Magyar királyok és uralkodók. 10. kötet

Magyar királyok és uralkodók 10. kötet

Vitéz Miklós

Magyar királyok és uralkodók Károly Róbert és Nagy Lajos

Duna International

A könyv megjelenését támogatta: SYMBOL BUDAPEST Ötletgazda: FONTOS LÁSZLÓ © VITÉZ MIKLÓS Szerkesztette: SZILÁGYI RITA Képszerkesztő: DR. BASICS BEATRIX Fotók: CIVERTAN GRAFIKAI STÚDIÓ, MAGYAR NEMZETI MÚZEUM, VIDA MÁRTA, INTERNET Minden jog fenntartva! Tilos a kiadó engedélye nélkül a könyvből részletek közlése vagy bármilyen módon történő másolása, terjesztése, beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozó eszközöket is. Összkiadás: ISBN 978 615 5013 14 0 ISBN 978 615 5013 23 2 WWW.FACEBOOK.COM/MAGYARKIRALYOK (A Facebook-oldalak regisztráció nélkül is szabadon látogathatóak.)

Kiadja: a DUNA INTERNATIONAL KÖNYVKIADÓ KFT. 1106 Budapest, Keresztúri út 8/A Tel.: 264 4555, fax: 264 4551 e-mail: [email protected] Felelős kiadó: A KFT. ÜGYVEZETŐJE Kiadóvezető: BARÁZ MIKLÓS Főszerkesztő: SIPOS ATTILA Művészeti vezető: BARÁZ KLÁRA Műszaki vezető: MARTON ÉVA Borítóterv és tipográfia: GÁL BRIGITTA ÉS SINKA ATTILA Készült a debreceni Kinizsi Nyomdában Felelős vezető: BÖRDŐS JÁNOS

Előszó

M

iután kihalt az Árpád-háziak dinasztiája, és az immár több száz éve uralkodó Turul nemzetség helye üresen maradt, egészen új viszonyok következtek Magyarországon. Amikorra 1301. január 14-én, a budai várban elhunyt III. (Velencei) András – akit ugyan jó néhányan nem is tartottak igazi Árpád-ivadéknak, de mint királyt elviselték egy évtizeden keresztül –, a már amúgy is egész országrészeket birtokló, nagy hatalmú bárók, tartományurak, különféle szövetségekbe tömörülve, minden eddiginél jobban megerősödtek. Most már a legszívesebben teljesen átvették volna a hatalmat – szerencsére azonban egymás között sem tudtak megegyezni. Sokéves huzavona kezdődött, ami időnként majdhogynem belső háborúvá szélesedett, és káosszá mélyült. Végül a nápolyi Anjou család még szinte gyermekkorú királyjelöltje szerezte meg a hatalmat, egy rendkívül zavaros, több megkoronázott királyt is felvonultató korszakot bezáróan. Károly Róbert még idegennek számító, francia származású, olasz földről jött uralkodó volt, aki – mindennek ellenére – rendet tett azon a földön, amelynek királyává lett. Az ő fia, Nagy Lajos azonban már születésénél fogva „igazi magyar” királlyá válhatott. A történelem fintora, hogy az előző száz év „valódi” magyar királyai nem voltak képesek olyan naggyá tenni Magyarországot, mint amilyen naggyá ezek az „idegen” királyok tették…

Vitéz Miklós

6

V. István, IV. (Kun) László és III. András

Miután tehát két külföldi kisfiú lett egyszerre Magyarország királya, képzelhetjük, mekkora káosz alakult ki. Minden nemes úr választhatott (választani kényszerült), hogy melyiket követi. Nagyobb pártja az ország nyugati és északi felében élő bárók által támogatott Vencelnek volt; Károly Róbert mellett (akkor még) kevesebben álltak.

Van is király, meg nincs is

Kihalt az Árpád-ház A 14. század beköszönte Európában lassú, egyenletes

tűnik is, de a 14. században a szenet már nemcsak a ková-

változásokat indított el. A kontinens nyugati felén egyfaj-

csok használták, hanem lakásokat is fűtöttek vele! Na-

ta válság közeledett, amely sokrétű volt, és egyszerre

gyobb volumenben indult meg a fémkohászat, jobbak let-

több téren következett be. Némelyik országban, például

tek a támadó és védőfegyverek, és már kezdett terjedni a

a franciák földjén évtizedekig tartó belső háborúk zajlot-

puskapor – ennek nyomán a tűzfegyverek alkalmazása is.

tak, másutt a jogaiban mindinkább megerősödő (köz)

Ez volt az a század, amikor az invesztitúraharcokból ko-

nemesség növelte a saját je-

rábban győztesként kikerül-

lentőségét, és ezzel párhuza-

ni látszó pápaság teljesen

mosan csökkentette a köz-

francia gyámság alá került:

ponti hatalom, vagyis a ki-

1309 és 1377 között a pá-

rály súlyát, szerepét.

páknak eleve nem is Rómá-

Közben jött egy klímaválto-

ban, hanem egy francia vá-

zás is – visszaesett a hőmér-

rosban, Avignonban volt a

séklet, egyfajta „kis jégkor-

székhelyük. Olykor volt egy

szak” kezdődött –, csökken-

– vagy több – ellenpápa is,

tek a mezőgazdasági hoza-

és a királyok válogathattak,

mok. Megindult a „kézmű-

melyiket ismerik el.

ipari forradalom” (Bertényi),

Ennek ellenére a 14. század-

a technika is előretört, han-

ban az európai fejlődés éllo-

gozzék ez a szó bármilyen

vasa Itália volt. A félszigeten

furcsán is azokban az idők-

ugyan rengeteg állam he-

ben. Felülcsapó vízikerék

lyezkedett el, de már egyre

adott az addiginál több ener-

inkább kezdett kiszorulni

giát, mind több lett a szélmalom, és ha hihetetlennek

Károly Róbert

V. István rövid királysága

7 részéből személyében szabad bérlő lett, aki fizetett a nemesi tulajdonosnak a művelésre kapott föld használatáért. A német-római birodalmon belül óriási volt a széthúzás, amiből időnként kisebb hatalmasságok emelkedtek ki, és buktak el ismét. Luxemburgi (IV.) Károly császárnak időlegesen sikerült valamelyest stabilizálnia hatalmát (ez volt az a család,

Avignon, a pápák palotája

összesen 116 évig tartott –, amely-

amelyből a mi későbbi Zsigmond

ben az angolok és franciák mérték

királyunk is származott). De éppen

onnan a német császári hatalom. És

össze az erejüket. Ezt nemegyszer

Károly adta ki a Német Aranybullát

bár ezek az államok – vagy közülük

parasztfelkelések, népi megmozdulá-

is, amellyel szentesítette a választó-

a nagyobbak – nemegyszer szembe-

sok, belháborúk is tarkították. Ha-

fejedelmek császárválasztó jogát, és

fordultak egymással, azért társadal-

talmas pestisjárvány, „fekete halál”

ezzel a tartományurak hatalmát, a

mi haladás zajlott bennük. Francia-

söpört végig a kontinensen.

birodalom teljes széttagoltságát is.

országban – ha időlegesen is – el-

Közben az angoloknál folytatódott a

A német fejedelemségek, sőt olykor

akadt a központi hatalom erősödésé-

főurak és a nemesség harca a királyi

egyes városok is igyekeztek önállósí-

nek a folyamata. A flamandok (a ké-

hatalom csökkentéséért. Az uralko-

tani magukat a császártól. Ez az a

sőbbi hollandok) sikerrel szálltak

dók kénytelenek voltak most már a

század, melyben – afféle „népi kez-

szembe a francia királyok hódító tö-

rendi országgyűlést, a parlamentet is

deményezés” eredményeképpen – a

rekvéseivel. Aztán jött a százéves há-

bevonni a kormányzásba. A job-

függetlenedés útjára lépett Svájc, a

ború – amely a valóságban, a kisebb-

bágyság rendszere megindult a lassú

nagyobb szüneteket is beleszámítva,

felbomlás útján: a parasztok nagy

Avignon, a pápák palotája

8


földrész első tényleges, mai fogalma-

da, de 1301-ben valahogyan min-

András halálakor már az országon

ink szerinti köztársasága (ehhez ké-

denki csak a külföldi trónigénylők-

belül tartózkodott.

pest Velence csak nevében volt az),

kel számolt.

Ha egy főúri pártnak volt egy (kül-

megvetve ezzel a napjainkban is léte-

A királyjelöltek közös jellemzője volt,

földi) jelöltje, akit mindenáron a

ző államszövetség alapjait.

hogy igazából senki sem tekinthette

magyar trónra akart juttatni, a ve-

A német lovagrend a keleti területe-

őket magyarnak, hiszen nem tudtak

télytárs másik bárócsoport rögtön

ken – a mai Lengyelországban és a

magyarul, nem itt nőttek fel, és vol-

„pártot” hozott létre – egy másik kül-

balti államokban – sikeresen terjesz-

taképpen egyiket sem nevelték előre

földi jelölt mellett. Mert ha csak egy

kedett, saját, erős államot alapított,

és megfontoltan, mondhatni „célza-

jelölt volt, az urak nem remélhették,

és évszázadokon át elzárta a lengye-

tosan” magyar királynak. Csak ami-

hogy miután trónra kerül, hűségü-

leket és a litvánokat a Balti-tengertől.

kor Velencei András meghalt, lép-

kért megjutalmazza őket – hiszen

Sokat írhatnánk arról is, hogyan ala-

tették őket fel a különféle főúri cso-

kult az orosz fejedelemségek sorsa,

portosulások – a 12 éves nápolyi

Boldogkő vára - Aba Amadé,

amelyek hosszú időn át folytattak

kisfiú, Károly Róbert kivételével, aki

majd Károly Róbert vára

gyakran reménytelennek látszó, ám végső soron mégis győzelmet hozó harcokat a tatárok ellen. És míg a tatár hatalom akkoriban kezdett hanyatlani – bár ezt az ott élők akkor még nem láthatták ilyen világosan –, délkeleten egy új, feltörekvő, és mind erősebbé váló birodalom, az oszmántörököké tört előre, egyre nyugatabbra, és mind közelebb Bizánchoz, majd Európa többi részéhez.

A magyarországi helyzet Meghalt az utolsó, Árpád-házinak tekintett uralkodónk, III. András, és nagyon különös, hogy a báróknak eszükbe sem jutott egy magyar királyt választani a helyébe. Pedig mint már többször említettük az előző kötetekben, elvileg a magyar nemességnek ősi joga volt akár közfelkiáltással is királyt választani – a saját soraiból. Lesz még erre pél-


9

Hollókő vára - Csák Máté halála

tatta”, vajon miért nem szállt sorom-

mozgathattak, anyagilag és más ér-

után került csak Károyl Róbert

póba a koronáért? És a Kőszegiek?

telemben is szüntelenül kihasznál-

birtokába

Gondoljuk csak el: az akkor éppen

hattak.

tartományúri hatalma csúcsán álló

Ugyanakkor ma már beismerhetjük

nem kellett harcolni érte/mellette,

családnak akkora területe volt, mint

(a kommunista korszak történetírá-

trónra lépése egy percig sem volt vi-

a mai Magyarország fele!

sát meghaladva), hogy a bárók jól

tatott.

És mégis, mindannyian inkább vala-

irányították a maguk birtokait, és a

Még érdekesebb – Nemeskürty Ist-

melyik külföldi jelöltet támogatták.

magyar gazdaság általános fejlődését

ván éppen eléggé csodálkozik is

El

amit

sem gátolták. Viszont sajnos miat-

ezen! –, hogy nem akadtak hazai ön-

Nemeskürty ír erről a sajátos álla-

tuk állandósult a veszély, hogy az

jelöltek! Hiszen volt számos magyar

potról. Ezek az urak ugyanis eleve

ország részekre eshet szét.

báró, aki egész tartományokat birto-

nem is gondolkodtak Magyarország

Akkoriban tucatnyi „kiskirály”, oli-

kolt/bitorolt, és uralkodói, „kiskirályi”

egészében! Őket csak a saját, bizto-

garcha irányította az országot, és ez

hajlamait addig nem is igen titkolta.

san kézben tartott tartományaik,

a szám nem túlzás: egyes történé-

Egy Csák Máté (e néven már a har-

vármegyéik, megszerzett területeik

szek szerint éppen tizenketten vol-

madik), aki magát „szerényen csak

és birtokaik érdekelték. Nekik úgy

tak. Az ismertebb nevek: a Kőszegi-

princepsnek, azaz hercegnek titulál-

volt jó, ha egy királyt mint bábot

ek, az Abák, a Csákok, a Borsák, Er-

kell

fogadnunk,

Az Anjou-ház

10

Az Anjou-család az akkori francia királyi dinasztia, a Capetingek oldalágához

délyben Kán László, a Délvidéken a

tartozott. Erős pápai támogatással az 1260-as években hódították meg a Ná-

horvát Subics család klánja, és így

polyi Királyságot. Megszerezték Szicíliát is – legalábbis egy időre –, és dél-

tovább.

franciaországi birtokaikra támaszkodva befolyásra tettek szert a Földközi-

Azon is elcsodálkozhatunk, hogy a

tengeri, mediterrán világban. Anjou Károly (Károly Róbert nagyapja) még V. Istvánnal – mint emlékszünk – „kettős házasság” révén kapcsolta egybe az Anjoukat és az Árpád-háziakat. II. Károly nápolyi trónörökös vette feleségül István lányát, Máriát, míg a nápolyi király lánya, Izabella lett a szerencsétlen IV. (Kun) László nem kevésbé szerencsétlen felesége. Az Anjoukat a maguk idejében következetesen feltörekvő családként tartották számon, és ők valóban mindent meg is tettek dinasztikus hatalmuk gyarapításáért. Újabb és újabb szövetségeket kötöttek, újabb trónokra jelentették

gyermek Caroberto, az Anjou Károly Róbert már akkor magyar földre jött, amikor Velencei András király még életben volt. Előző év nyarán érkezett, és magyar területen egészen jól megvolt népes kíséretével együtt. Igen, az Adria mellett, a Tengermelléken, azaz Dalmáciában, miközben III. András Budán uralko-

be igényüket, hadakoztak és házasodtak: általában sikeresen.

dott. Nem volt a királynak olyan

„Magyarországi” Mária az apja révén fenntartotta a magyar trónra irányuló

eszköze, sem ereje, amivel kiverhette

igényét is. Midőn Velencei András lett a magyar király, az Anjouk a trónnak

volna a riválist? Vagy lehet, hogy

az ő személyével való betöltését egyszerűen nem akarták tudomásul venni. Fo-

nem is akarta?

lyamatosan hangoztatták, hogy a magyar korona Mária királyné fiának,

A jövendő magyar király személyé-

Martell Károlynak járna. (A „Martell” – „Kalapács” – ragadványnév, úgy lát-

ről a főurak természetesen nem tud-

szik, igen kedvelt volt a középkorban: az egykori frank birodalom alapítójá-

tak megegyezni. Már csak azért sem,

nak, „Kis” Pippinnek az apját is így emlegették a maga idejében.)

mert számos nagyhatalmú báró a

Miután Martell Károly eléggé fiatalon meghalt, a trónigény értelemszerűen

hozzá földrajzilag közelebb eső terü-

Mária királyné unokájára, Károly Róbertre szállt. (A későbbi király magyar

leten keresett és vélt találni megfele-

neve különben egy nyelvi félreértés eredménye. Az olasz „Caroberto” kereszt-

lő uralkodójelöltet.

nevet „ferdítették el” a magyarok Károly Róbertre, néha Róbert Károlyra, mert azt hitték, ez két név együtt.) Az Anjouk annyira biztosra vették, hogy Károly Róbert lesz a magyar király, hogy a gyereket az otthoni öröklési rendből eleve ki is zárták, mondván, neki ott van Magyarország, elégedjen meg majd azzal… Mint majd látni fogják, ezzel mintegy felégették Caroberto mögött a Nápolyba (vissza)vezető hidakat. Most már történjen bármi, neki magyar királlyá kell lennie, hiszen más választása úgy nincsen.

A Délvidék, elsősorban a Tengermellék urai, a horvát és dalmát bárók az ifjú Károly Róbertre esküdtek. Mint láttuk, az ő ügyük tartott a legelőbbre, hiszen királyjelöltjüket már akkor az országba hozták, amikor III. András még javában élt, és semmi sem utalt arra, hogy a halála közeledne.

A pápai állam és az Anjouk mindig szorosan együttműködtek. Az egymást

Nem csoda, hogy később egyesek azt

követő pápák – ahhoz az álláspontjukhoz ragaszkodva, hogy Magyarország a

rebesgették: Károly Róbert hívei

pápai állam hűbérese – mindent megtettek azért, hogy bárkivel szemben elis-

mérgeztették meg Velencei Andrást,

mertessék az Anjouk jogát a magyar trónra.

az utolsó Árpád-házi királyt. Tény,

Így álltak hát a dolgok, amikor a Magyar Királyság uralkodó nélkül maradt, és

hogy van itt néhány valóban zavarba

lényegében a hazai tartományuraktól függött, hogy kit ültetnek a trónra.

ejtő körülmény. Például az, hogy a


11 magyar használatra rögvest „Lászlóra” változtatta, stílusosan úgy is mondhatjuk: magyarosította. Három és fél éven keresztül tehát névleg egyszerre két tizenéves gyerek uralta Magyarországot. Egyes történészek „interregnumról”, király nélküli időszakról beszélnek e korral kapcsolatban, pedig hát az országnak elvben volt királya, méghozzá mindjárt kettő is! A két kamasz, Károly Róbert meg Vencel-László persze semmire sem mentek: sem egymással, sem a bárókkal. Vencel koronázása különben Székesfehér-

tergomi érsek, Bicskei Gergely – a

várott, a Szent Koronával történt

Szent Korona hiányában – egy „al-

meg, ámde ott is elkövettek egy „hi-

nápolyi kisfiú hívei – egész seregnyi

kalmi” koronát helyezett a kisfiú fe-

bát”: a szertartást a kalocsai érsek

ember – Zágrábig jutottak (ellenállás

jére, és ezzel az Anjou-pártot támo-

végezte.

nélkül haladva észak felé), és ott letá-

gatók szemében a koronázás meg-

Mindkét oldal részben jogosan és

gomban akarták megkoronáztatni

történt: Károly Róbert magyar ki-

Szepeshely - Károly Róbert

az új királyt. 1301 tavaszán az esz-

rállyá lett.

megkoronázása

Anjou tartomány térképe

boroztak. Valamire vártak. Csak nem András király halálának a hírére? És amikor az megérkezett, a gyermek király serege azonnal tovább indult, és zavartalanul jutott fel egyenesen

Esztergomba. Hívei

ugyanis nem Fehérvárott, hanem a régi uralkodói székhelyen, Eszter-

Ám a főurak másik – erősebb – csoportjának is megvolt a maga jelöltje!

okkal vádolta a másikat mulasztá-

Mégpedig egy cseh ifjú. Annyira fia-

sokkal. Az igazi király ugyanis – az

tal, hogy ő is éppen 12 éves volt, mi-

elfogadott norma szerint – az lehe-

ként a messzi délről jött Caroberto.

tett volna, akinek fejére Fehérvárott

Ez a fiatalember Vencel cseh királyfi

az esztergomi érsek a Szent Koro-

volt, aki nevét ebből az alkalomból,

nát helyezi. Az a koronázás akkor minden kétséget kizáróan érvényes

Károly Róbert aranyforintja

lett volna. De bizony itt egyik gye-

12


rek esetében alkalmazott szertartás sem felelt meg ezeknek a feltételeknek. Miután tehát két külföldi kisfiú lett egyszerre Magyarország királya, képzelhetjük, mekkora káosz alakult ki. Minden nemes úr választhatott (választani kényszerült), hogy melyiküket követi. Nagyobb pártja az ország nyugati és északi felében élő bárók által támogatott Vencelnek volt; Károly Róbert mellett (akkor még) kevesebben álltak. A bárói csoportok állandósult küzdelmei határozták meg a hétköznapokat. Kristó Gyula így jellemzi ezt az időszakot: „A szó szoros értelmében politikai zűrzavar uralkodott Magyarországon, ahol a zavarosban mindenki kedvére halászhatott, ha ehhez kedve (azaz ambíciója) és eszköze (vagyis fegyveres ereje) volt”. Ismerjük VIII. Bonifác pápának (aki mellesleg teljes erő-

Vencel - Thuróczy krónika

vel kiállt az Anjouk itteni uralma mellett) egy uralkodóhoz írott levelét, amelyben a nagyon megromlott magyar

és fényes királyság minden szempontból összeomlott,

viszonyokra panaszkodik, imígyen: „Ez a hajdan nemes

szabad prédául esett, végveszélybe sodródott.” Az „utókor”, beleértve a valamivel később élt történetírókat is, persze már a trónon megmaradt Károly Róbert mellett állnak. Jellemző Thuróczy János véleménye, aki írásában az erről szóló fejezet címének ezt adta: „Venceszláv hercegnek, a cseh király fiának behozatala és megkoronázása a gyermek Károly megcsúfolására”… Mintha egy ellenjelöltet azért hoznának be az urak, költséget nem kímélve, és olykor mellette-miatta némi vért is ontva, hogy „megcsúfolják” a riválisát… Sokan azért ellenezték egy Anjou király trónra kerülését, mert őt és családját a pápa pártfogolta. A 16. századi protestáns prédikátor-krónikás Heltai Gáspár persze nem véletlenül írja, hogy „több magyarok ellenzék aszt az egész országban, és nem akarák, hogy a pápa királyt adna nékik, hanem ők szabad népek volnának és tudnának magoknak királyt választani a pápa híre és segítsége nélkül.” Már említettem, hogy a pápa Anjou Károly Róbert trónra ültetésével azt a benyomást kívánta kelteni, hogy Magyarország Vencel


13

Rómának közvetlenül alárendelt, fe-

könyörögtek némi segítségért – saját

otthon hamarosan a cseh trónra ke-

udális hűbérese. Ez érthetően fájha-

országuk főurai ellen!

rült, ám alig két év múlva meghalt:

tott egyes magyar uraknak. Csak

És mivel ez folyt „odafent”, hát ilye-

minden valószínűség szerint meg-

megjegyzem: miközben nagyra vol-

nek lettek a viszonyok „odalent” is.

gyilkolták.

tak ezzel a „hazafias kiállásukkal”,

Politikai kalandorok, nagyobb és ki-

Miközben Károly Róbert még min-

más téren mindent megtettek azért,

sebb urak önkényének volt kiszol-

dig a déli országrészeket uralta – ek-

hogy az országot káoszba döntsék, és

gáltatva az ország. Már senki sem

kortájt Temesvárott rendezte be „ki-

ezáltal csaknem elveszejtsék.

számított bíróságra, és ha talált is

rályi” székhelyét és ott hirdette ma-

Mielőtt abba a hibába esnénk, hogy

valamiféle igazságszolgáltatást, az el-

gát „Magyarország királyának” –, a

a cseh jelöltet valamiféle hazafias vo-

szenvedett sérelemért nem kapha-

cseh király, az apa úgy gondolta,

natkoztatási pontnak higgyük, je-

tott elégtételt, még érvényes bírói

hogy hasznosítani kellene a magyar

gyezzük meg: mindkét jelölt volta-

ítélet birtokában sem.

koronát. Ha már elhozta...! Hát kö-

képpen a bárók kreatúrája volt. És

Magyarországot ki tudta volna meg-

rülnézett a környéken: van-e olyan,

nem sok hiányzott, hogy hazánk ak-

állítani a lejtőn, amelyre jutott?

uralkodóházból származó férfiú,

kori történelme más irányba fordul-

A helyzet akkor változott meg (vala-

akinek van valamilyen – akármi-

jon – ugyanis ha Károly Róbert bi-

mennyire), amikor a cseh király be-

lyen! – magyar kapcsolata, családi

zonyul gyengébbnek, attól kezdve

látta, hogy ebből a helyzetből az ő

rokonsága, atyafisága az Árpád-há-

cseh királya lett volna Magyaror-

fia számára ugyan nem sok előny

ziakkal?

szágnak, és az események más irány-

fog származni, mi több, a vállalko-

Meg is találta a saját jelöltjét

ban gördülnek tovább.

zás kezd számára egyenesen életve-

Wittelsbach Ottó, e néven a harma-

Mindenesetre a zűrzavar állandósult,

szélyessé válni. Annyit pedig ez az

dik bajor herceg személyében. Ottó

és éveken át tartott.

anarchiába fulladt ország nem ér

ekkor 44 éves volt, és IV. Béla lányá-

meg. Így hát eljött a fiáért, és 1304

nak a fia lévén, az országot a tatárjá-

nyarán hazavitte. Kár, hogy – talán

rás után újjáépítő magyar király

Két, sőt három király?

a nagy sietségben...? – a gyerekkel

unokájaként léphetett fel. A cseh ki-

együtt elvitte a magyar koronát is…

rály – feltehetően nem kis pénzért –

Az ország minden téren a szétesés

Vencel-László – apja halála után –

átadta a magyar koronát Ottónak,

határán állott. Törvénytelenségek, pusztulás, anarchia képe fogadta a korabeli látogatókat. Maguk a püspökök panaszolták fel, hogy a gátlásokat nem ismerő oligarchák még az egyházmegyéket, a templomokat, a püspöki javakat, birtokokat is megtámadják, rombolják, kifosztják. A püspökök külföldi uralkodóknak és a pápának Temesvár

Elveszett, de megtalálták 14 Ottó állítólag úgy hallotta, hogy a magyar bárók közül so-

és nagylelkűen „átruházta” rá a magyar királyi címet,

kan egyik gyermekkirályt sem látják szívesen, inkább egy

amelyet – szerinte – a gyermek Vencel addig jogosan

érett férfit, igazi uralkodót várnak, aki végre megmentené

birtokolt. A magyarok itthon talán nem is sejtették, hogy

az országot az anarchiától. Ez talán valamennyire igaz is le-

időközben lett egy harmadik királyuk is, a meglett bajor

hetett, csak hát azok a nagyurak, ideális királyt képzelve

férfiú személyében. Ottó pedig már útnak is indult, hogy

maguk elé, aligha éppen egy – Magyarországgal szinte

birtokba vegye új „országát”…

semmilyen kapcsolatban nem lévő – Wittelsbachról ábrán-

Annyiban igaza lett Ottónak, hogy tényleg voltak Ma-

doztak, gondolom.

gyarországon hívei neki is. Főleg miután Vencel, a prágai

A bajor herceg útja magyar földre csak Ausztrián keresztül

jelölt visszalépett. A Károly Róberttel és az „olasz vonal-

vezethetett, ám mivel az osztrákok maguk is érdekeltek

lal” elégedetlen nagyurak most már a robusztus termetű,

voltak a nálunk uralkodó káosz fennmaradásában, sőt ta-

harcsabajszú Ottót támogatták.

lán a trónra is vágytak, így hát Ottó tisztában lehetett az-

A bajor királyjelölt 1305 őszén ért ide, és mivel magával

zal, hogy őt valószínűleg nem fogják hagyni átvonulni,

hozta a Szent Koronát is – ezt nagyra értékelve, hálából

esetleg még valami komolyabb baja is eshet.

Székesfehérvárott mindjárt meg is koronázták. Mint

Ezért hát úgy döntött, hogy inkognitóban teszi meg az utat

Nemeskürty írja ironikusan: „mi sem természetesebb”,

osztrák földön. Kereskedőnek öltözött, árut szerzett be a

hogy az urak őt is megkoronázták – „úgy koronázgattak

hitelesség kedvéért, és a kísérete is úgy tett, mintha ők csak

ekkortájt, ahogyan az Árpád-házi királyok idején vadász-

egy egyszerű bajor kalmárt védelmeznének. A Szent Koro-

ni mentek…” Ottó egyébként özvegyember volt, és azzal

nát egy „csobolyóban” rejtették el, arra az esetre, ha útközben valahol átkutatnák őket. A csobolyó egy borszállító edény lehetett, amit nyereghez kötözve vittek. Mivel ez a „boros edény” az átlagosnál lényegesen értékesebb volt, tehát Ottó a saját nyergéhez kötözve szállította. Már javában bent jártak Ausztriában, amikor egyik reggel észrevették, hogy a csobolyó… eltűnt! Csak a kioldódott szíj lógott le a nyeregről, maga az edény nem volt sehol. Képzelhetjük azt a pánikot, ami ekkor kitört a „kereskedő” csapatában! A lovasok észvesztve vágtattak visszafelé az úton. Találkoztak szembejövőkkel is, de senkinél nem látták a csobolyót. Egyre rosszabb sejtések gyötörték őket, míg végül egyszerre csak megpillantották a keresett tárgyat az út szélén. Ottó és társai állítólag valóságos örömtáncot jártak az edény körül, főleg miután megbizonyosodtak afelől, hogy az értékes ékszer valóban benne van. Egyesek azt állítják, hogy ettől az eséstől ferdült volna el a Szent Korona tetején a kereszt, de erre nincsen semmiféle bizonyítékunk.

is segíteni akart magán, hogy bejelentette: magyar feleséget választana. Várta az ajánlatokat, és apósnak jelentkezőkben tényleg nem is volt hiány. Ottó az Erdélyt uraló „kiskirály”, Kán László lányát szemelte ki magának. Közben – ne feledjük! –különféle seregek folyamatosan vonultak fel s alá az országban: minden nyáron megmérkőztek a tartományurak egymással, királyuk nevében. A magyarok szorgalmasan irtották és pusztították a… magyarokat. Amíg itt volt a cseh „László” (Vencel), addig az ő nevében, és persze Károly Róbert hívei sem maradtak ki az összecsapásokból. Mindennapos dolognak számított „ellenséges” városok lerohanása, elfoglalása, felégetése, lakosainak kiirtása és/vagy rabságba hurcolása… Így foglalták el a nagyurak például Esztergomot, Visegrádot, Budát és más városokat. Aztán Vencel helyett jött Ottó, akkor meg már az ő hívei is harcoltak. Igaz, nem sokáig. Merthogy Ottó elment Erdélybe, hogy ott nyélbe üsse a házasságot Kán László leányával. Jellemző, hogy a magyar királyi koronát oda is magával vitte, „a csobolyós eset” óta nem vált meg tőle. Erdélyben aztán kellemetlen meglepetés érte: leendő apósa már nem beszélt házasság-


15

Ottó ifjút királlyá, a Szent Korona még mindig másnál volt, így azt ekkor sem helyezhették a fiatalember fejére. A káosznak tehát egyelőre még mindig nem szakadt vége. Ottó egykori apósjelöltje, Kán László végül is a szerb uralkodónak adta a lányát, aki magyar területekre tört – így a Magyarországon uralkodó anarchiának már nemzetközi vonulata is lett. Végül is a Károly Róbert pártján álló urak és seregeik tettek rendet a Délvidéken. 1310 nyarára sikerült megszerezni – visszaszerezni – az erdélyi oligarchától a Szent Koronát, és augusztusban aztán végre harmadjára – de most már teljesen szabályosan! – ismét megkoronázták Károly Róbertet, aki magyarországi viszontagságai közben ekkorra már 22 éves, fiatal férfivá serdült. Hivatalosan 1308-tól tartják őt ki-

ról, ellenben egyszerűen elfogatta és börtönbe csukta a „királyt”! A Szent Koronát az erdélyi uraság vette birtokba, és egyelőre senkinek sem volt hajlandó átadni. Ottó egyesek szerint pénzzel váltotta ki magát a fogságból, mások szerint megszökött. Tény, hogy hamarosan búcsút intett rabsága színhelyének, és Lengyelországon keresztül hazament. Soha életében nem tette be többé a lábát magyar földre. Csak sejthetjük, miképpen „dicsérte” a magyarokat egész további életében… Meg szokták említeni, hogy Károly Róbert volt az a magyar király, akit háromszor (!) is megkoronáztak… a biztonság kedvéért. Először 1301-ben, emlékszünk, Esztergomban, szabálytalanul – egy „alkalmi” koronával. Másodjára 1308-ban (vagy 1309-ben), miután eltűnt a színről a cseh Vencel, és a bajor Ottó is megfutamodott. De ez sem volt még igazán szabályos, mert bár a temesvári országgyűlés nagy többséggel választotta a francia-olasz Királyi korona

16


rálynak a mai magyar történészek –

tárain is. Említettük, hogy néhányan

szegiek (másképpen: Németúj-

de mint látjuk, a mindent elborító

beavatkoztak a szerb ügyekbe, má-

váriak) hatalmában volt – kétségte-

káosz időszakában ez nem volt any-

sok az osztrákokat háborgatták,

lenül akkoriban ők és a Csákok

nyira egyszerű, világos és magától

vagy éppen velük szerződtek titkon.

uralták a legnagyobb területeket.

értetődő, mint ahogyan azt az isko-

Az országot állandó belső zűrzavar

Csák Máté a Felvidék nyugati ré-

lában tanultuk, tanuljuk.

jellemezte azután is, hogy Károly

szén, a morva határtól jó messze ke-

Persze azzal, hogy Károly Róbert –

Róbertet harmadjára is megkoro-

let felé terjeszkedve uralkodott. A

saját szóhasználatával élve: I. Károly,

názták. Lássunk egy hamarjában fel-

mai Kelet-Szlovákiában az Abáké

akihez képest a későbbiekben is szá-

vázolt, és nagyon leegyszerűsített

volt a főszerep, főleg az ekkor nagy-

mozták nálunk az e keresztnéven

térképet annak alapján, amelyet

hatalmú Aba Amadéé és rokonaié. A Kelet-Alföldön – a mai Romániába is átnyúló hatalmas területen – Borsa Kopasz és családja volt az úr. Temesvártól le délre a földeket Vejtehi Tódor és néhány szerb, valamint más származású, de magát jobbára magyarnak (is) gondoló úr tartotta a markában, Erdélyt pedig szinte teljes egészében a már többször, de sohasem dicsérőleg említett Kán László. Ez volt a helyzet akkor, amikor Károly Róbert immár véglegesen trónra került. Csak éppen sem ő maga, sem senki más nem lehetett biz-

Az Anjou kor külpoltikája és

Kristó Gyula rajzolt meg, bemutatva,

tos abban, hogy a harmadszorra

háborúi

hogy melyik országrész kinek a tör-

megkoronázott uralkodó király

vénytelen „főhatósága” alá tartozott

lesz-e még egy évvel később is, vagy

trónra került uralkodókat – király

az 1310-es években (és előtte is):

sem. A „kiskirályok” továbbra is,

lett, nem sok minden változott meg

Dél felől indítva, lent Dalmáciában

minden gátlás nélkül külső szövet-

egy csapásra. Annyi volt a különbség,

a mindig a király mellett álló

ségeket kötöttek, hadakat vezettek

hogy most egyes bárók és szövetsé-

Subicsok éltek, feljebb, horvát terü-

külföldre, sőt gyakran más országok

geseik az új király mellett, mások

leten, főleg nyugaton a Frangepán

belháborúiban is részt vettek. Har-

meg ellene harcoltak, illetve ezzel az

nagyúri család élvezte a hatalmat.

coltak a Balkánon, Ausztriában,

ürüggyel pusztítottak és foglaltak el

Ettől északra, a horvát vidéken egé-

északon, keleten, délen, nyugaton.

újabb földeket, városokat, várakat.

szen a Száva folyóig a Babonicsok

Ahol érdekeik úgy kívánták, megje-

Mi több, a tartományurak tevékeny-

uraltak mindent. Dunántúl gyakor-

lentek, és azokat érvényesítették,

sége már-már túlnyúlt az ország ha-

latilag szinte teljes egészében a Kő-

semmibe véve ezzel a magyar király


17 Kisnánai vár - Károly Róbert adományozta a Kompoltiaknak sítette – mint például Csák Mátét –, de ettől még semmi sem változott meg. 1311 nyarán Csák Máté a hadaival magyar királyi városokat és várakat foglalt el, sőt Buda ellen is felvonult, szabályos háborút viselve a központi hatalom ellen. Ebben az időszakban Károly Róbert, a magyar király ritkán merészkedett a bárók uralta vidékekre. Inkább a számára biztonságos Szlavóniában és Dalmáciában tartózkodott, szű-

hatalmát. (1311 nyarán például a

hanem Aba Amadé felvidéki ma-

kebb magyarországi székhelyét pe-

lengyel fejedelem ellen fellázadt

gyar báró csapatai voltak.) A nagy-

dig a délvidéki Temesvárott rendez-

Krakkó város polgárait magyar csa-

urak olykor az egyházat is foszto-

te be. De az említett évben, 1311-

patok verték le a fejedelem kérésére

gatták: elvették például a már be-

ben már betelt a pohár, és szabályos

– nos, ezeket a magyar katonákat

gyűjtött egyházi adót. Ilyenkor

sem Károly Róbert király küldte,

egyik-másik urat az egyház kiközö-

Buda

Magyar királyok és uralkodók. 10. kötet

Recommend Documents