MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM I. RÉSZLETES VIZSGAKÖVETELMÉNYEK A) KOMPETENCIÁK Középszint és emelt szint 1. Szövegértés 1.1. Információk feldolgozása és megítélése Információk célirányos és kritikus használata: kiválasztás, újrarendezés a téma és az olvasási cél összefüggésében. 1.1.1. Nyomtatott és elektronikus információforrások ismerete és használata (pl. egynyelvő szótár, antológia, kézikönyv, lexikon, enciklopédia, írott és elektronikus sajtó; CD-ROM, Magyar Elektronikus Könyvtár). 1.1.2. Nyelvi-nyelvtani, irodalmi ismeretek alkalmazása nyomtatott és elektronikus információforrások szövegeinek értelmezésében, létrehozásában, összehasonlításában, megítélésében. 1.1.3. Gondolatokról, ismeretekrıl, véleményekrıl a személyes állásfoglalás kialakítása. 1.2. Irodalmi és nem irodalmi szövegek értelmezése Különbözı szövegértelmezési eljárások alkalmazása a mőfajnak, az adott szempontnak megfelelıen. 1.2.1. Szépirodalmi, szakmai-tudományos, publicisztikai, gyakorlati szövegek értelmezésével, összehasonlításával, értékelésével a gondolatmenet, a kifejezésmód, a mőfaj, a szerkezet, a grammatikai szervezıdés, a stílus jelentéshordozó szerepének megfogalmazása. 1.2.2. Annak bemutatása, hogyan hordozza és fejezi ki az irodalom különbözı korok és emberek tapasztalatait, élményeit, gondolatait, erkölcsi megfontolásait. 1.2.3. Szövegen belüli és szövegek közötti jelentésbeli egymásra utalások megfogalmazása. 1.2.4. Írott közlésekben, megnyilatkozásokban a cél, a kommunikatív kontextus meghatározása, a szerzıi vélemények, álláspontok felismerése, rekonstruálása, értékelése. 1.2.5. Olvasmányokra való tárgyszerő, illetve a személyes érintettséget is kifejezı reagálás különbözı írásbeli és szóbeli közlésmódban a mőfaji normák és a címzettek figyelembevételével.
2. Írásbeli szövegalkotás Különbözı témákban, különbözı mőfajokban széles körő olvasottságon alapuló tájékozottság és személyes vélemény megfogalmazása a mőfajnak, a témának, a címzettnek megfelelı szabatossággal. 2.1. Tájékoztató, érvelı, esszé típusú szövegek létrehozása a megadott témákban (pl. a kulturális örökség; a civilizáció ellentmondásai; az élet minısége, a mindennapi életvitel döntéshelyzetei; az emberi kapcsolatok, az erkölcsi kérdések, az érzelmek; a mindenkori jelen problémahelyzetei, kérdései, válaszai; a tömegkommunikáció, az információs társadalom). 2.2. Írásbeli és szóbeli mőfajok felépítési, nyelvhasználati normáinak önálló alkalmazása, ideértve az önellenırzés és a javítás képességét. 2.3. A megnyilatkozás céljának, tárgyának megfelelı kifejtettségő és stílusú közlés, a köznyelvi norma alkalmazása, biztos helyesírás, rendezett, olvasható íráskép. 2.4. Kérdés, probléma írásbeli megvitatása, a téma több nézıpontú értékelését is magában foglaló önálló vélemény, álláspont, következtetés megfogalmazása az érvelés módszerével. 2.5. Mőalkotások (pl. költészet, széppróza, színház, film, épített környezet, tári világ, képzımővészet, zene) keltette hangulat, élmény, vélemény, álláspont, értékelés kifejezése. 2.6. Hivatalos írásmővek (pl. hozzászólás, pályázat, levél, önéletrajz, kérvény) szerkezeti, tartalmi, nyelvi normáinak alkalmazása.
3. Beszéd, szóbeli szövegalkotás 3.1. A beszédhelyzetnek, a mőfajnak és a témának megfelelı nyelvi norma követésével lényegre törı, világos felépítéső, önállóan kifejtett közlés. 3.2. A nyilvános beszéd, a közszereplés fıbb nyelvi és viselkedésbeli kritériumainak, zenei eszközeinek artikuláció, beszédtempó, hangerı, hangsúly, hanglejtés, szünet - alkalmazása élıbeszédben, felolvasásban, memoriter szöveghő elıadásában, adott témáról szóló szóbeli elıadásban.
4. Fogalomhasználat 4.1. Szövegértelmezés, olvasmányélmény, személyes állásfoglalás fogalmilag helytálló bemutatása, elıadása. 4.2. Erkölcsi, esztétikai, poétikai, retorikai, stilisztikai fogalmak beszédhelyzetnek, témának megfelelı önálló alkalmazása. 4.3. Fogalmak összefüggéseinek, változó jelentésének megértése - bizonyítása példákkal.
Csak emelt szinten 4.4. Fogalmak értelmezése, meghatározása, összehasonlítása történeti kontextusokban is. 4.5. Fogalmak változó érvényességébıl következtetések megfogalmazása (pl. a köznyelvi norma alakulása, az irodalmiság fogalmának változásai).
B) ISMERETKÖRÖK 1. MAGYAR NYELV VIZSGASZINTEK TÉMÁK 1.1. Ember és nyelv
Középszint
A nyelv mint jelrendszer. Nyelv és gondolkodás, nyelv és megismerés viszonya. A nyelv mint az egyén, illetve mint a közösség alkotása. A beszéd mint cselekvés, a nyelv és a beszéd funkciói. A nyelv diakrón és szinkron változásainak jellemzése példákkal. A kommunikációs folyamat tényezıi és funkciói, ezek 1.2. Kommunikáció összefüggései a kifejezésmóddal. A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezıeszközei. A kommunikáció formája: a szóbeliség és az írásbeliség. A szövegfajták tartalmi és formai jellemzıinek kapcsolata a kommunikációs folyamattal. 1.2.1. A jel, a jelrendszer A jel, jelek, jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben. 1.2.2. Nyelvi és vizuális Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái (pl. gesztusok, mimika, kommunikáció térközszabályozás, tekintet, külsı megjelenés, csend). A vizuális és a nyelvi jel, a vizuális és a nyelvi kommunikáció. 1.2.3. A nyelvhasználat mint A kommunikációs folyamat tényezıi és összefüggésük megértése, kommunikáció bizonyítása beszédhelyzetek elemzésével, szövegértelmezéssel, szövegalkotással. 1.2.4. Kommunikációs funkciók és közlésmódok 1.2.5. Személyközi kommunikáció 1.2.6. A tömegkommunikáció 1.3. A magyar nyelv története 1.3.1. A magyar nyelv rokonsága 1.3.2. Nyelvtörténeti
Emelt szint A nyelv szerepe a világról formált tudásunkban. A nyelvi változás, a nyelv mint változó rendszer.
A kommunikáció fogalmának interdiszciplináris jellege.
A nyelvi jel sajátosságai. Társadalmak és kultúrák jelrendszereinek történeti eltéréseire egykét példa (a folklór, az utca, az elektronikus kommunikáció jelrendszere). A nyelvi és nem nyelvi kommunikációs normák kultúránkénti eltérései példák alapján.
A kommunikációs funkciók fogalma és szerepe. Példák a különbözı közlésmódok kommunikációs funkciói (párbeszéd, történetmondás, levél, üzenet, feljegyzés, köszönés, megszólításformák). A közvetlen emberi kommunikáció néhány sajátszerősége. A A közvetlen személyközi kommunikáció, az írott és elektronikus mindennapi - nyilvános és magánéleti - élethelyzetek néhány tipikus tömegkommunikáció különbségeinek felismerése és kommunikációs konfliktusa és lehetséges feloldásuk. összehasonlítása. A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra.
A magyar nyelvrokonság fıbb bizonyítékai néhány példával.
A nyelvrokonság kutatásának módszerei.
A magyar nyelv történetének fı szakaszai:
Az ısmagyar, az ómagyar, középmagyar korszak, az újmagyar kor. A nyelvtörténeti korszakokat jellemzı változások néhány példája a
korszakok
hangrendszerbıl, a nyelvtani rendszerbıl. Egy nyelvtörténeti korszak jellemzése. A nyelvtörténet forrásai: kézírásos és nyomtatott nyelvemlékek.
A tihanyi apátság alapítólevele, a Halotti beszéd és könyörgés, az Ómagyar Mária-siralom fıbb jellemzıi. A nyelvújítás mibenléte, történelmi, mővelıdéstörténeti háttere, hatása - példák alapján.
1.3.3. Az írott nyelvi norma kialakulása 1.3.4. Nyelvmővelés 1.4. Nyelv és társadalom 1.4.1. Nyelvváltozatok
1.4.2. Kisebbségi nyelvhasználat 1.4.3. A határon túli magyar nyelvőség 1.4.4. Tömegkommunikáció és nyelvhasználat
1.5. A nyelvi szintek
1.5.1. Hangtan
A mai magyar nyelvmővelés néhány alapkérdése.
Az életmód, a történelem és a szókincs néhány összefüggése, anyagi és szellemi mőveltség megjelenése a szókészletben - néhány példával.
A szókészlet rétegei: ısi örökség, belsı keletkezéső elemek, jövevényszók, nemzetközi mőveltségszók, idegen szavak. Néhány szöveg bemutatása a régi magyar irodalom körébıl (pl. Pázmány Péter, Mikes Kelemen). Az egységes írott nyelvi norma kialakulása. A könyvnyomtatás, a tudományok fejlıdésének szerepe. A nyelvmővelés szerepe az új nyelvi fejlemények, jelenségek értelmezésében.
A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma. A rétegnyelvi szótárak (pl. tájszótár, szaknyelvi szótár). A fıbb nyelvváltozatok: a nyelvi sztenderd, a köznyelv, a regionális Legalább egy nyelvjárástípus fıbb jellemzıi (pl. nyugati, palóc, köznyelv, a nyelvjárások és a csoportnyelvek (szaknyelv, rétegnyelv, déli, tiszai, mezıségi, székely, csángó). ifjúsági nyelv, szleng). Az egynyelvő szótárak ismerete. A szókincs szerepének jellemzése nem irodalmi és irodalmi mővekben (pl. újságnyelvben, szaknyelvben, szociográfiában). A Magyarországon beszélt kisebbségi nyelvek megnevezése. A A fıbb nézetek a kétnyelvőségrıl, a kettısnyelvőségrıl. kisebbségi nyelvhasználat, nyelvi kultúra társadalmi jelentısége. Nyelvpolitika, nyelvi tervezés. A határon túli magyar nyelvhasználat fıbb adatai, tendenciái. A nyelvközösség helyzete és nyelvhasználata közötti összefüggés. A tömegkommunikáció leggyakoribb mőfajai és hatáskeltı eszközei. Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezésre (pl. szövegszerkesztés számítógéppel, kommunikáció az interneten, elektronikus levelezés). Szépirodalmi és köznyelvi szövegek hangtani, alak- és szótani, mondattani, jelentéstani elemzése. Grammatikai ismeretek felhasználása a szövegek megértésében és különféle mőfajú szövegek létrehozásában. A beszéd, a beszédfolyamat, a beszédhang, a hangképzı szervek. A magánhangzók és a mássalhangzók rendszere; a hangok
A leíró grammatika mint a magyar nyelvi rendszer modellje.
A magyar hangállomány. A magyar hangrendszer néhány nyelvtörténeti vonatkozása.
találkozása (alkalmazkodása) és helyesírásuk. 1.5.2. Alaktan és szótan
1.5.3. Mondattan
1.5.4. A mondat szintagmatikus szerkezete
1.5.5. A mondat a szövegben 1.5.6. Logikai és grammatikai viszonyok az összetett mondatban
1.5.7. Szókincs és frazeológia
A magyar helyesírás rendszere, a helyesírás stilisztikai változatai. A morfémák, szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában. A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal. A szófajok rendszere és a szóalkotás módjai. A szófajváltás jelensége, a többszófajúság. Az alapszófajok, a viszonyszók és a mondatszók mondatbeli és szövegbeli szerepének értelmezése. A mondat szerkezete: teljes és hiányos szerkezető; tagolt, tagolatlan; egyszerő, összetett. A mondat jelentése: elsıdleges és másodlagos jelentés. A modalitás, a mondatfajták elemzése grammatikai és szemantikai eszközökkel. Az egyszerő mondat részei; felépítése. A szintagma mint nyelvi egység, az alárendelı és mellérendelı szintagmatikus szerkezet. Az állítmány és az alany. A tárgy és fajtái. A határozók fogalma és kifejezıeszközei, fajtái, a magyar határozói rendszer, a határozók irányhármassága. A jelzık fogalma és fajtái, használatuk. A mondat az élıbeszédben és az írott nyelvben. A mondat fogalma, a rendszermondat és a szövegmondat. A mondat és a szöveg.
A szintezıdés és a tömbösödés jelenségei. Mondatvariánsok közötti különbségek értelmezése, pl. a stílusérték szempontjából.
A mellérendelı összetett mondatok mint logikai-tartalmi viszonyok.
Összetett mondatok elemzése szerkezeti rajzzal.
Az alárendelı összetett mondatok mint a fımondat és a mellékmondatok grammatikai viszonyai. Sajátos jelentéstartalom a mellékmondatokban. A többszörösen összetett mondatok (utaló- és kötıszók, a központozás használata és értelmezése szövegértésben, szövegmondásban, szövegalkotásban). A szókincs változásának okai, a szókészlet rétegei. A szóalkotás lehetıségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentısége, fajtái; a mozaikszók, az összetett szavak
A szóalkotás ritkább módjai: elvonás, tapadás, jelentésmegoszlása, rövidítések. A szóteremtés jelentısége, az indulatszók, a hangutánzás és hangulatfestés.
1.6. A szöveg
1.6.1. A szöveg és a kommunikáció
helyesírása. A szöveg egységének tényezıi, feltételei, elsıdleges és mögöttes jelentés.
A szöveg szóban és írásban.
A szöveget alakító tényezık: a beszédhelyzet, a cselekvés, a szövegkörnyezet, a tudáskeret A tájékoztató, kifejezı, érvelı és felhívó szövegfunkciók. 1.6.2. A szöveg szerkezete és A szöveg felépítése, egységei - külsı körülmények: szövegméret, jelentése megjelenés. A szövegösszetartó erı: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek. 1.6.3. Szövegértelmezés A kontextuális jelentés (pl. elıre- és visszautalás, makro- és mikrostruktúra, hiányos mondat, szórend, egyeztetés.) A téma értelmezése mindennapi, tudományos és szépirodalmi szövegekben. A mindennapi szövegvilágban való eligazodást lehetıvé tevı pragmatikai ismeretek alkalmazása a szövegértésben és a szövegalkotásban (pl. szövegfunkciók, szövegtípusok, befogadói tudáskeret, háttérismeretek). 1.6.4. A szöveg szóban és A szóbeliség és az írásbeliség hatása a szövegformálásra és a szöveg írásban elıadására. A szövegfonetikai eszközök és az írásjelek értelmes, kifejezı alkalmazása. A cél és a téma összefüggéseinek érvényesítése szóban és írásban. A témaváltás felismerése és jelölése, bekezdések szerkesztése. 1.6.5. Az intertextualitás Az ismeretközvetítı CD-ROM és az internet intertextualitásának fıbb jellemzıi. Az intertextualitás jelenségeinek értelmezése irodalmi és nem irodalmi szövegekben. 1.6.6. A szövegtípusok Szövegtípusok kommunikatív, szerkezeti, nyelvi jellemzıi. A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok (pl. kérvény, önéletrajz, pályázat, hivatalos levél, meghatalmazás, hozzászólás). Ismeretterjesztı szövegek jellemzıi. A monologikus és a dialogikus szövegtípusok (pl. elıadás, vita). Ismeretterjesztı szövegek elemzése (pl. a címzettek, a téma, a szóhasználat, a megszerkesztettség szempontjából).
Lineáris és globális kohézió a szövegben. Szövegelemzés megfelelı fogalmak alkalmazásával. A szöveg pragmatikai, szemantikai és grammatikai megközelítése. A címzett szerepe a szöveg megszerkesztettségében, a kifejtés mélységében.
A szöveg dinamikus és statikus összetevıi.
A szövegtipológiai elemzés fı szempontjai. A beszéd és az írás összehasonlítása (a beszéd mint többdimenziós rendszer).
1.7.2. Szöveg a médiában
1.7. A retorika alapjai 1.7.1. A nyilvános beszéd
1.7.2. Érvelés, megvitatás, vita
1.7.3. A szövegszerkesztés eljárásai
A publicisztikai és a tájékoztató mőfajok, valamint az elektronikus média hagyományos (rádió, televízió) és új közlésmódjai (e-mail, internet stb.). Az új közlésmódok társadalmi hatása.
A retorika mint a meggyızés mővelete a gondolatközlésben. A nyilvános beszéd, a közszereplés fıbb nyelvi és viselkedésbeli kritériumai. Az élıbeszéd fajtái. A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyőjtéstıl a megszólalásig. Az érvelés, az érvelés beszédhelyzete és eszközei.
Az írott és az elektronikus tömegkommunikáció szövegtípusait elkülönítı nyelvi és nem nyelvi tényezık. Médiaközlések elemzése (pl. hír, hírmagyarázat, tudósítás, interjú, cikk, glossza, ismeretterjesztı szöveg): tartalmi, szerkezeti és szövegformálási kritériumai, nyelvhasználati, hatásbeli sajátosságai. A retorika jelentısége és alkalmazásának társadalmi színterei. A retorika mint a szónoklás tudománya. Néhány történeti értékő és jelenkori szónoki beszéd retorikai eszközei és esztétikai hatása. Hangzó szövegek elemzése, összehasonlítása. A jelentésrétegek feltárása, megfogalmazása irodalmi és nem irodalmi szövegekben (aktuális tagolás, új közlések, implikációk, kontextusok stb.)
A kulturált vitatkozás kritériumai, vita értelmezése. Az írásbeli meggyızés eljárásai, az érvelés mőfajai: a bizonyítás, a cáfolat, néhány érvtípus. Hitelesség, hatás, meggyızési szándék; a manipuláció felismerése, értékelése. A spontán megnyilatkozás és a megtervezett szöveg különbsége. A témajelölı cím mint a globális kohézió eszköze. Az összefoglalás funkciója és típusai (pl. vázlat, tartalmi kivonat, tömörítés).
1.8. Stílus és jelentés 1.8.1. Szóhasználat és stílus
1.8.2. A szójelentés
Stílus és jelentés a mindennapi nyelvhasználatban, a szaknyelvben és a szépirodalomban. Stílusjelenségek felismerése, értelmezése, értékelése.
A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján. A szóhasználati jelentés alapjai - az alapjelentés, mellékjelentés, alkalmi jelentés közti viszony. Egynyelvő szótárak: Magyar szinonimaszótár, Magyar értelmezı kéziszótár, valamint kétnyelvő szótárak ismerete.
A szóhasználat nyelvtani, jelentésbeli és stiláris kötöttségei. A jelentés fogalmi megközelítései: szóelemek (grammatikai jelentés), lexémák (szótári szavak), szószerkezetek (grammatikai viszonyok) jelentése, állandósult szókapcsolatok, szóértékő nyelvi elemek jelentésviszonyai. Nyelv, beszéd, szöveg és stílus összefüggése, a stílusérték fogalma, a konnotatív és a denotatív jelentéssel összefüggésben is. A szójelentés változásai. Stílusvariánsok nyelvi-nyelvtani elemzése és alkalmazása. Következtetések megfogalmazása a nyelvi-stilisztikai eszközök
lehetıségeirıl. 1.8.3. Állandósult nyelvi formák 1.8.4. Nyelvi-stilisztikai változatok
1.8.5. Stíluseszközök
1.8.6. Stílusréteg, stílusváltozat
Az állandósult szókapcsolatok, szokványos kifejezésmódok stílusértéke (szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige, közhelyek, nyelvi panelek, sztereotípiák). A stílus szerepe a jelentésteremtésben (nyelvi eszközök megválogatása, szerkesztés, hatásosság, többletjelentés, a stílus mint a beszélı attitődjének kifejezıdése stb.). A stílust létrehozó nyelvi és kommunikációs tényezık értelmezése. A képszerőség stíluseszközei és hatása: képek, képrendszerek felismerése, értelmezése. Az eufemizmus, evokáció, anakronizmus, állandó jelzı, archaizálás stb. felismerése, értelmezése. A szövegelrendezés stílushatásának felismerése, értelmezése: az egyszerőbb alakzatok fajtái és hatásuk. Tipikus kommunikációs helyzetekben létrejövı, jellemzı beszélt és írott nyelvi közlésmódok: a stílusrétegek. A társalgási stílus ismérvei, minısége. A közélet színterei, a közéleti és a hivatalos stílus kritériumai, stiláris kötöttségei. A publicisztikai stílus fıbb jellemzıi, tipikus szóhasználat, a megjelenítés közlésértéke (pl. tipográfia, képi világ). Objektivitás és szubjektivitás, tény és vélemény stílusbeli különbsége a tömegkommunikációban. A tudományos és a szakmai stílus sajátosságai. Nem irodalmi és szépirodalmi szövegek stílusának összehasonlítása. A stíluskorszakokról, stílusirányzatokról szerzett ismeretek felhasználásával stílustörténeti összehasonlítások - példák alapján.
Összetett képrendszerek, képi hálózatok, jelképrendszerek.
Az alakzatok egyéb fajtái: paradoxon, oxymoron, inverzió
Irodalmi és nem irodalmi szövegek stílushatásának komplex értékelése. A mondatszerkezet stiláris változatai - a verbális stílus, a nominális stílus, hiányos mondat, körmondat. A stílusrétegeket elkülönítı tényezık. Nyelvi-stilisztikai variánsok összehasonlító elemzése különbözı stílusrétegekbıl vett szövegek körében. A stílus és norma koronkénti változatai - néhány példa bemutatásával.
2. IRODALOM 2.1. Szerzık, mővek VIZSGASZINT TÉMÁK 2.1.1. Életmővek
Középszint Emelt szint Petıfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi A pályaszakaszokat jellemzı fıbb témák, kérdésfeltevések. Dezsı, József Attila. Az életút, az életmő jelentıs tényei. Kronológiai és topográfiai A pályaképre ható irányzatok és szellemi kötıdések, világirodalmi tájékozottság, a szerzık jellegzetes regionális, kulturális kötıdései, a párhuzamok.
2.1.2. Portrék
2.1.3. Látásmódok
2.1.4. A kortárs irodalomból
2.1.5. Világirodalom
pályakép fıbb jellemzıi, néhány kortárs megnevezése. A fıbb mővek szövegismereten alapuló értelmezése, kapcsolatok a Kötetek, ciklusok, témák, motívumok. mővek között (pl. témák, mőfajok, kifejezésmód, jellemzı motívumok), a mővek elhelyezése az életmőben, az adott korszakban. Memoriterek szöveghő és kifejezı elıadása. Mővek hatása, fogadtatása - egy-két példa alapján. Mővekrıl szóló olvasatok, vélemények értelmezése. A szerzı utóélete, helye és hatása az irodalmi-kulturális hagyományban. Kritikák, különbözı interpretációk. Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Legalább 3-4 lírai és/vagy 1-2 epikai alkotás szövegismereten Ferenc, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, alapuló több szempontú értelmezése. Szabó Lırinc, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Ottlik Géza, Márai Sándor, Pilinszky János. Az életmő néhány jellemzıje keretében 2-3 lírai és/vagy Tájékozottság a korszakban, a kortársak között (pl. Berzsenyi és értelemszerően egy vagy néhány epikai, drámai alkotás bemutatása, Kazinczy, Berzsenyi és Kölcsey; Jókai és kora), az irodalmi értelmezése pl. a korstílus, a téma, a mőfaj, a kompozíció, a jellemzı hagyományban (pl. az antik hagyomány Berzsenyi, Kosztolányi, motívumok, jelentésrétegek, világlátás alapján. Radnóti költészetében). Memoriterek - legalább három szerzıtıl teljes szövegek, összefüggı Mőfaji, kifejezésmódbeli, tematikai sajátosságok a korszak szellemi részletek. irányzataival, a korstílussal való összefüggésben is. A mővekben felvetett kérdések néhány etikai, esztétikai, filozófiai vonatkozása. Választandó legalább 4 szerzı a felsoroltak közül.
Zrínyi Miklós, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Németh László, Örkény István, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos. Választandó legalább három szerzı a felsoroltak közül. (A lista A választott szerzı 2-3 lírai és/vagy 1-2 epikai, illetve drámai bıvíthetı legfeljebb két, a fentiekhez hasonló jelentıségő szerzıvel.) mővének értelmezése a korszak szellemi irányzataival való összefüggésben is. A világlátás és a kifejezésmód sajátosságainak bemutatása egy-két A mővekben felvetett kérdések néhány etikai, esztétikai, filozófiai mő lényegre törı értelmezésével. vonatkozása. A mővek fogadtatása, hatása, utóélete az irodalmi-kulturális hagyományban - egy-egy példa (pl. Krúdy Gyula és Huszárik Zoltán Szindbád filmje). Legalább egy szerzı 2-3 lírai és/vagy 1-2 epikai mővének Egy költı néhány versének; egy-egy drámaíró, illetve prózaíró 1-2 értelmezése az 1980-tól napjainkig tartó idıszakból. mővének értelmezése. Tájékozódás a kortárs irodalmi nyilvánosságban (pl. antológiák, irodalmi ismeretterjesztés, könyvhét). Nyomtatott szöveg, digitális közlés. Az európai irodalom alapvetı hagyományai: az antikvitás és a Középkor, reneszánsz, barokk, felvilágosodás, romantika, a 19. Biblia (pl. mőfajok, témák, motívumok, hıstípusok). század második fele, avantgárd és a 20. század elsı fele, a 20. század második fele és kortárs világirodalom jellemzıinek ismerete és a és
A romantika, a századfordulós modernség (a szimbolizmustól az avantgárdig) jellemzıinek és egy-két kiemelkedı képviselıjének bemutatása. 2.1.6. Színház- és drámatörténet
2.1.7. Az irodalom határterületei
2.1.8. Interkulturális megközelítések és regionális kultúra
Színház és dráma különbözı korszakokban. Az alábbi mőveknek, a szerzık/korszakok 1-1 mővének értelmezése az adott korszak színházi/irodalmi hagyományainak összefüggésében: Szophoklész, Shakespeare, Moliére, Katona József: Bánk bán, Madách Imre: Az ember tragédiája Az irodalom kulturális határterületei - népköltészet, mőköltészet, alkalmi költészet. Az irodalom filmen, televízióban, dalszövegben, a virtuális valóságban: az adaptáció, a mőfajcsere jelenségei (pl. irodalom filmen, rádióban, televízióban, digitális közlésben). Az olvasmányok iránti tömegszükséglet és a mővészi színvonal/minıség összefüggései. A szórakoztató irodalom vonzereje, hatáskeltı eszközei (pl. sematizált hıstípusok, élethelyzetek, értékvilág, kalandosság, csattanó, szójáték). Egy-két tipikus mőfaj (pl. útirajz, detektívregény, kalandregény, képregény, tudományos fantasztikus irodalom, humoros és erotikus irodalom, dalszöveg, sanzon, vicc, reklámvers) jellemzıinek bemutatása. Mítosz, mese és kultusz. Film- és könyvsikerek, divatjelenségek korunk kultúrájában (pl. A Győrők Ura, Bridget Jones naplója). Az irodalmi ismeretterjesztés fıbb nyomtatott és elektronikus mőfajai (pl. könyvismertetés, ajánlás, kritika, CD-ROM, internetes könyvkínálat). Interkulturális jelenségek, eltérı szöveghagyományok.
A régió, a tájegység, a település kulturális, irodalmi múltbeli és jelen hagyományainak bemutatása (pl. nemzetiségi, etnikai kisebbségek irodalma, alkotások a kisebbségekrıl; folklór, mővelıdéstörténeti vonatkozások; múzeum, színház, civil társaságok). A tájhoz, a régióhoz, a településhez kötıdı szerzık; tájak, régiók irodalmi alkotásokban való megjelenítése.
korszakonként legalább két-két mő bemutatása. Mővek értelmezése - pl. mőfaji sajátosságok, a téma, a kompozíció összefüggései, a lehetséges és szükséges stíluskorszakbeli, stílustörténeti vonatkozások - a korszak szellemi irányzataival, a korstílussal való összefüggésben is. Színház és dráma (pl. színpadi megjelenítések összehasonlítása). Egy-egy dráma elemzése a következı szerzıktıl/mőfajokból: Ibsen, Csehov, epikus dráma, abszurd dráma
Könyvnyomtatás, sajtó, irodalom (pl. a folytatásos regény jelentısége és példái). Egy-egy jellemzı nézet az irodalomolvasás szellemi, lelki motivációiról (pl. az olvasásterápia). Magas (elit) mővészet és a tömegkultúra viszonyának problémája egy korszakban.
Életmódra, kulturális szokásokra utaló dokumentumok (pl. tárgyi emlék, fotó, film, hangdokumentum) alapján következtetések megfogalmazása egyes korok kultúrájára nézve. 2.2. Értelmezési szintek, megközelítések VIZSGASZINT TÉMÁK 2.2.1. Témák, motívumok
Középszint Szépirodalmi alkotások gondolati, tematikus, motivikus egyezéseinek és különbségeinek összevetése. Az olvasott mővekben motívum, téma változatainak felismerése, értelmezése (pl. hegy, kert, sziget, alászállás, felemelkedés, nemzedékek, család, felnıtté válás, beavatás; ember és természet, mikro- és makro-kozmosz, felnıtt-gyermek, férfi-nı, bőn és bőnhıdés, vándorlás, kaland, falusi és nagyvárosi életformák).
2.2.2. Mőfajok, poétika
A mőnemek és mőfajok felismerése. Alapvetı versformák felismerése. Poétika fogalmak alkalmazása mővek bemutatásában, értelmezésében.
2.2.3. Korszakok, stílustörténet 2.2.3.1. Irodalomtörténet
Emelt szint Mőveket összekötı motivikus összefüggések (pl. hasonlóságok, párhuzamosságok, nyilvánvaló utalások) felismerése, szerepének, jelentésének megfogalmazása. Néhány téma, motívum, toposz, archetípus hosszmetszetszerő feltárása érvekkel, példákkal.
Egy-egy szépirodalmi mő motívumainak továbbélése - bizonyítás példákkal. Az intertextualitás egy-egy példájának bemutatása elsısorban a posztmodern irodalmából. Különbözı korokban keletkezett, azonos mőfajú alkotások poétikai szempontú összevetése, történeti változásának vizsgálata. Mőfajteremtı mővek, egy-egy magyar és világirodalmi példa bemutatása. Egy-egy mőfaj, poétikai sajátosság változása hosszabb-rövidebb történeti folyamatban (pl. elégiák a magyar irodalomban; epigrammák Kazinczytól Illyésig, a meseforma változatai, az antik és a Shakespeare-i tragédia; regényformák, regénytípusok, a posztmodern irodalom poétikai jellemzıi).
Azonos mőfajú alkotások összehasonlítása. A kifejezésmód és világlátás változása a különbözı korszakokban a középkortól a szimbolizmusig. Az irodalom, az irodalmiság történetileg változó hagyományának bemutatása néhány példával. Magyar irodalomtörténet/mővelıdéstörténet fıbb korszakainak néhány jellemzıje. Azonosság és változás az irodalomban (pl. kifejezésmódok, témák, hıstípusok változásai; irányzatok, programok).
3. FOGALMAK A MAGYAR NYELV ÉS AZ IRODALOM ISMERETKÖREIHEZ Középszint és emelt szint Az emelt szint fogalomismereti követelményeit dılt betővel jelezzük. A) MAGYAR NYELV beszédtett diakrónia, szinkrónia jel, jelrendszer a nem nyelvi kommunikáció a kommunikáció, a kommunikációs folyamat funkciói, tényezıi a kommunikáció létformái: szóbeliség, írásbeliség; magánéleti, nyilvános kommunikáció a magyar nyelv történeti korszakai: nyelvemléktelen kor, nyelvemlékes kor; ısmagyar, ómagyar, középmagyar kor, nyelvújítás, újmagyar kor, mai magyar nyelvhasználat finnugor nyelvcsalád nyelvemlék: szórványemlék, vendégszöveg, kódex, ısnyomtatvány nyelvi norma összehasonlító nyelvtudomány a nyelv vízszintes és függıleges tagolódása: sztenderd, köznyelv, nyelvjárás, regionális köznyelv, csoportnyelvek, szleng, argó kettısnyelvőség, kétnyelvőség nyelvi tervezés, nyelvpolitika, nyelvtörvény a helyesírás alapelvei: a kiejtés, a szóelemzés, a hagyomány, az egyszerősítés elve a magánhangzó, mássalhangzó képzésmódja, alkalmazkodása (hangtörvények) a szóelem (morféma) fajtái a szójelentés: egyjelentéső, többjelentéső, azonos alakú szó; rokon- és hasonló alakú, ellentétes jelentéső szó; hangutánzó, hangulatfestı szó a szókincs rétegei: ısi szavak, belsı keletkezéső szavak, jövevény- és idegen szavak a szószerkezetek fajtái, alá- és mellérendelı szószerkezetek állandósult szókapcsolat: szólás, szóláshasonlat, szállóige, közmondás egyeztetés a szintagmákban jelentés: szó-, mondat-, szövegjelentés; denotatív, konnotatív jelentés, szótári, kontextuális jelentés jelentésrétegek mondatban, szövegben jelentésszerkezet, jelentéselem, jelentésmezı, jelhasználati szabály központozás: a gondolatjel, a zárójel, a kettıspont, a pontosvesszı, az idézıjel szerepe mondat- és szövegfonetikai eszközök mondatfajták: modalitás mondatszerkezet: egyszerő mondat, összetett mondat, alárendelı, mellérendelı összetett mondat; tagolt, tagolatlan mondat, teljes, hiányos mondat sajátos jelentéstartalom: feltétel, következtetés, hasonlítás, megengedés szóalkotás: szóképzés, szóösszetétel, mozaikszó szófaji rendszerünk, alapszófajok, viszonyszók, mondatszók a hiány szövegösszetartó szerepe a tömegkommunikáció tájékoztató, véleményformáló mőfajai: hír, tudósítás, kommentár, cikk, interjú, riport, glossza, recenzió, kritika intertextualitás szórend: kötött és kommunikatív (szabad) szórend; aktuális tagolás: ismert és újságoló rész (téma, réma) szöveg, szövegmondat, szövegegységek: bekezdés, tömb, szakasz szövegjelentés: témahálózat, tételmondat, kulcsszó, kontextuális jelentés
szövegkapcsoló elemek: kötıszó, névmás, névelı, határozószó, elıre- és visszautalás (rámutatás, anafora, katafora, deixis), egyeztetés a szövegben szövegkohézió (lineáris, globális) szövegtípus, szövegfajta: definíció, magyarázat, kisértekezés, értekezés, tanulmány, esszé, pályázat; ajánlás, mőelemzés, értelmezés; vita, referátum, elıadás; hivatalos levél, meghatalmazás, kérvény, önéletrajz
érvelés: tétel (állítás), érv, ellenérv, cáfolat; deduktív, induktív módszer retorika: szónoklat, alkalmi beszéd, meggyızı szövegmőfajok; szónoklat részei: bevezetés (az érdeklıdés felkeltése, jóindulat megnyerése, témamegjelölés), elbeszélés, érv, bizonyítás, cáfolás, befejezés (összefoglalás, kitekintés), érzelmi betetızés a stílusirányzatok kifejezıeszközei alakzatok: ellipszis, kötıszóhiány, ismétlıdés, gondolatritmus, oxymoron állandó és alkalmi stílusérték expresszivitás, eufemizmus, evokáció, archaizálás, egyéni szóalkotás, poétizáció hangszimbolika, hangutánzás, hangulatfestés, alliteráció, áthajlás, figura etimologica metafora, metaforizáció mondatstilisztikai változatok: verbális stílus, nominális stílus, körmondat motiváltság, motiválatlanság stílus, stíluselem, stílushatás szóképek: metafora, hasonlat, szinesztézia, metonímia, szinekdoché, összetett költıi kép, allegória, szimbólum B) IRODALOM interkulturalitás irodalmi hagyomány, szöveghagyomány irodalomtörténet irodalmiság változó fogalma mitológia, mítosz szóbeliség, írásbeliség könyvnyomtatás, digitális közvetítés virtualitás mőköltészet, népköltészet, folklór, népiesség színház, színházi konvenciók, a színházi hatás összetevıi tömegkultúra - bestseller, krimi, tudományos-fantasztikus irodalom téma, motívum, vándormotívum, archetípus, toposz kultusz esztétika, filozófia, etika érték, esztétikai érték, történeti érték erkölcs, erkölcsi érték, választás, ítéletalkotás alkotás, befogadás, megszólított, címzett, olvasat, jelentés, jelentésrétegek, nyitott mő, értelmezés, értékelés katarzis, érzésvilág, érzelmi hatás, képzelet, képzettársítás, fikció szerkezet, kompozíció, ciklus, forma, megformáltság, szimmetria, aszimmetria, polifónia harmónia, diszharmónia, feszültség, feszültségoldás, késleltetés cím, címadás idı, idıszemlélet, idısíkok, szimultanizmus tér és térszemlélet jellem, típus, hıstípus poétizáció, stilizáltság, allegorikus és szimbolikus ábrázolásmód
mővelıdéstörténeti korszak, korstílus, stílusirányzat - ókori irodalom, középkor, reneszánsz, barokk, rokokó, klasszicizmus, szentimanetalizmus, romantika, realizmus, naturalizmus, szimbolizmus, szecesszió, avantgárd, futurizmus, expresszionizmus, szürrealizmus, modernizmus, beat-irodalom, posztmodern humanizmus, reformáció mőnem, mőfaj epikai mőfajok - anekdota, elbeszélés, elbeszélı költemény, emlékirat, eposz, komikus eposz, fabula, históriás ének, legenda, mese, monda, novella, regény, széphistória, vallomás, verses regény regényváltozatok, regénytípusok - családregény, fejlıdésregény, életrajzi regény, lélektani regény, próbatételes kalandregény, történelmi regény, utópia epikus közlés - elbeszélı, elbeszélıi nézıpont, narráció, belsı monológ, cselekmény, dialógus, epizód, leírás; egyenes beszéd, függı beszéd, szabad függı beszéd, reflexió drámai mőfajok - tragédia, színmő, commedia delarte, drámai költemény, analitikus dráma, epikus színház, abszurd dráma dráma - dialógus, dikció, szituáció, bonyodalom, tetıpont, megoldás, prológus, epilógus, deus ex machina, helyzet és jellemkomikum lírai mőfajok - ars poetica, dal, elégia, elégiko-óda, himnusz, óda, episztola, jeremiád, rapszódia, epigramma líra - költıi magatartás, szerep, élménylíra, tárgyias költészet, hangulatlíra, szerepvers, vershelyzet, lírai én, dallamra írott vers, képvers, verstípusok: önmegszólító, idı- és értékszembesítı, létösszegzı átmeneti mőfajok: napló, levél, fiktív levél, ballada, leíró költemény, életkép, jellemrajz a Biblia irodalmi mőfajai: prófécia, zsoltár, evangélium, példázatos történet, apokalipszis esztétikai minıségek, hangnemek - abszurd, groteszk, komikum, tragikum, humor, irónia, gúny paródia ritmus, verselés, hangsúlyos verselés: idımértékes verselés, verslábak, sorfajták, strófaképletek, hexameter, pentameter, disztichon, szabad vers, szonett, zeneiség, rím, rímfajták, alliteráció, áthajlás
II. A VIZSGA LEÍRÁSA KÖZÉPSZINTŐ VIZSGA
A VIZSGA SZERKEZETE A magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgája írásbeli és szóbeli vizsgarészbıl tevıdik össze. Az írásbeli vizsgán 240 perc áll a vizsgázó rendelkezésére a szövegértési feladatsor, valamint a szövegalkotási feladat megoldására. A szóbeli vizsga a 30 perces felkészülési idıt követıen 10-15 perc idıtartamú. A vizsga szerkezetét az alábbi táblázat összegzi. Írásbeli vizsga 240 perc Szövegértési feladatsor
Szövegalkotási feladat
40 pont
60 pont
Szóbeli vizsga 15-20 perc Egy nyelvi tétel kifejtése
Egy irodalmi tétel kifejtése 50 pont
ÍRÁSBELI VIZSGA
Tartalmi szerkezet Az írásbeli vizsga a részletes vizsgakövetelményekre épül. A vizsgakövetelményekkel összhangban az írásbeli vizsga szövegek megértését, illetve egy szöveg önálló megfogalmazását igényli. Az írásbeli vizsga tehát tartalmaz egy szövegértési feladatsort, továbbá megjelöl három szövegalkotási feladatot. A szövegalkotási feladatokból egyet választ a vizsgázó. A szövegértési feladat megoldására 60 percet, a szövegalkotási feladat elkészítésére 180 percet fordíthat a vizsgázó. Az írásbeli vizsgafeladatok megoldásakor a Magyar helyesírási szótár, illetve ha azt valamely feladat megjelöli, szöveggyőjtemény használható.
A feladatsor jellemzıi SZÖVEGÉRTÉSI FELADAT A szövegértési feladat szövege általában 600-700 szó terjedelmő esszé, ismeretterjesztı céllal íródott tanulmány, publicisztikai mő egésze vagy részlete. A feladatok megoldása általában a kérdésre adott válasz rövid szöveges kifejtése, esetenként a megadott válaszvariációk közötti döntés. A szövegértést vizsgáló kérdések - az adott szöveg tematikus, szerkezeti, nyelvi jellemzıinek megfelelıen - a következıkre irányulhatnak: - a szövegben közvetlenül megtalálható tény, adat, megállapítás, érv, álláspont stb. azonosítása; - a szöveg grammatikai, stilisztikai jellemzıi; ezek szövegbeli funkciója; - a szöveg kommunikatív sajátosságai; - a cím és a szöveg egészének viszonya; - a szöveg egészének jelentése, jelentésrétegei; - a szövegbeli logikai, tartalmi kapcsolatok; - a szerzıi álláspont azonosítása, értelmezése; - a szövegbeli utalások, hivatkozások szerepe; - a szöveg szerkezete, a szerkesztésmód, a felépítés által közvetített jelentés. Feladat lehet továbbá - vázlat, tematikai háló készítése; - önálló következtetés, álláspont megfogalmazása; - a szöveg témájához, a szövegben megjelenített álláspontokhoz kapcsolódó önálló rövid írásmő, vagy beszédmő megfogalmazása a mőfaji normák követésével, a mindennapi, esetleg a hivatalos írásbeliség, illetve szóbeliség mőfajainak körébıl; - a szöveg rövid, esetleg adott szempontú vagy adott címzetteknek szóló összegzése. A vázlatírás, illetve az összegzés által kívánt fı képességek: a kulcsszók feltárása, a tematikus háló [téma-réma viszony] követése, a tételmondatok felismerése a különbözı szövegegységekben, a szöveg fókuszának megértése, a témaváltás, az elıre- és visszautalások követése, a kihagyások érzékelése, a szöveg részletezettségének követése, az ismert és új közlés elkülönítése.
SZÖVEGALKOTÁSI FELADAT A vizsgázó három, eltérı típusú, mőfajú és témájú szövegalkotási feladatból választ egyet. A diák által választott feladat megoldásának terjedelme maximum 4-5 oldal. A feladatok a következık: - Érvelı fogalmazás nyelvi, irodalmi, általános kulturális, etikai, életmódbeli kérdésekrıl. A feladat tartalmaz egy gondolatébresztı, az érvelés tematikai hálózatára utaló szöveget, általában szövegrészletet. (E felvezetı szöveg lehet kritika, esszé, publicisztikai mő, szépirodalmi mő stb. részlete. A feladat megfogalmazása nem feltételezi a felvezetı szöveg egészének ismeretét.)
- Egy mő (pl. lírai alkotás, rövid szépprózai mő, drámarészlet, esetenként esszé) adott szempontú elemzése, értelmezı bemutatása. A feladat tartalmazza az értelmezés kiemelt szempontját. - Két, esetenként három szöveg (pl. szépirodalmi mő, mőrészlet) adott szempontú összehasonlítása. A feladat megjelöli a szövegek összehasonlító elemzésének, értelmezésének kiemelt szempontját, pl. a tematikus, a poétikai, stílusbeli összevetést. A feladat lényeges eleme az irodalmi szövegek egymásrautaltságának hangsúlyozása, az intertextualitás, evokáció különbözı példái révén. (Az összehasonlítandó szövegek között megjelenhet a mindenkori kortárs irodalom.)
Értékelés
SZÖVEGÉRTÉSI FELADAT A szövegértési feladatsor megoldásával maximum 40 pontot érhet el a vizsgázó. A szaktanár az írásbeli dolgozatot a központi értékelési útmutató alapján értékeli. Az értékelési útmutató közli a szövegértési feladatok lehetséges választartományát (a válaszmodellt), esetenként a válasz mőfaji normáit, továbbá a válasz pontértékét, valamint az adható részpontszámokat. Az értékelı az egyes feladatokra adott pontszámot, majd a szövegértési feladatsor megoldásával elért összpontszámot feltünteti a dolgozaton.
SZÖVEGALKOTÁSI FELADAT A diák által választott szövegalkotási feladat megoldását a szaktanár az értékelési útmutató alapján minısíti. Az értékelési útmutató tartalmazza a fogalmazások értékelésének a témától független általános kritériumait, valamint az egyes kitőzött feladatok témafüggı, címszószerően megfogalmazott (azaz nem kifejtett) elvárható megoldását. Az ettıl eltérı minden jó megoldás elfogadható. Az értékelési útmutatóban közölt kritériumok és pontszámjavaslatok figyelembevételével a szaktanár által megállapított pontszám minısíti a vizsgázó dolgozatának tartalmi minıségét, a dolgozat felépítését, szerkezetét és nyelvi minıségét, továbbá a vizsgázó helyesírását, valamint a dolgozat írásképét. A fogalmazási feladat pontszámának megoszlása A fogalmazási feladat megoldásával maximum 60 pontot ér el a vizsgázó. Az elérhetı 60 pont megoszlása a következı: a fogalmazás tartalmi minısége: 20 pont; szerkezete, felépítése: 20 pont; nyelvi minısége: 20 pont. Az értékelı tanár a dolgozat végén feltünteti a szövegalkotási feladat tartalmi, szerkezeti, illetve nyelvi minıségének pontszámát. Az adható pontszámok a következık: Tartalmi minıség: 0-5-10-15-20 pont Szerkezet: 0-5-10-15-20 pont Nyelvi minıség: 0-5-10-15-20 pont A szövegalkotási feladatok értékelésében alkalmazott általános kritériumok: A tartalmi kifejtés minıségének általános kritériumai: - a feladat értelmezése, kifejtése; szövegbázisú feladatokban a gondolatébresztı szövegre vonatkoztatás; - nyelvi és irodalmi mőveltség, tájékozottság, indokolt hivatkozás, idézés; - tárgyszerőség; az állítások bizonyítása; - problémaérzékenység; a témához való személyes viszonyulás kifejezése (pl. reflexió, állásfoglalás); - világismeret, gondolkodási kulturáltság. A szöveg megszerkesztettségének általános kritériumai: - a feladatban megjelölt mőfaj elemeinek való megfelelés; - a témának, a címzettnek, a mőfajnak, a tartalmi mondandónak megfelelı szerkezet kialakítása;
- koherens szövegszerkezet (pl. térbeli és idıbeli viszonyok; logikai és jelentésszintő kapcsolatok létrehozása; kulcsszók, elıre- és visszautalások, nyelvtani, jelentésbeli és pragmatikai kapcsolatok megteremtése); - arányosság és tagolás (pl. a felvezetés, tárgyalás, lezárás aránya, témaváltás jelölése, bekezdések szerkesztése); - az adott terjedelem megtartása. A szöveg nyelvi minıségének értékelésében alkalmazott általános kritériumok: - a köznyelvi norma biztos ismerete; - adekvát és változatos szóhasználat, a feladatnak és a kommunikációs helyzetnek megfelelı szókincs, hangnem, stílus; - világos és lényegre törı, szabatos elıadásmód; - gördülékeny, érthetı, mondat- és szövegalkotás; - olvasható kézírás, rendezett íráskép. HELYESÍRÁS, ÍRÁSKÉP A vizsgázó helyesírásának és a dolgozat írásképének értékelése a szövegértési feladatsor, valamint a szövegalkotási feladat megoldásában egységes elv szerint történik. - Az értékelı tanár mind a szövegértési, mind a szövegalkotási feladat megoldásában fellelhetı helyesírási hibákat aláhúzza, majd az értékelési útmutatóban feltüntetett módon kialakítja a vizsgázó helyesírási hibáinak összpontszámát. - A helyesírási hibák miatt összesen 15 pont vonható le az összteljesítménybıl. - Az íráskép rendezetlensége, illetve a nehezen olvasható kézírás miatt összesen 3 pont vonható le az összteljesítménybıl.
SZÓBELI VIZSGA A magyar nyelv és irodalom középszintő szóbeli vizsgája belsı, iskolai vizsga. A szóbeli vizsgára adható felkészülési idı: 30 perc. A vizsgázó felelési ideje: 10-15 perc. A felkészülés során irodalmi szöveggyőjtemény, kötet vagy a feladatok megjelölésével összefüggı más nyomtatott, illetve elektronikus ismerethordozó használata megengedett.
Tartalmi szerkezet A szóbeli vizsgán egy irodalmi és egy nyelvi tételt fejt ki a diák. A tételsor legalább 20 nyelvi és legalább 20 irodalmi tételbıl áll. A tételsor összeállításáért a szaktanár a felelıs. A tételsor összeállításához a részletes követelmények magyar nyelvi és irodalmi témáit kell figyelembe venni. A nyelvi és irodalmi tételsor legalább 30%-át (20 tétel esetén 6 tételt) évrıl évre módosítani kell.
A tételek jellemzıi, összeállításuk A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a tételekben kitőzött feladatok - a témák sajátosságait figyelembe véve lehetıleg hasonló nehézségőek legyenek, valamint legyen mód a sikeres felkészülésre, valamint a kifejtésre, a felkészülésre, illetve a szóbeli feleletre adható idıkeretben.
MAGYAR NYELVI TÉTELSOR A szóbeli vizsgára a szaktanár legalább 20 tételt jelöl ki. A tételsort a részletes vizsgakövetelmény Magyar nyelv címő fejezetében foglaltak alapján állítja össze a szaktanár. A magyar nyelvi tételek a részletes követelmények következı témáira, illetve a vizsgáztató tanár által kiválasztott altémáira épülnek: Ember és nyelv, Kommunikáció, A
magyar nyelv története, Nyelv és társadalom, A nyelvi szintek, A szöveg, A retorika alapjai, Stílus és jelentés. A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a jelzett témák mindegyikéhez legalább két tétel tartozzék. További szóbeli tételek kijelölésérıl - ideértve a húszon felüli tételszámot is - a szaktanár dönt. A tétel a témakörnek, illetve a tételben konkretizált feladatnak megfelelıen tartalmaz/hat egy megállapítást, idézetet, felvezetı gondolatot, nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. őrlapot, használati utasítást, újságoldalt, képet, ábrát, térképet, internetes oldalt, egynyelvő szótár részletét), majd a kifejtendı feladat megjelölését. A tételben kitőzött feladat lehet az idézet, illetve a mellékelt dokumentum adott szempontú elemzése értelmezése, a szempontban megfogalmazott nyelvi probléma, jelenség, szabály bemutatása, kifejtése, fogalom értelmezése, érvek megfogalmazása, a feladatban adott mőfajnak megfelelı elıadása stb.
IRODALOM TÉTELSOR A szóbeli vizsgára a szaktanár legalább 20 tételt jelöl ki. A tételsort a részletes vizsgakövetelmény Irodalom címő fejezetében foglaltak, a Szerzık, mővek, illetve az Értelmezési szintek, megközelítések témáinak lehetséges kombinációiból állítja össze a szaktanár. A Szerzık, mővek témáiból összeállított tételek bármelyike meríthet az Értelmezési szintek, megközelítések szempontjaiból, illetve értelemszerően tartalmazhatja az iskola helyi tantervében szereplı mővet, mőveket. A tétel tartalmaz(hat) egy felvezetı nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. szépirodalmi idézetet, értekezı próza, esszé rövid részletét, illusztrációt, képzımővészeti alkotást, színpadképet, filmképet, ábrát, térképet stb.), majd közli a bemutatandó témát, annak kiemelt szempontját, a témának, illetve a kitőzött szempontnak megfelelıen konkrét mő(vek) megjelölését. A kiemelt szempont lehet például bármely mőfaji, tematikus, stíluskorszakbeli, poétikai, esztétikai, etikai kérdés. Ha azt a tétel kifejtése igényli, illetve lehetıvé teszi, a vizsgázó választ a tételben megjelölt szerzık vagy mővek közül. Az irodalom szóbeli vizsgatételeinek tematikai aránya A tételek a Szerzık, mővek témáiból, az Értelmezési szintek, megközelítések szempontjainak a szerzınek, a mő(vek)nek, a tétel tárgyának megfelelı megközelítési, értelmezési szempont érvényesítésével állítandók össze. A tematikai arányok a következık: Szerzık, mővek
Tételek száma
Életmővek
6
Portrék
4
Látásmódok
3
A kortárs irodalomból
1
Világirodalom
2
Színház- és drámatörténet
2
Az irodalom határterületei
1
Regionális kultúra
1
Összesen
20
További szóbeli tételek kijelölésérıl - ideértve a húszon felüli tételszámot - a vizsgáztató szaktanár dönt.
Értékelés A szóbeli vizsgateljesítmény maximális pontértéke 50 pont. A vizsgázó a feleletére a nyelvi és az irodalmi tétel kifejtésének tartalmát és elıadásmódját értékelı pontszámot kap. A vizsgateljesítmény értékelése a következı általános értékelési kritériumok alkalmazásával történik:
Tartalom (25 pont) Megfelelı szóhasználat
Elıadásmó d (25 pont)
Világos tagolás
Logikus érvelés
Lényegkiemelés
Rendszerezé s
NyelvtaniIrodalmiKulturálistájékozottság Tárgyi tudás Gondolatgazdagság Memoriter A vizsgateljesítmény összpontszámának kialakítása Az egyes vizsgarészekbıl elért teljesítmény összeadódik, így a középszintő írásbeli és szóbeli vizsgán összesen 150 pont szerezhetı.
EMELT SZINTŐ VIZSGA
A VIZSGA SZERKEZETE A magyar nyelv és irodalom emelt szintő érettségi vizsgája írásbeli és szóbeli vizsgarészbıl tevıdik össze. Az írásbeli vizsgán 240 perc áll a vizsgázó rendelkezésére a feladatok megoldására. A szóbeli vizsga a 30 perces felkészülési idıt követıen 20-30 perc idıtartamú. A vizsga szerkezetét az alábbi táblázat összegzi. Írásbeli vizsga 240 perc Nyelvi-irodalmi mőveltségi feladatsor 40 pont
Szövegalkotási feladatok 60 pont
Szóbeli vizsga 20-30 perc Egy nyelvi tétel kifejtése
Egy irodalmi tétel kifejtése 50 pont
ÍRÁSBELI VIZSGA
Tartalmi szerkezet Az írásbeli feladatok a nyelvi és irodalmi mőveltség alkalmazása mellett vizsgálják a jelölt önálló problémalátását, kritikai és kreatív gondolkodását, általános tájékozottságát, szövegértelmezı és szövegalkotó képességét. Az írásbeli vizsga ennek megfelelıen nyelvi-irodalmi mőveltségi feladatsorból és különbözı szövegalkotási feladatokból tevıdik össze. Az írásbeli vizsgán a vizsgázó használhatja a Magyar helyesírás szótárát.
A feladatsor jellemzıi
NYELVI-IRODALMI MŐVELTSÉGI FELADATSOR A nyelvi-irodalmi mőveltségi feladatsor egy alkotáshoz (lírai mőhöz, szépprózai alkotáshoz, illetve részletéhez, esszéhez, értekezı prózához vagy annak részletéhez) kapcsolódik. Szépirodalmi mővek kijelölése esetében a szerzık általában a vizsgakövetelményekben szereplı korszakok alkotói. A feladatsor nyelvi és irodalmi ismeretek alkalmazását, fogalmak felismerését, azonosítását, esetenként definícióját tartalmazza, különbözı történeti, mőfaji, tematikus, motivikus összefüggések feltárására irányul, továbbá tartalmaz a vizsgálandó szöveg nyelvi, grammatikai, retorikai, stilisztikai, szövegtani, helyesírási jellemzıire irányuló kérdéseket. A nyelvi, illetve irodalmi mőveltséget vizsgáló kérdések aránya általában 40-60%. A feladatsor maximális pontértéke 40 pont.
SZÖVEGALKOTÁSI FELADATOK A szövegalkotási feladatsor három, különbözı témáról adott szempontú és mőfajú önálló szöveg alkotását tartalmazza. A szövegalkotási feladatok a következık: - Egy adott mő vagy irodalmi, kulturális, esztétikai, bölcseleti, etikai kérdés értelmezése, értékelése adott terjedelemben. - Érvelı szöveg megfogalmazása: reflektálás egy jelenségre, korjelenségre. - Egy valamely gyakorlati szövegfajta megalkotása (pl. vitaindító, hozzászólás, kérvény), esetenként adott címzetteknek, megjelölt kommunikációs helyzetben, illetve adott mőfajban. A feladatok bármelyike lehet szövegbázisú (pl. irodalmi mővet közlı, az esszé, a kifejtés, értékelı érvelés alapjául szolgáló rövid felvezetı idézetet tartalmazó) vagy szövegbázis nélküli. A vizsgára választott konkrét szövegek általában nem képezik a tananyag részét.
Értékelés
NYELVI-IRODALMI MŐVELTSÉGI FELADATSOR A nyelvi-irodalmi mőveltségi feladatsor értékelése témafüggı értékelési útmutató alapján történik. A feladatsor maximális pontértéke 40 pont. Az elfogadható válaszok tartományát, valamint az adható részpontokat az értékelési útmutató közli. Az értékelık a dolgozaton feltüntetik a vizsgázó által elért részpontszámokat, valamint a feladatsor megoldásával elért összpontszámot.
SZÖVEGALKOTÁSI FELADATOK A vizsgáztatók az értékelési útmutató alapján minısítik a vizsgázó teljesítményét, majd feltüntetik a dolgozaton az egyes szövegalkotási feladatok megoldásával elért pontszámot. A feladattípusok pontértéke a következı: - Egy adott mő vagy irodalmi, kulturális, esztétikai, bölcseleti, etikai kérdés értelmezése, értékelése adott terjedelemben (0-5-10-15-20-25 pont). - Érvelés megfogalmazás: reflektálás egy jelenségre, korjelenségre (0-5-10-15-20 pont). - Egy, valamely gyakorlati szövegfajta megalkotása (pl. vitaindító, hozzászólás, kérvény), esetenként adott címzetteknek, megjelölt kommunikációs helyzetben, illetve adott mőfajban (0-5-10-15 pont).
Az értékelési útmutató címszavakban közli az elvárható jó megoldás tartalmi összetevıit. Az ettıl eltérı jó megoldás is elfogadható. A vizsgázó teljesítményének értékelését nem befolyásolhatja sem az, ha az értékelık személyes értékítélete eltér a feladatban tárgyalt probléma, kérdés, jelenség általánosnak tekinthetı megítélésétıl, sem az, ha a vizsgázó véleménye eltér az általánosnak tekinthetı megközelítéstıl. A megoldás minıségének elbírálásában a következı általános kritériumok érvényesülnek: A tartalmi kifejtés minıségének általános kritériumai: - a feladat értelmezése, kifejtése; szövegbázisú feladatokban a gondolatébresztı szövegre vonatkoztatás; - nyelvi és irodalmi mőveltség, tájékozottság, indokolt hivatkozás, idézés; - tárgyszerőség; az állítások bizonyítása; - problémaérzékenység; a témához való személyes viszonyulás kifejezése (pl. reflexió, állásfoglalás); - világismeret, gondolkodási kulturáltság.
A szöveg megszerkesztettségének általános kritériumai: - a feladatban megjelölt mőfaj elemeinek való megfelelés; - a témának, a címzettnek, a mőfajnak, a tartalmi mondandónak megfelelı szerkezet kialakítása; - koherens szövegszerkezet (pl. térbeli és idıbeli viszonyok; logikai és jelentésszintő kapcsolatok létrehozása; kulcsszók, elıre- és visszautalások, nyelvtani, jelentésbeli és pragmatikai kapcsolatok megteremtése); - arányosság és tagolás (pl. a felvezetés, tárgyalás, lezárás aránya; a témaváltás jelölése, bekezdések szerkesztése); - az adott terjedelem megtartása. A szöveg nyelvi minıségének értékelésében alkalmazott általános kritériumok: - a köznyelvi norma biztos ismerete; - adekvát és változatos szóhasználat, a feladatnak és a kommunikációs helyzetnek megfelelı szókincs, hangnem, stílus; - világos és lényegre törı, szabatos elıadásmód; - gördülékeny, érthetı, mondat- és szövegalkotás; - olvasható kézírás, rendezett íráskép.
HELYESÍRÁS, ÍRÁSKÉP A helyesírás értékelése az útmutató szerint történik. Az értékelı tanár mind a szövegértési, mind a szövegalkotási feladat megoldásában talált helyesírási hibákat aláhúzza, majd az útmutatóban feltüntetett módon kialakítja a vizsgázó helyesírási hibáinak összpontszámát. - A helyesírási hibák miatt összesen 15 pont vonható le az összteljesítménybıl. - Az íráskép rendezetlensége, illetve a nehezen olvasható kézírás miatt összesen 3 pont vonható le az összteljesítménybıl.
SZÓBELI VIZSGA A magyar nyelv és irodalom emelt szintő szóbeli vizsgája külsı vizsgabizottság elıtt történik. A szóbeli vizsgára adható felkészülési idı: 30 perc. A vizsgázó felelési ideje: 20-30 perc. A felkészülés során irodalmi szöveggyőjtemény, kötet vagy a feladatok megjelölésével összefüggı más nyomtatott, illetve elektronikus ismerethordozó használata megengedett.
Tartalmi szerkezet A szóbeli vizsga egy magyar nyelvi és egy irodalmi témakörhöz megfogalmazott tétel kifejtése. Minden témakörhöz legalább két tétel tartozik, a vizsgázó önállóan dönt, hogy melyik tételt fejti ki. A témakörök arányát, illetve az azokhoz rendelt tételeket a vizsga évében egy szakmai bizottság határozza meg. A témakörök, illetve a tételek évrıl évre változ(hat)nak. A meghirdetett nyelvi, illetve irodalmi témakörök száma legalább 24.
A tételek jellemzıi, összeállításuk A szóbeli vizsgán a vizsgázó kifejt egy nyelvi, illetve egy irodalmi tételt. Az irodalmi tételekhez - a nyilvánosan közzétett témaköröknek megfelelıen - a vizsgázó saját maga által készített olvasmánylistát állít össze. A vizsgázó feleletére az olvasmánylista alkalmazásával készül fel, illetve ennek felhasználásával adja elı feleletét. Konkrét szerzıkre és mővekre - a tételnek megfelelıen - a jelölt olvasmánylistája alapján lehet kérdéseket feltenni. A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a tételekben kitőzött feladatok - a témák sajátosságait figyelembe véve lehetıleg hasonló nehézségőek legyenek, valamint legyen mód a sikeres kifejtésükre a felkészülésre, illetve a feleletre adható idıkeretben.
MAGYAR NYELVI TÉTELSOR A 24 témakört a részletes vizsgakövetelmények Magyar nyelv címő fejezete - Ember és nyelv, Kommunikáció, A magyar nyelv története, Nyelv és társadalom, A nyelvi szintek, A szöveg, A retorika alapjai, Stílus és jelentés alapján állítja össze az ezzel megbízott szakmai testület. A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a témakörök mindegyikéhez legalább két tétel tartozzék. A tételek a témakörnek, illetve a tételben konkretizált feladatnak megfelelıen tartalmaz(hat)nak egy megállapítást, idézetet, felvezetı gondolatot, nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. őrlapot, használati utasítást, újságoldalt, képet, ábrát, térképet, internetes oldalt, egynyelvő szótár részletét), majd közlik a kifejtendı feladat megjelölését. A feladatmegjelölés a részletes vizsgakövetelményekre épül. A tételekben kitőzött feladat lehet az idézet, illetve a mellékelt dokumentum adott szempontú elemzése értelmezése, a szempontban megfogalmazott nyelvi probléma, jelenség, szabály bemutatása, kifejtése, fogalom értelmezése, érvek megfogalmazása, a feladatban megjelölt mőfaj elıadása stb.
IRODALMI TÉTELSOR A szóbeli vizsga témaköreit, illetve tételeit összeállító testület a részletes vizsgakövetelmények Szerzık, mővek, valamint az Értelmezési szintek, megközelítések témáinak lehetséges kombinációiból jelöl ki és hirdet meg legalább 24 témakört. A tételek tehát a Szerzık, mővek témáiból, az Értelmezési szintek, megközelítések szempontjainak a szerzınek, a mő(vek)nek, a tétel tárgyának megfelelı megközelítési, értelmezési szempont érvényesítésével állítandók össze. A tematikai arányok a következık:
Szerzık, mővek
Témakörök száma
Életmővek
6
Portrék
5
Látásmódok
4
A kortárs irodalomból
2
Világirodalom
3
Színház- és drámatörténet
3
Az irodalom határterületei
1
Összesen
24
Minden témakörhöz legalább két tétel tartozik. A tétel tartalmaz(hat) egy felvezetı nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. szépirodalmi idézetet, értekezı próza, esszé rövid részletét, illusztrációt, képzımővészeti alkotást, színpadképet, filmképet, ábrát, térképet stb.), majd közli a bemutatandó témát, annak kiemelt szempontját, a témának, illetve a kitőzött szempontnak megfelelıen esetleg szerzı és mő megjelölését. A tétel kifejtésében a diák a saját maga által összeállított és a vizsgabizottság rendelkezésére bocsátott olvasmánylistát alkalmazza. A tételben kiemelt szempont lehet bármely poétikai, irodalomtörténeti, stíluskorszakbeli, esztétikai, etikai kérdés, valamely életprobléma, motívum, a mőre, a szerzıi életpályára jellemzı sajátosság.
Értékelés A szóbeli vizsgateljesítmény maximális pontértéke 50 pont. A vizsgázó a feleletére a nyelvi és az irodalmi tétel kifejtésének tartalmát és elıadásmódját értékelı pontszámot kap. A vizsgateljesítmény értékelése a következı általános értékelési kritériumok alkalmazásával történik: Tartalom (25 pont) Megfelelı szóhasználat
Elıadásmó d (25 pont)
Világos tagolás
Logikus érvelés
Lényegkiemelés
Rendszerezé s
NyelvtaniIrodalmiKulturálistájékozottság Tárgyi tudás Gondolatgazdagság Memoriter A vizsgázó összpontszámának kialakítása Az emelt szintő írásbeli vizsgán 100, a szóbeli vizsgán 50, így a magyar nyelv és irodalom emelt szintő vizsgáján összesen 150 pont szerezhetı.
