Zöld könyv
MAGYAR FELZÁRKÓZÁS
2
Egyensúly, reform, fejlesztés ZÖLD KÖNYV A MAGYAR FELZÁRKÓZÁSRÓL
4
Tartalom
I. Általános tudnivalók Mi az államháztartás, és mi az egyensúly? Mi a konvergenciaprogram, és miért van rá szükség?
II. Részletek Oktatás Egészségügy Állam, közigazgatás Gázártámogatás A nyugdíjrendszer Adók, járulékok
Epilógus helyett
5 6 8 11 12 17 24 28 31 35 42
I. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
6
Mi az államháztartás, és mi az egyensúly? Ahhoz, hogy az államháztartás problémáit fel tudjuk tárni, először is tisztáznunk kell annak működési elvét. Az állam háztartása gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint egy család háztartása. A közös kassza bevételeiből, például a szülők keresetéből kell fi nanszírozni a család kiadásait, élelmiszert, autót és így tovább. Egyensúlyi állapotban van a háztartás, ha a két oldal, azaz a kiadási és a bevételi megközelítőleg azonos nagyságú. Hiány és ebből fakadó eladósodás pedig akkor következik be a családi kasszában, ha a család tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér, azaz többet költ, mint amennyi a családi kasszában van. Van, amikor egy család gondosan felmérve teherbíró képességét – például egy új lakás hitelből történő vásárlásával – a jövő érdekében vállal adósságot. A baj akkor következik be, ha kiadása folyamatosan meghaladja bevételét. A hiány az államháztartás szintjén egyébként szokásos jelenség, különösen, ha ennek okát a jövőben történő beruházások, fejlesztések jelentik. Viszont csak addig a mértékig tekinthető elfogadhatónak (az ország összes jövedelmének 3%-áig), ameddig a keletkező adósságot a növekvő jövedelem ellensúlyozni tudja. A probléma tehát önmagában nem az, ha hiány van, hanem az, ha túl nagy. Egy ország esetében három, ún. jövedelemtulajdonosról beszélhetünk: államról, lakosságról és a vállalatokról. Ideális esetben, azaz egyensúlyi helyzetben a lakosság többet takarít meg, mint amennyit felél, az államháztartás egyensúlyban van, a vállalkozások pedig beruháznak, hitelt vesznek fel – amit a másik két jövedelemtulajdonos megtakarításai fedeznek – és ennek nyomán fejlődnek. Ma Magyarországon a lakosság és az állam is túlköltekezett, a hiányzó összeget pedig egyre nagyobb arányban és egyre drágábban külföldi hitelből kellett fi nanszírozni. Túlköltekezett az ország például, amikor az elmúlt években többet költöttünk szociális felzárkóztatásra, mint amennyi pénzünk volt. Ugyan kiegyenlítettük a polgárokkal szembeni adósság egy jelentős részét, de ennek az volt az ára, hogy megnőtt a köz adóssága. Mindez persze nem vezetett volna a költségvetés megingásához, ha legfontosabb közös dolgaink: a közteherviselés, az egészségügy, a különféle ártámogatások, vagy épp az államigazgatás rendszere jól működik. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a 16 éve halogatott reformok tovább már nem odázhatók, mert a régről örökölt, idejétmúlt rendszerek a fejlődést gátolják, és az ország sikerét veszélyeztetik.
7
Az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy sokan kikerülik az adófi zetés kötelezettségét, vagyis kevesebb pénz jut a közös kasszánkba, mint amennyinek kellene, nem is beszélve arról, hogy így a becsületesen adózók viselik az ügyeskedők terheit is. Hasonló a helyzet az egészségüggyel. Körülbelül félmillió ember nem fizet ma járulékot, de igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatásokat. Ráadásul nem elég, hogy nincs elég pénz a finanszírozásra, az ellátórendszer és a gyógyszerkassza működését sokszor pazarlás jellemzi. Az energiaár-támogatások szintén óriási terheket rónak a költségvetésre. Ráadásul a támogatások mai rendszere gyakran igazságtalan, mert nem az embert támogatja, hanem az árat, így olyanok is részesülnek a köz támogatásából, akiknek arra semmi szükségük nem lenne, míg a valóban rászorulóknak kevesebb támogatás jut a szükségesnél. A takarékoskodást azonban az államnak magán kell kezdenie: csökkenteni kell a túlburjánzó és költséges államigazgatás méretét és hatékonyabbá kell tenni annak működését. Az államháztartási egyensúly helyreállítása az állami kiadások csökkentésével és a bevételek növelésével érhető el. Azonban az elmúlt másfél évtized tapasztalata azt mutatja, hogy nem elég pusztán az egyensúlyt megteremteni, reformok nélkül ugyanis mindig visszatérne az egyensúlytalanság állapota. A kormányzati szektor ESA hiánya a GDP %-ában (magánnyugdíjpénztári korrekcióval)
8,4 6,8
6,4
8,6
8,4
8,0
6,4 5,5
6,1 5,4
3,5 3,0
1994.
1995.
1996.
3,0
1997.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
8
Mi az a konvergenciaprogram, és miért van rá szükség? A konvergenciaprogram ezért több mint az egyensúly megteremtésének programja: ez a magyar felzárkózás programja. Azoknak a feltételeknek a tartós megteremtéséről szól, amellyel elkerülhető az egyensúlytalanság visszatérte, és amellyel hazánk versenyképességben, a gazdaság teljesítményében, foglalkoztatásban, illetve az emberek életkörülményeiben gyors ütemben tud Európa legfejlettebb országaihoz közelíteni. A felzárkózásnak tartós egyensúlyra és modernizációt szolgáló fejlesztésekre kell épülnie. Ehhez, ahogy egy ház építésénél, először gyors kiigazító lépésekkel az alapot kell megteremteni. Az új ház falait az egyensúly tartós fenntartását biztosító reformok jelentik. S végül a tető, a magyar történelem egyik legnagyobb fejlesztési programjának megvalósítása teszi lakhatóvá a házat. E három egymásra épülő szint egyikét sem lehet kihagyni az építés során, és nem lehet „átugorni” sem: csak ebben a sorrendben haladhatunk. A konvergenciaprogram a tartós egyensúly megteremtéséről szól, ami az Új Magyarország Fejlesztési Program megvalósításával együtt új, erősebb hajtóművet, több levegőt ad a magyar gazdaságnak, évtizedekre versenyképes és meghatározó országgá teszi hazánkat a régióban. Az új, reformokon alapuló egyensúly programja fordulatot hirdet a gazdaságpolitikában, és egyúttal fordulatot a társadalompolitikában is. Ez a program a szemléletváltás programja is, hiszen szemléletváltás nélkül – legyenek mégoly mélyrehatóak is az államreform szerkezeti változásai – nem lehetséges a sikeres és teljes országreform. A rendszerváltásban Magyarország a történelmi lemaradás ledolgozásának esélyét látta. Nem egyszerűen a sok száz éve elveszett nemzeti önállóság és függetlenség helyreállítását, de a hétköznapok biztonságának, jólétének megteremtését is: egy új, szabad és igazságos Magyarország megteremtését. A rendszerváltást követő másfél évtizedben kiépült ennek az új Magyarországnak két alappillére: a liberális parlamenti demokrácia és a versengő piacgazdaság. A konvergenciaprogram fegyelmezett végrehajtásával most felállíthatjuk a harmadik pillért is: az önmagáért, egymásért és az ország jövőjéért nagyobb felelősséget érző és vállaló társadalmat.
9
Az egyensúly helyreállítása, az állam reformja átmenetileg áldozatokat követel. Az elkövetkező két évben mérséklődik a gazdaság növekedési üteme, gyorsul az infláció, csökken, majd 2008-ban már stagnál a lakosság reáljövedelme, illetve fogyasztása. 2009-től azonban a már biztonságos egyensúlyi alapokról ismét gyorsul a gazdaság növekedése és az egyensúly ismételt megbomlásának veszélye nélkül tartóssá válik mind a gazdaság, mind az életkörülmények felzárkózása. A GDP, a beruházások és a lakossági fogyasztás éves növekedési üteme 2006–2011 között 7
6,6
5-6 5-6 4,1
2,4
2,2 2,1
4,2-4,5
4,1
3,7
kb. 4,5
kb. 3
2,6
2,5-3 1,5 0
2006.
-0,9 2007.
GDP
2008.
Beruházás
2009.
2010.
2011.
Fogyasztás
Az egyensúly 2006–2009 közötti megteremtésének programja döntően az állami kiadások növekedési ütemének csökkentésén, s csak kisebb részben a bevételek, az adók emelésén nyugszik. A 2006-os szinthez képest az államháztartási hiány csökkenésének 80%-a a kiadások mérsékléséből fakad és csak 20%-a a bevételek növeléséből. Két nagy területe van az állam kiadásainak, amelyeknél nem lehet szó kiadáscsökkentésről: a modernizáció forrásai és bizonyos szociális kiadások. A konvergenciaprogramból kiolvasható, hogy a kormány nem hajlandó feláldozni Magyarország szociális egyensúlyát a gazdasági egyensúly oltárán. Ezért bizonyos társadalmi csoportok, mint a nyugdíjasoké vagy a szociálisan hátrányos helyzetű polgártársainké, illetve bizonyos szociális vívmányok, mint a nyugdíjak felzárkóztatása, a lakásés családtámogatások rendszere nagyobb immunitást, nagyobb védelmet élveznek más állami kiadásoknál. Ugyanez igaz a modernizációs forrásokra, elsősorban az uniós pénzekből megvalósuló beruházások hazai társfi nanszírozásának fedezetére, amelyek az állami kiadások kevés emelkedő tételei közé tartoznak majd az egyensúlyteremtés évei során is. Az új egyensúly program megvalósításával – a soron következő költségvetések fegyelmezett és következetes betartásával – 2009-re mind az államháztartás, mind az ország külső – a fizetési mérlegben megjelenő – hiánya az egyensúlyi szintre csökken, s megindul az államadósság csökkenése.
10
Az államháztartás és a folyó fi zetési mérleg hiánya a GDP %-ában 10,1
7,9 6,8 5,9 4,3
4,4 3,2
3,6 kb. 3 2,7 2,2 kb. 2
2006.
2007.
2008.
Államháztartás hiánya
2009.
2010.
2011.
Folyó fizetési mérleg hiánya
Ez egyben azt is jelenti, hogy 2009-re megteremtjük az eurózónához történő csatlakozás feltételeit is. Mi, Magyarország polgárai ekkor dönthetünk majd arról, hogy 2011 és 2013 között mikortól legyen magyar euró. E döntésünket két szempont mérlegelése után hozzuk majd meg: tartós egyensúlyban van-e az ország, illetve az-e a legalkalmasabb pillanat számunkra az euró bevezetésére. Az egyik közös, európai, a másik sajátos, nemzeti szempont. Egyikből sem engedünk, mert nemcsak gyorsan akarunk csatlakozni az eurózónához, hanem a számunkra legkedvezőbb feltételekkel is.
Kisszótár Maastrichti konvergenciakritériumok: A közös pénz (euró) övezetéhez való csatlakozás feltételeit takarja. A közös pénzt csak az a tagállam vezetheti be, melynek pénzügyi mutatói egyensúlyban vannak. A pénzügyi egyensúlyi feltételek között a legtöbbet említett az államadósságra vonatkozik, melynek GDP-hez viszonyított aránya nem haladhatja meg a 60%-ot, illetve ha igen, akkor annak mértékének csökkennie kell. A másik fontos kritérium az államháztartási hiányra vonatkozik: ez nem haladhatja meg a GDP 3%-át. Emellett az infláció csak 1,5 százalékkal lehet magasabb, mint a legjobb eredményt mutató három ország átlaga. Államháztartási hiány: A központi költségvetés, az elkülönített állami alapok és az egyes alrendszerek (egészségbiztosítási alap, nyugdíjbiztosítási alap, önkormányzatok) együttes hiánya.
II. RÉSZLETEK
12
Oktatás Tudta, hogy: • az elmúlt 25 évben a közoktatásban részt vevő diákok száma 290 ezerrel csökkent, míg az oktatók száma 28 ezerrel nőtt? • egy magyar tanárnak fele annyi diákkal kell foglalkoznia, mint angol kollégájának, a tanulók eredményén ez viszont nem látszik, hiszen a 15 éves diákok negyede gyakorlatilag nem tud olvasni? • ma minden felsőoktatási hallgató évente átlagosan félmillió forintjába kerül az adófi zetőknek, függetlenül azok teljesítményétől? A magyar oktatási rendszer a megkezdett reformok ellenére még mindig ellentmondásoktól terhes: egyre kevesebb diákot egyre több tanár tanít. Ráadásul ez a nagyobb kapacitás az oktatási rendszerünk színvonalát nem feltétlenül emelte, sőt, nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a magyar diákok átlagos teljesítménye folyamatosan romlik, ma már csak a 22. helyen állunk a 32-es PISA-listán. Az egyensúlytalanság szempontjából szintén égető probléma a felsőoktatás fi nanszírozása, mely igazságtalan és pazarló: az elmúlt 16 évben megnégyszereződött a felsőoktatásban tanulók száma, miközben ezerszámra képezzük a diplomás munkanélkülieket. A felsőoktatás terhét pedig minden adófizető egyformán viseli, azok is, akik egyáltalán nem élvezik ennek a közszolgáltatásnak az előnyeit. Szükség van tehát a reform folytatására: a finanszírozás terén az adófizetők tehermentesítésére, az oktatás szerkezetében pedig a gyermekközpontúság, illetve a korszerű feltételek megteremtésére.
Közepes bizonyítvány 1980 óta csaknem 300 ezerrel csökkent a közoktatásban tanulók száma, míg közel 30 ezerrel nőtt a pedagógusoké, így egyre több tanár oktat egyre kevesebb diákot. A fejlett országok között Magyarországon a legalacsonyabb a pedagógusok éves óraszáma: egy tanévben 555 órát tanítanak, máshol ennél legalább százzal többet. A nemzetközi adatok is azt mutatják, hogy a magyar oktatási rendszerben aránytalanul sok pedagógus jut egy diákra: hazánkban egy pedagógus körülbelül 11 tanulóval foglalkozik, míg a világ fejlett országaiban átlagosan 17 gyerek jut 1 oktatóra. Közös kasszánkat ez az ellentmondás végtelenül megterheli, ráadásul a több tanár a PISA- és más nemzetközi felmérések tanulsága szerint egyáltalán nem jár együtt a diákok jobb teljesítményével.
13 A diákok és a pedagógusok számának alakulása a közoktatásban (ezer főben) 2 075
2 100
170,0
2 048
2 050
165,0
165,3
165,0
164,7
160,0
Diákok száma (ezer fõ)
1 950
155,0
1 900
1 854
150,0
1 850 145,0 1 800
1 758 140,0
1 750
137,8
1 700
135,0
1 650
130,0
1 600
125,0
1 550
Pedagósusok száma (ezer fő)
2 000
120,0
1980/1981.
1990/1991.
2000/2001.
Diákok száma
2005/2006.
Pedagógusok száma
A gyerekek számának csökkenése a legérzékenyebben a kistelepüléseken működő iskolákat érinti, ahol az intézmények puszta fenntartása is óriási gondot okoz, korszerűsítésre, új felszerelések beszerzésére, felújításra pedig egyszerűen nem is mernek gondolni. A kistelepülések közoktatással kapcsolatos költségeit gazdaságosabb lenne a szomszédos falvakkal megosztani. Azonban a közoktatás problémái mellett a felsőoktatás működésén is van még mit „reformálni”. Az elmúlt 16 évben megnégyszereződött: 108 ezerről 424 ezerre nőtt a felsőoktatásban tanulók száma, vagyis az adófizetőknek négyszeres terhet jelent a felsőoktatás finanszírozása. A felsőoktatás nappali, esti és levelező tagozatán tanulók létszáma (ezer főben) 409
422
424
382 349 306
327
279 255 196
215
170
19
1/ 19 92 . 19 9
0/ 19 91 . 19 9
126
145
92 /1 99 3. 19 93 /1 99 4. 19 94 /1 99 5. 19 95 /1 99 6. 19 96 /1 99 7. 19 97 /1 99 8. 19 98 /1 99 9. 19 99 /2 00 0. 20 00 /2 00 1. 20 01 /2 00 2. 20 02 /2 00 3. 20 03 /2 00 4. 20 04 /2 00 5. 20 05 /2 00 6.
115
108
14
Ugyanakkor ma azok is fi zetnek a felsőoktatásért, akik soha nem vették, és nem is fogják igénybe venni ezt a közszolgáltatást. A felsőoktatás terheit minden adófizető egyformán viseli, azok is, akik ennek semmilyen előnyét nem élvezik. Ma minden felsőoktatásban tanuló diák évente átlagosan 525 ezer forintjába kerül az adófi zetőknek – tanulmányi eredménytől, szorgalomtól, teljesítménytől függetlenül. Mi álljuk egy lusta, lógós diák számláját is, aki persze sokkal többe kerül nekünk, hiszen miért is sietne elvégezni az egyetemet… Miközben az elmúlt években radikálisan nőtt a felsőoktatásban tanulók száma, ez nem minden területen javítja az oktatásból kikerülő fiatalok elhelyezkedési esélyeit. Ezerszámra képezzük a diplomás munkanélkülieket, mert nem ösztönözzük az intézményeket és a hallgatókat arra, hogy már az oktatási kínálat kialakításánál és a pályaválasztásnál figyelembe vegyék a piaci igényeket.
Nemzetközi megoldások Az Uniós tagállamokban a pedagógusok munkáját hatékonyabban szervezik, mint nálunk. Ezt legjobban az mutatja, hogy egy pedagógus több diákot tud tanítani, mint Magyarországon. Angliában 20 gyermek jut egy oktatóra, Németországban 16, Finnországban 14, ezzel szemben nálunk csupán 11 diákot tanít egy pedagógus. Vagyis egy magyar tanárnak fele annyi diákkal kell foglalkoznia, mint angol kollégájának. A magyar diákok az utóbbi időben mégis rendre rosszabbul teljesítenek a tanulmányi felméréseken, mint az előbb említett országokban tanuló fiatalok. A felsorolt országokban másképp osztják be a tanárok idejét. Például Finnországban – amely rendre előkelő helyezést szerez a tanulmányi eredmények rangsorában – a pedagógusok munkájában központi helyet foglal el a tehetséggondozás, a felzárkóztatás és az egyéni foglalkozás. A kötelező órák mellett a szakkörök, szabadidős foglalkozások teszik gyermekközpontúvá az oktatást, így a gyerekek szívesebben és végül eredményesebben tanulnak. A hallgató saját képzésének költségeihez való hozzájárulása sehol nem új fogalom a világon. Az Európai Unió legtöbb országában vagy tandíjat kell fi zetni, vagy beiratkozási díjat, illetve kötelező diákszervezeti tagsági díjat, sőt olyanra is van példa, ahol mindhármat. A szomszédos Ausztriában például a hallgatók fizetnek tandíjat is, diákszervezeti tagsági díjat is, és biztosítási díjat is szemeszterenként. Az újonnan csatlakozottak közül Lettországban 1995 óta, a felsőoktatási intézményekről szóló törvény elfogadása óta van tandíj az egyetemeken, a beiratkozási és adminisztrációs díj viszont már a rendszerváltozás, a 90-es évek eleje óta létezik.
15
A Kormány megoldása 1. Hatékonyabb, gazdaságosabb közoktatási rendszer Átlagban heti 2 órával növeljük a pedagógusok kötelező óraszámát, mellyel megközelítjük a fejlett országokra jellemző pedagógus-óraszámot, így gazdaságosabbá tesszük a közoktatás működését. A pedagógusok munkájának hatékonyabb szervezésével biztosítjuk a rendelkezésre álló emberi erőforrás és a felhalmozott tudás jobb kihasználását.
2. Fenntarthatóvá tesszük a kis iskolákat Jól képzett, gyermekszerető pedagógusokra minden faluban szükség lehet, de nincs mindenütt szükség például iskolatitkárra, bérszámfejtőre vagy igazgatóra. Ezért együttműködésre ösztönözzük a kistelepüléseket. Elindítjuk a Partneriskola Programot: az iskola fenntartási, adminisztratív feladatait egy központi intézménybe vonjuk össze, de minden településen megmarad az alsó tagozatos oktatás lehetősége. Emellett jövőre elindítjuk az Iskolafelújítási programot is, hogy a hátrányos helyzetű térségekben tanuló gyerekek is színvonalas feltételek között tanulhassanak. Az irányítási és fenntartási feladatok összevonásával az iskolák működtetése gazdaságosabbá válik, és ezzel adóforintokat takarítunk meg, amit az intézmények korszerűsítésére, az oktatás színvonalának növelésére fordíthatunk. Így a gyermekek mindenütt egyforma eséllyel juthatnak hozzá jövőjük zálogához: a versenyképes tudáshoz.
3. Igazságosabb finanszírozás A hallgatók képzését az állam ezentúl nem terheli teljes egészében az adózókra, hanem a hallgatót bevonja a saját jövője fi nanszírozásába: ennek érdekében bevezetjük a Fejlesztési Részhozzájárulást, a FER-t. 2008-tól alapképzésben évente 105 ezer forintot, a mesterképzésben pedig 150 ezer forintot kell majd fizetniük a diákoknak. Az intézmények ettől ± 50 százalékkal eltérhetnek, így a FER minimális összege az alapképzésben havonta 4375 forint, a maximális összege 13 125 forint, az átlag pedig havi 8750 forint. A Fejlesztési Részhozzájárulást az intézmények legalább egyharmad-, legfeljebb felerészben ösztöndíjakra, a fennmaradó összeget pedig a fejlesztésre fordíthatják.
16
4. Középpontban a teljesítmény A hallgatók legjobban tanuló 15%-a mentesül a fi zetési kötelezettség alól, a költségtérítéses képzésben részt vevő, kiválóan teljesítő hallgatók pedig átkerülhetnek az államilag fi nanszírozott képzésbe. Ugyanakkor a legrosszabbul teljesítő hallgatók elveszítik a jogosultságukat az állami fi nanszírozásra, mert az nem járja, hogy az adófizetők állják egy lusta, alulteljesítő diák számláját is. A FER-t csak a második évtől kell fizetni. A szociálisan rászorulók és a doktori képzésben részt vevők pedig később is mentességet élveznek a FER megfizetése alól.
5. Piacképes diplomát adunk a fiataloknak Szorosabb és ésszerűbb kapcsolatot teremtünk a felsőoktatás oktatási kínálata és a munkaerőpiac igényei között, hogy ne képezzünk ezerszámra diplomás munkanélkülieket. Ezért átalakítjuk az államilag fi nanszírozott képzés belső struktúráját, csökken a ma „túlképző” szakok létszámkerete és nő a versenyképes diplomát kínáló szakoké.
17
Egészségügy Tudta, hogy: • Magyarországon legalább félmillióra tehető azoknak a száma, akik bár igénybe veszik az egészségügyi szolgáltatásokat, nem fi zetik meg a törvényes járulékot, és utánuk sem fi zet senki? • Hollandiában hétszer, Nagy-Britanniában tizennégyszer annyi egynapos műtétet végeznek, mint hazánkban, pedig az jóval olcsóbb megoldás, mint napokra kórházba fektetni a beteget? • egy nyugdíjas átlagban egyhavi nyugdíját költi évente hálapénzre? • miközben többet költünk gyógyszerár-támogatásra, mint felsőoktatásra és kultúrára összesen, közel 2500 tonna gyógyszert dobunk ki felhasználatlanul a szemétbe, vagyis minden ötödik tablettát? A magyar egészségügy is tele van ellentmondással: hiába rendelkeznek orvosaink világszínvonalú tudással, hiába költünk a térségben arányosan a legtöbbet az egészségügy fi nanszírozására, ha közben rövidebb ideig élünk, mint az európai országok polgárai, ráadásul a rövid életünk javát betegen töltjük. És nemcsak ezért tarthatatlan az egészségügy helyzete, de azért is, mert fenntarthatatlan. Az egyik oldalon 3,5 millió járulékfizető tartja el az egészségügyi rendszert, a másik oldalon közel félmillió viszont nem fizet, akiknek pedig kellene. A szolgáltatásokat persze igénybe veszik – közös pénztárcánk rovására. Az elmaradó, elcsalt befizetések mellett az ésszerűtlen és pazarló ellátás okozza a legnagyobb gondot: a jelenleg drága aktív kórházi ellátásban részesülő betegek ötöde ellátható lenne járóbetegként is, ami sokkal olcsóbb, ráadásul emberségesebb és ugyanolyan eredménnyel járó megoldást jelentene, nem is beszélve arról, hogy nagyok az ellátórendszer területi igazságtalanságai, vagyis egészen más minőségű szolgáltatáshoz jut hozzá egy fővárosi, meg egy kisvárosban élő honfitársunk…
Pazarlás, potyautasok, paraszolvencia Az egészségügyi ellátás forrását a munkavállalók és munkaadók által befi zetett járulékok képezik, de ma a befizetések csak részben fedezik a kiadásokat. Ugyanis Magyarországon legalább félmillióra tehető azoknak a száma, akik bár igénybe veszik az egészségügyi szolgáltatásokat, nem fi zetik meg a törvényes járulékot, és utánuk sem fi zet senki, vagyis potyautasok. Így lehetséges az, hogy az egészségügyre évente mintegy 1500 milliárd forintot költünk, miközben csak 1200 milliárdot fi zetünk be.
18
A 300 milliárdot aztán közösből, mindannyiunk zsebébe vágóan kell pótolnunk évről évre. Ez nemcsak a színvonal fejlesztését teszi lehetetlenné, de a járulékterhek csökkentését is, hiszen a tisztességesen fi zetők terheit csak akkor lehet mérsékelni, ha senki sem csal. Magyarországon a potyautasok mellett a pazarlás okoz különösen nagy problémát. Az aktív kórházi ágyak közel egyharmada kihasználatlan, miközben az ápolásra szorulók sokszor nehezen tudnak színvonalas kórházba kerülni. Egy aktív kórházi ágy fenntartása évente közel 5 és fél millió forintba, a krónikus betegeknek és a rehabilitációs célokra fenntartott ágyak ennek csak a felébe kerülnek. A kórházak többsége ezért arra törekszik, hogy fekvőbetegként lássa el a beteget, mert így sokkal nagyobb bevételhez jut. Ennek köszönhetően Hollandiában hétszer, Nagy-Britanniában pedig tizennégyszer annyi egynapos műtétet végeznek, mint Magyarországon, pedig ez a betegeknek lényegesen kényelmesebb, az adófi zetőknek pedig sokkal olcsóbb megoldás volna. A jelenleg aktív kórházi ellátásban részesülő betegek csaknem ötöde ellátható lenne járóbetegként is. Aktív kórházi felvételek száma 100 lakosra
Magyar
EU
EU 15
. 20 00
. 19 95
. 19 90
19 85 .
19 80 .
. 19 75
19 70
.
24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14
EU 10
A pazarlás a gyógyszerfogyasztásban, így végső soron az állam gyógyszerártámogatási gyakorlatában is megmutatkozik. Magyarországon ma – a világon egyedülállóan – közel ugyanannyit költünk gyógyszertámogatásra, mint fekvőbeteg-ellátásra. Ez egy évben több mint amit felsőoktatásra és a kultúrára összesen fordítunk. Hazánkban háromszor annyi receptet váltanak ki, mint Németországban. Eközben Magyarországon a kiváltott gyógyszerek 20%-a, évente 2500 tonna gyógyszer, vagyis minden ötödik pirula kerül felhasználás nélkül a szemétbe.
19 Támogatott és nem támogatott gyógyszerek forgalmának alakulása (1998–2005) 600 000 468 600 500 000 360 700 320 700
400 000
Millió Ft
269 800 228 500
300 000 197 100 180 800 200 000
155 200
100 000
0
28 900
41 700
45 900
54 200
1998.
1999.
2000.
2001.
60 800
71 400
74 500
78 600
2002.
2003.
2004.
2005.
Év Nem támogatott gyógyszerek forgalma
Támogatott gyógyszerek forgalma
A mai egészségügyi rendszer kétszeresen is fi zetős. Egyszer fi zetünk érte tisztán: a járulékainkkal, aztán pedig feketén: a hálapénzzel, azaz a paraszolvenciával. Felmérések szerint egy magyar nyugdíjas átlagosan egyhavi nyugdíját költi el hálapénzre, az ország lakossága pedig összesen mintegy 80–100 milliárd forint hálapénzt fizet ki feketén évente. Ez az összeg ötször akkora, mint amennyibe a magyarországi mentőszolgálat egész évben kerülne, és ennyi pénzből az összes magyar kórház két és fél hónapon keresztül működtethető volna. A borítékba tett pénz persze nem adózik, megalázó helyzetbe hozza azt is, aki adja, és azt is, aki kapja.
Nemzetközi megoldások A világon mindenütt, ahol valódi társadalombiztosítás működik, követelmény, hogy a biztosító tartsa nyilván, kinek van érvényes biztosítása. Az állampolgár pedig naprakész információval rendelkezik arról, hogy van-e élő jogviszonya, és mennyit fizetett vagy fizettek be utána. Ezt általában egyéni számla vezetésével oldják meg. Mindezeken felül a legtöbb európai országban a biztosítottak pontosan tudják, hogy mit várhatnak el befizetéseikért. A szolidaritás és az öngondoskodás elveinek érvényesítése mellett a különböző ellátásokat háromféle biztosítási csomagba csoportosítják. Ezekben a rendszerekben a „potyautasok” csak meghatározott díjfi zetés ellenében kapnak ellátást.
20
A legtöbb ország az egészségügy szerkezetét úgy alakította ki, hogy a lakosság közeli ellátást, azaz a háziorvosi rendszert, a járóbeteg-szakellátást, a kistérségi egészségközpontokat erősítette. Egynapos beavatkozásból tőlünk nyugatra pedig sokkal többet végeznek (az aktív fekvőbeteg-ellátás arányának rovására), mint hazánkban, ami sokkal olcsóbb és nem utolsósorban sokkal biztonságosabb is, hiszen kisebb a kórházi fertőzés esélye. A gyógyszerár féken tartásának megoldására több különböző megoldás is létezik. Minden ország korlátozza a támogatott gyógyszerek körét, és az azonos hatású gyógyszerek közül igyekszik csak az olcsóbbat támogatni. Vannak országok, ahol az orvosoknak támogatási keretből kell gazdálkodniuk, és azon belül rendelhetnek támogatást betegeik számára. Hét országban is alkalmazzák azt a technikát, hogy recept- vagy dobozdíjként egységesítik a gyógyszerek árát a betegek számára, az a feletti árat a biztosítás fizeti. A hálapénz Nyugat-Európa legtöbb országában ismeretlen fogalom, amelynek legfőbb oka az, hogy a páciensek tisztában vannak azzal, a járulékokból származó forrásból mennyit használnak fel egy-egy orvosi kezeléshez. E nagyobb tudatosság fontos eszköze az önrészfi zetés, azaz a co-payment. Így a beteg, amikor orvoshoz fordul, pontosan tudja, hogy szolgáltatást vásárol, ezért eszébe sem jut, hogy azért kétszer fi zessen.
A Kormány megoldás 1. Átláthatóbb rendszer a potyautasok kiszûrésére Kialakítjuk a biztosítási jogviszony naprakész és ellenőrizhető nyilvántartási rendszerét, és az ún. egyéni számlát, hogy mindenki – beteg és orvos egya ránt – lássa, azt a szolgáltatást kapja, ami jár neki, illetve a kórház azután a beavatkozás után nyújtja be a számlát az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, amit valóban elvégzett. (Ma ugyanis még arra is találni példát, hogy egy asszony „papíron” kétszer szült egymás után egyetlen hónap leforgása alatt.) Mindezzel tiszta, számon kérhető viszonyokat hozunk létre, és kiszűrjük a potyautasokat, az ügyeskedőket, a jövedelmüket eltitkolókat. Ugyanakkor az egészségügy egyensúlyának azonnali megteremtése érdekében 2006 szeptemberétől 2%-kal emelkedik a munkavállalók egészségbiztosítási járuléka. A betegnek pontosan tudnia kell, hogy amikor orvoshoz fordul, akkor szolgáltatást vásárol, és annak ára van. Ezért bevezetjük a teljesítésigazolással egybekötött tájékoztató számlaadást, amelyet a beteg minden kezelés
21
után kézhez kap. A számla alapján a beteg tudni fogja, hogy mennyibe került tényleges kezelése a biztosítónak. A számla és a készpénzforgalom megjelenésével megszűnik a visszaélések lehetősége is, a szolgáltatók csak azt az ellátást tudják elszámolni a biztosítóval, amelyet valóban igénybevettek.
2. Megteremtjük a takarékos, ellenőrizhető ellátórendszert Cél, hogy csak akkor feküdjünk kórházban, ha valóban szükséges, akkor viszont jobb körülmények között, mint ma. Valódi felügyeletet gyakorló szerv létrehozásával biztosítjuk, hogy a befizetett járulékokért minél jobb szolgáltatásokat kapjunk, és információk birtokában választhassunk. Ellenőrizzük, hogy a kórházak valóban csak azért a szolgáltatásért kapjanak pénzt, amelyek szükségesek voltak és ténylegesen meg is történtek, így több pénz marad a beavatkozások biztonságos elvégzésére. A kórházi ágyak helyes és a valóságnak megfelelő arányának kialakításával csökkentjük a költségeket. Azok az intézmények pedig, amelyek nem képesek biztonságos ellátást nyújtani, rehabilitációs, ápolási vagy szociális részleggé alakulnak. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy kórház nem vész el, legföljebb átalakul: például rehabilitációs osztállyá, ápolási otthonná, kistérségi sürgősségi központtá. Az elv az, hogy inkább gyógyuljunk meg a városunktól, falunktól távolabb, mint hogy betegek maradjunk a közelben.
3. Öntudatosabb páciensek A hálapénz megszüntetésének leghatásosabb eszköze a biztosítás. Ha mindenki tudja, mi jár neki, és azt meg is kapja, akkor nincs értelme a hálapénznek. Ennek érdekében kialakítjuk a biztosítási csomagokat, amelyek megmutatják, hogy mely szolgáltatások járnak alanyi jogon, melyek a kötelezően fizetett járulékokért, és melyek az esetleges önkéntes, többletbiztosítási díjért. Szeptember 30-ig elkészül a szakmai javaslat arról, hogy a jövőben mely ellátások járnak állampolgári jogon (pl.: mentés, védőoltások, anya-csecsemővédelem) ingyenesen, mely ellátások tartoznak a kötelező biztosítási csomagba a biztosítottaknak, és melyeket lehet ún. kiegészítő biztosítás keretében igénybe venni. Annak, hogy a páciensek öntudatosabb fogyasztókká váljanak, elterjedt eszköze az önrészfizetés bevezetése is. Ezt Magyarországon elsősorban három dolog indokolja:
22
1) Az indokolatlan orvos-beteg találkozások számának csökkentése. A számok azt mutatják, hogy mi, magyarok sokkal többször megyünk orvoshoz, mint az európaiak általában. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy jelképes összegű hozzájárulás is képes változtatni ezen. 2) A magánfelelősség erősítése. Az egészségügy sok pénzébe kerül az országnak, 1500 milliárdnyi közpénzből finanszírozzuk. A vizitdíj a gyógyítás valódi költségeihez képest csak jelképes összeg, de emlékeztet minket a felelősségünkre: minden közszolgáltatás pénzbe kerül, rajtunk is múlik, hogy takarékosan éljünk vele. 3) Hálapénz visszaszorítása. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha látjuk, tudjuk, hogy mennyibe került a gyógyításunk valójában, illetve, ha a szolgáltatásért jelképes összegű önrészt fi zetünk, mindez érdemben vissza tudja szorítani a hálapénzt. 2007. január 1-jétől a háziorvosnál, a szakrendelőben alkalmanként 300 forintot kell fizetniük a betegeknek. A kórházakban eltöltött napok után szintén 300 forint napidíjat kell hozzájárulásként fizetni. Ellátási szintenként évente legfeljebb 6000 forint kérhető el egy betegtől. Aki kénytelen a háziorvost, a szakrendelőt és kórházat is nagyon sok esetben igénybe venni, éves szinten 15 000 forintnál többet akkor sem fizethet. Ez az az összeg, amelynél többet nem fizethet egyetlen beteg sem évente. (Két esetben a vizitdíj összege magasabb is lehet: 600 forintot kell fizetniük azoknak, akik beutaló nélkül mennek szakrendelésre, illetve 1000 forintos díj megfizetésével kell számolniuk azoknak, akik a sürgősségi betegellátást indokolatlanul vették igénybe.) A 6 év alatti gyerekek ellátása után egyáltalán nem kell önrészt fizetni. A szűrővizsgálatok továbbra is mindenkinek ingyenesek maradnak. A szociálisan rászorulók a települési önkormányzattól utólagosan visszakapják a befizetett önrész 2/3-adát, az ő esetükben az önrész végeredményben 100 forint alkalmanként. Ilyen kedvezményre lesz jogosult a lakosság közel harmada: • azok a nyugdíjasok és nagycsaládosok, akiknek egy főre jutó jövedelme nem haladja meg a nyugdíjminimum kétszeresét • a nagycsaládosok mellett a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult egy-két gyermekes családok tagjai • a munkanélküliek • a rendszeres szociális segélyben részesülők • a gyesen lévők és az ápolási díjban részesülők
23
4. Takarékosabb gyógyszerfogyasztás, kisebb gyógyszerkassza Annak érdekében, hogy megállítsuk a lakossági és biztosítói gyógyszerterhek növekedését, nyilvánossá tesszük a gyógyszerárak és ártámogatás kialakításának folyamatát (a befogadást és az ártárgyalást). Nyilvános ártárgyalással és a versennyel leszorítjuk az árakat. Elérjük, hogy csak bizonyítottan hatásos és reális árú gyógyszerek maradjanak a támogatási rendszerben. Ellenőrizzük a gyógyszerek felírásának jogosságát és szükségességét, azt, hogy a beteg volt-e orvosnál azzal a diagnózissal, aminek alapján számára a gyógyszert felírták. Receptdíj vagy dobozdíj bevezetése helyett a kormány a teljes ártámogatási rendszer átalakításáról döntött. A gyógyszerfelhasználás hatékonyabbá tétele érdekében gyógyszer-gazdaságossági törvény kidolgozására kapott felkérést a tárca. Ez a többi között azt jelenti, hogy 2007. január elsejétől az eddig ingyenesen kapható, 100 százalékban támogatott gyógyszerek esetében önrészként 300 forintos térítési díjat kell fizetni. A versenyhelyzet erősítése, a nyilvános árképzés, az ellenőrzés hosszabb távon csökkentheti mind az OEP által a közös kasszából gyógyszertámogatásra kifizetett összegnek, mind pedig a lakosságot terhelő térítési díjaknak az elmúlt években jellemző gyors növekedési ütemét. Cél az, hogy a fájdalomcsillapítóhoz, hasmenés elleni szerekhez, lázcsillapítóhoz mindig hozzájuthassunk, amikor szükségünk van rá, akár patikán kívül is, mondjuk egy bevásárlóközpontban vagy éjjel-nappal nyitva tartó, minden nagyobb település határában megtalálható benzinkútnál. A gyógyszerforgalmazási korlátozások enyhítésével javul a gyógyszerekhez való hozzáférés és a verseny miatt csökkenhet az ár is, ugyanakkor határozott elvárás, hogy a gyógyszerforgalom biztonsága megmaradjon. A kormány ezzel elősegíti, hogy a jelenleg hátrányos helyzetű kistelepüléseken is javuljanak a gyógyszerhez jutás lehetőségei.
24
Állam, közigazgatás Tudta, hogy: • 1992 óta az iparban foglalkoztatottak száma negyedével csök kent, miközben a közigazgatásban dolgozóké 30%-kal emelkedett? • Magyarországon a közigazgatásban dolgozók bérét elsősorban a munkában töltött évek, és nem a szorgalom vagy a teljesítmény határozza meg? A közigazgatás ma lassú és pazarló, mert az itt dolgozók – legyenek akármilyen jól képzettek is – nem érdekeltek teljesítményük növelésében, ráadásul a gyenge hatékonysággal működő rendszerben túl sokan is dolgoznak. A rendszer nem a tehetséget és a jó munkát díjazza, hanem elsősorban a munkában eltöltött évek számától függ az előléptetés vagy a fizetés.
Sokan, kis hatékonysággal 1992 óta az iparban foglalkoztatottak száma negyedével csökkent, miközben a közigazgatásban dolgozóké – a kormányok időnkénti erőfeszítései ellenére is – több mint 30%-kal emelkedett. Az iparban ma 24%-kal kevesebb ember állít elő 2,5-szer nagyobb értéket, mint 1992-ben, vagyis a munka termelékenysége közel 3,5-szeresére emelkedett. Ezzel szemben a közigazgatásban mintha megállt volna az idő: a működési feltételek évtizedek óta alig változtak, csak a központi és helyi közigazgatásban dolgozók létszáma nőtt. De az emberek a köztisztviselők számának növekedése ellenére is egyre elégedetlenebbek az adóforintjaikból fi zetett közszolgáltatások színvonalával. Az iparban és a közigazgatásban alkalmazásban lévők létszáma 1992–2005 között (ezer főben) 997
827
815
763
1992. 1998.
2002. 2005.
1992.
Ipar
311
311
318
1998.
2002.
2005.
240
Közigazgatás
25
Nem a teljesítmény, hanem az idő számít Magyarországon két világ él egymás mellett: a teljesítményalapú versenyszféra és a merev, szinte kasztokra tagozódott közigazgatás. Az állami szférában – a közigazgatásban, oktatásban, egészségügyben – dolgozó mintegy 800 ezer ember világában elsősorban nem a tudást és a szorgalmat, hanem pusztán a munkában eltöltött évek számát díjazzák; ahol nem a változtatni és tenni akarás, hanem az állandósághoz való ragaszkodás az érdem.
A Kormány megoldása 1. Ösztönözzük a jobb teljesítményt, csökkentjük a létszámot A takarékosságot, a kiadások csökkentését az állam magán kezdi. A kormány a pazarló kiadások megszüntetésével, a létszám és a felesleges vezetési szintek csökkentésével, a felesleges intézmények megszüntetésével, a teljesítmény elismerésével és ösztönzésével olcsóbbá, gyorsabbá és színvonalasabbá teszi a közigazgatás működését. • Ma már a korábbi 14 helyett csak 11 minisztérium működik. 8 ezerről 6 ezer főre csökkentjük a minisztériumokban dolgozók létszámát. 50%-kal kevesebb felső vezetőt – államtitkárt, főosztályvezetőt neveztünk ki. A jelenleg használt 750 gépkocsiból több mint 300-tól megválunk. A minisztériumi felsővezetők létszáma (fő) 426
230
95 51
42 15
Államtitkárok
Szakállamtitkárok
2006.
Fôosztályvezetôk
2007.
26
• Szervezeti intézkedésekkel – ez jelentős részben regionális összevonásokat jelent – megszüntetjük a minisztériumok alá tartozó, hozzávetőlegesen 800 költségvetési szerv több mint egynegyedét. Ez természetesen csak kis részben jelent intézménybezárást, bár a feleslegessé vált feladatot ellátó szerveknél erre is van példa, nagyobb részben a közfeladat-ellátás szervezeti ésszerűsítéséről van szó. Az e körben foglalkoztatottak száma így mintegy 12 ezer fővel csökken. Ezen felül a mintegy 300, az államhoz kapcsolódó alapítvány, közalapítvány, közhasznú és gazdasági társaság száma is 20 százalékkal csökken. • 2007. január 1-jével központosítjuk a minisztériumi igazgatásnak azokat a funkcióit, amelyeket párhuzamosan több szerv is ellát, teljesen feleslegesen. Ezek közé tartozik a humánpolitika, az informatika, a vagyonkezelés és az üzemeltetés. • Az önkormányzatok hivatali feladatainak ésszerűbb megszervezésével – például a kistérségi és regionális összefogás kialakításával – csökkenő létszám és költségek mellett, a mainál magasabb színvonalú szolgáltatásokat fogunk biztosítani a helyi közigazgatásban is, főleg pénzügyi ösztönzők segítségével. 2. Előrelátóbb gazdálkodás a minisztériumokban A minisztériumok ezentúl tartalékot képeznek a költségvetésből nekik járó összegből, továbbá a minisztereknek negyedévente jelentést kell készíteniük tárcájuk gazdálkodásáról. Ezzel megelőzhető a tárcák „laza” gazdálkodása, és tervezettebbé válik a pénz felhasználása. Amennyiben a kormány azt tapasztalja, hogy egy minisztérium fegyelmezetlenül gazdálkodott, akkor annak megtiltja saját egyensúlyi tartalékának elköltését. Így megakadályozható, hogy a tárcák a felelőtlen gazdálkodás miatti hiányukat elvonásokkal fedezzék, majd a kormánytól kérjenek további pénzeket. Ebben a rendszerben a minisztériumok a felelős, szigorú gazdálkodásban lesznek érdekeltek. 3. Hatékonyabb munka – csökkenő kiadások Az elkövetkező években az állam kiadásainak csökkentésére, a GDP-n belüli arányának jelentős mérséklésére döntően a közszféra, ezen belül a közigazgatás bér- és dologi kiadásainak csökkentésével kerül sor. A közszféra működési kiadásai a GDP 2005. évi 18,6%-áról 2009-re 15,2%-ra, 2011-re pedig 14,6%-ra mérséklődnek.
27
A közszféra folyó működési kiadásai a GDP %-ában
18,6 6,2
12,6
2005.
18,4 6,3
17,1 5,7
15,7
15,2
15,0
14,6
5,2
5,0
4,8
4,6
12,1
11,4
10,5
10,2
10,2
10
2006.
2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
Bérek és járulékaik
Áruk és szolgáltatások vásárlása
28
Gázártámogatás Ártámogatások A fogyasztói árkiegészítések és az árakon keresztül nyújtott támogatások túlnyomó többségére igaz, hogy nagy társadalmi ráfordítással igazságtalan támogatási arányokat alakít ki. Az árakon keresztül nyújtott támogatásokból ugyanis az kap többet, akinek nagyobb a fogyasztása. Ma három nagy területen van jelentős ártámogatás: 1. A gyógyszereknél, ahol a támogatás mainál hatékonyabb rendszerének kialakítására az egészségügyi reform első ütemének részeként kerül sor. 2. A közlekedésben, amelynek módosítására, a tarifa és a kedvezményrendszer átalakítására az új közlekedésfejlesztési koncepció keretében 2007-ben kerül sor. 3. A lakossági energiafogyasztás támogatásában, amelynek legnagyobb részét a gáz árához adott tömbtarifa támogatás teszi ki.
Tudta, hogy: • 2006-ban 150–160 milliárd forintot költünk közös adóforintjainkból a gáz árának kompenzációjára, és ha nem változtatunk, 2007-ben ez akár a 220 milliárd forintot is elérheti? • a gáz árát meghatározó kőolaj világpiaci ára az elmúlt négy évben a háromszorosára emelkedett, Magyarországon viszont ennek csak töredékét érezte meg a lakosság az állami támogatások jóvoltából? • hogy az átlagos fogyasztók Szlovákiában, sőt Romániában is többet fi zetnek a gázért, mint mi? • a jelenlegi támogatási rendszer azt támogatja, aki többet fogyaszt és nem azt, aki jobban rászorul?
Igazságtalan és pazarló gázár-támogatási rendszer Ahhoz, hogy az egyensúlyi pályához visszatérhessünk, át kell alakítani a már rövid távon is tarthatatlan gázártámogatás rendszerét. Közös adóforintjainkból ma azok kapnak többet, akik többet fogyasztanak és nem azok, akiknek erre takarékos fogyasztás mellett is szükségük lenne. Míg 2003-ban a gázár költségvetési támogatása csupán 1 milliárd forint volt, addig 2005-ben már 76, 2006-ban pedig várhatóan 150–160 milliárd forint lesz. A jelenlegi támogatási rendszer drága és igazságtalan: nincs tekintettel a fogyasztó életkörülményeire, szociális helyzetére.
29 Gázártámogatás éves összege a különböző típusú háztartásokban 2006 szeptemberében 91 894 Ft
96 750 Ft
52 286 Ft 40 220 Ft
1000 m³ gázfogyasztású 55 m²-es kislakás
1300 m³ gázfogyasztású 65 m²-es közepes lakás
2800 m³ gázfogyasztású 100 m²-es családi ház
4000 m³ gázfogyasztású uszómedencés villa
Az egyensúly megteremtésének, azaz a konvergenciaprogramnak az egyik legfontosabb feladata a gázár ügyének őszinte kezelése. Az elmúlt években az egekbe szökött a kőolaj, és így a földgáz ára. Ebből a magyar lakosság az állami támogatás miatt viszonylag keveset érzett. Az energiahordozók ára ugyanis a világpiacon dől el, amelyre a magyar kormánynak nincs befolyása. Ma a hazai fogyasztás 80 százalékát importból kell fedezni. Az elmúlt négy évben a gáz árát maghatározó kőolaj világpiaci ára a háromszorosára emelkedett, aminek, még az augusztusi emelést is figyelembe véve, az állami támogatás révén csak töredékét érezte meg a magyar lakosság. Eközben Európában a lakossági gázárak sokkal reálisabban követik a világpiaci árakat: nemcsak a nálunk szerencsésebb történelmű, gazdagabb Nyugat-Európában, hanem például a szomszédos Szlovákiában és Romániában is az emberek többségének többet kell fizetnie a gázért, mint Magyarországon. Gázárak a szomszéd országokkal összehasonlítva
Szlovákia jelenleg (Ft/év)
Románia jelenleg (Ft/év)
Magyarország jelenleg (Ft/év)
695 m³/év
79 052
46 565
39 900
2145 m³/év
221 568
143 715
133 432
4036 m³/év
403 229
265 165
297 300
Forrás: GKM
30
A Kormány megoldása 1. Át kell alakítani a drága és igazságtalan ártámogatási rendszert A gáz ára a jövőben közelíteni fog a világpiacihoz, tehát átlagosan drágább lesz. A valóban rászorulók azonban érdemi támogatást fognak kapni fűtési költségeikhez. A gázártámogatásban is érvényre kell juttatni a rászorultság elvét, és a jelenlegi támogatási rendszer helyébe 2006–2007ben fokozatosan egy szociális alapú támogatási rendszer fog lépni. A támogatási rendszer átalakításának első lépéseként már az idei augusztusi gázáremelésnél sem csak a fogyasztás mértékétől függött a támogatás, hanem attól is, hányan laknak az adott lakásban, mekkora a jövedelmük, illetve milyen nehézségekkel kell szembenézniük. A gázfogyasztáshoz nyújtott támogatás differenciálásával az átlagosnál kisebb mértékben, 25%-kal emelkedett a kisebb fogyasztásúak, és gyorsabban, 37%kal a legnagyobb mértékben fogyasztóké. Új elemként jelent meg a nagyobb lakásban élő, de alacsonyabb jövedelmű családok (nagycsaládosok, fogyatékosok) fűtési költségeihez nyújtott célzott szociális támogatás, amely az ő esetükben tovább mérsékli a költségek növekedését. A támogatási rendszer teljes átalakítása során a szociális támogatásban részesülők ma még viszonylag szűk köre fog úgy bővülni, hogy minden harmadik magyar család a támogatottak közé fog tartozni!
A gáz fogyasztói ára 2006. szeptember 1-jétől áfával, alapdíj nélkül
Felhasznált gáz mennyisége
Normál fogyasztó
Célzottan támogatott fogyasztó
Köbméter
Forint/köbméter
Forint/köbméter
<1500
57,41
57,41
1500–3000
73,36
57,41
>3000
97,63
73,36
Forrás: GKM
31
A nyugdíjrendszer Tudta, hogy: • fél évszázadon belül közel annyi nyugdíjas lesz hazánkban, mint aktív dolgozó? • a magyarok átlagosan 55 éves korukban vonulnak nyugdíjba? • a nyugdíjakkal kapcsolatos közkiadások 2050-re a GDP mostani 10%-áról 14,6%-ára emelkednek? A nyugdíjrendszer állapota az egyik legfontosabb közügy. Fontos, mert mindenkit érint: az időseket azért, mert már most is a nyugdíjak, illetve a nyugdíjhoz kötött egyéb jogok és lehetőségek határozzák meg a mindennapjaikat, a fi atalokat pedig azért, mert a nyugdíjas éveik túlnyomórészt olyanok lesznek, amilyenekké ma formáljuk azokat. Mai nyugdíjrendszerünknek számos problémája van, amelyet – mindannyiunk érdekében – meg kell oldanunk. E problémák között van olyan, amellyel minden fejlett ország szembenéz, és van olyan is, amely sajátosan magyar gond.
Problémák a nyugdíjrendszerben Bár Magyarországon a várható élettartam még mindig elmarad attól, amit más európai országokban tapasztalunk, illetve attól, amit az ország fejlettsége indokolna, szerencsére már nálunk is az a tendencia, hogy egyre több ember él egyre hosszabb életet. Viszont ez a születések számának csökkenésével együtt azt eredményezi, hogy társadalmunk elöregszik. Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy 2050-re Magyarországon közel annyi nyugdíjas lesz, mint aktív dolgozó. Érdemben kell tehát változtatnunk a mostani nyugdíjrendszeren, ha azt akarjuk, hogy a mai fiatalok nyugdíjának is meglegyen a fedezete. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az emberek többsége valójában hamarabb megy nyugdíjba a törvényben meghatározottnál. Az öregségi nyugdíjat választók igen nagy része él a kedvezményes nyugdíjazás lehetőségével, ami ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy az eltartók (aktívak) és az eltartottak (inaktívak) között fennálló kényes egyensúly felboruljon. Magyarországon a munkavállalók mintegy 94%-a jóval a 62 éves nyugdíjkorhatár előtt megy nyugdíjba! Ha a rokkantnyugdíjasokat is figyelembe vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyarok átlagosan 55 éves korukban vonulnak nyugdíjba. Ez a helyzet – ismerve a demográfiai folyamatokat – fenntarthatatlan.
32
Sajátosan magyar problémának mondható, hogy hazánkban 450 ezer olyan rokkantnyugdíjas él, akinek az életkora nem éri el az öregségi nyugdíjkorhatárt, vagyis a hétköznapi fogalmaink szerint nem idős ember. Így ma a kifizetett nyugdíjaknak közel a 11%-a rokkantsági nyugdíj, márpedig ezt a megdöbbentően nagy számot semmiképpen sem indokolja az emberek egészségügyi állapota. Inkább arról lehet szó, hogy a jelenlegi rendszer nem ösztönzi, nem segíti, hogy a „leszázalékolt” emberek visszatérjenek a munkaerőpiacra. A nyugdíjak jelenlegi megállapítási szabályaiban számos ellentmondás van, ráadásul a jelenlegi szabályozás sokszor igazságtalan előjogokat biztosít bizonyos szakterületeken, például a honvédségnél, a rendvédelmi szerveknél dolgozók javára.
A Kormány megoldásai Az időskor biztonsága érdekében a kormány az egyensúly helyreállításának időszakában is maradéktalanul teljesíti a 3 millió, az elmúlt évtizedekben sok áldozatot hozó nyugdíjassal szembeni kötelezettségeit. A törvényi előírásnak megfelelően emeli a nyugdíjak összegét és folytatja az elmúlt évtizedek igazságtalanságait enyhítő nyugdíjkorrekciós program végrehajtását. A kormány célja, hogy az egyensúly helyreállításának terheiből rájuk a lehető legkevesebbet rója. A nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságának, az időskor biztonságának tartós megteremtése érdekében azonban már rövid távon is változtatni kell a nyugdíjba vonulás – a jövőben nyugdíjba menőket érintő – ma túlságosan is megengedő szabályain.
A Kormány célja, hogy ösztönözze az embereket arra, hogy minél tovább maradjanak a (legális) munkaerőpiacon, és hogy ezzel minél inkább kitolja azt az időt, amikor kevesebb aktív keresőnek kell előteremtenie a növekvő nyugdíjkiadások fedezetét. Ezért minden év számít, hiszen a különbséget a „közösből”, az adófizetők befizetéseiből kell fedeznünk, és ez évről évre egyre növekvő terhet ró a költségvetésre, végső soron mindannyiunkra. Az 1997-ben sikerrel megkezdett nyugdíjreform folytatásának részleteiről 2006 végéig születik döntés. Ugyanakkor a Kormány már ezt megelőzően is mindent megtesz a nyugdíjbavonulás meglévő ellentmondásainak feloldására.
33
1. Szigorítjuk az előrehozott nyugdíj szabályait Az előrehozott nyugdíj korhatárát fokozatosan, a már megszerzett jogosultságok sérelme nélkül 60 évben egységesítjük, és ahogy bónusz, prémium ösztönzi a korhatár feletti továbbdolgozást, ugyanúgy arányosan csökkentett nyugdíjat kaphatnak azok, akik a korhatár betöltése előtt veszik igénybe az ellátást. Az intézkedés célja, hogy a munkavállaló ne abban legyen érdekelt, hogy minél hamarabb nyugdíjba menjen, hanem ahhoz fűződjön nagyobb érdeke, hogy minél tovább aktív maradhasson.
2. Az előrehozott öregségi nyugdíj csak akkor jár, ha megszűnik a munkavégzés Ma az aktív keresőtevékenység azoknál a nyugdíjasoknál is gond nélkül folytatható, akik egyébként jelentős állami kedvezménnyel, korhatár alatt mentek nyugdíjba. A jövőben olyan szabályok lesznek érvényesek, amelyek mellett választaniuk kell majd az érintetteknek két lehetőség: az előrehozott nyugdíj vagy a keresőtevékenység folytatása között, hiszen az előrehozott nyugdíj egy állami kedvezmény, amely csak bizonyos feltételek mellett élvezhető.
3. Átalakítjuk a korkedvezményes nyugdíjba vonulás feltételrendszerét 2006 végén olyan új feltételrendszert alakítunk ki, amelyik a munkáltatókat és a munkavállalókat – megegyezésük alapján – közösen teszi érdekeltté, hogy a korkedvezmény finanszírozásában szerepet vállaljanak. Az új rendszer a megelőzésben és az egészség megőrzésében teszi érdekeltté a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt. A fegyveres testületek ma érvényes kedvezményeit a tényleges tevékenységtől függő differenciált módon közelítjük az általános szabályokhoz. A változtatásra természetesen úgy kerül majd sor, hogy az a már megszerzett vagy ahhoz közeli jogosultságokat ne érintse.
4. Új, komplex rehabilitációs rendszert alakítunk ki a rokkantnyugdíjasok számára, átalakítjuk a rokkantsági nyugdíjrendszert A mai rendszer meg sem próbálkozik közel félmillió, nem időskorú rokkantnyugdíjas munkaerőpiacra történő visszavezetésével. Ehhez képest a tervezett új rendszerben alapvető szemléletváltást jelent majd, hogy a jövőben nem
34
az alkalmatlanságot, hanem ezzel pont ellentétben: a meglévő képességet, illetve annak fejleszthetőségét vizsgáljuk. Arra koncentrálunk, hogy minél többen térhessenek vissza a munkaerőpiacra. Elsősorban a fiatalok körében fogjuk elkezdeni a rehabilitációt, így a 40 éven aluliak köréből, 2–3 éves rehabilitációs időszakkal számolva kb. 60–70 ezer embert érintenek a lépések, amelyhez évente közel 9–10 ezer új belépővel számolhatunk. A részleges munkaképesség-csökkenést elszenvedett (III. csoportos) rokkantak ellátását olyan átmeneti járadékká alakítjuk, amely megfelelő rehabilitációval kiegészítve érdekeltté teszi ezeket az embereket is a legális munkaerőpiacon maradásban, illetve az oda való visszakerülésben.
5. Módosítani fogjuk a nyugdíj kiszámításának szabályait Egyrészt a munkában eltöltött utolsó év keresetéhez igazítjuk a nyugdíjkiszámítás alapját, így a korábbi keresetek a nyugdíjba vonulás évének valóságos értékéhez, s nem a három évvel ezelőtti, alacsonyabb szinthez fognak igazodni. Másrészt a nyugdíj megállapításánál a valós nettó keresetet tervezzük figyelembe venni, míg korábban csak a jövedelemadóval csökkentett bruttó kereset volt az induló nyugdíj alapja.
35
Adók, járulékok Tudta, hogy: • a vállalkozások harmada „elköltségeli” nyereségét, azaz veszteségesnek tünteti fel magát, így úszva meg adófi zetési kötelezettségét? • közös jövedelmünkből a magyar állam arányaiban megközelítőleg annyit költ, mint a skandináv országok, viszont Magyarország adóbevétele lényegesen kisebb? Közös jövedelmünkből a magyar állam megközelítőleg akkora arányban költ, mint a sokak által csodált és szociális mintaállamként emlegetett skandináv országok. Ugyanakkor Magyarország adóbevétele e skandináv országokéhoz képest lényegesen alacsonyabb, vagyis költésben az élen járunk Európában, a bevételek szempontjából viszont csak a középmezőnyben vagyunk. Hátrányunkat tovább növeli, hogy a beszedhető adóknak is csak egy részét fizetik be az állampolgárok. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az adózást kikerülők tömege miatt sokkal kevesebb ember járul hozzá az ország működésének költségeihez, mint kellene, míg az állam szolgáltatásaiból mindenki részesülni akar. A kormány ezért eltökélt abban, hogy bezárja a kiskapukat az ügyeskedők előtt, és ezzel is helyrebillenti a megbomlott egyensúlyt.
Kiskapuk és aránytalanságok Ma a vállalkozások jelentős része úgy bújik ki a társasági adó fizetése alól, hogy éveken keresztül veszteségesnek tünteti fel tevékenységét. Könnyen beláthatjuk, hogy ha ez tényleg minden esetben így lenne, akkor az érintettek nem tudnák, vagy nem akarnák fenntartani ezeket a cégeket, ám azok mégis hosszú évek óta működnek. Míg a munkavállalók minden fi llér után fizetik a közterheket, addig a vállalkozások egy jelentős része könyvelési trükkökkel tünteti el a vállalkozás adóköteles jövedelmét. 2004-ben az egyéni és társas vállalkozások 38%-a volt „veszteséges”, ezért nem fizetett társasági adót. Különösen a mikrovállalkozásoknál kiugróan magas a kimutatott veszteség mértéke.
36
Vállalkozások száma üzleti eredmény szerint Veszteséges vállalkozások 242 000
Nyereséges vállalkozások 401 000
Általános gyakorlat az is, hogy a vállalkozások házipénztárában elkönyvelt összeg nagy része csak papíron van a pénztárban. Sokan valójában személyes jövedelemként, adómentesen használják ezt a pénzt. Ezzel is jogtalan előnyhöz jutnak azokhoz képest, akik fizetésükből az utolsó fi llérig befizetnek minden adót. Adókikerülést jelentenek a színlelt szerződések is, hiszen a tényleges munkabért olyan feltételekkel fi zetik ki, hogy jóval kisebb legyen az adó- és járulékteher, ami a munkavállalónak ráadásul csak rövid távon kedvező, hosszabb távon, tehát például a nyugdíj vagy a táppénz szempontjából azonban kifejezetten hátrányos. Magyarországon papíron több mint 1 millióan élnek minimálbérnek megfelelő fizetésből, ténylegesen persze jóval kevesebb a számuk. Az így elcsalt adó szintén hiányzik a költségvetésből, ami hosszú távon egyébként magát az adócsökkentést is akadályozza. Az adócsalással ugyanis nem az államot, hanem az országot rövidítjük meg: tehát önmagunkat is.
Nemzetközi megoldások A lehetséges megoldások számbavételekor Magyarországon is gyakran hallható az a vonzó megoldás, hogy elég csökkenteni az adókat, mert a terhek enyhülésével azon nyomban megnőne egyrészt az állampolgárok adózási fegyelme, másrészt a vállalkozások is arra használnák fel a náluk maradt pénzmenynyiséget, hogy több embert vegyenek fel, többet fizessenek munkavállalóiknak, akik után aztán többet is adóznának, így is növelve az államkassza bevételeit. Ezt az érvelést általában külföldi (ír, dán és holland) példákkal szokták alátámasztani. Azonban a varázsrecept és a külföldi példa is sántít. Vegyük először a külföldi példákat, lássuk, igaz-e, hogy például Írország vagy Dánia az egyensúlytalanság állapotából adócsökkentéssel került újra stabil helyzetbe? A rövid válasz az, hogy ez nem igaz, illetve nem így igaz. Ezek az országok ugyanis egy-egy adótétel csökkentése mellett minden esetben adó-
37
emeléssel is éltek. Írországban és Dániában a társasági adó mérséklésével párhuzamosan emelték mind a személyi jövedelemadót, mind a tőkejövedelmeket terhelő adókat, miközben az adóalapot is szélesítették. Hollandiában a jövedelmet terhelő adókat csökkentették, a fogyasztást terhelő adókat viszont emelték. Dániában a szociális járulékok emelésével is ellensúlyozták az adócsökkentést. Nem igaz tehát az az állítás, hogy van olyan külföldi példa, amely szerint pusztán az adók csökkentésével elérhető, hogy több pénz folyjék az állam közös kasszájába. Dánia és Hollandia ráadásul két olyan ország, melyben az átlagos adóterhelés magasabb, mint Magyarországon, azaz „van miből” csökkenteni az adókat. Szintén fontos jellemzője a külföldi mintáknak, hogy az adócsökkentéseket minden esetben a kiadási oldal szigorú visszafogásával ellensúlyozták, főleg a szociális kiadásokra áldozva sokkal kevesebbet. A magyar kormány viszont eltökélte, hogy a társadalmi egyensúlyt nem áldozza fel a gazdasági egyensúly érdekében. Amellett, hogy a külföldi megoldások egy-egy részletének kiragadása félrevezető, önmagával a varázsrecepttel is probléma van. Nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az adók csökkentése és a bevételek növekedése között nincs összefüggés. És nincs ez másként Magyarországon sem. Az egyik leghevesebb politikai vita a járulékterhek csökkentése és a foglalkoztatás kapcsolata körül alakult ki kormány és ellenzék között. Ha azonban megnézzük, hogy mi történt ezen a téren az elmúlt 10 évben Magyarországon, akkor láthatjuk, hogy a járulékok szintje érdemben nem befolyásolja, hogy mennyi a foglalkoztatott. 2001-től közel 8 százalékponttal csökkent a munkáltatók járulékterhe, miközben stagnál a foglalkoztatottak száma. A foglalkoztatottak számának és a munkáltatók bérjárulékainak (%-os és tételes együtt) alakulása 1998–2006 között 4 000
3 900
3 892 3 850
3 860 3 804
3 750
3 759
3 700 3 650
3 885
3 871
3 860
3 840
3 800
3 640
3 600
-5,3%
0%
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
2005.
I . negyedév
IV . negyedév
III . negyedév
I . negyedév
II . negyedév
IV . negyedév
III . negyedév
I . negyedév
II . negyedév
IV . negyedév
III . negyedév
I . negyedév
II . negyedév
IV . negyedév
III . negyedév
I . negyedév
II . negyedév
IV . negyedév
I . negyedév
II . negyedév
IV . negyedév
III . negyedév
I . negyedév
II . negyedév
IV . negyedév
III . negyedév
I . negyedév
II . negyedév
IV . negyedév
I . negyedév
III . negyedév
1998.
-2,9%
-4,9% járulékcsökkenés
3 500
III . negyedév
3 550
II . negyedév
Foglalkoztatottak száma ezer fõben
3 950
2006.
38
Sajnos a magyar példa azt is igazolja, hogy önmagában a járulékcsökkentés még csak nem is fehéríti a foglalkoztatást, hiszen a bejelentett munkavállalók száma – akik után megfizetik a tételes egészségügyi hozzájárulást – a munkáltatói járulékterhek csökkenése mellett nem emelkedett, hanem csökkent. A tételes egészségügyi hozzájárulást fi zetők számának és a munkáltatók járulékterheinek alakulása 3 750
60
3 719
3 700 50
3 638 3 622
3 600
3 610 40
3 561
3 579
3 555 3 550
30 3 500
3 450 3 450
20
Munkáltatói bérteher %
Hozzájárulást fizetők száma (ezer főben)
3 650
3 400 10 3 350
3 300
0
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
A tételes egészségügyi hozzájárulást fizetők létszáma
2003.
2004.
2005.
Munkáltatói járulékterhek %
A Kormány megoldása Az egyensúly helyreállítása érdekében meghirdetett adóváltozások 2007–2008-ra összességében mintegy 2 százalékponttal növelik az adóterhelést. Érdemes azonban tudni, hogy 2009-ben az állam adóbevételeinek aránya még így is alacsonyabb lesz, mint 2000–2001-ben volt. Adócentralizáció: az államháztartás adó- és járulékbevételei a GDP %-ában 39,1
39,2
39,6
40,0
39,1
39,1 38,0
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
37,7
2005.
38,8
39,0
38,6
2007.
2008.
2009.
36,9
2006.
39
Miközben az adóbevételek növelésére eddig meghozott intézkedések öszszességében átmenetileg növelik ugyan az adóterhelést, de tartalmuk már egy új adófi lozófi át is tükröz: nem csupán szavakkal, de szigorú szabályokkal és ellenőrzéssel veszi fel a harcot a közterhek fizetését megkerülő, jogtalan versenyelőnyre, jövedelemre szert tevő fekete és szürke gazdaság ellen. Az adóváltozások egy jelentős része nem az adóterhek növelését, hanem az adózók körének kiterjesztését szolgálják: nem az a cél, hogy kevesen fizessenek sok adót, hanem az, hogy mindenki fizessen, akinek a törvény szerint kellene, idővel egyre kevesebbet. Mert ma sajnos a becsületesen adózó többség viseli az adócsalók, adóelkerülők terheit is.
1. Megoldások az adókikerülés megakadályozására Elvárt adó 2007-től minden vállalkozásnak egy minimálisan elvárható nyereség után meg kell fizetnie a társasági, vagy ha egyéni vállalkozóként ezt választotta, a személyi jövedelemadót. A valóban nehéz gazdasági helyzetben lévő vállalkozásoknak azonban a jövőben sem kell nem létező nyereségük után adót fizetniük. Házipénztárak kifehérítése 2007 januárjától a házipénztárban kimutatott, de üzletileg nem indokolt összeg után 20% adót kell majd fizetni. Minimálbér kétszeresében meghatározott járulékalap Ez az intézkedés nem a valóságosan ennél kevesebbet keresők számára fog többletterhet jelenteni, hanem azoknak, akik eddig tényleges vállalkozói jövedelmüknél jelentősen kisebb összeg után fi zettek közterheket, vagy munkavállalóiknak a minimálbéren felüli részt szürkén, zsebbe fi zették. Vagyonosodási vizsgálatok Az APEH jövőre a korábbi évi 600 vizsgálattal szemben 10 ezer vagyonosodási vizsgálatot fog elvégezni. Elsősorban a 100 milliós, milliárdos vagyonok esetében vetik majd össze az adózó vagyoni helyzetét az elmúlt években bevallott jövedelmével, hogy egyetlen tehetősebb polgár se vonhassa ki magát jogtalanul a közteherviselés alól. Szigorúbb fellépés az adócsalók ellen Egységesítjük az adócsalások feltárásával foglalkozó szervezeteket, hogy hatékonyabban léphessenek fel a csalókkal szemben. Bővítjük a Vám- és Pénzügyőrség nyomozási jogkörét: ezentúl nemcsak vám- és jövedéki ügyekben, hanem az adócsalások más területein is vizsgálódhatnak.
40
Színlelt szerződések felszámolása A színlelt munkaszerződésnél nagyobb hazugsága nemigen akad a hétköznapjainknak. Becsapjuk vele az államot, mert a fekete vagy szürke foglalkoztatás után kevesebb bevétel lesz, vagyis kevesebb adóforint jut fontos, közös céljainkra, de ezzel közvetve becsapjuk, meglopjuk önmagunkat is, mert így kevesebb jut például a nyugdíjunkra is, mint ahogyan a valós helyzet szerint juthatna.
2. Kiegyensúlyozottabb közteherviselés Áfa-emelés Az áfa a mindennapok adója: azt mindenki naponta megfizeti, méghozzá a fogyasztásával arányosan: vagyis aki többet fogyaszt, több áfát fizet. Ezért nem igazságos, ha az állam az árakon keresztül támogatja a tehetősebbeket, hiszen a legtehetősebbek kétszer annyit költenek élelmiszerre, háromszor anynyit tömegközlekedésre és tizenháromszor annyit éttermi étkezésre, mint a legalacsonyabb jövedelműek. Az áfa mértéke ezért egységesen 20% lesz, kivéve a gyógyszereket, tankönyveket, könyveket, amelyek forgalmi adója továbbra is 5% marad. Egyéni járulékok emelése Az egyéni járulékok emelése valamennyi munkavállalót érinti, de a nettó kereseteket az alacsonyabb kereseti sávokban kisebb arányban érinti, mint a magas jövedelműeknél. Szolidaritási adó A 6,6 millió forint feletti jövedelem után 4% szolidaritási adót kell majd fizetni. Így például, aki havi 1 millió forintot keres, annak jövőre havi 18 ezer forint befizetésével hozzá kell járulnia a közös kasszához. Szeptembertől szolidaritási adót kell fizetniük a nyereséges vállalkozásoknak is, méghozzá az adózás előtti nyereségüknek 4%-át. Ez alól a non-profit szervezetek természetesen kivételt képeznek, így nem kell szolidaritási adót fizetniük az alapítványoknak, a társadalmi szervezeteknek, az egyházaknak és a lakásszövetkezeteknek sem. Természetbeni juttatások adója Az úgynevezett menedzserkedvezmények esetében is igaz az elv, hogy a vagyon kötelez, ezért az adóköteles természetbeni juttatások után fizetendő adó szeptember 1-jével 10%-kal emelkedik.
41
Kamat- és árfolyamnyereség-adó Az EU legtöbb tagállamához hasonlóan 2006. szeptember 1-jén hazánkban is életbe lép a 20%-os kamat- és a tőzsdei árfolyamnyereség-adó, ami alól mentességet élveznek a hosszú távú állampapírban és befektetési jegyben lévő befektetések, vagy éppen a Babakötvény startszámlájára befizetett megtakarítások. Adókedvezmények Az adókedvezmények alapvetően nem igazságosak, hiszen éppen a magas keresetűek tudnak több adókedvezményt igénybe venni, miközben az alacsony keresetűek nem, vagy csak kis mértékben tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Helyre kell állítani itt is az egyensúlyt, ezért szűkítjük az adókedvezményeket és az arra jogosultak körét is. 2007. január elsejétől csak 3,4 millió forintos éves jövedelemig lehet adókedvezményt igénybe venni. A különböző címen igénybevett kedvezmények együttes összege pedig nem haladhatja meg az évi 100 ezer forintot. Gépjárműadó A gépjárműadók rendszere nem tartotta az iramot a technikával: egy könynyű, luxus sportautó – amit csak a legjobb módúak vehetnek meg – jóval kisebb súlyú egy 20 éves Ladánál, így utóbbi tulajdonosának lényegesen több súlyadót kell fizetnie, mint a luxusautó tulajdonosának. Ezért a jövőben áttérünk a teljesítmény szerinti adózásra. EVA Az EVA mértéke 25%-ra emelkedik, ami még a módosítást követően is kedvező adózási forma marad, de nagyobb felelősséggel párosul.
42
Epilógus helyett Magyarország a rendszerváltás óta nem nézett szembe a maihoz hasonló nagyságú kihívásokkal. Az egészségügy, a közigazgatás, az oktatás, vagy éppen az állam működése terén lépések sorozatára van szükség, ezek tovább már nem halogathatók, nem tolhatók át egy következő kormányzati ciklusra. Gazdasági szakemberek, kormánypárti és ellenzéki politikusok egyetértenek abban, hogy a nagy ellátórendszerek a végsőkig túlterheltek, mai formájukban fenntarthatatlanok. Az egyszerre pazarló és szegény egészségügy, a lassú és drága közigazgatás, a munkaerőpiac igényeihez igazodni képtelen, korszerűtlen oktatási rendszer mai állapotában ahelyett, hogy szolgálná a polgárokat, mindannyiunk számára tehertételt jelent: visszafogják az ország teljesítőképességét, és nemcsak a további fejlődést, de az eddig közösen elért eredményeket is veszélyeztetik. A konvergenciaprogram, amelynek hátterébe e könyv is bepillantást enged, nem csupán a pénzügyi egyensúly rendre visszatérő megbomlásából fakadó veszélyek elhárításáról, hanem a másfél évtizede halogatott reformok megvalósításával a további hosszú távon fenntartható egyensúlyon alapuló tartós fejlődés megalapozásáról szól, ezért is lehet azt túlzás nélkül a magyar felzárkózás programjának nevezni. Ugyanakkor nincs ok tagadni: a program nehéz szívvel meghozott, kemény döntéseket is tartalmaz, amelyek rövid távon nagyobb személyes hozzájárulást kívánnak mindenkitől az ország felzárkóztatásában, mint azt az elmúlt évek alatt megszoktuk. A nemzeti érdek mégis ennek a programnak a következetes végrehajtását követeli tőlünk. A világban ma is előfordul, hogy egy korábban jól működő gazdaság csődhelyzetbe kerül csak azért, mert az előrelátható veszélyek első jeleire – politikai felelőtlenség, megosztottság vagy rossz szakmai döntések miatt – nem vagy helytelenül reagálnak az adott ország felelős vezetői. Ha most mindent az elmúlt közel egy évtized politikai hagyományai szerint folytatnánk tovább, akkor az államháztartás inkább előbb, mint utóbb bizonyosan összeomlana. Mert amíg az állam többet költ, mint amennyi bevétele van, addig hiába teljesít egyre jobban a magyar gazdaság, pontosabban azok, akik mögötte vannak: a magyar emberek. Addig veszteséget termelünk, és veszteséget hagyunk a gyerekeinkre is. Ha most nem lépünk, ha az egyensúlyt nem teremtjük meg rövid időn belül, és ha nem visszük véghez a nagy elosztórendszerek másfél évtizede halogatott reformjait, felzárkózás helyett lemaradunk. Még ennél is súlyosabb következményekkel járna, ha teret engednénk a szépen hangzó, de megalapozatlan és felelőtlen ígéreteknek, melyek azzal kecsegtetik az embereket és a vállalkozásokat, hogy a mostani helyzetet reformok nélkül, sőt az adóterhek további enyhítésével könnyedén meg lehet oldani.
43
Egy összeroskadó államháztartás mindenkit maga alá temetne: vállalkozót és alkalmazottat, időset és fiatalt, vidékit és városit, gazdagot és szegényt. Drasztikus gazdasági visszaesés, végletes eladósodás, összeomló bankrendszer, elveszett megtakarítások, elapadó szociális ellátások és nyugdíjak, értékét vesztett fizetőeszköz, tömeges munkanélküliség – ezek a legsúlyosabb szövődményei annak, ha egy ország vezetésében nincs meg a kellő felelősség, eltökéltség és szakértelem ahhoz, hogy időben megtegye a szükséges lépéseket. A harmadik Magyar Köztársaságot szerencsére mindez nem fenyegeti. De hozzátehetnénk azt is: még nem, és éppen azért, hogy a jövőben se fenyegesse hazánkat, közös jövőnket ilyen veszély, már ma tenni kell. A bátor és határozott cselekvés tovább nem halogatható: nem lehetünk a versbéli Pató Pál országa, mert a változatlanság, az „ej, ráérünk arra még” politikája csődbe vinné az országot, magával rántva a magyar családok javuló életminőségét, a magyar vállalatok versenyképességét. Mindazt, amit az elmúlt 16 évben kemény közös munkával elértünk. Az egyensúlyteremtés és a reformok véghezvitele – hosszú emberöltők után először – most nemcsak történelmi kényszer és kötelesség, hanem történelmi lehetőség is a számunkra. Az unió jövő esztendőtől érvényes új költségvetési ciklusában ugyanis Magyarország számára olyan jelentős fejlesztési források állnak majd rendelkezésre, amelyeknek köszönhetően minden egyes honfitársunkra 800 ezer forintnyi fejlesztés, korszerűsítés, beruházás juthat. Intő jel azonban, hogy ha halogatjuk az egyensúly megteremtését szolgáló lépéseinket, akkor az unió visszatarthatja ezt az elképesztő nagyságú összeget. Ahhoz, hogy az utolsó fi llérig el tudjuk hozni a hazánk rendelkezésére álló fejlesztési forrásokat, gyors, de tartós egyensúlyt kell teremtenünk a magyar államháztartásban. Ahhoz pedig, hogy e fejlesztési pénzeket aztán ne lyukas zsákba öntsük, azaz ne pusztán feléljük, elköltsük, hanem befektessük a jövőbe, reformokra van szükség az oktatástól kezdve az egészségügyön át az állam működéséig mindenütt. Egyensúly, reform, fejlesztés – ez az Új Magyarország megépítésének a sorrendje, a konvergenciaprogram, a magyar felzárkózás menetrendje pedig mindennek az alapja. Ezért van szükség a program következetes végrehajtására és nem másért. Magunkért és a gyermekeinkért.
44
Véleményét elmondhatja a www.zoldkonyvek.hu honlapon. Készült a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából.
45
