MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG 1. A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS PROBLÉMA

MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG 1. A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS PROBLÉMA I. fejezet A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG TÁRGYA: A KOLLÍZIÓS TÉNYÁLLÁS 1. A nemzetközi kapcsolatok 2 területe 1) Államok határian túllépő kapcsolatok Kapcsolatba léptek egymással az államok, vagy azok szervezetei, az egyes államok polgárai, vagy e polgárok által létrehozott egyesületek, vállalkozások. E kapcs-ok tárgya a legkülönfélébb volt, pl. házasságkötés, békeszerződések, közös építkezések, stb. 2) A nemzetközi kapcsolatok 2 csoportja A nemzetközi kapcsolatok (ált. értelemben) egy-egy állam határát átlépik, felségterületét, a szuverenitása alá tartozó területet túllépik. A kapcs-ok 2 fajtája: a) amelyekben az államok, mint szuverének kerülnek egymással kapcs-ba, és ezeket a viszonyokat a nemzetközi jog szabályozza; b) amelyekben az állam vagy egyáltalán nem szerepel, vagy ha igen, akkor nem a szuverenitás hordozójaként (nem a közhatalom gyakorlójaként), hanem pl. örökösként, üzletkötő félként = itt az állami szuverenitás közvetlenül nem releváns.

2. A nemzetközi kapcsolatok, amelyekben az állami szuverenitás közvetlenül nem releváns A nemzetközi elemmel bíró viszonyok területén a XX. sz. közepétől viharos gyorsasággal zajlottak le a változások. (Nemzetközi elem: a társd-i, gazd-i vagy életviszony, amelyben az állami szuverenitás nem játszik közvetlenül szerepet.) 1) A nemzetközi áruforgalom Forradalmi változást hozott a külker-i forgalom megsokszorozódása. Ennek jelentős ösztönzője lett a világkereskedelmet gátló vámok és egyéb vámjellegű akadályok mérséklését, később megszüntetését, a szabadker-t hirdető Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT), valamint annak célkitűzéseit továbbfejlesztő Világkereskedelem Szervezet (WTO). Létrejöttek a gazd-i integrációk (Európai Gazdasági Közösség), szabadkereskedelmi övezetek [Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség, Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA)]. Az egyre intenzívebbé váló, vállalatok közötti külker-i kapcs-ok hamarosan túllépték az eseti ker-i ügyletek szintjét; megalapozták a vállalatok közötti tartósabb gazd-i együttműködést → külgazdasági kapcsolatok. 2) A nemzetközi személyforgalom Alapvető változást hozott a motorizáció, a személyi használatú gépjárművel elterjedése, a légi közlekedés és a nagy sebességű vasút, melyek maguk után vonták a helyváltoztatás leegyszerűsödését (történelmi események, népvándorlások). 3) Az 1990-es fordulat A kelt-európai diktatúrák összeomlottak, az utazás szabaddá vált. A közép- és kelet-európai országok gazdasága is irányt váltott a piacgazdaságok felé: intenzívebben kapcsolódtak be a világker-be. Megindultak a közép- és kelet-európai munkavállalók is Európa nyugati felébe. http://jogjegyzet.lapja.hu/

1

3. Farkas Sándor esete (jegyzet) A magyar jogrendszer feltétlen érvényesülését megkívánja a jogbiztonság: a magyar állampolgároknak és a Mo-on tartózkodó külföldieknek abban a biztos tudatban kell lenniük, hogy itt a magyar tv-ek uralkodnak (efelett az erre rendelt bíróságok és más hatóságok őrködnek és adott esetben a magyar állam által alkalmazott kényszerrel is biztosítják). Egy külön tv-i felmentés felhatalmazást adhat – a magyar jog helyett – egy másik jogrend alkalmazására. A felmentésre (a külföldi jog alkalmazásának megengedésére) csak kivételesen kerülhet sor: • meghat. tényállás, vagyis külföldi elemet tartalmazó öröklési viszony esetében, • csak e külön spec. tv. parancsa alapján és az általa megszabott feltételek szerint. Ha viszont a magyar hatóság felmentést kapott a magyar jog alkalmazása alól, e külön tv-nek olyan rendelkezést kell tartalmaznia, amely nem csak lehetővé teszi a külföldi öröklési jog alkalmazását, hanem erre parancsot is ad. Ilyen jogszabályok: a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (nemzetközi magánjogi Kódex). Ált. érvényű probléma: a) A több, egyaránt alkalmazható jogrendszer közötti választás dilemmája bármely, a határokat átlépő életviszonyban, társd-i vagy gazd-i viszonyban vetődhet fel. A jogviszony egyes elemei egyidejűleg kül. államokhoz, rajtuk keresztül kül. jogrendszerekhez kapcsolódtak. b) Nemzetközi elem olymódon is megjelenhet a jogviszonyban, hogy időben egymást követően, pusztán a körülmények megváltozása folytán kerül kül. jogrendszerekkel kapcsolatba a jogviszony valamelyik eleme (pl. házasságkötés - idegen állampolgárság megszerzése). Vannak olyan körülmények, amelyek természetüknél fogva változatlanok (pl. az örökség tárgyát képező ingatlan fekvési helye), míg más körülmények könnyen változnak (pl. állampolgárság, ingó dolog fekvési helye). A dologra alkalmazandó jogrendszer akár országról országra is változhat (pl. turista sátra). c) A nemzetközi elem megjelenését okozhatja akár ingatlanok dologi jogviszonyai, akár a természetes személy személyi jogállása tekintetében az államutódlás vagy határmódosítások esete (pl. trianoni békeszerződés, Kárpátalja). d) Nem csak a magyar bíróság vagy más hatóság kerülhet olyan helyzetbe, hogy több jogrendszer közül kelljen kiválasztani azt, amelynek alapján végül is jogi természetű döntését meghozza.

4. A nemzetközi kollíziós magánjog szabályozásának tárgya: a kollíziós tényállás 1) A kollíziós probléma mibenléte A külföldi elem jelenléte folytán az a fórum, amelyekhez a felek fordultak, saját hazai joga, tehát a fórum joga (lex fori) alkalmazásánál sajátos helyzetbe, választás elé kerül. 2) A fórum eljárásának 2 lépése 1. lépcső: Abban kell az adott állam fórumának döntenie, hogy van-e egyáltalán eljárási jogilag lehetősége: joghatósága a fél által előadott jogvita eldöntésére (pl. kártérítés), vagy jogi eljárás lefolytatására (házasságkötés, holttá nyilvánítás), vagy arra csak másik állam bíróságának vagy más hatóságának van joghatósága. Előfordul ugyanis, hogy az államok fenntartják maguknak biz. ügyekben való eljárás lehetőségét, pl. magyar jog szerint a holttá nyilvánítás, vagy mo-i ingatlanra von. eljárásban csak magyar bíróság vagy más hatóság járhat el. Az ebben a tárgyban külföldön, külföldi fórum által hozott ítéletet Mo-on nem ismerik el, annak Mo-on nincs jogi hatálya, nem jár jogkövetkezményekkel még akkor sem, ha az eljáró fórum adott esetben akár a magyar jogot alkalmazva járt el és hozta meg érdemi döntését. A magyar fórumok joghatósága tehát ezekben az esetekben kizárólagos, azonban ez nem azt jelenti, hogy azok kizárólagosan a magyar jog szabályait fogják alkalmazni. Amennyiben a fórumnak nincs joghatósága, akkor az eljárás ezzel befejeződött, további eljárási cselekményre nem kerül sor, ha viszont a fórumnak van joghatósága, az eljárás tovább folytatódik.

http://jogjegyzet.lapja.hu/

2

2. lépcső: A fórum megvizsgálja: van-e esetleg külföldi elem az elé került, jogi megítélést igénylő jogviszonyban. Ha az eredmény nemleges, a fórum saját hazai jogát alkalmazza → ilyenkor a kérdés megoldása nem igényli a nemzetközi magánjog beavatkozását. Ha viszont a vizsgálat külföldi elemet fedez fel → a tényállás több állam jogrendszerével áll kapcsolatban, így a fórum saját joga mellett egyidejűleg és elvileg azonos eséllyel több állam jogrendszere alkalmazható. 4) Több jogrendszer összeütközése (kollíziója) – a nemzetközi kollízió fogalma A fórumnak mivel el kell járnia az adott ügyben, választania kell a külföldi elem folytán szóba jövő több jogrendszer közül abból a szempontból, hogy a jogi megítélést igénylő kérdést érdemben melyik állam jogrendszere alapján döntse el. Lex fori: olyan jogrendszer szabályait alkalmazzák, amelynek semmi köze nincs a tényálláshoz. A külföldi jog fórum általi alkalmazásának indoka tehát az, hogy nemzetközi kapcsolatokban, külföldi elemmel bíró élet-, társd-i vagy gazd-i viszony esetében a helyes, ésszerű, igazságos döntés éppen egy külföldi jogrendszertől várható. Nemzetközi kollízió: adott tényállás jogi megítélése kapcsán – külföldi elem miatt – több állam jogrendszerének alkalmazása egyaránt felmerül. è Kollízió: több nemzeti jogrendszer ütközése. 4) Felmentés a fórum számára a saját hazai jog alkalmazásának kötelezettsége alól A fórum alkotmányossági megfontolásokból, a jogállamiság és a jogbiztonság okán főszabályként saját jogát köteles alkalmazni. Ha azonban kollízió áll elő, az államok rendelkeznek ennek feloldásáról és kivételesen felmentést adnak a hazai jog alkalmazásának kötelezettsége alól. E kivétel: a felmentés adása nem vezethet a jogbiztonság sérelméhez, a fórumnak az alkalmazandó jogra von. önkényes döntéséhez! Ezért a felmentést adó jogszabály nem egyszerűen felhatalmazást, hanem ugyancsak a jogalkalmazó kötelezettségének fogalmazza meg az eljáró fórum számára azt, hogy melyik jogot köteles alkalmazni. A nemzetközi kollíziót feloldó tv. jogalkalmazási parancsot tartalmaz az eljáró fórum számára az alkalmazandó jog tekintetében. 5) A nemzetközi kollíziós probléma – a nemzetközi kollíziós viszony Nemzetközi kollíziós probléma: kollízió esetén vitás lehet, hogy a szóba jöhető, az adott viszonnyal, jogi megítélést igénylő kérdéssel kapcs-ban álló több jogrendszer közül az eljáró fórumnak melyiket kell alkalmaznia. Kollíziós viszony: az az életviszonyt, társd-i vagy gazd-i viszonyt, amely nemzetközi kollíziós lehetőségét veti fel. 6) A nemzetközi kollíziós tényállás Nemzetközi kollíziós tényállás: a jogvita vagy jogi eljárás alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő jogviszony alapján létrejövő és több állam jogrendszerével kapcs-ban álló tényállás. (A jogi megítélést igénylő polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban valamilyen lényeges külföldi elem van, aminek következtében a tényállás több állam jogrendszerével áll kapcs-ban, ezért el kell dönteni, hogy a tényállásra melyik állam jogrendszerének normáit alkalmazzák.) 7) A nemzetközi kollíziós szabály Nemzetközi kollíziós szabályok (statútumok): megjelölik azt a jogrendszert, amelynek alkalmazására kollíziós polgári jogi, családi jogi és munkajogi tényállás, vagyis több jogrendszer kollíziója esetén az eljáró fórum köteles. A nemzetközi kollíziós magánjogi szabály rendelkezése azonban nem feltétlenül vezet külföldi jog alkalmazásához. Azonban a jogalkalmazó ilyenkor is 2 lépésben jár el: 1/ megállapítja, hogy van-e joghatósága és 2/ tisztázza, hogy saját jogának kollíziós normái melyik állam jogrendszerének alkalmazását írják elő (figyelemmel a nemzetközi elemre). http://jogjegyzet.lapja.hu/

3

8) Kollíziós norma – anyagi jogi norma 2 kül. természetű jogi norma: a) a kollízió feloldása, b) a nemz. koll. magánjogi tényállás jogi megítélése: az ügy érdemi eldöntése céljából. ad a) A fórum a kollíziós normák alkalmazásával feloldja a kollíziót meghatározza a jogvitára vagy jogi eljárásra a több érintett, szóba jöhető jogrendszer közül a végül is alkalmazandó jogrendszert. ad b) Anyagi jogi norma = az eljáró jogalkalmazó a jogrendszeren belül meghatározza azt a jogszabályi rendelkezést, amelynek alkalmazásával a jogvitát érdemben eldönti, a jogi eljárást érdemben lefolytatja. A nemz. koll. magánjogi csak a kollíziós probléma megoldásával (a jogrendszerek közötti választással) foglakozik. A kollíziós és anyagi jogi normára egyaránt szükség van, a kétféle norma fogalmilag feltételezi, szervesen kiegészíti egymást. 9) A nemzetközi kollíziós norma jogszabálytani természete (röviden) A nemz. koll. norma nem határozza meg közvetlenül azt, hogy a jogvitát érdemben hogyan kell eldönteni, ezt csak közvetett módon teszi: utal arra a jogrendszerre, amely majd ezeket – az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges és alkalmazandó – anyagi jogi szabályokat tartalmazni fogja.


4

II. fejezet A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG SZABÁLYOZÁSI MÓDSZERE: A KÖZVETETT (UTALÓ) MÓDSZER

1. A kollíziós és az anyagi jogi norma közötti különbség • Anyagi jogi norma: az adott életviszony, társd-i vagy gazd-i viszony szabályozásának módszere a közvetlen jogrendezés, az ügy érdemi eldöntése. • Nemzetközi kollíziós norma: nem tartalmazza közvetlenül a jogvita eldöntéséhez, a jogi eljárás lefolytatásához szükséges szabályokat, hanem csak közvetett jogrendezést valósít meg: közvetett módon utal arra a jogrendszerre, amelynek anyagi jogi normái alapján az ügy érdemben a fórumnak eldöntenie kell.

2. A nemzetközi kollíziós szabály közvetett jogrendezést valósít meg Pl. az öröklési ügyben a Kódex 36. §-át kell alkalmazni. A közvetett utalás ezzel az ügy érdemi elbírásához nemcsak megnyitja az utat, de azt egyben kényszerpályára is tereli.

3. A nemzetközi kollíziós magánjog szabályozási módszere A nemz. koll. magánjog szabályozási módszere – szemben az anyagi jogi szabályt tartalmazó jogrendszer normáival – a közvetett utaló módszer. Az utalás a norma lényegi eleme voltaképpeni célja és értelme. Az utalás oldja fel több jogrendszer ütközését, a kollíziót. Az utalás jogkövetkezménye a 2 lépcsőben elvégzendő feladat.


5

III. Fejezet A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG FUNKCIÓJA ÉS FOGALMA 1. A nemzetközi kollíziós magánjog funkciója ♦ Felmentést adva az eljáró fórumnak a saját, hazai jog (lex fori) alkalmazása alól, ♦ meghatározza azt a jogrendszert, amely a jogviszonyban lévő külföldi elem folytán szóba jöhető több jogrendszer közül a jogvita eldöntésénél vagy jogi eljárás lefolytatásánál alkalmazandó, és parancsot adjon a jogalkalmazónak arra, hogy az ügyet érdemben e jogrendszer anyagi jogi szabályai alapján döntse el. 2. A nemzetközi kollíziós magánjog, mint önálló jogág helye a jogrendszerben: a nemzetközi kollíziós magánjog fogalma 1) A nemz. koll. magánjog szabályozásának tárgya a) Tárgya a tényállás, mely olyan életviszonyokon, társd-i és gazd-i viszonyokon alapul, melyek a polgári jogi körébe tartozó vagyon és személyi, a családi jog körébe tartozó családjogi jogviszonyok, valamint a munkajog körébe tartozó munkajogviszonyok. (A külföldi elem (nemzetközi vonatkozás) az, amely ezeket a jogviszonyokat az anyagi polgári jog, a családi jog és a munkajog körén belül elkülöníti.) Önmagában tehát a nemzetközi elem nem emeli át e jogviszonyokat a nemzetközi kollíziós magánjogba. b) Az eljáró bíróság vagy más hatóság azzal kezdi az előtte megindított eljárásban az ügy vizsgálatát, hogy felteszi a kérdést: fennáll-e a gyanúja annak, hogy külföldi elem van a tényállásban? 1/ A külföldi elem megállapítása további 2 kérdést vet fel: Milyen alapon válik a jogviszony valamely elem külföldivé? és Ha van külföldi elem, akkor az egyben olyan jelentőségű-e, hogy kollíziót okozna? 2/ A tényállási elem az egyik jogviszonyban lényeges külföldi elemnek minősül, a másikban nem (pl. olasz cipő vásárlása itthon = külföldi termék, vagy svájci licencia alapján csokoládé vásárlása = magyar termék). 3/ A különbségtétel oka: ∗ Miért nyeri el a külföldi elem minőségét ugyanaz a körülmény az egyik esetben és miért nem a másikban? ∗ Ha pedig külföldinek bizonyul egy elem, annyira lényeges-e az adott jogviszony szempontjából, hogy emiatt a jogviszony több állam jogrendszerével kerül kapcs-ba és így kollízió jön létre? 4/ A tényállásnak 2 eleme is külföldivé válhat attól függően, hogy a tényállást melyik jogrendszer kollíziós normája felől nézzük. 5/ Előfordulhat, hogy a tényállásnak több külföldi eleme van, azonban ezek közül a kollíziós norma értelemszerűen csak az egyiket minősíti lényegesnek, kollíziót okozónak. 6/ Összefoglalva: − csak a nemz. koll. szabály alkalmazása, a tényállásnak a kollíziós norma alá rendelése (szubszumálása) során derül ki, − hogy van-e külföldi elem a tényállás alapjául szolgáló jogviszonyban, − és ha igen, akkor azt a kollíziós norma kollíziót okozónak, azaz lényegesnek tekinti-e. c) A nemz. koll. magánjog nem elégedhet meg általánosságban annak megkívánásával, hogy a tényállásban külföldi elem szerepeljen. d) Összefoglalva: • a nemz. koll. magánjog szabályozásának tárgya a nemz. koll. magánjogi tényállás, • azaz: olyan polgári jog (vagyoni és nem vagyoni), családi jogi és munkajogi kollíziós tényállások képezik, http://jogjegyzet.lapja.hu/

6

• amelyek alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő jogviszonyban lényeges külföldi elem van. A jogalkotó döntése közvetetten értékítéletet hordoz, testesít meg, amennyiben állásfoglalást fogalmaz meg atekintetben, hogy éppen a megjelölt elemhez kapcsolódó külföldi jogrendszer alkalmazása vezet a leghelyesebb megoldáshoz. 2) A nemzetközi kollíziós magánjog szabályozásának módszere A nemz. koll. magánjog a kollíziós tényállásokat közvetett módszerrel, utaló szabály alkotásával szabályozza. A nemz. koll. magánjog szabályozási módszere kellően jellegzetes és egynemű (egyedül erre a szabályozási módszerre jellemző). 3) A nemzetközi kollíziós magánjog, mint önálló jogág fogalma és helye a jogrendszerben A nemz. koll. magánjog, mint önálló jogág: azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek a lényeges külföldi elemet tartalmazó polgári jogi, családi jogi és munkajogi jogviszonyokat, közvetett módszerrel, utaló szabállyal: kollíziós normával szabályozzák. A nemz. koll. magánjog kihasítja az anyagi polgári jog, a családi jog és a munkajog hatálya alól azokat a tényállásokat, melyek lényeges külföldi elemet tartalmazó jogviszonyokon alapulnak (3 anyajogágból áll a nemz. koll. magánjog). 4) A nemzetközi koll. magánjog elnevezése A “nemzetközi magánjog” elnevezés nem szerencsés, mert a jogág nem nemzetközi és nem magánjog! a) A nemz. magánjogról szóló tv-ek az eljáró fórum belső, hazai, nemzetközi jogának minősülnek (ezek a jogágak sem eredetüket, sem hatályukat tekintve nem minősülnek nemzetközinek). b) A nemzetközi magánjog szabályai nem tekinthetők “magánjognak” sem: − a közjog-magánjog kettősségének bomlásával a magánjog fogalma eleve kérdésessé vált; − a polgári jog, a családi jog és a munkajog fogalmilag anyagi jogi szabályokat – a jogvita, az eljárás közvetlen, érdemi rendezésének szabályait (közvetlen jogrendezést) – tartalmazó joganyag. → jogegységesítési törekvések a XX. sz-ban, pl. 1980 Bécsi Egyezmény az ingó dolgok nemzetközi adásvételéről, mely egységesítette a nemzetközi kötelmi jogoknak az adásvételi szerződésre von. anyagi jogi szabályait. c) Az elnevezés semmit sem mond arról, hogy szabályai jogrendszerek ütközését oldják fel, ezért azok kollíziós szabályok, maga a szóban forgó jogág pedig nem anyagi jogi, hanem “kollíziós magánjog”. d) Maga az elnevezés a XIX. sz-ban bukkant fel, Story (am.) használta először a “privat international law” kifejezést; a terminológia átment a német és a francia jogtudományba; ugyanakkor az angolszász jogban megmaradtak a jogszabályok összeütközését pontosabban kifejező “conflict of laws” elnevezésnél. e) A “kollíziós” jelző: ∗ kifejezésre juttatja, hogy itt sem nemzetközi szabályokról, sem magánjogi szabályokról nincs szó; ∗ a joganyag jogrendszerek kollíziójának kollíziós normával való feloldását végzi el. ∗ magyar nemz. koll. magánjogról van szó, melyet az 1979. évi 13. tvr. szabályoz.


7

IV. Fejezet A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG RENDSZERE ÉS FORRÁSAI, A KÓDEX HATÁLYA

1. A nemzetközi kollíziós magánjog rendszere 3 magánjogi eredetű jogából a kollízió miatt kihasított, és új önálló jogágban összefogott tényállások sajátos szabályozását tartalmazza. A nemz. koll. magánjog tudományának rendszerét el kell különíteni a pozitív jogtól. A nemz. koll. magánjog tudományának rendszerének 2 része: • általános: 3 dogmatikai alapkérdést tisztáz: − a kollíziós probléma mibenlétét, − a jogszabálytant (a kollíziós szabály mibenlétét és alkalmazását), − a külföldi jog alkalmazását (alkalmazásának esetleges mellőzését); + és a nemz. koll. magánjog fejlődéstörténetét is bemutatja. • különös: a személyek kollíziós jogállásával, a dologi jog, a kötelmi jog, az öröklési jog, a családi jog és a munkajog kollíziós szabályaival foglakozik. Rendszer a nemzetközi polgári eljárásjog nem tekinthető a nemz. koll. magánjog részének, hanem inkább csak rokon jogterületnek, szomszédos joganyagnak. Ugyanígy nem kollíziós, hanem anyagi jogi normák szabályozzák a külföldiek jogállását, amelyeket a tud. a nemz. koll. magánjog részének tekint. A joganyag tényleges, pozitív jogi rendezése a tud. rendszerétől jelentősen eltérhet. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy adott országban van tv-i szabályozás, ami azonban nem terjed ki minden kérdésre, így a pozitív jog a kodifikációból, a szokásjogból és a jogalkalmazói gyakorlatban kialakult elvekből állhat össze. A nemz. koll. magánjogot Mádl Ferenc tervezete alapján a Kódex szabályozza: 1979. évi 13. tvr, ezen kívül az államok áltat kötött kétoldalú jogsegélyegyezmények is tartalmaznak rendelkezéseket.

2. A nemzetközi kollíziós magánjog forrásai, a Kódex hatálya 2 csoportja: a) bels, nemzeti eredetű jogforrások 3 alakja: − írott, kodifikált jog (pl. Ptk.), − szokásjog − jogalkalmazási gyakorlat. b) a nemzetközi eredetű jogforrások nemzetközi szerződések megkötése: 1/ A kollíziós szabályok nemzetközi szerződésbe foglalása 2 vagy több állam részéről azt jelenti, hogy egymás közötti viszonyukban egységesítik egy-egy kollíziós tényállás tekintetében kollíziós normáikat (ugyanarra a jogrendszerre mutatnak). Megegyezés nélkül: az öröklési ügyben a magyar jog az állampolgárságot, a francia jog az ingatlan fekvését veszi figyelembe. A fórum kollíziós szabályainak eltérése azzal járhat, hogy kül. fórumokon kül. anyagi jogi eredményhez vezet az eljárás megindítása. Az eljárást megindító fél így már előre megvizsgálja és mérlegeli a kül. fórumok kollíziós szabályait és a számára legkedvezőbb anyagi jogra utalást tartalmazónál indítja meg az eljárást – bárhol a világon. Ez a mérlegelés kifejezett manipulációba is átcsaphat = forum shopping (a fél kiválasztja a számára legkedvezőbb fórumot). 2/ A forum shoppingot csak egyféleképpen lehet korlátozni vagy megakadályozni: a nemzetközi kollíziós normákat és a joghatásokra von. szabályokat nemzetközi szerződések kötésével egységesítik. Az igény a kollíziós döntések nemzetközi összhangjának igénye.


8

3/ A kétoldalú (bilaterális) nemzetközi szerződések legelterjedtebb fajtája a 2 állam között kötött jogsegélyszerződés (szerkezetükben nagymértékben megegyeznek a nemzetközi magánjogi tv-ekkel). A többoldalú (multilaterális) nemzetközi szerződések tervezeteinek kidolgozásánál nagy jelentősége van a – 100 éve fennálló – Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciának. Tevékenysége alapvetően a családi, az öröklési jog, a deliktuális felelősség területére és az eljárási jogi kérdésekre terjed ki. 4/ A nemzetközi szerződés megelőzi a belső nemzeti jog szabályait! Ezért az eljáró fórumnak elsősorban azt kell vizsgálnia nemzetközi elem észlelése esetén, hogy van-e a kérdéses tényállásra nemzetközi egyezménybe foglalt kollíziós norma. (A lex forit ugyanis nem lehet alkalmazni olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz.) A magyar Kódex 11 fejezetből áll, 3 szabálycsoportból: • Általános szabályok: Kódex célja, hatálya, jogi minősítés és visszautasítás, a külföldi jog tartalmának megállapítása, a viszonosság megkövetelése, a külföldi jog alkalmazása; • Különös rész: a személyekkel, a dologi joggal, a kötelmi joggal, az öröklési joggal, a családi joggal és a munkajoggal kapcs. szabályokat; • Eljárási jogi rendezések: a joghatásra, a nemzetközi jogsegélyre, a külföldi határozatok elismerésére és a végrehajtásra von. szabályok. A Kódex hatálya rögzíti, hogy a Kódex nemz. koll. magánjog jogviszonyon alapuló tényállások jogi szabályozását tűzte ki, és deklarálja a nemzetközi szerződések elsőbbségét, aminek következtében a Kódex szabályai szubszidiárius jelleggel mögöttes jogként alkalmazhatók.


9

2. A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KIALAKULÁSA ÉS TUDOMÁNYÁNAK TÖRTÉNETE I fejezet A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KIALAKULÁSÁNAK FELTÉTELEI A nemz. koll. magánjog kialakulására csak a tört-i fejlődés egy meghat. fokán került sor, ehhez több gazd-társd-i tényező együttes meglétére, a jogtud. biz. fejlettségére, magának a problémának a felismerésére volt szükség. A nemzetközi magánjog létrejöttének 3 (együttes) feltétele: ∗ a társd-gazd-i viszonyok fejlettségének egy meghat. foka, az államok közötti intenzív gazd-i és személyforgalom kialakulás (korábban a mindenki a saját jogát használta, később jogvitákban kényszerültek dönteni, melynek valamely eleme idegen volt); ∗ olyan államok ill. önálló jogrendszerrel rendelkező területi egységek létezése, amelyek egymás jogát kölcsönösen egyenrangúnak elismerik; ∗ ezeknek a jogoknak egymástól való érzékelhető különbsége.

II. Fejezet AZ ANTIK JOGOK (Kr. e. V – Kr. u. III. sz.) A fent említett feltételek az ókorban együttesen nem léteztek. Az antik jogban nem vetődik fel az idegen jog alkalmazásának szükségessége, ill. lehetősége. Az idegenek ált-ban jognélküliek voltak. 2 alapvető princípium érvényesült: − a jog személyhez kötöttségének elve (perszonalitás) = a személyre származási helyének joga, a lex originis vonatkozott; − a jog területi érvényesülése (territorialitás) = a bíróságok ált-ban csak a lex forit alkalmazták. 1) A görög városállamok A görög városállamok közötti viszonylag fejlett gazd-i és személyforgalom hatására a jog perszonalitásának és territorialitásának szigorú felfogása enyhült. Az idegenek egy hazai polgár védelme alatt biz. jogokat élvezhettek. Az egyes városállamok között biz. kérdésekben szerződésekkel rendeztek joghatósági és az alkalmazandó jogra von. problémákat. Mindemellett nem jött létre nemzetközi magánjog, mert hiányzott az egyes poliszok jogának lényegi különbözősége. 2) Egyiptom és Róma Egyiptomban a Ptolemaidák korában a görög és az egyiptomi jog közötti kollízió lehetőségét a Kr. u. 118-ban oly módon zárták le, hogy azokban a perekben, melyek görög nyelven fogalmazott dokumentumokon alapulnak, görög jogot rendeltek alkalmazni, azoknál pedig, amelyek egyiptomi nyelven készültek, az egyiptomi jog alkalmazása vált kötelezővé. Rómában nem jött létre nemzetközi magánjog. A ius civile mellett kialakult a ius gentium, amelyet a praetor peregrinus Kr. u. 242-től az idegenek közötti, valamint az idegenek és a római polgárok közötti vagyonjogi jogvitákban alkalmazott. (Ugyanis a ius gentium – melyet Cicero nevezett el – nem volt idegen jog!) Ugyanakkor a ius gentium mellett más módszerek is léteztek: pl. civitatis fictio (az idegent római polgárnak tekintik).


10

III. Fejezet A KORA KÖZÉPKORI JOGFEJLŐDÉS (IV-XII. sz.)

1. A jog perszonalitásának időszaka (IV-X. sz.) A népvándorlás hullámaival az egykori Római Bir. területén letelepedő törzsek kezdetben a már korábban ott élő volt római alattvalókra továbbra is a római jogot alkalmazták. Az 500 és 900 között fennállt frank bir-ban kül. germán törzsek saját törzsi jogai uralma alatt éltek. Ezeknek a jogoknak az érvényesülésére a perszonalitás alapján került sor. Mindenkire születésétől haláláig egy és ugyanazon jog, törzsének joga (lex originis) vonatkozott. A jogviták során vagy az egyik, vagy a másik fél joga nyert alkalmazást (pl. lex Ribuaria az alperes jogát rendelte alkalmazni).

2. A jog territorialitásának időszaka (XI-XII- sz.) = “jogfejlődés mélypontja” A már egyébként is gyakran lex originis helyébe annak a területnek a joga lépett, amelynek a személy az uralma alatt élt. A jog csak a területhez kötötten érvényesülhetett. Ez egyértelműen kizárta a jogok összeütközésének lehetőségét. A bíróság csak a saját jogát alkalmazta, éspedig csak az alattvalók tekintetében. Alattvaló = aki legalább 1 éve és 1 napja élt a szóban forgó jog hatálya alatt. Ezáltal kizárt volt az idegen perben állása.

IV. Fejezet A STATÚTUMELMÉLET KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE (XII-XVIII. sz.) 1. Az észak-itáliai fejlődés A társd-gazd-i viszonyok fejlődése, az áru- és személyforgalom növekedése egyre problematikussá tette a teljes jogi elzárkózást. Az észak-itáliai városokban írásbeli formát öltöttek a helyi szokásjogok (statútumok). Mivel a statútumok tartalmukban gyakran eltértek egymástól, egyre többször kerültek összeütközésbe, így egyre gyakrabban vetődött fel az alkalmazandó jog kérdése. Tehát megvalósult a 3 együttes feltétel! Hamarosan megértek a szubjektív feltételek is. Ekkoriban vette kezdetét a római jog újjáéledésének folyamata a glosszátorok munkássága által: állás foglaltak a lex fori kizárólagosságának elvetése és az idegen jog alkalmazásának lehetősége mellett. ⇒ Magister Aldricus szerint: a bírónak kell meghatároznia, hogy a 2 egymással konkuráló jog közöl melyiket kell alkalmazni; ⇒ Azo és Accusius (Glossa Ordinaria) szerint: a perlés helyének jogát és a statútumait kell követni, a glosszátorok szerint [a Geratianus, Valentinianus és Theodosius által írt Codex Iustinianus bevezető rendelkezései alapján (Cunctos Populos), ahol a keresztény vallás követésére hívták fel a népet) ha maga a császár is csak az alattvalóira nézve hozhatott rendelkezéseket, akkor a városállamok statútumai is csak az alattvalókat, a város polgárait kötelezhetik. Statútumelmélet = a statútumok alkalmazásának határait kutató tud., a módszer lényege: a statútumok alkalmazási határainak elméleti úton való spekulatív meghatározása. Bartolus de Saxoferrato (1313-1357) 2 alapkérdése Cunctos Populoshoz: • Kiterjed-e a statútum hatálya a belföldön tartózkodó idegenre? → Olyan szabályokat alkot, melyek még ma is jelentősek, pl. a szerződésekkel kapcs-ban az alakiság tekintetében a szerződéskötés helyének statútumait kell alkalmazni. http://jogjegyzet.lapja.hu/

11

• Kiterjed-e a statútum hatály a törvényhozó területén kívüli tényállásokra? → Különbséget tesz megengedő és tiltó statútumok között, és ezeket további alcsoportokra osztja: − személyekre, melyek követik a polgárt, bárhol is van (+ ingó dolgokra is vonatkozik, melyeket a személy magával vitt) è personalstatútum; − dolgokra, melyek az ingatlanokkal kapcsolatosak (fekvés helye) è reálstatútum; − cselekményekre: szerződések, delictumok è vegyes statútum.

Baldus de Ubaldis (1327-1400) finomította a csoportosítást: egy-egy meghat. statútum alkalmazásának határait annak tartalmából, spekulatív módszerre próbálta meg levezetni. Összefoglalva: ∗ a jogszabályok összeütközésének problémája a glosszátoroknál és a kommentátoroknál tudatosult először. A glosszátorok felvetették az alapkérdést, a kommentátorok pedig megpróbáltak választ adni. ∗ a 2 tudós-csoport kialakította a statútumok rendszerét és meghúzta azok alkalmazásának határait.

2. A francia iskola A kommentátorok tanításait a francia jogtudósok a XVI. sz-ban fejlesztették tovább. Északon többféle szokásjog volt hatályban, míg délen különféle írott összeállításokban tovább élt a római jog.

Charles Dumoulin (1500-1566) = az akarati autonómia megalapozója Munkájában tovább finomította a statútumok 3-as osztályozását. A személyes statútumok körében a lex originis helyett a lakóhely jogának elsődlegességét hangsúlyozta. [Consilium 53 (1523) c. írásában példa – 71. oldal] Az egységes szokásjog fontosságát hangsúlyozta, az erős központosított királyi hatalom híve volt.

Bertrand d’Argentré (1519-1590) Ő volt az első, aki nem a Cunctos Populos elemzéséből indult ki, hanem szokásjogának egy öröklési jogi cikkéhez írt glosszájában vetette fel a kollíziós problémákat. Ő nem a királyi hat. híve, hanem a feudális széttagoltság képviselője volt. Nem a perszonál-, hanem a reálstatútumokat kívánta előnyben részesíteni, így visszatért a bartolus-i 3-as osztályozáshoz. Szerint a lex rei sitae azért érvényesült, mert a hatalom nem lépheti át ezeket a területi korlátokat. A személyes statútumok ezzel szemben területileg korlátlanok. Főszabályként ezért minden statútum reálstatútum.

3. A németalföldi iskola A XVII. sz-ban megjelenik a természetjogi gondolkodás és az állami szuverenitás. A kollíziós tanok itt már nem területi jogok összeütközését szolgálják, hanem a szuverén államok jogának alkalmazásával kapcs. kérdésekkel foglalkoznak.

Paué Voet (1619-1667) A nemzetközi magánjogot általános és különös részre osztotta, és elsőként ő alkalmazta következetesen a comitas gentium tanát: a külföldi tv. alkalmazására csak “nemzetközi udvariasság” alapján kerülhet sor és az nem érintheti az állam szuverenitását és a polgárok jogait.

Johannes Voet (1647-1714) Szerinte a szuverén törvényalkotó határozza meg a statútumok alkalmazásának körét. Ő is a területhez kötöttséget hangsúlyozta.

Ulrich Huber (1636-1694) Szisztematikusan összekapcsolja a szuverenitás gondolatát a comitas tanával. 3 alapelve: − az állam törvényei csak saját határain belül érvényesülnek és az alattvalókat csak e határokon belül kötelezhetik; − alattvaló mindenki, aki az állam határain belül tartózkodik, függetlenül attól, hogy ez a tartózkodás ideiglenes-e vagy állandó; http://jogjegyzet.lapja.hu/

12

− a comitas tanából következik, hogy más államok törvényeinek hatását belföldön is érvényesíteni lehet, feltéve, hogy ez nem érinti hátrányosan az állam felségjogait.

4. Az angolszász nemzetközi magánjogi fejlődés – a németalföldi comitas-tan átvétele 1) Az USA jogfejlődése Itt a statútumelméleti tanok nem találtak pozitív visszhangra.


13

V. Fejezet A STATÚTUMELMÉLET MEGHALADÁSA ( XIX. sz.)

1. A német jogtudomány eredményei: Wächter és Savigny nemzetközi magánjogi munkássága 2. Mancini és az olasz iskola

VI. Fejezet A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG FEJLŐDÉSE A XIX. SZ. VÉGÉTŐL NAPJAINKIG

1. A kollíziós jog további alakulása 2. A nemzetközi magánjog fejlődése az USA-ban

VII. Fejezet A MAGYAR NEMZETKÖZI MAGÁNJOG TUDOMÁNYÁNAK FEJLŐDÉSE (XIX-XX. sz.)

1. A magyar nemzetközi magánjog tudományának kezdetei 2. A magyar nemzetközi magánjog tudománya a 2 világháború között 3. A magyar nemzetközi magánjog tudománya napjainkig


14

3. ÁLTALÁNOS RÉSZ I. Fejezet JOGSZABÁLYTAN: A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS SZABÁLY FOGALMA, FAJAI ÉS SZERKEZETE

1. A nemzetközi kollíziós szabály fogalma Olyan norma, amely megjelöli azt a jogrendszert, amelynek alkalmazására kollíziós polgári jogi, családi jogi és munkajogi tényállás, vagyis több jogrendszer kollíziója esetén az eljáró fórum köteles. E kollíziós szabály nem maga oldja meg érdemben a jogvitát vagy rendezi a jogi eljárást, hanem a külföldi elem folytán szóba jöhető több állam jogrendszere közül kijelöli az alkalmazandót (adott jogintézmény statútuma). A kollíziós szabály csak saját bíróságát vagy más hatóságát kötelezheti a külföldi jog alkalmazására.

2. A kollíziós szabály fajai a kollízió jellege szerint Kollíziós szabály: minden olyan norma, amely jogszabályok összeütközését oldja fel. Kollízióra magánjogi és közjogi viszonyokban egyaránt sor kerülhet. Közjogi jellegű kollíziót old fel a nemzetközi közig-i jog (a hazai közig-i jog határait szabja meg) vagy a nemzetközi büntetőjog (a hazai büntetőjog külföldi elemmel bíró tényállására való alkalmazása határait szabályozza). Magánjog jellegű kollízió 4 fajtája: a) Területközi (interterritorialis) kollízió: ugyanazon állam kül. területein (tagállamaiban) hatályos eltérő tartalmú magánjogi tárgyú jogszabályok összeütközése (pl. USA – Louisiana állam). b) Személyközi kollízió: ugyanazon államon belül egyes személy-csoportokra von. magánjogi tárgyú szabályok eltérnek egymástól (pl. India – kasztrendszer). c) Időközi kollízió: ugyanazon államon belül a régi, hatályon kívül helyezett és a helyébe lépő új (magánjogi eredetű) jogszabály között merülhet fel. Ilyenkor a jogrendszerek nem generálisan konfrontálódnak egymással, hanem csak egymást felváltó jogszabályok kerülnek kollízióba. d) Nemzetközi kollízió: több jogrendszer összeütközését jelenti és a nemzetközi kollíziós szabály épp ezt oldja fel azáltal, hogy meghatározza a több közül végül is alkalmazandó jogrendszert. 2 módon jöhet létre: • A jogviszony 2 kül. tényállási eleme egyidejűleg 2 (több) kül. jogrendszerhez kapcsolódott (pl. francia-magyar férfi ingatlana). • Statútumváltás: a nemz. koll. magánjogi jogviszonyban ill. az azon alapuló tényállásban jelen lévő külföldi elemhez a kollíziós szabály által odarendelt kapcsoló elv idővel, a körülmények megváltozása folytán megváltozik, aminek következtében megváltozik az alkalmazandó jogrendszer meghatározása, az adott jogintézmény statútuma (pl. kiskorú házasságkötése külföldivel – nagykorúság és állampolgárság megszerzése). (Vannak azonban olyan kollíziós jogviszonyok is, amelyeknek a kapcsoló elv szempontjából releváns elemére a körülmények megváltozása fogalmilag aligha hathat ki, pl. az ingatlanokra von. dologi jogviszonyok.) è A statútumváltás esetén a tényállás ugyanazon eleme kerül időben egymást követően, egymás után kül. jogrendszerek uralma alá. A 2 mód közötti különbség: 1. a tényállás több kül. eleme egyidejűleg több jogrendszerhez kapcsolódik, 2. a tényállás ugyanazon eleme időben egymás után, egymást követően kerül kül. jogrendszerek uralma alá. http://jogjegyzet.lapja.hu/

15

3. A kollíziós szabály fajai az utalás parancsának terjedelme szerint 2 fajtája van: ♦ Egyoldalú kollíziós szabály: nem több jogrendszer közötti választási döntést tartalmaz, hanem azokat a határokat húzza meg, amelyekig egyetlen megnevezett jogrendszer a hazai jog alkalmazhatóságát a jogalkotó külföldi elemet tartalmazó jogállásra kiterjeszti. (pl. repülőszerencsétlenségben eltűnik egy magyar állampolgár nem-magyar állampolgárságú házastársa – öröklés, újraházasodás kérdése) Csak egyetlen konkrét, meghat. jogrendszer érvényesülésének határait meghatározó, egyetlen jogrendszer alkalmazásához vezető kollíziós szabály egyoldalú kollíziós szabálynak minősül. (Rokonságot mutat a statútumelmélettel.) ♦ Többoldalú kollíziós szabály: több jogrendszer közötti (“igazi”) kollíziót old fel. Nem nevezi meg az egyetlen alkalmazandó jogrendszert, hanem absztrakt módon utal arra, hogy a szóba jöhető jogrendszer közül melyiket (a személyes jog szerinti vagy a tartózkodási jog szerinti jogot) kell alkalmazni.

4. A kollíziós szabály szerkezete 1) Ptk. 339. §-a a) Az anyagi jog szabály gondolatmenete: “ha ...., akkor”: − ha a tényállás a jogszabályban meghat. elemekből áll, akkor a jogszabály címzettje a rendelkezés szerinti magatartás tanúsítására köteles, és − ha ténylegesen nem ezt tenné, akkor beáll a jogszabályba foglalt jogkövetkezmény b) A fenti szabály 3 elemből áll: − tényállásból (hipotézis(, − rendelkezésből vagy joghatásból (diszpozíció), − jogkövetkezményekből (szankció). c) Adott esetben: − a feltételezett tényállás szerint valaki másnak kárt okoz; − a szabály erre az esetre azt az implicit tartalmazza, hogy ezt a magatartást jogellenessé nyilvánítva megtiltja és ezzel jogilag relevánssá teszi; − ha valaki ténylegesen figyelmen kívül hagyná a tilalmat, és mégis kárt okoz, akkor beáll a szankciós jogkövetkezmény: köteles azt megtéríteni; 2) Funkciója Funkciója tekintetében egyik eleme sem értelmezhető az anyagi jogi szabály gondolatmenete szerint. A kollíziós szabály első eleme, tényállása funkciójánál fogva valamely anyagi jogi jogintézményre, jogi fogalomra irányul. A kollíziós jog második eleme: rendelkezése az adott jogintézmény kapcsán kialakult jogvita tekintetében választja ki az alkalmazandó jogrendszert = joghatás. Ennek megfelelően a kollíziós szabályt utaló szabálynak nevezzük. Vagyis az utaló szabályba foglalt rendelkezés kapcsolatot létesít a kollíziós tényállás (a jogintézmény) és a kiválasztott, alkalmazandónak rendelt jogrendszer között. Azt a tényezőt, amelyhez a rendelkezés az alkalmazandó jogrendszert kapcsolja, kapcsoló elvnek nevezzük. A kapcsoló elv összefüggést hoz létre a kollíziós szabály tényállásában szereplő jogintézmény és az arra alkalmazandó jogrendszer között: ez az összefüggés a kapcsolat (kapcsolás). Tehát a kapcsolat az az összefüggés, amely a kollíziós tényállás és az alkalmazandó (bel- vagy külföldi) jogrendszer között a kapcsoló elv közbeiktatásánál fogva és annak révén előáll. A kollíziós szabály harmadik eleme: a jogkövetkezmény, ami a kiválasztott jogrendszer alkalmazására von. Jogalkotói parancsban áll.


16

(5. Összefoglaló)

6. A főbb kapcsoló elvek a) Nem kötődik szorosan a jogág valamely intézményéhez, a fórum joga (lex fori), b) A személyek kollíziós jogállásának és a kollíziós családi jognak ált. kapcsoló elve: a személyes jog, ezen belül természetes személyek tekintetében az állampolgárság joga, a lakóhely joga, jogi személyeknél a nyilvántartásba vétel joga, a székhely joga. c) A kollíziós dologi jogi kapcsoló elve: a dolog fekvésének helye (lex rei sitae), valamint a hajó és a repülőgép mint tulajdoni tárgy esetére kidolgozott spec. kapcsoló elv: a lobogó joga d) A kollíziós kötelmi jog: • ált. kapcsoló elve a kötelem joga, ezen belül a felek által választott (kikötött) jog, a jellemző szolgáltatás és a legszorosabb kapcsolat. • spec. kapcsoló elv: a jogcselekmény létrejötte helyének joga, amelyek belül: − a szerződésekre vonatkozik a szerződéskötés helyének joga és a teljesítés helyének joga, − a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre pedig a jogsértés elkövetése helyének joga. (Részletek: 100-103. old.)

7. Általános megjegyzések a nemzetközi kollíziós szabály és az alkalmazandó (irányadó) külföldi jog anyagi jogi szabályainak alkalmazásához Ø 2 lépcsős megoldás, Ø a külföldi jogrendszer anyagi jogi szabályai, Ø a kollíziós szabály alkalmazása az alábbi kérdéseket veti fel: − joghatóság, − minősítés, − előkérdés, − vissza- és továbtanulás, − csalárd kapcsolás. Ø a külföldi jog alkalmazásának mellőzése: − a viszonosság hiány vagy megsértése, − a külföldi jog tartalmának megállapítása, − a külföldi jog alkalmazásának mellőzése a közrend, a kisegítő jog. Ø az alkalmazandó jogrendszerek 3 csoportja: • lex fori: annak a fórumnak a joga, amelyhez a fél fordult, amely előtt a jogvitát megindította. Erre 2 okból kerülhetett sor: 1/ maguk a nemzetközi kollíziós magánjogi tv-ek rendelkeznek úgy, hogy biz. kérdésekben a fórum anyagi joga alkalmazandó; 2/ a visszautalás révén; • lex causae: a kollíziós norma utalása révén meghat. jogrendszer (kivételesen a kötelmi jogban mód van rá. hogy a lexet ne a kollíziós szabály, hanem a felek határozzák meg); • imperatív normák: pl. fogyasztóvédelem, kartellszerződések érvénytelensége.

II. Fejezet A KOLLÍZIÓS SZABÁLY ALKALMAZÁSA

1. Joghatóság A joghatóság előfeltétele a kollíziós probléma fórum előtti megoldásának, melyet alkotmányjogi és nemzetközi jogi problémaként kell kezelni. Joghatóság: egy adott állam szerveinek (bíróságainak és más hatóságainak) az az eljárási kötelezettsége, hogy nemzetközi elemmel bíró ügyekben: nemzetközi kollíziós magánjogi tényállásokból adódó jogviták eldöntésében eljárjanak. A joghatóság tehát nem egyszerűen eljárásjogi lehetőség. Ha az adott állami szervnek van joghatósága, akkor nemcsak lehetősége van arra, hogy eljárjon, hanem az eljárásra köteles is. http://jogjegyzet.lapja.hu/

17

A joghatóság tehát eldönti, hogy annak az államnak a bírósága vagy más hatósága, amelyhez a fél fordult, eljárhat-e az ügyben, vagy más állam szerveihez kell fordulni. Az ügyek efajta elosztása valójában a felségterületek közötti elosztást jelenti (“nemzetközi illetékesség”). Azt, hogy egy állami szervnek van-e joghatósága, részben a lex fori eljárásjogi szabályai, részben nemzetközi egyezmények határozzák meg. (2 lépcsős jogalkalmazás). ♦ Kivételesen előfordul, hogy az állam úgy rendelkezik, hogy csak az ő szervei járhatnak el biz. ügyekben (pl. Kódex 55. §). A kizárólagos joghatóságnak csak az a jogkövetkezménye, hogy az az állam, amely a kizárólagos joghatási szabályt megalkotta, nem ismeri el az adott szabályozási tárgyak körében saját felségterületén kívüli fórum által hozott határozatokat, és így végre sem hatja azokat. (pl. magyar állampolgár mo-i ingatlanjaira von. olaszor-i határozat) ♦ Azonban az is előfordulhat, hogy egy állam elutasítja magától valamely ügyben való eljárást (nemzeti jogalkotó kifejezett tilalma). Joghatóság = eljárási jogi fogalom, amely semmit sem mond, hogy az eljáró melyik ország anyagi jogát fogja alkalmazni.

2. A minősítés A minősítés problémája a XIX. sz. végén merült fel Franz Kahn és Étienne Bartin jogtudósok vizsgálatakor. (pl. máltai házaspár algíri ingatlana; “özvegyi negyed” követelése, mely a máltai jog szerint lehetséges lett volna, azonban a fr. jog ezt a fogalmat nem ismerte; megoldás: nem öröklési, hanem házassági vagyonjogi jogintézményként kell kezelni az ügyet) A jogintézményeknek (absztrakt jogi fogalmaknak) a tartalma, jelentése az egyes jogrendszerekbe gyakran eltér egymástól, aminek következtében ezek a kül. tartalmú intézmények a jogrendszer rendszertanilag kül. helyein (pl. öröklési jogi vagy házassági jog) helyezkednek el. A minősítés problémája: A minősítés problémája a kollíziós szabály szerkezetileg első elemében jelenik meg: a tényállásban. A minősítés problémájának alapja, kiváltó oka a kollíziós szabály tényállása jogintézményeket, jogi fogalmakat használ, melyeket az összeütköző jogrendszerek anyagi jogilag adott esetben eltérő tartalommal ismernek, és ennek megfelelően a jogrendszerben rendszertanilag máshová sorolnak be. Ez az anyagi jogi besorolás meghatározza azt is, hogy a fórum saját kollíziós jogának rendszerében (személyek, dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog, stb.) hol helyezi el a kérdéses jogintézményt. (A kollíziós szabály alkalmazása feltételezi, hogy már előzőleg eldöntöttük, hogy a tényállási jogintézmény az anyagi jogban hol található.) è A minősítés tehát a tényállásbeli jogintézményeknek a kollíziós jogban elfoglalt rendszertani helyét keresi. A minősítés ezért: (előkérdés) • egyrészt anyagi jogi természetű döntés igényel a tekintetben, hogy − az összeütköző anyagi jogok közül melyik szerint keressük a jogintézmény jelentését, és − hogy ebben a jogrendszerben az intézmény rendszertanilag hol helyezkedik el. • másrészt a jogintézmény a fórum kollíziós jogában rendszertanilag hová sorolható be. (112-113. old.) Példa: 113-115. old. elsődleges minősítés, másodlagos minősítés A minősítés problémájának megoldására 3 elmélet alakult ki: a) A lex fori szerinti minősítés a gyakorlatban jól alkalmazható. b) A lex causae szerinti minősítés: annak a joganyagnak az anyagi jogi fogalmaiból kell kiindulni, amely vélhetően alkalmazandó lesz. − hipotetikusan alkalmazandó jog: a lex forival szemben előnyöket kínál (vagyis nem arra kerül sor, hogy végül a hazai jog mondja meg, hogy külföldi jogot kell alkalmazni); − a lex causae szerinti minősítés azonban circulus vitiosus-hoz vezethez, márpedig itt épp a kollíziós szabályt keressük, amely majd a minősítés eredményétől függően meghatározza az alkalmazandó jogot, így a lex causae voltaképpen megkerüli a miősítés problémáját. http://jogjegyzet.lapja.hu/

18

Ernst Rabel német jogtudós szerint nem lehet egyetlen jogrendszer alapul vételével a minősítés kérdését megoldani, ő összehasonlító értelmezések útján kíván minősíteni. Nem valamely jogrendszer anyagi jogi normáját vette alapul, hanem az a mögött meghúzódó tényleges életviszonyt. Az autonóm vizsgálat felhívta arra a figyelmet, hogy a nemz. koll. magánjognak a nemzeti anyagi jogokkal szemben viszonylagos autonómiája van. A funkcionális minősítés 2 “fajtája”: 1/ A kollíziós szabály céljai szerinti funkcionális minősítés a jogpol-i célokat tekinti döntőnek, amelyeket az adott kollíziós szabály megalkotásakor a jogalkotó szem előtt tartott. (= tág értelemben vett lex fori minősítés) 2/ Az anyagi jogi norma céljából kiindulva az egyes jogintézményeknek a valóságos életviszonyok rendezésekor végeredményben azonos a funkciója, csupán a probléma kodifikációs megoldása mutat fel az egyes jogrendszerekben eltéréseket. A konkrét jogi megoldások mögött húzódó szabályozási-jogpolitikai célok azonban egymáshoz igen közel állnak, vagy egyenesen azonosak. −

c)

A magyar jog a lex fori szerinti minősítés elvi alapjaira helyezkedik kimondva, hogy a jogvitában megítélendő tények vagy viszonyok jogi minősítése kérdésében vita van, a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni. Ha a magyar jog a szóban forgó jogintézményt nem ismeri vagy más elnevezéssel ismeri, ha a jogintézmény tartalma a magyar jog szabályainak értelmezésével sem határozható meg, a jogi minősítés során arra a külföldi jogrendszerre is figyelemmel kell lenni, amelyik a kérdéses jogintézményt ismeri.

3. Az előkérdés A kollíziós szabály által alkalmazandónak rendelt jogrendszerben a kollíziós probléma megítélése kapcsán felvetődő anyagi jogi kérdés, amelynek előzetese anyagi jogi megítélése, eldöntése nélkül a kollíziós tényállás sem ítélhető meg. Az előkérdés létére a már végrehajtott kollíziós kapcsolás meghatározása után derül fény. Az előkérdés tehát ismét egy újabb nemzetközi kollíziós tényállás elé állítja az eljáró fórumot: el kell döntenie, hogy saját kollíziós jog szerint melyik jogrendszer alkalmazásával ítélendő meg az előkérdés, majd az alkalmazandó jog szerint el kell bírálnia. Csak ezután térhet vissza a fórum a tulajdonképpeni kollíziós tényállásra. Az előkérdés kollíziós jogi elbírálására 2 lehetőség van: (a) Az ált. felfogás szerint az előkérdést önállóan, a lex fori kollíziós joga alapján kell elbírálni. Példa: egy görög házaspár Mo-ra költözött, a férfi meghalt, kérdés az özvegye örökölhet-e után? Megoldás: előbb meg kell vizsgálni a házasságkötés valódiságát, melyet azonban a görög jog szerint elegendő csak az egyház előtt köttetni, ezt a módszert viszont a magyar jog nem ismeri. (b) Az előkérdés önállótlan is lehet, ilyenkor nem a lex fori, hanem a tulajdonképpeni kollíziós tényállásra már megtalált, egyébként alkalmazandó jogrendszer: a lex causae kollíziós jogának alkalmazásával döntik el az előkérdésre alkalmazandó anyagi jogi kérdést. A példára visszatérve: ez esetben a házasságra a görög kollíziós jog lenne irányadó. A magyar Kódex az előkérdésre külön szabályt nem tartalmaz, annak megítélése tehát a mindenkori jogalkalmazó feladata!

4. Vissza- és továbbtanulás (renvoi) −

−

Visszautalás: “A” állam eljáró fóruma által alkalmazott nemzetközi kollíziós jogszabály a “B” állam jogrendszerére utal, amelyen belül azonban a “B” állam kollíziós joga visszautal az “A” állam jogrendszerére. Továbbutalás: a felhívott jogrendszer nem visszautal az eredeti jogrendszerre, hanem egy 3. ország jogára utal tovább.

Az utalást 2 féle terjedelemben lehet felfogni: http://jogjegyzet.lapja.hu/

19

Ø Szűk értelemben felfogott utalás: amikor a fórum kollíziós szabályainak utalását csak és kizárólag az anyagi jogra vonatkoztatva fogjuk fel. Ø Tág értelemben felfogott utalás: a kollíziós szabály utalása az alkalmazandó jogrendszer egészére vonatkozik, beleértve annak kollíziós szabályait is (lex c.). A vissza- és továbbutalás (együttesen renvoi) problémája kialakulásának 3 feltétele: 1) A probléma csak akkor merül fel, ha a fórum nemzetközi koll. magánjoga a kollíziós szabály 2. elemét (a rendelkezést) és az abban foglalt utalást tág értelemben fogja fel: = a fórum a visszaés/vagy továbbutalást megengedi. 2) A kollíziós szabállyal felhívott jogrendszer a fórumétól eltérő kollíziós szabályt, kapcsoló elvet tartalmaz. (Ha ugyanis a kapcsoló elvek azonosak, az utalás ugyanarra az eredményre vezet.) 3) Maga a jogviszony alapjául szolgáló konkrét tényállás olyan legyen, amelyik a vissza- és/vagy továbbutalás kérdését egyáltalán felveti. Melyik a jobb megoldás? visszautalás: “körforgalom”, továbbutalás: “megszűnik a kapcsolat” − szűk értelemben vett utalás è a kollíziós norma nem azért utal egy meghat. jogrendszerre, hogy a kollíziós tényállás elbírálását a jogrendszer uralma alá helyezze; az utalásnak nem az a célja, hogy a jogviszonyt további utalások “kényére-kedvére” bízza. − tág értelemben vett utalás è magában rejti a visszautalás lehetőségét. A magyar Kódex elfogadja a visszautalást és elveti a továbbutalást, mivel a kollíziós szabály utalását szűk értelemben fogja fel: az alkalmazandó külföldi jognak a felmerült jogkérdést közvetlenül rendező (anyagi jogi) szabályai irányadóak. Az eljáró magyar fórum minden esetben vizsgálja: nem utal-e vissza a külföldi jogrend kollíziós joga a magyar jogra. Ha a vizsgálat eredménye az, hogy visszautal, akkor – az utalást visszamenőlegesen kiterjesztve a felhívott jogrend kollíziós szabályaira – a visszautalásnak engedelmeskedve a fórum a magyar anyagi jogot alkalmazza.

5. Csalárd kapcsolás A rosszhiszemű eljárás a nemzetközi kollíziós magánjogban sajátosan, az anyagi jogi rosszhiszeműségtől eltérően jelenik meg. A csalárdság, rosszhiszeműség határai a jogban sem mindig húzhatók meg határozott kontúrokkal: nem állítható egy magatartásról teljes bizonyossággal, hogy az adott esetben rosszhiszeműségről vagy pedig a joggal való élésről van-e szó. A csalárdság megjelenése = a felek, vagy az egyik ebben érdekelt fél külföldi elem megteremtésével vagy megváltoztatásával manipulálja a kollíziós szabály valamelyik elemét. A manipulációnak sokféle módja van: a forum shopping (pl. adó ügyekben), mesterségesen külföldi elemet hoznak létre (pl. mo-i lakásra adásvételi szerződés, melyet külföldön hoznak létre, így elkerülve az ügyvédi ellenjegyzés díját, még úgy is, hogy színleltek). A csalárd kapcsolás azzal függ össze, hogy a kollíziós szabály akár első (tényállás), akár második (rendelkezés) elemének a felek által történő manipulálásával a kollíziós jogszabályban külföldi elem jön létre, vagy a felek a meglévő külföldi elemet megváltoztatják. A csalárd kapcsolás nem szolgálhat a szerződéskötés körüli gondosság követelményének fellazítására. Példa: Gran Canaria-esetek: német vállalatok német turistáknak Spanyolországban (stróman-ként alkalmazott) spanyol vállalkozó közbeiktatásával adtak el termékeket. Általánosan elfogadott, hogy a szerződéses viszonyokban a felek maguk is jogosultak annak a jogrendszernek a megválasztására, amelyet a kötelmi jogviszonyukra alkalmazandónak kívánnak rendelni. A spanyol jog akkor még nem tartalmazott olyan szigorú fogyasztóvédelmi szabályokat, mint a német jog. A német bíróságok mégsem tekintették a kapcsolást csalárdnak, így a spanyol jogot alkalmazták (a jogvita középpontjába a jogválasztás jogával való visszaélés kérdése kerül). A csalárd kapcsolás értelemszerűen célzatos cselekmény, ezért a Kódex kifejezetten megkívánja azt, hogy a manipulációra abból a célból kerüljön sor, hogy az egyébként irányadó jog alkalmazását megkerüljék. A csalárd kapcsolás szankciója az, hogy az (így teremtett külföldi elemből következő http://jogjegyzet.lapja.hu/

20

kapcsoló tényező alkalmazásával) kijelölt jogot nem lehet alkalmazni. A Kódex mindazonáltal csak akkor szankcionálj a csalárd kapcsolást, ha az külföldi jogrendszer alkalmazásához vezet. Ha viszont a csalárd kapcsolás a magyar jog alkalmazásához vezet, akkor a magyar jogot kell alkalmazni. A csalárd kapcsolás jelentőségét nagymértékben csökkenti az a lehetőség, hogy a felek az egyébként irányadó külföldi jog alkalmazásának mellőzését közösen kérhetik (Kódex 9. §).


21

III. Fejezet A KÜLFÖLDI JOG ALKALMAZÁSA

1. Ált. megjegyzések 2 lépcsős jogalkalmazás: 1/ A fórum alkalmazza saját kollíziós szabályait (joghatóság, minősítés, előkérdés, vissza- és továbbutalás, csalárd kapcsolás); a fórum kiválasztja saját nemz. koll. jogából azt a szabályt, amely a jogviszonyra vonatkozik; végül a fórum megállapítja azt, hogy a norma rendelkezése milyen kapcsolást ír elő, milyen kapcsoló elvet tartalmaz. A norma nem egyszerűen lehetővé teszi a fórum számára, hogy adott esetben külföldi jogot alkalmazzon, hanem egyenesen megparancsolja számára azt, hogy melyik jogot: a kapcsoló elv által megjelölt jogrendszer szabályait alkalmazza. 2/ A fórum alkalmazni kezdi a megjelölt jogrendszert, amely gyakran külföldi lesz, előfordul persze, hogy a renvoi felmerülte mégiscsak a lex fori uralma alá helyezi a jogviszony megítélését. Ha a kollíziós szabály külföldi jogra utal, a fórum nem saját jogát, hanem egy másik szuverén állam jogalkotója által alkotott jogszabályt alkalmaz. Azonban előfordulhat, hogy a külföldi jog egyes szabályait kivételesen egyáltalán nem lehet alkalmazni annak ellenére, hogy a kollíziós szabály ált-ban így rendelkezett.

2. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése – a viszonosság hiánya vagy megsértése A kollíziós norma megalkotásával a jogalkotó nem kívánja kizárni annak még a lehetőségét is, hogy a lex fori-t alkalmazni lehessen. Viszonosság: egy állam vagy annak valamely szerve a másik államhoz, annak polgáraihoz vagy jogi személyeihez fűződő viszonyban ugyanolyan módon jár el, mint a másik. “A” állam eljáró fóruma teljesen függetlenül, elvileg a helyesebb döntés, gyakorlatilag-jogilag az “A” állam kollíziós norma parancsának megfelelően alkalmazza “B” állam jogrendszer szabályait (amelyek visszautalnak). A viszonosság ált-ban nem feltétele a külföldi jog alkalmazásának. Kivételesen előfordulhat, hogy a külföldi jogrendszer valamely szabályának alkalmazását maga a jogalkotó teszi a viszonosság fennálltától függővé. Ilyenkor az eljáró fórum csak akkor alkalmazhatja a külföldi jogrendszer szóban forgó szabályát, ha arra nézve a másik állam részéről a viszonosság fennáll. Ha nem ez a helyzet, a külföldi jog alkalmazását mellőzni kell. Hiány: a belföldi fórum előtt fellépő külföldi fél saját állama ált-ban nem tanúsítja ugyanazt a magatartást a jogalkalmazás során, mint az eljáró fórum. Megsértés: a külföldi fórum ált-ban azonos magatartást tanúsít, de biz. esetekben: a jogalkalmazási gyakorlatban eldöntött egyedi ügyekben nem. A Kódex azon az elvi alapon áll, hogy a külföldi jog alkalmazása nem függ a viszonosságtól. Jogszabály ellenkező rendelkezése esetén a külföldi jog alkalmazása mégis függővé tehető a viszonosság meglététől, azonban ezt a Kódex vélelmezi kimondva, hogy a viszonosságot az ellenkező bizonyításáig fennállónak kell tekinteni. A Kódex tehát praesumtio iuris-t fogalmaz meg a viszonosság fennállása mellett.

3. A külföldi jog tartalmának megállapítása Kire telepítsük a külföldi jog tartalma megállapításának terhét és az esetleges sikertelenség kockázatát? Nem elegendő a jogszabályok szövegének ismerete! A nemz. koll, magánjog alapvető céljával ellenkezne, ha minden fórum a saját íze szerint értelmezné és alkalmazná a külföldi jogszabályt. (Példa: Mo-on élő szudáni állampolgár elhunyta következtében Mo-on indította meg felesége a hagyatéki eljárást ingó hagyaték ügyében, azonban a magyar közjegyző nem ismerte a szudáni tv-eket, így felkérte az IM-et, hogy derítse ki mi az eljárás menete. Az eredmény, hogy írott szudáni öröklési http://jogjegyzet.lapja.hu/

22

jog nincs, azonban a bíróságok másként ítélik meg a mohamedán és a keresztény örökhagyók öröklési jogviszonyait: kiderült, hogy a keresztények esetében a az angol öröklés jogot alkalmazzák ott is. Így a közjegyzőnek “elegendő” volt ismernie az angol öröklési jog szabályait.) Az alapkérdés megfogalmazása: a fórum előtt folyó eljárásban a külföldi jog tartalmát tekintve valódi jogszabály-e, vagy pedig a felderítendő tényállás egyik része? Erre a kérdésre a válasznak messzemenő következményei vannak: a) Ha a külföldi jog tartalmát jogszabálynak tekintjük, akkor érvényesül a iura novit curia régi jogelve (vélelme), mely szerint a bíróság hivatalból ismeri a jog tartalmát, vagyis így a feleknek semmi tennivalójuk. b) Ha viszont a külföldi jog tartalmát a tényállás részének tekintjük, akkor azt ugyanúgy bizonyítani kell. Ilyenkor annak kell bizonyítania a külföldi jog tartalmát, aki annak alkalmazását kéri, illetve aki arra hivatkozik. A kül. jogrendszerekben eltérő felfogás érvényesül: Angolszász jogrendszerek: a külföldi jog tartalmát tényállási elemnek tekintik, amelyre hivatkozni és amelyet bizonyítani kell. (Ha a bizonyítás nem volt sikeres, a bíróság a lex fori-t alkalmazza.). Francia jogfelfogás: korábban tényállásként kezelte a külföldi jogot, azonban ha a bíróság azt történetesen amúgy is ismerte, hivatalból, jogszabályként volt köteles alkalmazni. Újabban a joggyakorlat határozottan a külföldi jog tartalmának jogszabálykénti kezelése mellett foglal állást. Ma már a kontinentális jogok többsége ezt az elvet követi. Eltérő a jogalkalmazási gyakorlat abban a kérdésében, hogy a fellebbezés alapjául szolgálhat-e a külföldi jog tartalmának téves megállapítása. Míg korábban a bíróságok ált-ban elutasítóan viszonyultak a problémához, ma egyre inkább megengedhetőnek tartják. A magyar nemz. koll. magánjog a külföldi jog tartalmát jogszabálynak tekinti, a bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog tartalma felől hivatalból tájékozódik. Szakértői véleményeket is beszerezhet, de a felek által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti. A külföldi jog tartalmáról az igazságügyminiszter minden esetben köteles tájékoztatást adni.

4. A külföldi jog alkalmazásának mellőzése – a közrend A jogalkalmazónak meg kell vizsgálni, hogy a külföldi jogszabályi rendelkezés alkalmazását nem kelle mégis mellőznie amiatt, hogy a fórum közrendjébe ütközik (public policy). Közrendi záradék: a belföldi bíróság vagy más hatóság a külföldi jogszabály alkalmazását megtagadhatja (azt mellőzheti), ha az a fórum közrendjébe ütközik. A sok bizonytalansági tényező miatt a kollíziós jogalkotó fenntartja annak lehetőségét, hogy szükség esetén korrigálhassa a kollíziós kapcsoló elv utalása folytán előállt jogszabályi helyzetet akkor, ha a jogszabály alkalmazása olyan hatással, következménnyel járna, amely a hazai jogrenddel lényegesen szemben állna. A közrend alkalmazása kivételes eszköz, igénybevételéhez súlyos okoknak kell fennállniuk: • A német felfogás = a közrendi záradék csak akkor avatkozhat be a külföldi jog alkalmazásába, ha “elviselhetetlen” lenne. • A kivételes eszköz tartalma is történetileg változik annak a mindenkori, térben és időben betöltött funkciónak megfelelően, amelyet a mindenkori társd-i gazd-i viszonyok esetében betölt. • Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes államok egymás jogrendszereit kölcsönösen egyenrangúnak ismerik el. Sántikáló jogviszonyok: a jogalkalmazó fórum teremti őket, a lex fori előnyben részesül a külföldi jog alkalmazása során keletkező joghézagok betöltésénél. Előbb meg kell kísérelni a joghézagot kitölteni!


23

4. KÜLÖNÖS RÉSZ I. Fejezet A SZEMÉLYEK JOGÁLLÁSA A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOGBAN

1. A személyes jog fogalma és funkciója Ahány ország, annyi jogrendszer; ahány jogrendszer, annyiféle személyi jogállásra von. szabály. A személyre, mint jogalanyra von. anyagi jogi normák adják a személyes jog anyagi jogi értelmében vett fogalmát. A személyek jogállása abban az esetben, ha a jogviszonyban lényeges külföldi elem van, nemcsak anyagi jogilag, hanem a nemz. kollíziós magánjogi vizsgálat szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír. Az eljáró fórumnak ezért meg kell keresnie azt az alkalmazandó anyagi jogrendszert (a személy statútumát), amelynek a személyek jogállására von. szabályai a felvetendő kérdéseket eldöntik. A személyes jog kapcsoló elvei (lex personae): azok a kapcsoló elveket, melyek megteremtik a kapcsolatot egy természetes vagy jogi személlyel, valamint egy meghat. jogrendszer személyes jogot szabályozó anyagi jogi normái között. Személyes jog: a kapcsoló elveket tartalmazó kollíziós szabályok összessége. A személyes jog tehát nem önálló kollíziós szabály, hanem a kollíziós szabályok összefoglaló neve.

2. A természetes személy: az ember személyes joga “Az ember jogképességét és általában személyi állapotát, továbbá személyhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni.” [Kódex 10. § (1) bek., a rendelkezés nem önálló kollíziós norma]. 1) A személyes jog kollíziós szabályai: (2+1 kapcsoló elv) − állampolgárság joga (lex patriae): olyan az ember és valamely állam között fennálló, meghat. normákon nyugvó közjogi kapcsolat, mely rendszerint közokirattal bizonyítható; − lakóhely joga (lex dominicilii): egyetlen államhoz sem fűzi a személyt (hontalan) vagy pedig egyidejűleg több államhoz is fűzi (többes állampolgár); − szokásos tartózkodási hely: létrehozza a kapcsolatot az ember és az adott állam jogrendszere között, ha a szóban forgó személy sem állampolgársággal, sem lakóhellyel nem rendelkezik. Előzőek alapján a kapcsoló elvek egységes rendszere: a) Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. Az állampolgárság megváltoztatása nem érinti a korábbi személyi állapotot és annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket. b) Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a magyar jog. c) Akinek több állampolgársága van, és egyik sem magyar, valamint a hontalan személyes joga annak az államnak a joga, amelynek terültén lakóhelyes van, illetőleg a magyar jog, ha Mo-on is van lakóhelye. Akinek külföldön több lakóhelye van, személyes joga annak az államnak a joga, amellyel kapcsolata a legszorosabb. d) Akinek személyes jogát nem lehet megállapítani és nincs lakóhelye, személyes jogát szokásos tartózkodási helye határozza meg. A konkrét személynek egy adott államhoz fűződő kapcsolatát egy adott időpontban kell vizsgálni. A személyes jog tartalmának megállapítása a Kódex értelmében az elbírálás időpontja a döntő. A korábbi személyi állapotára és az annak alapján létrejött jogokra ill. kötelezettségekre visszamenőleg nincs hatása annak, hogy a személyes jognak mi az elbíráláskori tartalma. 2) Menekültek személyes joga http://jogjegyzet.lapja.hu/

24

A menekültek személyi állapotával kapcs. kérdéseket annak az országnak a joga szerint célszerű meghatározni, ahol menedékjogot kértek, ahol laknak ill. tartózkodnak. è Mo-on menedékjogot élvező személyek személyi állapotára a magyar jog irányadó. Ez az egyoldalú kollíziós norma tartalmilag összhangban van – az 1951-ben megkötött, Mo-on 1989-ben ratifikált – Genfi Egyezménnyel (lakóhely jogának rendelkezései). 3) Jogképesség A természetes személy személyes jogának több anyagi jogi összetevője van: − jogképesség, − cselekvőképesség, − személyhez fűződő jogok. a) A jogképesség tartalma: Általános, feltétlen és egyenlő, azaz senkitől sem vitatható el, hogy jogok és kötelezettséget alanya lehet. Tartalmilag szinte teljesen azonos az egyes jogrendszerekben. Amennyiben mégis előfordulna összeütközés (azaz a személyes jog megtagadná a jogképességet, azt feltételhez kötné vagy korlátozná), akkor ezt a magyar bíróság vagy más hatóság nem vehetné figyelembe (közrendi okból és mert a belföldi jogegyenlőség szabályába ütközne). → A külföldi állampolgár és a hontalan jogképességére és cselekvőképességére, továbbá személyi és vagyoni jogaira és kötelezettségeire – ha jogszabály másként nem rendelkezik – ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a belföldiekre! Vagyis a Kódex kizárja azt, hogy a jogképesség szempontjából különbséget tegyünk. b) A jogképesség kezdete: Kezdő időpontját a személyes jog szerint kell megállapítani. (Itt már összeütközésbe kerülhetnek az egyes jogrendszerek.) A magyar polgári jogban a méhmagzat feltételesen a vélelmezett fogantatási idő kezdő napjától jogképes; a spanyol jog szerint az újszülöttnek 24 óráig életben kell maradnia; a francia jog megkívánja az életképességet. (Példa: magyar állampolgárságú újszülött örökölhet-e a francia örökhagyó után? A jogképességet a személyes jog határozza meg, és mint az öröklés előkérdését önállóan kell kezelni. A jogképességre a magyar állampolgárságú örökös személyes joga, azaz a magyar jog irányadó.) c) A jogképesség megszűnése: Ált-ban a halállal következik be, melynek időpontja közokirattal egyértelműen bizonyítható. A jogképesség megszűnésének időpontja nem egyértelmű akkor, ha eltűnt a személy. A holtnak nyilvánítás, az eltűntnek nyilvánítás és a halál tényének megállapítása eseteiben rendelkezni kell arról, hogy erre melyik anyagi jog szabályai szerint kerüljön sor → az eltűnt az utolsó, azaz eltűnéskori személyes jogát kell alkalmazni! Belföldi jogi érdek fennforgása esetén a magyar bíróság nem-magyar állampolgár holtnak és eltűntnek nyilvánítása, vagy ilyen személy halála tényének megállapítása esetén magyar jogot alkalmaz (visszautalás révén is). (Kivételes esetben nem.) Belföldi jogi érdek akkor fűződik az ilyen eljáráshoz, ha az eltűnt személy mo-i jogviszonyait kell rendezni. 4) Cselekvőképesség A cselekvőképesség kérdése önállóan bírálandó el, elkülönítetten attól a jogügylettől, amelynek kapcsán konkrétan felmerült: (a) A cselekvőképesség, mint ált. ügyleti képesség a személyes jog körébe tartozó anyagi jogi kérdések egyike. Az, hogy valaki cselekvőképes-e vagy cselekvőképessége korlátozott-e, fontos lehet abból a szempontból, hogy tehet-e önállóan érvényes jognyilatkozatot, és hogy milyen jognyilatkozatot tehet érvényesen. (b) Mindezek mellet a különös ügyleti képesség fennforgása is fontos lehet, vagyis a különös részben elhelyezkedő megfelelő kollíziós szabályok ismeretében dönthető e el a kérdés, hogy az ügyleti képesség megítélése a személyes jog kollíziós szabályai szerint történik-e, vagy spec. kollíziós szabályt kell alkalmazni. (c) A cselekvőképesség olyan előkérdésként merül fel, amely meghatározó az ügylet érvényessége szempontjából. http://jogjegyzet.lapja.hu/

25

A mindennapi életben tömegesen kötött kisebb jelentőségű vagyoni ügyletek tekintetében nem kell vizsgálni, hogy a külföldi szerződő fél személyes joga szerint cselekvőképesnek minősül-e, hanem a magyar jog előírásait lehet alkalmazni. Vagyis minden vagyonjogi ügylet tekintetében az a szabály, ha az ügylet következményeinek Mo-on kell beállniuk. 5) A személyhez fűződő jogok Az egyes jogokban eltérő lehet a személyhez főződő jogok köre, valamint az ezek sérelme esetén biztosított jogvédelem terjedelme és a jogsértés orvoslásának módja. (A nemzetközi elemmel rendelkező polgári jogi viszonyokban − mely jog szerint kell megítélni a személyhez fűződő jogok fennállását, tartalmát és terjedelmét, valamint, hogy − a személyhez fűződő jogok sérelme esetén a jogsértésből eredő igényekre milyen jogok kell alkalmazni?) A személyhez fűződő jogok fennállása, tartalma és terjedelme tekintetében a magyar nemz. koll. magánjogban a személyes joga kapcsoló elvét és ezt kodifikáló kollíziós szabályt kell alkalmazni. A belföldi jogegyenlőség miatt a magyar jog olyanok részére is biztosítja mindezt, akinek hazai joga szűkebb körben ismeri el a személyhez fűződő jogokat. (Pl. külföldi állampolgár személyes joga a névviselés körén belül a nemesi előnév használata – a kérdés konkrét esetben, bírói mérlegelés útján dönthető el.) A személyhez fűződő jogok megsértéséből származó igények (≈ szerződésen kívüli károkozás) esetében a kollíziós kapcsoló elv nem a sérelmet szenvedett személyes joga, hanem a jogsértés (lex loci delicti commissi), ami a deliktuális felelősség fő kollíziós szabálya. Abban az esetben, ha a jogsértés helye nem Mo., előírja a magyar jog alkalmazását akkor, ha a kártérítés vagy a jóvátétel tekintetében a magyar jog kedvezőbb.

3. A jogi személy személyes joga: honossága 1) A honosságot meghatározó kapcsoló elvek Felmerül a kérdés, hogy több országban tevékenykedő jogi személyek keletkezését, jogképességét, egyesülését, szétválását, megszűnését, személyiségi jogait, valamint tagjainak egymás közötti jogviszonyait melyik állam joga szerint kell megítélni. (A megoldáshoz: az ember személyes jogának fogalmát a jogi személyekre is kiterjesztették.) 2 fő kapcsoló elv: • az angolszász jogrendszerekben (a common law világában) a bejegyzési (inkorporációs) elvet fogadják el; • a kontinentális jogokban a társaság székhelyének kapcsoló elve alkalmazandó Összehasonlításuk: Bejegyzés elve: spec. jogi kapcsolatot fejez ki a jogi személy és egy adott állam között, az állampolgárság elvével állítható párhuzamba; jelentős jogi kapcsolatot hoz létre, ugyanakkor mivel a jogi személy tevékenysége teljesen elszakadhat a nyilvántartásba vétel államától, így a közöttük lévő kapcsolat fiktívvé válhat;

Társaság székhelye elve a lakóhely szabályával rokon (≈központi ügyvezetés helye); a társaság székhelye sem egyezik meg szükségképpen a gazd-i tv, kifejtésének helyévek (a székhely azért sem lehetett fiktív, mert a jogi személy az ügyvezetés helyét sem tehette olyan államba, amelyhez semmiféle komoly és jogos érdeke ne fűződik);

Példa: Barcelona Traction ügy: a társaságot 1911-ben Kanadában alapították és Torontóban tartották a cég közgyűléseit; a részvényesek többsége belga állampolgárságú személy volt, a társaság gazd-i tevékenységét azonban Spanyolországban fejtette ki. Miután 1948-ban a spanyol bíróság elrendelte a csődbe ment társaság felszámolását, a belga részvényesek tiltakoztak és Belgiumtól kértek diplomáciai védelmet, így keresetet terjesztettek elő (1958, 1962) a Nemzetközi Bíróságnál Spanyolor. ellen. è a http://jogjegyzet.lapja.hu/

26

NB döntése: csak az az állam nyújthat diplomáciai védelmet egy társaságnak, amelyiknek a honosa, vagyis ahol a társaság bejegyzése megtörtént, így a tagok állampolgársága nem releváns. 2) A Kódex renelkezései: Ø A magyar Kódex főszabályként a bejegyzés elvét fogadta el (mely egyetlen állam jogát jelöli ki irányadónak).A kisegítő kapcsoló elv a székhely jogának elve. Arra az esetre, ha a székhely alapul vételével sem egyértelmű, akkor a központi ügyvezetés helye szerinti állam joga az irányadó. Központi ügyintézés helye: ahol a jogi személy tevékenységének irányítása folyik. Ø A Kódex külön szabályozza a jogi személy külön nyilvántartott fiókja vagy telephelye személyes jogának megállapítását → a bejegyzés helye elve az irányadó a fiók vagy telephely személyes joga eltérhet a társaságra von. személyes jogtól. Ø A Kódex szerint a személyes jog terjedelme: jogi személy jogképességét, gazd-i minőségét, személyhez fűződő jogait és tagjainak egymás közötti jogviszonyait személyes joga szerint kel elbírálni. 3) A jogi személyek honossága és a kontrollelmélet A jogi személyek jogalanyiságának egyik fontos jellegzetessége, hogy az elkülönül tulajdonosaitól, tagjainak jogalanyiságától (pl. Barcelona Traction ügy). Ennek ellenére a gyakorlatban előfordult, hogy a jogi személyeket a mögöttük álló természetes személyek, tulajdonosaik honossága szerint kívánták megítélni (különösen háborús körülmények során). Régen a kontroll elmélet uralkodott. ♦ Kontroll-elmélet = a belföldi honos jogi személyeket az azokat ténylegesen irányító természetes személye személyes joga alapján külföldinek tekintették.(A hadviselő országok a jog eszközeivel igyekeztek ellenőrzésük alá vonni az ellenséges országok állampolgárait, jogi személyeit.) ♦ Az 1980-as években a kontroll-elmélet alapgondolata a fordítottjára változott: külföldi jogi személyeket tekintették – a tulajdonosok személyes joga alapján – belföldinek. (USA Lengyelor. szükségállapotának kihirdetése miatt gazd-i embargót rendelt el, mely kiterjedt az USA joghatósága alá tartozó természetes és jogi személyekre is.) [Másik példa 166. oldal.]

4. Az állam, mint jogalany a nemzetközi kollíziós magánjogban Példa: a bayonne-i cipészek 1840-ben keresetet indítottak francia bíróság előtt Spanyolor. ellen azért, mert a spanyol állam nem fizetett ki a hadsereges részére megrendelt és átvett cipőszállítmányokat. Az alsóbíróságok helyt adtak a keresetnek azzal, hogy a peresített tényállással kapcs-ban a spanyol állam szuverenitására nem hivatkozhat. A Cour de Cassation ezzel szemben azt mondta ki, hogy az egyik állam a másik felett nem gyakorolhat joghatóságot, mert az sértené az államok kölcsönös függetlenségét. •

Az állam jogalanyiságának egyik eleme, hogy polgári jogviszonyoknak is alanya lehet: Az állam szerepelhet minden polgári jogi jogviszonyban, kivéve az olyanokat, amelyeknek alanya fogalmilag csak természetes személy lehet. A jogrendszerek ált-ban imperatív (kényszerítő) normával határozzák meg azt, hogy az államot ilyen jogviszonyokban az állam mely szerve képviselje = ez az állam szuverenitásának egyik megnyilvánulása. (A magyar jogban ált-ban a pénzügyminiszter – 1991:XIV. tv.) Ebben a körben feltétlenül érvényesült kívánó szabályokról van szó, amelyek a nemzetközi kollíziós magánjogra jellemző alapvető kérdésfeltevést (kollíziót) és annak normával történő feloldását eleve kizárja! Kollíziós jogi szabályok segítségével kell viszont megoldani az olyan jogvitákat, amelyek olyan magánjogi viszonyokból keletkeznek, melyekben jogalanyként az állam is megjelenik.

•

Az államot gyakran nem lehet felelősségre vonni, vagyis az állam immunitást élvez = “felelőtlenség”. Ez azzal is összefügg, hogy az állam gyakran a civiljogi jogviszonyokban is hajlamos államként viselkedni. Közhatalmiságát sokszor az autonóm-mellérendeltségi viszonyokba is átviszi.

•

Az állami kárfelelősség megalapozására 2 jogi módszer alakult ki:


27

1/ az állami tevékenységek jellegük szerinti megkülönböztetésre épül és a iure imperii-iure gestionis (közhatalmiság és kereskedőiség) kategóriáinak hasznosításával dönt, hogy mely állami tev-ek esnek felelősségi megítélés alá és melyek élveznek immunitást; 2/ alapvetően szervezeti szemléletű: abból indul ki, hogy az állam biz. részeinek tevékenységével kapcs-ban alkalmazható a felelősség, más állami szervezeti egységek tevékenységének vonatkozásában viszont nem. •

Az állam civiljogi jogalanyiságának dogmatikai alapja: az államkincstár (fiscus) = értéksemleges intézmény – felelősségi jogi megoldás, szervezeti jogi modell.

⇒ A középkorban sem emberi individuum, sem emberek alkotta szervezet nem tarthatta magát szuverénnek, az isteni hatalom ugyanis minden és mindenki felett érvényesült. Később, mikor az állam egyre nyilvánvalóbb területi és gazd-i egységgé vált, az isteni abszolútumot a területi államok nevében az uralkodók igyekeztek kisajátítani. A szuverenitás személyhez kötött jellegét hangsúlyozták: az uralkodó cselekményeiért senkinek se tartozott jogi felelősséggel! a) Az immunitás alapját a “par in parem non habet iurisdictionem” kánonjogi eredetű elve képezte (azaz: egyenlő rangúak, nincs egymás feletti joghatóság). Elsőként 1313-ban Róbert nápolyi király hivatkozott erre az elve VII. Henrik NRCS-ral szemben (de a legnagyobb vitát Stuart Mária skót királynő angol bíróság általi elítélése és halálbüntetése váltotta ki). Az immunitás perszonális hatálya már a követekre is kiterjedt. b) Az immunitás fogalmának az alakulása: az olasz posztglosszátorok a XIV. sz-ban kidolgozták a városállamok egymás joghatósága alóli mentességének elvét. A perszonális jellegű diplomáciai mentesség szabályai mellett fokozatosan lerakódtak az állami immunitás tételei is; az immunitás eszme a XVIII. sz-ban a nemzetközi jog lényeges elemévé vált. Az immunitás elvét az állam mindenfajta aktusára differenciálatlanul alkalmazták. Nemcsak a közjogi természetűekre, hanem mikor az állam gazd-i tev-t folytat, és ennek során magánjogi jogviszonyok alanyaként ténykedik. è az állam abszolút immunitását állító doktrína kialakulása. (Az abszolút imm. jogi pajzsot emel az állam fölé.) c) A változás feltétele az volt, hogy az állami tevékenység kül. jellegű aktusai differenciálódjanak. Az állam közjogi és magánjogi személyisége között különböztető elméleti tanok a fejedelmet “actus-privati”-jáért felelősségre vonhatónak tartották, és így a “princeps legibus solutus” (a fejedelem tv-ek felett áll) elvének érvényesülési körét a közhatalmi, szuverén fellépések esetére korlátozták. Ugyanakkor a “kereskedő állam” könnyen elhárította magától a helytállási kötelezettséget. Schmitthoff (angol jogtudós) az immunitásnak a jogviszonyokat bizonytalanná tevő hatását ragadta meg: az állami immunitás lehetőségeként potenciálisan jobban veszélyeztet, mint tényleges gyakorlatával. Márpedig az üzleti-ker-i élet szereplőinek különös érdeke fűződött a biztonsághoz, az előreláthatósághoz a tulajdon és a liberális jogok megvédése érdekében. d) Az abszolút immunitás dogmatikájával szemben 2 új felfogás alakult ki: − az állami immunitást teljesen elutasító álláspont, − a koncepciójában manapság leginkább követett funkcionális immunitás tana = kettéosztja az állam tevékenységét, és csak azokba az esetekben biztosít immunitást, ha az állam a közhatalom hordozójaként (iure imperii) jár el; egyúttal megtagadja az immunitást az államtól olyankor, amikor csak magánjogi jogalanyként (iure gestionis) lép fel egy jogviszonyban. e) A nemz. koll. magánjogban az állami immunitás témája tárgyilag a joghatóság, az alkalmazandó jog (viszonosság) és a külföldi ítéletek elismerése kérdéseit érinti. f) Az állami immunitás intézménye a funkcionális-relatív felfogás kialakulásával vált kollíziós jogilag értelmezhető kérdéssé. Korábban az egyes államok nemz. koll. magánjogában csak “esetjogilag” megjelenített (“tengeri kígyóként”) létezett. Újabban viszont az állami immunitás intézmény kezd ráhangolódni a kollíziós jog sajátos logikájú kategóriáira ill. a kollíziós jogi mechanizmusra. g) A XIX-XX. sz. fordulóján a nézetek differenciálódásán volt a hangsúly (leginkább az olasz és belga bíróságok gyakorlatában A Harvard Law School által 1932-ben készített egyezményhttp://jogjegyzet.lapja.hu/

28

tervezet, és a International Law Assocation 1952-ben tartott konferenciája is a funkcionalizmust vallotta, különösen a nemzetközi gazd-i integrálódás növekedés végett. 1972. május 16-án Bázelben az Európai Igazságügyminiszterek VII. Konferenciáján írták alá az Európai Immunitási Egyezményt. ⇒ A teljes immunitás elvének megtörésén először az angol jog dolgozott: a/ 1873-ban a Charkieh ügyben Phillimore bíró azért nem fogadta el az állami immunitásra hivatkozást, mert a tényállás szerinti hajót tulajdonosa, az egyiptomi török alkirály, a khediv bérbe adta és azzal ker-i tev-t folytattak. 6 évvel később ugyanezen bíró a The Parliament of Belge ügyben a belga állam postahajójával okozott kárért a felelősséget már azon az alapon is hajlandó volt megállapítani, hogy a hajó részben ker-i tev-t is folytatott, ám a bíró ezen próbálkozását a fellebviteli bíróság megakadályozta. Az immunitás problémája Anglia nemz. koll. magánjogában alapvetően jogi természetű kérdés maradt, míg az USA-ban a diplomácia nem vált a jogi felfogást befolyásoló tényezővé. Angliát mindezek miatt kül. hátrányok is érték (főként államkölcsönök, nemz. pü-i ügyletek során). b/ Phillippine Admiral esete 1977-ben: a Privy Council (mint LB) ítéletében utal a Fülöpszigetek kormányát megillető immuntás relatív voltára, így közvetlen előzményét képezte a Trendex ügynek, mely betetőzte az angol bírói gyakorlatban évszázadossá nyúlott jogváltozási folyamatot. c/ A Trendex Trading Corporation v. Central Bank of Nigeria ügye: a nigériai kormány nagy mennyiségű cementet rebdelt az angol Trendex cégtől 12 hónapon belüli leszállításra, a Central Bank of N. pedig visszavonhatatlan hitellevet bocsátott ki a szerződéshez kapcsolódóan. Megérkezett Nigéria partjaihoz a szállítmány, ott azonban a kikötői kapacitás nem tudta lebonyolítani a rakomány kirakodását. 1975 júliusában Lagos apapai kikötője előtt 300-400 kirakatlan hajó várakozott, az új kormány pedig felfüggesztette a cement importot és a már megkötött szerződések felülvizsgálatát is elrendelte. A Central Bank of N. nem teljesítette fizetési kötelezettségét. A Trendex a megrendelt cement árát és ezen kívül fekbért peresített. A bank azonban hiába hivatkozott arra, hogy ő állami szerv, nem kapta meg ”központi” bankként igényelt állami immunitást helyt kellett állnia. (1978 State Immunity Act) Az angol immunitási tv. az eu-i egyezményekhez és az USA imm. tv-éhez hasonlóan “kivételtechnikára” épül. ⇒ A francia jog szélesebb körben teszi lehetővé a külföldiek perlését hazai bíróságok előtt. Az elsőfokú bíróságok gyakorlata kezdetben meglehetősen ingadozó volt. A fellebbviteli bíróság (Cour de Cassation) először 1840-ben döntött külföldi állam elleni perben: a bayonne-i cipészek keresetének helyt adott azzal az indokolással, hogy a peresített tényállással kapcs-ban a spanyol állam szuverenitására nem hivatkozhat. Ugyanakkor a C. de C. olyan álláspontra helyezkedett, hogy az egyik álamnak a másik felett nem lehet joghatósága! Ennek megfelelően a XIX. sz-ban a mentesség bárminemű lazítására irányuló törekvéseknek külön akadállyal: a közrenddel is meg kellett ütközniük. (Így gyakran a francia bíróságok akkor sem jártak el a külföldi állam ellen, ha az saját elhatározásából jelent meg előttük.) A funkcionális immunitás tanának győzelme még a II. vhb-t követő fr. nemz. magánjogi fejlődésben sem mindig egyértelmű. Az 50-es éveken az állami vállalatokat nem illette meg az immunitás; a 60-as években erősödött meg az elmélet (Iráni Államvasutak Igazgatósága ellen hozott marasztaló ítélet 1969). ⇒ A német nemz. magánjogban az abszolút immunitás tana volt az erősebb. A funkcionalizmus előjelei között említendő: (a) The Charkow eset: a brémai Landesgericht – az állami tulajdonú hajók jogállását rendezp brüsszeli egyezményben részt nem vevő – SZU-val szemben megállapította ítéletében a szovjet állam jogi felelősségét. 1963-ben a szövetségi alkotmánybíróság az iráni nagykövetségnek az immunitásra való hivatkozását nem fogadták el a követségi hőközpont javítási munkáltaival kapcsolatosan folyó perben. è A külföldi állam tevékenységének elsődlegesen nem a célját, hanem a természetét, jellegét kell figyelembe venni a bírói megítélésnél. (b) 1975-80 között más államok bíráságai előtt perelték Nigériát ill. központi bankját. A frankfurti bíróság előtt Nigéria arra hivatkozott, hogy az adott szerződés megkötésénél országa http://jogjegyzet.lapja.hu/

29

hadügyminisztériumának instrukciói szerint járt el és így ügyletének iure imperii célja folytán immunitás illeti meg. A bíróság rosszhiszeműnek minősítette ezt a védekezést, mert ugyanis a bíróság a döntésnél nem a bank iure imperii célját, hanem iure gestionis természetét vette figyelembe. ⇒ Mo-on a nemz. koll. magánjogi kérdések a XX. sz. második évtizedétől jelentkeztek. A XIX. sz. második felében sem álltak össze a magyar nemzetközi magánjogi kialakulásának történeti előfeltételei. Először a polgári eljárásban a területkívüliség intézményének keretei között jelent meg. A külföldi államok feletti joghatóság megítélését azt is zavarta, hogy a magyar jog a polgári perben gyakorolható joghatóságát egységesen nem szabályozta. Az ált. illetékességi szabályok alapján külföldi állam ellen magyar bíróság nem járhatott el, mert az alperes lakóhelye alapozta meg az illetékességet. Példa: 1961-ben a bp-i királyi ítélőtábla hozott ítéletet külföldi állam elleni polgári perben: magyar felperesek Törökor. ellen nyújtottak be keresetet, mert a török állam a szerintük szerződésszerűen szolgáltatott árut nem vette át. A felperesek az átvétel megtagadásából eredő kárukat akarták megtéríttetni, de a királyi ítélőtábla azt állapította meg, hogy az adott tényállás mellett magyar bíróságnak a török állammal szemben nincs joghatósága (abszolút immunitás). Jogszabályi pillére az 1911. évi polgári perrendtartás: a területkívüliséget élvező személyekre a belfüldi bíróság hatásköre (joghatósága) mennyiben terjed ki, a nemzetközi jog szabályai az irányadóak. Az 1973. évi XVIII. tc. már pontosabb szabályozást nyújtott: a külföldi államot a területkívüliséggel vagy személyes mentességgel rendelkező alanyok köréből kiemelten is nevesítette. A II. vhb. utáni változások is az abszolút immunitásnak kedveztek, pl. Szászy István 1948-as tvtervezete, 1937. évi XVIII. tc., szovjet kap-ok - külker-i vállalatok tevékenysége. Csúcspont az 1960-as évek: az állam, mint szuverén semmilyen külső joghatóságnak és jognak nem volt alávethető. még polgári jogi ügyletei kapcsán is csak akkor lehetett idegen állam joghatósága ill joga alá vonni, ha lemondott immunitásáról. A magyar bíróságok előtt a viszonosságra tekintet nélkül minden szuverén államot immunitás illetett meg. 1970-es évektől funkcionális-relatív irányzat is kezdett kialakulni: 1979:13. tvr. hatálybalépése. A Kódex: ♦ először egy szuverenitási-abszolút immunitási tételt rögzít: “a magyar állam nemzetközi magánjogi jogviszonyaira a saját jogát kell alkalmazni”; ♦ másodszor kimondja, hogy biz. esetekben mégis a külállam joga is alkalmazható: − ha az állam a külföldi jog alkalmazásához kifejezetten hozzájárult, − a jogviszony az állam tulajdonában álló vagy általa megszerezni kívánt külföldi ingatlanra vonatkozik, − a jogviszony külföldi érdekeltségű gazd-i szervezetben való közreműködésre vonatkozik. ♦ harmadszor: − el kell ismerni a külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak azt a határozatát, amelyet a magyar állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá külföldön diplomáciai képviselőként eljáró, vagy egyébként a joghatóság alól mentes magyar állampolgár által vagy ellene külföldön indított eljárásban hozott, − feltéve, hogy a magyar állam a mentességről kifejezetten lemondott, illetve nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén a külföldi bíróság vagy más hatóság is eljárhat.


30

II. Fejezet A DOLOGI JOG SZABÁLYAI A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOGBAN

1. A dologi jog kollízió szabályainak funkciója El kell dönteni, hogy a dologi jogi jogviszonyt, így annak keletkezését, megváltoztatását, megszűnését, tartalmát mely jogrendszer szabályai szerint kell megítélni. (A beregszászi bácsinak nem csak személyi jogállásai, hanem dolgainak jogállása is megváltozott.) A dologi jogviszonyok (tulajdonjog és más dologi jogok, zálogjog, birtok) tekintetében a nemz. koll. magánjogban a dolog fekvési helyének van főszabályként a legnagyobb jelentősége; ennek megváltozása minősül lényeges nemzetközi elemnek = statútumváltás. Ugyanakkor egy jogviszonyban ált-ban nem csak a dologi jogi vonzatok elbírálására van szükség, hanem ezek sokszor egyéb (pl. kötelmi jogi) kérdésekkel együtt jelentkeznek. Ezen vonzatokat el kell választani egymástól és a fekvés helyének jogát csak a dologi vonzatok tekintetében kell alkalmazni.

2. A főszabály: a dolog fekvési helyének joga (lex rei sitae) Kódex 21. § (1) bek-t egészíti ki a (2) bek-ben foglaltak: A dolog fekvésének helyén irányadó jog annak az államnak a joga, amelynek területén a dolog a jogi hatást kiváltó tény létrejöttének időpontjába van. Ez elsősorban az ingó dolgokra vonatkozik (melyeknek fekvési helye megváltozhat). Ugyanakkor az ingatlanok esetében is megtörténhet mindez az államhatárok megváltoztatásával. Mire terjed ki a fekvés helyének joga? 1. Mindenek előtt el kell bírálni azt, hogyan kell a tulajdon tárgyait osztályozni (ingó-ingatlan, forgalomképes-forgalomképtelen, stb.), de mivel a jogrendszerek másként értékelnek, így pl. egyes jogok a jelzálogjogot (követelést) ingónak, mások ingatlannak tekintik. 2. Melyek a dologi jogok fajai (tulajdonjog, használati jog, birtok, zálogjog, stb.)? 3. Milyen dologi jogok jöhetnek létre a dolgokon? 4. A lex rei sitae milyen szerzésmódokat különböztet meg 8eredeti vagy származékos)? 5. Létrejött-e, átszállt-e, megváltozott-e vagy megszűnt-e valamely dologi jog? 6. Mi a dologi jogok tartalma és terjedelme? 7. Milyen szabályok szerint kerülhet sor a dologi jogok védelmére és milyen védelmi eszközök állnak a sértett rendelkezésére? Az alkalmazandó jog meghatározása megváltozásának következményei (statútumváltás) 2 esete: 1) A lex rie sitae szerint a dologi jog a jogügylet révén érvényesen létrejön (pl. a tulajdonjogot megszerzik), ám később a dolog – fekvési helyének megváltozása következtében – olyan jog uralma alá kerül, ahol a dologi jog azon a módon érvényesen nem jöhetett volna létre (pl. Frorban ingó dolog tulajdonjogának megszerzése, anélkül, hogy a dolgot átadták volna, ám az Mo-on nem jöhetett volna létre). A dologi jogi hatást kiváltó tény létrejöttének időpontja a mérvadó a tulajdonjogi hatások lex rei sitae szerinti megítélése szempontjából. A Kódex tehát egy időtényező bevezetésével választja ki a statútumváltás következtében szóba jöhető több jogrendszer közül az alkalmazandó jogrendszert. 2) A dologi jogi jogváltozás az eredeti fekvési hely joga szerint nem jön létre, és az ingó dolog utóbb egy olyan jogrendszer hatálya alá kerül, ahol a dologi jogi jogváltozás létrejött volna.


31

3. A tulajdonjog megszerzésének és megszűnésének különös esetei: az elbirtoklás, a kisajátítás és az államosítás • Elbirtoklás: ∗ Már a Kódex hatályba lépése előtt kialakult az a szabály, hogy ha a dolog fekvési helye folyamatos jogviszonyon alapuló tényállás megvalósulása folyamán, a tényállás utolsó elemének beállta előtt változik meg, akkor a dologi jogi hatást az új fekvési hely joga szerint kell elbírálni. ∗ Ingók elbirtoklása: annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a dolog az elbirtoklás idejének lejártakor volt. Az elbirtoklást a dolog fekvési helyének megváltozása önmagában nem szakítja meg. (Pl.: egy dolgot valaki 4 éven át birtokol és – anélkül, hogy a dolog birtokából kikerülne – Svájcba viszi, akkor további 1 év elteltével megszerzi a dolog tulajdonjogát, hiszen kint az elbirtoklás ideje 5 év, míg fordított esetben, ha valaki kint birtokolta a dolgot 4 éven át és Mo-ra hozza, a dolog tulajdonjogát csak további 6 év elteltével szerezheti meg, hiszen itthon az elbirtoklási idő 10 év.) ∗ Ingatlanokra a Kódex fenti rendelkezése nem vonatkozik. Ha mégis előfordulna az ingatlan fekvési helyének megváltozása, akkor analógiával a Kódexnek az ingók elbirtoklására von. szabálya alkalmazható lenne. • Kisajátítás és államosítás Az egyedi államig-i aktussal végrehajtott kisajátítás és tvhozás révén végrehajtott államosítás a magántulajdon megszűnésének és az állami tulajdon keletkezésének egyik spec. esete. Amennyiben az állam ezekez az intézkedéseket kiterjeszti olyan ingó dolgokra is, amelyek az államosításkor területén kívül találhatók, akkor ez nem eredményezhet változást a dolog tulajdonjogi helyzetében, mert arra vonatkozólag a lex rei sitae irányadó. Vagyis ezeknek nem lehet extraterritoriális hatályt tulajdonítani. A magyar Kódex ebben a kérdésben nem foglalt állást.

4. A lex rei sitae szabálya alóli kivételek 1) A kivételekről általában Ø Ingó dolgok esetében a fekvés helyének jogának kizárólagos alkalmazása sok esetben ésszerűtlen lenne. Az ingó dolgok kül. kötelmi jogviszonyok tárgyaként vagy attól függetlenül is gyakran változtatják a helyüket (valahol rendeltetésszerű pl. vasút). Az úton lévő áruk esetében technikailag is nehézséget okozna, ha mindig változtatnák a mindenkori fekvés helyének jogát. Mivel az ingók a tulajdonos személyes használatára szolgálnak è a tulajdonos személyes jogát kell alkalmazni. Ø Ingatlanok esetében a helyzet fordított: a fekvés helyének állama alapvetően abban érdekelt, hogy a területen fekvő ingatlanokra von. dologi jogi jogviszonyok saját rendszerének uralma alatt álljanak. 2) Kivételek a magyar Kódexben a) A lajstromozott vízi és légijárművek keletkezését, fennállását vagy megszűnését annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik (nyilvántartásba vétel). Egyes jogok a hajókat megszemélyesítik, peres félnek tekintik. b) A szállítás alatt lévő dolgok (res in transitu) esetében a kötelmi jogviszony dominál, így célszerű őket egységes statútum alá rendelni. 2 tradicionális megoldás alakult ki: − a fuvarozási folyamat földrajzi szempontból kezdő pontjához köti az irányadó jogot, vagyis a feladás vagy a berakodás helye szerinti jog érvényesül; − a fuvarozási folyamat célországának, rendeltetési helyének a joga az irányadó (Kódex). c) Kivételek = a kényszercselekmények: Valamilyen előre nem látható oknál fogva megszakad a szállítási folyamat és az árukat értékesíteni kell, vagy a fuvarozás alatt lévő dolgokat elzálogosítják vagy beraktározzák è a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni! Ugyanakkor még tovább bonyolódhat a helyzet pl. a felek “A” állam jogát kötötték ki, ugyanakkor a szállított áru tulajdonjogi megítélésére “B” állam jogát kell alkalmazni, és az árukat “C” államban értékesíteni kellett. http://jogjegyzet.lapja.hu/

32

d) A tulajdonos személyes használatú dolgaira è a tulajdonos személyes jogát kell alkalmazni! “Az utas személyes joga az irányadó az általa magával vitt személyes használati tárgyakra von. dologi jogokra.” (Kódex 23. §) e) A vállalati (üzleti) vagyonra von. jogutódlás dologi jogi vonzatainak megítélése során è a jogelőd személyes joga alapján kell megítélni! f) A bírósági rendelkezés vagy végrehajtás következtében történő tulajdonjog-változás kollíziós megítélése esetében è annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek bírósága rendelkezik, illetőleg amelynek hatósága a végrehajtási ügyben eljár.

5. Szellemi alkotások jogának kollíziós szabályai A szellemi alkotásokat hagyományosan valamiféle szellemi tulajdonnak tekintették, azonban a területi kötöttség (territorrialitás) mégis megkülönbözteti azokat a dologi jogoktól. Vagyis a szellemi alkotásoknál a főszabály a területi kötöttség = a szerzői jog és az iparvédelmi jogosultság alapvetően csak annak az országnak a területén áll fenn, ahol létrejött. Jogpolitikailag igényként merült fel, hogy a külföldi szerzői alkotások és a külföldön védelemben részesített iparvédelmi jogosultságok belföldön is érvényesüljenek, valamint hogy a belföldi jogokat külföldön is védelem illesse meg. Ennek megfelelően az egyes államoknak belső jogszabályokat kellett alkotniuk és nemzetközi egyezményeket kellett kötniük. A belföldi védelem belső jogszabályok révén történő kiterjesztése a külföldiekre (idegenjogi vagy egyoldalú kollíziós szabályozás): Az egyes államok szerzői jogi és iparvédelmi törvényei maghatározzák, hogy rendelkezéseiket mely feltételekkel lehet külföldiekre alkalmazni = egyoldalú kollíziós norma (idegenjogi szabályok). Az idegenjognak nincs kollíziós tartalma, hiszen az anyagi jog részeként arra keres választ, hogy mely külföldi személyek élvezzenek a belföldiekkel való jogegyenlőség tétele alapján a belföldiekkel azonos tartalmú jogvédelmet. A nemzetközi védelem garantálása nemzetközi egyezményekkel: − A XIX. sz-ban terjedt el a kétoldalú egyezmények rendszere, majd a század utolsó harmadában felváltották a többoldalú nemzetközi egyezményeket. Azonban az egyezmények nem egységes anyagi jogot hoztak létre, annak ellenére, hogy biz. anyagi jogi jogosultságokat is garantálnak (mégis elsődleges kollíziós tartalmuk van). Pl.: az ipari tulajdon védelméről szóló 1883-as Párizsi Unió, az irodalmi és művészeti alkotások védelméről szóló 1886-os Berni Unió. Eszerint mindegyik szerződő államban ugyanazt a védelmet igényelhetik, amelyet a szerződő államok törvényei saját állampolgárainak magadnak. − Az egyezményekhez kiegészítések és korlátozások kapcsolódnak: A kiegészítések esetében az egyezmények előírják, hogy meghat., az egyezményekből folyó jogosultságokat (minimális jogosultságok) mindegyik szerződő államban – a nemzeti törvények által garantált jogosultságokra tekintet nélkül – igényelni lehet. − A belföldi jogegyenlőség az egyezmények alapját képező szabály = a jogok keletkezését, hatásait és megszűnését alapvetően annak az államnak a joga szerint kell megítélni, melynek terültén a védelmet igénylik. = lex loci protectionis – Berni Uniós Egyezmény Párizsi Szövege: “... E jogok gyakorlása nincs kötve semmiféle alakszerűséghez és független attól, hogy a mű származásának országában védelem alatt áll-e. ... kizárólag annak az országnak a törvényei az irányadóak, ahol a védelmet igénylik.” − Míg a kollíziós szabályok szorosan kapcsolódnak az idegenjoghoz, ugyanakkor választ adnak arra, hogy a belföldiekkel azonos tartalmú védelem melyik állam joga szerint valósuljon meg. A fejlődés során 2 alternatív alakult ki: lec loci protectinois és a lex loci originis (annak az országnak a joga, ahol a szerzői, iparvédelmi jogosultság létrejött). − A szerzői jogok főbb vonásai: a) 4 multilaterális egyezmény: • 1886-os Berni Unió: az egyezmény nyílt, szabadon lehet hozzá csatlakozni (1996-ben 119 tag. Mo. 1971-től tagja); http://jogjegyzet.lapja.hu/

33

• 1952-es Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény: csak olyan országok viszonylatában érvényesül, amelyek közül egyik nem tagja a Berni Uniónak (1992-ben 84 tagja, Mo. 1974-től); • 1971-es Genfi Egyezmény: a hangfelvételek előállítóját hangfelvételeinek engedély nélküli sokszorosítása ellen véd; • 1995-ös TRIPS egyezmény: a szellemi tulajdon jogosultságai ker-i vonatkozásait szabályozza. b) A Berni Unió védelmi rendszerének 3 alapelve: 1/ Belföldi jogegyenlőség elve: az Unióhoz tartozó államok természetes és jogi személyei szerzőkként valamennyi uniós országban a belföldiekkel azonos elbírálást élveznek, azért biz. védelmi minimumoknak eleget kell tenni. 2/ Semmiféle alakszerűséghez nincs kötve. 3/ Az Uniós által biztosított jogok élvezés és gyakorlása nem függ attól, hogy a mű a származási országban védelemben részesül-e vagy sem. A szabály hatályát korlátozza a védelmi idők összemérésének szabálya: a védelmi időt annak az államnak a joga határozza meg, amelyben a védelmet kérik, azonban ez az időtartam nem lehet kevesebb vagy hosszabb a mű származási országában megállapított időtartamnál. c) Iparvédelmi jogok jellemzői: • 1883-as Párizsi Unió (1997-ben 140 tag, Mo. 1967-től) az ipari tulajdon védelméről; • alapelve: a nemzeti elbánás = az uniós ország természetes és jogi személyei valamennyi uniós országban mindazokat az előnyöket élvezik, amelyeket a von. belső tv-ek a saját személyeinek jelenleg megadnak; • ismeri az uniós elsőbbség intézményét = bármely tagállamban tett első bejelentés alapján a védelmet igénylő meghat. határidőn belül oltalmat nyerhet az összes többi szerződő államban úgy, hogy mintha azt az alapbejelentés napján igényelte volna. A belső kollíziós szabályozás Azokra az országokra nézve, amelyekre a nemzetközi egyezmények nem vonatkoznak, a Kódex rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni: ♦ a szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik (amelynek területén a jog vitatott, kérdésessé vált) è ilyenkor a lex loci protectionis a lex fori-val azonos; ♦ a védelmet a szerző egy másik állam bírósága előtt is kérheti (pl. a szerzői jogosultságot “A” államban sértették meg és a szerző “B” állam bíróságához fordul a szerzői jogainak védelme érdekében, akkor “B” állam bírósága “A” állam jogát kell, hogy alkalmazza!); ♦ az iparvédelem területén is sor kerülhet a magyar kollíziós szabályok szerint meghat. jog alkalmazására abban az esetben, ha az ügy nem tartozik a von. nemzetközi egyezmények hatálya alá; a Kódex szerint a feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták vagy ahol a bejelentést megtették. (iparvédelmi jogok = monopoljogok)


34

III. Fejezet A KÖTELMI JOG SZABÁLYAI – SZERZŐDÉSEK A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOGBAN

A) A szerződések kollíziós szabályai és a jogválasztás

1. A szerződésekre alkalmazandó jog meghatározásáról ált-ban Savigny szerint a szerződés, mint jogviszony nem manifesztálódik a külvilág számára, nem ragadható meg fizikai valóságában. Éppen ezért a szerződés nem kapcsolódhat olyan magától értetődően egyetlen jogrendszerhez, mint a dologi jogi jogviszony a dolog fekvési helyéhez, vagy a természetes személy személyes joga az állampolgársághoz. a) A statútumelméletben a szerződések a vegyes statútumok körébe tartoztak. Az alaki érvényesség, valamint a felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződéskötés helyének joga volt irányaadó, míg a szerződésszegés következményeinek kollíziós jogi megítélése a teljesítés helyének joga szerint alakult. A XX. sz-ban ezeket a szabályokat a kollíziós szabályok váltották fel. b) A szerződéses kötelem joga megállapításának további sajátossága, hogy azt a modern kollíziós jogban elsősorban maguk a szerződést kötő felek határozhatják meg oly módon, hogy megválaszthatják a szerződésükre irányadó jogot. A választott jog nem csak azokra a kérdésekre vonatkozóan “lép be”, amelyeket a felek a szerződésben nem vagy nem kimerítően szabályozták, hanem a szerződéses jogviszonyra a maga egészében: azokra nézve is beléphet (pl. közrendi okból valamely jogszabályi rendelkezés), amelyet a felek kimerítően szabályoztak, csak éppen a választott jog szabályaival ellentétes. A választott jogra von. kikötésben a jogválasztásból ki kell zárni a választott jog kollíziós szabályait! Jogválasztás a középkorban még csak hallgatólagos jogválasztás volt, a XIX. sz. második felétől elsődlegessé vált a felek kifejezett jogválasztása, mely teljes szabadságot biztosít a feleknek. c) A szerződésekre alkalmazandó jog megválasztásának 2 módja: ∗ maguk a felek határozhatják meg (megválaszthatják) a szerződéses jogviszonyukra alkalmazandó jogrendszert = jogválasztás, a jog szubjektív megválasztása; ∗ törvénnyel, kollíziós szabályokkal való feloldás csak akkor lép előtérbe, ha a felek a jogválasztás lehetőségével nem éltek (nem választottak) = objektív alkalmazandó jog. Valahol már megjelentek, hazánkban valószínűleg a közel jövőben fognak majd megjeleni azok az ügyletcsoportok (pl. fogyasztói ügyletek), amelyek a kollíziós szabály által alkalmazni rendelt jog biz. kényszerítő rendelkezéseit akkor is érvényesíteni rendelik, ha a felek egyébként éltek a jogválasztás lehetőségével.

2. A szerződésekre alkalmazandó jognak a szerződő felek által történő meghatározása: a jogválasztás Az anyagi jogi diszpozitivításnak (magánautonómiának) a nemz. koll. magánjogban a felek akarati autonómiája a megfelelője. A jogválasztás elismerése a modern nemz. koll. magánjog szerződésekre von. szabályainak kezdete és vége. A nemzetközi gazd-i forgalom körében a külker-i és külgazd-i szerződések megkötésekor a felek áltban élnek a jog meghatározásának lehetőségével (pl. osztrák eladó és magyar vevő adásvételi szerződését a svájci jog szerint kötik meg). A felek jogválasztása mellett gyakran szerepel jogvita esetére – valamely ország bíróságának vagy választottbíróságának való alávetésben megjelenő – joghatósági kikötés is. A jogválasztás és a joghatósági kikötés azonban nem jár szükségképpen együtt: előfordul, hogy csak jogválasztással éltek, de a jogvitájukban eljáró bíróságnak való alávetésben (fórumválasztásban) nem állapodtak meg. A felek által választott és az egyébként alkalmazandó jog viszonya: http://jogjegyzet.lapja.hu/

35

Ø a II. vhb. előtt a jogválasztásra csak a szerződésre egyébként irányadó jog diszpozitív szabályainak körében volt lehetőség, a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kógens szabályaitól a felek nem térhettek el = anyagi jogi választás a forgalom biztonsága és a jogalkotó államok érdekeinek védelme érdekében, képviselője Szászy István; Ø a II. vhb. után a választott jog teljes egészében az egyébként alkalmazandó jog helyébe lép = kollíziós jogválasztás. Az anyagi jogi választás esetében “kétjogúság” keletkezett, ugyanakkor a nemzetközi szerződési viszonyokban a feleknek a jogválasztás mellett a választott jog tartalmát egy másik jog anyagi jogi értelemben vett választásával módosíthatják. (Pl. a magyar és a német fél esetében ugyan a svájci jogot választották, ám annak diszpozitív szabályai helyett a német jog megfelelő szabályainak jogválasztása is megjelenik a felek jogválasztása során = incorporation of foreign law.) Mennyiben korlátozható a választható jogok köre? ∗ A korábbi elmélet szerint a jogválasztás a kollíziós szabályokhoz hasonlóan csak mintegy kiválasztja a szerződés valamely elemét és ennek segítségével határozza meg az alkalmazandó jogot. ∗ A modern kollíziós jogok az előbbieket nem fogadja el, vagyis a választható jogok köre nem korlátozott, bármilyen jogot lehet választani, olyan jogot is, amely sem a szerződéssel, sem a felekkel semmilyen kapcsolatba nem hozható. Kifejezett jogválasztás: a felek kifejezetten megjelölik azt a jogot, amit a szerződésükre alkalmazni kívánnak, ekkor az alkalmazandó jogot a feleknek egyértelműen célszerű megjelölni. (Kerülendők pl. “a felek a szerződésben nem szabályozott kérdésekben X jog alkalmazását rendelik”, “a felek a vitás esetekre X jog alkalmazását kötik ki” kifejezések.) A választott jog a szerződés egészére vonatkozik, annak kötelmi vonzatait a választott jog szerint kell megítélni. Hallgatólagos jogválasztás = az alkalmazandó jogra utaló szerződés. Az egyes jogrendszerek ált-ban elismerik a szerződések ráutaló magatartással való megkötésének lehetőségét. Vagyis a szerződésből megállapítható, hogy a felek akarata egy meghat. jog választására irányul anélkül, hogy ezt a jogot a felek a szerződésben kifejezetten megjelölték volna – az akarat egyértelműen megállapítható legyen! Korábban előfordult, hogy egyes államok bíróságai a felek feltehető akaratára való hivatkozással határozták meg az alkalmazandó jogot = hipotetikus jogválasztás, melyet a magyar jog sohasem alkalmazott. Abban az esetben, ha a felek kifejezetten nem választanak jogot, de a szerződésükben egy meghat. fórum joghatóságát kötik ki, ez nem adhat alapot arra, hogy a bíróság a kikötést úgy tekintse, mintha a fórum anyagi jogának hallgatólagos választásáról lenne szó. (A fórumválasztás és az anygi jogi választás 2 külön dolog!) Több jog választása a szerződésre alkalmazandó jogként 2 probléma: − Alkalmazható-e több jog időben egymást követően? → a felek a szerződést közös megegyezéssel bármikor módosíthatják (a választott jog utólagos megváltoztatása hatással lehet jóhiszemű 3. személyek jogaira, vagyis a változás nem ez nem sértheti jóhiszemű 3. személy jogait. − Alkalmazható-e több jog egyidőben? → a felek az egységes szerződéses jogviszonyt kül. részekre bontják (feldarabolják), és kül. részekre kül. jogok alkalmazását rendelik (Római Egyezmény 1980. engedélyezte az EK tagállamok részére). A szerződés felrabolása nem vezethet a felek jogai és kötelezettségei egyensúlyának megbomlásához! Az alkalmazandó jog ... Ø dinamikus meghatározása = a felek a jogot a maga egészében, mint állandóan változó szabályok összességét választják, vagyis a jogválasztás nem csupán a tárgyi szabályokra, hanem a jogalkalmazás változó gyakorlatára is kiterjed; Ø statikus meghatározása: a felek abban is megállapodhatnak, hogy a választott jog jogválasztáskori állapotára vonatkozik. A jog későbbi megváltoztatására is van mód, ha pl. az egyik fél állam (fogadó állam), a másik pedig magánszemély, és éppen ezért az ilyen szerződések fel szoktak venni befagyasztó záradékot (választáskori állapot). A jogválasztás ideje: Legkorábbi időpontja = a szerződés megkötése (de a megelőző választás sem lehet kizárni), ugyanakkor tartós jogviszony esetében a felek a nem magában a szerződésben kötik ki az irányadó http://jogjegyzet.lapja.hu/

36

jogot, hanem a közöttük a jövőben megkötendő szerződésekre az irányadó jogot egy önálló, kizárólag az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szerződésben kötik ki. Arra a kérdésre, hogy milyen időpontig lehet a jogot megválasztani, a Kódex nem ad választ. Az irod. szerint legkésőbb a jogvita felmerüléséig ennek sorra kell kerülnie – melyik az utolsó lehetséges időpont? → erre legkésőbb az I. fokú eljárásban a bizonyítás befejezéséig van lehetőség. A felek jogválasztása: A jogválasztás a felek kötelmi jogi vonzataira terjed ki. A kontinentális jogok felfogása szerint a jogválasztás nem vonatkozik a felek jog- és cselekvőképességére, minthogy arra a felek személyes joga irányadó. ⇒ az ügylet alaki érvényességét a szerződéskötés helyének joga szerint ítélik meg; ⇒ a teljesítéssel összefüggő egyes kérdésekre nem a választott jog, hanem a teljesítés helyének joga irányadó. A vissza- és a továbbutalás ki van zárva! Római Egyezmény 3 cikke rendelkezik: − a kifejezett és a hallgatólagos jogválasztás lehetőségéről, − arról a felek a szerződés egyes részeire is választhatnak jogot, − a választott jog megváltoztatásának lehetőségéről és annak korlátairól, − a kényszerítő rendelkezések érvényesüléséről, stb. A kényszerítő (imperatív) rendelkezések: a külföldi elemmel nem rendelkező szerződések esetében az Egyezmény annyiban korlátozza a felek jogválasztását, hogy a választott jog mellett alkalmazni rendeli a szerződésre egyébként alkalmazandó (belső) jog biz. rendelkezéseit, melyektől a felek a szerződésben nem térhetnek el. Nevesített korlátozások: = fogyasztói szerződések: nem azonos “súlycsoportú” felek szerződnek egymással, hanem az egyik oldalon üzleti haszonra törekvő kereskedő, vállalkozó a másik oldalon a személyes szükségleteinek kielégítése céljából vásárló fogyasztó van jelen. Követelmény, hogy a választott jog mellett érvényre jussanak a fogyasztó szokásos tartózkodási helyén érvényesülő, a fogyasztót védő kényszerítő szabályok (A szokásos tartózkodási hely jogához való kötődés akkor szoros, ha a szerződés megkötése ehhez az államhoz kapcsolódik.) A kétjogúság a fogyasztó védelmét jelenti. (219-220. oldal) B) A jogválasztás hiányában alkalmazandó jognak a fórum által történő meghatározása

1. A jogválasztás hiánya jogbizonytalanságot okozhat A jogválasztás jogbiztonságot nyújt a feleknek és az eljáró fórum számára is előnyös, mert leveszi a bíró válláról az alkalmazandó jog megállapításának terhét. Példa: A mélyhűtött broilercsirke értékesítésének közvetítésére létrejött szerződés esetében a német (későbbi felperes) és a magyar (későbbi alperes) a Fővárosi Bíróság illetékességét kötötték ki. Azonban nem éltek az alkalmazandó jog megválasztására biztosított lehetőségükkel, így a bíróságnak – hosszas vizsgálat után – meg kellett állapítania, mely jogot köteles alkalmazni a per folyamán. Mivel a szerződés egyetlen, a Kódexben felsorolt típusba sem volt sorolható, atipikus szerződésnek minősül. Ennek megfelelően annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol az elsősorban jellemző szolgáltatást nyújtó fél lakóhelye, székhelye ill. telephelye található. A jellemző szolgáltatás negatív módon (kizárásos módszerrel) határozható meg: annak a félnek a szolgáltatás nem minősül jellemzőnek, aki (a legkülönbözőbb szerződéstípusokban egyaránt megtalálható) pénzszolgáltatást köteles teljesíteni. Mindezek alapján a FB megállapította, hogy a jellemző szolgáltatás kötelezettje a németországi székhelyű felperes, ezért szerződésre a német jogot kell alkalmazni.


37

2. A szerződésre jogválasztás hiányában alkalmazandó jog meghatározásának szabályairól általában A hagyományos kapcsoló elvek közül a szerződéskötés helyének joga csak addig volt ténylegesen kapcsolatba hozható a szerződéssel, amíg azt ált-ban jelenlévők kötötték vásárokon vagy más alkalmakkor. A XIX. sz. második felében azonban általánossá vált, hogy szerződések távollevő felek között írásban, ajánlattal és írásban tett elfogadással jöttek létre. Mindez 2 új problémát vetett fel: − maga a szerződéskötési hely meghatározása is jogkérdéssé vált, − a szerződéskötési helyet magával a szerződéssel nem lehetett többé szoros kapcsolatba hozni. A teljesítés helye szorosan kapcsolódott a szerződéshez, azonban gyakran nem volt egységes, mert a feleknek gyakran kül. helyeken kellett teljesíteniük. A kapcsoló elv alkalmazása így kétjogúságot eredményezett, és a szerződést “kettészakította”. A továbbiakban a szerződést egységesen fogták fel és egyetlen kapcsoló elvvel kívánták meghatározni az alkalmazandó jogot valamennyi szerződéstípus vonatkozásában. Később, a XX. sz-ban vetődött fel, hogy a szerződésre alkalmazandó jogot nem valamennyi szerződésre egységesen, hanem a kül. szerződéstípusokra külön-külön lenne célszerű meghatározni: ⇒ Adolf Schnitzer jellemző szolg. kapcsoló elve: minden egyes szerződéstípusnál meghatározható a szolgáltatás, mely kifejezi az adott szerződéstípusnak a társd-gazd-i lényegét. Meghatározható tehát, hogy melyik fél szolgáltatás jellemző a szerződésre. • ker-i típusú szerződéseknél ez a szolgáltatás mindig a kereskedő szolgáltatás, • nem-ker-i típusú szerződéseknél annak a félnek a szolgáltatás, mely nem pénzszolgáltatásra, hanem dologszolgáltatásra vagy valamilyen tevékenységre köteles. Az alkalmazandó jog ennek alapján annak az államnak a joga, ahol a jellemző szolgáltatást végző fél lakóhelye, székhelye ill. telephelye van. Ä A kapcsoló elv gyenge pontjai: ∗ Nem alkalmazható a jellemző szolg. szabálya az olyan szerződések esetében, amelyekben nincs pénzszolgáltatásra kötelezett fél. A csere vagy a külker-ben a barterügyleteknél áruszolg. áll szemben áruszolg-sal (pl. albán vállalat narancsot szállít, a magyar fél gépalkatrészeket ad cserébe). ∗ Ugyanakkor ott sem alkalmazhat az elv, ahol több fél áll egymással szemben és ezek kül. jellegű szolg-okat teljesítenek. Az ilyen atipikus, többoldalú szerződésekre kisegítő kapcsoló elvek megalkotása indokolt. ∗ Az lapul vett modell kétpólusú szerződéses jogviszonyt tart szem előtt. Ma azonban a szerződéses jogviszonyok sokkal bonyolultabbak: a kötelemben több alany található, valamint tipikus ill. atipikus szerződések léteznek. è a kapcsoló elv és a kisegítő elv együttes alkalmazására van szükség.

3. A jogválasztás hiányába alkalmazandó jog meghatározása a Kódex szerint: A Kódex a szerződésre alkalmazott jogot 3 lépcsőben határozza meg: 1. lépcso: a szerződéstípusokra szerződéstípusonként egyetlen jogot rendel alkalmazni: azt a jogot, ahol az adott típusra jellemző szolgáltatás kötelezettjének lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, székhelye vagy telephelye van. A Kódex tételesen 13 szerződéstípust sorol fel (25. §). A szabályozás rendkívül merev, nem enged a bírónak semmiféle mérlegelést. 2. lépcso: Az atipikus szerződések szabályai fogalmazza meg: annak a jogrendszernek a szabályait kell alkalmazni, amely államban a szerződésre elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettjének lakóhelye, székhelye vagy telephelye van. 3. lépcso: A legszorosabb kapcsolat (“generálklauzula-szerű”) kapcsoló elvének alkalmazása (29. §): Példa: Kólikás ló esete = egy külföldi és egy magyar szerződő fél tenyészmén szolgáltatásában állapodott meg egy kanca és egy csikó szolgáltatása ellenében (áru áru ellenében), készpénzfizetés nélkül. A felek kölcsönösen eleget tettek a szerződésben http://jogjegyzet.lapja.hu/

38

vállalt csere-kötelezettségüknek, de a külföldi lótenyésztő által adott tenyészmén kólikában elpusztult. A felek a szerződésben nem határozták meg egyértelműen az alkalmazandó jogot, így a választottbíróság a vizsgálat után a magyar jogot alkalmazta. A bírónak a szerződés valamennyi kapcsolódási pontját mérlegre kell tennie, és azt a jogot kell alkalmazandónak tekintenie a szerződésre, amelyik joggal az a legszorosabb kapcsolatban van. A legszorosabb kapcsolat kapcsoló elvének generálklauzulája azokra a szerződésekre vonatkozik, amikor: Ø a szerződés nincs felsorolva a 25. §-ban, Ø nem tartozik a 26. §-ban felsorolt kivételek közé sem, és Ø olyan összetett, hogy valamennyi szolgáltatás egybevetésével sem állapítható meg, hogy melyik az elsősorban jellemző szolgáltatás vagy, Ø olyan szerződésről van szó, amelyikben nincs jellemző szolgáltatás. Az eljáró fórum egyetlen lépcsőt sem hagyhat ki. Ha feltehető, hogy vannak jellemző szolgáltatások a szerződésben, akkor ezek egymáshoz való viszonyát mindig mérlegelni kell. A legszorosabb kapcsoló elvet csak akkor lehet alkalmazni, ha bizonyos, hogy egyik szolgáltatás sem jellemzőbb a többinél a szerződésre.

Kivételek: A jellemző szolgáltatás kapcsoló elve alóli kivételeknél sincs lehetőség szabad bírói mérlegelésre: azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a 26-28. §-ok alkalmazni rendelnek. A kivételek köre nem homogén. Egyes szerződések tárgyukat tekintve, mások típusuk szerint tartoznak ide. A szerződés tárgya szerint: 1. ingatlanra vonatkozó szerződések: vannak olyan szerződések, amelyek nemcsak jogválasztás hiányában rendelik alkalmazni a fekvési hely jogát, hanem még a felek jogválasztását is kizárják. A magyar Kódex a fekvési hely jogát csak akkor írja elő, ha a felek nem választottak jogot; 2. azok a szerződések, melyek tárgyuk szerint lajstromozott vízi vagy légijárművekre vonatkoznak → a lobogó joga irányad. A szerződés típusa szerint: 1/ vállalkozási szerződések: a fórum jogválasztás hiányában annak az államnak a jogát köteles alkalmazni, ahol a vállalkozási tev-t ki kell fejteni vagy a meghat. eredményt létre kell hozni; 2/ tartási és életjáradéki szerződések: teljesítés helyének joga; 3/ tőzsdén, versenytárgyaláson vagy árverésen kötött szerződések: szerződéskötés helyének joga; 4/ társasági szerződések: azt a jogot kell alkalmazni, ahol a társaság tevékenységét kifejti; 5/ értékpapírok: a teljesítés helyének joga; a nyilvános kölcsön alapján kibocsátott kötvényen alapuló kötelmi jogok és kötelezettséget keletkezését. átszállását, megszűnését és érvényesítését a kibocsátó személyes joga szerint kell elbírálni.

4. A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog megállapítására vonatkozó kollíziós szabályok egymáshoz való viszonya • Ha a szerződés olyan, amelyet a Kódex a kivételek között felsorol → a bíróság kizárólag az ott megjelölt jogot alkalmazhatja (pl. ingatlan adásvétele esetén a fekvési hely joga). • Ha olyan a szerződés, amelyet a Kódex a 25. §-ban szabályoz → az ott megjelölt fél (a jellemző szolgáltatást kötelezettként teljesítő szerződő fél) lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, székhelyének vagy telephelyének jogát kell alkalmazni. • Ha a szerződés atipikus (tehát nem tartozik a kivételek közé és a 25. §-ban sem szerepel pl. vállalkozással vegyes megbízási szerződés) → az eljáró fórumnak mérlegelnie kell, hogy a több jellemző szolgáltatás közül melyik az elsősorban jellemző szolg-t végző fél ... joga. • Ha a szerződésben nincs elsősorban jellemző szolgáltatás vagy egyáltalán nincs jellemző szolgáltatás → a fórumnak mérlegelnie kell, hogy melyik az a jog, amellyel a szerződés a legszorosabb kapcs-ban van. http://jogjegyzet.lapja.hu/

39

Σ: a Kódex a jellemző szolgáltatás elvét a lehető legnagyobb fokú jogbiztonság és előreláthatóságra törekedve rendeli alkalmazni.

5. Az alkalmazandó jog terjedelme a) Kódex főszabályként kimondja, hogy a szerződés joga a kötelmi jogviszony minden elemére kiterjed (megkötésére, alaki és anyagi érvényességére, kötelmi hatásaira). A szerződés jogát kell alkalmazni a szerződést biztosító megállapodásokra, a szerződéssel kapcsolatos követelések beszámíthatóságára, engedményezésére és átvállalására. b) Ha a szerződés választott vagy egyébként alkalmazandó jog szerint alaki okokból ne lenne érvényes, azt érvényesnek kell tekinteni, ha a lex fori vagy a szerződés helyének joga szerint érvényes, ahol a célzott joghatásoknak be kell állniuk. c) “Ha a felek másban nem állapodtak meg, a szerződés szerinti szolgáltatás jogosultját terhelő megvizsgálási kötelezettség fennállására, a megvizsgálás módjára, az ebből eredő kifogások határidejére és mindezek jogi hatásaira a rendeltetési ill. az átvételi hely államának jogát kell irányadónak tekinteni.” [30. § (2) bek.] d) Külön említi a Kódex az elévülést és az egyoldalú jognyilatkozatot, ezekre a szerződés jogát kell alkalmazni.

6. A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog meghatározásának egy másik lehetséges modellje: az Európai Közösségek Római Egyezménye Amennyiben Mo. az EU tagjává válik, az Egyezmény az európai közösségi jog részeként a magyar jog részévé fog válni. A szabályozás kiindulópontja a legszorosabb kapcsolat elve, ugyanakkor a jellemző szolgáltatás szabálya is érvényesül. Az Egyezményben a 2 kapcsolat nem különül el egymástól olyan mereven, mint a magyar Kódexben. Az eltérés lehetősége: (a) Az Egyezmény vélelmezi, hogy a szerződés a jellemző szolg. kötelezettjével van a legszorosabb kapcs-ban. Ha azonban a bíróság a konkrét ügyben − azt állapítja meg, hogy a jellemző szolg. nem határozható meg è akkor szabadon mérlegelhet és azt a jogot alkalmazza, amellyel a szerződés a fórum megítélése szerint a legszorosabb kapcsban van; − ha pedig azt állapítja meg, hogy van ugyan jellemző szolgáltatás, de a szerződés mégsem e szolg. kötelezettje államához kapcsolódik a legszorosabban è akkor a másik jogot alkalmazza. Σ: az eljáró fórum nem köteles vizsgálni atipikus szerződés esetében, hogy a felek szolgáltatási közül melyik az elsősorban jellemző, hanem az eset összes körülményei szerint mérlegelve dönthet abban, hogy melyik jog áll a legszorosabb kapcs-ban a szerződéssel. (b) Az Egyezmény kivételeket is ismer pl. ingatlannal kapcsolatos szerződés. (c) A szabályozási rendszer veszélye: teljesen viszonylagossá válik azáltal, hogy a bíróságnak széles korrekciós lehetőséget ad. A jogrendszereket 3 kategóriába lehet osztani: ♦ a lex fori imperatív szabályainak alkalmazása; ♦ a lex causae, vagyis a fórum kollíziós jogának utalása folytán alkalmazandó jog (kivételesen a felek által alkalmazott jog is lehet); ♦ sem a lex fori-hoz, sem a lex causae-hoz nem tartozó jogok. Példa: nigériai maszkok ügye: a német felperes néprajzi kulturális értéket képviselő maszkokat vásárolt Nigériában és azokat hajón fuvaroztatta Németor-ba. A rendeltetési kikötő Hamburg volt. A hajórakományt kár érte. A felperes egy német biztosítási társasággal (alperessel) kötött tengeri szállítmánybiztosítást, amelyre az Ált. Német Biztosítási Feltételek vonatkoztak. Az alperes arra hivatkozott, hogy a biztosítási feltételek nem érvényesíthetők, mert a felperes a maszkokat jogellenesen, a tárgyak kivitelét tilalmazó nigériai jogszabályt megkerülve vitte ki az országból. A bíróság a keresetet azzal utasította el, hogy (a tilalom ellenére megkötött és) teljesített jogügylet a http://jogjegyzet.lapja.hu/

40

német polgári jognak a “jó erkölcsök” alapelvébe ütközik (így a nigériai jogot alkalmazta). Az adott ügyben az eljárás német bíróság előtt folyt és a biztosítási szerződésre is német jogot kellett alkalmazni. A lex fori és a lex causae tehát egybeesett. ...


41

IV. Fejezet A KÖTELMI JOG SZABÁLYAI – A SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁRÉRT VALÓ FELELŐSSÉG ÉS A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOGBAN

A) A SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁRÉRT VALÓ FELELŐSSÉG 1. A szerződésen kívül okozott kárért való felelősség ált. problémái ⇒ A szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre alkalmazandó jog megállapítása hosszú ideig a jogsértés, a deliktum elkövetése helyének joga (lex loci delicti) alapulvételével történt (ahol a jogsértő károkozás történt). A deliktumok megítélése a XIX. sz. közepéig erőteljesen büntetőjogi szemléletű volt, melynek oka, hogy a nagy polgári kódexek megjelenéséig nem vált le egymástól a cselekmény büntetőjogi következménye (büntetés) és a polgári jogi következménye (kártérítés). Így a kapcsoló elv is a cselekményhez és a károkozó “elkövetőhöz” kötődött. ⇒ Csak később – a büntető és polgári jogkövetkezmények szétválása után – került előtérbe a reparatív funkciónak jobban megfelelő gondolat, hogy a polgári jogban a károsult oldaláról kell közelíteni a kérdéshez és annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol a kár bekövetkezett.

1) Károkozó cselekmény vagy mulasztás helyének meghatározása ♦ Több mozzanatból álló cselekmény megítélése: A károkozó magatartás tanúsítása és a kár bekövetkezés kül. helyekhez és kül. jogokhoz kapcsolódik. A 2 mozzanat ugyan nem válik egy el egymástól de maga a cselekmény nem egységes, azaz részcselekményekből áll. (Példa a XIX. sz-ból: a károkozó egy, a sértettre nézve kedvezőtlen, hitelképességére von. adatokat tartalmazó levelet adott fel. A levél a címzettje a sértett üzleti partnere volt. A sértett azért károsodott, mert a címzett a levél tartalmának megismerése után nem kötötte meg vele a remélt üzletet. Vajon melyik állam joga az irányadó, ahol a levelet feladták, vagy ahol a címzetthez érkezett? A bíróság nem vizsgálta meg azt, hol következett be a kár.) ♦ A károkozó magatartás tanúsítása (a cselekmény elkövetése) és a kár bekövetkezése kül. államokhoz kapcsolódik: Példa: Hol van a károkozás helye, ha a határ egyik oldalán leadott lövés esetében, amely a határ másik oldalán sebesít meg valakit? Ott, ahol a ravaszt meghúzták (cselekményelmélet) vagy ott, ahol a lövedék becsapódott (eredményelmélet)? Megoldás: a cselekmény elkövetésének (a károkozó magatartás tanúsításának) és a káros eredmény bekövetkezésének helyét egyaránt a károkozás helyének tekintették. A bíróság a 2 közül azt a jogot alkalmazta, amelyik a károsultra kedvezőbb = kedvezőbb jog kapcsoló elve. 2) A károkozási hely joga alkalmazásának tartalmi problémai a modern jogfejlődés tükrében A XIX. sz. második felében felgyorsuló társd-gazd-i fejlődés következtében egyrészt kérdésessé vált, hogy mit tekintsenek a károkozás helyének; másrészt egyáltalán alkalmazható-e a lex loci delicti szabálya akkor, amikor a károkozó cselekmény helye és a kár bekövetkezésének helye egyaránt véletlenszerűvé vált. A XX. sz-ban tarthatatlanná vált a klasszikus kollíziós szabály (közlekedési balesetek, termékfelelősség, környezetszennyezés, stb.). 3) Az elmélet és a gyakorlat válaszai 3 féle mód: ⇒ Generálklauzulák alkalmazása:


42

Teljesen szakítani kell a lex loci delicti hagyományos kapcsoló elvével, és helyette annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amely az eset összes körülményének mérlegelés alapján a legmegfelelőbbnek tűnik. Lényeg a szabad bírói mérlegelés előtérbe helyezése. Példa: Babcock v. Jackson eset: a J. házaspár (NY) hétvégi kirándulásakor (Kanadába) magával vitte “szívességi utasként” szomszédját, B-t (NY). Az út során baleset történt, ahol Mr. J. meghalt és ahol B, megsérült. Hazatérve B. keresetet indított Mr. J. jogutódja ellen kártérítés iránt. Az I. fokú bíróság azt elutasította, mert a baleset bekövetkezésének államában tv. tiltotta, hogy szívességi utasok kártérítési keresetet nyújtsanak be, azonban a fellebbezés folytán a II. fokú bíróság ezzel szemben szakított a lex loci delicti szabályával és a NY-i jogot alkalmazva helyt adott a keresetnek. ⇒ A károkozás helye jogának értelmezése a deliktumok különféle típusai esetében: Az európai kollíziós jogfelfogás nem szakított alapvetően a lex loci delicit kapcsoló elvével, hanem a korábban egységes károkozási hely joga helyett differenciált kapcsoló elvek kialakítására törekedett. ⇒ A hagyományos kapcsoló szabály fellazítása, kivételek alkalmazása A nemz. magánjogi tv-ek kivételeket is megállapítanak a károkozási hely jogának főszabályakénti alkalmazása alól. Kivételek: Ø a károkozó és a károsult közös lakóhelye vagy közös szokásos tartózkodási helye jogának alkalmazása (pl. közlekedési balesetekből adódó kártérítési jogviták esetén); Ø a járulékos kapcsolat szabálya = a deliktuális cselekmény bekövetkezésére egy már korábban fennálló jogviszonnyal (alapjogviszonnyal) összefüggésben kerül sor (pl. családi, öröklési jog); Ø jogválasztás szabadsága.

2. A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai a magyar nemzetközi kollíziós magánjogban A magyar nemz. koll. magánjogban alapvetően a lex loci delicti kapcsoló elve érvényesül. Ezt az elvet – igen óvatosan – "lazítja fel" a károkozó és a károsult közös lakóhelye kapcsoló elvének alkalmazása. A Kódex ezen felül kiegészítő-értelmező jellegű rendelkezéseket, valamint külföldi jog alkalmazását korlátozó törvényességi minimum-szabályokat is megfogalmaz. Az egyes rendelkezések 4 csoportja [32-34. §]: a) Ált. kollízió szabály: a károkozás helyének joga (ahol a magatartást tanúsították, a cselekmény megvalósult pl. mulasztás is) – károkozó tevékenység vagy mulasztás helyén és idején irányadó jog, továbbá a károsultra kedvezőbb jog alkalmazása. b) Ált. szabály alóli kivételek: • lajstromozott vízi és légijárműveken magvalósult károkozás – lobogó joga, • a károkozó és a károsult közös lakóhelyére tekintettel a közös lakóhelynek a joga (azonos szociális és jogi környezet), ugyanakkor a Kódex nem tisztázza a 2 kivételnek egymáshoz való viszonyát. c) Kiegészítő és értelmező szabályok: − Ha a lex loci delicti szerint a felelősség megállapításának feltétele a vétkesség, akkor a vétőképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani. (A szabály segítséget nyújt azzal, hogy alternatív szabályt ad a vétőképesség előkérdésének elbírálásához.) A kollíziós szabály alkalmazása azonban nehézséget okozhat akkor, ha nem egyértelmű, hogy mi a jogsértés helye: vagy a károkozó magatartás tanúsításának jogát, vagy a kár bekövetkezésének helye jogát vagy pedig a kedvezőbb jogot kell alkalmazni?; − Kizárólag a károkozó magatartás helyének joga alkalmazható: közlekedési és más (igazgatási jellegű) biztonsági szabály megsértésénél. d) Törvényességi felelősségi minimum-szabályok: v Azokban az esetekben, mikor magyar fórum előtt kerül sor a felelősség megállapítására, a magyar bíróság a magyar jogot alkalmazza, vagyis a lex loci delicti és a lex fori egybeesik. Kivételesen, ha nem mo-i károkozást bírál el a magyar bíróság, ekkor a magyar fórum a külföldi károkozás helyének jogát alkalmazza, vagyis a lex loci delicti és a lex fori nem azonos. http://jogjegyzet.lapja.hu/

43

v Közrendi záradék: ha az alkalmazandó külföldi jog valamelyik szabálya sérti a lex fori polgári jogának a szerződésen kívüli károkozásra von. alapvető szabályait, intézményeit, elveit, akkor azt nem lehet alkalmazni (csak annyira büntethető a személy, amennyire hazájának joga büntetné…). v Magyar bíróság nem állapíthat meg felelősséget olyan magatartásért, amely a magyar jog szerint nem jogellenes, továbbá a magyar bíróság károkozásért fennálló felelősség címén nem állapíthat meg olyan jogkövetkezményt, amelyet a magyar jog nem ismer. v A magyar bíróságnak a közrendbe ütközés tekintetében nincs mérlegelési joga. (Pl. nem adhat helyt olyan igénynek, melyet német károsult kér német károkozóval szemben. Kérdés: a Kódex hatálya alá tartoznak-e azok az esetek, mikor maga a jogkövetkezmény ugyan nem ismert a magyar jogban, annak mértékét azonban a külföldi jog aránytalanul magasabban állapítja meg?) A magyar bíróságok gyakorlatban az esetek többségében a mo-i károkozási helyre tekintettel a magyar jogot alkalmazzák, azonban ilyenkor sem utalnak ítéleteikben a Kódexre.

B) A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS KOLLÍZIÓS SZABÁLYAI 1. A jogalap nélküli gazdagodás tényállása és a kollíziós probléma megoldása ált-ban Jogalap nélküli gazdagodás = ha valaki vagyoni hátrányt szenved, másvalaki pedig vagyoni előnyhöz jut és a 2 között okozati összefüggés állapítható meg, de ennek a vagyoneltolódásnak nincs a joga által elismert alapja (pl. tartozatlan fizetés√, érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatás ∅, azonban a német jogban √). A kollíziós jogok 3 féle megoldása az alkalmazandó jogra vonatkozóan: 1) az a jogrendszer, amelyiben a gazdagodáshoz vezető, idegen jogviszonyban való beavatkozás történt; 2) az a jogrendszer, amely szerint az eredeti jogalap (ha volt ilyen) megítélendő lett volna; 3) annak az államnak a joga, ahol a gazdagodás bekövetkezett. Előnyök: az 1)-2)-nél: az ügy kapcsán megítélendő több jogviszonyt azonos statútum alá rendeli (pl. ha van szerződés).

2. A magyar kollíziós szabály “Annak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a gazdagodás bekövetkezett”, vagyis a magyar jogviszony ennél fogva nincs tekintettel a kapcsoló jogviszonyra. Példa: ha egy magyar turistától Olaszor-ban ellopják a fényképezőgépét és azt a tolvaj Ausztriában eladja egy jóhiszemű 3. személynek, akkor a magyar turista deliktuális igénnyel léphet fel a tolvajjal szemben. Attól függően, hogy a vevő tulajdont szerzett-e, a magyar fél emelett vagy visszakövetelheti a 3. személytől az ellopott dolgot, vagy a gazdagodás megtérítését követelheti. A magyar bíróság előtt indított perben a deliktuális igényre az olasz jog vonatkozik, az előkérdésre az osztrák jog lesz irányadó, míg a jogalap nélküli gazdagodásra szintén az osztrák jogot kell alkalmazni.


44

V. Fejezet AZ ÖRÖKLÉSI JOG SZABÁLYAI A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLÍZIÓS MAGÁNJOGBAN

1. Az öröklési jogviszonyra vonatkozó kollíziós szabályozásról ált-ban A szabályozás célja: a kollíziós jogi szempontból releváns, nemzetközi elemmel rendelkező öröklési jogi jogviszonyokra melyik állam jogát kell alkalmazni. Az öröklési jogviszonyok statútuma = hagyaték joga (lex sucessionis). Példa: az örökhagyó 1919-ben, a trianoni békeszerződést megelőzően az akkori déli magyar határhoz közel eső helységbe költözött, mely helység 1921-ben Jugoszlávia rész lett. Az örökhagyó 1971-ben állandó lakhatási engedéllyel visszaköltözött Mo-ra, itt tartózkodott haláláig és utána jelentős mo-i ingatlan-hagyaték maradt. A magyar hatóság előtt folyó eljárásban mindenekelőtt az állampolgárság kérdését kellett tisztázni, mivel öröklési jogviszonyokban annak az államnak a jogát kell alkalmazni – függetlenül attól, hogy ingatlanról vagy ingóról van szó –, amelyik az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. A BM azt állapította meg, hogy mivel annak idején az örökhagyó magyar állampolgárságát elvesztette és később (hosszú mo-i tartózkodása során) sem szerezte meg ismét, a jugoszláv jogot kell alkalmazni. ⇒ A magyar nemz. koll. magánjogban a hagyaték egységének vagy feldarabolásának elve egyaránt szerepet játszott, majd az elmélet a XIX. sz. végétől (a II. vhb.-ig) egyértelműen a hagyaték feldarabolásának elvét követte, míg a gyakorlat ingadozott. Vagyis: csak az ingók és az ingatlanok között tettek különbséget. Az 1933. évi 57. sz. jogegységi döntvény: az ingatlanok öröklésére a lex rei sitae-t, az ingókéra pedig az örökhagyó utolsó hazai jogát kell alkalmazni. ⇒ A II. vhb után a bírói gyakorlat megváltozott: a hagyaték egységének szabályát követte. LB 4804/1952. sz. határozata: az öröklési igényeket annak az államnak a jogszabályai szerint kell elbírálni, amelynek az örökhagyó állampolgára volt.

2. Az öröklésre alkalmazandó jog meghatározása a hatályos jogunkban Ma egyértelműen a hagyaték egységének elve érvényesül: annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amely az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. Többes állampolgárság esetében személyes jognak a magyar jog tekintendő, ha az egyik állampolgárság magyar. A hagyaték joga – terjedelmét tekintve – minden hagyatéki tárgyra, ingóra és ingatlanra egyaránt vonatkozik, továbbá kiterjed az öröklési jogviszony minden elemére. Ennek megfelelően a hagyatéki jog irányadó az alábbi kérdésekre is: a) az öröklés előfeltételeire (milyen körülmények bekövetkezés esetén száll át a hagyaték az örökhagyóról az örökösre), b) a törvényes öröklés rendjére, c) a kötelesrészre, d) az öröklés jogi hatásaira, e) az örökösök jogállásával, azok egymáshoz való viszonyával kapcsolatban, f) az öröklési szerződésre, g) az állam öröklésére. A Kódex külön rendelkezik arról, hogy az öröklési jogviszonyra alkalmazandó jog alkalmazandó abban a kérdésben is, hogy mennyiben van helye az örökség vételének és a várt örökségtről való rendelkezésnek.

3. Az öröklésre alkalmazandó jog meghatározásával összefüggő egyes kérdések: minősítés, előkérdés, renvoi http://jogjegyzet.lapja.hu/

45

Minősítés: Példa: Túlélő házastárs és az öröhaygó gyermekének többféle jogcímen bejelentett igényei képezték egy hagyatéki eljérés tárgyát. Egy svájci állampolgárságú örökhagyó után jelentős mo-i ingatlanvagyon maradt. Az örökhagyó az ingatlant 1948-ban vette, majd házastársával 1951-ben feleségével Svájca költözött, ahol 1960-ben állampolgárságot szerzett. A túlélő házastárs egyrészt öröklési jogi igényt, másrészt haszonélvezeti igényt. míg az örökhagyó gyermeke öröklési igényt nyújott be. A házastárs és a gyermek mindketten svájci állampolgárok voltak. A magyar bíróság (a Kódex 3. §-a értelmében) a lex fori szerint kell, hogy minősítsen. A minősítés elvégzése után a magyar fórum a Kódex 36. §-t alkamazta, és az eljárást a svájci jog alapján folytatta le. Előkérdés: fennáll-e a törvényes öröklés szabályai által megkövetelt kapcsolat, viszony az örökhagyó és a hagyatékban részesedni kívánó személy között? El kell dönteni, hogy érvényes volt-e az örökhagyó házassága. Meg kell vizsgálni, hogy az örökös jogképes volt-e az öröklés megnyílásakor. Ebben a kérdésben az örökös személyes joga szerint kell dönteni, nem pedig az öröklési jogviszonyra irányadó jog szerint, ami az örökhagyó személyes joga lenne. Renvoi: A visszautalást a magyar fórum – a Kódex a 4. §-a értelmében – elfogadja és a magyar jogot alkalmazza. (Példa: Farkas Sándor ügye).

4. A végintézkedés A végintézkedést annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. A végrendeleti öröklésre tehát szintén a hagyaték jogának ált. kapcsoló elve vonatkozik, így a hagyaték egységének elve érvényesül. A végrendeleti öröklés külön szabályozásának oka, hogy a végintézkedéssel kapcs-ban különleges kérdésként merül fel a végrendelet alaki érvényessége. Erre a nemz. koll. magánjogban hagyományosan különös kollíziós szabályok vonatkoznak. Amennyiben az örökhagyó végrendelkezést tett, az örökhagyó utolsó, halála kori személyes joga szerint kell elbírálni a köv. kérdéseket: 1) végintézkedési szabadság: a törvényes öröklés rendje végintézkedéssel kizárható-e ill. megváltoztatható-e; 2) milyen végintézkedések tételére van lehetőség: csak végrendelet tételére van-e lehetőség, vagy lehet-e öröklési szerződéssel is rendezi a hagyaték sorsát; 3) anyagi érvényessség kérdései: milyen feltételekkel lehet végintézkedést tenni vagy visszavonni, milyen következményei vannak a kötelesrészre jogosult mellőzésének, megengedett-e az utódörökös megnevezése, stb. Az alaki érvényességre különös kollíziós szabályok vonatkoznak: A Kódex az alaki okokból érvénytelen végintézkedés érvényessé "tétele", "megmentése" érdekében a favor testamenti elvét juttatja érvényre. 5 féle lehetőség: 1. lehetõség: a lex fori, vagyis a magyar jog szerinti érvényességet, 2. lehetõség: a végintézkedés tétele helyének jogát, 3. lehetõség: az örökhagyó személyes jogát, 4. lehetõség: az örökhagyó lakóhelyének (szokásos tartózkodási helyének) jogát kínálja, 5. lehetõség: szerint a végintézkedés a lex rei sitae által is érvényes lehet. Példa: Gyors egymásutánban hunyt el az USA-ban élő magyar állampolgár és törvényes örököse. A törvényes örökös korábban végrendelkezett és ebben egyedüli örökösnek feleségét jelölte meg. Az öröklés ügyében magyar fórum előtt folyó hagyatéki eljárásban a magyar jogot alkalmazták, mert az eredeti örökhagyó személyiségi joga a magyar volt. A végrendelet alaki érvényességére viszont a második örökhagyó személyes jogát: lakóhelye szerinti jogot (NY) kellett volna alkalmazni. Eszerint a végrendelet alaki érvényessége nem volt megállapítható. Ugyanakkor a végrendelet megfelelt a magyar öröklési jog alaki érvényességgel kapcs. szabályainak, azt érvényesnek fogadta el az eljáró magyar fórum. A favor testamenti szempontjának megfelelően a végintézkedés és annak viszonossága alakilag érvényes, ha ∗ megfelel a magyar jognak, vagy http://jogjegyzet.lapja.hu/

46

∗ a keletkezés ill. a visszavonás helyének és idejének hatályos jognak, vagy ∗ annak a jognak, amely a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga volt, vagy ∗ a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, vagy az örökhagyó halálakor az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jognak, vagy ∗ ingatlanra vonatkozóan végintézkedés esetében az ingatlan fekvése helyén irányadó jognak.


47

VI. Fejezet A CSALÁDI JOGVISZONYOK SZABÁLYAI A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOGBAN

1. A jogi szabályozás tárgya a/ a házassággal kapcs. kollíziós szabályozás (a házasság alaki és anyagi érvnyességére, a házastársak személyi és vagyoni viszonyaira, a házasság felbontására alkalmazandó jog meghatározása) és boz. határköri rendelkezések, b/ a gyermek családi jogállására von. koll. szabályok (apaság és anyaság megállapítása, az apaság vélelmének megdöntése, a gyermek apai elismerésére alkalmazandó jog meghatározása), c/ az örökbefogadásra von. koll. szabályok, d/ a szülő és gyermek közötti jogviszonyokra alkalmazandó koll. szabályozás (a gyermke névviselése, elhelyezése, gondviselése, családbefogadása, törvényes képviselete, tartása és vagyonának kezelése), e/ a rokontartásra von. koll. szabályozás, f/ a gyámságra irányadó koll. szabályozás, g/ a gondnokságra irányadó koll. szabálíozás.

2. A házasságkötésre, a házasságra és annak érvényességére vonatkozó kollíziós szabályok 1. A nemzetközi kollízió kialakulása a családi jogi viszonyokban ⇒ A jogi szabályoás az egyes tört-i korokban és jogrendszerekben jelentősen eltérő volt abból a szempontból, hogy lehetővé tette-e a kül. vallású és nemzetiségű felek házasságkötését. A polgári házasság elterjedésével általánossá vált, hogy a jog nem gördít különösebb szabályokat a vallási és a származási szempotnból "vegyes" házasságok megkötése elé. ⇒ Egyes jogok erőteljesen korkátozzák vagy kizárják a házasságkötést a nem azonos felekezethez tartózó személyek között. A magyar koll. szabályozás a "nemzetközi" házasságok megkötését nem köti szigorú feltételekhez. ⇒ A magyar jogrendnek és a magyar hatóságoknak nem csak az a feladata, hogy a házasságkötésre von. akadályokat elhárítsa, hanem az is, hogy védje a monogám házasság intézményét. 2. Joghatósági szabályok A Kódex különös joghatósági szabályainak célja, hogy egyszerűbben tegyék lehetővé a nemzetközi házasságok megkötését: 1) magyar állampolgár kíván külföldön házasságot kötni è a Kódex a házasságkötésben való közreműködésre felhatalmazott magyar külképviseleti hatóság előtt is lehetőséget ad (mintha azt Mo-on kötötték volna); 2) nem magyar állampolgár Mo-on akár magyar, akár nem magyar állampolgárral házasságot köt è igazolni kell, hogy házasságkötése elé személyes joga nem gördít akadályokat, ha azonban ilyen akadály fennáll és az nem hárítható el, akkor a házasságot Mo-on nem lehet megkötni. (Nem hárítható el az akadáály, ha pl. már házasságban élő muzulmán férfi kíván újabb házasságot kötni, ez a házasság Mo-on még akkor sem köthető meg, ha a menyasszony személyes joga is lehetővé tenné a többes házasságot, mert a fennálló házasság a magyar jog szerint elháríthatatlan akadály.) 3. A házasság alaki érvényessége A házasságkötés érvényességének alaki kellékeire a házasságkötés helyén és idején hatályos jog (lex loci celebrationis) irányadó. 4. A házasság anyagi érvényessége Az anyagi feltételeket a házsaulandók a házasságkötéskor fennálló közös személyes joga szerint kelll megítélni. Amennyiben a házasulandók személyes joga különböző, a házasságot csak akkor lehet http://jogjegyzet.lapja.hu/

48

érvényesnek tekinteni, ha az érvényesség anyagi kellékei mindkét házasuló személyes jogában megvannak = konjuktív elbírálás. A Kódex a házasságkötésre és annak érvényességére von. szabályokat rendeli alkalmazni a házasság létezése vagy nem létezése megállapításának kérdésében is.

-----


49

MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS MAGÁNJOG 1. A NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS PROBLÉMA

Recommend Documents