Lubusi vajdaság (Lubuskie)

Lubusi vajdaság (Lubuskie)

A lubusi vajdaság címere A lubusi (a német Lebus, lengyelül Lubusz városról elnevezett) vajdaság Lengyelország 16 vajdasága közül az egyik közigazgatási egység, melyet 2013ban kerestünk fel. 1999-ben alakult a korábbi gorzówi, zielona górai vajdaságból valamint a leszczyński vajdaság egyes részeiből. Több történelmi tájegységet foglal magába: a lubusi földeket, Alsó-Szilézia, Nowa Marchia NagyLengyelország és Łużyce egy részét. A régióban közel 700 tó terül el. A Lubuskie tartomány egyike Lengyelország legkisebb tartományainak. A tartomány székhelye 1950-től egy ideig Zielona Góra városa volt, melynek szőlészeti hagyományai egészen a 14. századig nyúlnak vissza. Magát a várost a 13. században alapították meg, és ma a térség kulturális központjának számít.

lubuszi vajdaság fővárosa Gorzów Wielkopolski lett.

2. ábra. Gorzów Wielkopolski, a Lubusi vajdaság székhelye A legrégibb lengyel várak egyikét, a két piacteréről is ismert Drezdenko várat a 11. században alapították meg. Lengyelország egyik legmelegebb városa a mély Skwieierzynsko-Sulecinske-erdők és Kocie-hegyek mellett fekvő Żagań, amelyen keresztülfolyik a Bobr folyó. Łagów a régió (egyik) üdülő központja. A város dísze a két tó közti földnyelven a XIV. században a johanniták által emelt vár. 35 méter magas tégla bástyájáról látszik a park, a városka házainak tetői valamint a tavak színes (kékes és zöldes) felszíne. Łagów továbbá a legrégebbi lengyelországi filmfesztivál színhelye is. A Kamara Lubuski Nyári Filmfesztivált júniusban rendezik. Júliusban pedig Gorzów Wielkopolskiba Európa minden részéről érkeznek romák, a „Romane Dyvesa” Nemzetközi Cigány Zenekarok Találkozójára. A színpadon hullámzanak a színes, cigány szoknyák, csilingelnek a karkötők, a cigányzenészek pödrik bajszukat.

1. ábra. Zielona Góra, a Lubusi vajdaság egykori székhelye Az egyik legértékesebb kiállított tárgy a Zielona Góra-i Bor Múzeumban egy üveg „Monte Verde” gyümölcsbor, melyet a városban gyártottak a Lengyel Népköztársaság első éveiben. A gyümölcsborok gyártását rég beszüntették, a régióban pedig visszatért a szőlőborok divatja. A háztáji pincékben készülteké, melyeket a minden évben megrendezett Szüreti Fesztiválon kóstolnak meg.

Az ifjúsági zene rajongói pedig augusztusban Żaryban tombolnak a „Przystanek Woodstock” (Woodstock Megálló) szabadtéri rendezvényen, melyen több mint 100 ezer fiatal gyűlik össze és több tíz lengyel rockegyüttes lép fel. A komolyzene kedvelőinek is megvan a maguk ünnepe. Augusztusban, Gościków-Paradyżban a „Zene a paradicsomban” című fesztiválra a régi zene szerelmesei érkeznek augusztusban.

Gorzow Wielkopolski városa egy egykori kézműves-kereskedelmi településből nőtt ki. Ma ez a város a térség közigazgatási székhelye, s egyben közút-, vasút- és hajóforgalmi kereszteződés is. 1975-től a gorzówi vajdaság központja, 1999-től a

1

3. ábra. A Lubusi vajdaság térképe

2

Járások Népesség 2008. január 1-jei állapot: Járás

Helye Helye Terület Terület népesség népsűrűség Lengyelországban Lengyelországban (ha) (km²) fő fő/km² a területe szerint népessége szerint

gorzówi járás

121 425 1214

66 172

54

84

179

krosnoi járás

139 125 1391

56 297

40

51

220

międzyrzeczi járás 138 761 1388

58 279

42

52

208

nowa sóli járás

77 073

771

86 882

113

192

107

słubicei járás

99 929

999

46 551

47

129

264

strzelcedrezdenkoi járás

124 784 1248

50 072

40

75

244

sulęcini járás

117 781 1178

35 349

30

91

302

świebodzini járás

93 657

937

56 094

60

144

223

wschowai járás

62 420

624

38 866

62

244

289

zielona górai járás 156 970 1570

89 779

57

32

99

żagańi járás

113 178 1132

82 050

72

98

121

żari járás

139 278 1393

98 884

71

50

81

Gorzów Wielkopolski (m. n. p. 8573 p.)

86

125 411

1463

29

31

Zielona Góra (m. n. p. p.)

58

117 523

2014

46

33

5834

3

Városok és népességük A lubusi vajdaságban 42 város van, ezekből 2 járási jogú város. A városok népessége 2008. január 1-jén a GUS (Fő Statisztikai Hivatal) adatai szerint: város

Babimost Bytom Odrzański Cybinka Czerwieńsk

járás zielona górai

365

3

4200

1151

736

626

nowa sóli

230

2

4404

1915

769

615

słubicei

529

6

2669

505

682

763

zielona górai

936

9

4129

441

553

630

569

6

3209

564

668

707

1072

11

10 355

966

505

392

Gorzów Wielkopolski

8573

86

125 411

1463

34

31

powiat żagańi

2389

24

3417

143

232

690

krośnoi

2068

21

16 814

813

274

270

żagańi

918

10

3971

433

556

645

żari

479

5

4435

926

699

610

zielona górai

455

5

3680

809

710

671

gorzówi

4615

46

17 662

383

93

258

nowa sóli

594

6

9518

1602

659

414

krośnoi

815

8

11 999

1472

591

357

sulęcini

1211

12

1955

161

468

828

żari

1251

13

14 729

1177

453

312

żari

1643

16

2611

159

352

767

żagańi

537

5

3619

674

676

675

międzyrzeczi

1026

10

18 539

1807

521

243

strzelceDobiegniew drezdenkoi strzelceDrezdenko drezdenkoi Gorzów Wielkopolski Gozdnica Gubin Iłowa Jasień Kargowa Kostrzyn nad Odrą Kożuchów Krosno Odrzańskie

helye helye terület terület népesség népesség Lengyelországban Lengyelországban (ha) (km²) fő fő/km² terület szerint népesség szerint

Lubniewice Lubsko Łęknica Małomice Międzyrzecz

4

város

járás

helye helye terület terület népesség népesség Lengyelországban Lengyelországban (ha) (km²) fő fő/km² terület szerint népesség szerint

nowa sóli

2180

22

40 300

1849

260

109

Nowe Miasteczko

nowa sóli

329

3

2820

857

748

743

Nowogród Bobrzański

zielona górai

1463

15

5096

348

395

574

Ośno Lubuskie

słubicei

801

8

3747

468

593

667

słubicei

1142

11

6462

566

488

505

międzyrzeczi

3589

36

10 085

281

133

399

wschowai

1431

14

3900

273

403

651

słubicei

1921

19

16 818

875

297

269

strzelcedrezdenkoi

494

5

10 156

2056

694

397

zielona górai

688

7

17 737

2578

627

255

sulęcini

856

9

10 016

1170

575

401

wschowai

55

2

1359

877

787

864

żagańi

1095

11

12 550

1146

498

344

świebodzini

1054

11

21 708

2060

512

206

sulęcini

911

9

2447

269

559

781

międzyrzeczi

304

3

2334

768

754

793

gorzówi

824

8

6833

829

587

493

wschowai]

839

8

14 428

1720

580

317

świebodzini

290

3

5055

1743

758

578

Zielona Góra

5834

58

117 523

2014

74

34

żagańi

4038

40

26 503

656

105

168

żari

3349

33

38 739

1157

147

118

Nowa Sól

Rzepin Skwierzyna Sława Słubice Strzelce Krajeńskie Sulechów Sulęcin

Szlichtyngowa Szprotawa Świebodzin Torzym Trzciel Witnica Wschowa Zbąszynek Zielona Góra Żagań Żary

5

Landisberch gyorsan fontos kulturális és kereskedelmi központtá fejlődött Németország keleti szögletében. A városalapítással egyidejűleg gótikus plébániatemplomot is kezdtek építeni, mely 1537 után lutheránus volt, jelenleg római katolikus katedrális.

Gorzów Wielkopolski Gorzów Wielkopolski németül Landsberg an der Warthe) Lengyelország nyugati részén fekvő járási jogú város, a Lubusi vajdaság és a gorzówi járás székhelye. Területe: 86 km2. Tengerszint feletti magassága: 19-82 m. Lakosságának száma: 124 554 fő. Gorzów Wielkopolski a Warta partján fekszik. Elhelyezkedése: 52°43′51″N 15°14′18″E.

1433-ban a husziták ostromolták a várost, a 17. században néhány évtizedig svéd megszállás alatt volt, a hétéves háborúban az orosz hadsereg szállta meg, azért, mert együttműködött Napóleon seregével. A legkiemelkedőbb háború személyiségek közé tartozik:

előtti

landsbergi

 Max Bahr (színes jutazsákok gyárának tulajdonosa, a jelenlegi püspöki palota tulajdonosa, a városi fürdő építésének (1928) kezdeményezője),  Herman Pauksch gyáros (a Stary Rynek szökőkútjának (1897) alapítója, melyet gorzówiak és korábbi német lakosok összefogása épített újjá 1997-ben), annak a villának a tulajdonosa, amely ma a Városi kultúrháznak ad otthont,  Gustaw Schroeder, a kábelgyár megalapítója, annak a villának az építője, melyben jelenleg a Muzeum Sztuk Dawnych (Régi művészetek múzeuma) kap helyet.

4. ábra. Warta parti sétány

A Warta menti Landsbergben született 1929-ben Christa Wol, a Német Demokratikus Köztársaság leghíresebb írónője, néhány író, tehetséges művész és mérnök.

Története A Bolesław Rogatka legnicai herceg és Magdeburg érseke közötti megállapodás alapján 1249-ben Lubusz Brandenburg kezére került. A település 1257-ben kapott városjogot. 1260-ban I. Przemysł nagylengyel herceg lánya, Konstancja hercegnő férjhez ment János brandenburgi őrgróf fiához, Konrádhoz, és hozományként a santocki vármegyét kapta, magának a várnak a kivételével. 1257-ben I. János őrgróf az aszkániai dinasztiából származó Albrecht de Luge lovagot felhatalmazta, hogy a megye és Lubusz határához közel várost alapítson Landisberch Nova (Új-Landsberg, megkülönböztetésül a Berlin melletti ÓLandsbergtől) néven.

A város fekvése – a Kłodawa folyónak a Wartába ömlésénél, vízi és szárazföldi utak találkozásánál fekszik – jó feltételeket biztosított az urbanizációhoz és a város fejlődéséhez, mely a kereskedők és kézművesek munkája nyomán felvirágzott. A 20. század elején Landsberg épületeinek architektúráját Közép-Európa legszebbjei és legértékesebbjei közé sorolták.

7. ábra. Warta parti sétány a folyóparton A háborúk között legtragikusabbnak a második világháború bizonyult. 5. ábra. Gótikus katedrális

6

A Wehrmacht helyőrsége, amikor visszavonult Kostrzynba a város mindkét hídját felrobbantotta, a Vörös Hadsereg bevonuló egységei pedig 1945. január 30-án felgyújtották a Stare Miastot (Óváros). Végül 1945 márciusában Landsberg lengyel nevet kapott: Gorzów nad Wartą lett. Ezután újabb gyors fejlődés kezdődött. Már az 1960-as évek közepén ötvenezren laktak a városban, meghaladva a háború előtti népességet. A 60-as évek végére Gorzów már közepes városnak számított. 1975-től a gorzówi vajdaság központja, 1979-ben a lakosság túllépte a 100 000 főt. 1999-től Gorzów a lubuszi vajdaság fővárosa.

Látnivalók A várost a legfontosabb kulturális műemlékek útvonala mentén érdemes végigjárni. A többszáz éves épületeken kívül a figyelmünket magukra vonják a kortárs művészet remekművei. Érdeklődésünket felkeltheti már a várost népszerűsítő villamos is, mely a régi Arzenál mellett, a Welniany Rynek sétáló utcánál áll. A járműben információkat, prospektusokat kapunk a városról, és ajándéktárgyakat is vásárolhatunk.

Gorzów Wilekopolski Zielona Góra mellett az egyik legrégebbi és legfontosabb város, Lengyelország nyugati részében, a Lubuskie vajdaságban. Krakkóhoz hasonlóan nemrég ünnepelte kijelölésének 750-ik évfordulóját.

11. ábra. Warta parti sétány részlete Többet tudhatunk meg a régi és mai Gorzówról a Jan Dekert Lubuskie Múzeumban. A múzeum egy luxusvillában található, mely egykor egy helyi iparos otthona volt. A kiskastélyt 3,32 hektáros Botanikus Kert vesz körül. Az iparos hobbyja a régmúlt történelme volt, így a kertben egy megalitikus síremlék rekonstrukcióját is megtaláljuk, a gömbölyű amforák korából. A múzeum másik részlegét egy hatalmas, poroszfalas magtárban találjuk. Gorzów Wielkopolskit a több lengyel város közül kiemeli a számtalan szobor, főleg a nagyon modernek. Minden idelátogatónak nagyon tetszik a Paucksch Szökőkút, egy XIX. századi emlékmű, mely allegorikusan magát a várost ábrázolja. Természetesen nem hiányzik Adam Mickiewicz szobra sem, de nagyobb benyomást tesz Irena Dowgielewiczowa költőnő szobra, aki a városban lakott 1945-től haláláig, 1987-ig. A város történelmének és hagyományainak eleme a német múlt, melyet a város lakói ápolnak. A Słowiański Parkban újra felállították Egomet Brahtz szobrát, aki kőműves volt, később pedig városi tanácsos, 1918-ban halt meg. A mai napig Gorzów címere a piros brandenburgi sas. Gorzówban két egyházi személy szobra áll: II. János Pál pápáé és Wilhelm Pluta helyi püspöké. A II. Világháború végét két emlékmű idézi: a II. Lengyel Hadsereg emlékműve és egy orosz generális obeliszkje, aki 1945-ben bevette Landsberget, a mai Gorzówot.

8-10. ábra. Az Óvárosi-híd új hídszerkezete

7

A fiatalokról - akik Lvovot védték az ukránok ellen 1948-1920 között - emlékezik meg a Lvovi Sasok Obeliszkje. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a város mai lakosai közül sokakat éppen azokról a területekről telepítették ki nyugatra.

12. ábra. Stary Rynek (Régi piactér) új épületei A 13. századi gótikus székesegyház 14. században emelt zömök tornya a védekezést szolgálta. A paplak 15. századi, az oltár szép reneszánsz munka.

15-16. ábra. Paucksch szökőkútja

13. ábra. A katedrális szentélye

Gorzowie Wielkopolskiban a Paucksch szökőkútja nevét Hermann Pauckschról,, a Maschinenbauanstalt und Dampfkesselfabrik H. Paucksch AG tulajdonosáról kapta. A Warta menti várost jelképező bronz szobor Cuno von UechtritzSteinkirch alkotása.

A Warta partjára települt tekintélyes favázas magtár az 1770-es évekből való, s jelenleg történelmi és kortárs festményeket bemutató múzeum.

14. ábra. A TESCO épülete a Stary Ryneken

8

lengyel hangzású neve volt ás csak egy részük állt új telepesekből.

Zielona Góra Zielona Góra (német neve Grünberg) nyugatlengyelországi járási jogú város; a Lubusi vajdaság, valamint a zielona górai járás székhelye. Területe: 58 km²Teljes népesség: 118 700 fő. Tengerszint feletti magassága: 70,6210,8 m. Elhelyezkedése: é. sz. 51° 56′ 23″, k. h. 15° 30′. A város a WrocławSzczecin történelmi útvonal mentén fekszik.

1742-ben porosz uralom alá került. A napóleoni háborúk idején itt vonultak át a francia csapatok és a Napóleon seregében harcoló lengyel ulánusok. A rövid napóleoni uralom megszűnésétől egészen 1945-ig a város ismét német uralom alatt állt. A második világháború előtt mintegy 25 000 fő lakott a városban. A háború után lengyel fennhatóság alá került, először a poznańi vajdaság része lett, újratelepítése az 1970-es évekig tartott, és főleg keletről áttelepültek és nagy-lengyelországiak népesítették be. Gyakorlatilag nem sérült meg a háború alatt, az akkori plébános, Georg Gottwald a közeledő Vörös Hadsereg elé ment és értesítette őket, hogy a város nem fog ellenállni. 1950-ben a hatóságok elhatározták, hogy új vajdaságot alapítanak Zielona Góra székhellyel.

17. ábra. Zielona Góra központja Története A történelmi Szilézia határterületeként a XIII-XIV. század fordulóján került a sziléziai Piastok birtokába Zielona Góra is. Városként NyugatEurópából, főleg Flandriából és Németországból érkezett telepesek alapították, akik az új várost úgy nevezték el, mint ahogy a korábban már itt állott lengyel falut hívták: Zielona Góra. Városi jogokat 1323-ban kapott. A város történelme egész ideje alatt szorosan kapcsolódott Alsó-Sziléziához. Hosszú ideig a Głogówi Hercegséghez tartozott, majd később, miután azt feldarabolták, a żagańihoz. A 13. századtól fokozatosan elveszti lengyel jellegét. Egész Alsó-Sziléziával együtt először cseh, majd német fennhatóság alá kerül. 18-19. ábra. Zielona Góra belvárosa

A városnak védelmi fala és fellegvára volt, amely valószínűleg fából épült, mivel eddig semmi maradványa nem került elő. Feltehetőleg csekély stratégiai jelentősége volt, és végül az ide látogató Luxemburgi János parancsára lerombolták.

Ettől kezdődik a város legszebb korszaka, mely kulturális, turisztikai, egyetemi és ipari központtá nőtte ki magát. Az 1960-as évek elején alapították a Wyższa Szkoła Inżynierskát (Mérnöki Főiskolát). A Studium Nauczycielski (Tanítóképző) bázisán létesült a Wyższa Szkoła Pedagogiczna (Pedagógiai Főiskola). Jelenleg a két főiskola Uniwersytet Zielonogórski néven egyesült egyetemmé. Az állami főiskolákon és egyetemeken összesen 25 000 hallgató tanul. A város élénk sportközpont is.

1526-ig a cseh királyság hűbérese volt (II. Ulászló és II. Lajos király uralma alatt állt a mohácsi csatáig). Ezután a Habsburg-birodalomhoz tartozott. 17. és 18. századi utalásokból tudjuk, hogy a környék lakosságának még továbbra is

9

épült, később klasszicista elemekkel módosított barokk fatemplom ezt követően az evangélikusok kezébe került át. A templom harangtornya kőből épült.

Műemlékek  Késő gótikus templom – jelenleg Szent Hedvig katedrális (1372), újjáépítve az 1420. évi tűzvész után (Konkatedra św. Jadwigi w Zielonej Górze): A gótikus és később klasszicista stílusban újjáépített Szent Hedvig (Jadwiga)-templom barokk orgonáival, reneszánsz és barom síremlékeivel értékes műemlék.

22. ábra. Częstochowai Szűz Mária templom  Legszentebb Szűz Mária temploma, vagy szőlőskerti kápolna. Épült a 14. század elején az 1314. évi járvány túlélőinek alapítványából. (Kaplica pw. Narodzenia Najświętszej Marii Panny – tzw. Kaplica na Winnicy przy ul. Aliny 17)

20. ábra. Szent Hedvig katedrális  Wieża Łazienna (Fürdő torony) a 15. századból. Nevét az egykor közelében volt városi fürdőről kapta. Feladata volt a város négy kapujából az egyiknek, az ún. Éhség-kapunak védelme, de néha börtönként is szolgált. A régi börtönnel együtt, ahol jelenleg a Püspöki hivatal van, ez az egyetlen hely a városban, ahol a városfalak maradványai láthatók.  Városháza (15. század): A Régi Főtéren figyelemre méltó látnivaló az eredetileg a XVI. században gótikus stílusban emelt, majd a XVII. és XIX. században átépített és kibővített Városháza. A XX. században XVII. századi tornyát is átépítették, s ekkor kapott barokk toronysisakot.

23. ábra. Szőlőskerti kápolna  Fogadalmi kápolna a mai pomerániai lakótelepen. 1784-ben építették annak emlékére, hogy 100 évvel korábban a város lakosságának háromnegyede járványban halt meg.  A korábbi katolikus iskola (1651)  A régi fogatolt posta épülete (Hotel Zajazd Pocztowy ul. Jedności 78 65-018 Zielona Góra) szép műemlék. Már 150 évvel ezelőtt vendéglő működött ezen a helyen. 21. ábra. A Városháza esti fényben  Częstochowai Szűz Mária temploma - Kościół pw. Matki Boskiej Częstochowskiej w Zielonej Górze (1746-1748): Ez a XVIII. század közepén

10

24. ábra. Hotel Zajazd Pocztowy bejárati cégére

27. ábra. Hotel Zajazd Pocztowy étterme

 Az épületkomplexum modern belsővel, korhű hangulattal rendelkezik.

28. ábra. Hotel Zajazd Pocztowy virágos terasza Borászat 25. ábra. Hotel Zajazd Pocztowy felújított homlokzata

A lengyelek Zielona Górát a borral párosítják, már 1314-ben megemlítették pincéit, 1852 óta évente színpompás szüreteket tartanak. Zielona Góra egyike a régió kevés vidékeinek, ahol a klíma elég enyhe a szőlőtermeléshez és a borkészítéshez. (Lengyelország másik városa ahol szőlő terem: Warka Mazóviában.) Az első borpincék Zielona Góra környékén 1314-ben létesültek. A közeli Paradyż kolostorban a szerzetesek már 1250-től készítettek bort. A szőlőtermesztés virágkorában a szőlőskertek számát 4000-re becsülték, magában Zielona Górában pedig 2500-ra. A leghíresebb bor neve "Monte Verde" volt. A szocializmus alatt a termelést visszafogták, de 1990-től újra felfejlesztették. Mindazonáltal ma már nem készítenek bort itt (az utolsó palackozó az 1990-es évek elején bezárt).

26. ábra. Hotel Zajazd Pocztowy udvara

Ochla Ochla (do 1945 niem. Ochelhermsdorf) A Zielona Góra közelében fekvő Ochla a népi építészet emlékeit gyűjtötte össze. Skanzenében (Park Muzeum Etnograficznego) a környék szép épületeit, gazdasági eszközeit gyűjtötték össze.

11

1.útvonal

A város a Poznań-Głogów kereskedelmi út mellett feküdt és Csehország felé biztosított összeköttetést. 1343-ban III. Kázmér lengyel király Lengyelországhoz csatolta, 1345 és 1349 között pedig királyi privilégiumot adott neki, királyi város lett.

Wschowa Wschowa (niem. Fraustadt) Területe: 8,39 km2. Kisvárosias település Nagy-Lengyelország és Szilézia határán. Lakosainak száma: 14357 fő. Elhelyezkedése: 51°48′N 16°18′E. Nevének eredetére két feltevés van. Egyrészt a lengyel schować (elrejteni) igéből származtatják, melynek ólengyel formája a wschować igenév. A név olyan helyet jelöl, melyben el lehet rejtőzködni (véd- és óvó hely). A másik változat szerint a Wielisław (hírnév várományosa) név rövidebb változatából, a Wiesz személynévből származik. A városnév legrégibb írott formája Veschov (lengyelül: Wieszowa). A Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) – a wrocławi püspökség dézsma-jegyzékében – 1295–1305 között latinizált formában szerepel Weschowa néven. Német neve Fraustadt Szűz Mária után. A helység első írásos említése 1136-ból, II. Ince (1081. november 26. – 1143. szeptember 24.) idejéből való, amikor a gnieźnói érsek falvaként említik.

1404-ben pénzverdét alapítottak itt, amely kb. 1655-59-ig működött. A város posztógyártó központként volt ismert, különböző mesterségeket (aranyműves, fazekas, cipész, harangöntő) űztek itt. A XVI-XVII. században a város a lutheranizmus központja volt. A XVII. század a város egykori fejlődésének időszaka. Az olasz Niccolo Bacaralli itt alapítja meg Lengyelország első festőmanufaktúráját. 1633-ban Hieronim Radomicki sztaroszta a városfalakon túl felépíti az újvárost, a "Nowe Miasto"-t, amely 1642-ben megkapja a magdeburgi városjogot. Önálló városházával, önkormányzattal, kórházzal és iskolával rendelkezett. 1706. február 13-án – a III. északi háború idején – Wschowa alatt, Dębowa Łęka és Osowa Sień falvak között zajlott le az ütközet a svéd erők és a Szászország és Oroszország hadserege között. A XVIII. században II. (Erős) Ágost lengyel király, I. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem

12

valamint III. Szász Ágost (lengyelül August III Sas (vagy Gruby „Kövér”), II. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem gyakran tartózkodtak itt, és szenátus is itt ült össze. Ebben az időben Wschowa Lengyelország „nem hivatalos” fővárosának szerepét töltötte be.

1938-ban Wschowa a sziléziai tartományhoz kapcsolódott. 1939. szeptemberi hadjárat idején Wschowa alá értek a lengyel hadsereg osztályai, melyek szétlőtték a várost (Wschowi támadás). 1945. január 31 és február 1. között a Vörös Hadsereg szállta meg. 152 után ismét Lengyelországhoz került, a német lakosságát az Oderán túlra telepítették át. 1945-54 között a Wschowa-Południe (Dél- Wschowa) és WschowaPółnoc (Észak-Wschowa) nagyközség székhelye volt. Látnivalói Szent Szaniszló vártanú püspök és Nagyboldogasszony temploma gótikus stílusú, a XIV. században épült, a XVI. és XVIII. században átépítették.

29. ábra. Wschowa óvárosa 1793-ban, Lengyelország II. felosztása idején Poroszország uralma alá került és Sziléziához csatolódott. 1807-1815 között a varsói Nagyhercegség része lett, majd ezt követően a Porosz Királysághoz került vissza. A porosz megszállás idején út és vasútvonal épült. 1905-ben lakosainak száma 7.452, melynek 86,2%a német, 10,1%-a lengyel és 2,5%-a zsidó volt. A lakosság 53,3%-a evangélikus, 43%-a katolikus. Az I. világháború után, a város német lakosságára tekintettel Németországhoz csatolták: Marchii Granicznej Poznań-Prusy Zachodnie (Grenzmark Posen-Westpreussen).

30. ábra. Szent Szaniszló vértanú püspök és Nagyboldogasszony templom A Városháza (Ratusz we Wschowie) legrégebbi része a monumentális torony, amely a XVI. századból való. 1860-ban kapta mai, neoreneszánsz jellegét.

31. ábra. A városháza háromszintes épülete A Városháza észak-nyugati sarkán monumentális torony található. . 31. ábra. Grenzmark Posen-Westpreussen

13

Wschowa várának első említése a XIV. századból való. Az első várat Nagy Kázmér építette. A régi sztaroszta-vár a XIX. század első feléig fennmaradt. A leromlott várat a XIX. század elején börtönné alakították át. 1992-1999. között az épületben ruházati üzem működött. 2000-ben a létesítményt "Zamek Królewski" néven szállodává és étteremmé alakították.

32. ábra. A városháza monumentális saroktornya

35. ábra. "Zamek Królewski" szálloda és étterem

33. ábra. A belváros a városházával

36. ábra. Középkori városfalak

Az Úr Jézus jászla (Żłóbka Pana Jezusa - Kripplein Christi) elnevezésű evangélikus templom a XVIIXVIII. századból való, 1604-ben emelték két gótikus lakóház összeépítésével. Egy tűzvész után, 1647-ben toronnyal átépítették a Lengyel Kapunál és a védőfalaknál. Jelenleg elhagyottan áll.

A Rzeźnicka és a Łazienna utca sarkán, egy kis téren áll a nyolcszögletű a rokokó stílusú, kopjás szökőkút a XIX. század második feléből. Az eredeti szobor ma már a Muzeum Ziemi Wschowskiej kiállításán látható.

37. ábra. Városi szökőkút a XVIII. századból való

34. ábra. Evangélikus templom

14

Sława Sława (niem. Schlawa, dawn. Sława Śląska) a Leszczyńskitóvidéken, a Sławai-tó partján (817 ha) fekvő népszerű üdülő- és vízi sporttelep. Területe (2011ben): 14,31 km2 volt. Lakosainak száma 2010-ben: 3923 fő volt. Fekvése: 51°53′N 16°05′E.

palotát az egykori, XV. századi vár falainak felhasználásával. 1834-ben vámkamara működött itt. 1937-ben a náci adminisztráció a Schlawa słowianiul csengő nevet a történelmietlen Schlesiersee-re változtatta. 1945-ben a város Lengyelországhoz került és az akkori lakosságát Németországba telepítették ki. 1946-ig Sława járási székhely és az Állami Kitelepítő Hivatal (Państwowy Urząd Repatriacyjny) székhelye volt, amely később Głogówba költözött. Itt alakult meg az első postahivatal a nyugati Oderai Földeken (Jan Grellus z Kościana alapította).

A város két részből áll: a városból és az üdülőövezetből. A helység a parti szegélyből, az üdülőövezetből és a táborozóhelyből áll. Sławában minden év júliusában megrendezik a Nemzetközi Sport Bridzs Kongresszust (Międzynarodowy Kongres Brydża Sportowego). Sława szó már a słowiański törzseknél megtalálható volt, és a kereszténységet megelőző gyökerekkel rendelkezik. A város a nevét a tótól kapta, amely a mocsártól származik, ahol az ólengyel nyelvben a slava, slova folyót jelentett, a slovo – błoto pedig mocsarat.

1955. január 1-vel a wschowai járáshoz került, 1975-1998 között a város a Zielona Górai vajdasághoz tartozott. Számos műemlék található a településen, melyek közül a Szent Mihály arkangyal-templom (Kościół pw. św. Michała Archanioła w Sławie) említésre méltó. Az első fatemplom említése 1404-ből való. 1524-ben az evangélikusok foglalták el. A 30 éves háborúk során a protestáns szentély a katolikusok kezére került. 1604-ben Melchior von Rechenberg – 1587-től a város új tulajdonosa – a régi fatemplom helyén kőtemplomot emeltetett. A templom a XVIII. században leromlott, a kövtkező restaurálásra 1830-ban került sor. A templom belsejében XVII. századi kő szószék és XVI. századi Szenvedő Krisztus szobor található.

A város kezdeti története nem ismert. Első írásos említése 1312-ből való. Vélhetően Konrad, az első głogowi herceg (1251-1273), vagy fia, III Henrik (1273-1309) alapította. 1312-ben már jelentős város volt és járási székhely. Hiteles dokumentum, melyben III. Henrik felosztja a hercegség területét fiai között. Slave cum suo districtu (Sława z jej okręgiem) – Sława területeivel együtt – IV. Henrik birtokába került. 1468-ban XI. Henrik glogau-i herceg a várost eladja a Rechenberg z Borowa Polskiego családnak. 16551887 között a város a gróf Barwitz von Fernemont családé. 1732-1735 között ők építtették fel a barokk

A palota együttes a XVII-XIX. századból való, a XX. első felében átépítették.

37. ábra. Sława látképe a főút felől

15

Nowa Sól Nowa Sól (németül: Neusalz an der Oder) ― Elhelyezkedése: 51°48′N 15°43′E. Mint neve is elárulja, az egykori sókamara településeként a tengeri sószállítás egyik központja volt. Egy régi, XVI. századi sóházat, ugyancsak XVI. századi templomot és gazdag régészeti és néprajzi gyűjteménnyel rendelkező múzeumot láthatunk a városban.

39. ábra. Dalkowski-fennsík (Wzgórza Dalkowskie)

A Trzebnicki Wał sávjában fekszik az Oderánál. A Trzebnicki Wał, Kocie Góry természeti makro régió Lengyelország dél-nyugati részén, az Középső Lengyel-alföld (Niziny Środkowopolskie) altáj része. Kiterjedése 3239 km2. Zieloną Górával és Sulechow-val együtt alkotják a Lubusi Hármasvárost (Lubuskie Trójmiasto).

2010. évi adatok szerint területe: 21,80 km2. A város a járás területén 2,8 %-át foglalja el. 2002. évi adatok szerint a város 21,56 km² kiterjedésének 40%-a mezőgazdasági célú, 13%-a erdős terület. 1975-1998 között a zielona górai vajdasághoz tartozott. A Henryk z Wierzbna vagy Henryk z Wierzbnej wrocławi püspök (1302-1319) működése idejében írt Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) latin krónikában 1295-1305 között magán falvakként említik Stare Żabno (Sczhabna antiqua) és Nowe Żabno (Sczhabna nova) falvakat. Az előzőt, mint a város által bekebelezettet és annak kerületét, a másodikat, mint falut említik.

38. ábra. Wał Trzebnicki A város városi-nagyközségi státusszal rendelkezik és a nowa sóli járás székhelye. A város az 1990 után újjáalakult Lengyel Városok Szövetségének (Związek Miast Polskich) a tagja. 2011. évi adatok szerint Lakosainak száma: 40 369 fő.

40. ábra. Nowa Sól fenállásának 450. évfordulójára emlékeztető tábla Nowa Sól városa rohamos fejlődésnek indult. A várost először 1585-ben Neusalzburg-ként említik, később Neusalzra rövidült. Városi jogot csak 1743ban kapott. A városi hagyományok a sófinomító iparral kapcsolatosak. A „Okres solny”, azaz „Sókörzet” működése a harmincéves háborút követően azonban véget ért, amikor a tisztító bezárt.

Nowa Sól a Lubusi vajdaság déli részén fekszik, az Odera bal partján, a dél-nyugat lengyelországi Dalkowski-fennsík (Wzgórza Dalkowskie) fizikogeográfiai mezorégió (318.42) nyugati részének területén (Pradoliny Barucko-Głogowskiej).

16

41. ábra. A város látképe a XVIII. században A stagnálás korszakát követően a XIX. századtól rohamos fejlődésnek indult. Az ipar dinamikusan megújult, cérnagyár, ragasztóüzem, nehézipar alakult, újabban vashuta jött létre. A XX. század küszöbén nagy folyami dokk is működött itt szárazföldi kikötővel és vasúti kapcsolattal. A II. világháború idején a németek a várost alkalmas pontot használták néhány kényszermunkatábor alapításánál, ezek egyike az alsó-sziléziai Rogoźnica faluban felállított GrossRosen (Konzentrationslager Groß-Rosen), mely hírhedtként szerepel a történelem lapjain. A Vörös Hadsereg 1945. február 14-én vonult be Nowa Sólba. A II. világháború németek általi elvesztésének eredményeként a város Lengyelországhoz került. A város német lakosságát Németország új határain belülre telepítették át. A város sokáig a szövetségesek befolyása alatt állt, Katonai Parancsnokság működött itt. A korszak végéig nagy szovjet katonai tábor működött itt. A városban nagy katonai kórházat állítottak fel, katonai lakótelep és laktanya jött létre. A háború után Nowa Sól az „Odera” Lenipar Oderamenti Üzemei (Nadodrzańskie Zakłady Przemysłu Lniarskiego "Odra") japán gépekkel elállított szintetikus fonalakból készített textiltermékeiről volt híres (2002-ben befejezte működését).

42-44. ábra. A szépen felújított Odera part

Dozamet Ośrodek Wczasowy Dolnośląskich Zakładów Metalurgicznych termékei között metro tübingek, és a szénbányászat felszerelései készültek (a Dolnośląskich Zakładów Metalurgicznych üzemét 1998-ban zárták be) jelenleg megújulva folytatja működését. Tojásgyárában készült tojáspor német exportra készül. Helyi sörfőzdéje a XX. század kezdetétől néhány sörfajtát termel. A város a vízi sportoknak is otthont ad. Az 1960-as években épült fel sportcsarnoka. Számos iskola és gimnázium működik a városban.

45. ábra. A Szent Antal-templomban kapucinusok szolgálnak

17

45. ábra. A Régi városháza szépen felújított épülettömbje

47-48. ábra. A városközpontban szép új vagy felújított házak találhatók 45. ábra. A Rynek szélét szép házak övezik

49. ábra. A város jó építkezési lehetőségeket biztosít

46. ábra. A Járási Elöljáróság épülete

18

Siedlisko Siedlisko (németül: Carolath/Karolath) – lengyel falu a lubusi vajdaságban, a nowa sóli járásban, 1973-tól a siedliskoi nagyközség székhelye. 1950– 1975 között közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott, majd 1975–1998 között újra ide tartozott. A helység első, nem hivatalos neve a II. világháború után Karolat volt. 1946. november 12én kapta lengyel nevét: Siedlisko. Siedlisko (Carolath) első írásos említése 1298-ból való, mint a bytomi váruradalom szerzeménye III. Henrik glogaui hercegtől. Várát "castrum Sedlscho" néven említik. 1361-ben bytomi várkapitánysággal Mikołaj von Rechenberg kapta haszonbérbe, és tartotta kezében ez a család 200 éven át. 1561-ben Fabian Schönaich báró, 1500 lovagot számláló zsoldos csapat parancsnoka kapta haszonbérbe. Fabian Schönaich több katonai hadjáratban vett részt, például III. Waza Zsigmond lengyel király hadjáratában Moszkva és Törökország ellen. Fabian Schönaich utód nélkül hunyt el 1591. augusztus 23án és fivére, Georg kapta örökül, akire a nagy földbirtokokon kívül 15 ezer tallért hagyott. Georg von Schönaich sziléziai kancellár művelt ember volt, Wittembergben tanult, és közel voltak hozzá a protestáns eszmék. Széleskörű kapcsolat tartott fenn a sziléziai és a cseh nemesekkel (Csehországban született).

50. ábra. A Régi városháza mellett álló Bank bejárati portálja A városközpontban álló Szent Mihály Arkangyaltemplom (Kościół pw. św. Michała Archanioła w Nowej Soli) XVI. századi eredetű, egykor evangélikus templom értékes műemlék. A Szent Mihály Arkangyal templom eredetileg egyhajós volt, 1688-ban kápolnával bővítették. Kórusa valamint oldalhajói T betűt alkotnak.

53. ábra. A vár építési periódusai 1595-ben földbérletbe vette a birtokot és 1597-ben Melchior Deckenhardtot a gazdag, nagy család új várának felépítésével bízta meg. Az addig itt álló fából készült nemesi udvarházat kőfalakkal építették át. Georg von Schönaich nagyszabású építészeti és erődítési tervét Walenty von Saebisch építész dolgozta ki.

51. ábra. Kościół pw. św. Michała Archanioła w Nowej Soli

19

Legrégebbi a vár déli szárnya. Legelőször középső hangsúlyos szép portállal és attikával építették ki. Ez a rész előreugrik délre és két bástyája van, melyeket réz bádoggal borítottak, és messziről láthatóak voltak az Odera oldaláról. Ennek a szárnynak a keleti részében helyezkedett el a reprezentatív bálterem, melynek boltozata 12 szép faragott homokkő oszlopra támaszkodott. (Ezek darabjait megtalálták a romeltakarítás idején.) Az emeleten helyezkedtek el az idős úr szobái. Ennek a szárnyak a keleti része, ahogy a nyugati is kis terméskő és tégla tornyocskákkal zárult.

1612-14 között kortinafalas bástyákkal és árokkal vették körül. Saebisch tervei szerint Andreas Hindenberger építész építette át. XVII és XVIII században az erődítéseket felújították és kibővítették. 1757-ben a felvonóhíd helyébe mitológiai alakokkal és heraldikai oroszlánokkal díszített balusztrádos falazott híd épült. Az utolsó épület a Várkápolna, melyet az itt elhunyt Georg von Schönaich (* 1557. október 8.―1619. február 27.) halála után emeltek. 1615-18-as években állították a keleti szárny meghosszabbításában, északi irányban. Ez az épület reneszánsz stílusú, de díszítésében gótikus elemeket őrzött meg. Pompás kőfaragások találhatók az ablakkeretezésben, empórium balusztrád, díszes szószék, Fabian lovag tetteit dicsőítő feliratos táblák Caspar Berger z Legnicy tanítványától.

A vár építésének második szakaszában, az 1601-10es években felépült a háromszintes keleti szárnya és a kapuház. A földszintes rész kapuházának tengelyében található a keleti szárnyon át tovább vezető kocsibehajtó a várudvarra. A kapuház a várterület szerves részét képezte; itt helyezkedtek el a fegyverraktárak. Szemben az emeltes részben helyezkedett el a nagy könyvtárterem, amelybe Georg von Schönaich Frankfurt nad Menemből (németül: Frankfurt am Main) származó gazdag könyvgyűjteményét helyezte el.

Georg von Schönaich 1619. február 27-én hunyt el, Érdemes hozzáfűzni, hogy ez a carolathai nagyszerű várépítőnek nagy érdemei vannak Bytom Odrzański átépítésében is. Az ő vállalkozó szelleméből állítottak itt új városházát, és szép kőházakat a piactér körül. Ő alapította a Szent György Kórházat, az első állandó hidat az Oderán valamint a legalkalmasabb épületet a városban – gimnáziumot jogakadémiával, 100 tanuló részére kollégiumot.

51. ábra. A várkastély épségben fennmaradt keleti része A keretezett áthajtó kőportálos, szép középcímeres kartusszal.

53. ábra. A vár 1620 körül (Krzysztof Motyl rekonstrukciója)

Schönaich javai Georg báró halála után unokafivérére, Johannes von Schönaichra szálltak. Ő szintén kálvinista volt, a cseh király ― V. Frigyes pfalzi választófejedelem (Amberg, 1596. augusztus 26. – Mainz, 1632. november 29.) a Rajnai Palotagrófság uralkodója (1610-1623), Csehország királya (1619-1620) ― híve, melynek Biała Góra alatt, 1620-ban bekövetkezett veresége után elmenekült. A császártól veszélyeztetve birtokainak egy részét a glogaui jezsuitákra hagyta. El kellett hagynia Carolathban álló várát és Tarnów Polskiban lévő (Tarnów Jezierny) udvarházában telepedett le, ahol 1631-ben hunyt el. A harmincéves háború után, 1648-ban Hans Georg Schönaich visszanyerte a családi javakat. A vár egy részét a svédek felégették, akik azt egy ideig elfoglalták.

52. ábra. A vár bejárata

20

Johann Carl von Schönaich által, 1710-től a vár újabb fényes korszakát élte. Megbízásából Wagner z Kożuchowa építész két új szárnyat emelt, a nyugatit és az északit. A várkápolnához földszintes kripta épült, amelybe ettől kezdve a család tagjait temették. Előzőleg az elhunytakat a Bytomban lévő templom kápolnájában helyezték el. Ily módon négyszögletes tér alakult ki, amely 56 x 46 méteres területet foglalt el. A nyugati szárnyban szépen berendezett vendégszobák találhatók. A középső bejárat felett címeres kartusz található 1715-ös dátummal. Az északi szárny középső áthajtóval kapcsolódik a főtömbhöz, új gazdasági udvarral, ahol pompás istálló található.

Schönaich család 1945 januárjáig birtokolta ezt a helyet. 1945 februárjában Carolathba bevonultak a Vörös hadsereg katonái (és a várat elfoglalta a Katonai Panrancsnokság). Amikor áprilisban a berlini offenzívához elvonultak, a katonák kifosztották a várat, elpusztítva a szárnyakat: a délit, a nyugatit és az északit. Csak a keleti szárny, a kripta és a kapuház maradt meg.

Bytom Odrzański Bytom Odrzański (a háború után közvetlenül: Białobrzezie; németül: Beuthen an der Oder) területe. 10 km2. Lakossága: 4480 fő. Elhelyezkedése: 51°44′N 15°49′E. Műemlékváros, reneszánsz városháza és polgárházak találhatók itt. A város a lubusi vajdaságban, a nowa sóli járásban fekszik. Głogówtól 22 km-re nyugatra és Nowa Sóltól 12 km-re keletre helyezkedik el. A város az Odera bal partján (Środkowe Nadodrze), a Barycko-Głogówi Ősmeder peremén (annak szélén) fekszik. A várostól délre, mintegy 6 km-re található a Wzgórza Dalkowskie alföld.

54. ábra. A vár 1744 körül Johann Carl von Schönaich a porosz királyi udvarban egyháztanácsnoki állást töltött be a sziléziai körzetben. 1740-ben hercegi címet szerezett, meg földjei szabad báróságot alkottak. Halála után birtokait legidősebb fia, Hans Karol foglalta el. A vár átépítésében már nem következtek be látványos változások.

A helység jelenlegi formájában Bytom, a Gallus Anonimus lengyel krónikájában 1112–1116. években lejegyzett castrum Bytom (lengyelül: gród Bytom) töredéke. A Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) latin összeírásban 1295–1305 között a helység latinizált formában található: Bythom.

A XVIII. század első felében szép díszkert kapcsolódott a déli szárnyhoz. 1870-80 között ezen a helyen neoreneszánsz kert került a nagy oszlopos teremhez, lezárva a szabad területet. A parkabn új ültetvények létesültek, természetes park hatását keltve. A várárok nyugati szegletében gyertyános sétány nyílt. A kertesített terület északi és keleti részén fásítások találhatók erődítésekkel. Az Odera felé eső déli lejtő bodzabokrokkal nőtt tele, a folyó mentén promenád létesült.

Bytom Odrzańskit már 1005-ben említik. Középkori słowiański földvára 1009-ben védelmet nyújtott II. Henrik vagy Szent Henrik (németül Heinrich II der Heilige), (973. május 6. – 1024. július 13.) német császár katonái ellen (Głogów elleni hadjárata idején), ahogyan azt Gallus Anonimus (lengyel: Gall Anonim; kb. 1065- kb. 1116) lengyel krónikairó a Cronicae et gesta ducum sive principum Polonorum (A lengyel fejedelmek és hercegek tetteinek krónikája, 1115 körül) latin nyelvű krónikájában leírta. 1157-ben a várat a németek elől visszavonuló lengyel hadsereg felégette. A város városi jogot a XIII. század első felében kapott. 1289-1504 között Bytom a sziléziai Piastokhoz tartozott. 1331-től cseh fennhatóság alatt állt. 1469-ben a város magántulajdonosok kézre került. A Glaubitz lovagi família vásárolta meg. 1526-1561 között a Rechenberg család volt a birtokosa. 1561-től a város a Schönaich családhoz került.

55. ábra. A vár jelenlegi lepusztult állapotban

21

A Habsburgok kormányzata alatt, 1526-tól virágkorát élte – leginkább 1580-1618 között, Fabian i Georg von Schönaich idején.

nyelvű Aristarchus sive de contemptu linguae Teutonicae (Aristarchus, avagy a német nyelv megvetéséről) című rövid írását, amelyben a német nyelvű költészet fontosságát hangsúlyozza. Egyetemi tanulmányait OderaFrankfurtban, Heidelbergben és Leidenben végezte. Leidenben megismerte Daniel Heinsiust, aki nagy hatással volt tevékenységére. 1621-ben több hónapra Jütlandra utazott. 1622-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem meghívására Gyulafehérvárra ment, ahol az ottani gimnázium tanára lett. Erdélyi élményeit örökítette meg Zlatna Oder Getichte Von Ruhe deβ Gemüthes (Zalatna, avagy a kedély nyugalma) című versében, de itt kezdte el írni be nem fejezett és azóta elveszett Dacia antiqua (Az antik Dacia) című művét Erdély római kori emlékeiről. Mivel azonban nem volt teljesen megelégedve a körülményekkel, 1623 visszatért Sziléziába, ahol a liegnitzi hercegi udvar szolgálatába állt. 1624-ben jelentek meg Teutsche Poemata (Német költemények) címmel fiatalkori versei, amelyeket barátja Julius Wilhelm Zincgref adott ki. Opitz azonban már nem értett egyet e korai költemények nyelvi megformálásával, ekkor írta meg Buch von der Deutschen Poeterey (Könyv a német költészetről) című poétikáját, amely antik (Arisztotelész, Horatius, Quintilianus illetve reneszánsz (Julius Caesar Scaliger, Pierre de Ronsard, Daniel Heinsius) mintákat követ. E rövid művében a műfajok mellett tárgyalja a versformákat, verslábakat, rímeket, de hangsúlyozza a német nyelvű költészet fontosságát is. Poétikája döntő hatással volt a 17. századi német irodalomra. 1625-ben Bécsben II. Ferdinánd császár poeta laureatus-szá koronázta. A protestáns Opitz 1626-tól Karl Hannibal von Dohna titkára lett, ami miatt protestáns részről sok kritika érte, mert Dohna volt a sziléziai ellenreformáció vezéralakja. 1627-ben Opitz (von Boberfeld előnévvel) nemesi rangot kapott, 1629-ben a Fruchtbringende Gesellschaft nevű nyelvművelő társaság tagja lett. 1630-ban diplomataként Párizsban járt. 1632ben Johann Christian von Brieg herceg szolgálatába lépett. Danzigban telepedett le. 1636-ban IV. Ulászló lengyel király titkára és udvari történetírója lett. 1639-ben pestisben halt meg. Poétikája mellett fontos fordítói és költői tevékenysége is. Lefordította Seneca Troades (Trójai nők), Szophoklész Antigoné című drámáját, megteremtve ezzel a német barokk dráma mintáját. De lefordította John Barclay Argenis valamint Philip Sidney Arcadia című

Épületei közül a XVII. századi, késő reneszánsz városháza jelentős műemlék.1602-1609 között épült a Rynek nyugati házsorában, két középkori telek összekapcsolásával.

56. ábra. A Városháza épülettömbje 1601-1628 között itt működött az Európa hírű kálvinista gimnázium és akadémia, a "Schönaichianum", tanítói és mesteri címeket adva. Az itt végzett hallgatók egyike volt ennek a gimnáziumnak a nagy német író és költő, Martin Opitz.

57. ábra. Martin Opitz német költő és író Martin Opitz (Bunzlau v. Bolesławiec, 1597. december 23. – Danzig v. Gdańsk 1639. augusztus 20.) német barokk költő. Boroszlóban, majd Beuthenben végezte gimnáziumi tanulmányait. A beutheni gimnázium diákjaként írta meg 1617-ben latin

22

regényét éppúgy, mint Ronsard költeményeit vagy a bibliai zsoltárokat. Opitz nemcsak életében örvendett igen nagy tekintélynek (a német Vergiliusnak is nevezték) hanem a felvilágosodás irodalmárai (Johann Christoph Gottsched, Johann Jakob Bodmer, Johann Jakob Breitinger) is nagyrabecsülték. 1742-től a város Poroszországhoz került. A XIX. században csatornázták és vízvezeték hálózat létesült. 1945. február 13-án a szovjet hadsereg katonái foglalták el. A súlyosan elpusztult város lengyel kormányzat alá került. Az akkori lakosait visszatelepítették Németországba és helyettük lengyel betelepülők kerültek ide. 1988. június 4-én, Bytom alatti útátjáróban súlyos közúti balesetet szenvedtek a Lengyel Néphadsereg katonái. Star 66 katonai teherautó 13 katonát szállítva a közeli mezőre meliorizációs munkára – a vezető hibájából – belehajtott a 70 km/h sebességgel haladó vonatba. A baleset következtében 8 benzines kanna felrobbant. 5 személy a helyszínen meghalt, további öt fő a kórházba szállítást követőn (néhányuk testfelülete 90 % megégett). 59-60. ábra. A Rynek felújított házai

61. ábra. Egy kis pihenő

58. ábra. Az 1988. évi szerencsétlenség emlékköve Lakosai jelenleg mezőgazdaságból szerzik jövedelmüket. Elsősorban burgonyatermesztéssel és marhatenyésztéssel foglalkoznak. Ezenkívül a városban fémüzemek vannak. Évente megrendezik a Festiwal Twórczości Muzycznej Niewidomych (Vak Zeneszerzők Fesztiválját) valamint a Flis Odrzański (Oderai tutajosok) rendezvényét. 62. ábra. A Városháza tornya

23

63-65. ábra. Arany Oroszlán Szálló (Hotel Pod Złotym Lwem) Bytom Odrzański piacterén egy XIX. századból való érdekes, oszlopon álló szökőkút található egy fiú alakjával. A legenda szerint a szökőkutat az egyik helyi lakos azután emeltette ezen helyen, miután az Oderába merült az ő szeretett fia.

67-68. ábra. Fontanna chłopca na rynku

66. ábra. A piactéren álló szökőkút

69. ábra. Városi galambok a ryneken

24

A ryneken, az Arany Oroszlán Szálló előtt Csizmás Kandúr alakja látható.

A régi patika homlokzatán alul barokk emléktábla felirata emlékeztet arra, hogy 1622. december 6-án Lisowki lovas hadseregének tagjai vonultak el itt.

70. ábra. Kot w butach na rynku 73. ábra. Barokk emléktábla a régi patika homlokzatán

A ryneken található a régi patika homlokzata, melyen középen lengyel sas alatt az APOTHEKE felirat olvasható.

A Szent Jeromos nevét viselő plébániatemplom a XIV-XVII. századból való, gótikus alapokon a XVIII. században építették át.

74. ábra. Kościół św. Hieronima

Nowe Miasteczko Nowe Miasteczko (németül: Neustädtel) XIII. századi eredetű település, középkori városszerkezettel. A lubusi vajdaságban, a nowa sóli járásban fekszik. 1975-1998 között közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. Területe 2011es adatok szerint: 3,29 km2. Lakosainak száma 2010-ben: 2833 fő. Fekvése: 51°41′N 15°44′E. A város a Biała Woda folyó partján fekszik, a Świnoujście és Szczecin irányába vezető 3. sz. főút mellett, Jelenia Górától délre, Csehország irányába, valamint a 293 és 328-as vajdasági utak kereszteződésében. Főterén szép polgárházakat találunk s késő gótikus temploma a XV-XVI. század fordulójáról származik (1600 körül építették át).

71-72. ábra. A régi patika homlokzata

25

Nowe Miasteczko – Nagy Frigyes által a Berlinben 1750-ben lengyel nyelven kiadott porosz köziratokban más sziléziai helységnevek között lengyel helységnévként szerepel.

A XVIII. században a városon vezetett át a VarsóDrezda közötti posta fontos útvonala. A szakasz a legnagyobbakhoz tartozott Sziléziában. A tizenkilencedik századi vasúti beruházások – Wrocław - Berlin vasútvonal építése (1840 körül) és Wrocław - Szczecin (1855 körül) a nagy költségek miatt elkerülték a városkát. Végül 1892ben a városhoz Kożuchów – Niegosławice közötti helyiérdekű vasutat vezették (ma már nem működik).

Lengyel nevét Nowe Miasteczko valamint német nevét Neustädtel Józef Lompa sziléziai író (17971863) 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" (Szilézia rövid geográfiai leírása az elemi oktatás számára) című könyvében is megemlíti.

Az evangélikus templom, jelenleg Isteni Gondviselés nevet viselő római-katolikus filiális templom 1784-1785 között épült klasszicista stílusban.

76. ábra. Kościół Opatrzności Bożej ratusz, renesansowy z XVII w., przebudowany w XVIII wieku-XIX wieku; zbudowany w latach 1664-1665. w miejsce starszego, który uległ spaleniu w 1634 roku; założony na rzucie w kształcie litery L.

75. ábra. Józef Lompa sziléziai író (1797-1863) 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" (Szilézia rövid geográfiai leírása az elemi oktatás számára) című könyve Első említése 1296 előtt III. Golgaui Henrik dokumentumaiban találhatók. 1331 után Nowe Miasteczko a hercegség glogaui részével együtt a cseh korona uralkodása alá került. 1386-ig közvetlenül hercegi gondnokság alatt állt, később Wirsing nemesi családból származó lovag birtokába került. 1649-1776 között Otyni jezsuita kolostorhoz tartozott, azután żagańi hercegség javai közé tartozott. 1945-ben a németek veresége és a II. világháború elvesztése következtében a város Lengyelország háború utáni határaihoz csatolták.

77. ábra. Rynek és a városháza tornya

26

Kożuchów Kożuchów (németül: Freystadt in Schlesien) – a lubusi vajdaságban, a nowa sóli járásban fekvő város. Történelmileg AlsóSziléziához tartozik. 2006. évi adatok szerint lakosainak száma: 9 529 fő. Területe: 5,94 km2. Fekvése: 51°44′43″N 15°35′40″E. Műemlék város. Fennmaradt a bástyás városfalak gyűrűje (XV-XVI. sz.). A piactéren reneszánsz (XVI. sz.) portálú polgárházak találhatók. A XIII. sz.-i eredetű, késő gótikus plébániatemplom (XVXVI. sz.) értékes műemlék reneszánsz részletekkel (kościół Oczyszczenia NMP).

77. ábra. A városháza észak-nyugati homlokzata

Kożuchów más sziléziai helységnevekkel együtt 1750-ben Berlinben lengyelül kiadott porosz hivatalos iratokban szerepel. 1295-ben Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (pol. Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) latin nyelvű krónikában a helység mint Chozuchow alias Czolcha cagy villa Choszuchow néven szerepel. 1245-ben Kozsova. Koczechow villa valamint 1382-ben Konczgo néven is lejegyezték. A XIII. században a város latinizált formában Cosuchowia szerepel az iratokban. A lengyel Királyság Geográfiai szótára két helységnévvel illeti: Kożuchów valamint németül: Freystadt. 1750-ben Kożuchów név, valamint németül Freystad szerepel II. Frigyes által Szilézia lakosai részére kiadott lengyel nyelvű hivatalos rendelkezései között más sziléziai városokkal együtt.

78. ábra. A városháza dél-keleti homlokzata Kościół pw. Oczyszczenia NMP w Kożuchowie – a kożuchowi Gyertyaszentelő Boldogasszony plébániatemplom a zielonogóra-gorzówi egyházmegyéhez tartozik.

A város germanizált neveket is viselt századokon át: Wriegenstadt, Friegenstadt, Freinstadt, Freystadt. Lengyel névvel Kożuchów Józef Lompa 1847-ben, Głogówekben kiadott "Krótki rys jeografii Szląska dla nauki początkowej" könyvében szerepel. 1273-ban városjogot kapott, a XV. század közepén Kożuchów pénzverési jogot nyert, ami megerősítette a város gazdasági pozícióját. A legrégebbi kożuchowi városháza a XIV. században valószínűleg fából készült, ami leégett a várost pusztító 1488. évi tűzvész során. A következő városháza 1489-ben, késő gótikus stílusban épült, mint emeletes, téglából falazott épület. 1554-ben, 1637-ben és 1769-ben többször is átépítették a várost ért sorozatos tűzvészek után. A XIX. században neoklasszicista jelleget kapott. A II. világháború idején a városháza elpusztult. 19631969 között az északi oldaltól és a XIX. századi neoklasszicista keleti falaktól restaurálták a gótikus falmaradványokat. A városháza gótikus tornyát szintén 1963 után restaurálták.

79. ábra. Kościół farny pw. NMP

27

A templom a XIII. század közepén épült mint egyszerű, kő, egyhajós templom (legendája szerint Ferdeszájú Boleszláv alapította már 1125-ben). Első említése 1272-ből való, III. Henrik glogaui herceg dokumentumából. 1339. évi tűzvész során elpusztult, majd helyreállították és egy részesre kibővítették. Későbbi átépítése során a XV. században kápolnával bővült, a presbitériumnál oldalhajóval és sekrestyével gazdagodott. A következő 1554. évi tűzvész után a presbitérium falait a megmagasították a hajó magasságáig. A templom következő átépítésére 1725-ben került sor, kápolnával bővült. 1840-ben orgonaépítményt készítettek.

82. ábra. Kożuchow vára, erősen átépített formában

83. ábra. A „Zamek” Kultúrélis Központ belseje

80. ábra. Lovagi étterem (Restauracja Rycerska)

Szprotawa Szprotawa (németül: Sprottau) – város a lubusi vajdaságban, a żagańi járásban. A Bóbr és a Szprotawa folyók mellett fekszik. 1975-1998 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. Területe a 2011. évi adatok szerint: 10,95 km2. Lakosainak száma 2010-ben: 12341 fő volt. Elhelyezkedése: 51°34′N 15°30′E. Barokk belsejű gótikus (XIV-XVI. sz.) plébániatemplom és a kéttornyú – az egyik torony reneszánsz (XVI. sz.), a másik barokk (XVIIXVIII. sz.) – városháza, fennmaradt városfalmaradványok, bástyákkal.

81. ábra. Szent Györgyöt ábrázoló relief Kożuchow vára valószínűleg a XIV. század második felében épült a XIII. századi földvár helyébe. A cseh uralom után ezen a területen az erőd bérlet lett, későbbiekben pedig a lengyel királyok hűbérbirtoka. Két század során a vár az átépítések ellenére elszegényedett. A XVII. század 80-as éveiben az üres épületet a karmeliták kapták meg, akik kolostorrá alakították át. A karmeliták elűzése után a vár hadászati funkciót töltött be, 1870-ben az evangélikus egyházközség kezére került. Az 1974-1984 között lefolytatott restaurálás után kulturális célokra használják. Jelenleg négyszárnyú épület, négyszögletű udvarral.

A város ipari-szolgáltató központ. Kötőipar (harisnyanadrág, harisnya, zokni), élelmiszeripar és faipar (bútor) található itt. Szprotawa is szerepel más sziléziai helységnevek között az 1750-ben, Berlinben kiadott porosz hivatalos dokumentumokban. Az első városháza 1583-1586 között épült, majd a XVII-XIX. században átépítették és bővítették.

28

84. ábra. Ratusz a szprotawai ryneken

87. ábra. Néger fiút ábrázoló szép sarokszobor A Henryka z Wierzbna püspök idejében, 1295– 1305 között írt Liber fundationis episcopatus Vratislaviensis (lengyelül: Księga uposażeń biskupstwa wrocławskiego) lengyel nyelvű könyvben a helység neve latinizált formában szerepel: Sprotavia. A helység Sprotavia neve az 1312-ben, Głogówban kidott latin nyelvű dokumentumban is szerepel. Matthäus Merian, der Ältere (az idősebb; Bázel, 1593. szeptember 22. – Langenschwalbach, 1650. június 19.) svájci születésű metszetkészítő, geográfus és térképész volt. Élete nagy részében Frankfurtban dolgozott, ahol kiadót is vezetett. Saját maga adta ki térképeit, krónikáit és 1650-ben főművét, a Topographia Germaniae-t. Ebben a helység neve germanizált formában, "Sprottau"ként szerepel: " jej nazwa jest polska, a oznacza miejsce, na którym wiele pniaków i krzaków wykarczowano, by mieszkania na nich pobudować", (niem. "Ihr Nam ist Polnisch und bedeutet einen Ort da man viel Dörner und Gesträuch außgerottet und Wohnungen darauf gebauet hat."). Olyan irtványföldet jelent, ahol lakóhelyet létesítenek.

85. ábra. Boldogságos Szűz Mária mennybevételetemplom A Wniebowzięcie Najświętszej Marii Panny – Nagyboldogasszony ünnepe (Mária megdicsőülése; Boldogságos Szűz Mária mennybevétele) – nevet viselő plébániatemplom XIII/XIV. századi eredetű, XV-XVII. században átépítették.

86. ábra. Szprotawa egyik felújított házsora

29

Topographia Germaniae: Merian főműve (1642-től kezdve adta ki), Martin Zeiler (1589–1661) szövegével. 1642–1654 közt jelent meg 16 kötetben. A sorozatot Merian halála után még 1688-ig folytatták más európai országok és területek, többek közt Francia-, Olaszország és Kréta leírásával. A teljes sorozat 30 kötetből áll 92 térképpel és 1486 rézmetszettel, melyeken összesen 2142 kép szerepel városokról, falvakról, várakról és kastélyokról, kolostorokról. Emellett számtalan város- és országtérkép és egy világtérkép is tartozik hozzá. A Topographia ezzel kora egyik legnagyobb terjedelmű kiadványa volt. Merian látképei gyakran az adott hely legrégebbi dokumentált látképe. Nagy Frigyes által 1750-ben, Berlinben kiadott lengyel nyelvű porosz hivatalos dokumentumokban a város más sziléziai helységekkel együtt, Szprotawa néven szerepel. Sprotawa nevet Józef Lompa 1847-ben kiadott művében írja le. A XIX. század végén kiadott Lengyel Királyság geográfiai szótára lengyelül Szprotawa néven említi, de megemlíti latin változatát: Sprottavia valamint két német változatát: Sprotaw és Sprottau

87. ábra. Millenniumi emlékmű

Városalapító privilégiumot magdeburgi városjog alapján Szprotawa 1260 körül kapott Glogaui Konrad hercegtől, aki városfallal vette körül a várost. A város közlekedési útvonalak kereszteződésében feküdt, amely a település gyors fejlődését eredményezte. 1407-ben pénzverési jogot szerzett.

2008-ban Szprotawában, a "Górka Miłości" vagy "Grodem Chrobrego" nevű dombon felfedezték az egyik legnagyobb középkori lengyel földvárat, az egykori Ilavia helyét. A földvár a Bóbr folyó völgyében helyezkedet el. Kiterjedése 4 ha, magassága 5 m. A terület egyformán lapos, meredeken futó rézsűvel. 1945-ig "Nonnenbuschberg" néven volt ismert, "górę w zakonnych zaroślach" = cserjebarátok hegye. A XVI. század elejétől a Magdaléna-rend birtoka volt.

Szprotawa korábbi történetét titok övezi. Thietmar krónikás utal 1000. évi dátumra, amikor is a Dziadoszyców nemzetség csere Ilva telep nevét Ilua-ra cseréli. Némelyek ebben a mai Iławát, Szprotawa kerületét látják, mások Iłowát (németül: Halbau). Tény, hogy Ilva, "Ilua" III. Ottó császár vonulásának helye volt Szent Adalbert Gnieźnóban lévő sírjához. Bolesław Chrobry itt fogadta a német császárt. Boleszláv jó barátságban volt Adalberttel, és mikor a püspököt 997-ben Gdańsk közelében megölték, holttestét – súlyával megegyező mennyiségű aranyért – kiváltotta, majd Gnieznoban temettette el. A szertartáson részt vett Adalbert volt tanítványa, III. Ottó német-római császár, és azzal tette nevezetessé az 1000. márciusi alkalmat, hogy személyesen koronázta Boleszlávot Lengyelország királyává.

87. ábra. Városi park, az egykori földvár helye A 2008. évi kutatásokat Mariusz Łesiuk régész vezette.

30

A legenda szerint Żagańt 700 körül Żaganna słowiań hercegkisasszony alapította, aki Wanda leánya és Krak király unokája volt. Nevét ma egy városi főútca viseli: Ulica Księżnej Żaganny.

Żagań Żagań (németül: Sagan, łuż. Zahań, csehül: Zaháň, latinul: Saganum) a lubusi vajdaság egyik városa, a żagańi vajdaság székhelye. A Szilézia-Łużycki Alföld (Niziny Śląsko-Łużyckiej) és a Wał Trzebnicki határán fekszik, a Bóbr és a Czerna Wielka folyók partján. A város a lengyel-német határtól 40 km-re, a lengyelcseh határtól 100 km-re található. Területe: 40,38 km2. Lakosainak száma 2011-ben: 26791 fő. Elhelyezkedése: 51°37′N 15°19′E.

Żaganna nagyapja tehát Krak, Krakus vagy Grakch egy legendás lengyel herceg, Krakkó város alapítója és névadója, a lechiták törzsének uralkodója volt. Krakhoz kötik a Waweli-vár építésének megkezdését is. Az első írásos emlék Krak hercegről a Chronica seu originale regum et principum Poloniae kódexből, 1190-ből származik, itt Grakch-ként szerepelt. – J. Banaszkiewicz történész szerint a Krak név a pre-szláv nyelv krakula szóból származott, ami bírót, bírósági alkalmazottat jelentett. Más történészek szerint a Krak szó a tölgyfa szóból származik, ami az ősi szlávoknál szent fa volt. – A legendák szerint Krakus herceg idején garázdálkodott Krakkó környékén a legendás Waweli-sárkány is, a Smok Wawelski.

Żagań története a 13. századig nyúlik vissza. A Bóbr folyó mentén fekvő város. 1270-től a Piastfejedelmek egykori székhelye volt.

Żaganna hercegkisasszony anyja így Wanda volt, aki Krakkói Vincent lengyel krónikaíró és Krakkó püspöke (1208-1218) szerint – Kadłubek Boldog Vince (Wincenty Kadłubek; Karwów (Opatów mellett), 1161.–Jędrzejów, 1223. március 8.) – Krakkó legendás úrnője, Krak leánya volt. Maksymilian Antoni Piotrowski (1813-1875) lengyel festő, a Kalinyingrádi Szépművészeti Akadémia professzora szép festményen örökíti meg alakját.

88. ábra. A belváros térképe Żagań helyi szolgáltató-ipari központ, és forgalmi csomópont, ahol a 12 számú országos főútvonal valamint két vajdasági út valamint néhány vasútvonal található. A város a 11. Lubuska Dywizja Kawalerii Pancernej és néhány katonai egység központja.

89. ábra. Wanda halála Maksymilian Antoni Piotrowski festménye Obraz Piotrowskiego Śmierć Wandy. Ilustracja z książki Dzieje Polski z 1909 r. zatytułowana: Wanda, córka Krakusa, rzuca się w nurty Wisły.

88. ábra. 11. Lubuska Dywizja Kawalerii Pancernej

31

Ahogy a régészek rámutatnak, a legrégibb időktől Krakkó a viszlyánok törzsi államának egyik legfontosabb központja volt, a fontos stratégiai szerepet játszó Wawel-domb miatt. A legenda szerint a várost Krak fejedelem alapította. Krak uralkodásakor Krakkót egy szörny – sárkány – tartotta rettegésben. Hetente követelt állatáldozatot, és ha nem kapta meg, embereket evett meg helyette. Krak fiai – Lech és II. Krak – elhatározták, hogy megölik a sárkányt. Ezért kénnel töltött juhot adtak neki, a sárkány megette, és belepusztult. A legenda másik verziója szerint a juh megevése után a sárkány gyomra úgy égett, hogy addig itta a Visztulai vizét, amíg meg nem pukkadt. Hazafelé tartva a fiúk összekaptak azon, melyikük dicsősége is a sárkány megölése. II. Krak megölte bátyját, apjának pedig azt mondta, hogy a sárkány tette. Évek múltán ő lett a király, de ezután fény derült bűnére, és a nép elűzte.

ki. A vár helyét nem lehetett tudományosan megállapítani, de vélhetően, hogy az a Bóbr mellett terült el, kb. 1,5 távolságra, északra a később létrejött várostól. Nagyon valószínű, hogy ez a Várdombon (Wzgórze Zamkowe) állt. A vár őrizte az átkelőt, melyen át vezetett a Niski Trakt (Mély út), a Nagy-Lengyelországot Dél-Németországgal összekötő fontos kereskedelmi útvonal. A vár közelében bizonyára már a XII. században kialakult vásárral rendelkező település. Ez a jelenlegi Stary Żagań (1295-ben Antiquum Zaganum néven említik) falu területén feküdt, ahol a mai napig egy román stílusú templom maradt fenn.

A hatalom Krak legfiatalabb lánya, Wanda kezébe került. Wandának udvarolt egy büszke német lovag, Ritiger, aki megfenyegette őt, hogy ha elutasítja, akkor elpusztítja a várost. Hogy megmentse az alattvalóit és ne menjen férjhez a gyűlölt lovaghoz, Wanda egy szikláról beugrott a Visztulába. Żagań (Sagan) szó eredete vihatható. Legegyenesebb fordítás szerint a név a sagan (kocioł) = üst, katlan szóból származik, de ennek a feltevésnek nem sok híve van. Rolf Kipphan a nevet a szent tűzzel párosítja, a germán kunyhó tűzhelyéből, ezzel szemben Arthur Heinrich a város nevének eredetét fordítja a słowiań meghatározott földdarabból (rét) – ültetvény, legelő. Stanisław Rospond viszont Żagań nevet a żegać, żagiew szavakból vezeti le, ami tűz, láng jelentéssel bír, ami a telepítés kezdetei után visszhanggal bírt, az eredeti erdők felégetésével kapcsolatos. Ezzel a feltevéssel a környék helységneveivel kapcsolatban is találkozhatunk: Żary, Zgorzelec, Pożarów.

90. ábra. Stary Żagań – Kościół pw. Najświętszej MP Królowej Polski A település kedvezőtlen elhelyezkedéssel bírt a fő kereskedelmi útvonalak felé, emiatt a piac 1230 körül áttelepült. A település a közeli átkelőhelyhez költözött át, a jelenlegi belváros területére, az új település feltehetően az egykori Ágoston-rendi kolostoregyüttes helyén határozható meg. Gyors fejlődése miatt a város I Konrad hercegtől 1248-1260 között városjogot kapott, pontos dátuma nem állapítható meg. A kórháznál magasló Kórháztemplomot (Kościół szpitalny pw. Krzyża Świętego) a XIII. század második felében építették az egykori żagańi elővárosban vagy a városfalakon kívül. Első írásos említése 1320-ból való, amikor is IV. Henrik herceg megnövelte a templom támogatását. A következő adat 1349-ből való, amikor Peter Unglowbe Cisów városi lakos javait a Szent Lélek Kórház felszerelésére hagyta. Egyszerű épület volt, hajóval és presbitériummal. Bizonyára a XV. században építették át a templomot gótikus stílusban. A hajó egyenes mennyezetet, a presbitérium hálóboltozatot kapott. északról kis sekrestyét építettek hozzá. 1522-1524 között lutheránusok vették birtokukba. A következő átépítésre a XVII. század második felében került sor. Ekkor a templomot nyugati irányban

1475-ben latin statútumokban Statuta synodalia episcoporum Wratislaviensis a helység latinizált formában szerepel: Zager. 1750-ben Nagy Frigyes által kiadott lengyel nyelvű műben Zegan néven szerepel, míg Józef Lompa 1847-ban kiadott geográfiai leírásában Żegan néven lengyelül szerepel. Röviddel a II. világháború után a Żegań nevet kapta. A város története: A város első írásos említése, mint kastellán várról 1202. május 23-ról való. Ekkor Stefan (comes Stephanus castellanus meus de Sagan) volt a żagańi kastellán, aki Henryk Brodaty által a Lubiążban lévő kolostornak bemutatott dokumentumban tanúként szerepel. A vár bizonyára már korábban is megvolt, ám 1155 után, ekkor pápai bullát bocsát

32

meghosszabbították és a belseje új felszerelést kapott. Ebből az időből valók nyitott ablakai is.

a Habsburg-családba, mikor az a XVI. században hatalmának csúcspontján állt. Ferdinándnak öt testvére volt: egy bátyja, V. Károly német-római császár; két nővére, Eleonóra portugál, majd francia királyné és Izabella dán, norvég és svéd királyné; két húga, Mária magyar és cseh királyné és Katalin portugál királyné.

90. ábra. Szent Kereszt Kórháztemplom (Kościół szpitalny pw. Krzyża Świętego) A kórház a templom mögött található, az utcától kapuval ellátott fal választotta el. 1830-ban új kórház épült, melyet végül is a XIX. században felszámoltak. A XX. század végén renoválták, amikor a hajó ablakainak alsó részeit befalazták és új szintet kapott.

91. ábra. I. Ferdinánd, mint német-római király, 1531-ben II. Ferdinánd (Graz, 1578. július 9. – Bécs, 1637. február 15.) német-római császár, magyar és cseh király, osztrák főherceg 1627-ben a hercegséget eladta saját katonai fővezérének, Albrecht Wallensteinnek, s ezután a város rohamos fejlődésnek indult.

A XIII. század végétől 1472-ig Żagań a sziléziai piastok által önállóan kormányzott żagańi hercegség székhelye volt. 1472-ben Jan II żagański (Szalony, Zły, Dziki, Okrutny) (1435-1504) eladta a żagańi hercegséget a szász fejedelemségnek. Ebben az időben öt herceg kormányozta a Wettiner családból. A család hatalma akkor növekedett megjelentősen, amikor 1423-ban Zsigmond császár I. (IV. Harcias) Frigyesnek adományozta a szász választófejedelmi címet. Az 1485-ös lipcsei egyezséggel a család két ágra szakadt. Az Ernő-ág (németül Ernst) egyik jelentős uralkodója III. (Bölcs) Frigyes, akinek wartburgi udvarában Luther elkészítette a német Biblia-fordítást. A schmalkaldeni háborút követően V. Károly megfosztotta tisztségeitől az Ernő-ágat, s azt az Albert-ági Móricnak adományozta. A hatalom megszerzésével az Albert-ági Móric (1521-1553) megszerezte az Ernő-ág birtokait is. Móric herceg 1549 Żagańt cseh területekért cserélte el, átadva azt Habsburg Ferdinánd királynak.

Albrecht Wenzel Eusebius von Wallenstein (1583. szeptember 24. – 1634. február 25.) cseh katona, majd német-római császári hadvezér a harmincéves háború idején. Friedland hercege. Mecklenburg hercege (1628 - 1630) volt. Albrecht Wallenstein 1628-ban meghívta udvarába Johannes Keplert, a híres csillagászt is, aki Żagańban csillagvizsgáló obszervatóriumot és meteorológiai állomást létesített.

I. Ferdinánd (Alcalá de Henares, Madrid mellett, Kasztíliai Királyság, 1503. március 10. – Bécs, 1564. július 25.) a Habsburg-házból származó kasztíliai és aragón királyi herceg (infáns) és ausztriai főherceg a születése jogán, 1521/22-től Ausztria uralkodó főhercege, 1526-tól magyar és cseh király, 1556-tól német-római császár volt. Édesanyja II. Johanna kasztíliai királynő, édesapja I. Fülöp kasztíliai király. Ferdinánd akkor született

92. ábra. Kepler 1610-ben

33

1597 áprilisában vette feleségül Barbara Mühlecket (máshol Barbara Müller von Mühlegg, apja vízimalom molnára volt, aki később lovag lett, innen a von Mühlegg). Kepler 1600-ban lett Tycho Brahenak, II. Rudolf császár udvari csillagászának segédje. A közös munkájuk Prágában bonyolultan alakult. Mindketten tudták, hogy a különböző adottságaik kiegészítik egymást. Brahe nagyon kitűnő megfigyelő volt, megfigyeléseiben a légkör fénytörését is korrigálta, matematikai képességei viszont elég korlátozottak voltak. A kitűnő matematikus Kepler pedig rövidlátása miatt alig tudott pontos megfigyeléseket tenni. Brahe az ifjú matematikatehetséggel szerette volna világképét kidolgozni, melyben a Nap a Föld körül kering, és a Nap körül a bolygók. 1601-ben Brahe halála után Kepler lett az udvari matematikus és csillagász. Ebben az időszakban jó barátságba került a magyar származású Jeszenszky Jánossal, aki a császár orvosa volt. 1604-ben megfigyelte a fényes szupernóvát, és a megfigyeléseit a De Stella nova in pede Serpentarii ("A Kígyótartó lábában megjelent új csillagról") című könyvében jelentette meg. Kepler felhasználva Brahe – Brahe rokonaitól nehezen megszerzett – adatait kimutatta, hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis, és annak egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye). Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a Naphoz közelebb járva gyorsabban mozognak, mint távol. Levezette a megfigyelésekből, hogy azonos idők alatt azonos területet súrol a bolygók vezérsugara (második törvény). A két törvényt az 1609-ben megjelenő Astronomia Nova („Új csillagászat”) című művében közölte. Munkája során felhasználta a pergai Apollóniosz kúpszeletekről írt geometriai művét. Kepler egyik legjelentősebb munkája a Dioptrice („Optika”) volt, melyben az egész optikát tudományos szintre emelte. 1611-ben megjelent művében az általa feltalált Keplertávcső csak mellékes dolognak tűnik a fénytöréssel és az optikai leképezéssel kapcsolatos eredményeihez képest. Leírta a szem működését is. Tárgyalta a látáshibákat, valamint megmagyarázta a szemüveglencsék működését. Kepler felesége 1611-ben meghalt, két gyermeket hagyva maga után. Miután 1612 januárjában II. Rudolf meghalt, Kepler Linzben talált matematikusi állást. A megfigyelési adatok – elsősorban a Mars pályaadatainak – kitartó tanulmányozásával 1618. május 15-én összefüggést talált a bolygók keringési ideje és a Naptól való távolságuk között, amelyet ma Kepler

Johannes Kepler (magyarul ismert Kepler János néven is, Weil der Stadt, 1571. december 27. – Regensburg, Bajorország, 1630. november 15.) német matematikus, csillagász és optikus volt, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amelyeket róla Kepler-törvényeknek neveznek.

93. ábra. Kepler szobra a városban Johannes Kepler 1571. december 27-én született Weil der Stadtban a német szabad birodalmi városban (kb. szabad királyi város). Anyja keltette fel az érdeklődését a csillagászat iránt: megmutatta neki az 1577-es üstököst és az 1580-as holdfogyatkozást. Alapfokú tanulmányai után 12 évesen beiratkozott az adelbergi iskolába. Ott olyan kitűnő eredményeket ért el, hogy átmehetett Maulbronnba egy magasabb szintű iskolába. Ezután 1591-ben teológiát kezdett el tanulni Tübingenben. Itt az egyetemen hallott először Kopernikusz csillagászati világképéről. Kepler eredetileg protestáns lelkész szeretett volna lenni, de – mivel ismert volt matematikai tehetsége – a Grazi Egyetemre meghívták matematikát és csillagászatot tanítani 1594 áprilisában (23 éves volt ekkor). Érdekes magyar vonatkozás, hogy 1598-tól ott, a Grazi Egyetemen tanított Pázmány Péter is. Kepler 1596-ban kiadott könyvében, a Mysterium Cosmographicum-ban (Das Weltgeheimnis) az akkor ismert hat bolygó pályáját az öt platóni testtel hozta kapcsolatba. Úgy gondolta, hogy az egyes bolygópályák gömbjei között a kocka, a tetraéder, az oktaéder, a dodekaéder és az ikozaéder tartja a távolságot. Ebben a művében jelenik meg az a gondolat, hogy a bolygókat egy a Napból kiáradó erő tartja pályájukon. Ezt azzal indokolta, hogy ez az erő a Naptól távolabb gyengébb, ezért mennek lassabban a távoli bolygók. Ez az első eset, hogy valaki a bolygók mozgását valamilyen fizikai hatással próbálta magyarázni.

34

harmadik törvényének nevezünk: a bolygók Naptól való átlagos távolságainak (a, a pálya fél nagytengelye) köbei úgy aránylanak egymáshoz, mint a keringési idejük (T) négyzetei, azaz az a3/T2 hányados minden naprendszerbéli bolygó esetén ugyanakkora. Ezt a törvényt az 1619-ben írt Harmonices Mundi ("A világ harmóniája") című művében közölte. Például a Jupiter keringési idejének (11,8 földi év) négyzete majdnem 140. A Jupiter majdnem 5,2-szer van távolabb a Naptól, mint a Föld; ennek köbe (5,2-ször 5,2-ször 5,2) szintén majdnem 140. 1620 augusztusában Katherinét, Kepler anyját Leonbergben boszorkánysággal vádolták, 14 hónapra bebörtönözték. Abban, hogy 1621 októberében elengedték, nagy szerepe volt Kepler közbenjárásának és Kepler hírnevének. Anyja a következő évben meghalt. Élete vége felé 1627-ben adta ki Kepler Tabulae Rudolfinae-t („Rudolf-féle táblázatok”-at), élete utolsó nagy művét. Kiértékelte Tycho Brahe megfigyeléseit és az addigi legpontosabb bolygópálya-leírásokat adta meg. Ez a bolygótáblázat szolgált később alapul Kepler törvényei mellett Isaac Newton számára, hogy megalkossa a gravitációs és mozgástörvényeit. De már 1631-ben Gassendi ezen táblázatok alapján figyelte meg a Merkúr átvonulását. Mivel éveken keresztül nem kapott fizetést, ezért 1628-ban Żagańban felkereste Albrecht von Wallensteint, aki asztrológusként alkalmazta. 1630. november 15-én 59 éves korában Kepler lázban, nyomorúságos körülmények között halt meg Regensburgban, ahol jeltelen sírba temették. Prágában munkatársa volt Jobst Bürgi, a logaritmustáblázat szerzője, ők vezették be a tizedes törteknél a vesszőt az egész és a tört részek különválasztására. Foglalkozott térfogatszámítással. Arkhimédész nyomán – a boroshordók űrtartalmának megállapítása céljából – a forgástestek térfogatának kiszámítására a határozott integrálhoz nagyon hasonló általános számítási eljárást dolgozott ki, s ezzel az integrálszámítás előfutárának is tekinthető. A hópelyhek szimmetriáját vizsgálva észrevette, hogy bár egyedi alakúak, az ágak 60 fokos szöge mindegyikre jellemző. Ez vezette el ahhoz a problémához, hogy hogyan lehet gömböket és köröket legsűrűbben elhelyezni. Ezeknek a vizsgálatoknak ma a kristálytanban és a kódoláselméletben (a híradástechnika részében) van szerepe. Kepler megsejtette, hogy akkor tudjuk a gömböket legsűrűbben elhelyezni, ha piramisszerűen helyezzük őket egymásra. Ezt csak 400 év

múlva 1998-ban bizonyította be Thomas Hales matematikus.

94. ábra. Kepler munkáságát bemutató tábla Albrecht Wenzel Eusebius von Wallenstein fáradozásának köszönhetően, 1629-ben Żagańban megnyílt a város első nyomdája is, valamint a középkori várat Vincentio Boccacci tervei szerint nagy barokk palotává építette át. 1632-1633-as években a harmincéves háború idején (1618–1648) Żagań és környéke elpusztult. Wacław Euzebiusz Lobkowic (1609 - 1677) III. Ferdinánd császártól megkapta a hercegséget és a város átépítését támogatta. Wacław Euzebiusz Lobkowic (Vaclava Eusebiusa von Lobkowitza) arisztrokrata családból származott, és a cseh protestánsok veresége után a harmincéves háborúban a legmagasabb állami hivatalhoz jutott. III. Ferdinánd idején miniszter, a királyi tanács elnöke volt, titkos udvari tanácsos, a sziléziai területek kormányzója. 1646-ban 80000 guldenért megvette a háborúban elpusztult żagańi hercegséget, és hercegi címet kapott. Vele kezdődött a Lobkowic család uralkodása Żagańban. Hercegi papírgyárat létesített 1669-ben, Wymiarkban üveghutát hozott létre. Antonio della Porta (1631, Manno (Lugano)–1702, Bayreuth) olasz építész tervei szerint olasz építészeti stílust alkalmazott a palota építésénél.

95. ábra. Lobkowitzów palota bejárati része

35

1677-ben súlyos tűzvész pusztította a várost és elpusztult az egykori Ágoston-rendi kolostor könyvtára is. 1730-ban újabb nagy tűzvész pusztított, melynek következtében szinte az egész város leégett. Még a habsburg időkben újjáépült.

Dorothea a társasági élet központja volt. III. Napóleon Lajos egyik miniszterének, Maurice Charles de Talleyrandnak volt a barátja, és feleségül ment annak unokaöccséhez. Szalonjában feltűntek korának legjelesebb zeneszerzői és írói, köztük Liszt Ferenc és Giuseppe Verdi.

1785-ben a hercegség Peter von Biron (1724-1800) Német-római Császárság grófja, Kurland és Semgallen hercege (1769-1795), Żagań hercege (1786-1800) birtokába került.

Dorothea abban a palotában lakott, melyet még Albrecht von Wallenstein, a harmincéves háború (1618-1648) egyik hadvezére számára építettek. Dorothea átépítette a palotát, így annak mai klasszicista külseje és a szobák elrendezése az ő 19. század közepi igényeit tükrözik. A palotában a Kulturális Intézet működik. Żagań fontos kulturális és politikai központtá vált. Ebben az időben e helyet Liszt Ferenc magyar zeneszerző, Božena Němcová cseh írónő vagy Honoré de Balzac is felkereste. Żagań 1935-ig Birona utódai birtokolták, amikor is a III. Birodalom idején a hercegi várat elkobozták, II Bosona hercegnőt az állam ellenségének nyilvánították és megfosztották állampolgárságától. A II. világháború idején Żagańt és környékét katonai hadifogolytábor (Kriegsgefangenenlager) területének jelölték ki. 1939 őszén megszervezték a Stalag VIII C tábort, melyben először lengyel katonai hadifoglyok voltak itt – a szeptemberi hadműveletek résztvevői, későbbiekben tízegynéhány ezer különböző nemzetiségű hadifogoly.

96. ábra. Peter von Biron herceg

A legnagyobb ismert hadifogolytábor a Stalag Luft 3 volt, a szövetséges pilóták számára, amelyben 1944. március 24-ről 25-re virradó éjszaka „Nagy szökés” volt. Ekkor 76 hadifogoly szökött meg a helybeliek által korábban kivájt földalatti alagúton át. Végül három hadifogoly menekült el. A nagy szökés Hitler bosszújához vezett, 50 hadifoglyot kivégeztek.

1842-1862 közötti időben Dorota de TalleyrandPérigord, Biron legkisebb leányának a birtokában volt. Az 1845 és 1862 közötti évek Peter Biron kurlandi herceg legkisebb lányának, a gyönyörű Dorothea Talleyrand-Périgordnak (1793-1862) köszönhetően derűsen teltek.

97. ábra. Dorota Żagańska

98. ábra. Stalag Luft 3 tábor

36

101. ábra. A város új és szépen felújított házai A város legfontosabb műemlékei:  A Városháza (Ratusz w Żaganiu) – tornya a Rynek teljes egészét meghatározza. A XVI. században már állt itt egy korábbi épülwet. Az épülettömb neoklasszicista stílusú, 1879-1880 között a firenzei Palazzo Vecchio mintájára építették ki a XIV-XVI. századi gótikus városháza maradványainak felhasználásával. Első emeletén található a XVI. század első feléből való kristályboltozat.

99. ábra. Stalag Luft 3 tábor makettje (Makieta Stalag Luft III w Muzeum Obozów Jenieckich w Żaganiu)

100. ábra. Stalag Luft 3 tábor helye 1945. február 16-án, négynapi súlyos harcok után a szovjet 117 Berdyczowska Dywizja Strzelców Gwardii (117-я гвардейская стрелковая дивизия) osztálya szabadította fel Żagań jobbparti részével együtt. A következő nap a német egységek kivonultak a város balparti részéből. 1945. február 18-án, a Kepler utca 24. számú épületnél (jelenleg a WKU székhelye) felállították a katonai városparancsnokságot (Zarząd Wojskowego Komendanta Miasta Żagania, oroszul: Управление военного коменданта города Заган). A város német lakosságát kitelepítették.

102. ábra. A XIX. századi Városháza tornya  a XVII. századból származó barokk Albrecht von Wallenstein-palota, valamint a palotához tartozó nagy kiterjedésű díszpark, a legszebb Sziléziában. A palotát később a Lobkowitz család építtette át. A Lobkowitz család barokk palotaegyüttese 1631-33 és 1670-86-ból való, XVIII. és XIX. századi átépítésekkel. Jelenleg a Żagańi Kultúrpalota funkcióját tölti be.

A Zgorzelecbe vezető út mentén emlékmű áll az antifasiszta koalíció államaiból származó hadifoglyok (lengyel, szovjet, angol, amerikai, belga, francia, jugoszláv, olasz) temetőjében. A hadifoglyok tízezrével vesztették életüket a helyi táborban. A meggyilkolt hadifoglyok tömegsírjait a háború után fedezték fel.

37

103. ábra. Żagańi Kultúrpalota (Żagański Pałac Kultury, régi hercegi palota)

103. ábra. A gótikus-reneszánsz Maria mennybevitele templom (Kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny)  A gótikus-reneszánsz Maria mennybevitele templommal egybeépült az egykori Ágostonrendi kolostoregyüttes.

105. ábra. az egykori Ágoston-rendi kolostoregyüttes udvari része Az egykori Ágoston-rendi kolostoregyüttes jelenleg plébánia és egyházügyi hivatal. Az ágoston-rendieket 1284-ben glogaui Przemek telepítette ide. 1285-ben Konrad II Garbaty herceg átadta nekik a várat, melyet a XIV. század első felében átépítettek. A későbbi évszázadokban a kolostort töbször átépítették. Az 1730. évi tűzvész után barokkosították és megmagasították. Az épületegyüttesben Szent Anna-kápolna található. A kolostor könyvtárának kinézete a XVIII. századból való. A könyvtár boltozatán 1736-ból való freskók láthatók Georg Wilhelm Neunhertz művei.

104. ábra. Pałac Lobkowitzów w Żaganiu  A gótikus-reneszánsz Maria mennybevitele plébániatemplom első említése 1272-ből való feltehetően korábbi épületről volt szó. A XIV. század második felében birtokosai háromhajós bazilikatemplomot építtettek. 1472 és 1486. évi tűzvész után a templomot átépítették. 1515-ben lényegesen átépítették. Új torony épült. 1602ben nyugati részén kétszintes erkélyt építettek hozzá. 1730. évi tűzvész után gazdag szobor és stukatúrdíszítést kapott, Jan Urbański és a wrocławi Jan Haberl munkái. Barokosították ablakit is. Külseje a gótika építészeti jegyeit viseli. Az erkélye reneszánsz stílusú. Belső tere barokk. Értékes emlék IV. henrik glogauiżagańi herceg gótikus szarkofágja valamint a XVI. századi Szentháromság oltár.

 A Szt. Péter és Pál nevét viselő ferences templom (Kościół św Piotra i Pawla), mely gótikus stílusban épült a 14. században.  A Bóbr folyón vízlépcsőt alakítottak ki.

38

Gubinba vezető kereszteződésében.

Iłowa Iłowa (történelmi lengyel neve: Ilwa, németül: Halbau t. Kühzal) lubusi vajdaságban, a żagańi járásban fekszik. A ŚląskoŁużycki Alföldön fekszik 122– 125 m tengerszint feletti magasságban, Bory Dolnośląskie egykor Puszcza Dolna között, a Czerna Mała, Czerna Wielka és Czernica mellett. Történelmileg Dolny Śląsk (Alsó-Szilézia) és Górne Łużyce (Felső-Lausitz) határán helyezkedik el.

fontos

kereskedmi

utak

1000-ben I. Boleszláv – ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), régiesen Boleszló (966/967 – 1025. június 17.) – elindult állama nyugati határához, hogy Joachim Lelewel (Varsó, 1786 – Párizs, 1861) történész szerint Iłowa környékén ünnepélyesen fogadja vendégét, III. Ottó császárt és vele együtt vonuljanak Gnieznóba: „Rómából tehát 1000-ben, III. Ottó császár megérkezett Bolesław lengyel király királyságának szélére. A Djedesów földjén fekvő Ilwától (Halbau), Bolesław nagy barátsággal fogadta vendégét, és le sem írható, se meg nem fogalmazható, amint nagy pompával a császárt saját országán Gneznóba vezette.” Utóbbi időben ezt a területet a szprotawai "Górka Miłości" vagy "Grodem Chrobrego" nevű dombbal azonosítják. A sziléziai Pistok uralkodása idején nem játszott nagyobb politikai szerepet, azonban 1241-ben lakosai részt vettek a mongolok elleni legnicai csatában.

106. ábra. Bory Dolnośląskie elhelyezkedése A város területe: 9,11 km2. Lakossága 2011-ben: 4048 fő volt. Elhelyezkedése: 51°30′07″N 15°12′21″E.

1356. augusztus 13-án (vagy 10) Luxemburgi IV. Károly hűbérül adta a jelenlegi Kotowicéből származó von Kottwitz fivéreknek das halbe Dorf an dem wasser Czirne („pół wsi nad Czerną” = fél falut a Csarna mellett). – Die von Kottwitz, avagy von Kotwitz az alsó-sziléziai Kotowicéből (Wrocław mellett) származó nemesi família. – Ebből az időszakból származik Iłowa első német neve – Halbe Dorf, amely az idők sotrán Halbe Aue (németül: Aue = łąka, błonia = rét) és a későbbiekben Halbau lett. 1440-ben a Hat Város Szövetségének (Górnołużycki Związek Sześciu Miast, németül: Sechsstädtebund) csapatai a zgorzeleci kereskedők vezetőjének utasítására bevették és feldúlták az iłowai Kottwitzok várát viszonzásul a rablólovagok tevékenységének viszonzásaképpen. A helység 1567. szeptember 22-ig a Kottwitzok tulajdona volt (más források szerint 1566 vagy 1570-ig), amikor is Baltazar Kotowicz eladta a család javait Konin és Saatz (jelenleg Iłowa északi része – Żaków) falvakkal és erdőkkel együtt a kłodzkoi grófság cseh gubernátorának, I. Ferdinánd császár tanácsosának, Königsbrück bárójának Christoph von Schellendorfnak. 1459-ben a sziléziai żagańi hercegséghez tartozó földön a Czerna Mała mellett a környező erdő faanyagának és a helyi gyepvasérc (mocsárvasérc) felhasználásával állították fel a tizenhét hármorból az elsőt, meg a vízí kerék meghajtásához. Iłowának ebben a mai részében épült fel az evangélikus határtemplom.

107. ábra. Várostérkép A jelenlegi Iłowa a X. században jött létre, mint erdei telep a Dziadoszan – Dziadoszyce, Dziadoszanie, Dziadosicze (latinul: Dadosesani, Diedesisi, Diedesi, Diedesa, Dedosize, Dedosese) törzs területén, Żagantól Zgorzelcbe és Legnicától

39

A jelenlegi város nagyobb része Górne Łużycében (németül: Oberlausitz) feküdt, később a cseh koronához került, a magyar koronához, 1635-től Szászországhoz, azután 1815-től pedig AlsóSzilézia porosz tartomány része lett.

110. ábra. A Promnitzok családi címere Iłowa a Promnitz család kezében maradt addig, amíg Baltazara Fryderyka v. Promnitz zu Halbau (*1744. február 22.) 33 éves korában bekövetkezett váratlan halála után az iłowai nagybirtok özvegy Anna Zofia Krystyna de domo von ErbachFürstenau tulajdonába került, 1751. október 5-én negyedszer is férjhez menve Friedricha Augusta von Kospot felesége lett. Ebből a kapcsolatból származik II Friedrich August von Kospoth, aki válása után elhagyta a családi birtokot ráiratva azt volt feleségére, Amelia Heleniára, aki ezt követően eladta azt von Dohna grofnőnek.

108. ábra. Lausitz

A város híres volt a XVIII. században védett recept szerint itt készült mézeskalácsáról. A gyors fejlődés időszaka elmúlt és a város több kézen is keresztülment (a XIX. század végéig Iłowának több mint 30 tulajdonosa volt), elvesztve városias jellegét, ami 1830-ban odavezetett, hogy a régi grófi birtokokhoz tartozó részek elvesztették a városjogot és „miasteczko” = városkát sorolták be (németül: Marktflecken).

109. ábra. Lausitz a 18. században A lausitzi Iłowa 1679. május 7-én II. János György (*1613. május 31.) szász választófejedelmétől városi jogot kapott. Ekkor Helga Małgorzata von Friesen volt a birtokosa.

1861. augusztus 24-én meghalt az utolsó Kospoth és özvegye 1862. március 1-jén a 3200 magdeburgi holdat számláló birtokát eladta Conrad von Reck bárónak. A Güteradressbuch Schlesien szerint 1873-ban, a 3076 hold területű Iłowa a Sagan járáshoz tartozott, és Adela von Pohl z d. Metzko volt a birtokosa.

1682-ben a Żaryból származó gróf Balthasar Friedrich von Promnitz (Baltazar von Promnitz z Żar) megvásárolta Iłowát, mely a város fejlődését eredményezte. Ebből az időszakből való az aktuális városcímer. Minden eleme a Promnitzok címeréből való: a vörös mezőben lévő nyílvessző és a csillagok az ő családi vímerülről való, a jelenlegi fehér kutya vímer-klenódium is ezen családé (némely forrás szerint az agár vörös mezőben a von Friesen család címeréből való). A terjedelmes grófi javakhoz több környékbeli falu tartozott. Ezek a birtokok képezték a lausitzi területet a sziléziai żagańi hercegség területén.

Az 1874. január 19-i porosz adminisztrációs reform miatt megalakult a Amtsbezirk Halbau, amely az alábbi nagyközségekből állt: Birkenlache, Halbau Ober-Laustitz, Städtisch Halbau, Heiligensee (Poświętne), Klix Ober-Lausitz (Klików), Neudorf, Neuhaus (Nowoszów), Nicolschmiede OberLausitz, Schlesisch Nicolschmiede (Kowalice), Zehrbeutel Ober-Lausitz (Dolanowo) i Gutsbezirk Halbau. 1908. január 1-vel Amtsbezirk Halbauhoz tartozott Schlesisch Halbau nagyközség is.

40

1902. január 6-án Iłowa a német császár Japán Császár udvarában lévő nagykövete, a Wałbrzych közelében lévő Książ várát birtokló Hochberg családból való Fritz von Hochberg, a Német Birodalom grófja (tulajdonképpen Friedrich Maximilian hr. von Hochberg zu Fürstenstein, 1868–1921) lett tulajdonosa. Ez a palota modernizációjához vezetett és a XVII. századi angolkert japán és francia parkká változott, valamint a kert tájképi főtengelye japán stílusú lett (legvalószínűbben egyike egész Lengyelországban).

(jelenleg DK18) autópálya közelében. Ebben közel ezer foglyot tartottak fogva, a repülési iparágban foglalkoztatva azokat. 1945. február 12-én a tehetséges foglyokat hosszú menethet evakuálták a Németországban fekvő Alsó-Szászországban lévő Bergen városának közelében elhelyezkedő német koncentrációs táborba: Konzentrationslager BergenBelsen, Aufenthaltslagers Bergen-Belsen területére, ahol március 20-ig voltak. A maradék fogoly február 15-én kiszabadult. A város elfoglalása után, 1945. február végén a megszálló szovjet katonai hatóságok a közigazgatást a lengyelek kezébe adták. Iłowa első lengyel bírája a Németországból hazatért munkás, Stefan Urbański volt. A háború befekezése után Iłowához csatolták Saatz (jelenleg Iłowa része – Żaków), valamint Charlottenhof (a jelenlegi Karolinów városrész) falut. 1946-1952 között Iłowa a korabeli wrocławi vajdaság területéhez tartozott. 1952. július 1-től, az újonnan szervezett zielonogórai vajdaság része lett, legvégül a lubusi vajdasághoz került.

111. ábra. Városi Park bejárata Számos többszázéves fa példánya a mai napig itt nő, díszcserjék, bokrok és rododenronok láthatók itt. A mai napi fennmaradtak a kis ösvények, a műtó és a félsziget. Számos ismet személy kereste fel. Többek között többször itt vendégeskedett Daisy von Pless hercegnő Fritz sógornője. A grófnő nagy szerelmese volt a különböző kutyafajtáknak. Az 1939. januári és szeptemberi áttöréskor Iłowában zajlott a dália kiállítás. A virágok ezer változatán kívül, a kertészek sikerét reprezentálta a számos kiállított szőlő, barack valamint más gyümölcs és zöldség.

113. ábra. Szép, stílusos épület a patika épülete A négyszintes palota 1626-ban épült reneszánsz tílusban, toronnyal, melyet barokk stílusú kétszintes szánnyá építettek át. Jelenleg, mint a Gimnázium utáni Iskolák Egyesülete (Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych) működik.

112. ábra. Az egykori palota az udvari szárny felől A II. világháború idején (1944. július 18-tól – első foglyok július 26-tól) Iłowában vagy legközelebbi környékén jött létre a Gross-Rosen koncentrációstábor férfi altábora a Berlin-Wrocław

114. ábra. A palota jelenlegi formája

41

Gozdnica Gozdnica (1945-ig Freiwaldau) – város a lubusi ajdaságban, a żagańi járásban. 1975–1998 között a város közigazgatásilag a zielonogórai vajdasághoz tartozott. Az alsósziléziai vajdaság határának közelében fekszik Żagańtól 25 kmre déli irányban és 15 km-nyire a lengyel-német Przewóz-Podrosche (Krauschwitz) határátkelőhelytől a 300 és 350 számű vajdasági utak mellett. A Bory Dolnośląskie nad Czernicą egykor Puszcza Dolna (németül Niederschlesische Heide) között fekszik. 118. ábra. Gozdnica – használaton kívüli, ma már nem működő vasútállomása

Żary A kommunizmus bukásáig – az 1260-ban alapított – Żary a kelmeés lenszövés központjának számított az országban. A középkori virágzásra emlékeztet a 14. századi városháza reneszánsz kapuzata, néhány 13-14. századi gótikus templom, továbbá bástyafokok és őrtornyok maradványai a 14. századból. A 18. század végén épült Dewins-Biberstein-kastély, valamint a piactér polgárházai egy másik kort idéznek.

115. ábra. Az egykori városháza épülete Területe: 23,88 km2. 2008. évi adatok szerint lakosainak száma: 3398 fő. Fekvése: 51°26′20″N 15°05′44″E. Lengyelország Európai Unióhoz való csatlakozási referendumában Lengyelország EU-ba való belépésére vonatkozóan a legnagyobb lelkesültség és rajongás (92 %) volt ebben a nagyközségben.

Żary (latinul: Sara, Sarove, németül: Sorau, alsólausitiul: Żarow) város NyugatLengyelországban, a lubusi ajdaságban, a róla elnevezett járás székhelye. A Wał Trzebnicki déli részén fekszik. 2011. évi adatok szerint lakosainak száma: 39 365 fő. Żary a 4. legnagyobb vajdasági város. A régió egyik legnagyobb városa és székhelye. Elhelyezkedése: 51°38′12″N 15°08′12″E. Żary a Wzniesienia Żarskie (Żary-magaslat) régi keleti részén található, illetve dél-keleti része már a Bory Dolnośląskie régió területén van. A város az odera két mellékága: a Bóbr és a Nysa Łużycka között fekszik. 2010-ben területe: 33,49 km2 volt. Tengerszint feletti magassága: 160 m. Történelmileg ez a terület Alsó-Lausitzhoz (Łużyce Dolne) tartozik.

116-117. ábra. Gozdnica XVII. századi műemlék temploma, a köztemetőnél álló Szent Lélektemplom (Kościół poewangelicki p.w. Świętego Ducha)

119. ábra. Alsó-Lausitz címere

42

Városépítészetileg a város déli irányban fejlődött, mert a terület északi oldalról eléggé meredek ahhoz, hogy ebből az irányból a város terjeszkedését elősegíthette volna. A város a járás területének 2,39 %-át foglalja el. 2002. évi adatok szerint (területe ekkor 33,24 km² volt) területének 39 %-a mezőgazdasági terület, 20 %-a erdő volt. A város 1950–1998 között a zielonogórai járáshoz tartozott. A XVIII. században németül Soraw volt a neve.

1635-ig a cseh királyokhoz tartozott, majd 1815-ig a szász választófejedelmeké volt. A bécsi kongresszus döntésének értelmében Żary egész Alsó-Lausitzzal együtt Poroszország része lett, majd 1945-ig Németországhoz tartozott. Żar birtokosai a Dewinówok, Packówok, Bibersteinek valamint a Promnitzok voltak, melyek pompás rezidenciái mind a mai napig – különböző állapotban – fennmaradtak. A város éveken át a Wolne Państwo Stanowe (Żary-Trzebiel Szabad Rendi Állam) központja volt. A XIV. században alapították a posztógyártók, vászonszövők, serfőzők, cipészek és kelmefestők céheit. A XIX. században fejlődő ipari központ volt, melyben elsősorban az ipari munkások 50 %-át foglalkoztató textilipari üzemek domináltak. 1888 – 1945 között állították fel itt az ismert percelánmanufaktúrát.

1945 után nem sokkal a város neve Żuraw, Żóraw, Żarów lett. hamarosan a Żary koło Żagania nevet kapta, 1946-ban pedig hivatalosan Żary lett. Żary a XX. század nyolcvanas éveiben, a katonai zsargonban gúnyosan Żagannal és Gubinnal együtt „Bermuda Háromszögnek” nevezték. Żary vasútállomása az egyik legnagyobb a lubusi vajdaságban. A PKP osztályozása szerint „C” kategóriájú. A pályaudvar felvételi épületében jegypénztár található, az állomáson peronok, mozdonyszín, aluljáró, jelzők találhatók. Żary vasúti kapcsolatot létesít többek között: Jelenia Górával, Katowicével, Krakkóval, Legnicával, Wrocław-val, Zielona Górával és Żagannal, valamint az EC "Wawel" vonatnak köszönhetően nemzetközileg Berlinnel és Hamburggal.

A II. világháború alatt, 1942-től, Żaryban működött a Brémában 1923-ban alakult és ide áttelepült Focke-Wulf Repülőgépgyártó Üzemek (Focke-Wulf Flugzeugbau AG) osztálya. 1944. április 11-én, 12:10 körül szövetséges bombázók rommá tették az óváros épületeinek nagy részét. 1945. február 13-án 14:00 óra körül Żaryba bevonult a Vörös Hadsereg 10. Páncélos Hadteste; és 1945. február 16-án a város teljes egészében felszabadult. A város az 1945. július 17-től augusztus 2-ig tartott Potsdami Konferenia döntése értelmében Lengyelországhoz került.

120. ábra. Żary – vasútállomás A vasútállomáson az alábbi vasútvonalak haladnak át:  D14 Łódź Kaliska – Forst-Baršć  D282 Miłkowice – Żary (egykor Miłkowice - Jasień)  D370 Zielona Góra – Żary

121. ábra. Żary szépen felújított belvárosa

A Zara név 1007-ben, Thietmar krónikájában bukkan fel először. A település 1030 körül II. mieszko csatolta lengyelországhoz. A Żarowian törzs területén átvezető kereskedelmi utat, az Alsófőútat (Trakt Niski) Sóúttá nevezték át (Trakt Solny). Ez lényeges jelentőseget adott a Żar és a régió fejlődésének a középkorban és napjainkban. Żary 1260-ban kapta meg a magdeburgi városjogot. A viharos történelem következtében a város gyakran más és más államokhoz került. 1364-ig a sziléziai Piastok gyakoroltak hatalmat a város felett,

122. ábra. Belvárosi utcarészlet

43

A Żaryban álló vár és palotaegyüttes (Kompleks zamkowo-pałacowy w Żarach) több részből épült ki.

A vár homlokzatainak külső megjelenését az 1700as évek környékén alakították ki, a tornyot is ekkor építették át barokk stílusban. 1824-től kezdve börtönként szolgált a vár. 1930-ban itt rendezték be a żarski járás Regionális Muzeumát, amely 1945-ig működött. Promnitzok 1710-28 között építették a vár mellé barokk palotájukat, melyet új várként neveztek. 1824-től a régi börtön a porosz állami börtön szerepét töltötte be. 1945-ben mindkét épületet tűzvész pusztította el, melyeket csupán új tetővel borították.

123. ábra. Dewinek és Bibersteinek vára (zamek Dewinów–Bibersteinów) A gótikus vár Albrecht Dziewin kezdeményezésére épült a XIII. század második felében, 1540-1549 között a Bibersteinek reneszánsz stílusban építtették át. A XIII. század első felében Albrecht Dewin falazott várat emeltetett, a jelenlegi vár északi szárnyában. 1280-től Żary a meisseni von Pack családhoz tartozott. 1320-29 között a Pack család megnagyobbította székhelyét hozzáépítve a nyugati szárnyat és tornyot emeltek a déli oldalon. Megemelték a védőfalakat is, szorosan összekapcsolva a városfalakkal. 1355-ben a város a von Biberstein család tulajdona lett, akik az akkori helyén építették fel a várukat, Biberstein várnak nevezve azt. A keleti szárny a XV. század elejére épült fel, amir a Żaryban lévő birtokok a Bibersteineké lett. A XVI. század első felében Hieronim Biberstein és testvére, Krzysztof a várat reneszánsz stílusban építtették át, körfolyós belső térrel az udvar három oldalán, gazdag sgraffito díszítéssel. Akkoriban alakították ki a belső terekben a bölcső alakú boltozatokat fiókokkal egyúttal stukatúr és festett díszítéssel.

125-126. ábra. Az öregvár és a kastély régi és jelenlegi állapotában A vár a gótika és a reneszánsz jegyeit viselő építészeti formája a mai napig nagyobb változás nélkül fennmaradt. A barokk stílusú Promnitz palotát Giovanni Simonetti (* 1652 Roveredo Graubünden vagy Grisons, Svájci Kanton; †1716. november 4., Berlin) svájci építész tervezte Erdmanna II von Promnitz megrendelésére, és 1710–1728 között épült fel a monumentális, négyszárnyú épület, középső udvarral a vár szomszédságában. A Promnitz palota a várral együtt a város délnyugati részének fő meghatározó eleme. A vár és a kastély egyes részei a város területén a mai napig fennmaradtak. Az 1725-ből származó kerti palota „Akademia Rycerska” jelenleg katonai kórház a Bolesław Domański utcában. A XVIII. századi Kék Kapu (Błękitna Brama) a geometrikus kert része Domański utcában. Fennmaradt a vár egykori,

124. ábra. Dewinek és Bibersteinek vára 1558-ban a várat a von Promnitz család vette meg. A későbbi stukkókat a XVI. és XVII. század fordulójára datálják, összekapcsolva a Promnitzok működésével.

44

majorsági része a Poznański utcában. XVIII. századi eredetű a magtár, az lóistálló, a gazdasági épület, a szeszfőzde, a tehénistálló, valamint négy ház a Poznański utca 3 a-b-c-d.

rendőr mellé is erősítést küldtek, de nem volt rá szükség, mert semmilyen botrány vagy rendzavarás nem történt, ami annak is köszönhető, hogy a kábítószer-árusítást is engedélyezték.

A kastély négyszárnyú, négyszögletes udvart foglal magába. A háromszintes épülettömb manzárd tetővel fedett. A főhomlokzat déli irányba fordul, monumwentális és reprezentatív jellege van. A lerombolt és kiégett épület helyreállítását tervezik.

A Woodstocki Fesztivál 40. évfordulójára, 2009ben állították fel a Zenészek Kútját (Fontanna Muzyków), egy gitáros és egy szaxofonos alakjával. kalapjuk a lábaiknál, a földön hever, mellette tábla hever.

127. ábra. A barokk Promnitz palota

129. ábra. Żary, zenészek szökőkútja a Chrobry utcánál

Szép műemléki épülete a Ryneken álló Városháza (ratusz), amely a XIV-XVI. század között épült, majd a XVIII. és a XX. században átépítették. Bejárati kapuja reneszánsz stílusú.

Az emléktábla a Żaryban élő Kazimierz Polak alkotása.

130. ábra. Emléktábla az utca kövében

128. ábra. Ratusz

A bronzfigurák a świdnicai Janusz Furmank alkotásai, de az emlékmű koncepciója a wrocławi Tomasz Myczkowski építésztől származik.

A Woodstocki Zenei és Művészeti Vásár, másképpen Woodstocki Fesztivál vagy, ahogy hirdették: Egy "Vízöntő korszakbeli Előadás: 3 nap a béke és zene" (Peace, Love and Happiness) nemzetközi, ingyenes fesztivál volt, melyet White Lake-ben (Bethel város, Sullivan megye, New York, Amerikai Egyesült Államok) tartották. A rendezvényt egy bizonyos Max Yasgur 600 holdas (~2,4 négyzetkilométer ~240 hektár) farmján 1969. augusztus 15-18. között rendezték. Azért Bethelben volt a fesztivál, mert Wallkill városa visszavonta a rendezés jogát. Az esős hétvégén, a szabad ég alatt harminckét előadó és zenekar lépett fel mintegy 500 000 néző előtt. A hatalmas tömeg kétségbe ejtette a hatóságokat, az eredetileg kivezényelt 800

131. ábra. Woodstocki szökőkút szobrai

45

Georg Philipp Telemann Georg Philipp Telemann (Magdeburg, 1681. március 14. – Hamburg, 1767. június 25.) német barokk zeneszerző 1705-ben, 24 éves korában járt Sorauban (ma Żary). Telemannra emlékeztető padocska a Salon Wystaw Artystycznych (Művészek Kiállítási Szalonja) előtti sétányon található. 2010. április 17-én leplezték le, Mark Szala zakopánei szobrász és Kazimierz Polak helyi művész alkotása. A szobor a hegedűn játszó zeneszerzőt ábrázolja. Georg Philipp Telemann, a legnagyobb német barokk zeneszerzők egyike, Erdmann II. Reichsgraf von Promnitz (*1683. augusztus 22.; †1745. szeptember 7.) gróf meghívására 1704-ben, Lipcséből érkezett Żaryba, és maradt itt 1708-ig, ahol az udvari zenekart vezényelte. E zenekarban játszott művei során lengyel motívumokat is felhasznált. Apja 1685-ben meghalt, anyja pedig nem nézte jó szemmel a fiú zenei érdeklődését, „tanult embert” akart nevelni a gyerekből.

133. ábra. Georg Philipp Telemann padja Żaryban, a város alapításának 750. évfordulója alkamából állították A hildesheimi gimnáziumban (Gymnasium Andreanum) folytatta „polgári” tanulmányait, de itt megint volt egy tanár, aki biztatta zenei törekvéseiben, sőt még zenét is kért tőle az iskolai ünnepségekhez és színielőadásokhoz, vallásos eseményekhez. 1701-ben jogi tanulmányokba kezdett Lipcsében, de zenét is írt. Egyik zsoltárfeldolgozását bemutatták a lipcsei Tamás-templomban (Thomaskirche), aminek a sikere nyomán felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy kantátát. Ebben az évben azért utazott Halléba, hogy találkozhasson Händellel, akivel halálukig tartó jó barátságot ápolt. 1702-ben megalakította a 40 tagú Collegium Musicum diák-zeneegyesületet, amellyel rendszeresen hangversenyezett. Még ebben az évben a Lipcsei Operaház zenei igazgatója lett, és operáival is hírnevet szerzett. Emiatt féltékeny lett rá Johann Kuhnau, a Tamás-templom kántora, aki még fel is jelentette azzal, hogy elviszi előle a jobb művészeket. 1704-től az egyetem templomának (Neue Kirche) orgonistája lett. 1705-ben Sorauba (ma Żary, Lengyelország) ment, ahol II. Promnitzi Erdmann grófnál volt karmester. Itt Jean-Baptiste Lully stílusában írt zenéket vártak el tőle.

132. ábra. Georg Philipp Telemann aláírása Tanulmányait szülővárosában kezdte, ám az Altstädtische Schule iskolaigazgatója zeneteoretikus volt. Így Telemann teljes mértékig eleget tett az anyai kívánságnak, ugyanakkor zeneszerzői tudását is tudta fejleszteni. Georg Philipp Telemann kifejezett zenei oktatásban nem részesült ugyan, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással (minden iskolájában volt olyan tanár, aki segítette zenei képzését) tíz éves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott, sőt 12 éves korában már megírta első operáját is (Sigismundus).

134. ábra. Ławeczka G. F. Telemann'a w Żarach

46

1708-től 1712-ig Eisenachban tartózkodott, ahol hangversenymester, majd udvari karmester (ezt a címét élete végéig viselte), és kantátákat valamint instrumentális zenéket írt.

szerint ez közel sem teljes. Műveinek alábbi listája ezért vázlatos és inkább összefoglaló jellegű. 12 kantátaévjárat, 44 passió, számos alkalmi kompozíció, 35 oratórium (Seliges Erwägen, Auferstehung, Tag des Gerichts, Der Tod Jesu, Ino); 40 opera; több száz ouverture (francia szvit), hegedűszonáták (1715–18); triók, hegedű-zongora(fuvola-zongora-) szvitek (Die kleine Kammermusik, 1716); triók (Esercizi musici); fuvolaszonáták, kantáták (Harmonischer Gottesdienst, 1725), vallásos énekek, dalok, szonatinák zongorára (hegedűvel), Scherzi melodici (triók, 1734); táncok; Der getreue Musikmeister, 1728 (dalok és hangszeres darabok gyűjteménye), kamaraszvitek, SingSpielund Generalbassübungen, 1734, ódák, zongorafantáziák, Musique de table, 1733 (szvitek, triók, koncertek), zongoraversenyek, kvartettek, orgonafúgák stb.

Több mint négy év után Hamburgba költözött, ahol egyházi karmester lett. Megnősült, felesége egy városi hivatalnok lánya volt, akivel tíz gyermeket neveltek az évek során. 1721-ben az akkor már nagy tekintélyű Telemannt kinevezték a hamburgi Johanneum gimnázium kántorává, majd hamburgi városi zeneigazgatónak. Ezt a (jól fizető) tisztséget egészen a haláláig betöltötte. Rövid idő alatt fellendítette a város zenei életét, hangverseny- és operasorozatot rendezett, ahol saját művein kívül más szerzők darabjait is bemutatta. Ebben az időszakban szerezte Tafelmusik gyűjteményét, amely három sorozatból áll. 1722-ben, amikor az öreg Kuhnau, a Thomaskantor és városi zeneigazgató meghalt Lipcsében, utódjának Telemannt szemelték ki. A posztot azonban udvariasan ugyan, de visszautasította, így a lipcsiek kénytelenek voltak „beérni” Johann Sebastian Bachhal, akivel egyébként Telemann baráti viszonyban állt, és még 1714-ben egyik fiának, Carl Philipp Emanuelnek a keresztapja is lett.

* 1709-ben, II. Erős Ágost lengyel király és szász választófejedelem – II. (Erős) Ágost lengyel király, I. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem (lengyelül: August II Mocny, németül August II. der Starke; Drezda, 1670. május 12. – Varsó, 1733. február 1.) Lengyelország királya és ezzel Litvánia nagyhercege 1697-től 1704-ig, majd 1709-től 1733ig, Szászország választófejedelme pedig 1694 és 1733 között – döntése alapján Drezda és Varsó között közvetlen postajárat indult.

Élete vége felé csökkent aktivitása, bár Händel ösztönzésére még írt néhány oratóriumot, köztük a leghíresebb a Der Tag des Gerichts (Az ítélet napja). 1737-ben francia barátai meghívására Párizsban töltött nyolc hónapot, ez idő alatt számos hangversenyt adott. Élete során három önéletrajzot is írt magáról (1718-ban, 1729-ben és 1740-ben). Halála után a helyét keresztfia, Carl Philipp Emanuel Bach vette át. Telemann korának legnépszerűbb zeneszerzője volt, de halála után a neve gyorsan feledésbe merült. „Pedig – ha nagysága nem is mérhető Bachéhoz vagy Händeléhez – kiváló ízlésű, sokoldalú zeneszerző volt, aki csaknem minden műfajban jelentőset alkotott.” Igen termékeny komponista volt: mintegy háromezer művet alkotott, életműve a zenei műfajok szinte minden területét felöleli (zenekari darabok, operák, oratoriukus művek, kantáták, misék, versenyművek, passiók stb.). Műveinek száma meghaladja Bach és Händel műveinek számát együttvéve. „Ez a hihetetlen produktivitás azonban előkelő, könnyed és derűs szellemmel párosul, amely sohasem keresi a túlméretezett arányokat; … s jóformán minden formában és nyelvben otthon tud lenni.” Telemann kellemes, nagyvilági életet élő, udvarias ember volt, kollégái szinte mindegyikével baráti viszonyt ápolt.

135. ábra. A postajárat címere

A német és nemzetközi Telemann-kutatás központja Magdeburgban van. Itt tartják a Telemann-napokat is.

Az északi postajárat Żaryn vezetett keresztül. Az egykori Drezda – Żary – Varsó között közlekedő szász postára emlékeztető cégér egy ház falán látható.

Telemann műveinek jegyzékét a Telemann Werke Verzeichnis (TWV) tartalmazza, de egyes kutatók

47

136. ábra. Żary – dawna poczta saksońska - Drezno – Żary – Warszawa cégére A Rynek 17. szám alatti épületet, melyben a posta volt, 2009-ben újították fel. 2009. május 17-én a ryneken „Poczta Saksońska w Żarach” néven nagyszabású ünnepséget tartottak a postajárat felállításának 300. évfordulója alkalmából.

137. ábra. Az egykori Drezda – Żary – Warszawa szász posta emlékére rendezett 2009. évi ünnepség felvételei

48