Lukács József: Avar korszakos lelőhelyek az M3 újabb szakaszán1 A címben szereplő újabb szakasz, a Nyíregyházától Vásárosnaményig tartó 46km hosszú autópálya részletet jelenti. Az M3 autópálya országhatárig történő megépítése régóta létező kezdeményezés. Jól illusztrálja ezt, hogy az első régészeti hatástanulmányt 1993-ban rendelte meg a Nemzeti Autópálya Rt. az – akkor illetékes – Jósa András Múzeumtól. A két alkalommal bejárt nyomvonal Nyíregyháza – Vásárosnamény közötti szakasza az országos átlaghoz képest meglepően magas lelőhelysűrűséget mutatott. Tudni kell ugyanakkor, hogy a Nyírség a ritka és rendszertelen kutatások miatt régészeti szempontból fehér folt volt. Egyes vélemények szerint nem is számolhattunk az észak-dél irányú vízmosásokkal tagolt területen jelentősebb népességgel. Az előzetes régészeti hatástanulmány mégis nagyon sok, 75 régészti lelőhelyet jelzett a nyomvonalon.
1. kép: A nyomvonal összefoglaló térképe. A két ütemre bontott szakaszon a régészeti feltárásokra végül 2009. augusztus 2. és 2011. november 14. között került sor. (1. kép) A lezajlott feltárások elég vegyes eredménnyel zárultak: a Bóna István által hangoztatott, a „területen nem volt megtelepedés” és a hatástanulmány adatai, miszerint a Jelen cikk, a Hadak útján XXII. Visegrádon megrendezett konferencián 2012. október 5-én elhangzott előadásom összefoglalója. A leletanyag feldolgozás alatt áll, így részletesebb eredményekről várhatóan 2013-ban lehet beszámolni. 1
1
Nyírségben „nagyobb a lelőhelysűrűség az országosnál” közötti arany középutat hozta napvilágra. Egyes korszakok, mint a neolitikum, bronzkor, késő-népvándorláskor, Árpád-kor az országos viszonylatban jellemző megtelepedési sűrűséget mutatták. A rézkor első fele, a honfoglaláskor, a késő középkor nem, vagy alig-alig képviseltette magát. (2. kép) Magasnak tűnik a negatív lelőhelyek aránya. Néhány esetben e lelőhelyekről több leletanyag származik, mint egy-egy kisebb feltárásról. A 38 „negatív” lelőhelyből 8-ról tudjuk, hogy a korábban birtokon belül lévő termelőszövetkezetek áldásos terület-egyengető munkáinak áldozatai. További 5 lelőhely esetében – ezek a kora-bronzkornál idősebbek – a leletanyagot általában steril homokrétegből ástuk ki. Egyszerűen a vándorló homokhátak elvitték a lelőhelyeket.
2. kép: A nyomvonalon feltárt lelőhelyek korszak szerinti mutatója. Megfigyelhető, hogy az őskori lelőhelyek az országos tendenciával azonos módon, egyenletesen szóródnak a nyomvonalon A meglepetést a területen eddig „nem létező” neolitikum tömeges felbukkanása okozta. (3. kép)
2
3. kép: A nyomvonalon feltárt őskori lelőhelyek. Időben felfelé haladva a keltákkal záruló őskor után már vegyesebb képet mutat a térkép. (4. kép)
3
4. kép: A nyomvonalon feltárt népvándorlás kor - középkori lelőhelyek Minden korszaknak más a települési szisztémája, de tendenciák azért kiolvashatóak. A rómaiak pannóniai tartózkodásával párhuzamosan itt élő szarmaták eddig az un. Csörsz-árok Nyíregyházától keletre elhaladó észak-déli vonaláig voltak megtalálhatóak. (25. kép) Most már tudjuk, hogy e határuk keleti oldalán még egy 20 km széles sávot elfoglaltak. Egyetlen kivétel a Nyíregyházától jó 30-35 km-re található Kántorjánosi lelőhely, a zavarba ejtően klasszikus késő-szarmata leletanyagával. Kérdés volt a megyében a késői szarmaták és a hun kor előtt a területre beszivárgó germánok közötti határ is. E kérdést nem sikerült megoldani, mivel az egyetlen germán lelőhely mélyen a korábbi szarmata településtömb belsejében található, és a gepidák 5. szd.-i klasszikus leletanyagára hasonlít. A kisszámú temetőben ötgombos ezüst fibulák és bepecsételt feketekerámia került elő. Figyelmet érdemel még az Árpád-kori megtelepedés. Az M3/59-59b.Nagykálló – Harangod lelőhelyen fordul elő az egyetlen olyan telep, amely megéli a 15 éves háborút is. Ezen kívül három megtelepedési tömbjük vált ismertté: Magy – Kállósemjén határában (M3/195 és M3/70), Ófehértó határában (M3/203-204-117 egyesített lelőhelyek) és Pusztadobos határában (M3/219.) Ezek bemutatását azért tartom fontosnak, mivel sokat elárul a különböző korok települési szisztémájáról. Az igazán nagy lelőhelyek ott találhatóak, ahol a nyírségi homokdobok és a közéjük ékelődött vízjárások, tavak között viszonylag szélesebb, - a megyében egyedülálló módon – humusszal fedett területek vannak. Elmondható, hogy ezek a vízfolyások a jégkorszak után egyre nyugatabbra „vándorló” Tisza elhagyott medrei, így a történelem során mindig vizes területek voltak. A két legnagyobb ilyen régió a most vizsgált
4
nyomvonalon Ófehértó (Máriapócsi-főfolyás) és Kántorjánosi (Vajai-főfolyás). Említést érdemel még Nagykálló (Kállói-főfolyás), Kállósemjén (Mohos-tó és Leveleki-főfolyás), illetve Pusztadobos. Nem meglepő módon az ezeken kívül eső lelőhelyek homokos, vagy egyenesen homokhátakkal tagolt területen található „néhányobjektumos”, tanyaszerű telepekkel, teleprészletekkel jellemezhetőek. A hosszúra nyúlt bevezető után következzenek az avar korszakos lelőhelyek. Nem véletlen az elnevezés. Egyelőre nem tudjuk etnikumhoz kötni a lelőhelyeket, amelyre remélhetőleg a későbbiekben mód nyílik. (5. kép)
5. kép: Az avar korszakos lelőhelyek a nyomvonalon. Megfigyelhető, hogy a korábban már vázolt települési szisztéma itt is él. Az M3/5959b. Nagykálló – Harangod lelőhelyen telep, az M3/193-194. Kállósemjén – Máté-tag lelőhelyeken telep és temetője, az M3/195. Kállósemjén – Újszőlőskert lelőhelyen temető, az M3/201. Pócspetri – Nyírjes-felső, Erdőszél Ófehértó közelébe eső lelőhelyen telep, az M3/52+52d. Kántorjánosi – Homoki-dűlő Ny-i pereme lelőhelyen telep - ezek mind-mind a fent említett vízjárásokhoz közel eső lelőhelyek. Kivételt képez az M3/190. Nyírparasznya – Luby-tag lelőhely, amely a tanyaszerű telepek közé sorolható. A lelőhelyek részletes leírását a 6. kép mutatja.
5
6. kép: Az avar korszakos lelőhelyek összefoglaló leírása. A képen látható leírással ellentétben keletről – nyugat felé haladva ismertetem a lelőhelyeket: M3/190. Nyírparasznya – Luby-tag. A lelőhely feltárása próbafeltárással indult, amely csekély számú objektumot és a homokhát aljában a dombtetőről lecsúszott kultúrréteget mutatott. (Objektum nélkül egy sötét folt, tele leletekkel.) A keleti oldalon ugyanakkor két ház megmaradt. (7. kép)
6
7. kép: Az M3/190. lelőhely térképe. Az O:3, S: 6. ház hossza: 370cm, szélessége: 250cm és 40cm mélyen ásták be az altalajba. Iránya: ÉK – DNy. A kemence omladéka az ÉK-i sarokban került elő, a bejáratot viszont nem sikerült megfogni. Az O:4, S:34 ház, hossza: 325cm, szélessége: 230cm és 40cm mélyen ásták be az altaljba. Iránya: ÉNy – DK. Kemencéje a DNy-i sarokban került elő, ami alatt megvolt a sütőfelülete is. Mindkét ház viszonylag átlagos a maga korában. Leletanyaga elég szegényes. A kemence – kőanyagának kinyerése céljából végzett – lebontása is jelezte, hogy lakói elköltöztek. Így csak néhány cseréptöredék maradt. Ezek viszont a közép avar kor végére, a Kr. u. 7 szd. második felére keltezték a lelőhelyet. (8. kép)
7
8. kép: Az M3/190. lelőhely házai A M3/190. lelőhelytől DNy-ra kb. 11 km-re található M3/34 Kántorjánosi – Hetei-tag lelőhelyről nem esett eddig szó. Ennek oka, hogy a lelőhely egy Árpád-kori tanyaszerű telepet takar, ahonnan szórványként egy Kr. u. 8. szd. első harmadától jellemző, húsos levelű indás kisszíjvég került elő. A lelőhelyet azért érdemes megemlíteni, mert tőle légvonalban kb. 1 km-re került elő az M3/52+52d. lelőhely avar teleprészlete. Nagy valószínűséggel a telephez köthető a szórvány, akár mint egy környékbeli temető jelzője. (9. kép)
9. kép: Az M3/34. lelőhely és avar leletanyaga.
8
Nem tisztem az M3/52+52d. lelőhely telepének elemzése, de a feldolgozó Bajkai Rozália szíves közlése alapján tudjuk, hogy a lelőhelyen 4 kőkemencés ház volt, benne a közép-avar korra kelezhető Kr. u. 6-7. szd-i leletanyaggal. Újabb 11 km-t ugorva nyugati irányba eljutunk az M3/201. lelőhelyre, aminek feldolgozása szintén Bajkai Rozália feladata lesz, a tőle kapott adatokból - amit ezúton köszönök - tudjuk, hogy a kevés számú telepjelenség – házak, kemencék és gödrök – Kr. u. 89. szd-i leletanyagot tartalmaztak. Nyugatra újabb 6 km-t haladva jutunk el a következő, az M3/195. lelőhelyhez, ahol 10 ÉNy-DK-i tájolású sír került elő, benne – többek között – a késő-avar kor fiatalabb szakaszára – Kr. u. 8 szd. első harmada – keltezhető bronz, öntött indadíszes övgarnitúrával. Itt az ásatók telepjelenséget nem tudtak megfigyelni. A temető ugyanakkor a nyomvonalon kívül folytatódik.2 (10. kép)
10. kép: Az M3/193, M3/194 és M3/195. lelőhelyek elhelyezkedése. Az M3/195. lelőhelytől nyugatra mindössze egy bő km-re kezdődik az M3/193-194. lelőhelypár. Bár a hatástanulmány szerint az M3/193. és az M3/194. két külön lelőhely volt, a feltárások során mind területben, mind korszakokban összeértek. Az avar korszak mellett középső - neolit és késő-rézkori teleprészleteket is feltártak ezen a helyen. (10. kép)
2
A temetőt Bajkai Rozália közli a jövőben.
9
11. kép: Az M3/193 és M3/194.lelőhely összesítő rajza. A 11. képen a két lelőhely összesítője egyben látható: nyugati oldalát az M3/194, a keletit az M3/193. lelőhely foglalja el. A két terület között nagynak tűnik a távolság, de szórványosan lehet találni közöttük objektumokat. Valószínűsíthető, hogy a két rész között intenzívebb kapcsolat lehet a nyomvonaltól távolabbra, ahol egy tfsz. 128-129 m magas plató húzódik. Ettől délre homokdombok, északra lapályos területek húzódnak. Problémát jelentett a feltárás során, hogy a vidék nagy részét a ’90-es évek második felében erdővel ültették be, így ott még optikai módszerekkel sem tudtunk vizsgálódni. (A két lelőhely az 1993-as terepbejárásból ismert.) Elsőnek a keleti M3/193. lelőhelyet mutatom be. (12. kép) Itt 12 házat, 2 árokszakaszt 3 gödröt, továbbá a telep keleti szélében egy magányos avar sírt sikerült megfigyelni. A temetkezés csak rítusában avar kori. Tájolása ÉNy-DK, a sírgödör négy sarkában sírépítményre utaló cölöplyukak voltak. A rossz megtartású váz mellett csak egy vaskés volt. (13. kép)
10
12. kép: Az M3/193. lelőhely összesítő rajza. A 12 ház közül 11 esetben tudtunk tűzhely vagy kemence létére utaló omladékot megfigyelni a ház ÉNy-i, ÉK-i, vagy DK-i negyedében. Hat esetben a sütőfelületet érintetlenül hagyták a kemence elbontása során. (13. kép)
11
13. kép: M3/193. lelőhely házai és a magányos sír.
12
14. kép: Az M3/193. lelőhely házai. Figyelmet érdemel az O:28, S:125 ház, ahol a kemencét félig lerombolták. Az omladék és a padló felett létrehoztak egy új padlót és fölé építettek egy új kemencét. Így lett az eredetileg 50cm mély házból 20cm mély. (14. kép)
13
15. kép: Az M3/193. lelőhely paliszádárka. A két előkerült árok közül az O:22, S:93 egy paliszádot takart. A 21m hosszú árokban hét nagy átmérőjű, mély cölöplyuk jelentkezett. Az árok sajnos mindkét végén elsekélyesedik, így nem tudni, hol a vége. További problémát jelent, hogy a lelőhely középső részére esik. Reméljük a később kialakítandó belső kronológia kiadja az árok pontos helyét a lelőhelyen belül. (15. kép)
14
16. kép: Válogatás az M3/193. lelőhely leletanyagából. A 16. fotón bemutatott leletanyag a lelőhelyet a késő avar kor végére, a Kr.u. 8. szd. – 9. szd. fordulójára keltezi. Figyelmet érdemel a bogrács, mely típusának jelenlegi legészakibb darabja. Az M3 194. lelőhely érdekessége, hogy ott egy teljesen feltárható avar temető is előkerült. A 8 rendezetlen sírsort árokrendszer határolta el a teleptől. Belső kronológiája még kidolgozás alatt áll, de egy – valószínűsíthetően tévedésből történt – ráásáson kívül nem történt rátemetés. A temető nem túl gazdag, amit mutat a mindösszesen 10 kirabolt sír temetőhöz képest kicsi aránya. Ugyanakkor nagy számban voltak üres sírgödrök, melyek jelentését a tudomány már jó száz éve kutatja. (17. kép)
15
17. kép: Az M3/194. lelőhely temetője.
16
18. kép: Válogatás az M3/194. lelőhely temetőanyagából.
17
19. kép: Válogatás az M3/194. lelőhely temetőanyagából. A sírok leletanyagának restaurálása most ért véget, de annyi már most is látszik, hogy azt Kr.u. 7 szd. vége – 8 szd. vége között használták. (18-19. kép)
18
20. kép: Az M3/194. lelőhelyen feltárt teleprészlet. Az M3/194. lelőhely teleprészlete a temetőtől nyugatra van. (20. kép) Amennyiben figyelembe vesszük az M3/193. lelőhely telepét, akkor látszik, hogy az körülveszi a temetőt. A telepen belül házcsoportok figyelhetőek meg. Ezek nem egyszerre léteztek, néhány esetben tetten érhető egymásutániságuk. Valószínűleg nagycsaládi portákként lehet őket értelmezni. A teleprészletet itt 24 ház, 8 árok, 23 gödör és 4 kültéri kemence jelenti. Az 21. képen összesítve mutatjuk be az előkerült háztípusokat.
19
21. kép: Az M3/194. lelőhely házai.
20
22. kép: Nyeles ház, műhelyek, ráépítések az M3/194. lelőhelyen. Érdekes az O:79, S:55. ház, mely ún. nyéllel rendelkezik. Ezt az épületformát csak az Árpád-kori településeken figyelték meg eddig. Jelen tudásunk szerint időben ez az egyik legkorábbi előfordulása. A településen a fentebb említett egymásutániság két konkrét példában testesült meg. 1; Az O:182, S:50 házat vágja az O:183, S:51. ház. 2; Az O:128, S:173 ház keletnek nyíló bejárata az O:135, S:172 házba mutat. Így ezek sem létezhettek egyidőben. A két épületnek egyébként a leletanyaga is tükrözi ezt a feltárási megfigyelést. A házak közül kettőt műhelyként értelmeztünk. Mindkettőben – O:177, S:68 és O:176, S:47 – több kemence utal a lakófunkció hiányára. (22. kép) Két ház esetében un. fekvőhelyeket is meg tudtunk figyelni. Ezek 150x45-50 cm-es, néhány cm-re a padlóba mélyedő, fallal párhuzamos téglalap alakú gödrök. Valószínűleg nem a gödörben aludtak, az csak az ágy alatti „tároló” lehetett. (23. kép)
21
23. kép: Fekhelyes házak az M3/194. lelőhelyen. A feltáráson előkerült leletanyag ugyanazt a Kr. u. 8-9. szd.-i datálást valószínűsíti, mint az M3/193. lelőhely esetében. (24. kép) További vizsgálatot igényel, hogy a legkésőbbi házakhoz tartozó sírok hol vannak. A temető jelen álláspontunk szerint a Kr. u. 8. szd. végével zárul, míg a telepet a Kr. u. 9 szdban is használják. Nem kizárt, hogy van még egy temető a telep környezetében. Ez nem lenne egyedülálló a megyében, Tiszavasvári – Wienerberger téglagyár bányájában a telepet három temető is „szegélyezte”.
24. kép: Válogatás az M3/194. lelőhely telepanyagából.
22
A fentieken kívül még egy teleprészletről tudunk a nyomvonalon. Ez az M3/59-59b. lelőhelyen feltárt 7, egy csoportban álló avar kori ház. Feldolgozója, Gergely Katalin a Kr. u. 8-9. szd.-ra teszi a településrészletet. Bár a hét házon kívül nem került elő más telepobjektum, nem kizárt, hogy a környéken lesznek még házak. Mi adja a fent bemutatott lelőhelyek különlegességét? A következő térképen bemutatjuk, hogy a megye avar kori lelőhelyállománya hogyan nézett ki az utolsó - Lőrinczy Gábor által elvégzett 2001-es - gyűjtésig. (25. kép)
25. kép: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar településtömbjei 2001-ig. Jól látható, hogy az avar lelőhelyek illeszkednek, az un. külső Csörsz-árokhoz, illetve nem lépik azt át keleti irányba. Ennél többet az országos adatbázis – ADAM – sem tudott felmutatni. Azt a néhány leletet – ami ezen kívül előkerült – szórványként, vagy szláv anyagként határozták meg. (26. kép)
23
26. kép: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Csörsz-árkon kívüli avar korszakos leletei. A 2010-től – egy korábbi projekt, az un. OTF gázvezeték telepítése nyomán – kezdődő nagyfelületű feltárások nyomán némiképp megváltozott a települési térkép. (27. kép)
24
27. kép: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye új avar településtömbjei. A térképen látszik, ahogy benépesült a megye – avar kori – területe. A kérdés az, hogy etnikai szempontból kihez soroljuk őket. Az etnikum kérdése: A megye kevés feltárása alapján eddig a késő-avar kori szlávsághoz kötötték a Panyolán és Vásárosnamény – Gergelyiugornyán feltárt telepeket. A most bemutatottak közül az M3/190, M3/52+52d és az M3/34 lelőhelyek anyaguk alapján bármelyik etnikumhoz tartozhatnak. Ugyanakkor a Kállósemjén határától nyugatra eső terület már az avar települési tömbben értelmezhető. Ez jól rímel a bevezetőben említett szarmata elterjedési térképre is. (Csörsz-árok keleti előtere egy 20 km széles sávban.) Előzetesen talán annyit lehetne leszögezni, hogy az avarok és a szlávok közötti határsáv a kb. Nyírparasznya – Kállósemjén közötti kb. 30km széles zónában „ment” össze. Talán a részletes feldolgozás tisztázza, hogy éles határvonalról, vagy ún. mozaikos, egymásba csúszó határsávról van-e szó. Utóbbinak nagyobbnak látom az esélyét. Ennek oka, hogy a szűkebb régiót keletről záró Ecsedi-láp túloldalán, a romániai Szatmár megyében már négy olyan lelőhelyet – 3 telep és 1 temető – sikerült felgyűjtenem, ahonnan késő-avar leletanyag származik. A cikkhez nyújtott segítségükért köszönetet mondok: Berecz Barbara, Kiss Csaba, Magyar Csaba régészeknek, Kiss András, Takács Enikő restaurátoroknak,
25
Karsainé Hanusi Erzsébetnek és a Geoservice Kft dolgozóinak geodézia és térinformatikai munkájukért, Bernáth László technikus-rajzolónak Szász Csaba fotósnak Reszler József Péter technikusnak
Lukács József régész, MNM NÖK V. sz. Regionális Iroda, Nyíregyháza
[email protected] 06-20/5009489
26
