Az ebekrıl. Azzal kezdem, hogy divatba jöttek a veszett ebek és ebmarások, legalább ezt olvashatjuk ki a napi lapokból. Alig mulik el nap, hogy egy vagy más helyrıl ne olvasnánk ilynemü hireket. Egy-egy feljajdulást is olvashatunk a lapokból az ebek ellen; a belügyministerium is rendeleteket bocsát a baj megfékezésére vagy legalább mérséklésére; a franczia Pasteur kisérletei állandó beszédtárgyát képezik; a magyar Pasteurök is elmondják, hogy miként gyógyitottak ık meg egy-egy megmart embert. Hogy mennyit ér itt gyakorlatilag a franczia Pasteur tudománya, azt még csak ezután fogjuk megtudni; de hogy a kuruzslók még senkit meg nem gyógyitottak ezen bajból, az minden kétségen kivül áll. — Szóval az ebmarások egy kis figyelmet és mozgalmat keltettek, bár sokkal csekélyebbet, mint amennyit megérdemelnének. Nem akarok itt a veszettségrıl értekezni; kivül esik az az én foglalkozásom rendes körén, éppen úgy, mint ahogy nem illenék az bele ezen folyóirat keretébe sem. Csak az alkalmat akarom felhasznámi arra, hogy egy tulon túl becsült állatnak értékérıl elmondjak egyetmást, részben a gazda, részben pedig egyáltalában az ember szempontjából. Elmondom azt ezen a helyen már azért is, mert a kutyának legnagyobb protectorai az agglegények és hajlott koru kisasszonyokon kivül éppen a gazdák. Gazdaságot nem is szoktunk ebek nélkül képzelni s éppen azért egy czikk az ebekrıl, méltán helyet találhat egy gazdasági folyóirat valamelyik zugában. Az ebek ellen és nem az ebek mellett akarok szót emelni! — Jól tudom ugyan, hogy az ebek bizonyos fokig és bizonyos módozatok szerint elkerülhetlenül szükséges házi állatok, de azt is tudom, hogy annak a nagy kutya-létszámnak, melylyel pusztán, falun és városon találkozunk, legalább is 9/10 része teljesen fölösleges luxusczikk. Nem is azt mondom én hogy irtsuk ki az ebeket a föld szinérıl, hanem azt, hogy csökkentsük azok létszámát, szorítsuk ıket arra, hogy tartózkodjanak ott, ahol hivatást teljesitenek s ne csatangoljanak az utczán, a vendéglıkben, a sétányokon stb., s az ember megmarásának eshetöségeit lehetıleg kevesbítsük. Emlékezem egy esetre, midön Budapesten egy érdemes uri egyénnek érdemes kutyája beteg lett; a tulajdonos, házmestertıl elküldte a tisztelt állatot az állatorvosi tanintézetbe, hogy lássa, mi baja van a hőséges állatnak. Útközben a házmester kezét egy kissé megharapta a t. cz. patiens s a házmester nehány hét mulva veszettségben elhalt. — Ilyen esetnek nem volna szabad megtörténni; pedig ez az eset különbözö variatiókban sokszor elıfordul! Az ebek veszélyes és kártékony voltát következı pontok szerint kivánom elıtüntetni: 1. Az ebek veszélyesek, mert a legborzasztóbb emberi betegség tılük származik át az emberre, t. i. a veszettség, amely betegség köztudomásulag házi állatainknál is elöfordul. 2. Az ebek veszélyesek azért, mert az embert többféle parasit-féreggel (állattal) ruházzák fel. (Az ember és házi állatok parasitáinak legfıbb liferánsa a kutya.) Ezen parasiták egyike az embernél majdnem kivétel nélkül halálhoz vezet. 3. Az ebek kártékonyak azért is, mert házi állatainkat többféle parasitféreggel inficiálják, melyek folytán sok házi állat döglik el. * * * Az 1. pont tárgyát illetıleg legkevesebbet akarok szólani; mellızöm annak részletes taglalását, mert az inkább orvosi lapokba tartoznék. Mindenki tudja, hogy veszett eb marása következtében emberek vesznek el iszonyu rettegések után és nagy kinok között; azt is tudja minden ember, hogy utóbbi években a veszett ebmarások szaporodtak és szaporodnak; valamint az sem ismeretlen a gazdák elıtt, hogy ezen bajnak házi állataink is ki vannak téve. A házi állatokban esett veszteség számít itt természetesen a legkevesebbet, mert az igen nagy baj mellett a kisebb bajt nem szoktuk tekintetbe venni.
A veszettség maga elegendı ok volna s kellene hogy legyen arra, miszerint az ebek tartása a lehetı legnagyobb mérvben korlátoltassék; azokat az érdemes protectorokat pedig, akik ezen kérdésben nem az embernek, hanem az ebeknek érdekeit szokták vedelmezni, legalább is arra szeretném büntetni, legyenek kötelesek egy veszett ember ápolásában néhány órát tölteni. Azt hiszem, hogy ilyen büntetés mellett sokat változna ez ügyben felfogásuk. De hagyjuk e tárgyat s térjünk inkább azon kérdésre, amelyet értekezésem tulajdonképeni tárgyául választottam, t. i. a parasiták kérdésére. * * * Azt mondtam volt a 2. pont alatt, hogy az ebek az embert különbözı parasitákkal látják el. Az ebek szıre között, a bırön, él egy rakás parasit, amelyek esetleg az emberre kerülhetnek; nem csinálnak ugyan nagy bajt, inkább csak az ízlést botránkoztatják. Van azonban ezeken kivül két igen nevezetes parasit, amelyek már jelentékeny egészségi változást okoznak, egyikök pedig majdnem minden esetben halálhoz vézet. Ezt teszi nevezetesen az ú. n. Taenia echinococcus. Hogy ezen féregnek az emberhez való viszonyát megérthessük, mindenekelıtt egy hasonló féregre hivatkozom, melyet a gazdaközönség meglehetısen ismer. Ki ne hallott volna az ember beleiben élı pántlikagilisztákról? — Ezeknek egyike (Taenia solium) 2 — 3 m/ hosszu s mintegy 7 — 8 száz egyes izbıl vagy czikkelybıl áll. Az elsı iz vagy czikkely csakis akkora, mint egy gombostőfej s ez négy szivógödröt és egy horgokból álló koszorút visel, amely szervek arra valók, hogy vele a féreg megkapaszkodjék. Ezt a czikkelyt úgy nevezi a köznép, hogy fej, a tudomány pedig dajkának vagy scolexnek mondja azt. A többi czikkelyek vagy ízek, amelyek a dajka mögött következnek, szintén igen kicsinyek, de ezekre mind nagyobb és nagyobbak következnek, úgy, hogy a pántlika végén 6 — 7 m/m szélességő és 1 c/m hosszuságu izek foglalnak helyet s ezek mindenikében 40 — 50 ezer igen apró kis tojás foglaltatik. Miképen jut az ember ehhez a féreghez? Mindenki tudja, hogy oly módon, ha az ember borsókás disznóhúst eszik. Abban a hólyag- vagy tömlıalaku borsókában ugyanis egy éppen olyan scolex van, mint a pántlikagiliszta feje; a borsóka a gyomorban megemésztetvén, scolexe pántlikagilisztává növi ki magát. De hát a borsóka hol veszi magát a disznóhúsban? — Ez oly módon keletkezik, hogy azok az emberek, akik a pántlikagilisztával szenvednek, idınkint bélsarukkal együtt a pántlikagiliszta egy vagy több czikkelyét is kiüritik, mert a hátulsó érett czikkelyek leleszakadoznak. Ezen kiüritett czikkelyeket, — melyeket a köznép tökmag-féregnek nevez, — ha hozzá jut, fölveszi és megeszi a disznó, vagy egészben vagy csak a belılük kihullott mikroskopikus kis tojásokat. Ezek a tojások, illetıleg embryók, a disznó bélcsatornájából annak husába, agyába stb. jutva, borsókává alakulnak át. Ezt a férget tehát a disznó és az ember közösen tartják fenn. Az ember pántlikagilisátája úgy fejlıdik ki, ha az ember borsókát evett meg a disznóhússal (különösen nyersen), a disznó borsókája pedig az ember által kiüritett pántlikagiliszta czikkeiyeiben levı tojásokból, illetıleg embryókból keletkezik. Ezeknek a sajátságos fejlıdésü férgeknek sok fajuk van, és mindenik fajnak két alakja, t. i. a pántlika-alak, meiy egyik vagy másik állat beleiben él; továbbá a hólyag- vagy tömlıalak, mely különbözı állatok husában, agyában, tüdejében stb. tartózkodik. Az infectio mindig úgy esik meg, hogy a pántlika-alak fejlésére a hólyagala megevése szükséges, a hólyagalak pedig a pántlika-alak tojásának felvétele útján, ebbıl a tojásból keletkezik. A Taenia echinococcus is ilyen pántlikagiliszta, amelynek az a természete, hogy csak a kutya beleiben él, más állatban nem fordul elı. Sajátságos tulajdona az is, hogy igen kicsiny, csak 3 — m/m hosszu s mindössze 3 — 4 czikkelyecskébıl áll. Ellenben a hólyagalakja igen nagy s
elıfordul emberben és mindenféle házi állatban, leginkább a májban és tüdıben. Bonczolásoknál akkorákat láthatunk, mint egy lúdtojás, vagy akár az öklünk; néha pedig még nagyobbat, mint egy gyermekfej. Miképen tartja fenn magát ez az állatfaj? — Felelet: úgy mint az ember pántlikagilisztája és a disznó borsókája. A kutya bélsarával együtt kihullanak a tojások, illetıleg az embryók is, s ha ezeket véletlenül fölveszi az ember vagy a házi állatok, akkor belılük hólyagalakok fejlenek. A kutyák viszont úgy tesznek szert erre az apró pántlikagilisztára, ha valamelye döglött állatból megeszik a hólyagalakot, és pedig egyszerre nemcsak egy, hanem több pántlikagilisztát is szereznek, mert a hólyagalakban itt nem egy, hanem több scolex is van. De hogy lehet az, miszerint az ember is inficiálja magát ezen féreggel, ha ahhoz az állat bélsarával járó tojások megevése képezi a feltételt? E kérdésre a felelet következı: Sokszor eszik az ember olyan tápszereket, melyek között a kutyának járni alkalma volt s így azokra a tápszerekre reájok hullhattak azok a tojások; hogy rajtok vannak, nem veszszük észre, mert oly piczinyek, hogy csak mikroskoppal lehetne ıket meglátni. Ilyen tápszerek péld. a földi eper, a saláta, a sóska; ha ezeket bı vízben ismételten le nem mossuk, rajtok tapadhat egy-egy azokból a picziny tojásokból. Pedig ki ne evett volna hiányosan mosott salátát, ki ne evett volna mosatlan földi epret és sóskát, ez utóbbit gyermekkorában? Van azután az infectiónak még más eshetısége is. Ugyanis a bélsár-kiürités közben egy-egy tojás a kutya szıre közt maradhat, oda tapad; ha azután azt a kutyát kezünkkel simogatjuk, nagyon könnyen megesik, hogy a tojás kezünkre tapad s innen esetleg a szájba jut. Pár év elıtt a napi lapok hoztak egy hírt, amely szerint egy elıkelı férfi meghalt salátaevés következtében. Azt pedig többször is olvashattuk, hogy egy-egy úrhölgy kutyájával való ártatlan játszadozásnak esett áldozatul, amely kutya pedig egészséges volt. Az ilyen hireket jámbor hírlapi kacsáknak gondolhatná az ember, ha nem volna ismerıs a most emlitett viszonyokkal. Tudni kell ugyanis, hogy annak a Taenia echinococcus nevü pántlikagilisztának tojása, az ember által felvéve, rendesen a májba jut s ott akkora hólyag lesz belıle, hogy az embert biztosan megöli. A halál ezen módja egyébként igen ritka minálunk (én 2 — 3 esetet láttam), ellenben igen gyakori az Irland szigetén, ahol átlagosan minden 5 — 10-ik ember májában feltalálható ezen hólyagféreg. Egy másik parasit, mely az embert a kutya által való infectióval veszélyezteti, a Pentastomum taenioides. Ez lapostestü, féregkinézésü, fehérszinü állat; de nem számíttatik a férgekhez, hanem egy más állatcsoporthoz; híme 1·5 — 2·5 c/m nısténye 8 — 10 c/m hosszu. Ez az állat a kutya orrüregében s az orrüreggel szomszédos üregekben tartózkodik, innen hullanak és prüszköltetnek ki a tojásai. A tojásokat különösen nyulak szedik fel a mezırıl, de hozzá jut azokhoz az ember is. Az emberhez fejükkel dörzsölıdzı, az embert szagláló nyájas ebek ruháinkra s esetleg kezünkre (czirógatás) hullatják a mikroskopikus kis tojásokat s innen esetleg a szájba jutnak azok, ahonnan ismét a belekbe, az ember májába és hasüregébe kerülnek. Az ember májában 5 —6 m/m hosszu álczák lesznek ezen tojásokból, amelyek ott betokozva élnek. Hogy valaki ilyen parasitot hord testében, azt az élı emberen észrevenni nem lehet; de hogy elég gyakran elıfordulnak az embernél, és pedig nagyobb számban is, azt bonczolatok bizonyítják, amely alkalmakkor az emberi májban gyakran találtatnak ezen betokozott parasit-álczák. Rendesen elmeszesedve (elhalva) találtatnak itt fel, amidın természetesen már semmi jelentıséggel sem birnak. Ezen parasit miatt nem is pusztul el az ember, csakis némi ideiglenes egészségbeli változásokat létesíthet az. * * * van a kutyának, mint parasit-liferánsnak, a házi Nézzük már most azt: mi jelentısége állatokra vonatkozólag.
Itt ismét a Taenia echinococcus-t emlitem elıször, amelynek hólyagalakja, mint már fentebb is emlitém, nemcsak emberben, hanem és még inkább házi állatainkban is elıfordul, és pedig jóformán minden házi állatainkban. Az udvaron, istállók közelében; a nyájak után járó ebek bélsarukkal mindenütt hullatván el a Taenia echinococcus picziny tojásait, házi állatainknak bı alkalmuk nyilik az infectióra. Ezeknél rendesen nemcsak egy ilyen hólyagalak fordul elı egyszerre; hanem több, s kapható az a májban, a tüdıben, valamint egyéb szervekben és szerveken is. Nekem magamnak is volt alkalmam olyan juhot és kecskét bonczolni, amelynek mája és tüdeje tele volt ezen hólyagférgekkel s azonkivül a rekeszizmon, a hasür egyéb szervein, sıt az izmok közt is találtam egyet-egyet. Igen természetes, hogy ezen nagy, és gyakran nagy számban jelen levı tömlık a szervek mőködését oly mértékben korlátolják, hogy azok degenerálilak s az állat annak következtében elpusztul. Az embernél emlitett Pentastomum taenioides fiatal alakja az emberen kivül csakis nyulaknál és házi nyulaknál fordulván még elı, különösebb jelentıséggel nem bir. De a kutya beleiben nemcsak az emlitett Taenia echinococcus nevü pántlikagiliszta tartózkodik, hanem azon kivül még egynehány faj. Ezek kifejlıdési szervezete is éppen olyan, csakhogy a hólyagalakok különbözı, más-más állatban élnek. Némelyek ezek közül sem emberrel, sem házi állatainkkal nem állanak vonatkozásban, de vannak olyanok is, melyek házi állatainkra nézve veszélyt rejtenek magukban. Hogy elıször is a kisebb jelentıségüeket említsem, felhozom a Taenia serratát és aT. margingtát. A T. serrata mintegy 1/2 m/ hosszuságu (néha hosszabb is) féreg, amelynek 1/2 — 1 c/m átmérıjü hólyagalakjai (Cysticercus pisitformis) a nyúlnak és házi nyúlnak májában tartózkodnak, és pedig néha 50 — 100 — 200 drb is egyszerre. A nyulakban úgy fejlenek ki ezek a tömlık, hogy megeszik a kutya által elhullatott tojásokat; a kutyák pedig (leginkább vadászkutyák) az eldöglött nyulak májának megevése által jutnak a férgekhez. A Taenia marginata nevü féreg a kutya beleiben elıforduló pántlikagilisztak között legnagyobb, nevezetesen 1 1/2 m/ hosszu, néha hosszabb is, nevezetesen 3 m/-nyi, vagy még azon felül. Ezen féregnek hólyagalakja a disznók, juhok s egyéb kérıdzık (igen ritkán ember) hasüregében a bélfodron, a belek savós hártyáján, a májon, a rekeszizmon stb. fordul elı. Nagysága akkora, mint egy mogyoró, dió, vagy néha mint az embernek ökle; könnyen felismerhetı igen hosszu vékony nyakáról, amiért is Cysticercus tenuicollis-nak neveztetik. Hogy házi állatainkban ez a hólyagalak akkor fejlıdik, ha azok a kutya által elhullatott tojásokat esetleg fölveszik, azt az elıbbi példák után talán mondanom sem szükséges; a kutya pedig a hólyagalak megevése által jut a féreghez, mire a mészároskutyának nyilik legtöbb alkalma, s ezért a T. marginatát leginkább mészároskutyák beleiben találhatjuk. Most jövök azon féreghez, mely a kutyában elı fordulók között talán éppen legtöbb kárt okoz a gazdának; értem t. i. a Taenia coenurus-t. Ezen, mintegy 40 c/m hosszu féreg tojásai hasonlóképen a kutya bélsarával hullanak ki a földre, honnan kérıdzı állatok, különösen bárányok szedik azokat fel, illetıleg ezekben jutnak azok torafejlıdésre. A bárányok bélcsatornájából valamiképen az agyba jut el a tojás, s itt egy akkora hólyag képzıdik belıle, mint egy kis alma s annak falán keresztül a scolexek (itt is mint a T. echinococcusnál nem egy, hanem több van) szabad szemmel is átlátszanak. Hogy egy akkora hólyagféreg az agyban tetemes mőködési zavart eredményezhet, azt nagyon is könnyü megérteni. Ezen mőködési zavarok bárányoknál bizonyos szabatossággal jelentkeznek s azokat minden gazda ismeri kergeség, kergekór nevezet alatt. Az ilyen bárányok rendesen el szoktak dögleni; de eldöglik ezen agy-hólyagféreg miatt nemcsak a bárány, hanem bármely nagy állat, így péld. a k.-monostori tanintézetnél egy mürzthali bika ezen hitvány féreg miatt döglött el nehány év elıtt. — Hogy a kutya (leginkább juhászkutya) miként jut ezen féreghez, az szintén ismeretes az olvasottabb gazdák elıtt: a döglött bárányfejeket megeszi a kutya, vele együtt a hólyagférget is, s ezen hólyag scolexei a kutya
beleiben pántlikagitísztákká fejlenek. Tapasztaltabb gazdák nem is engedik, hogy a kutya megegye a kerge bárány fejét, hanem beásatják azt a földbe. * * * Ha most összefoglaljuk a mondottakat, látni való: miszerint, nem számítva a fejlettebb ízlésü és öntudatosabb ember huzódását a piszoktól s a kutya külsı élıdi. állataitól, az ebek az ember legveszélyesebb betegségét — veszettség — létesitik; továbbá egy rakás parasittal latják el az embert és a hazi állatokat, melyek közül az ember májában élı echinococcushólyag halálhoz vezet, a házi állatokban élı echinococcus-hólyagok miatt, valamint a bárányok agyában élı coenurus-hólyagok miatt pedig házi állatainkban esik tetemes veszteség. A parasiták ellen van orvosság, t. i. a kutyákat idınkint erıs hashajtókkal kell ellátni, amely kihajtson belılük minden pántlikagilisztát (féregellenes szerek), a kerge bárány fejét pedig földbe kell ásni stb., — de a veszettség ellen ma még nincs örvosság. Dr Szaniszló Albert.
