M UNKAVÁLLALÁS AZ E URÓPAI U NIÓBAN

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK NAPPALI TAGOZAT EURÓPAI ÜZLETI TANULMÁNYOK SZAKIRÁNY

MUNKAVÁLLALÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Készítette: GERGELY Adél Budapest, 2004


Munkavállalás az Európai Unióban 1. TARTALOMJEGYZÉK 1. TARTALOMJEGYZÉK ________________________________________________________ 3 2. ÁBRA- ÉS TÁBLÁZATJEGYZÉK _______________________________________________ 4 3. BEVEZETÉS __________________________________________________________________ 5 4. A MIGRÁCIÓ, A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ______ 8 4.1. A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ ELMÉLETEI, OKAI _______________________________________ 8 4.2. A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ___________________________ 15 4.2.1. A munkaerő vándorlása a második világháború után ___________________________ 15 4.2.2. Gazdasági migráció az Európai Unióban ____________________________________ 16 5. AZ EURÓPAI UNIÓ MUNKAERŐPIACA________________________________________ 22 5.1. MUNKAERŐPIAC A TIZENÖTÖK EURÓPÁJÁBAN ____________________________________ 22 5.2. MUNKAERŐPIACI BETEKINTÉS KELET-EURÓPÁBAN ________________________________ 34 6. MUNKAJOG AZ EURÓPAI UNIÓBAN __________________________________________ 38 6.1. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS _____________________________________________________ 38 6.2. A LEGFONTOSABB MUNKAJOGI TÁRGYÚ IRÁNYELVEK ______________________________ 41 7. MUNKAVÁLLALÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN ___________________________________ 48 7.1. EURES – EUROPEAN EMPLOYMENT SERVICES, EURÓPAI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLAT _ 48 7.2. EPSO – EUROPEAN SELECTION OFFICE, EURÓPAI SZEMÉLYZETI FELVÉTELI HIVATAL _____ 51 7.3. SZAKMAI GYAKORLAT AZ EU INTÉZMÉNYEIBEN___________________________________ 55 7.4. DIPLOMÁK ÉS SZAKKÉPESÍTÉSEK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE __________________________ 57 8. AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁS ____________________________________________________ 59 8.1. ÁTMENETI KORLÁTOZÁS A KELET-EURÓPAI MUNKAERŐ ELŐTT _______________________ 59 8.2. AZ EGYES UNIÓS ORSZÁGOK SZABÁLYOZÁSI SAJÁTOSSÁGAI _________________________ 68 8.3. UNIÓS BÉREK, MAGYAR BÉREK ________________________________________________ 73 9. MAGASAN KÉPZETT MUNKAVÁLLALÓK KÖRÉBEN VÉGZETT, MIGRÁCIÓS KÉSZSÉGÜKRE VONATKOZÓ KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS __________________________ 77 10. ÖSSZEFOGLALÁS __________________________________________________________ 84 11. FELHASZNÁLT IRODALOM _________________________________________________ 86

3


Munkavállalás az Európai Unióban 2. ÁBRA-

ÉS

TÁBLÁZATJEGYZÉK

1. ÁBRA. AZ EURÓPAI UNIÓ NÉPESSÉGNÖVEKEDÉSÉNEK FORRÁSA, 1960-2001, MILLIÓ FŐ 17 2. ÁBRA. KÜLFÖLDIEK ARÁNYA A TELJES NÉPESSÉGHEZ VISZONYÍTVA AZ EURÓPAI UNIÓ EGYES ORSZÁGAIBAN, 2001, %

___________________________________________ 17

3. ÁBRA. 100 EZER FŐ FELETTI EU POLGÁR AZ EU EGY MÁSIK TAGÁLLAMÁBAN, 2000. JANUÁR 1-ÉN __________________________________________________________ 19

4. ÁBRA. NEM EU-POLGÁROK FŐBB CSOPORTJAI AZ EU EGYES TAGÁLLAMAIBAN, 2000. JANUÁR 1-ÉN __________________________________________________________ 19

6. TÁBLÁZAT. KÜLFÖLDI NÉPESSÉG ARÁNYA EGYES EU-TAGÁLLAMOKBAN, 1998 _______ 20 7. ÁBRA. AZ EU 15 ORSZÁGÁBAN FOGLALKOZTATOTTAK LÉTSZÁMÁNAK MEGOSZLÁSA __ 22 8. TÁBLÁZAT. MUNKANÉLKÜLISÉG AZ EU-BAN, 1994 - 2003, % _____________________ 26 9. TÁBLÁZAT. A 15-64 ÉVESEK FOGLALKOZTATÁSI ARÁNYA AZ EU-BAN, %, 1991 - 2001 _ 27 10. ÁBRA. TELJES ÉS RÉSZMUNKAIDŐS FOGLALKOZTATÁS AZ EU-BAN, 2001 ___________ 29 11. ÁBRA. A NÉPESSÉG KÉPZETTSÉGI SZINTJE AZ EU-BAN 1995-BEN ÉS 2001-BEN, (25-64 ÉVESEK A MEGFELELŐ KORCSOPORT %-ÁBAN)

______________________________ 30

12. TÁBLÁZAT. FOGLALKOZTATÁSI SZERKEZET AZ EU-BAN ÉS MAGYARORSZÁGON 2000. ÉVI ADATOK ALAPJÁN ___________________________________________________ 33

13. TÁBLÁZAT. MUNKANÉLKÜLISÉG KELET-EURÓPÁBAN, 1998 - 2003________________ 34 14. TÁBLÁZAT. LEGALACSONYABB MUNKANÉLKÜLISÉG AZ EU-HOZ 2004-BEN CSATLAKOZÓK RÉGIÓIBAN, 2002 __________________________________________ 35

15. TÁBLÁZAT. AZ EURES-RENDSZERBEN MEGHIRDETETT ÁLLÁSOK SZAKMAI SZERINTI BONTÁSBAN, 2004 ______________________________________________________ 50

16. TÁBLÁZAT. NÉHÁNY EURÓPAI ORSZÁG MINIMÁLBÉRE EURÓBAN, 2003 _____________ 75 17. ÁBRA. VÁLLALNA-E MUNKÁT AZ EURÓPAI UNIÓBAN? __________________________ 77 18. ÁBRA. VÁLLALNA-E KELET-EURÓPÁBAN MUNKÁT? ____________________________ 78 19. ÁBRA. A LEGKEDVELTEBB CÉLORSZÁGOK____________________________________ 79 20. ÁBRA. A KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÁS FŐBB MOTIVÁCIÓI________________________ 80 21. ÁBRA. GÁTLÓ TÉNYEZŐK A KÜLFÖLDI MUNKA ELŐTT __________________________ 81 22. TÁBLÁZAT. A MUNKAVÁLLALÁS IDŐTARTAMA ________________________________ 82

4


Munkavállalás az Európai Unióban 3. BEVEZETÉS Gyakran merül fel mostanság ismerősök, barátok között a kérdés, hogy szívesen hagynák-e itt Magyarországot és próbálnának szerencsét egy nyugat-európai országban. A téma felmerülését ösztönzi a 2004-es Európai Unió keleti bővítése, amely, mint később látni fogjuk, nem jelent azonnal megnövekedett lehetőséget arra nézve, hogy egyenlő feltételek mellett szálljunk harcba egy jól csengő állásért a nyugat-európai munkaerőpiacon. Az üggyel természetesen számos tanulmány foglalkozik, melyek nagyjából azonos eredményre jutnak. A magyar lakosság általában véve idegenkedik a gondolattól, hogy a következő években Európa nyugati felére költözzön. Mégis egyre többektől hallom, hogy különböző indíttatások miatt ténylegesen kiszemeltek maguknak egy-egy európai országot, ahol karrierjüket felépíthetik vagy tovább bontakoztathatják. Persze, hogy ki tekinthető potenciális elvándorlónak, abban megegyeznek a vélemények. Zömmel a jól képzett, fiatal, több idegennyelvet beszélő, még felsőfokú tanulmányokat folytató,

vagy

éppenséggel

remek

állással

rendelkező

szakemberek

hagynák

el

Magyarországot. A munkanélküliséggel sújtottak nem érdekeltek abban, hogy az Európai Unió egy más tagállamában kíséreljenek meg munkát vállalni. A munkanélküliek elvándorlási vágyait ugyanis a tényleges lehetőségek, a nyelvtudás hiánya viszonylag erősen korlátozza. Éppen ezek miatt jelenthet súlyos veszélyt, ha az uniós csatlakozást követően az átmeneti korlátozás leteltével a magyar szakemberek tömegesen hagynák el az országot. Másfelől jogosnak tekinthető a távozási kedv, ha az emberek nagy része úgy érzi, hogy itthon nem kap megfelelő elismerést, kellő anyagi támogatást elvégzett munkájáért, valamint szívesen állna az idegen környezetben felmerülő kihívások elé. Szakdolgozatom célja egyrészt, hogy betekintést adjak a gazdasági jellegű migráció elméleteibe, amelyek magyarázatot nyújthatnak az elvándorlást kiváltó tényezőkre. A migrációs jelenség megértéséhez, úgy érzem, szükséges a migráció társadalmi, illetve gazdasági összefüggéseiben történő vizsgálata, ezért az első fejezetben ezeket az elméleteket mutatom be. Az Európai Unió munkaerőpiacán jelenleg uralkodó főbb jelenségek ismertetésével is foglalkozom. A munkaerőpiaci jellemzők, a munkanélküliség, foglalkoztatottsági szint, az

5


Munkavállalás az Európai Unióban Európai Unióban elterjedt, a hagyományos módoktól eltérő foglalkoztatási tendenciák meghatározó szerepe egyaránt kiemelt része a dolgozatnak. Fontosnak tarom még, hogy nagyvonalakban ismertessem az uniós munkajogi anyagot, hiszen ennek ismerete alapvető egy esetleges külföldi munkavállalásnál. A magyar munkajog mostanra persze a jogharmonizációs folyamat során EU-konformmá vált, de míg Magyarországon a Munka Törvénykönyve nagyjából lefedi a munkajogot érintő területeket, addig az Európai Unióban nem létezik hasonló jogszabály, a munkaügyi kérdésekben irányelvek mutatnak utat. Másrészt pedig a témát főként gyakorlati oldaláról próbálom megközelíteni. Tapasztalataim szerint még azoknak sem világos az, hogy hogyan is vághatnának bele az álláskeresésbe, akiknek eltökélt szándékuk az unióban történő munkavállalás. Ezért bemutatom az EU által életre hívott álláskereső rendszert, a European Employment Services-t (EURES). Személyes érdeklődésem miatt pedig külön foglalkoztam az Európai Uniós intézményekben betölthető állásokkal, illetve a megpályázható gyakorlati helyekről gyűjtök össze információt. A dolgozatom érint még számos gyakorlati kérdést, úgymint a csatlakozásunkat követő átmeneti időszak alatt az egyes EU-tagországok sajátos szabályozási rendszerét, mikor is legnagyobb részben korlátozzák a kelet-európai munkaerő beáramlását a nyugat-európai munkaerőpiacra. Kitérek ezenkívül az egyes tagállamokban a bérek alakulására, valamint a nyugdíj folyósításának szabályaira is. Napjainkban a munkaerő-áramlás kapcsán külön aktualitással bír a diplomák kölcsönös elismerésének problémája. Ennek megfelelően bemutatom a szakképesítések elfogadási gyakorlatát az unió tagországai között. Érdekesnek tartottam továbbá annak felderítését, hogy közvetlen, illetve távolabbi ismerőseim körében, akik leginkább érintettek a migrációban, vagyis nyelveket tudó, diplomás munkavállalók és még jelenleg is tanulmányokat folytató társaim körében mennyire népszerű az elvándorlás gondolata. Ezért közel kétszáz főt kerestem meg és kérdőívek segítségével mértem fel, hogy hogyan vélekednek a kérdésről. Az elért eredményekről az utolsó fejezet ad részletes képet. A téma kiválasztásában nagy szerepet játszott külföldön eltöltött főiskolai félévem, valamint az, hogy ezen tapasztalat hatására újult erővel merült fel bennem a gondolat, hogy egy időre 6


Munkavállalás az Európai Unióban határainkon túl, Nyugat-Európában próbáljam ki magam. Ahhoz, hogy véghezvigyünk egy ekkora döntést, azt nagyon alaposan elő kell készíteni. Szakdolgozatommal részben ezt is teljesítem, hiszen a kutatás során számos újdonság merül fel, amely a későbbiekben hasznos lehet az efféle tervek megvalósításánál.

7


Munkavállalás az Európai Unióban 4. A

MIGRÁCIÓ, A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA AZ

EURÓPAI

UNIÓBAN 4.1. A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ ELMÉLETEI, OKAI A nemzetközi migráció, annak mind legális, mind illegális változata az elmúlt harminc évben egyre erőteljesebbé vált az egész világon, így Európában is. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában mint hagyományos emigránsbefogadó országokban is nőtt a bevándorlás nagyságrendje. Ezenkívül pedig a migráció összetételében is változás következett be. Befogadó államokká váltak az évtizedeken keresztül eredetileg munkaerőt kibocsátó országok. Így történt ez Olaszország, Spanyolország és Portugália esetében is. A világ több pontján a nagyobb államok multikulturális, többnemzetiségű országokká alakultak. Az emberek különböző csoportjai folyamatos mozgásban vannak szállásterületükön belül és kívül is, így az ember fejlődése és az emberi tevékenységek fejlődéstörténete szorosan kapcsolódik a vándorláshoz. A vándorlás mértéke nemcsak a népesség kor-, nem-, foglalkozás-, vallás- és iskolai végzettség szerinti tagozódását befolyásolja, hanem hatása a társadalmi, a gazdasági, a kulturális, a politikai élet különböző területein is kimutatható. A latin eredetű migráció szó magyar megfelelője a vándorlás. Németesek számára az ismerős „wandern” ige is felfedezhető a vándorlás szóban, melynek jelentése: megy, költözik, utazik, egyik helyről a másikra vonul, vándorol. A vándorlás egyéni vagy csoportos akarat eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg. A fogalmat számos tudományág használja, így a társadalomtudományok, a népmozgalommal kapcsolatos elemzések a vándorlás vagy migráció fogalmát a lakosság országon belüli vagy egyik országból a másik országba történő áttelepülésének, azaz a népesség térbeli mozgásának leírására használják. Annak megfelelően, hogy országon belüli, vagy országok közti migrációról van szó, belső, illetve külső (nemzetközi) vándorlást különböztetünk meg. A nemzetközi vándorlás az egyéni motivációkon túl függ a befogadó és kibocsátó ország társadalmi-politikai

körülményeitől,

a

gazdasági

helyzettől,

a

lakosság

általános

megelégedettségétől, jólététől és attól, hogy a létfenntartáshoz szükséges javak rendelkezésre 8


Munkavállalás az Európai Unióban állnak-e. A hazájukból elvándorlókat tehát számos ok motiválhatja. Az okok a kedvezőtlen viszonyok előli meneküléstől az életfeltételek javításán át az egyéni vágyak, elképzelések megvalósításáig igen sokrétűek lehetnek. Aszerint, hogy a vándorlás kényszer vagy belső motiváció következtében jön-e létre, kikényszerített, illetve spontán migrációról beszélünk. A kikényszerített vándorlást vagy menekülést általában valamilyen természeti, politikai, gazdasági katasztrófa vagy háború váltja ki és általában rövid idő alatt nagyobb tömegeket érint. Ezzel szemben a spontán vándorlást a folytonosság jellemzi, döntően az egyéni szándék határozza meg, amelyben azért a külső körülmények szerepe is kimutatható. Nemzetközi vándorlásról a menekülés kivételével akkor beszélhetünk, ha a vándorló legalább egy évig külföldön tartózkodik, munkát vállal. Nem tartózik tehát a nemzetközi vándorlás fogalomköréhez a tanulmányutakon, a különféle konferenciákon, valamint a hosszabbrövidebb ideig tartó kiküldetésen részt vevők külföldi tartózkodása sem. Dr. Tóth Pál Péter (2001)1 A migráció elméletének első megfogalmazója a brit Ravenstein. Az 1880-as évek végén írt két migrációval kapcsolatos cikkében alig tesz különbséget az országon belüli és az országok közötti vándorlás között. Leírása szerint a két pont közötti migráció fordítottan arányos a két pont távolságával, a migrálók egyértelműen a nagy kereskedelmi vagy ipari centrumokat célozzák meg. A migráció fokozatos: kezdetben a közeli városokba, majd ezután esetleg a leggyorsabban fejlődő városokba irányul. Elmélete szerint a városi lakosság kevésbé hajlamos a migrációra, mint a mezőgazdasági települések lakói. A nemzetközi migrációról szóló második tanulmányában a migrációs folyamatok növekedését a közlekedés, az ipar és a kereskedelem fejlődése szükségszerű következményének tartja. A leendő migrálót a fogadó ország felé taszítják az otthoni gazdasági feltételek, és oda vonzza az ígéretesebb környezet. A taszító- és vonzóerők egymásra hatásában pedig meghatározó a gazdasági motiváció. Ez a fajta technicista jellemzés sokáig meg is felelt a gazdasági célú vándorlás leírására, ám később ez az elmélet elnagyoltnak és túlságosan általánosnak bizonyult, amely csak korlátozottan kapcsolódott a valósághoz. E.G. Ravenstein (1885; 1889)

1

Dr. Tóth Pál Péter: Népességmozgások Magyarországon a XIX. és XX. században, in: Dr. Lukács Éva – Dr.

Király Miklós: Migráció és az Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001

9


Munkavállalás az Európai Unióban A ravensteini elméleten kívül természetesen egyéb modellek sora foglalkozik azzal, milyen okokra vezethető vissza a nemzetközi migráció. Végső soron a magyarázatot mindegyik hasonló okokban véli felfedezni. A neoklasszikus közgazdaságtan makroelmélete szerint a migrációt kiváltó tényezők a bérek és a foglalkoztatás országok közötti eltéréseiben és a migráció költségeiben keresendők. Az elmélet szerint a nemzetközi migráció visszavezethető még a munkaerő-kereslet és – kínálat területi különbségeire. Azokban az országokban, ahol a tőkéhez képest jelentős munkaerőforrással rendelkeznek, az egyensúlyi piaci bérek alacsonyak, ott pedig, ahol a tőkéhez képest korlátozottak a munkaerő-piaci tartalékok, magas piaci béreket találunk. A bérszínvonal különbségei miatt a munkások az alacsony bérű országból átmennek oda, amelyben magasabbak a fizetések. A mozgás következményeként a tőkeszegény országban csökken a munkaerő kínálat és növekednek a bérek, míg abban, amelyik gazdag tőkében, a munkaerő-kínálat növekszik és a kereseti színvonal visszaesik. A tőkeberuházások mozgásának iránya viszont ellentétes a munkaerőmozgás irányával, hiszen az a tőkében gazdag országokból a tőkében szegény országokba irányul. A szegény országok relatív tőkehiánya magas megtérülési rátát eredményez, vonzást gyakorolva ezáltal a befektetésekre. A mozgó tőkével együtt humán tőke is érkezik. Magasan képzett

munkások,

menedzserek,

felsőfokú végzettséggel, egyéb szakképzettséggel

rendelkező munkavállalók mennek a tőkegazdag országokból a tőkeszegényekbe, akik képzettségük révén magas hasznot húznak a humán tőkében szűkös környezetben. A nemzetközi munkaerő-áramláson belül tehát el kell határolni a humán tőkének a tőkemozgáshoz kapcsolódó és a munkaerő ezzel ellentétes irányú nemzetközi áramlását. A neoklasszikus közgazdaságtan makroelmélete szerint tehát a munkavállalók nemzetközi migrációját az országok közötti béraránytalanságok okozzák. Amennyiben nincsenek kereseti aránytalanságok, migráció sincs. Továbbá az elmélet feltételezi, hogy a nemzetközi munkaerő-áramlás elsődlegesen a munkaerőpiacokra gyakorol hatást, más piacokra nézve nem jár jelentős következményekkel. A neoklasszikus közgazdaságtan mikroelmélete a makrogazdasági modellhez hasonlóan az egyéni választásra épül. Eszerint az ésszerűen viselkedő egyén azért dönt a migráció mellett, mert költség-haszon-számítások alapján úgy gondolja, hogy a mozgás számára nettó hasznot hoz. Az emberek annak megfelelően választják meg a mozgásuk irányát, hogy adott 10


Munkavállalás az Európai Unióban képzettség mellett hol tudják a legnagyobb jövedelmezőséget elérni. Mielőtt azonban magasabb bérekre tehetnének szert, vállalniuk kell bizonyos befektetéseket, például az utazással kapcsolatos kiadásokat, az utazás és a munkakeresés időtartama alatt felmerülő létfenntartási költségeket, az új nyelv és kultúra elsajátításához szükséges erőfeszítéseket. A potenciális migránsok becsléseket végeznek arra vonatkozóan, hogy az alternatív nemzetközi helyszínre költözésükkel mekkora nyereségre tehetnek szert, illetve milyen költségeik lehetnek, és abba az irányba indulnak el, ahol egy bizonyos időhorizonton belül a legnagyobb a várható korrigált nettó hozam. Növelik a nemzetközi mozgás valószínűségét azok a humán tőkére jellemző tulajdonságok, például iskolázottság, képzettség, nyelvtudás, amelyeket feltehetően jobban megfizetnek. Todaro (1976)2 A

migráció

új

közgazdaságtana

a

neoklasszikus

elméletet

számos

tekintetben

megkérdőjelezi. Az új megközelítés kulcseleme, hogy a migrációs döntéseket nem elkülönült egyének hozzák, hanem általában családok vagy háztartások, akik nem csupán remélt jövedelmük maximalizálására törekednek, hanem arra is, hogy csökkentsék a kockázatokat, enyhítsék a kudarcok esetleges következményeit. Az egyéneknek és a háztartásoknak eltérő lehetősége van arra, hogy például a munkavállaláson

keresztül

befolyásolják

a

gazdasági

gyarapodásukkal

kapcsolatos

kockázatokat. Míg egyes családtagokat gazdasági tevékenységük a helyi gazdasághoz köt, mások képesek a külföldi munkaerőpiacon értékesíteni munkaerejüket, ahol a bérek és a foglalkoztatási körülmények eltérnek a hazaiaktól. A fejlett országokban a háztartások jövedelmi kockázatát általában magánbiztosítással vagy kormányzati programokon keresztül minimalizálják. A fejlődő országokban azonban a kockázatkezelés intézményi mechanizmusa elérhetetlen az átlagos családok számára, ami arra ösztönzi őket, hogy kockázataik csökkentésére kihasználják a migrációban rejlő lehetőségeket. A migráció új közgazdaságtanból kinőtt elméleti modellje szerint a kormányok nem csupán a munkaerőpiacot befolyásoló politikákon keresztül gyakorolhatnak hatást a migrációs ráta alakulására, hanem olyan politikákon keresztül is, amelyek a biztosítási, a tőke- és a határidős piacokat alakítják. Taylor (1986)

2

Taylor elmélete in: Sík Endre: A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2001, Budapest

11


Munkavállalás az Európai Unióban A neoklasszikus humántőke-elmélet és a migráció új közgazdaságtanától eltérően a duális munkaerőpiac elmélete túllép az egyéni döntéshozási folyamat vizsgálatán, és azt bizonyítja, hogy a nemzetközi migráció a modern ipari társadalmak természetes munkaerőszükségletéből következik. A nemzetközi migrációt a bevándorlók munkája iránti kereslet váltja ki, amely hozzátartozik a fejlett országok gazdasági szerkezetéhez. A bevándorlás nem indokolható a küldő országokban

működő

tolóerőkkel,

vagyis

az

alacsony

bérekkel

és

a

magas

munkanélküliséggel, arra a fogadó országokban kialakult húzóerők, tehát a külföldi munkavállalók iránti krónikus kereslet adhat magyarázatot. A bevándorlókat fogadó társadalmakban a migráns munkavállalók kínálatának növekedése nem jár együtt az alacsony bérszínvonal emelkedésével, mert azt alacsonyan tartják a társadalmi és intézményi mechanizmusok, nem követheti szabadon a kínálat és a kereslet változását. Nem valószínű az sem, hogy hatást lehet gyakorolni a nemzetközi migrációra olyan kormányzati politikákon keresztül, amelyek a kereseti és foglalkoztatási rátákat változtatják. A bevándorlók olyan munkaerő-keresletet elégítenek ki, amely strukturálisan beépül a modern gazdaságokba, és ennek a keresletnek a befolyásolása nagyobb változtatásokat követel meg a gazdasági szervezetben. Piore (1979)3 A világrendszer-elmélet megalkotói a nemzetközi migrációt a világgazdaság kialakulásához és terjeszkedéséhez kötötte. A tétel szerint a tőkés gazdasági viszonyok beszivárognak a periférikus, nem kapitalista társadalmakba, létrehozva egy olyan mobil népességet, amely hajlandó külföldre vándorolni. A magasabb profit és a gazdagodás elérésének vágya arra ösztönzi a kapitalista vállalatok tulajdonosait és menedzsereit, hogy a világgazdaság perifériáján lévő szegény országokban keressenek földet, nyersanyagot, munkaerőt és új fogyasztási piacokat. A múltban ezt a piaci terjeszkedést a gyarmati rezsimek segítették, a gyarmatosító társadalmak gazdasági haszonszerzési érdekeinek megfelelően irányítva a szegény térségeket. Ma ezt a feladatot neokolonialista kormányok és multinacionális vállalatok végzik el, amelyek fenntartják azoknak a nemzeti vezető rétegeknek a hatalmát, amelyek vagy maguk is tőkések, vagy eladják nemzeti forrásaikat az egész világot behálózó vállalatoknak.

3

Piore elmélete in: Sík Endre: A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2001, Budapest

12


Munkavállalás az Európai Unióban A munkaerő országok közötti áramlása az áruknak és a tőkének a nemzetközi mozgását követi, de ellentétes irányban. A tőkeberuházás ösztönzi azokat a változásokat, amelyek a periférikus helyzetű országokban létrehozzák a mobil népességet, ezzel párhuzamosan pedig erős anyagi és kulturális szálakat alakítanak ki a központi helyzetű országokkal, és végső soron nemzetközi migrációhoz vezetnek. Különösen nagy a valószínűsége a nemzetközi migrációnak a korábbi gyarmatosító hatalom és volt gyarmatai között, mert a kulturális, nyelvi, befektetési, közlekedési és kommunikációs kapcsolatok korán kiépültek, szabadon, külső verseny nélkül fejlődhettek a gyarmatosítás időszakában, és speciális, országok közötti piacok és kulturális rendszerek kialakulásához vezettek. Portes és Walton (1981)4 A nemzetközi migráció fenti elméletei nem kerülnek feltétlenül ellentmondásba egymással. Feltételezhető tehát, hogy az egyének költség-haszon-számításokat végeznek, a háztartások pedig a munkaerő-felhasználásuk diverzifikálására törekednek. Igazolható továbbá, hogy a nemzetközi migráció nagysága meghatározó módon összefügg azzal, hogy az országok között milyen mértékű bérkülönbségek léteznek. Azonban a migráció nem vezethető vissza pusztán gazdasági, anyagi jellegű okokra. A világban végbemenő folyamatok, a globalizáció, a globális egyenlőtlenség is számottevően hozzájárul a migrációt kiváltó erőkhöz. Manapság nincs a földön olyan terület, olyan ország, amelyet ne alakítottak volna át a piaci erők, amely az önellátó gazdaságokat ellehetetlenítették. Bár számos nagyobb fejlődő ország megoldotta önellátási problémáit, és a következő húsz évben nagy részük eléri az újonnan iparosodott ország státusát, a legtöbb fejlődő ország még mindig nem lesz képes állásokat teremteni a következő generáció számára. Ezzel párhuzamosan viszont terjednek a nagyobb lehetőségekről szóló információk, és az utazási költségek tovább csökkennek. Többen természetesen saját országukon belül próbálnak szerencsét, azonban az elmaradottabb területekről megindul a vándorlás oda, ahol vonzóbbak a lehetőségek. Mindenekelőtt a délről észak felé történő vándorlás jellemző. Nyilvánvaló, hogy a migrációs nyomást nemcsak a földrajzi közelség, hanem a politikai és gazdasági kapcsolatok is meghatározzák. Latin-Amerikából és a karibi térségből az Egyesült Államok és Kanada irányába, míg Afrikából Nyugat-Európába jellemző az elvándorlás. Ázsia

4

Portes és Walton elmélete in: A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2001, Budapest

13


Munkavállalás az Európai Unióban viszonylatában pedig a lassabban fejlődő térségek irányából a dinamikusan fejlődők felé mutat az áramlás útja. Ez a fajta migrációs nyomás persze nem okoz számottevő elvándorlást, mert figyelembe kell venni a határokat, azok korlátozó hatásait, a törvényi szabályozásokat. Általános értelemben az államok által folytatott politika nagyon kevés mozgást tesz lehetővé. Egyes országok, általában azok, amelyekben az elvándorlása hajlamos népesség él, nem korlátozzák a kiutazást. Ezzel szemben, ahová le szeretnének telepedni, azok az államok korlátozzák a beutazást. Így tehát, a potenciális befogadó ország politikája és gyakorlata határozza meg, hogy a bevándorlási folyamat végbe mehet-e, ha igen, milyen feltételekkel, milyen tömegben. Általánosságban az is elmondható, hogy a nemzetközi migrációs folyamatokat főleg „elriasztó”, mint „ösztönző” tényezők befolyásolják.

14


Munkavállalás az Európai Unióban 4.2. A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN 4.2.1. A munkaerő vándorlása a második világháború után A második világháborút követő időszak vándorlási folyamatai több szakaszra oszlanak. Az ötvenes és hatvanas években a fejlettebb nyugat- és észak-európai régió országai a gazdasági fellendülés időszakának megnövekedett munkaerőigényét Európa déli részéről toborzott munkásokkal próbálta kielégíteni. Az időközben elapadó olasz, majd spanyol és görög munkaerőt

portugál,

török,

és

jugoszláv

munkaerővel

helyettesítették.

A

vendégmunkásprogramok a migránsokat igen rugalmas munkaerőnek tekintették, akik bár nem teljes jogú polgárai a befogadó országnak, de a kölcsönös és egyértelmű gazdasági előnyök a migránsok és a befogadók számára egyaránt vonzóvá tették ezt a bejáratott rendszert. A befogadó ország részéről úgy gondolták, hogy a vendégmunkások rotációval követik majd egymást, és megfelelő felhalmozást követően egy idő után hazatérnek. A hetvenes évek közepétől azonban a munkaerő vándorlásának új fejezete nyílt meg. Az olajválsághoz kötődő gazdasági visszaesés következtében megcsappant a munkaerő iránti kereslet, de a migránsok ennek ellenére nem tértek haza. Sőt, családtagjaik is nagy számban jöttek a nyugat-európai országokba, természetes igénnyel jelentkezett részükről a családegyesítés gondolata. Ennek következtében a fejlett nyugat-európai országok jelentős bevándorló népességgel találták szemben magukat. A nyolcvanas évekbeli recesszió, valamint az elvándoroltak és az otthon maradottak között fennmaradt családi, háztartási, baráti és közösségi kötelékek újra szövődtek, amely társadalmi hálók ösztönözték és segítették a vándorlást. Problémát az okozott a nyolcvanas évektől kezdődően, amikor is már a gazdasági recesszió miatt nem volt kívánatos több vendégmunkás, illetve migráló befogadása, de éppen ebben az időben erősödtek meg a migrációt fenntartó, ösztönző családi, kapcsolati társadalmi hálók. A befogadó országok nehezebbé tették a letelepedést országukban, ezáltal a lehetséges vándorlás heterogénebb lett. Menekültek, képzett szakemberek, kalandorok, szakmunkások és illegális munkavállalók is keresték szerencséjüket Európa gazdagabb felén. Mindezek a folyamatok odáig vezettek, hogy a korábban pusztán gazdasági motivációjúnak tartott migráció mára már sokkal összetettebb lett, számos indok bújik meg a munkavállalók, egyének elvándorlása mögött. 15


Munkavállalás az Európai Unióban

4.2.2. Gazdasági migráció az Európai Unióban Már az 1958-ban hatályba lépett Római Szerződés (RSZ), amely az Európai Gazdasági Közösséget hozta létre, szólt a munkaerő szabad áramlásának fontosságáról. Az RSZ célul tűzte ki a közös piac felépítését, a gazdasági élet folyamatos fejlesztését, az országok közötti kapcsolatok elmélyítését, valamint az életszínvonal gyors emelését. Ezeket az általános célokat konkrét célok megvalósításán keresztül kívánták elérni. A 3. cikk szerint ide tartozik a vámok, mennyiségi és egyéb korlátozások lebontása, a vámunió létesítése és közös kereskedelempolitika alkalmazása harmadik országokkal szemben. Kiemelt fontosságú az áruk és szolgáltatások mellett a tőke és a munka szabad áramlása a Közösségen belül fenti célok eléréséhez. A személyek munkaerőt, mozgó gazdasági faktort testesítenek meg, a keresleti és kínálati viszonyok által az európai munkaerőpiacon vándorlásra bírhatók. Vagyis, azért is szükséges a munkaerő szabad áramlása, hogy az egységes uniós munkaerőpiacon a munkaerő-kínálat és – kereslet a legoptimálisabban találkozhasson. Az európai közös piac megvalósításán túl természetesen az egyéni motivációk, az önmegvalósítás is kimagasló szerepet játszik a munkaerő-vándorlás tekintetében. A 2004-es Európai Unió bővítésének kapcsán az unió régi tagállamaiban felmerült a kérdés, miszerint a tíz kelet-európai ország csatlakozása, ezzel együtt a nyugat-európai munkaerőpiac megnyitása nem okoz-e munkaerő-piaci zavarokat. Az Európai Unió népessége 2000 végén 380 millió fő körüli volt. 1960 óta a népesség növekedése folyamatosan tart. 1960 és 1975 között tizenöt év alatt 35 millió fővel növekedett, majd a nyolcvanas évek végére további 10 millióval, a kilencvenes évek első felében néhány év alatt a növekedés ismét 10 millió fő volt. A növekedés oka egyrészt a természetes népességnövekedés, ami azonban folyamatosan csökken. A népességnövekedéshez nagyban hozzájárult az unión kívülről bevándorlók tömege. Az unió népességnövekedésének forrását a következő ábra mutatja:

16


Munkavállalás az Európai Unióban 1. ábra. Az Európai Unió népességnövekedésének forrása, 1960-2001, millió fő

4 Természetes növekedés Nettó vándorlás Teljes növekedés

3

2

1

0

-1 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

Forrás: Eurostat, Migration Statistics, 2001, European Commission, 2002

A tapasztalatok azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy szabad munkaerő mozgása az Európai Gazdasági Közösség kezdetei óta a Római Szerződésben meghatározott négy alapszabadság egyike, hosszú időbe került az ehhez kapcsolódó közösségi szabályozás kiteljesedése és néhány országtól eltekintve a nem EU tagországok polgárai meghatározóak a külföldi népességben. 2. ábra. Külföldiek aránya a teljes népességhez viszonyítva az Európai Unió egyes országaiban, 2001, %

Forrás: Eurostat becslések. Eurostat, Migration Statistics, 2001, European Commission, 2002

17


Munkavállalás az Európai Unióban Luxemburg helyzete sajátos, a külföldi népesség aránya meghaladja a 35%-ot. Az országba zömében más uniós tagállam polgárai települtek. Belgiumban az Európai Unió „fővárosa” miatt magas más európai lakos jelenléte. A munkaerő szabad áramlása egyetlen európai munkaerőpiacon sem eredményezett zavart, a ki- és beáramló munkavállalók száma és képzettsége kiegyenlítődött. Ennek legfőbb oka a közösségi szabályok vontatott fejlődése, nem kifejezetten bátorító jellege, valamint talán az, hogy az életkörülmények és a bérek minden újabb állam csatlakozása után valamelyest közeledtek egymáshoz a Közösség tagállamaiban. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyan lett az életszínvonal, de a kevésbé jó helyzetben lévő tagállamokban is annyit javult a helyzet, hogy csökkent a kivándorlásra ösztönző legfőbb indok, a külföldi pénzszerzés szerepe. A munkavállalás szabadságával meginduló tömeges ki- és bevándorlásoktól való félelmek nem megalapozottak. 1984-ben a migráns munkavállalók száma – beleértve a határövezeteket is – ugyanakkorra volt, mint 1958-ban. Ez azt jelenti, hogy a 80-as évek elején 2 millió, családtagokkal együtt 5 millió ember vándorolt csak az Európai Unióba. A munkaerő szabad áramlása egyébként most sem kimagasló az unióban. Az unión belüli gazdasági migráció napjainkban is elenyésző. Az Európai Unió 380 milliós összlakosságának kevesebb mint 2%a vállal más tagországban munkát. Ez a körülbelül 200 millió fős munkaerőpiacon 3-4 millió uniós tagállami munkavállalót jelent. Az Európai Unióban élő külföldiek aránya ennél az értéknél kétszer nagyobb, ám a külföldiek többsége az unió határain kívülről érkezett. Nyilvántartottan összesen több mint 7 millió külföldi dolgozik a különböző EUtagállamokban, de ezeknek csak 40%-a (tehát 3-4 millió ember) EU-tagállambeli.

18


Munkavállalás az Európai Unióban 3. ábra. 100 ezer fő feletti EU polgár az EU egy másik tagállamában, 2000. január 1-én


Figyelemreméltó, hogy az EU-n kívüli országokból betelepült külföldiek néhány országból érkeztek. Nyugat-Európában legnagyobb arányban törökök, marokkóiak, lengyelek a volt jugoszláv utódállamok polgárai vannak jelen. 4. ábra. Nem EU-polgárok főbb csoportjai az EU egyes tagállamaiban, 2000. január 1-én


Az Európai Unióban élő külföldiek között szerény mértékű a Közép- és Kelet Európai országok polgárainak aránya. 19


Munkavállalás az Európai Unióban 1997-es adatok szerint az Európai Unió területén élő külföldiek mindössze 0,3%-a érkezet Kelet-Európából, amely 1,2 milliós népességet jelent. Ez az arány mondhatni nem változott, 1993-ban a Kelet-Európából érkezők szintén az uniós lakosság 0,3%-át tette ki. Ez 1,1 millió főnek felel meg. Ugyanakkor a más országokból betelepülők aránya már 1993-ban is elérte a teljes uniós lakosság 4,5%-át (16,7 millió fő), és ez az arány négy év alatt tovább növekedett. 1997-ben az Európai Unió lakosságának 4,8%-a (18 millió fő) külföldi volt. Várhatóan ez a csekély kelet-európai jelenlét a csatlakozással sem fog megváltozni, egyrészt az átmeneti korlátozások, másrészt a tényleges migránsok alacsony száma miatt. Ha országok szerinti csoportonként vizsgáljuk a kelet-európaiak arányát, még akkor is azt tapasztalhatjuk, hogy még azokban az országokban is alacsony a keletiek részaránya, ahol egyébként viszonylag nagy számban élnek, például Ausztriában és Németországban. A következő táblázatból még az is kitűnik, hogy még a fenti két országban még a máshonnan érkező külföldiekhez képest is csekély a kelet-európaiak aránya. 5. táblázat. Külföldi népesség aránya egyes EU-tagállamokban, 1998 Ország

Külföldi

KKE-i népesség

népesség %

% 9,9

1,9

9

0,7

Belgium

8,9

0,1

Dánia

4,7

0,2

Spanyolország

1,5

0

Finnország

1,6

0,2

Görögország

1,6

0,2

Olaszország

1,4

0,1

Hollandia

4,3

0,1

Portugália

1,8

0

Svédország

5,9

0,2

Egyesült Királyság

3,4

0,1

Ausztria Németország

20


Munkavállalás az Európai Unióban Forrás: Elmar Hoenekopp: Central and Eastern Europeans in the Member Countries of the European Union since 1990: Development and Structure of Migration, Population and Employment; Institute for Employment Research, Nurmberg, December 1999, 14. old. alapján

Összességében tehát nem meghatározó a kelet-európai munkaerő jelenléte az Európai Unió tagországaiban. Elmondható továbbá, hogy a külföldiek Európában legfőképpen néhány speciális ágazatban dolgoznak, tehát az ágazatokon belül például az ipari területeken, építőiparban jelentős a külföldiek foglalkoztatása. A másik tipikus ágazatnak a vendéglátóipar tekinthető és mostanában a szociális és egészségügyi szektor tűnik fontosnak a külföldiek foglalkoztatása szempontjából. Elmondható tehát, hogy noha fontos a munkaerő szabad áramlása, és az Európai Közösség több lépésben is megpróbálta előmozdítani a munkaerő mobilitását, azonban nem sikerült igazán nagy munkaerőmozgást indukálnia. Várható, hogy a közép-európai országok csatlakozásával sem ugranak meg ezek a számok, és ha lesz is némi változás, az hosszú távon kiegyenlítődik – miként ez volt a tapasztalat az új tagállamok eddigi csatlakozásakor is.

21


Munkavállalás az Európai Unióban 5. AZ EURÓPAI UNIÓ

MUNKAERŐPIACA

5.1. MUNKAERŐPIAC A TIZENÖTÖK EURÓPÁJÁBAN Amikor az Európai Uniós munkaerőpiacról beszélünk, egy közel 170 milliós nagyságú munkavállalói tömeget képzeljünk el. Az Európai Bizottság 2001-es jelentése szerint az Európai Unió 380 milliós lakosságából 170 milliónyian tekinthetők foglalkoztatottnak. Érdekes továbbá, hogy a tizenötök Európájában csupán öt ország, Németország, az Egyesült Királyság,

Franciaország,

Olaszország

és

Spanyolország

adja

az

EU

összes

foglalkoztatottjának több mint ¾-ét. Németország a mintegy 39 milliónyi foglalkoztatottjával az EU összes foglalkoztatottságának 23,1%-át teszi ki. Áttekintésképpen a következő ábra bemutatja az egyes tagországok munkaerőpiaci súlyát. 6. ábra. Az EU 15 országában foglalkoztatottak létszámának megoszlása

EU 15

Foglalkoztatottak megoszlása % 23 14 - 17 10 5 —3

(1) (3) (1) (1) (9)

Forrás: Employment in Europe 2002, European Commission, 2002, Brussels adatai alapján

A 2004-es bővítéssel ez a hatalmas munkaerőpiac tovább növekszik. A huszonöt tagú Európai Unió összlakossága körülbelül 450 millióssá duzzad, a foglalkoztatottak száma pedig közel 30 milliónyi fővel bővül. Mivel mind a csatlakozó országokban, mind a régi tagállamok többségének munkaerőpiacán a kilencvenes évek első felétől a kilencvenes évek közepéig romlás ment végbe, ezért egy középtávú komplex program kidolgozására volt szükség. A munkaerőpiaci reformokat tehát az is indokolta, hogy a lassú munkaerőpiaci javulást 22


Munkavállalás az Európai Unióban megszilárdítsák, továbbá a kilencvenes évek végén új kihívásokkal kellett szembenézni. Egyrészt a globalizáció és az ezt kísérő gazdasági és társadalmi átalakulás, a technológiai fejlődés és az információs társadalom új követelményeket támaszt a munkaerőpiaccal szemben. Másrészt az Európai Uniónak megoldást kell találni a társadalom elöregedésének problémájára és a területi különbségek csökkentésére is. A portugál elnökség kezdeményezésére 2000 márciusában Lisszabonban rendkívüli Európai Tanácsi ülést hívtak össze, melynek a címe a következő volt: „Foglalkoztatás, gazdasági reform és társadalmi kohézió – úton egy európai alapú innováció és tudás felé”. A csúcsértekezlet kiemelt célja az volt, hogy növeljék a foglalkoztatást az Európai Unióban. A képviselők merész célkitűzése, hogy a foglalkozási arány 70%-ra emelkedjen tíz év alatt, 2010-re. Ugyanez a célkitűzés nők és idősebbek (55 és 64 év közöttiek) esetében 60%, illetve 50% volt. Abban az időben, 2000-ben az uniós foglalkoztatási ráta azonban csupán a 61%-ot érte el. A foglalkoztatási szint emelésével párhuzamosan a munkanélküliséget is 4%-os szint alá kívánták nyomni 2010-re. Hogy mennyire van lemaradásban az EU a fenti célok teljesítésével, azt jól szemlélteti, hogy Lisszabon után két évvel, 2002-ben az előző évhez képest 0,2%-kal emelkedett 64,3%-ra a foglalkoztatás általános szintje. Ez a szerény növekedés is csak annak a ténynek köszönhető, hogy a térségben több nő állt munkába. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási szintje is csupán 1,4%-os növekedést mutatott, azonban így is alig éri el a 40%-os foglalkoztatási szintet. A csatlakozó országoknál pedig az időskorú munkavállalók 30%-os aránya negatív rekordokat ért el. A másik lisszaboni célt, a munkanélküliség 4%-ra való leszorítását is lehetetlen lesz elérni, hiszen 2004 februárjában az Európai Unióban a munkanélküliség 8,0%-os volt, ugyanez az euró-zónában 8,8%-ot ért el. A 2003-ban Wim Kok jelentésében is elismerte, hogy veszélyben vannak a lisszaboni célok teljesülése. A jelentés hátterében az Európa Tanács Bizottsághoz irányuló felkérése állt, miszerint létre kell hozni egy munkacsoportot, amely azt vizsgálja, hogy a jelenlegi és új tagállamok mennyire tudnak megbirkózni a foglalkoztatási kihívásokkal. A csoport élére Wim Kok, Hollandia volt miniszterelnöke került. A Munkacsoport arra is felhatalmazást kapott, hogy ajánlásokat és feladatokat fogalmazzanak meg egyes tagállamok számára. 23


Munkavállalás az Európai Unióban A jelentés négy pontban határozza meg minden tagállam számára a prioritásokat. Kiemelt jelentősége van a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javításának. A jelentés újra megállapítja, hogy minél több embert kell bevonni a munkaerőpiacra, valamint kívánatosnak tartja a humán-tőkébe való beruházások fokozását. A reformok hatékonyabb megvalósítását jobb kormányzáson keresztül képzeli el. A jelentés Magyarország számára is tartalmaz ajánlásokat, ezekre a következő fejezetben térek ki. A munkanélküliség alakulása az egyes tagállamokban igen eltérő képet mutat. A legmagasabb és a legalacsonyabb munkanélküliségű tagállamok munkanélküliségi rátája között a kilencvenes évek elején még jóval 10% feletti volt az eltérés. Azóta pedig enyhe csökkenés volt csak tapasztalható, azonban az eltérés jelenleg is igen nagy. 2003-as adatok szerint a legalacsonyabb, 3,7%-os munkanélküliséget Luxemburgban regisztrálták, ahogyan más gazdasági mutatók többségét illetően is az ország az EU-n belül az élen található. Érdekes azonban, hogy Luxemburg munkaerejét 30%-ban határingázók és külföldiek teszik ki. A világon Luxemburgban a legmagasabb a diplomások aránya is. A fizetések átlagosan tizenkétszer magasabbak, mint Magyarországon, és a magasabb árakat is figyelembe véve közel nyolcszor annyit érnek, mint az itthoni bérek. Szintén kedvező még a helyzet Ausztriában, Írországban és Hollandiában, ahol a munkanélküliség nem haladja meg az öt százalékot. Még 1991-ben Írországban volt a legtöbb munkanélküli, figyelemreméltó azonban, hogy azóta jóval alacsonyabb mértéket ölt az országban a jelenség. Ezzel szemben Spanyolország nem dicsekedhet a 11%-ot meghaladó munkanélküliségi rátájára. Azonban Spanyolország helyzete a munkanélküliség tekintetében elég sajátos. Az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a munkanélküliség. 1994-ben közelítette a 20%-ot, ezen belül is a nők és a fiatalok körében volt a legkritikusabb a helyzet. 1993-ban a fiatalok körében regisztrált munkanélküliség 41,3%-ot ért el. Ezen időszak után folyamatosan javult a foglalkoztatottság. Az igazsághoz tartozik még, hogy Spanyolországban nagyon alacsony volt a képzettségi szint, még 1977-ben a lakosság 80%-a legfeljebb középfokú képzettséggel rendelkezett, még 1993-ban is a lakosság 64%-a csak a kötelezően előírt általános iskolát végezte el. 24


Munkavállalás az Európai Unióban Végül a kilencvenes évek elejétől a spanyol kormány különböző programokat indított a munkahelyteremtés érdekében, később a mezőgazdasági dolgozók foglalkoztatására és szociális biztonságára is kiemelt figyelmet szentelt. 1996-tól a kormány a munkaadókat ösztönözte a munkahelyi szakoktatás bevezetésére, valamint oktatási reformok mentek végbe. Ami azonban a munkanélküliség lefaragásában átütő sikernek bizonyult, az a határozott idejű munkaviszony meghonosítása. Ez a fajta foglalkoztatási mód elvétve fordult elő, és elmondható, hogy 1985 és 1995 között a foglalkoztatási arány növekedése a határozott idejű szerződéseknek köszönhető. Másrészt elterjedt a részmunkaidős foglalkoztatás is. Spanyolországban hagyományosan alacsony a nők részvétele a munkaerőpiacon, viszont a csökkentett munkaidő elerjedése vette a nőket rá arra, hogy munkába álljanak. 2003-ban a tizenötök uniójában a legtöbb tagállamban növekedett a munkanélküliség. A legnagyobb növekedés Hollandiában (3,2-4,5%), Svédországban, Dániában, valamint Luxemburgban következett be. Kimagasló a munkanélküliség a 81 millió lakosságú Németországban is, ahol a népesség közel 10%-a bevándorló. A legmagasabb, 29,3%-os a munkanélküli ráta a franciaországi Réunion régióban, ám a sziget tízezer kilométeres távolságra fekszik Európától. Európában 27,1%-os munkanélküliséget a kelet-németországi Halle-ban regisztráltak. 2004 februárjára az Európai Unióban a férfiak körében 7,2%-ról 7,3%-ra nőtt a munkanélküliség, míg a munkanélküliségi ráta nők esetében 8,9%-os értéken stabilizálódott. Külön kell szólni az európai uniós fiatalok körében előforduló rendkívül magas munkanélküliségről. 2003-ban a 25 éven aluliak 15,6%-ának nem volt munkája. Egy év alatt a helyzet alig javult, 2004 februárjában ugyanez 15,5%-ra csökkent. Mivel a munkanélküli ráta az unión belül a fiatalok körében lényegesen magasabb, ezért a tagállamok közös fellépésre szánták el magukat. Az általános foglalkoztatáspolitikai kérdéseken túl, mint például az alkalmazkodó-képesség javítása, a vállalkozó-készség javítása, a nők és férfiak esélyegyenlőségének erősítése, az intézkedések legfontosabb célcsoportját a fiatalok jelentik. A tagállamok elhatározásai szerint aktív eszközökkel, oktatással és továbbképzéssel javítják a fiatalok helyzetét. Ezenkívül az Európai Unió az Európai Szociális Alap keretéből támogatja, 25


Munkavállalás az Európai Unióban hogy mielőtt egy fiatal munka nélkül töltött ideje elérné a 6 hónapot, újrakezdési lehetőséget biztosítsanak neki. Ez az újrakezdési lehetőség lehet átképzés, továbbképzés, állás felajánlása vagy a foglalkoztatás bármely alternatív formája. A munkanélküliség csupán négy tagországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Finnországban csökkent valamelyest az elmúlt évben. Az Európai Uniót érintő munkanélküliség alakulásáról az elmúlt évtizedben a következő táblázat ad betekintést. 7. táblázat. Munkanélküliség az EU-ban, 1994 - 2003, % 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 EU 15

10,5 10,1 10,2 10,0

9,4

8,7

7,8

7,4

7,7

8,0

Euró-zóna

10,9 10,6 10,9 10,9 10,2

9,3

8,4

8,0

8,4

8,8

-

-

-

-

9,4

9,2

8,8

8,5

8,8

9,0

Belgium

9,8

9,7

9,5

9,2

9,3

8,6

6,9

6,7

7,3

8,1

Dánia

7,7

6,7

6,3

5,2

4,9

4,8

4,4

4,3

4,6

5,6

Németország

8,2

8,0

8,7

9,7

9,1

8,4

7,8

7,8

8,6

9,3

Görögország

8,9

9,2

9,6

9,8 10,9 11,8 11,0 10,4 10,0

9,3

EU + ACC

Spanyolország

19,8 18,8 18,1 17,0 15,2 12,8 11,3 10,6 11,3 11,3

Franciaország

11,8 11,3 11,9 11,8 11,4 10,7

9,3

8,5

8,8

9,4

Írország

14,3 12,3 11,7

4,3

3,9

4,3

4,6

Olaszország

11,0 11,5 11,5 11,6 11,7 11,3 10,4

9,4

9,0

8,7

9,9

7,5

5,6

Luxemburg

3,2

2,9

2,9

2,7

2,7

2,4

2,3

2,1

2,8

3,7

Hollandia

6,8

6,6

6,0

4,9

3,8

3,2

2,9

2,5

2,7

3,7

Ausztria

3,8

3,9

4,4

4,4

4,5

3,9

3,7

3,6

4,3

4,4

Portugália

6,9

7,3

7,3

6,8

5,1

4,5

4,1

4,1

5,1

6,5

16,6 15,4 14,6 12,7 11,4 10,2

9,8

9,1

9,1

9,0

Finnország Svédország

9,4

8,8

9,6

9,9

8,2

6,7

5,6

4,9

4,9

5,6

Nagy-Britannia

9,3

8,5

8,0

6,9

6,2

5,9

5,4

5,0

5,1

5,0

Norvégia

5,4

4,9

4,7

4,0

3,2

3,2

3,4

3,6

3,9

4,5

USA

6,1

5,6

5,4

4,9

4,5

4,2

4,0

4,8

5,8

6,0

26


Munkavállalás az Európai Unióban Japán

2,9

3,1

3,4

3,4

4,1

4,7

4,7

5,0

5,4

5,3

Forrás: Eurostat

A foglalkoztatottsági szint a munkanélküliségi rátához hasonlóan országonként jelentősen eltér. Még a kilencvenes évek elején a legmagasabb és a legalacsonyabb foglalkoztatási szintű országok között az eltérés közelítette a 30%-ot, addig ez az érték 2001-re visszaesett 20%-ra. A kilencvenes években Svédországban volt a foglalkoztatási szint a legmagasabb, azóta az első helyet Dánia vette át. A legalacsonyabb foglalkoztatási szint Spanyolországban és Olaszországban található. 8. táblázat. A 15-64 évesek foglalkoztatási aránya az EU-ban, %, 1991 - 2001 1991

1996

1998

2000

2001

Ausztria

69,7

67,7

67,8

68,3

68,4

Belgium

55,9

56,3

57,5

60,5

59,9

Dánia

74,2

73,8

75,1

76,3

76,2

70

69,1

70,6

71,5

71,7

Finnország

70,7

62,5

64,6

67,3

68,1

Franciaország

60,4

59,6

60,1

62

63,1

Görögország

53,4

55

55,5

55,7

55,4

Hollandia

62,5

65,9

69,8

72,9

74,1

Írország

51,4

55,4

60,6

65,2

65,7

Luxemburg

60,8

59,2

60,5

62,7

62,9

Németország

65,1

64,1

63,9

65,4

65,8

Olaszország

53,6

51,1

51,9

53,7

54,8

Portugália

68,1

62,8

66,6

68,3

68,9

Spanyolország

49,2

46,8

49,9

54,8

56,3

Svédország

78,1

69,3

68,7

70,1

70,7

EU átlag

61,1

60,1

61,2

63,2

63,9

Maximum

78,1

73,8

75,1

76,3

76,2

Egyesült Királyság

27


Munkavállalás az Európai Unióban Minimum

49,2

46,8

49,9

53,7

54,8

Eltérés

28,9

27

25,2

22,6

21,4

Forrás: Employment in Europe 2002, European Commission, 2003, Brussels

Belgium,

Franciaország

és

Németország

mutatói

közel

megfelelnek

az

uniós

foglalkoztatottsági átlagnak, a többi tagországban azonban vagy jelentősen rosszabb a helyzet, mint például Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban. Az átlagosnál jóval kisebb a munkanélküliség, illetve magasabb a foglalkoztatási arány a skandináv országokban, Ausztriában, Dániában, az Egyesült Királyságban és Portugáliában is. A kilencvenes évek eleje óta az unióban csak néhány országban történt jelentősebb munkaerőpiaci változás. Ezek közül Írországnak sikerült jelentősen leszorítani a munkanélküliséget és növelni a foglalkoztatási szintet. Hollandiában pedig a kilencvenes évek végére jelentősen az EU-átlag alá esett vissza a munkanélküliség. Amiben Magyarországnak még számottevő lemaradása van az Európai Unióhoz képest, az az atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése. Az atipikus munka a foglalkoztatás mindazon formája, amely eltér a hagyományosnak tekintett foglalkoztatási módoktól. Ide tartozik a részmunkaidős, a szezonális vagy alkalmi foglalkoztatás, az önfoglalkoztatás, az otthon végzett távmunka, a rögzített határidejű szerződéssel történő foglalkoztatás és a munkakörmegosztást igénylő (job-rotation) munkakörök. A hagyományos munkán túl azért van szükség ezekre a formákra, hogy a munkaerőpiac rugalmas legyen, jól tudjon reagálni az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásokra. A XX. században dinamikus technikai fejlődés ment végbe, a tömegtermelés nem igényli a munkások nagy tömegben való összpontosítását. Manapság az üzemekben egyre kevesebb az alkalmazott, munkájukat gépek helyettesítik. A robotok alkalmazása számos előnyt biztosít a munkaadók számára, hiszen ezek olcsóbb, megbízhatóbb termelést jelentenek, amely profitnövekedéshez vezet. A technológia fejlődésével egy időben a számítástechnika és a telekommunikáció is tökéletesedett, ami lehetővé tette, hogy új munkaszervezési módokat vezessenek be. Mindezek együttes hatására növekedett meg az igény a részmunkaidős foglalkoztatás, illetve távmunka különböző változataira. 28


Munkavállalás az Európai Unióban Napjainkban az Európai Unióban elterjedt a részmunkaidős foglalkoztatás. A foglalkoztatottak 18%-a dolgozik ilyen formában. A részmunkaidő a nők foglalkoztatásában jelentős, az uniós női munkavállalók 1/3-a, a férfiak 6%-a dolgozik így. Svédországban, Ausztriában, Németországban kiemelkedően magas a részmunkaidős foglalkoztatás, azonban Hollandiában meglepően nagyarányú az ebben a foglalkozási formában alkalmazottak aránya. A munkavállalók 42%-a, a nők 70%-a részmunkaidőben dolgozik. Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban nem terjedt el a hagyományostól eltérő foglalkoztatás, a nők részvétele is alacsony a részmunkaidős foglalkoztatásban. 9. ábra. Teljes és részmunkaidős foglalkoztatás az EU-ban, 2001

Forrás: Eurostat, Employment in Europe 2002, European Commission, 2002

Az Európai Unióban határozott idejű munkaszerződéssel alkalmazottak aránya szintén elég magas, az uniós munkavállalók 13%-a vállal ilyen formában munkát. A tagországok között azonban ezen a területen is eltérés mutatkozik. Míg Spanyolországban a munkavállalók 32%a, addig Írországban csupán 4%-a dolgozott határozott idejű szerződéssel. 2001-ben pedig Luxemburgban, Hollandiában, Ausztriában, Portugáliában és Finnországban a határozott idejű munkaszerződéssel betölthető állások számának bővülése meghaladta a határozatlan idejű szerződéses munkák arányát.

29


Munkavállalás az Európai Unióban Ezzel szemben pedig az EU támogatja az atipikus foglalkoztatási formák széles körű elterjedését. A következő évszázadban döntő szerephez jut a foglalkoztatáson belül a távmunka alkalmazása. Általánosságban elmondható, hogy az EU-ban és Kelet-Közép-Európában a képzettségi szint érezhetően emelkedik. Az alacsonyan kvalifikált népesség aránya minden korcsoportban lefelé tolódott az unióban, ennek megfelelően növekedett a képzettségi szint minden korcsoportban. Összességében a foglalkoztatottak 24%-át teszik ki a magasan képzett munkavállalók. Ez az arány az alacsonyan képzettek esetében 29%. 10. ábra. A népesség képzettségi szintje az EU-ban 1995-ben és 2001-ben, (25-64 évesek a megfelelő korcsoport %-ában)

Forrás: Eurostat, LFS, Employment in Europe 2002, European Commission, 2002

A munkanélküliség és a foglalkoztatottság területéhez hasonlóan itt is komoly területi különbségeket figyelhetünk meg. Az alacsonyan kvalifikáltak aránya Portugáliában a legmagasabb, Finnországban pedig a legelenyészőbb. Finnország, Hollandia és Írország esetében 1998 és 2001 között nagyobb volt az alacsonyan képzett munkaerő körében a foglalkoztatási arány növekedése, mint a magasan kvalifikáltak esetében. Összegezve az is elmondható, hogy az unióban a magasan képzett emberek körében a legmagasabb a foglalkoztatási arány. 2001-ben ez esetükben 83%-os szintet ért el, míg a középfokú képesítetteknél, illetve a még ennél is alacsonyabban képzetteknél 70%, illetve 50%-os foglalkozási szintet mutattak ki. Azonban a felsőfokú tanulmányok nem minden 30


Munkavállalás az Európai Unióban tagállamban jelentik a könnyű munkába állást. Spanyolországban például a csupán 76%-os a felsőfokú képzettséggel rendelkezők foglalkoztatási aránya. Ezzel szemben a szomszédos Portugáliában 90%-kal a legmagasabb a diplomások foglalkoztatottsága az EU-ban. Úgy látszik viszont, hogy Belgiumban nem megoldott az alacsonyan képzettek elhelyezése, hiszen közülük csak 41%-ban állnak alkalmazásban. Portugália e tekintetben is élen jár, az alacsonyan képzettek foglalkoztatottsága 68%-os. Egyértelmű továbbá, hogy a munkanélküliség leginkább a kevésbé képzett nőket érinti az EUban. Megdöbbentő, hogy 37%-os a foglalkoztatottsági arányuk az Európai Unióban. Portugália itt is éllovas, az alacsonyan képzett nők 58%-a áll alkalmazásban, míg Olaszországban csupán 27%-uk. Ahogy Portugália esetében is láthattuk, nincs szükségszerű összefüggés a magasan és az alacsonyan képzettek foglalkoztatási rátáinak mértéke között. Az öt legmagasabb felsőfokú végzettségűek foglalkoztatási rátájáért felelős tagállam közül háromban, Portugáliában, Hollandiában és Dániában igen magas az alacsonyan képzettek foglalkoztatottsága is. Belgiumban, Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Ausztriában viszont kivételesen alacsony a kevésbé képzettek foglalkoztatottsága. A foglalkoztatás szerkezeti megoszlásának vizsgálatánál ki kell emelni, hogy az EU-ban az új munkahelyek létrejötte a szolgáltatások bővülésében rejlik. A mezőgazdaság folyamatosan létszámleépítő szektor, az iparban foglalkoztatottak száma pedig kevés hullámzással lényegében stagnál. A szolgáltatási szektoron belül is vannak különbségek a tekintetben, hogy mennyire járult hozzá a foglalkoztatás bővüléséhez. A szállítmányozás és a kommunikáció terén kevésbé jelentős a foglalkoztatottság növekedése, azonban a pénzügyi szolgáltatások, ingatlanok, üzleti tevékenységek hosszabb megtorpanást követően újra jelentős számú munkahelyet teremtettek. Területi különbségek az unión belül természetesen itt is mutatkoznak. Franciaországban például

folyamatosan

csökken

a

mezőgazdaságban

foglalkoztatottak

aránya,

a

szolgáltatásokban és az iparban azonban lassan növekszik a foglalkoztatás. Németországban pedig a mezőgazdasághoz hasonlóan még az iparban sem bővült a foglalkoztatási arány. A szolgáltatási tevékenységen belül Nagy-Britanniában a nagy- és kiskereskedelem és a 31


Munkavállalás az Európai Unióban vendéglátás a munkahelyteremtő szektor, míg Spanyolországban a máshol jól szereplő pénzügyi és ingatlan ágazat lényegesen lassabban járul hozzá a foglalkoztatottság növekedéséhez.

32


Munkavállalás az Európai Unióban 11. táblázat. Foglalkoztatási szerkezet az EU-ban és Magyarországon 2000. évi adatok alapján Foglalkoztatottak

Foglalkoztatottak

aránya az EU-ban

aránya

(%)

Magyarországon (%)

Mezőgazdaság

4,8

7,1

Ipar (építőiparral)

29,5

34

Szolgáltatás

65,7

58,9

Ágazat

Forrás: Eurostat és KSH adatok alapján

Az Európai Uniónak tehát komoly feladatai vannak a foglalkoztatás javításában és a munkanélküliség mérséklésében, hiszen a csatlakozással még kedvezőtlenebb képet fest majd az európai munkaerőpiac. Ha az unió teljesíteni akarja a lisszaboni célkitűzéseit, akkor 2010re mintegy 22 millió új munkahelyet kellene teremtenie. Ez évente körülbelül 3 millió új munkahely létesülését jelentené. Az EU célul tűzte ki még a foglalkoztatás növelésének megvalósításához a gazdasági reform folytatását, a humán erőforrás beruházás növelésével pedig az európai szociális modellt kívánja megerősíteni. Az unió a tudásalapú gazdaság megteremtésével, a szociális védelmi rendszerek modernizálásával és a szegénység csökkentésével a világ legdinamikusabb gazdaságává kíván válni.

33


Munkavállalás az Európai Unióban 5.2. MUNKAERŐPIACI BETEKINTÉS KELET-EURÓPÁBAN A 2004-es Európai Uniós bővítéssel az unió területe 34%-kal, népessége 29%-kal növekszik. Az újonnan csatlakozók körében összességében a munkanélküliség mértéke súlyosabb, mint az unió régi tagországaiban együttvéve. A csatlakozó országokban együttesen 14,3%-os a munkanélküliség, ez az uniós érték kétszerese. 12. táblázat. Munkanélküliség Kelet-Európában, 1998 - 2003 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Bulgária

-

- 16,4 19,2 17,8 13,6

Ciprus

-

-

5,2

4,4

3,9

4,4

Cseh Köztársaság

6,4

8,6

8,7

8

7,3

7,6

Észtország

9,2 11,3 12,5 11,8

9,5 10,1

Magyarország

8,4

5,6

6,9

6,3

5,6

5,8

Litvánia

11,8 11,2 15,7 16,1 13,6 12,7

Lettország

14,3

Málta Lengyelország

-

14 13,7 12,9 12,6 10,5 -

7

6,7

7,4

7,8

10,2 13,4 16,4 18,5 19,8 19,2

Románia

5,4

6,2

6,8

6,6

7,5

6,6

Szlovénia

7,4

7,2

6,6

5,8

6,1

6,5

Szlovákia

- 16,7 18,7 19,4 18,7 17,1

Törökország

-

Csatlakozók össz.

-

6,5

8,3 10,3

9

9,4 11,8 13,6 14,5 14,8 14,3

Forrás: Eurostat Yearbook, 2003

A csatlakozók közül Cipruson a legalacsonyabb a munkanélküliség, örvendetes viszont, hogy az első hét helyezésbe, ahol a legkisebb a munkanélküliség, három magyar régió is bekerült.

34


Munkavállalás az Európai Unióban 13. táblázat. Legalacsonyabb munkanélküliség az EU-hoz 2004-ben csatlakozók régióiban, 2002 Régió

%

Ciprus

3,3%

Prága

3,6%

Közép-Magyarország

4,0%

Nyugat-Dunántúl

4,1%

Jihozápad (cseh)

4,9%

Stredni Cechy (cseh)

5,0%

Közép-Dunántúl

5,0%

Forrás: Eurostat, 2002

A kelet-közép-európai országok 2004-es csatlakozásával az uniós foglalkoztatási ráta mintegy 1,5%-kal fog csökkeni, mivel az új tagországok munkaerőpiaci adottságai elmaradnak az EU15-től. Kelet-Közép-Európában 1997 óta összességében nőtt a munkanélküliség és ezzel párhuzamosan csökkent a foglalkoztatási szint. Bár a szolgáltatási szektorban nagy számban alakultak új munkahelyek, ezek azonban nem kompenzálják a mezőgazdaságban és az iparban bekövetkezett munkahelyvesztéseket. A foglalkoztatási szint Lengyelországban, Litvániában és Szlovákiában a legkritikusabb. Magyarország is elmarad az európai uniós átlagtól, 2003ban a foglalkoztatási arány 50,6%-ot ért el, míg a munkanélküliség 5,8%-on stabilizálódott. Ez az érték nagyon kedvező az EU-s átlagot tekintve, azonban Magyarországnak súlyos problémája az alacsony aktivitási ráta. 2003-ban a 15 és 64 év közötti gazdaságilag aktív népesség aránya mindössze 53,8% volt. A már említett Wim Kok jelentés is kiemeli, hogy Magyarországon gondot jelent az alacsony foglalkoztatási ráta, különösen az alacsony képzettségűek, a nők és az idősebb munkavállalók körében. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség is kisebb mértékű az EU-s viszonyokhoz képest. Valójában ez az alacsony munkanélküliség annak a kevésbé örvendetes ténynek köszönhető, hogy a munkaképes korú népességben nagyon magas az inaktivitás. 35


Munkavállalás az Európai Unióban Külön gond, hogy igen nagy területi differenciák is vannak az országon belül. Az ország középső és nyugati régiója messze elhúz a keleti és más országrészektől, valamint a földrajzi és ágazati mobilitás is csekély mértékű. Az alacsony aktivitási szint kapcsán a munkacsoport külön kiemelte, hogy aggodalomra ad okot a magyar munkavállalók egészségi állapota. Éppen ezért javítani kell a munkakörülményeket, valamint az egészségügyi ellátás hatékonyabbá tételére hívta fel a figyelmet, mind a gyógyítás, mind a megelőzés tekintetében. Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan a munkavégzés feltételeit rugalmasabbá és családbaráttá kell tenni, el kell terjeszteni az atipikus foglalkoztatási módokat, különösen a nők és az idősebb munkavállalók körében. A jelentés megállapítja, hogy magas a munkabérre rárakódó adók és járulékok szintje, amely akadályt jelent a munkahelyteremtés számára. Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is az atipikus foglalkoztatási formák kevésbé elterjedtek.

Jól

érzékelteti

ez

a

munkavállalási

fajta

visszamaradását

az,

hogy

Magyarországon 2003-ban távmunka keretében az összes foglalkoztatott 1,3%-a vállalt munkát. Ennek az alacsony aránynak az okai egyediek Magyarország, illetve Kelet-Európa tekintetében. Egyrészt a távmunkához szükséges számítástechnikai adottságok és az unióhoz képest is magas telefondíjak nem teszik gazdaságossá az otthoni munkavégzést. Másrészt a lakások nagy hányada kis alapterületű, ami a zavartalan munkavégzés szempontjából hátrány. Kormányzati kísérletek voltak ugyan a távmunka terjesztésének elősegítésére, azonban olyan speciális csoportokat kívántak így foglalkoztatni, amelyekkel a munkaadók nem szívesen dolgoztattak volna. Ezenkívül pedig előírtak egy legalább egyéves foglalkoztatási időtartamot, de a munkaadók a gazdasági bizonytalanság mellett nem vállalták ennek teljesítését. Magyarországon az oktatás az elmúlt évtizedben jelentősen átstrukturálódott és kiszélesedett. A nappali tagozatos hallgatók száma több mint duplájára nőtt, míg a felsőoktatásban résztvevők száma az esti és a levelező tagozatosokkal együtt két és félszeresére emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az érintett korosztály 17,6%-a tanul nappali tagozaton felsőoktatási 36


Munkavállalás az Európai Unióban intézményben. Ez jelentős növekedés az 1990-es 10,7%-hoz képest. Mindazonáltal lépéseket kell tenni az élethosszig tartó tanulás népszerűsítéséhez. E stratégia keretében olyan intézkedésekre van szükség, amelyekkel mérsékelhető az iskolákból lemorzsolódók száma. A nagyarányú felsőoktatási részvétel ellenére is, még mindig szem előtt kell tartani, hogy az egyetemi képzéshez az esélyegyenlőség szellemében mindenki hozzáférhessen. Magyarországon a foglalkoztatottság szektorális különbségei hasonlóak az Európai Unióban mértekhez. A hazai mezőgazdasági ágazat létszámleadó és a foglalkoztatás növekedése nálunk is csak a szolgáltatásokban számottevő. Magyarországon azonban még mindig magasabb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, mint az EU-ban.

37


Munkavállalás az Európai Unióban 6. MUNKAJOG

AZ

EURÓPAI UNIÓBAN

6.1. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS Magyarország és az Európai Közösség között 1991. december 16-án aláírt társulási szerződés 67. cikkelye alapján Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a közösséghez való csatlakozás végső időpontjáig többek között munkajogi joganyagát a közösség szabályaihoz igazítja. Az európai munkajogot szűkebb, illetve tágabb értelemben használhatjuk. A tágabb értelmezés szerint az európai munkajog magában foglalja az Európai Tanács megfelelő nemzetközi munkajogát, a regionális nemzetközi munkajogot, illetve az 1961-es Európai Szociális Karta és annak 1996-os módosításainak rendelkezéseit. Ide tartoznak még az alapító szerződések munkajogi előírásai, azaz mindenekelőtt a Római Szerződés és az Európai Közösség által kibocsátott másodlagos közösségi munkajogi normák, amelyek rendeletek vagy irányelvek formájában kerültek megalkotásra. Manapság azonban elterjedtebb az európai munkajog szűkebb értelmezése. Eszerint kizárólag a szupranacionális munkajogot, azaz az EK elsődleges, ill. másodlagos jogát, ezenkívül az Európai Bíróság munkajogi szempontból releváns gyakorlatát foglalja magában. A Római Szerződés, a másodlagos joganyag és az Európai Bíróság gyakorlata együtt adják a munkajogi acquis communautaire-t, amelyhez a csatlakozni kívánó országok nemzeti munkajogaikat közelíteni kötelesek. Az európai munkajog tárgya rendszerint tágabb a nemzeti munkajogénál. Az európai munkajog nem korlátozódik az individuális és kollektív munkajogra, valamint munkavédelmi előírásokra, hanem többek között ide tartozik a munkavállalók szabad mozgását, valamint, a szabad beutazást és tartózkodást szabályozó előírások. Az európai munkajog hatálya alá tartoznak jogi értelemben a tagállamok mint az Európai Közösségek tagjai. Az európai munkajog magától értetődően mindenekelőtt az Európai Közösségen belül hat, azonban jelentősége túlmutat a közösség tagországain. Hatálya egyrészről kiterjed az EFTA-országokra, azaz Izlandra, Liechtensteinre, Norvégiára,

38


Munkavállalás az Európai Unióban másrészről a társulási szerződések alapján a közösséghez kapcsolódó államokra, amelyek az EK-ba kívánnak belépni. Az európai munkajog alapvonása, hogy négy fontos kérdésben a tagállamok maguk döntenek. A munkabér, a koalíciók joga, a sztrájkjog, valamint a kizáráshoz való jog ügyeiben a nemzeti jog tekinthető mérvadónak. Az unió számára számos jogintézmény áll rendelkezésre a közösségi munkajog kialakítására és ezzel a tagállamok befolyásolására. A jogi kötőerővel rendelkező normák közül egyrészt a rendeletek, másrészt az irányelvek jöhetnek számításba. Az Unió munkaügyi szabályozása tehát alapvetően eltér a magyar megoldástól. Magyarországon a versenyszféra foglalkoztatási szabályait nagyrészt egy jogszabály, a Munka Törvénykönyve (1992. évi XII. törvény) lefedi. Ez a törvény szabályozza a munkajogviszony

szinte

minden

elemét:

például

a

munkaszerződés

megkötésére,

módosítására, megszüntetésére vonatkozó szabályokat, a munkaidőről, pihenőidőről, munkabérről szóló rendelkezéseket, szabályozza a felek felelősségi viszonyait, tartalmaz nem kevés kollektív szerződésre, szakszervezetekre, üzemi tanácsokra vonatkozó rendelkezést is. Ehhez képest azt tapasztalhatjuk, hogy az uniós jogforrások közt nem találunk ilyen átfogó szabályozást, amely a munkavégzés minden elemét érintené, ehelyett találkozunk különböző irányelvekkel, amelyek mindegyike csak egy jól körülhatárolt kérdéssel foglalkozik, és korántsem ölelik fel a munkajogviszony minden elemét. Az Unió munkajoga tulajdonképpen csak azt a jelenleg hatályos 13 irányelvet jelenti, amelyek általános munkajogi tárgyú rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek az irányelvek csak a fenti munkajogi szabályozás egyes részterületeit érintik, s tartalmaznak kötelező előírásokat a tagállamok számára, hogy hogyan alakítsák munkajogi szabályaikat. Minden egyéb, a 13 irányelv által nem érintett munkajogi szabályt továbbra is szabadon alakít a nemzeti jog, ezek tartalma kizárólag a tagállamok jogalkotói döntésén múlik. Az Unión belül ugyanis nagy különbségek tapasztalhatók az egyes tagállamok munkajogi szabályozásai között. Közösségi szinten a hetvenes évektől kezdődően születtek meg azok az irányelvek, amelyek az Unió munkajogát jelentik. Ezek az irányelvek a tagállamokra azt a kötelezettséget róják, 39


Munkavállalás az Európai Unióban hogy a bennük foglalt szabályoknak megfelelően alakítsák ki saját, nemzeti munkajogi tárgyú jogszabályaikat. Az EU általánosabban értelmezett munkajogának fontos részét képezi az irányelvek mellett a munkavédelemre, a munkavállalók szabad mozgására, a nők és férfiak esélyegyenlőségére, illetve egyes ágazatok (közlekedés), speciális munkajogi kérdéseire vonatkozó közösségi joganyag. Magyar munkajogi harmonizáció A magyar munkajog harmonizációja évek óta folyamatosan tart, legutóbb a Munka Törvénykönyve és az azzal összefüggő jogszabályok 2001. évi módosítása jelentett nagy előrelépést a teljes harmonizáció irányába. A magyar munkajogi szabályok a rendszerváltást követően tekintettel vannak a modern európai munkajogi megoldásokra, elsősorban a német jogszabályok hatása érződik a hazai munkajogi szabályokon, ezért már a csatlakozási folyamat előtt is igen sok olyan jogintézmény szerepelt a magyar jogrendben, amely uniós követelmény is egyben. A magyar munkajogi szabályok mai állapotukban túlnyomórészt teljes mértékben az Unió irányelveihez igazodónak tekinthetőek, ezért nem kell attól tartani, hogy a foglalkoztatás jogszabályi feltételeire kihatással lenne a csatlakozás. Ha hazánk tagja lesz az Uniónak, arra számítani lehet, hogy az újabb munkajogi tárgyú irányelvek érinteni fogják a munkajogi szabályokat, ha azok olyan követelményeket tartalmaznak, amelyeknek a magyar szabályok még nem felelnek meg.

40


Munkavállalás az Európai Unióban 6.2. A LEGFONTOSABB MUNKAJOGI TÁRGYÚ IRÁNYELVEK A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok 75/129/EGK irányelv volt az első munkajogi tárgyú irányelv. Az irányelvet azért alkották meg, hogy erősítsék a munkavállalók védelmét csoportos létszámcsökkentés esetén, valamint enyhítsék az ilyen elbocsátások következményeit. Az olajválság miatti gazdasági recesszió idején ugyanis nagyszámú munkavállaló munkaviszonyát szüntették meg, nem kis szociális feszültséget okozva ezzel a tagállamokban. Az irányelv szerint a csoportos létszámcsökkentés olyan létszámcsökkentés, amelyet a munkaadó nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt hajt végre. Az elbocsátottak száma eléri 30 napos időtartamon belül a 10 főt (20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben), illetve a munkavállalók 10%-át (100-300 alkalmazott esetén), valamint 30 főt a 300 munkavállalót foglalkoztató üzemekben. Ezenkívül akkor is csoportos létszámcsökkentésről beszélünk, ha ez elbocsátások 90 napon belül függetlenül a munkavállalók számától 20 főt érintenek. Az irányelv nem tiltja a munkaviszony megszüntetését, nem ír elő fizetési kötelezettséget sem, hanem azt szabályozza, hogy ha egyszerre nagyobb számú munkavállalótól kell megszabadulni, akkor erre a tagállamoknak bizonyos eljárást kell követniük. Így, ha a munkáltató

csoportos

létszámcsökkentést

tervez,

kellő

időben

konzultációt

kell

kezdeményeznie a munkavállalók képviselőivel. A konzultációnak érintenie kell a létszámleépítés elkerülésének módjait, az érintettek számának csökkentését, valamint a következmények enyhítését. A munkáltatónak esetlegesen gondoskodnia kell az elbocsátottak áthelyezéséről, átképzéséről. A munkavállalók jogainak védelme a vállalatok, üzletek és üzletrészek átruházása esetén A 77/187/EGK irányelv azoknak a munkavállalókat érintő veszélyek enyhítésére szolgál, amely gazdasági növekedésből és az ezzel járó tőkekoncentrációból ered. A tőkekoncentráció megváltoztathatja a munkáltatói jogokat gyakorló személyét, ami sok esetben veszélyezteti a munkavállalók jogait. Az irányelvet az üzlet vagy üzletrész más munkáltatóra történő átruházásakor, azaz munkáltatói jogutódlás esetén kell alkalmazni. Az irányelv tartalma két 41


Munkavállalás az Európai Unióban részre osztható: az egyéni munkaviszony és a kollektív munkajog intézményeit érintő szabályokra. Az egyéni munkaviszonyhoz kapcsolódó rendelkezés, hogy a munkajogviszonyból fakadó jogok és kötelességek az átruházás időpontjában automatikusan átszállnak az átadóról az átvevőre. Fontos, hogy az átruházás önmagában egyik fél részéről sem, sem az átvevő, sem az átadó részéről nem lehet felmondási jogalap. Természetesen az új munkáltatónak is jogában áll megszüntetni a munkajogviszonyt. Azonban önmagában a munkavállalót nem lehet amiatt elbocsátani, mert megváltozott a tulajdonosi viszony. Vállalat vagy üzlet átruházása esetén az átvevőnek változatlanul be kell tartania a kollektív szerződésben megállapított feltételeket. Ennél az irányelvnél is lényeges a konzultációs és tájékoztatási kötelesség. Még az átruházást megelőzően tájékoztatni kell a munkavállalók képviselőit arról, hogy melyek voltak az átruházás okai, melyek az átruházásból eredő, a munkavállalókat érintő jogi, gazdasági és szociális következmények. A munkavállaló jogainak védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén A 80/987/EGK irányelv a munkavállalók azon egzisztenciális érdekét tartja szem előtt, hogy a munkájukért járó díjazásukhoz hozzájuthassanak, még akkor is, ha a munkáltató fizetésképtelen. Az irányelv tág mozgásteret biztosít a tagállamoknak a garanciarendszerek felépítésére, az eszközképzés részleteinek kidolgozására, de néhány alapelvet minden tagországra nézve kötelezően előír. A garanciarendszerek vagyonát a munkáltató vállalkozási vagyonától függetlenül kell kezelni, úgy, hogy az fizetésképtelenségi eljárás során ne legyen hozzáférhető. A munkáltató tájékoztatási kötelezettsége A 91/533/EGK irányelv célja a munkavállalók tájékozottságának garantálása, ebből következően a munkáltató információadási kötelezettsége. Általános követelmény, hogy a munkavállaló rendelkezzen olyan okmányokkal, amelyek pontos információt tartalmaznak a munkajogviszony elemeiről. Ezen dokumentumok szolgálnak egyéb jogosultságok megszerzéséhez is. Az irányelv külön kiemeli, hogy 42


Munkavállalás az Európai Unióban külföldön történő munkavégzés esetén fokozott figyelmet kell fordítani a munkáltató tájékoztatási kötelességére. Ennek ellenére a tagállamok meghatározhatják azokat a munkaviszonyokat, amelyeket kizárnak az irányelv alkalmazási köréből. Ilyen például az egy hónapnál rövidebb munkaviszony, az alkalmi és időszakos munkaviszony, amelyekre nem terjed ki az irányelv hatálya. A munkáltató tájékoztatni köteles a munkavállalót a munkáltató alapadatairól, mint például a székhelyről, a munkavégzés helyéről, a munkavállaló által végzendő munka elnevezéséről, jellegéről, a munkaszerződés hatálybalépéséről, a fizetett szabadság időtartamáról, a felmondási idő hosszáról, a munkavállalót megillető díjazásról, a kifizetés gyakoriságáról, valamint a kollektív szerződés tartalmáról. Az irányelv meghatározza azt is, hogy az előbbi információkat legkésőbb a munkaviszony kezdetét követő két hónapon belül, írásba foglalt munkaszerződésben vagy más írásos dokumentumban kell rögzíteni. Ha a munkavállaló külföldön dolgozik, úgy a fenti adatokat külföldre indulása előtt meg kell kapnia a külföldi munkavégzés időtartamára, a javadalmazás pénznemére, a külföldi munkavégzéssel járó pénzbeli vagy természetbeni juttatásokra, illetve a hazatérésére vonatkozó információkat. Ha azonban a külföldi munkavállalás nem haladja meg az egy hónapot, akkor nem szükséges a fentiek megadása. Az Európai Üzemi Tanács A 94/45/EK irányelv a közösségi szintű vállalkozások, vállalkozáscsoportok esetében segíti elő a munkavállalók tájékoztatáshoz, illetve konzultációhoz való jogának érvényesülését. Az irányelv meghatározza a közösségi szintű vállalkozás fogalmát, mely szerint ide tartozik a tagállamokban működő legalább ezer munkavállalót foglalkoztató, illetve legalább két tagállamban működő, mindegyikben legalább 150 munkavállalót foglalkoztató vállalkozás. A közösségi szintű vállalkozáscsoport pedig olyan csoportot jelöl, amely a tagállamokon belül legalább ezer munkavállalóval, különböző tagállamokban legalább két vállalkozáscsoporttal, így legalább két tagállamban egyenként minimum 150 munkavállalót foglalkoztató vállalkozáscsoporttal rendelkezik.

43


Munkavállalás az Európai Unióban A kiküldött munkavállalók védelme A 96/71/EK irányelv a szolgáltatásnyújtás keretében kirendelt munkavállalóknak biztosít jogokat. A kiküldött munkavállalók védelme szorosan összefügg az Európai Unió alapvető szabadságjogaival, a személyek és a szolgáltatások szabad áramlásával. A vállalkozásoknak lehetőségük van arra, hogy átmenetileg egy másik tagországba helyezzék munkavállalóikat. Ilyenkor két vállalkozás köt egymással szerződést, és ennek keretei között végez munkát a munkavállaló. A tagállamok garantálják a területükre kirendelt vagy kikölcsönzött munkavállalóknak azokat a munkafeltételeket, amelyeket abban a tagállamban határoztak meg, amelyben a munkát végzik. Meghatározott tevékenységek tekintetében rögzíteni kell a munkavégzés maximális időtartamát, a minimális pihenőidőt, a fizetett szabadság minimális tartamát, a bért, a túlmunka díjazását, a munkaerő-kölcsönzés feltételeit, az egészség- és biztonságvédelmi előírásokat, valamint a munkavédelmi feltételeket. A magyar jogharmonizáció során az irányelvet a Munka Törvénykönyvének 2001. évi módosításával szó szerint átvettük. Ha tehát külföldi munkáltató munkavállalója végez munkát a Magyar Köztársaság területén a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni. A részmunkaidős foglalkoztatás A 97/81/EK irányelv az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Uniója (UNICE), az Állami Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) által a részmunkaidőről kötött keret-megállapodását önti jogi formába. Ez az irányelv azért nagy jelentőségű, mert a részmunkaidő mint a rugalmas foglalkoztatási formák egyike, az unió legtöbb tagállamában előtérbe került. Az irányelv azt kívánja elérni, hogy ne érje hátrányos megkülönböztetés a részmunkaidős munkavállalókat, valamint, hogy még inkább elterjedjen a részmunkaidős foglalkoztatás. Az irányelv kimondja, hogy nem szabad kedvezőtlenebbül bánni a részmunkaidős munkavállalókkal, csak a részmunkaidős forma miatt, mint a hasonló, teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottaikkal. Ezt csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni, ha a megkülönböztető bánásmódot objektív okok, például a ledolgozott munkaórák száma, indokolják. Azokat a munkavállalókat, akik a teljes és részleges munkaidő között váltanak, illetve ezt a váltást elutasítják, különös védelemben kell részesíteni. Ebből tehát az következik, hogyha a 44


Munkavállalás az Európai Unióban munkavállaló nem hajlandó teljes munkaidőből részmunkaidőbe áttérni, az nem lehet a munkaviszony felmondásának alapja, hacsak azt nem az adott munkáltató működési igényei teszik szükségessé. A határozott időre foglalkoztatott munkavállalók jogainak védelme Ez a 99/70/EK irányelv szintén az UNICE, a CEEP és az ETUC által kötött keretmegállapodást fejleszti tovább. Ennek az irányelvnek is központi rendelkezése a diszkrimináció tilalma, tehát a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesíthetők kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a határozatlan időre foglalkoztatottak. A tagállamok körében általános, hogy a határozott időre foglalkoztatottak nem kapják meg ugyanazokat a juttatásokat, amennyiben megszűnik a munkaviszonyuk. Az irányelv a visszaélések megakadályozására az alábbi három eszközt tartalmazza a visszaélések megakadályozására: -

a határozott idejű szerződések megújítását alátámasztó objektív okok

meghatározása, -

az egymást követő határozott időre létrejött munkaszerződések vagy

munkavégzésre irányuló jogviszonyok teljes időtartamának maximálása, -

az ilyen szerződések vagy jogviszonyok megújításának meghatározott száma.

Magyarországon a Munka Törvénykönyve 79. §-a rendezi a határozott időre foglalkoztatott munkavállalókat. Itthon a határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag meg kell határozni, ennek időtartama nem haladhatja meg az öt évet. A magyar jog teljesíti a irányelvben előírt követelményeket, mivel a munkaszerződés maximális időtartamát meghatározza a visszaélések megakadályozása érdekében. A

határozott

időre,

illetve

a

munkaerő-kölcsönzés

keretében

foglalkoztatott

munkavállalók egészségének és biztonságának védelme A 91/383/EGK irányelv célja, hogy a határozott és a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló ugyanolyan védelemben részesüljön, mint a határozatlan időre foglalkoztatott, vagy az, akit a kikölcsönzött munkavállaló munkáját felhasználó vállalkozásnál hagyományos munkajogviszony kereteiben foglalkoztatnak. 45


Munkavállalás az Európai Unióban Munkaerő-kölcsönzésről akkor beszélünk, ha a munkáltató és a munkavállaló között olyan szerződés jön létre, ahol a munkavállaló nem munkáltatója, hanem más számára és ellenőrzése mellett végez munkát. Bizonyos ágazatokban a munkavállalók fokozottabban vannak kitéve balesetveszélynek, illetve foglalkozási megbetegedésnek, mint más dolgozók. Ezek csökkentéséhez szükséges a munkavállalók előzetes tájékoztatása, képzése, a rendszeres orvosi vizsgálatokon való részvétel. A munkavállaló kiképzését megelőzően tájékoztatni kell a betöltendő munkakörről, az ellátandó feladatokkal kapcsolatos kérdésekről, ki kell dolgozni azokat a technikákat, melyek a foglalkoztató felelősségét alapozzák meg a munkavégzés időtartama alatt. Emellett elő kell írni a munkateljesítés feltételeinek rögzítését, különös tekintettel a biztonságra és az egészségügyi követelményekre. A munkaidő megszervezése A 93/104/EK irányelv a munkaidő, pihenőidő kérdéseiről szól. Hatálya az éves szabadság minimális, a heti munkaidő maximális időtartamára, a napi pihenőidőre, a heti pihenőnapra, az éjszakai munkavégzésre, a váltott műszakban történő munkavégzés és a munkarendek bizonyos szempontjaira terjed ki. Feltűnő azonban, hogy az irányelv külön a túlmunkával nem foglalkozik, viszont rögzíti, hogy a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az átlagos munkaidő ne haladja meg a 48 órát bármely hétnapos időszak során. Az irányelv előírja az éjszakai munka hosszát: az ilyen munkát végző személyek rendes munkaóráinak száma nem haladhatja meg átlagosan a 8 órát egyetlen 24 órás időszakban sem. Külön kiemeli az éjszaka dolgozók egészségügyi vizsgálatát, szól a nappali munkára történő átirányításról, illetve az erre vonatkozó biztonsági és egészségvédelmi szabályokról. 2000/34/EU irányelv, amely az előző irányelv kérdéseit vizsgálja felül, megállapítja, hogy ma már egyetlen tagállam sem él a 48 órás heti munkaidő lehetőségével. Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EFLWC) 2001. évre vonatkozó adatai szerint az egyes európai országokban az átlagos heti munkaidő a következőképp alakul. Az EU-hoz csatlakozó országok esetében a munkaidő hosszabb és a nemek szerint egyre kevésbé differenciált. A csatlakozóknál a foglalkoztatottak 44,4 órát dolgoznak átlagosan hetente. Ugyanez a régi tagállamokban átlagosan 38,2 óra. Kelet46


Munkavállalás az Európai Unióban Európában a férfiak 45,4 órát, a nők 43,3 órát töltenek munkavégzéssel. Az alkalmazottak esetében a heti munkaidő hossza 42,2 óra, míg Nyugat-Európában 36,7 óra. A nem általános munkaórák, mint az éjszakai vagy a műszakban való munka, a hetente eltérő munkarendek szerinti munkavégzés, a hosszú munkahét, vagy a vasárnapi munkavégzés gyakrabban és nagyobb arányban találhatók a tagjelölteknél. Ugyancsak hosszabb a munkával kapcsolatos utazási idő is. Ugyanakkor a részidős munka ritkább az újonnan csatlakozók körében. A fiatalok munkahelyi védelme A 94/33/EK irányelv kiindulási pontja, hogy a gyermekeket és a fiatalkorúakat különösen veszélyeztetett csoportoknak kell tekinteni, és külön intézkedéseket kell hozni biztonságuk érdekében, valamint meg kell akadályozni a gyermekmunkát. Az irányelv más nemzetközi egyezményekkel összhangban hangsúlyozza, hogy a minimális munkavállalói életkor ne legyen alacsonyabb a tankötelezettségre vonatkozó életkornál, illetve semmiképpen se legyen alacsonyabb, mint 15 év. Ezen irányelv hatálya alá tartozik minden olyan 18. életévét még be nem töltött személy, aki munkaszerződéssel rendelkezik és munkaviszonyban áll. Az éjszakai munkavégzést az irányelv főszabályként megtiltja a 18 évnél fiatalabb munkavállalók esetében.

47


Munkavállalás az Európai Unióban 7. MUNKAVÁLLALÁS

AZ

EURÓPAI UNIÓBAN

7.1. EURES – EUROPEAN EMPLOYMENT SERVICES, EURÓPAI FOGLALKOZTATÁSI SZOLGÁLAT Az EURES, azaz az Európai Foglalkoztatási Szolgálat az Európai Bizottság által koordinált számítógépes munkaerő-közvetítési rendszer. Az Európai Unió 1993-ban hozta létre az Európai Gazdasági Társulás 17 országában a munkaerő szabad mozgásának elősegítésére. Az együttműködési hálózat része az Európai Bizottságon túl az EGT-tagállamokbeli foglalkoztatási közintézmények, valamint minden olyan szervezet, melyek foglalkoztatási kérdésekben érdekeltek, mint például a szakszervezetek, munkáltatói szervezetek, illetve helyi, illetve regionális közösségek. Az EURES internetes munkaerő-közvetítési rendszer három alappillére az EURES adatbázis, a tanácsadói hálózat, valamint az informatikai rendszer. Az adatbázis egyrészt tartalmazza az álláskeresők adatait és a megüresedett álláslehetőségekre vonatkozó információkat az EU és az EGT területén. Az adatbázis másik fő része olyan általános adatokat tartalmaz, amely segíti a célországok munkajogában, törvényeiben, adójogi, társadalombiztosítási, szociális szabályozásában való eligazodást. Mindezeken túl pedig érdekes információkat közvetítenek az egyes országok politikai, kulturális, gazdasági és szociális viszonyairól. Ezeket az adatbázisokat naponta frissítik az EURES-tanácsadók, a már nem aktuális állásajánlatokat azonnal törlik a rendszerből. Jelenleg a 17 EGT-tagállamban 500 képzett tanácsadó segíti a külföldre orientálódó munkavállalók karrieresélyeit, valamint a munkaadókat. A tanácsadók az összes gyakorlati, jogi, adminisztrációs kérdésben naprakész tájékoztatást adnak. Kiterjedt informatikai eszközrendszerrel, országok szerinti adatbankkal rendelkeznek mind az élet, mind a munkavállalás feltételeinek részleteiről illetően. Az EURES-adatbank használata ingyenes és az Interneten keresztül mindenki számára hozzáférhető a http://europa.eu.int/eures címen.

48


Munkavállalás az Európai Unióban A munkavállalók jelenleg 17 ország álláshirdetései közül választhatják ki maguknak a legmegfelelőbbet. Ezenkívül az internetes-oldalnak köszönhetően bárki publikálhatja önéletrajzát, mely lehetővé teszi, hogy a munkáltatók közvetlenül bombázhassanak ajánlataikkal. Természetesen a rendszer engedélyezi a munkakereső anonimitását, ez esetben a munkaadó csak tanácsadókon keresztül léphet kapcsolatba az adott személlyel. A rendszer hátránya, hogy egyelőre csak az Európai Unió tizenegy hivatalos nyelvén létezik, mitöbb az álláshirdetések nagy többsége angolul, másrészük kizárólag németül, illetve franciául jelenik meg. 1993-as kezdete óta az EURES hozzájárult a foglalkoztatottak mobilitásához. Az utóbbi két évben több mint egy millió állampolgár vette igénybe a szolgáltatást. Az EU bővítése miatt új mobilitási perspektívák jelennek meg. A fiatal munkavállalók, akik az előző generációkhoz képest nagyobb nyelvi tudással és utazási tapasztalatokkal rendelkeznek, mobilabbak is. A munkakeresőknek az állásajánlatokon túl tisztában kell lenniük az európai munkaerőpiac lehetőségeivel, a szociális jogokkal, amelyben szintén segítséget ad a rendszer. Másfelől a munkaadóknak is tudniuk kell, mennyi képzett munkás áll rendelkezésére más országban. Számukra is előnyös lehet egy multikulturális, többnyelvű csapat összeállítása. Az információ hiánya gyakran gátja a szakmai mobilitásnak, az EURES ezt a hiányt pótolja. A munkaadók számára a határokon túlra való kitekintés növeli a pályázók skáláját, illetve a róluk szóló információk mennyiségét. Ez előnyös abban az esetben, ha olyan speciális kompetenciával rendelkező személyt keresnek, aki nem létezik saját országában. A hálózat nagy sikereket ért el az egészségügyi, IT, turizmus szektorokban. Microsoft, Nokia, és hasonló multinacionális vállalat toborzási folyamatában is közreműködött. A következő táblázat azokat a szakmákat mutatja be, melyek a legnagyobb számban vannak meghirdetve az EURES-rendszerben. A legnagyobb esély, ahogy a táblázatból kitűnik, hogy az EURES segítségével vendéglátóipari területen találunk munkát. Orvosokat is nagyszámban keresnek, valamint a számítástechnikához kapcsolódó területekhez kapcsolódó munkatársakat is szívesen fogadják más országokból. 49


Munkavállalás az Európai Unióban 14. táblázat. Az EURES-rendszerben meghirdetett állások szakma szerinti bontásban, 2004 Foglalkozás

Cégek száma

Szakács

132

Pincér

101

Programozó, rendszergazda

90

Orvos

74

Informatikus

68

Konyhai kisegítő

54

Szállodai recepciós

42

Adatfeldolgozó

40

Képviselő, ügynök

38

Utazási irodai alkalmazott

37

Forrás: www.europa.eu.int/eures, 2004

Magyarul még nem elérhető a rendszer, azonban Magyarország 2004-es Európai Uniós csatlakozását követően országszerte EURES-irodák állnak a munkakeresők rendelkezésére. A European Employment Services adatbankjában nem szerepelnek az Európai Unió intézményeiben megpályázható állások. Az itt betölthető uniós intézményi pozíciók meghirdetésével a European Selection Office (EPSO) foglalkozik.

50


Munkavállalás az Európai Unióban 7.2. EPSO – EUROPEAN SELECTION OFFICE, EURÓPAI SZEMÉLYZETI FELVÉTELI HIVATAL A hivatal brüsszeli székhelyén 2003. január 1-jén kezdte meg működését. Az EPSO létrehozásának célja, hogy valamennyi EU-s intézmény számára nyílt versenyvizsgák szervezésével magasan képzett munkatársakat toborozzon. Így az EPSO-n keresztül sokak számára lehetőség nyílik, hogy az Európai Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Bíróság, az Európai Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az Európai Ombudsman Hivatala által kiírt pályázatokon indulhasson. A fenti uniós intézményekben betölthető posztokat, azok megbízásából tehát az EPSO fogja össze. Az EPSO 2003-as felállítását megelőzően a pályázóknak a különböző intézmények eljárásaival, határidők sokaságaival kellett megbirkózniuk. A Hivatal felállítása megkönnyítette és átláthatóbbá tette a pályázók számára az eligazodást, valamint az intézmények számára a versenyvizsgák koherens megszervezését és az egységes válogatási szempontok alkalmazását. Az uniós intézmények számos munkahelyet kínálnak. A Hivatal legfontosabb célkitűzése, hogy a lehető legmagasabb szinten elégítse ki az EU-s intézmények igényeit az alkalmasság, feddhetetlenség, valamint teljesítmény tekintetében. Másik fontos szempont, hogy az alkalmazottak az EU-országok és a csatlakozó államok minél szélesebb köréből kerüljenek ki. Az intézmények érdekes munkát kínálnak, vonzó fizetéssel és kedvező továbbképzési programcsomaggal. A kiválasztás nyílt versenyeken, teljesítmény alapján történik. Az, hogy a pályázó milyen pozíciót nyerhet el, attól függ, hogy melyik szinten csatlakozik az intézményhez, és természetesen az, hogy a jelentkező mennyire motivált és alkalmas a feladat ellátására. Akinek nincs számottevő szakmai tapasztalata, az az A8-as szintre jelentkezhet, itt tehát nem feltétel a szakmai gyakorlat. Magasabb szintekre, mint például az A7-es szintre már legalább hároméves gyakorlattal jelentkezhetnek a megfelelő területre. Az A fokozat bizonyos elvárásokkal

jár

együtt.

Eszerint

nagy

hangsúlyt

kap

a

vállalkozókedv,

a

kezdeményezőkészség, az elkötelezettség, valamint a legváltozatosabb háttérrel rendelkező emberek és források irányítása és kezelése. Fontos továbbá a világos és egyértelmű 51


Munkavállalás az Európai Unióban önkifejezés szóban és írásban egyaránt, valamint az időmenedzsment és a saját munka megtervezése. A

diplomával

rendelkezők

számára

(A

szint)

az

álláslehetőségek

zöme

az

adminisztrációban és a menedzsmentben kínálkozik, attól függetlenül, hogy ki milyen szakterületen szerezte meg a diplomáját. Lehetőség nyílhat akár az új környezetvédelmi jogszabályozás előkészületeiben, akár a közös agrárpolitika alkalmazásában való részvételre, vagy az EU-n kívüli országokkal folytatott tárgyalások levezetésére. Ugyanígy alkalom adódhat

az

EU

törvényhozói

folyamatokban,

az

EU-jogrend

értelmezésében

és

alkalmazásában, az EU-intézmények pénzügyi menedzsmentjének ellenőrzésében, vagy akár egy speciális tudományos kutatóprogramban való részvételre. Ennél is pontosabban, a tudományos kutatásban jártas szakemberek számára a Bizottságon belül működő Kutatási Főigazgatóság ír ki nyílt versenyvizsgákat, mely elsősorban határozott idejű munkaszerződést kínál sikeres felvételi eljárás esetén. Tekintettel a multikulturális munkakörnyezetre, nyelvészek, tolmácsok és fordítók számára is számos lehetőséget kínálnak az uniós intézetek. A tizenötök EU-jában 11 államnyelv létezik (angol, dán, finn, francia, görög, holland, német, olasz, portugál, spanyol és svéd). Az ír nyelv bizonyos szövegek tekintetében számít hivatalos nyelvnek. Ezeken kívül összesen 45 nyelv létezik (baszk, ír, skót, lapp, cigány, katalán, fríz stb.). Az anyanyelven kívül legalább két nyelv igen magas szintű ismerete szükséges. Bizonyos esetekben elvárás lehet egy-egy speciális nyelvkombináció is. Az EU által foglalkoztatott fordítók és tolmácsok nem elsősorban nyelvészek, hanem anyanyelvi szintű idegennyelvi ismerettel rendelkező jogászok, közgazdászok, mérnökök. A fordítói követelmények az anyanyelv (A nyelv) mellett B, C, D nyelvek ismeretét feltételezi. Az A szint tehát az anyanyelvi szint, a B nyelv a fordító vagy tolmács második legmagasabb szintű nyelvismeretét jelöli. A fordítók minden esetben idegen nyelvről anyanyelvükre fordítanak. A felvételi része fordítás A nyelvre, valamint felvételi elbeszélgetés EU ismeretekből B, C, D nyelveken. A tolmácsok felvételi versenyvizsgája egy 7 órás megmérettetésről szól, ahol az első feladat idegen nyelvről anyanyelvre való konzekutív és szakaszos tolmácsolás, majd prezentáció 52


Munkavállalás az Európai Unióban következik A nyelven, amelyet B, C, D nyelven EU-s ismeretekről és általános műveltséget feltáró beszélgetés követ. A fenti kutatói, illetve nyelvész területek mellett számos megfelelően javadalmazott karrierlehetőség között válogathatunk többek közt az információs technológia, a politikatudomány, gazdaság, pénzügy, könyvvizsgálat, jog területein. Az uniós intézmények a diplomával nem rendelkezőknek is kínál karrierlehetőséget. Az úgynevezett B szintű állásokat középfokú végzettségűek pályázhatják meg, itt azonban követelmény a legalább kétéves szakmai tapasztalat. A B kategóriás alkalmazottak feladata elsősorban a végrehajtás, adatszolgáltatás az EU-tevékenységek valamennyi területén, mint például költségvetési ügyek, vámkezelés, IT és számítástechnika, valamint felmérések készítése világszerte. A C kategóriás állomány adminisztratív és titkári jellegű feladatok ellátásával foglalkozik, ám ezen tevékenységek is önálló felelősséggel járnak. A C szint alkalmazottait a D kategóriás állomány támogatja, amely munkavállalók feladata az alapvető kétkezi és támogató munkák ellátása. Az állandó státuszú EU-képviselőket tehát nyílt versenyvizsgákon választják ki. Emellett az EU-s intézmények korlátozott számban pályázatot írhatnak ki ideiglenes és kisegítő státuszú állásokra, valamint kis számban, határozott időre szóló munkaszerződésre szóló munkaszerződéssel meghirdetett ügynökségi állásokra is. A válogatás nyílt felvételi versenyvizsgák rendszere, melynek első része egy előválogató teszt, egy feleletválaszolós feladat, amely a verbális és bizonyos esetekben a numerikus érvelési készséget, valamint EU-s ismereteket és nyelvi készséget méri. Speciális ismereteket felmérő tesztek is előfordulhatnak az elvárásoknak megfelelően. Ezt az írásbeli, majd szóbeli vizsga követi. A válogatás végén, teljesítmény alapján rangsorolják a pályázókat, és a legmagasabb pontszámot elért jelentkezők várólistára kerülnek. Az esetleges megüresedésnél az adott intézmény a várólistáról állítja össze azon pályázókat, amelyeket személyes meghallgatásra hív be. Így tehát a vizsgán sikeres jelentkezőknek nem garantált az azonnali alkalmazás, mivel az a váratlanul megüresedett állások számától függ. 53


Munkavállalás az Európai Unióban Fontos még megemlíteni, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal garantálja a felvételi eljárás tisztaságát, szem előtt tartja az egyenlő esély alapelvét. Az intézményekben a diszkrimináció egyetlen formája sem engedélyezett. Ezért az intézményi állások valamennyi jelenlegi és jövőbeni EU-polgár előtt nyitva állnak, akik megfelelnek a kiválasztási kritériumoknak, korra, nemre, politikai, filozófiai, vallási meggyőződésre, valamint szexuális beállítottságra való tekintet nélkül. Mozgáskorlátozottak is indulhatnak a versenyvizsgákon, akiket speciális körülmények megteremtésével is támogatnak. A szelekció alapja esetlegesen a vizsgákon való megfelelésen túl, hogy az állományon belül megfelelő földrajzi egyensúlyt teremtsenek, továbbá, hogy növeljék a vezető beosztásban lévő nők számát. Itt kell megemlítenem, hogy bár az Magyarország uniós csatlakozása után lesz néhány év, mikor a tizenötök dönthetnek arról, hogy melyik új tagállamból kiket engednek be munkavállalás céljából országukba, azonban ez a korlátozás nem vonatkozik azokra, akik egy uniós intézményben kívánnak elhelyezkedni.5. Ezekre a posztokra a régi tagországok jelöltjeivel azonos feltételekkel pályázhatunk.

5

Úton, Európa Magazin, 2003 jan. 19.

54


Munkavállalás az Európai Unióban 7.3. SZAKMAI GYAKORLAT AZ EU INTÉZMÉNYEIBEN A következő intézmények szerveznek általában 3-5 hónapos gyakornoki programokat: Európai Parlament, Bizottság, Tanács, Európai Bíróság, Számvevőszék, Gazdasági és Szociális Bizottság, Régiók Bizottsága, Európai Ombudsman Hivatala. A felsőfokú végzettség és EU- illetve csatlakozó országbeli állampolgárság alapfeltétele a jelentkezésnek. Harmadik országbeli jelentkezőket igen kivételes alkalomból vesznek csak figyelembe. A gyakornok alacsony napidíjat kap gyakornoki ideje alatt, valamint léteznek járandóság nélküli gyakornoki posztok is, amikor a gyakornok ösztöndíjban vagy egyéb támogatásban részesül. Gyakorlat az Európai Parlamentben Az Európai Parlament gyakorlati helyek felkínálásával segíti az európai oktatást és a fiatalok szakmai képzését. Léteznek fizetett gyakorlatok, mint a Robert-Schuman általános ösztöndíj, a Robert Schuman újságírói ösztöndíj, valamint Ramón y Cajal gazdasági tárgyú ösztöndíja. Ezenkívül lehetőség van fizetés nélküli gyakorlati időt tölteni a Parlamentnél. A jelentkezőknek azonban bizonyos feltételeknek meg kell felelniük. Ezek pedig az uniós-, illetve csatlakozó országbeli állampolgárság, 18 és 45 év közötti életkor, egy hivatalos nyelv alapos ismerete, valamint még egy uniós nyelv erős ismerete. Mindezen túl pedig nem pályázhat szakmai gyakorlati helyre az, aki már részt vett egy uniós intézményben fizetett gyakorlaton, és kizáró ok az is, ha a jelentkező már legalább négy egymást követő héten fizetett alkalmazásban állt egy Európai Uniós intézményben. Harmadik országbeli pályázóknak a gyakorlati keretlétszám mindössze 5%-át tartják fent, akik hasonló feltételeknek megfelelve jelentkezhetnek a Parlamentbe gyakorlati pozícióra. A szakmai gyakorlati időszak alatt a gyakornok egy tapasztalt munkatárs védőszárnya alatt tevékenykedik, akinek tanácsait és utasításait be kell tartani. Fontos kitétel a gyakornoki szabályzatban, hogy tilos mindennemű információt, illetve dokumentumot továbbadni, melyeket még nem hoztak nyilvánosságra. A gyakornokhoz rendelt tapasztalt munkatárs a gyakorlat kezdetekor tervet dolgoz ki a gyakorlati időszak lefolyásáról, a gyakorlat végeztével pedig értékeli a gyakornok teljesítményét. A gyakorlat végén a gyakornok jelentést készít a 55


Munkavállalás az Európai Unióban Parlamentben eltöltött időszakról. A gyakornokot megilleti a gyakorlat kezdetén és végén az utazási költségek megtérítése. Amennyiben 500 km-t meghaladja a távolság lakhelye és Brüsszel között, úgy a repülőjegyet térítik meg, ha nem, akkor vonatot vehet igénybe. A baleset- illetve betegbiztosítás kétharmad részét átveszi a Parlament. Havonta két nap szabadság jár. A fizetett gyakorlati lehetőségeket felsőfokú végzettségűeknek szánták, hogy a tanulmányuk alatt megszerzett tudást kiegészítsék és a gyakorlatba átültessék. Már az egyetemi illetve a főiskolás évek alatt is érdemes az EU-s gyakorlatot jól előkészíteni, hiszen egy volt tanárnak jelentést kell írnia a pályázóról, amelynek objektív képet kell festenie róla. Továbbá célszerű a diplomamunkát egy Európai Uniót közvetlenül érintő témában írni, esetleg a témában cikket, tanulmányt publikálni. A fizetett gyakorlat időtartama öt hónap. A gyakorlati idő február és szeptember közepén kezdődik minden évben, ezeknek az időtartamát nem lehet meghosszabbítani. A fizetésre is nagyon pontos szabályokat állított fel a Parlament. A fizetési alap egy A 8/1-es szinten lévő uniós hivatalnok javadalmazásának 25%-a, melyet hónap közepén kap kézhez a gyakornok. A fizetetlen gyakornoki posztokra még jelenleg felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalokat várnak, melynek időtartama egytől négy hónapig terjedhet, amely kivételes esetben további két hónappal meghosszabbítható. A Bizottság is hasonló feltételekkel nyújt gyakorlati lehetőségeket. Itt azonban a korhatár 30 év. A jelentkezési lapokat az Internetről lehet letölteni, majd az igazolásokkal, oklevelek fénymásolataival, ezek fordításával postán a megadott brüsszeli címre el is kell küldeni. Úgy tűnik, hogy a Bizottság a beérkezett pályázati anyagok alapján dönt az átlagosan évente 16.000 jelentkező között az évi 1.200 (azaz félévente 600) hely elosztását illetően. Az Európai Tanács 75 három és négy hónapos időtartamú gyakorlati helyet kínál évente. Ezekre átlagosan 8-900 pályázat fut be. A jelentkezési korhatár itt is harminc év. Magyar szemmel vonzó továbbá az a tény, hogy itt a gyakornokok 735 euró fizetést kapnak havonta.

56


Munkavállalás az Európai Unióban 7.4. DIPLOMÁK ÉS SZAKKÉPESÍTÉSEK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE A diplomák és szakképesítések elismerése az oktatás és a személyek szabad áramlásának fontos területét képezi, hiszen nem beszélhetünk diszkriminációmentes munkavállalási, letelepedési és szolgáltatásnyújtási szabadságról az Európai Unión belül, ha az egyes tagországok nemzeti oktatási, szakképzési rendszerei által kibocsátott okleveleket más tagállamban nem ismerik el. Nem lehet szó kölcsönös elismerésről akkor sem, ha az oklevelek minősége és jellege nem összehasonlítható. Így az összehasonlíthatóságnak feltétele a nemzeti oktatási rendszereknek a képzés tartalma és időtartama szerinti közelítése. Mindezek ellenére az Európai Unión belül nem létezik egységes közösségi oktatáspolitika. Egyrészt a tagállamok sajátos kultúrájának megőrzése miatt, másrészt pedig az egyetemek és főiskolák nagyfokú önállósága miatt csak a megszerzett diplomák, oklevelek kölcsönös elismerését igyekeznek megvalósítani. A szakképesítések kölcsönös elismerésének fontosságára már kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektettek a Közös Piac megalkotói. A Római Szerződés 48. cikke is szól a diplomák elismeréséről a vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának elősegítéséhez. A diplomák kölcsönös elismerési rendszere alapvetően két elvre épül. Egyfelől az oklevelek ún. akadémiai elismerésére, amely az elismerés kérdését kizárólag az iskolai végzettségi szint vagy fokozat és az oktatás tartalma alapján mérlegeli. Ebben azt vizsgálják tehát, hogy egy személy által a származási országban vagy egy harmadik államban szerzett oklevél a befogadó államban milyen szintnek és szakképzési jellegnek felel meg. Az akadémiai elismerés elsősorban egy másik tagállamban történő továbbtanuláshoz szükségesés ezek a kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Másfelől pedig az oklevelek elismerésének másik rendszere a szakmai elismerés. Ez az iskolai végzettség mellett a szakmai készségeket, a szakmában már eltöltött időt, jártasságot veszi figyelembe. Ezentúl pedig a közösségi jogszabályok lehetővé teszik a bármely tagállamban megszerzett képesítés és gyakorlati idő globális EU-szintű elismerését azáltal, hogy szakmai minimumkövetelmények és képzési tárgyak meglétét írják elő az egyenértékűség kimondásához. 57


Munkavállalás az Európai Unióban A felsőoktatási diplomák elfogadásának a 89/48/EGK irányelv az alapja. Ez az irányelv minden szabályozott szakmára vonatkozik, vagyis azokra a szakmákra, melyek folytatásának legalább hároméves tanulmányi program elvégzése után kapott diploma a feltétele. A befogadó ország azonban előírhat honosító képzési időszakot, illetve képességvizsgálatot, a kérelmező választásától függően. Az egyenértékűség tekintetében a szabályozás két csoportra oszlik. Az első területhez tartoznak az ágazati irányelvek, melyek szakmák szerint biztosítják a diplomák elismerését. Ez a szabályozás érvényesül az orvosok, fogorvosok, ápolónők, építészek, mérnökök, állatorvosok, gyógyszerészek, szülésznők, de a vendéglátóipar, az építőipar, az erdészet vonatkozásában is. Olyan szakmákra, melyekre ágazati szabályt nem fogadtak el a horizontális megközelítés jegyében a koordináció eszközét alkalmazzák. Létezik olyan szabály, mely előírja, hogy a legalább hároméves képzésben megszerzett felsőoktatási képesítést, amennyiben az nem az ágazati szabállyal érintett szakmára vonatkozik, akkor is el kell ismerni, ha az oktatási tartalom némileg különbözik, de a lényegi követelményeket az oktatási intézmény teljesíti. Indokolt esetekben az elismerési rendszer lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy alkalmassági tesztnek vessék alá a jelöltet, illetve bizonyos gyakorlati idő letöltését kívánják meg szakmai tudása bizonyítékaként. Hasonló szabályok léteznek a szakképzés, a középiskolai képzés és az egy évnél rövidebb felsőfokú képzést adó tanfolyamok tekintetében is. Az Európai Unió 2000 januárjában meghirdette a Leonardo II. programot (2000-2006), melynek általános célkitűzése a szakképesítések transzparenciájának megvalósítása, melyet a mobilitás és foglalkoztathatóság fejlesztéséhez kapcsol. Összességében a közösségi szabályok ma már nagyon sok területet lefednek, azonban a diplomák és szakképesítések elismertetése a tagállamokban még mindig nem automatikus. A Magyarországon szerzett oklevelek, diplomák számos tekintetben megfelelnek az uniós előírásoknak, néhol még jobb képzési színvonalat is fel tudunk mutatni.

58


Munkavállalás az Európai Unióban 8. AZ UNIÓS

SZABÁLYOZÁS

8.1. ÁTMENETI KORLÁTOZÁS A KELET-EURÓPAI MUNKAERŐ ELŐTT Az Európai Uniós közösségi törvény által biztosított alapvető szabadságjogok egyike a személyek szabad áramlása a tagállamok között. Ez egyben jogosultságot nyújt valamely más tagállamban való munkavállalásra is. Az EU- és az EGT-országokban minden uniós polgár az adott tagállam állampolgáraival egyenlő feltételek mellett vállalhat munkát, illetve alapíthat vállalkozást, tehát nem kell munkavállalási engedélyt kérnie. Ez a kedvezmény vonatkozik a közösségi munkavállaló családtagjaira is, állampolgárságuktól függetlenül. A harmadik országokból érkezőknek, amennyiben nem uniós polgárok családtagjai, kötelező munkavállalási engedélyt kérniük. A csatlakozási tárgyalások folyamán, azonban a jelenlegi tagállamok kérték, hogy az új tagállamok állampolgárai számára egy bizonyos ideig még ne kelljen biztosítaniuk azt a lehetőséget, hogy azok szabadon vállalhassanak munkát egy más tagországban. Vagyis, a közösségi jog átmeneti felfüggesztését kérték. A közösségi jog alkalmazásának kötelezettsége alóli átmeneti mentességet általában a csatlakozó országok, köztük Magyarország is kért. Ilyen volt többek között a tagállamok állampolgárai általi termőföldvásárlás magyarországi tilalmának átmeneti időszak alatti fenntartása. A munkavállalás feltételeit illetően azonban az a sajátos helyzet állt elő, hogy a jelenlegi tagállamok igényeltek eltérést a közösségi szabályozástól. Az adott tagállam ezáltal is kontrollálni tudja a munkaerőpiacára belépő külföldiek számát, a munkanélküliség szintjét, illetve az egyes szakmák iránti keresletet. A csatlakozási tárgyalásokon született megállapodások alapján tehát a csatlakozási szerződésben rögzített módon a jelenlegi tagállamok az új tagállamokkal szemben a csatlakozást követő átmeneti időszakban nem a közösségi jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkalmazzák. Magyarország 2004. május 1-i uniós csatlakozása után a csatlakozási szerződés értelmében átmeneti időszak következik, amely alatt korlátozzák a munkaerő szabad áramlását az új tagállamokból.

59


Munkavállalás az Európai Unióban Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozáskor részesévé válik az Európai Gazdasági Térségnek (EGT) is. Tekintettel arra, hogy az EGT-ben részes nem EU-tagállamok – Norvégia, Lichtenstein és Izland – is részesei az unió egységes belső piacának, ennek a három ország viszonylatában is érvényesülnek a Magyarország uniós csatlakozási szerződésében rögzítettek. Átmeneti munkaerőpiaci korlátozás az új tagállamok előtt Az átmeneti korlátozást a jelenlegi tagállamok legfeljebb 7 évre tarthatják fent 2+3+2 éves bontásban. Ez alatt az idő alatt a jelenlegi tagállamok 2004. május elsejét követően a magyar állampolgárok munkavállalását saját döntésük szerint tehát továbbra is feltételekhez köthetik. Az átmeneti korlátozás első két évében a régi tagországok munkaerőpiacainak hozzáférhetősége a tagállami nemzeti intézkedésektől és politikától, valamint az új tagállamokkal esetlegesen megkötött kétoldalú szerződésektől függ. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a régi tagállamok saját nemzeti jogalkalmazása nem eshet egybe a közösségi joganyag alkalmazásával. Vannak olyan tagállamok, amelyek az első két évben is már a közösségi szabályokat, vagyis a teljes piacnyitást alkalmazzák. Mindazonáltal lényeges, hogy az első két évben a régi tagországok teljes szabadsággal dönthetik el, hogy milyen nemzeti szabályokat vezetnek be vagy tartanak fent. A két év letelte után – tehát 2006 közepén - az Európai Bizottság jelentést készít az európai munkaerő-piac működéséről, amelyet az Európai Tanács ellenőriz. Többek között megvizsgálják, hogy az új tagállamok munkavállalói milyen mértékben vállalnak munkát más tagországok munkaerőpiacán. Ez a jelentés nem lesz kötelező erejű a jelenlegi tagállamokra nézve, de e jelentés tükrében a tagállamok eldönthetik, hogy a két év letelte után bejelentik-e az Európai Bizottságnak, hogy nemzeti, esetlegesen korlátozó szabályozásukat még további három évre fenntartják. Ez a notifikációs eljárás önkéntes, amennyiben írásbeli notifikációt nem tesznek a régi tagországok, úgy automatikusan a második év végétől a teljesen liberális munkavállalási lehetőséget nyújtó közösségi jogszabályok lépnek életbe. Az ötödik évet követően azonban a régi tagországoknak nem lesz lehetőségük egy egyszerű notifikációs eljárás keretében saját nemzeti joguk alkalmazására. Amennyiben még az ötödik 60


Munkavállalás az Európai Unióban év után is korlátozni kívánják a teljes munkaerő-piaci liberalizációt, akkor a tagállamnak bizonyítania kell, hogy az új tagállamok állampolgárai súlyos piaczavart okoznak egy adott régióban vagy szakmában. Vagyis, ha az ötödik év végén a magyar munkaerő olyan tömegben lenne jelen egy uniós munkaerőpiacon, hogy az súlyos munkaerőpiaci zavarokat okozna, akkor a korlátozások további két évvel, a hetedik év végéig meghosszabbíthatóak. Végső esetben, 2011-től, azaz a bővítés után hét évvel feltétlenül létrejön az új tagállamok szabad munkaerő-áramlása. Ennek az átmeneti korlátozó rendszernek az első két éve jelent szigorú megszorítást, hiszen az azt követő három évben – néhány országot kivéve – valószínűleg egyik tagállam sem fog érdemi korlátozást bevezetni. Az ötödik év leteltével valószínűleg a legszigorúbb tagországok esetén sem következhet be, hogy lehetőségük legyen a korlátozást a hetedik év végéig fenntartani, tehát Magyarország nem okozhat súlyos piaczavart egy európai munkaerőpiacon. Mindezt a korábbi Európai Uniós bővítések tapasztalataira és a magyar munkaerő mobilitására alapozva lehet állítani. Az átmeneti megállapodások személyi hatálya mindenkire kiterjed, aki a jelenlegi tagállamok egyikének valamely munkáltatójánál munkaszerződést szándékozik aláírni. Nem vonatkoznak azokra, akik a jelenlegi tagállamok egyikében például tanulás vagy önfoglalkoztatás kialakítása céljából szándékoznak letelepedni, kivéve az önfoglalkoztatást bizonyos szolgáltatási területen – például Ausztriában vagy Németországban, az építőipari szektorban. Ha valamely jelenlegi tagállam feloldotta a nemzeti intézkedések alkalmazását, és munkaerőpiaca már teljesen nyitott, felhatalmazást kérhet a korlátozások újbóli bevezetésére, amennyiben a munkaerőpiacon súlyos zavarokat tapasztal. A Bizottság dönti el, hogy milyen korlátozások és meddig alkalmazhatók. Az álláskeresők jogosultak akár a jelenlegi, akár a jövőbeli tagállamok közfoglalkoztatási

szolgálatainak segítségére. A más tagállamban történő, legfeljebb 3 hónapos álláskeresésre való jogosultság jelenlegi szabályai az új tagállamok polgáraira is vonatkoznak majd. Az ilyen munkakeresők saját országukban kérelmeznek majd munkanélküli-segélyt, és megszervezik, hogy az abban az országban kerüljön kifizetésre, ahol munkát keresnek, 61


Munkavállalás az Európai Unióban amennyiben az átmeneti megállapodások alapján jelen lehetnek az adott munkaerőpiacon. A segély mértéke a saját országukban folyósított segélyével egyezik meg.

62


Munkavállalás az Európai Unióban Magyarországgal együtt csatlakozó kelet-európai országok és Magyarország viszonya Az unióhoz Magyarországgal egy időben csatlakozó országok közül Málta és Ciprus viszonylatában a régi és új tagállamok megnyitják munkaerőpiacukat. A további hét új tagállam egymás közti viszonylatában megvalósul a kölcsönös munkaerőpiac nyitás, azzal a feltétellel, hogy amíg az átmeneti időszak alatt legalább egy jelenlegi tagállam még korlátozásokat tart fenn bármely új tagállammal szemben, addig az új tagállamok egymással szemben élhetnek védő intézkedések alkalmazásával. Védintézkedés akkor foganatosítható, ha egy másik új tagállam állampolgárainak munkavállalása súlyos munkaerő-piaci zavarokat, vagy annak közvetlen veszélyét idézi elő. A csatlakozási szerződés az új tagállamok egymás közti munkaerőpiaci nyitásáról úgy rendelkezik, hogy az új tagállamok egymással szemben megnyitják munkaerőpiacukat, vagyis a Magyarországon kívüli, kilenc új tagállam területén a magyar munkavállak szabadon vállalhatnak majd munkát. Hasonlóképpen Magyarországra is szabadon jöhetnek a másik kilenc tagjelölt országokból munkavállalók. Két ország, Ciprus és Málta esetében azonban ez a rendszer valóban teljes liberalizálást jelent, a közösségi jog kerül alkalmazásra, így minden országban teljesen szabad a munkavállalás. A fennmaradó nyolc új tagország azonban védintézkedés lehetőségét fenntartja. Ez azt jelenti, amennyiben egy adott régióban vagy egy adott szakmában egy másik új tagállam állampolgárai jelentős piaczavarást idéznek elő, vagy annak veszélyét jelenítik meg, akkor ebben az esetben az új tagállamok korlátozásokat tarthatnak fent, vagy azokat visszaállíthatják. Ezek a korlátozások, mint például a munkavállalási engedély kiadása, addig tartható fent, ameddig egy jelenlegi tagállam bármely új tagállammal szemben korlátozó intézkedéseket tart érvényben. A csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái Az átmeneti 2+3+2 éves korlátozást hazánk bizonyos garanciális feltételek megadásához kötötte. Magyarország elvárta, hogy a régi tagállamok nyilatkozatban fektessék le, amely nyilatkozat a csatlakozási szerződés mellékletét képezi, hogy a csatlakozás után javuljanak a magyar munkavállalók piacrajutási, illetve a munkához jutás esélyei, még akkor is, ha az adott tagállam korlátozást tart fent. Ennek a vállalásnak a hatása azonban kérdéses, 63


Munkavállalás az Európai Unióban természetesen ezek alapján sem garantált az uniós munkaerőpiacra való bejutás és az esélyegyenlőség az első két évben. Az átmenet első két évében tehát minden jelenlegi tagállam nemzeti jogszabályait alkalmazza a magyar munkavállalók esetében. A tagállamok szabályozási megoldásai különfélék, a teljesen korlátozásmentes munkavállalás biztosításától a jelenlegi munkavállalási engedélyezés fenntartásáig. Ugyanakkor a jelenlegi korlátozó szabályaikat fenntartani kívánó országok is kötelesek biztosítani azokat a jogosultságokat, melyeket Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon kivívott, és amelyek a csatlakozási szerződésbe is bekerültek. A visszalépés tilalma A jelenlegi tagállamokban a munkavállalás nem köthető szigorúbb feltételekhez a csatlakozás után, mint amelyek a csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában, 2003 áprilisában fennálltak. Vagyis, ha például Magyarország és egy jelenlegi tagállam viszonylatában kétoldalú egyezmény kvótát határozott meg az egyéni munkavállalókra, az semmiképp sem csökkenthető. A közösségi preferencia biztosításának kötelezettsége A következő garanciális feltétel a közösségi preferencia alkalmazása. Ha egy jelenlegi tagállam úgy dönt, hogy a csatlakozást követően is fenntartja a munkavállalási engedélyezési eljárást, akkor a munkavállalási jogosultság tekintetében előnyben kell részesíteni a csatlakozó országokból érkező munkavállalókat harmadik országok állampolgáraival szemben. Vagyis amennyiben egy adott meghirdetett álláslehetőség egy magyar és egy nem uniós állampolgár egyformán megfelel, és ugyanerre a helyre nem jelentkezik saját országbeli állampolgár, úgy az adott tagállam köteles előnyben részesíteni a magyar jelentkezőt. A munkavállalási engedélyt a magyar állampolgár javára kell kiadni a harmadik ország állampolgárával szemben. Ennek a kedvezménynek a jelentősége, hogy léteznek olyan tagországok, amelyeknek nem elhanyagolható tengerentúli kötődöttséggel rendelkeznek, például volt gyarmatokról érkező munkavállalók, amely személyeket előnyben részesítenek munkavállalás szempontjából. Ennek a gyakorlatnak a jogi lehetősége az uniós csatlakozás után meg fog szűnni. 64


Munkavállalás az Európai Unióban A 12 hónapos szabály Az a magyar állampolgár, aki a csatlakozás pillanatában legalább 12 hónapig jogszerű munkavállalóként jelen van egy adott jelenlegi tagállamban, például az a személy, aki egyéves munkavállalásra feljogosító munkavállalási engedéllyel dolgozik, az a 12 hónap letelte után az adott tagállamban a továbbiakban szabadon, munkavállalási engedély megszerzése nélkül vállalhat munkát. Az így szerzett szabad munkavállalási jogával addig élhet, amíg az adott tagállamok munkaerőpiacát önként el nem hagyja. Ez a szabad munkavállalási jogosultság megilleti azokat is, akik a csatlakozást követően válnak jogosulttá munkavállalásra egy adott jelenlegi tagállamban, és a munkavállalási engedélyük legalább 12 hónapra szól. Családtagok, akik valamely harmadik ország állampolgárai Amennyiben egy magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja a csatlakozás pillanatában a 12 hónapos szabály alá eső magyar munkavállalóval együtt valamely jelenlegi tagállamban tartózkodik, úgy a csatlakozást követően közvetlenül lehetősége nyílik szabad munkavállalásra. Amennyiben a családtag csak a csatlakozást követően a magyar állampolgárral együtt az adott tagállamban, úgy nem azonnal, hanem a csatlakozási szerződésben szabályozott feltételek mellett, bizonyos idő eltelte után lesz jogosult az engedély nélküli munkavállalásra. A viszonosság kérdése A csatlakozási szerződés lehetőséget biztosít Magyarország számára, hogy a magyar munkavállalókkal szemben korlátozásokat fenntartó tagállamok viszonylatában, viszonossági alapon, hasonló intézkedéseket alkalmazzon. Magyarország élni kíván ezzel a jogával, a magyar szabályozás a tagállamok nemzeti intézkedéseire egyenértékű választ fog adni. Az egyenértékűség követelménye ugyanakkor nem jelent feltétlenül teljes azonosságot, minthogy Magyarországra is érvényes a visszalépés tilalmának szabálya.

65


Munkavállalás az Európai Unióban Tartózkodási szabályok Az új tagállamok állampolgárai 2004. május elsejétől vízummentesen utazhatnak be valamennyi EGT tagállamba három hónapot meghaladó tartózkodási cél esetén is. Ilyenkor elegendő lesz a beutazás után az adott ország idegenrendészeti hatóságánál kérni a tartózkodási engedélyt (a vízum helyett), amelyet jövedelemszerzési tevékenység folytatása esetén az EGT állampolgároknak és családtagjaiknak általában öt évre adnak meg, és automatikusan hosszabbítható. Ugyanakkor azon jelenlegi tagállamok, amelyek továbbra is munkavállalási engedélyhez kívánják kötni a magyar állampolgárok munkavállalását, eltérhetnek a tartózkodási engedély kiadására vonatkozó közösségi jogtól. Megadhatják azt rövidebb időre is, feltehetően a munkavállalási engedély időtartamának megfelelően adják majd ki ezeket az engedélyeket. Nem munkavállalási célú tartózkodás Nem munkavállalási célú tartózkodás esetén, például nyugdíjasként történő letelepedés, vagy tanulmányok folytatása esetén nincs átmeneti időszak, így a magyar állampolgárokra is minden tekintetben a közösségi jog által biztosítottak vonatkoznak. Ekkor is meg kell azonban felelni néhány általános feltételnek, amelyek valamennyi tagállam állampolgárára vonatkoznak: igazolni kell, hogy a más tagállam állampolgára rendelkezik a fogadó országban szükséges megélhetési minimumot jelentő jövedelemmel, illetőleg be kell lépni a fogadó ország társadalombiztosítási rendszerébe. A munkavállalás és vállalkozás feltételei Magyarországról érkezőknek kötelező munkavállalási engedélyt kérniük. A harmadik országokból érkezőknek csak akkor adnak munkavállalási engedélyt, ha nincs saját állampolgáruk az adott munkára, illetve a munkaerőpiacon nem fog zavart kelteni a külföldi munkavállalók megjelenése. Munkavállalási engedélyt tehát nem, de tartózkodási engedélyt a közösségi munkavállalóknak és vállalkozóknak is kérniük kell abban az esetben, ha 3 hónapnál hosszabb ideig kívánnak egy másik tagállamban tartózkodni. Ehhez a személyi igazolványon túl a közösségi munkavállalóknak a munkaszerződésüket kell bemutatniuk, a vállalkozóknak pedig 66


Munkavállalás az Európai Unióban igazolniuk kell, hogy a folytatni kívánt tevékenységre nincs nemzeti korlátozás, elláthatják az adott gazdasági tevékenységet. A tartózkodási engedély mind a közösségi munkavállalók, mind a vállalkozók számára, a fenti korlátok kivételével, automatikusan jár. Az engedély öt évre szól, amit a tagállami hatóságok kérelem esetén automatikusan meghosszabbítanak. Nincs szükség tartózkodási engedélyre szezonális munkavállalók és ingázók esetén. Csatlakozásunkat követően Magyarországnak is a fentieknek megfelelően kell majd kialakítania a munkavállalási engedélyek kiadására vonatkozó eljárást. Egyrészt el kell törölni az EU- és EGT-tagállamok állampolgáraival és családtagjaikkal szemben a munkavállalási engedély szükségességét, másrészt a harmadik állambeli munkavállalók esetén a közösségi szabályokat kell alkalmazni. A munkavállaláshoz kapcsolódó jogosultságok A legfontosabb jog az általános diszkriminációmentesség biztosítása, amelynek értelmében a munkafeltételek tekintetében tilos a munkavállalókat megkülönböztetni. Nem lehet például meghatározni

a

közösségi

munkavállalók

foglalkoztatási

arányát,

nem

lehet

állampolgársághoz kötni az adott állás betöltését (kivéve a közhatalomhoz kapcsolódó munkaköröket), és nem lehet indokolatlanul előírni az anyanyelv ismeretét sem. Ezenkívül a munkajogi szabályozás teljes diszkriminációmentességét is biztosítani kell, tehát a felvétel, a munkabér, a munkavégzés feltételei, a szakszervezeti tagság, az elbocsátás stb. tekintetében a saját állampolgárokkal egyenlően kell kezelni az EU és az EGT más államaiból érkezőket. A közösségi munkavállalók továbbá egyenlő elbánást élveznek adójogi szempontból is, ugyanazokat az adókedvezményeket élvezik, mint az adott tagállam saját munkavállalói. Az egyenlő bánásmód kiterjed az oktatásra, a szakképzésre és az átképzésre is.

67


Munkavállalás az Európai Unióban 8.2. AZ EGYES UNIÓS ORSZÁGOK SZABÁLYOZÁSI SAJÁTOSSÁGAI Írország Teljes piacnyitást jelentett be. Írország ugyanakkor a nem járulék alapú szociális ellátások igénybevételét várhatóan két év jogszerű írországi ott-tartózkodás feltételéhez köti, valamennyi EGT ország állampolgára viszonylatában. A munkaerőpiac megnyitásáról jogszabály rendelkezik, a szociális ellátásokról azonban még nem születtek meg a rendelkezések. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban elvileg munkavállalási engedély nélkül lehet munkát vállalni, de több feltételt is támasztanak majd. A tervek szerint a Nagy-Britanniában munkát találóknak nyilvántartásba kell magukat vetetni, megadva munkáltatójuk nevét és a munkavégzés jellegét, helyét. Ennek fejében igazolást - nem munkavállalási engedélyt - terveznek kiállítani a brit hatóságok. Az ország fenntartja magának a jogot, hogy a szabad munkavállalás engedményét felülvizsgálja, ha bizonyítható, hogy a szabad munkavállalást a brit jóléti juttatásokkal való visszaélésre próbálják igénybe venni. A nem járulék alapú szociális ellátások igénybevételét az Egyesült Királyság várhatóan két év jogszerű nagy-britanniai otttartózkodás feltételéhez köti. Azonban már 12 hónap munkavállalás után megadják a járulékfizetéshez kötött szociális ellátásokat, így a munkanélküli-ellátást is. Ezenkívül az új tagországok állampolgáraitól megkövetelik, hogy képesek legyenek eltartani magukat. Amennyiben erre nem képesek, úgy tartózkodási jogosultságukat elveszítik és haza kell térniük. A munkaerőpiac megnyitásának részleteire vonatkozóan még nem jelentek meg a részletes jogszabályok. Svédország 2001-ben szintén az elsők között jelentette be, hogy kész munkaerőpiacát megnyitni az új tagállamokból érkező munkavállalók előtt. A munkaerőpiac megnyitásának nemzeti jogszabályban rögzítése még nem történt meg, azonban a csatlakozás után legalább két évig fenntartja a jelenlegi rendszert, amelyben az új tagországbeli munkavállalóknak 68


Munkavállalás az Európai Unióban munkavállalási engedélyt kell kérniük. A munkaszerződésnek határozott időtartamúnak kell lennie, és garantálnia kell az illető megélhetését. Ezzel az intézkedéssel a nagyvonalú szociális rendszerüket kívánják védeni az új tagok munkavállalóitól. Dánia 2001-ben Dánia is az elsők között volt, akik bejelentették, hogy készek munkaerőpiacukat megnyitni az új tagállamokból érkező munkavállalók előtt. Álláspontja időközben annyiban nyert pontosítást, hogy a munkavállalási engedély intézményét legalább két évig nem szünteti meg, de bizonyos feltételek mellett biztosítja az engedélyek könnyített kiadását. Dánia el akarja kerülni az adott tagállam jóléti rendszerével visszaélők letelepedését. Várhatóan zökkenőmentesen

kaphat

munkavállalási

engedélyt

az

az

igénylő,

akinek

van

munkaszerződése, és az abban szereplő bér- és munkafeltételek megfelelnek az adott ágazat kollektív szerződésében foglaltaknak. A munkaerőpiacra jutás részletes feltételeinek nemzeti jogszabályban rögzítése még nem történt meg. Hollandia Hollandia szintén még a csatlakozási tárgyalások folyamán nyilatkozott kedvezően, de ennek ellenére 2004 elején bejelentették, hogy az újonnan csatlakozó államok állampolgárai részére a csatlakozás időpontjától kezdődően kétféle eljárásban adhat ki munkavállalási engedélyt a holland Munkaügyi Központ. Azokban a szektorokban, ahol munkaerőhiány van a Munkaügyi Központ nem köteles esetről-esetre megvizsgálni, hogy van-e olyan holland állampolgár, aki az adott állásra alkalmazható, így az eljárás egyszerűsített lesz és nem tart tovább 1-2 hétnél. Viszont a munkaerőhiánnyal nem küszködő szektorokban továbbra is vizsgálják a munkaerőpiaci helyzetet. Az egyes ágazatok besorolását a munkavállalási engedélyek iránti kérelmeket kezelő hivatal a CWI, a holland Munkaügyi és Jövedelmi Központ végzi el és határozza meg a munkaerőhiányos ágazatok listáját, melyet a holland munkaerőpiac változásával összhangban módosíthat. Mindezen felül a holland hatóságok kvótát is szabnak. A csatlakozást követő két évben az új tagállamokból évente mindössze maximum 22 ezer ember vállalhat munkát. A rendszer, 2004. május 1-jétől számítva, kétéves időszakra vonatkozik. Közbenső felülvizsgálatra az első év lejárata előtt kerül sor, melynek eredménye alapján döntenek az esetleges módosításokról. 69


Munkavállalás az Európai Unióban Németország Fenntartja a jelenlegi munkavállalási engedélyre épülő szabályozását, és hatályban maradnak a jelenlegi meghatározott kvótát biztosító kétoldalú egyezmények is. Ez viszont azt is jelenti, hogy Németország az adott kvótán belül kiszámítható piacra jutást biztosít. A két egyezmény a gyakornokok németországi munkavállalására, illetőleg a Magyarországon letelepedett társaságok által nyújtott, határon átnyúló szolgáltatások keretében Németországban foglalkoztatott munkavállalók ideiglenes németországi foglalkoztatására vonatkozik, az ún. Werkvertrag egyezmény. Előbbi éves keretszáma kétezer fő, míg utóbbi esetében a csatlakozást követően új keretszámban szükséges megegyezni. Ennek oka, hogy a Werkvertrag egyezményt adaptálni kell annak érdekében, hogy megfeleljen a csatlakozási szerződésnek. A csatlakozás után csak azok a szektorok tartozhatnak a szabályozás alá, amelyeket a csatlakozási szerződés megenged: az építőipar, ipari tisztítás, belső dekoráció. A többi szolgáltatásnyújtás esetében megszűnik a kvótaszabályozás. A végleges német rendszer kialakításáról (különös tekintettel a Werkvertrag egyezményre) kétoldalú konzultációk folynak. Németország évtizedek óta különösen kedvelt a Magyarországról eltávozók körében. Becslések szerint ma Németországban mintegy 120 ezer magyar él. A bevándorlás hullámai 1945-től több szakaszra oszlanak. 1945 után körülbelül 30 ezer személy érkezett a világháború következményeként. Az 1956-os magyar szabadságharcot követően pedig 25 ezer magyar vándorolt Németországba. Később, a hatvanas években főleg a hazánkkal szomszédos országokból távoztak a magyar kisebbséghez tartozó polgárok, így 25 ezer magyar származású vendégmunkás a volt Jugoszlávia területéről, az 1968-as prágai tavaszi események után pedig 5 ezer szlovákiai magyar emigrált Németországba. Jelentős számú, 30 ezer magyar érkezett 1975 után Erdélyből, majd a magyarországi rendszerváltás előtti időszakban 15 ezer magyar menekült érkezett az országba. 1990-től azonban az időlegesen letelepedő magyar szerződéses szakemberek áramlása meghatározó. Ausztria

70


Munkavállalás az Európai Unióban Németországhoz hasonlóan fenntartják a jelenlegi munkavállalási engedélyre épülő szabályozást, és hatályban maradnak a jelenlegi meghatározott kvótát biztosító kétoldalú egyezmények is. A két érvényben lévő egyezmény közül az egyik gyakornokok ausztriai foglalkoztatását teszi lehetővé; a másik egyezmény határmenti ingázók ausztriai alkalmazására ad lehetőséget. Mindkét egyezmény 2004. évi kvótája növekszik, illetőleg a csatlakozás utáni osztrák rendszer kialakításáról kétoldalú konzultációk folynak. Finnország A csatlakozás után két évig fenntartja a jelenlegi munkavállalási engedélyre épülő szabályozását, tehát korlátozásokkal él a ciprusiak és a máltaiak kivételével. Azonban a szezonális munkavállalást és nappali tagozatos diákok tanulás melletti munkavállalását engedélymentessé teszi. Ha pedig valaki már legalább 12 hónapja jogszerűen dolgozik Finnországban, a továbbiakban rá már nem vonatkoznak a korlátozások. A finn rendszerben az elmúlt évi tapasztalatok szerint 10 magyar igénylőből 9 megkapta a munkavállalási engedélyt, a gyakorlat tehát eléggé megengedő. Belgium Két évig biztosan nem engedi be szabadon a keleti munkavállalókat, így tehát fenntartja a jelenlegi munkavállalási engedélyre épülő szabályozását. Az újonnan csatlakozóktól érkező munkavállaló csak akkor tud munkát vállalni az országban, amennyiben a belga munkaadójuk a hatóságok felé bizonyítják, hogy az adott munkakör betöltésére csakis az új tagországbeli polgár képes. Franciaország Szintén fenntartja a jelenlegi munkavállalási engedélyre épülő szabályozását a csatlakozás utáni két évben. Ugyanakkor kilátásba helyezték, hogy a francia ipar szükségleteinek megfelelő szakképzettséggel rendelkezők esetében rugalmasan fog eljárni a munkavállalási engedélyek kiadása során. Spanyolország és Portugália 71


Munkavállalás az Európai Unióban Esetükben is érvényben maradnak a jelenlegi korlátozások, pedig Spanyolország 2002-ben úgy nyilatkozott, hogy a hatalmas munkanélküliség ellenére megnyitják a foglalkoztatási piacot a kelet-európaiak számára. Később, 2004. márciusában azonban bejelentették, hogy továbbra is fenntartják a jelenlegi munkavállalási engedélyre épülő szabályozását. Az átmeneti kétéves időszakot a későbbi döntésekhez szükséges elemző időszaknak tekintik. Görögország A görög kormány 2004-es döntése értelmében az első két évben biztosan fenntartja a jelenlegi munkavállalási engedélyre épülő szabályozását. Azonban görög diplomaták a munkaerőpiac destabilizálódásától tartva hét évben is gondolkodnak. Görögország EU-s csatlakozásának idején az akkori tagállamok szintén hétéves időtartamú korlátozást róttak ki rájuk. Olaszország esetében is korlátozó intézkedések maradnak érvényben. Az olasz munkaügyi miniszter korábban teljes nyitást szorgalmazott, azonban később mégis a korlátozás mellett döntöttek. Luxemburg döntésében pedig meghatározó volt a szomszédos tagállamok állásfoglalása, így a nagyhercegség az első két évre elzárkózik munkaerőpiaca megnyitásától. A lakosság egyharmada bevándorló, talán ez az oka, hogy Luxemburg az új tagállamok állampolgárainak csak évekkel a csatlakozás után akarja engedélyezni a munkavállalást. A mostani szabályok szerint évente maximum 20 magyar vállalhat munkát az országban, és ők is csak bizonyos állásokat tölthetnek be, gyakornoki beosztásban. A három nem EU-tag EGT ország esetében Norvégia könnyített piacra jutást helyezett kilátásba, várhatóan a dán-svéd modellhez hasonló intézkedéseket fognak alkalmazni. Izland hivatalosan nem nyilatkozott, Liechtenstein vonatkozásában pedig – a többi EGT ország viszonylatához hasonlóan – Magyarország is részese lesz a liechtensteini kvótarendszernek. Összefoglalva úgy tűnik, hogy a 2004-es csatlakozás után Nagy-Britannia, Írország és Svédország jár el a legliberálisabb módón, a három ország alkalmazza a legkevésbé szigorú munkavállalási feltételeket.

72


Munkavállalás az Európai Unióban Hogy mennyire igazoltak az uniós félelmek, hogy mennyire volt érdemes megszigorítani az átmeneti korlátozással a kelet munkaerő szabad áramlását, azt talán csak a gyakorlat fogja bizonyítani. Mindenesetre jogosnak tekinthető az olcsó keleti munkaerő beáramlásától való félelem, ha figyelembe vesszük a nyugat-, illetve a kelet-európai bérszínvonal közötti roppant különbséget. 8.3. UNIÓS BÉREK, MAGYAR BÉREK Az Európai Unióhoz való felzárkózás alapvető kérdése a magyar bérek uniós bérekhez való felzárkózása. Ez két tényező miatt is sarkalatos kérdés: egyrészt a gazdaság nemzetközi versenyképessége, másrészt pedig az életszínvonal, a társadalmi jólét alakulása szempontjából is. A nemzetközi versenyképesség alakulásánál a valutaparitáson, míg az életszínvonalbeli vizsgálatoknál a vásárlóerő-paritáson számított béreket veszik alapul. Azonban bárhogy is számoljuk, a magyar bérek jelentősen elmaradnak az uniós bérszínvonaltól. A bérek nemzetközi összehasonlításánál szembetűnő, hogy a magyar keresetek elmaradottsága sokkal jelentősebb, mint azt a fejlettségi színvonal indokolná. A feldolgozóiparban az átlagkeresetek valutaparitáson 11, vásárlóerő-paritáson pedig 30%-át teszi ki az unió átlagának. Ezzel szemben pedig az egy lakosra jutó GDP 21, illetve 50%-a az EU átlagának. Ez az igen alacsony arány számos okra vezethető vissza. A rendszerváltás után Magyarországon a jövedelemszerzés összetetté vált, a bérek hányada a jövedelemhez képest csökkent, de a béren kívüli jövedelmeket statisztikai és adóbevallási okok miatt csak részben lehet számon tartani. A háztartási-jövedelem statisztikákból kimaradnak a költségtérítések, a vállalkozói díjak, a nyugdíjpénztárba való vállalati befizetések, valamint az életjáradékok is. Másrészről pedig a vállalkozói réteg adóbevallási kedve gyenge és a szürke-, illetve feketegazdaság térhódítása sem tesz lehetővé pontos jövedelmi adatok rögzítését. A bérek alakulása az Európai Unión belül is nagy szórást mutat, az szoros összefüggésben van az adott ország gazdasági fejlettségével. A régi tagállamok közül Portugália bérszínvonala nem éri el az uniós átlag egyharmadát. A görög bérszínvonal esetén is hasonló a helyzet, míg a spanyol bérek ugyan egyenletesen növekednek, azonban még mindig jelentősen elmaradnak a többi tagország bérszínvonalától. Az 1995-ben belépő országok esetében sem mutatható ki ugrás a csatlakozásuk után. Finnországban 1990-ig a reálbérindex meghaladta Németországét, azonban 1993-ig a bérnövekedés lelassult a szovjet gazdasági 73


Munkavállalás az Európai Unióban összeomlás hatása miatt. Ausztriában a bérszint csatlakozásuk előtt is az uniós átlag alatt volt, és ez továbbra is fennmaradt. Az Európai Unióban a Szociális Karta a tisztességes megélhetéshez szükséges bér alkalmazását tartja kívánatosnak, de nem ír elő pontos összeget a minimálbér mértékéről. Annál is inkább, hiszen az EU versenyképességi színvonalát javítja az alacsonyabb átlagbérszint.

Ennek

az

alapdokumentumnak

a bérezésre vonatkozó paragrafusait

Magyarország még nem írta alá, így az unió nem kérheti számon a bérek színvonalát. Mindenesetre köztudott, hogy a magyar minimálbérek nem teszik lehetővé a tisztes megélhetést. Az 1992-1999-ig terjedő időszakban a minimálbérek növekedési üteme lassabb volt a bruttó átlagkeresetek növekedésénél. A csatlakozás után a keresetek alakulásáról nem lehet biztos képet adni. A korábban csatlakozó, a bérszínvonalukkal jelentősebben elmaradó tagországok tapasztalataiból nemigen lehet biztos következtetéseket levonni a várható helyzetre. Ezen országok felzárkózása az EUbérszínvonalhoz változatos képet mutat. Van, ahol megmaradt az igen jelentős különbség, máshol azonban látványos volt a felzárkózás a kezdeti években. Azt sem lehet bizonyosan állítani, hogy a belépés ténye okozott-e jelentős bérszínvonal-emelkedést, vagy a kedvező konjunkturális viszonyok, illetve a gazdaság modernizációjának más folyamatai. Bizonyos továbbá, hogy azokban az országokban, ahol megindult a bérek növekedése a csatlakozás után, ott egy idő után megtorpant ez a fajta növekedés, és ismét lemaradást mutat az EU átlagához képest. Magyarországon még az is rontja a helyzetet, hogy az országon belül is jelentősek a regionális eltérések a bérek között. Ennek mérséklésére nincs kilátás, azonban a következő tíz évben valószínűleg nem nő tovább a differencia. Magyarországon a bérek felzárkózására akkor lesz esély, ha a magyar gazdaság növekedése mellett sikerül csökkenteni az élőmunka járulékos terheit, valamint, akkor, ha a munkavállalói jövedelmeken belül a bérek részaránya növekedik. Ami viszont megalapozza a reálkeresetek növekedését, az az 1993 óta tartó gyors ütemnél ugyan lassabb, de az unió átlagát meghaladó gazdasági növekedés. Azon túl, hogy az uniónak egyrészt kedvező az alacsony bérszínvonal a versenyképesség tekintetében, főleg, ha magasan képzett munkavállalókról van szó, de a nagyarányú bérszínvonal-különbség jelentős hátránnyal is jár. A bérek viszonylagos elmaradása csökkenti 74


Munkavállalás az Európai Unióban a belső vásárlóerőt és társadalmi feszültséget idéz elő. Az Európai Unió szerint ma az tekinthető még elfogadható elmaradásnak a csatlakozó országok tekintetében, ha azok bérszínvonala az EU-átlag 60-70%-át eléri. Az egyes országok átlagos bérszínvonalát jól jellemezheti a minimálbérek alakulása, melyek szintén jelentősen eltérnek egymástól. A tizenöt jelenlegi uniós tagország közül kilencben államilag meghatározott minimálbért rögzítettek. Svédországban, Finnországban, Dániában, Ausztriában, Németországban, valamint Olaszországban nincs törvény által szabályozott minimális fizetés. A legmagasabb minimálbér 2003-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében 1369 euró volt, amelyet Luxemburgban fizettek ki. Ezen összeg 1000 euró alá csak a déli államokban

süllyed.

Portugáliában

416

euróval

a

legalacsonyabb

a

minimálbér,

Spanyolországban és Görögországban is kevéssel emelkedik e fölé az összeg fölé. Ezekhez a tényekhez azonban hozzátartozik az is, hogy míg Luxemburgban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 15,5%-a kapja a minimálbért, addig Spanyolországban száz dolgozóból csak egy kapja meg a nagyságrendekkel alacsonyabb minimális összeget. A 2004 májusában csatlakozó országoknál is jelentősek az eltérések. A magyar minimálbér a forint erősödésének, illetve gyengülésének függvényében 200 euró körül van. A legmagasabb minimálbért Máltában és Szlovéniában kapják a dolgozók. A kelet-európai térségben a legalacsonyabb a minimálbér Szlovákiában, elkeserítő viszont az a tény, hogy a csatlakozásra pályázó Bulgáriában 56 euró a minimálbér. 15. táblázat. Néhány európai ország minimálbére euróban, 2003 Nyugat-európai országok Görögország Spanyolország Franciaország Írország Luxemburg Hollandia Portugália Nagy-Britannia

Minimálbér, euró 605 526 1154 1073 1369 1249 416 1105 75

Kelet-európai országok Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Szlovákia Szlovénia Bulgária

Minimálbér, euró 199 138 212 116 125 201 118 451 56


Munkavállalás az Európai Unióban Románia Törökország

73 189

Forrás: Eurostat, 2003

Ami a nyugdíjakat illeti, ennek összege is különböző mértékű az egyes tagállamokban. Az azonban biztos, hogy az uniós nyugdíjasokat is ugyanazon letelepedési, szabad vándorlási, illetve szociális ellátásra lehetőséget adó jogok vonatkoznak. A nyugdíjak folyósítására az érvényes, hogy bárhol is telepedjen le a nyugdíjas polgár, a korábbi munkavégzés szerinti ország folyósítja a nyugdíját a tartózkodás szerinti tagállam rendszerén keresztül. Ha a nyugdíjas több tagállamból is jogosult öregségi nyugdíjra, akkor az érintett országok koordinálásával, tehát a nyugdíjjogosultsági életkorok, valamint a ledolgozott idők figyelembe vételével, a lakhely szerinti tagállam folyósítja az összeget. Ugyanígy az orvosi ellátás költségeit is a korábbi munkahely szerinti tagállam egyenlíti ki a lakóhely szerinti tagállam társadalombiztosítójának.

76


Munkavállalás az Európai Unióban 9. MAGASAN

KÉPZETT MUNKAVÁLLALÓK KÖRÉBEN VÉGZETT,

MIGRÁCIÓS KÉSZSÉGÜKRE VONATKOZÓ KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS

Kíváncsi voltam, hogy milyen eredményt kapnék, ha magyar munkavállalókat arról kérdeznék meg, hogy szándékoznak-e az Európai Unióban munkát vállalni. Ezért 170 magyar alkalmazottat kerestem fel többségében budapesti, illetve vidéki nagyvárosban lévő munkahelyen, hogy mi a véleményük a külföldi munkavállalásról. A kérdőíves megkérdezésből azt szerettem volna kideríteni, hogy a megkérdezettek körében milyen arányban merül fel az a gondolat, hogy Nyugat-Európában vállaljanak munkát, hogy ennek melyek a főbb motivációi és milyen országokban helyezkednének el a potenciális migránsok. Ezenkívül érdekesnek tartottam annak felderítését is, hogy a külföldre készülők hajlanak-e más kelet-európai országokban szerencsét próbálni. Természetesen ebben az esetben nem lehetett szó reprezentatív mintavételről, a kiválasztott csoport nem vetíthető ki a magyar társadalom egészére. Az elemzés a társadalom egy konkrét csoportját vizsgálja. Így a legmobilabbnak tűnő réteget, a felsőfokú képzettséggel rendelkező, többségében idegennyelveket beszélő személyeket választottam ki. A felmérésbe bevettem a magán- és a közszféra alkalmazottait, jórészt közgazdászokat, másrészt tanárokat, mérnököket, orvosokat és informatikusokat. 16. ábra. Vállalna-e munkát az Európai Unióban?

talán 21% igen 52%

nem 27%

A megkérdezettek több mint fele szívesen dolgozna az Európai Unió jelenlegi tagállamainak egyikében. Csupán 27%-uk adott egyértelműen nemleges választ arra a kérdésre, hogy dolgozna-e Nyugat-Európában. 77


Munkavállalás az Európai Unióban Másfelől, ha azokat is lehetséges elvándorlóknak tekintjük, akik nem biztosak abban, hogy vállalnának-e ténylegesen munkát az EU-ban, viszont nem is zárják azt ki, akkor a felmérésben részt vevők háromnegyede potenciális migránsnak számít. Ide tartozik továbbá, hogy természetesen az idősebb, ötven év körüli korosztály nem érdekelt a külföldön történő munkavállalásban. A negyven éven aluliak pontosan háromnegyede szeretne az EU-ban szakmai tapasztalatra szert tenni. A húsz és negyven év közötti korosztályból csak a megkérdezettek 12%-a nem tervez külföldi munkavállalást. A magán-, illetve közszférában alkalmazottak között nem találtam nagyobb különbséget a tekintetben, hogy egyik csoport sokkal szívesebben hagyná el Magyarországot. A magánszférában foglalkoztatottak 54%-a menne külföldre, ez az arány hasonló a közszférában foglalkoztattakéhoz. Ez az igen magas elvándorlási kedv nem lepett meg, hiszen más tanulmányok és tapasztalataim alapján előre látható volt, hogy a magasan képzett magyar munkavállalók nem zárják ki a kivándorlás gondolatát. Különösen igaz ez néhány foglalkozási csoportra, mint például orvosok, mérnökök esetében, akikből egyes nyugat-európai országban hiány van. Továbbá, számítva a nagyarányú migrációs hajlandóságra, kíváncsi voltam, hogy ugyanez érvényes-e más, Magyarországgal együtt csatlakozó kelet-európai ország irányába is. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar munkavállalók többsége (64%) teljesen kizárja más keleteurópai országban történő munkavállalás lehetőségét. 17. ábra. Vállalna-e Kelet-Európában munkát?

igen 16%

talán 20%

nem 64%

Az is világossá vált, hogy nem volt olyan válaszadó, aki Kelet-Európában igen, NyugatEurópában viszont nem szeretne dolgozni. A legelszántabbak (16%) pedig szívesen állnának 78


Munkavállalás az Európai Unióban alkalmazásban Európa bármely részén. Ezek szerint a magyarországi alkalmazottak nagy része úgy véli, hogy könnyebben boldogulna Európa nyugati felén. Még mindig úgy látják, talán nem is alaptalanul, hogy esélyek és lehetőségek inkább nyugaton kínálkoznak. A kiszemelt legnépszerűbb ország Ausztria, Németország és Nagy-Britannia volt. Az összes megkérdezett 66%-a ebben a három ország egyikében szeretne munkát vállalni. Mivel a felmérésben résztvevők nagy része angol és német nyelvismerettel rendelkezik, így elmondható az is, hogy nyelvtudásuknak megfelelően szeretnének külföldi munkába kezdeni, fontos számukra, hogy ismerjék az adott ország nyelvét. Másfelől elvileg nem kizáró ok egy uniós munka megszerzésében az, ha nem ismeri az adott személy az ország nyelvét, viszont úgy gondolom, hogy a gyakorlatban nemigen lehet beilleszkedni egy szervezetbe, egy más kultúrába a kérdéses nyelv ismerete nélkül. 18. ábra. A legkedveltebb célországok Hollandia 2% Spanyolország 3%

Olaszország 7%

Belgium 13% Franciaország 9%

Németország 22%

Nagy-Britannia 22%

Ausztria 22%

Kedvelt ország volt még Belgium és Franciaország is, a két országot összességében 22% nevezte meg. Különös viszont, hogy addig, amíg a német és angol nyelv esetében a nyelvtudásnak megfelelő volt az ország kiválasztása, addig Franciaországnál és Belgiumnál ez nem mondható el. A megkérdezettek csupán 6%-a beszél franciául, illetve a megkérdezettek közül senki sem beszél hollandul, ami Belgiumban is hasznos lehet. Annak az oka, hogy mégis nagy arányban választották ki ezt a két országot, talán az, hogy Belgium és

79


Munkavállalás az Európai Unióban Franciaország az unió két nagyhatalma, valamint a német szigorúságtól eltérő könnyedebb életforma vonzóbbnak tűnik. A megkérdezettek nyelvtudása mellesleg úgy alakul, hogy 50%-uknak erős angol nyelvismerete van, ezenkívül az angolul beszélők 16%-a németül is kommunikációképes. Németül összességében a résztvevők negyede beszél. Franciául, spanyolul és olaszul a válaszadók elenyésző része képes érvényesülni. Érdekes az a tény, hogy a potenciális elvándorlók közel fele azokat az országokat jelölte meg - Németországot és Ausztriát - a kivándorlás helyszínéül, melyek először vetették fel az átmeneti korlátozás bevezetését. 2000-ben Gerhard Schröder német szövetségi kancellár tett javaslatot arra, hogy az Európai Uniónak meghatározott ideig korlátozni kellene a munkaerő szabad áramlását az új tagországok csatlakozása után. Ezt a javaslatot Ausztria is támogatta. A csatlakozás előtt külföldön dolgozó magyarok legnagyobb része Ausztriában és Németországban vállal munkát, így valamelyest érthető, hogy a két ország tart az esetleges nagyobb kelet-európai betelepüléstől, amely esetlegesen munkaerőpiaci zavart is okozhatna. A többi kelet-európai ország egymással szemben viszont teljes liberalizációt alkalmaz a munkaerőpiaci nyitásban, ennek ellenére, úgy tűnik, a felmérésben résztvevők legnagyobb része mégsem Kelet-Európában próbálna munkát keresni. A megkérdezettek igen eltérő válaszokat adtak arra, hogy miért mennének az Európai Unióba munkát vállalni. 36%-uk említette, hogy a magasabb fizetés reményében, 23%-uk pedig olyan szakmai tapasztalatot kíván szerezni, amely a jövőben előny lehetne szakmai előrelépésük szempontjából. 19. ábra. A külföldi munkavállalás főbb motivációi

80


Munkavállalás az Európai Unióban Kedvezőbb életkörülmények 23%

Magasabb bér 36%

Külföldi szakmai tapasztalat 23%

Nyelvtanulás 18%

A válaszadók közel egynegyede fontosnak tartja még a nyugat-európai kedvezőbb életkörülményeket is. Legfőképpen tehát a nyugati bérszínvonaltól elmaradó hazai bérek ösztönöznék a munkavállalók eltávozását hazánkból. Az a csoport, amely nem szeretne az Európai Unióban munkát vállalni, legnagyobb részt 40 éven felüliekből tevődik össze. A nemleges választ adók több mint 70%-a ebbe a korosztályba tartozik. 20. ábra. Gátló tényezők a külföldi munka előtt Engedélyek nehézkes beszerzése 12%

Kulturális különbségek 7%

Kor 12%

Családtól való távolság 42%

Kevés információ a külföldi állásokról 14%

Nyelvisme-ret hiánya 13%

Érdekes, hogy visszatartó tényezőként azok is megjelölték a családtól való távolságot, akik egyértelműen szeretnének Magyarországon kívül elhelyezkedni. Hátráltatja még a kivándorlást, hogy a munkavállalóknak nincs tudomásuk arról, hogy hogyan lehetne megszerezni egy uniós állást. Az információhiányt és az engedélyezés bonyolultnak tűnő folyamatát összességében 26%-uk jelölte meg. Megdöbbentő viszont, hogy a 81


Munkavállalás az Európai Unióban megkérdezettek legnagyobb többsége, 92%-a nem tudja pontosan, miben nyújt segítséget az EURES-rendszer, pedig májustól már Magyarországon is működésbe lép az európai uniós elhelyezkedést segítő tanácsadó szolgálat. Ezek szerint a magas külföldi munkavállalói kedv ellenére nem tájékozódnak kellőképpen arról, hogy miként is lehetne felkutatni egy új, külföldi állást. Mindazonáltal nem vagyok meggyőződve arról, hogy az EURES-rendszeren keresztül a csatlakozás után nagyobb lehetőség adódna magyar állampolgár számára egy külföldi állás megszerzésére. A kulturális különbségekből adódó, a külföldi munkavállalót érintő hátrányokat mindössze 7%-uk említette. Ezek szerint többségük nem tart attól, hogy sikeresen be tudnak-e illeszkedni hosszabb távon egy idegen ország társadalmába. 21. táblázat. A munkavállalás időtartama Mennyi ideig szándékozna munkát vállalni az EU-ban? 6-12 hónap

29%

1-3 év

47%

3 évet meghaladóan

24%

A felmérésből az is kitűnik, hogy az unióban munkát vállalni kívánók nagy része legfeljebb 3 évet töltene Nyugat-Európában munkavállalás céljából. A megkérdezettek egynegyede szeretne csupán hosszú távon külföldön maradni. Háromnegyed részük olyan szakmai tapasztalatra és nyelvtudásra szeretne ily módon szert tenni, amely megkülönbözteti őket más munkavállalóktól és a külföldi tartózkodás eredményeképpen Magyarországon fokozottabban tudnának érvényesülni, sikeres karriert valósítanának meg. Annak ellenére, hogy az Európai Uniós állásközvetítő-rendszert a többség nem ismeri, viszonylag jól értesültek arról, hogy az EU-s munkaerőpiac nem nyílik meg előttünk a csatlakozással. A felmérésben résztvevők negyede véli úgy, hogy 2004 májusától nem áll semmi a szabad uniós munkavállalás útjában. 63%-uk meglepően jól tájékozott a 2+3+2 éves átmeneti időszak bevezetéséről. 13%-uk szerint pedig egy egyéves időszak jelenti a korlátozás végét.

82


Munkavállalás az Európai Unióban A kérdőíves megkérdezés eredményeiből kitűnik, hogy viszonylag magas az eltávozási kedv hazánkból. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a társadalom legmobilabb csoportját vettem górcső alá és még az ő tekintetükben sem áll tudatos tervezés annak előkészítésében, hogy elhagyják Magyarországot. A kérdőív leginkább azt derítette fel, hogy a magasan képzett magyar munkavállalók egy kis csoportjától mennyire áll távol a külföldi munkavégzés gondolata. Vagyis, véleményem szerint a megkérdezettek nagy százaléka „csak” potenciális migránsnak tekinthető, ténylegesen nem távoznak majd külföldre. A felmérésből viszont az annál is jobban kiderült, hogy a magasan képzett magyar munkavállalók nincsenek megelégedve munkahelyi körülményeikkel, javadalmazásukkal, hazai lehetőségeikkel. A migrációt motiváló tényezőként legnagyobb arányban a magasabb fizetés ösztönözné őket a váltásra, tehát úgy érzik, hogy nincs kellőképpen megfizetve a munkájuk, a szaktudásuk. A magas migrációs kedv és a magyarországi körülményekkel, munkaviszonnyal való általános elégedetlenség miatt nagy hangsúlyt fektetnék a magasan képzett munkaerő határokon belül tartására. Egyes szakmákból, például egészségügyi területen már ma is hiány van a magyar munkaerőpiacon, mégis orvosok százai gondolkoznak abban, hogy a kellő egzisztenciális szint elérését és a társadalmi megbecsültséget Magyarországon nem tudják megvalósítani. Ezért tartom szükségesnek a munkavállalók helyzetének javítását mind anyagi, mind szociális szinten.

83


Munkavállalás az Európai Unióban 10. ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatom megírásával legfőképpen azt szerettem volna kideríteni, hogy egy esetleges, az Európai Unióban történő munkavállalás kapcsán ténylegesen milyen lehetőségeink és korlátaink léteznek az unió 2004 májusi keleti kibővítése után. Összességében megállapíthatom, hogy önmagában a csatlakozás ténye nem segíti hozzá az itthonról elvágyódókat abban, hogy Nyugat-Európában dolgozhassanak. Egyrészt az egyes tagországokban eltérő kisebb-nagyobb átmeneti korlátozások nem ösztönzik a keleti munkaerő nagyarányú betelepülését az adott országba. Másrészt igen kevés azon nyugat-európai országok száma, akik a csatlakozást követően tárt karokkal várnák a keleti munkaerőt. Nagy-Britannia, Írország és Svédország kivételével 2006-ig még biztos nem nyílik meg előttünk a nyugati munkaerőpiac. A fenti országok esetében sem jutunk hozzá a szociális háló nyújtotta biztonsághoz, ezeket csak évek óta tartó tartózkodást követően lehet igénybe venni. A többi kedvelt ország, mint például Németország is, fenntartja a csatlakozást megelőző rendszert, melyben munkavállalási engedélyhez kötik a külföldi munkavállalást, továbbá kétoldalú egyezmények szabnak határt a keletről érkezőknek. Másfelől pedig nem lehet akadály a keleti munkaerő előtt fenntartott átmeneti korlátozás annak az egyénnek, aki kellő önmenedzseléssel kijárja annak útját, hogy szaktudásának, tapasztalatainak és egyéni jellemvonásainak köszönhetően munkát ajánljanak számára Nyugat-Európában. Ez persze nem eredményez tömeges elvándorlást, hiszen valójában kevés olyan személy létezik, aki képes ebbéli kitűzött céljait megvalósítani. Mindazonáltal a felmérésem eredményét is figyelembevéve, a magyar lakosság egészét vizsgálva nem várható nagyobb tömegű elvándorlás. A népesség nagy része szakmai és nyelvi hiányosságok miatt nem távozhat Nyugat-Európába. Másrészt pedig, akik ténylegesen számba veszik a külföldi munkavállalás lehetőségét, még ők is mérlegelik a szociális és személyes motivációkon és gátló erőkön alapuló tényezőket. A kivándorlással járó költségek és kockázatok sokszor visszatartó erejűek, hiszen nem kizárt, hogy a külföldön való munkavállalás nem hozza meg a remélt eredményt. Mégis, azon személyek, akik külföldre távoznak, azok azért teszik, hogy visszatérve Magyarországra kiszélesedjenek lehetőségeik, hogy megszerzett szakmai tapasztalatukat és nyelvismeretüket itthon kamatoztathassák a későbbiekben. 84


Munkavállalás az Európai Unióban A szakdolgozat megírása során, a különböző bizottsági jelentések, a statisztikák meggyőztek arról, hogy az Európai Unió régi tagállamainak azon lépése, hogy korlátozza a keletről jövő munkaerő beáramlását országuk területeire, nem tekinthető megalapozottnak. Véleményem szerint a magyar munkaerő nem okozhat zavart egyetlen Európai Uniós ország munkaerőpiacán sem. A munkaerő migrációjának az Európai Unión belül pedig számos előnye is van. Bár a nyugateurópai társadalmakban népességnövekedés figyelhető meg, azonban fő problémaként jelentkezik a lakosság elöregedése. Rövidesen számolni kell azzal, hogy a munkaképes korú lakosság csökkeni fog, amely nehézséget más országokból érkező munkavállalók alkalmazásával oldhatnának meg. Összességében, tehát mindenképpen teljesülnie kellene a négy alapszabadság – köztük a munkaerő szabad áramlása - érvényesülésének az Európai Unió egész területén, hogy világgazdasági súlyát és versenyképességét növelje az elkövetkezendőkben.

85


Munkavállalás az Európai Unióban 11. FELHASZNÁLT

IRODALOM

1. BANKÓ Zoltán – GYULAVÁRI Tamás: Jogunkban áll – avagy a munkavállalók helyzete és jogai az EU-ban, Engem is érint sorozat, A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, 2002, Budapest 2. CSEKE Hajnalka – GYÉVAI Zoltán: Ante Portas, Munkavállalás az Unióban, Figyelő, 2004/13. szám, 20-25. old. 3. HÁRS Ágnes: A nemzetközi migráció néhány problémájáról, Szociológiai Szemle 1992/2. 123-137, Budapest 4. HEGEDÜS Dóra: A magyarországi munkaerőáramlás átmeneti korlátozása az EU egyes tagországaiban, in: EU Working Papers, 3/2002, 47-56 old. BGF-KKFK, Budapest 5. HOENEKOPP, Elmar: Central and Eastern Europeans in the Member Countries of the European Union since 1990: Development and Structure of Migration, Population and Employment; Institute for Employment Research, Nürnberg, 1999 6. HORVÁTH Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 1999, Budapest 7. KIS György, szerk.: Az Európai Unió munkajoga, Osiris, Budapest, 2001 8. LACZIK Zoltán: Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról, Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2002 9. Dr. LUKÁCS Éva: A munkavállalás feltételei az Európai Unióban, Európai Füzetek 6., Szakmai összefoglaló a magyar csatlakozási tárgyalások lezárt fejezeteiből, A miniszterelnöki

Hivatal

Kormányzati

Stratégiai

Elemző

Központ

és

a

Külügyminisztérium közös kiadványa, 2003, Budapest 10. Dr. LUKÁCS Éva: A személyek szabad mozgása az Európai Unióban – munkavállalás és

tanulás

a

magyar

állampolgárok

számára,

A

Magyar

Köztársaság

Külügyminisztériuma, Budapest, 2000, pp.22 11. Dr. LUKÁCS Éva – Dr. KIRÁLY Miklós: Migráció és az Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001 12. Dr. MÓDER Judit – ENDRÉSZ Kinga: Fiatalok az Európai Unióban, Oktatás és Képzés, Európai Füzetek 59., Szakmai összefoglaló a magyar csatlakozási tárgyalások lezárt 86


Munkavállalás az Európai Unióban fejezeteiből, A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2004 13. NAGY Katalin: Az Európai Foglalkoztatási Stratégia, in: Európai Tükör, 2003. 1. szám 2-24. old. 14. RAVENSTEIN, E. G.: The Laws of Migration, Journal of the Royal Statistical Society, London, June, 1885, 167-227 15. RAVENSTEIN, E. G.: The Laws of Migration, Journal of the Royal Statistical Society, London, June, 1889, 241-301 16. SÍK Endre: A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2001, Budapest 17. VISZT Erzsébet – ADLER Judit: Bérek és munkaerőköltségek Magyarországon az EUintegráció tükrében, Közgazdasági Szemle, XLVIII. Évf., 2001. március, (244-260 o.) 18. Employment in Europe 2002, Recent trends and prospects, Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities, 2002 19. Eurostat Yearbook 2003, European Commission, Brussels 20. Az Európai Unió a foglalkoztatás és a humán erőforrások szolgálatában, Útmutató az Európai Szociális Alapról a csatlakozni kívánó országok számára, Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága, Luxemburg, 2000

Internetes források:

21. Commission’s Action Plan for Skills and Mobility, Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions http://europa.eu.int/comm/employment_social/news/2002/feb/ap_en.pdf 2004.04.10.

87


Munkavállalás az Európai Unióban 22. European Employment Observatory, http://www.eu-employment-observatory.net/en/newsletter/2003_07.asp 2004.04.10. 23. Global Employment Trends http://www.ilo.org/public/english/employment/strat/download/trends.pdf 2004. 03.19. 24. Távmunka – az információs társadalom új foglalkoztatási lehetősége http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/idoszaki_kozlemenyek/idosz08.html 2004.04.22. 25. Atipikus munkavállalási formák, nemcsak távmunka http://fn.hu/cikk.php?id=24&cid=68974 2004.04.22. 26. Vitaanyag az önfoglalkoztatásról http://www.osszefogas.nonprofit.hu/files/2/4/0/2/2402_onfogl-kuld.doc 2004.04.22. 27. Az oktatás változásai http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/mikroszkop/28.html 2004.04.23. 28. Stages au Parlement européen www.europarl.eu.int/stages/default.htm 2004.03.27. 29. Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal http://europa.eu.int/epso/brochures/cee_hu.pdf 2004.03.27 30. Az uniós átlag 18 százalékát keressük http://www.mfor.hu/cikkek/cikkek.php?article=12732 2004.04.15. 31. Munkavállalási lehetőségek a csatlakozást követően http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=3419 2004.04.15 88


Munkavállalás az Európai Unióban 32. Európai Munkapiac – ellenálló és rugalmas http://fn.hu/cikk.php?id=4&cid=68410 2004.04.15 33. Iván Gábor előadása az átmeneti szabályozásról, 2003. július 1., Hotel Mercure Budapest http://euvideo.mti.hu/result.asp?th=%22munkav%E1llal%E1s%22 2004.03.22. 34. http://www.nbp.pl/konferencje/oecd/mowy/torres.pdf 2004.04.26. 35. Európai Tájékoztatási Központ, Budapest www.eudelegation.hu/etk 2004.04.12. 36. A Külügyminisztérium Honlapja www.kum.hu 2004.04.03. 37. Wim Kok jelentés http://europa.eu.int/comm/enlargement/communication/pdf/kok_introduction_hu.pdf 2004.05.02.

89

M UNKAVÁLLALÁS AZ E URÓPAI U NIÓBAN

Recommend Documents