Magyar Nemzeti Levéltár
Tisztelt Kuratórium! Elöljáróban szeretnénk megköszönni, hogy „Fegyvert fogott a Hajdúság 1605 - 1956”” című kiállításunkat anyagilag támogatták. Elsősorban ez tette lehetővé, hogy Hajdúböszörményben a tárlat megvalósulhatott.
Szakmai beszámoló A kiállításon a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban található oklevelek, források bemutatása, a Déri Múzeum, a nyírbátori Báthory Múzeum, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum valamint a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum illetve magángyűjtők gyűjteményéből származó dokumentumok, fotók, tárgyi emlékek mellett, a közönség találkozhatott azokkal az eredeti oklevelekkel és tárgyi emlékekkel, amelyek a bemutatni kívánt időszakot reprezentálták. A Hajdúság történetében mindig fontos szerepet játszott a hajdúk áldozatvállalása. Számos példa mutatja helytállásukat, a nemzet iránti elkötelezettségüket. A Bocskaiszabadságharctól, 1848 forradalmán át, a világháborúkon keresztül egészen 1956-ig. A tárlaton ezt mutattuk be a szépszámú érdeklődőnek. A kiállítás mellett tudományos tanácskozást is szerveztünk a fegyvert forgató hajdúk történetéről, melyet Hajdúböszörményben a Város napi ünnepségek keretében valósítottuk meg 2012. szeptember 14-i megnyitóval. A két rendezvény így jelentősen erősítette egymást. A tárlatot, a vállat ideig 2013. február végéig fenntartottunk és iskolásoknak, civil szervezeteknek rendhagyó történelem órákat, tárlatvezetéseket is tartottunk. A rendezvényről a média is beszámolt.
(Szabadhajdú 2012. szeptember 21. 2.p., HBTV 2012. szeptember 24.) A pályázatban vállaltaknak megfelelően a támogat NKA logóját, a meghívóban, a plakáton és a kiállítás záró tábláján is feltüntettük. A mellékelt képek a megvalósult kiállításban készültek.
A fegyverforgató hajdú elődök történetét külön csomópontokra bontva mutattuk be. 1. A Bocskai szabadságharc és a hajdúk A kiállításon Kálló várának 17. századi nagyméretű metszetéhez installálva, annak környezetében mutattuk be az adekvát tárgyakat, ágyúmásolatot, zászlót, korabeli puskákat, szablyákat, fokosokat, lőportartókat, fejszét, pisztolyt, dokumentumokat, hajdú-viseleteket, és egy páncél öltözetet.
Ezek egy jelentős része eredeti tárgy illetve oklevél volt. Ennek köszönhetően a nagyközönség második alkalommal láthatta együtt a kiállítás ideje alatt eredetiben Bocskai István nagyhajdú adománylevelét (Korpona 1605. december 12.), illetve Báthory Gábor cserelevelét (Várad 1609. szeptember13.), mellyel Kállóból Böszörménybe telepítette a hajdúkat. Ugyan csak eredetiben került bemutatásra Báthory Gábor szablyája, díszöltözete. Képileg külön kiemelve, és világító ládában elhelyezve mutattuk be BOCSKAI ISTVÁN KORONÁJÁT. A tárlaton küllemében is igényes, és biztonságos körülmények között, a szakma szabályai szerinti fény és egyéb védelem mellett két darab oklevelet állítottunk ki a következő tárgyfelirattal: 1. Korpona, 1605. december 12. Bocskai István 9254 hajdú vitéznek földet, közös nemességet és nemesi címert adományoz. Letelepíti őket Kálló, Nánás, Dorog, Hadház, Vámospércs, Varjas, Sima és Vid pusztákra. 2. Várad, 1609. szeptember 13. Báthori Gábor erdélyi fejedelem Kálló város helyett a hajdúknak adományozza Böszörmény városát és Pród falut a hajdúkat megillető összes jogokkal, szabadságokkal és kiváltságokkal.
A kiállításon a tárgyfeliratok mellett a Böszörménybe telepítő oklevél magyar nyelvű fordítását is elkészítettük és bemutattuk. Íme: „Báthori Gábor erdélyi fejedelem Kálló város helyett a hajdúknak adományozza Böszörmény városát és Pród falut a hajdúkat megillető összes jogokkal, szabadságokkal és kiváltságokkal. Mi, Gábor, Isten kegyelméből Erdélyország fejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyek grófja. Jelen levelünkben adjuk tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy miután az előző években Magyarország, ő császári királyi felsége parancsnokló kapitányai és egyéb tisztjei által, a régi törvényeiben és nemesi kiváltságaiban sokféleképpen megsértett – és ami még súlyosabb és bántóbb volt – a bevett evangéliumi vallás szokott gyakorlatának szabadságában főurak, főrendek és nemesek, valamint az ország összes lakosai nehéz üldöztetéseket és sérelmeket szenvedtek, s miután panaszaik és esedezéseik nem hallgattattak meg, sőt az ország hangos tiltakozásai után sem érkezett orvoslás, a kezdetben csekély, de a kínálkozó alkalmak folytán növekedett okok alapján a jogaikban megtámadottak ő császári felsége támadó serege ellen, megsértett törvényeik megbosszulására, néhai felséges Istvánnak, Isten kegyelméből Magyar- és Erdélyország fejedelmének, és a mi igen tisztelt és jó emlékezetű urunknak és sógorunknak indításából és vezetése alatt kényszerültek fegyvert fogni. Miután különböző hadjáratok, harc és háború eseményei folytán felséges II. Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország választott királya, akkor még ausztriai főherceg, nekünk igen tisztelt urunk, a vallás és említett Magyarország szabadságának visszaállítását ő császári felségének atyailag ajánlotta. Említett István fejedelem ő felsége, a megintett ország lakosokkal együtt ellenséges fegyvereiket azonnal letenni és ő császári felsége előtt hódolatukat kijelenteni nemcsak készek voltak, hanem egyszersmind a törökkel és ő császári felségével nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak hasznos és üdvös békét is kötöttek, amellyel ma is élünk. Nehogy pedig azon vitézeknek munkája, akiknek segélyével említett István fejedelem ő felsége jeles műveit végezte, hiába történt légyen és azok kiérdemelt jutalmuktól megfosztassanak; többeket különféle ajándékokkal jutalmazott, másoknak pedig az ő mezei katonái közül Kálló teljes egész várost, néhány körülfekvő és Isten ő felsége levelében elsorolt pusztákkal és falvakkal együtt, a Szabolcs vármegyében fekvő, ugyancsak Kálló nevű vártól különválasztva – ajándékozta. Midőn pedig mi, Isten kedvező kegyelméből ezen fejedelemségre felemeltettünk, észrevettük, hogy ő királyi felségének nevezett Kálló várában tartózkodó kapitánya és a többi várőrzői a nevezett Kálló város birtokában már beiktatott mezei katonáink között kölcsönös gyűlölségek és viszálykodások uralkodnak, akarván mindenekelőtt nemes Magyarország közhasznára, békességére, és nyugalmára, valamint nevezett felek kényelmére és egyetértésére közreműködni, nehogy a véletlenség valamiképpen fegyveres összeütközést idézzen elő: Kálló város helyett a Szabolcs vármegyében lévő egész Böszörmény városunkat és Pród nevezetű falunkat, ugyanazon Böszörmény városban bírt vámmal és szokott piacokkal, vásárokkal együtt mindazon szabadságokkal és kiváltságokkal, melyekkel Kálló várost bírták, s azoknak minden hasznaival és járulékaival, ti. művelt és műveletlen szántóföldekkel, rétekkel, legelőkkel, völgyekkel, szőlőkkel és szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászattal, vízfolyásokkal, vízimalmokkal és azok helyeivel, általában pedig bármi névvel nevezendő, s azokat jog szerint és régtől fogva illető, s hozzájuk tartozó bármi hasznok és járulékok épségével, igazi és régi határuk alatt, említett lovas és gyalog hajdú vitézeinknek és azok mindkét nemű örököseinek és utódainak, mindnyájunknak kegyesen és százezer igaz folyó és használatban lévő pénzértékű magyar forintokban, csere címén adni, kötelezni és átírni rendeltük, biztosítván egyszersmind István fejedelem által ajándékozott minden birtokainknak és pusztáinknak használatában nevezett hajdú
vitézeinket és mindkét nemű örököseiket, mindnyájukat mindaddig, míg nekünk, és utódainknak, valamint országunknak tartozott hűségben megmaradnak. Őket minden törvényes megtámadók, háborgatók, nyugtalanítók, törvényszegők és perlekedők ellen oltalmazni fogjuk, valamint adjuk, kötelezzük és beírjuk, s egyszersmind biztosítjuk és bizonyítjuk, az előterjesztett mód szerint elvállaljuk, s arra minden utódainkat, valamint azokat, akiket illetni fog – kötelezzük. Mely dolognak emlékezetére és örök erősségére jelen függő és hiteles pecsétünkkel megerősített levelünket, említett hajdú vitézeinknek és azok mindkét nemű örököseinek és utódainak, mindnyájuknak kegyelmesen adtuk és engedtük. Várad városunkban, szeptember 13-án, az Úrnak 1609-ik esztendejében. Gábor mp.
Kendy István kancellár mp.”
Az oklevelek, vármetszetek, hajdúábrázolások és korabeli papíralapú dokumentumok mellett gazdag tárgyi anyagot is sikerült a kiállításra felvonultatnunk. Így tudtuk a pályázatban vállaltaknak megfelelően
eredetiben
bemutatni
Báthory Gábor
1609-es
díszszablyáját,
díszöltözetét,
sisakforgóját. Sikerült e mellett puskákat, pisztolyokat, szablyákat, fegyvereket is bemutatni a kiállításban. Ezek mellett a pályázatban foglalt koncepciónak megfelelve a fegyvert forgató hajdúk történetének bemutatását a hazát szolgáló hajdúk ábrázolását is megvalósítottuk. 2. A Rákóczi szabadságharc és a hajdúk
A tárgyalt időszak keretében fegyvereket, korabeli dokumentumokat köztük Rákóczi verébsári kiáltványát-másolat- (1703. augusztus) mutattuk be, valamint a térséget érintő hadmozdulatokat ábrázoltuk. Verébsár neve emlékezteti a böszörményiek elődeik helytállására.
Rákóczi a hajdúvárosok behódolása után számíthatott a harcoló hajdú vitézekre, akik nem is hagyták cserben. A fejelem körüli külön hajdú lovas ezred Budai István parancsnoksága alatt működött 600 fő körüli létszámmal. Ennek is köszönhető például, hogy később a fejedelem a hajdúk kiváltságát kétszer is megerősítette. A történéseket külön megállító táblával tettük érthetőbbé.
3. Hajdúk az 1848-49 szabadságharcban. A 17. Bocskai huszárezred és 52. és 53. gyalogzászlóalj E témánál a viseletek (a mellékelt képeken) és fegyverek, zászlók bemutatása mellett a főbb ütközeteket, - hol a hajdúság katonái vitézkedtek hadmozdulatok megjelenítésével, mutattuk be.
Így például a Böszörményben, Nánáson, Szoboszlón toborzott katonák az elsők között léptek
a vár falaira, s vívták véres harcukat Buda visszavételénél (1849. május 21.). Sillye Gábor kormánybiztos kiváló szervezőkészségének köszönhetően a csatákban több hajdúsági alakulat is részt vett. Aulich 2. hadtestében ott volt a Bocskai-csapat majd ötszáz legénnyel, Kovács százados vezetésével. S a 12. hadosztályban Asbóth Lajos ezredes egyik büszkesége, a 17. Bocskai huszárezred 281 lovasa is kivette a győzelemből a részét Török százados vezetésével. Ezeket is bemutattuk a kiállításon.
4. Az első - és második világháború korszaka A tárlat ezen blokkjába, ahogyan ezen a vidéken ma is emlegetik az idősebbek, a „nagy háborúk” katonai eszközei, behívók, plakátok, korabeli fényképek kerültek bemutatásra. Nagyméretű háttérképpel mutattuk be a 35. gyalogezred böszörményi tisztes állományát, viselettel, fegyverekkel, katonai naplóval, egyedi éremgyűjteménnyel illusztráltuk az első világháború Hajdúságot is érintő történéseit.
Az első és második világháborúban a Hajdúság lakosságszámához mérten jóval nagyobb terhet vállalt a katonai alakulatokban, mint más települések. Kutatásaink alapján a háborús áldozatokról illetve a II világháború eseményeinél külön bemutattuk a böszörményi repülőtér és stuka iskola hangárját egy nagyméretű képpel és tervrajzzal, valamint lezuhant repülő fegyverzetét hátsó vezetőszárnyát, lőszereket és a bombázások felvételeit mutattuk be.
5. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 1956. október 23-át követően a vidéki városokban a régi hatalmi struktúra helyett, új forradalmi szervezetek választottak a polgárok. Így volt ez a Hajdúságban is. Magyarországon alig akadt olyan község, város, ahol ne vonultak volna az emberek azt utcára tüntetni a fennálló kommunista rezsim ellen, ne fogalmazták volna meg követeléseiket, ne sztrájkoltak volna, s ne hozták volna létre az új forradalmi közhatalmi szervezeteket. A tárlaton ízelítőt adtunk az akkor készült dokumentumokból, fényképekből, röplapokból, egy viselet erejéig pedig „ávéhás” bőrkabátot is kiállítottunk.
Tisztelt Kuratórium! Végezetül ismételten megköszönjük támogatásukat, mely lehetővé tette a kiállítás megrendezését. Hajdúböszörmény, 2013. március 25. Tisztelettel: Varjasi Imre főtanácsos
