Kerc, 2013. július 30, kedd, 76. nap Este a franciák nagy rajcsúrt csaptak, de volt bennük annyi tisztesség, hogy fél 11 körül abbahagyták. Éjjel megint kellemes meleg volt és a lassan szokásosnak mondható hét órakor keltünk. A nap ugyan ki-kisütött, de alapjában felhős idő volt. A havasok körvonalai talán még kevésbé látszottak, mint az elmúlt napok párás időjárásában. A szél is feltámadt. Mi kilencre lettünk útrakészek. Eddigre a francia csoport nagyobbik fele már útra kelt, és a kemping kezdett normális képet mutatni. Csak a víz nem folyt. Szerencsére mi még időben elintéztük minden vízzel kapcsolatos dolgunkat. Most a másik irányba, Nagydisznód felé ereszkedtünk le a hegyről. A településen megálltunk egy Penny market-nél, hogy kenyeret és tojást vegyünk. Közben elkezdett cseperegni az eső, de csak pár percre. Ma a főúton csak 50 kilométernyi mennivalónk van, de terveink szerint a Transzfogarasi autóúton felmennénk 2000 méterre. Ahogy haladtunk, egyre felhősebb lett és már a magas hegyek is itt-ott felhőben voltak. Menetközben döntöttünk: most nem megyünk fel a hegyekbe, hanem egyenesen a kempingbe, és ha a letáborozás után úgy látjuk, előre vesszük a holnapi programból Fogaras meglátogatását, csak nem útközben, hanem motorral. Jóval 11 előtt érkeztünk meg. Ez is egy faluvégi kemping holland-román tulajdonban. A kemping része jobb, tágasabb és hangulatosabb, a vizesblokk valamivel gyengébb és kevesebb is van. Medence nincs, csak egy pancsoló a gyerekeknek. Összességében valahogy szimpatikusabb és ha minden igaz villannyal annyi, mint a másik villany nélkül volt. Letáboroztunk, és úgy ítéltük meg, hogy a B terv megvalósítható. Mindenre számolva, betettük az eső-jacky-kat és nadrágokat. Fél 12-kor indultunk jó 30 kilométeres utunkra. Bár itt is főúton motoroztunk, a forgalom sokkal kisebb volt, - a Bukarest-i irány Nagyszeben után letért, - az út minőségére sem lehetett panasz, így a kimondottan erős hátszélben jól tudtunk haladni. Sokszor vissza kellett fogni a járgányt, hogy ne menjen 70 fölé. Jó fél óra alatt beértünk Fogaras-ra. A vár mellett tettük le a robogót. Fogaras nekem családi okokból különös jelentőséggel bírt ezen a túrán. Apám jó száz évvel ezelőtt itt születet és egészen 1702-ig visszavezethetően családja itt élt. Én első külföldi utamon, 1956 nyarán, amikor az erdélyi rokonokat látogattuk meg, itt is jártam és eltöltöttem öcsémmel két hetet
253
mostohanagyanyánknál. Húsz évvel később egy bolgár nyaralásból visszafelé, a gyerekekkel betértünk pár órára.
tengerparti
Az útikönyv szerint Fogaras egyetlen turisztikailag érdekes látnivalója a vár. (Érdekes módon egyáltalán nem emlékszem rá a csaknem 60 év előtti időkből.) Ez egy kimondottan jó állapotban megmaradt műemlék, A szabálytalan négyszög alakú belső várat egy csillag alakú téglából épített külsővár veszi körül. Azon túl körbe keskeny füves sáv és egy talán 15-20 méter széles vizesárok van.
Körbejártuk a várat, mert nem tudtuk, hol van a bejárat, és éppen a rossz irányban indultunk el.
A várnak igencsak gazdag története van. Apafi Mihály fejedelemsége idején Erdélyt innen kormányozták, de más fejedelmek is komoly szerepet adtak neki. A várban több országgyűlést is tartottak. Védelmi szempontból is fontos szerepet töltött be. Később az osztrákok is használták laktanyának, míg végül Ceausescu idején politikai foglyok börtöne volt. Ma első emeletén múzeum, második emeletén a városi könyvtár van. Az elmúlt években komoly felújítás történt, de még sok munka van hátra. Ha nem is intenzíven, de ma is folyik a restauráció, elsősorban a két várfal közötti területen.
254
Végigjártuk a múzeumot. Pár teremben római kori leletek, másokban népviseletek, megint másokban egy magángyűjtő gyűjteménye látható. Sok helyen fedeztünk fel magyar nyelvű okmányokat, vagy magyar vonatkozásokat. A vár csak helyet adott ezeknek a kiállításoknak. Egyedül a nagytermet igyekeztek a korabelire emlékeztető módon, de új bútorokkal berendezni. A vár földszintjén valaha étterem működhetett, cégére még kint van, de életjelet nem láttunk. Nem mondhatjuk, hogy a Fogarasi vár meglátogatása egy életre szóló élmény volt, de az a mintegy egy óra, melyet a falai között töltöttünk kellemesen telt el.
255
A várból kijőve megpróbáltunk szerezni egy várostérképet. Az önkormányzat épületében működő információs iroda elvileg fél kettőig van nyitva, de tíz perccel korábban már senkit sem találtunk. Így vaktában vágtunk neki a városnak, hogy megtaláljuk nagyapám egykori házát. Az interneten láttam a műhold képeken, hogy még áll, ami nagy szó Fogarason, mert szinte az egész várost leszanálták és panellal építették be. Ennek megfelelően egy teljesen jellegtelen település. A város központjába igyekeztünk, mert ott nyilvános térképet reméltünk találni.
Utunkba esett az egész város képét meghatározó ortodox templom. Erre sem emlékeztem, de valószínűleg nem ok nélkül. A leszanált területen áll és bár már használják, még nincs kész. Az egész nagyon érdekes, a felső kb.20 méter, a kupola és a melléktornyok minden szempontból készek, aranyosan csillog-villog a sárgaréz tető, a hatalmas kereszttel a tetején. De alatta csupasz téglafal mindenütt. Ez távolról még nem is zavaró, de közelről látszik, hogy nincs kész az épület. És látszatra nem is dolgoznak rajta.
Bent azután még élesebben látszik minden. Az ikonosztáz egyszerű deszkafal, rajta az ikonokkal, Az egész belső vagy nyersbeton, - nem az a fajta, melyet végleges felületnek szánnak, - vagy elővakolt felület, egyes
256
helyeken kilógnak a betonvasak. A padlóburkolatot mindenhonnan összeszedett viseletes szőnyegek adják. Ami viszont egyedi, eddig ortodox templomban nem láttunk, az az, hogy padsorok vannak. Igaz a hely szellemének megfelelően egyszerű deszkából ácsolt padok. Ezek mindenféle rikítóan színes anyagokkal vannak letakarva. Nem mondhatom, hogy nem hangulatos, de egy templomban kicsit furcsa.
Érdekesek az ikonosztáz két oldalán lévő, mellék kápolnák(?). Ilyeneket már máshol is láttunk, liturgiai szerepüket nem ismerjük. Itt ezek is provizóriumként vannak kialakítva vörös és kék textilekkel. Láttukra az ökölvívó ringek piros és kék sarkaira asszociáltunk. A templomot látva a Barcelona-i Szent Család templom jutott eszünkbe. Az sincs kész, talán soha sem lesz kész, de ott legalább dolgoznak. Itt az az ember érzése, hogy a pénzügyi tervek készítésénél a főkönyvelő elnézte a tizedesvesszőt és kilátás sincs arra, hogy a hiányzó pénz valaha is előteremtődne. Régi beruházó szememmel a helyzetet csak kicsit látom jobbnak, mint amit hajdan szerkezetkész állapotnak neveztünk. Elhagyva a templomot emlékeimre, - részben a csaknem hatvan év előttiekre, részben Rózsi térképeiről emlékezetemben megmaradottakra, - hagyatkozva kezdtük el keresni a régi házat. Elsőnek a régi főteret találtuk meg. Szegény elég lepukkadt állapotban próbál megfelelni a XXI. század elvárásainak. Pár épületet rendbe szedtek, de az egész végtelenül rendezetlen, rendetlen, és ezért lehangoló.
257
Arra emlékeztem, hogy ennek egyik sarkából indul az egykori Görög utca, mely már több mint fél évszázada egy román valakinek a nevét viseli. És tudtam, hogy a házzal szemben egy román templom áll, nem a megszokott kupolás fajta, hanem egy karcsú, egyetlen toronnyal. Gondolom, még valamikor száz éve egy katolikus templomból alakíthatták ki. A városban látottak alapján nem kis félelemmel közelítettünk a hely felé. Első próbálkozásunk sikertelen volt, de másodikra megtaláltuk az utcát. Kellemes meglepetésre szinte minden háza szépen fel van újítva és egy patinás kisvárosi utca képét láthattuk. Nem tudom milyen csoda folytán kerülte el ez a rész a szanálást, és milyen rendkívüli források segítettek, hogy ez a kis része a városnak megőrizhesse eredeti arculatát, de öröm volt látni.
Nagyapám háza is a szépen rendben tartottak közé tartozik. Bár a korábbi galambszürke helyett most világossárga-fehér színekben pompázik, és a régi teli táblás fakaput rácsos vaskapura cserélték. A kapun benézve az udvar is szép rendezett volt. Szívet melengető volt látni. Különösen örültem, hogy a családi címer is ott van még a kapu felett. A házon nem volt kint névtábla, egy öreg Dácia állt a kapu alatt. Végül elvetettem, hogy becsöngessek, lehet, hogy szót sem tudtam volna érteni a bentlakókkal.
Letudva idei túránk ezen speciális pontját, megpróbáltunk bemenni a szemközti templomba. A kertbe bejutottunk, de a templom zárva volt. Valamilyen mesteremberek barkácsoltak az udvarban.
258
Eddigre a reggel óta mindenfelé látott felhők el kezdtek vészesen sűrűsödni és ránk még jó 30 kilométer motorozás várt szembe szélben. Ezért Fogaras-i látogatásunkat befejezettnek nyilvánítottuk. Visszamentünk a motorhoz. Kiültünk még pár percre a vár vizesárkának partjára megenni almánkat. Mielőtt elindultunk volna, még lencsevégre kaptunk egy kedves kis házat a várárok mellett húzódó út túloldalán. Fogaras nem igazán érdemel meg egy látogatást, bár a vár érdekes színfoltja lesz idei utunknak. Felkeresésekor erősen motívált a családi vonatkozás. Motorra szálltunk és elindultunk visszafelé. Tankolnunk kellett, különös tekintettel arra, hogy szembeszélben motorunk sokat fogyaszt. Megálltunk a város külső részén egy benzinkútnál. Bár a töltőpisztolyok még fent voltak, az állomás már nem működött. Nyolc kilométerrel odébb találtunk egy kutat. Ez még nem egészen volt kész, de már egy kútoszlopon kiszolgáltak. Bankkártyát persze nem fogadtak el. Egész úton versenyt futottunk az egyre csúnyább felhőkkel. Végül pár kilométerrel a letérés előtt el kezdett csepegni. Nem volt annyira erős, hogy megálljunk beöltözni. Már a bekötő úton jártunk, amikor kicsit erősödött. Leálltunk a jacky-kat felvenni. Mire továbbindultunk, szinte elállt. Végül mondhatni, megúsztuk szárazon. Négy óra körül értünk vissza. A kocsihoz érve első dolgunk volt kiereszteni a napfénytetőt, majd betöltögetni a fröccsöket és átöltözni. A délután során még esett párszor keveset. Utána stratégiát dolgoztunk ki a holnapi napra. A legjobb változat, hogy szép idő van, és felmegyünk a hegyekbe a nagy kocsival (mindenki azt mondja, hogy a kismotor nem bírná). Hogy meddig megyünk, az még kérdéses. A kabinos 1530 méterről indul és visz fel 2000 méterre. Ide kocsival is fel lehet jutni, de ez a legmeredekebb rész. A hegyen tett kirándulás után elmegyünk Brassóba. Nem gond, ha akár este nyolckor érkezünk. Ha rossz az idő két változat van, vagy csinálunk egy esőnapot, vagy kihagyjuk a hegyeket, és egyenesen megyünk Brassóba. Egyik változathoz sem kell már a motor, ezért elhatároztuk, hogy felszereljük. Este megnéztem az interneten az időjárás előrejelzést. Ma éjjeltől holnap délutánig az egyórás bontásban 30-70 % esélyt adnak az esőre, utána viszont egy hétig semmi, és csak 27-28 fok. Lehet, hogy esőnap lesz a dologból.
259
Kerc, 2013. július 31, szerda, 77. nap Mire lefeküdtünk 20 fok alá ment a hőmérséklet. Az eső veszélye miatt minden ablakot becsuktunk, csak a hálószobaiakat hagytuk nyitva és visszavettük a paplant. Éjjel kettőkor hatalmas villámlás volt mindenfelé, majd dörögni is kezdett, és háromkor elkezdett enyhén esni. Reggelig több fordulóban esett, de nem sokat. Ennek megfelelően a B terv lépett életbe. Pihenőnapot rendeltünk el, csak fél tízkor keltünk. Utána kényelmesen megreggeliztünk és egész nap a kocsi körül tettünk-vettünk, de többnyire olvastunk. Párszor kicsit esett is. Még arra sem vettük a fáradtságot, hogy elsétáljunk a két kilométerre lévő árpád kori romtemplomhoz. Jó döntöttünk. A mellettünk táborozó hódmezővásárhelyi motorosok felmentek a hegyre. Nemcsak semmit sem láttak, hanem jól el is áztak. Egésznap felhők jártak az égen, de késő délutánra kisütött a nap. Nem tudjuk mi lesz belőle, holnap mindenesetre tovább megyünk. Délután kimentem fizetni. A napló is hamar elkészült. Még felmegyek az internetre letölteni a júliusi bankot és megnézni az időjárást. Brassó, 2013. augusztus 1, csütörtök, 78. nap Az időjárás előrejelzés mától jó időt ígért. Este sokáig olvastam, de reggel hétkor azért keltünk. Az idő többnyire tiszta volt, csak a nagy hegyek felett látszottak felhők. Kilenckor elhagytuk a kempinget. Kihajtva főútra pár kilométert tettünk meg visszafelé és rákanyarodtunk a Transzfogarasi autóútra. Az első kilométereken még nem emelkedett, csak megközelítette a Fogarasi havasokat. Ezek Románia és a déli Kárpátok legmagasabb hegyei, a 2500 méteres tartományba esnek. Tulajdonképpen nem is Fogaras felett, hanem Nagyszeben és Fogaras között vannak. Körvonalaikat már Nagyszeben melletti kempingünkből is láttuk, csak a pára miatt alig voltak kivehetőek. A Transzfogarasi autóút körülbelül a közepén halad át érintve a Biela tavat, majd egy alagút után ereszkedik le Pitesti felé a Havasalföldre.
260
Az út északi szakaszán egyetlen település, Kercisóra van. Ezen áthaladva kezdett el az út emelkedni és értünk be az erdős területre. Itt jelentek meg a többségükben fából épült kisebb-nagyobb üdülőházak. Néhány komoly szerpentin után, melyek vezetése nagyon jó volt, - többnyire hármasban, esetenként kettesben simán elment rajtuk a kocsi, - értük el 1340 méteren a kabinos felvonó alsó állomását. Eddig az út többnyire a Biela tóból eredő patak völgyének alján, esetenként az oldalában haladt. Nagyon szép, nyugodt erdős területen autóztunk. Itt sikerült parkolóhelyet találnunk és megálltunk. Elsőnek körbesétáltunk a környéken. A kabinos felvonó állomásán kívül van itt egy nagyobbacska szálloda, sok ajándéktárgy, kürtőskalács és más helyi termékeket árusító üzlet és stand, pár kisebb ház. Szinte minden autó megáll és megfelelő parkoló híján elég kaotikus a helyzet. Jól látszik a patakon feljebb lévő vízesés. Mivel a kabinos technikai okok miatt nem üzemelt, ez a lehetőség fel sem merülhetett a tó meglátogatására. Amúgy is a hegy teteje felhőben volt, így értelme sem lett volna felmenni. Elhatároztuk, hogy felgyalogolunk a vízeséshez. Visszamentünk a kocsihoz és beöltöztünk.
261
Utunk a szálloda mögött indult. Elég vegyes kép tárult elénk. A kabinos megközelítését szolgáló lépcső szinte teljesen romokban, a kimondottan jó karban lévő szálloda mellett pár ismeretlen rendeltetésű, teljesen romos épület az enyészet útján van. A kabinos állomása mögött egy elhagyott fészerszerűségben egy farkas van kikötve elég gyenge láncon. Vonítása az egész völgyben hallatszik. Mindezek ellenére azonnal megéreztem a Fogarasi havasok hangulatát. Amikor 57 éve itt jártam, módom volt egy nagyobb társasággal egy napot a havasokban túrázni. Ez volt életem első igazi túrája, melyet azután nagyon sok követett. Nem sokra emlékszem, - ami azt hiszem érthető, - csak hangulatokra és képekre. Azt sem tudom a Havasok melyik részén jártunk. Minden hegységnek más a hangulata, legyenek azok a Pireneusok, az Alpok, a Tátra, a Picos de Europa, vagy a múlt hetekben meglátogatott hegyek. És most azonnal visszajött az akkori hangulat. A hegyi patak, az erdő. a sziklák ismerősnek hatottak.
A kirándulás egy jó órát tartott. a patak mellett elég nehéz terepen, - a kövek és gyökerek a nedvességtől nagyon csúsztak, - felmentünk pár kilométert, hogy közelebb kerüljünk a vízeséshez. Jól esett ez a kis gyaloglás.
262
Visszaérve láttuk, hogy a kabinos már üzemel és a hegyen tisztulni látszott az idő. Elhatároztuk, hogy felmegyünk vele a tóhoz. A kocsiból pénzt és meleg göncöket vettünk magunkhoz és immáron harmadszor visszamentünk az állomáshoz. Nem sokkal előttünk indult egy kabin és csak kettenhárman várakoztak. Beállunk a sorba és figyeltük a hegyet. Ismét felhők buktak át a gerincen és eltakarták a felső részeket. Kiálltunk a sorból és feladtuk, hogy felmenjünk a tóhoz. Mint később egy fent járt magyar társaságtól megtudtuk, jól tettük. Míg az alsó állomásnál sütött a nap és húsz fok körül járt a hőmérséklet, addig a felső állomás és környéke felhőben volt és nagyon hideg volt fent. Ezek után fel sem merült, hogy a lakóautóval felmenjünk. Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, - a tegnapi napot ennek a túrának az érdekében nyilvánítottuk pihenőnappá, - de többet nem tudunk késlekedni. Lakóautónkkal nagy-nehezen megfordultunk és lejöttünk a hegyről. Ráfordultunk a főútra és indultunk Brassó felé. Fogaras határában nagy örömünkre elénk toppant egy Lidl. Rózsi ezen a környéken nem is tud ilyen üzletekről. Bementünk, vettünk pár dolgot, mint joghurtot, tejfölt, paradicsomot, paprikát és hasonlókat a catering-hez és pár játékot a kicsiknek. Lassan fel kell tölteni ezt a készletet is. Idén még alig került valami a kocsiba. Én is kaptam egy HDMI kapcsolót az otthoni TV-hez. Innen egyenesen indultunk a kempingbe. Ehhez át kellett verekedjük magunkat Brassón a délutáni csúcs kellős közepén. Nem volt könnyű dolog. Ahogy a kemping parkolójába értünk, egy nagyon készséges úriember kijőve a recepcióról nagyon kedvesen magyarul fogadott. A kemping talán az első igazán kempingnek nevezhető hely Erdélyben. Temesvári társához hasonlóan a szocializmus éveiből származik, csak ezt gondozzák és rendben tartják. A vizesblokk ettől még a KISZ táborok színvonalán áll, de tiszta. Az elektromos csatlakozók nem túl bizalom gerjesztőek, de legalább látszatra földeltek. A terület füves, csak a parcellák nagyon kicsik. Viszont a két napja Nagyszeben mellett már megismert francia csoporttal együtt is csak gyenge félig van a lakóautóknak és –kocsiknak rendelkezésre álló hely. És mindezért ingyen WIFI-vel csak 65 leit kérnek. Letáborozás után leszedtük a motort, elvégeztünk pár karbantartási feladatot, mint WC ürítés, vízfeltöltés és hasonlók. Utána megettük hideg vacsoránkat. Közben jött az ötlet: ha a franciák a napokban bemennek Sinaia-ba, bekéredzkedünk hozzájuk. El is mentem a csoport vezetőjéhez, akitől megtudtam, hogy holnap mennek meglátogatni a kastélyt, de lakóautóval. Elbeszélgettünk egy kicsit a vezetett utakról. Adott egy katalógust cégük ajánlatáról. Ebből kiderül, hogy húsz éve csinálják, tucatnyi túravezető párosuk van, és 58 utat ajánlanak idénre.
263
A beszélgetéssel eléggé elhúzódott az idő, így 11 óra lett mire ezeket a sorokat bepötyögöm a számítógépbe. Reggel megint korán kellene kelni, hogy még hűvösben látogassuk meg Brassót. Kiemelt feladat holnapra a Sinaia-i utat megszervezni. Brassó, 2013. augusztus 2, péntek, 79. nap Éjfél utánig kint ültem a kocsi előtt és mailt írtam. Éjjel ugyan 16 fokig lement a hőmérséklet, a nyitott ablakok ellenére nem fáztunk paplanunk alatt. Reggel engedélyeztünk magunknak egy fél órát, és csak fél nyolckor keltünk. Az összekészülés is elég lassan ment, így motorunkkal csak tíz órakor hagytuk el a kempinget. A város 2x3-4 sávos útjain könnyű volt haladni, csak a sok körforgalom nehezítette meg, és tette kicsit veszélyessé a közlekedést. Motorosokat továbbra sem látunk, és ez nem jó. Első utunk a vasútállomásra vezetett. Egy automatánál, - mely csak románul tudott, - nagy nehezen megtudtuk, hogy egész délelőtt csak három vonat megy Sinaia-ba, és azok is gyors, vagy IC vonatok. Visszafelé sem sokkal jobb a helyzet. A közeli buszpályaudvaron még nehezebb volt kisilabizálni a menetrendeket. De kiderült, hogy minden egész órában indul járat Bukarestbe, és érinti Sinaia-t. Ezzel teljesítettük kötelező feladatunkat. A pályaudvar előtt egy újságosbódét turista információnak is jeleztek. A koma kérésünkre ímmel-ámmal adott egy nagyon vázlatos várostérképet, mely csodák-csodája, magyar nyelvű volt. Csak használni alig lehetett, de a műemlékek leírása hasznosnak ígérkezett. Felültünk a járgányra és indultunk a centrum felé mutató táblák után. Amikor elkezdtek sűrűsödni a régebbi házak, letettük a motort. Itt nagyon nehéz helyet találni neki. Máshol szeretjük más motorok mellé állítani, mondván, hogy ott biztos szabad. De itt nincsenek más motorok, helyet nem nehéz találni, csak nem tudni jó-e. Mint utóbb kiderült a szigorúan vett belvárostól észak-keletre álltunk meg. Brassó belvárosa a mintegy 400 méterrel fölé magasodó Cenk-hegy lábánál terül el. A hegy miatt dél-keleti irányban nem tudott a város fejlődni, ezért az a ritka helyzet állt elő, hogy a történelmi városrész a város szélén van.
264
Azon a részen, ahol sétánkat kezdtük számos nagy, valószínűleg a XIX. század végéről származó oktatási és igazgatási célokat szolgáló palota áll. Ezek önmagukban nem különösebbek, de kitűnnek a környezetükben a leszanált területen épült panelek és más modern épületek közül. Hamarosan elértünk a Revolutiei térre, ahol a regionális közigazgatás épülete, a posta palotája és a városháza áll. Ezek már igényesebb kialakításúak.
A regionális tanács épülete előtt egy faragott fa oszlop emlékeztet az 1989-es forradalom áldozataira. A városháza előtt a már Temesváron is látott Romuluszt és Rémuszt szoptató farkas szobra áll. Gondoljuk a románok római gyökereire vonatkozó elméletet van hívatva megerő síteni. A téren láttunk még pár hangulatos régi palotát modern mindenfélékkel körbevéve.
Itt is láttunk egy információ táblát. Mint kiderült, most egy kávéházról van szó, ahol a személyzet adja az információt, de anyagaik nekik sincsenek és 265
ugyebár nem profik. A pincérkislány nagyon kedves volt, szépen beszélt angolul, de semmi több. Innen Brassó sétálóutcáján indultunk a főtér, a Piata Sfatului felé. Ez az utca nincs annyira kiglancolva, mint Nagyszeben hasonló utcája, de azért nagyon hangulatos. Csak a kapualjakba nem szabad benézni… A mellékutcák már szürkébbek, de még mindig szépek.
A keresztutcákon keresztül már láthattuk a Cenk-hegyre felvivő kabinos felvonó pályáját és a felső állomásnál lévő adótornyot. Elértünk Brassó főterére, melyet a régi városháza épülete ural. Ma múzeum működik benne és itt van az egyetlen profi információs iroda. Egy elég slampos idősebb hölgy ült a rendetlen irodában. Sokat beszélt, de érdemlegeset nem tudott mondani. Annyira használhatatlan volt, hogy nem tudtuk kiszedni belőle, hogy a távolsági buszok szombaton más menetrend szerint járnak-e. Azért végre adott egy viszonylag használható térképet.
Kisétálva a térre nagyon nyüzsgő élet fogadott. Mindenfelé éttermek és kávéházak ernyői alatt üldögéltek sokan élvezve a nem túl meleg, de napfényes déli órákat. Körbenézve a téren, egyik meghatározó épülete egy ortodox templomra hasonlít. Mint kiderült, ő maga nem templom, csak egy harangtorony, a templom mögötte, az épület udvarán található. Ez Brassó ortodox főtemploma, de méretét illetően inkább kicsinek, mint közepesnek 266
mondanám. Belső kialakítása viszont szép. A téren áll még a nemzeti bank helyi fiókjának rózsaszín palotája.
A térről kipillantva látszik a Fekete templom tömbje és a Cenk-heggyel szemközti dombon a fehér torony. A téren áll még egy lábas ház, mely korábban kereskedőházként funkcionált.
Brassó egyes számú nevezetessége, a Fekete templom, egy XVII. századi gyújtogatást követően részben kiégett és bekormozódott. Azóta hívják Fekete templomnak. Legfőbb nevezetessége 200 darabos török
267
szőnyeggyűjteménye, mely Törökországon kívül a legnagyobb. A szőnyegek nagy része ki van
függesztve a templomban, kicsit furcsa hatást kelt. Híres orgonája, szószéke és egyes bútorai is. A templomban bent jártunk, de fényképezni nem volt szabad. Csak az egyik díszes oldalajtót kaphattam le kívülről, mert az épület maga annyira szűk helyen áll, hogy nem lehet fényképezni. Elhagyva a Fekete templomot elértük az óváros és a hajdan szászok lakta felsőváros határára. Itt dél felé fordultunk, hogy a városfalat megnézzük és eljussunk a kabinos felvonó állomásához. Elsőnek az egyetlen középkorból megmaradt városkaput, a Katalin kaput érintettük. Előtte kis arborétumot alakítottak ki. Nem messze tőle áll a Schei kapu, mely a XIX. századból való és ma is használják. Mi is ezen a kapun mentünk be ismét az óvárosba.
Érintettük a zsinagógát és Brassó legkeskenyebb, mindössze 114135 centiméter széles sikátorát, a Zsinór utcát. Az egyébként elég érdektelen utcákon sétálva jutottunk ki a régi várfalhoz. Ez egy mindössze 3-4 méter magas kőből épült kerítés. 268
A városfalon tornyok és bástyák vannak, melyek egy-egy mesterség művelőiről kapták nevüket. Van Takács bástya, Posztóverők Bástyája. A városfal már közvetlenül a Cenkhegy lábánál fut. Innen jó kilátás nyílik az óvároson túl lévő másik domb tetején álló erődre. Ez a közelmúltig katonai célokat szolgált, de ma már a turizmus szolgálatában áll. Felkapaszkodtunk a kabinos felvonó állomásáig és felmentünk vele a Cenkhegy tetejére. Ez a létesítmény is kicsit le van robbanva, a lépcsők kicsorbultak, kimondottan veszélyes járni rajtuk. A felső állomás erdőben van, egyedül a felvonó peronjáról nyílik kilátás a városra, de ott nem szabad tartózkodni. Ha valaki gyönyörködni akar a város panorámájában, - és mindenki ezért jön fel a hegyre, - akkor el kell gyalogolnia a mintegy tíz percre lévő kilátóteraszra. Ezt a hegy oldalában Hollywood mintájára felállított hatalmas „BRASOV” felirat mellett alakították ki. Innen viszont csodálatosan rálátni a városra.
269
Egy-két fontosabb helyet, a Revolutiei és Sfatului teret, a Fekete templomot, a túloldali dombon álló erődöt, külön is lefényképeztem.
Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban elindultunk lefelé a hegyről gyalog. Ez egy egyórás út az erdőben kialakított szerpentinen. A kb. fél méter széles ösvény sok helyen köves, meredek és a mészkő a koptatástól csúszós is. Nem bizonyult olyan könnyű sétának, mint azt útikönyvünk jelezte. A Posztóverők Bástyájánál értünk le a városba. Motorunk ettől a helytől nem messze parkolt. Mielőtt visszamentünk volna a járgányhoz, betértünk a közeli piacra. Itt mindenképpen kellet kenyeret vegyünk a holnapi reggelihez és salátára is szükségünk lesz a közeli napokban. Bevásárlás után felültünk a motorra és visszamentünk a buszpályaudvarra. Itt megtudtuk, hogy a hétvégi menetrend azonos a munkanapokéval, és holnap is minden órában lesz busz. Mielőtt elértük a kempinget letértünk Négyfalu-ba. Innen indul a híres Hétlétrás szakadék a közelben lévő 1800 méteres csúcs felé. Végig
270
motorozva a falun semmilyen jelzést sem találtunk. Pedig jó lenne, legalább a szakadék elejébe bekukkantani. Négy óra után értünk vissza a kempingbe. A szokásos tennivalókat most még egy nokedli készítéssel is cifráztuk. Menet közben derült ki, hogy a hosszú harc alatt a nokedli szaggatónk valószínűleg elgörbült és szorul. Zsóka kénytelen volt kézzel átküldeni az anyagot a lyukakon. Nem kis fáradság volt. Holnap Sinaia-ba megyünk. A tíz órás buszt célozzuk meg, ehhez hétkor kelnünk és kilenckor indulnunk kell. Brassó, 2013. augusztus 3, szombat, 80. nap Tegnap valamivel korábban feküdtünk le, mint az előző éjszakán. Megint paplannal aludtunk, de nyitott ablakok mellett. Kelés hétkor volt és már kilenc előtt elhagytuk a kempinget. Leérve a buszpályaudvarra még nem volt bent a buszunk. Fél tíz körül érkezett és mi azonnal beültünk. Egy 15 személyes Mercedes kisbusz volt, de eléggé lepukkadt állapotban. A busz hamar megtelt, páran le is maradtak. Bár a kifüggesztett tarifatáblázatban szerepelt nyugdíjas jegy 5 leiért, teljes árú, 11 leies jegyet fizettettek velünk. Pontosan indultunk. Néztük az utat, hogy nincs-e leágazás a 7 létrás völgyhöz. Ha jól láttuk pár kilométerrel a kemping után van valami hasonló. Majd meglátjuk, tudunk-e kezdeni vele valamit. Az 1033 méteres Tömösi hágóra elég meredek és hosszú szerpentin vezetett fel. Megállapítottuk, hogy motorunk nem biztos, hogy bírta volna. Lefelé is az erős forgalomban kellemetlen lett volna a vezetés rajta. Predeál után már kellemes lankás utunk volt lefelé. Busteni-ben kifogtunk egy dugót. Így csak valamivel 11 után érkeztünk meg Sinaia-ba. Első dolgunk volt a visszaút lehetőségeit tisztázni. A reggeli tapasztalatok alapján nem láttunk biztosítékot arra, hogy a Bukarest felől érkező buszon lesz hely, ezért a vonatra összpontosítottunk. Kinéztünk egy személyvonatot 16.45-ös indulással és valamivel hat óra utáni érkezéssel. Minden erőfeszítésünk ellenére nem sikerült megtudni a busz menetrendjét. Ez a vidék már eredendően román terület. Senki sem beszél semmilyen nyelvet, és erre, látszatra még büszkék is. Nagyon nehéz így információt beszerezni. Táblák sincsenek. Többeket megkérdezve fogalmuk sem volt merre van a település fő nevezetessége a Peles kastély. Feladtuk a kérdezősködést. Egy kolostort és egy kabinos felvonót láttunk kitáblázva. Ezeket követtük. Megmászva egy elég meredek lépcsőt feljutottunk a városba. Még itt sem volt semmi tábla. Találomra bementünk egy parkba.
271
Mint később kiderült Sinaia-nak öt nevezetessége van. A két királyi nyári palota, a Peles és a Pelisor, egy ortodox kolostor, egy szép park, melyben korábbi szanatórium, ma szálloda épületek vannak és a kabinos felvonó, mely két lépésben egy 2000 méter feletti síparadicsomba visz fel. Mi végül az első négyet meglátogattuk. A látottakból az derül ki, hogy Sinaia egy tradicionális üdülőhely, melyet a XIX század végén a román királyi család is felfedezett, és az utóbbi évtizedekben síelési lehetőségekkel lett négyszezonos. Ennek az üdülőhely szerepnek elsősorban a park és környéke a letéteményese. Van itt talán fél tucat régi szállodaépület, melyek szanatóriumként működtek korábban.
272
A park egyik régi épületében ma kaszinó működik. Lévén hétvége, nagyon látogatott volt. Sok család jött ide. A gyerekeknek sok játék lehetőség áll rendelkezésére, de talán a legnépszerűbb az a felfújt fólia gömb, melybe bezárják a srácot és a vízen tud manőverezni vele. Ilyet már tavaly Münchenben is láttunk az olimpiai stadion melletti tavon, és ott is népszerű volt. A park felső végén jöttünk ki, ahol egy első-világháborús katonai temető van. Egyik sírban 12 magyar hős nyugszik. Innen jobb híján a kolostorhoz vezető táblákat követtük, és hamarosan oda is értük. Ez egy több lépcsőben kiépült kolostor. Három templom van a területen. A legnagyobb a legújabb. A régi kolostor területén áll egy régebbi és kisebb, míg a régi kolostorépületben van egy kápolna. Ez utóbbi nem látogatható. Hosszan időztünk a területen, amit lehetett megnéztünk. A múzeum sajnos be volt zárva.
273
A régi kolostor négyszögletes épülettömbje talán még hangulatosabb, mint az új. Ennek bejárata a nagy templommal szemben, a külső udvarról nyílik. A kolostor épületei körbeveszik a régi, kis templomot. Ebben a kolostor részben aktív élet folyik, Láttuk, hogy egy pópa és egy fiatal teológus kocsival hozta a bevásárolt élelmiszereket, hogy a konyhában főztek. Az emeleti cellák is mutattak életre utaló jeleket. Az egész nagyon szépen rendben van tartva, minden patyolat fehér és csillog-villog. Sehol egyetlen szemét, a kert rendezett.
274
Még sétáltunk keveset a külső kolostor udvarában, majd indultunk tovább. A kolostorral szemben áll egyike azoknak a szép nyaralóházaknak, melyekből nagyon sok látható a környéken és városszerte.
Teljesen tanácstalanok voltunk a Peles kastély hollétét illetően. Találomra elindultunk. Egy nagyon szép kisebb szállodaépület mellett vitt el utunk. Reméltük, itt legalább beszélnek angolul, vagy németül. Utóbb kiderült ez is egyke az amatőr információs pontnak. A recepciós hölgy nagyon készségesen felvilágosított, - mondanom sem kell, pont az ellentétes irányban indultunk, - és még egy nagyon jó várostérképet is adott. Az új információ birtokában visszamentünk a kolostorhoz, és mögötte megtaláltuk a kastélyhoz vezető utat. Meglepett, hogy a kastélyhoz alig alakítottak ki parkolóhelyet. Mondtuk is, kíváncsiak lennénk, hogy tegnap a tíz francia lakóautó, hogyan tudott leparkolni. 275
A kastélyhoz vezető árnyas gyalogutat ajándéktárgyakat és hasonlókat kínáló standok sokasága szegélyezte. A kastély közelében egy régi várszerű épületben étterem működik. A Peles kastélyt I.Károly király építtette a XIX. és XX. század fordulóján nyári rezidencia céljából. Döntő részben német és osztrák építészek, mesteremberek és művészek alkotása. Építésekor a kor minden technikai vívmányát a központi fűtéstől az elektromos áramon keresztül a liftekig alkalmazták. 1916-ban bekövetkezett haláláig használta, utódja már nem változtatott rajta és csak keveset lakott benne. Azóta állami célokra használták, és részben ma is használják, illetve múzeumként látogatható. Csodával határos módon sértetlenül átvészelte a XX. század valamennyi történelmi viharát és ma is eredeti állapotában és berendezésével csodálható meg.
A kastély csak vezetővel látogatható, bent fényképezni nem szabad. A szervezés elég gyatra. Mi kifogtunk egy angol nyelvű csoportot, melyet később mérete miatt ketté osztottak. Az idegenvezető hölgyet elég nehéz volt megérteni. A kastély teljes bejárása több mint egy órát vett igénybe. Csodálatos dolgokat láttunk. Bár az egész épület és berendezése alig több mint száz éves, az egésznek nagyon régi hangulata van. Minden nagyon
276
szépen és igényesen van kidolgozva. Nagyon sokat megmutattak, de semmi sem szerepelt a kisegítő helységekből (konyha és hasonlók) a programban.
A kastély bejárása után tettünk egy sétát a külső részeken. Meglepően kis park tartozik az épülethez. Néhány szökőkút, egy-két terasz az egész. Azon túl a háborítatlan erdő. Abban sem láttunk sétautakat. A parkokban tetten érhető az enyészet, támfalakat kellett megtámasztani, lépcsők vannak kicsorbulva. Valószínűleg a tetőről lezúduló vízzel nem tudnak mit kezdeni. Több erkély felett látható elég csúnya, oda nem illő provizórikus tető. Ilyeneket a kert szökőkútjainál is láttunk.
277
Eddig nem beszéltünk a környezetről. Sinaia a Prahova folyó völgyében van 880 méter magasan. A völgyet mindkét oldalon magas hegyek veszik körül. Nyugat felé a folyótól alig 3 kilométerre már 2000-es csúcsok vannak. Ez adja meg a település és a kastély környezetének alaphangulatát.
A kastély egy része, külön bejárattal, le van zárva. Feltehetően ez az a rész, amit ma is állami célokra használnak. Mivel a vonat indulásáig még volt jó két óránk, elhatároztuk, meglátogatjuk a pár száz méterre lévő másik királyi nyári rezidenciát, a Pelisor kastélyt. Ez a Peles kastély után épült, szintén I.Károly építtette unokaöccse, a 278
koronaherceg és későbbi utódja és családja számára. Ez sokkal kisebb és egyszerűbb. A Peles meglátogatása után egy egyszerű vadászkastélynak hat. Belső burkolata egyszerű tölgyfa panelok. Bár itt is minden komfort és technikai újdonság megtalálható, az egész sokkal hétköznapibb. Mondhatnók, némi átalakítással egész jó szállodát lehetne működtetni benne. Itt csak román nyelvű idegenvezetés volt, de kaptunk egy kétoldalas angol leírást. Bőségesen elegendőnek bizonyult. Itt is nagyon sok mindent megmutattak, de a kiszolgálásról itt sem esett szó.
Mindkét kastély közelében, a lezárt területen belül állnak nagyon szép, és hasonló korú nagyobbacska faházak. Ezek, gondoljuk alacsonyabb rangú vendégek elhelyezésére szolgáltak. Elhagyva a Pelisor kastélyt volt egy jó óránk a vonat indulásáig. Elhatároztuk, hogy lemegyünk a vasútállomásra. Ehhez jó negyed órára volt szükségünk. Közben az egyik árusnál vettünk három bumerángot a kicsiknek. Leérve a vasútállomásra megnéztük, hogy a kinézett vonat közlekedik-e. Miután meggyőződtünk róla, kiálltunk a pályaudvar elé, hátha jön a busz. Szerencsénk volt, mert azonnal jött egy Brassóba tartó járat. Ugyan nem az a társaság üzemeltette, amelyikkel reggel jöttünk, de kényelmes nagy jármű volt és csak 10 leit kértek. Ezzel, bár Busteni-ben megint volt dugó, negyed hatra a Brassó-i pályaudvarnál voltunk. Felültünk a motorra és indultunk a kempingbe. Fél hat után a lakóautónál voltunk. Lepakolás után első dolgunk volt lezuhanyozni, majd amíg Zsóka a vacsorát melegítette, elkezdtem a napot lekönyvelni és megszerkesztettem a képeket. Vacsora után megírtam a szöveget is. Közben felhívtuk a gyerekeket, holnapután indulnak két hétre Németországba és Olaszországba. A Skype nagyon rossz volt, de az ikrekkel tudtunk pár szót beszélni. Holnap lehet, hogy ismét megpróbáljuk.
279
Elhatároztuk maradunk még. Holnap elmotorozunk Törcsvár-ra megnézni a kastélyt és lehet, hogy visszafelé betérünk Barcarozsnyó-ra is. Kelés megint korán… Brassó, 2013. augusztus 4, vasárnap, 81. nap Éjjel ismét kicsit hidegebb volt, de még mindig nyitott ablakok mellett kellemes volt az idő a kocsiban. Hétkor keltünk, az ég nagy része borult volt, de esőveszélyről nem beszélhettünk. Reggeli után összekészültünk egy motorozáshoz. Biztonság kedvéért nemcsak az eső-jacky-kat, hanem a nadrágokat is vittük magunkkal. Kilenc után szálltunk motorra. A vasárnap kora délelőtti órán nem volt nehéz átvergődni a városon csak a sok körforgalom volt már-már idegesítő. Most, azt hiszem nyertünk velük, mert, ha mindenhol lámpára kellett volna várnunk, az biztos nehezebb lett volna. 16-18 kilométert motoroztunk, mire elhagytuk a várost Pitesti felé. Barcarozsnyó-ig az út jó volt, bár egyre erősödött a forgalom, nem volt kellemetlen a dolog. Barcarozsnyó után az út minősége látványosan leromlott. Itt kicsit szenvedtünk. Egy gyenge óra alatt értünk Törcsvárra. Itt már nagyon sokan voltak. Mindenfelé parkoló és parkolóhelyet kereső kocsik és nagyon sok stand az ilyen helyeken szokásos árukészlettel. Mi egy fizetős parkoló oldalában álltunk meg és tisztáztuk a jegyszedő fiukkal, hogy nem fizetünk. Már innen vethettünk egy pillantást Törcsvár nevezetességére, a várra. Ebből a várból, bár semmi köze Drakula grófhoz, az idegenforgalmi marketing Drakula kastélyt csinált, és ezzel lett a nyugati turisták kedvelt célpontja.
A völgy alján egy szép park ad lehetőséget az idelátogatóknak egy kis pihenésre. A kastély egy, a völgyben álló kisebb sziklára épült, melyet valószínűleg mesterségesen megnagyobbítottak. Építését brassói polgárok kezdték valamikor a XV. században a kereskedelmi út védelmére. Az évszázadok
280
során sok tulajdonosa volt, akik mind fejlesztettek, bővítettek rajta. Legutóbb I.Ferdinánd király felesége, Mária királyné használta nyári laknak. Bejárva ezt is a Pelisor kastély után, messzemenőkig megértjük a királynét, hogy ezt kedvelte az alig ötven kilométerre lévő másikkal szemben. A kastélyhoz vezető rövid sétautat ismét az ajándéktárgy árusok standjai szegélyezik. Itt a szokásos választékot még a Drakula motívum is színesíti.
A kastély egy nagyon hangulatos, zeg-zugos középkori épület. Mindenfelé keskeny lépcsők vezetnek felfelé és lefelé. Apró helységek, kis beugrók, apró teraszok, a várudvar fölé magasodó tornyok és fedett folyosók teszik a látogató számára teljesen áttekinthetetlenné, de egyben nagyon hangulatossá. Itt nincsenek hatalmas termek tükrökkel és csillárokkal, márványpadlók és gobelinek, aranyozott stukkódíszítések, széles folyosók, nagy hálószobák hatalmas ablakokkal. Az egész hangulata inkább népies, bár a berendezések egy része az elmúlt század elejének ízlését követi. Szinte minden helység be van rendezve valamivel, sok régi bútor is helyet kapott.
281
A kastélyban nem volt szabad fényképezni, azért lopva készítettem pár felvételt. Az egyik külső teraszról szép kilátás nyílt a völgyre
A szűk várudvar jól mutatja az egész vár nagyon rokonszenves összevisszaságát. Sajnos nagyon rontotta az élményt, hogy sokan voltak. Az augusztusi vasárnap nem a legalkalmasabb időpont a vár meglátogatására. A várban nem volt idegenvezetés. Majdnem minden információ román mellett angolul is szerepelt a tablókon. Az egész prezentáció Mária királynéra volt kihegyezve, akit láthatóan nagyon tisztelnek errefelé.
282
A kastélyt elhagyva lesétáltunk az alatta lévő parkba. Itt áll pár szép régi faház, egyik-másikjuk látszatra az enyészet útjára lépett.
A kastélyhoz nem tartozik igazi kert. Most egy nagyobb terület van bekerítve, mely kastélykertként funkcionál. Van itt egy kisebb mesterséges tó is. A területet az igazgatóság és a biztonsági őrök épülete mellett hagytuk el. Nagyon tetszett ez a kimondottan jó állapotban lévő középkori várkastély. Örülünk, hogy rászántuk magunkat meglátogatására. Más látnivaló nem lévén a településen, felültünk a motorra és indultunk vissza. Barcarozsnyó-nál letértünk, hogy megnézzük a várat. A városon keresztül egészen a várhegy oldalában lévő parkolóig mehettünk. Innen talán egy kilométeres kaptató vezet a várhoz. Ez a vár egy egészen más eset. A középkorban védelmi célra építették. A város lakói házakat építettek a falon belül és külső támadás esetén felköltöztek. Volt, amikor 80 lakóház volt a falak mögött és iskola, templom is
283
működött. Volt egy 146 méter mély kútjuk is. A vár az évszázadok során lepusztult. A felújítás során restaurálták a belső és külső várfalakat, a belső és külső kapubástyákat, egy védelmi célokat szolgáló bástyát a belső várfalon, és talán kéttucatnyi lakóházat. Számunkra negatív és pozitív csalódást okozott a vár. Útikönyvünket olvasva több rekonstruált részletre számítottunk, ugyanakkor érdekes volt látni a régi lakóépületek maradványait és elképzelni, hogyan is működhetett az egész. Itt is nagyon sok látogató volt. Ahogy az már lenni szokott, többeket láttunk, akikkel korábban Törcsváron találkoztunk.
Bár a falakon belül néhány épületet újjáépítettek, az egész még inkább egy romra hasonlít. A várfalon belüli épületek mindegyikének van valamilyen funkció-ja. Ezek többségében ajándéktárgyakat, kézműves termékeket értékesítenek. A kínálat színvonalas, igyekszik igazodni a vár korábbi történetéhez, sokkal igényesebb, mint a Törcsvár-i Drakula Bazárban. Vannak épületek, melyekben a középkort idéző tevékenységeket mutatnak be, vagy bemutatókat tartanak. De információs pont is üzemel, ahol Erdélyről és a környékről lehet könyveket, ismertetőket, vagy képeslapokat kapni. Ez utóbbiakból vettünk is egyet, mely a Fogaras-i várat ábrázolja.
284
Ötletesnek találtuk a várban mindenhol elhelyezett mozsárágyút formázó szemétgyűjtőket. Visszamentünk a motorhoz. Úgy határoztunk, hogy egy reménybeli délutáni mosás kedvéért passzoljuk a közelben lévő cseppkőbarlang felkeresését. Jó ütemben tudtunk motorozni egészen a kempingtől talán egy kilométerre lévő felüljáróig. Ezen volt egy koccanásos baleset, ami rendes dugót okozott. Talán negyed órát araszoltunk, amíg felszabadult a pálya előttünk. Valamivel két óra után értünk a lakóautóhoz. Itt átöltözés után összekészítettük a mosnivalót. Két adag jött össze. Elkértem mindkét
285
mosógép kulcsát. Indítás után az egyik nem akart pörögni, mint kiderült, túlterheltük. Ki kellett vegyünk pár dolgot, amit Zsóka kézzel mosott végül ki. Öt órára végeztek a gépek, utána jött a szárítgatás. Naplementére minden megszáradt és el lehetett pakolni. Amíg a ruhákat vigyáztuk Zsóka előkészített mindent egy esti sütéshez, én pedig a nap ledokumentálásával foglalkoztam Mire mindennel végeztünk, elmúlt kilenc óra. Holnap a Hétlétrás szakadékba készülünk. Pár hete a létrákat karbantartás miatt lezárták, reméljük mára megint használhatóak. Ha nem, akkor is bemegyünk alájuk, biztos addig is szép a völgy. Brassó, 2013. augusztus 5, hétfő, 82. nap Reggel megint ragyogó napsütésben hétkor keltünk. összekészültünk a 7 létrás szakadék meglátogatására.
Reggeli
után
Negyed tízkor indultunk. Három kilométernyit motoroztunk Predeál irányában. Ott találtunk egy leágazást, melyen pár méter után elértük a parkolót. Innen több út is indul, és a közelben a patakparton sokan csak úgy kifeküdtek napozni. Utunk eleinte nyílt terepen vezetett a völgyben, majd fák között folytattuk. Itt még egy erdőgazdasági úton jártunk a patak mellett. A völgy bejáratánál és később is láttunk, csak román nyelvű táblákat, melyek értelmezésünk szerint azt jelezték, hogy a kanyon le van zárva. Mi azért mentünk tovább. Talán másfél kilométer után az erdőgazdasági útnak vége lett és az ösvény az oldalban folytatódott. A patak mellett azonban egy ideiglenes utat építettek, melyet feltehetően a szurdok létráinak építéséhez használnak. Ezen a szakaszon is szép helyeken jártunk, volt egy kisebb vízesés is.
Egyszer csak az ideiglenes útnak is vége lett. Itt egy gerendaház építésének nyomaira bukkantunk és a lépcsők építéséhez szükséges vasanyagok voltak
286
letéve. Innen még pár tucat métert mehettünk felfelé, ahol elértük az igazi szurdokot. Itt pár, elég gyengén felszerelt munkás dolgozott. A régi létrákat egyszerűen levágták és beledobálták a szurdokba. Az újak felszerelése még nem kezdődött el. Ahogy a dolgok állnak, lehet, hogy még jövőre sem nyitják meg. Azért bepillanthattunk a szurdokba és egy ismertető tábláról megtudtunk pár dolgot. Ha jól értelmeztük a román szöveget, innen még 160 méter hosszon 68 métert tart az alig pár méter széles völgy. Ezen a szakaszon van a hét létra, egyenként 8-12 méter magasak. Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudtunk felmenni. A túra nehezét megtettük, az élvezet meg elmaradt.
Jobb híján visszafordultunk és lementünk a motorhoz. Jó két órát tartott az út oda-vissza. Kirándulásnak nem volt rossz. Felültünk a járgányra és visszajöttünk a kempingbe. Visszaérkezésünk után Zsóka elment kimosni kézzel a ma összeizzadt göncöket. Én addig felszereltem a motort, töltöttem vizet a tartályba és hasonlókat tettem. Később megfőztünk egy székelykáposztát és ma hamar ledokumentáltam a napot. Még kimegyek fizetni és lesz egy nyugis esténk. Délután beszéltünk Lacival és Csincsivel Skype-on. A mieink már elindultak Németországba. Holnap indulunk tovább Tusnádfürdő-re. Reméljük, megtaláljuk a kinézett kempinget. Sem az ADAC katalógusban, sem az internetes adatbázisban nem szerepel, Rózsi adatbázisa viszont tud róla és megtaláltuk a honlapját is. Tusnádfürdő, 2013. augusztus 6, kedd, 83. nap Kelés, mint rendesen, bár ez ma kicsit indokolatlan volt, mert csak nyolckor lehetett kenyérért menni az étterembe. Azért megcsináltunk mindent, amihez nem kellett a kenyér. Végül egy nagy bosszankodás lett a dologból. Elég sokat kellett várni, és tegnap lejárt fogyaszthatósági idejű, bolti csomagolású apró zsömléket adtak párosával két leiért. Kényszerből megvettem két párat,
287
de megfogadtam, hogy Romániában többé kempingben nem veszünk kenyeret. Azért negyed tízkor elhagytuk a kempinget. Még Brassó külső területein elég rosszminőségű és nehezen követhető utakon vezetett Rózsi. Egyszer túl korán tértem le, de könnyen tudtam javítani. Mára két közbenső megállót terveztünk. Az első Pázsmár, ahol egy középkori szász erődített templom van. Könnyen megtaláltuk. Az elmúlt tíz évben nagyon sok helyen jártunk, nagyon sok egyedi és érdekes dolgot láttunk, legyen az épület, ipari műemlék, természeti képződmény, vagy bármi más, de ez biztos, hogy a legemlékezetesebbek közé kerül. Még a XV. században kezdte el a német lovagrend építeni, ezért is keresztet formáz a templom alaprajza. Később építették köré a várfalat, majd azt belülről méhkaptár szerűen több szinten kétszáznál is több apró helységgel építették be. Ezek a település lakóinak lakó, vagy tároló helyként szolgáltak háborús időkben. Még iskola is működött a falon belül. A fal tetején körben a tető alatt a védekezők számára volt egy körfolyosó keskeny lőrésekkel előre és lefelé. Az erődnek egyetlen bejárata van, melyet leereszthető ráccsal lehet lezárni. Van egy elővár is.
A templom maga elég nagy. Lévén evangélikus templom, nagyon szerényen van díszítve. Néhány szőnyegen kívül egy-két faragott pad és a szárnyas oltár az összes díszítés. Szép az orgona a jobb oldali kereszthajóban.
288
289
Az erőd számos cellája látogatható. Néhányban tematikus kiállítás van. Ilyen az iskola, egy korabeli lakóegység, a földszinten mezőgazdasági és kézműves tevékenységek eszközeinek gyűjteményei. Mások csak azt vannak hivatva bemutatni, hogy milyen zeg-zugos labirintus volt az egész erőd.
Ezt a helyet nagy kár lett volna kihagyni. Biztos, hogy körutunk egyik legemlékezetesebb helye lesz.
Mielőtt még elhagytuk az erődtemplomot, vettünk egy képeslapot, mely madártávlatból mutatja a templomot. Mielőtt visszatértünk volna a kocsihoz tettünk egy sétát a településen. A cél az volt, hogy vegyünk bélyegeket a képeslapokra és kenyeret holnap reggelre. Ez volt az első eset erdélyi utunk során, hogy egy faluban körülnéztünk. A tapasztalat lehangoló. Engem leginkább a postahivatal sivársága és lepusztultsága döbbentett meg. Több mint húsz postánál eltöltött év során volt alkalmam számos vidéki kispostát hivatalból meglátogatni még a hatvanas évek végén, hetvenes években. Az is szörnyű volt, de ez messze alulmúl minden hazai negatív tapasztalatot. A sokkoló bélyegvásárlás után megpróbáltunk kenyeret venni. Benézve egy-két üzletbe inkább lemondtunk róla, bízva abban, hogy következő állomásunkon, Sepsiszentgyörgyön jobb lesz a helyzet. A falu főutcáján tett rövid séta más tekintetben is lehangoló volt. Beültünk a kocsiba és indultunk Sepsiszentgyörgy felé. Még mielőtt elhagytuk Brassó megyét a rendőrök leállítottak. Nem tetszett nekik a nappali 290
menetjelző fény a kocsin. Udvariasan megköszöntem nekik a figyelmeztetést és fényszóróval indultam tovább. Az első kanyar után, ami már amúgy is Kovászna megyében volt, természetesen lekapcsoltam. Átérve Kovászna megyébe a táblák döntő többsége kétnyelvű lett, így sokkal könnyebb lett az életünk. Beérve a városba Rózsit leállítottuk és a központ felé mutató táblákat követtük. Amikor úgy éreztük, hogy eléggé bent vagyunk a belvárosban parkoló helyet kezdtünk keresni. Pontosan a látnivalók közepén, a Kós Károly út Szabadság tér és Székely Nemzeti Múzeum közötti részén találtunk is egyet. Az útikönyv alapján Sepsiszentgyörgytől nem vártunk túlzottan sokat, de azt a keveset sem kaptuk meg. Túl azon, hogy útba esett, inkább csak azért vettük bele a programba, mert ez Kovászna megye székhelye és az első jelentős település Székelyföldön. A Székely Nemzeti Múzeumon kívül az összes látnivaló a Szabadság térre sűrítődik. Ez egy elég nagy téglalap alakú parkosított terület, melyet többnyire alacsony, különböző stílust képviselő házak vesznek körbe. Van itt lábas ház, színház, középület, kiállítócsarnok, iskola, templom, de az egésznek nincs egy egységes képe.
A városban minden Kós Károlyról szól, akinek kedvenc városa volt Sepsiszentgyörgy és legtöbb épülete itt található. 291
Sepsiszentgyörgy utcáin már sok magyar szót lehet hallani, sok utcanév magyar, minden emléktábla általában elsőként magyarul és csak utána románul, németül, angolul van feliratozva. A tér egy pékségében vettünk kenyeret, egy nagyon kedves kislány szolgált ki, természetesen magyarul. Elsétálva kocsink mellett megnéztük a Székely Nemzeti Múzeum tekintélyes méretű épületét. Ezt is természetesen Kós Károly tervezte. Be nem mentünk, csak az udvarba.
292
A múzeum egyik kapuja állítólag a legrégebbi ismert székely kapu, de az udvarban még féltucatnyi másik áll. Az egyik ide hozott tapasztott székely gerendaház tornácán számos kopjafa csodálható meg. Visszatérve a kocsihoz indultunk mai célállomásunk, Tusnádfürdő felé. Az eddig tágas völgy egyszer csak összeszűkült, felkapaszkodtunk egészen 650 méterre és a táj vadregényes lett. Elhagytuk Sepsibükszád-ot és ezer méter feletti hegyek közé kerültünk. Behajtva Tusnádfürdő-re semmi jelét nem láttuk a kempingnek. Rózsi utasításait követve egy elég rossz úton elkezdtünk ereszkedni a völgy aljára. Itt már voltak a kempinget jelző táblák, de nagyon kopottak. Lekereszteztük a vasutat, majd áthajtottunk az Olt hídján. Még pár száz méter volt a kempingig, amikor láttunk egy nagy területet, ahol, ha kell meg lehet fordulni. Kiszálltam körülnézni. Az egész területen láttam a nyomait egy egykori kempingnek, sőt a tíz napja tartott Tusványosi Nyári Egyetem rendezvényeinek is. Megtaláltam a kempinget is egy nagy lakattal az ajtaján. Az egész terület a lepusztulás útján. Egy hölggyel tudtam beszélni, mondta, hogy tulajdonos váltási problémák
293
miatt vannak bezárva, a rendezvény miatt valamennyire összekapták a területet, de megint folytatódik az enyészet. Ott éjszakázásról szó sem lehet. Jött a B terv: keresni egy panziót, vagy magánházat, melynek a kertjében le lehet táborozni. A közeli nagyon kulturált panzióban visszautasítottak, de adtak pár javaslatot a közelben. Ezek közül a másodikban sikerrel jártam. Egy magánház, mely több szobát is kiad és kertjében megenged sátorozást, sőt lakóautót is. Éjszakánként 30 leit, kb. 7 eurót fizetünk és még villanyt is kaptunk. Igaz főzni, vagy vizet melegíteni nem merünk, de a hűtőnek, számítógépnek, töltőnek elegendő. A háziak nagyon kedvesek. Az Olt partjától nem messze, a nagy hegyek alatt vagyunk. Letáborozás után pihegtünk egy kicsit, majd kannával töltöttem a tartályba vizet, a bojlert is fel kell töltsük, mert ma sajátban lesz a zuhanyozás. Később összeszedtük magunkat, hogy bemenjünk a településre. Lekeresztezve a vasutat egy erdőben vezető lépcsőn értük el a főutat. Elsőnek egy kisé kopottnak ható, kedves kis ortodox templomra figyeltünk fel.
A településen sétálva nagyon sok lepusztult, az enyészet útján járó, használaton kívüli épületet láttunk. Ezek nagy része, hasonlóan a kempinghez és a strandhoz, korábban az Univers csoport birtokában volt. Az egész település lehangoló volt. Itt vagyunk augusztus elején, a szezon kellős közepén, és alig néhányan lézengtek az utcákon.
294
Azért pár szálloda működik és felújítva várja vendégeit. Népszerűek a gyógyvízforrások ivókútjai.
A turista információs irodában érdeklődtünk a Szent Anna tó megközelítési lehetőségeiről. Házigazdánkhoz hasonlóan több órás, nehéz utat emlegettek és javasolták a közúti megközelítést. A gyalogút ugyan csak 7-8 kilométer, de van benne talán 600 méter szint. A motorozás sem ígérkezik könnyűnek, de mindenki azt mondja, működik. Ezek után a motorozás mellett döntöttünk. Visszafelé felkerestük a Csukás tavat. Ez egy nem túl nagy, de nagyon jó adottságú része a településnek. Sajnos ez is el van hanyagolva és alig látogatják.
295
Partján ugyan kialakítottak egy kalandparkot és egy újnak látszó szabadidőközpont is van, de a tó közepén álló pavilon be van zárva, a vízben sok-sok kosz között több száz flakon és üveg úszkál. A két működő kisebb bárban délután hat óra körül alig néhányan ücsörögtek. Visszatérve a lakóautóhoz elkészítettük vacsoránkat. Számítva a bizonytalan éjszakázási körülményekre, könnyen elkészíthető menüt állítottunk össze. Vacsora után lezuhanyoztunk, ami a kocsiban azért kicsit bonyodalmasabb, majd az Olt csobogását hallgatva két nagy almafa alatt, a kocsi előtt ülve elkészült a napló is. A közeli napokban fel kell készüljünk hasonló helyzetekre. Errefelé nincs sehol kemping, de sok a panzió és a szobáztatással foglalkozó magánház. Ezek kertjében általános a sátorozás, és innen már csak egy lépés a lakóautó parkolás. Tusnádfürdő, 2013. augusztus 7, szerda, 84. nap Csendes éjszakánk volt egyedül az almafák alatt. Nem is keltünk, csak nyolckor, amire elég régen volt példa. Reggeli után összekészültünk a Szent Anna tó meglátogatására. Tíz óra körül indultunk. Az első pár száz méter a főútig elég nehéz volt a rossz út miatt, de utána Sepsibükszád-ig a főúton kész élvezet volt a motorozás. Itt letértünk Bálványos felé. Az út tíz kilométeren minden eddiginél rosszabb volt. Kátyúk mindenhol, tucatnyi javítás foltjai egymás hegyénhátán, volt, hogy macskaköves volt az út, máshol beton, de a dilatációs hézagokba tett gumi lemezek néhol tíz centiméterre kilógtak, a beton szétporladt. Egyszóval rémálom volt. Nehezítette a helyzetet, hogy a lombok között foltokban sütött a nap és ettől még kevésbé lehetett a kátyúkat időben észrevenni. 15-20 kilométerrel tudtunk haladni. A Szent Anna tóhoz vezető leágazástól megint jó úton motorozhattunk. Tartottunk ettől az úttól, de azért, mert féltünk, hogy az emelkedőket nem fogja bírni a járgány. Ezzel nem volt baj, annál inkább igénybevett mindhármunkat a rossz minőségű út. Végül 11 óra előtt felértünk a nyeregbe, ahol a parkoló van. Szégyenszemre fizettünk 5 lei parkolási díjat. A Szent Anna tó és a Mohos láp tulajdonképpen két iker vulkáni kráter. Előbbi a fiatalabb. Mindkettő egy-egy zárt vízgyűjtő, csak a Mohos láp elmocsarasodott. A nyereg kb. 1100 méteren van, a Szent Anna tó 950-en, a Mohos láp 1050-en. Mindkettő természetvédelmi terület, utóbbit csak vezetővel lehet látogatni. Miután letettük a motort, gyalog elindultunk a Szent Anna tóhoz. Az aszfaltút szerpentinjét átvágó turistaösvényt használtuk. Elég nehéz volt a meredek ösvényen haladni. Hamar leértünk a tóhoz, ahol már sokan voltak. Többségük strandolt.
296
A tó egyben zarándokhely is. Egy kedves kis kápolna áll az erdő szélén. Évente kétszer szokott búcsújárás lenni.
297
Körbesétáltuk a tavat, nem volt se esztétikai, se sport értéke. Utána leültünk egy bezárt büfé egyik asztalához és megettük almánkat és néztük az elég pezsgő életet a strandon. Mi, túl azon, hogy nem volt velünk felszerelés, nem igazán kattantunk rá a lehetőségre. Lehet, hogy a horvát és montenegrói tengerpart után, ez már nem jelentett túlzott izgalmat. Fél egy előtt indultunk vissza a nyeregbe, mert úgy emlékeztünk, minden egész órában indul csoport a Mohos lápra. Pár perccel egy óra előtt értünk oda. Szerencsénk volt, mert egy kis létszámú, tiszta magyar csoport állt össze, és vezetője egy nagyon rokonszenves idősebb úr lett. Amíg felvonultunk, illetve visszatértünk a területről, sokat beszélgettünk. Egy jó órát voltunk a lápon és nagyon sok érdekes dolgot hallottunk. Egyébként a növényzet döntően tundrai és sokban emlékeztetett a Norvégiában látottakra.
Nagyon élveztük ezt a vezetett sétát, sokat tanultunk.
Visszaérve a nyeregbe, felültünk motorunkra és indultunk vissza. Az elágazáshoz érve egy rossz sugallatra, Bálványos felé indultunk. Ez egy olyan dolog, hogy egyes helyek az otthon hallottak alapján beivódnak az ember tudatába, és különlegesnek véli. Így voltam én is Bálványos-sal. Hét kilométert szenvedtünk a rossz úton, amíg eljutottunk Bálványosfürdő-re. Kiderült, hogy semmi. A vár egy rom, amit egyórai nehéz gyaloglással lehet megközelíteni egy közeli hegytetőn. A fürdő egy deszkákkal foglalt pocsolya, melyben 3-4 fiú hancúrozott. Van még néhány üdülőház és két szép modern 298
szálloda, de ezen kívül az ég adta világon semmi. Az út mellett még korábban, egy hágónál új szállodát és pár üdülőházat, mellettük egy elég nagy és gazdag kínálatot nyújtó kalandparkot láttunk. Nagyon csalódottan fordultunk vissza, és küzdöttük magunkat végig a 17 kilométer rossz úton Sepsibükszád-ig. Nagyon kellett figyelni, lassan is haladtunk, és forgalom is volt. Meg is fájdult mindkettőnk feje az úton. Elérve a főutat már könnyen tudtunk haladni. Mielőtt lekanyarodtunk volna a főútról szálláshelyünk felé, megtankoltuk a robogót. Újabban sokat használjuk, már a második tank fogyott el Erdélyben. Négy óra után voltunk a lakóautónál. Átöltözés után felszereltük a motort, telihordtam vízzel a tartályt, megint bizonytalan, hogy hol fogunk éjszakázni. Utána megettük vacsoránkat és lezuhanyoztunk a sajátunkban. Ezután ültem neki megírni a naplót és Rózsi útvonal naplóit áttölteni. Még learchiválom a hatodik fejezetet, és esetleg jut idő olvasni egy keveset. Holnap utunk talán legbizonytalanabb helyére, Csíkszereda-ra megyünk. Itt nincs előre kinézve igazi szálláshelyünk. Pedig lehet, hogy 3 napra is maradunk. Nemcsak a várost és a Csíksomlyó-i zarándokhelyet tervezzük innen felkeresni, hanem Székelyudvarhely és a Gyimesek is szerepelnek feltételesen a programban. 299
