Lisznyai Sándor. Depressziós tünetek egyetemisták körében. A tünetintegráció és a segítő kapcsolati attitűdök. PhD Disszertáció. Budapest, ELTE, 2005

Lisznyai Sándor 

Depressziós tünetek egyetemisták körében  A tünetintegráció és a segítő kapcsolati attitűdök  PhD Disszertáció 

Budapest, ELTE, 2005.

Lisznyai Sándor 

Depressziós tünetek egyetemisták körében  A tünetintegráció és a segítő kapcsolati attitűdök 

PhD Disszertáció 

Budapest 2005, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar  Pszichológiai Doktori Iskola

2 

Köszönetnyilvánítás 

A  szerző  szeretne  köszönetet  mondani  konzulensének,  Dr  Ritoók  Pálnénak, aki szemléletével és állandó támogató jelenlétével, az ELTE­n  végzett  közös  tanítás  és  esetmegbeszélés  élményével  segítette  e  dolgozat  születését.  Hálával  tartozom  az  ELTE  Tanácsadás  Pszichológiája  Intézeti  Központ  munkatársainak,  akik  végig toleráns  és  nagyvonalú  attitűdöt  mutattak  munkastílusom  és  személyem  iránt.  Az  adatok  felvételéért  és  menedzseléséért  köszönet  illeti  Dr  Bordás  Sándort,  akitől  sok  értékes  ötlet  származott  az  együtt  végzett  munka  során,  és  hálával  tartozom  Schlammer  Barbarának  és  Mező  Violának,  akik a Székesfehérvári Főiskolán menedzselték a kutatást. Ugyanezért a  munkáért  Budapesten  Eszterhás  Fruzsina  volt  felelős,  aki  nélkül  ez  a  dolgozat nem születhetett volna meg.

3 

TARTALOM  1. Bevezetés  1.1. A témaválasztás indoklása és a disszertáció felépítése  1.2. Hogyan kell nekünk változnunk?  1.3. A normálkörnyezet és a terápiás környezet viszonya 

5. oldal  5. oldal  8. oldal  9. oldal 

2. A tünetek integrációja  2.1. Az integrációs folyamat fogalma  2.2. Betegségmodellek a pszichológiai szakszolgáltatásokban  2.3. A betegségmodellek és a segítő kapcsolat  2.4. Miért éppen a depresszió?  2.5. Depressziós tünetek és tanácsadás  2.6. A depresszió integrált kognitív megközelítése 

10. oldal  10. oldal  11. oldal  13. oldal  17. oldal  19. oldal  20. oldal 

3. A vizsgálat  3.1. A módszer  3.2. Adatkezelési stratégiánk  3.3. A vizsgálat szakaszai – a minta leírása 

30. oldal  30. oldal  32. oldal  33. oldal 

4. Hipotézisek  4. A) A személyközpontú orientáció függetlenségének elve  4. B) Az elvárások két forrása  4. C) A kognitív mediáció és integráció  4. D) A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök  4. E) A háttérváltozókra vonatkozó specifikus hipotézisek  4. F) Kognitív mediáció – NCS 

39. oldal  39. oldal  40. oldal  42. oldal  43. oldal  44. oldal 

5. Eredmények  5. A) A személyközpontú orientáció függetlenségének elve  5. B) Az elvárások két forrása  5. C) A kognitív mediáció és integráció  5. D) A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök  5. E) A háttérváltozókra vonatkozó specifikus hipotézisek  5. F) Kognitív mediáció – NCS 

46. oldal  46. oldal  50. oldal  56. oldal  66. oldal  71. oldal  81. oldal 

6. Diszkusszió  6.1. A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök  6.2. Diszkusszió a háttérváltozókhoz 

91. oldal  92. oldal  95. oldal 

7. Kitekintés  98. oldal  7.1. Feladatok és tanulságok a pszichológiai tanácsadás számára  98. oldal  7.2. Az integráció autonómiája és pozitív iránya  98. oldal  7.3. A nemi különbségek a kliens­szerepben  99. oldal  7.4. Kognitív protektív faktorok – a prevenció kérdése  100. oldal  7.5. A szolgáltatások integráltsága  100. oldal  8. Irodalom 

103. oldal 

9. Mellékletek  9.1. Angol nyelvű összefoglaló  9.2. Ábrák és Táblázatok jegyzéke  9.2. Kérdőívek ­ Elvárások egy segítő kapcsolattal szemben  9.3. 2. sz. Kérdőív – FELMÉRÉS 

108. oldal  108. oldal  110. oldal  113. oldal  120. oldal

4 

1 BEVEZETÉS  1.1. A témaválasztás indoklása és a disszertáció felépítése  Ez  a  disszertáció  a  „tünetintegréció”,  vagy  tágabb  értelemben  „pszichés  integráció”  fogalomkörét  vizsgálja,  és  egy  összetett  kutatási  program  egy  állomását,  egy  nagy  létszámú  normál  mintán  felvett  kérdőíves  vizsgálatot  mutat be.  Az  integráció  fogalmát  a  dolgozatban  később  részletesen is  meghatározzuk,  ez  alkalommal  csak  utalunk  arra,  hogy  milyen  jelentőséget  tölt  be  a  segítő  kapcsolatok,  a  tanácsadás  folyamata  és  a  terápiás  változás  jobb  megértésében.  Integráció  alatt  a  külvilág  objektumai  és  az  intrapszichés  történések  személyessé  tételét,  értelemmel  felruházását,  a  pszichés  rendszerbe  illesztését,  funkcionálissá  tételét  értjük.  Ezen  az  alapon  egy  általános  fogalmat  jelölünk  meg,  amely  átível  pszichológiai  tudományterületeken és elméleteken – a pszichoanalízis szakirodalmában az  introjekció,  a  racionalizáció,  intellektualizáció  alapja  (Laplanche  és  Pontalis,  1994),  de  a  szociálpszichológiában  a  kognitív  rendszer  kutatásai  is  feltételeztek egy általános tendenciát, amely a kognitív rendszer egyes elemei  közötti  viszony  normalizálására,  harmonizálására  (kiegyensúlyozására,  kongruitására)  törekszik  (Hunyady,  1996).  Amikor  tünetintegrációról  beszélünk, akkor klienseink azon törekvését jelöljük ezalatt, amellyel pszichés  tüneteiket  megpróbálják  értelemmel  felruházni,  megmagyarázni  –  végső  soron  a  személyiségbe  integrálni,  kontroll  alá  vonni,  kezelni  vagy  megszüntetni.  Szándékosan  határoztuk  meg  az  integrációt  ilyen  általános  fogalomként.  A  dolgozatban  ezt  a  folyamatot  egy  globális,  elidegeníthetetlen  és  semleges  jelenségként  fogjuk  fel  (Kelly,  2000),  amely  során  szándékosan  eltekintünk  attól,  hogy  ez  a  folyamat  szükségszerűen  pozitív­e  (Rogers,  1961),  vagy  éppen  ellenkezőleg,  a  betegségpercepció  egy  diszfunkcionális  jellemzője,  amely megakadályozza a biztonságos compliance kialakulását (Bitter, 2003).  Kutatásunk  három  alapon  nyugszik:  klinikai interjúkon,  melyek  megfigyelései  a  hipotéziseket  inspirálták  (Lisznyai,  2004),  az  ELTE  Életvezetési  tanácsadójában  folyó  esetvezetések  elemzésén  (Lisznyai,  2002),  és  folyamatos  kérdőíves  kutatásokon  fiatal  felnőttek  nagy  létszámú  mintáin,  amelyek  egyben  felmérések  is  az  egyetemi  pszichológiai  tanácsadó  központok  számára  az  elvárásokról  és  a  potenciális  kliens­körről  (Lisznyai,  2005a).  Bár  ebben  a  dolgozatban  ez  utóbbi  vizsgálatok,  a  nagy  mintán  végzett  empirikus  felmérések  kerülnek  részletesen  ismertetésre,  egy  jelenséget  érdemes  most  megjelölnünk, amely jól  mutatja a dolgozat alapdilemmáját és  amely  a  klinikai  megfigyelésekből  származott.  A  depressziós  betegekkel  felvett  klinikai  interjúk  egy  érdekes  paradoxont  tártak  fel  a  depressziós  betegek  betegségpercepciójával,  betegség­konceptualizációjával  kapcsolatban. A betegek elég jól két csoportba oszthatók abban a tekintetben,  hogy  hogyan  látják  sok  esetben  sokéves,  évtizedes  depressziós

5 

betegségtörténetüket. Az egyik csoport betegségét nem­betegségnek, inkább  egyfajta életválságnak, reális, ugyanakkor nagyrészt reménytelen, folyamatos  krízisnek  fogja  fel  – nem  hisz  a  medikális  kezelés hosszan tartó  hatásaiban,  külső  körülmények  megváltozásától  és/vagy  belső  személyiségfejlődéstől  várja  az  esetleges  változást.  A  másik  csoport  elfogadja  a  depresszió  betegség­definícióját,  és  együttműködése  teljes  az  egészségügyi  személyzettel,  várja  a  depressziója,  betegsége  adekvát  gyógyítását,  a  megfelelő  szolgáltatásban,  annak  fejlődésében  reménykedik.  A  két  csoport  újra  és  újra  jelentkező,  az  önvallomásokban  rettenetes  jelzőkkel  ecsetelt  tüneteit az első csoportba tartozók inkább az énhez tartozónak, a személyes  élet,  sors  törvényszerű  csapásainak  látják,  ezzel  szemben  a  másik  csoport  mint egy énidegen inváziót, rohamot éli meg.  Természetesen a két csoport tagjai némely esetben, némely tüneteket épp a  másik  csoportra  jellemző  módon  élnek  meg,  és  vannak  olyan  betegek  is,  amelyek  nem  egyértelműen  sorolhatók  egyik  csoportba  sem,  önmaguk  és  külvilág  számára  sem  tették  le  a  voksot  valamely  betegség­definíció  mellett.  Sok esetben éppen az a csoport tűnt a változásra leginkább alkalmasnak.  A  paradoxon  azonban  abban  állt,  hogy  míg  bár  a  két  csoport  tagjai  teljesen  mást gondoltak, a segítő kapcsolatban ugyanazt akarták: a terapeuta mintegy  „integratív” álláspontját, azaz teljes személyes elfogadását bármilyen, az adott  esetben  a  beteg  által  felhozott  tünet­interpretációra.  Sok  esetben  ez  még  a  beteg számára is tudatos: „lehet, hogy bolondságot beszélek, és én is tudom,  a  jobbik  eszemmel,  hogy  nem  igaz,  ahogy  a  világot  akkor  látom,  mégis  rettenetesen bánt, ha azt akkor és ott nem fogadja el a terapeutám” (Kramer,  2005).  Ez a jelenség természetesen értelmezhető a megváltozott szociális percepció  és  szociális  működés  felől  (Costello,  1993),  és  visszavezethető  arra  a  jelenségre  is,  amelyet  Kerberg  (Kernberg,  1990)  írt  le  részletesen  az  egyes  patológiás  tünet­rendszerek  viszontindulatáttétel­képző  potenciálja  kapcsán.  Ebben a dolgozatban azonban inkább a segítő szakember, a segítő kapcsolat  felől  kísérelünk  meg  tenni  egy  értelmezést:  a  tanácsadó  a  klienssel,  a  terapeuta  a  beteggel  folytatott  kommunikációjának,  feladatainak  szempontjából.  Ezt  a  nézőpontot  sok  helyen  kifejtettük  (Lisznyai,  2003a,  Lisznyai  2005a,  Lisznyai  és  Kézdy,  2005),  és  lényege  az  integrációs  folyamat  menedzselésében  és  tiszteletben  tartásában  rejlik.  Nézetünk  szerint  a  terapeutának nem feladata, sőt szakmai hibája, ha kijelöli az integráció irányát  és  megpróbálja  meghatározni  tartalmát  –  facilitálnia  kell  a  folyamatot,  bármerre vigyen is. Szerepe lehet több mint semleges (pl. Virág Teréz, 1992),  vagy lehet csak pozitívan facilitáló (Rogers, 1992a), azonban nem gátolhatja  meg, nem gyorsíthatja fel, nem lassíthatja le ezt a folyamatot.  Dolgozatunkban  e  problémakörnek  a  legtágabb  kereteit  vizsgáljuk:  normál 

mintán  megjelenő,  normál  szintű  vagy  a  kritikus  szintet  átlépő  depressziós  tünetek  és  a  segítő  kapcsolattal  szembeni  elvárások,  kapcsolati  orientációk  összefüggését.

6 

Ehhez  a  szakirodalom  által  leggyakrabban  idézett,  sztenderd  eszközöket,  teszteket  használtunk  (BDI,  DAS,  BKOE),  ugyanakkor  kifejlesztettünk  egy  saját  mérőeszközt  is,  amelyet  NCS,  azaz  Neurotikus  Kognitív  Struktúra  kérdőív  néven  vezettünk  be  (Lisznyai,  2003b).  Ez  a  kérdőív  (és  a  neve  is)  Tringer  László  kutatásain  alapul  (Tringer,  1989),  aki  klinikai  interjúk  motívumaiból  állított  össze  egy  listát,  amely  meghatároz  egy  az  Aaron  T.  Beck és  munkatársai (Beck, 1967) által leírthoz hasonló „kognitív struktúrát”,  amely  a  depressziós  tünetek  generálásáért  felelős.  Tringer  kutatása  nem  végződött egy sztenderd kérdőív összeállításával, és a betegek kijelentései is  csupán  tematikusan,  nem  egységes  logikai  rendszer  szerint  vannak  összefoglalva. Mi azonban éppen azt a tulajdonságát használtuk fel az NCS­  nek;  a  kérdőív  még  friss  formájában  őrzi  az  általunk  „integrált”  betegcsoportnak  nevezett  kliensek  tünet­beszémolóit,  az  itemek  közelebb  állnak  egy  személyiség­kérdőív,  mint  egy  self­report  öndiagnosztikus  teszt  (mint  például  a  Beck  Depresszió  Kérdőív)  itemeihez.  Tulajdonképpen  depressziós  sztereotípiákat  (Csáth,  2001)  írnak  le,  amelyek  a  kliensek  véleményeit,  én­attitűdjeit  (Kelly,  2000)  írják  le,  nem  kívánják  meg  a  tünetek  automatikus elidegenítését, eltávolítását.  Néhány item, példaként: 

Beck Depresszió Kérdőív:  0.  Az emberek iránti érdeklődésem nem csökkent  1.  Kevésbé érdekelnek az emberek most, mint azelőtt  2.  Jelentősen csökkent mások iránti érdeklődésem  3.  Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt 

NCS Kérdőív  (0­tól 4­ig értékelve):  23. Nem érdekel, mi történik a világban.  24. Jó dolog új dolgokat megismerni.  22. A világ csupa rossz, undorító dologgal van tele. 

A  Beck  Depresszió  Kérdőív  21  iteme  és  az  NCS  41  iteme  (amelyet  később  részletesen is bemutatunk) ebben a perspektívában különböznek elsősorban  egymástól:  a  BDI  egy  eltávolodást,  intenzitás  és  gyakoriság  szerinti  önbeszámolón  alapuló  tünetbecslést  kíván  meg  –  az  NCS  mintegy  a  személyiség  elemeire,  véleményekre,  attitűdökre  kérdez  rá.  A  két  kérdőív  segítségével  ezt  a  kétféle  „tünetrendszert”  egymással  párhuzamosan  és  egymással  összefüggésben  is  elemezhetjük  a  normál  mintán,  illetve  megvizsgálhatjuk, hogy a segítő attitűdökkel szembeni elvárás hogyan alakul  a  pszichológiai  tanácsadás  vonatkozásában  –  azaz  komoly  depressziós  tüneteket mutató, de még a normál övezetbe tartozók körében.  A  dolgozat  első  részében  az  integráció  témaköréhez  tartozó  elméleti  alapvetéseket, nézőpontokat ismertetjük – a szakemberek, a segítő kapcsolat  oldaláról:  az  egyes  terápiás  orientációk  felől,  amelyek  explicit  vagy  implicit  módon állást foglalnak a tünetintegrációval kapcsolatban.

7 

Hipotéziseinket  úgy  építettük  fel,  hogy  szervesen  kapcsolódjanak,  utaljanak  az integráció egyes felfogásaira a segítő kapcsolatban. Hat hipotéziscsoportot  állítottunk  össze  (A­F),  minden  egyes  hipotézis  esetében  nem  csupán  jeleztük,  de  részletesen  is  kifejtettük  az  adott  operacionalizált,  statisztikai  szinten  megfogalmazott  elvárások  kapcsolatát  a  tünetintegrációs  paradigmához.  A  diszkusszió  részben  az  eredmények  értelmezésén  és  az  újabb  kérdések  felvetésén  túl  vesszük  a  bátorságot,  hogy  néhány  elemét  felvillantsuk  saját  elképzelésünknek egy integráció­fókuszú segítő kapcsolatról.  1.2. Hogyan kell nekünk változnunk?  A  fenti  kérdés  ­  amely  jól  mutatja  e  tézis  egyik  alapmotívumát  ­  két  oldalt  feltételez,  amelyeket  ebben  az  esetben  a  segítő  kapcsolat  két  résztvevője  reprezentál.  A  segítő  és  a  segítségkérő  ­  azaz  a  tanácsadó  és  a  kliens,  a  terapeuta és az ambuláns vagy klinikai páciens ­ vesznek részt, konstruálják  meg a segítő folyamatot. Általában azt gondoljuk, hogy e segítő folyamatban  a  klienst  segítjük,  facilitáljuk  a  kreatív  változás  felé:  a  segítő  maga  ­  szükségképpen  ­  annyit  változik,  amennyit  e  folyamat  szakmailag  adekvát  menedzselése szükségessé tesz.  A  segítő  és  a  kliens  ­  a  továbbiakban  az  egyszerűség  kedvéért  ezt  a  szakmailag  széles  körben  használt  megjelölést  fogom  alkalmazni  a  segítségkérőre  ­  kapcsolatának  szerepelvárásait  nagy  mértékben  meghatározza  az  intézményes  rendszer  is,  amelyben  a  segítő  kapcsolat  megvalósul:  ez  a  rendszer  nagyrészt  a  "szolgáltatás"  paradigmáját  alkalmazza  a  segítő  kapcsolatra,  azaz  a  szolgáltatást  nyújtó  oldaláról  jóval  kevesebb  személyes  involváltságot,  változást  vár  el.  A  segítő  tud  valamit,  amivel  segítheti  a  klienst  a  kreatív  változásban  ­  a  segítségkérő  pedig  ezt  a  valamit ­ amely az ismeretek, készségek, tapasztalatok és a változásról való  tudás  elemeit  foglalja  magában  ­  veszi  meg  az  adott  intézmény  nyújtotta  szerződéses feltételek mellett.  Ez  a  tézis  nem  szándékozik  megváltoztatni  a  segítés  fenti  paradigmáját  ­  a  segítő  folyamat  tisztán  pszichológiai  elemzésével  azonban  elkerülhetetlen  lesz  az  általános  paradigmára  vonatkozó  következtetések  levonása.  Elsősorban  a  "kölcsönösség"  és  a  "személyesség"  fogalmai  mentén  leszünk  kénytelenek  újraértelmezni  a  segítő  folyamatot.  Ez  nem  új  egyébként  a  tanácsadás  és  a  pszichoterápia  szakirodalmában:  amint  azt  a  következő  fejezet összefoglalója is mutatja, talán éppen ilyen irányba, a segítő kapcsolat  személyesebbé,  kölcsönösebbé,  a  kölcsönös  változás  felé  mutatnak  a  terápiás kapcsolatról való gondolkodás legújabb fejleményei.  A  sikeres  terápiás  munka  feltétele  mindig  is  egyfajta  dinamikus  kongruencia  volt (Figge, 1997). Ebben a kongruenciában benne foglaltatik a személyesség  és  kölcsönösség  a  változásban,  sőt  még  valami  több  is,  amely  ennek  a  személyességnek  a  hitelességére  és  spontaneitására  utal.  A  jelen  dolgozat

8 

tehát  ­  bár  a  gyakorlatban  többnyire  nehezen  érvényesülő  ­  de  járt  úton  jár.  Azonban  jellemző  módon,  a  kongruenciával  kapcsolatban  egy  jellemző  paradoxon érvényesül:  "A legtöbb kutatás a kongruenciát mutatja ki mint a legkritikusabb terapeuta­  változót,  a  legtöbb  szerző  egyúttal  azonban  ezt  tartja  a  legkevésbé  tetten  érhető, tréning és képzés által befolyásolható tényezőnek is".  (Figge, 1997, 74. oldal).  A  kongruenciát  tehát  a  személyesség,  sőt  az  intimitás  területére  utalták  a  terápiás  kapcsolatban:  amely  harmadik  megfigyelő  számára  nem  nagyon  mutatkozik  meg,  csak  mintegy  a  kapcsolat  által  létrehozott  "titkos,  intim  térben" (Noonan, 1983).  A  jelen  dolgozat  ilyen  értelemben  a  kölcsönösséget  sokkal  inkább  szociális  téren  keresi:  a  segítő  attitűdjeiben,  nézeteiben,  globális  hozzáállásában:  feltételezve,  hogy  a  lelki  problémákkal  küzdők  a  társadalomban  bejárt  útjuk,  karrierjük  sajátos  hiányokat,  szükségleteket  támasztott  bennük,  amelyet  ha  nem  is  kompenzálni,  de  meg  nem  ismételni  kell  a  terápiás  kapcsolatban.  A  terápiás  kapcsolatnak  tehát  "antisematikusnak"  kell  lennie  azokhoz  a  kapcsolatokhoz  képest,  amelyeket  a  "betegek"  a  mindennapi  életben  alakítanak ki (vagy alakítanak ki számukra).  Ennek  a  terápiás  térnek  tehát  olyan  szerkezetűnek  kell  lennie,  amely  nem  ismétli  meg  azokat  a  sérelmeket,  amelyeket  a  pszichiátriai,  pszichológiai  értelemben  beteg  emberek  a  mindennapi  életben  elszenvednek  ­  ezt  sok  esetben azonban éppen a beteg ellenében kell megtenni, aki maga is ismétli  ezeket a formákat. 

1.3. A normálkörnyezet és a terápiás környezet viszonya  A "normál környezet" fogalmát Winnicott (1971) vezette be a szakirodalomba,  és sok erre épülő illetve analóg fogalom született azóta az "elég jó" családról,  vagy  a  kognitív  fejlődéslélektan  alkalmazott  ágaiban  a  "facilitatív  környezet"  kialakítására  irányuló,  a  gyermekek  kognitív  fejlődésének  lassulását  kompenzáló "rehabilitációs" intézmányek.  Winnicott  eredeti  koncepciója  arra  utal,  hogy  egy  "átlagos"  családban  az  elérhető  erőforrások,  érzelmi  támogatás  és  a  korai  személyiségfejlődést  veszélyeztető  tényezők  dinamikus  egyensúlya  alakul  ki:  bár  nem  nevezhető  éppen  ideálisnak,  de  elegendő  védelmet  és  támogatást  nyújt  a  felnövekvő  gyermek  számára  ahhoz,  hogy  sikeresen  váljon  le  és  lépjen  tovább  az  életben.  Winnicott  utal  arra  a  paradoxonra,  hogy  sok  neurotikus  gyermek  családjában  nagyjából  mindent  rendben  találunk:  legalábbis  nem  találunk  több problematikus, betegítő helyzetet, kommunikációs problémát, mint olyan  családokban,  ahol  a  gyermekek  minden  problémajelzés,  klinikai  regisztráció  nélkül  nőnek  fel.  Azonban  a  megbomlott  egyensúlyi  állapotban  egy  ­  amúgy  tolerálható ­ "normál­környezet" már ellenségessé, inadekváttá válik: arra már

9 

nem  képes,  hogy  kompenzáljon  egy  érzékenyebb,  sérülékenyebb  működésmódot.  Winnicott  fogalmát  e  sorok  szerzője  már  megkísérelte  alkalmazni  a  segítő  kapcsolatra általában (Lisznyai, 2000). E koncepció szerint a normálkörnyezet  mint  jellemzés  alkalmazható  a  mindennapi  élet  szociális  kapcsolatrendszereire  is:  a  pszichológiai  problémák  pedig  kettős  feladatként  értelmezhetők.  A  lelki  problémákkal  küzdő,  segítségkérő  ember  egyszerre  kettős feladat megoldására kényszerül: egyszerre kell egy komoly önismereti  munkát  elvégeznie,  időt  és  energiát  szánnia  belső  problémái  megoldására  ­  és  ezzel  egyidőben  helytállnia  a  mindenki  számára  adott  normál­  környezetben,  azaz  teljesítenie  munkafeladatait,  jól  funkcionálnia  szociális,  családi  rendszerekben  és  így  tovább.  Miután  ez  a  kettős  feladat  szinte  teljesíthetetlen,  a  normál  környezet  ­  akárcsak  Winnicott  szerint  a  család  ­  már  nem  támogató,  hanem  az  eredeti  diszfunkciót  erősítő,  követelő  környezetté válik.  A  terápiás  térnek  tehát  mindenképpen  feladata  legalább  részben  kompenzálnia  ezt  a  problémát,  és  mintegy  a  mindennapi  normál­környezet  anti­téziseként fellépni, teret adni a változásnak.  Jelen  dolgozatban  e  kérdés  egy  aspektusát  vizsgáljuk  meg;  a  depresszív  tünetek  egy  „integratív”  szemléletét  igyekszünk  bemutatni  és  kísérletet  teszünk egy ilyen integratív megközelítésű depresszió­kérdőív kidolgozására.  2. A TÜNETEK INTEGRÁCIÓJA  2.1. Az integrációs folyamat fogalma  Miután az “integrációs folyamat” kiemelt fontosságú motívuma e dolgozatnak,  és  visszatérően  alkalmazott  fogalmi  keretként  használjuk  fel,  érdemes  kitérnünk részletesebb ismertetésére, megvilágítására.  A  tünetintegráció  fogalmát  elsősorban  az  integráció  klasszikus  pszichodinamikus  értelemben  használjuk.  Azaz  arra  utal,  hogy  a  pszichés  problémák milyen mértékben integrálódtak a személyiségbe,  ­  mennyire  érezzük  idegennek,  vagy  éppen  ellenkezőleg,  énközelinek,  saját  magához tartozónak tüneteit;  ­  milyen  mértékben  alakultak  ki  azok  a  narratívumok,  amelyek  az  önéletrajzi  emlékezetének  rendszerében  a  betegséggel,  tünetekkel  kapcsolatos  eseményeket  rendezik  össze,  kapcsolják  be  a  személyes  élettörténet  folyamába;  ­  milyen  mértékben  alakultak  ki  a  tünetek  etiológiájára  vonatkozó  naív  elképzelések;  ­  milyen  mértékben  jelentéstelített  a  „betegség”;  milyen  „üzetetet”  hordoz  a  személy számára.  Emellett,  bár  ez  a  kutatás  hipotéziseivel  szervesen  összefügg,  az  integráció  fogalmához  tartozónak  érezzük  a  segítő  kapcsolattal,

10 

tanácsadással/pszichoterápiával  kapcsolatos  nézetrendszereket  is.  Különösen, hogy ezek a nézetek összefüggenek a beteg jövőképével, illetve a  kezelésekben mutatott együttműködésével is.  Az integrációval kapcsolatban általában feltételezzük, hogy;  –  Az  integráció  mértéke  és  minősége  szorosan  összefügg  a  kliens  segítő  kapcsolatokra,  kezelésekre,  a  segítő  személyére,  a  terápiás  helyzetre  vonatkozó elvárásaival.  –  Az  integráció  szoros  kapcsolatot  mutat  a  kliens  etiológiára  vonatkozó  elképzeléseivel,  a  betegségpercepció  jellemzőivel,  a  betegség  konceptualizálásával;  –  Az  integráció  minősége  szoros  kapcsolatot  mutat  a  lelki  egészég  kritériumaival.  Feltételezzük,  hogy  egy  egyensúlyi  állapot  a  betegség  egy  bizonyos fokú integrációját kívánja meg;  –  Az  integráció  a  terápiás  változás  egyik  fontos  komponense;  az  adott  terápiás  megközelítéstől  és  a  kezelés  koncepciójától  függően  változik  az  integráció  mértéke  és  minősége  (például  a  szélsőségesen  integratív  megközelítésektől  (pszichodráma,  pszichoanalitikus  megközelítések,  Gestalt  terápiák  stb.)  a  tréning­központú  megközelítésekig  (kognitív  terápiák,  pszichiátriai rendszerek)).  Az integrációs folyamatot egy öntörvényű, általános és központi folyamatként  fogjuk  fel.  Az  integráció  egy  balapvetőbb,  semlegesebb  megfogalmazása  Rogers  pozitív  fejlődés­koncepciójának  (Rogers,  2002b),  és  leginkább  a  Gestalt­teoretikusok (Perls és Stevens, 1975) alakteremtő tendenciája fedi le  a  koncepció  lényegét.  Az  integrációs  folyamatot,  nézetünk  szerint,  a  tanácsadás  és  pszichoterápia  folyamán  a  segítő  nem  befolyásolhatja  direkt  módon: nem gyorsíthatja, lassíthatja, nem erőltetheti és nem gátolhatja  meg.  Csupán  menedzselni  képes,  és  ez  a  funkció:  az  integrációs  folyamat  menedzselése a terápia alapvető és legfontosabb funkciója.  Az  integtrációs  folyamat  sajnos  nagyon  kevés  esetben  van  a  terápiás  folyamat  fókuszában.  Többnyire  csak  indirekt  módon,  különböző  terápiás  hiedelmek alapján érintik e folyamatot a szakemberek. E sztereotípiák szoros  kapcsolatban  állnak  a  pszichés  betegségről  vallott  nézetükkel  –  erről  szól  a  következő fejezet. 

2.2. Betegségmodellek a pszichológiai szakszolgáltatásokban  Az  egyik  legfontosabb  témánk  a  pszichés  tünetek  integrációja  a  depresszió  esetében.  A  tünetek  integrációja  ugyanis  nem  csupán  a  kliensek,  de  a  szakemberek részéről is olyan kérdés, amelyben kevés a konszenzus.  Az  alábbi  ábra  szemlélteti,  hogy  milyen  koncepciók  szerint  értelmezhetők  általában a pszichés problémák:

11 

1. ábra: Betegségmodellek a pszichológiai szakszolgáltatásokban 

A pszichés  tünetek  Integrált  Megközelítás 

Pszichodinamikus  Megközelítés 

Humanisztikus/Anti­  pszichiátriai  megközelítés 

Pszichiátriai  Modell 

Diabetes­  Modell 

Kliniakai  Modell

A  négyféle  megközelítés  az  alábbiakat  jelenti  a  depresszió  esetében  ­  a  kliensek oldaláról nézve:  Az integrált, pszichodinamikus megközelítés szerint a depresszió betegség, a  lélek  betegsége  –  és  elsősorban  pszichoterápiás  eszközökkel  „oki  szinten”  gyógyítható  (Sulloway,  1987).  A  depressziós  tünetek  ebben  az  esetben  a  személyiség  részei,  az  én­hez  és  annak  rendszereihez  tartoznak,  jelentésük  van.  A  depressziónak  ezek  szerint  értelme,  üzenete  van,  amely  megfejtése  jelentheti a depresszióból való gyógyulást.  Az integrált, humanisztikus/antipszichiátriai megközelítés szerint a depresszív  tünetek  a  személyiség  részei,  jelentésük  van  –  azonban  a  depresszió  nem  betegség,  hanem  adekvát  válasz  a  személyiséget  érő  hatásokra.  A  depressziós  tüneteknek  értelmük  van,  üzenetet  hordoznak  magukban  –  azonban  nem  csupán  és  nem  elsősorban  a  kliensre  nézve,  hanem  a  külvilággal, szociális környezetével kapcsolatban (Szasz, 1992).  A  pszichiátriai  diabetes­modell  szerint  a  depresszió  betegség,  amelyet  valamely  fenntartó  kezeléssel  lehet  szinten  tartani.  A  depressziós  betegnek  tudnia  kell,  hogy  ebben  a  betegségben  szenved,  és  hogy  esetleg  hosszabb  időn  keresztül,  akár  egész  életén  át  ezekkel  a  tünetekkel  kell  megküzdenie,  amely  során  pszichoaktív  szerek  és/vagy  egy  állandó  segítő  környezet  segítenek a kontroll megőrzésében (Lisznyai és Olaszy, 2005).  A  klinikai  pszichiátriai  modell  szerint  a  depresszió  olyan  neurofiziológiai  diszfunkció,  amelyet  megfelelő  klinikai  intervencióval  többé­kevésbé  reverzibilisnek  bizonyulhat.  Elsősorban  egy  rebound­effektust  provokáló  kémiai  stimulációval  (pl.  szekektív  szerotonin­reuptake  gátlás,  amely  szerotonin­elvonással  arra  kényszeríti  a  szerotonin­receptorokat,  hogy  adaptívabban,  érzékenyebben  és  számban  megnövekedve  dolgozzák  fel  a  szerotonint  (Arató,  1995))  érhető  el,  hogy  olyan  maradandó  és  adaptív  változások jöjjenek létre az érzelmi életre döntő hatással lévő rendszerekben,  amelyek megszüntethetik a depresszív tüneteket. 

12 

Az egyes ellátó intézmények nagyban különböznek a tekintetben, hogy a fenti  modellek  közül  melyeket,  és  azokat  mennyire  kizárólagosan  képviselik.  Az  adott  pszichés  problémák  maguk  is  jellemzően  inkább  sorolhatók  az  egyik  megközelítéshez,  mint  a  másikhoz;  a  depressziót  általában  az  integrált,  pszichodinamikus  vagy  a  klinikai  pszichiátriai  modell  szerint  kezelik,  a  drogfüggőség  leginkább  a  diabetes­modellt  követi  ­  mind  az  önsegítő  csoportok  képviselői,  mind  a  klinikai  ellátó­intézmények  hangsúlyozzák  a  függőség élethossziglan tartó fennmaradását.  Az  integrációról  szóló  indirekt,  implicit  elméletek  és  a  betegségmodellekről  alkotott explicit nézetek nagyban befolyásolják magát a segtítő folyamatot. Az  alábbiakban részletesen is kitérünk erre a depresszió kapcsán – dolgozatunk  a  későbbiekben  a  depressziós  tünetegyüttesről  szóló  vizsgálatokkal  erre  a  fogalmi keretre támaszkodik majd. 

2.3. A betegségmodellek és a segítő kapcsolat  Nem  szükséges  hangsúlyozni,  hogy  egy­egy  problémakör  merev  besorolásának  komoly  veszélyei  lehetnek.  A  depresszió  esetében  például  nem  egy  esettanulmány  hangsúlyozza  azokat  a  problémákat,  amelyeket  a  depresszió, a depresszív tünetek integrált megközelítése rejthet magában. Az  alábbiakban egy ilyen esettanulmányból idézünk:  „Paula  Green  most  28  éves;  egy  négygyermekes  családba  született,  egy  idősebb  bátyja  és  két  fiatalabb  testvére  van.  Depressziós  epizód  először  tizennyolcéves  korában  volt  tapasztalható  nála,  de  évekig  küzdött  a  betegséggel  elszántan,  mindenféle  orvosi  segítség  nélkül.  A  következő  interjúban  Paula  betegsége  legnehezebb éveiről beszél.  Kérdező:  Paula,  ön  számos  pszichiátert  keresett  fel  abban  a  reményben,  hogy  visszanyeri egészségét. Le tudná nekünk írni a kezeléseket, amelyekben részesült?  Paula:  Természetesen.  Azt  hiszem,  először  Dr  Kane­ről  kellene  beszélnem,  mivel  vele öt évig tartott a terápiám. Sok dolog van, amit ma is csodálok és tisztelek benne,  és  volt  olyan,  hogy  különösen  jól  bánt  velem  érzelmi  szinten.  De  végül  is  kudarcot  vallott a betegségem kezelésében, a fizikai panaszaimat pedig egyszerűen figyelmen  kívül hagyta.  Kérdező: Miféle kezelést alkalmazott Önnél Dr Kane?  Paula:  Nos,  többnyire  csoportterápiát,  de  Dr  Kane  tulajdonképpen  meglehetősen  eklektikus hozzáállást tanúsít a pszichoterápiával kapcsolatban. Azt is mondhatnánk,  hogy évről évre egymástól élesen különböző pszichoterápiás eljárásokat alkalmazott.  Kérdező: Rendben, tehát mit beszéltek meg a csoportterápiás ülések során?  Paula:  Nos,  nem  voltak  igazán  életvezetési  problémáim,  traumáim  amikről  beszámolhattam  volna,  így  ki  kellett  találnom  néhányat  –  akkoriban  kórházban  voltam  egyébként.  De  a  csoportterápiás  programot  a  maga  teljességében  nem  igazán  tudták  alkalmazni  nálam.  Például  arra  bátorították  a  résztvevőket,  hogy  provokálják,  támadják  megy  egymást,  de  tudja,  én  túl  depressziós  voltam  ahhoz,

13 

hogy  tényleg  be  tudjak  vonódni.  Akkorra  már  szinte  semmi  sem  maradt  az  önértékelésemből. Így azon a télen Dr Kane úgy döntött, hogy megpróbálja Glasser  Realitásterápiáját  alkalmazni  nálam.  Olyan  sok  hónapja  voltam  már  nagyon  mély  depresszióban akkor, és azt gondolta, hogy ez felhozhat engem valamelyest. Minden  más  megközelítés  eredménytelennek  bizonyult  már  nálam,  de  ezek  a  megközelítések  legalább  kíméletesek  és  humánusak  voltak  egészében  véve  –  mindez a realitásterápiáról a kezdeti fázistól eltekintve nem mondható el.  Kérdező: Le tudná írni ezt a kezdeti fázist?  Paula: Igen, a kezdeti fázis célkitűzése az volt, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a  terapeuta  és  a  kliens  között,  ezért  az  orvosnak  teljesen  és  feltétel  nélkül  el  kell  fogadnia  a  betegét.  Az  én  esetemben  ez  nagyszerű  volt,  hiszen  miután  súlyos  depresszióban  szenvedtem,  nagyon  is  szükségem  volt  teljes,  feltétel  nélküli  elfogadásra.  Azonban  miután  Dr  Kane  elmondta  nekem,  hogy  ő  a  „legfontosabb  személy”  az  életemben  és  egyre  szorosabbra  fűzve  kapcsolatunkat  meggyőzött  arról,  hogy  nem  vagyok  képes  boldogulni  nélküle,  a  kezelés  hirtelen  durvává  és  kegyetlenné változott. Elmondta nekem, hogy gyerekes és éretlen vagyok, és „fel fog  engem  nevelni”,  tekintet  nélkül  arra,  hogy  mennyire  ellen  fogok  állni  ennek.  Ez  tényleg  elkeserített  engem,  tudtam,  hogy  nem  vagyok  éretlenebb  más  korombeli  fiataloknál.  Amit  ő gyerekességnek  és éretlenségnek hívott,  csak a  tünetei  voltak a  betegségemnek. Ezután azt kezdte el hangoztatni, hogy felelőtlen vagyok. Mindig is  úgy tekintettem magamra, mint egy különösen felelősségteljes emberre, ezért ezt a  mondata  tényleg  zavart  engem.  Persze  ma  már  tudom,  hogy  a  Realitásterápia  alapelvei  szerint  aki  nem  képes  a  két  alapvető  emberi  igény  megélésére  és  kielégítésére – szeretni és szeretve lenni, hogy értékesnek érezzük magunkat saját  magunk és mások számára – az felelőtlen. Glasser szerint ugyanis az emberek nem  azért  felelőtlenek,  mert  betegek,  sokkal  inkább  azért  betegek,  mert  felelőtlenek.  A  betegek  felelőtlensége  leginkább  a  két  alapvető  igény  kielégítésére  való  képtelenségből  áll.  De  én  tudom,  hogy  bárki,  aki  depressziós  úgy  érzi,  hogy  értéktelen  és  hogy  nem  szeretik,  és  biztos,  hogy  ebből  nem  következik,  hogy  felelőtlenek,  mert  így  éreznek!  De  miután  én  így  éreztem,  Dr  Kane  engem  nem  tekintett  betegnek,  hanem  egyszerűen  csak  felelőtlennek,  és  ez  aztán  csak  tovább  növelte a  bűntudatot  és önbecsmérlést amit  már  amúgy  is hordtam  magamban.  Dr  Kane­nek  ez  a  magatartása,  ami  az  én  teljes  elfogadásomtól  a  betegségem  teljes  elutasításáig  és  olyan  követelmények  felállításáig  terjedt,  amelyeknek  nem  tudtam  megfelelni, végül is az öngyilkosság szélére sodort engem. Azon a nyáron leöntöttem  a ruháimat benzinnel és arra készültem, hogy felgyújtom magam, mert meg voltam  győződve  arról,  hogy  ez  az  igazságos  és  megfelelő  büntetés  egy  olyan  ember  számára aki ilyen rosszul és felelőtlenül viselkedik. Azelőtt nyolc hónapon keresztül  nem  kíséreltem  meg  öngyilkosságot,  pedig  ugyanolyan  depressziós  voltam  mint  azon  a  nyáron.  Biztos  vagyok  benne,  hogy  az  vezetett  az  öngyilkossági  szándékomhoz,  hogy  nem  volt  javulás  az  állapotomban  már  több  mint  egy  éve,  valamint a Realitásterápia is nagy nyomást jelentett. Még maga Glasser is bevallja,  hogy időnként veszélyes lehet a terápiája.  Kérdező:  Mielőtt  továbbmennénk  a  realitásterápiával,  szeretnék  megismételni  egy  mondatát: „Nem tudtam megfelelni az elvárásoknak, mivel annyira beteg voltam.” Le  tudná írni egy kicsit részletesebben, hogy miben is állt ez a betegség?  Paula:  Hát  igen,  a  gimnázium  befejező  éve  óta  egyre  csak  rosszabbul  lettem.  Az  iskolai eredményem jelentősen romlott. Értéktelennek és rossznak éreztem magam.  Egyre nehezebbé vált az is számomra, hogy bármilyen munkát el tudjak látni. Nem  voltak  átmeneti  időszakok  sem,  amikor  kicsit  felengedtem  volna,  és  semmilyen  kezelés sem segített.

14 

Kérdező: Adott önnek Dr Kane valamilyen gyógyszert ezalatt az időszak alatt?  Paula: Néha imiprmine­t vagy Parnate­t adott nekem, de egyik sem segített igazán.  /…/  Kérdező: Látszik, hogy sokat olvasott a realitásterápiáról.  Paula: Igen, meg kell hogy értsem, ami történt velem.  Kérdező: Dr Kane­nel maradt az öngyilkossági kísérlete után is?  Paula:  Igen.  Dr  Kane  továbbra  is  ragaszkodott  ahhoz,  hogy  terveket  szőjek  az  életemmel  kapcsolatban  a  realitásterápia  alapelvei  szerint.  Így  szeptemberben,  azután,  hogy  akkor  már  egy  éve  nem  dolgoztam  semmit,  munkát  vállaltam  a  laborban.  Biztos  voltam  benne,  hogy  ez  tetszeni  fog  neki,  de  amikor  felhívtam  és  elmeséltem,  hogy  munkát  szereztem,  egyáltalán  nem    mutatott  semmiféle  érdeklődést. Teljesen összetörtem. Úgy tűnt, nem tudok olyan dolgot csinálni, amivel  a  kedvére  tehetek.  Pedig  én  minden  erőmmel  arra  törekedtem,  hogy  ezt  elérjem,  hogy elismerje, amit csinálok. Ma már peresze értem abból amit a realitásterápiáról  olvastam,  hogy  azért  nem  tett  semmit,  mert  Glasser  úgy  tartja,  hogy  az  emberek  azért  érzik  magukat  értéktelennek,  mert  túl  alacsonyak  az  elvárásaik  magukkal  szemben. Így tehát ha a páciensek többre képesek – a terapeuta véleménye szerint  –  annál,  mint  amit  éppen  elérni  látszanak,  akkor  nem  szabad  őket  megdicsérni,  hanem  olyan  dolgok  felé  kell  továbbterelni,  amelyekkel  jobban  kiteljesíthetik  a  bennük  rejlő  potenciált.  Az  egyetlen  dolog,  amivel  Dr  Kane  elégedett  lett  volna, ha  visszamegyek  az  egyetemre  és  diplomát  szerzek.  Ígyhát,  mindent  megtéve  annak  érdekében, hogy elégedett legyen velem, jelentkeztem két levelező kurzusra, holott  alig  tudtam  magamat  egyben  tartani.  Sajnos  túl  beteg  voltam  ahhoz,  hogy  megcsináljam a kurzusokat, így tulajdonképpen kidobtam párszáz dollárt az ablakon.  A terápia néha nagyon drága dolog lehet, még ha az üléseket az egészség­ vagy a  társadalombiztosítás  fizeti  is.  A  probléma  az  volt,  hogy  attól  a  félrevezető  fikciótól  szenvedtem, hogy ha Dr Kane kedvére tudok tenni, akkor azzal haladást érek el és  végül  is  jobban  leszek.  Micsoda  remények…  Soha  nem  lettem  jobban  semmilyen  beavatkozástól, amit Dr Kane alkalmazott nálam, és határozottan rosszabul lettem a  realitásterápia ideje alatt.  Kérdező: Végül is otthagyta Dr Kane­t?  Paula:  Igen  öt  év  után  –  és  egy  igazi  veszekedés  kerekedett  belőle!  Azt  mondta  nekem, hogy nem akar velem vesződni most már egész életében! Akkor aztán úgy  éreztem,  ha  ilyen  érzéseket  váltok  ki  belőle,  akkor  nem  fogom  az  én  kellemetlen  személyiségemmel  terhelni  őt.  És  azt  is  elhatároztam,  hogy  soha,  semmilyen  körülmények  között  nem  engedem  többé  egy  pszichiáternek  sem,  hogy  kezeljen  engem.  Elhatároztam,  hogy  távol  tartom  magam  tőlük  és  a  kórházaiktól,  bármilyen  rosszul is fogom érezni magam.  Elvesztettem  minden  illúziómat  az  orvosokkal  kapcsolatban,  akik  egyfolytában  azt  hajtogatták  nekem,  hogy  én  egy  helyes  fiatal  és  egészséges  lány  vagyok  akkor,  amikor nem tudok kikelni az ágyból, megfürdeni, vagy bármit csinálni anélkül hogy az  egész bensőm rázkódik de annyira, hogy még mások is érzik. Azután végül beadtam  a  derekamat,  amikor  az  anyám  könyörgött  nekem,  hogy  próbáljam  ki  az  orthomolekuláris  kezelést,  csak  hogy  megnyugtassam  –  különben  is,  azt  tudtam,  hogy úgyis halott leszek már hamarosan.

15 

És  ezután,  huszonnégy  órán  belül  hogy  hatalmas  dózis  pyridoxine­t  (B6  vitamint)  kaptam, a depresszióm először engedett egy kicsit. És végre, az is kiderült, hogy az  elmém tényleg beteg volt – nem az én felelőtlenségem eredményeként! És ma már  azt  is  tudom,  hogy  Dr  Kane­nek  nem  lett  volna  joga  a  realitásterápiát  alkalmazni  nálam, hiszen még Glasser is azt mondja, hogy a terápia csak azután alkalmazható,  hogy minden organikus okot kizártak.  Kérdező: Használja még Dr Kane ezt a technikát?  Paula:  Ó  persze.  A  Városi  Kórházban  több  mint  600  pácienst  kezelt  eddig  a  csoportjaiban.  Egy  olyan  módszerrel,  amelynek  semmilyen  tudományos  megalapozottsága  sincs! Emberileg  is elég  kétséges a dolog,  és  amennyire tudom,  nincs utánkövetés a terápiáiban. Egyszer el kéne látogatnia a klinikára, akár a rövid  időre,  akár  a  hosszú  kezelésre  berendelt  betegekhez  a  látogatási  időben,  és  megnéznie, mit mondanak ők a terápiákról.”  (Forrás: T. Spitzer és R. Spitzer: Psychobattery, 1980, 78­89. oldal.)  A  fenti  esettanulmányban  természetesen  élhetünk  a  gyanúperrel,  azaz  a  szerzők  (Therese  és  Ralph  Spitzer)  valóban  olyan  neves  személyiségei  az  antipszichiátriai irodalomnak, amely után nehezen várhattunk volna egy olyan  esettanulmányt, amely tisztán pszichológiai eszközökkel elért változásról szólt  volna. 

Az  esettanulmány  mondanivalója  azonban  éppen  az  a  momentum,  amely  fontos  e  dolgozat  szempontjából,  és  amely  a  tünetek  integrációját  központi  jelentőségűnek fogja fel. Ha a terápiás folyamat – meglehetősen sematikus –  ábrázolását  tekintjük  is  a  Spitzer  által  idézett  interjúban,  láthatjuk,  hogy  a  szerző  szerint  nem  terápiás  baklövésekről  van  szó,  hanem  a  segítő 

szerepében és a pszichoterápiában meglévő immanens, el nem idegeníthető,  strukturális  elemek  azok,  amelyek  miatt  Paula  számára  kis  híján  végzetes  következményekkel  járt  a  „terápiás”  beavatkozás.  Azaz:  Spitzer  szerint  (e  dolgozat  terminusait  használva)  az  integrált  betegség­megközelítés  volt  alapvetően  elhibázott:  az  a  törekvés,  amely  erőszakosan  vissza  akarta  integrálni  a  beteg  személyiségébe  a  betegséggel  kapcsolatos  megnyilvánulásait. Spitzer szerint éppen ezzel ellentétes irányba kellett volna  hatnia a terapeuta törekvéseinek: arra kellett volna törekednie, hogy a kliens  minél  inkább  magától  távolinak,  idegennek  érezze  betegsége  tüneteit,  és  minden  ezzel  kapcsolatos  megnyilvánulását,  az  ezzel  kapcsolatos  következményeket.  Egy  külső  eredetű  veszélynek,  betegségnek  kellett  volna  értelmeznie,  amellyel  csakis  valamilyen  pszichoaktív  farmakológiai  beavatkozás segíthet.  Spitzer  kritikája  kidolgozott  és  szimbolikus,  szakmapolitikai  jelentőségű  vélemény  és  álláspont  is  egyben.  Ahhoz,  hogy  bemutassuk  egy  integrált  depresszió­szemlélet  körvonalait,  talán  érdemes  lenne  egy  újabb  esettörténet­részlettel  megvilágítani  a  pszichiátriai  modell  veszélyeit  is.  Érdekes  módon  nehezebb ilyet  találnunk: a  fenti  szemlélet  azonban  újból  és  újból  megjelenik  a  terápiás/pszichiátriai  szakirodalomban.  Egy  nemrég  megjelent  cikkünkben  (Lisznyai,  Kézdy,  2005)  esettörténeteken  keresztül  mutatjuk be az integráció felfogásai körül változó terápiás folyamatot.

16 

A  kortárs  szerzők  közül  a  legnevesebb  és  a  legelismertebb  pszichiáter  depresszió­kutató  Peter  D.  Kramer,  aki  Listening  to  Prozac  című  bestseller  könyvével  (Kramer,  1993)  nagyban  befolyásolta  a  depresszió  etiológiájával  kapcsolatban nemcsak a szakmai, de a tágabb közvélemént is. Maga Kramer  a kérdés legérdekesebb kifejtését legújabban  megjelent könyvében (Kramer,  2005  –  Against  Depression)  adta.  Ebben  esettanulmányok,  terápiás  jegyzőkönyv­részletek  írják  le  a  szerző  útját  a  depresszió  pszichoterápiás  szemléletőtől  (melynek  a  szerző  kezdetben  híve  volt)  a  szigorúan  medikális  szemléletig.  Fontos  itt  megjegyeznünk  egy  szemléletbeli  különbséget.  Kramer  –  aki  elismerten  nemcsak  a  depresszió  medikális  megközelítésének,  de  pszichoterápiájának  is  egyik  legnagyobb  alakja  –  következetesen  a  depresszió (mint betegség és mint állapot) felfogásáról beszél. Jelen dolgozat  a  pszichés  integráció  terápiás  felfogásáról  és  a  tanácsadó/terápiás  folyamat  felfogásáról  beszél,  valamint  a  kliens  depressziós  tünetekhez  kapcsolódó  viszonyáról. Kramer maga is tudtában van ennek a különbségnek ugyanakkor  felhív e gondolkodásmód veszélyeire is. Szerinte a depresszió hasonló, mint  a  dohányzás  –  egyértelmű  besorolást  kell  adnunk  neki,  valamint  a  vele  kapcsolatos  szakmai  és  emberi  attitűdünknek  is  egyértelműnek  kell  lennie  szerinte,  minden  más  –  maga  az  integrációs  folyamat  is  a  betegség  része.  Dolgozatunk  szemlélete  szerint  az  integrációs  folyamat  nem  lehet  beteg  önmagában,  hiszen  egy  általános  emberi  tendenciát  fed  le  –  ahogyan  Jung  (Jung, 1995) írja, egy ilyen integrációs folyamat eredményei olyan előítéletek,  mint  az  “én”  és  mint  a  szociális  percepció.  E  dolgozat vizsgálatát  és téziseit  azonban nem érintik e vita következményei  – csupán adalékkal szolgálnak e  vita újabb árnyalásához.  2.4. Miért éppen a depresszió?  Dolgozatunkban elsősorban a depressziós tünetek eloszlását mértük a segítő  kapcsolati  elvárásokkal  és  kapcsolati  orientációkkal,  élet­készség  mintázatokkal,  diszfunkcionális  attitűdökkel,  megküzdéssel,  a  támogató  szociális  háttér  jellemzőivel  és  az  egészségmagatartás  bizonyos  elemeivel  összefüggésben.  Felmerül  a  kérdés,  miért  éppen  a  depresszió  a  vizsgált  kritikus  változónk.  A  téma  természetes  indokoltságát  érdemes  megemlítenünk:  Kopp  és  munkatársainak  széleskörű  vizsgálatai  (Kopp  et  al.,  1997)  rámutattak  a  probléma  jelentőségére  és  fontos  összefüggéseket  tártak  fel  a  depressziós  tünetek  eloszlásával  kapcsolatban.  Támaszkodtunk  Perczel  és  munkatársai  (2003)  vizsgálataira  is,  különösen  a  kognitív  mediációs  hipotézisek  kialakításánál.  Túl  a  problematika  szakmai  beágyazottságán  és  az  evidens  társadalmi  relevanciáján (érdemes arra utalnunk, hogy Kopp és munkatársai mutatnak rá  arra,  hogy  a  fiatal  felnőttek  mentálhigiénés  problémái  az  egészségügy  elhanyagolt  területét  jelentik,  és  egy  amerikai  vizsgálat  szerint  a  depresszió  évi  0,5%­os  GDP  csökkenésért  felelős  (Keyes,  2001))  speciális  indokaink  is

17 

voltak  a  depresszió  és  a  segítő  kapcsolat  együttes  vizsgálatának  tervezésekor. Ezen indokaink a következők voltak:  A  „szubklinikus”  zavarok  a  depressziós  esetében  (ahogyan  ez  a  vizsgálat  leírásakor  az  elővizsgálatok  részben  is  megemlítjük)  kontinuisak,  egy  folyamatos  átmenetet  képeznek  a  klinikailag  meghatározható  és  diagnosztizálható  hangulatzavarokkal.  A  depressziós  tünetek  áthatják  mindennapi  életünket  és  a  kultúrát  –  eleve  integrált  módon  jelennek  meg  a  mindennapokban.  Kramer  éppen  ezt  a  jellemzőt  tartja  a  depresszió  egyik  legveszélyesebb  tulajdonságának,  nevezetesen  hogy  természetesnek  tűnik  és  áthatja  a  kultúrát  (Kramer,  2005).  Vizsgálatunk  szempontjából  azonban  éppen  ez  a  tulajdonsága  teszi  lehetővé,  hogy  egy  nagy  kérdőíves  felmérés  számára normál mintán is mintegy ablakot nyisson a segítő kapcsolatok felé.  Ha  a  fiatalokat  a  depressziós  tünetekről  kérdezzük,  ezzel  közelíthetünk  leginkább afelé, hogy egy esetleges professzionális segítő kapcsolatban való  involváltságukról,  a  pszichés  problémák  természetéről  is  feltehessünk  kérdéseket. Ez egyik mentálhigiénés problémakör esetén sem lett volna ilyen  természetes,  például  sokat  tudunk  a  fiatalok  ellenállásáról  a  függőségekkel  kapcsolatban  (Lisznyai,  2003),  vagy  a  kényszertünetek  és  a  szégyen  összefüggéséről.  A  jelen  vizsgálatsorozatban  felhasznált  saját  fejlesztésű  eszközünk,  az  NCS  Tringer  (Tringer,  1989)  megállapításai  szerint  nem  csupán  a  depresszió  szűkebb  értelemben  vett  klinikai  konstrukciójára  vonatkozik.  A  „Neurotikus  Kognitív  Struktúra”  általában  az  affektív  zavarok  hátterére  utal,  tulajdonképpen  visszacsempészi  a  klinikai  szakirodalomból  száműzött  neurózis­fogalmat.  Mi  nem  tesszük  ezt  ebben  a  dolgozatban,  ugyanakkor  az  NCS  „integrált  depresszió  itemei”  lehetőséget  adnak  a  kitöltők  számára  az  azonosulásra a hangulati zavarok legtágabb spektrumán. Erre utal az is, hogy  egy depresszió­kérdőív, melynek alapvető témái nagyon hasonlítanak a BDI­  re,  mégis  mennyivel  erősebb  összefüggést  mutat  a  háttérváltozókkal,  mint  a  BDI  és  a  DAS  együttvéve.  Az  NCS  nem  köthető  a  depresszió  szűkebb  definíciójához,  így  könnyebben  tetten  érhetjük  a  szubklinikus  hangulati  zavarok  esetében  a  még  nem  kifejezetten  betegségtünetként  jelentkező  formákat. A depresszió prevenciójában ez egy tulajdonképpeni paradoxon – a  legtöbb  vizsgálat  (pl.  Margitics,  2005)  klinikai  szűrővizsgálatokat,  teszteket  (13­itemes  szűrő  BDI)  alkalmaznak  nem­klinikai,  „szubklinikus  mintán”.  Ez  azonban  éppen  a  depresszió  az  előző  pontban  említett  integráltsága  miatt  problematikus: a depresszió csak a klinikai mintán (és ott is kevesebb, mint az  esetek  felénél,  Lisznyai  (2004))  válik  „betegség­szerűvé”  –  előtte  mint  életvezetési  probléma,  a  világba,  a  szociális  környezetbe  kivetült  probléma,  önvádlás stb. jelenik meg. Az NCS egy tágabb spektrummal képes tetten érni  ezeket a negatív self­attitűdöket, még mielőtt klinikai értelemben is vészjelzést  kellene  adnunk,  és erre  utal az is,  hogy  jó  korrelációkat  találtunk az  NCS  és  egyéb negatív életmódváltozók között (szemben a BDI­vel és a DAS­sal). 

A  segítő  kapcsolat  egyfajta  szociális  kapcsolat  –  és  a  depresszió  szakirodalmában  ismert  depressziós  betegségtünetek  között  a  szociális  diszfunkciók  rendszere  (Costello,  1993).  A  segítő  kapcsolattal  szembeni

18 

elvárások  és  kapcsolati  orientációk  vizsgálatakor  így  egy  jól  kidolgozott  szakirodalmi háttérre építhetünk. 

2.5. Depressziós tünetek és tanácsadás egyetemisták körében – külföldi  tapasztalatok és kutatások  Az  egyetemi  és  főiskolai  hallgatók  mentálhigiénés  állapotának  felmérése  és  az ezzel kapcsolatos tapasztalatok összegzése a kilencvenes évek közepére  egy  új  kutatási  paradigma  létrejöttéhez  vezetett  (Daughtry  és  Kunkel,  1993).  Ezt olyan tapasztalatok indokolták (Spitzer, Edicott és Rubins, 1978, amelyek  arra  utaltak,  hogy  a  depressziós  tüneteket  a  fiatal  felnőttek  szubklinikus  mintáján  a  klinikai  diagnosztikai  eszközökkel  nem  lehet  jól  mérni  –  illetve  az  elvárt és jól dokumentált mintázatok nem voltak tetten érhetők. Ilyen például a  férfi­női  különbség,  amely  az  egyetemisták­főiskolások  körében  nem  jelentkezett  (Hoeksma,  1987),  vagy  a  magasabb,  20%  körüli  prevalencia­  érték (Vredenburg, O’Brien és Krames, 1988).  Egy  amerikai  szerzőpáros  (Daughtry  és  Kunkel,  1993)  ezért  kísérletet  tett  arra,  hogy  –  hasonlóan  a  jelen  dolgozat  megközelítéséhez  –  összekösse  a  kvalitatív  és  a  kvantitatív  kutatási  orientációkat  és  concept  mapping  néven  egy új kutatási iránt indított el a szubklinikus hangulatzavarok kutatásában.  A  szerzők  észrevették,  hogy  a  depresszió  mint  a  klinikai  mintán  működő  konstruktum nem érte el ugyanazt a megbízhatóságot és tartalmi stabilitást a  fiatal  felnőttek  normál  mintáján.  A  diszfória,  a  különböző  koncentráció­  zavarok,  a  helplessness  és  a  hopelessness  depresszió  nem  voltak  elkülöníthetők  a  vizsgálatokban.  Érdemes  annyit  közbevetnünk,  hogy  az  újabb  eredmények  fényében  ez  bizonytalanság  nem  tűnik  igazoltnak,  és  a  BDI  mint  teszt  e  dolgozatban  is  jól    működött  –  megfelelően  stabil  validáló­  skálának  bizonyult,  illetve  belső  konzisztenciája  is  magas  volt  (az  összevont  mintában a Cronbach Alfa értéke 0,88).  A szerzők másik kritikája relevánsabb volt témánk szempontjából – kiemelték,  hogy  a  depressziót  mérő  skálák  két  dimenzió  mentén  különböznek  a  szakirodalomban; a) a depressziót mérő itemek kiterjedtségén, a depressziós  tünetek  lefedettségében,  illetve  mélységében;  b)  az  internális  versus  externális  perspektíva  használatában  (Carroll,  Fielding  és  Blashki,  1973,  Daughtry és Kunkel, 1993).  Daughtry és Kunkel kétlépcsős vizsgálati procedúrája ezt a perspektívát vette  tekintetbe;  egy  nyílt  végű  tünetleírásból,  a  motívumok  elrendezéséből,  majd  egy teszt­újrafelvételből állt. Hasonló elveket követett, mint a mi vizsgálatunk,  azzal  a  különbséggel,  hogy  a)  nem  klinikai  mintából  vette  magát  a  „motívumokat”,  és  ami  fontosabb,  b)  a  szubjektív,  internális  perspektívát  a  végén  átalakította  externális,  klasszikus  tünet­leíró  perspektívává.  Dolgozatunkban  azonban  az  externális­internális  (vagy  a  jelen  mű  terminusaival;  integrált­self.report,  tünetközpontú)  perspektíva  önmagában  is  kísérleti  változó.  Megközelítésünk  újszerűsége,  a  szakirodalom  szempontjából  is  új  megközelítésmódja  abban  rejlik,  hogy  az  externális­

19 

internális  tényezőt  mi  a  depresszív  szimptomatológia  részeként  –  azaz  nem  mint  kísérleti  műterméket,  hanem  mint  a  konstrukció  belső  elrendezettségének forrását értelmeztük.  2.6. A depresszió integrált kognitív megközelítése: Tringer NCS  elképzelése  Tringer  László  1989­ben  közölt  egy  tanulmányt  a  "neurotikus  depresszióról"  (Tringer,  1989),  amelyben  akkor  a  neurotikus,  pszichogén,  reaktív  és  más  szinonim  jelzôkkel  leírható  diagnosztikus  kategóriák  visszaszorulásáról  írt  a  biológiai, endogén stb. oldal javára. Ma ez talán még inkább így lehet. Ennek  ellenére Tringer beszámol egy érdekes mennyiségi paradoxonról:  "Bár a fogalom szûkül [a neurotikus depresszió], a kategória alá esô egyedek száma  egyértelmûen növekedni látszik" (Tringer, idézett cikk, 196. old.). 

Hogy  ez  ma  mennyire  áll,  már  inkább  kérdéses,  egy  alternatív  orvosi  magyarázat  szerint  (Füredi  et  al.,  2001)  inkább  arról  van  szó,  hogy  nem  adekvát a szubklinikus, disztímiás jellegû depressziós zavarok magyarországi  kezelése  ­  vagy  más,  fizikai  betegségként  lesznek  "larváltan"  félrediagnosztizálva (Rihmer, 1994).  Egy  másik  megközelítés  szerint  a  fenti  "illúziónak"  az  alapja  nagyon  is  valóságos  és  összefüggésbe  hozható  az  ország  történelmének  feldolgozatlan, el nem ismert veszteségeivel (ami az analitikus magyarázatot  jelenti  jelen  esetben).  Nem  tudatos  veszteségekrôl  van  szó,  hanem  rossz,  vagy  kikényszerített  (tárgy)választásokról,  majd  a  törvényszerû  de  el  nem  ismert (nem deklarált) csalódásokból (Halász, 1992).  Tringer  elképzelésének  azonban  nem  ez  a  számunkra  leglényegesebb  vonala,  hanem  a  kognitív  elméletekrôl  alkotott  elképzelése  (Tringer,  1989)  amely felveti egy új, integratív aspektus beillesztésének lehetőségét a kognitív  elméletekbe.  A depressziós kognitív struktúra nemcsak a depresszív karakterzavar (Tringer  kifejezése a neurotikus depresszió helyett) mélyén húzódik meg, de a minden  neurózis  mélyén  is.  Az  alábbi  táblázat  foglalja  össze  az  eredeti  Beck­féle  megközelítés  kiegészítését  a  kommunikációs  és  nyelvi  (és  a  másik  oldalon:  az ontológiai) aspektussal:  A “neurotikus kognitív struktúra” több szintből áll; az első az “ontológiai szint”  negatív  preferenciája  (amely  jó  lehetőséget  ad  arra,  hogy  egy  általános  diszpozícióként  akár  endogén  tényezőket  is  reprezentáljon).  A  következő  szint  az  Én,  az  Én  és  a  Másik,  a  Valóság  és  a  Jövő  “kognitív  tetrádja”.  Az  elsődleges  előfeltevések  –  “alapsémák”  –  rendszere  a  következő  szint:  az  értéktelenség  érzése,  a  szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdök,  a  tárgyi  világ  negatív  észlelése,  a  betegséggel  kapcsolatos  attitűdök,  a  „ha  nincs  velem –  ellenem“  attitűd,  a „minden  egyre  rosszabb“ érzése,  a  túlzott  biztonságigény,  a  változtatásra  képtelenség  és  így  tovább.  Erre  a  szintre

20 

épülnek  a  másodlagos  és  harmadlagos  „feltevések“  és  a  konkrét  kommunikáció elemei.  Tringer elképzelését az alábbi ábrával szemléltethetjük;  2a Ábra: A neurotikus kognitív struktúra – a kognitív tetrád 

Ábránk  piramis­elrendezése  több  konkrét  analógia  miatt  is  jól  mutatja  be  Tringer  elképzelését;  a  „tetrádot“  a  piramis  négy  oldala  jeleníti  meg,  a  depresszió  konkrét  –  a  kommunikációban  megjelenő  –  tünetei  pedig  a  jéghegy  csúcsa,  amely  egy  általnos,  közelebbről  meg  nem  határozott  diszpozícióra  épül,  és  egy  kognitív  felépítményen  keresztül  artikulálódik  a  társas valóségba. A rendszer négy oldala az Én, a negatív Társas orientáció,  és a 2b Ábrán a negatív Jövő­orientáció és a Tárgyi világ negatív észlelése.

21 

2b Ábra: A neurotikus kognitív struktúra – a kognitív tetrád 

A  szerzô  jellemzô  fordulatokat  is  megad,  amellyel  az  egyes  kategóriákhoz  tartozó jellemzőket a páciensek kommunikálják a terapeuta felé:  Az értéktelenség érzéséhez: 

­ Másokkal összehasonlítva magam, alulmaradok...  ­ Ha tanácsot adnak, kioktatnak  ­ Ha egyéni hajlamaimat követem, kötelesség alól bújok ki  ­ Elônytelen a külsôm...  A betegséggel kapcsolaban: 

­ Ha valamit elfelejtek, az a leépülés jele...  ­ Állapotom egyre rosszabb...  ­ Úgysem fogok soká élni...  ­ Rajtam nem lehet segíteni...  ­ Mi lesz, ha rosszul leszek?

22 

"Más, mint a többi":  ­ Az emberek mások, mint én  ­ Az én betegségem különleges  ­ Rám a gyógyszerek másként hatnak (allergiás vagyok a gyógyszerekre stb.)  ­ Ez is csak velem történhet meg  Immobilitás: 

­ A "nem tudom" fordulat gyakori használata  ­ Én erre képtelen vagyok  ­ Nekem olyan a természetem...  ­ Körülményeim nem teszik lehetôvé, hogy...  " Engem nem lehet szeretni" : 

­ Csak akkor vagyok szeretere méltó, ha mindenki szeret  ­ Hogy szeresenek, elôbb tennem kell érte valamit  ­  Ha  valaki  azt  állítja,  hogy  szeret,  elôbb  /be  kell  bizonyítania/  próbára  kell  tenni/ annak nem lehet hinni  ­ Ha valaki mint férfi (nô) közeledik hozzám, az nem tiszta dolog  ­ A szeretet sohasem ôszinte  " Aki nincs velem, ellenem van" : 

­ Ha valaki nem ért velem egyet, sértve érzem magam  ­ Az emberek sohasem ôszinték  ­ Elvárhatom, hogy a környezetembn szeressenek  ­ Ha szívességet teszek, elvárhatom, hogy hálával viszonozzák  A meg­nem­értés érzése:  Tringer  szerint  a  "depresszió  általában  mindent  túlbeszél,  túlmagyaráz,  közlései  redundánsak,  gyakran  ingerülten  vádolja  környezetét  a  megértés  hiánya miatt". Ezt a neurotikus jegyet érdemes összevetni a depresszió krízis­  felfogásával, ami szerint a krízis a kommunikáció beszûkülését okozza. 

­ Pedig én mindig jót akarok  ­ Gyakran félreértenek  ­ Az emberekbôl hiányzik a mások iránti megértés  ­ [egy fontos személy] nem ért meg engem  A tárgyi világ is negatív: 

­ A világ csupa rossz, undorító dologgal van tele  ­ Nem érdekel, mi történik a világban  ­ Mi jó van abban, ha új dolgokat ismerek meg?  ­ Ritkán kellemes az idôjárás...  ­ Az élet csupa hajsza, gürcölés  ­ Az életnek nincs igazi értelme

23 

" Mizantróp"  attitûd: 

­ Az emberek csak érdekbôl ragaszkodnak egymáshoz  ­ A férfiak a nôkben csak ezközt látnak  A jövô iránti negatív attitûdök 

­ Nem örülök, ha valami jó ér, mert utána mindíg valami rossz következik  ­ Bele sem megyek egy kapcsolatba, úgyis elromlik  ­ Bármibe fogok, balul sül el  ­ Nem érdemes tervezni  " Minden egyre rosszabb" : 

­ Régebben minden jó volt...  ­ Egyre öregebb vagyok (mondja akár a 20, 30 éves is)  ­ Nem sok idôt jósolok magamnak  ­ Az élet egyre nehezebb  A százszázalékos biztonság igénye 

­ Minden rosszra elôre fel kell készülni  ­ Mondják meg azt is, ha rákom van, csak ne hagyjanak bizonytalanságban  ­ Az ember csak saját magában bízhat  A fenti példák természetesen sok esetben kívánnivalót hagynak maguk után:  valóban  csak  példák,  nem  lépnek  fel  a  kimerítô  elemzés  igényével,  sok  esetben  nem  is  eltérô  szinten  utalnak  az  általánosabb  kategóriára  (egyik  esetben  szó  szerint  értelmezhetôk,  a  másik  esetben  a  terapeuta  perspektívájából, a felfogott közlés oldaláról illusztrálják az esetet). 

Az NCS konstrukciója – itemek és megfontolások  Tringer  fenti  interjú­elemzéseit  kiegészítettük  saját  megfigyeléseinkkel  (Lisznyai,  2004),  és  egy  kérdőívet  állítottunk  össze  amely  itemei  lefedik  a  “kognitív tetrád” és az “elsődleges előfeétevések” kategóriáit. Az alábbiakban  bemutatjuk  az  NCS  kérdőív  itemeit  és  kiválasztásuk  hátterét.  A  kérdőív  emellett teljes formájában megtalálható mindkét Mellékletben.  I. A tünetek integrációját reprezentáló kérdések, itemek  A  tünetek  integrációjára  vonatkozó  feltevéseink  nem  egyszerűen  a  depressziós tünetekkel, de mint az látható volt a fentiekben, magával a segítő  kapcsolat  kereteivel  is  kapcsolatosak.  Ahogy  a  bevezetőben  említettük,  a  kérdőív  lényegében,  perspektívájában,  abban,  hogy  nyers  változatban  tartja

24 

meg  a  klinikai  interjúk  motívumait  tartalmazza  az  integráltság  jellemzőjét.  Emellett azonban néhány item is utal erre a tényezőre.  Az elővizsgálatok során a tünetek integrációjára vonatkozó kérdéseket mint a  „betegségtudat”  jellemzőit  vizsgáltuk,  és  a  már  idézett  Tringer  tanulmány  klinikai interjúiból az alábbi itemek szerepeltek e kategóriában:  5. Hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat.  6. Hosszú életem lesz.  7. Én nagyon más vagyok, mint a többi ember. 

A  segítő  kapcsolatra  vonatkozó  elvárásokkal  kapcsolatos  kérdések,  az  Elvárások egy segítő kapcsolattal szemben kérdőív is tartalmaz ide vonatkozó  itemeket.  ­  Ha  bármilyen  lelki  problémám  adódik,  azt  magamnak  kell  megoldani  vagy számomra fontos személyes kapcsolatok keretein belül.  ­  Ha  valamilyen  pszichés  betegség  tüneteit  észlelném  magamon,  szakemberhez  fordulnék,  hogy  minél  előbb  adekvát  szakmai  segítséget nyújtson problémáim megoldására.  ­  Ha  valamilyen  pszichés  betegség  tüneteit  észlelném  magamon,  orvoshoz  fordulnék,  és  szeretném  ha  megfelelő  orvosi,  akár  gyógyszeres  segítséget  nyújtana  számomra,  a  családi  vagy  magánéletemben való felesleges vájkálás nélkül.  ­  Ha  valamilyen  pszichés  betegség  tüneteit  észlelném  magamon,  akkor  is  hinnék  abban,  hogy  ezek  megoldása  valamilyen  pszichológiai,  önismereti úton, a problémák tisztázásával lehetséges. 

II. A szeretettel kapcsolatos itemek; az intimitás észlelése  A  szeretettel  és  az  intimitás  észlelésével  kapcsolatos  itemek  elsősorban  azt  reprezentálják,  hogy  milyen  mértékben  képes  valaki  a  saját  magához  való  viszony,  a  fontos  mások  iránta  képviselt  attitűdje  és  a  mások  iránti  attitűdök  harmonikus  elrendezésére.  Az  ilyen  itemek  fontos  részei  a  sztenderd  diagnosztikus  kérdőíveknek  (például  a  DAS  „Nem  lehetek  boldog,  ha  nem  szeret  valaki”,  vagy  „Ha  mások  nem  szeretnek,  kevésbé  vagyok  boldog”  itemei).  A  legtöbb  az  én­fejlődésére  vonatkozó  elmélet  hangsúlyozza,  hogy  a  mások  irántunk képviselt viszonyából építjük ki a saját magunkhoz való viszonyunkat.  Sok  pszichés  zavar  esetében  éppen  e  diszfunkcionális  viszonyulás  integrálása és feldolgozása a terápiás feladat.  11. Szeretném, ha mindenki szeretne engem.  12. Ahhoz, hogy szeressenek valakit, először tennie kell érte valamit az  embernek.  13. Ha valaki azt állítja, hogy szeret, előbb be kell bizonyítania valahogyan.  14. A lányok és a fiúk közötti barátság erkölcstelen dolog.  15. A szeretet sohasem őszinte.  16. Ha valaki nem ért velem egyet, sértve érzem magam.

25 

III. Depresszív versengés  Az  egyetemi  hallgatókon  végzett  vizsgálat  különösen  fontos  eleme  (és  a  tanácsadó  munka  egyik  fontos  feladata)  az  egyetemi  hallgatók  teljesítményhelyzetben nyújtott magatartásának vizsgálata. A „procrastination”  (halogatás)  jelenség  is  egyike  e  depresszív  versengő  formáknak  (Schouwenburg,  2004).  A  versengéshez  való  ambivalens  viszonyt  reprezentálják az alábbi itemek:  38. Nem szeretem, hogy állandóan versenyezni kell másokkal az élet minden  területén.  39. Nem baj, ha az ember sikertelen marad az életben, az a fontos, hogy a belső  értékei megmaradjanak.  40. Néha úgy érzem, hogy semmi sem lesz belőlem.  41. Nehezen tudom elviselni azokat az embereket, akik túlzottan azonosulnak  valamivel. 

IV. Immobilitás, passzivitás  Az  immobilitás­passzivitás  a  Tringer  által  idézett  interjúkban  egyszerre  mint  élmény és mint hiedelem jelenik meg. Összefügg nyilvánvalóan a már ismert  depresszív  szimptómákkal,  mint  az  anergia,  a  reménytelenég  érzése,  az  anhedonia (Costello, 1993).  Az  „akcióra  való  képtelenség”  azonban  magában  a  depresszív  problematika  szociális beágyazottságában is megragadható.  A  segítségkérők  általában  egy  különleges  helyzetben  kerülnek  el  a  segítőkhöz:  úgy  érzik,  nem  képesek  önállón  megbirkózni  problémáikkal,  az  eddig  még  úgy­ahogy  működő  megküzdési  stratégiáik,  problémamegoldó  készségeik  már  nem  hatékonyak,  sőt  éppen  diszfunkcionálissá  válnak,  az  alkalmazkodás  útjában  állnak  (Telkes,  1992).  Ebben  a  helyzetben  úgy  érzik,  hogy  túl  sok  probléma  nehezedik  rájuk,  amelyekkel  meg  kell  küzdeniük,  ugyanakkor feladatuk kettős; nem csupán belső és/vagy aktuális problémáikat  kell  megoldaniuk,  de  velük  szemben  is  fennállnak  ugyanazok  a  követelmények  a  szociális  világban,  mint  kevésbé  problémás  társaikkal  szemben.  A  segítségkérőknek  tehát  kettős  feladatot  kell  megoldaniuk:  egyszerre  kell  dolgozniuk  és  komoly  intellektuális  és  érzelmi  energiát  befektetniük  a  konzultációs  ülések  során,  és  ezzel  együtt  fenn  kell  tartaniuk  normális  és  a  krízis lerendezése után folytatható életvitelüket.  Egy  kis  kitérő  erejéig  ezt  a  kettős  problémát  illusztráljuk  az  alábbi  esettanulmány­részlettel.  A  kliens  –  Janet  –  depressziós  tünetekkel  került  terapeutájához, anamnézisében a legfontosabb események egy évvel ezelőtt  lezajlott  válása  voltak.  Janet  ragaszkodása  férjéhez  élettörténetében  jól  lekövethető neurotikus alapokon állt a szerzők szerint – minket jelen esetben  a  pszichológiai  problémák  valamint  az  élethelyzetből  származó  krízis­  tényezők  összefonódása  érdekel.  A  pszichológiai  problémák  hatására  Janet

26 

lassan  elmagányosodik,  kénytelen  otthagyni  a  főiskolát,  anyagi  gondjai  támadnak.  „Janet  néhány  hónapig  még  folytatta  a  tanulást.  A  gyerekek  segítettek  neki  a  háztartásban.  Még  némi  szórakozásra  is  maradt  ideje.  Két  alkalommal  elment  randevúkra  is,  amit  közös  barátok  szerveztek,  ezek  azonban  balul  ütöttek  ki.  Az  egyik  fickó  végtelenül  unalmas  volt,  a  másik  ellenszenvesen  rámenős.  Ezek  után  Janet a kisujját sem mozdította hogy új ismeretségeket kössön. Túl bonyolultnak és  től  kockázatosnak  látszott  a  dolog.  Janet  az  egyedülálló  szülők  klubjait  afféle  „húspiacoknak”  nevezte,  ahol  a  társkeresés  voltaképpen  az  alkalmi  szexuális  partnerválasztást  szolgálja.  Találhatott  volna  hasonszőrűeket  évfolyamtársai  között,  ha lett volna fogalma róla, hogyan kezdeményezzen egy beszélgetést.  Ahogy  telt  az  idő,  Janet  azon  kapta  magát,  hogy  egyre  jobban  bántja  a  válás.  Havonta  1,5­2  kilót  szedett  magára.  Az  első  kilókat  még  szinte  észre  sem  vette,  inkább apró kellemetlenség volt, mint bármi más. Hamarosan azonban nem fért bele  a  ruháiba  és  a  gyerekek  is  kezdtek  megjegyzéseket  tenni  a  küllemére.  S  hogy  tetéződjenek  a  bajok,  Claire­nek  éppen  a  vizsgaidőszak  alatt  lett  súlyos  középfülgyulladása.  A  kislány  egészsége  és  a  kieső  előadások  miatti  aggodalom  teljesen  tönkretette  Janet  kedélyállapotát.  Végül  belátta,  hogy  ha  nem  akar  megbukni, fel kell hagynia tanulmányaival.  Ekkor  –  egy  hónappal  jelentkezése  előtt  –  már  minden  érdeklődését  elvesztette  szinte  minden  iránt, amit azelőtt  szívesen tett.  Még az  olvasás  is  untatta.  Minthogy  mindig is szűkében volt az időnek, hobbija sem volt. Egyszerre úgy látta, hogy még  Susan  is  tartózkodóvá  válik.  Ha  Janet  fölhívta,  Susan  néhány  perc  múlva  elnézést  kért  és  valamilyen  kifogással  letette  a  kagylót.  Kapcsolatuk  fokozatosan  futó  találkozásokra  és  udvarias  szóváltásra  redukálódott,  ha  éppen  összefutotta  egy  közeli  boltban  vagy  az  iskolánál.  Úgy  tűnt,  Susant  már  fárasztja  Janet  társasága,  elege van belőle.  Ebben  a  helyzetben  kereste  föl  Janet  a  pszichológiai  rendelést,  depresszív  hangulatban, szorongva. Tele volt anyagi gondokkal, társas kapcsolatai nem voltak.  Adam  alvászavara,  ami  egy  héttel  előbb  jelentkezett,  hogy  Janet  otthagyta  az  egyetemet, már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Úgy érezte, nem ura többé a  helyzetnek és segítség után kell néznie.”  (Oltmans, Neale és Davison, 1990, 217.oldal). 

Az alábbi itemekkel reprezentáltuk ezt a jellemzőt:  Az elővizsgálatban az alábbi itemeket vizsgáltuk:  8. Nagyon sok olyan dolog van, amit szeretnék, de képtelen vagyok megtenni.  9. Elég nehéz, makacs természetem van.  10. A körülményeim nem teszik lehetővé, hogy azt csináljam, amit szeretnék. 

Nagyon sok olyan dolog van, amit szeretnék, de képtelen vagyok megtenni.  Elég nehéz, makacs természetem van.  A körülményeim nem teszik lehetővé, hogy azt tegyem, amit szeretnék.  Itt  is  megemlíthetünk  pár  vonatkozást  az  Elvárások  egy  segítő  kapcsolatra  vonatkozóan kérdőívvel:  ­  Amennyiben  pszichológiai  szakszolgáltatást  venne  igénybe,  elvárná,  hogy  a  segítő  ne  várjon  el  öntől  semmilyen  különleges  teljesítményt

27 

sem  az  életben,  sem  a  terápiás  folyamatban.  Engedné,  hogy  Ön  passzív maradjon.  ­  A segítő tolerálná az ön különcségeit.  ­  A segítő segítene Önnek megtalálni azokat a gyakorlati megoldásokat  is, amelyek javíthatnak életkörülményein.  A segítő kapcsolat és az immobilitás, a változásra való képtelenség  A  kliens  tehát  ugyanabban  a  világban  él,  mint  mi  vagy  bárki  más,  azonban  nem  feltétlenül  látja  ugyanolyan  elfogadónak  és  elfogadhatónak  ezt  a  környezetet.  Winniccott  (1975)  normál  környezetnek  nevezi  azt  az  elég  jó  családi  miliőt,  amely  bár  nem  problémáktól  és  veszélyeztető  tényezőktől  mentes  a  benne  felnövő  gyermek  lelki  életét  tekintve,  de  normális  adaptív  potenciállal kompenzálhatók a benne lévő problémák. Hasonló módon, a világ  legtöbbünk  számára  normál  környezet,  azonban  klienseink  számára  nem  feltétlenül.    Ahogyan  a  fenti  példában  láttuk:  Janet  „le  van  maradva”,  időhiánnyal  küszködik,  félő,  hogy  végleg  le  kell  mondania  tanulmányairól  –  mindezzel  egyidőben  kell  otthon  anyaként  helytállnia  és  feldolgoznia  válásának okait és végigdolgoznia az ezzel járó önismereti munkát.  A  segítő  szakember  számára  tehát  egy  különleges  feladat  a  kapcsolat  kiépítésekor  egy  olyan  különösen  védett,  a  világ  elvárásait  nem  tartalmazó,  feltétel  nélkül elfogadó  környezet létrehozása,  amelyben  a  kliens  ki  tud lépni  ebből a vele szemben megoldhatatlan feladatokat állító és fokozatosan romló  esélyeket biztosító rendszerből. Noonan (1983) Francoise Dolto nyomán úgy  határozta  meg  a  tanácsadó  helyzet  alapvető  egzisztenciális  különbségét  a  mindennapi  élethez  képest,  hogy  a  konzultációs  ülés  alatt  semmi  sem  lényegtelen  a  tanácsadó  számára:  jelenlétével  azt  fejezi  ki,  hogy  minden  érdekes  és  fontos,  amit  a  kliens  mond.  A  kliens  léte  ezzel  mintegy  „alá  van  húzva”  a  mindennapokban  ezen  idő  alatt,  és  ez  egy  különleges  lehetőséget  biztosít  az  önkifejezésre  és  önaktualizációra,  valamint  a  környezet  „nem  eléggé támogató” rendszeréből való kilépésre.  A  fenti  esettanulmányban  is  nyomon  követhetők  azok  az  elemek,  amelyek  miatt a kliensek számára a világ, amelyben élünk, nem eléggé szupportív, és  nem  teljesíti  ki  a  normál­környezet  kritériumait.  A  tanácsadó  által  megteremtett egzisztenciális tér az alábbi tulajdonságokkal adhat választ erre  a létállapotra:  ­  A kliens fontosságának hangsúlyozása.  ­  A  tanácsadó  hangsúlyozza,  hogy  tág  „időablak”  áll  rendelkezésre  a  cselekvésre.  ­  Az ittlét függetlenségének és védettségének hangsúlyozása.  ­  Az idő szerepének relativizálása a belső problémák megoldásában.  ­  A kapcsolat biztonságának és elfogadásának megélése.  A  problémáikkal  hozzánk  segítségért  fordulók,  amennyiben  hasonlóan  „halmozottan”  szerveződő  problémáik  vannak,  közvetíteni  fogják  felénk  ezen

28 

fenntartásaikat  és  nekünk  meg  kell  teremtenünk  a  terápiás  környezet  feltételeit.  Tringer  (1989)  kognitív  terápiás  elképzelésében  feltételezi  egy  „neurotikus  kognitív  struktúra”  formálódását,  amelynek  elemei  nagyban  fedik  a  „nem  eléggé  támogató  környezet”  vagy  a  normál­környezet  hiányának  megélését  (Lisznyai,  2000).  Az  alábbi  táblázatban  néhány  példát  mutatunk  be  a  kliens  lehetséges  bizonytalan,  negatív  attitűdjeire  és  a  tanácsadó  a  rapport  megteremtéséhez szükséges válaszainak összefüggéseire:  1. Táblázat: A tanácsadó és a kliens­attitűdök a rapport megteremtése érdekében 

A kliens attitűdjei és megjelenésük a  kommunikációban 

A tanácsadó válaszai 

„Egyre öregebb és öregebb leszek.” 

Az idő nem számít, ebben a környezetben  nincs verseny és mérce a dolgok haladását  illetően. 

„Mi lesz, ha megbetegszem?” 

Most éppen nem beteg, nem kell a jövőre  figyelnie. 

„Az élet csupa hajsza és gürcölés.” 

Ez  az  idő  viszont  csak  az  ő  számára  van  fenntartva. 

„Senkire  sem  számíthatok  környezetemben”. 

már 

„Nincs  energiám  megcsinálni  legelemibb dolgokat sem”. 

„Értéktelennek,  magam” 

sikertelennek 

a  Itt kaphat segítséget. 

a  Nem kell  megcsinálnia a dolgait, ebben a  környezetben ez nem elvárás. 

érzem  Itt  nem  vesszük  tekintetbe  a  társadalom  elvárásait  a  sikerességgel  kapcsolatban  –  pusztán  a  lelki  értékek  alapján  ő  lehet  sikeres személyiség.

29 

3. A VIZSGÁLAT  3.1. MÓDSZER  A kutatásban az alábbi kérdőíveket használtuk:  A  B  C  D  E  F  G  H  I 

Demográfiai és szociális háttérváltozók  Droghasználat és egészségmagatartás  Élet­készségek kérdőív  Coping preferenciák teszt  Elvárások egy segítő kapcsolattal szemben  Kliens­attitűdök egy segítő kapcsolatban  NCS – Neurotikus Kognitív Struktúra Kérdőív  Beck Depresszió Kérdőív  DAS – Diszfunkcionális Attitűd Skála 

A  háttérváltozókra  kérdező  bevezető  kérdőívben  a  kor,  a  nem,  az  adott  felsőoktatási  intézmény  adatai,  az  évfolyam  mellett  elsősorban  a  hallgatók  szociális  támogató  hátterét igyekeztünk  feltérképezni.  A lakáskörülményeket,  a szabadidő eltöltésének módozatait reprezentálták az itemek; rákérdeztünk a  személyes, baráti kapcsolatok észlelt minőségére, a gyermekkori traumatikus  események  (bántalmazás)  jelenlétére,  a  szülők  által  biztosított  és  a  saját  maguk által teremtett egzisztenciális háttérre is.  Az  Elvárások  egy  Segítő  Kapcsolattal  Szemben  egy  15­itemes  kérdőív,  amelynek  itemeit  egy  korábbi  kutatás  alapján  állítottuk  össze;  e  kutatásban  interjúkat  vettünk  fel  olyan  fiatalokkal,  akik  valamilyen  pszichológiai  segítő  szakszolgáltatást  vettek  igénybe,  és  értékelték  azok  hatékonyságát,  elégedettségüket a segítő kapcsolatban (Lisznyai, 2003b).  A  Segítő  Kapcsolati  Orientációk  Kérdőív  (Kliens­attitűdök  a  segítő  kapcsolatban)  egy  sztenderd  kérdőív,  amelyet  Peter  Figge  és  munkatársai  fejlesztettek  ki  (Figge,  1997)  a  Hamburgi  Egyetem  pszichológiai  diáktanácsadó  központjában.  E  kérdőív  magyar  sztenderdjét  is  szeretnénk  kialakítani  a  jövőben,  miután  nem  csupán  és  nem  elsősorban  csak  a  segítő  szolgáltatások tervezése céljából, de a mindennapi tanácsadó munka során is  használható,  diagnosztikus  céllal  és  a  terápiás  munka  megalapozásaként.  A  kérdőív  a  segítő  kapcsolatot  kötődéselméleti  alapon  fogja  fel,  és  ezt  a  tényezőt  a  terápiás  munka  kezdeti  fázisába,  a  munkafázis  kialakításába  integrálja.  A három diagnosztikus kérdőív közül az NCS, a Neurotikus Kognitív Struktúra  Kérdőív  szintén  saját  fejlesztésű  teszt,  amely  egyesíti  a  két  másik  diagnosztikus,  sztenderd  teszt  (a  DAS  és  a  BDI)  szempontjait.  Az  NCS  itemeinek  kialakításakor  Tringer  László  (Tringer,  1989)  kutatásait  használtuk  fel,  amelyben  a  szerző  igyekezett  empirikus  megalapozást  találni  annak  a  klinikai tapasztalatnak, mely szerint a „neurotikus depresszió” (vagy karakter­  spektrum  depresszió)  adekvát  leírása  lehet  a  hangulatzavarok  egy  gyakran  előforduló  osztályának.  A  kérdőív  depresszív  sztereotípiákra  kérdez  rá,  de  ellentétben  a  Beck  Depresszió  Kérdőívvel,  inkább  egy  személysiég­

30 

kérdőívhez  hasonlít;  a  depresszív  tüneteket  nem  emeli  ki  természetes  kontextusukból,  nem  mint  tünetekre  kérdez  rá  self­report  jelleggel,  hanem  mint integrált személyiségjegyeket prezentálja a válaszadó számára.  A  Beck  Depresszió  Kérdőív  21­itemes  változatát  használtuk,  amely  Magyarországon is egy sztenderd mérőeszköznek tekinthető, tulajdonképpen  egy  önbeszámoló  alapú  pszichodiagnosztikai  rendszer  szerepét  töltötte  be  (Beck et al, 1996).  A  Diszfunkcionális  Attitűd  Skála  (DAS)  egy  fontos  validálóteszt  a  vizsgálatban,  hiszen  az  itemek  jellegüket  tekintve  az  NCS  és  a  BDI  perspektívája  között  foglalnak  helyet;  a  DAS  depresszív,  maladaptív  én­  attitűdökre  kérdez  rá  (Weismann  és  Beck,  1979),  amelyek  közvetítők  a  személyiség depresszív struktúrája és a tünetszempontú skálázás között.  Az  Élet­készségek  Kérdőív  kidolgozását  és  magyar  mintára  történő  adaptációját  Kiss  István  kezdte  el  (Kiss,  2002),  és  e  kutatásunk  közös  részében ez a kérdőív is szerepelt a fiatalok mentálhigiénés állapotát felmérő  kérdőív­csomagban.  Az  élet­készségek  fogalmi  konstrukciót  először  Gerald  Egan  használta  (Egan,  1994a),  aki  a  legelismertebb  tanácsadás­és­  pszichoterápia  tréning­metódus  és  tankönyv  alkotója  (Egan,  1994a,  Egan,  1994b).  Az  élet­készségek  koncepció  Egan  “működő  tudás”  (working  knowledge)  fogalmára  épül,  amely  a  szociális környezetbe történő integráció  és a “sikeresség” egy aspektusát kívánja megragadni. A működő tudás olyan  gyakorlati  megoldásokat,  “praktikákat”  jelent,  amelyekkel  sikerrel  vehetjük  a  boldogulásunk  útjába  eső  akadályokat.  Az  élet­készségek  kérdőív  tartalmazza  ezen  rendszer  negatív  aspektusait  is,  azaz  a  boldogulást,  egyetemi beválást, sikerességet akadályozó tényezőket is.  A  Coping  Preferenciák  Kérdőív  Oláh  Attila  80­itemes  coping  teszt  változata  (Szorongás  leküzdési  mód  preferencia  kérdőív,  (Oláh,  1986).  A  coping  behaviour  vizsgálatát  ebben  az  esetben  kognitív  mediációs  hipotézis  tesztelésénél  használtuk  fel.  A  szorongás  leküzdésések  módja  itt  most  még  adekvátabb megközelítésnek mutatkozott, mint az elővizsgálatokban használt  asszertivitás.  A  dolgozat  megkísérelt  egy  elemet,  egy  új  teszteljárás  kidolgozását  e  integratív  alapra  építeni;  az  eredmények  legalábbis  arra  utalnak,  hogy  egy  ilyen,  klinikai  interjúkon  alapuló  teszteljárás  statisztikailag  is  fontos  teret  kaphat a már  meglévő tesztek között. Az NCS valóban a depresszív tünetek  „jelentéstelibb”  megfogalmazását  nyújtotta,  és  így  közvetlenebbül  vonatkozhatott  a  segítő  kapcsolattal  szembeni  attitűdökre  is:  valamint  más  diagnosztikus  eljárásokkal  szemben  is  komoly  validitást  mutatott  (ld.  a  fenti  parciális korrelációs eljárást).  Fontos  kritikaként  azonban  elmondható,  hogy  egy  ilyen  teszteljárás  jóval  labilisabb  lehet,  mint  a  klasszikus  szimptomatikus  eszközök:  miután  a  pszichés  tünetek  kulturális  tartalmakon  keresztül  nyilvánulnak  meg  egy  ilyen  kvalitatív  megalapozottságú  itemrendszerben,  ezért  az  idővel  gyorsan  változhatnak, és állandó megújításra szorulnak.

31 

3.2. ADATKEZELÉSI STRATÉGIÁNK  A  mintegy  650  főt  számláló  második  mintán  és  a  230  főt  számláló  első  vizsgálatban  –  nem  számolva  az  NCS­t  validáló  elővizsgálatokat  –  igen  sok  kérdőív­felvevő  és  kódoló  munkatárs  vett  részt.  Az  adatfileok  a  második  felvétel során négy, az első felvétel során két részletből álltak össze. Ezért az  adatfile­ok rendezése, előkészítése során az alábbiakat vettük irányadónak:  Elütések,  nem  értelmezhető  adatok  esetében  (ez  az  arány  1%  körül  maradt  csak  az  adatfelvivők  folyamatos  ellenőrzésének  köszönhetően)  a  kérdőívek  sorszámozásának köszönhetően visszakerestük az adott adatot. Amennyiben  nem  értelmezhető,  vagy  nem  egyértelmű  választ  találtunk,  system  missing,  statisztikai  elemzések  számára  nem  kalkulálható  hiányzó  adatsorral  helyettesítgettük  az  adott  választ  –  amennyiben  10%  fölött  volt  az  adott  tesztben az ilyen válaszok aránya, az egész tesztet, amennyiben ez több mint  egy kérdőív esetén fordult elő, az egész esetet töröltük.  Amennyiben tendenciózus elütéseket, tévedéseket tapasztaltunk (például1­től  4­ig adható válaszok esetében néhányszor előforduló 0­s válaszok, értékek),  nem próbáltuk meg visszafelé értelmezve helyrehozni azokat – újrakódoltuk a  válaszokat,  minden  hasonló  tendenciózus  tévedést  system  missing  értékkel  helyettesítve.  Elvünk mindig az volt, hogy az adatok, amelyeken az elemzéseket végeztük,  valósak  és  hitelesek  legyenek.  Inkább  vállaltuk  az  adatvesztést,  de  nem  kockáztattuk  saját  értelmezéseink  torzító  hatását,  betartottuk  az  adatkezelésre vonatkozó kutatásetikai szabályokat.  A  sztenderdekre  vonatkozóan:  kérdőív­csomagunkban  helyet  kaptak  olyan  tesztek  is,  amelyek  diagnosztikus  értékkel  bírnak,  és  Magyarországon  adott  krotikus értékekkel, sztenderdekkel használják őket (ilyen például a 21­itemes  BDI  a  klinikai  gyakorlatban).  A  vizsgálat  során  itt  kétféle  megközelítést  alkalmaztunk:  amikor  a  magyarországi  tanácsadás  helyzetére  vonatkozó  megállapításokat  tettünk,  vagy  amikor  más  tanulmányokkal  való  összevethetőségre  törekedtünk,  figyelembe  vettük  az  irodalmi  sztenderd  értékeket.  Amikor  azonban  a  mintán  belüli  összefüggéseket  vizsgáltunk,  az  adott  mintán  belüli  varianciákra  alapoztuk  a  folytonos  változók  kategorizálását.  Azaz  például  a  BDI  esetében  egy  szóráson  kívüli  értékek  minősültek  magasnak  (ez  adott  esetben  éppen  18,  azaz  az  „igen  magas”  sztenderd kategóriával esett egybe).  A  kategorizálásnál  erős  kritériumokat  alkalmaztunk.  Például  az  NCS  egy  szóráson  kívüli  zónájának  meghatározásakor;  az  átlag  67,9356,  a  szórás  19,1544,  így  az  átlag  +  szórás  87,09.  Ebben  az  esetben  érdemes  lenne  a  mintát  tovább  vizsgálni,  a  szélsőséges  eredményeket  adó  eseteket  leválasztani  egy  almintába,  stb.  Azonban  itt  az  átlag  fölötti  számunkra  „diagnosztikus”  jelentéssel  bír,  ezért  érdemes  egy  viszonylag  erősebb  kritériumot  adni,  azaz  88  és  afölött  számít  magas  NCS­pontszámúnak  egy  eset.

32 

3.3. A VIZSGÁLAT SZAKASZAI – A MINTA LEÍRÁSA  A disszertáció témájához kapcsolódó vizsgálatok több szakaszban történtek –  a  jelen  dolgozat  témájához  szorosan  négy  vizsgálati  szakasz  kapcsolódik.  A  vizsgálat előzményeiként azonban érdemes kitérnünk a többi szakaszra is.  Vizsgálatainkhoz több szervezeti keret is tartozott: az ELTE PPK Tanácsadás  Pszichológiája  Intézeti  Központ  munkatársainak  kutatásait  az  NKFP  támogatta  (Lisznyai,  2005a).  A  Felsőoktatási  Tanácsadás  Egyesület  az  ISM  drogfogyasztással  kapcsolatos  kutatási  keretéből  kapott  támogatást  (Kiss  és  Lisznyai,  2003,  Perczel,  Lisznyai  és  Kiss,  2003,  Lisznyai  és  Kiss,  2005).  A  legkorábbi  szakasz  országos  felmérését  a  Mentálhigiénés  Programiroda  részesítette támogatásban (Lisznyai, Ritoók és Monostori, 1999). 

Országos felmérés az egyetemisták mentálhigiénés állapotára  vonatkozóan: 1997­1999  Itt  próbáltuk  meg  először  meghatározni  a  speciális  rizikócsoportok  összetételét.  A  mostani  mintához  hasonló  nagyságrendű  (800 fővel  dolgozó)  vizsgálat elsősorban a felsőoktatásra próbált meg létrehozni egy elfogadható  szintű reprezentativitást és következtetéseket levonni. Mindenesetre itt tudtuk  először  meghatározni  a  depressziós  tünetek  külön  rizikócsoporthoz  tartozását,  amely  egy  fontos  adalék  a  pszichológiai  tanácsadás  szempontjából fontos kliens­kritériumrendszer kidolgozásához.  3. Ábra: Egy minta vagy két minta? Lisznyai, Ritoók és Monostori, 1999, 13. oldal.  140 

6 

120 

5 

100 4 

80 3 

60

Esetek száma 

Esetek száma 

2 

40

20 

0 

1 

0  12,00 

,00 

1,00 

2,00 

3,00 

4,00 

Anormál csoport BDI­pontszámai 

5,00 

6,00 

7,00 

8,00 

9,00 

10,00 

13,00 

14,00 

15,00 

17,00 

18,00 

21,00 

11,00 

A"depressziós" csoport BDI­pontszámai 

A  depressziós  tünetekkel  kapcsolatban  állandó  kérdés,  hogy  a  depressziós  tünetek mintegy folyamatosan jelenek meg egyre erősebb formában a normál  előfordulástól  és  a  klinikai  diagnózisig,  vagy  két  különálló  mintáról  beszélhetünk,  ahol  előfordulhat  ugyan,  hogy  egy  éppen  kontroll  alatt  tartott  depressziós  betegség  hasonló  diagnosztikus  pontszámot  jelent  mint  egy  aktuális krízis alatt nagy hangulatesést mutató „normál” személy, azonban ez  mégis két különálló mintát jelent. A választ természetesen itt is a bevezetőben  már említett szakmai orientációk befolyásolják elsősorban, de a fenti ábrák is

33 

22,00 

arra utalnak, hogy valójában két külön mintáról van szó, két átlaggal (4 és 12  körül, itt a BDI 9­itemes rövidített változatát használtuk). 

Elővizsgálatok az NCS­sel kapcsolatban  Külön  az  NCS­kérdőívvel  is  végeztünk  elővizsgálatokat.  Egy  150­fős  mintát  gyűjtöttünk  össze,  amelyben  csupán  az  NCS  validálását  és  reliabilitásának  vizsgálatát  próbáltuk  meg  elvégezni.  Egy  érdekes  eredmény  volt  az  NCS,  DAS  és  BDI  egymáshoz  való  viszonya:  a  parciális  korrelációk  azt  mutatták,  hogy  a  három  változó  egymáshoz  viszonyított  összefüggésrendszerében  mintha az NCS­nek lenne primér jelentősége:  4. Ábra: A diagnosztikus változók közötti parciális korrelációk.  Lisznyai, 2003a, 45.oldal. 

Ahogyan az ábrából látszik, ha kiparciáljuk egymásból a három változó közötti  korrelációkat,  csak  az  NCS  korrelál  szignifikáns  mértékben  a  másik  két  változóval. Miután itt az elemszám viszonylag alacsonyabb volt (150 fő), ezért  a  BDI  és  a  DAS  közötti  korreláció  0,180­as  szinten  sem  volt  szignifikáns.  Ezgy  ilyen  mértékű,  az  NCS  kiparciálása  utáni  korreláció  egy  nagyobb  elemszám  mellett  azért  valószínűleg  szignifikánsnak  bizonyulna,  azonban  az  NCS­DAS  és  az  NCS­BDI  önálló  korrelációk  azért  mindenképpen  magasabbak.  Az  BDI  és  az  NCS  közötti  amúgy  magas  korreláció  tehát  az  NCS háttértényezőinek volt betudható.

34 

Egészségváltozók, NCS, BDI, DAS, Asszertivitás, Szociális kogníció:  felmérés egy 300 fős mintán  Az ISM támogatásával 2003­ban egy kutatást végeztünk, amelynek egyik  fontos eredménye volt a „kognitív mediáció” vizsgálata.  5. Ábra: Kognitív mediáció az aggregált változók között. Perczel, Lisznyai és Kiss, 2003, 9. oldal. 

Az  „aggregált  változóknak”  az  életkörülmények,  aktuális  stressz­tényezők  biztosította  környezet  változóiból  (a  lakáskörülmények,  az  anyagi  helyzet,  a  támogató  szociális  háttér  megléte  stb.)  képzett  mérőszámot  (LIFE),  a  mentálhigiénés állapot komplex mérőszámát, melyet a BDI­ből, a szorongás­  jellemzőkből  képeztünk  (STATE),  illetve  az  egyetemi  beválás,  az  élet  különböző  területén  való  „sikeresség”  mérőszámát  (INTEGRATION).  Ezek  a  meglehetősen  globális  változók  között  egyértelmű  összefüggést  nem  találtunk, azonban az NCS és a DAS jó mediátorváltozónak bizonyult. 

Jelen felmérésünk szakaszai  2004  októberében  a  Felsőoktatási  Tanácsadás  Egyesület  (FETA)  egy  konferenciát  rendezett,  melynek  célja  az  életvezetési  tanácsadással  foglalkozó intézmények közötti együttműködés erősítése volt.  A  konferencia  során  a  szervezetfejlesztési  szempontok  egy  új  eleme  volt  az  intézmények  együttműködésén  alapuló  közös  programok  kidolgozása.  A  kutatás  egyike  volt  ezen  programoknak.  Kutatásunk  haszna  és  a  mintavétel  motivációja is megfogalmazásra került:  ­  A  diáktanácsadók,  különösen  a  pszichológiai  tanácsadók  olyan  munkát  végeznek  az  egyetemi  szervezeteken  belül,  amelynek  támogatottsága  nem  mindig  teljes  az  egyetemi  vezetés  oldaláról.  Még  az  egyik,  legrégebbi  tradíciókkal rendelkező pszichológiai tanácsadást folytató intézményben is az  egyetem egyik prominense amiatt aggódott, hogy „a fiatalok pszichológushoz  fognak  járni  tanulás  helyett”,  ahogyan  egyik  munkatársunk  idézte.  Népszerű 35 

ellenállás  ezekkel  a  szolgáltatásokkal  szemben,  hogy  a)  ha  egy  hallgatónak  „tényleg  segítségre  van  szüksége”,  akkor  vegye  igénybe  az  egészségügyi  intézmények „vonatkozó szolgáltatásait”, illetve b) a pszichológiai tanácsadás  nem  feltétlenül  lojális  az  intézménnyel  szemben,  a  tanácsadó­kliens  viszony  nem kontrollálható, formalizálható az egyetemi vezetés oldaláról.  A  kutatás,  amelyet  terveztünk  és  2004­2005  folyamán  megvalósítottunk,  fontos  és  valós  érveket,  tényeket  közöl  a  pszichológiai  tanácsadás  beágyazottságáról.  A  hallgatók 5­10%­a  küzd  súlyos  pszichés problémákkal.  Ez  egy  nagy  egyetem  szintjén  ezres  nagyságrendű  létszámot  jelent  –  de  a  legszigorúbb  kritériumok  esetén  is  sok  száz  hallgatót.  Ezek  a  hallgatók  sem  létszámuknál fogva, sem a segítő kapcsolatra vonatkozó elvárásaik miatt nem  delegálhatók  az  egészségügyi  intézményekbe  –  ellátásunkat  mindenképpen  szubklinikus  szinten  kell  megoldani,  ingyen  pedig  erre  csak  az  egyetemi  életvezetési tanácsadókban van lehetőség.  Az  is  kiderülhet,  hogy  nem  célszerű  az  életvezetési,  mentálhigiénés  problémákból  „szelekciós  tényezőt”  csinálni,  mint  ahogyan  erre  néhány  egyetemi vezető tett javaslatot. Amellett, hogy ennek egyértelmű törvényi (sőt,  alkotmányos törvényi) akadályai vannak, szakmailag is kétséges lenne, ha a  mentálhigiénés  problémákat  egyszerűen  drop­out  rizikótényezőnek  tekintenénk (Lisznyai, 2003c).  ­  A  diáktanácsadók  igényfelmérésének,  munkájuk  hátterének  egy  fontos  adaléka egy ilyen kutatás. A kollégákat kértük meg, hogy osszák ki és vegyék  fel  a  kérdőíveket  –  a  felvétel  motivációját  is  ezen  a  csatornán  oldottuk  meg.  Az  igazsághoz tartozik,  hogy  természetesen ennek  nemcsak  az  ésszerűség,  hanem anyagi problémák is az okai voltak: a kérdőívek kitöltéséért – sok más  kutatáshoz  hasonlóan  –  nem  tudtunk  fizetni.  A  kérdőívet  kitöltők  számára  lehetőség  van  és  volt  arra,  hogy  akár  anonim  módon  korrekt  szakmai  visszajelzést kapjanak az eredményekről.  2004 – a 230 fős minta  A  fenti  együttműködési  keretnek  köszönhetően  még  2005­ben  összegyűjtöttünk  egy  230  fős  mintát,  amelyet  az  NKFP  támogatásához  kapcsolódóan  került  felhasználásra  (Lisznyai,  2005a).  E  minta  már  tartalmazta a legfontosabb kísérleti változóinkat, az Egészségmagatartásra, a  SKILL­faktorokra  és  a  Coping  preferenciákra  vonatkozó  részek  nélkül.  A  gyors  adatgyűjtés  miatt  csak  a  kritikus,  az  NCS­hez  közvetlenül  kapcsolódó  változók  és  a  Kapcsolati  Orientációk,  valamint  a  Kliens­elvárások  Kérdőív  került felvételre. Ennek oka a kérdőív terjedelme volt: így egy tíz oldalas, 350  változós kérdőív került felmérésre, amelynek kitöltése így is mintegy negyven  percet vett igénybe – az eredeti, majd később a 600 fős mintánk e kérdőívhez  képest majdnem kétszeres terjedelmet jelentett. Miután a nagyobb elemszám  előtt akartunk egy biztos képet kapni ennek a konstrukciónak a működéséről,  ezért egy ilyen, rövidebb változat felvétele mellett döntöttünk.

36 

2005 – a 600 fős minta  Szintén  az  ISM  támogatásával  megvalósult  kutatás  részeként,  valamint  a  FETA  tagszervezetei  közötti,  fent  említett  együttműködésnek  köszönhetően  újabb  kiterjedt  adatgyűjtés  kezdődhetett  2004  őszén.  A  mintához  nagyban  hozzájárult a Székesfehérvári Főiskola Diáktanácsadójának aktivitása, amely  segítségével  a  Székesfehérvári  Főiskolán  és  a  komáromi  Selye  János  Egyetemen  (mindkét  intézmény  diáktanácsadójának  szakmai  vezetését  Dr  Bordás  Sándor  látja  el)  egy  több  mint  400  fős  mintán  sikerült  felvennünk  a  kérdőíveket. Egy intézményen belül ehhez csak az ELTE 160 fős összesített  mintája volt nagyságrendben hasonló.  Ez  a  fejlemény  amiatt  is  fontos  volt,  mert  a  FETA  adatgyűjtése  ebben  az  esetben  is  a  diáktanácsadók  országos  hálózatának  együttműködésén,  és  a  fent  említett  motiváción  alapult.  Ez  a  körülmény,  bár  hasznos  volt  és  a  mintának  bizonyos  egységes  jelleget  adott,  azzal  a  hátránnyal  járt,  hogy  bizonyos országos régiók, nagy egyetemek nem szerepeltek a mintában. Bár  ebben  az  esetben  nem  állt  szándékunkban  ezt  más  módon  pótolni,  és  ez  filozófiánk  szerint  –  amely  e  tanácsadó  tevékenység  részeként  értelmezte  a  kutatást – ez nem vont le a kutatás értékéből, az eredmények értelmezésénél  problémát  okozhatott  a  nyugat­magyarországi  régió  alul­reprezentáltsága  (a  pécsi egyetemen például nem működik diáktanácsadó).  Ábránkon bemutatjuk a minta összetételét, egyesítve az előző, 230 fős, és a  legújabb, 600 fős mintánk összetételét. 

Budapest, ELTE: 112 fő az első mintában, 50 fő a második mintában;  Budapest, BME: 48 fő a második mintában;  Budapest, PPKE: 32 fő a második mintában;  Budapest, SOTE TF: 21 fő az első mintában;  Debrecen, DE: 23 fő az első mintában;  Szeged, SZTE: 52 fő az első mintában;  Kaposvár, KE: 39 fő a másosik mintában;  Székesfehérvár, SZF: 309 fő a második mintában;  Komárom, SE: 139 fő a második mintában.

37 

6.  Ábra:  A  minták  az  ország  tanácsadó  szolgáltatásokat  működtető  felsőoktatási  intézeteiben 

A két mintán kérdőív­csomagunk két változatát vettük fel (ld. a mellékletben; a  230­az mintán felvett kérdőív­sorozatot “Elvárások egy segítő kapcsolattal ”  címmel, a 600 fős mintán “Felmérés ” címmel). 

A  mintavétel  korlátai  –  megfontolások  az  eredmények  értelmezésével kapcsolatban  Mintánk  biztosan  nem  tekinthető  reprezentatívnak  sem  a  magyar  18­34  év  közötti  fiatalokra,  de  a  felsőoktatásban  tanulókra  sem.  Valmilyen  módon  azonban  jó  merítést  nyújt  a  pszichológiai  tanácsadást  potenciálisan  igénybe  vevő  hallgatókról;  már  a  felvételnél  is  ezt  a  fajta  reprezentativitást  tartottuk  szem  előtt.  Ez  a  mintavétel  természetesen  meghatározza  a  következtetések  érvényességének tartományát is.  Kérdőívünk  tehát  egy  jó  betekintést  nyújt  a  működő  tanácsadó  intézmények  potenciális ügyfélkörére. 

Hipotéziseink háttere  Hipotéziseinket,  elvárásainkat  nem  csupán  e  vizsgálatsorozat  egyre  bővülő  eredményeire  és  következtetéseire  alapoztuk,  hanem  egy  tágabb  kutatás­  sorozat  felvetéseit  is  felhasználtuk  (Lisznyai,  2004),  amely  klinikai  interjúkon 

vizsgálta  a  depressziós  betegek  betegség­koncepciójának  és  segítő  kapcsolatban való működésének összefüggéseit, valamint a tanácsadó­kliens  kapcsolat  és  a  terápiás  folyamat  elemzését  is  megkezdte  az  ELTE  Életvezetési  Tanácsadójának  tevékenységén  keresztül.  Ugyanakkor  a  hipotézisek  megfogalmazásakor  támaszkodtunk  a  kurrens  szakirodalom  (Kramer,  2005)  legújabb  fejleményeire,  következtetéseire  is  a  témával  kapcsolatban.

38 

4. HIPOTÉZISEK  A) Az elvárások és a tünetegyüttesek kapcsolata. A Rogers­elv: a  terápiás igények függetlenségének elve  A klinikai interjúkban egy érdekes sejtésünk támadt: a nyíltan, explicit módon  megfogalmazott  elvárások  és  a  tünetek,  a  betegségpercepció  nem  jár  logikusan együtt. A depresszív tüneteket mutató betegek közül sokan egyfajta  inkonzisztenciát  engednek  meg  ezzel  kapcsolatban  maguknak:  azaz  bár  a  tüneteket  betegségként,  az  ezzel  kapcsolatos  érzéseket  csak  mint  az  agyuk  diszfunkcionális  működésének  eredményeként  létrehozott,  jelentésnélküli  betegségtüneteket  értékelték,  az  elvárásokban  már  ugyanaz  a  felfokozott  kongruenciaigény  érvényesült,  mint  azok  esetében,  ahol  ez  a  megváltozott  szociális kogníció logikus következménye.  Felmérésünkben  csupán  áttételesen  tudtuk  vizsgálni  ezt  az  elvet  –  mindenesetre  azt  vártuk,  hogy  a  különböző  tünetek,  depresszív  jelzések  normál populáción való sokféle mintázata az elvárások esetében egy elvárás­  dimenzióval nem fog korrelálni, ez pedig a hitelesség­igény, a teljes elfogadás  igénye.  Az eredményekkel kapcsolatban olyan elvárásaink voltak mely szerint:  1)  A  depresszió­pontszámok  különböző  csoportosításai  között  a  tünetek  intenzitása szerint, illetve  2)  a különböző depresszió­pontszámok  mintázata szerint (azaz a  magas  NCS,  karakter­spektrum­depressziós  csoportban  és  a  magas  BDI,  diagnosztikus tünetcsoportban, illetve ezek kombinációiban)  bár  különbség  mutatkozik  majd  abban  a  tekintetben,  hogy  milyen  elvárás  (Elvárások  kérdőív)  és  kapcsolati  orientáció  (Bielefeldi  Kapcsolati  Orientáció  kérdőív)  jellemzőkkel  bírnak  ezek  a  csoportok,  azonban  a  személyközpontú  megközelítést  leginkább  leíró  elvárás­jellemzők  mentén  nem  fognak  különbséget mutatni a fenti csoportok. 

B) Az elvárások két forrása – a segítségkeresés és az önmegnyilatkozás­  igény mint az önismeret forrása  Előző 230 főn végzett vizsgálatunkban annyit meg tudtunk állapítani, hogy az  „Önmegnyilatkozással  szembeni  ellenállás”  az  egyedüli  kapcsolati  elvárás­  faktor,  amely  nemhogy  nem  jár  együtt  (azaz  nem  nő)  a  depressziós  tünetek  intenzitásával,  éppen  ellenkezőleg:  az  önmegnyilatkozás  egyre  könnyebben,  bátrabban megy.  Ahogy az ábrán látható – amelyet az Alkalmazott Pszichológiában megjelent  publikációból idéztünk – a magas NCS­pontszámú csoportoknál (akár magas  BDI­vel járt ez együtt, akár nem), nem nőtt az önmegnyilatkozással szembeni  ellenállás  –  ellenben  a  többi  Kapcsolati  Orientáció  faktorral,  ahol  a  pszichés

39 

problémákkal küzdők szignifikánsan magasabb „Személyesség iránti igényről”  és  magasabb,  az  „Elfogadással  kapcsolatos  szorongás”­t  mutattak.  Az  „Önmegnyilatkozással  szembeni  ellenállás”  is  egy  sajátos  szorongást  okozó  tényező, azonban ez még a csak magad BDI­t (és nem magas NCS­t) mutató  csoportokban még szignifikánsan alacsonyabb is volt.  7. Ábra: Depresszió mintázatok és Kapcsolati Orientációk  1,0  ,8  ,6  ,4  ,2 

Bizonytalanság  az elfogadottsággal 

­,0 

Személyesség iránti  ­,2 

Átlagok 

igény  ­,4 

Önfeltárással 

­,6  Normál jellemzõk 

Csak BDI 

Csak NCS 

szembeni ellenállás  BDI és NCS 

Depresszió Mintázatok  (Forrás: Lisznyai, 2005a)  Hasonló  elvárásokat  fogalmaztunk  meg  ebben  a  felmérésben  is:  az  önmegnyilatkozással  szembeni  ellenállásról  feltételeztük,  hogy  nem  nő,  hanem  vagy  nem  mutat  szignifikáns  különbséget,  vagy  éppenséggel  alacsonyabb  lesz  a  magas  BDI  (és  egyéb  depresszió­pontszámú)  csoportokban. 

C) Kognitív mediáció és integráció: I.  A kognitív protektív faktorok és a  depresszió  Egy,  részben  ezzel  a  tesztanyaggal  végzett korábbi  kutatásunk  egy  érdekes  összefüggésre utalt az asszertivitás és a depresszió között (Kiss és Lisznyai,  2003). Azóta újabb vizsgálatok (Zsolnai, 2005) és a nemzetközi szakirodalom  (Costello, 1993) is utal arra az összefüggésre, ami szerint az asszertivitás és  a  depresszió  kapcsolata  a  magas  depresszió­pontszám  övezetekben  erősebb,  minta  a  depressziós  tüneteket  csak  a  normál  mértékben  mutatok  esetében.  Ennek  az  összefüggésnek  komoly  jelentősége  van  témánk

40 

vonatkozásában,  de  érdekes  a  kognitív  terápiák  szakmai  alapja  szempontjából  is.  Az  asszertivitás  és  a  kognitív  terápiák  összefüggése  jól  dokumentált a szakirodalomban (pl Corey, 1990a, Corey, 1990b), de ezen túl  is  belátható,  hogy  az  asszertivitás  és  az  asszertivitás­tréningek  a  kognitív  terápiák  sokszor  elhanyagolt,  pozitív  oldalát  képviselik.  A  kognitív  megközelítések  ­  ebben  hasonlítanak  a  pszichodinamikus  terápiákra  ­  elsősorban  a  kliens  belátására,  önerejére  építenek,  és  kevés  teret  kap  a  szociális modell funkció. Az asszertivitás egyfajta vezérfonala az egészséges,  depressziós  tüneteket  nem  generáló,  józan  gondolkodásnak.  A  fent  idézett  összefüggés  az  asszertivitásnak  mint  terápiás  keretnek  és  célnak  az  érvényességére, azaz az érvényesség korlátaira utal.  Normál övezetben nem mutattak szignifikáns korrelációt az asszertivitás és a  depresszió  mérőszámai:  azaz  az  asszertivitás  változásával  nem  jár  együtt  a  depressziós tünetek növekedése vagy csökkenése, az asszertívebb vizsgálati  személyek  nem  feltétlenül  voltak  kevésbé  depressziósak,  mint  a  kevésbé  asszertívebbek.  A  másik  oldalról  is  megfogalmazhatjuk  ezt  az  összefüggést,  és  ez  talán  logikusabban  hangzik  a  kognitív  terápiák  nézőpontjából.  A  magasabb  depresszió­pontszámot  produkáló  vizsgálati  személyek  (az  összefüggés  az  igen  magas  BDI­pontszámot  produkáló  esetekre  volt  igaz),  azaz a komoly depressziós tünetekkel jellemezhető személyek esetében egy­  egy  asszertív  momentum  sikerélmény,  kilépés  a  depressziós  gondolati  rendszerből.  Egy  érdekes  adalék,  hogy  ez  az  összefüggés  a  nagyon  magas  BDI­  pontszámok  mellett  a  nagyon  alacsony  zónában  is  érvényes  volt.  Azok  esetében,  akik  majdnem  minden  depressziós  tünet  jelenlétét  és  a  legkisebb  intenzitású  előfordulását  'is  tagadták'  ez  az  összefüggés  újból  jelentkezett.  Erre  nem  volt  nehéz  magyarázatot  találni:  állandó  'készenlét'  szükséges  ahhoz, hogy ezt az abszolút 'depressziómentes' állapotot fenntartsuk.  Az eddigi vizsgálatok tehát egy ilyen típusú görbét mutattak:  8. Ábra: A depresszió és az asszertivitás összefüggése 

Albert&Emmons Asszertivitás átlaga 

50

40

30

20  BDI<=3 

3
14
BDI<25 

BDI összpontszám kategóriák 

(Forrás: Zsolnai, 2005, 47. oldal).

41 

Egy ilyen összefüggést kerestünk ebben a vizsgálatban is, feltételezve, hogy  több változó­típussal is hasonló összefüggést (vagy hasonló ívűt, de fordított  irányban)  kapunk.  Minden  olyan  változó  esetében  ezt  feltételeztük,  ahol  a  depresszió  és  valamilyen,  a  depresszió  diatézis­komponense  szempontjából  protektív kognitív faktor összefüggése esetében.  A protektív és diszfunkcionális kognitív faktorokról az alábbiakat feltételeztük:  ­  A  Coping  stratégiák  bizonyos  elemei;  az  érzelemreguláció  esetében  egy  pozitív,  a  diszfunkcionális  stratégiák  (önvádlás,  stb)  esetében  negatív irányban feltételeztük ezt az összefüggést.  ­  A terület­specifikus készségek („életkészségek”) hasonló összefüggést  mutatnak.  Ezek a változók tehát az egyes depresszió­pontszámokkal (BDI, NCS, DAS)  egy  hasonló  elrendezésű  görbét  mutatnak.  Azaz  a  nagyon  alacsony  és  a  nagyon magas tartományokban kapnak funkciót ezek a faktorok. 

D) A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök  Az  NCS  kérdőívvel  folyatatott  több  elővizsgálat  során,  illetve  az  egy  vizsgálaton  belüli  faktoranalízis­változatok  is  amellett,  hogy  az  NCS  megbízhatóságát  mutatták,  mégis  változatos  faktorstruktúrákat  kaptunk.  Egy  határozott kivétellel: a szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök szinte  minden vizsgálatban önálló faktorként jelentek meg.  Ez  a  jelenség  többféle  értelmezésre  is  lehetőséget  adott:  a  depressziós  tünetek  szeretettel  és  kötődéssel  kapcsolatos  torzító  hatása  ugyanúgy  lehetséges  módon  befolyásolja  az  eredményeket,  mint  egy  negatív  kulturális  minta. Ez utóbbi a magyar lelkiállapot megközelítésének egy új aspektusát  is  jelenti:  nem  csupán  az  egyén  diszfunkcionális  attitűdjeire,  sikertelen  alkalmazkodására  és  a  társadalom  által  biztosított  elégtelen  feltételekre  vezethetjük  vissza  a  magyarországi  fiatalok  problémáit,  de  a  kötődésekről,  kapcsolatokról, kooperációról alkotott diszfunkcionális kulturális mintákra is. A  vizsgálatok  során  arra  a  következtetésre  is  el  kellett  hogy  jussunk,  hogy  az  NCS­nek ezen faktora nem feltétlenül mutatott szoros összefüggést az egyéb  depresszió­változókkal  (még  leginkább  a  DAS­sal,  hiszen  annak  kérdései  közül vannak a szeretetre, kötődésre vonatkozó diszfunkcionális attitűdök is).  Ez  azt  mutatja,  hogy  nem  feltétlenül  párosult  az  ezen  a  faktoron  elért  magasabb pontszám egy depresszívebb állapottal; nem tartozott szervesen a  depressziós  tünetegyütteshez  (legalábbis  szubklinikai  szinten)  –  inkább  egy,  az alkalmazkodást rontó kulturális mintának értelmezhettük.  A  kulturális  minták  fogalmát  a  közgondolkodás  (a  jelen  dolgozat  írójának  intuíciója  szerint)  inkább  negatívnak  értékeli.  Ezzel  szemben  a  tudományos  pszichológia,  ezen  belül  a  pszichoterápiás  tudományok  hagyományai  a  „kulturális  mintákat”  bár  negatív  hangzású  fogalomakként  –  pl.  Moreno  „kultúrkonzerv” fogalma (Zeitlinger, 1991) – de alapvetően pozitív tartalommal

42 

határozzák  meg.  A  kulturális  konzerv  a  kultúra  egy  kreatív  olvasata  –  megoldásmódokat, más sorsok esszenciáját tanulhatjuk meg belőlük.  A  dolgozatban  mégis  egy  „negatív”  mintára  teszünk  hipotéziseket  –  egy  az  alkalmazkodást  gátoló,  a  társas  sikertelenséget  előidéző  kulturális  hiedelemre.  Tulajdonképpen  az  „integráció”  szempontjából  indokolható  leginkább ez  a  szemlélet:  a  szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdök  nem  egy  személyes  depressziós  tapasztalat  termékei,  sokkal  inkább  egy  negatív  társadalmi  tapasztalat  személyes  élettörténettel  nem  igazolt  (normál  depresszió­pontszámú  vizsgálati  személyek  esetében)  vagy  csak  indirekt  módon  igazolt  (magas  depresszió­pontszámú  vizsgálati  személyek  esetében).  Jelen  dolgozatban  különösen  fontosnak  tarjuk  ennek  a  jelenségnek  a  hangsúlyozását.  A  depresszív  társadalmi  tapasztalatok  és  a  személyes  depresszív élmények egymásra hatása itt különösen nagy veszélyt hordozhat  magában.  A  szociális  környezet  a  depressziós  tapasztalatokra  mintegy  válaszul adhatja ezeket a negatív mintákat, amelyek mint idegen test épülnek  be  a  depressziós  személyek  tapasztalatába,  ráadásul  nem  a  szokásos  integratív  módon,  ugyanakkor  a  terápia  számára  nehezen  elérhetően,  mivel  valenciájuk egybeesik a depressziós tünetfejlődéssel.  A  dolgozat  hipotézisei  a  szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdöket  tekintve:  ­  Azt  vártuk,  hogy  az  újabb,  hatszáz  fős  mintán  is  megkapjuk  ezt  az  NCS­faktort.  ­  Azt  vártuk,  hogy  bár  ez  egy,  az  NCS  konstruktumában  hangsúlyos  tényező  lesz,  nem  mutat  majd  szoros  korrelációt  a  diagnosztikus  szempontú self­report depresszióval (BDI).  ­  Ugyanakkor  azt  vártuk,  hogy  az  NCS  szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdjei  a  készségek  és  beválás  terén  korrelálni  fognak a társas szempontú SKILL­faktorokkal.  ­  Mintegy  ellenőrzésképpen, a  DAS  szeretettel kapcsolatos itemei  miatt  szükséges,  hogy  a  DAS  és  az  NCS  e  faktora  között  korrelációt  találjunk.  Amennyiben  ez  nem  teljesül,  módszertani  problémákat  kell  felkutatnunk  (hiszen  a  DAS  megfelelő  itemei  nagyon  hasonlóak  az  NCS ilyen értelmű itemeihez).  ­  Az  elvárásokra  vonatkozóan  két  feltevésünk  volt:  a  „személyesség  iránti  igénnyel”  és  az  „elfogadásra  vonatkozó  szorongással”  vártunk  szignifikáns összefüggéseket.  E) A háttérváltozókra vonatkozó specifikus hipotézisek  A szociodemográfiai háttérváltozók közül a legfontosabbakat, azok esetleges  az értelmezéseket befolyásoló működését minden egyes eredmény esetében  figyelembe  vettük.  Ilyen  szempontból  a  háttérváltozókat  mintegy  „rezidens”  módon,  minden  aktuális  vizsgálat  során  teszteltük,  és  nem  csak  e  résznek  képezik  tárgyát.  Azonban  néhány  specifikus  elvárást  is  megfogalmaztunk  –

43 

különösen  az  előző,  230  főn  lebonyolított  vizsgálatunk  kapcsán  kapott  eredmények tanulságaira alapozva.  A  háttérváltozók  közül  az  egyetemi  tagság  két  szempontból  volt  jelentős  az  előző  vizsgálatokban  (Lisznyai,  2005a);  ahol  régóta  működik  tanácsadó  szolgálat és ez valamennyire már köztudottnak számít a hallgatók között (és a  minta  is  olyan  hallgatói  körből  való,  ahol  ez  valószínűsíthető),  ott  a  segítő  kapcsolatra  vonatkozó  elvárások  megváltoznak;  illetve  az  egyetemi  tanulmányok jellege is befolyásolta az elvárásokat.  Ugyanakkor a legtöbb különbség, amely az egyetemi tagsággal függött össze,  két  másik  tényezőre,  a  nem  és  az  általános  szocioökonómiai  státuszra  volt  visszavezethető.  Ezekkel  kapcsolatban  konkrét  elvárásokat  is  megfogalmaztunk:  A  nők  és  a  férfiak  között  a  mentálhigiénés  állapot  különbségére  tettünk  előrejelzést.  Tulajdonképpen  arra  számítottunk,  hogy  a  kérdőívek  önbeszámoló  jellege  miatt  a  nők  –  a  társadalmi  elvárások  miatt  –  inkább  vallanak  negatív  érzéseikről,  gondolataikról,  mint  a  férfiak.  Így  az  NCS,  BDI,  DAS  összpontszámokat  tekintve  a  nők  esetében  szignifikánsan  magasabb  átlagokat vártunk.  Az  elvárások  tekintetében  is  ezzel  összefüggésben  a  nők  nagyobb  nyitottságát  vártuk  el  a  segítő  kapcsolat  iránt.  Különösen  a  Kapcsolati  Orientációk Kérdőívben azt vártuk, hogy a nők a „személyesség iránti igény”  faktoron  szignifikánsan  magasabb,  az  „ellenállás  az  önmegnyilatkozással  szemben” faktoron alacsonyabb pontszámot produkálnak.  A  szocioökonómiai  státusz  esetében  már  1999­ben  megbízható  eredményeket  mutattunk  a  mentálhigiénés  állapot  és  az  önbeszámolón  alapuló saját anyagi helyzet értékelése, illetve a származtatási család anyagi  helyzetének  értékelése  között  (Lisznyai,  1999).  Ezeket  az  összefüggéseket  most  is  elvártuk,  a  legutóbbi  vizsgálatunkban  (Lisznyai  2005)  pedig  kiegészítettük  ezt  a  szempontot  a  szociális  kapcsolatok  minőségének  értékelésével. 

F) Kognitív mediáció – NCS  Egy  2003­as  kutatásunk  tanulságaként  (Perzcel,  Lisznyai,  Kiss,  2003,  Lisznyai, 2005a) a drogfogyasztást és a mentálhigiénés változókat, éllapotot,  és az aktuális élethelyzetet, illetve az aktuális élethelyzettel való megküzdést  egy “kognitív mediációs modellben” foglaltuk össze.  Egy  kognitív  mediációs”  elemet  igyekeztünk  megtalálni,  amely  megmagyarázná  a  droghasználat  és  a    mentálhigiénés  változók  között  a  vizsgálatokban  gyakran  tapasztalt  fordított  U alakú  görbét (azaz  a  magas  és  az  extrémen  alacsony  övezetekben  is  rosszabb  a  vizsgálati  személyek  emntálhigiénés  állapota,  mint  a  viszonylag  ritkán  fogyasztók  között).  A  rizikótényezők és a rizikómagatartés közötti kognitív autonómia faktorait tettük  a felelőssé a mentálhigiénés állapotért.

44 

9. Ábra: A kognitív mediáció modellje 

Kognitív Mediáció 

Belső kapacitások és  társas támogatás 

Kognitív Mediáció 

Mentállhigiénés státusz:  depresszió és szorongás 

Drogfogyasztás,  egészségmagatartás Kognitív mediáció 

Akkori kutatásainkban az eredmények arra utaltak, hogy az NCS (Neurotikus  Kognitív  Struktúra  Kérdőív)  működik  ilyen  mediáló  tényezőként.    Az  NCS­ről  már  a  dolgozatban  írtunk,  logikusnak  tűnt,  hogy  egy  ilyen  változó  működjön  közre ebben az esetben is. 

45 

5. EREDMÉNYEK  A) Az elvárások és a tünetegyüttesek kapcsolata. A Rogers­elv: a  terápiás igények függetlenségének elve.  Az  eredményekkel  kapcsolatban  olyan  elvárásaink  voltak  –  amelyeket  az  A)  Hipotéziekben foglaltunk össze – mely szerint  1)  A  depresszió­pontszámok  különböző  csoportosításai  között  a  tünetek  intenzitása szerint;  2)  A különböző depresszió­pontszámok  mintázata szerint (azaz a magas  NCS,  karakter­spektrum­depressziós  csoportban  és  a  magas  BDI,  diagnosztikus tünetcsoportban, illetve ezek kombinációiban) 

„Bár  különbség  mutatkozik  majd  abban  a  tekintetben,  hogy  milyen  elvárás  (Elvárások  kérdőív)  és  kapcsolati  orientáció  (Bielefeldi  Kapcsolati  Orientáció  kérdőív)  jellemzőkkel  bírnak  ezek  a  csoportok,  azonban  a  személyközpontú  megközelítést  leginkább  leíró  elvárás­jellemzők  mentén  nem  fognak  különbséget mutatni a fenti csoportok.”  Az  eredmények  megerősítették  ezt  a  hipotézist.  A  két  kapcsolati  preferenciákra  vonatkozó  (az  elvárások  és  a  kapcsolati  oerientáció  kérdőív)  eredményeit mutatjuk be a következő ábrákon:  10. Ábra Depressziós mintázatok és kapcsolati orientációk  1,0  ,8  ,6  ,4  ,2 

Bizonytalanság  az elfogadottsággal 

­,0 

Személyesség iránti  ­,2 

Átlagok 

igény  ­,4 

Önfeltárással 

­,6  Normál jellemzõk 

Csak BDI 

Csak NCS 

szembeni ellenállás BDI és NCS 

Depresszió Mintázatok 

46 

11. Ábra Depressziós mintázatok és az elvárások 5 faktora  ,6 

,4 

,2  Humanisztikus  ­,0  orvoslás  Existential shift 

­,2 

Átlagok 

Nem hisz benne  ­,4 

Gyógyszerellenes 

­,6  Normál jellemzõk 

Pszichológiaellenes  Csak BDI 

Csak NCS 

Magas NCS, BDI 

Depressziós mintázatok és az elvárások 5 faktora  A Kapcsolati Oreintáció Kérdőív részletesebb elemzése ebből a szempontból  a  B)  Hipotézishez  tartozó  eredmények  alatt  kerül  kifejtésre.  Az  Elvárások  kérdőív részletes elemzését azonban itt közöljük:  ­ ha itemenként elemezzük az elvárás­kategóriákat, az alábbi ábrákat kapjuk  (ahol  a  2­es  és  3­as  kategória  nem  ad  szignifikáns  különbséget,  ott  szaggatott vonallal jelöltük a változó értékeit a diagramon).

47 

12. Ábra: Elvárás­itemek és a depresszió­pontszámok I.  3,5  ELV01  3,0 

ELV02 

Az elvárás­kategóriák átlagai 

ELV03  2,5 

ELV04  ELV05 

2,0  ELV06  ELV07  1,5  ELV08 

1,0  Normál jellemzõk 

ELV09  Csak BDI 

Csak NCS 

Magas NCS, BDI 

Depresszió­pontszám mintázatok  13. Ábra: Elvárás­itemek és a depresszió­pontszámok II.  4,0  ELV10  3,5  ELV11  ELV12 

3,0 

ELV13  2,5  ELV14  ELV15 

2,0 

Átlagok 

ELV16  1,5 

ELV17 

1,0  Normál jellemzõk 

Csak BDI 

Csak NCS 

ELV18 Magas BDI, NCS 

A depresszió­pomtszámok mintázatai 

48 

14. Ábra: Elvárás­itemek és a depresszió­pontszámok III.  4,0  ELV19  3,5  ELV20  ELV21 

3,0 

ELV22  2,5  ELV23  ELV24 

2,0 

Átlagok 

ELV25  1,5 

ELV26 

1,0  Normál jellemzõk 

ELV27  Magas BDI 

Magas NCS 

Magas BDI, NCS 

A depresszió­pontszámok mintázatai  Az  eredményekről  szólva  az  igazságnak  tartozunk  annyival,  hogy  az  eredmények,  azaz  különösen  a  Magas  BdI  és  a  Magas  NCS  csoport  közötti  különbségek is csak néhány esetben szignifikánsak: a 19­es, 13­as, 2­es, 7­  es  item  esetében  p<0,05­ös,  a  8­as  esetében  p<0,01­es  szinten.  A  tendenciáktól azonban leginkább a szaggatott vonallal jelzett itemek tértek el:  4. Ha valamilyen pszichés betegség tüneteit észlelném magamon, akkor is hinnék abban, hogy ezek  megoldása valamilyen pszichológiai, önismereti úton, a problémák tisztázásával lehetséges.  9. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol csak az aktuális állapotomra kell figyelnem, és  nem kell a jövőbeli dolgok miatt aggódnom.  10. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol a segítővel töltött idő csak számomra lenne  fenntartva, itt minden, amit mondok fontos, és komolyan veszik minden érzésemet és gondolatomat.  12. A pszichológus nem próbálna meg kényszeríteni arra, hogy alkalmazkodjam a társadalom  elvárásaihoz.  15. A segítő kapcsolatban feltétel nélküli elfogadást kell tapasztalnom.  21. Fontos, hogy a pszichológus megértse az érzéseimet, még ha azok mások számára idegennek, nem  elfogadhatónak tűnnek is. 

A fenti itemek elég jól illenek a klinikai minta – és saját terápiás tapasztalatunk  által  –  alátámasztott  feltételezéshez,  amely  szerint  a  személyközpontú  terápiás  attitűd  iránti  elvárások  a  tünetek  növekedésével  egyre  hangsúlyosabbá  válnak,  ugyanakkor  nem  függnek  a  tünetek  konceptualizációjától.

49 

B) Az elvárások két forrása – a segítségkeresés és az önmegnyilatkozás­  igény mint az önismeret forrása 

Miután  a  Kapcsolati  Orientációk  szignifikáns  eltéréseket  mutattak  az  egyes  intézmények  között  is,  és  ami  még  fontosabb  –  némileg  eltérő  variancia­  mutatókat  is  produkáltak,  ezért  a  legkorrektebb  elemzést  úgy  hajthattuk  végre,  ha  elvégeztük  a  hipotézis  tesztelését  mindkét  mintán  külön­külön  egymás  után.  Ez  annál  is  inkább  indokolt  volt,  mivel  ezeket  a  hipotéziseket  éppen  a  230­as  mintán  már  meglévő  eredmények  alapján  állítottuk  össze  –  így  ezen  az  almintán  ezek  az  eredmények  természetesen  a  hipotéseknek  megfelelőek voltak, így nem lett volna teljesen korrekt e vizsgálat eredményeit  is  itt  újból  számba  venni.  A  két  vizsgálat  összehasonlítása  azonban  egy  jó  kontroll­elemzés  lehetőségét  jelentette.  A  meta­analízisekhez  hasonlóan,  hipotézisünk  érvényességét  nagyban  alátámasztja,  ha  két  független  mintán  és  alapvetően  két  különböző  vizsgálati  procedúra  után  is  hasonló  eredményekhez jutunk egy összefüggéssel kapcsolatban.  Az  alábbi  eredményeket  kaptuk  a  legutóbbi,  600  fős  mintán  (és  összehasonlításként közöljük a 230 fős minta eredményeit is):

50 

15. Ábra: Kapcsolati orientációk és NCS kategóriák a két mintán 

A   600 fős mintán kapott eredmények 

A    230 fős mintán kaptt eredmények 

1,0  1,0 

,8  ,8 

,6 

,6  ,4 

,4 

,2 

Önmegnyilatkozással  ,2 

Bizonytalanság az 

0,0 

szembeni ellenállás 

­,2  Személyes kötõdés 

Átlagok 

­,4 

igénylése 

­,6 

Önmegnyilatkozással 

­,8  1,00 

szembeni ellenállás  2,00 

3,00 

Az NCS kategóriák és a Kapcsolati Orinentációk 

Faktor­átlagok 

elfogadottsággal sz. 

Bizonytalanság az 

0,0 

elfogadottsággal sz.  ­,2  Személyes kötõdés  ­,4  Normál NCS 

igénylése Magas NCS 

A Neurotikus Kognitív Struktúra Kérdõív Csoportjai 

51 

16. Ábra: Kapcsolati orientációk és BDI kategóriák a két mintán 

1,0 

1,0 

,8 

,8 

,6 

,6 

,4  ,4 

Önmegnyilatkozással 

Bizonytalanság  ,2 

igénylése  ­,2  Önmegnyilatkozással 

­,4  Alacsony BDI 

szembeni ellenállás  Normál BDI 

Faktor Átlagok 

Személyes kötõdés 

0,0 

Átlagok 

szembeni ellenállás 

az elfogadottsággal 

,2  Bizonytalanság az  elfogadottsággal sz.  0,0  Személyes kötõdés  ­,2  Normál BDI 

igénylése Magas BDI 

Magas BDI 

A Beck Depresszió Kérdõív szerinti csoportosítás 

A Beck Depresszió és a kapcsolati orientációk 

52 

,4 

,6  ,5 

,2 

,4  0,0 

,3  ­,2 

Bizonytalanság az 

,2 

Önmegnyilatkozással 

elfogadottsággal sz.  ­,4 

Önmegnyilatkozással  ­,8  1,00 

szembeni ellenállás  2,00 

3,00 

DAS Összpontszám kategóriák 

Faktor Átlagok 

Átlagok 

igénylése  ­,6 

szembeni ellenállás 

,1 

Személyes kötõdés 

Bizonytalanság az  0,0  elfogadottsággal sz.  ­,1 

Személyes kötõdés 

­,2  Normál DAS 

iránti igény  Magas DAS 

A Diszfunkcionális Attitûd Skála szerinti csoportosítás 

17. Ábra: Kapcsolati orientációk és DAS kategóriák a két mintán

53 

Az  eredmények  alapján  jól  látható,  hogy  nagyon  hasonló  elrfendezést  kaptunk,  mint  az  előző  minta  esetében.  A  különbség  annyi,  hogy  míg  a  230  fős  minta  esetében  nem  kaptuk  meg  a  várt  eredményeket  az  NCS­  kategorizáció esetében, ebben az esetben az ANOVA elemzés nem mutatott  szignifikáns különbséget az „Önfeltárással szembeni ellenállás” faktor­átlagai  között  az  NCS­csoportosítás  szerint  sem  (a  230  fős  mintán  egy  alacsony,  p<0,05 szintű különbség mutatkozott e tekintetben).  Megvizsgáltuk a kapcsolati orientációk eloszlását a “kritikus csoportokban is”  (a  Háttérváltozókról  szóló  részben  erre  még  részletesebben  is  kitérünk).  Rizikócsoportoknak  neveztük  azt  a  46  illetve  43  főt  az  összevont,  870  fős  mintában,  akik  20­nál  magasabb  BDI  illetve  87­nél  magasabb  NCS­  pontszámot értek el.  18. Ábra: Az NCS87 Rizikócsoport és a Kapcsolati Orientációk  ,8 

Regressive Factor Score Átlagok 

,6 

,4  Szorongás az  ,2 

elfogadottság miatt  Személyesség iránti 

0,0 

igény  Önfeltárásra való 

­,2  nem kritikus NCS 

képesség NCS 87 fölött 

Az NCS87 rizikócsoport és a Kapcsolati Orientációk 

54 

19. Ábra: A BDI20 Rizikócsoport és a Kapcsolati Orientációk  ,8 

Regressive Factor Score Átlagok 

,6 

,4  Szorongás az  ,2 

elfogadottság miatt  Személyesség iránti  igény 

0,0 

Önfeltárásra való 

­,2  nem kritikus BDI 

képesség  BDI 20 fölött 

A BDIR20 Rizikócsoport és a Kapcsolati Orientációk 

Mint az ábrákból látható, míg a “Személyesség iránti igény” és a “Szorongás  az elfogadottság miatt” faktorok szignifikáns mértékben (p<0,01) magasabbak  a  rizikócsoportokban,  addig  az  “Önfeltárásra  való  képesség”  egyáltalán  nem  sérül  (vagy  a  negatív  itemek  felől  megfogalmazva  –  az  önfeltárással  szembeni ellenállás nem nő).  Szembetűnő az is, hogy mennyire hasonló Kapcsolati Orientáció profilt mutat  a  két  rizikócsoport  (amely  között  csak  mintegy  9  vizsgálati  személy  az  átfedés).  A  BDI  és  az  NCS  nagyon  sok  tekintetben  máshogyan  működött  a  mintán,  ugyanakkor  a  segítő  kapcsolatokkal  szembeni  elvárásokat  tekintve  mégis nagyon hasonlóak voltak – függetlenül a tünetek konceptualizációjától,  a  segítő  kapcsolatokat  a  depressziós  tünetek  ugyanolyan  irányba  módosították.  Itt  valóban  a  klinikai  tapasztalattal  teljesen  egybevágó  eredményeket találtunk.

55 

C) Kognitív mediáció és integráció: I.  A kognitív protektív faktorok és a  depresszió 

Előzmények – depresszió és asszertivitás  Az  elvárásoknak  megfelelően  a  coping  faktoroknál  különösen  az  érzelem­  moderálás  és  a  problémafókuszú  megküzdés  esetében  vártunk  volna  egy  U  alakú  összefüggést.  Ezt  egyik  coping  faktor  esetében  sem  kaptuk  meg  azonban:  20. Ábra: Coping Faktor Átlagok és Beck Depresszió Értékek  ,8  ,6  ,4  ,2 

Coping Faktor Átlagok 

Probléma­fókuszú  0,0  Érzelem­fókuszú  ­,2  Érzelmi támaszt  ­,4 

keres 

­,6 

Önhibáztat 

­,8  Alacsony 

Ventillál  Normál 

Magas 

Beck Depresszió Értékek  Az  U  alakú  görbe  jelentette  volna  azt,  hogy  „alacsony”  tartományokban  máshogy  működik  a  megküzdés  mint  a  magas  tartományok  esetében.  Érdemes  azonban  leszögeznünk,  hogy  az  „adatkezelési  stratégiák”  részben  Említettek  alól  jelen  esetben  éppen  a  BDI  volt  kivétel;  nagyon  alacsony  értékei is  mind  egy  szóráson  belülre  estek.  A  „Ventillálás”  esetében  kaptunk  egyedül elvárásainknak megfelelő eredményt:  Az  eredmények  egyébként  a  második  (érzelem­fókuszú)  faktor  kivételével  minden  esetben  szignifikánsak:  az  Önhibáztatás  és  a  Ventillálás  esetében  p<0,001, a Probléma­fókusz és az Érzelmi Támaszkeresés esetében p<0,05  szinten.  Sőt,  ha  az  egyes  csoportok  közötti  különbségeket  önmagukban  nézzük az értékek „íve” éppen az elvárttal ellentétes eredményt ad:

56 

2. Táblázat: BDI csoportok és Coping preferenciák  T­értékek  Az 1­es és 2­es  (Alacsony és  Normál BDI)  Csoportok között 

T­értékek  Az 3­as és 2­es  (Magas és Normál  BDI)  Csoportok között 

t  Sig. (2­tailed)  Problémafókusz  (equal variances not  assumed)  Érzelem­  menedzsment  Érzelmi Támasz  Önhibáztatás  Ventillálás 

t  Sig. (2­tailed) 

2,223  2,181 

,027  ,030 

­1,398  ­1,468 

,164  ,148 

,565 

,572 

­,770 

,442 

,552  ­2,266  ­2,372  ­7,192  ­7,393  ­2,704  ­2,937 

,581  ,024  ,019  ,000  ,000  ,007  ,004 

­,739  ­1,603  ­1,444  2,591  2,555  2,628  2,550 

,463  ,110  ,155  ,010  ,014  ,009  ,014 

Ahogyan  a  táblázat  mutatja,  az  ábrán  az  ívek  éppen  fordított  módon  „hajlottak”,  mint  azt  vártuk:  sokkal  inkább  számított  a  megfelelő  coping  működésmód a normál és a közepes BDI tartomány között, mint a magas és  a  normál  BDI  tartomány  megkülönböztetésében.  Természetesen  ez  is  lehet  vizsgálatunk  eszközeinek  egy  következménye  (a  coping  teszt  és  annak  egy,  még  ha  statisztikailag  igazolt  is,  mégis  szokatlan  használata),  vagy  éppen  a  konstruktumok az asszertivitással nem jól összevethető volta.  Ugyanez az NCS esetében:  21. Ábra: NCS Értékek és Coping preferenciák  ,8  ,6  ,4  ,2  Problémafókusz  0,0  Érzelem­fókusz  ­,2 

Átlagok 

Érzelmi támasz  ­,4 

keresése 

­,6 

Önvádlás 

­,8  Alacsony NCS 

Ventillál Normál NCS 

Magas NCS 

NCS Csoportosítás 

57 

A próbák eredményei:  3. Táblázat: NCS csoportok és Coping preferenciák  T­próba az 1­es és  T­próba az 2­es és  2­es (Normál és  3­as (Normál és  alacsony NCS)  magas NCS)  csoportok között  csoportok között  t  Sig. (2­tailed)  t  Sig. (2­tailed)  Problémafókusz  (Equality of means  not assumed)  Érzelemfókusz  Érzelmi támasz  keresés  Önvádlás  Ventillálás 

1,389  1,341 

,166  ,184 

­1,330  ­1,421 

,185  ,160 

­2,619  ­2,372  ­,385 

,009  ,020  ,700 

,176  ,161  ­2,998 

,860  ,872  ,003 

­,391  ­5,759  ­6,071  ­3,920  ­4,390 

,697  ,000  ,000  ,000  ,000 

­2,833  2,071  1,852  4,579  4,183 

,006  ,039  ,069  ,000  ,000 

Az NCS esetében nem egyértelmű az eredmény: szignifikáns különbség volt  az  „Érzelmi  Támaszkeresés”    esetében  a  magas  és  a  normál,  az  „Érzelemfókusz”  esetében  a  Normál  és  az  alacsony  NCS  kategóriába  sorolt  személyek  coping­átlagai  között.  A  „Problémafókusz”  nem  mutatott  szignifikáns  különbséget,  az  „Önvádlás”  és  a  „Ventillálás”  esetében  mindkét  irányban szignifikáns eltérés mutatkozott.

58 

Miután  az  eredmények  nem  teljesen  illeszkedtek  az  elvárásokhoz  –  elismerve,  hogy  ez  végül  is  hipotézisünkkel  ellentmondó  folyamatok  eredménye  is  lehet  –  megpróbálkoztunk  egy,  a  már  idézett  asszertivitás­  vizsgálatokhoz  hasonló,  szenzitívebb  depresszió­pontszám  felosztással.  Elkülönítettünk újabb kategóriákat, és a BDI­pontszámban megkülönböztettük  az átlagtól 1 illetve 2 szórásra lévő depresszió­pontszám övezeteket. 

Az alábbi eredményt kaptuk a coping faktorokra vonatkozóan:  22. Ábra: BDI övezetek és Coping faktorok  1,5 

1,0 

,5  Problémafókusz  Érzelemfókusz 

0,0 

Érzelmi támasz  keresés 

Átlagok 

­,5  Önvádlás  ­1,0  BDI 0­2 

Ventillálás  BDI 3­tól BDI ­1s 

BDI +/­1s 

BDI +2s 

BDI Kategóriák 

Az  „Önvádlás”  kategóriában  egy  hasonló  elrendezést  (természetesen fordított irányban), mint az asszertivitás esetében.

találtunk 

59 

Az  NCS  esetében  éppen  ezzel  ellentétes  eredményt  kaptunk  az  újrakategorizált eredmények alapján:  23. Ábra: NCS övezetek és Coping faktorok I.  1,0 

,5 

0,0  Problémafókusz  ­,5  Érzelemfókusz  ­1,0 

Érzelmi Támasz 

Átlagok 

keresés  ­1,5 

Önvádlás 

­2,0  1,00 

Ventillálás  2,00 

3,00 

4,00 

5,00 

NCS Kategorizáció és Coping Faktorok 

A  különbségek  a  csoportok  között  p<0,01  szinten  szignifikánsak,  kivéve  az  „Érzelemfókusz” faktort.

60 

Egy  másik  NCS  kategorizáció  szerint,  amelyben  „széthúztuk”  az  NCS­  sávokat,  és  így  különbontontva  kritikus  NCS­övezeteket is  vizsgálhattunk  (5:  NCS97 azaz több mint két szóráson kívül):  24. Ábra: NCS övezetek és Coping faktorok II.  1,5 

1,0 

,5  Problémafókusz  0,0  Érzelemfókusz  ­,5 

Érzelmi Támasz 

Átlagok 

Keresése  ­1,0 

Önvádlás 

­1,5  1,00 

Ventillálás  2,00 

3,00 

4,00 

5,00 

NCS Kategorizáció és Coping Faktorok 

Az  „életkészségek”  terén  ezek  a  különbségek  kifejezettebbek,  két  csoportba  oszthatjuk  mindennapi  küzdelmeink  sikeres  megvívásához  szükséges  kapacitásainkat:  ­  1) Amelyek fontosak ahhoz, hogy mindennapi küzdelmeinket sikeresen  vívjuk  meg,  de  jelentőségük  csökken,  ha  krízisbe  jutunk  vagy  súlyos  depressziós állapottal kell megküzdenünk. Ezek a készségek, ahogyan  Schwartz  (1984)  gyakran  idézett  vizsgálatában  rámutatott,  rövid  időn  belül  is  nagy  mértékben  befolyásolhatják  hangulatunkat  (a  normál  tartományon belül). 

­  2)  Amelyek  kifejezetten  ezekben  a  megváltozott  élethelyzetekben  kapnak  jelentőséget,  egyébként  hangulatunkat  tekintve  nem  bírnak  olyan  nagy  jelentősséggel  (egyé  szempontból  természetesen  fontos  szerepet  tölthetnek  be  mindenki  életében,  azonban  a  depresszió­

61 

pontszámmal  nem  korreláltak  a  normál  övezeten  belül).  Ez  utóbbi  itemcsoport amelyre hipotézisünk vonatkozott.  Az életkészségek esetében az alábbi itemek tartoztak az egyik illetve a másik  csoportba:  1)  Tehát amelyre „egészséges” állapotban nem kell annyira figyelnünk, de  nagyon depressziós állapotokban kritikus jelentősége lehet:  Fontosnak tartom egészségem karbantartását – járok orvosi (fogorvosi) ellenőrző vizsgálatokra.  Ha a tanulásra gondolok, hatékonynak érzem magam.  Képes vagyok úgy szervezni az életemet, hogy a körülöttem élők igényeit is figyelembe vegyem.  Tisztában vagyok választott szakterületem követelményeivel.  Tudatosan tervezem időbeosztásom, beleértve az éjszakai szórakozást is.  Gondot fordítok a minőségi táplálkozásra (diéta, kiegyensúlyozott tápanyag­összetétel, bio élelmiszer, stb.)  Tudom, hogyan kezdeményezzek kapcsolatokat, ismerkedést.  Korlátozom az alkoholfogyasztásom.  Tanulásomat, tudásom bővítését tervszerűen végzem.  Fontos számomra, hogy tanuljak, hogy jó jegyeket szerezzek. 

2)  Amelyek elveszítik jelentőségüket ebben a depressziós állapotban, de  egészségesek  számára  meghatározóak  a  napi  hangulat  szempontjából:  Bizalommal tekintek a jövőmre.  A kellemetlen feladatok megoldását igyekszem minél előbb megvalósítani.  Tudom, mikor, hogyan, mit kell tennem ahhoz, hogy alaposan megtanuljak valamit.  Könnyen koncentrálok a tanulásra.  Tudok kezdeményezni igényeimnek megfelelő intim kapcsolatot.  Általában sikerül jól kifejeznem magam: igényeim, érzéseim meghallgatásra találnak.

62 

A skillek faktoranalízise után ezeket az eredményeket így árnyaltuk:  25. Ábra: NCS Kategorizáció és Skill faktorok  ,6  Felelõsségválallás  ,4  2  ,2 

Szociális  kompetencia 

­,0  4  5 

­,2 

Átlagok 

6  ­,4 

7 

­,6  NCS átlag alatt 

8  Normál NCS 

Magas NCS 

NCS Kategorizáció és Skill faktorok  Az  1­es  (Egyéni  és  társadalmi  felelősségvállalás)  és  2­es  (szociális  kompetencia)  esetében  az  egyszempontos  ANOVA  p<0,001  szinten  szignifikáns különbséget mutatott – elsősorban a magas NCS és normál NCS  csoportok közötti különbségnek köszönhetően.  A SKILL­kérdőív faktorai (8 faktorra, 1,5­ös nél nagyobb sajátértékű faktorok)  1  2  3  4  5  6  7  8 

Egyéni és társadalmi felelősségvállalás  Kognitív kapacitás és kompetencia  Szociális kompetencia  Egészség­magatartás  Kooperáció  Társadalmi érzékenység, vitaképesség  Feladattudatosság  Droghasználat, alkoholhasználat kerülése

63 

A DAS csoportosítás meglepő eredményeket adott:  26. Ábra: DAS kategorizáció és SKILL faktorok  ,4  1  ,3  2  ,2 

3  4 

,1  5  0,0 

6 

Átlagok 

Feladattudatosság  ­,1  Drog­ alkohol­  ­,2  Átlag alatt 

­használat kerülése  Normál 

Magas 

DAS KAtegorizáció és SKILL faktorok 

A Feladattudatosság az alacsony és a normál, a drog­ és alkoholhasználat a  normál  ill.  alacsony  és  magas  kategóriák  között  adott  p<0,05  szinten  szignifikáns  különbséget  –  fordított  irányban.  Ennek  az  összefüggésnek  a  magyarázatára még kitérünk az Eredmények E) részében.

64 

27. Ábra: BDI kategorizáció és SKILL faktorok  ,6  Felelõsségválallás  ,4  2  ,2 

Szociális  kompetencia 

­,0  4  5 

­,2 

Átlagok 

6  ­,4 

Feladattudat 

­,6  1,00 

8 2,00 

3,00 

Beck Depresszió pontszámok és SKILL faktorok 

65 

D) A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök  Az NCS faktorai a 600 fős mintán, és azokat a legnagyobb súllyal  reprezentáló itemek:  Faktor1 

„ Negatív Világ” 

25. Ritkán kellemes az időjárás.  33. Az ember fiatalsága gyorsan elmúlik.  35. Minden rosszra előre fel kell készülni.  36. Az ember csak saját magában bízhat.  34. Az élet egyre nehezebb.  26. Az élet csupa hajsza, gürcölés. 

Faktor2 

3  3  3  3  3  3 

4  4  4  4  4  4 

0  0  0  0  0  0 

1  1  1  1  1  1 

2  2  2  2  2  2 

3  3  3  3  3  3 

4  4  4  4  4  4 

0  0  0 

1  1  1 

2  2  2 

3  3  3 

4  4  4 

0  0 

1  1 

2  2 

3  3 

4  4 

1  1  1  1 

2  2  2  2 

3  3  3  3 

4  4  4  4

„ Másság­tudat” 

7. Én nagyon más vagyok, mint a többi ember.  9. Elég nehéz, makacs természetem van. 

Faktor5 

2  2  2  2  2  2 

„ Negatív Önértékelés” 

1. Ha másokkal összehasonlítom magam, rendszerint alulmaradok.  8. Nagyon sok olyan dolog van, amit szeretnék, de képtelen vagyok megtenni.  40. Néha úgy érzem, hogy semmi sem lesz belőlem. 

Faktor4 

1  1  1  1  1  1 

„ Negatív Szociális Világ” 

14. A lányok és a fiúk közötti barátság erkölcstelen dolog.  15. A szeretet sohasem őszinte.  23. Nem érdekel, mi történik a világban.  30. Nem örülök, ha valami jó ér, mert utána mindig valami rossz következik.  27. Az életnek nincs igazi értelme.  28. Az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz. 

Faktor3 

0  0  0  0  0  0 

„ A szeretettel összefüggő diszfunkcionális attitűdök” 

11. Szeretném, ha mindenki szeretne engem.  19. Ha szívességet teszek, elvárhatom, hogy hálával viszonozzák.  18. Elvárhatom, hogy a környezetemben szeressenek.  12. Ahhoz, hogy szeressenek valakit, először tennie kell érte valamit az embernek. 

0  0  0  0 

66 

Faktor6 

„Depresszív versengés” 

38. Nem szeretem, hogy állandóan versenyezni kell másokkal az élet minden területén.  39. Nem baj, ha az ember sikertelen marad az életben, az a fontos, hogy a belső értékei  megmaradjanak. 

Faktor7 

0  0 

1  1 

2  2 

3  3 

4  4 

0  0 

1  1 

2  2 

3  3 

4  4 

„Negatív kötődési minták” 

­­­­Negatív!5. Hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat.  12. Ahhoz, hogy szeressenek valakit, először tennie kell érte valamit az embernek. 

Az  utóbbi  két  faktor  nehezebben  volt  értelmezhető  és  kisebb  (1  alatti)  sajátértékkel  rendelkezett.  Nem  mutattak  szignifikáns  eltérést  a  kísérleti  változókkal, ezért a továbbiakban nem vettük számba őket az elemzésnél.  A kooperáció SKILLfaktor és a szeretettel kapcsolatos NCS faktor között  szignifikáns korrelációt találtunk, valamint a DAS összpontszámmal.  4. Táblázat: A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök – DAS és SKILL  kooperáció  DAS Összpontszám  KOOPERÁCIÓ SKILL  FAKTOR  Szeretettel kapcsolatos  Pearson Correlation  ,317  ,148  diszfunkionális attitűdök:  NCS  Sig. (2­tailed)  ,000  ,001 

A  BDI  és  az  NCS  szereret­faktora  között  azonban  nem  volt  szignifikáns  a  korreláció.  Ez  hipotézisünket  erősíti  annyiban,  amennyiben  ez  ­  a  több  vizsgálaton  keresztül  érvényesülő  faktor  –  inkább  kulturálisan  determinált  jelenséget sejtet. 

A Kapcsolati Orientációkkal kapcsolatban nem egészen azt a mintázatot  kaptuk, mint a hipotézisekben elvártuk.  5. Táblázat: A segítő kapcsolat iránti korrelációk és az NCS szeretettel kapcsolatos  faktorának kapcsolata  Az  elfogadással  A személyesség  Ellenállás az  szembeni  iránti igény  önfeltárással  bizonytalanság  szemben  NCS: A  Pearson  ,043  ,160  ,190  szeretettel  Correlation  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdök  Sig. (2­tailed)  ,355  ,001  ,000

67 

Szignifikáns  korrelációt  –  szemben  a  hipotézisekben  foglalttal  –  a  „személyesség  iránti  igény”  és  az  „ellenállás  az  önfeltárással  szemben”  kapcsolati  orientáció  faktorok  esetében  kaptunk.  Feltételeztük  ezt  a  kapcsolatot  a  „személyesség  iránti  igény”  esetében,  ugyanakkor  az  „elfogadással  szembeni  bizonytalanság”  esetében  vártuk  el  inkább  az  együttjárást.  6. Táblázat: Az NCS­faktorok varianciaanalízise a Beck Depresszió összpontszám  kategorizációja mentén  F  Sig.  NCS  Faktor 1  6,216  ,000 

NCS  Faktor 2  3,362  ,019 

NCS  Faktor 3  30,722  ,000 

NCS  Faktor 4  4,852  ,003 

NCS  Faktor 5:  2,610  ,050  A szeretettel  öszefüggő  diszfunkcionális  attitűdök 

NCS  Faktor 6 

,529  ,662 

NCS  Faktor 7 

,991  ,397 

Érdemes megfigyelni azonban az összefüggés irányát. Az ábra a szignifikáns  különbségeket mutató 5 faktor átlagokat mutatja az egyes BDI kategóriákban:

68 

28. Ábra: Az NCS faktorok és BDI kategorizáció I.  2,0 

NCS 1 

1,5 

(Negatív világ)  1,0 

NCS 2  (Negatív szociális) 

,5 

NCS 3  (­ Önértékelés) 

0,0  NCS 4 

Átlagok 

("Betegség")  ­,5  NCS 5  ­1,0  BDI 0­2 

(­Szeretet)  BDI 3/­1s 

BDI +/­1s 

BDI 1s+ 

NCS Faktorok a BDI kategorizáció szerint  Míg a négy másik – valójában a BDI­től csak a módszertani részben említett  módon, a válaszadás módjában különböző – faktor esetében az összefüggés  egyértelmű,  a  negatív  állítások  átlaga  éppen  a  magas  BDI­pontszámú  csoportokban alacsonyabb, mint az átlagos vagy az alatti csoportban.  Ugyanez a BDI 3 csoportjában:

69 

29. Ábra: Az NCS faktorok és BDI kategorizáció II.  1,5 

NCS 1  1,0 

(Negatív világ)  NCS 2 

,5 

(­szociális)  NCS 3 

0,0 

(­Önértékelés)  NCS 4  ("Betegség) 

Átlagok 

­,5 

NCS 5  ­1,0  Alacsony BDI 

Normál BDI 

(­Szeretet) Magas BDI 

BDI kategóriák és NCS faktorok 

70 

E) Háttérváltozók és szerepük az összefüggésekben 

A segítő kapcsolatban megélt tapasztalatok és a kapcsolati orientációk  30. Ábra: Segítő kapcsolati tapasztalatok és Kapcsolati Orientációk – 3. Faktor  1,0 

,8 

Félelem az el­nem­fogadástól 

,6 

,4 

,2 

0,0 

­,2  Pozitív tapasztalat 

Vegyes 

Negatív tapasztalat 

Milyen tapasztalatai voltak a segítõ kapcsolatban?  Gyakori  tapasztalat  a  segítő  kapcsolatot  megélt,  és  arról  negatív  módon  beszámoló  kliensek  részéről  az  elfogadás  hiánya.  Fontos  kiemelnünk,  hogy  ez  nem  csupán  egy  tapasztalat  –  hanem  egy  kapcsolati  orientáció,  azaz  mélyebb  értelemben  egy  kötődési  tényező  is.  Azaz  ez  egy  állandó  és  mindannyiunk  kötődéseinek  mélyén  meglévő  szorongás  is,  amely  itt  mint  negatív tapasztalat összegződik.  Érdemes  megfigyelnünk  a  többi  Kapcsolati  Orientáció  Görbe  alakulását  is,  azonban  fontos  megjegyeznünk,  hogy  a  különbség  csak  ebben  az  esetben  szignifikáns a tapasztalatok alapján képzett csoportok között csoportok között  (p<0,001).

71 

31. Ábra: Segítő kapcsolati tapasztalatok és Kapcsolati Orientációk  1,0 

,8 

,6 

Regresszív faktor átlagok 

,4  Bizonytalanság az  ,2 

elfogadottsággal sz.  Személyesség iránti 

0,0 

igény  ­,2  Önfeltárással  szembeni ellenállás 

­,4  Pozitív tapasztalat 

Vegyes 

Negatív tapasztalat 

Milyen tapasztalatai voltak a segítõ kapcsolatban?  A  tapasztalatok  eloszlása  nem  mutatott  különbséget  intézményenként  –  sőt,  az  egyetlen  intézményekben  sem  volt  szignifikánsan  eltérő  a  különböző  tapasztalati minőségek megoszlása.  Különbség az egyes intézmények között (a 650­es mintán)  32. Ábra: Kapcsolati Orientációk az egyes intézményekben  ,6 

,4 

,2  Bizonytalanság  0,0 

az elfogadottsággal  Személyesség iránti  igény 

Átlagok 

­,2 

Ellenállás  ­,4  SZF 

az önfeltárással sz. SJE 

BME 

PPKE 

KE 

ELTE 

Kapcsolati orientációk intézmények szerint 

72 

Szignifikáns  különbséget  csak  a  „Személyesség  iránti  igény”  faktor  mutatott  (p<0,001).  Érdemes ugyanezen a mintán megnéznünk az NCS, BDI és DAS átlagokat –  csak  az  NCS  mutatott  szignifikáns  különbséget  (p<0,01),  az  alábbi  megoszlásban:  33. Ábra: NCS Átlagok intézmények szerint a 650­es mintán  80 

70 

Átlagok 

60 

50  SZF 

SJE 

BME 

PPKE 

KE 

ELTE 

Az NCS átlagok intézményenként  34. Ábra: NCS Átlagok Nemek szerinti bontásban a 650­es mintán  80 

70 

60 

Átlagok 

NEM  Nõk  50  SZF 

Férfiak SE 

BME 

PPKE 

KE 

ELTE 

NCS Átlagok intézmények és nemek szerint 

73 

A két tényező közötti interakció p<0,05 szinten szignifikáns.  35. Ábra: Interakció a nekem és az intézmények között – NCS  90

80

70

60

Átlagok 

NEM  50 Férfiak  Nõk 

40 

­  ás  ­m TE K  SZ  BT T E E  SZ  T TE   K SO  TT   ­ TE ás EL  ­m T E K  EL  BT TE EL   ­ ás ­m E  D  II.  TE EL   KE   KE PP II.  E  BM E  SJ  

F SZ

Az NCS a nem és az intézmények szerint  36. Ábra: A nem és a kapcsolati orientációk összefüggése  ,2 

,1 

Bizalmatlanság az  elfogadással szemben  0,0  Személyesség iránti 

Átlagok 

igény  Ellenállás az ön­  ­,1  Nõk 

feltárással szemben Férfiak 

A nem és a kapcsolati orientációk összefüggése 

74 

Háttérváltozók a 900­as mintán – a varianciaanalízisek eredménye a  depressziót mérő változókon  Az  alábbi  táblázatban  mutatjuk  be  az  összevont,  900  fős  mintán  a  háttérváltozók  és  a  diagnosztikus  változók  közötti  összefüggést.  A  varianciaanalízisek  eredményeinek  szignifikancia­szintjeit  a  táblázatban  az  alábbi  jelekkel  egyszerűsítettük  (amennyiben  egy  sorban  nincs  jel,  ott  az  ANOVA  nem  mutatott  szignifikáns  különbséget  az  egyes  csoportok  DAS,  NCS vagy BDI­átlagai között).  ?  X  Xx  Xxx  Xxxx 

0,05< p <0,1  p<0,05  p<0,01  p<0,005  p<0,001 

7. Táblázat: A háttérváltozók és a diagnosztikus változók összefüggése 

BDI  Nem  Életkori csoportok szerint  Intézmény  Évfolyam 

Az apa iskolai végzettsége  Az anya iskolai végzettsége  A család anyagi helyzete  Lakáskörülmények 

DAS  NCS  x 

?  x 

x  ?  xxxx  xxxx 

x 

?  x  ?  ? 

xxxx  xxxx  xxxx  Szociális kapcsolatok észlelt minősége  xxx  x  xxx  A barátokkal töltött idő (múlt héten)  ?  A barátokkal töltött idő (becsült, általában)  ?  Közeli barátok száma (f)  Közeli barátok száma (n) 

Beszámoló iskolai bántalmazásról 

x 

x 

xxx 

Kik a potenciális eseteink?  Kritikus változók ­ NCS87, BDI20  A  szakirodalom  alapján  (pl.  Kopp,  1999)  a  Beck  Depresszió  Kérdőív  kritikus  tartományát  21  pont  fölötti  válasz­értékekre  teszik.  Az  NCS  kérdőívhez  –  a  már ismertetett módon – egy kritikus határt a 87 és afölött elért személyekre  alkalmaztunk.  Akik  ilyen  magas  pontszámot  érnek  el  egy  depresszió­

75 

kérdőíven,  valóban  jeleznek  egyfajta  komoly  érzelmi  válságot  (legalábbis  amennyiben  a  kérdőíveket  „komolyan”  töltötték  ki).  Az  összevont  minta  az  alábbi arányban foglalt magába ilyen személyeket:  8. Táblázat: Az NCS87 változó eloszlása  Személyek száma  A minta százalékában  (érvényes esetek száma)  NCS 87 alatt  625  86,3  NCS 87 és afölött  99  13,7  9. Táblázat: A BDIR20 változó eloszlása  Személyek száma  A minta százalékában  (érvényes esetek száma)  BDI 20 alatt  633  93,2  BDI 20 és afölött  46  6,8 

Azaz  mintegy  46  fő  ért  el  20­nál  nagyobb  BDI­értéket,  99­en  pedig  87  fölötti  NCS­értéket.  Az  NCS  kritikus  változóját  a  mintán  az  NCS  átlaga  és  szórása  alapján  állapítottuk  meg,  hogy  egy,  a  szakirodalmihoz  hasonló  ennél  „szigorúbb” változatot is megállapítsunk, a kumulatív százalékok alapján a Bdi  kritikus  értékéhez  igazítva  egy  második  határt,  a  97­es  NCS­értéket  is  megvizsgáltuk. Így egy hasonló nagyságú csoportot kaptunk;  10. Táblázat: Az NCS97 változó megoszlása  Személyek száma  A minta százalékában  (érvényes esetek száma)  NCS 97 alatt  681  94,1  NCS 97 és afölött  43  5,9 

Túl  azon,  hogy  a  hipotézisekben  foglalt  módon  mevizsgáltuk  a  változók  együttjátrásait  az  elvárásokkal,  kapcsolati  orientációkkal,  stb.,  érdemes  egy  pilalntást  vetnünk  ezen  potenciális  “kliens­csoportok”  összetételére  azon  változók  szempontjából,  amelyek  szignifikáns  különbséget  mutattak  a  fenti  táblázat által összegzett ANOVA elemzésekben.  Kritériumcsoport – NCS97  Elsőként nézzük meg a háttérváltozókkal leginkább szignifikáns összefüggést  mutatott NCS által meghatározott 43 főt; 

A  mintában  a  magas  NCS­csoportba  a  Székesfehérvári  Főiskoláról  18­an,  a  Selye János Egyetemről 12­en, a két ELTE­s mintából 8­an kerültek be. Ezek  közül az SZF és az ELTE magas aránya az elvárt, miután az innen származó  adatok a minta nagy részét tetteék ki (az SZF­ről több mint 300, az ELTE­ről  160, a Selye Egyetemről 130 fő). Azonban a Selye Egyetemről  12 fő a khi­  négyzet próba alapján p<0,05 szinten szignifikáns, azaz többen adtak magas  NCS­eredményt  innen  mint  az  az  alminta  létszáma  alpján  elvárható  lenne.  Ezzel  éppen  ellentétes  a BME  és  a  PPKE  alulreprezentáltsága  –  innen  (a

76 

mintegy  száz  főből)  összesen  1  BME­s  hallgató  került  ebbe  a  csoportba!  Eseteink  –  ha  ezalatt  magas  NCS­pontszámú  hallgatókat  értünk  ­,  ezek  szerint bárhonnan lehetnek, de a Selye Egyetemen jóval több, a BME­n és a  PPKE­n arányaiban jóval kevesebb ilyen hallgatót találtunk.  A  férfiak  magasabb  NCS­pontszámát  már  említettük  a  dolgozatban.  A  43  magas  NCS­pontszámú  csoportban  22  férfi  és  21  nő  szerepelt  –  tekintve,  hogy  az  egész  mintában  jóval  nagyobb  a  nők  aránya,  ez  szignifikáns  mértékben más arány (p<0,001).  Az évfolyam „hatását” is bemutattuk; a felsőbb évfolyamokban folyamatosan  csökken az NCS­pontszám, majd az ötödik évfolyamon ismét nő. Ugyanakkor  a legmagasabb pontszámú, kritikus NCS97­csoportba egy hallgató sem került  az  ötödik  évfolyamból!  A  43  vizsgált  fő  több  mint  fele,  25  fő  elsős  (a  khi  négyzet próba szerint ez jóval több, mint az elsősök száma alapján elvárható  lenne, p<0,01 szinten szignifikáns).  Az  apa  és  az  anya  iskolai  végzettségét  tekintve  ellentmondásos  eredményeket  kaptunk;  ugyan  a  varianciaanalízis  szignifikáns  összefüggést  mutatott, meglepő módon nem az apa, hanem az anya iskolai végzettségével.  A  felsőfokú  végzettségű  anyák  gyermekei  jóval  kevesebben  –  11­en  –  tartoztak e csoportba, mint a középfokú végzettségűeké (30­an). Bár az apa  iskolai  végzettsége  nem  mutatott  ebben  a  mintában  szignifikáns  hatást  az  NCS­re  vonatkozóan.  Ugyanakkor  a  fenti  hatás  erősödött,  ha  figyelembe  vettük az apa iskolai végzettségét – ha mindkét szülő középfokú végzettségű,  a veszélyeztetettség még nagyobb.  A család anyagi helyzete lineáris kapcsolatot mutatott az NCS­pontszámmal.  Így  ez  a  kapcsolat  a  csoportos­bontás  mentén  mutatott  eloszlásban  is  tükröződött.  Ugyanakkor  a  veszélyeztetettek  közül  hasonló  probléma  merül  fel,  mint  az  iskolai  végzettség  esetében  –  akik  egyetemre  kerülnek,  azok  közül  arányait  tekintve  már  igen  kevesen  vannak,  akik  szülei  alacsonyabb  iskolai végzettségűen és/vagy rossz anyagi körülmények között élnek . Így  itt is: a 43 fő közül 36­an átlagos vagy jobb anyagi helyzetben lévőnek ítéltél  meg  családjukat,  és  csak  7­en  ítélték  magukat  úgy,  hogy  családjuk  az  átlagnál  rosszabbul  él.  Ugyanakkor  ez  a  khi­négyzet  próba  alapján  p<0,07  szinten szignifikáns, amely ugyan nem éri el a tudományos normák alapján is  jelentős  szintet,  de  mindenképpen  sok  –  legalábbis  ahhoz  a  hatvan  főhöz  képest,  akik  az  egész  majdnem  kilencszáz  fős  mintából  rossz  anyagi  körülmények között élőnek ítélték családjukat.  Ugyanúgy  lineáris  kapcsolatot  találtunk  a  „szociális  kapcsolatok  észlelt  minősége”  és  az  NCS­pontszám  között  –  azaz  minél  elégedetlenebb  valaki  baráti  kapcsolatainak  minőségével,  annál  magasabb  pontszámot  ér  el  az  NCS­skálán.  Ugyanakkor  itt  nem  ismétlődött  meg  az  a  jelenség,  mint  az  évfolyam esetében. A magas, kritikus NCS­csoportban is érvényes maradt ez  az  összefüggés;  24­en  elégedettek  vagy  majdnem  teljesen  elégedettek  kapcsolataik minőségével. Ugyanakkor ez is p<0,05 szinten szignifikáns a khi­  négyzet próba alapján (azaz arányaiban kevesebb, mint ahányan elégedettek  voltak  kapcsolataikkal).  A  szociális  kapcsolataikkal  nem  egészen

77 

elégedettek  voltak  szignifikáns  mértékben  felülreprezentálva  a  magas  NCS­  csoportban (21­en).  A  fenti  probléma  ugyanakkor  jelentkezett  a  „ barátokkal  töltött  idő”  esetében.  Míg  a  lineáris  kapcsolat  magasan  összefüggést  mutatott  az  ANOVA  elemzésnél,  a  magas  NCS­csoportban  egészen  vegyes  képet  kaptunk – egyik csoport sem mutatott szignifikáns eltérést .  Az  iskolai  bántalmazás  is  hasonló  képet  mutatott  –  36­an  a  43  főből  semmilyen bántalmazásról nem számoltak be.  Kritériumcsoport – BDI21  A Beck Depresszió Kérdőív jóval kevesebb szignifikáns összefüggést mutatott  a  háttérváltozókkal  az  átlagok  különbségeinek  és  összefüggéseinek  lineáris  vizsgálatakor,  ezért  nem  vártunk  annyi  összefüggést  sem  a  khi­négyzet  próbák  során,  amellyel  a  magas  BDI­csoportba  tartozó  46  fő  összetételét  vizsgáltuk.  Két  változó  mentén  találtunk  magasan  (p<0,01)  szignifikáns  különbséget;  a 

kapcsolataik minőségével elégedetlenek és a barátaikkal kevés vagy alig  időt  töltők  magasan  felülreprezentálva  jelentek  meg  a  magad  BDI­  csoportban.  Ez  összhangban  van  a  lineáris  kapcsolatot  mutató  ANOVA  elemzésekkel.  Hasonló összefüggést mutatott az intézményi tagság, mint az NCS esetében  –  13­an  valók  a  Selye  Egyetemről ,  ami  p<0,05  szinten  szignifikáns  módon  felülreprezentált  ebben  a  csoportban.  A  PPKE  és  a  Műegyetem  hasonló  mértékben alulreprezentált. 

A nők és a  férfiak között nem találunk olyan különbséget, mint az  NCS  esetében  –  33  nő  van  a  magas  BDI­kategóriában,  ami  a  statisztikailag  elvárható  arány  (szemben  az  NCS­sel,  ahol  hasonló  létszámú  csoportból  csak 21 nő szerepelt ebben az almintában).  Hogyan jósolhatjuk be a tagságot? 

A következmények felől….  A dolgozat témájához természetesen illik a feltevés, hogy a segítő kapcsolat  iránti igények és orientációk felől jósoljuk be a tagságot. Logikailag ez inkább  visszafelé tűnik érvényesnek – ha valaki a magas NCS illetve BDI csoportba  tartozik, akkor ez nyilván más attitűdöket jelent egy segítő kapcsolatra nézve.  Azonban a segítő szolgáltatások tervezésénél éppen hasznos lehet tudnunk,  hogyan  keresik  fel  szolgáltatásainkat  a  hallgatók.  Az  ELTE  Életvezetési  Tanácsadójában  évek  óta  folyik  komoly  esetvezetés  és  tanácsadó,  pszichoterápiás  munka  –  a  hallgatók  megszólításának  kérdése  azonban  rendszeresen  újabb  vita  tárgya  a  szupervíziós  üléseken.  Érdemes  tudnunk  azonban,  hogy  a  klinikai  tapasztalatokhoz  hasonlóan,  sőt,  azon  túlmenő

78 

módon  a  segítő  kapcsolatok iránti  attitűd  visszafelé is  képes  meghatározni a  professzionális segítő kapcsolatokra leginkább rászoruló csoportot.  A  diszkriminancia­analízis,  amelyet  annak  érdekében  végeztünk,  hogy  teszteljük;  a  kapcsolati  orientációs  és  elvárás­jellemzők  jól  bejósolják­e  rizikócsoport kategóriatagságot, magasan szignifikánsnak bizonyultak. A Wilk­  Lambda  érték  0,884,  p<0,001  szinten  szignifikáns  a  Kapcsolati  Orientációk  esetében – azaz az Önfeltárásra való nyitottság/ellenállás kivételével a másik  két  faktor  jól  bejósolja  a  kategóriatagságot.  A  diszkriminancia­analízis  80%­  ban  „eltalálja”  az  NCS97  tagságot  (nem  figyelembe  véve  a  csoportok  nagyságát,  azaz  szigorú  kritériumot  használva),  azaz  tízből  legalább  nyolc  esetben  jól  tippelhetünk  a  Kapcsolati  Orientációk  értékeiből,  hogy  valaki  a  magas rizikójú NCS­csoportba tartozik­e vagy sem. Ugyanez az érték 76,7%  a  BDI20  esetében  –  azaz  meglehetősen  biztosak  lehetünk  a  dolgunkban  ebben  az  esetben  is.  A  lineáris  kapcsolat  egyértelműsége  miatt  tehát  ha  valaki  nagyon  érzékeny  az  elfogadásra  és  a  segítő  kapcsolatban  nagyon  magas a személyesség iránti igénye, akkor valószínű, hogy a mi esetünk.  Az  Elvárások  Kérdőívvel  kapcsolatban  ez  az  összefüggés  nem,  vagy  nem  ilyen szorosan áll fenn. Míg a Kapcsolati Orientációk esetében hipotézisünk is  a  kivételre  vonatkozott  –  azaz  mely  típusú  kapcsolati  orientációk  nem  változnak  normál  és  kritikus  csoport,  illetve  különböző  típusú  kritikus  csoportok  között,  addig  ebben  a  kérdőívben csak  az  elfogadásra  vonatkozó,  tulajdonképpen  a  rogersi  terápiás  környezetet  leíró  elvárások  tesznek  különbséget  kritikus  és  normál  csoport  között  –  a  különböző  típusú  kritikus  csoportok  (NCS97  és  BDI20)  között  pedig  még  ezek  sem.  A  Wilk­Lambda  érték  a  BDI20  változó  és  a  kérdőív itemei  között  0,977  ­ nem  szignifikáns, a  bejóslás  (szigorú  kritériumot  használva)  csak  57%­os.  Az  NCS97  változó  esetén  gyengén  szignifikáns,  p<0,05  és  0,986­os  Wilk­Lambda  értéket  kaptunk  62,7%­os  sikeres  kategória­tagság  predikcióval.  Itt  is  elsősorban  a  toleranciát, elfogadást reprezentáló itemek segítették a bejóslást.

79 

Az okok felől…  A  tagságot  természetesen  még  bejósolhatjuk  a  háttérváltozók  alapján  –  a  szignifikáns  lineáris  kapcsolatot  mutató  háttérváltozók  (az  előző  részben  soroltuk  fel  őket)  esetében  egy  bináris  logisztikus  regressziós  analízist  végeztünk  (ez  jobban  illett  a  változókhoz  mint  az  előbb  használt  diszkriminancia­analízis,  miután  a  független  változók,  amelyekkel  az  NCS97  és  a  BDI20  bináris  kategória­tagságot  szeretnénk  bejósolni,  maguk  is  kategória­változók). A számba vett változók 94%­os valószínűséggel jósolják  meg az NCS97 kategóriatagságot:  37. Ábra: Háttérváltozók és kritikus csoportok: bináris logisztikus regresszió  Beszámoló iskolai bántalmazásról  Életkor  Egyetemi tagság  A szociális kapcsolatok minősége  A család anyagi helyzete  Az apa végzettsége  Az anya végzettsége  Lakáskörülmények  Nem  Évfolyam 

Predikció a kategóriákra vonatkozóan: NCS  Percent Correct  NCS97: normál ó  NCS97: kritikus  Observed  ôòòòòòòòôòòòòòòòô  NCS97: normál  ó  622  ó  1  ó  99,84%  ôòòòòòòòôòòòòòòòô  NCS97: kritikus ó  36  ó  5  ó  12,20%  ôòòòòòòòôòòòòòòòô  Overall  94,43% 

Predikció a kategóriákra vonatkozóan: BDI  Percent Correct  BDI20: normál  ó  BDI20: kritikus  Observed  ôòòòòòòòôòòòòòòòô  BDI20: normál  ó  587  ó  3  ó  99,49%  ôòòòòòòòôòòòòòòòô  BDI20: kritikus ó  44  ó  0  ó  ,00%  ôòòòòòòòôòòòòòòòô  Overall  92,59%

80 

F) Kognitív mediáció II. – NCS  Hipotézisünk  teszteléséhez  egy  újabb  faktoranalízist  végeztünk  el  az  NCS  kérdőíven – a „Szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök” keresésekor  korlátoztuk  a  rotáció  utáni  faktorok  számát,  ebben  az  esetben  az  1  fölötti  sajátértékű  faktorokat  mind  megvizsgáltuk,  majd  a  hasonló  jelentésű  faktorokat  összevonva  kaptunk  meg  újból  7  faktort.  Az  NCS  kérdőív  megbízhatóságát  támasztja  alá  az  is,  hogy  nagyon  hasonló  faktorstruktúrát  kaptunk  ezzel  az  eljárással  is  (például  itt  is  szerepelt  a  „Szeretettel  kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök”).  Az alábbi faktorokat találtuk meg tehát:  1. Az emberi kapcsolatok iránti negatív attitűd  15. A szeretet sohasem őszinte.  16. Ha valaki nem ért velem egyet, sértve érzem magam.  17. Az emberek sohasem őszinték.  28. Az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz.  29. A férfiak lenézik a nőket.  14. A lányok és a fiúk közötti barátság erkölcstelen dolog. 

0  0  0  0  0  0 

1  1  1  1  1  1 

2  2  2  2  2  2 

3  3  3  3  3  3 

4  4  4  4  4  4 

2. Az élet nem szép: az élet iránti negatív attitűd, perspektívák  26. Az élet csupa hajsza, gürcölés.  35. Minden rosszra előre fel kell készülni.  36. Az ember csak saját magában bízhat. 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4 

3. Személyes sikertelenség, kudarc megélése.  8. Nagyon sok olyan dolog van, amit szeretnék, de képtelen vagyok  megtenni.  40. Néha úgy érzem, hogy semmi sem lesz belőlem. 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4 

4. A meg nem értettség érzése.  20. Gyakran félreértenek engem az emberek.  21. Az emberekből hiányzik a mások iránti megértés.  10. A körülményeim nem teszik lehetővé, hogy azt csináljam, amit  szeretnék. 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4 

5. Szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök  11. Szeretném, ha mindenki szeretne engem. 

0  1  2  3  4

81 

18. Elvárhatom, hogy a környezetemben szeressenek.  19. Ha szívességet teszek, elvárhatom, hogy hálával viszonozzák. 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4 

A 6. faktor is ide tartozik  12. Ahhoz, hogy szeressenek valakit, először tennie kell érte valamit az  0  1  2  3  4  embernek. 

7. Kivonulás a világból  39. Nem baj, ha az ember sikertelen marad az életben, az a fontos,  hogy a belső értékei megmaradjanak. 

0  1  2  3  4 

8. Személye inkompetencia 

5. Hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat. 

0  1  2  3  4 

9. Érdektelenség, apátia  23. Nem érdekel, mi történik a világban.  24. Jó dolog új dolgokat megismerni. 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4 

10. Nehéz viszony önmagunkkal  9. Elég nehéz, makacs természetem van. 

0  1  2  3  4 

A faktorok tartalmának megismerése után 7 faktorba vontuk össze a 10  faktoron kapott tényezőket, és a továbbiakban ezt használtuk a vizsgálatban.  A hét faktor tehát:  1.  2.  3.  4.  5.  6.  7. 

Személyes sikertelenség  Kisebbértékűség  Az öröm letiltása, a negatív szociális világ  Meg nem értettség  Szeretettel kapcs diszf attitűdök  Kivonulás a világból  Sértődöttség

82 

II. A mediátorváltozó és a mentálhigiénés változók összefüggése  11. Táblázat: A Beck depresszió összpontszám és az NSC faktorok összefüggései – az eredeti 10 faktorra 

NEGATÍ  V  EMBERI  KAPCSO  ­LATOK 

AZ  SZEMÉL  MEG  SZERET  SZERET  KIVONU  INKOMP  APÁTIA  ÉLET  YES  NEM  ETTEL  ETTEL  LÁS  ETENCI  NEM SIKRTEL  ÉRTETT KAPCSO KAPCSO  A  SZÉP  ENSÉG  SÉG  LATOS  LATOS  DISZFUN DISZFUN  KCIONÁ  KCIONÁ  LIS  LIS ATT.  ATTITŰD  2.  ÖK  ,249  ,477  ,120  ­,087  ,004  ,042  ,063  ,046 

BECK  Pearson  ,217  DEPRESSZIÓ Correlatio  ÖSSZ­PONT  n  SZÁM  Sig. (2­  ,000  ,000  ,000  tailed)  N  359  359  359  **  Correlation is significant at the 0.01 level (2­tailed).  *  Correlation is significant at the 0.05 level (2­tailed).

SELF 

,015 

,023 

,102 

,942 

,431 

,235 

,381 

,772 

359 

359 

359 

359 

359 

359 

359 

83 

12. Táblázat: A Beck depresszió összpontszám és az NSC faktorok összefüggései – 7 faktor esetében 

SZEMÉLYE KISEBBÉRT  AZ ÉLET  MEG NEM SZERETETT  KIVONULÁ  SÉRTŐDÖT  S  ÉKŰSÉG  NEM SZÉP  ÉRTETTSÉ  EL  S  TSÉG  SIKRTELEN  G  KAPCSOLA  SÉG  TOS  DISZFUNKC  IONÁLIS  ATTITŰDÖK  BECK  Pearson  ,266  ,492  ,177  ,120  ­,084  ,055  ­,021  DEPRESSZI  Correlation  Ó ÖSSZ­  PONT SZÁM  Sig. (2­  ,000  ,000  ,001  ,022  ,114  ,296  ,687  tailed)  N  359  359  359  359  359  359  359  **  Correlation is significant at the 0.01 level (2­tailed).  *  Correlation is significant at the 0.05 level (2­tailed).

84 

III. A mediátorváltozó és a droghasználat, alkohol, dohányzás  összefüggései 

1. A dohányzás  38. Ábra: A dohányzás és a mentálhigiénés pontszámok összefüggése  80

70

60

50

40

30

20

Átlagok

Beck Depresszió 10

NCS depresszió

0

DAS átlagok 

Naponta dohányzik

Hetente,nem minden n

Ritkán

Nem dohányzik

A dohányzás és a mentálhigiénés pontszámok összefüggése

Mint  látható,  itt  is  megkaptuk  a  fordított  U  alakú  görbét  –  ezúttal  is  az  előző  kutatásokban  “közvetítő  változóként”  (Perczel,  Lisznyai,  Kiss,  2003)  definiált  NCS  esetében  volt  szignifikánsabban  (p<0,01)  alacsonyabb  az  NCS  átlag  a  “moderáltan  dohányzók” körében. 

Miután  éppen  az  NCS  esetében  találtuk  meg  ezt  az  összefüggést,  érdemes  faktoronként is megvizsgálni ezt az összefüggést:

85 

39. Ábra: A dohányzás mértéke és az NCS­faktorok összefüggése  ,3 

,2  Sikertelenség  ,1  Kisebbértékûség  0,0 

Negatív szociális v.  Meg nem értettség 

­,1 

Szeretet DAS 

­,2 

Átlagok 

5 for analysis    1  ­,3 

Kivonulás a világból 

­,4  1,00 

Sértõdöttség  2,00 

3,00 

4,00 

A dohányzás mértéke és az NCS faktorok összefüggése 

Mint  az  ábrából  látható,    a  negatív  szociális  világ  tér  el  legjellemzőbben  a  többi  fakortól,  illetve  a  személyes  sikertelenség  érzése  az,  ami  éppen  ellentétes  tendenciát mutat a dohányzás mértékével összefüggésben.  A  magyarázat  itt  is  fontos  lehet  a  dohányzás  funkciója  szempontjából;  a  leginkább  feltételezett  két  háttértényező,  a  dohányzás  mint  társas  közvetítő  tényező  (a  személyes  kommunikáció,  interakciók  moderátora,  ahol  a  szociális  világgal  kapcsolatos szorongásokat csökketheti) és a feszültségredukció (vizsgahelyzetben,  egyéb stresszhelyzetben, ahol a személyes sikertelenség érzése aktiválódhat). 

2. Droghasználat  A marihuánahasználatra többek között az alábbi itemmel kérdeztünk: 

Használtál­e már életedben  egyet vagy többet a következő  anyagokból?  Soronként egy válasz adható!  1 

Füves cigi, marihuána, hasis 

Soha 

1–2­  szer 

3–5­  ször 

6–9­  szer 

10–19­  szer 

20–39­  szer 

40–szer  vagy  több­  ször 

1  ¡

2  ¡

3  ¡

4  ¡

5  ¡

6  ¡

7  ¡ 

A droghasználat és a mentálhigiénés állapot összefüggései: 86 

40. Ábra: A marihuánahasználat gyakorisága és a diagnsztikus változók  100

80

60

40

20 

Átlagok 

Beck Depresszió  0  NCS Depresszió  ­20  1,00 

DAS átlagok  2,00 

3,00 

4,00 

5,00 

6,00 

7,00 

A marihuánahasználat gyakorisága  Eredményeinkben – a nagy mintának köszönhetően – ismét megbízhtóan megkaptuk  az  általunk  már  gyakran  dokumentált  U  alakú  görbét.  Talán  az  okoz  meglepetést,  hogy ezt nem csupán az NCS esetében, de a DAS­ra is megkaptuk (a bevezetőben  idézett kutatásunk esetében ez nem volt igaz, ott a “könnyű drogok” estében is csak  a DAS működött mediátorváltozóként).  A marihuána esetében talán a THC kognitív rendszerre gyakorolt hatása teszi – ilyen  értelemben  –  hasonlóvá  a  depressziós  tünetegyütteshez;  egy  kognitív  torzulást  (“füves gondolkodásmódot”) eredményez a rendszeres drogfogyasztás – illetve ez a  kognitív  torzulás  (amelynek  indikátora  a  kognitív  torzulásokat  mérő  DAS)  lehet  a  kritikus  tényező  abban,  mentálhigiénés  állapot­romlást  eredményez­e  a  marihuánahasználat.

87 

41. Ábra: A marihuánahasználat gyakorisága és az NCS­faktorok  ,6 

,4 

Sikertelenség 

,2 

Kisebbértékûség  ­,0  Negatv szoc. világ  Meg nem értettség 

­,2 

Átlagok 

Szeretet DAS  ­,4 

Kivonulás a világból 

­,6  1,00 

Sértõdöttség  2,00 

3,00 

4,00 

5,00 

6,00 

7,00 

A marihuánahasználat gyakorisága és az NCS faktorok  Ebben  az  esetben  meglepő  módon  nem  találtunk  igazán  “máshogy  működő”  faltorokat  a  teszt  egészéhez  képest  (talán  a  sértődöttség  az,  ami  meglepő  módon  nem  követi  a  többi  tényezőt  –  azonban  ez  érthető,  hiszen  az  extrém  módon  sok  mariánát használók nem lehetnek túlzottan aktívak szociális értelemben). 

3. Alkoholfogyasztás  A diszfunkcionális alkoholhasználat és a mentálhigiénés változók  A  mediátorváltozók  vizsgálatában  az  alkohol  esetében  a  legérdekesebb  kérdés  a  “visszaélés az alkohollal” és a depresszió­pontszámok összefüggése. A “visszaélés”  alatt ebben az esetben azt értettük, hogy milyen gyakran használták az alkoholt úgy,  hogy  eljutottak  a  lerészegedésig,  kontrolállatlan  állapotig  (1­től  7­ig  növekvő  sorrendben a gyakoriságot adtuk meg).

88 

42. Ábra: Visszaélés az alkohollal és amentálhigiénés változók  80 

60 

40 

Átlagok 

20 

Beck Depresszió  NCS Depresszió 

0 

DAS Átlagok 

1,00 

2,00 

3,00 

4,00 

5,00 

Visszaélés az alkohollal és mentálhigiénés változók 

Éppen fordított az összefüggés a közvetítő változóra (NCS) nézve, mint a dohányzás  és  a  marihuána  estében  –  a  görbe  fordítptt  U  alakú,  azaz  éppena    moderált  övezetekben  mutat  magas  értéket  (szignifikáns  mértékben,  p<0,05  magasabb  a  4.  gyakorisági csoportban az NCS átlaga).  Lebontva a változó faktoraira:

89 

43. Ábra: Az alkohollal való visszaélés gyakorisága és az NCS­faktorok  ,6 

,4 

Sikertelenség 

,2 

Kisebbértékûség  ­,0  Negatív Szociális V.  Meg nem értettség 

­,2 

Átlagok 

Szeretet DAS  ­,4 

Kivonulás a világból 

­,6  1,00 

Sértõdöttség  2,00 

3,00 

4,00 

5,00 

Az alkohollal való visszaélés gyakorisága és az NCS faktorok 

Az  ábrából  látszik,  hogy  az  eredményt  lényegében  egyetetlen  alfaktornak  köszönhetjük:  a  “sikertelenség”  érzése  közvetít  a  negatív,  romló  mentálhigiénés  állapot és az alkohollal való visszaélés között.  Az alkohol esetében funkcionális jelentősséggel a sikertelenség alfaktor bírt (p<0,01).

90 

6 Diszkusszió  Az eredmények értelmezésénél és a kitekintésnél egy ilyen vizsgálat esetében – ahol  a  téma  egy  nagyon  általános  és  nehezen  megragadható  jelenség,  amelyet  nagyon  konkrét  eszközökkel  vizsgáltunk  –  úgy  helyes,  ha  újabb  kérdéseket  vet  fel.  Néhány  mondatban  kitérünk  mind  a  hat  hipotézis­csoportra,  majd  egy  tágabb  keretbe  igyekszünk  helyezni  ezeket  az  összefüggéseket  –  végül  a  diszkusszióban  találtuk  meg  a  helyét  és lehetőségét  annak,  hogy  saját  véleményünket is  állásfoglalásunkat  is megtegyük a terápiás integrációval kapcsolatban. 

A kapcsolati orientációkban megjelenő elvárások “függetlenségének” vagy immanens  voltának  elve,  amely  elsősorban  a  személyközpontú  tanácsadás  és  pszichoterápia  elméleti  alapjain  értelmezhető,  tulajdonképpen  ezen  a  mintán,  egy  nagy  általános  felmérés  keretei  között  is  újból  megerősítést  nyert.  Mind  a  faktoronkénti,  mind  az  itemenkénti  elemzés  alapján  nagyon látványos  ábrákat  készíthettünk:  a  Rogers­féle  kapcsolati  orientációt  leginkább  leíró  elvárás­kategóriák  mintegy  egyenes  vonalakat  adtak  a  depresszió­mintázatok  között.  A  segítő  kapcsolatra  vonatkozó  elvárások  ebben  a  dimenzióban  csak  egyre  kifejezettebbé,  struktúráltabbű  válnak,  de  nem  térülnek el semmilyen krízis illetve tünetfejlődés esetén.  Az “Önmegnyilatkozással szembeni ellenállás” vizsgálatának  jelentősége  túlmutat  a  kliens­elvárások  és  a  segítő  kapcsolati  orientációk  témáján.  Régi  vita,  hogy  az  önfeltárás,  az  én­közlés  milyen  szerepet  tölt  be  az  önismereti  fejlődésben.  Kérdés,  hogy  az  önfeltárás  milyen  szintű  adekvát  kontextusokat  kíván  meg,  csak  terápiás  környezetben  értelmezhető,  vagy  általában  javul  az  önfeltárásra  való  képesség  az  önismereti  fejlődéssel.  Ebben  a  vitában  szélsőséges  vélemények  is  megjelennek  a  szakirodalomban,  és  szintén  szakmai  orientációk  határozzák  meg  a  szakemberek  állásfoglalását. A rogersi személyközpontú pszichoterápia vagy a szenvedélybetegek  synanon­jellegű self­help terápiás közösségei az énközlést teszik a terápia alapjává,  első  számú  kritériumává  és  tulajdonképpeni  céljává  is.  Ezzel  szemben  a  pszichodinamikus  irányzatok  nagyon  megtervezett  biztonságos  terápiás  tereket  definiálnak,  ahol  az  önmegnyilatkozással  járó  esetleges  modell­krízisekre  felkészülhetnek.  A  jelen  vizsgálat  eredményei  azt  erősítik,  hogy  az  Önfeltárás,  hasonlóan  az  A)  hipotézisekben  mefogalmazott  empátia­kongruencia­feltétel  nélküli  elfogadás  elvárás­kategóriákhoz egy állandóan jelen lévő, immanens kategória. Ez reményeink  szerint jól beláthatóan utal az általunk idézett integráció­felfogás immanens voltára is,  ugyanakkor  a  fent  idézett  vitában  inkább  az  Önfeltárás  primér  jelentősége  mellett  teszik le a voksot.  A  “Kognitív  protektív  faktorok”  esetében  egy,  hipotézisünkhöz  illeszkedő  de  némiképp  mégis  fordított  eredményt  kaptunk.  Nem  találtunk  olyan  pozitív  tényezőt,  amely  ne  mutatna  egyértelmű  lineáris  kapcsolatot  a  depresszió­pontszámokkal.  Ez  ellentmond hipotézisünknek: azt vártuk, hogy a gondolkodásban megjelenő protektív  tényezők  kiemelt  szerepet  kapnak  a  veszélyeztetett  csoportok  között,  de  nem  lesz  jelentőségük a normál övezetben – ugyanakkor a pozitív gondolkodás fontosságát és

91 

lényeges szerepét mutató eredményeket kaptunk. Ugyanakkor bár ha hipotézisünket  nem  is,  az  integrációról  alkotott  felfogásunkat  méginkább  támogatták  az  “Önvádlással”  kapcsolatos  eredmények  –  egy  diszfunkcionális  kognitív  jelelmző  (“torzulás”) megléte nem bírt jelentősséggel a normál övezetben, ugyanakkor kiemelt  fontossággal bírt a veszélyeztetett csoportoknál.  A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök megerősítették elvárásainkat – az  NCS e faktorát és a DAS megfelelő itemeit sok háttérváltozó befolyásolta szignifikáns  mértékben,  azonban  nem  illeszkedett  szervesen  a  depressziós  tünetmintázatba  a  normál mintán.  6.1. A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök  A  „szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdök”  esetében  elképzelésünk  ismét  működött – még az elvártnál hangsúlyosabb módon is. A magas BDI­csoporton belül  még  csökkent  is  az  ilyen  típusú  diszfunkcionális  attitűdök  aránya  –  ez  megerősíti  azon elképzelésünket, hogy a diszfunkcionális attitűdök egy különleges kategóriájáról  van  szó.  Ugyanakkor  ez  a  vizsgálati  rész  segíthet  abban,  hogy  kiegészítsük  a  depressziós tünetfejlődésről szóló modellünket, és feloldjuk a depresszió integrált és  klinikai/pszichiátriai felfogása közötti ellentétek egy részét.  Az ellentétek egyik forrása, hogy a depressziós tünetek szociális vetületéről nagyon  eltér  a  két  felfogás.  A  tünetközpontú  megközelítés  ezeket  a  jelenségeket  (a  kliens  kritikus  hangvételét,  szeretetre  képtelenségét  családtagjaival  szemben,  irreális  elvárásait  a  segítő  kapcsolatban)  egyértelműen  a  depressziós  tünetfejlődés  derivátumának tekinti, és komolyan figyelmeztet annak veszélyeire, ha hitelt adunk a  kliens  kritikáinak  és  ezzel  egy  bűnbakképző  mechanizmust  indítunk  el  a  családban  (Spitzer és Spitzer, 1980). Ugyanakkor éppen a klinikai vizsgálatok mutatnak rá arra,  hogy  a  családi  és/vagy  szociális  háttértényezőknek  lehet  tényleges  oki  szerepük  a  depressziós  tünetek  alakulásában.  Ez  az  oki  szerep  lehet  direkt  (traumatikus)  és  lehet  áttételes  (az  eredeti  traumatikus  eseményre  szerveződött  kognitív  sémákat  aktiváló).  Az alábbi ábra szemlélteti ezt a kétféle elképzelést:

92 

44.  Ábra:  A  depresszió  hopelessness  kognitív  elmélete.  Forrás:  Metalski,  Abramson  és  Alloy,  1993, 456. oldal. (Magyar fordítás: Lisznyai, 2003). 

Az  ábrán  bemutatott  elméletben  a  depressziós  tünetegyütteshez  hozzájáruló  proximális és disztális (azaz direkt és áttételes) okok közül a szociális természetűek  – bár ezt a szerzők, Abramson és munkatársai (Metalsky, Abramson és Alloy, 1994)  így  nem  nevezik  meg  –  egyértelműen  “traumatikus”  jellegükkel  járulnak  hozzá  a  hopelessness­depresszió  kialakulásához.  Ugyanakkor  a  szociális  kapcsolatkokban  kétségkívül  megnyilvánuló  ambivalencia  nehezen  értelmezhető  ezen  elméletek  szerint.  Túl  az  általunk  már  a  bevezetőben  ajánlott  normál­környezet  fogalomhoz,  egy  újabb  lehetőség  a  szerettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdök  és  az  ehhez  hasonló  negatív  faktorok  keresése.  Ebben  az  esetben  ugyanis  egyfajta  “vírushordozó­beteg”  dichotómiában  gondolkodhatunk  a  depressziós  betegről  és  szociális  környezetéről.  Azaz:  mint  az  eredményeinkből  is  látszik,  a  szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdöket  az  egész  minta  egyenletesen  hordozza;  ezzel együtt ez a faktor, illetve az ezt tartalmazó itemek jól illeszkednek mint az NCS,  mind a DAS konstrukciójához.  Az NCS Cronbach Alfa értéke – ahoogyan azt a teszt bemutatásánál már említettük ­  a  reliabilitás­vizsgálat  után  az  összevont  mintában  0,8773,  ami  egy  megbízható  konstrukcióra  utal.  A  multidimenzionális  skálázás  után  egy  ábrával  szemléltethetjük  az  NCS  itemeit  és  konstruktumát  –  a  “szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdöket” leginkább az NCS11­es, NCS19­es, NCS18­as és az NCS12­es itemek.

93 

45. Ábra:  Multidimenzionális Skálázás ­ Az NCS 41 itemére  Euclidean distance model  3,0 

ncs07 

2,5  2,0 

ncs09 

1,5  1,0  ncs06 

ncs10  ncs21  ncs19 ncs20  ncs22  ncs17  ncs29  ncs16  ncs15  ncs14  ncs28  ncs02  ncs23  ncs27  ncs08  ncs37  ncs36  ncs26 ncs25  ncs03  ncs13  ncs12 ncs18  ncs32 ncs31  ncs30  ncs39  ncs35  ncs01  ncs33  ncs41  ncs40  ncs34  ncs38  ncs04  ncs11  ncs05 

Dimension 2 

,5  0,0  ncs24  ­,5  ­1,0  ­4 

­3 

­2 

­1 

0 

1 

2 

3 

Dimension 1 

Mint  látható,  a  11­es,  19­es,  18­as  és  12­es  itemek  központi  helyet  foglalnak  el  az  NCS  konstruktumát  kétdimenziós  euklideszi  térben  ábrázolva.  Az  itemek  tehát  az  NCS  integráns  részét  képezik,  ugyanakkor  –  szemben  az  NCS  többi  faktorával  (és  az ezt reprezentáló itemekkel) ez a faktor magas értéket mutata normál övezetben is. 

Tehát  ezen  attitűdök  valóban  diszfunkcionálisak  –  azonban  kritikus  mértékű  depressziós  tüneteket  nem  generálnak  bennünk,  azaz  a  nem­depressziós  többségben.  Ugyanakkor  amint  ez  egy  depresszív  mintázattá  áll  össze,  rögtön  funkciót kap.  A  könnyebb  érthetőség  kedvéért  a  modell  illusztrálására  érdemes  egy  esetpéldát  idéznünk egy, az ELTE Életvezetési Tanácsadójának praxisából.  “Endre  24  éves,  és  minden  kapcsolatot  megszakított  családjával.  A  kapcsolat  elmérgesedésének  időszaka  Endre  érettségijének  idejére  tehető,  amikor  is  a  fiatalember  nem  az  értelmiségi  család  elvárásainak  megfelelően,  az  egyetemen  folytatta  tanulmányait,  hanem amolyan “csavargó” életbe kezdett, stopplal beutazta Európát, verseket írt, stb. A fiú  új  életmódját  végül  is  nem  tolerálták  a  szülők,  és  kitették  otthonról  –  a  fiú  később  felvételt  nyert  az  egyetemre  (éppen  a  szülők  által  azelőtt  elvárt  szakra),  de  a  szülők  “nem  bocsájtottak meg” – a komoly anyagi gondokkal küzdő fiút még életveszélyes krízisek esetén  sem segítették. Az életvezetési tanácsadóban találkozott újra a család (az apa, az anya, és a  fiú  –  a  kisebb  testvéreket  nem  hozták  el).  A  találkozáskor  újra  felmerültek  a  régi  sérelmek  (hogyan  züllesztette  le  a  fiú  a  szobáját,  égette  ki  cigarettával  a  terítőket  stb.),  ugyanakkor  más téren is ütköztek egymással: időközben mind a fiú, mind a szülők igyekeztek válaszokat  találni  a  kialakult  szituációra,  és  ezek  természetesen  különbözőek  voltak.  Az  attitűdök,  vélemények ütköztek, például az alábbi módon:  “Endre:  Jó erről nem tudok vitatkozni. De én ilyen vagyok és nem én akartam a világra  jönni, nektek kötelességetek lett volna ezt tiszteletben tartani.  Apa:  Hát nekünk sem volt beleszólásunk abba, hogy milyen gyerekünk született, mi  sem  szólhattunk  bele  abba,  milyen  gyerekünk  legyen,  ilyet  akartunk­e  vagy  sem.  Az

94 

elfogadásért  meg  kellett  volna  dolgoznunk  de  neked  is,  mert  ki  kell  érdemelni  egy  szülő  tiszteletét is.” 

Függetlenül  a  fenti  rövid  részlet  egyéb  vonatkozásaitól,  az  felismerhető,  hogy  nem  csupán itt, de sok más hasonló szituációban felmerülhetnek hasonló naiv elméletek a  szeretetről,  elfogadásról,  a  családról.  Ezen  elméletek  egy  része  diszfunkcionális  annyiban,  ahogyan  a  DAS  attitűdjei  diszfunkcionálisak  (Weismann,  1978),  azaz  részei lehetnek egy kognitív rendszernek, melynek működése depressziós érzéseket,  tüneteket generál.  Valószínűleg  a  legtöbb  esetben  ezek  látens  módon  működnek,  vagy  jobb  esetben  nem  is  lesznek  aktívak  soha  – nem  kerülnek  megfogalmazásra,  hiszen  nem  adódik  olyan  szituáció,  ahol  ezekről  számot  kéne  adni.  Amennyiben  azonban  egy  fiatal  komoly  krízist  él  át  (Endrét  rendszeresen,  visszatérő  módon  kezelték  pszichiátrián  depressziós reakciókkal), ezek a válaszok kényszerű módon előkerülnek a szociális  környezet  tagjaból,  és  mintegy  önerősítő  körben,  beépülnek  a  kliens  depressziós  kognitív rendszerébe.  A  diszfunkcionális  attitűdök  egy  része  –  valószínűleg  nem  csupán  az  itt  feltárt,  szeretettel  kapcsolatosak  –  jelen  vannak  inaktív  módon  szociális  környezetünkben,  és maga a szociális környezettel való együttműködés (vagy inkább ütközés) nyomán  integrálódnak ezek a kliens kognitív rendszerébe. 

6.2. Diszkusszió a háttérváltozókhoz  Évfolyamok és kapunyitási pánik  Az évfolyamok leginkább szintén az NCS pontszámok átlagával mutattak szignifikáns  összefüggést. A lineáris összefüggés jellegét érdemes újra felidézni: 

72 

72 

70 

70 

68 

68 

66 

66 

64 

64 

NCS Átlagok 

NCS Átlagok 

46. Ábra: NCS átlagok évfolyamok szerint  Évfolyam és NCS a 600as mintán  Évfolyam és NCS az összevont (230+600as  mintán) 

62 

60  1,00 

2,00 

3,00 

4,00 

Az NCS átlagok eloszlása az évfolyamok mentén 

5,00 

62 

60  1,00 

2,00 

3,00 

4,00 

5,00 

Az NCS átlagok alakulása évfolyamok szerint 

Mindkét  változatban  elvégeztük  az  elemzést  és  érdemes  mindkét  változatot  figyelembe  vennünk.  Mindkét  esetben  szignifikáns  a  lineáris  összefüggés  (az  ANOVA  p<0,001  szinten  szignifikáns  még  a  gyengébb  összefüggést  mutató  összetett mintában is!). Az összefüggés iránya is világos – az NCS, amelynek itemei 95 

az élettel, a self­fel, a kapcsolatokkal szembeni negatív én­attitűdöket reprezentálják,  az  alsóbb  évfolyamok  között  fordulnak  elő  szignifikánsan  magasabb  mértékben.  Ugyanakkor  az  ábrákon  megfigyelhetjük  ennek  a  trendnek  a  megfordulását  az  ötödéveseknél  –  ez  az  utóbbi  600  fős  mintán  sokkal  jellemzőbb,  mint  az  összevont  minta esetében.  Az  elsősök  magas  száma  a  kritikus  NCS­csoportban  nem  meglepő  és  könnyen  értelmezhető – ugyanakkor a trend megfordulásához is jól kapcsolható egy ma igen  divatos  kutatási  terület,  a  „kapunyitási  pánik”  vagy  az  „életnegyed­válság”  jelenségköre  (Robbins  és Wilner, 2001,  Horváth,  2004).  E  megfigyelések  szerint  az  egyetemről  frissen  kikerülő  vagy  éppen  a  végzés  közelében  lévő  hallgatók  az  életszerep­váltás  bizonytalansága,  a  munkaerőpiac  átláthatatlansága,  érdeklődésük  és értékeik kiforratlansága, az ambícióik és valós perspektíváik közötti diszkrepancia  miatt  (Horváth,  2004,  Kiss,  2002)  életvezetési  problémákkal  járó  krízis­állapotba  kerülhetnek. Komoly vita van azonban arról, hogy ez egy valós normatív krízis vagy  pedig egy társadalmi jelenség inkább:  „Az  autonómabb  hallgatói  modell,  a  már  egyetem  alatt  megkezdett  aktív  karriertervezés  szinte  kényszer;  a  Robbins és Wilner által „megtalált” pályakezdési „quarterlife krízis” (Robbins és Wilner, 2001) még mint egyéni  problémák sokasága jelenik meg észak­amerikában, de már társadalmi méreteket ölt az, ahogyan érint egy teljes  korosztályt éppen abban a felsőoktatásban, amelynek mintájára a magyar felsőoktatást készülnek átszervezni a  döntéshozók.”  (Lisznyai, 2003, 4. oldal). 

E  dolgozat  szerzője  is  az  utóbbi  álláspontot  képviseli,  ezért  e  disszertáció  diszkusszió­részében  is  hajlamos  inkább  ilyen  típusú  bizonyítékok  felfedezésére.  Felvállalva  tehát  az  interpretáció  szubjektív  voltát,  úgy  tűnik,  bár  a  trend  valóban  megfordul,  ez  azonban  csak  normál  övezeten  belül  érvényes;  a  kritikus  tartományokban  nem  voltak  ötödévesek,  és  zömében  elsősök  tették  ki  az  NCS97  csoport  tagjait.  Valódi  krízisre  utaló  pontszám  tehát  nem  jellemezte  e  mintában  a  felsőbb  évfolyamok  tagjait  –  még  ha  a  normál  övezeten  belül  nőtt  is  az  élettel,  munkával, self­fel kapcsolatos kritikus vélemények aránya.  A  szociális  protektív  faktorok  („social  support”)  meglétére  és  minőségére  vonatkozó  itemek  eloszlása  azt  a  hipotézisünket  erősítette  meg,  amelyet  már  az  elővizsgálatokban,  az  „egy  minta  vagy  két  minta”  kérdésfelvetés  kapcsán  vetettünk  fel. Ennek értelmében úgy tűnt, hogy az NCS esetében valóban egy normál működés  és egy krízisjellemző osztja két mintára a csoportot – míg a kapcsolatok minősége és  a barátokkal töltött idő nagyon magasan szignifikáns összefüggést mutatott az NCS­  pontszámmal,  a  már  krízist  jelző  NCS­értéket  (NCS97)  mutatók  csoportjában  mindenféle  szociális  aktivitás  előfordult  (nem  feltétlenül  jelezték,  hogy  magányosak  lennének).  Igaz  ugyan,  hogy  kapcsolataik  minőségével  kevésbé  voltak  elégedettek,  mint  a  97  pont  alatti  NCS­t  elérők  csoportja.  A  BDI  mind  lineárisan,  mind  a  magas  BDI­csoportban  egyértelmű  összefüggést  mutatott  a  kapcsolati  jellemzőkkel.  Ez  utóbbi  különbség  értelmezése  átvezet  a  következő  ponthoz,  a  női­férfi  különbség  megjelenéséhez a kritikus csoportokban.  A  magas NCS és a  magas BDI pontszámok  szerint meghatározott csoportok között  az egyik legszembetűnőbb különbség a nemek aránya illetve reprezentáltsága volt: a  magas  NCS  csoportban  a  mintához  képest  jóval  nagyobb  arányban  fordultak  elő  a  férfiak  –  ugyanez  a  különbség  a  BDI20  kritikus  csoportban  nem  jelent  meg,  ahol  a

96 

nemi  arányok  az  összminta  nemi  arányait  tükrözték.  Ennek  az  egyik  oka  lehet  a  pszichés  tünetekhez,  a  betegséghez,  a  segítségkéréshez  kapcsolódó  nemi  különbség.  A  férfiak  ha  rossz  hangulatban  vannak,  az  eredmények  szerint  jóval  tovább  kitartanak  „a  depresszió  integrált  megközelítése”  mellett.  Azaz  az  énre,  a  világra,  a  kapcsolatokra,  a  szeretetre,  kötődésekre,  a  munkára,  boldogulásra  stb.  vonatkozó véleményekkel fejezik ki érzéseiket – ez a magas NCS97 kritikus csoport  jelentése.  A  magas,  BDI20  csoport  „tünetként”  éli  meg  pszichés  problémáit,  hangulatzavarait  –  amely  kiszolgáltatottabbá  tesz,  logikussá  és  elkerülhetetlenné  teszi a segítségkérést és a problémák illetve a velük szembeni tehetetlenség egyfajta  beismerését jelenti. Ez utóbbi nem volt jellegzetesen női kategória – sokkal inkább a  szélsőségesen integrált kategória volt férfi­jellemző.

97 

7 KITEKINTÉS  7.1. Kitekintés – feladatok és tanulságok a pszichológiai tanácsadás számára  Eredményeink  segítenek  abban,  hogy  a  segítő  kapcsolatot,  különös  tekintettel  a  pszichológiai tanácsadásra, egy új perspektívából is megvizsgáljuk.  A  tanácsadás  és  pszichoterápia  irodalmában  az  integráció  az  adott  szakmai  orientációk  statikus  elemeként,  a  betegségfelfogásról,  az  emberképről,  az  adott  iskola személyiségelméletétől függően, sok esetben talán a szakember számára sem  reflektált  módon  van  jelen  –  de  mindenképpen  ritkán  kerül  a  terápiás  folyamat  fókuszába.  A depresszió esetében a terápiás kommunikáció sokféle paradoxonba ütközik. Ezek  legkorábbi  kifejtései  (Freud,  1917,  Becker,  1989)  és  néhány  már  idézett  kortárs  szerző  (Tringer,  1989,  Kelly,  2000)  kutatásai  nyomán  is  ismertek,  illetve  saját  vizsgálataink  is  újra  megtalálták  ezen  jelenségeket  (Lisznyai,  2004).  Az  integráció  mint fogalomi keret bevezetése feloldhatja ezeket az ellentmondásokat.  A  szubklinikus  mintán  végzett  kutatások  a  depressziós  tünetek  és  a  segítő  kapcsolatra  vonatkozó  elvárások  vizsgálatai  (Lisznyai,  2005)  is  sok  ellentmondást  tártak  fel  annak  nyomán,  hogy  a  depressziós  tüneteket  a  klinikai  depresszió­  meghatározás nyomán, analóg módon próbálták meg értelmezni szubklinikus mintán  is.  Néhány  következtetés  azonban  segített  új  módon  értelmezni  ezeket  a  jelenségeket, és így a pszichológiai tanácsadás feladatait.  7.2. Az integráció autonómiája és pozitív iránya 

A  depressziós  tünetek  feldolgozása,  személyessé  tétele  olyan  intrapszichés  folyamat,  amely  a  külső  segítséget  (a  tanácsadót)  erőteljesen  használja,  és  erős  elvárásokat fogalmaz meg vele  szemben.  Ezen elvárások  kifejezettek  és  a  terápiás  együttműködés feltételeként fogalmazódnak meg a kliens részéről.  Az  elvárások  egyértelműek  és  egyre  kifejezettebbek  a  segítővel  szemben,  ugyanakkor nem érintik a kliens integrációjának irányát, természetét.  A  depressziós  tünetek  szerveződésének  egyes  elemei  nem  csak  a  nagyon  depressziós kritikus csoportban szerepeltek magas arányban. Egyes diszfunkcionális  attitűdök az egész mintában egyenletes eloszlást mutatva jelen vannak – ugyanakkor  integráns részét képezik a kritikus csoport depressziós tünetegyüttesének is.  A depressziós tünetegyüttest generáló bizonyos nézetek, attitűdök egész kultúránkat  átszőhetik.  A  depressziós  fiatalok  ezért  különösen  veszélyeztettek  a  mindennapi  interakciókban,  és  ennek  nem  csak  az  ő  sajátos,  nem  éppen  konstruktív  kommunikációjuk  az  oka.  Az  interakciók  során  a  szinte  mindannyiunkban  meglévő,  látens  módon  diszfunkcionális  attitűdök  így  egyre  erőteljesebb  módon,  intrúzívan  épülnek be a fiatalok én­fogalmának rendszerébe.

98 

A veszélyeztető tényezők értelmezésekor a legtöbb publikáció (pl. Hajduska, 2001) a  fiatalok  normatív  kríziseit  sorolja  fel  a  krízisfaktorok  elemzésekor;  a  szülőkről  való  leválás,  a  karrierépítés  feladatai,  anyagi  problémák  és  párkapcsolati  krízisek  stb.  teszik különösen krízisérzékennyé ezt a korosztályt. Ez minden bizonnyal így is van,  ugyanakkor  e  dolgozat  a  depressziós  tünetek  előfordulása  és  a  szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdök  példája  alapján  a  veszélyeztető  tényezők  egy  másik  értelmezését  is  felveti.  A  veszélyeztető  tényezők  mindenütt  jelen  vannak,  és  ártalmassá  válnak  egy  érzékenyebb  helyzetben:  ezért  fontos,  hogy  a  segítő  kapcsolatnak  nem  szabad  normatív  környezetnek  lennie.  Mintegy  antitézisét  kell  nyújtania  a  minket  körülvevő  szociális  környezet  kulturális  beágyazottságával  szemben.  Ez  a  szerep  komoly  problémákat  vet  fel  a  pszichológiai  tanácsadás  szolgáltatás­  jellegével  és  a  felsőoktatási  tanácsadás  az  egyetemi  hallgatói  szolgáltatások  rendszerébe  integráltságával  kapcsolatban.  A  pszichológiai  tanácsadás  szükségszerűen  függeszti  fel  a  hallgatókkal  szembeni  intézményes  elvárásokat  (Noonan,  1987)  –  egy  különleges,  megengedő  pszichológiai  környezetet  biztosít.  Ennek  a  funkciónak  túl  a  tanácsadás  pszichológiája  klasszikus  pszichodinamikus  értelmezésén  empirikus  igazolása  is  található  a  versengéssel  („depresszív  versengés”),  a  szociális  integrációval  („szeretettel  kapcsolatos  diszfunkcionális  attitűdök”),  és  a  kooperáció,  segítség  iránti  nyitottság  terén.  Ezen  attitűdök  ugyanis  egyszerre  integráns  részei  társadalmunknak,  egyetemi  és  globális  kultúránknak,  ugyanakkor azonban aktív alkotórészei egy depressziós betegségtünet­rendszernek.  A  pszichológiai  tanácsadás  tehát  annyiban  antitézise  kell  hogy  legyen  a  kulturális  környezetnek, amennyiben legalábbis ezeket az empirikusan is igazolható rendszer­  elemeket eliminálja a segítő kapcsolatból.  7.3. A nemi különbségek a kliens­szerepben 

A férfiak  tovább  „kitartanak” a  depresszió  integratív felfogása  mellett –  és  a  kritikus  csoportokban  is  jellemző  módon  inkább  a  magas  NCS­csoportba  tartoznak,  mint  a  magas  BDI­csoportba.  A  nők  jobban  elfogadják  a  depresszió  betegség­definícióját.  Ezzel  együtt  a  nők  jobban  vállalják  a  „segítségkérő,  rászoruló”  szerepet  a  segítő  kapcsolatban.  A  férfi­női  különbségeket  tekintve  is  új  magyarázattal  szolgált  a  tünetintegráció  értelmezése  és  az  NCS­BDI  kérdőívek  együttes  használata  és  külön  kritériumcsoportok  létrehozása.  A  szakirodalom  (pl.  Makarics,  2005)  utalnak  arra,  hogy  a  depressziós  tüneteket  tekintve  azt  várnánk,  hogy  a)  magasabb  lesz  a  nők  aránya  a  kritikus,  nagyon  magas  depressziót  mutató  csoportokban,  b)  a  normál  övezetben  is  a  nők  szignifikánsan  magasabb  depresszió­pontszám  értékeket  mutatnak.  Ugyanakkor  ezek  az  elvárások  az  egyetemi­főiskolai  hallgatók  mintáján  vagy  egyáltalán  nem  (Daughtry  és  Kunkel,  1993)  vagy  csak  nagyon  kis,  szignifikánsan  nem  detektálható  tendenciaként  fedezhetők  fel  (Makarics,  2005).  Ha  azonban  szétbontjuk  a  depresszió  kétféle  perspektívájú  pontozását  (BDI  és  NCS),  akkor  láthatjuk,  hogy  a  férfi  nemi  szerepek  inkább  az  NCS­alapú,  személyes  megfogalmazását  támogatják  a  depressziónak,  a  nők  inkább  elfogadják  a  „betegséggel szemben egyedül tehetetlen” szerepet.

99 

Az  egyetemi  tanácsadókban  általános  tapasztalat,  hogy  a  nők  inkább  nyitottak  a  pszichológiai  tanácsadás  iránt  –  ugyanakkor  ez  nem  feltétlenül  jelenti  azt,  hogy  a  tanácsadókhoz már nagyobb arányban fordulnának a komoly krízisekben lévők közül  a  nők.  Mintánkban  jóval  nagyobb  volt  általában  is  a  nők  aránya  –  ez  az  arány  reprezentálja  azt  is,  hogy  a  nők  gyakrabban  fordulnak  elő  a  segítő  foglalkozásúak  között, illetve a segítő kapcsolatra nyitott fiatalok között is. A krízisben (jelen mintánk  esetében;  a  nagyon  magas  pontszámú  kritikus  csoportokban)  lévők  közül  a  férfiak  ellenállása  és  magasabb  NCS­pontszámai  inkább  kiegyenlítik  ezt  a  tendenciát.  Úgy  is fogalmazhatnánk, hogy a férfiak kritikusabb, óvatosabb, „sértődékenyebb” (Becker,  1989)  hozzáállása  a  segítő  kapcsolathoz  illeszkedik  a  depresszió  kritikus,  sértődékeny és a segítő kapcsolat iránt nagy elvárásokat támasztó tendenciájához.  A  pszichológiai  tanácsadásnak  tehát  feladata,  hogy  felkészüljön  erre  –  míg  a  nem­  kritikus csoportokban egy általános pozitív elvárásnak felel meg – amely inkább női  dominanciájú – addig a krízisben lévők esetében ez a női dominancia és ez a pozitív  elvárás­rendszer  érvényét  veszti,  és  egy  érzékeny,  kritikus  (és  ilyen  értelemben  „férfias”) elvárás­rendszer lép a helyébe. 

7.4. Kognitív protektív faktorok – a prevenció kérdése  A  prevenció  a  legtöbb  mentálhigiénés  témakörben  az  egyik  legkiemeltebb  kérdéskörré  vált.  A  depresszió  azonban  mintha  „ellenállna”  a  prevenciónak  –  a  depressziós kognitív struktúra olyan attitűdrendszert is jelent, amely éppen a legfőbb  prevenciós  témakörök,  eszközök tagadásából  áll.  A  terápiás  helyzetben  –  mint  arra  éppen utaltunk – a segítő paradox kommunikációra kényszerül, éppen nem­asszertív  eszközökkel  segítheti  elő  az  asszertivitást.  Az  eredmények  azonban  arra  utaltak,  hogy  a  normál  övezetben  komoly  szerepe  lehet  a  prevenciónak  –  a  pozitív  megoldások,  az  asszertivitás  erősítése  megakadályozhatja  a  depressziós  tünetek  növekedését,  eszkalálódását.  Azonban  a  negatív  megoldásokra  ez  nem  állt  –  az  önvádlás,  problematikus  viszonyulás  az  érzelmi  problémákhoz  csak  a  kritikus  csoportokban kapott szignifikáns jelentőséget.  A kétféle depresszió­pontszám arra is utalt, hogy szubklinikus szinten mindenképpen  az integráció talaján kell maradnunk, hiszen elsősorban az NCS bizonyult mediátor­  tényezőnek.  Ez  végül  is  arra  mutat,  hogy  ilyen  értelemben  érdemes  különbséget  tennünk  tanácsadás  és  pszichoterápia  között.  A  tanácsadó  –  amennyiben  nem  feltétlenül a klinikai értelemben is kritikus mintával dolgozik – az attitűdök, a realitás  szintjén  kell  kommunikálnia,  mintegy  ha  nem  is  támogatva,  de  teret  adva  a  depresszió NCS­értelmezésének.  7.5. A szolgáltatások integráltsága  A  szolgáltatások  integráltságának  és  kontinuitásának  kérdése  megdönthetetlen  axiómaként  van  jelen  a  pszichológiai  tanácsadás  szakirodalmában.  Valóban  egyértelműnek  és  megdönthetetlennek  látszik,  hogy  folyamatosan  egymásra  épülő  és  a  kliensek  felé  folyamatos  átmeneteket  képező  segítő  rendszereket,  szolgáltatásokat  hozzunk  létre.  E  megközelítés  egyik  klasszikus  megfogalmazása  Wiegersma  nevéhez  fűződik  (Wiegersma,  1992,  Lisznyai,  2001),  legaktuálisabb

100 

paradigmáját  pedig  Esbroeck  és  Watts  (Esbroeck  és  Watts,  1998)  dolgozták  ki.  Ez  utóbbi  modellben  mar  nem  csupán  a  szolgáltatások  egymásra  épülését,  de  a  szakmai  szerepek  szükségszerű  összefonódását,  elválaszthatatlanságát  is  megfogalmaztak. Az alábbi ábra foglalja össze elképzelésük lényegét:  47. Ábra: A holisztikus hallgatóközpontú tanácsadás modellje (Esbroeck és Watts, 1998 nyomán). 

A  modell  érvényességi  keretét  természetesen  behatárolja,  hogy  a  szerzők  tapasztalata  elsősorban  az  egyetemi  diáktanácsadás  területéről  származik  ­  bar  szándékaik  szerint  a  modell  adaptáható  a  tanácsadó  szolgáltatások  teljes  spektrumára.  Az  egymásra  épülést  több  tényező  is  motiválja:  a  "problémához  legközelebb  lévő  segítő  elve",  a  költséghatékonyság,  az  egyes  segítő  ágensek  közötti  jobb  kommunikáció  lehetősége.  Ugyanakkor  az  integrált  rendszerek  működésében  akadnak  bizonyos  makacs  problémák.  A  kliensek,  akik  leginkább  rászorulnának  a  pályaorientációs  tanácsadásra,  a  legkevésbé  keresik  ezt  a  szolgáltatást  (Lairio  és  Penttinen,  2005),  akik  megerősített  klinikai  diagnózissal  bírnak,  a  szubklinikus,  személyközpontú tanácsadás kereteit keresik, a tanácsadó szolgáltatások potenciális  kliensei  a  legkritikusabbak  a  szolgáltatásokkal  szemben  (Vieira,  2005).  A  pszichológiai  tanácsadás  talán  legnagyobb  hatású  ma  is  élő  alakja,  Norman  Amundson  nemrég  egy  érdekes  felvetést  tett,  melyben  szervezetpszichológiai  érveket  hozott  fel  az  integrált  szolgáltatásokkal  szemben,  a  segítő  szolgáltatások  autonóm egységekbe szervezése mellett (Amundson, 2005).  A  problémákat  alátámasztják  dolgozatunk  eredményei  is.  Ugyanakkor  a  megoldásokkal  kapcsolatban  optimistábbak  vagyunk.  Az  integráció  autonóm 101 

folyamat,  és  aktuális  állapota,  mintázata  nem  a  tünetek  súlyosságától,  a  felajánlott  segítő  kapcsolat  intézményes  kötöttségeitől  függ.  Amundson  a  pszichológiai  tanácsadás narratív természetéről beszél (Amundson, 2005), utalva ezzel arra, hogy  az  aktuális  self­központú  narratívumok  határozzák  meg  a  kliens  pozícióját  a  segítő  kapcsolatban.  A  segítő  szolgáltatások  szükségszerű  és  hatékony  alkalmazkodását  ehhez  a  folyamathoz  a  mi  általunk  is  alkalmazott  integráció­fogalomhoz  hasonló  keretekkel  írja  le.  A  segítségkérés  Kramer  által  is  idézett  paradoxonjának  feloldásához  egy  érdekes  metaforát  használ  Physics  of  Living  című,  1999­ben  megjelent könyvében (Amundson, 1999). Szerinte a kliens 'képzelete krízisben van',  amikor  felkeresi  a  pszichológust:  minél  nagyobb  a  krízis,  annál  inkább  a  probléma  kerül kommunikációjában előtérbe önmaga helyett.  Amundson  'lendületvételnek'  (backswinging)  hívja  a  munka  ezen  szakaszát  és  funkcióját  abban  latja,  hogy  ki  kell  tágítani  a  tanácsadás  terét  ahhoz,  hogy  egy  megfelelő, integratív munkakapcsolatot lehessen kiépíteni. Azaz nem feltétlenül várja  el kliensétől és önmagától, hogy nagyon szigorú fókusszal a terápiás szerződésben  megjelölt  célokkal  világos  összefüggésben  lévő  tematikát  teremtsen  a  gyógyító  beszélgetés során. E kevésbé „hivatalos” eljárásmód ­ amellett, hogy értelemszerűen  segíthet  a  kliensnek  abban,  hogy  kimozduljon  az  életvezetési  krízis  által  beszűkült  perspektívából  ­  pszichodinamikus  értelmezéssel  is  igazolható,  hiszen  a  lelki  történések  látens  tartalmat  nem  ismerjük,  és  sem  a  szakember,  sem  a  kliens  számára nem beláthatók a terápiás cél szempontjából releváns témák határai.

102 

8 IRODALOM  Amundson, N. (1999) Physics of Living. Vancouver: Ergon Communications.  Amundson, N. (2005) Challenges for Career Interventions in Changing Contexts. In:  Jenschke, B., Pinto, R. (eds) Careers in Context. Lisbon: IAEVG.  Arató M. (1995) (szerk.) Depresszió. Budapest: Cserépfalvi.  Beck, A., T. (1967) Depression: Clinical, Experimental and Theoretical Aspects. New  York: Harper and Row.  Bitter, I. (2003) Az antipszichotikumok alkalmazása. Budapest: HCNP.  Carroll, B., J., Fielding, J., M., Blashki, T., G. (1973) Depression Rating Scales: A  Critical Review. Archives of General Psychiatry, 28, 361­366.  Casement, P. (1999) Páciensektől tanulva. Budapest: Animula. {Casement, P. (1985)  On learning from the patient. London: Tavistock Publications}  Corey, G. (1990a) Theory and Practice of Counseling and Psychotherapy.  Brooks/Cole, Belmont.  Corey, G. (1990b) Manual for Theory and Practice of Counseling and Psychotherapy.  Brooks/Cole, Belmont.  Costello, C., G. (1993) (ed.): Symptoms of Depression. New York: Wiley.  Csáth, G. (2001) Az álmodás lélektana. Szeged: Lazi.  Daughtry, D., Kunkel, M. (1993) Experience of Depression in College Students. A  Conpept Map. Journal of Counseling Psychology, July 1993, Vol. 40., No. 3, 316­  323.  Egan, G. (1994a) The skilled helper. A problem­management approach to helping.  California: Brooks­Cole.  Egan, G. (1994b) Excercises in Helping Skills. An Accompany to the Skilled Helper.  California: Brooks­Cole.  Esbroeck, R., Watts, J. (1998) New Skills for New Futures. Brussels: AIOSP.  Figge, P., Schwab, R. (1997) Klientzentrierte Psychotherapie in Gruppen. Objektiver 

und subjektiver Therapieerfolg unter dem Einfuss der erlebten Beziehung zum  Therapeuten. In: Gesprachpsychotherapie und Personzentrierte Beratung, 28/ Marz,  1/1997.  Füredi J., Németh A., Tariska P. (szerk) (2001) A pszichiátria magyar kézikönyve.  Budapest: Medicina.

103 

Gati,  I.  (2005)  Measuring  and  interpreting  career  decision­making  difficulties.  In:  Jenschke, B., Pinto, R. (eds). Careers in Context. IAEVG: Lisbon.  Halász László (1992) Hasonmás. Az ember kettôssége. Budapest: Scientia Humana.  Hoeksma, N. (1987) Sex differences in unipolar depression. Evidence and theory.  Psychological Bulletin, 101, 259­282.  Horváth, T. (2004) Quarterlife krízis – kapunyitási pánik a magyar felsőoktatásban.  ELTE, Kézirat.  Hunyady Gy. (1996) Sztereotípiák a változó közgondolkodásban. Budapest:  Akadémiai Kiadó.  Jung, C., G. (1995) Válasz Jób könyvére. Budapest: Akadémiai Kiadó. {Jung, C., G.  (1952) Antwort auf Hiob. Zürich: Rascher Verlag}.  Kelly, A., E (2000) Helping Construct Desirable Identities. A Self­Presentational View  of Psychotherapy. Psychological Bulletin, July 2000 Vol. 126, No. 4, 475­494.  Kernberg, O., F. (1990) Borderline szindróma és patológiás nárcizmus. Budapest:  Medicina.  Keyes, C., L., M. (2001) The nexus of cardiovascular disease and depression  revisited: a complete mental health perspective. Atlanta: Emory University Press.  Kiss, I. (2002) Életvezetési stratégiák: tanulási készségek. Magyar Pszichológiai Társaság  Nagygyűlése. Szeged 2002.  Kiss, I., Lisznyai, S. (2003) Egyetemista fiatalok droghasználati szokásairól.  Budapest: ISM.  Kopp, M., Szedmák S., Lóke J., Skrabski Á. (1997) A depressziós tünetegyüttes  gyakorisága és egészségügyi jelentôsége a magyar lakosság körében. Lege Artis  Med,7,3,136­144.  Kramer, P., D. (1993) Listening to Prozac. New York: Viking.  Kramer, P., D. (2005) Against Depression. New York: Viking.  Lairio,  M.,  Penttinen,  L.  (2005)  The  worries  of  entering  working  life:  a  survey  of 

university  students´  needs  for  career  guidance  and  their  experiences  of  guidance  services  during  the  student  pathway.  In:  Jenschke,  B.,  Pinto,  R.  (eds)  Careers  in  Context. IAEVG, Lisbon.  Laplanche, J., Pontalis, B. (1994) A pszichoanalízis szótára. Budapest: Akadémiai  Kiadó.

104 

Lisznyai, S., Ritoók M., Monostori, B. (1999) Jelentés a felsőoktásban tanuló fiatalok  mentálhigiénés állapotáról. Budapest: FETA­Mentálhigiénés Programiroda.  Lisznyai, S. (2000) Elements of Practical Training of Counselors in Hungary ­  Psychoanalitic Counseling Approach. Annual Congress of the International  Association for Educational and Vocational Guidance, Berlin, 2000.  Lisznyai Sándor (2001) Információs tanácsadás. Budapest: Soros Alapítvány.  Lisznyai Sándor (2002) Az esetvezetés keretei a pszichológiai tanácsadásban. A  Magyar Pszichológiai Társaság Nagygyűlése. 2002 május 31­június 2, Szeged.  Lisznyai, S. (2003a) Professional help and human communication: a context for  creative change. In: Erikson, B.  szerk: Theories of intervention and social change.  Frankfurt am Main, Peter Lang Publishers, 89­163.  Lisznyai Sándor (2003b) A tünetintegráció és a terápiás attitűdök tervezése a  pszichológiai tanácsadásban. Budapest: ELTE Tanácsadó Szakpszichológus  Szakdolgozat.  Lisznyai Sándor (2003c) Rossz közérzet a magyar universitasban. A hallgatói rossz  közérzet okai és a tanácsadás lehetőségei. In: Antalovits Miklós(szerk)  Diáktanácsadók a felsőoktatásban. Budapest: BME.  Lisznyai Sándor (2004) A depresszió integrált megjelenési formái. Budapest: ELTE  PPK, Kézirat.  Lisznyai, S. (2005a) Elvárások egy segítő kapcsolattal szemben. Felmérés  egyetemisták körében a pszichológiai segítségnyújtás iránti igényekről. Alkalmazott  Pszichológia, 2005/1.  Lisznyai Sándor, Kézdy Anikó (2005) Pszichológiai tanácsadás pszichiátriai  esettörténet háttérrel. Pszichoterápia, 2005 Augusztus (megjelenés alatt).  Lisznyai, S., Kiss, I. (2005) Integréció az egyetemi környezetben és drogfogyasztás.  Budapest: FETA­PHARE.  Lisznyai S., Olaszy, Cs. (2005) Terápiás közösségek pszichológiája és  drogrehabilitáció. Budapest: FETA­PHARE.  Noonan, E. (1983) Counselling Young People. London: Tavistock Publications.  Oláh, A. Coping Preferenciák – A 80 itemes coping preferenciák kérdőív alkalamzása  és jelelmzői. Budapest: MLKT Módszertani Füzetek 1986.  Oltmans, T., F., Neale, J., M., Davison, G., C (1986) Janet: Unipolar Depression. In:  Cases Studies in Abnormal Psychology. New York: John Wiley and Sons. pp 77­95.

105 

Perczel­Forintos, D., Lisznyai, S., Kiss, I. (2003) Integration Into University  Environment ­ Mental Health State as a Background to Academic Career. Paper  presented at the Annual Congress of EACBT, Prague, 2003 September.  Perls, F. R., Stevens, J., O. (1975) Gestalt IS. Moab: Real People Press.  Rihmer Z. (1994) A depressziók larvált megjelenési formái. Psychiatrica Hungarica 9,  . 9, 37­48, 1994.  Robbins, A., Wilner, A. (2001) Quarterlife crisis – a unique challenge of life in your  twenties. New York: Tarcher/Putnam.  Rogers C., R. (1961) On Becoming a Person. Boston: Houghton Mifflin.  Rogers, C., R. (1992a) A személyközpontú megközelítés alapjai. In. Ritoók Ádám  Magda, Illyés Sándor (szerk.) A nevelési és pályaválasztási tanácsadás  pszichológiája. Szemelvénygyűjtemény. Budapest: Tankönyvkiadó.  Rogers, C., R. (1992b) Az empatikus létezési mód: egy el nem fogadott létmód. In.  Ritoók Ádám Magda, Illyés Sándor (szerk.) A nevelési és pályaválasztási tanácsadás  pszichológiája. Szemelvénygyűjtemény. Budapest: Tankönyvkiadó.  Schouwenburg, H., C., Lay, C., H., Pychyl, T., A., Ferrari, J., R. (szerk) (2004)  Counseling the Procrastinator in Academic Setting. Washington, DC: American  Psychological Association.  Spitzer R. L, Edicott J., Robins E. (1978) Research diagnostic criteria: Rationale and  reliability. Arch. Gen. Psychiatry 35:773­782.  Spitzer, Th., Spitzer, R. (1980) Psychobattery. A chronicle of psychotherapeutic  abuse. Clifton: Humana Press.  Sulloway, F., J. (1987) Freud, a lélek biológusa. Budapest: Gondolat.  Szasz, T. (1992) The ethics of psychoanalysis. Syracuse: Syracuse University Press.  Telkes, J. (1992) Bevezetés a csaláterápiába. In. Ritoók Ádám Magda, Illyés Sándor  (szerk.) A nevelési és pályaválasztási tanácsadás pszichológiája.  Szemelvénygyűjtemény. Budapest: Tankönyvkiadó.  Tringer, L (1989) Neurotikus Depresszió. Ideggyógyászati Szemle, 1989/4  pontosabban.  Vieira,  D.,  Coimbra,  J.,  L.  (2005)  University­to­work  transition:  The  development  of  the self­efficacy  scale.  In:  Jenschke,  B.,  Pinto,  R.  (eds)  Careers  in  Context.  Lisbon:  IAEVG.  Virág Teréz (1993) "A terápiás konzultáció". Winnicott módszere és gyakorlata. In:  Gerő Zsuzsa (szerk) A gyermek­pszichoterápia elmélete és gyakorlata, III. Nemzeti  Tankönyvkiadó, 1993.

106 

Vredenburg, K., O'Brien, E., Krames, L. (1988) Depression in college students:  personality and experimential factors. Journal of Counseling Psychology, 35 (4), 419­  425.  Weismann, A., N., Beck, A., T. (1979) The Dysfunctional Attitudes Scale. Thesis,  University of Pennsylvania.  Wiegersma,  S.  (1992)  Hogyan  adjunk  pszichológiai  tanácsot?  In:  Illyés  Sándor  ­  Ritoók  Pálné  (szerk.):  A  nevelési  és  pályaválasztási  tanácsadás  pszichológiája.  Budapest: Tankönyvkiadó. 165­184. oldal.  Winnicott, D. (1971) Playing and Reality. London: Tavistock Publications.  Zeitlinger, K., E. (1991) A pszichodráma­terápia tételeinek elemzése, pontosítása és  újrafogalmazása J. L. Moreno után. Budapest: Híd.  Zsolnai, Á. (2005) A tanácsadás lehetőségei a depressziós betegek szociális 

integrációjának elősegítésében. A depresszió és az asszertivitás összefüggései és  családi háttere. ELTE PPK, Kézirat.

107 

9. MELLÉKLETEK  9.1. Angolnyelvű összefoglaló  Summary 

The dissertation  explores  the  integrative  concept  of  subclinical depressive  symptom  formation  and  its  relation  to  the  preferences  towards  the  helping  relationship  and  psychological  counseling.  These  ideas  are  investigated  in  the  framework  of  an  empirical  study,  which  is  conducted  at  seven  higher  education  institutions  and  surveyed 850 subjects with the assistence of the local counseling services.  The thesis is structured into six clusters, sets of hypotheses.  The  first  one  is  about  the  principle  of  the  autonomy  and  independence  of  the  preferences  of  clients  towards  the  environment  and  agents  of  helping.  This  hypothesis  is  tested  against  the  statistical  relationship  between  Relationship  (attachment) Orientation and different sets of Depression Symptoms variables.  The  second  set  of  the  hypothesis  is  centered  about  the  variables  that  can  refer  to  Client  Readiness  of  the  students  who  had  shown  high  levels  of  the  critical  diagnostical  variables  i.e,  our  potential  clients.  We  expected  that  mental  health  problems  can  deteriorate  the  positive  attitude  towards  professional  help  altogether  with  the  damaged  capacity  to  make  use  of  such  relationships ­  with  one  exception:  the  capacity  for  self­disclosure.  We  proposed  that  self­disclosure  remained  intact  even  in  case  when  one  struggles  with  serious  mental  health  problems.  This  notion  was tested by the exploration of the relatioship between Relationship Orientation and  the three Depression measurement variables (NCS, DAS and BDI).  The  third  hypothesis  investigated  the  role  of  cognitive  protective  factors  in  the  formation of subclinical depressive symptoms. According to our assessment, certain  types  of  cognitive  protective  factors  play  different  roles  in  the  high  risk  group  of  students (critical level of the diagnistic variables) and in the normal subsample.  Our  fourth  line  of  arguments  was  devoted  to  the  testing  of  the  cognitive  mediation  hypothesis,  with  a  special  emphasis  on  a  set  of  dysfunctional  attitudes,  like  dysfunctional  attitudes  related  to  the  concept  of  love  and  attachment. We  expected  that  these  attitudes  will  not  differ  in  the  subsamples  of  high  mental  hygienic  risk  groups and the normal population. After a rotated factor analysis, we expected to find  fabtors of dysfunctional attitudes working this way.  The  fifth  wave  of  our  survey  investigated  the  relationship  between  the  social  background  variables,  the  scores  on  the  helping  relationship  related  factors  and  diagnostic variables.  Finally  we  explored  the  cognitive  mediation  hypothesis  again  –  with  a  special  emphasis  on  the  role  of  NCS,  the  depression  measurement  tool  that  we  devised in  order to test the depressive symptoms from an integrative point of view.

108 

Our results supported our hypotheses in most of the cases – however we got some  results  that  still  need  further  exploration  to  adapt  the  integration  process  modell  according to them. The cognitive protective factors, for example, proved to be useful  not  just  in  the  critical  group,  but  had  shown  a  strong  negative  correlation  with  the  depression scores even in the normal subsample.  On the basis of both the supported expectations and the out­of­the­frame results, we  tried to outline a model of counseling services based on autonomous service units for  the different types of activities.

109 

9.2. Ábrák és Táblázatok jegyzéke  Ábrák: 

Oldalszám 

1. ábra: Betegségmodellek a pszichológiai szakszolgáltatásokban 

12 

2a Ábra: A neurotikus kognitív struktúra – a kognitív tetrád 

21 

2b Ábra: A neurotikus kognitív struktúra – a kognitív tetrád 

22 

3. Ábra: Egy minta vagy két minta? Lisznyai, Ritoók és Monostori, 

33 

1999, 13. oldal.  4. Ábra: A diagnosztikus változók közötti parciális korrelációk.  Lisznyai, 2003a, 45.oldal. 

34 

5. Ábra: Kognitív mediáció az aggregált változók között. Perczel,  Lisznyai és Kiss, 2003, 9. oldal. 

35 

6. Ábra: A minták az ország tanácsadó szolgáltatásokat működtető  felsőoktatási intézeteiben 

38 

7. Ábra: Depresszió mintázatok és Kapcsolati Orientációk 

40 

8. Ábra: A depresszió és az asszertivitás összefüggése 

41 

9. Ábra: A kognitív mediáció modellje 

45 

10. Ábra Depressziós mintázatok és kapcsolati orientációk 

46 

11. Ábra Depressziós mintázatok és az elvárások 5 faktora 

47 

12. Ábra: Elvárás­itemek és a depresszió­pontszámok I. 

48 

13. Ábra: Elvárás­itemek és a depresszió­pontszámok II. 

48 

14. Ábra: Elvárás­itemek és a depresszió­pontszámok III. 

49 

15. Ábra: Kapcsolati orientációk és NCS kategóriák a két mintán 

51 

16. Ábra: Kapcsolati orientációk és BDI kategóriák a két mintán 

52 

17. Ábra: Kapcsolati orientációk és DAS kategóriák a két mintán 

53 

18. Ábra: Az NCS87 Rizikócsoport és a Kapcsolati Orientációk 

54 

19. Ábra: A BDI20 Rizikócsoport és a Kapcsolati Orientációk 

55 

20. Ábra: Coping Faktor Átlagok és Beck Depresszió Értékek 

56 

21. Ábra: NCS Értékek és Coping preferenciák 

57 

22. Ábra: BDI övezetek és Coping faktorok 

59 

23. Ábra: NCS övezetek és Coping faktorok I. 

60

110 

24. Ábra: NCS övezetek és Coping faktorok II. 

61 

25. Ábra: NCS Kategorizáció és Skill faktorok 

63 

26. Ábra: DAS kategorizáció és SKILL faktorok 

64 

27. Ábra: BDI kategorizáció és SKILL faktorok 

65 

28. Ábra: Az NCS faktorok és BDI kategorizáció I. 

69 

29. Ábra: Az NCS faktorok és BDI kategorizáció II. 

70 

30. Ábra: Segítő kapcsolati tapasztalatok és Kapcsolati Orientációk –  71  3. Faktor  31. Ábra: Segítő kapcsolati tapasztalatok és Kapcsolati Orientációk 

72 

32. Ábra: Kapcsolati Orientációk az egyes intézményekben 

72 

33. Ábra: NCS Átlagok intézmények szerint a 650­es mintán 

73 

34. Ábra: NCS Átlagok Nemek szerinti bontásban a 650­es mintán 

73 

35. Ábra: Interakció a nekem és az intézmények között – NCS 

74 

36. Ábra: A nem és a kapcsolati orientációk összefüggése 

74 

37. Ábra: Háttérváltozók és kritikus csoportok: bináris logisztikus  regresszió 

80 

38. Ábra: A dohányzás és a mentálhigiénés pontszámok  összefüggése 

85 

39. Ábra: A dohányzás mértéke és az NCS­faktorok összefüggése 

86 

40. Ábra: A marihuánahasználat gyakorisága és a diagnsztikus  változók 

87 

41. Ábra: A marihuánahasználat gyakorisága és az NCS­faktorok 

88 

42. Ábra: Visszaélés az alkohollal és amentálhigiénés változók 

89 

43. Ábra: Az alkohollal való visszaélés gyakorisága és az NCS­  faktorok 

90 

44. Ábra: A depresszió hopelessness kognitív elmélete. Forrás:  Metalski, Abramson és Alloy, 1993, 456. oldal. (Magyar fordítás:  Lisznyai, 2003). 

93 

45. Ábra: Multidimenzionális skálázás az NCS 41 elemére 

94 

46. Ábra: NCS átlagok évfolyamok szerint 

95 

47. Ábra: A holisztikus hallgatóközpontú tanácsadás modellje  (Esbroeck és Watts, 1998 nyomán). 

101

111 

Táblázatok: 

Oldalszám 

1.  Táblázat:  A  tanácsadó  és  a  kliens­attitűdök  a  rapport  29  megteremtése érdekében  29. oldal  2. Táblázat: BDI csoportok és Coping preferenciák 

57 

3. Táblázat: NCS csoportok és Coping preferenciák 

58 

4. Táblázat: A szeretettel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdök –  DAS és SKILL kooperáció 

67 

5. Táblázat: A segítő kapcsolat iránti korrelációk és az NCS  szeretettel kapcsolatos faktorának kapcsolata 

67 

6. Táblázat: Az NCS­faktorok varianciaanalízise a Beck Depresszió  összpontszám kategorizációja mentén 

68 

7. Táblázat: A háttérváltozók és a diagnosztikus változók  összefüggése 

75 

8. Táblázat: Az NCS87 változó eloszlása 

76 

9. Táblázat: A BDIR20 változó eloszlása 

76 

10. Táblázat: Az NCS97 változó megoszlása 

76 

11. Táblázat: A Beck depresszió összpontszám és az NSC faktorok  összefüggései – az eredeti 10 faktorra 

83 

12. Táblázat: A Beck depresszió összpontszám és az NSC faktorok  összefüggései – 7 faktor esetében 

84

112 

9.3. Kérdőívek ­ Elvárások egy segítő kapcsolattal szemben  1 

Életkor:  év 

2 

Nem: 

3 

Intézmény, kar: 

4 

Évfolyam: 

5 

Szak: 

6 

nő 1 ¡ 

férfi  2 ¡ 

1 ¡ alapképzésben tanulok  2 ¡ dolgozom és tanulok  3 ¡ egyéb: 

Mivel  foglalkozol? 

…………………………………  7 

Anya  1 ¡ alapfok  2 ¡ szakmunkásbiz.  3 ¡ középfokú (érettségi)  4 ¡ diploma 

Szülők iskolai  végzettsége: 

Apa  1 ¡ alapfok  2 ¡ szakmunkásbiz.  3 ¡ középfokú (érettségi)  4 ¡diploma  8 

Kivel élsz együtt?  1 ¡ szülők  2 ¡ kollégiumban 

9 

Családod  anyagi  1 ¡ átlagosnál rosszabb  helyzete 1 :  2 ¡ átlagos  3 ¡ átlag feletti 2 

10 

11 

1  2 

3 ¡ egyedül (önálló lakásban)  4 ¡ partnerrel 

Hány közeli  Fiú barát              0 ¡ egy sincs    1 ¡ egy     2 ¡ kettő   3 ¡ három vagy több  barátod van?  Lány barát           0 ¡ egy sincs     1 ¡ egy    2 ¡ kettő   3 ¡ három vagy több  Mennyire vagy  elégedett baráti  kapcsolataid  minőségével? 

0 ¡ egyáltalán nem  1 ¡ kissé  2 ¡ közepesen  3 ¡ majdnem teljesen  4 ¡ teljesen 

szülők anyagi helyzete, önálló háztartás esetén: saját anyagi helyzet  pl. több gépkocsi, lakás, üdülő

113 

12 

Hány órát töltöttél a múlt héten  barátaid társaságában? 

13 

Hetente általában hány estét  töltesz távol az otthonodtól a  barátaiddal? 

14 

Milyen gyakran töltöd szabadidőd  az alábbi helyeken? 

0 ¡ nem találkoztunk  1 ¡ 1­3 órát  2 ¡ 3­5 órát  3 ¡ 5­10 órát  4 ¡ több mint 10 órát  0 ¡ nem találkozunk este  1 ¡ 1­2 estét  2 ¡ 2­3 estét  3 ¡ 3­5 estét  4 ¡ több mint 5 estét 

Nem  1­2   2­3   3­5     több mint 5  Járok                          alkalom/hét 

A 

Bevásárlóközpontok 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

B 

Utca, park, állomás, közterülek 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

C 

Gyorsétterem, kávézó 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

D 

Disco 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

E 

Sport­ vagy konditerem, uszoda 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

F 

Templom, vallásos gyülekezet 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

G 

Sport­ vagy kulturális rendezvény 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

H 

Mozi 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

Egyéb  helyek  (klub,  műv.ház,  szervezet)  éspedig: 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

I 

15 

16 

17 

18 

__________________  Előfordult­e, hogy bántalmazás  (pl. iskolai) áldozata voltál? 

Kortársaiddal  összehasonlítva  hogyan  értékeled  saját  anyagi  helyzeted?  Fordultál­e  már  problémáiddal  professzionális  segítőhöz  (pszichiáter,  pszichológus,  iskolai  tanácsadó,  egyházi  tanácsadó  stb)?  Ha volt már arra példa, hogy lelki  segítő  szolgáltatást  vegyél  igénybe,  hogyan  értékelnéd  a  tapasztalataidat? 

Nem  1­2   2­3   3­5     több mint 5  alkalommal  0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡  Az átlagnál jobb  Átlagos  Átlagnál rosszabb  Nem, még soha  Igen, egy alkalommal  Többször is 

1  2  3  1  2  3 

¡  ¡  ¡  ¡  ¡  ¡ 

Még sohasem vettem  igénybe ilyen szolgáltatást  1  Pozitívak a tapasztalataim  2  Már többször is jártam segítőnél,  és vegyes tapasztalataim vannak  3  Negatív tapasztalatom  van erről a helyzetről                       4 

¡  ¡  ¡  ¡

114 

115  ELVÁRÁSOK EGY SEGÍTŐ KAPCSOLATTAL SZEMBEN  Az alábbiakban néhány kérdést teszünk fel Neked azzal kapcsolatban, hogy mit várnál el egy segítő kapcsolattól,  amennyiben  úgy  hozná  a  sors,  olyan  élethelyzetben  találnád  magad  amelyben  úgy  ítélnéd  meg,  hogy  professzionális segítséget veszel igénybe lelki, pszichés problémáid miatt.  Az általad megfogalmazott igények bármilyen szakmai segítő kapcsolatra (lelkész, pszichológus, pszichiáter stb.)  vonatkozhatnak,  és  nem  számít  az  sem,  mennyire  tartod  reálisnak  ezt  a  helyzetet:  megfogalmazhatod  válaszaidat  egy  adott,  reális  vagy  éppen  aktuális  segítő  kapcsolatodra  vonatkozóan  –  de  amennyiben  úgy  gondolod, hogy soha nem vennél igénybe ilyen segítséget, úgy képzelj el egy olyan hipotetikus helyzetet, amelyet  még a leginkább el tudnál fogadni.  1. Ha bármilyen lelki problémám adódna, azt magamnak kell megoldanom vagy számomra fontos személyes  0  1  2  3  4  kapcsolatok keretein belül.  2. Ha valamilyen pszichés betegség tüneteit észlelném magamon, szakemberhez fordulnék, hogy minél előbb  0  1  2  3  4  adekvát szakmai segítséget nyújtson problémáim megoldására.  3. Ha valamilyen pszichés betegség tüneteit észlelném magamon, orvoshoz fordulnék, és szeretném ha megfelelő  0  1  2  3  4  orvosi, akár gyógyszeres segítséget nyújtana számomra, a családi vagy magánéletemben való felesleges vájkálás  nélkül.  4. Ha valamilyen pszichés betegség tüneteit észlelném magamon, akkor is hinnék abban, hogy ezek megoldása  0  1  2  3  4  valamilyen pszichológiai, önismereti úton, a problémák tisztázásával lehetséges.  5. Amennyiben pszichológiai szakszolgáltatást vennék igénybe, elvárnám, hogy a segítő ne várjon el tőlem  0  1  2  3  4  semmilyen különleges teljesítményt sem az életben, sem a terápiás folyamatban. Engedné, hogy passzív maradjak.  6. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol a segítő tolerálná a különcségeimet, elfogadná minden  0  1  2  3  4  megnyilvánulásomat.  7. Szeretném, ha a pszichológus segítene megtalálni azokat a gyakorlati megoldásokat is, amelyek javíthatnak  0  1  2  3  4  életkörülményeimen.  8. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol nem sürget semmi, és nincs mérce a dolgok haladását  0  1  2  3  4  illetően.  9. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol csak az aktuális állapotomra kell figyelnem, és nem kell a  0  1  2  3  4  jövőbeli dolgok miatt aggódnom.  10. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol a segítővel töltött idő csak számomra lenne fenntartva, itt  0  1  2  3  4  minden, amit mondok fontos, és komolyan veszik minden érzésemet és gondolatomat.  11. Fontos, hogy ha pszichológiai szakszolgáltatást vennék igénybe, érezzem, hogy nem egy adott szolgáltatást  0  1  2  3  4  próbálnak nálam is alkamlazni, ha nem teljesen egyedi, személyre szabott kapcsolatban próbálnak meg segíteni  nekem.  12. A pszichológus nem próbálna meg kényszeríteni arra, hogy alkalmazkodjam a társadalom elvárásaihoz.  0  1  2  3  4  13. A segítő kapcsolatban segítenének a legjobb oldalaimat előhozni belőlem.  0  1  2  3  4  14. A kapcsolatban valahogyan utat találnánk arra, hogy kihozzam magamból a legjobbat, amit most képtelen  0  1  2  3  4  vagyok.  15. A segítő kapcsolatban feltétel nélküli elfogadást kell tapasztalnom.  0  1  2  3  4  16. Fontos, hogy a ha pszichológushoz fordulnék, az ne csupán és ne elsősorban mint szakember legyen jelen,  0  1  2  3  4  hanem személyesen, mint ember beszéljen velem.  17. Nem hiszem, hogy egy pszichológus konkrét dolgokban segítséget tudna nyújtani – csupán meg tud hallgatni, és  0  1  2  3  4  ennyiben képes segítségemre lenni.  18. Pszichológus segítségét elsősorban azért venném igénybe, mivel nem tudnám senkivel olyan őszintén és  0  1  2  3  4  szabadon megbeszélni a dolgaimat, mint vele.  19. Nem szeretném, ha a pszichológus gyógyszerek szedését ajánlaná, mivel azoknak sok mellékhatása lehet  0  1  2  3  4  (elhízás stb.).  20. Nem szeretném, ha a pszichológus gyógyszerek szedését ajánlaná, mert azzal csak eltávolítana problémáim  0  1  2  3  4  megoldásától, még ha azok szenvedéssel is járnak.  21. Fontos, hogy a pszichológus megértse az érzéseimet, még ha azok mások számára idegennek, nem  0  1  2  3  4  elfogadhatónak tűnnek is.  22. A pszichológus munkájának lényege, hogy a rendelkezésemre álló időben teljesen rám figyeljen és velem  0  1  2  3  4  foglalkozzon.  23. A pszichológus szakmai tudásával megállapíthatná, hogy milyen problémám van és erre mi a legjobb megoldás.  0  1  2  3  4  24. Fontos, hogy a pszichológus különleges ember legyen, aki szakmailag és emberileg is kiemelkedő legyen.  0  1  2  3  4  25. A pszichológusnak fontos, hogy megértő és aktívan segítőkész legyen.  0  1  2  3  4  26. Nem nagyon hiszek a pszichológiában és a pszichoterápiában.  0  1  2  3  4  27. A pszichológusok a baráti segítségből és meghallgatásból csinálnak „szolgáltatást”, amit normális körülmények  0  1  2  3  4 között az ember a családjától, barátaitól kap meg. 

115 

116  Mindenki kíváncsi arra, mi történne vele, ha egy pszichológustól kérne tanácsot. Ebben a kérdőívben arról kérdezük Téged,  hogy milyen elvárásai vannak egy segítővel szemben; mit szeretnél, mi az amitől tartasz, illetve mit gondolsz, hogyan fog  reagálni a tanácsadó az egyes eseményekre.  Az  alábbiakban  náhány  gondolatot  fogsz  találni,  olyanokat,  amilyenek  talán  már  Neked  is  eszedbe  jutottak  a  pszichoterápiával kapcsolatban. Kérjük olvasd el őket egyesével és dönts arról, mennyire érvényesek Rád nézve, mennyire  tűnnek  az  egyes  gondolatok  ismerősnek  az  számodra.  Attól  függően,  hogy  mennyire  érzed  érvényesnek  az  egyes  állításokat, karikázz be egy számot az alábbiak szerint:  egyáltalán nem jellemző  alig jellemző  valamennyire jellemző  jellemző  teljesen jellemző  0  1  2  3  4  Kérjük minden kérdést válaszolj meg és minden kérdés esetében csak egy számhoz tégy jelet. Törekedj lehetőség szerint  spontán válaszokra, ne tölts sok időt a kérdések átondolásával.  1. Sokszor gondolkodom arról, van­e értelme egyáltalán a pszichológiának.  0  1  2  3  4  2. Képes lennék arra, hogy könnyen beszéljek egy pszichológusnak a legbelsőbb érzéseimről is.  0  1  2  3  4  3. El tudnám képzelni, hogy a pszichológus fárasztónak találna engem és a problémáimat.  0  1  2  3  4  4. Valószínűleg zavarónak találnám, ha egy pszichológus túl közel kerül az érzéseimhez.  0  1  2  3  4  5. Könnyűnek találnám, hogy megnyíljak egy pszichológus előtt.  0  1  2  3  4  6. Ha megharagudnék a pszichológusomra, vigyáznék, hogy ezt ne mutassam ki a számára.  0  1  2  3  4  7. Meglehetősen könnyű lenne önmagamról beszélni egy pszichológusnak.  0  1  2  3  4  8. Nagyon elbizonytalanítana, ha bármilyen okból a pszichológusom nem lenne elég tapintatos velem.  0  1  2  3  4  9. Attól tartok, hogy a pszichológusom eltávolodna tőlem ha tudná, valójában mi is megy végbe  0  1  2  3  4  bennem.  10. Ha igazán rosszul érzem magam, nagyon rá lennék utalva a pszichológusom gondoskodására.  0  1  2  3  4  11. Elég különösnek tűnik számomra, hogy egy pszichológus az én érzéseimről akar beszélgetni.  0  1  2  3  4  12. Attól tartok,  hogy egy pszichológus nem lenne képes olyan mértékben törődni velem, amennyire  0  1  2  3  4  szükségem lenne rá.  13. A pszichológusom valószínűleg képes lenne arra, hogy együttérzően fogadja és megértse azt,  0  1  2  3  4  amit átélek.  14. Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy egy bizalmas, jó kapcsolatot lennék képes kiépíteni a  0  1  2  3  4  pszichológusommal.  15. Több figyelmet várok el, mint amennyit meg mernék követelni egy pszichológustól.  0  1  2  3  4  16. El tudom képzelni, hogy nehéz lenne leválnom a pszichológusomról a terápia befejeztével.  0  1  2  3  4  17. Nehéz lenne elhinnem, hogy egy pszichológus tényleg őszinte amikor érdeklődést mutat  0  1  2  3  4  irányomban.  18. Bár legbelül tudom azt, hogy ez nem lehetséges, azt szeretném, ha a pszichológusom annyi időt  0  1  2  3  4  töltene majd velem amennyit csak lehetséges, és csupán kizárólag velem foglalkozna.  19. Annyira meg leszek bénulva a szenvedéstől, hogy a pszichológusomnak át kell vennie az  0  1  2  3  4  irányítást ha segíteni akar majd nekem.  20. El tudom képzelni, hogy a pszichológusom néha majd meg akar szabadulni tőlem.  0  1  2  3  4  21. Én valójában egy távolságtartóbb kapcsolatot szeretnék kiépíteni egy pszichológussal.  0  1  2  3  4  22. Igazából azt szeretném, ha a pszichológusom elérhető lenne számomra minél nagyobb mértékben  0  1  2  3  4  a terápiás órákon kívül is.  23. Elképzelhető, hogy kényelmetlenül fogom magam érezni a terápiás helyzetben.  0  1  2  3  4  24. Azt hiszem, hogy a pszichológus szimpátiája irányomban egyenes összefüggésben fog állni azzal,  0  1  2  3  4  milyen haladást mutatok én a terápiában.  25. Meglehetősen óvatos lennék azzal, hogy megmutassam egy pszichológusnak azt, amit valójában  0  1  2  3  4  tudok magamról ­ és vigyáznék arra, hogy milyennek lásson engem.  26. Attól tartok, hogy a pszichológusom eltávolodna tőlem, ha dühös lennék rá.  0  1  2  3  4  27. Már most szörnyen érzem magam, ha arra gondolok hogy el kell válnom a terápia befejeztével egy  0  1  2  3  4  olyan embertől, akivel megosztottam a legbelső titkaimat.  28. Vigyáznom kell arra, hogy ne irritáljam a pszichológusomat a krónikus szeretevágyammal.  0  1  2  3  4  29. El tudom képzelni, hogy egyszerre leszek indulatos, máskor meg hideg a terápia során.  0  1  2  3  4  30. Azt hiszem, én erősebb érzelmekkel fogok kötődnék a pszichológusomhoz, mint ő hozzám.  0  1  2  3  4  31. Lehetséges, hogy erősebb érzéseket táplálnék  a pszichológusom iránt mint szeretném.  0  1  2  3  4  32. Elég könnyen beszélek magamról és az élményeimről, ezért könnyűnek fogom találni a  0  1  2  3  4  pszichológusommal is megvitatni ezeket a dolgokat.  33. Ha tekintetbe veszem azt amit én ismerek magamból, elég nehéz elképzelni, hogy a  0  1  2  3  4 pszichológusom el tud majd fogadni engem. 

116 

117  Az alábbiakban állításokat olvashatsz, amelyekkel kapcsolatban szeretnénk a véleményedet kérni.  Arra kérünk, hogy jelöld meg mennyire értesz egyet velük az alábbiak szerint:  egyáltalán nem jellemző  0 

alig jellemző  1 

valamennyire jellemző  2 

jellemző  3 

teljesen jellemző  4 

1. Ha másokkal összehasonlítom magam, rendszerint alulmaradok.  2. Ha tanácsot adnak, akkor azt azért csinálják, hogy kioktassanak.  3. Ha azt csinálok, amit akarok, akkor a kötelességeim alól bújok ki.  4. Nem vagyok különösebben szép.  5. Hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat.  6. Hosszú életem lesz.  7. Én nagyon más vagyok, mint a többi ember.  8. Nagyon sok olyan dolog van, amit szeretnék, de képtelen vagyok megtenni.  9. Elég nehéz, makacs természetem van.  10. A körülményeim nem teszik lehetővé, hogy azt csináljam, amit szeretnék.  11. Szeretném, ha mindenki szeretne engem.  12. Ahhoz, hogy szeressenek valakit, először tennie kell érte valamit az embernek.  13. Ha valaki azt állítja, hogy szeret, előbb be kell bizonyítania valahogyan.  14. A lányok és a fiúk közötti barátság erkölcstelen dolog.  15. A szeretet sohasem őszinte.  16. Ha valaki nem ért velem egyet, sértve érzem magam.  17. Az emberek sohasem őszinték.  18. Elvárhatom, hogy a környezetemben szeressenek.  19. Ha szívességet teszek, elvárhatom, hogy hálával viszonozzák.  20. Gyakran félreértenek engem az emberek.  21. Az emberekből hiányzik a mások iránti megértés.  22. A világ csupa rossz, undorító dologgal van tele.  23. Nem érdekel, mi történik a világban.  24. Jó dolog új dolgokat megismerni.  25. Ritkán kellemes az időjárás.  26. Az élet csupa hajsza, gürcölés.  27. Az életnek nincs igazi értelme.  28. Az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz.  29. A férfiak lenézik a nőket.  30. Nem örülök, ha valami jó ér, mert utána mindig valami rossz következik.  31. Bármibe fogok, balul sül el.  32. Nem érdemes hosszú távra tervezni.  33. Az ember fiatalsága gyorsan elmúlik.  34. Az élet egyre nehezebb.  35. Minden rosszra előre fel kell készülni.  36. Az ember csak saját magában bízhat.  37. Az egyik legnagyobb tragédia, ami érheti az embert, ha nem éri el azokat a sikereket, amiket kitűzött.  maga elé.  38. Nem szeretem, hogy állandóan versenyezni kell másokkal az élet minden területén.  39. Nem baj, ha az ember sikertelen marad az életben, az a fontos, hogy a belső értékei  megmaradjanak.  40. Néha úgy érzem, hogy semmi sem lesz belőlem.  41. Nehezen tudom elviselni azokat az embereket, akik túlzottan azonosulnak valamivel. 

0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0 

1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1 

2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2 

3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3 

4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4 

0  0 

1  1 

2  2 

3  3 

4  4 

0  0 

1  1 

2  2 

3  3 

4  4

117 

118  A kérdőív csoportosított állításokat tartalmaz. Kérjük, gondosan olvass át minden állításcsoportot. Válaszd ki a csoport többi tagja közül azt az egy  állítást, amely a legjobban leírja a Te érzéseidet az elmúlt héttõl egészen a mai napig. Karikázd be a kiválasztott állítás számjelét. Ha az adott  csoportból több állítást is választanál, akkor valamennyit karikázd be. Kérjük, olvasd el valamennyi állítást az adott csoporton belül mielõtt  választasz.  1.  0.  Nem vagyok szomorú  11.  0.  Nem vagyok ingerlékenyebb, mint máskor  1.  Szomorú vagy nyomott vagyok  1.  Könnyebben leszek ingerült, vagy haragos, mint korábban  2. Mindig szomorú vagyok és nem tudok kikeveredni  2.  Mostanában állandóan ingerült vagyok  belőle  3.  Már nem izgatnak fel olyan dolgok, amik korábban ingerültté  3.  Annyira szomorú és boldogtalan vagyok, hogy nem  tettek  bírom tovább  2.  0.  Nem félek különösebben a jövőt illetően  12.  0.  Az emberek iránti érdeklődésem nem csökkent  1.  Félek a jövőtől  1.  Kevésbé érdekelnek az emberek most, mint azelőtt  2.  Úgy érzem semmit sem várhatok a jövőtől  2.  Jelentősen csökkent mások iránti érdeklődésem  3.  Úgy látom, hogy a jövő reménytelen és a helyzetem  3.  Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt  nem fog javulni  3.  0.  Nem érzem, hogy kudarcot vallottam  13.  0.  Éppen olyan jól döntök, mint korábban  1.  Úgy érzem, több kudarc ér mint másokat  1.  Mostanában elhalasztom a döntéseimet  2.  Visszatekintve életemre, kudarcok sorozatát látom  2.  A korábbiakhoz képest igen nehezen döntök  3.  Úgy érzem, mint ember teljesen kudarcot vallottam  3.  Semmiben nem tudok dönteni többé  4.  0.  A dolgok ugyanolyan megelégedettséggel töltenek el,  mint máskor  1.  A dolgokkal nem vagyok úgy megelégedve, mint  máskor  2.  Valójában többé semmi nem okoz elégedettséget  nekem  3.  Mindennel elégedetlen, vagy közömbös vagyok  5.  0.  Nem hibáztatom különösebben magam  1.  Gyakran hibáztatom magam  2.  Majdnem mindig hibáztatom magam valami miatt  3.  Állandóan hibáztatom magam 

14.  0.  Nem érzem, hogy rosszabbul néznék ki, mint máskor  1.  Félek, hogy öregnek és csúnyának látszom  2.  Úgy érzem, hogy hátrányomra változtam és kevésbé vagyok  vonzó  3.  Azt hiszem, csúnya vagyok 

7.  0.  Nem csalódtam magamban  1.  Csalódtam magamban  2.  Nem szeretem magam  3.  Gyűlölöm magam 

15.  0.  Éppen olyan jól tudok dolgozni, mint máskor  1.  Külön erõfeszítésembe kerül, hogy valami munkába belefogjak  2.  Nagy erõfeszítésre van szükségem ahhoz, hogy megcsináljak  valamit is  3.  Semmi munkát nem vagyok képes ellátni  16.  0.  Ugyan olyan jól tudok aludni, mint általában  1.  Nem alszom olyan jól, mint azelõtt  2.  A szokottnál 2­3 órával korábban ébredek és nehezen tudok újra  elaludni  3.  Több órával korábban ébredek, mint szoktam és nem tudok újra  elaludni  17.  0.  Nem fáradok el jobban, mint azelőtt  1.  Hamarabb elfáradok, mint azelőtt  2.  Majdnem minden elfáraszt, amit csinálok  3.  Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak 

8.  0.  Nem érzem, hogy rosszabb lennék, mint bárki más  1.  Gyengeségeim és hibáim miatt erősen bírálom magam  2.  Mindig vádolom magam a hibáim miatt  3.  Minden rosszért, ami bekövetkezik, vádolom magam 

18.  0.  Az étvágyam nem rosszabb, mint azelőtt  1.  Az étvágyam nem olyan jó, mint azelőtt  2.  Mostanában az étvágyam sokkal rosszabb  3.  Egyáltalán nincs már étvágyam 

9.  0.  Eszembe sem jut, hogy magamnak ártsak, vagy  magam ellen tegyek valamit  1.  Van öngyilkossággal kapcsolatos gondolatom, de nem  tudnám megtenni  2.  Szeretném megölni magam  3.  Megölném magam, ha tudnám 

19.  0.  Semmivel sem vesztettem többet a súlyomból, mint máskor  1.  Az utóbbi két hónapban többet vesztettem, mint 2kg  2.  Az utóbbi két hónapban többet vesztettem, mint 5kg  3.  Az utóbbi két hónapban többet vesztettem, mint 8kg 

6.  0.  Nem érzem magam különösebben hibásnak  1.  Úgy érzem, lehet, hogy rászolgáltam valami büntetésre  2.  Úgy érzem, hogy rászolgáltam a büntetésre  3.  Azt akarom, hogy megbüntessenek 

10.  0.  Nem sírok többet, mint szoktam  1.  Mostanában többet sírok, mint szoktam  2.  Mostanában mindig sírok  3.  Valaha tudtam sírni, most nem tudok, még akkor sem,  ha akarnám 

Kevesebb evéssel tudatosan igyekszem lefogyni  igen                       nem  Testsúly..........Testmagasság..........  20.  0.  Nem foglalkozom többet egészségi állapotommal, mint azelőtt  1.  Aggódom olyan testi­fizikai problémák miatt, mint fájdalmak, vagy  gyomorpanaszok  2.  Nagyon aggódom testi­fizikai panaszaim miatt és nehéz valami  másra is gondolnom  3.  Annyira aggódom a testi­fizikai panaszok miatt, hogy másra nem  tudok gondolni  21.  0.  Nem vettem észre lényeges változást szexuális  érdeklődésemben  1.  A szokottnál kevésbé érdeklődöm a szex iránt  2.  Mostanában jóval kevésbé érdeklődöm a szex iránt  3.  Teljesen elvesztettem a szex iránti érdeklődésemet

118 

119 

Arra kérünk, hogy írj + 2­től  –2­ig egy számjegyet minden állítás mellé a kódnégyzetekbe:  2­t ha teljesen egyetértesz, 1­et ha kissé egyetértesz, 0­t ha bizonytalan vagy, ­1­et ha kissé nem értesz egyet, ­  2­t ha egyáltalán nem értesz egyet. 

Teljesen  Kissé  Semleges  Egyetértek  egyetértek  2  1  0  1  Ha valakit megkritizálnak, nyilvánvaló, hogy  19  elkeseredik  2  Legjobb, ha feladom saját érdeklődésemet,  20  hogy elnyerjem mások tetszését  3  Mások elismerésére van szükségem, hogy  21  boldognak érezzem magam 

Kissé nem  Egyáltalán nem  értek egyet  értek egyet  ­1  ­2  Elkeseredem, ha hibát követek el.  Ha nem állítom magma elé a legmagasabb  mércét, másodrendű ember leszek  Ha meg vagyok győződve arról, hogy jár  Nekem valami, jogosan várhatom el, hogy meg  Is kapjam 

4 

Ha valaki, aki nekem fontos, vár tőlem  valamit, biztos megteszem 

22  Természetes, hogy az ember csalódottnak érzi  magát, ha akadályba ütközik, hogy elérje amit  akar 

5 

Személyes értékem nagyrészt attól függ, hogy  mások mit gondolnak rólam  Nem lehetek boldog, ha nem szeret valaki 

23  Ha mások igényeit a magamé elé helyezem,  nekik is segíteniük kell  24  Ha jó férj/feleség vagyok, házastársamnak  szeretnie kell engem  25  Ha valakinek jót teszek, remélhetem, hogy  tekintettel lesz rám és éppen olyan jól fog  bánni velem, mint én vele  26  Felel s vagyok azért, hogy a hozzám közel  állók hogyan érzik magukat és hogyan  viselkednek 

6  7 

Ha mások nem szeretnek, kevésbé vagyok  boldog 

8 

Ha azok az emberek, akikkel törődöm,  visszautasítanak, valamit rosszul csinálok 

9 

Ha valaki, akit szeretek, nem szeret, ez azt  jelenti, hogy nem vagyok szeretetre méltó  10  Másoktól elkülönűlten élni boldogtalansághoz  vezet 

27  Ha megkritizálok valakit és ő haragos vagy  elkeseredett lesz, én vagyok az oka  28  Ha jó értékes, erkölcsös ember akarok lenni,  mindenkinek segítenem kell, akinek szüksége  van rá 

11  Ha értékes ember lennék, legalább egy fontos  szempontból kiváló lennék 

29  Ha egy gyereknek érzelmi vagy viselkedési  zavarai vannak, ez arra utal, hogy szülei  valamilyen fontos szempontból hibáznak  30  Képesnek kell lennem arra, hogy mindenki  elégedett legyen velem 

12  Hasznos, alkotó, kreatív embernek kell  lennem, különben nincs célja az életemnek  13  Azok az emberek, akiknek jó ötleteik vannak,  értékesebbek, mint akiknek nincs  14  Ha nem dolgozom olyan jól, mint mások,  kevesebbet érek  15  Ha sikertelen vagyok a munkámban,  sikertelenebb ember vagyok 

16  Ha valamit nem tudok jól megcsinálni,  egyáltalán nincs értelme belekezdeni  17  Szégyenletes, ha az ember gyengeségét látják  mások 

31  Nem tudok uralkodni az érzelmeimen, ha  valami rossz történik velem  32  Hiába is próbálnánk elkerülni az  elkeseredettség érzését, hiszen az a mindennapi  élet szükséges és elkerülhetetlen tartozéka  33  Hangulatom elsősorban olyan rajtam kívül álló  tényezőktől függ, mint a múltam,  hormonciklusok, bioritmusok, véletlen vagy a  szerencse  34  Boldogságom nagyrészt attól függ, hogy mi  történik velem  35  Azok az emberek, akiken a szerencse jegyei  látszanak (jó megjelenés, jó szociális helyzet,  gazdagság, hírnév) boldogabbak, mint mások 

18  Bármibe, amibe belefog az ember, meg kell  próbálni a legjobbnak lenni

119 

120 

9.4. 2. sz. Kérdőív – FELMÉRÉS 

Kedves Hallgató!  Szeretnénk,  ha  részt  vennél  egy  vizsgálatban,  amely  a  fiatalok életvezetési stratégiáit, problémáit, mentálhigiénés  állapotát hivatott felmérni.  A  vizsgálattal  az  a  célunk,  hogy  jobban  megértsük  a  fiatalok  problémáinak  természetét,  és  jobban  meg  tudjuk  tervezni,  jobban  a  fiatalok  igényeihez  és  szükségleteihez  tudjuk igazítani a mentálhigiénés szakszolgáltatásokat.  Segítségeddel  Te  is  hozzájárulhatsz  ahhoz,  hogy  kialakíthassunk egy hallgatóközpontú egyetemi tanácsadó  hálózatot. 

Köszönettel: 

Lisznyai Sándor 

Kiss István  FETA  ELTE PPK Pszichológiai  Tanácsadó Központ

120 

121 

1 

Életkor:  év 

2 

Nem: 

3 

Intézmény, kar: 

4 

Évfolyam: 

5 

Szak: 

6 

nő 1 ¡ 

férfi  2 ¡ 

1 ¡ alapképzésben tanulok  2 ¡ dolgozom és tanulok  3 ¡ egyéb: 

Mivel  foglalkozol? 

…………………………………  7 

Anya  1 ¡ alapfok  2 ¡ szakmunkásbiz.  3 ¡ középfokú (érettségi)  4 ¡ diploma 

Szülők iskolai  végzettsége: 

Apa  1 ¡ alapfok  2 ¡ szakmunkásbiz.  3 ¡ középfokú (érettségi)  4 ¡diploma  8 

Kivel élsz  1 ¡ szülők  együtt?  2 ¡ kollégiumban 

3 ¡ egyedül (önálló lakásban)  5 ¡ albérletben lakom  4 ¡ partnerrel 

9  Családod  anyagi  1 ¡ átlagosnál rosszabb  helyzete 3 :  2 ¡ átlagos  3 ¡ átlag feletti 4  10 

11 

3  4 

Hány közeli  Fiú barát  0 ¡ egy sincs    1 ¡ egy     2 ¡ kettő   3 ¡ három vagy több  barátod van?  Lány barát           0 ¡ egy sincs     1 ¡ egy    2 ¡ kettő   3 ¡ három vagy több  Mennyire vagy  elégedett baráti  kapcsolataid  minőségével? 

0 ¡ egyáltalán nem  1 ¡ kissé  2 ¡ közepesen  3 ¡ majdnem teljesen  4 ¡ teljesen 

szülők anyagi helyzete, önálló háztartás esetén: saját anyagi helyzet  pl. több gépkocsi, lakás, üdülő

121 

122 

12 

Hány órát töltöttél a múlt héten  barátaid társaságában? 

13 

Hetente általában hány estét  töltesz távol az otthonodtól a  barátaiddal? 

14 

Milyen gyakran töltöd szabadidőd  az alábbi helyeken? 

0 ¡ nem találkoztunk  1 ¡ 1­3 órát  2 ¡ 3­5 órát  3 ¡ 5­10 órát  4 ¡ több mint 10 órát  0 ¡ nem találkozunk este  1 ¡ 1­2 estét  2 ¡ 2­3 estét  3 ¡ 3­5 estét  4 ¡ több mint 5 estét 

Nem  1­2   2­3   3­5     több mint 5  Járok                          alkalom/hét 

A 

Bevásárlóközpontok 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

B 

Utca, park, állomás, közterülek 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

C 

Gyorsétterem, kávézó 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

D 

Disco 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

E 

Sport­ vagy konditerem, uszoda 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

F 

Templom, vallásos gyülekezet 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

G 

Sport­ vagy kulturális rendezvény 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

H 

Mozi 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

Egyéb  helyek  (klub,  műv.ház,  szervezet)  éspedig: 

0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡ 

I 

15 

__________________  Előfordult­e, hogy bántalmazás  (pl. iskolai) áldozata voltál? 

Nem  1­2   2­3   3­5     több mint 5  alkalommal  0 ¡  1¡  2¡  3¡  4¡  1  2  3 

¡  ¡  ¡ 

16 

Kortársaiddal  összehasonlítva  hogyan  értékeled  saját  anyagi  helyzeted? 

Az átlagnál jobb  Átlagos  Átlagnál rosszabb 

17 

Milyen  helységből  költöztél  a  városba tanulni? 

Már eddig is a városban laktam                      1  Vidékről járok be az órákra  2  Egy másik városból járok be az órákra           3  Egy másik városból  költöztem ide                  4  Egy kistelepülésről költöztem be a városba    5  Egyéb, éspedig:

¡  ¡  ¡  ¡  ¡ 

122 

123 

1 

Milyen gyakran dohányzol? 

2 

Hány cigarettát szoktál hetente  elszívni? 

3 

A barátaid közül hányan  dohányoznak? 

4  5  6  7 

Dohányoznak­e  a következő személyek  környezetedben?  Soronként egy válasz adható  Édesanyám /nevelőanyám  Édesapám /nevelőapán  Legjobb barátom/barátnőm  Partnerem  Milyen  gyakran  fogyasztod  a  különböző alkoholféleségeket?  (A csekély mennyiséget is jelöld!)  Soronként egy válasz adható! 

8  9  10  11 

12  13 

Sör  Bor (vagy boros kóla)  Pezsgő  Röviditalok  (pl. konyak, whisky, vodka,  pálinka  Rövid+üdítő  (pl. rumoskóla, gintonic)  Édes likőr 

14 

Ittál­e már valaha annyi  alkoholt, hogy be is rúgtál? 

15 

Az elmúlt 30 napban hányszor  ittál meg egyszerre 5 vagy még  több pohár alkoholt?  (Sör és bor esetén 1–2 decis  pohárra, rövidital esetén  kupicára/stampedlire gondolj!) 

1 ¡ Naponta  2 ¡ Hetente legalább egyszer, nem minden nap  3 ¡ Ritkábban, mint hetente  4 ¡ Nem dohányzom  (Ha ritkábban dohányzol, mint hetente, vagy egyáltalán nem  dohányzol, akkor írj 0­t!)  _____ db cigarettát szívok hetente  1 ¡ Mindegyik, vagy majdnem mindegyik  2 ¡ Több mint a barátaim fele  3 ¡ A barátaim fele  4 ¡ Kevesebb, mint a barátaim fele  5 ¡ Szinte senki  6 ¡ Senki  Igen,  naponta 

Igen,  néha 

Nem  Nem  dohányzik  tudom 

Nincs ilyen  személy v.  nem  dohányzik  0 ¡  0 ¡  0 ¡  0 ¡ 

4 ¡  4 ¡  4 ¡  4 ¡ 

3 ¡  3 ¡  3 ¡  3 ¡ 

2 ¡  2 ¡  2 ¡  2 ¡ 

1 ¡  1 ¡  1 ¡  1 ¡ 

Naponta 

Hetente 

Havonta 

Ritkáb­  ban, mint  havonta 

Soha 

4 ¡  4 ¡  4 ¡  4 ¡ 

3 ¡  3 ¡  3 ¡  3 ¡ 

2 ¡  2 ¡  2 ¡  2 ¡ 

1 ¡  1 ¡  1 ¡  1 ¡ 

0 ¡  0 ¡  0 ¡  0 ¡ 

4 ¡ 

3 ¡ 

2 ¡ 

1 ¡ 

0 ¡ 

4 ¡ 

3 ¡ 

2 ¡ 

1 ¡ 

0 ¡ 

1 ¡ Nem, soha  2 ¡ Igen, egyszer  3 ¡ Igen, 2–3­szor  4 ¡ Igen, 4–10­szer  5 ¡ Igen, több mint 10­szer  1 ¡ 4­szer vagy többször  2 ¡ 3­szor  3 ¡ 2­szer  4 ¡ 1­szer  5 ¡ Az elmúlt 30 napban ilyen nem fordult elő  6 ¡ Soha nem ittam egyszerre 5 vagy több pohárral

123 

124 

Használtál­e már életedben  egyet vagy többet a következő  anyagokból?  Soronként egy válasz adható! 

Soha 

1–2­  szer 

3–5­  ször 

6–9­  szer 

10–19­  szer 

20–39­  szer 

40–szer  vagy  több­  ször 

1 

Füves cigi, marihuána, hasis 

1  ¡

2  ¡

3  ¡

4  ¡

5  ¡

6  ¡

7  ¡ 

2 

Gyorsító (speed, amfet, fecske) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

3 

Ecstasy (diszkó tabletta) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

4 

Ópium (máktea, máktej) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

5 

Gyógyszert, hogy feldobjon 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

6 

Alkoholt és gyógyszert együtt,  hogy feldobjon  Kokain (kokó, crack) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

Ragasztó, oldószer (szipuzás,  bödönözés)  LSD (bélyeg, lecsó, utazás) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

Mást, éspedig:  _________________ 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

Soha 

1–2­  szer 

3–5­  ször 

6–9­  szer 

10–19­  szer 

20–39­  szer 

7  8  9  10 

Használtál­e az elmúlt 12  hónapban (egyet vagy többet) a  következő anyagokból?  Soronként egy válasz adható!  1 

Füves cigi, marihuána, hasis 

1  ¡

2  ¡

3  ¡

4  ¡

5  ¡

6  ¡

40–szer  vagy  több­  ször  7  ¡ 

2 

Gyorsító (speed, amfet, fecske) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

3 

Ecstasy (diszkó tabletta) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

4 

Ópium (máktea, máktej) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

5 

Gyógyszert, hogy feldobjon 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

6 

Alkoholt és gyógyszert együtt, hogy  feldobjon  Kokain (kokó, crack) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

Ragasztó, oldószer (szipuzás,  bödönözés)  LSD (bélyeg, lecsó, utazás) 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡ 

Mást, éspedig: _______________ 

¡

¡

¡

¡

¡

¡

¡

7  8  9  10 

124 

125 

Hány éves voltál, amikor először csináltad a következő dolgokat?  Válaszd a „soha” kategóriát, ha valamelyiket nem csináltad!  1 

G Valamilyen alkoholt ittál (egy­két kortynál többet) 

¡ 

Soha 

2 

Megittál legalább egy pohár sört 

¡ 

Soha 

____éves voltam  ____éves voltam 

3 

Megittál legalább egy pohár bort 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

4 

Megittál legalább egy kupica tömény szeszt 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

5 

Részeg lettél 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

6 

Végigszívtad az első cigarettát 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

7 

Naponta kezdtél dohányozni 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

8 

Füves cigit, marihuánát, hasist szívtál 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

9 

Ecstasyt használtál 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

10 

Speedet használtál 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

11 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

12 

Ragasztót, oldószert használtál, hogy elkábulj (szipuztál,  bödönöztél)  Gyógyszert vettél be, hogy feldobjon vagy elkábulj 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

13 

Alkoholt és gyógyszert vettél be, hogy feldobjon 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

14 

Egyéb kábítószert (kábító hatású anyagot) használtál, éspedig: 

¡ 

Soha 

____éves voltam 

1 

2 

3 

Fordultál­e  már  problémáiddal  professzionális  segítőhöz  (pszichiáter,  pszichológus,  iskolai  tanácsadó, egyházi tanácsadó stb)?  Ha  volt  már  arra  példa,  hogy  lelki  segítő  szolgáltatást  vegyél  igénybe,  hogyan  értékelnéd  a  tapasztalataidat? 

4 

Az életmódom, életstílusom  megközelíti a számomra ideális  állapotot  Az életkörülményeim kiválóak 

5 

Elégedett vagyok az életemmel 

6 

Mindenem  megvan,  szükségem van az életben 

7 

Ha  újra  kezdhetném,  akkor  sem  csinálnék  semmit  másképp  az  életben 

amire 

Nem, még soha  Igen, egy alkalommal  Többször is 

Soronként egy válasz adható! 

1  2  3 

¡  ¡  ¡ 

Még sohasem vettem  igénybe ilyen szolgáltatást  1  ¡  Pozitívak a tapasztalataim  2  ¡  Már többször is jártam segítőnél,  és vegyes tapasztalataim vannak  3  ¡  Negatív tapasztalatom  van erről a helyzetről  4  ¡  Egyáltalán nem                                           Teljes mértékben  ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡  1  2            3            4            5            6            7  Egyáltalán nem                                           Teljes mértékben  ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡  1  2            3            4            5            6            7  Egyáltalán nem                                           Teljes mértékben  ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡  1  2            3            4            5            6            7  Egyáltalán nem                                           Teljes mértékben  ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡  1             2            3            4            5            6            7  Egyáltalán nem                                           Teljes mértékben  ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡ ¡  1             2            3            4            5            6            7 

125 

126 

Hogyan értékeled saját képességeit, készségeit a következő területeken?  A következő skála segítségével fejezd ki, mennyire tudsz/mennyire jellemzőek Rád a következő kijelentések: Egyáltalán nem jellemző rám Kis mértékben jellemző Közepesen jellemző rám Többnyire jellemző rám Teljes mértékben jellemző rám

1.  2.  3.  4.  5.  6.  7.  8.  9.  10.  11.  12.  13.  14.  15.  16.  17.  18.  19.  20.  21.  22.  23.  24.  25.  26.  27.  28.  29.  30.  31.  32.  33.  34.  35.  36.  37.  38.  39.  40.  41.  42.  43.  44.  45.  46.  47.  48.  49.  50.  51.  52.  53.  54. 

0 1 2 3 4

Gondot fordítok a minőségi táplálkozásra (diéta, kiegyensúlyozott tápanyag­összetétel, bio élelmiszer,  stb.)  Igyekezem logikusan gondolkodni.  Az egészségem érdekében jól szabályozott életet élek.  Fontosnak tartom egészségem karbantartását – járok orvosi (fogorvosi) ellenőrző vizsgálatokra.  Képes vagyok motiválni magam feladataim megvalósítására.  Elegendő időt fordítok alvásra, pihenésre.  Kitartó vagyok terveim megvalósításában.  Van határozott politikai értékrendem.  Korlátozom a dohányzást.  Jól tudok együttműködni másokkal a munkában, tanulásban.  Megfelelő teljesítményt nyújtok egy­egy munkacsoportban.  Korlátozom az alkoholfogyasztásom.  Tudom, hogyan kezdeményezzek kapcsolatokat, ismerkedést.  Szeretek csoportban dolgozni.  Tanulásomat, tudásom bővítését tervszerűen végzem.  Elegendő energiát érzek magamban, hogy terveimet kivitelezzem.  Felelősséget érzek a társadalmi problémák megoldásáért.  Jól be tudom osztani az időmet.  Tisztában vagyok az érzelmeimmel és vágyaimmal.  Akkor tudom élvezni a szabadidőm, ha a kötelezettségeimet teljesítettem.  Az  iskolában  bemutatott,  vagy  máshol  olvasott  példák  alapján  megpróbálom  elképzelni,  hogyan  oldották meg mások a helyzetet. Le tudom másolni, és alkalmazni tudom a megoldást.  Követem a társadalmi történéseket (újságot olvasok, tv­adásokat nézek, tájékozódom).  Jól fel tudom mérni, hogy a számomra fontos embereknek mik az igényei, szükségletei.  Vannak helyzetek, amikor kreatívan is tudok gondolkodni.  Feleléskor, vizsgán, stb. , talpraesetten tudok reagálni  Fontos számomra, hogy tanuljak, hogy jó jegyeket szerezzek.  A  bemutatott  példák  között  megpróbálom  elemezni  a  hasonlóságokat,  különbségeket,  és  új  feladatoknál könnyen tudok megoldást keresni.  Bizalommal tekintek a jövőmre.  Nem okoz problémát a csevegés még ismeretlen emberekkel sem.  Igyekezem tudatosan, logikusan szervezni az életemet.  Jó vagyok szóbeli kommunikációban.  Gondot fordítok stressz­szintem szabályozására.  Aktív közéleti szereplést vállalok (párt, egyéb szervezet, vallási közösség stb. keretében)  Szoktam szólni, kérdezni az órán, ha valamit nem  értek.  Fontos számomra, hogy tanuljak, hogy tudásomat bővítsem.  Könnyen eszembe jutnak új ötletek azok alapján, amiket már valahol tanultam.  Fontos számomra, hogy új dolgokat ismerjek meg, problémákat tudjak megoldani.  Eredményesen dolgozom szoros felügyelet, ellenőrzés (pl. számonkérés) nélkül is.  Rendelkezem önálló keresettel.  Jól megoldom másokkal kialakuló konfliktusaimat.  Gondoskodom  mentális  egészségemről  (lazítás,  jóga,  meditáció,  relaxáció  stb.  személyes  módszerekkel)  Igyekezem  úgy  alakítani  feltételeimet,  hogy  a  legkülönbözőbb  helyzetekben  is  sikerüljön  olyan  megoldásra jutni, ami számomra előnyös lehet.  Ha a tanulásra gondolok, hatékonynak érzem magam.  Általában együttműködőnek tartom magam.  Gyűjtöm  az  információkat  saját  testem  működésével  kapcsolatban,  időnként  frissítem  tudásom  a  kérdésben.  Általában sikerül teljesítenem a határidőket.  Könnyedén megértem mások közléseinek lényegét, eredményesen válaszolok is.  Jól ismerem a testemet, szükségleteit, problémáit.  A kellemetlen feladatok megoldását igyekszem minél előbb megvalósítani.  Mielőtt belekezdek egy anyagba, megfogalmazom, milyen célt szeretnék elérni a tanulással.  Megtervezem a napi feladataimat.  Jellemzőek rám a testi panaszok (mint fejfájás, gyomorpanaszok, szédülés stb.)  Önállóan tudok dolgozni (tanulni, szervezni stb.)  Erkölcsi (vallási) értékeimnek megfelelő életet élek.

126 

127  55.  56.  57.  58.  59.  60.  61.  62.  63.  64.  65.  66.  67.  68.  69.  70.  71.  72.  73.  74.  75.  76.  77.  78.  79.  80. 

Személyes  kapcsolataimban  számomra  pontosan  megfelelő  mértékben  fel  tudom  tárni  érzéseim,  szándékaim.  Gondolkodom az egyes politikai, gazdasági döntések társadalmi hatásairól.  Tanulási problémáim megoldásához tudok kérni segítséget.  Egészen apró részletekre is jól tudok emlékezni, és használom őket a feladatmegoldásban.  Hosszútávú terveket állítok össze magamnak (fél évre, egy évre stb.)  Tudom, mikor, hogyan, mit kell tennem ahhoz, hogy alaposan megtanuljak valamit.  Nagy mennyiségű tananyagot is könnyen elsajátítok, vannak eredményes módszereim.  Mások is számítanak rám, együttműködőnek tartanak.  Jó az emlékezőképességem.  Tudatosan tervezem tanulmányaimat, későbbi (szakmai) pályafutásomat.  Tanulásban, munkában elértem már említésre méltó eredményt.  Könnyen koncentrálok a tanulásra.  Képes vagyok kritikusan szemlélni a társadalmi eseményeket, folyamatokat.  Képes vagyok úgy szervezni az életemet, hogy a körülöttem élők igényeit is figyelembe vegyem.  Együtt tudok működni másokkal, mert megbízom a munkájukban.  Tisztában vagyok választott szakterületem követelményeivel.  Azt gondolom magamról, hogy feladataimhoz könnyen találok eredeti megoldásokat.  Tudom, mi jelent számomra értéket az életben.  Időről­időre felülvizsgálom, mi az, ami értéket jelent számomra.  Korlátozom a tudatállapot­módosító egyéb szerek használatát.  Tudatosan tervezem időbeosztásom, beleértve az éjszakai szórakozást is.  Másokat könnyen rá tudok venni arra, hogy segítsenek saját céljaim megvalósításában.  Tudok kezdeményezni igényeimnek megfelelő intim kapcsolatot.  Általában sikerül jól kifejeznem magam: igényeim, érzéseim meghallgatásra találnak.  Azt gondolom, hogy könnyen megtalálom egy feladatban a problémát jelentő részeket, és tudok tervet  készíteni a megoldáshoz.  Meg tudom szerezni egy­egy csoportban a hozzám leginkább illő pozíciót. 

Hogyan értékeled saját képességeit, készségeit a következő területeken?  A következő skála segítségével fejezd ki, mennyire tudsz/mennyire jellemző Rád: Egyáltalán nem jellemző rám Kis mértékben jellemző Közepesen jellemző rám Többnyire jellemző rám Teljes mértékben jellemző rám

0 1 2 3 4

Kommunikációs kompetencia témakörében:  1.  2.  3.  4.  5.  6.  7.  8.  9.  10.  11.  12.  13. 

Érthetően, meggyőzően beszélni  tudatosan írni  figyelmesen hallgatni  saját ötleteket kifejteni  csoportban a beszélgetést segíteni  reflektálni a beszélgetésekben elhangzott tartalmakra  megfelelően tárgyalni  nem verbális jelzéseket fogni  másokat meggyőzni  információkat közvetíteni  érzéseket leírni, kifejezni  másokat meginterjúzni  szövegeket szerkeszteni 

Kutatás­tervezés témakörében:  14.  15.  16.  17.  18.  19.  20.  21.  22.  23.  24.  25. 

eseményeket előjelezni, megjövendölni  ötleteket kitalálni  problémákat azonosítani  alternatív megoldásokat elképzelni  a problémamegoldáshoz forrásokat keresni  problémamegoldáshoz információkat gyűjteni  problémákat megoldani  célokat kitűzni a problémamegoldás folyamatában  meghatározni az információk fontosságát  szükségleteket felmérni a helyzet megoldsához  a problémahelyzet analizálása  a megoldási módok kiértékelése

127 

128  Személyközi kapcsolatokban:  26.  27.  28.  29.  30.  31.  32.  33.  34.  35.  36.  37. 

Érzékenyen reagálni  Másokra odafigyelni  érzésekre való ráhangolódás  támogatás biztosítása mások számára  mások motiválása  mások bizalmának elnyerése  tanácsok adása  kooperáció  feladatok továbbadásának, kiosztásának készsége  mások képviselete  érzések és társas helyzetek pontos értékelése  önérvényesítés a kapcsolatokban 

Munkacsoportban dolgozva:  38.  39.  40.  41.  42.  43.  44.  45.  46.  47.  48. 

részletek kezelésének képessége  feladatok koordinálása  csoportok együttműködésének szervezése  felelősség delegálása  oktatás, tanítás  személyes fejlesztés (tréneri munka)  tanácsadás  változás elősegítése egy szervezetben, csoportban  ötletek vagy termékek értékesítése  csoportos döntéshozatalban részvétel  konfliktusok rendezése 

Mindennapi munkafeladatok megoldása során  49.  50.  51.  52.  53.  54.  55.  56.  57.  58.  59.  60. 

döntések kivitelezése  kooperáció másokkal  kitűzött célok követése  pontosság a végrehajtásban  pontos időgazdálkodás  részletekre való odafigyelés  célok elérése  segítség kérés szükség esetén  felelősségvállalás  határidők kitűzése és betartása  szervezés  döntéshozatal

128 

129  ELVÁRÁSOK EGY SEGÍTŐ KAPCSOLATTAL SZEMBEN  Az alábbiakban néhány kérdést teszünk fel Neked azzal kapcsolatban, hogy mit várnál el egy segítő kapcsolattól, amennyiben  úgy  hozná  a sors,  hogy  professzionális segítséget  vennél igénybe  lelki,  pszichés problémáid  miatt. Az  általad megfogalmazott  igények bármilyen szakmai segítő kapcsolatra (lelkész, pszichológus, pszichiáter stb.) vonatkozhatnak, és nem számít az sem,  mennyire  tartod  reálisnak  ezt  a  helyzetet:  megfogalmazhatod  válaszaidat  egy  adott,  reális  vagy  éppen  aktuális  segítő  kapcsolatodra vonatkozóan – de amennyiben úgy gondolod, hogy soha nem vennél igénybe ilyen segítséget, úgy képzelj el egy  olyan  hipotetikus  helyzetet,  amelyet  még  a  leginkább  el  tudnál  fogadni.  Az  állításokat  értékeld  0­tól  (egyáltalán  nem  értesz  egyet) 4­ig (ha teljesen egyetértesz). 

1. Ha bármilyen lelki problémám adódna, azt magamnak kell megoldanom vagy számomra fontos személyes  kapcsolatok keretein belül.  2. Ha valamilyen pszichés betegség tüneteit észlelném magamon, szakemberhez fordulnék, hogy minél előbb  adekvát szakmai segítséget nyújtson problémáim megoldására.  3. Ha valamilyen pszichés betegség tüneteit észlelném magamon, orvoshoz fordulnék, és szeretném ha megfelelő  orvosi, akár gyógyszeres segítséget nyújtana számomra, a családi vagy magánéletemben való felesleges vájkálás  nélkül.  4. Ha valamilyen pszichés betegség tüneteit észlelném magamon, akkor is hinnék abban, hogy ezek megoldása  valamilyen pszichológiai, önismereti úton, a problémák tisztázásával lehetséges.  5. Amennyiben pszichológiai szakszolgáltatást vennék igénybe, elvárnám, hogy a segítő ne várjon el tőlem  semmilyen különleges teljesítményt sem az életben, sem a terápiás folyamatban. Engedné, hogy passzív maradjak.  6. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol a segítő tolerálná a különcségeimet, elfogadná minden  megnyilvánulásomat.  7. Szeretném, ha a pszichológus segítene megtalálni azokat a gyakorlati megoldásokat is, amelyek javíthatnak  életkörülményeimen.  8. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol nem sürget semmi, és nincs mérce a dolgok haladását  illetően.  9. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol csak az aktuális állapotomra kell figyelnem, és nem kell a  jövőbeli dolgok miatt aggódnom.  10. Olyan segítő kapcsolatban érezném jól magam, ahol a segítővel töltött idő csak számomra lenne fenntartva, itt  minden, amit mondok fontos, és komolyan veszik minden érzésemet és gondolatomat.  11. Fontos, hogy ha pszichológiai szakszolgáltatást vennék igénybe, érezzem, hogy nem egy adott szolgáltatást  próbálnak nálam is alkamlazni, ha nem teljesen egyedi, személyre szabott kapcsolatban próbálnak meg segíteni  nekem.  12. A pszichológus nem próbálna meg kényszeríteni arra, hogy alkalmazkodjam a társadalom elvárásaihoz.  13. A segítő kapcsolatban segítenének a legjobb oldalaimat előhozni belőlem.  14. A kapcsolatban valahogyan utat találnánk arra, hogy kihozzam magamból a legjobbat, amit most képtelen  vagyok.  15. A segítő kapcsolatban feltétel nélküli elfogadást kell tapasztalnom.  16. Fontos, hogy a ha pszichológushoz fordulnék, az ne csupán és ne elsősorban mint szakember legyen jelen,  hanem személyesen, mint ember beszéljen velem.  17. Nem hiszem, hogy egy pszichológus konkrét dolgokban segítséget tudna nyújtani – csupán meg tud hallgatni, és  ennyiben képes segítségemre lenni.  18. Pszichológus segítségét elsősorban azért venném igénybe, mivel nem tudnám senkivel olyan őszintén és  szabadon megbeszélni a dolgaimat, mint vele.  19. Nem szeretném, ha a pszichológus gyógyszerek szedését ajánlaná, mivel azoknak sok mellékhatása lehet  (elhízás stb.).  20. Nem szeretném, ha a pszichológus gyógyszerek szedését ajánlaná, mert azzal csak eltávolítana problémáim  megoldásától, még ha azok szenvedéssel is járnak.  21. Fontos, hogy a pszichológus megértse az érzéseimet, még ha azok mások számára idegennek, nem  elfogadhatónak tűnnek is.  22. A pszichológus munkájának lényege, hogy a rendelkezésemre álló időben teljesen rám figyeljen és velem  foglalkozzon.  23. A pszichológus szakmai tudásával megállapíthatná, hogy milyen problémám van és erre mi a legjobb megoldás.  24. Fontos, hogy a pszichológus különleges ember legyen, aki szakmailag és emberileg is kiemelkedő legyen.  25. A pszichológusnak fontos, hogy megértő és aktívan segítőkész legyen.  26. Nem nagyon hiszek a pszichológiában és a pszichoterápiában.  27. A pszichológusok a baráti segítségből és meghallgatásból csinálnak „szolgáltatást”, amit normális körülmények  között az ember a családjától, barátaitól kap meg. 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4 

0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  1  2  3  4  0  0  0  0  0 

1  1  1  1  1 

2  2  2  2  2 

3  3  3  3  3 

4  4  4  4  4

129 

130  Mindenki kíváncsi arra, mi történne vele, ha egy pszichológustól kérne tanácsot. Ebben a kérdőívben arról kérdezük Téged,  hogy milyen elvárásai vannak egy segítővel szemben; mit szeretnél, mi az amitől tartasz, illetve mit gondolsz, hogyan fog  reagálni a tanácsadó az egyes eseményekre.  Az  alábbiakban  náhány  gondolatot  fogsz  találni,  olyanokat,  amilyenek  talán  már  Neked  is  eszedbe  jutottak  a  pszichoterápiával kapcsolatban. Kérjük olvasd el őket egyesével és dönts arról, mennyire érvényesek Rád nézve, mennyire  tűnnek  az  egyes  gondolatok  ismerősnek  az  számodra.  Attól  függően,  hogy  mennyire  érzed  érvényesnek  az  egyes  állításokat, karikázz be egy számot az alábbiak szerint:  egyáltalán nem jellemző  alig jellemző  valamennyire jellemző  jellemző  teljesen jellemző  0  1  2  3  4  Kérjük minden kérdést válaszolj meg és minden kérdés esetében csak egy számhoz tégy jelet. Törekedj lehetőség szerint  spontán válaszokra, ne tölts sok időt a kérdések átondolásával.  1. Sokszor gondolkodom arról, van­e értelme egyáltalán a pszichológiának.  0  1  2  3  4  2. Képes lennék arra, hogy könnyen beszéljek egy pszichológusnak a legbelsőbb érzéseimről is.  0  1  2  3  4  3. El tudnám képzelni, hogy a pszichológus fárasztónak találna engem és a problémáimat.  0  1  2  3  4  4. Valószínűleg zavarónak találnám, ha egy pszichológus túl közel kerül az érzéseimhez.  0  1  2  3  4  5. Könnyűnek találnám, hogy megnyíljak egy pszichológus előtt.  0  1  2  3  4  6. Ha megharagudnék a pszichológusomra, vigyáznék, hogy ezt ne mutassam ki a számára.  0  1  2  3  4  7. Meglehetősen könnyű lenne önmagamról beszélni egy pszichológusnak.  0  1  2  3  4  8. Nagyon elbizonytalanítana, ha bármilyen okból a pszichológusom nem lenne elég tapintatos velem.  0  1  2  3  4  9. Attól tartok, hogy a pszichológusom eltávolodna tőlem ha tudná, valójában mi is megy végbe  0  1  2  3  4  bennem.  10. Ha igazán rosszul érzem magam, nagyon rá lennék utalva a pszichológusom gondoskodására.  0  1  2  3  4  11. Elég különösnek tűnik számomra, hogy egy pszichológus az én érzéseimről akar beszélgetni.  0  1  2  3  4  12. Attól tartok,  hogy egy pszichológus nem lenne képes olyan mértékben törődni velem, amennyire  0  1  2  3  4  szükségem lenne rá.  13. A pszichológusom valószínűleg képes lenne arra, hogy együttérzően fogadja és megértse azt,  0  1  2  3  4  amit átélek.  14. Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy egy bizalmas, jó kapcsolatot lennék képes kiépíteni a  0  1  2  3  4  pszichológusommal.  15. Több figyelmet várok el, mint amennyit meg mernék követelni egy pszichológustól.  0  1  2  3  4  16. El tudom képzelni, hogy nehéz lenne leválnom a pszichológusomról a terápia befejeztével.  0  1  2  3  4  17. Nehéz lenne elhinnem, hogy egy pszichológus tényleg őszinte amikor érdeklődést mutat  0  1  2  3  4  irányomban.  18. Bár legbelül tudom azt, hogy ez nem lehetséges, azt szeretném, ha a pszichológusom annyi időt  0  1  2  3  4  töltene majd velem amennyit csak lehetséges, és csupán kizárólag velem foglalkozna.  19. Annyira meg leszek bénulva a szenvedéstől, hogy a pszichológusomnak át kell vennie az  0  1  2  3  4  irányítást ha segíteni akar majd nekem.  20. El tudom képzelni, hogy a pszichológusom néha majd meg akar szabadulni tőlem.  0  1  2  3  4  21. Én valójában egy távolságtartóbb kapcsolatot szeretnék kiépíteni egy pszichológussal.  0  1  2  3  4  22. Igazából azt szeretném, ha a pszichológusom elérhető lenne számomra minél nagyobb mértékben  0  1  2  3  4  a terápiás órákon kívül is.  23. Elképzelhető, hogy kényelmetlenül fogom magam érezni a terápiás helyzetben.  0  1  2  3  4  24. Azt hiszem, hogy a pszichológus szimpátiája irányomban egyenes összefüggésben fog állni azzal,  0  1  2  3  4  milyen haladást mutatok én a terápiában.  25. Meglehetősen óvatos lennék azzal, hogy megmutassam egy pszichológusnak azt, amit valójában  0  1  2  3  4  tudok magamról ­ és vigyáznék arra, hogy milyennek lásson engem.  26. Attól tartok, hogy a pszichológusom eltávolodna tőlem, ha dühös lennék rá.  0  1  2  3  4  27. Már most szörnyen érzem magam, ha arra gondolok hogy el kell válnom a terápia befejeztével egy  0  1  2  3  4  olyan embertől, akivel megosztottam a legbelső titkaimat.  28. Vigyáznom kell arra, hogy ne irritáljam a pszichológusomat a krónikus szeretevágyammal.  0  1  2  3  4  29. El tudom képzelni, hogy egyszerre leszek indulatos, máskor meg hideg a terápia során.  0  1  2  3  4  30. Azt hiszem, én erősebb érzelmekkel fogok kötődnék a pszichológusomhoz, mint ő hozzám.  0  1  2  3  4  31. Lehetséges, hogy erősebb érzéseket táplálnék  a pszichológusom iránt mint szeretném.  0  1  2  3  4  32. Elég könnyen beszélek magamról és az élményeimről, ezért könnyűnek fogom találni a  0  1  2  3  4  pszichológusommal is megvitatni ezeket a dolgokat.  33. Ha tekintetbe veszem azt amit én ismerek magamból, elég nehéz elképzelni, hogy a  0  1  2  3  4 pszichológusom el tud majd fogadni engem. 

130 

131  Az alábbiakban állításokat olvashatsz, amelyekkel kapcsolatban szeretnénk a véleményedet kérni.  Arra kérünk, hogy jelöld meg mennyire értesz egyet velük az alábbiak szerint: 

egyáltalán nem jellemző  0 

alig jellemző  1 

valamennyire jellemző  2 

jellemző  3 

teljesen jellemző  4 

1. Ha másokkal összehasonlítom magam, rendszerint alulmaradok.  2. Ha tanácsot adnak, akkor azt azért csinálják, hogy kioktassanak.  3. Ha azt csinálok, amit akarok, akkor a kötelességeim alól bújok ki.  4. Nem vagyok különösebben szép.  5. Hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat.  6. Hosszú életem lesz.  7. Én nagyon más vagyok, mint a többi ember.  8. Nagyon sok olyan dolog van, amit szeretnék, de képtelen vagyok megtenni.  9. Elég nehéz, makacs természetem van.  10. A körülményeim nem teszik lehetővé, hogy azt csináljam, amit szeretnék.  11. Szeretném, ha mindenki szeretne engem.  12. Ahhoz, hogy szeressenek valakit, először tennie kell érte valamit az embernek.  13. Ha valaki azt állítja, hogy szeret, előbb be kell bizonyítania valahogyan.  14. A lányok és a fiúk közötti barátság erkölcstelen dolog.  15. A szeretet sohasem őszinte.  16. Ha valaki nem ért velem egyet, sértve érzem magam.  17. Az emberek sohasem őszinték.  18. Elvárhatom, hogy a környezetemben szeressenek.  19. Ha szívességet teszek, elvárhatom, hogy hálával viszonozzák.  20. Gyakran félreértenek engem az emberek.  21. Az emberekből hiányzik a mások iránti megértés.  22. A világ csupa rossz, undorító dologgal van tele.  23. Nem érdekel, mi történik a világban.  24. Jó dolog új dolgokat megismerni.  25. Ritkán kellemes az időjárás.  26. Az élet csupa hajsza, gürcölés.  27. Az életnek nincs igazi értelme.  28. Az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz.  29. A férfiak lenézik a nőket.  30. Nem örülök, ha valami jó ér, mert utána mindig valami rossz következik.  31. Bármibe fogok, balul sül el.  32. Nem érdemes hosszú távra tervezni.  33. Az ember fiatalsága gyorsan elmúlik.  34. Az élet egyre nehezebb.  35. Minden rosszra előre fel kell készülni.  36. Az ember csak saját magában bízhat.  37. Az egyik legnagyobb tragédia, ami érheti az embert, ha nem éri el azokat a sikereket, amiket kitűzött.  maga elé.  38. Nem szeretem, hogy állandóan versenyezni kell másokkal az élet minden területén.  39. Nem baj, ha az ember sikertelen marad az életben, az a fontos, hogy a belső értékei  megmaradjanak.  40. Néha úgy érzem, hogy semmi sem lesz belőlem.  41. Nehezen tudom elviselni azokat az embereket, akik túlzottan azonosulnak valamivel. 

0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0  0 

1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1  1 

2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2  2 

3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3  3 

4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4  4 

0  0 

1  1 

2  2 

3  3 

4  4 

0  0 

1  1 

2  2 

3  3 

4  4

131 

132  A kérdőív csoportosított állításokat tartalmaz. Kérjük, gondosan olvass át minden állításcsoportot. Válaszd ki a csoport többi tagja  közül azt az egy állítást, amely a legjobban leírja a Te érzéseidet az elmúlt héttõl egészen a mai napig. Karikázd be a kiválasztott  állítás számjelét. Ha az adott csoportból több állítást is választanál, akkor valamennyit karikázd be. Kérjük, olvasd el valamennyi  állítást az adott csoporton belül mielõtt választasz.  1.  0.  Nem vagyok szomorú  1.  Szomorú vagy nyomott vagyok  2. Mindig szomorú vagyok és nem tudok kikeveredni  belőle  3.  Annyira szomorú és boldogtalan vagyok, hogy nem  bírom tovább  2.  0.  Nem félek különösebben a jövőt illetően  1.  Félek a jövőtől  2.  Úgy érzem semmit sem várhatok a jövőtől  3.  Úgy látom, hogy a jövő reménytelen és a helyzetem  nem fog javulni  3.  0.  Nem érzem, hogy kudarcot vallottam  1.  Úgy érzem, több kudarc ér mint másokat  2.  Visszatekintve életemre, kudarcok sorozatát látom  3.  Úgy érzem, mint ember teljesen kudarcot vallottam 

11.  0.  Nem vagyok ingerlékenyebb, mint máskor  1.  Könnyebben leszek ingerült, vagy haragos, mint korábban  2.  Mostanában állandóan ingerült vagyok  3.  Már nem izgatnak fel olyan dolgok, amik korábban ingerültté  tettek 

4.  0.  A dolgok ugyanolyan megelégedettséggel töltenek el,  mint máskor  1.  A dolgokkal nem vagyok úgy megelégedve, mint  máskor  2.  Valójában többé semmi nem okoz elégedettséget  nekem  3.  Mindennel elégedetlen, vagy közömbös vagyok  5.  0.  Nem hibáztatom különösebben magam  1.  Gyakran hibáztatom magam  2.  Majdnem mindig hibáztatom magam valami miatt  3.  Állandóan hibáztatom magam 

14.  0.  Nem érzem, hogy rosszabbul néznék ki, mint máskor  1.  Félek, hogy öregnek és csúnyának látszom  2.  Úgy érzem, hogy hátrányomra változtam és kevésbé vagyok  vonzó  3.  Azt hiszem, csúnya vagyok 

12.  0.  Az emberek iránti érdeklődésem nem csökkent  1.  Kevésbé érdekelnek az emberek most, mint azelőtt  2.  Jelentősen csökkent mások iránti érdeklődésem  3.  Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt  13.  0.  Éppen olyan jól döntök, mint korábban  1.  Mostanában elhalasztom a döntéseimet  2.  A korábbiakhoz képest igen nehezen döntök  3.  Semmiben nem tudok dönteni többé 

7.  0.  Nem csalódtam magamban  1.  Csalódtam magamban  2.  Nem szeretem magam  3.  Gyűlölöm magam 

15.  0.  Éppen olyan jól tudok dolgozni, mint máskor  1.  Külön erõfeszítésembe kerül, hogy valami munkába belefogjak  2.  Nagy erõfeszítésre van szükségem ahhoz, hogy megcsináljak  valamit is  3.  Semmi munkát nem vagyok képes ellátni  16.  0.  Ugyan olyan jól tudok aludni, mint általában  1.  Nem alszom olyan jól, mint azelõtt  2.  A szokottnál 2­3 órával korábban ébredek és nehezen tudok újra  elaludni  3.  Több órával korábban ébredek, mint szoktam és nem tudok újra  elaludni  17.  0.  Nem fáradok el jobban, mint azelőtt  1.  Hamarabb elfáradok, mint azelőtt  2.  Majdnem minden elfáraszt, amit csinálok  3.  Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak 

8.  0.  Nem érzem, hogy rosszabb lennék, mint bárki más  1.  Gyengeségeim és hibáim miatt erősen bírálom magam  2.  Mindig vádolom magam a hibáim miatt  3.  Minden rosszért, ami bekövetkezik, vádolom magam 

18.  0.  Az étvágyam nem rosszabb, mint azelőtt  1.  Az étvágyam nem olyan jó, mint azelőtt  2.  Mostanában az étvágyam sokkal rosszabb  3.  Egyáltalán nincs már étvágyam 

9.  0.  Eszembe sem jut, hogy magamnak ártsak, vagy  magam ellen tegyek valamit  1.  Van öngyilkossággal kapcsolatos gondolatom, de nem  tudnám megtenni  2.  Szeretném megölni magam  3.  Megölném magam, ha tudnám 

19.  0.  Semmivel sem vesztettem többet a súlyomból, mint máskor  1.  Az utóbbi két hónapban többet vesztettem, mint 2kg  2.  Az utóbbi két hónapban többet vesztettem, mint 5kg  3.  Az utóbbi két hónapban többet vesztettem, mint 8kg 

6.  0.  Nem érzem magam különösebben hibásnak  1.  Úgy érzem, lehet, hogy rászolgáltam valami büntetésre  2.  Úgy érzem, hogy rászolgáltam a büntetésre  3.  Azt akarom, hogy megbüntessenek 

10.  0.  Nem sírok többet, mint szoktam  1.  Mostanában többet sírok, mint szoktam  2.  Mostanában mindig sírok  3.  Valaha tudtam sírni, most nem tudok, még akkor sem,  ha akarnám 

Kevesebb evéssel tudatosan igyekszem lefogyni  igen                       nem  Testsúly..........Testmagasság..........  20.  0.  Nem foglalkozom többet egészségi állapotommal, mint azelőtt  1.  Aggódom olyan testi­fizikai problémák miatt, mint fájdalmak, vagy  gyomorpanaszok  2.  Nagyon aggódom testi­fizikai panaszaim miatt és nehéz valami  másra is gondolnom  3.  Annyira aggódom a testi­fizikai panaszok miatt, hogy másra nem  tudok gondolni  21.  0.  Nem vettem észre lényeges változást szexuális  érdeklődésemben  1.  A szokottnál kevésbé érdeklődöm a szex iránt  2.  Mostanában jóval kevésbé érdeklődöm a szex iránt  3.  Teljesen elvesztettem a szex iránti érdeklődésemet

132 

133 

Arra kérünk, hogy írj + 2­től  –2­ig egy számjegyet minden állítás mellé a kódnégyzetekbe:  2­t ha teljesen egyetértesz, 1­et ha kissé egyetértesz, 0­t ha bizonytalan vagy, ­1­et ha kissé nem értesz  egyet, ­2­t ha egyáltalán nem értesz egyet. 

Teljesen  Kissé  Semleges  Egyetértek  egyetértek  2  1  0  1  Ha valakit megkritizálnak, nyilvánvaló, hogy  19  elkeseredik  2  Legjobb, ha feladom saját érdeklődésemet,  20  hogy elnyerjem mások tetszését  3  Mások elismerésére van szükségem, hogy  21  boldognak érezzem magam 

Kissé nem  Egyáltalán nem  értek egyet  értek egyet  ­1  ­2  Elkeseredem, ha hibát követek el.  Ha nem állítom magma elé a legmagasabb  mércét, másodrendű ember leszek  Ha meg vagyok győződve arról, hogy jár  Nekem valami, jogosan várhatom el, hogy meg  Is kapjam 

4 

Ha valaki, aki nekem fontos, vár tőlem  valamit, biztos megteszem 

22  Természetes, hogy az ember csalódottnak érzi  magát, ha akadályba ütközik, hogy elérje amit  akar 

5 

Személyes értékem nagyrészt attól függ, hogy  mások mit gondolnak rólam  Nem lehetek boldog, ha nem szeret valaki 

23  Ha mások igényeit a magamé elé helyezem,  nekik is segíteniük kell  24  Ha jó férj/feleség vagyok, házastársamnak  szeretnie kell engem  25  Ha valakinek jót teszek, remélhetem, hogy  tekintettel lesz rám és éppen olyan jól fog  bánni velem, mint én vele  26  Felel s vagyok azért, hogy a hozzám közel  állók hogyan érzik magukat és hogyan  viselkednek 

6  7 

Ha mások nem szeretnek, kevésbé vagyok  boldog 

8 

Ha azok az emberek, akikkel törődöm,  visszautasítanak, valamit rosszul csinálok 

9 

Ha valaki, akit szeretek, nem szeret, ez azt  jelenti, hogy nem vagyok szeretetre méltó  10  Másoktól elkülönűlten élni boldogtalansághoz  vezet 

27  Ha megkritizálok valakit és ő haragos vagy  elkeseredett lesz, én vagyok az oka  28  Ha jó értékes, erkölcsös ember akarok lenni,  mindenkinek segítenem kell, akinek szüksége  van rá 

11  Ha értékes ember lennék, legalább egy fontos  szempontból kiváló lennék 

29  Ha egy gyereknek érzelmi vagy viselkedési  zavarai vannak, ez arra utal, hogy szülei  valamilyen fontos szempontból hibáznak  30  Képesnek kell lennem arra, hogy mindenki  elégedett legyen velem 

12  Hasznos, alkotó, kreatív embernek kell  lennem, különben nincs célja az életemnek  13  Azok az emberek, akiknek jó ötleteik vannak,  értékesebbek, mint akiknek nincs  14  Ha nem dolgozom olyan jól, mint mások,  kevesebbet érek  15  Ha sikertelen vagyok a munkámban,  sikertelenebb ember vagyok 

16  Ha valamit nem tudok jól megcsinálni,  egyáltalán nincs értelme belekezdeni  17  Szégyenletes, ha az ember gyengeségét látják  mások 

31  Nem tudok uralkodni az érzelmeimen, ha  valami rossz történik velem  32  Hiába is próbálnánk elkerülni az  elkeseredettség érzését, hiszen az a mindennapi  élet szükséges és elkerülhetetlen tartozéka  33  Hangulatom elsősorban olyan rajtam kívül álló  tényezőktől függ, mint a múltam,  hormonciklusok, bioritmusok, véletlen vagy a  szerencse  34  Boldogságom nagyrészt attól függ, hogy mi  történik velem  35  Azok az emberek, akiken a szerencse jegyei  látszanak (jó megjelenés, jó szociális helyzet,  gazdagság, hírnév) boldogabbak, mint mások 

18  Bármibe, amibe belefog az ember, meg kell  próbálni a legjobbnak lenni

133 

134 

A mindennapokban gyakran élünk ét olyan helyzeteket, amelyek szorongást idéznek elő.  Kérjük gondold  át, hogy ÁLTALÁBAN MIT SZOKTÁL TENNI,  amikor ilyen szorongást kiváltó,  valamivel fenyegető  helyzettel vagy valamilyen kínos problémával találod szemben magad.  Az  alábbiakban  felsorolunk  néhány  magatartásmódot,  amelyet  az  emberek  általában  akkor  alkalmaznak,  amikor  szorongáskeltő helyzetben vannak.  Te mikor alkalmazod őket? Szinte soha Néha Gyakran Majdnem mindig

1 2 3 4

AMIKOR EGY FENYEGETŐ HELYZETBEN VAGYOK, VAGY VALAMILYEN KÍNOS PROBLÉMÁM VAN… 1.  2.  3.  4.  5.  6.  7.  8.  9.  10.  11.  12.  13.  14.  15.  16.  17.  18.  19.  20.  21.  22.  23.  24.  25.  26.  27.  28.  29.  30.  31.  32.  33.  34.  35.  36.  37.  38.  39.  40.  41.  42.  43.  44.  45.  46.  47.  48. 

Beszélek valakivel, aki konkrét lépést tehet a probléma megoldására.  Nem veszem túl komolyan a dolgot.  Megpróbálom kikapcsolni valahogy az érzéseimet.  Várakozó álláspontra helyezkedem.  Különböző megoldásokat gondolok ki.  Erőt merítek mások példáiból.  Igyekszem rugalmas lenni.  Magamat okolom a történtekért.  Úgy veszem, mintha semmi sem történt volna.  Különböző dolgokkal megpróbálom elérni, hogy jobban érezzem magam.  Megpróbálom minél jobban megérteni a helyzetet.  Nyugtatom magam, hogy legközelebb majd másképpen alakulnak a dolgok.  Más elfoglaltság után nézek, hogy a gondoktól megszabaduljak.  Nem hagyom, hogy a probléma hatalmába kerítsen.  Halogatom a beavatkozást.  Megpróbálom kideríteni, hogy ki a felelős a történtekért.  Arra a kedvező lehetőségre koncentrálok, ami kihozható a helyzetből.  Megkímélek másokat attól, hogy értesüljenek a problémámról.  Igyekszem elfelejteni az egészet.  Arra gondolok, bárcsak megváltozna minden.  Tanácsot kérek egy általam nagyra értékelt személytől.  Terveket készítek és azokat követem.  Elfogadom ami van.  Bűntudatot érzek a történtek miatt.  Ilyenkor többet és gyakrabban eszem.  Az időre bízom a megoldást.  Erőt merítek a szerencsétlenségemből.  Dühbe gurulok.  A közvetlen tennivalókra koncentrálok.  Gyógyszerrel nyugtatom magam.  Igyekszem nem elhamarkodottan fellépni.  Nem mutatom ki az érzelmeimet.  Próbálok helytállni és megküzdeni azért, amit el akarok érni.  Belenyugszom, hogy időnként baj is érheti az embert.  Igyekszem olyan helyzeteket felidézni, amelyekben kellemesen  éreztem magam.  Megpróbálom más számlájára írni, hogy rosszul alakulnak a dolgok.  Megpróbálom ivással jobb hangulatra deríteni magam.  Igyekszem gondolataimat inkább más feladatokra koncentrálni.  Legszívesebben törnék­zúznék.  Szabadjára engedem az érzelmeimet.  Ilyenkor valakinek beszélnem kell az érzéseimről.  Olyan személyektől kérek információt, akik már voltak hasonló helyzetben.  Jobb időkről álmodozom.  Próbálom humorosan felfogni az egészet.  Igénylem mások együttérzését.  Magabiztosan lépek fel.  Megpróbálok kilépni a helyzetből.  Igyekszem megosztani másokkal a gondjaimat.

134 

135  49.  50.  51.  52.  53.  54.  55.  56.  57.  58.  59.  60.  61.  62.  63.  64.  65.  66.  67.  68.  69.  70.  71.  72.  73.  74.  75.  76.  77.  78.  79.  80. 

Tartalék energiáimat bevetve próbálok helytállni.  Segítséget keresek a probléma megoldásához.  Valamivel megjutalmazom magam.  Magamban keresem a hibát.  Inkább a számomra kedvező dolgok felé fordulok.  Elzárkózom az emberek elől.  Bosszúálláson töröm a fejem.  Azt kívánom, bárcsak erőteljesebb lehetnék.  Igyekszem a problémát kirekeszteni a tudatomból.  Megpróbálok minél határozottabban fellépni.  Összegzem azokat a múltbeli tapasztalataimat, amelyeket korábban hasonló  helyzetekben szereztem.  Igyekszem távolabbról szemlélni a helyzetet, így próbálok tárgyilagosabb lenni.  Igyekszem minél többet megtudni a helyzetről.  Alkuval vagy engedményekkel megpróbálok valami pozitívat kihozni a helyzetből.  Megpróbálom olyan szemszögből vizsgálni a problémát, hogy elviselhetőbbnek  tűnjön.  Azzal biztatom magam, hogy legközelebb majd másképpen alakulnak a dolgok.  Hagyom, hogy az érzelmeim szabadon megnyilvánuljanak.  Beletörődöm, hogy együtt kell élnem a problémával.  Érzelmi támaszt keresek a barátaimnál, szeretteimnél.  Igyekszem a helyzet pozitív, kellemes oldalát észrevenni.  Olyan dolgokkal vigasztalom magam, amelyektől jobb kedvre derülök.  Valami olyan tevékenységbe fogok, ami nyugtatólag hat rám.  Minden dühömet kiadom, hogy csökkentsem a probléma keltette feszültséget.  Igyekszem elterelni a figyelmemet a problémáról.  Hajlandó vagyok megváltozni az eredményesség érdekében.  A sorsra bízom magam.  Igyekszem megváltoztatni a helyzetemet.  Kritizálom és elmarasztalom magam.  Minden lehetőséget számításba veszek, ami segítheti a probléma kezelését.  Tehetetlennek érzem magam.  Nem tudok uralkodni magamon.  Igyekszem egyedül megoldani a problémát.

135