Magyar Király Jelölt?

http://vigyazo.blogspot.com-email:[email protected] - 2010 / 7 Zrínyi Miklós nemzetvédelmi kiáltása, hogy fegyver, fegyver, fegyver kívántatik és jó vitézi rezolúció (elszántság), a török háborúk idején született, jóllehet ma is sokak szívében echora talál. Én a magam részéről azonban úgy gondolom, hogy a történelem bebizonyította, hogy az élet-halál harcokat nem a temetőkké váló csatatereken lehetett elveszíteni vagy megnyerni, hanem a bölcsők és a pelenkák serege, vagyis a szerelem és a szeretet ereje döntött. Ezenfelül az igazságnak is nem csak kiderülnie kell néhanapján, hanem a bírói széket is el kell, hogy foglalja előbbutóbb, mégpedig úgy, hogy azontúl a nemzeti intézményeket is csak reája alapozzuk, ha maradandó hazát akarunk építeni. Rombolás helyett építés, háború helyett szerelem, hazugság helyett csak az igazság lehet az egyetlen helyes választás. Ennek értelmében a mai nemzetvédelmi és egyben prófétai kiáltás így hangzik: Alkotmány, alkotmány, ezer éves alkotmány kívántatik és jó király hozzá. Talán húsz éves kleptokrácia után, amelynek előzménye a 45 éves szovjet gyarmatosítás, a mai kamatokkal sújtott gyarmati létben, egyre többen kívánják az ősi magyar alkotmány visszaállítását, és vele együtt a magyar törvényes rend helyreállítását.

Ugyanis a magyar törvényes rend megszűnt létezni legkésőbb 1944. március 19.én, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot.

Magyar Király Jelölt?

Prince Henry of Wales wikimediacommons

Őket csak felváltották a birodalmi orosz törölték el 1946 február 1.-én. puccsszerűen kikiáltatta a Magyar Természetesen a páncélozott-ököljog Köztársaságot mindenféle népszavazás seregek. nélkül, méginkább az Alkotmányozó Azt talán mégsem kellene senkinek alapján, vagyis jogtalanul. Nemzetgyűlés létrehozása nélkül, és magyarázni, hogy az ezeréves Ugyanezen szovjet csapatok jelenlétében méginkább a politikai azaz a gazdasági október 23.-án, a még mindig magyar királyságot a 1989. pozícióban levő gyarmati hatalom átmentése érdekében. -----------megszálló szovjet csapatok helytartótanács, másnéven az MSZMP György L. Attila - folytatás a 2. oldalon

Azt a bűnt is képesek voltak elkövetni, hogy a nyilvánvalóan törvénytelen Magyar Népköztársaságot, vagyis a kommunista diktatúrát, és annak jogalkotását a megalakult Magyar Köztársaság jogelőzménynek, magát pedig vele jogfolytonosnak jelentette ki, vagyis a kommunista diktatúra jogfolytonosának. Erről árulkodnak “demokratikus” törvényeink, amikor a pillanatnyilag még mindig érvényben levő polgári törvénykönyvünk úgy kezdődik, hogy 1959. évi IV. törvény, a büntető törvénykönyv pedig, hogy az a 1978. évi IV. törvény, maga a jelenlegi alkotmány pedig még mindig a 1949. évi XX. törvény címet viseli. Ezért mondta annak idején Antal József magyar miniszterelnök a méltatlankodóknak, hogy talán tetszettek volna forradalmat csinálni. Ha pedig nem, akkor a békés átmenet azt jelenti, hogy a kommunizmusból átváltottuk a rendszert a posztkommunizmusba. Ha a mai politikum azt hirdeti, hogy “köztársasági” szempontból a történelmi alkotmány elfogadhatatlan, miegyebet mondhatna minden józan elemző, minthogy a magyar köztársaság léte a születése pillanatától kezdve tragikus, de közjogi bohózat, és mind nemzetközi jogilag, mindpedig morálisan is mélyen illegális, mert egy embergyilkos diktatúrából nőtt ki úgy, hogy azt meg nem tagadta, gyilkosait és haszonélvezőit számon nem kérte, kapcsolati tőkéből megtollasodott milliárdosait el nem számoltatta. Az eredeti, régi magyar alkotmány közjogi szempontjából tehát a magyar jogrend és törvényesség megszűnt a német megszállást követően 1944. március 19.-én, és a magyar, eredeti, alkotmányos és törvényes rend azóta sem állt helyre. Az utód-megszállók által mesterségesen lélegeztetett kommunista diktatúrát jogrendnek nem nevezhetjük, de a célzatosan kreált, és a diktatúrával jogfolytonosságot vállaló, puccsszerűen kikiáltott mai magyar köztársaságot sem. A törvényesség helyreállítása ott kezdődik, hogy az új magyar állam visszatér az ország 1944. március 19.-e előtt érvényben levő valódi alkotmányához, és visszatér ezeréves

államformájához, az alkotmányos királysághoz. Ha a demokratikus elvek és parlamentarizmus szülőföldje, Anglia, büszke 800 éves alkotmányára és jogfejlődésére, megtartva a királyi jelenlétnek a nemzetet pártok felett egyesítő szerepét, akkor nekünk magyaroknak különösen is, és ha lehet még jobban is ragaszkodnunk kellene ősi alkotmányunkhoz, és a magyar korona jelenlétéhez a magyar jogalkotásban és a törvénykezésben. Ezért ma valóban nem fegyver kívántatik, hanem a magyar ezeréves jogfolytonosság békés helyreállítása és a magyar történelmi alkotmány vállalása. Ami Magyarországon a két világháború között történt, azt úgy hívják, hogy interregnum, azaz egy olyan időszak, amikor az országnak nincs királya. Az igazi alkotmány úgy rendelkezik, hogy erre az időre kormányzót kell választani, aki a következő király trónraléptéig az ország szuverenítását képviseli, és a fegyveres erők parancsnoka. Ilyen kormányzók voltak a magyar történelemben Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. Az interregnum nem tart örökké, mert előbbutóbb az ország új királyt választ. A mai helyzetben is interregnum van, de a helyzet annyival súlyosabb, hogy a Magyarországot megszálló szovjet hadsereg az ország alkotmányát felfüggesztette, 1946-47-ben bábkormánnyal és bábalkotmánnyal katonai diktatúrát hozva létre a teljes törvénytelenség állapotát konzerválta 43 évig. Ennek az öröksége a mai összevisszafoltozott törvénytelen állapot, s ez mindaddig tart, amíg az eredeti magyar alkotmányt helyre nem állítjuk. Erre ugyan a mai magyar bábtörvényalkotási rendszer nemigen ad lehetőséget, mert úgy találták ki, hogy a törvénytelen állapotokért felelős személyeket és érdekcsoportokat ne lehessen felelősségre vonni. Sem akkor, ha százmilliárdokat lopnak, sem akkor, ha hazudnak reggel, délben, este és éjjel. A magyar népnek azonban egyszer el kell döntenie, hogy rezevátumba kényszerített bennszülöttként akar-e vegetálni, vagy visszatér a világ nagy nemzetei sorába.

Talán könnyebb az alkotmányos királyság helyreállításának a lehetőségén meditálni, ha bejelentjük, hogy találtunk egy igazi királyjelöltet, akit talán valóban érdemes lenne megkérdezni, hogy adott esetben vállalja-e a jelölést. Árpádházi leszármazottat keresni ma már tényleg anakronizmus lenne. A Habsburgok magyar ellenes bűnei listájának hossza kifutna a naprendszerből is, nem hogy valaki arra gondoljon, hogy szinte szakadatlan négyszáz éves szabadságharc után visszakívánjuk őket a történelem jogos süllyesztőjéből. Viszont találtunk egy tekintélyes uralkodóházat, amelynek magyar szempontból egyetlen fő érdeme van, hogy legalábbis részben magyar. Ugyanis reméljük, hogy mindenki tudja, hogy II. Erzsébet angol királynő nagymamájának a nagymamája, Rhédey Claudia erdélyi grófkisasszony. Apja pedig Erdély akkori egyik leggazdagabb főura, Rhédey László. Egy bécsi bálon Sándor Pál Lajos württembergi hereg beleszeretett a világszép lányba. A házasságból egy fiú és két lány született. A fiú feleségül vette III. György angol király egyik unokáját. A házasságból születő, Mary Victoria, Teck hercegnője pedig V. György angol király felesége lett, és így II. Erzsébet királynő nagymamája, s ekként szinte majdnem az összes trónutódlásért Windsorban sorban álló herceg és hercegnő magyar ősanyja. Ha a Windsor királyi család magyar származású nem volna, nem jelölnénk őket. Így viszont van egy nem Habsburg, de pusztai irredentizmussal sem vádolható, tekintélyes királyi család, amelynek mai tagjaiban ősi magyar gének is találhatók. Annál is inkább, mert Rhédey Claudia egyik őse Rhédey Ferenc 1657-től Erdély fejedelme volt, sőt a Rhédey család eredetileg Aba Sámuel (1041-1044) magyar király leszármazottja. Az eljövendő alkotmányozó magyar nemzetgyűlés szíves figyelmébe ajánljuk tehát Prince Henry-t, a jelenlegi walesi herceg kisebbik fiát, mint magyar származású és egyik lehetséges királyjelöltet. Isten segítse az

eljövendő Magyar Királyságot!

Magyar reneszánszt! Újjászületést, Megújulást! A levegőben van: korszakváltás előtt áll a magyarság, mert ez így nem mehet tovább. Le kell zárulnia végre a rettenetes múltnak! A magyarságnak pedig újjá kell születnie! Történelmünk igazolja: voltak ilyenek: elsősorban a letelepülés és berendezkedés az új hazában, majd a tatár- török pusztítás utáni újjáépítés. Szabadságharcaink az osztrák elnyomás ellen mind új kezdetet akartak. A kiegyezés is ez lett volna, azonban a 48-49-ben eltörölt feudalizmus helyébe a dzsentri világ lépett, melyet a kor nagyjai, élén Adyval, olyannyira kritizáltak. Az első világháború aztán mindent eltemetett. A kommün is egy ilyen kísérlet volt – szerencsére, hogy csak az. A Horthy korszakot is értékelni lehet úgy, mint egyfajta sikeres újjászületés, Trianon ellenére, mely francia hatásra politikai megfontolásból Németország keleti bekerítése érdekében, erős új államokat hozott létre tiszta magyar tömbök hozzáadásával. Ma is ennek a rettenetes nemzetcsonkításnak a következményeit hordozzuk. A Horthy korszak konszolidációjának eredményeit a második világháború söpörte el, súlyosabb formában visszakényszerítve Trianont Párizsban – most már szovjet politikai célból – nyugat ellen. Visszajöttek az elszaladt 19-esek, s lettünk szovjet gyarmat – 56 ellenére is. Az elmúlt keserves 20-évben pedig visszaszivárogtak a hatalomba azok, akiknek ott már semmi keresnivalójuk nem lett volna. Nyugati segítséggel mégis visszajöttek és tökéletesen tönkretették népünk 99 %-át, koldusbotra juttatva, míg a kollaboráns 1 %, dúsgazdag parvenüvé vált. A mindent elborító szegénységgel, kilátástalansággal, és a reménytelenséggel együtt jött a vulgáris materializmus, a mély hitetlenség, az erkölcstelenség és az elnemzetlenítés, mely együtt eredményezte a társadalmat alkotó egyedek, családok és közösségek egymástól való elidegenülését, izolálódását és ezzel széthullását.

Most itt áll egy nagymúltú nemzet az önmagával ásatott sírja szélén. Két lehetősége van: vagy belehull, vagy újjászületik. Nem csak kormányváltásról van most szó, párt, vagy pártkoalíciók cseréjétől, mégcsak nem is a régi, alkalmatlan ideológiák váltásáról, hanem a tét a nemzethalál vagy nemzeti újjászületés. Aki figyeli a társadalom spontán szerveződését, az ország mentés és építés számos felröppenő elgondolását, az ország vagyonát elherdálók, kiárusítók felelősségre vonásának követelését, a húsz éve megígért, de soha meg nem valósított új alkotmány megalkotását, vagy inkább az ezeréves történelmi alkotmányunk modernizált visszaállítását, a határon túlra szakított magyar tömbökről való gondoskodást, a megromlott közerkölcsök és meggyengült közbiztonság megerősítését – az észre kell, hogy vegye, hogy mindezen gomolygó gondolatok, szándékok és tervek alapjában véve egyet akarnak, amelynek a legalkalmasabb összefoglaló neve:

nemzeti újjászületés – magyar reneszánsz! Nevezzük hát tudatosan ennek ezt az előttünk álló új korszakot! A 14.-ik századtól induló Itáliai Reneszánsz a művészetekből, a kultúrában indult útjára de kihatott az élet minden területére, sőt minden nemzet életére is, és átalakította azt. Természetesen az újjászületés kiindulhat a politika közerkölcs, vagy a gazdaság területéről is s majd eléri a kultúrát is, s ma sem áll majd meg az országhatároknál. Az itáliai reneszánsz akkor indult meg amikor festői és szobrászai visszanyúltak a múltba, a már-már elfeledett klasszikus görög embereszményhez és annak világához, s a festett képeken a szentek főalakjainak háttere már nem a csillagos ég volt, hanem pompás korabeli tájak, s a szentek mellett lassan megjelenek a kor hús és vér emberi alakjai is. Magyar megújulásunkhoz vissza kell nyúlnunk az ezeréves magyar múlt elfelejtett kincseihez. Mindenekelőtt annak a tudatára kell ébredni s azt megélni, hogy minket Isten nem világpolgároknak teremtett, hanem magyaroknak: egy különös nép tagjainak közösségébe, amit a család és a törzsrendszer fonott össze egy nemzetté. Eleink jól tudták, ha ezek a kapcsok meggyengülnek a nemzet szétesik s elpusztul. Mi az elmúlt 500 évben nap mint nap tapasztalhattunk nemzetünk fel-számolására tett kísérleteket (török majd osztrák gyarmatosítás, Trianon és Párizs békediktátuma). Ha nem vigyázunk nincs messze az idő, hogy nem csak a Szlovák uralom alatt nyögő Felvidékünkön tilos magyarul beszélni mint ma, de majd Erdélyben és a Vajdaságban, sőt majd saját országunkban is, ha lesz akkor még ilyen! Azután vissza kell szerezni és hatályba helyezni az ősi és megújított ezeréves magyar Alkotmányunkat. Az elmúlt 60 esztendő kimerítően bizonyította, hogy az 1949-ben ránk erőszakolt Szovjet Alkotmány, melyet 20 éve próbáltak áramvonalasítani, nagyban felelős minden mai nyomorúságunkért. Csak három szerény kérdés: 1. Népszavazás fogadta el ezt? 2. Hol van benne az ősi ius resistendi – az ellenállás joga ?

És miért maradt el a 20-éve oly komolyan megígért Új Alkotmány? A magyarságnak nem háromezer oldalas megkésett kommentárra van szüksége – hanem a mi magyar történelmi Alkotmányunkra! Kevés népnek van ilyen patinás Alkotmánya. Az amerikai is csupán 223 éves – de még ma is érvényben van – és milyen büszkék rá! Ha a szlovákoknak vagy a románoknak lenne ilyen patinás alkotmányuk mint nekünk, vajon azt tették volna vele mint mi? A magyar újjászületés soha nem lesz befejezve modernizált történelmi Alkotmányunk helyreállítása nélkül! Itt az ideje tanulni hazafiságot azoktól, akik egyszer ezt tőlünk tanulták! A magyar újjászületés azt is kell jelentse, hogy magyarságunknak meg kell újulnia keresztény/keresztyén hitében és erkölcsében. A mai mély hitetlenség és erkölcstelenség amelybe társadalmunk

zuhant s mely megrohasztója egyéni és közösségi életünknek, s amely végső fokon a nemzet elgyengüléséhez és pusztulásához vezet – parancsolóan szükségessé teszi a nemzetnek mihamarabbi lelki-erkölcsi meg-újulást. Nincs tragikomikusabb látvány egy elszegényített, megcsonkított, kizsákmányolt és kizsigerelt, nemzetnél, melynek egyedei – már aki teheti – amerikai életszínvonalat akar kikönyökölni, kikaparni, kiharcolni magának és bármi áron! Ebben a küzdelemben annak a jelszava alatt, hogy „csak egyszer élünk” – minden megengedett: csalás, hazugság, becsapás, kiforgatás, eltulajdonítás és tönkretevés, a másik ember semmibevétele, vagy csak eszközként való felhasználása. Az ilyen társadalomból kiveszett a szolidaritás, a megértés, az irgalom, a felelősség és a szeretet. Az ilyen társadalom, mely önző módon „embert nem tisztel, Isten nem ismer” egyenes

úton csúszik a végső megsemmisülés felé! Az ilyen társadalom magát rohasztja és oszlatja fel. A történelem ehhez bőségesen szolgál illusztrációt. Az ember azt aratja, amit vet – pláne egy nép! És ebben van a történelmi egyházak nagy felelőssége és feladta: megtéríteni a magyar népet az elhagyott Istenhez és a elfelejtett erkölcshöz. Ökumenikus összefogással evangelizálni a magyarságot határon innen és túl! Ehhez magának az Egyháznak kell megújulni: hangsúlyossá kell tennie prófétai-tanítói szolgálatát az intézményessel szemben! Az idei parlamenti választás bizonyára utoljára ajánlja föl a nemzetnek az újjászületés lehetőségét!: Vajon tudunke ezzel bölcsen, felelősséggel és határozottan élni? Ezért ez nemzetünk élet-halál kérdése! Edmonton 2010, télutó. Dr. Pungur József

MAGYARORSZÁG EGY PUSKAPOROS HORDÓ Magyarország egy puskaporos hordó, kongája vékony, és a fája is elkorhadt. Tetejére reáültek a szemtelen golyhók, vajh nem tudják, hogy mindjárt felrobban.

Októberben vágyva várjuk az ifjú márciust, márciusban pedig a pesti srácok októberét ... Dehát magyarok! végtére is mire várunk ? miért nem zavarjuk el ezt a néhányszáz herét?

A mélység színe, java háborogva morog. Az ég leszakadni készül, a föld összeomlóban, s amint vészesen csikorognak a kriptaajtók megint idegesen fészkelődnek a halottak.

Magyarország egy puskaporos hordó s mind a négy sarka alá van aknázva. Akik a tűzzel játszanak, talán nem sejtik hogy sajátmaguk alatt vágják az ágat.

És újra tavasz van, s talán jön az olvadás s vele az áradat, égindulás, földindulás. Bár a kádár megvasalta az abroncsokat, talán a magyar hordó is végül kipukkad.

Tisztulás kell, tisztulás kívántatik ide hogy megrázza magát ez nemzet végre, s újjászületve szüljön új rendet magának, melyben lészen szeretet, igazság és béke.

Mert ami dúlva feszíti belül, az halálos mint a dögfekélyű kelés, s a gennyes daganat. Ha ki nem jő a méreg, nem gyógyul meg soha, csak ha az egész rothadt kelevény felfakad.

Lucc Jóska 2009. március 11. luccjoska.blogspot.com

A Magyarok Szövetsége javaslata - www.magyarokszovetsege.hu

MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYÉRE MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE igazság és az erkölcs egymás mellé - részletekben - a rövidítés jele: (...) rendelése. Legnemesebb történelmi és jogi Az Alaptörvény szükségességének hagyományainkra alapozva a magyar indoklása és jogalapjának rövid nemzet ünnepélyesen kinyilvánítja magyarázata: ragaszkodását a több, mint ezer éve 1991 júniusában megszűnt Magyarország fennálló államához, az emberi és katonai megszállása, a rendszerváltó közösségi jogokhoz. politikusok számára tehát megteremtődött A történelmi alkotmányosság jelenkori a lehetősége a magyar alkotmányosság részeként ezen alaptörvény helyreállítására. Ezzel azonban nem éltek, megalkotásával hazánkat olyan állammá hanem ragaszkodtak a Rákosi-Kádár kívánjuk formálni, amelyben a magyar diktatúra „demokratizált“ nemzet politikai, szellemi, gazdasági folytonosságához, ezáltal elveszett a függetlensége, nemzeti önrendelkezése nemzeti erkölcs társadalomszervező teljességgel biztosított. Sem több, sem ereje. Az ideiglenesnek szánt kevesebb jogot nem kívánunk, mint Alaptörvény miatt egyre jobban mélyül bármely más szabad nép, amely az alkotmányos válság. Mivel az elkötelezte magát Európa békés jövője alkotmányos rend helyreállítására nincs mellett. alkalmas és hivatalos szerve a jelenleg de Alaptörvényünk legfőbb célja, hogy jure illegitim államnak, a válság mindenkori vezetőink soha ne felszámolására egyetlen megoldási szakadhassanak el a képviselt lehetőség kínálkozik. Az 1920-ban már közösségtől, és soha ne fordulhassanak lejátszódott minta szerint vissza kell szembe a békét, szabadságot, igazságot, nyúlni a nemzet egyetemességéhez, mert méltányosságot és az egyetemes emberi a szokásjog a szükséghelyzetet nemcsak jogokat tisztelő nemzet akaratával. indítóoknak tekinti a kivételes I. FEJEZET szabályozásra, hanem önmaga AZ ALKOTMÁNY ÉS A SZENT törvényesítette jogalapnak is. Ilyenkor a KORONA KAPCSOLATA nemzet közvetlenül törvényesít a A Szent Korona a magyar állam szokásjog alapján. függetlenségét és folyamatosságát, a A nemzetnek mint a népszuverenitás nemzet egységét, és örökös szabadságát megtestesítőjének, és mint végső megtestesítő jogi személy. Teste az alkotmányos tényezőnek önmagához kell ország testének, a földnek, a víznek, a fordulnia, hogy helyreállítsa az levegőnek, az energiának jelképe és alkotmányos rendet, ha a hatalom bitorlói tulajdonosa. A Szent Korona e ezt nem teszik meg. A Nemzetgyűlés az minőségében a teremtett világnak, az alkotmányosság helyreállításának életnek, a természet törvényeinek a kérdésében és az Alaptörvény társadalmi törvényekkel szembeni megerősítésében a közvetlen demokrácia elsődlegességét, fenntarthatóságát, és intézményéhez fordul, s működésének ezzel együtt az eljövendő magyar befejezése után népszavazást nemzedékek létfeltételeit biztosítja, ezért kezdeményez. részei semmilyen körülmények között A Magyarok Szövetsége javaslatának a nem idegeníthetők el. Minden magyar társadalmi vita során átdolgozott 3. állampolgár tagja a Szent Koronának. A változata (V3) Szent Korona minden hatalom és jog A magyar történeti alkotmány a nemzet forrása, a legfőbb felség, ezért államalkotó akaratát fejezi ki, magába intézményétől az alkotmány semmilyen foglalja a Vérszerződés, Szent István módon el nem választható. intelmei, az Aranybulla, évezredes II. FEJEZET történelmünk alaptörvényei és szokásai JOGFOLYTONOSSÁG A TÖRTÉNETI mindazon részét, amely a legnagyobb ALKOTMÁNNYAL, A MAGYAR sorscsapások ellenére megtartotta ÁLLAM nemzetünket, amelynek örök jogelveire 1.§(1) A magyar nemzet – ezen épülve jelen Alaptörvény a hatalom, alaptörvény megvitatásával és

elfogadásával – helyre állítja a történelmi alkotmány jogfolytonosságát, a közjogi hagyományokra épülő magyar államiságot. (2) A magyar állam kötelessége, hogy jelen alaptörvény és történeti alkotmányosság alapján legkésőbb 2012. január 1-ig újraszabályozza Magyarország állam- és jogrendszerének teljességét. (3) A magyar nemzet joga, hogy meghatározza államformáját, mindaddig az állami főhatalom gyakorlása jelen alaptörvény által szabályozott keretek között történik. 2.§ Magyarország független, demokratikus és alkotmányos jogállam. 3.§ (1) Az alkotmány – joghatályosan nem szüntethető meg, nem függeszthető fel. (2) Hatalmi fölény alkotmányt nem írhat, nem módosíthat. Törvénysértés jogot nem alapíthat. (3) Az Alaptörvény kisebb jelentőségű módosítására az Országgyűlés a nemzettel közösen jogosult oly módon, hogy az Országgyűlés által megszavazott javaslatot, a módosítást érintő pontonként külön-külön, az Államfő által kiírt népszavazás útján hagyja jóvá a nemzet. (4) Az Alaptörvény jelentősebb módosítására, így ezen Alaptörvénynek megalkotására kizárólag e célra megválasztott jogintézmény, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés jogosult. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása, és működése jelen Alaptörvény melléklete szerint történik. (5) Senki és semmilyen szervezet nem jogosult elfogadni olyan törvényt, vagy úgy módosítani az alaptörvényt, hogy az létében vagy függetlenségében veszélyeztesse a nemzetet. 4.§ (1) Az önrendelkezés a nemzetet illeti, melyet közvetlenül népszavazás, népi kezdeményezés útján, valamint választott képviselői révén gyakorolja. (2). A képviselők választásának és visszahívásának részletes szabályait külön törvény szabályozza. (3) Senki és semmilyen szervezet tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos, vagy csalással történő megszerzésére, kizárólagos birtoklására.

5.§ (1) Magyarország jogrendszere biztosítja a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom közötti egyensúlyt, a köztájékoztatás működésének kereteit. (2) Az Államfő őrködik az államhatalmi ágak egyensúlya fölött. 6.§ Magyarország fegyveres erői védik a magyar nemzet önállóságát, területi épségét. 7.§ Magyarország hivatalos nyelve a magyar. 8.§ Magyarország fővárosa: Budapest 9.§ Magyarország himnusza: Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye, Erkel Ferenc zenéjével. 10.§ (1) Magyarország zászlója három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, közepén a Szent Koronás Magyar címer, a csüngőkkel. (2) Magyarország címere pajzs alakban formált csúcsára állított harci pajzs alakú egység, függőleges tengelyében osztva. Baloldalt hétszer vágott mezőben négy ezüst, (a zászlókon fehér) és négy piros, egyenlő magas vízszintes sáv. A tengely jobboldalán: lenn zöld hármas halom, rajta háromágú virág koronán álló fehér, apostoli kettős kereszt, piros mezőben. A címerpajzs tetején a Magyar Szentkorona, a csüngőkkel. (3) Történelmi nemzeti jelkép az Árpád házi hétszer vágott lobogó, amely négy fehér és négy piros, egyenlő magas vízszintes sávból áll, továbbá a kiterjesztett szárnyú kerecsen sólyom, köznapi nevén turulmadár. (4) Állami megemlékezés kötelezettségével járó nemzeti ünnepeink: a) március 15., az 1848-49-es joghelyreállító szabadságharc emlékére b) augusztus 20., az államalapítás, a Korona felajánlás és Szent István király emlékére c) október 23., az 1956. évi joghelyreállító szabadságharc emlékére d) június 4.-e, október 6.-a és november 4.-e, nemzeti gyásznapjaink (...) 21.§

(1) Magyarországon a tulajdon, a birtokjog és az öröklési jog biztosított. (2) A tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. (3) Elidegeníthetetlen nemzeti vagyon a Szent Korona örökös tulajdona. Ennek részei: a) Magyarország földterülete b) a föld méhének kincsei c) a felszín alatti vízkészlet d) a folyóvizek és holtágak, közcélú felszíni vízi csatornák a természetes vízzel közvetlen kapcsolatban lévő tavak, valamint ezek medre, e) a vízfolyások elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget, f) az országos közutak, vasutak, vízi utak és az országos közforgalmú kikötők, a nemzetközi közforgalmú repülőtér, továbbá az ország területe feletti légtér, g) a távközlésre felhasználható frekvenciák, h) az atomenergia alkalmazását szolgáló üzemi létesítmények, berendezések és nukleáris anyagok, i) a közművek, az energiaszolgáltatás és továbbítás hálózata, j) a külön törvény szerint a nemzeti kulturális örökség részévé nyilvánított értékek. (4) A nemzeti vagyon magántulajdonba nem kerülhet. A nemzeti vagyon egyes elemei felett kizárólag magyar állampolgárságú természetes személy birtokjogot szerezhet. A nemzeti vagyon egyes elemei felett külföldi természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet használati jogot szerezhet külön jogszabályban meghatározott feltételekkel. (5) A Nemzeti Földalap terhére bármely felnőtt magyar állampolgár saját maga illetve családja ellátására, általuk történő művelésre termőföldet igényelhet. (6) A nemzeti vagyonnal kapcsolatos szabályok további részleteit külön törvény szabályozza. (...) IV. FEJEZET AZ ÁLLAMFŐ 37.§

(1) Magyarország Államfője az állam legmagasabb szintű képviselője a bel- és külkapcsolatokban. (2) Az Államfő gondoskodik az alkotmány tiszteletben tartásáról, döntései útján biztosítja a közhatalom rendezett működését, valamint őrködik az államszervezet alkotmányos működése felett. (3) Az Államfő őrködik az állam és a Szent Korona szuverenitása és biztonsága, területi sérthetetlensége és oszthatatlansága, továbbá az államközi szerződések megtartása felett. (...) V. FEJEZET AZ ORSZÁGGYŰLÉS 57.§ (1) Az Országgyűlés Magyarország törvényhozói hatalmát gyakorló, s a végrehajtó hatalom ellenőrzését végző, választott népképviseleti testület. Az Országgyűlés jelen paragrafus (6) d) és e) pontjainak kivételével, csak kizárólag magyar állampolgárokból állhat. (2) Az Országgyűlés két kamarából, Alsó- és Felsőházból áll. (3) Az Alsóház 176 képviselőből áll, akiket általános egyenlő és titkos választójog alapján az országgyűlési képviselők egyéni választási körzet választópolgárai választanak meg az adott választási körzetben legalább 5 éve állandó lakosként élő, a 31.§ (2) bekezdésének megfelelő jelöltek közül, a választási programhoz kötött mandátummal. (4) A felsőháznak 176 tagja van. A tagság joga a) méltóság vagy hivatal alapján, továbbá b) társadalmi szervezetek belső választását követő delegálás alapján. c) Az országgyűlési választások során elnyert mandátum alapján illeti meg (5) Méltóságuk vagy hivataluk alapján és tartalma alatt tagjai lehetnek a felsőháznak, ha az 57.§ (1) bekezdésben szereplő egyéb feltételeknek is megfelelnek: a) a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. b) A történelmi egyházak képviselői: c) A Katolikus Egyházból: - az esztergomi bíboros; - egri érsek; - kalocsai érsek;

- veszprémi érsek; d) A Görög Katolikus Egyház püspöke e) A Református Egyház hivatalban lévő legidősebb három püspöke; f) Az Evangélikus Egyház hivatalban lévő legidősebb két püspöke; g) Az Unitárius Egyház hivatalban lévő legidősebb püspöke h) a legnagyobb állami egyetemek rektorai (8 fő) i) a megyei önkormányzatok elnökei (20 fő) (6) A társadalmi szervezetek belső választását követő delegálás alapján tagjai a Felsőháznak: a) A gazdasági-, szakmai kamarák választottjai (12 fő); b) A szakszervezetek választottjai (10 fő); c) Az alábbi területeken működő civil társadalmi szervezetek választottjai (40 fő):- a kulturális (4), - a sport- és szabadidő (4), - az oktatás (4), - a kutatás

(4), - az egészségügy (4), - a szociális (4), - a környezetvédelem (4), - a nemzetközi kapcsolatok (3), - a jogvédelem (2), - a településfejlesztés (2), - a polgári védelem (2), - a fogyasztóvédelem (1) d) A határon kívül élő magyarság képviselője (18 fő): - Őrvidék: 1 fő, - Felvidék: 2 fő - Kárpátalja: 1 fő, - Erdély: 5 fő - Délvidék: 2 fő, - Horvátországi ill. Szlovéniai magyarok: 1 fő - Európában – a Kárpát-medencén kívüli - magyarság képviselője (3) - Amerikai magyarság képviselője (1) - A világ többi részén élő magyarság képviselője (1) - A testvérnépek szövetsége képviselője (1)(...) (8) A megválasztott, illetve delegált képviselők visszahívhatók, amennyiben a programjukban vállaltak ellen, vagy képviselőhöz nem méltó dolgot tesznek.

Az eredeti aláírásgyűjtő ív letölthető a szövetség honlapjáról ! magyarokszovetsege.hu, a fenti ív célja a figyelemfelhívás

A visszahívásra a képviselő által képviselt választópolgárok többsége jogosult a választási törvényben meghatározott szabályok szerint. (...) 60.§ Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a közjó érdekében végzik. Választóiknak felelősek, indokolt esetben bármikor visszahívhatóak. (...) ELLENÁLLÁSI ZÁRADÉK 120.§ A magyar nemzet ősi hagyománya alapján ha bármelyik választott képviselőnk, képviselőink testületei, az Országgyűlés hazánk alkotmánya, alaptörvénye vagy a nemzet érdeke ellen tesz, örök időkre szabadságunkban áll annak ellenszegülni és ellent mondani anélkül, hogy jogsértést követnénk el. (...)

Az alaptörvény javaslat teljes szövege itt található: http://www.magyarokszovetsege.hu/

IGEHIRDETÉS 2010. JANUÁR 24. WINDSOR FREE MAGYAR REFORMED CHURCH Lectio: I. Királyok 21, Textus: III: Mózes 25:23 Kedves testvérek! Tegnap előtt volt a Magyar Kultúra Napjának az ünnepe. Mi ma tartjuk. Megemlékezünk arról, hogy ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását. Én kezdeményeztem, hogy ünnepeljük meg ezt az ünnepet Windsorban is. Tavaly nem tudtam ezen részt venni, pedig az volt az első alkalom, mert Magyarországon voltam akkor. A mai előadást Zoli bácsi tartotta volna. Fel akarta dolgozni és be akarta mutatni a canadai Magyar Kultúrát itt Windsorban 1912-1951-ig. Ehhez kért tőletek anyagokat is. Időközben, orvosi kivizsgálásai sok időt vettek el tőle, és nem lehetett tudni, mi lesz az eredménye és milyen beavatkozásra lesz esetleg szükség. Ezért én felajánlottam, azért, hogy ne maradjon el, megtartom én az előadást Kölcseyről és a Himnuszról, Vörösmartyról és a Szózatról. Ez lesz ma délután a Magyar Kultúrközpontban. Zoli bácsi pedig egy későbbi időpontban fogja megtartani előadását. Hívlak benneteket innen is, gyertek el, bátorítalak titeket, álljatok e szép ünnep mellé! Mi is a Kultúra? Egy mondatban? Nekünk? Az apáinktól, anyáinktól, s rajtuk keresztül az Istentől kapott szép örökség, akár anyagi, akár lelki. A Református Bibliaolvasó Kalauz szerint éppen ez a mai napra rendelt igénk! Az atyák öröksége! Mit teszünk vele? Itt a messzi idegenben? Eladjuk egy tál lencséért, a megélhetésért, néhány dollárért, mint Ézsau? Vagy ragaszkodunk hozzá, mint Nábót, de a hatalom mást akar, nem őrzi az atyák örökségét, a mi magyar kultúránkat, ha ma még toleráns is vele szemben. Minden kedvessége ellenére nyilvánvaló, hogy itt Amerikában egy nagy olvasztótégely működik, s mindegy, hogy ki és honnan jött, orosz, japán, kínai, magyar, mindent és mindenkit uniformizálni akar, maga alá akar gyűrni, nagyobbítani akarja ezt a fennálló rendet, befolyását ki akarja terjeszteni mindenre és mindenkire, s nem érdekli, hogy milyen áldozatok árán viszi ezt végbe! Ezt nevezzük

globalizációnak, multikultúrális közegnek. Tokyotól-Los Angelesig ugyanaz a Coca Cola, ugyanaz a T-sirt, ugyanaz a Bank szisztém, no money, csak plasztik kártya és kész. Nincs már nagyon nemzeti, egyéni dolog semmi, csak sablonok vannak. Európában ezért kell levédeni, mint Hungaricumokat a speciális magyar dolgokat, a piros paprikát, a puli kutyát, a tokaji bort, a makói hagymát, hogy csak néhányat soroljunk. Mit fogunk mi itt levédeni Windsorban? Semmit? Tudat alatt azért már ezt tesszük. A töltött káposztával, a lángossal, a palacsintával, a gulyáslevessel, a hurka-kolbásszal. Óriási értékek ezek, a hot dogok és hamburgerek világában, ne engedjük veszni őket! És sok minden mást sem! Az egyházunkat, mert ez is kultúra, vallásos kultúra. Tudjuk volt már gazdagabb itt Windsorban is a magyar kultúra, valamikor magyar utcák, magyar üzletek, boltok, magyar szórakozóhelyek, magyar templomok, magyar nyelvű rádióadások voltak. Ma már kevesebb, de még mindig van mit őrizni! Volt nekem Cegléden egy presbiterem, Bandi bácsi, szabómester volt, és a háza körül volt egy kis kert is. Nagyon precíz ember volt. A kertjében egy fűszál sem volt. Kényes volt erre. Volt abban egy kis szőlő, virágágyások, vetemények. Aztán megöregedett, de erőltette a dolgokat, nehezen tudta rendben tartani, míg élt a felesége, kettőnek könnyebb volt. Egyedül már fáradt, és csak panaszkodott, de ha belebetegedett is csinálta, mert erre embert kapni lehetetlen volt, meg az úgysem úgy csinálta volna, ahogy azt ő szeretné, de nem tudta elnézni a gyomot. Szülei örökségét nem akarta hagyni tönkremenni. Büszke volt rá. Olyan volt az, mint egy kis tündérkert. Ez jutott eszembe készüléskor, valami ilyen ember lehetett Nábót is. Szőlője gyönyörű lehetett, mert az még a királynak is megtetszett, és meg akarta tőle azt venni, de az egyrészt nem volt eladó, másrészt az Isten törvénye, parancsa szerint az lehetetlen is volt. Az ígéret földje az Istené volt. Azt a népének ajándékba adta, és mivel neki egyforma minden ember, nem akarta, hogy egyik ember a másik kárára

meggazdagodjon! Ezt nem akarta nyerészkedéssé tenni! Nábót jezréeli lakos és szőlője van a királyi palota mellett. Ez talán csak nyári rezidencia lehetett, hobby, kedvenc kirándulóhely, a vendégei miatt a király nagyobbítani, bővíteni szeretné, ezért ajánlatot tesz Nábótnak, adja el, vagy cserélje el. Ebből érteni kellett volna, hogy útban van. Ő azonban nem akar megválni atyai örökségétől. A királynak is értenie kellett azt a választ. A földet Izraelben szent dolognak tartották, és úgy tekintették, mint ami az Isten tulajdona. Ezért lett az Szentföld! Isten a honfoglalás alkalmával adta azt a törzseknek és a nemzetségeknek. Az igy ajándékba kapott föld tehát, nem az ő tulajdonuk volt, hanem az Istené, tőle csak bérelték azt. Ezért is őrizték és féltett kincsként adták tovább utódaiknak. Ez a földtulajdon képezte Izraelben a gazdasági és állami élet alapját. Csak az volt teljes jogú izraeli polgár, akinek földje volt. Nábótnak joga van a szőlőjéhez. Ragaszkodik is hozzá, de ez nem csupán dac, nem az ősi jusshoz való makacs ragaszkodás, konzervativizmus, amivel akadályozza a fejlődést, a kibontakozást, amit a király eltervezett és megálmodott. A döntésben hite is segítette. Számára Isten parancsa fontosabb, mint a király kívánsága. Ami itt és most kimondottan gonosz kívánság. Az Istenhez való hűság mellett eltörpül a jó üzlet lehetősége. Nem él vele. Bátorságát az is motiválja, hogy Izrael Isten nagy családjaként él, mindenki egyforma előtte, ezért nem köteles megalázkodni a király kívánsága előtt. Ráadásul a királyi birtok, a királyi tulajdon sokszor nem is volt személyes, öröklött tulajdon, hanem a hivatallal járt együtt. Az előző királyok földjei, az új király földjeivé váltak. Ki tudja, kié volt az valamikor, talán egy elitélt személlyé, vagy külföldre menekültnek elvett földje, vagy egy nemkívánatos személyé. A királyt biztos bántotta Nábót válasza, nem erre számított, de nem tudta törvényesen kívánságát megvalósítani. Feldúlt állapotban, indulatosan megy haza, durcás, mint egy kisgyerek, akiknek elvették a játékát. Felesége ebben az állapotban találja. Megbeszéli a férjével, mi történt? Ő már régen furcsálja ezeket a vallásos dolgokat.

Maga fölött más hatalmat nem ismer. Az ő felfogása szerint minden és mindenki a királyé, akinek hatalma korlátlan. Ha eltervez valamit, véghez is viszi, s jaj annak, aki az útjába kerül. Ha igényt tart alattvalói földjére, akkor azt meg is szerzi. Célját el is éri, ezért van nála a hatalom, és nem azért, hogy szolgáljon, hogy a törvényes rendet fenntartsa. Despotikus hatalom ez. Gonosz tervet szel ki, sok embert belevon ebbe, s bűnrészessé teszi azokat is. Bármilyen elszánt és vakmerő, de azért óvatos is, fondorlatos, az igazság látszatát is fenn kell tartani. Legyen ahogy ebben az országban szokott lenni, elvégre ő itt idegen az országban és a nép között. Két hamis tanú legyen Nábót ellen, intézzék el ők maguk között, mintha neki semmi köze nem lenne a dolgokhoz. Ez a közösség ügye. És jön is az üzenet Nábót megkövezéséről, úgy járnak el, ahogy kérte, de még igy sem jogosan jutott hozzá a szőlőhöz, hiszen annak halála után a családjára szállt volna az örökség, de a II. Királyok 9:26 szerint azokat is kivégezték. Egy családot szabályosan kiirtottak. Igy senki sem maradt, aki örökölhetett volna, aki, mint közeli rokon kiválthatta volna azt. Emlékezzünk Ruth történetében, Boáz, mint rokon jogosult kiváltani az eladósodott Naomi vagyonát. Tehát itt nagyobb kegyetlenség történt, mint gondolnánk, a keleti uralkodók féktelen, kényuralma fejeződik ki ebben a történetben. De a bűn, az bűn! Ha a király csak hallgatása által lett bűntárs, akkor is. Cinkosok közt vétkes, aki néma! – írta Babits Mihály, Jónás könyvében a II. világháború idején. De sok mindenkinek kellett volna szólni, emberek, ne pusztuljon el ártatlanul 40 millió ember! De tudjuk, nem szóltak! És a vének, a főemberek és minden jezréeli lakos is bűntárs! Hitvány emberek voltak, akik nem álltak ellent a gonoszágnak, az igazságtalanságnak. Mi, mi mindenben leszünk bűntársak? Nábót meghalt

ugyan, de a szőlőt a király és a királyné csak ideig-óráig, átmenetileg birtokolhatják, mert tőlük az Isten az élet lehetőségét veszi el. Szemet-szemért, fogat-fogért, életetéletért. Aki elveszi más életét, attól elveszi Isten az életet. Mert van egy Ahábénál nagyobb trón! Ezzel is kell törődnünk. Ne csak embereket lássunk ebben a történetben, vagy a magunk történetében, Istent is, aki mindent lát,

DÁVID KIRÁLY mindent tud. És az Úr a Mennyei Trónjáról odaszól prófétájának Illésnek: Kelj fel és menj Aháb elébe a Nábót szőlőjébe. Lám, Isten előtt a tulajdonjog még most sem változott meg. Az még mindig Nábóté, és az is marad a világ végezetéig. Biztos lehetsz te is, hogy bűneid előbbutóbb ki fog derülni, Isten nem felejt, nyilvánosságra hozza, leleplezi azt.Nem ismerős ez a történet az Újszövetségből?

A szőlő az istené. Kiadta azt munkásoknak bérbe. Gyümölcsérés idején elküldte szolgáit, hogy adják meg neki, azt, ami az övé, de azok megverték és elkergették szolgáit, nem ismerték el jogigényét, követelését, jogát a terméshez! Minden a miénk! Utoljára elküldte Fiát. Úgy gondolta, a Fiamat meg fogják becsülni, de nem megölik, hogy övék legyen az örökség, és a szőlőn kívülre vetették. Mit tesz Isten az Isten ekkor? Elveszi a szőlőt, és másoknak adja! Ezért lett az Isten ügye a pogányoké, elvétetett a zsidóságtól. És Illés odament! – Rám találtál ellenségem? – kérdezte tőle a király. Ez azt jelenti, hogy Aháb sejtette, csak idő kérdése és Isten utolér engem, rám talál. Talán éppen a bűnben való gyönyörködés közben! Kaintól is megkérdezi, hol a van a te testvéred Ábel? Őrizője vagyok én, kérdez az vissza? Bizony annak kellett volna lenned és nem gyilkosának. Aháb is saját magának köszönhette, hogy ellenségévé vált az Istennek, és az Isten embereinek, mert olyat tett, amit rossznak lát az Úr! Félretett jogot, törvényt, emberséget, tisztességet, csakhogy megszerezhessen egy viszonylag értéktelen szőlőt. Milyen értéktelen dolog vitt már bűnbe minket is? Egy semmiség? Mi mindenért adtuk már el a testünketlelkünket? Isten megígérte, hogy a bűnt nem hagyja büntetés nélkül, és veszedelmet hoz Ahábra és háza népére. Súlyos az ítélet. Rettenetes, a király és a királyné holttestét majd nem féltve őrzik és bebalzsamozzák, és szép síremlékbe helyezik el, hanem a kutyák falják fel őket és vérüket. Az Illés által megjövendölt ítélet megtörte Aháb szívét. Őszinte bűnbánatot tartott az Úr előtt. Soha nem késő megtérni! Jézabel azonban nem tartott bűnbánatot, ezért Isten nem tudott hozzá irgalmas lenni, és irgalmatlanul bánt el vele. Lizik Zoltán lp.

Két út A keresztyén egyházak klasszikus textusa nagyböjt idején Jézus hármas megkísértésének története a pusztában (Máté ev. 4:1-11). Messiási szolgálata megkezdése előtt Jézusnak el kellett döntenie, hogy milyenfajta messiás akar lenni, hiszen korabeli népének története tele volt messiásokkal, szabaditókkal, megváltókkal akik bár rövidebb-hoszabb ideig Rómától elnyomott népének szabadságot szereztek ugyan rettenetes áldozatok által, amely azonban mindig rendre elbuktak.

Legeredményesebb Judás Makkabeus volt, aki atyjával és testvéreivel felkelést robbantott ki Kr.e 167-ben a hellénista Seleucida uralkodó Antiochus Epiphanes IV, a vallást is elnyomó politikájával szemben. Sorozatos csatákban győzve 164-ben visszaállította országa függetlenségét. Azonban ez csupán száz évig tartott, mert Kr.e. 63-ban Pompeius római hadvezér véget vetett Judea függetlenségének s azt római provinciává tette. Nem csoda, hogy a szabadsága elvesztését fájlaló nép egy új messiásszabadító eljövetele utáni égő váradalomban élt. Jöttek is magacsinálta messiások, akik véres harcokban sorban buktak el. Ezek között is kiemelkedő a zsidó háború, melyről Josephus Flavius írt s mely Jeruzsálem, majd Massada pusztulásával végződött 70-73 között. Jézus negyven napos böjtjén háromféle lehetséges messiás-típus jelent meg

előtte: 1. A szociális reformeré aki a kövekből is kenyeret tud produkálni megoldva a minden korban az emberiséget sújtó éhezés tragikus problémáját. Azonban Jézus meg volt győződve, hogy a kenyér-kérdés megoldása emberi feladat s nem követel isteni beavatkozást. Fontosabban tartotta Isten ígéjével azaz lelki táplálékal való élést. 2. Majd a hihetetlen mutatványokkal működő messiás képe jelenik meg a templom tetejéről való leugrásban és sértetlen földetérésben. Ezt az istenkísértő messiási típust is elvetette Jézus, mert tudta azt, hogy népének nem látványosságokra van szüksége, hanem ennél jóval többre. 3. Végül megjelent előtte a politikai messiás fogalma is, amikor a Kísértő a világ uralkodájává tette volna cserébe a neki való szolgálatért. Jézus elvetette ezt is, hiszen hogyan lehetett volna Isten országát épiteni a Sátán szövetségében? S arról is meg volt győződve, hogy a világnak nem egy új uralkodóra van szüksége – ezekből volt elég, hanem egy újfajta messiásra: egy lelki-spirituális típusra. Legyőzte ebben is a Kísértőt mondván: “Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj”. Ezután angyalok szolgáltak néki. Egyébként, Isten megadta néki a fenti csodákat: 3-4 ezer embert vendégelt meg néhány kenyérből és halból; a keresztről nem leszállt, hanem az égig emeltetett fel; terjedő uralmát a világban pedig a 2000 éves egyház bizonyitja. Érdemes néhány fontos de elfelejtett tanulságát felidézni Jézus nagyböjti történetéből. Az egyik az, hogy a Kísértő kísértése gondolatokban jelenik meg, mint ahogy a Szentlélek ihletése is gondolatok révén történik. Korunk embere elvesztette azt a

képességét, hogy különbséget tudjon tenni a lelkében felbukkanó kétféle gondolat között. Innen ered korunk gondolati zavarodottsága. A kétféle gondolat megítélése között a lelkiismeret és a Szentírás szava a döntő – amint volt ez Jézus esetében is. A másik az, hogy nem lehet sikeres az emberi közösség, társadalom megváltoztatása “kívülről befelé” ható módszerekkel, feltételzvén, hogy a külsőleg szabaddá tett ember majd belsőleg is szabaddá válik. Ez automatikusan nem következik be, mert szabadság helyett szabadosság uralkodik el – a belső rabságnak egy újabb változata, mely aláássa az ember és társadalma létét. A történelem erre elegendő példát mutat fel. Jézus módszere az előbbi fordítottja: “belülről kifelé” ható szabadság. Egy lélekben szabad társadalmat sokáig nem lehet rabláncokban tartani. A harmadik tanulság az, hogy meg kell nézni és minősíteni azt, hogy kinek kezéből van felkínálva az ajándék, és főleg milyen feltétekkel. A 2000 évvel ezőtt köztünk járt Jézus ezt nagyon megnézte. Vajon jöhet-e istentelen rendszerektől, pártoktól, vezetőktől, személyektől valami valóban jó még akkor is, ha az legkívánatosabb, legcsábítóbb csomagolásban mint valami ekszkluzív kincs, érték, megoldás és jó kínáltatik fel? Itt az ideje, hogy újra komolyan vegyük ezeket a régi igazságokat, a magunk, közösségünk és nemzetünk érdekében – nehogy újra kijátszottak, becsapottak és kárvallottak legyünk. Dr. Pungur József

A pap és a szamaritánus „...ment azon az úton egy pap...aki azt elkerülé” (Lukács ev. 10:31) Az Irgalmas Samaritánusról mondott jézusi példázatnak legalább kettős üzenete van (Lukács 10:30-35). Az elsődleges - direkt üzenete a felszínen van: segíteni kell az áldozatul esett felebaráton; időt, energiát, anyagiakat nem kímélve meg kell menteni a szerencsétlenül járt embert. Keresztyén nemzedékek korokon át így értelmezték - és helyesen – e példázat üzenetét. Ebből fakadt a keresztyén szeretetszolgálat intézménye. Ám van ennek a példázatnak egy indirekt, mélyebben fekvő szimbólikus, rejtett üzenete is, amit a korabeli hallgatóság megértett, de rejtve maradt minden, e közösségen kívülálló idegen előtt, s mondjuk meg, számos mai lelki vezető előtt is. Ez pedig a következő: a kirabolt, majdnem halálra vert, vérző, az út porában tehetetlenül vergődő áldozat nem más mint Jézus saját népe, amely kifosztottan, megverve és megsebezve, félholtan az elkerülhetetlen végét, a halálát várja. A rablók, akik kifosztották, s halálra sebezték, nem másokok, mint a rájuk telepedett hódítók. Az áldozatot látó s amellett közömbösen elhaladó pap és lévíta nem más, mint a népe vallási vezetői:

a papok és a klerikusok, akiknek kötelessége lett volna segítséget nyújtani a szerencsétlenűl járt népüknek, de ezt nem tették azzal a hallgatólagos ürüggyel, hogy “szent szolgálatra mennek a templomba s nem akarták magukat az áldozat vérével megfertőzni”. Értették ezt Jézus ellenfelei is, de nem tudtak belőle vádat kovácsolni Jézus ellen, mert Jézus nem nevezte meg expressis verbis sem a népet, sem a rómaikat, csupán a klerikusokat marasztalta el, de határozottan elmarasztalta! A példázatbeli irgalmas samaritánus nem más mint Jézus – efelől mindig is megvolt az egyetértés a teológusok között.

Ő volt az, aki az emberek között járva, vígasztalt, bíztatott és jót cselekedett: bűnt bocsátott, lelkeket tisztított és betegeket gyógyított. Ám ő nemcsak az egyes, ápolásra szoruló embereken segített. Jézus, mint igaz Messiás egész népét akarta szolgálni, a rabságban, kizsákmányolásban levőt, a kifosztottat és halálra szántat. Ő népe felszabadítására törekedett a maga sajátos útján, azaz “belülről kifelé” szabaddá tenni népét lelkében: bűneikből való megtérés, ujjászületés és megszentelődés által alkalmassá tenni arra, hogy Isten közvetlenül beavatkozzon mellettük a külső, politikai szabadság és függetlenség visszanyerése érdekében. Jézus követőinek - az Egyház népének a Mester példája minden korban kötelező erejű. Népe és nemzete iránti teljes elkötelezettség nélkül az Egyház vagy kultikus közösséggé degradálódik, amely tévesen azt hiszi, hogy egy folytonosan és állandóan bemutatott formális liturgia-istentisztelet az amit Isten kíván, vagy egy olyan vallási társasággá lesz, amely fő céljának önmagát teszi meg s legfőbb tevékenységét tagjai valláserkölcsi tökéletességre való csiszolásában véli megtalálni. Ez utóbbi esetben az Egyház egy önmaga körül forgó, befelé néző vallásos közösséggé deformálódik, amelynek nincs semmiféle felelőssége a kivülállók, a saját népe és nemzete felé. Mindkét esetben az Egyház inkább nevezhető egy mai Qumráni Szektának mint Jézus Krisztus Egyházának, Egyházaink történelmük folyamán eleddig mindig igyekeztek nemzeti politikát folytatani. Nem maradtak közömbösek népük nagy történelmi katasztrófái között. Olyan nagyszerű papokat adott a szenvedő magyar nép mellé mint Kapisztrán Jánost, a nagy szabadságharcainkban a népet vígasztaló, buzditó, eligazító névtelen, egyszerű papokat, s korunkban olyan nagyságokat mint Mindszenty József, Márton Áron, Ordass Lajos és Ravasz

László, és sokszáz néphez hű, meghurcolt, bebörtönzött vagy mártíromságot szenvedett papot, lelkészt és szerzetest. Ők nem mentek el közömbösen a kommunizmusnak, az osztályharcnak és harcos ateizmusnak áldozatul esett népük mellett, mint a példázatbeli pap és lévíta, hanem az Irgalmas Samaritánus példája nyomán mindent megtettek a rabszolgaságba vetett, kizsák-mányolt, meggyötört és sok sebből vérző, halálra szánt nemzetük szenvedései mellett, hanem szenvedéseiket enyhíteni, sebeiket gyógyítani, kétségbeesésükben vígasztalni, úttalanságukban útat mutatni igyekeztek – tehát népüket elesettségükben szolgálták, még akkor is, ha ez nekik többnyire megveretést, börtönt jelentett vagy éppen életük feláldozását. Ezek az igazi pásztorok a másodi világháború követő nemzeti elnyomás korszaka idején még nagy lelki ébredést is tudtak ébreszteni, mely igen lényegesnek bizonyult a nemzet testi és lelki nyomorúsága gyötrelmes évtizedeinek elviselésében.

Ma a magyar nép egy sorsdöntő szavazás előtt áll. A kérdés nem az, hogy kormányváltáslesz-e vagy nem, hanem az, hogy

lesz-e igazi, gyökres, valóban magyar rendszerváltás, amely felváltja a húsz év előtti félresikerült kísérletet, amelynek eredménye a mai kizsákmányolt, elszegényített, munkanélküli, hátramaradt, kilátástalan és végpusztulása felé tántorgó és csonka anyaország? Vagy önmagunkra találunk végre, vagy önmagunkat pusztítjuk el? – ez ma itt a kérdés! Nem arról kell most a szavazáskor dönteni, hogy vajon egy önmagát túlélni szándékozó párt, vagy egy, az idegen urakat kiszolgáltó párt, vagy éppen két úr között örökösen vacilláló párt jut-e hatalomra, hanem az, hogy végre a magyar nemzeti érdekeket maradéktalanúl megvalósító nemzeti oldal kerül-e uralomra! - folytatás a következő oldalon -

A nemzetnek ebben az élet-halál pillanatában úgy tűnik, hogy az Egyház mintha hűvösen távol állna s onnan szemlélné az út porában fetrengő, kifosztott, sok sebből vérző és erőtlen áldozatot – saját népét. Segítsége eddig mindössze annyi, hogy messziről bölcs tanácsot kiált felé: a keresztyén értékekre emlékeztetve! – s megy közömbösen tovább, hogy végezze a mindenek felett fontos “szent liturgiát!” – mintha ő nem veszne el nemzetével együtt! A kommunizmus gettóba zárta az Egyházat, mondván, hogy “az Egyház ne foglalkozzon politikával!” De húsz éve már kijöhetett volna onnan, ám kényelmesebb volt bennt maradni, és

az Egyház most már mintha önként vette volna magára a távolmaradásnak ezt a olcsó kommunista ürügyét, elfelejtvén, hogy már az ótestamentumi próféták is politizáltak nemzetükért, sőt Jézus is! Nem kellene-e az Egyháznak példájukat követni, mint ahogy azt a mi időnkben a lengyel egyház tette? Valószínűsithető, hogy népünk szemében a kommunista éra elatt szenvedő, de néphez hű maradt egyház hitben és erkölcsben magasabban állt mint az elmúlt két évtizedben. Ám most nem csupán pártpolitikai kérdés előtt áll a magyarság, hanem a “lenni vagy nem lenni” végső kérdése előtt – ami nemzetpolitikai ügy!

: www.magyarokszovetsege.eu http://www.magyarokszovetsege.hu/szcsiko/1

Megjelent a Szilaj Csikó hetilap!

Nézze a szövetség tévét! Élőadás az interneten, Híradó, tudósítások. Élő TV a nemzet újjászületéséért !

Ha történelmi szolgálatához hű akar maradni az Egyház, akkor most “Irgalmas Samaritánusként” a “rablók kezébe esett” és félholtra vert, halálos sebektől vérző nemzete mellé feltétlenül és nyíltan oda kell állnia! – és a könyörületes emberekkel együtt segíteni, felemelni és gyógyítani szerencsétlenül járt nemzetét, melyből ő is vétetett, melynek szolgálatára hívatott, s melyhez életre-halálra hozzátartozik.

Ez a mai idő megkerülhetetlen parancsa! 2010 március idusa. Prof. Dr. Pungur József

SZÖVETSÉG TV

TV műsor Önök a Szövetség TV kísérleti adását látják. Jelenleg sugárzott műsoraink: - Adásnyitó (27 mp) - Szövetség TV beköszöntő (az 1. adásból) (1p 9mp) - Híradó ( 24p 20 mp) - Mese indító (30 mp) - Mese: Jézus Krisztus és Szent Péter (9p 58 mp) - Magyarok Szövetsége választási felhívása (4p 11mp) - Karcolat: Koncert részlet (1h 18p 56mp)

IGEI VEZETÉS: EZÉKIEL 18: 4. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni! 5. És ha valaki igaz lesz, és Ideiglenes szerkesztő: György L. Attila törvény szerint igazságot cselekszik; 6. Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit Web: http://vigyazo.blogspot.com föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem email:[email protected] fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik; 7. És senkit nem Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, vissza. A Figyelmezőben megjelenő cikkek nem az éhezőnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi; 8. Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz!, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet feltétlenül a szerkesztőség általános irányvonalát tesz a felek közt; 9. Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megőrzi, hogy tükrözik, az a szerzők publicisztikai felelőssége. igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten.