LUBLINI VAJDASÁG (Województwo lubelskie)
Lublin
A Lublini Vajdaságot 2007. évi autós kirándulásunk során alaposan bejártuk, számos városát és települését megismertük. A Lublini Vajdaság területileg 25155 négyzetkilométeres, 24 járás és 213 nagyközség van a megyében. Ezen a területen 2,2 millió ember él és dolgozik. A legnagyobb települések: Lublin (360000 lakos), Chełm (71000), Zamość (69000), Biała Podlaska (59000) és Puławy (55000), melyek közül Biała Podlaska kivételével valamennyit bejártuk. A vajdaság területén két nemzeti park és 17 tájvédelmi körzet található. A legszebb és leglátványosabb a nyugati részén elterülő – Małopolski Vistula völgye, északon – Polesie a tavak és mocsarak világa, keleten a vad Bug folyó völgye és délen több mint 100 km hosszan húzodó csodálatos erdőivel – Roztocze. Szép élményeket nyújt a festői táj lépcsős vizeséseivel a Szum, Tanew és a Sopot patakjain. A Nałęczowy Fensikon – Nałęczów, Bochotnica és Kazimierz Dolny környékén – van Európában legtöbb természetes mélyút, a ŁęczyńskoWłodawski tóvidék, 67 tavával az északlengyelországi után a legnagyobb. A Lublini Vajdaság területén, a legérdekesebb tájegységeken több mint 3000 km kitűzött gyalogos turistaút és 800 km kerékpárút vezet. Ezeket a tájakat más úton is be lehet járni, a vajdaság folyóin és patakjain kajaktúrák szervezhetők, vagy a kijelölt tanösvényeken mely sok esetben a rezervátumok területén találhatók. A Lublini Föld (lengyelül: Lubelszczyzna tulajdonképpen ziemia lubelska) – az ország harmadik legnagyobb tájegysége – nagyon sok és szép felejthetetlen élményt tud nyújtani az idelátogató turistáknak.
Lublin (jiddis לובלין, ukrán Люблін, litván Liublinas, orosz Люблин) KeletLengyelországban fekszik. Az egyik legrégebbi lengyel város, a vajdasági központ. Lengyelország kilencedik legnépesebb városa. A Lublini-fennsíkon, a Bystrzyca folyó mentén (mely a Wieprz folyó baloldali mellékfolyója) terül el. A város területén a Bystrzycába két patak ömlik: a Czerniejówka és a Czechówka. Sétánkat a Czwartek hegyen (a név valószínűleg a vásár napjáról, csütörtökről ered) álló egykori várnál kezdtük. A település kezdetei a VI. századra nyúlnak vissza, amikor a Czwartek hegyen virágzó falu volt, mely később kiterjedt a szomszédos dombokra – a várhegyre, az öregvárosi, a grodzisko, żmigród, és białkowski hegyre. A várhegyen a X. században favár épült, később kőfallal vették körül, a XII. században várkapitányságot kapott. A Staromiejski dombon felépült a város. A legrégibb templom a Mohly arkangyal templom, melyet a legenda szerint 1262-ben épített Fekete Leszek győztes csatából visszatérve. A templomot a XIX. században bontották le. Először 1198-ban említik a várost oklevélben, Lublin magdeburgi városi jogokat I. Łokietek Ulászló királytól kapott 1317-ben. A várdombon álló várat a XII. században építették. A XIII. században előbb egy bástyát építettek az eredetileg földsáncos gerendavárhoz, majd egy kerek lakótoronnyal (donjonnal) is kiegészítették. Miután Lublin lett Kis-Lengyelország központja, a várat gyakorta próbálták bevenni oroszok, tatárok és litvánok. Éppen ezért Nagy Kázmér trónra lépése után szükségessé vált a vár újjáépítése. 1341-ben Nagy Kázmér Lublin mellett nagy győzelmet aratott a tatárok felett, egy évvel később
a város újabb jogokat kapott, melyek értelmében várfallal vették körbe a várost. Nagy Kázmér építette meg a gótikus várat, téglafalakkal, bástyákkal véve körül a várdomb alját. 1474-ben IV. Jagelló Kázmér király Lublint jelölte ki a lublini vajdaság központjául. A XV-XVI. században a város virágzásnak indult annak következtében, hogy itt haladt keresztül a Feketetengert Nyugat-Európával összekötő út, ennek eredménye a gyönyörű lublini műemlék központ. Zygmund Stary (Öreg Zsigmond) uralkodása idején (1520-ban) kibővítették a várat. Feltehetően a király akaratára építette át Bertoleni Berecci a lakhelyeket korhű reneszánsz stílusban. Ezt követően az egész várerődítményt tölgyfából készült cölöpzettel vettek körül, megerősítve ezzel oldalait. A középkori kétemeletes palota már a kapuig vezetett. A palota falait medalionok díszítették, csakúgy mint az ablakok párkányait, az erkélyek könyöklője pedig kovácsoltvasból készült. Minden szinten 23 helyiség volt. Az épület földszintjen helyezkedett el a börtön. Az elöljáró és a kincstárnok az első emeleti gótikus teremben kapott hivatalt. A második emelet kifejezetten reprezentációs célokra szolgált. A vár számos vízvezetékkel van ellátva. A vízvezetékeket a kutak felügyelője kezelte, a hozzá szükséges vizet pedig a helyi kútból nyerték. A tornyon elhelyeztek egy reneszánsz órát és egy harangot. A várudvaron volt még három konyhával felszerelt gazdasági épület is, valamint a péknek és a szakácsnak is külön lakhelye volt ebben az időben. Az udvar északnyugati oldalán helyezkedtek el az ágyuk. A XVI. század elején reneszánsz stílusban átépítették és kibővítették a várkastélyt – pincéiben a börtönöket – földszintjén a várnagy lakását (a kincstárt) és a tanácstermeket helyezték el, míg az emeletet a királyi lakosztályok foglalták el. 1584-ben itt hunyt el Jan Kochanowski, a lengyel irodalmi nyelv megteremtője. A lublini várban szállt meg 1568/1569 évfordulóján Zsigmond Ágost (Zygmunt August, 1548-1572) király. 1569-ben itt kötötték meg Lengyelország és Litvánia között a lublini uniót (Unia Lubelska), mely egyesítette a lengyel királyságot és a litván nagyfejedelemséget. A két állam nem teljes unióját (nem volt teljes, mert a hadseregeket és kincstárakat nem vonták össze) 1569. június 28-án hozták létre és július 1-jén írták alá. A létrejött állam neve ettől kezdve: Két nemzet köztársasága (Rzeczpospolitą Korony Królestwa Polskiego i Wielkiego Księstwa Litewskiego). A közös uralkodó, szejm, valuta és külpolitika mellett azonban külön maradt a kincstár, a hadügy és az ítélőszék valamint külön hivatalok működtek. A XVII. század közepén Lublint a svéd és kozák támadások és járványok (1630-as pestis 5 000 áldozatot követelt) romba döntötték. A XVII.
században indult romlásnak a királyi várpalota is, a század közepén dúló háborúságok következtében. A XVII. században a lengyel belső nemzeti és gazdasági konfliktusok a híres lublini vásárok hanyatlását eredményezik. A háborúk és kozák lázadások (1648-50) következtében az európai kereskedők többsége emigrál. 1655-ben Lublint feldúlta az orosz-kozák hadsereg, különösen sokat szenvedett a zsidó negyed. 1656-ban a várost megtámadják a svédek, az épületeket lerombolják és megtizedelik a lakosságot. 1686-ban kezdték trombitálni a lublini fanfárt. A következő években tovább folytatódott a város hanyatlása a hosszan tartó északi háború miatt (XVIII. század eleje). A lublini vár felújítására a XVII. században került sor, amikor Mikołaj Firlej rekonstruálta az épületet. 1703-ban II. Erős Ágost király a krakkóihoz hasonló városi jogokat ad. A háborúk befejezése után újjáépítették a várost, főleg a főúri rezidenciákat és az egyházi birtokokat. Formálódik a mai Krakowskie Przedmieście (Krakkói külváros) és a Litewski tér, de a város továbbra is szegényes látványt nyújt. A lengyel felvilágosodás alatt 1780-ban megalakul a "Boni Ordinis" alapítvány, mely célul tűzi ki a lakóházak restaurálását és az utcák burkolását, valamint a városház újjáépítését. 1788-ban száz év után újjászületik a protestáns mozgalom, melynek kifejeződése a mai napig fennálló Szentháromság templom felépítése volt. A május 3-ai alkotmány kihirdetése után, melyet nagy lelkesedéssel fogadott a város, Lublin megválasztotta első prezydentjét (polgármesterét) Teodor Gruell-Gretzet, aki különösen sokat tett a város fejlődéséért. 1792-ben II. Katalin orosz cárnő parancsára a várost elfoglalta az orosz hadsereg, véget vetve a rövid virágzásnak. Lengyelország harmadik felosztása után 1795-ben a város osztrák fennhatósága alá került. Az ország harmadik felosztása után a vár újra romos állapotba került: az egykori csodálatos kastélyból semmi nem maradt. A vár üresen állt.
1. ábra A lublini vár 1809-ben a várost a Varsói Fejedelemséghez csatolták. 1815-ben a Kongresszusi királyság részeként orosz fennhatóság alá került. 1815-ben a vár helyére börtönt terveztek, de ennek
kivitelezésére csak 1825/26-ban került sor. Az új épület gótikus stílusban épült neoklasszikus elemekkel ötvözve. Az épület terveit valószínűleg Jan Strompf készítette Jakub Hempl segítségével. A várpalota összes épületét az új börtön szolgálatába állították (torony, várudvar, templom). Az Ulica Grodzkától pedig egy új utat is építettek. Ettől kezdve mintegy százharminc éven át foglyok élték mindennapjaikat a vár falai között. Lublin 1837-ben a kormányzóság központja lett. 1873-ban a város népessége 28,9 ezer, 1897-ben 50,2 ezer főre nőtt. 1877-ben épültek ki az első vasútvonalak, összeköttetés létesült Varsóval. Az I. világháború alatt, 1915 nyarán a várost a német és osztrák-magyar csapatok szállják meg, végleg megszűnt az orosz uralom a városban. 1918ban alapították a Lulblini Katolikus Egyetemet (Katolicki Uniwersytet Lubelskit). 1918 novemberétől a város ismét a független Lengyelországhoz tartozott, újra vajdasági székhely lett. 1939. szeptembertől 1944. augusztusig a város német megszállás alatt volt. A megszállás alatt a németek koncentrációs tábort nyitottak Majdanekben és gettót a zsidó lakosságnak. A holokauszt idején kb. 40.000 lublini zsidó pusztult el, ők alkották a háború előtti népesség egyharmadát. Eltűnt az ún. zsidó város is, vagyis a várat körülvevő középkori eredetű épületek háromnegyed része és Wieniawa kerület is, melynek lakosságát nagyrészt zsidók adták. A zsidó temetők is elpusztultak – a wieniawai teljesen megsemmisült. A hitleri megszállás öt éve alatt mintegy 400 ezer lengyel raboskodott a lublini börtönvárban. 1944. július 23-án itt alakult meg a Lengyel Felszabadítási Bizottság és 164 napig Lublin töltötte be a kommunista Lengyelország fővárosának szerepét. 1944. december 31-én alakult meg az ideiglenes kormány. A Lengyel Népköztársaság (Polska Rzeczpospolita Ludowa, PRL) idején hatalmas fejlődésnek indult a város. 1944-ben megalakult az Uniwersytet Marii CurieSkłodowskiej w Lublinie (Lublini egyetem). Sok gyár épült, többek között a Fabryka Samochodów Ciężarowych w Lublinie – FSC (teherautó gyár) és a közeli Świdnikben a WSK PZL Świdnik helikopter gyár.
Świdnikben került sor az első nagyarányú munkássztrájkra, mely a tengermelléki augusztusi sztrájkokban folytatódott és mely a Szolidaritás (Solidarność) szakszervezet megalakulásához vezetett. Az ide érkező turisták első útja többnyire a gyönyörű óvárosba vezet. A Krakkói kapu öblös bejáratán át lépünk az óváros területére. A Krakkói kapu a tatár betörés után emelt városfalak legerősebb védőműve, az Óváros (Stare Miasto) legveszélyeztetettebb pontján épült. A Krakkói kapu előtt az enyhén ívelő Ulica Królewska, valamint az Ulica Podwale jól mutatja az egykori városfalak vonalát, s érzékelteti, milyen kis területet zárt be annak idején. A lublini óváros szűk, kanyargós utcáival, magasba szökő kőházaival, szabálytalan alakú főterével a reneszánsz idők városépítészetének műve.
2. ábra A Krakkói-kapu Lublinban A középkori város erődítményeinek emléke a városfalban lévő XII-XIII. századi eredetű, XIV. századi monumentális Krakkói kapu (Brama Krakowska) és a XVIII. században átépített Városi kapu (Brama Grodzka), melyet viadukt kapcsol össze a szomszédos várral.
A vár a háborút követően még tíz évig börtönként működött. 1954-ben a lengyel kommunista vezetés a várat kulturális intézménnyé nyilvánítatta. Ezt követően a várudvar belső falai új építészeti dekorációt öltöttek. A vár északi szárnyát foglalja el ma a kultúrház, míg déli szárnyában egy múzeum kapott helyet. Ez utóbbi része a Mártír Múzeummá kialakítandó donjon (lakótorony). 1989-ig a város népessége a háború előtti több mint háromszorosára nőtt. 1980 júliusában Lublinban és
3. ábra Az Óváros részlete
A Piactéren áll a Régi Városháza, 1579-től ennek épületében tartotta üléseit a Lengyel Királyság Királyi Ítélőszéke. A XVIII. században klasszicista stílusban Dominik Merlini építette át, ma múzeum található benne. A lublini vár a Szentháromság-kápolnával (Zamek z Kaplicą Zamkową) értékes műemlék. A vár legősibb része a XIII. században épült kerektorony. A katolikus kápolna belsejét 1418-ban ortodox művészek által festett, bizánci stílusú freskók díszítik. A szentek és angyalok között a kápolna alapítójának, Jagelló Ulászlónak az arcképe látható. A műemléki város egyik fő látnivalója a Keresztelő Szent János és Evangélista János-katedrális 15861604 között épült barokk stílusban (eredetileg jezsuita) templom. Freskóit 1756-1757-ben Joseph Mayer készítette. (2006. július 21.-én a Rotunda Énekegyüttes vendégeként a Lublini Főszékesegyház Kórusa Rákosligeten vendégszerepelt, 2009. július 18-án, szombaton pedig a rákoscsabai Nepomuki Szt. János főplébánia templomban mutatkozott be).
4. ábra Keresztelő Szent János és Evangélista János-katedrális A város egyházi emléke az 1342-ben alapított, XVII. sz-ban barokkosított Domonkos templom (Kościół Dominikanów) valamint az eredetileg későgótikus, 1602-1607-ben reneszánsz stílusban átalakított Bencés templom (Kościół Bernardynów). Lublin főutcája, a krakowskie Przedmieście ma gyalogosutca, melynek két oldalán elegáns üzletek sorakoznak.
5. ábra Ivókút a sétáló utcában
A Plac Unii Lubelskiej téren álló kapucinus templomot (Kościół Kapucynów) és a Győzelmes Miasszonyunk-templomot (Kościół Matki Boskiej Zwicińskiej) III. Jagelló Ulászló alapította az 1410es grünwaldi csatában a templomos lovagrend felett aratott győzelmének emlékére. A város egészségügyi létesítménye a Vajdasági Speciális Kórház (Wojewódzki Szpital Specjalistyczny).
Zamość Zamość járási jogú város és járási székhely Lengyelország Lublini vajdaságában. A Lublini-vidék (Ziemie Lubelskie) éke és gyöngyszeme. Lublintól 85 km-re, délkeletre fekszik a Łabuńka-patak partján. Az 1580-ban alapított erődvárost, melyet olasz építészek tervei alapján építettek, Észak Padovájának és az árkádok városának is nevezik, óvárosa 1992 óta az UNESCO a várost a Világörökség részének nyilvánította. 1975-1998 között vajdasági székhely volt. 2005-ben 66,8 ezren lakták, közigazgatási területe 30,5 km² A város alapítója Jan Sariusz Zamoyski (Jan Zamojski; 1542-1605) kancellár és nagyhetman volt, aki korának egyik legnagyobb hadvezére, diplomatája és földbirtokosa volt. Ő volt a Báthori Istvánt lengyel királlyá választó lengyel köznemesség vezére és Báthori Kristóf erdélyi fejedelem leányának férje. 1580-ban határozta el, hogy hatalmas birtokai központjában új erődvárost alapít a łwówi kereskedelmi út védelmére. A munkával Bernardo Morando (1540-1600) velencei építészt bízta meg, aki a város polgármestereként halt meg 1600-ban. A várost ötszög alaprajzú, fülesbástyás erődfalakkal vette körül, a sakktáblaelrendezésű utcahálózat központjában reneszánsz stílusú kereskedőházakkal körülvett főteret alakított ki. Számos kereskedő telepedett itt le (a telkeket 25 évi részletfizetéssel kínálta a kancellár), köztük örmények Perzsiából és zsidók Portugáliából. A várost 1648. évi chelmi háborúban a kozák felkelők, 1656-ban pedig a svédek ostromolták meg. A XVII. század végén Jan Michal Link korszerűsítette az erődrendszert. 1772-ben a várost az Osztrák Császársághoz csatolták. 1809-ben Józef Poniatowski lengyel felkelői foglalták el, majd 1813 – 1866 között cári katonaság állomásozott a városban. A XIX. század második felében Zamość hadijelentőségét elveszítette, egyben megkezdődött iparosodása. A város legismeretebb szülötte Rosa Luxemburg (Zamość, Kongresszusi Lengyelország, 1870. vagy 1871. március 5. – Berlin, 1919. január 15., lengyelül Róża Luksemburg) lengyel születésű marxista politikai gondolkodó, szocialista filozófus
és forradalmár volt. A lengyelországi és litvániai szociáldemokrata párt teoretikusa, majd a német szociáldemokraták (Die Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) politikusa, később tagja lett a Független Szociáldemokrata Pártnak (Die Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands, USPD) is. Ő alapította „A vörös zászló” (Die Rote Fahne) című újságot. Miután az SPD támogatta Németország belépését az I. világháborúba, Karl Liebknechttel együtt megalapított egy forradalmi tömörülést, a Spartacus Szövetséget (Spartakusbund), amely a későbbi német kommunista párt magját képezte. A csoport részt vett a sikertelen 1919-es berlini forradalmi kísérletben is, amelyet a megmaradt monarchista hadsereg és a jobboldali szabadcsapatok (Freikorps) fojtottak el. Sok száz embert elfogtak, megkínoztak, majd kivégeztek. Haláluk óta Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht a marxizmus mártírjainak számítanak. 1914 augusztusában hatnapos véres csata zajlott a város határában az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai és az oroszok között. 1918 decemberében kommunista felkelés tört ki a városban, melyet Piłsudski csapatai levertek. A második világháború alatt a várost megszálló németek a környező termékeny vidéken tervezték kialakítani az ország kolonizálásának egyik bázisát. Lengyelország német megszállását követően fontos szerepet kapott a hitleri Drang nach Osten, a keleti hódítás megvalósításában. Lengyelország megszállását követően ezt a vidéket szemelték ki, hogy németek betelepítésével német területté tegyék. 1943-ban megkezdődött a lengyel lakosság kitelepítése és a németek betelepítése. Százezer lengyelnek kellett elhagynia otthonát, hogy a Zamośćban és Zwierzyniecben felállított táborokból továbbvigyék őket a pusztításra berendezett koncentrációs táborokba. Egyúttal megindították a németek idetelepítését, s az ily módon biztonságossá tett területen kezdték kiépíteni az SScsapatok kiképzésére szolgáló nagy gyakorlóterepet. Ezt a lengyel partizán egységek zavarták. A város (melyet Himmlerstadtnak neveztek át) lakosainak nagy részét németországi kényszermunkára hurcolták.
6. ábra Zamość-i Városháza A városháza jobb oldala mellett elhaladó észak-déli tengely a főtér melletti polgári részközpontokat fűzi egybe. A 100×100 m-es négyzet alaprajzú tér legszebb része a városházától jobbra eső árkádos házsor. A Rynek Solnyn (Sópiac tér) álló reneszánsz stílusú, sgraffito-díszes Zsinagóga (Synagoga w Zamościu) 1588-ban épült. A Zamoyski által 1595-ben alapított Akadémia épületében 1600-1648 között orvosi, jogi és teológiai kara működött. 1784-ben az osztrákok megszüntették, ezután az épületben középiskola működött. A XVII-XVIII. században a Zamośći Akadémia a lengyel tudományos és kulturális élet egyik központja volt. Az utca túlsó felén patkó alakú mellékszárnyakkal körülvett, 1585-ben épült és 1821-1831-ben felújított Zamoyski-kastély látható. 1831-ben hadikórházzá alakult. Bal oldali épületszárnya mögött az egykori fegyvertár (Muzeum Barwy i Oręża "Arsenał", ma Lengyel Hadi Múzeum) épülete található. A kastély előtt áll Jan Zamoyski lovasszobra.
A háború után a város gyors növekedésnek indult, 1975-ben 39,1 ezer; 2003-ban 68,8 ezer lakosa volt. A városnéző sétánkat a főtéren kezdtük. Az ötszög alaprajzú bástyarendszer közepét elfoglaló fétéren (Rynek Główny vagy Rynek Wielki) futnak össze a várost átszelő utak. A főtér délnyugati részén áll a reneszánsz attikával koronázott manierista városháza, amely Morando tervei szerint épült meg 1591-1600-ban. 1768-ban pompás kettős barokk lépcsővel bővült. Az 50 m magas, nyolcszögletű barokk tornyát az átépítéskor, 1639-1651 között emelték. A polgármesteri hivatal működik benne.
7. ábra Jan Sariusz Zamoyski szobra Ennek közelében az út főtéri oldalán emelkedő, 1587-ben Bernardo Monardi által tervezett Katedrális (Katedra w Zamościu) 1600-ig plébániatemplom rangot viselt. Építését 1630-as években fejezték be. A főoltár képeit Domenico
Tintorettónak tulajdonítják. A késő reneszánsz stílusú káptalani templom 1824-1826 között klasszicista külsőt kapott. Különálló harangtornya ma kilátóként is szolgál, három harangja (Jan, Tomasz, Wawrzyniec) közül a legnehezebb 4,3 tonnát nyom. Az öt hajóra oszott templomban található a Zamoyskiak temetőkápolnája. A templom mellett áll II. János Pál egész alakos szobra. A városi parkban álló erődrendszerből a VII. Bástya és egy falrészlet (a belváros keleti határán), valamint a várkapuk (Lublini-, Lwówi- és Szczebrzeszyni-kapu) maradt fenn. A Lublini-kapun át megközelíthető Városi parkban mesterséges tó található.
8. ábra A Zamość-i erődrendszer egyik kapuja A városközponttól délre fekvő, 1825-1830 között épült körbástyában (Rotunda) 1943-ban az SS osztagai zamośćiak tömegét likvidálta. Ma emlékmúzeum és katonai temető. A városban egy Örmény-templom, a XVII. században épült Ferences-templom (a XIX. században kaszárnyává alakították át, és lerombolták barokk oromzatát) valamint a XVII. században barokk stílusban épült Szt. Katalintemplom látható. A város területén áll az istenes Szent János-rend egykori temploma és kolostora, valamint a görög katolikus bazilita szerzetesek által épített Szent Miklós-templom, ma katolikus templomként működik.
Chełm Chełm (ukránul Холм – Holm) város Lengyelország Lublini vajdaságának keleti részén, a Chełmi járás székhelye. 19751999 között vajdasági székhely volt. Lublintól 70 km-re, keletre fekszik, az ukrán határ közelében (24 km-re a dorohuski határátkelőtől) az Uherka-patak partján. Nevét valószínűleg a város közepén emelkedő dombról (holm) kapta.
A mai város területén már a IX. században földvárral megerősített szláv település állt. A lendzian törzs által lakott település 981-ben a Kijevi Rusz része lett. A legendák szerint – a magyar I. Szent István király kortársa – I. Vlagyimir, teljes nevén Vlagyimir Szvjatoszlavics (Kijev, 956 vagy 958 körül – Beresztova, 1015. július 15.; ószláv nyelven: Володимеръ Святославичь) közkeletű nevén Szent Vlagyimir vagy Nagy Vlagyimir, 980 és 1015 között kijevi nagyfejedelem építtette első kőerődítményét 1001-ben. I. Vlagyimir a Kijevi Rusz első keresztény uralkodója, hadjárataival megerősítette és egyetlen államba olvasztotta a kijevi és a novgorodi birtokait, a bizánci rítusú kereszténység felvételével meghatározta a kereszténység kelet-európai fejlődésének útját. 1018-1031 között Chełmet a lengyelek foglalták el, de később visszatért a keleti szláv fejedelemséghez. 1235-ben Danyiil Romanovics halicsi fejedelem, 1253-1254 között Halics–Volhíniai király (Daniel Romanowicz Halicki, ukr. Данило Галицький; 1201–1264) ide helyezte át székhelyét, ekkor kapott városi jogokat, majd öt évvel később ortodox püspökségi székhely is lett. Új kastélyt is építettek ekkor. 1240. december 6-án a tatárok Kijevet elfoglalták és uralmuk alatt tartották. Ezt követően a Halics–Volhíniai Fejedelemség egy rövid időre – ha formálisan is – Európa nyugati felére jellemző királysággá vált. A pápától királyi koronát elfogadó Danyiil fejedelem halála (1264) után Halics és Volhínia ütközőponttá vált a tatárok uralta terület és Lengyelország között. A tatároknak egyre inkább kiszolgáltatott halicsi fejedelem hadai tatár telékben 1285-ben Krakkót ostromolták. A XIV. század elején kis ideig önálló hercegség is volt, 1366-ban azonban véglegesen Lengyelországhoz került. 1392-ben a magdeburgi városjogokat is megkapta. A XV-XVI. században élte fénykorát, mint kereskedelmi és kulturális központ, a XVII. században a háborúk miatt hanyatlásnak indult. A XVIII. században újra fejlődésnek indult, 1794-ben vajdasági székhely is lett. Ugyanebben az évben a város lakói csatlakoztak a Kościuszko-felkeléshez. A chełmi csatában (1794. június 8.) azonban a felkelők vereséget szenvedtek Derfelden cári generális seregétől és a következő évben a várost az Osztrák Császársághoz csatolták. A napóleoni háborúk során (1806-ban) a Varsói Nagyhercegség része lett, majd 1815-ben a cári Oroszországhoz került. A XIX. században központi szerepköreinek nagy részét Lublin vette át, Chełm garnizonvárossá vált. 1866-ban épült meg a várost Lublinnal és Kijevvel összekötő vasútvonal. 1912ben kormányzósági székhely lett.
Érdekesség, hogy a tisztelt történész, Mykhailo Hrushevsky (Mychajło Hruszewski (ukr. Михайло Грушевський); 1866-1934) ukrán politikus, az Ukrán Népköztársaság elnöke itt született. A rendszert a februári forradalom elkezdése után alapították meg. Kijevben levő harc alatt a főtámogatói bolsevikek voltak, s 1917. március 17én létrehozták a független Ukrajnát. Az Ukrán Népköztársaság 1917. november 7.-én alakult meg és 1920-ig állt fenn. Chełm 1918-ban került vissza Lengyelországhoz. A német megszállás (1939-1944) alatt a város zsidó lakosságát a közeli sobibóri koncentrációs táborba hurcolták. 1944. július 22-én itt alakult meg a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság, a háború utáni Lengyelország első kormánya, mely itt tette közzé a júliusi kiáltványt. A város központjában álló Várhegyen (Grodzisko) áll a középkori eredetű, 1736-1757 között épült barokk stílusú Istenanya születése-bazilika (Bazylika Narodzenia Najświętszej Maryi Panny), helyén már a XIII. században pravoszláv templom állt. A Várhegyen a XIII. századi hercegi vár romjai láthatók. A domb tetején levő egyházi műemlékegyüttes részei még az 1878-ban épített, 1939-ben átépített különálló harangtorony (Dzwonnica), a püspöki palota (1711-1730), és az Uściługi-kapu (1616).
9. ábra Istenanya születése-bazilika A belváros legértékesebb műemléke a barokk stílusban 1753-1763 között épült Apostolok Szétküldése-templom (Kościół pw. Rozesłania św. Apostołów). Számos más templom és két zsinagóga is áll a városban. A XV. századi eredetű Szt. Miklós-templom (Cerkiew św. Mikołaja) mai formáját 1721-1727 között nyerte el. A Szt. Andrástemplom 1737-1750 között épült, egy időben ortodox, majd református templom volt. A város zsidósághoz kapcsolódó műemlékek a Kis- és Öreg-Zsinagóga valamint a zsidó temető. A zsidó közösség a XII. században telepedett le itt, ami a legkorábbinak számít Lengyelországban. A Régi Zsinagóga 1584-ben épült, de a második világháború során a németek felrobbantották.
A város századokig krétabányászatáról volt nevezetes. Maga a város 221 méter magas krétadombot koronáz meg. A középkori krétafejtéshez átjárók és mély aknák sorát vágták a puha kőzetbe. Ma a 40 km hosszan elnyúló, 27 m mély krétalabirintus idegenvezetővel látogatható. A városban értük el lengyelországi kirándulásaink legkeletibb pontját: földrajzi helyzete az északi szélesség 51° 08' 34 '' és a keleti hosszúság 23° 28' 14 ''.
Stołpie Chełmből visszatérőben Stołpie-ben a középkori eredetű kőtornyot láthattuk. A XII-XIII. században emelt torony, Lengyelország egyik legrégebbi műemléke. A tatárjárás idején 1270 (+/- 30 év) körül elpusztult. A későbbiek során már soha sem állították helyre. A torony 6,3 x 5,7 m alapterületű, 17 m magas. Bejárata a negyedik szinten található. Valószínűleg egyházi funkciót töltött be, mint kolostor kápolna. Közelében kis tavacska található.
Lubartów Lubartów városát alapítója, Piotr Firlej lublini és fehérorosz vajda cimere a "Lewart" alapján régen Lewartownak hívták. 1543ban, Jagelló (Öreg) I. Zsigmondtól kapta a városi jogokat. Piotr Firlej fia, Mikołaj Firlej Lewartowból jelentős reformációs központot hozott létre, megalapította a kálvinista gimnáziumot. A XVIII. században Pawel Karol Sanguszko herceg, III. Szász Ágost lengyel királynál – lengyelül August III Sas (vagy Gruby „Kövér”), II. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem (németül Kurfürst Friedrich August II) – elérte a város nevének Lubartowra történő változtatását és a elnyerte a városi jogok folyamatosságát is. Lubartówban a középkori eredetű, Paolo Antonio Fontana (Pawel Antoni Fontana; 1696-1765) által barokk stílusban átépített Szanguski palota (Pałac Sanguszków) értékes műemlék. Fontana a már meglévő XVII. századi épületet – amit valószinüleg Gemereni Tylman tervezett – át- és kiépitette, harmadik szinttel és portállal látta el. Az épület fennállása során volt kórház és kolostor is, tönkrement. A két háború során megsérült és kiégett. A palotát a XX. században felújították, jelenleg Járási Hivatal működik benne. A kastély szomszédságában megmaradt a régi melegház és a XVIII. századból tavi híd. A második világháború után a nagykiterjedésű parkot régi francia park mintájára részben felújították.
Kozłówka Kozłówkában a pompás parkkal körülvett, XVIII. században épült rezidencia az 1879-1907 közötti években a Zamoyski család számára átalakításra került. Jelenleg a XIX-XX. század fordulójáról származó berendezési tárgyakat bemutató múzeum tekinthető itt meg.
10. ábra Szanguski palota Az 1733-1738 közölt épített barokk Szent Anna plébániatemplom (Kościół pw. św. Anny) a lublini megye egyik kiemelkedő barokk egyházi remekműve. A templomot Pawel Antoni Fontana tervezte (a Chełmi Apostolok Szétküldése és a Włodawai Szt. Ludwik templommal). Kivülről jellegzetes a két toronnyal felépített front, majd a márvánnyal kirakott bejárati portál, belülről a belső falak hullámos, domború és homorú felületének párkány és gyámpillér diszitése. Fontana a templommal együtt megtervezte és felépitette a harangtornyot, a keritést a bejárati kapuval és két kápolnával, valamint a kolostori lakóépületet (késöbb plébánia). A Szt. Anna-templomban 2000 óta Parókia Múzeum működik, gazdag egyházi kép, könyv, kellék és miseruha gyüjtemény található benne.
12. ábra Kozłówkai Zamoyski-palota A csodálatos kozłówkai palota az egyik legjobb állapotban megmaradt főnemesi lakóhely Lengyelországban. 1735 és 1742 között készítette Giuseppe Fontana barokk stílusban. Első tulajdonosa Michał Bieliński volt, Chełm palotagrófja – aki II. Ágost akaratából ugyan, rövid időre – elvette feleségül Aurora Rutkowskát, aki a királynak egy Fatima nevű török hölgytől született, törvénytelen leánya volt. A Zamoyski család a palota birtokába jutva, empire stílusban átalakították azt, és átnevezték Zamoyski palotává. A kastély 1799-1944 között volt a család birtokában. Konstanty Zamoyski 1903-ban a kastély fenntartása érdekében hitbizományt hozott létre. A kastély ma múzeum (1992-től Muzeum Zamoyskich w Kozłówce).
11. ábra Szent Anna plébániatemplom Az 1737-1741. évekből való kapucinus Szt.Wawrzyniec templom és kolostor (Kościół i klasztor oo. Kapucynów) szép látnivalói a városnak. Ez a második Fontana által épitett templom Lubartówban. Ennek ellenére a templomot érdemes megtekinteni, mivel benne látható Szymon Czechowicz (Krakkó, 1689-Varsó, 1775) híres egyházi festő képciklusa. A templom körül a kolostor udvara és a kerités a kápolnával a XVIII. sz-ban épült.
13. ábra Kozłówkai Zamoyski-palota hátsó homlokzata A kastély kápolnáját 1904 és 1909 között ifjabb Jan Heurich építette. Itt találjuk Zofia Zamoyska a firenzei Santa Groce-templomban lévő sírjának Lorenzo Bartolini készítette másolatát is. Kozłówka fő attrakciója a szocrealista korszakból származó festészeti és szobrászati gyűjtemény.
Nasutów A nasutówi újkori templom (kościoł pod wezwaniem Najświętszej Maryi Panny Królowej Polski w Nasutowie) és kápolna figyelemre méltó. Tekinettel arra, hogy az autóút mellettük vezet el, akár még fotózni is érdemes.
Puławy Puławy Visztula-parti város, a Varsó-Lublin vasútvonal mellette helyezkedik el. A város látnivalója az egyik leggazdagabb lengyel mágnáscsaládnak, a Czartoryskiaknak a város középpontjában emelkedő, nagy parkkal körülvett kastélya (Pałac Książąt Czartoryskich w Puławach).
létre. Fiuk, Adam Jerzy Czartoryski I. Sándor cár barátja és külügyminisztere, majd az 1830-as lengyel felkelés egyik vezetője, s a párizsi lengyel emigráns lengyel kormány miniszterelnöke volt. Puławyban lévő kastélyban 1840-1844 között cári közigazgatási székhely központja, majd tudományos intézet lett. Az első világháború utáni időktől kezdve a Mezőgazdasági Tudományos Intézet, jelenleg Mezőgazdasági Termelési Trágyázási és talajismereti Intézet (Instytutu Uprawy, Nawożenia i Gleboznawstwa – Państwowego Instytutu Badawczego) székhelye lett. A kastélyban emlékmúzeum található, megtekinthető a híres bálterem, a díszes fehér terem, valamint az 1860-ban készült neogótikus Sala Gotycka (gótikus terem). A 30 ha kiterjedésű, 1731-1736 között francia stílusban kialakított kastélyparkot 1798-1806 között Izabella Czartoryska romantikus stílusú angolparkká alakíttatta át. Az itt álló gótikus házban helytörténeti kiállítás látható. A parkban álló Sárgapalotát pedig I. Sándor itt-tartózkodásának emlékére Sándor-palotának is hívják. A kastély bejárata előtti téren emelkedik a római körtemplomok mintájára Aigner tervei szerint épült Czartoryski-kápolna. A kastélyparkban álló kis Marynka-kastély (Pałac Marynki) a XVIII. század végéről való.
14. ábra Czartoryski-palota Puławyban Puławyban Stanisław Herakliusz Lubomirski koronamarsal 1671-1676 között várkastélyt építtetett. A főfrontján kétemeletes, alacsonyabb szárnyépületekkel patkó alakban közrefogott palotát Lubomirski tervei szerint Tylman van Gameren holland építész 1676-1679 között építette. 1706ban, a Sieniawski család birtokaként a svéd háborúk során a palota és környezete elpusztult. 1722-1726ban késő barokk stílusban Jan Zygmunt Deybl tervei szerint átépítették. A palota mai klasszicista jellegét 1794-1810 között Chrystian Piotr Aigner építészt tervei szerint nyerte. Adam Kazimierz Czartoryski (1734-1823) és felesége, Izabella Czartoryska-Potocka (1743-1835) a XVIII. század végén ide helyezte át a család központját. A Czartoryskiak értékes műkincsekből és nemzeti emlékekből gazdag gyűjteményt hoztak
15. ábra Marynka-kastély (Pałac Marynki)
Kazimierz Dolny Kazimierz Dolny Visztulaparti kisváros a XIV. század elején a Kelet és Nyugat közötti visztulai gabonakereskedelemnek köszönheti létrejöttét és fejlődését. Kazimierz Dolny (Alsó) Lublini Vajdaság egyik legrégebbi városa, Nagy Kázmér lengyel király alapította a XIV. sz. közepén. 1406-ban kapta meg a városjogokat. Ebből az időből megmaradt a vár és a torony, mely védte a Visztulán való átkelőt, mindkét építmény jó állapotban lévő rom, párhuzamosan a Visztulával egy vonalban épült a
Plébániával, Kolostorral, panorámát.
a Piactérrel és a Reformációs kialakítva így egy csodálatos
19. ábra Piactér a felette magasodó Szt. Bartloméj és Keresztelő Szt. János-plébániatemplommal 16. ábra Vár a hegytetőn
17. ábra Kilátás a Visztulára A dombtetőn Kázmér vára áll, melyet Arany János által írt Zách Klára c. balladában szereplő Kázmér herceg építhette a monda szerint zsidó kedvese, Eszterka számára. A dombon álló várhoz tartozott a különálló öregtorony, amely messzire ellátszik a Visztula fölött.
18. ábra Kázmér-vár Kazimierz Dolnyban A kikövezett Piactér, falábakon álló fedett kút és a körbe beépített kis házak felett magasodik a reneszánsz stílusú Szt. Bartloméj és Keresztelő Szt. János nevét viselő plébániatemplom (kościół farny św. Jana Chrzciciela i św. Bartłomieja) 1586-89 és 1610-13 között épült a már itt levő XIV. századi eredetű gótikus templom alapjaira.
20. ábra A Fedett kútnál A városkában gyönyörű reneszánsz épületek láthatók. A piactéren áll a Przybyły-család 1615-ből való árkádos háza, homlokzatát gazdag késő reneszánsz figurális és növényi domborművek díszítik. A teljesen rekonstruált ún. Gdański ház késő barokk homlokzattal ugyanitt áll.
21. ábra Przybyły-család 1615-ből való árkádos háza
magányosságát, kiszolgáltatottságát ábrázolta. 1904-ben megjelent háromkötetes Hamvak című történelmi regényében tartalmilag a XVIII. század végétől Napóleon oroszországi hadjáratáig terjedő időszak társadalmi és kulturális életéről adott képet, formailag pedig szakított a lengyel történelmi regény sienkiewiczi hagyományaival. A regényből Andrzej Wajda „A légió” címmel forgatott filmet 1965-ben. A társadalmi kérdések iránti fogékonyságáról, a lengyel tájhoz való kötődéséről, a nemzeti tragédiák lírai átéléséről tanúskodó, költői magasságba emelt prózájában – a realizmus követelményének alárendelve – egy átmeneti kor sokféle tartalmi és stílusjegyét ötvözte egybe. Hű folyó – Wierna rzeka című műve magyarul is olvasható.
Kraśnik 22. ábra reneszánsz épületek a Visztula partján
Nałęczów Nałęczówban (régen Nałęczów-Zdrój) gyógy- és nyaralóhely. Vas- és mésztartalmú szénsavas forrásai miatt kedvelt üdülőhely. Itt áll a XVIII. századi Małachowski-palota, melyben Bolesław Prus (1847-1912) emlékmúzeuma kapott helyet (Magyarországon is kiadott műve a Fáraó). Prus számos művét írta e kastély vendégeként. Bolesław Prus (eredeti nevén Aleksander Głowacki, Hrubieszów, 1847. augusztus 20. – Varsó, 1912. május 19.) a pozitivizmus korszakában alkotó lengyel író és publicista. 1882-ben Prus először utazott üdülni a gyógyvizéről híres Nałęczów helységbe. Ettől kezdve a kisváros kedvenc üdülő helyévé vált, melyet az elkövetkezendő 30 évben, vagyis haláláig, rendszeresen látogatott. Ma itt található Bolesław Prus múzeuma, mely a Małchowski kastély részét képezi. 1892-ben tanúskodott Stefan Żeromski és Oktawia Rodkiewiczowa esküvőjén. Az ifjú pár és Prus jó barátok voltak, Nałęczówban ismerkedtek meg, az író egyik utazása alkalmával. Prus gondoskodott Żeromskiról, mint kezdő iróról. A helységben van Stefan Żeromski (1864-1925) emlékmúzeuma is, melyet az író egykori nyaralójában helyeztek el. Stefan Zaromski lengyel író kezdetben állatorvosnak tanult, de anyagi fedezet híján tanulmányait nem fejezhette be. Különböző nemesi udvarházakban való nevelősködéssel kereste a kenyerét, később pedig Svájcban, illetve 1897-1903 között Varsóban volt könyvtáros. 1909-1912 között Párizsban, majd 1919-től Varsóban élt. Az írással már iskolai évei alatt megpróbálkozott, versei, novellái jelentek meg. 1897-ben adták ki Sziszifuszi munkák című fejlődésregényét, amely igen nagy sikert aratott. Ezt követte 1899-ben a Hontalanok, amelynek orvos főhősén keresztül a társadalmi reformokért küzdők
Kraśnik neve Nagy Lajos magyar királlyal is összekapcsolódott. Krasnik Lublin közelében, festői szépségű területen fekszik. Városi jogokat 1377-ben kapott, így több mint 620 éves városi hagyományokkal rendelkezik. A települést a régi Krakkó-Vilnius útvonalon, a Wyznica folyó (a Visztula mellékfolyója) partján alapították meg. Krasnik a lublini régió déli részének legrégebbi városa. Lengyelország keleti részének fontos közlekedési csomópontja, innen hét irányba lehet továbbhaladni: Lublin, Rzeszow, Kielce, Sulow, Opole Lubelskie, Jozefow, és Trzydnik felé. A városon halad át a Lublin-Rozwadow vasútvonal. Krasnik területe 2539 km2, lakóinak száma 38500 fő.
23. ábra Szűz Mária mennybemenetele-templom Krasnik dicső múltját tűzvészeket és háborúkat túlélt emlékművei tanúsítják. A XV. századi templom, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére állítottak (Kościół parafialny pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny), és a szintén XV. századi kolostor (klasztor kanoników regularnych) egyháztörténeti emlék. A fából épült kórház, amely "Nagy Kastély" néven vált híressé, továbbá két zsinagóga a XVII. és XIX. századból, és a középkor emlékét őrző, várárokkal körülvett nemesi kastély értékes műemlék.
Janów Lubelski Janów Lubelski kéttornyú, barokk stílusú Keresztelő Szent Jánostemploma (Kościół św. Jana Chrzciciela) az 1694-1742 közötti időszakból való.
24. ábra Keresztelő Szent János-templom
