LIBRI KIADÓ BUDAPEST

LIBRI KIADÓ BUDAPEST

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: A Girl Walks into a Bar Hachette, Little, Brown Book Group, London, 2013

Fordította Steiner Kristóf Copyright © Sarah Lotz, Helen Moffett, Paige Nick 2013 © Hachette, Little, Brown Book Group Hungarian translation © Steiner Kristóf, 2014 Magyar kiadás © Libri Kiadó, 2014 Második kiadás ISBN 978-963-310-426-2 Felelős kiadó a Libri Kiadó ügyvezetője Felelős szerkesztő Angyalosy Eszter Szerkesztette Szabolcsi Eszter Olvasószerkesztő Györke Mária, Ligeti Szilvia Műszaki szerkesztő Kovács Balázs Sándor Az elektronikus verziót készítette az eKönyv Magyarország Kft. www.ekonyv.hu

Egy lány belép a bárba Minden nő tudja, hogy egy szimpla kis bugyitól nem remélhet sokat az ember lánya. Ha vadítóan szexi akarsz lenni, fel kell áldoznod a kényelemed. Persze ez nem csak a bugyikra vonatkozik – ha a kényelem számodra az elsődleges szempont, csekély az esélye, hogy kimondottan csinos vagy elegáns ruhát viselj. Merthogy az igazán menő cuccok alá magas derekú alakformáló bugyi dukál. Oké, lélegezni nem könnyű benne, de hát ez van. A zuhany alól kilibbenve hagyod, hogy a törülköződ a padlóra csússzon, és meztelenül kutatni kezdesz a fehérneműs fiókban… ki legyen a befutó? Barátnőddel, Melissával hetek óta tervezgetitek, hogy becsiccsentve a nyakatokba veszitek a várost, és aki az utatokba akad, annak nincs irgalom. Sanszos, hogy izgalmas éjszaka elébe nézel. Itt ez a méregdrága tanga, lila csipkéből, selyemszalaggal szegélyezve. Ahogy végigsiklik az ujjbegyed a bársonyos pánton, egészen elérzékenyülsz… nem is emlékszel, mikor volt utoljára alkalmad szexi fehérneműbe bújni. Közvetlenül mellette hever a legnagyobb kedvenced: a tökéletesen kényelmes pamutbugyi. Már nem olyan feszes az anyaga, mint új korában, és a színe is megfakult a mosástól, de őszintén szólva éppen ezt szereted benne. Ahogy megpillantod a magas derekú alakformáló bugyit, ösztönösen behúzod a hasad. Pont olyan érzés viselni, mintha kolbászbélbe töltöttek volna, de legalább lelapítja a pocakot. Na de mi van, ha befigyel egy kis móka ma éjjel? Egyrészt a világ legkevésbé erotikus ruhadarabja, másrészt konzervnyitóval kell majd kihámozni belőle. Lehet, hogy bugyi nélkül kéne nekiindulni az éjszakának? Elmosolyodsz a gondolatra. Na, ezt még sosem próbáltad. Pedig milyen izgató lenne arra gondolni, hogy senki sem tudja a titkodat: a szoknyád alatt nem viselsz semmit! Ha a lila csipketanga mellett döntesz, lapozz ide! Ha a pamutbugyit választod, lapozz ide! Ha az alakformáló bugyira szavazol, lapozz ide! Ha bugyi nélkül veted bele magad a buliba, lapozz ide!

A lila csipketanga mellett döntöttél Elvégzed az utolsó simításokat a sminkeden, majd távolabb lépsz a tükörtől, hogy megcsodáld a végeredményt. Mostanában csak őrült iramban melóztál – időtlen idők óta nem csípted ki így magad, szinte már el is felejtetted, milyen jó móka. A mélyen dekoltált kis fekete ruha pont a megfelelő helyeken emeli ki a domborulataidat, a kedvenc magas sarkúdban gyönyörű a lábad, a termeted pedig akár egy istennőé. Elégedetten konstatálod: a lila tanga volt az ideális választás. Ki tudja, ma éjjel talán végre véget ér az aszály! Talán végre szerencséd lesz… Lapozz ide!

A pamutbugyit választottad A tükörbe pillantasz. Határozottan jól néz ki a kis fekete ruha a fekete, gigamagas sarkú cipővel. Nem is emlékszel, mikor érezted magad utoljára igazán szexinek – de ma este végre megtört az átok. Megfordulsz, hogy megnézd magad hátulról is, és elszörnyedve pillantod meg, ahogy a bugyogó vaskos varrása otromba redőt rajzol a finom anyagú, testhez simuló ruhádra. Na, ez felejtős. Lekapod a nagyibugyit, és ismét eszedbe jut: mi lenne, ha bugyi nélkül nyomnád végig az éjszakát? Ha bugyi nélkül vágsz neki a bulinak, lapozz ide! De aztán meggondolod magad. Mi van, ha hűvösre fordul, vagy éppenséggel túl forróra? Inkább kihalászod a lila csipketangát a fiókból. Nagy nehezen beleevickélsz – óvatosan, nehogy kiszakítsd a magas sarkakkal. Lapozz ide!

Az alakformáló bugyit választottad Akrobatikus mutatvány belepréselni magad ebbe a kínzóeszközbe. Ki találhatta fel?! Nyilván egy szadista, aki gyűlöli a női nemet. És mégis miből csinálták? Tuti ugyanabból az anyagból, amiből az űrruhákat varrják. Az ágyra fekszel, veszel egy mély levegőt, és átpasszírozod rajta a lábadat. Épp mielőtt fulladásközeli állapotba kerülnél, sikerül a hasadat is a bugyiba erőltetned. Letörlöd a homlokodon gyöngyöző izzadságot, és a tükör elé vánszorogsz, hogy csekkold a látványt. A jó hír, hogy a hasad lapos. Sőt már-már természetellenes módon befelé horpad. A rossz, hogy szédülés kerülget, az egyik bordád mintha megrepedt volna, leülni pedig valószínűleg nem fogsz ma éjjel. Persze mindenki tudja, hogy a szépségért szenvedni kell, de ez azért túlzás. Felkapod az ollót, és „vesszen a hóhér!” csatakiáltással levágod magadról a műszálas kényszerzubbonyt. Micsoda megkönnyebbülés! A lila tanga után nyúlsz, és felhúzod. A merev szövet után olyan érzés, mintha pehelytollakkal cirógatnának. Visszafojtott lélegzettel állsz a tükör elé. Semmivel sem nézel ki rosszabbul, mint az alakformálóban, ám végre semmi sem akadályoztatja a vérkeringésedet. „Legfeljebb majd behúzom a hasam” – jegyzed meg magadban, és a táskád után nyúlsz. Lapozz ide!

Le a bugyival! A konyha felé veszed az irányt, hogy tölts magadnak egy kis bort. Finoman ringatod a csípődet, fura érzés, hogy nincs rajtad bugyi. Kellemes, ahogy a combjaid minden lépéskor lágyan összeérnek. Mintha minden egyes mozdulattól kicsit jobban beindulnál – a tested deréktól lefelé átvette az uralmat az agyad felett. „Szóval ezért pörög a pasik agya állandóan a szexen! Hiszen ők egy lépést se tehetnek anélkül, hogy ne éreznék: van valami a lábuk között.” Borospohárral a kezedben visszalibegsz a hálószobába. Ez a rövid séta elég volt ahhoz, hogy tetőtől talpig átjárja a tested a forróság. „Na jó, ez azért mégiscsak túlzás! Három orgazmusom lesz, míg eljutok a bárig.” – gondolod magadban. Mégis szükség lesz legalább egy falatnyi bugyira a ruhád és a bőröd közé, különben minden alkalommal pipacsvörös leszel, ha valaki rád pillant. A lila csipketanga után nyúlsz – az is majdnem olyan, mintha nem is lenne! Lapozz ide!

Megérkezel a bárba Nem győzöl pislogni, hogy hozzászoktasd a szemed a bár tompa fényeihez. A háttérzene kellemesen lüktet a hangszórókból – érzed, ahogy a ritmus átjárja a tested. Várakozással teli, kellemes borzongás. Az utóbbi időben semmi más nem létezett számodra, csak a munka – a móka pedig rendre elmaradt. Ez az éjszaka azonban csakis a felhőtlen szórakozásé. Életedben nem jártál még itt, az elegáns, menő bár a barátnőd ötlete volt. Tényleg, hol van Melissa? Keringeni kezdesz a tömegben, reménykedve, hogy kiszúrod őt valahol. A terem egyik oldalán mahagónipult fut végig, a stílusos göncökbe bújt férfiak és nők nevetgélve flörtölnek egymással mellette. A bár hátsó része kordonnal van elkerítve, és egy akkora kidobóember őrzi, mint Conan, a barbár. Ez lehet a VIP-szekció. Esélyed sincs bejutni. Mostanra végigpásztáztad az egész helyet, de Melissának semmi nyoma, úgyhogy bekukkantasz a szeparékba is. A szemed sarkából észreveszel egy szívdöglesztően sármos férfit, aki épp nagy lelkizésben van a haverjával. Valamivel idősebb ugyan nálad, de tagadhatatlan, hogy piszkosul vonzó – az a George Clooney-típus. Mikor felpillant, elkapja a tekintetedet, és mélyen a szemedbe néz. Micsoda igéző szempár! Fülig vörösödsz, majd gyorsan az órádra pillantasz – így legalább nem kell tovább farkasszemet nézned vele. Öt perccel múlt nyolc, időben érkeztél. Hol a fenében lehet Melissa? Még egyszer alaposan körülnézel, majd kiszúrsz egy üres bárszéket a pult mellett. Mr. Igéző továbbra is téged bámul. Szinte érzed a tekintetét a hátadon, amitől lúdbőrös leszel. – Helló, mit adhatok? – szólít meg a pultos srác. Ahogy ránézel, leesik az állad. Hogy lehet egy pultos fiú ilyen cuki? És nem túl fiatal ahhoz, hogy alkoholt szolgálhasson fel? A bőre hamvas, kávébarna haja és szeme pedig tökéletes harmóniában ragyog. Fehér vászoninget és klasszikus kék farmert visel. Ahogy lepakol néhány üres poharat a pultról, félszegen, édesen rád mosolyog. Lazán áthajít a válla felett egy üres sörösdobozt, egyenesen a szemetesbe. A feltűrt ingujj láttatni engedi kidolgozott alkarját. Azon jár az agyad, hány éves is lehet. Talán huszonegy – huszonkettő? Hm… szívesen megtanítanád egy-két trükkre. Még mindig nem döntötted el, mit rendelj. Egy ilyen puccos helyen minimum pezsgőt illik szürcsölni. Vagy talán valami koktélt? Egy Martini, mondjuk, jólesne. Aztán eszedbe jut a megoldás, valami filmben hallottad: – Kérhetnék egy proseccót? Szívből reméled, hogy helyesen ejtetted ki. A pultos srác félresimítja a haját a homlokából, és ismét megvillantja azt a cuki, félénk mosolyt. Másodszorra is letaglóz.

– Egy prosecco rendel! – mondja, és egy pezsgőspohárért nyúl. Ahogy az inge kissé felcsúszik, feltárul lapos, kockás hasa. A köldökétől sötét, selymes szőrcsík fut a farmerja gombjáig. Önkéntelenül megnedvesíted az ajkadat. Hol a fenében van már Melissa? Ezt neki is látnia kellene. És meg kell köszönnöd a kitűnő pár… azaz bárválasztást. Keresztbe vetett lábbal ülsz a széken, és erősen összeszorítod a combodat. Ebben a pillanatban vibrálni kezd a mobilod, amire összerezzensz. SMS Melissától. Még mindig a melóban. Gonosz nagyfőnök rám zúdított egy csomó horrorhatáridős feladatot. Bocsi! Éreztem, hogy ez nem lesz az én estém :( Élvezd helyettem is :) Egy ütemet kihagyott a szíved. Mi van?! Meredten bámulod a telefonodat. Itt állsz kifenvekikenve, az estének pedig lőttek? Ha legalább előbb szólt volna! És különben is, mikor tanul már meg végre nemet mondani annak a dirigáló seggfejnek? Már nem is igazán kívánod a piát, de a pultos fiú már nagy szakértelemmel csurgatja a buborékoktól csillogó bort a poharadba. Kicsit megdönti, csurig tölti, majd eléd rakja, és ismét rád mosolyog. Milyen lenne végigsimítani a hüvelykujjaddal a telt, csókolni való ajkán? Visszamosolyogsz, és a táskád után nyúlsz, hogy előkeresd a tárcád. – Nem, nem, hagyd csak! – mondja. Csak nem rád mozdult? Már épp nyitnád a szád, hogy megköszönd, de szabadkozva hozzáteszi: – Nem én… Az a pasas, a pult végénél. Lássuk csak azt a hódolót! Rikító színű inge a mellkasa közepéig kigombolva. Mintha a teste szőrháztartása teljes egészében erre a kéttenyérnyi területre összpontosult volna – legalábbis a fejéről biztosan minden hajat lespórolták. Vastag aranyláncának medálja a pocakján pihen. Ráharap egy fogpiszkálóra, és párducléptekkel elindul feléd. Mekkora klisé ez a pali! Talán ha nem nézel rá, veszi a lapot… Nem, nincs ilyen mázlid. – Helló, drága! – morogja, miközben egyik szájzugából a másikba csúsztatgatja a fogpiszkálót. – Szabad ez a hely? – kérdezi, és mielőtt még válaszolhatnál, elterpeszkedik a melletted lévő széken. – A nevem Stanley Gleen – közli büszkén, mintha kutya kötelességed lenne tudni, ki ő. Decensen böffent egyet, és az arcodba csap a fokhagymaszag. Amennyire csak tudsz, hátrahőkölsz, de nincs menekvés. – Bocsásson meg, kisasszony, de hát jobb kint, mint bent, ugyebár. Két kezéből pisztolyt formál, és rád kacsintva kettőt csettint a nyelvével, mintha elsütné alkalmi fegyverét. Legszívesebben, azonnal elküldenéd a pokolba ezt a bohócot a mellparókájával együtt, de nem akarod megbántani, és jelenetet rendezni is kínos lenne. Mindenesetre úgy fordítod a székedet, hogy ha közelebb merészkedik a nukleáris leheletével, a megfelelő pillanatban tökön rúghasd. Már épp azt fogalmazod magadban, hogyan lehetne udvariasan lekoptatni, amikor valaki a

válladra teszi a kezét. Megfordulsz, és döbbenten ismered fel a George Clooney-fazont, akire szemet vetettél Melissára vadászva. – Szívem, bocsáss meg, hogy késtem – mondja, majd csókot lehel az arcodra. Bár váratlanul ér a közelsége, a bűzbomba után kifejezetten jólesik ez a friss lehelet. Cédrus- és nemesbőr-illata van. Sötét hajába itt-ott ősz szálak vegyülnek, és ahogy elmosolyodik, megvillannak a nevetőráncok a szeme mellett. A legnagyobb természetességgel átöleli a válladat, a másik kezét pedig Stanley felé nyújtja. – Köszönöm, hogy nem hagyta unatkozni a feleségemet. Állandóan késésben vagyok, tudja, az üzlet. Bár tisztában vagy vele, hogy arcátlanul kihasználod a helyzetet, egy kicsit hátradőlsz, hogy jobban belesimulj megmentőd karjában. Mellparóka motyog valamit, aztán lemászik a székről. Ahogy kezet fognak, megrándul az arca, és eltűnt a fogpiszkáló a szájából. Titkon reméled, hogy lenyelte. Mellparóka vöröseslila képpel kullog vissza a pult végébe. – Helló, Miles vagyok – mutatkozik be új ismerősöd, és leveszi a kezét a válladról. – Én pedig hálás – feleled. A bőröd még mindig bizsereg, ahol megérintett. – Remélem, nem voltam túl szemtelen. – Megoldottam volna magam is, de köszönöm a segítséget – mosolyogsz rá. – Kétségem sincs felőle, hogy egyetlen pillantásoddal képes lettél volna megsemmisíteni, de őszintén szólva úgyis szükségem volt valami ürügyre, hogy bemutatkozhassak. Ígéretesen hangzik. De mielőtt még megkérdeznéd, nem inna-e veled valamit, meghátrál. – Sajnos most vissza kell mennem a kollégámhoz. Kicsit túlórázunk. – Ó, hogyne – nyögöd zavartan. Imádnád, ha veled maradna, de fogalmad sincs, hogyan add a tudtára. – Még egyszer köszönöm. – Nem, én köszönöm – feleli ő, és egy hosszú pillanatig mélyen a szemedbe néz, mielőtt visszafordulna az asztalához. Révetegen bámulsz utána. Tökéletesen szabott szövetnadrágot visel, egészen halvány csíkokkal barázdált ingének gallérgombját nyitva hagyta. Elegáns szerelés és nyilvánvalóan nem olcsó. Váratlanul visszapillant rád – lebuktál. Mosolyog és integet. Visszamosolyogsz, és a poharad után nyúlsz. Mintha kicsit kiszáradt volna a torkod. – Adhatok még egyet? – kérdi a pultos srác, miután egy hajtásra lehúzod a proseccót. Jólesnek a buborékok, de mivel szomjas vagy, inkább egy Perrier-t rendelsz. – Prosecco, Perrier… valaki nagyon mediterrán hangulatban van ma – jegyzi meg a fiúcska. Nahát, ez nem a szokásos duma! Kicsit alaposabban is szemügyre veszed. Még ebben a mesterséges fényben is mintha ragyogna a bőre. – Mit keres egy ilyen srác, mint te, ezen a helyen? – kérdezed, majd rájössz, hogy ez már kőkemény flörtnek számít. De sebaj. Majd a bubikra fogod. – Az unokatesómat helyettesítem – mondja. – És amúgy is jól jön a pénz, drágák a tankönyvek. – Csak nem egyetemista vagy?

– De igen, és könyörgök, ne kérdezd meg, mit tanulok! – Nem terveztem, de most már felcsigáztál. – Vallásfilozófiát. Keleti vallásokra szakosodtam – feleli szerényen. – Tényleg? Gondolom, ez nem jelenti karrierlehetőségek millióit, ha végzel… Komolyan néz rád. – Meglepődnél. Leginkább a nemzetközi békefenntartás érdekel, szívesen dolgoznék mondjuk az ENSZ-nek… Bejárnám a világot, tudod. Ez egyre érdekesebb. Angyali arc, ördögi test, és még agya is van mellé? Ráadásul tényleg a világbékéért akar küzdeni! Lassan és csábítóan rámosolyogsz – vállalva a kockázatot, hogy mindjárt csattan a bilincs a csuklódon fiatalkorú megrontása miatt. Igazából még többet is bevállalnál, mint egy mosolyt… De előbb irány a női szakasz. Ha vad flörtbe bonyolódsz egy kétségbeejtően cuki huszonévessel, jobb, ha előtte lecsekkolod a sminkedet. A mosdóban puha, nyugtató fények oázisa fogad. A tükör előtt egy másik nő igazítja épp a sminkjét. Micsoda drámai külső – ilyet nem mindennap lát az ember! Laza kontyba fésült, fényes hajfürtjeit korallfésű tartja össze. Két szemöldöke középen csaknem összeér, orcáján szépségpötty. Hosszú szoknyája lágyan simul a csípőjére, az anyaga meg-megcsillan a tompa fényben. Tuti, hogy valami vintage cucc, talán Valentino. Észreveszi a tükörből, hogy bámulod. Végigmér, majd – mint akinek tetszik, amit lát – rád mosolyog. Feszes csipkefelsőjében kirajzolódik tökéletes formájú melle, ami vagy immúnis a gravitációra, vagy a csaj a női nem történetének legdrágább, legaprólékosabban megtervezett melltartóját viseli. Mellette valahogy szürkének érzed magad a sima kis fekete ruciban – mint egy galamb, aki életében először találkozik pávával. – Bocsáss meg, hogy elfoglalom a tükröt – mondja. Finoman, nőiesen rekedt a hangja, és az összhatást egy kis akcentus is színezi. – Semmi gond, úgyis be kell ugranom még pisilni – osztod meg vele a tervedet, majd rájössz, hogy egy ilyen elegáns nő számára ez talán kicsivel több infó volt a kelleténél. Ismét rád mosolyog, te pedig sietve a vécéfülkébe menekülsz. Majd kiugrik a helyéről a szíved. Nem tudod kiverni a fejedből azt a szépségpöttyöt. Miután végeztél, kezet mosol, és előkapod a neszesszeredet. Ahogy sejtetted: a szemfestéked elkenődött, és egy kis rúzs sem ártana. – Imádom a hajadat! – veti oda neked a titokzatos nő, miközben a fésűd után kotorászol a táskádban. – Köszönöm – feleled, és önkéntelenül a fejedhez kapsz –, mondanom sem kell, hogy én pedig ölni tudnék a te hajadért. – Mindig így van ez. Folyton azt akarjuk, ami nem lehet a miénk – állapítja meg. Képtelen vagy levenni róla a szemed. Megdöbbenve tapasztalod, hogy egyértelműen

beindultál. Legszívesebben finoman végigfuttatnád a nyelved azon a szépségpöttyön… Erre nem számítottál! – Várj, van rajtad egy kis… na, majd én – mondja, azzal szembefordul veled, és határozottan a tenyerébe fogja az álladat, míg egy papír zsebkendővel letörli a szemedről az elkenődött festéket. Az arca olyan közel van a tiédhez, hogy alig kapsz levegőt. Teljesen elkábít az illata, az a balzsamos, egzotikus fűszerkeverék. A táskájába nyúl, majd előkap egy szemceruzát meg egy szemhéjpúdert, és meglengeti őket a szemed előtt. – Ugye, nem bánod? Hunyd le a szemed! Bár nem tudod pontosan, mire készül, engedelmeskedsz. Kissé beleborzongsz, ahogy a ceruzával finoman csiklandozza a pilláid tövét, majd ujjbegyével gyengéden eldolgozza a festéket. Aztán megismétli a műveletet, ezúttal palaszürke szemhéjpúderrel, a kontrasztot pedig egy világos árnyalattal emeli ki. Gyengéden dolgozza rá a szemhéjadra a finom port, egészen a szemöldökcsontodig. Olyan puha az érintése… és olyan nehéz higgadtnak maradni! Kissé csalódottan konstatálod, hogy alkalmi sminkmestered dolga végeztével hátralép. – Kész – jelenti be. – Nem vagy semmi, chica – teszi még hozzá, majd a tükörre mutat. Odapillantasz. Hála a füstös sminkednek, a szemed életében nem tűnt még ilyen hatalmasnak. Érdekes, amikor egyszer otthon megpróbálkoztál ezzel, úgy néztél ki, mint egy másnapos panda. Lehet, hogy a titokzatos nő valamiféle modell? Egyszer csak feléd nyújtja valószínűtlenül vékony karját, amelyen ezüst karkötők csörögnek, ujjaival finoman kinyitja a tenyeredet, és egy összehajtott cédulát tesz bele. – Szerintem ezt értékelnéd… Jó, hogy találkoztunk. Remélem, még látlak – mondja, majd felkapja a táskáját és magabiztosan, ringó csípővel az ajtó felé indul. – Köszi a szememet! – kiáltasz utána pár másodpercnyi késéssel. Ahogy kilép az ajtón, azonnal kihajtogatod a cédulát. Egy szórólapot nyomott a kezedbe, egy közeli galéria kiállításának a megnyitójáról. A képről egy női arc tekint rád, egészen szűk kivágásban. Hiszen ez ő! Azonnal felismered azt az igéző szemet. Ujjaidat végighúzod a lap aljára írt szövegen: Immaculata. Vajon ez a neve? Vagy ez a kiállítás címe? Esetleg a művészt hívják így? A táskádba csúsztatod a szórólapot, és kilépsz az ajtón. Újra a bárban vagy – ám a titokzatos nőnek már nyoma sincs. Talán már át is ment a megnyitóra. Újra a pultnál, újra kétségek között. Mit is keresel itt tök egyedül, puccparádéban? A szépséges bárpultos fiúcska épp el van foglalva egy csapat hangos vendéggel a pult másik végében, Mr. Igéző továbbra is elmélyülten diskurál a kollégájával. Maradhatnál még egy italra, vagy akár át is nézhetnél arra a kiállításra… ott legalább tuti van büfé! Ha úgy döntesz, maradsz még egy italra, hátha történik valami, lapozz ide! Ha úgy döntesz, hogy benézel a kiállításra, lapozz ide!

Úgy döntöttél, maradsz még egy italra, hátha történik valami Az angyalarcú bárpultos elindul feléd a Perrier-vel. Már el is felejtetted, hogy rendeltél egyet. Megköszönöd, majd a mobilodért nyúlsz, hogy dobj egy szemrehányó SMS-t Melissának. – Bocsásson meg – szólít meg egy mély hang. Ahogy felpillantasz, belefájdul a nyakad. Egy mamutfenyő áll előtted, de tényleg, minimum két méter magas, és majd egy méter széles a válla. Fekete öltönyt visel, melynek zsebéből vékony kábel fut a füléig. – Nem tudom, észrevette-e, de ma este itt van a Space Cowboys – mutat hüvelykujjával a VIP-rész felé. – Valóban? – préseled ki magadból zavartan, miközben megpördülsz a széken, és a nyakadat nyújtogatod, hogy odaláss. Biztos akkor érkezett a csapat, amikor te a sminkedet igazgattad. A VIP-helyiség mostanra megtelt, épp két pincérnő siet be pezsgősvödrökkel a kezében, a vörös bársonykordon mellett pedig egy gorilla vigyáz rá, hogy csakis a legfontosabb és legszebb vendégek juthassanak be. A tömegben megpillantod a frontembert, Jerryt, amint két modellcica csimpaszkodik belé két oldalról. Úgy viseli a szösziket, mint te a blézeredet. – Szóval, Charlie megkért, hogy kérdezzem meg, nem csatlakozna-e hozzá egy italra – – nyögi ki a pasas. – Tényleg? – hitetlenkedsz. Nyilván a frissen festett szemednek köszönheted a meghívást. Ha valaha az életben találkozol még egyszer azzal a titokzatos nővel a mosdóból, mindenképp meg kell köszönnöd neki. – Ő a dobos, igaz? – kérdezed, miközben a VIP felé nyújtogatod a nyakad, hátha kiszúrod a hódolódat. Igen, meg is van: egy bőrkanapén ül a gitárossal, akinek a neve valahogy épp nem akar az eszedbe jutni. Elkapja a tekintetedet, és feléd int. Gyorsan kihúzod magad, és a Perrier-d után nyúlsz, magadban azt kívánva, bárcsak valami erősebbet rendeltél volna. – Igazán megtisztelő. De ha Charlie a Space Cowboysból azt akarja, hogy csatlakozzam hozzá, egész nyugodtan emelje fel a seggét, és szálljon alá a pórnéphez ide, a való világba – feleled. – Majd ha ő kérdez meg, és nem a testőrét küldi, hogy végezze el a piszkos munkát, átgondolom. Már ne vegye magára – teszed egyértelművé az álláspontodat. – Nem vettem – feleli a kétajtós szekrény. Mintha egy aprócska mosolyt vélnél felfedezni a szája sarkában. – De ugye tényleg tudja, ki ő? – Az se érdekel, ha ő maga a méltóságos Vilmos herceg, ha akar tőlem valamit, tudja, hol talál – azzal kikandikálsz a kilátást eltakaró testőrhegy mögül, a tekinteteddel megkeresed Charlie-t, megvillantod a legördögibb, legszexibb mosolyodat, és felé emeled poharad. – Ahogy gondolja – feleli a szekrény, és most már határozottan vigyorog. Visszafordulsz a bárpult felé, a kezed kissé remeg.

A bár mögötti tükörben tisztán látod, mi történik a VIP-ben. A gorilla Charlie-hoz hajol, és a fülébe súg valamit, aki erre kissé megemeli a szemöldökét, majd előredől a kanapén, és egyenesen rád néz. Igyekszel közönyösnek mutatkozni, de azért kínosan ügyelsz rá, hogy behúzott hassal ülj. Charlie hátradől, és felkacag. Egy pillanatra sem veszed le a szemed a tükörről, és már látod is, ahogy kilép a képből, és komótosan a bár felé veszi az irányt. A hasad liftezni kezd. Kétség sem fér hozzá, hogy feléd sétál. Van pár másodperced, hogy begyakorold a meglepett arckifejezést. A legtöbben általában a frontemberre vannak rágerjedve, de te nem tartozok közéjük: van valami a dobosokban, ami mindig is felcsigázott. Talán, hogy általában igazi rosszfiúk. Charlienak félhosszú haja van, egy tincs hanyagul a szemébe lóg. Magas és vékony, a karját minden négyzetcentiméteren tetoválások borítják. Az egyik, valami szöveg, a vállától egészen a kézfejéig fut. Ahogy elképzeled, milyen lenne végigfuttatni rajta az ujjaidat, a tarkódon hullámozni kezdenek a pihék, mint a közönség egy rockkoncerten. – Helló – szólít meg, mikor melléd ér, és a bárnak dőlve feléd nyújtja a kezét. – Örülök a találkozásnak, a méltóságos Vilmos herceg vagyok. Bár előre eltervezted, hogy hűvös maradsz, nem tudsz uralkodni magadon: hangosan felnevetsz. Megrázod a kezét, pedig kissé izzadt a tenyered az izgalomtól. Az ujjai elnyelik a tiéd. – Jesszus, mekkora kezed van! – szalad ki a szádon, majd finoman bokán rúgod magad, amiért már megint hangosan gondolkodtál. – Hát, ja – válaszolja Charlie, és maga elé tartja a hatalmas kezeket, mintha életében először látná. – Tudod, mit mondanak a nagy kezű pasikról… Fülig vörösödsz. – Nana, mire gondolsz, te rossz kislány? Azt szokták mondani, hogy a nagy kezű pasik az igazán jó dobosok! – Valóban? – kérdezed ártatlanul. Egy merész elhatározással elkapod a kezét, és a két tenyered közé fogod. – Esküszöm, soha életemben nem láttam még ekkora kezet. Nem kerestek a Guinnessrekordok könyvétől? – viccelődsz, majd felfelé fordítod a tenyerét. – És ez az életvonal… minimum száz évet jósolok neked! – mondod mosolyogva, miközben végighúzod a kisujjad hegyét az életvonalán. – Látnod kéne a lábamat, az sem semmi – büszkélkedik, majd a bárpulthoz fordul, hogy rendeljen. – Szóval így mulat a pórnép? – Üdv a való világban! Tudod, nem gyakran esik meg velem, hogy egy férfi egy másikat küldjön oda, amikor akar tőlem valamit. Kicsit olyan érzésem volt, mintha visszacsöppentem volna az oviba. – Igazad van, kicsit arrogáns voltam. Mit szólnál, ha meghívnálak egy italra, engesztelésképpen? Igaz, egy ponton lehet, hogy szükségem lesz a kezemre, legalább a fizetéshez... Ekkor veszed észre, hogy még mindig szorongatod a kezét – gyorsan elereszted, mintha csak forró szenet tartottál volna a tenyeredben. A gondolatok úgy cikáznak a fejedben, mint a

buborékok a pezsgőben. – Köszönöm, egy ital jólesne. Az ujjaival gyors ritmust ver a bárpulton. A pultos fiú közelebb lép, de egy pillanatra hátrahőköl, amikor felismeri. – Mit hozhatok? – érdeklődik. Charlie rád pillant, a szeme huncutul csillog. – Két tequliát kérnénk. Naranccsal, nem citrommal. Már épp tiltakozni kezdenél, hogy te a magad részéről maradsz inkább a proseccónál, de Charlie felhúzza a szemöldökét, te pedig beletörődsz, hogy nincs más választásod: tequilázni fogsz egy Space Cowboyjal. Persze nincs is ezzel semmi gond: sanszos, hogy ő a legvonzóbb pasi a bárban, sőt talán az egész országban. És a keze… ó, az a hatalmas, szexi keze! Ez egy soha vissza nem térő alkalom, naná, hogy jöhet az a tequila! Ma éjjel te vagy Alice, ez pedig itt Tükörország, ami azt jelenti, hogy nemcsak jogod, de kötelességed őrültségeket csinálni, különben egy életen át bánkódhatnál, hogy vajon mit hagytál ki. Vagy mégsem olyan jó ötlet? Pontosan tudod, mi történik veled, ha tequilát iszol, pláne arra a pezsgő cuccra. A gátlásaid az erényeddel együtt repülnek ki az ablakon! Egyetlen pohárka – és nincs visszaút. Átpartizni az éjszakát egy rocksztárral? Egyszerre vagy izgatott és feszült a gondolattól. Charlie-ra mosolyogsz, és igyekszel eldönteni, hogy bólogass vagy inkább ingasd a fejed. Minden erőddel azon vagy, hogy higgadt maradj, pedig belül szikrázol, mint valami olcsó kínai tűzijáték. És mi lehet Mr. Igézővel, a sármos George Clooney-hasonmással? Ő és Charlie… tűz és víz. Még mindig habozol, de a pultos srác már tölti is a tequilát, majd egy csinos narancsszeletet biggyeszt a pohárra. Charlie eléd csúsztatja a varázsitalt, és tósztra emeli a poharát. Komoly kísértés… Ha úgy döntesz, hogy betequilázol a rocksztárral, lapozz ide! Ha úgy döntesz, hogy passzolod a tequliát és a rocksztárt, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy betequilázol a rocksztárral Miért is ne? Elvégre nem arról van szó, hogy feleségül kért, szó sincs romantikus lovaglásról a naplementében meg fehér fakerítéses kertes házról – pontosan tudod, milyen játékba mész bele. Ám ha ügyesen játszol, lehet még ebből örök boldogság …legalábbis ma éjszakára. – Igyunk a méltóságos Vilmos hercegre! – mondja Charlie, és a poharát a tiédhez koccintja. Felhajtod a tequilát, és érzed, hogy az alkohol erős ízétől grimaszba rándul az arcod. Mohón kapod a szádba a narancsot, és szívni kezded, hogy enyhítsd az égető érzést. Charlie elneveti magát, majd a pultra csapja a saját üres poharát, és ő is a narancsba harap. – Próbáltad már a „body shot”-ot? – kérdezi. Megrázod a fejed. Érzed, hogy a tequila lassan eggyé válik a véreddel, és átjárja a tested a forróság. Charlie kicsit közelebb hajol. Hogyan lehetséges, hogy minden pórusából sugárzik a szexualitás? Szexillata van – szex és tequila. Feléd nyújtja a kezét, és a füled mögé simít egy hajfürtöt. Megborzongsz az érintésétől, és képtelen vagy levenni a szemedet a karjáról – mintha éreznéd a belőle áradó forróságot. – Baromi egyszerűek a szabályok – hajol közelebb hozzád. Ismét átjár az édes borzongás. Az ajka egészen közel van a tiédhez, akár meg is csókolhatnád. – A számba veszem a narancsot, te pedig oda szórod a sót a testemen, ahová csak szeretnéd. Lenyalod a sót, lehúzod a tequilát, és kiharapod a számból a narancsot. Mehet? Talán jobb, ha nem próbálsz beszélni ebben az állapotban, ezért inkább csak finoman bólintasz. Lenyalni a testéről a sót… már a gondolattól is nedves leszel! Még jó, hogy vettél fel bugyit. – Hé, haver, jöhet még négy tequila, és ezúttal egy kis sót is kérnénk mellé! – szól oda a pultos srácnak. Négy?! Úristen, mire vállalkoztál? A pultos fiú kitölti az italokat, és elétek rakja őket. Charlie a sószóróért nyúl, és a kezedbe nyomja. – Te kezdesz – közli, mintha valamiféle versenyre készülnétek. – Hová akarod? Végigméred, de nem nehéz választani: a dobolástól izmos karját akarod! – Add a kezed – feleled számodra is meglepő magabiztossággal a hangodban. Érzed, hogy a mellbimbód nekifeszül a melltartód belsejének. Charlie mosolyogva bólint, majd fog egy szelet narancsot, és a fogai közé szorítja, úgy, hogy az édes gyümölcshús legyen feléd. Aztán kinyújtja a bal karját, amelyik nincs tele tetoválásokkal. Megragadod – a bőre mintha égetné az ujjbegyeidet. Farkasszemet néztek, miközben az

alkarjára szórod a sót. Fölé hajolsz, és végig a szemébe nézve lenyalod a sócsíkot, a nyelvedet az alkarjának feszítve, hogy minél jobban érezd a bőre ízét és illatát. Majd úgy döntesz, jár neked még egy menet, nehogy véletlenül rajta maradjon egy kis só. A bőre csodás pézsma- és verejtékízű. Kitágult pupillával, mereven néz rád, miközben a nyelved végigszalad a karján. Felhajtod az italt, ő pedig közelebb hajol, hogy kiharaphasd a narancsot a szájából. Átkarolod a nyakát, magad felé húzod, és szorosan az ajkára tapasztod a tiedet, majd beleharapsz a narancsba. Elengeded a karját. Az öledbe ejti a tenyerét, és finoman megszorítja a combodat. Borzongat a tequila, a közelsége, a keze a combodon és a bőre íze. Kicsit hátradőlsz, a narancs savanykás ízétől fintorogva, ami még a tequiláét is elnyomta. – Én jövök – mondja Charlie mélyen a szemedbe nézve, és megnyalja a száját. Annyira kívánod, hogy ha megérintene odalent, valószínűleg másodpercek alatt elélveznél. – Azt hiszem, a nyakadat választom – jelenti be, miközben még mindig farkasszemet néztek. Nagyot nyelsz, ahogy feléd nyújtja a karját, a füled mögé simítja a hajadat a válladról, és finoman megérinti a nyakadat. – Itt – mondja. Tetőtől talpig libabőrös leszel, ahogy még közelebb hajol. – Jobb, ha előbb megnyalom, másként nem tapadna meg rajta a só, nem igaz? – kérdi. Bólintasz. A bőröd szomjazik az érintésére. Oldalra billented a fejed, hogy minél közelebb érezhesd magadhoz. Egyik kezével megtámasztja a nyakadat, majd a kulcscsontodtól egészen a füledig végignyalja a bőrödet. Ezután a narancsért nyúl, és az ajkaid közé teszi, hogy nemsokára kiharaphassa onnan. A sót a nyakadra szórja. Gyengéden szorítja a karodat, miközben forró nyelve végigsiklik a sócsíkon, a dekoltázsod vonalától a válladon keresztül egészen a füledig. Ha nem hagyja abba egy percen belül, könnyen lehet, hogy pusztán ennyitől elélvezel. – Azt hiszem, kihagytam egy részt – suttogja a füledbe, és visszatér a kulcscsontodhoz, majd finoman harapdálva a bőrödet, ismét végigsiklik a nyelve a nyakadon. Úgy érzed, elájulsz a gyönyörtől. Kaján mosollyal, mint aki jól végezte dolgát, felhajtja a tequilát, majd magához húz, hogy kiharapja a narancsot a szádból. Ahogy a szádhoz ér, érzed a só és a tequila ízét az ajkain. Még el tudtad volna viselni egy darabig a közelségét, de elenged, és a szemedbe néz. – Mit szólnál, ha átmennénk a szállodámba? Van még pár testrészünk, amin kipróbálhatnánk a dolgot – mondja, és a pultra csapja az üres poharat. Ha a rocksztárral tartasz a szállodájába, lapozz ide! Ha úgy döntesz, hogy inkább elbúcsúzol a rocksztártól, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy a rocksztárral tartasz a szállodájába A kandalló mellett térdelsz a földön, egy puha, süppedős szőnyegen. „Milyen közhelyes… Vajon minden rocksztárnak van kandallója?” – gondolod magadban. Egy biztos: ilyen fényűző luxuslakosztályt csak egy igazi nagymenő engedhet meg magának. A hotel egy egész emeletét elfoglalja! Láthatatlan hangfalakból lüktet a zene, olyan, mintha a falakból és a plafonból szólna. A dal nem ismerős, de a mély, erőteljes basszus elvarázsol. Charlie eléd térdel, és egyetlen könnyed mozdulattal felhúzza a ruhádat, és segít kibújni belőle anélkül, hogy volna időd felfogni, mi is történik. Gyengéden hátradönt, a puha, bolyhos szőnyeg finoman csiklandozza a meztelen hátadat. – Ne mozdulj! Nem fog fájni – utasít rekedt hangon, te pedig beleborzongsz, ahogy a tequilát a köldöködbe tölti. – A kérdés már csak az, hová szórjam a sót. Hová is… – súgja ráérősen, miközben végighúzza az ujját a köldököd vonalán, egészen a lila tanga csipkeszegélyéig. – A „body shot” első szabálya – kapja el az ujját, épp, amikor már élvezni kezdted az érintését. – Kézzel tilos! Finoman ráharap a melltartód csipkéjére, és lassan lehúzza, fogai súrolják a mellbimbódat. Levegő után kapkodsz – a bimbód olyan kemény és érzékeny, hogy legszívesebben vonaglanál a gyönyörtől, de nem moccansz, nehogy kilöttyenjen a tequila. Miután félrehúzta a melltartót a jobb melledről, vadul megnyalja a mellbimbódat. Egy szelet narancsot tart a szád, te pedig ráharapsz. Finoman a melledre fúj – ott, ahol végignyalta. Még feszesebb lesz a bimbód, a tested tűzforró, és érzed, ahogy a pihék a tarkódon az égnek merednek. A mellbimbódra hinti a sót, te pedig sóvárogva várod, hogy lenyalja rólad. Amikor már épp úgy érzed, hogy egy másodpercig sem bírod tovább, a melledre hajol, és gyorsan lenyalja a sót – kicsit túl gyorsan is, igazán elidőzhetett volna hosszabban. Az öledbe ejti a fejét, te pedig önkéntelenül is megfeszíted a hátad, ahogy mélyen a köldöködbe nyal, és kiszürcsöli belőle a tequilát, a nyelvével mohón gyűjti össze az utolsó cseppeket is. A testednek ideje sincs reagálni, a következő pillanatban már négykézláb áll feletted, két karja a fejed mellett, és vadul kiharapja a gyümölcsöt az ajkaid közül. A narancsszelet egy másodperc alatt eltűnik – aztán hevesen megcsókol. Ahogy a testednek feszíti a csípőjét, a farmerján keresztül is érzed kemény farkát a lábad között. A bugyid teljesen átnedvesedett. Mohón csókolóztok, a nyelvetek egymásba fonódik – még mindig érzed a tequila és a só ízét. Az ágyékának feszíted a csípődet, kétségbeesetten vágysz rá, hogy mélyebben érezd magadban. Meztelen lábadat a combja köré fonod, és magadra húzod, hogy egészen közel érezd a

keménységét. „Elég ezekből a hülye ruhákból, érezni akarom a bőrét” – mondod magadban. Váratlanul hanyatt fordítod, letepered, és lovagló ülésben az ölébe helyezkedsz. Villámgyorsan nyúl a hátad mögé, hogy kikapcsolja a melltartódat, és kiszabadítsa a melledet. Ez nem fair! Szinte teljesen meztelen vagy, ő viszont gyakorlatilag tetőtől talpig fel van öltözve! Megragadod a csuklóját, és a tarkója mögé szorítod a karját. Megpróbál a mellbimbód után kapni, de húzni akarod egy kicsit. – Most én jövök – zihálod, a medencédet szorosan nekipréselve. Alig tudod visszafogni magad, ahogy megérzed a farka keménységét. Tudod, hogy elég, ha csak egy kicsit közelebb jön, vagy ha csak még egy percig érzed a nadrágján keresztül, és elélvezel. De még nem akarsz elmenni – más terveid vannak. Felemeli a fejét, hogy megcsókoljon, de csak egy másodpercig engeded neki, aztán elkapod a fejed. Most te diktálsz. A puha szőnyegen térdelve a lábad közé fogod a csípőjét, majd elereszted a csuklóját, és egy mozdulattal lehúzod, szinte letéped róla a pólót. Aztán lassan, gyengéden végigcsókolod izmos mellkasát, közben egy-egy pillanatra finoman a fogaid közé szorítod a mellbimbóját, ő pedig mély, szinte morgó hangon nyög fel a kéjtől. Gyors mozdulattal gombolod ki a farmerját, és ahogy kezded lehúzni róla, előkerül hatalmas, kőkemény férfiassága – valószínűleg a legnagyobb, amit valaha láttál. Kicsit még meg is ijeszt a gondolat, hogy nemsokára benned lesz. Felemeli a fejét a szőnyegről, és büszke mosoly ül ki az arcára. – Ne mozdulj – szólsz rá, és tequilát löttyintesz a köldökébe… egy kicsit túl sokat is. Nézed, ahogy az ital végigcsorog a testén, minden irányba. Kis patakokban folyik le az ágyékán, végig a fekete szeméremszőrzeten. Mellé fekszel, és felemeled a sótartót. Sóvárgó pillantást vet rád, te pedig a kezedbe fogod a farkát és végignyalod, egészen a tövétől a csúcsáig, a másik kezeddel közben gyengéden masszírozva a golyóit. Majd megismétled a műveletet, ezúttal visszafelé, a makktól a farka tövéig. Ő lehunyt szemmel, kéjesen nyögdécselve tekergőzik, csaknem kilöttyentve a tequilát a köldökéből. Most a te kezedben van a gyeplő, és minden pillanatát élvezed. Elfojtva a lihegését, a szájába tömöd a narancsot. Egy vékony csík sót szórsz a férfiasságára, oda, ahol az előbb megnedvesítetted, és ahogy lassan végignyalod, közben a nyelveden érzed, hogy lüktet benne a vér. Kiiszod a tequilát a köldökéből, a nyelveddel összegyűjtesz minden egyes cseppet. Aztán újra fölé hajolsz, és kiharapod a narancsot az ajkai közül. Élvezed, ahogy a gyümölcs leve a torkodra érve megédesíti a tequila zamatát. Charlie képtelen türtőztetni magát. A hátadra fordít, a karodat a szőnyegnek szorítja, és körkörös mozdulatokkal döfködni kezd a farkával. – Magamban akarlak érezni – liheged. Nem bírsz tovább várni. Ahogy lehúzza rólad a lila tangát, átvillan az agyadon, mekkora mázli, hogy nem az alakformáló bugyit vagy a kinyúlt pamutalsót választottad! Érzed, ahogy a makkja a puncidhoz ér.

– Finoman… – suttogod. – És óvatosan – teszed még hozzá kicsit felemelve a fejedet, ahogy eszedbe jut a védekezés, ő pedig bólint, és a földön heverő farmer zsebébe nyúl egy gumiért. Egyik kezén megtámaszkodva előretolja a csípőjét, és a farkára simítja a gumit, te pedig visszafekszel a szőnyegre. Izgatottan kapkodod a levegőt. – Finoman – ismétled halkan, és széttárod a lábadat. Készen állsz. Lassan beléd nyomja a férfiasságát. Olyan nedves vagy, hogy eleinte könnyedén beléd csúszik, de ahogy egyre mélyebbre hatol, érzed, hogy feszíti a puncidat. Végül egészen magadban érzed. Önkéntelenül megfeszíted a hátadat, őrülten élvezed, ahogy lüktet benned – eleinte gyengéden, majd egyre gyorsabban és erősebben. Nem sok hiányzik, hogy túl nagy legyen neked, de olyan jól bánik a farkával, hogy nem kell leállítanod. Ahogy felgyorsul a ritmus, egy pillanatra kicsusszan belőled, te pedig kihasználod a lehetőséget, hogy hasra fordulj. Térdre ereszkedsz, és az égnek emeled a fenekedet, ő pedig felnyög a gyönyörtől, ahogy közelebb mászik hozzád, hogy berakja. Érzed, ahogy mélyen dolgozik benned, egyre jobban ingerelve a G-pontodat, és ebben a pillanatban tudod, hogy pontosan erre vágytál. A térded remegni kezd, ahogy egyre durvábban, mélyebbre és gyorsabban hatol beléd, és érzed rajta, közel van egy vad orgazmushoz – ahogy te is. Hirtelen megragadja a csípődet, és a fenekedre csap, te pedig nem bírod tovább, egészen a farka tövéig tolod magad, és minden egyes lökésnél ráfeszítesz. Még egy lökés, még egy, és megérkeztél: a szemed felakad, a lábujjaid tízfelé állnak, a puncid pedig milliószor és milliószor húzódik össze, ahogy egyszerre elélveztek. Te a torkod mélyéről felnyögsz, ő pedig üvöltve szorítja a csípődet, és ismét a fenekedre csap hatalmas kezével – ettől még hosszabban, még erőteljesebben éled át az orgazmust. Mikor már épp érzed, hogy reszkető térded képtelen tovább megtartani mindkettőtök súlyát, lassan hátracsúszik, és lihegve melléd hever a szőnyegre. A tested fénylik a verejtéktől. Háttal fekszel neki, ő pedig egészen közel húz, a karját szorosan köréd fonja. Tökéletes kielégülés. A fejed kellemesen zsong a tequilától és a gyönyörtől, a lábad pedig még mindig remeg, mintha csak egy földrengés utórengései futnának végig a testeden. Mikor kissé összeszeded magad és lassan kinyitod a szemed – mintha száz évbe telt volna –, kirajzolódik előtted a karjára írt tetoválás. Nem is volt még alkalmad elolvasni, csak a másik karját nyaltad végig. I don’t know where I’m going from here, but I promise it won’t be bo-ring, azaz „Nem tudom, hová megyek innen, de ígérem, nem lesz unalmas”. Mosolyogsz, ahogy megérzed, hogy ismét keményedni kezd. Finom, körkörös mozdulatokkal nyomja a fenekednek a farkát. – Tudod, mit kéne csinálni? – kérdezi, miközben ujjaival gyengéden dobol a karodon. – Mit? – kérdezed csodálkozva. Hogy a fenébe akarhat még bármit? Igazán lenyűgöző a lendülete! – Nem hiszem el, hogy máris készen áll egy következő körre! Vigyorogva vállat von, majd önkéntelenül egy kis műanyag tasakra téved a tekintete, ami a farmerja zsebéből eshetett ki, amikor előhúzta a gumit. A zacskó tele van kék kapszulákkal.

Pontosan tudod, mi az, hiszen tele van az ilyen témájú spamekkel a postafiókod. Megköszörüli a torkát, és sietve rádobja a farmert az árulkodó zacsira. Kicsit csalódott vagy. Egy rocksztár, aki Viagrát szed? Nem éppen ez a kép élt róluk a fejedben. – Nem akarsz egy kicsit vadulni? – Vadulni? – kérdezed kissé félve. – Ja – mondja, és magához szorít. – Valami mást… egy kicsit… tudod… perverzkedni. – Az attól függ, hogy mi jár a fejedben – feleled, és aggódni kezdesz, miféle elfajzott cirkuszi mutatványra készülhet ez a pali. – Arra gondoltam, zuhanyozhatnánk együtt. A lakosztály fürdőszobája valami döbbenetes. Elképesztő a kilátás a városra. Ha úgy döntesz, hogy lezuhanyozol a rocksztárral, lapozz ide! Ha kimerült vagy, és inkább hazamennél, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy lezuhanyozol a rocksztárral Fellélegzel. Csak egy kis zuhanyzós szex – ezt azért még nem neveznéd perverznek. Viagra ide vagy oda, ezt nem utasíthatod vissza: közös fürdőzés egy rocksztárral egy luxuslakosztályban, csodálatos panorámával. Ráadásul meglehetősen forró és sikamlós élményeken vagy túl, jólesne a hűvös vízsugár a bőrödön. Ahogy elképzeled, hogy a hatalmas kezek átmasszírozzák a testedet a szappannal, azonnal benedvesedsz. – Jól hangzik – feleled, és megfordulsz, hogy megcsókold, majd az állkapcsától egész a nyakáig futtatod a nyelvedet. A tenyerébe fogja az egyik melledet, és lágyan két ujja közé csípi a mellbimbódat. A tested még mindig érzékeny az eget rengető orgazmus után, így minden egyes érintése édes szenvedést okoz. Feltápászkodik, és feléd nyújtja a karját. – Gyere! A karjába csimpaszkodva felállsz, majd követed őt a hatalmas hálószoba felé. A gigantikus, padlótól plafonig érő ablakok mögött ékszerként csillognak a város éjszakai fényei. A szoba közepén kör alakú ágy kapott helyet. Charlie megragadja a kezedet, és a fürdő felé húz, amelynek hatalmas ajtaja közvetlenül a hálóból nyílik. Lenyűgöző – ez a fürdőszoba nagyobb, mint az egész lakásod! A padlózatot óriási márványtáblák alkotják, az egyik fal pedig teljes egészében üvegből van, látni engedi a város gyémántragyogását. Még mindig a kezedbe kapaszkodva kinyitja a zuhanyzó ajtaját, belép, és maga után ránt. Bőven van hely mindkettőtöknek, sőt egy márványpadra is leülhetsz, ha csodálni akarod a város és az éjszakai égbolt fényeit. Ahogy megnyitja a csapot, több tucat vízsugár kezd cikázni a testeden, különféle magasságokból, minden irányból. Még mindig fel vagy tüzelve, így mennyei érzés kissé lehűteni magad. Magához húz, és hosszasan megcsókol, közben pedig érzed, ahogy a víz apró patakokban folyik végig a testeden. A lábad még mindig kicsit gyenge – ő azonban már érzékien masszírozza a hátadat a selymes, hűvös szappannal. Egész testeddel a mellkasának dőlsz. A szappant lágyan átcsúsztatja a fenekeden, majd a puncidhoz ér, amely minden érintésre lüktetni kezd. – Uramisten – lihegsz, és érzed, hogy a térded remegni kezd. Felpillantasz. Charlie vizes haja a homlokára tapad, kicsit hülyén néz ki. Ráadásul úgy fest, szempillaspirált használhat, és nyilvánvalóan nem vízállót, a szeme körül ugyanis elkenődött a fekete festék. Hátralépsz, és megdöbbenve nézed, ahogy a karjára írt, tetoválásnak hitt David Bowie-idézet is lassan elmaszatolódik, majd a tollvonások eltűnnek a vízsugár alatt.

– Bébi – néz rád komoly tekintettel. Mivel hirtelen nem tudsz megszólalni, csak bólintasz. – Megtennél nekem valamit? A korábbi aggodalom ismét feléled benned. – Van valami, amit nagyon szeretek… Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik, de engem totál beindít – mondja. – És ha adsz neki egy esélyt, szerintem neked is bejön majd. Megköszörülöd a torkodat. – Mi az? Olyan rossz csak nem lehet, nem igaz? Még ha sminkeli is magát, Viagrát szed és kamu tetkói vannak, mégiscsak ő a Space Cowboys dobosa. Mindennel együtt még mindig elképesztően dögös, és a szex is fantasztikus volt. Biztos vagy benne, hogy akármire is vágyik, nem lesz gondod vele. Még ha nem is repesel érte, legfeljebb új tapasztalatokat szerzel. Megmarkolja a csuklód, mélyen a szemedbe néz, és szinte könyörgő hangon azt mondja: – Azt akarom, hogy pisálj le. Mély levegőt veszel, és hosszan bent tartod, mielőtt kifújnád – már csak azért is, hogy véletlenül se kezdj grimaszolni. Új tapasztalat, új tapasztalat, új tapasztalat – ismételgeted magadban. – Micsoda? Ha mázlid van, félreértetted. – Iszonyúan, kőkeményen, elképesztően felizgatna, ha rám hugyoznál – ismétli reményteli hangon. – Ööö… azt akarod, hogy pisiljek a testedre? Eddig azt hitted, ilyesmit csak medúzacsípés miatt, vészhelyzetben szoktak csinálni. Charlie bólogat, és megvillantja a legszexibb mosolyát. De most valahogy már nem tűnik olyan vonzónak, a mosómaciszemével meg a lenyalt hajával – mióta leázott róla a zselé, egyértelműen látszik, hogy kopaszodik. – Aha. Meglátod, baromi szexi lesz! Leülök a padra, te pedig fölém állsz, és rám pisálsz, ahová csak akarsz. Te döntöd el, hová. Engedd el magad. – Hm… – tétovázol. – Csak az a baj, hogy épp semmiféle pisi nincs úton… De tudod, mit? Iszom egy pohár vizet, aztán mindkettőnknek hozok egy kis pezsgőt. Úgy tuti sikerülni fog. Jól hangzik? A szeme felragyog. – Döbbenet – mondja szinte sikítva. – Basszus, te valami elképesztő vagy! Ígérem, felejthetetlen lesz! Rámosolyogsz, és finoman szájon csókolod, majd kilépsz a zuhanyzóból. – Várj meg itt, te vadállat! Egy perc, és jövök! Ahogy kitipegsz a fürdőből, visszapillantasz rá – épp léggitározik a zuhany alatt.

A nappaliba sietsz, minden egyes lépéseddel víztócsákat hagysz magad után. Felkapsz egy takarót a kanapéról – drágának tűnik, de kit érdekel –, és megtörülközöl. Felkapod a bugyidat a földről, a nedves testedre húzod a ruhádat, kézbe kapod a cipődet és a táskádat, majd észrevétlenül kislisszolsz az ajtón és csendben behúzod magad mögött. Beszállsz a liftbe, és kirobban belőled a röhögés, mert elképzeled, ahogy Charlie mazsolává aszalódik a zuhany alatt. Bár láthatnád az arcát, amikor rádöbben, hogy nem mész vissza! Micsoda fura pali! Ideje hazamenni, ahol vár egy jó film és egy nagy tál popcorn! Bár még ahhoz sincs késő, hogy beugorj Melissához – ezt a sztorit nem fogja elhinni! Ha egyenesen hazamennél, lapozz ide! Ha hazafelé menet beugranál Melissához, hogy elmeséld az őrült éjszakát, lapozz ide!

Fáradt vagy, inkább hazamennél Nagyot ásítasz, és nyújtózkodsz egyet. Jóleső fáradtság tört rád. Érzed, ahogy Charlie újra megkeményedő farka a hátadnak szegeződik. Ez biztosan csak egy álom, de szerencsére egy meglehetősen izgalmas álom: egy hétköznapi lány a híres rocksztárral egy süppedős szőnyegen, az éjszakai város fényeiben úszó luxuslakosztályban! Ha valaki megcsípne, biztosan felébrednél, ez az egész pedig egy szempillantás alatt eltűnne. A tökéletes éjszaka tökéletes fináléja az volna, ha most együtt bedőlnétek az ágyba, és elaludnátok. De ez a gumibot, ami a hátadat döfködi, és a zacskó Viagra, ami a padlón hever, nem épp efféle folytatást ígér. Ebben a srácban van még néhány kör. De a sok pezsgő, a még több tequila, a szuperintenzív szex után… ez az este már így is elég kemény volt. Bár nem lenne rossz újra magadban érezni a hatalmas farkát, túl kimerült vagy ahhoz, hogy rávedd magad a dologra. És különben is, miféle rocksztár az, aki Viagrára szorul? Ez azért elég gáz. – Tudod, mit? – Mit? – kérdez vissza vigyorogva. – Életem egyik legfantasztikusabb estéje volt, de azt hiszem, nekem mára ennyi. Határozottan és gyorsan megcsókolod, majd felpattansz, és a ruhád után nyúlsz, mielőtt még visszaránthatna a padlóra. – Mindent köszönök. Hitetlenkedve néz rád. – Úgy érted, hogy nem maradsz éjszakára? Megrázod a fejed, ő pedig bambán bámul rád, miközben magadra kapod a ruhádat és a cipődbe bújsz, végül a lila tangát és a melltartódat a táskádba csúsztatod. – Találkozunk még? – kérdezi majdhogynem könyörgő hangon. – Talán – feleled sejtelmes mosollyal, majd az ajtó felé sietsz. Itt az ideje hazaindulni. Talán egy forró csokira még beugorhatnál a kedvenc kávézódba, úgyis sokáig nyitva van. Ha egyenesen hazamennél, lapozz ide! Ha beugrasz a kávézóba hazafelé menet, lapozz ide! Ha úgy döntesz, még sincs kedved hazaindulni, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy passzolod a tequilát és a rocksztárt Ahogy ránézel a tequilás pohárra, émelyegni kezd a gyomrod. Valahogy nem tűnik jó ötletnek. Charlie reménykedve néz rád, miközben neked millió gondolat kavarog a fejedben. Például hogy hány nőt dughatott már meg eddigi élete során. Nem lennél több mint egy újabb trófea, egy újabb megnyert csata… Ráadásul ez az arrogáns seggfej még a nevedet se kérdezte meg! Ennyire el van szállva magától. Nem, ez a srác nem a te eseted. Hatalmas kéz ide vagy oda, semmi sem kiábrándítóbb egy öntelt pasinál. – Köszönöm – csusszansz le a bárszékről. – De talán majd máskor. – Elmész? – kérdi. Látszik rajta, mennyire megdöbbent, hogy valaki nemet mondott neki. Bólintasz. Megfordul a fejedben, hogy talán még soha senki nem utasította vissza, hiszen láthatóan fogalma sincs, hogy reagáljon. A kijárat felé sétálsz. Mielőtt elhagynád a bárt, még visszapillantasz rá – máris összeszedett két szőkét, akiknek lenyomhatja a torkán a tequilát. Mosolyogva állapítod meg: jól döntöttél. Ahogy kilépsz az utcára, megcsap az éjszaka kellemesen hűvös, tiszta levegője. És most mi legyen? Bárcsak ne kellett volna Mr. Igézőnek visszasietnie a megbeszélésre! Volt a pasiban valami megmagyarázhatatlanul vonzó. És az a titokzatos nő a mosdóban… Jó lenne meginni vele egy italt. Oda kéne menni a kiállításra, hátha még ott van. Vagy akár haza is mehetnél, hogy magadban folytasd a bulit – eszedbe jut az éjjeliszekrényed fiókjába rejtett doboz: a vibrátor, amit még ki sem csomagoltál. Mi is volt a neve? Tapsi? Ja, nem, Nyuszi! Két barátnődtől kaptad még tavaly, a szülinapodra. Azt mondták, poénból, de te pontosan tudtad, hogy igaziból nem viccnek szánták. Az elmúlt pár évben annyira rágörcsöltél a karriered építésére, hogy a barátaid már aggódni kezdtek érted. Sosem próbáltad… De ki tudja, talán a ma éjszaka a tökéletes alkalom? Így legalább biztos lehetsz benne, hogy az éjszaka „happy end”-del végződik… Ha még nincs kedved hazamenni, de a kiállítás sem csigáz fel, lapozz ide! Ha oda akarsz érni a kiállításra, mielőtt még bezár, lapozz ide! Ha a Nyuszid hívó szavára hazasietnél, lapozz ide!

Úgy döntöttél, még korai lenne hazamenni Az órádra pillantasz: már vagy negyedórája, hogy megrendelted a taxit. Kezd bosszantani a dolog. Azt mondták, öt perc alatt ideér, de ez valahogy a világtörténelem leghosszabb öt percének tűnik. Egy csapat vihorászó csajszi lép ki a bárból platform cipőben, és véletlenül oldalba löknek, ahogy összekapaszkodva elhaladnak melletted. A táskádba nyúlsz a telefonod után, de megakad a szemed a szórólapon, amit a lánytól kaptál a mosdóban. Előhalászod, és alaposan szemügyre veszed. Immaculata… milyen rejtélyes és szexi cím! Pláne így, a mosdóban megismert nő igéző szeme fölé nyomtatva. Megnézed a galéria címét: alig pár háztömbnyire van innen. Akár oda is sétálhatnál, a magas sarkú sem akadály. Két srác fütyül utánad az utca túloldaláról. – Minden rendben, édes? Egyikük a tökét markolászva üvölti: – Vetkőzz le, édes, és boldogan halok meg! Mellparóka ma estére már épp elég volt, semmi kedved egy újabb paraszttal elnézőnek lenni. – Tényleg? – kiáltasz vissza. – Ha meg te vetkőznél le, én a röhögéstől halnék meg! Meglepve tapasztalod, hogy behúzott nyakkal továbbsietnek – ennyire azért nem volt frappáns a visszavágásod. – Minden oké? Felnézel, és megpillantod a mamutfenyő pasit korábbról, a Space Cowboys testőrét. Ez legalább megmagyarázza, miért iszkoltak el olyan gyorsan azok az idióták az utca túloldaláról. – Helló! Persze, minden szuper. Kivéve, hogy a taxisok egy másik időzónában élnek, ahol öt perc fél óra alatt telik el. A gorilla elneveti magát, és melléd ül a padra a bár épülete előtt. – Szóval… Úgy döntöttél, hogy nem partizol Charlie-ékkal? – Ugye nem azért küldött ki ide, hogy visszaráncigálj? – Isten ments! Annyit azért nem fizet, hogy ilyesmit kérhessen! – Tudod, jó fej volt, meg minden… de igazából nagyon nem az én típusom. – Hát, hiába a főnököm, azt kell mondjam: jó döntés volt. – Én is azt hiszem, de köszi a megerősítést – feleled. – Szívesen hazaviszlek – mondja, és az úttest felé bök. – Nem fognak hiányolni odabenn? – Áh, épp elzavartak egy körre. Oda viszlek, ahová csak akarod. Itt egy jó darabig nem lesz szükség a szolgálataimra. – Egy körre?

– Ja, egy körre. – Afféle drogbeszerző körútra? – Olyan srácnak tűnök, aki ilyesmiért szaladgál? – Hááát… – Ne aggódj, teljesen ártalmatlan dolog. Bízhatsz bennem. Exzsaru vagyok. – Ó, értem! És gondolom, rocksztárok után rohangálni jövedelmezőbb, mint begyűjteni a részegeket az utcáról vagy gyilkosságokat felgöngyölíteni? – Annak is megvannak az előnyei – mondja, és vállat von. Előkap egy aprócska távirányítót, és a járdaszegély felé tartva megnyom rajta egy gombot, mire egy mesésen fénylő, fekete sportautó diszkréten megvillantja a lámpáit. Leesik az állad – ő pedig vigyorogva figyeli a reakciódat. A kocsi olyan lapos, hogy a Batmobil távolsági busznak nézne ki mellette, ragyogó, ezüst dísztárcsái vannak és egyedi fényezése. – Ez egy 350Z? – kérdezed. Elismerően bólint. – Értesz az autókhoz? – Ez a limitált szériás Gran Turismo, igaz? Úgy tudtam, csak pár száz darab készült belőle. – Honnan a francból tudsz te ilyeneket? – kérdezi döbbenten. – De egyébként bingó, ez ő, személyesen. – Kétszázötven extra lóerővel? Totál letaglóztad. Te pedig halálosan élvezed, hogy villogtathatod a tudásodat. Azt persze nem árulod el, hogy csak azért ismered fel a kocsit, mert az exed őrült Top Gear-fanatikus volt, és állandóan a hülye sportkocsikkal zaklatott. – Sajnos nem saját – mondja a pasi. – De Charlie rendszerint túl részeg ahhoz, hogy vezesse, úgyhogy többnyire enyém a kormány. Váratlanul megcsörren a telefonja. – Bocsi, ezt muszáj felvennem. Egy perc az egész. Utána oda viszlek, ahová csak akarod. Elsétál a sarok felé, hogy nyugodtan tudjon beszélni. Elképzeled, ahogy áthasítotok a városon, kettesben, ebben a gyönyörűséges kocsiban. Amúgy, kocsi ide vagy oda, a srác sem rossz... Nemcsak hogy hatalmas, de ránézésre látszik, hogy gyúr, sőt mintha a teste minden egyes négyzetcentimétere csakis izomból állna. Egy taxi csikorgó kereke zavarja meg a gondolataidat. Végre megjött! A sofőr kiszáll, és az autó tetejére könyököl. – Nocsak! Letelt az örökkévalóságig tartó öt perc? – ripakodsz rá csípőre tett kézzel. Zavarodott képpel pillantgat egy papírfecnire, onnan pedig rád. – Ő… Cornetto úr? – Micsoda?! Fél órával ezelőtt hívtam egy taxit, azt mondták, öt perc, és most még a név sem stimmel? – Sajnálom, hölgyem, de itt valami tévedés lesz. Ezt a kocsit egy bizonyos Cornetto úr

rendelte. – Aki én lennék – hallatszik mögüled egy hang. Ahogy megpördülsz, hogy jól lecseszd a bunkót, aki el akarja csaklizni a taxidat, egyből elakad a szavad. Mr. Igéző az, aki megmentett Mellparókától. A cédrus- és nemesbőr-illatú pasas. Így, közelebbről megnézve még az igazi George Clooney-t is kiüti a nyeregből. Mi is volt a neve? Miles! – Ó, te vagy az – szalad ki a szádon, majd egyből elvörösödsz. Ilyen bénán még életedben nem próbáltál beszélgetést kezdeményezni. – Minden rendben? – néz rád, majd a taxisofőrre. – Minden csodás, épp várom a taximat, de ez nyilvánvalóan nem az. – Nos, semmi sem történik véletlenül… Mi lenne, ha megosztoznánk rajta? – Nem… igazán nem akarom rád tukmálni magam. Egyébként is, már megoldódott! Ő hazavisz – böksz a hevesen gesztikuláló kidobóember felé. – Ráadásul ma már megmentetted az életemet egyszer. – Biztos vagy benne? Eléggé úgy fest, hogy a barátodnak más dolga akadt. Olyan vonzó ez a pasi, hogy súlyos erőfeszítés nem bámulni. Zavartan tördeled a kezedet, és csak most veszed észre, hogy még mindig benne szorongatod a kiállítás szórólapját… Ha hagyod a srácokat, és inkább átsétálsz a kiállításra, lapozz ide! Ha taxiznál egyet a George Clooney-hasonmással, lapozz ide! Ha hazaszáguldanál a sportkocsival és a testőrrel, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy elmész a kiállításra A galéria bejárata felett a szórólapról jól ismert fotó fogad gigantikus méretben, rajta a mágikus szó: Immaculata. Egészen biztosan jó helyen jársz. Ahogy belépsz a kiállítóterembe, tompa fény fogad – csupán a képekre szegezett spotlámpák világítanak élesen. A terem nincs tele, de azért sokan vannak: kisebb társaságok szürcsölik a pezsgőt, nézegetik a képeket és átszellemülten csevegnek a művészetről. Közelebb lépsz az egyik képhez. Georgia O’Keefe buja virágfestményeire emlékeztet: ez is pont úgy néz ki, mint egy vagina. A húsrózsaszín bimbó a megtévesztésig hasonlít egy valódi puncira. Ahogy közelebb hajolsz, hogy alaposabban is szemügyre vedd a képet, meglepetésedben kis híján felsikoltasz. Óvatosan körbenézel, kíváncsi vagy, vajon más is észrevette-e, amit te, és ha igen, vajon őket is hozzád hasonlóan letaglózta-e a felfedezés. Majd újra visszafordulsz a kép felé. Igen, a falat minden kétséget kizáróan egy hatalmas punci díszíti. De mi van, ha mégsem? Mi van, ha csak a piszkos fantáziád szórakozik veled? A következő fotó talán választ tud adni a kérdésre. Kíváncsian továbblépsz. Jesszus, ez meg egy meztelen nő ágyéka a csípőjétől a combjáig! A lazán szétterpesztett lábak között tisztán látszik a sötét, sűrű, fényes szeméremszőrzet. A modell egyik kezét könnyedén a combja belső ívére támasztja. Döbbenten állsz a fotó előtt. De tagadhatatlanul sugárzik belőle valami elemi, ösztönös természetesség. Az egész kiállítás ugyanezt a témát dolgozza fel. Olyan élesek a színek, hogy a modell bőre szinte ragyog a képeken. Némelyik felvétel annyira közeli, hogy a bőr összes pórusa kirajzolódik rajtuk. Vannak egészen homályos fotók is, amelyek mintha impresszionista festmények lennének, rózsák és liliomok virítanak rajtuk a legváltozatosabb színekben a skarlátvöröstől, a rózsaszínen és a mokkán át a vörösesbarnáig. Végül megérkezel a legnagyobb kép elé. A fotón egy nő látszik, amint egy ágyon hanyatt fekve feltárja a kamerának rózsaszín punciját, amelyet selymes, sötét fészek vesz körül. Homályosan kirajzolódnak a háttérben a has finom gyűrődései és az egyik mell, sőt még egy mellbimbó is kivehető. Valahogy mégsem tűnik pornográfnak az egész, inkább olyan intim, szinte áhitatos. A torkodhoz emeled a tenyered, és meglepve tapasztalod, hogy kissé izzadni kezdtél. Még mindig a képet bámulod bűvölten, amikor egy kéz finoman végigcirógatja a karodat. – Tetszik? – kérdezi egy ismerős hang, te pedig beleborzongsz az érintésébe. A nő az a bár mosdójából, akinek a fotója a szórólapot díszíti. – Ó, helló! Ööö, igen, nagyon eredeti! – dadogod. – Te vagy a művész? Úgy értem, a fotós? Nem volt nehéz rávenni a lányokat, hogy ööö… modellt álljanak… üljenek? Tisztában vagy vele, hogy úgy viselkedsz, mint aki még sosem látott puncit életében, de e

mellett a nő mellett valahogy mindig elakad a szavad. Meleg, édesen rekedt hangon felkacag. – Ó, egy cseppet sem! Sőt, állítólag ezzel a modellel élvezet volt együtt dolgozni. Össze vagy zavarodva. Gyengéden a válladra teszi a kezét, és a sarokban függő kép felé fordít. Elámulva bámulod: ez egyértelműen ő! Pucéran pózol a kamera előtt, és mindene, szó szerint mindene látszik. Kihívóan tekint le a képről, kecses nyakáról egy cirádás ezüstkereszt lóg a melle közé – amely mellesleg dacolni látszik a gravitációval. Egy kanapén fekszik, egyik lábát lazán kinyújtja, a másikat keresztülveti a karfán. A meglepetés beléd fojtotta a szót. Végül nagy nehezen kinyögöd: – Te vagy Immaculata? – Az anyám ötlete volt. De a barátaim csak Macnek hívnak. Zavartan bámulsz rá – főleg hogy ne kelljen ismét a falon lógó fényképére pillantanod. Észreveszed, hogy a fülbevalóján apró, ezüst halálfejek fityegnek. – Szóval, mit gondolsz a képekről? – mutat újra a fotók felé, amelyek között majd kétméteresek is akadnak. – Hát, nem semmi – feleled zavartan. – Sosem láttam még ezekhez foghatót. – Ez kedves – feleli könnyedén, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. – Szerintem is különlegesek. – Bátorság kell hozzá, hogy valaki így kitárulkozzon. Nem hiszem, hogy nekem lenne merszem hozzá. – Miért? – kérdi, és közben úgy néz rád, mintha rajtatok kívül senki más nem volna a teremben. – Nem is tudom. Ez annyira… olyan… intim, hogy úgy mondjam. – Tényleg az. De ugyanakkor nagyon felszabadító érzés volt. Az igazat megvallva, imádtam ezt a munkát. – Nem volt kínos? Nem jöttél zavarba? – Nem, egyáltalán nem. Hála Catnek. – Cat? – Igen, a fotós. Most még csak Jan Kollwitz asszisztense, de Jan szerint pár év múlva komoly konkurenciát fog neki jelenteni. Úgy beszél, mintha pontosan tudnod kéne, kik ezek az emberek. Bár ez a Jan akárki ismerősen hangzik… – Még itt kell lenniük valamerre. Ó, tessék, meg is vannak! – és kecsesen a terem túloldala felé integet. A nőt egy tucatnyi ember veszi körül, mindenki a kezét rázza és puszikkal halmozzák el, a pasas közben a falnak dőlve, büszkén mosolyog. Nem neveznéd klasszikus értelemben jóképűnek a mélyen ülő szemeivel és az éles arcvonásokkal, de valahogy mégiscsak izgató, amolyan rosszfiús stílusban. Nem vitte túlzásba a kiöltözést: kék farmert és szürke, V nyakú pulcsit visel. A nő fiatalabbnak látszik nála, fényes hajfürtjeit szoros copfba fogta, gyöngyházszínű, hosszú

selyemfelső és feszes, fekete farmernadrág van rajta, a lábán balerinacipőt visel. Időről időre a pasi felé fordul – összenevetnek, és megölelik egymást. – Jó párosnak tűnnek – jegyzed meg, mire Mac ismét felkacag, azon az érzéki, rekedt hangján. – Hát, az vicces lenne! De nyugi, nem te vagy az első, akit összezavarnak. Összezavarodva nézel rá. – Mi olyan vicces ezen? – Cat leszbikus, Jan pedig szuper hetero. Cat afféle mentorként tekint rá, már évek óta tanul nála. Rengeteget dolgozik, ezek a képek a vizsgamunkái a Képzőművészeti Egyetemen. Még arra sincs időd, hogy kicsit helyre rakd a fejedben a dolgokat, mert Cat máris felétek tart, Jannal a nyomában. – Kösz, hogy kimentettél! – mondja, és átkarolja Macet. – Azt hittem, már sosem szabadulok! – Gratulálok a képekhez – mondod neki. – A vizsgabizottság vagy szívrohamot kap, vagy kikiáltanak majd zseninek! Egyelőre mindkét lehetőség fennáll – feleli Cat nevetve. Mac is elmosolyodik, amitől a szépségpöttye egészen az arccsontjáig szalad. – Az új barátnőm épp arról faggatott, milyen volt levetkőzni neked. Mondtam, hogy csak ajánlani tudom. – Azért az is számított, hogy táncosnőként amúgy is elég exhibicionista vagy – vigyorog rá Cat, majd feléd fordul. – Mac és én régi barátnők vagyunk. Régóta foglalkoztatott már az ötlet, és most úgy éreztem, itt az ideje kísérletezni vele egy kicsit. Tudtam, hogy ő lesz a megfelelő alany, hiszen nem bánja, ha… nos, ha mindene kint van! De ha a női test fotózásáról van szó, az igazi szakértő Jan. – Ugyan, ez azért túlzás – jegyzi meg a férfi, és kissé elpirul. Ez tetszik neked. – Ha izgat a dolog, ki kell próbálnod – fordul újra feléd Cat kihívó, bátorító mosollyal. Azonnal rázni kezded a fejed. – Ne mondd már, hogy nem érzel kísértést – kezd győzködni Mac is, Cat pedig még rákontráz: – Komolyan, gondold át! Van egy olyan érzésem, hogy nagyon különleges képek születnének. Mindhárman végigmérnek, neked pedig görcsbe rándul a gyomrod. Cat nem nyugszik. – Szerintem tökéletes modell lennél Jan fekete-fehér sorozatához. Nem igaz, Jan? Nézd csak meg, milyen gyönyörű bőre van! – Hé, ha nem vettétek volna észre, én is itt vagyok! – szakítod félbe a csevejt zavartan, és persze kissé büszkén. Cat felkacag. – Na jó, nekem mennem kell smúzolni a befektetőkkel. Mac, viszont szükségem van a morális támogatásodra. Jan, miért nem mesélsz addig ennek az elbűvölő lánynak az új projektről? – azzal hátat fordít, és visszaindul a lelkes rajongók felé. Mac megszorítja a csuklódat – az ujjbegyeit hűvösnek érzed a bőrödön. – Tényleg adhatnál magadnak egy esélyt, chica. Jó lenne többet látni… belőled – mondja, majd

Cat után siet. Zavart csend telepszik rátok, amit Jan nem is igazán igyekszik megtörni. Helyette lassan és hosszasan végigmér – a testedet, az arcodat, mintha minden részletet a memóriájába akarna vésni. Egyre jobban zavarba jössz, ugyanakkor fura módon izgat is, ahogy szakértő szemmel vizsgálja a vonásaidat. Ahogy múlnak a másodpercek, úgy érzed, ideje végre mondanod valamit. De mit? Ám még mielőtt megszólalhatnál, Jan megelőz. – Catnek igaza van. Fantasztikus modell lennél. A nyakad és a vállad vonala elképesztő harmóniában van egymással – mélyen a szemedbe néz. – Érdekelne a dolog? – Á, nem hiszem. Úgy értem, nem hiszem, hogy menne… – Csak mert ha mégis, nagyon szívesen fotóználak. – Tényleg? – Természetesen. Persze nem pont így – mondja, és a falon függő aktok felé int. – Ez inkább Cat stílusa. Az én projektem is hasonló ugyan, de egészen más érzéseket ébreszt az emberben. Inkább amolyan tanulmány az emberi test apró részleteiről. – Hogy érted? – Például a nyakról. – A nyakról? – kérdezel vissza, és önkéntelenül a torkodhoz emeled a kezedet, majd gyorsan el is kapod onnan. – Számomra sokkal izgalmasabb az egyértelmű erotikánál, hogy a képek szuggesztívek legyenek. A nyak vonala. A könyökhajlat. A gödröcske a meztelen lábujjak között. Ezek számomra sokkal érzékibbek, mint az elsődleges nemi jellegek. Érted, mire gondolok? Bizonytalanul bólintasz. – Lenyűgöz a lágyan kimeredő kulcscsont látványa vagy egy erős vádli vonala. Azok a testrészek, amelyeket szinte soha senki nem érint meg. Amelyek szinte sosem látnak napsugarat. Ahol a legpuhább a bőr. Mint itt… – és a kezedért nyúl, majd felfelé fordítja a tenyeredet. Végighúzza a hüvelykujját a karod belső oldalán, te pedig beleborzongsz az érintésébe. – Ezek azok a részletek, amik teljesen megőrjítenek – súgja. Majd hirtelen megcsóválja a fejét, mintha csak kívülállóként hallgatta volna végig az iménti kis monológot. – Bocsáss meg – mondja, és bizonytalanul mosolyogva fürkészi az arcodat. Végre, az elérhetetlen művész helyett egy hús-vér férfi áll előtted! – Időnként kissé elragadtatom magam. De még ha nagyképű, ködös mellébeszélésnek is hangzott, komolyan gondoltam. A kamera mögött jobban elememben vagyok. – Nincs miért elnézést kérned. Izgalmas hallgatni. Tudod, nekem sosem jutna eszembe ilyesmi – feleled. Igaza van, tényleg van valami érzéki a test azon részeiben, amelyekre senki sem figyel. – Na, mit mondasz? Van kedved modellt állni nekem?

Hevesen megrázod a fejed. – Ááá, nem hiszem… úgy értem, nem biztos, hogy… – Nem kell meztelennek lenned – vág közbe. – Rád adok egy kényelmes köntöst, és csak kulcscsonttól felfelé fotóználak. Esetleg a karod és a combod belső oldalát, ha benne vagy. Megköszörülöd a torkodat – egyszerre hízelgő és zavarba ejtő, hogy ennyire szeretne lefotózni. Jó móka lenne, ráadásul valószínűleg sosem derülne ki, hogy te vagy a képeken. Ha le sem kell vetkőznöd, nincs is miért szégyenlősködni, nem igaz? Nem mindennap fordul elő, hogy egy híres, profi fotós felajánlja, hogy készít rólad pár képet. Akár Melissát is megkérhetnéd, hogy tartson veled – biztos odáig lenne az ötlettől. Ha pedig később meggondolod magad, még mindig kitáncolhatsz az egészből valamilyen udvarias kifogással. – Tudod, mit? Legyen. – Szuper! – lelkesedik. – Imádni fogod. Na, tűnjünk el innen. – Micsoda? Most? – kérdezed elvékonyodott hangon. – Miért ne? Semmi kedvem itt bohóckodni egész este. Mintha a műkritikusok felesküdtek volna rá, hogy még ma éjjel halálra untatnak! – Na, várjunk csak egy percet! Honnan tudhatnám, hogy nem vagy sorozatgyilkos, és nem posztolod tele a Facebookot a feldarabolt testemről készült fotókkal? Hová akarsz vinni? Jan felnevet. – Tudod, mit? Ha úgy jobban éreznéd magad, Cat is velünk jön. Csak várjuk meg, amíg befejezi a kötelező kűröket. Nekem is jól jönne a segítség, nem olyan könnyű ám feldarabolni egy testet. Megkönnyebbülten rámosolyogsz, ő pedig a tárcájába nyúl, és egy névjegykártyát nyújt feléd. A neve és a mobilszáma alatt ott a stúdió címe – ha minden igaz, alig egy sarokra van innen. A hátoldaláról Angel Dean mosolyog rád – ugyanez a fotó volt pár hónapja a Cosmo címlapján, csak színesben. – Ez a te képed? – kérdezed, ő pedig bólint. – Ha ilyen modellekkel dolgozol, mégis mi a fészkes fenéért akarsz engem lefotózni? – kérdezed. – Mi a fészkes fenéért ne akarnálak? Mereven a szemébe nézel, mintha ott megtalálhatnád a választ a kérdésre: vajon élned kellene az ajánlattal, vagy inkább koptasd le a pasast? Hol lehet Mac és Cat? Körbenézel a galériában. Akár maradhatnál is – még úgysem láttad az összes fotót. Ugyanakkor annyira idegen neked ez a művészközeg! És ha visszamennél a bárba egy utolsó italra – no, meg hogy még egyszer, utoljára megnézd magadnak azt a helyes pultos srácot? Ha úgy döntesz, hogy a fotóssal tartasz, lapozz ide! Ha nem akarsz élni az ajánlattal, de maradsz a galériában, lapozz ide! Ha úgy döntesz, hogy visszamész a bárba, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy a fotóssal tartasz A stúdióba lépve türelmesen várakozol, amíg Jan a riasztóval babrál, és felkapcsol néhány lámpát. A szívverésed olyan gyors, hogy akár valami technosláger alapja is lehetne. Nyugi, nem egy vadidegennel vagy, győzködöd magad. Kizárt dolog, hogy tényleg sorozatgyilkos lenne. Híres fényképész, igazi profi, még Angel Deant is fotózta, az isten szerelmére! Abban pedig egészen biztos vagy, hogy ő még életben van. Igaz, baromi sovány szegény, de határozottan él. A felgyulladó reflektorok fényében végre szemügyre tudod venni a hatalmas loftot. A helyiség egyik végében fából és bőrből készült retro ülőgarnitúra terpeszkedik, hatvanas éveket idéző karosszékekkel kiegészítve, melyeknek karfái beépített kisasztalokként funkcionálnak. A terem végében sorakozó ajtók mögött kis iroda, egy konyha, egy mosdó és egy sötétszoba sorakozik egymás mellett. Az egyik oldalon a fehér fal egy folyamatos ívben átváltozik mennyezetté. A sarokban egy régi Harley Davidson pihen. Krómozott ezüst és fekete… volt valamikor. Ma már inkább kopott, mint fényes. A motorra mutatsz: – Ez a tiéd? Nem semmi! Jan felpillant a pult mögül, amelyen mindenféle fotóeszközök sorakoznak katonás rendben: fénymérők, objektívek, szűrők, kábelek, memóriakártyák és sok-sok fényképezőgép. – Csak a fotózáshoz használjuk – feleli. Miközben fel s alá mászkálsz a stúdióban, azon pörög az agyad, mire számíthatsz. Az egyik asztalon egy nagy kupac fénykép és fotómozaik hever. Lapozgatni kezded őket. Az egyik képen egy gyönyörű, magas lány pózol az imént látott motoron, egy csapatnyi tetovált Pokol Angyala kíséretében. Valahogy olyan ismerős… nagyon ismerős. – Szent ég! – kiáltasz fel. – Ez Alex Khan? – Ja – feleli Jan természetesen, a hencegés legkisebb jele nélkül –, a Face címlapjára fotóztam. Nem lett rossz sorozat, de ha újrakezdhetném, jó pár dolgot egész másképp csinálnék. – Hű! És milyen a csaj élőben? – Öröm dolgozni vele. Igazi profi. Bólintasz. A szíved még mindig kalapál. Naná, hogy az. Ellentétben veled, akire a „profi” jelző szöges ellentéte illik. Mégis mit képzeltél? Hogyan is vehetnéd fel a versenyt Alex Khannal? Vajon mi jön még? Bejelenti, hogy Anna Wintour a legjobb barátnője? Jan felkap egy távirányítót, és megszólal valamilyen nyugis, de mégis energikus zene. – Bort? – kérdi. – Ó, hála istennek! Igen, kérek. Eltűnik a konyhában, majd hallod a dugó diszkrét pukkanását, és pár másodperccel később Jan két nagy pohár vörösborral a kezében bukkan fel újra. Koccintotok, majd belekortyolsz a borba.

Finom. És nyilván baromi drága. A fotós asztalhoz lép, és kiválaszt egy jókora fényképezőgépet. Réginek tűnik, különösen a többi kütyühöz képest. – Maradjunk most a régi módszernél – mondja. – Filmre fogok dolgozni, fekete-fehérben. Ismét kortyolsz egyet. – Szóval akkor, hogy legyen? – Nos, ha még mindig benne vagy a dologban, találsz köntöst a fürdőben. De ha meggondoltad magad, az is teljesen rendben van. Idegesen rágod a körmödet. Itt a lehetőség, hogy egy profi fotós kamerája elé állj. A világ leghíresebb modelljeit fotózta! Csakhogy te nem vagy szupermodell… Mi lenne, ha visszamennél a galériába? Megkereshetnéd Macet, és elmesélhetnéd, hogy rájöttél: nem vagy az a múzsatípus. Vagy ez után a nagy izgalom után jólesne inkább egy ital a bárban? Ha maradni akarsz modellkedni, lapozz ide! Ha úgy érzed, ez nem neked való, és inkább visszatérnél a galériába, lapozz ide! Ha visszamész a bárba, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy maradsz modellkedni Ahogy a stúdióban minden, a fürdő is hatalmas és elképesztően stílusos. A fal mellett egy bőrfotel, zuhanyzó, vécé, mosdókagyló és egy retro szekrényke. Elegáns, fekete csillár lóg a plafonról – ez az egyetlen tárgy a helyiségben, ami nem fehér. De jó, te is mindig vágytál rá, hogy csillár legyen a fürdőszobádban. A kisszekrényben törülközők és néhány összehajtogatott köntös sorakozik. Ahogy kiemelsz egyet, megcsap a friss, üde, tiszta illat – az óceánra emlékeztet. Kibújsz a ruhádból, és kikapcsolod a melltartódat. Két karodat a melled köré fonva a tükör elé lépsz. Azon gondolkodsz, készen állsze erre. Ideje beismerned: nemcsak izgatott és kissé feszült vagy, de mintha kezdenél beindulni a helyzettől. Van abban valami szokatlanul szexi, hogy egy szinte idegen férfi aktképeket készít rólad. Talán mert egyébként annyira távol áll a személyiségedtől, hogy ilyesmibe belemenj. Olyan merész. Olyan bizarr. Ráadásul ez a pasi a világ legdögösebb nőit fotózta. Alig várod, hogy elmeséld Melissának. Veszel egy mély lélegzetet, és még egyszer, utoljára belenézel a tükörbe. Próbálod elfelejteni az összes előítéletedet a testeddel kapcsolatban. Emlékezteted magad: a Macről készült fotók épp attól voltak olyan különlegesek, hogy a modellnek volt önbizalma. Nemcsak a testét, de a lelkét is megmutatta a képeken. Készen állsz. Kilépsz a lila tangából, és belebújsz a köntösbe. Olyan könnyű és puha az anyag, mintha nem lenne rajtad semmi. Jannak nem kell tudnia, hogy teljesen meztelen vagy alatta. Izgató arra gondolni, hogy ez lesz a te kis titkod. Megkötöd az övet a derekad körül, és visszabújsz a magas sarkú cipődbe. „Ez az egy rajtam marad” – döntöd el magadban. A stúdióban Jan a fényképezőgéppel babrál, hosszú, gyűrűkkel ékesített ujjaival szakértő pontossággal rendezgeti az állványokat és a fényeket. Odalépsz hozzá, kissé idegesen. Hirtelen újra tele vagy kétségekkel. Jan felpillant, és kedvesen, biztatóan mosolyog rád. – Egy perc, és kész vagyok. Helyezd magad kényelembe. Egy pillanatig tétovázol a támla nélküli fekete bőrszéket nézve, amit Jan a bevilágított háttér elé helyezett. Felülsz, a köntöst gondosan a térdedre simítod, fent pedig összefogod a melled előtt. – Arra gondoltam, hogy kezdhetnénk néhány közelivel a nyakadról. Innentől idáig – mutatja a területet a mellkasától az álláig. Igyekszel profiként viselkedni, így helyeslően bólogatsz. Jan elmagyarázza, hogyan kell ülnöd a széken, és hogy nyújtsd ki a nyakad. Kényelmetlen és természetellenes a póz, de megnyugtat, hogy a képen tökéletesen normálisan fest majd. Aztán néhány lépés távolságból körülötted járkálva kattintgatni kezd, egyelőre egy digitális géppel,

hogy ellenőrizni tudja, a fényeket. – Nézd csak! Mit gondolsz? – kérdezi, és odahajol, átpörget néhány fotót. Mind fekete-fehér, és bár a nagy részük szuperközeli, néha nagyokat nyelsz, miközben nézegeted őket. De összességében el sem hiszed, milyen kifinomultak, művésziek lettek. Az egyiken a kulcscsontod melletti gödröcske látszik, egy másikon a vállad íve, a harmadikon az állad vonala. Jannak igaza volt: a test bármely porcikája lehet szexi, ha megfelelően fotózzák. Annyira közel van, hogy a teste súrolja a tiédet, amitől igencsak beindul a fantáziád. Szerencsére ő teljesen belemerült a munkába, így észre sem veszi, milyen hatással van rád. Egész meleged lett, és érzed, hogy nedvesedni kezdesz – talán mert tudod, hogy semmit sem viselsz a köntös alatt. Össze kell szorítanod a térded, hogy megfékezd a remegését. Sok képbe belelógott a köntösöd, ezért összeszorítód a melled előtt és kicsit lejjebb engeded a válladon. Jan még néhányat kattint a digitális géppel, majd újra és újra igazít a fényeken. Figyeled, ahogy körülötted sürög-forog. Egyszerre gyors és elképesztően profi. A nagy művész munka közben, gondolod magadban, és próbálod visszatartani a kuncogást. Amikor végre elégedett a fényekkel, felkapja a régi, nagy kamerát, te pedig felveszed a begyakorolt pózt. A térdedet összezárva a szék lábai közé akasztod a cipőd sarkát. Minden egyes kép elkészültét villanó fény és tompa kattanás kíséri. A reflektorok kellemesen melegítenek, így néhány perc után már cseppet sem érzed magad kínosan: kezdesz belejönni a dologba. Ahogy instruál, rutinosan nyújtod ki a nyakad és billented a fejed egyik oldalról a másikra, hogy különféle szögekből fotózhassa az álladat. Mintha a fényképezőgép intim kapcsolatot teremtene közöttetek. De Jan nem próbálkozik be nálad, nem él vissza a helyzettel. Egyszerűen csak megörökíti a pillanatot. Az édes háttérzene, a halk kattanások és a ritmusosan felvillanó fény ellazít: egyre kényelmesebben érzed magad a bőrödben. Van valami izgalmas abban, ahogy profiként kezeli ezt a számodra szokatlan helyzetet: egyszerre érzed a közelségét és a távolságtartást, amit a munka megkíván. Egy váratlan pillanatban Jan lerakja a gépet, és hunyorogva rád néz, majd közelebb lép, és elsimítja a hajadat a nyakadból. Felegyenesedsz a széken, és visszatartod a lélegzetedet, ahogy az ujjbegyei a bőrödhöz érnek. Amikor az arcodhoz ér, érzed, hogy a mellbimbód egyre ke-ményebb lesz. Összeszorítod a combodat, mert egyre nedvesebb vagy. Önkéntelenül is arra gondolsz: vajon Jan Alex Khanra és Angel Deanre is ilyen hatással volt? Távolabb lép, és ismét kézbe veszi a kamerát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elereszted a köntöst, ami azonnal lecsusszan a felsőtestedről, és ahogy az öv szorítása is meglazul, lehullik a combodról a földre, közvetlenül a lábad mellett. A finom anyag végigsimította a mellbimbódat, ami csak még jobban felizgatott. Jan folytatja a fotózást, mintha mi sem történt volna. Úgy lüktet a véred, hogy szinte hallod a

saját szívverésedet. Egyre bátrabban pózolsz: lassan szétnyitod a lábadat, és a két combod között a székre támaszkodsz, a karoddal takarva a puncidat a kamera elől. Újabb fényvillanások és kattanások következnek. Nagyot nyelsz, majd lassan elemeled a karodat a székről, és ezúttal a hátad mögött támaszkodsz meg. Homorítasz, és hagyod, hogy a kamera felfedezhesse a tested minden porcikáját. Bizonyos vagy benne, hogy a fényképezőgépen keresztül is tisztán látszik, milyen nedves vagy – ettől pedig még inkább beindulsz. Úgy percenként testhelyzetet váltasz, és ahogy kattog a kamera, lassan elveszíted az időérzékedet – fogalmad sincs, mióta pózolsz a fekete bőrszéken ülve. – Ennyi! – mondja végül Jan elégedetten. Felkapja a földről a köntöst, és a kezedbe adja. Gyorsan belebújsz, és leszállsz a székről. – Lett néhány nagyon izgalmas kép közöttük – közli elégedetten. – A kamera imád téged. Fogalmad sincs, mit felelhetnél. Az adrenalinszinted az egekig szökött, az ereidben olyan hevesen lüktet a vér, hogy megszólalni sincs erőd. – Hogy érezted magad? – kérdezi. Nagy nehezen összeszeded a gondolataidat. – Csodálatosan – feleled. – Akkor nem volt olyan rossz, mint képzelted? – Közel sem. – Szeretnéd látni, mit hoztunk össze? – Persze, de mégis hogyan? – Van saját sötétszobám, akár most azonnal előhívhatjuk a negatívokat. Hacsak nem érzel késztetést, hogy azonnal elmenekülj. Ezt át kell gondolnod. Valóban szeretnéd látni a képeket? Egyáltalán nem vagy biztos benne. Kissé szégyenlősen gondolsz vissza rá, milyen merészen dobtad le a ruháidat néhány perccel ezelőtt, hogy anyaszült meztelenül pózolj a kamera előtt. Talán jobb lenne, ha sosem látnád ezeket a fotókat. Ugyanakkor kettesben lenni a sötétszobában Jannal… meglehetősen izgalmasan hangzik! Az egész olyan gyorsan történt, és olyan szürreális volt! Hogy is engedhetted, hogy egy számodra teljesen idegen férfi aktokat készítsen rólad, amiket a világon bárkinek megmutathat? Mi van, ha felismer valaki? Mi lenne, ha egyszerűen csak felkapnád a gépet a filmmel együtt, és megszöknél vele, gondolod magadban. Bár azzal sem lennél sokkal előrébb – egy szál köntösben, magas sarkú cipőben, egy kamerával a kezedben végigfutni az utcán legalább olyan ciki volna, mint villogni az aktképeiddel. Egyébként meg, ha nem tetszenek a fotók, Jan egész biztosan neked adná a negatívokat, vagy beleegyezne, hogy megsemmisítsétek az egész anyagot… Rendes srácnak tűnik. Bár az is lehet, hogy minden celeb ugyanígy gondolta, mielőtt nyilvánosságra került a szexvideója… Talán mégiscsak jobb lenne rápillantani a fotókra, és utána dönteni a sorsukról. Vagy inkább

meg kellene pattannod, és megpróbálhatnád elfelejteni ezt az egész furcsa, zavarba ejtő emléket? Simán visszabújhatnál a ruháidba, és visszamehetnél a galériába, ott legalább nem a te puncid a fő attrakció. Viszont mihez kezdesz ezzel az őrült vággyal, ami hatalmába kerített a fotózás közben? Végül is, szükség esetén még mindig előszedheted a nyuszis vibrátort a fiókból. Ha maradni szeretnél előhívni a fotókat, lapozz ide! Ha a galériába mennél, lapozz ide! Ha hazamennél a Nyuszidhoz, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy maradsz előhívni a fotókat A stúdió végében álló aprócska sötétszobát betölti a különféle vegyszerek orrfacsaró szaga. A falak mentén csípőmagasságban egy pult fut végig, rajta az előhíváshoz szükséges eszközök, tálcák és üvegek sorakoznak egymás mellett. A két fal között egy zsinór van kifeszítve, rajta apró csipeszekkel, ide kerülnek a frissen előhívott képek. Szorosan egymás mellett álltok a szűkös kis szobában. Jan biztos kézzel töltögeti a különféle anyagokat a tálcákba: három különböző üveg tartalma kerül három különféle edénybe. Elképesztő, mennyivel nyugodtabb és közvetlenebb most, mint korábban, a galériában volt. Úgy látszik, tényleg igazi művész: a smúzolás nem az ő műfaja. Most mintha egy másik férfi állna melletted. – Mindhárom tálcában más és más kémiai folyamatok zajlanak – magyarázza. – Az elsőben az előhívó folyadék van, a másodikban a stopfürdő, a harmadikban pedig a fixáló. Egy fotós számára a fény a kulcsa mindennek. Fotózás közben a tökéletes világítás a legfontosabb, előhíváskor viszont egyetlen aprócska sugár sem szűrődhet be. Ha fény éri a negatívot, az katasztrófa. Az előkészületek végeztével a kapcsoló felé nyúl, és hirtelen koromsötét lesz körülöttetek. A biztonsági lámpa felizzik, és halovány vörös fénybe burkolja a szobát. Valami hatalmas gépezet áll a sarokban. Figyeled, ahogy Jan átengedi rajta a negatívokat. Amint megvan a tekercs, egy köteg fotópapírt vesz elő, és kiválaszt belőle egy lapot. Miközben koncentrál, a vörös fényben egészen titokzatosnak tűnik az arca. A sötétszobába nem szűrődik be a zene, így tisztán hallani Jan nyugodt lélegzetét, ahogy a tiédet is, ami valamivel hevesebb az övénél. Egy fotópapírt csúsztat az első folyadékba, óvatosan megrázogatja a tálban, és kiemeli a csipesszel hol az egyik, hol a másik sarkát. Közben időről időre a falióra fluoreszkáló számlapjára pillant. Amikor kész, kiemeli a nedves papírt az első folyadékból, lecsöpögteti kissé, és a következő tálcába mártja, ügyelve rá, hogy a folyadék mindenütt beborítsa a képet. Eközben végig az órán tartja a fél szemét. Egy pillanatra rád sandít, és elmosolyodik. – Nézd csak – súgja. Közelebb hajolsz, és visszafojtott lélegzettel figyeled, ahogy a folyadékba mártott papíron lassan kirajzolódik egy kép. Eleinte nem is vagy benne biztos, mit látsz, de egyszeriben ráismersz: egy szuperközeli felvétel az egyik melledről. Felismered a mellbimbód melletti kis szeplőt, és a bimbó is egyre tisztábban kirajzolódik: kemény, szinte hegyes, a bőr pedig kicsit libabőrös körülötte. Érzed, ahogy a melled a fotó tükörképévé változik a köntösöd alatt. Önkéntelenül megszorítod Jan karját.

– Uramisten… ez én vagyok! – Gyönyörű, igaz? – feleli ő mosolyogva. Kiemeli a felvételt a folyadékból, lemossa a harmadik tálban, majd a két csücskét a zsinórra csípteti. Képtelen vagy levenni a szemed a fényképről. Valahogy sosem gondoltad volna, hogy egy minden részletét megmutató kép a melledről ilyen művészi lehet. Valahogy olyan szürreális látvány ebben a tompa, vörös fényben. Te még javában bámulod az első fotót, mikor Jan nekilát a következőnek. Megismétli a korábbi műveletet a három tálcában. Ahogy a lélegzetét hallgatod a síri csendben, úgy tűnik, mintha kicsit szaporább volna… vagy csak képzelődsz? Amikor a második kép megjelenik a papíron, megdöbbensz: ezúttal a nyakad vonala rajzolódik ki. A képet keresztülszeli a kulcscsontod, felette pedig, a kis gödörben egy aprócska izzadságcsepp pihen. A nyakad hosszú és egyenes, az állad épphogy csak látszik a kép felső sarkában. – Szerintem ez a tested legérzékibb pontja – súgja, és téged néz, ahogy az egyre élesebbé váló képet figyeled a tálcába merített papíron. Megérinted a nyakadat, és végighúzod az ujjadat forró bőrödön. – Tényleg? – kérdezed. – Abszolút – feleli, miközben a nyakadhoz emeli a kezét, és finoman végigfuttatja a hüvelykujját a kulcscsontodon, majd a gödröcskén. – Ez, itt. Leengeded a kezed, és hagyod, hogy szétnyíljon rajtad a köntös. Csaknem anyaszült meztelenül állsz mellette a vörös fényben, a magas sarkú cipődben. Mintha csak álmodnál. A keze nem áll meg – finoman végigfuttatja az ujját a melleden, épp csak megérintve a mellbimbódat. – Basszus, a kép! – kiált fel hirtelen az órára pillantva. Elkapja a kezét a melledről, és gyorsan kikapja a folyadékból a képet. – Ez nem sokon múlt… Ismét a munkára koncentrál, te pedig nem is tudod eldönteni, hogy az érintésére vágysz-e jobban, vagy arra, hogy megláthasd a következő képet. Most három felvételen dolgozik párhuzamosan, te pedig lenyűgözve állsz mellette, és figyeled a folyamatot. Van valami izgalmas abban, hogy sosem tudod, melyik testrészed tűnik majd fel a képen. Bár a vegyszerek szaga émelyítő, a testetek illata valahogy ezen keresztül is érződik. Az első képen a bokád vonala és a talpad oldala rajzolódik ki, amint a cipődbe simul. A másodikon a füled és a nyakad találkozási pontja, teli apró, selymes pihékkel. Jan szakértő mozdulatokkal cserélgeti a képeket, amint kész az egyik, megy fel a drótra, a helyét pedig elfoglalja az előző tálcában ázó papír. Elképesztő, milyen érzéki látványt nyújtanak a felvételek, még azok is, amelyeken csak a könyököd vagy a lábfejed látszik. A következő fotón a puncid képe kezd kibontakozni a folyadékban. Még a sötétszoba halvány fényében is tisztán látszanak a legapróbb, legintimebb részletek is.

Hirtelen kibukik belőled: – Istenem, de nedves vagyok… Jan ekkor elfordul a táltól, megragad, és a falnak szorít. A szétnyílt köntös alá nyúl, és átfogja a derekadat. Az érintése forró. Ajkaival mohón fedezi fel a tiédet, és ahogy hozzád simul, érzed, ahogy lent egyre keményebb lesz. Hagyod, hogy szorosan magához vonjon. A tarkóját, a haját cirógatod, végül megragadod a fejét, és magadhoz húzod. A fenekedre ejti a kezét, és egy határozott mozdulattal felkap. Köré kulcsolod a lábad, úgy érzed, ha el kellene szakadnod a szájától, abba valószínűleg belehalnál. Továbbra is az ölében tartva felültet a pultra. Az üvegek közül néhány eldől, egyik-másik a földre zuhanva összetörik, de ti csak csókolóztok. Ezen a ponton már történhet bármi, nem lennétek képesek megállni. Egyik kezével hátrarántja a fejedet, és finoman harapdálni kezdi a nyakadat. Hangosan felnyögsz, ahogy két kezébe veszi a melleidet, és gyengéden az ujjai közé szorítja a mellbimbódat. Érzed a gyűrűje hidegét a bimbódon, és a hűvös fém érintésétől megborzongsz. Megcirógatja a bőrödet, ahogy korábban is tette, csak most valahogy intimebb az egész, egészen átengedi magát az élvezetnek. Az ujját az ajka követi, és ahogy a nyelve a testedhez ér, úgy érzed magad, mintha áramütés érne. Ezután gyengéden hátradönt, és az egyik magas sarkúba bújtatott lábadat behajlítva a pultra emeli, úgy, hogy a puncid teljesen feltáruljon előtte. Megfogja a feneked, és előrébb húz, egészen a pult széléig, úgy, hogy a hátad és a fejed a falnak dől. Megfogja a bal lábadat, és hüvelykujjával végigsimítja a térdhajlatod érzékeny bőrét, majd a száját a puncidra tapasztja. Kéjesen felnyögsz, ahogy lassan nyalogatni kezdi a csiklódat, majd az orrával izgatja tovább, a nyelvével pedig egyre mélyebbre hatol beléd. Fel és alá barangol a szája rajtad, a borostája finoman dörzsöli a combod belsejét és a szeméremajkadat – mennyei, csodálatos érzés. Majd az egyik hüvelykujját is beveti, körkörös mozdulatokkal simogatja a csiklódat, miközben a nyelvét becsúsztatja a puncidba. Aztán fordítva: előbb csak egy, majd két ujjal hatol beléd, és a nyelvével folytatja a csiklód izgatását. A fejedet még mindig a falnak döntve homorítasz. Az egész olyan álomszerűnek tűnik a vörös fényben. Közelebb csúszol az arcához, többet és még többet akarsz belőle. Szinte lovagolsz a nyelvén, közben olyan erősen szorítod a pultot, hogy az ujjaid egészen elfehéredtek. Felsikoltasz, ahogy a csúcsra érsz – sajnos túl hamar, de már nincs visszaút. Ahogy megvonaglasz az orgazmustól, egyszeriben minden vakítóan fehérré változik körülötted. Gyorsan pislogsz… lehetséges volna, hogy megvakultál az élvezettől? – A francba! A fényképeim! – kiált fel Jan, és ahogy a szemed hozzászokik a fényhez, rájösz, hogy a villanykapcsoló éppen mögötted van. Valószínűleg véletlenül nekidőltél. Az éles fényben hirtelen baromi meztelennek érzed magad, úgyhogy felrántod a köntöst. Jan akcióba lendül, hogy mentse, ami menthető, de úgy tűnik, elkésett: a tálcákban ázó fotók mind kifehéredtek, mintha egyszerűen elfeledték volna, milyen kép rajzolódott ki rajtuk néhány

perccel ezelőtt. Jan fancsali képpel áll felettük. Csupán két kép élte túl a tragédiát, amelyeket már korábban előhívtatok: a közeli a mellbimbódról, és a visszafogottan elegáns a nyakad vonaláról. Ahogy rájuk nézel, megállapítod: ezeken a fotókon bárki lehetne. Csupán az apró szeplő árulja el a bimbód mellett, hogy ki volt a modell – arról pedig rajtad kívül nagyon kevesen tudnak. – És a negatívok? – kérdezed. – Azok is tönkrementek – feleli Jan. Nagy nehezen leevickélsz a pultról – az orgazmus után remegő térdekkel. – Nekidőltem a kapcsolónak – mondod bűnbánóan, és átkarolod. – Nagyon sajnálom! Szorosan magához ölel, és szájával az ajkaidat keresi. Ez csakis a megbocsátás jele lehet, gondolod megkönnyebbülve. Ahogy megint magához szorít, az állát finoman a fejed búbjára ejti. – Sajnálom, hogy nem láthattad az összes képet… – Nem gond… én így is eleget láttam – biztatod. – Csak az bánt, hogy te sem nézhetted meg őket. – Én a kamera mögül mindent láthattam – mondja, és egyik ujját gyengéden végigsimítja az arcodon, majd finom csókot lehel a homlokodra. – És most is látom őket, egészen közelről. Bárcsak fotografikus memóriám volna! Pipacspiros leszel a bók hallatán. – Gyere, meneküljünk innen, mielőtt teljesen beállunk a vegyszerektől! A stúdióba visszatérve lerogysz az egyik fotelba – kissé szédelegsz. Jan nadrágja még mindig láthatóan dudorodik, és mi tagadás, neked sem lenne ellenedre még egy kör. Szívesen kiderítenéd, mit rejteget a nadrágjában… Vagy ennyi lovaglás ma éjszakára már bőven kimerített? Talán ideje a távozás mezejére lépni. Ha szívesen befejeznéd, amit elkezdtél, lapozz ide! Ha úgy döntesz, hogy ideje indulni, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy befejezed, amit elkezdtél Jan felkapcsol néhány hangulatfényt a stúdióban, és kitölti a poharaitokba a maradék bort. Te közben felállsz, és a motorhoz sétálsz. Végighúzod az ujjad a fényes krómborításon. Észreveszed, hogy a Harley egy talapzatra van erősítve – nyilván azért, hogy egyszerűbb legyen dolgozni vele a fotózáson. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felpattansz rá. A lábaid közé szorítod a hűvös bőrülést – jólesik ez után a forró, intenzív orgazmus után. Jan közelebb lép, a földre teszi a poharakat, és bekapcsolja a hatalmas ventilátort, amelyet a divatfotózásokhoz használ. – Csak hogy teljes legyen az élmény. Egy kis szél, a lobogó hajért – azzal az arcod felé fordítja a gépet. A légáramlat azonban nem csak a hajadat fújja szanaszét, a köntösöd is szétnyílik a melleden, és lebegni kezd a hátad mögött, mintha valami szuperhős volnál. Anyaszült meztelenül lovagolsz a Harley-n. Az egész tested libabőrös lesz. Előredőlsz, hogy meg tudd markolni a kormányt. Jan kissé elfordítja a szélgépet, hogy ne közvetlenül az arcodba fújjon. Te közben a kormányba kapaszkodva előrehúzódsz a bőrülésen – így bőven van hely mögötted neki is. – Elvihetlek valameddig? – kérdezed. Elmosolyodik, majd egy pillanatnyi gondolkodás után átemeli a lábát a motoron, és mögéd ül. – És hová viszel? – kérdezi, miközben szorosan megmarkolja a csípődet. – Ha mázlid van, egészen a csúcsig – felelsz, és bár tudod, hogy most egy cseppet sem voltál eredetei, nem érdekel: túlságosan el vagy foglalva az élménnyel. A karja körülzár, a teste pedig egészen szorosan hozzád simul. A közös „utazást” még izgalmasabbá teszi, hogy a fenekednél érzed, amint Jan egyre keményebb lesz. Ideje megállni egy kis pihenőre. Leszállsz a motorról, szembefordulsz vele és most úgy ülsz vissza rá. Közelebb húzódik hozzád, és mohón megcsókol. Sürgetően közelebb ránt magához, te pedig önkéntelenül is felemeled a lábadat, és átkulcsolod vele a derekát, a talpaddal a motorra támaszkodva. A farka neked feszül, te pedig újra iszonyú nedves leszel. Szinte önkívületi állapotban kapod le a lábadat a derekáról, és veted rá magad a sliccére, majd miután sikerül kigombolni a nadrágját, felfedezed, hogy nem visel alsót. Miután a kemény farka szó szerint kiugrik a nadrág szorításából, végighúzod rajta az ujjadat, ő pedig kéjesen felnyög. Hangosan zihál, ahogy rámarkolsz, és egyenletesen húzogatni kezded rajta a tenyeredet – le és fel. Érzed, ahogy az erek forrón lüktetnek a tenyeredben. – Azt akarom, hogy megdugj – mondod, neki pedig nem kell kétszer mondani: egyik kezével közelebb ránt magához, a másikkal pedig a farzsebébe nyúl, és kihalássza belőle a tárcáját. A nyakába hajolsz, és élvezettel harapdálod, miközben még mindig a farkát markolod. Jan a tárcát a

földre dobja, és a fogával próbálja kiszabadítani az óvszert a csomagból. Kikapod a kezéből, és két kézzel rásimítod, egészen a farka tövéig. Jan türelmetlenül a vállára emeli tűsarkúba bújtatott lábadat – így majd könnyedén bebocsátást nyerhet. Végighúzza az ujjait nedves puncidon, de te már azt érzed, hogy egy másodpercet sem vagy képes várni. – Gyerünk! – súgod, ő pedig beléd csúsztatja a farkát. Érzed, ahogy teljesen kitölt odabenn, és felnyögsz az élvezettől. A nyakadhoz hajol, és szívni, nyalogatni, harapdálni kezdi, közben eleinte lassan, majd egyre gyorsabban mozog benned, míg végül kőkeményen, könyörtelenül pumpálja a puncidat. Ha ez így megy tovább, valószínűleg egy percen belül el fog élvezni – neked viszont ennél több időre volna szükséged… De sebaj, neked ma már volt egy eget rengető orgazmusod, gondolod magadban. Leemeled a lábadat a válláról, egészen közel csúszol hozzá, és a fülébe liheged: – Azt akarom, hogy belém élvezz… Hangosan felkiált, ahogy a csúcsra jut, te pedig a felsője alá nyúlsz, és megragadod a hátát –az egész testét átjárja a remegés, és az izmai megfeszülnek. Még mindig benned van, amikor hátradőlsz, és elégedetten kinyújtózol a motoron, akár egy cica. Jan zihálva húzza ki belőled a farkát, és a meztelen mellkasodra dől. Nem sokkal később, ahogy a taxi ablakából búcsút intesz Jannak, arra gondolsz, talán nem is olyan nagy baj, hogy a fényképek odavesztek. Így két legyet ütöttél egy csapásra: egy híres és nem utolsósorban szexi fotós zseniális fényképeket készített rólad, ugyanakkor nem kell amiatt aggódnod, hogy egy váratlan pillanatban felbukkanhatnak az interneten. Baromi szerencsésen alakult az estéd… több értelemben is! Ideje hazamenni, ahol vár rád egy jó kis film és egy óriási tál popcorn. Vagy előtte beugorhatnál Melissához? Alig várod, hogy elmeséld neki ezt az őrült éjszakát! Ha egyenesen hazamennél, lapozz ide! Ha elmesélnéd Melissának a vadra sikerült éjszakát, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy a galériát választod A legtöbb vendég már elszállingózott a megnyitóról, te pedig a falnak dőlve kortyolgatod a közepes minőségű habzóbort, miközben az egyik képet tanulmányozod. Most, hogy már hozzászoktál a gondolathoz, valahogy már nem is tűnnek annyira megbotránkoztatónak. Egy pillanatra elcsodálkozol, milyen hamar hozzá tudtál szokni, hogy premier plánban bámuld egy másik nő vagináját. Amikor Mac felbukkan melletted, a hangjától újra összerándul a gyomrod. – Helló! Remélem, jól érzed magad – szegezi rád igéző tekintetét. – Úgy láttam, te és Jan elég jól összehaverkodtatok. – Ööö… aha. Azt hiszem, visszament a stúdióba. Nehezedre esne elmagyarázni, mi is történt köztetek… igazából te magad sem nagyon érted az egészet. Belekortyolnál a borodba, de észreveszed, hogy üres a poharad. Mac közelebb hajol, és a füledbe súgja. – Van kedved velem tartani egy pohár igazi pezsgőre? Nem kell ezt a gagyi buborékos izét kortyolgatnunk egész éjjel. Az emeleten behűtöttem egy igazán különleges fajtát. Épp egy ilyen szomjas lánynak tartogattam. Az ajkad kiszáradt, úgyhogy a hűvös pezsgő gondolata felcsigáz. Mac társasága is felvillanyoz – még akkor is, ha minden alkalommal, amikor megszólal, zavarba jössz. Mi lenne, ha inkább visszamerészkednél az otthonosabb terepre, a bárba? Elvégre a cuki bárpultos srácnak kifogyhatatlan a pezsgőkészlete. De az is lehet, hogy ideje fellőni a pizsamát… Ha úgy döntöttél, hogy követed Macet, lapozz ide! Ha csillapíthatatlan flörtölési kényszered van, és nem bírod kiverni a fejedből a pultos fiút, lapozz ide! Ha egyenesen hazamennél, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy követed Macet Mac kinyit egy masszív faajtót, mely egy meleg, illatos, elfüggönyözött helyiségbe vezet. Előremegy, megnyom pár kapcsolót, felragyognak a lámpák, te pedig hirtelen ott találod magad a legegzotikusabb lakásban, amelyben valaha jártál. A zöld falak szinte minden négyzetcentiméterét fotók, reprodukciók, ikonok és poszterek borítják. Az egyik falmélyedésben egy Fekete Madonna-szobor áll, a nyakában rózsafüzér, mellette pedig egy váza, tele friss pipacsokkal. A falon kiszúrsz egy Che Guevara-posztert – valaki tűzpiros rúzzsal kifestette az ajkát, és műszempillákat rajzolt a szeme köré. A konyha egy falmélyedésben húzódik meg, a pulton egy kosár kagylóhéj hever. A nappali egyik sarkában hatalmas, színes párnákkal borított ágyat látsz, az ablak alatt pedig egy tervezőasztalt. Mac különböző szőnyegeket (van köztük lágy, világos színű és buja, mélyvörös is) kerülgetve kel át a parketta kanyargós ösvényén. A léptei valahogy furcsán hangosak, amit meg is jegyzel. – Ó, a flamencocipőmet vettem fel. Alattam csak a galéria van, úgyhogy akkor és annyit gyakorolhatom a sevillanast, amikor és ahányszor csak akarom. Egyre inkább úgy érzed magad, mint ahogy Alice érezhette, miközben lefelé zuhant a Nyúl üregében. Mégis mi a fenéről beszél ez a nő? – Pezsgőt ígértem, nem igaz? – kérdezi, majd odapördül a hűtőhöz, és előkotor egy palackot. Nem vagy nagy pezsgőszakértő, de látod, hogy ez valami tényleg jó cucc lehet. Erős kezével könnyedén kitekeri a dugót, mely finom pukkanással szabadul ki az üveg szájából. A habos, aranyszínű italt talpas poharakba önti. – Egészségedre! – mondja. Koccintás közben felhúzza az egyik szemöldökét. Miért hangzik minden egyes szava úgy, mintha valami mellékes jelentése is lenne? A pezsgő hűvös, egy kicsit lenyugtat. Mac odamegy a tervezőasztalon fekvő laptophoz, és gyorsan megnyom pár gombot. A következő pillanatban egy gitár hanghullámai fodrozódnak át a szobán. Már éppen ellazulnál, amikor láthatatlan kezek tapsolni kezdenek, és megszólal egy érdes férfihang. – Ez a cante flamenco, a flamenco éneklés – magyarázza Mac. – Ugyanúgy szerves része a hagyománynak, mint a tánc és a gitár. Az egész a szenvedélyről szól. De inkább ülj le, megmutatom. – Mit akarsz megmutatni? A cipője halkan, gyorsan kopog a parkettán a zene ritmusára. Hunyorogva kérdezed: – Te most táncolni fogsz?

– Miért is ne? Épp megfelelő ez az este egy kis tánchoz. Helyezd magad kényelembe. Körülnézel, de az íróasztal mellett álló széken kívül nem látsz semmilyen ülőhelyet a lakásban. Gondolsz egyet, és lehuppansz az ágy szélére. Nem vagy túlságosan oda a spontán éneklésért és táncért – épp elég neked az ilyesmi a musicalekben –, de végül is mi bajod lehet… Mac a szoba közepére áll, és odébb rugdos pár szőnyeget. Lassan, ráérősen lecsatolja magáról az ékszereket. A konyhapultra teszi a nyakláncokat és a karkötőket, de a fülbevalóit magán hagyja. Aztán megfeszíti a testét, amitől hirtelen mintha magasabbnak tűnne. Lassan felemeli a karját, és a feje fölött kígyózó mozdulatokat tesz vele, miközben a csuklója és az ujjai kisebb köröket írnak le. A háta megfeszül, a melle kiemelkedik és azzal is hullámozni kezd. Aztán mintha felrobbanna – a sarka vadul kopogni kezd a gitár őrült ritmusára. A lába olyan gyorsan mozog, hogy nem is látni az egyes lépéseket. Kővé dermedten ülsz a helyeden. Az idő mintha lelassult volna körülötted, Mac csak forog és pörög, maga köré fonja a karját, a lába a bonyolult ritmust veri, tökéletesen kerek feneke rezdülései pedig minden lépést pontosan követnek. Egyszer csak kétoldalt megfogja a szoknyáját, és jobbra-balra rázni kezdi. Verejtékcseppek ülnek ki fedetlen kulcscsontjára, és ahogy összegyűlnek, legördülnek a melle közötti völgyben. A rátapadó felső alatt egyre csak emelkedő és süllyedő melle egyértelművé teszi, hogy nem visel melltartót. A zene lassulásával Mac mozgása is megnyugszik. Végül olyan mélyen hajol meg előtted, hogy kész csoda, hogy nem buggyan ki a melle a ruhájából. Csak akkor törik meg a varázs, mikor kicsattog a konyhába egy pohár vízért – ekkor kezdesz el tapsolni. Fogja a pezsgősüveget, és lehuppan melléd az ágyra. A keble még mindig vadul hullámzik. – Ez elképesztő volt! Le vagyok nyűgözve. – Nemcsak egy ősi művészet mai megjelenési formája ez, hanem a leghatékonyabb testgyakorlat is – feleli lihegve. – Iszonyúan kimelegszik tőle az ember. Mielőtt még felfoghatnád, hogy mi történik, fogja a felsőjét, és egy hirtelen mozdulattal kibújik belőle. A melle sokkal nagyobb, mint vártad volna, de feszes és telt. A rózsáscsokoládébarna bimbó keményen mered rád a lágy bimbóudvar közepéből. Eláll a lélegzeted a meglepetéstől. Miközben kétségbeesetten agyalsz valami helyzethez illő megjegyzésen – „Ööö, észrevetted, hogy levetted a felsődet?” –, Mac feléd fordul, és megint a szokásos intenzív pillantásával méreget. – Szeretnéd megérinteni? Erős a kísértés, de ez azért mégiscsak sok egy kicsit. A vad zene, a tánc, aztán egy idegen nő melle – most meg egyenesen azt akarja, hogy megérintsd? Zavarban vagy. Egy kicsit beindultál, ugyanakkor ideges is vagy. Az egyik éned maradni szeretne, hogy megnézd, mi lesz ebből – vajon mikor adódik újra hasonló lehetőség az életedben? –, mégis, talán jobb lenne gyorsan elhúzni innen valamilyen ürüggyel, mielőtt túlságosan is belemerülnétek a témába. Visszamenekülhetnél

a bárba még egy utolsó italra – az legalább ismerős terep… Ha úgy döntesz, hogy maradsz, mert kíváncsi vagy, mi következik, lapozz ide! Ha ez az egész túl sok neked, és inkább visszamennél a jó öreg bárba, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy maradsz – Szóval, szeretnéd megérinteni? – kérdezi Mac ismét. Ez a csaj nem kertel... Zavarban vagy. – Én… ööö, én nem… én még soha… tudod, én nem abban a csapatban játszom. – Nem azt kérdeztem, hogy leszbikus vagy-e, hanem hogy meg akarod-e érinteni – feleli. Vigyorogva felemeli izmos, feszes karját, és összefonja a feje mögött a két kezét. – Megígérem, hogy nem harapok. Legalábbis egyelőre. Tagadhatatlanul lenyűgözött. A melle pedig őrülten érzéki... – Így! – mondja Mac, és a kezed után nyúl, majd finoman maga felé húzza. De nem a mellére, hanem közvetlenül alá, a bordáira teszi. Nem tudod megállni, felfelé csúsztatod a kezed, amíg a tenyeredben nem érzed a mellét, amíg ki nem tölti, mint valami érett gyümölcs. Sokkal puhább, mint amilyennek látszott, elképesztően finom a bőre. Finoman megszorítod, és a mozdulatra azonnal érkezik a felelet: a megnövekedett, kemény bimbó csak úgy böki a tenyeredet. Mac egészen halkan felnyög. – A másik már kezd féltékenykedni – mondja. Most már mindkét kezeddel simogatod, az ujjaid a felhevült bőrön szaladgálnak, hogy felfedezzék a selymes domborulatokat. Először puhatolózva, majd egyre bátrabban kényezteted a bimbókat, és ámulva figyeled, ahogyan az érintésedre reagálnak. – Ez nagyon finom – dorombolja Mac, miközben lassan hátradől a párnahalomra. – Esetleg megpróbálnád az ajkaddal is? Ez furcsa érzéseket kelt benned, de nem akarsz leállni. A felsőteste fölé hajolsz, majd egy pillanatra megdermedsz… – Én… nem is tudom, hogyan kell. – Akkor engedd, hogy megmutassam… Ahogy felül, megérzed a bőre illatát. Ügyes, fürge ujjak csúsztatják le a ruhád pántját. Gyakorlottan, mintha csak egy banánt hámozna, levetkőztet egészen derékig; a ruháddal együtt a melltartódat is lehúzza. Megremegsz az idegességtől és a friss levegő érintésétől a pucér bőrödön, de mielőtt meggondolhatnád magad, Mac már föléd is hajolt, és a mellbimbód köré zárja az ajkát. Te jó ég! A sokk – egy másik nő szopogatja a mellbimbódat! – és a hirtelen rád törő élvezet miatt a szavad is eláll. A csókja meleg és nedves, a nyelve simogató és izgató, és már nem is érdekel, hogy nő vagy férfi, olyan hihetetlenül jó érzés. Szinte észre sem veszed, hogy Mac finoman hátradönt a párnákra és föléd hajol. Csak arra tudsz gondolni, ahogyan a szájával körbetapogatja először az egyik, majd a másik melledet, miközben erős ujjaival ringatja, görgeti, csipkedi és simogatja őket. Megáll az idő, és mintha

valahonnan távolból a saját halk nyögdécselésedet hallanád. Mac hirtelen felül. – Mi a baj? – kérdezed, mert nem akarod, hogy abbahagyja. – Túl sok rajtunk a ruha, chica! Már odalent is rájöhettél, hogy én sokkal kényelmesebben érzem magam pucéran, mint felöltözve. Húha! Ez vajon azt jelenti, amire gondolsz? És készen állsz te erre? De Mac máris kihámozta magát a szoknyájából. Azon már meg sem lepődsz, hogy nem visel bugyit, ahogy azon sem, hogy egy piros ékkő kacsint rád a köldökéből. A sima, teljesen csupasz szeméremdomb látványa azonban felkavar. Az ágy mellett hever minden ruhája, csak a fülbevalója marad rajta, és a fekete flamencocipő. Csak bámulsz rá, egyszerűen nem tudod levenni a tekintetedet a puncijáról. – Én… de a képeken… úgy értem, hogy te nem is… – dadogod. – Szeretem a változatosságot. Néha megvadulok, és olyankor szeretek teljesen csupasz lenni. Most amúgy is jobb így. Mert így mindent láthatsz... Miközben lassan kiejti az utolsó szavakat, összeszűkül a szeme. Mielőtt megemészthetnéd a hallottakat, így szól: – Szerintem kényelemesebb lenne, ha levennénk ezt a ruhát, nem gondolod? Felülsz, hogy jobban hozzád férjen, ő pedig fogja a ruhádat, és áthúzza a fejeden. Gyorsan kikapcsolja a melltartódat, ami mostanra már valahol a derekad körül járt, majd újra visszanyom a párnákra. A szeme csillog a lámpafényben, ahogy rád pillant. Most már csak a lila tanga és a magas sarkú cipőd van rajtad. – Hmm… – dorombolja –, tudtam, hogy egy valódi kis tigris rejlik a finom külső alatt. Az egyik ujját beleakasztja a tangád pántjába, és elkezdi lehúzni rólad. Istenem! Igen, ez az a pont, ahonnan már nincs visszaút. Egy ágyban egy másik meztelen nővel, aki éppen az utolsó ruhadarabot veszi le rólad. Egy dolog biztos: egy részed nagyon is kívánja. Ahogy Mac lehúzza a csipkebugyit a combodon, érzed, hogy erősen magával ragad a vágy. Ezt most már ő is tudja – kuncogva állapítja meg, hogy teljesen átnedvesedett a tangád. – Valami azt súgja, hogy nagyon édes az ízed, chica! Összetéveszthetetlen, forró hullám önti el a tested a szavai hallatán, és végre teljesen elengeded magad. Mac egyelőre nem ér hozzád – csak négykézláb föléd hajol, és rád parancsol, hogy hunyd be a szemed. Engedelmeskedsz neki, és a következő pillanatban megérzed forró ajkát a szádon. „Te jó ég, egy nővel csókolózom!” – fut át az agyadon egyetlen nanomásodpercre. Magadban megállapítod, milyen puha a szája a pasikéhoz képest, akikkel eddig dolgod volt. Az ajkának fahéjíze van, melybe a pezsgő hűvössége keveredik. A szádat harapdálja, majd játékosan az ajkad közé csúsztatja a nyelvét. Annyira más az érintése, mint egy férfié: bár harap és szív, valahogy

nem érzed durvának. Most oldalról tapad az ajka a tiédhez, az ujjaival közben a hajadat cirógatja. Egyre inkább így érzed: teljesen nyitott vagy az új élményre. Szédülsz, amikor egy pillanatra felemeli a fejét, hogy levegőt vegyen. Továbbra is fölötted térdel. Felnyúlsz, a kezedbe fogod az arcát, és gyengéden megnyalod rajta a szépségpöttyöt, amely egész este nem hagyott nyugodni. Ahogy átrendeződnek az arcizmai, tudod, hogy mosolyog, de hamarosan elhúzódik. – Ha még soha nem voltál nővel ezelőtt, van valami, amit biztosan nem tudsz. Egyetlen férfi sem tudhatja olyan jól, hogy mitől indulsz be, mint egy másik nő. Ha akarod, szívesen bebizonyítom… Meg sem bírsz szólalni, csak nézed lenyűgözve, amint a nyelve elindul lefelé a felsőtesteden. A haja a bőrödet cirógatja, az érintésétől szinte lángra gyúlsz. Az élvezettől libabőrös leszel, meredező mellbimbód pedig figyelemért kiált, miközben egyre lejjebb és lejjebb kalandozik a nyelve. Hirtelen zavarba jössz. Hiszen neked nincs sem szexi testékszered, sem vakmerő tetoválásod, és még a fazongyantáztatáshoz is elég konzervatívan állsz – soha nem volt még merszed kipróbálni semmi drámait. Ahogy a nyelve elhagyja a köldöködet, pánikba esel. Mielőtt azonban egy szót is szólhatnál, már érzed is, amint a kezével gyengéden szétfeszíti a combodat, és forró lehelete már a szeméremdombodat égeti. Kiéhezett és kegyetlenül, mérhetetlenül kíváncsi tested megfeszül, és próbálsz felkészülni arra, ami mindjárt megtörténik. Majd felkiáltasz, és akaratod ellenére vonaglani kezdesz. Mérnöki pontossággal találta el a csiklódat, és most élvezettel – először gyengéden, majd egyre erősebben – szopogatja. Nedves ajka ritmikusan szívja be és engedi el a bőrödet, te pedig vergődsz az élvezettől, és próbálod valahogy befogadni az érzés intenzitását. – Istenem, ez felfoghatatlan – nyögöd. Az őrjítő lüktetés lassulni kezd. Most azt érzed, hogy forró, és valahogy hatalmasnak tűnő nyelve eltávolodik, és az ujjaival szétnyitja a szeméremajkaidat. A sikamlós nedvességet, ami összekeveredett a nyálával, beletörli a combodba. A teljes lényed a nyelvére összpontosít, amely most téged ízlelget: a feltáruló vaginát és a kisajkakat nyalogatja őrjítő lassúsággal. Majd beléd hatol, egyre mélyebbre. Magával ragad az érzés, és ismét zihálni kezdesz. Ekkor a nyelve lassan visszahúzódik, és újra lecsap a csiklódra, de ezúttal egyszerre több ujjával is beléd hatol. Nem finomkodik – a nyelve puha, ügyes tánca és az ujjai erőteljes lökései közötti kontraszttól nyögdécselsz és vonaglasz, és érzed, amint az izmaid – az orgazmus előjeleként – összehúzódnak. Ekkor magadra maradsz. Mac elhúzódik, te pedig ott heversz lüktető puncival. Kétségbeesetten kapsz utána. – Ne hagyd abba, nem bírom, muszáj… Rajtad fekszik, forró, izmos teste az ágynak szögez, életedben először érzed, ahogy egy sima és selymes női mell feszül a tiédnek.

– Chica, ha hagynám, hogy most elélvezz, lehet, hogy túl hamar el akarnál szaladni. Pedig én még rengeteg dolgot szeretnék kipróbálni veled ma éjjel. Melléd gördül, és megkérdezi: – Szeretnél te is közelebbről megismerkedni a puncimmal? Teljesen természetesen használja ezt a szót, ami irtó szexi… – Nem tudom, én… – Ó, ugyan már! Láttam, hogy bámészkodtál a galériában. Mikor volt utoljára esélyed arra, hogy így nézhess egy nőre? Igaza van. Kíváncsi vagy azokra a mély, rózsaszín és csokoládélila redőkre, amelyeket a képeken láttál. Jól értelmezi a hallgatásod, visszafekszik a párnákra, és egy táncos könnyedségével tárja szét a combjait. Lihegve odafurakodsz a lábai közé, miközben még mindig érzed a lüktetést az alhasadban és a medencédben. – Mit csináljak? Úgy értem, mit szeretnél, mit tegyek veled? Azt akarod, hogy… – Csak nézd. És aztán, ha akarod, megérintheted. És ha tetszik, amit látsz, meg is kóstolhatod. Leereszkedsz a lába közé. Megint olyan, mintha a galériában lennél, csakhogy most szinte a nyelveden érzed az ízét. Csupasz szeméremdombja csokoládé-rózsaszín. Tétovázva megtapintod egy ujjaddal, és érzed, milyen puha, rugalmas. Kicsit lejjebb merészkedsz az ujjaiddal. Mac szeméremajka duzzadt, az enyhén rojtos szélek nedvesek. Óvatosan megérinted, majd az ajkak közé csúsztatod az egyik ujjadat, hogy szétfeszítsd őket. Nedvesen csillognak a puha fényben, mint egy rózsaszín kagyló belseje. Aztán meglátod a gyöngyöt is a kagylóban, a bőrredők alatt – mélyvörös színű, és enyhén lüktet. Óvatosan, nagyon finoman megnyalod. Meglepően keménynek érzed, mintha egy márványdarab lenne a húsban. Még egyszer megnyalod, mire Mac felnyög. Ettől kicsit magabiztosabbá válsz. És most mit csinálj? Egyre bátrabban veted be a nyelvedet, most már fel-le siklik a szeméremajkak között. Az íze őrjítően szexi, ahogy a ragacsos nedvesség is, mely betölti a szádat. Az arcod pár centire van a vaginájától, a látványára is nagyon kíváncsi vagy. Előbb finoman benyúlsz a húsos ajkak közötti sötét nyílásba az ujjbegyeddel, majd összeszorítod két ujjadat, és belédugod. Egy pillanatra ellenállást érzel, amitől megtorpansz – mi van, ha fájdalmat okozol neki? –, de aztán a vaginája körbefogja az ujjaidat. Mac sóhajtozik, a csípője pedig ritmikusan emelkedik, úgyhogy valamit biztosan jól csinálsz. Próbálod felvenni az általa diktált ritmust, mire rövid, elhaló hangok törnek elő belőle, épp mint belőled az előbb. Ekkor újra beléd hasít a kielégítetlen vágy. Mac megkeresi a csuklódat, megszorítja, és megállítja a kezedet. – Ne haragudj, rosszul csináltam valamit? – Dehogy, nagyon jól csinálod! De azt szeretném, hogy itt legyél, fent velem, amikor elélvezek.

Odakúszol hozzá, és mellé fekszel. Félig feléd fordul, az egyik lábát rád kulcsolja. Megfogja az egyik kezedet, és a mellére teszi. Lenyúl a lába közé, és a mutatóujjával körözni kezd a csiklóján. Egy pillanatnyi csalódást érzel – de csak addig, míg a másik kezét be nem csúsztatja a lábad közé. Érzed, amint fürge ujjai a másik keze mozdulatait tükrözik. Felveszi a tökéletes ritmust a csiklódon, majd két ujjal beléd hatol. Gyakorlatilag csöpögsz a nedvességtől odalent, és érzed, hogy bármelyik pillanatban áttörhet a gát. – Gyerünk… Próbáld te is. Azonnal megérted, hogy mit szeretne. Megkeresed a punciját, és a mozdulatait utánozva – ami nem könnyű, mert teljesen kitölt az érzés, ahogy az ujjai ki-be járnak benned, és megtalálva a legérzékenyebb pontodat, a csiklódat masszírozzák – te is belédugod az ujjaidat, simogatni kezded a csiklóját. Nagyon közel jársz az orgazmushoz, de ő minden alkalommal megérzi, és ilyenkor vagy elhúzza a kezét, vagy gyengédebben ér hozzád. Ám egyszer csak kitágulnak a pupillái. Vajon ez most az? Behunyja a szemét, a feje visszahanyatlik a párnára, és felkiált. Érzed, amint a vaginája többször egymás után, hihetetlen gyorsasággal, szinte vibrálva összehúzódik, majd elernyed az ujjaid körül, és forró nedvet lövell a tenyeredbe. Ívbe hajlik a gerince, a háta nem is ér az ágyhoz, és egymást követik a görcsös összehúzódások. Csend ereszkedik a szobára, csak a lihegését hallani. Ellentmondásos érzések törnek rád – büszke vagy, hogy ilyen intenzív orgazmussal ajándékoztad meg Macet, ugyanakkor tombol benned a vágy, és egy kicsit aggódsz amiatt, hogy veled mi lesz. – Ne félj, kislány, most rajtad a sor – mondja, mintha csak olvasna a gondolataidban. Föléd emelkedik. A haja zilált, a szeme vadul villog. Felnyomja és szétterpeszti a két térdedet, majd a puncid fölé hajol. Az ujjai finoman újra beléd hatolnak, és ismét felveszed a már ismert ritmust. Nagyon közel jársz, érzed, amint készülődik benned a robbanás, a csípőd felemelkedik az ágyról – és ő ebben a pillanatban lecsap rád; a száját a puncidra szorítja, és erős nyelvével rátapad a kisajkadra, csapkodja-simogatja a csiklódat. Ezzel sodor bele az orgazmus szakadékába, ami úgy söpör végig rajtad, mintha pezsgő habzana-bugyborékolna az ereidben, és a robbanástól, majd az élvezet azt követő hullámai hatására majdnem elveszíted az eszméletedet. Szinte észre sem veszed, hogy kontrollálatlanul dobálod magad, mint valami musztáng, és hangos sikolyokat hallatsz. Lassan csillapodni kezd a szoba őrült pörgése. A zúgás, amit a füledben hallasz, a saját zubogó vérkeringésed zaja. A végtagjaid nehezek, a puncid úszik a nedvességben. A combod mindenütt ragacsos. Mac feláll – még mindig a fekete tánccipőben van. Egy kicsit elveszettnek érzed így magad, de csak a pezsgőből tölt még egy kicsit. Visszajön az ágyba, és melléd kuporodik, mint egy elégedett macska. A poharát a tiédhez koccintja. – Gratulálok. Életedben először voltál nővel, és olyat élveztél, ami csak egy parádés

tűzijátékhoz hasonlítható! Felkuncogsz. Túlságosan is letompított az a lassú vibrálás odalent ahhoz, hogy a helyzet furcsasága miatt aggodalmaskodj. Őrület! Che Guevara épp az előbb nézte végig a képről, ahogy kielégített egy nő! Percek telnek el, mire a légzésed visszaáll a normális ütemre. Egyszer csak Mac felül, a kezébe veszi az arcodat, és gyors csókot nyom a szádra, majd a homlokodra. – Fantasztikus voltál – mondja. – Most már tudod, hogy hol lakom. Keress meg bátran. Talán legközelebb, ha lesz legközelebb, még a barátnőmmel is találkozhatsz. – Tessék? – kérdezed döbbenten. – A barátnőddel? De én azt hittem… – Ugyan már! Azt hitted, hogy tisztességes nőt akarok faragni belőled? Hirtelen nevetségesnek érzed magad. – Nem, csak… Mac, valahogy furcsán anyás mozdulattal, megsimogatja a hajadat. – Ne légy butus, chica! Csodálatos volt, de te nem vagy leszbikus, nem igaz? – hátradől, és végigpásztáz a tekintetével. – Bár határozottan megvan benned a lehetőség. – De miért? Úgy értem, miért csináltad, ha van valakid? – Daniella nem ebben a városban lakik. Üzlettárs egy jól menő ügyvédi irodában. Az én tánciskolám pedig itt van. Mindkettőnknek megvan a maga munkája, úgyhogy távkapcsolatban élünk, immár öt éve. Néha nagyon nehéz, de végső soron nem annyira rossz. Vannak bizonyos előnyei is… mint például ez az éjszaka. – El fogod mesélni neki? – Természetesen. Minden. Apró. Részletet. Hogy felizguljon. Mélyen elpirulsz. Te jó ég, milyen kis hülye voltál! Te csak egy hódítás voltál, egy kis kaland, hogy aztán egy párocska izgató meséket suttoghasson egymás fülébe. Lógó orral kezded összeszedni a padlóról a szétszórt ruhadarabjaidat. Mac megböki a válladat. – Tudom, hogy mire gondolsz. De te voltál az, aki nagylányos csipkebugyiban vágott neki az éjszakának, nem igaz? – felkapja a lila tangát, és megpörgeti az ujjai körül. – Láttam rajtad, hogy hetero vagy. De azt is éreztem, hogy egy igazi kiéhezett kis vadmacska lapul a bugyidban. Hidd el, káprázatos vagy, elképesztően érzéki a bőröd minden egyes négyzetmillimétere meg a tágra nyílt szemeid... Hogy is állhattam volna ellen neked? Bosszúsan fújsz egyet, de igaza van. Lehet, hogy lefeküdtél egy nővel, és még élvezted is, de arról szó sincsen, hogy mostantól átálltál a másik oldalra, színt vallasz a barátaid előtt, összebútoroztok, és együtt jártok a családi összejövetelekre. Ma éjjel kirúgtál a hámból, na és? Hát, istenem, tényleg vadra sikeredett... Összeszeded magad, és könnyes szemmel rámosolyogsz Macre. Megkeresed a ruhádat, és belebújsz. Nem vacakolsz a melltartóddal, csak begyömöszölöd a táskádba. Kinyújtod a kezed a

tangáért, ő pedig megcsókolja, mielőtt belenyomná a tenyeredbe. – Kikísérlek – mondja, és talpra ugrik. Még mindig teljesen meztelen, csak a fülbevalók és a cipő van rajta. Ahogy átvágtok a szobán, elnézed hosszú, hegedű formájú hátát, kerek, íves fenekét, formás lábát, és az emlékezéstől újra megremeg a még mindig érzékeny puncid. A parányi előszobában hozzád dörgölődzik, és ismét a szádba csúsztatja a nyelvét. Egyáltalán nem furcsa, hanem nagyszerű érzés, és rajongással, hálával csókolod vissza. Megvillan a szeme. – Na, menj, mielőtt újra egymásnak esnénk. Hm, mit szólnál, ha legközelebb együtt látogatnánk meg Dannit, és rendeznénk egy finom kis édes hármast…? Ettől azonnal visszatér a józan eszed. – Persze, izé, köszi… Mit illik mondani egy ilyen helyzetben? „Kösz, hogy te voltál az első nő, aki kinyalt?” „Kösz a szuper csaj-csaj szexet?” – Hát, ez csodás volt. Még annál is jobb! De… ne értsd félre, én nem hinném, hogy fogunk még egyszer találkozni. – Ahogy akarod, chica – nevet. Reszkető lábbal lebotorkálsz a lépcsőn, miközben még mindig remegsz egy kicsit a bugyidban is. Az utcára kiérve ráébredsz, hogy Mac még a nevedet sem kérdezte meg. Hirtelen nagyon csábítónak érzed a saját ismerős kanapéd, egy DVD és a pattogatott kukorica gondolatát. Bár hazafelé még betérhetsz a kedvenc kávézódba is, és vehetsz egy pohár forró csokoládét... Ha egyenesen hazamész, lapozz ide! Ha még nem akarsz hazamenni, lapozz ide! Ha hazafelé útba akarod ejteni a közeli kávézót, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy osztozol a taxin a szexi idősebb férfival Összegyűröd az Immaculata szórólapját, és visszadobod a táskádba. Egy másik alkalommal lehet, hogy meggondolnád, hogy elmenj megnézni a kiállítást, de nem most, amikor ez az ellenállhatatlan férfi ajánlja fel, hogy menjetek közös taxival. Van benne valami, amitől mintha kiszállna az erő a térdedből. Talán amiatt, hogy ilyen magabiztos minden helyzetben. Nem az a lakbérfizetős fajta; inkább tulajdonos-típus. – Nem látom be, hogy miért ne osztozhatnánk a taxin – mondja –, gondolj csak a környezetvédelemre, az ökológiai lábnyomunkra meg minden. – Igen, belátom, hogy ez lenne a felelős döntés – adod be a derekadat. Felnevet, és kinyitja neked az ajtót, hogy be tudj huppanni a hátsó ülésre. Miközben átsétál a taxi másik oldalára, kinézel az ablakon, és látod, hogy a behemót testőr odaint neked, majd belepasszírozza magát abba a hihetetlen sportkocsiba, felpörgeti a motort, és elszáguld az éjszakában. Egy pillanatra eljátszol a gondolattal, hogyan alakulhattak volna a dolgok, ha inkább vele mentél volna, de még mielőtt belemelegedhetnél, Miles már melletted is terem, és betölti az autót a belőle áradó cédrus- és nemesbőr-illat. A sofőr hátrafordul, és várakozóan néz rátok. – Szóval, hová? – kérdezi Miles. – Épp hazafelé indultam – mondod. – Egy barátnőmmel kellett volna találkoznom, de az utolsó pillanatban cserbenhagyott. Sokáig bent kellett maradnia a munkahelyén. A főnöke egy igazi szemét zsarnok. Miles felhúzza a szemöldökét: – Ha már a késői munka szóba került, nem ennél velem valamit? Egész nap túlságosan lefoglalt, hogy tető alá hozzak egy megállapodást, úgyhogy ebéd óta egy falatot sem ettem. Az üzletkötéstől viszont mindig farkaséhes leszek. – Hát, tudnék enni… – vallod be. – Mire gondoltál? – Ismerek itt a közelben egy remek kis sushibárt, ahol világklasszis sashimit készítenek. A szakéjuk pedig egyenesen isteni. Oda tartottam éppen egy késői vacsorára. Lenne kedved csatlakozni hozzám? Ránézel, és próbálod eldönteni, hogy mi legyen. Jobban tennéd, ha kijelentenéd, hogy ennyi volt mára, és hazamennél? Még kiszállhatnál a kedvenc kávézód előtt, és vehetnél magadnak egy forró csokit. A sushi azonban mindenképpen megfontolandó, és a pasi is nagyon vonzó. A sofőr megköszörüli a torkát, amiről ráébredsz, hogy közben ketyeg a taxióra. Döntened kell, mégpedig gyorsan.

Ha úgy döntesz, hogy vacsorázni mész a vonzó, idősebb férfival, lapozz ide! Ha megkéred a taxisofőrt, hogy vigyen egyenesen haza, lapozz ide! Ha a hazamész, de előbb útba akarod ejteni a közeli kávézót, lapozz ide!

A sushivacsora mellett döntöttél – Ez jól hangzik. Szeretem a sushit. Mindketten halljátok a taxisofőr megkönnyebbült sóhaját. – Nagyszerű! – mondja Miles, és gyorsan közli a sofőrrel a címet és az útvonalat. Pár perc múlva egy csendes mellékutcában fékez le a kocsi. Kinézel az ablakon, de sem étteremnek, sem kirakatnak nem látod nyomát. Miles kifizeti a taxit, majd kiszáll, és kinyitja neked az ajtót. Próbálsz óvatosan kiszállni, nehogy megvillantsd előtte a bugyidat. Nem olyan könnyű ám, mint ahogy a hollywoodi színésznők elhitetik az emberrel. Átmentek a járdán, és Miles egy mélyedésben megbújó ajtóhoz vezet. Kívülről egyáltalán nem tűnik étteremnek: az ablakokon, amelyek el vannak függönyözve, hogy ne lehessen belátni, nincs cégjelzés, de még egy név sem. Amikor aztán átléped a küszöböt, és egy meghitt, diszkréten dekorált japán étteremben találod magad, eláll a lélegzeted. A dolgozók és a vacsorázók nagy része japánnak tűnik, ami mindig nagyon jó jel. Egy elegáns, kimonóba öltözött hölgy siet elétek üdvözült mosollyal az arcán: – Cornuti úr, de örülök, hogy újra látom! Ketten lesznek? – Cornuti – szakad ki belőled, amikor végre leesik a tantusz, és ezzel egy időben görcsbe is áll a gyomrod. – Te jó ég, te vagy Miles Cornuti? Nyilván nem túl gyakori név. Csak azért nem raktad össze hamarabb, mert a taxisofőr teljesen érthetetlenül mormolta el. Beismerően bólint, mielőtt köszöntené a hoszteszt: – Jó estét, Katsuko, örülök, hogy látom. Kaphatnánk két helyet a pultnál? A hosztesz az étterem végében egy bárhoz vezet benneteket, közvetlenül a modern látványkonyha elé. Az egymás mellett dolgozó két japán séf profi mozdulatokkal szeleteli a halat és tekeri a rizst. Leültök két szomszédos bárszékre. Az étteremnek ez a része direkt arra lett kialakítva, hogy a vendégek végignézhessék, ahogy a séfek elkészítik a sushit. Ez komoly művészet, mégpedig az a fajta, amit kifejezetten izgalmas nézni. Valahol azt is hallottad, hogy Japánban a kukták évtizedeket töltenek el azzal, hogy megtanulják elkészíteni a rizst, mielőtt egyáltalán a közelébe merészkedhetnének egy darabka halnak. A séfek üdvözlésképpen udvariasan felétek bólintanak, majd visszatérnek a késeikhez és a sushitekerő bambuszokhoz, közben csendesen tovább csevegnek egymással japánul. A magasabbik olyan ügyesen bánik a hatalmas késsel, ami akár kardnak is beillene, mint Zorro: tökéletes, vékony csíkokat vág vele egy nagydarab tonhalból, hogy sashimit készítsen belőle. Megmegfeszülnek az izmok az alkarján munka közben. A séfek attrakciója nyilvánvalóan a vacsoraélmény szerves része.

Az étterem félig van csak tele, de senki más nem ül a pultnál. Olyan közel ülsz Mileshoz, hogy a karja és a lába a tiédhez súrlódik – az izgatottság áramütésszerűen járja át a testedet. A férfi kedvesen elbeszélget a hosztesszel, majd szakét rendel, mire a nő eltűnik, és magatokra hagy titeket az étlappal. Megragadod az alkalmat, hogy faggatózni kezdj: – Nem hiszem el, tényleg te vagy Miles Cornuti, a híres médiamogul? – Nem vagyok olyan híres… – vonja meg a vállát. – Hogyne lennél az! Több tucat magazinod van, plusz egy napilapod, és ott van még az az ebook kiadó cég is! Katsuko újra megjelenik egy kancsó szakéval a kezében. Miles tölt két fül nélküli kis csészébe, és az egyiket a kezedbe adja: – Kóstold meg, nagyon finom. Háromhavonta szállítanak belőle Japánból. – Ne próbálj témát váltani – mondod, miközben a két kezedbe fogod a csészét, és párat kortyolsz is belőle. Élvezed, ahogy a selymes folyadék lecsúszik a torkodon. – Sokat hallottam már rólad. Van egy ismerősöm, aki író az egyik lapodnál. – Remélem, ez nem ugyanaz az ismerős, mint aki felültetett ma este… Az, akinek a főnöke egy igazi… hogy is fogalmaztál? – Ööö… – hebegsz, és alaposan elvörösödsz. – Ha jól emlékszem, szemét alaknak nevezted, igaz? – Szemét zsarnoknak – motyogod. – Á, tényleg! Ezek szerint a szemét zsarnok áll a szolgálatára, madame! Fészkelődni kezdesz a székeden, és most kifejezetten hálás vagy, amiért egymás mellett ültök, mert így nem kell látnod azt a pimasz tekintetet. – Különben, azt hiszem, igazából úgy értette, hogy… – dadogod, próbálsz valahogy kihátrálni a kínos helyzetből. – Folytasd – mondja kaján vigyorral az arcán. – Kíváncsi vagyok, ebből hogyan vágod ki magad. – Szakét? – kérdezed, és a kancsóért nyúlsz, hogy újratöltsd mindkét csészét. Miles elvigyorodik. – Igyunk a világ minden táján fellelhető szemét zsarnokokra! – jelenti ki, és feltartja a csészéjét. Hozzákoccintod a tiédet, kortyolsz még párat, és magadban azért fohászkodsz, hogy találjatok gyorsan valami más témát. Melissa biztosan ki fog nyírni. Hogy magyarázod el neki, hogy a főnökével vacsoráztál, és közben visszamondtad neki, amiket tőle hallottál? Visszagondolsz, mi mindent mesélt még róla. Igen, dúsgazdag, befolyásos, és nem épp az ideális főnök a rengeteg elvárásával és szőrszálhasogatásával. Viszont aki médiacsászár akar lenni, az nem is lehet félénk kisnyúl. A médiacsászárok szemét zsarnokok, ez az élet rendje. De azt vajon miért nem említette Melissa soha, hogy micsoda észbontóan jóképű pasi a rémes főnöke? Úgy teszel, mintha a menüt tanulmányoznád, de közben titokban alaposan szemügyre veszed

Milest. Magas, jó a teste, vonzó, sugárzik róla az önbizalom. Jól állnak neki a szarkalábak a szeme sarkában, ha mosolyog. Tiszta George Clooney. De akkor is… A legjobb barátnőd főnöke! Nem kellene itt üldögélned vele. A tisztesség azt kívánná, hogy kapd fel a nyúlcipőt, és húzd el a csíkot innen, mégpedig fürgébben, mint egy szumóbirkózó a táplálkozási tanácsadótól. Vajon nagyon nagy aljasság volna Melissával szemben, ha mégiscsak maradnál egy kis tonhalas és avokádós sushira? Amikor végre tényleg rápillantasz a menüre, ráébredsz, hogy japánul van. Megfordítod: a másik oldal tök üres. Még csak ételfotókkal sem könyörülnek a vendégeken. Aki nem tud japánul, magára vessen. – Szóval ilyen egy igazi japán étterem. Mit javasolsz? – kérdezed lezseren, mintha mindennap japánul olvasgatnál. Közben reméled, hogy nem tartod fejjel lefelé a menüt. Miles feléd hajol. Arra számítasz, hogy valami nagyon okosat fog mondani, vagy esetleg felajánlja, hogy rendel neked valamit, de ehelyett így szól: – Az a helyzet, hogy fogalmam sincs a japán konyha rejtelmeiről. Mindig megkérem Katsukót, hogy ajánljon valamit. Amikor először jártam itt, nagyon okosnak akartam látszani, és véletlenül sikerült egy meglehetősen… szokatlan fogást rendelnem. – Mi volt az? – Kiderült, hogy tőkehalsperma… – fintorog. Majdnem kiköpöd a szakét a döbbenettől. – A séfek és a pincérnők persze majd megpukkadtak a röhögéstől. Megvárták, hogy lenyeljem az első falatot, és csak utána árulták el, mit eszem. Én voltam az estjük fénypontja – azzal az egyik séf felé biccent. A fickó a késével szalutál. – No és milyen volt? Ízlett? – kérdezed. – Igazából kicsit olyan íze volt, mint a tintahalnak. De azért nem lesz a kedvencem. Jobban kedvelem a hétköznapibb, kiszámíthatóbb fogásokat. Nem bírod ki, hogy ne flörtölj egy kicsit. – Szóval akkor te inkább az a kiszámítható típus vagy? Mélyen a szemedbe néz. – Az attól függ, ki mit hoz ki belőlem… Ennyi elég is volt, hogy az a bizonyos szikra kipattanjon köztetek. – No és te? – kérdi. – Jobb szereted a kalandokat, vagy a hagyományok híve vagy? – Én mindig kész vagyok egy kis izgalomra – feleled. – Most lesz alkalmunk meggyőződni erről. Int, mire Katsuko azonnal ott terem az asztalotoknál. – A szokásosat kérnénk. Tonhalas sashimit, lazacos makit és wasabis tekercset. Utána viszont szeretnénk valami különlegeset is megkóstolni a változatosság kedvéért. Mit ajánlana? Katsuko szeme pajkosan felcsillan.

– A mai specialitásunk a friss unagi, Mr. Cornuti – azzal a falnál álló akvárium felé mutat. Mindenféle fura élőlény úszkál benne. Tengerisünök meresztgetik a tüskéiket, tengericsillagok tapadnak az üvegre, és angolnák tekergőznek összegabalyodva. – És, amint látják, van friss uni is. Vagy természetesen hozhatok egyéb hagyományos fogásokat is. – Uni? Az micsoda? – kérded gyanakodva. – Tengerisün. A nemi szervei ehetőek – válaszol Katsuko kifürkészhetetlen arccal. Miles rád néz. – Én benne vagyok, ha te is. – Legyen nekem is az, amit ő kér – közlöd Katsukóra nézve, remélve, hogy nem látszik rajtad az émelygés. – Akkor megkóstolnánk az unit. És jöhet valami egyéb, hagyományos különlegesség is – adja le a rendelést Miles. Katsuko japánul hadarva továbbadja a rendelést a séfeknek. Te a szakét kortyolgatod, és azon morfondírozol, mi sülhet ki ebből a kalandból. Rendelés után már fesztelenül csevegtek. Miles sokkal közvetlenebb, mint amire számítottál. Hiába befolyásos és híres, mégis a legnagyobb természetességgel beszél a magánéletéről. Már nincs akkora bűntudatod, amiért Melissa főnökével vacsorázol. Inkább olyan, mintha egy régi baráttal üldögélnél. Egy túlságosan is jóképű és sármos baráttal. Kiderül, hogy Miles pár éve elvált, de jó a kapcsolata a volt feleségével és a két, már majdnem felnőtt gyerekével is. Elmeséli, hogy munkamániás, és hogy tulajdonképpen emiatt romlott meg a házassága. Mindig a cégeit helyezte első helyre, sosem a feleségét, így nem is csoda, hogy elváltak. Azt viszont be kell ismerned magadnak, mennyire lenyűgöz, hogy ilyen elkötelezett és felelősségteljes a munkájában. Ezt is vonzónak találod benne. Érzed ugyan, hogy a „szemét zsarnok” titulusból, amivel Melissa illetni szokta, a „zsarnok” valószínűleg találó, a „szemét” viszont szerencsére nem mutatkozik. – Nos, most már mindent tudsz a szerelmi életemről. És te mit árulsz el nekem a tiédről? – kérdi Miles. Lesütött szemmel azon tűnődsz, mit is mondhatnál. Úgy döntesz, azt inkább nem kötöd az orrára, hogy az ágyad már régóta kong az ürességtől, úgyhogy egyszerűen csak azt feleled: – Jelenleg szingli vagyok. – Nincs barátod? Megrázod a fejedet. – És barátnőd? – vigyorog rád Miles. – Ha ilyesmiben reménykedsz, ki kell, hogy ábrándítsalak. – Én nem reménykedem semmiben – válaszolja, és kiissza a szakéját. Ekkor Katsuko töri meg a pillanat varázsát, cserébe viszont kis tálkákban finom falatokat tesz

elétek. Örömmel konstatálod, hogy ismerősek az ételek, semmi ijesztő nincs az asztalon, minden tökéletesen ártalmatlannak és ízletesnek ígérkezik. Már épp nekilátnál, amikor a szemed sarkából észreveszed, hogy az egyik séf buzgón halászgat az akváriumban. Lehet, hogy mégiscsak rázós lesz ez a vacsora? Miles szórakozottan pörgeti az evőpálcikákat. Várható volt: ő bezzeg tud velük kulturáltan enni. Te már kevésbé. Reménykedsz, hogy nem fogod kilőni az űrbe az ételt, sem a dekoltázsodat nem szórod tele a japán konyha remekeivel, és talán még a szemedet sem bököd ki a pálcikákkal. Beleharapsz az első tekercsbe, és megszűnik minden aggodalmad. Finom! Vagy talán csak nagyon éhes voltál már. Nem, nem csak az éhség. Valóban isteni a kaja. Friss a hal, és tökéletes minden falat. Nem minden sushitekercs férne bele a szádba egészben. Megkönnyebbülve látod, hogy Miles egyszerűen félreteszi az evőpálcikákat, és kézzel eszik tovább. Hála az égnek! Követed a példáját. Éppen az e-bookok növekvő népszerűségéről diskuráltok, amikor Miles az arcod felé nyújtja a kezét. – Bocsánat… szabad? – kérdi. Elakad a lélegzeted. Vajon mit akar? Csak nem fog megcsókolni? Közelebb hajol, és letöröl néhány rizsszemet az arcodról. De nem csak úgy lesöpri őket. A tenyerébe fogja az álladat, és végigcirógatja az arcodat a hüvelykujjával. A meghitt érintés villámcsapásként ér. Az ujja puhán simogatja a bőrödet, és te máris többet akarsz. Amikor Miles elveszi a kezét, te megtapogatod égővörösre pirult arcodat, mintha további rizsszemeket keresnél rajta. Zavarban vagy. Úgy etted a sushit, mint egy óvodás, és ráadásul láthatóan elolvadtál az érintésétől. Miles kitölti a maradék rizspálinkát. Katsuko visszatér, összeszedi a kiürült tálkákat, majd két kicsi tálat tesz elétek. – Íme, az uni. Megnyugtatóan hasonlít a sushira. Ízlésesen algába göngyölt rizs és… és… valami narancssárga, szivacsos, nyelvszerű gusztustalanság éktelenkedik a tetején. A másik tálkára kukucskálsz. Majdnem felvisítasz, amikor észreveszed: szó szerint farkasszemet néz veled a vacsorád. Két jókora szemgolyó csücsül a közepén. És mindkettőn ott leffeg még valami nyúlvány is. Nyilvánvaló ellenérzéssel méregeted őket, ők pedig hűvös fölénnyel pillantanak vissza rád. Az evőpálcikáddal óvatosan megbökdösöd a narancssárga bigyót. Megremeg, mint a kocsonya. Te is megremegsz, amikor beléd hasít a gondolat: lehetséges, hogy ez a valami még él? Miles felkacag. – Hát nem azt mondtad, hogy szereted az izgalmas fordulatokat? – kérdi. – Te meg azt mondtad, halspermát ettél puszta véletlenségből, épp ebben az étteremben – vágsz vissza. – Ahhoz képest ez semmi, nem? Tulajdonképpen mit rendeltünk egyáltalán? A két séf közül a vonzóbbik már egy ideje érdeklődve követi az eseményeket, és most hozzád fordul.

– Ez uni. Tengerisün. – No és az? – piszkálod meg óvatosan a tálkán pislogó csodát. – Tonhalszemgolyó. Japánban kifejezetten ritka csemege – feleli a séf, és kajánul elvigyorodik. – Remek – nyögöd ki, nem túl meggyőzően. Miles le nem veszi rólad a szemét, miközben a tonhalét viszont elegánsan az evőpálcikái közé csippenti. – Éljen a kaland, az izgalom – mosolyog. Megemeli a szemet, mintha koccintani akarna. Te is felemeled a másikat. Olyan gömbölyű és csúszós, hogy kész mutatvány megtartani. Egyszerűen undorító, ráadásul büdös is. De nem hátrálsz meg. Farkasszemet nézel Milesszal. Élvezi a kihívást, ez egyértelműen látszik rajta. Egymást figyelitek, miközben a szemgolyókat egyre közelebb emelitek az ajkatokhoz. Rémülten látod, hogy Miles már nyitja a száját. Egész este arról fantáziáltál, milyen lenne vele csókolózni, de most be kell vallanod, eszedbe sem fog jutni, ha képes megenni azt a szemgolyót. Szerencsére ő sem igazán tudja rászánni magát. – Feladom. Én ezt nem fogom megenni – mondod, és libabőrös leszel a gondolattól is. Visszapottyantod a szemet a tálkába. – Feladod? – kérdi. – Igen. Nyertél. Pfuj. – Hála az égnek! – sóhajt fel Miles, és ő is a tálkába ejti a szemet. A szempár most búsan bámul vissza rátok. – Nos, be kell ismernem, ami az ételeket illeti, bevállalós vagy. Miles felnevet, aztán közelebb hajol. – Ami az ételeket illeti? Ezt hogy értsem? Olyan közel vagytok egymáshoz, hogy szinte tapintható a szexuális vonzalom köztetek, ami egész este csak erősödik. Mostanra pattanásig feszült a húr. Legszívesebben ott, helyben lesmárolnád. Katsuko ismét odalép az asztalhoz, és elviszi a tálkákat, az unival és a szemekkel együtt. – Mit szólnál valami desszerthez? – kérdi Miles. – Milyen desszertre gondolsz? – Van zöld teás fagylalt… – Tudod, én valami dekadensebbre vágyom – suttogod, és Miles térde közé csúsztatod a térdedet. Igen felbátorodtál most, hogy a szemgolyókat megúsztad. – Igazad van – feleli Miles. – Most én sem ilyen desszertet kívánok. Menjünk fel a lakásomra, ott biztosan akad valami ízletesebb. Egy pillanatig habozol, de aztán legyőzöd a lelkifurdalást. Melissának is meg kell értenie, hogy a főnöke egyszerűen kihagyhatatlanul jó pasi. Miles kéri a számlát, és miután rendezte, kézen fogva sétáltok ki az utcára.

– Köszönöm a vacsorát – mondod. Ahogy elmosolyodik, megjelennek a jól ismert szarkalábak a szeme sarkában. Hozzád hajol, és a füledbe suttog: – Eszemben sem volt ám megenni azokat a tonhalszemeket. Beszéd közben az ajka a füledhez ér. Lábujjhegyre állsz, hogy te is a fülébe suttoghass. – Nem is engedtem volna, hogy ilyesmit vegyél a szádba. Odakint vártok a taxira. Miles végre a tenyerébe fogja az álladat, és lassan, érzékien szájon csókol. Forró és szomjas a csókja, teljesen elgyengülsz tőle, és ezt érzi is: még jobban magához szorít, és tovább csókol. Mindkettőtöknek elakad a lélegzete. De Miles hirtelen elhúzódik, és így szól: – Mielőtt feljössz hozzám, el kell árulnom valamit… nem viccből mondtam, hogy kedvelem az izgalmas, különleges dolgokat – ujjait a tieid köré kulcsolja. – Szóval, biztosan bevállalós vagy? – Mire célzol? – Csak arra, hogy valóban különleges az ízlésem. Hát, efelől nincs kétséged. Van Mr. Igézőben egy jó adag különcség. Nem felelsz, de ő még hozzáteszi: – Viszont garantálom, hogy nagyon fogod élvezni… – Miből gondolod? – A sushi is bejött, nem? Ezen elgondolkozol. Te sem füllentettél, valóban kalandvágyó típus vagy. Nem vinne el az infarktus bungee jumping közben, sőt néhány sikamlósabb könyv is volt már a kezedben, de azért kétszer is meggondolnád, mielőtt hagynád magadat bőrszíjakkal a csillárhoz kötözni. Viszont Miles olyan finomnak, stílusosnak tűnik, hogy ilyesmit nem nézel ki belőle. És valóban bejött a sushi. Most mi legyen? Néha jobb, ha valami izgalmas, ígéretes kalandnak csak a szele csapja meg az ember lányát. A valóság illúzióromboló is lehet. Talán elég volt ennyi is, hogy flörtölhettél egy kicsit Miles Cornutival. Mi lenne, ha most elköszönnél tőle, és akkor biztosan nem történne semmi túlzottan meghökkentő, már a tonhalszemeken kívül? Elvégre ő Melissa főnöke. És bármilyen észveszejtő is egy pasi, egy barátságot nem lenne szabad kockára tenni miatta. Még beugorhatnál a kedvenc kis kávézódba. Későig nyitva van, és lehet, hogy egy forró csoki lenne az ideális desszert a sushivacsora után. De az a bizsergető George Clooney-pillantás… Ha felmész Mileshoz, lapozz ide! Ha nem akarsz igent mondani az ajánlatára, lapozz ide! Ha hazamész, és útközben még beugrasz a kávézóba is, lapozz ide!

Úgy döntöttél, felmész Miles lakására Döbbenten állsz a hallban. A mindenségit! Micsoda menő otthon! Miles háza mintha egy lakberendezési magazin címlapfotója lenne: maga a visszafogott luxus. A fehér falakon eklektikus képgyűjtemény pompázik. Van néhány gyönyörű, klasszikus darab, mellettük azonban absztrakt festmények is helyet kaptak – abból a fajtából, amit akár pelenkás kiskölykök is pingálhattak volna. De hogy mind drága, sőt egyik-másiknak az értéke egy kisebb ország GDP-jének is megfelelhet, az tuti. Tökéletes a rend és a harmónia, sehol egy porszem, sehol egy ottfelejtett bögre. A hangulatvilágítás lágyítja a fehér felületeket. Itt még a spotlámpákat is spotlámpák emelik ki. Miles körbevezet. Megmutatja a loftszerűen egybenyitott nappalit, ebédlőt és konyhát, majd felsétáltok a stílusosan kanyargó lépcsőn a felső szintre. A mennyezet olyan magasan van, hogy a szoba akár tornateremnek is beillene. Természetesen kétség sem fér hozzá, hogy a hálószoba felé tartotok. Erőt vesz rajtad a várakozással teli izgalom. Egész biztosan ezt akarod? Lefeküdnél a legjobb barátnőd főnökével? Még mindig van egy kis lelkifurdalásod, de nem esik nehezedre legyőzni. Miles eddig alig ért hozzád. Megcsókolt vacsora után, és fogta a kezedet a taxiban. Ennyi. Valahogy ez a tartózkodás sokkal izgatóbb, mintha máris összevissza tapizott volna. Minden egyes másodperccel egyre jobban vágysz az érintésére. Bevezet a hálószobájába. Az ágy hatalmas, a falakat tükrök borítják, az egyik előtt egy fehér, kétszemélyes kanapé áll. Miles megnyom egy gombot – már ragyognak is a hangulatfények, és megszólal a lágy zene. Végre! Mr. Igéző megcirógatja az arcodat, aztán a tenyerébe fogja az álladat, és megcsókol. Gyors, incselkedő csók, de aztán hirtelen elhajol, hogy kénytelen legyél te közelíteni hozzá. – Gyere – suttogod ellentmondást nem tűrő hangon. Nagyon kívánod már. Magadhoz húzod, a kezed a nyakán. Ő pedig levetkőzi félénkségét, és végre nem csak incselkedik veled. A hajadba túr, hozzád simul… csak nem valami kőkeményet érzel a drága, jól szabott nadrágjában? Hozzádörgölőzöl, ő pedig megmarkolja a hajadat. Hihetetlenül felizgat, hogy ez az elegáns, korábban oly visszafogott férfi ilyen vad szenvedéllyel esik neked. Szinte felfal, a farka pedig egyre keményebb és keményebb lesz… úgy látszik, nem csak te vagy iszonyatosan beindulva. Ekkor hirtelen hátralép, és otthagy téged a vágytól remegve, összezavarodva. Lassan leveszi az ingét. Micsoda felsőtest! Nem kevés időt tölthet edzéssel. – Vetkőzz! Azonnal! – mondja. Hoppá. Jól hallottad, hogy parancsolgat? Alig hiszel a fülednek. – Oké… – válaszolsz, de nem mozdulsz, sőt kissé meg is riadsz. Mi az, hogy csak így rád parancsol? Neked nem a főnököd!

Farkasszemet néztek. Érzed, hogy mondani akar valamit, de látod rajta, hogy tétovázik. – Mondd ki – kéred. – Tudod, nekem… kissé különlegesek a módszereim. – Ezt már említetted. – Van egy kellékes dobozom, amit szeretnék neked megmutatni – szól, majd amikor észreveszi arcodon a megrökönyödést, sietve hozzáteszi: – Semmi drog vagy ilyesmi. De inkább megmutatom, nem akarok magyarázkodni. Miles az ágy alól egy közönséges, kerekes kisbőröndöt varázsol elő. Fekete, és természetesen drága, stílusos darab. Bonyolult, számzáras lakat zárja. – Utazni készülsz? – tréfálkozol. Nem mosolyodik el a vicceden. Te jó ég! Nagyon reméled, hogy nem egy álarcos gumiruhát fog előhúzni, és nem fog megkérni, hogy pisild le vagy ilyesmi. Miles az ágyra teszi a bőröndöt, és kinyitja a zárat. Kíváncsian, de kissé aggódva figyeled. – Gyere ide – mondja halkan, de erélyesen. – Szeretsz parancsolgatni? – kérded. Nem mozdulsz. – Szakmai ártalom – feleli finoman, de ellentmondást nem tűrően. Egy hang azt súgja a fejedben: jobban teszed, ha sürgősen eltűnsz innen. De erőt vesz rajtad a kíváncsiság is. Közelebb lépsz, és a bőröndbe kukucskálsz. Alul mindenféle fekete bőrholmit látsz. Rajtuk korbácsok, pálcák és egyéb játékszerek egész gyűjteménye. Vannak kis ütők, gyöngysorok, és… az ott egy bilincs? Óvatosan közelebb hajolsz, hogy jobban szemügyre vehesd a dolgokat. Van itt strucctoll is meg egy csomó különböző méretű vibrátor, az egészen aprócskától a hatalmasig… na, ez már tuti fájna. Ki van zárva, fut át az agyadon a gondolat. Mindennek van határa! Aztán itt egy rakás különféle óvszer, barázdás, színes, ízesített. – Mondtam, hogy velem izgalmas kalandban lesz részed – szól Miles. – Úgy érzem, ez neked új… – Enyhén szólva – feleled. – Egyszer volt egy pasim, aki mókából bekötötte a szememet egy selyemkendővel, de aztán véletlenül majdnem kiböktem a szemét, amíg hancúroztunk. – Megértem, ha nem vállalod be. Szeretnéd, hogy inkább hívjak neked egy taxit? – kérdi Miles. Bizonytalanul felpillantasz rá. Nagyon szorosan melletted áll, és a ziháláson kívül semmi jelét nem mutatja a percekkel ezelőtti szenvedélynek. Mágnesként vonz. Szinte úgy érzed, leolvad rólad a bugyi. – Hadd magyarázzam meg – folytatja Mr. Igéző. – Egészen különleges élvezetben lehetne részed, ezt biztosan te is tudod. Garantálom, hogy végig biztonságban éreznéd magadat. Esküszöm. Új élményeket nyújtanék neked, csupán ennyi. Habozol. Ha bátor vagy, most kipróbálhatsz egy kis szadomazót a jó ízlés határain belül. És

bizony kíváncsivá tesz a dolog, hiszen annyit hallottál már róla. Meg aztán a partnered a város legszexisebb, leghatalmasabb embere, tapasztalt, diszkrét, itt ez a rengeteg játékszer is, és persze nem vagy vak, látod, mekkora erekció bujkál a nadrágjában. Kíván téged… de te kívánod őt így? Kívánod őt annyira, hogy bevállald a különleges módszereit? Vagy jobb lesz, ha távozol, mielőtt túl bizarr fordulatot vesz az éjszaka? Ha bevállalod a kalandot, lapozz ide! Ha nem vágysz ennyire különleges élményekre, lapozz ide!

Úgy döntöttél, bevállalod Mr. Igéző különleges módszereit – Ha igent mondok, persze egyelőre csak elméleti szinten, hogyan tovább? – kérded, és egészen közel lépsz hozzá. Hajszál híján a testéhez simulsz. – Ígérem, nem fogsz csalódni – mondja, de nem ér hozzád. – Nem fogsz fájdalmat okozni? – Csak annyit, amennyi az élvezethez kell. Meglátod, milyen édes tud lenni néha egy csipetnyi kín. Csak egy apró csipetnyi, természetesen. – Rendben… de mi van, ha túl sok? – kérdezed. – Szólsz, és azonnal abbahagyom. Kétkedve felvonod a szemöldöködet. – Kitalálunk egy jelszót – mondja Miles. – Jelszót? – Valamit, amiről ha kimondod, tudni fogom, hogy nem jó, amit csinálok, és rögtön abbahagyom. A túlfűtött pillanatokban, amikor teljesen átveszi a hatalmat felettünk a szenvedély, a „ne” vagy a „hagyd abba” nem elég… néha ilyesmit épp a gyönyörtől mondanánk. Valami olyan jelszó kell, amit biztos, hogy nem mondunk ki a pillanat hevében, véletlenül. A jelszóra azonnal leállunk. Enyhén szólva bizarr. Szadomazo jelszóról társalogsz egy médiamogullal, aki ráadásul a legjobb barátnőd főnöke. Eszedbe ötlik, hogy micsoda remek jelszó lenne a „szemét zsarnok” vagy esetleg a „boci-bocitarka”, de elveted, és helyette kibököd: – Legyen „tengerisün”! Miles önkéntelenül elneveti magát. – Rendben, legyen „tengerisün”. Azt egész biztosan nem fogjuk véletlenül a szenvedély hevében egymás fülébe nyögdécselni. Bólintasz, ő pedig végre magához húz, és megcsókol. Aztán egy hosszú pillanatig merengve bámul rád, majd végül felszólít: – Most vetkőzz le! Van egy ötletem – azzal a kellékdobozból előhúz egy fényes, fekete bőrből és csipkéből készült fűzőt. Lefagyva állsz előtte. Nem vagy hozzászokva, hogy dirigálnak neked, és nem tudod eldönteni, tetszik-e, vagy sem.

– Azt mondtam, vetkőzz! – mordul rád. Elönt a forróság. Felhúzod a ruhádat, majd leveszed és a földre dobod. Miles ügyesen kikapcsolja a melltartódat. – Meztelenre! – parancsolja. Nagyot nyelsz, majd kibújsz a tangából is, és szemérmesen a kezeddel takargatod magadat. De nem sokáig maradsz meztelenül. Mr. Igéző rád segíti a fűzőt, aztán megfordít, és olyan szorosan köti meg a szalagjait, hogy felnyögsz. Miles megjutalmaz, amiért ilyen engedelmesen viselkedtél. Végigsimítja a hátadat, majd mögéd lép, és a válladat harapdálja. Érzed a teste melegét, és már épp megfordulnál, hogy magadhoz húzd és megcsókold, de ő megragad, és lefogja a karodat. – Nem adtam engedélyt, hogy megfordulj! A falat körös-körül tükrök borítják. Megpillantod magadat; csak a fűző és a tűsarkúd van rajtad, a hajad összekócolódott. Eláll a lélegzeted – határozottan dögös vagy ebben a szerelésben. Érzed Miles leheletét, ahogy a füledbe súgja: – Válassz egy korbácsot… A rémület egy pillanatra feledteti veled a forróságot a lábad között. Bekukkantasz a kellékdobozba: van néhány lovaglóostor, egy pingpongütőnek látszó valami, egy hajkefeszerűség fémtüskékkel és egy valódi, tintafoltos régi favonalzó. Megpillantasz egy krémszínű, hasított szarvasbőr korbácsot, csomózott velúrrojtokkal a végén. Ez elég finomnak és nőiesnek ígérkezik. Rámutatsz. – Ezt akarom. Miles kézbe veszi, aztán a kanapéhoz vezet. Ez az egyetlen darab tuti drágább, mint a te összes bútorod együttvéve. – Állj ide, elém! – szól, és a kanapé szélére ül. Engedelmeskedsz, és kezd tetszeni a dolog. Már nagyon szeretnéd, ha végre nemcsak dirigálna, hanem hozzád is nyúlna. Eddig alig érintett meg, és egyre jobban égsz már a vágytól. Alig bírsz magaddal. – Fordulj meg – parancsolja Miles. Felé fordulsz, hadd lássa a szexis, fűzőbe bújt testedet. – Tökéletes – suttogja. – Vadító vagy, ugye tudod? De rossz kislány is vagy ám! Most el foglak fenekelni! Minden előzetes figyelmeztetés nélkül megragadja a csuklódat, lefog, majd elránt, te pedig a magas sarkú cipőben elveszíted az egyensúlyodat, és az ölébe hasalsz. Elneveted magadat, majd elakad a lélegzeted, mert Miles végighúzza a korbács rojtjait a fenekeden és a hátad alján. Érzékien csiklandoz, Miles erekciója pedig közben a hasadat bökdösi. A korbács tovább cirógat, most a combodat végig hátul, aztán megint a fenekedet és a hátadat. Bizsergető érzés a puha velúr a bőrödön. Aztán abbamarad, és te várod a folytatást.

Kis csattanást hallasz, és érzed is, ahogy Miles a korbáccsal a pucér hátsódra legyint. Picit csíp, de nem is rossz. Utána a hűvös ujjaival végigsimítja a fenekedet, majd megint megcsiklandozza a rojtokkal. Az érintése azonnal feledteti a korbács okozta kis fájdalmat. Pár másodperc múlva újra meglegyint, most már erősebben. A rojtokon a csomók a fenekedre csapnak, néhány elér a combodra is. Elakad a lélegzeted, de Miles újra masszírozni kezd, és a fájdalom elillan. Aztán körkörösen cirógatja a bőrödet, majd alaposan a fenekedre üt a kezével. Felkiáltasz, leginkább a meglepetéstől, amiért a lágy velúr helyett a kezét használta. Nagyobbat csattant, mint amekkorát csípett. Miles újra a fenekedet simogatja, szorít és masszíroz, majd egy pillanatra a combod közé csúszik a keze, és te tudod, mennyire nedves vagy már, ahogy azt is, hogy ő is tudja. Épphogy csak hozzáért a puncidhoz, aztán ismét a fenekedet paskolja, masszírozza. A bőröd mostanra kipirosodott a fenekeléstől, és minden érintésre hihetetlenül érzékeny. Kezded megérteni a lényeget: egy kis váratlan fájdalom után jön a jutalom, a simogatás, és a fájdalomtól a lágy érintés meglepő módon még érzékibb élmény. Különös, hogy mennyire élvezed, pedig azt gondoltad volna, hogy ilyesmiről nálad aztán tényleg szó sem lehet. Az újabb ütés fájdalma elhalványul megint, és libabőrös leszel; valami hűvöset érzel a fenekeden, Miles bizonyára fújja a bőrödet. Aztán felemeli a kezét, te pedig ezúttal felkészülsz az ütésre, a keze csípésére a pucér hátsódon. Puff! Ez bizony újra a korbács volt! Nem erre számítottál. – Jaj! A francba, ez fáj! Legurulsz Miles térdéről, talpra állsz, és felháborodva tapogatod szegény popódat. – Mi a fenét művelsz? – förmedsz Mr. Igézőre. – Ez tényleg kibaszottul fájt ám! Miles zavartan néz rád. – Jelszó – emlékeztet. – Ha valami nem jó, mondd ki a jelszót. – Picsába a hülye jelszóval. Fáj, és kikérem magamnak. Dühösen meredsz rá, csípőre tett kézzel állsz előtte, a kebled majd kibuggyan a fűzőből, ahogy zihálsz. Miles ziláltan néz vissza rád, izmos karja megfeszül, ahogy a hajába túr. Ellágyulsz. Annyira jóképű, és olyan csalódottnak tűnik… És igaz ugyan, hogy fáj a popsid, de attól még ugyanúgy rá vagy izgulva. Nem akarod elszalasztani ezt a lehetőséget. Hirtelen támad egy ötleted. – Gyerünk, fel az ágyra! – parancsolsz rá. – Ideje, hogy visszakapd, amit adtál! – azzal szigorúan az ágy felé intesz. A szemedbe néz, és te állod a tekintetét, akár egy párbajban. Nem mozdul, így hát kézen fogod, és felhúzod, aztán ellentmondást nem tűrően az ágyra mutatsz. – Mozgás! Most azonnal! – azzal meglököd a vállát. Elképedsz, mert a nagy hatalmú médiamogul engedelmeskedik, mint egy bárányka. Talán a bőrcucc teszi, de felbátorodsz. – Letolod a nadrágot, és az ágy szélére fekszel! Most rögtön! – mordulsz rá. Aztán körülnézel a

kellékes dobozban. Már tudod, mit keresel, és meg is találod hamar. Elégedetten elmosolyodsz. Aztán el is hűlsz, mert Miles leveszi a nadrágját, és a vakítóan fehér bokszeralsóját is. Ez a pasi simán beillene Calvin Klein-modellnek is, csak sokkal izmosabb… és sokkal, sokkal nagyobb a farka! Egy pillanatig csak bámuljátok egymást, aztán legnagyobb megrökönyödésedre Mr. Igéző alázatosan az ágyhoz ballag, lefekszik, és megadja magát neked. A feneked még mindig sajog – igazán megérdemli, hogy móresre tanítsd. Odaállsz mellé, és miközben izmos hátsóján legelteted a szemedet, máris lesújtani készülsz fegyvereddel – a tintafoltos vonalzóval. Puff! Rácsapsz, ő pedig felnyög. Ez tetszik neked, bár kicsit megijedsz, nem ütöttél-e túl nagyot, mert Miles nyögdécsel és összerándul. Úgy tűnik, nem vetted el a kedvét… észreveszed, hogy egyre jobban áll a farka. Ismét ráhúzol a fenekére, a várt reakció pedig ezúttal sem marad el. Eszedbe jut, mennyire jólesett, amikor ő fenekelt el téged, és miután rád csapott, megcirógatta a kipirosodott bőrödet. Lágyan végigfut a kezed a fenekén, érzed, hogy ahol ráhúztál, kezd feldagadni egy csík. Felnyög. A bőre selymes és forró. Megborzong az érintésedtől. Körkörösen masszírozgatod, majd egészen váratlanul újra a fenekére csapsz. Aztán megint a jutalom következik; simogatás, masszírozás. A kezed bekalandozik a lába közé, és finoman megszorítod a golyóit. Teljesen megfeszül a teste, megremeg, te pedig a kezedbe fogod a farkát. Csak egy pillanatra, aztán újra a tökéletes hátsóján terem a tenyered. Fél tucat ütés után már olyan keményen áll neki, hogy majd szétrobban, csak úgy lüktet rajta az ér. Be kell vallanod, ilyen szépet még sosem láttál. Te is lüktetsz már odabent. Élvezed a szokatlan helyzetet, mégis alig várod, hogy magadban érezhesd végre. Egyértelmű, hogy Miles épp annyira élvezi a megadást, mint azt, amikor ő parancsol. Tehát folytatod a domináskodást. – Most pedig fordulj a hátadra, és emeld a kezedet a fejed fölé – szólsz rá, és úgy legyintgetsz a tenyeredbe a vonalzóval, mint egy szexis, fenyegető iskolaigazgató. Újfent meglep, milyen engedelmesen szót fogad. Megint kutatsz egy kicsit a bőröndjében, és megtalálod a bilincset. Valódinak tűnik, nem olyan szexshopból szalasztott kacat, aminek műszőrme vagy leopárdmintás plüss a bélése – helyette vajpuha, lila hasított bőr borítja. Mint minden, ami Milesszal kapcsolatos, ez is stílusos és drága. Az egyik csuklóját az ágyhoz bilincseled, aztán a távolabbi éjjeliszekrényre teszed a kulcsot úgy, hogy ő is lássa. Jobb, ha tutira mész, hogy el ne vesszen az a kulcs. Az egyik kezét már ártalmatlanná tetted, de mi legyen a másikkal? Azt akarod, hogy teljesen kiszolgáltatott legyen. Megragadod a drága és jól szabott inget, amit az előbb levett, és azzal kötözöd a másik kezét is az ágyhoz. Cseppet sem érdekel, hogy leszakadnak a gombok. Miles eközben megadóan fekszik, csak a szeme élénk, téged figyel. Nyögdécsel, ahogy kikötözöd. Kőkeményen meredezik a farka. Már szinte fáj, úgy vágysz rá, hogy meglovagold. A

kellékes dobozból kiválasztottál egy érdekes, fekete, rücskös óvszert. Biztos vagy benne, hogy lebilincselő élmény lesz! Magadon hagyod a fűzőt és a magas sarkút, úgy mászol Miles fölé. Lenézel rá, megnyalod a szád szélét, és a pénisze fölött körözöl a csípőddel. – Csak ha szépen kérsz – mondod pimasz hangon, amikor ágaskodni próbál, hogy elérjen. – Könyörgök! – nyögi elfúló hangon. De te még nem adod be a derekadat. Eddig ő játszadozott veled, most te jössz. Térdelve felfelé csúszol rajta, amíg a mellkasa fölé nem érsz. – Miles! Csúnya dolog volt, hogy elfenekeltél. Fájt. Most visszakapod! – azzal széttárod a combodat, és az arca fölé helyezkedsz. Most te nyögsz fel, mert Miles nyelve nem tétlenkedik. Az ajka megelevenedik a combod között, és olyan hévvel nyal beléd, hogy felsikoltasz. Hullámzik a csípőd, ő pedig a csiklódat nyalogatja, finoman megharapdál, szinte égeti a szája a testedet. Mindkét kezeddel az ágy fejéhez támaszkodsz, így fel-le tudsz mozogni, és te irányítod, mennyire férhet hozzád. Most már annyira bizseregsz, hogy tudod, mindjárt elélvezel… hacsak nincs annyi önuralmad, hogy visszatartsd. Ha már az elején jóllaksz, nem marad étvágyad arra a gyönyörűséges erekcióra. Inkább elhúzódsz, és mindketten felsóhajtotok, ahogy lejjebb csúszol. Ráhúzod az óvszert az ágaskodó hímtagra. Elképesztő, hogy milyen sima – teljesen leborotválta a fanszőrzetét. Miles ficánkol, ezért meglegyinted az oldalát. – Nyughass! – szólsz rá ellentmondást nem tűrően. – Nem sietünk sehová! Fölé guggolsz, és a punciddal hozzádörgölőzöl, incselkedsz. Olyan nedves vagy, hogy hihetetlen. Simán beléd csúszhatna, ha engednéd… de még nem engeded. Zihál és könyörög. A tenyeredet a szájára tapasztod, mire harapdálni kezdi az ujjaidat. Most már te sem bírod tovább. Lassan a farkára csúszol, és elégedetten nyögdécselsz, ahogy beléd hatol. Teljesen kitölt. Eleinte lassan mozogsz, hogy hozzászokj a méretéhez, aztán még jobban visszafogod magadat, hogy ne robbanj túl hamar. Végül leállsz, és megszorítod Milest a comboddal. – Most én vagyok a főnök – mondod. – Én parancsolok. Jól figyelj: négy lökést engedélyezek. Megértetted? Úgy kell neki, gondolod némi kárörömmel és annál is nagyobb élvezettel. Mr. Igéző nagyot nyel. A melledet nézi. Mostanra kiszabadult a fűzőből, és látszik mindkét mellbimbód. És íme, a négy lökés. Keményen mozog benned, és te felveszed a ritmusát; a negyedik után elhúzódsz, és a nyakába harapsz. Egyre szaporább a lélegzete. Egy perc után visszaülsz rá. – Most tíz lökést engedélyezek – mondod. – Nem többet! Bólogat, alig bír magával. Lassan csúszol fel rá, és mámoros arccal, hangosan számolod mind a tízet. Az utolsónál alig tudsz ismét leszállni róla, annyira jó. Miles a vágytól már szinte eszét

veszti. A mellbimbójába harapsz, és végigsimítod a mellkasát. Csupa izom, de a bőre, mint a selyem. – Belehalok, ha nem kaphatlak meg most azonnal – suttog a füledbe, és az érzés kölcsönös. – Gyerünk! – zihálod, és most, amikor beleülsz, már nem számolod a lökéseket, hanem teljesen átadod magadat neki, először lassan mozogsz, körözöl a csípőddel, majd beindultok – az óvszer redői pedig még különlegesebbé teszik az élményt. Keményen, észvesztve lovagolsz rajta, a lábad közé szorítva a testét. Mindketten lubickoltok az élvezetben. Te élvezel el először. Hangosan nyögdécselsz, a mellkasára támaszkodsz, és remeg minden porcikád, mégis tovább lovagolsz rajta, amíg ő is elélvez… és te is, újra. Lassan lenyugszik kapkodó lélegzetetek. Lecsúszol róla, és mellé fekszel. Teljesen leizzadtatok. Lágyan, gyengéden csókolóztok. Milyen fura, hogy ez csupán a harmadik csókotok… Kibogozod az inget, így most a szabad kezével simogat, de semmi jelét nem adja, hogy szeretné, ha a másik kezét kiszabadítanád a bilincsből. – Mi tagadás, megleptél – duruzsolja Miles halkan. – Ugye, most nem panaszkodsz? – kérded, és a vonalzó felé nyúlsz. Felnevet, és magához húz. – Sajnálnám, ha be kellene tapasztanom a szádat… – teszed hozzá. – Főleg, mert varázslatos dolgokat művelsz vele. – És mondd, hogy tetszett az első kis kalandod a sötét oldalon? – kérdi Miles. A hajadba temeti az arcát, és megcsókolja a fejed búbját. – Tudom, hogy azt remélted, élvezni fogom a megadást, de az kevésbé az én műfajom… Viszont be kell valljam, tetszett, hogy domina lehettem. – Nekem is tetszett – feleli Miles a mellbimbódat babrálva szabad kezével. Nyújtózol, majd ásítasz egyet. – Későre jár. Lassan hazamegyek. – Máris? De hát a kellékes doboz még tele van újdonságokkal! – Én is ettől tartok – nevetsz, és lekászálódsz az ágyról. A fűző kezd kényelmetlen lenni, meleged is van. Megállsz Miles előtt, hogy jól megnézhessen, amint levetkőzöl. Miért is ne kínozhatnád még egy kicsit, ha úgy élvezi? Végtelenül lassan öltözöl fel. Aztán még visszafekszel mellé, és megcsókolod. Mi tagadás, nagyon jól csókol. És máris a ruhád alá próbál nyúlni… megint. Hát sosem elég neki? – Azt hiszem, jobb lesz, ha kikötözve hagylak – mondod a bilincsre pillantva. – Nem bízom a kezedben. Miles kicsit erőlködik az ágyhoz bilincselt kezével, majd a kulcs felé nyúl, de pont nem éri el. Elismerően pillant rád. – Szexi és okos is – állapítja meg. – Ha a kezemben nem is bízol… talán maradsz még egy kicsit, ha szépen kérlek. – Köszönöm az ajánlatot, de inkább nem – azzal még utoljára megcsókolod érzéki ajkát.

– Várj! – szól utánad. – Mielőtt elmész, tégy nekem egy szívességet… csak egyet… kérlek… Visszafordulsz. Vajon mit akarhat? – Van a kellékes dobozban egy ütő. Vedd elő, kérlek szépen… – Rendben – benyúlsz a bőröndbe. Kicsit meglepődsz. – Ez a pingpongütő-féleség? – Igen. Előveszed, és felé nyújtod. – Mi a francot csináljak vele? Ugye, nem akarod, hogy megint elfenekeljelek? Megrázza a fejét. – Akkor mit? – kérded, és a pingpongütőt vizsgálgatod. Mire lehet még jó? – Tartsd fejjel lefelé – mondja Miles. Megfordítod, és észreveszed, hogy a nyele barázdás, dildó formájú. Kezd leesni, mit is várhat tőled. – Azt akarod, hogy… feldugjam neked… oda? – hitetlenkedsz. Mr. Igéző bólint. Rámeredsz, és az ütőt babrálod. Az tuti, hogy ilyesmi magadtól eszedbe nem jutna. Tényleg ideje kereket oldani. Viszont kalandos éjszakátok volt, miért ne tehetnél a kedvére? Ha Miles kedvére akarsz tenni, lapozz ide! Ha menekülőre fogod, lapozz ide!

Úgy döntöttél, Miles kedvére teszel Na neee! Megbolondultál??? Ki van zárva! Szégyelld magad! Azonnal sipirc ide!

Úgy döntöttél, menekülőre fogod – Már ne is haragudj, de ez kizárt dolog. Köszönöm a szép estét, Miles. Azt hiszem, ki tudod szabadítani magadat – búcsúzol el, és egy kicsit közelebb tolod hozzá a bilincs kulcsát, hogy elérje, ha kinyújtózik érte. Aztán teátrálisan riszálva kisétálsz. Egy biztos: a tintafoltos vonalzókról már soha többé nem az iskola fog eszedbe jutni. A pingpongütőkről pedig… no, ezt inkább hagyjuk! Miles háza előtt taxiba ülsz. Micsoda szokatlan kaland… Ki gondolta volna, amikor nekivágtál az éjszakának, hogy ilyesmiben lesz részed? Elégedetten nyújtózkodsz, és nagyot ásítasz. Ideje hazamenni. Megadod a címedet a taxisofőrnek. Aztán az jut eszedbe, hogy talán inkább kiszállsz a kávézónál, úgyis egy percre van a lakásodtól. Isteni lenne most egy forró csoki… Ha egyenesen hazamész, lapozz ide! Ha még előtte beugrasz a kávézóba, lapozz ide!

Úgy döntöttél, nem mész fel Mileshoz – Későre jár. Azt hiszem, jobb lenne, ha inkább hazamennék – mondod, és az órádra pillantasz. Mr. Igéző nagyon vonzó, de a továbbiakban inkább csak a képzeletedben ismerkedsz vele. Elvégre mégiscsak Melissa főnöke, ez mindenképpen kellemetlen lenne. Miles csalódott képet vág, de egy pillanattal később már vissza is tér a szokásos udvarias, lazán stílusos üzemmódba. – Persze, megértem – feleli, majd a zsebéből előhalássza a tárcáját. Egy rémes pillanatra attól tartasz, pénzt akar neked felajánlani, de csak a névjegykártyáját veszi elő. – Ha egyszer mégis úgy döntesz, hogy valami különleges kalandra vágysz… – mondja. – Hívok neked egy taxit. Eleinte szexisnek tartottad a határozottságát, de most már nem is tetszik annyira. – Köszönöm, nem kell. Még beugrom a mosdóba, aztán Katsuko majd hív nekem egyet. Ebben a pillanatban áll meg mellettetek egy taxi, pontosan Miles oldalánál. Hiába, ennek az embernek minden az ölébe pottyan. Te viszont nem fogsz. Miles tökéletes úriember, ad egy puszit, és elköszön. Ahogy taxiba száll, visszaindulsz az étterembe. Odabent már leoltották a lámpákat, és Katsuko sehol sincs. A hátsó részből beszélgetést és nevetést hallasz, elindulsz hát arrafelé. Három férfi ül az egyik leghátsó asztalnál. Kártyáznak. Kettőnek ismerős az arca: a látványkonyha séfjei. A harmadikon is szakácsruha van, ő biztosan bent dolgozik a másik konyhán. Megköszörülöd a torkodat. Feléd fordulnak, és a jóképű séf, aki korábban olyan bravúros mutatványokat adott elő a késével, talpra ugrik. – Jó estét! Segíthetek? Valamit itt felejtett? Érezhetően japán akcentussal beszél. Arrafelé pillant, ahol Milesszal vacsoráztatok. – Nem, csak szeretnék taxit hívni, és megvárnám itt, amíg megérkezik, ha lehet. – Természetesen – mondja barátságosan a séf, majd körülnéz, és megkérdezi: – A barátja merre van? – Nem a barátom, hanem a legjobb barátnőm főnöke. A séf érdeklődve felvonja a szemöldökét, majd udvariasan azt mondja: – Helyezze magát kényelembe…Tud esetleg pókerezni? – teszi még hozzá. – Általában Takumi, az egyik felszolgáló a negyedik, de ma korábban el kellett mennie. Mi is épp menni készültünk, de így talán játszhatnánk egy kicsit. A másik két séf is barátságosan bólogat, az egyikük már lelkesen keveri is a kék, Bicycle márkájú kártyapaklit, és oszt. Neked is osztott lapokat, pedig még nem is mondtad, hogy beállsz.

– Milyen pókert játszanak? – kérded. – Texas hold’em – válaszolja a jóképű, és odahúz neked egy széket. – Ismeri? Nem bonyolult játék. – Nagyjából ismerem, bár nem vagyok valami nagy játékos. – Sebaj, Makio sem az – tréfálkozik a séf, és az egyik társával együtt felnevet, míg a másik kérdőn néz rájuk. Ezek szerint ő lehet Makio, és valószínűleg csak japánul ért. Tényleg nem vagy túl nagy játékos, de tudsz pókerezni. Hiába, fiatalabb korodban sok mindenre elfecsérelted a drága időt… de legalább most nem kell attól tartanod, hogy totál hülyét csinálsz magadból. Maradhatnál néhány körre. A három japán szakácsmester kellemes társaságnak ígérkezik. Mi több, az egyik kifejezetten jóképű is. De mi van, ha csak udvariasságból kérdezték, van-e kedved beszállni? Talán ideje hazaindulni. Otthon vár egy jó kis film és egy nagy tál popcorn! Ha pókerezni szeretnél a séfekkel, lapozz ide! Ha hazamennél filmet nézni és popcornt majszolni, lapozz ide!

Úgy döntöttél, beállsz pókerezni – Rendben – határozod el magad –, ha biztosan nem zavarok, szívesen maradnék kártyázni egy kicsit. Mindhárman rád nevetnek, aztán a főszakács feléd nyújtja a kezét. – Koji vagyok. Erős, kellemes a kézfogása. – Ő Makio, csak japánul tud. Ő pedig Benjiro. Vele vigyázni kell, igazi csaló! – mutatja be a kollégáit. A másik két séf nem szól, csak udvariasan biccentenek. Te is bemutatkozol. Koji a pulthoz megy, és egy pohárka rizspálinkát hoz neked. Belekortyolsz, kártyapartnereid eközben japánul csevegnek. – A nagyvak kétszáz, a kisvak száz – magyaráz Koji. Nagyjából dereng, hogy a tétekről van szó, amit még osztás előtt kell betenni. Amikor rád kerül a sor, bedobod a szükséges zsetonokat középre, aztán az első két kártyádért nyúlsz. Óvatosan nézed meg őket, hogy a többiek ne láthassák. Egy bubi és egy hetes. Benjiro oszt. A felső lapot kiveszi és félrerakja, aztán a három közös lapot az asztal közepére teszi. Megfordítja őket: egy treff négyes, egy káró hatos és még egy bubi. Tehát már két bubid van. Megpróbálsz közömbös arcot vágni. Jók a lapok! Egész izgalmasnak ígérkezik ez a kis pókerparti. Belekortyolsz a szakéba, és figyeled, ahogy az osztó újra félretesz egy lapot, majd kiteszi a negyedik közös lapot: ismét bubi! Uralkodnod kell magadon, hogy ne vigyorodj el. Benjiro félreteszi az utolsó lapot, és felfedi az ötödik közöset. Ez nem túl jó lap, de már nem számít, hiszen a meglévőkkel is nyerhetsz, de utolsó biztos nem leszel. Ahhoz nem kell pókerzseninek lenni, hogy tudd: a három egyforma lappal baromi nagy szerencséd van. Minden körben megfontoltan, óvatosan emeltél tétet. Aztán jöhet a terítés. Egymást lesitek, hogy kinek mije van. Te is végigpásztázod mindegyik lapot és számolsz… Nyertél! A három japán döbbenten bámul rád, te pedig legszívesebben örömtáncot lejtenél az asztal körül. – De hiszen azt mondta, nem is pókerezik jól – mosolyog rád Koji. Benjiro tapsikol, Makio a fejét vakarja. – Tényleg nem. Csak a kezdők szerencséje – feleled, és boldogan bezsebeled a zsetonokat. A következő két körben nincs szerencséd, el is veszíted majdnem az összes zsetonodat. Először túl korán dobod be a lapjaidat, aztán Benjiro ver rá a két párodra két magasabbal. De ennek ellenére jól érzed magadat. Fene se gondolta volna, hogy szépen kirittyentve elindulsz koktélozni Melissával, és végül egy kis japán étteremben fogod átpókerezni az éjszakát három séffel!

Kártyapartnereid barátságosan elcsevegnek, amikor éppen japánul, akkor Koji tolmácsol neked. A szemed sarkából alaposan végigmustrálod. Koromfekete, rövid haja van, ami kicsit hosszabb elöl, a szemöldöke erős és sötét, az orra egyenes, a szája telt. Ha nem lenne kiváló sushiséf, elmehetne akár modellkedni is. Remekül mutatna a kifutón. Koji épp újratölti a csészédet, és ahányszor összevillan a szemetek, mindig rád mosolyog. Szinte a bőrödön érzed a tekintetét, amikor épp nem nézel oda – ettől pedig valahogy gyorsabban ver a szíved. A következő két játékban sem nyersz. Aztán csoda történik: először kapsz egy treff kilencest és egy királyt, aztán az osztó lerak egy tízest, egy bubit és egy dámát – mindegyik treff. Micsoda lapok! Örömödben majd kiugrasz a bőrödből, de közben persze a szemed se rebben. Továbbra is óvatosan pakolod a zsetonokat középre. Benjiro hamarosan kiszáll, két körrel később Makio is követi, fejcsóválva dobja be a lapjait. Már csak te és Koji küzdötök. Látszik a csillogó szemén, hogy neki is jó lapjai vannak. Töröd a fejedet, hogy vajon mi erősebb a te lapjaidnál, de annyira nem emlékszel a szabályokra. Azt azért tudod, hogy komoly lapokat tartasz a kezedben. Úgy teszel, mintha nehezen szánnád magad újabb lépésre. A zsetonjaidat piszkálod, hezitálsz. Néhány körön keresztül mindkettőtök előtt fogyatkoznak a zsetonok, egyikőtöknek sem akaródzik teríteni. – All in – szól végül Koji, és diadalmas mosollyal a pár maradék zsetonodra sandítva az asztal közepére söpri a sajátjait. Aztán kiteríti a kártyáit. Fullja van. Remek, csakhogy nem elég. Rezzenéstelen arccal kivárod, hogy a többiek kiáradozzák magukat Koji kiváló lapjai láttán. Aztán ártatlan mosollyal te is kiteríted a tieidet. Benjiro és Makio felkiáltanak meglepetésükben, Koji keze pedig megáll a zsetonok fölött, amiket épp bezsebelni készült. Rád mered, aztán a kártyákra, majd megint rád. – Ezt nem hiszem el! – nyögi ki végül elképedve. Diszkréten mosolyogsz, mintha mindennap színsort terítenél pókerben, és fölényes győzelmed teljesen magától értetődő lenne. Benjiro beszól valamit japánul, mire Makióból kitör a nevetés. Egyértelmű, hogy Kojit cikizik. Ő csak keserűen somolyog. – Hölgyem, öné a győzelem! – mondja. – A többiek azt kérdezik, nem játszana-e jövő héten is velünk. Benjiro és Makio már pakolnak, de közben szélesen mosolyognak rád. Koji folytatja: – Azt mondták, hogy akitől én kikapok, az a barátjuk. Mindannyian nevettek. Kihörpinted a szakédat, a séfek összeszámolják a zsetonokat, te pedig kisétálsz a mosdóba. Miközben kezet mosol, és a hajadat igazgatod a tükör előtt, Kojiról fantáziálsz. Kipirulsz, ahogy felidézed izmos karját, telt ajkát. Milyen lenne megcsókolni? Biztosan puha és édes… Odatartod a

kezedet a szárító alá, és közben észreveszed, hogy a mosdóban van egy óvszer-automata. Beindul a fantáziád. Vajon milyen lehet Koji az ágyban? A késekkel biztosan ügyesen bánik, talán más műfajban is született virtuóz… Mindenesetre előhalászol némi aprót a pénztárcádból, és vásárolsz az automatából egy lila fóliába csomagolt óvszert. Elteszed a retikülödbe. Igazából nem is érted, minek vetted meg, de ártani biztos nem fog. Visszamész az asztalhoz, ahol egyedül találod Kojit. – A többiek már haza is mentek? – kérdezed. – Igen. Üzenik, hogy köszönik a pókerpartit, és remélik, hogy a jövő héten is velünk tartasz. Takumi mindig csal, szóval külön öröm, ha helyette egy ilyen csinos hölggyel kártyázhatunk. Elmosolyodsz az álcázott bók hallatán. – Sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni tőlük. Nagyon kedvesek voltak – feleled. Kissé csalódott vagy, hogy máris vége a bulinak. – Igen, nagyon jó fejek mindketten. Már nálam dolgoznak. Makio az unokatestvérem. – Ez a … te éttermed? – kérdezed. – A kettőnké, Katsukóval. Ő a nővérem. – Nem semmi! Ez volt a legfinomabb sushi, amit valaha ettem! Csak azok a tonhalszemek nem nem hiányoztak… Koji hangosan felnevet. – Ti rendeltétek, nem tehetek róla! Az emlékétől is a hideg futkos a hátadon. – Hát, köszönöm a pókerpartit – mondod, és előveszed a telefonodat, hogy taxit hívj. – Ne menj még! – kér Koji. – Legalább egy esélyt adj visszanyerni a pénzemet. Végignézel rajta. Csábító a gondolat… kétszemélyes játszma… Legszívesebben odahajolnál, és végigsimítanád a haját. – Na jó, rendben. Játszhatunk még egy kicsit, ráér az a taxi. Most már csak ti ketten vagytok az étteremben. Egyetlen kicsi lámpa ég. Hevesen dobogó szívvel figyeled, ahogy oszt. Nagyot kortyolsz a rizspálinkából, hogy kicsit megnyugodj. Koji az első két körben megver. De megéri, mert imádni valóan mosolyog hozzá. Most te osztasz. Ahogy a kártyát kevered, támad egy izgalmas ötleted. Magad is meglepődsz, amikor kiszalad a szádon: – Miért ne emeljük kicsit a tétet? – Emeljük? – vonja fel Koji sötét szemöldökét. – Úgy izgalmasabb a játék. – Mire gondoltál? – kérdi. Tudod, hogy neki is pontosan ugyanaz jár a fejében. Csak az a kérdés, melyikőtök mondja ki előbb… Te vagy a bátrabb.

– A vesztes levesz egy ruhadarabot. Minden körben – mondod. – Igazán remek ötlet! De ne bízd el magad túlságosan, nem lehet mindig mázlid – nevet. – A végén úgyis legyőzlek, meglátod. – Majd kiderül! Kiosztod a lapokat. Vajon észrevette, hogy remeg a kezed? Első körben egy bubi párral nyersz, szerencséd van. Koji mosolyogva feláll, és mélyen a szemedbe néz, miközben lassan végiggombolja, majd leveszi a fehér szakácskabátot. Alatta nem visel pólót. A mellkasa izmos és sima. Hihetetlen hasizma van. Mint egy gyönyörű szobor. Nem tudod levenni róla a szemed. Most ő oszt. Te közben gyors fejszámolást végzel, és arra jutsz, hogy négy vesztes kör után megnézheted magadat: csak a ruhádat, a bugyidat, a melltartódat és a tűsarkúdat tudod levenni. Kojinak viszont ott van a cipője, a zoknija, a nadrágja és az alsónadrágja. Azaz most álltok egyenlően. Még szerencse, hogy a csini kis csipketangád van rajtad, mert ha veszítesz, kínos lenne a nagyibugyit megvillantani. Ebben a körben is neked jutnak a jobb lapok, így Kojiról a cipő is lekerül. Aztán te veszítesz. Lassan bújsz ki a magas sarkú cipellőkből, hadd fusson össze a nyál a szájában, mint neked, amikor ő vetkőzött. Mosolyog, és megint szakét tölt a csészékbe. Szédülsz a vágytól, legszívesebben megcirógatnád a mellkasát. Nagy örömödre a következő két körben megint Koji veszít. Lehet, hogy direkt csinálja? Elsőnek a zokniját veszi le, aztán a nadrágját is kénytelen. Nem marad rajta más, csak a fehér alsónadrág, ami gyönyörűen kiemeli barna bőrét. Megcsodálod izmos combját… és közben nem kerüli el a figyelmedet egyre növekvő erekciója sem. – Csak nem egy csalóval állok szemben? – incselkedik, hogy kicsit oldja a pattanásig feszült hangulatot. – Még szerencse, hogy csupán a ruhám bánja. Ha pénzben játszanánk, holnapra hajléktalan lennék. – Szerencsém van, ennyi az egész – feleled mélyen a szemébe nézve. Elmosolyodsz. Ki gondolta volna, hogy a póker ilyen szórakoztató is lehet? – Te osztasz – mondod, majd még hozzáteszed: – Így sokkal izgalmasabb, mint pénzben játszani. A kezetek összeér a pakli fölött. Vibrál köztetek a levegő. Kever, közben le nem veszi rólad a szemét. – Most mi legyen a tét? – kérded suttogva. – Minden a győztesé – feleli. Bólintasz. Már égsz a vágytól. Koji oszt, és te félve nyúlsz a lapjaid után. Ő felfedi a közös kártyákat, te pedig hiába nézegeted a kezedben lévőket, semmi értelmes nem jön össze belőlük. Amikor mindketten terítetek, Koji üdvrivalgásban tör ki. Négyesei vannak, és rögtön kettő. Nem a legjobb lapok, de a tieidnél határozottan jobbak. – Győztem! – ujjong.

– Így van. És minden a győztesé – feleled. Azzal felállsz, és csábítóan vetkőzni kezdesz. Először a ruhád alá nyúlsz, és végtelenül lassan kibújsz a bugyidból. Koji a vágytól csillogó szemmel figyeli a mutatványt, közben igencsak láthatóan meredezik valami az alsónadrágjában. Mikor a ruha is lekerül rólad, odalépsz hozzá. Majdnem pucéran ül ő is a széken. Az ölébe ereszkedsz. Forró a teste, és érzed a keménységet, ahogy hozzád simul. Átölel és megcsókol. Pont olyan a csókja, amilyennek elképzelted: puha és édes. Rizspálinkaízű. Csókolózás közben egymáshoz dörgölőztök. Nagyon nedves vagy, és ő is készen áll rád. Puha szája végigsiklik a nyakadon, csókolja, cirógatja a bőrödet. Aztán újra a szádat harapdálja, közben pedig lesimogatja rólad a melltartód pántját, majd a melledet a tenyerébe fogja. Finoman masszírozza, aztán a szájába veszi kőkemény mellbimbódat, és ügyesen izgatja a nyelvével. Majd megint szájon csókol, a keze közben a combodon kalandozik, egyre feljebb simogat, amíg mindkét hüvelykujja a combod tövéhez nem ér. Egy darabig eljátszadozik, majd középre húzza a kezét. Lehunyod a szemedet, és elakad a lélegzeted a gyönyörtől. Odanyúlsz, hogy kiszabadítsd az alsónadrágjából kemény, lüktető farkát. Végigsimítod. Mint a bársony. – Sosem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas lehet a vetkőzős póker – suttog Koji a füledbe. – Még ha veszít is az ember, akkor is nyer… – azzal szenvedélyesen megcsókol megint. Szótlanul előveszed a retikülödből az óvszert. A kezébe nyomod, ő pedig kibontja és felhúzza. Megharapdálja a nyakadat, te pedig végigkarmolod a hátát, a vállát, a tarkóját, először egészen gyöngéden, csiklandozva, aztán valamivel erősebben. Az ujjbegyed a karján, az érintésed, a körmöd halk sóhajt csal ki belőle. Nem bírsz tovább várni. Rácsúszol a farkára, és megérzed magadban, mélyen. Lassan mozogsz, hogy ráhangolódj. Csodálatos! Aztán kissé szaporábban kezdesz lovagolni rajta, és Koji tökéletesen ráhangolódik a ritmusodra, a csípője a tiéddel összhangban hullámzik. Egyre gyorsabban ringatózol az ölében, de nem kapkodsz. Olyan, mintha belülről masszírozná a puncidat. Lehunyod a szemedet, és szorosan kapaszkodsz a vállába, ő pedig olyan szenvedélyesen csókol, hogy majdnem elájulsz. Nem akarod tovább türtőztetni magadat. A gyönyörtől már félájult vagy, amikor elélvezel, közben Koji csak csókol és csókol, a nyelve habzsolja a szádat, egyszerre lélegeztek. Egyre hevesebben, teljes összhangban mozogtok, vadul karmolod a vállát, a hátát. Ezt már ő sem bírja tovább. Magához szorít, és felkiált, ahogy ő is elélvez. Tökéletesen kielégülten hajtod a fejedet a vállára. Még mindketten ziháltok, amikor Koji megszólal: – Mit szólnál még egy körhöz? Dupla vagy semmi? – elnevetitek magatokat. A nyakába temeted az arcodat, élvezed, milyen selymes a bőre. Tényleg kártyáztok még egy kicsit. Két partit játszotok le, egyet te nyersz, egyet ő. Utána bevezet a konyhába. Még mindig alsónadrágban van, a szakácskabát immár rajtad díszeleg. Felhajtottad az

ujját, hogy ne legyen olyan hosszú. Koji készít egy kanna zöld teát. Lassan fújod, hogy hűljön a csészédben, és közben a pult melletti székről figyeled, ahogy gyakorlott mozdulatokkal letisztítja és bőrtokokba teszi a késeit. Megérzi, hogy figyeled. Az egyik hűtőszekrényből előszed egy kerek, élénkpiros retket. Kiválaszt egy apró, veszélyesen éles kést, és villámgyorsan faragni kezdi. Pár másodperc múlva elkészül, egy gyönyörű rózsát készített a retekből. Feléd nyújtja, és megcsókol. Rámosolyogsz… megható a figyelmessége. Aztán elrámol, és lámpát olt, te pedig visszasétálsz a konyhából az asztalokhoz, hogy taxit hívj. Még mindig bizseregsz. Mosolyogva indulsz el haza. Még eszedbe jut, hogy az édes gyönyör után egy forró csokival is megjutalmazhatnád magadat a közeli kávézóban… Ha egyenesen hazamész, lapozz ide! Ha még belefér egy forró csoki, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hogy a sportkocsiban szeretnél hazamenni a testőrrel A George Clooney-hasonmás beszáll a taxiba, és eltűnik a szemed elől. Igen, tényleg vonzó volt, de ma éjjel sokkal jobban felvillanyoz a gondolat, hogy egy szuper sportkocsiban furikázhass. – Mehetünk? – kérdi a testőr, és elteszi a telefonját. A hangja mély, bizsergető, valamiért az étcsokoládé jut róla eszedbe. – Minden rendben? – kérded, a telefonhívásra célozva. – Igen, csak egy kis félreértés történt – feleli. – Akkor indulhatunk? Habozol. – Anyukám mindig azt mondta, ne szálljak be idegenek kocsijába – jelented ki. – Megnyugtat, ha elárulom, hogy régebben rendőr voltam? – Jó zsaru vagy rossz zsaru? – incselkedsz. Elneveti magát. Gödröcskés az arca, amikor nevet, és tökéletes, hófehér a fogsora. Ettől már egyáltalán nem tűnik marconának, csak férfiasnak. – Hogy őszinte legyek, mindkettő voltam már. De ígérem, ma csak és kizárólag jó zsaru leszek. Elgondolkodsz. Normál körülmények között eszedbe sem jutna vadidegenek kocsijába beszállni… normál körülmények közt. No de itt és most ez minden, csak nem „normál körülmény”. Először is, a pasi tulajdonképpen nem is vadidegen, hanem a Space Cowboys dobosának, Charlie Dakarnak a személyi testőre, szóval mellette biztonságban érezheted magad. Másodszor is, ez nem egy akármilyen kocsi, hanem egy egyedi sportkocsi. Villámgyors, méregdrága szuperjárgány. Végigfut a tenyered az autó csillogó karosszériáján. Elmosolyodsz, amikor eszedbe jut, hogy az autómániás exedet tuti megenné a sárga irigység, ha tudná, mivel fogsz hazafurikázni. Sőt, ha Melissa tudná, kinek a kocsijával hasítasz az éjben, ő is biztosan kikészülne. – Egy pillanatra ideadnád a telefonodat? – szól a testőr, és kinyújtja a kezét. Kíváncsian a kezébe nyomod a mobilod, ő pedig a kocsi elé áll, és lefotózza. Aztán visszaadja a készüléket, és azt mondja: – Küldd el a képet valamelyik barátodnak, és mondd el, kivel vagy. Így ha bajba kerülnél, rögtön tudnák, hol keressenek. Megnézed a képet. A kocsi rendszáma jól látható. Mi más lenne, mint SZEXISTEN 1. Fúj, de arrogáns! Épeszű nő nem száll be olyan pasi járgányába, aki ilyen rendszámtáblával szaladgál. De hát nem a fickó kocsija, nem tehet róla. – Ez jó ötlet! – feleled. Gyorsan küldesz Melissának egy üzenetet a képpel, elmagyarázod, mi a helyzet, és megígéred, hogy később felhívod, ha rendben hazaértél.

A testőr kinyitja neked az ajtót. Beülsz, és elámulsz, milyen puha bőrből van az ülés. Belül elképesztően stílusos a kocsi, csillog-villog, a műszerfala egy űrhajónak is díszére válna. A testőröd átsétál a kocsi másik oldalára, leveszi a kabátját, a hátsó ülésre teszi, aztán beszáll. Micsoda karizmok! Mielőtt beültetek, már eltűnődtél, hogy fog elférni egy ilyen nagydarab pasi egy sportkocsiban, de az autó belseje meglepően tágas, simán, kényelmesen ülhet benne. Amikor becsatolja a biztonsági övet, egy pillanatra a combodhoz ér a keze. Nem szóltok semmit, de az érintésébe beleborzongtál. Férfias az illata – friss, mint az erdei levegő, tökéletesen illik a kocsi bőrülésének illatához. Eszedbe jut Mr. Igéző, de nem bánod, hogy elszalasztottad, hiszen így most egy igazi éjszakai kéjutazásban lehet részed egy álomautóban. Bemondod a címedet, a pasi bepötyögi a GPS-be. – Nem lenne baj, ha az autópályán mennénk? – kérdi. – Egy kis kerülő ugyan, de ilyenkor alig van forgalom, és jó móka lenne kocsikázni egyet. Egy pillanatig elgondolkozol. – Benne vagyok. De ha úgy veszem észre, hogy el akarsz rabolni, figyelmeztetlek, hogy be fogom húzni a kéziféket. Menet közben. És tudod, hogy akkor mi történik… – mondod édesen mosolyogva. A testőr elneveti magát. Megint az a mély, bizsergető hang. – Nem kell aggódnod. Velem biztonságban leszel – dörmögi, és indít. A kocsi duruzsolni kezd. A pasi feljebb kapcsol, és érzed, ahogy a szuperjárgány energiája átjár téged is. Egy gombnyomás, és hátracsúszik a tető. Felettetek ragyognak a csillagok. A testőr kihajt a parkolóból, aztán egy pillanatig üresben járatja a motort. – Akkor hajrá? – kérdezi. Nem jut időd válaszolni. A mesejárgány nekilódul, te benyomódsz az ülésbe a lendülettől, és felkiáltasz meglepetésedben. Egyre gyorsultok. Kacagsz, ő pedig, látva, hogy élvezed a száguldást, egyre gyorsabban vezet. Keze a sebességváltón, pompás izmai megfeszülnek. Bekapcsolja a sztereó lejátszót, és téged a zene ritmusától, a sebességtől, a motor zúgásától átjár a szabadság elemi érzése. A testőr láthatóan otthon érzi magát a verdában… és mi tagadás, te is. Szinte repültök az éjszakában. A szél a hajadat borzolja, a motor mintha muzsikálna. Ráhajtotok az autópályára. A kanyarban a sofőröd alig lassít, egy pillanatra majd kiugrik a szíved, ahogy a kocsi felemelkedik. Világos, hogy mi a célja: le akar nyűgözni. A csodajárgány falja a kilométereket. Rajtatok kívül alig vannak már ilyenkor az autópályán. A testőrre nézel, és ugyanazt a felszabadultságot látod tükröződni az arcán, amit te magad is érzel. Hirtelen minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a GPS tiltakozása ellenére, ami azonnal újratervez, élesen jobbra kanyarodik a lehajtó felé. A kocsi kis híján az oldalára dől, de a testőr a nagy sebesség ellenére könnyedén állítja irányba. – Bocsánat – mondja, próbálva túlkiabálni a zenét. – Rezgett a telefonom, és muszáj megnéznem ezt az üzenetet. Visszaértek a városi útra. Csikorgó kerekekkel parkol le egy éjjel-nappali üzlet előtt, te pedig

önkéntelenül a combjába kapaszkodsz, ahogy a kocsi hirtelen megáll. Zavarba jössz, és elkapod a kezedet. De legalább már tudod, hogy igazad volt. Tényleg csupa izom ez a pasi, kőkemény a combja. Leállítja a motort, neked pedig azon jár az agyad, hogy biztosan rémesen kócos lettél, és ki is vagy pirulva az adrenalintól… – Bocs… – szólalsz meg tétován. – Miért? – kérdi, miközben előbányássza a telefonját. – Amiért úgy megragadtam a combodat… – Hihetetlen, nem? – az ő arca is ugyanúgy ki van pirulva, mint a tiéd. – Mármint a combod vagy a kocsi? Nevet, aztán kicsit csalódottan azt mondja: – Sajnálom, de mennem kell, várnak rám. Viszont előbb hazaviszlek. Te is csalódott vagy. A parkolóban néhány suhanc elismerően méregeti a csodajárgányt. – Vagy azt is csinálhatjuk, hogy… – a testőr nem fejezi be a mondatot. – Hogy? – kérdezed. – Eljöhetnél velem. Csak egy perc az egész, utána pedig tényleg hazaviszlek. – Hová szólít a kötelesség ilyenkor? – Ne aggódj, mondtam, hogy semmi illegális. Csak be kell szereznem valamit Charlie-nak. És így száguldozhatunk még egy kicsit az autópályán – mondja mosolyogva. Elgondolkozol. Ebbe az álomautóba sosem fáradnál bele. No meg a testőr sem rossz. De hová készül vajon? Nem lenne biztonságosabb mégis kihagyni? Ha el szeretnéd kísérni a testőrt rejtélyes útjára, lapozz ide! Ha inkább megkéred, hogy vigyen vissza a bárba, lapozz ide!

Úgy döntöttél, elkíséred a testőrt – Rendben – mondod. – Veled megyek, de csak egy feltétellel. Azaz… kettővel. – Hadd halljam! Bár… hogy is van ez, hogy még te szabsz feltételeket? – Először is, semmi olyasmiben nem vagyok hajlandó részt venni, amiért lecsukhatnak vagy épp lelőhetnek – közlöd. – Másodszor pedig… én akarok vezetni! Visszagondolsz, hogy mennyit ittál ma este. Csak az az egy pohárka prosecco volt, ennyi még igazán belefér. – Ki van zárva – háborodik fel a testőr. – Szó sem lehet róla. – Miért nem? Talán betojtál? – Dehogy tojtam be! De van fogalmad róla, mennyibe került ez a kocsi? Limitált szériás! – Hajszálpontosan tudom, mennyibe kerül – füllented. – Jól van, na, nem akartam fölényeskedni. De biztos, hogy elbírsz egy ilyen járgánnyal? – Derítsük ki – javaslod a legbájosabb mosolyoddal. A testőr nagyot sóhajt. – Légyszi-légyszi-légyszi! – nyafogod, és a szempilládat rebegteted színpadiasan. Tűnődve rád mered. Tovább alkudozol. – Csak addig a lámpaoszlopig hadd hajtsak el. Aztán, ha úgy gondolod, hogy nem bírok a meseautóval, átadom a kormányt. Továbbra is bizonytalanul ingatja a fejét. – Ígérem, nem fogok vitatkozni. Ha szólsz, máris a tiéd a volán. Cserkészbecsületszavamra – azzal ügyetlenül szalutálsz. – Jó kiscserkész voltam – teszed hozzá. Megint sóhajt, aztán így szól: – Rendben! De akkor elmondom a szabályokat. – Szeretem, hogy határozott vagy – virulsz. – Komolyan beszélek. Szóval: ne rángasd a sebváltót, egy picit szorul. Ja, és vigyázz a pedálokra. – Igenis! – Ne hajts át a piroson. – Igenis, biztos úr! – És Charlie-nak vagy bárki másnak egy szót se erről az egészről. – Hallgatok, mint a sír. – Szabályszegés esetén fegyveres ellenállást fogok tanúsítani. Erre nem számítottál. – Van fegyvered?!

– Van bizony – mondja, és megfeszíti a karizmait. A bicepszére mutat: – Ezek itt a fegyvereim. Hatalmasak, meg kell hagyni. És végre elneveti magát. Te is mosolyogsz. – El se hiszem, hogy rábeszéltél… – dörmögi magában. Miközben helyet cseréltek, még hozzáteszi: – Nagyon remélem, hogy tudsz vezetni… Gyorsan lekapod a magas sarkúdat. Egy ilyen álomautót nem lehet topánkában vezetni, úgy legalábbis nem, ahogy te akarod. A testőr most melletted ül az anyósülésen, te pedig elegánsan az ölébe pottyantod a cipellőidet. – Hát ez már rosszul kezdődik… – mondja. A vezetőülés annyira hátra van csúsztatva a pasas jegenyetermete miatt, hogy még a lábujjaiddal sem éred el a pedálokat. Segít neked beállítani a megfelelő távolságot, és eközben véletlenül a melledhez ér a karja. – Sajnálom – kér zavartan bocsánatot. – Ne sajnáld. Hirtelen forrni kezd a levegő köztetek. Azon gondolkodsz, vajon újra idehajolna-e föléd, ha úgy tennél, mintha nem boldogulnál a biztonsági övvel. Aztán mély levegőt veszel, hogy kitisztuljon a fejed. Megvan minden, sebváltó, index, fordulatszámmérő, szóval készen állsz. A testőr a combodra teszi a kezét, amikor megszólal: – Ugye nem fogsz nekimenni semminek? Süt a tekintetéből az aggodalom. Jó érezni a tenyerét, megnyugtató és szexi egyszerre. – Dehogy fogok – ígéred. – Mindkettőnk életére esküszöm, hogy nem fogom összetörni ezt a méregdrága, egyedi sportkocsit. – Ne felejtsd el, mit mondtam a sebességváltóról. – Nem felejtem el. – És a többi szabály… – Igen, tudom. Indulhatunk? Nagyot sóhajt, és elhúzza a kezét. – Na jó… csapj a lovak közé! Elönt az adrenalin, ahogy elfordítod a kulcsot, és felzúg a motor. A GPS-t kikapcsolod, hogy ne vonja el a figyelmedet. A vezetőülésből még döbbenetesebb lesz az élmény! Mély levegőt veszel, kiengeded a kéziféket, váltasz, és a gázra lépsz. – Csak nyugisan! – kiált a testőr, ahogy kilő a kocsi. A kezed a kormányon. Épp annyira mész gyorsan, hogy legyen része egy kis izgalomban, de annyira azért nem, hogy be is vizeljen ijedtében. Másodperceken belül odaérsz a lámpaoszlophoz, és simán, tökéletesen az oszloppal egy vonalban parkolsz le. Semmi fékcsikorgás, semmi zöttyenés. Még magadat is megleped. Szendén a testőr felé pislogsz. Két kézzel markolja az ülését, és csodálattal bámul rád. – Na, erre nem számítottam!

– Meg vagy elégedve? Mehetünk? Nevetve bólint, te pedig gázt adsz, belenézel a visszapillantóba, és indulsz. Ez jó móka lesz! Megvárod, amíg a fordulatszámmérő a piros mezőbe ér, aztán viszlát, kuplung, helló, gázpedál! – Mi a fene?! – kiált fel a testőr, ahogy a kocsi megugrik. – A szabályok nem tiltják, hogy kipörgessem a kerekeket – kiabálod túl a motorzajt. A kocsi mindenre azonnal reagál. Amikor kanyarodsz, kicsit ki is farol. A kormánnyal kompenzálod, de inkább lassítasz is egy picit, nehogy szegény utasodat elvigye a szívroham. – Jól van, na, nem kell vagánykodni – jegyzi meg. – Csak nem félsz? – Te aztán tényleg tudsz vezetni! Hármasba teszed a kocsit, kinézel a kereszteződésbe, aztán megint gyorsítasz. – Köszike – csiviteled. – Hol tanultál meg így vezetni? Talán Lewis Hamilton a tesód? – Sajnos nem, viszont sokat játszom a Grand Theft Autóval. – Az az Xbox-játék? – Csak vicceltem – füllented. Nevet, és újból végigmér, ezúttal nagyon is elismerően. A szoknyád alaposan felcsúszott vezetés közben, teljesen kilátszik a combod, de nem törődsz vele. – Merre menjek? – kérded. – Déli irányba. De mehetünk a hosszabb úton. Egymásra mosolyogtok, aztán határozottan a gázra lépsz. Kiértek az autópályára, a sebességmérő az egekben jár, de érzed, hogy a testőr most már bízik benned és megnyugodott. Szól, hogy térj le a kertváros felé, és újra feltekeri a zenét. Kezdesz nagyon kíváncsi lenni, hogy hová is mentek. De hiába is kérdeznéd, olyan hangos a zene, a motor és a menetszél, hogy úgysem hallaná. Vajon azért hangosította fel, hogy ne kelljen beszélgetnie? Nem szól bele a vezetésbe, bízik benned, és ez tetszik neked. Már-már felelőtlenül száguldasz, de a testőr csak rád pillant és elmosolyodik. Visszamosolyogsz. Erre ő a fejtámlád mögé teszi a kezét, és finoman masszírozni kezdi a nyakadat, a hajad tövénél. Mintha varázsütésre minden feszültség feloldódna benned. Olyan jó így… a száguldó álomautó, a duruzsoló motor zaja, az üres autópálya, a csillagos ég, a férfi érintése a bőrödön – bárcsak örökké tartana ez a pillanat! Sajnos hamar megtörik a varázs. Elhúzza a kezét, és egy csupa üveg iroda mellett álló parkolóház felé int: – Oda megyünk. A parkolóház elhagyatottnak tűnik, a sorompók fel vannak húzva. Leparkolsz a bejáratnál, és nagyon csúnyán nézel rá. – Ezt te sem gondolod komolyan! Egy üres parkolóházba szólít a kötelesség? Vállat von.

– Azt mondtad, semmi rosszban nem sántikálsz. Pedig nagyon nem úgy tűnik ám – vitatkozol. – Bízz bennem – feleli egyszerűen. Habozol. Elvégre te vagy a sofőr, ha valami nagy gáz történik, simán el is húzhatsz. Később pedig visszaszolgáltathatod a kocsit jogos tulajdonosának. Nagyot sóhajtasz. Indítasz, és behajtasz a parkolóházba. A lehető leggyorsabban haladsz, amennyire a fekvőrendőrök engedik. A testőr megkér, hogy hajtsatok a legfelső szintre. Az is teljesen kihalt. Innen, fentről csodás a kilátás a városra, és gyönyörű a csillagos égbolt. Balra kell fordulnod. Lassan gurulsz, és a fékre taposol, amikor rád villan egy fényszóró. Úgy tizenöt méterre egy fehér, méregdrága, új BMW áll. – Ennél közelebb nem megyek – jelented ki. A testőr beletörődve vállat von, aztán kiszáll. – Rendben, maradj itt. Máris jövök. Figyeled, ahogy a BMW felé siet, aztán megfordulsz, hogy indulásra készen állj, ha bármi kellemetlen történne. Az akciófilmekből jól tudod, hogy az ilyen találkák veszélyesek, ezért inkább le sem állítod a motort. A szíved a torkodban dobog, az ujjaid elfehérednek a kormányon. Tuti ugyanígy érzik magukat a bankrablók tettestársai, amíg kint várják indulásra készen a kocsiban, hogy a kollégáik kipakolják a szajrét. A visszapillantó tükörből látod, hogy a testőr behajol a BMW sötétített üvegű ablakán. Túl messze van, nem látod pontosan, mi történik. Nyugalmat erőltetsz magadra. De nem akarsz börtönbe kerülni! A dutyiban rossz a koszt, és nincsenek divatlapok… nem lehetne végre indulni innen, méghozzá villámgyorsan? Fene a hülye testőrbe, ki fogod kaparni a szemét, amiért ilyesmibe rángatott bele! Egy perc múlva a pasi már ballag is vissza a kocsihoz, lazán zsebre dugott kézzel. A BMW indít, majd egyre gyorsabb tempóban kihajt a parkolóházból. A testőr beül, és becsatolja a biztonsági övet. – Minden rendben? – kérdi. Dühösen ráförmedsz. – Már hogy a fenében lenne minden rendben? Még hogy semmi illegálisat nem csinálsz! Ő erre az öledbe szórja a gyanús papírzacskó tartalmát. – Tessék, láthatod. Arra számítasz, hogy egy zacsi fehér por lesz benne, vagy valami hasonló. Döbbenten elhallgatsz. Csak néhány kék színű pirula… Azonnal tudod, mi ez. – Viagra? – kérded hitetlenkedve. Bólint. – Az hát. A fehér BMW tulajdonosa a Kent utcai patikus. – De hát a Viagra tényleg nem illegális! Minek ez a nagy titkolózás miatta? – Hát, gondolj csak bele, mi lenne, ha a sajtó rájönne, hogy a Space Cowboys híres

rockereinek nem áll fel! Vérciki. Felnevetsz. – Vérciki bizony! Még szerencse, hogy visszautasítottam Charlie-t! – Tényleg az. Tudod, a Viagra nem az egyetlen kínos kis titkuk… Egy pillanatig komoly arccal fürkészed a testőrt. – Ne haragudj, hogy nem bíztam meg benned. – Ugyan, semmi baj – feleli, és megint megcsodálhatod a gödröcskés mosolyát. – Viszont sajnos ezt a cuccot vissza kell vinnem a bandának. Téged hová vihetlek most? Elgondolkodsz. Van kedved máris hazamenni egy ilyen álomkocsikázás után? Talán visszamehetnél vele a bárba … még egy ital jólesne. Viszont az sem lenne rossz, ha ezzel a csodajárgánnyal repülhetnél haza. Ha megkéred a testőrt, hogy vigyen haza, lapozz ide! Ha azt szeretnéd, hogy visszavigyen a bárba, lapozz ide!

Úgy döntöttél, inkább hazamész – Akkor most már vezethetek én? – kérdi a testőr vidáman. Vonakodást színlelsz, de az az igazság, hogy ennyi elég volt a vezetésből, most már inkább ahhoz lenne kedved, hogy hátradőlj, és élvezd a kocsikázást. Helyet cseréltek. Megint hátra kell tolnia a vezetőülést, hogy elférjen. Újra megadod a címedet, és ő bepötyögi a GPS-be. Ügyesen kiszlalomozik a parkolóházból. – Köszönöm, hogy elhoztál, és hogy kipróbálhattam a kocsit. Hihetetlen volt! – mondod. – Én köszönöm, hogy engem választottál… Charlie helyett. Még sosem láttam, hogy bárki kikosarazta volna! – Biztos vagyok benne, hogy nem ritka nála a kudarcélmény, ha egyszer Viagrára szorul. Együtt nevettek, és megint megcsodálod, milyen szép a mosolya. A combjára teszed a kezed, és finoman megszorítod. Felbátorodtál. Talán az adrenalin teszi? A száguldozás? Az „illegális” kiruccanás? A testőr az egyik kezét a kormányon tartja, a másikat a térded fölé csúsztatja. Már összeér a karotok is. Erős, hűvös a tenyere. Megbizseregsz a vágytól. Megfogod a kezét, és egyre feljebb vezeted a combodon… Egy pillanatra rád néz. Rámosolyogsz. Még feljebb húzod a kezét, a ruhád alá. Ő is mosolyog, aztán visszafordul az út felé. Kicsit lassít, és közben még feljebb csúszik a keze a ruhád alatt. Felsóhajtasz, és széttárod a combjaidat. Élvezed az érintését, ő pedig gyengéden masszíroz, egyre feljebb… A négysávos autópálya teljesen kihalt. Csak ti ketten, és az álomautó… Szétnyitod a lábadat, amennyire csak az ülésben lehet, és úgy helyezkedsz, hogy mindent megérinthessen, amit csak akar. Az ujjai a tangád csipkéjét cirógatják, és tudod, hogy érzi, milyen nedves lettél. Kis mosolyt csal az arcára a meglepetés. Automatára állítja a kocsit, és az ujja a lila bugyi szegélye alatt kalandozik. A fanszőrzetedet babrálja, aztán a szeméremajkaidat simogatja egyre lelkesebben. A kezéhez dörgölőzöl, hogy jelezd, mennyire élvezed. Incselkedik még egy kicsit, aztán beléd csúsztatja az ujját. Lehunyod a szemed és felsóhajtasz. Azonnal megtalálja a csiklódat, és körbe-körbe simogatja, miközben egy másik ujja benned mozog. Egészen elalélsz, zihálsz, a csípőd hullámzik a gyönyörtől. Teljesen levetkőzöd a gátlásaidat. Talán azért, mert felvillanyoz a kaland egy vadidegen férfival, akivel, tudod, hogy úgysem találkoztok többet. Talán azért, mert nem mindennap száguldozhatsz egy ilyen csodakocsiban. Vagy esetleg azért, mert fent ragyognak a csillagok, és a szél borzolja a hajadat. Akárhogy is, szabadnak érzed magad, mint a madár. Megfogod a melledet,

a mellbimbód egészen kemény. Egyik lábadat felteszed a kesztyűtartóra, a testőr pedig még egy ujját becsúsztatja, és egészen kitölti a puncidat. Közben a csiklódat sem hanyagolja el. Felnyögsz. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatja benned az ujjait, már az ülést markolászod, szinte önkívületbe esel. A fejtámlának döntöd a fejedet, lehunyt szemmel érzed a kocsi rezgését, a száguldást, az ülés bőrhuzatát, a benned lüktető érintést, és nem bírod tovább, elélvezel. Aztán lassan magadhoz térsz. A testőr ujjai kisiklanak belőled, de nem húzza el a kezét, hanem a combodat masszírozza gyengéden. Remeg a lábad, beleszédültél az élvezetbe. Amikor a kocsi lelassít, kinyitod a szemedet. Egy csöndes, zöld kis mellékutcában vagytok. Egy percbe is beletelik, mire ráébredsz, hogy megérkeztetek. A testőr leparkol a ház elé. Itthon vagy. Hozzád hajol, és szenvedélyesen megcsókol, még a fogaitok is összekoccannak. Aztán hátradől, és csak úgy ragyog a szeme. – Micsoda száguldás! – szólalsz meg, amikor már sikerül levegőt is venned. Kicsit sokkol, milyen lazán belementél a játékba. Ejnye! Hát szabad így viselkedni egy rendes lánynak? Fészkelődsz, lejjebb húzod a ruhád szegélyét, még a hajadat is megpróbálod elrendezni, de a szél reménytelenül összeborzolta. A testőr megérzi, hogy zavarban vagy. Feléd hajol. – Gyere, ülj csak ide… – dörmögi, majd egyszerűen kiemel az ülésből, és az ölébe vesz. Kisimítja a hajadat az arcodból. A füledbe suttog: – Nehogy szégyellni kezdd magad! Csodálatos volt… csodálatos vagy! Elpirulsz. – Én… nem szoktam… Elmosolyodik, és újra megcsókol, így legalább nem kell befejezned a mindenképp kínos mondatot. Átkarolod, és visszacsókolsz. Ez a csók lágyabb, gyengédebb, és most az jár a fejedben, milyen lenne, ha végigcsókolná minden porcikádat, lehetőleg nem a kocsi hátsó ülésén. Hanem, mondjuk, egy ágyban. Épp megszólalnál, hogy felhívd a lakásodra, amikor valami rezegni kezd alattad. Ugrasz egyet a meglepetéstől. A testőr elneveti magát, kicsit odébb húzódik, és előbányássza a telefonját. A szád elé teszed az ujjad, amikor beleszól. Olyan közel hajol hozzád, hogy érzed a füleden a leheletét. – Igen – szól bele a telefonba. – Persze, minden rendben. Megvan. Húsz perc, és ott vagyok – azzal elteszi a készüléket. – Sajnálom… – mondja. – Mennem kell… – Muszáj? Nagy kár… – Hidd el, én sajnálom a legjobban – azzal a két tenyere közé fogja az arcodat, és megint szenvedélyesen megcsókol. – De én még nem is viszonozhattam a szívességet! – incselkedsz. Megsimogatja az álladat, és rád mosolyog. – Nem baj. Esetleg máskor… – Igen. Tudod, hol lakom – mosolyodsz el te is.

Kinyitja a kocsi ajtaját, és kiszáll, közben végig a karjában tart, mintha valami rajzfilmbeli hercegnő lennél. Aztán letesz a járdára. Még mindig remeg a lábad. Behajol a járgány ablakán, és kiveszi a táskádat meg a cipődet. Aztán letérdel eléd, te rátámaszkodsz izmos vállára, és legbelül ismét bizseregni kezdesz a közelségétől. Testőr herceged rád segíti a Hamupipőke-cipellőket. Aztán feláll, és újra megcsókol. Majd megfordul, már a kocsi ajtaján a keze… de egy búcsúcsókra még visszafordul. – Megvárom, hogy bemenj – mondja, és az ajtó felé biccent. – Tényleg jó zsaru vagy – mosolyogsz, és elindulsz. – Szolgálatára, Lewis Hamilton Kisasszony. Jó éjt – feleli. Nevet és tiszteleg. – Jó éjt, testőröm. Igazán… hihetetlen éjszaka volt. Csodálatos. Bemész a házba, majd visszanézel. A testőr integet, mielőtt elhajt. A csodajárgány eltűnik a távolban. Most már csak arra vágysz, hogy a kanapén összegömbölyödve megnézhess egy jó filmet, pattogatott kukoricát majszolva. Lapozz ide!

Menekülőre fogtad, nem vagy kíváncsi Miles gyanús módszereire A taxiban hátradőlsz, és megkönnyebbülten felsóhajtasz. Miles kellékes dobozának tartalma bizony kicsapta nálad a biztosítékot. Ami sok, az sok. Hiába olyan vonzó pasi, ha csak korbáccsal megy neki meg bilincsben. Hát, köszi, azt inkább kihagyod. A taxi kanyarog az utcákon, te pedig eltűnődsz. Milyen fura éjszakád volt! Először az a rusnya mellparókás kéjenc a bárban, aztán az öntelt zenész paprikajancsi meg a nagy pitbull testőre, a szépséges nő a mosdóban, és persze az imádni való pultos fiú. Az a mosoly, az a test… Nem csoda, hogy bizseregsz. Eszedbe jut a kávézó a szomszédban. Talán jólesne egy késő esti forró csoki. De hívogat az ágyad is, noha korántsem csak aludni szeretnél benne. Izgalomra vágysz, vagyis, mondjuk ki nyíltan, be vagy indulva. Ki kéne próbálni végre a kis Nyuszidat, a vibrátort, amit még a barátnőid adtak neked ajándékba, és csak félig viccből… Ha hazafelé még útba ejtenéd a kávézót, lapozz ide! Ha sietsz haza a Nyuszidhoz, lapozz ide!

Úgy döntöttél, visszamész a bárba egy italra Kissé félszegen lépsz be, de aggodalomra semmi ok. A rockbanda és a gruppik már leléptek, szerencsére a szőrös kéjenc is távozott. Még mindig elég sokan vannak, de senki nem ül ott, ahonnan te felpattantál. Megkönnyebbülve lecsüccsensz a bárszékre. A pompás tűsarkú cipellőd meglepően kényelmes ugyan (ennyiért legyen is az!), de mégsem szívesen ácsorognál. Valami leánybúcsú zajlik éppen, becsiccsentett nők nevetgélnek és koktélozgatnak körülötted. A szegény, félénk, gyönyörű pultos fiú alig győz kitérni előlük, mert megállás nélkül kikezdenek vele, és nem éppen finoman. Amikor feléd pillant, úgy veszed észre, örül, hogy újra lát. – Azonnal jövök! – szól, és italt tölt egy bunkó módon hangoskodó szőke nőnek, aki a névjegykártyáját próbálja rátukmálni. Tuti nem fogod tudni felhívni Melissát, mert akkora itt a zaj, hogy úgyse hallanád. A melletted ülő nő pont a füledbe kiabálva szólongatja a pultos fiút. Így inkább SMS-t írsz, és a szemed sarkából közben a fiút nézed, aki épp valami förtelmes rózsaszín koktélt szolgál fel. A melletted ülő nő megragadja a koktélját. – Eeegészségünkre! – sipítja, majd mikor kihörpintené, leborul a bárszékről. Az még hagyján, ahogy elegánsan egy kupacban landol a lábadnál, de a rózsaszín löttyöt is sikerült rád öntenie. A barátnői odarohannak, és felsegítik. Kutya baja, bár hangosan és igen változatosan káromkodik, talán kocsis lehetett előző életében. A kedvenc fekete ruhádnak viszont egyértelműen megártott a buli. Mintha legalább tíz liter szirupos koktélt töltöttek volna egyenesen a melltartódba. Lassan végigcsordogál rajtad a pohár tartalma, jutott belőle az arcodra, a kezedre, de még a telefonodra és a retikülödbe is. Elszörnyedve nézel végig magadon. Úgy festesz, mint valami béna vizespóló-verseny egyik indulója. Ez a cucc egyszerűen kényelmetlen és kínos, ráadásul még ragad is. Hirtelen ott terem előtted a pultos fiú, és egy tiszta, nedves törlőruhát tart feléd. – Nagyon sajnálom – mondja. – Nem lett volna szabad kivinnem neki még egy koktélt. Láttam, hogy teljesen kész van. – Ugyan, nem a te hibád – feleled. A leánybúcsú tántorgó résztvevői kifelé indulnak, egyik sem kérdezi meg, hogy minden oké-e, de még egy „bocsi”-t sem képesek kinyögni. A nő, aki leöntött, még mindig káromkodik, miközben a nála valamivel kevésbé részeg barátnőire támaszkodva botorkál a kijárat felé. Holnap majd olyan másnaposan ébred, mintha egész éjjel egy elefánt szambázott volna a fején. Úgy kell neki. Megpróbálod letörölgetni magadról a koktélt, de nem megy. Kezdesz morcos lenni. Elég szar volt ez az este eddig is, ráadásul ez a kedvenc ruhád, most aztán viheted a tisztítóba, de lehet,

hogy úgy sem lesz a régi. – Tudok esetleg segíteni? – kérdi aggódva a tündéri pultos fiú. – Köszönöm, sajnos nem. Hívnál nekem egy taxit? Jobb lesz, ha hazamegyek, és rendbe szedem magamat. Már úgyis késő van … – De ilyen későn legalább húsz percet kell várni a taxira – tűnődik a fiú. – Mi lenne, ha felugranál hozzánk lezuhanyozni? – Fel? Hozzátok? – Igen, az unokatesóm itt lakik, a bár fölötti lakásban. Amolyan szolgálati lakás. És amíg helyettesítem, én is ott húzom meg magam. Apró garzon, de kényelmes. Nyugodtan feljöhetsz. Le tudnál tusolni, és a ruhádat is kimoshatod, úgy mégiscsak kényelmesebb lesz a hazaút. Csábító az ajánlat, mert tényleg nem érzed jól magad a ragacsos ruhában, és nem szeretnél még a taxira is csöpögve várni. – Tényleg nem gond – győzköd a pultos fiú. – És a lelkiismeret-furdalásomon is könnyítenél. Megkérdezem a főnökömet, úgyis épp itt van. Most már alig vannak vendégek, nem lesz probléma, ha lelépek. Egyedül is győzni fogja. A menedzser amúgy is épp felétek tart egy takarítóval, hogy feltöröltesse a kiömlött italt, és összeszedesse az eltört pohár darabjait. Ő is mentegetőzni kezd. – Hölgyem, igazán sajnálom a kellemetlenséget! Természetesen ön is és a barátai is vendégeink egy italra legközelebb, ha erre járnak. Aztán vált néhány szót a pultos fiúval, aki szélesen mosolyogva fordul vissza hozzád. – Mehetünk. Irány a zuhany, és megszabadítalak az elázott ruhádtól. Egy másodperc múlva fülig pirul, mert rájön, milyen kétértelműen hangzott ártatlannak szánt javaslata. Istenem, de szép, amikor elpirul! Nem csak te mosolyodsz el a helyzeten, a menedzser is derül magában. – Rendben, induljunk – mondod. A bárpult mögötti kijáraton távoztok, végigmentek egy üres folyosón, majd beléptek egy fekete ajtón. Mögötte egy lépcsősor vezet a bár fölötti lakásokhoz. Az első emeleten van egy kis önkiszolgáló mosoda, pénzbedobós mosó- és szárítógépekkel; még égnek is bent a fénycsövek. – Látod? Egy perc alatt rendbe szedjük a ruhádat – szól a pultos fiú. Bementek egy aprócska lakásba. Rendetlenség van, az előszobában egy bicikli áll, mindenhol könyvkupacok tornyosulnak, jobbra pedig a világ legkisebb konyhája nyílik. Újdonsült barátod balra mutat, ott a fürdőszoba. Mindenre felkészülten kukucskálsz be, de legnagyobb meglepetésedre odabent tisztaság van, bár a fürdőkád meglehet vagy ezeréves. A mosdó fölötti polcon borotválkozószerek, egy akasztón törülköző. Nem vészes, a te fürdőszobádban sokkal nagyobb kupi szokott lenni. – Egy pillanat, keresek neked egy törülközőt. Nyugodtan zuhanyozz le. Ha kell, a mosdó alatt a kis szekrényben találsz mosószert is – azzal a srác egy törülközőt nyom a kezedbe. Nem épp

vadonatúj, de jó nagy, és makulátlanul tiszta. – Nem kell sietned. Addig csinálok egy jó forró teát – mondja, és kimegy. Amint becsukódik a fürdőszoba ajtaja, máris leveszed az ázott ruhát. Ki kell mosni, teljesen magába szívta a kiborult löttyöt. De mégsem mehetsz ki a fürdőszobából egy szál mosolyban. Talán kölcsönad egy inget a cuki pultos fiú? A melltartód is elázott. Pompás. Valahogy nem ilyen estére számítottál. Itt állsz egy ismeretlen fiú garzonjának apró fürdőszobájában lila csipketangában, tűsarkúban, rózsaszín koktéltól ragacsosan. Meztelenre vetkőzöl, és beállsz a zuhany alá. Megfejted a nagy rejtélyt, hogy hogyan működik a régimódi csap, majd végre megszabadulsz a ragacstól. Találsz tusfürdőt is, kellemes citromos illata van. Kezded jobban érezni magadat a finom meleg víztől. Gondolatban búcsút mondasz a szemfestékednek és a frizurádnak. Befejezed a tusolást. Kimosod a ruhát meg a melltartót a mosdóban, amennyire lehet, kicsavarod, és a törülközővel meg is szárítgatod őket. Hogyan tovább? Magad köré tekered a törülközőt, aztán résnyire nyitod a fürdőszoba ajtaját, és kikukucskálsz. – Bocsi… – szólítod meg a pultos fiút bátortalanul. – Kölcsönkérhetnék esetleg egy inget vagy pólót? És használhatnám a ruhaszárítót a mosodában? A srác kinéz rád a konyhából, és döbbenten végigmér. – Mi van? – kérded védekezőn. – Semmi, bocs, csak így valahogy sokkal fiatalabbnak tűnsz. Máris hozok egy pólót, pillanat… – nyögi ki. Bemegy a kisszobába, és egy hatalmas pólóval tér vissza. – Add ide a ruhákat, leszaladok, és bedobom a szárítóba – mondja. Kezébe nyomod a vizes ruhát és a melltartót. Ezúttal mindketten elpirultok. Ő szólal meg először: – Egy perc és jövök. A konyhában már vár egy csésze forró chai. Visszamész a fürdőszobába, és szemügyre veszed a pólót. Feliratos. ISTEN HALOTT! – Nietzsche NIETZSCHE HALOTT! – Isten Hát, ez bizarr… Pár órája még egy csinos csaj voltál, hódításra készen egy bárban, most meg kábé egy vitaest hiányos öltözékű reklámtáblájaként díszelegsz. Felveszed a bugyidat és a tűsarkút, letörölgeted a szemspirál elkenődött maradékát, és észreveszed, hogy a pultos fiúnak igaza volt, tényleg fiatalabbnak tűnsz így, smink nélkül, pizsamapartis pólóban. A tűsarkú kicsit ugyan kurvás ezzel a szettel – nem tűnsz éppen ártatlanul kislányosnak, de nem akarod levenni, mert nem szívesen mászkálnál mezítláb. Besétálsz a konyhába, ahol a hűtőszekrényen egy naptárat találsz. A bár pultosainak

műszakbeosztása. Vajon miért van X-szel jelölve egy csomó rubrika? Olyan, mintha egy kincskereső térkép lenne, ahol az X a lelőhelyet rejti. Visszaér a cuki pultos srác. – Betettem a ruháidat a szárítóba, háromnegyed óra múlva készen lesznek. És tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen kellemetlen fordulatot vett az estéd… Félbeszakítod a mentegetőzést. – Miért van ide annyi X felírva? A fiú félénken néz fel rád. – Az az én beosztásom. Xaviernek hívnak… Tudom, tudom, úgy hangzik, mint valami olcsó pornósztár művészneve. A család és a barátok csak X-nek becéznek. Az unokatesóm írta be a műszakokat. Parancsolsz mézet a teádba? Alig hiszel a fülednek. Parancsolsz mézet a teádba? Majdnem kitör belőled a nevetés. Fura egy figura ez a Xavier… – Igen, kérek – feleled. Illatos, aranybarna teát tölt két bögrébe. Tálcára teszi őket, a mézet és a kanalakat melléjük rakja. – Gyere be – mondja, azzal felkapja a tálcát, és az előszoba végében kinyitja a vállával az ajtót. Ez bizony a hálószobája. Habozol, mire ő is zavarba jön, és mentegetőzni kezd. – Sajnos nincs külön nappalink, az unokatesóm telerakta mindenfélével a másik szobát. Inkább a konyhában üljünk le? – Dehogy. Maradhatunk itt – válaszolod. Tulajdonképpen érdekel, miféle szerzet ez a srác. Félig-meddig arra számítottál, hogy a szobájában büdös tornacipők és videojátékok hevernek majd szerteszét, de ehelyett egy keleties, szerzetesi cellára emlékeztető helyiség tárul eléd. A régimódi kis ágyat fehér ágytakaró fedi, a falon japán képnyomat függ. Mindenütt gyertyák, az ablakpárkányon füstölő ég. Az éjjeliszekrényen egy kicsi, bronz Buddha trónol, a sarokban összetekerve egy jógamatrac, és rengeteg könyv hever mindenütt: az ágy mellett nagy kupacban, a polcnak használt borosládákon, és az ódon íróasztalon is, egy ezüstszínű laptop mellett. Mindig örülsz neki, ha könyveket találsz egy új ismerős szobájában. Sokat elárulnak a tulajdonosukról, és beszédtémának is kiválóak. Körbesétálsz, és szemügyre veszed őket. Egyértelmű, hogy Xaviert érdeklik a keleti vallások. A könyvek legtöbbje a hindu filozófiáról, a tai chiről, a perzsa költészetről és hasonlókról szól. De van kortárs szépirodalom is. Nem vagy túl nagy szakértő, de David Mitchell Felhőatlasz című regényéről már hallottál, A szolgálólány meséje is ismerős Margaret Atwoodtól, és van itt Ursula Le Guin- meg Philip Pullman-kötet is. – Ez nagy kedvencem – mutatsz a Felhőatlaszra. – A filmet láttad? Kihúzod a könyvet, erre lepottyan a mellette lévő is. – Bocsi! – dünnyögsz, és lehajolsz, hogy felvedd. Amikor felállsz, és Xavierre nézel, azt látod, hogy lángvörös a képe, az arcán őszinte döbbenet. Hoppá! A fenébe! Hiszen összvissz egy kölcsönpóló és a tangád van rajtad. Nem kellene hajolgatni, ha nem akarod közszemlére tenni a

bájaidat. Gyorsan leülsz az ágy szélére, és lejjebb húzod magadon a pólót, hogy annyira takarjon, amennyire csak lehet. Hogy véget vess a kínos pillanatnak, belekortyolsz a teádba. Fűszeres, illatos aromát érzel, majd közvetlenül ezután kitör belőled a köhögés. – Ízlik? – kérdi Xavier bizonytalanul. – Vagy túl sok csilit tettem bele? – Te csilit teszel a teába? – kérded, amikor már nem zsibbad a nyelved. Erre Xavier lelkesen sorolni kezdi, miféle különleges fűszerekből készíti a teát, és mi mindent tanult erről a legutóbbi hátizsákos indiai útján. Amikor befejezi a chairól szóló kiselőadását, hosszú csend ereszkedik közétek. Nem kellemetlen, kínos csend, csak olyan félszeg. Xavier végül megszólal: – Ne haragudj. Csak… nem igazán szoktam hölgyvendégeket fogadni. Felnevetsz. – Most viccelsz? Ahányszor csak rád néztem ma este, mindig zsongtak körülötted a nők. Az sem lepne meg, ha minden éjjel más vendéget fogadnál. Csoda, hogy nem koptatták simára a lépcsőt! Xavier zavartan bámulja összekulcsolt kezét. – Nem jellemző. Te vagy az első lány, akit felhívtam ide. – Na ne! Komolyan mondod? Egy ilyen helyes srácnak tuti rengeteg barátnője volt már… Xavier a fejét rázza. – De hát… no de… – hápogsz. – Nem is tudom. Egyke vagyok, a szüleim idősek. Nem volt éppen rossz gyerekkorom, de nagyon szigorúan fogtak. Bentlakásos egyházi iskolába jártam. Az egyetem első évében a papneveldében laktam. – Tessék? – hitetlenkedsz. – Papnak tanultál? – Jaj, dehogy! Csak a papneveldében laktam, tudod, mint egy koleszban. Az egyik tanárom javasolta, mert tudta, hogy olcsó lakhatást kell találnom. Jó is volt ott, csak épp nem volt szabad barátokat áthívni. Aztán, mire kiköltöztem onnan, a barátaim már mind a barátnőjükkel laktak, én meg… nekem nem igazán erősségem az ilyesmi. Elgondolkozol. Az nem lehet, hogy… Biztos félreérted. Nem létezik… Még a gondolattól is elpirulsz, hogy ilyen bizalmas kérdést fogsz nekiszegezni, de végül is melyik lehet jobb pillanat az ilyesmire, mint ez: elvégre semmi más nincs rajtad, csak az ő pólója. – Xavier, ez azt jelenti, hogy… még szűz vagy? Most nem pirul el. Csak nagyon lassan, nagyon komolyan bólint. – Hűha – csak ennyit sikerül kinyögnöd. Tényleg szóhoz sem jutsz a döbbenettől. A srác olyan szexis, hogy bárkinek elolvadna tőle a bugyija. Hogy a fenébe nem falták még fel a nők? Xavier zavartan hadar:

– Tudom, tiszta idiótának tűnök. De ma este te is láttad, hogy viselkednek körülöttem a nők. Mind azt hiszi, hogy valami Casanova vagyok. Most képzeld el, hogy felhozok ide valakit, aztán közlöm vele, hogy elnézést, hölgyem, de én még szűz vagyok, és fogalmam sincs a szexről. Kiröhögne. Megpróbálsz úrrá lenni az elképedéseden. Erre most mit kellene válaszolnod? Xavier teljesen elveszettnek tűnik, te viszont bulizni akartál, lehetőleg pasizni is, nem pedig pszichológus nénit játszani. Lehet, hogy inkább gyakorlati oktatásban kéne részesítened? Gyönyörű fiú, ha a testére gondolsz, összefut a nyál a szádban. Ki tudja, talán jó móka lenne bevezetni a felnőtt kapcsolatok rejtelmeibe. Viszont az ilyesmit nem szabad félvállról venni. A szüzesség nem tréfadolog. Te is örökké emlékezni fogsz arra, hogyan veszítetted el, hiszen ilyenkor nem csak az számít, milyen a testi élmény. A lelki oldala is fontos. Felelősséggel jár elsőnek lenni. Vállalod? Ha úgy döntesz, hogy inkább nem részesíted szexuális felvilágosításban ezt a szépséges szüzet, lapozz ide! Ha szívesen bevezetnéd Xaviert a felnőtt kapcsolatok rejtelmeibe, lapozz ide!

Úgy határoztál, hogy ma éjjel kihagyod a szexuális felvilágosítást Mélyen Xavier szemébe nézel. Mi tagadás, még mindig vonzódsz hozzá, és érzed, hogy a vonzalom kölcsönös, de későre jár, és most nem szeretnél tanító nénit játszani. Amúgy pedig tényleg nagyon fiatalka a fiú. Kábé annyi idős lehet, mint az az aranyos, naiv kis diáklány, aki pont nálatok gyakornokoskodik. Tényleg! Ők ketten pont összeillenének! Hasonló könyveket olvasnak, mindketten imádnak utazni, és nem vagy ugyan biztos benne, hogy Lexi is szűz még, de valahogy olyan kislányosan bájos – és nincs barátja. Össze kéne hozni őket, hadd szerezzenek közös tapasztalatokat. Kicsit irigyled őket a rájuk váró móka miatt, de hát ilyen az élet. Hozzád inkább egy felnőtt férfi való. – Az jutott eszembe… – kezded zavartan –, hogy van egy ismerősöm… egy lány, aki szerintem tetszene neked. – Tényleg? – ragyog fel a szeme. – A munkahelyemen gyakornok, Lexi a neve, húszéves. Biztos vagyok benne, hogy jól megértenétek egymást. – Tényleg? – ismétli Xavier lelkesen. – Tuti biztos! Csinos is, okos is, humora is van. Jógázik, meditál meg ilyesmi. Pont hozzád való. Xavier kitép egy lapot az íróasztalán heverő füzetből, ráírja a telefonszámát, és a kezedbe nyomja. – Megkérnéd, hogy csörgessen meg, ha van kedve? És köszönöm! – Adhatok neked néhány jó tanácsot, mint tapasztalt, érett nő egy hamvas ifjúnak? Ne stresszelj az egészen. Hívd el randizni. Csókold meg. Csak hagyd, hogy a maguk tempójában alakuljanak a dolgok. – Köszönöm – mondja Xavier megint. Odalép hozzád, és egy puszit nyom az arcodra. Az ajka puha és meleg, a bőrödön érzed a leheletét. Tétován a szádhoz hajol, és egy pillanatra összeér az ajkatok. Nem is csók ez, csak egy óvatos érintés. Uralkodsz magadon, és nem veted rá magad. Mázlista ez a Lexi! Az egyik gyertya hangosan sercegni kezd, és megtöri a pillanat varázsát. Ideje indulnod. – Későre jár – szólsz. – Szerinted megszáradt már a ruhám? Lassan mennem kéne. – Persze, persze! Kifelé megnézzük, biztos megszáradt – feleli Xavier, és az ajtó felé indultok. – Nagyon örülök, hogy beszélgethettünk. És még egyszer bocs a ruha meg a koktél miatt. – Ne aggódj! Mindig minden okkal történik. Szerintem ennek a mai kis kellemetlenségnek például az volt oka, hogy így megismerkedhetsz Lexivel. Egymásra mosolyogtok. Mi tagadás, észveszejtő a srác. Reméled, jól alakul majd velük minden,

hiszen olyan aranyos, megérdemelné. Viszont már tényleg későre jár, jó lenne hazaérni végre. Vagy inkább beugrasz még a közeli kávézóba valami finomságért? Ha egyenesen hazamész, lapozz ide! Ha még a kávézóba is be szeretnél ugrani, lapozz ide!

Úgy döntöttél, bevezeted a helyes pultos fiút a felnőtt kapcsolatok rejtelmeibe – Xavier, szeretnél némi tapasztalatot szerezni… tőlem? – kérded. Aztán még hozzáteszed: – Elvégre egyszer mindent el kell kezdeni, és miért ne kezdhetnéd velem? Hitetlenkedve, óvatosan, de főleg reménykedve néz rád. – Ezt komolyan mondod? – Hát persze. De kérlek, egyezzünk meg abban, hogy ez csak egyetlen alkalomra szól. Eszméletlenül vonzó vagy, és nagyon kedves is. Szeretném, ha az első alkalom, az első szexuális élményed olyan lenne, amit felhőtlenül, minden kötöttség és aggodalom nélkül élvezhetsz. Nem kell udvarolnod nekem, sem aggódnod, hogy jó szerető vagy-e, csak lazíts és élvezd. Rendben? Aztán még valami eszedbe jut. – Van óvszered, ugye? Hoppá. Csalódott arckifejezéséből arra következtetsz, hogy nem szokása magánál gumit hordani. Te pedig szintén nem tartottad fontosnak mostanában, hogy a retikülödbe a kulcs, a rúzs és a telefon szentháromsága mellé bedobd az óvszert is. Szegény, micsoda fájdalmas képet vág! Te sem vagy épp elragadtatva. De Xavier hirtelen felkiált. – Tudom már! Várj, egy perc, és jövök! – azzal, mint akit kergetnek, kifut a szobából. Egy perc múlva már vissza is ér, méghozzá egy ládányi óvszerrel! Jókora kartondobozt cipel, ami színültig tele van gumival. Hű, de lelkes valaki! – Az unokatesóm a fürdőszobában tartja a dobozt, amiből a bár mosdójában lévő óvszerautomatákba tesszük a gumikat – magyarázza. – Még jó, hogy eszembe jutott! Megkönnyebbülten bólogatsz. – Akkor benne vagy? Csak most az egyszer, kötöttségek nélkül? Rád mosolyog, és ettől most is ugyanúgy elolvadsz, mint először a bárban. – Hát persze – feleli. – De… neked… – Xavier – vágsz közbe –, gyere, ne filozofálj! Azzal odalépsz hozzá, és az ölébe ülsz. Ahogy átkarol, érzed a teste melegét, a szívverését. A vállára hajtod a fejedet, és ujjaid hegyével a nyakát cirógatod. Érzed a pulzusa lüktetését. Lassan megkeresed az ajkát a tiéddel. Lágy és puha, olyan ízű a csókja, mint a fűszeres tea. Először félénken csókol vissza, aztán felsóhajt, ahogy a nyelvetek megtalálja egymást. A tenyerébe fogja az arcodat, és egyre szenvedélyesebb a csók – egész bátor a fiú. Farkasszemet néztek: mindketten szaporán lélegeztek, és csillog a szemetek.

– Eddig kiváló – viccelődsz. – Jöjjön a következő lecke. Az íróasztallámpa halvány fényében látod, hogy kicsit megremeg a keze. Megható az ártatlansága. Szép a keze, mint egy zongoristáé: finom, mégis erős. Belecsókolsz a tenyerébe, aztán a melledre húzod. Egyszerre nyögtök fel a gyönyörűségtől, ahogy a mellbimbód keménysége átsejlik a póló vékony anyagán. Xavier először csak nagyon óvatosan fogja meg a melledet, aztán egyre erősebben masszírozza, simogatja, ahogy a kezéhez nyomod. Ujjai megtalálják a mellbimbódat. Finoman, incselkedve csipkedi, játszik vele. Nyöszörögsz, erre azonnal abbahagyja. – Nem jó? – kérdi. – Dehogynem, nagyon is! Ne aggódj, ha valami nem jó, szólni fogok. De most mutatok valamit. Azóta akarod levetkőztetni, amióta először megláttad a bárban. Lassan kigombolod az ingét, aztán centiről centire húzod le gyönyörű testéről, lesimogatva az anyagot tökéletes hasáról és szőrtelen mellkasáról. Az ing a padlón landol. A gyertyafény játszik a félmeztelen testen, a bársonyos bőrön, a kidolgozott izmokon. Megremeg, ahogy végigsimítod. Először az ujjaddal körözöl lassan a mellbimbóján, aztán a száddal. Hangosan felnyög. Olyan jó érzés lassan kényeztetni Xaviert, de már alig bírsz magaddal. És még mindig van ruha mindkettőtökön. Ezt a hibát orvosolni szeretnéd, így hát felkelsz az öléből. Már épp tiltakozna, amikor érzékien a szemébe nézve a fejed fölé húzod, majd leveszed a pólót. – Mi lenne, ha az ágyban folytatnánk? – szólalsz meg. – Várj! Hadd nézzelek még egy kicsit – kéri rekedten. – Őrjítő vagy abban a falatnyi csipkében és a tűsarkúban. Megállsz előtte, és sütkérezel az imádatában. Terpeszbe állva ringatod a csípődet, és felemeled a karodat, hogy még jobban kidomborodjon a melled. – Parancsolj, nézegess csak. Ma éjjel a tiéd vagyok. Xavier felpattan, és remegő kézzel kigombolja a farmerját. Bíbelődik egy kicsit a cipzárral, majd végre sikerül kibújni belőle. Micsoda teste van! Még pompásabb, mint ahogy elképzelted. Keskeny csípő, feszes has, hosszú láb, izmos fenék… és most mindez már csak egy kis pamut alsónadrágba van csomagolva. Amiben tisztán látszik a jókora erekció. – Minek ez a sok felesleges ruha? – kérdezed. Kibújsz a lila csipketangából, majd decensen összezárt térddel az ágy szélére csüccsensz, és megszabadulsz a cipellőktől is. Utána lassan hanyatt fekszel, széttárod a combodat, és Xavier felé emeled a csípődet. Sosem szoktad ilyen felszabadultan játszani a csábítót, és ennyire nedves sem voltál már réges-rég. Simogatni kezded magadat, az ujjaid végigcsúsznak a szeméremajkadon. Xavier tágra nyílt szemmel suttog valamit, és letépi magáról a bokszeralsót. Neked is tágra nyílik a szemed. Hogy ennek a srácnak mekkora és milyen kemény farka van! Alig tudsz megszólalni, de azért sikerül megkérned, hogy feküdjön melléd. Lefekszik, és a füledbe súgja:

– El sem hiszem ezt az egészet. Mintha csoda történne velem. Varázslatos vagy. A pillantásod végigkalandozik a testén: reszket a vágytól. Tudod, hogy lassítanod kéne, de érzed, hogy képtelenség. Egyszerűen muszáj kézbe venned. Itt is bársonyos a bőre, és kőkemény a farka. Végigsimítod… Xavier megremeg, hangosan felkiált… és elélvez a kezedben. A fenébe! Hát, erre számíthattál volna. Hiszen életében először szexel, hogy tudná visszatartani? Most mi legyen? Kissé csalódott vagy, de nem mutatod. Szegény Xavier pedig, amint levegőhöz jut, máris mentegetőzni kezd. Csitítgatod, miközben a pólójával letörölgeted a hasáról a spermát. – Ugyan, nehogy lelkifurdalásod legyen, Xavier! Minden oké, nekem kellett volna lassabban haladnom. Semmi baj, hidd el! – Ha haza szeretnél menni, megértem… – zihálja Xavier. Ha haza szeretnél menni, lapozz ide! Ha maradsz egy második lecke erejéig, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hazamész Felkönyökölsz, és a szemébe nézel. Nem meglepő, hogy ilyen hamar elment, hiszen évek óta várhatott már erre a pillanatra. Felsóhajtasz, ahogy a még mindig ziháló fiút nézed, a remegő szemhéját. Igen, most már tényleg ideje lesz hazamenni. Az éjjeliszekrény fiókjában ott vár a vibrátor. Eszedbe jut, mit mondtak a barátnőid: legalább sosem lopja el a távirányítót, nem kell vele hülyeségekről beszélgetni, nem kell azon aggódni, hogy telefonál-e még valaha, és nem élvez el túl korán. Minek ide pasi? Xavier fölé hajolsz, gyengéden megcsókolod, és kisimítasz egy hajfürtöt az arcából. – Imádni való vagy, ugye tudod? – kérded tőle. – Ne haragudj, hogy ilyen gyorsan… még csak nem is tudtunk… tudod… – mentegetőzik. – Semmi baj! Ez csak az első lecke volt a szexről. Amikor készen állsz a másodikra, csak kapd el az egyik csajt a sok közül, akik minden este a kegyeidért versengenek, és hajrá! – biztatod. Bólint. Álmos és elégedett a képe. – Későre jár. Ideje hazamennem – mondod, azzal lekászálódsz az ágyról, és felveszed Xavier ingét. A fiú felkönyököl, és egy picit csalódottan kérdi: – Máris mégy? Biztos? Ha adsz öt percet, újra készen állok… Előrehajolsz, és visszatolod az ágyra. – Az az igazság, hogy tényleg késő van, fáradt is vagyok már, és szerintem neked is jólesne egy kiadós alvás. Visszafekszik, és ábrándos tekintettel nézi, ahogy begombolod magadon az inget. Érzed rajta üde illatát. Aztán a tangádat is felveszed. – Nem baj, ugye? – mutatsz az ingre, amit ideiglenesen elcsakliztál. – Kifelé menet a mosodában felveszem a ruhámat, ezt pedig ott hagyom, oké? – Nálad is maradhat, majd visszahozod holnap éjjel. A második leckéhez… – mondja csillogó szemmel. Tűnődve nézed a csodaszép mosolyát. – Talán… – Éjfélig dolgozom. Utána a tiéd vagyok, egész éjjel, ahányszor csak akarod! Nevetve dobsz neki egy csókot. Aztán felkapod a táskádat, a tűsarkúdat, és már ott sem vagy. A mosodában a szárítógép épp végzett a holmiddal. Felöltözöl, jó meleg még a ruhád. Még egyszer, utoljára beszívod Xavier ingének az illatát, és elmosolyodsz. Ki gondolta volna, hogy

akad még a mai világban egy ilyen fiatal kölyök, aki ráadásul eszméletlenül jól néz ki, és még szűz? Ritka az ilyen, mint a fehér holló. Összehajtod az ingét, és a szárítógép tetejére teszed. Pontosan tudod, hogy nem fogsz visszajönni. Most igazán rád férne valami finomság kárpótlásul. Talán egy forró csoki? Vagy a titkos fegyver az éjjeliszekrényed fiókjában? Ha nincs kedved még hazamenni, lapozz ide! Ha hazaindulsz, de előbb még útba ejted a kávézót, lapozz ide! Ha már alig várod, hogy otthon kipróbálhasd a Nyuszidat, lapozz ide!

Úgy döntöttél, szívesen adsz még egy leckét a jóképű pultos fiúnak – Nem, eszem ágában sincs hazamenni – feleled, főleg azért, mert még mindig, sőt egyre jobban kívánod Xaviert. Magadhoz öleled. Szép lassan lenyugszik ziháló lélegzete. Megcsókolod az arcát, a haját. Citromos tusfürdőillata van, és valami meleg, puhaságillata is. – Kárpótlásul mit szólnál egy csodálatos hátmasszázshoz? – suttogja. Mi tagadás, nem rossz ötlet. Feszült vagy, néha fájdogál a hátad, például most is, tuti a toronymagas sarkú topánkáknak köszönhetően. Hasra fordulsz, ő pedig masszázsolajat cseppent a tenyerébe. Szantálfa illatát érzed. A válladon kezdi, csodálatos, ahogy a masszázsolajjal végigsimítja, finoman nyomja a feszült pontokat, a csomós izmokat, anélkül hogy fájdalmat okozna. – De finom… – dorombolsz a párnába. – Nagyon értesz a masszírozáshoz. – Indiában tanultam, az ashramban – feleli. Sejtetted. Nem morzsolgat, nem nyomogat, hanem elsimítja a hátadon az izmokat és az idegeket, teljesen ellazít és elbódít az érintése. Átadod magad az érzésnek, megszűnik a külvilág, már csak az erős, meleg ujjak léteznek, ahogy a hátadon köröznek lassan, végig a gerinced mentén. Már majdnem elszenderedsz, amikor megérzed, hogy a simogatása egyre finomabb, könnyedebb. Libabőrös leszel tőle. A gerinced tövéről finoman a fenekedre siklik a keze. Most már nemcsak ellazít, hanem incselkedik. Izgat. Egyre lejjebb és lejjebb simogat. Visszatartod a lélegzeted. Az is feltűnik, hogy már nem csak az ujjai tapintását érzed a testeden. Forrón, keményen, követelőzően feszül a fenekednek egyre jobban meredező farka. Úgy érzed, nem bírod tovább, a lábad között akarod érezni. – Xavier – suttogod –, valahol még nem masszíroztál meg… Odébb csúszik, hogy hanyatt fordulhass. A hátaddal mintha csoda történt volna. Kinyújtózol, és felkínálod neki a melledet. Végigfut rajta a keze, te pedig úgy helyezkedsz, hogy egészen hozzád férhessen. A szája is kalandozni kezd, végig a melleden, elidőzve a mellbimbódon. Kényeztet az ajkával, a nyelvével – hihetetlen, mennyire jól használja. Mostanra már egyáltalán nem tűnik tapasztalatlannak. A haja csiklandozza a bőrödet, ahogy szívja, nyalogatja, majd egyre bátrabban harapdálja a kőkemény bimbódat. A csípőd remegni kezd. Hallottál már olyanról, hogy vannak nők, akik attól is elélveznek, ha a mellüket simogatják, de eddig azt hitted, ez csak mese. Most viszont kezded elhinni, hogy mégiscsak lehetséges. Teljesen megvadít. Megfogod a kezét, és a combod közé vezeted. Az egyik lábaddal átöleled, és

a csiklódhoz irányítod az ujjait. Felkiáltasz, ahogy elkezdi felfedezni az érzékeny területet, aztán még lejjebb siklik az ujja. – Milyen nedves vagy! – suttogja. – Mintha megtaláltam volna a Nílus forrását. Félájult vagy a gyönyörtől, de ettől elneveted magadat. Aztán felnyögsz, mert Xavier egyik hosszú, ügyes ujja lassan egészen beléd csúszik. – Ez… csodálatos. Milyen érzés neked? – kérdezi, ahogy először egy, majd két ujját mozgatja tűzforró puncidban. – Lélegzetelállító – nyögdécseled, és egyre gyorsabban mozogsz, mindjárt elélvezel. Érzed, ahogy a csípődhöz ér kemény farka, és alig bírsz magaddal, pedig szeretted volna lassan meglovagolni, hogy sokáig tartson a szex. Megfogod a farkát. Forró és kemény. – Magamban akarlak érezni – mondod. Felragyog a szeme, mosolyog, majd lelkesen a dobozba nyúl, és felmarkol egy maréknyi óvszert. Hiába vagytok teljesen felizgulva, ettől mindkettőtökre rájön a nevetés. – Azt hiszem, egy is elég lesz – szólsz. Te bontod ki és húzod fel neki az óvszert, aztán magadhoz vonod a fiút, és széttárod, majd felhúzod a combodat. Érzed, hogy vágyakozva döfköd, és alig várod, hogy beléd hatoljon. Felemeled a fejedet, és megcsókolod. Közben végigsimítod a hátát, a kemény fenekét. Aztán megemeled a csípődet, kicsit megtolod … és nagy megkönnyebbülésedre simán, könnyedén, tökéletesen beléd csúszik. Mindketten felnyögtök, ahogy kitölti a nedves, forró, lágy puncidat. Magadhoz szorítod egy pillanatra, ő újra nyögdécsel. Aztán rád mosolyog. – Ez… kimondhatatlanul jó. Megérte várni erre a pillanatra. Neked is jó? – Az nem kifejezés – sóhajtod. – Dugj meg… előbb szép lassan… aztán gyorsan… Szót fogad – minden mozdulata valódi eksztázissal ajándékoz meg, egyre mélyebben, egyre gyorsabban zakatol benned. Nem telik sok időbe, és érzed, hogy mindjárt elélvezel; reméled, hogy Xavier nem előz meg. Csak fokozódik és fokozódik az érzés, aztán mintha robbanna, olyan erős orgazmust élsz át, hogy könnybe lábad a szemed. Félájultan vonaglasz, hallod a saját kiáltásaidat, belekapaszkodsz, mint fuldokló a szalmaszálba… aztán ő is megremeg, és hangosan nyögdécselve utolér. Utána egyikőtök sem jut szóhoz, sokáig csak zihálva fekszetek egymás karjaiban, majd kiugrik a szívetek a helyéről. Elolvadt minden porcikád, mozdulni is alig tudsz, csak cirógatod Xavier nyakát, vállát, a teste egészen izzadt. Belül érzed, hogy a farka lassan összezsugorodik. Te még mindig bizseregsz. Kicsúszik belőled, vigyázva az óvszerre. Felsóhajtotok. Sokáig szótlanul bújtok egymáshoz. Még mindig rajtad

fekszik, te pedig gyengéden eltolod, mert kezd nyomni a súlya. Legördül rólad, melléd hengeredik, és átölel. – Hűha… ez… egyszerűen hűha – dünnyögi. Aztán aggódva megkérdi: – Neked is jó volt? Úgy hallottam, élvezted, csodálatos volt, amikor elélveztél… legalábbis azt hiszem, orgazmusod volt, ugye? – Mi más lett volna? Epilepsziás roham? Hát persze hogy orgazmus volt. Csodálatos veled a szex – nyugtatod meg. Mindketten felnevettek. Aztán elszenderedtek pár percre. Olyan jó így, mintha langyos hullámokon lebegnél. De egy kis belső hang azt súgja, ideje hazaindulni, mert ha Xaviernél maradsz éjszakára, azzal csak bonyolítani fogod a dolgokat. – Xavier, ébresztő! Nem akarok ünneprontó lenni, de ideje hazamennem. Álmosan ellenkezik, de te hajthatatlan vagy. – Emlékszel? Egyetlen éjszakát ígértünk egymásnak. Megfogja és megcsókolja a kezedet. – De én újra és újra át akarom élni ezt a csodát. Ezerszer. Számtalanszor. Meghatódsz, és hízeleg is a lelkesedése. Csábító a lehetőség… Ahogy ott fekszik, álmos szemű, ernyedt farkú, gyönyörűséges, bukott angyalnak látszik. Erőt kell venned magadon! Újra megcsókolja a kezedet, egészen elgyengülsz tőle. Aztán tényleg összeszeded magad. Hisz Xavier olyan fiatalka! Annyi mindent át kell még élnie. Fiatal lányok valók hozzá, akik drámáznak, lelkiznek, keresgélnek, és persze hibátlan testük van. Xavier majd szerelmes lesz, összetör pár szívet, az övét is összetörik párszor, ez az élet rendje. Neked pedig a saját életeddel kell törődnöd. Egy felnőtt élet feladataival. Lassan kikászálódsz az ágyból, felveszed a bugyid és a cipődet. Aztán még egyszer, utoljára lágyan megcsókolod. – Viszlát, Xavier! Sok mázlista nőt fogsz még boldoggá tenni életedben. – Sosem foglak elfelejteni. Akkor sem, ha kilencven évig élek, és millió nővel szexelek majd ezalatt! – Én sem foglak elfelejteni. Csodás volt veled. De most pihend ki magad, én pedig lemegyek a bárba, és hívok egy taxit. Xavier nem vitázik tovább. Elégedetten sóhajt, az oldalára fordul, végtelen hosszú szempillái árnyékot vetnek tökéletes arcára. Csak annyit dünnyög még félálomban: – Ha hiányoznék, tudod, hol találsz… Nagyon fárasztó este volt ez a mai. A saját ágyad után áhítozol. De olyan váratlan volt ez a kis kaland, és olyan édes! Talán beugorhatnál még Melissához, és elmeséled neki. Ha egyenesen hazamész, lapozz ide! Ha még felugrasz Melissához, hogy elmeséld, milyen csodás éjszakád volt, lapozz ide!

Úgy döntöttél, egyenesen hazafelé veszed az irányt Későre jár. Sőt, ha pontos akarsz lenni, igazából korán van. Szuper estéd volt, és csodás éjszakád, de most már örülsz, hogy nemsokára otthon vagy. Teljesen kifáradtál, ám az adrenalin ébren tart. Nem vagy álmos. Sebaj, holnap úgysincs semmi dolgod, és ott van a Bridget Jones-DVD, amit már ezer éve újra akartál nézni. Sosem unod meg. Hogy bírtad ki az estét tűsarkúban? Magad sem érted. Szexistennő ide vagy oda, fáj a lábad, a lila csipketanga pedig kényelmetlenül bevág. Alig várod, hogy otthon lazíthass, magadra kaphasd a kényelmes pamutbugyit, és összegömbölyödj a kanapén egy bögre tea, egy tál pattogatott kukorica és a távirányító kiváló társaságában. A ház folyosóján csend honol. Hívod a liftet. A hatos gomb világít: a lift épp a hatodikon rostokol. Te is ott laksz! Még megnyomkodod párszor a hívógombot, de semmi. Mi a fenének erőlteted, úgyse jön hamarabb! Még mindig ég a hatos lámpája. Melyik idióta szomszéd tartja fent a liftet kora hajnalban? Most lépcsőzhetsz… Tényleg muszáj ezt?! Ha hősiesen a lépcsőzést választod, lapozz ide! Ha inkább megvárod a liftet, mert a lábadnak mára elég volt a tűsarkúból, lapozz ide!

Nincs mit tenni, lépcsőzöl Félúton megállsz kifújni magadat. Megbolondultál? Tűsarkúban hat emeletet felmászni? Hajnali négykor? Végre felérsz, és kinyitod a lépcsőház ajtaját. Alig várod, hogy otthon legyél, és lerúgd végre a cipellődet. Cipő a francokat! Középkori kínzóeszköz! Két lépés a homályos folyosón, és felvisítasz – beverted valamibe a sípcsontodat. Ösztönösen kinyújtod a karodat, de így is elesel. – Bassza meg! – kiáltasz fel finoman és nőiesen. Mi a fenében botlottál meg? Körülnézel, a folyosón vagy húsz jókora kartondoboz hever. Miféle bunkó hagy szerteszét így kartondobozokat? Fáj a sípcsontod, a tenyered és a csuklód felhorzsolódott az eséstől. Még jó, hogy nem törted ki a nyakadat! – Atyaég! Minden rendben? Még mindig négykézláb, könnybe lábadt szemmel fordulsz a hang irányába. A 610-es lakás ajtajában ott áll egy magas pasi, szakadt, kék farmerben, kockás ingben és szemüvegben. Még sosem láttad. Biztos most költözik be. Akkor ezért van tele a folyosó és az elakadt lift dobozokkal! A pasas hozzád lép, és letérdel. – Ugye nincs baj? Nem tört el semmid? – azzal megfogja a könyöködet, és felsegít. Felállsz, odébb söpröd a szemedből a hajadat, aztán lehajolsz, és megtapogatod a lábadat. Egy megtermett lila folt kezd testet ölteni a bal sípcsontodon, a jobb lábad meg vérzik. – Ajjaj. Vérzik – konstatálja az idegen is. – Az én hibám. Elnézést! Még nem pakoltam ki a fürdőszobai holmit, de ha bejössz, biztosan találok ragtapaszt. Engedd meg, hogy kiengeszteljelek! Ha bemész, és elfogadod a ragtapaszt, lapozz ide! Ha inkább hazasántikálsz, lapozz ide!

Úgy döntöttél, elfogadod a ragtapaszt Új szomszédod segít besántikálni a lakásba. Az elrendezése a tiédhez hasonló, de egész más a bútorok stílusa. Legénylakás, ez mindjárt látszik rajta. A dobozok nagy része még bontatlan halmokban áll, de a kanapé, a sík képernyős tévé, a házi mozi és a fotel már a helyén van. – Mikor költöztél be? – kérded. – Pár napja – felel, és a konyhába vezet. – De azok a dobozok csak este érkeztek, és azt hittem, ilyen későn már nem járkál senki, hát kint hagytam őket. De el kellett volna pakolnom az útból. Még egyszer bocsánatot kérek. Önkéntelenül is mosolyt csal az arcodra, hiszen olyan képet vág, mint egy kiskutya, amelyik a szőnyegre pisilt. – Konzultálni fogok az ügyvédemmel – jelented ki szigorúan. Megdöbben, de aztán kapcsol, hogy viccelsz, és elneveti magát. Azt a mindenit, eddig észre sem vetted, milyen jóképű! Nem az a tipikus szépfiú, de helyes ez a féloldalas mosoly, és micsoda szempillája van! Szinte hozzáér a fekete keretes szemüveghez, amikor pislog. – Ide tudnál ülni? – kérdezi, és a konyhapultra mutat. – Úgy hozzáférnék a lábadhoz. Vérzik, úgyhogy jó lenne lefertőtleníteni. Felküszködöd magad a konyhapultra, ő közben egy dobozban keresgél, és hamarosan előbányászik belőle egy elsősegélydobozt. – Csak nem orvos vagy? – kérdezed. Kicsit kellemetlenül érzed magad a csordogáló véred látványától. – Nem. Író. De most az is jól jön. Mármint, írtam már kórházi drámát. – Hát, akkor jó… – Lássuk, mit lehet majd elpanaszolni az ügyvédnek – tér vissza a korábbi tréfádhoz, miközben egy vattadarabbal letörli a vért. – Emberölés? Vagy csak gyilkossági kísérlet kartondobozzal? Jobb, ha tudod, hogy ügyvédes könyvem is van, szóval nem leszek könnyű préda a bíróságon. Hoppá! A pasi helyes, és még humora is van? Veszélyes kombináció. – Kutya bajom, már alig vérzik – mondod, azzal elveszed tőle a vattát, és a sebre szorítod. – Késő van, jobb, ha hazamegyek. – Még ne! Lelkifurdalásom lenne. Ha már kis híján meggyilkoltalak, legalább hadd főzzek neked egy teát. Habozva méregeted. – Még nem mehetsz – erősködik. – Egy csomó minden van az elsősegélydobozban, amit ilyenkor használni kell. Mi értelme van a jól felszerelt orvosi eszköztáramnak, ha nem tesztelhetem? Van itt, kérem, lázmérő, fertőtlenítő, ragtapasz… E nélkül nem távozhat a beteg.

Orvosi tanács. Vagy írói. Egyre megy. – Na jó – egyezel bele. Elővesz egy tiszta vattadarabot, és míg az egyik kezével fogja a lábadat, a másikkal a sebet törölgeti óvatosan. Bizsereg a bőröd az érintésétől. Fura, milyen gyengéd ez a mezítlábas, nagydarab pasi. Jobban megnézed magadnak. Van vagy száznyolcvan centi magas, borostás, összevissza áll a sűrű, rendetlen haja. – Mi van azokban a dobozokban? – kérded. – Olyan volt, mintha egy falnak mentem volna neki. – Könyvek – válaszolja kicsit szégyenlősen. – Van egy betegségem. Ha könyv kerül az utamba, meg kell vennem. Szakmai ártalom. Ezért is költöztem ide. Az előző lakásomban már nem fértek el. És ott a szomszédokat sem sikerült csapdába ejteni. Elállt a vérzés. Elengedi a lábadat, és felegyenesedik. Így, hogy te a konyhapulton ülsz, majdnem egy magasságban van az arcotok. Picit belepirulsz a közelségébe, és úgy látod, ő is a tiédbe. Elfordul, és elkezd egy üveg sebfertőtlenítővel meg egy újabb vattadarabbal bíbelődni. – Kicsit csípni fog – mondja. – Ha kell, nyugodtan kapaszkodj a vállamba. Micsoda ostobaság, gondolod magadban. Nem is fájhat annyira… – Jujjj! Csíp! – visítasz fel, és ösztönösen megragadod a vállát. Izmos. A fájdalom gyorsan elillan, úgyhogy vonakodva bár, de elengeded. Zavarban vagy, hogy ekkora hisztit csaptál. Kibont egy ragtapaszt, és a sebre ragasztja, aztán gyengéden körbetörli. Egy pillanatig reménykedsz, hogy gyógypuszit is kapsz a lábadra, rendesen bele is borzongsz a gondolatba, de végül hiú ábránd marad. – Szakmaiatlan véleményem szerint a másik lábad rendben van. Pár nap alatt elmúlik a duzzanat. Egy kis feketenadálytő-krém jót tenne, de olyanom nincs. És még egyszer bocs. Mit fog szólni a barátod, hogy sebesülten sántikálsz haza? – Egyedül élek. Nincs barátom. És neked? – Nekem sincs barátom. Nem pasizom – mondja azzal a huncut kis mosolyával. Te is nevetsz, miközben lemászol a konyhapultról. – Felírhatok fájdalomcsillapítót, mielőtt hazamész? – kérdi. – Most járt le a kórházi műszakom, jólesne egy ital… – azzal kinyitja a hűtőt. Ha eddig kételkedtél volna benne, a hűtőjébe nézve már biztos, hogy ő is szingli. Sör, tej, majonéz és kínaikaja-maradék. Elővesz egy sört, és kinyitja. Ha iszol egyet az új szomszéddal, lapozz ide! Ha most már tényleg hazamennél, lapozz ide!

Úgy határoztál, iszol az új szomszéddal egy sört Elfogadod a sört. Jólesően hideg, így az üveget odafogod kipirult arcodhoz. Új szomszédod magának is kinyit egyet, és koccint veled. – A jó szomszédságra! – mondja. – És a jól jövedelmező perekre! – vágod rá. Összevillan a szemetek, és mintha felszikrázott volna köztetek a levegő… Bevezet a nappaliba. Körben, a falak mentén könyvkupacok tornyosulnak. Bekukucskálsz a nagyobbik hálóba. Bevetetlen dupla ágy, tele újságokkal. Hirtelen egy kép ugrik be: egymás mellett fekszetek az ágyban, a reggeli lapot olvassátok és kávéztok. Micsoda képtelen ötlet! Belekortyolsz a hideg sörbe. – Helyezd magad kényelembe – mondja. Leülsz a kanapéra. Ő vajon hová huppan majd le? Kicsit csalódott vagy, mert nem melléd telepedik, hanem a fotelba. Pedig úgy élvezted a közelségét a konyhában! A dohányzóasztalon megpillantasz egy kéziratot. Felveszed, és hangosan felolvasod a címét: Egy lány belép a bárba Ha olvasni kezded a kéziratot, lapozz ide! Ha úgy gondolod, hogy ez magánügy, és nem olvasol bele, lapozz ide!

Nem olvasol bele a kéziratba Fülig vörösödik, kikapja a kezedből az irományt, és a padlóra dobja. – Ez még csak egy vázlat. Még dolgozom rajta. – Happy end lesz? – Még nem tudom. Azt hiszem, rengeteg happy end lesz benne. Pár másodpercig élvezitek a csendet, aztán megkérdezi: – Jól mulattál ma? Bólintasz, és újra belekortyolsz a sörbe. – Igen. Egy barátnőmmel csajbulit terveztünk, de felültetett. De aztán mégis jól alakult az este. – Szemmel láthatóan – mondja, és az órájára néz. – Te csak ne pislogj az órára! Te sem alszol! Tényleg, miért vagy még fenn? – kérdezed. A tévé is ki van kapcsolva, zene sem szól. – Dolgoztam. Szeretek éjszaka írni. Csend van, valahogy más a világ. Olyan, mintha bármi megtörténhetne. Bólintasz. Ha tudná, mennyire igaz! Felhörpinted az utolsó korty sört. – Tényleg későre jár. Megyek. Kicsit csalódottan ugyan, de ő is feláll. – Persze… Nincs kedved valamikor megmutatni nekem a környéket? Vagy elmehetünk együtt ebédelni. Ha már majdnem a könyveim áldozata lettél, az a legkevesebb, hogy meghívlak valahová. Elmosolyodsz. – Ez jól hangzik. – Hazakísérjelek? – kérdi. – Az első könyvemben szerepelt egy nindzsa, szóval mellettem biztonságban vagy. Legalábbis nagyjából. Azt a regényt végül sosem adták ki. Megint nevetsz. – Azt hiszem, ezzel a pár méterrel már egyedül is megbirkózom. Köszi a sört, az elsősegélyt és a sebhelyet. Mindig is vágytam egy ilyen harci sérülésre. – Azt hiszem, most azonnal elpakolok a folyosóról. Nehogy még valaki be akarjon perelni. És nehogy megrokkanj, ha egyszer valamikor esetleg újra erre jársz. Csak a biztonság kedvéért. Még mindig nevetsz, miközben kikísér. Óvatosan elszlalomozol a dobozok között. Érzed, hogy nem veszi le rólad a szemét. Megpróbálsz tisztességes lány módjára vonulni, már amennyire a körülmények engedik. A folyosó végén, az ajtód előtt visszafordulsz. Még mindig az ajtóban áll, és téged néz. A keze a zsebében, és megint ott az arcán az a szexi mosoly. – Jó éjt – mondod halkan, és belépsz a lakásodba.

– Szép álmokat – feleli, és integet. Végre! Otthon, édes otthon! Lapozz ide!

Későre jár, most már tényleg hazamész – Bocs, de hullafáradt vagyok. – Persze, megértem. Holnap este ráérsz? Meg kell vizsgálnom a sérülést, és kicserélném a ragtapaszt – mutat a lábadra. – Aztán esetleg vacsorázhatnánk. Ez a legkevesebb, amit felajánlhatok, kárpótlásul, amiért majdnem megöltelek. Meg aztán a környéket is szeretném megismerni… Bólintasz. Abszolút laza és nyugodt vagy. Legalábbis ezt a látszatot szeretnéd kelteni. Ám az igazság az, hogy az agyad veszettül jár. Tuti, hogy nem csak beképzeled magadnak, hogy vonzódtok egymáshoz? Kisétálsz, közben megigazítod a ruhádat, hogy legalább minimálisan megőrizd a méltóságod, már amennyire egy ilyen éjszaka után ez lehetséges. – Este hét? – kérdi. – Tökéletes – feleled. Óvatosan elszlalomozol a dobozok között. Érzed, hogy néz. Próbálsz hercegnőként vonulni, de nyilvánvalóan nem megy valami jól... A folyosó végén, az ajtód előtt még visszafordulsz. Továbbra is az ajtóban áll, és téged néz. A keze a farmerja zsebében, és megint ott az arcán az a megfejthetetlen mosoly. Integet, mielőtt eltűnnél az ajtód mögött. Végre itthon! Lapozz ide!

Inkább hazasántikálsz – Köszönöm, kedves vagy, de nem komoly – mondod. Zavarban vagy, amiért végignézte, ahogy eltaknyoltál. – Rendben. Örülök, hogy nincs nagyobb baj – feleli. Az ajtódhoz sántikálsz, persze próbálsz minél kecsesebben totyogni. Amikor végre előhalásztad a kulcsot, és kinyitottad az ajtót, visszanézel. Új szomszédod épp a fal mellé állítja a dobozokat a folyosó kellős közepéről, az újabb malőrök elkerülése végett. Rád néz, integet, és megint megjelenik az arcán az a helyes kis félmosoly. Vajon szingli? Végre itthon! Lapozz ide!

Lifttel mész. Ilyen cipellőben kizárt a lépcsőzés, és amúgy is hullafáradt vagy Miközben a liftet várod, megforgatod a lábfejed. Kényelmetlen már ez a topánka. Alig várod, hogy lerúghasd. Végre! Jön a lift. Micsoda éjszaka volt… Kinyílik az ajtó. Lenne mit mondanod annak, aki feltartotta, de a lift üres. Amikor a hatodikon kiszállsz, a 610-es lakás előtt egy nagy kupac kartondobozt veszel észre. Amikor elindultál, még nem voltak itt. Valaki épp most költözik be? Kukucskálsz, hátha nyitva az ajtó, de a dobozoktól nem látsz semmit. Ha úgy döntesz, megpróbálod meglesni, ki az új szomszéd, lapozz ide! Ha alig várod, hogy végre kényelmes nagyibugyiban filmet nézhess, lapozz ide!

Úgy döntöttél, megpróbálod meglesni, ki az új szomszéd A 610-es lakás felé osonsz, óvatosan kerülgetve a folyosón szétszórt dobozokat. Látod, hogy az ajtó nyitva, és bent ég a villany. Ki a fene lehet még ilyenkor ébren? Hirtelen hangokat hallasz: egy férfi köhécsel, és lépések közelednek. Akárki is az új lakó, mindjárt kijön a folyosóra. Biztos a dobozokat viszi be. Mit fog gondolni, ha meglátja, hogy itt kukkolsz az éjszaka közepén?! Gyorsan a lakásod felé indulsz, hogy úgy tűnjön, mintha véletlenül sétáltál volna el az ajtaja előtt. Pár lépés után azonban nekiütközöl valaminek – megbotlasz és hasra esel. – Bassza meg! – jegyzed meg finoman és nőiesen. Miféle bunkó hagyja így szerteszét a dobozait? Fáj a sípcsontod, és felhorzsolódott a tenyered, sőt a csuklód is. Még jó, hogy nem törted ki a nyakadat. – Atyám! Minden rendben? Zavartan felpattansz, azaz inkább csak talpra kászálódsz. A 610-es lakás ajtajában egy magas pasi áll, szakadt, kék farmerben, kockás ingben és szemüvegben. – Ajjaj, rossz hír: vérzik a lábad – állapítja meg. Lehajolsz, és meglátod, hogy a bal lábadra egy jókora lila pukli nőtt, a jobb meg vérzik. Nyöszörögve vizsgálgatod a felhorzsolt kezedet. – Nem lett volna szabad itt hagynom a dobozokat. Nagyon sajnálom! Bevigyelek az ügyeletre? – kérdi az új szomszéd. – Aú – csak ennyit tudsz válaszolni, ennél többre most nem vagy képes. – Legalább egy ragtapaszt hadd adjak! Gyere! Tudsz járni? Könnybe lábadt szemmel nézel rá. – Várj – mondja. – Kitalálom. Aú? Ha elfogadod a ragtapaszt, és bemész, lapozz ide! Ha inkább hazasántikálsz, lapozz ide!

Végre itthon! Bridget Jones és nagyibugyi, itt vagyok! Otthon, édes otthon! Azonnal lerúgod gyilkos cipellőidet, és az ajtó mellé száműzöd őket. Aztán megszabadulsz a ruhádtól, és a retikülödet is a fésülködőasztalra teszed. A lila csipketangát és a melltartót a szennyeskosár felé hajítod. Természetesen mellé. Sebaj, holnap majd rendet raksz, a bugyi addig kibírja a padlón, úgyis elég kalandban volt ma este része. Na igen, mától ez lesz a szerencsebugyid. A zuhany alá állsz, hogy a meleg vízzel kényeztesd magad, aztán magadra kapsz egy kinyúlt pólót és a kedvenc, kényelmes pamutbugyidat. Túl jól sikerült az éjszakád, nem vagy még álmos. Beteszel a mikróba egy csomag pattogatott kukoricát. Vajasat, mert megérdemled. Aztán összegömbölyödsz a kanapén. Bridget Jonest nem lehet megunni. Elmosolyodsz. Szép az élet, szebb nem is lehetne!

VÉGE

Még nincs kedved hazamenni Nagyon késő van, de túlságosan fel vagy pörögve, nincs kedved még hazamenni aludni. Micsoda éjszaka! És micsoda mázli, hogy nem mentél haza, amikor Melissa lemondta az estét! Mennyi minden történt ebben a pár órában! Be kell vallanod magadnak, hihetetlenül élvezted a furcsa éjszaka minden egyes percét. Talán azért voltál ilyen merész, mert kivételesen egyedül voltál, és így teljesen a magad ura lehettél? Vagy talán a lila tanga tehet róla? Nem számít, a lényeg az, hogy csodás éjszakád volt. És most? Vajon Melissa ébren van még? Elmesélhetnéd neki, mi minden történt veled. Á, biztos alszik már… Vagy ki tudja... Felugorhatnál hozzá, vagy elmehetnél még a kedvenc kávézódba is, az későig nyitva tart. Ha a kávézóba szeretnél menni, lapozz ide! Ha felmennél Melissához, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hazafelé még beugrasz a kávézóba A kávézónál kiszállsz a taxiból. Későre jár, vagy inkább túl korán van. Még ég bent a villany, de csak a felszolgálót látni, amint az okostelefonját babrálja. Bemennél, de hiába tolod meg az ajtót, nem nyílik. Fura. Úgy tudtad, egészen hajnalig nyitva vannak. Megint megtolod az ajtót. Semmi. Elmotyogsz pár cifra káromkodást, és megpróbálod elkapni a felszolgáló tekintetét, de ő direkt tovább pötyög a telóján, nyilván, hogy ne kelljen veled foglalkoznia. Talán zárva vannak? Akkor meg mit ácsorog bent az a pasi, ha végzett a műszakjával? Nekidőlsz az ajtónak, de hiába. Mögötted valaki megköszörüli a torkát, és te nagyot ugrasz ijedtedben. Megfordulsz. Egy kábé veled egyidős férfi áll mögötted, magas, sötét hajú, sötét keretes szemüveget visel. Nem az a tipikus szépfiú, de vonzó. Ferde mosoly jelenik meg az arcán. – Szabad, hölgyem? – kérdi, és kinyitja előtted az ajtót. Nem tolni kell, hanem húzni, jössz rá zavartan. – Ó… hát ezt nem sikerült egyedül megfejtenem… kicsit fárasztó estém volt – mentegetőzöl. – Nem a te hibád, szerintem titokban kicserélték az ajtót. Két napja még tolós volt, tisztán emlékszem. Parancsolj – mondja, és előreenged. Odabent a hangszóróból Erykah Badu szól. A pultnál is előreenged. – Egy forró csokit kérnék – rendelsz. A felszolgáló színpadias mozdulatokkal válik meg hőn szeretett telefonjától, hogy elkészítse a rendelésed. – Pillecukrot? – kérdi unottan. Eszedbe villan, hogy elég gyerekes ötlet pillecukros forró csokit inni. Biztos vagy benne, hogy a mögötted álló pasi magában jót nevet rajtad. Először az ajtó, most meg ez… valószínűleg teljesen hülyének néz. De aztán úgy döntesz, ez az ő baja. Egy ilyen éjszaka után jár neked a forró csoki, és kész! – Igen, köszönöm – jelented ki határozottan. Fizetsz, aztán leülsz, és belelapozol az asztalon heverő újságokba. Találomra kiválasztasz egyet, és úgy teszel, mintha olvasnál, de közben a magas pasit figyeled, ahogy kapucsínót rendel. Nyúlánk, jó testű fickó, kopott kék farmert, kockás inget és kényelmes, régi edzőcipőt visel. Talán nem ártana borotválkoznia és elmennie fodrászhoz. Megfordul, és észreveszi, hogy nézed. Gyorsan az újságba merülsz, és még jobban zavarba jössz. – Tetszik a cikk?– kérdi. Úgy teszel, mintha meglepődnél, hogy megszólított, mert úgy lekötött az olvasás. Szélesen vigyorog. – Nem rossz – feleled, és igyekszel tartózkodó képet vágni. – Szóval érdekel a mezőgazdaság? – kérdi.

– Tessék? A kezedben lévő magazin felé int. Mi más lenne, mint a Heti Mezőgazdaság – és persze fejjel lefelé tartod! Gyorsan a kávézóasztalra ejted. – Az ember sosem tudhat eleget a báránytenyésztés rejtelmeiről… – nyögöd ki esetlenül. – Egyetértek. Bár én csak számolgatni szoktam őket – kuncog. – Ugye? És ez az egész gyapjúdolog is elképesztő! Meg az abból készült egyéb szövetek… – súlyosbítod tovább a helyzeted. Ebben a pillanatban a felszolgáló elordítja magát, de olyan hangerővel, mintha minimum tele lenne a kávézó: – Egy kapucsínó és forró csoki pillecukorral kész! A papírpoharakra rá is írta, hogy melyik melyik, nehogy összekeverjétek. Elveszed a forró csokit. Titokban tovább figyeled a Kapucsínós Pasit, ahogy megfújja a kávéját, majd belekortyol. Kissé meglepett arcot vág, majd megvizsgálja a pohara tartalmát. Bepárásodik a szemüvege, úgyhogy lerakja a papírpoharat, hogy megtörölje az ingével. Hihetetlenül hosszú szempillája van. Aztán odasétál hozzád, és eléd rakja a poharát. – Azt hiszem, összecserélték – közli. Furcsán nézel rá, hiszen a poháron ez áll: Kapucsínó. – El is sumákoltam volna szívesen, olyan finom a forró csokid, de gondoltam, úgyis rájössz a turpisságra – mondja, és vágyakozva nézi az olvadozó pillecukrokat. – Várj, kitalálom! Ez esetben én kaptam a kávédat… – feleled, és átadod neki a poharat. Még nem kóstoltál bele. – Köszönöm. Persze megértem, hogy összecserélték, hiszen akkora itt a nyüzsgés – biccent az üres asztalok felé. A felszolgáló rátok se hederít, újra visszabújt a telefonjába. Belekortyolsz a forró csokiba, Kapucsínós Pasi kissé csalódottan figyel. – Irigyellek – közli. – Én egész éjjel nem aludnék, ha ilyenkor kávéznék – hárítod a burkolt célzást a cserére. – Én pont azért kávézom, hogy ébren maradjak. Ki kell pakolnom a holmimat, és kezdek fáradni. De még pár doboz hátravan. A kávézóban hirtelen elhallgat a zene, és felgyullad az összes fénycső. Eltakarod a szemedet, bántja a hirtelen világosság. Rémesen festhetsz ebben a hajnali díszkivilágításban! – Ha jó a megérzésem, finoman a tudtunkra szeretnék adni, hogy zárnak, és ideje távoznunk – szól Kapucsínós Pasi. – Hát, a kávéjuk jobb, mint a modoruk, az tuti – feleled. Kifelé menet megint előreenged, sőt egyik kezében a kávéspohárral tartja is neked az ajtót. Kint összenéztek. Az az érzésed, hogy ő sem akar még megválni a társaságodtól. Kicsit hülye a helyzet, hiszen nem ácsoroghattok itt egész éjjel.

– Hát, későre jár. Azaz korán van. Én arra megyek – mutatsz a háztömb felé, ami csak egy percre van a kávézótól. – Én is. Megyünk együtt? – kérdi Kapucsínós Pasi. – Igen, hacsak nem vagy baltás gyilkos vagy adóellenőr. – Sajnos nem. Író vagyok. Baltás gyilkos szakra jelentkeztem az egyetemen, de nem fértem be. Nevetgélve sétáltok. Már világosodik. Nagyon rég volt már, hogy utoljára fent maradtál egész éjszaka. – Hát, én itt lakom – állsz meg a ház kapujában. – Komolyan? – kérdi. – Igen. Ne aggódj, ide már be tudok menni. Ezt az ajtót jól ismerem. Tolni – nevetsz. – Én is itt lakom! Meghökkensz. – Tényleg? – Tényleg. Pár napja költöztem be. A 610-es lakásba – azzal előveszi a kulcsát, és mutatja a számot a kulcstartón. Kék műanyag kulcstartó, rajta a ház címe és a 610-es szám. – Hát ez hihetetlen! Én a 601-ben lakom! A kulcshoz tartozó kártyával kinyitja a mágneszárat, és tartja neked az ajtót. Vigyorog. – Az ember azt hihetné, hogy valami szatír vagy, és követsz engem – folytatja a poénkodást. – Na, nem mintha én azt hinném... A liftben is tovább beszélgettek. – Ezek szerint szomszédok vagyunk. Meghívhatlak valamikor egy italra? Vagy megmutathatnád valamikor a környéket. Bízom benned, mivel a forró csoki józan ítélőképességre utal. – Lehet róla szó. Kiléptek a liftből. És most hogyan tovább? – Én ott lakom – biccentesz az ajtód felé. – Én meg ott – mutat ő a másik irányba. A lakása ajtaja előtt dobozok sorakoznak. – Könyvek – magyarázza. – Ma este érkeztek meg a dobozok. – Hát, remélem, otthonra lelsz a mi kis házunkban – mondod. – Máris úgy érzem – mosolyog. Szexis az a kis félmosoly. – Jó éjt – köszönsz el. Mielőtt belépsz a lakásodba, még megfordulsz, és integetsz neki. És egy icipicit gyorsabban ver a szíved. Lapozz ide!

Úgy döntöttél, felmész Melissához, és elmeséled neki, micsoda éjszakád volt Az utcáról tisztán látod, hogy Melissa hálószobájában és nappalijában még ég a villany, szóval tuti otthon van. Becsengetsz. Nem nyit ajtót, és a mobilját sem veszi fel, amikor rácsörögsz. Mit csinálhat? Olyan jó lenne beszámolni neki a kalandos éjszakádról! Újra hívod, nem érdekel, ha felébreszted. Megint nem veszi fel, úgyhogy ismét ráhasalsz a csengőre. Kitartó vagy, nem tágítasz. Végre beleszól a kaputelefonba. Fátyolos a hangja. – Na végre! – mondod. – Engedj be, el kell mesélnem valamit! Zümmög a kaputelefon, nyílik a kapu. Felmész a lifttel Melissa lakásához, és halkan bekopogsz. Épp csak résnyire nyitja ki az ajtót. – Hahó – köszön. Piheg, és ki van pirulva. – Felébresztettelek? – kérded. Megrázza a fejét. – Engedj már be, el kell mesélnem valami őrületeset. – Most nem lehet – suttogja. A füle mögé simítja a haját, és észreveszed, hogy a csuklójára egy fekete selyemszalag van kötve. Elmosolyodik. – Te sem fogod elhinni, mi történt velem! – Mi? Hé! Van nálad valaki?! Ilyenkor? Bólint, és elpirul. – Na, most lebuktál! És én még azt hittem, későig dolgozol! – sivítod. – Dolgoztam is – suttogja. – Aztán a főnököm visszajött az irodába a tárgyalása után, és még bent maradtunk beszélgetni, miután a többiek elmentek. Felbontottunk egy üveg bort, aztán… tudod… alakultak a dolgok… – Tessék? – hitetlenkedsz. – Most a szemét zsarnok főnöködről beszélünk? – Ssss! – kuncog. – Róla! Kiderült, hogy mégsem olyan vészes. Jól megértjük egymást. És még neked sem mondtam soha, de őrülten jó pasi. Talán a főnököknek egyszerűen főnökösködőnek kell lenniük, és kész. Van benne valami… ösztönös vadság! – felmutatja a csuklóján a selyemszalagot. – Ejnye, rossz kislány – nevetsz Melissára. Cuki, hogy ilyen lelkes. – Bocsáss meg, hogy nem jöttem el a bárba! De ez a mai volt életem legforróbb éjszakája! – Ugyan már, semmi baj! Képzeld, nekem is forróra sikerült ám az éjszaka! – nyugtatod meg. Melissa hátrapillant. – Megyek… – Oké, persze – mondod. – Hívjuk egymást reggel!

– Már reggel van! – Később – nevetsz. Gyors puszit adsz neki. Az illata cédrus és bőr elegyére emlékeztet. Valahogy ismerős, de nem tudod, honnan. Melissa becsukja az ajtót, te pedig hívod a liftet. Ezek szerint nem csak te csintalankodtál az éjjel. Ahogy beszállsz, mintha valami csattanást hallanál Melissa lakásából. Mi ez, ostor? Melissa felkiált, de a gyönyörtől, nem a fájdalomtól. Elvigyorodsz. Tényleg rossz kislány! Hazaindulsz, és elgondolkodsz a saját, finom kis kalandodon. És ha már a finomnál tartunk… talán érdemes lenne még benézni a kávézóba egy forró csokira… Ha egyenesen hazamész, lapozz ide! Ha még beugrasz a kávézóba, lapozz ide!

Úgy döntöttél, hazaindulsz a Nyuszidhoz Végre hazaértél. Késő van, a lábad is sajog. Tök jó, hogy elegáns és szexi a tűsarkúd, de a kényelem már túl nagy luxus lenne? A lift előtt egy csomó kartondoboz tornyosul, de nincs ott senki. Vajon ki pakolászik hajnalban? Kíváncsi vagy, mi lehet a dobozokban. Óvatosan kinyitsz egyet, és belekukkantasz. Tele van könyvekkel. Nem tudsz ellenállni a kísértésnek, egyet kiveszel, és olvasni kezded a hátlapját. Hirtelen nyílik a liftajtó, és egy férfi lép ki rajta. Egy másodpercre egymás arcába bámultok, mielőtt megszólal: – Üdv. Ilyen későn nem számítottam könyvtolvajokra. Zavarba jössz, és gyorsan visszadobod a könyvet a dobozba. – Bocs, nem akartam elvinni – magyarázkodsz elvörösödve. – Pedig határozottan úgy tűnt – feleli. Aztán elmosolyodik, és rájössz, hogy csak viccelt. – Ha már itt ólálkodsz, kérlek, fogd nekem az ajtót – mondja. Tartod a liftajtót, amíg ő felkapja a két felső dobozt. Jól megnézed magadnak. Kockás inge alatt feszül a karizma, ahogy cipekedik. Magas, a haja kicsit túl hosszú és kócos. Fekete keretes szemüveget visel, és kissé borostás. Nem az a tipikus szépfiú, de van valami vonzó a ferde mosolyában. – Joggal kérdezhetnéd, ki az a hülye, aki költözködésbe fog hajnali négykor – tréfálkozik, ahogy leteszi a két dobozt, és felveszi a következő kettőt. – Hát, aki ilyenkor pakolászik teljes titokban, az vagy szökésben van, vagy pedig rendőri védelem alatt álló koronatanú. – A francba, lebuktam – állapítja meg, és bepakolja a két utolsó dobozt is a liftbe. – Az igazság az, hogy két napja költöztem ide. Ezek az utolsó dobozok, és csak este érkeztek meg. Ha tudtam volna, hogy ilyen dög nehezek, talán hátrahagytam volna őket... – És hajnali négykor könnyebb nehezet emelni? – Tudod, író vagyok… művészi tökélyre fejlesztettem a halogatást. Későig dolgoztam. És azt reméltem, hogy ha elég sokáig lent hagyom a dobozokat, kinő a lábuk, és maguktól felsétálnak. Vagy ellopja őket valaki. Ha nem zavarlak meg, ez talán be is jött volna. Egyszerre nyomjátok meg a liftben a hatos gombot, összeér a kezetek egy pillanatra. Olyan, mint egy kellemes kis szikra. A hatodikon előreenged. Megállsz az ajtóban. – Tartom, amíg kipakolsz. Nem csak az angyali természeted késztet erre, kifejezetten élvezed, hogy figyelheted, ahogy

emelgeti a dobozokat. – Jól sikerült az estéd? – kérdi, miközben a harmadik dobozt veszi ki. – Elég jól, de örülök, hogy végre itthon vagyok – feleled. A folyosón további dobozok hevernek szerteszét. – Szóval szomszédok vagyunk – állapítod meg. – 610-es lakás – mutatja a kulcsát. Előveszed a sajátodat. – 601-es. – Lenne esetleg kedved megmutatni nekem valamikor a környéket? Úgy hallottam, van erre egy kitűnő kávézó – mondja, miközben az utolsó dobozzal birkózik. Kellemesen meglepődsz. Csak nem randira hívott? – Tényleg jó az a kávézó. Isteni forró csokit csinálnak. – Én inkább a kávét szeretem, de semmi jónak nem vagyok az elrontója. Meghívlak egy forró csokira, köszönetképpen a segítségedért. Ráérsz holnap este? Eltöprengesz kicsit, hogy úgy tűnjön, mintha gondolkodnod kéne, ráérsz-e. Közben egy operaénekes visszafogottságával sikítasz magadban: „Igen! Rólad akarom lenyalogatni a forró csokit, sok tejszínhabbal!” Majd végül decensen bólintasz: – Rendben. Elköszönsz, és az ajtódhoz sétálsz. Kicsit reszket a kezed, de beletalálsz a kulccsal a zárba. Mielőtt belépsz, még visszanézel. Ő is néz téged. És mosolyog. Szexi a mosolya. Otthon, édes otthon! Micsoda fura éjszaka volt… Megannyi lehetőség, és mégsem pasiztál be. Már majdnem felrobbansz a szexuális feszültségtől. Végre megszabadulsz a gyilkos tűsarkútól, kibújsz a ruhából, majd búcsút intesz a melltartónak és a lila csipketangának is. Pucéran mész be a hálószobába, a hajnal hűs levegőjétől libabőrös vagy, és kemény a mellbimbód. Végigsimítod magadat: ujjaid végigfutnak a nyakadon, a melled között, a hasadon, majd a combod közé érve észreveszed, hogy forró vagy és nedves. Jólesik, de inkább zuhanyoznál egyet, hogy lemosd magadról ezt a fura éjszakát. Forró vízzel tusolsz, a fejedet a vízsugár alá tartod, amíg a testedet szappanozod. A finom, hosszú tusolás után a legnagyobb, a legbolyhosabb törülköződdel végigdörgölöd magad. Fogat mosol, szárazra dörzsölöd a hajadat, és tetőtől talpig bekened magadat testápolóval. Aztán meztelenül végigsétálsz a lakáson, és leoltod a lámpákat. Ágyba bújsz. Friss, illatos az ágyneműd. Csodás érzés a csupasz bőrödön. Nincs is jobb hely a saját ágyacskádnál! Kinyitod az éjjeliszekrény fiókját, és felgyorsul a szívverésed. Izgalmas arra gondolni, hogy a rossz kislányok közé tartozol, akiknek van vibrátoruk. Várakozó lüktetést érzel a puncidban, ahogy kibontod a dobozt. A híres nyuszid egy helyes kis, rózsaszín jószág. Olyan, mint egy igencsak méretes pénisz, csak a tövéből kiáll még egy pluszkar. Ilyen vibrátort még sosem láttál. A kar végén két kis fül, pont

úgy festenek, mint a nyuszifülek. Megnyomod, és megállapítod, hogy puha. Megnézed a csomagolást, hátha kiderül, mire valók a fülecskék. A használati utasítás angolul, franciául és japánul is elmagyarázza, hogy a csikló izgatására szolgálnak. A vibrátor tökéletesen illeszkedik a kezedbe. Négyféle erősség állítható be rajta négy kis gombbal. Megnyomod az elsőt, és a kütyü gyengéden rezegni kezd. Izgi! Nem akarod tovább húzni, a sok ígéretes és sehová sem vezető flörtöcske után végre akcióra vágysz. Szinte csöpögsz, olyan nedves vagy. A rezgő nyuszifület végighúzod a mellkasodon, a mellbimbódat bizsergeted vele. Aztán elindítod lefelé a hasadon. A szeméremdombodnál megállítod, a finom vibrálás izgatja a csiklódat. Felnyögsz, és odébb húzod, mert nagyon intenzív érzés, és még nem akarsz elmenni. Lassan, lassan simogatod magad a combod közt a vibrátorral, amíg már szinte úszik a nedvességedben. Akkor aztán megemeled a csípődet, felhúzod a térdedet, és végre becsúsztatod. Ki-be húzod, próbálgatod az érzést, és ahogy mozgatod, a fülecskék tényleg ingerlik a csiklódat is. Hirtelen új szomszédod jut eszedbe. Elképzeled, hogy rajtad fekszik, izmos karjaival átölel, és benned mozog, először lassan, aztán egyre gyorsabban, egyre keményebben, miközben szexisen mosolyog, és a csiklódat simogatja. A párnába temeted az arcodat. Intenzívebb ingerlésre vágysz, úgyhogy megnyomod a második gombot, és a kütyü erősebben kezd rezegni. Még! A harmadik gombot kihagyva, benyomod a négyest. Hajrá, nyuszika! Hullámzik a csípőd, ahogy a vibrátorral izgatod magadat. Egyre intenzívebb az élvezet, hemperegsz, nyögdécselsz, lehunyod a szemedet, egyre jobb, egyre erősebb… és robbansz. Lüktetsz, ahogy elélvezel, minden porcikád bizsereg, de nem húzod ki a vibrátort, hanem folytatod, és újra elélvezel tőle. Annyira erős az orgazmusod mindkétszer, hogy érzed, ahogy energiahullámok száguldanak át a testeden. Aztán csapzottan, kimerülten egyre alacsonyabb fokozatra állítod a nyuszit. Nedves hajad kellemesen hűti forró bőrödet, ahogy megnyugszik a tested. Végül kikapcsolod a vibrátort. Nem kétséges: nyuszifül lesz mostantól a kedvenc játszótársad. Kényelmesen nyújtózkodsz, kellemesen bizseregsz belül. Aztán összegömbölyödsz, és halk, kéjes sóhajjal álomba merülsz. Szép az élet, szebb nem is lehetne!

VÉGE

Ismerd meg szerzőinket és műveiket a libri-kiado.hu weboldalon, kövesd az újdonságokat és nézz filmeket a nyugatiter.hu blogunkon, csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!