Magyar Nemzeti Múzeum

CSORBA LÁSZLÓ

Magyar Nemzeti Múzeum 211 ÉVE A NEM ZE TI MŰ VE LŐ DÉS SZOL GÁ LA TÁ BAN

74∞£ ∞ § £ ™

„Gyűj „Gy űjti, amit magyar elme csak alkot…”

74∞£ ∞ § £ ™

Ha megvizsgáljuk a Quercus robur slavonica fizikai-mechanikai jellemzőit, örömmel tapasztalhatjuk, hogy térfogati sűrűsége, zsugorodási jellemzői, rosttelítettsége, nyomószilárdsága, Brinell–Mörath-féle keménységi mutatója, statikus hajlítószilárdsága, rugalmassági modulusza, fajlagos törőmunkájának értéke, de még kiváló törzsalakja is minden szempontból fölülmúlja az átlagos kocsányos tölgyét. Ez azért jó hír, mert a budapesti közlekedés egyik kulcsfontosságú műtárgya, a Lánchíd két hatalmas pillére szlavóniai tölgyfa gerendákon nyugszik a Duna medrében. De bárki a maga tenyerével simogathatja a szlavóniai tölgy fegyelmezett erezetű, tömör felületét, ha a Magyar Nemzeti Múzeum talán legszebb helyiségében, a Széchényi Teremben csodálja meg a faburkolatú berendezést. Sötétbarna tónusa méltóságteljesen uralja a hangulatot, ideális kezdőpontot kínálva a múzeum történetével való megismerkedéshez. 38

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

AZ ALAPÍTÓ SZELLEME Ahogy be lé pünk, szem közt a fa lon, a Múzeum körútra néző két ablak között monumentális portré vonja magára figyelmünket. Johann Nepomuk Ender, a bécsi biedermeier ragyogó tehetségű mestere Rómában tartózkodott 1823-ban, és ott festette meg Széchényi Ferenc gróf arcképét, abban a magasztos pillanatban, amikor felajánlja a nemzetnek tudományos és művészi értékű gyűjteményeit. A kép koncepcióját a Széchényi fiúk írták elő, kifejezetten a múzeumnak szánva édesapjuk arcképét. Az Aranygyapjas Rend díszruhája az alapító világi rangját, a tudományok és művészetek szanaszét heverő, allegorikus attribútumai pedig műveltségét és tudásszomját szimboli-

4∞&£∞ § ™

zálják. Kazinczy Ferenc azonban, megcso dálván a „lelkesen el gondolt” művet, némi mosolygós iróniával jegyezte meg: „A hős, felelevenedvén, ki nem tudna jönni ezen holmik rettenetes sokasága közül…” A gróf alakja onnan is ismerős lehet, hogy ugyanebben a ruhában és tartásban ábrázolja őt Istók János szobra (1902) a Múzeumkertben, a Bródy Sándor utcai oldalon. A festmény azonban annyiban többet mond a szobornál, hogy ezen a gróf nem csupán alapító adománylevelét tartja a kezében, hanem az 1807. évi országgyűlés irományainak kötetét is, méghozzá éppen annál a XXIV. törvénycikkelynél kinyitva, amelyben az ország karai és rendei

A Magyar Nemzeti Múzeum épülete a 19. század közepén. Rudolf Alt–Franz Josef Sandmann Litográfiája

4∞&£∞ § ™

hálás szívvel emlékeznek meg Széchényi gróf „jeles és utánzásra méltó igyekezetéről”, hogy könyvtárát, pénzérméit, címereit, földabroszait, képeit és kéziratait a „magyar nemzet használatára teljes joggal átírta és ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretesen lerakta”. Ez a szöveg perdöntő abban a ma is föl-föllángoló vitában, hogy mit is alapított a gróf: nemzeti könyvtárat vagy a nemzeti múzeumot. Könyvtára, valamint műtárgy- és régiséggyűjteménye ekkor már létezett, így ezeket nem ekkor alapította Széchényi gróf. Ezeknek a magánjellege változott meg azál tal, hogy a nemzet „hasznára átírták”, vagyis a nemzet tulajdonába adták. A könyvtár országos vagy

nemzeti jellegének megszületése tehát azonos a múzeum alapjainak lerakásával. A két mozzanatot nem lehet szétválasztani egymástól. Megerősíti ezt a korabeli szóhasználat is: a könyvtár és a múzeum szavak között még nincs olyan nagy fogalmi távolság, mint manapság. Maga Széchényi Ferenc is egyszerre használja gyűjteményeire a könyvtár és a múzeum szót. Az 1802. november 25én kelt felajánló levélben ezt olvassuk: „ezen hazai múzeumot a legczélszerűbben talán a pesti királyi egyetem könyvtárának épületében lehetne elhelyezni […] [továbbá] arra az esetre pedig, ha Felséged Pestről máshová rendelné átvitetni az egyetemet, oda terjed alá-

4∞&£∞ § ™ A Múzeum Széchényi terme (Cserna Károly tusrajza, 1892) és az alapító, Széchényi Ferenc arcképe (Johann Ender olajfestménye, 1823

4∞&£∞ § ™

zatos kérelmem, hogy az országos múzeum ott maradhasson, a hol a főkormányszék székelni fog.” A Széchényi Terem azonban értő szemnek tovább meséli a múzeum történetét. I. Ferenc magyar király az 1802. évi országgyűlés tavaszi ülései idején vette kézhez Széchényi gróf felségfolyamodványát, majd kegyes engedélyét követően állította ki a donátor az ünnepélyes adománylevelet, melyben kijelentette: gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. Az adomány 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 darab aranyérmet, továbbá címereket, más régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott. Hogy mi mindent ölelt fel ez a kollekció, pontosan megjelölte ódájában a piarista költő-szerzetes, Révai Miklós: „Gyűjti, a mit magyar elme csak alkot. Gyűjti, a mit csak rejte a külföld népe javára És idegen toll írt a magyarról.” Sajnos nem tudjuk, a király értékelte-e a gróf finom gesztusát, hogy éppen Alexandriai Szent Katalin napjáról RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

39

keltezte a nevezetes okiratot, a pogány bölcsek felett a keresztény tudomány erejével diadalmaskodó szent révén is utalva az ókor legnevesebb könyvgyűjteményére, a híres alexandriai könyvtárra. Az uralkodó mindenesetre öccsét, József főherceget bízta meg az új intézmény felügyeletével. A feladatot roppant komolyan vevő fiatal nádor fordult azután az ország összes vármegyéjéhez, hogy „ajánlatokat tegyenek” a múzeumot finanszírozó alap javára. Nos, az ily módon összegyűlő summa emlékére díszíti a Széchényi Terem mennyezetének szegéA Magyar Nemzeti lyét 53 vármegye címere, Múzeum alapítása. továbbá Fiume, a HajdúkeThan Mór freskója rület, négy partiumi megye, valamint Pest és Buda egy-

4∞&£∞ § ™ 4∞&£∞ § ™ 40


bekapcsolt címerképe. De nemcsak a gyűjtemények és az intézmény gyarapítását segítette a nemzeti áldozatkészség: maga a szépséges Széchényi Terem is a megyei és városi honleányi bizottságok révén gyűjtött summából született meg. Az 1859-ben indított adakozási mozgalom lelke Bohusné Szőgyény Antónia volt, aki tíz esztendővel korábban szomorú kötelességének tartotta, hogy világosi kastélyában vendégül lássa a fegyverletételről tárgyaló Görgei Artúr és Ilja Sztyepanovics Frolov tábornokokat. A Széchényi Teremből kilépve két nagyszerű mecénás emlékével találkozunk: a Todoreszku Gyuláról elnevezett termen és az Apponyi Sándorról elnevezett folyosón át juthatunk ki a mú-

zeum kör alakú központi csarnokába (Rotunda), majd onnan a bejárathoz, a nevezetes lépcső tetejére. E két férfiú a régi magyar könyvek szerelmeseként halmozta fel kivételes értékű könyvtárát, majd csatlakoztak Széchényi gesztusához, és a nemzeti könyvgyűjteménynek adományozták szellemi kincseiket. De dinamikusan gyarapodott a tárgyanyag is Jankovics Miklós gyűjteményének megvásárlásával, a kép anyag pedig Pyrker János László egri érsek adománya révén. Hamarosan kialakultak a múzeum tárai: a meglévő könyvtár után a természettár, majd a régiségtár. Az állam 1813-ban megvette a Batthyány családtól a mai múzeumi telket, majd az azon álló városi palotába költöztette a mind gazdagabb

A Magyar Nemzeti Múzeum timpanonja

4∞&£∞ § ™

anyagot. Széchényi Ferenc továbbra is támogatta a gyűjteményeket, ez irányú érdemeiről az 1827. évi XXXV. törvény is megemlékezik.

MÉLTÓ HAJLÉK Idővel a „méltó hajlék” felépítése is nemzeti üggyé vált. A múzeum új, önálló épületére az 1836. évi XXXVII. törvénycikk biztosította a szükséges összeget. A tervezéssel Pollack Mihályt bízták meg, aki 1837 és 1847 között megalkotta a hazai klasszicista architektúra fő művét. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. Középen Pannónia nőalakja trónol, mindkét

kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és a művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban heverő folyamistenalak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. Talán nem illúziórombolás, ha eláruljuk, hogy a látszólag nemes kőanyagból formált alakokat valójában nem faragta, hanem könnyű horganylemezből hajlította a mester, nehogy a súlyuk alatt leszakadjon a homlokzat robusztus timpanonja. A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc idején. 1848. március 15-én a főlépcsőn és a homlokzat előtti téren tartották az egyik sorsdöntő forradalmi tömeggyűlést, ahol – hiába

a tábla a jobb oldali támfal külső oldalán! – Petőfi bizony nem szavalta el a Nemzeti dalt. A múzeumi díszteremben ülésezett 1848-ban az első magyar népképviseleti országgyűlés felsőháza. Mellette nemzetőrök gyakorlatoztak, az önkényuralom győzelmekor pedig honvédeket lőttek agyon falainál. Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is a magyar közgondolkodásban. Az önkényuralom éveiben Kubinyi Ágoston igazSzéchenyi István gató viszonylag sikeresen egyensúlyozott az osztrák és kora. hatalom és a nemzeti közThan Mór freskója vélemény ellentétes elvárá-

4∞&£∞ § ™ 4∞&£∞ § ™


41

74∞ &£∞ § ™ Kubinyi Ágoston (1799–1873) 74∞ &£∞ § ™

4∞&£∞ § ™

sai között. A kiegyezés előestéjén változott a helyzet: két kima gasló festőtehetség, Lotz Károly és Than Mór lehettőséget kapott arcsőház ra, hogy a csodás lépcs mennyezetén és oldalfalain átfogó freskósorozattal fejezze ki az egyetemes és ideális szellemi értékek, valamint a nemzeti történelem szoros kapcsolatát. Soha korábban ilyen méretű festészeti program megalkotására nem kapott megbízást magyar művész. A mű sikere igazolta a mesterek lángeszét és tehetségét, amely azért is tudott szabadabban kibontakozni, mert közben a kiegyezés létrejötte ledöntötte a cenzurális akadályokat. A mennyezeti képek központi alakja a teremtő képzelet, a Fantázia, melynek kék háttérben lebegő nőalakját négy oldalról a szellemi működés alle-

A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsŒháza lépcs Œháza

4∞&£∞ § ™ 42


gorikus figurái veszik körül, a szélső mezőkben pedig a művészetek és a tudományok hasonló allegóriái. Lenn, az oldalfalakon arany hátterű, ugyancsak időtlenséget sugalló, a klasszicizáló akadémizmus szépségeszményét hordozó erényalakok állnak, kissé bonyolult mondanivalóval (pl. „a béke és az anyagi jólét” vagy „a Műveltség diadala”). A két „ideális” szféra között pedig monumentális történelmi freskósorozat fut körbe, főképp a művelődés előrehaladásának szemszögéből idézve meg a magyar történelem nagy korszakait. Ebből az ősidőket felelevenítő témákat (a hunok ázsiai kirajzásától az elfoglalt új hazában bemutatott pogány áldozatig) a mennyezetet is dekoráló Lotz Károly festette, míg a többi főszereplő korát Than Károly keltette életre: Géza, Szent István, I. Béla, Szent László, Kálmán, III. Béla, II. Endre, IV. Béla,

Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás király, Nádasdy Tamás, Pázmány Péter, Mária Terézia. A modern időket megidéző – a kiegyezés korának uralkodó történelemszemléletét a legplasztikusabban kifejező – képeket (A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása és Széchenyi István kora) szintén Than készítette. Az egész művet 1875-re fejezték be. Az 1850-es években vett lendületet a múzeum környékének rendezése. A Múzeumkert esztétikus parkosításának pénzügyi hátterét jótékonysá gi koncertek biztosították, többek között Liszt Ferenc és Erkel Ferenc dirigálásával. A kertben idővel olyan neves történelmi és irodalmi személyiségek kaptak emlékművet, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor. Itt áll az önzetlen mecénás, Tomory Anasztáz múzeumi adománya, a vatikáni Belvedere-i Apolló öntöttvas másolata is. A 19. század második felében kiváló tudósok sora vett részt a múzeum vezetésében. A természettudós Kubinyi Ágostont (1843–1869) Pulszky Ferenc művészettörténész és régész váltotta fel az igazgatói székben (1869–1894). Híres szalonja az egyik legjelentősebb társasági találkozóhely volt a nagyvárosiasodó Budapesten. De a múzeumban dolgoztak a hazai régészet olyan kiemelkedő kutatói is, mint Rómer Flóris vagy Hampel József. A dinamikusan fejlődő gyűjtemények a századvégre már kinőtték az intézmény falait. Emellett a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé – a nemzeti

74∞ &£∞ § ™ Pulszky Ferenc (1814–1897) 74∞ &£∞ § ™ múzeumi gy gyű gyűj űjjtemény egy részének leű válásával – 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1896-ban pedig, a képtár egy részéből, a Szépművészeti Múzeum.

HÁBORÚS KÁRMENTÉS Az első világháborút követő politikai zűrzavarban izgalmas napokat élt át a Nemzeti Múzeum is. A Tanácsköztársaság bukását követően a román hadsereg megszállta Budapestet. Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok, a magyar fővárosban tartózkodó antant katonai misszió tagja – amiként naplójában említi – 1919. október 5-én kapott hírt arról, hogy veszélyben van a Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Azonnal az épülethez sietett, „amelyet szoros román őrizet vett körül. Az egyik férfi megpróbált megállítani bennün-

74∞ &£∞ § ™ Rómer Flóris (1815–1889) 74∞ &£∞ § ™ ket, de nem szereztünk neki nagy örömöt, mi pedig bementünk […]. Úgy körülbelül délután 6 órakor Serbescu tábornok, tisztek és civilek egy csoportja kíséretében megjelent a múzeum előtt egy tizennégy kamionnyi konvojjal és egy különítmény katonával. Kijelentette, hogy Mardarescu tabornoktól és Diamandi főbiztostól felhatalmazást kapott arra, hogy átvegye az Erdélyből származó tárgyakat, és követelte a kulcsokat. Az igazgató tájékoztatta őt arról, hogy a Szövetséges Katonai Bizottság vette át a múzeum felügyeletét, és hogy nem adja ki a kulcsokat. Serbescu tábornok ezt követően elmondta neki, hogy reggel visszajönnek, és amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal viszik el a műtárgyakat.” Bandholtz tábornok azonban radikális lépéssel előzte meg a rekvirálást: a kulcsokat magához vette, majd lepe-

74∞ &£∞ § ™ Hampel József (1849–1913) 74∞ &£∞ § ™ csételtette az ajtókat, abban bízva, hogy a Szövetséges Katonai Bizottságot megjelenítő pecsét szimbolikus ereje elegendő lesz a védelemhez. Jól számított. A román katonai vezetés nem merte letépni a pecsétet, így a lovaglóostorával határozottan intézkedő amerikai katonatiszt komoly szolgálatot tett a magyar művelődés ügyének. Huszár Károly miniszterelnök meg is kérte, hogy a nevezetes tárgyat ajánlja fel a Nemzeti Múzeumnak. „Így azt gondolom – zárja sorait Bandholtz –, ez lesz a vége az én régi szép lovasostoromnak. Borzasztóan fog nekem hiányozni.” Bandholtz szobra a Szabadság téren jelzi, hogy a mai Magyarország tisztában van vele, mivel tartozik e jeles férfúnak. A trónoló Pannónia. 1926–27-ben került sor Than Károly freskója az épület teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Je-

4∞&£∞ § ™ 4∞&£∞ § ™

nő tervei alapján az épületen belül, a tetőtérben új helyiségeket nyerni, így a raktározási gondok egy időre megoldódtak. A két világháború közötti korszak legjelentősebb múzeumi vezetője Hóman Bálint volt (1923–1932), akinek politikai súlyát nemcsak későbbi miniszteri kinevezése jelezte, de még inkább az, hogy Szekfű Gyulával közösen ő írhatta meg a magyar történelem reprezentatív összefoglalóját. Ebben az időszakban az ország legjelentősebb közgyűjteményei egyfajta önkormányzatban működtek (Gyűjteményegyetem), és ennek volt egyik vezető intézménye a múzeum. Továbbra is érvényesült a „nemzeti gyásztér" funkciója, hiszen olyan nagyságokat búcsúztatott innen a nemzet, mint Teleki László gróf, Kossuth Lajos, Görgei Artúr, Bem József, Ady Endre, Klebelsberg Kuno gróf. „1945. január 16. Az orosz rohamcsapatok megjelenése a Magyar Nemzeti Múzeumban. Nevezetes nap! A múzeum lakóinak legnagyobb része ekkor látott először vöröskatonát!” Fettich Nándornak, a népvándorláskor kiemelkedő régész-kutatójának naplójából valók e sorok. Az oroszul is kiválóan beszélő, az ostrom idején a múzeumi pincékbe szoruló közösség vezettődő tudós egyejévé emelked Román katonák dülálló hitelességgel röga Magyar Nemzeti zítette e sorsfordító napok Múzeum udvarán, 1919 mikrotörténelmét. Ír a belövésekrről és a tüzekről, a

4∞&£∞ § ™ 4∞&£∞ § ™ 44


több rohamban és hullámban érkező szovjet katonákról, a sebesültekről és a halottakról, a kis hőstettekről és a szomorú árulásokról – és főképp a pusztulásról, amelyet nemcsak a gyilkos és gonosz indulatok okoztak, hanem elsősorban maga a háború, elkerülhetetlenül. A házról házra zajló kíméletlen küzdelem tönkretette a múzeum palotáját is. „Felmenni életveszélyes volt – írta másnap, január 17-én Fettich. – A múzeum kapui tárva-nyitva, ajtók-ablakok kiverve. A múzeum kertjéből erős géppisztoly- és gépfegyverzaj, nem is szólva a gyakori gránát- és aknadetonációkról, melyek meg-megrázkódtatták az öreg múzeum falait. Mi már mindnyájan annyira megszoktuk a fülsiketítő csattanásokat, hogy a legcsekélyebb izgalom sem vett erőt rajtunk, csupán megjegyeztük Huszárral nevetve: »ez jó erős volt!« […] Délután a rotundában egy 1 m[éter] mély sírt ástunk az orosznak, és eltemettük.” „Délelőtt két ődöngő katonát látok bemenni a Történeti Osztály feltört ajtóján – olvassuk a január 20-i naplóbejegyzést. – Utánuk tartok, ami a legkevésbé sem akadályozta őket abban, hogy értékek után kutassanak. Végre Bárányné szobájában a raktárszekrény körül megállapodtak és a kidöntött rengeteg ékszerben elkezdtek kutatni. Szörnyülködve láttam, szinte első pillanatokra nem is hittem a szememnek, hogy igazgyöngyökkel, gyémántokkal,

rubintokkal, smaragdokkal kirakott főúri ékszerek hevernek szanaszét. Úgy látszik, az egyszerű katonák nem gondolták, hogy valódi drágaságok hevernek előttük. Csakhamar ki is bökték: órát keresnek…” Ez az eset végül szerencsésen végződött: a katona a csizmáját lehúzta és visszaadta az elvett aranyórát, majd megelégedett egy üveg rummal. A kutatószobák egy részében azonban ekkor még mozdulni sem lehetett a beszállásolt lovaktól. „A bútorokat az északi oldalra halmozták fel, s a felszabadult helyekre sűrűn egymás mellé beállították a lovakat. Ezt sem képzeltem valaha, hogy múzeumi szobám, amelyben annyi világhírű tudós fordult meg s ahol annyi szép tudományos és művészeti kérdésről beszélgettünk barátaimmal, munkatársaimmal és másokkal, most istállóvá váljék!” A háborús hétköznapok hol drámai, hol vidám kalandjai között harsányan barátkozó ukrán és bizalmatlanul hasba rugdosó mongol katonákról éppúgy olvashatunk, mint arról a fortélyról, miképp sikerült az óvóhelyi nőket kerülgető orosz tiszteket a Ma gyar utcai nyilvánosház – némi élelemért azonnal tettre kész – specialistái felé „terelni”.

ÚJ KORSZAK Az új korszak néhány jelentős – és régóta érlelődő – változást is magával hozott az intézmény életében. Az 1949es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását, valamint a Széchényi Könyvtár önállósodását. A személyi kultusz korának számos kicsinyesen ostoba vagy éppen mulattató előírása érvényesült a múzeum életében is, így többek között Fettich Nándort is méltatlanul félreállították, mellőzték, akadémikusi címét elvették. Ám közben a faliújság repesve adott hírt az ötéves terv múzeumi túlteljesítéséről. Majd jött az újabb sorspróbáló pillanat: 1956. A rádió ostromában a Múzeumkert jelentős szerepet játszott, mert egy tűzoltó-alakulatnak innen kellett vol na feloszlatnia a tüntetőket. Ehhez 12 kerületből rendelték el a fecskendők összevonását, de – amint azt a Belügyminisztérium Országos Tűzrendészeti Parancsnoksá ga számára az esemé nyek után készült egyik jelentésben olvashatjuk – „valamennyi fecskendő vonulása közben tömegakadályba ütközött, és a tömeg minden esetben megakadályozta a tűzoltó fecskendők

további előrehaladását”. Így például „a IX. alosztály fecskendőjét a Nemzeti Múzeum főbejárata előtt állította meg a tömeg, a fecskendő kerekeinek levegőjét kiengedték, a motort leállították, a tűzoltó fecskendőt a továbbiakban elölről egy tehergépkocsi, oldalról egy villamos, hátulról pedig egy autóbusz kerítette be, így továbbhaladása lehetetlenné vált”. Még ezen az éjszakán a felkelők bejöttek a múzeumba, hogy a tetőről is lőjék a rádiót – később az volt a hivatalos indoklás, hogy a szovjet tankok emiatt nyitottak tüzet a Kálvin tér felől. Jánossy Dénes emlékei szerint mindenesetre ekkor gyulladt ki az Őslénytár, az Ásványtár, valamint a felső emeleten fekvő Afrika-kiálllítás. A forradalom két hete alatt a tűzoltók 11 ízben kaptak riasztást a múzeumtól, de az oltás nem minden esetben járt sikerrel. Személyes emlékem, hogy néhány éve megkeresett egy asszony, és amikor találkoztunk, gyönyörű, mélyzöld üvegdarabot nyomott a kezembe: az egyik összeolvadt múzeumi üvegvitrin akkoriban kikotort és megmentett maradványát. Az 1960-as évektől kezdve az ország néhány kiemelkedő történelmi épületegyüttese és muzeális gyűjteménye is

a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá került mint az intézmény vidéki filiáléja, ezzel mintegy országos jelentőségüket hangsúlyozva: az esztergomi Vármúzeum, a visegrádi Mátyás Király Múzeum és a sárospataki Rákóczi Múzeum. A Régészeti Tár felügyeli a Vértesszőlősi Őskőkori Előembertelep bemutatását. A múzeum különlegesen fontos szerepet játszik a hazai régészetben is. Legjelentősebb tudományos vállalkozása az immár sok évtizede folyó zalavár-várszigeti ásatás, a 9. századi Kárpát-medence legjelentősebb Karoling-kori hatalmi központjának feltárása. De fontos szerepet tölt be a múzeum – ezzel megbízott részlege, a Nemzeti Örökségvédelmi Központ révén – a nagyberuházásokkal kapcsolatos országos régészeti feladatok ellátásában is. 2013 óta a múzeumhoz tartozik a nagycenki Széchenyi-emlékkiállítás, az esztergomi Balassa Múzeum (vele együtt az esztergomi Babits Mihály Emlékház, a dömösi Árpád-kori altemplom és a kesztölci szlovák tájház), a balassa gyarmati Palóc Múzeum, a nyírbátori Báthori Múzeum, a vajai Vay Ádám Muzeális Kiállítóhely, továbbá a balácai Villa Romana és a Vésztő-mágori Régészeti Park is.

4∞&£∞ § ™

Felsorolni is nehéz lenne, Szovjet tank a melyek a dúsgazdag gyűj űjjteű Magyar Nemzeti mény legszebb, legritkább Múzeum udvarán, különlegességei, csak talá1956 lomra említek néhányat: mindenekelőtt tt a koronázási palást (11. sz.), a mező őkeresztes-zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni aranyszarvasok (Kr. e. 7. sz.), a szilágysomlyói gepida uralkodói kincs (3–4. sz.), a Monomakhosz-korona (11. sz.), Hunyadi Mátyás király firenzei arany trónkárpitja (15. sz.), II. Ulászló király díszkardja (16. sz.), Jagelló Zsigmond lengyel király gyermekkori páncélja (16. sz.) vagy az a Broadwood-zongora, amely Beethoven hagyatékából került Liszt Ferenchez (19. sz.). De a szerzeményezés messze nem csak a tágabban vett „ereklyékre” terjed ki, hanem bármilyen olyan tárgyi emlékre, amely alkalmas arra, hogy az önmagát magyar nemzetnek nevező történelmi közösség múltjának valamely részletéről hiteles képet adjon. A Magyar Nemzeti Múzeum készen áll arra, hogy a 21. század új nemzedékeinek bebizonyítsa: még egy 211 éves hagyományt is csak úgy lehet megőrizni, ha azt folyamatosan újraértelmezzük.

4∞&£∞ § ™


45

Magyar Nemzeti Múzeum

Recommend Documents