olyasféle, mint a .fekete lé' "(vö. SzakáesTnd. 67, 157), sötét szinét a vér adja meg: nem verme-t kell tehát olvasnunk. hanem vérmé-t! Kétségtelenné reszik e föltevésünket a következő adatok: Caryca: pen. eorr. pol. kiszkaze krwie Vng. vérmó's étek: :tellll8 edulii ex sanguine et varlis condimentis constans C. (a caryca a gör. 'l.~p6'11.-~, 'll.ry;pÓitx'lj latinos alakja: intritum quoddam. Galenus dicit esse Lydium edulium, quod e sanguine eonfieiebatur DuO.). Caryca : oérmesétok. Dűrre Feige :\IA. (a német értelmezés terIlleszetesen tévedés; a fordító összetévesztette a caryca és carica = .asszú füge; szavakat). Vérmes étek: earyea, ein Speiss von Blut und Gewürz PPB.
1 Szilády Áron
168
A MTsz. szerint Somogybanvérmes annyit is jelent, mint .véres hurka' és ,vérrel készült leves étel'. A vérmes melléknévből kétségtelen, hogy valamikor megvolt a 'vbm vagy vérem szó is. Baróti Szabó használja is (persze nem lehetetlen, ,hogy maga vonta el a vérmes-böl): "tiszt'llni ki kezde vérméböl" (Uj mértékre vett k. versek 60.).' A vér és a 'vérm (vére,,,i viszonyát úgy kél! fölfognnnk, mint a gyer-ek és a gyerm-i!k szavakét (vö. Bndenz Ugor Alakt, 250-251). (Fulytatjuk.)
GOMBOCZ ZOLTÁN.
Feze, tesz, foszlat. A RMKT. J. k. 369. lapján azt irtam, hogy "a feze-nek fizetés zsoldja) és fészek szókkal Erdélyi J. és Hunfalvy P. által történt értelmezése a kérdést még nem döntötte el"; és hogy "úgy tetszik, mintha Révai és Sándor István jó helyen tapogattak volna a HB. feze szavának értelme után. A fejt, fesel, fejejt, fl!'!zül, f'oszol szókban van meg az az elem, melyböl a fesz eredetét vette. Synonymjai lehetnek a codexbeli romlat. romlás, pueetclat 'Zók; s még ezeknél is inkább egyesülhetett benne azon actív és passiv vonatkozású jelentés, mely a lenn holalnec es puculnee feze es mend w nemenec mondat ily vegyes természetű követelésének eleget tehetett 8 oly szorosan kapcsolta össze annak részeit, a hogy azt ma képzelni sem igen merjük, s inkább hiányos leírást vagyunk hajlandók gyanitani". Sándor István elsőbben (Sokf. VIII. 174. 1.) ezt irta: _megfeszllle annyit tett, mintha az mondatott volna, hogya Krisztus Fesessé lett, minekelőtte meghalt s eltemettetett". Utóbb ngyanott (X. 64. 1.) ezt mondja: "Mit tett légyen egykor ez a [esz, sokat törtem a fejemet s a szarmazarjait is egyenként mind megvizsgáltam, de:megvallom, alig mehettem valamire. Végre csak azt találtam, hogy aligha annyit nem tett, mint préda vagy nyereség... Fesz talán ntóbb Foszszá lett, praeda. spolium. ranb. bente; s (aszból ismét eredhettek foszítani s foszulni, melyek már most igyejtetnek : fosztani s foszlani. ' A mit S. J. "sok fejtörés után talált", hogy a fez annyit tett, mint préda vagy nyere$ég, annak valószínüségét az ő idejében még ismeretlen két codexünk, a Döbrenteí- és Apor-codex meglehetősen erösiti. Ezek mindegyíkében megtaláljnk a Vexilla regis kezderű hymnus fordítását, melynek egyik verse az eredetiben igy hangzik: (bűn
l
Beata, cujna brachiis Pretium pependit saeculi, Statera facta corporis Praedaroque tulit tartari
I "
,l, l
Ez adatot Szinnyei József tanár úr szlvességénes köszönöm. G. Z.
MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT I. KÖTET.
1905. JÚNIUS.
6. SZÁM.
.Horváth Endre és a nyelvújítás, II.
I I..
A Tudományos Gyűjtemény megindulása újabb hullámokat vetett a nyelvújító harczban. Eleinte úgy látszott, hogy az újítás addig haugoztatott elvei teljes diadalt aratnak, Egymásután többen szólaltak fel mindjárt az első évfolyamban. 1817-ben, az újítás elvei mellett. A szerkesztöség ugyau nem vallott határozott szint; megmondta, bogy minden józan véleménynek helyet ad; de mivel többen nemcsak Kazinczy mellett nyilatkoztak, hanem egyenesen az ő érdemeinek tulajdonították nyelvünk haladását: úgy tetszett, hogy az újítás hatalmas támaszt nyert a Tudományos Gyűjteményben. Kazinczy egyik tanítványa Z jegy alatt (valószinűleg Szentmiklóssy Alajos) a Mondolat-ot vette birálat alá' s fennhangon hányta szemére Somogyinak, hogy teljesen járatlan a nyelvkincs forrásainak ismeretében, mert még az oly szókat is elítéli, a melyeket az ország nagyobb részében mindenki használ (alak, arány, bátorságosít, enyhely, féltékeny, hon, hölgy, év, nö, csermely, zavar); mert a legkifogástalauabb (i) képzéseket sem érti (dicstelen, véghetlen, hitlen, érzelem, vélemény); mert a szók szabályos összetételén is fennakad (álláspont, hkó'nyv, kórház, köny,·tár); mert az idegen szók llelyett használatba vett magyar szókat alaptaianni akarja nevetségesekké- tenni (ennenség : egoismus, éqése: astronomus, e",lékkó: monumentum, képviselés: rolle): mert a régi nyelvet soha sem tanulmányozta, különben nem gunyolódnék a folelevenített szókkal (ádáz, dédós, izom, orom). Kivált az új szók pellengérre állitásában kereste a Mondolat igazi czélját, csakhogyeltévesztette. Ha meg tudta volna magyarázni, hogy egy embernek nincs arra sem joga, sem hatalma, hogy az egész nemzet számára új szókat gondoljon ki: hasznos könyv lehetett volna; de abból, hogy ezerencsétlen újítások is történtek, csak a rövidlátó következtetheti, hogy minden újitás veszedelmes. Es mintha csak Kazinczy ítéletét szószerint ismételné : a Mondolat íróját "másoktól fellovalt pasquilistának" mondja. Kazinczyt ellenben mint nemzeti hőst magasztalja, ki mint egy vezércsillag támadt fel, ,melynek sngára a megrögzött setétségből fejti ki a magyar nyelv pompáját; tágasb útat kezd törni; keresgél a régiségben újságot; a jelen• 1817. évf. VI. f 100-1[>7. l.
16
A régi magyal' ételnevek
eredetéről.
II. A mártásokkal kapcsolatban megemlékezhetünk a trágyáról is, a melyet szótáraink bellaria. eleetuarium, traqemata szavakkal fordítanak. Hogy a régi nyelvben voltaképen mit jelentett a trágya szó, legjobban kitetszik a SzakácsTnd. következő helyéből: n • • • trágyát is csinálj hozzá, gyömbérest. Az trágyát úgy csináld, hogy két annyi legyen az nádméz, mint az fahéj vagy a gyömbér. Az kappannak mesd fel !'Z könyökét, ... az rántott czipót úgy rakd reá felyül mind levestül. Ugy hintsd meg erősen azzal az trágával" (85. 1.). E szó vándorútját Szarvas Gábor ilyenformán állapitotta meg (Nyr. ll: 157): gör, - magy. trággya MA. trágya. A latin traqemaia szóból származnak - eddig meg nem magyarázott hangfejlődéssel a következő román alakok: olasz treqqe«, franczia dragée, prov. dragea, spanyo dragea, grajeo., port. gragea, grangea. A magy. trágya eredetéről mondottakat a SzakácsTnd. egy adata kétségtelenné teszi: a trágya alak mellett előfordul benne a traqea is (294. 1.), s a leírásból a két étel azonossága kétségtelen. A trágyáz szó mai jelentése még alig 250 esztendős. A régi magyar ételnevek közül - a mi szempontnnkból - a húsételek nevei a legkevésbbé érdekesek. Aránylag kevés a szorosabban vett műszó s az efféle körülírások. mint pl. tehénhús (nem marhahús, mint a hogy ma mondjnk) tormacol. juhhús rizskásával, úgy sem szorulnak magyarázatra. Föltünhetnék valakinek, hogy régi szakácsköuyveinkből éppen II legmagyarabb étel, a ma már majdnem Európaszerte ismert 1'o.1'rikás, hiányzik. Nines nyoma se a paprikáshúsnak, se a paprikás csíbéuek, se a paprikás halnak! Csakhogy tudnivaló, - mondhatnók Aporral - hogy a 1'o.1'riká-nak akkor még hire sem vala; bors, gyömbér, kapornya volt minden ételnek jó ízt adó szerszáma. Még Gvadányinak Budára utazó nótáriusa is borsos gulyáshúst eszik: "Akasztott egy bogrács húst aszoIgafára MeglJor86lta s vÖl'ös-hagyn:uí.1; .meteaeee arra".
De már gróf Hoffmannsegg, a ki 1793-ban járt Magyarországon, megemlékezik a paprikáról is: n ' " eme török borsot, mit itten 1'aprikának neveznek, legközelebb kóstoltam meg először, és pedig
A régi magyar ételnet.'ek
eredetéről.
255
a káposzta tölteléke volt vele fűszerezve, Borzasztóan csip, de nem sokáig, és a gyomrot igen nielegiti". Paprikát említ már az a népdal is, a melyet Szirmay 1804·ben idéz: ,Túl a' 'I'lssán iszik Magyar Korsóbúl Jó paprikás húst is eszik Bográcsbúl'.
A paprika, t. i. a fűszer délről, Szerbián keresztül vándorolhatott hozzánk s csak későn, a xvm. század folyamán (első felében?) lett kösönségessé, Molnár Albert szótárában még tö'rök bors, piper Indicum. A paprika szó a fűszerrel együtt szintén délről, valószinűleg a szerbektöl került hozzánk s kétségkivül az újgör. ""rap: .bors' szó szlávos továbbképzése. Eddigi tudomásunk szerint adélszláv forrásokban 1742-ben (Jambressichban, a horvát indexben : paprika v. pyperis), a magyar forrásokban 1748-ban (egy számadáskönyvben, vö. Nyr. 27: 30) fordul elő első ízben. A német speck-ből formált magyar ispék, espék nemcsak szalonnát, tüzdelő szalonnát jelentett, hanem szalonnával tüzdelt húst, pecsenyét is, pl. tárkonyos ispék, a melyet Szirmay így határoz meg: , ... haedns cum lardo minutim conciso', Tokány szavunkat Vámbéry török eredetünek magyarázta; megfelelője szerinte a kirgiz "talkan : széttördelt, szétmorzsolt tészta" ()fagy. Eredete. 211 l.). A Vámbéry idézte szó, a mely a talka.pörkölni' íge származéka, megvan a kirgizen kívül több más török nyelvben is (pl. a kazáni, az altáji tatárban, a sojoniban, csagatájban stb.), de azért a magyar tokány-nyal mégsem foghatjuk egy kalap alá. Először is talkan-nak a magyarban 'talkány vagy *tókány felelne meg, s nem tokány. Azután meg a török talkan jelentése: .eín gericht aus geröstetem gerstenmehl und butter' (Radloff) ,un met préparé avec du froment broyé' (Zenker) vagyis körülbelül .sterz', nem igen fér meg a magyar tokány jelentésével. A tokány az erdélyi magyarság eledele volt; már ez is világos útmutatás arra, hogya szó eredetét ne a törökségben keressük. hanem ab ban a nyelvben, a melyből az erdélyi népies ételnevek eg':, része való, t. i. az oláhban. S csakugyan az oláhban pontos megfelelője kínálkozik tokány szavunknak : tocana ,hachis de viande, fricsssée, ragoflt' a tocár igétöl, a melyuek jelentése "frapper, cogner, battre, hacher, charenter" (vö. Edelspacher A. NyK.12: 110; Cihac. Dict.d' Etym.I: 281-2.). Hasonló eredetű ételnév az olasz toeheito .ragoüt' is. Régi kedves étele a magyaroknak a káposzta. Már Apor Péter azt írja: , . .. az káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tartának az régi időben ... " Sokféle faját különböztették meg, az ahajdoc-káposztát, hajdú-káposztát, fodor- v. haraszt-káposztát, olasz-káposztát s a legkülönbözőbb módon elkészítve ették. Szirmay a káposzta szó eredetét is tudja; szerinte a kapuczinusok, a kápás biwátok honosították meg nálunk a káposztát s Innen eredt a neve: kápa hozta, azaz: káphoszta, Iaiposeta, Ezt a délibáboskodást már Leschka szemére veti Szirmaynak s utal a magyar szó igazi példaképére, a szláv kapusta-ra. A család-
256
Gombocz Zoltán.
fát ilyenformán állithatjuk föl : az ős a latin compósitum, ill. compósita, olasz compósta : befőtt, besavanyított (pl. gyümölcs, káposzta stb.). Az' olaszból való a középfölnémet kúmpost, kumpóst, kompóst.: ,eingemachtes überhaupt, besonders sauerkraut' (róter gumbest: eingemachte rote rüben Lexer 1770). Az olaszból valók a szláv alakok is: cseh, szlovén, orosz kapusta, szerb kapus; a szlávoktól került e szó hozzánk. Ugy látszik, a káposzta, eleinte besavanyitva, mint kereskedelmi czikk terjedt el Olaszországból, s csak később ruházta rá a szlávság magára a növényre, a Brassica oleracea L.-re is ugyanezt a nevet. (Schrader RealIex. 441. 1.; Kuhn: Zeitschrift 39: 259.) Csak curiosumképen emIitem, hogy kompót szavunk egyeredetű az imént tárgyalt káposztá-val. Mind a kettő egy töröl (lat. composita) sarjadt, csakhogy persze a kompót egészen más úton, franczia-német közvetítéssel jutott el hozzánk (fr. la compote. ném. kompott). A káposzta töltelékének külön neve is van: az Alföldön szármának, a Székelyföldön dalmának is nevezik. Mínd a két szó délről, a törököktől került hozzánk. Az oszm. sarma a sar- ,betakarni, befödni' ige származéka, Jelentései: 1. betakarás, takarás és 2. jelentésmegszoritással: finom, szőlőlevelekbe csavart búsvagdalék (Zenker 560, Barb.-Meyn. 2: 180). Ez a török ételnév azután, valószinűleg az étellel együtt, elterjedt a Balkán-félsziget nagy részén s a mi Alföldünkön is: újgör. aapp."<:, bolg. sarma (,viande hachée' Duvern. 2098), szerb sarma, oláh sarmá (,boulett.e de viande hachée, enveloppée de feuilles de vignes' Cihac: Dict. d'Etym. 610). A MTsz. szármáI, szármáli (Zalathna, Abrudbánya, Rétfalu), szármánt (Baranya, Dráva mell.), szármát (Kis-Kún-Halas] alakokat is közöl. Az erdélyi szármáI nyilván a többesszámban álló oláh sarmale átvétele. Török eredetű a Krizától közölt dalma is. Az oszm. dolma éppen olyan igenév (a dol- ,megtelni' ígétől], mint az imént tárgyalt sarma; jelentése: töltelék, vagdalt hús fűszerezett rizszsel keverve. (ZenIj:. Barb.-J\!Ieyn.) Az oszmanIiból valók a következő alakok: szerb, szlovén dolma, oláh dúlma: une sorte de petite courge; citronille que l'on mange farcie de viande (Cihac. Dict. 575), újgör. >
r A régi magyar ételnevek
eredetéről.
257
a ";rág-káposzlát (vö. Hehn, Kulturpfíanzen und Haustiere 7516. l.). Olasz neve: catoli fiori (carolo ~ lat. caulis, -em, N gör. ltaUAÓ,) .káposzta virág'. Egy 17. századbeli szakácskönyv még ilyen alakban ismeri: "
kaulírapít, kauli{iorit, azonképen mint az articsókát
fözhötni " (TörtTár 1881: 578). Az olasz ca,'oli fiori-ból romlott a svájczi német kardifiol, bajor karfiol. Innen a magy. kártifiol '-Xagyváradon népetymologiával: kertqiol MTsz.) s az újabb kárfiol. Tudvalévő, hogy a kukoricza, a mely ma délkeleti Európa nagy részét táplálja s Khináig, Japánig elhatolt, Amerikából ered s Európában a XVI. században honosodott meg. Keleten a velenczések terjesztették el. Hozzánk már délkeletről jött. Innen régi magyar neve török búza (Beythe : frumentum Turcicum : MA. frum. Indicum, Turcicum; Milium indicum PP.): uémetül is: türkischer weizen, willschkarn. A ma általánosan elterjedt kukoricza név aránylag későn tűnik föl aszótárakban ; a "ySz. és az OkISz. csak a XVIII. század elejéről idéz néhány adatot. A homályos eredetű szó hozzánk a szlávságból került : vö. horv. szerb. kukuruz, lengy. kukuruca. kukurlca. cseh kukufié, kuk-uruc, kisor, kukuruea : oláh cucurúz; boszniai tör. kukurus. A jövevény kukoricea csakhamar háttérbe szeritotta a már régebben meghonosodott kölest, s a köleskásából készült ételek neveit egyszeruen átvitték a kukoríczalisztböl készültekre. A mai népnyelvben a málé kukorlczát, kukoriczalisztbóltejjel v. vizzel sütött lepényfélét jelent, pedig MA.-ben és PPB.-ban málé még: placenta milíaria ; hírsmehl-kuchen, asch-kuchen. Ez is egy okkal több arra, hogy a magy. málét némi alaki nehézségek ellenére se válaszszuk el az oláh midaiú szótól, a mely kölest, kukoriczát, köleslisztet, kukoriczalisztet jelent s a latin miliarius-tól ( < milium : köles) ered (máskép Cihac: Dict. 2: 184.). Egészen kétségtelen a brassai maláj: .köles kása' oláh eredete (vö. " ... az köles-liszt ficsorkának igen jó malajka" Thaly: AdaL). A dunántúli prósza t porossa, porocea. proha) "kukoriczalisztböl sütött pogácsa- v. lepényféle" szláv megfelelőinek első jelentése szintén kiilee : cseh, orosz proso, újszlov., horv., szerb proso, proha vö. porosz prassan (Hehn 7 560. 1.). Csak az erdélyi magyarság ismeri a bálmos-t (,kukoriczalisztböl iróval vagy tejföllel készitett étel') és a mamaligá-t (,puliszka-féle'). )find a kettő oláh jövevény; a bálmos példaképe az oláh bolmos, balmus; a mamaligá-é az oláh miJmiJligiJ (vö. szerb. mamaljuqa, kisor. mamalyga, újgör, tJ."tJ."Al)M Cihac: Dict, 185, 478). A puliszka (üjszlov. poliska .staubmehl') szláv eredetű. A XV. század vége felé ismerték meg Európában - Hehn szerint ~. a középázsiai eredetű hajdinát (Polygonnm Pagopyrum L.). )1inálunk alighanem pár évtizeddel korábban terjedt el, mert a XV. század végéről már több adatunk van rá. Négy magyar neve van ennek a növénynek: 1. hajdina: ozymum, o. cereale. panicum )IA.; 1495 : haydyna, 1500 : haydyn (?), 1503 : haydyna stb. OkIS7,. A MTsz. szerint dunántúli szó. 2. tatárka: panicum C. MA, tatárkakds« (Radv. 249); tatár-buea : ,az haricska. tatár-búza vaj ki jll 17
258
Gombocs Zoltán
puliszka' (Thaly: AdaI. 2: 103). A MI'sz. adatai Gömörből. Hegyaljá- . ról, Szatmárról. Beregböl. Mármarosból valók. 3. pohánka: 1494. OkiSz. 4. haricska : 1637. OkiSz. Erdélyi szó. Mind a négy elnevezés szláv eredetű s - éppen úgy 1 mint a franczia blé sarraein ; ::'l a német heidenkorn (a miből később uépetymologiával heulelcom. lett) a növény keleti, .pogány' vagy .tatár: eredetére utalnak.. A dunántúli hajdina előképe a szlovén hajdina (vö. horv, ajd,,), a mely maga is német jövevény (vö. az idézett heulenkorn-ú. A pohánka megfelelője a cseh pohanka (lengy. poganka), s a tatárkde a cseh-kísor, tatarka (van a németben is Taterkorn. a finnben tattari. s a magyarban is tatár-búza). Az erdélyi haricska valószinűleg az oláhból került (vö. oláh hrisc«, hiri!cú); az oláh szó pedig a szlávságból : kisor. hreéka, cseh hieika: lengy. hryczka. orosz greéka. Haricska tehát tkp. annyit jelent, hogy ,görög, idegen (gabonafele)'. (Cihac : Dict. 2: 143). Nem sok mondanivalónk van a gánicza, galuska, szaliulos szavakról. Ganieea, gánc,ea (de e mellett issqdncz is) a horv.-szerb iganci, újszl, iganec átvétele; persze furcsa a szókezdő j eltünése. Szláv jövevény a galuska (leng)'. qaluszka, or. qalúska : kisor. galuéka; haluska újabb átvétel a tótból : cseh-tót haluJka) s aszalados ,kicsirázott gabonából készitett málé, költés' BSzD. (~cseh-tót slad .malz'). A kó'lödör (vagy, mint az Alföld?!, mondják: göló'dény) az osztr.« baj. knödel-böl alakult. A dunántúli Tmácsik meg tkp. mákcsik (vö. csikmák), de ma már csak ,metéltet', itt-ott csipedettet jelent: mákos mácsik, diós máesik.
Érdekesebb a tarhonya története. A legrégibb adatot e szóra a SzakácsTud.·ban ta Iáltam: "... az husát (t. i. a tyúkfiét) rakd az tálban, ... az tarhonyáját is kiszedjed az tálból, főképen mikor njságúl vagyon s felül rakjad az husára" (97. l.). Mit jelent itt a tarhonna ~ Aligha azt. a mit ma értünk rajta. Szirmay is, említi a tarhonvat a magyar ételek közütt : .tálaltak két lapos tálra tarlunuuikar, Fölvilágosirást persze ez az adat sem nyújt. A szótárak közül először Szabó Dáv, Kisded Szótára emliti a t"rhonyát: ,alutt- v. savanyú téjjel készült étek", de már a Toldalékban: .napon szárított mctélt vagy tsipkedett tészta, levesbe útra el szekták vinni'. Szabó Dáv. első meghatározását átvette Sándor István és Kresznerics is, a ki úgylátszik. egynek veszi a tark szóval : tark oxygaIa, tarhonya id. Sz. D. - A TZs. már csak mai jelentésében ismeri szavunkat: .der geriebene. mit milch und eier bereitete teíg, der sich lange aufbewahren lásst und in der suppe oder als hrei genossen wird'. Ugyanigy Ballagiban és CzF.-ban is. Leschka e szóról ezt irja: .uon derivátur a tarlio . . . veruni asIav. trhanja a verbo irham reisse. zerreisse, rumpo, scindo et per quosdam trhan« testo, irhance, per alios trhaná, trhan; et per uonuullos, imprimis in Hungaria. uti magyaricum exprimitur Tarhonya'.
Igy vélekedett eleinte Míklosích is (vö. Nyr, 11 "j13). E magyarázatnak azonban két bökkenöje is van. Először is a szótárak ismerik ngyan a trhance ételnevet (vö. morva-cseh trhance (plur.) : köles-
A régi magyar
ételne~'ek eredetéről.
259
kása sterz Bartos II: 484. szerb trqámci : der sterz. eine polenta (Vuk.), horv. terqanei ua.), de nem a Leschkától idézett trhan» alakot. De még föltéve, hogy e szó nem Leschka csinálmánya, a magy. tarhonya, alakja miatt, csak tót jövevényszó lehetne. a mi e szó elterjedésével - leginkább az Alföldön és Duuántúl készítik a tarhonyát - nem igen fér meg. N em is északról, hanem mint annyi más magyar étel és ételnév, a tarhonya is délről került hozzánk. Őse a perzsa terxüne: eine art kase. tiirX
260
Gombocz ZoWin: .A. ré:;i magyar ételncvck ercdctér"il.
mal(yar pite, pita is, Nincs okunk föltenni, hogy az oszm, pite. p,ita éppen a magyarból keriilt volna, a hogy Kúnos véli (Akad. Ert. 8: 343). 1\Iegjegyzendö, hogy a rlitorománban is van piita, peiia : dünner, flacher brotkuchen (Carisch). A palacsinta rokonairól már többször esett BZÓ: lat. placenta (:::-- oláh plrJcentit), It mely viszont a görög 1tI,!1.'X(J6~1 7t'Ax'X6a'I't'x: .lepény: átvétele. A palacsinta szó már a 16. századból való Szakács-Tud.· ban is megvan. A csőrege (polenta, pastillns MA. mehlklöse, schneeballen, krapfen PPE. ma: forgácsfánkhoz hasonló, zsírban siilt törékeny tésztás étel) török jövevény: oszm, fő'rek, éeurrelc sorte de gateaux, petit pein, fait avec du beurre (Zenk.). Török jövevényszavak az lijgör. t~rJt>[Jé'X.~ espéce de gáteau enduit de benrre, oláh ciuréch: ua. (Cihac. 2: 567.) Körösi föltevését. hogy csőrege az olasz tilinyelvi ciareghi .spiegelei: átvétele (Nyr. 15: 408) ezek után fölösleges czáfolni. De a torta már csakugyan olasz eredetű: ol. torta ~ lat. torta (a torquére igétől), kerek, font siitemény. Megjegyzendő, hogy a latin torta, mint ételnév már a Vulgatában megvan (Krón. I. 16. 3.) s Károli lepény-nyel forditja. S hogy az ételek hosszú sorát a cnnfect-tel végezzük. nem hagyhatjuk el a confect régi magyar nevét, a posetpáset-c: sem. Simonyi. Zs. hozott föl e ritka szóra nehány adatot, többek közt Csokonaiból is. (Nyr. 28: 176.) Némely vidéken a nép is ismeri, pl. Váczott (poszpász, Nyelv. Fiiz. 10: 62.) s megvan már Aporban : Az posztpásztot fogták aranyas oséazékben, Nádmézböl voltanak confectek ezekben Edgy részit csinálták annak relenczében Portáról is hozták némely részeiben. (Apor, Verses munk. 69.)
Olasz eredetére (olasz pospasto : confect) ugyancsak Simonyi mutatott rá. Ha a tárgyalt ételneveket eredetük szerint rendezzük, a következö csoportokat kapjuk: I. Honfoglalás elötti korból való ételnevek : a) vaj, "cérm, h) (régi török jövevényszavak) sajt, túró, iró, bors (bosporos). II. Szláv jövevényszavak. pokronla; pompos ('I), pampueka; kaláes, morvámy, tarh«, zsendicze, domika, polyéka l prósza, puliszka, hajdina, tatárka, pohánka, haricska. keszőcze. Ill. Német jövevényszavak : czőkös (czipó), zsemle, kifii, sifi i, perecz, zsnfa, knkrejt, ispék, kb'lőclö:r. IV. Oláh jövevényszavak : kovrics, kaskauil, tokány, málé ('I), bálmos, mamaliga. V. Olasz (közép-latin) jövevényszavak (részben szláv v. német közvetitéssel): piskóta, aloputréia, árticsóka, palacsinia, poszpász, t"ágya, torta; pogácsa, káposzta; marceipdn, karfiol. VI. Balkán csoport. Igy nevezhetjük röviden azokat a perzsatörök v. újgörög eredetű ételneveket. a melyek nagyobb részt délszláv közvetítéssel kerültek nyelviinkbe : pesemet, peszmeg, csorba, paprika. dalma, szárma, kukoricea ('I), tarhonya, laska, pite, cséreqe.
Lettr Albert: Már nem tdrgyas s még nem tárgyatlan igék.
261
Ez az összeállítás a kérdés művelődéstörténeti hátterére is éles világot vet. Csak néhány szót kell hozzátennünk. Nem szabad az egyes hatások művelődéstörténeti értékét a csoportok szavainak száma szerint ítélni meg. A 4. csoportban pl. az oláh jövevényszavak között alig van közmagyar szó ; legtöbbjét csak az erdélyi magyarság, sokszor annak is csak egy kis része ismeri. Legérdekesebb kétségkívül az 5. és a 6. esoport. Az olasz hatás a XV. és a XVI. században a konyhamesterség terén sem lehetett esekély, persze inkább az előkelőbb körökben, a városokban, mintsem a köznépnél. E mellett szól a gyakori olasz jelző: olasz káposzta. olasz perecz, olasz saláta, olasz laska stb., stb. s az olaszok emlegetése a régi szakácskönyvekben : " ... olaszok így élnek ezzel" , ..olasz nemzet ezzel így él" stb. A 6. csoport tanulsága szerint éppen a legmagyarabb (vagy legalább annak tartott) ételek egynémelyike délkeletről (első sorban persze a szerbekre kell gondolnunk) került hozzánk. GOMBOCZ ZOLTÁ'S.
Már nem tárgyas s még nem tárgyatlan igék. 3Iinap délelőtti sétám közben beszóltam egy jó barátomhoz, a ki lelkes tagja a 11. Ny. Társaságnak s az igaz magyarság dühös apostola. A mint beszélgetünk, behallik a konyhából a derék háziasszony szava ("rigóének mélyehb fuvodalma"}: "Zsuzsi! fó'/töró'Uél már az ebédlőben 'I" - "Hallod? már a feleségem is germanizál! Tősgyökeres magyar, falun nevelődött, alig sejti a német szót, és mégis - hast du schon im Speisezimmer a"'fgewischt? Szörnyűség!" "Ne tűzelj, pajtás! inkább azt mondd meg, hogy' kellett volna magát kifejeznie jör magyarul?" "Hát igye: (dltörölted már az ebédlöt vagy a palldt? vagy igy: készen vagy,. elkészültél az ebédlő (palló) föltörlésével ? vagy elvégezted stb.?" "En bizony nem látok ebben jobb magyarságot. de lomposságot igenis. Feleséged nagyon jól mondta, a hogy mondta. Tanulj tőle. De mindenek előtt tanuld Illeg azt: ha nem tudnád, hogy "nem az a germanismns, a mit a német is ügy mond, hanem az, a mit a magyar máskép mond." Van-e magyarosabb szólás ennél: foga van rám?" "Alig" -- "Pedig, lám, a német is mondja : er hat einen Zahn auf mich. De már sült német ez: el ran ttiazva, mert a magyar igy mondja: elutazott" . . Ebben igazad lehet, de amazt, nem hiszem, hogy meg tudnád védeni." ,,:Mygpróbálom, de nem most, hanem majd a Magyar Xyelr-ben. Elj jdl/" .Isten veled!" S megvillant a szeme. 3Jár most tehozzád fordulok, kedves olvasó. A ki nemcsak heszéli a magyar nyelvet de valamennyire foglalkozott is vele, jól tudja, hogy a tárgyas, transltiv igék nagy része bizonyos jelentésben tárgyatlanná, intransi tivvá lesz, mikor aztán csak alanyi ragozása van. Ezek az ily igék kétfélék: igekötő· nélküliek és igekötösek.
