Magyar focisiker Dél-Afrikában Bár Erwin Koeman együttese nem harcolta ki a részvételt az első afrikai labdarúgó világbajnokságra, mégis volt magyar csapat Dél-Afrikában. Ugyanis 14 éves futballistáink részt vettek a Nemzetek Kupáján, melyet a világbajnoksággal egy időben, annak utolsó két hetében rendeztek meg a Hessequa tartománybeli Riversdale városában. Dél-Afrikából Spanyolország csapata világbajnokként tért vissza Európába, de mi is büszkék lehetünk az „összmagyar” válogatottunkra, amely szintén aranyéremmel tért haza. Az már csak hab a tortán, hogy veretlenül, kapott gól nélkül nyerte meg az első alkalommal megrendezett utánpótlás tornát. Ennek az együttesnek lehettem én a technikai vezetője, koordinátora. Úgy gondolom, hogy néhány gondolatot megérdemel ez az unikumnak számító dél-afrikai túra. De honnan is indult el a történet? Chris Taute, Hessequa tartomány futballőrült kormányzója elhatározta, hogy 2010-ben magyar csapatot is meghív az általa rendezett „mini utánpótlás világbajnokságra”. Ez a megtisztelő felkérés Kű Lajos „összmagyar” nemzeti diákválogatottjának szólt. A Ferencváros olimpiai ezüstérmes labdarúgója, az Aranycsapat Alapítvány elnöke már 2003 óta működteti a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot. (Meg kell jegyezni, hogy a dél-afrikai fél kezdetben Józsefváros Önkormányzatával, Gotthárd Gábor alpolgármesterrel vette fel a kapcsolatot, de önállóan a VIII. kerület nem tudott volna kiutaztatni egy komplett futballcsapatot. Ezután jött képbe az Aranycsapat Alapítvány.) Az egykori legendás labdarúgó „összmagyar” nemzeti válogatottat állított össze. Az idő rövidsége és az anyagi terhek miatt a nevezést a kispályás kategóriába adta be, így 12 játékos elegendő volt az 5+1-es rendszerű bajnokságban az induláshoz. A csapat gerincét a legjobb felvidéki és kárpátaljai focipalánták alkották, kiegészülve néhány „hazai” futballistával, így például a Videotonból, a Ferencvárosból és a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiából is szerepelt játékos. A mezekre így nem a hagyományos Hungary felirat került, hanem a Hungarians, ezzel is hangsúlyozva, hogy az egész kárpát-medencei magyarságot képviseli a válogatott. A nemzeti színű szerelést Duray Miklós, az összmagyar diákbajnokság felvidéki fővédnöke, közismert író és politikus ajándékozta a csapatnak, amelyet személyesen és ünnepélyes keretek között, mintegy 15 ezer néző előtt a dunaszerdahelyi DAC-stadionban, egy rendezvény előtt nyújtott át. A fiúk meghatódva vették át a szerelést, nem számítottak ilyen „kitüntetett” körülményekre. Érezték, hogy az egész kárpát-medencei magyarság mögöttük áll, szorít dél-afrikai sikerükért. A delegációt Kű Lajos vezette az afrikai kontinensre, melynek a játékosok mellett tagja volt még a beregsomi edző Fejes Tibor, dr. Horváth Lajos csapatorvos, a Videoton egykori legendás együttesének orvosa, valamint jómagam. Alig várták már a repülőutat a fiúk, a legtöbbjük először repült, de ilyen nagy távolságra még egyikük sem. A 11 ezer km-es és több mint 12 órás úton volt ideje a társaságnak már a KLM járatán összekovácsolódni. A tiszta időnek köszönhetően kíváncsian kandikáltak
ki az ablakon az eddig csak földrajzóráról ismert Szahara-sivatag felett. A johannesburgi repülőtéren már érződött valami a világbajnokság fantasztikus hangulatából. Óriás vbplakátok, vuvuzelákkal, zakumi figurákkal és rengeteg más ajándéktárggyal telt üzletek sora és sok-sok egyenruhás biztonsági ember mindenütt.
Másnap érkeztünk meg a csodálatos panorámájú Fokvárosba, első úti célunk helyszínére. A magyarországi Dabasról elszármazott házigazdánk, Kiss András már izgatottan várt ránk, számára is nagy örömet jelentett az „őshazából” érkezett csoport látogatása. András, a Hessequa Tourism vezetője két hétig kalauzolt bennünket Dél-Afrika legrégebbi településétől, Fokvárostól Mossel Bay-ig, az Indiai-óceán övezetében mintegy 2 ezer km-t utaztunk. Nélküle biztosan nem alakult volna olyan „királyian” afrikai életünk. Három napig jártuk Fokvárost és környékét, a Jóremény-fok, a Hamis-öböl és Stellenbosch örökre emlékezetes fog marad mindenkinek. Az argentin-német negyeddöntő előtt az argentin szurkolók
jóvoltából megtapasztalhattunk egy kis vb-hangulatot is. Akkor még nem sejtették, hogy másnap csúnyán véget ér számukra a világbajnokság. Nem túloz, aki azt állítja, hogy Fokváros (Cape Town) a világ egyik legszebb városa. A földrajzi fekvése egyedülálló – az Atlanti- és Indiai-óceán veszi körül, az 1086 m magas Tábla-hegy lábainál fekszik, ahol több növényfajta található, mint egész Nagy-Britanniában. A drótkötélpályás felvonóval a Táblahegyre feljutva - a szép és tiszta időnek köszönhetően - meseszerű kilátás tárult elénk. Naprólnapra új és újabb csodákat mutatott meg nekünk András. „Ezt az országot a Jóisten is jókedvében teremtette.”- ismételte folyamatosan Lajos bácsi, a doktorunk. A sok utazás mellett természetesen edzett is csapatunk, az első labdás edzést Fish Hoek festői környezetében lévő focipályáján vezényelte le Fejes Tibor edző.
Harmadnap este aztán megérkeztünk túránk helyszínére, a Fokvárostól 260 km-re fekvő Riversdale-be. Vacsora közben lehettünk tanúi Brazília elbukásának, egyben a holland tulipán kivirágzásának. Nem véletlen, hogy ezen a vidéken népszerűek voltak a hollandok, a történelmi előzmények, a hasonló nyelv (holland és afrikaans) nekik kedvezett. Este érkeztünk meg szálláshelyünkre, az Indiai-óceán partján elterülő szépséges fekvésű Stilbaaiba. Itt párosával, családoknál helyezték el csapatunkat. A vendégszerető búrok nagyon várták már az ismeretlen magyarokat, volt olyan család, hogy ezért kezdtek el magyarul tanulni. András és a búrok főszervezője, Hannes nem győztek kedvében járni a fiúknak. Ők és barátaik alkották szurkolótáborunkat, kürtökkel és vuvuzelákkal felfegyverkezve buzdították csapatunkat. A mérkőzések kezdete előtt még nagy csinnadrattával rendeztek egy megnyitóünnepséget, felejthetetlen felvonulással, ahol mind a 72 együttes végigvonult a városon. A magyarok szlogenjét hamar megtanulták a helyi mulattok, több száz torokból zúgott a „Ria! Ria! Hungária! rigmus. Másnap végre eljött a foci ideje is, ahol három győzelemmel indított csapunk. (kétszer 2-0 és egyszer 4-0), ezzel csoportelsők lettünk. A negyeddöntőben Dél-Korea ellen játék nélkül jutott tovább válogatottunk, majd az elődöntőben Kwanokothulát győztük le 1-0-ra és máris a döntőbe jutott az Aranycsapat Alapítvány együttese. A foci nélküli napokon sem tétlenkedett a Hungarians. Voltunk szafarin, bálna-lesen, gepárdsimogatáson, struccfarmon és tehetségkutató show-n, ahol a magyar négyes az előadott énekszámával megnyerte a fődíjat. Berci, Péter, Karcsi és Mészáros Dávid produkciója mellet Kű Lajos is – aki egyébként dél-Afrikában ünnepelte 62. születésnapját – a szervezők jóvoltából belecsöppent egy táncos műsorszámba. A fiúk remekül érezték magukat, összebarátkoztak a családoknál lévő gyerekekkel, a búr felnőttek is
ebben a két hétben szívükbe zárták a magyar srácokat. Foci nélkül nem telt el nap, meccs vagy edzés mindig volt. A játékos, pörgő gyakorlásokat a szintén 14 éves, namíbiai lánycsapattal vívott edzőmérkőzés, vagy éppen tizenegyes-rúgó verseny színesítette. (Ezt Rohánszki Karcsi nyerte, aki egyedül képviselte Józsefvárost.) A túrát a jókedv és a vidámság jellemezte. A felvidéki Ekelről érkezettek vagy a beregszászi gyerekek összebarátkoztak a fehérvári, budapesti vagy éppen felcsúti gyerekekkel, a 12 fiú nemcsak a pályán, hanem pályán kívül is CSAPAT-ot alkotott. Ez a döntőben is megmutatkozott, ahol a kormányzó csapatát, Ha! Qua A2-t múltuk felül egy góllal, az elődöntőhöz hasonlóan Kürti Dávid góljával. A boldogság óriási volt a „mágikus magyar fiúk” körében, hisz magyar válogatott csapat emberemlékezet óta nem nyert kupát Dél-Afrikában. Az egész torna alatt a srácok példamutatóan viselkedtek, az a fajta magatartás, ahogy a Himnusz énekelték, ahogy a nemzeti zászlót tisztelték, ahogy sugárzott belőlük a nemzeti büszkeség érzése, a hazai
rendezőket is megérintették. Ezt a patriotizmust Taute kormányzó a kupa után rendeletben tette kötelezővé a saját iskolák számára, büszkék lehetünk rá, hogy mindezt 14 éves ifjak érték el 11 ezer kilométerre a szülőföldtől. „A gyerekek számára a Mindenható Isten kivételes ajándéka volt, hogy az első afrikai foci vb idején éppen ők lehettek a magyar nemzet nagykövetei a fekete kontinensen. Az összetartozás legszebb példája, hogy a Kárpátmedence és az anyaország fiataljai közösen egy csapatban alkották a magyar válogatottat. Ehhez hasonló kezdeményezésre még nem volt példa. Címvédőként természetesen ott leszünk a következő, 2012 januárjában megrendezésre kerülő tornán. Nagy kihívás lesz megvédeni elsőségünket! – összegezte a torna tapasztalatait Kű Lajos.
A győztes csapat tagjai voltak: Kapusok: Ordasi Gergő (Ferencváros), Zsibrita Péter (Felvidék) Mezőnyjátékosok: Baksics Ákos (Felvidék), Bidzilja Pál (Kárpátalja), Fejes Roland (Kárpátalja), Filko Mátyás (Felvidék), Gajdos István (Kárpátalja), Hegedűs Róbert (Puskás Akadémia), Kürti Dávid (Felvidék), Mészáros Dávid (Puskás Akadémia), Rohánszki Károly (BKV Előre), Véninger Bertalan (Videoton) Vezetők: Kű Lajos csapatvezető, Fejes Tibor szövetségi kapitány, Dr. Horváth Lajos csapatorvos, Gál László technikai koordinátor
