Lubusi vajdaság (Lubuskie) 3. Rész

Lubusi vajdaság (Lubuskie) 3. Rész

A lubusi vajdaság címere

Ebben a részben a 2013-ban megtett Rally Polska 2013 autóstúra során az befejező szakaszának útvonalát ismertetjük, illetve a vajdaság azon részeiről lesz szó, melyeket időhiány miatt sajnos nem tudtuk felkeresni. Az ezt követő útvonalak már a nyugatpomerániai vajdaság területén folytatódnak.

3. útvonal

105

Czerwieńsk Czerwieńsk (Czerwieńsk Odrzański, németül: Rothenburg an der Oder) a Czerwieńskifennsíkon fekvő város, a zielonogórai járásban, a Lubusi vajdaság déli részében. Területe: 9,36 km2. Elhelyezkedése: 52°00′56″N 15°24′18″E. 2007ben a város lakossága 4141 fő volt.

306. ábra. Czerwieńsk, Ratusz A város két vajdasági út kereszteződésében fekszik:

308-309. ábra. Czerwieńsk vasútállomás utasforgalmi részei

 nr 279: Zawada – Racula – Buchałów – Leśniów Wielki – Czerwieńsk – Wysokie

Czerwieńskben megállnak a PKP Intercity vasúttársaság Twoje Linie Kolejowe (TLK) szerelvényei és a Regionális Vasutak Regio vonatai. Ezekkel gyorsan el lehet érni Poznań, Warszawa, Gdynia és Bydgoszcz városokat.

 nr 280: Zielona Góra – Czerwieńsk – Brody Czerwieńsk vasútállomása, valamint az üzemen kívül lévő Czerwieńsk Mt megálló és Czerwieńsk Towarowy teherpályaudvar a vasúti hálózat részei. Czerwieńsk vasúti csomópont két vasútvonal kereszteződésében található:

A vasútállomás felvételi épülete 1870-ben épült.

 nr 273 Wrocław és Szczecin között és  nr 358 Zbąszynek és Guben között létesít vasúti össszeköttetést.

310. ábra . Czerwieńsk vasúti pályaudvar A helyi városi személyszállítást a Miejski Zakład Komunikacji (MZK) Zielona Góra – Zielona Górai Közlekedési Vállalat – autóbuszai bonyolítják: 307. ábra. Czerwieńsk vasútállomásához vezető út

1. 32 (Dworzec PKP - Czerwieńsk – Laski) 2. 34 (Dworzec PKP - Czerwieńsk – Wysokie)

106

A város története a középkorig nyúlik vissza. 1550ben Brandenburg területén, 5 km távolságra a saját nemzetségi székhelyétől, Nietkówtól (tört.: Nietków Polski, németül: Polnisch Nettkow) a von Rothenburg család építtetett vadászkastélyt. Körülötte alakult ki a falu és a kézműves telep, amelyet Nowy Nietków néven neveztek. 1654-ben épült fel az evangélikus templom, Zielona Góra – római katolikus Habsburgok uralma alatt álló – protestánsok használatára. Első lelkipásztora Christoph Reiche lett.

1945-ben a várost Lengyelországhoz csatolják. elveszti városi jogait, és elnyeri jelenlegi nevét (1945-ben, néhány hétig Rozborg nevét is használták). Czerwieńsk 1969-ben nyerte vissza városi jogait. A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet jegyzéke szerint a műemlék listán a XIX. században Martin Gottfried Julius Schöne lekipásztor (18101873) által építtetett evangélikus templom szerepel, jelenlegi épülete a Budomont szerszámkészítő raktára (ul. Zielonogórska 5). A majorsági épületek a XVII-XIX. századból valók: tehénistálló, lóistálló, sertéshízlalda.

1690. január 24-én alapították Rothenburg an der Oder városát (a jelenlegi Czerwieńsk), a Nowy Nietków falu mellett. A XVII. században fejlődött a posztógyártás. 1701-ben Brandenburg a Porosz királyság része lett. 1707-ben Johannes Reiche lelkiipásztor kezdeményezte az új, nagyobb templom építését. Az épület 1877-ig állt fenn. 1811-ben Niceus királyi hivatalnok elkészítette az első várostervet. 1816-ban Poroszországban közigazgatási reformot hajtottak végre. A város a sziléziai tartományhoz került. 1870-ben vasúti összeköttetés létesült. 1877-ben építették fel az új evangélikus templomot. Az épület a mai napig fennmaradt, a katolikusok használják. 1890-ben a Starost család építi az első fűrészmalmot a városban. 1900-ban a város lakossága mindössze 632 fő. 1901 és 1908 között Nowy Nietków települést a városhoz csatolják. 1933. évi öszeírás szerint a város népessége már 1430 fő.

311. ábra. Szent Adalbert-plébániatemplom A neogótikus Szent Adalbert-plébániatemplomot (kościół parafialny pw. św. Wojciecha) egy 1707ből való szentély helyére építették. 1877. december 13-án adták át a hívek szolgálatára.

312. ábra. Czerwieńsk térképe

107

Átkelés az Oderán

313. ábra. Az Odera medre

315. ábra. Komp az Oderán

Az Odera (lengyelül: Odra; cseh nyelven: Odra, németül: Oder, ókori latinul: Viadua, Suevus, középkorban latinul: Oddera, Odera; reneszánsz korban: Viadrus (1543-tól)), közép-európai folyó, mely a Balti-tengerbe torkollik. Három ország: Cseh, Lengyel és Németország területén folyik keresztül, majd két ágra szakadva ömlik a Szczecini-öbölnél a Balti-tengerbe.

A második világháború vége óta Lengyelország és Németország között határfolyó.

314. ábra. Az Odera vízgyűjtő területe Teljes hosszát tekintve Lengyelország második leghosszabb folyója (A Visztula az első, de csak az ország területére eső részt véve alapul a Warta után a harmadik). Az Odera hossza 854,3 km, ebből 742 km található Lengyelország területén. Az Odera vízgyűjtő területe 118 861 km², melyből 106 056 km² Lengyelország területére esik.

316-317. ábra. Átkelés közben, Brodynál Odera menti városok  Csehországban: Ostrava, Bogumin  Racibórz, Kędzierzyn-Koźle, Krapkowice, Opole (korábban már bejártuk); Brzeg (korábban már bejártuk); Oława; Wrocław (korábban már bejártuk)  A Rally Polska 2013 útvonala során értük el: Głogów, Nowa Sól, Krosno Odrzańskie, Frankfurt (Oder)/Słubice, Küstrin/Kostrzyn nad Odrą, Gryfino, Szczecin, Police

Fontosabb mellékfolyói a forrástól a torkolatig  Bal oldalon: Opawa, Psina, Nysa Kłodzka, Oława, Ślęza, Bystrzyca, Kaczawa, Zimnica, Bóbr, Nysa Łużycka, Welse,  Jobb oldalon: Olza, Kłodnica, Ruda, Mała Panew, Widawa, Barycz, Obrzyca, Warta, Ina

108

Sulechów Sulechów (rögtön a háború után: Cylichów, németül: Züllichau) – város a lubusi vajdaságban, a zielonogórai járásban. a Lubusi Hármasváros egyike. Területe: 6,83 km2. Elhelyezkedése: 52°05′N 15°37′E. 2012. évi adatok szerint a lakosainak száma: 16 938 fő volt.

1482-ben a krosnoi hercegséggel együtt a Brandenburgi Őrgrófság Neumark területéhez csatolták. 1815–1945 között Brandenburg tartomány része volt. 1950–1975 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdaságban feküdt.

318. ábra. Sulechów várostérképe A város központját a romokból állították helyre. Késő gótikus (XIV-XVI. sz.) plébániatemplom, középkori városfalmaradványok, 1704-ből való Krosnói-városkapu mellett a városháza szép műemlék. A városháza falán emléktábla hirdeti, hogy Chopin 1828-ban járt itt. A XVI. században épült, majd átépített vára szintén középkori eredetű, európai uniós forrásból nemrég renoválták.

319. ábra. Vár és a tornya a XV-XVIII századból való (ul. Wielkopolska 2) A város kezdetei az első Piastok idejére nyúlnak vissza. Sulechów I. Mieszko (932 – 992. május 25.) lengyel fejedelem államának része lett. A XII. században a głogówi hercegség uralma alá került. A XV. század végén a Brandenburgi Őrgrófság része. A XVI. és a XVII. század a város felvirágzásának időszaka a kereskedelem, a kézműipar és a szövőipar fejlődésének köszönhetően. A sulechówi posztó keresett volt Nagy-Lengyelországban és Sziléziában. I. Frigyes Vilmos (1688–1740) porosz király katonai laktanyát létesített. 1723-ban árvaházat alapítottak, 1766-ban pedig megalakult a Királyi Tanárképző Főiskola (Królewskie Pedagogium). A XIX. század Sulechów dinamikus fejlődését hozta, a város és környéke ebben az időszakban a lengyelség egyik legélénkebb központjai közé tartozott ebben a kerületben. A legszerencsésebb időszak a város történetében a XX. század kezdete, amelyet aranykornak neveztek. Ebben az időszakban folytak a vízépítési és csatornázási munkálatok, burkolták az utakat, több épületet emeltek, megkezdődött az iparosítás. A II. világháború után Sulechów a Nyugati Földekkel együtt visszatértek Lengyelországhoz, és egyúttal az akkori német lakosságát kitelepítették Németországba. Sulechów járási székhely lett, 1975-től pedig nagyközség. A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a város számos műemlékkel rendelkezik.

Sulechów főutak elágazásánál fekszik. A 3. sz. országos főútvonal Świnoujściét Jakuszycével, valamint a 32. sz. országút Poznańt Zielona Górával köti össze.

319. ábra. Sulechów úthálózata Sulechów történelmi szempontból Alsó-Sziléziához (Dolny Śląsk) számít. 1234-től a város a głogówi hercegséghez tartozott.

109

A Városháza (Ratusz w Sulechowie) neogótikus épülete a polgármester, a Városi Tanács és a Polgármesteri Hivatal székhelye. A Városházát a XIV. század elején építették, építésének pontos dátuma nem ismert. Négyszög alakúra építették. Kezdetben fából készült és kisméretű volt. Ez az 1557. évi tűzvész idején leégett. Helyére reneszánsz stílusú, falazott épülettömb épült. Az új, kétemeletes városháza nagyobb lett, mint a korábbi. Déli oldalához kis torony épült, melyben kis harangot helyeztek el, amely a városi tanács összehívására és vészjelzés adására szolgált. Nyugat felől nagyobb, nyolcoldalú, karcsú tornyot építettek, amelyen kis körfolyosó található, amelyen zenészek játszottak a városi ünnepségek idején. A városháza pincéiben volt a börtön valamint a helyi sörfőzde, közelében nyílt a kocsma. Az épület emeleti helyiségei a városi tanács és a polgármester részére szolgáltak. 1587ben a városháza földszintjén nyílt meg a város első magán gyógyszertára, a „Pod Lwem” (Oroszlánhoz).

320. ábra. „Harc a szabad Lengyelországért” veteránjainak szentelt emlékmű (Pomnik poświęcony weteranom walk o wolną Polskę), háttérben a középkori városfalak A Krosnói kapu – Brama Krośnieńska, ismertebb nevén Piast-kapu (németül: Crossener Tor) – a Sulechówot egykor körülövező városfalak négy kapuja közül az egyedül és utolsónak fennmaradt kapuzat. 1704-ben készült, tipikusan barokk stílusú, vakolt tégla falazatú, gazdagon díszített építmény.

323. ábra. A városháza jelenlegi épülete

321. ábra. Krosnoi kapu

A városháza 1633-ban – a harmincéves háború idején – másodszor is leégett. Pénz hiányában az épület hosszú ideig félig romos állapotban maradt. Fedezet hiánya miatt a felújítás során a tetőzetet cserép helyett zsindellyel pótolták. 1670-ben a városháza nagyobb tornyára ingaórát helyeztek, melynek kivitelezője a gorzówi betűöntöde volt. Ezen kívül csúcsára jelzőharangot szereltek. A városháza déli oldalához félköríves alkóv épült.

Szent Kereszt feltalálása templom (kościół parafialny pod wezwaniem Podwyższenia Krzyża Świętego) XIV-XVII. század között épült.

A városháza nagyobb mérvű átépítésére a XIX. század II. felében került sor. Ekkor számolták fel a nyeregtetőt és helyére a harmadik szintet, lapostetővel borítva. Lőréses pártázattal szegélyezték, historizáló formát állítva elő. A falak és a déli torony magasságát is csökkentették. Számos, az épülethez épített melléképületet is elbontottak – felszámolták a sörfőzdéket az északi és a déli oldalon, a külső oldalon meglévő toronyfülkét, a városi őrséget és a városháza körül a téren lévő korábbi szatócsboltokat. Az átépítés jelentősen megváltoztatta a városháza tömbjét.

322. ábra. Szent Kereszt feltalálása templom (Kościół pw. Podwyższenia Krzyża Świętego)

110

A II. világháborúban a városháza károkat szenvedett. 1945 júniusában az épületet rendbe hozták, belsejében működni kezdett a Városi Hivatal. 1966-73 között sorozatos munkálatokkal átépítették. Új felszereléssel rendelkezik. Ezen kívül fémgyűrűvel megerősítették a városháza tornyát, melyre új toronysisakot helyeztek. Néhány helyen előbukkannak a gótikus falmaradványok. Ezen kívül a neogótikus lőréseket homokkő attikával fedték el. Ebből kifolyóan a városháza külseje megváltozott, elvesztette elsődleges jellegét. A felújítás során átfestették homlokzatát. A folyamatos felújítási munkák 1989-91 között folytak. A városháza körül burkolt járda készült. A városháza tornyának falába emléktáblát helyeztek el annak emlékére, hogy Fryderyk Franciszek Chopin (Żelazowa Wola, 1810. március 1. – Párizs, 1849. október 17.) lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz 1828. szeptember 28-án a városban tartózkodott.

325. ábra. Kálvinista gyülekezet (Zbór kalwiński) épülete, jelenleg kulturális intézmény A II. világháború után a régi épület katolikus ház lett, majd Kultúrház. 1959-ben és a későbbi időkben felújították az épületet, mozit és színházi előadások és koncertek tartására alkalmas termet alakítottak ki benne. Az épület késő barokk stílusú. 2007. november 30-án nyílt meg.

Az utolsó felújítási munkákat a városházán 2009ben végezték. Az épület új homokkő színt kapott. Az épület belsejében lévő irodákat és toaletteket felújították, és az ajtókat és a padlót kicserélték. Ezzel egyidejűleg a városban ekkor gránitkocka útburkolat létesült és a járdákat is csökkentették. A felújítási munkálatok több mint egy millió złotyba kerültek, melyből 940 ezret a külső, 288 ezret a belső munkálatokra szántak.

A jelenlegi Sulechów helyén lévő település már a XIII. század első felében kialakult a Poznan és Łużyce (Lausitz) közötti kereskedelmi út mellett. Várát – a jelenlegi erősség helyén – valószínűleg még a XIV. század elején emelték Henryk III głogowski, másként Henryk III Głogowczyk (1251/1260 k.-1309) – głogówi herceg (1273/12741309), nagy-lengyelországi herceg (1306-1309) kezdeményezésére. A sziléziai Piast hercegektől eredően ez volt az utolsó erődítmény, amely a lengyel határvonalat őrizte.

A kálvinista gyülekezet épülete – jelenleg Kultúrház – 1752-1762 között épült. A kálvinista község már 1683-tól létezett itt, amikor Stanisław és Mikołaj Latalscy, Mileńki és Bukowiecki lengyel nemesek érkeztek ide.

324. ábra. Kálvinista gyülekezet (Zbór kalwiński) épülete

326. ábra. Sulechów vára A vártorony valamint a nyugati szárny alatt lévő pince a XIV. századból való. A XVI. században átépítették, épületeket építettek a toronyhoz. Nem sokkal utána a brandenburgi őrgrófok kezére került, akik a XVIII. században folyamatosan átépítették. A vár jelenlegi formája ebből az időszakból származik. A XIX. században elbontották a keleti és északi szárnyakat, és új épületeket emeltek ezekre a helyekre. 1978-1982 közötti években kulturális intézményeket helyeztek el benne.

Andreas Malcolm skót prédikátor társult velük. A kezdeti miséket a közeli vár helyiségeiben vezették. II. (Nagy) Frigyes (der Alte Fritz; Berlin, 1712. január 24. – Potsdam, 1786. augusztus 17.) porosz királynak köszönhetően 1751-ben a kálvinisták új szentély építésére kaptak engedélyt. 1752. évi alakuló gyűlésük után hozzáfogtak az építéshez. A gyülekezet felszentelésére és az első mise bemutatására 1765-ben került sor.

111

melynek jelentése „swobodę, bogactwo” = szabadság, gazdagság. A város elnevezése a szláv név fonetikus átvételéből származik, Schwiebus.

Świebodzin Świebodzin (németül: Schwiebus) a lubusi vajdaság egyik városa, a świebodzińi járás székhelye a Łagowi Tóvidéken (Pojezierze Łagowskie) a 3 sz. és 92 sz. utak kereszteződésében. Świebodzin a történelmi AlsóSzilézia (Dolny Śląsk) határán fekszik. Elhelyezkedése: 51°34′N 15°30′E. 2012. évi adatok szerint a város lakossága 20 138 fő, területe 17 km² (1693 ha) volt. 1234-től a głogówi hercegséghez tartozott. Az egykori szláv vár (gród słowiański) 1319-ben kapott városi jogokat. 1815–1945 között Brandenburg tartományban feküdt. A II. világháború után közigazgatásilag a poznańi vajdasághoz kapcsolták. 1950–1975 között zielonogórai vajdasághoz tartozott. Az 1975. évi közigazgatási reformot követően, 1998-ig a róla elnevezett vajdaságban volt, majd a lubusi vajdasághoz került. Termotechnikai berendezések gyárai működnek itt, fejlődik a bútor-, ruha- és élelmiszeripar. Országos hírű a gyermek rehamilitációs és ortopédiai szanatóriuma.

328. ábra. A város a Krisztus-szobor felől A város története a XII. századig nyúlik vissza. Valószínűleg 1228-ban megkezdték a świebodzini vár építését. 1234-ben, miután Szakállas Henrik (Henryk I Brodaty) Nagy-Lengyelország nagy részét elfoglalta, świebodzini föld a głogówi hercegség peremén feküdt. Świebodzin első írásos említése (Swiebosin) 1302-ből való. 1319-ben Świebodzint először említik városként és ettől az időtől fogva hercegi város volt. 1320-ban IV Henryk glogaui herceg birtokában volt. 1329-ben Świebodzint (Swibzin) a városok és várak között említik. 1333-1335 között a Lengyel Királyság határain belül található. 1335-ben a Świebodzin visszatért a głogówi hercegséghez, amely ekkor elismeri a cseh hűbéri uralmat. 1336-ban felépül a Szent Péter és Pál Római Katolikus templom (kościół katolicki pw. św.św. Piotra i Pawła). 1347-1348 között a fekete himlő (Variola vera) pusztított a városban. A lakosság több mint ¼-e meghalt. A betegség, vírus okozta fertőző megbetegedés. Igen ragályos betegség volt, de a bevezetett oltás segítségével 1979-ben a betegség már nem fordult elő. A feketehimlő vírusa az orthopox vírusok közé tartozik, és kizárólag embert képes fertőzni. Mivel a vírus genomja viszonylag nagy, és viszonylag lassan evolválódik, ezért eredete molekuláris genetikai módszerekkel felderíthető. Az eredmények szerint a vírus 16-68 ezer évvel ezelőtt vált el afrikai rágcsálók közelrokon vírusaitól. A patogénebb változat, a variola major, 400-1600 éve jelent meg Ázsiában. Az enyhébb betegséget okozó alastrim minor 14006300 éve jelent meg, ez Nyugat-Afrikában és Amerikában terjedt el. Ennek további két alcsoportja 800 éve különült el.

327. ábra. Új közúti híd a város határában Świebodzin látnivalói: a XV. század végi gótikus plébániatemplom, amelynek homlokzatát a XIX. században átépítették. Az egykori gótikus, majd reneszánsz városházát a XVI., majd XIX. században átalakították, földszintje és pincéi ma is gótikus ívűek. A tanácsteremben a várost ábrázoló kép látható 1618-ból. A Świebodzinban található Krisztus Krály Emlékműve (Pomnik Chrystusa Króla) 2011 júniusáig a világ legmagasabb Krisztus szobra volt. A város neve először Schwibussen (1251) volt. A szláv terminológia állandósult formában írásokban a XIV. században jelent meg különböző formában, egyenlő mértékben: Swebosin (1302), Swibzin (1329), Svebusin (1334), meg Sweboczyn (1352) is. A város elnevezése a Świeboda személynévből származik, amely a świeboda szóból származik,

1360-ban a város visszatért a głogówi hercegséghez, a városba flamand inasok érkeztek és szövő üzemet alapítottak. 1395-ben Heinrich VIII. von Glogau (Henryk VIII Młodszy (Wróbel)) żagańgłogówi herceg świebodzini takácsoknak a

112

legrégebbi takács privilégiumot adományozta, elismerve benne azok széleskörű gyapjúvásárlási jogát. Władysław, Krosno és Świebodzin hercege – aki a lengyelek oldalán harcolt a grunwaldi csatában – 1409-ben átvette a város feletti uralmat. 1452-től a városban posztókereskedők testvérisége működik. A świebodzini posztó az exportárukkal együtt több országba is eljutott. Széles körben árusították azt Lengyelországban is. A „świebodzini posztó”-ról Henryk Sienkiewicz Ogniem i mieczem – Tűzzel és vassal – c. regényének I. részében is szó esik. 1455-ben a város környékén számos komlóültetvény található, megkezdődött a sörgyártás. 1469-ben XI Henrik herceg a városnak Głogów (németül Glogau) mintájára teljeskörű városi jogot adományozott. A város „sörfőző és értékesítő valamint a só eladás utáni illeték beszedési” jogával rendelkezett.

volt minden a visszaszerzett pomerániai területeket ismét átadni a svédeknek, és helyreállítani a vesztfáliai békeszerződés területi rendelkezéseit. A háború után megkezdődött az ismételt gazdasági felépülés. 1686-ban a Habsburgok és a brandenburgi választófejedelem közötti megegyezés értelmében Świebodzin Brandenburghoz került. 1694-ben Świebodzin visszatért a Cseh Királyság területére. 1700-ben świebodzini posztókészítők termékeiket Lipcsében, Nürnbergben, Frankfurt am Mainben, Gdańskban és Königsbergben (Kalinyingrád (oroszul Калининград) valamint a Lengyel Köztársaság egész területén értékesítik. 1728-ban működni kezd az első textilfestő üzem. 1742-ben Poroszországhoz kerül. 1763-1806 között, a sziléziai statisztikai táblázatban Świebodzin a hatodik legiparosodottabb város Szilézia területén, a textilipar területén a harmadik. 1780-ban kisérletet tesznek az eperültetvény meghonosításával és a selyemhernyók tenyésztéséhez. 1807-ben lengyel lovascsapat érkezik a városba. 1808-1812 között Świebodzin laktanyaváros lett.

1488-ban a város a cseh királyok közvetlen uralma alá került. 1500-ban nagy tűzvész pusztított a városban, csaknem teljesen leégett. 1506-ban teljesen felszámolták a glogaui hercegség önállóságát. 1510-ben a kóbor lovagok támadásaival szembeli védekezés céljából a város belépett a sziléziai városok szövetségébe. 1522-ben pusztított a második nagy tűzvész a városban, a város teljes egészében leégett, a király a várost 10 évre felmentette a királyi jövedelmek fizetése alól.

1824-ben a város környékén barnaszén réteget nyitnak. Később brikettgyárat alapítanak. 1849-ben kiépítik a Poznań – Frankfurt nad Odrą közötti kövesutat. 1865-ben felépül a városi gázművek. 1868-1870 között megépül a Poznań – Frankfurt közötti vasútvonal, amely a városon is keresztülhaladt. 1871-ben Świebodzin Poroszország révén az egyesült Németország része lett.

1526-ban I. Ferdinánd német-római császár a korábban választott cseh királyságot a Habsburg dinasztia örökölt méltóságává tette. 1526-ban a város az egész Sziléziával együtt 1742-ig Habsburg uralom alá került.

1900-ban felépül az evangélikus templom (Kościół Ewangelicki), jelenleg Istenanya, Lengyelország Királynéja (NMP Królowej Polski) templom. 1905ben a lakosainak száma 9.231 fő, nagyrészt evangélikus vallású. 1910-ben kiépítik a városi vízművet. 1920-ban üzembehelyezik a városi elektromos hálózatot. 1928-ban kiépül a csatornahálózat.

1533-ban a város földrengés következtében részben elpusztult és folyamatos pestisjárvány, „fekete halál” pusztította. 1604-ben a plébániatemplom mellett felépül a legrégibb iskola, amely 1628-tól katolikus iskola volt. Legrégibb épülete a mai napig fennmaradt. 1631-ben svéd csapatok foglalták el. 1640-ben már a negyedik tűzvész pusztítja. 1674-ben kitört a svéd-brandenburgi háború (a már 1672 óta folyó francia–holland háború kísérő konfliktusaként). Egy svéd hadsereg betört a Hevelland, az Uckermarck és Neumark területeire, és végigfosztogatta a vidék falvait és városait. A svédek által kiszabott magas sarcok komolyan terhelték ezeket a vidékeket. A Frigyes Vilmos választófejedelem által létrehozott brandenburgi– porosz hadsereg azonban képes volt legyőzni a svéd seregeket és a fehrbellini csata után sikerült azokat kiűzni az országból. 1678–79 telén a svédek második hadjáratát is visszaverték. A háború 1679ben Brandenburg–Poroszország katonai győzelmével zárult, de Frigyes Vilmos szövetségese, I. Lipót császár különbékét kötött XIV. Lajos francia királlyal, Svédország szövetségesével. 1679-ben XIV. Lajos a saintgermaini békeszerződés aláírására kényszerítette Frigyes Vilmost, aki (győzelme ellenére) kénytelen

1945. január 31-én Świebodzint a Vörös Hadsereg csapatai foglalják el. A várost elkerülte a pusztulást, város katonai parancsnoka Włodzimierz Gaunow őrnagy, az első lengyel plébános Piotr Janik (19451978) volt. 1945. március 28-án bevezetik a lengyel közigazgatást. Akkori német lakosságát Németországba telepítik át. Kezdetét veszi a Keleti Részek lengyel lakosságának beáramlása. 1945. április 16-án létrejön a świebodzini járás, amely 3 várost (Lubrza, Sulechów, Świebodzin), 13 nagyközséget és 86 települést foglalt magába. Ez a beosztás 1954-ig változatlanul fennállt. A háború után, 1945-1950 között Świebodzin közigazgatásilag Nagy-Lengyelországhoz tartozott. 1950-ben megakapították a zielonogórai vajdaságot, amelybe Świebodzin is bele tartozott. 1975-ben lengyelországban új közigazgatási refom következtében Świebodzin elvesztette járási

113

szerepét. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott.

maradtak fenn a legrégebbi részletek - a kőboltozatok, a kereszt-borda és csillagboltozatok a városháza néhány földszinti termében ma is láthatók.

1990-ben, a szocialista korszak után megtartották az első szabad önkormányzati választást. 1999. január 1-én újjáalakult a świebodzini járás. 2005-ben megépült a Rondo Solidarności (körforgalom). 2010-ben fejezték be a munkálatokat a Krisztus Krirály Alak (Figura Chrystusa Króla) munkáinál. 2011-ben két új kerület nyílt: a Północne (Északi) és a Leśne (Erdei). A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint Świebodzin is számos műemlékkel rendelkezik, melyek közül csak a legfontosabbakat említjük.

329. ábra. A Városháza előtti Rynek A johanniták vára – jelenleg kórház – a XVI. századból származik, a XVII. és XIX. században átépítették. Mai napig fennmaradt a régi délkeleti szárnya. Świebodzin várának építése azonban a XIII. század végére vagy a XIV. század elejére tehető. A város nevét történeti forrásokban először Schwibussen néven jegyezték le (1251). A vár építtetője ismeretlen, feltehetően az egyik sziléziai herceg lehetett. Ebben az időben nagy valószínűség szerint egy kis favárat részben fallal vettek körül. Első említése 1329-ből való civitas ad castrum Swibzin, mint IV Henrik żagańi herceg egyik birtokaként említik. A XIV. században, mialatt a żagańi hercegség a głogówi fejedelmekhez tartozott, a várban a hercegi özvegyek telepedtek le, a vár földbirtokaival és jogaival mint adminisztrációs központ is szolgált Brandenburg keleti területeihez. 328. ábra. A Városháza (Ratusz w Świebodzinie) A Városháza (Ratusz w Świebodzinie) épülete a XVI. századból való. A XIX. század végén átépítették. Benne működik a Regionális Múzeum valamint az az Állampolgári Jogok és Anyakönyvvezető Hivatala (Urząd Stanu Cywilnego i Spraw Obywatelskich) és a Városi Tanács. Itt található az Eberhard Hilscher Könyvtár (Biblioteka Eberharda Hilschera), amelyben jelentős könyvgyűjtemény és írott emlékek találhatók. A Városháza (Ratusz) a XV. század végén épült a rynek középpontjában. Eredetileg kétszárnyú épület volt, bizonyára fából készült. A nagy tűzvész idején a város 1541-ben elpusztult. Az átépítés során háromszárnyú, kétszintes formát kapott, két toronnyal. A XIX. században átépítették: 1827-ben az északi tornyát elbontották. Homlokzatát a gótika és a reneszánsz stílusjegyeit összekapcsolva átdolgozták, tornyát lőrésekkel látták el. A pincében

330. ábra. Świebodzin vára Fryderyk Bernard Wernher mérnök főhadnagy topográfiáján ― Zamek w Świebodzinie – Fryderyk Bernard Wernher, Topografia Śląska 1744-1768

114

A XV. században a várat átmenetileg a brandenburgi johanniták (zakon joannitów z Łagowa) – vagy Jeruzsálemi, rodoszi és máltai Szent János szuverén ispotályos rend, Szent János rend, máltai lovagrend és máltai lovagok, olaszul Cavalieri dell'Ordine dell'Ospedale di San Giovanni di Gerusalemme or Cavalieri di Malta, franciául Ordre des Hospitaliers, máltaiul L-Ordni tal-Kavallieri ta' San Ġwann ta' Ġerusalem – birtokolták. Feltehetően ebben az időben kismértékben átalakították. Kezdetben patkó alakú volt, egy lakószárnnyal.

tulajdona lett, amelyet 1898-ban a városi hatóságok a Borromeo Szent Károly által alapított rend nővéreinek (Pomóżmy Siostrom Boromeuszkom z Trzebnicy) adták át, akik itt kórházat, katolikus iskolát és óvodát rendeztek be benne.

A reneszánsz korban a vár átépítése során két folyamatos szárnyat építettek. A váraljai sorépületek átépítése következtében második udvar jött létre. Egy XVIII. századi rajzon tisztán látható az alsó- és felsővár, a falakkal körülvett épület valamint a várárok a város felől vezető híddal. A vár a XV. és XVI. század fordulóján katonai parancsnokok és körzeti elöljárók székhelye volt, amelyek közé a von Knobelsdorff család számos jeles képviselője is tartozott: Sebastian, Johan Georg, Caspar Sigismund és Maksymilian, a gótikus vár reneszánsz stílusúvá történő átépítésének kezdeményezője. A körültekintő szatoszták királyi helytartók voltak, előjogaik egyenlőek voltak a várnagyokéval. Bizonyos időn keresztül felsőbb hatalommal rendelkeztek nem csak a świebodzini magisztrátusban, de a bírói szék felett és a kézműves céhekkel is.

332. ábra. Városi panoráma a várral, 1916-os képeslapon Az apácák kezdeményezésére 1934-ben új kórházi szárnyat hoztak létre, hozzákapcsolva a vár régi falaihoz.

333. ábra. Johanniták vára képeslapon (Schwiebus) A II. világháborút követően a régi várban rövid ideig a Caritas működött. 1946-tól szanatóriumi központ székhelye lett. Ebben az időben a lakásokat tartalmazó épületrész és a kápolna elpusztult és rommá vált.

331. ábra. A vár a XVIII. század első felében Wernher metszetén A harmincéves háború (1618–1648) pusztításai után Caspar Sigismund Knobelsdorff átépíttette az erődítményt, amely 1699-től a trzebnicai ciszterciták zálogbirtoka lett. A vár ettől az időszaktól kezdve folyamatosan elvesztette védelmi jellegét és a ciszterciták birtokainak adminisztrációs központjává vált. Folyamatosan változtak urai, és funkcióját és formáját is megváltoztatta. Elérkezett a XIX. század. Először a vár legöregebb, gótikus része Gustaw Kramm, az Őrgrófságból NagyLengyelországba vasútvonalat építő társaság tulajdonosának kezébe került. Ezt követően, 1868ban a várterület a város megvásárolta tőle és

334. ábra. A vár falai a szanatórium udvarán A vár-kórház együttes jó hírnévnek örvend az országban.

115

Ortopéd- és Rehabilitációs Szanatórium – Sanatorium Rehabilitacyjno-Ortopedyczne (jelenleg: Lubuskiego Ośrodka RehabilitacyjneOrtopedycznego) – működik benne. Az egykori várfalak a szanatórium együttes délkeleti szárnya mellett láthatók.

kápolnákban csillagboltozattal és néhány helyen kristályboltozattal.

335. ábra. A Lubuskiego Ośrodka RehabilitacyjneOrtopedycznego bejárata 337. ábra. A Szent Mihály Római Katolikus plébániatemplom korabeli képeslapon A templom állapota a XIX. században katasztrofális volt. Helyette a XIX. századi során nyugati része csúcsos, neogótikus stílusú templom épült.

336. ábra. A Lubuskiego Ośrodka RehabilitacyjneOrtopedycznego utcai szárnya http://www.zamkipolskie.com/swiebodzin/swiebodzin.html

Szent Mihály Római Katolikus plébániatemplom (kościół parafialny pod wezwaniem św. Michała Archanioła) késő gótikus épülete a XV. századból való. 1541-ben, és a XVII-XIX. század során átépítették. A korábbi Szent Péter és Pál templom első említése 1311-ből való. Kezdetben bizonyára kisméretű fatemplom lehetett. A XV. század első felében vagy a század végén kora gótikus stílusban falazott, háromhajós csarnoktemplom épült helyette, ötszögű záradékkal, körüljárós presbitériummal. Nyugati oldalán zömök torony helyezkedett el. Gótikus szentélye a XV. század első feléből származik. Tűzvész után, 1541-ben a háromhajós épületet megnagyobbították, négyhajóssá változtatva és kápolnasort készítettek, a déli oldalon emporiummal. A munkálatokat 1555-ben fejezték be. Belső kiképzése látványos hálóboltozattal, a

338. ábra. A Szent Mihály Római Katolikus plébániatemplom napjainkban Künzer plébános 1850-1858 között a templomot a wrocławi Alexis Langer (Oława, 1825. február 2.―Wrocław,1904. szeptember 21.) tervei szerint átépítette. – Langer a neogótikus stílus képviselője, főleg Szilézia területén működő német építész volt. – Megépült a neogótikus előcsarnok, az impozáns, csúcsos nyugati főhomlokzat kettős tűsisakkal.

116

Belsejében megőrizte értékes berendezését: főoltárban késő gótikus Szent Anna szárnyas oltár (późnogotycki tryptyk św. Anny) és Jézus keresztre feszítése (Ukrzyżowanie) valamint a Legszentebb Szűz Mária rokokó oltára (ołtarz Najświętszej Marii Panny).

A modern Isteni Irgalom templom (kościół pw. Miłosierdzia Bożego w Świebodzinie) a hét zielonogórai-gorzówi szanktuárium egyike.

* A neogótikus, egykori evangélikus templom, jelenleg Legszentebb Istenanya Lengyelország Királynéja római katolikus plébániatemplom (Kościół rzymsko-katolicki parafialny pod wezwaniem Najświętszej Maryi Panny Królowej Polski) 1898-1900 közötti időből való. Két korábbi XVII és XVIII. századi gyülekezet helyére építették. Az első protestáns gyülekezetet ezen a helyen 1694-ben alapították. Szerkezeti problémák miatt ezt le kellett bontani. A következőt 1747-ben építették. Amikor ez is elpusztult, építették a jelenlegit. Ez az épület neogótikus stílusú, belső kialakítása is ebben a stílusban készült. 1946-ban a katolikus plébánia vette birtokába.

341. ábra. Świebodzin – A Krisztus-emlékmű bejárata A Krisztus király-szobor (lengyelül Pomnik Chrystusa Króla) Jézust ábrázoló műalkotás a lengyelországi Świebodzin településen. 33 méteres magasságával három méterrel magasabb a hasonló, Rio de Janeiroban található A Megváltó Krisztus szobra című alkotásnál, ha figyelmen kívül hagyjuk a talapzatot és a dombot, amelyeken a két szobor áll. A lengyel Jézus-szobor magassága arra utal, hogy a hagyomány szerint Jézus 33 évet élt. Az üvegszálas műanyagból és fehér színű vakolatból készült alkotás megépítését 2001-ben Sylwester Zawadzki, a település plébánosa (proboszcz parafii pw. Miłosierdzia Bożego) kezdeményezte és Mirosław Kazimierz Patecki lengyel szobrászművész tervezte.

339. ábra. Egykori evangélikus templom (Kościół Najświętszej Maryi Panny Królowej Polski)

341. ábra. Świebodzin – Pomnik Chrystusa Króla A szobor első elemét 2007-ben helyezték el. A szobor 2010. november 6-án készült el, felavatására 2010. november 21-én került sor.

340. ábra. Sanktuarium Miłosierdzia Bożego w Świebodzinie

117

A 440 tonnás műalkotást egy 16,5 méter magas mesterséges dombon állították fel, így a szobor teljes magassága eléri az 52,5 métert. A 15 tonnás fejrészen három méter magas aranyozott korona található. Kitárt karjaival 24 méter széles.

Czesław Juliusz Niemen, eredetileg Czesław Juliusz Wydrzycki (Stare Wasiliszki, 1939. február 16. – Varsó, 2004. január 17.) lengyel progresszív rockénekes, zeneszerző, multiinstrumentalista zenész, a lengyel rockzene egyik legkiemelkedőbb, autonóm egyénisége, "a lengyel zene királya". Együttesei: Niebiesko-Czarni, Akwarele.

343. ábra. Czesław Juliusz Niemen Czesław Juliusz Wydrzycki néven született 1939. február 16-án az akkor Lengyelországhoz tartozó Nowogródek melletti Stare Wasiliszki nevű községben. A második világháború befejezése után, 1958-ban, az úgynevezett második visszahonosítási hullámban került át Lengyelországba. A Wydrzycki-család Gdańskban lakott, ahol az ifjú Czesław zenei középiskolába járt. Középiskolás évei alatt a gdański Żak nevű diákklubban lépett fel, ahol saját gitárkísérettel latin-amerikai dalokat énekelt spanyolul és lengyelül. Az első lemezén kettő is megtalálható ezek közül a dalok közül. Karrierjének kezdetén – mint az amatőr zenészek versenyén elért sikeres szereplés jutalmaként – a Niebiesko-Czarni elnevezésű együttessel lépett fel. 1963-ban az első Opolei Dalfesztiválon a Wiem że nie wrócisz (Tudom, hogy nem jössz vissza) című dallal szerepelt. Annak ellenére, hogy itt semmilyen díjat nem kapott, a fesztiválon elhangzott dalnak – valamint az 1964-ben komponált Czy mnie jeszcze pamiętasz? (Emlékszel-e még rám?) dalnak köszönhetően rendkívül népszerű lett. Egyre több koncertet adott Lengyelországban és fellépett Franciaországban is. Felvette a Niemen művésznevet. Később ez lett a hivatalosan anyakönyvezett vezetékneve is.

342. ábra. Świebodzin – Krisztus Király szobor Czesław Niemen padját 2009. június 20-án leplezték le. A padot Czesław Niemen Emléktársaság (Stowarzyszenie Pamięci Czesława Niemena) kezdeményezésére állították fel a helyi hatóságok – Dariusz Bekisz polgármester, Zbigniew Szumski świebodzini járás elöljárója – támogatásával. Czesław Niemen koncertezett is a városban, és annak jövedelmét a városi uszoda építésére ajánlotta fel.

A gitáron kívül először Hammond-orgonán, majd Moog-szintetizátoron is játszott, kiépítve egy teljesen elektronikus, avantgárd billentyűs hangzásvilágot. Bár nyugaton is – különösen az angolszász országokban – népszerű volt, de nem sikerült ott a progresszív rock első vonalába kerülnie. Neve olvasható Andzej Wajda Menyegző (Wesele) című 1973-ban készült filmjének stáblistáján (2 perc 57 másodpercnél) Chochol

343. ábra. Niemen padja (Ławeczka Czesława Niemena)

118

szerepében. Imdb szerint viszont csak a hangja hallható a filmben

kezdetén, 13:00-kor több lengyel rádióállomás is a "Dziwny jest ten świat" (Furcsa ez a világ) című dalát sugározta, így tisztelegve Czesław Niemen emléke előtt.

343. ábra. Niemen padja (Ławeczka Czesława Niemena) Alkotóereje az 1980-as és 90-es években sem hagyott alább: komponált, koncertezett, de főleg filmzenét és színházi zenét írt. Az 1990-es években ezen kívül képeket festett és számítógépes grafikával is foglalkozott. Vegetáriánus volt. 2004. január 17-én halt meg Varsóban, rákban. Utolsó akaratának megfelelően elhamvasztották. Hamvait 2004. január 30-án helyezték örök nyugalomra a varsói Powązkowski temetőben. Sírjánál csaknem háromezer gyászoló búcsúztatta. A temetés

344. ábra. A padot Czesław Niemen Emléktársaság (Stowarzyszenie Pamięci Czesława Niemena) táblája

345. ábra. A város térképe

119

 A falu zászlaja Łagów címerét tartalmazza, fehér mezőben. A zászlót a vártornyon lehet látni az Európai unió zászlajával együtt.

Łagów Łagów (Łagów Lubuski, németül: Lagow) falu a lubusi vajdaságban, świebodzini járásban, az E30 főúttól északra, a Łagówi Tájképi Park (Łagowski Park Krajobrazowy) területén.

Toporów (Toporów Wielkopolski, németül: Topper) és Międzyrzecz között 1907-1909 között épült vasútvonal. – Összekapcsolódott a már korábban kiépült Frankfurt – Poznań (1870) i Międzyrzecz – Międzychód (1887) vasútvonalakkal. – A vasútvonal ünnepélyes megnyitására 1909. augusztus 1-én került sor.

A Łagówi-tóvidék két tava között fekvő, festői szépségű üdülőváros. Łagówot mindmáig középkori falrendszer övezi, melyet mindössze két városkapu szakít meg. A vár 1347-1810 között a johannita rend parancsnokainak a székhelye volt, akik a XIV. században a várat építették. A XVII. és XIX. században kibővítették a várat. A földszinti rész egyetlen oszlopon nyugvó gótikus boltozat. A kastélyban jelenleg szálloda és étterem működik. A tóparton található amfiteátrumban rendezik meg minden évben – Lubusi Nyári Filmhét néven – a lengyel filmek szemléjét. A falu a nagyközség (gmina) székhelye. 1975-1998 között a helység közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. Łagów üdülőhely. 1808-1932 között városjoggal rendelkezett. A Łagówi Tóvidéken (Pojezierze Łagowskie) fekszik: Trześniowski-tó (186 ha, mélysége: 58,8 m) és a Łagowski-tó (82 ha). Turisztikai és üdülő központ, a lubusi föld gyöngyszeme. A helység legrégebbi része a két előbbi tó közötti szorosban található. Łagówban egy johannita vár áll.

346. ábra. Vasúti viadukt 1910-ben A terület változatos terepviszonyai miatt a vasútépítőknek gyakran nehéz problémákkal kellett szembenézniük.

Łagów szimbólumai:  A falu jelmondata: Perła Ziemi Lubuskiej, azt jelenti, hogy Łagów e régi legszebb helysége.  A falu címere vörös címerpajzs és fehér máltai kereszt, melyet a łagówi johanniták használtak. Ilyen kereszt található a vártornyon is. A máltai kereszt a talpas kereszt egyik változata, melynek szárai fecskefarokszerűen vannak kialakítva és ezek összesen nyolc sarkot képeznek. Ez azt a "nyolc boldogságot" jelképezi, amelyet Krisztus hirdetett (Máté evangéliuma, V. rész, 1-10. vers, A hegyi beszéd). Ezek egyben a legfontosabb lovagi erényeket is kifejezik: 1. a szegénység, 2. a "sírók" vigasztalása, 3. a szelídség, 4. az igazságra törekvés, 5. az irgalmasság, 6. a "lelki" tisztaság, 7. a békességre törekvés, 8. a Krisztus (a keresztény hit) követéséért történő üldöztetés, megaláztatás elviselése. ― Ezt a fajta keresztet eredetileg az Amalfiból származó kereskedők használták a zászlójukon, majd a Johanniták második nagymestere, Raymond du Puy (1083-1160) választotta a rend jelképévé. A rendet 1530-tól Máltai Lovagrendnek nevezik, és innen származik a máltai kereszt elnevezés is. A rend tagjai csatában és ünnepségeken a palástjukon viselték. A Johanniták ezüst, a Szent Lázár Rend zöld keresztet használ.

347. ábra. A viadukt napjainkban A mérnöki megoldások látható nyomai a számos töltés, bevágás és viadukt. Egyik legérdekesebb építmény az óriás viadukt, amely Łagówban található, amely a Żelechówba vezető út felett magasodik (ul. Mostowa). A viaduktot 1909-ben építették. A vasúti vágányok és az útburkolat közötti távolság 25 m. Az egész viadukt 40 m hosszú. Az egész viadukt 40 m hosszú. A viadukt téglából készült, csak az eresz alsó szegélye, amelyre korlát támaszkodik, ez gránitból készült. Az objektum nagyszerűen illeszkedik a város történeti tájképébe, három ívvel keresztezi a közutat. A viaduktról nyugati irányban szép kilátás nyílik a várra és a helység centrumára. A helység északi részében (ul. Dworcowa) üzemen kívüli vasútállomás található. A vasútvonalon időszakos vonatversenyeket rendeznek. *

120

Łagów már a két háború közötti években ismert nyaraló- és üdülőhely volt gyógyüdülőkkel és ezek a mai napig fennmaradtak. Az üdülőhely és közvetlen környéke értékeinek részletes kutatásait az 1960-as és 1980-as években folytatták. Megállapították, hogy az itteni klíma a legenyhébbek közé tartozik Lengyelországban. A környező, alacsonyabb területekhez viszonyítva a Łagowski Park Krajobrazowy környékét magasabb csapadék mennyiség jellemez, a nagyobb erdei levegő jelenléte enyhíti a napi és éves hőmérsékleti amplitúdót valamint a szélerősséget. Az erdők, különösen a fenyvesek, specifikus, pozitív hatást gyakorolnak az emberi szervezetre, úgynevezett fitoklima, amelyre többek között nagy hatással van a levegő nedvességtartalma és az ionizációs tulajdonsága valamint ebben a növények által kibocsátott szálló pollen jelenléte. 1974-ben Łagów Lubuskit hivatalosan potenciális gyógyhellyé nyilvánították, amelyben egész évben gyógyulni lehet a legyengült személyeknek, az idegileg kimerülteknek, a lábadozó betegeknek és a gyerekeknek.

dombon áll. 1758-ban és 1842-ben a vár tornya tűzvészben leég.

349. ábra. Zamek Joannitów ZAMEK JOANNITÓW 66-220 Łagów ul. Kościuszki 3 tel./fax +48 68 34 12 010 +48 68 34 12 119 [email protected] Más országok uralma alatt: 1640-ben a falut a svédek foglalják el valamint a közeli Brandenburgok. Łagów egyik legjobb időszaka Krystian Ludwik uralkodása volt, aki a falunak útvám beszedési és vásártartási jogot adott (Jarmark Joannitów). Łagów 1727-ben városi jogot nyert. Łagów utolsó kormányzó őrgrófja Fryderyk von Hessen-Philippsthal volt. 1819-ben a várat a Zastrow család kapta meg, viszont a város területe kézről kézre járt. 1895-ben, Łagówban született Gerhard Domagk német patológus, bakteriológus és biokémikus, az 1939. évi orvosi Nobel-díj kitüntetettje „a prontozil antibakteriális hatásának felfedezéséért” († 1964).

348. ábra. Hattyú a łagówi tavon Łagów régi története legjobban a Trześniowskitótól nyugatra fekvő Sólyom heggyel (Sokola Góra) kapcsolatos. A łużyci (lausitzi) kultúra nyomai találhatók ott. Hiteles források szerint 1220-ban már megtelepedett ott az ember. Szerzetesek tulajdona: Az első írott forrás erről a településről 1251-ből való. A falu először a Templomosok birtoka volt, 1285-től meg e lovagrend parancsnokságának székhelye. 1300-ban a települést a brandenburgi urak vették át, valamint eladták azt Albert von Klepitznek. Nem sokkal utána az őrgróf az ottani területekkel eladta Łagówot a Johannita Lovagrendnek, akik a legnagyobb befolyással bírtak a falu fejlődésére. Hamarosan a Johannita lovagrend már a közeli falvakkal is rendelkeztek (Wielowieś, Sieniawa, Boryszyn, Templewo, Sulęcin). A łagowi vár kiépítése előtt a lovagrend parancsnokságának székhelyévé tették. A XIV. században a vár építése folyamatban van. A vár egy

350. ábra Gerhard Johannes Paul Domagk (*Lagow, Brandenburg; 1895. október 30. † Königsfeld im Schwarzwald, 1964. április 24.)

121

Egyik legfontosabb gazdasági esemény a Toporów – Międzyrzecz közötti vasútvonal építése volt 1909-ben, melynek során vasútállomás épült Łagówban. A vasútvonal jelenleg üzemen kívül van a Toporów – Łagów – Sieniawa Lubuska vonalszakaszon az áruforgalomban. Ennek ellenére a városka nem fejlődött és nem nagy voltára való tekintettel 1932-ben elvesztette a városjogot. Összeköttetéseinek köszönhetően új szerepre jelentkezett, Łagów üdülőközpont lett.

o A johanniták vára négyszögletes síkon fekszik, négyszögletes alapon álló 35 méteres kör alakú toronnyal. Belsejében gótikus terem található egyetlen oszlopon nyugvó boltozattal és barokk kandallóval az 1740 körüli évekből. Jelenleg hotel.

Napjainkban 1945-ben nem szenvedett komolyabb károkat és a helység Lengyelországhoz került. Akkori német lakosságát kitelepítették Németországba. Nagy horderejű változások következtében Łagów saját rekreációs funkciót kapott és kedvelt üdülőközpont lett. A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a település értékei: 

városépítészeti-tájképi együttes



A vár tövében álló Keresztelő Szent János plébániatemplom (kościół parafialny pod wezwaniem św. Jana Chrzciciela), a XIV. századból, 1876-ban átépítve

353. ábra. A vár belseje a gótikus teremmel  Őrgrófi Kapu, ismertebb nevén Német- vagy Berlini-kapu, falazott, sakktábla szerű, a XVIXVIII. századból való, Łagów második városkapuja. Az alsó szintje falazott, az emeleti szintje sakktáblaszerű (gerendavázas építészet, fachwerk).

351. ábra Keresztelő Szent János plébániatemplom  A váregyüttes a védőfalakkal, a XIV. századból való.

354. ábra. Berlini-kapu  Brama Polska (Lengyel kapu), másként Poznani-kapu, a XV-XVI. században épült.

352. ábra. A johanniták vára 355. ábra. Brama Polska

122

 Szép építészeti emlékek láthatók a Vitéz Boleszláv utcában (ul. Bolesława Chrobrego). A 13. számú ház a XVIII. században épült, a 41. számú XVIII. és XIX. század fordulóján készült épület szintén favázas szerkezetű. Szintén a XVIII. századból való a Kościuszko utca 9. szám alatti épület gazdasági résszel.

Egyszerre kétszáz vendéget tud fogadni.

 A willa „Zameczek” – Váracska villa (ul. Sulęcińska 11) a XX. század elejéről való, 1960-1970 között átépítették. A Zamkowa utca 4 szám alatti épület szintén XVIII. századi. Az E-30 főútvonal közelében, a Poznan-Berlin közötti út felében, öreg bükkerdők mélyén fekszik a Lubusi Föld legszebb helyisége – Łagów. 347. ábra. A váraljai kocsma A vár és a hozzá tartozó létesítmények a Łagowski Park Krajobrazowy területén található.

Łagowski Park Krajobrazowy (Łagowi Tájképi Park) a lubusi vajdaságban fekszik. A parkot 1985ben a Lubusi Tóvidék (Pojezierze Lubuskie) és a Łagówi Tóvidék (Pojezierze Łagowskie) központi részének természeti és tájképi értékeinek megőrzése és védelme és a tó halállományának megőrzése céljából hozták létre. A jellegzetesen bükkerdőkkel benőtt meredek dombok, a mezők és tisztások növényekben és számos állatfajban gazdag hullámzó felszíne kiváló kirándulóhely. A park területét behálózzák a jól karbantartott turista- és kerékpárutak.

356. ábra. Műholdas kép: Jezioro Trześniowskie (É), Jezioro Łagowskie (D) és közöttük Łagów Két tó közötti földszorosban, parkkal övezett magaslaton áll a XIV. században épült vár, amely több évszázadon át a johannitáké volt. Jelenlegi épülettömbje a XVII. században alakult ki, négy kétszintes szárnyat foglal magába, melyek reneszánsz udvart vesznek körül. A vár felett magasodik egy várszerű torony – nagyszerű kilátópont. A várban található egy hotel, étterem, egy kávézó és a reprezentatív Lovagterem.

A vizek is jellegzetes természeti elemei a Tájképi Parknak. Találhatók itt tiszta, átlátszó tavak, keskeny sás és nád sávokkal, meredeken eső, mély partokkal, melyeket sétányok hálóznak be.

A Komtúr Szobájában, a kínzókamrában és az illatokkal telt szobákban évszázados bútorok találhatók, nincs alkalom aludni, a csikorgó ágyak, csörgő láncok, az ablakokból süvítő szél, a vár szelleminek léptei felcsigázzák a látogatót. Az étterem vonzó ételekkel csalogatja a vendégeket: ólengyel, vad és zamatos európai ételek találhatók itt. A szépen berendezett kávézó a régi refektóriumban megtelik az italok illataival, a Lovagterem az ízlésnek megfelelően változik, találkozók, előkelő bálok vagy fontos megbeszélések tarthatók benne. A reneszánsz udvar hangulata, a félkör alakú várbástya és a vár alatti nyári színpad és az amfiteátrum elbűvöli az embert. A váralján háború előtti "Pod Basztą" étterem található. A nyári színházterem, előadóterem és 500 m2-es mozi terem funkcióját is betölti.

347. ábra. Łagów áttekintő térképe

123

Jezioro Ciecz (Trześniowskie, németül: Tschetsch See) – a Łagówtól északi irányban, a Lubusi Tóvidéken elterülő tó rövid csatornával van összeköttetésben a tőle déli irányban húzódó Łagówi-tóval (Jezioro Łagowskie). A tavak közötti szorosban fekszik maga Łagów falu. Az egész tó a Łagówi Tájképi Park területén (Łagowski Park Krajobrazowy) fekszik. A meredek partvidék szinte teljes egészében erdővel borított. Morfometriai adatok: a víztükör felszínének felülete különböző források szerint 171,0 ha és 185,7 ha között van. A víztükör 106,3 m tengerszint feletti magasságban fekszik, a tó középmélysége 19,3 m. Jelenlegi legnagyobb mélysége 58,8 m (a legmélyebb lengyelországi tavak egyike). 2000-ben végzett kutatásokra támaszkodva a tó vizének tisztasága a II. tisztasági osztálynak felel meg.

350. ábra. Vízi biciklizés a tavon Łagówban számos étterem várja a vendégeket. Közülük a Restauracja Pod Lipami teraszán a hosszú séta után jól esik az ebéd.

Hydronimia: Földrajzinév-bizottság – Komisja Nazw Miejscowości i Obiektów Fizjograficznych (KNMiOF) – által készített hivatalos leírás szerint ennek a tónak a hivatalos neve Ciecz. Különböző publikációkban és földrajzi térképeket a tó Trześniowski néven szerepel. A Łagówtól déli irányban, a Lubusi Tóvidéken elterülő Jezioro Łagowskie (németül: Lagower See) – vízfelülete 82 ha, a Łagów patak vezet ki belőle. Egykor a közeli Trześniowski-tó része volt. A víztér mesterséges elválasztásával keletkezett.

351. ábra. Restauracja Pod Lipami terasza

348. ábra. Jezioro Łagowskie madártávlatból

352. ábra. Chłodnik – a hidegen tálalt leves A szomszédos Łagówekben Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása filiális templom (kościół filialny pod wezwaniem Niepokalanego Poczęcia NMP) látható, falazott-gerendavázas a XVIII. századból, a XX. század elején átépítették.

349. ábra. Jezioro Łagowskie

124

A faluban található az egykori cisztercita kolostor, melynek területén jelenleg a Wyższe Seminarium Duchowne w Paradyżu (Nagyszeminárium) intézménye működik. A szeminárium közelében található a volt német palota, a háború után általános iskolává alakították át. A falun vezet keresztül a Międzyrzeczet a Warszawa – Świecko w Toporowie közötti vasútvonallal összekötő, ma már üzemen kívül helyezett vasútvonal.

Gościkowo, egykor Paradyż (németül: Paradies) Międzyrzecztől 10 km-re fekszik az 1230-ban alapított és a XVIII. században átépített Paradyż néven ismert, volt cisztercita apátság gótikusbarokk együttese.

353. ábra. Ciszterci kolostor A XIV. századi gótikus stílusban épült és a XVIII. században késő barokk stílusban átépített cisztercita apátsági épületegyüttes gazdag barokk és klasszicista belső díszítéssel rendelkezik. Figyelmet érdemel a két kis díszes lugas, az 1739-ből származó oltár valamint a XV. századi gótikus festmények. Jelenleg Teológiai Főiskolának ad otthont. Értékes ősnyomtatványokat őrző múzeum.

355. ábra. A vajdaság vasúthálózata A helység egykori Paradyż részének neve a volt cisztercita kolostoregyüttesből és a benne helyet kapott papnevelő nagyszemináriumból származik. A név a latin paradisus = "Paradis", héber eden szóból ered, amely Paradicsomot jelent. A helység neve első írott változata a latin után "Paradis" vagy "Paradisus" volt. E név alatt többször is lejegyezték a középkorban. A helység neve latinizált formában, Paradisusként például az 1311. október 27-i latin dokuentumban fordul elő. A helységet Paradisus Matris Dei (Paradisus Sanctae Mariae = Szűz Mária Paradicsoma vagy Raj Matki Boskiej = Istenanya Paradicsoma) néven illették, ezt a nevet adták a helységnek a ciszterciták ideérkezése után és ez átszállt a kolostorra és ebből származik a későbbi lengyel neve is – Paradyż vagy németül Paradies.

354. ábra. A ciszterci kolostor díszes bejárata

A kolostor nevétől függetlenül II. Przemysł (lengyelül: Przemysł II, 1257-1296), lengyel uralkodó – II. Vencel cseh király apósa – által aláírt, 1277. évi középkori latinnyelvű dokumentum háromszor is felcseréli azt a helység Goscichowo lengyel nevével.

Gościkowo, egykor Paradyż (németül: Paradies) – egy kis falu a lubusi vajdaságban, a świebodzini járásban, Świebodzin nagyközséghez tartozik. 1975-1998 között a helység közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. A kis település a Lubusi Tóvidék (Pojezierze Lubuskie) középső részén fekszik, posztglaciális medencében, a Paklica folyó – az Odera baloldali kb. 40 km hosszú mellékfolyója – bal partján, a Zielon Górát Gorzów Wielkopolskival összekötő út mellett. Jordanowo településsel szomszédos, amelytől a folyócska választja el.

A település története Gościchowo falu már a XIII. században létezett. 1230. január 29-én Mikołaj Bronisz (herbu Wieniawa) lovag ráhagyományozta a családi birtokot a lehnini (Brandenburgi) cisztercitáknak. Az apátsághoz tartozó birtokok gyorsan megnövekedtek. 1534-ben a rend birtokában 21 falu, 29 000 ha szántódöld és kb. 4000 ha erdő

125

található. Ez az aptságnak jelentős jövedelmet biztosított, ami lehetővé tette a templom és a kolostor felépítését. A ciszterciták német telepeseket hozattak és magasabb színvonalú mezőgazdasági kultúrát teremtettek. Az 1538-tól Piotrków Trybunalskiban tartott szejm határozata értelmében az apát posztját a lengyelek tölthették be. A XVI. század első felétől a kolostor intezív ellengyelesítése következett be, a paradyżi apátok kiváló királyi titkárok, korona kancellárok, államférfiak voltak.

ekkor raktárat alakítottak ki. 1947-től Paradyż a Szaléziánus Papokhoz tartozott, akik fiúinternátust nyitottak benne. A kirendeltség nem soká működött és 1952-ben papi szeminárium filozófiai tanszékét nyitották meg itt (Wydział Filozoficzny Gorzowskiego Diecezjalnego Seminarium Duchowego). 1961-ben az egész papnevelde (Seminarium Duchowe z Gorzowa Wielkopolskiego) ideköltözött. Az itteni kolostor, valamint a falu jelentős szerepet játszott a lengyelség fennmaradásában a nyugati NagyLengyelországban. * A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a jelentősebb műemlékek a XIII-XVIII századi cisztercita kolostoregyüttes (zespół klasztorny cystersów w Paradyżu) területén a következők: o Legszentebb Szűz Mária és Szent Márton templom (kościół pod wezwaniem Najświętszej Marii Panny i świętego Marcina) a XIII-XIV. századból, a XVIII. században átépítették (nr rej. L-214/A z 12 czerwca 1953). A lubusi föld egyik legértékesebb emléke. 2003-tól a templomban országos zenei fesztiválokat (egykor Muzyka w Raju) tartanak. Felszerelése:

356. ábra. A ciszterci kolostor szép udvara 1740-ben a kolostort a porosz regurális hadsereg támadása érte. I. Frigyes Vilmos porosz király erőszakkal besoroztatta a kolostor tagjait az általa szervezett óriási gárdájába. A paradyżi kolostorhoz tartozó Wyszanowo (németül: Wischen) faluban lakott Klimke soltész, aki ellen a parasztok felkeltek. Felfegyverzett porosz toborzók átlépték a lengyel határt és vitték őt a beteg feleségéhez. Kárpótlásul ezután az apát a brandenburgi Sulechówból való két porosz kereskedőt tartóztatott fel a kolostorban. Ebben az időben, 1740. március 21-én a porosz király a mit sem sejtő kolostorra ráküldte a katonai alakulatát. A poroszok lerombolták és kirabolták az apátság épületeit, megbecstelenítették a templomot és megverték a szerzeteseket. A paradyżi ügy mély visszhangot váltott ki az egész országban és nyilvánosságra hozta Lengyelország teljes tehetetlenségét a borzalmas szomszéddal szemben.

 1739-ből való nagy barokk oltár Scheffler Mária mennybemenetetele, "Wniebowzięcie Najśw. Marii Panny" képpel, ereklyetartókkal,  a kolostor alapítását ábrázoló kép 1700 körüli időkből, az 1241-es legnicai csata jelenetével,  kápolnák, oltárok, barokk festmények és oltárképek, gótikus freskó és boltozatmaradványok,  a presbitériumban klasszicista stallum található, az egyházi méltóságok képeivel díszítve,  a kórusban látható Stanisław August Poniatowski nagycímere a Ciołek család címeréből.

Lengyelország II. felosztása, 1793 után a Paradyżban álló kolostor a porosz táboron belül található. 1796-1810 között a porosz kormány elkobozta a apátság birtokrészét. 1834-ben a kolostort bezárták, ekkor a szerzetesek elhagyták a helységet, és a kolostori gyűjtemény szétszórodott. Tanárképző szemináriumot (seminarium nauczycielskie) létesítettek itt, 1922-1939 között meg középiskola működött benne. 1939 májusában a III. Birodalom tanárképző intézete nyílt meg itt, a II. világháború végén meg a Luftwaffe műszaki szakemberei dolgoztak benne.

357. ábra. Poniatowski Szaniszló nagycímere  a templomban találhatók,

1945-ben Paradyżt a szovjet hadsereg foglalta el. Az egykori kolostor épületeiből és templomából

126

különböző

epitáfiumok

 a templom felszereléséhez tartozik egy örökmécses finom metszetekkel, III. Zsigmond és IV. Władysław titkárának, Marek Łętowskinak adománya.

360. ábra. Wernher rajza a kolostorról

358. ábra. A ciszterci kolostor egyik saroktornya kolostor és a benne működő a papi nagyszeminárium (nr rej. L-214/A z 12 czerwca 1953). Eredetileg cisztercita kolostor volt a XIII-XIV. században. A hajótestet 1280 körül építették, későbbi, XV. századi freskókkal, később, a XVIII. században barokk stílusban megmagasították és átépítették. A klauzúra kétszintes épülete keletről és délről hozzásimul a templomhoz.

361. ábra. A kolostor műholdas képe o A templom és a kolostor kerítése, falazott-kő, a XVIII. századból (nr rej. L-369/A z 9 lutego 2010). További két majorsági épülete a XVIII. századból való.

Két belső udvarral rendelkezik: a régi gótikusat kis kertnek hívják, valamint az újat nagy kertnek nevezik. A kis belső udvarban gótikus boltmezők valamint falfestések maradványai találhatók. A nagy belső udvar, ahogy az épület homlokzatai barokk díszítésűek. A XVIII. században az épület három tetősarkát bástya formájú tornyokkal alakították ki, és harang alakú sisakkal fedték.

* Paradyżhoz kötődő személyek közül a legkiválóbbak egyike Jakub z Paradyża, más névváltozat szerint Jacobus de Clusa, Jacobus de Paradiso, Jakub z Jüterbocku (Interboku), Jakub Kartuz, Jakub z Kartuzji cisztercita szerzetes, teológus és filozófus, prédikátor, a krakkói Jagiello Egyetem tanára, az erfurti egyetem rektora, a templomi és kolostori reformok híve, számos a kánonjog és a morális teológiai területével kapcsolatos mű szerzője.

359. ábra. Az egykori cisztercita kolostoregyüttes o a kolostorterület, a régi kolostorkert északról és nyugatról simul hozzá a kolostorhoz és a templomhoz (nr rej. L-369/A z 9 lutego 2010). Szent Flóriánt, Szent Bárnátot, Szent Benedeket és Toursi Szent Mártont ábrázoló kőszobrai a XVIII. századból valók. A templom nyugati homlokzata előtt Szűz Mária rokokó alakja látható szentek társaságában (1755-ből való).

362. ábra. Jakub z Paradyża

127

Jacobus de Paradiso 1380 körül született. Az Odera mentén letelepedett német telepes családból származott. 1402-ben lépett be a paradyżi kolostorba. Filozófiát és teológiát hallgatott a Krakkói Akadémián. 1423-ban a művészetek professzora (magister artes) lett, 1432-ben a teológia professzora (magister theologiae) lett. Tanulmányai után belépett a Mogiłában (Krakkó városrésze) lévő cisztercita kolostorba. Egyetemi hitszónok és a teológia rektora volt. Mint teológus és bölcselkedő tevékenykedett, számos értekezés, dialógus és beszéd szerzője volt. 1440-1441 között értekezéseivel elősegítette a bázeli zsinat működését.

zenéhez kapcsolódó vokális-hangszeres műveket koncert stílusban. Zeneművei között vezető helyet foglalnak el a: Vesperae de Beata Maria Virgine, kantátái: Ecce iste est, Factum est silentium, O stellae lucentes valamint többrészes motettói: Benedicta et venerabilis i Exultate fidelium turbae. Opactwo Cystersów w Gościkowie-Paradyżu – Gościkowo-Paradyż Cisztercita Apátság A Gościkowo-Paradyżi Cisztercita Apátság – egykori cisztercita, barokk kolostoregyüttes a Mária mennybevitele és Szent Márton templommal (kościół Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny i św. Marcina) a legnagyobb és legjobb állapotú kolostor a lubusi vajdaság területén. Az épületegyüttes jelenleg a Zielonogóra-Gorzówi Egyházmegye Papnevelő Nagyszemináriumának (Wyższe Seminarium Duchowne Diecezji Zielonogórsko-Gorzowskiej) székhelye, egyúttal a Szczecini Egyetem Teológiai Karának kihelyezett tagozata és a Paradyżi Múzeum központja.

A XV. században a Bizáncot – és Európát – közvetlen közelről fenyegető oszmán török terjeszkedés IV. Jenő pápát arra késztette, hogy az 1431-ben Bázelbe, 1438-ban Ferrarába, végül Firenzébe 1439-ben összehívott 1442-ig tartó zsinaton tárgyalásokat folytasson a keleti (görög) kereszténység képviselőivel a négyszáz évvel azelőtt kettészakadt egyház egyesítéséről.

A ciszterciták megjelenése Gościkowoban Mikołaj Bronisz (herbu Wieniawa) lovag, poznani vajda személyével áll kapcsolatban, aki Pál (†1242. március 31.), 1211-1242 között poznani püspök és Władysław Odonic nagy-lengyelországi herceg (1190―1239. június 5.) egyetértésével kolostort alapított, benne cisztercitákat telepítve le, akik ellátására Bronisz kilenc falut adományozott saját családi birtokaiból. Az első szerzetesek 1236 körül érkeztek Gościkowoba a Brandenburgban fekvő lehnini kolostorból, amelyen keresztül közvetlenül a francia Felső-Marne megyei – Le département de la Haute-Marne – egykori Fresnoy-enBassigny-ben (jelenleg: Parnoy-en-Bassigny) településen állt Morimond Apátság fíliája lett. Ciszterek telepedtek a Paklica folyó mellett fekvő fa kolostorba, a tulajdonképpeni Gościkowo falu mögött.

A Łęczycában tartott provinciális gyűlésen a szerzetesi élet radikális reformjának igényével lépett fel, többek között kiállt a kolostori birtokok teljes szekularizációja mellett. Ebből kifolyólag konfliktusba került saját kolostorával, 1442-ben a sulejowi cisztercita kolostorba került át, majd belépett a karthauziakhoz. 1442-1443 között ott volt a bázeli zsinaton, ahol kifejtette nézeteit a zsinat résztvevőinek. Életének utolsó éveit az erfurti karthauzi kolostorban töltötte. 1464. április 30-án, Erfurtban halt meg. 1452-től a kánonjog tanára volt az erfurti egyetemen. Az erfurti egyetemet 1392-ben alapították – a harmadik legrégibb egyetem Németországban, az egyetem egyik leghíresebb diákja Luther Márton volt – 1454-től dékánja, majd 1456-tól az erfurti egyetem rektora volt. Közel 150 esztétikai, dogmatikai, kánon és morális mű szerzője. A konciliarizmus valamint a kolostori élet gyökeres reformjának elszánt híve volt. A Szentírás kiváló kutatója és ismerője volt és elismert akadémiai tanár volt.

A ciszterciták megérkezésük után a helység szokásos nevét egyöntetűen Paradisus Sanctae Mariae vagy Raj Matki Bożej névre változtatták, ami később lengyelsen Paradyż formát kapta. A kolostor e neve, mint helymeghatározás mind a mai napig fennmaradt. Az apátság birtokai egyrészt a szerzetesek gazdasági tevékenységének, másrészt számos adománynak és privilégiumnak köszönhetően fokozatosan megnövekedtek. Ezek között döntő volt például a bírósági mentesség, amelyet a ciszterciek Szemérmes Boleszláv (Bolesław Pobożny) és I. Przemysł hercegektől kaptak. A XIII. század végén az apátság földbirtokai több mint 16 ezer hektár területet tettek ki. 1270-1290 körül Paradyżban megkezdik a templom építését, mely száz éven át tartott. A templom gótikus stílusban épült, kezdetben kereszt alakúra tervezték, azonban a hajó befejezése után a templom kereszthajó része lerövidült a hajók közötti keleti árkádokat elfalazva.

* A XVIII. század első felében Benedykt Cichoszewski kiváló lengyel zeneszerző működött itt. A XVII. század 80-as éveiben, Grodzisk Wielkopolskiban (németül: Grätz) született. A nagy-lengyelországi Przemętben (németül: Priment) és Paradyżi cisztercita kolostorban szerzetesként, énekesként és zeneszerzőként tevékenykedett. Zeneművek átírója és szerzője volt. 1738. július 7-én, Paradyżban hunyt el. Tízegynéhány kompozíciója megtalálható a Poznani Érseki Levéltárban. ― Egyházi műveke írt, a XVII. század védi és XVIII. század eleji olasz

128

A három ország határán fekvő cisztercita apátságot a XVI. században átszervezte a felsőbb hatóság. I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, Lengyelország, 1467. január 1. – Krakkó, 1548. április 1.) lengyel király 1538-ban úgy rendelkezett, hogy az apát hivatalát kizárólag lengyelek tölthetik be (az első lengyel apát, 1558-ban Stanisław Wierzbiński volt). II. Zsigmond Ágost (Krakkó, 1520. augusztus 1. – Knyszyn, Lengyelország, 1572. július 7.) – 1548-tól lengyel király és litván nagyherceg haláláig, a Jagelló-ház utolsó tagja – viszont felállította az apát helyettes állást. A paradyżi apátság ebben az időben gazdaságilag hanyatlani kezdett, a század végén jelentős adósságba esve. Ez kihatott a kolostor létesítményeinek állapotára is. 1580 után a kolostor a ciszterciták lengyel provinciájának része lett. A mezőgazdaság és az élelmiszertermelés szükségleteinek javulásából kifolyóan a szerzetesrend anyagi helyzete a XVII. század elejére javulni kezdett. Az apátság fejlődését a harmincéves háború hátráltatta. Az apátság a svéd és brandenburgi protestáns csapatok támadásának célpontja lett. A kolostor kegyura ebben az időben III. Zsigmond lengyel király (lengyelül Zygmunt III Waza); (1566–1632) és annak fia, IV. Ulászló lengyel király (lengyelül Władysław IV Waza), (1595–1648) titkára, Marek Łętowski volt. A kolostor javait a legjobb állapotban tartotta. Sajnos azonban 1633-ban az apátság nagy tűzben elpusztult.

363. ábra. A templom metszete A templom felszentelésére 1397-ben került sor. A ciszterciták Mária Mennybemenetelének és Szent Mártonnak szentelték fel. Az apátság gyors fejlődése és annak jövedelmei lehetővé tették, hogy már 1280 körül a nagylengyelországi Wieleń Zaobrzańskiban (egykor: Wieleń nad Notecią; németül: Filehne, német rész 1927–1939 között: Deutsch Filehne) létrehozzák az apátság első fíliáját (az apátság áthelyezése után ez Przemętben működött). A fília alapítása a paradyżi szerzetesek számának gyors fejlődéséről is tanúskodott. A föld valamennyi uralkodójának jóindulatát el tudták nyerni, amelyen működtek, Władysław Odonictól kezdve Henryk głogowi és Władysław Łokietek hercegig bezáróan.

365. ábra. A kolostor együttes alaprajza 364. ábra. Késő barokk templom Wieleńben (Wieleński późnobarokowy kościół pw. Matki Bożej - Ucieczki Grzeszników)

Az elpusztult apátság újjáépítésében IV. Władysław lengyel király segített. Ebből az időszakból való a Szűz Mária gyermekével kép (Matka Boska Paradyska), Zygmunt Czyżowski apát adománya. A képen az alábbi szentencia olvasható: MATER DEI MEMENTO MEN DECUS PARADISI ORA PRO NOBIS ami lengyelül: Matko Boża pamiętaj o mnie, ozdobo Paradyża módl się za nami. = Istenanya emlékezz meg rólam, és imádkozz érettünk. ― Ez a szózat Czyżowski apát, a kolostor alapítójának imádság volt.

Az apátság intenzív fejlődése a XIV. század végéig tartott, a XV. század viszont az apátság intellektuális és kulturális fejlődésének időszaka volt. Az apátságban jelentős könyvgyűjteményt hoztak létre, Lengyelország egyik legnagyobbikát. Ebből az időből való a kolostorból kikerült Jacobus de Paradiso cisztercita szerzetes tanár.

129

be. 1945 után a helység is visszakapta egykori nevét és Gościkowo lett. A Paradyż elnevezés az apátság által elfoglalt területre vonatkozik. 1947ben az apátság épületeit a szaléziánusok foglalták el, akik fiúinternátust nyitottak a kolostorban. Ez 1956-ig működött, amikor a kolostor épületeiben papnevelde filozófiai kara (Wydział Filozoficzny Gorzowskiego Diecezjalnego Seminarium Duchowego) kezdte meg benne a működését. Öt év múlva a kolostor az egész Szeminárium székhelye lett. Az egyházmegye 1992. évi átszervezésétől kezdve a Papi Nagyszeminárium a Wyższe Seminarium Duchownego Diecezji Zielonogórsko Gorzowskiej w Gościnkowie-Paradyżu nevet viseli. * A gościkowo-paradyżi cisztercita apátság temploma 1270-1397 között, gótikus stílusban épült. Története során kétszer is leégett. A XVIII. században átépített templom barokk stílusban látható. A templombelső díszítését valószínűleg Karl Martin Franz királyi építész tervei szerint végezték. A templom háromhajós bazilika négyszögű területen, a presbitériumnál körüljáróval, a sarkokon kör alakú kápolnákkal valamint a tornyok között előcsarnokkal.

366. ábra. Istenanya gyermekével kép – Obraz Matki Bożej z Dzieciątkiem Kazimirz Jan Szczuka chelmnoi püspök, utazó, katona, 1688-tól a kolostor soron következő apátja alapította a főoltárt (nem maradt fenn napjainkig) és felszerelte a templomot. A következő tűzvész 1722ben pusztította el az apátságot. Az apátság újabb átépítése a XVIII. században, barokk stílusban fejeződött be. Ez a század sajnos a szépen megújuló apátság fejlődésének utolsó időszaka volt. Lengyelország II. felosztása, 1793 után az apátság területe a poroszok uralma alá került, a porosz hatóságok a kolostor javainak nagy részét elkobozták, végül 1834-ben az apátságot bezárták. Hatszáz év után a szerzetesek elhagyták a kolostort és soha többé nem tértek már vissza. A kolostor falai a paradyżi apátság szekularizációja után gyorsan új rendeltetést kaptak. Már 1836-ban felállították itt a Királyi Tanárképző Intézet (Królewskie Seminarium Nauczycielskie w Paradyżu – németül: Königliches Lehrerseminar) székhelyét (1836-1926). Ez lett a kolostor javainak tulajdonosa elég sokáig, egész 1926-ig. A teljes pusztulást megelőzően ennek köszönhető, az egykori kolostor állagmegóvása, meg az iskola tulajdonosai gondoskodtak a létesítmények biztosításáról. Ennek hatására a Szent Keresztkápolnában a freskókat lemeszelték, melyeket épp csak 1965-ben állítottak vissza. 1921-1936 között renoválták az orgonát, valamint megújították a Paradyżi Istenanya ruháját és koronáját.

367. ábra. A templom alaprajza A legfontosabb hely a templomban található 1739ből való nagy barokk oltár. Az oltárkép Istenanya mennybemenetelét (Wniebowzięcie Najświętszej Marii Panny) ábrázolja, Felix Scheffler műve, valamint Szent Péter és Szent Pál alakjával és Szent Amanciusz, Szent Cedonius, Szent Damáz, Szent Donát és Szent Sevelianus ókori vértanúk földi maradványait tartalmazó ereklyetartókkal. A templomban néhány főoltárhoz hasonló művészi értéket képviselő mellékoltár is található.

1922-től az apátságban Állami Középiskola (Państwowa Szkoła Średnia) működött. Oktatta a közepes anyagi helyzetben lévő családokból származó tanulókat, akik nem mentek gimnáziumba, de befejezték a teljes elemi iskolát. Közvetlenül a háború kitörése előtt az iskolában a III. Birodalom tanárai tanultak. Funkcióját tekintve a létesítmény közvetlenül a Vörös Hadsereg bevonulásától kezdve, mint iskola megszűnt. A kolostor épületeiben raktárt rendeztek

130

A művészeti értékeken kívül a főhajó közepén függő aranyozott örökmécses az ötvösművészet remeke. Łętowski apát adománya, az apátság címerével és az apát magáncímerével. A hagyomány szerint a mécses készítője maga IV. Władysław király volt (Łętowski az ő titkára volt). A kolostor barokk-kllasszicista díszítésű, gótikus elemekkel. A kétszintes épület vége keletről és délről a templomhoz simul. Két belső udvart tartalmaz.

368. ábra. Mária mennybemenetetele főoltár a templomban

370. ábra. Az egykori kolostor szépen felújított saroktornya

Nagy történeti értékű az az 1700 körül készült kép, amely a kolostor alapítását valamint az 1241. évi legnicai csata jelenetét ábrázolja.

371. ábra. A templom belseje A kolostor épületében a ciszterciek életét bemutató értékes történeti gyűjtemény és képtár található. 369. ábra. A kolostor alapításáról készült festmény

131

Międzyrzecz Międzyrzecz (latinul: Meserici, Mederecensis, németül: Meseritz) – a lubusi vajdaság egyik városa, járási székhely. A Lubusi Tóvidéken fekszik, az Obra partján. 2011. évi adatok szerint területe 15,26 km². 2012. évi adatok szerint lakosainak száma 21 035 fő volt. A város a közigazgatási egység központjában helyezkedik el. Tengerszint feletti magassága: 49,852,5 m. Elhelyezkedése: 52°26′54″N 15°35′18″E. Międzyrzecz városa az Obra völgyének medenceszerű kiszélesedésében épült, a Paklina torkolatánál. A Zbąszyński rög északi részében, 49,8-52,5 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A katlan, melynek mélyén a város fekszik, 140 m tengerszint feletti magasságot ér el. A międzyrzecki teknő mélyét termékeny üledékes lerakódás tölti ki. A tavak, folyók és erdők adta jellegzetességeknek és lehetőségeknek köszönhetően a középkorban kedvező adottások voltak az emberi közösségek megjelenésének. Jelenleg Międzyrzecz a völgykatlan területének magasabb részein található. A város szomszédságában néhány természetvédelmi terület található. A várostól délre két Natura 2000-es terület helyezkedik el Nietoperek és a Dolina Leniwej Obry Natura 2000-es területek. Ezen kívül a város környékén néhány ökológiai érték és tájvédelmi terület található: 

8A – Dolina Obry



13 – Rynna Paklicy i Ołoboku

372. ábra. Nagy-Lengyelország a poznani felkelés (lengyelül: Powstanie wielkopolskie 1918–19, németül: Großpolnischer Aufstand) idején fekete vonal - Poznańi Tartomány határa, sötétzöld vonal - demarkációs vonal a trieri fegyverszünet értelmében, piros vonal - Lengyelország határa a versailles-i békeszerződés értelmében

A város területén néhány természetvédelmi érték is előfordul. A piactéren áll a XVI. századi városháza, tornyán sasos címerdísszel. A városháza épületét a 1813ban átépítették. Neogótikus óratorony koronázza. A gótikus plébániatemplom a XV. századból származik. Az egykori evangélikus templom klasszicista stílusú.

373. ábra. Grenzmark Posen-Westpreußen porosz tartomány

Történelmileg Nagy-Lengyelországhoz számít. A XIV. századtól 1793-ig a város a poznani vajdaságban található. 1848-1919 között a Poznani Tartományban feküdt.

* A város jelenlegi közlekedésének és építészeti képe a fejlődés ereménye és fennállásának évszadai alatt többször változott. A város és az alsóváros valamint a kapcsolódó területek (kereskedelmi – a mai Garncarski (Fazekas) utca körzete valamint mezőgazdasági az egykori vármajor és Winnica (Szőlőheg) utca térsége) már a X. és XI. század fordulóján már városi jellegű település volt. A város kislskulása a mai napi olvasható. A középkori fejlődése a poznani úttal volt kapcsolatos.

1922-1938 között a Marchia Graniczna Poznańskie-Prusy Zachodnie, vagy Pogranicze poznańsko-zachodniopruskie (németül: Grenzmark Posen-Westpreußen) – porosz tartományoz tartozott. 1950–1975 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. 1975–1998 között a gorzówi vajdaság része lett.

132

Ebben az időszakban a Międzyrzeczbe vezető utak elhelyezkedése legyező alakú volt. Mindhárom főút sugárszerűen futott a bejáratnál a várszigetre (jelenleg ul. Podzamcze).

A város Międzyrzecz neve „Folyóköz” az Obra és a belé folyó Paklica közötti fekéséből ered. Az első írásos emlék, a város lejegyzett Mezerici elnevezésével együtt Merseburgi Thietmar (975. július 25. – 1018. december 1.), német (szász) krónikaírótól való.

A város középkori kinézetére nagy befolyással volt a folyók közötti fekvése, ami nem tette lehetővé az építési területek további terjedését és beszorította a várost a védőfalak gyűrűjébe. A középkori végén a város az erődterületen túl terjeszkedett. A következő időszakokban alakult ki az alsóváros. A város lassú, szisztematikus fejlődése a XIX. és XX. század fordulójáig tartott.

A város a további időszakok különböző dokumentumaiban Meczirecze, Myedzyrzecz, Myedzyrzecze, Mazirecs néven szerepel. A helység ólengyel formájának latinizált Mezyriecze változatát Gallus Anonymus (lengyel: Gall Anonim; kb. 1065kb. 1116), az első lengyel krónikairó jegyezte le a Cronicae et gesta ducum sive principum Polonorum (A lengyel fejedelmek és hercegek tetteinek krónikája, 1115 körül) című művében.

A XX. század elején és a két világháború közötti időszakban bekövetkezett a város jelentős fejlődése, annak tágas városszerkezetével együtt. Új lakótelepek jöttek létre a hozzájuk vezető utak és utcák sorával. Ráadásul 1823-ban Międzyrzeczhez csatolták Winnica falut, 1928-ban meg a kórházi együttest a szomszédos Obrzycével (németül: Obrawalde) együtt.

A város német neve 1793-1945 között Meseritz volt.

Ismert változás a város szerkezetében a II. világháború utáni pusztulással összefüggésben következett be (főleg az óváros területén). Jelenleg Międzyrzeczben, az Óváros területén kívül elkülönülve néhány lakótelep épült: Osiedle Zachodnie, Osiedle Kasztelańskie, Osiedle Zamkowe, Osiedle Reymonta, Osiedle Piastowskie, Osiedle Centrum (a régi előváros területe), Osiedle 40-lecia, Osiedle Gen. Sikorskiego valamint az Osiedle Sienkiewicza. A Międzyrzeczen átfolyó Obra két részre osztja: a jobb parti (északi), nagyrészt ipari övezetre és a bal partira (déli), ahol jelentős mértékben lakótelepek épültek, kis ipari résszel a városrész keleti részében.

374. ábra. Międzyrzecz 1000 éves város Międzyrzecz a legrégebbi központok egyike Lengyelország területén. A város és a Międzyrzecki Föld fennállásának 1000 éve alatt jómóddal dicsekedhetett.

A migráció negatív mértéke mindenekelőtt a munkalehetőségekkel van összefüggésben. A város és a körzete területén a munkanélküliség több mint 12,38 % mértékű. 2010 végén a Międzyrzecki Járási Munkaügyi Hivatalban 2026 személyt tartottak nyilván.

Időszámításunk szerinti VI. és VIII. század között alakult ki az Odera és a Paklica összefolyásánál lévő szigeten az első szláv telep. A IX. század második felében alapították az erődített vár helyén (mint az alsó-obrai – dolnoobrzański – törzs fő központját). Sajátos története a X. század első felében kezdődött, I. Mieszko idején, amikor a törzsi váracskát fegyveresen elfoglalják és bekapcsolják a korai Piaszt államba.

* 2005-ben a földterületek közül mezőgazdasági terület 481 ha, erdő és erdőterület 24 ha, egyéb terület 521 ha volt. Mindösszesen: 1026 ha-t tett ki. A földterületek tulajdonosi szerkezet szerint:

I. Boleszláv, ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), régiesen Boleszló (966/967 – 1025. június 17.) lengyel uralkodó uralkodásának idején, a várost megerősítették és bekapcsolták Lengyelország nyugati határának védelmi vonalába. 1001-ben Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem a város adómentes erdeiben bencéseket telepít le. 1002-ben a város környékén kolostort alapítanak, amelybe Boleszláv meghívására két bencés barát érkezik. Az év folyamán csatlakozik hozzájuk két novícius és egy szolga a közeli faluból.

 Államkincsátári területek – 318 ha  Nagyközségi és települések közötti – 348 ha  Önkormányzati, jogi személyiségű és ismeretlen tulajdonú területek – 2 ha  Fizikai személyek területei – 245 ha  Egyházi és felekezeti tulajdonú – 1 ha  Járási földterület – 27 ha  Vajdasági terület – 63 ha  Gazdasági társaságok területei – 23 ha

133

nevű tanítványát, hogy vegyenek részt ebben a munkában. János és Benedek az 1001. év végén Lengyelországba érkezett, miután Brúnó megígérte, hogy követi őket, mihelyt püspökké szentelik, és a pápától megkapja az engedélyt arra, hogy a pogányoknak prédikálon. I. Boleszláv barátságosan fogadta Jánost és Benedeket, földet adott nekik a Gniezno melletti Miedzyrzeczében, ahol remeteséget létesítettek. Később négy szláv csatlakozott hozzájuk: Izsák és Máté testvér, egy bizonyos Barnabás, aki a szerzetesi fogadalmat is letette és Krisztián, a kis közösség szakácsa. János és Benedek lengyelül tanultak, hogy majd segíteni tudjanak Brúnónak a térítésben. Eközben azonban keresztény környezetben és úgy élték remeteéletüket, mint Pereumban.

375. ábra. SZENT BENEDEK, IZSÁK, JÁNOS, KRISZTIÁN, MÁTÉ vértanúk emléktáblája Miedzyrzeczében SZENT BENEDEK, IZSÁK, JÁNOS, KRISZTIÁN, MÁTÉ vértanúk

Brúnó azonban nem érkezett meg. Elsősorban a III. Ottó halála után,1002 februárjában kirobbant politikai zűrzavarok tartották vissza Itáliában. Nem sokkal ezután Rómában II. Szilveszter pápától megkapta a prédikációs engedélyt és az ajánló sorokat is az új császárhoz, Szent II. Henrikhez, azzal a kérelemmel, hogy szenteltesse fel missziós püspökké. II. Henrik nem folytatta elődjének szlávbarát politikáját, és viszályba keveredett lengyelországi Boleszlávval, ezért Brúnó nem tudta véghezvinni eredeti tervét, és Miedzyrzeczében várakozó testvéreit sem tudta értesíteni nehézségeiről.

November 12. +Miedzyrzecze, 1003. november 11-12. Benedek 970-ben született Beneventóban. Érseke fiatalon pappá szentelte és székesegyházi kanonokká nevezte ki. Mivel a szerzetesi életre érzett hivatást, a San Salvator in periculo maris kolostorában fogadalmat tett. 996-ban engedélyt kért az apáttól, hogy remeteéletet élhessen, és a kolostor közelében egy kunyhóba vonult vissza. Nagyon gyakran felkereste tanácsért Grandenicust, az egykori velencei nemest, aki remeteként élt a Montecassinón, miután ravennai Szent Romuáldnál (lásd: A szentek élete, 271. o.) szerezte szerzetesi iskolázottságát, akit Benedek is nagyra becsült mint a latin egyház legjelentősebb élő aszketikus tanítóját. Romuáld 999-1000 telén Cassinóba érkezett, hogy meglátogassa Grandenicust; Benedek tüstént odasietett, hogy láthassa, majd ápolta a szentet egy évig tartó súlyos betegségében. Amikor Romuáld az 1000. év végén Rómába ment, elkísérte, s ott találkozott Querfurti Szent Brúnóval (lásd: 97. o.), III. Ottó császár rokonával, aki szerzetes volt Szent Bonifác és Szent Alexius kolostorában. 1001 tavaszán elkísérték Romuáldot Ravennától északnyugatra fekvő pereumi remeteségébe.

376. ábra. SZENT BENEDEK, IZSÁK, JÁNOS, KRISZTIÁN, MÁTÉ vértanúk – Pięciu Braci Męczenników (ismertebb néven: Pierwszymi Męczennikami Polski vagy Pięcioma Świętymi Braćmi Międzyrzeckimi)

Ebben az évben III. Ottó Ravennában kolostort alapított prágai Szent Adalbert (lásd: A szentek élete, 762. o.) tiszteletére. Megkérte Romuáldot, hogy tanítványai közül jelöljön ki valakit apátnak. Romuáld választása Benedekre esett, ő azonban nem akarta elhagyni remeteéletét.

A szemlélődő lelkületű János testvért kielégítette a lengyelországi remeteélet, Benedek viszont, aki a vértanúk koronájára vágyott, mielőbb meg akarta kezdeni munkáját a pogányok között. Mivel Brúnó nem jelentkezett, Benedek 1003-ban keresésére indulva Prágába ment, majd eredménytelenül visszatért Miedzyrzeczébe. Ekkor Barnabás testvért Rómába küldték, hogy a pápa tanácsát kérje. Amikor Barnabás nem érkezett vissza a tervezett időre Benedek és János elhatározták, hogy ők

III. Ottó segítette lengyelországi I. Boleszlávot országa kereszténnyé tételében. Munkája támogatására lengyel területen rendet akart alapítani, és a pereumi remeték segítségét kérte. Lelkes segítőre talált Brúnóban, aki azt remélte, hogy a pogányok között eljut a vértanúságra. Brúnó rábeszélte Benedeket és Romuáldnak egy János

134

maguk mennek Rómába. Közben Boleszlávtól pénzt kaptak a misszió fenntartására, de visszaküldték. Ez azonban nem volt általánosan ismeretes, és 1003. november 11-én éjszaka a pénz miatt betörtek a remeteségbe. Bár Benedek, János, Máté és Izsák nem tanúsítottak ellenállást, a támadók a védekező Krisztiánnal együtt megölték őket.

1474. február 21-én Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) és IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk) lengyel király békét köt. Március 11-én azonban II. Ulászló cseh király szövetséget köt III. Frigyes német-római császárral Mátyás magyar király ellen. A szövetséghez IV. Kázmér lengyel király is csatlakozik, melyre válaszul Mátyás serege betör Sziléziába. Szeptember 13-án Mátyás már megérkezik Boroszlóba (Wrocław); Kázmér pedig nagy túlerővel betör Sziléziába. Október 25-én Kázmér serege bekeríti Boroszlót, viszont Mátyás serege Lengyelországot dúlja fel. Az erődök és a vár sem mentették meg Międzyrzeczet a mészárlástól, amikor 1474-ben, a II. (Szalony) János żagani herceg és a glogaui és kożuchówi csapatok által támogatott Corvin Mátyás magyar király csapatai elfoglalták a várost.

A visszatért Barnabás testvér vitte meg az esemény hírét Rómába. XVIII. János pápa (1004-1009) megengedte a testvérek tiszteletét, és hozzájárult, hogy készségükért, amellyel gyilkosaik kezéből elfogadták a halált, vértanúként tisztelhessék őket. Querfurti Szent Brúnó írta meg „Az öt testvér szenvedéstörténeté''-t. I. Boleszláv bencés kolostort emeltetett vértanúságuk helyén, s ennek első apátja Barnabás lett. 1039- ben a vértanúk ereklyéit Prágába szállították. A międzyrzecki várról a mai időkig fennmaradt első hivatalos említése 1005-ből való (Merseburgi Thietmar német püspök krónikájában). Határmenti fekvéséből kifolyóan és kereskedelmi utak csomópontjában a város gyors fejlődésnek indult. Ugyanakkor ebből az elhelyezkedéséből eredően számos fegyveres betörés érte. A XI. század első felében Międzyrzeczet a pomeránok foglalták el. 1094-ben III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) (1085. augusztus 20. – 1138. október 28.), 1102-től haláláig Lengyelország fejedelme foglalja vissza, amit Gallus Anonimus jegyzett le. 1157-ben I. Frigyes (németül: Friedrich I.), ismertebb nevén Rőtszakállú Frigyes (olaszul Barbarossa), (1122 decembere – 1190. június 10.) katonái fosztják ki.

377. ábra. Międzyrzecz középkori vára November 14. – Kázmér békét kér az ostromlott Mátyástól. December 8-án Kázmér és Mátyás fegyverszünetet kötnek. Decemberben Mátyás király Szapolyai István szepesi grófot a „fejedelmi gyűlés”-nek nevezett rendi gyűlés hozzájárulásával kinevezi Szilézia és a két Lausitz főkapitányává. (E minőségében egyszersmind a király helyettese. A főkapitány mellett a királyt úgynevezett ügyvivők is képviselik.)

1230. január 29-én Theodorik międzyrzecki kasztellán lett, ez e tisztség első említése. 1248-ban említik az első telepeseket, ezek a német jogot kapták és a poznani püspök felmentette őket az egyházi tized fizetése alól. 1259-ben említik az első bírót és międzyrzecz lakóit – Międzyrzecz városi állapotának legkorábbi máig fennmaradt írásos megerősítése.

A kiváló magyar gyalogság – Fekete Sereg – első rohamai után a vár valószínűleg árulás révén elesett. Néhány történész feltételezi, hogy a kaput Piotr z Szamotuł emberei nyitották meg. Mások ellenben azt vallják, hogy az ellenséges sereget a żagani herceg pártján állók engedték be.

A XIV. században, hogy a város jelentőségét hangsúlyozzák ebben az országrészben és évényesítsék a királyi hatalmat, Nagy Kázmér lengyel király a régi vár helyén téglavárat építtetett. A város posztókereskedelmének és termékeinek köszönhetően lakosai gyorsan gazdagodtak. A XIV. és XV. század fordulóján Międzyrzeczet megerősítik. A város gyors fejlődését a Poznań – Lubusz valamint Frankfurt-Magdeburg közötti kereskedelmi utak közelében való fekvése is biztosította. 1426-ban hűségesküt tesznek Jagelló Ulászló lengyel király ellen.

A várost ezt követően átépítik. 1485-ben Jagelló kázmér lengyel király megerősíti a város privilégiumát. A XV. századtól Starosta niegrodowy, tenutarius (latinul: capitaneus sine iurisdictione) elöljáróság. 1520-1574 között átépítik a Keresztesek segítségére siető német katonák által elpusztított várost. A következő tragédia, amely a városra zúdult 1520 októberében következett be.

135

I. Zsigmond, más néven Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary), (Kozinice, 1467. január 1. – Krakkó, 1548. április 1.) 1506-tól haláláig lengyel király, 1501-től litván nagyherceg személyében újabb perszonálunió jött létre a két ország között. 1519-ben Brandenburgi Albert kinyilvánította szakítását Zsigmonddal. A király nem késlekedett a lázadozó hűbérese ellen fellépni és rögvest megkezdte a háborút ellene. Németországtól segítség nem érkezett a lovagrend támogatására, mert a császárnak égetőbb gondjai voltak, mintsem, hogy a birodalomtól távol eső régióval foglalkozzék.

érkezett. A határ átlépése után Frankfurt nad Odránál betörtek Nagy-Lengyelországba. A lengyel határ átlépése után, rohamozva Międzyrzecz alá érkeztek, felperzselve az út melletti településeket. Az ütközet I. szakaszában, az ellenség, a városi erődök lövetése után, betört. Az ellenséges betörtés helye, az a falsarok, ahol az ellenség bejutott a városba, a mai Keresztelő Szent János templom környékén volt. A rombolás és a tűzvész az egész várost és a plébániatemplomot elpusztította. A következő ostrom a międzyrzecki várat érte. A német zsoldosok pusztítása elérte célját. A vár elpusztult, védői elestek. Mielőtt a németek megkezdték volna a harcot, egyben a város alatti falvakból segítséget kaptak. Nietoperek (németül: Nipter ) akkori német bírája, Martin Jokisch segített a zsoldosoknak bejutni Międzyrzeczbe a gyengén őrzött keleti részen keresztül. A falu bírája nem állt fel a mozgósításra sem.

Mikołaj Firlej nagyhetman vezette lengyel seregek (50 ezer fő) támadást kezdtek Kelet-Poroszország ellen. A lovagrend főleg német zsoldosokból (landsknechtekből) álló katonai erővel bírt, körülbelül ugyanakkora létszámban, mint a lengyeleké. Januárban a lengyelek bevették Königsberget (Kalinyingrád), s ostrom alá vették Marianwerder (Kwidzyn) és Prueßisch Holland (Pasłęk) városokat, tovább az összes balti kikötőt blokád alá vonták. A lengyel sereg előnyben volt azzal, hogy tűzfegyverekkel volt felszerelve, míg a lovagrendi erők ebben elmaradtak. Az új fegyverek miatt a háború elég kártékony volt az országra nézve.

A város elpusztítása után, Öreg Zsigmond lengyel király a város segítségére sietett. Néhány évre mentesítette Międzyrzeczet az adófizetés alól. A vereség után a király a város lakóinak kérésére engedélyezte a zsidók kiűzését a városból. Ezek egy része hátramaradt. A várost sújtó csapás olyan szörnyű volt, hogy még a XVII. századi lakosok is emlékeztek rá. Ezen események után hozzákezdtek a vár és a templom átépítéséhez, amely a lakosság és a międzyrzecki sztaroszta pénzügi támogatásából folyt.

1520 júliusában a teuton rendi hadak megtámadták Mazóviát, Warmiát és Łomżát. Augusztusban a Wiełkopołska ellen intézett akció keretében Międzyrzeczet vették be, majd ostromolni kezdték Wałcz, Chojnice, Starogard és Tczew városokat és Gdańskot is. Gdańskot a lengyelek felmentették, később pedig Tczewet, Chojnicét és Starogardot.

* II. Zsigmond Ágost (Krakkó, 1520. augusztus 1. – Knyszyn, 1572. július 7.) lengyel király 1548-tól és litván nagyherceg haláláig, a Jagelló-ház utolsó tagja egyesítette Livóniát és a Litván Nagyfejedelemséget Lengyelországgal, s hatalmas királyságot hozott létre. Segítségének köszönhetően a városi lakosok munkájának hála, gyorsan felépült.

V. Károly német-római császár közvetíteni igyekezett a háborúzó felek közt. 1521. április 5-én a nagymester és a lengyel király aláírta a toruńi egyezményt a fegyverszünetről. * Csata Międzyrzecznél:

1574-ben Międzyrzeczen haladt keresztül III. Henrik király választója. III. Henrik (franciául Henri III, lengyelül Henryk Walezy), (Fontainebleau, 1551. szeptember 19. – SaintCloud, 1589. augusztus 2.). II. Henrik francia király és Medici Katalin királyné fia, a Valois-dinasztia utolsó uralkodója, mely a Capeting-dinasztiának egyik oldalága volt. 1573–1574 között Lengyelország királya. 1574-től haláláig Franciaország királya

Az 1519-1521 közötti lengyel-lovagrendi háború időszakában a földdel tették egyenlővé Międzyrzeczet. A międzyrzecki vár őrsége és és a Kereszteseket támogató zsoldos hadsereg között lezajlott ütközet során 1520. október 20-án, a keresztesek szétlőtték a várost, amelynek kapitulálnia kellett. A város pusztulása az első nagyobb csapások egyike ami a várost az újkorban érte. Az 1519-1521 közötti lengyel-lovagrendi háború II.szakaszában, 1520 júliusában a keresztes csapatok ellentámadásba mentek át, rátörve Mazóviára. Augusztusban Warmiát támadták meg. Ebben a hónaban Németországból a keresztesek segítségére Wolf von Schönberg vezetésével közel 27 ezer zsoldos (19 ezer lovas és 8 ezer gyalogos)

A XVI. századtól a protestantizmus központ lett. 1606-ban nagy tűzvész pusztítja a várost. 16551718 között német, orosz és svéd csapatok pusztítják a várost. 1710-ben nagy járvány sújtja. 1731-ben újabb nagy tűzvész pusztítja. A XVII. és XVIII. század a háborúktól, katonai átvonulásoktól, járványoktól és tűzvészektől eredő

136

csapások sorozatát hordja, amelyek a város pusztulásához vezettek és megtörték fejlődését.

szakkifejezést amúgy is először 1945 után alkották), mert különösen a megszállt Kelet-Közép-Európában végrehajtott, valamint az 1941 utáni központilag nem irányított emberölések kevésbé, vagy egyáltalán nem estek a berlini Tiergartenstraße 4. intézményi hatáskörébe.

1780-1806 közötti időszak a város történetének „arany kora”, mint az egyik legfontosabb európai posztókereskedelmi központ játszik szerepet. 1793ban, lengyelország II. felosztása során Międzyrzeczet a poroszok foglalták el. A napóleoni háborúk idején a város rövid időre visszakerült Lengyelországhoz. 1806. november 26-27-én Bonaparte Napóleon francia császár látogat a városba.

Miközben a 19. század második felében számtalan országban eugenikai viták folytak a faji és nem faji előnyös kiválasztódásról, és végső soron ezen viták már az ókorban, többek között Platón „Az Állam” című munkájában is megtalálhatóak (pozitív eugenika), addig az erre felépített erőszakos bűncselekmények – tekintettel az áldozatok számára és a gyilkosságok mögött húzódó világnézet radikalitására – egyedülállóak maradtak. A betegek, fogyatékkal élők és más „fajilag alsóbbrendűnek” stigmatizált áldozatok lemészárlását a nemzetiszocializmusban megpróbálták az eugenika alapján legitimálni, de a gyilkosság, már csak egyedülállósága miatt sem értelmezhető csak az 1933 előtti eugenikai mozgalom közvetlen következményének.

Ebben az időszakban – egy 1905. évi általános német összeírás szerint – Międzyrzecz lakosainak száma 5800 fő volt, melynek 94,0%-a német, 2,9%a lengyel valamint 2,9%-a zsidó volt. Protestáns hitű a lakosok 64,8%-a, katolikus 32,2%. A város fejlődése az I. világháborúig lassú volt. A növekedés új dinamikus időszaka a két világháború közötti időszakra esett. A nagy-lengyelországi felkelés és a versailles-i békeszerződés után – a német lakosság túlsúlyára való tekintettel – a város Németországhoz került. A két világháború közötti időszak éveinek kezdetén Międzyrzecz a főváros és Marchia Graniczna Poznańskie-Prusy Zachodnie, vagy Pogranicze poznańsko-zachodniopruskie (németül: Grenzmark Posen-Westpreußen) tartomány központjának szerepét töltötte be. Ez a város építészeti képében is jelentős mértékben megnyilvánult.

A náci „gyomlálás”, melyet mai nézőpontból az intézeti bentlakók ellen elkövetett gyilkosságnak kell tekintenünk, már jóval 1933 előtt létezett. Ez az ún. „éheztetéses eutanázia”, azaz a betegek és intézeti bentlakók módszeres alultáplálása volt, mely csak az I. világháború alatt 70.000 áldozatot követelt. Amikor Karl Binding jogász és Alfred Hoche orvos 1920ban először adták ki hírhedt írásukat „Engedély az értéktelen élet elpusztítása” (Die Freigabe zur Vernichtung lebensunwerten Lebens. Ihr Maß und ihre Form) címmel, téziseik fontos kiindulópontja volt az első világháború: A katonákat, társadalmilag „teljes értékűeket” explicit szembeállították az elmegyógyintézetek pácienseivel, azaz „tehertétellényekkel” (Ballastexistenzen). Ezzel egy új nyelvhasználatot teremtettek, elsősorban az „értéktelen életek megsemmisítése” (Vernichtung lebensunwerten Lebens) kifejezéssel, melyet a nácik pár év múlva átvettek.

A XX. század 30-as éveiben a közeli lengyel-német határra való tekintettel, Międzyrzecz szomszédságában létrejött a Międzyrzecki Rejon Umocniony (MRU) védelmi övezet. 1942-1945 között, Międzyrzecz keleti részében fekvő Obrzycében (németül: Obrawalde) a németek megvalósították az Aktion T4, E-Aktion programot, melynek keretében az ottani kórházban közel 10 ezer embert öltek meg. A városban és környékén hadifogoly és kényszermunka tábort is létesítettek.

Bár Binding és Hoche az emberölés engedélyét „felismerhető élni akarás” esetén kizárták, egy olyan rendszert javasoltak, melynek során orvosi szakértők meghallgatása után a „gyógyíthatatlan hülyék”(unheilbar Blödsinniger) megölése a beleegyezésük nélkül is megengedhető lenne.

1944 május 29-én a város felett játszódott le a német Luftwaffe és az USA pilótái közötti légi csata.

Az eugenika és a betegek ellen nácik által elkövetett gyilkosságok közötti legfontosabb kapcsolat az 1933 után végrehajtott kényszer-sterilizációk, mindenekelőtt az 1933. július 14-én hozott törvény az örökletes betegségben szenvedő utódok megelőzésére (Gesetz zur Verhütung erbkranken Nachwuchses RGBI 1933 I, S. 529), melynek eredményeképp 1945-ig becslések szerint 400.000 embert kényszersterilizáltak (és több ezer ember a műtéti beavatkozások következményeibe halt meg). Mivel a nemzetiszocialista világnézet szerint a bűnözés, de az „aszocialitás”, alkoholizmus és „munkakerülés” is örökölhetőnek és emellett a faji ideáltól eltérőnek számított, számos kényszer-sterilizációt végeztek a koncentrációs táborok foglyain.

Ingo Loose Aktion T4 A náci „eutanázia” bűncselekmények 1933 és 1945 között (Részletek) 1. A tömeggyilkosság kezdete: Kényszersterlizáció és „gyermek-eutanázia” Az alábbiakban az „eutanázia” fogalmat a német nácik által a betegek és fogyatékkal élők ellen elkövetett tömeges bűncselekmények megnevezésére használjuk. Már maga a megnevezés is igen problematikus a nemzetiszocializmusban használt jelentése miatt; ha mégis használjuk, akkor abból az okból, hogy rengeteg gyilkosságot nem fed le az ún. „T4-akció” (amely

Az eutanázia-akció gyökereit egy nyers, a nácik által még jobban radikalizált szociáldarvinizmusból nyerte ki, mely szerint az erősebb él túl, a gyengébb ellenben bukásra van ítélve. A náci propaganda az „eutanázia” témát igen intenzíven próbálta az 1930-as években közel hozni a

137

lakossághoz, akár az iskolai matematikakönyvek feladataig is, melyekben például egy „bolondokháza” építését kellett átszámítani az ugyanabból az összegből építhető lakóházak számára.

Brandt, Hitler háziorvosa az „eutanázia” program lebonyolításával bízott meg.

Tehát a fogyatékkal élők, illetve más a nácik által deviánsnak minősített tulajdonságokkal bíró emberek ellen elkövetett gyilkosságok egy a náci állam által szervezett tömeggyilkosság bevezetésének számít, amelyből nagyon gyorsan a diszkriminációval szoros összefüggésben az 1933-at követő évek során a zsidók kiírtására tett kísérletek is kifejlődtek. A civilizáció összeomlása, az elnyomásból és erőszakból szisztematikusan megtervezett tömeggyilkosságba való átmenet a fogyatékkal élőknél kezdődött, nem a zsidóknál. Ennek megfelelően az “eutanázia-akció” a 19. századi eugenikai vitáktól Auschwitz-Birkenau krematóriumáig tartó folyamat konstitutív elemének számít.

378. ábra. Phillip Bouhler (balra) és Karl Brandt (jobbra) Forrás: Bouhler: Bundesarchiv Bild 183-H13374 Brandt: USHMM courtesy of Hedwig Wachenheimer Epstein

Még ha az „eutanázia” keretei között történt gyilkosságokat rendszerint a II. világháború kezdetével hozzák összefüggésbe, az állam által szervezett tömeggyilkosság konkrét előkészületei 1939 tavaszáig vezethetőek vissza. A náci „értéktelen életek” megsemmisítésének első áldozatai gyerekek voltak. Hitler kancelláriája által a „Birodalmi bizottság az örökletes- és létesítményhez kötött súlyos betegségek tudományos nyilvántartására” (Reichsausschusses zur wissenschaftlichen Erfassung von erbund anlagebedingten schweren Leiden) megalapításával jött létre az első fedőszervezet, melynek segítségével 1939 tavaszán az ún. „gyermek-eutanázia” megkezdődött, a súlyos és nagyon súlyos fogyatékkal élő gyerekek és fiatalkorúak lemészárlása. Hasonlóan, mint később itt is az eliminálásra számba jöhető gyerekeket szisztematikusan vették nyilvántartásba egy jelentkezési űrlap segítségével.

Hitler októberben megfogalmazott egy írást, melyet 1939. szeptember 1-jére datált vissza és a következő szöveget tartalmazta: „Bouhler kancellária-vezető és Dr. Brandt kapták azt a felelős megbízatást, hogy úgy terjesszék ki a később megnevezendő orvosok hatáskörét, hogy a gyógyíthatatlan betegeknek betegségük állapotának legkritikusabb elbírálása mellett a kegyes halált engedélyezhessék.”

Az áldozatok csoportja még ugyanez év nyarán bővült, amikor a belügyminiszter augusztus 18-án a „torz” újszülöttek bejelentésének kötelezettségét vezette be. A „gyermek-eutanázia” keretein belül a birodalom teljes területén kórházak és intézmények közel 40 gyermekosztályán 5000 gyermeket és fiatalt többek között luminál és morfium túladagolásával, valamint módszeres alultáplálással gyilkoltak meg. A „gyermek-eutanázia” megjelenésének ok-okozati összefüggései homályosak. A kutatásokban többször hivatkoznak arra az esetre, amelyben szülők 1938-ban vagy 39-ben Lipcsében az orvosoktól a súlyosan fogyatékos gyermekük megölését kérték, mely kérést Hitler kancelláriájára a führer kegyelméért küldtek tovább. Tekintettel az 1930-as évek számtalan kényszersterilizációira és az ehhez kapcsolódó diskurzusokra az „értéktelen életek elpusztításáról”, problémás lenne egyetlen (főleg nem egyértelműen beazonosítható) pácienst okként megnevezni, főleg, hogy a lipcsei esetről szóló tények az elkövetők és bűnrészesek bírósági vallomásaiból származnak 1945 utánról.

379. ábra. Hitler felhatalmazó levele, 1939. szeptember 1-jére antedatálva. A háború kezdetére datált írásban Hitler, Bouhler és Brandt azt hangsúlyozta, hogy a továbbiakban nemcsak egy külső, hanem egy belső ellenség elleni háborút is meg kell vinni: a betegek és fogyatékkal élők ellen. Az emberölésre tett parancs fajpolitikai és háborús gazdálkodási aspektusát a „kegyes halál” kifejezés mögé rejtették, de valójában nem volt szó másról, mint a „fajilag alsóbbrendűek” és „tehertétel-lények” kivégzéséről. A döntést mindenesetre nyíltan – például egy birodalmi közlönyben publikált rendelkezés vagy törvény formájában – nem legalizálták. Hitler feltételezett félelme mellett, miszerint egy ilyen lépést a szövetségesek propagandisztikusan kihasználhattak volna, azt is meg kellett fontolni, hogy a führer kancelláriája a német „néptársak” (Volksgenossen)

2. Hitler felhatalmazó levele és a T4-akció kezdete Bár Hitler már rég a betegek szisztematikus kivégzése mellett döntött, először 1939 nyarán, a háborús előkészületek során tartotta alkalmasnak hozzá időt, lévén a hadjárat során nem kellett már a lakosság figyelmétől tartaniuk. Egyidőben a „gyermekeutanáziával” keresték ki orvosok sokaságát 1939 nyarán, akiket Philipp Bouhler a kancellária vezetője és Karl

138

reakcióját ebben a kérdésben nem tudta biztosan megjósolni – a növekvő, elsősorban az 1941-ben történt tiltakozások is ezt igazolják (lásd alább).

első mérges gáz kísérletek a megszállt Lengyelországban már hetekkel ezelőtt megtörténtek. Hangsúlyozni kell, a „gyermek-eutanázia” kapcsán ugyanúgy, minta felnőtt gyilkosságoknál minden esetben először a kiválasztásért, majd a deportálásért és végül a gyilkosságokért is mindig orvosok voltak felelősek. Az elkövetők indítékainak keresésénél a holokausztkutatás keretein belül általában a határok fokozatos lebontásából indulnak ki, azaz az 1941 nyarán a megszállt Szovjetunióban a bevetési egységek először a férfiakat, később a nőket majd a gyerekeket mészárolták le. Ezzel szemben az „eutanázia” gyilkosságokkal kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az elkövetők orvosok, a tömeggyilkosságok első áldozatai pedig gyerekek voltak.

Hogy milyen titoktartás közepette vitték véghez az akciót, ezt mutatja Gürtner birodalmi igazságügyi miniszter kézírásos jegyzete Hitler felhatalmazó írásának egyedül fennmaradt példányán: Először 1940. augusztus 27-én kapott Gürtner tudomást az „eutazánia” gyilkosságok Hitler általi írásos jóváhagyásáról. 3. Az első elgázosítás és a gyilkolási technika fejlődése A Hitler által kinevezett Bouhler és Brandt 1939 szeptemberében alkotta meg a tömeggyilkosságok szervezeti struktúráját. Hitler kancelláriájának II. főosztálya lett az illetékes, Viktor Brack vezetésével. A gyilkosságok megkezdéséhez a következő lépés a különböző fedőszervezetek megalapítása volt, melyek székhelye 1940 tavaszától a berlini Tiergartenstaße 4. alá került és melyeket általános szóhasználatban a „T4központ” kifejezésben foglaltak össze:

4. A birodalom hat „eutanázia” halálüzemei

központjának

Összesen hat intézetben, a különösen erre a célra kialakított gázkamrákban gyilkolták a betegeket szénmonoxid segítségével: Brandenburg an der Havel városában, Hadamarban, Limburgban, Grafeneckben, Sonnenstein/Pirnában, Harheimben és Bernburgban. Nem minden hat állomáson öltek egyidejűleg betegeket, a bernburgi intézmény 1940 szeptemberében váltotta Brandenburgot, 1940 végén pedig a grafenecki a hadamari központot. A következő időszakokban ölték a betegeket és fogyatékkal élőket az egyes intézetekben.

- „Gyógyító és Ápoló Intézmények Birodalmi Munkaközössége” (Reichsarbeitsgemeinschaft Heil und Pflegeanstalten (RAG) – amely a jelentkezési űrlapokot és orvosi szakértői tevékenységeket koordinálta - Közhasznú Betegszállítótársaság (Gemeinnützige Krankentransportgesellschaft) – amely a páciensek költöztetését szervezte az eutanázia-központokba

1941 végégig, amikor is az elgázosítást megszűntették – bár más módon, többek között alultáplálással, halált okozó szkopolamin vagy morfium injekciók adásával a gyilkolást tovább folytatták – a megnevezett hat halálüzemben összesen több mint 70 000, számtalan egészségügyi és jótékonysági intézményből, az egész birodalom területéről származó beteget gázosítottak el A halálüzemekben erre a célra létrehozott adminisztrációs irodák a hozzátartozóknak fiktív halálokokról szóló halotti bizonyítványt küldtek, gyakran azzal az információval, hogy az „elhunytat” azonnal el kellett hamvasztani.

- „Általános Alapítvány az Intézményi Állapotokért” (Allgemeine Stiftung für Anstaltswesen)– amely az érintett szervezetek teljes emberi erőforrását intézte - „Gyógyító és Ápoló Intézmények Központi Elszámolási Hivatala” (Zentralverrechnungsstelle Heilund Pflegeanstalten) – amely a teljes pénzügyi elszámolást bonyolította. Azonban még további intézetek is részt vettek a programban, mint például a belügyminisztérium Leonardo Conti birodalmi orvosvezető által vezetett IV. alosztály, valamint a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA), melynek „Krimináltechnikai Intézetét” (KTI) bízták meg a megfelelő gyilkos szer felkutatásával. Ez volt az az osztály, mely később a megszállt Szovjetunió, valamint a kulmhofi megsemmisítőtábor zsidóinak meggyilkolásához épített mobil gázkocsikat.

Bár a zsidó betegekkel ugyanazok a kiválasztási kritériumok alapján bántak, mint a nem zsidó társaikkal, az áttelepítések és gyilkosságok adatai azt sejtetik, a zsidó betegek esetében a gyógyulási esélyek és munkaképesség kisebb szerepet játszott abban, hogy a beteget a halálüzemek egyikében megkíméljék az elgázosítástól.

Már 1939 végén a birodalom minden számba jövő gondozóotthonához és intézetéhez űrlapokat juttattak el, amely minden páciens kórtörténetét, a tartózkodás idejét, munkaképességét és esetenként a gyógyulási kilátásokat kérdezte. A megkeresett intézeteknek nem volt tudomásuk a kérdőívek valódi céljáról, amelyeket három – kétségek esetén négy – orvosi szakértő értékelt. A szakértők csak ez alapján az űrlap alapján, egy pluszvagy mínuszjel felírásával döntöttek a további intézményi tartózkodásról vagy tízezer ember meggyilkolásáról. A megölésre jelölt betegeket közbenső állomásokon keresztül haláltáborokba vitték, és az előírás szerint a legrövidebb időn belül kivégezték.

1940 áprilisában azonban az egészségügyi hatóságok utasítást kaptak a belügyminisztérium egészégügyi osztályáról, hogy az összes zsidó beteget összegyűjtsék és szállítsák a halálüzemekbe, ahol 1940 júniusától elgázosították őket. A hozzátartozókkal írásban tudatták, hogy rokonaikat a Lublin körzetbe tartozó cholmi intézménybe helyezték. Az „eutanázia” gyilkosságok a Hitler körüli náci vezetésnek számos tapasztalatot hoztak: Először is lehetségessé vált a német lakosságot egy – jóllehet teljes diszkrécióban és titoktartásban véghezvitt – bűncselekménytől messzemenően távol tartani. Az 1930as években Hitlert még visszatartotta volna a titoktartás kérdése, de a háború kitörésével az ilyen megfontolások már aktualitásukat vesztették. Másodszorra kiderült, hogy sem az egészségügyi, sem az ápoló személyzet nem mutatott aggályokat, ha kiszolgáltatott emberek – férfiak, gyerekek és nők – lemészárlásáról volt szó. Harmadrészt pedig az "eutanázia" révén a tömegpusztítás technikai

A régi Brandenburg an der Havel-nél található börtönben kiválasztott orvosoknak 1940 elején a "kegyes halálra" szelektált betegek elgázosítását, valamint halált okozó injekció adásával, többek között szkopolaminnal történt meggyilkolását mutatták be. A legmegfelelőbb ölési módszerről valószínűleg már nem hoztak döntést, mert az

139

kérdéssé mutálódott. Bizonyos értelemben elkezdtek kísérletezni, hogyan lehet embereket a legjobban, azaz leggyorsabban halálba segíteni. Ez is egy oka annak, miért lehet az „T4-akció” személyzetét részben a „Reinhardt-akció” megsemmisítőtáboraiban újra felfedezni. És negyedszerre, az „eutanázia-akcióval” lefektették, hogy a gyilkolás hatékony módja a szociális és gazdasági problémák megoldásának, legalábbis ahogy az évek során a náci propaganda a fogyatékkal élőket mint „haszontalan evőket” (nutzlose Esser) láttatta. Ez pontosan az az érvelés, amellyel a holokauszttal kapcsolatos döntéseknél újra találkozhatunk. A „T4-akció” végül még egy tekintetben kulcsjelentőségűnek számít: az idézett és Hitler által aláírt dokumentum az egyetlen közvetlen kapcsolat Hitler aláírása és egy tömeges gyilkosság között, és már csak emiatt is a középpontjában áll a náci központi irányító hierarchiáról, valamint az európai zsidók lemészárlására tett, Hitler által írt, illetve aláírt parancsról szóló vitáknak.

380. ábra. Herbert Lange Forrás: deathcamps.org Amikor Poznanban bevezették az állandó elgázosításokat, az illetékes Sonderkommando (Különleges Egység), Herbert Lange bűnügyi felügyelő – később a chelmi megsemmisítőtábor parancsnoka – vezetése alatt, a berlini Bűnügyitechnikai Intézettel együttműködve 1940ben még egy lépést előrehaladt és egy gázkocsit, azaz először egy mobil gázkamrát helyezett működésbe. A Lange Sonderkommando a gázkocsiban több ezer intézeti lakót gyilkolt meg Warthegauban, Danzig-NyugatPoroszországban, Kelet-Poroszországban valamint Zichenau körzetében.

5. A betegek kivégzése Lengyelország és Szovjetunió megszállt vagy elcsatolt területein Ezzel egy időben viszont Lengyelország elcsatolt területein, név szerint Danzig-Nyugatporoszország birodalmi tartományában valamint a zichaui régióban a Harmadik Birodalomban folyó „eutanázia” központi koordinációjától függetlenül gyilkolták az ottani intézeti bentlakókat. A kezdeményezés a regionális körzetvezetőre (Gauleiter) vezethető vissza, a végrehajtásért elsősorban SS- és rendőri egységek valamint a „Volksdeutscher Selbstschutz” paramilitáris szervezet néhány tagja volt felelős. Egyébként a keleti tartományban is voltak saját kezdeményezések a regionális pártelit részéről, akik felismerték a lehetőséget, hogyan szabadulhatnának meg a fogyatékkal élőktől és a betegektől. Pommern körzetvezetője, Franz SchwedeCoburg például a háború kirobbanásakor megragadta az alkalmat, és az intézeti bentlakókat a körzetéből a szomszédos megszállt lengyel területre deportáltatta, és ott lelövette őket, hogy a megüresedett intézeteket a Waffen-SS laktanyáivá alakítsák át.

Miközben az „eutanázia-akció” a Birodalom „régi” részén nem maradhatott észrevétlen, addig a wartheland-i intézeti lakók ellen elkövetett tömeggyilkosság gyakorlatilag zavartalanul folyt. Ez is egy tényező lehetett abban, hogy Artur Greiser körzetvezető 1941 nyarán engedélyt kapott közel 100 000 „munkaképtelen” zsidó warthegau-i kivégzésére: 1941. december 8-án megkezdődött a tömeggyilkosság az első állandó chelmnoi megsemmisítőtáborban három gázkocsival, melyekben az áldozatokat kipufogógázzal ölték meg – Warthegauban a Lange Sonderkommando-nak már másfél éves tapasztalata volt ezzel a módszerrel. Mint már említettük, a zsidó intézetlakók hozzátartozóival azt közölték, a rokonaik a főkormányzóság cholmi intézetében lettek elhelyezve. A két világháború között itt tényleg egy ápoló intézet működött. Ebben az esetben is hamar elterjedtek a pletykák, amelyek a betegek legyilkolását feltételezték, az igazságot azonban alábecsülték, mivel a zsidó betegeket egyátalán nem helyezték itt el, hanem már a birodalomban megölték őket.

A Wachsturmbann Eimann-osztály és Einsatzkommando VI. hasonlóképpen deportált a megszállt Lengyelországba és lőtt le ottani erdőkben intézeti bentlakókat még 1939 szeptemberében, és bár az áldozatok azonosak voltak, a Tiergartenstraße tervezési központjához még nem fűződött semmilyen kapcsolat. Emberek szén-monoxiddal való elgázosítását először 1939 októberében próbálták ki az egykor poroszok által emelt poznani Fort VII. erődben – amely Lengyelország megszállását követően SS-börtönné változott. Bár nem ezek voltak az első gyilkosságok, melyek áldozatai betegek voltak, de az elsők, melyeket mérges gázzal követtek el. A poznani kísérletek vezettek valószínűleg ahhoz, hogy az eutanázia-akcióban (legalábbis az első szakaszban) a gázkamrák használata mellett döntöttek, és nem a méreginjekciók mellett.

381. ábra. Willy Cohn Forrás: wroclaw.pl

Az elgázosítások a poznani Fort VII-ben 1939 novemberében is folytatódtak; most még több beteg vált áldozattá, most még több beteget öltek meg, név szerint az owinskai és dzienkankai intézetekből.

A breslaui történész, Willy Cohn 1941. április 1-jén a következőket jegyezte naplójába: „A padon viszont egy nagyon szomorú élményem is volt. Épp láttam, amint egy idősebb zsidó az Lublinhoz közeli chelmi elmegyógyintézet számláját fizette ki. Ez az az intézet, amelyről azt mesélik, hogy ott az összes zsidó

140

elmebeteget kivégzik. Teljes együttérzéssel azt kérdeztem tőle, vajon olyan valakiért fizet-e, aki még remélhetőleg életben van, azt válaszolta, a felesége mindenesetre már nem él. [...] Borzalmas, ahogy a beteg emberekkel bánnak. Egy korábbi diákom is [...] ott halt meg „keringési elégtelenségben”; Aztán egyszerűen halotti bizonyítványt küldenek hasonló diagnózisokkal. A hír annyira magával ragadt, hogy utána a villamossal egy darabig eltévedtem.”

A „14f13” program ugyanakkor a történeti kutatásokban több kérdést hagy megválaszolatlanul, leginkább, hogy az SS a koncentrációs táborok „munkaképtelen” fogvatartottainak legyilkolásával miért kerülőúton a „T4akciót” bízta meg, miközben ez ugyanez az SS volt, ami 1939/40 telén a megszállt Lengyelországban több ezer beteget mészárolt le, és a Szovjetunió inváziója után 1941 júniusában vállalta az Einsatzgruppék segítségével az ottani több ezer intézeti bentlakó legyilkolását. 1941 tavaszán az SS még nem rendelkezett megfelelő eszközzel a fogvatartottak tömeges lemészárlásához, és ezáltal a szorult az „Eutanázia”-központ tapasztalatára. A führer kancelláriája, ill. a T4-szervezet nyilvánvalóan nem akarta kiadni a kezéből az intézeti gyilkosságok vezetését, és ragaszkodott a saját személyzetük bevetéséhez, köztük a szakértő orvosok részvételéhez.

Kétségtelen, hogy az ún. cholmi elmegyógyintézet is az „eutanázia” halálüzemeiben történt gyilkosságok elfedésének funkcióját képviselte. Nem tűnik azonban kevésbé fontos szempontnak a hozzátartozók pénzügyi kizsákmányolása, akik esetenként jónéhány hónapon át fizettek számlákat egy állítólagos ellátásért, miközben rokonukat már rég meggyilkolták. A Németországi Zsidók Birodalmi Egyesületének (Reichsvereinigung der Juden in Deutschland) 1941 augusztusában központilag át kellett vennie az ápolási költségeket ezekért a fiktív „páciensekért”.

7. Ismeret és tiltakozás lakossági körökben 1941 nyarán került a mozikba az „Ich klage an” című propagandafilm Wolfgang Liebeneiner rendezésével. A filmben egy orvos a gyógyíthatatlan feleségét segíti halálba, amiért bíróság előtt kell felelnie, és a tárgyalóteremben a társadalmat vádolja, amely az ő erkölcsi meggyőződését és orvosi döntését bűncselekménynek tekinti. A forgatókönyv létrehozásánál a „T4-akció” néhány munkatársa is részt vett, ami a film szoros propagandista kapcsolatát bizonyítja a beteggyilkosságokkal. Bár a film szűkebb értelemben az aktív eutanáziáról, valamint a kérésre történő halálba segítésről szól, egy mellékszál, ahol egy súlyosan fogyatékos gyermek szülei az orvostól a gyermek „megváltását” kérik, explicit a fogyatékkal élő emberek megölését tárgyalja. Az SS biztonsági szolgálatának hangulatjelentései szerint a filmet a német lakosság nagy érdeklődéssel fogadta. A film nyilvánvalóan egy az eutanázia engedélyezéséről szóló törvény propagandisztikus előkészítéséhez tartozott, amely törvény viszont az 1941 nyarán végbement „eutanázia” gyilkosságok elleni nyilvános tiltakozások miatt nem valósulhatott meg. A filmben az orvosról, mint egyfajta „megváltóról” megjelenített képnek a beteggyilkosságok valóságához semmi köze sem volt. Az intézetlakók szisztematikus legyilkolásáról szóló hírek igen hamar, már 1940 nyarának legelején elterjedtek. Leginkább a hozzátartozók fogtak gyanút, mivel a rokonaikat a részben több közbenső állomáson át az egyik halálüzembe való áthelyezésük után már nem látogathatták, majd teljesen váratlanul értesültek a halálukról. A megadott halálokok körül is halmozódtak a következetlenségek, így hamar elterjedt a pletyka a lakosságban a fogyatékkal élők megöléséről.

A Szovjetúnió 1941-es megszállásával nem csak több százezer zsidó került rövid idő alatt német uralom alá, hanem a megszállt területek betegei és intézeti bentlakói is. Bár a Titkosrendőrség és SD Einsatzgruppéi szervezetileg függetlenek voltak az „Eutanázia” szervezettől, de a célok és áldozatok a megszállt területeken is hasonlóak voltak, és nem csak a zsidókat lőtték le, hanem a pszichiátriai létesítményeket és az ápolóotthonokat is céljaik szolgálatába állítottak. Például 1941 novemberében a Kulparków Pszichiátriai Klinikát Lvivben az SS egység szó szerint üresre gyilkolta, 10002000 pácienst, köztük 600 zsidót lőttek le. Azonban a feljegyzések és kutatások állása a Szovjetúnióban történt beteg-gyilkosságok kapcsán nem kielégítő; a náci „eutanázia” jelentősen eltérő, 200 000 és 300 000-re tehető áldozatának száma a Kelet-Európában meggyilkolt betegek hiányzó adataira vezethető vissza. 6. Beteggyilkosságok a koncentrációs táborokban: A „14f13-as különleges kezelés ” A koncentrációs táborok növekvő fogolyszáma miatt Heinrich Himmler SS Reichsführer 1941 elején Philipp Bouhlerhez fordult, hogy a berlini Tiergartenstraße 4 „eutanázia”-központ gyilkoló szakértelmét a koncentrációs táborok „tehertétel-lényeinek” (Ballastexistenzek) eltüntetésére használja. 1941 tavaszán az „eutanázia-orvosok” elkezdték a koncentrációs táborokat felkeresni és ott a beteg, „munkaképtelen” vagy fajilag nemkívánatos foglyokat szelektálni. Itt a már az „eutanázia-gyilkosságok” során kifejlesztett eljárást, az űrlapos eljárást aprólékosan betartották. A program a „Különleges kezelés 14f13” (Sonderbehandlung 14f13) ügyiratszám alatt vált ismertté; 1942-es leállításáig a program keretein belül a résztvevő orvosok ajánlásárabecslések szerint 20 000 fogvatartottat gyilkoltak meg a „T4-akció” három halálüzemében, Bernburgban, Sonnensteinben és Hartheimben, ezekből egyedül Bernurgban körülbelül 5000-et, Hartheimben több mint 12000 pácienst. Később a beteg vagy munkaképtelen fogvatartottakat már nem a „T4-akció” halálüzemeibe, hanem saját gázkamrákkal rendelkező táborokba (Auschwitz, Sachsenhausen, Mauthausen) vitték, hacsak nem ölték már meg őket méreginjekció által az adott tábor „gyengélkedőjében”.

382. ábra. A münsteri püspök, Clemens August Graf von Galen Forrás: Gustav Albers, Bildersammlung des Bistumsarchivs Münster

141

Azonban a pletykák még nem jelentettek azonnal tiltakozást. A tiltakozás 1940-től, emlékiratokban és különböző birodalmi miniszterekhez írt levelekben fogalmazódott meg, majd 1941-től prominens katolikus egyházi képviselők által nyilvánosan is, melyek közül Clemens August Graf von Galen münsteri püspök 1941. augusztus 3-án tartott prédikációja a legismertebb:

kiirtásáról szóló döntés megszületésével. Rövid idő múlva a „T4-Központ” számos dolgozója a megszállt Lengyelországba települt, és vállalták el az ún. „Reinhard-akció”, azaz a „zsidókérdés végső megoldásának” posztjait Majdanek, Treblinka, Sobibór és Belzec, valamint Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táboraiban.

„Ha valaki azt az elvet fogalmazza meg és alkalmazza, miszerint a „improduktív” embertársainkat meg szabad ölni, akkor jaj nekünk, ha idősek és elvénültek leszünk! Ha az improduktív embereket meg lehet ölni, akkor jaj a rokkantaknak, akik a gyártási folyamatban erejüket, egészséges csontjaikat használták, áldozták fel, és veszítették el! Ha az improduktív embertársainkat erőszakkal el szabad távolítani, akkor jaj bátor katonáinknak, akik súlyos sérültként, nyomorékként, rokkantként térnek vissza a hazába. Akkor már egyikőnk sem bízhat az életében. Bármelyik bizottság felteheti őt a „improduktívak” listájára, akik az ítéletük után „értéktelen életűvé” váltak. És akkor semmilyen rendőrség nem fogja őt megvédeni, és egyetlen bíróság sem a halálát megtorolni, és a gyilkost a megérdemelt büntetéssel sújtani.”

8. A betegek gyilkolásának második szakasza 1941 nyara után A tömeges elgázosítások Hitler általi megszűntetéséről a mai napig ellentmondások vannak. Egy jól ismert német digitális lexikon 2006-ban az „eutanázia” címszó alatt a következőket írta: „Eutanázia”: „Összesen mintegy 100 000 ember, főleg mentális betegek, epilepsziások, szenilitásban szenvedők estek a gyilkosságok áldozatául. Mindkét nagy német egyházi felekezet képviselői (elsősorban von Galen gróf) nyílt tiltakozása vezetett a kórházak és ápolóintézetek felnőtt betegei ellen irányuló gyilkosságok betiltásához 1941 őszén.” Ilyen és ehhez hasonló szövegekben az eutanázia-akció beszüntetéséről írnak, amiről viszont szó sem volt. Az eutanázia-gyilkosságok történetének legbefolyásosabb kutatója, Ernst Klee már az 1970-es években rámutatott arra, hogy a propaganda „olyan kiváló munkát” végzett, hogy „az eutanázia folytatásáról szinte semmit sem tudunk”.

Bár a münsteri püspök hozzáállása kétségkívül igen bátor volt, a beteggyilkosságokról szóló első információk időpontjától, azaz 1940 tavasztától von Galen 1941 augusztusában tartott prédikációjáig több mint 60 000 embert gyilkoltak meg. Jóllehet von Galen jelentős személyisége miatt érintetlen maradt, több munkatársát letartóztatták. Hasonló sorsra jutott Bernhard Lichtenberg, Berlin prépostja, akit nyilvános tiltakozása miatt a Gestapo letartóztatott, és aki a dachaui koncentrációs táborba vezető úton halt meg. Az evangélikus egyház részéről is voltak tiltakozások a betegek gyilkolása ellen. Például Theophil Wurm württembergi püspök, akinek egyházmegyéjében a grafenecki halálüzem is működött, 1940 során többször is írt a bel- és igazságügyi miniszternek, és tiltakozott az elmebetegek meggyilkolása ellen. Akkor is, ha Wurm választ nem kapott, sejthető, hogy 1940 decemberében a grafenecki elgázosítások leállítása a püspök tiltakozására vezethető vissza.

Az elgázosítások végét követő időszakot gyakran „vad eutanáziának” nevezik. Ez viszont egyáltalán nem volt vad vagy koordinálatlan, csupán a kutatást állítja bizonyos problémák elé, abból a szempontból, hogy ugyan a gyilkosságok intenzitása – általánosságban – nem csökkent, viszont a kezdeményező szerepet berlini Tiergartenstraße 4 központjától a helyi önkormányzatok és pártszervezetek vették át. Ugyanakkor a korábbi központ továbbra is részt vett az eutanázia-gyilkosságok szervezésében, pontosabban az épp használatba került méreginjekciók szállításában, így a „vad eutanázia” kifejezés valószínűleg kevésbé a realitásról, mintsem egy elégtelen kutatási állapotról árulkodik.

Valószínűleg a náci „eutanázia-bűncselekmények” azok a bűncselekmények, melyek a német lakosságból a legtöbb tiltakozást és látható visszatetszést váltotta ki. Hasonló reakciók a deportált zsidók vagy a számos politikai engedetlenség miatti szankciók tekintetében nem voltak észlelhetőek. Mindenesetre a nyílt tiltakozás, mint von Galen vagy Lichtenberg esetében képes volt megváltoztatni az eutanázia-gyilkosságok lefolyását, megállítani viszont nem sikerült. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lakosság csak a Német Birodalom területén történő gyilkosságokról szerzett tudomást, a fogvatartottak és fogyatékkal élők lemészárlása a megszállt Kelet-Közép- és Kelet-Európában ismeretlen maradt.

Az „eutanázia”-gyilkosságok második szakaszát példaszerűen illusztrálja a keleti Brandenburgban, Meseritz-Obrawalde-ben működő (ma a Lengyelországban található lebusi vajdaság területéhez tartozó) halálüzem. Az akkori mérték szerint még a két világháború között is modernnek és nagyon sokoldalúnak számító intézményt 1904-ben alapították, mint MeseritzObrawalde tartományi elmegyógyintézetét. 5000 páciens számára nyújtott ellátást, és szanatóriumként számos nem-pszichiátriai osztállyal, például egy szülészeti- és gyermekosztállyal is rendelkezett. A közigazgatási rendszer változásai után Obrawalde az 1930-as években Pomeránia régió megyei tanácsához került. A náci eugénikusok azonban még 1939-ben, a háború kezdete előtt felfigyeltek rá, és egy elsősorban berlini betegek részére működő „kitoloncoló-intézetté”, illetve egy mintegy 900, kizárólag mentális betegnek (legalábbis abban az értelemben, amit „mentális beteg” alatt a nemzetiszocializmus értett) helyt adó elmegyógyintézetté alakították át.

A kutatások nagymértékben egyetértenek abban, hogy a lakosságban tapasztalható nyugtalanság, valamint az egyházi képviselők nyílt tiltakozásai voltak azok a körülmények, amelyek Hitlert rábírták, hogy 1941. augusztus 24-én leállítsa a halálüzemekben folyó elgázosításokat. Ennek ellenére a gyilkosságok ezekben és további más intézetekben más módokon folytak tovább. A folyamat időben egybeesik az európai zsidók kelet-közép-, valamint kelet-európai táborokban való

142

383. ábra. SAMODZIELNY PUBLICZNY SZPITAL DLA NERWOWO I PSYCHICZNIE CHORYCH 66-300 Międzyrzecz ul. Poznańska 109 Az Obrawaldeben elhelyezett pácienseket 1941-ig nem a helyszínen ölték meg, hanem a „T4-akció” más különböző intézményeibe „fektették” őket. 1942 közepétől, Walter Grabowski klinikaigazgató vezetése alatt vált az intézet halálüzemmé, ahol a betegeket gyógyszerek (szkopolamin és morfium) túladagolásával, módszeresen gyilkolták meg. Ezen a területen az obrawalde-meseritzi intézet folyamatosan fejlődött az egyik legjelentősebb halálüzemmé, ahová elsősorban a fővárosból, Berlinből kerültek beteg vagy egyszerűen csak kellemetlen és – ahogy akkoriban nevezték – „haszontalan” emberek; 1942-ben még valamivel több, mint a bizonyítható obrawaldi áldozatok negyede jött Berlinből, 1942-ben így összesen az áldozatok harmada, 1944-ben a 40 százaléka volt berlini.

Vörös Hadsereg 1945 januárjában elfoglalta a területet, és körülbelül 1000 beteget szabadított fel. Végezetül szintén az eutanázia-gyilkosságok sorába tartozik a „Brandt-akció”, ami az egyre növekvő légi háborúra való tekintettel Karl Brandt vezetése alatt 1943 júniusától bunker- és katonai kórházak kialakításáért volt felelős, és melynek céljából a munkaképtelen betegeket megölték. A kiválasztás már űrlap nélkül, az adott intézmény saját felelősségére történt. A „Brandt-akció” keretein belül meggyilkolt betegek száma nehezen becsülhető, de a kutatásban elfogadott szám szerint körülbelül 30 000 áldozat haláláról lehet szó.

385. ábra. Az áldozatok emlékműve MeseritzObrawaldében 384. ábra. Képeslap a Meseritz-Obrawalde tartományi elmegyógyintézetről

9. A náci eutanázia-gyilkosságok megközelítése 1945 után

Az „eutanázia” gyilkosságok Obrawalde-ben szorosan összefüggtek a kényszermunkával, ahol a munkaképtelen betegeket azonnal megölték – gyakran már közvetlenül az obrawalde-i megérkezésük után –, hogy az újabb érkezőknek csináljanak helyet. A betegek legyilkolásának faji-eugénikus szempontjairól a munkaképességre való áttérése különösen kifejezi az „eutanázia” bűncselekmények önkényességét.

Ha a fentiekben már említettük, hogy az „eutanáziatömeggyilkosság” valószínűleg az a náci bűntett volt, amely a legtöbb tiltakozást és elutasítást váltotta ki, azt is meg kell említenünk, hogy egyetlen más áldozati csoport kapcsán nem mondták ki olyan nyíltan 1945 után, hogy a gyilkosságok legalább részben jogszerűek voltak, mint ebben az esetben. A nyugatnémet igazságszolgáltatásra egészen a szövetségi legfelsőbb bíróságig, az 1970-es évekig az volt a jellemző, hogy a gyilkosságokat részben erkölcsileg indokoltnak tartotta, valamint az abban közvetlenül vagy közvetetten részt vett orvosokat és ápoló személyzetet minden jogi felelősség alól felmentette. A résztvevő orvosoknak jóváhagyták, hogy egy vélelmezett válsághelyzet esetében, illetve a cselekmény jogellenességének tekintetében tévesen jártak el.

Az Obrawalde-ben meggyilkolt emberek számát továbbra sem lehet biztosra becsülni, minimális számnak a 1942 és 1945 közötti halotti anyakönyvi kivonatokból levezetett 6991 páciens számít, de a tényleges áldozatok száma ennél magasabb lehet, akár jelentősen is meghaladhatja. A központilag nem irányított gyilkolás még akkor is megtartotta lendületét, amikor a legtöbb európai zsidót már kivégezték. Azaz Meseritz-Obrawalde-ben még 1945-ben is további több ezer beteg meggyilkolása volt előkészítve, beleértve egy saját krematórium is, amikor a

Miközben például a szovjet katonai bíróság 1945-ben több halálos ítéletet is kiszabott a Meseritz-Obrawalde

143

2012. február 24-én nyílt meg a Międzyrzecki Múzeumban a „Międzyrzecz német és más lakói” című, 1793-1948 közötti időszakot bemutató állandó kiállítás.

orvosi és ápoló személyzete ellen, és egy évvel későbbi per Berlinben több halálos ítélettel végződött, addig a müncheni tartományi bíróság az 1960-as években mind a 14 vádlott ápolót felmentette a gyilkosságban való bűnsegédlet vádja alól. Egyetlen „eutanázia” elkövetőt sem ítéltek el 1949 után gyilkosság miatt. Már azzal sokat lehetne elérni, ha ezzel szemben sikerülne a nyilvánossággal tudatosítani, ami a történelemtudomány és orvostudomány számára már régóta teljesen vitathatatlan: azt, hogy a nácik definíciói és ezzel a megbélyegzés kritériumai teljesen mások voltak, mint ma. A kényszer-sterilizációknak az 1930-as években áldozatul estek alkoholisták, emberek enyhe epilepsziával vagy más olyan betegségekkel, amelyek a megbélyegzettségüket már rég elvesztették. A modern gyógyászat terápiás lehetőségei teljesen mások, és a mentális megbetegedések tabuja már a társadalom és nem a beteg problémája. Az emlékezés egy nyíltabb megközelítése, amely konkrétan néven meri nevezni az áldozatokat – az érzékenység dacára, amit a téma megkövetel – talán hozzájárulna a fogyatékkal élők mai integrációjához.

Középkori vár Az Obra folyó partján épült 14. századi középkori vár: romjainak egy részét állagmegóvással tartósították, egy részét pedig újjáépítették. A vár tőszomszédságában XVIII. századi sztarosztai udvarház, jelenleg helytörténeti múzeum.

Forrás: http://gedenkort-t4.eu/hu/vergangenheit/aktion-t4 A II. világháború befejezése után, Międzyrzecz 152 év után visszakerült Lengyelországhoz. 1945-től az akkori német lakosságát kitelepítették és Keleti Részekről telepeseket hoztak helyükre. 1946-1950 között a város a poznani vajdaság egyik járásának székhelye lett. 1950-1975 között a zielonogórai vajdaság járási székhelye lett. 1975-1999 között a város a gorzówi vajdasághoz tartozott.

386. ábra. A vár belső udvara – Zamek w Międzyrzeczu A międzyrzecki vár a város legérdekesebb és legértékesebb műemlékeihez tartozik. Nagy Kázmér lengyel király megbízására építették a XIV. században. Az évszázadok során többször átépítették. A legnagyobb változás 1520 után következett be, ekkor két nagy tüzérségi bástyát építettek hozzá. A vár a międzyrzecki kasztelánok és sztaroszták székhelye volt. A várromot árok veszi körül, amelynek teljes hosszában fennmaradt falak futnak a külső egykori váralja körül.

1986-1987 között a város lakosainak tömegei tiltakoztak az MRU földalatti részeiben tervezett radioaktív hulladéklerakó létesítése ellen. 1990. május 27-én alakult meg a Międzyrzecz Nagyközség Önkormányzata és annak szervei: polgármester, a városi elöljáróság és tanács. 1991ben jött létre a Stowarzyszenie „Kontakt”, a város és a társult járások nemzetközi együttműködéseivel foglalkozó szervezet. 1994-ben helyezték üzembe a modern szennyvíztisztítót.

Valójában a XVII. század végén elpusztult vár lakhatatlan lett. A XVIII. század elején międzyrzecki sztaroszták új székhelyet emeltettek a közeli várdombon. Ezekhez tartozik a rezidencia valamint a hozzá kapcsolódó melléképület a XVIII. század elejéről. Jelenleg ez a Regionális Múzeum székhelye:

1998-ban ünnepelték a város 750 éves fennállását. 1999. január 1-től a lubusi vajdaság egyik járásának székhelye lett. 1999 decemberében Międzyrzecz a Bilbaoban rendezett konferencia alatt – mint a lider lengyel parnereinek egyike – a Złota Gwiazda Partnerstwa elismerést kapta.



2002-ben alapították a GGM (Gminna Grupa Międzyrzeczan) – városlakók spontán társadalmi mozgalmának – szervezetét.

międzyrzecki sztaroszták rezidenciája 1719-ből (1947-től a regionális múzeum központja, régészeti, történeti és művészeti osztályokkal),



2003-ban ünnepelték Międzyrzecz város fennállásának és az első lengyel vértanúk – Szent Benedek, Izsák, János, Krisztián, Máté vértanúk – halálának 1000 éves évfordulóját.

udvari melléképület a XVIII. század elejéről (1947-től a regionális múzeum központja, népművészeti és kézműipari osztály).



A helyi múzeumban (egykor a sztaroszták székhelye (ul Podzamcze) található Lengyelország legnagyobb sírportré gyűjteménye, szarmata szokás szerinti temetéssel kapcsoltos címertáblák és

2006. január 23-án adták át a forgalomnak a várost elkerülő új közúti utat. 2009. december 5-én nyílt meg a „Kasztelanka” elnevezésű városi uszoda.

144

sírfeliratok. Ezek a portrék a világ számos ismert galériájában kiállításra kerültek.

A XVIII. század első felében a vár már olyan rossz állapotban volt, hogy Piotr Opaliński międzyrzecki sztaroszta sikertelen átépítési próbálkozása ellenére 1691-ben már nem épülhetett újjá. A XVIII. század elejére már olyan rossz állapotban volt, hogy 1719-ben a várromok szomszédságában az akkori sztaroszta új rezidenciát építtetett, betöltve ettől kezdve az elöljáróság székhelyének funkcióját.

A vársziget szélén és a hozzá tartozó parkban a Międzyrzecki Múzeális Együtteshez az alábbi fennmaradt épületek tartoznak:  Udvari kocsma a XVIII. és XIX. századból,  átépített kapuház 1975-ből, XVIII. századi épület mintája alapján, 1945-ben a szovjet katonaság rombolta le,

Lengyelország II. felosztása után, amikor az elöljáróságot felszámolták, a vár az udvari melléképületekkel, majorsági épületeivel valamint a parkkal porosz uralom alá került, német földbirtokos családoknak adták át. A vár belsejét gazdasági célra hasznosították és az épületben sörfőzde rendezkedett be, a domb déli lejtőjén pedig szőlészet létesült. Az erődítmény jelenleg a régi kocsmával együtt a helyi múzeum székhelye.

 park a vár-múzeum együttes körül, valamint a vár körüli árok és az egykori Paklica folyóval.

387. ábra. A vár alaprajza Międzyrzecz vára (Zamek w Międzyrzeczu) – az árokkal körülvett középkori védelmi erődítmény 1350 körül épült Nagy Kázmér rendeletére egy IX. század második feléből származó régi fa-földvár helyén, két folyó, az Obra és a Paklica összefolyásánál kialakult kisebb halom tetején. Jelenleg vármúzeum (Międzyrzecki zespół muzealno-zamkowo-parkowy).

388. ábra. A vár 1795-ben 1945 után az egész együttest múzeumi célra hasznosították. 1954-1958 között a várban régészeti kutatásokat folytattak. Az 50-es és 60-as években állagmegőrző munkákat végeztek és a várromot tartós formában biztosították. A kapuépítmény egyikét és a földszinti reneszánsz lakóházat rekonstruálták. A várudvarra fahídon keresztül lehet bejutni. A múzeumban a vár elsődleges kinézetét bemutató makett látható.

Międzyrzecz vára helyén valószínűleg a XIII. században egy falazott torony állt, melyet teljes egészében téglából építettek át a XIV. század első felében Nagy Kázmér uralkodása idején és a források szerint a vállalkozás kezdeményezője maga a nevezetes király maga volt. Valójában a vár kulcsfontosságú helyen feküdt és folytonos harckészültségben állt és számos korszerűsítésen esett át, annak ellenére, hogy a középkor becses. 1474-ben Corvin Mátyás magyar király csapatai árulás következtében beveszik a várat. Közel fél évszázaddal később, 1520-ban, a lengyellovagrendi háború során a Német Lovagrendet támogató zsoldosok rombolják le. A létesítmény átépítése során alapos átalakuláson esik át, alkalmazkodva az aktív tüzérségi védelemhez. 1574-ig két körbástyát építettek a feltételezések szerint az ellenséges támadásnak legjobban kitett oldalon elhelyezve.

389. ábra. A várbelső egy részlete *

1655-ben a svéd csapatok foglalják el, rombolják le és a vár elvesztette védelmi jelentőségét.

145

A sztaroszták egykori rezidenciája Rezydencja starostów międzyrzeckich

–

Ratusz A Városházát 1581-ben Báthory István lengyel király engedélye alapján építették. Egy tűzvész után, 1666-ban új építményt emeltek, amelynek földszinti része falazott volt, az emeleti gerendavázas szerkezettel készült. Ez a sorozatos 1731-es és 1827-es tűzvészek miatt elpusztult. Ebből az utóbbi után az átépítés a jelenlegi klasszicista alakban történt. Ezúttal a falazott épület négyszögletes alaprajzú, emeletes, tetőoromzata laternás neogótikus sisakkal övezett toronnyal bír. Homlokzata pilaszterekkel tagolt. Homlokzatának tengelye a tető sávjában hangsúlyosan kiálló.

390. ábra. A sztaroszták egykori rezidenciája A międzyrzecki sztaroszták egykori rezidenciáját 1719-ben építették és a XVIII. század kezdetéről való udvari melléképületében a Regionális Múzeum kiállításai kaptak helyet. Az épület négyszögletes alaprajzú, téglából épült. A nem egyenletes területből eredően az északi része földszintes, a déli emeletes. Az egész épületet manzárd tető fedi. Az épület pincéjéit barokk boltozat fedi. Homlokzata a bejárati oldal felől vakolt. A rezidencia belseje kétrészes. A várat körülvevő park a XIX. századból való. Különös értéke a platán sétány, amely körülveszi a régi várfalakat. Az egész parkot az Obra és a Paklica valamint a holtágaik valamint a várárok egészítik ki. Rynek A város egykori politikai és gazdasági központja. A tér központi helyén a városháza található.

392-393. ábra. Ratusz w Międzyrzeczu Keresztelő Szent János plébániatemplom Kościół parafialny pw. Św. Jana Chrzciciela 1474-ben emelték. A plébániatemplomot a XV. század folyamán (hajóboltozat) és az 1520. évi pusztulás után néhányszor átépítették. A presbitérium 1545-ban reneszánsz festésű díszt kapott a międzyrzecki sztaroszta egyik alapítványából. A gótikus plébániatemplom vörös téglából épült. Háromhajós belső tere hálórendszerű, egyenes szentélyzáródással, északi oldalán sekrestyével, délről előcsarnokkal és kápolnával, kettős esésű tetővel fedve, szószékekkel. A hajók ötnyílású csillagboltozattal fedettek. A presbitériumot bölcsőboltozat övezi lunétákkal. A templom külseje gyámpilléres. A keleti fal hátsó csúcsai kiállnak, fülkékkel és maszkokkal. A

391. ábra. Rynek a városházával Az egész teret kőházak övezik (északi, nyugati és déli házsor). Keletről kis park simul hozzá, az 1945-ben elpusztult város nyomaival. A tér északi részén a Szent Adalbert templom áll. 1806-ban a kőházak egyikében éjszakázott Napóleon, melyen merényletet kísérletek meg ellene.

146

templomtömb nyugati része felett kisméretű, fából készült torony található.

oromzattal és magas toronnyal koronázott, obeliszkes sisakkal, csúcsán aranyozott kereszttel. A főoltáron van elhelyezve Julius Hűbner (Rudolf Julius Benno Hübner; * 1806 †1882) német festő Krisztust és a négy evangélistát ábrázoló képe, 1835-ből.

394. ábra. Keresztelő Szent János plébániatemplom – Kościół parafialny pw. Św. Jana Chrzciciela Szent Adalbert plébániatemplom – Kościół parafialny pw. Św. Wojciecha A szentélyt 1834-ben emelték, mint protestáns gyülekezetet. Fő alapítója III. Frigyes Vilmos (1770. augusztus 3., Potsdam - 1840. június 7., Berlin), 1797-től haláláig Poroszország királya, illetve 1806-ig, a Német-római Birodalom felbomlásáig Brandenburg választófejedelme volt. A templomot a hagyomány szerint Karl Friedrich Schinkel (Neuruppin, 1781. március 13. – Berlin, 1841. október 9.) német klasszicista építész és festő tervezte. A templomot D. Freymark evangélikus püspök szentelte fel.

396. ábra. Szent Adalbert plébániatemplom – Kościół parafialny pw. Św. Wojciecha Zsinagóga – Synagoga A zsinagóga 1825-1827 között épült. A jelenlegi falazott épület a korábbi fa szentély helyén áll, amely leégett. A zsinagóga klasszicista stílusban épült. Belsejében Aron Hakodesz (héber: ‫ארון‬ ‫הקודש‬, "święta arka" – „szent bárka”) töredéke (a katolikus oltár megfelelője) található. A II. világháború idején a szentély épületét elpusztították. Jelenleg felújítják. Városi zöldfelületek A városi parkok és zöldterületek szépen illenek a városképbe. Międzyrzeczben két nagy park és számos kisebb zöldterület található:  Vár-park a XIX. század első feléből, gazdag faállománnyal, sétányokkal és kis hidakkal a Paklica felett és a várárokkal. Rendkívül értékes a várfalak mellett húzódó, platánokkal övezetett sétány.

395. ábra. A templom terve 1945-ig evangélikus templom volt, 1945 után a katolikusok kapták meg. A római katolikus kultusz részére 1947. december 7-én szentelték fel és plébániatemplomként funkcionál. 1978-ban önálló plébániatemplomként működött. 1980-1990 között az épület új díszítést kapott.

 Városi park a régi evangélikus temető területén a fennmaradt sétányok rendszerével. Ezeken a parkokon kívül a városban van néhány zöldfelület, mint például az 1000 éves lengyel állam emlékművénél, a gótikus Keresztelő Szent János plébániatemplomnál, és az Obra folyó mentén húzódó zöld sávok is (Bulwar Jana Pawła II).

A templom későklasszicista stílusban épült. Belső tere egyhajós. Homlokzata kétszintes, háromszögű

147

o

Międzyrzecz – Rokitno (14 km hosszú)

 Nordic walking háromszög

lubusi

útjai

–

Szakrális

Międzyrzeczben és környékén a régió három legfontosabb szakrális központja fekszik. Rokitno a Mária szanktuáriummal, a jelenleg papnevelő szeminárium funkcióját betöltő Gościkowo-Paradyż, korábban cisztercita apátság valamint a Międzyrzecz (Szent Adalbert templom), ahol több mint 1000 évvel ezelőtt meggyilkolták az első lengyel vértanúkat.  Głębokie (vörös) – Międzyrzecz-GłębokieMiędzyrzecz (24 km hosszú)  Ciszterci (zöld) – Międzyrzecz-BledzewMiedzyzrecz (34 km hosszú) Közúti szállítás Egykor Międzyrzecz vasúti csomópont volt, ma a közúti csomópontok egyike, a 3 számú országút és az S3 gyorsforgalmi út (a 3 országút egy része) valamint a Słubice – Trzciel közötti 137 számú vajdasági út vezet át rajta. A várostól néhány kilométernyire, délre vezet az A2 autópálya. 397-398 ábra. Veteránok elmékműve

A közúti infrastruktúra keretében Międzyrzecz néhány átkelőhíddal, ennek keretében az Obrán és a Paklicán gyalogos átkelőhely vezet.

Turisztika  Jezioro Głębokie melletti üdülőközpont,

Vasúti szállítás

 az Obra folyón vezető kajakút (kiváltképp a Święty Wojciech-Gorzyca-Zalew Bledzewski szakaszon) és a Paklicán,

A városon néhány vasútvonal is átvezet:  Gorzów Wielkopolski – Zbąszynek közötti vasútvonal (367 számú vasútvonal).

 agroturisztikai gazdaságok a város környékén.

 Wierzbno – Rzepin közötti vasútvonal (364 számú vasútvonal).

A városon több ösvény és turistaút vezet át:  Turista utak o Ciszterciták útja

 Międzyrzecz – Toporów közötti vasútvonal (375 számú vasútvonal).

o R1 nemzetközi kerékpárút

Autóbusz közlekedés

 Gyalogutak: o

A városban PKS autóbusz pályaudvar valamint néhány buszmegálló található, melyekben helyi és országos vonalak autóbuszai állnak meg.

Kursko – Gorzyca – Międzyrzecz – Kuligowo túristaút (12,5 km hosszú)

Légi közlekedés

 Kerékpáros útvonalak: o

Międzyrzecztől a Głębokie tóig, a község északi részén keresztül futó út (95 km hosszú)

o

Zarzyń – Kęszyca – Międzyrzecz – Bobowicko – Kuligowo – Stołuń (35 km hosszú)

o

Gościkowo – Skoki – Kuźnik – Międzyrzecz – Chycina (35 km hosszú)

A legközelebbi repülőtér a Międzyrzecztől 40 kmnyire eső Babimostban található. Międzyrzeczben napjainkban két kisebb gyepes leszállópálya található (egyik a város közigazgatási területén belül fekszik, a másik a Nietoperekbe vezető vasútvonal szomszédságában található).

148

Kaława (németül: Kalau) – a lubusi vajdaságban fekvő, a międzyrzecki járáshoz tartozó falu, a 3E65 sz. országos főűt mellett. 1945-54 között a Kaława nagyközség székhelye volt, 1975-1998 között pedig közigazgatásilag a gorzówi vajdasághoz tartozott.

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a település műemlékei: Szent Miklós plébániatemplom (kościół parafialny pod wezwaniem św. Mikołaja), 1668-1699 között épült, a XIX. században átépítették.

A középkori település 1257-ben a Gościkowoban (Paradyż) lévő cisztercita kolostor birtoka volt. Valószínűleg már a XIII. század II. felében gótikus stílusú, falazott templom állt itt, Az 1655. évi svéd özönvíz idején, a templomot a svéd csapatok kifosztották és felgyújtották, 1668-1669 között átépült, 1733-ban leégett. A templomot Józef Górczyński paradyżi apát kzdeményezésére barokk stílusban építették át. A templomi javakat 1796-ban a porosz állam foglalta le. 1860-ban, a soron következő tűzvész után újjáépítették a templomot és felszerelését kicserélték. 1909-ben kiépítették a Międzyrzecz–Toporów közötti vasútvonalat. A XX. század 30-as éveiben Kaława mellett kiépítették a Miedzyrzecki erődrendszer – Międzyrzecki Rejon Umocniony központi részét, melyet 1945. január 29-30. közötti éjszakán törtek át a szomszédos Pniewoban (gmina Międzyrzecz).

400. ábra. Szent Miklós plébániatemplom A Międzyrzeczi erődrendszer (Międzyrzecki Rejon Umocniony) objektumai 1934-45 közötti időből → Międzyrzecz, Centralny Odcinek MRU: o bunkerek: PzW nr: 716; 716 a; 719; 720 o négy páncélkupola o nr 717 hadállás a Scharnhorst erődcsoportban, 1939-ben építették. Międzyrzecki Rejon Umocniony – Miedzyrzecki erődrendszer

Międzyrzecki Rejon Umocniony, MRU – lengyel neve: Umocniony Łuk Odry i Warty (németül: Ostwall vagy Festungsfront im Oder-Warthe Bogen (FFOWB lub OWB)) – Międzyrzecztől nyugatradélnyugatra kiterjedt erődrendszer húzódik, melyet a nácik húztak fel 1934-1938-ban a keleti határ védelmére (Lubusi Kapu és az oderai hídfő). Az alábbiakban lengyel és magyar nyelvű forrásmunkák alapján mutatjuk be az erődrendszert. A németek által 1934–1944 között kiépített erődrendszer a világon egyedülálló komplexum. Összesen 55 hídfőállásból áll, a vasbeton falak a 2,5 m-es vastagságot is elérik. A világ legnagyobb földalatti erődrendszereinek egyike. Jelenleg Lengyelország területén található és Skwierzyna környékéről Kaławán, Wysokán, Boryszynen át húzódik déli irányban egészen az Oderáig. A különleges földalatti mikroklímának köszönhetően itt található a legnagyobb európai denevértelep. A MRU központi földalatti szakaszai jelenleg denevér rezervátumok, melyekben 12 denevérfaj több mint 30 ezer egyede telel át.

399. ábra. Międzyrzecki Rejon Umocniony áttekintő térképe –Schemat podziemi odcinka centralnego MRU

149

A különálló erődöket 30 km-t kitevő alagúthálózat köti össze, ahol egykor villanyvonatok közlekedtek. A föld alatt fegyvergyárak is működtek. 1945 januárjában az erődrendszert szovjet tankok foglalták el, és jó részüket felrobbantották. A földalatti folyosóhálózat egy része manapság turistaútvonalként bejárható. A megtekintés kizárólag idegenvezető segítségével történhet.

A tervezett nehéz erődök legnagyobb kiépítése az Odera-Warta Ív középső szakaszán (Wysoka szakasz) zajlott. A 16 kilométer hosszú szakaszra 107 nehéz harci bunker, ún. Panzerwerke (budowla, dzieło pancerne) kiépítését tervezték, az ún. legerősebb, „A” szabvány szerint – a bunkerek vastagsága 3,5 m és a páncélok vastagsága 600 mm.

* A versailles-i békeszerződés ellenére, a németek 1927-ben fogtak hozzá a keleti határaik megerősítésének kiépítéséhez. Az angolok beavatkozását megelőzve, az összes tevékenységet titokban végezték. A Międzyrzeczi erődrendszer (Międzyrzecki Rejon Umocniony) építése 1934-től folyamatosan folyt. 1934-1935 között építették az úgynevezett Nischlitz-Obra (Niesłysz-Obra) vonal keretében. Az első, könnyű erődök 12 bunkerből álltak a páncélelhárító ágyuk védelmére a géppuskások számára (ún. Hindenburg-stand).

402. ábra. Panzerwerke 717 Kaławában A tervezett létesítményeket géppuskákkal, automata gránátokkal, lángszórókkal, páncélelhárító fegyverekkel és tüzérséggel látták el. A messzehordó tüzérség páncélos ütegekben csoportosult és a 105 mm-es ágyúkhoz 20 km-es, a 149,1 mm-es űrméretű tarackokhoz a 15,5 km-es lőtávolsággal rendelkeztek.

Megkezdődtek a széles skálára tervezett hidrotechnikai munkálatok is – a zsilipek, gátak és felvonóhidak építése. Kilenc épülethez csatlakozott ott és hat áttolható híd Bródkiban, Przetocznicában és Cibórzban és három Ołobokban. 6-tól kezdődő számozást kaptak (a munkálatok 1938/39 fordulóján folytak, Bródkinál épült 622 híd építése után ezek félbeszakadtak). 1935-ben a régi 13 bunker helyzetét kiegészítették, páncél kupolákkal szerelték fel. Ebben az időben folytak az. ún. Erődített Front koncepciójának kiépítési munkái, melyek 1936 elején valósultak meg.

A folytatólagos Megerősített Front központi részében lévő objektumok össze voltak kötve egymással nem csak az erődcsoportok keretében, de a csoportok között földalatti fronthoz vezető utakkal is, ún. Główna Droga Ruchu

403. ábra. Földalatti tunel – Główna Droga Ruchu (GDR) http://www.panoramio.com/photo/59335246

Az egész alap megvalósítása esetében a világ legerősebb és legkorszerűbb védvonala lett volna. Az északi és déli szakaszait hidrotechnikai létesítményekkel látták el. Néhány erődszerű csoport kivételével nem valósult meg a tervezett földalatti létesítmények összessége. A német elképzelések lehetővé tették a vonal pótlását új létesítményekkel, és a meglévő bunkerek bővítését. A fő Front kiépítése a „B” ellenállóképessű bunkerek építésétől kezdődött. A központi szakaszoka kapcsolódtak a földalatti tunel rendszerei.

401. ábra. Miedzyrzecki erődrendszer 1936. évi terve

150

gátrendszer nagyrésze elkészült. A „Panzerwerke” propagandanévvel felruházott, „B” és „B1" szabványú erődrendszer 83 bunkerből állt. Előrehaladottak voltak a munkálatok az egyik „A” (A-8) ellenállóképességű bunkerkomplexumon valamint a nr 5 páncélütegen. Az első kísérleti kazamatát német 37 mm kaliberű páncélelhárító ágyuval szerelték fel. Ez a „Ludendorff” soportban volt. 1938 májusában az erődítési munkákat Hitler utasítására felfüggesztették, aki néhányszor meglátogatta az erődrendszer építését (pl. 1935. október 30-án) és nem értett egyet a munkák előrehaladásával. Az erődítési munkálatok sohasem valósultak meg az előzetes tervek alapján. A harckészültség bevezetésig a tízegynéhány bunker csak „B1" ellenállóképességgel valósult meg. A megvalósult rendszer a korszerű harcászati felszerelésével – géppuskák, gránátvetők és lángszórók – nagyon erős volt. Hiányosságainak egyik volt a páncélelhárító fegyverek és ágyúk kiánya volt.

404. ábra. Földalatti alagút A bunkerek pótmunkái lehetővé tették akár a páncélelhárító tüzérség tornyainak akár kazamatáinak megépítését. Kezdetben 37 mm kaliberű ágyúk használatát tervezték, a későbbi munkák 50 mm-es ágyuk elhelyezését szolgálták. A központi szakaszon, vízbetörési elleni művek készültek, foylamatos páncélelhárító akadályokat emeltek, ún. sárkányfoggal. A kiépített Erődített Front fő, folyamatos központi szakaszán kívül kisebb erődcsoportok is létesültek, amelyek között legnagyobb az Obra folyó kanyarulatában fekvő "Ludendorff" Csoport volt.

406. ábra. Miedzyrzecki erődrendszer földalatti részeinek terve

405. ábra. Miedzyrzecki erődrendszer 1939. évi kiépítése

1943-tól az O.W.B. földalatti központi szakaszát földalatti gyárként használták. Itt szerelték össze a légierő felszerelését.

1938-ig a központi szakaszon a földalatti fő rendszer és az északi és déli hidrotechnikai

151

Központi szakasz – épített bunkerek és 1939-ig épülők Typ Pz.W.

Pz.W.

Pz.W. MGuP Pz.W.

Pz.W.

Pz.W.

Pz.W.

MGuP Pz.W.

Pz.W.

Pz.W.

Pz.W. Pz.W.

Pz.W.

Pz.W.

Nr Uzbrojenie główne 761 1xMG08, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 757 2XMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 754 2xMG34, M19 755 1xMG08(K), 1xPak 35/36 750 1xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 748 1xMG08, 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19 746 1xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 745* 1xMG08, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 743* 1xMG08(K), 1xPak 35/36 741 1xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW, (projekt PakT) 739 1xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 736 1xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 733 2xMG34, 1xMG08(KF) 732 1xMG08, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 730 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW 728 2xMG34, 1xMG08(KF)

Lokaliz.

Linia

Kursko

OWB

Pz.W. 727 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW Pz.W. 726 2xMG34 (blok bojowy) Pz.W. 724 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW Pz.W. 722 2xMG34 (blok bojowy) A 8 brak danych ?? (W budowie 2 obiekty) Pz.W. 721 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW Pz.W 720 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW Pz.W 719 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW

GW Schill OWB

GW Schill OWB GW Schill N-O(518) GW Nethel.

OWB

GW Nethel.

OWB

GW Nethel.

OWB

szosa

OWB

szosa

N-O(517)

GW Yorck OWB

GW Yorck OWB

GW Yorck OWB

GW Yorck OWB GW Yorck OWB

GW Yorck OWB

GW Gneis. OWB

GW Gneis. OWB

GWLützow OWB 407. ábra. Przekrój zespołu magazynowo – koszarowego Pz.W. 719 rys. R.M. JURGA

GWLützow OWB

GWLützow OWB

GWLützow OWB

GWLützow OWB

408. ábra. Przekrój kondygnacji bojowej Pz.W. 719

GWLützow OWB

Rys. R.M. Jurga

Pz.W. 773 2xMG34, 2xMG34, 1xMG34(K), 1xMG08(KF)

KęszycaL. OWB

152

Wysoka

OWB

Pz.W. 772 1xMG08, 2xMG34, 1xMG34(K), 1xMG08(KF), M19 Pz.W. A64 1xMG34, 1xPakK(??), Blok wjazdowy - A64, w budowie Pz.W. 775 1xMG08, 2xMG34, 1xPak 35/36 Pz.W 717 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW

Wysoka

Pz.W. 713 1xMG34, 2xMG34, GW Jahn OWB 1xMG08(KF), M19, FW Pz.W. 712 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), GW Jahn OWB M19, FW, (projekt PakT) Pz.W. Nord 2xMG34, 2xMG34, M19, GW Jahn OWB FW (W budowie) Pz.T. T2 1x15cm HT, 1xMG34 (W GW Jahn OWB budowie) Pz.T. T3 1x15cm HT, 1xMG34 (W GW Jahn OWB budowie) Pz.W. 778 1XMG08, 1xMG08(KF), Boryszyn N-O(515) 1xPak 35/36 Pz.W. 780 1xMG08, Staropole N-O(514) 1xMG08(KF) MGuP 780 1xMG08(K), 1xMG08(K), Staropole N-O(514) 1xPak 35/36 (?) Pz.W. 782 1xMG08, 2xMG34, GW 1xMG08(KF), OWB Körner 1xMG08(KF), M19 Pz.W. 701 1xMG08, 2xMG34, 1xMG08(KF), GW OWB 1xMG08(KF), Körner M19, (projekt Pak K) MGuP 702 1xMG08, 2xMG34, 2xMG34, GW OWB 1xMG08(KF), Körner M19 (projekt Pak K) Pz.W 703 2xMG34, 1xMG08(KF), GW OWB M19, FW, Körner (projekt Pak T) Pz.W. 706 1xMG08, 2xMG34, GW OWB 1xMG08(KF), Körner M19, FW Pz.W. 708 1xMG08, 2xMG34, 2xMG34, GW OWB 1xMG08(KF), Körner M19, FW, (projekt Pak K) Együtt – 43 elkészült bunker, 6 építés alatt***

OWB

Wysoka

Wysoka

N-O(516)

GWScharn. OWB

409. ábra. Pz.W. 717 objektum terve Pz.W 716 2xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW, (blok bojowy) Pz.W. 716a 2xMG34, 1xMG08(KF) Pz.W. 783 2xMG34, 1xMG08(KF) Pz.W. 766 2xMG34, 1x MG08(KF), (Blok wejściowy piechoty - A66) Pz.W. 715 2xMG34, 1xMG08(KF), FW Pz.W. 714 1xMG34, 2xMG34, 1xMG08(KF), M19, FW

GWScharn. OWB

GWScharn. OWB GW Friese. OWB

GW Jahn

OWB

GW Jahn

OWB

GW Jahn

OWB

Tervezett – több mint 100 bunker MG - schron dla km, Pz.W. - schron odporność B, Pz.T. -schron artylerii wieżowej, Pz.B. - bateria pancerna,

153

PAK - kazamata dla armaty p.panc, P - schron dla armaty p.panc, MGuP - schron dla km i armaty p.panc., KF kazamata flankująca i obrony wejścia, K - kazamata, PakT - armata w wieży obrotowej, PakK - armata w kazamacie, Pak 35/36 - armata polowa, MG08 - ckm, MG34 - ckm, M19 - granatnik, FW - miotacz ognia N-O - Niesłysz Obra, (XXX) - nr schronu wg numeracji Niesłysz Obra, OWB - Festungsfront, * - numeracja schronów wg Miniewicza i Perzyka "Międzyrzecki Rejon Umocniomy" ** - granice GW wg Miniewicza i Perzyka "Międzyrzecki Rejon Umocniomy"

412. ábra. Pz.W. 717 bunker napjainkban

*** - budowa rozpoczęta w częściach naziemnych **** - autor Robert Słomian [email protected]

1945 januárjában az erődítések kis számú személyzettel rendelkeztek. A bunkerek jó felszerelése ellenére a páncélelhárító fegyverek hiánya és a szovjet hadsereg januári offenzívájának megkezdése után a német seregekben általánosan uralkodó tájékozatlanság illetve a front gyors helyzetváltoztatása eldöntötte sorsukat. Január 2931. között súlyos harcok folytak. E három nap alatt a bunkerek jelentősen hátráltatták a szovjet csapatok előrenyomulását és eredményezték az Odera vonal németek által való megtartását.

1944 első felében hozzákezdtek az erődök előkészítéséhez a védelemre. A sorban elsőnek a tábori erődöket és a Ringstand 58c (Ringstand Bauform 58c, Tobruk, Regelbau 58c) típusú könnyű bunkereket építették, ezekből 200-300 készült.

A háború után az erődöket átmenetileg a szovjet és a lengyel katonaság foglalta el. Több objektumot a legfoglalt anyagok tárolására használtak, mindenekelőtt a drága páncéloknak. Azután kifosztva álltak a betörök céljára. Az XX. század 80-as éveiben úgy tervezték, hogy a földalatti központi szakaszokban rádioaktív hulladékokat raktároznak majd. Jelenleg az O.W.B. szárny északi és a déli objektumainak nagy része üresen áll. Kizárólag vezetővel lehet megtekinteni ezeket az egész év során, ellenben a denevérek telelési időszakában (novembertől márciusig) az egyik folyosóból csak a Pz.W. 717 objektuma tekinthető meg szabadon.

410. ábra. Ringstand 58c könnyű bunker Elfogyott az idő az helyzetű nehebb bunkerek építésének elkezdésére. A német vezérkar a páncélelhárító fegyverek hiányára fordította. Az újonnan tervezett kazamatákat a cseh 47 mm kaliberű cseh ágyúknak alakították ki. Kísérletileg ilyen bunkereket emeltek a „Ludendorff” csoport területén. A további építésre elfogyott az idő.

* A kiépített harci bunkerek teljes egészében, a frontvonal körülbelül 80 km hosszúságában magasodnak. Legnagyobb csoportosulásuk a központi szakaszon valamint a stratégiailag fontos irányok lezárásában az erődcsoportjaiban (Werkgruppe) és nagyrészt a központi szakasz földalatti bunkereinek a rendszerhez kapcsolódó részeiben találhatók. A front erődcsoportjai: Északi szakasz: 1.

"Ludendorff" (Werkgruppe erődcsoport – 6 bunker.

„Ludendorff”)

2. "Roon" (Werkgruppe „Roon”) erődcsoport – Panzerwerk 817 – 1 nagy bunker különálló kettős toronnyal 3. "Moltke" (Werkgruppe „Moltke”) erődcsoport – – 1 nagy bunker különálló kettős toronnyal

411. ábra. Így nézett ki a Pz.W. 717-es bunker 1945-ben (miután a Vörös Hadsereg elfoglalta)

.

154

Központi szakasz („Wysoka”):

üzemel. Más földalatti utak kezdődnek Boryszyn körül, mint pl. a Pętla Boryszyńska (Boryszyni Hurok), amely több variációval rendelkezik, a látogatók lehetőségétől függően, sőt 5 km hosszúságig.

4. "Schill" (Werkgruppe „Schill”) erődcsoport – 2 bunker. 5.

"Nettelbeck" (Werkgruppe „Nettelbeck”) erődcsoport – 3 bunker földalatti összeköttetés nélkül

A föld alatt +10 és +12 °C közötti állandó hőmérséklet uralkodik. A föld alatti látogatások vezetővel zajlanak, díj ellenében. A Régió területén szervezik a „Zloty Pojazdów Militarnych”, Katonai Harcjárművek Találkozóit.

6-11 csoport a folytonos Megerősített Front részei és földalatti rendszerrel vannak kapcsolatban 6. "Lützow" (Werkgruppe „Lützow”) erődcsoport

*

7. "Yorck" (Werkgruppe „Yorck”) erődcsoport 8.

"Gneisenau" erődcsoport

(Werkgruppe

„Gneisenau”)

9.

Erődcsoport „Scharnhorst”)

„Scharnhorst”

(Werkgruppe

10. "Friesen" (Werkgruppe „Friesen”) erődcsoport 11. "Jahn" (Werkgruppe „Jahn”) erődcsoport 12. "Körner" (Werkgruppe „Körner”) erődcsoport – 3 bunker földalatti összeköttetés nélkül. Déli szakasz: 13.

414. ábra. Pętla Boryszyńska ― Międzyrzecki Védövezet – Międzyrzecki Rejon Umocniony, MRU – lengyelül: Umocniony Łuk Odry i Warty (németül: Ostwall albo Festungsfront im Oder-Warthe Bogen (FFOWB lub OWB))

"Lietzmann" (Werkgruppe „Lietzmann”) erődcsoport – 4 bunker földalatti összeköttetés nélkül.

1999-től az MRU földalatti Központi Szakaszán számos denevér található. A denevérek kutatásában a Wrocławi Természeti Egyetem valamint a Drezdai Denevér-gyűrűző Központ munkatársai vesznek részt. Az akció során 12 denevérfaj közel 30 000 egyedét számoltak össze. - A denevérek (Chiroptera) az emlősök osztályának egy rendje. 19 család és mintegy 928 ma élő faj tartozik a rendbe. Az emlősállatok egyedüli csoportja, amely aktív repülésre képes. – A kutatást dr. Tomasz Kokurewicz vezeti a Wrocławi Természeti Egyetem Ökológiai és Zoológiai Tanszékéről.

413. ábra Múzeum egyik kiállítóhelye

Az erődcsporthoz nem kapcsolódó bunkerek az egész vonal mentén szétszórva találhatók voltak, lezárva a támadási irányokat és elfalazva a hidrotechnikai akadályokat. Néhány objektum, egyforma géppuska állás az 1935-1936 közötti időszakból származott, ahogy a későbbi Panzerwerkék alkották a második védvonalt a „Wysoka” szakaszon.

A denevérek meglévő állapotának védelme céljából létrehozták a Denevérek természeti Rezervátumait (Rezerwaty przyrody Nietoperek). Az előforduló denevérek: ― vízi denevér vagy vízi egérfülű-denevér; Nocek rudy (Myotis daubentonii) ― közönséges denevér; Nocek duży (Myotis myotis)

* Az objektumrész látogatható. Legnagyobb látványosság a föld alatti komplexum. Egyik föld alatti turistaút Pniewoban található (egykori PGR Kaława). Különböző feltárt útvonal változatok vannak: a hosszabb 3 km-s, a rövidebb 1,5 km-es, illetve kívánság szerint variálható és számos úvonal a földfelszínen vezet. Ezenkívül Pniewoban katonai eszközök skanzene található, kiállító terem, amelyben számos, az MRU környékével és történetével kapcsolatos kiállítási tárgyat gyűjtöttek össze, és 2005 júliusától földalatti vasúti hajtány

― horgasszőrű denevér vagy horgasszőrű egérfülű-denevér; Nocek Natterera (Myotis nattereri) ― nagyfülű denevér vagy Bechstein egérfülűdenevére; Nocek Bechsteina (Myotis bechsteinii) ― tavi denevér vagy tavi egérfülű-denevér; Nocek łydkowłosy (Myotis dasycneme) ― nyugati piszedenevér; Mopek (Barbastella barbastellus)

155

― barna hosszúfülű-denevér; Gacek brunatny (Plecotus auritus) ― Brandt-denevér; Nocek Brandta (Myotis brandtii) ― bajuszos denevér; Nocek wąsatek (Myotis mystacinus) ― közönséges késeidenevér; Mroczek późny (Eptesicus serotinus) ― közönséges törpedenevér; Karlik malutki (Pipistrellus pipistrellus) ― szürke hosszúfülű-denevér; Gacek szary (Plecotus austriacus) 418. ábra. Muzeum – Katonai harcjármű

415. ábra. Muzeum – T 34-es harckocsi 419. ábra. Orosz SZ-75 légvédelmi rakéta

5cm GrW 36 - Elhelyezés erődítményekbe 5cm Granatwerfer 36 Az 5 cm-es aknavető statikus erődítményekbe történt telepítéséről nem sok adatunk van, de valószínű, hogy ezt a fegyvert sem hagyták ki a német hadmérnök. Ezt bizonyítja az alábbi fotó is:

420. ábra. A képen egy beton alapra helyezett forgózsámolyos 5cm-es aknavetőt láthatunk, amely valószínű egy erődítmény része lehetett. A zsámolyra lefogatott aknavető így 360º-ban forgatható volt.

416-417. ábra. Muzeum – Fortyfikacje MRU w Pniewie pod Kaławą

156

5cm M19 Maschinengranatwerfer

Panzerwerke 717 Kaławában

Az 5cm automata aknavetőt egyértelműen erődítményekbe tervezeték. Legnagyobb számban (38) a Keleti Fal (Ostwall) panzerwerken erődítményeibe lettek az először beépítve 19341940 között. Később a Siegrfried-vonalba (Westwall) építettetek 30 darabot, elsősorban BWerke típusú bunkertípusba.

Az erődrendszerbe beépített 38 M19 Maschinengranatwerfer (automata aknavető) közül a Panzerwerke 717 erődjét mutatjuk be, mely a Schanhorst Werkgruppe központi egysége volt. Ez az erőd az Ostwall Központi Szakasz egysége. Ma Lengyelország területén a Wysoka (németül Wissek) és Kaława (németül Kalau) közti útvonal mellett található meg és jelenleg múzeumként működik.

A németek térhódítása után, a kiépített Atlanti Fal erődítményeibe is 30 automata aknavetőt építették be. (A statikus német védelmi rendszerekkel külön is foglalkozunk) Ostwall (Keleti Fal) Az Odera-Warta folyó között kiépített erődrendszert külön mutattuk be, így itt csak az M19 automata gránátvető erődítménybe való beépítésével foglalkozunk. A Keleti Fal alábbi erődítményeibe (panzerwerken) építették be:

421. ábra. Panzerwerke 717 építési helye Az alsó perspektivikus vázlaton látható a Scharnhorst Werkgruppe egysége (Pz.W.716Pz.W.716a-Pz.W.717) és az összekötő alagút rendszert.

Északi szakasz: Pz.W. 817 Roon Werkgruppe Pz.W. 814 Moltke Werkgruppe Pz.W. 805

Központi szakasz: Pz.W. 761 Kursko Pz.W. 757 Schill Werkgruppe Pz.W. 754 Schill Werkgruppe Pz.W. 750 Nethelbeck Werkgruppe Pz.W. 748 Nethelbeck Werkgruppe Pz.W. 746 Nethelbeck Werkgruppe Pz.W. 745 Pz.W. 741 Lützow Werkgruppe Pz.W. 739 Lützow Werkgruppe Pz.W. 736 Lützow Werkgruppe Pz.W. 732 Lützow Werkgruppe Pz.W. 730 Lützow Werkgruppe Pz.W. 727 Yorck Werkgruppe Pz.W. 724 Yorck Werkgruppe Pz.W. 721 Yorck Werkgruppe Pz.W. 720 Gneisenau Werkgruppe Pz.W. 719 Gneisenau Werkgruppe Pz.W. 772 Wysoka Pz.W. 717 Scharnhorst Werkgruppe Pz.W. 716 Scharnhorst Werkgruppe Pz.W. 714 Jahn Werkgruppe Pz.W. 713 Jahn Werkgruppe Pz.W. 712 Jahn Werkgruppe Pz.W. Nord Jahn Werkgruppe Pz.W. 782 Körner Werkgruppe Pz.W. 701 Körner Werkgruppe Pz.W. 702 Körner Werkgruppe Pz.W. 703 Körner Werkgruppe Pz.W. 706 Körner Werkgruppe Pz.W. 708 Körner Werkgruppe

422. ábra. Scharnhorst Werkgruppe Az erődítményeket alagút rendszer kötötte össze, melyben kisvasúttal oldották meg az erődök ellátását lőszerrel, élelemmel és felszereléssel. A négyszintes erőd fegyverzete: 2 MG34 géppuska 20P7 típusú hatnyílásos acélkupolába, 1 fixen beépített lángszóró 420P9 acélkupolába 1 M19 automata aknavető 424P1 acélkupolába 1 MG34 és MG08/15 géppuska MG 7P7 B1 típusú páncélfallal (őrség)

Déli szakasz: Pz.W. 646 Rokietnica Pz.W. 630 Skape Pz.W. 623 Cibórz Pz.W. 598 Oŀobok Pz.W. 589 Oŀobok

423. ábra. M19 Maschinengranatwerfer elhelyezése

157

Az aknavető a homlokzati fronton levő helyiségbe (17) helyezték el. A mellette levő helyiségbe (16) történt az adagoló keretek töltése, tárolása tároló állványokon. A lőszert a IV. szinten levő lőszerraktárból szállították a csillével és lifttel a II szintre. Innen kézben kellett felvinni, lépcsőn keresztül, az előkészítő helyiségbe.

http://fortyfikacjewpolsce.pl/owb/mapa_central.htm http://pl.wikipedia.org/wiki/Mi%C4%99dzyrzecki_Rejon _Umocniony http://www.bunkermuzeum.hu/Bunkermuzeum/vonalak/n emetek/westwall03.htm

Forrás: http://fritzwaffen.blogspot.hu/2010/04/5cm-grw-36elhelyezes-eroditmenyekbe.html

158

A lubusi vajdaság címere

Feltáratlan területek Ebben a részben a 2013-ban a Rally Polska 2013 autóstúra során részben időhiány, másrészt a fennmaradt történeti emlékek hiányában tíz kihagyott várost mutatunk be: Dobiegniew, Gubin, Jasień, Lubniewice, Lubsko, Łęknica, Małomice, Nowogród Bobrzański, Skwierzyna, Szlichtyngowa. A lubusi vajdaság Lengyelország egyik legszebb része. A vajdaság területének közel 80 %-át bejártuk. A kimaradt városokat a teljesség igényével itt ismertetjük. Az ezt követő útvonalak már a nyugat-pomerániai vajdaság területén folytatódnak.

159

Witold, s a trónt Švitrigaila vette át, aki Ulászló és Witold korábbi közös ellensége, s a Német Lovagrend támogatottja volt.

Dobiegniew Dobiegniew (1945-ig németül: Woldenberg) a lubusi vajdaság délnyugati részén fekvő város a strzelecko-drezdenecki járásban. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a gorzówi vajdasághoz tartozott. Fekvése: 52°58′00″N 15°45′00″E. A város területe: 5,69 km2. 2010. évi adatok szerint a város lakossága: 3 169 fő volt.

A lovagrend és Švitrigaila szövetkezett Ulászló ellen, s együtt támadták meg 1431-ben. A teuton lovagok Krajna, Nieszawa, Kujávia és a még 1411ben elvesztett Dobrzyń területén folytatták a hadműveleteket. A német lovagok elleni harcokban a lengyel sereg oldalán a moldvai vajda I. Sándor katonái is részt vettek. Sándor már a grünewaldi csatában is harcolt a németek ellen. Ulászló 1432-ben a táboritáktól kapott segítséget, akikkel visszaszorította a lovagokat és benyomultak Poroszország, illetve Pomeránia területére.

A város a Dobiegniewi Tóvidéken, a Puszcza Drawska edőség határán, a Wielgie tó mellett fekszik, a városon keresztül folyik a Mierzęcka Struga folyó (németül: Mehrentiner Fliess). Turista-, pihenő- és szolgáltató központ, élelmiszeriparral. Gorzów Wielkopolskitól 50 kmnyire, Piłától 70 km-re terül el.

A háború utólagos, külön epizódja, amikor a husziták Ondrej Prokoppal az élen Németország érintésével, a lengyelekkel közösen betörnek KeletPomerániába és feldúlják egészen Konitzig (ma Chojnice, Lengyelország). Utóbbi helységnél a német lovagok vereséget is szenvednek tőlük. A várost néhány tűzvész során többször elpusztult. A II. világháború idején (1940–45) itt volt a legnagyobb tiszti hadifogolytábor – Das Offizierslager II C (Oflag II C) – Oflag II C Woldenberg. A tábor helyén múzeum (Muzeum Woldenberczyków) nyílt. 1945-ben a város 85 %-a elpusztult. A Nemzeti nyilvántartásában szerepelnek:

Örökségvédelmi Hivatal az alábbi műemlékek

 a XIV. századi, gótikus Krisztus Királyplébániatemplom (kościół parafialny pod wezwaniem Chrystusa Króla), a XV. század első felében és a XIX. században átépítve.

424. ábra. Dobiegniew természeti környezete A városban városi és vajdasági utak keresztezik egymást:  nr 22 országút, iránya: Kostrzyn nad Odrą – Gorzów Wielkopolski – Dobiegniew – Wałcz – Elbląg  nr 160 , vajdasági út, iránya: Międzychód – Drezdenko – Dobiegniew – Choszczno – Suchań A városon vezet át a 351 számú Poznań – Szczecin közötti vasútvonal. A helység latinizált névváltozata, villa Dobegneve egy 1280-ban, Poznanban kiadott, II. Przemysł lengyel király által aláírt latin nyelvű dokumentumban fordul elő. Dobiegniew halásztelepülés 1298 körül kapott városi jogot. 1433 júniusában a lengyel-lovagrendi háború útvonalában állt a cseh-nagylengyelországi katonaság szállta meg.

425. ábra. Kościół parafialny p.w. Chrystusa Króla  A templomi temető,

A német lovagok 1410-es megsemmisítő vereségük után két alkalommal próbáltak visszavágni. 1414ben, majd 1422-ben két hadjáratot indítottak Lengyelország-Litvánia ellen, de mind a kétszer vereséget szenvedtek II. (Jagelló) Ulászlótól és Witold litván uralkodótól. 1430-ban meghalt

 Bástya – a középkori városi védőfalak részletével, a XIV. századi őrhellyel,  Arzenál (fegyvertár), a XIX. század első feléből.

160

19.) – wrocławi herceg dokumentumában fordul elő, melyben mentességet ad a Gubinból importált só vámfizetése alól és raktározási jogot adott. 1235. június 1-jén Henryk Ilustris, Meissen (Meißen, latinul Misena, Misnia, Misnensium) és a Keleti Őrgrófság grófja Gubinnak alapítói és magdeburgi városjogot adományozott, 1311-ben saját pénzverési jogot kapott. A XVI. században (1526-tól) a város Csehországhoz tartozott.

Gubin

Gubin (németül: Guben) városa lubusi vajdaságban, a krosnói járásban, a Nysa Łużycka (csehül: Lužická Nisa, németül: Lausitzer Neisse) jobb partján, a Lubsza mellett.

428. ábra. A Cseh királyság a XV-XVII. században 1620-ban az egész Alsó-Lausitzcal együtt Szászországhoz került. Napóleon bukása után, az 1815. évi bécsi kongresszus döntése alapján Poroszországhoz került, a továbbiakban meg Brandenburghoz. A XIX. században megépült a vasútvonal: 1846-ban nyílt meg a Berlin–Wrocław vonal (az egyik legrégebbi a mai Lengyelország területén), 1870-ben meg Krosno Odrzańskie állomásig. 1904-1938 között Gubinban megindult a villamosforgalom.

426. ábra. Gubin földrajzi helyzete Gubin Alsó-Lausitz – Łużyce Dolne (németül: Niederlausitz, latinul: Lusatia Inferior) – lengyel részében fekszik, Németország határán és 1945-ig a német Guben város keleti része volt. Német társvárosa: Guben (1961-1990 között WilhelmPieck-Stadt Guben).

A II. világháború idején, 1945-ben az ún. Halál hegyen (Góry Śmierci) folytatott súlyos harcok során a város kb. 90 %-a elpusztult, a szovjet csapatok 1945. február 28-án foglalták el a várost. A szövetségesek a jaltai konferencián jelölték ki a háború utáni Lengyelország határait az Odera és Nysa Łużycka mentén, ennek következtében a jobboldali városrész a mai neve alatt Lengyeloszághoz került.

427. ábra. A történelmi Alsó-Lausitz térképe Területe: 20,68 km2. Tengerszint feletti magassága: 36-120 m. Lakosság: 16 631 fő. Elhelyezkedése: 51°57′00″N 14°43′00″E. Vasúti és közúti határátkelőhely helezkedik el itt. A város 19751998 között közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. * Gubin környéke a korai középkorban az I. Henrik vagy Madarász Henrik (németül: Heinrich I. der Vogelsteller), (vsz. 876 – 936. július 2.) – 912-től szász herceg, 919-től haláláig német király – vezette szászok és az alsó-lausitzi és lengyel erők közötti összecsapás helye volt. Első írásos említése a XIII. század első feléből (1211) való, I. Henrik, más néven Szakállas Henrik (lengyelül: Henryk/Jędrzych I Brodaty), (1163 – 1238. március

429. ábra. Gubin műholdas képe Az akkori lakosságát Németországba telepítették át. A városba Keleti Részekről érkezetteket telepítettek.

161

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartásában az alábbi műemlékek találhatók:  Piastowska – Nadbrzeżna – Roosevelta – 3 Maja utcák által bezárt területen  Székesegyház – Szent Háromság plébániatemplom – a XV. század első feléből, és a XVI. századból – az egyik legnagyobb gótikus építészeti emlék Lengyelország nyugati részében. A háromhajós, román stílusú bazilika első írásos említése 1324-ből való. 431. ábra. Az egykori székesegyház

432-433. ábra. A székesegyház egykor és ma

430. ábra. A plébániatemplom alaprajza Egy földrengés után a XIV. században lebontották és helyén gótikus templom építéséhez kezdtek. A munkálatokat 1844-ben fejezték be. A legnagyobb hatású és legszebb templom volt Alsó-Lausitz területén. A II. világháború alatt csaknem teljes egészében elpusztult. A későbbi időszakban a törekvések ellenére már nem épült újjá.

3. A torony nyugati oldalán három kereszt látható, melyek a templom építése idején meghalt munkásoknak állítanak emléket.

A 70-es években a romokat tartósították. Azért hogy megmentsék a műemléket, 2005-ben megalapították a "Fara Gubińska – Centrum Spotkań Polsko-Niemieckich" valamint a németekkel: "Stowarzyszenie Wspierające Odbudowę Fary" = „Plébániatemplom Újjáépítését Segítő Társaság” társaságokat. A plébániatemplom legendája: 1. Azon a helyen, ahol a mai plébániatemplom áll, egy tó volt. A tóból előbukkant egy fehér szarvasbika. A helység lakossága a helyet szentnek nyilvánította és feépítette a templomot. 2. A város huszita ostroma idején az apácák egyike a templom tetejére menekült, magával víve egy kecskét és egy csomó szénát. A kecsketejjel táplálkozva, az apáca búvóhelyén maradt egészen a város hiszák általi dúlása idejéig, ezáltal megmenekült. Ezen esemény emlékére a saroktornyocska tövében az apáca és a kecske alakját helyezték el.

431. ábra. Az elpusztult székesegyház madártávlatból

162

 XIV-XV. századi védőfalak bástyákkal és tornyokkal: o Ostrówi Kapu-tornya (wieża Bramy Ostrowskiej) – műemlék a városfal maradványokkal együtt a XV. és XVI. század fordulójáról. Ez az építmény az Ostrówi Kapu védelmi rendszerének részeként áll.

432. ábra. Városháza A II. világháború alatt a városháza súlyos sérüléseket szenvedett. Átépítése tíz évig tartott (1976-1986). Jelenleg a városháza épületében a Városi és Pedagógiai Könyvtár (Miejska Biblioteka Publiczna w Gubinie), Művészeti Galéria, a Gubini Kultúrház (Gubiński Dom Kultury) valamint egy étterem kapott helyet, melyben megtekinthetők a pusztulástól megmenekült háló és csillagboltozatok. A városháza tornyán, amely alig észrevehetően eltér a függőleges iránytól, zenélő óra található. Mint a hatalom reprezentatív székhelye, falai között olyan előkelőségeket látott vendégül, mint Zygmunt Jagiellończyk, Erős Ágost (1709ben) és I. Péter cár 1712-ben. ― A városi hatóságok 1923-ig működtek a városházán.

432. ábra. Wieża Bramy Ostrowskiej o Kapu és falak (ul.3 Maja) az Ostrówi Kapunál lévő nyugati városfalak része

Számos XVIII. és XIX. századi ház maradt fenn, melyek figyelemre méltó építészeti emlékek:  Az ul. Konopnickiej 4 szám alatti épület XVIII. századi. Az ul. Jedności Robotniczej 6 alatt álló gerendavázas ház 1820-ból való.

433. ábra. o Szűz torony (wieża Dziewicza) városfalak keleti kiugrásában állt

a

o Kapu és falak a Dąbrowski utcánál.  A városháza a XV/XVI. századból való. Az épület a rynek nyugati oldalán áll. Anyakönyve 1276-ben kezdődik. A keleti oldalról a késő gótikus időkben lépcsőzetes csúcsozatot kapott pilaszterekkel. A városi tanács tagjai, a tanácsosok, az esküdtszék, a bírósági intézmények kaptak helyet benne. 1335-től kezdődő dokumentumokban feltűnt a polgármester hivatala. A torony a XVI. század első szakaszában épült. A városháza hosszanti homlokzatát 1671-1672 között átépítették. A tető párkányzata felett három későreneszánsz jellegű csúcsot emeltek.

433. ábra. Gerendavázas ház 1820-ból.  XIX. század első feléből származó házak: ul. Bohaterów 3, ul. Lenino 3, 5, 7; ul. Wojska Polskiego 9 (villa és kert), 20, 22, 25, 59. A Dąbrowski utca 1, 3, 6, 8, 11, 15 számú házak – villa, kert; 22 számú épület a XIX. század elejéről, és a XX. század kezdetéről valók.  XIX/XX. századi kőházak: ul. Roosevelta 8, 10; az ul. Śląska 4, 5, 12, 14b, 16, 17, 18, 19, 26, 27, 28, 29, 33, 35, 44, 46, 55, 58, 74 házai; ul. 3

163

Maja 3, 14 illetve az ul. Piastowska 3, 6, 7, 8, 9, 11, 12, 14, 16, 18, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 28a, 29, 39, 42, 43, 47, 48, 49, 50 (villa és kert), 57 (villa és kert), 61, 64, 65 (villa és kert). Ebből az időszakból való a pékség, két épület, ul. Fabryczna 5, a borospince műhellyel (ul. Piwna 1).  Az ul. Kunickiego 4 szám alatti villa az 18811887 évekből való. A kert, a szökőkút, a kertilak 1920 utáni. Az ul. Obrońców Pokoju 1, 5, 7 házai a XIX. század első feléből és a XX. század elejéről valók. Az ul. Oświęcimska 1 alatti ház – villa és kert, illetve a 2, 3, 4 házak a XIX. századból valók.

435. ábra. Bűnbánati keresztek  1977-ben létesült Waszkiewicza.

Park

Aleksandra

 Színház sziget – Wyspą Strzelniczą. A XIX. században a lövész testvérek székhelye és intézménye volt itt. 1874-ben 750 fő befogadóképességű színházat építettek itt.

 Friedrich Pieck (1876. január 3. Guben – 1960. szeptember 7. Kelet-Berlin) szociáldemokrata, később kommunista német politikus háza az ul. Piecka 5. szám alatt áll. Friedrich Wilhelm Reinhold Piecket az NDK 1949-es megalapítása után az állam elnökévé választották. Az elnöki pozíciót haláláig töltötte be.

 Az 1870-ben létesült Park Adama Mickiewicza értékes fagyűjteménnyel. Helyőrség

 Az ul. Racławicka 1, 6 házai a XX. század elejéről valók. Ebből az időszakból származnak az ul. Świerczewskiego 2, 4, 6, 8, 10, 12, 13, 14, 16, 17, 18, 19, 45 házai. A 20, 22, 24 szám alattiak XIX/XX századiak.

1951-2002 között Gunin nagy katonai helyőrséggel rendelkezett. 1951-1957 között állították fel a 19. Gépesített Hadosztályt, amely 1957-ben Aleksander Waszkiewiczről (Александр Александрович Вашкевич), a Vörös Hadsereg belorusz ezredesről elnevezett 5. Szász Páncélozott Hadosztállyá alakult. 1990-ben átszervezés folytán az 5 Szász Páncélos Hadosztály átalakult Bolesław Chrobry lengyel királyról elnevezett 5 Határmenti Gépesített Hadosztállyá, majd később 5 Határmenti Gépesített Brigád lett. 2002-ben pedig az egész gubini helyőrséget felszámolták.

 Az ul. Wyspiańskiego 6, 11, 13 házak a XX. század kezdetéről származnak. Az ul. Zwycięstwa 1, 18, 20, 22, 24, 26 villái és kertjei 1920 utánról valók. Az ul. Żwirki i Wigury 24 szám alatt épület a XIX. század végén épült.  Az ul. Żymierskiego 13, 15, 16, 19 házai a XIX. század első feléből illetve a XX. század kezdetéről valók. Más emlékek és természeti értékek:  Zsinagóga: a városban 1878-tól állt, de a „kristáyl éjszaka” idején, 1938. november 9-ról 10-re virradóan elpusztult. Erre az eseményre emlékeztetve egy emlékkövet helyeztek el.

436. ábra. Az egykori helyőrségi templom Gazdaság A város a középkor óra kereskedelmi jelleggel bír. A szláv-német határon fekvő város a cseh, német és lengyel befolyási övezetbe tartozott. Egykor skót, magyar és lengyel kupecek marhákkal és gabonával kereskedtek itt. Jelentős hajózás folyt a Neissen és az Oderán is. A város ma is jelentős gazdasági terület.

434. ábra. Emlékkő  Bűnbánati keresztek – három gránitból készült középkori kőkereszt.

164

A Nemzeti nyilvántartásában szerepelnek:

Jasień Jasień (németül: Gassen) – város a lubusi vajdaságban, a żarski járásban, Żarytól 14 km-re felszik. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. 2011. évi adatok szerint területe: 4,79 km2. 2010. évi adatok szerint lakossága: 4376 fő volt. Elhelyezkedése: 51°45′05″N 15°01′03″E.

Örökségvédelmi Intézet az alábbi műemlékek

 Evangélikus templom, jelenleg Rózsafüzér Királynője római katolikus plébániatemplom, a XVIII. század első feléből, egykor protestáns gyülekezet.  Palota 1776-1780 közötti évekből.

Jasień az Nowa Sóli (németül: Neusalz an der Oder) Mélyföld (Obniżenie Nowosolskie) körzetben, a Lubsza mellett fekszik. A város Zielona Górától délnyugatra helyezkedik el.

438. ábra. Palota - Jasień – Palota, a bejárati homlokzatán klasszicista timpanonnal

437. ábra. Rynek A helység első írásos említése 1000-ből való, Gozenna néven szerepel, melyet III. Ottó császár a Nienburgi benedek rendi apátságnak adományozott.

Értékes épületek láthatók az alábbi helyeken is:  ház az ul. Kościuszki 3 szám alatt,  XVIII. századból való egykori vendégfogadó, jelenleg ház az ul. Krótka 1 szám alatt,

1216-ban Gozewa néven szerepel, a XIV. századtól németes formája: Gassen. 1321-1642 között a helység a Bieczából való von Wiedebach család birtoka. 1660-ban városi jogokat kap. 1731-ben a nagy tűzvész során a városka szinte összes faháza leég, melyeket téglából építenek újjá. 1733-ban megkezdik az új templom építését is. 1764-1789 között a városban palota épült. A XIX. században Jasieńben fejlődni kezd az ipar, posztógyár és gyapjúfonó alakul, működni kezdenek a vízimalmok és a téglagyárak.

 az ul. Sienkiewicza 40 szám alatti ház valamint a pl. Wolności 16 alatti ház földalatti része és a pl. Wolności 17 alatti ház XVIII. századból valók.  Az ul. Świerczewskiego 3, 9, 16 alatti házak a XIX. század elejéről valók. Más műemlékek:  Jó állapotú épület együttesek és építmények maradtak fenn a XVIII. és XIX. századból és a XX. század elejéről.

A II. világháború idején Jasieńben állítják fel a Gross Rosen koncentrációs tábor fíliáját. 1945-ben a város Lengyelországhoz kerül. Akkori német lakosságát Németországba telepítik át. Kezdetben a lengyel közigazgatás a város Gocław nevét használja, végül 1946-ban bevezetik a Jasień névalak használatát.

 Lengyelország legkisebb feliratos bűnbánati keresztje 1813-ban készült. Fél malomkőből készült, 37 cm hosszú és 35 cm széles, 8 cm vastag.

165

újjáéledt. A lengyel testvéreket 1658-ban meggyanúsították azzal, hogy az özönvíz (északi háború) idején együttműködtek a svédekkel, és a szejm döntése értelmében kiűzték őket a Rzeczpospolita területéről — ez volt az első alkalom az ország történelmében, hogy ennyire súlyosan megsértették volna a vallásszabadságot, valamint első és utolsó alkalommal száműztek egy vallási közösséget. Ennek következtében a szekta tagjainak jelentős része kivándorolt, és magával vitte az unitarizmus gondolatát. Hollandiában, a Porosz Hercegségben, Erdélyben (főleg Kolozsváron), Sziléziában (főleg Kluczborkban) és az északnémet területeken telepedtek le. Az országon belül maradó ariánusok egy része illegalitásba vonult.

Lubniewice Lubniewice (németül: Königswalde) a lubusi vajdaság középső részén, a sulęcini járásban található. A Lubiąż és a Krajnik tavak mellett fekszik. A környék legnagyobb tava a közelében elterülő, 2,409 km² területű Lubniewsko (Nakońskie). 19751998 kötött a város közigazgatásilag a gorzówi vajdaságban feküdt. Tavak, erdők és dombok között fekvő festői üdülőhely. 2011. évi adatok szerint területe: 12,11 km2. 2010. évi adatok szerint lakosainak száma: 1927 fő. Lengyelország legkisebb városainak egyike. Elhelyezkedése: 52°30′59″N 15°14′59″E. Nagy erőségeg területén található.

Így telepedtek le a határmenti Brandenburgi Őrgrófság területén is Lubniewicében, ahol a XVIII. század első felében a gyülekezet prédikátora és minisztere Samuel Crell-Spinowski (Kluczbork 1660. március 25. - Amsterdam 1747. június 9.) volt. 1751-ben a timsó, KAl(SO4)2 rétegek felfedezésével kapcsolatban bánya nyílt. A város soron következő gyors fejlődése kezdődött. A Brandenburgba betörő orosz csapatok súlyos pusztítást végeztek a bányában, ami annak bezáráshoz vezett és a város gazdasága stagnálni kezdett. A XVIII. században azonban fejlődni kezdett a textilgyártás és a posztókereskedelem. A selyemhernyók tenyésztése után megkezdődött a selyemgyártás. Jelentős volt a komlótermesztés is a kertekben és a telkeken.

438. ábra. Lubniewice szökőkút A város két tó, a Lubiąż és a Krajnik közötti keskeny földrészen helyezkedik el. A város a 136 számú vajdasági útnál található. Innen indulnak a Bledzewbe (németül: Blesen) illetve Skwierzynába (németül: Schwerin an der Warthe) vezető helyi utak.

1808-ban városjogot kapott. 1945-ben lengyelországhoz került és faluvá minősítették vissza. Akkori német lakosságát Németországba telepítették át. 1994-ben nagyközség megkapta a "Najbardziej Ekologicznej Gminy w Polsce" = „Lengyelország Legökológiaibb Települése” címet kapta. 1994. december 30-án, az önkormányzat és a város lakosságának fáradozásának köszönhetően Lubniewice visszanyerte városi jogait.

* Lubniewice első írásos említése 1287-ből való, amikor a város neve felbukkan II. Przemysław herceg dokumentumaiban. Az első feljegyzés töredékek 1322-ből származnak. A település lakói ebebn az időszakban vadászattal és széleskörű kézműiparral foglalkoztak. Ez a város fejlődését eredményezte a következő néhány száz évre, a városlakók a gazdag jövedelmük után bőségben éltek.

* A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint műemlék a XV. század első feléből és a XV. századból való Rózsafüzér Királynéja rómaikatolikus plébániatemplom (kościół rzymskokatolicki parafialny pod wezwaniem Matki Bożej Różańcowej), tornya 1882-ből való, a templom felszerelése XVII és XVIII. századi.

A lengyel testvérek, lengyel ariánusok vagy szociniánusok kora újkori lengyel–litván vallási irányzat volt, amelynek tagjai tagadták a Szentháromságot, elutasították a gyermekkori keresztelést, és a szabad gondolkodáshoz való abszolút jogot vallották. Ez volt az egyetlen vallási irányzat, amelyet név szerint is kizártak az 1573-as varsói konföderáció hatálya alól. 1658-ban a lengyel testvéreket kiűzték a Rzeczpospolita területéről. Utolsó határon túli közösségük 1803ban szűnt meg. Az irányzat az 1930-as években

A palota a XVIII-XX század között épült. Az 1793ban épült „óvár” neoklasszicista stílusú és 1846-ban épült át. A monumentális neoreneszánsz „újvár” 1909-ből való, kilátótoronnyal. Parkja a XIX. században létesült. Az ul. Jana Pawła II (dawnej ul. Bohaterów Stalingradu 35) alatt lévő gerendavázas ház 1781ből való, a XIX. században átépítették.

166

o További figyelemre méltó kőházak: ul. Krakowskie Przedmieście 3, 6 nincs meg, 7, 19/Mickiewicza 1; 21, 29, 30, 65, 65 a-b További hét ház: ul. Sienkiewicza 1, 2, 3, 6, 7, 12, 14 a XVIII. és XIX. századból.

Lubsko Lubsko (egykor: Zemsz, németül: Sommerfeld) – a lubusi vajdaság egyik városa, a żarski járásban. 1975-1998 között közigazgatásilag a zielonogórai járáshoz tartozott. 2011. évi adatok szerint területe: 12,51 km2. Tengerszint feletti magassága: 65,7–122,5 m. 2013. március 31-i adatok szerint lakosainak száma: 14 550 fő. Elhelyezkedése: 51°47′08″N 14°58′03″E

 Plac Wolności, nr: 3/4,7,8,9, 10, 11,12,14,15,19,20, 22,23,25, 29, 30,31,32,33, 34 beépítése a XVIII,, XIX. és XX. századból való. A plébániatemplom (kościół parafialny pod wezwaniem Nawiedzenia Najświętszej Marii Panny) gótikus stílusú, a XIII. század első feléből, a XIV-XV. században átépült (pl. Wolności 2).

Lubsko Dolnołużycki Méyledésben, a Lubsza folyó mellett, a lubusi vajdaság délnyugati részében, a Zielona Góra-Zasieki-Forst és Żary-Gubin utak kereszteződésében fekszik, a német határ közelében. Lubsko a Kotlina Zasiecka (317.23) – Zasiecki Katlan – keleti peremén helyezkedik el. * A város első említése, mint Sommerfeld 1258-ból való. Történelmileg Alsó-Lausitzhoz tartozik, a XIV. századbana glogaui herceg birtoka volt. 1482től a város Brandenburghoz tartozott. 1846-ban helyezték forgalomba a Berlin – Wrocław közötti vasútvonalat, meg 1913-ban kapcsolat létesült Krosno Odrzańskiével. 1945-ben lengyelországhoz került, kezdetben Zemsz név alatt. 1954-1975 között Lubsko jérási város volt (powiat lubski).

440. ábra. A gótikus kościół pw. Nawiedzenia Najświętszej Marii Panny  Az ul. Zamkowa 10 szám alatti vár – jelenleg társadalmi segítség háza – 1570-ből való, XVIII. és XIX. században átépítve.

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint műemléki város.  A városháza reneszánsz stílusú, 1580-ben épült.

441. ábra. Jelentősen átépített vár  A Żarski kapu bástájya (wieża Bramy Żarskiej, ul. Popławskiego), XIV/XV. századi, gótikus stílusú, 1935-ben átépítve. 439. ábra. Ratusz o Az ul. Kopernika 1 szám alatti ház a XIX század első feléből való. Az ul. Kopernika 20a alatti ház a melléképülettel 1690-ből származik, 1859-ben átépítették. Az ul. E. Plater 2-4 / Krakowskie Przedmieście sarkán álló ház 19041905-ben épült. Az ul. Poznańska 8 a XIX. század elejéről való. o Az ul. Mickiewicza 4 (d.24) alatti vendégfogadó a XVIII. és XIX. századból való. Az ul. Popławskiego 6, 18 alatti vendéglők XVIII. századiak.  temetőkápolna,

442. ábra. Lubsko – wieża Bramy Żarskiej

167

A századok folyamán a várost többször sújtotta tűzvész és hadjárat. Városi jogokat 1452-ben kapott. A városközpont a Neisse nyugati partjén található, keleten rétek, mezők és erdőség határolja. Ezen az oldalon Muskauval határos, mely Wendyjska Wieska, később Luknić és Lugnitz volt ismert és ebből alakult a háború utáni Łęknica. Város a II. világháború előtt Bad Muskau jobb parti elővárosa volt, és a lengyel-német határon helyezkedett el a Nysa Łużycka partján.

Łęknica Łęknica (németül: Lugknitz, 1945-46 között Lubanica) város a lubusi vajdaságban, a żarski járásban, a Nysa Łużycka partján fekszik. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. Határtelepülés. Területe: 16,43 km2. Tengerszint feletti magassága: 155 m. Lakosainak száma 2007ben: 2612 fő volt. Elhelyezkedése: 51°32′18″N 14°44′21″E.

A II. világháború végén Łęknicában 1945. február 22-től a jobbparti Bad Muskau valamint a falusi Lugknitz kapcsolatos volt egymással. 1945 őszétől a határon a Wojska Ochrony Pogranicza (WOP) – lengyel határőr csapatok teljesítettek szolgálatot. A város a háború alatt 70 %-os kárt szenvedett. Jelentős pusztulást szenvedtek a különböző ipari létesítmények: „Babina” barnaszén bánya (40%), üveghuta (30%) és tetőcserépgyár (50%). Katonai betelepülők voltak a város első lakosai, akik 1945 szeptemberében az aknamentesítésén dolgozó utász egységeket követve érkeztek ide Lengyelország központi vajdaságaiból. A kényszermunkából visszatért lengyelek is betelepültek ide. A városban Franciaországból és Belgiumból visazetelepültek is letelepedtek itt. A visszatelepítés keretében a Szovjetunióból 1958ban Łęknicába tizennyolc család érkezett. A helység többször változtatta a nevét: 1945–1947 között Łuknica, a későbbiekben Ługnica és Łęknice, a Łęknica nevet 1956-ban kapta. Vasútállomása a XX.század 60-as évek végéig a Mużaków Wschód = Bad Muskau-Kelet nevet viselte. A közigazgatás változása idején, 1950-ig, mint falu a wrocławi vajdasághoz tartozott. Niwica nagyközséghez tartozott 1954-ig, 1955-től a GRN (Gmina Rada Narodowa – Községi Nemzeti Tanács) székhelye, 1956-ban telepre keresztelték át, a Vajdasági nemzeti Tanács 1969. január 1-i döntése alapján városi jogokat kapott.

443. ábra. Łęknica elhelyezkedése Kezdetben önálló nagyközség volt (Lugknitz). 1940. március 31-én Mużaków (Bad Muskau) településhez csatolták, ezután 1945-ig ennek jobbparti városrésze volt.

* A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint az alábbi műemlékei vannak:  Mużaków (Bad Muskau) Parkegyüttes az 181545 közötti évekből, a XIX. század első felében módosítva, o tájképi park, o „pola Bronowickie” külső park, 

„Belweder” Polskiego 2:

palotaegyüttes,

ul.

Wojska

o palota, jelenleg városi kulturális központ, 1925-ből,

444. ábra. A német-lengyel határváros fekvése

o park a XIX. századból, 1925-ben átalakítva.

*

168

A Nysa Łużycka határfolyó két partján fekvő, több száz hektárnyi területű Mużakowi tájpark, lengyelül: Park Mużakowski (ném. Park von Muskau, Muskauer Park lub Fürst-Pückler-Park) nagyobb része Lengyelországhoz, kisebb része pedig Németországhoz tartozik. A XIX. századi angol stílusú európai parkok szép példája. A parklétesítmények jól illeszkednek a tájképbe. Szép példája a természeti táj és a kertművészet harmonikus összekapcsolódásának. Impozáns módon használja ki a természeti tájképi adottságokat. A tájparkot 2004-ben felvették az UNESCO Kultúrális Világörökségi Listájára.

park több részből áll: a német oldalon kastélypark, fürdőpark és hegyi park, a lengyel oldalon: alsó park (Unterpark), arborétum és a braunsdorfi mezők. A kert kialakításánál a herceg kihasználta a Neisse völgyének függőkerthez hasonló fekvését. Az őt követő tulajdonosok: Friedrich der Niederlande herceg és von Arnim-Muskau gróf, befejezték és ápolták Pückler művét egészen a második világháborúig. 1945-ben a parkot az új német-lengyel határ mentén osztották ketté. 1989-ben a táji műemlék helyreállításának és gondozásának szándékával határokon túlmutató szerződést kötöttek. Az 1990-es években a németlengyel kooperáció intenzívebben fejlődött és a nemzetközi műemlékvédelem példás projektjévé (programjává) fejlődött – a német-lengyel megbékélés szolgálatában is. 1992-ben Sachsen vette át az egykori Pückler tulajdonát képező parkot. 1993-ban a „Fürst-Pückler-Park Bad Muskau” igazgatása alá került, míg lengyel oldalon a történelmi műemlékek vizsgálatával és dokumentációjával foglalkozó Nemzeti Központ (Varsó) vette át irányítását. Minden restaurálásról szóló döntést kétoldalúan vitatnak meg és fogadtatnak el, hogy a park, mint közös műalkotás maradjon fenn. Így sikerült közös újjáépítési program eredményeképpen újra felépíteni az Újkastélyt (Neue Schloss). 2003 októberében a háborúban tönkrement Doppelbrücke nevű hidat is felavathatták, mely azóta a park német és lengyel részét újra összeköti.

445. ábra. Parafia Świętej Barbary w Łęknicy A Muskaui park (németül Muskaui Park, lengyelül Park Muzakowski) 2004 júliusában mint közös lengyel-német kulturális örökség került az UNESCO listájára. A parkot a Neisse folyó mindkét partján 1815-1844 között Hermann von Pückler-Muskau herceg hozta létre – a természetfestés („Naturmalerei”) eszközével, mint harmonikus művészi kertegyüttest. A kert befolyásolta Európa és Amerika tájépítészetét. Németország és Lengyelország határon átnyúló közös munkája a restaurálásnál példa értékű. Görlitz-től északra teremtette meg Hermann von Pückler-Muskau (1785-1871) a figyelemre méltó kertbirodalmat. A kereken 700 hektár nagyságú

446. ábra. Bad Muskau, Újvár

169

hatására hang- és alaktanilag erősen eltávolodtak az ókelta nyelvektől, és az életben tartásukra irányuló erőfeszítések ellenére ma erősen veszélyeztetett állapotban vannak, egynyelvű beszélőik nincsenek.

Małomice Małomice (németül: Mallmitz) – város a lubusi vajdaságban, a żagański járásban. 1975-1998 között közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. A Bóbr folyó mellett, a Bory Dolnośląskie - egykor Puszcza Dolna (németül: Niederschlesische Heide) peremén, a vajdaság déli részén fekszik. Területe: 5,37 km2. 2004. évi adatok szerint lakosainak száma: 3617 fő. Elhelyezkedése: 51°33′26″N 15°26′58″E. Małomice a Kraków-Berlin közötti nemzetközi vasútvonalon fekszik, 60 km-nyire Némezország és 80 km-nyire Csehország határaitól. 1969-től városi joggal renelkezik. * Az emberi élet és a történelem kezdetei Małomice területén az időszámításunk előtti időkig nyúlnak vissza. Ezt a feltételezést erősítik meg az 1926-ból való régészeti lelőhelyen talált újkőkorból való kőbalta. Az első letelepedés időszaka a lausitzi kultúra időszakára esett a mai Małomice környékén. A második betelepülés a Pias-korra esett, és a Bobrzanie (latinul: Poborane) nyugati szláv sziléziai törzzsel volt kapcsolatos (IX-XI század). A régészeti anyag mutatja, hogy a település kezdetét az i.e. VI. századra lehet datálni. Az i.e. I. évezred első felében a zielonogórai (lubusi) vajdaság területe a kelta kultúra erős befolyása alatt állt. A kelták szűkebb értelemben egy, Közép- és Nyugat-Európában élt ókori indoeurópai nép, népcsoport volt, amely ősi indoeurópai nyelveket (szárazföldi vagy ókelta nyelveket) beszélt. Az ókori kelták mindenhol hasonló módon éltek, róluk számos görög és római forrás maradt ránk. Hagyományosan a keltákat a gallokkal azonosították (a szó latin jelentése nyomán), azonban ez mára elavulttá vált: a gallok csak egy népcsoportja volt a keltáknak, akik Gallia (a mai Franciaország) területén éltek és a gall nyelvet beszélték, amely például erősen eltért az Ibériaifélszigeten beszélt szintén ókelta keltibér nyelvtől. Az újszövetségi Szentírásban a kelták neve: galaták.

447. ábra. A Hallstatt-kultúra és a La Tènekultúra elterjedése. A fő Hallstatt terület (i.e. 800.) narancssárga színű, a terjeszkedés (i.e. 500. körül) sárga színű. A La Tène kultúra (i.e. 450.) zöld színű, a végső La Tène elterjedés (i.e. 50.) világoszöld színű. A nagyobb kelta törzsek neve fekete felirattal. Kialakulásuk két fő tényezője: a bronzkor ún. halomsíros és urnamezős kultúrái. Az őskelta népcsoport feltehetőleg e két kultúra összeolvadásából született. E népcsoport őshazája Közép-Európa nyugati része (a Rajna és a FelsőDuna vidéke) és északkelet-Franciaország lehetett. Kialakulásuk betetőzése, egyben a kialakult kelta kultúra kezdőpontja az ún. Halstatt-kor.

Az elnevezés a ókori görög "Κελτοί" (Keltoi) kifejezésből ered. Nem kizárt, hogy ez az i. e. IV. századra elterjedt elnevezés eredetileg egy törzset vagy nemzetséget jelölt. A rómaiak, s közöttük Caius Iulius Caesar is a "gall" elnevezéssel illették őket (bár e nyelvben is megvolt a „Celtae” elnevezés), míg Polübiosz egyetemes történetében a galata elnevezést használja.

A következő időszak az i. sz. IV. század körüli időkig terjedt, a római birodalom befolyása jellemzett.

Tágabb értelmezésben keltáknak nevezik a máig fennmaradt, ám kihalófélben lévő szigeti kelta nyelveket beszélő népeket (bretonok, gaelek, írek, skótok, velsziek). Ezek a nyelvek a germán nyelvek

170

Fabian von Dohna a vasöntödét "Marienhütte"-nek (huta "Maria") nevezte el, felesége, Maria Amalia tiszteletére. A huta, köszönet a császári hadsereg megrendelésének, a sziléziai ipari üzemek ezen iparágában a legjelentősebbikévé fejlődött

449. ábra. Kelták Európában: Olyan területek, melyeken napjainkban is élő kelta eredetű nyelveket használnak, Területek, melyeken a népesség jelentős többsége a kelta eredetűnek vallja magát, azonban nem a kelta nyelvet használja, Kelták által egykor elfoglalt területek, hallstatti kultúra területe

451. ábra. A vashuta képe A napóleoni háborúk idején az akkori tulajdonos, Fabian von Dohna titokban jelentős mennyiségű ágyugolyót öntött a porosz hadseregnek. Amikor a dolog kitudódott, francia csapatok megtorlásul felgyújtották a városban álló barokk palotát. A palota átépítésére a század első felében került sor, de az utolsó háború idején ez is elpusztult.

Małomice legrégebbi neve (Małynicz) IV. Henrik żaganin herceg által 1329-ben, Wrocławban a cseh királynak letett hűbéri esküvel van összefüggésben. A XVI. század 30-as éveinek végén Małomice a sziléziai-lausiti Fabian von Schoenaick feudális birtokában áll. 1572-ben valószínűleg ő adta Małomicének a korlátolt városi jogokat.

A XIX. században megélénkült a gazdasági élet. Małomicében a helyi gyepvas felhasználásával fejlődött a fémipar. Alapításától kezdve a termelés a német hadiiparral volt kapcsolatos. 1898-ban kezdte meg működését a mai POLMETAL Fabryka Wyrobów Blaszanych S.A.

Małomice fejlődése jelentősen elősegítette a vásártartó település státusának elismerése. Schoenaick hozzájárult a városi tanácsban képviseleti joggal bíró kézműves céhek alapításához. Kifejlődött annakidején a kocsáipar és a fazekasipar – a későbbi fém- és kerámiaipar alapjai. 1766-ban Małomice birtokosa a von Dohnów (németül: zu Dohna) család volt, akikkel összefüggésben volt a városi kohászat kezdete.

452. ábra. Új katolikus templom (1928-1929) Az első világháború alatt Małomice távol volt a harcoktól. Részt vett a hadianyaggyártásban. A háború után a huta néhány évre bezárt, Hitler elképzelése szerint a repülőgépgyártáshoz újra működni kezdett. A két háború között Małomice nyugati része átépült. 1928-1929 között megépült a katolikus tepmlom és a mozi.

450. ábra. A von Dohnów (németül: zu Dohna) család címere Małomicében a huta 1800 körül alakult, mert a homlokzatot ábrázoló első műszaki rajz és a huta épületének keresztmetszete ebből az évből való. A huta kemencéi már 1801-ben működtek.

171

A II. világháború kitörése előtt adták át a stadiont az uszodával. 1944 szeptember-1945 január között Małomicében működött a varsói felkelők itt létesített hadifogoly tábora. 1945. február 14-én Małomicét a 13. Ukrán Front Hadserege foglalta el. A helységben lengyel közigazgatás létesült, az akkori német lakóit Németországba telepítették át. Lengyel neve, Małomice a német Mallmitz elnevezésből alakult. 1959-ben Małomice a telep statust kapta, későbbiek során nyerte el városi rangját.

északnyugati oldal falába. Belseje laternás kupolával fedett. Pilaszterekkel és félgömb alakú ablakfülkékkel tagolt. Nyolcszögű laternás manzárd tető, kidomborodó sisakkal övezett. Belsejében néhány faragott sírkő, példáuil egy 1414-ből való gótikus sírkő és számos XVI. század második feléből származó, a Kotwicz (Ćwieki, Kotłicz, Kottwitz, Kotwic) és Milicz családból való lovag alakok díszes reneszánsz síremléke.

453. ábra. Városháza

455. ábra. Kościół polskokatolicki pw. Matki Boskiej Nieustającej Pomocy

454. ábra. Ismeretlen katona emlékműve a Városháza homlokzata előtt A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a következő műemlékei vannak:



Fabian von Dohna-Schlodien (1802-1871) utódja által alapított tájképi-udvari park – tervezője Carl Eduard Adolph Petzold (1815-1891) volt. A park a város északi részében található.



Az ul. Kościuszki 39 szám alatti villa 1920-ból való.

Más memlékek:

 1732-ben épült barokk temploma, mint evangélikus templom épült a małomicei birtokok akkori tulajdonosának adományából. A II. világháború után nem működött és részben elpusztult. A Lengyelkatolikus Egyházhoz (Kościół Polskokatolicki w Rzeczypospolitej Polskiej) való átkerülését követően 1982-1984 között átépítették és „A mindenkor segítő Istenanya” plébánia (parafia pw. Matki Bożej Nieustającej Pomocy) székhelye lett. ― Barokk stílusú, téglából épült, nyolcszögű alaprajzú, nyugati oldalán ötszögű apszissal és kerek lépcsőfeljáróval, részben besüllyesztve az

172



Egy mára már elpusztult palota a XVII. század végén épült. A Lobkowitzok żagani palotájának mintájára épült. A palota az utolsó háború idején pusztult el.



A fenn említett palota barokk, szabályos kertje. A létezéséről ikonográfiai utalásokból tudhatunk.



Régi major a mai Tadeusz Kościuszko utcában. területén két gazdasági épület található a XIX. század elejéről. Hosszú, földszintes, tetőoromzatos épületek is találhatók itt.

 Boldogságos Szűz Mária Mennybevétele plébániatemplom (kościół parafialny pod wezwaniem Wniebowzięcia NMP) a XIII. században épült. Az Ágoston-rendi barátok a XV. században átépítették, majd a XVII. században és a XIX. század első felében átalakították. A templomnál található plébánia XVII. századi. A templom felszerelése barokk, gótikus triptichonnal (szárnyas oltárral).

Nowogród Bobrzański Nowogród Bobrzański – a lubusi vajdaság városa, a zielonogórai járásban. Zielona Górától délnyugatra található ott, ahol a Brzeźniczanka a Bóbr folyóba torkollik. 1988-1998 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. Területe: 14,63 km2. Tengerszint feletti magassága: 73-131 m. 2010. évi adatok szerin lakosainak száma: 5106 fő. Elhelyezkedése: 51°48′N 15°14′E.

 Szent Bertalan filiális templom (kościół filialny pod wezwaniem św. Bartłomieja) a XIII. és XIV. századból való, 1712-1720 között átépítették. Kőből és téglából falazták, egyhajós, derékszögű presbitériummal.

A jelenlegi Nowogród Bobrzański 1988. január 1jén az 1945-ben rangjától megfosztott város két területéből alakult: a nagyobb terület, a balparti Krzystkowice (németül: Christianstadt) falu (823 ha) és a kisebb, a jobbparti Nowogród Bobrzański (653 ha). Így tehát sem Krzystkowice nem kapcsolódott Nowogródhoz, sem Nowogród sem kapta vissza a városi jogát; a jelenlegi város új teremtmény, két település egyesülése után kapott városjogot. A jelenlegi város az egykori Szilézia és Brandenburg történelmi határán jött létre.

458. ábra. Kościół św. Bartłomieja) Az egykori várdombon Nowogród Bobrzańskiban áll a mai napig fennmaradt XIII. századi épület. Ez a Szent Bertalan templom, amelyről az első írásos említés 1277-ből való. A gótikus kőtemplomot az ágostonrendiek építettek, kolostoruk temploma volt. Az ágostonrendiek szolgáltak itt az új székhelyükre való átköltözésükig. 1540-1568 között a dombon álló templom protestens templom volt. A templom többször átépült. A XVII. században építették hozzá a négyszögletű tornyot, a XVIII. században a hajó gótikus kő falaira új mennyezetet helyeztek. 1945 után a templom több éven át használaton kívül állt és romlásnak indult. 1981-1984 közöttfelújították. A hozzáépített új szárnyában nagy belső teret alakítottak ki. A templom mellett temető található.

456. ábra. Az egykori Brandenburg és szilézia történelmi határának egy részlete A nemzeti örökségvédelmi intézet nyilvántartása szerint figyelemre méltó műemlékek:

Értékes műemlékek a Kościuszko utca 13, 15, 18, 19 számú, az 1800-as évekből, a XVIII. és a XIX. századból való házak. Az ul. Majowa 3 szám alatti ház a XVIII. század végéről való. Az ul. Młyńska 7 szám alatti villa 1902-ből való. A Rynek 6, 7, 8, 9 szám alatti házak 1800 körüli időkből, a XVIII. és XIX. századból valók.

458. ábra. Rynek A német fegyvergyár néhány maradványa még napjainkban is látható.

457. ábra. Kościół pw. Wniebowzięcia NMP

173

Skwierzyna Skwierzyna (németül: Schwerin an der Warthe) város Lengyelország nyugati részében, a lubusi vajdaságban, a międzyrzecki járásban. A romjaiból újjáépített város a Nagy-Lengyelországi Tóvidék (Pojezierze Wielkopolskie) határán, Pradolina ToruńskoEberswaldzka területén, az Obra és a Warta folyók találkozásánál fekszik.

461. ábra. Poznani Tóvidék (Pojezierze Poznańskie) A Skwierzyna nagyközség falusias vidékei északon a városig terjednek. Ezzel szemben délről és délnyugatról a város Bledzew nagyközséggel határos, keletről meg Przytoczna nagyközséggel. Skwierzyna történelmileg és kultúrálisan NagyLengyelországhoz tartozik. A XIV. századtól 1793ig a város a poznani vajdasághoz tartozott. 1848– 1919 között a Poznani Tartomány (Prowincja Poznańska) része volt, utána 1938-ig a Marchia Graniczna Poznańskie-Prusy Zachodnie, vagy Pogranicze poznańsko-zachodniopruskie (németül: Grenzmark Posen-Westpreußen) őrgrófságban feküdt. 1950–1975 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdaság része volt. 1975–1998 között a gorzówi vajdasághoz tartozott.

459. ábra. Pradolina Toruńsko-Eberswaldzka 2010. évi adatok szerint a város területe: 35,89 km2, lakosainak száma: 10 098 fő volt. Fekvése: 52°36′N 15°30′E. Üdülőhely és vízi sporttelep.

462. ábra. Jagelló Ulászló emlékműve ― Pomnik Władysława Jagiełły, Skwierzyna városi jogainak visszaállítója 1406-ban

460. ábra. Skwierzyna városa a Szent Miklóstemplommal

A várost a történelem során gyakori tűzvészek sújtották, amelyek az épületeket pusztították. Mai alakját számos átépítés során nyerte el.

A helységet Skviszyna névváltozatban Jan Długosz lengyel krónikás jegyezte le a Lengyel Királyság Évkönyveiben, az 1455–1480 közötti években.

A XII. század környékén a város kereskedelmi telepből fejlődött ki. Skwierzyna alapítása 1296 előtt – német városjoggal – történt. Alapítója vagy II. Przemysł nagy-lengyelországi herceg vagy a brandenburgi őrgróf volt. 1300-1319 között a głogówi hercegséghez tartozott, 1319-1326 között pedig a Brandenburgok foglalták el a várost.

A Warta völgyében elhelyezkedő Skwierzyna a Gorzówi medence (Kotlina Gorzowska) peremén, viszont a város déli része már a Poznani Tóvidék (Pojezierze Poznańskie) észak-nyugati szélén, a az Obra és a Warta folyók összefolyásánál fekszik.

174

1326-ban Skwierzynát Łokietek Ulászló foglalta vissza. 1400-ban tűzvész miatt az egész város elpusztult és a II Przemysł által adományozott városjogokat elveszti. 1406-ban Jagelló Ulászló magdeburgi városjogot és privilégiumokat adományoz a városnak. 1466-ban Jagelló Kázmér eladja a várost.

Feltételezhető, hogy az első szentély jórészt fából készült. A XV. században azonban új épület épült a régi templom helyén, teljes egészében téglából. Az akkori épület terve a templom mai formájából szinte teljes egészében kikövetkeztethető. 1507-ben a templom patrónusa Szent Miklós püspök lett.

IV. Kázmér (lengyelül: Kazimierz IV Jagiellończyk), (Krakkó, 1427. november 30. – Grodno, 1492. június 7.) Litvánia nagyfejedelme 1440–1492 között, Lengyelország királya 1447– 1492 között; türelmes, de következetes politikával törekedett a lengyel–litván unió fenntartására és az elvesztett lengyel területek visszaszerzésére. Uralkodásának legnagyobb eredménye 1466-ban a Német Lovagrend hatalmának végleges megtörése volt.

33 évvel később, 1540-ben Szent miklós-templom a protestánsok temploma lett. Abban az időben Skwierzyna lakosainak többsége ennek a vallásnak a híve volt. Ebből kifolyóan Stanisław Myszkowski międzyrzecki sztaroszta a templomot nekik adta át. Ezen állapota maradt fenn 1605-ig, amikor Wawrzyniec Goślicki poznani püspök (1538 k.1607) Jan Zamojski międzyrzecki sztarosztánál eljárt a templom ügyében. Az egyházi méltóság követelte, hogy a templomot adják vissza a katolikusoknak. A templom többször szenvedett a várost sújtó tűzvészektől (többek között 1624-ben és 1712-ben).

1509-ben a Górka család (Górkowie herbu Łodzia) birtokába kerül. Közülük Łukasz II Górka (14821542) 1511-től poznani várnagy, poznani vajda, kujáviai püspök volt.

Az épület gyökeres átépítésére 1861-1863 között került sor. Ekkor kapta mai alakját. Az új épületet 1863. május 17-én Franciszek Stefanowicz poznani segédpüspök (1801-1871) szentelte fel. A templom 1945-ben elkerülte a leégést a szovjetek bevonulása után, hiszen a templom belseje a lakosok elrekvirált eszközeinek és tárgyainak raktárául szolgált. Skwierzyna a II. világháború után Lengyelországhoz került. 1945 után az első lengyel plébánosa Felicjan Gomółczak atya, bencés szerzetes volt. Mindazonáltal már ez év novemberében a templom és az egész plébánia a Missazionárius atyák Gyülekezete gondozásába került – Zgromadzenie Misji (Zgromadzenie Księży Misjonarzy, Misjonarze Wincentego à Paulo, lazaryści) – és a mind a mai napig ők látják el a lelki szolgálatot.

463. ábra. A Górka család címere 1530-ban városcímert kap. 1543-ban Skwierzynie királyi város lett. 1793-ban, Lengyelország II. felosztása során Poroszországhoz került. 1821. évi tűzvész során súlyos károkat szenved. 1871-ben az egységet Németország része lesz. 1937-1938 között a város területén katonai laktanya létesül. 1945-ben kerül vissza Lengyelországhoz, akkori német lakosságát Németországban telepítik át.

* A Szent Miklós templom (Kościół Świętego Mikołaja w Skwierzynie) falazott épülete későgótikus stílusú, haromhajós csarnoktemplom. Az épület főhajója mentén négy boltmező található. A templom belseje nagyrészt a XIX. századból való tárgyakkal van felszerelve. A legrégebbi emlék a XVIII. századból való kereszt. A torony alatti kriptában található. A felszerelések nagy része 1864 körüli időkből való. A főoltár neogótikus stílusban készült, ahogy a mellékoltár és a neogótikus fa szószék. A szentségtartók XVIII és XIX. századi, ahogy a fal melletti neogótikus kő szenteltvíz tartók is. A templom harangtornya csúcsban végződik. Harangja 1926-ból való. Más értékes művészweti emlék a templom közvetlen közelében álló két XIX. századi faragvány. Az első Szent Miklóst, a templom és a plébánia patrónusát ábrázolja, a másik egy stilizált angyal, nagy valószínűség szerint az egyik gazdag városlakó síremlékéről való.

* A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint az alábbi műemlékek és értékek találhatók az urbanisztikai rendszerű város területén: A Szent Miklós római katolikus plébániatemplom (Kościół Świętego Mikołaja w Skwierzynie) a XIX. században épült. Falainak egy része a XV. századból, sőt egyes részei a XIII. századból valók. A város középkori építészetének egyik szép emléke. A templom első említése (abban az időben Skwirzyna volt a település neve) 1226-ból való. Kisebb-nagyobb részt ebből az időszakból valók a presbitérium falainak egyes részei, melyek maradványai a mai napig fennmaradtak.

175

465. ábra. Carlo (vagy Carlino) Dolci festő önarcképe Henryk Wielogórski javaslatára, akinek Klevanyban álló házában akkor szovjet katonák laktak, Stanisława Basaj szerezte meg a képet a szovjetek kezéből és vitte magával, Ziemie Odzyskane területére, a mai lubusi vajdaságba a kitelepítő transzporttal. A szállítmány 1945. május 17-én indult útnak Klevanyból (közel 800 személy) és június 6-án érkezett meg a Gorzów Wielkopolski alatti Skwierzynába. Basaj átadta a képet a helyi plébánosnak, aki a kommunisták számos ellenőrzésére való tekintettel kénytelen volt 1950-ig vászonnal takarták el a képet a plébánián. A kommunistákról való félelemből hosszú évekig rejtegették és később, 1951-ben helyezték el a kórus alatti kápolna oltárán, majd 1968-ban hivatalosan a templom főoltárára helyezték. A kép ünnepélyes intronizációjára a kommunizmus bukása után, 1992. május 23-án került sor.

464. ábra. Szent Miklós plébániatemlom – Kościół św. Mikołaja A csodatévő klevanyi Szűz Mária képe – Obraz Najświętszej Marii Panny w Klewaniu (Obraz Matki Boskiej Wspomożenia Wiernych vagy Matkę Boską z Dzieciątkiem) – a mai Ukrajna területéről került ide. Klevany (ukrán betűkkel: Клевань, lengyelül: Klewań na Wołyniu) városi jellegű település Ukrajna Rivnei területének Rivnei járásában. A Sztubla-folyó (a Horiny bal oldali mellékfolyója) jobb partján fekszik, északról hatalmas erdőség övezi. 1458-ban alapították, a Czartoryski-dinasztia (akiknek a 15. századtól 1860-ig itt volt a székhelyük) egykori kastélya az első világháborúban (1915-ben) pusztult el. 1793-ban az Orosz Birodalomhoz csatolták. 1817-ben Klevanyban lengyel gimnáziumot létesítettek, melyet az 1831-es lengyel felkelés után bezárattak és orosz gimnáziumként Rovnóba költöztettek át. 1919-1939 között Lengyelország Volhíniai vajdaságához tartozott. Klevany nevezetessége a Blahoviscsennja-templom, mely 1630-ban épült korai barokk stílusban, és a 15. századi vár romjai (egyetlen bástya). Fennmaradt az egykori zsinagóga épülete is. A Klewańi Istenanya szentképe révén – melyet Carlo (vagy Carlino) Dolci (1616. május 25. –1686. január 17.) olasz, barokk kori bolognai mester készített a 17. században – sokáig zarándokhely volt. Csodatévő erejét Baptista de Rubeisa apostoli jegyző erősítette meg jegyzőkönyvében. A képet 1944-ben – titkos utakon lengyel telepesek a Vörös Hadsereg elől Skwierzynába menekítették, ahol ma is látható a Szt. Miklós-templomban.

466. ábra. Obraz Matki Boskiej Klewańskiej A kis ezüst koporsó a XVII. századból való, kézi munka. Szent Bonifác (Bonifatius) vértanú relikviáját őrzi – aki Diocletianus és Maximianus császárok idején Tarsus városában szenvedett vértanúhalált, és Rómában, a Latinnak nevezett út mentén temettek el.

176

Az egykori evangélikus templom, jelenleg Szent Megváltó temploma (kościół rzymsko-katolicki filialny pod wezwaniem Świętego Zbawiciela) 1847-1854 között épült. Korábban egy kisebb, XVII. századi fából készült, torony nélküli, vakolatlan, kis ablakos protestáns szentély működött itt a város német lakósainak szolgálatára. Ez a XIX. században – a várost gyakran meglátogató tűzvészek egyikében – leégett. A mai Jagelló utcában található.



A Rynek 25 szám alatti ház a XVIII. században épült.



Gerendavázas magtár – a XIX. század elején épült, háromszintes épület a Bolesław Prus utca 1. szám alatt. Építési dokumentumai nem maradtak fenn. Valószínűleg a XVIII. században építették gabonaraktár céljára a Warta kikötőjének közelében.

Az új templom neoromán stílusban épült. A II. világháborúig az evangélisuk használták, 1948-ban pedig a Szent Kereszt nevet kapta, és a helyi laktanya katonáit szolgálta. 1958-ban megszüntették a katonai plébániát és a templom a Szent Megváltó temploma nevet kapta vissza. 1952ben és 1966-ban jelentős mértékű átalakítási munkák folytak a templomban, és 1982-ben helyezték el az istebnai ifjabb Ludwik Konarzewski (1918-1989) Częstochowai Istenanya képét a templomban. 469. ábra. Spichlerz Más műemlékek is találhatók a városban:  A Piłsudski marsall utcában álló kőházak. Az utca egyszerű nevén „sétány”. Az épületek többsége a XIX. század 20-as, 30-as éveiben épült. A korábbi épületek többsége az 1821. évi tűzvész során leégett. A tűzvész felemésztette a város akkori déli és keleti kerületeit. Az utca gyakran váltogatta nevét: a XVIII. században – Richtstrasse, a XIX. század első felében és a XX. században – Poststrasse, a XX. század 30as, 40-es éveiben – Adolf Hitlerstrasse, 1945-től Sztálin marsall, 1948-tól – Sztálingrád Védői, 1956-tól Żymierski marsalek (nemhivatalosan), 1992-től – Piłsudski marsall utca. A XIX. század 70-es éveiben a Rynekkel együtt, a mai Piłsudski utca – mint a város egyike – a kőházak falán elhelyezett petróleumlámpákkal volt megvilágítva. 1907-ben, Hugo Scholz polgármester idején vezették be az villanyvilágítást és járdákat építettek.

467. ábra. Szent Megváltó temploma – Kościół pw. Św. Zbawiciela Az épület fő része négyszögletű tömb. Az oltármélyedéshez kapcsolódik. Egyik jellegzetessége a karcsú, különálló hatrangtorony, amellyel nyitott előcsarnokkal van összekapcsolva. A torony nyolcszög alaprajzú.

 Ratusz w Skwierzynie (Rynek 1) – a városháza neoreneszánsz épülete a XIX. század első felében épült; a korábbi, XVI. századi épület helyén épült. Az 1821. szeptember 21-i nagy tűzvész (Szent Máté napján tört ki) után épült, ünnepélyes átadására 1841. október 15-én került sor. Tervezője a berlini Friedrich August Stüler volt. Stüler 1818-tól Berlinben járt egyetemre, Karl Friedrich Schinkel tanítványa volt. 1829-ben és 1830-ban barátjával Eduard Knoblauch-hal beutazta Franciaországot és Olaszországot, majd Heinrich Strack-kal közösen Oroszországot. 1832-ben udvari építészeti felügyelő illetve az új berlini városi kastély építésvezetője volt.

468. ábra. Szent Megváltó templom különálló tornya

177

A városháza épülete 1888-ban a járási elöljáróság, az anyakönyvi hivatal, a járásbíróság, a rendőrkapitányság, a vámhivatal és a királyi erdészet székhelye volt. 1945-ben, a II. világháború során a Vörös Hadsereg foglalta el. A harcok során a középületek és a lakóházak többsége súlyos károkat szenvedett. A városháza megmenekült, hiszen a szovjet katonák raktárat rendeztek be benne. 1975-től az épületben kapott helyet a Járási és Városi Hivatal, 1990-től meg Skwierzyna polgármesteri hivatala működik benne. 2006-ban a városháza homlokzata alapos felújításon esett át. A vállalkozás a „Modernizacja Roku 2006" = „2006 Év Modernizációja” XI. Összlengyel Verseny Kiadványában az „Elewacje i Termorenowacje” = „Homlokzatok és Hőszigetelés” kitüntetést kapta. Belső terében néhány a XIX. század 30-as éveiből való antik, klasszicista bútor: kredenc, óra, íróasztal és könyvszekrény található.

470. ábra. Friedrich August Stüler (Mühlhausen, Türingia), 1800. január 28. – Berlin, 1865. március 18.) német építész és építészeti író, a Magyar Tudományos Akadémia székházának tervezője.

Stüler 1837-ban elkészítette a szentpétervári Téli Palota újjáépítéséhez a terveket, de mivel I. Miklós cár nem a Stüler által tervezett és új neoreneszánsz stílust választotta, hanem az eredeti barokk kastélyt építtette újra, ezek soha nem kerültek megvalósításra. Friedrich August Stüler a XIX. század elején a legismertebb és legelismertebb német építészek egyike volt. IV. Frigyes Vilmos trónralépésével hatalmas mértékben megnőttek lehetőségei, 1842-ben kinevezték királyi építésznek. A berlini építészegylet alapítója is egyben. Ekkor kezdhette el építeni fő művét, a berlini Neues Museumot. Stüler az egyházi építmények kialakításában hajlott a IV. Frigyes Vilmos elképzeléseinek a megvalósítására, aki olaszországi utazása során tanulmányozta az ottani építészetet, és egyfajta porosz árkádiát szeretett volna létrehozni az ókor és a reneszánsz formavilág felhasználásával. A potsdami béketemplom a római Santa Maria in Cosmedin-templom kampanillájának mintájára készült. Ludwig Persius halála után Stüler vette át a potsdami béketemplom építési vezetését.

471. ábra. Ratusz w Skwierzynie  Az Iparos Céhek háza (Rynek 6) – közvetlenül a városháza szomszédságában áll.

Királyi megbízójával, IV. Frigyes Vilmossal 1858/59 telén újra beutazta Olaszországot és az ott látott középkori építmények valamint a quattrocento stílusa mély benyomást tettek rá. Az itáliai élményeit szabadon kombinálta és ezek több berlini templom építésénél érvényesültek, többek között a Jakabtemplomnál az Oránia utcában.

472. ábra. Iparos ház – Dom Rzemiosła A kőház a város legidősebb kőházanak egyike, 1856-ban épült, egy gazdag német kereskedő építtette neobarokk stílusban. 1910-ben a házat órásmestereknek adták el. Később egy pékmester vásárolta meg, aki pékséget és üzletet nyitott benne.

A Magyar Tudományos Akadémia épületére kiírt tervpályázat nyertes neoreneszánsz terve az ő nevéhez fűződik. (Az 1862 és 1865 közötti kivitelezési munkákat Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal irányította.)

178

A II. világháború után, 1945-1979 között a PPS "Społem" Általános Fogyasztási Szövetkezet kapott helyet benne. 1980-ban Iparos Céh irodája található benne. 2001-ben homlokzatát felújították.  Posta épület (ul. 2 Lutego) – Hugo Müller polgármester idején, 1888-ban épült. Neogótikus stílusban épült német középület. 1945-ben az épület belseje kiéget, ezért a szomszédos épületbe kellett költöznie. 1950-ben tért vissza eredeti épületébe.

475. ábra. Willa fabrykancka  „Ház a folyónál” - „Dom nad Rzeką” (Híd utca) ― a Warta hídjának tövében található épület a XX. század 20-as, 30-as éveiben épült, és mint Strandschlossen, városi szórakozóhely volt. Hotel, étterem és kávézó található benne. A világháború után bútorgyár lett és „Drzewiarz” nevet kapta. 1981-ig óvoda is működött benne. 1997-ben Kazimierz Witek üzletember vásárolta meg az épületet a várostól és hotel-rekreációs közpőontot hozott létre „Dom nad Rzeką” néven.

473. ábra. POCZTA POLSKA ― URZĄD POCZTOWY ul. 2 Lutego 3 ― 66-440 Skwierzyna

 Erdészet épülete (budynek Nadleśnictwa, ul. 2 Lutego), valószínűség szerint a XIX és XX. század fordulóján épült. Előtte kisebb dendrológiai kert található.

474. ábra. „Ház a folyónál”, „Dom nad Rzeką”  A zsinagóga (Synagoga w Skwierzynie) – 1841ben épült, az akkori Görbe utcában (ulica Krzywa; németül: Krummstraβe), ma Władysław Jagiełło utcában. – A korábbi épület a XVIII. századból való. – A II. világháború kezdetéig működött. A „Kristály éjszakán” a hitleristák elpusztították. 1945-ben teljesen leégett. Helyén lakótömb épült, az egykori épület földszintjén étteremmel.

474. ábra. Erdészet épülete

 Társadalmi Segítség Háza (Dom Pomocy Społecznej, ul. Batorego 15.) a XIX. század végén épült, elsődlegesen a városhatáron túl. Valószínűség szerint az 1896-ban felállított evangélikus általános iskola igazgatója lakott itt. 1945 után orvosi rendelő és később bölcsöde volt. 1998-tól Uniwersytet Trzeciego Wieku (fr. Universités: du Troisieme Age, Tous Ages, du Temps Libre, UNI3, des Aînés, ang. University of the Third Age, U3A = A Harmadik Életkor Egyeteme) is itt működik.

 A zsidó temető (ul. Międzyrzecka, ul. Mickiewicza) ― a Judenbergen ("Żydowska Góra") a XIX. század elejéről való, a lubusi vajdaság egyik legnagyobb zsidó temetője. Az itt felállított síremlékek a város leghíresebb emlékei. A temető közel 2,23 ha területén 247 síremlék található benne. A legnagyobb kiterjedésű zsidó temető Słubicében (1945-ig németül: Frankfurt (Oder)-Dammvorstadt) található, 2,35 ha. A Skwierzynában található legrégebbi síremlékek a XVIII. századból valók, azonban a temető a XV. századból származik. A temető a világháború kezdetéig létezett.

 villa (ul. 2 Lutego) – a gyáriparosok villája (willa fabrykanta), valószínűleg 1910-ben August Klemmann kőműves és ácsmester építette eklektikus stílusban. A szomszédos fűrészmalom is az övé volt, ebből eredően lakóés hivatali funkciókat is betöltött. A háború után pártbizottság és milicia, utána orvosi rendelő elhelyezésére szolgált.

179

Szlichtyngowa Szlichtyngowa (németül: Schlichtingsheim) a lubusi vajdaság keleti részén, a wschowai járásban fekvő város, az Odera folyó közelében. 1975-1998 között közigazgatásilag a leszczyński vajdasághoz tartozott. Jelenleg a lubusi vajdaság legkisebb városa. Területe: 1,55 km2. Lakosainak száma: 1372 fő. Elhelyezkedése: 51°43′N 16°15′E. A vajdaság legkeletebbre fekvő települése.

A várost Jan Jerzy Szlichtyng (vagy Szlichting, 1597-1658) ariánus, reformátor, a lengyel szejm követe alapította, aki 1644-ben IV. Władysław lengyel királytól városalapító privilégiumot kapott az akkori Schlichtinkowo helységre. Ahogy abban az időben Nagy-Lengyelországban alapított több más város, Szlichtyngowa saját fejlődését a Sziléziából menekült, a katolikus Habsburgok által üldözött protestánsok betelepülésére alapozta. Ebből kifolyóan a város alapításától kezdve egészen 1945-ig nagyrészt német etnikai és kulturális jelleggel bírt. Szlichtyngowa mint kézműipari központ működött, 1653-tól exportra termelt vászon raktára működött itt.

Szlichtyngowa egykori Vasútállomása A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a XVIII. és XIX. századból való házai szép építészeti emlékek (ul. Polna 2), a Ryneket korabeli kőházak veszik körül (Rynek 7, 11, 13, 19, 20, 36, 37.). Fáből készülz szélmalma ipari műemlék.

1793-ban, Lengyelország II. felosztása után Poroszországhoz került, majd átmenetileg a Varsói Nagyhercegség része lett (1807-1815). 1906-ban Szlichtyngowa a nr 372 sz. Bojanowo — Góra Śląska közötti vonal révén vasúti összekötettést kapott Góra Śląska és Głogów városával. Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés után nem került vissza Lengyelországhoz. 1945. február 1-jén a várost a szovjet hadsereg foglalta el. Szlichtyngowa közigazgatásilag Lengyelországhoz került. Akkori német lakosságát áttelepítették Németországba és a városba keletről lengyelek telepesek érkeztek.

koźlak (wiatrak) A szépen felújított kościół pw. Podwyższenia Krzyża Świętego XVII. századból való. A plébánia kocsiszínét a XIX. század első felében építették. A harangtorony XVII-XVIII. századi. A városban zsidő temető található.

1992-ben bezárták a vasútvonalat. 1995-ben leégett a XVII. századból való gerendavázas templom épülete. A város a mezőgazdasági régió kereskedelmi-szolgáltató központja. A környéken földgázkitermelés folyik.

180