LIS ALKALMAZÁSOK 1-3

dr. Végső Ferenc: GIS/LIS alkalmazások

1.

GIS/LIS ALKALMAZÁSOK 1.1 Földinformációs rendszerek (LIS) 1.1.1 A LIS eredete 1.1.2 A LIS szükségessége 1.1.3 Adatminőség 1.1.4 Földrészlet alapú LIS 1.1.5 A LIS létrehozásának kérdései 1.1.5.1 Szervezeti kérdések 1.1.5.2 Rendszerspecifikáció 1.1.5.3 Rendszerkiválasztás és testre szabás 1.1.5.4 Adatátalakítás 1.1.5.5 Karbantartás

1-3 1-3 1-3 1-5 1-7 1-7 1-8 1-8 1-8 1-9 1-9 1-11

1.2 Fölhasznosítás és térinformatika 1-11 1.2.1 Földhasznosítási térinformatikai alkalmazások 1-14 1.2.1.1 A földhasználat változásának monitoringja 1-14 1.2.2 Magyarország felszínének minősítése 1-16 1.2.3 Magyarország földhasználati zónarendszere 1-21 1.2.4 Az információk feldolgozása 1-41 1.2.4.1 A feldolgozás logikai modellje és lépései: 1-41 1.2.4.2 A feldolgozás technikai modellje és lépései: 1-42 1.2.5 A vizsgálatok eredményei 1-44 1.2.5.1 Magyarország területének mezőgazdasági alkalmassága 1-44 1.2.5.2 Magyarország területének környezeti érzékenysége1-46 1.3 Városi alkalmazások 1-53 1.3.1 Bevezetés 1-53 1.3.2 Az önkormányzatok általános informatikai modellje 1-53 1.3.3 A térinformatikával lefedhető alrendszerek 1-58 1.3.3.1 Az alaptérkép kezelő alrendszer 1-59 1.3.3.2 Postai cím – helyrajzi szám kapcsolat alrendszer 1-60 1.3.3.3 Önkormányzati Ingatlanvagyon Kataszter alrendszer1-60 1.3.3.4 Ingatlan nyilvántartás alrendszer 1-61 1.3.3.5 Városrendezési tervek alrendszere 1-62 1.3.3.6 Központi Közmű Nyilvántartás alrendszer 1-63 1.3.3.7 Igazgatási alrendszer 1-65 1.3.3.8 Közterületek adatainak kezelése alrendszer 1-66 1.3.3.9 Adónyilvántartás alrendszer 1-67 1.3.3.10 Szociális- és Családvédelmi nyilvántartás alrendszer1-68 1.3.3.11 Lakossági adatok kezelése alrendszer 1-68 1.3.3.12 Vezetői Információs alrendszer 1-68 1.3.3.13 Lakossági információs alrendszer 1-69 1.3.4 Az önkormányzati térinformatika technológiai kérdései1-70 1.3.4.1 Önkormányzati térinformatikai rendszer tervezése1-70 1.3.4.2 Szervezeti - szervezési kérdések 1-71 1.3.4.3 Az adatok 1-75 1.3.5 Térinformatikai szoftverek 1-80 1.3.6 A hardver 1-82 1.3.7 A szakember szükséglet 1-83 1.3.8 A működés biztonsága és az adatvédelem biztosítása 1-84 1.3.9 A bevezetés ütemezése 1-85

1-1


1.4 Az önkormányzati térinformatika helyzete Magyarországon 1-86 1.4.1 A társadalmi - gazdasági háttér 1-86 1.4.1.1 A Térinformatikai Nemzeti Projekt 1-88 1.4.1.2 Tipikus önkormányzati térinformatikai rendszerek1-90 1.4.1.3 Esettanulmány 1: Pécs 1-92 1.4.1.4 Esettanulmány 2: Orosházi Térinformatikai Rendszer 1-94

1-2


1. GIS/LIS ALKALMAZÁSOK

1.1 Földinformációs rendszerek (LIS) 1.1.1 A LIS eredete „A föld a forrása minden vagyonnak. A földből származik minden ami számunkra értéket jelent: az élelem, a ruházat, az üzemanyag, az óvóhely, a fém, a kőzetek. A földön és a földből élünk, és a föld fogad be minket ha meghalunk. Az ember létezésének kulcsfontosságú eleme a föld tulajdonlása. A földek regisztrálása ezért minden országban alapvető kérdés. A földdel kapcsolatos politikát és annak végrehajtását alapvetően befolyásolja a földnyilvántartás minősége. Ennek nem kielégítő megoldása idő- és pénzveszteséghez vezet.”(Simpson, 1976). Általában is elmondhatjuk, hogy az ingatlan-nyilvántartás csak egy - de talán a legfontosabb - vonatkozása a földdel kapcsolatos problémák kezelésének. A földek nyilvántartása az ókorba nyúlik vissza. Már Krisztus előtt 4000-ből is vannak a földdel kapcsolatos adatok nyilvántartásának nyomai. Babilóniában már ábrázolták a telkek csoportjait, ahol a rajz csak jelképes volt viszont a méreteket ráírták (5.1 ábra). A rajz felső része méretarány nélküli és egy 12x11 cm-es kőtáblán ábrázolták. Az ábra alsó részén ugyanennek a rajznak a méretarányos változata látható.

1-3


Forrás: GIS

A Krisztus előtt 1000-ből származó egyiptomi nyilvántartásokban szerepel a telkek mérete, területe, a tulajdonos neve és a befizetett adó mértéke. A korai Egyiptomban két párhuzamos nyilvántartást vezetett a Kincstár (PM) és a Királyi Magtár (FM). Körülbelül 3000 évvel ezelőtt ismerték fel a nyilvántartások archiválásának szükségességét, vagyis az éves nyilvántartások egy másolatát félretették. A rómaiak szintén jól ismertek földmérési tevékenységükről. Sok irodalmi anyag szerint a „kataszter” és a „kataszteri felmérés” kifejezés a latin capiastrum szóra vezethető vissza, ami a területek és az adózási helyzet nyilvántartása volt. A kataszter tehát egy olyan információs rendszer, amelyiknek a térbeli alapegysége a telek. Az első országos kataszteri nyilvántartást Dániában fektették fel 1660-ban (Trollegaard 1985), míg a kataszter kifejezés korszerű értelemben vett használata a tizenkilencedik századi Ausztriából származik. Még ismertebb lett ez a kifejezés, amikor Napóleon Franciaországban is bevezette és az akkori francia birodalomban elterjesztette. A kataszteri felmérés, a kataszteri térkép - bár a világban sok helyen „jogi kataszter”-nek nevezik- ma már nem kizárólag pénzügyi és adózási célokat szolgál. Olyan országokban is használják, ahol a földhöz jelenleg még nem kapcsolódik adózási kötelezettség. Az 1950-es évektől kezdték használni a „többcélú kataszter” kifejezést a földhöz szélesebb értelemben kapcsolódó adatok kifejezésére, mind például a közművek. 1970 óta - főleg az

1-4


Egyesült Államokban - a „Földinformációs rendszer” és a „Többcélú kataszter” kifejezéseket egymás szinonimáiként kezdték használni. Később olyan megkülönböztetést tettek, hogy a kimondottan földrészlethez kapcsolódó információs rendszereket nevezték többcélú kataszternek és ezt a földinformációs rendszer egy speciális esetének tekintik. A földinformációs rendszer nem feltétlenül földrészleteken, mint elemi egységeken alapul. Az alábbi felsorolás mutatja, hogy milyen típusú adatok fordulnak elő leggyakrabban a többcélú kataszterben: 1. a földrészlet geometriai adatai - határpontok, méretek, mérési jegyzetre, vázlatra való utalás 2. a földrészlet tulajdoni adatai - a tulajdonlás jogcíme, korlátozások, terhelések, határozatok, a tulajdonosok személyi adatai 3. a földrészlet értéke - földérték, adó mértéke stb. 4. földhasználat - mezőgazdasági vagy egyéb használat, geológiai és geofizikai adatok, vízügyi adatok, növényzet és állatvilág, fölhasználati zónák, a földhasználat korlátozásai 5. épületek és építmények - építmény alapterülete (szintenként), bérelhető terület, szobák száma, az épület magassága és a szintek száma, építészeti stílus, az építőanyag típusa, az építés éve 6. közművek - víz, csatorna, gáz, elektromosság, telefonvonal 7. népszámlálási adatok - a lakó(k) életkora és száma, szociális helyzete, foglalkoztatottsági adatok 8. igazgatás - egészségügyi adatok, biztonság és mentőszolgálati adatok, önkormányzati adatok A földinformációs rendszer lényegében abban különbözik a többcélú katasztertől, hogy az adatait nem csak helyi szinten, hanem megyei vagy országos szinten kezeli. 1.1.2 A LIS szükségessége Az 1960-as években a fejlesztések még a digitális térképezés körül folytak. Az 1971-es FIG kongresszuson merült fel először a Földinformációs rendszer fogalma. A későbbiekben olyan témák kerültek kutatásra és kidolgozásra, mint az adatgyűjtés, adatfeldolgozás, földrendezés, városfejlesztés, környezetvédelem. Ebben az időben még nem használták a „Földrajzi Információs Rendszer” kifejezést. 1981-ben a FIG-en belül definiálták a Földinformációs Rendszer fogalmát: „A Földinformációs Rendszer a jogi, igazgatási és gazdasági döntéshozatal eszköze és segíti a tervezést és fejlesztést egyrészről az adatbázisával amely a földhöz kapcsolódó térbeli adatokat tartalmaz; másrészről eljárásaival, amelyek lehetővé teszik a rendszeres

1-5


adatgyűjtést, változásvezetést, feldolgozást és az adatok terjesztését. A Földinformációs rendszer alapja egységes vetületi rendszer, amely lehetővé teszi a földre vonatkozó adatok összekapcsolását más térbeli információs rendszerek adataival.” A definíció természetesen meglehetősen általános és más nyelvekre lefordítva mást is jelenthet. Sok támadás érte az „eszköz” kifejezést, mert sokan inkább „forrás”-nak tekintik a Földinformációs rendszereket. Abban egyetértés van, hogy az utolsó mondat a leglényegesebb. Az utóbbi időkben a Földinformációs rendszer elemeit kiegészítik a humán vonatkozások, mint pl. a szervezési eljárások, a kezelő személyzet stb. Miden esetre a konkrét rendszerek megjelenését mindig befolyásolja az a döntéshozói környezet, amelyben kiépült. Ez a környezet lényegében a rendszer szerves részévé válik. Ez azt is jelenti, hogy hiányos vagy alkalmatlan intézményi és szervezeti hátérrel a Földinformációs rendszer egy sor olyan feladat megoldására nem képes, amire egyébként potenciálisan képes lenne. Szakmai körökben vita van arról, hogy Fölrajzi Információs Rendszer csak egy része-e a Földinformációs rendszernek vagy fordítva. Van aki a FIR-t csak hardver és szoftver eszközök összességének tekinti, míg a Földinformációs rendszert elsősorban szervezeti kérdésnek, amely hagyományos módon is működik, csak a kezelendő adatmennyiség és a hatékonyság fokozása teszi szükségessé a számítógépes módszerek bevezetését. Mások a Földinformációs rendszert a Földrajzi Információs Rendszer speciális esetének tekintik. A gyakorlat szempontjából természetesen nincs túl nagy jelentőségük ezeknek a vitáknak. Annyi hasonlóság mégis van, hogy a számítógépesített Földinformációs rendszer is az alulról fölfelé való építkezés elvét követi. A kezdeti időszakban minden ilyen rendszer két függetlennek látszó részre bomlik. Az egyik az alfanumerikus vagy leíró adatok kezelése és ettől elválasztva a grafikus adatok kezelése. Az első tipikusan szekvenciális adatkezelést kíván (lista a tulajdoni lap adatairól), a másik kétdimenziós adatkezelést kíván (térképmásolat készítése). Ebben az időszakban a három dimenziós adatkezelés (ebben az esetben több fedvény kezelését értve ez alatt) a Földinformációs rendszerekben még nem bírt nagy jelentőséggel, viszont ekkor vált a FIR-ek fontos részévé. A Földinformációs rendszerek legnagyobb problémája kezdetben a nagy mennyiségű leíró adat kezelése és nagy mennyiségű digitális térképanyag előállítása valamint a két adatrendszer összekapcsolása volt (Magyarország most körülbelül ebben a fázisban van). Az általános cél mindenhol az ingatlan-nyilvántartás hatékonyságának fokozása volt. Csak kevés helyen gyűlt össze annyi adat, hogy tovább lehessen lépni a változások elemzése és a trendek megállapítása felé. Ez nem is meglepő, ha megnézzük, hogy mekkora adatmennyiségekről van szó. Angliában például 12 millió földrészlet regisztrálásáról volt szó, amelyekről évente 6.4 millió alkalommal kellett adatot szolgáltatni. Az ottani áramszolgáltatók 22 millió fogyasztót szolgálnak ki 100 millió csatlakozóponton keresztül, 1.6 millió km föld alatti és 300000 km föld feletti vezetéket tartanak nyilván. Évente mintegy 19 000 km vezetékkel kell foglalkozniuk és 1.7 millió darab változás van a fogyasztói oldal adataiban. Az utakba évente több mint 2 millió lukat fúrnak közműépítés miatt és naponta több mint százezer irat, vázlat keletkezik a munkákkal kapcsolatban. Világos, hogy ilyen esetekben csak a számítógépes megoldások jelentenek kiutat az adatkezelési problémákból.

1-6


1.1.3 Adatminőség A Földinformációs rendszernek az adatokat bizonyítható pontossággal kell tartalmaznia, ezért minden műveletet minőségellenőrzésnek kell alávetni. Jellemző, hogy a rendszerben tárolt adatoknak saját pontossági jellemzői vannak. Bármely adat logikai vagy geometriai hibája pénzügyi problémákhoz, jogvitákhoz vagy törvénysértéshez vezethet. Ráadásul az adatok minőségét nem könnyű definiálni és nyomon követni a minőségromlást. 1.1.4 Földrészlet alapú LIS A legtöbb Földinformációs rendszer térbeli alapegysége a földrészlet. A földrészlet a helyszíni lehatárolás után a határpontok bemérése és térképezése után születik. A felmérés ára sok esetben magas a földrészlet értékéhez képest, sőt egyes esetekben meg is haladhatja azt. A teljes költségbe beleszámít a mérési és térképezési folyamat által okozott késés is. Sok országban az erőforrások szűkössége és/vagy szervezési problémák miatt ez a késés elérheti a több hónapot, esetleg az egy évet is. Ez nem csak anyagi veszteséggel jár, hanem annak a veszélye is fennáll, hogy az adott térségben lejátszódó folyamatok kikerülnek a központi kontroll alól. Ez a mérték elérheti a 75%-ot is. Ilyenkor nagy esély van helytelen központi, kormányzati döntések megszületésére. A városi területek fejlődése elérheti a 4-6%-ot, ami azt jelenti, tíz-tizenöt évenként megduplázódhat egy város területe. A Földinformációs rendszerek szerepe nem merül ki az események regisztrálásában, hanem a városfejlesztéshez is adatokat kell szolgáltatnia. A fejlődő országok példája azt mutatja, hogy ilyen és ehhez hasonló feladatokat nem lehet a források minimális szinten tartása mellett megoldani. A Földinformációs rendszerek egyik legfontosabb alkalmazása a földrészletekkel kapcsolatos jogok rögzítése. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni, hogy a Földinformációs rendszerek milyen előnyökkel és biztonsági funkciókkal rendelkeznek ezen a területen: •

a tulajdonlás megfelelősége

•

a tulajdonlás biztonsága

•

a területi viták csökkenése

•

a tulajdonjog cseréjének felgyorsulása

•

az ingatlanpiac élénkítése

•

a befektetések biztonsága

•

az ingatlanpiac megfigyelése

1-7


•

a földreformok kiszolgálása

•

az állami területek kezelése

•

az adózás hatékonyságának növelése

•

a mérnöki tervezés támogatása

•

a természetes erőforrásokkal való gazdálkodás segítése.

1.1.5 A LIS létrehozásának kérdései A számítógépesített Földinformációs rendszer létrehozása általában ugyanazt a sémát követi. Az alábbiakban ennek a folyamatnak a lépéseit tekintjük át. Sok ország a Földinformációs rendszer tervezésének és fejlesztésének időszakát éli. Az első lépés általában mindenhol a meglévő rendszer elemzése, az adatmennyiség becslése és az új rendszerre való áttérés várható problémáinak bemutatása. Már ebben a fázisban kiderülhet, hogy számítógépesítés nélkül is növelni lehetne a hagyományos rendszer hatékonyságát. A számítógépesítés inkább a katalizátor szerepét tölti be az új munkamódszerekre való áttérés során. 1.1.5.1

Szervezeti kérdések

Amennyiben megegyezés születik a számítógépes Földinformációs rendszer bevezetéséről, általában munkacsoportok jönnek létre a részletek kidolgozása és a javaslatok megtétele végett. Az ilyen csoportokban egyensúlyra kell törekedni az egyes szakmák (számítástechnikusok, rendszerszervezők, földmérők, nyilvántartók stb. ) között. Mivel a rendszer adatait meg kell osztani a felhasználókkal, ki kell térni intézményi kérdésekre is. Sok esetben új szabályozást kell felállítani az adatok gyűjtésével, szolgáltatásával kapcsolatban.

1.1.5.2

Rendszerspecifikáció

Országos kiterjedésű rendszerek kialakítását általában mintarendszer kialakítása előzi meg. Ebben a rendszerben modellezni lehet a működést és viszonylag kis költséggel kijavíthatók a hibák. Mód nyílik bizonyos sebességi tesztek elvégzésére is, bár ezek pontosan a mintarendszer kis adatmennyisége miatt nem minden tekintetben mérvadóak. A mintarendszer tapasztalatai alapján lehet megadni a szállítók felé a részletes rendszerszükségleteket, a megkívánt teljesítményszinteket. A specifikációkat erősen befolyásolhatják az egyes nemzeti információ technológiai stratégiák, hiszen a Földinformációs rendszernek célszerű szervesen illeszkedni az egyéb szakmai információs rendszerekhez.

1-8


1.1.5.3

Rendszerkiválasztás és testre szabás

A mintarendszer kiépítésének és tesztelésének közvetett előnye, hogy a Földinformációs rendszerért felelős csoport közelebbről megismeri a szállító cégeket és tapasztalatokat szerez a legújabb technológiák területén. A rendszerkiválasztásnál a következő tényezőket szokták figyelembe venni: •

a hardver és a szoftver minősége,

•

a támogatás minősége,

•

a hibaelhárítás ígért határideje,

•

a rendszer sebessége akkor, amikor a lehetséges legtöbb felhasználó bekapcsolódik,

•

az adatmodell szerkezete,

•

a rendszer adatintegráló képessége (különböző adatok elérése a főprogram elhagyása nélkül),

•

a többfelhasználós alkalmazások kifejleszthetősége,

•

a rendszer biztonsága és stabilitása,

•

más rendszereken futó adatbázisok elérése,

•

a keresőnyelv könnyű használata,

•

felhasználóbarát kezelői felület,

•

a felhasználó igényeinek figyelembe vétele,

•

a teljes rendszer általános költségei.

Ha úgy döntünk, hogy minden adatot gépre viszünk, gondoskodni kell a katasztrófák kezeléséről. Ez nem csak az adatok mentését jelenti, hanem esetenként egy párhuzamos rendszer készenlétben tartását is. Az adatigénylőt nem érdeklik a szolgáltató technikai problémái.

1.1.5.4

Adatátalakítás

Mint már említettük, az adatátalakítás és a digitális térkép valamint a leíró adatok karbantartása a legfontosabb és a legköltségesebb művelet. A számítógépesítés költségeinek 80%-a vagy még több lehet a fenti műveletekre szánt hányada. Az adatátalakítás időben a leghosszabb folyamata a számítógépes Földinformációs rendszer létrehozásának, hiszen ma még ezt manuálisan kell elvégezni. Az adatátalakítás előre haladásával egyre több rekordot kell karban is tartani, ami lassíthatja a folyamatot főleg, ha ugyanazok a személyek végzik a munkát. Márpedig a legtöbb esetben élő, állandó változásban

1-9


lévő adatokat kell digitális formába konvertálni. A várakozásokkal ellentétben a számítógépesítés nem csökkenti jelentősen a szükséges alkalmazotti létszámot (mint ahogy a papírfelhasználás radikális csökkenését jósolták a számítógépes korszak elején), inkább az alkalmazáshoz szükséges képzettség természetét változtatja meg.

1-10


1.1.5.5

Karbantartás

A számítógépes technológiák gyors változása előre vetíti az erre alapozott rendszerek néhány éven belüli erkölcsi elavulását. Ebben az esetben a rendszert komplex módon meg kell újítani. A hardverek és a szoftverek cseréje nem olyan nagy probléma ahhoz képest, hogy meg kell őrizni az adatbázis egységességét. Bár a kataszteri adatok folyamatosan változnak, sok adatot akár száz évre visszamenőleg is célszerű megőrizni. A térképek felújítása pusztán műszaki kérdés, a tulajdonláshoz kapcsolódó jogi természetű adatok megváltoztatásához törvénymódosítási eljárás szükséges. Emiatt minden rendszerkarbantartásnak visszafelé és lehetőleg előrefelé is kompatibilisnek kell lennie.

1.2 Fölhasznosítás és térinformatika A földhasznosítás alakulása minden korban és minden társadalomban alapvető fontosságú kérdés. Az idők folyamán az emberiség az őt körülvevő természetes környezetből mind többet vett birtokba saját céljaira. Ez eleinte saját létfenntartását célozta, majd előtérbe került a mezőgazdasági árutermelés és az élelmiszeripar, valamint a nagy volumenű állattenyésztés. Amíg volt elegendő terület, addig a növekedés extenzív alapú volt, vagyis a művelt területek növekedtek. A mezőgazdasági termelésre alkalmas területek korlátozottá válásával elterjedt az intenzív termelési módszer (főleg az iparosodott országokban). Ezzel párhuzamosan növekedett a műtrágyák és a növényvédő szerek felhasználása, ami egyre nagyobb terhelést jelentett a környezetre és az élővilágra nézve. További probléma a biodiverzitás1 csökkenése, vagyis bizonyos fajok eltűntek egyes élőhelyekről, ami a tápláléklánc miatt további fajok eltűnéséhez vezetett. A mezőgazdaság úgy reagált a helyzetre, hogy előtérbe helyezte a precíziós mezőgazdaságot. Ennél a módszernél a tápanyagokat és a növényvédő szereket pontosan oda és olyan mennyiségben juttatják ki, ami a maximális/optimális termésmennyiség eléréséhez szükséges. Az eddig leírtak megindokolják, hogy miért van szükség a földhasználat feltérképezésére, megfigyelésére és a fenntartható fejlődés érdekében való irányítására. Egy adott területen a földhasználat és a természetes élővilág kapcsolatát a földhasználati piramis fejezi ki (Erz, 1978 nyomán):

1

biodiverzitás – faji változatosság

1-11


1-1. Ábra A földhasználati piramis

A piramis csúcsán - régiónként eltérő nagyságú - olyan területek találhatók, amelyek egyértelműen a természetvédelem területei kell, hogy legyenek (természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok, bioszféra rezervátumok magterületei, stb.), az egyéb célú földhasználat teljes kizárásával. Alatta egyéb védett területeket körülvevő pufferzónák helyezkednek el korlátozott – pl. természetvédelmi szempontú mezőgazdasági – földhasználattal. Ez alatt bizonyos földhasználati korlátozásokat igénylő területek (pl. vízvédelmi területek, pufferzónák stb.) találhatók, ahol a korlátozások figyelembe vételével a tradicionálistól a külterjesen, organikuson keresztül akár a félbelterjesig terjedő gazdálkodás is folytatható. A piramis széles bázisát képezi végül egy - a talajadottságoktól függően - félbelterjes vagy akár belterjes, ám környezetkímélő és környezetéhez, a termőhelyhez alkalmazkodó mezőgazdálkodás zónája. Kiterjedése felfelé attól függ, hogy milyen régióban (nagy mezőgazdasági kapacitású, belterjes agrártájon vagy nagy természetvédelmi és kis mezőgazdasági kapacitású tájon) vagyunk. Az intenzitás fokát a terület környezetvédelmi kapacitása és védendő értékeinek környezeti érzékenysége határozza meg (Ángyán et. al. 1998).

1-12


Az iparszerű gazdálkodás ebből a szempontból úgy jellemezhető, hogy a földhasználati piramis kategóriahatárait drasztikusan fölfelé mozdította el, figyelmét szinte kizárólag a termelési célú használati funkciókra összpontosította. Vitathatatlan feladat ennek megfelelően, hogy ezeket a határokat lefelé mozdítsuk el, csökkentve a belterjes földhasználat (elsősorban szántóművelés) területét, és minden kategóriában a neki megfelelő földhasználati intenzitást, gazdálkodási rendszert szorgalmazzunk. A környezetvédelem, gazdaságpolitika, mezőgazdaság stb. ágazatok feladata az, hogy egy-egy országban vagy egy kontinensen a piramis sávjainak szélességét szabályozza, beállítsa. Helyes földhasználati politika alkalmazása esetén a földfelszínt felülről tekintve a mai – sok esetben kedvezőtlen térhasználat – átalakul. A mai helyzetet és a térhasználat átalakulását a következő leegyszerűsített ábra mutatja (Ángyán 1991. nyomán)

1-2. Ábra A térhasználat változása

1-13


A konvencionális (ma általánosan elterjedt) térhasználat alapjellemzője, hogy a termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek összefüggő hálózatot, mátrixot alkotnak, amelyben egymástól elszigetelődnek és így folyamatosan elhalnak a stabilitást és védelmet biztosító, izolált térszerkezeti elemek (fasorok, sövények, természetes víztestek, természetvédelmi területek stb.). Ez a térhasználat még akkor is veszélyezteti a környezet stabilitását, ha a termelés és a fogyasztás maga környezetkímélő. Fenntarthatónak, kiegyensúlyozottnak inkább az a térhasználat tekinthető, ahol a védelmi, stabilitási funkciójú természetes területek által alkotott mátrixban "úsznak" a termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek szigetei, és ezeken a termelés, gazdálkodás és fogyasztás maga is környezetébe "belesimuló", annak adottságaihoz illeszkedő és ez által környezetkímélő.

1.2.1 Földhasznosítási térinformatikai alkalmazások Világos, hogy szükség van a földhasználat megfigyelésére, szabályozására és optimalizálására. Ezeknek a munkáknak a térinformatikai alkalmazása adott nagy lendületet. A továbbiakban térinformatikai alkalmazási példákat ismertetünk a fenti témakörökben, elsősorban magyar példák felhasználásával.

1.2.1.1

A földhasználat változásának monitoringja

Az ismertetésre kerülő alkalmazás az egyik legkorábbi magyar munka a témakörben (Kertész Á. 1997). A kísérleti terület a Duna-Tisza köze volt, ennek változásait elemezték a kutatók az 1975-1991 időszak között. Az elemzés űrfelvételek feldolgozásán alapult. A vizsgált terület 56x56 km″ volt, egy része a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozott. Szerkezetét tekintve változatos, kis –és nagy területű földrészletek egyaránt előfordultak a területen. Az űrfelvételek típusa és dátuma: 1975. április 15. – MSS 1985. augusztus 3. – TM 1991. október 10. – TM A munka menete a következő volt: földhasznosítási térkép készítése az 1975-ös MSS űrfelvétel interpretációjával földhasznosítási térkép készítése az 1985-ös TM űrfelvétel interpretációjával földhasznosítási térkép készítése az 1991-es TM űrfelvétel interpretációjával

1-14


az első két űrfelvétel összehasonlítása, a változások vizsgálata a második és a harmadik űrfelvétel összehasonlítása, a változások vizsgálata az előző két műveletből származó változás térkép összehasonlítása és értékelése a változások elemzése az alábbi szempontok szerint •

környezetvédelem

•

mezőgazdaság

•

közgazdaság

•

klímaváltozás (szárazodás)

A következő ábra azokat a területeket mutatja, amelyek mind a két időszakban változtak, vagyis földhasznosítási szempontból a legkevésbé tekinthetők stabilnak.

1-15


1.2.2 Magyarország felszínének minősítése Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején Magyarországon is történtek kísérletek a természeti tényezők egységes információs rendszerének kiépítésére témakörében (Kertész Á. 1997). Ezek a kísérletek elsősorban módszertani jellegűek voltak, tehát nem irányultak a természeti tényezők szisztematikus, szabványokon alapuló, hosszú távú megfigyelésére. Mint látni fogjuk, hasonló okból az adatbázis tartalma és felbontása is korlátozott volt. Az ismertetésre kerülő munka az egész országra kiterjedően vizsgálta a szántóföldi növénytermesztés alakulását. Ez indokolt volt, mert – mint az eddigiekben láttuk – leginkább a mezőgazdaság ezen ágazata kerülhet konfliktusba a környezetével. A szántóföldi növénytermesztés versenyez a területekért a településfejlesztéssel, az iparral, közlekedéssel, stb. A munka eredménye egy relatív értéksorrend lett, amely a szántóföldi növénytermesztésre való alkalmasságot fejezte ki ökológiai szempontból. Az egyes területek minősítésekor tizenegy tényezőt vettek figyelembe, melyek egy része egyszerű paraméter (pl. lejtés), más részük származtatott érték (pl. vízellátottsági mutató). A paraméterekhez eltérő súlyokat rendeltek, melyek összesen száz egységet tettek ki, hogy a végső mutató könnyen értelmezhető legyen. Egy-egy területre vonatkozóan a relatív értékszámokat a paraméterek súlyértékeinek és a terület alkalmassági értékeinek szorzatai adták az ökológiai értékszámot. Ennek eredményeként az önálló területegységek 100-300 közötti relatív értékeket kaptak, amelyek alapján a szóban forgó területet osztályba sorolták. Tanulságos áttekinteni az adatbázisba bekerült tényezőket: Átlagos tengerszint feletti magasság. Ezt az értéket Magyarország 1:500 000-es topográfiai térképe alapján készült digitális terepmodellből vezették le, a szintvonalak digitalizálása útján. A főszintvonalak 100 m-es közönként, a segédszintvonalak 50 m-es közönként lettek digitalizálva. Lejtésviszonyok (lejtőkategória-térkép). Ez szintén a digitális terepmodellből lett levezetve. A négy lejtőkategória: 0-5%, 5-12%, 12-25%, és 25% fölötti lejtők. Relieftípusok. Itt az alapvető domborzati formaegyütteseket – tekintet nélkül azok származására – nyolc osztályba sorolták:

2

•

tökéletes síkság, amelyet 75-125 m közötti tengerszint feletti magasság és 0-10 m négyzetkilométerenkénti relatív relief jellemez2.

•

egyenetlen síkság, amelyet 80-200 m közötti tengerszint feletti magasság és 050 m négyzetkilométerenkénti relatív relief jellemez.

•

a kisebb vízfolyások völgysíkjainak középhegységi és dombsági szakaszai.

•

a síksági és dombsági típusok közötti határterületek, amelyeket 130-300 m közötti tengerszint feletti magasság és 10-150 m négyzetkilométerenkénti relatív relief jellemez.

Relatív relief: az egy négyzetkilométeren belüli maximális relatív szintkülönbség mértéke.

1-16


•

közepes magasságú fennsíkok, dombhátak, melyeket 200-350 m közötti tengerszint feletti magasság és 150 m négyzetkilométerenkénti relatív relief jellemez.

•

tagolt dombsági hátak, melyeket 200-400 m közötti tengerszint feletti magasság és 25-150 m négyzetkilométerenkénti relatív relief jellemez.

•

tagolt dombságok a középhegységek előterében, 200-550 m közötti tengerszint feletti magasság és 10-200 m négyzetkilométerenkénti relatív relief jellemez.

•

az összes többi középhegységet ebben az utolsó kategóriában vonták össze.

Földtani adottságok. Az ország területét tíz kategóriába sorolták a földtani adottságok alapján a mezőgazdaság szempontjait figyelembe véve. Ez azt jelentette, hogy a vulkáni kőzetek kortól függetlenül egy kategóriába kerültek, hiszen mindegy, hogy hány éves bazalton nem lehet kukoricát termeszteni. Fizikai talajféleség. Hat kategóriába sorolták a talajokat Magyarország geomorfológiai térképe alapján: •

homok

•

homokos vályog

•

vályog

•

agyagos vályog

•

agyag

•

tőzeg

Talajpusztulás. Ez az adattípus az erózió mértékét kívánta kifejezni. Az ország felszínét kevésbé erodált, közepesen erodált és erősen erodált kategóriákba sorolták. Ezen kívül létrehoztak kategóriákat az akkumulált (feltöltött) területek, az erdők és a defláció (szélerózió) által sújtott területek számára. A talajok vízháztartása. Ez egy összetett mutató, amely összefügg a talajok vízgazdálkodásával. Magába rejti a vízmozgás irányára és a vízmérlegre vonatkozó adatokat. Talajminőség. A vizsgálat idején nem volt az ország teljes területére kiterjedő, korszerű, kis méretarányú, a talajértékszámokat ábrázoló térkép, ezért az 1972-es, a minőségi osztályokat tartalmazó térképet használták. Az egyes területek 1-10-ig terjedő értékszámokat kaptak. Művelhetőség. Ez is egy összetett mutató, amelyet a kötöttségből, a terület tagoltságából és az orográfiai viszonyokból vezettek le. Ennek alapján az ország területét három fő művelhetőségi csoportra és mindegyiket öt alcsoportra osztották. A napsugárzás évi összege. Az ország területén hét kategóriát különítettek el az egy négyzetméterre jutó napsugárzási energia szerint. Ennél a mutatónál az orográfiai (domborzati) viszonyokat nem vették figyelembe.

1-17


A kalászosok tenyészidőszakának középhőmérséklete. Ez lényegében a március és június közötti időszak 7. 5-13. 5 °C fokos középhőmérsékleti tartomány kilenc kategóriára osztva. Fagyos napok száma. 70 és 140 nap között hét kategóriára bontva vették figyelembe ezt az értéket. Ahol nem volt ilyen érték, ott az első és az utolsó fagyos nap dátumát használták fel a fagyveszély értékeléséhez. Vízellátottság. Ezt a tényezőt az ariditási térképről lehet leolvasni (Péczely – féle ariditási térkép). A legalacsonyabb és a legmagasabb érték között öt kategóriát hoztak létre. A fentiekből látható, hogy ebben az értékelésben kizárólag műszaki szempontok kaptak helyet, noha tudjuk, hogy egy-egy terület alkalmasságát gazdasági tényezők, a megközelíthetőség stb. is befolyásolja. Az adatbázis elkészítése után korreláció vizsgálatok történtek. Ezeknek a vizsgálatoknak a sokféle adatot tartalmazó adatbázisoknál az a célja, hogy az egymással helyettesíthető adatokat kiszűrjék. Jelen esetben két tényezőt hagytak el. Az egyik a tengerszint feletti magasság, mert kiderült, hogy szoros összefüggésben van az orográfiai viszonyokkal. A másik a vízháztartási mutató volt, mert erre következtetni lehet a talajok fizikai adottságaiból. Az adatszintek csökkentése után következett a súlyozás. Erre azért van szükség, mert az egyes tényezők nem egyformán befolyásolják a felszín minőségét. A kísérlet során az alábbi súlyozást alkalmazták: Paraméter

Súly

1. Lejtésviszonyok

10

2. Relief típusok

5

3. Litológiai adottságok

7

4. Fizikai talajféleség

5

5. Talajpusztulás

15

Ezen belül: defláció veszély

5

erózióveszély (a lefolyó víz által okozott)

8

akkumuláció

2

6. Talajminőség

1

7. Művelhetőség

7

8. Napsugárzás évi összege

6

9. A kalászosok tenyészidőszakának középhőmérséklete

8

10. Fagyveszély

3

11. Vízellátottság

13

1-18


Figyelemre méltó, hogy a legnagyobb súlyt a lejtésviszonyok, a talajpusztulás és a vízellátottság kapta, míg a talajminőség a legkisebbet. A tizenegy paramétert a súlyokkal megszorozva kialakul Magyarország felszín minősítésének térképe, melyet az alábbi ábra mutat:

Amint arra a Szerzők is felhívják a figyelmet, ez egy módszertani kísérlet volt, melynek során azt igyekeztek megállapítani, hogy a hasonló típusú adatbázisok mennyire használhatók a természeti adottságok és a mezőgazdasági termelés összhangjának megteremtésére. Ha a fenti térképet összevetjük a tényleges földhasznosítás térképével, valamint a természeti és – tájvédelmi körzetek térképével, kialakul a konfliktusok térképe. Ezen a térképen szemléltethetők az ütközések a valós és az ideális mezőgazdasági kultúra (tehát az adott területen valamilyen okból nem az ott legjobban termő növényeket termesztik), illetve a mezőgazdasági földhasználat és a természetvédelem között (tehát az adott területen jobb volna felhagyni a mezőgazdasági termeléssel és a természetvédelem, idegenforgalom, rekreáció keretében hasznosítani).

1-19


A felszín minősítés speciális alkalmazása a növénytermesztési alkalmasság vizsgálat. Ez a vizsgálat arra ad választ, hogy egy területen belül adott növény(ek) termesztésére hol vannak a legalkalmasabb, a még megfelelő és az alkalmatlan területek. Az adatbázisba ilyen esetekben nem csak az előző példában ismertetett domborzati, éghajlati és talaj paraméterek kerülnek be, hanem a vizsgált növény biomassza produkciója, a műtrágya felhasználás és a termelési bevételek. A feladat megoldására ideális a térinformatikai eszköztára, hiszen a rétegekben tárolt adatokból a rétegek közötti térbeli műveletek segítségével a növénytermesztési alkalmassági vizsgálat elvégezhető. Az alábbiakban egy konkrét példát mutatunk be Mezősi G. – Kertész Á., 1991. nyomán. A mintaterület a Szuha-vízgyüjtő volt (5814 hektár). A völgy középső és déli részén nagyüzemi mezőgazdasági termelés folyt (2054 ha), a többin erdő helyezkedett el (3757 ha). A célnövény a kukorica volt, vagyis a kukoricatermesztésre legalkalmasabb területek vizsgálata. A mezőgazdasági területek közel fele ártereken, terasz – és hegylábfelszínen helyezkedett el, közel egyharmada 12%-nál meredekebb dombra esett. Az agrárterületek fele szántó, negyede rét és legelő volt. A talaj gyenge termőképességű, az átlagos talajértékszám 17.5. A számítógépes feldolgozás során az adatokat egy hektáros felbontással vitték be az adatbázisba (tizennégy szempont). Az ilyen típusú vizsgálatok során először a célnövény – estünkben a kukorica – optimális termőhelyi igényeit definiálják, majd ezt hasonlítják össze a területen mért termőhelyi adottságokkal. A mért és a számított értékek eltérései adják azt a térképet, amelyről eldönthető, hogy az adott növényt a számára optimális helyen termesztik-e? A kukorica termesztésének lehetőségét elsősorban az éghajlati tényezők határozzák meg. Ezek közül a csapadék mennyisége a termés mennyiségét, a hőmérséklet a beérés időpontját határozza meg döntően (úgy is mondhatjuk, hogy ez az a két tényező, amelyet emberi beavatkozással nem lehet befolyásolni, szemben pl. a tápanyagellátással). A kukorica esetében az optimális hőösszeg az V.-IX. hónapban (vagyis a tenyészidőszakban) 2880 °C, az optimális csapadékösszeg ugyanebben az időszakban 391 mm. A kukorica talajigényének optimuma a lúgosságra nézve pH 5.5-7, a talaj fizikai minőségére nézve könnyű vályog, vagy vályog, a kötöttségére nézve pedig 30-50. Az értékelés során a fenti tényezőket pontozták, és a magasabb pontértékű területet tekintették kukorica termesztésére alkalmasabbnak. A következő lépésben kiszámították és ábrázolták a pontértékek területi eloszlását. Azt találták, hogy a magas pontértékű területek a hegylábaknál, az ártereken és a teraszokon találhatók. Ezen területek felén szántó, negyedén rét és legelő helyezkedett el. Az átlagos pontértékű helyek az ártereken, eróziós völgyekben helyezkedetek el. Ezek 40%-a szántó, 35%a rét volt. Az átlag alatti pontértékű területek a meredek lejtőkön voltak (lejtés >12%). Döntő többségükön rét és legelő volt. Ebből megállapítható, hogy a kukorica számára optimális területek nem voltak teljes mértékben kihasználva. A kísérleti munka másik nagy tanulsága az volt, hogy az amúgy is gyenge adottságú területeken a nagyobb nyereséget az adottságokhoz jobban igazodó növények termesztése biztosítja. Ennek az a magyarázata, hogy egy nem a területre való növény táplálása, gondozása annyi befektetést igényel, amit az adott növény piaci ára nem tud nyereségessé tenni. További haszna az ilyen adatbázisnak, hogy segítségével megtaláljuk egy adott növény termesztését kizáró tényezőket (meredek felszín, mozgásra hajlamos talaj, felszín közeli köves réteg stb.).

1-20


1.2.3 Magyarország földhasználati zónarendszere Az eddig ismertetett térinformatikai alkalmazások a felszínborítást vizsgálták, valamint egy kis területen kísérletet tettek növénytermesztési alkalmasság vizsgálatára. Ez azonban nem elég, egyre inkább szükség van a földhasználat tervezésére, aktív beavatkozásra. Ezt napjainkban két dolog is indokolja: •

az egyik a felismerés, hogy a fenntartható mezőgazdasági fejlesztés egyik döntő alapelve a természeti erőforrások hosszú távú védelmének biztosítása,

•

a másik ok az EU csatlakozás, amelynek keretében alkalmazkodnunk kell a Közösségben kialakított földhasználati alapelvekhez és támogatási preferenciákhoz.

Az első lépés ezen az úton a jelenlegi magyar földhasználat feltárása, vizsgálata a természeti adottságok tükrében és ez alapján földhasználati változatok, javaslatok kidolgozása. Ezt a munkát a Nemzeti Agrár Program keretében a GATE (ma Szent István Egyetem) Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete az elővizsgálatokban társult intézményekkel együtt végezte el 1998-2000 között. A jelentés teljes anyaga megtalálható a http://www.ktg.gau.hu/~podma/zona/ Internet címen. A jegyzetben a jelentés azon részeit dolgozzuk fel, amelyek utalnak a vizsgálat térinformatikai alkalmazás jellegére és technológiai szempontból tanulságosak. A tanulmány szerint környezeti és természeti adottságaink figyelembevételével agrárkörnyezetvédelmi és termelésfejlesztési szempontból is három típusú földhasználat kialakítása célszerű (Ángyán et. al. 1998): •

védelmi célú (vízminőség-, talaj-, természet- és tájvédelem) földhasználat,

•

extenzív (külterjes) termelési célú földhasznosítás (mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen természeti adottságú területeken) és

•

intenzív termelési célú földhasználat (a kedvező agroökológiai potenciál és tájgazdálkodás szempontjait figyelembe véve).

A korábbiakban láttuk, hogy a korábbi földhasználati kategóriák szinte kizárólag mezőgazdasági szempontokat vettek figyelembe, nem törődve a természetvédelem, környezeti érzékenység vagy a rekreáció szempontjaival A természetvédelem és a mezőgazdálkodás igényeit együtt figyelembe véve a tanulmány szerint az alábbi földhasználati kategóriák kialakítása célszerű: •

Természetvédelmi magzónák: a természetvédelmi funkciók kizárólagossága, egyéb földhasználat teljes tilalma.

•

Természetvédelmi pufferzónák, vízbázisvédelmi területek: tájápoló, természet- és környezetvédelmi szempontú gazdálkodás, környezeti, foglalkoztatási, kulturális és rekreációs funkciók.

1-21


•

Átmeneti zónák: mezőgazdasági termelési, védelmi és egyéb funkciók, ökológiai és egyéb extenzív gazdálkodási formák, bolygatatlan biotóphálózati rendszerekkel.

•

Agrárzónák: mezőgazdasági termelési funkciók, integrált, környezetkímélő gazdálkodás.

•

Művelés alól kivett területek: urbanizációs, fogyasztási-szolgáltatási, infrastrukturális és ipari funkciók.

A természetvédelem és a mezőgazdaság igényei látszólag összeegyeztethetetlenek, ennek ellenére ugyanazon a területen kell megférniük egymással. A korábban bemutatott földhasználati piramis azonban arra mutat rá, hogy az egyik véglet némi átmenettel megfér a másikkal. Ezt mutatja az alábbi táblázat: Az egyéb célú földhasználat és a természetvédelem összehangolásának modellkoncepciója (Zielonkowski, 1988 nyomán): Terület / Funkció

Egyéb célú föld- Státusz használat

Természetvédelmi célok

1. Védelmi

Nincs

Korlátozott 2.Védelmi prioritások által korlátozott használat

3. Használati

objektumok

Totális rezervátum Fajok, biocönózi(lehetőleg állami sok, biotópok, természeti egyensúly tulajdon) védelme.

A védettek listáján szereplő növény- és állatfajok és élőhelyek

Vízvédelem, Táj- A természeti javak védelem, Védett (talaj, víz, növény és állatfajok) vétájelemek delme.

Felszíni vizek és parti területeik, felszín alatti vizek, talajok, mocsarak, vizes rétek, száraz füves puszták, természetközeli erdők

Rendeltetésszerű és Kultúrtáj a természetvédelmi célokat figyelembe vevő

A tájkarakter fenntartása és ökológiai funkcióinak megőrzése.

Élő sövények, erdősávok, fasorok, tábla szegélyek, erdőszélek, finom struktúrák..

A történelem során a biotóphálózat, vagyis zöldfelületekből, szabad térségekből, védterületekből, élősövényekből, erdősávokból, fasorokból álló hálózatos rendszer az iparszerű gazdálkodás "akadályozó" tényezőjévé vált – nemcsak nálunk, hanem világszerte –, és jobbára annak áldozatául esett. Ezt jól mutatja az alábbi ábra:

1-22


1-3. Ábra Az agrártáj biotóphálózatának változása (Schleswig - Holstein) (Knauer 1980.) Jól látható, hogy mintegy száz év alatt eltűntek a fasorok, sövények, kisebb vízfolyások, amelyek biztosítják a természetes élőhelyek folyamatosságát. A tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a természetes felületek területi arányának a tapasztalatok szerint a legjobb szántóföldi mezőgazdálkodási adottságú területeken is el kell érnie az összterület 7-12%-át, és erre kell törekedni Magyarországon is. A természetes élőhelyek ilyen arányú megőrzése az alábbi előnyökkel jár: •

térstruktúra-kialakítása: a tér tagolása, részegységekre bontása;

•

élettér biztosítása: a természetes flóra és fauna fenntartása;

•

talajvédelem: szél- és vízerózió elleni védelem, talajregeneráció támogatása, terhelésének tompítása, szűrése;

•

vízvédelem: az ivóvíz-bázisok, a felszín alatti és a felszíni vizek védelme, szűrőfeladat;

•

levegőszűrés: az áramló levegő mechanikai (por, egyéb szennyezés) szűrésével, az oxigéntermelés növelésével;

•

mezőgazdálkodás: termésnövelés és minőségjavítás a talaj védelmével, kedvező mikroklimatikus hatással, a mezőgazdálkodás számára hasznos élőlények

1-23


(beporzórovarok, kártevők ellenségei stb.) számára élőhely biztosításával, a hálózat tudatos mezőgazdálkodásba integrálásával; •

tájképi-esztétikai előnyök: pihenési és jóléti érték növelése a helyi közösség számára, vonzóvá tétele a vendégfogadás és az idegenforgalom számára.

A korszerű mezőgazdálkodás akkor képes biztosítani ezeket az előnyöket, ha az alábbi követelményeknek eleget tud tenni: •

a talajtermékenység fenntartásával (a talajpusztulás megakadályozásával, a talajélet támogatásával) értékes beltartalmú, szermaradvány mentes termékek előállítása;

•

a korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagok (pl. foszfát) mennyiség - és energiatakarékos felhasználása;

•

a talajvíz nitrát-, növényvédőszer- vagy más szennyezőanyag-terhelésének elkerülése (a határértékek betartása);

•

a felszíni vizek tápanyagokkal, illetve szennyező anyagokkal való terhelésének elkerülése (erodált talajrészek, trágyák, növényvédőszerek stb. vizekbe jutásának megakadályozása);

•

a levegőszennyezés elkerülése (pl. ammónia az állattenyésztésből);

•

hozzájárulás ritka, ill. veszélyeztetett fajok és életközösségek védelméhez.

A fenti követelmények teljesíthetők, ennek egyik eszköze a precíziós mezőgazdaság, amelyről egy későbbi fejezetben bővebben lesz szó. A legtöbb térinformatikai alkalmazás valamilyen döntés előkészítést támogat. A jelen esetben a következő fő kérdésekre keresi a választ a bemutatott alkalmazás: •

Hogyan alakul Magyarország területének mezőgazdasági termelési alkalmassága, agroökológiai értéke, illetve környezeti (élővilág-, talaj-, vízvédelmi) érzékenysége?

•

A gyenge agrárpotenciálú területek művelési ágának illetve a gazdálkodás intenzitási fokának változtatása hogyan kapcsolható össze a környezet- és természetvédelem területigényével?

•

A fenti két szempont egybevetésével az ország területei hogyan kategorizálhatók?

•

Hol vannak és mekkora kiterjedésűek a védelmi, a külterjes (extenzív) illetve a belterjes (intenzív) agrár zónák? Hol jelölhetők ki újabb ilyen zónák?

•

Hogyan érinti ez a kategorizálás a mezőgazdasági és ezen belül a szántóterületeket?

•

Mely mezőgazdasági illetve szántóterületeket célszerű az intenzív mezőgazdálkodási kategóriában tartani, melyeken kell a gazdálkodás intenzitását csökkenteni, illetve melyeken kell a művelési ágat is megváltoztatni, vagy a mezőgazda-

1-24


sági földhasználati megvalósítani?

kategóriából

kivéve

védelmi

célú

földhasználatot

Nézzük meg, hogy a kitűzött cél elérése érdekében milyen adatokat használtak fel, és milyen módszereket alkalmaztak a készítők.

1-25


Az agráralkalmasság értékelésére és minősítésére használt változók és adatbázisok

Domborzati és talajparaméterek Lejtőkategóriák Forrásadatbázis: Magyarország Digitális FÖMI térképi adatbázisa, M=1:100 000

Domborzati

Száz pontos talajértékszám Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

1-26

Adatállománya,


Szántóterületek átlagos aranykorona-értéke Forrásadatbázis: FM településsoros adatok térképe

A talaj típusa és altípusa Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

1-27


A fizikai talajféleség Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

1-28


A talaj kémhatása és mészállapota Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

A talaj szervesanyag-készlete (t/ha) Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

1-29


A termőréteg vastagsága Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

Klímaparaméterek Energetikai agrárpotenciál Forrásadatbázis: DATE Debrecen (Szász Gábor) térképi adatbázisa

1-30


Klimatikus agrárpotenciál Forrásadatbázis: DATE Debrecen (Szász Gábor) térképi adatbázisa

A kukoricatermesztési klímaalkalmassági értékszám Forrásadatbázis: GATE KTI (Ángyán József) térképi adatbázisa

1-31


A búzatermesztési minőségi klímaértékszám Forrásadatbázis: GATE NTI (Szabó Miklós) térképi adatbázisa

A búzatermesztési mennyiségi klímaértékszám Forrásadatbázis: GATE NTI (Szabó Miklós) térképi adatbázisa

1-32


A sörárpa-termesztési klímaalkalmassági értékszám Forrásadatbázis: GATE NTI (Alapy Balázs) térképi adatbázisa

A környezeti érzékenység megítélésére használt jellemzők és adatbázisok Élővilág Magyarország természetvédelmi oltalom alatt álló területei Forrásadatbázis: KTM Természetvédelmi Hivatal térképi adatbázisa, M=1:100 000

1-33


A Nemzeti Ökológiai Hálózat (NECONET) Forrásadatbázis: KTM Természetvédelmi Hivatal térképi adatbázisa, M=1:500 000

Javasolt érzékeny természeti területek Forrásadatbázis: MME (Nagy Szabolcs) térképi adatbázisa, M=1:100 000

1-34


Ramsari (mocsaras) területek Forrásadatbázis: VITUKI térképi adatbázisa, M=1:100 000

Nemzetközi jelentőségű madárélőhelyek Forrásadatbázis: MME (Nagy Szabolcs) térképi adatbázisa, M=1:100 000

1-35


A veszélyeztetett mezei madárfajok számára fontos területek Forrásadatbázis: MME Monitoring Központ térképi adatbázisa, M=1:100 000

Talaj Az erózió mértéke Forrásadatbázis: MTA-TAKI térképi adatbázisa, M=1:100 000

1-36


A fizikai talajféleség Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

Agyagásvány-minőség Forrásadatbázis: MTA-TAKI (Stefanovits Pál) térképi adatbázisa, M=1:100 000

1-37


A talaj kémhatása és mészállapota Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

A talaj szervesanyag-készlete (t/ha) Forrásadatbázis: AGROTOPO térkép, MTA-TAKI, M=1:100 000

1-38


Víz Felszín alatti vízvédelmi területek Forrásadatbázis: VITUKI térképi adatbázisa, M=1:500 000

Felszíni vízvédelmi területek Forrásadatbázis: VITUKI térképi adatbázisa, M=1:500 000

1-39


Földhasználati, felszínborítási adatbázisok CORINE Land Cover (felszínborítási) adatbázis Forrásadatbázis: FÖMI térképi adatbázisa, M=1:100 000

Magyarország erdőterületeinek digitális adatállománya Forrásadatbázis: FM Erdészeti Hivatal térképi adatbázisa, M=1:20 000

1-40


1.2.4 Az információk feldolgozása

1.2.4.1

A feldolgozás logikai modellje és lépései:

A felsorolt 28 területjellemző környezeti változót kategorizálták, és minden egyes változót és kategóriát súlyoztak (értékkel láttak el) aszerint, hogy milyen szerepet játszik a mezőgazdasági termékenység illetve a környezeti érzékenység kialakításában, a terület mezőgazdasági alkalmasságának illetve környezeti érzékenységének megítélésében. E súlyozáshoz korábbi széleskörű elemzések, összefüggés-vizsgálatok eredményeit (Ángyán, 1991) illetve az adatbázisokat előállító intézetek és szakértők által megadott prioritási értékeket használták. A változók kategorizálását és a hozzájuk rendelt alkalmassági illetve érzékenységi értékszámokat megtekinthetjük a fejezet elején hivatkozott web-lapon. Ezek egy része magától értetődő (pl. az aranykorona érték vagy a lejtőszög egyenesen arányos a termőképességgel), más részüknek viszont komoly szakmai háttere van. Érdekességképpen közlünk egy – egy értéksort a mezőgazdasági termékenység, illetve a környezeti érzékenység kategóriájában: A talaj kémhatása és mészállapota

Értékszám

Erősen savanyú talajok

0

Gyengén savanyú talajok

2

Felszíntől karbonátos talajok

3

Nem felszíntől karbonátos szikes talajok

1

Felszíntől karbonátos szikes talajok

0

Természetvédelmi területek

Értékszám

Nemzeti parkok

9

Tájvédelmi körzetek

6

Természetvédelmi területek

3

Nem védett területek

0

1-41


Az ország területét 100x100 méteres cellaméretű (felbontású) rácshálózattal 9,3 millió db 1 ha-os négyzetre osztották, majd a leírt változók területi eloszlástérképeire helyezve ezt a rácshálózatot az ország minden egyes ha-jára meghatározták a környezeti jellemzők értékeit. Így tehát cellánként 28 környezetjellemző értékhez jutottak. A 15 mezőgazdasági alkalmassági valamint a 13 környezetérzékenységi értékszámot 1 ha-os cellánként összegezték, majd ezeket az értékeket térképen ábrázolták. Ezzel az ország területének minden egyes ha-ját elhelyezték egy 0-99 közötti mezőgazdasági alkalmassági és egy 0-99 közötti környezetérzékenységi értékskálán. A cellánkénti mezőgazdasági alkalmassági értékszámokból (MAÉ) kivonták a környezetérzékenységi értékszámokat (KÉÉ) majd a különbséghez hozzáadtak 100-at, azaz (MAÉ-KÉÉ)+100. Így egy 0-198 közötti értékskálát kaptak, ahol a 100 alatti értékek az adott terület környezetérzékenységi meghatározottságára, a 100 feletti értékek pedig az agrár meghatározottságra utalnak. A skála két végpontján tehát az egyértelmű meghatározottságú (vagy agrár, vagy környezeti területek), a skála közepe körül pedig a kettős meghatározottságú (környezeti szempontok által korlátozott extenzív agrárterületek) helyezkednek el. Ezeket az értékeket egy szintézistérképen ábrázolták. E szintetikus (agrár és környezeti) értékskála térkép segítségével három olyan forgatókönyvet is előállítottak a földhasználati zónarendszer kialakítására, ahol: •

a 100 alatti értékű területeket védelmi zónába,

•

a 100-120, a 100-125 illetve a 100-130 közötti értékű területeket külterjes (extenzív) agrárzónába, míg

•

a 100-as, a 125-ös illetve a 130-as érték fölötti területeket belterjes (intenzív) agrárzónába sorolták.

1.2.4.2

A feldolgozás technikai modellje és lépései:

Az elemzéshez az Arc/Info térinformatikai (GIS) szoftver SUN számítógépen futó változatát használták melynek segítségével a feldolgozás a következő technikai lépésekben történt: •

Lejtőkategória térkép előállítása a digitális domborzati adatállomány felhasználásával a következők szerint:

•

a szintvonalak COVERAGE-ének konvertálása TIN-né;

•

a TIN-ek interpolációja négyzetes GRID-dé;

•

az így kapott domborzatot ábrázoló GRID-ből az Arc/Info már egyszerűen kiszámítja a lejtőszögek mértékét

1-42


•

Fedvények közötti műveletek (átlapolások) elvégzése. A GRID-ek között igen komoly, ráadásul gyors számolási lehetőséget biztosít ez a program, ezt MAP ALGEBRA-nak hívják. Ennek segítségével tudták a teljesen eltérő – többnyire minőségi jellegű információkat hordozó – GRID-es alaptérképeket szintetizálni

•

A térképek színezése az ArcView 3.0a PC-s szoftverrel, nyomtatása pedig HP DesignJet 650C plotterrel történt.

1-43


1.2.5 A vizsgálatok eredményei

1.2.5.1

Magyarország területének mezőgazdasági alkalmassága

A 9 talajjellemző paraméter térinformatikai összegzésével Magyarország mezőgazdálkodási talajalkalmassági értékszámtérképét állították elő:

A 6 komplex klímajellemző paraméter összegzésével pedig az ország mezőgazdasági klímaalkalmassági értékszámtérképét állították elő:

1-44


A klíma- és alajalkalmassági értékszámok egyesítésével, azaz a 15 jellemző súlyozott értékeinek összegzésével előállították az ország területének mezőgazdálkodási alkalmasságtérképét

A térképi elemzésekkel egy időben statisztika is készült. A következő táblázat a mezőgazdasági alkalmasságot tükrözi annak alapján, hogy az egy hektáros cellák értékszámai milyen gyakorisággal fordultak elő az egyes kategóriákban. A táblázatban szereplő értékek előfordulási százalékot jelentenek. Értékszám kategóriák

Összesen

Mezőgazd. ter.

< 10

0,00

0,00

11 – 20

1,20

0,16

21 – 30

5,52

1,63

31 – 40

18,79

14,10

41 – 50

39,23

40,84

51 – 60

21,03

24,39

61 – 70

13,60

18,01

70 <

0,62

0,87

A táblázat és a térkép alapján megállapítható, hogy az ország területének 35 %-a, mezőgazdasági területének pedig 43 %-a kiváló mezőgazdasági adottságú.

1-45


1.2.5.2

Magyarország területének környezeti érzékenysége

A környezeti érzékenység megítélésére használt – az élővilágra, a talajra és a vízbázisokra vonatkozó – 13 paramétert csoportonként összegezték és előállították az ország élővilág-, talaj és vízbázis-érzékenységi térképeit. Az élővilág szempontjából érzékeny területek:

A talaj szempontjából érzékeny területek:

1-46


A vízbázisok szempontjából érzékeny területek:

Ha mind a 13 paramétert egyszerre vesszük figyelembe, megkapjuk az ország szintetikus környezetérzékenységi térképét. Ez a térkép tehát a minden szempontból érzékeny területeket ábrázolja.

1-47


Az – itt nem részletezett – statisztikák alapján megállapítható, hogy az ország területének mintegy 10-12 %-a és mezőgazdasági területének közel 6 %-a környezeti szempontból kifejezetten érzékeny területeken helyezkedik el. A legizgalmasabb kérdés természetesen az, hogy mennyire ütköznek egymással a mezőgazdaságilag értékes és a környezetvédelem szempontjából fontos területek. Ezt akkor tudjuk megítélni, ha az összes 1 hektáros cellát ábrázoljuk egy olyan koordináta rendszerben, amelynek egyik tengelyén a mezőgazdasági alkalmasság, a másikon a környezeti érzékenység szerepel.

1-48


A területek eloszlásának ábrájáról leolvasható, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek környezeti érzékenysége alacsony. Másképpen megfogalmazva, az ország abban a szerencsés helyzetben van, hogy a mezőgazdaság és a természetvédelem érdekei összeegyeztethetőek. Az eddig leírtakat szemléletesen fejezi ki a zonációs térkép, amely megmutatja a fenti ábra földrajzi értelemben elhelyezett változatát:

Amint azt eddigi tanulmányinkból tudjuk, a térinformatika ereje nem csak a jelenlegi helyzet elemzésében rejlik, hanem abban is, hogy modelleket tudunk készíteni a „Mi lenne ha…?” típusú kérdések megválaszolására. Jelen esetben a kérdés úgy vetődött fel, hogy mi lenne, ha a környezeti érzékenység határát más-más szinten húznánk meg. Más szóval, hogyan alakulna a mezőgazdaság és a környezet viszonya az említett határ módosításával? Az ilyen és hasonló kérdések megválaszolását nevezik scenarionak, azaz forgatókönyvnek. Az eddig ismertetett példa esetében három verzióban állapították meg a védelmi, az extenzív agrártermelési és az intenzív agrártermelési földhasználati zónák határait. A határok a következők voltak az egyes forgatókönyvek esetében: I. forgatókönyv: 100 pont alatt védelmi zóna 100 –120 pont között extenzív agrárzóna 120 pont felett intenzív agrárzóna

1-49


II. forgatókönyv: 100 pont alatt védelmi zóna 100 –125 pont között extenzív agrárzóna 125 pont felett intenzív agrárzóna Példaként megmutatjuk, hogyan nézne ki az ország a második forgatókönyv megvalósulása esetén:

III. forgatókönyv: 100 pont alatt védelmi zóna 100 –130 pont között extenzív agrárzóna 130 pont felett intenzív agrárzóna Az így előállított változatok kerülnek végül a döntéshozók elé, akik kiválasztják azt a verziót, amely a műszaki szempontok mellett más szempontoknak is a leginkább megfelel.

1-50


A létrehozott adatbázist az eddig leírtakon túl felhasználták a művelési ágak optimalizálására is. Ennek lényege az, hogy a jó minőségű szántók egy részét magasabb jövedelmű művelési ággá (szőlő, gyümölcsös, kert), a rossz minőségű szántók, gyepek egy részét a környezet számára fontos erdőkké lehetne konvertálni. Ezzel új mûvelési ág- és földhasználati szerkezet alakulna ki, melyet a következő ábrán szemléltetünk:

Az ábrán leginkább figyelemre méltóak a sötétzöld színnel jelzett erdőtelepítésre javasolt területek. Ha számszerűsíteni szeretnénk a művelési ág változtatást, akkor azt mondhatjuk, hogy az új arányok kialakításához a térkép alapján mintegy: •

533 ezer ha gyep » erdõ konverziót,

•

229 ezer ha szántó » erdõ konverziót,

•

788 ezer ha szántó » gyep konverziót és

•

503 ezer ha intenzív szántó » extenzív szántó konverziót

kellene végrehajtani. Ez az átalakítás tehát mintegy 2 millió ha-t, azaz az ország termõterületének 25 %-át, összterületének pedig mintegy 21 %-át érintené. Láthatjuk, hogy az átalakítás mértéke és költsége igen jelentős. Az ismertetett munkából a Szerzők szerint két fő tanulság adódott: •

növelni kell az adatok felbontását, és

•

be kell vonni új típusú adatokat az elemzésbe

A javaslat szerint egyes témákban (felszínborítás, talajtípusok) át kellene térni a minimum 1:50 000-es méretaránynak megfelelő felbontásra, egyes témákban pedig (pl. mezőgazdasági hasznosítás) a tábla szintű adatgyűjtés szükséges (ez tipikusan 1:10 000 méretaránynak megfelelő felbontást jelent).

1-51


Az új típusú adatok tekintetében az alábbiakat lenne célszerű bevonni a vizsgálatba: •

a felszíni képződmények térképe

•

a felszín alatti 10 méteres összlet kőzet-kifejlődési térképe

•

a talajvíztükör felszín alatti nyugalmi szintje térképe

•

a talajvíz kémiai típusai és összes oldott anyag tartalma térképe

•

a területek öntözhetőségének minősítése földtani okok alapján térképe

•

a belvízelöntés földtani okai térképe

•

a szőlő- és gyümölcsfajok termőhelyi katasztere

•

biotóp térkép (Biotops): MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót

•

légköri emisszió térképe (Corinair): Környezetgazdálkodási Intézet, Bp.

•

felszín borítás (Land Cover): Földmérési és Távérzékelési Intézet, Bp.

•

nem mezőgazdasági adatok (foglalkoztatottság, demográfia, stb.)

Végül, de nem utolsó sorban továbblépést jelentene, ha az eddigi tényfeltáró és modellező típusú vizsgálatok kiegészülnének hatástanulmányokkal is. Ez a megállapítás arra világít rá. hogy az emberi beavatkozásokat nem elég modellezni, mindig meg kell vizsgálni hatásukat a környezetre is.

1-52


1.3

Városi alkalmazások

1.3.1 Bevezetés Bármely nagyságú település életének megszervezéséhez, irányításához, a fejlesztési elképzelések megtervezéséhez a település minden tevékenységét felölelő információk szükségesek. Ezen információk körét, rendszerét, tartalmát, a döntési mechanizmusokat a közigazgatás számára törvények, rendeletek írják elő. A folyton változó körülmények, a felgyorsult gazdasági, politikai élet, a megnövekedett mobilitás, az infrastruktúra fejlődése maga után vonja a döntések meghozatalával szemben támasztott igények megnövekedését is. Ez kiterjed a döntések meghozatalának gyorsaságára és megalapozottságára is. Gyors és megalapozott döntéseket csak jó és gyorsan hozzáférhető információk birtokában lehet hozni. A településeken a szükséges információk kb. 60 - 70 % - a helyhez (telekhez, épülethez, lakcímhez) kötött, így az információigények kielégítésében meghatározó szerepet játszik a helyhez kötött információk kezelésére alkalmas térképi alapú információs rendszer, meghonosodott elnevezéseként térinformatikai rendszer. Szólni kell néhány szót az önkormányzatok motivációiról is. A nagy településeken egyszerűen az adatmennyiség miatt szükséges bevezetni a számítógépes információkezelést, beleértve a helyhez kötött adatok kezelését. Sok kisebb településen az önkormányzati menedzsment felvilágosultsága motiválja a GIS bevezetését. Arra is van példa, hogy kis települések szövetségbe tömörülve próbálják csökkenteni a GIS bevezetésének magas kezdeti költségeit. 1.3.2 Az önkormányzatok általános informatikai modellje A legjelentősebb változást az önkormányzatok munkájában az jelentette, hogy a területükön található korábban állami tulajdonú ingó és ingatlan vagyont megkapták. Emiatt a korábbi - főleg hatósági - feladatokhoz új feladat társult: a vagyonnal való gazdálkodás. Az önkormányzati vagyont három kategóriába sorolták az önkormányzatok: a törzsvagyon (pl. a közterületek, utak), a korlátozottan hasznosítható vagyon (pl. a közművek), és a vállalkozói vagyon (telkek, ipari területek). Ennek azért van jelentősége, mert az önkormányzati feladatok egy részének finanszírozását ennek a vagyonnak a hasznosításából kell megoldani. A vagyonnal való gazdálkodáson kívül nagy vonalakban az alábbi feladatai vannak a helyi önkormányzatoknak: •

a helyi adók beszedése

•

az igazgatási és hatósági feladatok ellátása

•

a szociális és oktatási-kulturális feladatok ellátása.

•

közműszolgáltatások biztosítása

1-53


Az alábbiakban tekintsük át egy önkormányzat külső és belső információs kapcsolatait valamint azt, hogy egy önkormányzat Polgármesteri Hivatalához milyen típusú adatok érkeznek, és milyen típusú adatokat kell szolgáltatnia. Egy önkormányzat külső információs kapcsolatai: LakosÜzleti szféra

Állam

BM

TÁH Önkor-

Önkormányzat

Közmű üzemeltetők

KSH mányzat

Földhivatalok Stb.

Másik Önkormányzat Világháló

Egy önkormányzat belső információs kapcsolatai:

1-54


Adó Irod

Ált. Igazá

Inform atikai

Városgazdálkod ási Iroda

Városre ndeé i

Jegyző

Választott t

Bizott-

tü

Építésigazgaá i

Közlek edési d

Kommunális

Beruház Városási gondnokd á Megjegyzés: az irodák felsorolása és a kapcsolatok ábrázolása csak szimbolikus az ábra zsúfoltságának elkerülése érdekében. A valóságban a kapcsolatok ennél sokkal bonyolultabbak. Az alábbi lista áttekintése előtt néhány tényt figyelembe kell venni: ♦ bár az önkormányzati feladatok nagy vonalakban ugyanazok minden településen, jelentős eltérés lehet az adatok típusában és mennyiségében a település nagysága miatt ♦ nem lehet informatikai - térinformatikai szempontból azonos modellt létrehozni az önkormányzatok számára, főleg az előző pontban leírtak miatt ♦ az egyes funkciók ellátása önkormányzatonként változó szervezeti keretek között történik, hiszen az Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatát a közgyűlés fogadja el helyi rendelet formájában az Önkormányzati Törvény keretein belül. A Polgármesteri Hivatal felépítését, szervezeti egységeit – és ezáltal az adatok gazdáit, az információ áramlás útjait – az SzMSz határozza meg. Még arra is van példa, hogy több önálló település ügyeit egy hivatal intézi (Körjegyzőség)

1-55


A fentieket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy minden további leírás egy nem létező település nem létező Polgármesteri Hivatalára vonatkozik, és e szerint kell értelmezni. A Hivatalba beérkező külső információk: ♦ Lakossági igények, kérelmek, bejelentések ♦ Testületi, tisztségviselői információk ♦ Saját és idegen intézmények adatszolgáltatási igényei, bejelentései ♦ Gazdálkodó szervezetek, vállalkozók igényei, adatszolgáltatásai, kérelmei ♦ Hatóságok, pénzintézetek bejelentései ♦ Adóbevallások, befizetések ♦ Bizonylatok, bevételi- és kiadási számlák, költségvetési igények ♦ Építéshatósági információk (építés, bontás és telekalakítás) ♦ Közterület-használattal kapcsolatos információk ♦ Rendezési tervekkel kapcsolatos információk ♦ Városüzemeltetéssel kapcsolatos információk ♦ Földhivatali adatok, tulajdoni lapok (főként az Önkormányzat tulajdonát képező ingatlanokról) ♦ Közmű üzemeltetők információi ♦ Közlekedéssel kapcsolatos információk ♦ stb. A Hivatalban áramló belső információk: ♦ Határozatok nyilvántartása ♦ Szociális és gyámügyi nyilvántartások ♦ Szociálpolitikai pénzügyi adatok nyilvántartása ♦ Jegyzőkönyvek, környezettanulmányok nyilvántartása ♦ Népességi nyilvántartások ♦ Útlevéllel, személyi igazolvánnyal, gépjárművel kapcsolatos nyilvántartások ♦ Anyakönyvi és családi rendezvény nyilvántartások ♦ Szabálysértési, hagyatéki nyilvántartások ♦ Vállalkozói nyilvántartások ♦ Adó nyilvántartások

1-56


♦ Analitikus nyilvántartások ♦ Főkönyvi nyilvántartások ♦ Költségvetési nyilvántartások ♦ Óvodai és iskolai nyilvántartások ♦ Intézmények nyilvántartásai ♦ Testületi, bizottsági nyilvántartások ♦ Személyzeti nyilvántartások ♦ Szerződések nyilvántartásai ♦ Főépítészi nyilvántartások ♦ Építés hatósági nyilvántartások ♦ Városüzemeltetési jellegű nyilvántartások ♦ Vagyongazdálkodással kapcsolatos nyilvántartások A Hivatal által szolgáltatott információk: ♦ Szociálpolitikai és gyámügyi adatok, utalások, kifizetések ♦ Szabálysértési, hagyatéki, katonai ügyintézés ♦ Vállalkozói adatok ♦ Népesség nyilvántartási adatok ♦ Adózási adatközlések ♦ Költségvetési adatszolgáltatások ♦ Központi statisztikai adatszolgáltatások ♦ Hatósági jellegű információk ♦ Számlák, utalások, pénzügyi adatok ♦ Óvodába lépők és tankötelesek adatai ♦ Értesítések, tájékoztatók ♦ Humánpolitikai adatok ♦ Műszaki adatszolgáltatások ♦ Utcák, terek, közterületek nyilvántartásai ♦ ÁRT/RRT határozatok

1-57


A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az önkormányzati tevékenységet kiszolgáló információs bázisok különböző szempontok, szervezetek és tartalmak szerint rendeződnek és működnek, kivéve néhány rendeletszerű, szervezett adatszolgáltatást. Az adott adatszolgáltatási feladathoz eseti adatgyűjtő és feldolgozó tevékenységek szerveződnek, eseti adatrendszerek jönnek létre. Így az önkormányzatok jelenleg alapvetően szolgáltató és nem feldolgozó és értékelő szerepkörrel rendelkeznek. Például a közigazgatás által értelmezett csoportosítások a településrendezést követik, míg egy alaptérkép helyrajzi szám - orientált, így nincs egységes csoportosítási rend: pl. az építésigazgatás és a földügyi igazgatás között. Ez a tény főleg a külső informatikai – térinformatikai rendszerekkel való kapcsolattartásban okoz nehézségeket, amely a postacím alapú nyilvántartások megvalósításával csökkenni fog. Az önkormányzatot érintő információk felsorolásából látható, hogy az önkormányzati munka informatikai szempontból két jól elkülöníthető részterületre bontható: ♦ Irodaautomatizálással lefedhető területek (ide tartoznak a csak leíró adatokkal dolgozó területek, mint az iktatás, szociális terület, adóügyek stb.) ♦ Térinformatikával lefedhető területek (ide tartoznak a munkájukhoz térképet is használó területek, mint az ingatlanvagyon-kataszter, építésügy, stb.) Az önkormányzati munka teljes számítógépesítése magába foglalja mind a két területet. Ezt az indokolja, hogy a fenti bontás csak informatikai szempontból helyes, a valóságban a két terület adatai és folyamatai összefüggnek egymással. Például valamilyen döntés meghozatalához érdekes lehet a szociálisan támogatott személyek lakóhelyének eloszlása a városban. Ilyen kérdésekre csak az önkormányzati munka komplex számítógépesítése után kaphatunk rövid időn belül választ. A már megvalósult önkormányzati informatikai rendszereket áttekintve megállapíthatjuk, hogy a fentiek megvalósítására több helyen történtek kísérletek, de ezen a téren jól működő rendszert nem találunk. Ennek sok, itt nem részletezett oka van. Sikeresebbek azok a kísérletek, ahol a két területet egymástól függetlenül kezelték informatikai szempontból. Ezért, és a tantárgy jellege miatt a továbbiakban csak a műszaki területeket támogató térinformatikai rendszerekkel foglalkozunk. 1.3.3 A térinformatikával lefedhető alrendszerek Az előbbiekben vázlatosan áttekintettük az önkormányzati feladatköröket és nyilvántartásokat. Meg kell határozni ezek közül melyek azok, amelyek térinformatika segítségével megjeleníthetők, kapcsolatrendszerük, egymásra hatásuk (és mellékhatásuk) vizsgálható, előrejelzést, koncepcióalkotást, programszervezést, koordinálást, értékelést tesznek lehetővé. A továbbiakban felsoroljuk, hogy az önkormányzati munka mely területei fedhetők le térinformatikai alrendszerrel. A lista elkészítésénél az első fejezetben megismert adatok köréből kell kiindulni és ebből, mint igénylistából lehet levezetni az alrendszerek körét és fő funkcióit. Mint minden rendszer létrehozása, az önkormányzati térinformatikai rendszer létrehozása is rendszertervezéssel kezdődik. A rendszertervezésnek kikristá-

1-58


lyosodott gyakorlata van. Ennek fő lépéseit a következő – technológiai kérdésekkel foglalkozó – fejezetben ismertetjük. 1.3.3.1 Az alaptérkép kezelő alrendszer Az alrendszer definiálása előtt ide kívánkozik egy megjegyzés a digitális térképi háttérről. Az önkormányzatok megalakulása után radikálisan nőtt az igény a digitális térképek iránt. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a piaci igény megelőzte a jogilag hiteles digitális térképi alapok előállításának fázisát. Ezért az idők során két megoldás alakult ki: •

az önkormányzat nem várta meg a digitális kataszteri térképet, hanem elkészíttette attól függetlenül. Ez általában anyagilag előnyös, de néhány hátránnyal jár: •

a digitális térképből nem derül ki, hogy milyen forrásból készült, megbízhatósága bizonytalan - ebből bizonyos esetekben károk is keletkezhetnek (közmű vezeték átvágás)

•

nem lesz szinkronban a közhiteles állami alaptérképpel, mert az átvezetése fél-egy évet késhet

•

az önkormányzat és az állam közös finanszírozással (általában 50%-os arányban) készítteti el a digitális kataszteri térképet.

A fenti probléma ma már megoldottnak látszik. Egyrészt beindult az országban a Nemzeti Kataszteri Program, amelynek segítségével távlatilag minden településen rendelkezésre fog állni a közhiteles digitális földmérési alaptérkép. Másrészt rendelet mondja ki, hogy nem készülhet településirányítási rendszer a földmérési alaptérkép mellőzésével. Az alrendszer adattartalma: - a vektoros digitális földmérési alaptérkép (DAT szabályzatnak megfelelő és 21/1995 FM rendelet szerinti rétegszerkezetben). - a vektoros digitális közműalaptérkép - a vektoros közműszakági térképek - a papíralapú tematikus térképek (pl. helyszíni vázlatok) - digitális ortofoto - a digitális rendezési tervek Az alrendszer funkciói: • A digitális térkép rétegeinek ki- és bekapcsolása • Jelmagyarázat automatikus generálása • Térképi elem választás: - grafikusan - szelvényszám alapján - utcanév alapján - postai cím alapján - helyrajzi szám szerint

1-59


• Kicsinyítés, nagyítás • Ablakozás • Kép csúsztatás • Méretarány beállítás rögzített értékre • Közterület azonosítás • Koordináta meghatározás • Hosszúság mérés a térképen tetszőleges vonal mentén • Terület számítás • Beépítési százalék számítás • A térkép papíron való megjelenítése 1.3.3.2 Postai cím – helyrajzi szám kapcsolat alrendszer Az alrendszernek biztosítania kell a grafikus térinformatikai és az alfanumerikus állományok közötti egyértelmű megfeleltetést. Az alrendszer segítségével létre lehessen hozni az összerendelést a postai címek és a helyrajzi számok között. Ez – mint említettük korábban - azért fontos, mert sok önkormányzati és a belügyi nyilvántartás fő azonosítója a postacím. A postacímek és a helyrajzi számok összerendelése ma még nem lehet teljes körű, hiszen nem kötelező minden önálló ingatlannak postacímet adni. 1.3.3.3 Önkormányzati Ingatlanvagyon Kataszter alrendszer Az alrendszer adattartalma Az alrendszer adattartalmát a 147/1992. Korm. sz. rendelet szabja meg az alábbiak szerint: A 147/1992. Kormány Rendelet adat- és betétlapjai alapján • üzemek • földterületek • intézmények • közművek és tartozékaik • köztemetők • lakások • lakóépületek • nem lakás célú helyiségek • strandok • utak • vizek • zöldterületek • egyebek

1-60


Az alrendszer funkciói: Az Önkormányzati vagyon nyilvántartásának a támogatása a 147/1992. Korm. sz. rendelet alapján • adatgyűjtés • naplózott adatmódosítás, • előre beállított lekérdezések, • ad-hoc lekérdezések, • nyomtatás, • statisztika szolgáltatása az állami szervek felé Ezen alrendszer kialakításánál figyelembe kell venni az állami statisztikai adatszolgáltatás követelményeit, amikor a régi nyilvántartó rendszerről áttérünk a térinformatikai alapú nyilvántartásra.

1.3.3.4 Ingatlan nyilvántartás alrendszer Az alrendszer adattartalma: A Földhivatali ingatlan nyilvántartás leíró adatai. Az alrendszernek tartalmazni a kell a földügyi nyilvántartás adatait: - Tulajdoni lap I. rész - Tulajdoni lap II. rész - Tulajdoni lap III. rész Itt természetesen elsősorban az Önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok adatairól van szó. Az alrendszer funkciója: Az alrendszernek biztosítania kell a művelési ág, terület, tulajdonos, tulajdoni hányad, utca stb. szerinti lekérdezéseket.

1-61


1.3.3.5 Városrendezési tervek alrendszere Az alrendszer adattartalma: a városról készült (illetve készülő) rendezési tervek digitális alapú nyilvántartása. Az alrendszer által kezelt adatkörök Részletes Rendezési Terv (RRT): • Autóbusz parkoló • Gyalogosút tengelye • Gépjárműút tengelye • Irányadó telekhatár • Irányadó építési vonal • Kötelező telekhatár • Kötelező építési vonal • Megszűntető jel • Méretvonalak • Részletes .Rendezési Terv határok • Rendezési Terv által érintett terület • Szabályozási vonal • Személygépjármű parkoló • Személygépjármű tároló • Vegyes használatú út engedély • Védett fa (facsoport) • Építési hely határa • Építési tilalom által érintett terület Általános Rendezési Terv (ÁRT): • • • • • • • • • • •

Belterületi határ Gyalogosút tengelye Gépjárműút tengelye Készítendő RRT határa Megtartandó épület Megírások Méretvonalak Műemlék(jellegű) ép. Szabályozási vonal Vegyes használatú út engedély Védett fa (facsoport)

Építési Előírások: •

Földrészletek

1-62


• • • • • • • • • • • • •

Belterület / Külterület Bónusz övezetek Felszín alatti víz. véd. Felszíni vizek védelme Horizontális funkciók övezet Levegőtisztaság-védelem Látvány- és kilátásvédelem Művi értékek védelme Táj- és természetvédelem Vertikális funkciók övezet Zaj- és rezgésvédelem Építési tilalom és korlátozások Építési övezetek

Engedélyek: • • • •

Bontási engedélyek Telekalakítási engedélyek Telekalakítás megosztás Telekalakítás szabályozás

Az alrendszer funkciói: Az alrendszer által kezelt fenti adatköröknek a területrendezés alapegységeiből, a földrészletekből kell felépülnie. Az alrendszernek lehetőséget kell biztosítania földrészletek tetszőleges (pl. az azonos építési övezetbe eső) csoportjának egyetlen területi egységként való kezelésére, valamint az ilyen módon összefogott területi egységhez azután bármelyik fenti adatkör leíró adatainak a hozzácsatolására. Az alrendszernek lehetőséget kell biztosítani helyszínrajzok, vázlatok tárolására csakúgy, mint leíró jellegű, akár több oldal terjedelmű szabályozások, tilalmak nyilvántartására is. Ennek kiemelkedő jelentősége éppen az építési tilalmak valamint az általános és részletes rendezési tervek (ÁRT, RRT) készítésénél, illetve nyilvántartásánál van. Itt ugyanis a hangsúly a tetszőleges területekhez fűzött verbális leírások tárolásán, illetve hatékony visszakeresési lehetőségének biztosításán van. Az ilyen dokumentumokat a térinformatikai rendszerek általában nem a relációs adatbázisukban, hanem objektumaikhoz csatolva tárolják (Hot Link). 1.3.3.6 Központi Közmű Nyilvántartás alrendszer A hatályos rendeletek értelmében az Önkormányzatnak központi közmű nyilvántartást kell vezetni. Ez azt jelenti, hogy a településen működő közműszolgáltatók rendszeresen megküldik a szakági nyilvántartásukat a Polgármesteri Hivatal illetékes Irodájának. A Hivatal ezt az adatbázist a legkülönbözőbb célokra használja: építéssel kapcsolatos en-

1-63


gedélyekhez, útfelbontások engedélyezéséhez, beruházók tájékoztatására a közmű ellátottságról stb. A térinformatika megjelenésével a Központi Közmű Nyilvántartás technikája változáson megy keresztül. Lehetőség van a nyilvántartás és a változások digitális kezelésére. Ezzel kapcsolatban a következő szituációk jöhetnek létre: •

a közmű üzemeltetők és az Önkormányzat eltérő szoftvereket és ebből eredően eltérő állomány formátumokat használ. Ekkor minden adatcserénél konvertálásra van szükség, ami a logikai adatvesztés lehetősége miatt kedvezőtlen.

•

a közmű üzemeltetők és az Önkormányzat részben eltérő szoftvereket és adat állományokat használ. Itt csak a közművek egy részénél van szükség adatkonvertálásra. Ma a gyakorlatban ez a leggyakoribb eset.

•

a közmű üzemeltetők és az Önkormányzat nincs hálózatba kapcsolva. Ekkor a változásokat csak időszakonként és valamilyen fizikai adathordozón lehet közvetíteni.

A fenti problémák kiküszöbölésére alkalmasnak látszik az Egységes Közmű Nyilvántartás (EKN) koncepciója, melynek kidolgozása a magyar térinformatikai piac egyik fő szereplőjének, a GeoView Systems Kft. nevéhez fűződik. Az EKN központi gondolatai: •

a közmű nyilvántartás minden szereplője lehetőleg ugyan azt a térinformatikai rendszert használja – így nem bomlik meg az adatbázis konzisztenciája

•

legyen közvetlen adatátviteli kapcsolat a közmű üzemeltetők és az Önkormányzat között – ezzel a változások azonnal beépülnek a központi nyilvántartásba

•

az adatbázisok ne mozogjanak a hálózaton, csak a változások – ezzel csökken az adatforgalomhoz szükséges sávszélesség

•

ha van elegendő sávszélesség, akkor lehetővé válik a távoli adatkarbantartás – ez azt jelenti, hogy a központi adatbázist elegendő egy példányban tárolni, ami egyedüli biztosítéka annak, hogy az adatbázis integritása megmaradjon.

Az alrendszer adattartalma: Az alábbi közmű szakágak nyilvántartása: • • • • • • • •

1-64

gáz szakág elektromos szakág víz szakág szennyvízcsatorna csapadék csatorna szakág távközlési szakág távhő szakág kábel TV szakág


• •

közvilágítás szakág stb

Az alrendszer funkciói: • Lekérdezések • grafikus kiválasztás alapján (rámutatás, bekerítés körrel, négyszöggel, pligonnal) • szöveges kiválasztás (SQL) alapján a leíró adatok tetszőleges adatára • földmérési alaptérkép adatai • közműalaptérkép adatai • gáz hálózat adatai • elektromos hálózat adatai • víz hálózat adatai • csatorna hálózat adatai • csapadék hálózat adatai • távközlési hálózat adatai • távhő hálózat adatai • Kábel Tv hálózat adatai • stb. • Karbantartás • grafikus adatok • leíró jellegű adatok • szöveges adatok • fotó • műszaki rajz •beazonosítás (térinformatikai objektum és leíró adat összerendelése) • Mérések • koordináta lekérdezés • hosszmérés • terület mérés, köbtartalom mérés • Adatcsere • Belső adatcsere a Szakági Közmű Nyilvántartási rendszeren belül • Külső adatcsere DXF formátumban jellemzően adatszolgáltatás céljából • Adatmenedzser • Adatcsere felügyelete 1.3.3.7 Igazgatási alrendszer Az alrendszer funkciója:

1-65


Az ingatlanokhoz köthető engedélyezések nyilvántartásával a hatósági munkát kell támogatnia és a törvényeknek megfelelően kell működnie. Az alrendszernek az alábbi folyamatokat kell kezelnie: Teljes építésügyi feladatok számítógépes támogatása: • építési engedélyek • bontási engedélyek • telekalakítási engedélyek (összevonás, megosztás, telekhatár-rendezés) • használatba vételi engedélyek • fennmaradási engedély • házszámkijelölés • rendeltetés-változás • telephely engedélyek • különböző közterületi árusító helyek engedélyezése 1.3.3.8 Közterületek adatainak kezelése alrendszer

Az alrendszer adattartalma: • járdák • kerékpárutak • parkok • utcák • útkereszteződések Az alrendszer funkciói: A közterülethez köthető engedélyezések nyilvántartása • fakivágási engedélyek • közmű engedélyezések • különböző közterületi árusító helyek engedélyezése • mutatványos és vándorcirkusz engedélyezés •

közterület foglalások adatainak kezelése

Közlekedési adatok kezelése

1-66


• balesetre vonatkozó adatok kezelése • tömegközlekedésre vonatkozó adatok kezelése • parkolók adatainak kezelése Környezetvédelmi adatok kezelése • szennyező pontok adatainak kezelése • hulladéktároló helyek • környezetvédelmi körzetek adatainak kezelése

1.3.3.9 Adónyilvántartás alrendszer Az alrendszer funkciója: tudnia kell fogadni az adónyilvántartás adatait és képesnek kell lennie ezekből az adatokból összesített információkat előállítani. Az alrendszernek a térképhez kell kötnie a nyilvántartási rendszer összes adónemét (gépkocsiadó, helyi adó, iparűzési adó stb.), és lehetővé tenni, hogy a kivetett és befizetett adókat ne csak önmagukban szemléljük, hanem esetleges kapcsolataikban is. Az alrendszerben hangsúlyos szerepet kell kapnia a körzetesítésnek, a körzetekre vetített összesítések képzésének és a tervezésnek.

1-67


1.3.3.10 Szociális- és Családvédelmi nyilvántartás alrendszer

Az alrendszer adattartalma: • Személyi adatok : pl. személyi azonosító, állampolgárság, családi állapot, foglalkozási kód, szakképzettség, egészségügyi adat, szociális adatok, lakcím, munkahely • Személyek kapcsolatai pl. rokoni, eltartói, élettársi stb. • Jövedelmi, vagyoni adatok: jövedelmek, jövedelemmódosító tételek, támogatások • Családi adatok; hátralék, kiadás, ingóságok • Pénzügyi keret; évre, szakfeladatokra, körzetekre lebontva. • Ellátások, határozatok, juttatások. • Bejövő iratok: pl. kérelmek, fellebbezések, igazolások Az alrendszer funkciója: fogadnia és kezelnie kell tudni a szociális és egészségügyi nyilvántartás adatait. Az érkező információkból összesített adatokat kell tudnia előállítani.

1.3.3.11 Lakossági adatok kezelése alrendszer Az alrendszer funkciója: fogadnia kell a népesség-nyilvántartás adatait, s ezekből összesített statisztikát kell képezni.

1.3.3.12 Vezetői Információs alrendszer A vezetői információs rendszer a Polgármesteri Hivatalban felmerülő közép-és felső vezetői információs igények kielégítésére szolgáló rendszer. Célja a Hivatal alsóbb szintjein lévő nagy tömegű adatok összegzett formában való megjelenítése diagramok, trendek stb. formájában. A vezetői információk köre nagyjából az alábbi: • Adók területenkénti eloszlása

1-68


• Szociálpolitikai támogatások területenkénti eloszlása (az adó és szociálpolitika összefüggései) • Lakossági eloszlások (nemenként, korcsoportonként stb.) • Közmű fejlesztésekhez döntés-előkészítés • Infrastrukturális nyilvántartások, eloszlások, elemzések (műemlék jellegű objektumok, szórakozó helyek, szállodák stb.) • Földrészletek információi • Körzetenkénti eloszlások, elemzések (bölcsődei, óvodai, iskolai körzetek, választási körzetek, házi orvosi körzetek stb.) • Pénzügyi teljesítések figyelése • Intézményi tervezések

1.3.3.13 Lakossági információs alrendszer Egy város lakossági információs rendszerének legáltalánosabb célja egy internetre alapozott „ember-arcú” információs és tartalom-szolgáltatás megteremtése, ami elősegíti: •

a város és környéke gazdasági versenyképességének megerősítését, az innovációvezérelt gazdaság irányába való elmozdulást, az ezt eresítő befektetések további gyarapodását;

•

a városban és a térségben élő (vagy az ide látogató) polgárok életminőségének javulását, a közérdekű információkhoz való hozzáférés lehetőségeinek bővülését,

•

a digitális írástudás megteremtését és elterjesztését, a számítástechnikai és informatikai kultúra általánossá válását és kiterjedését a közszféra és a civil szféra különböző területeire,

•

a digitális gazdaság és a digitális közigazgatás megalapozását.

Az alrendszer tartalmazhatja a lakossági tájékoztatókat, ügyintézési tudnivalókat, letölthető űrlapokat, interneten böngészhető térinformatikai adatbázisokat, kulturális események programjait, a műemléki és turisztikai információkat, tananyagokat stb. A lakossági információs alrendszer hozzáférhető otthonról, közintézményekben elhelyezett számítógépekről vagy közterületen elhelyezett érintőképernyős terminálokról.

1-69


1.3.4 Az önkormányzati térinformatika technológiai kérdései Az önkormányzati információs/térinformációs rendszerek általános értelemben véve információs rendszerek, ezért alkotórészeik is hasonlóak: • rendszerterv • szervezeti – szervezési kérdések • adatok • szoftver • hardver • személyzet • adatbiztonság • bevezetés ütemezése A továbbiakban a listán szereplő komponensekről szólunk néhány szót.

1.3.4.1 Önkormányzati térinformatikai rendszer tervezése A rendszertervezés általában valamely elfogadott rendszertervezési módszertanon alapul. Az ilyen projektek végrehajtására gyakran használják a Hoskyns-féle SDM (Systems Development Methodology) módszert. Előnye viszonylag széles elterjedtségében, kitűnő mentalitásában, rendkívüli rugalmasságában van, továbbá igen jól illeszkedik a módszertanba egy másik (az ún. ISAC) módszertan megoldása. Az SDM a rendszerfejlesztő munkát 12 fázisra tagolja, amelyek az alábbiak:

1-70

1.

Projektindítás

2.

Kezdeti felmérés

3.

Megvalósíthatósági elemzés

4.

Részletes elemzés

5.

Logikai rendszerterv

6.

Manuális eljárások tervezése

7.

Az új rendszerre való áttérés tervezése

8.

Számítógépes rendszerterv

9.

Programtervezés

10.

Programozás

11.

Installálás


12.

Utólagos értékelés

Ez a tagolás természetesen ajánlás, a rendszerfejlesztők átalakíthatják („hangolhatják”) a struktúrát a feladat sajátosságai szerint, de nagyobb méretű projekt esetében nem tanácsos a fázisok jelentős mértékű összevonása, ez csupán látszólag eredményezné a fejlesztő munka lerövidülését, valójában a kockázati tényezőket növelné és csökkentené a leendő felhasználók és a fejlesztők közötti egyeztetések lehetőségét. A 12 fázist alapul véve a projekt tervezése az előrehaladás függvényében folyamatosan történik (ún. kettős szintű tervezést alkalmazva): minden fázis végén megtörténik a következő fázis részletes lépéssorozatának megtervezése (ezt előbb megtenni nem nagyon lehet, de nem is szükséges), ugyanakkor lehetőség van a további fázisok nagyléptékű áttekintésére, esetleges összevonásokra, sőt bővítésre is. Az önkormányzati dolgozók szempontjából ez a fázis azt jelenti, hogy a fejlesztők úgynevezett interjúkat készítenek velük. Ennek az a célja, hogy felmérjék az információ áramlás útvonalait, az ügyintézők és a szervezeti egységek által használt adatok körét. Ez a – átvilágításnak is nevezett – folyamat szolgáltatja a továbbiakban az alapanyagot az adott önkormányzat testre szabott rendszerének kifejlesztéséhez.

1.3.4.2 Szervezeti - szervezési kérdések A településirányítási térinformatikai részrendszer bevezetését egy településen több szintre lehet bontani. A szintek itt azt jelentik, hogy a térinformatikai rendszer a felhasználók mely körére terjed ki. Az első szintű térinformatikai részrendszer a Polgármesteri Hivatal szervezeti egységeit érintheti: A Polgármesteri Hivatal és szervei: Vagyongazdálkodási Iroda Városrendezési Iroda Építésigazgatási Iroda Közlekedési Iroda Kommunális Iroda Városgondnokság Beruházási Iroda Informatikai Iroda

1-71


Általános Igazgatóság Adó Iroda A második szintű térinformatikai részrendszer kiterjedését a Polgármesteri Hivatal szervezeti egységei mellett, az önkormányzattal közvetlen felhasználói kapcsolatban lévő közművállalatok és a Földhivatal jelenti: A Polgármesteri Hivatal és szervei: Vagyongazdálkodási Iroda Városrendezési Iroda Építésigazgatási Iroda Közlekedési Iroda Kommunális Iroda Városgondnokság Beruházási Iroda Informatikai Iroda Általános Igazgatóság Adó Iroda Külső szervezetek: TÁVKÖZLÉSI Rt. XGÁZ Rt. XÁRAMSZOLG Rt. XVÍZ Rt. Földhivatal XHŐ Rt. XKOMMUNÁLIS Rt. Kábelkomunnikációs Kft. A bevezetés harmadik ütemében az együttműködésbe bevonhatók a Polgármesteri Hivatal intézményei (iskolák, kórház stb.), valamint a városban található más fontosabb szervezetek is (rendőrség, tűzoltóság, stb). Ekkor a felhasználók lehetséges köre:

1-72


A Polgármesteri Hivatal és szervei: Vagyongazdálkodási Iroda Városrendezési Iroda Építésigazgatási Iroda Közlekedési Iroda Kommunális Iroda Városgondnokság Beruházási Iroda Informatikai Iroda Általános Igazgatóság Adó Iroda

Külső szervezetek: TÁVKÖZLÉSI Rt. XGÁZ Rt. XÁRAMSZOLG Rt. XVÍZ Rt. Földhivatal XHŐ Rt. XKOMMUNÁLIS Rt. Kábelkomunnikációs Kft.

Polgármesteri Hivatal intézményei: Könyvtár(ak) Rendelők Oktatási intézmények Szociális Intézmények

1-73


Városi szervezetek: Rendőrség Tűzoltóság Mentők Volán Rt. Idegenforgalmi Hivatal Kamarák Végül a bevezetés utolsó ütemeként a részrendszer nyitottá tehető a képviselők, a lakosság és a külvilág számára, pl. az Internet felhasználásával. A térinformatikai adatbázis felépítésének – karbantartásának szervezeti kérdései Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a forráskihelyezésnek adatáramlási vonatkozásai is vannak. A Hivatal munkája során keletkező változásokat össze kell gyűjteni és továbbítani az adatbázis karbantartója felé. Ennek legcélszerűbb módja, hogy az ügykezelésbe belső szabályozással olyan kényszereket iktatunk be, hogy a változások eljussanak az adatok kezelőjéhez. Az aktualizált adatokat ezután az adatkezelő már az illetékes irodá(k)hoz tudja visszajuttatni. A Polgármesteri Hivatalnak munkája elvégzéséhez mindig a legfrissebb térképi állapotra van szüksége, ugyanakkor nincs berendezkedve arra (illetve idegen ez a funkció), hogy a földmérési alaptérképet, a közmű alaptérképet folyamatosan vezesse, illetve a közmű szakági térképeket figyelemmel kísérje. A legelterjedtebb megoldás, hogy az Önkormányzat megbíz egy arra alkalmas céget, hogy a fenti feladatokat folyamatosan végezze (ezt nevezik ma divatos kifejezéssel forráskihelyezésnek – outsourcingnak). Ennek több szintje lehet: • Hardverkihelyezés • Hardver – és szoftverkihelyezés • Hardver – szoftver- és adatbázis kihelyezés, • Feladatkihelyezés. Nagy előnye a megoldásnak, hogy a kihelyező szervezettől – jelen esetben a Polgármesteri Hivataltól – idegen feladatokat az ahhoz legjobban értő szervezet oldja meg. Így a Hivatalban költséghelyként jelentkező feladatból profitközpontot lehet képezni, például a keletkezett adatok, vagy az adatokból levezetett elemzések értékesítésével. Ennek azonban az eddigiek alapján az a következménye, hogy hálózati kapcsolatot kell kiépíteni az adatkezelő cég és a Polgármesteri Hivatal térinformatikai szervere között.

1-74


1.3.4.3 Az adatok A térinformatikai rendszer működése során használt adatok átfogóan: Grafikus adatok •

alaptérképek Földmérési Alaptérkép Közmű Alaptérkép

•

közmű szakági adatok (közműnyilvántartó alrendszerek)

•

digitális ortofotó

•

az egyéb alrendszerek által kezelt grafikus adatok

Leíró adatok •

közmű szakági adatok alfanumerikus adatok fényképek (raszteres állományok) rajzok (vektoros állományok)

•

a többi alrendszer leíró adatai

alfanumerikus adatok fényképek (raszteres állományok) rajzok (vektoros állományok) A következőkben tekintsük át részletesebben, hogy milyen adatok fordulnak elő a térinformatikai részrendszerben. Földmérési alaptérkép (FAT, DAT) Az Állami Földmérés által előírt pontossággal és tartalommal. A digitális földmérési alaptérkép az úgynevezett DAT szabvány szerinti formátumban van, ebben a formátumban tárolják és szolgáltatják belőle az adatokat. Ezt a formátumot egyetlen térinformatikai szoftver sem tudja közvetlenül értelmezni. Ma már minden komolyabb térinformatikai szoftverhez kifejlesztették a DAT konverter modult, amely lehetővé teszi a földmérési alaptérkép beolvasását a térinformatikai szoftver térképkezelő moduljába.

1-75


4. Ábra. Alaptérkép részlet Közmű alaptérkép /KAT/ A FAT-re épül az úgynevezett digitális közmű-alaptérkép, mely a FAT kiegészítése olyan elemekkel, objektumokkal (objektum alatt a térinformatikai részrendszerben található elemeket értjük pl. földrészlet, épület, gázcső, fa stb.), melyek a közművek pontos elhelyezkedéséhez és azok üzemeltetéséhez szükséges - a FAT által nem tartalmazott - többlet információt tartalmazzák (ilyen pl. a fa, járda, kapubejáró stb.).

1-76


5. Ábra Közmű alaptérkép részlet

1-77


Közmű szakági grafikus adatok A FAT-re és a KAT-re épül fel a közművek szakági nyilvántartása, amely a település területén lévő közművek (gáz, elektromos, víz és csatorna, telefon, távhő, kábel televízió, forgalomirányítás) hálózatának szakági információit tartalmazza. A fenti alapnyilvántartások (FAT, KAT, közmű szakágak) képezik az alapját a városirányítási nyilvántartásoknak.

6. Ábra Közmű térkép részlet

1-78


A városirányítás grafikus adatai A városirányítási nyilvántartások a település és hivatal működtetéséhez szükséges különböző alrendszereket jelentik. Ezek az alrendszerek ölelik fel a hivatal alapnyilvántartásait (pl. ingatlanvagyon-kataszter, tulajdoni lap nyilvántartás, Általános és Részletes Rendezési Tervek nyilvántartása, közlekedési nyilvántartások, környezetvédelem, műszaki határozatok stb.)

7. Ábra Építéshatósági alrendszer részlet

1-79


8. Ábra Városüzemeltetési alrendszer részlet 1.3.5 Térinformatikai szoftverek A világon ma több tucat térinformatikai szoftver létezik, ezeknek azonban csak töredéke alkalmas olyan összetett feladatok megoldására, mint amit egy önkormányzati térinformatikai rendszer üzemeltetése jelent. A térinformatikai alapszoftverekkel kapcsolatban kialakult néhány olyan szempont, amely megkönnyíti a kiválasztást. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat:

1-80

•

Fogadja be a legelterjedtebb digitális térképformátumokat (DXF, DGN stb.)

•

Csatlakozni lehessen vele SQL alapú adatbázis kezelőhöz

•

A térinformatikai adatbázist lehetőleg relációs adatbázisban tárolja

•

Támogassa a kliens - szerver működési módot

•

Legyen teljes (az adatok teljes körű beviteléhez, kezeléséhez és elemzéséhez szükséges) és olcsó, az adatok lekérdezéséhez való változata

•

Fusson az összes elterjedt processzoron és operációs rendszeren

•

A térinformatikai adatbázis rétegeit állományként kezelje, lehetőleg objektum orientált megközelítésben

•

Legyen lehetőség magyar nyelvű kezelő felület kidolgozására, saját parancsok definiálására stb. (testre szabás)

•

Legyen lehetőség a térinformatikai adatbázis Interneten való publikálására és ezáltal böngészőn keresztül történő elérésére (MapServer támogatás)


Magyarországon a piac kis méretei miatt úgy tűnik, három szoftver uralja az önkormányzati térinformatika piacát. Ezeket ismertetjük röviden a következőkben. Az egyik ilyen program az ARC/INFO nevű szoftver. Ez világviszonylatban az egyik legnagyobb tudású, legelterjedtebben használt térinformatikai eszköz. A szoftver kifejlesztője és forgalmazója az amerikai Environmental Systems Research Institute (ESRI) cég, amely mintegy 20 éve foglalkozik GIS alapszoftver-fejlesztéssel. Az alapszoftver modulokból épül fel, ami lehetővé teszi, hogy csak az adott alkalmazáshoz szükséges modulokat kelljen megvásárolni. A felhasználók száma szerinti licence-jogok rugalmasan változhatnak; ezzel elérhető, hogy az alkalmazás fokozatos elterjesztéséhez lehessen igazítani a kiadásokat. Kisebb feladatok megoldására létezik az ArcView nevű szoftverváltozat, amely az ArcInfo „kistestvére”. Alapfunkcióiban megfelel egyszerűbb térinformatikai rendszerek kiépítéséhez, funkcionalitása a felhasználó szükségleteitől függően modulárisan bővíthető. Ingyenesen használható az ArcExplorer, amellyel az adatbázis nem módosítható, viszont alkalmas információ szerzésre, tematikus térképek készítésére és nyomtatására. A sort az Internetes publikációt lehetővé tevő ARC IMS Internet Map Szerver zárja. További ismeretek és referenciák találhatók a http://www.geocomp.hu és a http://www.esri.com címen. A második alapszoftver a Geoview Systems Kft. GreenLine nevű terméke. Ennek a szoftvernek az 5.2 változata többéves tapasztalatot magába ötvöző, de új, rendkívül korszerű rendszer, amelynek legjellemzőbb tulajdonsága az információs rendszer objektumorientált megközelítése. A szoftver futtató (run-time) modulja külön is megvásárolható, így olyan felhasználó, amely nem kíván saját fejlesztést végezni, olcsón hozzájuthat a számára szükséges funkciókhoz. A GreenLine számára az adatbázist a GisTools szoftverrel építhetjük fel. Aki csak használni akarja annak rendelkezésére áll a GreenLine Viewer. A konzisztens adatbázis létrehozását támogatja a GreenLine DataControll szoftvermodul. Itt is megtaláljuk az Internetes publikációt támogató GreenLine MAPSzerver. További ismeretek és referenciák találhatók a http://www.geoview.hu címen. A harmadik alapszoftver a MicroStation-ra épülő GISPÁN rendszer, a Rudas&Karig Kft fejlesztéseként készült. A rendszer grafikus alapszoftvere a MicroStation, az alkalmazás a Microstation elválaszthatatlan, integráns részét képező MDL fejlesztő nyelven készült. Az alfanumerikus adatok tárolását és tranzakció szemléletű kezelését az ORACLE RDBMS 7 biztosítja, a kiszolgáló munkahelyek kapcsolatát az operációs rendszer és az ORACLE hálózati eszközei biztosítják. További ismeretek és referenciák találhatók a http://www.rudaskarig.hu címen. Az alfejezet végén említsük meg, hogy minden térinformatikai rendszer más szoftverek környezetébe integrálódik. Működéséhez és képességeinek kihasználáshoz az alábbi szoftverek szükségesek: •

operációs rendszer. Alapvetően MSWindows vagy UNIX lehet, az ablakos működés alapkövetelmény

•

irodai szoftverek •

szövegszerkesztő

1-81


•

táblázatkezelő

•

adatbázis kezelő, melyekkel adatcsere útján tud érintkezni a térinformatikai rendszer.

1.3.6 A hardver A térinformatikai rendszerek munkaállomásként vagy kliens-szerver környezetben üzemelnek. A számítógépek kiépítettsége gyorsan változik, ezért itt szerver illetve számítógép konfigurációt nem adunk meg. Inkább kiemeljük, hogy a térinformatikai rendszerek az átlagos irodai rendszereken túl milyen követelményeket állítanak a hardverek elé: Számítógép Az átlagosnál nagyobb memória, háttértár és a lehető leggyorsabb processzor szükséges, mert főleg a raszter állományok feldolgozása nagyon háttértár - és processzor igényes. Grafikus kártya: a térinformatikai alkalmazások az átlagos alkalmazásoknál nagyobb felbontást igényelnek, ezért célszerű, hogy a grafikus kártya felbontása minimum az 1024*768-as felbontást tudja minimum 256 színnel és tartalmazzon video gyorsító funkciókat. Monitorok: a grafikus kártyáknál felsorolt jellemzőket a monitornak is biztosítania kell. Célszerű, hogy a monitor 20” képátmérőjű legyen, a grafikus alkalmazás miatt. Az az ideális, ha minél több 20” képátmérőjű monitor van, de esetleg kisebb (17”) képátmérőjű monitorok is megfelelőek. A 14 és 15"-os monitorok térinformatikai alkalmazásokhoz nem javasolhatók. Számítógépes hálózati csatlakozás: a Hivatalon belül vékony Ethernet kábel, rövid távolságra üvegszálas kábel, nagyobb távolságra (városon belül) bérelt ISDN, ADSL vonal vagy optikai kábel szükséges. Kiegészítő eszközök A rendszer üzemeltetésénél jelentkező speciális funkciókhoz további kiegészítő berendezésekre lehet szükség. Ezek a berendezések: •

A3 szkenner – a vázlatok, fényképek, kisebb műszaki rajzok digitalizálására

•

A0 szürketónusos szkenner – a nagyobb térképek, műszaki rajzok digitalizálására

1-82


•

A3-A4-es színes tintasugaras nyomtató a kisebb dokumentumok, térképek kinyomtatásához

•

A/0 színes raszter plotter (térképszelvények kirajzolásához, lehetőleg hálózati eléréssel

•

Digitalizáló tábla a nagyobb dokumentumok digitalizálásához (meg kell jegyezni, hogy ezek szerepét szinte teljesen átvették a nagy formátumú szkennerek)

•

Digitális fényképezőgép a térképhez csatolható képek készítéséhez (hatósági eljárásokról, ingatlanokról, szobrokról stb.)

•

Szünetmentes tápegység a zavartalan áramellátáshoz

Itt megjegyezzük, hogy a nagy értékű, ritkán használt eszközöket, mint a szkenner vagy digitalizáló tábla, érdemesebb bérmunka keretében használni. 1.3.7 A szakember szükséglet A térinformatikai rendszer lényeges alapeleme a rendszert működtető szakember, akinek megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie a rendszer használatára, karbantartására vonatkozóan. Fontos, hogy az esetleg előforduló szakmai szempontból hibás adatokat, eredményeket, elemzésekből levont hamis következtetéseket ki tudja szűrni. Az üzemeltetéshez számítógépes alapismeretekkel is rendelkeznie kell a felhasználónak. A rendszer sikeres bevezetéséhez elengedhetetlen, hogy a szervezet magáénak érezze a rendszert, a rendszer pedig optimálisan közelítse az addig megszokott ügymenetet. A rendszer működtetéséhez a szervezeten belül a kezelő személyzetet be kell tanítani, a rendszer működtetésének személyi feltételeit is létre kell hozni: a feladatkörök és illetékességek meghatározásával. Valószínűsíthető, hogy a rendszer jövendőbeli felhasználóit képzettség és elvégzendő feladat szerint három csoportra lehet osztani. Az első csoport a rendszer felügyeletét ellátó térinformatikus és a számítástechnikus, akinek a felhasználói rendszer mellett ismernie kell az alkalmazott operációs rendszereket és adatbázis-kezelőket, hogy a feladataként meghatározott mentéseket el tudja végezni. A második csoport minden szervezeti egység egy-egy munkatársát jelenti, aki az általuk felügyelt alrendszerekért a felelősek. A harmadik csoport pedig a rendszer felhasználói. Az eddig leírtak mellett bizonyos szervezeti (munkaköri) változtatásokat igényel a térinformatikai rendszer megvalósítása úgy a kialakítás, mint a működtetés időszakában. A hierarchia csúcsára szükséges egy térinformatikai felelős, aki koordinálja az egyes tevékenységeket, valamint tartja a kapcsolatot a belső és külső résztvevőkkel. A Hivatalban szükségesnek látszik egy munkacsoport kialakítása az alábbi struktúrában és információs kapcsolatokkal:

1-83


Közmű üzemeltetők-----Térinformatikai felelős------Rendszergazda

Irodai alr. felelőse



ügyintéző ügyintéző ügyintéző ügyintéző ügyintéző

1.3.8 A működés biztonsága és az adatvédelem biztosítása Az önkormányzati informatikai rendszer keretében tárolt adatok mennyisége és fontossága és nem utolsó sorban az értéke megkívánja az alapszoftverektől és végfelhasználói rendszerektől azt, hogy a tárolt adatok biztonságát, titkosságát szavatolni lehessen. Biztonság alatt a következő követelmények értendők: • az adathordozók fizikai sérüléstől, természeti csapástól való védelmét; • az adatok helyreállíthatóságának érdekében végzett duplikálásokról, a változó adatok időnkénti mentéséről való gondoskodást; • minősített adatkörökre vonatkozó bármilyen számítógépes művelet feljegyzését, hatásuk nyomon követhetőségét; • a védelmet biztosító biztonsági rendszer kikerülésének megakadályozását; • a felhasználók azonosíthatóságát, munkavégzési kontrollját.

1-84


1.3.9 A bevezetés ütemezése Az alábbiakban közreadunk egy táblázatot arról, hogyan ütemezhető egy önkormányzati térinformatikai rendszer bevezetése. Itt a két év nem mérvadó, ez függ a település méretétől. Inkább azt figyeljük meg, hogy egyes feladatok párhuzamosan indíthatók, ami lényeges az egyenletes finanszírozás és a rendszer komponenseinek egyidejű befejezhetősége szempontjából egyaránt. Feladat Negyedévek

1. év I

II III IV

2. év I

II III IV

Projekt előkészítés

Határozatok, rendeletek, szerződések előkészítése Hardver Hálózat sel)

(tervezés-

Szerverek beszerzése, telepítése Munkahelyek beszerzése, telepítése Szoftver Alapszoftverek beszerzése, telepítése A rendszer megvalósítása Rendszerterv A rendszer létrehozása Beüzemelés, oktatás, hibajavítás, stb. Adatbevitel ütemezése

1-85


Alaptérképek közműtérképek

és

Közművek szakági adatai Egyéb – attribútum – adatok

1.4 Az önkormányzati térinformatika helyzete Magyarországon A kilencvenes évek elején a Közép-Kelet -Európai országokban társadalmi változások következtek be. Ezek az országok a korábbinál nyitottabbá váltak. A nyitottság azt eredményezte, hogy egyrészt az egyes tudományterületek szorosabb kapcsolatba kerültek az Európai szervezetekkel, másrészt tömegesen jelentek meg a korszerű technológiák az élet minden területén. Ez a megállapítás igaz a Földrajzi Információs Rendszerek (Geographical Information Systems - GIS) területére is. Az önkormányzatok létrejöttével gyakorlati szükség merült fel a GIS alkalmazására.

1.4.1 A társadalmi - gazdasági háttér A rendszerváltozás előtt az élet minden szintjén központi irányítás érvényesült. A rendszerváltozás után párhuzamos irányítás alakult ki. Minden településen megalakultak az önkormányzatok és létrejöttek a minisztériumok hatósági feladatait ellátó decentralizált szervezetek. A települések életének szervezéséért az önkormányzatok felelősek. Az önkormányzatok politikailag függetlenek az állami irányítástól, anyagilag azonban nem. Magyarországon több mint 3000 helyi önkormányzat van. A főváros, Budapest önkormányzata lényegében a kerületek önkormányzatainak szövetsége. A helyi önkormányzatok mellett működnek a megyei önkormányzatok. A helyi önkormányzatok nincsenek alárendelve a megyei önkormányzatoknak. A koordináció korábbi hiányát próbálja kiküszöbölni, hogy 1996-ban megalakultak a Regionális Fejlesztési Tanácsok, amelyek megpróbálják egy régió fejlesztési törekvéseit konszenzusos alapon harmonizálni. A legjelentősebb változást az önkormányzatok munkájában a korábbi rendszerhez képest az jelentette, hogy a területükön található korábban állami tulajdonú ingó és ingatlan vagyont megkapták. Emiatt a korábbi - főleg hatósági - feladatokhoz új feladat társult: a vagyonnal való gazdálkodás. Az önkormányzati vagyont három kategóriába sorolták az önkormányzatok: a törzsvagyon (pl. a közterületek, utak), a korlátozottan

1-86


hasznosítható vagyon (pl. a közművek), és a vállalkozói vagyon (telkek, ipari területek). Ennek azért van jelentősége, mert az önkormányzati feladatok egy részének finanszírozását ennek a vagyonnak a hasznosításából kell megoldani. A vagyonnal való gazdálkodáson kívül nagy vonalakban az alábbi feladatai vannak a helyi önkormányzatoknak: •

a helyi adók beszedése

•

az igazgatási és hatósági feladatok ellátása

•

a szociális és oktatási-kulturális feladatok ellátása.

•

közműszolgáltatások biztosítása

Emiatt már korán megszületett a felismerés, hogy a naprakész nyilvántartást egy bizonyos településnagyság felett csak térinformatikai rendszerrel lehet gazdaságosan megoldani. A helyzet jobb megértése végett szólni kell néhány szót a magyarországi térképellátottságról. Az önkormányzatok szükségleteinek leginkább a nagyméretarányú kataszteri térképek felelnek meg. Ezek tulajdonosa az állam. A nagyméretarányú térképek majdnem 50%-a egységes vetületi rendszerben van és egységes szabvány alapján készült. A többi vegyes vetületi rendszerű, néha kissé eltérő tartalommal. A kataszteri térképek változásainak átvezetése nem éri el a kívánt gyorsaságot. Az önkormányzatok szempontjából lényeges térképsorozat a közműtérkép. Ez a kataszteri térkép nagyításával készül, attól eltérő tartalommal. Frissessége nem éri el még a kataszteri térképét sem, tartalmát szintén szabvány szabályozza. Digitális kataszteri térkép csak kísérleti célból készült az országban, 1996-ig szabvány nélkül. Az önkormányzatok megalakulása után radikálisan nőtt az igény a digitális térképek iránt. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a piaci igény megelőzte a jogilag hiteles digitális térképi alapok előállításának fázisát. Ezért az idők során két megoldás alakult ki: •

az önkormányzat nem várta meg a digitális kataszteri térképet, hanem elkészíttette attól függetlenül

•

az önkormányzat és az állam közös finanszírozással (általában 50%-os arányban) készítteti el a digitális kataszteri térképet.

Az eddig leírt problémák azzal fenyegettek, hogy az országban rendkívül heterogén rendszerek jönnek létre a tartalom és az adatformátum szempontjából, továbbá részben elválik egymástól a kataszteri és az önkormányzati térképrendszer. Mindkettőről tudjuk, hogy ezek egységesítése később vagy lehetetlen, vagy csak jelentős költségekkel lehetséges. Ezt felismerve, a magyar műszaki fejlesztés országos szerve az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felvállalta a koordinációt, beindítva a Térinformatikai Nemzeti Projektet.

1-87


1.4.1.1

A Térinformatikai Nemzeti Projekt

A Térinformatikai Nemzeti Projekt indulásakor (1992) a következő problémákkal kellett szembenézni: •

a tágabb értelemben vett törvényi háttér hiánya

•

a szabványok hiánya illetve elavultsága

•

a szerzői jogok és az adattulajdonosok jogainak tisztázatlansága

•

a földhivatalok infrastruktúrájának elmaradottsága

•

a képzett szakemberek hiánya

•

inkompatibilitás az Európai rendszerekkel

•

a GIS által igényel hardverek és szoftverek magas árszintje

A projekt két ágon indult el. Az egyik ág célja az volt, hogy támogassa az önkormányzati, településirányítási rendszerek kiépítését. Mivel az önkormányzatok autonóm szervezetek, ezért a befolyásolás módja a pályázati úton elnyerhető anyagi támogatás volt. A másik ágon a digitális térképi adatok megteremtését elősegítő projekt fut. Ennek négy alprogramja van: •

A GPS technológia hazai infrastruktúrájának előkészítése

•

A távérzékelésen alapuló országos haszonnövény-felmérő és termésbecslő szolgáltatások beindítása

•

A Magyar Köztársaság 1: 50 000-es méretarányú topográfiai térképének létrehozásához szükséges technológia kidolgozása

•

A digitális alaptérképi termékszabványok és hitelesítési technológiák kidolgozása, szolgáltatása (beleértve a digitális adatcsere szabványt)

Annak érdekében, hogy a térinformatikai rendszerek szervesen illeszkedjenek a környezetükbe, létrehozták a Térinformatikai Műszaki Bizottságot, amelyben az alábbi munkacsoportok működnek: 1. Földrajzi névtár 2. Nagyméretarányú digitális (kataszteri) térkép 3. Közepes méretarányú digitális topográfiai térkép 4. Nagyméretarányú digitális topográfiai térkép 5. Adatcsere 6. Adatgazdák 7. Felhasználók 8. Jogszabályi kérdések: adatvédelem, szerzői jog, metaadatbázis, fogalomszótár, adatminőség

1-88


9. Közúti közlekedés 10. Postacím, közterületi kataszter 11. Statisztika, közigazgatási határok 12. Közművek 13. Vízügy Mint már említettük, az önkormányzatok pályázat útján kaphattak támogatást térinformatikai rendszerük megvalósításához. 35 település pályázott, végül 24 kapott támogatást (1. ábra).

Forrás: Térinformatika

A pályázattal kapcsolatban meg kell említeni néhány, műszaki szempontból lényeges kikötést: •

a digitális térkép alapja nem lehet rosszabb minőségű a kataszteri térképnél

•

a kevés pénzre való tekintettel a digitális alaptérkép elkészítése lépcsőzetes is lehet (pl. tömbhatáros felmérés, a belső részek digitalizálása)

•

a támogatás nem használható teljesen digitalizálásra, ki kell fejleszteni az önkormányzatot támogató térinformatikai rendszert is.

Az OMFB felismerve a képzés fontosságát, a támogatás egy részét oktatásra fordította. Ennek keretében oktatóközpontok kerültek kialakításra, ahol egy időben 20-25 szakember tanulhat. Az oktatás fő témakörei: •

Térinformatika

•

Általános informatika

1-89


•

Vezető-és közigazgatás-szervező képzés

A tanfolyamok összhangban vannak az Országos Képzési Szabályzattal, és államilag elismert képesítést adnak. A projekt későbbi sorsában vagy a további projektekben döntő változást hozhat, hogy 1994 végén elindult a Nemzeti Kataszteri Projekt. Ennek a programnak az az egyik célja, hogy a földhivatalok belátható időn belül naprakész, egységes adatszerkezetű, szabványos adatformátumú digitális kataszteri térképet és ingatlan-nyilvántartást szolgáltathassanak többek között az önkormányzati GIS-ek számára. A tervek szerint a 200 millió DM hitelből az ország kb. 15%-án megvalósul a digitális kataszteri térkép. A Nemzeti Kataszteri Projektnek van oktatási modulja is (a teljes költség 2,5%-a). 1.4.1.2

Tipikus önkormányzati térinformatikai rendszerek

A pályázaton nyertes önkormányzatok közel harmada kisebb fejlesztést valósít meg, a többiek nyilvános vagy meghívásos pályázaton hirdették meg a térinformatikai rendszer fejlesztését. A következő táblázat a nyertes pályázók, illetve az általuk alkalmazott szoftverek megoszlását mutatja: Település neve

Fejlesztő cég

Szoftver

Belterület (ha)

Lakosság (fő)

Békés

Szirt Rt.

n.a.

1002

21400

Biatorbágy

MÉRV Kft.

Mapinfo

448

7400

Arc/Info Budapest-Zugló

Geocomp Kft.

Arc/Info

1813

144000

Győr

GEOVIEW Kft.

Greenline

5024

140000

Hajdúszoboszló

GEOVIEW Kft.

Greenline

1173

24700

Hódmezővásár

GEOVIEW Kft.

Greenline

1913

20000

Orosháza

PolyGis Kft.

Microstation

2317

36000

Pilis Szövetség

GEOVIEW Kft.

Greenline

2340

55000

GEOVIEW Kft.

Greenline,

6261

180000

hely

(4 település) Pécs

Arc/Info Szeged

GEOVIEW Kft.

Greenline

5227

180000

Szentlőrinc

AGM Rt.

n.a.

383

10500

Hosszúhetény

Budata Kft. Microstation

3769

81000

Greenline

2829

Szolnok Szombathely

1-90

GEOVIEW Kft.


Törökbálint

Isis Kft.

385

Törökszentmiklós Alföld Rt.

Microstation

1247

Vecsés

n.a.

656

Szirt Rt.

9600

18000

Polygon Kft.

Mint láthatjuk, a fejlesztések nagy része, illetve a nagy volumenű fejlesztések két cégen és három szoftverrendszeren alapulnak, ami a homogenitás szempontjából kedvező. Az egyik résztvevő cég - a GEOVIEW Kft.- eddigi munkája alapján az alábbi becslést adta a költségekre és az időszükségletre. 1. sz. táblázat A rendszerek költségeinek százalékos megoszlása Feladat

Százalék

Szervezés, szerződések, belső szabályozás

7,5

Hardverbeszerzés, hálózatépítés

13

Szoftverbeszerzés, szoftverfejlesztés

25

Adatfeltöltés (térképi és alfanumerikus adatok)

50

Beüzemelés

4,5

1-91


2. sz. táblázat A rendszer létrehozásának időszükséglete Feladat

Időszükséglet

Projekt előkészítés

6-12 hónap

Határozatok, rendeletek, szerződések előkészítése

6-18 hónap

Hardver Hálózat (tervezéssel)

5 hónap

Szerverek beszerzése, telepítése

3 hónap

Munkahelyek beszerzése, telepítése

3-4 hónap

Szoftver Alapszoftverek beszerzése, telepítése

3-4 hónap

A rendszer megvalósítása Megvalósítási tanulmány A rendszer létrehozása Beüzemelés, oktatás, hibajavítás, etc.

2 hónap 15-20 hónap 5 hónap

Adatbevitel ütemezése Alaptérképek és közműtérképek Közművek szakági adatai Egyéb - attribútum – adatok

2,5 év 2 év 1,5 év

A következőkben két példán keresztül szemléltetjük, hogyan fest egy önkormányzati rendszer egy nagy és egy kis településen.

1.4.1.3

Esettanulmány 1: Pécs

A pécsi rendszer célja a településirányítás teljes térinformatikai alapú megvalósítása. A rendszernek szervesen kell kapcsolódnia az önkormányzat információs rendszeréhez. A térinformatikai rendszer alapja terepi újfelméréssel készülő kataszteri térkép, amelyet a földhivatal fog kezelni és a változások átvezetése után a városnak periodikusan átadni. Mivel a munka a digitális kataszteri szabvány megjelenését megelőzte, rétegkiosztása nem teljesen felel meg a földhivatal számára. Ezért a munka végén konvertálásra lesz

1-92


szükség. A digitális térkép 24 réteget tartalmaz, ezek egy része önkormányzati igényeket elégít ki. A hardvert SUN munkaállomás és a hozzá csatlakozó PC-k alkotják, kiegészítve a szükséges perifériákkal. A térinformatikai keretszoftver az Arc/Info 6.x, az adatbáziskezelő Oracle. A településirányítási rendszer a következő alrendszerekből épül fel: 1. Csatornahálózati Nyilvántartási Alrendszer 2. Elektromos Hálózati Nyilvántartási Alrendszer 3. Gázhálózati Nyilvántartási Alrendszer 4. Önkormányzati folyamatok alrendszer 5. Önkormányzati Nyilvántartási Alrendszer •

Ingatlan adatok

•

Közlekedési adatok

•

Lakossági alapadatok

6. Távhő Ellátási Nyilvántartási Alrendszer 7. Távközlési Nyilvántartási Alrendszer 8. Vízhálózati Nyilvántartási Alrendszer Az önkormányzat a megvalósítás során a következő fő nehézségekkel találkozott: •

az informatikai kultúra alacsony szintje

•

belső és külső ellenállás a szervezetek és a dolgozók részéről

•

a szakképzettség alacsony szintje

•

a fokozat nélküli átmenet problémái

•

a hazai tapasztalatok hiánya

1-93


1.4.1.4

Esettanulmány 2: Orosházi Térinformatikai Rendszer

Az orosházi rendszer célja az önkormányzati ingatlanok nyilvántartásának és az útnyilvántartásnak a megvalósítása. A digitális térképi alap a kataszteri térkép másolatainak digitalizálásával jött létre. Ezen kívül további rétegekbe bedigitalizálták az általános és a részletes rendezési terv vonalait. A rendszer hardver komponensei: IBM RS/6000 szerver, 4 db PC-s X-terminál. A fejlesztés alapjául az Intergraph Microstation szoftver és az Oracle adatbázis-kezelő szolgált. A kifejlesztett rendszer a következő funkciókkal rendelkezik: •

az önkormányzati ingatlan nyilvántartás lekérdezése

•

tematikus térkép készítése az ingatlanok leválogatásával

•

térképi megjelenítő és kereső funkciók

•

az önkormányzati útnyilvántartás lekérdezése

•

a rendezési tervek vonalainak megjelenítése

•

légifénykép illesztése a vektoros grafikához

•

a kialakított látvány kirajzolása

Irodalom: Bajúsz Balázs: A pécsi térinformatikai rendszer. V. Országos Térinformatikai Konferencia, Szolnok. pp 95-101. Tamási Jenő-Irimiás László: Az Orosházi Térinformatikai Rendszer V. Országos Térinformatikai Konferencia, Szolnok. pp 85-87. Térinformatikai Nemzeti Projekt 2.1 vezió. OMFB Budapest, 1994. szept. Térinformatikai önkormányzati fejlesztések Magyarországon Hungarian GIS 6/1994 Önkormányzati térinformatikai rendszerek megvalósítása Hungarian GIS 4/1996

1-94


1-95

LIS ALKALMAZÁSOK 1-3

Recommend Documents