MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG

MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38. I/12. 1242 Budapest, Pf. 317. Tel/fax: + 36 1 321 4323, 321 4141, 321 4327 [email protected] www.helsinki.hu

EZ A DOKUMENTUM AZ EURÓPA TANÁCS MINISZTERI BIZOTTSÁGÁNAK CÍMZETT ANGOL NYELVŰ BEADVÁNY FORDÍTÁSA. AZ EREDETI DOKUMENTUM MEGTALÁLHATÓ ITT.

Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Palais de l'Europe, Avenue de l'Europe, Franciaország – F-67075 Strasbourg Cedex Tárgy: Civil szervezet által előterjesztett beadvány az Emberi Jogok Európai Bírósága a Gubacsi kontra Magyarország, a Kiss Borbála kontra Magyarország, a Réti és Fizli kontra Magyarország, és a László Károly (No. 2.) kontra Magyarország ügyekben született ítéletei végrehajtásához kapcsolódóan

Tisztelt Címzett! A Magyar Helsinki Bizottság ezúton tisztelettel előterjeszti észrevételeit és javaslatait az „A Miniszteri Bizottság az ítéletek és a békés rendezéssel kapcsolatos határozatokban foglalt feltételek végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozói szabályai” 9(2) bekezdése alapján az Emberi Jogok Európai Bírósága által a Gubacsi kontra Magyarország (44686/07 sz. kérelem, 2011. június 28-i ítélet), a Kiss Borbála kontra Magyarország (59214/11 sz. kérelem, 2012. június 26-i ítélet), a Réti és Fizli kontra Magyarország (31373/11 sz. kérelem, 2012. szeptember 25-i ítélet) és a Károly László (No. 2.) kontra Magyarország (50218/08 sz. kérelem, 2013. február 12-i ítélet) ügyekben hozott döntések végrehajtása, valamint a magyar kormány ahhoz kapcsolódó, 2013. július 12-én kelt, a fenti ítéletek végrehajtásával kapcsolatos jelentése (a továbbiakban: Kormányzati Jelentés) vonatkozásában. Az 1989-ben alapított Magyar Helsinki Bizottság Magyarország és Közép-Európa egyik vezető emberi jogi szervezete. Figyelemmel kíséri a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban biztosított emberi jogok érvényesülését, jogi segítséget nyújt az állami szervek által elkövetett emberi jogi jogsértések áldozatainak, valamint a nyilvánosság elé tárja a jogsértéseket. A Magyar Helsinki Bizottság fő tevékenységi területei a menekülők és más, nemzetközi védelemre szoruló külföldiek jogainak védelme, valamint a rendvédelmi szervek és az igazságszolgáltatás működésének emberi jogi szempontú nyomon követése. A szervezet különös figyelmet fordít a fogvatartási körülményekre és a védelemhez való jog, valamint a törvény előtti egyenlőség hatékony érvényesítésére. A Magyar Helsinki Bizottság közel 20 éve működteti a fogvatartási helyeket megfigyelő programját. 1995 óta a szervezet 1 237 látogatást tett rendőrségi fogdákban, 48 látogatást tett büntetés-végrehajtási intézetekben, és 51 alkalommal látogatott meg idegenrendészeti és menekültügyi őrizetet foganatosító létesítményeket. A Magyar

1


Helsinki Bizottság két könyvet publikált a fogvatartási helyeket megfigyelő programjának tapasztalatairól, 1 míg a büntetés-végrehajtási intézetekben tett monitorozó látogatásokról szóló jelentéseket a szervezet weboldalán teszik közzé.2 A Magyar Helsinki Bizottság továbbá számos jelentést nyújtott be kapcsolódó témákban a különböző nemzetközi fórumokhoz, így a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésére alakult Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: CPT), az ENSZ Önkényes Fogvatartással Foglalkozó Munkacsoportjához (UNWGAD), az ENSZ Megelőzési Albizottságához (SPT), illetve az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat (UPR) keretében, stb.,3 és folyamatosan véleményezi a fogvatartással és a rendvédelmi szervekkel kapcsolatos jogszabálytervezeteket. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei sikerrel láttak el képviseletet a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalt fogvatartási körülményekkel és bánásmóddal kapcsolatos ügyekben mind a hazai fórumok, mind az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt (lásd: Engel kontra Magyarország, 46857/06 sz. kérelem, 2010. május 20-i ítélet; Csüllög kontra Magyarország, 30042/08 sz. kérelem, 2011. június 7-i ítélet), továbbá sikerrel képviseltek kérelmezőket az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt rendőri bántalmazásokkal kapcsolatban (lásd: Barta kontra Magyarország, 26137/04 sz. kérelem, 2007. április 10i ítélet; Kmetty kontra Magyarország, 57967/00 sz. kérelem, 2003. december 16-i ítélet). A Gubacsi kontra Magyarország és a Réti és Fizli kontra Magyarország ügyekben szintén a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei képviselték a kérelmezőket. Mindezek miatt a Magyar Helsinki Bizottság különös érdeklődést tanúsít az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek magyarországi végrehajtása iránt, különösen a mandátumába tartozó, a fogvatartási körülményekkel és a hivatalos személyek általi bántalmazással kapcsolatos ügyek tekintetében. A Magyar Helsinki Bizottság meggyőződése, hogy a magyar kormány által a fent hivatkozott Kormányzati Jelentésben vázolt általános intézkedések nem elégségesek a rendőrök által elkövetett bántalmazásos esetek előfordulásának jövőbeni megelőzésére, vagy a panaszolt bántalmazások megfelelő kivizsgálásának előmozdítására. A Kormányzati Jelentésben foglalt általános intézkedések továbbá nem kezelnek [bizonyos] rendszerszintű problémákat, ami korlátozza a bántalmazás megelőzésének és a bántalmazásra vonatkozó panaszok megfelelő kivizsgálásának lehetőségeit. Mindezekre tekintettel a Magyar Helsinki Bizottság ezúton tisztelettel benyújtja [a Miniszteri Bizottságnak] általános észrevételeit a kapcsolódó jogszabályi rendelkezések és a gyakorlat a Kormányzati Jelentés által nem érintett hiányosságai kapcsán, illetve a Kormányzati Jelentésben foglalt egyes általános intézkedésekre vonatkozó észrevételeit, valamint a jelenlegi helyzet javítására irányuló javaslatait.

A) ÁLTALÁNOS ÉSZREVÉTELEK 1. A független orvosi vizsgálat hiánya A rendőrségi fogdákban való elhelyezés kapcsán hosszú ideje fennálló probléma Magyarországon, hogy a rendőrség által alkalmazott orvosok vizsgálják meg a fogvatartottakat és rögzítik az egészségügyi állapotukat a fogvatartást foganatosító rendőrségi létesítményben való elhelyezésük előtt, beleértve az esetleges sérüléseket is. Ugyan a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 17. § (3) bekezdése részletesen leírja a követendő eljárást arra az esetre, ha a fogvatartott azt panaszolja, hogy bántalmazták, és kimondja, hogy az 1

A vétkesség vélelme – Sérelmes bánásmód és védői tevékenység az előzetes letartóztatásban lévő terheltek ellen folyó eljárásokban, Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2004, elérhető: http://helsinki.hu/wp-content/uploads/books/hu/A_vetkesseg_velelme.pdf; Kettős mérce – Börtönviszonyok Magyarországon, Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2002. 2 Lásd: http://helsinki.hu/jelentesek-a-buntetes-vegrehajtasi-intezetekben-tett-latogatasokrol. 3 Lásd pl.: http://helsinki.hu/en/kategoria/international-activities/reports.

2


ügyészt értesíteni kell a bántalmazásra vonatkozó állításokról,4 ez nem változtat azon a tényen, hogy a kapcsolódó feladatokat végző orvosok nem függetlenek a rendőrségtől. Vagyis annak a fogvatartottnak, aki azt állítja, hogy bántalmazták, nincs joga arra, hogy egy független egészségügyi szakértő vagy orvos vizsgálja meg. A CPT vonatkozó, 2005-ös5 és 2009-es6 magyarországi látogatásai után tett, a rendőri bántalmazást panaszoló személyek független orvosi vizsgálatát sürgető ajánlásai ellenére a helyzet nem változott; következésképpen továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy az orvosok nyomást gyakorolnak a sérüléseket szenvedett fogvatartottakra. Ahogy a CPT 2013-as jelentése fogalmaz: „az orvoshoz való hozzáférés joga a szabadságelvonás kezdetétől […], beleértve a saját választás szerinti orvoshoz való jogot [kiemelés a Magyar Helsinki Bizottságtól], továbbra sem biztosított törvényileg. A CPT azt javasolja, hogy kezeljék ezt a hiányosságot.”7 A 2013-ban Magyarországon tett látogatásáról szóló jelentésében a CPT arra is javaslatot tett, hogy módosítsák a rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendeletet oly módon, hogy az írja elő: „minden esetben, amikor az orvos bántalmazásra utaló sérülést rögzít, jegyzőkönyvet kell felvenni és azt továbbítani kell az ügyésznek, még akkor is, ha az érintett személy nem tesz bántalmazásra vonatkozó állításokat.”8 Azonban [a magyar állam] ennek az ajánlásnak sem tett eleget. 2. A rendőrök főszabály szerinti jelenléte az orvosi vizsgálatokon A rendőrök jelenléte az orvosi vizsgálatokon egy olyan tényező, amely nagyban hozzájárulhat a bántalmazásos esetek látenciájához, és meggátolhatja, hogy a bántalmazást elkövető rendőröket felelősségre vonják. Ezt a problémát a CPT is észrevételezte, és a 2009-es látogatásáról szóló jelentésében azt javasolta, hogy „minden orvosi vizsgálat úgy folyjék, hogy a rendőrök ne hallják, és – kivéve, ha az érintett egészségügyi szakemberek az adott esetben kifejezetten mást nem kérnek – ne lássák”.9 Elvileg a fenti ajánlásra való reakcióként adta ki az országos rendőrfőkapitány az Európa Tanács Kínzásellenes Bizottsága (CPT) ajánlásainak végrehajtásáról szóló a 22/2010. (OT 10.) ORFK utasítást, amely azonban valójában ellentétes a CPT vonatkozó ajánlásaival, mert az országos rendőrfőkapitány nem főszabállyá, hanem kivétellé tette a rendvédelmi szerv tagjának távolmaradását az orvosi vizsgálatról. A fenti utasítás 8. pontja így szól: „Amennyiben [az őrzés-] és személybiztonsági követelményeket nem sérti, a fogvatartott vagy az orvos 4

„Az orvosi vizsgálat során írásban kell rögzíteni a fogvatartotton lévő külsérelmi nyomokat, valamint az azok keletkezési körülményeire vonatkozó, illetőleg a külsérelmi nyomok hiányát megállapító orvosi nyilatkozatot. Ha a fogvatartott azt állítja, hogy bántalmazták, az orvosi vizsgálatról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek 1-1 példányát a fogvatartást végrehajtó szervnek, illetve a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyésznek meg kell küldeni.” 5

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 March to 8 April 2005, CPT/Inf (2006) 20, Strasbourg, 29 June 2006, § 18: „A CPT azt javasolja, hogy vizsgálják felül a sérülésekkel rendelkező fogva tartott személyek nyilatkozattételére vonatkozó szabályokat, hogy biztosítsák: nem gyakorolnak rájuk nyomást. Ha egy fogva tartott személynek sérülései vannak, és azt állítja, bántalmazták, egy külső szakértőnek kellene megvizsgálnia [a fogvatartottat], és az ügyet az ügyész elé kellene utalni.” 6

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 24 March to 2 April 2009, CPT/Inf (2010) 16, § 15: „[V]alahányszor a

fogvatartotton sérülések vannak az orvosi vizsgálatkor és a fogvatartott bántalmazásra vonatkozó állításokat tesz, igazságügyi orvosszakértői képesítéssel rendelkező, független orvosnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia, aki következtetéseket vonhat le arról, hogy milyen mértékű az összefüggés a fogvatartott bántalmazásra vonatkozó állításai és az objektív orvosi lelet között.” 7

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 3 to 12 April 2013, CPT/Inf (2014) 13, § 25. 8 Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 3 to 12 April 2013, CPT/Inf (2014) 13, Strasbourg, 30 April 2014, § 17. 9 Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 24 March to 2 April 2009, CPT/Inf (2010) 16, § 15.

3


kérésére lehetőséget kell adni arra, hogy az orvosi vizsgálat [, illetve kezelés] alatt az őrszemélyzet halló- és lehetőség szerint látótávolságon kívül legyen. Ebben a kérdésben a döntés […] az őrparancsnok hatáskörébe tartozik.” A CPT a 2013-as magyarországi látogatásáról szóló jelentésében is kritizálta a helyzetet, a következőképpen: „Azonban a 2013-a látogatás tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a rendőrök gyakorlatilag minden fogvatartott személy orvosi vizsgálatán jelen voltak, tekintet nélkül arra, hogy a vizsgálatra rendőrségi létesítményben vagy civil kórházban került sor, ahova a fogva tartott személyeket független orvosi vizsgálatra küldték. Mi több, úgy tűnik, hogy a kórházakban végzett orvosi vizsgálatokra ugyanazoknak a rendőröknek a jelenlétében kerülhet sor, akik elvileg a bántalmazásban részt vettek. Néhány esetben a fogva tartott személyek azt állították, hogy a vizsgálatot követően megfenyegették őket. A CPT azt javasolja, hogy a magyar hatóságok módosítsák a vonatkozó utasításokat oly módon, hogy biztosítsák: az orvosi vizsgálatokat (akár a rendőrségi létesítményekben, akár a kórházakban kerül rájuk sor) az állomány egészségügyi feladatokkal nem rendelkező tagjai hallótávolságán, és – kivéve, ha az érintett egészségügyi szakember kifejezetten az ellenkezőjét kéri egy adott ügyben – látótávolságán kívül végezzék. Annak érdekében, hogy előmozdítsák az egészségügyi vizsgálatok és kezelés bizalmas jellegének megőrzését, biztosítani kellene, hogy a fogvatartást foganatosító rendőrségi létesítmények és az érintett kórházi egységek rendelkezzenek olyan helyiséggel, ahol megfelelőek a biztonsági garanciák. A Bizottság [a CPT] azt javasolja továbbá, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a rendőrök, akiket azzal bíznak meg, hogy a fogva tartott személyt független orvosi vizsgálat elvégzése céljából a kórházba kísérjék, nem lehetnek azonosak [a fogvatartottat] elfogó rendőrökkel vagy az állomány más, az adott személy ügyével foglalkozó tagjával.” 10 Azonban [a magyar állam] a CPT ezen ajánlásainak sem tett eleget. 3. A kihallgatások videón való kötelező rögzítésének hiánya A kihallgatások videón való rögzítése nem kötelező Magyarországon, annak ellenére, hogy az nyilvánvalóan növelné a kihallgatások során vagy azokkal kapcsolatban elkövetett állítólagos bántalmazásokra vonatkozó nyomozások eredményességét, és meg is előzné az ilyen eseteket. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 167. §-a szerint az ügyész, valamint a nyomozó hatóság elrendelheti a nyomozási cselekmények (beleértve a kihallgatásokat is) kép- vagy hangfelvevővel történő rögzítését. A gyanúsított, a védő vagy a sértett indítványára a rögzítés kötelező, de csak akkor, ha azok a költségeket megelőlegezik. Továbbá a terhelteket nem figyelmeztetik ez utóbbi lehetőségre, így ha a terheltnek nincs védője, nem valószínű, hogy tudomása lesz róla, hogy előterjeszthet ilyen indítványt. Emellett a tanúk még csak nem is indítványozhatják az ilyen felvétel készítését, annak ellenére, hogy ők is lehetnek illetéktelen nyomásgyakorlás vagy bántalmazás áldozatai a rendőrségi kihallgatások alatt. A fenti helyzettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is foglalkozott, és 2010-es következtetéseiben kritizálta, hogy a kihallgatások videón való rögzítésének lehetősége csak abban az esetben érhető el, ha a gyanúsított vállalja, hogy fizet érte, amely nagymértékben érinti a rászoruló gyanúsítottakat. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága arra is felhívta Magyarországot, hogy biztosítsa ingyenesen a videón való rögzítést, hogy a rászoruló gyanúsítottakat ne fosszák meg a jogaiktól a gazdasági helyzetük miatt. 11 Emellett a 2013-as magyarországi látogatásáról szóló jelentésében a CPT azt javasolta, hogy a magyar hatóságok tegyenek erőteljesebb lépéseket a rendőri bántalmazás megelőzése érdekében, különösen „a kihallgatási sztenderdek és eljárások folyamatos ellenőrzésére szolgáló 10

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 3 to 12 April 2013, CPT/Inf (2014) 13, § 19. 11 Concluding observations of the Human Rights Committee – Hungary, CCPR/C/HUN/CO/5, 16 November 2010

4


rendszer kidolgozásával, amely meg fogja kívánni minden rendőrségi meghallgatás pontos rögzítését (beleértve minden olyan meghallgatást, amely alatt az érintett személy elfogott személynek minősül), amelyet elektronikus rögzítő készülékkel kellene végezni. Meg kellene követelni azt is, hogy minden alkalommal rögzítsék a meghallgatások kezdő és befejező időpontját, a fogva tartott személy által a meghallgatás alatt tett bármilyen indítványt, és az egyes meghallgatásokon jelen lévők személyét. Továbbá az elektronikus formában rögzített felvétel egy másolatát elérhetővé kellene tenni a fogva tartott személy és/vagy az ügyvédje számára [...].”12 Ezeket az ajánlásokat azonban nem teljesítette [a magyar állam]. Mindemellett a Magyar Helsinki Bizottság nem hivatalos információi szerint nagyon kevés olyan rendőrőrs vagy fogvatartást foganatosító rendőrségi létesítmény van, ahol a kihallgatások hang- vagy képrögzítő berendezéssel való rögzítése kivitelezhető volna, vagyis ahol a kapcsolódó technikai feltételek biztosítottak. (A Magyar Helsinki Bizottság 2014. október 6-án közérdekű adatok kiadása iránti kérelmet nyújtott be az Országos Rendőrfőkapitánysághoz annak érdekében, hogy adatokat szerezzen azon kihallgató helyiségek számáról és arányáról, ahol az eljárási cselekmények rögzítésének feltételei biztosítottak, valamint a rögzített eljárási cselekmények arányáról az elmúlt években, de kérelmére egyelőre nem kapott választ az Országos Rendőr-főkapitányságtól.) 4. A fogvatartást foganatosító rendőrségi létesítményekben elhelyezett kamerákra vonatkozó nem megfelelő szabályozás A jelen beadvány benyújtása idején nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kötelezővé tenné kamerák elhelyezését a fogvatartást foganatosító rendőrségi létesítményekben, vagy lehetővé tenné a rendőrség számára a felvételek tárolását, ami nagyban hozzájárulhat a bántalmazásos ügyekben folytatott nyomozások sikertelenségéhez, és ellentétes az ilyen cselekmények megelőzésének céljával. Azonban a T/1707. számú törvényjavaslat,13 amelyet az Igazságügyi Minisztérium 2014. október 21-én nyújtott be az Országgyűlésnek, módosítaná a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 42. §-át, oly módon, hogy kiegészítené egy új, (5c) bekezdéssel, amely kimondaná: a rendőrség az előállító egység előterében [az előállítottak szabadságát legfeljebb 12 órára vonják el] és a rendőrségi fogda területén – a zárka, a WC és a tisztálkodásra szolgáló helyiség kivételével – a fogvatartás rendjének biztosítása, bűncselekmények, szabálysértések és fegyelmi vétségek megelőzése, továbbá a fogvatartott életének, testi épségének megóvása céljából elektronikus formában kép, hang, vagy kép és hang együttes felvételére, továbbítására és rögzítésére alkalmas elektronikus megfigyelési eszközt helyezhet el. A módosítás eredményeképp a rendőrségi létesítményekben készített felvételeket 3 munkanapig lehetne tárolni, és azután törölni kellene őket, kivéve, ha azok szükségesek egy szabálysértési eljárás, büntetőeljárás, stb. lefolytatásához.14 Habár a fenti módosítás általánosságban véve pozitív fejlemény lenne, két tekintetben aggályok vethetőek fel azzal kapcsolatban:  A módosítás azt mondja ki, hogy a rendőrség elhelyezhet rögzítő berendezést meghatározott helyiségekben, vagyis nem teszi kötelezővé a rögzítő berendezések elhelyezését. A Magyar Helsinki Bizottság tudatában van azoknak a költségvetési korlátoknak, amelyek e megoldás hátterében állhatnak, de mindezzel együtt megjegyzi, hogy jelen formájában a módosítás nem biztosítaná, hogy a lehető legtöbb rendőrségi létesítménybe telepítsenek kamerát.  Az a szabály, mely szerint a felvételek csupán 3 munkanapig őrizhetőek meg, és azután törölni kell őket, kivéve, ha szükségesek egy szabálysértési eljárás, büntetőeljárás, stb. lefolytatásához, problematikus, 12

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 3 to 12 April 2013, CPT/Inf (2014) 13, Strasbourg, 30 April 2014, § 14. 13 14

Lásd: http://www.parlament.hu/irom40/01707/01707.pdf. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, 42. § (7)-(8) bekezdés

5


mert nagyon rövid időt biztosít a bántalmazás áldozatának arra, hogy büntetőeljárást kezdeményezzen az érintett rendőr ellen. Azt is figyelembe kell venni, hogy annak az esélye, hogy egy fogvatartott feljelentést tegyen bántalmazás miatt, miközben ugyanabban a rendőrségi létesítményben tartják fogva, mint ahol a bántalmazás történt, alacsony. Vagyis ha a fogvatartottat a bántalmazás megtörténtét követően 3 munkanapnál tovább tartják fogva az adott rendőrségi létesítményben, és ez idő alatt nem tesz feljelentést az incidens miatt, az esélyei az ügy hatékony kivizsgálására lecsökkennek, hiszen a felvételeket törlik. 5. A bántalmazásra vonatkozó sikeres feljelentések és vádemelések alacsony aránya Azon esetek kapcsán, amelyekben elvileg hivatalos személyek felelősek a bántalmazásért, magas a látencia, és nagyon kevés bántalmazásra vonatkozó feljelentés eredményez vádemelést. Amint a lenti táblázatok mutatják, az elmúlt 7 évben a panaszolt bántalmazás vagy kényszervallatás miatt indított eljárások 0–6%-a esetén történt vádemelés – a nyomozások túlnyomó többségét megszüntették, vagy elutasították a vélt áldozatok által tett feljelentéseket.15 (Az adatokat a Legfőbb Ügyészség bocsátotta a Magyar Helsinki Bizottság rendelkezésére, kutatási célokra.) Bántalmazás hivatalos eljárásban16 Nyomozás Vádemelés megszüntetése 649 83% 49 6%

2007

Feljelentés elutasítása 73 9%

2008

94

14%

556

80%

35

2009

82

10%

691

86%

2010

148

14%

879

2011

173

20%

2012

197

2013

219

Egyéb

Összesen

12

1,53%

783

5%

11

1,58%

696

24

3%

3

0,38%

800

81%

44

4%

15

1,38%

1 086

667

76%

33

4%

10

1,13%

883

22%

649

72%

36

4%

20

2,22%

902

23%

709

74%

21

2%

12

1,25%

961

2007


Kényszervallatás17 Nyomozás Vádemelés megszüntetése 116 76% 4 3%

1

0,65%

153

2008

30

17%

141

78%

9

5%

0

0,00%

180

2009

29

20%

113

78%

3

2%

0

0,00%

145

2010

56

28%

135

68%

8

4%

1

0,50%

200

2011

44

26%

126

74%

0

0%

0

0,00%

170

2012

68

34%

128

63%

5

2%

1

0,50%

202

2013

77

36%

133

62%

2

1%

2

0,93%

214

15

Egyéb

Összesen

Az adatokat az elmúlt 7 év vonatkozásában mutatjuk be, tekintettel arra, hogy a Kormányzati Jelentés által érintett kérelmek közül a legkorábbit 2007-ben nyújtották be. 16 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (hatályos: 2013. július 1-ig), 226. §; a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (hatályos: 2013. július 1-től), 301. § 17 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, 227. §; a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, 303. §

6


Összehasonlításképpen: a „hivatalos személy elleni erőszak” bűncselekménye miatt indított eljárások 60–72%ában történt vádemelés az elmúlt 7 évben. Hivatalos személy elleni erőszak18 Nyomozás Vádemelés megszüntetése 275 33% 510 60%

2007


2008

14

2%

234

29%

539

2009

14

2%

193

25%

2010

23

3%

158

2011

20

3%

117

2012

14

2%

2013

10

2%

Egyéb

Összesen

35

4,15%

844

66%

33

4,02%

820

520

67%

44

5,71%

771

20%

555

69%

66

8,23%

802

18%

462

72%

39

6,11%

638

136

22%

419

69%

37

6,11%

606

119

19%

434

71%

50

8,16%

613

A következő grafikon a vádemeléseknek az összes eljáráshoz viszonyított arányát mutatja a fenti három bűncselekmény és a jogellenes fogvatartás vonatkozásában. 90%

80%

70%

60%

226.§ Bántalmazás hivatlos eljárásban

50%

227.§ Kényszervallatás

40%

228. § jogellenes fogvatartás 30% 229. § Hivatalos személy elleni erőszak

20%

10%

0%

Mindemellett azon, hivatalos személyek által elkövetett visszaélések esetében (a bántalmazást, a kényszervallatást és a jogellenes fogvatartást együtt számolva), ahol történt vádemelés, az ügyészség váderedményessége a hivatalos adatok alapján pl. csak 55,7% volt 2013-ban és 69,53% 2014 első hat 18

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, 229. §; a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, 310. §

7


hónapjában, miközben a váderedményesség általában meghaladja a 95%-ot, beleértve a „hivatalos személy elleni erőszak” miatt indult ügyek váderedményességét is. Az ezzel kapcsolatos további adatokat az alábbi táblázat mutatja be.19

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Bántalmazás hivatalos eljárásban 72,1% 65,3% 68,0% 54,5% 61,1% 65,7% 65,0%

Hivatalos személy elleni erőszak 96,7% 97,0% 97,6% 96,8% 97,8% 96,9% 96,6%

6. Enyhe büntetéskiszabási gyakorlat a rendőrök elítélése során A bántalmazásos és a „hivatalos személy elleni erőszak” miatt indult ügyekre vonatkozó büntetéskiszabási adatokat összehasonlítva az látszik, hogy a bírák egyértelműen sokkal „elnézőbbek” a civileket bántalmazó hivatalos személyekkel szemben, mint fordítva. Ezt világosan jelzik az alábbi táblázatok, amelyek azt mutatják, hogy a hivatalos személyeket ritkán ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre. Bántalmazás hivatalos eljárásban Végrehajtandó Felfüggesztett szabadságvesztés szabadságvesztés

Kényszervallatás

Pénzbüntetés

2007

0,00%

15%

57%

2008

1,39%

21%

35%

2009

0,00%

18%

46%

2010

0,00%

24%

39%

2011

5,56%

41%

17%

2012

0,00%

34%

23%

2013

1,67%

30%

20%

Végrehajtandó szabadságvesztés

Felfüggesztett szabadságvesztés

Pénzbüntetés

0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,00%

40% 0% 50% 0% 67% 100% 50%

30% 43% 0% 33% 0% 0% 0%

Hivatalos személy elleni erőszak Végrehajtandó szabadságvesztés

Felfüggesztett szabadságvesztés

Pénzbüntetés

2007

23,11%

45%

18%

2008

17,53%

48%

25%

2009

20,73%

48%

17%

2010

21,05%

51%

15%

2011

27,01%

47%

10%

2012

24,90%

49%

9%

2013

19,61%

56%

7%

19

Az adatokat a Legfőbb Ügyészség bocsátotta a Magyar Helsinki Bizottság rendelkezésére, kutatási célokra.

8


7. Negatív jogalkotási fejlemények az elítélt rendőrök alkalmassága kapcsán A bűncselekményt elkövető rendőrök helyzete kapcsán a 2011. évi CLXXXIV. törvény elfogadása említhető negatív jogalkotási fejleményként. A fenti jogszabály 2012. január 1-jén lépett hatályba, és módosította a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt. Az utóbbi törvénybe újfent bevezetett rendelkezés szerint (amely a megelőző két évben nem szerepelt a törvény szövegében) a belügyminiszter újra jogosult lett arra, hogy döntsön az elítélt rendőrök alkalmasságáról. Az új szabály ezt abban az esetben teszi lehetővé, ha a bíróság felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, és az elkövetett bűncselekmény a további szolgálatellátást feltehetően hátrányosan nem befolyásolja. 20 Vagyis a módosítás felhatalmazza a belügyminisztert, hogy akár abban az esetben is lehetővé tegye a rendőrök számára, hogy folytassák a munkájukat, ha bántalmazást magában foglaló bűncselekmény miatt ítélték el őket, ami a tulajdonképpeni büntetlenség irányába mutat, különösen, ha figyelembe vesszük azoknak a bántalmazás vagy kényszervallatás miatt elítélt hivatalos személyeknek a viszonylag magas arányát, akiket felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek (lásd az előző pontot), és komoly aggályokat vet fel az érintett rendőrök szolgálatellátásával kapcsolatban.

B) A KORMÁNYZATI JELENTÉSSEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK 1. Hang- és képrögzítő berendezéssel felszerelt rendőrségi gépjárművek  A Kormányzati Jelentés a következőt tartalmazza általános intézkedésként:

„A közterületen szolgálatot teljesítő rendőrök gépjárműveit hang- és képrögzítő berendezéssel szerelték fel, hogy a foganatosított intézkedéseket ellenőrizni lehessen.”

A rendőrségi gépjárművek rögzítő berendezéssel való felszerelése valóban pozitív fejlemény. Ugyanakkor ahhoz, hogy értékelhető legyen ennek az intézkedésnek a hatása a bántalmazás megelőzése és a panaszolt bántalmazásokkal kapcsolatos nyomozások eredményessége vonatkozásában, további információkra lenne szükség ezeknek a berendezéseknek a működésével kapcsolatban, így a következőkre: (i) milyen tartományban rögzít a berendezés; (ii) milyen esetekben készít felvételt a berendezés; (iii) automatikusan indul el és áll le a rögzítés, vagy a rendőrök manuálisan kapcsolják ki és be a berendezést; (iv) meddig tárolják a felvételeket; stb. (A Magyar Helsinki Bizottság 2014. október 6-án közérdekű adatok kiadása iránti kérelmet nyújtott be az Országos Rendőr-főkapitánysághoz annak érdekében, hogy egyes fenti információkat megszerezzen, de kérelmére egyelőre nem kapott választ.) A Magyar Helsinki Bizottság továbbá rá kíván mutatni ezzel kapcsolatban arra, hogy a négyből két esetben azok közül, amelyekre a Kormányzati Jelentés vonatkozik, a kérelmezőket olyan szituációban bántalmazták, amely a rendőrségi gépjárműben elhelyezett rögzítő berendezés hatókörén kívül esett volna, mivel a bántalmazás a rendőrségi létesítményen belül történt: 

Károly László (No. 2.) kontra Magyarország: „Ezt követően a Budapest VIII. Kerületi Rendőrkapitányságon



Gubacsi kontra Magyarország: “Azt is előterjeszti [a kérelmező], hogy fogvatartása során, a

előállították a kérelmezőt, ahol állítólagos ütlegelése folyatódott; [...]” (6. §)

kábítószerteszt elvégzését követően a fogda folyosóján négy rendőr súlyosan bántalmazta.” (14. §)

20

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, 56. § (6a) bekezdés

9


Emiatt a rendőrségi gépjárművek rögzítő berendezéssel való felszerelésével párhuzamosan kötelezővé kellene tenni a kamerák elhelyezését a rendőrségi létesítményekben, és minden esetben rögzíteni kellene a kihallgatásokat. (E tekintetben lásd a fenti általános észrevételeket.) 2. A rendőrök emberi jogi képzése  A Kormányzati Jelentés a következőt tartalmazza általános intézkedésként:

„Intézményi képzés keretében az Országos Rendőr-főkapitányság Dunakeszi Oktatási Központ rendszeresen tart további, a hazai emberi jogi jogszabályokra, a nemzetközi rendőri együttműködésre és az intézkedési taktikákra fókuszáló képzéseket. Ezek a képzések lehetőséget biztosítanak a strasbourgi bíróság esetjogában kidolgozott és a rendőri munkára hatással levő elvek disszeminációjára, és a fenti esetekből levonható tanulságok megvitatására.”

Azonban az Országos Rendőr-főkapitányság Dunakeszi Oktatási Központ honlapja21 szerint az oktatási központ nem nyújt olyan képzést, ami az emberi jogokra látszik fókuszálni, vagy akár csak ezzel a témával látszik foglalkozni. Mindazonáltal a képzések anyaga nem nyilvános, így az nem állapítható meg, hogy bármelyik képzésnek van-e az emberi jogokkal foglalkozó képzési alkalma, vagy hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát és sztenderdjeit bemutatják-e bármelyik képzés keretében, vagy sem. (A Magyar Helsinki Bizottság 2014. október 6-án közérdekű adatok kiadása iránti kérelmet nyújtott be az Országos Rendőr-főkapitánysághoz annak érdekében, hogy az oktatási központ tananyagáról információkat szerezzen, de kérelmére egyelőre nem kapott választ.)

C) JAVASLATOK A fenti okokból adódóan a Magyar Helsinki Bizottság tisztelettel azt javasolja a Miniszteri Bizottságnak, hogy hívja fel a magyar Kormányt a következő intézkedések megtételére: 1. Biztosítsa, hogy ha egy rendőrség által fogva tartott személyen sérüléseket észlelnek az orvosi vizsgálat során, és a fogvatartott azt állítja, hogy bántalmazták, akkor haladéktalanul megvizsgálja egy független, igazságügyi orvosszakértői képesítéssel rendelkező orvos, akinek következtetéseket kell levonnia a tekintetben, hogy milyen mértékben konzisztensek a fogvatartott bántalmazásra vonatkozó állításai és az objektív orvosi leletek. 2. Biztosítsa, hogy minden esetben, amikor az orvos bántalmazásra utaló sérülést rögzít, jegyzőkönyvet kelljen felvenni és azt továbbítani kelljen az ügyésznek, még akkor is, ha az érintett személy nem tesz bántalmazásra vonatkozó állításokat. 3. Jogalkotási lépések útján biztosítsa, hogy a rendőrök csak különleges körülmények fennállása esetén lehessenek jelen a fogvatartottak orvosi vizsgálatán, vagyis biztosítsa, hogy az orvosi vizsgálatokat (akár rendőrségi létesítményben, akár kórházban kerül rájuk sor) az állomány egészségügyi feladatokkal nem rendelkező tagjainak hallótávolságán, és – kivéve, ha az érintett egészségügyi szakember kifejezetten az ellenkezőjét kéri egy adott ügyben – látótávolságán kívül végezzék. 4. Biztosítsa, hogy a terheltek és a tanúk kihallgatásának videón való rögzítése kötelező, és a kihallgatottak számára ingyenes legyen. 21

Lásd: http://www.police.hu/a-rendorsegrol/testulet/teruleti-szervek/dunakeszi-oktatasi-kozpont (letöltve: 2014. október 6-án és október 30án).

10


5. Biztosítsa, hogy a rögzítő berendezések elhelyezése kötelező legyen minden fogvatartást foganatosító rendőrségi létesítményben, és a felvételeket megfelelő ideig tárolják (pl. a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény által a bántalmazás alapesetére meghatározott elévülési idő tartamáig). 6. Tegyen lépéseket a bántalmazásos esetek látenciájának csökkentése, valamint a bántalmazásos esetek kivizsgálása hatékonyságának növelése érdekében, hogy csökkenjen azoknak a bántalmazás miatt indított eljárásoknak a száma, ahol a nyomozást megszüntetik és az ügyet bizonyítékok hiányában vádemelés nélkül zárják le. 7. Tegyen lépéseket (pl. a téma beépítése a bírói képzésbe) annak érdekében, hogy az ítélkezés során ugyanolyan sztenderdeket alkalmazzanak a rendőrök által elkövetett bűncselekményekre, mint bármilyen más bűncselekményre. 8. Vizsgálja felül a bűncselekmény elkövetése miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt rendőrök alkalmasságának megállapítására vonatkozó jogszabályi kereteket. 9. Biztosítsa, hogy különálló és megfelelő képzést és képzési alkalmakat szenteljenek az emberi jogoknak a rendőrök képzése során.

Budapest, 2014. október 30.

Tisztelettel:

Kádár András társelnök Magyar Helsinki Bizottság

11

MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG

Recommend Documents