MAGYAR IPARMŰVÉSZET. SZERKESZTMYÖRöYIICÁLMÁN. 3iEi3icij>ciaici3iei3iciaiciaici3ici3ig'3'«:'J C ^ ISIZIZIZIZIZIZlZlZfXiZIZiZIZfZiZIXIXIZIZIX

M r

Â'Sâi

MAGYAR IPARMŰVÉSZET SZERKESZTMYÖRöYIICÁLMÁN

3iEi3icij>ciaici3iei3iciaiciaici3ici3ig'3'«:'J | C ^ 111 111

ISIZIZIZIZIZIZlZlZfXiZIZiZIZfZiZIXIXIZIZIX

K1AWA^<3R$ZMAOTIPARMÛ7ÉSZET1 i XÎBSlttAÏ- -MEöJELENIK-ÉVENTETÍZSZER j

ELÖFIZETÉHDUEQY- ÉVBE- Z&KO&.

mmrnm

MAGYAR IPARMŰVÉSZET AZ ORSZÁGOS M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉS ISKOLA ÉS AZ ORSZÂGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÉVENKINT TLZSZER XVII. ÉVFOLYAM.

1914.

5. SZÁM.

r, • ••î •î

•ÍÍ " •H • H

L'ART DÉCORATIF HONGROIS ORGANE OFFICIEL DU MUSÉE ET DE L'ÉCOLE DES ARTS DÉCORATIFS ET DE LA SOC. HONGR. DES ARTS DÉCORATIFS PARAIT PAR ANNÉE DIX FOIS XVII« ANNÉE.

íí •

TARTALOM. Koronghi Lippich Elek: Iparművészelünk állapota 195- -200 Alpár Ignác: A magy. ált. Hitelbank épületének plasztikus díszeiről 209—210 Gineverné Győri Ilona : Douglas Slrachan és a hágai békepalota ablakai .7 210—215 Nádai Pál: A háziasszony és az iparművészet 215—216 Kiállítások: Gyermekművészeti kiállítás és bábszínház.— Külföldi kiállítások. — Magyar népművészeti kiállítás New-Yorkban.— A bécsi nők iparművészeti kiállítása.— Uszó kiállítás 216—226 Pályázatok: Eldöníöttiparművészetipályázat.—A magyar országos képzőművészeti tanács pályázata. — Művészet és football. — Két új pályázat 226—227 Szakirodalom : Az iparművészet a lakáscsinálásban... . 227 Krónika: Bárczy István a kUlföldieskedés ellen. — Ybl.— Majovszky Pál — miniszteri tanácsos. — Művészet a tisztelt házban. — Iparosok, iparművészek és a miniszter. — Futurizmus az iparművészetben. — Régiségek hamisítása. — Bank és iparművészet. — Maróti Géza munkatársai ... _. 228—256 Hivatalos közlemények. — Hirdetések.

•H •H •H •H

•M •II •II

•II •II

II

t, •

•II •II II ÍÍ • •II •II •II

1914.

NUMÉRO 6.

TABLE DES MATIÈRES. Alexis Lippich de Korongh : La situation des Arts décoratifs hongrois 195 Ignace Alpár: Les ornaments plastiques du nouveau bâtimet de la Banque generale de Crédit hongrois 195 Hélène Ginever-Győry : Douglas Strachan et les vitraux du Palais de la Paix à Haye „. ... .„ 210 Paul Nádai : La dame de la maison et les arts décoratifs ... 215 Expositions 216-226 Concours 226-227 „ ... 227 Littérature professionnelle 228—256 Chronique ... Communications officielles. — Annonces.

II

•ÍÍ Előfizetési díj a „Magyar Iparművészet" egy évfolyamára 22 K. II Külföldre egész évre 24 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IX., Üllői-út 55—57. sz. Telefon : József 678. t, • II Prix de l'abonnement, annuel de la Revue „Magyar IparT, • művészet" 22 C. A l'Étranger par année 24 C. Rédaction et administration : Budapest, IX., Üllői-út Nos 53—57. Az O. M. Iparművészeti Társulat tagjainak a «Magyar Iparművészet" illetménykép jár, évi 20 korona tagsági díj ellenében. Tagul jelentkezni lehet az igazgatóságnál (Budapest, IX., Üllői-út 33—57. szám).

r r

W P » » WWW W v ^ ^

m w

kelmefestő • c d

vcgyltôz tíló'U QyárSuóapc&l

3

CEttENTARÚ

GYÁRAT

Építési anyagok raktára, padló, falburkolás és betonépítkezési vállalat. Márványmozaiklapok, mintázott cementlapok, karmantyus betoncsövek, különféle műkőmunkák, granitterazzo, betonmunkák, csatornázások, falburkolások, mettlachi-lapok, keramit- és klinker-lapok, fayence-lapok. KőVQUS^^M'dh agyag- és cementcsövek. VhSfà&miSffUiB

m z i t q m o n d ' t c r tofídküzlctck'ci vóroö ' tmtióctv r c ô z c b e n - B c ts kcjz* István* u* tódq*cc<3. a l a t t

16 iQ\Q\0n*XS-05

szóm

KORONGHI LIPPICH ELEK: IPARMŰVÉSZETÜNK ÁLLAPOTA em beszélünk róla, de mindenki érzi, hogy a szép éledésnek indult magyar iparművészet mintha kissé holt pontra jutott volna a saját társadalma közömbösségén, melynek hangtalan kopár tájain sem valami mélyebb hömpölygésű nagy áramlat, sem valamely fölfelé törő nagy gondolat nem ad neki irányt és hitet a saját rendeltetésében. Az a vidám, friss lendület mesterséges tenyésztés műve volt s tartott addig, amíg istápolás helyettesíthette az élettel való kapcsolatot. Évszázak mulasztásainak néhány tíz év alatt való helyrehozása — hiába — nem történhetik egyenletesen. Gyakorta kell ültetnünk kultúrás, kényes növényt nyers, vad talajba, mert annak a növénynek elterjedése érdekünkben van, a talajt ellenben, melyet mult idők levélhullása és emberi szorgalma termővé meg nem érlelt, sok kísérlet és sok csalódás árán, csak hosszú idő alatt lehet majd olyanná nemesítenünk, hogy benne a mi kényes növényünk otthon érezze magát. Megtettük a magunkét azzal, hogy gondosan elülíeítük, minden szeretetünkkel és céltudatunkkal öntözgetjük, ápolgatjuk; de bármennyire ott álljunk is éber törődéssel a tövénél, bármily tudománnyal rétegezzük is rá a jól vegyített, mesterséges táplálószereket s bármennyire regulázzuk még a rátűző napfényt is: némi biztató lombosodás után csakhamar oda jut a mi szegény ápoltunk, hogy fázósan Iankadozik és sápad a márgás hideg agyagban. A magyar társadalom nemes humuszát, sajnos, nem alkotta meg a mult ; olyan növény tehát, mint aminő az iparművészet, abban a sovány agyagban dús termésre eddig nem juthatott. A városi élet nálunk igen új és igen szűkkörű. Városi élet nélkül pedig nincs társadalom, társadalom nélkül nincs művészet és nincs ipar, s ami mégis van : csak éppen hogy van. Rossz talajba nagy gödröket ástunk, tele hordtuk őket érett, finom kerti földdel s beléjük ültettük művészetünket és iparunkat. Ameddig a gödör porhanyós talaja tart, mindaddig vigan hajt és bimbósodik benne a növény, de amint növekedő finom hajszálgyökerei tovább keresnek az élet feltételei után s beleütköznek a gödör kemény agyagfalába : közöttük és a való élet között rögtön beáll az a konfliktus, melyben szegény növény — a természet törvényeinél fogva — többé el nem igazodhatik. S mintha e jelenségekkel szemben mi magunk is tanácstalanul állanánk. Még ha kiváló művésztehetségeken, avagy érdekes egyéni gondolatokon fordulna meg az iparművészet léte, akkor csak meglennénk valahogyan. Mert sem tehetségekben, sem érdekes gondolatokban nem szűkölködik a fajtánk. De bármennyire szükséges is tehetség és gondolat ahhoz, hogy kezdődjék valami (hiszen kezdődött is), mégis nem csupán ezek, hanem főképpen a névtelen embertömeg, a társadalom különféle rétegei azok, melyek fenntartják, irányítják, közszükségletté teszik, sőt világhatalommá is növelhetik egy országnak az iparművészetét. Az ipar nem önnöncélú, elvont megnyilatkozása a művészi gondolatnak, hanem oly technikai művelet, melynek rendeltetése főleg gyakorlati, életszükségletek kielégítésére irányuló. Ha nincs szükséglet, ipar sincsen ; s amilyen a szükséglet, olyan az ipar is. Bármily független, eredeti egyénisége legyen is a kigondoló művésznek, a közszükséglet ellen nem, csakis annak sodra irányában érhet el eleven életté váló eredményeket. Ennek nem az az értelme, hogy a művész mást se tegyen, mint csak a tömeg ízléséhez alkalmazkodjék, csupán azt akartam mondani, hogy az alkotó művész a tömeg szükségleteivel számot vetni kénytelen. Ha jó neveléstől átnemesült társadalom az a tömeg, akkor magához emeli föl a szerényebb tehetségű művészt is, de ha a tömeg vad és alacsony ösztönei közül még ki nem emelkedett, szükséglete követeléseivel a legszárnyasabb lelkű ipari művészt is előbb-utóbb lerántja magához. S mindig akkor legnagyobb a baj, ha fejletlen társadalomban a felvetődő magasabb egyéni törekvések áldatlan vergődéseik után végül is elernyednek s beáll a lelkeknek az a közömbös

J 193 Magyar Iparművészet.

8

•

• » V n y • M V ?! y • í y • » • í! V • M V X £ • ?! y • n • f! » • f! y • n V • £ • í y • n • f; » • ?! î; • m y H

állapota, melynek minden mindegy, legföllebb csak a saját alacsonyságához ragaszkodik makacsul. Hogy ezen változtassunk, nekünk, e generációnak, nehéz a dolgunk ; sokan idő előtt össze is roppanunk a terhe alatt, avagy kitérünk, hogy a késedelmet nem tűrő lázas munkában több törődést és több megaláztatást elbíró ifjontibb erőknek engedjük át a tért. Ebben az országban nem elég csak dolgoznunk, nem elég eredményekre jutnunk, itt valósággal csodákat kell kinek-kinek tennie, hogy az elkésett magyar kultúrának s vele a magyar iparművészetnek igazi életre kelését bízva remélhessük, Dolgoznunk kell a magyar társadalom kellő megművelésén s egyúttal az alkotó művészenergiákban mesterségesen kell táplálnunk azt az életet, melyet nekik a társadalom — szükségleteinek m a g a s a b b rendüsége híján — még nem biztosíthat. S mind e két nagy dolgot csak az egyik kezünkkel cselekedhetjük, mert a másikkal a tömeg meg nem szelídíthető vadjai ellen kell védekeznünk. Kettős feladat egyszerre: 1. társadalmunk fölnevelése arra, Alpár Ignác: A MaI. Alpár: Palais de la hogy kultúrszükségletei legyenek, 2. a talaját még gyar Általános HiBanque générale de telbank palotájának Crédit Hongrois. nem lelő művészeti eszme életének mesterséges fennplasztikus disze. Sculpture décorative. tartása. S mindez olyankor, mikor a szomszéd nyuKészült Maróti Géza Exécutée dans l'ateműtermében. lier G. Maróti. gati nemzetek diadalmas ipari művészetének hatalma már átlépte határainkat s tőlünk kapitulációt követel. Különös csapás nemzetünkön az az örökös gyűlölködés, mellyel már bíborbanszületett Konstantin bizánci császár jellemzett bennünket. Minthogy pedig e gyűlölködő szellemnek olyan eszközei keletkeztek idővel, mint aminő a parlamentarizmus és a szabad sajtó, ez eszközök visszaélései folytán újabban s egyre mérgesedően, különösen manapság, népünk tömegei valósággal prédái a felelősségtelen, intézményes demagógiának. Folyton csak halálos veszedelemnek, panamának, hazaárulásnak feltüntethető esetek után kutat lihegve a sajtó nagy része és a politikai terror, óriássá duzzasztva fel a hétköznapiságot s lépten-nyomon megalázva és elvonultságba üldözve az igaz érdemet, Baj és veszedelem után kutatás az egész vonalon — magáért a bajért és veszedelemért. A közönség lelkét fékevesztett szenvedéllyel korbácsolják bele az alacsonyságok fertőibe. A parlamentből és sajtóból kiáradó ízléstelenségek átka fekszik egész közéletünkön. Fejlődésének gyermekkorát élő ilyen kicsiny nemzet, mint aminő a mienk, nem bírja ezt el anélkül, hogy egész szervezetében a legsorvasztóbb bomlási folyamátok ne következzenek be. Hazugságokkal és rágalmakkal félrevezetett s igaz érdekei és veszedelmei iránt érzéketlenné tett tömegekre, sajnos, nem számíthatnak a társadalomművelő törekvések. A szolidaritás érzetéből való kivetkőzöttség és egyre terjedő cinizmus e korszakában mostanság kinek juthatna eszébe például az a valóban komoly életveszedelem, mely határainkon a mi szomszédaink mező- és ipargazdaságának eddig példátlan arányú felkészüléseiből tornyosul f ö l é n k ? Pedig ezek aztán igazán olyan súlyos jelenségek, hogy o r s z á g o s izgalmat szítani fel miattok — akár a demagógia eszközeivel is — sürgős hazafiúi kötelesség lenne. Ilyen izgalom nyomán fakadhatnának fel a tömeg közömbös lelkében oly megismerések és elhatározások, melyek az ernyedtség pigra massáját akarások és cselekvések eleven árjává varázsolhatnák át. Lássunk egyet-kettőt e veszedelmes jelenségek sorából : Ausztriával közös ügyeink alaptétele, hogy Ausztria iparos állam, Magyarország ellenben nyerstermelő. M a g y a r o r s z á g tűri Ausztria ipari főhatalmát, minek fejében Ausztria elfogadja a gabonánkat és elfogyasztja kövér ökreinket, meghagyván nekünk a soványakat. Mi a vége ennek a princípiumnak ? Az, hogy mi itthon mezőgazdasági

• ?! V • £ V fi y • ?! V • £ « f[ £ • n V • £ • ?! y • y » •

túlsúlyunk jóleső érzetében amúgy kissé még mindig az ősi „külterjes" módon szántogatjuk, vetegetjük földünk Kánaánját, de ami felöltőt visel a szántóvető magyar paraszt, ami ostorra] lovát, ökrét biztatja, ami csizmát hord a béres, cipellőt a leány, ami rózsás-babos kendővel beköti fejét a marokszedő menyecske, ami tulipántos pántlikát fon hajába, ami színes hímmel kivarrja mellrevalóját, szeretője ingét, gatyáját a kalotaszegi és a matyó hajadon, az a felöltő brünni posztóból vagyon, az az ostor, az a csizma, cipellő bécsi bőr, az a kendő, az a tulipántos pántlika bécsi kendő és bécsi pántlika, az az ing cseh gyolcs, az a színes fonál s mind a tű is, amibe húzzák, osztrák holmi. Ausztriának szinte külön ipara van a magyar „tartomány" részére. S mi körülbelül belényugszunk, gondolván : gyári holmikkal hadd szolgáljon nekünk „a német", mi dolgozunk a hazai földdel, mely ápol s eltakar. Azt ő érti jobban, mi meg emezt. Igen ám, de valami igen furcsa eset villódzik ki a statisztikából. Az, hogy míg az osztrák ipartelepek évente rajszámra szaporodnak s míg iskolák és tanfolyamok százai képzik náluk a művészi iparosokat, addig az ő mezei gazdálkodásuk is úgy kifejlődött, hogy Ausztria gabonatermésének métermázsái immár csaknem egészen elérték a magyar Kánaán szolgáltatásának a mértékét. M a n a p s á g Ausztria már éppen annyira mezőgazdasági, mint amennyire ipari állam. É s M a g y a r o r s z á g ? Az ő esőt leső, Istenre támaszkodó földmívelésével ilyen konstellációban vájjon meddig bírja ipari kultúra nélkül ? Ez a kérdés megérdemelné, hogy publicisíikánk szenzációt csináljon belőle, ha közöttünk már csak a szenzációknak van valamelyes közönsége. É s érdemes lenne utána járni : hogyan intézi a nálunk egyre csak züllő államként pertraktált Ausztria oly igen előrelátó okossággal a maga dolgát? E g y másik igen súlyos eset ránk nézve a mi szövetségesünknek, Németországnak a hatalmas ipari szervezkedése és érdekkörzeteinkbe való benyomulása. A német nemzeti tőkének máig már minden mások fölé emelkedő növekedése a hódító germán eszme elé újabb és újabb életelveket állít. íme a legújabb: a Q u a l i t ä t s - G e d a n k e . A robusztus német erő kíméletlen térfoglalásait állandóan tapasztalhatjuk. Elhelyezkedett az már mindenütt, ott ül már az angol és a francia üzleti intézményekben is és áradó tömegének ráfekvésével zsibbadtra nyomja a világ ipari életének vérlüktetését. Mindeddig azonban s z o k á s volt így fejezni be e megállapításokat: „de a német munka nem szolid és főleg ízléstelen". N o s hát, ma már kezd másképpen lenni a dolog. Vezető gondolatává lett a birodalmi németségnek, hogy gazdagságával a kifogástalan szolidság és ízlés jellemét adja meg ipari termelésének. A német munka szépsége és becsületessége. Üzlet és ízlés szövetkezése. A német munka világuralma tudomány, technikai tökéletesség, nemzeti ízlés, vállalkozási szellem útján. Ezek a német élet új direktívái. Hányan ismerik nálunk a németországi gyönyörű Werkstattokat ? s hányan a D e u t s c h e r W e r k b u n d - o t , mely immár hatalm a s kormányzó középpontja a német művészi ipar idegszálainak? E z a Werkbund a német társadalom szövetkezése a német ipar megnemesítésére. Tudósok, írók, sajtó, művészek, ipartelepek vezetői, kereskedők, pénzemberek, nyerstermelők összeálloítak egész német viláI. Alpár: Palais delà Banque Alpár Ignác : A Magyar got átfogó szervezetbe s mindenöket teszik générale de Crédit HonÁltalános H i t e l b a n k grois. Sculpture décorative. palotájának plasztikus arra, h o g y a n é m e t i p a r á t s z e l l e m ü l j ö n Exécutée dans l'atelier G. dísze. Késztilt Maróti művészettel és a munka becsületével. Maróti. Géza műtermében.

Semmi sem kerüli el a figyelmöket, az aljas selejtkonkurrencia helyébe a német munka egész területén a j o b b és a s z e b b ellenállhatatlan erejét tették. A szövetkezett német társadalom üldözőbe vett minden slendriánt, kifürkészi és leleplezi az „olcsóbb árú" hátsó gondolatait s nem szándékozik tovább tűrni, hogy akár akarva is, valaki rosszat és ízléstelent kapjon a német műhelyekből. Oda állt a német társadalom a hatalmas német államgépezet mellé is és követeli tőle, hogy mikor az állam a nép pén1 zével alkotásokba bocsátkozik, csak •'"«ilOMIll Alpár Ignác : A Magyar ÁltaI. Alpár : Palais de la Banque jót, csak maradandót alkosson, mely lános Hitelbank palotájának générale de Credit Hongrois. évszázakig hirdesse a mai németség plasztikus dísze. Készült Sculpture décorative. ExécuMaróti Géza műtermében. tée dans l'atelier G. Maróti. munkájának becsületét és felfogásbéli emelkedettségét. Azt akarja a német társadalom, hogy a világ a német munka fensőbbségét elismerje a sarkoktól a trópusokig. N a g y akarás és bátor fogadalom ez s akciójának védője és egyúttal legbuzgóbb utazó ügynöke egy lelkes császár . . . Emellett a német a termőföldjével is emberül törődik, amiről megint csak a statisztika adja azt a felvilágosítást, hogy míg a magyar föld holdja átlag 8 métermázsát terem, a német — tizenkettőt! Pedig a németnek rossz a földje, a miénk pedig jó. Aztán Franciaország, melyről nálunk még most is sokkal kevesebbet tudnak, mint amennyit kellene s amit tudnak, azt is főleg német látószögből tudják, gondolható, hogy rengeteg vagyonosodását szintén nem munkátlanságnak köszönheti s hogy bizony nem nézi lemondólag az őt környező germánfajok felkészüléseit. A sok intézmény közül, melyeken a francia munkabírás, utolérhetetlen ügyesség, találékonyság és ízlés, tekintély és hatalom alapszik, legyen elég ezúttal rámutatnunk az ő népnevelési rendszerére. A népiskolai műhelyek . . . a „travail manuel" elemi és polgári iskolákban, tanítóképzőkben és lycéekben . . í Franciaország már az A B C tanítása közben egészen komolyan hozzálát ahhoz, hogy az ipari munka szeretetét, megbecsülését, a rá való készséget és a világhódító ízlést vérébe oltsa a francia polgár gyermekeinek. A francia iskola nem okoskodik, nem nagyképűsködik, de a v a l ó é l e t r e n e v e l , a szó legjobb értelmében ; belőle indul ki a nemzet cselekvő energiája, vagyona és hatalma. Franciaország a legjobb kedvű és a legdolgosabb ország. Minket mindig főleg a jókedve érdekelt, de eljárhatnánk oda a komoly dologtevés megtanulásáért is. Baj ott is van, mindenütt van ; társadalmak mindenfelé pezsegnek, forronganak ; áramlatok, érdekek ütköznek; politikai szélsőségek rontanak-bontanak, kiabálnak, de hivatását érző s jövendőjén csüggő kultúrnemzet h a n d s of f-t kiált társadalmi és politikai életének bonyolítóira, ha azok a nemzeti munka életeréig merészkednének bódulataik paroxizmusában. így áll a világ körülöttünk, míg a mi nemzetvezetőink itthon, sőt urbi et orbi egymást marják, gyalázzák s ahelyett, hogy ellenségektől körülvett szegény megkésett fajtánk boldogulásáért elszánt és alázatos cselekvésben egyesülnének: egymással egy asztalhoz le sem ülnek. Egész közéletünket, felsőbb kis társadalmunkat, népünk széles rétegeit, minden kezdésünket a politika méreggőzei hatják át. Ki hallgat manapság ama kevesekre, szegény ábrándozókra, kik a dolgozás lehetőségeért s a becsületes, komoly munka feltételeiért k ö n y ö r ö g n e k ? De addig is, míg talán valami isteni sugallat változtat a dolgokon, az „ábrándozok" csak tartsanak össze, mert szükség lesz reájok. Figyelmezzünk : mi történik szerte körülöttünk s gondolkozzunk : hogyan mentsük jobb hitünk kis hajórakományát a szirtek között.

1901.

Társulatunk, az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat, máris örök hálájára érdemes a nemzetnek, mert piciny eszközökkel több jót és maradandót senki és semmi nem cselekedett az országban. Amíg iparművészetünk csecsemő volt, a Társulat bírta tejjel táplálni, de emberedett a gyermek, szervezete már mást és többet követel, s kinőlvén a gyermekszobából, künn az életben keresi a saját rendeltetését. Itt kezdődik az igazi baj, mert fennakadás állott be a feladatokban is, kenyérben is, erőbírásban is . . . Társadalmi nagy szervezkedésről, Alpár Ignác: A Magyar ÁlfaI. Alpár : Palais de la banque mely a saját feltételei közé állíthatná be lános Hitelbank palotájának générale de Crédit Hongrois, iparunkat, sajnos, ezidőtí nem is beszélplasztikus dísze. Készült Sculpture décorative. ExécuMarőti Géza műtermében. tée dans l'atelier G. Maróti. hetünk. De megállapíthatjuk, hogy a társadalom érlelésével, nevelésével, tájékoztatásával többet és rendszeresebben kell foglalkoznunk. Nem elegendő, hogy évről évre a saját vesződséges munkánk eredményeit mutogassuk neki. Egyre és egyre ide kell eléje hordanunk, jól átgondolt instruktiv kiállítások alakjában, mindazt, ami másutt már nagyra nőtt, ami kilendíti nyugodalmából közönségünk jóravaló kíváncsiságát. Tudom, többször kezdett ilyesmit a Társulat is, az Iparművészeti Múzeum is. De ezt nem újra meg újra kezdeni, hanem szervezetten állandósítani kell. Természetes, hogy ilyesmi pénz nélkül nem történhetik meg, azért minden módon rá kell vetnie magát a Társulatnak pénzgyüjtésre s meg kell győznie mindent és mindenkit arról, hogy fillérekkel ma már nem érhetünk el komoly eredményeket a törtető kultúrák könyörtelen világversenyében. Milyen szép és szükséges lenne folytatni például az angol ipariskolák módszereinek és termékeinek bemutatását, amit, talán egy évtizeddel ezelőtt, az Iparművészeti Múzeum minden elismerésre méltóan megkezdett. Az akkor látottak hatása nem maradt el, pedig nem is a legkiválóbb intézmények működését tárta fel. Az angol céhek és a londoni grófság iskoláinak működéséből kellene egy-két módszeres kiállítást rendezni s majd : rendszerbefoglaltan sorra bemutatni a Ruskin és William Morris eszméi és tettei nyomán keletkezett eredményeket; aztán vigyázatosan — hogy reklám-kiállítások ne váljanak belőlük — mindazt, ami világszerte nemcsak a megjelenésében, de főleg miként való kifejlődésében társadalmunkra, iparosainkra és kormányunkra nézve tanulságos és gondolatokat keltő lehet. Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy az ilyesmire fordított pénzt elveszettnek hinni nem szabad, ha záros határidőre kamatostul vissza nem térül, — lévén az ilyen befektetés hatása olyan, mely millió csatornákon árad szét a közismeretek és közerkölcsök közé s eredménye az, ami a jó levegőé : erő- és egészségosztó. Már pedig nincs pompásabb adóalap, mint az erő és egészség, mert belőle születik az arcokon az élet pírja, a lelkekben a bátor és okos elhatározás, belőle indulnak világútjukra a cselekedetek, vállalkozások, termékenyítő eszmék, virágzó vagyonok, belőle lesz a munka és a g a z d a g s á g . S i e t n i kell a z I p a r m ű v é s z e t i T á r s u l a t g y ű j t e m é n y e s é s k i á l l í t á s i h e l y i s é g e i n e k a m e g t e r e m t é s é v e l is. Alig csökkentette eddig valami oly mértékben a Társulatnak a közönségre való hatását, mint ideiglenes kiállítási helyiségeinek alkalmatlansága. Nem visszhangos csarnokokban és óriási cifra mecsetekben találja meg a közönség lelke az iparművészettel való kapcsolatot, hanem bensőséges, meleg hangulatú interiőrökben, melyekből az otthon művészetének illatát viszi el kiki magával. Ilyenképpen kell rendezni a vidéki kiállításokat is. Szüksége van a Társulat propagandájának arra is, hogy valahol a legjobb kereskedelmi útvonalon saját szép árúháza legyen, melyből éppen úgy mint kiállításaiból

• £ • í y • » y • » • fi y • £ y • » •M íí y • M y í; y • íí y • í y H y V • y • í • í y • M y • » • íí y • íí y

ma már szigorú bírálattal kell kizárni minden selejtest, minden olyat, mely anyagszerű • és célszerű megmunkálásában vagy művészi ízlésében nem elsőrendű. A Társulat £ akcióiban a l e g j o b b és a l e g s z e b b meg nem alkuvó kultuszának ideje már itt van, a « tudatlanságnak és ízléstelenségnek életét hosszabbító koncessziók ideje pedig lejárt, í; Meg kell ezt tudnia mindenkinek az Iparművészeti Társulat működésének körében. Egy- y úttal arrafelé kell azonban siettetni a fejlődést, hogy a Társulat a kereskedelmi értékesítés • gondjaival mielőbb felhagyhasson, átterelvén azt valamely pénzügyi alapon létesülő f! intézményre olyképpen, hogy a termelés minősége és megbízhatósága fölött való állandó y felügyelet a Társulat joga és kötelessége maradjon. Az Iparművészeti Társulatnak • hivatása jól felfogott érdekében nem szabad kereskedővé válnia. £ Igen fontos az is, hogy iparművészetünk részére a Társulat e l e v e n é s b e c s ű • l e t e s s a j t ó s z o l g á l a t o t szervezzen. Érdeklődő, lelkes, idegeinkbe kapcsolódó és ?t kitűnően informált társadalomra van szükség, — ez lebegjen a szemünk előtt. Elszi- y geteltséggel és hangtalansággal ma, mikor minden kínálja magát és tüntet, nem • sokra jutunk. M É s utazni, s o k a t u t a z n i , kapcsolatokat keresni eszmékkel és piacokkal. Meg kell y néznünk és meg kell látnunk mindent, hogy tájékozódásunkat el ne veszítsük. Nem • szabad felednünk, hogy a kultúrákat az a világmérték vezeti, mely egymás munkájának y állandó szemmeltartásából származik, mint az eltérések eredője. «» Egyelőre is mit tegyünk azonban avégből, hogy szegénységünk mellett is elég J! tisztességes szintre földiszciplinált iparművészetünket a közszükségletek növekedéseig y életben tarthassuk és a továbbfejlődésre való benső biztosítékokkal elláthassuk? • Nézetem szerint legfőképpen vissza kell vezetnünk iparművészetünket minden művé- £ szeteknek ősemlőjéhez : az a r c h i t e k t ú r á h o z . A modern művészet állandóan sínyli y azt, hogy kiindulása a festésből történt és nem az építésből. E z vitte annyiszor útvesztőbe f[ az iparművészetet is. A sok tévelygő kacskaringózással, henye cifrákkal és a saját y anyagbeli határai közt meg nem férő, nyughatatlankodó formákkal nagy kátyúkba került • az iparművészet. A türelmes papirosra tervezett festői természetű ábrák az asztalos, íí lakatos, keramikus műhelyében lehetetlen tárgyakká váltak ; a népszerüsödés olcsó y retortáin át pláne (ma is láthatjuk úton-útfélen) cikornyásan összeenyvezgetett borzalmas • ipari karrikaturákká, melyek a kezdetleges műveltségű tömegtársadalom lakásait elárasz- » tották kínos ízléstelenséggel. Erre következett az ellenhatás : a díszítetlen, még a profilt • is megtagadó nagy csupasz felületek korszaka, mely természetesen, mint minden ft szélsőség, szintén belefulladt önnönmagának a visszaéléseibe. Stílust vagy csak típust y is ez az okoskodó, igen tudós modernség a maga szociális nagy áradozásai mellett • sem tudott létrehozni, — különállást követő g ő g ö s e g y é n i s é g e i t pedig egyre-másra í! szívja fel az idők homokja. Valahogyan hígabbak voltak a kelleténél. y Vissza csak az architektúrához. Anyagot és rendeltetést, megállóságot és értelmes • szerkezetet, szükségszerűt és terhelő fölöslegest attól tanulhatni s csak annak keretében M élhet meg és juthat fel az élet teljességének pompájába minden művészet, — az ipar- y művészet is. íí Ha az Iparművészeti Társulatnak az építőművészettel s z e r v e s k ö z ö s s é g e nincs, y minden önfeláldozó munkája, melyet az iparművészet fejlesztésére fordít, bizony-bizony • jó nagy részében energia-pazarlás. Ä Ugyané gondolatmenet során kopogtatok be az Iparművészeti Iskola kapuján is, y hogy tisztelettel meghajolva az ott benn legújabban történő okos és lelkes újítások előtt, • engedelmet kérjek arra a megjegyzésre, hogy ott az architektúra tanszékei nagyrészt £ éppen a visszáját mutatják a szükségesnek. y E r ő s reformja lészen iparművészetünknek az a lépés, mely az iparművészeti í! tanítás rendszerét az architektúra alapjaira helyezi majd. Végső eredményében igen y jutalmazó lenne egy állandó esti tanfolyam is az Iparművészeti Iskolán — é p í t ő • m ű v é s z e k r é s z é r e , melyen ők az ipari anyagokkal, az anyagok rendeltetésszerű » megmunkálásával és az ipari kalkulációval gyakorlatilag ismerkedhetnének meg, y egyszersmind pedig aktuális céljaiknak megfelelő kísérleteket végezhetnének. De ilyen •

1901.

Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank palotájának plasztikus dísze. Készült Maróti Géza műtermében.

I. Alpár: Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Sculpture décorative. Exécutée dans l'atelier G. Maróti.

tanfolyamot az iskola nem állíthat fel saját kezdéséből, mert esetleg hiába várná belé azokat, akiknek szánta ; a tanfolyamra maguknak az építőművészeknek kellene az impulzust megadniok s látogatására valósággal szervezkedniök, — más szóval az építőművészeknek szokást kellene abból csinálniok, hogy gyakorlati iparos-tanulmányokat folytassanak. A művészetek dekoratív együttessége, állandó egymásrahatása csak az architektúrával való közösségből alakulhat ki. Mivé lesz az architektúra a társművészetekkel való közös élet nélkül s mivé lesznek a társművészetek az architektúra vezetőszerepe nélkül, azt, sajnos, főképpen itt nálunk tanulhatni meg. Elegendő végigsétálni lelketfojtogató, sivár utcáinkon, hogy architektónikus kultúránkkal tisztába jöjjünk. Micsoda házak, miféle szoborművek, kirakatok, cégtáblák, miféle váróházikók a közúti vasutak mentén, milyen szivarosbódék az útszéleken, miféle eszeveszett és frivol kiképzésű, harsogó világítású kávéházak avatkoznak belé testi és lelki jóérzésünkbe. É s a vidék architektúrája, közművei, polgári lakásai . . . jó Isten, erre még gondolni is rettenetes. Sok, sok itt a teendő, de a feladat magasztos, mert a káoszból való megváltást hordja magával. Társadalmi intézményre van szükség (lehetne ez az Iparművészeti Társulat is), mely az ország építési és ipari tevékenységének a közepén álljon irányítólag, szabályozólag, esetleg törvénytől megszabott cselekvő jogokkal. Ilyesmi a német Werkbund, melynek beható tanulmányozása ránk nézve különös jelentőségű. Az ország iparoktatásának pedig egész vonalon e g y s é g e s i p a r m ű v é s z e t i felü g y e l e t alá kell kerülnie, ha versenyre edzett erőhöz akarjuk juttatni iparunkat. Amennyiben pedig ennek talán személyi ambíciók állanának útjában, ez ambíciók lelkiismeretét a válságos idők eszméletére kell juttatni, hogy a magyar ipar igaz érdekei felé gyorsan átnyergelhessenek. Nincsen idő tétovázásra. Művészet az iparban. E z necsak a megjelenés külső formáira vonatkozzék, hanem a felhasznált anyagok és a megmunkálás tisztességére is. A Társulat nagyot tett azzal, hogy pályázataival, megrendeléseivel és bírálataival régi lomposságok helyébe a választékos megjelenésre való törekvést szinte általánosítani tudta. De meg lehet állapítani, hogy lokális szükségleteink irányító ereje híján, külföldi kiállítások és szakbeli folyóiratok zavaró hatásai alatt e választékosság széltében valami kapkodó furcsálkodássá fajult el. Újszerűségek hajszolása, a mintákért futkosástól való kimerültség kétségtelen tünetei között. Körülbelül ez a helyzet. De ez egyúttal jelzi az irányt is, amely felé utat kell mutatnunk a tervezőknek és iparosainkn a k : n e a k a r j a n a k m i n d e n k é p p e n k ü l ö n ö s e k l e n n i . A fejlettebb ízlés ettől

•

•H •H •H

•it

•H •H

cJ 1 9 9

elfordul, a tömeg pedig felkapja, ami arra vezet, hogy a költséges különc formák l e g o l c s ó b b megoldásait kell keresniök. Mi ez, ha nem legbiztosabb mód a munka és az iparos lealacsonyodására ? S akkor történjék ez, mikor a szomszédban világhatalomra tart a „Qualitäts-Gedanke" ? A különködéseknek és az idegen befolyások közt való elkalandozásoknak lefokozására, de meg az általános szociális szükséglet irányításáért is, a fényűzőbb kívánalmak formáinak propagálását egyelőre háttérbe szorítva, az Iparművészeti Társulatnak egész energiáját arra kellene fordítania, hogy tervezők, gyárosok és a kispolgárságot kiszolgáló raktáros kereskedők megnyerésével a forgalomban levő ízléstelenségek és ipari becstelenségek helyébe s o k s z o r o s í t h a t ó jó t í p u s o k a t , o l c s ó n h o z z á f é r h e t ő n e m e s e b b s z o k v á n y o k a t h o z z o n létre. R á s z o k t a t n i a tömeget, a g y á r a t és a műhelyt az ipari munka ízlésének é s s z o l i d s á g á n a k m e g b e c s ü l é s é r e : ez nálunk a legfőbb teendő. Közgazdasági vonatkozásain túl ily akciónak e t i k a i h a t á s a is megbecsülhetetlen a nemzetnevelés szempontjából. ízléstelen szemétholmik annak, ki közöttük él, természetszerűleg dekomponálják egész jellemét, az ipari munkából csöndesen kiáramló szépség és becsület ellenben láthatatlan utakon szivárog bele azok lelkébe, akiket úton-útfélen és saját otthonukban ily munkának a termékei vesznek körül. Anyag és megmunkálás, illetve az anyagnak és célnak megfelelő szerkezet. Örökéletű, de legkönnyelmübben kezelt direktívái az iparnak. Jó anyagból, ha a legegyszerűbb is, ez anyagnak s egyúttal a rendeltetésnek megfelelő őszinte, szolid szerkezettel minden díszelgés nélkül is igen választékos ipari művek hozhatók létre. Hiszen a célnak és anyagnak engedelmeskedő szerkezet: maga a szépség. Minden, ami rajta túl van, csak a fokozott jókedv és bőség származéka s éppen azért már a fényűzést szolgálja s annak visszaélései felé vezet. Ipari nemesebb tömegárút, jó típusokat tehát az ő s z i n t e s z e r k e z e t kitartó kultuszától várhatunk. A tömegárú egy része díszt is ölthet magára, hiszen a kispolgárság általán a díszben véli a szépség megnyilatkozását, de a dísszel bánjunk diszkréten, mert az minden szerénysége mellett is ünnepiessé teszi a formákat akkor, ha nem ragaszték, hanem a formáknak mintegy önkénytelen velejárója. Ha a formák minél inkább a sokszorosíthatóság határai között maradnak, elterjedésök természetesen annál szélesebb körökre számíthat. Mindezekből következtethető, mily lényeges feladat vár Társulatunkra a z i p a r i a n y a g o k f e l k u t a t á s a , n y i l v á n t a r t á s a , p r o p a g á l á s a és k ö z v e t í t é s e tekintetében. Az anyagokból (lehetőleg hazaiakból) beszerzendő rendszeres mintagyüjteményeivel és szolgálatrakész útmutatásaival iparunknak csakhamar oly középpontjává lehet, mely az iparosokkal való szervesebb érintkezés útján minden irányban szinte észrevétlenül érvényesítheti irányt jelző befolyását. Márványaink, gránitjaink, ékköveink, fémeink, textil-nyersanyagaink stb. sfb. okszerű fölkeresése, kitermelése, köztudatbajuttatása, fémöntés, növényfestés, nemkülönben festőnövények mezőgazdasági művelése stb. stb., mindenféle a n y a g o k a t é s e l j á r á s o k a t n é p s z e r ű s í t ő n i s m e r t e t ő s z a k b e l i m ű v e k tervszerű Íratása, fordíttatása és terjesztése kell hogy Társulatunkat épp oly behatóan érdekelje, mint érdekelte eddig a művészi formák nemesítésének ügye. De minderre nem futja a Társulat jövedelméből. Felsőbb köröket, parlamentet, kormányt, pénzintézeteket, fővárost, törvényhatóságokat meg kell hát győznie arról az országos nagy bajról, mely ipari életünk fejletlenségének a világkonstellációkkal való ütközéséből immár súlyos válsággá fog elfajulni, — de egyúttal arról is, hogy lelkes készségét Társulatunk, sajnos, csak a szétmorzsoltatás veszedelmével állíthatja e válság ütközői közé, ha birtokába nem jut hivatásszerű munkája teljesebb anyagi feltételeinek.

1901.

M A G Y A R ALTALANOS HITELBANK

190. Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank sarokhomlokzatának részlete. Az erkély Maróti Géza müve.

Magyar Iparművészet.

190. I. Alpár : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Détail de façade. Balcon modelé par G. Maróti.

8

191.

1901.

191. Alpár Ignác : A Magyar Altalános Hitelbank palotája Wurm-utcai homlokzatának részlete.

191. I. A l p á r : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Détail de la façade.

•íí

í!•

192.

192. Alpár Ignác: A Magyar Általános Hitelbank palotája. Erkély. Teles Ede műve.

192. I. A l p á r : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Balcon. Modelé par E. Teles.

J 203 2*

193. Alpár Ignác : A Magyar Altalános Hitelbank palolája. Erkély. Moiret Ödön műve.

204

J!Í!

193. I. Alpár : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Balcon modelé par E. Moiret.

y

•il

• II

•

» V Il

î!

• - >• •

•'

-----

194. Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank palotája. Erkély. Maróti Géza műve.

.

• II

194. I. Alpár : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Balcon. Modelé par G. Maróti.

« 4 M

i n *

î!

•

205

•

•î

•

—

•

—

196.

• h •

v «

V

• « «

1901. H

•

- -- • •

H

,

—

•

—

-

i

1111 rm;iTTu riiiijjiiii :

T*"

195—197. Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank palotájának plasztikus díszei. Készültek Maróti Géza műtermében.

. „ •

•

• •

. 11

. 1

i < ! I lil'J.'A . !^! 'J ' ^

• __

195—197. I. Alpár : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Sculptures décoratives. Exécutées dans l'atelier G. Maróti.

• «

•

• • V H

•

•il

Sil

•

201. 198 —201. Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank palotájának plasztikus díszei. Készültek Maróti Géza műtermében.

198—201. I. Alpár: Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois, Sculptures décoratives. Exécutées d a n s l'atelier G. Maróti.

:•=; 207

L

1901.

202—204. Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank palotájának plasztikus díszei. Készültek Maróti Géza műtermében.

202—204. I. Alpár : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Sculptures décoratives. Exécutées dans l'atelier G. Maróti.

ALPÁR IGNÁC: A M AGY. ÁLT. HITELBANK ÉPÜLETÉNEK PLASZTIKUS DÍSZEIRŐL í!

eggyőződésem szerint külső megjelenésre nézve az az épület a legtökélete£ sebb, amely a monumentális hatást a dekoratív részletek minél szerényebb alkalmazásával éri el. A görög - római, a román és a reneszánsz architektúra is azért olyan előkelő és művészi, mert az igazi építés az építőmesterség gondolatában született és ennélfogva csak olt alkalmazott díszítőelemeket, ahol azokat a vonalak lágyítása, az átmenetek kiképzése és hangsúlyozása, a síkoknak tagozása vagy élénkítése megkövetelte. Ezeknél a stílusoknál a dekoratív formákat ugyanazon szellem hatja át, mint a párkányokat és tagozásokat, úgy hogy a dekoratív részletek nem bontják meg az alkotóvonalak egységét, nem gyengítik a hordozó elemeket, mert annyira megokoltak, hogy minden díszítőformát a konstrukcióhoz tartozónak érezünk s azoknak soha sincsen járulékos, odatapasztott jellegük. A díszítőformák itt mindig szerényen húzódnak meg a tektonikus alkotóelemek között vagy azok mellett, helyök párkányok vagy élek által körül van határolva s vagy a párkányok vezetővonalai között vagy pedig körülhatárolt síkokra helyezik el őket, de legfontosabb rendeltetésük mindig az marad, hogy mint oszlopfejek vagy oszloplábak, bolfívvállak, mellvédek, zárókövek vagy konzolok bizonyos architektónikus feladatot lássanak el. Ezen rendeltetés következtében a díszítőformák szigorúan alkalmazkodnak az épület stílusához és ami éppen olyan fontos, annak méreteihez. Az ókori görög és római építészetben a párkányok és a díszítések közötti eme kapcsolatot nagyon is mérlegelték, a reneszánszkor is követte ezt az esztétikai szabályt, de már a barokk-korban a díszítőelemeknek méretbeli szertelensége következtében — jóllehet az architektúra alkotóelemei megmaradtak — az építmények egészen új jelleget nyertek. A méretek túlhajtásával elkallódott az a szeretet is, amellyel az ó- és a reneszánszkor a díszítőformákat kezelte. Szinte megható az a leleményesség, amelylyel az ókor mestere az akantusz leveleit és indáit rendeltetésöknek megfelelően megrajzolta és mintázta, amint a természetnek beható tanulmányozásával a babért, a szőlőt,

a borostyánt feldolgozta s amint az állatokat és az emberi alakot ornamentikájába beleillesztette. Mindamellett ezzel az ornamentális kinccsel nagyon óvatosan bántak, — egyetlen egy motívumnak feldolgozása és variálása jellemez minden művészi épületet vagy műtárgyat. Úgy vagyunk ezzel, mint a klasszikus zenével, hogy egy témának feldolgozása és variációja egy gondolatmenetben előadva, minden finom érzésű embernek gyönyörűséget szerez, míg ellenben a sokféle motívumoknak bármennyire ügyes egymásmellé állítása nem kelt elég szimfonikus érzést. A görög és a római építőstílust megelőző régebbi, keleti stílusoknál mindenütt a díszítőformák túltengésével találkozunk s az indus épületeknél a konstruktív vonalak és funkciók szinte elvesznek a túlburjánzó díszítőelemek között. A díszítőmotívumokat a Kelet építőművésze szintén az állat- és növényvilágból vette. Rendszerint sokféle elemet dolgozott fel s a legeltérőbb méretekben alkalmazta azokat egy és ugyanazon az épületen. Nem ritkán a díszítőmotívum mérete jóval nagyobb, mint a struktív részleté s ezért ezek az épületek csak kivételesen gyakorolják az igazi réteges építésnek nyugodt hatását, rendesen inkább nagyarányú műtárgyak benyomását keltik s így nem igényelhetik a monumentális jelzőt, legalább nem abban az értelemben, mint a görög, római vagy a reneszánsz épületek. Ebből az összehasonlításból kitűnik, milyen finom művészi érzésű, nagyjelentőségű újítók voltak a görögök és a rómaiak, mikor építkezéseiket egy komolyabb, szigorúbb rendszerbe foglalták s nem követték a perzsák, az indusok és a kínaiak túlzásait, annak ellenére, hogy előttük ezek voltak a világurai s az antik kultúra és művészet sem pattanhatott ki Pallas Athéné agyából, hanem neki is a régebbi keleti kultúrából és művészetből kellett kialakulnia. A keleti pompával és kicsapongással való szakításnak okát nem csupán az egészen más szociális és klimatikus viszonyokban kell keresnünk, hanem a rendelkezésre álló építőanyagok különbözőségében is. Az antik világ után a román művészet és a gótika korában egyes épületrészeken megint csak túlteng a díszítés. Ezt ismét a keleti művészet hatása okozta, amelyre a keresztes hadjáratokkal fejlődő vallási fanatizmus adott

209 Magyar Iparművészet.

S

a keresztényeknek impulzust éppen úgy, mint évezredek előtt a hindu fakiroknak. A görögök és rómaiak szigorúan purifikáló íörekvései a reneszánszban ismét föléledtek. E törekvéseket tartottam szem előtt, amikor a hitelbank házának homlokzatát megterveztem. Nem állottak rendelkezésemre magas emeletsorok ; az épület rendeltetésénél fogva sok ablaknyílást kívánt, tehát nem nagy felületekkel bíró házat kellett építenem, hanem olyan rendszerre voltam utalva, amely a sok és lehetőleg nagy ablak kiképzését lehetővé tette. Erre a francia reneszánsz látszott legalkalmasabbnak, melynek aránylag kis méreteit finom részletezéssel, párkánytagozásokkal és díszítésekkel lehetett fokozni. E célból kellett finom szemcséjű követ választanom, hogy abban az éleket pontosan lehessen dolgozni s hogy a díszítőformák kidomborításában el lehessen menni a megengedett határig, ameddig a Savonier-kővel dolgozó franciák mennek. Az architektúrával és az építőanyaggal összhangba igyekeztem hozni a díszítőmotívumokat is, különös gondot fordítva az ornamensek méreteire, oda törekedtem, hogy azok sehol se legyenek bántó módon hivalkodók, hanem mindenütt alkalmazkodjanak az architektúrához.

Az egész épületen végigvonuló díszítőmotívumként, különösen az erkélyek kiképzésénél, leginkább az emberi alak szerepel. Az ablak-szemöldökök, valamint az ablakés erkélymellvédek díszítése céljából pedig sok-sok gyermekalak nyert alkalmazást. Igyekeztem a sok eltérő méret és sokféle motívum elkerülésére, mindazonáltal a vezető gondolatoknak szigorú megtartása mellett — azt hiszem — mégis sikerült elég változatos hatást elérnem. Természetesen sohasem ragasztottam díszítést a falra, mert szem előtt tartottam azt az elvet, hogy a díszítés mindig csak körülhatároló keretben jut kellőleg érvényre, föltéve, hogy a keretbe jól bele is van komponálva. E törekvésemben kitűnő segítőtársam volt Maróti Géza, kinek műtermében készültek az összes díszítőminták, s ki kitűnő szakavatottsággal végezte a kőbefaragás nehéz munkáját is. Az épület négy erkélyének szobrászati munkáit, nevezetesen az azokat kísérő két-két alakot s a fölötte levő domborművű mellvédek közül egyet Moiret Ödön, egyet Teles Ede s kettőt Maróti Géza mintázott. Az utóbbi keze alól került ki a József-téri középkiszögellés negyedik emeletén elhelyezett három jelképes szoboralak is.

GINEVERNÉ GYÖRY ILONA: DOUGLAS STRACHAN ÉS A BÉKEPALOTA ABLAKAI z emberiség fejlődésének útján az újkori időknek legfenségesebb határköve a hágai békepalota. A nemzeti adományok, melyekkel az o r s z á g o k minden számottevőbbje hozzájárult az emberisége pantheonjához, valamennyien Calchas szavát ébresztikfel emlékünkben : „Kegyelettel tekints reá, mert oltárra van szánva!" Oltárra voltak szánva azok a nemzeti adományok is mind : a világmegváltó, legnagyobb eszmének, a világbékének oltárára. Anglia ajándéka négy művészi festésű ablakból áll. Mind a hely, ahova az ablakok szánva voltak, mind a művészi eszme kifejező médiuma és eszköze, az üvegfestés mintegy preszupponálja az erős szimbolizmust és ha ehhez hozzávesszük még, hogy a művész, akit az egyesült királyság az ablakok festésével megbízott, nem is angolszász, hanem kelta, tehát az előbbinél sokkal szimbolisztikusabb, a képzelőerőnek nagyobb teret engedő faj fia,

akkor csakugyan szUkségesséválik az ablakok allegorikus értelmének megmagyarázása. Hadd mondjam el tehát mindenekelőtt, mit jelentenek az ablakok, úgy ahogy azok értelmét maga a művész, a skót D o u g l a s S t r a c h a n magyarázta meg, mikor a Magyar Iparművészet számára meginterview-oltam s utána hadd mondjak el egyet-mást ennek a forró és forrongó temperamenfumú, lüktető tevékenységű erős egyéniségnek az életéből és a művészi hitvallásából ; az utóbbit úgy, ahogy azt maga írta meg Egyiptomból, ahol most egy hosszú, gyorsütemű munkaidőszak fáradalmait piheni ki. A négy ablak közül az első a terem északnyugati sarkánál van és innen kell haladnunk a keleti fal felé, ahol a négyes csoport utolsó ablaka foglal helyet. Az alapeszme a művésznek azon a hitén épül fel, hogy van egy Világ-Erő, mely az embernél elannyira nagyobb, hogy az ember csak ez erőnek eszköze, akaratának végrehajtója. Ez a Világ-Erő folytonosan kifejezésre törve, parancsolja az embernek, hogy cselekedjék, eszméket valósítson meg, alkosson. Az

Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank palotájának plasztikus dísze. Készült Maróti Géza műtermében.

emberi értelem fokozatos fejlődése is, ez erő folytonos nyomása alatt, a civilizáció különböző fokaiban mutatkozott; mindegyik fejlődési fok egyaránt elkerülhetetlen volt és természetszerű. A kezdetleges korban az Erő csak az önfenntartásban nyilvánulhatott ; a hódítások kora már a hatalomnak és erőszaknak nyers megnyilatkozásaival van tele; a jelenkorban pedig a Világ-Erő a gyakorlati téren való felsőbbségért való küzdelemben nyilatkozik. A jelenkornak volt fenntartva az, hogy tudatára ébredjen az eszmének, mily képtelen és vétkes őrület az a hit, hogy a nemzetek közt a vitás kérdések háború révén intézhetők el és a nagy Világ-Erőnek követelnie kell a háború megszűnését azért, hogy ez az Erő a maga teljességében érvényesülhessen. A palota architekturális jellege azt kívánta, hogy az ablakok alapszíne lehetőleg a fehér legyen. Ezt a szükségképpeni dolgot a művész hasznára fordította a kompozícióban, amennyiben a fehéret mint a béke színét fogadta el és mindegyik korszak — olyan színtervben festve meg, amely a korszak jellegével szimbolikus összhangban áll — fehér háttérre van helyezve. AZ A) ABLAK: A KEZDETLEGES KOR. Az első mező a Földanya alakját mutatja ; sziklaszerű tömegből összerótt alak az első virradat hátterére helyezve. A mező előterében áll a Vadász. A második mező a Pásztort mulatja, jelezve az emberi haladásban azt az óriási lépést, mikor az ember megértette, hogy a maga megélhetése nincs az öldöklésre alapítva. A Vadász és a Pásztor itt mint a későbbi fejlemények Harcosának és Pacifistájának prototípusai gyanánt vannak beállítva. A harmadik mező a Földmívelőt mutatja és a föld terményeinek aratóit. A második és

I. Alpár : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Sculpture décorative. E x é cutée dans l'atelier G. Maróti.

harmadik mező középrésze egy kompozíciót alkot, a barlanglakóknak élelemmel való visszatértét és a tűz feltalálását. A negyedik mező a fémmunka kezdetét jelzi, a primitív ember legjelentékenyebb lépését a haladásban. A mező felsőbb része a népvándorlás kezdetét mutatja, mint amit a viszálykodás és élelemszükség okoztak. Az ablak felső része azt a világnézetet mutatja, mely a mezőkön ábrázolt kort jellemezte; a természeti erők félő imádását, látjuk a szelet, esőt, napot, mennydörgést és fagyot, ugyanezek jelzik a négy évszakot is, valamint az élet négy korát: az ébredést, az erő delelését, a sors csapásait, a halált. A négy felső mező értelmezhető mindhárom módon. A B) ABLAK: A H Ó D Í T Á S O K

KORA.

Az első mezőn Hódító Vilmost látjuk, a kor jellegének legtisztább típusát. Az alsóbb részt a Vérszomjúság és Kapzsiság alakjai foglalják el. A második és harmadik mező összetartozik. Az alacsony falak, melyeket a primitív ember védelmi eszközül emelt, fokozatosan erődített város falaivá válnak és e vár fölött a Végzet sötét felhője nyugszik. Halálos téli dermedés van a táj fölött, az eke összetörve ; az Ipar, Béke és Szeretet alakjai bilincsbe verten állanak és a legyőzötteknek a korbács ütései alatt kell a faltörő kost előre vontatniok, amely saját munkájuk eredményeit rombolja össze. Negyedik mező. Csipkebokor bozótja fut fel az összerombolt épületekre ; törten áll a szövőszék és a harang, de az Alkotó Szellem jós lélekkel látomás gyanánt maga elé idézi az Igazság és a Béke alakjait és új reményre kelti az emberiséget: az új remény a Béke eszméje. Az ablak felső részén Bellona hordái, élü-

3*

A Magyar Általános Hitelbank palotája. Faragó Ödön : Bronzcsillár. KészUIt az Első magyar fém- és lámpaáriS gyárban.

Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Lustre en bronze. Par E. Faragó. Exécuté à la I ra fabrique hongroise de métal et de lampes.

kön a Halál és Éhség alakjaival, rőt fénybe borítják az eget.

jobb sarkon suttog.

mindig veszedelmesen erős, a Munka tartja láncokban. A harmadik mező a Felvilágosodás. A Tudomány a háborút egyrészt azzal tartja távol, hogy a rombolás gépezeteit egyre félelmesebbé tudja tenni, másrészt azonban a Tudomány az is, aki enyhíti az emberi szenvedést és megóvja az emberi életet. A negyedik mező a Megfigyelés. A Tudás és a Művészetek mint Békeszerzők szerepelnek a Szépség révén, melyet megvalósítanak ; ezt a szépet a kristályból, elefántcsontból és ezüstből alkotott szökőkút jelképezi ; a Béke kristályalakja emelkedik a kút fölé egy régi vár sötét sáncfalainak hátterén. Az ablak felső részén a négy világtáj lakói igyekeznek egymást békés közeledésben megérteni ; Nyugat, Észak, Dél és Kelet alakjai állnak a közepén ; a bal sarkon a Béke szelleme áll, a még létező Bizalmatlanságé

À C) ABLAK: A JELENKOR.

A D) ABLAK : A MEGVALÓSÍTOTT BÉKE.

Az alapul vett Világ-Erő eszméjét a harmadik ablak is továbbfolytatja és azt tünteti fel, amint az emberi energia a Béke felé törtet a modern élet keretében. Az ipari forradalom és átalakulás az ember erejét új mederbe terelte, ahol a cél már nem a rombolás, hanem a tudatos alkotás. E cél felé való haladásában egyre világosabban áll előtte, hogy a háború tűrhetetlen akadálya az ő céljainak, mert meggátolja az Erő teljes érvényesülését. Fokozatosan megérti, hogy a nemzetek közt fölmerülő vitás pontokat nem értelmetlen és esztelen tömeggyilkolás, hanem csakis a békés arbitráció útján lehet eredményesen elintézni. Az első mező azt mutatja, amint a különböző színű népfajok e g y közös munkában egyesülnek. Ez az Alkotás. A második az Ellenőrzés. A Pénzember és a Munkás, tehát az észbeli és a fizikai erő az, ami dönt arra nézve, legyen-e háború vagy sem. A financiális hatalom embere az előtte álló földgömböt vizsgálja és ujját a távírógép gombján tartva, dönt arra nézve, hogy bizonyos műveletek megtörténjenek-e vagy sem. A fölgömb alatt Bellonát, aki még

A negyedik ablak a megvalósított Békét ábrázolja: nem mint végső stádiumot vagy fejlődési fokot, hanem mint az ember magasabb fejlődésének kezdetét. Az ablak felső részét a világegyetem Összhangjának,Végtelenségének és Rendjének alakjai foglalják el, amely világegyetem magába zárja az ember sorsának misztériumát. A második mező felső része az Arbitráció jelképezését mutatja: a négy világtáj lakói összejöttek : Észak és Dél tartják a hatalmas mérleget; Kelet és Nyugat alkalmazkodnak az ítélethez. A harmadik mező felső részében Bellona, a hadi istennő haldoklik a puszta elerőtlenedéstől ; a Béke irgalommal áll a haldokló mellett. Alant a föld népei a rombadőlt régi Erődből (mely fölött a Főnix alakja van az első mezőben) az Új Város felé haladnak (negyedik mező), mely fölött a Hippogriff alakja látható. Az első mezőben van a Kardtörő és a Bőség alakja is, a negyedik mezőben pedig az Államtudomány, Természettudomány és Bölcsészet alakjai. A II. és III. mezőben a Sors sző tovább a maga szövőszékén; abban, amit sző, egyre

több a fehér, amint a szövés tovább és tovább forogva az Idő ölébe kerül.

Hogy a Douglas Strachan egész művészi egyénisége tisztán álljon előttünk, érdekes tudnunk, hogy az Uvegfestés csak egyik ága annak a robogó ütemű munkásságnak, amit ez a most éppen h a r m i n c n y o l c évesember már eddig kifejtett. A nevét voltaképp 1898-ban kezdték szélesebb körben emlegetni, mikor szülővárosának, A b e r d e e n n e k olyan nagylelkű ajándékot adott. Az akkor húsz és egynéhány éves fiatalember a Trades Council épületének összes falfestményeit ajándékul készítette el ; két nagyméretű falképet, tizennégy kisebbet, tíz életnagyságnál nagyobb szimbolikus emberalakot és az egész mennyezetet. Mikor ezeket festette, még nem ismert egyet sem a kontinens képtárai és más műemlékei közül. Néhány év múlva azzal bízták meg, hogy Aberdeen zenepalotáját díszítse falfestményekkel. Sir George Reid, a hírneves skót festő különösen az O r f e u s című nagyméretű falfestményét tartotta sokra.

A Magyar Általános Hitel-

Palais de la Banque générale

de Crédit Hongrois. Lustre en Ez idő óta sokat utazott és még bank palotája, F a r a g ó Ödön : Csillár bronzból. bronze. Par E. Faragó. E x é többet tanult. Művészi hitvallása, melyet KészUlt az Első magyar cuté à la I r0 fabrique hongroise de métal et de lampes. saját elmondása alakjában kívánok fém- és lámpaárugyárban. idézni, egyre jobban kikristályosodott saját maga előtt is és érezni kezdte, hogy balra műtermek, műhelyek, ahol a munkások a művésznek nem jó egyéniségét csupán mesterükkel a munka és az eszmény szeretetéegyoldalulag fejleszteni ki, még ha ily módon ben egyesülve, valósítják meg az ő eszméit. hirtelenebbül tenne is szert hírnévre. FejA művész most állandóan Edinburghban lessze ki, tartsa ébren a művész képes- lakik, ahol üvegfestési munkáinak kivitelében ségének minden oldalát, hogy így díszíteni két testvéröccse van segítségére. vagy tolmácsolni legyen képes mindazt, Most pedig hadd tegye hozzá ő maga, amit a sors elébe hoz. Munkáját ma már amit művészi meggyőződésére vonatkozólag messze földön ismerik, mert festett arcképet tudok tőle: és tájképet, ismerik follrajzait és véseteit, vala„Mivel célom a művészetben nem alapul mint terveit ötvösmunkák és szoborművek — amennyire magam meg tudom ítélni — számára. A siker aránylag hamar jutott osz- ezen vagy azon a modern irányon és mivel tályrészéül, de első fiatalsága ideáljaihoz: a mindenekfölött munkám nem akar visszatérést szép és emberies eszmék szolgálatához ma jelezni semmi középkori mintához, ebből az is hű maradt. Ha csekély dolog is, de jel- következik, hogy munkám (akár jó, akár rossz lemző, hogy mikor ez az óriási elfoglaltságú vonása legyen ez) egyedül saját életem taember hallotta, hogy az állatvédő liga a tag- pasztalatait illusztrálja. sági jegy számára óhajtott valami szép és Mindenekelőtt festő vagyok. Kiképzésemet szívhezszóló rajzot, rögtön sietett az egye- a Royal Scottish Academy Schools-ban nyersületet azzal megajándékozni. tem. És noha ma már tudatában vagyok annak, Iparművészeti eszméire jellemző, hogy nem hogy nem egy szempontból az üveg nagyobb szereti, ha az Arts and C r a f t s (Művészet és hatalmasabb művészeti eszköz, mint a és mesterség) fogalmát nagyon mereven el- festék, azért mindenesetre folytatni fogom választják, mert a művészetnek át meg át kell előbbi munkásságomat mint festő (amelyben az ipart hatnia. Eszményképe az életre és az két-három évig más munka meggátolt), anélélet munkásságára nézve egy olyan otthon, mely kül azonban, hogy azért az üvegben való tágas, napos kert mögött áll ; a háztól jobbra- dolgozást abbahagynám.

A Magyar Általános H i t e l b a n k palotája. F a r a g ó Ödön : Fali villamos lámpa bronzból. KészUlt az Első magyar fém- és lámpaárugyárban.

Palais de la Banque générale de Crédit hongrois. Lampe électrique murale en bronze. Par E. Faragó. Exécuté à la I r0 fabrique hongroise de métal et de lampes.

Mikor Francia- és Olaszországban utaztam tanulmány céljából, akkor ébredtem először tudatára annak, micsoda óriási művészi lehetőségek rejlenek a f e s t é k e n kívül más színmédiumokban is, mint amilyenek pl. az ü v e g és a mozaik. Ezzel egyidejűleg azonban az a meggyőződésem is egyre erősbödött, hogy a művészetben a tisztán piktoriális felfogás nem kielégítő, sőt, hogy az ily felfogású festés nem is művészet a szó magasabb értelmében, inkább csak illusztráció és hogy a vonalak ritmikájának és a színmasszáknak valami mélyebb jelentősége kell a művészethez annál, amennyit a tisztán piktoriális felfogás foglalhat magába. De azért nem volt szándékomban a festéken kívül más eszközt használni, habár már valamivel előbb készítettem volt egy kisebb ablakot egy műépítész barátom számára. Falfestményeket csináltam Aberdeen városa részére, de a körülmények úgy alakultak, hogy a „dekoratív" feladattól el kellett távolodnom ; néhány befolyásos londoni barátom azon volt, hogy egyre jobban afelé tereljenek, amiben számomra „szép jövőt" láttak : ugyanis az arcképfestés felé. Én magam egyideig eszközt láttam benne a cél felé, de nemsokára azt kezdtem észrevenni, hogy munkám túlságosan könnyen menő és föl-

színes kezdett lenni, megfelelőleg annak, amilyen a kívánalom volt. Persze, ez azt a veszedelmet rejfette, hogy eltereljen attól, aminek elérésére kiindultam. A „dekoratív" eszmény ismét visszatért hozzám, hogy érvényt követeljen magának és, hogy röviden mondjam el, meglehetős rossz napok következtek reám. Barátaim, a maguk szempontjából valószínűleg természetesen, elítélték azt, hogy a jövedelmező munkát mással cseréltem fel ; elég az hozzá, elhagytam Londont, felmentem Skóciába és hozzáláttam, hogy magam törjek utat magamnak. Stílusomban több méltóságra és komolyságra vágyva szert tenni, eszembe ötlött, hogy az üvegfestés terén való munkásságnak egy ideje — az anyag természeténél fogva — éppen alkalmas lenne annak megadására, amire szükségem volt és mivel az üvegfestés jóformán kizárólag színbeli kérdés, ez segítségemre lehetne annak a hitemnek megvalósításában, hogy a festő gondolatát színnel kell kifejezni, vagyis hogy a színben is, ugyanúgy mint a hangban, megvan a képesség arra, hogy érzelmeket, hangulatokat, indulatokat fejezzen ki ; ami más eszköznek nem áll hatalmában. Éreztem, hogy sok festmény főleg a formákra támaszkodik a kifejezésbeli erőt keresve és hogy ezeken a színt csak puszta dekoratív módon használják, egyedül azért, hogy a formákat kellemesebb hatásúvá tegyék. Nem dolgoztam még sokáig az üvegfestési irányban, mikor észre kezdtem venni, micsoda óriási kifejezésbeli lehetőségek rejlenek az üvegben mint művészi anyagban (teljesen különállólag attól, hogy tiszta színekkel telített felületek gyanánt szolgálhat). Az üvegek különféle anyagminősége, hogy úgy mondjam szövete, azután vastagsága, mélysége, mind, szinte titokzatos lehetőségeket rejtett, amelyek más anyagban nincsenek meg, így az üvegtechnika révén való kifejezése annak, amit kifejezni óhajtottam, egész külön ágává nőtt a munkásságomnak. Azt nem mondhatnám, hogy az üvegfestésnek bármelyik korszakát is különösebb vagy tudatosabb tanulmány tárgyává tettem volna, valamint nem használom a múltnak egyik technikai metódusát sem. Meggyőződésem az, hogy a technika az, ami a beszédmód : az, aki XX. századbeli gondolatokat XIII. századbeli beszédmóddal akar kifejezni, nem lehet más, mint vagy bolond vagy csaló. Személyesen én jobban szeretem a XIII. századbeli üvegfestést, de ezt csakis tiszta átlátszóságánál és n o n - p i c t o r i a l jellegénél fogva. Arról a kisebb ablakról, amelyet régebben festettem, a kritikusok azt mondják, hogy könnyen fel-

ismerhető korábbi munkája mai én-emnek, a hágai ablakokat munkásságom második korszakának kezdetéül tekintik. Én magam is világosan érzem a változást. A kifejezésre való törekvés volt az, ami más metódusra vitt rá. Ahelyett, hogy a kartonjaimat nagyon részletesen kidolgoznám, csak addig dolgoztam rajtuk, míg a masszák beosztásáig elértem és a főkifejezést megadtam az egésznek, vagyis mint a post-impresszionisták mondják (akikkel teljes értelmi szimpátiában állok), míg a lényeges mintát megalkottam. Akkor azután mindjárt ü v e g b e n állítottam össze az ablakot. A módszer költséges, mert sok üveget elvagdal és félredob az ember, mire a kellő hangulatot megkapja, de én személyesen meg vagyok győződve, hogy ez az e g y e d ü l i h e l y e s m ó d ; és mindenesetre az a mód, amelyhez ezután mindig hű maradok. Sem színt, sem zománcot természetesen nem alkalmazok az ü v e g e n , minden színnek

az ü v e g b e n kell lennie, amelyet azután csakis árnyaló fekete festékkel kezelek. Az ólomvonalakat bőven használom ; ahelyett, hogy mellőzni, háttérben tartani igyekezném azt, jellemző vonásává teszem azt a munkának ; ólomvonalrajzaimat éppen olyan gondosan készítve el, mint magukat a kartonokat. . ." Azzal, hogy a Douglas Strachan ablakai a hágai palotába kerültek, az angol egyesült királyság voltaképp elvesztette ezeket a jelentékeny alkotásokat, de ha arra gondolunk, hogy azok olyan művész munkái, akinek a művészi ideálokon kívül oly magas ideáljai vannak az emberiség jövőjére, a munka szerepére, a testvériségre vonatkozólag, akkor azt érezzük, hogy azok az ablakok éppen a kellő helyen vannak a világnak azon a pontján, ahol az a palota szakasztott ez eszméknek : az egyre magasabbra vivő emberi haladásnak, a békés munka megdicsőítésének és a fajok testvériségének van szentelve.

NÁDAI PÁL: A HÁZIASSZONY ÉS AZ IPARMŰVÉSZET háziasszony és az iparművészet — egész bizonyosan — nem egy anyaméhből születeti. A pontos, a jó,arendes háziasszony, az a szeretetreméltó és kissé kövérkés típus, aki mint hitves,mint anya,mint a számadások rendbentartója, mint a családi érzések és a szalongarnitúra állandó egyensúlyozója szerepel, az az olvasókönyvekben is tisztelt nőtípus úgy általánosságban nem mindig forrott össze az iparművészeti törekvésekkel. A reneszánsz asszonya gőgös és féltékeny szenvedéllyel vigyázott palazzója művészetére, a rokokódáma fontosabbnak tartotta a kézitükre vagy a necessaire-je szépségét az egész cselédkérdésnél, míg a polgárasszony a fájdalmas kényszerűség egy nemével mond le mindarról, ami művészet, hogy a bevásárlásaiban minél inkább előtérbe lépjen az, amiért őt „házias"nak szokás nevezni. A házias háziasszony tehát nem rajong az ő számára tervezett bútorért, mert ő a szövetkezeti bútorok eszméjét viseli a szívén. Nem olyan lámpát akaszt a szobájába, amely stílusában hozzáilleszkedne a bútorhoz, világítótestjei elosztásával pedig a szoba térhatásába. Hanem olyan lámpát becéz, amelyen sok a csillogó üveggyöngy, amelyet bármikor újra lehet „csiszoltatni" és amelynél mindenekfelett percentet ad az urának

a gyár. Ez a gondos háziasszony az, aki viaszkosvászonnal helyettesíti a bőrt, a rabmunka-kiállításon veszi meg az ura íróasztali garnitúráját és Bécsbe ír a rózsaszínű leányszoba-tükörért, azért, amelyik hegyi kvarcitból készült és a tetején műkőgalambok csókolóznak. A házias és gondos nők e típusáról, akik alkusznak, spórolnak, veszekszenek és rimánkodnak, hogy végül egy divatos kalapba öljék bele mindazt a szépségszomjat, mely lelkük mélyén szunnyad, igen kevés szó eshetik az iparművészettel kapcsolatban. De van a nőknek egy — habár kisebb — de pretenziózusabb csoportja, amely már közelebb érzi magához a szépségfeladatokat. Amely veleszületett ízlését, nem egészen mély világ- és kirakatszemléletét elégnek hiszi arra, hogy ezzel egy életen keresztül elvitorlázzon a szépség tengerén. Vannak a házias háziasszony mellett úgynevezett „művelt", „mélyérzésű", „finoman megértő" háziasszonyok is, akik,mikor délutáni bevásárlóútjukraelindulnak a Rue de la Paixbe, a Kärnthnerstrasse-ra, vagy a Váci-utcába, a fölényes hozzáértés mosolyát viszik magukkal az automobilba, amelyet azután működésbe hoznak akár chaussure-ökről van szó, akár fáíence-okról. Mik a jellemzői ennek az asszonytípusnak, hogyan áll az iparművészettel szemben mint „megértő", mint „finomínyű élvező", mint „iskolázott fogyasztó", arról talán nem lesz érdektelen beszámolni azon tapasztalatok alapján, melyeket árúházak,

kiállítások, atelier-k vezetői gyűjtöttek. íme, néhány típus az iparművészet e snobjai köréből. 1. Az, aki csak az újat szereti. Csakis azt, ami egészen új, egyéni, ötletes, „sohasem létezett" és senki másnak nincs és nem lehet meg. Ami a mának bélyegét viseli magán, vagy mint ő mondja „kétségtelenül up to date". Amiben a mai ember érzésvilága lüktet, lett légyen az tortástál vagy előszobafal. Tehát nem a célszerűség, a jó kvalitás, a szolid nyugodtság a fontos az ő szemében, hanem a művészi márka, amely stílust teremt az ágytakarón és úgy fonja a virágpohár köré a szalmát, mint Berlepsch-Valendas. Ez a típus az, amely hihetetlen nervozitást visz az iparművészetbe, amely — míg a bútora elkészül — megbolondítja a tervezőt, az asztalost, a fényezőt, amelynek nem elég párisi Lalique,nem elég modern Riemerschmied, nem elég magyaros Juhász Árpád és amelynek nemzetgazdasági jelentőségével még senki sem foglalkozott, mert félő, hogy kiderülne: őmiatta kerülnek a padlásra stílusok, a lomtárba bútorok, végeladásra csipkék és ékszerek, a törvényszékre nagykereskedők és gyárosok. 2. Az, aki csak a régit szereti. Azt, amit a hagyományok szentesítettek, az idő hitelesített, a szú kirágott. Amit ránk kentek a századok. Egy szóval, aki antik lélek. Akit egy repedés, egy törés mámorba ejt, egy kidőlt falu, üvegnélküli, politúros vitrin, amelyben valaha egy fűszerkereskedő Prágában — anno 1830 — pálinkásűvegeket tartott, egyenesen sírásra kényszerít. Ő az, akiről azt a közmondást találták ki, hogy egy amatőr százat csinál és akinek a kedvéért most Kispesten az asztalosok egy jelentékeny csoportja mult századból való nyugatmagyarországi tálalóasztalokat, házi kápolnákat, tizenötödikszázadi menyasszonyi ládákat és flamand ebédlőket gyárt. Ennek a típusnak közgazdasági jelentőségével is keveset foglalkoztak még, pedig itt is kiderülne, hogy mit tett az „iparművészet" a nemzet csinosodása és a Teleki-tér meg a Dob-uíca vagyonosodása érdekében. 3. Az, aki csak a mérsékeltet szereti. Az ura szesznagykereskedő vagy bányafőtanácsos, tehát nem tartozik a forradalmárok közé, ezzel neki számolni kell s ezért nem is szereti sem ezt a mostani biedermajer-ízlést, sem azokat a fiatalokat, akik futurista festők fejével csinálják az éjjeli szekrényeket. Harmadéve magával hozott egy berlini árúházból egy kétmárkás képesárjegyzéket, abban van egy faragott jó íróasztal üveglappal, azonkívül van egy barátnőjének egy rajztanár-ismerőse, az hozzátervez egy „éppen olyan" könyvszekrényt és ülőbútort és így lesz egy komplett, jó dolgozószobája. A hálószobájukat viszont

úgy akarja átalakíttatni, ahogy a Deutsche Kunst und Dekorationban látta harmadéve, az előszobát pedig fehérre fényezi és fekete sakktábla-motivumokat visz bele, ahogy négy évvel ezelőtt látta Bécsben a Wiener Werkstätte egy kiállításán. Azóta mindég ott motoszkált a fejében, de most már megcsináltatja. Most már az ilyesmi nem megy forradalomszámba a középosztálynál, hiszen már megbukott a Wiener Werkstätte.

G

YERMEKMŰVÉSZETI

KIÁLLÍTÁS

ÉS

BÁBSZÍNHÁZ. Mire e sorok napvilágot látnak, már megnyílt az Iparművészeti Társulat által rendezett gyermekművészeti kiállítás, amelynek anyagából előre fogalmat alkothattunk a kiállítás nagyszabású és érdekes jellegéről. Kétségtelen, hogy ez a kiállítás a legnagyobb mértékben le fogja kötni a budapesti közönség figyelmét, mert hiszen a gyermekre vonatkozik, akinek szeretete minden emberi érzelmek között a legelső helyen áll. A kiállítás rendezőbizottságának pedig sikerült olyan anyagot beszereznie, amely teljesen kimeríti a kiállításnak mindkét irányát : mindazt, ami a gyermekre vonatkozik és mindazt, ami a gyermek kezétől ered. Az első csoportban mindenekelőtt négy szobaberendezés foglalja le figyelmünket : az iskolaszoba, a napközi otthonok és egyéb gyermeknevelőintézetekbe szánt meseszoba, a gyermekszoba és leányszoba. Valamennyit mintaszerűen és az artisztikus szempontok kellő érvényesítésével rendezték be. Ugyanide tartoznak ezenkívül az iskolai faliképek, képeskönyvek, játékok, továbbá a gyermekruhák és egyéb szükségleti tárgyak. Kiállításra kerülnek a Társulat iskolai jutalomdíjpályázatára beérkezett munkák is. A másik csoportban a különböző gyermekmunkák : rajzok, kézimunkák, ügyeskedések stb. szerepelnek, érdekes bizonyságot téve a gyermek lelkében lakó üde és finom művészi érzékről. A kiállítás tehát a maga egészében mutatja be a gyermek környezetének, lelki és testi életének artisztikus tényezőit s így kétségtelenül elsősorban a szülőket és pedagógusokat, de azonfelül minden jóérzésű embert is érdekelni fog. Különös szenzációja lesz a kiállításnak, a művészi bábszínház, amelyet Orbók Loránd vezetése alatt több író és művész rendez s amely rendkívül finoman mulattató és meglepően artisztikus élvezetet fog nyújtani a közönségnek. A bábszínház díszleteit és figurináit Muhits Sándor ipar-

205. 205. Alpár Ignác: A Magyar Általános Hitelbank palotája. A pénztárterem bejárata.

Magyar Iparművészet.

205. I. Alpár: Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Porte des comptoirs.

4

î

î

206.

2281.

206. Alpár Ignác : A Magyar Általános Hitelbank palotája. Lépcső.

206. I. Alpár : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Escalier.

A Magyar Általános Hitelbank palotája. — 207. A pénztárterem. j208. Az igazgatóság tanácskozó-terme. Tervezte Faragó Ödön. Készítette Kramer Henrik.

Palais d e l à Banque générale de Crédit Hongrois. 207. Salle de caisses. 208. Salle du conseil d'administration. P r o jetée par E. Faragó. Exécutée par H. Kramer.

4*

219

2281.

209. A Mag/ar Általános Hitelbank palotáia.'A tanácskozóterem ajtaia. Tervezte Faragó Ödön. Készítette Kramer Henrik

209. Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Porte de la salle du conseil. Projetée par E. Faragó. Exécutée par H. Kramer.

H

X Mi »

•

K

- r ^ z m m — T

™ — '

"Wi**

_

T ^ ^ ' s m m

.

s

»

"

'

sB

S

21

$

°-

ï

•

î V

V ï

V ï

V

V

V

Í! « « JJ

m

T,

V

210. A Magyar Általános Hitelbank palotája. Az igazgatósági csarnok ajtaja. Tervezte Faragó Ödön. Készítette Thék Endre.

210. Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Porte du foyer de la Direction. Projetée par E. Faragó. Exécutée par A. Thék.

Ü

• + V

H

ÍI

2281.

211.

211. A Magyar Általános Hitelbank palotája. Kandalló a vezérigazgató fogadótermében. Tervezte Faragó Ödön. Készítette Gelb M. és lia.

222

211. Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Cheminée d a n s une salle de réception. Projetée par E. Faragó. Exécutée par M. Gelb et fils.

• V •

•ÍÍ

212. A Magyar Általános Hitelbank palotája. Olvasóterem. Tervezte F a r a g ó Ödön. Készítette Lingel Károly és fia.

212. Palais de la Banque générale de Credit Hongrois. Salle de lecture. Projetée par E. Faragó. Exécutée par Ch. Lingel et fils.

• « V ä

9 9 3

v v•I

y IIy•

•

M

• V J

2281.•î •

213.

213. Alpár I g n á c : A Magyar Általános Hitelbank palotája. A központi pénztárterem órája. KészUlt Maróti Géza műtermében.

M

213. I. A l p á r : Palais de la Banque générale de Crédit Hongrois. Pendule d a n s la salle d e s caisses. Exécutée d a n s l'atelier G. Maróti.

• V

H

•

íí » • • íí y •

művész-tanár tervezte. Az első előadások május hó 20-án, 21-én, 23-án és 24-én lesznek az Iparművészeti Múzeum első emeleti termében mindig délután 4 órakor. Jegyek előre is válthatók az Iparművészeti Társulat irodájában (Üllői-út 33). Felnőttek 1 és 2 kor., gyermekek és tanulók jegye 50 fillér.

» V • • y V • í Ï • ft íj • • f! ;; <í • • y V • íí ^ V • n y • • íí y • • íí j; • • M y • • M ig •

TZÜLFÖLDI KIÁLLÍTÁSOK. Május havában Í V két n a g y s z a b á s ú kiállítás nyílt meg Németországban. A leipzigi nyomdaipari és grafikai kiállítás és a h a t a l m a s Werkbundnak Kölnben rendezett iparművészeti kiállítása. Mind a két kiállítást lapunk egyik legközelebbi s z á m u n k b a n behatóan ismertetni fogjuk. 1 V T A G Y A R NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS i V l NEW-YORKBAN. A newyorki National Arts Club f. évi március hónapban nagys z a b á s ú magyar népművészeti kiállítást rendezett, amelynek anyagát a Magyar Háziipari Szövetség szállította. A kiállításon, amelynek terjedelméről némi fogalmat nyújt az a körülmény, hogy a katalógus összesen 4108 számot foglal magában, bemutatta a magyar népművészet legjellemzőbb termékeit és mint azt sejteni is lehetett, igen nagy sikert aratott. Az amerikai lapok a legnagyobb elismerés hangján írnak arról a szín- és formakincsről, amely a magyar népi alkotásokban eléjük tárult. Különösen a kerámiátói és a textilművészettől, főleg a matyóhímzésektől voltak elragadtatva s igen lelkes és meleg szavakban ajánlják azokat az amerikai közönség figyelmébe. Legnagyobb bámulatukat a hímzések színpompája keltette fel, ezt nem győzik eléggé dicsérni. A lelkesedésen kívül azonban egy igen találó figyelmeztetéssel is szolgálnak, amely ugyan az amerikai közönségnek szól, de nekünk hoz hasznot. Kiemelik ugyanis, hogy az amerikai üzletekben lépten-nyomon kínálják a magyar himzést, a magyar mintájú műtárgyat, amely azonban rendesen gyári árú s nincs köze a valódi magyarsághoz. Ezen a kiállításon az amerikaiak megismerkedhettek ez utóbbival s — mint az amerikai lapok írják — a jövőben módjukban lesz, hogy a valódi és a hamisított árú között különbséget tegyenek. S ez a felvilágosítás reánk nézve mindenesetre olyan fontos és eredményes, hogy a legnagyobb hálával tartozunk érte a kiállítás rendezőinek.

» • • N y V

BÉCSI NŐK IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSA. A modern iparművészeti törekvések legjobb támogatói mindenütt a nők. Nemcsak a megértők táborában, ahol már régen ők azok, akik egy-egy lakásművészeti, kerámiai vagy ékszerkiállítás szépségeit leghamarább észre-

Magyar Iparművészet.

veszik, de a tervezők és az iparművészetet í! űzők közt is egy c s o m ó jeles nőt találunk, y Ismeretes, mily nagy érdemük van mindenfelé, V kivált a textilművészet és a divat meg a kézi• munka ízlésesebbé tétele körül. A német, az M angol, a francia, az osztrák s nem utolsó y sorban a magyar iparművészet is sokat kö- V szönhet annak az ízlésbeli finomságnak, mely• lyel a női iparművészek teljesen egyenrangú- M akká küzdötték fel magukat férfikollégáik » mellett. Körülbelül egyidejűleg a lipcsei grafikai V kiállításon való sikereikkel most a bécsi kritika • is felfedezi nagy dekoratív erejüket, abból az íí alkalomból, hogy az „Új Asszonyklub" helyi£ ségeiben jól sikerült kiállítást rendeztek. Külö- V nősen Briggs-Baumfeld Ella berendezőművé• szetét emelik ki, akinek az installációs munkái, íí vitrinái, szőnyegei minden qpró detailban meg- y lepő finomságot árulnak el. Igen erős tehet- V ségek jelentkeznek egyszerre s c s o p o r t o s a n a • kerámikában is, de a fafaragásban és az n email- meg az ezüstmüvesmunkákban is y figyelemreméltót alkotnak. E jelentések nem V meglepőek azoknak, akiknek alkalmuk volt • megcsodálni a bécsi nők finom képességeit ft eddigi iparművészeti kiállításokon. Úgy látszik, y hogy bizonyos ágazatokban, éppen azokban, » amelyeknekfokozottabbdetailszépségeket lehet • érvényre juttatniok sehol sem annyira a nagy í összefoglaló gondolatok, mint inkább az ornay mentális szépségek hatnak, feltétlen sikereik V vannak s e téren nemcsak jó reprodukálók, de • ötletes továbbfejlesztők is. íí ÍÍ

S Z Ó KIÁLLÍTÁS. Nemcsak a birodalmi

V

de a szomszéd Ausztria ipari körei is nagy hozzáértéssel tudnak iparművészeti propagandát kifejteni, hogy világszerte hirdessék termékeik ízléses és elegáns voltát. Az osztrák vasúti vonalak egy részében már régóta járnak olyan luxuskocsik, amelyek belsejét iparművészek tervei alapján készítették, S csakúgy, mint ezek, az osztrák Lloyd-hajók egy része is szebbnél - szebb interiőrökkel igyekszik a publikum kényelmét és az osztrák iparművészek s vállalkozók anyagi érvényesülését elősegíteni. Nem meglepő tehát, hanem az előzmények természetes folytatása, ha most az Austro-Americana h a j ó s t á r s a s á g még egy lépéssel tovább megy és az Egyesült-Államokba közlekedő gyorsgőzösét a Kaiser Franz Josef L-t egyúttal iparművészeti tárgyak kiállítóhelyévé is teszi, amelyen e célra szolgáló helyiségekben, valamint a szalonokban a kiállított tárgyakban nemcsak gyönyörködni lehet, de azok mindjárt meg is vásárolhatók. A gondolat oly pompás, hogy szinte kínálkozik a követésre s rövid időn belül utánzókra talál egyéb h a j ó s t á r s a s á g o k n á l is. így például egész

• íí » V • n y V • íí » V • íí y V • íí y V • n y «

Ú németség,

5

bizonyos, hogy az eszmét magukévá teszik a németek, a franciák, az olaszok és egész bizonyos, hogy sok víz lefolyik még addig a tengeren, mire nálunk is észreveszik.

E

LDÖNTÖTT IPARMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat pályázatot írt ki olyan művészi tárgyak terveire, amelyek alkalmasak arra, hogy a székesfőváros tanügyi hatósága a tanév végén a szorgalmas és jeles előmenetelú iskolai tanulókat ezekkel kitüntesse. Ezt a pályázatot a társulat állandó bírálóbizottsága tegnap tartott ülésén döntötte el. A bizottság a beérkezett 109 pályamunka alapos bírálata után megállapította, hogy bár számos, művészi szempontból értékes pályamunka van, a pályázók egy része nem értette meg a pályázat intencióját és olyan terveket küldölt be, amelyek évvégi jutalom céljára nem alkalmasak. É szempont figyelembevételével a bírálóbizottság csupán három megfelelő tervet talált és ezeknek ítélte oda az egyenként 150 koronás díjakat. E tervek közül kettőnek szerzője S z e k e r e s Béla és B o k r o s Ferenc, egy tervé pedig É k e s Lajos és S p i n n e r Dezső iparművészek. Az ö s s z e s terveket a társulat 8 napig kiállítja az Iparművészeti Múzeum könyvtárának folyosóján, a tervek legjavát azután besorozza a f. hó 20-án megnyíló gyermekművészeti kiállítás keretébe, ahol azok a kiállítás végéig láthatók lesznek.

A

MAGYAR O R S Z Á G O S KÉPZŐMŰVÉS Z E T I T A N Á C S pályázatot hirdet tíz a f e s t ő m ű v é s z e t és s z o b r á s z a t köréhez tartozó képzőművészeti ösztöndíjra, és pedig: 1 ösztöndíjra 1600, 2 ösztöndíjra 1200—1200, 3 ösztöndíjra 1000—1000, 2 ösztöndíjra 800—800, 2 ösztöndíjra 600—600 koronával. Ez ösztöndíjak a kiadásuktól kezdődő egy évre szólnak s céljok az, hogy olyanokat, kik a művészeti pályán az alapvető képzésen már túl vannak s a hivatottságnak kétségtelen bizonyítékait tudják nyújtani, tanulmányaik kiegészítésében támogassák. Pályázhatnak a hazai, valamint az azokkal egyenlő képzettséget nyújtó külföldi művészeti iskolák végzett növendékei. A Magyar O r s z á g o s Képzőművészeti Tanács ugyancsak pályázatot hirdet az é p í t ő m ű v é s z e t köréhez tartozó egy 2000 koronás ösztöndíjra. Ez az ösztöndíj a kiadástól kezdődő egy évre szól és célja az, hogy olyan építőt, ki

226 U

az építőművészeti pályán az alapvető képzésen már túl van és a hivatottságnak kétségtelen bizonyítékait tudja felmutatni, tanulmányainak kiegészítésében támogasson. Pályázhatnak a kir. József-Műegyetemet végzett vagy olyan akár itthon, akár a külföldön tanult építők, akik az építőművészeti képzettségnek a József-Műegyetemet végzett építőknek képzettségével ugyanazon fokán állanak. Mindkét pályázaton csak magyar honosságú egyének vehetnek részt, akik folyamodványaikhoz megfelelő képzettségüket igazoló mutatványműveket kötelesek csatolni. A folyamodások az ö s s z e s pályadíjakra a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz címezve, 1914. május hó 31-ig az O r s z á gos Képzőművészeti Tanácsnak (V., Báthoryutca 12. sz.) nyújtandók be. A mutatványművek pedig 1914. évi május hó 29. 30. és 31-én az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeumba szállítandók. É S FOOTBALL, A Magyar MŰVÉSZET Labdarúgó Szövetség tudvalevőleg felkérte az Iparművészeti Társulatot, hogy hirdessen pályázatot a MLSZ. vándordíjára, a magyar kupára. A pályázat eredményesen eldőlt s annak győztese, amint azt egyébként már olvasóink tudomására hoztuk, Muhits Sándor, az ismert iparművész. Semmi sem természetesebb ezek után, mint hogy a serleget a pályanyertes művész készítse el s éppen azért igen különösnek találjuk egy budapesti sportlap állásfoglalását, amely már két ízben cikket közölt a kupapályázatról s ezekben kissé megokolatlan fölénnyel, sőt másodízben a jury iránti tiszteletlenséggel kijelenti, hogy a pályanyertes mű nem felel meg a magyar kupáról alkotott fogalmaknak s helyette egy másik tervet ajánl kivitelre. Ez a terv szintén szerepelt a pályázaton, de — hogy a sportkifejezéseknél maradjunk — helyre sem jött be. Az illető sportlapnak azonban nem imponál a jury ítélete s a maga tervének követeli a megbízást, elsősorban azért, mert annak alkotója — veterán-footballista s azonkívül az illető sportlapnak jóltevője. Nem tudjuk, vájjon nevetve vagy bosszankodva fogadjuk-e ezt a felszólalást, mert nem tudjuk, vájjon csak ballon d'essaie, avagy van-e komolyabb magva is, de miután a hírecske a MLSz-re hivatkozik, amely, szerinte, Muhits tervének kivitelétől egyenlőre elállott és az illető footballistával közvetlenül tárgyal, nem nyomhatunk el egy komoly megjegyzést. A football — football és a művészet — művészet. A kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz és nem rokon a kettőre való tehetség sem. A világ első ötvöse bizonyára kevés

goalt rúgna, de viszont a legjobb angol professzionista is zavarba jönne, ha egy serleget kellene megformálnia. S éppen azért sem a football-tehetség, sem a sportmecenásság nem bír jelentőséggel egy iparművészeti pályázat eldöntésénél, csakúgy, mint ahogy mi sohasem követeltük, hogy a legjobb magyar iparművészeket vagy az iparművészet valamely generózus rajongóját bevegyék a reprezentatív tizenegy közé. S ha a footballisták most ellenkezőképpen cselekednek, nemcsak gyerekes, naiv és megmosolyogni való hibát követnének el, hanem egyenesen goalt rúgnak — nem a magyar iparművészetbe, hanem abba a tiszteletbe és megbecsülésbe, amellyel a football-sport komolysága iránt viseltetünk. A labdát kézzel, a művészetet helytelen intenciókkal bántani nem szabad.

állták ki : az élet folytonosságát. Különös és szinte példátlan más nemzetnél, hogy egy százesztendős szék, egy ötvenesztendős szekrény és egy mai ágy pompásan összeférnek s a művészet maga személytelenné válik abban a szociális célban, mely a lakás minden részletének irányt szab. Maga a könyv, ha helylyel-közzel ízléstelenségek vannak is benne és hogyha túlegyszerű dolgokat kissé bőven magyaráz is, olyasmi, amit a laikus éppen annyi tanulsággal forgathat, mint amennyit képeiből a hivatásos berendező tanulhat. Jellemzően domborodik ki belőle, mennyire összefügg az angol lakásban az ízlés kérdése a technikai kényelemmel. Egy iparművészeti

É T ÚJ P Á L Y Á Z A T O T közlünk e száK munk hivatalos rovatában. Az egyik a Mozgófényképkiállítás, a másik a szent Istvánnapi plakátra szól. Művészeink figyelmébe ajánljuk az érdekes pályázatokat.

m

m ZAK-

mmy

IRODALOM

Z IPARMŰVÉSZET A LAKÁS C S Í N Á(Edward W. Gregory : The art and Craft of Home-making. London, Th. Murby et Co.) Angol kézikönyv, amely arra tanítja meg az olvasóját, hogy mi mindenre kell ügyelnie, mikor lakását berendezi. Elkezdi a ház terepviszonyainak, a családi lakóház alaprajzának mérlegelésével, azután tizenkét fejezetben s vagy százötven illusztrációval mutatja be, miként kell olcsón, jól és ízlésesen berendezni a lakást. Szól a tapétáról, a különböző szobák (társalgó, ebédlő, háló, gyermek stb.) szükségleteiről, képekről s azok akasztásáról, konyhaberendezésről, szőnyegekről és szövetekről és minden egyéb dologról, amit figyelembe kell venni. A hasonló német könyvek ilyenekben a művészet szempontjait tartják legfontosabbaknak és egy-egy tervezőművész individuális formáit igyekszenek a polgári lakásba beültetni. Ez a könyv jellemzően angol, tehát elsősorban a célszerűséggel s az angol lakás hagyományos formáival számol. Szinte jólesik a legjobb angol berendezőművészek (Baillie Scott, Voysey, Davison, Quennel, Swindell stb. stb.) szobáin a nagy egyszerűséget, a célszerűséget, a dísztelenségében is finom térművészetet csodálni. Ezeknek a bútoroknak intimitásuk van, laknivaló lakások, melyeket az szépít meg, hogy két évszázados formáik a legerősebb próbát

À LÁSBAN.

A Magyar Általános Hitelbank palotája. Faragó Ödön : Jelző-tábla bronzból. KészUlt az Első magyar fém- és lámpaárugyárban.

Palais de la Banque générale de Crédit hongrois. Table itinéraire en bronze. Par E. Faragó. Exécutée h la I re fabrique hongroise de métal et de lampes.

227 4*

munka, amely a csengőkről, a gázmérő használatáról, az ablakszellőztető-készülékekről épp oly részletesen szól, mint akár a bútorszövetekről. Függelékül kétszáz háztartási receptet közöl röviden a berendezés rendbentartására és pontos árjegyzékben sorolja el, hogy egy-egy szoba berendezési tárgyai körülbelül mennyibe kerülhetnek. Szép és okos könyv, amelynek minálunk való használatát csak a bérházlakásnak a családi háztól eltérő volta nehezíti meg. Megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné.

B

ÁRCZY ISTVÁN A KÜLFÖLDIESKEDÉS ELLEN. Bárczy István az Iparművészeti Társulat közgyűlésén tartott elnöki megnyitójában igen találó és megszívlelésre érdemes szavakban fordult a magyar iparművészeti törekvéseknek egyik legnagyobb akadálya, a külföldieskedés ellen. Beszédének idevonatkozó részét, amely oly előkelő helyről erősíti meg az általunk is vallott eszméket, az alábbiakban közöljük olvasóinkkal : „A törekvéseink elé tornyosuló számos akadályok közül ez alkalommal kiragadunk egyet, melyen minden jószándék, igyekezet és fáradozás megtörik : közönségünknek egy régi, immár tarthatatlan és megokolatlan előítéletét. A k ü l f ö l d i e s k e d é s r e gondolok, amely társadalmunk rétegeit áthatja és mérhetetlen károkat okoz művészeti és gazdasági érdekeinknek egyaránt. Társadalmunknak súlyos betegsége mindennek túlbecsülése, ami külföldi és a ma már teljesen jogosulatlan bizalmatlanság a hazai termeléssel, a magyar szellem, a magyar művészi és ipari munka alkotásaival szemben. Itt az ideje, hogy nyomatékosan rámutassunk erre az egészségtelen állapotra és szögezzük le mindjárt, hogy ez a beteges tünet annál gyakoribb, annál mélyebben rejlő, minél magasabbak a társadalmi osztályok. Az egészséges magyar sovinizmus, az erős nemzeti érzés, amely társadalmunkat az élet minden vonatkozásában át kellene hogy hassa és vezesse, hiányzik éppen ott, ahol talán leginkább helyénvaló, ahol jellemző nemzeti és faji sajátságainkat képviselő kulturánk : művészetünk termékeinek pártolásáról, istápolásáról van szó. Éppen társadalmi hierarchiánknak erre leghivatottabb, mert legtehetősebb körei — legalább részben — ma még idegenül, hogy ne mondjam ellenségként állanak törekvéseinkkel szemben. Napról napra érkeznek hozzánk panaszok, melyek igen szomorúnak

2281.

tüntetik föl a helyzetet. Nem kicsinyes érdek indít arra, hogy előhozakodjam ezzel a sajnos jelenséggel. Nagyon jól tudom, hogy nem szabad és nem lehet elzárkóznunk a külföld elől, mert hiszen az országok iparának és kereskedelmének fejlődése termelésük kölcsönös és állandó cseréjén alapszik. De a mi külföldieskedésünknek nem a kölcsönösség az alapja. Itt egészen egyoldalú, tárgyilag megokolatlan vonzódásról van szó a külföldi művészeti termékek iránt, amit még azzal sem lehet menteni, hogy a vásárolt vagy megrendelt dolgok itthon nem készülnek vagy nem kaphatók. A mi fogyasztóink közül sokan még mindig oly kevésre becsülik saját termelőerőinket, hogy nem is igyekeznek azokat fölkeresni, meggyőződni arról, hogy képességeik kiállják a versenyt a külföldiekkel. Célját tévesztett dolog volna a fogyasztóközönséget a beszerzési források szabad megválogatásában korlátozni. De a külföldieskedés túlkapásait nem lehet szó nélkül hagyni. Minden illetékes tényezőnek, a kamaráknak, szociális és gazdasági egyesüléseknek, nemzetgazdáknak, művészeknek és művésztestületeknek oda kell hatniok, hogy a közönséget fölvilágosítsák és ráneveljék a hazai ipar, kereskedelem és művészet következetes pártolására. Ez a föladat már alapítása óta benne van társulatunk munkaprogrammjában. Három évtized alatt a társulat jelentékeny eredményeket ért is el ezen a téren. De most, amikor a kultúrnépek erejük minden megfeszítésével igyekeznek a legjobban és legszilárdabban elhelyezkedni a világgazdaságban, amikor minden társadalmi réteg szervezkedik a maga jogainak biztosítására és az államok évszázadra kiható kulturális és gazdasági alakulások alapjait rakják le, nekünk is a mi szűkebb feladatkörünkben meg kell jelölnünk azt az irányt, amely bennünket a biztos fejlődés, a nyugodt előrehaladás útjára visz." BL. Azok az épületek, amelyek a művéY szet méhében születtek s amelyek nemzedékeken át hirdetik származásuk előkelőségét, olyanok, mint az emlékszobrok, amelyeket egy nemzet önnönmagának emel. Évekből évtizedek, évtizedekből századok lesznek s a szellemi kultúra légies kincsei sokszor elfoszlanak az idők ködében, de az épület századok múlva is tömören, erősen áll, hogy bizonyságot tegyen alkotóinak eszmei nemességéről. A nagy francia családok babonás hitének ez az értelme, ezért volt a meggyőződésük, hogy kihal az a család, amelyik nem épít. S ugyanez érvényes a nemzetekre is : kihal az a nemzet, amely nem épít s bol-

W

* SP

K l "

E:

.í

X:

W

lévù&t tt** î

á ü

••fir. ; fcèi i

«M

«M

t •ai- iTO"«.-

ofijH I » s £ â t

P H I £ «

214. Non galeae, non ensis erant: sine militis Mollia securae peragebant otia gentes.

214. Douglas S t r a c h e n : A hágai békepalota Anglia a d o m á n y a . I. A kezdetleges kor.

ablakai.

usu

214. D o u g l a s S t r a c h e n : Vitraux pour le Palais de la Paix de la Haye. Don de la G r a n d e - B r e t a g n e , I. L ' A g e primitif.

•

•i Magyar Iparművészet.

6

*"

V

M •

am sSTvSas* i lks. S ftAÉspá -i v l ® im, • i WT^Î al is ww t w* /m « i l âm*. MâeM y / ;

d

. • 4 1

m

m

M

' Ä t f c « - l i a«' i ^ v ^

' i t i M É ÍÉ8É1É

^SÊÊBS

Éi fft lMl l .

J

i =sss®i'ssä «B.ïsss i

I,

ii m s m i m r n i

I W rE f r^'t^'tÄä

I

'

n

feg

./tZWÎ'P'ii't

I ' t ^ l f J

M

V .

felije v ^" 3

,

.1

WS», Ilk '

I

i l l p

TSFïs!â

mm if

1

fíM&j

àm< Mi ^rw «v« 1

ÉÉ^itii «ÉáfíÉíll

tw • ipti^w

Vf*

fej;.

ètvJar*

!

M M Misp • M

a g

I

mW*

m W * *

M

s i w e h ^ a n »i. v

»

VI,Ó UT CA 8

5

215. Tu potes unanimos armarz in proelia Atque odiis versare domos, tu verbera

215. D o u g l a s S t r a c h e n : A hágai békepalota Anglia a d o m á n y a . II. A hódítások kora.

230 *=•=

fratres tectis

ablakai.

Funereasque inferre faces, tibi Mille nocendi artes.

nomma

mille

215. D o u g l a s S t r a c h e n : Vitraux p o u r le Palais de la Paix de la Haye. Don de la G r a n d e - B r e t a g n e . L ' A g e de conquêtes.

•Ii

«.V SSLf«* Sè

IBMs

wmz iámé P n É r â n i ! !

«M

»

wmtma N'^bOT I

illiü BVÄ» V0 .I-UTCA6

m mm SAti&a liffiSP! HEB

»aöi l&atíSSS

F - d ' ^-:-

I

2t 6 1 Vivida

•

•i

216. Douglas Strachen : A hágai Anglia a d o m á n y a . III. A jelenkor.

Sensim vis efficit ipsa naturae ut cessent fera munera Mártis.

békepalota

ablakai.

216. Douglas Strachen : Vitraux pour le Palais de la Paix de la Haye. Don de la G r a n d e - B r e t a g n e . III. Le Présent.

6*

231

i à^ wfím^amm ii^fcmaèé

mm® SaSSS'. " ^ l l p i a z m m '

Ï W M M ù

ssmfiimvTi^i

i lWJœtÊ
É á Ä| ! § &

>

ááfcte

r

-^»vv

~ s;

ïïmiàm te*« K JS^wyím i wá*>%& • v ^ m - f

jjjpr ^

» • s*--*

j k s s s g s & W

mmm/gl.

amuomêâ

0mË w

WMfmS1 I

; ft k S í & W j

kÄfAfe

«

in i

msmm

>mmm, iff

//

- IUI

m

#ttÉ • >., "

>*— .^f,-«,

m

Vt-iKliili! -jè, mum.

irlËÊPm :F** F t

: ptSMf

Msfea»

I J v ^ F ^ S r —ïïbl^Û

ln f}, Iflgm p f j„Jj

iiftei

i ;

Illift te

g j í t i

VÓ .I UTCA6 Redeunt 217. Douglas Strachen : A hágai békepalota Anglia a d o m á n y a . IV. A megvalósított béke.

232

ablakai.

217. Saturnia

Sfcsl I K

ail IMÉ

régna. 217. Douglas S t r a c h e n : Vitraux pour le Palais d e l à Paix d e l à Haye. Don de la G r a n d e - B r e t a g n e . IV. La Paix réalisée.

dog az a nemzet, amely építeni tud, amelynek fiai között nagy építők vannak, akik gondoskodnak fajuknak, nemzetüknek örökkévalóságáról. Nekünk, sajnos, ebből a boldogságból is csak annyi jutott, mint a szellemiség összes kincseiből s ezért százszorosan kell hogy becsüljük azokat a keveseket, akik fajunk hírét eljegyezték az örökkévalósággal. S ezek között elsősorban a legnagyobb építőt, Ybl Miklóst, akinek alakja büszkén és nemesen ragyog elő a magyar civilizáció kialakulásának forgatagzavarából. Száz esztendeje, hogy született, s férfikora, tehetségének, művészetének teljes kivirágzása arra az időre esett, amikor Magyarországon helyreállottak a politikai és társadalmi viszonyok s amikor a nemzet kivételes fiai fel kellett hogy építsék az új Magyarországot. S Ybl Miklós első volt az építők között, épített mint az architektúra kivételes mestere és épített mint a magyar szellemiség egyik első képviselője. Keze munkája örökre itt maradt közöttünk s mi csak most, amikor h o s s z a s tanulás után felértünk hozzá, kezdjük észrevenni annak nemességét. Most bámulva állunk az épületek előtt, amelyek ebben a hirtelen felnőtt, koravén nagyvárosban a tradíciót, a nyugati műveltséget, a klasszikus tudás érett szellemét és a művészetnek örök értékeit képviselik. Tisztelve és meghatottan csodáljuk ezt a kivételes szellemet, mert a forrongás és kezdetlegesség világában olyan müveket alkotott, amelyeknek íze, mint a legnemesebb óboré: mély, komoly, tüzes és erős. Csodáljuk benne a fölényt, amellyel a stílusokat, a világ építőművészetének összes nagy eredményeit ismerte és csodáljuk a fantáziának azt a bőségét és eredetiségét, amellyel az átértett formákból ismét újat, egyénit és izgatót tudott alkotni. De legfőképpen a művészt csodáljuk benne, akinek képzeletében annyi báj, ötlet és erő lakott, akinek ízlése annyira választékos és finom, aki megőrizve lényének komoly konzervativizmusát, alkotásait mégis örökre elevenné tudta tenni. Ezt az örök elevenséget bámuljuk talán leginkább, mert mindennap újra és újra találkozunk az épületeivel és mindig újra és újra friss szépségeket fedezünk fel bennük. Olyanok, mint a föld legmélyére húzódó, kimeríthetetlen bányák, amelyeknek kincsei után még generációk és generációk kutathatnak és sohasem eredménytelenül. A mostani generációnak különösen szüksége van erre a kutatásra, az építőművészet válsága még mindig nem ért véget és az architektúra sohasem szorult rá inkább azokra az ősökre, akik a klasszikus nivót képviselik. Magyarországon ennek a nivónak Ybl Miklós a legelső képviselője, ő mutatja

Magyar Iparművészet.

azokat a kvalitásokat, amelyekre a magyar építőművészeknek törekedniök kell, az ő műveiből szól feléjük a legnemesebb építőművészetnek tiszta, harmonikus zengése. Tiszteletének igy különös aktualitása van s a magyar kultúra, amely születésének százados évfordulóján bizonyságot tett erről a tiszteletről, abban a tudatban cselekedett, hogy nemcsak a multat koszorúzta meg, hanem a saját jövőjének tetl szolgálatot. Mert minél forróbb, őszintébb és cselekvőbb ez a tisztelet, annál biztosabb a magyar építőművészet jövője.

M

AJOVSZKY

PÁL —

MINISZTERI

T A N Á C S O S . Lapunk zártakor értesülünk a kultuszminisztérium művészeti osztálya főnökének előléptetéséről, mely mindenfelé osztatlan megelégedést és örömöt keltett. Majovszky dr. immár közel két évtizedig szolgálja a művészi kultúra ügyét rajongó lelkesedéssel, alapos hozzáértéssel és nem csekély áldozatkészséggel. Különösen sokat köszön neki a magyar iparművészet, mely tettrekész igaz barátját és támogatóját bírja benne. Amidőn őt méltón megérdemelt kitüntető előléptetése alkalmából üdvözöljük, kívánjuk, hogy önzetlen és eredményes munkásságát, bámulatos energiáját és nemes ízlését a magyar művészet javára még igen sokáig érvényesíthesse. ŰVÉSZET A TISZTELT HÁZBAN, A politikai viták és országos gondok forró levegőjű hajlékába, a képviselőházba, ritkán vonul be a művészet békés szellője, talán csak minden évben egyszer, a kultuszvita idején, amikor a művészet ügyeinek is akad egy-egy szószólója. Az idei vitából sem maradt ki s azok a felszólalások, amelyek a műemlékek fokozottabb védelmét, valamint az építőművészet rendszeresebb fejlesztését kívánták, bizonyára igen jó szolgálatokat tettek a magyar szellemiségnek. Mi azonban nem ezekről akarunk megemlékezni, hanem inkább azokról, amelyek nem történtek meg, holott igen kívánatosak lettek volna. Magyarán mondva, kissé keveseljük azt az érdeklődést, amelyet a képviselőház a művészet ügyei iránt tanúsít. Magyarországon a művészetnek annyi aktuális kérdése van, a művészet és iparművészet fejlesztése annyi új, nagyszabású teendőt követel, a művészi kultúrában annyi megvitatandó kérdés van s mégis egyiknek sem jutott közülök szónok. S ez nemcsak azért sajnos, mert magában a Házban nem csendült meg a művészet hangja, hanem még inkább, mert azt a látszatot kelti, mintha maga az országos érdeklődés is olyan lanyha volna, mint amilyen kifejezésre a képviselőházban jut. Szeren-

M

7

cséré azonban másképpen áll a dolog s a művészet ma már Magyarországon is átitatta az egész közéletet és ezernyi szállal fűződik a nemzet és társadalom érdekeihez. De éppen ezeknél az érdekeknél fogva kellene hogy nagyobb szerepet játsszon a képviselőházban is, ahol ezeknek az érdekeknek sorsa eldől. Mert ezek az érdekek már régen alaptalanná tették azt a felfogást, .hogy a művészet dolga nem fontos. A művészet nem dísz, nem sallang, nem fényűzés többé, hanem a nemzet szellemi és anyagi leltárának egyik legfontosabb tétele. S ennélfogva a leggondosabb figyelmet és érdeklődést követelheti ott is, ahol ezeket a tételeket elintézik. IPAROSOK, IPARMŰVÉSZEK ÉS A 1 M I N I S Z T E R . Megemlékeztünk már arról a súlyos harcról, mely hosszú idő óta a müncheni Iparművészeti Egyesületben iparosok és iparművészek közt dúl s amely hovatovább annyira kiélesedik, hogy nemcsak az egyesületet magát, de az egész müncheni iparművészetet is válságba sodorja. A dolog tudvalevőleg abból indult ki, hogy az iparosok — főleg az utolsó évek rossz kereseti viszonyain elkeseredve — az iparművészek ízlésbeli eltévelyedéseit, szertelenségeiket és csapongó változatosságukat állítják oda, mint a bajok főforrását, amely a publikumot a müncheni ipartól elidegeníti s az otthoni vásárlót csakúgy, mint a külföldit a nyugodtabb és életviszonyokkal jobban számoló berlini, hamburgi és düsseldorfi művészek munkáira kapatja. Ez a harc immár a parlamenti költségvetés körül is erős hullámokat vert, mert az iparosoknak érdekképviselői a bajor kamarában egyenesen a minisztert tették felelőssé azért a pusztításért, amelyet szerintük a müncheni iparművészeti iskola új igazgatója Riemerschied, az ő munkatársaival Dasioval és Niemeyerrel az általuk nevelt egész új nemzedékkel együtt a müncheni iparművészet jó hírén elkövettek. A képviselők egész sora állott föl, hogy a minisztert az iskola ellen bizalmatlanná tegye, hogy a szertelen moderneskedést, amely a vevőknek nem kell s az iparost meg a kereskedőt falnak viszi, diszkreditálják és az úgynevezett „purista" stílust, mely a történeti stílusok minden szépségét mellőzi, egyenesen megfojtsák. A maliciák és szitkok egész ütegét vonultatták fel Riemerschmied ellen s még azt is szemére lobbantották, hogy aki másként gondolkozik az iparművészeti iskolán, mint ő, azt üldözi és nem engedi szóhoz jutni. Dr. Knilling kultuszminiszter igen alapos beszédben mutatta ki, hogy az iskola tanmenete minden irányban és minden stílusban igyekszik a növendékek

szaktudását kifejleszteni, senki sem tirannizálja sem a tanárok, sem a növendékek művészi felfogását és azok a más német városokban működő tervezőművészek, akiknek neveit ellenpéldául felhozták, maguk is többnyire a müncheni iskola tanítványai voltak. Vázlatos jelentésekből körülbelül ennyit lehet megállapítani arról a háborúságról, amely most Münchenben — úgylátszik a sörcsarnokokon túl is — fűti a művészkedélyeket. S habár a jelentések óvatosan kerülik a lényeget, valószínűnek látszik, hogy az iparosok azt fájlalják, hogy a tervezők az élettel, a vásárlók ízlésével és az amerikai meg egyéb külföldi vevők által forszírozott régies stílusú bútorokkal mit sem törődnek és megelégszenek azoknak a sznoboknak a dicséretével, akik rajonganak, de nem vásárolnak. Bizonyára a berlini nagy árúházak sikeres versenye is növeli ezt az érzésüket, amelyeket éppen mivel nem a stílusra s az egyéniségre eszküsznek, hanem a vevők tetszésével megalkusznak, lassan teljesen föléje kerekednek a sokáig egyeduralkodó müncheni iparművészetnek.

F

UTURIZMUS AZ IPARMÚVÉSZETBEN.

A futurizmus, amely gyűjtőnévvel ma — hibásan — az összes postimpresszionista festőirányokat szokták összefoglalni, mint előre látható volt, visszhangra talált a francia interiőrművészetben is. Abból a felfogásból indulnak ki egyesek, hogy a megváltozott képekhez változott, ideges vonalvezetésű, új ornamentikájú keretre van szükség s a régifajta lakásművészet már nem elégíti ki ezt az ízlést. A legutolsó év Salon-kiállításán Párisban már láthatók voltak ilyen „semi-futuristának" és „synchronistá"-nak nevezett interiőrök, melyek között legfeltűnőbb volt az André Mare-é. Duchamps Villon furcsa kubista-modorú állatképeihez olyan falmezőket csinált, amelyek azoknak jellegét stílusosan egészítették ki. Részint kék és vörös nyugtalan színű damasztszövettel húzta be a falakat, részint faragott fával osztotta fel a síkokat, míg az egyes bútordarabokon ugyanazon állatornamensek ismétlődtek, a hétféle fából készült ebédlőszekrényen, a hatalmas lógólámpán, a festett ablakon, az edényeken stb. Egy másik interior, melyet Mme Paquin a nagy szabónő deauvillei nyaralója számára tervezett Mallet-Stevens, a színek végtelen s merész kombinációjával tűnt fel. A tapéta selyme, a nagy brokátok, melyek a mennyezetről a földig lecsüngtek, a szövött szőnyeg színe, a fehér székekre húzott nagyon élénk szövetek mind az égő piros, a kék és a zöld merész keveredését mutatták és azt bizonyították, hogy mily erős festői s mily kevés térművészeti érzék van

•i

M tervezőjükben. Általában a legújabb | irányú francia lakásművészet a színes selymeknek, kretonoknak, muszIineknek igen nagy változatosságát halmozza fel s ezekkel, valamint egy-egy falfestmény vagy fríz szimbólikusalakjaival zenei interpretációk megéreztetésére is törekszik. így látni zeneszobát, mely Debussy-hangulatot, boudoir-t, mely a Mondscheinszonáta érzékenységét akarja egész installációjával kifejezésre juttatni. Első tekintetre színeik erős csengésével kellemesek ezek a szobák s ott, ahol inkább kiállítási effektusokra van szükség, nagyon alkalmasak is, de a polgári lakásviszonyok, a kényelem céljaira szolgáló berendezések kívánalmain túlteszik magukat s végeredményben csak kevéssé fogják megtermékenyíteni a mának lakásstílusát. I S É G E K HAMISÍTÁSA. RÉAGrégiségek hamisítása mindenkor virágzó műipar volt és már a rómaiak idején is a jövedelmező mesterségek közé tartozott. De talán sohasem volt olyannyira elterjedve, mint manapság, amikor a gyűjtőszenvedély szinte szellemi járványnyá fajult és bizonyos osztályoknak jóformán egyetlen foglalkozásává. Bizonyos, hogy a hamis régiségek legjobb elhelyezési piaca még hoszszú ideig Amerika marad, ahol gombamódra nőnek a múzeumok és ahol például régi francia mesDouglas terek iránt akkora az érdeklődés, hogy a vámhivatalok tanúsága szerint csupán Corot-festmény harmincezer darab vándorolt be az utolsó években. Képzelhető, hogy hány ügyes csaló él Európában abból, hogy a művészi nevét Corotra változtatta. A műkereskedők legtöbbnyire azzal kezdik, hogy egy ügyes mesét mondanak el a régiség eredetéről s azon átlátszó módszer helyett, hogy a bútort, képet régi várkastélyba, padlásra vagy földalatti üregekbe helyezik el, ma már inkább orgazdaságot vagy tolvajszerepet vállalnak vagy titkos egyiptomi ásatásokra, megvesztegetett múzeumi őrökre hivatkoznak. Olaszországban a törvény védi a régiségeket a kivitel ellen, de nem védi a hamisítványokat. A régiségkereskedők tehát „megsúgják" a vevőnek, hogy ezt vagy azt a bútordarabot kicsempészhetik, csak a fináncot kell megvesztegetni. A finánc persze annál szívesebben hagyja magát vesztegetni, mert a szóban-

Strachan'

Címlap.

Douglas Strachan • Frontispica,

forgó Dante-széket a mult héten hozták be Firenzébe egyenesen Alsó-Ausztriából. A képek hamisításánál főszerepe a piszkolásnak, a befüstölésnek és a pácolásnak van. A légypiszoknak külön speciálistái vannak, akik nagy hozzáértéssel keverik össze a tust és a gummi-arabicumot, hogy azután ráfecskendezzék a képre. Képrámának, öreg bútornak a szúrágás adja meg a hitelességét, amire külön fúrók szolgálnak vagy a madársöréttel való lövés, mely egyszerű, de h a t á s o s módon pótolja az idő vasfogát. A fa öregbítésére igen jó módszer az is, ha a földbe temetik, lombokkal és ammoniáksóval fedik be, a rongálást azután szabad kézzel igen szépen el lehet végezni. A régi okiratok hamisítása sem tartozhatik éppen a könnyű mesterségek közé, ezért igazán csak akkor fizetődik ki, ha valaki oly jól érti már, hogy a múzeumok vezetőit

J 235 V

tudja becsapni. Megtörtént már, hogy a tízparancsolatot is eladták mint eredetit egy olyan hamisítványon, amelyen éppen csak a papiros vólt eredeti, mert azt szíriai törvénytekercsről vágták le. A hamisítás hovatovább maga is a nehezebb művészetek közé fog tartozni és annyi ügyességet meg munkát igénylő mesterséggé válik, amennyivel talán az eredetinek készítői nem rendelkeztek. Mindenesetre megérdemlik tehát a hamisítók, hogy jól megfizessék őket ezért azok, akik — engedik magukat becsapni.

B

ANK É S IPARMŰVÉSZET, A modern kereskedelmi és ipari élet egyre tágabb területet biztosít az iparművészetnek s ma már el sem képzelhető kereskedelmi intézmény, melyben a berendezőművészet a maga konstruktív szépségei számára területet ne találhatna. A bank, a modern nagytőkés társadalomnak e jellegzetes emanációja, szintén túl van már azon a patriarchális korán, melyben a rideg vasszekrények, a merev márványlapok és a magas pulpitusok, meg legfeljebb néhány kopottas bőrfotel adta meg az egésznek könyörtelen sivár jellegét. A mai bank a maga sima, kimért és minden ízében korrekt eleganciájával, nesztelenül zajló nagy üzemével, hatalmas csarnokaival és diszkrét irodaszobáival kell hogy a pénz nagyhatalmi erejét s egyben diplomatikus formaművészetét fejezze ki. Ez jut az ember eszébe, ha végigsétál azokon a folyosókon, termeken és comptoire-okon, melyek a Hitelbank új palotájában F a r a g ó Ödön berendezőművészetét dicsérik. Amint a látogató a márványfelületektől sugárzó vesztibülből belép a hallba, egyszerre eléje tárul a maga konstruktív, nemes vonalaival az egész hatalmas, fényárban úszó banküzem. A réz, a bronz és az üveg anyagának szolid harmóniájába mint nemes, uralkodó tónus úgy illeszkedik bele a tölgyfaburkolat, az asztalok, a barrière, a fülkék, mindenütt egy tompított sárga tónus, melybe a kőris lágy gyökértextúrája írja a maga díszeit. Az egésznek valami tartózkodó modernsége van : első pillanatra látszik, hogy az épületnek egyetemével igyekszik ö s s z e forrni. Nagy síkokkal, lágy és kifejező reliefekkel akar hatni. A fának inkább a plasztikájára helyezi a súlyt, mint a kolorisztikus vagy architektónikus hatásaira. Innen van, hogy faragásokkal igyekszik kiemelni a jelentősebb helyeket s itt egy modernizált Louis XVI. ornamentika üde csokrait, gyümölcseit, cartouche-ait fogja össze tömör egységekbe, Igen nagy műgond jellemzi Faragó belső építészetét. Erről beszél minden kilincs, minden falikar, minden tölgyfaasztal és minden

2361.

ülőbútor. Az intimebb helyiségekben, az igazgatói írószobában és szalonokban viszont a festői hangulatok érdeklik. A célszerű kényelem mellé itt stilisztikai változatosságot visz. Mindenütt arra törekszik, hogy a falikárpit, a székek és a szövet egyetlen kompozíció szétszórt elemei gyanánt hassanak. A célszerűségi gondolatok persze itt is dominálnak, de bővebb alkalom van annak a kifejezésére, hogy a pénz birodalmában vagyunk s a g a z d a g s á g bizonyos pompaszeretette] nyilatkozik. Egy pesti nagybank bizonyára nem tűri meg a forradalmian merész berendezőművészetet, sem valamely archaizáló elegancia történeti zenéjét. A művésznek elsősorban konstruktőrnek kell lennie és inkább üzleti tehetősséget kifejeznie, mint a saját pszichéjének természetes hajlamait követni. É feladatot nagy szerencsével oldotta meg Faragó Ödön, aki a helyes középszer elvével operál modern berendezőművészeink közt. Nem utolsó érdeme, hogy a maga felfogásához pompásan hozzáhangolta munkatársai gondolatait,akikről szólva elismeréssel kell emlékezni a legközvetlenebbekre, mint : Bodon Károly, Marsy Ferenc és Horvát Károlyra, valamint ama tizenöt derék, megbízható kis- és középiparosra, akik a nagy berendező-vállalkozók mellett a precízebb kivitelt igénylő munkákat kifogástalanul végezték. ARÓTI GÉZA MUNKATÁRSAI. ÁltaláM nos szokás, hogy akkor, amidőn a szaklapok művészi munkákat közölnek, csupán a művészt nevezik meg, a munkatársak említésére alig van példa. Pedig a közreműködőknek sokszor nagy részük van a művész sikerében, nevük mégis említetlenül marad, ami bizonyára nem méltányos dolog. E számunkban Maróti Géza szobrászművész műtermeiben készült több építészeti plasztikus díszt közlünk s ez alkalomból a jeles művész arra kérte a szerkesztőséget, hogy közölje „igen szeretett és megbecsült" munkatársainak névsorát is. Szívesen teljesítjük Maróti Géza kívánságát, amidőn jórészben a maga nevelésű ama munkatársainak névsorát közöljük, kik a Hitelbank részére készült munkákban közreműködtek: M ű v e z e t é s : Maróti Dezső. M i n t á z ő k : Bassler Adolf, Pillmayer András, Wenisch Pál (megh.), Szedlacsek Károly, Steiner István, Kállay János, Porkoláb Lajos, Hoflnger Ernő. K ő s z o br á s z m u n k á k v e z e t ő j e : Fritz Mihály. Kős z o b r á s z o k : Bochácsek Ede, Balázs Béla, De Laçasse Gábor, Dávid István, Fehér János, Fischer Antal, Fain János, Forntran Tamás, Farkas Béla, Kauer István, Kösztler Sándor, Kolumbán Ferenc, Kopf Ferenc, Kővágó Béla, Lucardi János, Machek Béla, Molnár János, Molnár Sándor, Nagy Zoltán, Rubin Ottó (megh.), Rindt Antal, Rindt Vilmos, Renner József, Soltész József, Skaczl János, Uitz Gyula, Wind Antal, Wolf Ferenc, Vittori József.

ORSZÁGOS MAGYAR HÁZIIPARI SZÖVETSÉG, BUDAPEST, IV., KIGYÓ-TÉR 1. ERZSÉBETHÁZAI, FELSŐVIDÉKI, MATYÓ ÉS TEMESI HÍMZÉSEK, ZSEBELYl, KALOTASZEGI SELYMES ÉS PAMUT VARROTTASOK ÉS MÁRAMAROSI HÍMZÉSEK. TORONTÁL* ÉS MÁRAMAROSI SZÖVÖTT SZŐNYEGEK. VERT, HORGOLT ÉS RECECSIPKÉK. NÉPIES KŐEDÉNY ÉS AGYAGÁRÚK. I-H-H-H MEZŐGAZDASÁGI HÁZIIPARI CIKKEK. I-H-H-H c:

•THEKENDRE BÚTOR-, ZONGORAÉ S ÉPÜLETMUNKÁK GYÁRA R.-TÁRSASÁG

NAGY VÁLASZTÉK MŰVÉS Z I E S E N KÉSZÍTETT BÚT O R O K B A N . SSSSSS S A J Á T G Y Á R T M Á N Y Ú ZONGORÁK N A G Y V Á L A S Z T É K B A N , M E L Y E K É R T A GYÁR A LEGMESSZEBBMENŐ J Ó T Á L L Á S T VÁLLALJA 8S8

BUDAPEST, VIII., ÜLLÓI-ÚT 66.

LAKOS LAJOS

RT. Cs. és kir. udvari szállító takaréktűzhelygyáros Budapest. Gyár : n• Készít és raktáron tart nagyobb uraVIII.,BEZERÉDYsági, szállodai és UTCA 8. SZÁM vendéglői, valaTelefonszám: 750. mint kisebb és naIroda és raktár: gyobb háztartási IV. KER., VÁCItakaréktűzhelyeket minden alakban és g UTCA 40. SZÁM o • kivitelben, a • : Irányi-utca sarok.

TSu;poM.

tf

0

r c 1 •

m

S rr

a J

1 1

FCSTÖ monRUTon. BUDAPEI/TVII1DAR0//-UTCA.10

KÉPKIÁLLÍTÁS MAGYAR F E S T Ő M Ű V É S Z E K EREDETI FESTMÉNYEINEK * Á L L A N D Ó KIÁLLÍTÁSA : «

VIII., RÖKK SZILÁRD UTCA 40. ft * S Z A B A D B E M E N E T « « » ft ft O L C S Ó ÁRAK « * «

>

tmx^xmmf»:

Zsolnay Vilmos-féle Pécs

KERÁMIÁI GYÁRAK

Állandó kiállítás és elárusítás : Budapesten, IV. ker., Váci-utca 59-ik szám. SOaMBB

•

ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZV.-TÁRSULAT BUDAPEST RÁKÓCZI-ÚT 64.

•

im îSiM

MAGYAR IPARMÜ7ÉS2H1 SZERKESZTI^YÖROYIKÁLMÁN

P

M »i

r»\

'fii

3ieiaicia>ci3ici3iei3ici3iciaiciaici3i«:i3igi3'c

Ü I I I E Ä E S E S S l/ <#rchViisi5 HäS ^iriu.viriiaiisA. 1

ÏI3ICI3ICI3

I

izizizisizcixixizixixixizixizizizinzizix

KJAmA^ORSZMa^IPARNÉVÉSZETI tiß$U£Al- 'MEÖJELENIK-ÉyENTETiZSZEß ELÖFÍZETÉSÍDIJ • EGY- É V B E I

ixxni EVF. Wmm fciwiiia

i

mim