MAGYAR GERONTOLÓGIA 4. évfolyam 16. szám 2012

MAGYAR GERONTOLÓGIA

4. évfolyam 16. szám 2012

MAGYAR GERONTOLÓGIA Szerkesztőbizottság: Főszerkesztő:

Dr. Semsei Imre, MTA doktor

Rovatvezetők: Szociális gerontológia: Kísérletes gerontológia: Geriátria: Oktatás: Gerontopszichológia: Életmód: Prevenció: Társadalomgerontológia:

Prof. Iván László Prof. Székely Miklós Prof. Székács Béla Prof. Bakó Gyula Prof. Molnár Péter Prof. Figler Mária Prof. Kiss István Dr. Fábián Gergely

Szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Vértes László, Budapest, a szerkesztőbizottság elnöke Dr. Boga Bálint, Budapest Csernáthné Kárándi Erzsébet, Hajdúböszörmény Dr. Dobos László, Miskolc Dr. Halmos Béla, Eger Dr. Hazafi Klára, Pécs Dr. Jászberényi József, Budapest Dr. Németh Károly, Verőce Dr. Pék Győző, Debrecen Dr. Patyán László, Nyíregyháza Dr. Ruszwurm Andrea, Nagykanizsa Dr. Szalkai Iván, Miskolc Dr. Tóth István, Miskolc Dr. Zékány Zita, Gyula Dr. Zöllei Magdolna, Szeged Kiadó: Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza Sóstói u. 2-4. Felelős kiadó: Dr. Semsei Imre, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ Megjelenés: negyedévente On-line verzió: ISSN: 2062-3690 Technikai adatok: A 'MAGYAR GERONTOLÓGIA' tagja a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár saját fejlesztésű elektronikus folyóirat rendszerének. (http://magyargerontologia.lib.unideb.hu) Nyomtatott verzió: ISSN: 2062-3682 Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó. 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Felelős Kiadó: Dr. Virágos Márta

MAGYAR GERONTOLÓGIA

TARTALOMJEGYZÉK

4. évfolyam. 16 szám (2012)

A GERONTOLÓGIA OKTATÁSA MAGYARORSZÁGON oldal 1

Szerkesztői levél (Dr. Semsei Imre) A gerontológia oktatásának mai helyzete országunkban dr. Semsei Imre

3

A Gerontoedukációs Kutatóközpont dr. Jászberényi József

16

Szenior tanácsadó képzés: Felkészítő program kortárs segítőknek idősek körében Feuer Mária, Harday Silvia Ildikó, dr. Szabó Lajos 25 Gerontoedukáció dr. Jászberényi József

39

Andropauza interdiszciplináris megközelítésben Dobos Emese

64

Közösségi játék az idősellátásban. Egy képzési program tapasztalatai Török Emőke

77

HÍREK

86

Megrendelés

88

Útmutató a közléshez

89

Angol tartalomjegyzék

92

ii

SZERKESZTŐI LEVÉL

Tisztelt Olvasóink! A 4. évfolyam utolsó számában egy tematikus szám lát napvilágot a magyar gerontológia oktatásával kapcsolatban. A hazai gerontológia oktatása igen gyermekcipőben jár, hiszen a szisztematikus oktatás csak 2007-ben indult el a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán. Ennek ellenére az utóbbi időben némi haladást is sikerült elérnünk. Új könyvek, folyóiratok jelentek meg az oktatás elősegítésére és úgy tűnik lesz lehetőség az első Gerontológia MSc beindítására is. Ehhez különböző tananyag-fejlesztési pályázatokat adtunk be, hogy mind magyar, mind pedig angol nyelven rendelkezésre álljanak a megfelelő segédanyagok. Ebben a számban a II. Gerontológia-oktatási Szakmai Kerekasztalon elhangzott néhány előadás kibővített változata olvasható, illetve egy-két hozzá kapcsolódó, gerontológia oktatást érintő közlemény. Az első munka egy áttekintés, hol is tartunk most, az azt követő írások pedig lényegében szemelvények az idősoktatással kapcsolatban. A második közlemény ismerteti azt a tevékenységet, melyet a Gerontoedukációs Kutatóközpont fejt ki a gerontológia oktatásának terén. A következő munka egy speciális oktatási program, illetve a szerzett tapasztalatok valamint a program utóéletének ismertetése. Vannak pozitív eredményei a programnak, de a kudarcok okait is elemzik a tanulmányban. Ezt követően ismertetjük a Gerontoedukáció ide vonatkozó fejezetét, melyben áttekintést kapunk a hazai idősoktatás múltjáról, jelenéről és jövőbeni lehetőségeiről is. Ez, a nem rég kiadott Gerontológia jegyzetünk (Semsei I. szerk. (2011): Gerontológia I-II. Egészségügyi Kari Jegyzetek, No. 17. Debreceni Egyetemi Kiadó (ISBN 978 963 318 186 7; ISBN 978 963 318 188 1) egyik kibővítése volt, ami kiválóan kapcsolódik ehhez a tematikához, s nem mindenkihez jutott el idáig a fenti könyv. 1

A következő cikk, Dobos Emese munkája inkább az oktatási célcsoport férfi tagjainak jellemzőire koncentrál, hogy miért és miért másként kell oktatni ezeket az idősödő férfiakat. Ahogyan a gyermek sem fiatal felnőtt, úgy az idős ember sem öreg felnőtt. Mindhárom különböző kategória, hiszen az életkor miatt más és más jellemzői vannak a kornak – például az oktatással kapcsolatban is. Ezért (is) jó tudni a célcsoport tulajdonságait. Az utolsó cikk az oktatás egyik speciális elemét, a játékot tárgyalja. Az aktív időskor eléréséhez és megéréséhez elengedhetetlen a megfelelő szellemi és fizikai aktivitás, melynek egyik speciális eszköze a játék. Hiszen József Attila szerint is „csak az boldog, aki játszhat”. A játék örömet is szerez, s tudjuk jól Lao Ce alapján, hogy „Legnagyobb kincs egy korsó víz, egy darab kenyér és egy zsákra való vidámság”.

2

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK A GERONTOLÓGIA OKTATÁSÁNAK MAI HELYZETE ORSZÁGUNKBAN dr. Semsei Imre Összefoglalás Időről-időre áttekintjük a hazai gerontológia oktatásának helyzetét. Ezek vetületei például az oktatási segédanyagok vagy a felsőoktatási kurzusok is. Az I. Országos Gerontológia-oktatási Szakmai Kerekasztal (2010) óta eltelt időszakban valamelyes előrehaladás történt mindkét tekintetben. Új könyvek és segédanyagok jelentek meg, melyek tovább segítik a hazai gerontológia oktatását. Emellett tervek és remények vannak arra, hogy beindulhat az első Gerontológia MSc képzés az országban. Kulcsszavak: gerontológia oktatása, gerontológia tankönyv, Gerontológia MSc képzés

Summary From time to time an overview of gerontology education is taken. Different aspects, such as educational books or curriculum in higher education are the targets of these reviews. Since the I. National Vocational Roundtable Gerontology-education conference (2010) one can notice certain developments in both respects. There are new books and booklets issued, which are a good help in the gerontology education of Hungary. Moreover, we have hopes and plans to introduce the first Gerontology MSc course in our country. Key words: education of gerontology, gerontology books, Gerontology MSc course

3

BEVEZETÉS Időről-időre visszatérünk a hazai gerontológia oktatásának helyzetére. A mostani apropót a II. Országos Gerontológia-oktatási Szakmai Kerekasztal jelentette, amit – most már hagyományteremtően - ez év május 17-én tartottunk a Zsigmond Király Főiskolán, a 2 évvel ezelőtti első Nyíregyházi konferencia folytatásaként, a következő programmal:

Gerontoedukációs Kutatóközpont II. ORSZÁGOS GERONTOLÓGIAI-OKTATÁSI SZAKMAI KEREKASZTAL az Aktív idősödés és nemzedékek közötti szolidaritás európai éve 2012 jegyében 2012. május 17. csütörtök ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA Budapest, 1039 Kelta u. 2.

Program PLENÁRIS ELŐADÁSOK Dátum: 2012. május 17., csütörtök, 10:00 | Helyszín: "D" épület, Európa terem Dr. Iván László: A gerontológia-geriátria rendszerszemlélete és gyakorlata Dr. Semsei Imre: A gerontológia oktatása hazánkban Dr. Jászberényi József: A multifunkcionális és multilaterális geronto-edukáció fontossága hazánkban. SZEKCIÓ ELŐADÁSOK Dátum: 2012. május 17., csütörtök, 13:00 | Helyszín: "D" épület, első emelet I. Gerontológiai-geriátriai oktatás-szekció | D102-es terem | Szekcióvezető: Dr. Szabó Lajos Dr. Horváth László: Szociális szakvizsga az idősellátásban dolgozó diplomás szakemberek számára Dr. Szabó Lajos: A gerontológiai specializáció kérdése a szociális munkások képzésében Dr. Prof. Székács B., Bakó Gy., Koller Á., Zöllei M., Benkő S., Kiss I.: A geriátria oktatásának helyzete az orvostudományi egyetemeken 2012-ben Dr. Prof. Kiss I., Bakó Gy., Koller Á., Zöllei M., Benkő S., Székács B.: Geriátria – elearning egyetemi képzés-fejlesztés

4

II. Az időskori aktív élet lehetőségei: társadalmi részvétel a munkaerőpiacon túl- szekció | D103-as terem | Szekcióvezető: Dr. Török Emőke, tudományos munkatárs (ZsKF) Horváth-Lindberg Judit: Ha részt veszek, közöm van hozzá – tapasztalatok Svédországból Somorjai Ildikó – Dr. Török Emőke: A játéktevékenység szerepe és lehetőségei az idősek aktivizálásában Szabó Judit Ágnes: Torzkép médiatükörben? Dr. Vercseg Ilona: Az aktív idősödés közösségfejlesztési vonatkozásai Péterfi Ferenc: Szomszédsági hálózat idős önkéntesekkel az újbudai 60 programban Kravalik Zsuzsa: Nagyvárosi időskor III. Geronto-andragógia-szekció | D105-ös terem | Szekcióvezető: Dr. Koltai Dénes Kaczor Anna: Az időskorúakkal szembeni ageizmus csökkentési lehetőségei Magyarországon Szattelberger Dóra: Az idősek művelődése francia és hazai példákon keresztül. Dr. Jakabházy László-Kowacsics Rita: Sportandragógia és annak oktatása Dr. Koltai Dénes: A tanítás stílusa a szépkorúak oktatásában Dr. Zachár László: Az 50 -osok tanulási aktivitásának alakulása az elmúlt 5 évben Dr. Jászberényi József: Edinburgh, a nyugdíjas tanuló-város IV. Geriátria-szekció | D104-es terem | Szekcióvezető: Dr. Boga Bálint Dr. Marton István: Meddig akarsz élni? (életmód és epigenetika) Dr. Szalkai Iván: A rasayana, India ősi preventív geriátriája Dr. Boga Bálint: A mentális és fizikai aktivitás egymásra hatásának szerepe a "sikeres öregedés"-ben Andrásné Dr. Teleki Judit-Olvasztóné Balogh Zsuzsanna: Az idősek életminősége és kulturális magatartása Dr. Németh Károly: Különböző beosztású katonai életutak gerontológiai sajátosságai. Dr. Hidvégi Katalin: Egyem, ne egyem? Tegyem, ne tegyem? (Táplálkozási, életmódbeli javaslatok az időskori szellemi hanyatlás megelőzésére, késleltetésére) Dobos Emese: Andropauza interdiszciplináris megközelítésben V. Idősgondozás-szekció | D101-es terem | Szekcióvezető: Dr. Egervári Ágnes Ujváriné Dr. Siket Adrienn, Dr. Balogh Sándor, Becka Éva: Idős ellátás az alapellátásban Schaffer Judit: Hospice-körkép Dr. Egervári Ágnes: Interprofesszionális team- munka az idősgondozásban Dr. Kékes E., Szegedi J., Samu A., Mezei R., Kiss I.: Az időskori gondozás aktuális kérdései: telecare-telefarmacy-telemedicina. Dr. Jászberényi József sk. Budapest-Debrecen, 2012. május 13.

Dr. Semsei Imre sk.

A teljes program elérhető az alábbi linken: http://www.zskf.hu/esemenyek/olvas/permalink:iiorszagos-gerontologiai-oktatasi-szakmai-kerekasztal-2012-05-17

5

AZ AKTUÁLIS HELYZET A helyzet a 2 évvel ezelőttihez képest (Semsei, 2010) valamelyest megváltozott. Oktatási segédanyagok: A 2005 óta meglévő alapmunkák (Székács, 2005; Semsei, 2007) közül a Gerontológia jegyzet megújult, immár 2 kötetben, átdolgozva és kibővítve jelent meg a Debreceni Egyetemi Kiadó gondozásában (Semsei, 2011). A geriátria terén is született új munka (Boga, 2011) bár nem kifejezetten oktatási célzattal.

Folyamatosan megújulnak a segédanyagaink (http://gtkk.de-efk.hu), melyek mindenki számára elérhetőek. A Magyar Gerontológia folyóirat mellett ma már rendszeresen megjelenik a Gerontoedukáció folyóirat is a Zsigmond Király Főiskola kiadásába, dr. Jászberényi József szerkesztésében.

6

Megjelent az idősoktatás helyzetét áttekintő munka is (Jászberényi, 2011), pótolván ezen a téren jelentkező hiányunkat.

Elmondhatjuk tehát, hogy fejlődtünk ezen a téren. Az elkövetkező években pedig remélhetőleg megjelenik a Gerontológia jegyzet angol nyelvű változata, amennyiben a pályázati munkánk sikerrel zárul. Ezen túlmenően több pályázat tárgya lett a gerontológia oktatásához a tananyag kidolgozása: gerontológia MSc-hez; a gerontológia angol nyelvű tananyagfejlesztéséhez; és a szociális gerontológia tananyagfejlesztéséhez is. Oktatási curriculumok: Ugyan sok helyen van valamilyen gerontológia oktatás (Kurucz, 2009; Semsei 2010), azonban hiányzik az egységes, szisztematikusan felépített képzés. A gerontológia oktatása a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán

A GERONTOLÓGIA OKTATÁSA 

A gerontológiát oktatók képzése



A gerontológia oktatása szakemberek számára   



 

BSc:



MSc:

 

biogerontológia (geriátria) társadalomgerontológia pszichogerontológia

 



A gerontológia oktatása nem szakembereknek 



fiatalok (pedagógia) felnőttek (andragógia) idősek (gerontagógia)

Szociális munka (nappali & levelező) Egészségügyi képzés (n & l) Szociális munka (n & l) Egészségügyi képzés (szeptembertől, n & l) Gyógytornász (angolul )



Posztgraduális oktatás (PhD)



Posztgraduális képzés (Szakirányú továbbképzés)

 

 

Általános Orvoskar – oktatás Egészségügyi Kar – PhD fokozat Alkalmazott szociális gerontológia Alkalmazott preventív gerontológia

Igen nagy probléma, hogy egyelőre még a gerontológiát oktatók képzése is hiányzik. Egy-két évtized elteltével igen komoly gond lesz az oktatók utánpótlása, főleg ha a társadalom is realizálja az elöregedéséből fakadó problémák megoldásának fontosságát. Az Idősügyi Nemzeti Stratégia elemzésénél (Magyar Gerontológia 3. évfolyam 12. szám) is felhívtuk a

7

figyelmet a társadalom elöregedéséből fakadó problémákra, s elemeztük, miszerint a legfontosabb az oktatás és az információk disszeminációja lenne (Zöllei és mtsai, 2011). Karunkon (Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar) már igen kiterjedt gerontológia oktatás folyik mind a szociális, mind pedig az egészségügyi képzési területeken. A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán pedig már 2. éve angolul is oktatunk gerontológiát. Szükség lenne azonban sok más területen is a gerontológiai ismeretekre (Kurucz, 2009). JÖVŐBENI TERVEK, LEHETŐSÉGEK Ennek megfelelően: A fejlesztések célcsoportjai, az érintettek köre, a fejlesztések hatásterülete Számos képzési irány specializálódhat a gerontológia irányába. Ennek megfelelően több tudományterületen BA/BSc illetve MA/MSc-n végzők további speciális tudásra tehetnének szert az öregedéskutatás, - oktatás és a társadalom elöregedő problémák megoldása területén. A gerontológia ágainak megfelelően a következő szakterületeken végzettek lehetnek a képzés közvetlen célcsoportjai: Biogerontológia: - minden biológiai jellegű képzési ágon legalább BA/BSc végzettségű szakemberek; így például: biológia alapszak vagy biológus, molekuláris biológus mesterszakon végzettek - orvosi, egészségügyi képzésben részt vevő, legalább BA/BSc végzettségű szakemberek, akik geriátriai, idősgyógyászati témakörre kívánnak specializálódni; így például: ápolás és betegellátás, egészségügyi gondozás és prevenció, egészségügyi szervező alapszakok, vagy ápolás, ápolás-betegellátás, egészségügyi menedzser, egészségügyi szervezés és menedzsment mesterszakon végzettek. Társadalomgerontológia: - minden társadalomtudományi területen végző, legalább BA/BSc fokozattal rendelkező szakemberek; így például szociológia, társadalmi tanulmányok, kulturális antropológia, kommunikáció

és

médiatudomány

alapszakok

vagy

szociálpolitika,

szociológia

mesterképzésen végzettek. - minden szociális szakterületen végzett, legalább BA/BSc képzettséggel rendelkező emberek; így például: szociális munka, szociálpedagógia alapszakok vagy kommunikáció és média, egészségügyi szociális munka, szociális munka, szociális munka szociális gazdaság mesterképzésen végzettek.

8

Pszichogerontológia: - pszichológiai diszciplínákhoz kapcsolódó, legalább BA/BSc végzettségűk; így például: pszichológus,

pszichoterapeuta,

pszichiáter,

andragógia,

pedagógia

alapszakok

egészségpszichológia mesterszak végzettjei. Gerontológiai prevenció: - minden rehabilitációhoz, testneveléshez, prevencióhoz kapcsolódó tudományterületen végzett tanulók, akik legalább BA/BSc képzettségűek; így például: testnevelő edző, humán kineziológia, rekereációszervezés és egészségfejlesztés, sportszervező, testnevelő edző, turizmus-vendéglátás alapszakok vagy fizioterápia komplex rehabilitáció, népegészségügy, táplálkozástudomány, humán kineziológia, rekreáció mesterképzések végzettjei. Ennek megfelelőn tehát látszik, hogy a közvetlen célcsoport igen széleskörű, ami eleve adódik a gerontológia multidiszciplináris jellegéből, azaz abból, hogy a gerontológia minden olyan diszciplínához kapcsolódik, mely emberek és a társadalom korral kapcsolatos kérdéseihez kapcsolódik. Ezért tervezzük egy Gerontológia MSc szak indítását, ahol évente mintegy 3 x 30 fő képzése válik lehetővé a három konzorciumi egyetem (Debreceni Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem) közös tananyagon alapuló képzéseinek keretében. Ezzel elkezdődhetne a képzők képzése, s folyamatosan magas kvalifikációjú szakemberek kerülhetnének ki, akik a

haza

társadalmi elöregedés problémáinak

megoldásában segédkezhetnének. Mind a közvetett, mind pedig a közvetlen célcsoport országos szintű. A későbbiekben lehetővé válhatna a magyar nyelvű képzés adaptálása angol nyelven is (példa rá a fent említett, már működő angol nyelvű gerontológiai képzés a Népegészségügyi Kar gyógytornász szakán). Ezzel Közép-Európa további célcsoportjait lehetne a későbbiekben megcélozni, hiszen egész Európában gondot okoz a társadalmi elöregedés, s csak kevés országban vannak adekvát képzések ezen gondok megoldásához. Így, egy fejlett gerontológiai oktatási programmal sok környező ország lehetséges szakembereinek angol nyelvű gerontológiai képzését vállalhatnánk fel, amennyiben a projekt programját sikerül először is megvalósítani. Az elsődleges tevékenység egy egységes gerontológiai MA/MSc kurzus gerontológiai tananyagának kidolgozása. Emellett, a Gerontológia MA/MSc kurzusának beindításához a már meglévő mesterképzések (pl. Ápolás, Egészségügyi szociális munka, Szociális munka és szociális gazdaság, stb.) képzésiben meglévő releváns tárgyak kerülnek be a kurzus tantárgyai

9

közé, mint kötelezően és szabadon választható egységek. Ezeket természetesen kiegészítik terepgyakorlatok, szaknyelv, szakdolgozat, stb. Ennek megfelelően az alábbi gerontológia tantárgyak anyagai kerülnek kidolgozásra: Általános gerontológia: - A gerontológia alapjai (alapvetések, történet, stb.) - A gerontológia rendszerszemlélete (komplex szemléletek) Biogerontológia: - Biogerontológia I (alapvetések) - Elméleti gerontológia (öregedési elméletek) - Molekuláris gerontológia (sejtek, sejtalkotók, fehérjék, nukleinsavak) - Az öregedés genetikája (meghatározottság, génexpresszió) - Geriátria I (vizsgálat, gyógyszerelés, öregedés-betegség kapcsolata) - Geriátria II (szervek, szervrendszerek elváltozásai, betegségei, kezelésük I) - Geriátria III (szervek, szervrendszerek elváltozásai, betegségei, kezelésük II) Társadalomgerontológia: - Társadalomgerontológia I (általános szociológia és demográfia) - Társadalomgerontológia II (őszülő társadalmak, stratégia, időspolitika, életminőség, érdekvédelem) - Szociális gerontológia I (ápolás-gondozás, életvitel, rehabilitáció) - Szociális gerontológia II (társadalom, család, idősgondozási rendszerek, szociális ellátás) - Antropagógia (gerontagógia, kommunikáció, média, nevelés, önfejlesztés) Pszichogerontológia: - Pszichogerontológia (magatartás, thanatológia, hospice) - Gerontopszichiátria (betegségek, kezelésük) Gerontológiai prevenció: - Prevenció I (geroprevenció, senior tréning, fizioterápia) - Prevenció II (gondolkodás, tanulás (LLL), szellemi aktivitás) - Prevenció III (geroalimentológia, gyógynövények, rekreáció) - Alternatív módszerek a prevencióban (nem konvencionális módszerek és eljárások) Az alábbi tantárgyi háló képezhetné az MSc oktatás alapját:

10

I. félév Tantárgy

Kontakt óraszám

A gerontológia alapjai Biogerontológiai I Társadalomgerontológia I Szociális gerontológia I Pszichogerontológia Összes kredit:

14 28 28 28 28 126

Kontakt órán kívüli terhelés 14 20 20 20 20 94

Kredit

Követelmény

Előkövetelmény

A tárgy státusza

2 3 3 3 3 14

Kollokvium Kollokvium Kollokvium Kollokvium Kollokvium

nincs nincs nincs nincs nincs

Szakmai alapozó modul Szakmai alapozó modul Szakmai alapozó modul Szakmai alapozó modul Szakmai alapozó modul

Előkövetelmény

A tárgy státusza

II. félév Tantárgy

Kontakt óraszám

Elméleti gerontológia Rendszerszemlélet

14 14

Kontaktórán Kredit kívüli terhelés 14 2 14 2

Geriátria I Geriátria II Társadalomgerontológia II

28 28 28

20 20 20

3 3 3

Összes kredit:

112

84

13

Követelmény

Gyakorlati jegy Biogerontológia I Gyakorlati jegy A gerontológia alapjai Kollokvium nincs Kollokvium nincs Kollokvium Társadalomgerontológia I

11

Szakmai törzsanyag Szakmai törzsanyag Szakmai alapozó modul Szakmai alapozó modul Szakmai törzsanyag

III. félév Tantárgy

Kontakt óraszám

Molekuláris gerontológia

14

Kontaktórán Kredit kívüli terhelés 14 2

Antropagógia Geriátria III Gerontopszichiátria Szociális gerontológia II.

14 14 14 28

14 14 14 20

2 2 2 3

Összes kredit:

84

76

11

Követelmény

Előkövetelmény

Elméleti gerontológia Kollokvium nincs Kollokvium Geriátria I-II Kollokvium Pszichogerontológia Gyakorlati jegy Szociális gerontológia I Kollokvium

A tárgy státusza Specializáció Specializáció Szakmai törzsanyag Szakmai törzsanyag Szakmai törzsanyag

IV. félév Tantárgy

Kontakt óraszám

Követelmény

Előkövetelmény

14

Kontaktórán Kredit kívüli terhelés 14 2

Az öregedés genetikája

Kollokvium

14 14 14 14 70

14 14 14 14 70

Gyakorlati jegy Gyakorlati jegy Gyakorlati jegy Gyakorlati jegy

Molekuláris gerontológia Geriátria III Antropagógia Biogerontológia I Antropagógia

Prevenció I Prevenció II Prevenció III Alternatív prevenció Összes kredit:

2 2 2 2 10

12

A tárgy státusza Specializáció Specializáció Specializáció Specializáció Specializáció

Ennek megfelelően sikerülhet: - a gerontológiai képzők képzésének kialakítása: A képzők általános hiánya lehetetlenné teszi, hogy szélesebb körű képzési rendszer alakuljon ki a gerontológia területén. A meglévő szakemberek döntő többsége is a következő évtizedben nyugdíjba vonul, így ha nem történik meg a képzők képzése, a gerontológia oktatása 10 éven belül szinte ellehetetlenül. gerontológiai ismeretekkel rendelkező egészségügyi és szociális szakemberek

-

kibocsátása: A

társadalom

elöregedéséből

fakadó

problémák

megoldásához

ehhez

értő

szakembergárda kiképzése szükséges. Mind az egészségügyi, mind pedig szociális szakterületen végzők képzése szükséges, hiszen akár geriátriai-egészségnevelési feladatok, akár pedig szociális-társadalmi következmények felszámolásához értő szakemberek szükségesek. Nyilvánvaló lenne egy preventív gerontológiai jellegű képzés kialakítása is, azonban amíg ez önállóan ki nem fejlődik a fent említett két szakterület képzési rendszereibe kell integrálni. -

lehetőség kialakítása egészségügyi, szociális, stb. szakemberek számára a

gerontológiai szakirányok felvételéhez, gerontológiai irányú curriculum kialakításához: Számos

szakterület

az

egészségügy,

társadalomtudományok,

szociális

képzés,

andragógia, kommunikáció, stb. területéről specializálódni szeretnének az öregedéstudomány irányába. Ezen alapképzésekre rá lehetne építeni egy gerontológiai MA/MSc képzést, s így sok területen (BA/MA BSc/MSc) végzettek számára nyílna lehetőség a további specializációra. Ezek a szakemberek a képzés után aktívan bekapcsolódhatnak a társadalom megfelelő területeire, hogy munkájukkal hozzájárulhassanak az egyre sürgetőbb problémák szükségleteinek megoldásához az elöregedő magyar társadalomban. - egységes gerontológiai képzési protokoll és tananyag megteremtése: Nem létezik ma egységes képzési protokoll és tananyag a gerontológiai diszciplínához köthetően. Bár már van egy-két tankönyv (Semsei I. (2011): Gerontológia I.-II., Debreceni Egyetemi Kiadó, Db.; Székács B. (2005): Geriátria – az időskor gyógyászata. Semmelweis Kiadó, Bp.), mely alapját képezheti egyes gerontológiai oktatásoknak, azonban többnyire ad hoc jellegű a képzés protokolljai és az oktatott tananyagok is. Ezek egységesítése és leírása az alapkövetelmény, hogy az országban a képzési helyeken kibocsátott szakemberek adekvát és homogén szaktudással rendelkezzenek, kapcsolódván az európai képzések rendszereihez.

13

-a már meglévő tananyag korszerűsítése (e-learning, blended learning), továbbfejlesztése: Bár bizonyos jellegű és tartalmú gerontológiai oktatási anyagok (könyvek, elektronikius megjelenésű segédletek) már léteznek, ezek nem teljes körűek sem szakmailag, sem pedig nem elég kifejlesztettek technikailag sem. Elengedhetetlen több olyan képzési rendszer bevezetése is, mellyel a növekvő és változó képzési igények is kielégíthetőek lesznek például blended learning vagy e-learning módszerek bevezetésével. Ehhez meg kell állapítani a tovább kifejlesztendő részterületeket és ki kell alakítani a technikai lehetőségeket a különböző lehetőségek igénybe vételéhez. Elképzelhető tehát, hogy az elkövetkező néhány év gyökeres fordulatot teremthet a hazai gerontológia oktatásában. IRODALOMJEGYZÉK Boga B. (2011): Gyógyszeres terápia menedzsment – geriátria. Vox Medica Kiadó, Budapest. (ISBN: 978-963-9740-24-2) Jászberényi J. (2011): Geronto-edukáció. Az idősoktatás helyzete és perspektívái itthon és a nagyvilágban. PrintX-Budavár Kiadó, Budapest. (. ISBN 978-963-86545-2-6) Kurucz M. (2009): A gerontológia oktatása Magyarországon. Szakdolgozat: Debreceni Egyetem,

Egészségügyi

Kar,

Alkalmazott

szociális

gerontológia

szakirányú

továbbképzés, Nyíregyháza. Semsei I. (szerk.) (2008): Gerontológia. Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kari jegyzetek 15. Start Nyomda, Nyíregyháza. Semsei I. (2010): A gerontológia oktatása. Magyar Gerontológia 5: 4-15. Semsei I. (szerk.) (2011): Gerontológia I. & II. 2. Bővített, javított kiadás. Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kari jegyzetek 17. Egyetemi Nyomda, Debrecen. (ISBN: 978 963 318 186 7; 978 963 318 188 1) Székács B. (2005): Geriátria. Az időskor gyógyászata. Semmelweis Kiadó, Budapest. Zöllei M, Bakó Gy, Semsei I. (2011): Oktatási kérdések az Idősügyi Nemzeti Stratégia keretében. Magyar Gerontológia 12: 14-23.

dr. Semsei Imre Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar 14

Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4 [email protected]

15

A GERONTOEDUKÁCIÓS KUTATÓKÖZPONT A Gerontoedukáció komplex programja – a békásmegyeri modell

dr. Jászberényi József 1. Kitekintés: nemzetközi előzmények 1972-ben a franciaországi Toulouse-ban, egy ottani egyetemi tanár, Pierre Vellas professzor vezetésével létrejött az első nyugdíjasok egyeteme, amely a Harmadik Kor Egyetem nevet viselte. Akkor a cél az volt, hogy a nyár folyamán otthonaikban unatkozó, főleg francia nyugdíjasoknak szervezzenek egy érdekes előadássorozatot, amelyen jól szórakoznak, és egyben bővítik ismereteiket is. A nyolcvanas évekre a Harmadik Kor Egyeteme nemzetközi hálózattá vált – elsősorban annak köszönhetően, hogy néhány angol professzor felfigyelt a francia rendezvényre, s áthozta a projektet Nagy-Britanniába. Itt, 1981ben a Cambridge-i Egyetem szervezésében született meg a Harmadik Kor Egyeteme, majd hamar országos hálózattá vált, egy kisváros, Bromley központtal. Jelenleg (2012 őszén) csak Nagy-Britanniában majdnem 900 helyen csaknem 300.000 ember vesz részt a Harmadik Kor Egyeteme képzésben. A Harmadik Kor Egyeteme-rendszer átterjedt a kontinensre is. Finnországban és Jugoszláviában 1984-től létrejöttek hasonló intézmények, de megjelent Olaszországban és Németországban is. Ma már minden fejlett európai országban létezik ilyen kezdeményezés, amelynek élén többnyire a felsőoktatási intézmények állnak a helyi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködve. A legnagyobb hálózaton kívül számos országban működnek a gerontoedukáció más formái is. Németországban és Skandináviában a népfőiskolák veszik ki jelentős részüket az idősoktatásból. Ugyanitt kiemelt szerepe van a munkahelyi és az egyházi gerontoedukációnak is, és természetesen Európában nagyon sok magánvállalkozás is foglalkozik az idősek oktatásával.

16

Az egyetemek Európában szintén nagyon jelentős részt vállalnak az idősek oktatásából – minden túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy nyugaton nem „comme il faut” az az egyetem/főiskola, ahol nincs valamilyen formájú idősoktatás. Németországban például egy kisváros, Ulm egyeteme a geronto-edukáció központja, az általuk fejlesztett, elsősorban internetes oktatási programokat mindenhol használják, s az ulmi központ véleménye meghatározó az EU felnőttképzési stratégiáinak IKT-s részeit illetően. Ausztriában Graz a központ, ahol a ZAWIW nevű intézet komplex oktatási programokkal várja az időseket, beleértve a bevándorló csoportokat is. Finnországban Jyväskylä egyetemén indult el az első idősoktatási projekt, s mára már az önkormányzatokkal közösen fenntartott, komplex szolgáltató központok (Ikäkeskusok) várják a tanulni vágyó időseket, s egyben számos más, mindennapi problémájukra találnak megoldást. Az idősek oktatásának legkomplexebb gyakorlata az Egyesült Államokban az ILRrendszerrel és Ausztráliában a Harmadik Kor Egyeteme hálózattal valósul meg. Előbbi országban az egyetemek többnyire szolgáltató szövetkezeteket hoztak létre, amelyek éves vagy féléves tagdíjaikkal kiszámítható idősoktatást adnak, illetve szakjaikhoz jelentős kedvezményeket adnak. Magyarországon az egyetemi szféra és a társadalom egyéb szolgáltató szférái is nehezen léptek ezekben a kezdeményezésekben. A nyolcvanas években az egri főiskolán szerveztek nyugdíjas-képzéseket, de ezeket a rendszerváltás pénzhiánya elmosta. Jelenleg két olyan nyugdíjas-előadássorozat van, amely hosszú évekre tekint vissza: a TIT Nyugdíjas Szabadegyeteme, illetve a Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiája (Iván László orvos professzor vezetésével). A felsőoktatási geronto-edukáció első fecskéje a jelenleg Gödöllőhöz tartozó gyulai főiskolai kar volt, ahol 2002-től kis létszámú tanfolyamokat szerveznek a nyugdíjasoknak, különféle témákban. 2010-ben a győri Széchényi Egyetem majd nyomában 2011-től a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem indított idősek akadémiáját, amelynek szervezésében a helyi média, a nyugdíjas-szervezetek és az önkormányzatok tevékeny részt vállaltak. 2012 őszén az ELTE indította el a Harmadik Kor Egyetemét, amely az egyetem épületeiben zajló előadásokat takar, 3 kar szervezésében.

17

2. Miért pont a ZSKF? A békásmegyeri Zsigmond Király Főiskolán az idősek oktatása országosan a legkiemelkedőbbnek

számít,

elsősorban

azért,

mert

ilyen

komplex

programot

Magyarországon semmilyen más felsőoktatási intézmény nem indított még. 2009-ben itt jött létre a Gerontoedukációs Kutatóközpont, s elsősorban ezen, belső műhely eredményei emelik ki főiskolánkat az országos trendekből. 2.1. A Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája helyi, ZSKF-es előzményei 

Először itt, ezen a főiskolán indult el egy olyan Andragógia Master képzés (2011 februárjától), amelynek végzettjei geronto-andragógia-szakirányú diplomával lépnek ki a munkaerőpiacra, azaz: ők az elsők, akik államilag elismert szakképzettséggel a kezükben idősképző tanfolyamokat tarthatnak.(Az első két hallgató a szakirányon 2013 februárjában kap diplomát).



Először itt született meg egy szakfolyóirat, Gerontoedukáció címmel, amely a nagy angol és amerikai példák nyomán a tudományterület széles tárházát és a legfrissebb kutatásokat mutatják be. Jelenleg a Gerontoedukációnak már 4 száma megjelent.



A Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet alapképzéseibe is tudatosan beépítettünk geronto-edukációs kurzusokat, Andragógia szakon a Geronto-andragógia I-II és a Biogerontológia, Kommunikáció szakon az Idősek kommunikációja címmel. Filmklubunk 2011-ben az Idősek a filmművészetben-témában szerveződött.



A felsőoktatás nagy tudományos versenyein andragógia szakos diákjaink az idősekkel kapcsolatos tudományos dolgozatokkal egyre jobban szerepelnek: 2011-ben két andragógia szakos diákunk is harmadik helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri konferencián, geronto-edukációs témában. .



A ZSKF-en több tucat idős (50+-os) hallgató van, akiknek az arányszáma jóval nagyobb az országos felsőoktatási részvételi átlagnál.

3. Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája (NYÓA) Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy 2011 szeptember 15-én elindult a III. kerületi Önkormányzattal közösen szervezett Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája. Első félévben az akadémián plenáris előadások voltak, illetve kezdő internetes tanfolyamot indítottunk el. Az előadásokon átlagosan 200, 50 év feletti hallgató vett részt,

18

80%-ban a III. kerületből – ez elsősorban annak köszönhető, hogy a III. kerületi Önkormányzat ingyen biztosította a helyet lapjaiban és honlapján az akadémia hirdetéseinek. Az előadások programja a következő volt: 1. 2011. szeptember 15. csütörtök, 14:00 - Az Akadémia megnyitása (Bús Balázs polgármester) - Az idősödő világ – számok és tények (Dr. Jászberényi József) 2. 2011. szeptember 22. csütörtök, 14:00 - Marketing és telekommunikációs megoldások az idősek életének megkönnyítésére (Telekom – Máder Miklós) 3. 2011. szeptember 29. csütörtök, 14:00 - Idősek az Európai Unióban (Vasali Zoltán politológus (ZSKF) 4. 2011. október 6. csütörtök, 14:00 - Nemcsak a húszéveseké a világ! - Az idősekkel foglalkozó portálok, honlapok Magyarországon és a világ többi részén (Kerényi Péter, az Öreg a nénikéd! oldal szerkesztője, marketingszakember) 5. 2011. október 13. csütörtök, 14:00 - Időseink a munka világában – munkanélküliség, nyugdíj melletti munkavégzés, idős-oktatás lehetőségei (Sulyok Tamás, ZSKF) 6. 2011. október 20. csütörtök, 14:00 - Idősek a filmvásznon (Dr. Stőhr Lóránt filmesztéta, a ZSKF óraadója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára) 7. 2011. október 27. csütörtök, 14:00 - A harmadik kor - az időskor pszichológiai problémái (Dr. Semsei Imre gerontológus professzor) 8. 2011. november 3. csütörtök, 14:00 - Idősek a nagy kultúrákban és vallásokban (Dr. S. Szabó Péter egyetemi tanár, a ZSKF Vallástudományi Tanszékének vezetője) 9. 2011. november 10. csütörtök, 14:00 - Lakáskultúra, avagy hogyan éljünk kényelmesen 60 felett? (Láng Beatrix, a Stílusház Lakberendező Iskola vezetője) 10. 2011. november 17. csütörtök, 14:00 - Megállítható-e az idősödés? (Dr. Radák Zsolt) 11. 2011. november 24. csütörtök, 14:00 - Egészségturizmus és a magyarországi idősek (Dr. Sipos Zoltán, főiskolai tanár, a ZSKF GVI intézetvezetője) 12. 2011. december 1. csütörtök, 14:00 - 60 felett is van élet – szexualitás 60 felett (Dr. Jászberényi József) , diplomaosztó, záróbeszédek.

Már a kezdet kezdetén látszott: az Akadémia nem egyszeri, egy alkalomra szóló szerveződés: a nyugati mintákat követve minden egyetemi félévben megtartásra kerül, elsősorban magasan kvalifikált professzorok előadásaival. Helyszíne minden esetben a Zsigmond Király Főiskola Európa terme, s az előadások minden csütörtökön 14 órától kezdődnek. A főiskola legszebb és legnagyobb előadótermébe érkeznek az idős csoportok, akiket a terem előtt várják diákjaink frissítőkkel és egyéb ajándékokkal, amelyeket az Önkormányzat biztosít. 19

Az előadásokon a részvétel a nyugdíjasoknak ingyenes, és aki eljön legalább kilenc előadásra, kap egy oklevelet. A programot kezdettől fogva műsorvezetőként Endrei Judit, ismert televíziós személyiség vezeti. A sikereken felbuzdulva 2012 februárjától egy komplex programot indítottunk el: 3.1. Ingyenes előadások Egyrészt folytattuk az ingyenes előadásokat, amelyre átlagosan 250 ember jött alkalmanként. A program a következő volt: 1. 2012. február 9. csütörtök, 14 óra – Megnyitó, majd Jászberényi József (KMI): Időskori diszkrimináció – ageizmus 2. 2012. február 16. csütörtök, 14 óra – Bernek Ágnes (GVI): Merre tart a világ? Világrendszerek, civilizációk konfliktusai 3. 2012. február 23. csütörtök, 14 óra – Láng Beatrix: Városépítészeti és belsőépítészeti megoldások a XX. században 4. 2012. március 1. csütörtök, 14 óra – Jászberényi József (KMI): A harmincas évek szórakoztató magyar tömegfilmjei 5. 2012. március 8. csütörtök, 14 óra – Boga Bálint: A szellemi működés időskorban 6. 2012. március 22. csütörtök, 14 óra – Magyari Hajnalka (ELTE AND MA): Sikeres idősek (mi a titka a sikeres időskornak?) 7. 2012. március 29. csütörtök, 14 óra – Tóth Olga (KMI): A párkapcsolati erőszak 8. 2012. április 5. csütörtök, 14 óra – Lux Judit (GVI): A hatékony időskori érdekvédelemről, érdekképviseletről 9. 2012. április 12. csütörtök, 14 óra – Veresné Bálint Márta (SE DTT): Táplálkozás idős korban 10. 2012. április 19. csütörtök, 14 óra – Sulyok Tamás (KMI): Tanulni az internetet, tanulni az interneten 11. 2012. április 26. csütörtök, 14 óra – Molnár Beáta (KMI): Áldozattá válás időskorban 12. 2012. május 3. csütörtök, 14 óra – Huzella Péter-Jászberényi József: Idősek a magyar irodalomban (zenés előadás)

3.2. Fizetős tanfolyamok Az előző féléves siker után ezúttal 9 fizetős tanfolyamunk indult el, egységesen 8000 forint/fős tandíjjal:

20

1. Kezdő angol

Legáth Edit kurzusa

2. Lakberendezés

Láng Beatrix kurzusa

3. Művészettörténet 4. Vallástörténet 5. Kezdő német

6. Emlékezetkutatás

Jászberényi József kurzusa S. Szabó Péter kurzusa Molnár Júlia kurzusa (Idegennyelvi Lektorátus) Tóth Eszter Zsófia kurzusa

7. Kezdő internet

Lévai István kurzusa

8. Haladó internet

Lévai István kurzusa

9. Angol nyelvű

Jablonczay Tímea

beszélgetés

kurzusa

Teljesen természetes volt, hogy a most futó, III. félévben (2012/13-as tanév első féléve) még komplexebb szolgáltatásokkal álltunk elő. Egyrészt továbbra is mennek ingyenes előadásaink, amelyek programja a következő: 2012. szeptember 20., csütörtök, 14:00: Megnyitó - Dr. Jászberényi József: Az idősek tanulása Magyarországon - eredmények, lehetőségek 2012. szeptember 27., csütörtök, 14:00: Személy- és vagyonvédelem idős korban (III. kerületi rendőrségi előadó) 2012. október 4., csütörtök, 14:00: Dr. Bernek Ágnes: Geopolitika jelen időben 2012. október 11., csütörtök, 14:00: Baranyi Éva: Szenior önkéntesség 2012. október 18., csütörtök, 14:00: Rosta Gábor: Városi kertek – városi közösségteremtés 2012. október 25., csütörtök, 14:00: Dr. Kassai-Farkas Ákos: Pszichológiai és pszichiátriai problémák időskorban 2012. november 8., csütörtök, 14:00: Dr. Krasznai Magda: Az érzékelés és annak problémái időskorban 2012. november 15., csütörtök, 14:00: Dr. Szalkai Iván: Lassítható-e az idősödés folyamata? Mit mond a keleti és a nyugati tudomány?

21

2012. november 22., csütörtök, 14:00: Sulyok Tamás: Okostelefonok - lehetőségek, problémák 2012.

november

29.,

csütörtök,

14:00:

Dr.

Jászberényi

József:

A

társadalmi

felelősségvállalás programja és az idősek 2012. december 6., csütörtök, 14:00: Veresné dr. Bálint Márta: Dietetika II. – Édességek és sós ételek időskorban 2012. december 13., csütörtök, 14:00: Széles Tamás: Idősek a keresztény hagyományban Évzáró Másrészt immár 18 tanfolyamunk indult el, 9900 forintos áron – a következő témákban:

Kiemelt tanfolyamok: 1.Kezdő internet: Lévai István 2. Haladó internet: Lévai István 3. Kezdő angol: Szitnyai Zsófia 4. Haladó angol: Dr. Jablonczay Tímea 5. Kezdő angol beszélgetés: Szilassy Eszter

További tanfolyamok: A002 – Photoshop alapismeretek: Dr. T. Várkonyi Attila A004 – Bevezetés a szimbológiába: Dr. T. Várkonyi Attila A005 – Családfakutatás: Dr. Tóth Eszter Zsófia A010 – Az élethosszig tartó tanulás feltételei 50 felett: Dr. Szabó Endre A011 – A lakberendezés alapjai: Sváb Katalin A012 – Lakberendezés haladóknak: Láng Beatrix A014, A016 – A kereszténység irányzatai: Dr. S. Szabó Péter A015 – Vallástudomány: Dr. S. Szabó Péter A019 – Az ezotéria kezdetektől napjainkig: Rónay Péter A023, A030 – Társadalombiztosítási alapismeretek: Dr. Sipos Irén A026 – Stressz kezelés: Limpár Imre A027 – Növelhető-e az önbizalom?: Limpár Imre A041 – Művészettörténet II.: Dr. Jászberényi József A044 – Kreatív írás: Dr. Jászberényi József

22

3.3. Egyetemi óralátogatás Diplomával rendelkező nyugdíjasainknak lehetővé tettük azt, hogy az alapképzés és a mesterképzés kurzusaira bejárjanak, részismereti képzés keretében. Szintén lehetőséget szeretnénk adni arra (s erre a III. félév megnyitóján Vizi E. Szilveszter professzor is felhívta a figyelmet, hogy szakokat válasszanak képzéseink széles palettájából. 3.4. Kihelyezett képzéseink A hatalmas érdeklődés hozta azt magával, hogy 2012 tavaszán két kihelyezett képzést is el

tudtunk indítani:

Gyömrőn,

a

Szivárvány-házban, illetve

Szentendrén, az

Önkormányzattal együttműködve. Utóbbi helyen a Szeniorok Szentendrei Akadémiája ingyenes előadás-sorozata idén ősszel már második félévét kezdi, s 4 fizetős tanfolyamot is indítunk. A hét, ingyenes előadás a következő: 2012. 09. 12. szerda, 15:00: Jászberényi József: Az idősödő világ - számok és tények 2012. 09. 26. szerda, 15:00: Bernek Ágnes: Merre tart a világ? 2012. 10. 10. szerda, 15:00: Magyari Hajnalka: Sikeres idősek 2012. 10. 31. szerda, 15:00: Semsei Imre: A harmadik kor - az időskor pszichológiai problémái 2012. 11. 07. szerda, 15:00: Jászberényi József: Az ageizmus-kutatások 2012. 11. 21. szerda, 15:00: Láng Beatrix: Lakáskultúra, avagy hogyan éljünk 60 felett kényelmesen? 2012. 12. 05. szerda, 15:00: Boga Bálint: A szellemi működés időskorban Idén ősszel indítottuk el, Ughy Attila polgármester úr támogatásával a Pestszentlőrinci Nyugdíjasok Akadémiáját (PSZNYA), amelynek első alkalmán, szeptember 22-én a testületi ülésterem tele volt, 95 nyugdíjas tisztelte meg a nyitóelőadást. A PSZNYA további előadásai a következők: Október 6.: Dr. Kovácsné Magyari Hajnalka (ELTE AND MA): Sikeres idősek (mi a titka a sikeres időskornak?); Dr. Jászberényi József (KMI): Időskori diszkrimináció – ageizmus; Október 20.: Dr. prof. Semsei Imre (Debreceni Egyetem): A harmadik kor - az időskor pszichológiai problémái; 23

November 10.: S. Szabó Péter (vallástörténész, a Vallástudományi Szemle főszerkesztője, ZSKF): Az időskor a nagy keleti kultúrákban November 24.: Dr. Veresné Bálint Márta (SE DTT): Táplálkozás idős korban 4. További tervek Főiskolánk

folyamatos

tárgyalásban

áll

önkormányzatokkal,

művelődési

intézményekkel, egyházakkal és magáncégekkel, közös oktatási programok szervezése kapcsán. Szintén fontos irány az idős-szolgáltatási szektor felé való bővülés lehetősége. Meggyőződésünk, hogy az edukációból kinövő úton járva válhatnak a hazai felsőoktatási intézmények komplex szolgáltatási egységekké, ahol az 50+-osok minden, velük kapcsolatos kérdésre és problémára autentikus választ kaphatnak. dr. Jászberényi József Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet 1039 Budapest, Kelta u. 2. [email protected]

24

SZENIOR TANÁCSADÓ KÉPZÉS: FELKÉSZÍTŐ PROGRAM KORTÁRS SEGÍTŐKNEK IDŐSEK KÖRÉBEN Feuer Mária, Harday Silvia Ildikó, Szabó Lajos Összefoglalás A szerzők tanulmányukban idősek életviteli támogatására létrehozott kortárs segítő képzés programját ismertetik. E program „szenior tanácsadó képzés” néven 2007-ben indult Székesfehérváron 25 fővel, majd öt másik városban (Veszprém, Kecskemét, Eger, Tatabánya, Salgótarján)

folytatódott.

A

80

órás

képzés

szakmai

programja

az

ELTE

Társadalomtudományi Kara Szociálismunkás-képző Tanszéke oktató stábjának munkájára épült. E tanulmány a képzés részletes bemutatása mellett áttekintést nyújt a képzés során szerzett tapasztalatokról, és a program utóéletéről. Öt év elteltével azt láthatjuk, hogy két városban – Székesfehérváron és Tatabányán – a kortárs segítők önkéntes csoportként ma is aktívan tevékenykednek.

A tanulmányban a szerzők választ keresnek a programmal

kapcsolatos sikerek és kudarcok okaira, és szempontokat vetnek fel a képzési program hatékonyabbá tételéhez. Kulcsszavak: idősek életviteli támogatása, kortárs segítő, szenior tanácsadó képzés

Training of "senior counselors": Preparation of the peer-helpers for supporting elderly people. Summary: The authors of this study give a review about training program of peer-helpers for supporting elderly peoples to coping with their personal difficulties. This program started in 2007 in Székesfehérvár referred to as „training of senior counselors”. This program had 25 participants, and continued five another towns (Veszprém, Kecskemét, Eger, Tatabánya, Salgótarján). The 80 hours course was build up by the Staff of Social Work Department of the Faculty for Social Sciences in Eötvös Lorand University. In this study the authors give detailed analysis of their experiences, and give an account of the afterlife of their programs. After five years we can see, that in Székesfehérvár and Tatabánya the peer helpers as voluntary group keep their activity. The authors search for the factors of the success and failures of the program and suggest new standpoints for reinforcing of the effectiveness of the program in the future. Key words: way of life support for the elderly, contemporary helper, senior adviser education 25

2006 nyarán Szabó Judit Ágnes a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Idősügyi Titkárságának akkori vezetője egy müncheni „Tanulás Fesztivál”- on hallott - a nyugdíjasok képzésről szóló - előadás nyomán vetette fel azt, hogy az idősek közösségeiben aktív szerepet vállaló kulcsszemélyekre építve kialakíthatnánk egy olyan „kortárs segítő” programot, amely életviteli támogatást nyújthatna átmeneti nehézségekkel

küszködő idősek számára. Az ő

ötletére és támogatására építve született meg 2007 elején az a program, amelyet jelen közleményünkben mutatunk be. A program alapvető célja az volt, hogy egy olyan önkéntes „kortárs segítő” szerepre nyújtsunk felkészítést, amely a helyi közösségi erőtérben tud önkéntes segítőket biztosítani az idős emberek számára életkori sajátosságaikhoz, szükségleteikhez igazodó életviteli támogatás keretei között. Ehhez a közösségek hiteles kulcsszemélyeinek tapasztalati tudására építve egy olyan képzési programot dolgoztunk ki, amely hatékonyabb segítő-támogató tevékenységre tesz képessé, ugyanakkor világos kompetencia kereteket nyújt az önkéntes segítők részére. Egy ilyen típusú képzés létrehozását az indokolta, hogy az idős emberek számára egyre nagyobb kihívás a bonyolult társadalmi körülmények között eligazodni, boldogulni, és a felmerülő életnehézségekkel megbirkózni.Ugyanakkor a hagyományos segítő intézmények azon túl, hogy rendszerint nem rendelkeznek időseket segítő célzott szakmai programokkal és kellő szakmai felkészültséggel az idős emberekkel való foglalkozásra, túlterheltek, idő nyomások között nagy kliens forgalommal dolgoznak, így működési kereteik nem felelnek meg ennek a kliens körnek. Azt is tapasztalhatjuk, hogy az idősek nehezen fordulnak intézményekhez segítségért, és idegenkednek a számukra stigmatizálónak tűnő ellátásoktól (pl. pszichiátriai gondozó, neurózis szakrendelés, vagy a szociális ellátás intézményei). A rendelésszerű működés helyett a természetes élettérben felkínálódó nyitott segítő – támogató programok adják a legtöbb esélyt arra, hogy az életviteli támogatásra szoruló időseknek segítséget ajánlhassunk. Egy ilyen segítő rendszer alapvetően akkor tud hatékonyan működni, ha a közösségi kulcsszemélyekre épít, és aktívan kialakítja önkéntes bázisát. Az idős emberek számára gyakran a hiteles kulcsszemélyek azok a kortársak, vagy korcsoport közeli személyek, akik személyes környezetükben aktív társadalmi szerepvállalók,

akik

tevékenyen részt vesznek a helyi közösségek életében, és akikhez személyes élmények, tapasztalatok, kötödések fűződnek. Másrészt fontos látnunk azt is, hogy gyakran e kulcsszemélyek maguk is életviteli váltások mentén kapaszkodókat, támasztékot keresnek megszokott társadalmi szerepeikből kisodródva, helyüket, szerepüket keresve a megváltozott világban. 26

Ez a „szenior tanácsadó program” rájuk épít, reaktiválva közösségi támaszt nyújtó szerepüket, felhasználva tapasztalati tudásukat, készségeiket, miközben egy képzési program keretében megerősíti, hatékonyabbá teszi támogató tevékenységüket. E megközelítés gyökerei a 60-s évektől kibontakozó közösségi mentálhigiénés mozgalomban ill. Gerard Caplan munkásságában találhatók a szociális támogató hálózat felhasználásával a segítő munkában (Caplan 1964, Caplan 1974, Caplan és Killilea 1976). Szintén kiemelkedő jelentőségű Collins és Pancoast (1976), majd Whittaker és Garbarino (1983) munkássága a természetes segítő hálózatokhoz kapcsolódva. E munkák kiemelik a közösségi kulcsszemélyek szerepét a segítő munkában, és nagy hangsúlyt helyeznek a közösségi források felhasználására, a támogató hálózat megerősítésére /networking/. Whittaker és Garbarino tanulmánykötetében Nancy Hooyman külön fejezetet szentel a szociális támogató hálózat szerepének az idősellátáson belül. E tanulmány fókuszában a kapcsolati háló megerősítése, a gondozó családtagok támogatása, tehermentesítése szerepelt, de megjelent az önkéntes segítők felhasználása kapcsán a természetes környezetben fellelhető idős társak bevonása a támogató munkába – azonban ez elsősorban az életvitelt támogató praktikus segítésre (pl. bevásárlásra, takarításra, stb.) ill. közös szabadidős programok kialakítására irányult (Hooyman 1983). Külön vonulatát képezi a közösségi forrásokat felhasználó segítésnek a támogató és önsegítő csoportok megjelenése. A krízisellátás területén ezek közül különösen a vesztességek, gyász feldolgozásában szerepet játszó csoportprogramok azok, amelyek az idősek segítésében is fontos szerepet játszanak (Greif, Ephross 1997). Atámogató csoportokban a magányosság, szociális izoláció, vesztességek, szegénység, elutasítás érzése, az élet értelmének megfogalmazása, a függőség, értéktelenség, reménytelenség érzések, a halál és az azzal kapcsolatos érzések, szorongások, a fontos mások elvesztése, a fizikális és mentális hanyatlás megélésének témái jelennek meg visszatérően (Corey és Corey 1992). Hozzátartozói és sorstársi önsegítő csoportokat találhatunk Alzheimer betegeknél, depresszió és a házastársak elvesztése kapcsán /ez utóbbira jó példa az „Özvegyek az özvegyekért” támogató program sorstárs segítők bevonásával az Egyesült Államokban/. Az önkéntes segítők bevonása kapcsán különösen fontos szerepet kapnak a „kortárs segítő” programok. Legelterjedtebb formájukban kortárs segítőket használnak fel a serdülőkkel folyó segítő munkában – ez különösen fontos szerepet kaphat a drog prevencióban, a csellengő fiatalokkal folyó utcai szociális munkában (/jó hazai példa erre a Petőfi Csarnokban tevékenykedő „Kapocs” programja, amelyet Szabó András hozott létre). Internetes keresés során azt láthattuk, hogy sok száz kortárs segítő programot találhatunk a 27

legkülönbözőbb célcsoportokat érintve, de az idősek közötti kortárs segítő programok száma igen korlátozott: leginkább a napi életvitel támogatása és a gondozás területén találhatók meg. Néhány kivételt képező program a depresszióval, mentális romlással küszködő betegek segítésében jelent meg (Follette, Rose 1994). E programokat általában az jellemzi, hogy egy segítő intézmény (pl. közösségi pszichiátriai centrum, krízis központ, szociális segítő intézmény) egy adott klienscsoport ellátása kapcsán körülírt feladatok mentén próbál felkutatni és bevonni önkénteseket, akiket kortárs segítőként valamilyen mértékig felkészít e támogató tevékenységre. E segítők rendszerint szorosan együttműködnek a szakemberekkel (ettől leginkább az önsegítő csoportok működése során láthatunk eltérést). A mi törekvésünk az volt, hogy az elérhető aktív idős közösségek tagjai között találjuk meg azokat, akik fontos közösségi segítő szerepet töltenek be, és ezen szerepüket erősítsük meg egy képzési programban, amely egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy a segítés mozgásterét kiszélesítsük, és egy partneri viszonyt, szövetséget alakítsunk ki a kortárs segítők és a professzionális segítők között. Mire irányul ez a felkészítés? A szenior tanácsadó a professzionális segítőkkel együttműködő önkéntes segítőként egy olyan közösségi aktivista szerepét tölti be, aki: - facilitátorként részt vesz az idősek közösségi programjainak szervezésében, működtetésében - un. „outreach” (aktív felkutató) program keretében kapcsolatot épít izolált helyzetben élő, magányos idősekkel, és segíti társas kapcsolataik újraépítését - életviteli támogatást nyújt az idősek – különösen a nyugdíjba vonulás következtében kialakuló - szerepvesztés nyomán megjelenő nehézségeinek feldolgozásában, új érdeklődés, szabadidő eltöltés kialakításában, a mindennapi életfeladatok ellátásához szükséges készségek megerősítésében - valamint ellátja az önérdekeit kevésbé képviselni tudó idősek közösségi érdekképviseletét A fenti tevékeységén túl professzionális segítő szakmai támogatása mellett: -

támaszt nyújt az időseket érintő krízisek feldolgozása során (pl. gyászfeldolgozás segítésében)

-

szerepet vállal mentálisan hanyatló idősek életviteli támogatásában, valamint az őket segítő készségmegőrző - készségmegerősítő programokban

28

-

segítséget nyújt gondozásra szoruló idősek hozzátartozóinak támogató szolgálat (respite care) keretében

-

segíti az idősekkel szembeni abuzusok korai felismerését, és részt vesz ezen esetek kapcsán a szükséges támogató hátterek biztosításában

A képzési program felépítése: A képzési program 80 órás, amely 60 órás elméleti- módszertani blokkból és egy 20 órás segítő skilleket erősítő tréning programból áll. Főbb témakörei: - az idősödés természetes változásai: a szokványos és sikeres öregedés - gyakori időskori betegségek - lélektani változások idős korban és a változásokra adott gyakori reakciók - kórlélektani folyamatok időskorban - az idős ember nehézségei a családban /generációs problémák, házassági konfliktusok idős korban/ - a gyász és feldolgozása - terminális betegség, haldoklás, a súlyosan betegnek és házastársának nyújtott pszichés támogatás, hospice szolgálat, önkéntesek szerepe a hospice ellátásban - a mentális hanyatlás jelenségvilága, a mentálisan hanyatló idősnek és hozzátartozóinak nyújtott támogatás - az idősekkel szembeni abúzusok és az idősek segítése abúzus esetén - idősek a társadalomban és az idősekkel szembeni előítéletek, diszkrimináció - a közösségi programok facilitálása - ellátott jogi ismeretek, érdekérvényesítés és érdekképviselet -a segítő kapcsolati pszichológia alapjai - az önkéntes segítők felelőssége és kompetenciája, a segítés etikai kérdései - a professzionális segítés főbb irányai és intézményi hátterei - a professzionális segítők és az önkéntesek együttműködése, a szenior tanácsadók helye és szerepe az idősek támogatásában - programtervezés és pályázatírás. Oktatás módszertani szempontok: Figyelembe véve az idősek életkori sajátosságait, az információ befogadás és terhelhetőség szempontjait, valamint a segítő tevékenységre felkészítés feladatait, elsősorban intenzív kiscsoportos felkészítés keretében folyik az oktatás törekedve a személyes 29

élményanyag és tapasztalatok mobilizálására. A tanultak megőrzését és felhasználását a képzési anyagra épülő „Kalauz szenior tanácsadóknak” kiadványunk segíti. Oktató stáb: a felkészítés szűkebb szakmai programját az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálismunkás-képző Tanszéke idősellátási területtel foglalkozó stábja biztosította (Feuer Mária, Harday Silvia Ildikó, Hidvégi Katalin, Szabó Lajos) Ezt a szűkebb szakmai képzési programot bővítettük az időspolitika, ellátott jogi ismeretek, kliensképviselet, valamint a project tervezés és pályázatírás témaköreivel (Szabó Judit Ágnes, Sütő Teréz, Láng Éva) A képzési program szakaszai: - előkészítő fázis: a program előkészítő kampánya, résztvevők kiválasztása /motivációs interjú/ - képzési szakasz (60 óra) - skillfejlesztő tréning (20 óra) - programértékelés, lezárás - szupervíziós fázis (a szenior tanácsadók segítő munkájának szakmai támogatása) - nyomonkövetés (öt éves nyomonkövetés a program eredményességének feldolgozása) - disszeminációs fázis: a képzési modell és a tapasztalatok továbbadása

A program: A képzés helyszínének Szabó Judit Ágnes ajánlására Székesfehérvárt választottuk. A választás azért esett erre a városra, mert igen aktív nyugdíjas szervezetek működnek a városban, és sokféle közösségi programot találhatunk az idősek számára. Úgy tűnt, hogy ezek a nyugdíjas szervezetek jó bázisai lehetnek a segítő munkának. Az előkészítő munkát az is nagyon megkönnyítette, hogy a székesfehérvári Esélyek Háza Márton Zoltán vezetésével vállalta a program előkészítési-szervezési munkálatait. 2007 januárjában egy nagyon hatékony előkészítő kampányt folytattak a helyi sajtóban, TV-ben és a nyugdíjas szervezeteknél. Ennek nyomán közel 80 érdeklődő jelentkezett – főleg a helyi nyugdíjas szervezetek aktivistái, de több szervezeten kívüli is érkezett az újságban olvasott ismertetés nyomán. A résztvevők kiválasztása során személyes interjúkat végeztünk a jelentkezők személyiség alkalmasságának és motivációjának mérlegelésére. A nehézséget az jelentette, hogy a képzési program egy olyan intenzív kiscsoportos munkát követelt meg, amely 20 főre korlátozta a képzési keretet. Az a 30

kompromisszum született, hogy párhuzamosan két tanfolyamot indítottunk, de a segítő munkára alkalmasabbak számára tudtuk csak biztosítani a skill-fejlesztő csoport programot. A két tanfolyamon összesen 54 fő vett részt. Az volt az előzetes várakozásunk, hogy elsősorban humán foglalkozású friss nyugdíjasok fognak érdeklődni a program iránt. Ettől eltérően sok olyan idősebb jelentkező volt, aki már hosszabb ideje nyugdíjas, és a foglalkozási háttér is igen változatos képet mutatott. Ezt befolyásolta az is, hogy a nyugdíjas szervezetek foglalkozási ágazatok mentén jöttek létre, és arra törekedtek, hogy megfelelő arányban reprezentálják magukat a képzési programban „delegáltjaik” révén. Ennek ellenére nem „mozgalmárok” uralták el programot, hanem elsősorban nyitott személyiségű, tanulásra kész, a segítő munkára jól motivált közösségi emberek. A helyi szervezők nagyon hatékony előkészítő munkát végeztek és kitűnő fel-tételeket biztosítottak a zavartalan munkához végig támogatva az egész programot. A képzés hetente kötött napon 4 órás blokkokban folyt. A résztvevők elköteleződése, kitartása igen meglepő volt – gyakorlatilag nem volt lemorzsolódás és nagyon aktív részvétel és lelkesedés jellemezte végig a programot. A képzés záró értékelése során a résztvevők személyes visszajelzésein túl egy komplex értékelő űrlapot is kitöltöttek. E visszajelzés fontos üzenete az volt, hogy az elméleti-ismereti blokk előadásaival szemben a legfőbb várakozás az, hogy igényes és gyakorlati példákkal alátámasztott ismeretnyújtás folyjék. Nagyon fontos volt a személyes kontaktus, és a résztvevők sokszor igen személyes érintettségét tükröző reakcióira adott empatikus válasz, odafordulás és rezonancia. Pontosan ezért kerültük a technikai eszközök használatát és a tanáros stílust. Az órák tempóját a résztvevőkhöz próbáltuk

igazítani,

figyelembe

véve

terhelhetőségüket,

ugyanakkor

kerültük

a

leegyszerűsítést, a befogadó képesség alulbecsülését. Nagyban támaszkodtunk a résztvevők tapasztalati tudására kiemelve annak értékét. A csoporttal folyó munka Az elméleti előadásokat követő csoportfoglalkozásokon azok a tagok vettek részt, akiket az első, kiválasztást célzó beszélgetéseken alkalmasnak találtunk arra, hogy a tanfolyam elvégzését követően közvetlen segítő tevékenységet folytassanak az arra rászoruló idős emberekkel. Figyelembe vettük a jelentkezők személyes motivációit, az emberek iránti érdeklődésük

skálájának

szélességét

és

mélységét,

koncentrációs

képességüket,

a

kommunikációs helyzetben való viselkedésüket, alkalmazkodási stratégiáikat, a kölcsönösség iránti igényüket, együttműködési szándékukat, gondolkodásuk rugalmasságát, az emberi 31

problémák iránti nyitottságukat és érzékenységüket, szempontváltási képességüket, a finom szociális érzelmekkel való bánni tudásukat, empátiás képességüket, metakommunikációs érzékenységüket, és a személyiségükről kapott összbenyomást. A csoportba való kerülés kontraindikációjaként értékeltük azokat a problematikus motivációkat, amelyek a másik emberrel kapcsolatos szituatív fölényhelyzet keresését, a voyeur-attitűdöt, a birtoklás és megkapaszkodás iránti vágy kielégítését, a hatalmi drámák és játszmák kedvelését, illetve önmaguk jelentőségének, szerepének felnagyítását célozták. Ezen kívül nem javasoltuk a csoportfoglalkozásokba azokat a jelentkezőket, akik úgy vélték, hogy ők az élet dolgainak feltétel nélküli ismerői, vagyis nagy hévvel mások „megjavítására”, „helyes” útra terelésére, vagy „megtérítésére” szerettek volna vállalkozni. Már az elméleti előadások során tapasztalható volt, hogy a résztvevőknek kifejezett igényük van arra, hogy a hallottakkal kapcsolatban saját élettörténetük egy-egy részletét megoszthassák a többiekkel, illetve az ehhez társuló kérdéseiket feltehessék. Így a csoportok természetes indítása volt a szokottnál szélesebb áttekintést nyújtó, személyesebb és mélyebb bemutatkozási kör. Csoportvezetési feladatként jelentkezett, hogy megóvjuk a tagokat a túlzott kitárulkozás problematikus következményeitől, illetve hogy ez a jelenség ne hasson riasztóan a még meg nem szólalt tagokra. A kezdeti csoportmunka hirtelen és nem kívánatos mélységekbe való jutását tehát többször is a vezetőknek kellett szabályozni, mindannyiszor biztosítva a beszélőt arról, hogy bőven lesz még alkalma megnyilvánulni. Ez a jelenség szemben áll a fiatalabb tagokból álló csoportokban tapasztaltakkal, ahol a vezetőknek inkább a felszínesség elengedése felé kell utat nyitniuk. A gyors elmélyülés okai lehetnek

a

gondolatébresztő

előadások

következtében

felhalmozódott

mondanivaló

feszültségének levezetésére irányuló késztetés, a több szempontból homogénnek nevezhető csoport adta biztonságérzet, a „mi megértjük egymást” hangulatának szinte azonnali kialakulása és pszichésen oldó hatása, de nem utolsó sorban lehet a személyiség kontrollfunkcióinak idősebb korban gyakran tapasztalható meglazulásának megnyilvánulása is. A csoportmunka elmélyülésének szabályozása viszonylag hosszabb ideig volt a vezetők kezében, mire a csoport „rátanult” saját irányítására. Az elmesélt élettörténetek két fő problémakört érintettek: egyfelől a közvetlen családtagokkal való kapcsolati nehézségeket, másfelől az elszenvedett veszteségek következtében megélt lelki történések vonatkozásait. A család központi szerepet tölt be az idősek életében. A párkapcsolatok tekintetében a problémák szinte kivétel nélkül a házastárs meggyengült egészségi állapotával, betegségével voltak összefüggésben. Alig voltak jelen a fiatalabb tagokból álló csoportokban általában 32

tapasztalt házassági konfliktusokról szóló beszámolók. Nem jelentek meg a vitákról, játszmákról, különféle verbális konfliktusokról hírt adó elbeszélések, viszont annál nagyobb aggodalom irányult a házastárs testi állapotában bekövetkezett változások felé. A reális helyzetből következő gondokon túlmenően ezek a közlések többféle tükörfunkciót tartalmaztak. Egyfelől az „én még jól vagyok” élménye a másik ápolására, ellátására képes állapot tudatosítását jelentette, másfelől a „rám nagy szükség van”, én erősítő, önbizalmat tápláló, a személyes fontosság tudatát növelő, az önbecsülés pozitív hatását fokozó élményeket közvetítette. Ellenpontként az „ez velem is megtörténhet” gondolat aggodalmat, félelmeket, szorongást keltő lehetőségének felvillanása mutatkozott. A gyerekekkel és unokákkal kapcsolatos problémák fókuszába a fiatalok leválásából, önálló életvitelének kialakításából származó konfliktusok kerültek. Ezek interpretálása a csoport jelentős részében nagy feszültséget keltett, mutatván, hogy a leválás, az elengedés, és az átadás, a befejezés–új kezdet ellentétpárjából csupán az előbbiek emocionális faktorát mozgósítja. A csoport ezekben a témákban eleinte tanácsadással, megoldási ötletekkel próbált minél gyorsabban az exponált probléma végére járni, így nemegyszer a beszélő és a csoport között az „…igen, de nem lehet, mert…” játszma kezdett kialakulni. A csoportvezetők modellnyújtó funkciója a probléma kifejtésére buzdító kérdésekben nyilvánult meg, amelyet hamarosan átvett a csoport, s ekkor a rapid megoldás helyett a problémafeltárás szakasza következett. Többször volt tapasztalható, hogy egy idő múlva elakadási fázis állt be, elkezdték ismételni a feltárás már megtett köreit, s a jövőre irányuló kérdések hiánya csoportfrusztrációs helyzetet teremtett. Nyilvánvalóvá vált, hogy az új kezdetek lehetőségét felvillantó gondolatok az időseknél bizonyos gátlás alatt vannak. A csoportvezetők igen érdekes jelenség tanúi lehettek, amikor az elakadásba be nem avatkozva, a csoport olyan élethelyzeteket kezdett tárgyalni, ahol a környezet részéről a „mit akar még ez az öreg ember” kimenetelű és végkicsengésű történetek felemlegetése kezdett napirendre kerülni. Értelmezésünkben a gátlás okaként általános társadalmi előítéletek és bizonyos értelemben az idősekkel kapcsolatos elvárások is manifesztálódtak, amelyeknek a csoporttagok nem tudatosan bár, de igyekeztek megfelelni. A sok idős embert érintő deprimált alaphangulat egyik eleme éppen az, hogy a környezet nem várja el tőlük a pszichés öngondoskodás egyik lényeges összetevőjét: az új lehetőségek keresését, sőt, éppen ellenkezőleg, azt sugallják, hogy a befejezést minden további nélkül tudomásul kell venni, s ha ez bármilyen okból nem sikerül, el kell tokosítani vagy az ezzel kapcsolatos problémákat 33

zárványosítani kell. S mivel az idős ember személyisége amúgy is veszít rugalmasságából és kevésbé jellemzi a bátorság, a külső elvárások és a belső történések egymást felerősítve zárják el az utat a konstruktív irányú megoldási kísérletek elől. Ebben a fázisban tehát a csoportvezetők a zárványosítás ellen dolgoztak, és fokozott aktivitással értelmezték a jelenséget, illetve a jövőre irányuló nyitott kérdéseket tettek fel. A csoport reakciója szinte azonnali váltás volt. Így a csoport tagjainak lehetősége támadt a segítő beszélgetések dinamikáját a saját élmény szintjén átélni. Az elszakadásokkal kapcsolatos élmények másik kitüntetett területe a munkahely elveszítése volt. Ezek a történetek a munka világából való finomabb kitessékelésektől a durva, nyers, ki- és elutasításokig terjedtek. Alig volt olyan csoporttag, aki ne fogalmazta volna meg a kirekesztettség és a feleslegessé válás érzésének mély fájdalmát. Ebben a vonatkozásban a szenior tanácsadó képzés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az idősekkel végzendő segítő munkában rejlő értelmes és értékes tevékenység lehetőségeinek tárgyalása mindig felvillanyozta a csoportot. Többen már végeztek, vagy végeznek ilyen jellegű munkát, s ezeken a beszélgetéseken lehetőségük volt a csoport számára részletes és igen értékes beszámolókat tartani. A csoportmunkában a halállal és a gyásszal kapcsolatos emlékek, élmények szintén nagy szerepet kaptak. A résztvevők igen mély empátiával és odafordulással komoly emocionális segítséget nyújtottak egymás számára. Természetes volt az érzelmek szabad áramlása, az érzések és gondolatok köntörfalazás nélküli kifejezése, a nehézségek őszinte és nyílt feltárása, amely sokkal szabadabb és hitelesebb formát öltött, mint amit a fiatalabbakkal folytatott csoportokban általában tapasztaltunk. Specifikumként jelent meg, hogy ebben a témakörben az élményüket a többiekkel éppen megosztó emberek sokkal több bátorítást, megértést és visszajelzést igényeltek a csoportvezetőktől, mint más témák esetében. Ebben a jelenségben szerepet játszhat az a közvélekedés is, hogy a „szakértők”, a szakemberek jobban ismerik az élet ilyen jellegű dolgait, és ezekben az esetekben hozzájuk kell fordulni. Csoportvezetői feladatként itt elsőrendűvé vált a facilitáló munka, a feltétel nélküli elfogadás, a teljes kongruencia és a biztonság érzelmi erőterének kialakítása. Ekkor vált igazán világossá, hogy milyen nagy fontossággal bírnak az elméleti előadások. Nemegyszer izgalmas és kifejezetten szép dinamikai történéseket élhettünk meg a csoporttal közösen, amikor az érzelmek mély áradását követően a legkülönfélébb előadásokban tanultakra emlékezve értette meg a csoport a bonyolult emocionális jelenségeket, illetve spontán módon egyensúlyt teremtett az

34

intellektuális és emocionális megközelítés között. Azt láthattuk, hogy a résztvevők nagyarányú értelmi és érzelmi feldolgozómunkát végeztek. A csoportok jelentősége és pozitív hatása három fő csomópont köré szerveződik. Az egyik az elméleti stúdiumokban tanultak folyamatos beépítése a csoportmunkába. Rendkívül lényeges, hogy a megszerzett tudás saját élmény szintű gyakorlati tapasztalattal itatódjon át. Az utalásokkal maga a csoport is gyakran élt, de szükség esetén a csoportvezetőknek speciális feladata volt az ilyen irányú asszociációk elősegítése. Ezek hatására a csoport fel-, illetve bedolgozta az elméletben tanultakat a személyes tudás szintjére. Ez teheti majd lehetővé a több rétegben elsajátított ismeretek adekvát gyakorlati alkalmazását. Másik lényeges elemnek bizonyult, hogy a csoportmunka folyamán a résztvevők a vezetőktől és egymástól is, számtalan mintát kaptak a segítő tevékenység végzésével kapcsolatban. Harmadsorban olyan új skillek kialakítása és kialakulása vált lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek a szenior tanácsadó számára. A csoportmunka ugyanakkor mentes volt a direkt tanítás és tanulás sokszor fárasztó és nemegyszer kevéssé hatékony formájától. A csoport záró megbeszélésén a leendő tanácsadó tevékenységgel kapcsolatban többek között az a javaslat is megfogalmazásra került, hogy a munka szélesebb körű beindulását követően rendszeres időközökben esetmegbeszélő csoportokat kellene szervezni. Ezt az igényt a már hasonló munkát végzők, tapasztalataikra hivatkozva különösen támogatták. Véleményünk szerint is, ez szakmailag mindenképpen indokolt és szükséges feltétele lenne mind

a

megfelelő

színvonalú

tevékenység,

mind

a

tanácsadók

mentálhigiénés

karbantartásának szempontjából. Összességében a csoportmunka elősegítette a személyiség rugalmasságának és nyitottságának megtartását, fokozta az emberi jelenségek iránti toleranciát, tágította a kompetencia érzését, saját élményt nyújtott a segítés folyamatáról és dimanikájáról, vagyis növelte a segítő tevékenységhez nélkülözhetetlen én erőt és önbecsülést. A program 2007 júniusában ért végett. Ezt követően a résztvevők rendszeres találkozásokat tartottak megosztva tapasztalataikat mintegy „peer-szuperviziós” csoportként működve. A székesfehérvári tapasztalatok továbbvitele: A székesfehérvári program lezárását követően öt helyszínen folyt képzési program (Eger és Kecskemét, Veszprém és Tatabánya, valamint Salgótarján). E helyszíneken is elsősorban a nyugdíjas szervezetek aktivistáira építettük a programot, de felvetődött néhány új szempont, így: 35

-

meglepően nagy arányban voltak az érdeklődők között nem idős rokkantnyugdíjasok, akiknek helyzete, problémái sok szempontból eltérőek, és személyes érintettségük sokszor felvetette azt a kérdést, hogy kompenzatív jellegű segítő erőfeszítéseik mögötti nehézségek mennyiben jelentenek akadályt a segítő munkában, és mennyire alkalmasak ilyen jellegű tevékenységre (gondosabb kiválasztást és intenzívebb személyes foglalkozást igényeltek)

-

fontos kérdés volt az, hogy el tudunk-e mozdulni a szervezeti háttértől, és tudunk-e verbuválni abból a körből, akik meglehetősen izolált helyzetben keresik helyüket és szerepüket az idősek világában

-

láttuk, hogy erősíteni kellene az aktív felkutató (outreach) programokat a szenior tanácsadók tevékenységében

-

a megfelelő önkéntesek megtalálása és képzése önmagában még nem elég: több figyelmet kell szentelnünk az önkéntes aktivitás fenntartására, amint arra mások is felhívják a figyelmet – ld. Fischer és Schaffer (1993). Ez a stabil támogató hátterek létrehozására, konzultáció, esetmegbeszélő biztosítására vonatkozik. - ehhez elsősorban a helyi professzionális segítők aktív részvételére van szükség.

Egyre

nyilvánvalóbb az, hogy a program előkészítésének időszakától be kell vonnunk őket és támaszkodnunk kell rájuk. -

szorosabb munkakapcsolatot kell kialakítanunk a helyi segítő intézményekkel és segítenünk kell a szenior tanácsadók és professzionális segítők együttműködésének kialakítását

A 2007 – 2009 közötti időszakban szervezett képzéseket követően az eltelt idő már lehetőséget kínál arra, hogy a program utóéletét és az abból leszűrhető tapasztalatokat a visszajelzések nyomán értékeljük. Ez elsősorban a Székesfehérváron és Tatabányán tartósan fennmaradt és a kevésbé sikeres programok közötti különbségek elemzésére támaszkodhat. E két helyszínen a visszajelzések szerint a korábbi résztvevők segítő közösségbe szerveződve működnek és tevékenységük fennmaradása megerősítette kiinduló várakozásunkat. Ha azokat a tényezőket próbáljuk kiemelni, amelyek mentén a kimeneti különbségek keletkeztek, akkor az alábbiakat emelhetjük ki: -

az innováció lendületén és lelkesedésén túl Székesfehérváron jelentős szerepet játszott a sikerben a nagyon hatékony – ambiciózus helyi szervezőkre épülő – előkészítő munka és az igen erős, komoly hagyományokon nyugvó civilszerveződések aktív bekapcsolódása 36

-

Tatabányán jelentős segítséget jelentett a helyi családsegítő szolgálat aktív részvétele és motiváltsága az előkészítés során, valamint a partnerség hosszabb távú fenntartásában. A részvételt nagyban ösztönözték a jelentkezők személyes támaszt kereső törekvései, mélyebb érzelmi involválódásuk és elköteleződésük (sokan közülük személyes vesztességeik és az ahhoz kapcsolódó küzdelmeik nyomán fordultak mások felé) – ez egyrészt nehezítette a velük folyó felkészítő munkát, másrészt erős motivációs tényező volt, ugyanakkor nagyon gondos kiválasztást, mérlegelést követelt meg az alkalmasság megítélésében, és nagyon intenzív pszichológiai feldolgozást igényelt a csoport munka során. A visszajelzések alapján ma úgy látjuk, hogy ez a felkészítő munka „megérte” a kockázatvállalást és a ráfordított energiát, ugyanakkor igazolta azt a feltevésünket, hogy a segítő szerepvállalásban a segítő közösségre támaszkodó önsegítésnek fontos személyes hozadéka van.

-

Veszprémben a program előkészítése, menedzselése korlátozottabb volt és hiányzott az a közöségi-szervezeti háttér, amely hatékonyabban életbe tudta volna tartani a programot. Fontos felismernünk azt, hogy a helyi segítő intézmények bevonása nélkül a képzés sikeressége ellenére hosszú távon nehezen tartható életbe a kortárs segítők tevékenysége.

-

Kecskeméten és Egerben szervezési okokból a csoportok vitelét helyi szakemberek bevonásával oldottuk meg. Azt láthattuk, hogy bármennyire is gyakorlott, felkészült csoportvezetők voltak nem tudták a tanultak és tapasztalatok olyan hatékony integrációját biztosítani, mint amilyent az eredeti képző stáb csoport munkája során tapasztalhattunk, és ez a segítő közösség fennmaradásban, és a segítő identitás alakulásában fontos szerepet játszó csoportélmények hiányához vezetett.

-

Salgótarjánban kellett szembesülnünk már a képzés során is azzal, hogy az elégtelen szervezési, előkészítési erőfeszítések, a megfelelő szelekció hiánya, és a helyi professzionális intézmények távolmaradása eleve megnehezítette a program igényes megvalósítását. Nagyon rontotta a hatékonyságot az is, hogy a forrást biztosító szervezet

fellazította

tartalmilag

is

a

programot,

és

beékelt

egy

olyan

„szervezetfejlesztési blokk”-ot, amely értelmetlen és zavaró eleme lett a programnak. Összességében elmondható, hogy ott tudott a kortárs segítő program sikeres lenni és hosszabb távon fennmaradni, ahol hatékony helyi előkészítés, a segítő intézmények érdeklődése, és a közösségi bázis megfelelő volt, ahol érvényesíteni tudtuk a résztvevők

37

kiválasztásában a saját szelekciós szempontjainkat, és ahol lehetőség volt arra, hogy a stáb a csoport munka keretében a tanultak és tapasztalatok intenzív feldolgozását biztosítsa. Bár még nem tudjuk, hogy amit mi életre próbáltunk hívni az tartós életű lesz-e, de az világosan látható, hogy önmagában a képzésben való részvétel is sokat jelentett azoknak, akik csatlakoztak a programhoz, amely sok szempontból erősebbé tette őket. Abban is bízunk, hogy ebből mások is meríthettek, és meríteni fognak a jövőben is.

Irodalomjegyzék

Caplan G.(1964): Principles of preventive psychiatry. Basic Books, New York. Caplan G. (1974): Support systems and community mental health. Behavioral Publ., New York. Caplan G, Killilea M. /Eds./ (19769: Support systems and mutual help. Grune and Stratton, New York. Collins AH, Pancoast DJ. (1976): Natural helpings networks. NASW, Washington D.C.. Corey G, Corey M (1992): Groups: Process and practice. Monterey CA. Brooks/Cole. Follette JG, Rose W. (1994): A peer counselor’s support makes a difference – peer counselors for elderly people with mental illness. Aging, Fall. Fischer LR, Schaffer KB. (1993): Older Volunteers. Sage Publ., New York. Greif GL, Ephross PH. /Eds./ (1997): Group work with populations at risk. Oxford University Press, New York. Hooyman N. (1983): Social support networks in services to the elderly. In: Whittaker JK, Garbarino J. /Eds./: Social support networks: informal helping in the Human Services. Aldine Publ. Co., New York. Whittaker JK, Garbarino J./Eds./ (1983): Social support networks: Informal helping in: the Human Sevices. Aldine Publ. Co., New York. dr. Szabó Lajos ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálismunkás – képző Tanszék [email protected]

38

V. 5. 2. GERONTOEDUKÁCIÓ Dr. Jászberényi József 1. Magyarországi idősoktatási előzmények Ha a magyarországi geronto-edukáció múltjába tekintünk, akkor elsősorban ismeretterjesztő (műveltségi vagy egészségügyi) előadásokat emelhetünk ki, amelyeket a hagyományos, az egész világon megszokott menetrend szerint beszélgetés, konzultáció vagy tanácsadások követtek. Ezek a rendezvények főleg klubokban, művelődési házakban, esetleg szociális otthonokban zajlottak és zajlanak ma is. Szervezett, akkreditált főiskolai vagy egyetemi képzés elvétve akadt, de igazából ezek sem vertek gyökeret, sem helyben, sem országosan. A hazai geronto-edukációs múltat áttekintő listát ezért nem is a felsőoktatási intézményekkel kezdem. 1.1. TIT Szabadegyetem – Kossuth Klub Az egyik legrégebbi hazai felnőtt-képzőhely, a TIT József Attila Szabadegyeteme (JASZE) a Budapest szívében, a Nemzeti Múzeum mellett található Kossuth Klubban működik, amely 2011-ben immár az 57. évfolyamnak hirdette képzéseit, társadalomtudományi, természettudományi és humántudományi témákban.145 Az előadás-sorozatok általában félévesek, részvételi díjuk 4200 és 10 500 forint között mozog, de ha csak egy-egy téma iránt érdeklődünk, azok is meghallgathatók 1000 forintos napijegy ellenében. A Kossuth Klubban a JASZE keretében működik a Nyugdíjasok Szabadegyeteme előadássorozat is (2008-ban például irodalmi, művészeti tárgyban zajlottak előadások, jelenleg életmódtörténetet és huszadik századi magyar irodalomtörténetet hallgathatnak az érdeklődők). Ez a szerveződés szintén nagy múltra tekint: először 1983-ban indult el, Dr. Lengyel Éva gerontológusgeriáter pártfogásával. A TIT rendelkezik Nyugdíjas Klubbal is, amely összeállít féléves előadásprogramokat is, tallózva a többi szabadegyetemi kurzusból, minden második csütörtökön. 1.2. Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiája – művelődés, mentálhigiéné

39

A teljes képzést Iván László professzor hozta létre (aki a SOTE Gerontológiai Központjának igazgatója, illetve a jelenlegi kormány idősügyi tanácsadója). A képzés 1997 óta zajlik – havi egy, évi kilenc alkalommal, a SOTE Nagyvárad téri dísztermében, ingyenes, háromórás foglalkozások keretében: az előadásokat beszélgetés majd konzultáció követi. Az Akadémia 2007-es programja a következő volt: 1. 2007. február 28. szerda BATTHYÁNY STRATTMANN LÁSZLÓRÓL ÉS AKADÉMIÁRÓL Élethosszig tanulás és fejlődés 2. 2007. március 28. szerda NORMÁL ÉS KÓROS ÖREGEDÉS (ESÉLYEK ÉS KOCKÁZATOK) Őszülő világ - Idősek és fiatalok - Tudásalapú társadalom 3. 2007. április 25. szerda AZ ÖREGEDÉS BETEGSÉGEI (vizsgálatok) 4. 2007. május 30. szerda GYÓGYÍTÁS IDŐS KORBAN (gyógyszeres, lelki és természetes terápiák) 5. 2007. június 27. szerda ÉLETHOSSZIG FENNTARTHATÓ EGÉSZSÉG (önismeret, társas élet) 6. 2007. szeptember 19. szerda MINDENNAPI ÁRTALMAINK (életmód, környezet, stresszek, önártalmak) 7. 2007. október 31. szerda AZ IDŐSÖDÉS EGÉSZSÉGÜGYE (megelőzés, egészségmegőrzés, ellátás) 8. 2007. november 28. szerda AZ EMBER JÖVŐJE: AZ ÖREGEDÉS FÉKEZÉSE ÉS ÉLETMINŐSÉGE 9. 2007. december 19. szerda ÉVZÁRÓ KARÁCSONYI ÜNNEP Az Akadémia 2009-es előadásai a következő témákban zajlottak: 1. 2009.02.25. Az Öregedés Tudománya és Fogalmai. A Demográfia adatai. Őszülő Világ 2. 2009.03.18. Az Öregedés Normál és Kóros folyamatai. Az Öregedés: Rendszere és a Személyiség 3. 2009.05.06. Az Öregedés Orvosi vonatkozásai: Diagnosztika, Gyógyítás, Rehabilitálás 4. 2009.05.27. Az Öregedés Szociális vonatkozásai: Munka, Nyugdíj,Biztonság, Nemzedékek 5. 2009.06.24. Öregedés: Család, Párkapcsolat, Barátság. Részvétel a Társadalomban, Szórakozás 6. 2009.09.30. Az Idősödés Fenntartható Egészségének: Esélyei és Kockázatai. Szellemi Épség 7. 2009.10.21. Az Öregedés Jövője: Időtállóság és Örök Ifjúság? Kortalanítás és Megújulás? 8. 2009.11.25. Időskor: a Szellemi Fejlődés Kora. Gyakorlatok. Tanítva-tanulunk!

40

9. 2009.12.16. Karácsonyi Évzáró Hit - Remény – Az Akadémia 2010-es előadásai a következők voltak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

2010. február 16. Az Idősödés Tudománya: Gerontológia 2010. március 24. Hogyan öregszünk és miért halunk meg? 2010. április 28. Az idősödés biológiai-élettani alapjai 2010. május 26. Az idősödés lélektani jellemzői 2010. június 30. Az idősödés szociális vonatkozásai 2010. szeptember 29. Az Idősgyógyáaszat: geriátria 2010. október 27. Betegségek és gyógyításuk időskorban 2010. november 17. Fenntartható egészségünk: esélyek és kockázatok 9. 2010. december 22. Jövőnk: Örök ifjúság? Karácsonyi ünnep Az Akadémia 2011-es programja a következő: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

2011. február 23. Az idősödés tudománya: Gerontológia 2011. március 23. Hogyan öregszünk meg és miért halunk meg? 2011. április 13. Az idősödés biológiai-élettani alapjai 2011. május 25. Az idősödés lélektani jellemzői 2011. június 22. Az idősödés szociális vonatkozásai 2011. szeptember 21. Az idősgyógyászat: Geriátria 2011. október 19. Betegségek és gyógyításuk időskorban 2011. november 23. Fenntartható fejlődésünk: Esélyek és kockázatok 9. 2011. december 21. Jövőnk: örök ifjúság? Karácsonyi ünnep. A programot böngészve világosan látszik, hogy nyilvánvalóan a helynek és a kiváló előadó szaktudásának is köszönhetően elsöprő mértékben az egészségügyi témák kerülnek elő, s az idősoktatáshoz jobban kapcsolódó témák csak az utóbbi időben kezdenek megjelenni az előadások között. Ennek ellenére ez a kezdeményezés rendkívül fontos és hasznos, és nagyon szomorú, hogy ebben a formában nagyon kevés társa akad hazánkban. 1.3. Miskolci Harmadik Kor Egyeteme Idézve a szerveződés honlapjáról: „Hazánkban 2010-ig – kivéve egyes felnőttképzési szakmai előadásokban, szakmai cikkek kivételével – nem jelent meg a Harmadik Kor Egyeteme, mint önálló szervezet, önálló jogi személy. A Dél-Borsodi Egészségügyi és Szociális Klaszter – melynek egyik fő célkitűzése az időskor életminőségének javítása, a paradigma-

41

váltás fejlődési modelljének a szakmai megvalósításának elősegítése – kezdeményezte és hozta létre a Harmadik Kor Egyeteme Miskolc Közhasznú Alapítványt (3.KEMA) – Magyarországon elsőként. A 3.KEMA-t a BAZ Megyei Bíróság 15.Pk.60.069/2010./2. szám alatt jegyezte be, mely végzés 2010. április 30.-án vált jogerőssé”. Az idézetből világosan látszik, hogy egy fiatal kezdeményezésről van szó, amely a Dr. Dobos László ügyvéd vezette néhány lelkes önkéntes munkájának köszönhetően széles körű szervezésben indít konferenciákat, előadásokat és szabadidős programokat az idősek számára.154 Örömteli, hogy küldetésüket elsősorban azon az alapon és felosztásban fogalmazták meg, ahogyan ezt magam is a gerontoandragógiai koncepcióimban lefektettem – azonban a gyakorlat sajnos erősen más: itt is a művelődési jellegű képzés van előtérben, s a munkaerőpiaci jelleg egyelőre csak szavakban létezik.

2.A magyar felsőoktatás gerontoedukációs múltja 2.1. Eger Hazánkban az elmúlt három évtizedben több próbálkozás volt arra, hogy az idősoktatás felsőoktatási tananyaggá váljon. Ezek közül is a legfontosabb Hidy Pálné tevékenysége az egri főiskolán. Munkájának közvetlen előzményéül az szolgált, hogy a hetvenes évek elején az akkor még nagyközség (ma város) Hevesben létrehoztak egy Gerontológiai Gondozót. Itt, a vizsgálatok során fogalmazódott meg az a gondolat, hogy az idősek szervezett oktatása nagyon fontos volna. A Gondozó kereste meg a környék legközelebbi felsőoktatási intézményét, az egri főiskolát, s innen indult el 1981-ben az Idősek Főiskolája, amely azonnal két városban, Egerben és Miskolcon kezdődött el. Fontos tisztázni, hogy ez pontosan mit jelent, ugyanis ami megvalósult, az még ma is rendkívül korszerűnek számít – kár, hogy a kezdeményezés eleve kísérletként indult el, s nem volt tervben és nem is lett folytatása. Az Idősek Főiskolája úgy működött, hogy Egerben történelem, angol és német szakon, Miskolcon pedig történelem és német szakon kezdték meg az idősek oktatását, azaz a hallgatók nem egy műveltség- és ismeretterjesztő szabadegyetemet kaptak, hanem külön tanulócsoportban, szerdánként, heti 4 órában elkezdték a főiskolai képzést. A szakos képzésnek két év alatt több kurzusát teljesítve, a legjobbak végül felvételiztek a megfelelő, levelezős főiskolai szakra. A minisztérium felvételi nélkül fel is vette őket, s a teljesített kurzusaikat beszámították a képzésükbe. Végül három fő 1986-ban rendes történelemtanári diplomát kapott. A sikeres idősképzés vetette fel az idősképzési szakemberek

42

képzésének gondolatát. A gondolatból egy hosszú éveken át tartó – de sajnos nem elég kiterjedt – képzés lett, amelynek lényegét maga Hidy Pálné a következőkben foglalta össze, egy konferencia-előadás szüzséjében: „Főiskolánkon a kultúraközvetítő szakemberek andragógiához kötődő képzési programjának, a gerontológia, a gerontoandragógia több mint 25 éve kihagyhatatlan, szerves része Ezt mind a tantárgy szakmai logikája, mind a művelődésszervező szakemberekkel kapcsolatos társadalmi elvárások, már évtizedekkel ezelőtt is megkövetelték. Annak, hogy a szak és az andragógia tárgy tematikájában a gerontológia országos viszonylatban nem kapott helyet, hogy Egerben sok szempontból egyedi és úttörő jellegű munka folyt és folyik, több oka volt és van. A bolognai képzési rendszer a gerontológia oktatásával kapcsolatban előrelépést hozott. Az alapszakként megjelenő andragógia tantárgyi programjában a gerontológia egy féléves, kötelező tanegységként szerepel. A szakterülettel kapcsolatos szemléletbeli és szakmai gondok, bizonytalanságok természetesen evvel nem szűntek meg, de a képző intézmények az eddigieknél nagyobb figyelemmel fordultak az antropagógia harmadik nagy területe, alrendszere felé. Az andragógusok, a kultúraközvetítő szakemberek, művelődési és szociális intézmények, civil szervezetek, a nyomtatott és elektronikus sajtó szakembereiként képviselik, szervezik a különböző korosztályok művelődési, tanulási folyamatait. A gerontológiai kultúra terjesztőiként sokat tehetnek a demográfiai folyamatok következtében kiéleződő konfliktus helyzetek, egyéni és társadalmi veszélyhelyzetek tompításáért. Az idősekért, az idősekkel végzett eredményes munka alapfeltétele – mint minden más korosztály esetében is- az idősödéssel járó változások rendszerének, illetve a változásokból következő feladatok és lehetőségek ismerete. A gerontológia interdiszciplináris ismeretrendszeréből tehát a szakma „szakma specifikus” ismereteket és kompetenciákat kell hatékony programmá formálni. Ez tanárnak és diáknak egyaránt komoly kihívást jelent. A több mint 25 éve folyó munka eredményeként Egerben a gerontológia oktatásának, kialakult, tudatosan vállalt és képviselt arculata van. Az itt folyó munka egyik nagy eredményét a gyakorlati jellegű tevékenységek eredményeiben látom..” Az összefoglalóból látható: már több évtizede zajlanak – egy képzőhelyen – egyetemi/főiskolai geronto-andragógia kurzusok hazánkban. Ezek azonban nem külön szakon vagy szakirányon, hanem különféle szakokon összesen egy tárgy keretében működnek, azaz szerepük nagyon csekély, így a kétezres évek első évtizedének végére, a nemzetközi trendekhez igazodva, nagyon fontos volt az előrelépés. (Ezt képviseli a Zsigmond Király Főiskola egy mesterképzés szakirányával, illetve további terveivel – amelyek ismertetése a könyv utolsó fejezeté-

43

ben jelenik meg.) 2.2. Egyéb, rövid ideig tartó kezdeményezések A magyar szakirodalomban többször felbukkan, hogy a kilencvenes évek második felében a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán volt geroedukáció tantárgy. Az interneten elérhető tanterveket vizsgálva (2006/2007) sajnos már nem lehet találkozni ilyen tárggyal, sem a főiskolai, sem az egyetemi képzésben. Ezzel szemben a főiskolán gerontológiai képzés létezik, elsősorban a szociális munka segítő, ellátó-ápoló aspektusaira, azaz nem a képzésszervező és egyéb geronto-edukációs arculatra koncentrálva – erről Szabó Lajos kutató egy konferencián a következőképpen beszélt: „A gerontológiai ismeretek oktatása a szociális szakemberek felsőoktatási képzésében a 70-es évek elején jelent meg a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán indult szociális szervező képzés keretei között. A 80-as évek végén a képzési modellváltás során egy „általános szociális munkás” képzési koncepció nyomán csökkent a gerontológiai/idősellátási ismeretek aránya, de a Bárczi kísérletet tett arra, hogy egy „előszakosodás” formájában részben megőrizze ezen ismeretek oktatását. A felsőoktatási képzési struktúra átalakulása során a specializációkat képviselő ismereti blokkok aránya tovább csökkent, és megszűnt az „előszakosodás” is. Ezzel a kedvezőtlen tendenciával szemben a „szociális munka alapszak” tantervének módosítása során a gerontológiai alapismereteket és az idősekkel folyó szociális munkát 30-30 órában sikerült beilleszteni a képzésbe orientáló terepgyakorlattal, és az összefüggő szakmai gyakorlat terepválasztási lehetőségének biztosítása mellett. A gyakorlatkövető szemináriumi csoport szintén segíti az idősellátási ismeretek megerősítését. Lehetőség van arra is, hogy a szabadon választható tárgyak keretében a hallgató ismereteit e területen tovább mélyítse (pl. gerontopszichológia mint választható tárgy). Az idősellátásban dolgozó szociális szakemberek számára felsőfokú szakirányú továbbképzés keretében kidolgoztunk egy kétéves „alkalmazott szociális gerontológiai” szakirányt, amelyet a jövőben „alkalmazott mesterszak”-ként kívánunk továbbfejleszteni. Az intézményvezetők számára létrehozott „szociális menedzser” képzésben az idősellátási ismeretek szintén megjelennek. Mindez lehetőséget nyújt arra, hogy az idősellátás területén többszintű, magas színvonalú képzés jöhessen létre. Fontos képzési törekvésünk az, hogy az idősellátás számára egy olyan képzési ívet alakítsunk ki, amely a szociális gondozás alapfeladataitól a vezetői szintig egymáshoz illeszkedő, korszerű képzési programok átfogó rendszerét kínálja fel. Ennek elemei: a szociális gondozó – ápoló képzésre épülő gerontológiai gondozó és a felsőfokú szociális

44

szervező-gondozóképzés, a szociális munka alapszakon megjelenő gerontológiai és idősellátási ismeretek blokkja, a specializációt képviselő szakirányú továbbképzés, ill. mesterszak, valamint az idősellátásban dolgozó intézményvezetők vezetőimenedzseri ismereteinek megerősítése.” Czigler István, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének igazgatója hét évvel ezelőtt egy akkreditált egyetemi képzésben zajló társadalomtudományi és életvezetési időstanulási programot akart elindítani, azonban az igényfelmérés során kiderült, hogy erre nem lenne érdeklődés. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának andragógia mesterszakán 2010-ben volt egy ilyen tárgy, hogy: „Az időskorúak, a hátrányos helyzetűek és a kisebbségek szociálandragógiája”. Ezt hallgatva a diákok (akiknek jelentős része már az andragógia alapképzésben a ZSKF-en hallgatott geronto-andragógiát) egy honlapot indított: Időskori tanulásról, időseknek és fiataloknak címmel. Az oldal jelenleg is működik, számos érdekes magyar és nemzetközi anyag került fel rá, de sajnos nagyon lassan frissül – ettől függetlenül kiváló kezdeményezés, amelynek folytatásában reménykedni kell és lehet. Szintén az ELTE hallgatója, Kálmán Teréz hozta létre 2011. március 4-én a Facebookon az Időskori tanulás oldalt, amelynek immár (2011. augusztus 8.-án) 72 tagja van.

3. A magyar gerontoedukáció jelene 3.1. A legsikeresebb területek – az internet és a nyelvoktatás

Mivel Magyarország az infokommunikációs eszközök használatában jelentős lemaradásban van Európa és a világ fejlettebb régióitól, nem meglepő, hogy a piac ezen szegmensén rendkívül sokféle, időseknek szóló internet-oktatási formával találkozunk. Minden túlzás nélkül mondható, hogy ez a terület a mai hazai idősoktatás zászlóshajója. Ezen kívül egyre jelentősebb – szintén a világ kitágulásával, a globális falu létrejöttével magyarázhatóan – az idős-nyelvoktatásra való igény, s örvendetes, hogy lassan, de emelkedik az idős-nyelvoktatással foglalkozó szerveződések száma. 3.1.1. Kattints rá, nagyi! – Internet-tanfolyam 55+-osoknak 2002-ben, a Budapesti Művelődési Központ szervezésében165 indult el a Kattints rá nagyi! tanfolyamsorozat, amelynek keretében a hat héten át tartó, összesen 25 órás programon 2008 végéig 3600-an végeztek, s a szervezők honlapjának tanúsága szerint 2009 első felében újabb 650 hallgató szerzett látogatási bizonyítványt.166 A számos

45

nemzetközi és magyar elismerést kapott program167 kiterjedt a határontúli régióba is, 2009-ben már Csíkszeredán és Komárnóban is indultak tanfolyamok168 Ezeket a határon túli tanfolyamokat az Európai Bizottság Élethosszig tartó tanulás-programja támogatja, ami jelzi azt, hogy a program egy fél évtized alatt európai hírt és elismerést nyert, teljes joggal. 2010 végére a végzett hallgatók száma 5.000 fölé emelkedett. 2011-ben a programot már az UPC Magyarország támogatásával 38 helyszínen hirdették (4 budapesti és 2 pécsi helyszínen, Debrecenben, Dunaújvárosban, Egerben, Gyomaendrődön, Hajmáskéren, Miskolcon, Monoron, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Salgótarjánban, Szavason, Székesfehérváron, Szolnokon, Szombathelyen, Várpalotán, Vértesszőlősön és Veszprémben). A tanfolyamra bárki jelentkezhet, aki szépkorú, és úgy érzi, hogy lemaradása van a számítástechnikát illetően. A tanfolyamon felkészült tanárok vezetik be a hallgatókat a gépek használatának alapjaiba, s a vizsga után hivatalos igazolást kapnak a diákok. Bár a tanfolyam nem ingyenes – a díj rendkívül alacsony (1000 forintot nem haladhatja meg), így elvileg nincs akadálya annak, hogy egyre többen csatlakozzanak. A baj inkább abból származik, hogy a számítógépekkel való ellátottság, illetve a szabadidő hazai arányai éppen a legszegényebb régiók és a legkevésbé képzett emberek számára nem teszik lehetővé ezen tanfolyamok látogatását, így paradox módon a Kattints rá, nagyi! (illetve a végzettek számára indult Folytassa, nagyi!- program is) még inkább növeli a Magyarországon amúgy is jelentős digitális szakadékot.170 Nem meglepő ez az állítás, ha alaposabban megnézzük, hogy Magyarországon az internethasználat az idősek körében mennyire szórványos és régiófüggő. Éppen a BMK honlapján található tanulmány emeli ki, hogy „statisztikák szerint az 50-69 éves korosztály nagy lemaradásban van az internet használat terén, miközben a 15-24 éves korosztály felzárkózott az EU középmezőnyéhez.” Ez konkrétan azt jelenti, hogy 2006 második félévében az internetező szépkorúak (még pontosabban az 50-69 évesek) 11%-ban ültek a géphez rendszeresen (nyilvánvaló, hogy ezek az adatok még elkeserítőbbek, ha a teljes szépkorú generációban (50+) nézzük őket), ami európai viszonylatban rendkívül csekély, ráadásul ők is elsöprő többségben budapestiek, illetve városlakók. Ez az arányszám 2007-re sem javult jelentősen: 2007 második felében Magyarország 55-69 éves korosztályának 14%-a használta rendszeresen az internetet, miközben az USÁ-ban ez a szám ugyanekkor már a száz százalékot közelítette.172 Érdekességképpen kiemelhető, hogy ha a 2007-es magyar adatokat az 55-64 éves korosztályra figyelve nézzük, akkor elmondható, hogy ennek a szegmensnek 29%-a

46

használt rendszeresen internetet, azaz világos, hogy 60 év felett ugrásszerűen csökken az internethasználat Magyarországon. (Erre bizonyság az is, hogy 2007-ben a 65-74 éves korosztály 8%-a használt csak rendszeresen internetet). 2008-ban már az 55-64 éves korosztály 37%-a használta az internetet rendszeresen, nyilvánvalóan összefüggésben a különféle internet-szolgáltatók terjedésével. Ez az arány azonban 2009-re gyakorlatilag nem változott (megjegyzendő, hogy 2009-re már kissé feljebb lépett országunk a háztartások internet-ellátottságának EU27-es rangsorában – ekkor már a 19. helyen voltunk, 10%-kal lemaradva a 65%-os átlagtól)174, és sajnos a regionális különbségek is megmaradtak. Mindezek okán teljesen világos, hogy az országos kiterjedésű internetes képzési programoknak elsősorban szociális-regionális alapú feladatai volnának, ha nem akarják észrevétlenül újratermelni a társadalmi egyenlőtlenségeket és a középosztály hatalmát. 3.1.2. Magyar Telekom A Magyar Telekom régóta támogatja az információs társadalom elterjedését elősegítő kezdeményezéseket. E tevékenység egyik fő eleme a Telekom Internetakadémia létrehozása, amelynek keretében a cég 2005 óta szervez a Telekom internet-oktatási programokat, ingyenesen az idősek számára. A különböző tematikus felosztású és időterjedelmű előadássorozatok végeztével a résztvevők internethasználatot segítő füzetet és CDt is kapnak ajándékba. Az akadémia folyamatosan működik, nemcsak Budapesten, a Telekom Krisztina körúti székházában, hanem vidéki helyszíneken is (pl. Szolnokon). 3.1.3. Az internet oktatására szakodosott magánvállalkozások A korábban ismertetett internet-használati adatok fényében nem meglepő, hogy az időskori internet-oktatási területen működő „nagyhalak” mellett bőven van lehetőségük a kisebb vállalkozásoknak. Ezek előnye, hogy a csoportok kisebb létszámban tudnak működni, a személyes kommunikáció jobban megoldható. Erre szép példa a Kormos Mónika vezette Tudáspont Kft., amely 2009 óta kezdő- és haladó internet-tanfolyamokat szervez nyugdíjasoknak a II. kerületben (illetve nyáron Debrecenben), maximum 6 fős csoportokban. Jelenleg a 24 órás nyugdíjas tanfolyam kedvezménnyel 16.000 forint. A vállalkozásról kiemelendő még, hogy a vezető oktató a tapasztalatairól egy nagyon érdekes blogot is indított: http://kattintanagyi.blog.hu/ címmel, ahol személyes történetek olvashatók képzési tapasztalatairól.

47

3.1.4. A nyelvoktatás Az időskori nyelvoktatás hazai viszonyai kapcsán jó kiindulópontot jelent Kaczor Anna (a ZSKF Andragógia alapképzésén végzett, s jelenleg az ELTE mesterszakos hallgatója) tanulmánya, amelyben a szerző leszögezi: „Magyarországon is a nyelvtudás és nyelvtanulás kérdését mindig is főleg a külpolitikai viszonyok határozták meg, viszont maga a nyelvoktatás és nyelvtanulás nem volt olyan minőségű, ami elfogadható szintre tudta volna emelni a nyelvtudás színvonalát, köszönhetően az oktatás történelmében fellelhető oktatás-módszertani hiányosságoknak és hibáknak, amik miatt a megszerzett nyelvtudás nem volt minden esetben az elvárásoknak megfelelő és hasznosítható is” Ez a világosan leírt helyzet azzal jár, hogy nagyon nagy lehetőségek nyílnak a hazai idős-nyelvoktatás számára, különösen, ha figyelembe vesszük az európai horizontot is: az Európai Unió statisztikai hivatala, az EUROSTAT 2010 szeptemberében hozta nyilvánosságra azt a 2007-es felmérését, amelynek során 27 európai országban, önbevallásos alapon vizsgálták meg a jelenlegi nyelvtudást. Magyarország eredményei minden túlzás nélkül lesújtóak: Törökországgal „karöltve” az utolsó helyen állunk (75% azok aránya, akik semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek). Nem sokkal jobb a kép Románia számára sem, míg a többi európai országban mindenhol 50% alatti a nem beszélők aránya (a legjobb a helyzet Norvégiában és Litvániában, ahol csak 5% azok aránya, akik nem beszélnek semmilyen idegen nyelvet). A helyzet még súlyosabb az idősebb korosztály szempontjából: az 55-64 éves korosztályunk több mint 96%-a nem beszél tárgyalási szinten egy idegen nyelvet sem, s a társalgási szinten is jelentősen le vagyunk maradva, még a saját fiataljainkhoz képest is. A lesújtó adatokra sok magyarázatot lehet találni: a magyar nyelv elszigeteltségétől az orosz nyelv rendszerváltás előtti erőltetéséig, a tények azonban tények maradnak. Ezzel összefüggésben, tovább idézve Kaczor Anna tanulmányából, a következőket mondhatjuk el: „Magyarország számos lemaradása ellenére is némi aktivitás mutat a meglévő nyelvtanulási igények kielégítésére, és néhány intézmény külön ún. senior nyelvtanfolyamokat is hirdet, kifejezetten a korukból adódó nyelvi szükségleteiket figyelembe véve. Általánosságban beszélve a nyelvtanulási lehetőségekről, említhetjük a munkahelyeket, a nyelviskolákat, a művelődési házakat és a nyelvi magántanárokat. A munkahelyi képzésekről már esett szó, amelyek során a munkáltató a szakképzési hozzájárulás terhére, ill. a felnőttképzési normatív támogatás keretein belül a fogyatékkal élők tá-

48

mogatására finanszírozhatja a dolgozói nyelvi továbbképzését, mellyel a dolgozók munkaköréhez szükséges nyelvismeretet biztosítani tudja. A nyelviskolák körében eddig általánosan elérhetőek voltak a különböző szintű és hosszúságú nyelvtanfolyamok, de újdonságként már megjelentek az 50+-osok számára elérhető külön, lassított ütemtervű tanfolyamok is”. Sajnos azonban az is elmondható – sőt: úgy gondolom ez a leglényegesebb állítása ezen alfejezetnek, hogy az 50+-osoknak hirdetett nyelviskolai nyelvtanfolyamok száma még most is nagyon csekély hazánkban. Az interneten a 2011 tavaszán működő képzések közül a következőket lehetett találni: • Big Ben Language Studies, Budapest, 50+-os tanfolyamok, itthon és külföldön is. • Österreich Institut, Budapest, Német nyelvtanfolyamok 50 éven felülieknek is • Ker-ling Nyelvstúdió, Zalaegerszeg: 50+ nyelvtanfolyam (angol, német) • Katedra nyelviskola, Békéscsaba: Senior nyelvtanfolyam, lassított ütemben, idősebbeknek (angol, német) • Ingyenes nyelvtanulás – beszélgetős nyelvtanfolyamok a győri Öreg a nénikéd! Klub szervezésében.181 • Bron-y-aur nyelviskola – külföldre szervez nyelvtanfolyamokat. Ezek között találhatni szenior (50+) nyelvtanfolyamokat is. A hazai 50+-os nyelvtanulás helyzetét tovább árnyalják a következő megállapítások: „A művelődési házak is hasonló kurzusokat tartanak, de azok általában a nyugdíjasok számára szólnak, így több tanulót is kizárva, viszont általában olcsóbbak, mint a nyelviskolai kurzusok. A magántanárok szerepe már a közoktatásban elkezdődik, ugyanis ők jelentik azt az „árnyékiskolát”, ahol a diákok egyénre szabva tanulhatják meg azt, amit napközben az iskolákban nem tudnak. Felnőttkorban az ilyen tanárok szerepe annyiban módosul, hogy a tanuló már felnőttként, önirányító személyiségként jelenik meg az órákon, és képes teljesen megfogalmazni képzési és haladási igényeit. A hátrányuk igazán abban nyilvánul meg, hogy a tanítási hatékonyságuk nem igazán mérhető (kivételt képezhetnek esetükben a felmutatott referenciák). Ezeknek az oktatási formáknak és az azoknak helyszínt biztosító intézményeknek az előnyei közé tartozik az, hogy nélkülözik a közoktatásban használt poroszos oktatást, és előzetes igényfelmérés során tájékozódnak a tanulók nyelvi előképzettségét és további céljait illetően. Az intézményi szintű nyelvoktatási formán kívül mindenképpen szükséges megemlíteni az informális tanulást is. Ez a tanulási forma

49

általánosan elérhető, köszönhetően a nyelvtanuláshoz szükséges könyvek, a TV-csatornák, az internetes- és multimédiás anyagok széles palettájának.” Összegezve a helyzetet elmondható: az 50+-os korosztály majd négymilliós létszámát elnézve elenyésző a velük foglalkozó nyelvi képzések száma. Azaz: a helyzet az, hogy ez a piac tagadhatatlanul elkezdett virágozni, de a „réten” még nagyon sok virágot lehet és kell is elültetni… 3.2. A nyugdíjasklubok, mint geronto-edukációs színterek A nyugdíjasklubok a szervezés módja tekintetében hazánkban kétfélék. Létezik az az eset, amikor már létező vagy éppen alakuló közösségek megkeresnek művelődési intézményeket, hogy helyet adjanak nekik, s az is nagyon elterjedt, hogy maguk a művelődési színterek találnak ki idős-szerveződéseket. Összefoglalómban előbb az első (7.2.1. és alfejezetei), aztán a második esetről szólok (7.2.2. és alfejezetei). 3.2.1. „Alulról szerveződő” körök 3.2.1.1. Körök, alkalmi szerveződések Magyarországon nagyon jelentős a nyugdíjas hobbikörök száma. Ezekben a körökben (nagyon divatosak a kertészeti, a horgász, a foltvarró és a filmes körök) szakértői előadások és az egymástól tanulás egyaránt jellemző. Ebben a csoportban, illetve a nagy szervezetek alcsoportjait tartalmazó blokkban is szerepeltethető a hagyományőrző és népművészeti körök működése, hiszen ezek egyik felét „alulról”, másik felét „felűlről”, azaz nagy szervezetek felől hozzák létre. Gelencsér Katalin Az időskorúak művelődése és közösségi formái c. 2006-os könyvében kiemeli, hogy 2003-ban 2760, művelődési intézményben működő hagyományőrző csoport volt, amelyben 115.000 tag volt. Ennek 10%-a, 11.477 volt 55 éven felüli. Népi iparművész körökben 3352-en tevékenykedtek 55 év fölött, Amatőr művész körökben 55 év feletti 8902 ember volt, az összes látogató 9%-a, ismeretszerző tanfolyamon 17.310 55+-os vett részt, ami az összes résztvevő 13%-a. 3.2.1.2. Körök, amelyeket nagyobb szerveződésekből hoznak létre. Létezik, sőt nagyon gyakran előfordul az az eset, amikor a körök „ernyőszervezetek” égisze alatt szerveződnek meg Mind a nyugdíjasszervezetek számát és minőségét illetően, mind a Zsigmond Király Főiskola szempontjából (mivel velük nagyon jó a szakmai kapcsolat) kiemelhetjük a sorból Nyugdíjasok Országos Szövetségét, amelynek jelenleg több mint 270.000 tagja van. 2011 közepétől ők adják ki a

50

jelenleg egyetlen országos terjesztésű idős-havilapot, a Generációnkat, amely rendszeresen beszámol a különféle regionális alcsoportok működéséről. A NYOSZ a nagyon jelentős klubélet mellett országos rendezvényeket is szervez: pl. kórustalálkozók, túrák, országos síbajnokság, Idősek világnapja, vagy idősek Ki mit tud?-ja, versmondó versenyek, stb. Szintén nagyon jelentős a Tájak-Korok-Múzeumok Országos Egyesület, 187 amely klubokat, táborokat, túrákat szervez, s egy méltán népszerű kiskönyvet ad ki, amelybe be lehet pecsételni a különféle kulturális színtereken. A magyar szakirodalom adatai alapján 2004-ben 65 tagszervezetének 8000-es tagságából 48% nyugdíjas volt.188 Jelenleg (2011. aug.) 27 vidéki és 16 budapesti csoporttal működnek, amelyek pontos listája a honlapról elérhető (sajnos a nyugdíjasok aránya itt nem szerepel). Jelentős, és a nyugdíjasok által szívesen látogatott közhasznú civil szervezet a Honismereti Szövetség,190 amelynek saját folyóirata is van, Honismeret címmel. A szövetségnek 20 tagszervezete és számos helyi klubja van, ezek például művelődéstörténeti előadásokat és honismereti vetélkedőket szerveznek, utóbbiakon nem egyszer ezres számban vesznek részt csapatok. Ugyanígy kiemelhető a budapesti, Villányi úti központtal működő Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége, amelynek 25 ezer tagja van, túlnyomó többségben a nyugdíjasok közül. A szervezet többek között országos kertészeti vetélkedőket szervez a kertészek, illetve klubok között. 3.2.1. 3. A virtuális nyugdíjasklubok Az internethasználat generációs terjedésével nyilvánvalóan a közösségi média is egy lehetőség az idősek számára a kapcsolatépítésre. Mind a Facebookon, mind az Iwiwen, mind az Indexen193 egyre nagyobb az idősebb magyar felhasználók részvétele, s azt is nyilvánvaló, hogy a virtuális nyugdíjasklubok szervezésére is nagy esély van – ez tehát a jövő egyik, markáns útja. Jelenleg ebben a „jövőben” még kevesen léptek határozottan előre. Ezek közül is ki kell emelni azt, hogy a Kerényi Péter szerkesztette www.oreganeniked.hu oldal körül egyre szélesebb körben szerveződik egy klubhálózat, amelynek első csoportja 2008-ban jött létre, Győrött. A tagok interneten ismerkedtek meg, interneten tartják a kapcsolatot, de fizikai valóságban is találkoznak egymással, különféle közös rendezvényeken. 3.2.2. A művelődési intézmények, mint geronto-edukációs színterek A művelődési intézmények felkészült programszervezői szinte minden magyarországi helyszínen szerveznek nyugdíjasoknak rendezvényeket,

51

s rengeteg intézményben léteznek nyugdíjas körök is. E sorok írója élete leghosszabb időszakát Dél-Budán élte le, ezért innen emeli ki a hely Klauzálház (régebbi nevén: Dél-Budai Kulturális és Szabadidő Központ: KUSZA) szépkorú programjait, amelyek mennyisége és minősége az országos átlag felett van, így jó például is szolgálhat: 3.2.2.1. A konkrét példa 2011. augusztus 9.-én a Ház honlapján a következő volt ezzel kapcsolatban olvasható: • Szeptember 5-én, hétfőn 16-20 óráig MŰSOROS TÁNCEST A nagytétényi Szelmann Házban / Nagytétényi út. 306./, Játszik: a Kristály duó Belépőjegy: 600.- Ft, tagoknak: ingyenes • Szeptember 12-én, hétfőn 17-21 óráig BUDATÉTÉNYI TÁNCEST, Játszik: a zongoránál Szántó Csaba, a doboknál Haár László Belépőjegy: 600.- Ft, tagoknak: ingyenes • Szeptember 26 -án, hétfőn 16-21 óráig VIGADALOM - Hulló falevél, sárgult falevél A műsorban fellépnek a Blaha Lujza kör tagjai. Kísér és a tánczenét szolgáltatja: a zongoránál: Szántó Csaba, a doboknál: Haár László. Belépőjegy: 650 Ft-. tagoknak: ingyenes • KIRÁNDULÁSOK Szeptember 14. szerda Kirándulás Győrbe vonattal Találkozás: 7 órakor a Kelenföldi pályaudvar jegypénztáránál Indulás: 7 óra 24 perckor induló vonattal, érkezés Győrbe: 8 óra 31 perckor Délelőtti programok: Városháza megtekintése, belváros, Széchenyi tér, Patika Múzeum 1213 óráig: ebéd- szervezett formában, kedvező áron /étteremben/ vagy a hozott elemózsiából! Délutáni programok: Zichy palota megtekintése (ingyenes), Xantus János Múzeum (belépő: 350 Ft), Bazilika Kötetlen séta a Duna- parton Visszaút: 18 órakor induló vonattal! Szeptember 28. szerda Zsámbék nevezetességeinek megtekintése Találkozás: 7 óra 45 perckor a Klauzál Ház aulájában vagy 9 óra 15 perckor a Széna téri Volánbusz állomáson. Indulás: 9 óra 30 perckor, menetidő 50 perc Megtekintjük a Lámpamúzeumot, a Sváb tájházat, a Török kutat, a Romtemplomot és a barokk templomot. Vásárolni tudunk a híres Ziegler ostyákból és süteményekből a gyár mintaboltjában. Költségek: busz- 65 év felett regisztrációs jegy , 50 % retúr550Ft Belépők összesen: 800 Ft. Visszautazás a 17 óra 30 perckor induló járattal. Minden érdeklődőt szeretettel vár Tamon Erika! KLAUZÁL SZABADEGYETEM Szeptember 15-én, csütörtökön, 14-16 óráig Klímaváltozás kezdőknek: az éghajlati rendszer és a múltbeli változások Előadó: Kovács Mária, Országos Meteorológiai Szolgálat. Az első előadásban bemutatjuk az éghajlat általános jellemzőit és a múlt éghajlatának alakulását.

52

Szó esik majd az éghajlati rendszer elemeiről és arról, hogy mekkora szerepet játszik egy ilyen összetett rendszer megváltoztatásában az ember. Külön kitérünk az éghajlattal és az éghajlat megváltozásával kapcsolatos tévhitekre is. A múltbeli mérések segítségével elemezzük az elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változásokat. Szeptember 29-én, csütörtökön, 14- 16 óráig Klímaváltozás haladóknak: az éghajlat modellezése és a várható változások Előadó: Szépszó Gabriella, Országos Meteorológiai Szolgálat A második előadásban a hangsúlyt elsősorban arra helyezzük, hogy hogyan számszerűsíthetjük az éghajlat jövőbeli alakulását. Ismertetjük az éghajlati modellezés módszertanának alapjait, majd vázoljuk a klímamodellek eredményeinek legfontosabb részleteit, különös tekintettel a Magyarországon várható változásokra. Például megnézzük, hogy értelmezhető-e az a kérdés, hogy hány fok lesz 2040. szeptember 29-én, vagy akár tudunk-e felelősséggel választ adni a Balaton esetleges kiszáradásával kapcsolatos kérdésekre. Igyekszünk rávilágítani a bemutatott eredmények bizonytalanságaira is. SZÁMÍTÓGÉPES TANFOLYAMOK SZÉPKORÚAKNAK „Kattints rá, nagyi!” 25 órás számítástechnikai tanfolyamot indítunk nyugdíjas, tanulni vágyó szépkorúak számára, mely tanfolyam célja az internet használatának, a számítógépkezelési ismeretek, az elektronikus levelezés alapjainak elsajátítása idős korban. A tanfolyam indul: folyamatosan. A tanfolyam időpontja: hétfő és csütörtök Tanfolyam összesen 25 óra A 25 órás tanfolyam díja: 1000 Ft. Jegyzetet biztosítunk! A tanfolyamok 10 fő jelentkezése, regisztrálása esetén indulnak! Előzetes regisztráció, jelentkezés: Funk Ivettnél 226-0559 / 131 mellék vagy e-mailben: [email protected]. Oktató: Dr. Komócsin Zoltán informatika tanár, egyetemi adjunktus „Csak így tovább Nagyi!” Tanulni vágyó szépkorúak számára számítógép felhasználói tanfolyamokat indítunk folyamatosan, melynek keretében haladó számítógépkezelési ismereteket, az internetezés és az elektronikus levelezés csínját-binját sajátíthatják el. Hétfői és pénteki napokon 9-től 13 óráig. (a végleges időpontok a jelentkezők létszámától függően, egyeztetés szerint) A haladó 12 órás nyugdíjas tanfolyam díja: 10000 Ft/fő. A „Kattints rá, Nagyi” tanfolyamot végzetteknek: 8000 Ft/fő. Jegyzetet biztosítunk! A foglalkozások 10 fő jelentkezése, esetén indulnak! Előzetes regisztráció, jelentkezés: Funk Ivettnél 226-0559 / 131 mellék vagy e-mailben:

53

[email protected] Oktató: Dr. Komócsin Zoltán informatika tanár, egyetemi adjunktus. FOLTVARRÓK KLUBJA Minden csütörtökön 10-13 óráig. Minden szabni, varrni szerető hölgyet és urat vár a kör valamennyi tagja! TÖLTSÜNK EGYÜTT EGY KELLEMES DÉLELŐTTÖT! BLAHA LUJZA ZENEBARÁT KÖR Szeretettel hívjuk és várjuk a dalolni vágyó és tanulni kívánó fiatalok jelentkezését. Meghallgatás a fenti időpontokban. Korrepetitor: Szántó Csaba B-22 Galambász kör Szakkörvezető: Kun József Nyári szünet Következő foglalkozás szeptember 26-án lesz. ETKA JÓGA minden korosztálynak Oktató: Still Tamásné Ani Keddenként 14.30-tól 16 óráig. Díja alkalmanként 800 Ft, a kedvezményes bérlet hat alkalomra 4000 Ft, tizenkét alkalomra 8000 Ft.” A részletes programlistát figyelve elmondható: a XXII. kerület idősei számos érdekes és fontos program közül választhatnak. Sajnálatos módon azonban majdnem teljesen hiányzik a körből a munkaerőpiaci gerontoedukáció, az előadások egyértelműen ismeretbővítő-művelődési és egészségügyi jellegűek. A közvetlen munkaerőpiaci haszon szempontjából egyedül az internetes tanfolyam emelhető ki, amely illeszkedik az erről szóló legnagyobb országos programhoz. A példa jelzi a szakmai problémát is. Úgy vélem, hogy az idősoktatás hazai működése ezen szegmensének is el kell mozdulnia a munkaerőpiaci geronto-edukáció felé, azaz a művelődési karakter megőrzésével ki kell bővülni az aktív időskor dimenzióival (akár a tanácsadás, akár a jogi, akár a hivatalos írásbeliség, akár a következő alfejezetben említett tréningek dimenzióit illetően). 3.2.2. Munkaerőpiaci orientációs tréningek művelődési intézményekben Kifejezetten előremutató szakmai kezdeményezés zajlott 2011 tavaszán, amikor Merre tovább 50 felett? címmel, a Váci Esélyek háza szervezésében a helyi művelődési központban ingyenes, nyolcórás tréninget szerveztek az idősek munkaerőpiaci orientációjával kapcsolatban,

54

amely mind a munkanélküliség, mind a munkahelyváltoztatás lehetőségeit érintette. A foglalkozások időpontját jól választották ki, mert 18 órától 19:30-ig zajlottak a különféle tevékenységek, így munka után is kényelmesen is meg lehetett látogatni a művelődési házat. A tréning több szervezet összefogásával jött létre: NaszályGalga Nonprofit Kft., a Pest Megyei Esélyek Háza, illetve a Madách Imre Művelődési Központ vett részt a szervezésben. Ezt a területet azért nagyon fontos kiemelni, mert a tréningszerű munkaerőpiaci geronto-edukáció talán a legfontosabb szegmense az idősképzésnek, különösen egy olyan válság idején, amelynek vége még nem látszik, sem az egész napnyugati civilizáció, sem a benne a lemaradtabb régiók közé tartozó Magyarország számára. 3.3. A magánszféra a geronto-edukációban–Sikeres magánkezdeményezések Sajnos hazánkban a vállalkozási szféra még kevéssé lát fantáziát a gerontoedukációban. Ennek természetesen előnye is van, hiszen az ilyen végzettséggel a munkaerőpiacra lépő diplomások nagyobb lehetőségekkel rendelkeznek. Magyarországon így csak néhány kezdeményezést lehet kiemelni, amelyek ígéretesek, és egyre jelentősebbek: 3.3.1. Korhatártalanul, Perla Stúdió A civil szerveződés (egyesület) célja, hogy középkorúan is kiegyensúlyozottan, boldogan és egészségesen éljenek a magyar emberek, ezért indított 2008 tavaszán országjárást az általuk kitalált Korhatártalanulprogram keretében Szentendrei Női Szalon Egyesület. A programok formája beszélgetés és előadás, amelyek keretében életvezetési tanácsadást adnak, s pszichológiai összefüggéseket tárnak fel a középkorú állapotot és annak egészséges feldolgozását illetően. Az egyesület fő szervezője a neves újságíró, tévés személyiség, Endrei Judit, aki több könyvében is foglalkozott az idősödés kérdéseivel. Endrei Judit indította el a Perla Stúdió nevű képzési központot is, amely elsősorban középkorú nőknek ad önismereti-életvezetési tréningeket, minimum hatfős csoportokban. 3.3.2. BOCS Alapítvány A Székesfehérváron működő, 1994-ben bejegyzett alapítvány (amely legfőbb tevékenységét a globális nevelés, a környezet, a békés egymás mellett élés, a tudásfejlesztés és az emberi jogok területén fejti ki) idén (2011) a német Brücke/Most-Stiftunggal, a Weltfriedensdienttel és az osztrák Südwinddel együttműködve képzést kínál az ötvenes és hatvanas éveikben járóknak, a globalizáció kihívásaival kapcsolatban – Európai Uniós forrásból. Ez a képzés egy 2010-től 2013-ig tartó Global Generation-projekt része, amely projekt többek

55

között a társadalmi tudatosság növelése érdekében workshopokat tart a globalizáció és az 50+-os emberek kapcsán. 3.3.3. „Legyen csinos 50 felett!” Ezzel a címmel egy 40 órás divatstílus-ismereti tanfolyam indult 2011. március 25-én, a ModArt Művészeti és Divatiskolában. A sikeren felbuzdulva már hirdetnek 2011. szeptemberére is ilyen tanfolyamot, 15 fős kiscsoportoknak, 40.000 forintos tandíjjal. A szervezés hátterét bevallottan az az ismeret és élmény adja, hogy 2008-ban rendezték meg először az Old Ladies Rebellion nevű divatbemutatót Párizsban, amelyet 2009-ben és 2010-ben megismételtek.200 A bemutatók szervezője Fanny Karst (1974- ) divattervező volt, aki kosztümöket, blúzokat, angol szabású ruhákat, valamint nyomott selymet vonultatott fel, csupa olyasmit, amit az avantgárd művészet egyik csillaga, a New Yorkban élő 94 éves francia Louise Bougeois munkája inspirált. A „törvénybontó” elegancia bemutatására a tervezőnő Françoise de Staëlt és Monique Rozier-t kérte fel – a hatvanas években mindkettőjük a Givenchy, a Courrčges és a Balenciaga modellje volt, de napjainkra már olyan idős asszonyok, akiket a modellügynökségek, korukra hivatkozva nem foglalkoztattak. 3.3.4. A jóga, a tai-chi és egyéb keleti mozgásművészetek Magyarországon örvendetesen emelkedik a jógatanfolyamok, azon belül is az időseknek szóló jógatanfolyamok száma. Ez nyilvánvalóan összefüggésben van azzal is, hogy az 1999-ben alakult Magyar Jóga Társaság202 oktatói képzésein ilyen tudást is szerezhetnek a diákok (sőt: szakdolgozatot is írhatnak ebből a témából). A Budapest VIII. kerületében működő Kék lótusz jóga és életmódközpontban 2011-ben indult 50+-os jógatanfolyam, 10 alkalommal, 18 ezer forintos díjjal vettek részt rajta az időskorúak.204 A szintén Budapesten működő Sivananda Jógaközpont hatha-jóga tanfolyamokat tart időseknek, a 16 alkalom 19.300 forintba kerül. Kifejezetten az időseknek szól a hazai fejlesztésű Etka-jóga Erőgyűjtő Módszer-képzés, amelynek kitalálója Kártyik Benke Etka volt. A ma Magyarországon széles körben (szinte minden nagyobb városban) tartott jógatanfolyamokon az idősek a megfelelő légzéstechnikát és az izmok helyes használatát tanulják meg. A tai-chi207 kapcsán fontos kiemelni, hogy a Magyar Gyógytornászok Társasága Geriátriai Munkacsoportja 2009-ben lehetőséget adott gyógytornászoknak, hogy egy ingyenes tai-chi tanfolyamot végezhessenek el, amelynek révén közreműködtek az eséseket megelőző szakmai program kidolgozásában, és tovább mélyedhettek ennek a rendkívül hasznos keleti mozgásművészetnek a megismerésében. 3.3.5. Nordic walking – egy nyugati módszer A „Kétbotos sétálás”-sal, avagy „hó és síléc nélküli sífutással”, ami

56

sport és szabadidős tevékenység egyszerre, jómagam először Finnországban találkoztam, a 2000-es évek elején. Nálunk Wilk Zsófia honosította meg a 2000-es évek közepén a Nordic Walkingot, és cége azóta tanfolyamokat szervez ebben a témában.209 A tanfolyamok között vannak kifejezetten szeniorképző és edzőképző tanfolyamok is. Az üzleti lehetőségeket látva 2010 novemberében nyitottak egy Nordic Walking-szakboltot is Budapesten, a Bécsi úton. Az interneten több helyről (pl. a Facebookról) is elérhető Kárai Zita budapesti nordic walking oktató, kifejezetten 50 felettieknek szóló oldala (http://www.50felettfitten.hu ), ahol legfrissebb, 50+-os nordic walkingtanfolyamokról is olvashatunk. A Nordic walking kapcsán kiemelendő még, hogy a téma magyarországi szinte teljes palettája elérhető a http://nordicwalking.lap.hu/ oldalon. 3.4. A szakképzések és a szakirányú továbbképzések Magyarországon az OKJ-k között, a régebbi jegyzékben már 1994 óta egy olyan képzés szerepelt, amit Idősprogram-szervezőnek hívtak, azonban a 2006-os új jegyzékből ez már kimaradt. A szakirányú továbbképzések közül az idősekkel foglalkozik a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara által 2009-ben jogi és igazgatási képzési területen akkreditáltatott Szenior humánerőforrás tanácsadó szakirányú továbbképzés.210 A képzés tandíja 2010-ben 150.000 forint volt. A ZSKF távlati terveiben szerepel a tanatológusokat képzők képzését adó tanatogógia szakirányú továbbképzést elindítani, amely terület Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. 2012 tavaszán szintén a ZSKF indítja el andragógiai képzési területen az Időskori munkavállalási tanácsadó szakirányú továbbképzését, amelynek ismeretkörei, moduljai és alapvető tárgyai a következőképpen oszlanak meg: „Alapozó modul: 6 kredit Az időskor általános jellemzői, annak demográfiai, pszichológiai, pszichiátriai, valamint az élethosszig tartó tanulás korosztályt érintő hazai és nemzetközi sajátosságai. Tantárgyak száma: 3 Tantárgyak neve: Az időskor szociológiája; Gerontológia-geriátria; A Life Long Learning és az Időskor. Az időskorúak képzése, illetve munkavállalásának jogi támogatása, az időskori munkavállalással kapcsolatos vállalkozások indítása modul: 20 kredit. A nemzetközi és a magyar geronto-andragógia áttekintése, a diszkriminációk formái és kezelési lehetőségei, az időskorhoz köthető történé-

57

sek (munkában tartás, nyugdíjazás, újra munkába állás, betegellátás, társadalombiztosítás, stb.) a munkajog, szociális-és egészségügyi jogi, valamint gazdasági jogi háttere. Tantárgyak száma: 9 Tantárgyak neve: Gerontoedukáció az USÁ-ban, Európai gerontoedukáció, Magyar geronto-edukáció, Ageizmus, Jogi alapismeretek, Munkajogi alapismeretek, Betegjogi alapismeretek; Az időskorúakkal kapcsolatos vállalkozások jogi háttere; Az időskorúakkal kapcsolatos vállalkozások gazdasági háttere. Az egészségmegőrzés, rekreáció időskorban modul: 8 kredit Az egészséges életmód szemlélet és gyakorlat időskori kialakításában, illetve az időskorúak életminőségének, a társadalmi, kulturális életben való aktivitásuk javításában való közreműködés elsajátítása. Tantárgyak száma: 2 Tantárgyak neve: Egészségmegőrzés és rekreáció idős korban; Az aktív időskor európai és hazai lehetőségei A humánerőforrás-ismeretek modul: 19 kredit A hazai és nemzetközi emberi erőforrások piaca időskorúakkal kapcsolatos piacának működése, szabályai és összefüggései; az időskorúak munkában maradásához, illetve visszatéréséhez érdemi segítség nyújtásának ismerete. Tantárgyak száma: 6 Tantárgyak neve: A nemzetközi emberi erőforrások piaca, A magyarországi emberi erőforrások piaca, Idősek a nemzetközi munkaerőpiacon, Idősek a magyarországi munkaerőpiacon, Az idősek munkaerőpiaci szerepével kapcsolatos nemzetközi vállalkozások, Az idősek munkaerőpiaci szerepével kapcsolatos magyar vállalkozások. Tanácsadói képességek fejlesztése modul: 27 kredit Olyan gyakorlati képességek kialakítását, erősítését, illetve fejlesztését szolgálja, amelyek lehetővé teszik, hogy a végzettek időskori munkavállalási tanácsadóként a megszerzett elméleti tudást teljes körűen fel/kihasználva működhessenek együtt mind az időskorúakkal, mind az ő érdekükben eljárva. Tantárgyak száma: 10 Tantárgyak neve: Informatikai alapismeretek; A szociológiai vizsgálatok alapvető technikái; Kommunikációs tréning; Konfliktuskezeléstréning; Hivatalos írásbeliség; Pályázatírási alapismeretek; Pályaorientációs tanácsadás; Protokoll, etikett, viselkedéskultúra; Az állásinterjúk elmélete és gyakorlata; A munkaügyi központok gyakorlata A szakdolgozat kreditértéke: 10 kredit”

58

4. A magyar felsőoktatás geronto-edukációs jelene 4.1. Idősek egyetemei és képzései – felsőoktatási kézben A magyarországi egyetemek és főiskolák igazán (az egri példa kivételével) csak az utóbbi években érzékelték, hogy a gerontoedukáció különféle képzési formáiban nekik is nyílik lehetőség. Ennek példája a Nyugdíjasok szabadegyeteme Győrben, amely 2010. február 10-én indult a Széchenyi Egyetemen, s idén már második évfolyamában jár.213 A képzés művelődési-ismeretterjesztési karakterű előadásokból áll, s a sorozat végén nyugdíjas egyetemi oklevelet kapnak azok, akik 9 előadásból 5-ön ott voltak. Aki mindegyiken ott van, laptopot kap ajándékba. (Megjegyzendő, hogy a Széchenyi Egyetem példamutatóan ügyel arra, hogy az előadások ne vesszenek el: a 2010-es előadások mind fenn vannak a főiskola honlapján, s a felülethez hozzá lehet szólni). A győri kezdeményezést vette át 2011-ben a NyugatMagyarországi Egyetem, Sopronban, ahol 2011. március 29-én indult el a nyugdíjas egyetem, a győri előadások tematikájával. Itt már leckekönyvet is kapnak a nyugdíjasok, és a részvétel alapján „diplomát” is kapnak. Sajnos más hazai felsőfokú oktatási intézményből nem találtam adatot ilyen jellegű szabadegyetemi képzésekre, legföljebb olyasmivel lehet találkozni, hogy más intézmények szerveznek nyugdíjasképzéseket, amelyekre meghívják a felsőfokú intézmény tanárait előadónak. Ez azért is elgondolkodtató, mert a közvetlen környezetünkben, pl. Szlovákiában is akad felsőfokú intézmény (Komensky Egyetem – Pozsony), amely szervez szenioregyetemet, azaz az ilyen szerveződések elmaradása regionális lemaradással is járhat ezen a területen. 4.2. Az egyetem mint szolgáltató Eger Az idősoktatásban kiemelkedő egri főiskola 2005 óta tart ingyenes internetes tanfolyamokat, Senior Egyetem néven az 50+-osok számára,217 s ugyanitt ingyenes vagy olcsó nyelvtanfolyamokat is szerveznek az időseknek. Nyilvánvaló, hogy mindkét terület hasznos és járható a felsőoktatási intézmények számára. 4.3. A legkomplexebb modell: a békásmegyeri Zsigmond Király Főiskola A békásmegyeri Zsigmond Király Főiskolán 2009-ben jött létre a Gerontoedukációs Kutatóközpont (GEK). A központ kitalálója Szépe György nyelvész professzor, Dovala Márta pedagógia professzor és e

59

sorok írója voltak. A GEK célja komplex: a geronto-andragógiával kapcsolatos kurzusok és képzések szervezése, felügyelete, konferenciák, kerekasztalok, könyv- és folyóirat-bemutatók szervezése, illetve a 2011. szeptember 15-étől induló Nyugdíjasok Óbudai Egyeteme szakmai felügyelete. A központ adja ki a Gerontoedukáció című negyedéves, internetes szaklapot, amelynek eddig már két száma jelent meg. A GEK eddig a következő rendezvényeket szervezte: • 2011. március 16. Párkapcsolati erőszak 60 év feletti nők életében – Tóth Olga szociológus előadása • 2010. október 20. A három M – Munkaerőpiac, munkalehetőségek, méltóság – minikonferencia a ZSKF-en, andragógia BA-szakon végzett diákjaink gerontoandragógiai előadásaiból • 2010. április 26. Kerényi Péter marketingszakember előadása a Gerontoandragógia kurzus keretében. • 2010. február 23. – A magyarországi időslapok kerekasztala. Közreműködött: Némethné Jankovics Györgyi (Generációnk magazin), Borzák Tibor (Korhatár), Földeák Gábor (Hild) • 2009. november 25. – Ahol nemcsak a húszéveseké a világ… a Kutatóközpont nyitórendezvénye, amelyen Fülöp Erzsébet nyelvész, Szépe Orsolya és Jászberényi József előadásai hangzottak el. A Központ közreműködött több szakirányú továbbképzés kidolgozásában és az Andragógia mesterképzés programjának létrehozásában is, amely a főiskolán 2011 februárjától, keresztféléves képzés keretében indult el (Zachár László szakfelelős vezetésével). A ZSKF andragógia mastere rendelkezik geronto-andragógia szakiránnyal, amelyen az első félévben 4 hallgató kezdte meg tanulmányait. A 2011 szeptemberében kezdődő félévben várhatóan már 10 felett lesz a szakirányos hallgatók száma. A szakirány tantárgy-struktúrája blokkonként a következő: 1. Szociálandragógia Gerontológia Az időskor pszichológiája Az időskor szociológiája 2. A felnőttoktatás menedzsmentje Az idős korúak intézményrendszere (szervezés és vezetés) Pályázatírás és projektmenedzsment 3. Az andragógiai kompetenciák fejlesztése Az időskori konfliktusok kezelése Közösségfejlesztés időskorban Aktív időskor 4. Európai dimenzió az idősoktatásban Idősek az Európai Unióban

60

Geronto-edukáció

5. A magyar gerontoedukáció jövője – lehetőségek, feladatok A magyar idős-oktatás sikeres jövőjét alapvetően három tényező megvalósulásában látom: a nemzetközi minták egyre szélesebb körű megismerésében; a bővülésben; illetve az egyetemi szféra minél erősebb részvételében. A nemzetközi minták megismerésére két okból van szükség: egyrészt ötleteket adhatnak a szervezőknek érdekesebb és hatékonyabb oktatási formákra és témákra. Másrészt – mivel hazánk a napnyugati civilizáció része – állampolgáraink életmintái és életcéljai is egyre inkább igazodnak a nyugati kultúra elvárásaihoz. Így teljesen nyilvánvaló, hogy azokra a képzésekre lesz egyre nagyobb igény, amelyre a művelt nyugaton is igény mutatkozik. A bővülés azt jelenti, hogy az idősoktatás piacán egyre több és egyre többféle piaci ágensnek kell megjelennie. Az ágensek egyik csoportja – a keresleti oldal, a célcsoport – természetes módon növekszik, hiszen egyértelműen növekszik az idősek száma, s ezzel együtt hazánkban is egyre jobban lehet számolni, egy „senior markettel”, amely egyre erősebben mutatja meg igényét a nekik szervezett képzésekre. Ebből a jobban szituált polgári rétegből kerülnek ki majd a hagyományos, akkreditált egyetemi szakok első szenior hallgatói csoportjai, tanulókörei. Ezzel együtt sajnos a világgazdasági és a honi gazdasági és társadalmi válság is növeli a keresleti ágensek számát, a képzéseknek így igazodniuk kell a szintén egyre növekvő – várhatóan drámaian növekvő – „underclass”218 idős szegmensének képzési igényeihez is. Ez azt jelenti, hogy rövid távon akár kétféle idősoktatás is kialakulhat:a „citizenek”/”bürgerek”, illetve az „underclass” oktatása, amelyek más oktatási formákat, témákat és oktatási nyelvet is igényelnek. Az egyetemi szféra egyre intenzívebb részvétele alapvetően a szakszerűséget adhatja a képzéseknek. Nemcsak azzal, hogy jól képzett tanárok kiváló előadásokat tartanak leendő idősképzőknek, vagy alkalmilag szervezett tanfolyamokon, avagy időseknek a hagyományos, akkreditált képzési programokban, hanem azzal is, hogy az idősoktatást szisztematikusan kutatják, s eredményeiket közismertté teszik, mind az andragógiai szakmában, mind a szélesebb tudományosságban és közvéleményben. Az egyetemi szféra feladata továbbá a meglévő szakok képzési programjának igazítása a demográfiai folyamatokhoz: rendkívül fontos, hogy a társadalomtudományi és humántudományi képzésekben minél nagyobb teret kapjon a gerontológia, a gerontoandragógia és a geronto-edukáció. Ezen túlmenően megérett az idő

61

arra, hogy az egyetemi szféra a szakirányokon és a szakirányú továbbképzéseken túl minél hamarabb akkreditáltassa az Idősképzés BA, majd pedig az Idősképzés MA képzési szakot. Természetesen nem a „mainstream”- egyetemeken/andragógia-képzőhelyeken, hiszen az ő feladatuk továbbra is a felnőttképzés általános területeinek oktatása, hanem azokon a kisebb képzőhelyeken, amelyek – ahogy a világon mindenhol – úgy hazánkban is arculati elemként tudják alkalmazni ezt a területet. Az akkreditáció kapcsán még egy fontos tényezőt kell kiemelni: a gerontoedukáció területéről a jelenlegi szakpolitikai vezetés megfelelő fórumai részéről minél hamarabb fontos volna egy szakértőkből álló geronto-edukációs szakmai bizottságot létrehozni, akik egyrészt ellenőrzik a meglévő idősképzési programokat, nemcsak az egyetemeken, hanem a teljes magyarországi idősképzési világban is. Ez a bizottság ezzel együtt pedig engedélyező joggal bírna bármilyen további, a bizottság létrejötte után magyarországi idősképzést illetően. A központi – elsősorban a máltai modellhez hasonló – gyakorlatra elsősorban azért volna szükség, mert a nemzetközi trendek ismeretének hiánya, a pszichológia és a pedagógiai alapok hiányosságai, az oktatott terület munkaerőpiaci hasznának nem pontos ismerete oda vezethet, hogy az idősképzés területe olyan, elsősorban gyors és közvetlen hasznot kereső dilettánsok kezébe kerül, akik nem tudják megvalósítani az idősképzés legfontosabb két feladatát: a munkaerőpiacon tartást, illetve az aktív időskor megvalósítását. Írásom célja egyértelműen az volt, hogy a nemzetközi trendek vázlatos megismertetése hozzásegítsen a valóban hatékony idősoktatás magyarországi meghonosításához és terjesztéséhez.

IRODALOM  A Magyar Köztársaság kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról (2005): http://www.okm.gov.hu/doc/upload/ 200511/ lll_strategia_kormany_050921.pd  http://www.kossuthklub.hu/szabadegyetem/bemutatkozas (Letöltés ideje: 2011. augusztus 3.)  http://www.kossuthklub.hu/szabadegyetem/sorozataink/nyugdijas-szabadegyetem (Letöltés ideje: 2011. augusztus 3.)  http://www.szenior.hu/cgi-bin/part_akademia.php (Letöltés ideje: 2011. augusztus 3.)  http://bbsliairkakore.hupont.hu/4/idosek-akademiaja (Letöltés ideje: 2011. augusztus 3.)  http://www.bem6.hu/programjaink/kiskoezoessegek/18-

62

irka-koer (Letöltés ideje: 2011. augusztus 3.)  http://www.harmadikkoregyeteme.hu/alapitvany.html (Letöltés ideje: 2011. augusztus 7.)  http://www.harmadikkoregyeteme.hu/aktualitasok.html (Letöltés ideje: 2011. augusztus 9.)  http://www.harmadikkoregyeteme.hu/alapitvany.html (Letöltés ideje: 2011. augusztus 1.)  Semsei Imre, A gerontológia oktatása Magyarországon, előadás, 2010. november.http://www.mellearn.hu/events/6konf/prezentaciok/b/semsei_i mre.pdf (Letöltés ideje: 2011. augusztus 12.)  http://odin.deefk.hu/library/100622_MagyarGerontologia2.6v.pdf (Letöltés ideje: 2011. augusztus 7.)  http://www.ektf.hu/andragogia/upload/tantargy_leirasok /nappali/Gerontolo2giai_alapismeretek_(geroeduka1cio2).doc (Letöltés ideje: 2011. augusztus 9.)  http://www.barczi.hu/html/uj/kiadvany/tanterv2.htm (Letöltés ideje: 2011. augusztus 8.)  Szabó Lajos: Gerontológiai ismeretek oktatása a szociális munkások képzésében. (2010) http://odin.deefk.hu/library/100506_gero.pdf (Letöltés ideje: 2011. augusztus 9.)  Urfi Péter, Mit akar már megint az öreg?, Az idősödés lélektana, Magyar Narancs, 2009. július 16. Melléklet,V.  http://www.idostanulas.eoldal.hu/ (Letöltés ideje: 2011. augusztus 8  http://www.facebook.com/media/set/?set=a.154841437 914605.38591.100001662493269#!/groups/156088121115831/

Ez a munka egy előzőleg megjelent könyv részlete (In: Semsei I. szerk. (2011): Gerontológia I-II. Egészségügyi Kari Jegyzetek, No. 17. Debreceni Egyetemi Kiadó (ISBN 978 963 318 186 7; ISBN 978 963 318 188 1)). dr. Jászberényi József Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet 1039 Budapest, Kelta u. 2. [email protected]

63

ANDROPAUZA INTERDISZCIPLINÁRIS MEGKÖZELÍTÉSBEN Dobos Emese

Összefoglalás Az öregedés a klinikai kutatások fókuszpontjává vált az utóbbi időben, elsősorban az európai populációban bekövetkezett demográfiai változások miatt. A férfiak öregedése számos olyan tünettel jár együtt, amely összefüggésbe hozható a tesztoszteron szintjének csökkenésével, mely tünetek együttesen andropauza szindrómaként definiálhatók. Jelen munka célja, hogy feltérképezzük az andropauza dimenzióit, valamint annak pszichológiai korrelátumait, továbbá, hogy egy korábbi dolgozat eredményeképpen meghatározott, a Heinemann és munkatársai által kidolgozott Aging Males’ Symptoms kérdőív magyar mintára vonatkozó pszichometriai karakterisztikumait bemutassuk. A statisztikai elemzések alátámasztják, hogy az életminőség, az élet értelmessége, a szorongás, valamint az andropauza tünetegyüttese szoros korrelációban vannak egymással, amely azt a következtetést vonja maga után, hogy a terápia folyamán a biopszichoszociális, interdiszciplináris megközelítés lenne kívánatos. Abstract Aging has been brought into focus of clinical research recently due to demographic changes in the european population. In men, there are a number of symptoms that can be related to the decrease in testosterone levels which can define the syndrome of andropause. The purpose of this paper is to assess the dimensions of andropause and its related psychological correlations as well as to present previous findings which determine the psychometric characteristics of the Aging Males’ Symptoms scale (created by Heinemann et al.) in a Hungarian sample. Statistical analysis suggests a strong correlation between the overall quality of life, life meaning, anxiety, and the symptoms of andropause which lead to the conclusion that a biopsychosocial, interdisciplinary approach is desired in the process of the therapy.

64

Bevezetés A demográfiai változások, az idősek számának növekedése a tudományos érdeklődés fókuszának változását fogja eredményezni, elsősorban az időskorral összefüggő betegségek, valamint a középkorúak és az idősek munkaerőpiaci ill. társadalmi helyzetének kapcsán. Az andopauza, azaz az idősödő férfiak tesztoszteron-csökkenésből származó tüneteinek összefoglaló neve azon tünetcsoportot hivatott definiálni, amely a férfi nemi hormon szintcsökkenéséből adódik. A szakirodalom elsősorban az andrológia körébe sorolja az andropauzát, azonban véleményünk szerint kiemelkedően fontos az interdiszciplináris megközelítésmód mind a jövőbeli kutatások, mind a pedig a terápia kapcsán. Az andropauza átmeneti időszakot képezve az érett felnőttkor és az időskor között, alvászavarokkal, az izomgyengeséggel, az izomerő csökkenésével, a viszcerális zsírszövet arányának növekedésével, erős izzadással, ingerlékenységgel, szorongással, depresszióval, ill. szexuális problémákkal jellemezhető. (Valló és Nemes, 2000; Papp, 2002; Heinemann és mtsai, 2003; Nieschlag és mtsai 2006) Nieschlag és mtsai (2006) az alábbiak szerint definiálták az andropauzát: „Egy jellemző tünetekkel társuló növekvő életkorhoz kötődő klinikai és biokémiai szindróma, amely a szérum tesztoszteron szint csökkenésével jár együtt. Az életminőség szignifikáns romlását okozhatja, valamint hátrányosan befolyásolhatja több szervrendszer működését.” Látható tehát, hogy a férfiak idősödése egy – az élet minden területét jelentősen befolyásoló – szindróma megjelenését vonja maga után, amely azonban – mint az öregedés maga – egy folyamat eredménye, tehát nem egyik napról a másikra jelentkeznek a tünetek. Ugyanakkor egyéni különbségek is mutatkoznak a tünetek erősségét illetően, ezért megalapozott kérdésnek tekinthető, hogy mely tényezők tekinthetők védőfaktornak és milyen összefüggések mutathatók ki, amennyiben biopszichoszociális egységben tekintünk az andropauzára. A tünetekkel összefüggésben álló tényezők Az emberek életében előforduló stressztényezők számos fiziológiai folyamaton keresztül képesek befolyásolni a szervezet endokrin működéseit. A stresszfogalom megalkotójának tekintett Selye János (1964) kifejtette, hogy a tartós stressz-hatások a szervezet válaszkészségét ronthatják, amelyek ezáltal a szervezet kimerüléséhez vezethetnek, amennyiben a stresszor hosszú időn keresztül jelen van az egyén életében. Ezzel összecseng a 65

stresszkutások

azon

eredménye,

hogy

a

HPA-tengely

(hipotalamusz-hipofízis-

mellékvesekéreg-tengely) aktivációja következik be a stressz hatására, amely a kortizol termelődését

vonja

maga

után.

Prolongált

stressz

fennállása

esetén

azonban

hiperkortizolizmus léphet fel, amely különféle szomatikus (magas vérnyomás, elhízás, 2-es típusú diabetes) ill. pszichiátriai (depresszió, szorongás) kórképekkel mutat összefüggést. (Rigó, 2007) A fentiekben említett stresszrendszer (HPA-tengely), valamint a reproduktív rendszer (Hipotalamusz-hipofízis-gonádikus, azaz HPG-tengely) egy integrált szabályozási rendszert alkotnak. Stressz hatására a HPG tengely inhibíciója lép fel a stresszrendszer különböző komponensei által. (Retana-Márquez, 2003) Elmondható tehát, hogy a külső hatások, valamint különösen azok interpretációja befolyásolhatja a reproduktív tengely működését, ez azonban kifejezetten a prolongált stressz esetében érvényes, az akut stressz ellentétes hatást is kiválthat. (Rivier és Riwest, 1991) A tesztoszteron szintjének csökkenése önmagában is magyarázati lehetőséget kínál a szexuális aktivitásban bekövetkező változásokra a változó korban lévő férfiak szervezetében, azonban fontos megjegyezni, hogy ezen tünetek hátterében organikus és/vagy pszichológiai tényezők is állhatnak (Papp, 2002). Ugyanakkor bizonyos szerzők szerint az életkor önmagában nem nyújt kielégítő magyarázatot a szexuális teljesítőképességben bekövetkező változások tekintetében, ezért az impotenciát nagy arányban pszichés eredetűnek tekintik. (Fink, 1982, idézi Bárdos, 2003) Az andropauzával asszociált tünetek kognitív/pszichológiai komponensei között szerepel a szorongás, amely szoros kapcsolatot mutat a stresszrendszer (HPA-tengely) aktivációjával, valamint több kutatás igazolja a kardiovaszkuláris rizikó fennállását szorongásos állapotok esetén (Kawachi, Sparrow, Vokonas és Weiss, 1994, Kopp, 2009), valamint az erektilis diszfunkció fennállásához is hozzájárulhat, gátolja a szexuális arousalt (Papp, 2002). A szorongásos és hangulatzavarok együttjárását számos kutatási adat bizonyítja (Bánki, 1996; Rihmer, 1996), valamint ezek előfordulási gyakorisága magyar mintán is az életkorral emelkedő tendenciát mutat (Kovács, Kopp és Rózsa, 2003). A depresszió egyik meghatározó tünete az alvászavarok fennállása (Novák, 2003), amely – mint láthattuk – az andropauza tünetegyüttesének is részét képezi. Feltételezhető tehát, hogy ezen együttjárások a biokémiai változásokkal (ti. tesztoszteronszint csökkenése) összefüggésben állnak.

66

Természetesen

igen

komplex

mechanizmusokról

lévén

szó,

mindenképpen

számolnunk kell olyan mediátortényezőkkel, amelyek magyarázatot nyújthatnak az egyéni különbségek tekintetében. Ezek egyike az életmódbeli tényezők kiemelt szerepe. A metabolikus szindróma, amely többek között elhízással, magas vérnyomással és magas vércukorszinttel jellemezhető állapot (Fülöp, 2008) összefüggést mutat a depresszióval, valamint a kardiovaszkuláris kórképekkel. (Vaccarino és mtsai, 2008) Muller és munkatársai (2005) szerint az alacsony tesztoszteronszint rizikófaktort jelent a metabolikus szindróma kialakulásában, a testtömegindex pedig fordított korrelációt mutat a tesztoszteronszinttel (Tan és Pu, 2002). Az életmódbeli tényezőkön túl vannak olyan pszichológiai konstruktumok, amelyek nagymértékben befolyásolhatják az egyén általános egészségi állapotát, jóllétét, s ezáltal befolyásolhatják az andropauzális tünetek erősségének alakulását. Ezen tényezők közül talán a két legfontosabb az életminőség és az élet értelmessége. Az életminőség az élet biológiai és pszichés, de a szociális, gazdasági és kulturális aspektusait is magában foglaló konstruktum, amelyet elsősorban a pozitív pszichológiai irányzat képvisel (Kopp, 2006), míg az élet értelmessége azt mutatja meg, hogy a személy milyen mértékben tartja értelmesnek az életét. Ezt a fogalmat először Victor Frankl (1996) emelte be a pszichológia tárgykörébe, teret adva a későbbi empirikus kutatásoknak, melyek a konstruktum mérését is lehetővé tették (Konkoly, Martos, Skrabski és Kopp, 2008). Átmenet és krízis Minden társadalomban megkülönböztetett szerep jut az egyes életkori szakaszok közötti átmenetnek, melyet Victor Turner (1997) kulturális antropológus liminalitásnak nevez, és hangsúlyozza, hogy ezen átmeneti szakaszok legalább olyan jelentőséggel bírnak a személyek életében, mint maga az életszakasz. Erikson (1968; idézi Cole - Cole, 1997) nyolc különböző fejlődési szakaszt különített el fejlődéslélektani teóriájában, melyek egyenként egy-egy krízist jelentenek a személy életében. A krízis megoldása fogja meghatározni, hogy az egyén sikeresen tovább tud-e lépni a következő pszichoszociális fejlődési szakaszba. Elkülönítendő az andropauza (45-55 éves kor) és az ún. „életközépi válság” (35-45 éves kor) konstruktuma, amelyek közül az előbbi elsősorban fiziológiai, míg az utóbbi pszichológiai okokkal magyarázható (Carruthers, 2001). Ugyanakkor fontos megjegyezni, ahogyan a korábban tárgyalt összefüggések mutatják, igen nehéz valid ok-okozati kapcsolatot 67

kimutatni a fiziológiai (pl. tesztoszteron-szintcsökkenés, izomerő csökkenése) és a pszichológiai (pl. szorongás, depresszió) tünetek között, amelyek az andropauza tünetegyüttesének részét képezik, és a legtöbb kutatás a korrelációk, együttjárások vizsgálatára fókuszál. Feltételezhető, hogy az egyes pszichés tényezők (pl. szorongás), a fiziológiai tényezők (pl. reproduktív tengely hormontermelésének gátlás alá kerülése), a külső hatások, életesemények (pl. stressz, munkahely elvesztése), valamint az életmódbeli tényezők (pl. elhízás) együttesen, egy összetett rendszert alkotva, egymás hatását modulálva alakítják azon tünetek kifejeződését, amelyeket a szakirodalom összefoglaló néven andropauzának nevez. Ezzel magyarázhatóvá válik nem csupán az egyéni különbségek fennállása, hanem az is, hogy a különböző szakterületek terápiás módszerei képesek minőségbeli javulást eredményezni az egyén életében (pl. hormonpótlás, pszichoterápia, életmódváltás). Az interdiszciplináris megközelítés jelentősége Az andropauza, mint a fentiekben láthattuk, igen komplex, összetett jelenségkört vetít elénk, amely szükségessé teszi a különböző tudományterületek képviselőinek szoros együttműködését a hatékony kezelés érdekében. Mivel a tünetegyüttesnek nem csupán fiziológiai, hanem pszichológiai – s ebből adódóan – szociális korrelátumaival is számolnia kell a szakembereknek, ezért kiemelten fontos a tudományterületek közötti kommunikáció, ill. a terápiában résztvevő szakemberek közötti munkamegosztás (pl. urológus, pszichológus, dietetikus szakemberek együttműködése). Az andropauza tünetegyüttes, valamint a vele összefüggésben álló konstruktumok kérdőíves kutatása Kérdőíves kutatásunkban (Dobos, 2009), melyben 40 év feletti férfiakat vizsgáltunk, többek között arra próbáltunk választ keresni, hogy milyen összefüggések mutathatók ki az andropauza tünetei, valamint a szorongás, az életminőség, az élet értelmessége és az iskolai végzettség tekintetében. Mint a fentiekben láthattuk, ezen tényezők feltételezhetően együttjárást mutatnak, ill. korrelációban állnak egymással. Az andropauza tüneteinek mérésére a

Heinemann és mtsai (1999) által

Németországban kifejlesztett, 17 itemből álló Aging Males Symptoms (a továbbiakban: AMS) skálát használtuk, amely mérőeszköz az öregedéssel járó panaszok/tünetek súlyosságát 68

teszi mérhetővé. A kérdőív három faktora a szomatikus, a pszichológiai és a szexuális faktorokat különbözteti meg a tünetek tekintetében. Az AMS tünetlistát 29 különböző nyelvre fordították le (Heinemann és mtsai, 2003), és kutatásunk során a magyar mintán meghatározott pszichometriai jellemzők alapján is elmondható, hogy magas reliabilitási és validitási mutatókkal rendelkező mérőeszköz. A szorongás mérésére a széles körben elterjedt STAI Állapot- és vonásszorongás kérdőív (State-Trait Anxiety Inventory) vonásszorongás részét alkalmaztuk (a továbbiakban: STAI-T), amelynek kidolgozása Spielberger és mtsai (1970, idézi Sipos, Sipos és Spielberger, 1988) nevéhez fűződik. Az életminőség mérésére kutatásunkban az SF-36 általános életminőség-skála szolgált, amely az általános életminőséget és közérzetet nyolc dimenzióban méri, amelyek fizikai és mentális tengely mentén értékelhetőek. Az SF-36 kérdőív magyar változatának pszichometriai validitási jellemzőit Barótfi (2006) határozta meg. A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív (Brief Stress and Coping Inventory) élet értelmességét mérő alskálája (a továbbiakban: BSCI-LM) nyolc itemet tartalmaz, amelyet az élet értelmesség mérésére használtunk kutatásunkban és amely a többi kérdőívhez hasonlóan magas Cronbach alfa értékkel jellemezhető, megbízhatónak és validnak tekinthető magyar mintán is. (Skrabski, Kopp, Rózsa, Réthelyi és Rahe, 2005). A minta és a hipotézisek Az AMS kérdőív jellegzetességeiből adódóan, valamint a kérdésfeltevéssel összhangban, a vizsgált populációt a 40 év feletti magyar férfiak alkották. A mintát összesen 82, negyven év feletti férfi alkotta, akiknek átlagéletkora 52,3 év volt, a kérdőívek felvétele online és offline közegben egyaránt zajlott. A vizsgált személyek iskolai végzettség, ill. lakóhely szerinti megoszlását az 1. ill. a 2. ábra szemlélteti.

69

1,22% 13,41% n=1 n=11

56,10% n=46

Iskolai végzettség Alapfokú Szakmunkásképzõ Érettségi Felsõfokú

29,27% n=24

1. ábra A minta megoszlása az iskolai végzettség tekintetében

10,98% n=9

50,00% n=41

30,49% n=25

Lakhely Fõváros Megyeszékhely Város Község

8,54% n=7

2. ábra A minta megoszlása a lakóhely tekintetében

A kutatás során a legfontosabb elvárásunk az volt, hogy az AMS kérdőív megbízhatónak tekinthető és együttjárást mutat a szorongással, valamint fordított együttjárást mutat az élet értelmességének percepciójával, ill. a testi és pszichés jóléttel. Feltételeztük továbbá, hogy az iskolai végzettség szignifikáns főhatással bír a szorongás, az élet értelmessége, az életminőség, valamint az andropauza tüneteinek tekintetében.

Eredmények Az AMS kérdőív struktúrájára, ill. megbízhatóságára vonatkozó adatokat az 1. táblázat szemlélteti. A táblázatról leolvasható, hogy az AMS alskálái (szomatikus, pszichés és szexuális) közötti korreláció szignifikáns, de alacsonyabb, mint az alskáláknak pontszámainak az összesített pontszámmal való együttjárása, amely tehát a faktorstruktúra érvényességét támasztja alá. Az AMS teljes skáláján 0,9312-es Cronbach alfa érték adódott, amely igen 70

magas, a kérdőív rendkívül megbízhatónak tekinthető. Feltételeztük továbbá, hogy az andropauza tünetei együttjárást mutatnak mind a vonásszorongással, mind az életminőség általános szintjével, mind pedig az élet értelmességével. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az AMS pontszámok a tünetek súlyosságával emelkednek, ezért pozitív korrelációt vártunk a szorongás tekintetében (amelynek összpontszáma a szorongás erősségével együtt emelkedik), viszont fordított korrelációs elvárásunk volt az életminőség és az élet értelmessége tekintetében (az SF-36, ill. a BSCI-LM kérdőívek pontszámai a jólét ill. az élet értelmességének nagyobb szintjével emelkednek). Az erre vonatkozó korrelációs együtthatók alakulását a 2. táblázat szemlélteti.

N=82

AMS

AMS

Pszichológiai

Szexuális

alskála

alskála

,698**

,640**

,908**

,547**

,845**

AMS összpontszám

AMS Szomatikus rho alskála AMS Pszichológiai rho alskála AMS Szexuális

rho

,825**

alskála 1. táblázat. Az AMS kérdőív és alskáláinak interkorrelációi ** = A korreláció 0,01 szinten szignifikáns rho = Spearman-féle rangkorrelációs koefficiens

N=82 AMS összpontszám

rho

SF-36

BSCI-LM

STAI-T

-,855**

-,464**

,741**

71

SF-36

rho

BSCI-LM

rho

,478**

-,745** -,533**

2. táblázat Az AMS kérdőív és SF-36, STAI és BSCI-LM interkorrelációk ** = A korreláció 0,01 szinten szignifikáns rho = Spearman-féle rangkorrelációs koefficiens

Látható, hogy az SF-36 és az AMS az elvárt irányú összefüggést mutatják, a korreláció inverz a skálák pontszámításának jellegzetességei miatt. Minden vizsgált összefüggés szignifikáns, erős együttjárást mutat tehát a két kérdőív, valamint látható, hogy az élet értelmességét mérő kérdőívvel is együttjárást mutat az AMS. A szorongás tekintetében szintén pozitív, szignifikáns korrelációt láthatunk a STAI vonásszorongás és az AMS-t összevetve. Látható továbbá, hogy a szorongás növekedésével együtt az általános életminőségre és az élet értelmességére adott pontszámok csökkennek, tehát ebben az esetben fordított az összefüggés a konstruktumok között. Az iskolai végzettség tekintetében a hipotézisek tesztelésére a Kruskal-Wallis próbát alkalmaztuk, az alapfokú végzettségű csoportot alacsony elemszáma miatt nem vettük figyelembe (n=1). A 3. táblázatot megtekintve látható, hogy az elvárásunknak megfelelően az iskolai végzettség növekedésével nő az SF-36 pszichés és fizikai jóllétre vonatkozó összpontszám, ill. az élet értelmessége-pontszám, csökkenő tendenciát mutat viszont az AMS, valamint a szorongás (STAI-T) összpontszáma.

N=81

N

Iskolai végzettség

AMS AMS AMS SF-36 SF-36 BSCISzexuális Fizikai Pszichés STAI-T LM Szomatikus Pszichés alskála tengely tengely alskála alskála RangÁtlag

11 Szakmunkásképző 27,50

Rang-Átlag

RangÁtlag

RangÁtlag

RangÁtlag

RangÁtlag

RangÁtlag

56,82

58,23

52,41

24,77

22,86

60,55

24

Érettségi

36,75

46,52

47,63

47,00

38,13

38,31

50,65

46

Felsőfokú

46,45

34,34

33,42

35,14

46,38

46,74

31,29

10,065**

12,839**

7,088*

8,000*

,007

,002

,029

,018

Kruskal-Wallis H 6,971* Szignifikanciaszint

,031

72

9,590** 19,497** ,008

,000

3. táblázat Az iskolai végzettség összefüggése az AMS és az SF-36 alskáláival, valamint a STAI-T skálával * = A Kruskal-Wallis teszt 0,05 szinten szignifikáns ** = A Kruskal-Wallis teszt 0,01 szinten szignifikáns

Megbeszélés Mint ahogyan az eredményekre vonatkozó részben láthattuk, az AMS kérdőív igen magas reliabilitási mutatóval jellemezhető. A tünetlista kritériumvaliditását az SF-36 kérdőív segítségével végeztük, és az igen magas korrelációs érték arra enged következtetni, hogy egyrészt hasonló konstruktumról van szó, másrészt pedig szorosan együttjárnak az andropauza tünetei az alacsonyabb szintű életminőséggel, amely elvárásainknak megfelel. A szorongás esetében szintúgy igen magas korrelációs érték adódott, a konvergens validitás ellenőrzésére a STAI-T kérdőív szolgált a kutatás során. Habár a korrelációs együttható túlságosan magasnak tekinthető (azaz az elvárható mérsékelt együttjárás helyett igen magas értékről beszélhetünk), ez magyarázható azzal, hogy a tünetek megléte, súlyossága magas szorongási szinttel társul, amely a kérdőívek együttjárását eredményezi. Látható tehát, hogy az AMS kérdőív, azaz az andropauza tünetei szoros együttjárást mutatnak az élet értelmességével, az általános életminőséggel, valamint a szorongással. Az andropauza tüneteinek súlyosbodásával tehát az egyén kevésbé érzi értelmesnek az életét, valamint negatívabbnak ítéli általános egészségét, testi és lelki jólétét, továbbá sokkal szorongóbb. Ugyanakkor természetesen a kutatás – a statisztikai eljárások jellegéből adódóan – nem ad választ az ok-okozati összefüggések vonatkozásában, tehát nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a szorongás megléte vagy az életminőség alacsony szintje súlyosbítja-e a tüneteket, vagy fordítva: a tünetek súlyossága okozza a szorongást és/vagy az életminőség romlását. Az életminőséggel összefüggő kutatások mindegyike jelentős tényezőként említi a szocioökonómiai státusz egyik pillérét, az iskolai végzettséget, amely minden kétséget kizáróan jelentős hatással bír az egyén életére. Valószínűsíthető, hogy a magasabb iskolai végzettségű egyének több időt és energiát képesek fordítani a védőfaktoroknak tekinthető életmódbeli tényezőkre, valamint nagyobb egészségtudatossággal jellemezhetőek, amely magyarázatot nyújt mind az enyhébb tünetek, mint az általános életminőségbeli különbségekre. Mint a fentiekből kitűnik, egy igen komplex, többtényezős szindrómáról van szó, amely számos fizikai, pszichológiai és életmódbeli tényezővel magyarázható, ill. összefüggésben áll. Az andropauza kezelésének tekintetében elengedhetetlen tehát a 73

biopszichoszociális szemléletmód, ill. az interdiszciplináris megközelítés, a különböző szakterületek, szakemberek közötti együttműködés.

Irodalomjegyzék Bánki M. Cs. (1996): Depresszió, szorongás és szerotonin. Háziorvos Továbbképző Szemle 1: 69-70. Bárdos Gy. (2003): Pszichovegetatív kölcsönhatások. (Viselkedés-élettan 1.) Scolar Kiadó, Budapest. Barótfi Sz. (2006): Krónikus vesebetegek életminőségének vizsgálata (A Kidney Disease Quality of Life kérdőív magyar változatának pszichometriai validálása). Egyetemi doktori (PhD.) értekezés, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Budapest. Carruthers, M. (2001): A multifactorial approach to understanding andropause. Journal of Sexual and Reproductive Medicine 1(2): 69-74. Cole,M, Cole SR. (1997): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest. Dobos E. (2009): Andropauza(?) Szakdolgozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék, Budapest. Fülöp T. (2008): A coronária microerek vazomotor működésének vizsgálata metabolikus szindrómában szenvedő betegekben. Egyetemi doktori (PhD.) értekezés, Debreceni Egyetem, Kardiológiai Intézet. Heinemann LA, Zimmermann T, Vermeulen A, Thiel C. (1999): A New 'Aging Male's Symptoms' (AMS) Rating Scale. The Aging Male 2: 105-114. Heinemann LA, Saad F, Zimmermann T, Novak A, Myon E, Badia X, Potthoff P, T'Sjoen G, Pöllänen P, Goncharow N.P, Kim S, Giroudet C. (2003): The Aging Males' Symptoms (AMS) scale: update and compilation of international versions. Health and Quality of Life Outcomes 1: 15. Kawachi I, Sparrow D, Vokonas PS, Weiss ST. (1994): Symptoms of anxiety and risk of coronary heart disease. The Normative Aging Study. Circulation 90: 2225-2229. Konkoly Thege B, Martos T, Skrabski Á, Kopp M. (2008): A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív élet értelmességét mérő alskálájának (BSCI-LM) pszichometriai jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 9: 243-261.

74

Kopp M. (2006): Az életminőség kutatás jelentősége a globalizálódó társadalomban. XIII. Primér Prevenciós Fórum. Május 24. Budapest. URL: http://www.behsci.sote.hu/koppmar.htm Kopp

M. (2009): Hogyan alkalmazhatjuk a magatartásorvoslási módszereket a kardiológiában? Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Orvosi pszichológia előadás. 2009. február 12.

Kovács M, Kopp M, Rózsa S. (2003): Hazai adatok. In. Kovács M. (szerk.) Időskori depresszió és szorongás. Springer Tudományos Kiadó, Budapest. Muller M, Grobbee DE, den Tonkelaar I, Lamberts SW, van der Schouw YT. (2005): Endogenous sex hormones and metabolic syndrome in aging men. The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism 90: 2618-2623. Nieschlag E, Swerdloff R, Behre HM, Gooren LJ, Kaufman JM, Legros JJ, Lunenfeld B, Morley JE, Schulman C, Wang C, Weidner W, Wu FCW. (2006): Investigation, Treatment, and Monitoring of Late-Onset Hypogonadism in Males: ISA, ISSAM, and EAU Recommendations. Journal of Andrology, Vol. 27, No. 2. pp. Novák M. (2003): Alvászavarok. In. Kovács M. (szerk.) Időskori depresszió és szorongás. Springer Tudományos Kiadó, Budapest. Papp Gy. (2002): Andrológia. In. Frang D. (szerk.): Az urológia tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest. Retana-Márquez S, Bonilla-Jaime H, Vázquez-Palacios G, Martínez-García R, VelázquezMoctezuma J. (2003): Changes in masculine sexual behavior, corticosterone and testosterone in response to acute and chronic stress in male rats. Hormones and Behavior 44: pp. 327-337. Rigó A. (2007): A stresszválasz rendszer korai programozása és kapcsolata a pszichoszomatikus sérülékenységgel, In: Személyiségpszichológiától az egészségpszichológiáig. Tanulmányok Kulcsár Zsuzsanna tiszteletére; Trefort Kiadó, Budapest. Rihmer Z. (1996): A depresszió diagnosztikája és terápiája. Háziorvos Továbbképző Szemle 1: 79-82. Rivier C, Riwest S. (1991): Effect of Stress on the Activity of the Hypothalamic-PituitaryGonadal Axis: Peripheral and Central Mechanisms. In. Biology of Reproduction 45, pp. 523-532 Selye J. (1964): Életünk és a stressz. Akadémiai Kiadó, Budapest. Sipos K, Sipos M, Spielberger CD. (1988.) A State-Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar változata. In: Mérei F. – Szakács F. (szerk): Pszichodiagnosztikai vademecum I. 75

Explorációs és biográfiai módszerek, tünetbecslő skálák, kérdőívek 2. Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 123-136. Skrabski Á, Kopp M, Rózsa S, Réthelyi J, Rahe RH. (2005): Life Meaning: An Important Correlate of Health in the Hungarian Population. International Journal of Behavioral Medicine 12: 78–85. Tan RS, Pu SJ. (2002): Impact of obesity on hypogonadism in the andropause. International Journal of Andrology 25: 195 – 201. Turner V. (1997) Liminalitás és Communitas. In: Zentai Violetta szerk. Politikai antropológia. Osiris Kiadó, Láthatatlan Kollégium, Budapest. pp. 51-63. Vaccarino V, McClure C, Johnson BD, Sheps DS, Bittner V, Rutledge T, Shaw LJ, Sopko G, Olson MB, Krantz DS, Parashar S, Marroquin OC, Merz CN. (2008): Depression, the metabolic syndrome and cardiovascular risk. Psychosom. Med. 70: 40-8. Valló Á, Nemes J.(2000): Menedzserbetegségek. B+V Medical-Technikal Kft., Budapest.

Dobos Emese, pszichológus [email protected]

76

KÖZÖSSÉGI JÁTÉK AZ IDŐSELLÁTÁSBAN1 Egy képzési program tapasztalatai Török Emőke Mára már közhely, hogy az életminőség kulcsa – időskorban is – az aktivitás, a „tevékeny élet”. Enélkül nem képzelhető el az a komplex értelemben vett időskori testi-lelki ’jól-lét’, amelynek elősegítése az idősellátás alapvető feladata. Az idei évben különös hangsúlyt ad ennek az a tény, hogy az Európai Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament 2011. július 7-én 2012-t „Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének” nyilvánította. Az EP állásfoglalása szerint a jelenleg zajló demográfiai változásokra adható legjobb válasz ”az időskori aktivitás kultúrája megteremtésének ösztönzésében, és ezáltal annak biztosításában áll, hogy a rohamosan növekvő számú, jelenleg az ötvenes évei végén járó vagy ennél idősebb emberekből álló népességnek (…) jó lehetősége legyen a munkavállalásra, valamint a társadalmi és családi életben való aktív részvételre, többek között az önkéntesség, az egész életen át tartó tanulás, a kulturális önkifejezés és a sport keretei között.” A szöveg a továbbiakban pontosítja az aktív idősödés fogalmát: „Az Egészségügyi Világszervezet szerint az aktív idősödés az egészségügyi, a részvételi és a biztonsági lehetőségek optimalizálásának folyamatát jelenti az életminőség javítása érdekében az idősödés során. Az aktív idősödés lehetővé teszi, hogy az emberek kiaknázzák a fizikai, társadalmi és mentális jóléti lehetőségeiket életük során, és hogy részt vegyenek a társadalmi életben, miközben őket szükség esetén megfelelő védelemben, biztonságban és ellátásban részesítik.”2 Az EP állásfoglalás megfogalmazásból is nyilvánvaló, hogy a kezdeményezés az európai polgárok egy rendkívül széles körét érinti (a sokat emlegetett 50+ korcsoportba az „erejük teljében” lévő munkavállalóktól az egyre nagyobb számban velünk élő nagyon idősekig mindenki beletartozik), és a lehetséges kezdeményezések és beavatkozások nagyon széles skáláját (a munkavállalás támogatásától az idősellátás területéig) kívánja ösztönözni. Ezen belül a nyilvánosságban a legnagyobb hangsúly általában a munkavállalásra, és a munkavállaláshoz kapcsolódó képzésekre kerül. Az aktív idősödés fenti definíciójából azonban jól látszik, hogy a fogalom ennél jóval többet jelent. A fenti állásfoglalásban vannak 1

2

Az írás a II. Országos Gerontológiai-oktatási Szakmai Kerekasztal konferencián Somorjai Ildikóval közösen megtartott „A játéktevékenység szerepe és lehetőségei az idősek aktivizálásában” című előadás általam előadott részének kibővített változata. Az Európai Parlament és a Tanács 940/2011/EU határozata (2011. szeptember 14.) az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről

77

utalások a kezdeményezések lehetséges körére: önkéntesség, tanulás, kulturális önkifejezés, sport – és felsorolás még egészen biztosan bővíthető lenne. Az így értelmezett aktivitás azonban nem minden idős ember számára valós lehetőség. Nekik az aktivitás megvalósításához segítségre, aktivizálásra van szükségük. A továbbiakban először ezeket a fogalmakat vizsgáljuk meg. Aktivitás – aktivizálás? Az aktivitás tehát, a fentiek értelmében is, és a hétköznapi szóhasználatban is, sok, egymástól részben eltérő jelentéstartalmat hordoz. Ha valaki aktív, az nagyon gyakran azt jelenti, hogy (még) dolgozik, fizetett munkát végez. Más összefüggésben jelentheti a politikai részvétel értelmében vett aktivitást: részt vesz szűkebb-tágabb közössége ügyeinek intézésében. De jelentheti akár a rendszeres testmozgásban való részvételt is. Különböző kontextusokban, különböző társadalmi környezetekben, különböző életszakaszokban, másmás életúttal a hátunk mögött más és más lehet az aktivitás elsődleges jelentése. Az aktivitás sokféle jelentésében egyvalami mégis közös: aki aktív, az így vagy úgy, de része (marad) a világnak, időskorban is. Az EP döntésének indoklása szerint „az aktív időskor lehetőséget ad a mostani és a jövőbeni idősebb embereknek arra, hogy (…) továbbra is tevékeny szerepet tölthessenek be a társadalomban, minél egészségesebb és boldogabb, teljesebb életet élhessenek.” Ezt a megfogalmazást könnyű értelmezni egy idősödő, de még dolgozó, és/vagy családban élő, és ebből a két okból (is) adódóan esetleg széles kapcsolati hálóval, és valamilyen szintű kulturális-szabadidős fogyasztást lehetővé tevő anyagi háttérrel rendelkező személy esetében. De mit jelenthet konkrétan ez a „tevékeny szerep”, mit jelenthet „a fizikai, társadalmi és mentális jóléti lehetőségek kiaknázása”, akkor, amikor egy idős ember munkaerőpiaci értelemben már végérvényesen inaktív? Mit jelenthet bizonyos sajátos élethelyzetekben, például egy egyedül élő nyugdíjas esetében? És mit jelenthet akkor, amikor már egy bentlakásos otthon lakója? Vagy esetleg akkor, amikor (és a várható élettartam örvendetes növekedésével ez is egyre gyakrabban fordul elő) demenciával küzd? A közélet, az önkéntesség, a tanulás, kultúra, sport ezen helyzetek egy részében csak nagyon korlátozott értelemben állnak rendelkezésre. De ami még ennél is fontosabb: az érintettek jelentős része még ezeket a korlátozott lehetőségeket sem használja ki. Ahhoz ugyanis, hogy „részei maradjunk a világnak” szükséges, hogy fennmaradjon, vagy újra megteremtődjön az

78

érdeklődés, a kezdeményezőkészség, a szociális kapcsolatok iránti nyitottság, az önmagunkkal és környezetünkkel kapcsolatos pozitív szemlélet. Ezen a ponton válik fontossá az alcímben jelzett fogalompár második tagja. Az „aktivizálás”-t ebben az esetben nem a hagyományos „műveltető” értelemben használom (mondjuk a sokak által szintén nem kedvelt ’foglalkoztatás’ kifejezés mintájára), hanem egyfajta katalizátor szerep értelmében. Olyan körülmények, feltételek, keretek, segítők megteremtése a cél, amelyek / akik támogatják a változást. A közösségi játék, mint aktivizáló eszköz ehhez kínál egy utat. Nem egyszerűen egy újabb lehetőség, amely színesíti a tevékenységkínálatot: sokkal több annál. A közösségben zajló rendszeres játéktevékenység képes arra, hogy testi-lelki-szellemi értelemben megmozgasson, sikerélményt adjon és kapcsolatokat építsen, és ezáltal segítsen kimozdítani a passzivitásból, felébreszteni az érdeklődést és nyitottabbá tenni az érintetteket más lehetőségek irányába is. Vagyis, ahogy egyik képzésünk címe is mondja: „a játék lendületbe hoz”. „Létfontosságú, hogy időnként olyan tevékenységeket végezzünk, amelyek nem létfontosságúak.” – írta Mérő László3. Vagyis (nyugati kultúránk változatlanul fennálló munkaközpontúsága ellenére) az önmagáért végzett szabad tevékenység alapvető emberi szükséglet. A játék a legmintaszerűbben ilyen „nem létfontosságú” tevékenység, amelyre minden korosztálynak szüksége (lenne), de talán egyetlen csoportnak sincs annyira égetően szüksége a játéktevékenység által kiváltott pozitív hatásokra, mint éppen azoknak az időseknek, akik körül élethelyzetükből és / vagy állapotukból adódóan egyre inkább bezárulnak az aktivitás más csatornái. Márpedig, Alexis de Tocqueville szép szavaival, „ … az érzelmek és a vélekedések csak akkor újulnak meg, a szív csak akkor nemesbedik, az emberi szellem csak akkor fejlődik, ha az emberek kölcsönösen hatnak egymásra.” 4 A szervezett játéktevékenység ennek az ‘egymásra hatásnak’ egy mesterséges terét hozza létre azon idősek számára, akiknek az életében már nagymértékben megszűntek az ilyen terek. Esetükben a sokat emlegetett – és az európai évnek köszönhetően idén fokozottan a figyelem középpontjába került – aktív idősödés megvalósításában óriási hozadéka lehet a közösségi játéknak.

3 4

Mérő 2004:40 Tocqueville 1983:405

79

A projektről Ez a felismerés indított minket arra, hogy 2004-ben elindítsunk egy „tanuló csoportot” (Komár Mária, Somorjai Ildikó, Szabó Judit Ágnes és Török Emőke vezetésével), amelynek alapgondolata a saját élményű tanulás volt, vagyis az egyes játékokat, a játékok nehézségi fokát, a játékok által kiváltott érzelmeket, reakciókat, az esetleges problémákat a résztvevők először saját magukon tapasztalták meg. Ezután „vitték haza” a játékokat, kipróbálták azokat idősekből álló játékcsoportokban, majd a következő alkalommal megbeszéltük, összevetettük ennek tapasztalatait. Az ennek során kiválogatódott játékkínálat 2006-ban könyv formájában5 is megjelent. Emellett 2005-ben indultak és azóta is rendszeresen

zajlanak

akkreditált

továbbképzéseink, „A játék lendületbe hoz”, illetve „Együtt az érintettel”6 címmel. Ezek keretei között az idősellátásban (vagy a szociális ellátás más területén) dolgozóknak, önkénteseknek és más érdeklődőknek tanítunk idősekkel is játszható játékokat, illetve az ilyen csoportok megszervezésével, működtetésével, játékvezetéssel kapcsolatos tudnivalókat. Képzéseink alapelve változatlanul a „saját élményű” tanulás, vagyis a képzés során alapvetően játszunk és tapasztalatokat beszélünk meg, az egyéb típusú ismeretátadás az összes képzési időnek csak egy kis részét tölti ki. 2005 óta változó intenzitással zajlanak a képzések, évente 2-6 csoportban eddig összesen mintegy 500 résztvevőnk volt, túlnyomó részben az idősellátásból. Ennek során rengeteg - részben nem várt - tapasztalatra tettünk szert, nagyon sok visszajelzést kaptunk. Ezekről lesz szó a továbbiakban. Az ő passzivitásuk a mi passzivitásunk … Mindenekelőtt természetesen nagy örömünkre szolgálnak azok a visszajelzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy a játéknak valóban sikerült változást hozni a közösségek életébe: „Mindegyik játékot kipróbáltam, nem ugyanazokat a dolgokat ismételtük, mint korábban. Mindenki felélénkült, érdeklődőbbé vált. Örömforrás volt ez az együttlét nekik is, nekem is. Személyes és szakmai sikeremként könyvelem el ezt az időszakot.” – írta egy résztvevő. 5

6

Somorjai Ildikó-Török Emőke (2006): A játék lendületbe hoz. Közösségi játékok időseknek. CsSzEM-Esély Közalapítvány Ez utóbbi képzés keretei között a demenciával küzdők számára is ajánlható játékos tevékenységekkel, illetve a velük való foglalkozás sajátosságaival ismerkedhetnek az érdeklődők. A képzéseket, amelyek tapasztalatairól ebben az írásban szó van, minden esetben Somorjai Ildikóval közösen vezetjük.

80

Visszatérő tanulság és a résztvevők által gyakran megfogalmazott tapasztalat, hogy az idősek a velük foglalkozók viszonyulását veszik át: „Nagyon fontosnak tartom a vezető szemléletét, a játékhoz való viszonyát. A passzívnak vélt idősek sok esetben a mi passzivitásunk miatt azok.” Vagy egy másik megfogalmazásban: „A képzés vége felé közeledve arra jöttem rá, hogy nem is annyira az idősek azok, akik passzívak, hanem a velük foglalkozók.” Fokozatosan világossá vált, hogy az idősek körében csak akkor érhető el változás, ha először a velük foglalkozóknál sikerül egy másfajta hozzáállást kialakítani, vagyis ahhoz, hogy az időseket „lendületbe hozzuk”, először őket kell lendületbe hoznunk. A játéktevékenység maga természetesen erre is kiválóan alkalmas, hiszen a játék hatása nem életkorfüggő. Viszont, mint egyik résztvevőnk megállapította, „nem olyan könnyű játszani, játékot vezetni.” Valóban nem az. Sok felkészülést, figyelmet, emberismeretet, tapasztalatot, jó kommunikációs készséget és néhány sajátos játékvezetői ismeretet követel. Mindenekelőtt azonban egy saját képességet arra, hogy élvezni tudjuk a játékot, engedjük, hogy magával ragadjon – miközben a figyelmünk egy pillanatra sem lankadva, beavatkozásra készen követi a velünk játszók reakciót. A képzések során egyre erősödött az a meggyőződésünk, hogy a legfontosabb játékvezetői tudnivaló az, hogy ő maga képes legyen örömmel, felszabadultan együtt játszani a résztvevőkkel – és egyre erősebben éreztük, hogy ez egyáltalán nem magától értetődő. Egyre inkább abban láttuk tehát a legfontosabb feladatunkat, hogy a csoportjainkba érkező – sokszor fáradt, esetleg magánéleti problémákkal, megélhetési gondokkal vagy a kiégés tüneteivel küzdő – emberekkel megtapasztaltassuk a játék örömét. Hiszen az idősek jól-létének nélkülözhetetlen összetevője a velük foglalkozók jól-léte: tapasztalatunk szerint ebben nagymértékben segíthet a játék pozitív hatásainak önmagukon való megtapasztalása. Ez a felismerés ugyan nem volt új, de a képzések során egyértelműen érezhető volt a hangsúlyeltolódás. Tudatosan kezdtünk foglalkozni azzal a – korábban csak kedvező „mellékhatásnak” tartott – hatással, hogy a közösségi játék segít a kiégés megelőzésében, fejleszti az önismeretet és segíti a csapatépítést. Ezzel pedig egyértelműen hozzájárul az időseket segítő szakemberek kiegyensúlyozottságához, jó közérzetéhez, segíti kapcsolatépítést és az együttműködést az egy munkahelyen dolgozók között, ami közvetlenül lecsapódik a gondjaikra bízott idősek életminőségének javulásában.

81

A játék pozitív hatásai A játék sokrétű pozitív hatásai közül vegyük először sorra a közvetlenül érzékelhetőket. Kezdjük a legegyszerűbbel: a játék megnevettet. A nevetés hangulatjavító hatása igazán nem szorul bizonyításra, de széles körben ismertek pozitív élettani (pl. értágító) hatásai7 is, melyeken keresztül közvetlenül hozzájárul az egészség megőrzéséhez. Ugyancsak a játékkal foglalkozók alapélményei közé tartozik a játék stresszoldó és depressziócsökkentő hatása. A biztonságos, támogató közegben zajló, oldott, vidám együttlét önmagában is segít megszabadulni a stressztől, a meglévő, de nem használt képességek megtapasztalása, a fantázia és a kreativitás mobilizálásának tapasztalata pedig javítja az önértékelést, és ezáltal nemcsak magabiztosabbá, de derűsebbé és kiegyensúlyozottabbá is tesz. Az idősek esetében sokszor annyira ’magától értetődőként’ kezeljük a különböző szellemi vagy fizikai képességek leépülését, hogy nem is vesszük észre: bizonyos képességekről azért gondoljuk, hogy hiányoznak, mert az érintett idős ember esetleg hosszú idő óta nem került abba a helyzetbe, hogy használja. A játék viszont lehetőségek hihetetlenül széles skáláját nyújtja ahhoz, hogy a játék szabályait követve, kihívásainak engedelmeskedve olyan mozdulatokat vagy gondolkodási műveleteket (pl. szókincs bizonyos elemeinek mobilizálása, absztrakciós vagy asszociációs készségek alkalmazása) végezzünk, amelyekkel régóta nem próbálkoztunk. És bár a siker a játékban sem mindig garantált, a tapasztalatok szerint különösen idős embereknél a sikerélmény kimeríthetetlen forrása annak a megélése, hogy képesek olyan dolgokra (legyen az egy időben eszünkbe jutó név, vagy egy ügyes mozdulat), amelyekről maguk sem gondolták volna, hogy meg tudják tenni. Fontos, hogy a játék anélkül élénkíti a gondolkodást (és járul hozzá ezzel a szellemi frissesség megőrzéséhez), hogy direkt módon „gyakorlásnak” tűnne. A játék nagyszámú közvetlen pozitív hatásai közül az izoláció által fokozottan veszélyeztetett idősek számára kiemelkedik, az, hogy stimulálja az érzelmeket és az érzékeket, új impulzusokat és új élményeket hoz. Méghozzá olyan élményeket, amelyeknek az idősek nemcsak passzív nézői, hanem aktív, cselekvő részesei. Ráadásul a közösségi játék jellegéből adódóan ez a cselekvés egy közös, együttes aktivitás, vagyis a játék nem egyszerűen élményeket, hanem „együttes élményeket” nyújt: „Az együttes élmények során közös szokások, közös értékek alakulnak ki. A csoporttöbbletet egyének hordozzák: a csoport tagjai. S ezzel a többlettel szárnyalják túl az átlagos csoporttagok társas penetranciában a

7

Vö. pl. Matos 2005

82

személyes tulajdonságaik révén nagyobb hatású vezetőket. Ezt az egyénekben mutatkozó többletet magyarázzuk azzal, hogy az együttes átélés nagyobb hőfokon játszódik le, s így biztosít több örömöt és nagyobb hatóerőt.”8 A közös játék így nemcsak sikerélményt és örömforrást biztosít, hanem segíti egymás jobb megismerését és a kapcsolatépítést, és ezáltal segíti a csoportképződést is. Erre pedig még egymást régóta ismerő emberek esetében is szükség lehet: „Évek óta dolgozunk egymás mellett, és nem is tudtam, hogy ennyi mindenben hasonlítunk egymásra. Nekem ez volt ma a legnagyobb élmény.”- mondta képzésünk egy résztvevője az egyik nap zárásakor. A játéktevékenység során ugyanis a szokványostól eltérő körülmények között, másfajta kommunikációs helyzetben találkoznak egymással olyanok, akik esetleg régóta együtt élnek (vagy együtt dolgoznak) például egy bentlakásos intézményben. Ez pedig óriási potenciált rejt magában a kapcsolatok újjáépítése, megerősítése vagy egyszerűen akár létrehozása terén. Fontos hangsúlyozni, hogy a nem azért játszunk, hogy elérjük ezeket a célokat. Hiszen a játék definíciószerűen önmagáért végzett tevékenység, és minden pozitív hozadéka éppen ebből adódik. Az elsődleges „cél” tehát mindig az élvezetes együttlét, a felszabadult játékkal töltött idő. Az ennek hatására potenciálisan bekövetkező pozitív változások, mint fentebb láttuk, részben az egyénre, részben a csoportra vonatkoznak (bár ez az elkülönítés természetesen csak analitikusan létezhet, a gyakorlatban nem). Zárásként összegezzük még egyszer ezeket a hatásokat. Az egyénre vonatkozó változások részben a lelkiállapotra vonatkoznak. Ilyenek a pozitív én-élmények, a többiektől érkező pozitív visszajelzések és odafigyelés, a lehetőség képességeik felhasználására, az efölött érzett öröm megtapasztalására és ezáltal az önértékelés javulása, valamint az új tapasztalatok, élmények, amelyek fejlődési lehetőségeket9 nyitnak meg és nyitottabbá tesznek a világra. Ezáltal a játéktevékenység 8 9

Mérei 1996:28, kiemelés nem az eredetiben Bár az időskorról való gondolkodásban a ’deficit modell’ fokozatosan háttérbe szorul, még ma sem teljesen magától értetődő, ha az idős emberek esetében „fejlődési lehetőségekről”, egyes képességek „fejlesztéséről” beszélünk: az időskort még mindig sokszor egyértelműen a hanyatlás időszakának fogják fel, amelyben csak veszteségek jelentkeznek. Pedig az újabb kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a fejlődés minden életszakaszban, így az időskorban is a nyereségek és veszteségek dinamikáját jelenti. „Az idősek jelentős fejlődési tartalékkapacitással rendelkeznek, amit előnyösebb magatartásra, hatékonyabb időskori viselkedésre használhatnak.” (Baltes-Smith-Staudinger 2000:144) Paul B. Baltes és munkatársai különbséget tesznek az intelligencia mechanikája (az elme biológiailag vezérelt „hardware-e”) és pragmatikája (a tárgyi és műveleti tudás) között, és azt állítják, hogy ez utóbbi időskorban nemcsak hogy gazdagítja az elmét, de képes kompenzálni is a kognitív mechanikában bekövetkező veszteségeket. Mindemellett tagadhatatlanul tény az is, hogy „az öregedés során a nyereségek és a veszteségek közötti egyensúly kevésbé pozitívvá válik vagy akár negatív is lehet” (Baltes-Smith-Staudinger 2000:153). Jó játékvezetés mellett azonban a játékoknál nem a bizonytalanságok és a már elvesztett vagy hiányzó képességek kerülnek a középpontba, hanem az, hogy milyen képességeket birtoklunk még, és melyek azok, amelyek gyakorlás útján újratanulhatók, sőt fejleszthetők.

83

tulajdonképpen megnyitja az „aktív időskor” felé vezető utat azok számára is, akiknek ez élethelyzetükből vagy állapotukból adódóan nehezebben megvalósítható. Megteremtik a lehetőségét annak, hogy az idősek – újra felidézve az EP állásfoglalás megfogalmazását – „kiaknázzák a fizikai, társadalmi és mentális jóléti lehetőségeiket”. Az egyénre gyakorolt hatások másik része az egészség, továbbá a szellemi és testi frissesség megőrzését segíti. A játék a bevonódás erejénél fogva szinte észrevétlenül ösztönöz szellemi-fizikai erőfeszítésekre, így segít a szellemi és testi frissesség megőrzésében, a szunnyadó képességek újra-aktivizálásában, például a memória vagy a mozgáskoordináció szinten tartásában vagy javításában. Ehhez kapcsolódik, hogy demenciában szenvedők esetében a még meglévő képességek, készségek használata bizonyítottan késleltetni tudja az állapotromlást. A pozitív hatásoknak ennél a részénél ki kell emelni, hogy ezeken keresztül a játék hozzájárul a mindennapi tevékenységek könnyebb elvégzéséhez, az önellátási képesség hosszabb megőrzéséhez vagy javításához, ami szintén kulcsfontosságú az életminőség szempontjából. Természetesen a korábban bemutatott stressz oldás, depressziócsökkentés, kiegyensúlyozottabb

lelkiállapot,

nevetés

élettani

hatásai

is

hozzájárulnak

az

egészségmegőrzéshez. A hatások másik nagy csoportja a társas kapcsolatokra, a csoportműködésre vonatkozik. A játék során az emberek megnyílnak egymás felé, együttes élményekre tesznek szert, együtt tapasztalnak meg dolgokat: ez csökkenti az izolációt, javítja a szociális készségeket, segíti a kapcsolatépítést, megteremti az összetartozás élményét, javítja az egymásra figyelést és az empátiát. Mindennek eredménye javuló együttműködés, javuló csoportműködés. Bár nem szándékozom ezen a helyen részletesen foglalkozni vele, de nem maradhat említés nélkül, hogy mint minden, az idősekkel való játék is elkerülhetetlenül rejt magában kockázatokat,

nehézségeket,

esetleges

kudarcélményeket.

Ezek

megfelelő kezelése

természetesen a játékvezető felelőssége. Képzésünk során erre is igyekszünk felkészíteni a résztvevőket. A játékba való intenzív bevonódás tehát az írásom elején említett sajátos élethelyzetekben kulcsfontosságú lehet az aktív idősödés lehetőségének megteremtésében, mert képes belső energiákat mozgósítani, kimozdítani a holtpontról, kinyitni a világ felé – vagyis: „lendületbe hozni”. Képzéseink fontos tapasztalata, hogy nem csak az időseket, hanem a velük foglalkozó szakembereket is. Az idősellátásban dolgozó szakemberekkel folytatott csoportmunka során meggyőződésünkké vált, hogy a játék fentebb elemzett pozitív hatásaira nekik is hihetetlen mértékben szükségük van. 84

Az idősekkel végzett munkájuk

fizikailag és pszichésen rendkívül megterhelő, amelyhez az esetek nagy részében kevés támogatást kapnak, mindehhez pedig alacsony szintű anyagi és szimbolikus elismerés társul. Ilyen körülmények között fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének. A játék hatásainak – minden egyébtől eltekintve is – közvetlen bizonyítéka, hogy a képzéseinkre saját bevallásuk szerint sokszor fáradtan vagy rosszkedvűen érkező résztvevők rendszeresen jobb hangulatban, feltöltődve távoznak. Ezt a tapasztalatot, az átélt játékörömöt tudják átadni aztán az időseknek, hozzájárulva ezzel az aktív időskor lehetőségének megteremtéséhez azoknál is, akiknek erre már egyébként csak nagyon korlátozottan van lehetőségük. Irodalomjegyzék Baltes PB, Smith J, Staudinger UM. (2000): Bölcsesség és sikeres öregedés. In: Czigler István (szerk.): Túl a fiatalságon. Megismerési folyamatok időskorban. Akadémiai Kiadó, Budapest. Mérei F. (1996): Közösségek rejtett hálózata. Osiris Kiadó, Budapest. Mérő L. (2004): „Maga itt a tánctanár?” Magyar Narancs 2004. szeptember 23. de Tocqueville A. (1983): A demokrácia Amerikában. Gondolat Kiadó, Budapest. Internetes hivatkozások: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:246:0005:01:HU:html (Az Európai Parlament és a Tanács 940/2011/EU határozata (2011. szeptember 14.) az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről) http://www.weborvos.hu/cikk.php?id=114&cid=57183 (Matos Lajos dr. (2005): Értágító nevetés)

85

HÍREK

A 2012-es Európai év záró konferenciáját december 10-én rendezik Cipruson, a soros Ciprusi Elnökség égisze alatt. Az eseményre hazánkból dr. Semsei Imrét (Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ) hívták meg, az AGE Platform Europe – Brüsszel szervezet Administrative Council tagját, a szervezet magyarországi képviseletében.

A ez évi Gerontológiai konferenciáját a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság Zalaegerszegen rendezi:

A Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság XXXV. Kongresszusa és a MGGT - PTE ÁOK Családorvosi Intézet – Zala Megyei Kórház által szervezett idősgyógyászati konferencia programja 2012. november 9-10. Zalaegerszeg

86

A Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság ez évi konferenciája, az V. Nyíregyházi Gerontológia Napok, november 30 - december 1-én kerül megrendezésre a Magyar Tudomány Ünnepe keretében.

87

MEGRENDELÉS

A Magyar Gerontológia folyóirat megrendelhető az alábbi címen: Dr. Semsei Imre Főszerkesztő Magyar Gerontológia Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. [email protected]

SUBSCRIPTION INFORMATION The journal Hungarian Gerontology can be subscribed at the address below: Imre Semsei PhD Editor-in-Chief Hungarian Gerontology Faculty of Health University Debrecen 22 Sostoi Str. H-4400 Nyiregyhaza, Hungary [email protected]

88

MAGYAR GERONTOLÓGIA Nyomtatott verzió: ISSN 2062-3682 On-line verzió: ISSN 2062-3690

A Magyar Gerontológia negyedévenként megjelenő folyóirat, a hazai biogerontológia, geriátria és szociális gerontológia tudományos- és közélet első írásos fóruma; a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság, valamint a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság, közös kiadványa. A folyóirat a későbbiekben elektronikus formában is elérhető lesz a http://www.oregedes.hu weboldalról. Céljaink: - hazai gerontológiai fórumot nyújtani, és integrálni a hazai szociális, orvosi és kísérletes gerontológia képviselőit - különös hangsúlyt kívánunk helyezni a gerontológiai prevencióra - a mind módszertanában, mind pedig eszköztárában inter- és multidiszciplináris gerontológia kapcsolódó szakterületei eredményeinek ismertetése - szakmai forrása kívánunk lenni a gerontológia graduális és posztgraduális képzésének - kitekintési lehetőséget nyújtunk a nemzetközi gerontológiai eseményekre és eredményekre - fórumot kínálunk minden gerontológiával kapcsolatos hazai törekvésnek, legyen az hivatalos (pl. szakmai kollégiumi, minisztériumi), vállalati vagy magánkezdeményezés Általános tudnivalók: A Magyar Gerontológia lektorált folyóirat, melyben az alábbi típusú írásokat közöljük: 1. Eredeti közlemény, a gerontológia minden területéről az alapkutatástól a mindennapok gyakorlatáig 2. Összefoglaló tanulmány (elsősorban felkérésre vagy előzetes egyeztetéssel) 3. Közérdekű közlemények (hirdetmények, ismertetők, stb.) 4. Bemutatkozás (egyes intézmények megismertetése) 5. Külföldi folyóiratok, konferenciák közleményeinek ismertetése 6. Levelek a Szerkesztőségnek (észrevételek, problémák, megjegyzések) 7. Termékismertetés (elsősorban felkérésre vagy előzetes egyeztetéssel) 8. Társdiszciplínák eredményeiből 9. Olvasónapló 10. Történelmi visszatekintés (arcképcsarnok, tudománytörténet, stb.) A lektorálás nyílt rendszerű, azaz a szerző(k)nek joga van ismerni a lektor(ok) személyét. ÚTMUTATÓ A KÖZLÉSHEZ Formátum A kéziratot A/4-es méretű fehér lapon, lehetőleg MS Word formátumban, 2-es sorközzel, Times New Roman 12 betűtípussal és körben 2,5 cm-es margóval kérjük írni. A tagolása (eredeti közlemények esetén): Címoldal: - a munka rövid, de minden lényegi elemet tartalmazó címe - a szerzők teljes neve 89

- a szerzők munkahelyének megnevezése - a levelező szerző teljes levelezési címe, telefon és faxszáma, e-mail címe - rövid futócím (max. 40 leütés) - kulcsszavak (max. 5) Összefoglalás: maximum 100 szó, magyar és angol nyelven (angol címmel is) Bevezetés: a közlendő téma rövid ismertetése, különös tekintettel a sokirányú érdeklődésű olvasótáborra. Nem elég tehát a közlendőket szűk szakmai környezetben elhelyezni, általános ki- és betekintést kell adnia. Nagy hangsúlyt helyezzenek a társterületekkel való kapcsolatokra, átfedésekre. Módszerek: a használt módszerek, eszközök leírása, betegcsoportok és egészséges csoportok, kísérleti minták (állat, sejttenyészet) ismertetése röviden, de szakszerűen. Ha a törvény megköveteli, az etikai bizottság hozzájárulását is kérjük jelezni. Eredmények: a megfigyelések, kísérletek eredményeit áttekinthető formában, amennyiben csak lehet, ábrával, táblázattal és képekkel illusztrálva, a fő eredményekre koncentrálva kérjük leírni. A fejezet végén pontokba sorolva adják meg a végkövetkeztetéseket. Megbeszélés: Az eredmények értékelését kérjük összekötni a hasonló témában eddig ismertekkel is. A szűk tudományterület mellett, lehetőleg más területekkel való kapcsolódását is tárgyalják meg. Jelezzék a lehetséges további irányokat és lépéseket is, ugyanakkor kerüljék az alap nélküli spekulációkat. Ábrajegyzék: A számozott ábrák és táblázatok (1. ábra…, I. Táblázat…) értelmezését kérjük leírni (cím, leírás, jelmagyarázat) úgy, hogy a szöveges résszel egységet képezzen, a kettő egymást ne ismételje. Illusztrációk: Az ábrákat, képeket kérjük digitális formátumban megadni (a lehető legkisebb memóriaterjedelemben, még a kép élvezhetőségének csorbulása nélkül: pl. jpeg formátum), a táblázatokat MS Word, vagy MS Excel formátumban. Egy ábra (táblázat) egy lapon legyen. Irodalom: a szövegben a szerzőt (szerzőket: XY és mtsai) és a közlés évszámát zárójelben kérjük feltüntetni. Az irodalomjegyzéket alfabetikus sorrendben kérjük, a következő formátumokat használván: Tröster H, Metzger T, Semsei I, Schwemmle M, Bachmann MP. (1994): One gene, two transcripts: Isolation of an alternative transcript encoding for the autoantigen La/SS-B from a library of a patient with primary Sjögren’s syndrome. J Exp Med 180: 20592067. Semsei I. (2003): A hosszú élet génje. InterPress Magazin, június: 16-19. Frolkisz VV. (1980): Az öregedés és az életkor. Gondolat Kiadó, Budapest (ISBN 963 280 903 3). Kovács M. (Szerk.) (2003): Az időskori depresszió és szorongás. Springer Tudományos Kiadó, Budapest (ISBN 963 547 837 2). Richardson A, Semsei I. (1987): Effect of ageing on translation and transcription. In: Review of Biological Research in Aging Vol. 3, pp. 467-483. Ed.: M. Rothstein. Alan R. Liss Inc., New York (ISBN 0-444-82824-9). Semsei I. (2003): A génexpresszió vizsgálata az öregedés során és egyes autoimmun szindrómákban. MTA doktora értekezés, Budapest. Magyar Közlöny (1996): 64. sz. (VII. 26.) Népjóléti Minisztérium 20/1996. Csak már elfogadott, vagy kiadott közleményeket idézzenek, s melyeket a szövegben is említenek. Személyes közléseket a szövegben kérjük jelezni. Elektronikus címek: a szövegben, zárójelben számozva (e-cím 1) idézzék, a pontos feltalálási helyet pedig az Irodalomjegyzékben a cikkeket követően sorolják fel, pl.: 1. http://www.oregedes.hu

90

A többi közleménytípusnál a módszerek rész kivételével minden részt hasonlóan kérünk kialakítani, esetenként az eredmények és megbeszélés részt össze lehet vonni. Mindemellett kérjük, törekedjenek a tömör, tagolt, lényegre törő, pontos, logikus és áttekinthető közlésre. Terjedelem: Alapvetően nem szabunk terjedelem korlátokat, de kérjük a tömör, lényegre törő közlést (kb. mintegy 10 gépelt oldal [összefoglalóknál 20] plusz ábrák, táblázatok, irodalom). A terjengősséget és a felesleges ismétléseket (szöveg és ábra) kérjük kerülni. Az irodalmi hivatkozások száma ne haladja meg eredeti közleményeknél a 25-öt, összefoglalóknál az 50et. Helyesírás: A lehető legnagyobb mértékben törekedjenek a magyar írásmód alkalmazására. Az angol és latin szavak csak elkerülhetetlen mértékben legyenek jelen, azok magyar megfelelőjét alkalmazzák. Az egységesség fenntartása érdekében fenntartjuk a jogot, hogy (a szerzővel konzultálva) a megkívánttól eltérő írásmódot javítsa. Az elkerülhetetlen rövidítéseket az első megjelenés helyén a rövidítendő szöveg után zárójelben kérjük megadni. Kérjük, tartsák szem előtt, hogy - noha a szakterület ismerője számára egyértelmű és kényelmes a sok rövidítés használata, másoknak ez korántsem az, sőt igen zavaró lehet. Kéziratok beküldése: A kéziratokat 2 példányban, kísérőlevéllel a főszerkesztő postacímére kérjük: Dr. Semsei Imre Debreceni Egyetem, OEC, Egészségügyi Kar 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4, vagy elektronikus formában a: [email protected] email címre. A kézirat elfogadása után elektronikus adathordozón (floppy, CD), vagy a fenti e-mail címek valamelyikére is kérjük a teljes anyagot (szöveg, ábrák, táblázatok, képek, stb.).

91

HUNGARIAN GERONTOLOGY

CONTENTS

Vol. 4. Nr. 16. (2012)

EDUCATION OF GERONTOLOGY IN HUNGARY pages Editorial (Imre Semsei PhD)

1

State of the gerontology education in our country Imre Semsei PhD

3

Gerontoeducation Research Center József Jászberényi PhD

16

Training of "senior counselors": Preparation of the peer-helpers for supporting elderly people. Mária Feue, Silvia Ildikó Harday, Lajos Szabó PhD

25

Gerontoeducation József Jászberényi PhD

39

Interdisciplinary approach of Andropausa Dobos Emese

64

Role of the communal play in elderly care. Experiences of an educational program Emőke Török

77

NEWS

86

Subscription

88

Instruction for Authors

89

92

MAGYAR GERONTOLÓGIA 4. ÉVFOLYAM 16. SZÁM Nyomtatott verzió: ISSN 2062-3682 On-line verzió: ISSN 2062-3690

SZENIOR TANÁCSADÓ KÉPZÉS: FELKÉSZÍTŐ PROGRAM KORTÁRS SEGÍTŐKNEK IDŐSEK KÖRÉBEN Feuer Mária, Harday Silvia Ildikó, Szabó Lajos Összefoglalás A szerzők tanulmányukban idősek életviteli támogatására létrehozott kortárs segítő képzés programját ismertetik. E program „szenior tanácsadó képzés” néven 2007-ben indult Székesfehérváron 25 fővel, majd öt másik városban (Veszprém, Kecskemét, Eger, Tatabánya, Salgótarján)

folytatódott.

A

80

órás

képzés

szakmai

programja

az

ELTE

Társadalomtudományi Kara Szociálismunkás-képző Tanszéke oktató stábjának munkájára épült. E tanulmány a képzés részletes bemutatása mellett áttekintést nyújt a képzés során szerzett tapasztalatokról, és a program utóéletéről. Öt év elteltével azt láthatjuk, hogy két városban – Székesfehérváron és Tatabányán – a kortárs segítők önkéntes csoportként ma is aktívan tevékenykednek.

A tanulmányban a szerzők választ keresnek a programmal

kapcsolatos sikerek és kudarcok okaira, és szempontokat vetnek fel a képzési program hatékonyabbá tételéhez. Kulcsszavak: idősek életviteli támogatása, kortárs segítő, szenior tanácsadó képzés

Training of "senior counselors": Preparation of the peer-helpers for supporting elderly people. Summary: The authors of this study give a review about training program of peer-helpers for supporting elderly peoples to coping with their personal difficulties. This program started in 2007 in Székesfehérvár referred to as „training of senior counselors”. This program had 25 participants, and continued five another towns (Veszprém, Kecskemét, Eger, Tatabánya, Salgótarján). The 80 hours course was build up by the Staff of Social Work Department of the Faculty for Social Sciences in Eötvös Lorand University. In this study the authors give detailed analysis of their experiences, and give an account of the afterlife of their programs. 25

After five years we can see, that in Székesfehérvár and Tatabánya the peer helpers as voluntary group keep their activity. The authors search for the factors of the success and failures of the program and suggest new standpoints for reinforcing of the effectiveness of the program in the future. Key words: way of life support for the elderly, contemporary helper, senior adviser education 2006 nyarán Szabó Judit Ágnes a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Idősügyi Titkárságának akkori vezetője egy müncheni „Tanulás Fesztivál”- on hallott - a nyugdíjasok képzésről szóló - előadás nyomán vetette fel azt, hogy az idősek közösségeiben aktív szerepet vállaló kulcsszemélyekre építve kialakíthatnánk egy olyan „kortárs segítő” programot, amely életviteli támogatást nyújthatna átmeneti nehézségekkel

küszködő idősek számára. Az ő

ötletére és támogatására építve született meg 2007 elején az a program, amelyet jelen közleményünkben mutatunk be. A program alapvető célja az volt, hogy egy olyan önkéntes „kortárs segítő” szerepre nyújtsunk felkészítést, amely a helyi közösségi erőtérben tud önkéntes segítőket biztosítani az idős emberek számára életkori sajátosságaikhoz, szükségleteikhez igazodó életviteli támogatás keretei között. Ehhez a közösségek hiteles kulcsszemélyeinek tapasztalati tudására építve egy olyan képzési programot dolgoztunk ki, amely hatékonyabb segítő-támogató tevékenységre tesz képessé, ugyanakkor világos kompetencia kereteket nyújt az önkéntes segítők részére. Egy ilyen típusú képzés létrehozását az indokolta, hogy az idős emberek számára egyre nagyobb kihívás a bonyolult társadalmi körülmények között eligazodni, boldogulni, és a felmerülő életnehézségekkel megbirkózni.Ugyanakkor a hagyományos segítő intézmények azon túl, hogy rendszerint nem rendelkeznek időseket segítő célzott szakmai programokkal és kellő szakmai felkészültséggel az idős emberekkel való foglalkozásra, túlterheltek, idő nyomások között nagy kliens forgalommal dolgoznak, így működési kereteik nem felelnek meg ennek a kliens körnek. Azt is tapasztalhatjuk, hogy az idősek nehezen fordulnak intézményekhez segítségért, és idegenkednek a számukra stigmatizálónak tűnő ellátásoktól (pl. pszichiátriai gondozó, neurózis szakrendelés, vagy a szociális ellátás intézményei). A rendelésszerű működés helyett a természetes élettérben felkínálódó nyitott segítő – támogató programok adják a legtöbb esélyt arra, hogy az életviteli támogatásra szoruló időseknek segítséget ajánlhassunk. Egy ilyen segítő rendszer alapvetően akkor tud hatékonyan működni, ha a közösségi kulcsszemélyekre épít, és aktívan kialakítja önkéntes bázisát. Az idős emberek számára gyakran a hiteles kulcsszemélyek azok a kortársak, vagy korcsoport közeli személyek, akik személyes környezetükben aktív társadalmi szerepvállalók, 26

akik

tevékenyen részt vesznek a helyi közösségek életében, és akikhez személyes élmények, tapasztalatok, kötödések fűződnek. Másrészt fontos látnunk azt is, hogy gyakran e kulcsszemélyek maguk is életviteli váltások mentén kapaszkodókat, támasztékot keresnek megszokott társadalmi szerepeikből kisodródva, helyüket, szerepüket keresve a megváltozott világban. Ez a „szenior tanácsadó program” rájuk épít, reaktiválva közösségi támaszt nyújtó szerepüket, felhasználva tapasztalati tudásukat, készségeiket, miközben egy képzési program keretében megerősíti, hatékonyabbá teszi támogató tevékenységüket. E megközelítés gyökerei a 60-s évektől kibontakozó közösségi mentálhigiénés mozgalomban ill. Gerard Caplan munkásságában találhatók a szociális támogató hálózat felhasználásával a segítő munkában (Caplan 1964, Caplan 1974, Caplan és Killilea 1976). Szintén kiemelkedő jelentőségű Collins és Pancoast (1976), majd Whittaker és Garbarino (1983) munkássága a természetes segítő hálózatokhoz kapcsolódva. E munkák kiemelik a közösségi kulcsszemélyek szerepét a segítő munkában, és nagy hangsúlyt helyeznek a közösségi források felhasználására, a támogató hálózat megerősítésére /networking/. Whittaker és Garbarino tanulmánykötetében Nancy Hooyman külön fejezetet szentel a szociális támogató hálózat szerepének az idősellátáson belül. E tanulmány fókuszában a kapcsolati háló megerősítése, a gondozó családtagok támogatása, tehermentesítése szerepelt, de megjelent az önkéntes segítők felhasználása kapcsán a természetes környezetben fellelhető idős társak bevonása a támogató munkába – azonban ez elsősorban az életvitelt támogató praktikus segítésre (pl. bevásárlásra, takarításra, stb.) ill. közös szabadidős programok kialakítására irányult (Hooyman 1983). Külön vonulatát képezi a közösségi forrásokat felhasználó segítésnek a támogató és önsegítő csoportok megjelenése. A krízisellátás területén ezek közül különösen a vesztességek, gyász feldolgozásában szerepet játszó csoportprogramok azok, amelyek az idősek segítésében is fontos szerepet játszanak (Greif, Ephross 1997). Atámogató csoportokban a magányosság, szociális izoláció, vesztességek, szegénység, elutasítás érzése, az élet értelmének megfogalmazása, a függőség, értéktelenség, reménytelenség érzések, a halál és az azzal kapcsolatos érzések, szorongások, a fontos mások elvesztése, a fizikális és mentális hanyatlás megélésének témái jelennek meg visszatérően (Corey és Corey 1992). Hozzátartozói és sorstársi önsegítő csoportokat találhatunk Alzheimer betegeknél, depresszió és a házastársak elvesztése kapcsán /ez utóbbira jó példa az „Özvegyek az özvegyekért” támogató program sorstárs segítők bevonásával az Egyesült Államokban/.

27

Az önkéntes segítők bevonása kapcsán különösen fontos szerepet kapnak a „kortárs segítő” programok. Legelterjedtebb formájukban kortárs segítőket használnak fel a serdülőkkel folyó segítő munkában – ez különösen fontos szerepet kaphat a drog prevencióban, a csellengő fiatalokkal folyó utcai szociális munkában (/jó hazai példa erre a Petőfi Csarnokban tevékenykedő „Kapocs” programja, amelyet Szabó András hozott létre). Internetes keresés során azt láthattuk, hogy sok száz kortárs segítő programot találhatunk a legkülönbözőbb célcsoportokat érintve, de az idősek közötti kortárs segítő programok száma igen korlátozott: leginkább a napi életvitel támogatása és a gondozás területén találhatók meg. Néhány kivételt képező program a depresszióval, mentális romlással küszködő betegek segítésében jelent meg (Follette, Rose 1994). E programokat általában az jellemzi, hogy egy segítő intézmény (pl. közösségi pszichiátriai centrum, krízis központ, szociális segítő intézmény) egy adott klienscsoport ellátása kapcsán körülírt feladatok mentén próbál felkutatni és bevonni önkénteseket, akiket kortárs segítőként valamilyen mértékig felkészít e támogató tevékenységre. E segítők rendszerint szorosan együttműködnek a szakemberekkel (ettől leginkább az önsegítő csoportok működése során láthatunk eltérést). A mi törekvésünk az volt, hogy az elérhető aktív idős közösségek tagjai között találjuk meg azokat, akik fontos közösségi segítő szerepet töltenek be, és ezen szerepüket erősítsük meg egy képzési programban, amely egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy a segítés mozgásterét kiszélesítsük, és egy partneri viszonyt, szövetséget alakítsunk ki a kortárs segítők és a professzionális segítők között. Mire irányul ez a felkészítés? A szenior tanácsadó a professzionális segítőkkel együttműködő önkéntes segítőként egy olyan közösségi aktivista szerepét tölti be, aki: - facilitátorként részt vesz az idősek közösségi programjainak szervezésében, működtetésében - un. „outreach” (aktív felkutató) program keretében kapcsolatot épít izolált helyzetben élő, magányos idősekkel, és segíti társas kapcsolataik újraépítését - életviteli támogatást nyújt az idősek – különösen a nyugdíjba vonulás következtében kialakuló - szerepvesztés nyomán megjelenő nehézségeinek feldolgozásában, új érdeklődés, szabadidő eltöltés kialakításában, a mindennapi életfeladatok ellátásához szükséges készségek megerősítésében - valamint ellátja az önérdekeit kevésbé képviselni tudó idősek közösségi érdekképviseletét

28

A fenti tevékeységén túl professzionális segítő szakmai támogatása mellett: -

támaszt nyújt az időseket érintő krízisek feldolgozása során (pl. gyászfeldolgozás segítésében)

-

szerepet vállal mentálisan hanyatló idősek életviteli támogatásában, valamint az őket segítő készségmegőrző - készségmegerősítő programokban

-

segítséget nyújt gondozásra szoruló idősek hozzátartozóinak támogató szolgálat (respite care) keretében

-

segíti az idősekkel szembeni abuzusok korai felismerését, és részt vesz ezen esetek kapcsán a szükséges támogató hátterek biztosításában

A képzési program felépítése: A képzési program 80 órás, amely 60 órás elméleti- módszertani blokkból és egy 20 órás segítő skilleket erősítő tréning programból áll. Főbb témakörei: - az idősödés természetes változásai: a szokványos és sikeres öregedés - gyakori időskori betegségek - lélektani változások idős korban és a változásokra adott gyakori reakciók - kórlélektani folyamatok időskorban - az idős ember nehézségei a családban /generációs problémák, házassági konfliktusok idős korban/ - a gyász és feldolgozása - terminális betegség, haldoklás, a súlyosan betegnek és házastársának nyújtott pszichés támogatás, hospice szolgálat, önkéntesek szerepe a hospice ellátásban - a mentális hanyatlás jelenségvilága, a mentálisan hanyatló idősnek és hozzátartozóinak nyújtott támogatás - az idősekkel szembeni abúzusok és az idősek segítése abúzus esetén - idősek a társadalomban és az idősekkel szembeni előítéletek, diszkrimináció - a közösségi programok facilitálása - ellátott jogi ismeretek, érdekérvényesítés és érdekképviselet -a segítő kapcsolati pszichológia alapjai - az önkéntes segítők felelőssége és kompetenciája, a segítés etikai kérdései - a professzionális segítés főbb irányai és intézményi hátterei - a professzionális segítők és az önkéntesek együttműködése, a szenior tanácsadók helye és szerepe az idősek támogatásában - programtervezés és pályázatírás. 29

Oktatás módszertani szempontok: Figyelembe véve az idősek életkori sajátosságait, az információ befogadás és terhelhetőség szempontjait, valamint a segítő tevékenységre felkészítés feladatait, elsősorban intenzív kiscsoportos felkészítés keretében folyik az oktatás törekedve a személyes élményanyag és tapasztalatok mobilizálására. A tanultak megőrzését és felhasználását a képzési anyagra épülő „Kalauz szenior tanácsadóknak” kiadványunk segíti. Oktató stáb: a felkészítés szűkebb szakmai programját az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálismunkás-képző Tanszéke idősellátási területtel foglalkozó stábja biztosította (Feuer Mária, Harday Silvia Ildikó, Hidvégi Katalin, Szabó Lajos) Ezt a szűkebb szakmai képzési programot bővítettük az időspolitika, ellátott jogi ismeretek, kliensképviselet, valamint a project tervezés és pályázatírás témaköreivel (Szabó Judit Ágnes, Sütő Teréz, Láng Éva) A képzési program szakaszai: - előkészítő fázis: a program előkészítő kampánya, résztvevők kiválasztása /motivációs interjú/ - képzési szakasz (60 óra) - skillfejlesztő tréning (20 óra) - programértékelés, lezárás - szupervíziós fázis (a szenior tanácsadók segítő munkájának szakmai támogatása) - nyomonkövetés (öt éves nyomonkövetés a program eredményességének feldolgozása) - disszeminációs fázis: a képzési modell és a tapasztalatok továbbadása

A program: A képzés helyszínének Szabó Judit Ágnes ajánlására Székesfehérvárt választottuk. A választás azért esett erre a városra, mert igen aktív nyugdíjas szervezetek működnek a városban, és sokféle közösségi programot találhatunk az idősek számára. Úgy tűnt, hogy ezek a nyugdíjas szervezetek jó bázisai lehetnek a segítő munkának. Az előkészítő munkát az is nagyon megkönnyítette, hogy a székesfehérvári Esélyek Háza Márton Zoltán vezetésével vállalta a program előkészítési-szervezési munkálatait. 2007 januárjában egy nagyon hatékony előkészítő kampányt folytattak a helyi sajtóban, TV-ben és a nyugdíjas szervezeteknél. Ennek nyomán közel 80 érdeklődő 30

jelentkezett – főleg a helyi nyugdíjas szervezetek aktivistái, de több szervezeten kívüli is érkezett az újságban olvasott ismertetés nyomán. A résztvevők kiválasztása során személyes interjúkat végeztünk a jelentkezők személyiség alkalmasságának és motivációjának mérlegelésére. A nehézséget az jelentette, hogy a képzési program egy olyan intenzív kiscsoportos munkát követelt meg, amely 20 főre korlátozta a képzési keretet. Az a kompromisszum született, hogy párhuzamosan két tanfolyamot indítottunk, de a segítő munkára alkalmasabbak számára tudtuk csak biztosítani a skill-fejlesztő csoport programot. A két tanfolyamon összesen 54 fő vett részt. Az volt az előzetes várakozásunk, hogy elsősorban humán foglalkozású friss nyugdíjasok fognak érdeklődni a program iránt. Ettől eltérően sok olyan idősebb jelentkező volt, aki már hosszabb ideje nyugdíjas, és a foglalkozási háttér is igen változatos képet mutatott. Ezt befolyásolta az is, hogy a nyugdíjas szervezetek foglalkozási ágazatok mentén jöttek létre, és arra törekedtek, hogy megfelelő arányban reprezentálják magukat a képzési programban „delegáltjaik” révén. Ennek ellenére nem „mozgalmárok” uralták el programot, hanem elsősorban nyitott személyiségű, tanulásra kész, a segítő munkára jól motivált közösségi emberek. A helyi szervezők nagyon hatékony előkészítő munkát végeztek és kitűnő fel-tételeket biztosítottak a zavartalan munkához végig támogatva az egész programot. A képzés hetente kötött napon 4 órás blokkokban folyt. A résztvevők elköteleződése, kitartása igen meglepő volt – gyakorlatilag nem volt lemorzsolódás és nagyon aktív részvétel és lelkesedés jellemezte végig a programot. A képzés záró értékelése során a résztvevők személyes visszajelzésein túl egy komplex értékelő űrlapot is kitöltöttek. E visszajelzés fontos üzenete az volt, hogy az elméleti-ismereti blokk előadásaival szemben a legfőbb várakozás az, hogy igényes és gyakorlati példákkal alátámasztott ismeretnyújtás folyjék. Nagyon fontos volt a személyes kontaktus, és a résztvevők sokszor igen személyes érintettségét tükröző reakcióira adott empatikus válasz, odafordulás és rezonancia. Pontosan ezért kerültük a technikai eszközök használatát és a tanáros stílust. Az órák tempóját a résztvevőkhöz próbáltuk

igazítani,

figyelembe

véve

terhelhetőségüket,

ugyanakkor

kerültük

a

leegyszerűsítést, a befogadó képesség alulbecsülését. Nagyban támaszkodtunk a résztvevők tapasztalati tudására kiemelve annak értékét. A csoporttal folyó munka Az elméleti előadásokat követő csoportfoglalkozásokon azok a tagok vettek részt, akiket az első, kiválasztást célzó beszélgetéseken alkalmasnak találtunk arra, hogy a 31

tanfolyam elvégzését követően közvetlen segítő tevékenységet folytassanak az arra rászoruló idős emberekkel. Figyelembe vettük a jelentkezők személyes motivációit, az emberek iránti érdeklődésük

skálájának

szélességét

és

mélységét,

koncentrációs

képességüket,

a

kommunikációs helyzetben való viselkedésüket, alkalmazkodási stratégiáikat, a kölcsönösség iránti igényüket, együttműködési szándékukat, gondolkodásuk rugalmasságát, az emberi problémák iránti nyitottságukat és érzékenységüket, szempontváltási képességüket, a finom szociális érzelmekkel való bánni tudásukat, empátiás képességüket, metakommunikációs érzékenységüket, és a személyiségükről kapott összbenyomást. A csoportba való kerülés kontraindikációjaként értékeltük azokat a problematikus motivációkat, amelyek a másik emberrel kapcsolatos szituatív fölényhelyzet keresését, a voyeur-attitűdöt, a birtoklás és megkapaszkodás iránti vágy kielégítését, a hatalmi drámák és játszmák kedvelését, illetve önmaguk jelentőségének, szerepének felnagyítását célozták. Ezen kívül nem javasoltuk a csoportfoglalkozásokba azokat a jelentkezőket, akik úgy vélték, hogy ők az élet dolgainak feltétel nélküli ismerői, vagyis nagy hévvel mások „megjavítására”, „helyes” útra terelésére, vagy „megtérítésére” szerettek volna vállalkozni. Már az elméleti előadások során tapasztalható volt, hogy a résztvevőknek kifejezett igényük van arra, hogy a hallottakkal kapcsolatban saját élettörténetük egy-egy részletét megoszthassák a többiekkel, illetve az ehhez társuló kérdéseiket feltehessék. Így a csoportok természetes indítása volt a szokottnál szélesebb áttekintést nyújtó, személyesebb és mélyebb bemutatkozási kör. Csoportvezetési feladatként jelentkezett, hogy megóvjuk a tagokat a túlzott kitárulkozás problematikus következményeitől, illetve hogy ez a jelenség ne hasson riasztóan a még meg nem szólalt tagokra. A kezdeti csoportmunka hirtelen és nem kívánatos mélységekbe való jutását tehát többször is a vezetőknek kellett szabályozni, mindannyiszor biztosítva a beszélőt arról, hogy bőven lesz még alkalma megnyilvánulni. Ez a jelenség szemben áll a fiatalabb tagokból álló csoportokban tapasztaltakkal, ahol a vezetőknek inkább a felszínesség elengedése felé kell utat nyitniuk. A gyors elmélyülés okai lehetnek

a

gondolatébresztő

előadások

következtében

felhalmozódott

mondanivaló

feszültségének levezetésére irányuló késztetés, a több szempontból homogénnek nevezhető csoport adta biztonságérzet, a „mi megértjük egymást” hangulatának szinte azonnali kialakulása és pszichésen oldó hatása, de nem utolsó sorban lehet a személyiség kontrollfunkcióinak idősebb korban gyakran tapasztalható meglazulásának megnyilvánulása is. A csoportmunka elmélyülésének szabályozása viszonylag hosszabb ideig volt a vezetők kezében, mire a csoport „rátanult” saját irányítására.

32

Az elmesélt élettörténetek két fő problémakört érintettek: egyfelől a közvetlen családtagokkal való kapcsolati nehézségeket, másfelől az elszenvedett veszteségek következtében megélt lelki történések vonatkozásait. A család központi szerepet tölt be az idősek életében. A párkapcsolatok tekintetében a problémák szinte kivétel nélkül a házastárs meggyengült egészségi állapotával, betegségével voltak összefüggésben. Alig voltak jelen a fiatalabb tagokból álló csoportokban általában tapasztalt házassági konfliktusokról szóló beszámolók. Nem jelentek meg a vitákról, játszmákról, különféle verbális konfliktusokról hírt adó elbeszélések, viszont annál nagyobb aggodalom irányult a házastárs testi állapotában bekövetkezett változások felé. A reális helyzetből következő gondokon túlmenően ezek a közlések többféle tükörfunkciót tartalmaztak. Egyfelől az „én még jól vagyok” élménye a másik ápolására, ellátására képes állapot tudatosítását jelentette, másfelől a „rám nagy szükség van”, én erősítő, önbizalmat tápláló, a személyes fontosság tudatát növelő, az önbecsülés pozitív hatását fokozó élményeket közvetítette. Ellenpontként az „ez velem is megtörténhet” gondolat aggodalmat, félelmeket, szorongást keltő lehetőségének felvillanása mutatkozott. A gyerekekkel és unokákkal kapcsolatos problémák fókuszába a fiatalok leválásából, önálló életvitelének kialakításából származó konfliktusok kerültek. Ezek interpretálása a csoport jelentős részében nagy feszültséget keltett, mutatván, hogy a leválás, az elengedés, és az átadás, a befejezés–új kezdet ellentétpárjából csupán az előbbiek emocionális faktorát mozgósítja. A csoport ezekben a témákban eleinte tanácsadással, megoldási ötletekkel próbált minél gyorsabban az exponált probléma végére járni, így nemegyszer a beszélő és a csoport között az „…igen, de nem lehet, mert…” játszma kezdett kialakulni. A csoportvezetők modellnyújtó funkciója a probléma kifejtésére buzdító kérdésekben nyilvánult meg, amelyet hamarosan átvett a csoport, s ekkor a rapid megoldás helyett a problémafeltárás szakasza következett. Többször volt tapasztalható, hogy egy idő múlva elakadási fázis állt be, elkezdték ismételni a feltárás már megtett köreit, s a jövőre irányuló kérdések hiánya csoportfrusztrációs helyzetet teremtett. Nyilvánvalóvá vált, hogy az új kezdetek lehetőségét felvillantó gondolatok az időseknél bizonyos gátlás alatt vannak. A csoportvezetők igen érdekes jelenség tanúi lehettek, amikor az elakadásba be nem avatkozva, a csoport olyan élethelyzeteket kezdett tárgyalni, ahol a környezet részéről a „mit akar még ez az öreg ember” kimenetelű és végkicsengésű történetek felemlegetése kezdett napirendre kerülni.

33

Értelmezésünkben a gátlás okaként általános társadalmi előítéletek és bizonyos értelemben az idősekkel kapcsolatos elvárások is manifesztálódtak, amelyeknek a csoporttagok nem tudatosan bár, de igyekeztek megfelelni. A sok idős embert érintő deprimált alaphangulat egyik eleme éppen az, hogy a környezet nem várja el tőlük a pszichés öngondoskodás egyik lényeges összetevőjét: az új lehetőségek keresését, sőt, éppen ellenkezőleg, azt sugallják, hogy a befejezést minden további nélkül tudomásul kell venni, s ha ez bármilyen okból nem sikerül, el kell tokosítani vagy az ezzel kapcsolatos problémákat zárványosítani kell. S mivel az idős ember személyisége amúgy is veszít rugalmasságából és kevésbé jellemzi a bátorság, a külső elvárások és a belső történések egymást felerősítve zárják el az utat a konstruktív irányú megoldási kísérletek elől. Ebben a fázisban tehát a csoportvezetők a zárványosítás ellen dolgoztak, és fokozott aktivitással értelmezték a jelenséget, illetve a jövőre irányuló nyitott kérdéseket tettek fel. A csoport reakciója szinte azonnali váltás volt. Így a csoport tagjainak lehetősége támadt a segítő beszélgetések dinamikáját a saját élmény szintjén átélni. Az elszakadásokkal kapcsolatos élmények másik kitüntetett területe a munkahely elveszítése volt. Ezek a történetek a munka világából való finomabb kitessékelésektől a durva, nyers, ki- és elutasításokig terjedtek. Alig volt olyan csoporttag, aki ne fogalmazta volna meg a kirekesztettség és a feleslegessé válás érzésének mély fájdalmát. Ebben a vonatkozásban a szenior tanácsadó képzés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az idősekkel végzendő segítő munkában rejlő értelmes és értékes tevékenység lehetőségeinek tárgyalása mindig felvillanyozta a csoportot. Többen már végeztek, vagy végeznek ilyen jellegű munkát, s ezeken a beszélgetéseken lehetőségük volt a csoport számára részletes és igen értékes beszámolókat tartani. A csoportmunkában a halállal és a gyásszal kapcsolatos emlékek, élmények szintén nagy szerepet kaptak. A résztvevők igen mély empátiával és odafordulással komoly emocionális segítséget nyújtottak egymás számára. Természetes volt az érzelmek szabad áramlása, az érzések és gondolatok köntörfalazás nélküli kifejezése, a nehézségek őszinte és nyílt feltárása, amely sokkal szabadabb és hitelesebb formát öltött, mint amit a fiatalabbakkal folytatott csoportokban általában tapasztaltunk. Specifikumként jelent meg, hogy ebben a témakörben az élményüket a többiekkel éppen megosztó emberek sokkal több bátorítást, megértést és visszajelzést igényeltek a csoportvezetőktől, mint más témák esetében. Ebben a jelenségben szerepet játszhat az a közvélekedés is, hogy a „szakértők”, a szakemberek jobban ismerik az élet ilyen jellegű dolgait, és ezekben az esetekben hozzájuk kell fordulni. Csoportvezetői feladatként itt 34

elsőrendűvé vált a facilitáló munka, a feltétel nélküli elfogadás, a teljes kongruencia és a biztonság érzelmi erőterének kialakítása. Ekkor vált igazán világossá, hogy milyen nagy fontossággal bírnak az elméleti előadások. Nemegyszer izgalmas és kifejezetten szép dinamikai történéseket élhettünk meg a csoporttal közösen, amikor az érzelmek mély áradását követően a legkülönfélébb előadásokban tanultakra emlékezve értette meg a csoport a bonyolult emocionális jelenségeket, illetve spontán módon egyensúlyt teremtett az intellektuális és emocionális megközelítés között. Azt láthattuk, hogy a résztvevők nagyarányú értelmi és érzelmi feldolgozómunkát végeztek. A csoportok jelentősége és pozitív hatása három fő csomópont köré szerveződik. Az egyik az elméleti stúdiumokban tanultak folyamatos beépítése a csoportmunkába. Rendkívül lényeges, hogy a megszerzett tudás saját élmény szintű gyakorlati tapasztalattal itatódjon át. Az utalásokkal maga a csoport is gyakran élt, de szükség esetén a csoportvezetőknek speciális feladata volt az ilyen irányú asszociációk elősegítése. Ezek hatására a csoport fel-, illetve bedolgozta az elméletben tanultakat a személyes tudás szintjére. Ez teheti majd lehetővé a több rétegben elsajátított ismeretek adekvát gyakorlati alkalmazását. Másik lényeges elemnek bizonyult, hogy a csoportmunka folyamán a résztvevők a vezetőktől és egymástól is, számtalan mintát kaptak a segítő tevékenység végzésével kapcsolatban. Harmadsorban olyan új skillek kialakítása és kialakulása vált lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek a szenior tanácsadó számára. A csoportmunka ugyanakkor mentes volt a direkt tanítás és tanulás sokszor fárasztó és nemegyszer kevéssé hatékony formájától. A csoport záró megbeszélésén a leendő tanácsadó tevékenységgel kapcsolatban többek között az a javaslat is megfogalmazásra került, hogy a munka szélesebb körű beindulását követően rendszeres időközökben esetmegbeszélő csoportokat kellene szervezni. Ezt az igényt a már hasonló munkát végzők, tapasztalataikra hivatkozva különösen támogatták. Véleményünk szerint is, ez szakmailag mindenképpen indokolt és szükséges feltétele lenne mind

a

megfelelő

színvonalú

tevékenység,

mind

a

tanácsadók

mentálhigiénés

karbantartásának szempontjából. Összességében a csoportmunka elősegítette a személyiség rugalmasságának és nyitottságának megtartását, fokozta az emberi jelenségek iránti toleranciát, tágította a kompetencia érzését, saját élményt nyújtott a segítés folyamatáról és dimanikájáról, vagyis növelte a segítő tevékenységhez nélkülözhetetlen én erőt és önbecsülést. A program 2007 júniusában ért végett. Ezt követően a résztvevők rendszeres találkozásokat tartottak megosztva tapasztalataikat mintegy „peer-szuperviziós” csoportként működve. 35

A székesfehérvári tapasztalatok továbbvitele: A székesfehérvári program lezárását követően öt helyszínen folyt képzési program (Eger és Kecskemét, Veszprém és Tatabánya, valamint Salgótarján). E helyszíneken is elsősorban a nyugdíjas szervezetek aktivistáira építettük a programot, de felvetődött néhány új szempont, így: -

meglepően nagy arányban voltak az érdeklődők között nem idős rokkantnyugdíjasok, akiknek helyzete, problémái sok szempontból eltérőek, és személyes érintettségük sokszor felvetette azt a kérdést, hogy kompenzatív jellegű segítő erőfeszítéseik mögötti nehézségek mennyiben jelentenek akadályt a segítő munkában, és mennyire alkalmasak ilyen jellegű tevékenységre (gondosabb kiválasztást és intenzívebb személyes foglalkozást igényeltek)

-

fontos kérdés volt az, hogy el tudunk-e mozdulni a szervezeti háttértől, és tudunk-e verbuválni abból a körből, akik meglehetősen izolált helyzetben keresik helyüket és szerepüket az idősek világában

-

láttuk, hogy erősíteni kellene az aktív felkutató (outreach) programokat a szenior tanácsadók tevékenységében

-

a megfelelő önkéntesek megtalálása és képzése önmagában még nem elég: több figyelmet kell szentelnünk az önkéntes aktivitás fenntartására, amint arra mások is felhívják a figyelmet – ld. Fischer és Schaffer (1993). Ez a stabil támogató hátterek létrehozására, konzultáció, esetmegbeszélő biztosítására vonatkozik. - ehhez elsősorban a helyi professzionális segítők aktív részvételére van szükség.

Egyre

nyilvánvalóbb az, hogy a program előkészítésének időszakától be kell vonnunk őket és támaszkodnunk kell rájuk. -

szorosabb munkakapcsolatot kell kialakítanunk a helyi segítő intézményekkel és segítenünk kell a szenior tanácsadók és professzionális segítők együttműködésének kialakítását

A 2007 – 2009 közötti időszakban szervezett képzéseket követően az eltelt idő már lehetőséget kínál arra, hogy a program utóéletét és az abból leszűrhető tapasztalatokat a visszajelzések nyomán értékeljük. Ez elsősorban a Székesfehérváron és Tatabányán tartósan fennmaradt és a kevésbé sikeres programok közötti különbségek elemzésére támaszkodhat. E két helyszínen a visszajelzések szerint a korábbi résztvevők segítő közösségbe szerveződve működnek és tevékenységük fennmaradása megerősítette kiinduló várakozásunkat. 36

Ha azokat a tényezőket próbáljuk kiemelni, amelyek mentén a kimeneti különbségek keletkeztek, akkor az alábbiakat emelhetjük ki: -

az innováció lendületén és lelkesedésén túl Székesfehérváron jelentős szerepet játszott a sikerben a nagyon hatékony – ambiciózus helyi szervezőkre épülő – előkészítő munka és az igen erős, komoly hagyományokon nyugvó civilszerveződések aktív bekapcsolódása

-

Tatabányán jelentős segítséget jelentett a helyi családsegítő szolgálat aktív részvétele és motiváltsága az előkészítés során, valamint a partnerség hosszabb távú fenntartásában. A részvételt nagyban ösztönözték a jelentkezők személyes támaszt kereső törekvései, mélyebb érzelmi involválódásuk és elköteleződésük (sokan közülük személyes vesztességeik és az ahhoz kapcsolódó küzdelmeik nyomán fordultak mások felé) – ez egyrészt nehezítette a velük folyó felkészítő munkát, másrészt erős motivációs tényező volt, ugyanakkor nagyon gondos kiválasztást, mérlegelést követelt meg az alkalmasság megítélésében, és nagyon intenzív pszichológiai feldolgozást igényelt a csoport munka során. A visszajelzések alapján ma úgy látjuk, hogy ez a felkészítő munka „megérte” a kockázatvállalást és a ráfordított energiát, ugyanakkor igazolta azt a feltevésünket, hogy a segítő szerepvállalásban a segítő közösségre támaszkodó önsegítésnek fontos személyes hozadéka van.

-

Veszprémben a program előkészítése, menedzselése korlátozottabb volt és hiányzott az a közöségi-szervezeti háttér, amely hatékonyabban életbe tudta volna tartani a programot. Fontos felismernünk azt, hogy a helyi segítő intézmények bevonása nélkül a képzés sikeressége ellenére hosszú távon nehezen tartható életbe a kortárs segítők tevékenysége.

-

Kecskeméten és Egerben szervezési okokból a csoportok vitelét helyi szakemberek bevonásával oldottuk meg. Azt láthattuk, hogy bármennyire is gyakorlott, felkészült csoportvezetők voltak nem tudták a tanultak és tapasztalatok olyan hatékony integrációját biztosítani, mint amilyent az eredeti képző stáb csoport munkája során tapasztalhattunk, és ez a segítő közösség fennmaradásban, és a segítő identitás alakulásában fontos szerepet játszó csoportélmények hiányához vezetett.

-

Salgótarjánban kellett szembesülnünk már a képzés során is azzal, hogy az elégtelen szervezési, előkészítési erőfeszítések, a megfelelő szelekció hiánya, és a helyi professzionális intézmények távolmaradása eleve megnehezítette a program igényes megvalósítását. Nagyon rontotta a hatékonyságot az is, hogy a forrást biztosító

37

szervezet

fellazította

tartalmilag

is

a

programot,

és

beékelt

egy

olyan

„szervezetfejlesztési blokk”-ot, amely értelmetlen és zavaró eleme lett a programnak. Összességében elmondható, hogy ott tudott a kortárs segítő program sikeres lenni és hosszabb távon fennmaradni, ahol hatékony helyi előkészítés, a segítő intézmények érdeklődése, és a közösségi bázis megfelelő volt, ahol érvényesíteni tudtuk a résztvevők kiválasztásában a saját szelekciós szempontjainkat, és ahol lehetőség volt arra, hogy a stáb a csoport munka keretében a tanultak és tapasztalatok intenzív feldolgozását biztosítsa. Bár még nem tudjuk, hogy amit mi életre próbáltunk hívni az tartós életű lesz-e, de az világosan látható, hogy önmagában a képzésben való részvétel is sokat jelentett azoknak, akik csatlakoztak a programhoz, amely sok szempontból erősebbé tette őket. Abban is bízunk, hogy ebből mások is meríthettek, és meríteni fognak a jövőben is.

Irodalomjegyzék Caplan G.(1964): Principles of preventive psychiatry. Basic Books, New York. Caplan G. (1974): Support systems and community mental health. Behavioral Publ., New York. Caplan G, Killilea M. /Eds./ (19769: Support systems and mutual help. Grune and Stratton, New York. Collins AH, Pancoast DJ. (1976): Natural helpings networks. NASW, Washington D.C.. Corey G, Corey M (1992): Groups: Process and practice. Monterey CA. Brooks/Cole. Follette JG, Rose W. (1994): A peer counselor’s support makes a difference – peer counselors for elderly people with mental illness. Aging, Fall. Fischer LR, Schaffer KB. (1993): Older Volunteers. Sage Publ., New York. Greif GL, Ephross PH. /Eds./ (1997): Group work with populations at risk. Oxford University Press, New York. Hooyman N. (1983): Social support networks in services to the elderly. In: Whittaker JK, Garbarino J. /Eds./: Social support networks: informal helping in the Human Services. Aldine Publ. Co., New York. Whittaker JK, Garbarino J./Eds./ (1983): Social support networks: Informal helping in: the Human Sevices. Aldine Publ. Co., New York. dr. Szabó Lajos ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálismunkás – képző Tanszék [email protected] 38