LÉVAI BALÁZS
LOVASI IDÁIG TUDOM A TÖRTÉNETET
LIBRI KIADÓ BUDAPEST
© Lévai Balázs, 2014 © Lovasi András, 2014 Fotó © Aknay Csaba, Alpern Bernadett, Berg ics Balázs, Kálmándy Pap Ferenc, Kalmár Lajos, Lukács Dávid, Raffay Beáta Édua, Surányi Miklós, Tyukodi László, Szirmai Márton, Szita János, Ruthe Zuntz Felelős kiadó a Libri Kiadó üg yvezetője Felelős szerkesztő Dávid Anna Olvasószerkesztő Györke Mária, Schmal Alexandra Borítóterv Ung er Zsolt Borítófotó Surányi Miklós Műszaki szerkesztő Kovács Balázs Sándor Az első kiadást támog atta a
Elektronikus verzió: eKönyv Mag yarország Kft. www.ekonyv.hu ISBN 978-963-310-462-0 Ismerd meg szerzőinket és műveiket a libri-kiado.hu weboldalon, kövesd az újdonság okat és nézz filmeket a nyug atiter.hu blog unkon, csatlakozz közösség ünkhöz a Facebookon!
TARTALOM Intro: állnak a férfiak Jönni fog eg y lovas Valami dal szól a g yerekkoromból Hozzál le rólam mindent, fekete mosó Sebesült térd nevű patak (a vadnyug at indán szemmel) Jutka átúszott a folyón A tévében nézed a szaxofonost Kit simog asson meg a balaton? Készültem én eleg et Ott fekszem eg ymag am Van-e szándék? Mindent bele a fejembe Mondjátok meg , mi lesz a dolg om Jó, hog y vég e a 80-as éveknek Mindentől messze, a szívhez közel Az eg yetlen forradalmár Tiszta leg yél az akropoliszra Állok a földön, nézem az eg et Az a lány, akinek lőttél eg yet finom utalásféleképpen Naphoz holddal
Kopasz emberek telefonálnak a pénz miatt Volt autónk, beszálltunk Ilyen forradalmár minden városba kell Benzinkútról az ország útra extra speeddel, hú de durva Autók a teng er felé Mondjuk ki vég re, nincs is szükség éneklésre Az út szélén eg yeztetünk a pénz miatt Itt a világ vég én csináljunk eg y nag y fotót Meg yünk és közben nézem mag unkat Barlang ba dobolok Fishing on orfű A leg frissebb jelmondatokból csináltam álruhát Itt állunk valami nyárban Menjetek nélkülem, nektek élni kell tovább! Csak hang leg yen és fény Eg y másik bolyg ón kéne letenni a plédet Kicsit szomorkás a hang ulatom máma Hülye voltál, mondom mag amnak, majd ha ez elmúlik Tekerd meg a volumét Happy borzday Én is azt szeretném Sok szép halott állat
Csak a csend meg a zaj, azok ideg esítenek A moziban kitalálják, mi lesz Kinézek közben a nap lement-e Menjél messzebb Nekem tetszik, ha ez a vég Csókoljál meg kiscsillag ! Eg g yel odébb lakom Nem írok semmit mag amra Hadd leg yen a bandi bának pálinkája Énekeljük el azt, hog y vég e Idáig tudom a történetet
INTRO: ÁLLNAK A FÉRFIAK Ha eng em kérdeznek, biztos nem haverkodnék mag ammal, ezt szög ezzük le elöljáróban. Sokszor ideg esítő fasz vag yok. Az izg ág a, szemüveg es csávó a szomszéd asztaltól, aki hang osan okoskodik, és mindenről van véleménye. Meg van? Jobb pillanataimban kívülről látom, ahog y a társaság közepén bőszen mag yarázok valamit, nag ymamám szerint vércsés, Kispál szerint kismanyis hang omon, s az utolsó szót soha nem hag yom meg másnak. Ilyenkor csendben meg állapítom, ha én nem én lennék, biztos hülyét kapnék, és menekülőre fog nám a dolg ot. A barátaim viszont nag yon tapintatosak velem, meg úg y általában az emberek is, ritkán küldenek el a francba vag y hag ynak szó nélkül faképnél. Néha nem ártana. Mint lelki orvos a terápiában, kitartóan vég ig csinálják a menetet. Hallg atnak, fig yelnek, bólog atnak. Olyan rendesek vag yunk eg ymással, nem? Ezt a meg nyerő karakterrajzot azért skicceltem fel a leg elején, mert mindaz, ami a következő lapokon olvasható, szig orúan az én olvasatom. Az embernek nem is lehet a saját életéről más, de ezt jó tisztázni. Ha az általam elmesélt történetekről meg kérdeznék a többi szereplőt, a szüleimet, a bátyámat, a volt feleség emet, Kispál Andrást, Ricsit vag y másokat, biztos számos részletre másképp emlékeznének. Ez íg y is van rendjén. Tisztelettel kérem az összes általam meg idézett szereplőt, ne akadjanak ki, ha valamit nem pontosan írok le, ne sértődjenek meg , ha a saját nézőpontomból mesélem el a történeteket. Ez az én sztorim, vállalom az összes hibájával, hülyeség ével, torzulásával és korlátjával eg yütt. Lelkem rajta, én íg y láttam és íg y emlékszem rájuk. Mondom, sokszor tudok ideg esítő lenni. Amikor publikussá vált, hog y Balázzsal könyvírásba fog tunk, sokan kérdezg ették: Jó-jó, de miért éppen most? A két nag y intellektus három komoly érvet g yűjtött össze munkája menteg etésére. Pro primo: Miért ne most? Pro secundo: Szembe kell nézni a ténnyel, ötven felé közeledve életünk leg fontosabb eseményei már mög öttünk vannak, azaz nag y valószínűség g el semmit nem kiabálunk el, és nem maradunk le sorsfordító eseményekről sem. Ha még is szerencsés kivételnek bizonyulnék, és nem íg y történne, az olyan váratlan ajándék lenne a sorstól, amely mindenképp meg érne eg y folytatást. A kiadó repesne az örömtől, fig yelem, kedves emberek, a Lovasi-sztori folytatódik: a Gitárhúr és köldökzsinór II. már a boltokban! Harmadsorban (ezt már nem tudjuk latinul) a hosszú távú memória limitált kapacitása indokolja az életrajz mihamarabbi meg születését: ismerve mag am, ma sokkal nag yobb esély van rá, hog y pontosan fel tudom idézni életem meg határozó eseményeit, mint mondjuk tíz
vag y húsz év múlva. Akkor meg mi a fenének várjak tovább? Különben az összes rockéletrajzban az első százötven-kétszáz oldal az érdekes. De tényleg . Gyerekkor, suli, bandaalapítás, első koncertek, első szex, első drog , első lemez, első turné, első siker. Nem? Na, ezeken szerencsére már mind túl vag yok. Mi úg y próbáljuk ezt a kritikus pontot kitolni, hog y csak a századik oldal környékén alakul meg a Kispál és a Borz. Tessék csak türelmesen eljutni odáig , meg indító g yerek- és kamaszkori történetek próbálják menteg etni, ami aztán később lett. A kétszáz oldalas meg állapítás alól kivételt képeznek az elvonóra rendszeresen benéző sztárok, akiknél minden leszokási kísérlet eg y potenciális újrakezdés, amit lenyűg özve olvasnak a rajong ók. A Sztár ebben is különbözik tőlük: nem elég , hog y rá tud szokni a drog ra és még pénze is van rá, de akár többször is le tud szokni róla. Ha közben el nem halálozik véletlenül. Lefog adom, sokszor a menedzsment tanácsolta a szanatóriumi elvonulást, ők már tudták, valahog y át kell hidalni a rockbiog ráfiákban törvényszerűen érkező holtpontokat. Nekünk ezekre a helyzetekre jól kifundált tervünk van: ide időzítjük majd a Kispál eg yes dobosváltásait, hog y a válság helyzetek feszkója továbbrepítsen minket. Vag y hat dobosról g ondoskodtam a cél érdekében. Senki ne ag g ódjon, a rockéletrajzoknál kötelező elemek nálunk sem fog nak hiányozni: lesz eg y kis drog (a téma klasszikus óriásaitól, a richardsi vag y kiedisi mag asság októl jókora távolság okra leszünk), lesz eg y kis szex, rock ’n’ rollról nem is beszélve. Olyan lesz, mint az ország , amiben élünk: mag yar szex, mag yar drug s, mag yar rock ’n ’ roll. Nehog y szájukra veg yenek a szomszédok.
JÖNNI FOG EGY LOVAS Eg yetlen általam ismert családtag om sem zenélt. Felnőtt fejjel tudtam meg , hog y a sváb nag yapám, aki a Waffen-SS tag jaként vég ezte eg y tűzharcban valahol Minszk közelében, kántor volt a háború előtt Hidason. Alig múlt huszonöt éves, mikor lelőtték. A sváb jelző kicsit eg yszerűsítő az esetünkben, hiszen a leg több sváb a katolikus Bajorország ból érkezett Baranyába, de a családi leg endárium szerint a mi őseink elzász-lotaring iai evang élikusok voltak. Még a svábok közül is kilóg tak. Nag yapám bányászként dolg ozott, aktívan üg yködött a helyi szakszervezetben is, íg y amikor az 1930-as évek vég e felé sztrájkot szerveztek a munkakörülményekkel és a fizetéssel elég edetlen bányászok, természetesen őt rúg ták ki először mint visszaeső bajkeverőt. Akkortájt született apám, íg y a nag yszüleim komoly meg élhetési g ondokkal küzdhettek. Eg yenes út vezetett tehát a Volksbundba és onnan tovább a Waffen-SS-be, ahol csábítóan jó zsoldot fizettek. Családunk történetének ezt az epizódját nag yon sokáig titkolni kellett, huszonéves koromig én sem tudtam róla semmit, mindenki jobbnak látta nem bolyg atni a múlt zavaros üg yeit. A nag ypapa meg halt a háborúban, zárták rövidre a rokonok, ha olykor szóba került a személye, szomorúan bólog attak, nag ymamám tekintete elfelhősödött, majd g yorsan témát váltottak. Sokáig én is csak ennyit szedeg ettem össze a történetéről, de felnőtt fejjel se eg yszerű erről kérdezősködni, apám még mindig nag yon zárkózott, ha erről fag g atom. Ig az, ő se tudhat sokkal többet, nég yéves volt, amikor elvesztette az édesapját. 1942-ben még eg yszer hazaeng edték a frontról, eg yértelmű bizonyítéka ennek Kató néném, aki az eltáv alatt fog ant. Pár héttel Kató születése előtt jött a hivatalos g yászjelentés a német hadsereg től, de a dédszüleim csak hónapokkal később merték meg mutatni a nag ymamámnak. Azt a keveset, amit tudok vag y inkább sejtek ezekről a történetekről, jócskán a rendszerváltozás utáni családi beszélg etésből raktam össze. Nag yapámat és apámat is Loving ként anyakönyvezték, a fater tizennyolc éves korában mag yarosított Lovasira. Kató néni őrizte a nag ypapa háborús leveleit, az ő halála után kerültek apámhoz. Ezekben a levelekben pontos utasításokat küldött a nag ymamámnak, hog y a hazautalt pénzből melyik környékbeli kaszálót, rétet veg ye meg , tehát rövid ideig szépen g yarapodott a család. Vég ül nem jött több levél, 43 novemberében halt meg eg y g éppisztolysorozat által. Az összecsapás helyszínén, Fehéroroszország ban temették el a bajtársai. Apám mostanában mesélte, hog y g yerekkorában sokszor riadt fel éjszaka a mama hang os zokog ására. 1945 után mindent elvettek tőlünk. Jó svábhoz illően hiába takarékoskodott a mama, a pénzromlás még a cihába rejtett pénzt is tönkretette 1946-ban. De ez csak a kisebbik
baj volt. A kollektív bűnösség elve alapján a mamának mennie kellett Hidasról, költözött ideoda a rokonokhoz a két g yerekkel, nem akarta, hog y kitelepítsék. Vég ül néhány év múlva hozzáment eg y vasasi bányászhoz, született még eg y fiuk, kialakították az új életüket, s szép lassan a hatóság i veg zálás is meg szűnt. Szóval, néhai kántor-bányász nag yapám képviseli a zenei g yökeret, bár ha most beleg ondolok, az ófalui sváb rokonaim többség e üg yesen tang óharmonikázott, a családi eseményeken előbb-utóbb előkerült a sarokból a hang szer, és eg yütt énekelték a rég i német dalokat, amiket a falu öreg jeitől tanultak. A mi szűkebb családunkban is mindenki szépen énekelg et. Apukám főleg részeg en, anyukám főleg józanul. Gyerekkoromból van eg y családi énekelg etéshez köthető meg határozó élményem: a Balaton déli partján kemping ezünk, és eg yik nap áthajókázunk Badacsonyba. Ott én addig húzkodom anyám szoknyáját, míg vesz nekem eg y papírvág ó kiskést, amivel meg oldani vélem ellenség eim meg skalpolásának problémáját. A szüleim társaság a buzg ón szürkebarátozik a soron, ahol még ma is büszkén mérik a németeknek a félédes fehéreket. A visszaúton nag y szél kerekedik, borzalmasan hullámzik a víz, eg yre nag yobbak a hullámok, látom, mag a az Armag eddon közelít. Ott ülök ledermedve, bámulom a vizet, rettenetesen be vag yok szarva, és nem értem, miért nem veszi észre senki, hog y halálos veszedelemben vag yunk, hog y lehet, hog y ehelyett mag yar nótákat ordítanak, mint a fába szorult féreg . Leg hang osabban az apám, felszeg ett fejjel, kitárt karral. A vihar se tudta elvenni az énekes kedvüket, sőt eg yre feljebb tekerték a hang erőt. Született erről eg y késői Kispál-dal, aminek az eg yik strófájában meg énekeltem ezt a g yerekkori traumát: És nem volt Isten, de akkor úgy tűnt, hogy Nem is hiányzik nagyon Csak ha apuék a viharral ordítottak Magyar nótákat a tavon (Kispál és a Borz: Kép mindenkiről)
Nem rossz dal, de lehetne jobb. Kicsit túl van írva, ami sok Kispál-dal közös jellemzője. Az én zene iránti csillapíthatatlan és tántoríthatatlan – micsoda jelzők! – érdeklődésem óvodában mutatkozott meg először. Eg yik nap az eg ész évfolyamomnak meg tanítottam a Rózsa Sándor a kocsmában című dalt, amit otthon sajátítottam el: Esik eső, szép csendesen csöpörög, Rózsa Sándor a kocsmába bezörög. Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszöbb lányát állítsa ki strázsára! Édösanyám strázsa kislány nem löszök, Amott gyünnek a fegyveres vitézök! Rózsa Sándor se vötte ezt tréfára, Fölkapott az almásderes lovára. A rendezői hajlam már itt meg mutatkozott, szépen kiosztottam a csoportban a szerepeket: volt mesélő, kocsmárosné és szép leány – ahog y a nóta mondja. Rózsa Sándort természetesen mag amra vállaltam, úg y éreztem, nálam hitelesebben senki nem tudná alakítani a híres betyárt. A spontán daloktatást meg fejeltem eg y-két aktuális slág errel is, a Pancsoló kislány című örökzöld biztos köztük volt. Sokat emleg ethettek otthon óvodástársaim szülei. Mondog atták is az óvó nénik anyukámnak, zenei iskolába kéne beíratni Andriskát, annyira muzikális a lelkem. Nem lett belőle vég ül semmi, vélhetően azért, mert eg yszerűbb volt eg y olyan iskolába járni, ami három percre volt tőlünk, és én is inkább focizni akartam, mintsem zeneórákra utazg atni Pécs másik vég ébe. Eg y ideig jártam énekkarra a suliban, de nem sokáig repítettek a közös éneklés hullámai, eg yszerűen ag yamra ment a szolfézsoktatás. Képtelen voltam a hang jeg yekre fig yelni, énekelni akartam, nem fekete pöttyöket silabizálni eg y csíkos füzetben. Az éneklésnél sokkal inkább a hang szerek érdekeltek, hog yan szólaltatják meg őket, milyen hang jön ki belőlük. Nag yon szerettem, ha valaki zong orázott a közelemben, eg yből odaültem mellé, és fig yeltem, hog yan játszik. Mindig ámulatba ejtett, amikor eg y hang szert közvetlen közelről hallottam meg szólalni, és nem a rádióból. Gyerekként sok lakodalomban jártam, akkoriban még boldog -boldog talan meg házasodott, mit sem tudtak az emberek az öntudatos szing liség örömeiről, évente három-nég y lag ziba voltunk hivatalosak. A vacsora közben leg többször otthag ytam a családomat az asztaluknál, és a zenészek közelében telepedtem le. Gubbasztottam eg y sarokban, és alaposan meg fig yeltem, mit is csinálnak. Főleg a g itárosok kezét néztem, láttam, hog y mind a kettőt aktívan használják. Külön fig yeltem, mit csinálnak a bal, és mit a jobb kezükkel, hog yan működik párhuzamosan a kettő, mi történik, ha íg y vag y úg y tartják az ujjaikat. Próbáltam a váltásokat kihallani a zenéből. Ráadásul a bonyolult ujjmozg atás közben sokszor még énekeltek is. Teljesen le voltam nyűg özve: Hog y lehet ennyi mindent csinálni eg yszerre? Hog yhog y nem kavarodnak össze az ujjaik, miközben azt éneklik, hog y Ajjaj, fekete vonat, elvitted a páromat? Semmit nem szeretnék belemag yarázni ezekbe a g yerekkori élményekbe. Soha nem éreztem olyan elkötelezettség et a zene iránt, hog y ha a fene fenét eszik, akkor is zenész lesz belőlem. Eg yszerűen érdekelt a zene, még inkább a zenélés, ahog y a foci meg a csajok is. Ez tök
normális, nem? Alsóban is meg maradt bennem a népművelő hajlam, bár ekkor már ösztönösen a vezérbika szerepkörére hajtottam. A kodályi szellemiség lelkes terjesztése helyett ez leg inkább abban mutatkozott meg , hog y mindenkit meg vertem, aki szembejött. Határozott célom volt, hog y én leg yek a leg erősebb fiú az osztályban. Szerintem ezt a küldetést sikeresen vég rehajtottam, az osztálytársaim biztos mást mondanának. Én úg y emlékszem, mindenkit meg vertem, aki számított. Amikor új fiú jött az osztályba, muszáj volt g yorsan meg vernem. Ha ez meg volt, mehettünk is tovább, haverkodhattunk, csak a helyzet tisztázása vég ett kellett ez a felvezetés. Senki ne g ondolja, hog y könnyű vezérbikának lenni. Eg yszer eng em is rendesen meg vertek, s ami különösen kellemetlenné tette a helyzetet, hog y eg y lány követte el. Úg y elvert, esküszöm, mint a répát. A mag yar fociedzői hag yományokhoz méltóan, utólag könnyen meg tudtam mag yarázni a kudarcot: A lány olyan nemtelen eszközöket vetett be a küzdelem során, amelyek használata teljesen lebénította a fiúk ellen kitűnően működő harcmodoromat. Karmolt, harapott, csípett. Na, ezekre eg yáltalán nem számítottam. Az első mozdulatával belekarmolt a szemembe, amitől teljesen lefag ytam, s a többi női cselfog ással szemben már teljesen védtelennek bizonyultam. Gyorsan fel is adtam a küzdelmet. Később, mondjuk íg y, korrekt lett a viszonyunk, respektáltuk eg ymást, nem került szóba ez az aprócska incidens. Érdekes módon a fiúk között sem volt nag y visszhang ja az esetnek. Valahog y nem számított a hatalmi rang listába ez a bunyó, mert a másik fél lány volt. Hog y erős fiúnak számítottam, azt sokkal inkább a fellépésemnek, ag resszív viselkedésemnek köszönhettem, mintsem valós fizikai erőmnek. Pont, ahog y a kutyáknál. Nyüzüg e kissrác voltam, de baromi g yors és ag resszív. Jól jött, hog y a bátyámmal állandóan vertük otthon eg ymást, íg y a g rundbunyóban komoly tapasztalatokra tettem szert. Gyorsan meg tanultam, nem szabad meg várni, hog y a másik üsse az elsőt, kezdeményezni kell. Már akkor is praktikus fickó voltam, ig yekeztem minden tudást a g yakorlatban kamatoztatni. Amikor azt olvastam a Tarzanban, hog y az oroszlánt dupla nelsonnal öli meg Dzsung el Királya, rög tön kipróbáltam otthon az eg y évvel idősebb bátyámon: ráug rottam hátulról Lacira, bevetettem a könyvben olvasott halálos technikát, de amikor a bátyám hátrakönyökölt, majd letepert és fojtog atni kezdett, rá kellett jöjjek, vannak olyan tisztesség telen eszközök, amikről Edg ar Rice Burroug hs elfelejtett beszámolni. Vag y csak nem éltek velük az oroszlánok. Le is g yőzte őket a Vadon Ura. Bátyámmal mi a nég yisekhez tartoztunk, mert mi nég yemeletes panelházakban éltünk, s a bandánk ott g yülekezett a házak környékén. A 60-as évek közepén építették ezeket a házakat, a szüleim az első beköltözők között voltak. Tizennyolcezer forintot kellett letenniük a szövetkezeti lakásért, és havi háromszáz forintot fizettek törlesztőrészletként évtizedeken át. A
nég yisekkel szemben álltak a tizisek, akik tízemeletes panelokban laktak az utca másik oldalán. Szociológ iai értelemben is választóvonal volt a köztünk lévő utca, mert a nég yemeletesekben ig azi szocialista középkáderek laktak: apukám például műszaki vezető volt a tanácsnál, anyukám könyvelő, velünk szemben apu eg yik kollég ája lakott a családjával, de élt még a nég yemeletesekben orvos, jog ász és párttitkár is. A tízemeletesekben javarészt melósok és adminisztrátorok laktak. A társadalmi különbség ek számunkra semmit nem jelentettek, jobban mondva észre sem vettük őket, mert mindenki ug yanazokat a vacak ruhákat hordta, ug yanolyan labdákkal focizott, ug yanolyan párizsis zsömlét evett, s a parkolókban ug yanazok a szocialista g yártmányú kocsik (Trabant, Škoda, Zsig uli) álltak. A kulcsos g yerekek aranykora jutott nekünk, eg ész nap a házak között lófráltunk madzag ra kötött lakáskulccsal a nyakunkban. A különállásunkat eg yedül a bázisunk jelképezte. Elkötelezett nég yisnek vallottuk mag unkat, akiknek ősi ellenség eik a tizisek. Úg y éreztük mag unkat, mint az eg ri vár védői: ug yan kevesebben vag yunk az ellennél, de minket jobban fűt a hazaszeretet. Rendes háborúkat vívtunk. Szövetkeztünk, stratég iát g yártottunk, lövészárkokat ástunk, katonai útvonalakat terveztünk. Betáraztunk komoly mennyiség ű sárg olyót és aranyág vesszőt, s ha közeledtek a bunkerünk felé, lőttük a g alád tiziseket. Idényenként változtak a használatban lévő feg yverek: januárban mindig jött a karácsonyfás bajvívás. A már kihajított, kisebb méretű fenyőfákról levag dostuk a hosszabb ág akat, s ha jött az ellen, kezdődhetett a csörte életre-halálra. Sokat merítettünk A három testőr aktuális filmes adaptációiból. Leg inkább az izg almasan cseng ő, francia vívókifejezést: ang arde! Visszatérve a családon belüli küzdelmeimre, bátyámmal tényleg sokat verekedtünk kiskorunkban, pedig állítólag nag yon szeretett eng em. Leg alábbis úg y mesélik szüleink, hog y amikor kicsi voltam, mindent nekem adott, és nem féltékenykedett, miután meg születtem. Biztos íg y volt, a bátyám nemes lelkű ember, nem férhet hozzá kétség , csak van benne valami halvány autisztikus vonás. Nyug is, mag ának való típus. Eg y kisebb g yerek rög tön felméri, hog y lehet piszkálni a másikat, mik a g yeng e pontjai, szóval, amikor éppen halálra untam mag am, leg többször őt kezdtem el ideg esíteni. Eg y darabig tűrte, rám szólt, hog y fejezzem be, nem fejeztem, rám szólt még eg yszer, hog y most már tényleg fejezzem be, nekem persze eszem ág ában sem volt, íg y vég ül kénytelen-kelletlen meg vert. A hang os csatazajra rendszerint bejött a szobánkba apánk, és ránk húzott eg yet-eg yet a Sóg or nevű mog yorófavesszővel. Apám bokszoló volt, soha nem ütött meg minket, nehog y véletlen meg haljunk. Amikor kirándultunk, mindig látványosan vág ott eg y mog yorófavesszőt, s bemutatta nekünk: „Ez itt Sóg or koma, ő majd vig yáz rá, hog y rendesen viselkedjetek.” Sóg or leg többször az előszobában pihent a kalaptartón. Mikor apánk meg hallotta a g yerekszobából kiszűrődő közelharc aláfestő zenéjét, komótosan kiment érte, visszajött, meg suhintott minket,
mire abbahag ytuk a bunyót, Sóg or pedig visszakerült a kalaptartóra. Családunk eg yik ág án tehát Baranya meg yei svábokat találunk, míg édesanyám g yökerei Vas meg yébe nyúlnak vissza. Nem mondhatni éppen szomszédos meg yének, szüleim nem eg y szüreti vag y aratóbálnak köszönhetik a meg ismerkedésüket, hanem eg y tanácsi beutalónak. 1963 nyarán édesapám remek munkahelyi teljesítményét kéthetes soproni beutalóval jutalmazták. Sopron ekkor még a határsávba tartozott, íg y külön eng edélyt kellett szerezni az utazáshoz, de ez nem okozott g ondot a tanácsi elöljáróknak. A szabadság első napján a fater sétált eg yet a belvárosban, elnyalt eg y fag yit, meg nézte a helyi nevezetesség eket, majd a tomboló kánikulában okosabbnak látta célba venni a helyi strandot. Meg állt a Lővér fürdő kertjében, és rutinosan vég ig pásztázta a közönség et. Ekkor szúrta ki napozó anyukámat. Mint később kiderült, azért is napozott annyira lelkesen, mert nem tudott úszni. Óriási stratég a volt a fater, nem valami béna ismerkedő szöveg g el nyitott, hanem eg y ártatlan, hétköznapi szívesség kéréssel. Meg kérte az ismeretlen helyi lányt, hog y lenne-e kedves vig yázni a táskarádiójára, amíg ő csobban eg yet a medencében. Több leg yet ütött eg y csapásra: eg yrészt fürdőzés közben biztonság ban tudhatta a rádióját, másrészt a táskarádió birtoklásával finoman jelezte anyag i státuszát. Ráadásul szívesség g el nyitott, amit ug ye muszáj volt viszonoznia. Eg y bambi a strand büféjében, eg y halványpiros vattacukor a forró betonon, az ismerkedés nyög venyelős első fázisát eleg ánsan letudta. Sétafikálás közben apukám már le is fixálta az első randevút. Anyám g yakran meséli nekem ezt a jelenetet: „Tudod, mit csinált apád a strandon? Fejeseket ug rált előttem”, és jókat nevet rajta. Tette-vette mag át a fater, bemutatózott. De az élet őt ig azolta, működött a baranyai becserkészési technika Győr–Sopronban is. A beutaló lejárta után hosszasan leveleztek, tovább szőtték a szerelmi szálakat, de leg közelebb csak szilveszterkor találkoztak, Szombathelyen. Nem csoda, hog y apám meg elég elte az írásbeliség túlburjánzását, s a rákövetkező évben feleség ül vette édesanyámat. Könyvünk írásakor éppen ötven éve, 1964. július 15-én házasodtak össze. Édesanyám eg y Bő nevű község ben látta meg a napvilág ot Vas meg yében, eg y cementáru kisiparoscsaládban. Eg y fatáblára volt íg y a házukra írva, jól emlékszem, eg yszer nekem kellett átfestenem g yerekkoromban. Nem elég a világ háború után szitokszónak számító kisiparos meg nevezés, kis földjük miatt még kuláknak is bélyeg ezték őket, íg y hiába érettség izett kitűnőre édesanyám, nem vették fel semmilyen eg yetemre. Az elvtársak akkoriban alapos munkát vég eztek a g yanús múltú családokkal. 1949–50-ben nag yapámat el is vitték mocsarat csapolni Kiskőrösre. Eredetileg az ő apját, az én dédnag yapámat vitték volna, de ekkor már túl öreg volt a nehéz fizikai munkához. Az elvtársak meg vakarg atták a fejük búbját: „sebaj, akkor visszük a fiát, kulák ez is, családban marad”. Nag yanyám elrakta a helyi lapokban meg jelent,
családunkat is érintő cikkeket, és sok évvel később is rettenetesen harag udott a „kommenistákra”. Amikor már nag yobbak voltunk, többször meg mutatta nekünk ezeket a Vas Népe-cikkeket: „Látod, azt írták a nag yapádról, hog y rejteg ette a búzát és akadályozta a szocialista tervg azdaság működését.” Naná, hog y rejteg ették, különben éhen haltak volna. A Rákosi-korszakban be kellett jelenteni előre, mikor fog sz aratni, az elvtársak szerettek mindenről pontosan értesülni. Nag yapámék viszont elmentek eg y nappal korábban learatni a g abona eg y részét, csak eg y zsáknyit, hog y leg yen vetőmag nak. Természetesen, jó mag yar szokáshoz híven, az eg yik szomszéd feljelentette őket. Aki ráadásul rokon volt, azt hiszem, a nag yapám testvérének a feleség e lehetett. Amikor én g yerek voltam, már évek óta nem álltak szóba eg ymással. Miután úg y-ahog y helyrerázódott az élet, nag yapám visszajött a mocsárcsapolásból, eg y ideig béke volt, de 61-ben nem léptek be az akkor alakuló termelőszövetkezetbe, inkább hag yták veszni a földeket. Maradt a dédnag yapa vállalkozása, íg y kulákból maszek lett belőlük. Kisiparosok lettek: betonkerítéseket, kőkereszteket, sírkereteket, kútkávát csináltak szakmányban. A szüleim házasság a után apám addig rág ta az apósa fülét, míg csinált pár eg y méter átmérőjű betonhordót a cefrének. Sok szilva- és almafa mag asodott a kertjükben, nem hibádzott a minőség i alapanyag . Anyám előadásában sokszor meg hallg athattam, hog y mikor kisg yerekként az almaszüreten rám osztották a földre esett almák összeg yűjtését, felszeg tem a fejem és öntudatosan közöltem a felnőttekkel: „Én ilyen alantas munkát nem fog ok vég ezni.” A Kádár-korszakban nem volt túl jövedelmező betonáru-készítő kisiparosnak lenni, alaposan meg szórta őket adókkal a helyi tanács. A nag yapám fizetett, már-már a mulyaság ig szelíd, becsületes ember volt, csak hag yják vég re békén. Ennek a fura szabadság nak vag y rendszeren kívüliség nek meg fizették az árát: mi úg y nőttünk fel, hog y tudtuk, a mamáék nag yon szeg ények, ne csodálkozzunk hát, ha csak zsíros kenyeret kapunk enni. De azt mindig hozzátették a szüleink, hog y valamikor az övék volt az első kőház a faluban. Érdekes a története ennek a cementező családi vállalkozásnak: sokkal korábbra nyúlik vissza, nag yapám g yakorlatilag örökölte a bizniszt. Mikor a dédnag ypapám, Csög lei József hazajött az orosz hadifog ság ból az első világ háború után, akkor indította be betonáruüzemét, mivel a ruszkiknál alaposan kitanulta a betonkeverés csínját-bínját. Az anyai nag yszüleim a második világ háború alatt jöttek össze, első g yermekük (édesanyám) 1943-ban született. Késői g yereknek számított, hiszen nag yanyám harminckét éves volt ekkor, aztán nég y évre rá szült még eg y g yereket, anyám húg át. Akkoriban ez felfog hatatlanul késeinek számított, pedig Vas meg yében házasodtak leg később a lányok. Nemrég olvastam erről eg y népzenei könyvben: ha 23-24 éves korban még pártában volt eg y lány, az errefelé nem számított cikinek. De harminchárom évesen már ig en.
A nag yanyám, Gőcze Marg it, a Bőhöz közeli Tompaládonyban született, heten voltak testvérek, az anyukájuk fiatalon spanyolnáthában halt meg , a leg idősebb nővér nevelte fel a kisebbeket. Az elemi után a tizenöt kilométerre lévő sárvári cukorg yárba jártak be g yalog dolg ozni minden hajnalban. Nag yanyám vélhetően ezt meg unva került fel a húszas évei elején Pestre, ahol a Mag yar Rádió akkori elnökének volt a szobalánya jó tíz éven keresztül. Gondolom, lehetett ott a nag yinak valami íg éretes udvarlója, akiben nag yon bízott, de a vég én még se jött össze a nász. Sokat mesélt erről az időszakról, de pasikra nem emlékszem. Nag yon marasztalták a g azdái Pesten, de ő mindenképpen családot és otthont akart, ezért 1941-ben összepakolt, és visszaköltözött Vas meg yébe. Harmincévesen, üres zsebbel, jeg yes és udvarló nélküli vénlányként tért vissza szülőfalujába a Szovjetunió elleni támadás kezdetekor. Nag yapám ekkor kezdett hozzá átjárni biciklivel, mint az eg yetlen eladósorban lévő lányhoz a környéken, aki korban hozzáillett. Nag yanyám pedig töltög ette a poharakat, sütög ette a baracklekváros fánkokat, türelmesen várt és várt a Csög lei fiú lánykérésére, de az csak nem akaródzott előállni a farbával. Két év múltán nag ymamám meg unta a céltalan, vég nélküli vendég látást, és rákérdezett, ug yan mire vár még a látog ató, kérje már meg a kezét, vag y ha nem ezért jár ide, akkor inkább ne is jöjjön többet. Sikerrel járt a váratlan offenzíva, a határozott felszólításnak köszönhetően nag yapám beadta a derekát. Harminckét évesek voltak mindketten, pár hónappal később összeházasodtak, s hamarosan meg született az első lányuk. Kezdetben a dédapám, a nag yapám és a testvére eg yütt vitték a betonos vállalkozást, majd a családfő halála után különvált a két vállalkozás, mert az örökség en csak íg y tudtak meg osztozni, de kényszerből továbbra is eg y portán dolg oztak. Az ominózus feljelentés után a család két ág a nem különösen szívelte eg ymást. Vég ül a másik fiú a városi életet választotta, beköltöztek Szombathelyre, de az odahag yott birtokrészt g ondosan valaki másnak adták el, nehog y véletlenül jó leg yen a családnak. Mag yar virtus, úg y szeretem! Nag yapám a haláláig , 77 éves koráig folytatta a vállalkozást nag yanyámmal, ig az, a mama hetven fölött már nem tudott neki seg íteni. Alig kaptak valami nyug díjat, a maszekoknak csak minimálisat csepeg tetett az állam, muszáj volt dolg ozniuk életük vég éig . Nag yanyám tíz évvel élte túl nag yapámat. Mindig eg yütt keltek a nappal, ettek eg y kicsit, majd „Anyjuk, g yere, meg yünk!”, szólt a nag yfater, és indultak dolg ozni. Eg y óriási pajta állt az udvar vég ében, amiben már rég óta nem tartottak állatokat. Itt alakították ki a betonkeverési „manufaktúrát”. A pajta alá eg y kisebb betonbunkert építettek, amit nag yapám és dédapám közösen csinált még a második világ háború alatt, szalmával borították a tetejét. Oda bújtatták a nőket a „felszabadító” oroszok elől. A pajta ma is áll, ott virítanak rajta és a házon is azok a száztíz éves (!) betoncserepek, amiket még a dédnag yapám g yártott. Szépek, sértetlenek és stabilak. Érdemes meg nézni a
tetőszerkezetet tartó óriási, húsz-huszonöt méteres fag erendákat, mindeg yik teljesen ép. Nag yapám élete vég éig rag aszkodott a kézi keveréshez, ellenállt minden újítási kísérletnek. Apám, mint építési szakember és műszaki ellenőr, g yakran kérdezte tőle, miért nem vesznek eg y betonkeverőt, azzal sokkal eg yszerűbb és hatékonyabb lenne a munka, mire nag yapám mindig azt válaszolta: „Az nem olyan.” Kézzel keverte át a folyékony alapanyag ot, amit a fakeretekben lévő mintákba töltött, majd mindenféle fig urákkal díszített. A mamával eg yütt keverték a betont, nag yanyám öntötte a vizet, a nag yapám pedig összeforg atta a cementtel és a sóderrel. Évtizedeken át pontos koreog ráfia alapján zajlott a munka: a nag yfater a kert másik vég éből odatalicskázta a sódert, kiöntötte, majd ráöntötte a cementet és eg yszer átkeverte úg y, hog y közben a nag yanyám vizezte. Utána még eg yszer átkeverte, nag yanyám tovább vizezte, aztán harmadszor is, de akkor nag yanyám már nem vizezte. Elment a házba meg főzni az ebédet. Mindennap dolg oztak, nem sok pihenőt eng edtek mag uknak. A pajta bejáratánál, a betonkeverés helyén kisebb domb képződött az ötven-hatvan év lerakódásaiból. Most is ott áll, meg ható emlékműve a nag yszüleim életének. Ha nem tudnák, minden betonkerítés-készítő mesternek saját motívumrendszere volt, amelyről fel lehetett ismerni a munkáikat. Mikor Vas meg yében autózunk, meg tudom mondani, melyik kerítést vag y betonkeresztet készítette a nag yapám. Amikor Keserű Ilona a 60-as évek vég e felé Balatonudvariban különleg es, szív alakú sírköveket talált, amelyek hosszú évekre meg határozták a festészetét, elkezdte kutatni, milyen eg yéb hasonló, népi iparművészeti emlékeket lehet találni. Íg y talált rá Vas meg yében nag yapám alkotásaira, aki a saját munkáiban hasonló motívumokat használt, mint amilyenek az udvari sírköveken is láthatóak. Rendezett Budapesten eg y kiállítást, ahol ezeknek a különleg es kerítéseknek a fotóit mutatta be, és a meg nyitóra meg invitálta a nag yapámat is. Nem tudott elmenni az öreg , de a meg hívót a konyhakredenc üveg e mög ött, főhelyen tartotta. Nem tudom, vasi őseimtől örököltem-e az építés iránti elkötelezettség em, de házépítésben jónak mondhatom mag am. Mániának nem nevezném, hiszen csak három házat építettem eddig , s eg yelőre nem is tervezek többet. Thomas Bernhard szerint, aki ha éppen nem írt, meg szállott házépítőként tevékenykedett, eg y férfinak az életben leg alább eg y házat fel kell építenie. Na, én ezt már háromszorosan is teljesítettem. Ha még is úg y hozná az élet, hog y váltani kell, már csak venni fog ok, az hótziher. De mindig jár az ag yam, most éppen eg y kisebb tavat szeretnék ásatni utolsó házam kertjébe. A tervezéssel szívesen bíbelődök, ez is eg yfajta alkotás, cseppet sem sajnálom rá az időt, sőt élvezem, ahog y kitalálom az eg yes részleteket, rajzolg atok, meg oldásokat keresek a problémákra, utánaolvasok az új technológ iáknak, meg próbálom összefog ni az építés folyamatát – aztán érzem, hog y hullik szét és csúszik ki a kezemből. Sajnos ez törvényszerű, nem vag yok kivitelezési szakember, az orfűi ház
építésvezetését is apámra bíztam. Ő ig azi profi, csak a saját házunkat meg ne lássa senki, ahová a lakótelepről költöztünk tizennyolc éves koromban. Artisztikus, építészeti torzó a 80-as évekből. Apám és mérnök haverja tobzódtak a tervezőasztal mellett, boltív, átrium, pisilő delfin, kutyafasza, mindent beleterveztek, amit a frusztrált építészek nem valósíthattak meg az állami meg rendeléseknél. A vég eredményt látva úg y tűnhet, a kivitelezés felénél elrabolták terveiket, számos ötlet befejezetlen maradt. De könnyen lehet, hog y az átmenetiség sug allata volt a koncepció lényeg e. Ez esetben tökéletes munkát vég eztek, én már nem is tudom másmilyennek elképzelni.
VALAMI DAL SZÓL A GYEREKKOROMBÓL Pontosan emlékszem, hog y az első lemezjátszót tízéves koromban, 1977-ben kaptuk a bátyámmal. Nag y eseménynek számított, szétfeszített a büszkeség , nem véletlenül emlékszem ennyire pontosan. Elővettük szüleink Zorán- meg Bang ó Marg it-lemezeit, feltettük, és odáig voltunk a g yönyörűség től. Ez itt most csak nekünk szól. Arra viszont nem emlékszem, hog y a lemezjátszó meg érkezése előtt sokat hallg attuk volna a bátyámmal a Petőfi rádió könnyűzenei műsorait, pedig íg y kellett lennie. Ug yanis mindig rácsodálkozom, mennyi 60-as, 70-es évekbeli dalt és előadót ismerek (Beatles, Kinks, T. Rex vag y Illés, Metró, Omeg a), miközben soha nem hallg attuk lemezen ezeket az előadókat. Folyamatosan szólhatott otthon a rádió, ami akkoriban teljesen meg szokott volt. Főztek a háziasszonyok, a rántott hús vastag illata bejárta az eg ész lakótelepet, miközben a nyitott ablakon keresztül szólt a Slágermúzeum. Délben hosszas harang zúg ás, majd Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czig ány Györg y. Aki válaszol: Kovács Géza féktuskókezelő. Más lehetőség nem volt akkoriban, hog y olyan dalok másszanak be a fülembe, amelyekre nem is emlékszem, még is ott bujkálnak valahol az ag ytekervényeimben. Ma mindenkinél az RTL Klub meg y, nem csoda, hog y kevesebb dalt ismernek az emberek. Gyerekkorom két meg határozó zenei élményére viszont eg ész pontosan emlékszem: az eg yik eg y lakodalom, a másik eg y koncert volt. Élő zenét lakodalmakban hallottam először a 70-es évek közepén, valószínűleg először eg y ófalui lag ziban. A nag yobbik unokatestvéremnek, Valinak lehetett az esküvője, akinek a lányai – sok mag yar emberhez hasonlóan – ma már külföldön élnek, s ő mag a is Bécsbe jár dolg ozni. Akkoriban nem vezetett közút a Mecsek keleti oldalában fekvő Ófalura, csak az erdőg azdaság on keresztül volt eg y földút. Azt sem használhatta boldog -boldog talan: az erdő szélén a sorompónál eg y bácsi ült, és ha nem helyi lakos jött, húsz forint útdíj ellenében (ami akkoriban komoly pénznek számított) nyitotta fel a sorompót. Apám meg állt a bácsinál, fizetett, s meg nyílt az út az ófalui lakodalomba. Ebben a zsákfaluban lakott a dédnag ymamám, családunk Eng el vonalának leg idősebb tag ja. (A másik sváb vonalról, a Loving ról már meséltem, az Eng el–Loving -házasság ból született az apám.) Nag ymamám eg yik testvérének, Eng el Jakabnak g yapjúfeldolg ozó üzeme volt Pécsett, az első ilyen az eg ész ország ban, a később alapított soproni és szombathelyi posztóg yárban is komoly részesedéssel bírt. A háború alatt a kormány meg rendelésére g yapjúzoknikat és -takarókat
g yártottak mázsaszámra a hadsereg nek, ami a Rákosi-korszakban nem számított kimondott erénynek. El is vitték málenkij robotra, mert támog atták az imperialista háborút. Ebben közös a családom két ág ának, a baranyaiaknak és a vasiaknak a sorsa: a második világ háború utáni periódust mindannyian meg szenvedték, és g yakorlatilag a nulláról kezdhettek újra mindent. Nag ymamám testvére nem tudta feldolg ozni az ig azság talanság okat, eg y-két évre rá meg halt, tönkrement a kisajátítás és a kitelepítés körüli meg próbáltatásokba. Több g yáruk volt a háború előtt, a vidéki társadalom krémjéhez tartoztak, nag yvilág i életet éltek, ott voltak minden fontosabb társaság i eseményen, fiai jó eg yetemeken tanultak külföldön. Nem ezt a jövőt képzelte a családjának. Ófalu eg y csodálatos völg yekkel és dombokkal teljesen körülzárt település a Mecsek keleti lábánál. Mesebeli hely, mintha eg y játékos kedvű festőművész skiccelte volna fel: az apró völg yet a szorosan rásimuló domboldalakon kacskaring ós utak tekerik körbe, amelyek mentén itt-ott elszórva nőnek ki a házak a földből. Amikor g yerek voltam, színtiszta sváb falu volt, úg y harminc-neg yven család élhetett itt, akik közül senki nem beszélt mag yarul. Édesanyám szerint, aki hozzám hasonlóan nem beszél németül, kiskoromban beszélg ettem a helybéli nénikkel, tehát értettem őket és válaszolg attam nekik. Nyaranta g yakran ott voltam a mamánál, biztos akkor rag adt rám a német természetes módon, amit sajnos később ug yanolyan természetesség g el felejtettem el (csak a német szexfilmek hoztak vissza később pár kulcskifejezést, de ez eg y másik történet). Dédnag ymamám csak németül beszélt, eszébe se jutott mag yarul tanulni (minek azt?), de dédnag yapám jól tudott mag yarul, számos lova és kocsija volt, fuvarosként előnyösebben tudott az anyanyelvükön tárg yalni a kuncsaftokkal. Nag y franc lehetett a dédfater, előfordult, hog y eg y díszes fog atot elvert ultin. Utána szívta a fog át, és dühében saját kezűleg összerakott eg y újat. Ófaluban ettem először és utoljára ánizsos húslevest, ami biztos tipikus sváb étel, de szerencsére mára leszoktak róla. Nem csoda, hog y erre emlékszem, nag yon falánk g yerek voltam, leg inkább az ételek maradtak meg az emlékezetemben. Hatalmas g őzg ombócok aszalt g yümölcsökkel, töppedt alma- és körtedarabkákkal, amelyekben összesűrűsödött az édesség . A g yümölcsök jelentős részét meg aszalták Ófaluban, a kenyérsütés utáni kemencemeleg et okosan kihasználva. Mindenkinél zsákokban állt otthon az aszalt g yümölcs, eg ész télen és tavasszal azt ették mindenhez. Mikor nem volt minden, akkor mag ában. Felvillanó képeket őrzök Ófaluból, ahog y lakodalmakban székek között szaladg álunk a bátyámmal, rárabolunk a különböző tálakra és játszunk a többi g yerekkel. Mikor súlyosodni kezdett később a mulatság , és előkerültek a tang óharmonikák, g yorsan elvittek minket lefeküdni. A hideg parasztházakban mintha az óriások ország ába tévedtünk volna, úg y elvesztünk a hatalmas dunyhák alatt. Pillanatok alatt el
tudtam aludni, mely jó szokásomat a mai napig meg őriztem, bárhol elalszom eg y szempillantás alatt, eg yszer még koncert közben is sikerült. (Mentség emre szóljon, hog y Kapolcson, eg y késő éjszakai, üldög élős pajtakoncerten történt az eset. Azon kaptam mag am két mereng ős dal között, hog y a homlokommal lebúcolom a mikrofont, be is zártam g yorsan a bulit.) Dédszüleim háza klasszikus tornácos ház volt, ami a domb löszfalában vég ződött és úg y öt méterrel feljebb folytatódott. Fenn voltak a pincék, a fa- és eszköztárolók, illetve még azok fölött eg y szinttel voltak az állatok. A második világ háború előtt Erdélyben készített fényképeken lehet hasonló, földbe épített, szinteltolásos házakat látni, mintha 50 évet visszacsúsztak volna ezek a sváb falvak az időben. Különös, zárványszerű létforma lehetett ez, amelyben a századok során idevetődött németek próbálták meg teremteni saját kis világ ukat. Nag yanyámnak eg y bátyja volt, a Józsi bácsi, aki fél lábát elvesztette eg y háborús üg yből kifolyólag . Szerencse a szerencsétlenség ben, hog y ez a nyug ati fronton történt, a hadifog ság ban korrektül ellátták, majd hazaeng edték. A falu szenzációjának számított, milyen fessen ülte meg a baleset után is a lovat. Erős sváb parasztember volt, műlábat csinált mag ának, és ig yekezett teljes életet élni, szántott-vetett, lovag olt, sőt még eg y g yereket is összehozott a háború után. Semmi irónia nincs ebben a történetben, sokkal inkább azt mutatja, mennyire erős a túlélési ösztön a svábokban. Mindeg y, mi van, vag y mi nincs, élni kell. Hosszúhetényben, Váralján és Hidason is sokat jártunk g yerekkoromban, mert a keleti Mecsek környékén szétszórva sok sváb rokonom él. Az anyai oldalról kevesebbet tudok, hiszen ők az ország másik vég ében, Vas meg yében éltek. Íg y főleg sváb lag zikba és disznóölésekre jártunk a környékre, ahol mindig volt ánizsos húsleves, disznótoros, kolbász, töltött káposzta és szilvás rétes. Visszatérve Vali lag zijára, ahog y meg érkeztünk és túlestünk a rokonok kötelező vég ig csókolásán, eg yből kiszúrtam a terem vég ében felállított zenekart. Már elmúltam tízéves, túl voltam a lemezjátszó-eufórián, amely éppenség g el nem csillapította, hanem elmélyítette a popzene iránti érdeklődésemet. Elkezdett fog lalkoztatni a zenekészítés g ondolata. Jobban mondva, még nem a készítésé, hanem a működése. Hog y kell ilyet csinálni? Mitől meg y? A tévében láttam zenekarokat az Egymillió fontos hangjegy című műsorban, a különböző táncdalfesztiválokon és „zenés ajándékkosarakban”, de nag yon távolinak, meg fejthetetlennek tűnt az eg ész. Ki mit csinál a zenekaron belül? Melyik hang szer hog yan szól? Hog yan rakják eg ymás mellé őket? Hog y áll össze a zene és a szöveg ? Hog y lesz belőle vég ül eg y ilyen remek dal: Várhatsz rám, kedvesem,
hosszú útról érkezem, elmesélem, mi történt velem. (Sprint: Postakocsi)
Élőben viszont teljesen másként hatott, mint a tévében nézve. Pontosan, ahog y a focival is történt. Amikor apám először elvitt PMSC-meccsre, két dolog döbbentett meg : eg yrészt, hog y milyen hatalmas eg y ig azi focipálya, milyen messze van eg ymástól a két kapu, s emiatt mennyit kell rohang álniuk a játékosoknak, másrészt, hog y színes a kép, amit látok. Otthon fekete-fehér tévéje volt mindenkinek, a szürke és a fekete ötven árnyalatában néztük a meccseket, halvány dunsztom nem volt arról, hog y a valóság ban színes a foci. Tág ra nyílt szemmel fig yeltem, ahog y a zöld füvön piros és kék-fehér mezbe öltözött játékosok rohang ásznak. Ilyet soha nem láttam korábban, eg yedül a bírók voltak feketébe öltözve. Kiabálták is nekik: „Három hülye!” Ez ma már elképzelhetetlen azoknak, akik g yerekkoruktól kezdve színesben látják a meccseket a tévében. Mi csak annyit láttunk, melyik csapat van fehér mezben, melyik sötétben, de hog y az a sötét valójában piros, lila vag y zöld, csak a g ombfocicsapatok színe és a Képes Sport poszterei alapján sejthettük. Ófaluban tehát tátott szájjal álltam a zenekar előtt: Jé, ezek az emberek tényleg itt zenélnek előttem. Amit most hallok, és mindenki hall, aki itt van, azt ők csinálják élőben. A lag zizenekar frontembere csillog ó, piros g itárt fog ott a kezében, és eg y szintén piros, telefonzsinór jelleg ű kábel vezetett a g itárjából az erősítőbe. A szememmel többször is oda-vissza lekövettem a zsinór útját, hátha menet közben valahog y el tudom csípni a benne lopakodó hang ot. Ez a csavart, tömör g itárzsinór hihetetlen komolyság ot sug árzott a számomra, mint eg y elérhetetlen félistenre, úg y néztem a fickóra. Annyira belém vésődött ez a g yerekkori élmény, hog y amikor sok évvel később elkezdtem g itározni, pontosan ilyen kábelt vettem először mag amnak, de később rá kellett jönnöm, semmivel sem jobb a sima feketénél. A lakodalom java részét a zenekar mellett töltöttem, csak tányért váltani mentem vissza az asztalunkhoz. Soha ilyen kevés g ond nem volt velem vendég ség ben. A másik meg határozónak mondható g yerekkori zenei élményem eg y koncert volt, ami vélhetően ug yanebben az évben, 1977-ben lehetett a bányásznapon. Voltaképpen az első koncert, amin nézőként ott voltam. A bányásznapra mindig szeptember első vasárnapján kerül sor, az 1919. szeptemberi tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére. Ha jól emlékszem az ünnepi beszédekre, a szerencsétlen tatabányai bányászok a szokásos célokért, emberibb munkakörülményekért, több fizetésért tüntettek. A Tanácsköztársaság ot éppen csak leverő horthysta csendőrök viszont jobbnak látták eg y sortűzzel elejét venni az ilyesfajta kezdeményezéseknek. A bányásznap fontos nyárzáró szerepet játszott a pécsiek életében,
számos helyszínen rendeztek prog ramokat, több tízezren mászkáltak keresztül-kasul a városban. Az eg yik kiemelt helyszín a Ho Si Minh Park volt, itt a vurstli, a céllövölde és az óriáskerék mellett eg y színpadot is felállítottak, ahol koncerteket rendeztek eg ész nap. Ebben a bizonyos évben (nevezzük zenei eszmélésem évének) a leg endás Apostol eg yüttes lépett fel. Érdekes ellentmondás jellemezte ezt a zenekart: részben a Nehéz a boldogságtól búcsút venni típusú háziasszony-szomorító nótákat játszott, ami g arantálta meg hívásukat az összes bányászés kohásznapra, részben pedig a zenészek önbecsülését szolg áló fura, szoft prog resszív dzsesszrock zenét, mindezt eg y kalapos, hosszú szakállú énekes, Meződi Józsi elővezetésében. Érdekes alakzatnak számítottak a korabeli slág eriparban. Azért is emlékszem ennyire jól erre az évre, mert 1977-ben látog attak meg minket utoljára hosszabb időre nyug at-németország i rokonaink, Waltraud és Konrád. Az emlék elraktározásában sokat seg ített, hog y ajándékot is hoztak. Eg y farmernadrág ot és eg y pólót kaptam, amiket eg yből fel is akartam venni a koncertre, de óriási csalódásomra a farmernadrág nag y volt, a póló meg kicsi. Nem voltak g yerekeik, íg y sajnos g yerekméretekben sem voltak g yakorlottak. Konrád apám unokatestvére volt, Waltraud a feleség e, a háború utáni családeg yesítésnek álcázott kitelepítéskor hag yták el az ország ot. Én már mag ától értetődő családi adottság ként kaptam meg , kisfiam, nekünk vannak nyug atnémet rokonaink: Waltraud néni és Konrad bácsi. Ez akkor nag yon menőnek számított, eg yetlen haveromnak sem voltak nyug ati rokonai. Kiskoromban sűrűn jártak haza nyaranként, a családi fényképeken szépen nyomon követhetőek ezek a látog atások, viszont tízéves korom után nem jöttek többször, vélhetően eg észség üg yi okok miatt, mert összeveszésre vag y hasonlóra nem emlékszem. Soksok évvel később a bátyám az olimpia és a saját tiszteletére lebiciklizett Barcelonába 1992 nyarán, s hazafelé tekerve meg kereste őket Bajorország ban. Itthon mindig nag y szeretettel fog adta őket a család, ezért anyám felbiztatta a bátyámat, hog y menjen el hozzájuk, biztos örülni fog nak neki Konrád bácsiék. Ehhez képest a házba se eng edték be. Ennyit a híres sváb vendég szeretetről. Fölhívta őket valahonnan a közelből, hog y nemsokára érkezik, s lennének-e kedvesek neki szállást adni, mire az volt a válasz: Most sajnos nem alkalmas. Pedig a bátyám bizonyg atta, ő nem kényeskedik, eg y sufniban is szívesen elalszik, csak valahol vég re lefekhessen, mert alig él már a biciklizéstől. Amikor apám meg tudta ezt a történetet, felháborodott a rokonok modortalanság án, felhívta az unokatestvérét, hog y számon kérje rajta ezt az udvariatlanság ot, de ő sem tudott többet kihúzni belőlük. „Nem voltunk fog adókész állapotban!”, hang zott a tömör sváb mag yarázat. Az 1977-es bányásznapra tehát eg y nag yon menő pólót kaptam ajándékba. Fehér alapon kékkel a tizenhármas szám virított rajta. Kicsit az arg entinok mezére hajazott. Életem első
olyan ruhadarabja volt, ami baromira tetszett. A farmer sajnos lányos kékre sikerült, ráadásul több számmal nag yobb volt rám. Az Apostol-koncertre tehát csak a tizenhármassal díszített kicsit kicsi pólót tudtam felhúzni, mert hiába fűztem övet a farmerbe, ellenállás nélkül lecsúszott a csípőmön. A koncert kora délután kezdődött a Nag yjátszón a focipálya mellett, s meg lepően kevesen álldog áltak a színpad előtt. A bányászok biztos nem akartak nehéz szívvel búcsút venni a boldog ság tól, s inkább Záray Mártát és Vámosi Jánost választották a város másik vég ében. A szellős közönség nek köszönhetően eg ész közel tudtam menni a színpadhoz, és hosszasan fig yeltem őket. A lakodalmas zenekarhoz hasonlóan itt is a hosszú hajú g itáros fog ott meg leg inkább. Továbbra is meg fejthetetlen talánynak tűnt, miért nem kell folyamatosan néznie a kezét, miközben játszik. Miért csak olykor-olykor pillant oda? Közben énekelt is, ami még komplikáltabbá tette a helyzetet. Meg annyi fontos kérdés. Mint eg y indián nyomkereső, próbáltam minden apró részletet meg fig yelni és meg jeg yezni. De már kicsit tovább jutottam, mint a lag ziban: eg yesével meg néztem a többi zenészt is, s próbáltam kiszűrni az adott hang szer hang ját az összhang ból. A dobbal nem volt nehéz dolg om, látványosan passzolt a hang és az ütő mozdulat, ha a g itáros vag y a billentyűs szólózott, azokat is g yorsan azonosítani tudtam, de pár perc múltán a basszus- és a ritmusg itár hang ját is ki tudtam választani a kavalkádból. Lenyűg özött, ahog y a sok különböző hang harmonikus eg ység be állt össze. Mintha csak a nag y eg ész adna értelmet a létüknek. Innentől kezdve, ha lemezt vag y Komjáthy Györg y Csak fiataloknak című rádióműsorát hallg attam, el tudtam különíteni mag amban az eg yes hang szereket. Aha, ez most az org ona, mög ötte dörmög a basszusg itár, ez a másik hang pedig a ritmusg itár. Már nemcsak eg yben hallottam a dalt, hanem szét tudtam szedni a hang zást az elemeire, íg y kezdtem meg érteni, miként kell felépíteni eg y dalt. Elérhető közelség ben éreztem eg y saját dal meg alkotását. Már csak g itározni kellett meg tanulnom, nag y üg y.
HOZZÁL LE RÓLAM MINDENT, FEKETE MOSÓ Addig volt jó élet Pécsen, amíg működtek a bányák. Szinte minden helybéli kötődött íg y vag y úg y a bányához, a mi családunk felmenői között is sok bányászt találni, elég csak a háborúban fiatalon elhunyt nag yapámat említenem. Bányásznapokon csupa mosolyg ós arcot láttunk, vastag borítékoktól duzzadtak a felső zsebek. Ilyenkor kapták meg a bányászok az éves jutalmukat, ami általában eg yhavi fizetést jelentett. Akkoriban ez 8–15 ezer forint lehetett, füg g ően attól, hog y a bányászok melyik kasztjába tartozott az illető, szén- vag y ércbányászként dolg ozott-e. Ma 300–350 ezres nettó fizetésnek felelhet meg ez az összeg , ami szinte elképzelhetetlenül mag as eg y munkás számára. A bányászokat nag yon meg becsülte, kiemelten kezelte a szocialista rendszer: lakást, balatoni beutalót, veszélyesség i pótlékot és autókiutalást kaptak. A feleség em édesapja is bányász volt, eg y lakótelepi lakásban éltek Pécs Kertvárosnak nevezett részében, és amikor az öreg beadott eg y kérvényt nag yobb lakásra, azonnal kiutaltak neki a Mecsek oldalában eg y panorámás lakást. Vég ül még sem költöztek oda, rájött az öreg , hog y az összes haverja ott lakik a lakótelepen, hiába jó a kilátás a domboldali kéróban, nem lenne ott kivel sörözni és kártyázni. A közös piálások jelentős életszervező szerepet játszottak ezekben a kisközösség ekben. Mindenki ug yanazt a panelt nézte belülről, ezért inkább leug rottak a közeli krimóba és közösen nézték, úg y könnyebb volt elviselni. Eg y három lépcsőházas, tízemeletes kertvárosi panelházban ma is találunk leg alább három zug kocsmát, amit a lakók tartanak el. Vag y eg y használaton kívüli alsó üzlethelyiség ből, vag y eg y mag asföldszinti lakásból alakították ki ezeket a zug ivókat, ahol összeg yűlnek a helyi arcok meg beszélni a PMFC hétvég i meccsét, az X-Faktor aktuális drámáit, miközben Gizike g ondoskodik róla, hog y ne maradjon üresen eg yetlen pohár sem. Nem kell ide nag y választék: sör, fröccs, unikum, vodka, kávé, és csókolom, senki nem akar hazamenni hajnalig . A bányásznapok tinédzserként is jó mulatság nak számítottak. Középiskolás koromban az aknamélyítők – akiket szintén a bányászokhoz soroltak, és erős, önálló identitással rendelkeztek – már külön sátrat állítottak, ahol ing yen sört és virslit lehetett kapni. Néhányszor próbálkoztunk, beálltunk a sorba két felnőtt közé, de mindig kiszúrtak minket a csaposok. Hajdú haverommal (aki később még többször elő fog kerülni) nem adtuk fel ilyen könnyen, a sörpadoknál lébecolva sutyiban összeöntöttük a korsók alján talált maradékokat, s a kitartó g yűjtőmunka eredményeképp a nap vég ére tisztesség esen bebasztunk. Ekkoriban már több helyen rendeztek koncerteket a városban, az önjelölt, g itáros hippik a bazilika alatt, a sétatér
füves területén g yülekeztek, ami nag yon imponált nekem. Iszonyú menőnek néztek ki, ahog y elhevertek a g itárjukkal és a csajaikkal a füvön, söröztek, g itároztak, nem fog lalkoztak a szúrós tekintetű járókelőkkel. Valószínűleg woodstocki fotókon és lemezborítókon látták, hog yan kell hippizni, sok személyes élményük nem lehetett erről. Ha hétköznap délután próbáltak volna világ békézni eg yet a belvárosban, két perc múlva ig azoltatták és elzavarták volna őket a szocialista rend szig orú őrei, ezen a napon viszont mindent lehetett, kedvesen mosolyg ott hozzá mindenki. A bányászok szépen felöltöztek ünneplő fekete ruháikba, hajtókájukon büszkén virított bányászjelvényük. A feleség ek belekaroltak embereikbe, akik kézen fog va vezették kisuvickolt g yerekeiket, íg y vonultak büszkén föl s alá a városban. Pár korsó sör után a g yerekek kibújtak a szorításból, és önállósították mag ukat, amikor a felnőttek rázendítettek bányászdal-repertoárjukra. Amikor a feleség emmel elkezdtünk járni a 80-as évek vég e felé, apósom még aktív bányászként dolg ozott. Ő is mindig kiöltözött ezen a napon, s járta a feleség ével a bányásznapi helyszíneket, eg yütt söröztek a fiúkkal a brig ádból. Ezt az eg észen furcsa, múlékony bányászromantikát énekelte meg Cseh Tamás a Hová megy ma éjjel az Uránváros? című Bereményi-dalban: Nagyon jól tudja az Uránváros, hogy rövid az élet s a határidő záros. De egyetlen éjjel az Olympia bárban, megkapok mindent, mit az élettől vártam. Reng eteg kocsmát és vendég lőt lehetett találni ezen a környéken, de az Olympia bár volt messze a leg nag yvilág ibb, itt pezsg őzte el a bányászelit a fizetését, miközben a zenekar az Isten veled édes Piroskámat játszotta. Valamikor a 60-as években épülhetett ez a nég yemeletes panelek közé besuvasztott, komoly építészi ambíciókat sug alló, szocreál műremek. Enyhe bauhausos hatásokat mutató, nag y alapterületű, eg yszintes épület volt, amiben eg y első osztályú minősítéssel bíró étterem működött. Belépve irdatlan nag y placc fog adta az embert, leg alább harminc-neg yven asztal várta a szépen kiöltözött családokat, akik ide jártak ipari mennyiség ű rántott húst és sült krumplit pusztítani. Nyáron a hatalmas kőteraszon ejtőztek a bányászcsaládok. Belül az étterem mellett eg y lokálra fazonírozott éjszakai bár várta szórakozni vág yó vendég eit, csillog ó füg g önyökkel és cig ifüsttől meg rog g yant, rózsaszín mig nonokkal. A mondén hang ulaton túl a bár varázsát a – környéken példátlan – kora reg g elig tartó nyitva tartás adta. Ezért is írta Bereményi: Nem sötét bánya az Olympia bárja, ott minden nő csak a bányászt kívánja.
Pezsgőben gyöngy van, fényes pohárban. Príma dobos van az Olympia bárban. Késő este nem volt eg yszerű feladat inni eg yet, ha úg y hozta az ember kedve. A 80-as években a városban tucatszámra található kocsmák általában este tízig voltak nyitva. Éjjel kettőig már csak eg y lepukkant alkesztörzshely, a leg endás Tavasz cukrászda várta zavaros tekintetű vendég eit a belváros szélén, piros, műbőr ülőkéivel, a mutatóban tartott száraz puncstortáival és néhány arra kódorg ó, világ meg fejtő eg yetemistával. Akit még éjjel kettő után is hajtott a vére, annak nem maradt más, mint a Minibár a Konzum Áruházzal szemben a Kossuth téren vag y az uránvárosi Olympia. A Minibár a 80-as évek elején nyitott, és nag yon hig h class helynek szánták a vendég látós elvtársak: flitteres füg g önyök, plüss-székek, diszkóg ömb, félmeztelen táncosnők és Éva vermouth (!) talpas pohárból. Minden eg yes szeg letét átitatta a „szeressük eg ymást, g yerekek”-hang ulat. De hiába a hívog ató plüss, a mache csillog ás, az Olympiát mag asabban jeg yezte a pécsi úri közönség , a belvárosból is sokan kijártak ide szórakozni. Sőt amíg a Filmszemlét Pécsen rendezték meg (1983-ig ), az Olympia szolg ált az eg yik központi helyszínül, Kállai, Cserhalmi, Bujtor és a többi leg enda itta a bárban az Ararat konyakot hajnalig . A hajdanvolt csillog ásból mára semmi nem maradt, teljesen lepukkant az eg ész épület. Ahog y elkezdett lecsúszni, először diszkót alakítottak ki benne, ami a 80-as években úg y-ahog y működött, s eg y darabig az étterem is tartotta mag át mellette. Ahog y bezárták a bányákat a 90-es években, és a fizetőképes bányászok eltünedeztek a környékről, az étterem is lehúzta a rolót. Utána több részre osztották az üzlethelyiség et, az eg yik részéből önkiszolg áló lett, de az sem húzta sokáig , ma eg y nem túl divatos bútorbolt veg etál itt. A hátsó fertályon jó ideje eg y kocsma működik, másik oldalán pedig eg y szerencsejáték-terem. Az épület belsejében leg alább húsz, elsősorban zenekari próbákat szolg áló termet alakítottak ki. A Kispál történetének két időszakában mi is béreltünk itt próbatermet. De a mi dobosunk nem volt olyan príma, mint az Olympia bárjáé. Ha az Olympia volt a bányászok Moulin Roug e-a, akkor a Jó szerencsét! képviselte a hótreál ellenpontot. A 6-os út bevezető szakaszának eg yik kereszteződésében állt ez a leszakadt kocsma. Koszos, zsíros törmelékmozaik borította a padlóját, a félhomályban hypo- és húg yszag terjeng ett, hat-nyolc asztal és pár fémkönyöklő várta az ivócimborákat. A mellbevág ó húg yszag ra eg yszerű mag yarázat szolg ált: a falak mentén eg y pisielvezető csatornát alakítottak ki, ami a szennyvízcsatornába csatlakozott. Azaz még vécére sem kellett kimenniük az ing errel küzdő bányászoknak: a társalg ásból ki sem szakadva a fal felé fordultak, előkapták a lompost, lepisálták a falat, felhúzták a sliccüket, és már nyúltak is a nag yfröccsükért. Eg y
időben Bräutig am is dolg ozott itt csaposként, de érthető módon nem sokáig bírta ezt a naturalista vadhajtást. Az ércbányászok az Uránváros környékére koncentrálódtak, szénbányász kollég áik jobban szét voltak szórva a városban. A mai eg yetemi klub, a PEK helyén mag asodott az ércesek eg yik munkásszállása, amire azért emlékszem, mert sokat jártunk focizni a közelben lévő Nag yjátszóra. Ha nag yobb meccset akartunk játszani, mindig ezt a pályát választottuk, mert itt komoly derbiket lehetett vívni a munkásszállós g yerekekkel. Eg y Betteg a becenevű cig ány g yerek volt a fővezérük, aki nag yon komolyan vette az összecsapásokat: minden eg yes alkalommal Fradi-mezbe öltözött, lábszárvédő, stoplis cipő, g ondosan oldalra fésült haj. Látszott rajta, hog y sokat focizott, de nem sok tehetség szorult szeg énybe, ritmusérzék híján csak hatalmasakat tudott rúg ni a labdába. Biztos álló nap azt g yakorolta. Ez a népes bányászközösség Pécs életének meg határozó réteg e volt évtizedeken át, öntudatosak és büszkék voltak, amire a rendszer minden alapot meg adott, hiszen az átlag fizetés többszörösét vihették haza. Édesapám műszaki vezetőként ötezer forintot keresett a Siklósi Építőipari Vállalatnál, ami akkoriban jó fizetésnek számított, de a bányászok meg keresték ennek a két-háromszorosát is. A rendszer érthető módon íg y próbálta ellensúlyozni azt az irracionális kockázatot, amit az embertelen munkakörülményekkel vállaltak a bányászok. Hivatalosan soha nem beszéltek róla, még is mindenki tudott a g yóg yíthatatlan beteg ek aránytalanul mag as számáról. A bányászok eg y része szembenézett ezzel a lehetőség g el, tudták, mit vállalnak, de sokan csak bíztak benne, hog y ők lesznek a kivételek. A rendszer az életükből elrabolt éveket fizette meg . Szántó haverom faterja ércbányász volt, tíz évig küzdött a tüdőrákkal, mielőtt meg halt volna. Azt mesélte, a brig ádjából ő volt az utolsó túlélő. A pártfunkcionáriusok természetesen tudtak a kockázati tényezőkről, ezért titkosan kezelték az orvosi adatokat is, nem közöltek felméréseket arról, mennyi eg y bányász várható élettartama, milyen típusú beteg ség ekben hunynak el stb. Jóval a rendszerváltozás után, a Magyar Narancsban olvastam, hog y a 80-as években eg y csehszlovák orvosi csoport készített a mag yar bányászokról eg y felmérést. Nekik köszönhetően rendelkezünk értékelhető adatokkal a pécsi bányászok korabeli eg észség üg yi helyzetéről. Az élet vég esség ét dacosan neg lig áló ércbányászokat leg alább meg élhetési g ondok nem g yötörték, amíg éltek, szórakozni vág ytak. A hajnalig nyitva tartó Olympia bárban léha művészekkel, arra tévedő Bereményikkel, Cseh Tamásokkal és alig álcázott kurtizánokkal múlatták az időt.
SEBESÜLT TÉRD NEVŰ PATAK (A VADNYUGAT INDÁN SZEMMEL) Talán a mi g enerációnk az utolsó, amelyiknek meg határozó indiánélményei voltak még g yerekkorában. Klasszikus, fiús-romantikus elvág yódást nevelg ettünk mag unkban Karl May és James Fenimore Cooper könyveinek, Gojko Mitic´ jug oszláv indiános és John Wayne westernfilmjeinek a hatására. Nevet választottunk mag unknak, törzset alapítottunk a barátainkkal, fog adalmakat tettünk, és ig yekeztünk minél több indián felszerelést beg yűjteni a játékhoz. A leg több fiú serdülőkorban átváltott Bruce Lee-filmekre és a távol-keleti harcművészetekre, amiknek akrobatikus fog ásait hang alámondásos VHS-filmekből ig yekeztek elsajátítani, de én valahog y benne rag adtam az indiántörténetben. Karl Maytól Az olajkirály volt az első könyv, amit az elejétől a vég éig elolvastam életemben. Akkor még nem tudtam, hog y a kiváló német író valójában soha nem járt a vadnyug aton, Buffalónál messzebb nem jutott, és korabeli források, térképek és élénk fantáziája seg ítség ével írta a reg ényeit. De ha tudtam volna, se zavart volna, annyira beleszerelmesedtem ebbe a világ ba. Utána szisztematikusan vég ig rág tam mag am az összes indiános könyvön (a Winnetousorozat nég y könyvén, majd A Medveölő fia, Az Ezüst-tó kincse, illetve J. F. Cooper Nagy indiánkönyv sorozatán, Vadölő, Bőrharisnya, Az utolsó mohikán stb.). Mikor abba az életkorba léptem, hog y már g yerekesnek kellett volna éreznem az indiánosdit, és kamaszos büszkeség g el valami új területet kellett volna kihasítanom mag amnak, épp az ellenkezője történt velem: elkezdett mélyebben érdekelni a vadnyug at témája, a reg ények valós történelmi háttere. Ekkor derültek ki számomra Karl May írói hiányosság ai. Reg ényeinek laikus aspektusa a közvetlen tapasztalat hiányából fakadt, ezért sem állt szinte sosem az indiánok oldalán. May azokból a forrásokból és beszámolókból merített, amiket a hódító ország alapítók írtak, akik saját tevékenység üket heroizálták, az indiánok nézőpontját eg yáltalán nem ismerte. Liselotte Welskopf-Henrich, aki az antik g örög és a nomád indián kultúra szerelmese és kutatója volt, viszont alaposan utánanézett a történelmi tényeknek, és ezekre alapozva próbálta bemutatni a vadnyug at meg hódításának történelmi hátterét. Winnetou sosem létezett, tárta fel, az ő fig uráját May találta ki, ellenben létezett eg y Geronimo nevű leg endás apacs főnök, akiről May már olvashatott. Geronimo korántsem volt olyan jóképű, mint ahog y Winnetout ábrázolták, ellenben ig azi, nyug hatatlan indián volt, aki számtalanszor átverte a mexikói és az amerikai
határőrség et. Ha az eg yik oldalon bajba került, mindig átszökött a másik oldalra. Az lett a veszte, hog y a két határőrség vég ül meg unta ezt a csiki-csuki játékot, összefog tak, és közös erővel elkapták Geronimót, aki cseppet sem dicsőség esen vég ezte: börtönben halt meg nyolcvanéves korában. Sajnos akkoriban nag yon kevés forráshoz lehetett hozzájutni az indiánok ellen folytatott területszerzési háborúkról. De eg y könyvet azért felkutattam, aminek két Kispál-dal is köszönhette a címét: ez A Vadnyugat története indián szemmel, melyet Dee Brown, eg y 2002-ben elhunyt amerikai történész írt. Ennek a könyvnek az eredeti címe eg yébként Burry My Heart at Wounded Knee, azaz „Temessétek el a szívem a Sebesült térdnél”. A 18. században a keleti parti indiánokat mészárolták le, vag y olvasztották be és asszimilálták, míg az 1840-es évektől kezdték el a belső területeket meg hódítani a telepesek, és nyúltak be eg yre mélyebben a szárazföldbe. A leg több történet szenvedő hősei a préri indiánok, dakoták, juták, csejenek és sziúk. Mag uk az indiánok számolnak be a csatákról, a mészárlásokról, a hazug ság okról, a be nem tartott szerződésekről. A könyv a fehér ember meg jelenésétől 1890-ig fog lalkozik az indián törzsek történetével, amikor is az utolsó szabad indián csapatot – akik sziúk voltak, és elmenekültek messzire, mert nem ízlett nekik a fehérek pudvás szalonnája és vírustenyészettel fertőzött takarója – kíméletlenül lemészárolták. Híres és szimbolikus ez a záróepizód: a sziú törzs maradéka, százötven-kétszáz indián, köztük mindössze húsz-harminc férfi, vég ső elkeseredésében útra kelt Nag yanyó ország a, azaz Kanada felé. Meg próbáltak átkelni a határon, de a fehér csapatok utolérték és meg tizedelték őket, férfiakat, nőket, g yerekeket veg yesen, majd a maradékot visszaterelték a rezervátumba. Ez volt az utolsó nag y lázadás a fehér ember hatalma ellen. Számomra azért fontos ez, mert eg y szimbolikus, g yakorlatilag esély nélküli harc volt, amely meg határozó élménye lett az életemnek. Amikor a túlélők átmentek a rezervátum kapuján, fenyőág akból ez volt kirakva rá: Boldogságot a földön a jóakaratú embereknek! Éppen karácsony volt. Lehet eg y fokkal jobbnak tekinteni, mint az auschwitzi lág er kapuján az „Arbeit macht frei”-t, de valójában az indiánok ellen folytatott harc a nyug ati civilizáció leg nag yobb holokausztja volt. Brown könyve óriási hatást g yakorolt az amerikai identitásra és történelemszemléletre, utána teljesen másképp kezdtek tekinteni a vadnyug at korántsem dicsőség es történetére. Ahog y említettem, ez az olvasmányélmény két Kispál-dalban is meg jelenik, az eg yik – értelemszerűen – A Vadnyugat története indián szemmel, ami az első albumon hallható, s a címén kívül nehéz indián motívumokat felfedezni benne, míg a másik az Egy az egybe a capella dal, ami a Sika, kasza, léc című lemezre került rá: Fehéreket forgatok meg,
A földön kiterítve fekszenek, Én a tőröm keresem. Bár nem kenyerem a dicsekvés, De hát megint győztem, És a gyerekkor amíg tartott, Winettouként begyűjtöttem Sok-sok, igen sok szőke skalpot. És Szilaj Ló és Vörös Felhő, Tehát sziú is voltam néha, Meg Ülő Bika az tényleg győzött, Bár elég régen még a Sebesült Térd nevű patak Jut eszembe nekem így most. Ott meghaltunk mi is páran, De főleg az volt igen kínos, Hogy amikor eltemettek, A rám került súlyos földtől Nem láttam, hogy az élet szép, És azóta ott lenn pörköl Valami pokol, de így most A tőröm hogyha meglenne, Azzal kivágnám én magam, S nem pörkölődnék tovább benne, S elindulnék nagy szellemként Rendet rakni a világba’. Ahol baj van, Robin Hoodként Lőnék én minden irányba, Ahol meg jó, ott kiskabát Lennék egy milliomos fián, Vagy Télapó, hogyha lehet, Télapó halott indián. Az indiánok által Sebesült térdnek nevezett pataknál történt az említett mészárlás, onnan hozták vissza az életben maradt indiánokat. Amikor meg halt az utolsó harci főnök, Szilaj Ló (Crazy Horse), a szívét a patakparton temették el, erre utal Brown könyvének címe. Még eg y
szép verssort is idéz a könyvben: „Sziklás folyómnak partja csobban, szívem temesd el ott”. Ezzel a szomorú történettel g yakorlatilag vég et ért az indiánok füg g etlenség i harca, és eg yben szabadság a is, innentől kezdve Észak-Amerikában nem fordultak elő indián villong ások. A Sebesült térdnél a vadnyug at ért a vég ére. Ezt meg előzően is olvastam történelmi könyveket, de miután a leg több esetben volt mag yar vag y orosz aspektusa a történéseknek, íg y az író g ondosan a kommunisták szemszög éből vizsg álta a történelem adott szeletét. Dee Brown könyvét valószínűleg azért hag yták kiadni a korabeli cenzorok, mert abban eg y elnyomó, kapitalistává formálódó civilizáció érkezik eg y g yakorlatilag a paleolitikumban élő néphez, s ig ázza le civilizált felsőbbség e tudatában. Ez a nézőpont meg felelt a kommunista világ felfog ásnak, élethűen illusztrálta a másik világ rend kizsákmányoló tevékenység ét. A nyomorult indiánok valójában eg y kulturális sokk áldozatai lettek. Eg y tiszta g esztusrendszerrel élő, természetközeli nép, amely nem tudott mit kezdeni eg y indokolatlan és váratlan támadással, mert nem ismerte olyasfajta mértékét az árulásnak, az ármánykodásnak és a szószeg ésnek, amivel a fehérekkel folytatott meg állapodásaik során szembesült. A sok-sok fehérekkel meg kötött szerződés csak rájuk volt érvényes, mert hiába tartották be a saját részüket, a fehérek semmibe vették a saját kötelezettség eiket. Hiába írta alá az amerikai elnök a meg állapodást, soha semmit nem tartottak be. Eg yszerűen nem tekintették őket teljes értékű embereknek, íg y a velük kötött szerződéseknek sem tulajdonítottak különösebb jelentőség et. A fehérek nem akarták meg ismerni vag y meg érteni az indiánokat, eszükbe se jutott, hog y az ő kultúrájuk is komoly értékekkel bírhat, csak a hasznot nézték, ami az indiánok eltűnésével jár. Még ma is felhúzom mag am, ha erről beszélek. Mindezekből azt a következtetést vontam le – ilyenekből lesznek később a jó konzervatívok! –, hog y rég en minden sokkal jobb volt, s vannak olyan társadalmi normák, amiket a ma társadalma eg yszerűen nem képes betartani. Fontos tanulság ként szűrtem le, hog y az én hőseim az indiánok, nem pedig a telepesek, és olvasóként erős visszavág yódást éreztem a fehérek meg jelenése előtti korszakba. Cseh Tamással eg y közös koncert után beszélg ettünk erről, felfig yelt az Egy az egybe szöveg ére, és meg dicsért, mennyi mindent tudok az indiánok történetéről. Ők a barátaival nag yon kiművelték mag ukat, felnőtt fejjel nyomták az indiánosdit szinte életformaszerűen a Bakonyban. Én túlság osan cinikus vag yok ahhoz, hog y bevessem mag am a reng eteg be eg y sátorral, és ott éljek hetekig , szárított húst rág csáljak, és a tűz mellett indián dalokat énekeljek, de maximálisan el tudom fog adni, ha ez valakit beszippant. A jelentől való elvonulás, eg y izg almas kultúrában történő elmélyüléssel párosulva sok örömöt adhat. Félreértés ne essék, nem csak elméleti síkon voltam indián, titokban könyveket olvasg atva és képzeletemben szilaj lovon vág tatva a kopár prérin. Barátaimmal nag yon sokáig játszottunk
indiánost, sőt durván katonáztunk is. Rendesen meg fertőztem őket, s lelkesedésemnek köszönhetően még tizenhét-tizennyolc éves korunkban is összeg yűltünk csatázni. Akkor már persze ritkábban, mert a csajok és a zene masszívan beug rott az első két helyre, de ha belevág tunk, akkor eg ész napos prog ramot csináltunk belőle. Leg inkább a számítóg épes játékokhoz lehetne hasonlítani azt a stratég iai csatát, amit mi játék katonákkal játszottunk. Felállítottuk a csapatainkat eg y tág as nappaliban, meg neveztük az ellenfél támadandó hadtestét, kiság yúkkal lőttünk műanyag minilövedékeket, amiket bonyolult eljárással mag unk állítottunk elő. Hosszú ütközeteket rendeztünk, komoly szabályokkal és rendszeresen felláng oló vitákkal. Még tizennyolc évesen is össze tudtunk veszni azon, hog y a lövedékünk hatósug ara elérte-e az ellenség es g yalog ság első sorát, íg y az a sor halottnak tekintendő-e vag y sem. Jó pár évvel korábban pedig állandóan bunkert építettünk, mert a g yerekek sohasem ott vannak, ahol laknak, hanem valahol eg észen máshol. Az indiánok elrejtőzve élnek, sok titok veszi körül őket, nehéz őket meg találni, ez hozzátartozik az indián lét lényeg éhez. Mi is eg y saját, nekünk tetsző világ ot próbáltunk teremteni mag unknak. Az indiános élmények vezettek rá a film és a reg ény közötti alapvető különbség re: a Winettou-filmben döbbenten láttam, hog y Old Shatterhand szakállas, miközben szerintem eg yáltalán nem az volt, úg yhog y ez az oda nem illő szakáll teljesen sokkolt. Én reng eteg et olvastam g yerekkoromban. Miután meg tanultam olvasni, faltam a könyveket. Ez a mániákus olvasás úg y 14-15 éves koromig tartott, akkor eg yszer csak úg y éreztem, elfog ytak azok a könyvek, amik érdekelnek, de kis meg torpanás után találtam felfedezésre váró új területeket. Képes voltam hajnalban felkelni, ha éppen eg y jó könyv közepén tartottam, csak hog y jusson időm tovább olvasni suli előtt. Rejtő Jenő könyveit rendszeresen íg y olvastam, reg g el 5-kor felkeltem, 7-ig olvastam, aztán irány a suli vag y az uszoda, de azért mag ammal vittem, hátha lesz még rá pár percem valahol. A saját g enerációmban sok olvasó embert ismerek, cseppet sem számít kuriózumnak az olvasás, de a g yerekeimében eg yetlen olyan arcot sem látok, aki rendszeresen olvasna. Nem g enerációs nyavalyg ásnak szánom ezt, eg yszerűen kíváncsian fig yelem, milyen hatással lesz ez a kulturális átalakulás az emberiség fantáziájára. Jim Morrison azt mondta, a tévé meg ölte Amerika képzeletét. Mit szólna vajon az internethez?
JUTKA ÁTÚSZOTT A FOLYÓN Felsőben kikoptam a vezérbikaszerepből. Vag y a bika kopott ki belőlem, nem tudom. Tízéves kor fölött már nem volt olyan menő bunyózni és a többieket irányítani. Mindenki elkezdett a saját feje után menni, és tojt a többiekre. Én ug yaníg y voltam ezzel, bár nálam a karakterváltásba nag yban belejátszott a versenyszerű úszás, ami mellett időm sem volt részt venni a különböző iskolai rendezvényeken, ami alapkövetelmény eg y ig azi vezérbikánál. A sport mindig is fontos szerepet játszott a családunkban, a szüleink kapacitáltak minket a rendszeres mozg ásra, bár nem hiszem, hog y különösebb kapacitálásra szorultunk volna, a bátyámmal állandóan sportoltunk, ha volt eg y kis szabadidőnk. Először, ahog y minden srác, én is focista akartam lenni: eg y tehetség kutatón beválog attak a helyi sztárcsapatba, a PMFC-be. Őszintén szólva, fog almam sincs, miért szúrtak ki, elég közepesen fociztam, a Nag yjátszón az első körben soha nem választottak eng em a fiúk. Talán a kiismerhetetlen mozg ásom fog ta meg őket: csodálatos, hosszú x-lábaim voltak, amik nag yon laza bokákban vég ződtek, ezért kiismerhetetlenül cseleztem, g yakran beszúrtam olykor még a mag am számára is váratlan dolg okat. Van ennek a kamaszkori focizásnak eg y szomorú oldala is, hiszen amikor az ember öreg korában nekidurálja mag át és elmeg y a haverokkal focizni, fejben még meg van a mozdulat, ahog y kipöcköli a labdát, elhúzza a bamba védő mellett és meg csinálja a cselt, amíg a leveg őt kaszálja a másik lába, s ez a kaszálás mérhetetlen boldog ság érzetet tud okozni – csak a teste már nem tudja vég hezvinni a mozdulatsort. Ilyenkor kell g yorsan leülni eg y kicsit a padra, cserét kérek, Jocikám, s eg y vig aszfröccsöt keríteni. Tehát kiválasztott a nag y PMSC, ahol Katzirz és Dárdai nevelkedtek, de nem rag adtam ott. Nag yon nem jött be a társaság , ig azi tufferekkel kellett eg yütt játszanom, nem bírtam őket cérnával. Inkább három osztálytársammal elmentem úszni, akik közben elkezdtek járni, ami viszont eg yből meg tetszett. Ötödik elején kezdtem, ami relatív későnek számított, de eg ész jól felhoztam mag am. A meg yei bajnokság okon szinte mindig második-harmadik lettem, noha csak a saját eg yesületemben leg alább három g yerek jobb volt nálam a korosztályomban, de a versenyeken meg táltosodtam. Ússz, Lovi, ússz! A bátyám sokkal tehetség esebbnek bizonyult nálam, pedig két évvel utánam kezdett el úszni, eg y év múltán még is mindenben meg vert. Iszonyú jó adottság ai voltak a sportokhoz, tök jól triatlonozott, de a versenyzést valahog y sose vette komolyan. Makacsnak makacs típus, sőt bizonyos meg szállottság is van benne, de valahog y még sem képes az energ iáit eg y célnak alárendelni. Vag y csak a verseng és nem hozza lázba. Én sokkal állhatatosabb vag yok abban az értelemben, hog y ha kitűzök eg y célt mag am elé, akkor a
vég sőkig ki tudok tartani. Ötödiktől nyolcadik vég éig úsztam, az utolsó években már heti tíz-tizenkét edzésem volt, suli előtt eg y, suli után eg y, nem sok mindenre jutott időm mellette. Nag yon komolyan nyomtam, de vég ül ért eg y meg határozó élmény, ami eltántorított az uszodák világ ától. Eg yik szabad hétvég émen, mikor vég re nem volt verseny, s fújhattam eg yet, elmentem a nég yis haverjaimmal lóg ni. Mikor körülnéztem a társaság ban, s belehallg attam az aktuális sztorikba, úg y éreztem, mintha a világ elhúzott volna mellettem: mindenki csajozott, bulikba, koncertekre járt, többen elkezdtek motorozni, zenélni, őrületes nyári tervekről meséltek, mikor hova utaznak, és hog y fog ják ott az összes környékbeli csajt tetőtől talpig letapizni. Mindenki tele volt jobbnál jobb történetekkel, én meg szánalmasan csak az úszásról tudtam mesélni, amit eg y idő után már én is baromira untam. Mintha eg y vödör jeg es vizet öntöttek volna a nyakamba. Hú, basszus, meg éri ez nekem, hog y ennyi mindenről lemaradjak? Ráadásul az akkori edzőm, Módos Laci bácsi átment a könnyűbúvárokhoz, s ez a váltás felpörg ette az eseményeket. Nem könnyű eg yik napról a másikra otthag yni valamit, amibe sok év munkát tettél. Az átmenetet vég ül eg y beteg ség hidalta át: eg y komolyabb influenza miatt pár hétre kiestem az edzésből, s amikor meg g yóg yultam, követtem Laci bácsit, hozzá mentem le edzésre a búvárokhoz. Ha ő nem meg y el, biztos maradtam volna, ráadásul kezdett elég komollyá válni a dolog , át akartak tenni a leg erősebb csoportba, ahol már felnőtt versenyzőkkel közösen kellett volna edzenem. Tizennég y éves fejjel rájöttem, köszönöm szépen, de ezt nem kérem. Átmentem búvárkodni, ott csak heti két edzés volt, s bőven jutott mellette időm másra. A búvárkodás eg ész pontosan tájékozódási búvárúszás volt, ami borzasztó hülyén hang zik, belátom. Nem csak hülyén hang zik, az is volt. Medencében edzettünk, és tóban versenyeztünk. Arra a hétköznapinak mondható élethelyzetre próbált felkészíteni ez a sport, hog y mit teg yünk, ha eltévednénk eg y tó mélyén. Ilyesfajta apró malőr g yakorta elő szokott fordulni az emberrel, s ha nem g yakorlott búvárúszó, bizony könnyen kétség beesik. Kábé olyan hasznos tudást adott, mintha curling - vag y dartsedzésre jártam volna. Mondjuk, ez nem ig az, eg y komolyabb dartsmúlt jól jött volna pár kocsmai „ki a faszább leg ény” összecsapásban. Úg y néz ki eg y tájékozódási búvárúszóverseny, hog y eg y meg határozott alakot, pl. csillag alakot raknak ki bójákból a vízben. Kapsz eg y kompaszt, eg y tájolószerűség et, amit a palackodra rög zítenek. Ezt a palackot fog od elöl jó erősen, miközben a lábadon eg y nag y úszólapát lifeg . Ezeket mag unk csináltuk, mert nem lehetett boltban kapni ilyen spéci uszonyokat. Vettünk eg y sima búváruszonyt, szétvág tuk, arra fölheg esztettünk leréteg ezett üveg szálas plexilemezeket, és az íg y meg buherált eg y méter széles búváruszonnyal úg y tudtunk suhanni a víz alatt, mint az állat. Mint a hidra. Hosszú ideig uszonnyal delfinezni elég kemény meló, a vég ére úg y besavasodnak a combizmaid, hog y eg y keményebb edzés után minden lépés fájdalmas a
szárazföldön. Tehát a kezedben a palack, amin elöl van a kompasz, aminek a seg ítség ével próbálsz tájékozódni, és közvetlenül a vízbe szállás előtt a kezedbe nyomnak eg y térképet. A rajtra becsobbansz a vízbe, és a víz alatt szép sorban meg keresed a bójákat a térkép alapján. Ha közben feljössz, kiestél, ciao rag azzo. Siklasz a víz alatt, meg keresed a csillag pontokat, amik felett eg y csávó ül csónakban, aki rög zíti, hog y feladat teljesítve, s amikor az utolsó után beérsz, meg áll az óra. Ritka hülye sport. Mint a vízi jég korong : búvárruha és uszony van rajtuk is, meg némi nehezék, amely lenn tartja őket, s a medence alján víg an pöckölg etik azt a kis korong ot. Kell hozzá eg y személyiség típus, az biztos. Az én tájékozódásibúvár-karrierem sem tartott sokáig . Arra jó volt, hog y szép lassan visszavezetett az uszoda zárt közeg éből a napsütötte, csajoktól hemzseg ő világ ba. Noha hét közben állandóan az uszodában voltam, kora reg g el és suli után, hétvég ente próbáltam behozni a többieket csajozásban. Sokkal kevesebb időm volt, mint a többieknek, ezért a hatékonyság ra fektettem a hang súlyt, nem volt időm sehova sem vezető C vág ányok mellett bíbelődni. Ig azi hazardőr, „te aztán tudsz veszélyesen élni, barátom”-g esztussal nyitottam, hiszen az első csajom az általános iskolai osztályfőnököm lánya volt. Iszonyúakat smároltunk a parkban, az eg yütt töltött idő leg alább fele alatt csak az orrunkon át léleg eztünk. Jól jött meg felelő edzettség i állapotom, lenyűg öző vitálkapacitási mutatókkal bírtam, ami a lányt sem hag yta hideg en. Szeg ény osztályfőnököm próbált úg y tenni, mintha mit sem tudna a mi kis liezonunkról, de nehéz elképzelni, hog y ne vette volna észre. Szemben laktunk, tuti látott minket eg yütt párszor. Biztos arra g ondolt, csinálják csak, g yorsabban vég et ér, ha nem állítunk eléjük akadályokat. Eg y tapasztalt, érzékeny tanár sokat tud a kamaszkapcsolatok múlandóság áról. Szerelmes nem voltam a lányába, szerintem ő sem belém, a csókolózási technikánkat csiszoltuk eg ymáson, úg yhog y pár hét után, mikorra alaposan feltérképeztük a másik szájában meg búvó lehetőség eket, hag ytuk kihunyni a láng ot. Viszont felfedeztem, mekkora előnnyel jár, ha a közelben lakik a szívem választottja, hiszen ekkor a kötelező hazakísérés után nem kell éjszaka a város másik vég éből hazabumlizni. Ennek szellemében becsülettel learattam az utcánkat, szisztematikusan haladtam házról házra: mi a nég yben laktunk, a hatban lakott az osztályfőnök lánya, utána rárepültem a kis vörös Évire a nyolcból, majd a tizenkettőben kötöttem ki Andinál. A tízes házat hanyag ul kihag ytam. A g yakorlatban szerzett élmények hatására felbátorodtam, rég óta nézeg ettem eg y másik lányt az osztályunkból, s még ballag ás előtt tudtára adtam iránta táplált érzéseimet. Nem hirtelen felláng olás volt, finom kúszónövényként jó ideje burjánzott bennem ez a szenvedély. Zsuzsának hívták, össze is jöttünk eg y kicsit a suli vég én, tovább finomítottam a technikámat, de aztán rájöttem, túl fiatal vag yok még a testiség hez. S különben is, minek taszítanám el
mag amtól a rajokban közeledő g imis csajokat. Az uránvárosi Komarov Gimnáziumban tanultam tovább, amit a világ első halálos balesetet szenvedett űrhajósáról neveztek el (visszatérés közben nem nyílt ki a Szojuz–1 lassulását szolg áló ejtőernyő, ez okozta Vlag yimir Komarov ezredes vesztét). Ma Babits Mihály nevét viseli, a rendszerváltozást sehol nem élték túl a szovjet űrkutatás hősi halottai. A Komarov közepes erősség ű sulinak számított Pécsett, kaptunk néhány keményvonalas pártkáder tanárt, különösen a történelem-tanárnő sziklaszilárd balos szemlélete volt mellbevág ó, de jól elvoltunk a haverjaimmal, nem piszkáltak minket az átlag osnál többet, cserében mi is tolerálható szintet hoztunk hülyeség ben. Az ofő lányával eg yébként nem vesztettük eg ymást szem elől, amikor két évvel később átjött a mi g iminkbe, az évet indító mezőg azdaság imunka-táborban eg y hosszú nap vég én sikerült még eg yszer összeg abalyodnunk. Két üveg valódi veg yes pálinkát vett az összedobott pénzünkből eg y helyi erő, és becsempészte nekünk a műszak vég én. Jó pár feles után váratlanul eg ymás karjaiban találtuk mag unkat, s újrahevültünk a pillanat mámorító hatása alatt. Sajnos ezúttal csúnya vég et ért a felláng olás. Elmélyült csókolózásunkat a váratlanul benyitó Meliorisz tanár úr szakította félbe, mire én a meg lepetés hatására lehánytam a rendet felüg yelő pedag óg ust. Valahog y rosszul lettem smárolás közben – hol volt már ekkor a stramm fizikai kondícióm –, az oxig énhiány és a pálinka felkavarta a g yomrom, s mikor hirtelen ránk szólt, hog y ezt azonnal fejezzük be, már csak rábólintani tudtam kérésére, s a bólintás eg yenes folytatásaként kidobtam a taccsot. Telibe a nadrág jára. Lenézett, szó nélkül meg fordult és kiment. Pár perc múlva visszatért, láthatóan úg y-ahog y letisztog atta közben a ruháját, hatalmas vízfoltok virítottak a hányásom helyén. Körbeadott eg y papírlapot a fiúk hálójában, s fojtott hang on csak annyit mondott: „Írják fel mag ukat azok, akik fog yasztottak alkoholt.” Ekkor küldtem fel az utolsó dzsuvát a torkomból, kiköptem, s odaintettem: „Srácok, eng em le ne hag yjatok.”
A TÉVÉBEN NÉZED A SZAXOFONOST A zene iránti érdeklődés, hála az Apostol zenekar bányásznapi koncertjének, tartósnak bizonyult. Az orig ó a Beatles lett, leg többször az ő lemezeiket hallg attuk a bátyámmal, a g ombafejűek képe került ki először a szobánk falára. A kamaszévek során a különböző zenei divathullámok jöttek-mentek, de a Beatles rendíthetetlen alapvetés maradt a számunkra. Ha valamelyik haverunk olyan lemezt kapott, a Revolvert vag y a Rubber Soult, ami nekünk nem volt meg , akkor átrohantunk eg y kazettás mag nóval és addig üg yeskedtünk a kábelekkel, míg sikerült valahog y felvenni mag unknak, s utána alaposan kitárg yaltuk az eg yes dalokat. Akármilyen énekes vag y zenekar hozott minket később lázba, nem tag adtuk meg miatta Johnt, Pault, Georg e-ot és Ring ót. Az innentől kezdve menetrendszerűen érkező rajong ási hullámaim első tárg ya, úg y tizeneg y éves korom táján, a Queen eg yüttes lett. Néhány évig faltam az összes lemezüket, főhelyre került a képük a szobám falán, de a The Game című albumuk már csalódást okozott, utána hűtlen lettem Mercuryékhoz. Pedig addig ra az összes Queen dalt hibátlanul le tudtam g itározni házi készítésű hang szeremen. Kezdetben a bátyám horg ászbotjain g itároztam, de ő nem nézte jó szemmel g itáros énem korai felláng olásait, a Bicycle Race beindulós vég e mindig bunyóba torkollt. Eg y lakásfelújítás után viszont sok különböző méretű léc és parketta maradt a lakásban. A vékonyakból szög eltem eg y hosszabb csíkot, ezt lett a g itárom nyaka, a parkettadarabokat pedig összepasszintottam, és meg formáztam a g itártestet. A nyakat rárag asztottam és rászög eltem a fura, tég lalap alakú testre, majd a bátyám harcsázó damiljai közül ráfeszítettem hármat. Tisztára úg y nézett ki, mint Bo Didley szög letes g itárja. Esküszöm, még szólt is valahog y. Ma nag yképűen nyitott hang olású g itárnak nevezném első hang szerem. A barátaimhoz hasonlóan én is meg hoztam a korszak elkerülhetetlen vag y-vag y döntéseit, amelyeken sokszor barátság ok álltak vag y buktak. Az én válaszaim időrendi sorrendben a következők voltak: Beatles (nem Rolling Stones), ABBA (nem Boney M), Piramis (nem Omeg a). Később a Hobo-, a Beatrice- és az Edda-képek már békésen meg fértek eg ymás mellett az ág yam felett. A dig ó vag y csöves kérdésre tizenhárom évesen formálisan a csöves választ adtam. Nem álldog áltam aluljárókban – mondjuk, Pécsett ezt nem is lett volna eg yszerű kivitelezni –, nem lóg tam a suliból és nem piáltam, de szűk farmernadrág ot, tornacipőt és pólót hordtam. Ekkor jutottam el életem első ig azi koncertjére: a Hobo Blues Band játszott Pécsett, nem sokkal a Kopaszkutya bemutatása után. Akkora hatással volt ránk a film és a koncert, hog y a 7. osztályos
jelmezbálon Hobo Blues Bandnek öltöztünk be a barátaimmal: Héra Gábor felkötötte az eg yik lábszárát spárg ával a combjához, íg y alakította Billt, míg Földes Hobo természetesen én lettem. A Rolling Stones Bluest playbackeltük el nag y átéléssel, de a zsűri nem honorálta kitűnő színpadi mozg ásunkat. Kleopátra nyert, Pinocchio és a Tenkes kapitánya előtt. Ebből is pontosan látható, hog y a kontraszelekció meleg ág ya volt a korabeli iskolarendszer. Pár héttel később a Beatrice Szentlőrincen játszott, és kikönyörög tük szüleinktől, hog y eleng edjenek. Feróék elképesztően keményen nyomták, letérdeltették a teljes közönség et, térden álltunk több százan, ahog y kell, és ott a porban térdelve meg értettük, mit jelent csövesnek lenni. Hazafelé kivert, nag yvárosi farkasoknak éreztük mag unkat, vonítottunk a buszvég állomáson, míg ránk nem szóltak, hog y ezt azonnal fejezzük be és takarodjunk haza. Sajnos a Beatrice g yorsan feloszlott, jobb híján szép lassan mindenki eddás lett körülöttem. Nekem is nag yon tetszett az első lemez, de ismertem már mag am és túlhallg atási hajlamomat, ezért szig orú fog adalmat tettem: naponta csak eg yszer hallg athatom meg az Edda-lemezt, nehog y g yorsan telítődjek vele. Most íg y visszag ondolva, tök fura és érthetetlen, de betartottam. Hülye dolg aim voltak, nem vitás. Mikor suli vag y edzés után hazamentem, rituálisan felraktam a bakelitet, s vég ig hallg attam a Minden sarkon álltam mártól az Álmodtam egy világotig . Ezzel a szerzetesi mag atartással nyertem pár hónapot Pataky Attila és jómag am számára. Tizennég y évesen felhag ytam az eddázással, ez nem Slamón vag y Atison múlt, akkoriban ilyen szakítószilárdság jellemezte zenei érdeklődésünket. Elballag tunk, nag yok lettünk, az ember tizennég y évesen komolyan veszi a korszakhatárokat, mag ára is elkezd másképp nézni. A középiskolában a hippikorszak vette kezdetét, amely sokkal tartósabbnak bizonyuló érdeklődéssel, folyamatos zenei bővüléssel vonult vég ig a következő nég y évemen. Jött a Doors, Jimmy Hendrix, Janis Joplin, a Jefferson Airplane, az MC5, a Woodstock koncertlemez, s továbbra is sokat hallg attam letisztult vokális zenéket: a Simon and Garfunkel mellé meg jelent az Everly Brothers, a Birds, amelyben a későbbi Stones-tag , Ronnie Wood is játszott, valamint a Crosby, Stills, Nash and Young . Tizennég y évesen elérkezettnek láttam az időt az első zenekar meg alapítására. A környékbeli nég yis haverjaim, Héra Gábor és Pista, Boci, Koch Tomi és a bátyám voltak benne. Eg yütt fociztunk, evidens volt, hog y a zenekart is eg yütt csináljuk. Koch Tomi, alias Kukac már az elején se járt le a próbákra, a bátyámmal pedig még akkor is rendszeresen összeverekedtünk, úg yhog y aztán ő is elmaradt. Nem csak a verekedések miatt, időközben Mohácsra került középiskolába, íg y ha akart volna, sem lehetett stabil alapember. Komolyan vettük a feladatot, először leültünk és alaposan meg beszéltük, ki mit fog csinálni a bandában, majd a szerepeknek meg felelően nekiálltunk számokat g yártani.
Mag amra természetesen a g itáros-énekes szerepét osztottam. A kezdeti bandából vég ül eg yedül Boci (Bog lári Gábor), a leg jobb g yerekkori barátom maradt a zenekar tag ja, akivel hároméves korunk óta ismertük eg ymást, a többiek személye g yakran változott. A zenei elképzeléseink árnyaltság át jól kifejező Piros Ló nevet adtuk a bandánknak, s a névadás szellemében pirosra festettük az ajtót a pincében, ahol próbáltunk. A Pollack Mihály utca másik nég yemeletes paneljában volt ez a sötét helyiség a lépcsőház alatt, amit senki nem használt, itt alakítottuk ki a bázisunk. Először arra használtuk, hog y foci után itt g yülekeztünk, nag y bátran meg ittunk pár sört, szexképeket raktunk a falra, dumáltunk, bandáztunk, csajokat hívtunk le. Mint eg y zárt klub, úg y működött, lejártunk mindennap, még a takarítását is beosztottuk mag unk között. Mikor kitaláltuk a zenekarosdit, leg alább a próbateremmel nem volt g ondunk. Véresen komolyan g ondoltam a zenekar-alapítást, nem éreztem hátráltató tényezőnek a g itártudás hiányát. (A hang szerek más lapra tartoznak, azokról később mesélek.) Soha nem tanultam g itározni, nem jártam g itárórákra a kerületi művházba vag y kiöreg edett bárzenészek lakására. Autodidakta módon fog tam a dolog hoz, bár erről a szóról nyilván nem is hallottam akkoriban. Mint minden komoly ambíciókkal bíró önjelölt g itáros, elmentem a könyvesboltba, vettem eg y tabulatúrakönyvet, amiben le voltak rajzolva az akkordok. A képeken az is be volt jelölve, hova kell tenni az ujjakat a g itár nyakán. Melyik húr, melyik állás. Meg próbáltam odatenni, ha nem ment, a másik kezemmel eg yesével emeltem a meg felelő helyekre az ujjaim, lenyomtam a húrokat, s a másik kezemmel meg peng ettem a g itárt. Eleinte zörg ött, hörg ött a hang szer a kezem alatt, sehog y se akart olyan hang okat kiadni, mint ha Mark Knopfler játszana rajta, de nem adtam fel, próbálkoztam tovább becsülettel. Tömpe ujjaimat csikorog va g yötörtem át eg yik akkordból a másikba. Pár nap után eg ész tisztán sikerült meg szólaltatni eg y-eg y akkordot. Az ujjaim alól kiröppenő minden új összhang zatnak úg y örültem, mint erdőben a kölyökkutya a lepisilhető fák vég telen reng eteg ének. A fejemben dudolásztam híres dalokat, és hosszasan keresg éltem az akkordjaikat. Néha kottát is találtam eg yes dalokhoz, bár a szocialista zeneműkiadás elég szeg ényesnek volt mondható e téren. A kottákban leg többször a szöveg fölé kottázták az akkordokat is. Na, ezeket inkább nem bolyg attam, fog almam nem volt a kottáról, az énekkaros pályafutásom is a szolfézson bukott el, de mivel ismertem a dalt, nem is kellett meg értenem. Viszont meg tanultam belőlük az eg yes akkordok neveit: G-dúr, D7, C-dúr, és mivel ez eg y klasszikus 1-4-5 kör (ezt persze akkor nem tudtam), ami a vég telen lehetőség ek tárháza, leg alább három számot eg yből összedobtam belőle. Persze kicsit variáltam, cserélg ettem az akkordokat, ritmikában viszont nem kockáztattam. Csak eg yet tudtam eleinte, a mindent vivő 2-4-re állt rá a kezem, ösztönösen ezt hozza minden mag yar g itáros.
Néhány éve meg találtam eg y g yerekkori füzetemet, amiben leírtam, milyen zenét szeretnék csinálni. Nem voltam a naplóírás bajnoka, csak jelzőket írtam az általam elképzelt zenére: Lebeg ő – Éteri – Finom – Ravasz. Láthatóan nem a metál vonzott. Jókat lehet röhög ni az első számainkon, eg y-kettőt még ma is tudok. Némi kérlelés és bor hatására üdvözült arccal szoktam eljátszani ezeket barátaim leg nag yobb örömére. Mikor már leg alább tíz akkordot tudtunk Bocival, s feltárult előttünk a zene vég telen univerzuma, felhorg adt bennünk a tudatos dalnok, és elkezdtünk dalciklusokat írni. Vivaldi nyomán haladva minden évszakról írtunk három dalt. Amikor már húsz akkordot tudtunk, szűknek éreztük a dalciklust, s az eg yetlen képesség einkhez mérhető feladatnak a rockopera tűnt. Nem a fióknak ír az ember rockoperát, értő közönség re vág ytunk, amely képes felismerni művünk korszakalkotó jelentőség ét. Gátlás nem feszélyezett minket, az első adódó alkalommal előadtuk nyolc-tíz perces rockoperánkat a g imnáziumban, és óriási sikert arattunk. Mag yartanárom az előadás után elg ondolkozó arccal csak annyit mondott: „A középkori misztériumjáték talán pontosabb műfaji meg jelölés lett volna.” Annyiban ig aza volt Éva néninek, hog y ősi motívumokhoz nyúltunk dalművünkben: az Ördög és a Gyilkos kötött alkut történetünkben, s a mindkettőjük által vág yott g yönyörű lányt sajátos módon osztották el. Az Ördög é lett a lelke, a Gyilkosé a teste. A Gyilkos először abuzálta, majd meg ölte a lányt, de a lány annyira éterien tiszta volt, hog y a lelke a mennybe szállt még azon az éjszakán. Az Ördög átverve érezte mag át, és csalódottság ában a Gyilkost vitte mag ával a pokolba. Nag y szerencsénkre fennmaradt veretes szöveg ünk: Egy este, baljós estelen, az Ördög és a Gyilkos alkut kötött, még denevérek sem szálltak nesztelen, csillag sem égett a fejük fölött… Ekkor már Paul Simon-számokat játszottam és klasszikus countrykat, íg y csodás, tiszta, teli akkordokat zeng ettünk a szöveg ünk alá. Komoly iparosok voltunk, nem csaptuk össze a melót, rendes párbeszédes formába öntöttük a rockoperánkat: Állj, leány! Az enyém vagy, a szíved add nekem, hajnal bíbor réten hemperegj velem – énekelte a Gyilkos. És erre válaszolt a lány: Szilvakék hegyeken, piros fény nevet,
gonosz szemű gyilkos, mi dolgom veled? Hihetetlenül jól szórakoztunk a szöveg en, sajnos képtelenek voltunk fapofával előadni. Misztérium ide vag y oda, szívbe markoló történetünkön szétröhög ték mag ukat osztálytársaink. Ekkoriban született első saját slág erünk is, a Mellőzéstől felhizlalt uborkák című hamisítatlan serdülőkori szerzemény: Mellőzéstől felhizlalt uborkák, meredő vágyak a sötétben, spriccelve ébred az ösztön, nedvedző pizsamák a széken. Eddig re komoly ismertség re tettünk szert, próbáinkra bátrabb lány osztálytársaink is elkezdtek lejárni, és leplezetlenül csodáltak minket. A dalszöveg re nem mertek semmit mondani, jobbnak látták nem bolyg atni a mélystruktúrát. A rockoperát előadó banda már nem a Piros Ló volt, mert addig ra csak ketten maradtunk benne a Bocival, hanem a g imnáziumi zenekarom, amiben eg y osztálytársammal írtunk dalokat. A két zenekar sokáig párhuzamosan létezett. De amikor Hodosán Imre szerzőtársamat, aki később a helyi Royal Dixieland Band basszusg itárosa lett, kirúg ták a g imiből, akkor sajnos ez a g imnáziumi szál elhalt. Pedig olyan briliáns dalaink voltak, mint a meg fordított Korál-dal. Az ötletet – kitől mástól – John Lennontól vettem, aki Beethoven Holdfény szonátájának az akkordjait fordított sorrendben lejátszva írta a Because című dalt. Utólag pár zenekritikus bebizonyította, hog y ez nem teljesen íg y van, Lennon némiképp átvariált pár akkordot, de ez szerintem teljesen lényeg telen, az ötlet a fontos. Született eg y Kaláka-dal is, ami pedig eg y Beatles-számnak az eg y az eg yben fordítva történő lejátszása, de erről én akkoriban nem tudtam. Én Balázs Fecó eg yik szerzeményének a fordított változatát írtam meg , melynek a refrénje íg y szólt: Menj, világíts előttem!. Mondanom sem kell, ez is óriási slág er lett az osztályban. Bár visszag ondolva, a P. Mobil Te vagy a fény az éjszakába, gyere dolgozni a lámpagyárba! szöveg részletéből is meríthettem némi inspirációt. Mint a leg több kezdő zenekarnak, a hang szerek beszerzése nekünk is komoly problémát jelentett. Leg inkább azért, mert nem volt pénzünk – honnan lett volna? –, másrészt a szocialista árukészletben használható minőség ű g itárokat elvétve lehetett találni. Az első g itárom eg y míves orosz darab volt, 300 forintért vettem eg y játékboltban. Szörnyűség es hang szernek bizonyult, a fog ólaptól eg y centire volt a húr, g yárilag lett íg y beállítva, nem lehetett közelebb
húzni, szinte lehetetlen volt játszani rajta. Őrült kínszenvedéssel tudtam csak lefog ni az akkordokat, fog lalkoztam vele becsülettel, miközben nem értettem, miért nem meg y. Éreztem mag amban a szunnyadó tehetség et, sokat g yakoroltam délutánonként, még is úg y éreztem, mintha eg y meg oldhatatlan próbatételt sózott volna a nyakamba eg y g onosz tündér. Láttam eg y Dire Straits-koncertfilmet valamelyik barátomnál, tág ra nyílt szemmel bámultam Mark Knopfler g itárjátékát, nehog y elveszítsek a technikai fejlődésem szempontjából kulcsfontosság ú pillanatokat, de képtelen voltam meg fejteni, mit csinál másképp. Lenyűg öző könnyedség g el játszott, olyan finoman és láthatatlanul simog atta, mintha a g itár csak eg y keze üg yébe került kecses, antik műtárg y lett volna. Nekem percekbe tellett, amíg vég re lefog tam eg y G-dúrt azon a nyamvadt orosz g itáron. Hiába g yötrődtem, nem jöttem rá a probléma okára. Dicséretemre leg yen mondva, nem adtam fel, folytattam a Muszty–Dobai-g itáriskola versus orosz g itár küzdelmet. Pár héttel később elsétáltam eg y pécsi hang szerbolt kirakata előtt, ahol teljes meg döbbenésemre eg y szép, sárg ásfehér Fender g itárt láttam meg a kirakatban. Mintha ang yal szállt volna le a Kossuth utcában. Félénken meg kértem az eladót, hadd próbáljam ki. A kezembe kaptam a g yönyörűség et, óvatosan leültem, az ölembe vettem, lefog tam eg y akkordot, és meg peng ettem. Villámcsapás és meg szédülés, mint a Wayne’s Worldben, mikor a főhős belecsap a Stairway to Heavenbe a g itárboltban: hirtelen meg értettem, milyen is eg y g itár. A Fenderen habkönnyű volt lefog ni az akkordokat, szárnyaltak az ujjaim, s röpültek körülöttem a hang ok. Semmi csikorg ás, semmi nyekerg és, és még a vér sem serkent ki az ujjaimból. Édes istenem, ruszkik haza, g ondoltam, Fender, please come here. Nem születési rendellenesség ek miatt nem ment eddig a g itározás, hanem a g itárnak hazudott húros nyavalya miatt. Pénzem persze nem volt a g itárok királyára, de leg alább meg nyug odtam, bimbózó g itároskarrieremet nem akadályozza szervi elváltozás. A következő g itárom eg y Orfeus márkájú bolg ár darab volt, na, ez sem volt sokkal jobb, pedig szereltünk bele a szemközti ház földszintjén lakó ezermester Dodival spéci pick-upot, amit külön vettem 150 forintért. Csak g erjedt tőle, mint állat. Pár hónappal később vettem eg y mag yar elektromos g itárt a piacon, eg y erősítőket g yártó cég nek lehetett a kísérleti terméke, de ez se jött be ig azán. Forrasztottunk, barkácsoltunk, pick-upot cseréltünk rajta. Nem elég , hog y szarul szólt, még ronda is volt, ezért levittük a porolóra és lefújtuk szép metálfeketére, de sehog y se lett belőle rendes hang szer. Ig azi elektromos g itárom, bár még jó pár kísérletem volt katonaság előtt, csak a Kispál meg alakulása környékén lett. A pénzfaktor is fontos ebben a történetben, aktív társaság i életet élő tinédzserként muszáj volt követnem az éppen menő zenéket, ha összeg yűjtöttem 300 forintot, rohantam eg y nyug ati lemezt venni, nem csoda, hog y nem sikerült eg y normális g itárra valót összetakarékoskodni. Mindezekből úg y tűnhet, eltökélten készültünk a muzsikusi pályára, pedig szó sem volt
ilyesmiről. A zenélés sokáig búvópatakszerűen létezett az életünkben. Fociztunk, söröztünk, csajoztunk, s hetente párszor lementünk zenélni. Jólesett hang szerekkel ökörködni, dalokat összekalapálni, amik csak általunk vannak, s jólesett learatni a társaink fig yelmét és elismerését. Mi mást akar eg y kamasz? Hog y dumálhasson, s hog y róla dumáljanak. Ha lehet, akkor elismerően. Nem úg y, mint a g onosz zenészviccben: „Te, tudod, mit mondanak rólad a hátad mög ött? Nem, mit? Semmit.” Kemény, de ig az. Mindenki szeretne valaki lenni tizenévesen. A zene ebben seg ített nekünk. Első ig azi koncertünkre eg y középiskolai Zöld Napon került sor, ezt meg előzően csak az osztály előtt vag y kirándulásokon bohóckodtunk a hang szereinkkel. Sokat próbáltunk a Zöld Napra, délutánonként csiszoltuk a műsort, s vég ül a rockoperához hasonlóan maradtunk a dramatikus kerettörténetnél. Valahog y ekkoriban csak nag y eg észben tudtam g ondolkozni, nem mintha az apró építőkockák rendben lettek volna, de abban bíztam, hog y a szellemes formával és üzenettel elfedhetjük a hang szerelési hiányosság okat. Trió felállásban álltunk színpadra: eg y Kármen nevű lány zong orázott, én g itároztam és énekeltem, és Boci barátom volt a vendég basszusg itáros. A középkori misztérium helyett ezúttal az altesti poénokra helyeztük a hang súlyt: eg y fiú (Józsi) játszotta történetünk főhősnőjét, eg y iszonyú vékony szűz lányt, akit eg y másik szereplő (már nem tudom, ki) eg y fel nem fedett nemes cél érdekében mindenáron szeretett volna meg dug ni. (Gondolom, hog y jó leg yen neki.) Az is lehet, hog y valójában fordítva történt, s a szűz lány akart rámászni a lovag ra, ki tudja már ennyi év távlatából, a lényeg , hog y csak férfiak játszották a szerepeket, mint az antik korban vag y Shakespeare színházában. Ez az előadás sem volt hosszabb tíz-tizenkét percnél, mert a rövid betétdalokat zeneileg összekötöttük, íg y elvesztettük a számok közötti szünetet. De a műsor rövidség e inkább az erényének bizonyult, annyira jól sikerült az előadás, hog y a közönség nyomására még eg yszer elő kellett adnunk. Nag y ünneplés volt az előadás után, röhög ve meg lapog atták a vállunkat, de nem sokat változott a státuszunk az iskolai életben, nem lettünk óriási sztárok. Akik addig szerettek, ezután még jobban bírtak, akik utáltak, dettó, jobban utáltak. A mi osztályunk amúg y is inkább klikkesedett, meg merevedett, befelé forduló párhuzamos kis csoportok éltek békésen eg ymás mellett. Én pár csúnya lányt leszámítva mindenkivel jóban voltam, nem tartoztam eg yik csoporthoz sem. Ekkor már mindenki öntudatosan a saját dolg aival törődött, a menőség nem volt központi kérdés a középiskolában. Mindenki saját mag át vag y a csoportját tartotta menőnek, a többieket pedig kiröhög te. Külsőre finoman szólva sem számíthattam menőnek: béna, félhosszú hajú, szemüveg es kis fig ura voltam, bág yadt, serkenő bajusszal, heterog én ruhatárral. A rég i képeimet nézeg etve ma már kijelenthetem, hog y addig néztem ki valahog y,
amíg anyám öltöztetett, és apám vitt hajat nyírni, mikor fellázadtam, és meg tag adtam ezeket az opciókat, komoly hanyatlásnak indult a külsőm. Nem voltam sem divatos, sem rockerkülsejű. Nyilván a rockerlányoknak a rockerfiúk tetszettek, a divatosoknak meg a divatosok. Mi kefferek meg duggerek voltunk, leg alábbis íg y hívtuk mag unkat Bocival. Akkoriban zoológ usok vag y etológ usok szerettünk volna lenni. Amikor kisebbek voltunk, beoltottuk sósavval a bog arakat tüdőg yulladás ellen. A biológ ia érdekelt minket leg inkább, Jane Goodall csimpánzos történeteit és Gerald Durrell humoros könyveit olvastuk, mi is szerettünk volna eg y saját állatkertet alapítani. Bocit bevittem a g imnáziumi osztálytársaim közé, az évek során tiszteletbeli osztálytárs lett belőle. Külsőleg talán bankár-hippik szerettünk volna lenni, akik ug yan benne vannak a tutiban, de lazán kiröhög nek bármit. Van rólunk eg ykét kép, ahog y tizenhét évesen elindultunk a Balatonra: kitűrt ing , szakadt zakó, tornacipő, hátizsák, hónunk alatt eg y-eg y g itár. Cseppet sem tűnünk menő vag y veszélyes csávóknak.
KIT SIMOGASSON MEG A BALATON? Mikor vég et ért a harmadik osztály, és alaposan meg ünnepeltük a tizenhetedik születésnapom, g ondoltunk eg yet Bocival, összepakoltunk, és nekiindultunk a Balatonnak. Nem volt semmi konkrét tervünk, csajozni és bulizni akartunk. Másfél hónapos mennyei csövezés lett belőle távol az addig i életünktől, szülőktől, barátoktól, és mindentől, amit Pécs jelentett. Apró kitérő: Eng em valahog y mindig eleng edtek otthonról, ezt a bizonytalan balatoni kalandozást is kidumáltam a szüleimnél, ellenben amikor szeg ény bátyám tizennyolc évesen az érettség i bankett után reg g el nyolcra ért haza, anyám addig hisztizett, amíg apám lekevert neki eg y jó nag y fülest, noha akkor már nem ütött meg minket. Mondjuk, kedves bátyám tett ezért szelíd extremitásával: bebaszva hazasétált Mohácsról, azt g ondolta a lelkem, mennyire romantikus. Én ehhez képest tizenhat évesen már rendszeresen nem jártam haza éjszaka. Klasszikus másodszülötti forg atókönyv, ő törte az utat, én már jöhettem az útheng errel. Persze a habitusunk is teljesen más, ismerték a szüleim a nyug hatatlanság om, tudták, jobban járnak, ha eleng ednek, különben az ag yukra meg yek otthon a bennem tomboló fölös energ iamennyiség g el. A Balaton déli partját vettük célba Bocival, vittünk g itárt és sertésmájkonzervet, ig yekeztünk mindenféle romantikus dolog ba belekavarodni. Napközben strandoltunk, fürödtünk, lestük a napozó csajokat, este eg y diszkó vag y kocsma felé vettük az irányt, ami éppen volt az adott faluban, s az éjszakát kemping ekben töltöttük faházakban, vag y eg yszerűen csak eg y fa alatt hálózsákban. Nem voltuk éppen Casanovák, az ideg en terep g yeng ített a hatékonyság unkon, de olykor sikerült becserkészni lányokat, a bátortalan flörttől a kisebb csókcsatákig terjedtek hódítási mutatóink. Anyag i lehetőség eink erősen korlátozottak voltak, nem tudtuk meg hívni a csajokat eg y vodka-martinire a siófoki Siótour Discóban, ahol a Reflexre és a Here Comes the Rain Againre tomboltunk vörösboros-kólás mámorunkban. Maradt a g itár és a viccesnek érzett szöveg mint g yeng écske szexepil. Összebarátkoztunk viszont eg y alföldi sráccal, aki eg yedül lóg ott a Balcsinál, s pár hónapnyi melónak köszönhetően némi pénz is csörg ött a zsebében. Hozzánk képest leg alábbis krőzusnak tűnt. Sanyi hosszú hajú, g yér szakállas hippiarc volt, pár évvel lehetett idősebb nálunk, de sok dolg ot meg tapasztalt már. Ezek leg főbb bizonyítékaként eg y késszúrást viselt hanyag ul az oldalán. Mikor Boci szülei meg elég elték fiuk fene nag y szabadság át, s azonnali hatállyal hazarendelték, az enyéim még nem lázadtak. Sanyi rábeszélt, hog y maradjak, elég
vacak neki íg y eg yedül mászkálni. A pénzzel ne leg yen g ondom, mag yarázta csendesen, amim van, meg osztjuk. Eg y akácos erdőben aludtunk a Szemes és Szárszó közötti dombos területen. Nem random választottuk ezt a vidéket, eg y középiskolás építőtábor közelében tanyáztunk le, ahonnan délutánonként ki tudott jönni a csaja, aki odáig volt a hippi szabad szelleméért és vag ány heg éért. Sanyi délutánonként csajozott, előtte, utána eg yütt lóg tunk. Strandoltunk, ültem az árnyékban és pöntyög tem a g itáromon, bedobtunk eg y sört, elmentünk kemping sajtot és kiflit venni az ABC-be, vasúti restiben haverkodtunk azokkal a melósokkal, akik a nyaralás alatt sem tudtak elszakadni meg szokott élethelyzetüktől, és vag y tízszer meg néztük a Jézus Krisztus Szupersztárt a szemesi kertmoziban. Sanyi csaja fig yelmes típus volt, leg többször nekem is kiráng atott valami nőt a táborból, nehog y már ott üljek mag amban szerencsétlenül, miközben ők vadul eg ymásba g abalyodnak mellettem. Néztem Jézus Krisztust a nekem invitált csajjal, s általában Heródes király dalánál indítottam meg a támadást. Úg y éreztem, már kellőképpen elkapott minket a zene sodrása, s csak eg y csókkal lehet enyhíteni a feszültség en. Nem büszkélkedhettem erős találati aránnyal. Be kellett látnom, a zene nem eg yformán hevít mindannyiunkat. Jobb esetben rög tön a film után menekülőre fog ták a kiválasztott lányok, a rosszabbikban beszélg etni szerettek volna, mondván, én olyan rendes és kedves fiúnak látszom. Annak, bazmeg , csókolom édesanyád. Az eg yik lány a film után felült a kertmozi betonkerítésére, kacéran lóbálta formás lábait, és másfél órán át beszélt a Flashdanceről, hog y ez a filmek filmje, még eg yetlen filmalkotás sem tudta ennyire elkapni a tánc lényeg ét. Értsem meg , a tánc szeretete hatja át minden kockáját. Ezt meg értettem, meg törve bólog attam, láttam, hog y nem lesz ebből játszadozás, azt kevésbé, Sanyi hog y tud másfél óra hosszan smárolni a csajával, és nekem miért kell eközben esztéta hajlamú dzsesszbalettistákat hallg atnom. Hat hetet lötyög tem el íg y a Balatonon. Felhőtlen, g ondtalan nyár volt. Meg éreztem valamit abból a keg yelmi állapotból, milyen, ha csak felfekszel a felszínre, és lassan visz a víz.
KÉSZÜLTEM ÉN ELEGET A középiskolában Bocin kívül három-nég y sráccal barátkoztam. Titi volt közülük a leg földönjáróbb, még is ő volt a csapat lelke, ő ig ényelte leg inkább, hog y ez a társaság eg yben maradjon a középiskola után is. Mindig ő szervezte és mozg atta a csapatot, összerántott minket sörözésekre, kirándulásokra, koncertekre. Érettség i után pár évvel én általában már kimaradtam ezekből, mert a koncertezések miatt hétvég enként soha nem értem rá. Titi nég y éve meg halt eg y ostoba balesetben, azóta ezek a találkozók elmaradtak, nélküle nem működik ez sem. Ráadásul Boci először elment Győrbe dolg ozni, ott sokkal jobb fizetést kapott g yermekorvosként, majd nemrég hasonló okok miatt Svédország ba költözött. Titit Varg a Tamásnak hívták. Amikor bekerültem a g imnáziumba, ő lett a titkárom, mint Gorcsev Ivánnak Vanek úr. Ekkor lett belőle Titi. A kemény mag tag ja volt még Sziló, alias Szilovics Csaba, akiből később üg yvéd lett. Vele eleinte sokat verekedtünk, rög tön meg találtuk és osztottuk eg ymást a g imiben, tisztára, mintha az általánosban lettünk volna, úg y eg ymásnak feszültünk. Az első őszön elmentünk verekedni eg y meg beszélt helyre, még se a suliban aprítsuk eg ymást, s a kemény küzdelemben én g yőztem. (Az ő könyvében ez biztos fordítva fog szerepelni, de ez íg y van rendjén szerintem.) Szerencsére a g imi vég e felé már nem verekedtünk, addig ra rendesen meg nőtt és kig yúrta mag át, jobbnak láttam nem forszírozni a fizikai küzdelmet. Miután elsimultak alfahímvillong ásaink, jó haverok lettünk Szilóval, ig az, nag yon sokat vitatkoztunk, ezt a műsorszámot rendszeresen előadtuk. Most is biztos eg yből vitatkoznánk valamin, ha összefutnánk. Anno el akarta mag yarázni nekem, hog y soha nem lesz vég e a kommunista rendszernek, hiába pofázok én bármit demokratikus ellenzékről és szamizdatról. Az érettség i után eg y kocsmában sörözg ettünk, mikor azt fejteg ette, nem érti, mit kell itt hepciáskodni, eg y jó nag y sallert fog unk kapni a vég én, a ruszkik soha nem fog nak eltakarodni innen. Ma tuti azt is meg mag yarázná, hog yan értette ezt, és miért volt ig aza. Mondom, jog tudós lett belőle. Boci, Titi, Sziló, Baka Zoli és én önképzőkört alkottunk: ketten voltunk a költők Szilóval, Titi pedig a rajong ónk. Baka Zoli csak hallg atott és mosolyg ott, ha volt mit, ivott is. Titi próbált eleinte g itározni, de valahog y nem álltak rá az ujjai, nem tudta rendesen lefog ni az akkordokat, de ez nem akadályozta meg abban, hog y Cseh Tamás-számokat próbáljon meg tanulni tőlem. Nem akart muzsikus lenni, de kifinomult ízléssel bírt, nem feszítették szépirodalmi ambíciók sem, ellenben kitűnő matektanár lett belőle, később pedig a Posta személyzeti ig azg atója. Nag yszerű csapatot alkottunk ketten: fizikaórán én mindig kitaláltam, hog yan kell az adott
feladatot a fizika szempontjából meg közelíteni, ő meg csinálta a matekrészét, íg y ketten mindig összeraktuk valahog y. Az önképzőkör szeánszai Szilóéknál zajlottak Ürög határában, Kovácstelepen, eg y csendes, családi házas kerületben Uránváros mellett. Leültünk körben a szőnyeg re, teáztunk vag y boroztunk, mikor mi volt, és szép sorban felolvastuk eg ymásnak a műveinket, majd meg hallg attuk eg ymás kritikus reakcióit. Az én verseimre az újításokra érzéketlen közeg g yakran mondta, hog y álnaiv, álprimitív művek. Pedig Boci hamisítatlan Walt Whitman-féle szabad áradását beszopták, mit sem törődve az erős Juhász Ferenc-i hatásokkal. Sziló jó lendületet vett a körünkben, később meg jelent néhány verse a Tiszatájban is, ami a mai napig rang os irodalmi folyóirat. Úg y biztattuk eg ymást, mint eg y lelkes focicsapat tag jai eg y-eg y szépen sikerült akció után: „Ez az, szép volt, öreg , micsoda metaforák, milyen merész hasonlatok! A jambikus lejtésen még lehetne dolg ozni kicsit, de rá se ránts.” Felolvastunk, röhög tünk, művészetről és múzsákról fecseg tünk, meg ittuk a bort, és hazamentünk. Titi mindig titkári minőség ében volt jelen, ő képviselte a közönség et. Jól hozta a rajong ó szerepét: a pozitív hozzáállása mellett erősen cinikus humor jellemezte. Mindhármunkat cinkelt, aminek általában az lett a vég e, hog y visszaszóltunk neki, te mit pofázol, könnyű a partvonalról bekiabálni Nyilasiéknak. Nyug odt faszi volt, nem alfahímtípus, viszont bétahímnek első osztályú. Titi nősült meg közülünk először, családot alapított, rendes, polg ári életet élt, szép lassan ment fel a rang létrán a Postánál, a vég én befutott topmenedzserként már Pestre kellett járnia. Jócskán harminc fölött elkezdett siklóernyőzni, noha sosem volt eg y kimondott extrémsportoló, csodálkoztam is a választásán, valószínűleg az erősödő munkahelyi stresszt próbálta eg y komolyabb adrenalindózissal ellensúlyozni. Már vag y eg y éve siklóernyőzhetett, amikor eg yszer a Jakabheg yen még csak lebeg tette az ernyőt ug rás előtt, készülődött a nekifutásra, mikor váratlanul jött eg y termik, felkapta, és szinte eg y pillanat alatt odavág ta a közeli sziklafalhoz. Azonnal meg halt. Nag yon hiányzik.
OTT FEKSZEM EGYMAGAM Nem csak az ag yunkat, a testünket is elszántan formáltuk, a Jakab-heg y környékére jártunk futni az önképzőkör tag jaival. Az ürög i buszmeg állóból felszaladtunk eg észen az Ég ervölg yig , ami a Jakab-heg y északi lábánál terül el. Általában késő este futottunk ezen a csodálatos, vadreg ényes területen, aminek központjában eg y mesterség es tó áll, a völg yben csobog ó patak vizét g átakkal felfog ták, s az eg ykori patakocska helyén létesítették ezt a tavat. Visszafelé már nem futottunk, az éjszakai erdőből hazasétáltunk, és közben nyomtuk az önképzőköri meg fejtéseket. Sajnos a vakbélműtétem után jó darabig nem járhattam futni a többiekkel. Mindig is hipochonderalkat voltam, g yerekkoromtól élénken fig yelem a testem működését. Harmadik táján a hasamat kezdtem vizsg álg atni, nem ettem sokat, még is mindig fel volt puffadva a belem, meg voltam g yőződve róla, hog y rákos vag yok, mi mástól lenne, szeg ény anyámat addig csesztettem, míg el nem mentünk orvoshoz. Nem úsztam meg eg ykönnyen, komoly tortúrákon kellett keresztülmennem: átmosták a g yomrom, kását etettek velem, meg tükrözték a g yomrom, átnézték az eg ész emésztőrendszeremet, elölről-hátulról alaposan átvizsg áltak, s a vég én meg állapították, hog y eg y hülyével van dolg uk. Illetve a hosszú keresg élésben csak találtak valamit: El van záródva az appendixem, mondták, emiatt elképzelhető, hog y eg yszer majd be fog g yulladni a vakbelem, tanácsos lenne még idejében kiszedni. Az orvos felpillantott az íróasztal mög ül: „Na? Essünk neki?” A kórházban mindenféle népekkel kerültem eg y szobába. Kettővel arrébb eg y zalai fiú várt a műtétjére, iszonyú nag yra feldag adtak a lábai, a látog atókkal sutyiban kortyolta a belopott savanyú házi bort. Két rákos fickó is feküdt mellettem a kórteremben, másnap műtötték őket, eg ész este mag yar nótákat énekeltek és nőkről beszélg ettek. Énekeltek, és a leg szebb baszásaikat mesélték eg ymásnak: Eg yikük Pesten dolg ozott, komoly áhítattal mesélt a pesti lányokról, akiknek még a pinájuk is másmilyen illatú. Meg rendítő volt, ahog y a halál közelség ében viselkedtek. Pár nappal később eg y Jehova tanúja bányászt hoztak be (érdekes párosítás), akire rászakadt a bánya. Valószínűleg a baleset következtében az ideg pályák elszakadtak a g erincében, ezért nem tudták rendesen érzésteleníteni, szerencsétlen vég ig ordította az eg ész műtétet. Tolták ki a bányászt a műtőből, s ő felemelt mutatóujjal mag yarázta az ág yon fekve, hog y Isten mérte ránk ezt a szenvedést, a mi feladatunk, elviselni. Szó se róla, kibírta a műtétet, úg y, hog y mindent érzett közben, beleg ondolni is szörnyű. Eng em a műtét után a beteg hordozók simán leg urítottak az ág yra, és otthag ytak. Mag atehetetlen voltam az érzéstelenítéstől, kábán csak azt hajtog attam: elnézést, elnézést. Ott
feküdtem összecsavarodva, amikor jött eg y szig orú medikus és rám szólt, hog y ne szórakozzak, eg yenesítsem ki a lábaimat, mert összevissza állnak, és ez biztos fáj nekem. Miután épp nem éreztem az altestemből semmit, képtelen voltam erre, mire odalépett, nag y mozdulatokkal kibog ozta a lábaimat és berántotta eg yenesbe. Na, íg y már jó lesz, bólintott elég edetten. Másnap alig bírtam lábra állni. A zárójelentésemben ez állt: A beteg ig en hosszú appendixét eltávolítottuk. Mutog attam a haverjaimnak: látjátok, nekem még az appendixem sem hétköznapi méretű. Pár évvel később herevisszér-tág ulattal műtöttek, aminek a részletezésétől inkább eltekintek. Leg yen elég annyi, hog y ezt a beteg ség et, ha nem akarsz utódokat, nem kell feltétlenül meg műteni, én huszoneg y éves koromban szerettem volna ezt a kérdést nyitva hag yni. Szerintem a két lányom – íg y utólag – helyesli a döntésemet. A műtét után hetekig nem futhattam, de hiányzott a mozg ás és a jó leveg ő, eg yik nap ezért felsétáltam eg yedül az Ég ervölg ybe. Kicsit császkáltam az erdei ösvényeken, hátha belebotlok eg y ismerősbe vag y eg y jó csajba a g imiből, de a jó csajoknak eszük ág ában sem volt eg yedül andalog ni arrafelé, íg y vég ül leültem eg y padra, s átadtam mag am a parttalan mereng ésnek. Május közepén jártunk, nemrég jöttem ki a rákosok közül a kórházból, eg yszerűen örültem, hog y éltem. Sokáig üldög éltem ott, lassan besötétedett, hallg attam az erdő hétköznapi zajait, elmélyülten fig yeltem a patak csorg ását. Nem vág ytam máshová, minden pont úg y volt jó. Nem tudom, miért, de ez a délután iszonyú erősen meg maradt bennem. Kamaszkori filozofálásra eszményi helyzet volt, ahog y ott ülök felvág ott hassal eg yedül az erdőben, élénk színekkel érkezik a tavasz, a sebemből kanül lóg ki, s az élet nag yszerűség ét és mulandóság át eg yszerre érzem. Ma már mosolyg ok ezen a jeleneten, még is sokszor eszembe jut. Meg sejtettem, hog y az élet eg y nag yszabású valaminek van szánva, és tulajdonképpen minden pillanat ünnepelhető, még ha látszólag nincs is okunk rá.
VAN-E SZÁNDÉK? A hasfelvág ás nag yon dívott akkoriban, Baka Zoli is átesett eg y vakbélműtéten. Ő volt a neg yedik tag az önképzőköri bandában Boci, Titi és Szilo mellett. Két héttel utánam kapott vakbélg yulladást, az övé perforálódott, szerencséjére még idejében bejutottak a kórházba. Pár nappal a műtétje után lementünk a Balatonra Gajcsi Anettékhez, aki szintén osztálytársunk volt és éppen Hodosán Imivel járt. Tanév vég e, június eleje lehetett, tizenhat évesek voltunk, vadul szőttük a lírai szálakat. Baka Zoli nag yon szerelmes volt Évába, későbbi feleség ébe, aki szintén elvonatozott a buliba. Estére összeg yűlt a társaság , zene, ropi, pia, szépen emelkedett a hang ulat, mag asabb fokozatba kapcsolt a buli. A Balaton közelség e mindenkire inspirálólag hatott. Évire úg y, hog y eg y váratlan ötlettől vezérelve bement félmeztelenül fürdeni a még elég fag yos vízbe. Baka ettől teljesen beg őzölt, váltig bizonyg atta, neki muszáj bemennie utána, értsük meg , meztelen az Éva, neki utána kell mennie, őt nem érdekli az orvosi tiltás, ha beledög lik is, utánameg y. Nejlonzacskóból g yorsan kivág tunk eg y nég yzetet, mert kanül lóg ott ki a sebéből, a g enny rendesen csepeg ett ki rajta, s ezt a zacskódarabot rag asztottuk rá szig szalag g al a bőrére. Teljesen be volt baszva, folyamatosan azt ismételg ette, ő most bemeg y az Éva után, siessünk már, teljesen kész van, mennie kell, értsük meg . Úg y-ahog y lerag asztottuk a kanült, doktor House szívg örcsöt kapott volna ápolónői tevékenység ünk láttán, de ez Bakát mit sem érdekelte, már szaladt is be a sekély Balatonba. Nem halt meg , sőt él és virul, mai napig Éva a feleség e. Ez az önpusztító roham minden nőt levett volna a lábáról. Ez a fajta tinédzserheroizmus vag y teatralitás belőlem hiányzott. Ahog y a leg elején említettem, én a sokat beszélő, okoskodó típus voltam már középiskolában is. Nag yon utáltam a hozzám hasonlókat. Skizofrén állapot, hiszen ami bennük ideg esít, bennem is meg van. Ha az énképem összeomlik, s ez időről időre elő szokott fordulni, akkor az alapoktól próbálom visszaépíteni, ilyenkor próbálom meg érteni és elfog adni, milyen vag yok. A saját énképem természetesen szebb, mint amilyen valójában vag yok, de ez tök természetes, különben minden második ember kútba ug rana. Inkább tízből hét. Mindannyian elrontunk, elvesztünk, elbaszunk dolg okat, a hibák rákövesednek a személyiség ünkre, nehezékként hurcoljuk mag unkkal, hiába próbálunk meg szabadulni tőlük. De a próbálkozást nem szabad feladni, különben még jobban szétbarmoljuk mag unkat. Ha én kívülről látnám mag am, akkor eg y ideg esítő, okoskodó csávót látnék – ahog y valószínűleg az is vag yok. Nem okos, hanem okoskodó. Olyan vag yok, mint ez az ország : mintha. Mintha ez eg y ország lenne. Mintha én eg y énekes lennék. Ha visszaolvasom eg y velem készített interjú első változatát, mindig mellbe vág , milyen kurva ideg esítő tudok
lenni. Nem g yőzöm szimpatikusra javítani mag am. A színpadon álló fig urákat keményen meg csavarja az idő, a siker és a szerep sok bajt okozhat. Meg értem Pataky Attila és más hasonszőrű rockzenészek sodródását és fura szerepvállalásait, bennem is van erre hajlam, de próbálom elfojtani. Akiben minimálisan működik az önreflexió, és nem zuhant ki a valóság ból, sokkal inkább azzal küzd, hog y nem kaphat meg ing athatatlan visszaig azolást a munkája minőség ére. Hog y jó helyen van, nem méltatlanul került ilyen relatívan mag as g rádicsra. A relatív jelző vastag on aláhúzandó, hiszen az, hog y Mag yarország on vezető rockénekes vag y, Londonban vag y San Franciscóban a lőtéri kutyát nem érdekli. A lehetőség ek erősen behatároltak: a piac, a siker, a rajong ótábor és a meg szerezhető vag yon mérete valóban röhejes, ha az ember a világ elismerésére vág yik. De a művészek leg többje még is odavág yik, a világ g al méri össze mag át. A kulturális teljesítményeknek itthon tradicionálisan eg yetemes a mércéje, Ady és Babits a világ irodalom nag yjaihoz mérte mag át, de mivel eg y fura nyelvvel meg áldott kis nemzet vag yunk, saját kulturális óriásainkat sosem leszünk képesek föllökdösni oda, ahová teljesítményük alapján valók lennének. Nem csoda, hog y leg inkább még a zenészeknek, Bartóknak és Kodálynak sikerült, meg néhány képzőművésznek. Hova akartam ezzel az eg ésszel kilyukadni? Na, erről beszélek. Kicsit nem fig yelek, máris okoskodom. A rockzenész életpálya nehézség ei valószínűleg kevésbé fog lalkoztattak, amikor a Balatonnál lerag asztottam Baka Zoli kanüljét, de biztos sokat pofáztam aznap este is, a felől semmi kétség em. A vakbélműtét után eg y sokkal komolyabb katasztrófa ért: felszedtem az iskola eg yik leg szebb lányát. Dekoratív és helyes csaj volt, a fiúk az iskolai rang listán a dobog ósok között tartották számon, ezért elkezdtek még jobban utálni. Addig csak az idióta zenélg etések virítottak a bűnlajstromomon, erre most lenyúltam minden komarovos fiú titkos álmát, ami meg bocsáthatatlan bűnnek számított. Eg yetértettem velük, én is utáltam mag am, nem értettem, eg y ilyen bombázó eg yáltalán hog y állhat szóba velem. Valószínűleg soha nem lett volna bátorság om próbálkozni nála, de eg y szilveszteri bulin elkaptam a ritmust, jó ütemben töltöttem a piákat, vicces bátorra ittam mag am, g átlások nélkül támadást indítottam, s láss csodát, másnap reg g el a g imi büszke alfahímjeként ébredtem. Ráadásul még választhattam is, mert a lazaság ot oly mag as fokra vittem aznap éjjel, hog y két csajt is felszedtem párhuzamosan. Amikor hajnaltájban kidőltünk, többen elfog laltunk eg y franciaág yat kommunális alvás céljára. A fejemnél a későbbi csajom, Miss Gimnázium feküdt, a lábamnál pedig a másik, eg y szintén csinos lány hevert. Nag y dilemma volt, döntenem kellett, melyik vég tag ommal leszek aktívabb. Vég ül a fej mellett döntöttem, a lábmunkát hag ytam veszni. Arató Ildinek hívták a szépség et, ő lett életem első komoly kapcsolata. Noha soha nem ég tünk óriási hőfokon, inkább csak összesodródtunk ebben a tizenéves keszekuszaság ban, még is jó
ideig eltartott, mire kibog oztuk mag unkat eg ymásból. Mit mag yarázzam, középiskolában előfordulnak ilyen üg yek. Harmadikban jöttünk össze szilveszterkor, és akkor ért vég et a dolog , amikor két és fél évvel később bevonultam katonának. Ildinek sok g ondja volt, nekem kevesebb, s ez jót tett kapcsolatunk élettartamának. Az eg yütt töltött idő jelentős részében az ő g ondjaival fog lalkoztunk, ami nag y könnyebbség et jelentett számomra, hiszen a sajátjaimat már elég g é untam, sokkal szórakoztatóbb volt az ő bajain rág ódni. A szüzesség emet valamikor tavasszal sikerült mag am mög é dobnom. Ildi már rutinosabb volt a testiség terén, még is én fejeztem be valamit, amit valaki más kezdett el, mert élénken belém ég ett a kép, ahog y a sikondai kemping mosdójában hajnalban mossuk a véres hálózsákot. Szilovics ezzel párhuzamosan összejött a szintén osztálytárs Kaszás Ildivel. A harmadikos osztálykirándulás alatt nag yon szabados pózokat vett fel Ildivel, eg yszer például levetkőztette a buszban, s aki akarta, nézhette a mellét. Szilo büszke volt a csajára, nem zavarta, ha más is bámulja. Eg yik zenész ismerősömről mesélik a sztorit, hog y meg akart dug ni eg y csajt, aki addig ra meg volt a velük közös öltözőbe rakott Sex Action pár tag jának. De barátunk nem eg yedül érkezett, a barátnője is vele tartott a koncertre. Nag y volt a kísértés, annak meg minek ellenállni, a lány rá is kedvesen mosolyg ott. Felkapta a g itárját, s „ebben a ricsajban nem lehet hang olni” felkiáltással bevonult az öltözőbe. Már eg y ideje bent hang olg atott, amikor a barátnője meg unta a várakozást és benyitott. A srác éppen húzta le a pólót a lányról, de az ajtónyitásra kapcsolt, meg állította a mozdulatot és ellenkező irányba folytatta, elig azg atta a pólót a lányon, s felháborodott hang on csak ennyit mondott: „Szeg énykém, mit csináltak veled ezek az állatok!?” Visszatérve Ildihez, kapcsolatunk két és fél éve alatt hűség es voltam hozzá. Komolyan. Érzelmes tinédzserként keményen beleáll az ember a döntésébe, ez lesz az első és az utolsó, veg yük komolyan az ideáinkat. Ettől füg g etlenül sokszor mentem úg y haza, hog y ha holnap sem leszek szerelmes belé, ha nem érzem vég re azt a nyomorult perzselést, akkor elhag yom. Szerintem ő ug yanezt g ondolta. Más szempontból viszont jól illettünk eg ymáshoz, harmonikusan tudtunk létezni. Sok helyen nyaraltunk eg yütt érettség i után, például a felejthetetlen NDK-ban, s mindenhol jól éreztük mag unkat. Nég yezer forint jött össze a rokonoktól érettség ire, amiből három hétig eg észen jól el lehetett lenni az NDK-ban. Meg nem mondom, miért éppen a szocialista Kelet-Németország ot választottuk. Távol is volt, meg nem is, ismerős is volt, meg nem is, izg almas is volt, de inkább nem is. Nég yesben mentünk, Titi és a csaja tartott velünk. Mindenki ki tudta beszélni a saját feszültség ét, Titivel szidtuk a csajokat, aztán Ildivel szidtuk Titiéket, ők meg minket. KeletNémetország leg inkább eg y sütőpapírba csomag olt fura ládának tűnt nekem akkoriban, nag y
vonalakban láttad, mi van benne, még sem lehetett ig azán kitapintani. Furcsa hely volt, de valahog y vonzott az érthetetlen apró részleteivel: tatárbifszteket lehetett enni reg g elire, kirakták eg y kupacban a büféasztalra, a leveg ő ug yan eg y kicsit már ig énybe vette, de a közepén ott rag yog ott a tojásnapocska. Mintha az eg ész ország ilyen sápadt-hasadt lett volt. Ötévesen voltam először a kommunista NDK-ban a szüleimmel, de tizennyolc évesen visszatérve mindent pontosan ug yanolyannak találtam: a sárg a esőkabátokat, a büdös kockaautókat és a kétféle krémleves ízét. Az NDK-s g ombaleves büszkén dacolt az idővel. Furcsa fag yállószag a volt még nyáron is mindennek, a pályaudvarnak, az uszodának, a főzeléknek, a fasírtnak és a szállodai szobáknak is. A köztéri parkokban pedig nyulak ug ráltak szabadon. Biztos be voltak tépve a fag yállótól.
MINDENT BELE A FEJEMBE Az érettség i utáni eg y év nag yon fontos szakasza az életemnek. Ez nem választás vag y döntés kérdése volt, eg yszerűen, ha meg próbálom visszafejteni személyiség em összecsomózódott szálait, ez a rövid fonáldarabka különösen vastag nak tűnik. Ha tetszik, ez az év volt a felkészülés, a művészi alapozás időszaka. (Taram!) Készültem én eleget, Másra mint, ami aztán lett. Bordó függönyök mögül Néztem a mindeneket. (Kispál és a Borz: Bársonyfüggöny)
A költő arcképe kölyökkutyakorából. Tudom, rém patetikusan hang zik, ködfátyolos emlékeken keresztül tekintve g yárt ilyen elméleteket az ember pár pohár villányi vörös után, de tényleg valami ilyesmi történt. Mint eg y őrült, g yűjtög etni kezdtem ebben az évben, elképzelésem nem volt arról, mit kezdek majd az itt-ott felszedett tudásdarabkáimmal, eg yszerűen kinyílt eg y ajtó, s eszem ág ában nem volt becsukni. Nem vártam vendég et, nem vártam választ, hiszen kérdésem sem volt, átadtam mag am a random impulzusok áradatának. Na lássuk, Uramisten, mire meg yünk ketten. Ennek a szellemi kalandtúrának némileg szomorú prológ ja volt, mikor az érettség i után nem vettek fel a kaposvári tanítóképző főiskolára. Nem nag yon értettem a dolg ot, a hozott pontjaim valóban nem voltak túl acélosak, de a felvételim nag yon jól sikerült, már ott láttam mag am álmaim főiskoláján, ahol a diákok 90 százaléka csaj. Meg vettem eg y antikváriumban a Káma-szútrát, g ondoltam, a koleszban nélkülözhetetlen alapmű lesz. A felvételi bizottság elnöke azonban levette a szemüveg ét, g ondterhelten meg masszírozta a nyakát, az izzadság átütött a flaneling én: „Nézze, András, mag a nag yon szépen szerepelt a felvételin, de elég rosszak a g imnáziumi eredményei, a tanári jellemzése pedig eg yenesen katasztrofális.” Kérdeztem, mi szerepel benne, mire azt válaszolták, ők ezt sajnos nem mondhatják meg nekem, de ha az édesanyám el akarja olvasni, jöjjön be, neki meg kell mutatniuk. A történelemtanár, Fenyősiné, az eng esztelhetetlen, osztályharcos tanerő írta rólam a jellemzést, aki azzal nyitott az első órán, hog y most játsszuk el, milyen lehetett az ókorban rabszolg ának lenni. Nyilván kiröhög tük. Fenyősinét Lóczi Pista után kaptuk, aki eg y laza, szabad szellemű, szakállas fig ura volt, és leg többször Huizing a A középkor alkonyából olvasott fel órán, ha pedig a dolg ozatban az
esszékérdést jól meg írtuk, meg adta a nég yest. Gyorsan hozzászoktunk liberális tanári szemléletéhez, de sajnos úg y félidőben elment a Csillag börtönbe tanítani, s meg kaptuk helyette Fenyősinét, akivel nem tudtam zöld ág ra verg ődni. Azt hiszem, érzéketlenek voltunk az osztályharcos szerepjátékra. Ettől kezdve Fenyősiné szemében Szilovics meg én voltunk a két szörnyeteg , mert műveltük mag unkat történelemből, utánaolvastunk a témáknak, és mindig kijavítottuk, ha valamit nem pontosan mondott: „Tanárnő, szerintünk Trockijt nem leszúrták Mexikóban, hanem eg y jég csákánnyal ag yonverték. Addig ütötték vele, amíg mozg ott.” Mindennek az lett az eredménye, hog y ha jelentkeztünk, nem szólított fel minket. A hivatalos felvételi jellemzésben azt írta rólam, hog y „közösség ben összeférhetetlen, csoportmunkára alkalmatlan, éretlen, hajlamos a deviáns viselkedésre, pedag óg iai pályára nem javaslom”. Szeg ény anyám, amikor elolvasta, nem akart hinni a szemének, annyira sütött minden sorából a rosszindulat. Ennek köszönhetően nem vettek fel a tanítóképzőbe, lemaradtam a koleszos csajkánaánról. Nem rázott meg különösebben a hír, a sorstól kapott ajándék évnek fog tam fel az átmenetet. A hivatalos edukációról amúg y is lesújtó véleményem volt, középiskolában biológ iából, földrajzból és fizikából eg ész jó voltam, utóbbiból ug yan leg többször kettest kaptam, de nem a jeg yre hajtottam, érteni véltem az összefüg g éseket, és azzal meg elég edtem. A középiskolai mag yaroktatást viszont g yűlöltem, személyem elleni sértésnek vettem, ami ezen a címen folyt. Kedvenc költőimről beszéltek folyamatosan hülyeség eket. Különben is úg y tekintettem mag amra, mint eg y jól fog almazó, az irodalomra fog ékony, szenzitív fig urára, eszem ág ában nem volt bölcsésznek menni, ami további öt év kínszenvedést jelentett volna ebben az „azt g ondolta a költő” univerzumban. Összehasonlító irodalomtudomány, az kellett volna csak, Adyt hasonlítsam össze a kisfaszommal. Kösz, inkább nem. Kizárásos alapon a rajz– földrajz párosításnál kötöttem ki vég ül. Arra g ondoltam, íg y lesz benne művészet, de még iscsak kézzelfog ható, tárg yiasult művészet, amiben kevesebb a kamu, s lesz benne természettudomány is, ami leíró jelleg ű, íg y az ideológ iag yárosok elmehetnek a fenébe. Elkezdtem munkát keresni, közben pedig készültem a felvételire. Apám áperte kijelentette, hog y muszáj dolg oznom, nem lébecolhatom el az eg ész évet, íg y először az Amforához kerültem kocsikísérőként. Az én g enerációm tag jai biztos emlékeznek erre az állami cég re: a porcelánokat, dísztárg yakat, étkészleteket és konyhai eszközöket árusító vállalat boltjai behálózták az eg ész ország ot. A felvételin a személyzetis faszi vég ig nézett rajtam, és miközben a kartonom körmölte, azt dörmög te az orra alá: „Na, mag a se lesz itt sokáig .” Amikor a telephely menzáján körülnéztem, meg értettem, miért mondta. Brutális társaság g al szembesültem: ag yaras narválok ettek mellettem az asztalnál, fekete fog ak sorjáztak a
szájukban, eg ész nap zacskós kakaót és pálinkát ittak, a mondanivalójuk zömét eg y-eg y szóval fejezték ki, mondatokra nem veszteg ették az energ iájukat. Nem vag yok eg y elkényeztetett g yerek, de ezt a közeg et nehezen viseltem. A munkavég zés a szocialista hatékonyság eszmény szellemében történt. Eg yik nap Szekszárdra szállítottunk árut, rácsos konténerekben vittünk edényeket. Pótülésen ültem az IFA-ban, odaértünk, kipakoltunk, majd vissza Pécsre, ahol mondták, hog y „viszonhallásra, ennyi volt mára”. Az innováció kéretlen követeként próbáltam meg újítani a bevált, rég i szállítási szokásokat. Az eg yik fuvarnál két nag y kínai padlóvázát kellett becipelnem a raktárba. Csak nem fordulok kettőt, g ondoltam, beszúrtam a jobb karomat az eg yikbe, felemeltem, a bal karomat a másikba, azt is felemeltem, és elindultam velük. A terv jónak tűnt, de olyan bazi nag y és nehéz vázák voltak, hog y semmit nem láttam tőlük. A második lépcsőfordulóban elnéztem eg y lépcsőt, hatalmasat pereceltem, s bár önfeláldozón eltartottam mag amtól a két vázát, az eg yik összetört. A másikat sikeresen célba juttattam, de nem értékelték újító szellemiség emet, ezerkétszáz forintot kellett fizetnem az áldozatul esett vázáért. Ig aza lett a személyzetis pasasnak, két hétig bírtam ezt a melót. Kilépéskor levonták a rombolásaim költség ét, s 900 forinttal távoztam az Amforától. Íg y mulat eg y mag yar úr. Nem sokáig maradtam munka nélkül. Ekkor már jóban voltam Ózdi Rezsővel, aki két évvel később alapító tag ja lett a Kispál és a Borznak. Rezső felettem járt a g imiben, de valahog y sikerült rákapcsolódnia a barátnőm barátnői körére, eg yütt lóg ott velük, s néha rá-rárabolt valamelyik csajra. Eg y középiskolás házibuliban muzsikáltunk először eg yütt, a lag ymatag hang ulat elől menekültünk az albérlet eg yik szobájába, ahol találtunk néhány hang szert, s férfias bluesokat nyomtunk, míg kint a csajok a nappaliban Hung áriára tviszteltek. Rezső a g imi után beült a tutiba, a Gázműnél dolg ozott hálózatvizsg álóként, és amikor kilépett eg y kollég a, eg yből felhívott, hog y most kellene nyomulni a meg üresedett helyre. Az utcáról beesve esélyem nem lett volna eg y ilyen csókos állásra, íg y meg kértem apámat, aki eg ykor a tanács műszaki előadójaként jó kapcsolatokat ápolt a város energ iaszolg áltatóival, hog y protezsáljon be eng em. Sikerrel járt, enyém lett az álommeló. Biztos emlékeznek Antal Nimród Kontroll című filmjében arra a jelenetre, mikor Scherer Pepe enyhén neurotikus műszakvezetőként kiosztja a napi feladatokat a metróellenőrök szedett-vedett csoportjának. Ezt a jelenetet tuti tőlem lopta Nimród, mert kiköpött íg y néztek ki a reg g eleink. Reg g el háromneg yed 6-kor kezdtünk a Gázműben, az elig azítóban g yülekezett a hálózatvizsg áló csapat. A város összes hülyéjét összefújta erre a munkára a szél, tizenketten lehettünk ebben az elit alakulatban, mert szerényen csak „Piszkos tizenkettőnek” hívtuk mag unkat. De a számolás nem tartozott az erősség eink közé, lehet, hog y tízen vag y tizenhárman voltunk valójában. Közénk tartozott Szőri, az eg yik g imnáziumi haverom, a
Komarov eg yetlen szakállas hippije, Halász százados, a leszázalékolt, 160 centis katona, szig orú, fekete keretes szemüveg g el, aki mindig meg kapta az újoncok betanítását, hiszen az eg yedüli volt a csoportban, aki komolyan vette a munkáját, és még azt is tudta, merre vannak g ázvezetékek a városban. Ott volt még Barkóczy kartárs, aki mindig Bruce Spring steent hallg atott, és utálta a nég ereket, majd vég ül Dél-Afrikába disszidált, mert azt hitte, az apartheidnek sose lesz vég e. Még eg y kiég ett focista, Lehmann is erősítette a csapatot, akinek az íg éretesen induló pályafutását eg y hosszú g ólcsönd zárta rövidre. Lehmann eg y párhuzamos bizniszt is vitt, hétvég én parfümöket árult a pécsi vásárban, de az indulótőkét nem tudta visszaadni kétes hírű hitelezőjének, íg y pillanatnyi kétség beesésében meg ölte az eg yik pénzváltó ismerősét, visszaadta a pénzt, mire a hitelezője felnyomta. Szerintem ma is börtönben csücsül. Dalosnak hívták a műszaki felüg yelőt, aki minden reg g el útnak indított minket. Mielőtt Dalos belépett volna reg g el az ajtón, Béla, aki eg y lányos arcú vag ány fiú volt, beleült valakinek az ölébe, és iszonyatos erejű farkalást kezdtek mímelni, hog y a főnököt ez a kép fog adja belépéskor. Szemüket lesütve, rajtakapott szerelmesként fog adták a lebaszást, mi meg szétröhög tük mag unkat. Dalos kiosztotta az aznapi útvonalakat, majd elmentünk reg g elizni. Úri módon meg reg g eliztünk, közben meg beszéltük a politikát, a focit, a csajokat és a zenéket, amiket éppen hallg attunk. Barkóczi elképesztően kifinomult technikával rendelkezett: eg y doboz klasszik májkrémmel öt kiflit tudott meg enni. Pontosan tudta, eg y kiflire mennyi májkrémet tehet, hog y jusson mind az ötre. Reg g eli után fog tuk a cuccunkat, elmentünk haza vag y eg y délelőtti vetítésre a közeli moziba. Utána a hálózatfig yelésben kimerült arccal vittük vissza a felszerelést a központba. Most már érthető, miért volt ez álomállás? Nem voltunk a szocialista munka hősei, de hetente eg yszer-kétszer azért kimentünk hálózatot vizsg álni, voltak akut üg yek, amiket minden ig yekezetünk dacára nem tudtunk ellóg ni. A feladat nem ig ényelt különösebb szakértelmet: kaptunk eg y kocka alakú bőrtáskát, ami a mérőszondát rejtette. Ez a szerkezet szolg ált a g ázszivárg ás jelzésére. Hivatalosan házakban nem vizsg álódhattunk, hanem csak közterületen, de akkor is szóltunk, ha észleltük, hog y valószínűleg az eg yik társasház a szivárg ás forrása. Előfordultak rejtélyes esetek, mivel azokban a városokban, ahol már több mint százéves a g ázhálózat, találni g ázszivárg ást ott is, ahol a térkép szerint soha nem feküdt vezeték a föld alatt. Eg yszer eg y külsőbb kerületben valami mag ánüg yet intéztem munkaidőben, a szondát véletlenül bekapcsolva hag ytam, mire váratlanul elkezdett visítani. Lelkiismeretesen felhívtam a központot és bemondtam a pontos koordinátákat, mire a diszpécser azt felelte, ott nincs vezeték. De hát jelez a g ép, bizonyg attam. Tőlük jelezhet, felelték, mert arra eg y fia g ázvezeték nincsen. Akkor én vag yok a hülye,
szevasztok, s letettem. Ózdi eg yszer majdnem meg szívta, éppen járőrszolg álatot teljesített, mikor az orvosi eg yetem alag sorában történt eg y robbanás. Járőrként érzékelnie kellett volna a szivárg ást, de hálózatfig yelés helyett éppen velünk próbált. Én leg többször Halásszal kerültem párba, aki ebben a válog atott társaság ban is különleg es esetnek számított. A leg idősebb volt köztünk, úg y neg yvenéves lehetett, soha nem sikerült kihevernie, hog y lapátra tették a katonaság nál. Vezetékmérés közben rendszeresen meg kellett állnunk pár percre, fontoskodó arccal közölte, neki most el kell intéznie valamit, pár perc lesz, ne ag g ódjak, várjak itt. Meg kerülte a házat, bement a kisboltba, vett eg y kétdekást, s ott helyben, a kapualjban, ahol azt hitte, nem látom, eg y húzásra lenyomta. Minden rendben, bólintott g ondterhelten, mérhetünk tovább, kollég a. Életem eg yik leg szürreálisabb élményét neki köszönhetem. Járőrözés közben útba ejtettük a házukat, s ha már arra jártunk, felhívott a lakására. Klasszikus kétszobás panellakás, koloniál minimálberendezéssel és szürke szőnyeg padlóval, a nappaliban ültetett le eg y kanapéra. Miután leültem, váratlanul bejelentette, ő most elmeg y zuhanyozni. Na, baszki, ez buzi? – futott át rajtam kétség beesve. Mi a jóistent fog ok most csinálni? Pár perc múlva kiderült, szó sincs ilyesmiről, szimplán elg urult a g yóg yszere. Mire kijött a zuhanyból eg y szál törülközővel a derekán, teljesen elfelejtette, hog y én is ott vag yok. Odalépett a Tesla lemezjátszójához, fölé hajolt, tisztelg ett és suttog va lejelentkezett: „Halász százados szolg álatra jelentkezik! Várom a napiparancsot!” Kővé dermedve ültem mög ötte a kanapén. Csendben felálltam, nehog y meg zavarjam a titkos jelentéstételben, és kisomfordáltam a lakásból. Mikor délután kettőkor újra találkoztunk, úg y viselkedett, mintha mi se történt volna, mentünk kötelesség tudóan vezetékeket mérni. Évekkel később hallottam, hog y nem bírta tovább a strapát, öng yilkos lett. Amikor felvettek a főiskolára, Kispál Andrást nyomtam be a helyemre hálózatvizsg álónak, addig ra zenekari privilég iumként kezeltük ezt a melót. Kispi is szép munkakönyvvel büszkélkedhetett: volt kocsikísérő, mint én az Amforánál, udvaros, eg y cég telephelyét kellett rendben tartania, vég ül seprűnyeleket festeg etett napi nyolc órában, de ettől piszkosul szenvedett, allerg iás lett a festékre, lehámlott tőle az arca és a tenyere. Ezekhez képest a hálózatvizsg álás óriási előrelépésnek számított a szakmai rang létrán. Ózdi az évek során ott rag adt a Gázműnél, meg szerette a melót, különböző állásokban eg észen a Kiscsillag működésének harmadik évéig dolg ozott a cég nél, csak 2007 körül áldozta fel munkáját a rock ’n’ roll oltárán. A hálózatvizsg álás tényleg álommeló volt eg y művészi ambíciókkal bíró, ámde a művészet mibenlétéről mit sem tudó fiatal számára. Alig kellett bejárni, nem rabolta az időmet, nem szívta le az ag yam, a szüleim pedig meg nyug odhattak, hog y kisebbik fiuk nem lopja a napot. Pedig lopta becsülettel. Naphosszat feküdtem otthon az ág yon, olvastam, zenét hallg attam, rajzszakkörre jártam, készültem a felvételire, elvetemült képzőművészek szeánszait látog attam,
este pedig filmklubokba és kocsmákba jártam. Hihetetlenül aktív életet éltem, ig yekeztem minél több impulzust mag amba szívni, amelyek éppenség g el nem leszívták az energ iáimat, hanem töltöttek ezerrel. Ezért neveztem ezt a periódust mag amban a felkészülés évének. Visszag ondolva, sokkal inkább ezt kellett volna folytatni, mint felesleg esen elbaszni az időt az eg yetemen. Olyan töménység ben töltöttem mag amba mindent, ami szellemi izg alommal kecseg tetett, mint soha azóta. Nem volt ebben semmi tudatosság , nem készültem semmire, nem g ondoltam mag amról, hog y különleg es csávó, a kiválasztottak eg yike lennék, sőt az enervált bölcsészmeg fejtőktől hülyét kaptam, és messziről kerültem őket. Mérhetetlen éhség et éreztem mag amban, mintha az állami oktatás által érintetlenül hag yott ag ysejtek aktiválódtak volna, és jelezték volna táplálékig ényüket. Keresni sem kellett semmit, minden szembejött. Ma csak aprólékos tervezéssel tudnék annyira sűrű prog ramot összerakni, mint amilyet akkoriban spontán összehoztunk. A 80-as évek második felében a filmklubok aranykorát éltük. Akárhova mentél, belebotlottál eg y filmklubba, amit néhány meg szállott szakállas faszi csinált, akik hiába felvételiztek rendező szakra, ez jutott nekik kárpótlásként. Délután ötkor kezdődött az ifjúság i, este nyolckor pedig a felnőtt filmklub. Délután meg néztem az olaszrealizmus-sorozat következő darabját, majd este az Erotika a filmművészetben szekcióból a Dekameront. Azt sosem bántam, ha az elsődleg es nemi jelleg keveredik a mag as művészettel. Ug yanitt láttam Bódy Gábor kultikus filmjét, a Kutya éji dalát, ami meg határozó filmélményem lett. Tisztán emlékszem, ahog y piros plüssbe süllyedve nem értem, mit akar mondani, miről akar szólni ez a film, de nem zavart az eg yértelmű jelentés hiánya, mert meg tudott szólítani. Éreztem, valami fontos történik ebben a filmben, aminek én mint befog adó a részese lehetek. A főszereplő pap (mag a Bódy játszotta) fig urája annyira furcsán kétség beesettnek tűnt, hog y amikor sok-sok évvel később kiderült, szeg énynek besúg óként olykor jelentenie kellett, nem lepődtem meg . Az arcán hordta ezt a fájó kiszolg áltatottság ot. Utána hazamentem, feltettem a lemezjátszóra a Meddle-t, eg y korai Pink Floyd-lemezt vag y az A. E. Bizottság Jégkrémbalett albumát, és elmélyültem néztem a falat. Nag yon bírtam ezeket a káoszzenéket, valószínűleg azért, mert mag am is úg y éreztem, hog y eg y bizserg ető káosz közepén vag yok, aminek a vég én valami izg almas vár rám. Hog y mi, arról elképzelésem sem volt. Zenében is új területek felé indultam. Ug yan a 80-as évek rockblues hulláma már kezdett lecseng eni, és Hobót már nem tartottuk annyira menőnek, de továbbra is sok bluesalapú muzsikát hallg attunk. Vadásztunk az ősi bluesfelvételekre, a neg yvenes-ötvenes évekbeli g yökérbluesokra. NDK-s bakeliteken g yűjtöttem be olyan lemezeket, amelyeken idős, fekete fickók énekeltek eg y szál g itár kísérettel, mint Robert Johnson:
Oooh, Baby, don’t you want to go? Back to the land of California, to my sweet home Chicago. A szobámban vele játszottam és g itároztam én is a dalt. Hallg attunk sok dzsesszt és prog resszív rockot is, King Crimsont és Colosseumot, minden érdekelt, amit kötetlenség és szabadság járt át. Rátg éber haverom klasszikus vajdaság i csajozós dumája volt, hog y „g yere, felmeg yünk hozzánk, hallg atunk lemezeket, ha nem tetszik, felöltözhetsz, és mehetsz haza”. Tényleg feljártunk eg ymáshoz, és zenéket hallg attunk naphosszat. Ma a g yerekeinknek eszébe nem jutna ez, a számítóg ép két vég én hallg atják eg yütt ug yanazt a zenét. Eg yik haverom meg szerezte a dupla Jethro Tull-koncertlemezt, a Bursting Outot, felmentünk hozzá, s vég ig hallg attuk mind a nég y oldalt. Meg dumáltuk, szerintünk hol fúj eszméletlenül Ian Anderson, hol pedig csak rutinból, majd lerohantunk a sarokra krómos kazettát venni, hog y felveg yük mag unknak. A felvételire készülést sem hülyéskedtem el, hozott pontjaim és Fenyősiné kedves jellemzését mag am mög ött hag yva a felvételi eredményem meg duplázása mellett döntöttem, íg y virítanom kellett, ha nem akartam hálózatvizsg álóként meg öreg edni. Napközben a rajzmappámat a hátamra csaptam, s elbicikliztem az előkészítőre. Ujjak, kéz, boka, térd, láb, arc, portré, eg ész alak. Soha korábban nem léteztem ennyire koncentráltan eg y folyamatban. Reng eteg dolg ot csináltam párhuzamosan, de mindeg yik ug yanarról szólt. Töményen nyomtam a saját kis szabadeg yetemem, eg y pillanatra nem éreztem fáradtság ot vag y csömört. Már 86-ot írunk, a depresszív álomkort kezdte felváltani valami izg atott mozg olódás, lassan enyhített a rendszer a szorításon. Mi ebből annyit érzékeltünk, hog y itt-ott a kezünkbe kerültek a Mozgó Világ betiltott példányai, a közg ázon délutánonként a szocialista tervg azdálkodás meg reformálásáról tartottak előadásokat, a tévében pedig az új szovjet főtitkár, aki diónyi anyajeg yet hordott a homlokán, g lasznosztyról és peresztrojkáról beszélt. Emlékszem, Bösze barátom (Böszörményi István) belépett az eg yetemi kocsmába 87. március 15-én este, ahol már várták a fővárosból érkező márciusi ifjút a hírekre éhes vidéki fiatalok, és azt mondta: „Szétverték a Petőfi-szobornál a tüntetést, de ezt már nem lehet a szőnyeg alá söpörni.” Zsong ott az eg ész kocsma. Kirendeltünk még eg y sört, ezt alaposan át kellett beszélni. Az intenzív készülésnek meg lett az eredménye, ha jól emlékszem, maximális pontszámmal vettek fel rajz–földrajz szakra a tanárképzőre. Már ott láttam mag am a művészkari zsong ásban és világ meg fejtésben, de előtte sajnos a kötelező eg yéves sorkatonai szolg álat várt rám. Ig yekeztem alaposan kihasználni a bevonulás előtti nyarat, hálózatvizsg álós keresetemből Bulg áriába vittem a csajom nyaralni. Velünk tartott Ózdi Rezső és másik két kollég ánk, Lici, akiből később rendőr lett, és Tóth Pityu, akiből hitg yülis. Szép kis csapatot alkottunk. Eleinte
nem haraptunk rá a bolg ár táj szépség eire, eg yik hely sem tetszett annyira, hog y letáborozzunk, eg észen a heg yes-erdős déli részig mentünk. Primorszko után a Lesz kemping ben telepedtünk le. Itt a teng erparton eg y romantikus, ötven méter mély, kőomlás okozta szakadék található, alatta homokos part, ahová nem lehet besétálni, csak beúszni. Itt spontán nudistastrand alakult ki. Bulg áriában amúg y tilos volt a nudizás, de a német és a mag yar turisták felfedezték ezt az öblöt, s idejártak nudizni, a bolg árok meg a faszukat verni klottg atyában. Ildi találta véletlenül a strandot eg yik nap, s utána már mindennap idejártunk. A második bolg ár felvonás leszerelés után következett. Helyismeretem volt, Ildim már nem. A zenekar fél évvel korábban alakult, a kemény mag g al, Kispállal, Bräutig ammal és az ő Béla nevű futóbolond barátjával utaztunk eg yütt, akiből később raliversenyző lett. Mint rutinos világ járó vezettem a csapatot, tudtam, hova kell menni, íg y eg yből az otthonos kemping ben kötöttünk ki. Rezső is meg jelent pár nappal később, eleg ánsan külön utazott a csajával, akit később el is vett. Bräutig am, Kispál, Béla és jómag am mag ányos harcosok voltunk 1988 nyarán. Barátság os kis kemping ben laktunk, amit kinn hag ytunk a sátor előtt, a bolg árok rög tön ellopták. Kiraktuk a g atyánkat száradni, ellopták, kitettük a törülközőnket, azt is ellopták. A Kispálnak volt eg y nag yon büdös Puma cipője, tízméteres körzetben nem lehetett meg maradni, ezt földobtuk eg y fára. Na, ezt lopjátok el, basszátok meg . Napközben a strandon lóg tunk és frizbiztünk. Én itt sikeresen összefrizbiztem mag amnak Ulrikét, eg y vékony német lányt kis mellekkel és hosszú lábakkal. Ulrikénél eleinte mindenki bepróbálkozott, Béla mellé heveredett a homokban és mag yarul olvasta fel saját verseit. Csoda, hog y ezek után eng em választott? Kritikus szemmel felfedeztem, hog y öreg korában meg fog vastag odni a bokája, de mivel éppen csak betöltötte a tizenötöt, átsiklottam a problémán. Jó illata és szép puncija volt. Eg y nudistastrandon nincs zsákbamacska, push-up átverés, korrektül fel lehetett térképezni a várható kilátásokat. Frizbiztünk, üldög éltünk, orosz-ang ol kevert nyelven beszélg ettünk. Nem ismerte a Neil Young ot és a Pink Floydot, viszont szerette a Modern Talking ot és a kommunizmust. Nem éreztem ezeket problémának, vélhetően nem az intellektusára fókuszáltam. Sajnos nem sokat eng edett, csókcsatát és eg y kis matatást, de íg y is én voltam kis csapatunk Don Juanja. Eg yik este rendesen berúg tam, Viszockijként g itároztam a tűz mellett, mire a lelkes bolg ár fiatalok elráng attak mag ukhoz, helyi pálinkával és rettenetesen sós sonkával kínáltak. Utóbbit képtelenség volt lenyelni, annyira rág ós és sós volt, próbáltam a pálinkával fellazítani, mire a sonkadarab meg dag adt és g ümecsként forg ott a számban. Gitározás közben észrevétlenül beköptem a g itár mög é, majd szép lassan bejátszottam a zsebembe, hog y ne sértődjenek meg a vendég látók. Mikor kezdett átütni a rövidg atyán a hús, kimentem vécére, s útközben odadobtam eg y kutyának. Sok ismert dal szerepelt akkoriban a repertoáromban, a bolg ároknak a Scorpions eg yik slág ere, a Rock You Like a Hurricane jött be
leg inkább. Ma jó esetben hat ismert dalt tudok eljátszani fejből, nem úg y, mint Lecsó, akinek kimeríthetetlen a repertoárja, órákon át képes világ slág erekkel szórakoztatni minket. Ulrike a búcsúzáskor óvatlanul meg hívott minket Berlinbe, vesztünkre komolyan vettük. Pár hónappal később meg látog attuk Titivel, Krisztával, akivel addig ra már vég et ért kéthetes kapcsolatunk és Heidl Gyurival, de hamar kiderült, tünékeny summer love volt a mienk. Pedig íg éretesen indult a látog atás, a leg endás Alexander Platzon találkoztunk, Ulrike eg y nag y csokor virág g al és eg y kis Wilkommen kitűzővel várt. De amikor lelkesen próbáltam felszítani a bolg ár tüzet, hideg elutasítással zárta rövidre nosztalg iázásom. Eg y pártfunkcionárius család sarja volt a lelkem, sorompóval és tisztelg ő őrökkel lezárt neg yedben laktak a kertvárosban, nem ismerte és nem szerette a tréfát. Felajánlotta, ha rendesen viselkedek, én ott aludhatok nála, de a többiekről szó sem lehet. Eg y zenekari feloszlást nem ért meg eg y Ulrike testmeleg ét nélkülöző ág y, ezért inkább elpasszoltam. Valamelyik pályaudvaron kötöttünk ki aznap éjjel, ahol arra ébredtem, hog y eg y hajléktalan néni hug yozik mellettem, s kis cseppekben csapódik az arcomra a pisi. Basszus, ennél még Ulrikénél is jobb lett volna. Vég ül a Humboldt Eg yetemen találtunk valami rettenetes szállást a huszonvalahányadik emeleten. Ulrikétól nem váltam el harag g al, konfliktuskerülő típus vag yok, abban a pár napban többször találkoztunk, csak már nem csapkodtak a szikrák közöttünk. Elkísért például bennünket eg észen a Brandenburg i kapuig , ahol S-bahnnal átzötyög hettünk életünkben először Nyug atra, azaz Nyug at-Berlinbe. (Előtte a szocialista táboron kívül csak Görög ország ban jártam.) Szeg ény Ulrike vég ig nézte, ahog y mi g ond nélkül oda meg yünk, ahová ő akkor se mehetne, ha akarna. Kárpótlásul hoztunk neki banánt. Nem vég telen cinizmusunk okán, hanem mert meg kért rá. Nyug at-Berlinben rendesen meg csapott a fog yasztói társadalom nehéz leveg ője. Első vad hullámai bejöttek nekem, addig azt olvastam a szocialista sajtótermékekben, hog y itt nag yon elideg enedettek az emberek, és széthullóban van a társadalmuk. Ehhez képest mindenki sokkal normálisabbnak és vidámabbnak tűnt, mint a túloldalon. Az utcai plakátok és szórólapok olyan zenekarok koncertjeit hirdették, amelyekről addig csak bennfentes haverjaimtól hallottam. Óriás körték, fényes narancsok hevertek nag y halmokban a zöldség esnél, a szürke pécsi városképhez képest itt színes hirdetések virítottak minden sarkon. A cig iautomatákon elképedve olvastam, hog y eg y doboz 3 márka (5 márkáért menő fekete pólót lehetett venni), a szocialista oldalon olcsóbban lehetett szívni. Mikor jeg yet akartunk venni a Falmúzeumban, a teremőr bácsi kedvesen felvilág osított minket, hog y a kelet-európaiak számára ez ing yenes, menjünk csak be nyug odtan. Vég ig sétálhattunk a berlini fal másik oldalán, aminek a túloldalát g épfeg yveresek ezrei őrizték. Olvasg attuk a feliratokat, és erről a teljesen abszurd helyzetről beszélg ettünk, hog y felhúznak eg y falat eg y városon belül, amit izomból tart eg y
világ rendszer bármi áron. A falon olvastam eg y ang ol feliratot, ami nag yon felkavart, valahog y meg éreztem, ez még sokat jelenthet nekem: Keletről nem jön semmi új.
MONDJÁTOK MEG, MI LESZ A DOLGOM Ulrike meg ismerése előtt még eg y év sorkatonai szolg álat várt rám, eg ész pontosan tizeneg y és fél hónap, ennyit kellett az eg yetemre vag y főiskolára felvett fiúknak letölteniük tanulmányaik meg kezdése előtt. Próbálkoztam én is az orvosi alkalmatlanság g al. Nem voltam olyan kemény, mint azok a haverjaim, akik beszedtek valami cuccot és epilepsziás rohamot produkáltak a bizottság előtt, vag y szuicid hajlamukat csuklójuk többszöri g yaszatolásával bizonyították. Én allerg iás voltam, erre próbáltam apellálni az orvosi vizsg álat során. Felvittek a pécsi tüdőszanatóriumba, elém tettek valami g yóg yszerszerűség et, veg yem be, ne féljek, mert ha jön a roham, ők pontosan tudják, mit kell csinálni. Szerintük nem jött a roham, én ehhez képest majdnem meg fulladtam, ennél rohamabb nem is lehetett volna. Határeset, szólt a szakvélemény, és eg y nag y B betűt ütöttek a kartonomra. Alkalmas hazánk védelmére, g áztámadás esetén hátra álljon. Ekkoriban már kicsit humánusabb arcát mutatta a rendszer, még ha sikeres felvételijük miatt büntették is a hím eg yedeket, leg alább nem az ország másik vég ére sorozták be őket, hanem oda, ahova felvételt nyertek. Leg alábbis a körülbelül nyolcvan majdani pécsi eg yetemista, szakszóval előfelvételis esetében íg y történt. Valamennyien a pécsi tüzérlaktanyába kerültünk. Czineg e altábornag y elvtársék biztos azt g ondolták, nem árt, ha a leendő eg yetemista már katonakorában feltérképezi a helyi kocsmákat, s néhány helyről időben kitiltatja mag át. Minek felesleg es köröket futni később? Arról nem is beszélve, hog y mesterség esen összezárva ismerszik meg az ember. Eg y év katonaság után a g ólyatáborban maximálisan a csajozásra lehet koncentrálni. Érdekes csapat jött össze a századunknál, nálunk még a besúg ó is nyílt lapokkal játszott. Az írnokunk, aki ma neves képzőművész, miközben eleinte a leg üg yetlenebb volt köztünk, eg y köcsög öt sem tudott rendesen lerajzolni, aztán évekig német turistákat portrézott Tihanyban, nyíltan meg mondta: „Gyerekek, az én társaság omban ne beszéljetek rendszerellenes, ellenzéki dolg okról, mert be vag yok szervezve”. Érdekes módon senki nem vetette meg ezért, korrekt biznisznek vettük a coming outját. Jó társaság alakult ki a laktanyában, a jövő pécsi értelmiség e masírozott eg yenruhában fel-alá. Itt ismerkedtem meg Heidl Gyurival is, akivel néhány éve összehoztuk a Lackfi János-verseket meg zenésítő Lovasi és a Véletlen nevű alkalmi zenekart, amelyből eg y lemez is született. Eg y meg szállott, oroszmániás kiképzőtisztet kaptunk, aki szíve szerint visszahozta volna a testi fenyítést. Nem tehette, íg y a többi frusztrált
kiképzőnkkel eg yütt verbálisan büntettek bennünket. Ordítoztak, ha kellett, ha nem. Parti Nag y Lajos a tíz ujját meg nyalta volna az iszonyú birkótól, amit a feletteseink vívtak a mag yar nyelvvel. Önfeledten szálltak a mag yar nyelv g öcsörtös hullámain, g rammatikai és jelentéstani kötöttség ekkel mit sem bajlódva. Utasításaiknak meg felelően teljes menetfelszerelésben kellett a tűző napon alakiznunk a g yakorlótéren, s védekeznünk a váratlanul ránk törő g áztámadás ellen. „Gáz!”, üvöltötte kiképzőtisztünk, mire el kellett vág ódnunk, s a büdös veg yvédelmi táskából a g ázmaszkot előráng atni és fejünkre húzni. Az aug usztusi kánikulában el tudtam volna képzelni kellemesebb prog ramot. A meg próbáltatások ellenére sem éreztük drámainak a helyzetünket, reng eteg et röhög tünk ezen az abszurd helyzeten. A kiképzés vég e felé feljött a századunkhoz Pap hadnag y, a laktanya kulturális üg yekért felelős sörhasú főnöke. A hivatásos állomány átlag ához képest sem volt eg y világ ító fáklya, biztos ezért osztották rá a kulturális feladatokat, hog y eg y félresikerült november 7-ei meg emlékezésnél ne tudjon nag yobb kárt okozni. Felsorakoztatott minket a folyosóra, s kihirdette, hog y az ezred zenekarába új tag okat keresnek, szóval, aki tud valamilyen hang szeren muzsikálni, az három órára tolja le a tápos képét a kultúrba. (Táposnak eg yébként a majdani főiskolásokat és eg yetemistákat nevezték.) Heidl Gyurival eg ymásra néztünk, a veg yvédelmi kiképzésnél csak jobb lehet Szécsi Pált játszani az ezred főtisztjeinek és macáiknak. Addig ra népszerű előadónak g ondoltuk mag unkat, mert Gyuri ug yan nem tudott énekelni, viszont jól g itározott. Olyan Dire Straits-slág ereket, mint a Sultans of Swings vag y a Tunnel of Love úg y játszott le hang ról hang ra, mint Farag ó Judy István. Esténként átjöttek a cig ány srácok a szomszéd körletből, és üvöltöttek: „Tápos g eci, játsszál!” Mi játszottunk, én lettem Gyuri mellett a basszusg itáros, mert az alaphang okat ismertem, finoman le tudtam alibizni a kíséretet. Szóval, némi önbizalomra már szert tettünk, g ondoltuk, mi bajunk lehet. Topi Mackó nevű haverunk lett a dobos, vele kezdtünk el játszani a laktanyában. Mikor Pap hadnag y bejött a kultúrba, és hallotta, hog y Dire Straitset játszunk hármasban, meg döbbenésében elejtette a mappáját, és csak ennyit mondott: „Ti vag ytok a zenekar! Vég e a meg hallg atásnak, a többieknek köszönjük szépen, vissza lehet menni a századhoz.” Még vag y húsz szerencsétlen várt ott. Íg y lett belőlünk a laktanya zenekara. Pár öreg katonát örököltünk az előző zenekartól: eg y Fászi nevű szaxofonost, aki a zenészszázadban elfáradt a sok szaxofonozástól, íg y nálunk landolt; az eredetileg népzenész Juha Laci g itárost, akinek már csak három hónapja volt vissza, valamint az ének-zene szakra felvett Krémer honvédot, klarinétosi beosztásban, aki a Royal Dixieland Band tag ja és nem mellékesen a Bräutig am unokatestvére volt. Sok kiváltság g al járt, hog y ezredzenekar lett belőlünk. Naphosszat a kultúrszobában
próbálhattunk, és ha nem is volt semmi dolg unk, azt mondhattuk, sajnos nem tudunk őrködni, csellózni (értsd: a konyhán mosog atni) és más nyalánkság okat elvég ezni, mert sürg ős zenekari tevékenység ünk kezdődik nemsokára. Kezdtük bebiflázni a szórakoztatóipari repertoárt, a szünetekben meg mindenki a saját kedvenceit erőltette levezetésképpen. Alig eg y hét után zenekari sereg szemlére kellett utaznunk Debrecenbe, ahol az akkori Kölcsey Művelődési Házban léptünk fel. Vittünk mag unkkal hang osítást, a kor leg endásan vacak keletnémet cuccait: Vermona erősítőt két hang fallal és Reg ent alapokat. Gyuri, Topi Mackó, Fászi, Laci, Krémer honvéd és jómag am – íg y állt fel a pécsi helyőrség bandája Debrecenben. Gyurival és Lacival felosztottuk mag unk között a dalokat, mindig azok g itároztak, akik az adott dalt jobban tudták. Az éneklést javarészt én vállaltam. Ez volt életem első, iskolán kívüli fellépése. Csak úg y meg nyug tatásul eg y Dire Straitsszel kezdtünk, majd saját kompozíciók következtek, amiknek a szöveg ét odafelé írtam a buszban. Itt énekeltem először mikrofonba sok ember előtt. Jó érzés volt, nag yon jó: Mikor beleüvöltöttem a mikrofonba a közönség előtt, a hang osítás iszonyúan felerősítette, körbefutott a hang om a téren, odáig voltam a g yönyörtől. Működik az ordítás, fedeztem fel boldog an, szerencsére feszültség nek nem voltam éppen híján, íg y terápiának is tekinthettem. Mondog atom azóta is: Akit eg yszer színpadra eng ednek, soha többet nem akar lejönni onnan. Utánunk a Sipos F. Tamás-féle Exotic zenekar lépett fel: „Hog y rázzuk a rong yot, nézz rám, tizedes! Soha nem leszek ezredes.” Gyorsan elkapták a fiúk az életérzést. Valószínű ők sem tudtak kibújni a bevonulás alól, csak azt sikerült elintézniük, hog y eg yütt tudjanak maradni. Illetve nem a teljes Exotic lépett fel Debrecenben, valami csaj is énekelt köztük, és hiába volt szép, én mint frissen debütált énekes és eg yben a színpadi élet nag y ismerője, azt tanácsoltam nekik, hog y rúg ják ki. Az eredményre nem emlékszem, de eg ész jól szerepelhettünk, mert meg hívtak minket a másnapi g álára is. Ezt követően folyamatosan jártunk szpartakiádokra, kulturális sereg szemlékre, helyőrség i bulikra. Zalában játszottunk eg yszer eg y nag y katonai fog adáson a helyőrség i művelődési házban, és a buli vég e felé mag ához intett eg y bizonytalan tekintetű tábornokféle, átkarolt, és azt mondta: „Elvtársam, ez jó előadás volt, nag yon jó előadás, g ratulálok.” Nem mertem meg köszönni, csak meg hatottan bólog attam, mert nem ismertem a rang jelzését, mindenféle csíkok és csillag ok voltak a váll-lapján, fog almam sem volt arról a kombinációról. Eg y-két akkori számunkra még mindig emlékszünk Gyurival. Az eg yik valahog y íg y szólt: Mióta láttam ezt a fát, egészen keveset nőtt csak, valami féreg rágja egész biztosan,
de az is lehet, vegyszer, amit ráöntöttek egyszer, és most az emészti kívül-belül. Kicsit fotoszintetizál, aztán megpihen, megáll, aztán újrakezdi, aztán megint újra, nedvek mozognak benne, de ahhoz sincs már kedve, rügyben pihen a porzó és bibe. Így múlnak el a dolgok, így halnak a fák – bólintanak az okos nagypapák. Ilyen kis borong ós, vicceskedő, KFT-s számokat írtunk. Sikerünk biztos jeleként kineveztek bennünket a pécsi helyőrség i klub állandó zenekarává, minden péntek és szombat este ott játszottunk. Gyöng yéletem lett eg y csapásra, az első pár hónap szívatásai után minden hétvég én haza tudtam menni. Az első eg y-két hónap döbbenetes kulturális sokkal járt a laktanyában. Olyan népréteg ek képviselőivel találkoztam, amelyeknek a létezéséről korábban fog almam sem volt. Reng eteg neg atív dolog g al járt a katonaság , sokan itt szoktak rá az alkoholra és/vag y a cig ire, itt tanulták meg a lopás és a kummantás kreatív módozatait, de az „ismerjük meg kis hazánk lakóit” mozg alom szempontjából nem volt haszontalan. Leg többünk eg y relatíve védett osztályréteg ben nőtt föl, ahol a saját kerületében lakókkal érintkezett, velük járt iskolába, focizni, bulizni, nag yon másokkal nem találkoztunk. Nyilván mindenhol voltak kilóg ók és deviánsok, de a kánont a hasonló vag yoni réteg ből, hasonló kulturális szintről származó eg yének határozták meg . Itt értek új élmények társadalmunkról. Volt például eg y csontalkesz tizennyolc éves éves fiú. Árva g yerek volt, tizenöt éves korától pásztorként fog lalkoztatta a falu. Nem laktak arra tehetős emberek, szalonnában, kenyérben, alkoholban fizették a fiút. Vig yázott a falu g ulyájára, és közben bort ivott álló nap. Amikor a sereg ben nem jutott hozzá a meg szokott napi adag jához, rendkívül ideg es lett, szabályos elvonási tüneteket produkált. A debreceni szpartakiád után levezényeltek bennünket mezőg azdaság i munkára, Eg erszalókra (ahol a diszkóban eg yik éjszaka átdobtam a terem másik vég ére a tányérsapkámat, s utána nem találtam meg , de ez mellékvág ány). A fiú eg yik nap fát vág ott a g azdaság ban, én ücsörög tem mellette és vicceskedni próbáltam, amit sértőnek vélt, a kritikusra csökkent alkoholszintje miatt mindenen felkapta a vizet, és frankón nekem ug rott a baltával, alig tudtam elmenekülni előle. Meg tanultam, a szó veszélyes feg yver, de a balta még veszélyesebb. Hasonlóan kemény élményeket szereztünk a roma bajtársak körében, ezzel a kultúrkörrel is itt találkoztam először élesben.
Krémert, Heidl Gyurit és eng em utólag vezényeltek Eg erszalókra, mert eg y helyőrség i hakniból később értünk vissza. Mire odaértünk, mindenkit beosztottak különböző mezőg azdaság i munkákra, nekünk a resztli jutott, mindennap máshova küldtek. Eg yik nap bikaterelésre vezényeltek minket. Komoly, felelősség teljes feladatot bíztak ránk: a szakemberek az eg yik karámból a másikba terelték át a bikákat, nekünk pedig sorfalat kellett képeznünk, amely mentén a bikák áttalálnak a másik karámba. A szakember elmondta, a bika az elején szaladni fog , de ne ijedjünk meg , mert ha meg lát bennünket, bekanyarodik. Ezt hittük is, meg nem is, bármilyen meg g yőzően bizonyg atták. Íg y is lett, ott állunk félköríves sorfalban, mikor velünk szemben szaladt vag y száz-százötven bika. Meg érkezett az első, a rémülettől moccanni sem tudtunk, csendben imádkoztunk, hog y kanyarodjon be. A vezérbika szépen el is kezdett bekanyarodni, a többi feg yelmezetten követte, de ekkor Krémer honvéd nem bírta tovább a feszültség et, kilépett a sorból, mire a vezérbika a váratlanul támadt résen eg yenesen továbbszaladt, a többi száz meg utána. Krémer honvédot nag yon meg pokrócozták a táborban, még este tizeneg ykor is bikákat hajkurásztunk miatta a mezőn. Az eg yik nap csúnyán összeverekedtem az eg yik cig ány közleg énnyel. Őrség be voltam beosztva az mg tsz borpalackozó üzemének portájára. Stratég iai szempontból kiemelt jelentőség ű pontnak számított, mert eg yedül itt volt telefon a környéken. Ha kitör a világ háború, és mozg ósítani kell a mezőg azdaság i munkán lévő tüzérdandárt, a telefonnál őrködő üg yeletest hívták volna fel, aki riasztotta volna a dandárt, hog y meg jött a tűzparancs, indulhatunk a háborúba. Éjszakára lettem beosztva, hajnali 2-kor jött a váltás, én pedig lefeküdtem aludni. Pár perc múlva felkeltett a Cicás Bece nevű roma srác, hog y meg int őrség be kell mennem. Valójában ő volt beosztva, csak mivel öreg katona volt, én meg tápos, meg próbált rávenni, hog y menjek helyette én. Biztos másnapos volt, és nem akaródzott neki. Felejtsen el, mondtam félálomban, ő van beosztva. Erre úg y döntött, más érveket húz elő, elkezdett ütni, amire csak felébredtem, nekiestem én is, rendesen összeverekedtünk, zeng ett tőlünk a sátor. Erre már mindenki felébredt, még Pálffy főhadnag y is, aki az ag ronómus fülkéjében aludt. „Mi van, mi folyik itt?”, kérdezte álmosan, miközben pizsamában odacsoszog ott hozzánk. „Főnök – mondta az írnok Döme honvéd –, ezek verekednek.” „Ne verekedjenek, azonnal hag yják abba! Mi bajuk van?”, kérdezte Pálffy. A főhadnag y bajszos, szemüveg es, klasszikusan elfuserált fickó volt. Éppen csak felébredhetett, még nem rendezte össze teljesen a vonásait. Döme honvéd odaszólt neki halkan: „Főnök, áll a fasza.” Pálffy lenézett a pizsamag atyájára, és konstatálta: „No fene, tényleg .” Meg fordult, és komótosan visszasétált az ag ronómus fülkéjébe. Mintha Hrabal valamelyik könyvéből elevenedett volna meg eg y jelenet. Vég ül a főhadnag ynak lekókadt, a Cicást sikerült kizavarnunk őrség be, én meg aludhattam tovább.
Eg y másik cig ány g yerekkel is sokszor vívtunk. Nag ydarab, inas, kíg yószerű fig ura volt, mindig elkapott, és beszorított az eg yik sarokba: „Meg öllek, g eci, add ide a késed!” Fanyelű Bowie késem volt, mint Winnetounak a Karl May-könyvekben. Valójában eg y pécsi trafikban lehetett ilyen késeket kapni, de ő ezt nem tudta. Állandóan azzal basztatott, hog y adjam oda neki ezt a kést. Szerencsére a szakaszvezetőnk, Marci, eg y jóvág ású abalig eti cig ány srác meg védett, és elzavarta ezt a késes fickót. „Ne basztasd a tápost!”, mondta, eg yrészt mert bírta a burámat, másrészt mert nem bírta amazt. Lassan a vég ét járta a centink. Az utolsó hónapokban Topi Mackó már sokszor meg pattant haza, valahová Pest mellé, pedig jelenésünk volt a klubban. Ledobbantott pénteken, valakinek csörömpölnie kellett helyette a tiszti buliban, íg y került a képbe Bräutig am, akit a középiskola alatt ismertem meg . Hodosán Imi osztálytársam szomszédja volt, az átszűrődő zenélést hallva jött át és kéredzkedett be hozzánk. Minden keze üg yébe eső dolg on, széken, vödrön, puffon, láboson dobolt. Később hozzánk csapódott, a társaság unk állandó tag ja lett, katonaság alatt is g yakran buliztunk eg yütt. Jobb híján őt hívtam le játszani a helyőrség i klubba, nem volt olyan képzett dobos, mint Topi Mackó, de elzörg ött valamit hátul az ismert slág erekre. A Király utcai Feg yveres Erők Klubjában, ahol a pécsi főtisztek kiöltözött nőikkel ették a brassóit uborkasalátával, s az elfog yasztott világ os söröktől és Hubertusoktól felbátorodva kipattantak a táncparkettre, született meg a Kispál és a Borz zenekar ötlete. Nem sokkal a leszerelés előtt az eg yik szombat este Kispál és Ózdi bejöttek meg hallg atni minket. Az eg yik asztalnál vég ig üldög élték a prog ramot, jobban mondva az eg yik blokkot, hiszen a komoly vendég látós bandákhoz hasonlóan mi is szüneteket tartottunk. Az eg yik ilyen kávé- és pisiszünetben leültünk eg y félreeső asztalhoz, ahol a részeg századosok és őrnag yok nem zaklathattak minket, s meg beszéltük, ha leszerelek pár hét múlva, csinálunk eg y zenekart. Én Bräutig amot vittem a bandába, Ózdi meg Kispál Andrást, akit a középiskolából látásból már ismertem. Két évvel felettem járt a Komarov szakközépiskola részébe, g eodéta szakirányra. Jó kis földmérő lett volna Kispiből, mellette két mérés között az Ulysesst is el lehetett volna olvasni. Nem sokat dumáltunk, kedves arcú hülyeg yereknek nézett ki. Az apja a katonaság nál szolg ált, ing yen vihette haza a kincstári ruhákat, Andrást mindig kimenőnadrág okban és kimenőcipőben járatták, ami elég cikinek számított a g imnáziumban. Nem mintha én olyan divatos csávó lettem volna, de még sem jártam béna katonai cuccokban. Amikor leültünk dumálni, nem cáfolt rá az első benyomásomra, folyamatosan káromkodott, mintha ezzel próbálná jelezni, milyen nag yfiú lett belőle időközben. Na barátom, g ondoltam mag amban, tég ed is sokat verhettek az oviban. Az első közös zenélés viszont elsöpört minden előítéletet. Leszereltem, aug usztus vég én kezdtünk el próbálni Kispál, Ózdi, Bräutig am, Lovasi felállásban,
és december 10-én már az első koncertünket adtuk a Szenes pincében.
JÓ, HOGY VÉGE A 80-AS ÉVEKNEK Hiába voltam kiváltság os zenész katona, hiába mehettem haza mindig hétvég én, iszonyúan vártam a szeptembert, szinte visszaszámoltam a főiskola kezdetéig . Művészeti karon fog ok tanulni, atyavilág , micsoda szellemi pezsg és és velem rezg ő fiatalok várnak rám. Ehhez képest óriási csalódás ért az első hetekben. Kibaszottul unatkoztam az előadásokon, a szemináriumokon sem történt semmi érdekes, mindenki leadta a rá osztott tudásporciót, és várták, hog y a vizsg ákon eng edelmesen visszaböfög jük. Sehol eg y érdekes arc, sehol eg y izg almas óra. Gyorsan levettem, túl sok értelme nincs bejárni, itt nem sokat tanulok, a csoporttársak sem hoztak szellemi g erjedelembe. Nem lett semmi a vág yott eg yütt rezg ésből. Pár hónap után akklimatizálódtam az új helyzethez, az előadások és a szemináriumok helyett inkább a zenekarommal próbáltam, úsztam, fociztam, éltem az életem, elmentem postáskodni a bátyám helyett, összejöttem a csajommal, s csak akkor tettem be a lábam a főiskolára, ha nag yon muszáj volt. Tök felesleg esnek bizonyult az itt töltött három év, ezalatt meg tanulhattam volna versenytáncolni vag y leng yelül. Két fontos barátom viszont a főiskolás évekhez köthető, bár mindkettőt korábbról ismertem. Hajdúról már meséltem (bányásznap, sörözés), a középiskola alatt tűnt fel az életemben. Boci a Nag y Lajos Gimnázium tanulójaként eg y nyári táborban összejött az eg yik osztálytársnőjével, az ő öccse volt Hajdú. Pontosabban Hajdú András. Gyorsan befog adtuk, mert lelkesen szájharmonikázott és óriási Rolling Stones-rajong ónak bizonyult, de nem zenész akart lenni, tudatosan képzőművészi pályára készült. Érettség i után vele jártam rajzelőkészítőre, itt ismerkedtünk össze Hárság yi Petivel. A rajz szak sokkal inkább a vág yaimról, mint a képesség eimről árulkodott, nem voltam eg y született Leonardo, szerencsémre Hajdú és Hárság yi Peti seg ítettek hiányosság aim leplezésére, sokkal peng ébben rajzoltak nálam. Őket vég ül eg yszakos rajzra vették fel, ahova a kiváltság os „művészek” jártak, akiknek meg eng edték a szóló szakot. Eg y évfolyamra jártunk mindhárman, nem vesztettük el eg ymást, sok közös óránk volt. Illetve lett volna, ha bejárok. Hárság yi Peti több ok miatt is fontos fig ura a Kispál és a Borz korai történetében. Amikor épp nem tudtunk hol próbálni, s ez elég sokszor előfordult az első években, meg eng edte, hog y a családi házuk alag sorában nyomjuk. Saját dobszerkója volt, üg yesen püfölte, vele és Ág oston Bélával külön is jammeltem néha, nekik pedig volt eg y dzsesszbandájuk, a Mecseki Free. Romantikus családi házban laktak, mindig ott nyüzsg ött az öccse is, Balázs, aki ma az eg yik
villányi faluban, Palkonyán szőlőműves. Mindketten nag y herpetológ usok voltak: kíg yók, békák futkorásztak a házban összevissza, szabályos tropikárium létezett náluk. A Gerald Durrell-könyveken felnőttek számára mag a volt a paradicsom ez a ház. Imádtunk odajárni, Péter mindig káposztás lekvárral és hasonló vicces dolg okkal etetett bennünket. Péter a Kispál eg yik időszakában aktívan játszott is velünk, bár hivatalosan soha nem volt tag , csak beszállt zenélni, viszont leg alább húsz koncertet csináltunk Bräutig am, Hárság yi, Kispál, Lovasi felállásban. A korai időszakban olykor elhívtuk Ág oston Bélát is, fújjon valamit kezdetleg es dalainkra, hátha komolyabb összhang zat kerekedik belőle. Hajdú is folyamatosan velünk lebzselt, ő képviselte a képzőművészeti vonalat alkotócsapatunkban. Ennek eredményeképpen ő készítette a leg első lemezünk borítójának eredeti fotóját, amit vég ül drág ának talált a kiadó a nég yszínnyomás miatt. De lehet, hog y Nag y Feró (aki a kiadó szerepét játssza majd) csak azért drág állta, mert valamelyik g rafikus haverjának akarta lepasszolni a melót. Az eredeti fotó eg y hatszor hatos profi kép volt, amelyet Hajdú ravaszul meg komponált. Kivág ott eg y pénisz és eg y punci alakú formát (a vég ső borító rajzán ez látható eg ymás mellett), a formákat és betűket felkente Technokollal eg y üveg lapra, hátulról meg világ ította, s a g rafika papírra vetődő árnyékát fotózta le. Sajnos Feró belenyúlt a tervbe, a képből eg y szimpla g rafikát rajzoltatott anélkül, hog y eg yeztette volna velünk. Addig ra annyira belefáradtam a Pestre járásba és a lemezzel kapcsolatos állandó vitatkozásba, hog y hag ytam a fenébe. András később még eg y Kispál-borítót alkotott, a neg yedik sorlemez első tervét, amit szintén nem fog adtak el, mert a kiadóvezető, Heg edűs László g usztustalannak találta. Erre Hajdú odaadta eg y másik fotóját, amin eg y fura formájú ruhaszerűség látható hanyag ul hátrarúg va eg y széken. Azt mondta, ez Elvis Presley – és ez már nem sértette senki szépérzékét. Hajdú a diplomája után, a 90-es években távozott Franciaország ba. Abbahag yta a klasszikus értelemben vett képzőművészetet, és olyan lett, amilyenek a leg többen szeretnénk lenni: következetesen élő, szabad ember. Nem ismerek senkit, akire ezek inkább érvényesek lennének, mint Hajdúra. Jól hang zik, de nem is ez a lényeg . Eg yszer több hónapot eg y temetőben töltött Indiában, máskor eg y oázisiskolában arab g yerekeket tanított, de készített reng eteg szubjektív úti filmet is. Emlékszem eg yikre eg y Nazca-sivatag i emberről, aki meg szállottan cipőket g yűjtött a homok alól. Hajdú vándorlásai közben meg tért valamelyik keleti valláshoz, neki is lett eg y saját szent embere, akit azóta is követ, s a követés során nag y szakállat növesztett. „Lovikám, amikor hazajövök, eng em itthon mindenki homelessnek néz, amikor viszont besétálok eg y oázisba a sivatag ban, mindenki szent emberként kezel.” András családjának erős zenei kötődései vannak, annak a Hajdú Sándornak az unokaöccse, aki a Berg endyben trombitált, s az Iskolatáska zenéjét írta. (Szeg ény éppen az idén halt meg .) Andrásék háza is komoly bázisként szolg ált a Mecsek oldalában. Itt történt eg yszer,
hog y Szilovics véletlenül beleszart a bidébe. Mentség ére leg yen mondva, a fürdőszobában nem volt más, csak a bidé (mondjuk, a tervezés sem volt hibátlan, szaros seg g el felállni és átcaplatni a fürdőszobába bidézni, elég log ikátlan). Szilovics nem fedezte fel, hog y közvetlenül a fürdőszoba mellett helyezkedik el a vécé, mikor a váratlan ing er hatására a rossz ajtón rontott be eg y házibuli hajnalán. Az ő ráng atására ébredtem: „Te, Lovi, seg íts, nem meg y le a szar az istennek sem.” Kibóklásztam vele a fürdőbe. „Mert ez eg y istenverte bidé, cseszd meg , nem klotyó. Most szépen szállítmányozd át az alkotásod a szomszédba!”
MINDENTŐL MESSZE, A SZÍVHEZ KÖZEL A 80-as évek vég én Pécs kétszázhúsz kilométerre és több tízezer lemezre volt a főváros lüktető zenei életétől. Elég , ha annyit mondok, Meződi Józsi, a zenei eszmélésemben oly fontos szerepet játszó Apostol zenekar énekese volt a leg híresebb pécsi zenész, akit úg y emleg ettek a Tavasz cukrászdában, mint akinek „sikerült”. Nem voltak előttünk minták, hog yan kell összehozni eg y zenekart, nem jártunk hétvég enként ug yanabba a klubba, hog y ott mag unkba szívjuk a leg frissebb zenei impulzusokat, mert eg yszerűen nem létezett ilyen hely. Otthon ültünk és hallg attuk a rég i lemezeinket, és arról vitatkoztunk, milyen zenét kellene csinálni, majd lementünk a próbaterembe, és olyat csináltunk, amilyet tudtunk. Fura zárványhelyzetünk még is az előnyünkre vált a zenekar indulásánál. Nem voltunk benne a fővárosi underg round lüktetésében, Pécsre csak elvétve jártak koncertezni az ottani meg határozó bandák. Nem is hallg attunk aktuális zenéket, semmi érdekeset nem találtunk bennük. A punk már kezdett lecseng eni, az utána jövő ang olszász Kajag oog oo-féle buzipopos, elektronikus vonalat pedig , ami most ezerrel jön vissza, utáltuk, mint a szart. Ma a DJ-k között istenség nek számít a Bronski Beat, az Erasure vag y a korai Depeche Mode, mint az elektronika ősatyjai, de mi g yűlöltük ezeket a bandákat, csakúg y, mint a Bon Jovi-s hajmetál vonalat. Az ízlésünk velünk változik, ma sok mindent szeretek eg y Depeche Mode-számban: hog y erőteljes, jó zenei meg oldásokkal van tele, hatékony a szerkezete, de a hang zását továbbra sem csípem. Például ha a Personal Jesust Johnny Cash vag y a Depeche Mode előadásában kell meg hallg atnom, akkor az elsőre voksolok, nem is kérdés. A 80-as évek második fele apályos időszak volt a számunkra, semmilyen jelenkori előadót nem ismertünk a mainstreamből, akire bármilyen szinten akartunk volna hasonlítani. Inkább autentikus, tiszta forrásokat kerestünk, és ezek seg ítség ével akartunk a mában meg szólalni. 60-as évek vég i, 70-es évek eleji bluesrockot hallg attunk, ezek hatottak ránk. Cream, John Mayall, Jimmy Hendrix, Jeff Beck, B. B. King , Rory Gallag her. Ismertük a heroikusan depressziós mag yar underg roundot, az Európa Kiadót, a Balatont, a Kontroll Csoportot, a Sexepilt és az őrült Bizottság ot, de éppen annyira, hog y azt mondjuk, nem rossz, de inkább hag yjuk. Valamennyire eljutott hozzánk a Neurotic is, ami kicsit meg érintett, de a villámcsapás elmaradt. Új és szokatlan hang volt, bejött nekünk, van eg y korai dalunk, ami némi neuroticos hatásokat mutat, a Holdutazás. Nem a szöveg ében pajoros, hanem a verze g itárriffje kicsit olyan, mintha a Dönci játszaná. Antitézisnek jó volt számunkra az Európa Kiadó vag y a Kontroll Csoport, biztosan tudtuk, jó, jó elismerjük az értékeit, de ilyen
zenét nem akarunk csinálni. Semmilyen kapcsolódási pontunk nem volt ehhez a világ hoz, mert olyan 80-as évekes volt. Lusta, ködös, mocsaras depresszió, a fene sem akart benne lubickolni. Ennyit az okoskodó, g ondterhelt arcú múltba mélyedésről. Valójában a leg nag yobb szerepet az játszotta saját stílusunk kialakulásában, hog y kurvára nem tudtunk zenélni. Nem voltunk képzettek, azt a keveset használtuk, amit tudtunk, és amiben otthonosan mozog tunk. Tudom, hülyén hang zik, de paradox módon az előnyünkre vált ez a helyzet. Ha az ember kevés eszközt használ, könnyebben rátalál a stílusára, jobban tud a saját világ ának a közvetítésére koncentrálni, és ez mindig jót tesz eg y induló zenekarnak. Szikár és feszes lesz a produkciójuk. Később a zenészek reng eteg et küzdenek azzal, hog y a folyamatosan bővülő tudás és eszköztár ne menjen az eredetiség rovására, ne simítsa le a sarkokat, maradjon tere a jótékony hibáknak, melléfog ásoknak. Szerencsére nálunk maradt rendesen. Elérkeztünk a zenekar-alapítás sztorijához, itt az ideje, hog y alaposabban bemutassam azokat a fickókat, akikkel g yötrelmes munkával zenészt farag tunk eg ymásból. Ahog y korábban meséltem, Kispált Ózdi hozta a zenekarba, Bräutig am Gábort, alias Ricsit jómag am. Ricsit Hodosán Imre barátom révén ismertem meg , akivel középiskola alatt zenekarosdiztunk kicsit. Erről kicsit már meséltem, amolyan alternatív mellékszálként futott a Piros Ló mellett. Közel laktak a g imnáziumhoz, szerény körülmények között, de az anyukája nag yon jó hús nélküli bablevest tudott csinálni. Hatodik óra után felrontottunk hozzájuk, belapátoltuk a bablevest, majd felkaptuk Imi két romos g itárját, és dalokat írtunk eg ész délután. Imi kicsit előrébb járt, mint én, ő hozta a zenei alapokat, az akkordsémákat, én pedig szöveg et próbáltam farig csálni hozzájuk. Később Imi a Royal Dixieland Band basszusg itárosa lett, ami eg y divatos, pécsi KISZ-rendezvényeken rendszeresen fellépő banda volt (eg ykori katonatársam, Krémer honvéd is itt játszott), ezért szép lassan ejtett eng em. Bräutig am az Imiék melletti házban lakott, g yakran járt át hozzá puffokon dobolni. Már vég zett pincér volt, de nem állt szándékában felszolg álni, inkább sofőrködött eg y süteményszállító cég nél. Gyakran elhívtuk szőlőbulikba. Pécsett akkoriban nag yon mentek ezek a szőlőbulik: sok családnak volt a város szélén kisebb-nag yobb szőlője, a szülők ezeket nem féltették annyira, mint a lakásukat, itt leg alább nem hányják le a tapétát és a füg g önyt g yermekeik leállatiasodó haverjai, szóval az ősök eng edélyével frenetikus szőlőbulikat rendeztek a csemeték. Mi ezekben a bulikban az alkohol és a szex összefüg g éseit tanulmányozó kutatócsoportot alkottunk Ricsivel. Komolyan vettük tudományos céljainkat, ig yekeztünk minél több g yakorlati tapasztalattal g azdag odni, bár mindketten a mulya lúzer kateg ória élharcosai voltunk. A hétköznapokban Ricsi az élet császára volt, Z˙uk márkájú cég es kisteherautójával furikázott a városban, szállította a képviselőfánkokat és a lúdlábtortákat, folyamatosan
cig arettázva vezetés közben. Eg yetlen baj keserítette Ricsink napjait: akut csajhiányban szenvedett, a sulit befejezve lég üres térbe került, nem hemzseg tek körülötte a levadászható nők. Próbálkozott néha az idősebb pincérnőknél, akiknek a sütit leszállította, de nem voltak vevők kölyökkutya képére. Ráadásul nem kevés g átlás is akadályozta csajozási hatékonyság át. Hamar kiötölte a meg oldást, tapadni kell a bandánkra, mert ahol g itár van, előbb-utóbb punci is lesz, ahog y a jó öreg Lemmy meg mondta. Elcsórta a nap vég én az eladatlan sütiket, és elszállítmányozta a bulijainkra, ami erős státuszt biztosított számára. Szép lassan meg szokott bútordarabja lett a társaság unknak. Párszor sikerült annyi krémes sütit rendelnünk tőle, hog y tortacsatázni tudtunk a szőlőben. Na, ott aztán repült minden az Othello tőkék között: francia krémesre női szeszély, Rákóczi-túrósra dobostorta volt a csattanós válasz. Az ig azi vadászat a tortacsata után indult. Sokan testi épség üket nem kímélve próbálták kibontani a lányokat rag acsos ruháikból, és a közös mosakodás meg hitt pillanatait kihasználva másfelé terelni bimbózó kapcsolatukat. Én nem voltam a röptében a leg yet típus, sőt sokszor még csak feléjük se szálltam, én hülye. Mint jó barátjukban, bíztak bennem a lányok. Emlékszem, eg y ilyen tortacsata után odajött hozzám a kicsit dülöng élő Tóth Eszter hasig kig ombolt ing g el – ami eg yébként Szilovics páratlan kézüg yesség ét bizonyította –, és kérte, hog y seg ítsek beg ombolni, mert neki két pohár édes vermut után komoly g ondot okoz ez a feladat. Nem éltem vissza a helyzettel (mondom, aranyérmes lúzer voltam), és eg yesével beg omboltam Eszti g ombjait. A középiskola vég e felé Ricsi kezdett eltünedezni a képből, biztos talált mag ának eg y másik, jobb ivararányú társaság ot, csak néha futottunk össze. Katonaság alatt hallottam valakitől, hog y dobol, a puffokon mutatott teljesítményén felbuzdulva vett eg y dobfelszerelést és a saját füle után próbál otthon haladni, dobtanárhoz soha életben nem járt. Íg y, mikor Topi Mackó hétvég enként már inkább a hazautazást választotta a helyőrség i klubos Isten veled édes Piroskám helyett, akkor eszembe jutott Ricsi. Felhívtam, ráért, tényleg volt eg y dobfelszerelése, és szívesen beszállt szombat esténként. Innen már csak eg y lépés volt, hog y Ózdi és Kispál lejöjjenek a Feg yveres Erők Klubjába zenekar-alapítási tervükkel. Amikor elkezdtünk próbálni a Kispállal, Bräutig amnak párhuzamosan még létezett eg y másik zenekara, sokáig hezitált, kérette mag át, mint eg y bárcás kurva, mindkét helyre járt próbálni. A másik formáció eg y klasszik bluesbanda volt, eleinte az Arany Kacsában tolták esténként, majd amikor a blueskocsma átköltözött a Kazinczyba, ott játszottak heti rendszeresség g el. Kis színpados, bálterem jelleg ű étteremként működött ez a hely, lesz még később szó róla, itt került sor 89ben az első trió felállású koncertünkre, Ózdi nélkül. Ricsi eg yszerre volt mag ának való, fura fig ura, és eg y nag yon szerethető, vicces faszi. Ritmo cipőben járt, ami kicsit diszkósnak számított, maximum két nadrág ból és pár kockás ing ből állt a ruhatára, ezeket variálta nap mint nap. Tizennég y éves koráig focizott, ettől olyan
simlisen meg fontolt, kissé dülöng élős lett a járása, mint eg y Rejtő Jenő-karakternek. A szakmunkásképző után pincérkedett szállodában, sofőrködött, dolg ozott csaposként kocsmában és büfésként g yorsvonaton. Nem túl árnyalt, de markáns művészi elképzelésekkel bírt. Mikor első klipünk forg atókönyvét tervezg ettük, g ondosan kifejtette ezeket: szerinte eg y sörrel a kezünkben kellene lefele sétálnunk a Széchenyi téren, és elszánt arccal belenézni a kamerába. Minek túlbonyolítani a dolg ot, ebben benne van minden! – fejteg ette meg g yőzően. Ahog y Hajós András szokta mondani, eg y ig azi rockzenésznek eg yetlen művészi elképzelése van: Jöjjenek a csajok. Ricsi koncepciója pontosan erre futott ki. Eg yenes volt, mint a mártott g yertya, nem akart többet a művészkedéstől, csak mint ahog y Ady írta: „Szeretném mag am meg mutatni… S lennék valakié.” El kell ismerni, ez a piás, cig is, fleg ma dandypóz nag yon jól állt neki húszévesen. Ráadásul hallatlanul szórakoztató elméletekkel tudott előállni. Nem akarok szemét lenni (ne harag udj, Ricsi), de ő az a g yorsan kombináló detektív csávó, aki ha azt olvassa valahol, hog y piros, majd teljesen máshol lát valami pirosat, akkor hoppá!, a két pirosat összeg yúrja eg y elméletbe. Klasszikus összeesküvésg yár, az információk kétség beejtően óriási halmaza felett áll, és jó g azda módjára meg próbál rendet vág ni benne. Eg y kiköpött Pataky Attila-klón, esküszöm. Volt például ufós korszaka, akkor folyamatosan arról beszélt, hol jártak földönkívüliek, és az FBI milyen nyomokat tüntetett el utánuk. Volt vallásalapító korszaka is, amikor ő lett a Bubba, a rend főg uruja. Aljas módon mi provokáltuk ki a szektaalapítást, mikor eg yszer rosszul mondta Buddha nevét, s akkor kitaláltuk, hog y Bräutig amnak vallást kellene alapítania a saját bölcsesség eire, mert ahog y ő mondta, a „dolg oknak meg kell érniük”, s ennek most jött el az ideje. Bubbizmusnak neveztük el Ricsi vallását. A Kispállal halálba szekáltuk, és jókat röhög tünk a baromság ain, ug yanis Ricsivel oltári jókat lehetett vitatkozni, hosszú buszutakon keresztül védte az állásait, majd mikor eleg e lett, rág yújtott, és „szánalmas élcelődésetek nem érint meg ” arckifejezéssel bámult ki az ablakon. Mélyen hitte, hog y neki van ig aza, mi csak kötekedő faszfejek vag yunk, amit akkori feleség e folyamatosan erősített benne. Eg yébként minden dobosra jellemző – ezt hosszú évek során alkalmam volt alaposan meg fig yelni – a patolog ikus füg g őség . A leg többnél ez étel- és italfüg g őség ben manifesztálódik, Bräutig amnál ez kőkemény nikotinfüg g őség g el eg észült ki. Mikor elindultunk eg y vidéki koncertre, előre bekészítette mag ának a müzliszeleteket az ajtó oldalzsebébe, nehog y vezetés közben leessen a vércukorszintje. A többi dobosunk, például a szintén kajafüg g ő Csülök nem volt ilyen előrelátó. Eg yszer Bräutig ammal Szlovákiában koncerteztünk, ahol nem lehetett olyan cig it kapni, amit ő szívott, mire rendes hisztériás rohamot kapott, hog y azonnal szerezzünk neki. Állt a zenekari busz mellett, s dühösen rug dosta a kerekeit. Vannak leg endás, máig emleg etett beszólásai, sokszor vívott kemény
küzdelmet a mag yar nyelvtannal. A többes számot néha eg észen sajátosan fejezte ki: Eg yszer útközben meg látott eg y ménest a heg yoldalban leg elészni, mire lelkesen felkiáltott: „Ló-ló-ló!” Pár év után arra is rájöttem, hog y nem szabad mag ára hag yni interjúhelyzetben, mert előszeretettel felveszi a vidéki párttitkár szerepkörét, és lelkesítő beszédet mond a környékbeli iskolásoknak. Minden baromság ától füg g etlenül csupa szív, aranyos faszi a Ricsi, nag y loboncú, barátság os fig urája a Kispál és a Borz eg yik védjeg ye lett, imádták őt a rajong ók. Kispál András képviselte a másik vég pontot alakuló zenekarunkban. Kispi g yakorlatilag g yerek volt, amikor indultunk. Nem abban a kedves, romantikus értelemben, ahog y eg y harmincéves fiúra azt mondja a nag ymamája, jaj, a Tomika g yerek még , soha nem nő be a feje lág ya, hanem András tényleg olyan volt, mint eg y tízéves g yerek. Mire vég et ért a zenekar története, úg y a húszéves korig juthatott el. Ebben a zenekarban lett felnőtt. Ellentmondásos, szig orú, még is meg eng edő kispolg ári nevelést kapott: hétvég én húsleves, köszönj szépen Mari néninek!, este kilencre leg yél itthon, sál, sapka, kesztyű. A katona papa elővette, ha rossz volt a bizonyítványa, de a mamája meg eng edte, hog y lányok szexképeit rag assza a falra. Az apja katonai beosztásban a vasúti ig azg atóság nál dolg ozott, vasút-irányítási és log isztikai főmufti lehetett, az orosz kivonulás g yakorlati meg szervezésének is aktív részese volt. Mindennek éle és helye volt náluk, menetrend és feg yelem, nem volt kapkodás vag y ideg baj. Nyug odt kiszámíthatóság jellemezte a Kispál családot. Alig utaztak valahova, leg feljebb eg y-eg y disznóvág ásra a rokonokhoz, András g yakorlatilag alig ismerte a Pécsen kívüli világ ot. Nag yon bizonytalanná vált, ha kimozdították a meg szokott közeg éből. Ahog y meséltem az első benyomásokat, Kispi még tizenhat-tizenhét évesen is az apjától kapott kimenőcipőben és nadrág ban járt. Halál ciki volt, jobban mondva csak lett volna, ha Kispi érzékelte volna a problémát, de eg yáltalán nem törődött ezzel a helyzettel. Neki azt mondták otthon, ez van, ezt tessék szeretni, ő meg nem vacakolt, fölhúzta és hordta. Édesapja hozta az első g itárját a záhonyi vásárból, ő is eg y orosz hang szerremeken kezdte a pályafutását. A középiskolában, míg mások fociztak vag y buliztak, ő napi tíz órákat g yakorolt otthon, addig hallg atta a Black Sabbatht és a Deep Purple-t, míg meg nem találta az eg yes témákat. Irg almatlan mennyiség ű bakelitlemezt g yűjtött össze, rendszeresen járt át Jug oszláviába beg yűjteni a hiányzó darabokat, leg alább három-nég yszáz lemeze volt otthon. Apjával kötött eg y meg állapodást: befejezi a középiskolát, valahog y lenyomja az érettség it, viszont utána azt csinálhat, amit akar, nem fog ják piszkálni. A faterja sokat seg ített neki az induláskor, OTP-kölcsönre eg y Vermona erősítőt és eg y csehszlovák g itárt vett neki, ezzel nyomult az első bandáiban. A jó nevű Vadkans és a Keselyű Esztrádzenekarban kezdte szólóg itáros pályafutását. Rockos, metálos próbálkozások voltak ezek, túl sok vizet nem zavartak, vendég látózni próbáltak kisebb éttermekben, falusi bulikban, eg y-eg y lag ziba is meg hívták őket a bevállalós rokonok. A
csodálatos nevekből kielemezhető sorsszerű eljeg yzése az állatnevű zenekarokkal. Kispál húszéves koráig eg y nag yon zárt világ ban töltötte az életét, aminek természetes következménye a félős, bizalmatlan mag atartás lett, ha bármilyen új dolog g al találkozott. A mi zenekarunkon belül g yorsan el lettek osztva a szerepek, pillanatok alatt beideg ződött neki, hog y váratlan helyzetekben eng em kell mag a elé tolnia. Bármilyen meg oldandó szituáció adódott utazásaink során – eltévedtünk, nem találtuk a szállásunkat, zárva volt az öltözőnk, a pincér nem a meg rendelt kaját hozta ki, nem akart fizetni a helyi koncertszervező –, Kispi kaszát-kapát eleng edett, és mondta a varázsszót: „Lovi!” Úg y huszonhárom lehetett, amikor eg y békéscsabai koncert után leg mélyebb álmomból rázott fel izg atottan a szálláson: „Lovi, láttad a papag ájt?” „Mi van?”, kérdeztem álmosan, nem hittem a fülemnek, azt hittem, még mindig álmodom. „Nem láttad a papag ájt? – folytatta kitartóan. – Eg y emelettel lejjebb van, muszáj meg nézned.” „Hag yjál már békén az idióta papag ájoddal, meg bolondultál? Húzzál el!” Nem tudott elaludni, nyug talanná tette az ideg en környezet, talán félt is eg yedül a sötétben, ezért rázog atta az ág yam, hog y beszélg essek vele. Ózdi volt köztünk a leg rejtélyesebb fig ura. Ezt leg inkább úg y érte el, hog y nag yon keveset beszélt. Még eg y ilyen barátom volt, az önképzőkörös Baka Zoli. Látványos szótlanság uk mindig többet sejtetett. Oh, ha én ezt meg tudtam volna csinálni! Rezső hektikusan bukkant fel az életemben, először Arató Ildi hívta fel rá a fig yelmem, akinek a társaság a körül sertepertélt a g imnáziumban. Neki tetszett Rezső titokzatos szótlanság a, ráadásul Rezső a mag a finom stílusában rárepült Ildi osztálytársaira, Sipos Marira és Várnai Évára. A lányoknak a hallg atag ság mellett nag yon bejöttek Ózdi sötét szemei, amelyek olyan élesen világ ítottak, mintha ki lettek volna festve. (Ez nem költői kép akar lenni, hanem idézet Ilditől.) Valójában nem a Feg yveres Erők Klubjában futottunk először össze zenekarosdi témában, hanem jóval korábban, még a középiskola alatt. A Piros Ló próbatermében g yakoroltunk, amikor eg yszer lehívtuk Rezsőt és Kispált, mert hallottuk, hog y énekest kerestek a saját bandájukba. Meg hallg atták a dalainkat, majd a kötelező udvariasság i körök nélkül azonnal leléptek. Kispál szerint borzalmasan játszottunk, nem volt arról mit mondani. A suliban köszönő viszonyban voltunk, de inkább Ildi tartotta vele a kapcsolatot. A Gázműhöz az ő fülese alapján kerültem, masszív tag ja volt ő is a piszkos tizenkettők csapatának. Rezső költözött el leg először otthonról a csapatunkból, szinte még a középiskola alatt önállósította mag át. Jártam nála néhányszor az albérletében, ott zenélg ettünk néha kettesben, kezdetleg es improvizációkat nyomtunk a kisszobában. Már a Gázműben dolg oztunk, mikor Rezső és Kispál összehoztak eg y bandát eg y Szabó Laci nevű dobos sráccal. Rezsőék albérletének a pincéjében próbáltak: nag yon kicsi helyiség volt, maximum nég yszer nég y nég yzetméteres lehetett, ráadásul hatalmas
földhalmok borították. Ki kellett hordaniuk az összes földet, hog y el tudjanak kezdeni próbálni. Kispál itt jött rá, hog y Rezső nem eg y sztahanovistaalkat, amikor melóra került a sor, mindig percekre meg állt, mondván: ő „szíves”, neki nem lenne szabad ilyen munkát vég eznie. Aha, mormog ta Kispál, én meg „ideg es” vag yok. Szőnyeg et terítettek le a puszta földre, és próbáltak emberi körülményeket teremteni ebben a sötét lyukban. Lehívtak eng em és Buzádi Bélát énekelni, aki szintén velünk dolg ozott a Gázműnél (amikor utoljára hallottam róla, heroinista és rajzfilmrajzoló volt Kanadában). Énekesjelöltként ketten jelentünk meg a próbán, ahol ig azából csak Béla énekelt, én távolság tartóan nézelődtem, semmi kedvem nem volt a b e u g r ó Johnny B. Goode-ot énekelni. Nem is lettem az énekesük, ig az, ebből a zenekarkezdeményükből sem lett semmi. Szóval, Rezső titokzatos faszi volt, súlya volt a mondatainak. Sok zenét hallg attunk eg yütt, vele lehetett közös látomásokat g yártani, milyen zenét is képzelünk el mag unknak. Rezső eg y kiköpött zenei supervisor alkat: mindig el tudja mondani, mi a g ond a zenével, de azt nem tudta elmondani, hog y mit kellene csinálni helyette. Jó analizátor, de nincs affinitása az irányításhoz, az ösztönei alapján próbál lavírozni. Vag y eg yszerűen soha nem volt annyira képzett zenész, hog y verbalizálni tudja az elképzeléseit. A korai Kispál-szöveg ek formálásában kulcsszerepet játszott. Nem írt sokat, de amiket lehozott, tömör, erős sorok voltak (Őrjárat, Jutka). Amikor már pár próbán túl voltunk, és kezdtünk zenekarként tekinteni mag unkra, jött a szokásos névválasztási mizéria. A Borz nevet Ózdi hozta. Rövid, frappáns, vicces: Hölg yeim és uraim, a színpadon: a Borz! Reng eteg rövid nevű zenekar csinált nag y karriert, Jam, Who, Birds, Doors, szóval, tökéletes ómen az eg y szótag . A Borz ráadásul majdnem úg y szól, mint a Doors. Kispinek a töke tele volt addig ra az állatnevekkel, vadkan és keselyű után borz, na, még csak az kellene. Eddig csak repült, de most már büdös is. Az eg yik próba után beültünk a Virág presszóba, kávét, sütit, sört rendeltünk Ricsi szívbéli barátnőjétől, Marikától, és vitatkoztunk a tökéletes névről. Mi hárman bírtuk a Borzot, de áthidaló meg oldásként azt találtuk ki, hog y valamelyikünk vezetéknevét elé tesszük, hátha tompítja Kispál ellenállását a Borz irányában: a Bräutig amot képtelenség volt leírni és kiejteni, íg y kiesett. A Lovasival még eg y állat került volna a névbe, ráadásul túl hosszúnak bizonyult, íg y maradt a Kispál. Eg yértelműen a Kispál és a Borz hang zott a leg jobban. A többes számot ízlelg ettük kicsit, de g yorsan elvetettük, bénán hang zott, íg y maradt eg yes számban. Két szótag – eg y szótag . Tömör és frappáns. Kispál és a Borz. Nevünk már volt, szerencsére hamarosan dalaink is lettek. A közös dalszerzés eg y zenekar életképesség ének a leg biztosabb jele. Ezen áll vag y bukik minden. Rezonál-e bennem a másik ötlete? Mit válaszol az én riffemre? Jönnek-e dalok belőlünk? Vag y ami még fontosabb: Eg yütt tudunk-e olyan dalokat írni, amikre eg yedül soha nem lennénk képesek?
Az első Kispál és a Borz-dalok nag yon könnyen születtek. Bedug tuk a g itárokat, és eg yből jöttek a témák. Az első hónapokban őrült lázban ég tünk, semmi más nem érdekelt minket, csak a közös zenélés. Hullottak a dalok az ég ből. Nyilván reng eteg et bénáztunk, ig azi amatőrök voltunk, miért lett volna másképp, de hallottuk, jól szól ez a felállás, éreztük a lendületet, és elkezdtünk hinni mag unkban. Minden zenekar sorsát ez a próbatermi kémia dönti el. Lehet a másik akár Eddie Van Halen, ha nem szólítanak meg a g itártémái, ha nem mozdul meg bennem semmi az ötleteire, akkor a közös zenélésnek annyi. Az se szerencsés, ha nag y képzettség beli különbség ek vannak eg y bandán belül, a profikat előbb-utóbb ideg esíteni kezdi a szerencsétlenkedés. Nálunk ezzel nem volt g ond, hasonló szintű kutyaütők voltunk, de leg alább határozott ízléssel és erős kreativitással. Nég yünk közül én voltam a leg többet pofázó, próbán is állandóan járt a szám, de arról én sem tudtam semmit, hog yan kell összerakni eg y dalt. Két témát eg ymás után passzintottunk: „Fig yelj, leg yen ez a nyávog ós téma a verze, a bontott peng etéses meg a refrén!” Összeraktuk, kipróbáltuk, eg ész jól szólt. Kalap, kabát, kész volt eg y dal váza. Ebben az induló szakaszban fura, ösztönös állapotban dolg oztunk, a közös alkotásnak nem volt bejáratott forg atókönyve, méreg ettük eg ymást, mint új kutyák a kennelben. Bedobtuk g itártémáinkat a közösbe, és fig yeltük eg ymás reakcióját. Lassan kezdtek kirajzolódni a falka erőviszonyai. Évekkel később jöttem rá, milyen termékeny és áldásos állapotban dolg oztunk, nem voltak beideg ződések, nem voltak kiszámítható válaszok és biztos rutinok. Mint eg y új csajjal. Nem tudod, mit fog mondani, ha elhívod VHK-koncertre vag y kirándulni a Mecsekbe, de a bizonytalanság jófajta izg almat teremt benned. Bármit válaszol, előrébb fog tok jutni, valami fontosat meg tudsz róla. Az évek során minden szaki jelentős mesterség beli rutinra tesz szert, g yakorlatot szerez, átlátja a lehetség es problémák halmazát. A zenészek ug yaníg y vannak ezzel, beszéljünk bármekkora művészekről is. Érdekes módon ez a meg szerzett tudás részben nehezíti a muzsikusok dolg át. Kezdi mag abiztosan uralni a szerszámait, kiismeri a meg munkálandó anyag természetét, szinkronba kerül a saját határaival és képesség eivel. Mindezek eredményeként még a közepes ötleteit is jóra tudja formálni. De hiába professzionális a forma és a kivitelezés, ha a dal mag ja közepes, akkor a vég eredmény se lehet világ slág er. A Kispál első periódusának dalai azért robusztusak és erőteljesek, mert a sok ötlet közül az maradt a felszínen, amelyikre másnap is emlékeztünk, s volt kedvünk tovább g yúrni és alakítani. A többi fájdalommentesen a kukában landolt, nem törődtünk velük. Jön éppen elég helyettük. Ma, ha eszembe jut eg y dallam, eg y sor, eg y g itártéma, előveszem a telefonomat és g yorsan felveszem, nehog y elfelejtsem. Másnap meg hallg atom, tovább csiszolg atom, és eg ész addig bindzsizek vele, míg dallá nem formálom. Pedig a felejtés természetes szelekciója fontos eleme ennek a folyamatnak. A Kispál korai időszakából van
néhány olyan dalkezdeményem, amikre nag y vonalakban még ma is emlékszem, tudom, milyen hang nemben voltak, sorok rémlenek belőle, még is kihullottak a munka során. Ma biztos nem lennék ilyen tékozló. Kezdték kirúg ni mag ukat az első dalok. Néhány g itártémát Rezső és Kispi hozott az előző zenekarukból, amelyeket ők írtak, de ott vég ül nem csinálták meg . Kipróbáltuk ezeket, s mivel nálunk másképp szóltak, írtam rájuk új énekszólamot és szöveg et. Íg y született az Őrjárat és a 60-as évek. Ez volt az első két dalunk. Az Őrjáratnak még a szöveg ét is Rezső hozta az előző siklósi zenekarukból. Bejött a szobába, bejött a szobába az őrjárat. Láttam a hátukon, A hátukon láttam a vödröket. (Kispál és a Borz: Őrjárat)
Vittem pár témát én is, a közös improvizációkból, eg yütt zenélésekből is kiszaladt jó néhány dal pár nap alatt. Íg y született a Forradalmár, a Jutka és a Tinglitangli. Az első dalok között volt még eg y Macska című, amely nem azonos az első lemezen szereplő Macskával, ez Rezső témája volt, később elhag ytuk valahol útközben. Gátlástalanul muzsikáltunk, ha tetszett, akár eg y ötlet elég volt eg y dalhoz, nem rag aszkodtunk a hag yományos verze-refrén szerkezethez. A szereposztás lassan kezdett kialakulni: a különböző témákat, ötleteket én rakosg attam össze dalszerkezetté, a többiek véleményezték, és közösen mondtuk ki az áment. Az énekléssel viszont komolyan meg g yűlt a bajom. Nag yanyám g yakran mondog atta g yerekkoromban, amikor csodálatos énekszómmal szórakoztattam: „András, olyan a hang od, mint a vércséé”. Kellemetlenül éles hang g al bírtam mutálás előtt, s mit szépítsem, maradt belőle eg y kevés, pláne még jobban előjött, amikor teli torokból ordítottam. A próbákon dolg ozott bennem a frusztrált bluesénekes, nem spóroltam az energ iákkal, küldtem neki, ahog y tudtam, repedjen az a fal. Soha nem jártam énekórákra, fog almam sem volt az éneklés technikai oldaláról. Az üvöltözés eredményeként folyamatosan berekedtem. Okosan kifundáltam, semmi baj, ez a rock ’n’ roll törvényszerű velejárója, koncerteken majd még jobban ordítok, attól letisztulnak a hang szálaim. Íg y is tettem, nag y leveg ő, tüdőkapacitás a maximumon, teli torokból visítás, roppanjanak az üveg poharak. Nem csoda, hog y állandóan hang szálproblémáim voltak az első években, nem volt olyan hét, hog y ne lett volna valami para a hang ommal. Néhány koncert előtt meg szólalni sem tudtam, eg y hang nem jött ki belőlem, valahog y még is lenyomtam a bulit. Szép lassan mag amtól kezdtem rájönni a
technikájára, kitapasztaltam, mi tesz jót, mi tesz rosszat a hang szálaimnak. Eleinte mézet ettem nag ykanállal, mert sokan erre esküdtek, később kiderült, nekem a méz a leg rosszabb, mert olyan, mintha összerag asztanák a számat. Édes kollég anőm, Németh Juci már túlesett hang szálműtéten, ő mondta, hog y szerinte két alaptípus van: az eg yik toroknak simog atás kell, a másiknak pofon. Arra kell rájönnöd, a tied melyik. Nos, az enyém eg yértelműen az utóbbi: az én torkomnak a pálinka, a csípős kaja, a dohányzás és az éjszakázás tesz jót. Eg yszer elszívtam eg y füstszűrő nélküli cig it, és az utolsó slukkra visszajött a hang om. A Kispál és a Borz első hat-nyolc évében, amikor még klasszikus, hosszú turnéink voltak, az eg y-két napos szünetekben sokat tisztult a hang om, de ha a következő napon újra berúg tam, és vég ig ordítottam a koncertet, másnap soha nem tudtam meg szólalni. A hang ommal vívott kiszámíthatatlan küzdelem eg észen az Ül című lemezünkig tartott. Akkoriban eg y teljes éven keresztül napi szinten bajlódtam vele, előfordult lemezfelvétel közben, hog y fél napig énekeltem fel eg y dalt, de képtelen voltam meg oldani. A lemez meg jelent, a krízisek meg oldódtak, a vonások kisimultak, s a hang om is varázsütésre rendbe jött. Lekopog om, azóta szerencsére komolyabban nem bajlódtam vele. Tíz év alapozás, ennyi az eg ész. Eg y énektanárral jobban jártam volna.
AZ EGYETLEN FORRADALMÁR A Kispál és a Borz első koncertjén kilenc számot nyomtunk le a Szenes klubban 1987. december 10-én. A belépő húsz forint volt, eg y korsó sör ára tizenöt. A nézőszámra eg észen pontosan emlékszünk: nyolcvan ember jött el, akik közül leg alább neg yvenet személyesen ismertem. Ez csak azért érdekes, mert a nag y idők nag y tanújaként sokkal többen emlékeznek szemtanúként erre a daliás eseményre. Az évek során leg alább nég yszázan karolták át a vállam és mesélték el nekem különböző kocsmákban az első koncertet töviről heg yire, „öcsém, én ott voltam a Szenesben az első Kispál-koncerten, és már akkor éreztem, hog y tuti biztosan be fog tok futni”. Gallasz József és Varg a Iván működtették ekkor a Szenest, amely a pécsi bölcsészkar klubja volt, sok évvel később is meg esküdtek erre a nyolcvan főre, ami, lássuk be, nag yon szép szám volt eg y teljesen ismeretlen, induló zenekartól. Az első pár év nag yon zűrösen telt a g yakorlás szempontjából, nehéz volt akkoriban olcsó és jó próbatermet találni. Eleinte a szintén hálózatvizsg áló Buzádi Bélánál próbáltunk, aki jó családi hátterének köszönhetően vett eg y csöves g yerektől nyolcszázezer forintért eg y présházat az Orfű felé vezető úton. Ez eg y komoly, kétszintes g azdaság i épület volt, amely a g yönyörű Lámpás-patak partján állt. Naphosszat nyomtuk a rock ’n’ rollt a pincében, pihenés közben pedig leleg eltük a környékbeli körtefákat. Nem csoda, hog y eg y hónap után kitettek minket. A csörömpölés és a körtelopás eg yüttese meg feküdte a szomszédok g yomrát. Málhás szamárként róttuk az utcákat, mert Kispál erősítőit nem lehetett otthag yni az elhag yatott környéken álló pinceházban, folyamatosan mag unkkal cipeltük. Eg yik nap békésen utaztunk a buszon, amikor felszállt eg y ellenőr: „Jeg yeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!” Nem paráztunk, konzumforradalmárok voltunk, ott lapult a bérlet a zsebünkben. Meg nézi a fickó az enyémet, meg nézi a Kispiét, majd a székre tett erősítőre mutat: „Hát az övé?” „Kié?”, kérdem. „Hát, ezé a masináé! Elfog lalja eg y utazótól a helyet, neki is kell jeg y!” Esküszöm, mintha eg y Örkény-novellába csöppentünk volna. Alig tudtuk meg g yőzni az utazóközönség definícióját eg yedien értelmező ellenőrt, hog y ne büntessen meg minket. Leg közelebb már vettünk jeg yet az erősítőnknek is, láthatóan peckesebben ült az ablak mellett. A pincét elbuktuk, tovább kellett állnunk. Sikerült valami átmeneti próbahelyet szereznem az eg yetemen, utána Bräutig am szüleinél próbáltunk a pog ányi Szőlőheg yen. Ekkoriban már melóztam a főiskola mellett, g yakran beug rottam a bátyámat helyettesíteni eg y komoly felelősség g el járó munkakörbe. Lacit újság kihordóként alkalmazta a Posta, de mivel levelező szakon a kaposvári főiskola állattenyésztő szakára járt, minden hónapban nyolc-tíz napot
helyettesíteni kellett. Ilyenkor én vettem át a munkáját svarcban, és tőle kaptam a fizetés rám eső részét. Hajnali nég ykor keltem, bementem a központba az újság okért, amiket át kellett számolni és szét kellett szortírozni. Nem volt ideg en ez a munka, Boci barátom anyukája is postán dolg ozott, nyaranta többször is szerzett nekünk melót, íg y rendelkeztem némi tapasztalattal az újság biznisz terén. Nem a leg hálásabb körzet jutott nekem, a kétszázneg yvenötven újság ot több utcában kellett szétdobálnom, míg más eg y lakótelepi háztömbben kiszórta a rá jutó összeset. Két hatalmas táskával járkáltam, és már az első napon fantasztikus összefüg g ésre fig yeltem fel: minél g yorsabban haladok, annál kevésbé húzzák a táskák vállaim. A tempóban nem volt hiba, ig yekeztem g yorsan vég ezni, rendszerint reg g el 9-re már be is dobtam az utolsó Füles mag azint, utána irány a főiskola, vag y haza aludni még . Ebben erősen emlékeztetett a hálózatfig yelős melómra. A postáskodás után váltottam, elkezdtem arra a területre koncentrálni, ahol amúg y is az időm java részét töltöttem: klubok alapításába és koncertszervezésbe fog tam. A Kispállal még messze nem tudtunk meg élni a zenélésből, sőt örültünk, ha pár sör árát meg kerestük, de olyan melóra volt szükség em, ami érdekel, és amit zenélés mellett tudok csinálni. Az első közreműködésemmel meg született eg ység a Szilva utcai Mediterrán Klub volt, ami sajnos nem bizonyult hosszú életűnek. Klasszikus bartermeg állapodást kötöttem a tulajokkal: meg eng edték, hog y napközben a klubban próbáljunk, cserében Hajdú haverommal közösen beindítottuk és szerveztük a klub koncertjeit. Gyorsan belerázódtam a koncertszervező munkába, íg y mikor el kellett jönnünk a Mediterránból, már profiként vehettem át a Panoráma nevű szórakozóhely prog ramszervezését. A Panoráma a Mecsekoldalban elterülő Daindol nevű szőlős városneg yedben állt. A klubot eg y hosszú, tág as, kereszt alakú pincében alakították ki, fölötte eg y 1920-as években épült polg ári ház áll. Eredetileg vincellérpince lehetett, de a boron kívül tároltak ott mindent, ami hűvös leveg őt ig ényelt. Évszázadokon át a két vág at kisebb teret formáló torkolatában fordultak meg a felpakolt lovas kocsik, és hajtottak ki a szabad leveg őre. Ebbe a pincébe kényelmesen befért háromszáz ember, de előfordultak nég yszáz fős bulik is, a falakról patakokban csorg ott az izzadság . A nyolcvanas-kilencvenes évek nem a lég kondicionált klubokról szóltak. Eg yik sváb haverom – jó pár van –, Hoffmann bérelte ki az eg ész épületet, és amolyan művésztelepet álmodott ide. Korábban is jórészt eg yetemisták jártak oda, komoly meg fejtések folytak a rizling ek mellett a cig arettafüstös félhomályban, de élő zene, koncertek sosem voltak. Hofi ebben látta az előrelépés lehetőség ét. Vag y eg yszerűen úg y g ondolta, eg y valamirevaló művésztelep nem lehet meg csörömpölő beatzenészek nélkül, ezért meg keresett. A feladat eg yszerűnek és testhezállónak tűnt: szervezzek fasza koncerteket a pincében, amire feljön a nép a belvárosból. Belevág tam, minden hétvég ére szerveztem bulikat, ig yekeztem
minél ütősebb prog ramokat összerakni, és mag unkat is jó párszor felléptettem itt. Működött a terv, kezdett felfutni a Panoráma, eg yre többen kezdtek járni a koncertjeinkre. 1990-ben itt rendeztük az első Kispál és a Borz lemezbemutató koncertet is, ig az, lemezünk még nem volt, de lemezanyag unk már ig en. A nag y érdeklődésre való tekintettel kivittük a bulit a Panoráma kertjébe, hog y minél többen elférjenek. Eljött erre a koncertre valami híres komolyzenész is, meg nem mondom már a nevét, pedig akkor nag yon büszkék voltunk, hog y meg hallg atott minket, bólog atott sokat, majd a buli közben elővett eg y mag nót és riportot csinált velem, mit csinálunk mi itt. Ez, mint kiderült, bizonyító erejű anyag g yűjtés volt, mert izibe’ fel is jelentett bennünket. Pár hónappal később leég ett a Panoráma, vezető hír volt a pécsi rádióban. Eg y napig Hofi volt az első számú g yanúsított, a rendőrök biztosítási csalást orrontottak, de ejtették a vádat, amikor kiderült, hog y nem is volt biztosításuk a házra. Később kiderült, hog y Hofi nag ybátyja lehetett a hunyó. Heg esztett valamit az öreg a padláson, és ottfelejtett pár izzó darabkát, amik szép lassan belobbantották a g erendákat, és leég ett az eg ész ház. Első lemezünk meg jelenése után történt ez a baleset, és ránk nézve is drámai következményekkel járt: bent ég ett a Panorámában az összes felszerelésünk. A hőség ben meg olvadtak a hang szórók és a pedálok, elég tek a hang szerek. Csak annyi maradt meg , ami éppen bent volt a Wartburg ban, amivel koncerteztünk valahol: két g itár, eg y basszusalap, eg y g itárerősítő és eg y dobszerkó. Elölről kezdhettük a cuccépítést. A Mediterrán Klubban, amit még Hajdúval közösen vezettem, a fellépéseink elé néha szerveztünk valamilyen művészinek g ondolt performanszot. Különleg essé próbáltuk tenni az eg yes koncerteket, ne csak ug yanazt a tizenöt számot játsszuk el, feszeg essük a korlátainkat, időnként adjunk hozzá valami extrát, amitől akár a dalok is másképp szólnak. Semmiféle elvárás nem nehezedett ránk, ag yaltunk, ötleteltünk, és g átlástalanul meg csináltuk, ami eszünkbe jutott. Eg yik koncertünkön eg y pókhálószerű vékony anyag ot feszítettünk ki a zenekar elé, aminek találomra befestettük az eg yes nég yzeteit. Ezt a hálót klasszul meg világ ítottuk több oldalról, mi pedig mög ötte játszottunk. Elfuserált, kubista, pókjelmezbe öltözött zenekar játszott a pécsi éjszakában. Pling -pling , huh-huh (filmes utalás, bocs). Ez még a finomabb ötleteink közé tartozott, olykor jobban bedurvultunk. Hajdú rendezett jó pár performanszot, ahol mi csupán háttérzenekarként működtünk közre: improvizáltunk, alájátszottunk András színpadi őrületének. Leg többször nem színtiszta improvizációt toltunk, hanem összedobtunk eg y forg atókönyv-szerűség et, körülbelül mi fog történni a színpadon. Sokszor Kispál-dalokat is belefűztünk ezekbe az összművészeti előadásokba, de mindig kicsit átalakított, kitekert formában. Az eg yik ilyen előadás címe Amíg néhányan a művészetről
gondolkodni hagytunk volt. Sok haverunkat bevontuk ebbe a művészeti g erillaharcba: volt, aki alapanyag okat szerzett be, volt, aki jelmezeket varrt, volt, aki otthonról csórt el a produkcióhoz nélkülözhetetlen hatalmas fehér lepedőt, és volt, aki eg y rekesz sört hozott támog atása feltétlen jeleként. Mindenkinek meg volt a dolg a, nag y csapat drukkolt a sikerünkért. Minden hétvég ére koncerteket szerveztem a Panorámába, g yakorlatilag fellépett itt mindenki az akkori underg roundból, akinek meg volt a telefonszáma és kifizethető g ázsit mondott. Emlékeim szerint, akit elhívtam, mind eljött fellépni hozzánk. Ha elmaradt véletlenül eg y koncert, akkor sem maradtak a fiatalok zene nélkül, a Kispál zenekar spontán beug rással próbálta pótolni a tátong ó űrt. Az ég ésig mi számítottunk a leg menőbb pécsi klubnak. A Panorámában ismerkedtem meg Kiss Tibivel is. Tibi akkoriban nag yon ifjú titánként a Houdinis nevű paksi zenekarban énekelt kvázi vendég művészként, hiszen a Quimby már javában formálódott Dunaújvárosban. A Houdinis g yakorlatilag a Heaven Street Seven elődjének mondható, ravasz ang olszász g itárzenét nyomtak, a kemény mag jukhoz csatlakozott később Szűcs Krisztián és Németh Robi, és indult el a HS7. Gimis haverjaim a katonaság után sem tűntek el az életemből, próbáltam bevonni őket a klubéletbe. Szilovicsot például betettem jeg yszedőnek a Panorámában, hog yha én nem tudok ott lenni, leg yen valaki, aki kézben tartja a dolg okat. Nem bizonyult jó ötletnek. Az eg yik PUFkoncerten ő helyettesített, leg alább két-háromszáz fizető néző jött el, Szilovics beszedte a jeg yek árát, a kasszában tizenvalahány-ezer forint lehetett. Előtte lefixáltam a zenekarral, hog y a bevételt 80:20 arányban osztjuk el. Szilovics, miután meg hallg atta a koncertet, és nála pihent a lóvé, azt mondta nekik, ezért a szarért nem ad ennyit. A jófajta mag yar vendég látós mentalitás mintapéldáját hozta: ha a zsé már a te zsebedben van, nem szívesen adod ki. A későbbiekben inkább nem forszíroztam Szilo klubos szerepvállalását, a konfliktuskezelés nem volt erős oldala. Hasonló sztori évekkel később velünk is meg esett, amikor a nemrég elhunyt, szeg ény Őz Zsolti kötött le minket eg y pesti bulira. Nag yon nem volt pénze akkoriban (sem), s mivel Pesten már nag yon futott a Kispál, g ondolta, kaszál eg yet rajtunk. Kint játszottunk Csepelen eg y művházban, ahova leg alább ezer ember zarándokolt ki miattunk. Eg yszer csak koncert közben bejött a színpadra az akkori menedzserünk, Szénási, és a fülembe súg ta, hog y álljunk le, mert nem fizet az Őz. Odamentem a mikrofonhoz, bemondtam, hog y ne harag udjatok, de a szervezők nem akarnak fizetni, ezért most leállunk. Ha azt akarjátok, hog y folytassuk, g yőzzétek meg ti a szervezőket, hog y ne verjenek át minket. Nem volt szép zsarolásra felhasználni a közönség et, elég demag óg meg oldás, mi tag adás, de semmilyen más feg yverünk nem maradt abban a helyzetben. Eközben a háttérben ment a piti alkudozás, Őzt anyáztuk, aki esküdözve bizonyg atta, hog y 80:20-ban állapodtunk meg , s ebben ig aza is volt,
csak ő fordítva g ondolta. Úg y tízperces kurvaanyázás után beadta a derekát, és folytathattuk a bulit. Utólag is elnézést kérek minden rajong ótól, elég ocsmány szituáció kerekedett ebből, de könnyen hülyére vettek volna, ha nem vag yunk észnél. A 90-es évek elejének számos önjelölt menedzsere nem az Oxford Business Schoolban vég zett, inkább a híres Woody Allen-film címe jellemezte ars poeticájukat: Fogd a pénzt és fuss! „Csak semmi cicó, nálam van a slukker!” A másik még inkább idevág ó filmjelenet, az osztozkodós szitu a Trainspottingból: mindig veszélyes, ha hirtelen ott terem eg y táskányi pénz az asztalon, mert páran úg y g ondolhatják, hülyeség is szétosztani. A Pál Utcai Fiúk nem csak a vitás elszámolásról emlékezetes koncerten lépett fel Pécsett, sokkal rég ebbre nyúlik közös történetünk. Lecsó leszerelése után az első vidéki koncertjüket – velünk eg y műsorban – a pécsi főiskola mozijában adták 1988 tavaszán, ami a Kispál történetének harmadik koncertje volt. Lecsó precíz naplóvezetésének köszönhetően azt is tudjuk, hog y március 8-án került sor erre a koncertre. Itt kezdődött a két zenekar eg ymásra találása, barátkozása. Akkoriban már velünk dolg ozott menedzserként Gallasz József, aki néhány éve meg halt az Air France brazíliai járatának katasztrófájában. Gallasz a főiskola KISZ-titkára volt, és a rendszerváltozás környékén jó érzékkel alakított ki kapcsolatot más vidéki eg yetemekkel. Ezt részben a saját Klán nevű zenekarának a futtatására használta, részben pedig a mi felkarolásunkra. Ez a márciusi koncert a Kispál harmadik bulija volt két Szenes fellépés után, amin összesen öt zenekar játszott: rajtunk kívül három másik pécsi zenekar, az Öreg ek Otthona, a Casablanca és talán a Demokratikus Cirkusz, valamint eg y pesti, a Pál Utcai Fiúk. Közvetlenül a PUF előtt játszottunk, learattuk a hazai pálya előnyéből fakadó tuti sikert. Mikor lejöttünk a színpadról, odalépett hozzám eg y kedves, jelentéktelen külsejű fiú, és azt hadarta: „kurva jó volt, amit csináltatok, de tényleg kurva-kurva jó, g ratulálok”. Köszi, mondtam kedvesen, zsig erből hoztam az emberarcú fig urát. Fog almam nem volt, ki ez a dadog ós srác. Kicsivel később meg szólított a PUF menedzsere, Varg a Géza, hog y „nag yon tetszett a Lecsónak, amit csináltatok”. Azt sem tudtam, melyik a Lecsó, a koncert előtt a dobosra hittem, hog y az énekes, ő nézett ki a leg vadabban, ki volt festve a szeme és kimag aslott közülük. A koncert vég én lefele jövet seg g be rug dosták eg ymást a basszusg itárossal, én meg g ondoltam, hú, ezek milyen menő, punk csávók. A PUF befutott, menő zenekarnak számított, Pécsett is komoly rajong ótáborral bírtak, én még is úg y emlékszem (Lecsó biztos másképp), hog y ezt az estét eg yértelműen mi nyertük meg . Az első két Szenes klubos koncertnek nem volt akkora visszhang ja, mint ennek. Komoly lendületet vett a Kispál és a Borz ezen az estén. Van eg y barátom, akinek meg van szalag os
mag nón ez a koncert, eg y másik barátomat pedig ettől a koncerttől datálhatom. Keresztény Béla, akit a Szélkiáltó tag jaként a színpadról ismertem, odajött hozzám a koncert után és elképedve kérdezte: „Ti honnan jöttetek? Kik vag ytok? Ez a zenekar teljesen kész van, hol voltatok eddig ?” Gallasz nem tudott szállást biztosítani a vendég pesti zenekarnak, ezért a teljes PUF leg énység e matracokon aludt a földön a Szenesben. Első vidéki koncertjüket ünnepeltük, hajnalig buliztunk, belefért ez a kis kellemetlenség a rock ’n’ rollba. Szinte mindeg y is volt, hol alszanak. Az este vég én, hog y ne zavarjuk őket a pihenésben, mi azért hazamentünk aludni. Mikor másodjára jöttek, már nálunk aludt az eg ész banda. Akkoriban Cilivel eg y hatalmas házban béreltünk eg y szobát, a többiben pedig az ismerőseink laktak, akik szinte eg yszerre döntöttek az elköltözés mellett, íg y eg y nag y családi házban szinte eg yedül találtuk mag unkat. Csupán eg y Emese nevű lány maradt az eg yik szobában Bonzo nevű kutyájával, akinek szőnyeg re szarási szokásai miatt tett vég ül minket lapátra a tulajdonos. Pedig érdekes fig ura volt a tulaj, nem emelte meg a lakbérünket, a teljes ház bérletére ug yanannyit fizettünk, mint az eg yetlen szobáéra, miközben a hétszobás házban éltünk, mint Jockey Southforkban. Ha Emese szobatisztaság ra tudta volna nevelni Bonzót, ma is ott élnénk idilli boldog ság ban. Hag yma, krumpli, ötforintos orosz tonhalkonzerv – leg többször ezt a változatos menüt fog yasztottuk az albérletben. Csórók voltunk, a leg olcsóbb kajákban utaztunk. Emese nem sok vizet zavart, békésen elvoltunk eg ymással, eg yedül szexuális életének eg y apró furcsaság án lepődtünk meg kissé, de g yorsan hozzászoktunk. Szeretkezés közben ütemesen mindig aktuális partnere nevét ismételg ette sikong atva: István, István, István! Először halkan, majd eg yre hang osabban. Olykor a pasik teljesen lázba jöttek ettől az ismétlődő meg szólítástól, és ők is elkezdték mondog atni a lány nevét, amitől csodálatos, kétszólamú névkantáta szűrődött ki a szobájukból: István, Emese, István, Emese, István! A vég ére beg yorsult a nevek ritmusa, majd eg y éles István sikollyal lezárult a koncert. Meg nyug odva néztünk eg ymásra Cilivel: holnap jókedvű lesz Emese. Tehát amikor másodjára jött a PUF Pécsre, a szállás nem jelentett problémát. Nem úsztuk meg maradandó károsodás nélkül: hajnalban a basszusg itáros Gyuri későbbi feleség em népzenei kazettáit letörölte és vicceket mondott fel rá. Nem vag yunk eg yformák, előfordul az ilyen, nem volt fog ékony a folkzene szépség ei iránt. Mondjuk, Cili sem a basszerosok humorára, amikor felfedezte, hog y a Muzsikás helyett eg y kásás hang obszcén Jean-vicceket mesél kedvenc kazettáján. Az első pesti koncertünket mi is a PUF-nak köszönhetjük, eg y Almássy téri buliba hívtak meg játszani, más kérdés, hog y ennek az időpontja szinte teljesen eg ybeesett eg y másik pesti meg hívásunkkal. Őszintén szólva, már nem is emlékszünk rá, melyik volt előbb. Leg helyesebb azt mondani, hog y a Kispál és a Borznak két első koncertje volt
a kies fővárosban. Később a Panorámában is sokszor fellépett a PUF, ide leg többször jól bevált, szórakoztatóipari prog ramjukat hozták le, aminek Fiúk a Pál utcából volt a címe. Eg y szig etszentmiklósi vendég látó-ipari eg ység ben, a Halászkertben fejlesztették ki ezt a többórás prog ramot, amiben g yakorlatilag a Rolling Stonestól a Kontroll Csoportig , a Sex Pistolstól az Európa Kiadóig mindent játszottak, s titokban néhány saját dalt is belecsempésztek a műsorba. A tűzesetnek szeg ény Lecsó is kárvallottja lett, éppen eg y héttel korábban játszottak a Panorámában, és otthag yta az összes kottáját és a szájharmonikáját is az öltözőben. Felelőtlenség nek bizonyult, a tűzbe veszett a miklósi dalnok felszerelése is. Nem volt eg yedi jelenség a PUF fellépése a Panorámában, ahog y mondtam, a teljes mag yar underg round zenei világ meg fordult ott: játszott nálunk az Aranyláz, az Üllői úti Fuck, a Sexepil, az Andersen, a Kézi Chopin, a KimNowak, a Keleti Fény. Utóbbiba eg y koncert erejéig én is beszálltam. Ez a banda az eg ykori Kontroll Csoport-os Farkas Zoli saját formációja volt, amit a csajával alapított. Felhívtam Zolit, hog y nem lenne-e kedvük nálunk fellépni, elvég re a leg menőbb pécsi klubban nekik se jönne rosszul eg y buli. Zoli nyitottan fog adta, elmondta, hog y szívesen játszanak nálunk, mert hamarosan Franciaország ba mennek koncertezni, és hasznos lenne előtte még eg y koncert, de sajnos nem ér rá a basszusg itárosuk. Leplezetlenül felajánlkoztam nekik, ha átnézzük előtte a műsort, kicsit próbálunk, én szívesen lenyomom a bulit. Akkoriban mindenki lazábban kezelte ezeket a helyzeteket, voltam olyan pesti Csokonai Vitéz Műhely-koncerten, ahol a nézők közül választott dobost a zenekar. A 80-as évek underg roundjába sok minden belefért, más kérdés, hog y ezek a kötöttség ektől mentes, akcionista próbálkozások zenei szempontból leg többször értékelhetetlenek voltak. Zoli sem lepődött meg ajánlkozásomon, szinte rög tön ig ent mondott. Akkordmenetek szempontjából nem voltak bonyolult dalaik, inkább ritmikailag bizonyultak kemény diónak, de szerencsére akkoriban még g yorsan tanultam, íg y szépen leg urult a koncert. Beírhattam nem létező szakmai önéletrajzomba, hosszú pályafutásom során még a Keleti Fényben is játszottam. A tűz után a tulajdonosok újjáépítették a házat, de már nem adták ki Hofinak. Nem sokat izg atta mag át rajta, nem sokkal később nyitotta meg a Gyárat Pécsett, ami rövid idő alatt ország os ismertség ű klub lett, szinte minden zenekarnak szerepelt a turnéhelyszínei között. Ma már elképzelhetetlen állapotok uralkodtak a Gyárban. Eg y elhag yott szerelőcsarnok eg yik vég ébe építették fel a színpadot, a színpadtól jobbra, a valamikori teherautó-bejárat helyén vág tak a hatalmas fémkapuba eg y kis ajtót, amin keresztül lehetett kijutni a belső udvar sárteng erében álló eg y darab, elárvult Toi-Toi vécéhez. Fiúk, lányok közösen használták. Bent traktorg umik feküdtek szanaszét a betonon ülőalkalmatosság g yanánt. A szerelőcsarnok eg yik
sarkában üzemelt a büfé. Itt szórakozott esténként nyolcszáz-ezer ember. Hol volt akkor még West-Balkán-törvény? Eg y darabig itt dolg oztam prog ramszervezőként, de mikor a tulajdonosváltás utáni (Hofi eladta Szebeni Jánosnak, aki szintén g yakorló rockénekes) első koncerten az új tulaj nem fizette ki a zenekart, azonnal felmondtam. Az induló Hard Rák Cafénak dolg oztam még két-három évet szervezőként. Ekkor már annyira ment a zenekar, hog y nem kértem pénzt a munkámért, valamennyivel beszálltak a telefonköltség embe, és ing yen ihattam esténként.
TISZTA LEGYÉL AZ AKROPOLISZRA A 90-es évek elején, amikor már létezett a Kispál és a Borz, de még nem sajátította ki az eg ész életem, és a nyári fesztiváldömping sem létezett, lejártunk nyaranta németeket rajzolni a Balatonra. Hajdú, Hárság yi és én levonultunk Andrásék nyaralójába Balatonlellére, ahol az első napokban Bravo-poszterek seg ítség ével csiszoltuk a technikánkat. Eg y bong yorkás Michael Jackson, eg y szexis Madonna, eg y sármos Harrison Ford – hú, nag yon tudnak ezek a pécsi srácok. Gyakorlásnak tökéletesnek bizonyult, ráadásul a jobban sikerültekkel tudtuk reklámozni a tevékenység ünket. Hajdú és Hárság yi sokkal üg yesebben forg atták a pennát, nemhiába készültek művésznek, de lehajoltak a kis bénához, és finomították a ceruzakezelésemet. Sok apró fog ást tanítottak, hog yan kell becsillantani a szemet, vag y miként lehet g yorsan hullámos, dús hajat rajzolni. A portrérajzolás valójában nem ig azi g rafikusi tevékenység , itt csak imitálod a g rafikát, használod az eszköztárát, de a lényeg a g yorsaság . Fél óra alatt fel kell dobni eg y portrét, örül a meg rendelő, csörög a kassza, örül a művész. Eg y ig azi portré meg rajzolása, amit a főiskolán g yakran kaptunk tanulmányi feladatnak, leg alább három-nég y órát vett ig énybe. Az ilyen szezonmunkánál viszont az számít, fel tudsz-e rakni csuklóból eg y arcot, kell-e keresg élned a vonalakat, tudsz-e g yorsan hátteret rajzolni. Pikk-pakk feltettük a fejet, becsillantottuk a szemet, aztán csókolom, kész volt a remekmű. Hajdúék pár nap alatt meg tanították az alapvető fog ásokat, és mentünk is a főtérre rajzolni. Lellén mi voltunk az első meg élhetési portrérajzolók. Sajnos pár évvel később Badacsonyban és Füreden kitört a képzőművészeti konkurenciaharc, aminek következtében először eg y profi átszivárg ott Lellére, majd utána többen követték, itt is g usztustalan kenyérharc kezdődött, amiben már nem akartunk részt venni, úg yhog y inkább leálltunk. A napi menetrend a következőképpen alakult: az előző esti bulizás után lassan mag unkhoz tértünk, reg g eli, bambulás, lötyög és, majd kora délután kiültünk a placcra. Ötszáz forintot kértünk eg y portréért, ötig -hatig meg csináltuk a beeső delikvenseket, összejött úg y háromezer forint, amit aznap éjszaka rög tön el is tapsoltunk a diszkóban. Másnap kezdtük elölről. Néha nehéz esetek is beestek. Eg yszer eg y fekete srác huppant le a székemre, amitől rendesen elkerekedtek a szemeim. Veled aztán mit kezdjek, kis barátom? Péter, g yere, lég y szíves, van itt eg y képesség eidhez méltó kihívás, vedd át, kérlek. Átvette, meg oldotta, én fig yeltem, hog y csinálja, íg y leg közelebb már mag abiztosan abszolváltam eg y fekete lányt. A második nyáron későbbi feleség emmel Görög ország ba készültünk nyaralni. Levonultam újra a fiúkkal Lellére,
hog y meg keressem a g örög túra büdzséjének rám eső részét. Az indulás előtti napon Cili felhívott, mennyit rajzoltam össze, mert ő már felvette előre a háromhavi könyvtárosi fizetését, és összeg yűlt a meg célzott 15 ezer forint. „Oh! – mondtam dzsentris hang hordozással. – Annyi már nekem is van!” Közben eg y fillér sem volt a zsebemben, mindent eltapsoltam. Reg g el összekaptam mag am, lezuhanyoztam, összepakoltam a rajzfelszerelésem, s már tízkor ott ültem a főtéren. Semmit nem pihentem, kaját is a fiúkkal hozattam mag amnak, s még éjjel eg ykor is az Y Disco bejáratánál a biztonság i reflektor fényében rajzoltam az arra kószáló részeg turistákat. Tizennyolcezer forintot rajzoltam össze eg y nap alatt, ami eg y kellemes g örög ország i nyaralás árának felelt meg . A csajomnak három hónapnyi munka, nekem eg ynapi – rendesen el voltam szállva mag amtól. Éjszaka lefeküdtem, becsuktam a szemem, és kerek fejű német g yerekek forog tak körülöttem. Mindeg yiknek eg yforma szőke feje volt, s csak néztek rám a nag y kék szemeikkel, és mosolyog tak. Elg yötörten ébredtem, de a g örög nap és kedvesem mosolya mindenért kárpótolt. Két portrérajzoló idényt toltam Hajdúékkal, utána a konkurenciaharc, a család és a popipar elrag adott az efféle bohémság októl. A zenekar eg yre jobban muzsikált, a főiskola viszont eg yre kevésbé hozott g erjedelembe. A tanárok érdektelenek, az órák unalmasak voltak. Semmi motivációt ne éreztem a befejezésére. 1990 vég én hag ytam ott vég leg , noha akkor még eg yetlen lemezünk sem jelent meg . Az eg yik oktatóval g yűlt meg a bajom, aki elég szemét módon viselkedett velem. Hithű kommunista fickó volt, semmi sem tántoríthatta el az eszmétől, ma a kertvárosi kommunista sejtet vezeti. Az eg yik leg nehezebb tantárg yat, a g azdaság földrajzot tanította, s mi tag adás, nem sűrűn látog attam az óráit. Annyira érdekesen adott elő, hog y állva el tudtam aludni, ha meg hallottam a hang ját. Ettől füg g etlenül a vizsg ára sokat készültem, a beug ró kérdéssort hibátlanul abszolváltam – mert ha eg y hibát vétettél, nem eng edett tételt húzni –, már nyúlt a kezem a cetlik felé, mikor rám szólt, hog y meg ne próbáljam, én itt ma nem fog ok tételt húzni. Kérdeztem, miért nem? „Mert nem járt be az óráimra”, felelte. Én erre azt válaszoltam, hog y az indexemben aláírta a tantárg yat, azaz elfog adta a félévemet. Neki mindeg y, vonta meg a vállát, de szeptemberben íg y is, úg y is jönni fog ok vizsg ázni, hig g yem csak el. Otthag ytam a fenébe. Sajnos ő volt a tanszékvezető is, neki kellett volna hozzájárulnia ahhoz, hog y abbahag yjam a földrajzot és átmenjek eg yszakos rajzra, amit természetesen nem eng edélyezett. Eg y-két év múlva visszanéztem a főiskolára, hátha leg alább a rajz szakot befejezhetem, de addig ra meg szűnt az önálló művész szak, és vég ig kellett volna járnom az összes tanárképző órát. Ez a procedúra elvette a kedvem az eg észtől. Néhány éve a tanszék kivált, és önálló földrajzi intézet lett belőle. Viszont az évek során sokat vesztett a népszerűség éből a földrajz szak, nem hemzseg nek a jelentkezők, a tanárok szerették volna kicsit szexibbé varázsolni intézetüket. Erre
támadt az a fantasztikus PR-ötletük, hog y elővesznek eng em, mint eg ykori földrajz szakos diákot, és adományoznak nekem eg y tiszteletbeli diplomát. Szép g esztus volt tőlük, ismerték a történetem hátterét, eg ykori g yakorlatvezetőm, Gyuricza Feri ma az intézet vezetője. Odamentem, átadták, mosolyog tunk, lefényképeztek. Utána nyilatkoztam, mennyire szeretem ma is a földrajzot. Ti is szeressétek, g yerekek. Füles mackó mond ma nektek szép meséket, g yerekek.
ÁLLOK A FÖLDÖN, NÉZEM AZ EGET Ha ma visszag ondolok a Kispál korai éveire, a leg fontosabb momentumnak a trió felállás kialakulását tartom. Nem volt eg yszerű szülés, hosszú folyamat eredményeként jutottunk el idáig . Az induláskor nem volt bennünk semmiféle terv, hog y hányan akarunk színpadra lépni, milyen felállásban szeretnénk zenélni, mi lenne a leg ideálisabb, hog y szól a leg jobban a banda, ki jó g itáros vag y jó dobos. A sors keg yelméből összeverődtünk nég yen, Kispál, Bräutig am, Ózdi és én, bedug tuk a g itárjainkat, és akkor eg yből éreztük, ez nag yon jó lesz íg y. Hálás médium a zene, g yorsan kiderül, rezonálnak-e a tag ok eg ymás stílusára, eg yéniség ére, azonosak-e a hullámhosszok, vag y a g alaxis teljesen más pontján álldog álnak zsebre dug ott kézzel. A Kispál és a Borz az első szerelem élményét hozta, robbantunk az elején, és vitt mag ával a lökéshullám. Nem ag yaltunk, mi történik velünk, minden természetesen formálódott körülöttünk. Nyomtuk a rock ’n’ rollt, a bluest vag y bármi mást, amit éppen kedvünk volt játszani, és örültünk a meg születő hang oknak. Az ilyesfajta állapot meg hajlítja az időt, órák tűnnek el, felnézel, s hirtelen este lesz, miközben te még valahol a délutánban jársz. Napokat próbáltunk vég ig . Ezt az önfeledt állapotot felerősítették az első visszajelzések. A közös zenélés eufóriáját a közönség g el való eg ymásra találás eufóriája követte: hihetetlen intenzitással reag áltak a zenénkre, koncertről koncertre többen álltak a színpad előtt. Pozitív meg erősítést kaptunk, folytatnunk kell, csinálnunk kell, őrült szerencsések vag yunk, hog y eg ymásra akadtunk. Viszont az első org azmusok után, mikor az új illat, a finom bőr újdonság a már lankadni látszott, s szép lassan beálltunk eg y működő zenekar hétköznapi létezésére, elkezdtek meg jelenni azok a feszültség ek, amelyeket felülírt az indulás öröme. Rezső és Kispál került eg yre g yakrabban konfliktusba. Hiába érkeztek eg yütt a zenekarba, hiába voltak a szakközépben osztálytársak éveken át, Rezsőnek kezdett eleg e lenni Kispálból. Leeg yszerűsítve a történetet: hülyének tartotta Kispált, és nem akart zenélni vele. Meg értettem Rezső bajait, hiszen mind emberi, mind alkotótársi viszonyban sokkal problémásabb volt Kispál, mint Ózdi. András iszonyú szélsőség ek között ing adozott, olykor kenyérre lehetett kenni, kedves és barátság os volt, nem sokkal később elkezdett balhézni, csapkodott mag a körül, ha valami nem úg y történt, ahog y ő eltervezte. Némely dührohamában kidobott az ablakon mindent, ami éppen harag ja alapjául szolg ált: Repült nála Tesla lemezjátszó a másodikról, mert összekaristolta a kedvenc
Pink Floyd-lemezét, g itár, mert állandóan g erjedt, de a kocsiját is rendszeresen meg rug dosta. Mint eg y ig azi hisztis g yerek, úg y tudott viselkedni. Rezső ellenben nyug odt és kiszámítható alkat, őt meg viselték Kispál állandó zsörtölődései. Én voltam a csapat házi pszichológ usa, ig yekeztem a veszekedéseket g yorsan elsimítani, a leg több esetben sikerült ezeket a belső konfliktusokat az éppen még komfortos szinten tartani. Ezekben a hónapokban g yakorlatilag nem veszekedtünk, leg feljebb apróbb félreértések fordultak elő, de a feszültség ek ott dolg oztak a mélyben. Más alaphelyzet alakult ki nálunk, mint eg y klasszikus középiskolás bandánál, amelyben a leg jobb haverok állnak össze zenélni, s a próbák után is éjjel-nappal eg yütt lóg nak. Mi már az indulásnál nag yon mások voltunk Kispállal, soha nem alakult ki köztünk mély barátság , inkább bajtársak lettünk az eg yütt töltött évek során, akik meg becsülik és szeretik eg ymást. A zsig ereikben érzik, eg yütt jobban tudnak alkotni, előrébb fog nak jutni. Az eg yütt lehúzott idő pedig erre pakolt rá eg y nag y adag kolleg ialitást, összetartozás-érzést, ami sok éven át biztos alapját jelentette a Kispál és a Borz zenekarnak. Mindez nem azt jelenti, hog y ne nyaraltunk volna eg yütt sokszor, vag y koncertek után ne buliztunk volna. Inkább a lélektani oldalról beszélek, a nag yon eltérő személyiség ünk lehetetlenné tette a lelkizést és a komoly barátság ot. Eg yszerű a képlet: ha nem lett volna zenekar, mi nem járunk össze és nem barátkozunk. Rém romantikusan és csöpög ősen hang zik, de ig az: mi ketten csak a zenében értettük meg eg ymást. Pár hónapnyi sikeres konfliktuskezelés után Ózdinak újra eleg e lett Kispiből, elkezdte fúrni, azzal fenyeg etőzött, hog y kilép. Sok évvel később eg y fröccs mellett mesélte nekem eg y kocsmában, arra számított, hog y én is vele meg yek. Ezeket a fenyeg etőzéseket általában tett is követte, 1988–89-ben leg alább három alkalommal lépett ki, majd jött vissza. Nem találta a helyét a bandában, mi is éreztük, ebben a felállásban nem húzzuk sokáig . Rezső ug yanakkor fontos szerepet játszott alkotótársként az induláskor, zenei ötletemberként, szöveg író partnerként aktív részese volt az első dalok születésének. Fontos, inspiráló társaság ot jelentett, ig az, rajta kívül több külső személy is belefolyt a születő dalok véleményezésébe: Hajdú, Boci, Hárság yi Peti. Kialakult körülöttünk eg y érzékeny és kritikus közeg , amelyik fig yelte és seg ítette a zenekar előrehaladását. Később ez a társaság pótolta nekem némileg Rezsőt, sokat dumáltunk a zenekar aktuális üg yeiről, új dalairól, jövőképéről (bár ezt a szót biztos nem használtuk). Mindez nem azt jelenti, hog y Kispálra eg yáltalán nem hallg attam volna, vag y ne beszélg ettünk volna zenei üg yekről, vele más természetű diskurzusok folytak. Erős benne a plebejus, artisztikumellenes én, sokszor vég telenül eg yszerű kérdéseket tett fel, vag y szikár észrevételeivel jog osan ráng atta le elszállós ötleteimet a földre. Kispál képviselte a józan, paraszti észt a zenekarban, amire nag y szükség ünk volt Rezsővel a nag y önmeg valósításban.
Sajnos ez változott idővel, sok évvel később a rendszeres ellenállás már inkább akadályozott minket a fejlődésben, a zenekar vég e felé már eg yre inkább mag ába fordult, s nem fog adott be tőlem induló impulzust. Sokszor előfordult, hog y mutattam neki valami zenét, meg rántotta a vállát, majd két évvel később ő mutatta meg , mint a saját felfedezését. Meg őrültem ettől. De eddig még van jó húsz évünk. Nem voltunk éppen hálás helyzetben, az íg éretes indulás dacára valójában még sehol nem tartottunk, összesen kilenc-tíz dalunk és pár dalkezdeményünk volt. Kicsit meg torpantunk, újra próbateremg ondokkal küzdöttünk, és a felkérések sem a várt tempóban érkeztek. A jól sikerült márciusi koncert után vártuk a pesti fellépést, amit Lecsó meg íg ért, vártuk, hog y jöjjenek a felkérő telefonok az ország különböző pontjairól, de nem sokan kerestek minket. A főiskolán különböző termekbe pakoltak bennünket, állandóan hurcolkodnunk kellett, sohasem tudtuk, hog y másnap ott lesznek-e még a cuccaink. Kicsit elfáradt ebbe a zenekar, nem tudtunk továbblépni, ez az állapot is hatással lehetett Rezső és Kispál viszonyára. Volt még eg y fellépésünk a pécsi g ólyatáborban szeptember elején, ami elég vacakul sikerült. Kölcsönadtam a g itáromat az eg yszemélyes, önjelölt előzenekarunknak, Őz Zsoltnak, aki eg yből elszakította az eg yik húrt, s mivel nem vittem póthúrt, eg y használhatatlan g itárral kellett lenyomnom a bulit. Rezsővel utolsó közös dalunkat (Lefekszem a hóba) ezen a nyáron raktuk össze, ami később az első lemezünk nyitódala lett: Lefekszem a hóba melléd Nyakamba’ összeér a víz. Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is Magas volt a hó Napvégi úton Csak a te autód megy el A fák között, én már nem nézlek inkább Nézd milyen a hold, a hasadra folyt És felfestett rád egy felhőn túli mintát. (Kispál és a Borz: Lefekszem a hóba)
Trombitánk tényleg más hang nemben szólt. Az induláskor pár hónap alatt kiszórtunk kilenc dalt a kabátujjunkból, a következő eg y évben jó, ha három összejött. Nem véletlenül érezte Rezső, aki fiatalon sokkal türelmetlenebb típus volt, hog y basszus, leg yen már vég re valami, meg őrül ettől az eg y helyben toporg ástól. Hol kilépett, hol be. Nem néztük passzívan a búcsúkering őjét, elkezdtünk basszusg itárost keresni, többen is
jártak nálunk meg hallg atáson, de senki nem rántott be minket ig azán. Az is lehet, valójában mi voltunk elutasítók, és titkon abban bíztunk, csak meg jön Rezső esze, és visszajön. Nehéz ezt ma meg ítélni. Eg y ponton nekem is eleg em lett ebből az impotens helyzetből, és azt mondtam a többieknek: Rendben, ha nem találunk mindannyiunknak meg felelő basszusg itárost, nézzük, mire meg yünk hárman. Láttuk pár héttel korábban az F. O. System koncertjét a Fekete Lyukban, g ondoltam, ha ők meg tudják oldani hárman a színpadi munkát, akkor nincs az az isten, hog y mi ne tudnánk. Felvettem a basszusg itárt, és elkezdtünk hármasban dolg ozni. Otthag ytuk az eg yetemi próbatermeket, és beköltöztünk a Szilva utcai Mediterrán Klubba, ahol koncertszervező pályafutásomat kezdtem. Jót tett a váltás minden értelemben, újra meg indultunk. Örömmel mentünk próbára, újra vitt a közös lendület, jöttek az ötletek, születtek az új dalok. Itt írtuk a Húsrágó, hídverőt, a Barlangba dobolokat és a Szőkített nőt. Elvesztettük ug yan Rezső ízlését és kreativitását, viszont rájöttem, basszusg itárosként sokkal jobban tudom irányítani a zenekart. Nemcsak a próbákon, hanem a koncerteken is. Sokkal hatékonyabban kezdtünk dolg ozni, kevesebbet g atyáztunk vag y mereng tünk eg yes kérdéses helyzeteken, mint korábban. Kispál ötleteire basszusg itárosként g yorsabban tudtam rácsatlakozni, mint Rezső, felg yorsult az alkotási folyamat, jött eg y téma, pikk-pakk dalt írtunk belőle, nem vacakoltunk sokat. Az én g itáros tevékenység em kiesése nem volt meg rázó veszteség , előtte akusztikus g itáros voltam, nem voltam g yakorlott villanyg itáron, ég és föld a kettő között a különbség , mire belerázódtam volna, már két húrral kevesebb volt a g itáromon. Az elektromos g itáron nem lehet, vag y inkább nem érdemes azokat az ötleteket meg csinálni, amiket eg y akusztikuson g ond nélkül lehet. Eg y akusztikus g itáron akkor szól jól eg y téma, ha a harmónia minél teltebben jelenik meg , ug yanez eg y torzított g itáron szörnyen szól. Akkor még nem tudtam, hog y eg y-eg y hiányos, kettes vag y hármas hang zat bőven elég , felesleg es mind a hat húrral eg yszerre vacakolni. Mivel ez a tudás hiányzott, próbáltam azt csinálni, amivel tábortűzi g itárosként hatékonyan operáltam, csak éppen nem működött. Gitározg attam a konyhában, kifejlesztettem a kis témáimat, de abba nem tudtam beleszólni, merre menjen, hog yan formálódjon a zene. Lassacskán felfedeztem, hog y a hag yományos zenekari szereposztás ellenére a basszusg itár tud aktív hang szerként viselkedni. Trió felállásban eg yszerre diktálod a ritmust és szabsz fazont. Miután csak hárman voltunk, elkezdtem olyan basszusfutamokat írni, amelyek nem csupán alátámasztották és meg erősítették Kispi témáit, hanem hang súlyosabban jelentek meg az összhang zatban. Leg inkább a közös improvizációkban éreztük, hog y rátaláltunk eg y mindannyiunk által beszélhető nyelvre, meg akadás nélkül tudtunk neg yedórákat imprózni. Ennek a készség ünknek nem csak a próbateremben vettük nag y hasznát. Hajdú Andris és Hárság yi Peti ekkoriban kiállításokat kezdtek szervezni Komlón és más városokban, és meg hívtak bennünket a meg nyitókra zenélni. Ilyenkor összeraktuk Ricsi
felszerelését a kiállítóteremben, eg y hang ot nem beszéltünk meg előre, bedug tuk a g itárokat, eg ymásra néztünk: eg y-két-há-és. Játszani kezdtem eg y témát, Bräutig am rátalált a ritmusára, Kispál meg ráimprovizált. Órákig elvoltunk íg y. Leg alább hat-nyolc kiállításmeg nyitón játszottunk hármasban. Leg többször Hajdú kitalált valami nyitó performanszot, mi mög ötte, az éppen formálódó művészettel eg yütt léleg ezve csörömpöltünk valami odaillőt. Ennek a kötöttség ektől mentes zenélésnek lett eg y nag yon hasznos és fontos következménye: Masszívak és üzembiztosak lettünk, bárhol ledobtak minket, nem estünk kétség be, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva mag abiztosan tudtunk muzsikálni. Kialakult eg y erős zenekari hang zás, ami meg határozta az első néhány lemezünket. Ettől füg g etlenül sokáig próbálkoztunk különböző hang szeres zenészek meg hívásával. A koncertfelvételeket visszahallg atva azt vettük észre, jó lenne az olykor monotonnak ható lüktetést meg törni eg y újabb hang szer meg szólalásával, vag y leg alább Ricsi dobolhatna néha másképp, de utóbbit hiába kértük, képtelen volt változatosabban dobolni. Ellenben annyira eg yéni volt a stílusa, hog y a korai lemezek dalait későbbi dobosaink soha nem tudták úg y eldobolni, mint ő. Hog y g azdag ítsunk a hang záson, pár koncertre elhívtam Hárság yi Petit vag y Ág oston Bélát, leg yenek kedvesek valamit játszani néhány dalban. A kiállításokon kívül vég re beindult lassan a koncertezés is. 1989 tavaszán a városon kívül található Nevelési Központban játszottunk a Kampec Dolores előzenekaraként, ahol már sokan ránk jöttek, szép sikert arattunk a pesti underg round sztárjai előtt. A nag y visszatérő koncertünk, amivel hosszabb szünet után újra jelentkeztünk a pécsi közönség előtt, a mára lebontott Kazinczy kocsmában volt ősszel. Akkoriban nem volt szokás kocsmában koncertet adni, mi próbálkoztunk meg vele először hosszú idő után Pécsett. A Kazinczyban a terem eg y kis színpadban vég ződött, előtte kétoldalt meg kopott, a nag y idők emlékét őrző, bordó brokátfüg g öny lóg ott. A 60-as években valószínűleg néhány tag ból álló bárzenekarok játszhatták itt a Kislány a zongoránált, a Fekete vonatot és hasonló táncdalfesztiválos sztenderdeket a könnyes szemű törzsvendég eknek. Meg ható anakronizmussá vált ez a miliő a 80-as évek vég ére, a Kazinczy az évek során lepukkant kocsmává züllött. Nem bíztak bennünk túlság osan a szervezők, csupán húsz forintot kértek a koncertbelépőért, amibe durván eg y korsó sör került, hátha íg y többen jönnek, és leg alább a vendég látásból bejön némi extra bevétel. A fog yasztással nem lett g ond vég ül, de a nézőszámmal sem. Eljött vag y nég yszáz ember, lépni nem lehetett a Kazinczyban. Meg részeg ültünk a ránk váró tömeg től, soha korábban nem játszottunk ennyi ember előtt. Apait-anyait beleadtuk, az első pillanattól velünk robog ott a közönség , szinte szétverték a házat, a tulajdonos ag g ódó tekintettel fig yelte a vadul pog ózó fiatalság ot. Minden ismerős és rivális zenakar csak hüledezett, hog y tudtunk ennyi
embert behozni eg y romos kocsmába. (Itt ug ye nem a manapság divatos romkocsmákról van szó, hanem a szocializmus leharcolt, kosztól és sörtől rag acsos padlójú, depresszív kocsmáiról.) Németh Józsi barátom, aki ug yan leplezetlenül utálta a Kispált, itt fedezte fel, hog y a leg jobb csajok a mi koncertjeinkre járnak, íg y remekül tud érvényesülni intellektuális dumájával. A nemes cél érdekében törzsrajong óvá avanzsált. Nag y áldozat ez tőled, Józsikám, mondtam neki sokszor, ennyit nem érünk meg . Mire csillog ó szemmel csak annyit mondott: „Dehog ynem, Lovikám, dehog ynem.” A kis prédavadász, érdekrajong ó. A helyi sikerek hatására beindult a tervezg etés, a mecseki rockerek a messzeség et vág yták. Eljött az ideje, hog y kimerészkedjünk a városhatáron túlra is. Mint minden mag yar zenekar, mi is a fővárost jelöltük ki elsődleg es célpontnak. Ahog y korábban említettem, a Kispál és a Borznak két első koncertje volt Budapesten. Eg yszerűen nem tudjuk biztosan, melyik történt előbb. Az eg yik elsőre, amelyik valószínűleg az első első volt, 1989 májusában a Műszaki Eg yetem B Klubjában került sor, a híres rakparti, központi épület második emeletén, ahol ma a Szkéné Színház működik. Podlovits Péter szervezte a bulit, aki ma a Quimbyvel dolg ozik, akkoriban a Palermo Boog ie Gang szervezőjeként és a Maffioso Records eg yik vezetőjeként tevékenykedett, s előzenekarnak hívott minket a Palermo és Ripoff Raszkolnyikov elé nég yezer forintos g ázsiért. A pestit meg előző első vidéki bulinkon, eg y soproni fellépésen is nég yezer forintot kerestünk, a költség ek levonása után fejenként nyolcszáz forintot vittünk haza, és krőzusnak éreztük mag unkat. Nag yon korrekt pénznek számított ez eg y no name pécsi zenekarnak, Pesten még az is belefért, hog y a látványra is áldozzunk, ezért elhívtam Bösze barátomat vetíteni. Ezzel a koncerttel szinte eg y időben történhetett a Pál Utcai Fiúk Almássy téri koncertje, a másik első pesti koncertünk, ahova Lecsóéknak köszönhetően hívtak meg minket. Itt Leg át Tibor Kézi Chopinje mellett mi voltunk a másik előzenekar. Jobban mondva utózenekar, mert valami technikai g ikszer miatt sokat csúszott a kezdés, mire Leg áték vég eztek a színpadon, nag yon türelmetlen volt az úg y nyolcszáz fős közönség , kórusban követelték a PUF-ot. Varg a Géza odajött hozzánk a backstag e-ben, bocs, srácok, de most muszáj a PUF-nak jönnie, különben a nép szétveri a házat, ti majd utánuk fog tok játszani. Nem voltunk erős tárg yalási pozícióban, szó nélkül belementünk, de az udvarias mosoly ráfag yott az arcunkra. Attól féltünk, a kutya nem fog ott maradni a Bál tomboló őrjöng ése után. A PUF hozta a szokott formáját, kurva jó koncertet nyomtak, a záró Fiatal lányok heroikus nánánázása alatt Lecsó térdre esett, a basszeros Gyuri elterült a földön, mindent kiadtak mag ukból a forradalmárok. A meg hajlás után Lecsó kedvesen felszólította a népet a maradásra, hiszen eg y fantasztikus pécsi zenekart ismerhetnek meg . Az átszerelés után erős neg yed-, kis nag yvonalúság g al félház előtt kezdtünk játszani, amit kudarcként éltünk meg , pedig valószínűleg sikerként kellett volna. A PUF vezette az alternatív zenekarok népszerűség i
listáját, komoly jelzésértékkel bírt, hog y a közönség ük fele ott maradt meg hallg atni eg y tök ismeretlen pécsi bandát. Lecsó felkonferálásán kívül ebben nag y szerepe lehetett annak is, hog y az első nag ylemezünk anyag át ekkor üzembiztosan el tudtuk játszani, pontosak és feszesek voltunk, ami az akkori underg round felhozatalban ritka erénynek számított. Lendületesen kezdtünk, ha jól emlékszem, a Forradalmárral, s utána már nem vesztettünk el senkit. Amikor rendesen beindult a zenekarosdi, és kezdtük felvenni az állandó koncertezés ritmusát, Ózdi Rezső már nem volt köztünk. 1989 nyarán még utoljára visszaszállt, de nem volt jó passzban. Rezső nag yon hamar önállósodott, elköltözött a családjától, és a saját útját járta, de kemény árat fizetett ezért a szabadság ért. Könnyen meg billent és g ödörbe került. Nem csak Kispállal, saját mag ával is küzdelemben állt, pánikbeteg ség től és más pszichiátriai zavaroktól szenvedett, többször elájult, g yóg yszereket szedett, szerintem az orvosa is a rock ’n’ roll pálya elhag yására biztatta. Közben meg nősült, de a házasság ot is menekülésnek érezte valami elől, nem seg ített neki a stabilizálódásban. Eng em meg őrjített a döntésképtelenség ével, mert amikor vissza-visszatért, a változó szereposztásnak meg felelően le kellett cserélnem a g itáromat szólóról basszusra, basszusról szólóg itárra. Nem volt annyi pénzem, hog y párhuzamosan két különböző hang szerem leg yen. Eg y szeg edi koncert előtt zárult le vég érvényesen Rezső és a zenekar története. Rezső szerint leg enda, de én határozottan emlékszem a részletekre: a Pósa Lajos utcából autóztunk ki eg y péntek délelőtt, éppen hog y elindultunk Szeg edre, unottan bámultunk ki az ablakon, amikor Rezső pár sarokkal később váratlanul meg állította a kocsit: „Bocs, fiúk, de nekem ez nem meg y”, mondta. Kurtán elköszönt, és becsapta mag a mög ött az ajtót. Elképedve néztünk eg ymásra hárman: Most mi lesz? A kocsiúton lefelé újratanultam a basszusokat, útközben és a benzinkúti pihenőknél natúrban leg itároztuk Kispivel a dalokat, hog y le tudjuk nyomni a szeg edi bulit. Többet nem jött vissza Rezső. Ebben a pécsi kereszteződésben zárult le a Kispál történetének serdülőkora. A kazinczys siker után beindult a pécsi koncertezés, élveztük a felkapott helyi banda státuszból származó előnyöket. Többször játszottunk a Dozsóban, a FEK-ben, a Panorámában és más helyeken, koncertről koncertre nag yobb g ázsit tudtunk kialkudni mag unknak. Senki ne g ondoljon súlyos összeg ekre, a pár üveg ing yensörtől eg y év alatt eljutottunk a hat-hétezer forintos g ázsiig , amit elképesztően nag y haladásnak éreztünk. Futótűzként terjedt a hírünk a városban. Rég i haverok állítottak meg az utcán, hallottak az új bandáról, meséljek, milyen, mikor lesz leg közelebb koncert? Miért van ilyen hülye nevetek? Ki az a Kispál, és ki a faszom az a borz? Amikor ősszel befejeztük a Tökéletes helyettes című demónk felvételét, a pécsi Ifjúság i Házban telt ház, ötszáz ember fog adott minket. Ötszáz ember! – másfél évvel korábban csak a haverjaink tudtak a létezésünkről. A fiatalok vég ig őrjöng ték a koncertet, pár dal után eg y deka
leveg ő nem maradt a teremben, csúsztak a g itárnyakak az izzadság tól és a g omolyg ó párától. De kit érdekelt ez akkor? Elképzelni sem mertük előtte, hog y eg yszer majd ennyi ember előtt fog unk játszani. Kétszáz kazettát adtunk el a koncert után, ami ma szinte felfog hatatlan szám, hiszen azt jelentette, a koncertlátog atók majdnem fele vett kazettát a buli után. Minden reményünket felülmúlta ez a siker, eg y lépéssel a föld felett járkáltunk a következő napokban. A suttog ó propag anda szerteszét szórta a hírünk, az ötszáz elmesélte ötezernek, mekkorát buliztak a Kispál és a Borz koncertjén, a siker híre g yorsan kiszivárg ott a városból. Meg indult a pezsg és a Kispál körül. A sikert soha nem kell mag yarázni, leg biztosabb jele ebben a szakmában a telefonhívásaid listája. Kik hívnak, hányan és miért. A szomszéd próbateremben g yakorló zenekar szeretné kölcsönkérni a szombat esti bulijukra a g itárpedálodat, vag y eg y neves zenekar frontembere keres, mert meg akarja hívni a zenekarodat vendég nek a PECSA-ba a koncertjükre. Félreértés ne essék, az elsővel sincs semmi baj, mi is számtalanszor kértünk seg ítség et más bandáktól (és kérünk a mai napig ), de a második esetben azért még iscsak másképp cseng a hang od a telefonban. Kihúzod mag ad, g ondterhelten beletúrsz a hajadba, felveszed a mag abiztos, de szerethető rocksztár szerepét: „Szevasz, Tomikám, nem, nem zavarsz, köszi, minden oké, ig en, elég g é hasítunk mostanában, nem panaszkodhatunk, teg nap nyolcszáz embert csináltunk Szeg eden, nem semmi, ig en, aha, értem, nag yon meg tisztelő, hog y ránk g ondoltatok, mikor is lenne ez, hatodika?, hááát, nem is tudom, aznapra már be van írva eg y lepsényi buli, fig yu, meg dumálom a srácokkal, és visszaszólok, okés?” Koncertszervezők hívog attak az ország minden tájáról, időpontokról, helyszínekről, g ázsikról, technikai feltételekről eg yeztettünk, szinte átmenet nélkül sodródtunk bele az ország járó zenekarok életébe. Úg y rémlik, 1990-ben már átlag osan havi hat-nyolc koncertünk volt, minden hétvég én zenéltünk, ig az, a nyarak szinte teljesen kimaradtak. Nem csak nekünk: Nem léteztek még nyári fesztiválok, rendezvények, a leg több zenekar elment nyaralni, lemezt felvenni, pihenni, illetve a haknista, kommersz sztárok elmentek lerabolni a Balaton környékét. 1990-ben már telt házat csináltunk a Fekete Lyukban, s nag yon sok budapesti felkérés közül választhattunk. Eleinte teljesen átg ondolatlanul szerveztük a bulikat, g yakorlatunk sem volt benne, előfordult olyan hét, hog y három koncertünk is volt Budapesten, aminek az eredményeként a harmadikon a Kinizsi moziban (későbbi Kultiplex) már csak százan lézeng tek. Akkor döntöttünk úg y, eg y hónapban maximum eg yszer játszunk Pesten, a többi felkérést lemondjuk.
AZ A LÁNY, AKINEK LŐTTÉL EGYET FINOM UTALÁSFÉLEKÉPPEN Noha Cili sokszor meg jelent már a történetben, de a késleltetés leg nag yobb mestereihez, Hitchcockhoz és a skandináv krimik nag yjaihoz hűen, eddig halog attam lerántani a leplet meg ismerkedésünk történetéről. Későbbi feleség em két évvel alattam járt a g imnáziumban, ismertük eg ymást, a leg jobb barátnője éppen az a hölg yemény volt, aki az általános iskolai osztályfőnököm lányaként már többször is meg jelent ezeken a lapokon. Az sem kizárt, hog y ő is részt vett azon az iskolai kiránduláson, amikor újra összejöttem vele, de a boldog vég helyett odahánytam Meliorisz tanár úr elé. Szóval, köszönő viszony, eg y-két összemosolyg ás, semmi több, nem fűztek össze minket meg határozó középiskolai élmények. Ennek ellenére felírtam mag amban Cilit a jobb nők közé. A fejemben ma is létezik ez a lista, csak eg yre kevesebb név szerepel rajta. Nem a nők fog ytak el, hanem az illúziók. Rég ebben eg yszerre nég y-öt-hat személy is tülekedett ezen a képzeletbeli listán, most jó, ha eg yvalakit ráteszek. Nag yon izg almas jelenség g el kell találkoznom, hog y leharcolt pszichém bevéssen valakit. Cili idejében nyüzsög tek és körmérkőzést vívtak a nevek a bennmaradásért. A mezőnyt rendszeresen eg y új név felbukkanása kavarta meg , az élre vág ott nag y rössel, majd a leg többször visszaesett a túl erős kezdéstől. Hol bekerült, hol kizuhant valaki, folyamatosan cirkuláltak a helyezési számok. Cili a lista masszív szereplője volt, eg yszer felkerült, és nem mozdult el onnan éveken át. Mikor szakítottam a világ szép Ildivel, őt dédelg ettem a fejemben titkos esélyesként, aki váratlanul befuthat. Rezső későbbi feleség ével szoros viszonyt ápolt, szóval eg y g yeng e szál is létezett köztünk, ami felfűzésre várt. Finoman kifag g attam Rezső csaját, mi a helyzet a barátnőjével, mit csinál, hol dolg ozik? Kiderült, hog y a meg yei könyvtárban teng eti napjait. Oh, hát ez remek, a könyvtár nyilvános hely, bárki bemehet és beszélg etést kezdeményezhet a könyvtáros kisasszonyokkal. Óvatos duhaj voltam, g ondoltam, jobb előkészíteni eg y ilyen kényes szituációt, s a meg felelő személynek kiszivárog tattam ezt az információt: Mi lenne, ha benéznék Cilihez valamelyik nap? Pár nap múlva jött az ámen, rendben, nincs ellene kifog ás. Beslattyog tam a meg yei könyvtárba szemrevételezni rang listám állócsillag át. Nem kezdtem bele eg y kamu könyvkölcsönzési akcióba, „Hello, meg van nektek Saling ertől a Kilenc történet?”, hanem eg yből rákérdeztem, lenne-e kedve találkozni velem. Elmosolyodott, és bólintott. Elkezdtünk találkozg atni és szőrmentén járog atni. Cili nag yon utált otthon lakni, íg y az első
adandó alkalommal elköltözött. Először eg y barátnőjével kerestek közösen lakást, majd fél évre rá már szinte eg yütt laktunk, mert anyámékhoz közel talált albérletet, és sokszor ott aludtam, de ő is g yakran aludt nálunk. A harmonikus éjszakák sínre tették kapcsolatunkat, 1989 vég ére hivatalosan is eg y pár lett belőlünk. Az elejétől fog va kemény edzésnek volt kitéve Cili, szembesülnie kellett az életformámból fakadó problémákkal. Kb. másfél éve járhattunk, mikor a Tilos az Á-ban koncerteztünk, és szokás szerint csak szállást felejtettünk el szervezni mag unknak. Pocsék idő fog adott minket, mikor feljöttünk a föld alól a Mikszáth téren, esett az eső, metsző, hideg szél fújt, ráadásul g yalog osan érkeztünk. A meg mentő eg y fiatal csaj személyében jelent meg , aki felajánlotta, nála aludhatunk, csak toljuk be a lerobbant kocsiját. Zuhog ó esőben tolta a Trabantját a teljes zenekar. Na, újra csodás üzletet kötöttünk – összeg eztük röhög ve, miközben a sarat a g atyánkra verte a kocsi. Vég ül csak elverg ődtünk valahog y a lakásáig , és nála aludtunk. Én eg észen pontosan vele, bár nem nevezném ezt az éjszakát életem meg határozó szexuális élményének, sokat kivett belőlem a kocsitolás. Mikor hazamentem Pécsre, köntörfalazás nélkül elmeséltem a sztorit Cilinek, aki erre összepakolt és elköltözött. Eg y hónapig nem adott életjelet mag áról. Fölhívtam Bözsét (Rezső csaját), hátha tud valamit róla. Kiderült, Cili nag yjából eg y hónapja nála fekszik a lakásban. Elmentem érte, letörölg ettem a könnyeit, kibékítettem és hazaszállítmányoztam. Vég ső soron ennek a második összeborulásnak lett az eredménye a házasság unk, hiszen akkor döntöttük el, hog y g yereket szeretnénk. 1992-ben, a második Kispál és a Borz-lemez meg jelenésének az évében született első lányunk, Dóra. Én huszonöt éves voltam, Cili huszonnég y. Dóra októberben született, a meg ejtett lánnyal a nászt májusban tartottuk. Klasszikus keleteurópai esküvőt rittyentettünk, extrákra nem jutott pénzünk, valószínűleg , ha lett volna, sem költöttünk volna erre a célra, annyira formálisnak éreztük az eg ész hacacárét. Az örömszülők fizették a lakodalmat, a barátaim összedobtak eg y CD-discmant, az eszcájg mellé ezt kaptuk ajándékba. Éjfél után betoppant az Andersen zenekar, akik miután lenyomták koncertjüket a pécsi éjszakában, csatlakoztak a násznéphez. Apám leitatta a saját meg g yborával Davidet, az Andersen amerikai énekesét, akit teljesen lenyűg özött, hog y ebben az ország ban valakinek saját bora lehet. A buli után a teljes banda a szüleim házában aludt, nászéjszakánkat lábszag ban és részeg horkolás közepette töltöttük. Sokszor szállásoltam itt el zenészeket, merészen tesztelve szüleim tűréshatárát. Évekkel később eg yszer a teljes Kispál zenekarral aludtunk itt, mindenki bőszen próbált lecsapni a lehetség es fekvőhelyekre. Dió eg y kicsit későn kapcsolt, kétség beesve próbálta levadászni a még szóba jöhető ág yakat, felrohant az emeletre, s nag y rössel benyitott a szüleim hálószobájába. „Van itt még hely?”, dug ta be a fejét izg atottan. Mire apám felült az ág yban, és dühösen rámordult: „Itt mi vag yunk!” Dió heves bocsánatkérések közepette hátrált
ki. Cili nem a menő frontemberbe szeretett bele, sőt nem is rajong ott különösebben a Kispál dalaiért, sokkal inkább a nép- és világ zenét szerette, a mi csörömpölésünket leg feljebb elviselte. Zenész-„munkásság omból” messze a Csík zenekaros koprodukciókat szerette leg jobban. Annyi érdeklődést mutatott a Kispál és a Borz iránt, amennyit a pasija munkája iránt illik eg y csajnak. Jó, ez íg y nem teljesen fair, ennél többet, hiszen a zenekari létezés a hétköznapjainkat teljesen áthatotta, ő is részesült ennek az életformának a mindennapi áldásaiból. Mikor beindult a Kispál, és a semmiből elkezdtünk befutni, fura arccal fig yelte, ahog y ug rifüles, földrajz szakos hallg ató pasijából sikeres beatzenész lesz. Pár fröccs után a mai napig szokott froclizni: „Na, mi van, rocksztárkám?” Nehezen tudott meg barátkozni ezzel a helyzettel. Nég y éve váltunk el, tizennyolc év házasság után. Ahog y meséli, mostani barátja mellett vég re nyug alom van, nincs ez a folyamatos őrület, mint velem. Nem akarok ig azság talan lenni, sokszor volt lelkes eg y-eg y jó dallal kapcsolatban, sőt tévedhetetlen döntnöknek számított, mert amire azt mondta, hog y rossz szám, abból tuti biztosan slág er lett. Emlékszem, mikor először meg hallg atta a Szőkített nőt, azt mondta, szörnyű ez a monoton nyávog ás. Részben jog os, ug yanaz a nég y akkord forog vég ig a dalban, a muzikalitása képtelen volt ezt elviselni, másoknak viszont elég g é bejött. Nem erőltettem, hog y szülés után visszamenjen dolg ozni, de sajnos a tanulást se folytatta. Dóra után három évvel meg született Eszter, hosszú időre konzerválódott a háziasszonyi státusza, amit meg erősített, hog y kiköltöztünk Orfűre. A 90-es évek vég én már éreztem, nem lesz ez jó íg y, eltűnik a felnőttek világ ából, nem ismeri meg a felnőtt lét különböző szituációit, viszonyait, alapvető konfliktushelyzeteit. Rémítg ettem olykor ezekkel az ag g odalmaimmal, de leg többször elutasítóan reag ált. Biztos rosszul kommunikáltam ezeket a félelmeimet, hülyén fog almaztam meg , bántó voltam, de ő sem akart változtatni, kimozdulni, dolg ozni. Eg y szűk körben léteztünk, amelyben otthonosan és jól érezte mag át. Ha kimozdultunk, és bárhová elvittem, leg többször veszekedés lett a vég e, pedig a hétköznapokban nem voltunk veszekedős pár. Miért nem eng edik be a backstag e-be? (A Szig eten csak a fellépőket eng edték.) Miért nem fog lalkozom vele, ha már ott van, miért másokkal pofázok? Próbáltam elmag yarázni, fig yelj, ez a munkám, muszáj ezekkel az emberekkel beszélg etnem, meg sértődnek, ha elvonulok, ebből élünk, barátkozom, ápolom a kapcsolatokat, g yere te is oda, senki nem zár ki ebből. Mindig balhé lett a vég e a szokásos forg atókönyvvel: sírás, lelkiismeret-furdalás, kibékülés. Biztos türelmetlenül és nyeg lén viselkedtem ezekben a helyzetekben, sohasem szerettem, ha korlátoztak, vag y elvárásoknak kellett meg felelnem. Természetes következménye lett ennek a folyamatos „külvilág i” feszültség nek, hog y eg yre kevésbé forszíroztam a közös
meg jelenésünket koncerteken vag y különböző zenészeseményeken. Íg y viszont kezdtek szétválni életünk szálai: párhuzamosan kezdett futni a sajátja, a sajátom és a g yerekekkel közös.
NAPHOZ HOLDDAL Első lemezünk története 1989-ben Komlón kezdődött, ahol találtunk eg y profi, demókazettás mag nóval rendelkező, passzentosan meg épített házi stúdiót. Itt vettük fel a Kispál és a Borz első demóját. Kibéreltük a stúdiót két napra hétezer forintért, betettünk pár pluszmikrofont, s addig rakosg attuk őket jobbról balra, balról jobbra, amíg elfog adhatóan nem szólt szerintünk. Ha jól emlékszem, tizennég y számot vettünk fel, ezek kerültek rá a Tökéletes helyettes című demókazettánkra. Rezső g yakorlatilag nem tartozott már a zenekarba, a kiszállok-beszállok vitustánca zajlott ekkoriban. A demón vég ül eg yetlen dalban játszott. Felvettük a kiválasztott számokat, „jóra hallg attuk” őket, meg vereg ettük eg ymás vállát és nekiálltunk házilag sokszorosítani. Ma már nehezen elképzelhető, mennyire bonyolult volt a kazetták másolása – amennyiben nem nag yipari hamisító voltál. A rendszerváltozás utáni években reng eteg en g azdag odtak meg abból, hog y a szerzői jog okra fittyet hányva tízezres példányszámban sokszorosítottak kazettákat. Aluljárókban, piacokon autók csomag tartójából, buszvég állomásokon árulták bag óért, az előadókhoz persze eg y vas sem jutott ezekből a bevételekből. Számos előadó, például a leg endás Lag zi Lajcsi, ezt meg előzendő saját mag a árulta a kazettáit szerte az ország ban, s épített vele komoly eg zisztenciát. Mi kezdő ug rifülesek voltunk, bájosan amatőr módszerekkel operáltunk. Mindenki elhozta otthonról a kazettás deckjét, Gallasz szerzett az eg yetemen valami irodát, ahol szépen sorba kötöttük az öt decket. Nálunk volt a masterkazetta, amire piros filccel rá is írtuk, nehog y elcsesszük. Ezt raktuk a lejátszó mag nóba, míg a másik nég ybe törölhető, új kazettákat tettünk. „Eg y-kettő-há-rom”-ra eg yikünk indította a mastert, míg a többiek a felvevő mag nókat. Ha lejárt az eg yik oldal, kazetta meg fordít, újra eg y-kettő-há-rom, másolás indul. Ötszáz példány készült belőle, azaz kétszázötven alkalommal csináltuk vég ig ezt a procedúrát (a kazetták két oldala miatt). A nég y deck totál különböző márkájú volt, eg yiknek tisztább, másiknak piszkosabb volt a feje, a masterkazetta minőség e pedig folyamatosan romlott, g yakorlatilag minden elkészült kazetta kicsit másképp szólt. A kazettákra zöld alkoholos filccel szakmányban írog attuk Kispál és a Borz – Tökéletes helyettes 50 percig. A borítókat Hajdú vég ig szitázta a műhelyben, majd belehajtog attuk ezeket a műanyag tokokba, beletettük a feliratos kazettákat, és kész is voltunk. Ami szépen volt hajtog atva, azokat csináltam én. Jó pár napot elszórakoztunk vele, ig azi csapatépítő összmunkában készült a Kispál első hivatalos hang felvétele. A Fekete Lyuk-as Nag y Gyula ajánlkozott, hog y a mastert profi körülmények között tovább sokszorosítja és árulja, de nem mentem bele, inkább fel akartam venni újra, elég edetlen voltam
a master színvonalával. Gyulát nem sikerült eltántorítani, felajánlotta a saját stúdiójukat Pesten. Nekifutottunk a felvételeknek a Fekete Lyuk stúdiójában, de az istennek nem akart jobban szólni, sőt eg yre vacakabb lett, hag ytuk is a francba. Felhívtam Gyulát, hog y felejtős ez a történet, nem eng edjük kiadni ezt az anyag ot, annyira pocsék a hang zása. Ekkor jött a képbe Nag y Feró, aki a Bikini mellett javában nyomta a Garázs című rádióműsorát. Nag y Gyula javaslatára újra nekifutottunk a felvételeknek (addig ra Feróék költöztek némileg jobb technikával a Fekete Lyuk stúdiójába), és Vedres Józsi felüg yeletével estünk neki még eg yszer. Íg y is történt, bevonultunk a stúdióba, a rutinos g itáros, Vedres Joe ült a hang pult mög ött, és ráérős tempóban, eg y hét alatt feljátszottuk az első lemez tizenhárom dalát. Annyira ráértünk, hog y közben nag y csocsómeccseket rendeztünk a Lyuk előterében, eltömtük sállal a kapukat, hog y ne kelljen újabb és újabb húszasokat bedobni. Ha meg éheztünk, fintorog va ettük a büdös meleg szendvicseket a büfében. „Drág áim, jó sok ketchupot tesztek rá, és meg látjátok, ízleni fog . Ezeknek minden meg felel”, jellemezte a Lyuk törzsközönség ét Marika néni (nem biztos, hog y Marika volt). Közben a háttérben Nag y Gyula és Nag y Feró üzleti vitába bonyolódott, Gyula vag y nem tudta, vag y nem akarta kifizetni a stúdiófelvételek árát, íg y Feró kényszerhelyzetbe került. Belőlünk kellett kitermelnie a munkájuk árát. Miközben dolg oztunk, többször benézett hozzánk, belehallg atott a felvételekbe, és az eg yik szünetben azt javasolta, hag yjuk a francba ezt a demózást, ő hivatalosan kiadja ezt az anyag ot lemezen és kazettán, az abból befolyó pénz majd fedezi a stúdióköltség eket. Ha annál több jönne be, akkor elszámolunk majd. Gondolkodás nélkül a tenyerébe csaptunk. Néhány hónappal korábban még elérhetetlennek tűnő álom volt eg y önálló lemez, ráadásul Feró komoly referenciaszemély volt a számunkra, g arancia a profi vég eredményre. Üzletembernek sem bizonyult utolsónak, a kész dalok közül párat azonnal elkezdett játszani a Garázsban, aminek köszönhetően rendesen beindult körülöttünk a pezsg és. Teljesen más médiapiaci helyzet jellemezte a 90-es évek elejét, hiába estünk túl a rendszerváltozáson, a felszínen nem sok minden változott, nag yon kevés csatornán keresztül lehetett eljutni a potenciális hallg atókhoz. A Garázs akkoriban az eg yetlen vag ány, fiatalos műsor volt a közrádióban, kereskedelmi rádiók pedig még eg yáltalán nem léteztek, talán csak a dalok között német híreket sug árzó Danubius és a Calypso, ahová B. Tóth László menekítette át a Poptarisznya széthulló szálait. Menőnek számított Garázst hallg atni, a szabad szájú Feró olyan hang ot ütött meg a rádióban, amilyet korábban nem hallhattunk, sok kamasz titokban, a szülei eng edélye nélkül hallg atta a műsort a paplan alatt, szóval a lehető leg jobb helyre kerültek a dalaink. Sok visszajelzést kaptunk, meg állítottak miket az ismerősök a pécsi utcán, a Petőfi rádióban is sokan érdeklődtek a zenekar után, kik vag yunk, honnan jövünk, hol lehet minket hallani. Mire elindultunk a következő turnénkra – akkoriban még létezett a klasszikus tavaszi és őszi turné –, már eg ész sokan tudták, mi is az a Kispál és a Borz.
A Naphoz holddal album 90 decemberére készült el, de csak 91 őszén jelent meg . (Az elcseszett címről sok helyen beszéltem már, Hajdú Andris félrehallotta a telefonban a Napozz holddal címet, nem sokat izg attam mag am ezen, bírtam az ilyen félreértéseket.) Az első felvételi nap előtt eg y kövér tatai kocsmáros, Csülök hívott meg bennünket játszani az Öreg -tó melletti kocsmájába. Metszően hideg decemberi idő fog adott minket, a kocsma fűtetlen tetőterében szállásolt el minket, a seg g ünk is befag yott. Úg y ötven ember zsúfolódott be a kocsmába, alaposan bepörg ettük eg ymást, mi a közönség et, ők minket, fasza kis koncert lett belőle, sokáig tartott utána a bulizhatnék. Csülök és a vendég ek itattak minket, tatai szilvórium, kőbányai sör, Unicum, Becherovka, folyt minden, amit kiejtettünk a szánkon. Mit szépítsem, úg y berúg tunk, mint a csacsi. Alig találtunk fel a tetőtérbe, még a jeg es leveg ő sem zavart minket. Törődött, rozog a társaság indult másnap reg g el a lemezfelvételre Pestre. Jobban mondva, indult volna, mert Bräutig amnak, akinek eg yedül volt jog osítványa közülünk, nem volt annyi esze, hog y eg y kis fag yállót öntsön a Barkasba. A víz meg fag yott a motorban, szétnyomta a heng ert a fag ydug ónál, s a folyékony állapotú hűtővízmaradék elszökött a Barkasból. Ott álltunk eg y lerobbant kocsival a tatai tóparton, s közben ketyeg ett Pesten a stúdióidőnk. Gyorsan kerítettünk valakit, aki felvontatott minket Pestre, a teljes zenekari cuccot hag yhattuk Tatán. Eg y taxissal meg alkudtunk ötezer forintban – az előző napi g ázsink teljes összeg ében –, s ő felvontatott minket a Fekete Lyuk elé Budapestre. Csodálatos autózás részesei lehettünk: a Barkasban nem ment a fűtés, kint mínuszok röpködtek, szerencsétlen tandemünk hóbuckák között szlalomozott. Teljesen szétfag yva értünk oda a lemezfelvételre. A taxist ráadásul az M7-es vég én meg büntette eg y rendőr pontosan ötezer forintra, szóval mindenki ing yen dolg ozott abban a két napban – a rendőrség et kivéve. Ha ez nem lett volna elég , hog y a nap kellően emlékezetes leg yen, a stúdióban a meleg hang mérnök srác finoman rányomult Bräutig amra. Biztos a g öndör fürtjei indították be. Mi nem tudtunk speciális érdeklődéséről, de fél óra alatt levettük, szituáció van. „Kapásod van, Ricsikém, már kóstolg atja a csalit, rá kellene rántani! Eg y ilyen nap után minden kapást meg kell becsülni, ki tudja, mit hoz a holnap.” „Na, elmentek ti a picsába!”, háborodott fel Ricsi, aki nem volt vevő az újdonság okra. Feró menedzserének, Szűcs Alfrédnak volt eg y szexuális kiadványokat forg almazó lapkiadó cég e. Móricka típusú, viccesnek szánt lapoktól kezdve minden mocskot, falusi lányok pornóképeit adták ki, amiket román vendég munkások hajtog attak éhbérért. El lehet képzelni a munkakedvüket és a lelkesedésüket. A mi papírborítóinkat is ők hajtog atták és tették be a kazettákba. Nem csoda, hog y utána sok reklamáció érkezett a g yűrött borítók miatt. Vég ül a lemez és a kazetta 1991 kora őszén jelent meg , leg alább fél évig ült rajta Feró cég e ma már kideríthetetlen okból. Talán leg inkább félelemből, nem tudták, azzal buknak-e többet, ha
kiadják, vag y azzal, ha nem. Nem ig azolódtak be a félelmeik, az összes kazetta, ötezer darab fog yott el karácsonyig , s abban az évben meg kaptuk a leg sikeresebb pályakezdő zenekar kitüntető címét a MAHASZ Gálán. Ez akkoriban nem számított g ig antikusan nag y példányszámnak, már messze voltunk a 70-es, 80-as évek több százezres eladásaitól, de harminc-neg yvenezer példányban még elmentek a hazai nag ymenők, Szandi, a Bonanza Banzai vag y a Bikini albumai. Ne felejtsük, ekkoriban élte fénykorát a kazettamásoló biznisz, a bűnüldöző szervek g yakorlatilag semmit nem tettek a hamisítók ellen, a becslések szerint előfordult, hog y eg y eredeti példányra tíz hamisított jutott. Hivatalosan ötszáz lemez és ötezer kazetta került piacra a Naphoz Holddalból, amiért vég ül mi eg y büdös fillért nem kaptunk. Feró vélhetően azt g ondolta, srácok, ez a tanulópénz, ezt meg kell fizetnie minden induló vidéki zenekarnak. Ráadásul ő volt a bálanya, ő fizette a stúdiót, ettől füg g etlenül nem jött ki rosszul a buliból. Minket nem érdekelt a lehúzás. Kezünkben tartottuk az első lemezünket, aminek elmondhatatlanul örültünk. Gyerekkorunkban állandóan lemezeket hallg attunk, adtunk, vettünk, cserélg ettünk, filcbetétes műanyag lapáttal tisztog attuk a felületüket, alaposan áttanulmányoztunk minden külső és belső borítót, fejből tudtuk még a „special thanks to” feliratokat is. Azok a zenekarok léteztek a számunkra, amelyeknek voltak lemezeik. S most már nekünk is volt. Ezeken a fekete barázdákon mi zenélünk! – mondog attuk eg ymásnak. Alig eg ykét évvel korábban még teljesen elképzelhetetlen volt ez számunkra. Amikor zenélni kezdtünk a 80-as évek vég én, kicsit már lazult a kontroll a szocialista hang lemezg yáron, eg y-eg y alternatív zenekarnak (Európa Kiadó, Sexepil) is jelenhetett meg albuma. A rendszerváltozás után nag yot változott ug yan a helyzet, de eleinte íg y is nag yon messzi, távoli célnak tűnt eg y saját lemez. Ha ez sikerült, mondog attuk eg ymást biztatva, határt csak a kozmosz szabhat.
KOPASZ EMBEREK TELEFONÁLNAK A PÉNZ MIATT Öcsém, milyen klassz, hog y ti ilyen póz nélküli rockzenészek vag ytok! – vereg ették sokan a vállunkat és mondtak hasonló szépeket a zenekar első éveiben. Semmi tudatosság nem volt ebben a részünkről, ha akartunk, sem tudtunk volna mások lenni. A 90-es évek elején a Bikini, a Napoleon Boulevard, a Bonanza Banzai, a Manhattan és hasonló bandák uralták a mainstream könnyűzenét. Gondosan összeválog atott fellépőruhák, profin belőtt sérók és g ig antikus pózok jellemezték a korszak nag ymenőit, hozzájuk képest valóban eszköztelennek tűnhettünk. Kispi eg yébként is mag a a meg testesült eszköztelenség . Feláll a színpadra, és eg yszerűen nem tud másmilyen lenni. Felveszi a biztonság i pozíciót, amiben nag yjából komfortosan érzi mag át, és lenyomja a bulit. Mint a leg jobb rajzfilmfig urákat, néhány ceruzavonással Kispit is fel lehet skiccelni: enyhén g örnyedt testtartás, kis terpesz, kis pocak, cig i a száj szélén, peng etés és finom, hintázó billeg és. Íg y szokott mag ába fordulva g itározni. Ebbe a képbe merevedett bele, íg y szokták meg az emberek, nem is tudna másképp létezni a színpadon. Ez nem azt jelenti, hog y eg y-eg y koncerten ne állt volna elő extrákkal, ne lepett volna meg minket váratlan színpadi aktivitásokkal, de ezek leg többször az alkohol számlájára voltak írhatók. Ma már elég hihetetlenül hang zik, de a zenekar indulásakor Kispál nem cig izett, istenuccse. Úg y rémlik, akkor szokott rá, amikor elkezdtünk turnézni 1989-90-ben. Nem tudott a teljes zenekar eg yütt utazni a koncertekre, mert nem rendelkeztünk akkora autóval, amibe a cuccunk és mi is eg yszerre befértünk volna. Rezső hasított a leg jobban köztünk, g ázműves fizetésének köszönhetően eg y pofás Ladával közlekedett, ami hétvég ente nekünk is jó szolg álatokat tett. Ebbe a kocsiba befért két erősítő, a dobszerkó, előre beült Rezső és Bräutig am, Kispállal nekünk maradt a MÁV. Én leg többször olvastam vag y aludtam a vonatúton, viszont Kispál iszonyúan nem tudott mit kezdeni mag ával. Ekkor jött mentőötletként a cig i, valamivel leg alább elbíbelődött a hosszú semmittevés alatt. Eg yikünk sem született dörzsölt üzletembernek, a tanulópénzt sokszor fizettették meg velünk. A leg endás Fekete Lyukban sokat játszottunk, de az eg yik buli után nag yon összevesztünk az elszámoláson a klubvezető Nag y Gyulával. Nem állapodtunk meg fix g ázsiban, általában a koncert után leültünk, elmondta, mennyien vettek jeg yet, s ezután mennyi jár nekünk. Az eg yik koncertünkön ug yanolyan teltház volt, mint a másikon, de míg az
eg yik után hatvanezer forintot fizetett, a másik után csak harmincezret. Félreértés ne essék, eszelősen jó g ázsik voltak ezek a 90-es évek elején, de a két g ázsi közötti hatalmas különbség azt jelentette, hog y rendszeresen átbaszott minket. Ez a sztori rövidre zárta Fekete Lyuk-as pályafutásunkat, szevasz Gyula, mondtuk az elköszönéskor, ide többet nem jövünk. Pedig addig havonta, szinte klubszerűen felléptünk ott. Könnyen vag ánykodtunk, teljesen más helyzet jellemezte a 90-es évek elején a mag yarország i koncertéletet, másmilyen koncertlátog atási szokásokhoz kellett alkalmazkodnunk. Eg y vidéki helyszínen simán tudtunk évente két vag y akár több koncertet adni, ma már csak eg y fér bele, a második komoly rizikóval járna. Ráadásul sokkal nag yobb mozg ástérben létezhettük, leg alább neg yven-ötven várost találtunk, ahol g ond nélkül fel tudtunk lépni, rendelkeztek meg felelő helyszínnel és potenciális közönség g el. Keresztbe-kasul bejártuk az eg ész ország ot. Ma maximum tíz ilyen várost tudok felsorolni, ahova biztosan el tudunk menni koncertezni, a kis kockázattal bíró helyekkel ez a szám huszonötre növelhető. Kiskunhalason például rendszeresen nég y-ötszáz ember előtt játszottunk, mára minden szóba jöhető hely bezárt ebben az alföldi városban. A fiatalok nem járnak koncertekre, nag y valószínűség g el máshova se, érettség i után g yorsan elspriccelnek otthonról, vag y tíz éve én sem játszottam ott. Leg alább húsz hasonló várost tudnék felsorolni. Ezért volt fontos szerepe a kormányzati szinten fillérekbe kerülő PANKK prog ramnak (Prog ram a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért), amit eg y év után a szocik kezdtek el csendben meg fojtani, majd 2011-ben vég képp kinyírta az első Matolcsy-csomag . Korábban már szóba került, hog y a pécsi eg yetemi klubélet eg yik szervezője, Gallasz József lett az első menedzserünk. Nem tudtuk ig azán, mi eg y menedzser dolg a, azt se tudtuk, nekünk mi a dolg unk, örültünk, ha felléphettünk valahol. Gallasz kezdettől fog va azt a rendszert vezette be, hog y ő soha nem utazott velünk a Pécsen kívüli koncertekre, erre a helyzetre szocializált minket. A roadmenedzser hiányából eredően minden üg yes-bajos dolg ot nekem kellett intéztem az eg yes helyszíneken, Kispál és Ricsi alkalmatlan volt a g yakorlati feladatok meg oldására, s most ebben a kijelentésben semmi g onoszság vag y nag yképűség nincs a részemről. Ennek a kényelmetlen helyzetnek köszönhetően szépen sokasodni kezdtek a feladataim eg y Pécsen kívüli koncerten. Nem is g ondolnák, milyen sokféle adottság ot ig ényel a mag as szintű frontemberi munka. Emberpróbáló feladatokkal kell olykor meg küzdeni. Ilyen például a kis hibaszázalékú becslés tevékenység e. Leg többször nekem kellett meg saccolni, hányan lehetnek összesen a koncerten, nehog y a vég én a szervező át tudjon vág ni minket az elszámolásnál. Isten hozta Önöket Az előadó-művészeti pálya árnyoldalai című kurzuson! Ahol simlisnek éreztük a szervezőt, vag y rossz tapasztalatunk volt korábbról, ott a saccolás helyett számolni próbáltam
az énekléssel párhuzamosan. Valahog y íg y: Kilöktek az útra, – tizenöt, húsz, huszonöt, harminc – Egy autó rámdudált, – harmincöt, neg yven, neg yvenöt – Néztem, mint alma nélkül – ne mozog jál, nem tudok számolni – A szelíd almafák – hol a picsában tartottam? – A házak falaira – asszem ötven – Puskát rajzoltam – ötvenöt, hatvan, hatvanöt – Az egyetlen forradalmár – hetven, hetvenöt, nyolcvan – Vagyok a városban – ug ráljál, bazmeg , kezdhetem elölről. Elég röhejes, nem? Fél év intenzív koncertezés után rájöttünk, hog y nem tartható ez az állapot, lehet, idővel biztos a fejszámoló Pataky komoly riválisa leszek, de beleg árg yulok közben a melóba. Muszáj mag unkkal vinni valakit, akik a rossz zsarut játssza mellettünk, és az összes zenélésen kívüli melót, konfliktust elviszi: számlázik, g ázsit vesz fel, szervezővel veszekszik, parkolóhelyet keres, lebeszéli a szállást, összetrombitálja a bandát induláskor, és lefejti rólunk a kötözködő rajong ókat. A kezdeti években rám hárultak ezek a cseppet sem kellemes feladatok: koncert után leszámoltam a pénzt, szétosztottam a tag ok között, Gallasz részét félretettem, utána jöhetett csak a rocksztárság édesebb szelete. Számtalanszor előfordult, hog y nem volt szállásunk, muszáj volt találnunk valakit a helyiek közül, aki ráutaló mag atartásunk hatására felajánlkozik. Közös érdekünkben állt ez a lakásvadászat, ehhez képest az üzleti üg yek lerendezése után leg többször a következő kép fog adott: Ricsi cig arettával a kezében áll eg y öthatfős társaság közepén és a produkció mélyréteg eiről fecseg a helyi bölcsészekkel és/vag y alkeszekkel, Rezső csendben pakolászik vag y eg y ábrándos tekintetű rajong óval lelkizik, Kispál pedig már felvette az alvópozícióját az eg yik sarokban, eg yre súlyosabb pillákkal eg yensúlyozva ébrenlét és álom között. Szállásnak se híre, se hamva. Fel kellett pörg etnem az eseményeket. Ricsi csapatával kezdtem a barátkozást, és a tizedik perc környékén feldobtam a
fellelhető szabad ág yak kérdését. Sikeres vadászat esetén nem kellett tovább próbálkoznom, az önkéntes ág ydílerrel lepacsiztam a részleteket, utána jöhetett az ereszd el a hajam, de barátunkat ig yekeztem nem szem elől téveszteni az est hátralévő részében. Az első években sok rajong ónál töltöttünk eg y-eg y ilyen vendég éjszakát, akik koncert után meg nyerték és hazavihették kedvenc zenekarukat. Kedves Szállásadóink, utólag is nag yon köszönjük, hog y befog adtátok kis csapatunkat! Elnézést, hog y minden piát és kompótot elpusztítottunk a sufniból, reméljük, mára az én kósza fing ásaim és Kispál istentelen horkolása is szép emlékké nemesültek.
VOLT AUTÓNK, BESZÁLLTUNK Koncert és otthon között úton lenni áhított pályánk elkerülhetetlen velejárója, mint kénes rozé után a másnapos fejfájás. Az utazás mag asztos céljáról Jack Kerouactól eltérően vélekedtünk, aki a beatnemzedék bibliájában állított emlékművet az eg yetlen üdvözítő életformának: „Mindannyian lelkesek voltunk, hog y itthag yjuk ezt a zavaros értelmetlenség et, és korunk eg yetlen nemes cselekedetének hódolunk: utazunk.” (Úton, M. Nag y Miklós fordítása.) Neg yvenhét éves koráig rótta az utat Kerouac, de nem az út, hanem a rajta elfog yasztott pia vitte el. Az utazás kötelező hektikus tartozéka az ölünkbe pottyant rock ’n’ roll csomag nak, amely nem sok örömet, de annál több szívást tartog atott kezdetben. 1989 tavaszára meg untuk a zenekar két részletben történő utaztatását, és komoly döntésre szántuk el mag unkat: vettünk eg y használt, Barkas típusú, keletnémet kisbuszt 70 ezer forintért. (Csapong unk az időben: ezzel esett meg a tatai kaland.) A kisbusz elnevezést kissé eufemisztikusnak éreztük, helyesebb lett volna a „vészhelyzetben emberek szállítására is alkalmas teherszállító járg ány” kifejezéssel illetni. Eg y ideje már mi is bevezettük a zenekari pénzt (minden g ázsi eg y meg határozott részét elteszik a zenekarok a közösbe, hog y abból fedezzenek fejlesztéseket, váratlan kiadásokat, stúdiófelvételeket stb., amelyek nélkülözhetetlenek a működés szempontjából), ezt fordítottuk az autóvásárlás céljára. Ennyi pénzt nem találtunk még a kasszában, a hiányzó összeg et rokonoktól és barátoktól kértük kölcsön. Helyes kis kocsira tettünk szert, ami csak azt nem szerette, ha utaztunk vele, ilyenkor mindig bedög lött valami benne. Emlékszem, eg yszer szétesett a váltója, amit neg yvenhétezerért csinált meg eg y ismerős pécsi szaki, azaz az autó árának a kétharmadáért. (Ezt a javítást az apám fizette.) Ennek alapján némi fantáziával el lehet képzelni, milyen állapotú lehetett az első zenekari buszunk. Pöpec kis furg on volt, de leg alább irig ység et nem keltett senkiben. Fix pozíciókkal és szereposztásokkal dolg oztunk: Kispál ült az anyósülésen, folyamatosan basztatta a vezető Bräutig amot, aki elszántan védte az állásait, mialatt én hátul aludtam. Apró működési zavarok nem hátráltattak minket. Gyakran előfordult, hog y nem működött az ablaktörlő. Az eg yik ilyen alkalommal felvettünk eg y autóstoppos katonát, akit beültettünk előre, kezébe nyomtuk a leszerelt ablaktörlőt, és udvariasan meg kértük, hog y a fuvarért cserébe meg határozott g yakoriság g al törölje le a szélvédőt az ablakon félig kihajolva. Úg y húsz kilométeren át becsülettel bírta, ami alatt rong g yá ázott a zubbonya. Ekkor letette az
ablaktörlőt, és meg kért minket, teg yük ki a következő sarkon. Ő inkább várna eg y másik fuvart, ha nem harag szunk. Ha ázik is közben, leg alább eg yenletes lesz. Amikor a Barkas a vég ét járta, és többet költöttünk a szerelésére, mint amennyi a g ázsink volt, eladtuk húszezerért eg y románnak, szeg ény azt g ondolta, majd piacozni fog vele. Utána eg y másik keletnémet csodát, eg y kombi Wartburg ot vettünk, majd jött eg y periódus, amikor bérelt autókkal jártuk az ország ot. Két-háromezer forintért béreltünk eg y leharcolt Mercedest eg y napra, rendesen pörg ött már a biznisz, belefért ez a luxus. Minden koncert előtt-után mi pakoltunk, saját roadjaink jóval később, csak a 90-es évek közepén-vég én lettek, addig a hang technikusok szállították a cuccokat. A Föld, kaland, ilyesmi című lemez idején már Gerhes Tamás csinálta ezt a melót Vittay Ferivel (mindketten sokszor fog nak még előkerülni történetünkben), eg y személyben mint hang mérnökök, pakolók és szállítók. Mi béreltük és vittük a hang cuccot minden eg yes koncertre, hiszen nag yon kevés koncerthelyszín rendelkezett profi hang osítással. Később Gerhes önállósította mag át, saját hang felszerelést épített, Vittay pedig vett eg y lószállító Ford furg ont, abban szállították az összes cuccot. Utána alakítottunk ki a stábban eg y harmadik munkakört, Vittay fényessé avanzsált, ha éppen nem a színpadon g itározott, míg eg y folyamatosan cserélődő harmadik srác látta el a stag e road szerepét. Ezt a periódust sokkal kellemesebben töltöttem, alvás közben nem nyomták a bordáimat Bräutig am átkozott cintányérjai a kocsi hátsó ülésén. Vittayék hozták külön az összes cuccot, míg a művész urak beültek a személykocsiba, és eleg ánsan a célállomásra libbentek.
ILYEN FORRADALMÁR MINDEN VÁROSBA KELL Most jön az a rész, amiben a rocksztár nag y idők nag y tanújaként emlékszik vissza a közelmúlt történelmének nag y változásaira. Mert a rocksztár különös érzékenység g el detektálta a rendszerváltozás éveit, olyan apróság ok rag adtak meg emlékezetében, amire nem rocksztár kortársai eg ész biztos nem fig yeltek fel. A médium átszűri mag án a történelem sorsfordító napjait, szétszedi, meg g yúrja és átalakítja az élményt, nem g yőztök majd álmélkodni, emberek, mi tükröződik vissza a vásznon. Na jó, ez nyilván nem jön, erre ne tessék várni. Szerintem a jelenben sohasem nag yítóval mászkálunk, leg feljebb táskával vag y g itárral. Nem vizsg álg atjuk elmélyülten a minket körülvevő világ ot, és nem próbálunk messzemenő következtetésekre jutni annak folyásáról, hanem élünk és meg yünk a dolg unkra. Leg feljebb otthon a csajunkkal vag y a kocsmában a haverokkal meg dumáljuk a híreket. Mi íg y tettünk, nem is lett belőlünk képviselő vag y miniszter. (Pedig játszottunk a rendszerváltozás előtt Fidesz-bulin, akkor kellett volna jobban helyezkednünk, basszus.) Ha énekes kedvűnek születtünk, és a fejünkben mocorg ó kis izékkel kezdeni akarunk valamit, meg próbáljuk elénekelni, milyen is élni abban a hétköznapban, ami nekünk adatott, mi történik a nag yvilág nak nevezett képződményben körülöttünk. Szerencsés esetben sikerül elkapni eg ykét árulkodó pillanatfelvételt. Ahog y komoly rocktörténészek mondanák: Dalba zárjuk a korszellemet. Ja, bele a nag y sötétség be. A Kispál és a Borz Pécsről történő kimerészkedése, mozg almas rock ’n’ roll életünk kezdete 1989 nyarán-őszén indult, ami g yakorlatilag eg ybeesett a rendszerváltozás időszakával. Ekkor záródott le a mag yar kommunizmus nég y és fél évtizede. Most eg y érzékeny, apró, emberi momentumokkal teli beszámolónak kellene jönnie, hog y utazásaink során mi mindent éltünk át az ország különböző pontjain. Hog yan fing atták meg a bukott téeszelnököt a dávodi Tök alsóban, hog yan készülődött lázasan az eg yetemi ifjúság , és hog y a szemét kommunisták miként privatizálták a város eg yetlen Marshall-ládáját. Valójában a felszínen szinte észrevétlenül zajlottak az események. Hitték is, meg nem is az emberek, hog y eltakarodnak a ruszkik, több mint neg yven éven át boldog ították a mag yarokat, miért pont most mennének ki, ráadásul mag uktól. A leg többen érdeklődő, de óvatos távolság tartással fig yelték az eseményeket. Nem vibrált eufória a leveg őben, nem éreztük nap mint nap, hog y történelmi időket élünk, a leveg ő inkább jóleső izg alommal és kíváncsiság g al volt tele. Senki nem tudta pontosan, mi lesz azután, hog y továrisi konyec, mit is kezdünk majd a ránk szakadt
szabadság g al, többpártrendszerrel és piacg azdaság g al. A konyec minek az eleje lesz? Mindenki ízlelg ette az új helyzetet, ahog y manapság eg y menő borkóstolón az első tételt szokás: könnyű zöld veltelini, friss, zamatos, reduktív eljárással készült, áttetsző, szép, roppanósak a savai, utóízében mandula és csipetnyi eg res, íg éretes, de hosszú távon ne várjunk tőle sokat. Eg yelőre azt tűnt biztosnak, a kocsmában szabadon lehet szidni az oroszokat és a komcsikat, de volt, aki még itt is óvatosság ra intette a bátor odamondog atókat, mondván, az oroszokról csak azt tudjuk biztosan, hog y a spájzban vannak, és szerinte tuti ott is maradnak, kamu ez a kivonulási hajcihő. Hozzáteszem, mi az átlag nál sokkal jobban informáltak voltunk ezen a téren, Kispál log isztikai katonatiszt apjától naprakész információkat kaptunk az orosz csapatok aktuális mozg ásáról. A zenekari üg yeink szempontjából annyit érzékeltünk a változásokból, hog y reng eteg új hely, új klub nyílt ekkoriban az ország ban, hirtelen meg sokszorozódott a potenciális koncerthelyszínek száma. A szervezők világ meg váltó terveket szövög ettek, minden koncert után lázas beszélg etések folytak arról, hog y ha már mindent szabad, akkor mi is leg yen ez a minden. Akaratlanul is jól időzített indulásunknak köszönhetően a hullám leg tetején találtuk mag unkat, kézről kézre adtak minket a szervezők, fél év alatt szinte mindenhova eljutottunk az ország ban. Mindenhol telt házak előtt játszottunk, utólag visszag ondolva jog osan érezhettük, hog y a Kispál lett a rendszerváltozás zenekara. Első debreceni koncertünket eg y g imnázium tornatermében adtuk, ahova ötszáz diák préselődött be, leveg őt is komoly küzdelmek árán lehetett venni. Mintha a Nirvana Smells Like Teen Spirit című videoklipjébe csöppentünk volna (apró zavar a tér-idő kontinuumban, hog y a dal és a klip 91ben jött ki), csak a bácsika hiányzott a felmosóvödörrel és a pomponos lányok. Semmi politika nem szerepelt a szöveg einkben, nem reflektáltunk direktben a minket körülvevő történelmi eseményekre, és politikai rendezvényeken is csak elvétve léptünk fel, az első szabad választás után g yorsan leszoktunk erről is. Eg yszerűen újak és szokatlanok voltunk. Szó sincs valami nag y truvájról, eg yszerűen a 80-as évek vég i mag yar könnyűzene fáradt és lag ymatag kínálatából sok fiatal ránk kapta fel a fejét. A Tankcsapda indult velünk párhuzamosan, ők is eg y teljesen új és friss hang ot képviseltek, ami borzasztóan ráfért a mértéktelen őszinteség ben fuldokló mag yar rockzenére, nem csoda, hog y pár évvel később nag yobb sebesség i fokozatba kapcsoltak Lukács Laciék. A rendszerváltozás szép csöndben lezajlott, a sufniból kimentek az utolsó oroszok, de szerencsére a Kispál és a Borz nem rag adt bele ebbe a történelmi korszakba. Nincs annál lehang olóbb, mikor valakire az x évtized sztárja meg tisztelő titulust ag g atják. A kocsmákban felhorg adó világ meg váltó hevületen túl érdekes al- és félvilág i fig urákat is felhozott a társadalmi, g azdaság i pezsg és, szép számmal ütköztünk ilyen új típusú, vállalkozó arcokba. Korábban simlis szélhámosoknak vag y üg yeskedő maszekoknak nevezték őket, a
rendszerváltozás csinált belőlük öntudatos és mag abiztos vállalkozót. Gallasz eg yszer szervezett nekünk eg y koncertet eg y vidéki kastélyba, ahol emlékeim szerint valami nyári szabadeg yetemet tartottak, s mi képviseltük a színvonalas esti szórakozást. Jópofának tűnt a buli, ezért a barátnők is jönni akartak, g ondoltuk, összekötjük a kellemest a hasznossal, dolg ozunk és pihenünk is eg yet, ami az esetek többség ében kellemetlen és haszontalan lett, mert a nők mindig mást akartak, mint mi. Most sem történt másként, a koncert másnapján senki nem volt beszélő viszonyban a csajával. A kastélyban meg ismerkedtem eg y ilyen új idők új vállalkozójával, Joe-val, aki később összehozott nekünk eg y koncertet Kiskunhalason a saját kocsmájának az udvarára. A halasi koncert nem jól sült el, kevesebben jöttek el, mint amennyire Joe számított, utána bebaszva azt fejteg ette nekünk, a Kispálnak vég e, campobasso, dög vész, halál, szerinte nézzünk új banda után, mert innen csak lefele vezet út. A pesszimista jóslat ellenére még eg yszer meg hívott minket, mi pedig voltunk olyan barmok, hog y elmentünk, pedig látnunk kellett volna, hog y nag yon g áz a fickó. Meg is szívtuk rendesen, a koncert után közölte, hog y ezt az ótvar produkciót nem fog ja kifizetni. Én meg mondtam neki, öt perced van rá, barátom, hog y fizess. Erre Joe kérdőn felvonta a szemöldökét, valamelyik Joe Pesci-maffiafilmből leshette el az arckifejezést, odaintette a kétajtós szekrény méretű kidobóit, s hanyag ul ránk mutatott. Frankó lökdösődős, kiabálós tömeg jelenet alakult ki, amelynek a vég én lóvé nélkül voltunk kénytelenek távozni Joe kocsmájából. A sztorit később elmeséltem eg y pécsi rendőrtiszt haveromnak, akinél nag yobb punkzenerajong ót eg yébként nem ismerek, ő pedig meg osztotta ezt az eg yik besúg ójával. Az alvilág i fig ura rög tön üzletet szimatolt, s meg kereste Joe-t: „szevasz, szevasz, hallom a barátaimtól, volt eg y kis probléma a Kispálkoncerten, azért jöttem, hog y közösen meg oldjuk ezt a helyzetet”. Eg y nyelvet beszéltek, simán beszedte a fickó saját zsebre a g ázsinkat. Hozzánk ug yan nem jutott el, de leg alább a csávónak szerzett pár kellemetlen percet. A 90-es évek ilyen szempontból kifejezetten romantikus időszaknak mondható. A rockzenében úg y jelent meg ez a félvilág i, félbűnözői kör, hog y akik tisztára akarták mosni a pénzüket, és éppen nem diszkót nyitottak, mert a környéken már amúg y is volt nekik három, azok sokszor rockkocsmákat és eg yéb szórakozóhelyeket hoztak össze, ahova g yakran hívtak zenekarokat fellépni. Nem sok ilyen hely bizonyult életképesnek. Valahog y a közönség sem volt hajlandó eljárni ezekbe a klubokba, meg érezték, valami nem kóser ezeknél a fasziknál. Ha az eg yetemen játszottunk, akkor eljött ötszáz ember, ha fél évvel később ug yanott elmentünk a helyi diszkóba vag y rockkocsmába játszani, leg feljebb a fele vett jeg yet. Néhányszor Gallasz nem volt elég körültekintő, s lekötött minket zártkörű vállalkozói bulikba, amiket a helyi olajszőkítő szervezett a haveri körének. Általában kifizettek minket, bár előfordultak Joe tárg yalási technikájára emlékeztető viták, de összesség ében elég hervasztó eredménnyel jártak. Nekik nem jött be buli, a haverok nem
karmolták a Húsrágót, minket totál lehang olt a szituáció, íg y már az első perctől kezdve tudtuk, mi lesz a koncert vég e. Sok év távlatából, mikor eg ymás között elmeséljük ezeket a sztorikat, már kapnak némi Guy Ritchie-s romantikát, de anno pár ilyen élmény után eldöntöttük, nem vállalunk el több vállalkozói bulit. Vag y csak szemérmetlenül mag as g ázsiért, szig orúan előre kifizetve.
BENZINKÚTRÓL AZ ORSZÁGÚTRA EXTRA SPEEDDEL, HÚ DE DURVA Teljesen átalakult az életünk, nyomokban sem emlékeztetett a szüleink által meg rajzolt, tisztesség es emberek életére, őseink ag g odalommal veg yes büszkeség g el fig yelték sikereinket: „Jó, jó, kisfiam, értem én, a bekábítószerezett fiatalok meg hallg atják ezeket a beatdalokat és rázzák a fejüket, de mikor nézel már valami rendes fog lalkozás után? Nem fog ez örökké tartani, majd meg látod.” Még az én szüleim kezelték a leg jobban a helyzetet, tudták, hog y akármit mondanak, úg yis a saját fejem után fog ok menni, akkor meg minek papolni, lassan beletörődtek, zenész lesz a kisebb fiukból. Tizennyolc éves korom óta teljesen önállóan intéztem az üg yeim, amíg otthon laktam, a fizetésemből adtam haza, nem sok beleszólást hag ytam a döntéseimbe. Apámmal mindig is kicsit kimért kapcsolatot ápoltunk, valahog y a bátyámat jobban elfog adta, meg értette, talán mert ő mindig is jobban kötődött hozzájuk, míg én már tizennég y évesen külön utakon jártam, fociztam, zenéltem, kirándultam, csajoztam. Az én izg ág a karakterem sok volt az apámnak, a bátyám nyug odtabb, komolyabb, érzelmesebb, vele jobban vég ig lehet beszélni a dolg okat. Én a nag y beszélg etések közben vag y ideg es leszek, vag y elalszom (s ez a mai napig nem változott). Úg y húsz-huszoneg y éves lehettem, amikor eg yik este elhívtam apámat, és vég ig jártuk a környékbeli kocsmákat. A zenekari g ázsiknak köszönhetően eljátszhattam a nag yfiút, én fizettem a cechet. Imponált az öreg nek a helyzet. Iszog attunk, dumáltunk, kicsit g atyába ráztuk a kapcsolatunkat. Neki is, nekem is át kellett lépnem eg y meg kövesült határvonalat: már nem voltam g yerek, még nem voltam felnőtt. Mindkettőnknek újra kellett értelmeznie mag át ebben a helyzetben. Azóta harmonikus, jó a kapcsolatunk. Utánfutós autóból eg ymás mellett haladó, önálló motorral és haladási iránnyal rendelkező autókká alakultunk át. Az első lemez sikerének köszönhetően eszelősen beindult a zenekar. Rövid idő alatt rájöttem, nag yon bejön nekem ez az életforma. Hétvég ente indult a kalandtúra, pakolás a kocsiba és „Hit the Road, Jack!” Olyan mag yarország i helyekre jutottunk el a zenélésnek köszönhetően, ahol korábban soha nem jártunk. Ráadásul szürreális élménynek sem utolsó, mikor az ország másik vég ében, eg y balassag yarmati klubban több százan éneklik veled a Tejjel kiflit. Hétköznapokon sem ücsörög tünk naphosszat: próbáltunk, szerveztünk és plakátoltunk. Heti két napban nyomtam még pár évig a szervezőmelót a Gyárban és a Rákban, az első
koncerteket én hoztam össze ezeken a helyeken. Ezt a melót nem fizetség ért, hanem lelkesedésből csináltam, ebben a világ ban éltem és mozog tam, nem esett nehezemre hét közben is ezen pörög ni. A Kispál és a Borzzal jó sokáig mi mag unk jártunk plakátolni szerte az ország ban. Emlékeim szerint még a Csinibaba idején, 1996-ban is simán nekiindultunk, és Hoffmannal eg y éjszaka alatt kiplakátoltuk a teljes Dunántúlt. Elindultunk Pécsről délután eg ykor, és Dombóvár, Veszprém, Ajka, Győr, Sopron, Szombathely, Körmend, Zalaeg erszeg , Nag ykanizsa, Kaposvár, Szig etvár érintésével másnap reg g el nyolcra érkeztünk vissza hullaszerű állapotban. De vig asztalt a tudat, rendesen meg szórtuk Dunántúl népét Kispálplakátokkal. Érdemes visszanézni a fellépőruháinkat az archív felvételeken, sok vidám pillanatot szerzünk vele a mai nézőknek. Túl sok elképzelésünk nem volt arról, miként szeretnénk kinézni a színpadon. Talán inkább arról volt, hog yan nem szeretnénk. De hog y milyen leg yen ez a nem, lövésünk sem volt. Eg yik jelleg zetes korabeli darabom eg y eredetileg hosszú, ávós bőrkabát volt, 1984 környékén túrtam mag amnak eg y használtruhaboltban, csak levág attam az alját, hog y ne söpörje a földet. Nag yon sokáig hordtam ezt a jelleg zetes darabot: az öve is bőrből volt, ami folyton oldalt lóg ott, posztóbélése volt, nyilván az ávós kollég ák sem szerettek fázni. Állóg alléros paraszting et hordtam hozzá, ug yanis dzsessz-hippiként határoztam meg mag am, s ilyen öltözéket véltem meg felelőnek választott identitásomhoz. Lecsóval sok évvel később azon ag yaltunk, vajon a Fekete Lyukban, s a szellőzéssel nem rendelkező hasonló helyeken hog y tudtunk ezekben vég ig játszani eg y estét. Hatszáz fok volt a színpadon. Lecsó mindig bőrdzsekiben nyomult a PUF-ban, az ig azi feszülős, James Dean-es verzióban, meg mozdulni nem tudott benne. Szerencse, hog y a kering ése nem állt le a koncert vég ére. Később összeszedtem eg y másik fasza bőrkabátot is, amit odaadtam a Kispálnak, mert az ő divat iránti érzékenység e katasztrofális volt, ha nem fig yelt oda az ember, észveszejtő cuccokat tudott felvenni. Leg többször szerintem olyan fiúnak akart látszani, akiktől félt g yerekkorában. A susog ós meleg ítő az alapszett része volt, édesapja vette neki a kínai piacon, de abból is a leg g ag yibb fajtát, fekete alapon rózsaszín-sárg a foltokkal és bevarrásokkal. Ehhez felvett eg y háromnyelves tépőzáras sportcipőt, pont úg y nézett ki, mint az enying i vajda unokaöccse. Emlékszem, 1991-ben a zenekar első tévéinterjúinak eg yikén ebben a csodálatos outfitben jelent meg : susog ós meleg ítő, kamu Adidas póló, tépőzáras cipő. Ráadásul Kispinek különleg es érzéke van a ruhadarabok eg yedi viselésére: minden úg y áll rajta, mint tehénen a g atya. Állt ebben a szerelésben, esküszöm, csak pár virág csokrot kellett volna a kezébe nyomni, és ki lehetett volna rakni bármelyik forg almasabb kereszteződésbe, nem okozott volna feltűnést. Bräutig ammal meg láttuk ebben a cuccban, s azonnal kijelentettük, mi íg y nem meg yünk vele interjút adni. Kispál látta rajtunk, ez most komoly hiszti, g ondolta, nincs mit tenni, meg kell
menteni a helyzetet, ezért elment eg yedül interjúzni. Utána nag yon büszke volt mag ára, hog y ilyen derekasan helytállt a csapat érdekében. Az eg yik cipőjét sikerült meg vétóznunk. A 90-es évek elején bizonyos márkák fémlapocskát szereltek a cipők orrára, szörnyen néztek ki, a Martens képviselte köztük a kemény vonalat. Kispálnak nag yon tetszett ez a cipő, a környékbeli erős srácok biztos ilyet hordtak, csak ő nem mert venni. Mire totál kiment a divatból, összeszedte a bátorság át, és vett eg y pár fémbetétes cipőt, büszkén feszített benne előttünk, mikor indultunk az eg yik Fekete Lyuk-as koncertünkre. A kocsi mellett álldog áltunk, ámulva nézeg ettük a csillog ó lábait. Hát Kispi, mondtam neki, az a helyzet, rég óta készülünk eg y meg lepetéssel, zenekari pénzből szeretnénk venni neked eg y pár cipőt. Pesten a Kiskörúton bementem valamelyik cipőboltba és az első normálisabban kinézőt meg vettem neki. Amíg ezt próbálta, meg fog tam az övét, kisétáltam a Körútra és bedobtam az első kukába. Ilyenkor persze vérig sértődött, és eng esztelhettük jó darabig , szóval csak óvatosan lehetett adag olni az öltözködési tanácsainkat, de a kamu szkinhedcipő leverte a biztosítékot, azonnali cselekvést követelt. Nemcsak az öltözködésünk hag yott kívánnivalót mag a után, hanem a színpadi tevékenység ünk eg y fontos része is. Frontemberi munkásság om elég döcög ősen indult, a korabeli felvételeket nézve leg szívesebben eg y szívlapáttal ütném a fejemet. A konferanszok árnyaltak és változatosak voltak: „Most eljátszunk eg y olyan dalt…”, nyekeg tem leg többször fejhang on. Csoda, hog y életben hag ytak a nézők. Tudom, béna menteg etőzésnek tűnik, de hog y mit csinálsz két dal között a színpadon, talán a leg nehezebb része ennek a melónak. Kicsit olyan, mint a szex: szép lassan meg tapasztalod a határaid, mit szeretsz és mit nem, pontosabban, mit tudsz és mit nem. A mexikói g urulós nem fog menni, aranyom, arról ne is álmodj, de a kacsa a háztetőn sima üg y. Sok-sok év, több száz koncert és több ezer elcseszett felkonferáló szöveg kell hozzá, míg belerázódsz a feladatba, s kezelni tudod a különböző helyzeteket. Mert teljesen másképp kell kezelni eg y telt házas, túlfűtött PECSA-közönség et, mint a miskolci majális szemöldök-összehúzó felvonulóit (hog y a birkasütő falunapról már ne is beszéljünk). Komoly döntés a funkcionalitás kérdése: Vicces akarsz lenni? Informatív? Vag y inkább a hang ulatot próbálod felhúzni a szöveg eddel? Ha az első, szép pofonokba futhatsz bele, nincs kínosabb eg y szar poénnál; ha a második, pár dal után elalszanak rajtad a saját rajong óid, ha nem fig yelsz az arányokra; és ha a harmadik, pillanatok alatt belemerevedsz azokba a kiüresedett pózokba, amiket a leg több rockzenész használ (Jól érzitek mag atokat? A kezeket akarom látni! Most a lányok sikítsanak! Rock ’n’ rooooll!), hiszen ezen a téren nehéz eg yedit alkotni. Mikor már eg yre mag abiztosabban kezdtem érezni mag am a mikrofon mög ött, a vég telenített beszédfunkció bizonyult a leg nag yobb veszélyforrásnak. Folyamatosan pofáztam
a dalok között, nem éreztem, hol vesztem el a közönség et és kellene duma helyett inkább zenélnem, különben a padló alól küzdhetem vissza a hang ulatot. Be kell valljam, ezzel a szabad szöveg eléssel nemcsak a közönség et, hanem mag amat is akartam szórakoztatni, a pszichém próbált a monotónia ellen küzdeni, s miután a dalok nem lehetnek mások, itt talált kitörési pontot. Azt hiszem, ma leg többször tudom feg yelmezni mag am, és érzem a határokat. Az elmúlt években kvázi művészeti tanácsadóként velünk dolg ozó – e könyvet írótársként jeg yző – Lévai sokat aprított emiatt, kevesebbet pofázok, mint rég en, inkább blokkokat próbálok átkötni a koncert ritmusa érdekében. Nem elhanyag olható részlet, hog y sokkal jobban fig yelek az alkohol mennyiség ére is, ami jelentős bezavaró tényező lehet: pontosan kalibráltam a mértéket és az időzítést, mikor érkezzen a felvezető pohár vörösbor, hog yan történjen koncert közben az adag olás, íg y csak ritkán szalad el velem a mikrofon. Ma inkább a zenei improvizációk seg ítenek az eg yes koncertek eg yedivé tételében, a váratlan ökörködések, szerencsére Ábel személyében eg y olyan dobos van mög öttem, aki bármikor rá tud csatlakozni ezekre a játékokra. Saját frontemberi bénázásaidra némi g yóg yírt jelent, mikor szeretett pályatársaidat látod hasonló helyzetben, s meg nyug odva sóhajtasz: Hál’ istennek, nekik sem meg y jobban! A korai tévéfelvételek meg őrizték az utókornak Kispi g yönyörű, rózsaszín g itárját, ami leg alább annyira passzolt a Kispál és a Borz karakteréhez, mint az én jófiús felkonfjaim. Ez eg y klasszikus metálhang szer volt, eg y drág a és divatos Kremer g itár, amit Kispi eg y haverjától kapott, aki kiköltözött Bécsbe eg y keresztény g yülekezethez. Színt nem tudott választani, azt kapta, amit a Mariahilfer Straßén éppen árultak, íg y lett ez a csodás, hajmetál zenekarokat idéző rózsaszín g itárja. Kispinek elég sajátos viszonya van a hang szerekhez, mintha nők lennének, úg y viselkedik velük: felláng ol, beléjük szeret, létezni sem tud nélkülük, majd váratlanul kiszeret belőlük. Ha pedig másé a szíve választottja, akkor addig -addig üg yeskedik, udvarol, szövi a szálakat, míg meg szerzi mag ának. Volt eg y g yönyörű, 60-as évekből származó Hag strom g itárja, ami iszonyatosan jól szólt, a g itártanárjától vette még a 80-as években. Nag yon sokat játszott rajta, s az intenzív használattól elkopott eg y kicsit a hang szer, csörög tek rajta a bundok, néhány fekvésben nem szólt tisztán. Semmi g ond nincs ilyenkor, fel lehet újítani a hang szert, eg yszerűen ki kell belőle venni a bundokat, újakat rakni bele, letisztog atni, pár alkatrészt kicserélni, s jobb, mint újkorában. Kispál nem íg y tett: fog ta, berakta a sarokba és azt mondta, ez már nem jó, nem g itározom rajta többet. A vasasi piacon vettem eg y cig ány folkénekestől, akinek az előadásában még g yerekkoromban hallg attam a Quantanamerát, eg y 60-as évekből származó Hohner Telecastert tremolókarral. Ötezer forintot adtam ezért a g itárért, ma leg alább félmilliót érhet. Odaadtam a Kispálnak, használja eg y darabig , az első lemezünkön vég ig ezen játszott. Úg y tekintettem erre a helyzetre, mint kölcsönüg yletre, majd visszaadja valamikor, ha vesz mag ának új hang szert. Két hete lehetett nála, amikor eg yszer
csak meg jelent a próbán: a Hohner piros festékkel össze volt kenve, és tükördarabok csillog tak a felületén. Eg yszerűen kisajátította, „lepisilte”, hog y ne kérjem vissza. Szerintem vég ig sem g ondolta, mit csinál, ösztönösen cselekedett. Ug yanez történt, amikor Gallasz adott neki eg y csöves erősítőt: tetszett neki a hang ja, dög ösen szólt, pár hét múlva Kispál erre is rag asztott tükördarabkákat, s festett az oldalára mintákat. Azzal mag yarázta, íg y könnyebben felismeri, ha valaki ellopná. Ráadásul Kispi balkezes, ami reng eteg bajnak a forrása, a jobbkezes hang szereken mindent átfúrt, átalakított, átkötött emiatt. Mániákus barkácsoló periódusai voltak, a g itárzsinórjait szétszabdalta, összeszig szalag ozta, átfúrta, az effekteken forrasztópákával lukakat ütött, hog y minél eg yénibb hang zásokkal kísérletezzen. Ennek eredményeképpen általában kisebb üzemzavarral indultak a koncertjeink: Vag y nem szólt a hang szere, vag y búg ott, vag y g erjedt, vag y szólt, de ha rálépett a pedálra, a Mir űrállomás jelentkezett be. Eg yszer nyolc eg ymást követő koncert indult technikai válság stábbal, azt hittem, meg bolondulok. Vég ül zenekari pénzből lecseréltük a teljes zsinórg arnitúráját, lecseréltük az effektjeit, és próbáltuk eltiltani a forrasztópákától. Eg y darabig sikerrel jártunk, de benne maradt az anyag íze, eg y erős kísértésnek nem tudott ellenállni. Úg y 95–96 táján vett eg y jobbkezes Gibson SG-t százezerért, ami nag yon jó vételnek számított. Hazament és meg próbálta balkezesre átszerelni. Azonban a finommechanikus mozg ása meg kopott az évek során, a kelleténél jóval nag yobb lyukat fúrt a g itárnyakba hátulról, amibe a húrlábat akarta rög zíteni, s emiatt a hang szer elvesztette a stabilitását. Lejött az első próbára, áh, új g itár, bólog attunk, kurva jól néz ki, király a hang ja is. Ahog y elkezdtünk eg y dalt, meg kellett állni, mert Kispi Gibsonja állandóan elhang olódott, ráadásul úg y, hog y alig peng ette meg , már hang olódott is lefelé, mintha a kulcsot tekerg ette volna. Mérg ében földhöz baszta a g itárt, és ekkor elhűlve látta, hog y a fej g yakorlatilag nincs rajta a nyakon, csak úg y lifeg rajta. Ahol meg fúrta, ott letörött, és szétesett az első próbán. Utána már nem barkácsolt vele, elvitte eg y hang szerészhez, aki meg szerelte neki, de Kispi rög tön eladta, mert addig ra már csalódott a „lányban”.
AUTÓK A TENGER FELÉ Eg y szerencsés véletlennek köszönhetően a nag yvilág is meg nyílt előttünk az első nag ylemezünk meg jelenésének évében. 1991 novemberében öt mag yar zenekarral eg yütt meg hívtak minket Hollandiába eg y mag yar–holland kulturális hétre. Budapest bemutatkozik vag y valami ilyesmi lehetett a csereprog ram címe. Eredetileg nem voltunk benne az utazó keretben, de a főszervező Jakab Andrea, aki ma kint él Hollandiában, az utolsó pillanatban betévedt eg y koncertünkre a Tilos az Á-ban, és az élmény hatására lecserélte az eg yik bandát ránk. Íg y vég ül az Andersen (Kollár-Klemencz Laci, Kárpáti Dodi és a heroinba hamarosan belehaló David Bornstein bandája), a Lacht el Bahtar (amiben Szabó Győző énekelt), az Ug atha Christie (Őz Zsolt első bandája, Isten nyug osztalja), az Ural Beat (amely a Csokonai Vitéz Műhelyből alakult) és az Új Nem mellett a Kispál és a Borz nyerte meg a lehetőség et, hog y kiutazzon eg y hétre Groning enbe. Aki nem járt még erre, csak ajánlani tudom. Groning en eg y kétszázezres kisváros, nyüzsg ő eg yetemi élettel, több tízezer diákkal. Óriási élet zajlik a központban, sok ezren esznek, isznak, szívnak, buliznak, lófrálnak a hatalmas főtéren késő éjszakáig . Mindenki kedves és nyitott, bárkit meg lehet szólítani, seg ítenek, mosolyog nak, pofátlanul jól érzik mag ukat a bőrükben a hollandok. Mondanom sem kell, szépen meg billentünk, isteni sörök és rettenetesen jó füvek jöttek szembe. A produktivitásban sem volt hiba: a hollandiai eg y hét alatt meg tanultam csocsózni és cig it sodorni. Az életben maradáshoz szükség es alapvető készség ek elsajátítására törekedtem. Nem sikerült a hosszú távú bevésődés, azóta utálok csocsózni és elfelejtettem sodorni, sőt füvet is csak nag y ritkán szívok, de daliás ifjúság omban minden olajozottan ment. Kaptunk fejenként hetvenöt g ulden zsebpénzt, kaját, a zsebünket telerakták színes kis zsetonokkal, amikért sört, kávét vag y vizet kaptunk a környékbeli kávézókban. Mintha eg y álom-osztálykiránduláson lettünk volna. Őz Zsolték úg y döntöttek, ebből felébredni is kár, masszívan vég ig itták a teljes hetet. Zsolt személyiség ének eddig re az alkohol elideg eníthetetlen részévé vált, szerintem ezért sem járt sikerrel eg yetlen elvonó kísérlete sem, mert valami olyasmit próbáltak meg vonni tőle, ami felnőtt életének az identitásformáló bázisa volt. Három vag y nég y koncertet adtunk Groning enben, de a mag yar zenekarok közötti belső hierarchia és mag yar nyelvű szöveg eink miatt általában a kisebb klubokban kaptunk fellépési lehetőség eket. Érdekes, ellentmondásos helyzetbe kerültünk, hiszen otthon ekkor már eg yértelműen népszerűbbek voltunk az összes velünk tartó mag yar bandánál, de nem voltunk
pestiek, nem voltunk a haveri kör tag jai sem, ezért kicsit outsidereknek tekintettek minket, illetve senki sem tudta, vajon Hollandiában mi fog működni, és mi nem. Rólunk azt prog nosztizálták, hog y a Kispál eg y intellektuális, szöveg centrikus zene, tuti nem fog meg élni a holland nézők előtt, leg feljebb eg y eg zotikus cirkuszi látványosság ot látnak majd bennünk. A szervezők az Andersent favorizálták, akik a Tilos az Á házi zenekara voltak, ang olul énekeltek, első mag yar zenekarként játszotta a klipjüket a Music TV, mindenki azt hitte, nag yon be fog nak futni, ezért kapták ők a kiemelt időpontokat és helyszíneket. Mi nag yon bizonytalanok voltunk az első koncertünk elején, soha nem játszottunk külföldön, félve nézeg ettük, mit kezd a mag yar dalokkal a holland közönség . Szép lassan belendültünk, kezdtük elfelejteni, hol vag yunk és kiknek játszunk. A harmadik dal után kezdett átfordulni a dolog , a nyelvi problémák dacára a hollandok látványosan elkezdtek szeretni minket. Innentől kezdve sínen voltunk. Nem volt teljesen mag yar nyelvű a prog ram, mert két dalt ang olul énekeltem, amiket az Andersen énekese, David seg ített lefordítani: „Came into my room, came into my room, the centurio…” – Bejött a szobába az őrjárat. Viccesen hang zik, nem? Működött a g roning eni eg yetemi suttog ó propag anda, a második koncertünkre már sokkal többen jöttek el. Rettenetesen élveztük a zenélést, ezek a holland klubok olyan zseniális technikával rendelkeztek, amilyen még ma sincs itthon a hasonszőrű helyeken, ráadásul a hang mérnökök is zseniálisan értették a dolg ukat. A harmadik koncertünk után éppen pakoltuk össze a motyónkat, mikor meg jelent Jakab Andi és közölte, a helyiek azt szeretnék, hog y mi is játsszunk a nag y klubban még ma este. Gyorsan átcuccoltunk, beestünk és lenyomtunk még eg y fél koncertet. Telt ház, totális őrület volt, kövezzen meg a többi mag yar zenekar, de eg yértelműen a Kispál működött a leg jobban a holland színpadokon, ma is vállalom ezt az állítást. Úg y ért vég et a buli, hog y míg a Szőkített nőt játszottuk vég telenítve, folyamatosan jöttek föl spontán zenészek, mag yarok és hollandok is eg yaránt, őrületes jammeléssel fejeztük be a bulit. Eladtuk az összes mag unkkal hozott lemezt, úg y hatvan-hetven darabot, íg y még eg y csomó pénzt is kerestünk. Késő este nyitottak a coffee shopok, átmentünk a közelibe, sodortunk, szívtunk és folytattuk a beszélg etést. Itt barátkoztam össze Kollár-Klemencz Lacival, aki ekkor még az Andersenben játszott, és állati jókat beszélg ettünk a buszutakon. Sok évvel később a Budapest Bárban sodródtunk újra össze. A holland út reng eteg önbizalmat adott nekünk, úg y éreztük mag unkat, mikor hazajöttük, mintha eg y sikeres fejlesztő tréning en vettünk volna részt. Meg hazudtolva láttuk a szakértők sokat emleg etett bölcsesség ét, hog y a Kispál zenéje csak Mag yarország on lehet működőképes. A saját bőrünkön tapasztaltuk zenénk univerzális erejét, a bátorság és a bevállalás fontosság át. Azon a héten, esküszöm, jobban beszéltem ang olul, mint bármikor az életemben. Visszahívtak minket Hollandiába, kaptunk több koncertmeg hívást is, de sajnos nem tudtuk összeeg yeztetni
az időpontokat, és szép lassan kimúlt ez a holland kapcsolat. Még éveken át előfordult, hog y eg yszer-eg yszer felhívtak, anyámék mondták, hog y valami ang olul beszélő fickó keresett, próbálkoztunk eg y-két kört, de aztán feladtuk. Nem volt még internet, nem volt még mobiltelefon, sokkal körülményesebben ment a szervezés, másrészt eg y lényeg esen akkurátusabb fickó kellett volna hozzá, mint én. Itthon ment minden tovább, szépen kezdtünk befutni, meg erősített minket a holland turné. Láttunk hasonló holland és német bandákat, láttuk, hog y nem vag yunk eg yedül, akik ebben az irányban próbálkoznak, és azt is, hog y nem vag yunk lemaradva tőlük. Sok fontos impulzust kaptunk ettől az úttól. Persze azt is láttuk, mennyivel mag abiztosabbak nálunk a holland zenészek, mennyivel masszívabb a soundjuk, de ez a része kevésbé rázott meg minket, tudtuk, mi eg y klasszikus mag yar történet szereplői vag yunk, azzal kell főznünk, amit itthon találunk. Úg y felbátorodtam a kinti sikereken, hog y a hazaérkezést követően azonnal fölemeltem a zenekar koncertg ázsiját. 1991 decemberétől, ha fixre adtuk el a zenekart, tizenötezer alatt már nem mentünk el, ig az, ebben benne volt az útiköltség , a szállítás és Gallasz jutaléka is. Az összehasonlítás kedvéért: Az akkor csúcson lévő PUF fix g ázsit kapott a menedzserirodájuktól, fejenként összesen kétezer forintot, ig az ők kétszer annyian voltak, mint mi.
MONDJUK KI VÉGRE, NINCS IS SZÜKSÉG ÉNEKLÉSRE A zenészpálya eg yetlen mértékeg ység e a dal. Szemét kis alapelem. Ebben sűrűsödik össze minden, amit érdemes tudni rólad. A hang od, az arcod, a szíved, az életed. Ha soha nem sikerült nag ybetűs dalt alkotnod, nem is fáj ig azán, mert nem tudod, milyen érzés, ha váratlanul kicsusszan a kezeid közül. Ha eg yszer összejön, kedves hóhérod lesz, életed vég éig küzdhetsz a „one hit wonder” jelző ellen, s bizonyíthatod eg yre kétség beesettebben: van ott még , ahonnan ez jött. Eg y brit vag y amerikai eg ydalos szerző a bankszámlájára nézve könnyebben fel tudja dolg ozni ezt a traumát, a one hit még iscsak sok nullával erősebb, mint a no hit. Ha echte mag yar eg ydalos szerzőnek teremtett a sors, akkor pár év után a böhönyei falunapon találod mag ad a Bunyós Pista előtti félórás sávban: „Köszönjük, g yerekek, köszönjük! És most fog adjátok nag y szeretettel a Tegnap neked adtam a szívem előadóját!” Ha szerencsés csillag zat alatt születtél, és többször jön össze, örülsz és hálás vag y a sorsnak, anyádéknak, szerelmeidnek, barátaidnak, hog y ilyen jó munícióval láttak el, de könnyebb íg y sem lesz. Valamit meg tanulsz erről a fura kis hang sorról, szerkezeti, hang szerelési, prozódiai fog ásokat, mivel érdemes próbálkozni és mivel nem, de a leg fontosabbhoz nem kerülsz közelebb. Ezt neked kell újra és újra meg alkotni a nag y büdös semmiből. A g yorsuló évek alatt te sokat változol, de a kihívás nem. Önmag ad számára is új információkat kell meg tudnod a dalról, hog y a vég én eljuthass oda: Az anyját, nem g ondoltam volna, hog y erre képes vag yok! Reng eteg alkotó ember meg fog almazta már az érzést, amikor a beszippantó folyamatból kiszabadulva ránéztek az elkészült műre, hog y olyan, mintha nem is ők csinálták volna. Nem eg yszerű ideáig eljutni, ki kell zökkenni a napi rutinból, az élet feg yelmezett, hétköznapi rendjéből, leg inkább mag adat kell kizökkenteni, íg y eshet ki valami számodra is váratlan. Valaki azt mondja, ő csak eg y transzformer, aki áteng edi mag án a dolg okat, valaki más pedig kiválasztottnak tartja mag át. Teljesen mindeg y, milyen szerepet ag g atsz mag adra, miben hiszel, és hog yan nevezed, a folyamatos újrakezdés a lényeg . Az évek során a komponista és a szöveg író sok mindent meg tanul a dal születéséről: hol és mikor tud írni (bárhol és bármikor), milyen érzelmi, mentális állapot kell hozzá (bármilyen működhet), mikor érdemes fog lalkozni vele (mindig ), valamint, hog y milyen fontos azonnal rög zíteni az ötleteidet stb., stb. Azonban univerzális meg oldókulcsod soha nem lesz. Leg inkább a nyitottság ot és a fog adókészség et sajátítod el, hog y észrevedd, amikor jön, és utat eng edj neki – bármilyen patetikusan hang zik is.
Amikor a Szőkített nő szöveg ét először kezdtem el írni, fog almam sem volt, mit akarok ezzel, vag y ő mit akar velem, szabályosan kifolyt belőlem. Emlékszem, ahog y fig yeltem a toll alatt a füzetet, mi jelenik meg kék tintával a lapon. Természetesen nem pontosan íg y jött ki, a vég ére én kanyarintottam belőle történetet, rakosg attam össze a sorokat, nyeseg ettem le a felesleg es hajtásait a szöveg szándékainak meg felelően. Észre kellett vennem, valójában a szöveg akarja ezt, én csak követem az utasításait. Ilyenkor érzi az ember, hog y nem ő írja a szöveg et, hanem mindig is létezett valahol mélyen, ő csak letekerte a palackról a kupakot. Meg hallani a kopog tatást, kevés ennél örömtelibb dolog létezik eg y alkotó ember számára. Mint mikor a kutyád belülről kaparja a bejárati ajtót, kinyitod, és rohanni kezd, ahog y csak bír. Ha tovább g örg etjük ezt a szép eszmefuttatást, elkerülhetetlen kérdésbe ütközünk: Vajon mag unkban hordozzuk a spirituálisan létező dalszöveg ek univerzumát, amelyhez olykor meg kapjuk a kulcsot, olykor pedig hetekre, hónapokra elzárják előlünk? Houston, masszív Coelhoködbe keveredtünk, segítség, ismétlem, segítség! A kérdés valóban erős ezoterikus kicseng éssel bír, de a válasz szerintem ig en. Ennek a bizonyos elzárásnak pont az a lényeg e, hog y felismerd és értékelni tudd, mikor vég re a kezedben tartod azt az átkozott kulcsot. A Szőkített nő sem zeneileg , sem szöveg ileg nem ördög lakat: Minél eg yszerűbb eg y harmóniakör, minél inkább önjáró, annál könnyebb rá szöveg et és énekszólamot írni. Itt az eg yszerűség ben nincs hiba. A zene szinte felkínálja mag át, g yere bébi, lég y az enyém, az éneknek leereszkedően csak mag áévá kell tenni a már pucér dallamsort. Sokszor történt hasonlóan, mint ennél a dalnál: a szöveg nek csak az eleje volt meg , amikor elkezdtem kitalálni az énekdallamot. Fog tam a szöveg elejét, és elkezdtem próbálg atni. Utána az énekdallam és a szerkezet ismeretében formáltam tovább a szöveg et. És amikor meg jött a „puszilja persze, de nem király” sor, meg értettem a történetet, teljessé vált a szöveg , itt a vég e, fuss el véle. Csodás érzés. Mint eg y könnyű szülés: kettőt pislant az anyuka, és a g yerek kicsusszan. Sok rock ’n’ roll biog ráfiában szerepel ug yanez a közhely, csak ismételni tudom: Azok a dalaim lettek ig azán jók, ahol a vég én meg érkezett ez a semmihez nem hasonlítható érzés: Íg y teljes, ahog y van. Dolg ozott a kémia, elementárisan akarták eg ymást a főhősök, az akadályok meg semmisültek a vonzódás elektrosztatikus viharában. Zene és Szöveg rituálisan összeolvadhattak. A záró snittben eg ymáshoz bújva sétálnak az őszi teng erparton: „Ez most már íg y lesz mindörökre? Ig en, drág ám. Örökkön örökké.” A kamera lassan feljebb emelkedik, nyit, beúszik a zene, nag ytotál, stáblista. Egyszer egy szőkített nő kifogott egy ebihalat A hideg nagyvárosban a hidak alatt A szívkirály fázott, de nem beszélt
Csak csodálkozott, hogy a földre ért És jó itt, mondta a riportban Kereste a nőt, hogy őt is bemondja Az meg állt szőkén a hidak alatt S csak nézte a többi ebihalat Mert itt a földön él, és nem beszél velem se Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király És most otthon ül, s hallgatja míg sötét lesz Töri a sósat a tv-hez Lehet, hogy jó lett volna talán És most már elég, hogyha szól egy szomorú szám Mert itt a földön él, és nem beszél velem se Kitalálhatom, hogy mit csinál A háza nagy, a férje béka Puszilja persze, de nem király (Kispál és a Borz: Szőkített nő)
Ennyit az ideák világ áról, jöjjön a feketeleves. Sokszor hiába hajszolja az ember, az istennek nem akar összejönni a meg felelő állapot. Nem rúg ják ki mag ukat a sorok, sőt visszapofáznak, sehog y se kerekedik le a történet. Sajnos ilyenkor lopódzik be észrevétlenül a Tapasztalat vag y a Tudás, kis lidokainosüveg csével a kezében, és meg oldja a helyzetet. Nem más történik, mint hog y a mesterség beli tudás az ösztönös alkotás ellen dolg ozik. Micsoda hülyeség , nem? Amit az évek során meg tanulsz, g átja lesz a spontán alkotásnak. Azt veszed észre, hog y tudatosan elkezded használni korábbi meg oldásaid eg y részét. Ug yanúg y leülsz eg y papírral és hag yod, hog y vezessék a kezed, mint korábban, próbálsz fig yelni zene és szöveg kölcsönhatására, de ez még sem ug yanaz, mint amikor mag ától jön. Nem várod meg , míg az ag yad spontán kitermeli mag ából azt, aminek jönnie kell, hanem erőből próbálsz kizsig erelni minden apró kis ötletet, ami a tudatalattidban bujkál. Mint a vadászaton az ag arak, próbálod kiug rasztani a vadat a bokorból, hog y a g azda leteríthesse. Zseblámpával bevilág ítasz minden sarokba, hátha bujkál ott eg y íg éretes sor. Már nem spontán szűrőként működik az ag y, nem hag yod mag ára, és nem
várod meg , míg mag ától kezd diktálni, hanem jeg yzetfüzettel a kezedben noszog atod, mondjon vég re valami érdekeset. És botokkal böködték, Hogy szólaljon mostmá’ meg végre. (Kispál és a Borz: Szécsi Pál)
Az eg y dalba sűrített zenei ötletek heterog én jelleg e érdekes módon sokszor eg yáltalán nem tükröződik a vég eredményen. A Zsákmányállat ebből a szempontból tökéletes szemléltető ábra: Három olyan különböző dalötletből lett összeg yúrva, amikkel külön-külön nem tudtunk mit kezdeni, de összepasszintva elkezdtek működni, és az eg yik leg nag yobb koncertslág erünket eredményezték. Mellénk szeg ődött a szerencse, hirtelen összeálltak a zenei és szöveg ötletek, a tudás és a kreativitás ideális eg ység e. Sokszor nem oldható meg a szerzett mesterség beli tudás kiküszöbölése, csak utólag látod eg yes dalokon, hog y az iparos jelleg dominál bennük. Az utolsó Kispál-lemezeken vannak olyan részmeg oldások, amik kifejezetten érdekesek, szellemi potenciál is van bennük, még sem az ihlet kanyarintotta vég ül össze, hanem a profizmus. Ezt az ideális alkotói állapotot sokan sokféleképpen próbálják előidézni: „Szobapincér, eg y üveg bourbon whiskey-t a 313-as szobába! Ig yunk, drog ozzunk, stimuláljuk az ag yunkat, szabaduljunk ki vég re tudatunk radarernyője alól. Toljunk, lazuljunk, fig yeljük mag unkat és alkossunk.” Vicces, de cseppet sem alaptalan elemzéseket lehet olvasni az eg yes zenei stílusok kábítószertrendek szerinti besorolásáról. Amikor az amfetaminok jöttek divatba, g yors rock and rollokat játszottak az 50-es évek vég én, 60-as évek elején. Tonnányi amfetamint szedtek be ekkoriban a művészek, ráadásul még senki nem is tiltotta. Lásd a Beatles korai korszakát, de Johnny Cash is hosszan ír erről a könyvében. Aztán jött az LSD meg a fű a 60-as évek vég én, ezzel indult a pszichedelikus, elszállós prog resszív rock korszaka. A heroin erre ráerősített a 70-es években, majd a punkok rag asztóval és a brutális két akkorddal kezdték újra az eg észet. Vannak jelleg zetes, meg határozó popzenei indulások, lásd bristoli trip-hop szcéna, melyek az aktuális drog okkal eg észen pontosan lekövethetőek. Nekem is vannak dalaim, amik kábítószer- vag y alkoholos befolyásoltság alatt születtek, de tudatosan sohasem próbáltam előidézni, sohasem ezért ittam vag y szívtam. Az alkohol és a drog törvényszerűen átküld valahová, ahol fog almad sincs, mi vár. Pár jó sor, eg y-két eg yéni kép kijöhet a tripből, de idővel rájössz, önámítás az eg ész, nincsenek az út vég én hajladozó almafák, amikről csak le kell tépni az érett g yümölcsöt. Túl eg yszerű meg oldása lenne a problémának. Nem ismerek olyan zenészt, akinek hosszú távon bejött volna a cuccos alkotás. Olyat viszont ig en, akinek az élete ráment. S vele az a reng eteg dal, amik még tuti benne
rejtőztek. Nekem van eg y saját fejlesztésű drog om, amihez néha még ma is meg próbálok visszatérni. Kamaszkorom vég én alakítottam ki ezt a technikát: mikor senki nem volt otthon, lefeküdtem az ág yamra, néztem a falat és mereng tem az élet nag y kérdésein. Úg y is mondhatjuk, unatkoztam, de a kamaszkori unatkozásnál kevés fontosabb tevékenység et tudok elképzelni. Valójában szép lassan kiürítettem az ag yam, és ig yekeztem minden olyan g ondolattól meg szabadulni, ami a hétköznapi tennivalóimhoz kötött. Szép lassan lavíroztam az álom felé. Mikor a határára értem, meg álltam, mint mikor szeretkezés közben az ember először meg látja a céleg yenest, s teljes erejével próbálja neg lig álni, úristen, még nem mehetek el. Nem adtam át mag am teljesen az álomnak, hanem ebben az átmeneti tudatállapotban fig yelni kezdtem a feltörő képekre, g ondolatokra, s hag ytam, hog y vig yenek mag ukkal. Képek, szituációk, párbeszédek, történetek jöttek elő, amiket annyira tudtam kontrollálni, hog y később emlékezzek rájuk. Természetesen ezek soha nem összefüg g ő sorokból álltak, nem komplett versszakokat vizionáltam, hanem később a meg rag adó képekből g yúrtam dalszöveg et. Ahog y a Húsrágónál is történt. És most nincs más, hát jöjj elő Húsrágó, hídverő, fél karral ölelő Itt elveszett este egy bogár a testbe Hogyha új trükköt nem csinálsz Holnap kijön egy óriás Téged megesz, engem elás És nem csinál semmi mást Ez a kurva nagy óriás Mindentől messze, a szívhez közel Csinálj csodát, én meg elhiszem Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog És megígérte Anyu is, hogy megkapod Mert a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj Egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad Húsrágó, hídverő, ne sírj a versen Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem (Kispál és a Borz: Húsrágó, hídverő)
Álomba asszociáltam mag am, csak éppen az álomig nem jutottam el. Org azmus nélküli tantrikus szex, valakinek ez is bejön. Ha nag yon akarom, ma is elő tudom idézni ezt az állapotot, csak sokkal nehezebben. Akkoriban leg feljebb azzal volt tele a fejem, hog y az Ildi teg nap miért smárolt olyan furán, vag y két hónapom maradt a felvételiig , és ha vádliban nem fejlődök, tuti nem vesznek fel. Ma viszont ki kellene söpörnöm mindazt a teng ernyi hétköznapi kérdést és problémát, amikkel apaként, zenekarvezetőként, lemezkiadóként, fesztiválszervezőként, házépítőként és Mag yarország on élő, még nem teljesen elhülyült polg árként kell meg küzdenem. Nem pár porcicát kell kisöpörnöm a sarokból, hanem rendes nag ytakarítást tartani, hog y kitisztuljon a placc. Ha sok dolg a van az embernek, az nem tesz jót az alkotómunkának. Nehéz kiszakítani az íráshoz szükség es termékeny időt. Ráadásul, ha szakítani kell, az se jó. Beírom a naptárba, jövő hét kedd, szerda, csütörtök nem vállalok el semmit, bezárkózom és babakékre csiszolg atom az ötleteimet. Majd ülök a stúdióban és harag szom mag amra, miért nem haladok, pedig szabaddá tettem mag ad. Halló, g yerünk, barátom, nyomjuk, nyomjuk, a jövő héten már filmet forg atsz, nem lesz időd rá, szóval, mit tökölsz? Ámosz Oz írja önéletrajzi könyvében, hog y az író olyan, mint a jó boltos: Akkor is ott kell ülnie a boltban, mikor nem jön a vevő (az ihlet), mert csak akkor tudja kinyitni előtte az ajtót, ha még is arra tévedne. Értem én, csak nehéz ezt elfog adni, mikor másoknak letetted a nag yesküt, hog y a hó vég ére elkészülsz az anyag g al. Rég ebben sokkal élesebben kettévált az életünk, és ez nem afféle „rég i szép idők” nyafog ás akar lenni, eg yszerűen több időnk maradt az átlényeg ülésre. Lemezírás alatt lelassult az idő, nem rohant a táj az autóablakban, mélység ében lehetett meg élni a folyamatot. Három hónapon keresztül próbáltunk heti három-nég y alkalommal, csiszolg attuk a dalokat, a lemezfelvétel előtti hetekben még sűrűbben g yakoroltunk. Ebben a három hónapban általában nem volt fellépés, az alkotásra koncentráltunk, ennek érdekében kiszakítottuk mag unkat a verkliből. Cseppet sem volt ez eg yedi metódus, más rendszerben működött a teljes popszakma, lemezmeg jelenésben, turnékban g ondolkodtunk, ezek osztották fel az éves időbeosztásunkat. Most örülünk, ha a januárt ki tudjuk hag yni. Nyilván visszasírjuk ezt a nyug odtabb korszakot, de nem érdemes sokat lamentálni rajta. Teljesen meg változott a közeg , nincsenek már klasszikus értelemben vett turnék, ellenben szinte minden hétvég én nyakunkba vesszük az ország ot. Ráadásul mostanra felnőttek lettünk, g itározó középkorú faszik, akiknek családjuk van, g yerekeik, csekkjeik és lakáshiteleik vannak. A zseng e, idealizált alkotófolyamathoz az is kellett, hog y eg yedülálló fiatalember leg yek, aki füg g etlen. Akinek van ideje unatkozni és semmit tenni. Mert csak távolról tűnhet unatkozásnak eg y fél nap ág yban fekvés, valójában nag yon is aktív tevékenység . Az íráshoz
való viszonyom is teljesen más volt, ez talán jó irányba változott. Amikor meg jelent eg y lemez rég ebben, papírt, tollat elhajítottam, s eg y fél évig eg y sort sem írtam, még akkor sem, ha eszembe jutott valami. Jön majd helyette másik! – g ondoltam derék dzsentri módjára. Mikor a harmadik-neg yedik album után az első lendület kezdett kipörög ni, komoly munkát, sok g yötrelmes hetet jelentett eg y-eg y lemez meg írása, elkezdtem jobban üg yelni a be-betévedő ötleteimre. Ez törvényszerű folyamat, amivel minden alkotó embernek szembe kell néznie. Kezdetben vég telennek érzed azt a nyersanyag ot, amiből töltekezel. Sokkal több lehetség es festmény képével bírsz a fejedben, mint ahány fallal. Szép lassan azonban meg telnek a falak, miközben újabb és újabb szobák nyílnak meg , ahova képeket kellene akasztani, s érzed a nyomást a g yűjtők felől: „Kedves Mester, mikor láthatunk Öntől új kompozíciókat?” Húszévesen nem ag g ódsz az új képek miatt, mert fog almad sincs, mire vag y képes, mennyi van benned. A betárazott muníció vészesen fog y, ideg esen keresg élsz eg y üveg savanyúság ot a spájz leg felső polcán. Eg yetlen meg oldás a kísérletezés, időről időre ki kell találni valami újat: van, hog y kicsi újat, van, hog y nag y újat. Próbálg atod a határaidat, szembemész a rutinjaiddal, próbálsz mag ad számára is meg lepetéseket okozni, hiszen nincs annál rosszabb, mikor pontosan ismered a saját reakcióidat. A próbálg atások vég én persze g yakran csattan az orrod a falon. Ne értsék félre, jófajta mazochista szenvedés ez, sok g ondolkodással, küszködéssel, fejből való ostoba kinézéssel, ami közben sokszor érzem hülyének és tehetség telennek mag am. Még is élvezem, mert tudom, mi vár a vég én. Utána jó becsapni az ajtót, szevasz, haver, vég et ért az írás, jöhet a szereplés. A lemezfelvételek után rendszerint azonnal turnézni indultunk, interjúkat adtam, g ondterhelten meséltem a lemez meg születéséről, este pedig belevisítottam a mikrofonba. Hoztam a rocksztár sztenderd szerepét. Éveken át hasadt személyiség ként éltem, hol szerző, hol pedig előadó voltam. Mára ez szépen letisztult, nem fenyeg et a hasadt személyiség veszélye. Vannak ug yan még klasszikus lemezírói periódusok, de közben is koncertezünk, nem vonulunk el teljesen a világ elől, s ma már azt a luxust sem eng edem meg mag amnak, hog y ötleteket eng edjek szabadon. Meg kellett tanulnom az időmet tudatosabban beosztani, és az alkotást a hétköznapokba g yömöszölni. Előbbi sikeresség éről biztos eg ész mást mondanának zenésztársaim, menedzsereim, de azt szerintem elismernék, hog y sokat fejlődtem. A Kispál leg elején Ózdi alkotótársam és múzsám volt eg y személyben, fura szöveg írási technikát alakítottunk ki eg yütt. Sokszor hozott mondatokat, olykor teljes versszakokat és odaadta nekem. Én leültem vele, hozzáírtam, és összeg yúrtam a saját ötleteimmel. Íg y rúg ta ki mag át például az Őrjárat és a Macska szöveg e. A Jutka eleje klasszikus automatikus írás
módszerrel született: leültünk a próbateremben, s eg y cetlire először ő írt eg y mondatot, aztán én eg yet, és íg y tovább. Hasonló metódus, ahog y Salvador Dalí és Luis Buñuel írták Az andalúziai kutya című rövidfilm forg atókönyvét. (Szerénytelen párhuzam.) Náluk eg y snittet Dalí írt, míg a következőt Buñuel, s nem kérdőjelezhették meg a másik képét. Nálunk én írtam a racionálisabb sorokat, Ózdi az elszálltakat: Jutka átúszott a folyón, (Ózdi) Elvitte a fényképét innen a házból. (Lovasi) A fűthető álmokat a képcsőből, (Ózdi) Fehér fény úszik a kávéscsészén. (Lovasi) Eddig tartott az előjáték. Édes múzsám homlokon csókolt, a maradék nyolc versszakot meg írtam eg yedül. Ózdival a Kiscsillag ban újra eg yütt zenélünk, s itt is született eg y-két dal, amibe ő hozott mondatokat, én pedig beleírtam a sorokba. Ilyen az Itt valahol, abban is van két vag y három sora, a Holdingben pedig a versszak az övé, a refrén az enyém. A Hold inget vált este Árnyékom mögött Indul a város be, csak én nem jövök A házak egy liftben indulnak el, emeletek, szobák, ajtók, Le aztán fel Felettem záródnak észre sem veszem Felhő, lombok, szerelmek, baszd meg, szívem! Baszd meg, szívem! Baszd meg, szívem! Végtelen lökdösődés éjszaka a tévében Meztelen a hülye király, és csak én látom innen ajajajj Felettem záródnak észre sem veszem Felhő, lombok, szerelmek, baszd meg, szívem! Baszd meg, szívem! Baszd meg, szívem! végtelen lökdösődés, éjszaka a tévében Meztelen a hülye király, és csak én látom innen Meztelen áll az ajtóban harangozni a zajban Ha elalszom, számolnak hármat És csak úgy nyersen nekilátnak
(Kiscsillag: Holding)
Meg született a dal, kicsúszott vag y kierőltettük, itt van és járni tanul. Fog ják szeretni a népek? Eg y dal akkor lesz az átlag osnál izg almasabb, ha a műfaji kritériumoknak meg felel, tehát van verzéje, van refrénje, van némi közlendője stb., és valami nehezen meg rag adható módon eg y-eg y pillanatban meg haladja ezeket, vag y leg alább eljátszik a meg haladás lehetőség ével. Ha ezeket a szabályokat kitág ítja, átalakítja, meg haladja. Ez nem esik eg ybe a nag y slág erekről alkotott vélekedéssel, nem a nag yon kerek dalokra g ondolok, amiket a suszterinasok is fütyülnek, és szintén borzasztó nehéz összehozni őket. Én azokról az alkotásokról beszélek, amikbe a kötelező összetevőkön kívül sikerül belesűríteni eg y olyan hang ulatot, ízt, képet, zenei meg oldást, amitől életre kelnek. Erre nincs képlet, ezt nem lehet patikamérleg en adag olni. Amúg y a rutin simán be tudja csapni az embert. Úg y két éve azt hittem, meg írtam életem leg nag yobb slág erét. Lelkesen meséltem a barátaimnak, vég re sikerült elkapnom a g rabancát, leg alább akkora durranás lesz, mint az Emese. Felvettük, elküldtük a Petőfinek, udvariasság ból elkezdték játszani, a Kossuth-díj súlyos ajánlólevél, nem dobják vissza alapból a vacak dalod. Csordog ált a dal, koncerten felismerték az emberek, udvariasan meg meg tapsolták, miközben az arcukra volt írva, remélik, ezután valami jó szám jön vég re.
AZ ÚT SZÉLÉN EGYEZTETÜNK A PÉNZ MIATT A 80-as évek vég én az alternatívnak mondott zenei szcénában g yakorlatilag nem létezett a zenekari menedzser fog alma. Fél lábbal még a szocializmus lang yos vizében tapicskoltunk, leg feljebb az olyan befutott, mainstream előadóknak, mint a Bikini, az R-GO, a Bonanza Banzai, Szandi vag y Zoltán Erika, volt saját menedzserük. Az underg round játszótéren leg többször valamelyik zenekari tag intézte az üg yes-bajos dolg okat, nem futotta a g ázsiból eg y plusz ember fizetésére. Ha elkezdett befutni eg y alter társaság , és sokasodni kezdtek a szerveznivalók, akkor a túlélési esélyek javítása miatt előbb-utóbb jobbnak látták eg y külső embernek odaadni ezt a melót, íg y lett Varg a Géza a PUF menedzsere. A Kispál és a Borz szerencsés csillag zat alatt indult, Gallasz József személyében már a második koncert után önjelölt menedzserre leltünk, akivel első nekifutásra 1992-ig dolg oztunk eg yütt. Gallasz a pécsi eg yetemen Gyurcsány Ferenc utóda volt a stratég iai fontosság ú KISZtitkári pozícióban, az utolsó ember lehetett, aki betöltötte ezt a posztot, hiszen a rendszerváltozás utáni rohamos átalakulásban először DEMISZ, majd ki tudja mi lett ebből a kedves, kommunista ifjúság i szervezetből. Több évig húztuk Gallasszal, pedig menedzseri ténykedése hag yott kívánnivalót mag a után. Üg yesen szervezett és kötött le koncerteket, de valamivel biztosan g ond volt a Pécsen kívüli bulikon: vag y az utazással, vag y a szállással, vag y a g ázsival, vag y a hang osítással. Ezek összes lehetség es kombinációja is g yakran előfordult. Gallasz sohasem utazott velünk, nag yvonalúan távmenedzselte az eseményeket, mi pedig kezdő zenészként eleinte nem balhéztunk, örültünk, hog y utazhatunk és játszhatunk. Eg y-két év után azonban eleg ünk lett a folyamatos kellemetlenség ekből. Pénzekkel is mismásolt olykor, többször hozott minket hülye helyzetbe. Eg yszer szerzett nekünk eg y erősítőt, amiről kiderült, hog y a műszaki főiskoláról lopta. Mondjuk, ezt a strig ulát a pozitív oldalra húztuk be, hiszen eg y jó menedzser, ha a zenekara valamiben szükség et szenved, bármi áron meg oldja. A neg atívra meg azt húztuk be, hog y lebuktunk vele. A második lemezünk, a Föld, kaland, ilyesmi a Humán Telexnél jelent meg 1992-ben, ahová Gallasz vitt át minket. Nag y Feró cég e és a nag y EMI is tett nekünk ajánlatot, de mi inkább ezzel a füg g etlen kis kiadóval szimpatizáltunk, jobban passzoltak a zenekar profiljához, amit akkor fontos szempontnak véltünk. Ennél a cég nél Györg y Péter és Loso, alias Losonczy Pál voltak a tulajdonosok. Loso ma a Jobbik budapesti vezetője, ez a politikai karrierpotenciál akkor nem látszott rajta, elkényeztetett, arisztokrata g yereknek tűnt a számunkra, aki a Perfect Name elnevezésű pesti alter bandában próbált zenei
karriert csinálni. A szerződés aláírása után kiderült, Gallasz cseppet sem véletlenül hozott minket ehhez a cég hez, Losóék tulajdonrészt ajánlottak neki, amennyiben oda tud minket csábítani. Dörzsölt ex-KISZ-titkár volt, két kapura játszott a mi Józsink, viszont mi elég g é berág tunk, amikor tudomást szereztünk erről a nehezen elhanyag olható részletről. Losóék üzleti terve teljes mértékben beig azolódott, a Kispál lemezéből és kazettájából annyit adtak el, mint az összes többi zenekarukból (Andersen, Sexepil, Perfect Name stb.) eg yüttvéve. Ők vallották be később, miután eljöttünk tőlük, és két év múlva lehúzták a rolót, hog y a Kispál tartotta el a cég et. A második albumunk felvételénél elkövettük a létező leg nag yobb hibát, amit ebben a szakmában el lehet: mi repültünk be eg y újonnan összerakott stúdiót. Ennek eredménye az eg yik leg rosszabbul szóló lemezünk lett (az Ül a másik, amit szintén eg y új stúdióban vettük fel), hiába rag aszkodtunk az eg yszerű trió hang záshoz. Alig használtunk pluszsávokat, a g itárszólók nem lettek hang szeres kísérettel meg támog atva, emiatt helyenként üresen, szeg ényesen szólnak a dalok. Kezdő stúdiózók voltunk, a hang mérnökök pedig a rég i, jól bevált trükköt dobták be, amit szépen beszoptunk. A problematikus részeket a visszahallg atásoknál jól felhang osították, bólog attak és mosolyog tak: Na, szuper, nem? Pár évvel később már nem tudtak volna jég re vinni. Bosszantó, mert csupán eg y-két plusznap kellett volna a hiányzó sávok felvételére, eg y kis effektezés, panorámázás, és csókolom, sokkal jobban szólt volna. Az anyag nag y részét 91–92 telén írtuk a pécsi Gyárban, eg y fűtés nélküli próbateremben. Szarrá fag yva, levág ott ujjú kesztyűkben markolásztuk a g itárokat. Nem csoda, hog y a mesélő számos dalban meleg ebb vidékre vág yódik: Autók a tenger felé, mennek el a mi utcánkban, mindenki integet a saját kapujában. (Kispál és a Borz: Autók a tenger felé) Kényszer, Érdek, Ösztönélet Három Nagy Fekete Fabábu. Döntsd le őket, menj el Délnek, Bérelj szobát, fess a falára egy képet. (Kispál és a Borz: Kényszer, Érdek, Ösztönélet)
Télen írtuk, nyáron vettük fel a dalokat a leg nag yobb kánikulában Pesten. Több héten át
laktunk összezárva a kiadónk lakásában. Válság közeli állapotot eredményezett ez a helyzet, teljesen eg ymás ag yára mentünk, én eg yre erősödő klausztrofóbiát diag nosztizáltam mag amon. Kiszámoltam, másfél órát kell a ház kapujától sétálnom, hog y kiérjek valami zöld területre. Az elmélyült tervezg etés közben jöttem rá, valami nem stimmel velem. Kicsit mélyen repültünk, el is határoztuk, a következő lemezfelvétel során kihag yjuk a börtönrockot, külön-külön vesszük fel a szólamokat, és csak a vég én eng edjük eg ymásra a vadállatokat. Ezen a lemezen szerepelt az első olyan dal, amit a munka közben írtam a stúdióban, később jó pár ilyen is született. Míg Ricsi valamelyik dal dobszólamának felvételével tépte az ideg einket, a szöveg írásban találtam némi menedéket: Jó az ember madarának, Ha a szívek közé fészkel Nem kell magyarázat, Sem útravaló fényjel Csak olyan jó szép bordák Közül nézni a valót Úgy szeretnék lenni Ahogy egy rét ringat egy hajót Tegyél le, tegyél le, tegyél le Vicceltem, elég volt, tegyél le, tegyél le (Kispál és a Borz: Huszárnóta)
1992 októberében jelent meg a Föld, kaland, ilyesmi, eg y hónap alatt nyolcezer példány fog yott el belőle, ami eg y kezdő alter zenekartól nag yon szép teljesítménynek számított. Meg dolg oztunk ezért az üzleti sikerért, mire kijött a lemez, háromszor körüljártuk kis hazánkat, erős kispálos bázisok kezdtek kialakulni szerte az ország ban. Komoly rutinra tettünk szert az építésben és a hang beállásban is: a meg érkezéstől számított másfél órán belül bárhol készen álltunk a kezdésre. Tisztára, mint eg y profi deszantos csapat. Gallasszal közös poharunkba az utolsó cseppet a 92-es őszi turnénk hullajtotta. Fejlesztettük a produkciót, utazó díszletet terveztünk a Föld, kaland, ilyesmi népszerűsítésére, hog y feldobjuk valamivel monoton zörg ésünket. Készíttettünk eg y viszonylag drág a vasszerkezetet, amire különböző díszletelemeket füg g esztettünk. A turnényitó pécsi koncerten fantasztikusan működött a zenekar és a díszlet kettőse, az eg yedi enteriőr feldobta a koncerthang ulatot. Akkoriban eg y nag y IFÁ-val jártunk koncertezni, amiben a hang osítás mellett maradt hely
dög ivel, ezért el akartuk vinni a turné összes állomására az építményt (amivel persze elbuktuk a másfél órás beállásrekordunkat). Turné első állomás: Győr, Művelődési Ház. Gyanúsan lassan g yűltek a népek, ideg esen nézeg ettünk kifele a backstag e-ből: Mi a túró történt itt? A lemezünk szárnyalt, rajong ói levelek százait kaptuk, nem érzékeltünk baljós előjeleket. Vég ül kétszázan nag y nehezen összeg yűltek, de mi sokkal többre számítottunk. Elkezdtünk nyomozni, s először az derült ki, hog y nem volt kiplakátolva a koncert Győrben, ezért senki nem tudott róla, csupán szóbeszéd útján terjedt a híre. Következő lépésben azt derítettük ki, hog y nemcsak Győrben, hanem sehol sincs kiplakátolva az ország ban. Azaz senki nem tud arról, hog y a Kispál és a Borz zenekar lemezbemutató turnéra indult. Hosszas ajtócsapkodás és ordibálás következett Gallasszal – úg y is mint menedzserrel, úg y is mint lemezkiadóval –, aminek az lett a következménye, hog y a kiadó eg yik embere, Eg on, és a Sexepil holland frontembere, Nick, nekiindultak és vég ig plakátolták a fél ország ot másnap hajnalban. A Shakespeare-komédiák világ ára emlékeztető káoszt kihasználva a roadok és a technikusok fellázadtak a színpadi díszlet ellen, mondván, ők ezt a szart nem fog ják vég ig cipelni az ország on és összeszerelni minden koncerten, felejtsük el. Patthelyzet alakult ki, és eng ednünk kellett. Eg y eleg ánsnak g ondolt huszárvág ással oldottuk meg a problémát: A koncert után hajnalban elszállítottuk a vastraverzeket a g yőri vasútállomásra, lepakoltuk eg y tehervonatrámpára, és meg beszéltük az üg yeletes vasutasokkal, hog y hamarosan értük jövünk. Nem volt teljesen mag ánál a fickó, félrecsúszott tányérsapkával a fején bólog atott, rendben, srácok, rendben, g yertek csak. Gondolom, a Kispál és a Borz zenekar akkurátus alaptermészetéből sejthető ennek a vasszerkezetnek a sorsa. Vélhetően pár év múlva, miután hiába vártak az őrült éjszakai szállítókra, elvitték eg y nemesfém-feldolg ozóba. Minket ennek a lehetőség e aznap cseppet sem fog lalkoztatott, a jól vég zett munka és a sikeres konfliktuskezelés felett érzett örömmel reg g el hétig dartsoztunk a szállodai szobában. A teljes falat beborítottuk nyílheg yek ütötte lyukakkal. Pár üveg whiskey után sajnos g yeng ült a célzókánk. A g yőri kaland után, eg y felvidéki koncert előtt kirúg tuk Gallaszt. A döntés az utazás előtti napon született meg a zenekarban. A hang beállás után elmentünk vacsorázni eg y helyi vendég lőbe, mindenki az étlap mög ött keresett fedezéket, tudták, mi fog következni, s nag ylelkűen rám testálták a rossz hír közlését. Mire kihozták a rántott sajtot, Gallasz már nem volt a menedzserünk. Ránézett a kajára, és csak ennyit mondott: „Elment az étvág yam.” Eg y évzáró koncert szervezésére még összeálltunk vele 1995-ben, de az csak eg yszeri alkalom volt. Utána dolg ozott még a Quimbynél és az Ág i és a fiúknál, de eg yik történet sem ért szép vég et. Szeg ény Gallasz néhány éve bekerült a hírekbe. Eg y teljesen valószerűtlen repülőg épszerencsétlenség ben az életét vesztette 2008-ban Brazíliában. Az Air France pilótája felszállás közben nem hitt a műszereknek, ezért olyan éles szög ben emelkedett, hog y a leveg ő elfog yott
alóluk, s eg y perc alatt zuhantak nyolcezer métert, utána pedig már képtelenek voltak stabilizálni a g épet. Isten nyug osztalja. Meséltem róla néhány hálátlan történetet, de számtalan pozitív élményben is volt részünk eg yütt. Iszonyú sokat seg ített a kezdetekkor, sokat köszönhetett neki a Kispál és Borz az első években. Gallasz utolsó nálunk töltött évében eg yfajta másodmenedzserként funkcionáltam mellette, koncertenként külön g ázsit kaptam ezért a melóért, de közben folyamatosan kerestük a meg felelő embert a feladatra, aki már roadmenedzserként is funkcionál, azaz utazik velünk mindenhová. Cili eg yik barátnőjének a pasija, eg y Szénási István nevű srác lett első lépésben Gallasz utódja. Szénási az a típusú meg nyerő csávó volt, aki ahog y belép az ajtón, rög tön jó benyomást tesz rád: intellig ens, kulturált, g yors, ráadásul még buddhista is volt, ami akkoriban nag yon szexinek számított. Eg y bőrkötéses Upanisádok otthon a polcon, mellette Saling er könyvei és Erich Fromm A szeretet művészete nyíleg yenes utat jelentett eg y bölcsészlánnyal az ág y felé. Ha fejből idézni is tudtál, a konyhaasztalon a tied lett. Szénási mindemellett elég zavaros családi háttérrel rendelkezett, de az első benyomások kitakarták a zűrös részleteket. Az első randin is mindig a csaj mellett szóló érveket keressük, a többit ráérünk szakítás előtt összeg yűjtög etni. Eg y prág ai Rolling Stones-koncerten haverkodtunk össze vele, a csajával nég yesben eg yütt utaztunk, közben találtuk ki, hog y jöjjön hozzánk turnémenedzsernek. Íg y is lett, jött, dolg ozott, lelkesen jeg yet szedett, tolta az ipart. Mikor 93ban a Rózsa Recordshoz szerződtünk a Humán Telex után, mag a a tulaj is meg jeg yezte, milyen jó g yerek ez a Szénási. Alakultak vég re az üg yeink, meg jelent az Ágy, Asztal, TV című harmadik lemezünk, amelyet a közönség és a szakma is imádott, eg yre jobban hasított a Kispál. A 94-es tavaszi turnét már Szénási csinálta, minden flottul ment, kezdtük beleélni mag unkat, hog y vég re profi menedzser keveredett mellénk. Biztos ismerik, ez a krimikben a köztes rész az expozíció után, amikor a látszólag idilli felszín alatt a mély lassan fortyog ni kezd, a rendező néhány fura beállítással és sejtelmes dallamokkal érzékelteti a közelítő felleg eket. Szereplőként mit se éreztünk ebből a fortyog ásból. Szépen kifutottak a koncertek, június elején meg lapog attuk eg ymás vállát, és bejelentettük a nyári szünetet. Pár nappal később, nyaralás közben felhív eg y csávó. Gondos feleség em éppen naptejjel keneg ette a hátam, a Balaton partján. „Helló, mi a helyzet, mikor értek ma ide?”, kérdi udvariasan. „Hova, drág a barátom? Hova?”, kérdezem a naptól hunyorog va. „Hát Kiskunnememlékszemre, itt lesz ma koncertetek.” „Mi van?” Mint az őrült hívtam Szénásit: „Mi a tököm történik?” „Ja, tényleg – mondta kissé lelassulva –, lekötöttem még öt koncertet, csak elfelejtettem szólni.” A Kispál otthon hesszelt Pécsett, Ricsi valahol az ország másik vég ében csajozott. Csodával határos módon sikerült összetrombitálnom őket és a
technikusokat is, íg y nég y-öt irányból érkeztünk meg a kunság i koncertre. Letörölg ettük mag unkról leszedált, nyaraló arckifejezésünket, és becsülettel lenyomtuk a bulit. Aztán g yorsan kiderítettem, hol lenne a másik nég y koncert, és lemondtam őket. Szénásit hiába vettem elő, nem tudott elfog adható mag yarázatot adni a történtekre. Ig azából semmilyen mag yarázatot nem adott. Próbáltam elszámolni vele, tartozott még százkilencvenezer forinttal a turnéból, mire kiderült, nincs meg a lóvé. Vég ül felajánlotta, tartsuk meg a buszát, amivel turnézni jártunk, íg y nem buktunk rajta sokat. Majd eg yik napról a másikra eltűnt, nem látta többé senki. Eg y pécsi, alag sori albérletben lakott eg yedül. Később kiderült, Gerendai időközben felvette a Szig ethez, de ott sem húzta sokáig , mert ott is lenyúlt pénzeket, szóval, ég hetett a lába alatt a talaj itthon. Nemsokára jött a hír, ledobbantott Hollandiába, és eg y g ombaevő, sámánisztikus vallás híve lett. Valaki összefutott vele Amszterdamban, és alig ismerte meg , mert g yakorlatilag hajléktalannak nézett ki. Jóval később, már 2000 után Hajdú András barátom vándorlásai közben találkozott vele eg y heg yi faluban a Pireneusokban. Akkor már ig azi öreg hippinek nézett ki, mintha Kerouac valamelyik kóbor útitársával találkozott volna. Két éve váratlanul a Facebookon ránk írt, de amikor visszaírtam, nem válaszolt többet. Nag yon fura, különös fig ura volt. Amikor számon kértem rajta, miket művelt, hol a pénzünk és a többi, épp eg y hajómakettet rag asztott g yufából az albérletében. Mondtam, hog y vég eztünk eg ymással, és otthag ytam. Amikor napok óta nem adott mag áról életjelet, lementem a pécsi, alag sori lakásába. Bekopog tam. Néma csend, sehol semmi. Lenyomtam a kilincset, és kinyílt az ajtó. Ez a hülye nem zárja az ajtót? Bementem, hang osan köszöntem, de eg y lélek nem volt otthon. Körülnéztem. Mintha eg y kísértetfilmbe csöppentem volna. Mindent pontosan úg y találtam, mint amikor leg utóbb ott jártam és vitatkoztam vele. A félig kész makett ott volt az asztalon, mellette több ezernyi g yufa szétszórva, párizsis kenyér a tányéron meg fonnyadt paradicsommal, ruhák a szekrényben, összeg yűrt ing ek a széken, fog kefe, fog rém, dezodor a fürdőszobában a tükör előtt. Kilépett a lakásból, kilépett a Kispálból, becsapta az ajtót és mindent mag a mög ött hag yott. Nem volt szerencsénk az első menedzsereinkkel. Ekkor már menő zenekarnak számítottunk, rendszeresen bepróbálkoztak nálunk „nag y” menedzserek vag y különböző üg ynökség ek, akiket rendre elhajtottunk. Lecsó felhívott, hog y a Krokodil Kft. meg kereshet-e minket, de pontosan emlékeztem, hog y baszták el a PUF karrierjét, ezért eszem ág ában nem volt szerződni velük. Tóth Tibivel záródtak le menedzselési problémáink, a Kispál történetének a vég éig ő maradt a menedzserünk, és az ő cég ével dolg ozik a Kiscsillag is. Leg többször Baján kezdtük a turnéinkat, itt csaptunk bele először a húrokba. Tökéletes bemeleg ítő helyszínnek bizonyult: általában nem voltak sokan, és rosszul szólt a cucc, azaz hálátlan körülmények között tesztelhettük a prog ram g yermekbeteg ség eit. Bónuszként élesben g yakorolhattuk, mit
csinálunk folyamatosan sípoló hang osítás mellett. Itt ismerkedtünk össze Tóth Tibivel, aki vég zős művelődésszervező főiskolásként g yakornoki munkát vég zett Béres Béla alatt a művelődési házban. A koncert előtt eg y hónappal felhívott, hog y meg próbálna kicsivel több közönség et szervezni, mit szólok hozzá. Szuper ötlet, feleltem. Tibi középiskolákban plakátolt, ifjúság i klubokban szervezkedett, meg beszélte a kollég iumi nevelőtanárokkal, hog y a srácok a koncert miatt kicsit később fog nak visszaérni a koleszba. Gyorsan kiderült, üg yes, talpraesett szervező, a meg szokott százhúsz ember helyett a duplája jött el a bajai koncertre. Tibi ráadásul házig azdaként is tökéletesen helytállt, szervezett halászléfőzést, szép barátnői voltak, és nem szerette különösebben az alternatív zenét. Ezek mind tetszettek benne. Eg y évvel később a vezetésével rettenetesen bekajáltunk a bajai koncert előtt, vaddisznópörkölt, uborkasaláta, ahog y kell, csak eg y kis könnyűt a koncert előtt. Ráadásul iszonyú késéssel hozták ki, épphog y visszaértünk a kezdésre. Mindenki a g yomrát simog atta és elképesztően büdöseket böfög ött. Kispál fel is vetette: „Gyerekek, ma csak lassú bluesokat játsszunk, ehhez az emésztéshez más nem passzol.” Emlékezetes koncert volt, ezután tiltottam le a koncert előtti nag y zabálásokat. Tibivel az autókereskedelem fűzte szorosabbra a szálainkat. Ezen a téren is sokat látott profi volt, a haverjaival folyamatosan hoztak be kocsikat Nyug atról. Úg y fél évvel később Cilivel átmentünk Bajára halászlézni eg yet, és a g yufatészta felett Tibivel beszélg ettünk a zenekar dolg airól, én pedig felvetettem, mi lenne, ha velünk dolg ozna. Három dolg ot kérdezett tőlem: „Szerinted mennyi van még a zenekarban?” Kipiszkáltam a pontyszálkát a számból, ilyen kérdésre még sem válaszolok teli szájjal: „Hát, úg y két-három év, maximum”, feleltem. Nem sokat tévedtem, úg y tizenöt évet. „Hova helyezed a Kispált a mag yar könnyűzenei palettán?” Meg vontam a vállam: „Ez eg y különutas sztori. Mi önálló mezőnyben vag yunk, eg yelőre eg yedül, majd jönnek a többiek.” „Melyik lehet az a zenekar, amelyik pár év múlva a Kispál vetélytársa lehet?”, kérdezte vég ül Tibi. Erre g ondolkodás nélkül azt feleltem: „A Quimby.” Itt is csak a meg becsült időben tévedtem, tíz évnek kellett eltelnie, mire a Quimby felért erre a szintre, Kiss Tibi akkori életvitelét nem kalkuláltam a válasznál. Ellenben Tibi utolsó kérdése nem véletlen improvizáció volt, néhány év múlva már a Quimby menedzserét is benne tisztelhettük. Előállt még eg y izg almas ötlettel, a bajai Petőfi-szig etre akart szervezni eg y Szig et Fesztivált, ezért meg kért, hozzam össze Gerendaival, hog y meg tudakolja, nem bánnák-e, ha ő is a Szig et Fesztivál nevet használná. Ennek a diskurzusnak az lett az eredménye, hog y Baján vég ül nem lett Szig et Fesztivál, de Tibi bekerült Gerendai csapatába, és azóta is alapember a Szig etnél. Akkoriban még összesen nyolcan szervezték az eg ész fesztivált, májustól aug usztusig dolg oztak, az év többi részében mindenki más munkákat vállalt. Érdekes részlet a
karrierjében, hog y mindkét helyen, a Kispálnál és a Szig etnél is Szénási helyére került, aki akkoriban szívódott fel. Tibivel még Bajáról ismerték eg ymást, Szénási Saci nevű bajai csaja révén. Tibinek is sok pénzzel tartozott, sőt Tibi húg ának a kocsijával lépett le, ami csak pár hónappal később került elő. Tibi felkerült Pestre, szép lassan szivárg ott be az életünkbe. A Sika, kasza, léc idején (1994) már roadmenedzserként vele csináltuk a koncertek eg y részét. Pénzüg yileg korrekt csávónak bizonyult, más menedzserekkel ellentétben nem a saját hasznára, hanem a zenekar javára takarékoskodott. Később a Szig eten is íg y tett, a sikeres Kispál-menedzselés jó belépő volt Gerendai stábjába, ezzel a szemlélettel nekik is milliókat keresett. Nem eg y látnok természetű menedzser, de mellém valószínűleg nem is való ilyen, ő inkább a fék szerepét töltötte be ebben a munkameg osztásban: én mindig elmondtam, mit szeretnék csinálni, mire ő elmondta, ezt miért nem kéne íg y csinálni, de a vég ére általában jó kompromisszumot kötöttünk. Minden koncertről készült összesítés, táblázat, elszámolás. Kezdtük profibb mederbe terelni a dolg okat, lassan alig ismertünk mag ukra. A menedzserfejezetet komplettírozandó még eg y később érkező fontos kollég át kell felvennem a lajstromba. Tóth Tibi szárnyseg édjeként, saját neveltjeként az ezredforduló környékén Such Tamás csatlakozott hozzánk roadmenedzserként. Szerintem már nem dolg oznánk Tibi menedzsmentjével, ha nem Suki intézné az üg yeinket a hétköznapokban, mondhatni az utolsó pillanatban érkezett a hajó meg mentésére. Nem a tipikus, üg yeskedő mag yar menedzserfajta, hanem épp ellenkezőleg , vég telenül tisztesség es és korrekt. Komoly terhet cipel évek óta, Tibi már csak a supervisor menedzser szerepét játssza el, a hétköznapokban ő g urítja iszonyatos energ iával a PUF, Péterfy Bori és a Kiscsillag üg yeit. Éveken keresztül hétfőtől péntekig dolg ozott a Szig et irodában Tibi alatt, hétvég én pedig a zenekarokkal utazott szerte az ország ban. Mára vég re rábeszéltük, hog y ne utazzon velünk mindenhova, leg yen némi mag ánélete is. Érzelmileg is erősen kötődik ehhez a világ hoz, a klubokhoz, a fesztiválokhoz, a szervezőkhöz, a zenekarokhoz. Ez eg y kőkemény szakma, reg g el felkelsz és g yakran csak hajnalban mész haza – ezt nem sok csaj bírja elviselni. Suki eg y ig azi érzelmes kőszikla, elsírja mag át, mikor átsétál eg y őz a hajnali mezőn, de a vidéki klubvezetőkkel nag yon következetesen és határozottan tud tárg yalni. Sokan nem szeretik, mert jó emlékezőtehetség g el áldotta meg a sors, íg y folyamatosan emlékeztetni tudja partnereinket korábbi íg éreteikre. Ambiciózus menedzser, személyiség ének fontos része, hog y a sajátjaiként g ondozott zenekarok sikeresek leg yenek, mag asan jeg yezzék a piacon a termékeiket. Ha Suki mentalitása lenne az alap az üzleti életben, ez eg y sokkal jobban és kiszámíthatóbban működő ország lenne, esküszöm.
KÉPMELLÉKLET
A nyolchetes dalnok (1967)
Édesanyámmal, bátyámmal és a családi Tranbattal. Azért tudom pontosan, mert egy évvel később már Škodánk volt (1970)
Apámmal és bátyámmal a régi 6-os úton a Kelet-Mecsekben, háttérben az új 6-os út a völgyhíddal (1971)
Az általános iskolai ballagásom után az első elektromos gitárommal, ami egyáltalán nem működött. Pedig még feketére is átfújtuk (1981)
Egy présházbuli végén kicsit megpihenek (1984)
Katonaság után, elsőéves főiskolásként a Szelényi Gabitól kapott ajándék textilgitárral (1986)
A Kampec Dolores előtt játszunk a pécsi NEVKO-ban (1988)
Tökéletes helyettes 50 percig – Demókazetta bemutató a pécsi Ifjúsági Házban, előtte melegítünk az öltözőben (1989)
Cili forradalmasítja a frizurámat (1990)
Naphoz Holddal-fotózás (1991)
Egykori önképzőkörös haverjaimmal, Titivel és Szilóval egy villányi kiránduláson (1991)
Ricsi esküvőjén. Kispi felesége, Kispi, takarva Cili, Ricsi és felesége, Kriszta (1991)
Dórit etetjük a szüleim házának a kertjében, jobbra a bői nagymamám (1993)
Ágy, asztal, TV lemezbemutató koncert a PECSA-ban (1993)
A cirkuszos fellépésre, Ricsi utolsó koncertjére készülünk a Fekete Lyuk próbahelyén, a hátsó sorban a velünk fellépő Őz Zsolt (1995)
A Kicsit szomorkás... demófelvételén Kispi megszabadul végre a gátlásaitól (1996)
Csinibaba-díszbemutató a Corvin moziban – félplayback ökörködés a filmvetítés előtt (1996)
Egy Sziget-koncert után Őz Zsolttal. Ezen az estén indult útjára a Szopógép (1997)
Meghajlás a Happy Borzday koncert végén Pécsett (1997)
A tortagyilkos – a Happy Borzday koncert után a backstage-ben (1997)
A Patacsi Művelődési Ház. Ebben a tetőtérben próbáltunk tizenkét évig
Öltözői afterparty az évzáró PECSA-koncert után – Kiss Tibi, Németh Robi és Straussz, alter költő a Quimby köreiből, aki pár éve meghalt (1998)
Rátgéberrel a Pécsi Egyetemi Klub színpadán. Eleinte mindig valami Clash-számot kellett játszani, amit el tudod üvölteni. Itt, ha jól emlékszem, a Should I Stay or Should I Go-t játszottuk a kedvéért (1999)
A Tökéletes helyettes színházi est vége a Trafóban – a szereplők között Hevér Gábor, Czutor Zoli és Varga Líviusz (1999)
Bernie Hahnnal gyúrjuk a Velőrózsák dalait a stuttgarti stúdióban (2000)
Jánossy Béla és Dióssy Ákos dolgoznak a megfejtésen a törökbálinti stúdióban (2001)
A Bandi a hegyről fotózása a szüleimmel (2001)
Kiss Tibi ölelget szerelmesen a Bandi a hegyről pesti lemezbemutató koncertjén, a háttérben Szabó Attila (2001)
Rátgéber esküvője. Az asztalnál Hoffmann Henrik, Cili, mellettem Péko, számos lemezborítónk tervezője és a csaja. Olyan jól sikerült a buli, hogy utána fél óra hosszat kerestek a többiek az abaligeti erdőben, olyan jól sikerült elbújnom (2001)
Jancsó Miklóssal a Kelj fel komám, ne aludjál! forgatási szünetében. Mellettünk Jancsó Dávid, Miki bácsi egyik fia (2002)
A Bandi a hegyről anyagát játsszuk a POSZT-on az akkor még létező Dante kocsmában (2002)
Csüli, Tóth Tibi és Ricsi a 15. születésnapi koncertturné egyik állomásán (2002)
A Turisták bárhol című Kispál-lemez egyik sajtófotója, az előtérben Mike Zwecker (2003)
Dóri és Eszter lányom (2003)
A Patacsi Művelődési Házban kialakított kis házi stúdiónkban bütykölünk Szabó Attilával az Én szeretlek téged című Kispál-lemez felvételekor (2004)
A Sztornó című film forgatásán filmbeli családommal (bár volt benne az igaziból is): az anyósomat játszó Lázár Kati, Eszter lányom (aki az egyik gyerekemet játszotta meglepő hitelességgel), az apósomat alakító Petróczi Sándor, Hoffmann Huba (Hofi haverom fia, aki a másik gyerekem volt), mellettem pedig a feleségem, Tóth Ildikó (2006)
Az első sajtófotó az induló Kiscsillagról (2006)
Kiscsillag-koncert a ma már nem létező West-Balkánban (2007)
A Többiektől szép az élet klipforgatásának a szünetében Szegeden (2008)
Lévai fellépett a Kiscsillaggal az Örökre szívembe zártalak lemezbemutató koncertsorozat pár állomásán. Itt Győrben játszunk. Lecsó jól szórakozik, vélhetően Balázs játékán (2009)
Kispál búcsúkoncert (2010)
Szabó Attila, Kunos Tamás és Kiss Tibi a Kispál búcsúkoncertje előtt a backtstage-ben (2010)
Kispivel a búcsúkoncerten (2010)
Búcsúkoncert a Szigeten. A ráadásban összegyűltünk a konyhában muzsikálni (2010)
Dóri és Eszti a családi nyaraláson Törökországban (2009)
Disznóvágás Baksán. Rátgéber szakmai irányítása mellett Lévaival keverjük a kolbászhúst, a háttérben Hofi (Hoffmann Henrik) figyel (2010)
A Budapest Bár a tetőn
ITT A VILÁG VÉGÉN CSINÁLJUNK EGY NAGY FOTÓT Jelentős kielég ületlenség maradt bennünk a Föld, kaland, ilyesmi felvétele után. Úg y éreztük, fejlődünk, eg yre jobbak vag yunk, még sem tükrözte ezt kellőképpen a második lemez. Szerencsére a közönség szerette a dalokat, folyamatosan g yarapodott a kispálosok tábora, de mi sokkal többet vártunk mag unktól, mint ami a lemezre került. Frusztrációnkat munkaterápiával vezettük le, a turné vég én azonnal elkezdtünk próbálni és dalokat írni a következő albumra. Súlyosbodó próbahely-kálváriánkra meg oldást kellett találni, nég y év alatt tizennég y helyen próbáltunk, lassan nem volt olyan kerülete a városnak, ahol ne g yakoroltunk volna ideig -óráig . Szeptemberben Bräutig amék pog ányi szőlőjébe vetettük be mag unkat, a présházi muzsikálásban komoly múlttal bírtunk, és a szomszédok is meg lepően toleránsnak bizonyultak. Faltuk az érett szőlőt, zenéltünk a tőkék árnyékában, de ahog y vég et ért az indián nyár, és hűlni kezdett az idő, muszáj volt más meg oldást találnunk. Belátom, ma már elég hülyén hang zik ez a kálvária, túl voltunk két lemezen, nég y ország os turnén, újság okban írtak rólunk, tévében szerepeltünk, kiadók verseng tek értünk, még sem tudtunk eg y rendes próbahelyet keríteni mag unknak. Biztos a mi bénaság unk is belejátszott ebbe, klasszikus hippizenélésben szocializálódtunk, az állandó költözködést az életforma törvényszerű következményének tartottuk, talán ezért nem mentünk alaposabban utána a problémának, hanem ad hoc meg oldásokban utaztunk. A meg váltó ang yal a Patacsi Művelődési Ház képében szállt le hozzánk. Patacs a Mecsekalján terül el, Pécs nyug ati kijáratánál Szig etvár irányában. Ricsi lakott a környéken, eg yszer hazafelé benézett, és rákérdezett a vezetőknél a próbalehetőség re. Szerencsére nyitott kapukat döng etett. A felső szinten kaptunk eg y saját termet, ahol több mint tizenkét évig tudtunk nyug iban dolg ozni. Rajtunk kívül a szintén pécsi, Hétköznapi Csalódások nevű punkzenekar próbált ebben a művházban. Nem véletlenül a harmadik album, az Ágy, Asztal, TV a Kispál első korszakának messze leg jobb lemeze. Túl voltunk a g yermekbeteg ség eken, kiismertük mag unkat és eg ymást, komoly koncertrutinra tettünk szert, s a nem túl szerencsésen sikerült második lemez után sokkal határozottabb elképzeléseink voltak, mit szeretnénk hallani a harmadikon. Patacson vég re tudtunk demózni, hang cuccot béreltünk, saját mag unknak felvettük a lemezre szánt dalokat, és később a felvételek alapján csiszolg attuk tovább őket. Érdekes módon ezen a demón
dobolt először velünk későbbi dobosunk, Csülök, bár ez a véletlennek volt köszönhető: Bräutig am nem tudott mit kezdeni a Bársonyfüggöny című dallal, ezért a hang felvételt felüg yelő Csülök ült be és dobolta le helyette. Ug rattuk is Ricsit: „Nag y a baj, Ricsikém, előtted az utódod.” Nem g ondoltuk, hog y a vicc pár év múlva komolyra fordul. Elköszöntünk a Humán Telextől, és átszerződtünk az akkor nag yon futó Rózsa Recordshoz. A váltásnak köszönhetően bekerültünk a kor talán leg profibb stúdiójába, a Tom-Tomba Dorozsmai Péterhez. Érdemes eg ymás után belehallg atni a második és a harmadik stúdiólemezünkbe: ég és föld a különbség . Jobban mondva, föld és ég . A tanulópénzt mi is befizettük addig ra, kezdtünk belerázódni a stúdiózás apró trükkjeibe, Dorozsmaitól reng eteg et lehetett tanulni ezen a téren. Sokkal jobb hang szereket kerítettünk mag unknak erre a felvételre: Kispálnak és mag amnak vettem eg yeg y Ukrajnából becsempészett Fendert. Az enyém eg y 70-es években g yártott Precision Bass volt, Kispié eg y g yönyörű Stratocaster, baromi olcsón jutottunk hozzájuk, pedig teljesen kóserek voltak. A pletyka szerint Csernobilból származtak, és senki nem akarta meg venni őket a sug árzásveszély miatt, ezért árazták alul őket. Hát, felénk csupa jó dolg ot sug ároztak az eg yütt töltött évek alatt. Dorozsmai stúdiójában ott állt bemikrofonozva Péter szuper dobfelszerelése, felajánlotta, hog y azon játsszon Ricsi, íg y az ő romos dobszettjét be sem vittük a csillag heg yi házba. Ezért szól annyira szépen és tisztán a dob ezen a lemezen. Az Ágy, Asztal, TV-n már elszakadtunk a kopár trióhang zástól, kölcsönkértük Lecsó tizenkét húros g itárját, s több dalban önálló szólamot játszottam Kispál g itártémája alá, de használtunk zong orát és szintetizátort is néhány dalban. A vég eredmény eg y sokkal teltebb és szerethetőbb hang zás lett. Ezen a lemezen szöveg íróként teljesen új feladattal kellett szembesülnöm. Valahog y úg y hozta az élet, hog y addig -addig csiszolg attuk a dalokat, ag yaltunk dalszerkezeteken és struktúrákon, finomítottuk a hang szereléseket, míg azon vettem észre mag am, minden dal zeneileg készen van, szöveg viszont sehol. Először kellett eg y komplett zeneanyag ra szöveg et írnom. Teljesen új kihívással kellett meg küzdenem, addig zömmel párhuzamosan született zene és szöveg , most lüktetés, sorhossz, szótag szám és prozódia dzsung elében kellett forg atnom a pennámat. Ettől füg g etlenül nem hag ytam mag am, ha meg oldhatatlan helyzettel szembesültem, jött a mindent vivő enjambement. Nem jön ki a szótag szám? Nesztek, bazmeg , átlóg ok a következő sorra. Néhány meg határozó művészeti élményem tetten érhető a dalszöveg ekben. Akkoriban belevetettem mag am a Jelenések Könyvébe, ami ug ye az Újszövetség része, és János apostol Patmosz-szig eti látomásait örökíti meg . Ennek a könyvnek a központi témája az apokalipszis eljövetele, de mivel eg yedi, szimbolikus nyelvezetet használ, sokféleképpen szokták értelmezni. Nag yon fog lalkoztatott ez a téma, különösen az emberi civilizáció sorsa, a mi kultúránk jövője és lehetség es vég e. Huszonévesen sokat tud ag yalni ilyeneken az ember. Ez csapódott le több
dalszöveg emben is, cseppet sem filozofikus mélység ben, inkább a mindennapjainkra fura árnyékot vetve: Tisztelt nézők és rádióhallgatók Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót Jöjjön ki este hétre a nagyrétre Várja önt a világ pont a végére. (Kispál és a Borz: Ágy, Asztal, TV)
Ma nem indul repülő Hajtogass magadnak A Holdon nincsenek Legfeljebb maradnak Itt páran, akik majd Becsukják a könyved Hogyha elalszol És így szólnak fölötted Íme, itt a zöld: egy lepedőnyi Föld A fölénk kifeszült kék, egy takarónyi Ég (Kispál és a Borz: Fűben alvó)
Jó a világ végéig Egy erdőben elbújni Aztán előjönni Ne féljetek, Don’t worry! (Kispál és a Borz: Jó a világ végéig)
Természetesen a harsona nálam sem hiányozhatott, még ha nem is hét volt belőle: Úgyse hiszi senki el magának, Hogy, amit lát, az tényleg van Hanem várja, hogy a valódi látványt Jelző kürtszó felharsan. (Kispál és a Borz: Bársonyfüggöny)
A Bársonyfüggöny ihletője a Rosencrantz és Guilderstern halott című művészfilm volt. Tom Stoppard írta és rendezte a Hamlet két abszolút mellékszereplőjéről ezt a finoman ravasz filmet. Két zseniális fickó, Gary Oldham és Tim Roth alakították a címszereplőket, később mindketten komoly hollywoodi karriert futottak be, Roth Tarantino eg yik kedvenc színésze lett. A Rózsa Recordstól teljesen szabad kezet kaptunk borítótervezésben és a klipek kitalálásában, csak a főbb irányvonalak kialakításában kellett eg yeztetnünk velük. Ennek köszönhetően vég re szép, esztétikus lemezborítót sikerült összehozni, és a klipek (Zsákmányállat, rendező: Komár István; Ágy, Asztal, TV, rendező Röhrig Géza) képi világ a is passzolt a dalok hang ulatához. Az eg ész lemez sokkal intellektuálisabbnak tűnt, mint az előző, klasszikus slág er nem is szerepelt rajta, a Zsákmányállatból az évek során a közönség csinált koncertslág ert, ennek a klipjét eg y évvel a lemez meg jelenése után forg attuk Komár Pistivel, miután láttuk, mennyire jól működik élőben. Mindezek ellenére sokkal nag yobb közönség sikert aratott, mint a Föld, kaland, ilyesmi, tizenötezer darabot adtak el belőle 1993 vég éig , amivel a MAHASZ-lista hetedik helyére küzdöttük fel mag unkat. Ilyen előkelő helyezést korábban az alternatívnak mondott szcénából csak a PUF ért el. A Magyar Narancsban Nádori Péter hosszasan méltatta a zenekart és az albumot: „Eg yszerű a Kispálban minden, mag uktól értetődőek a dalok, nem meg vannak írva, hanem csak úg y vannak. Kispálék nem reflektálják a helyzetet, hog y ők eg y rakkzenekar eg y keleteurópai izében, ahol minden olyan más (…) ahog y hallg atom Lovasi nemtörődöm énekét, ahog y oda se fig yelve keni el a szavak vég ét, ahog y úg y énekel, mintha beszélne, nincs mit tenni, csak az jut eszembe, hog y ug ye ezt hívjuk költészetnek. Ug ye. Sehol eg y közhely se. Azt nag yon nehéz. Azt nem lehet meg csinálni, annak lennie kell (…) A világ vég éről énekel, úg y hog y nem az apokalipszisről: csak úg y vég e, semmi hiszti, élünk tovább meg minden, csak éppen vég e (…) Komoly és mély és vicces és költői és eg yszerű. 1993 van, és bár »nem is számítottunk rá«: Van mag yar rakkendroll. Elképesztő.” Az előző turné csúfos díszletkudarca nem tántorított el minket az eg yedi színpadkép lehetőség étől. Ezúttal másik képzős barátom, Hárság yi Peti szállt be az ag yalásba, akinek a seg ítség ével sikerült eg y olyan kreatív és vicces színpadképet kitalálni, amit könnyen lehetett szállítani és installálni a turné összes helyszínén. Peti ötlete zseniális volt: a színpad síkja eg y konyhaasztalt szimbolizált, rajta hatalmas levesestányér, amelyből kanál kandikált ki, felette a leveg őben eg y óriási sótartó lóg ott, amiből éppen folyt a só, a színpad másik oldalán pedig eg y
g ig antikus lég y repkedett, amit ha meg fordítottunk, eg y háromszög be zárt istenszemet láthatott rajta a közönség . Vettünk nég yezer forintért eg y g ag yi szintetizátort, aminek az eg yik demózenéjét használtuk intrónak a koncerteken. Erre a sematikus zenére írtam eg y szöveg et, minden koncert ezzel a kis dalocskával indult: Egyszer régen egy enyhe télen kicsit tovább éltek a legyek az ablak mögül nézték ahogy a hideg hó az utcára esett azóta a legyek minden évben megdöglenek. A turné összes helyszínén meg döntöttük az addig i nézőszámainkat. December vég én a turnézáró koncertre több mint háromezer ember zsúfolódott be a PECSA-ba, és több százan kinn rekedtek. Nem voltunk eg y lelkizős zenekar, de buli után összeölelkeztünk az öltözőben. Befutottunk, basszátok meg . Mikor órákkal a koncert után elindultunk a zenekari autóval, meg állított minket eg y rendőr pár száz méterre a PECSA-tól. Hátul ültem Kispivel, Ricsi vezetett – ez a privilég iuma sokáig meg maradt a bandában –, kapásból a vig aszág on indult el, a zenekarról kezdett zavarosan mag yarázni, hátha ismer minket véletlenül a hivatalos szerv. „Ig en, ig en!”, mondta a rendőr, hallott ő is a koncertről, sőt majdnem el is ment rá. De azt látja, hog y jól sikerült a buli. „Huhú – óbég attunk nag yokat. – Sajnálhatja, hog y lemaradt róla!” „És van-e olyan a kocsiban, aki nem ivott?”, tette fel a mentő kérdést a rendőr. Ricsi ránézett a rend szig orú őrére, és úg y döntött, minek hülyítsék itt eg ymást: „Hát, itt olyat nem talál! – felelte. – Leg feljebb eltérő szondaeredményeket. Ezért vezetek én. El tudja képzelni a többieket.” „Na menjenek a fenébe, de g yorsan!”, csapta be a rendőr az ajtót.
MEGYÜNK ÉS KÖZBEN NÉZEM MAGUNKAT Nemrég pakolásztam a szekrényemben, és a kezembe került eg y fekete póló, rajta a felirat Toth Gábor Andor tervezésében: Kispál és a Borz: Ágy, Asztal, TV Turné 40 állomás Ennyi lemezbemutató koncertet tudtunk szervezni ország szerte, s ebben nem volt eg yetlen határon túli koncert sem. Szép, harmonikus földrajzi íveket húztunk kis hazánkban: Baja– Szeg ed–Kiskunhalas–Csong rád–Békéscsaba, pár nap pihenés, Gyöng yös–Eg er–Miskolc– Debrecen–Nyíreg yháza és íg y tovább. Olykor két hétig nem jutottunk haza Pécsre. Ezeknek a koncerteknek a műsora is teljesen más volt, mint manapság , ug yanis valóban bemutattuk szinte a teljes lemezanyag ot, utána következett a szokásos slág ermúzeum. Ma eg y lemezbemutató koncerten jó, ha az új dalok 60 százalékát el tudjuk játszani, mert a közönség sokkal türelmetlenebb lett, nem az újdonság ok miatt jön el a koncertre, hanem a kiszámítható örömforrásokért. A pár új dalt, amik beépülnek vég ül a repertoárba, szép lassan meg szokja, elfog adja, talán meg is szereti, de inkább a rég ieket akarja hallani. Kivételt képeznek természetesen a rádiós g ig aslág erek, azok az első pillanattól hibátlanul működnek, de ez sokkal inkább a slág erek öntörvényű természetéből fakad. A turnézásnak eg yszerű, mindenki által tudott menetrendje volt a 90-es években: harmincneg yven koncert ősszel, majd ug yanennyi tavasszal. Mostanra nag yon összeszűkült a koncertpiac – erről már volt szó –, ezen belül is nag yon látványos az Alföld visszaesése, rég ebben itt még a Dunántúlnál is sokkal erősebb bázisok léteztek. Nézőszámban Sopron, Szombathely, Zalaeg erszeg általában a felét produkálta annak, mint amennyit eg y hasonló lélekszámú alföldi városban el tudtunk érni. Ig az, Kecskemét vag y Baja soha nem volt ig azán erős bázisunk, de Kiskunféleg yháza, Hódmezővásárhely, Karcag , Szolnok, Mezőtúr vitte a prímet. Itt mindenhol jól működő, lelkes szervezők által működtetett klubok és közösség i házak léteztek, ahol g yakori vendég ek voltunk. Mint például Gyulán a 48-as klub. Már az idejét sem tudom, mikor játszottam utoljára Gyulán, pedig sokáig az eg yik leg erősebb városunk volt. Gyakran játszottunk hét-nyolcszáz ember előtt, s lettek volna többen is, ha befértek volna a
klubba. A Gyulától nem túl távoli Békéscsabán ug yanúg y behoztunk nég y-ötszáz embert, nem zavart be a szomszédvári koncert. Mostanában sajnos ritkán jutunk le Békéscsabára, évente ha eg yszer játszunk ott, akkor is valami fesztiválon. Az elmúlt tizenöt évben eltűnt úg y 25-30 város a koncertlistáról, a zenei trendek törvényszerű változása mellett valószínűleg azért is, mert nem tudják meg tartani a tizennyolc év fölötti lakosaikat. Kezdetben a nézőszámok estek vissza, majd ennek köszönhetően bezártak a potenciális koncerthelyszínek, a szervezők pultosnak vag y könyvtárosnak mentek. Ezeken a turnékon mindig a technika bizonyult a leg fontosabb feladványnak, meg felelő hang osítás és fénytechnika nélkül a leg jobb rockzenekar is halálra van ítélve, vacak minőség ű hang zás a Rolling Stonest is kinyírja, nemhog y az induló Kispált. Az eg yes koncerthelyszínek annyira változó mennyiség ű és minőség ű technikával rendelkeztek, hog y az első ig azi turnénkon úg y döntöttünk, nem kockáztatunk, nem akarunk ideg bajt kapni minden második buliban a g erjedő és sípoló g itárok vag y a rossz kontroll-ládák miatt, kerül, amibe kerül, saját cuccot viszünk mag unkkal. Az első lemezbemutató körútját eg y békéscsabai hang osító cég g el csináltuk vég ig , akikhez eg y Nihil nevű, szintén csabai zenekar csapódott, amolyan dark-wave banda, ők voltak az előzenekarunk vég ig ezen a turnén. Komoly nyomot nem sikerült hag yniuk a mag yar könnyűzene történetében, amolyan F. O. System jelleg ű sötét keserg és jellemezte a dalaikat, eg yik számukat eg y internetes oldal beválasztotta a 90-es évek leg jobb tíz mag yar dala közé. Lenni kellett eg y békési újság írónak a szerkesztőség ben, lévén ember nem ismerte őket a Viharsarkon kívül. Ezt a technikai stábot váltotta a Gerhes-féle hang osítócsapat, akik a Föld, kaland, ilyesmitől tartottak velünk. Először Mortz Csaba felszerelését béreltük ki, majd Gerhes 93-tól épített eg y saját cuccot. Akkoriban már a Tilos az Á-ban ő volt a rezidens hang mérnök, meg érte neki fejlesztésbe fektetni, sok helyre tudta eladni a cuccát. Gerhes Tamás 1996 elejéig volt velünk, az első akusztikus koncertet még ő csinálta, majd g yakorlatilag Bräutig am távozásával párhuzamosan váltak el a mi útjaink is. Változtatni, újítani szeretett volna, sokkal komolyabb felszerelést álmodott meg nekünk, de akkor nem mertük bevállalni ezt a befektetést, íg y elváltak útjaink. A felemásan sikerült Ül után jobbnak láttuk a biztosnál maradni és nem kockáztatni. Gerhes távozása után saját neveltjei, a Vavra-brig ád vette át a helyét, s ug yanúg y ment minden tovább. A turnékon általában három emberből állt a technikai stáb, mire az ország os hírű művészek meg érkeztek az eg yes helyszínekre, már állt a hang és a fény, csak beállnunk kellett. Azóta sem volt ilyen profi stábunk. Ahog y említettem, a turnék hetes felosztásban működtek. Leg többször szerdán indultunk el és vasárnap értünk haza. Az eg yetemi városokat szerveztük hétköznapra, hiszen ott g ond nélkül eljöttek a fiatalok a bulira szerdán vag y csütörtökön is, míg hétvég ére a maradt a többi város.
Eg y héten leg alább nég y koncert volt. Voltak kialakult párok, ki kivel utazik, kivel alszik. Gerhes szállása komoly problémát jelentett a számunkra, ug yanis elképesztően büdös volt a lába. Eg yszer Szolnokon koncert előtt Tóth Tibi meg mutatta a stábnak a lefog lalt kollég iumi szobáinkat. „Ez az első szoba”, mondta Tibi az eg yik ajtónál, ahova Gerhes tétovázás nélkül benyitott, hog y lecuccoljon, mire, mint eg y francia víg játékban, mindenki habozás nélkül továbbment. Ekkor született a híres zenekari mondás: „Eg yedül maradt, mint Gerhes a lábával.” Kispál ezt később tovább fejlesztette, Gerhes és Lába Bt. néven emleg ette kedvenc technikusunkat. Ebből is látható, milyen költői érzékenység g el meg áldott zenekarban játszottam, mindennaposak voltak a meg személyesítések, a hasonlatok és a metaforák. Kicsit nem fig yeltünk oda, és eg yből jambikus lejtésű sorokban beszéltünk. De vissza a turnék alvási szokásaihoz: Leg többször Vittay aludt Gerhessel, de itt Szolnokon én vállaltam be hősiesen. Döntésem súlyának tudatában sikerült annyira kiütnöm mag am, hog y a buli után nemhog y a szag lásomnak, de még a látásomnak sem voltam az ura hajnalra. Ricsivel a cig izése, utódjával az állandó zacskózása miatt nem lehetett meg maradni eg y szobában. Csülök minden cuccát g ondosan eg y-eg y, az átlag osnál is jobban zörg ő zacskóba csomag olta (vélhetően komoly casting előzte meg az utazásokat, amelynek során g ondosan kiválog atta a súrlódástól leg inkább hang okat adó szatyrokat). Külön a vizes póló, külön a fellépőcipő, külön a farmer, külön a tiszta fehérnemű, külön a pipere. Reg g el általában ő kelt leg korábban, s beindult a zacskószimfónia, még Kurtág Györg yöt is meg ihlette volna. Minket kevésbé, g yorsan kialakult, hog y Kispivel fog ják eg ymást boldog ítani, hiszen más nem mutatott hajlandóság ot a vele alvásra. Kispi sem volt kispályás, komoly műsorokat tudott produkálni éjszakánként. A rettentő horkolás csak az eg yik része volt Kispál András éjszakai szolg áltatásainak, a másik tette nehezen elviselhetővé alvási szokásait: Kispi komoly intenzitással élte meg az álmait, olykor teljes testével reag ált az átélt izg almakra. Mint amikor a Mátrixban lövés éri a székben fekvő, de fejben máshol járó szereplőt. Dobálta mag át, fura hang okat adott ki, összevissza rázkódott alatta az ág y. Eg yszer az eg yik vidéki koncert után Tóth Tibi aludt felette eg y emeletes ág yon, és arra ébredt hajnalban, hog y óriási viharba keveredett a hajójuk: iszonyú erővel dülöng élt jobbra-balra az ág yuk. Lenézett Kispire, aki eg y komplett westernfilmet játszott le eg ymag ában, s éppen akkor ért az üldözéses kulcsjelenethez. Szóval, Kispi és Csüli g yorsan összebútoroztak, külön kis kasztot alkottak, még a bioritmusukat is sikerült teljesen összehang olniuk. Kispál évekkel később azt vetette a szememre, hog y azért vettem be Diót és Lecsót a zenekarba, hog y tudjak kivel szórakozni a koncertek után. Ebben rejlett némi ig azság . Hasonlóan g ondolkodtunk sok mindenről, eg yütt jobban ki tudtuk tárg yalni a zenei üg yeket, mint Kispállal, és nem utolsósorban velük el lehetett menni szórakozni, nem indultak a koncert után rög tön a szállásra vag y eg y közeli étterembe.
Gond csak akkor volt, ha nem kétág yas szobákat sikerült szereznie Tibinek. Én azért sem szerettem Kispállal aludni, mert amíg otthon eg y tüchtig , rendes pali volt, a turnékon néhány nap alatt teljesen átalakult és elvesztette a kontrollt: ág yban cig izett és szotyizott, szétdobálta a vécépapírt, és a fürdőszobája mindig vízben úszott. Én a korai turnékon Bräutig ammal aludtam sokat. Vele sem boldog ultam eg yszerűen, különösen mikor pánikbeteg lett. (Itt szúrnám be, hog y ez klasszikus zenekari vándorbeteg ség lett a Kispál és a Borzon belül: Ózdi kezdte a sort, pánikrohamai miatt szállt ki az elején, Kispálnak is volt eg y pánikos időszaka, ez mindenféle kényszercselekvésekben manifesztálódott, például koncertek előtt meg ivott öt-hat energ iaitalt vag y két liter tejet, Bräutig amnak pedig érthető módon akkor jött elő, amikor kezdte elveszteni az önbizalmát, és eg yre rosszabbul dobolt.) Eg y szentesi koncert után arra ébredtem hajnalban a szálláson, hog y eg y sötét árny ül felettem az ág yamon és dohányzik. Beletelt eg y kis időbe, mire a füstben Ricsi körvonalait véltem fedezni. Valószínűleg arra ébredhettem fel, hog y nem kapok leveg őt, nehéz felhőkben állt a szobában füst. „Mi a faszt csinálsz itt?”, kérdeztem tőle a füstöt hesseg etve. „Nem kapok leveg őt – felelte. – Hörg hurutom van, és ha cig izem, akkor leg alább nem köhög ök. A nikotin seg ít”, mondta g ondterhelt arccal. Ennek a remek meg fig yelésnek köszönhetően láncban szívta a cig iket több órán keresztül a szobánkban. Nyilván pánikolt is mellette, ezért nem mozdult el az ág yamtól. Ilyen nincs, g ondoltam. Felkeltem és kinyitottam az ablakot, hog y leg alább leveg őt kapjak, de kedvenc dobosom ekkor a hideg re és az eg észség i állapotára kezdett el panaszkodni. Nos, Szentes után nem kerestem a lehetőség et, hog y Ricsivel tölthessem az éjszakát. Ricsi távozása után sokszor valamelyik roaddal aludtam, akinek az volt a leg fontosabb dolg a, hog y leveg ye rólam a cipőt, miután a fáradtság tól és a piától félájultan bevetettem mag am az ág yba. Viszonylag jól bírtam az éjszakázást, baj csak akkor volt, ha reg g el hétig nyolcig tartó bulikba sikerült belefutni. Ilyenkor másnap teljesen használhatatlan voltam, komoly küzdelmet jelentett összevakarni mag am a továbbindulásra, az esti koncertről nem is beszélve. A szobakiosztásnál eg y nag yon fontos tényező játszott még szerepet: Ki bír némi affinitással a koncert utáni barátkozásokra, ki ambicionálja szorosabb kapcsolatok létesítését nőnemű rajong ókkal? Vittay általában g átlástalanul csajozott, ő mindig kifejtette, hog y a rapid szexet szereti, a lelkizésnek (aminek én voltam a mestere) semmi értelmét nem látja. Gerhes is aktív szereplőként lépett fel a koncert utáni helyzetekben, azt se bánta, ha professzionális szolg áltatóval találkozott. Ricsi is mindig próbálkozott, leg többször felemás sikerrel, olykor előfordult, hog y sikerült bedumálnia mag át eg y-eg y lány ág yába. Kispi és Csülök inkább a kajával voltak elfog lalva a koncertek után, de néha ott maradtak még beszélg etni kicsit.
Tóth Tibi eg y g yőri koncert után Csülökkel került eg y szobába, valószínűleg épp mosolyszünetet tartottak Kispivel. Történt, hog y vendég zenészeink eg yike nem eg ymag ában tért haza a koncert után, s miután szabad szobát nem talált, az alvó Tibi melletti g azdátlan ág yon kezdett el akciózni újonnan szerzett barátnőjével. Kicsivel utánuk érkezett vissza a szállásra Csülök, aki – érthető módon – meg lepve konstatálta az ág yában kefélő párost. Látta, eg yhamar nem vég eznek a kollég áék, ezért odalépett az alvó Tibihez, felrázta, miközben a háttérben a rug ók eg yenletesen nyikorog tak, s fennhang on közölte a menedzserrel: „Jelzem, nincsen ág yam! Hol aludjak?” „Ott az ág yad, bújj be melléjük, mit érdekel eng em?”, felelte Tibi, s átfordult a másik oldalára. Csülök kénytelen volt meg várni, míg kedves kollég ája a menet vég ére ér, utána tudta csak kipenderíteni őket az ág yából. Néha én is érdekes helyzetekbe sodródtam. Eg y alkalommal fura, transzcendentális élménnyel járt, mikor sarokba szorított eg y önfeláldozó rajong ó. Az öltöző eg yik szeg letében kezdtük az akciót, s a vég én az átellenes sarokban tértem mag amhoz. Mag am sem értettem, miért és hog yan keveredtünk oda. Mikor másnap g yűrötten és félig összetört szemüveg g el kerültem elő, kedves zenésztársaim meg fejtették, hog y biztos az org azmus pillanatában kidülledt szemg olyóm ütötte át a szemüveg emet, ahog y ez a rajzfilmekben szokott történni a béna fig urákkal. A turnézás monoton menetében mindenki örül, ha a meg szokott arcokon kívül váratlanul ismerős fejek tűnnek fel eg y-eg y helyszínen. A 90-es évek vég e felé eg y mosonmag yaróvári koncert előtt meg látog atott minket az öltözőben eg y pécsi rendőr őrnag y ismerősünk. Vélhetően messzire vezettek eg y szövevényes nyomozás szálai, ezért keveredett ide Baranyából. Őrnag y barátunk a mai napig elkötelezett punkrajong ó, aki szeret rang rejtve mutatkozni koncerteken. Eg y kis „kellemest a hasznossal” is lehetett benne, mikor beug rott hozzánk: jobb kicsit tájékozódni a feltörekvő zenészek kábítószer-fog yasztási szokásait illetően. Mikor látta, semmi cucc nincs nálunk (miért lenne?), rettenetes nyomozati történetekkel szórakoztatott bennünket: felakasztott emberek, kitrancsírozott áldozatok, szörnyű balesetek vérfag yasztó sztorijaival, amikre g yorsan meg kellett innom két-három liter bort koncert előtt, hog y helyre zökkentsem meg tépázott pszichém. Annyira jól sikerült a kúra, hog y a harmadik dal után jobbnak láttam bevinni eg y széket a színpad közepére, és ülve folytattam a koncertet. Mondhatnánk, spontán módon a későbbi csendes-ülős koncertjeink alapját teremtettem meg , de valójában a mikrofont is alig láttam állva, annyira sikerült berúg nom az őrnag y elvtárssal. Azóta, ha néha beug rik eg y-eg y koncert előtt hozzánk, rendőri meg fig yelés alatt tart az alkohol mennyiség ét illetően. A 90-es évek közepéig évente száztíz-százhúsz koncertet adtunk a Kispállal, Tóth Tibi érkezése
után ez a szám nyolcvanöt-kilencvenre csökkent. Tibi üg yesen meg reformálta a koncertek szervezését. Kezdetben sokat vívtam vele, miért van kevesebb bulink, ug yanis bennem sokkal erősebb volt a „g yerünk, menjünk, csináljuk, nyomjuk, játsszunk mindenhol” érzés, attól féltem, ha kihag yunk koncerteket és városokat, az a leszálló ág biztos jele lesz kifele és befele is. Tibi nem osztotta ag g odalmaimat, kihúzta a rendszeresen veszteség es koncerteket, próbálta újrapozicionálni a zenekart a piacon, emelt a g ázsinkon, és ennek a munkának köszönhetően pénzben ug yanott voltunk, csak kevesebb koncerttel. Több időnk jutott mag unkra és a családunkra. Sokáig nem osztottuk szét az összes pénzt a bulik után, mindenki kapott eg y fix g ázsit, a maradékot pedig Kispi g yűjtög ette lelkiismeretes pénztárosként. Általában karácsony után tartottunk eg y zenekari összejövetelt Kispiék belvárosi lakásában, ahol meg csináltuk az éves kasszát, testvériesen elosztottuk a lóvét (mint a rajzfilmben: Nyaki, Dag i, Nyaki, Dag i, Dag i, Dag i, Nyaki, Dag i), s mindenki eg y tekintélyes összeg g el mehetett szilveszterezni. Kisimultak a ráncok, mosoly ült a fáradt arcokra. „Icukám, eg y üveg édes pezsg őt a fiúknak!” Koccintottunk, elismerően bólog attunk eg ymásra: Meg y ez, öcsém, mint az ág yba vizelés! Leg többünknél hamarosan tárg yakban is manifesztálódott az éves osztalék: előbb-utóbb valaki lecserélte a kocsiját vag y leg alább a hang szerét a keresményéből, később az építkezéseinkbe kezdtünk beletolni az év vég i bónuszokat. Az év első két hónapjában leg többször alig koncerteztünk, szinte teljesen leálltunk, általában márciusban indult újra a verkli. Nag yon kellettek ezek a szünetek. Pihentünk, rendbe szedtük az otthoni dolg ainkat, elsimítottuk a különböző viszályokat, kieng eszteltük feleség einket, elvittük síelni a családunkat, vasárnapi ebédekre jártunk a rokonokhoz és zsúrba a g yerekekkel. A zenéléssel nem álltunk le, rendszeresen próbáltunk a pihenés hetei alatt is. Azért tudtunk a zenekar történetének ebben az időszakában g yakorlatilag évente új lemezt írni, mert télen és nyáron alig volt koncert, maradt idő és energ ia az alkotásra. Ma sokkal széttöredezettebb az életünk, összefolynak az évszakok és a hónapok, komoly szervezés és koncentráció kell eg y másfél hetes lemezfelvétel összehozására. A 90-es években tudtad, hog y az ősz és a tavasz nag yon sűrű lesz, a tél kifejezetten nyug is, a nyár pedig szo-szo. Sokáig csak a Szig et Fesztivál létezett mint nyári fellépési lehetőség , a balatoni turnékat mi soha nem preferáltuk. Úg ynevezett lakosság i koncertekre eleinte alig hívták a Kispál és a Borzot, soha nem voltunk eg y kiköpött falunapi banda, hát még a kezdetekkor. A meg hívásos, fix g ázsis, lakosság i bulik a Csinibaba után indultak be: falunap a helyi sportpályán, majális a nag yréten, Márton-napi vig adalom, szüreti mulatság stb. Külön kihívás eg y-eg y ilyen koncertet sikeresen meg vívni. Ug yanis a népek szinte soha nem a zenekarra, hanem a zajra, a vig asság ra és a kolbászszag ra jönnek. Jobb esetben ismernek pár slág ert, rosszabb esetben azt sem tudják, kik
vag yunk. Nem kis meló onnan meg nyerni a meccset, hog y „Mikor jön má’ a Szomorkás?” vag y „Fiúk, most már indul a buszotok!”. Sokszor nem is jött össze, csúnyán bedőltünk néhány ilyen buliban, mint Laci bácsi az oldalkocsiban, de ezt betudtuk üzemi balesetnek, a műfaj elkerülhetetlen velejárójának. A klasszikus turnézás az ezredforduló környékén tűnt el a zenekarok életéből. Nem vag yok eg y sajnálkozó vag y nosztalg iázó típus, de ezt kicsit bánom. Sok tényező eg yüttes hatása irtotta ki ezt a rockzenében mélyen g yökerező jelenség et. Ahog y említettem, radikálisan kezdett összeszűkülni a potenciális fellépési helyek száma a fiatalok korai elvándorlása és a zenei trendek aktuális fordulása miatt. (2000 környékén jött az elektronika első nag y hulláma.) Ráadásul ekkoriban találták ki a multinacionális cég ek és a kereskedelmi televíziók a road show-kat. Meg fog tak pár zenekart, előadót, kereskedelmi tévé tehetség kutatójában feltűnt ifjú titánt, és ing yenes bulikkal meg turnéztatták őket szerte az ország ban. Ment is a nép boldog an a Tesco parkolójába jól érezni mag át, hazaérve pedig elg ondolkozott azon, hog y miért is kellene neki fizetnie eg y koncertért, ha ing yen is meg kaphatja ezektől a kedves emberektől? Nyilván nem ug yanaz a közönség ment Caramelre, Tóth Verára vag y Sug arloafra, mint Kispálra, de a jelenség hatással volt a piac fizetőképesség ére, jelentős közönség -visszaesést könyvelhetett el ekkoriban a leg több önállóan turnézó zenekar. A kaput a nyári fesztiválok elburjánzása tette be a klasszikus turnézásnak. Átalakult a zeneipar, már nem volt többé fehér folt a nyár, épp ellenkezőleg , sokkal több fellépési lehetőség adódott a fesztiválok meg jelenésével, íg y az év évszakonkénti tag olása a koncertek szempontjából értelmét vesztette. Manapság , ha a zenekarod felért eg y nag yszínpados szintre, g yakorlatilag meg állás nélkül vég ig koncertezhetsz minden hétvég ét az évben. Nemrég koncertezni indultunk a Kiscsillag g al. Lecsót Budán, Osztapenko kapitány eg ykori szobrának helyénél vettük fel a Budaörsi úton. Beült a buszba és elhelyezkedett: „Hány koncertünk is lesz eg ymás után?”, kérdezte. „Nég y”, felelte az elöl ülő Suki. „Turné!”, kiáltott fel boldog an Lecsó.
BARLANGBA DOBOLOK Hat év zenekari létezés után csordultig töltöttük a PECSA-t, és eladtunk tizenötezer példányt az új albumunkból. Látszólag minden csodásan alakult, felhő eg y szál se, a nap berag yog ta a tág as horizontot. A seg g ünket kellett volna a földhöz vernünk örömünkben. De ahog y eg y forró nyári napon finoman vibrálni kezd a leveg ő közvetlenül a föld felett, s hunyorg unk, tényleg jól látjuk-e, hog y a távolban hullámzik az aszfalt, úg y kezdtek jelentkezni a válság első tünetei. Valójában a trió forma kompakt eg ység e hozta a felszínre a disszonáns hang okat. Ha eg y hármasból valaki lépést téveszt, vag y nem tudja tartani a tempót a többiekkel, az sokkal feltűnőbb, mint eg y nyolctag ú karib mambóformáció esetén. Jó néhány kellemetlen élmény, félresikerült koncert és demózás után, az 1994-es Sika, kasza, léc felvétele során vált vég érvényessé, hog y komoly szakmai g ondok vannak Bräutig ammal. A stúdiómunkák során összeomlott szakmailag és emberileg is, eg y-két hónapra ki is szállt a zenekarból. A Német mérnökének című dallal kezdődött a kálvária, ami ritmikailag a leg érdekesebb és leg bonyolultabb szám a lemezen. Nem a meg szokott kettő-nég yet kellett dobolni benne, több zenei váltással meg tűzdelt ínyencfalatot jelentett ez a dal eg y képzett dobos számára is. Ricsi beült, eg yből feldobolta, majd g yorsan lelépett. A hang mérnök visszahallg atta, és meg mutatta nekünk, hog y ez íg y nem lesz jó, a dob nincs jó helyen, nem a basszussal eg yütt meg y. Tanakodtunk, meg int meg hallg attuk, visszahívtuk Ricsit, hog y dobolja fel újra. Visszajött, feldobolta meg int, meg hallg attuk újra, de kiderült, hog y eg yszerűen nem tudja másképp dobolni. Ricsi ösztönös dobos volt világ életében, nem tudott a beideg ződések ellen menni, nem bírt g azdag technikai repertoárral, ahonnan mást húzhatott volna elő. Próbálkozott még két vag y három napig , de a g örcs eg yre nag yobb lett benne. Vég ül hisztériára váltott, összevissza csapkodva kijelentette, hog y ő pánikbeteg , komoly problémákkal küzd, hag yjuk békén ezzel a hülyeség g el. Ott álltunk meg lőve a lemezfelvétel kellős közepén. Nem udvariaskodik az ember, ha súlyosan ketyeg a stúdióidő, mondtuk neki Kispállal, hog y ez minket kurvára nem érdekel, vag y feldobolja a dalt, vag y ki lesz rúg va. Erre eg y halaszthatatlan csajüg yre hivatkozva a kiszállást választotta és lelépett. Dalaink sehol, dobosunk sehol, tanácstalanul néztük eg ymást. Ricsi eltűnt, és nem volt utolérhető. Felhívtam a feloszlóban lévő Andersen zenekar dobosát, Kiss Attilát, nem akar-e a Kispálban dobolni. Feljött a stúdióba, meg hallg atta a demókat, és viszonylag g yorsan rádobolt valami használhatót. Stúdiómunkában foltozg attuk, díszítg ettük, de éreztük, nem az ig azi a vég eredmény. Ráadásul másodjára csúnyán meg szívtuk a Tom-Tom stúdióban: ha jól
emlékszem, a Mester és Tanítványai nevű méltán híres produkció miatt a meg kérdezésünk nélkül átpakolták az időpontjainkat, éjjel kettőtől reg g el tízig dolg ozhattunk, g yakran előfordult, hog y hajnali ötkor g itárral a kezünkben aludtunk a stúdióban. Szóval, ment minden, mint a karikának a csapása: lelépett a dobosunk, nem volt kész a lemezünk, és hajnalban kellett dolg oznunk, mint a pékeknek. Juhéj. Mivel a zenecsinálós részleg válság ban leledzett, minden korábbinál eleng edettebb kézzel írhattam a szöveg eket, ami jó is volt, meg nem is. Jó, mert sokkal kevésbé kellett alkalmazkodnom a zenéhez (mert nem volt), és rossz, mert nem volt mire írni (mert nem volt). Jött a vég én a varázslatos rápasszintós képesség em, eg y zenére két-három-nég y kész szöveg emet is rápróbáltam, ha eg yik sem működött, abból lett a Fehéreket forgatok meg. Az ősrobbanás utolsó, lemezre még nem került kavicsait itt hasznosítottuk, a Jutka, a Kicsit feldob és a Napos oldal is a kezdeti idők óta léteztek valamilyen formában. A Jutka meg születése különösen érdekes: a vég ső változat lecsupaszított ének–basszusg itár kettős valójában mankónak készült a majdani professzionális meg valósításhoz, de sebtiben úg y döntöttünk, ebben a befejezetlen, félkész állapotban adja vissza leg hívebben aktuális hang ulatunkat. Eredetileg Pécsi szál lett volna az album címe, amely az eg yik dalé is, de vég ül a meg szokott „szentháromság ” mellett döntöttünk. A Sika, kasza, léc amúg y is vag ány roadszleng volt a lóvé besöprésére, jobban passzolt a Kispál stílusához. A Pécsi szál története kapcsán újra Hajdú András barátommal és a Szép Literatúrai Ajándék nevű folyóirat környékén g yülekező lelkes irodalmárokkal kollaboráltunk: eg y előadást hoztunk össze közösen a Pécsi Kisszínházban eg y alternatív fesztiválra, amelynek Pécsi szál volt a címe. Darabunk laza történeti száljául eg y szürreális helyzet szolg ált: történetünkben Steven Spielberg eg y Szécsi Pál-filmet rendezett, de nem volt meg elég edve Szécsi Pál halálával, jobban szeretett volna eg y James Dean-es motorbalesetet, ezért klón-robotokkal újrarendezte az eg észet. A nőnemű robot, akinek a médium szerepét kellett volna játszania, beleszeretett Spielberg be, ezért a féltékeny Szécsi Pál-robot meg ette a floppyját, miután nekirohantak a sziklafalnak. Szóval, ilyen bonyolult love storyt g yúrtunk össze Hajdúval, romantikusfuturisztikus felhang okkal, néha még az Úr hang ja is közbeszólt. Sztárszereposztással álltunk a nézők elé: Spielberg szerepét az a Nyáry Krisztián alakította, aki eg y-két éve óriási irodalmi és közönség sikert aratott híres írók szerelmi történeteit bemutató könyveivel, amiket még a Facebookon kezdett írni kedvtelésből. A női robotot Hajdú Zsófi (András húg a) játszotta, míg Szécsi Pál Rajnai Attila volt, aki ma rendezőasszisztensként dolg ozik a Pécsi Nemzeti Színházban. A Szécsi Pál és A pécsi szál című dalunk is ebből az előadásból eredeztethető: Szarvasok égő aganccsal
Nyuszikkal a hátukon Világítják be az estét Gitárosok, én nem tudom Hogy mire vártok itt, hát Szólózzátok szerteszét A világot, nem kell sok Neki egy szomorú szám pont elég (Kispál és a Borz: A pécsi szál)
E dalt alkotó elemek A közéjük elvegyült Romantikus elemet Álmodozás közben Meglepték és rózsaszín Ruháját letépve Benzint locsoltak rá és Gyufát dobtak habtestére (Kispál és a Borz: Szécsi Pál)
Hajdú eredeti lemezborító-terve is ehhez kapcsolódott volna: eg y csávó (aki Boci barátom volt) úg y ült oldalnézetben a fürdőkádban, ahog y a Marat halála című festményen látható, de nem levelet tartott a bal kezében, hanem eg y képeslapot, amin a pécsi tévétorony volt látható. Nehezen kivehető vörös virág ok borították a kádat, a fickót és az eg ész fürdőszobát, elsőre olyan hatást keltve, mintha már oszlásnak indult volna a tetem, csak ha alaposabban meg nézte az ember a képet, vette észre, hog y valójában g yönyörű, g iccses virág okat lát. Az új kiadónk – mert természetesen újfent kiadót váltottunk, és átszerződtünk a multinacionális PolyGramhoz – vezetője, Heg edűs László túl artisztikusnak tartotta a koncepciót, és mereven ellenezte. Íg y lett Hajdú második, sokkal szolidabb variációja, az Elvis Presley-nek mondott ruhaszerűség a vég ső befutó, amiről korábban meséltem. Kiss Attila mindössze eg y hónapig volt a dobosunk, pár koncerten játszott velünk nyáron. Már tervezg ette, hog y leköltözik Pécsre, kezdett összepakolni, de eng em nem g yőzött meg a játékával, nem voltam biztos benne, hog y ő lesz a meg oldás a helyzetre. Várjunk még a hurcolkodással, mondtam neki. Kispállal válság stábot tartottunk, és Bräutig am visszahívását javasoltam. Kispál nag yon ellenezte, ők addig ra elég rosszban voltak, állandóan basztatták eg ymást. Vég ül abban maradtunk, visszahívjuk, meg csináljuk vele a turnét, aztán befejezzük,
feloszlatjuk a zenekart, mert nem akarjuk a Bräutig am nélkül folytatni. Én is arra g ondoltam, inkább csinálok valami teljesen mást. Ebben a hang ulatban nyomtuk le a Sika, kasza, léc turnéját. Helyesbítenem kell mag am, nem ig az, hog y rég en mindig lenyomtuk a teljes új anyag ot a lemezbemutató koncerteken, itt esélyünk sem volt erre. Ricsi összesen öt-hat dalt tudott meg tanulni az új albumról, nem is kockáztattunk többet, inkább a jól beg yakorolt tutikat játszottuk. A közönség viszont mit sem érzett ebből a depressziós attitűdből, mindenhol telt ház előtt játszottunk, soha nem látott nézőszámokat produkálva. Nem eg y feloszlás előtt álló zenekar érzetét keltettük. A budapesti koncert még ebből a sorból is kilóg ott, jócskán aláterveztük a várható nézőszámot. A Siketek Sportcsarnokába vittük 1994-ben az évzáró nag y pesti koncertünket, aminek én voltam a főszervezője. Finoman szólva is slendrián munkát vég eztem, fog almam sem volt, mennyi jeg y ment el, elfelejtettem olyan apróság okat, hog y télen ruhatárat is kell biztosítani a nézőknek, senki nem akarja nag ykabátban vég ig ug rálni a koncertet. Ilyen és ehhez hasonló apróság ok mentek ki a fejemből. Korrektebb azt mondanom: szinte semmit nem csináltam. A koncert napján nyakamba zúdult a szar, folyamatosan hárítanom kellett a rám ömlő kérdéseket és problémákat. Gondoltam, semmi vész, majd a helyszínen sitty-sutty meg oldom őket. Ennek a sportcsarnoknak kétezer-kétezer-kétszáz fő lehetett a maximális befog adóképesség e. Délután ötre elfog yott az összes jeg y, viszont ekkor még annyi ember állt a bejáratnál, hog y több száz méter hosszan, a Fradi-pályáig ért a sor. Én csak hat körül értem be, mert elmentem a catering et beszerezni a zenekarnak (mi mást is csinálna eg y frontember az év leg fontosabb koncertje előtt), illetve hoztam pluszfényeket, mert nag yon kevésnek bizonyult, amit első lépésben odavittünk. Az ilyen léptékű koncerteket leg többször a PECSA-ba vittük, ahol nem voltak ilyen jelleg ű problémák, de most szándékosan váltani akartunk. Soha nem szerettük ig azán a PECSA-t, tele volt rég múltból ott rag adt KISZ-es harcosokkal. Szóval, odaérek a catering g el, látom ezt a bazi nag y sort, és félhang osan kérdezem mag amtól: „Mire várnak itt ezek a jóemberek?” Biztos Fradi–Dózsa-meccs lesz, g ondoltam, g urulok tovább, és látom, hog y a sor eleje a mi sportcsarnokunknál van. Közben szépen g yűltek az ismerősök is, meg jöttek a feleség ek, csajok, vendég ek, Gerendai Karcsi, Tóth Tibi és a többiek. Annyi eszem volt, hog y g yorsan összerántottam velük eg y válság stábot. A csajokat beosztottuk jeg yet szedni, belülre terelőembereket állítottunk, Gerendaiék pedig beálltak a ruhatárba seg íteni. Valaki felvetette, mi lenne, ha két koncertet nyomnánk le eg ymás után? Belementünk. Alaphelyzetben nem lett volna rossz ötlet, de iszonyú hideg volt, íg y mire vég et ért az első buli, és tizeneg ykor elkezdődött a másik, már csak ötszáz ember maradt kint. Ettől füg g etlenül a második koncert sokkal jobban és oldottabban sikerült, ezerrel toltuk, és
élveztük a sikert. Viszont anyag ilag szépet buktunk, mindent duplán számítottak fel a szolg áltatók, bérleti díjat, technikát, stábg ázsit. Úg y kétezer-ötszáz-háromezer ember mehetett haza, szóval, ha alaposabban és körültekintőbben szervezek, eg y ötezer fős koncertet tudtunk volna összehozni, amire nem volt addig példa a zenekar történetében. Viszont ez a felemásan sikerült koncert eg y dolg ot meg erősített bennünk: óriási tévedés lenne feloszlatni a Kispál és a Borz zenekart. December 30-án leültünk a Kispállal és Ricsivel, meg csináltuk a szokásos elszámolást, mindenki eltette a mag a eg ymillió forintját, ami maradt a koncertekből, eg ymásra néztünk, oké, skacok, akkor ez most elég lesz úg y fél évre, álljunk le, ránk fér a pihenés. Jóravaló, konfliktuskerülő fiúk alkották a zenekarunkat, a nag y év vég i siker árnyékában jobbnak láttuk nem szembesíteni eg ymást a meg oldatlan problémáinkkal, helyette inkább öt hónapos szünetet tartottunk 1995 elején. Ma már elképzelhetetlen luxusnak tűnik eg y aktív, koncertbevételekből élő banda esetében eg y majd féléves szünet, mi g ond nélkül meg tehettük ekkor, a 87-es indulás óta folyamatosan pörög tünk, az év vég i koncert is bizonyította: nem kell ag g ódnunk a közönség miatt, szeretnek minket, nem fenyeg et összeomlás vag y elpártolás, ha eltűnünk eg y időre a színről. Nag yon ránk fért ez a kreatív pihenő. Én ekkor tanultam meg vezetni, elkezdtem újra rendszeresen úszni, kicsit rendbe szedtem az arcvonásaim, helyrepofoztam a mag ánéletem. Nem voltunk a helyzetértékelés bajnokai, úg y éreztük, nem tudunk már ennél mag asabbra jutni, ami ostoba és önelég ült g ondolat volt, hiszen íg y ahelyett, hog y felépítettünk volna eg y profi menedzsmentet a zenekar köré, aminek seg ítség ével még messzebb juthattunk volna, inkább úg y döntöttünk, meg őrizzük underg round jelleg ű belső működésünket, ug yaníg y folytatjuk tovább Tóth Tibi menedzselésével. Tibi kezdő roadmenedzserként eg y klasszikus zenekari válság helyzetben találta mag át, ahol leg endás nyug almának és türelmének komoly hasznát vette. A Sika, kasza, léc indította el a lavinát, ami az Ülnél robog ott le és temette mag a alá Ricsit. Valójában Kispál indította el ezt a folyamatot, amikor meg unta a rég i, klasszikus kispálos témáit, és más zenei forrásokat kezdett felkutatni. Örömmel követtem az ismeretlenbe, addig ra nem számítottam kezdő basszusg itárosnak, sok ötletet vittem én is a próbákra, közösen próbáltunk új területeket kihasítani mag unknak. Mire elkezdődött az Ül lemezfelvétele, szinte az eg ész anyag ot összeraktuk, készen volt tizenvalahány szám, viszont leg alább nyolcban nem szerepelt még a vég leg es dobszólam. Illetve Ricsi ezekben is kaparászott valamit, de az új témákhoz ezek nem passzoltak. Akkor már tudtam, hog yan dolg ozik eg yütt a basszusg itár és a lábdob, hog yan seg ítik vag y éppen ellenpontozzák eg ymás szólamait. Sajnos ebből vajmi keveset hallottam a felvételeinken. Az új basszus szólamok már nem voltak annyira eg yszerűek, mint rég en, éreztem, hog y komolyabb bajok elé nézünk, ha nem történik valami radikális változás Ricsivel.
De hiába cseszeg ettük, nem ment el dobtanárhoz a Sika, kasza, léc után sem, pedig meg beszéltük, hog y muszáj fejlődnie. Már két évvel korábban is mondtam a Ricsinek, vag y menjen dobtanárhoz, vag y kezdjen el dobprog ramozást tanulni, de haladjunk vég re valamerre. Akkor jelent meg a U2 Achtung Baby című albuma, Bonóék ezen a lemezen nag yon kreatívan használták az elektronikát a dobszólamokban. A másik ihlető forrás a Talk Talk nevű brit csapat utolsó albuma volt, ami szintén nag yon közel állt hozzánk. Szerettünk volna mi is errefelé mozdulni. Mag yarország on ezt senki nem csinálta akkoriban, az ebbe az irányba induló szombathelyi Anima Sound System csak nég y évvel később jelent meg . Ha mi erre annak idején ráug runk, baromi jó meg újulási lehetőség lett volna a teljes bandának, és Bräutig am szerintem a Kispál vég éig a zenekar tag ja maradt volna. A sokat emleg etett, szerencsés pécsi zárványhelyzet ezen a téren inkább a kárunkra volt: nem volt körülöttünk eg y olyan inspiratív szellemi, zenei környezet, amely seg ített volna az ilyen innovatív próbálkozásokban. Hárman voltunk a zenekarban, az innovációban nem sok seg ítség et kaptam a másik két sráctól, bármilyen szemét módon hang zik is ez utólag . Vég ül nem jelent meg az elektronika erőteljesen a dalainkban, de a változás iránti vág y eg yértelműen kihallható belőle. A Sika, kasza, léc dalai már nem annyira eg yszerűek, aranyosak, könnyen szerethetők vag y utálhatók, mint a leg első Kispál-dalok. Jutott belőlük a korai bájból, elsősorban a korai ötletek meg valósítása miatt, de a Német mérnökének vag y a Helló nem szerepelhetett volna az első három albumunkon, annyira új hatásokat mutattak. A Sika, kasza, lécen összesen három vag y nég y ig azán kerekre formált dal szerepel. Ami első hallásra működőképes rajta, inkább a rég i lemezekről maradt le, ilyen a Napos oldal, a Kicsit feldob és a Jutka. Ezeket a közönség nyomása mellett azért is raktuk rá, mert éreztük, kell valami szerethető popzene erre az albumra, nemcsak olyan új próbálkozások, mint a Német mérnökének, a Sült krumpli vag y a Szécsi Pál. Kezdtek a kezeink közül kicsusszanó dalok cizelláltabbá és kísérletezőbbé válni, már el mertünk rug aszkodni a meg szokott dalformától, a műfaj határait próbáltuk kitapog atni, elfelejteni a kétperces popdal mértékeg ység ét. Kispál elkezdett Vittayval g itárszimulátorokkal dolg ozni, új soundokkal kísérleteztek. Ennek a felfedező munkának természetes velejárója volt a csőd vag y a sikertelenség is, producer nélkül dolg oztunk, teljesen szabadon repültünk, sokszor kellett az utolsó pillanatban felrántani a g ép orrát, és nem mindig sikerült. Nem teljesen ig az, hog y eg yedül voltunk, időről időre meg jelentek körülöttünk önjelölt tanácsadók, aktuális szakértő haverok és arra járó nag ynevű zenészek, pechünkre néha meg is hallg attuk őket. Ha valaki odafig yelve meg hallg atja eg ymás után a Sika, kasza, léc albumot, majd az Ült, két teljesen különböző zenekart fog hallani. A Sika sokkal inkább olyan, mintha eg y zenekar búcsúlemeze lenne, kimondva-kimondatlanul annak is szántuk. Vannak rajta rég i, soha ki nem
adott dalok, amiket a közönség mindig számon kért rajtunk, és vannak rajta új próbálkozások, de nem áll össze kerek eg ésszé, inkább úg y szól, mint eg y Bach-org onamű disszonáns záróakkordja. Az ezt követő Ül különleg es lélektani helyzetben készült: eg yrészt a folytatás mellett döntöttünk, ezért minden eddig inél erőteljesebben jelent meg a zenei „hog yan tovább” kérdése, másrészt teljesen hiányzik belőle a jó értelemben vett versenyhelyzet hang ulat. A 90es évek közepén kicsit úg y éreztük, eleng edhetjük mag unkat, nem kell g örcsölnünk a lemez majdani fog adtatásán, erősek a pozícióink, tét nélkül kísérletezhetünk. Ahog y az eg ykori LGT lemezcím mondta: Ellenfél nélkül. Tudom, ez ma őrületesen nag yképűen hang zik, de a saját mezőnyünkben tényleg ott álltunk eg ymag unkban, nem láttunk potens vetélytársakat a pályánkon. A Quimby éppen bontog atta szárnyait, leg feljebb a Tilos az Á-ig jutottak el Tibiék, a Heaven Street Seven akkor alakult, a PUF a hiperprofi menedzselésnek köszönhetően korábbi népszerűség e töredékére esett vissza, a nag y öreg zenekarok, mint a Sziámi, az Európa Kiadó, a Happy Dead Band pedig szépen lassan kivéreztek. Olyan velünk eg yütt induló bandák, mint a Kézi Chopin, az Üllői úti Fuck, az F. O. System vag y az Aranyláz addig ra fáradtak el és estek vissza. A metálban eg y-két erős banda tartotta még mag át, de őket az elektronikus zene vág ta haza 97–98-ban, eg yedül a Tankcsapda élte túl azt a hullámot. Ebben a közeg ben nem csoda, ha úg y éreztük, bármit csinálhatunk.
FISHING ON ORFŰ Amikor az Ágy, Asztal, TV után leléptünk a Rózsa Recordstól és átszerződtünk az Universal PolyGramhoz, eg ymillió forint aláírási pénzt kaptunk fejenként, amiért plusz eg y lemezre írtunk alá. (A második lemez opciója a kiadóé volt, ha akarják, övék az elsőbbség .) Ennek az eg ymillió forintnak a mai értéke kb. öt-hat millió lehet. Soha az életben nem volt a kezünkben ennyi pénz. Mindenkinek meg lódult a fantáziája, lázasan tervezg ettük, ki mihez fog kezdeni a hatalmas összeg g el. Mi rég óta kertes házba szerettünk volna költözni a lányunk miatt, ezzel az aláírási pénzzel a szükség es indító löketet meg kaptuk hozzá. Eg y teljes ház felépítéséhez nag yon kevés volt, de arra pont elég , hog y utána éveken át ne leg yen g ondunk arra, mit kezdjünk a meg takarított pénzünkkel. Huss, már nyoma veszett valahol az épülő házban. Pécsett jó néhány házat meg néztünk Cilivel a várost övező heg yoldalakban, láttunk érdekes telkeket is, de nem találtunk eg yetlen olyat sem, ahová az otthonunkat el tudtuk volna képzelni. Elkezdtünk kicsit messzebb is nézelődni, túlmerészkedtünk a Pécs táblán, s vég ül Orfűn találtunk eg y eladó szép telket. Orfű az álmainkban létező idealizált kép és a lehetőség eink diktálta racionalitás közötti ideális kompromisszumnak tűnt. Csodás kis falu a Mecsekben, kellő távolság ra Pécstől és a rokonainktól, még sem a világ vég én. Minden tetszett a faluban: a tó, a környezet, a fekvés, a hang ulat, a csend. Mindketten jól ismertük, sokszor hoztak ki ide minket g yerekkorunkban. A zenekarral játszottunk itt a 88-as EFOTT-on, található erről pár vicces felvétel az interneten, a búcsúkoncerten használtuk is ezeket. Tetszett a telek mérete és fekvése is, még sem voltunk teljesen biztosak a dolg unkban, de úg y g ondoltuk, befektetésnek jó lesz, ha később meg g ondolnánk mag unkat. A Sika, kasza, léc címadó dalában meg énekeltem a jövőbeni orfűi építkezést, pedig a beköltözéstől még évekre voltunk: Kinézek egy házat a hegyek között mondjuk, van mellette egy tó, ahol majd kibontjuk a vitorlát, ha megveszem szép pénzért a házat, csak hatot kell aludni, addig félreteszek párat. Abból a sok forintból,
Amit éneklésért kapok, Nem kell sokat tudni, Csak bemondok pár nagyot. Mert az élet szolgája A kimondott szónak, Megijesztem kicsit, Nem kapsz jó szót holnap. (Kispál és a Borz: Sika, kasza, léc)
Ötszázezerért meg vettük a telket, a maradékot tég lára költöttük, meg terveztettük a házat, és belefog tunk az építkezésbe. Azaz mire belevág tunk, eg y vasunk nem maradt. Íg y aztán Lovasi apuka szépen elment minden hétvég én bazseválni, s a hazahozott pénzt eg yenest beleöntötte a betonkeverőbe. 1995-ben kezdtünk bele az építkezésbe, apám lett az építési fővállalkozó, neki adtam a pénzt hetente, ő beosztotta, vezette és irányította a munkálatokat. Második lányunk, Eszti 1996 márciusában született, őt még eg y pécsi albérletbe vittük haza, de decemberben már nag y bátran kiköltöztünk Orfűre. Nomád körülmények fog adtak minket kies házunkban, eg y keskeny pallón eg yensúlyozva lehetett bejutni, ami körül lusta sárteng er hullámzott. Kiköltözésünk estéjén derült ki a villanykályháról, hog y nem tudja befűteni a lakást, íg y némi pánikroham után a szomszédoktól kölcsönkért villanyradiátorokkal seg ítettünk rá. Pár év eltelt, mire g atyába ráztuk a házat alkotó elemeket, és minden rendeltetésszerűen működött, és szép lett vég re a kert is. Feleség em kezdetben attól félt, hog y mag ányosan fog otthon üldög élni a világ vég én, míg én valahol muzsikálok az ország ban, de hitt a látomásunkban is: szép, barátság os otthonunk lesz, ha eg yszer vég re elkészül. Lassan kirúg ta mag át a ház, csak türelem és sok-sok munka kellett hozzá. 1997-re szépen berendezkedtünk, új barátokat szereztünk, kezdett Orfű élhető hellyé válni a számunkra. Kezdtem élvezni és szeretni az életemet: házikó, g yerekek, kutya, horg ászat, borozg atás a teraszon, sütög etés a kertben. Vég re szépen alakultak a dolg aink. Nemrég kint jártam Orfűn, odanéztem a házhoz is. Mindent ug yanúg y találtam, ahog y anno hag ytuk, amikor hat éve eladtuk. A ház felett eg y leg elő fekszik, ami még mindig az enyém. Annak idején azért vettem meg , mert eg y helybéli vállalkozónak az a remek ötlete támadt, hog y eg y ifjúság i szórakozóhelyet építtet ide, és arra g ondoltam, jobb meg előzni a bajt. Később én akartam ide felhúzni eg y másik házat, de erre már nem került sor a válás miatt. Orfű ma is g yakori beszédtéma a lányaimmal. Dóri és Eszti szerint az övéknél jobb g yerekkora nem volt senkinek. S ezt nem a szomorkás nosztalg iázás mondatja velük. Kiléptünk a kertkapun, felettünk eg y szép mező, alattunk húsz méterrel a falusi, füves futballpálya terült
el, körülöttünk ismerős szomszédok. Az óvoda úg y háromszáz méterre lehetett tőlünk, Eszti mindig a kis műanyag motorjával robog ott el odáig és vissza. A tó öt percre sem volt, évszaktól füg g ően odajártunk strandolni, sétálni, futni, biciklizni. Kialakult eg y jó kis társaság , összehaverkodtunk több családdal is, Nag y Bandó András az utca vég ében lakott. Kálmándy Pap Feri MTI-fotós volt az eg yik szomszédom, vele sokat összejártunk dumálni, kajálni, rendszeresen járt fotózni a koncertjeinkre is. Amikor a g yerekek iskolások lettek, és hurcolászni kellett őket mindennap, összefog tunk sorstársainkkal a faluból, és eg yik nap én, másik nap ők vitték el a g yerekeket reg g elente Pécsre. Én is ig yekeztem minél többet otthon lenni, Orfű harmóniát hozott az életünkbe. Eg yedül a kommunikáció volt nehéz az első öt-hat évben, nem volt vonalas telefonunk, és nem voltak még mobilok sem, bár később a térerővel is jócskán akadt probléma a heg yek között. Feri sokszor hozott haza pécsi koncertek után, amikor én már alkalmatlan voltam az autóvezetésre. Sajnos eg y alkalommal nem tudott rábeszélni, hog y otthag yjam a kocsim Pécsett. De leg alább annyit elért, hog y utána menjek, majd ő felvezet eng em hazáig . (Szerencsére, csak koncert előtt ittam eg y pohár bort.) Havas, latyakos, decemberi éjszaka indultunk haza Orfűre. Feri felhívott, hog y nem ég a bal első lámpám. A falutáblát elérve úg y éreztem, sikeresen hazaértünk, most már szabadon szárnyalhatok, nincs szükség a safety car seg ítség ére, s vesztemre lehag ytam Ferit. Pár sarokra a házunktól sikerült elütnöm az orfűi rendőr lányát. Szeg énykém az út közepén battyog ott haza a sötétben. Mivel a bal első lámpám ug ye nem ég ett, későn láttam meg , és bár félrerántottam a kormányt, a visszapillantó tükörrel elsodortam. Mindkettőnk óriási szerencséjére semmi baja nem esett az ijedelmen kívül, csak beleesett az út menti árokba. Felseg ítettük, letörölg ettük, hazavittük, orvosnak is meg mutattuk, de csak a ruhája sínylette meg a találkozást. Én jobban meg ijedtem, mint ő, napokig nem tudtam aludni. A pécsi kosárleg endával, Rátg éber Lacival is ekkoriban sodródtunk össze. 1995-ben kezdődött a női kosárlabda aranykorszaka, Laci vezetésével ekkor nyerték meg először a bajnokság ot, amit később még nyolc követett, ráadásul a mag yar kupát is pont kilencszer szerezték meg . Laci nag yon menő arcnak számított a városban, minden g yőzelem után sok ezer ember éltette a Széchenyi téren, kórusban ordították, hog y „Rátg éber Eg yetem!” Göbl Gabi basszusg itáros hozott össze minket. Ekkor még eg y pécsi kocsmát vezetett, oda jártunk borozni és dumálni. Az eg yik ilyen alkalommal pár üveg villányi vörös után jött az ötlet, írjunk indulót a PVSK-nak. A zenekarral összedobtuk és felvettük. Nem állítom, hog y szöveg írói munkásság om g yöng ye ez a dal, de ig yekeztem eltérni a meg szokott csapatindulóktól: csak még ezt az egyet ezt az egyetlenegy meccset (lányok)
csak még ezt az egyet ezt a bajnokságot (lányok) csak még ezt az egyet ezt az egyetlenegy meccset pécsi lányok megnyerjük megint a bajnokságot/a kupát, a bajnokságot (Kispál és a Borz: PVSK himnusz)
Íg y kezdődött a barátság unk Lacival, ami később közös zenei kollaborációkhoz is vezetett. Laci félelmetes fig ura, Újvidéken nőtt fel, veg yes, szerb–mag yar kultúrkörnyezetben, mélyen letüdőzte a Balkán szellemiség ét. Gyakorlatilag kamaszkori ébredése óta elkötelezett punk, szinte nem is ismer más zenét, nála komolyabb Clash-g yűjteménye senkinek nincs ebben az ország ban. Jug oton kiadványokkal kezdte Újvidéken (az átkosban őrületes előnyt élveztek a határ másik oldalán élők, ott ug yanis volt eg y lemezkiadó, amelyik folyamatosan kiadhatta a menő nyug ati előadókat, rendszeresen jártunk is át lemezeket venni Szabadkára, amiket aztán itthon eladtunk), s azóta beg yűjtött minden létező hivatalos és kalózkiadványt. Attitűdjének elideg eníthetetlen része a provokatív punkság : szabad szellemű, beszólog atós, pofátlan, idióta és mindenből viccet csinál. A pecázás és a jó borok szeretete mellett a hasonló zenei g yökerek is összehoztak minket. És hog y mindketten buzik vag yunk – tenné hozzá Rátg éber. A Kispálnál könyörög te fel mag át először a színpadra, leheng erlő előadó-művészi énje később a Kiscsillag ban szökkent szárba. Kiharcolt mag ának eg y állandósult vendég művészi és edzői szerepkört, ami olyan ziccerdalokban csúcsosodott ki, mint a Fishing on Orfű és a Russian in the School, amelyek ang ol nyelvű szöveg ét is jeg yzi. A Fishing on Orfű klipben a mag a teljesség ében mutatkozik meg összetett személyiség e: eg yrészt a shakespeare-i mag asság okban szárnyaló szöveg , ami dalszöveg írói pályafutásának eg yik g yöng yszeme, s ug ye nehéz meg rendülés nélkül hallg atni, másrészt a leheng erlő előadásmód, ének és tánc misztikus eleg ye, amit lehetetlen röhög és nélkül nézni. A fejébe csapott Napóleon-kalap vélhetően a leg fontosabb személyiség vonás tárg yiasult kivetülése, Laci spontán hozta mag ával a forg atásra, és került be vég ül a klipbe. „One step left and two steps rig ht. Pretty basketball coach dancing all the nig ht.”
A LEGFRISSEBB JELMONDATOKBÓL CSINÁLTAM ÁLRUHÁT A g ondosan eltervezett féléves leállásból vég ül nég y hónap koncertmentes periódus lett, április vég én eg y izg almas, újszerű turnéra indultunk. 1995 elején eg y fotózkodás alkalmával összefutottunk a Tankcsapda tag jaival, mindkét zenekar ug yanahhoz a kiadóhoz tartozott akkoriban. Utána elmentünk eg y kiadósat kocsmázni, s pár sör után szültük meg a közös turné g ondolatát. Beszerveztük még a PUF-ot, valahog y hozzánk csapódott a Nyers is, valószínűleg a kiadó tolta őket. Bár lehet, hog y a Pécs–Debrecen–Szig etszentmiklós–Szeg ed teng ely tetszett meg nekünk: Éljenek a vidéki rockerek, fuck-ya! Reng eteg vicces név felmerült az ötödikhatodik korsó után, vég ül az én ötletemet fog adták el a srácok a kocsmai keresztelőben: a Hazudós Zenekarok Szpartakiádja nevet kapta ez az eg yedi vállalkozás. Ha jól emlékszem, három hét alatt összesen tíz koncertet adtunk eben a felállásban 1995 áprilisában és májusában. A metálzene még csak kezdett izmosodni, de a Tankcsapdáról érezni lehetett, hog y hamarosan be fog nak robbanni. A legjobb méreg és a Jönnek a férgek! című lemezeikből látszott, milyen iszonyú sok erő, g ondolat és közlés feszül Laciban, nem csekély szöveg írói tehetség g el nyakon öntve. Nem sikerült rosszul a turné, de a nag y üzleti bumm elmaradt. Valójában erre a turnéra afféle menedzseri kísérletként is tekintettünk, az volt a tétje, hog y meg tudjuk-e közösen sokszorozni a nézőszámainkat. Nem kellett szég yellnünk a vég eredményt, átlag osan ezer néző előtt játszottunk, azaz komoly tömeg ek mozdultak meg a nevünk hallatán, de a sokszorozás nem jött össze, hiszen akkoriban a Kispál eg yedül is képes volt bárhol hatnyolcszáz nézőt összehozni. A Tankcsapda némileg csalódást okozott számunkra a turné során, metálszív ide, rock a nevem oda, az eg y szem dobos, Buzsik kivételével kurvára nem tudtak bulizni. Lukács Laci aranyos, szerethető fiú, jópofizott, barátkozott, mindig arról beszélt, mekkorákat fog majd bulizni a koncertek után – aztán rendre lelépett. A háromhetes intenzív eg yüttlét dacára különösebben nem haverkodtunk össze, pedig Lukáccsal eg ész jókat dumáltam ezt meg előzően, mikor lejött a koncertjeinkre, vag y én benéztem az övékre. Az indulásnál többet íg ért ez a kapcsolat évi eg y lelkes backstag e pacsizásnál. Ma már kevésbé érzékelhető a névválasztásból, de a Hazudós Zenekarok Szpartakiádja valójában az őszinte és kőkemény rock parafrázisa akart lenni. Halál a kamuőszinteség
szánalmas pózára, éljen a tisztesség es hazug ság , hülyítsük vég re nyíltan eg ymást! Számunkra ez tét nélküli játszadozás volt, a Kispált senki nem sorolta az őszinte rockzenekarok közé, mi kívülről bármit bekiabálhattunk, de a Tankcsapdának komoly kockázatot jelentett, hog yan reag álnak a rajong óik erre a bevállalós g eg re. Lukácsékkal meg eg yeztünk a leg elején, hog y csak és kizárólag demag óg hülyeség eket fog unk mondani a nyilatkozatainkban, amikről eg yértelműen ki kell derülnie, hog y hazug ság ok. Ekkor még bevállalták ezt, hiszen a saját szöveg eikben is keményen ostorozták a hazug konzumvilág ot („Prédikátor a tévében, fasizmus van a vérében”). Amikor a Tankcsapda bölcsen levált az alterpopról, és eg y határozott mozdulattal a metál felé fordult, Lukács pontosan érzékelte, itt eg észen másra van szükség . Ez a közönség nem az árnyalt, vicces üzenetekre kíváncsi, hanem az eg yértelmű és világ os mondanivalóra. A pózra, a nag y terpeszre és a bevállalásra. Nem is lelkizett ezen sokáig . Valamikor a 90-es évek vég e felé, hosszú idő után elmentem eg y Tankcsapda-koncertre, az előzenekar (talán a FreshFabrik) játszott még , amikor odaértem. Valami olyasmit üvöltöttek torkuk szakadtából az eg yik dalukban, hog y a „Rock and roll is dead!” Mikor Lukács felment utánuk a színpadra, teátrálisan ezt mondta a mikrofonba: „Itt eg y zenekar előttünk azt énekelte, hog y a rock and roll halott. Ordítson, aki azt g ondolja, hog y a rock and roll él!” Nem vacakolt, az erős, manipulatív g ombokra baszott oda eg y nag yot. A történet teljesség éhez hozzátartozik, hog y Lukács Lacinál jobb frontembert nem ismertem 1995 környékén. Koncerten mindig a meg felelő helyen szólalt meg , klassz dumái voltak, fölköpött, aláállt, jó humorral tartotta kézben a közönség et. Ehhez képest az utolsó tíz évben eg yetlen jó dumát nem hallottam tőle. A színpadi jelenlétének ma két verzióját látom. A verzió (színpadi mozg ás): Áll a színpadon, fújja a haját a metsző északi szél, de ő meg se mozdul, csak néha elfut jobbra, majd balra, felteszi a lábát a kontroll-ládára, ug rik eg yet, kiköp, aztán szevasz. B verzió (konferálás): Úg y konferál fel eg y dalt, hog y elmond belőle eg y részletet. Ezt anno Müller Péter Sziámi is csinálta, a világ ból ki lehet kerg etni eng em ezzel, hiszen ez pusztán arról szól, hog y az író meg részeg ül önnön fontosság ától, s ha nem értenék az emberek a nag y csörömpölésben, akkor is elhang ozzon az üzenet. A másik konferáló szöveg típusa Lukácsnak a mozg ósító jelleg ű, amire reag álnia kell valamit a közönség nek: „a kezeket akarom látni; most ti jöttök; Miskolc yeaaah; rock ’n’ roll” és a többi. Azaz ez ma már csak eg y precíz show kitalált szöveg ekkel. Ennek eg ész biztosan nem én vag yok a célközönség e, úg yhog y valójában jog om sincs kritizálni. Lukács Laci a g enerációnk talán leg tehetség esebb faszija, neki köszönhetően eg y csomó olyan ember is meg szerette a Tankcsapdát (például én), aki eg yáltalán nem kiköpött metálos típus, de Laci dög erős dalai előtt meg kellett emelnie a kalapját. De úg y tűnik, mintha kifáradni látszana ez a kevés elemből táplálkozó rock and roll-univerzum. Úristen, lehet, hog y a rock and roll még is halott?
ITT ÁLLUNK VALAMI NYÁRBAN Stop Over Bari – Ez volt a neve annak az olaszország i zenei fesztiválnak, amit a Hazudós Zenekarok Szpartakiádját követően célba vettünk 1995 nyarán. Ez az utazás a Kispál és a Borz leg emlékezetesebb külföldi útjának bizonyult. Nem elsősorban a szakmai siker tette felejthetetlenné, sokkal inkább a kalandtúra-jelleg ből fakadó viszontag ság ok miatt nem zuhan eg ykönnyen a felejtés mély kútjába. A meg hívást formálisan a Szig et Fesztivál szervezőin keresztül kaptuk, amely eg y nag y nemzetközi bulira szólt a csizma sarkánál fekvő olasz kikötővárosba. Az eg yik Szig et Fesztiválon ismertünk meg eg y Matthew Brag nini nevű félig olasz, félig amerikai csávót, eg y „mindenhol ott vag yok és mindenhol rettenetesen nyüzsg ök” fig urát, aki a Szig etre hordta a kisebb névvel bíró olasz és amerikai bandákat, valamint az olasz tábort is működtette eg y Giulio nevű sráccal közösen. Ig azi junkie arc volt, szisztematikus munkával folyamatosan bódulatban tartotta mag át. Természetesen zenélt is, eg y átlag os, hang os g rung e bandában nyomta. Beindult a szokásos „kellemest a hasznossal” típusú szervezkedés. Olaszország , nyár, teng er – olálálá –, az első pillanattól eg yértelmű volt, ide a csajok is jönni akarnak. Családi buli lesz, még jó hog y, nekik is leg yen vég re valami örömük ebből a rock ’n’ roll életből. Kispál és a feleség e, Anita, Ricsi és a feleség e, Kriszta, Tóth Tibi, Gerhes, Vittay, a második g yermekünkkel éppen terhes Cili és jómag am indultunk útnak. Tibi szerzett Bajáról eg y nag y Volkswag en LT mikrobuszt, amit a helyi spanok alaposan meg buheráltak: Akkora benzintankot szereltek a kockabuszba, hog y g yakorlatilag az első lökhárítótól a hátsóig nyúlt vég ig az autó alatt, s úg y kétezer liter benzint lehetett beletölteni. Ennek köszönhetően eg yszer sem kellett tankolnunk az út alatt, viszont a kilenc ember, a reng eteg cucc és a pluszbenzin súlya miatt többször is defektet kaptunk, szóval simán elbuktuk azt a pénzt, amit az üzemanyag on meg spóroltunk. Ráadásul folyamatosan attól paráztunk, hog y a forró aszfalton eg yszer csak az eg ész hóbelevanc felrobban alattunk. A kettővel kevesebb ülőhely miatt két embernek felváltva hátul kellett aludnia a csomag okon. Nem ám nig htliner, műholdas tévé, vécé, zuhanyzó és luxus g rupik, hanem csomag on alvás, óriástank és feleség ek, ahog y ez eg y mag yar zenekarnak dukál. Cig ánytábor az ég be meg y. Fag yos hang ulat fog adott minket a koncert helyszínén, nem ig azán értettük, miért. Eg yedül Brag nini örült nekünk, ig az, ő nem számított különösebben mérvadónak, örült mindennek, ha volt körülötte elég elszívható zöld, de a szervezők kifejezetten dühösnek és
ing erültnek tűntek. Hamarosan kiderült, hog y érkezésünk előtt Matthew-ék bebasztak, és a fog adásunkra szánt hag yományos hal, só, kenyér menüről úg y g ondolták, méltatlan eg y ilyen neves mag yar rockzenekarhoz, ezért elkezdtek dobálózni az alkotóelemeivel. Alacsonyan szálltak a branzinók a backstag e-ben, kedvesen meg ág yaztak az érkezésünknek. Jól indult a buli, már akkor utáltak, mikor még meg sem érkeztünk. A következő sokk a fesztivál zenei profilja miatt ért minket: Eg y színtiszta reg g ae buliba csöppentünk, rajtunk kívül mindenki rastában nyomta, Cohiba Robusto méretű jointokat szívtak a backstag e-ben és lelassulva, de eg yenletesen hullámoztak. Néhány banda akkor tért haza Jamaicáról, nag yon elkapták a feeling et, séróból lökték a patwát, sehog y se passzoltunk ebbe a felhozatalba a mecsekaljai tájszólásunkkal. Leg alább pár varázsg ombát hoztunk volna a Tettyéről. Mondjuk, az olasz közönség pontosan annyit értett a patwából, mint a mi mag yar szöveg einkből, talán ez lehetett az olasz szervezők mög öttes g ondolata. Eddig még rendben is lett volna, de a markáns love and peace g ondolatfolyam nag yon hiányzott az előadásunkból. Valahog y leg urult a koncert, rettenetesen szólt kifele és befele eg yaránt. Ráadásul később a tudtunk nélkül meg jelent ez a koncert valami szig etes kiadványon, pedig zeneileg értékelhetetlen a felvétel, eg yáltalán nem szól rajta a basszusg itár, csak a dob és a g itár. Bari éppen olyan, mint Komló, csak kicsivel több a pálmafa. Ezt konstatáltam másnap, mikor a polg ármesteri fog adásra autóztunk. A koncert másnapján ug yanis Bari első embere fog adta a mag yar küldöttség et, még sem jár minden héten eg y eg zotikus ország ból érkező zenekar ebben a kedves, olasz kikötővárosban. Meg adták a módját a diplomáciai finomság okra érzékeny olaszok. Matthew-ék feketelistára kerültek, a szervezők eg yértelművé tették, számukra ez a prog ram nem javasolt, eltekintenek a meg jelenésüktől. Meg értettük őket, hülyén tud kinézni, mikor lazacos szendvicsekkel dobálnak meg eg y polg ármestert a saját dísztermében, jobb meg előzni az ilyen otromba helyzeteket. Íg y a kilencfős Kispálkülönítmény képviselte Mag yarország ot és a helyi fesztivált a hivatalos rendezvényen. Sajnálhatták a többiek, csodálatos, Federico Fellini kamerája után kiáltó jelenetben érezhettük mag unkat. A díszteremben méltóság teljesen elénk kacsázott a polg ármester, eg y klasszikus, vidéki maffiózó álcájában: komoly pocak, amely a rajta feszülő fehér ing szakítószilárdság át folyamatosan tesztelte, ezüstös haj, feketére ég ett arc és leírhatatlan színű, a rózsaszín és a lila furcsa átmenetét éppen elkapó, Havas Henrik-féle öltöny. Apró kommunikációs zavart okozott, hog y ő nem tudott ang olul, mi nem beszéltünk olaszul. Kivéve Bräutig am feleség ét, aki valamelyest értett olaszul, íg y Kriszta próbált tolmácsolni. Sajnos aznap reg g el eg y mélyen dekoltált blúz mellett döntött, aminek következtében a derék polg i képtelen volt levenni a szemét Kriszta hatalmas melleiről, folyamatosan stírölte, és bólog atott nag yokat elismerően. A látvány fellelkesítette, mert biztosított minket, a város mindig nyitva áll a mag yar zene
nag ykövetei előtt. A fog adás után beszálltunk a buszba és elindultunk hazafelé. Nem kerg etett a tatár, azt terveztük, lassan vég ig csorg unk a teng erparton, meg állunk, strandolg atunk több napig , kajálunk, chiantizunk, jól érezzük mag unkat. A menetrendszerűen jövő újabb defekt után a motor is feladta: az eg yik szelephimba ékje repült le, újabb meg állásra kényszerítve minket. Az emberi kapcsolatokba is éket vert a sok nehézség , a hosszadalmas műszaki meg fejtés alatt Kispál és a feleség e annyira összevesztek, hog y nem beszéltek eg ymással eg y napig . Nem is aludtak eg y lég térben, Kispál az autó alatt éjszakázott, pontosabban az autó mellett, csak a fejét dug ta be alá az eleredő eső miatt. Nem alakult jól a csapatösszetartó buli, kétség beesetten próbáltuk jól érezni mag unkat. Az Adriai-teng er olaszország i oldala akkoriban borzalmasan festett, mocsaras volt a part, elszaporodott az alg a, annyira zavaros volt a víz, mint a 2000-es évek elején a Balatonban, csak sokkal büdösebb. Minden nehézség ellenére kitaláltuk, hog y fürdünk, ha a fene fenét eszik is, utána pedig halat fog unk sütni. Meg csináljuk a fasza mag yar bulit a hülye dig óknál. Mindenki elég törődöttnek érezte mag át, három-nég y napja a kocsiban aludtunk, nem volt pénzünk szállásra, kezdett eleg ünk lenni az olasz melóból. Amíg Tóth és Vittay nag y szerelésbe kezdett a busznál, mi Gerhessel kitaláltuk, hog y veszünk a piacon halat, amit majd faszán meg sütünk a parton. Szerencsére eg y kisváros szélén robbantunk le, elbattyog tunk a piacra, vettünk szép nag y makrélákat, pár üveg bort, hog y eg y remek teng erparti halvacsorát csapjunk. Visszamentünk nag y boldog an a halakkal, mire rájöttünk, nincsen fánk a sütéshez. Újra nekiindultak a fiúk. Pechünkre kopár, sziklás vidéken robbantunk le, eg y fia fát nem találtunk a környéken, pedig annyira akartuk ezt a halsütős bulit, hog y eg y mamutfenyőnek is nekiestünk volna puszta kézzel, ha szembejön eg y. Vég ül találtam eg y bodzabokrot, ami félig el volt száradva, eg y nag yobb késsel valahog y kivág tam, és a hónom alá csaptam. Leterítettük a bokrot a földre, rátettünk nag yobb köveket, azokra a halat, és meg g yújtottuk tüzet. A nedvesség től bug yborékolt a fa ég és közben, nem forrósította át teljesen a köveket, csak félig -meddig sültek át a halak. A lányok érzékelték a sütési hiányosság okat, közölték, ők ebből eg y falatot sem esznek, nyíleg yenes út a g yomormosáshoz. Én csak meg ettem pár odaég ett darabot, g ondoltam, ott biztos meg sült, rohadt éhes voltam, vég ül is a szusi is nyers, és a japánok milyen jól tartják mag ukat. Gerhes nem dekázott, rendesen felfalta a félig nyers halakat, amelyek a bodzától érdekes, savanyú mellékízt kaptak. Próbáltunk úg y tenni, mintha ez lenne a tökéletes nyaralás. Ültünk a büdös teng erparton, príma olasz borokat ittunk a halvacsora után, miközben Vittayék autót szereltek eg y viharlámpa fényénél. Javasoltam, hog y térjünk rá a következő napirendi pontra, ne hag yjuk kizökkenteni mag unkat, jöjjön a fürdés! Gerhes és én neki is indultunk, a szürke habokban próbáltuk látványosan jól érezni mag unkat, ám ekkor… Nincs mit szépíteni, a nyers hal
g yorsan meg tette hatását, Tominak még éppen maradt ideje, hog y letolja a g atyáját, és nem messze a parttól rendesen beszart. Erős szél fújt, hullámzott a teng er, íg y mikor Gerhes dolg a vég eztével meg fordult és elkezdett kifelé tempózni, a szar a víz hátán követte őt, majd mikor eg y-eg y nag yobb hullám érkezett, fenyeg etővé vált a veszély, hog y akár utol is érheti, és a tarkójának csapódik. Eg y arra strandoló kutya is felfig yelt a jelenetre, izg almat szimatolt a leveg őben, és belevetette mag át a habokba. Lelkesen úszott a szar után, érezte, itt valami különleg es dolog van készülőben. Tamás érezte, hog y üldözői a nyakában liheg nek, ezért a sekély vízben meg szaporázta lépteit. Próbált menekülni, de nem tudott meg lépni hűség es társai elől. Szoros befutóval ebben a sorrendben érték el partot: Gerhes, szar, kutya. A nyers hal eng em is leterített, váratlanul csapott belém a barna villám. Gerhes példáján okulva inkább berohantam a városba vécét keresni. Addig ra alaposan sikerült berúg nom, a chianti-mámorban a hatékony tájékozódás valahog y nem jött össze. Eg y szökőkútnál leküzdhetetlen g örcs tört rám, feladtam a keresést, találtam valami műanyag salátástálat a szemetesben, lekuporodtam a szökőkút mög é, és meg szabadultam terhemtől. Felléleg eztem, ezt meg úsztam. A lehetetlen helyzettől viszont felhorg adt bennem a mag yar punk, meg fog tam a tálkát és elhelyeztem a szökőkút peremére: Basszátok meg , dig ók, eg y rohadt vécét nem talál nálatok az ember! Másnapra Tibi és Vittay Feri működőképes állapotba hozták a buszt, és továbbindultunk. Kispál és a feleség e folytatták a műsort, amihez Ricsiék párosa is csatlakozott néha. Mi a feleség emmel éppen jóban voltunk, Cili terhesen mindig jó fej volt, abban a tizennyolc hónapban eg yáltalán nem veszekedtünk, de amúg y se voltunk eg y olasz család, ha baj volt velem, eg yszerűen nem szólt hozzám. A komoly üzleti érzékkel bíró Tibi kitalálta, hog y menjünk el valami vámszabad, heg yi köztársaság ba és jó alaposan vásároljunk be whiskey-ből, mert azon eg y csomót kereshetünk itthon. Nem kellett sokáig g yőzködni a társaság ot, komoly üzletemberek voltak a g aleriben, telezsúfolták a kocsit eg ymáshoz kocog ó üveg ekkel. Minden fékezésnél olyan hang ot produkáltunk hazáig , mintha eg y lakodalomban a buli váratlanul tömeg verekedésbe fordult volna át. Amíg ők vásároltak és azon tanakodtak, vajon a whiskey-n vag y a tequilán nag yobb-e a haszonkulcs, Cilivel leültünk eg y kávéház teraszán. A kapucsínó szürcsölése közben eleredt az eső, bemenekültünk az épületbe, és annak rendje és módja szerint a teraszon hag ytuk a hátizsákunkat. Mikor elállt az eső és szedelőzködtünk, észrevettük, hog y nincs meg a táskánk, de már hiába kerestük. Fényképezőg ép, pénztárca és mindkettőnk útlevele huss, íg y ahelyett, hog y hazaindultunk volna, eg y nyolcszáz kilométeres kitérő várt ránk a csizma túloldalán található milánói mag yar konzulátusra, hiszen ez még jóval az EUtag ság előtt történt, és útlevél nélkül nem tudtunk volna hazajönni. Milánóban kaptunk ideig lenes ig azolványt, s vég re hazatérhettünk. Felejthetetlen nyaralásban volt részünk, ebben mindannyian eg yetértettünk. Ciao rag azzi!
MENJETEK NÉLKÜLEM, NEKTEK ÉLNI KELL TOVÁBB! 1995 őszén folytatódtak az Ül munkálatai, a leállás csak a koncertekre vonatkozott, az év elejétől sokat próbáltunk, dolg oztunk, rakosg attuk össze a lemez dalait. Nem rendeződtek az emberi problémák, Kispál és Bräutig am már annyira rosszban voltak, hog y nem is beszéltek eg ymással. Én voltam a küldönc köztük, ami rendkívül hálátlan és fárasztó szerepkörnek bizonyult. Otthag ytuk a Tom-Tom stúdiót a lehetetlen stúdióbeosztásuk miatt, meg int sikerült belenyúlnunk, és eg y vadiúj helyet választanunk. Hang mérnök barátaink Dunakeszin raktak össze eg y HBS névre keresztelt új stúdiót, tejjel-mézzel folyó Kánaánt íg értek, ha őket választjuk. Később valószínűleg erre a lemezünkre g ondolt Kovács Ákos, amikor azt nyilatkozta valahol, hog y a lemezeink úg y szólnak, mintha lavórba pisálna valaki. Nem állt távol az ig azság tól. A zenéknek úg y a háromneg yede nag yjából meg volt, amikor elkezdtünk stúdiózni, de dobszólam szinte eg yik alá sem került eddig re. Én is összevissza variálg attam a szöveg eket, hol erre, hol arra a témára próbáltam rá ug yanazt, leg alább nég y dalnak cserélődött fel a szöveg e és a zenéje a felvétel előtti napokban. Vittay Ferit neveztük ki vezető hang mérnöknek, pedig ez a feladat eg y rutinos producernek is becsületére vált volna, küzdött is Feri becsülettel, mint disznó a jég en. Hog y még kövérebb leg yen a szakmai kihívás, több dalba vonós vendég művészeket hívtunk, és meg jelent a később állandósuló szintetizátor is. Szeg ény Dióssy Ákos szerencsétlenség ére itt esett át nálunk a tűzkeresztség en, előfordult, hog y úg y löktük be a felvételi helység be, hog y még a dalt sem ismerte, amire rá kell játszani. Dióval a Sika, kasza, léc turnéján ismerkedtünk össze 1994-ben. Ezt az albumot az Universal adta ki – szilárdan tartottuk mag unkat ahhoz, hog y minden lemez után kiadót váltsunk, hiszen a következő nyilván sokkal jobb lesz –, s a kiadó emberei kértek meg minket arra, hog y a náluk szárnyát bontog ató Korom és Ang yalszív nevű zenekart vig yük el a turnéra előzenekarnak. Eg y tipikus, pesti ag yonsztárolt bandát ismertünk meg bennük, Novák Péter első, általános iskolás zenekarából, A Cég ből kivált tag ok alapították (Korom Attila, Dióssy Ákos, Molnár Balázs, Bese Csaba). A művészöntudatot az anyatejjel szívták mag ukba, ennek meg felelően bennünk csak eg y felkapaszkodott, vidéki suttyó zenekart láttak, s láthatóan derog ált nekik ez a meg alázó feladat. A Universal viszont beszállt a két zenekar költség eibe, muszáj volt nyomniuk, ha nem akartak problémát a kiadójukkal. Csodásan indult a két zenekar kapcsolata, ment az arcoskodás az öltözőben, az első koncert után Dióssyt tartottuk ránézésre a leg ellenszenvesebbnek. Kis
csutkafejű billentyűsnek hívtuk mag unk közt kedvesen. Dióról viszont g yorsan kiderült, hog y jól kezeli ezeket a helyzeteket, a következő koncert előtt oldottan kommunikálni kezdett velünk, bravúrosan hatástalanította születőben lévő ellenérzéseinket. Ez jellemző vonása Diónak: könnyen teremt kapcsolatot, üg yesen kommunikál, jófajta, savanyú humorral oldja meg a problémás helyzeteket. Mindig jól jön eg y zenekaron belül eg y ilyen fig ura. A turné vég ére rendesen összebarátkoztunk, íg y elhívtuk az Ülre pár dalban klimpírozni, majd mikor 1996 elején elkezdtük összerakni az első akusztikus műsorunkat, őt kértük fel először a vendég művészek közül. Itt kezdődött rendszeres eg yüttműködésünk, s miután jól illeszkedett a történetbe, finoman g azdag ította a hang zásunkat, 1997-ben már sokszor meg hívtuk rockkoncertekre is vendég szerepelni. Lassan az alkotófolyamatokba is kezdett bekapcsolódni. Tulajdonképpen az Emese jelentette a tűzkeresztség et a számára: kulcsfontosság ú szólamot (és billentyűszólót) írt hozzá, amivel érzékeltette, milyen sokat tudna hozzátenni a Kispál dalaihoz. Az elfog lalt muzsikusok életét élte, sokan környékezték, párhuzamosan több formációban is játszott, csak akkor tudott koncertre jönni, ha nem ütköztek a dátumok. Ha nem tudott jönni, paradoxnak tűnő módon Vittay Ferivel helyettesítettük, eg y másik g itár váltotta ki a hiányzó szintetizátorszólamot. Első nekifutásra még az Ül dalain próbált kétség beesve javítani valamit. Mikor meg voltunk pár dallal, elküldtük új kiadónknak, a PolyGramnak, ahol a túlvezérelt basszus szétverte a mélynyomókat. Válság stáb, újraéneklés, újrakeverés. Mikor a leg vég én eg yben meg hallg attuk a lemezt, rövid ideig senki nem szólalt meg . Majd Dió elsütött eg y zenész anekdotát, amit eg y tanár mondott vizsg ázó növendékének a Zeneakadémián: „Lehet, hog y jó, lehet, hog y rossz, de hallg atni rossz, az biztos.” Éreztük a lemezről, hog y sérülékeny, lenne még rajta, mit pofozg atni. Meg mutattam a feleség emnek, aki soha nem volt nag y Kispál-rajong ó, de jó nevelést kapott, ezért csak annyit mondott: „Ne harag udj, Andriska, de ez nem olyan jó.” Rettenetes volt ezt hallani, főleg , mert én is hasonlóan éreztem, elképesztő mennyiség ű munkát tettünk bele, de nem volt mit tenni, a lemez meg volt hirdetve, ki kellett jönni vele. Ma már biztos nem eng edném, hog y ilyen állapotban meg jelenjen. 1995 vég én jelent meg az Ül, behúztuk a nyakunkat és úg y fig yeltük a reakciókat, de meg lepő módon hozsannázták a kritikák. Németh Robi a Wantedban írta meg , mennyire kibaszott jó ez az album: „Valami befele fordulást érzek, ami már ott volt az előzőeken is, még is most erőteljesebbnek tűnik ez az érzés; ezt mondja nekem az Ül. A zene is jóval messzebb ment a rockkliséktől: van benne csujog ató, rapbetét, diszkóizé, népzenei motívumok meg reng eteg meg lepő zenei fordulat.” Örültünk neki, én is erőtől és mag abiztosság tól duzzadóan nyilatkoztam később a Wantednak, de tudtuk, sok sebből vérzik ez
a lemez. Ez sajnos tükröződött az eladásokban is: az Ülnek a Kispál történetének leg alacsonyabb példányszámú albuma kitüntető címet sikerült meg szereznie. Ettől füg g etlenül – fura módon – a mai napig erős rajong ótábora van ennek az albumnak, amelynek tag jai szerint ez a leg jobb Kispál-lemez. A teljes képhez hozzátartozik, hog y az Ülön sok dalnak jó a váza, érdekes az alapötlete, amit az is bizonyít, hog y amikor bekerültek a csendes-ülős koncertek repertoárjába, és jelentősen áthang szereltük őket, elkezdtek nag yon jól működni. Tehát a hang szerelést, a vég ső formába öntést szúrtuk el a felvételek során. A leg több dalt az eredeti hang szerelésében sohasem játszottuk el koncerten. Vannak rajta híres, népszerű dalok, mint a Jelvény nélkül vag y a Presszó Rock, de lilák is, mint a Jó reggelt, az Olajos vasak, a Dal a teázáshoz, A vadász és a nyuszik vag y a Dal elalváshoz. Az Apa, anya és a kígyó g itártémáját az eg yik szünetben rakta össze Feri és Kispál, én szinte azonnal meg írtam rá a vég leg es szöveg et. Bár ilyen flottul ment volna a munka az eg ész lemezen! Vég re sikerült eg y szállóig ét is kiizzadnom mag amból, az én „látomásos költészetem” sosem kedvezett az efféle frappáns, jópofa bemondásoknak, de ezt a pár sort sokszor hallottam vissza teljesen eltérő helyzetekben: Éjfél van a presszóban, let’s go van mondja a kopasz erős, aki az est győztese lesz (Kispál és a Borz: Presszó rock)
Váratlanul felbukkant a zenekar körül két korábbi menedzserünk, Jóföldi Attila és Gallasz József, kicsit meg int összebarátkoztunk és belementünk, hog y ők rakják össze a 95-ös évzáró koncertjeinket. Decemberben a Láng Művelődési Házban adtunk dupla csörömpölős évzáró bulit, ami azért maradt emlékezetes, mert ekkor játszottunk először a Heaven Street Sevennel, majd februárra a Fővárosi Nag ycirkuszba szerveztek Gallaszék eg y akusztikus, csendes-ülős koncertet. Ez a cirkuszos buli lett Ricsi utolsó fellépése a Kispál és a Borzzal. Ug yan nem álltunk le az év vég i koncertek után, januárban lenyomtunk eg y Almássy téri fellépést is, de a csendes-ülős koncert teljesen más repertoárt ig ényelt. Nag yon sok melót kellett belepakolni ebbe a koncertbe, minden dalt át kellett hang szerelni, készültünk, próbáltunk naphosszat, ráadásul a különleg es helyszín is sok kihívást támasztott a produkcióval szemben. Korábban meg beszéltük Ricsivel, hog y januárban lelépünk családostul síelni, de a feladat láttán szó sem lehetett erről. Ricsinél viszont behúzott a relé, neki pedig jár a pihenés, mondog atta kényszeresen, fog ta mag át, összepakolt, és elment síelni a csajával. Mondtuk neki, ha elmész, öcsém, ez lesz az utolsó koncerted, csak mag adat hibáztathatod. Bólintott és elutazott. Mikor
visszajött, összesen kettőt tudtunk próbálni vele a Nag ycirkusz előtt. Lejátszotta a búcsúkoncertjét, és elköszöntünk eg ymástól. Ricsi először meg könnyebbülve fog adta ezt a döntést, meg szabadult a nyomástól, amit a Kispál és a Borz jelentett a számára. De valójában ug yanebben a pillanatban összeomlott az addig felépített élete. Kilenc évet húzott le eg y zenekarban, ahol lustaság a ellenére az élet császára, ünnepelt rocksztár tudott lenni. A Kispál és a Borzban eleinte erős fig ura volt, sokáig csak neki volt jog sija, ami komoly előjog okat biztosított, sakkban tudott minket tartani az elindulás időpontjával. „Srácok, még eg y cig i, aztán indulhatunk.” Koncertek után Kispál mindig menni akart, Bräutig am pedig maradni, lötyög ni, csajozni, learatni a babérokat, állandóan konfliktus kerekedett ebből. Ilyenkor élt ig azán Ricsi, meg állt a rajong ó fiatalok körében, cig arettázott, bólog atott, s a mag a kókler módján bemondott olyan mondatokat, hog y „ennek még meg kell érnie” vag y „az elején soha nem tudhatod, mi lesz belőle”. Kifújta a füstöt és fig yelte a hatást. Ricsi meg maradt eg y soha fel nem növő, ráncos tinédzsernek, aki ug yanolyan lelkesedéssel tudja elmesélni ma is előző esti bebaszását, mint húszéves korában. Zenekari pályafutása vég e felé levág atta eg yéniség e ékkövének számító hosszú haját, amivel szinte szimbolikusan is beismerte és elfog adta elszürkülését. A képzettség beli hiányosság ok dacára Ricsi jó dobos, az első három-nég y lemez dalait eg yetlen utána jövő dobosunk sem tudta az ő stílusában, az ő lüktetésével ledobolni. A g ondot az jelentette, hog y nem tudott továbblépni velünk, belerag adt az induláskor kialakított stílusába, ezért lettek korcsok az újabb dalaink. Ahog y meg ing ott a zenekaron belüli helyzete, az önbizalma a béka seg g e alá került. A szakításunk után sokáig nem találta a helyét, unalmában elkezdett focizni a Görcsöny FC-ben, és főállású szerencsejátékos lett: a patacsi kocsmába járt játékg épezni, ami nem tett jót az anyag i helyzetének. Aztán elment dolg ozni, de kirúg ták három hónap után, mert fellázította a dolg ozókat. Óriási szakszervezetis volt világ életében, soha nem tudta befog ni a száját, mindig tudta, mi jár neki. Ahog y Kispál fog almazott annak idején: „Ha Ricsi jól érzi mag át, akkor mindenki más szopik”. Amikor a Kiscsillag alakult, az első próbákon Ózdi röhög őg örcsöket kapott a Bräutig amtól, remekül szórakozott rajta. Az én mosolyom kilenc év közös zenélés után már nem mindig tűnt őszintének ezekben a helyzetekben. A Kiscsillag első két éve után szó szerint a rég i köröket futottuk le: dobtanár, tanulás, készülés – de ug yanúg y nem történt semmi. Vég ül szeg énynek déjà vu érzése lehetett, mert ez a történet is hasonló vég et ért.
CSAK HANG LEGYEN ÉS FÉNY Az Ül idején sokat küzdöttem mag ammal és a világ g al. Valahog y elmosódtak a határaim, mint Robin Williamsnek abban a Woody Allen-filmben, ahol az operatőr nem tud élesség et állítani rá, mert a színész körvonalai a valóság ban csúsztak szét. Huszonnyolc éves lettem, ami a férfiaknál nehéz kor (azóta tudom, csak nehéz és borzasztóan nehéz kor létezik, de büszkén tűrnünk kell): a második g yerekünk úton volt, a zenekarom romokban, állandóan szenvedtem a hang szálaimmal, nyűg lődtünk a házépítéssel. Nem éppen rózsásnak láttam a jövőt. Soha nem drog oztam olyan elánnal, ahog y a leg többen képzelik a menő rocksztárokról, tolják a fehér csíkokat halászlé előtt, túrós csusza után, de ekkoriban szépen rákaptam a fűre. Alkalom szülte a tolvajt. Rabbi becenévre hallg ató barátomtól kaptam eg y Változz velem! című Bíró Ica VHS kazettát. Nem kétség es, meg rázó élmény vég ig nézni a Metal Lady alakformáló óráit, pár füves cig ire én elfog adnám mag yarázatnak, de a meg fejtés valójában a VHS tokban rejtőzött. A lezárható műanyag tokból ug yanis hiányzott a kazetta, és bitang mennyiség ű, első osztályú marihuánát rejtett. Sohasem számítottam komoly felhasználónak, sosem vettem drog ot vag y füvet, ha valahol körbejárt, beleszívtam én is párat. A zenekaromból a többiek inkább piáltak, de én nem vetettem el ezt az opciót. A házhozszállítás fix pályára állított, ebben a zűrös életszakaszban g yakran előfordult, hog y a Metal Ladynél kerestem vig asztalást. Ica meg hitt, jó barátommá vált ekkoriban. Ug yan a többiek inkább az alkoholt választották a tudatmódosító menüsorból, de olykor ők is beleszaladtak érdekes füves történetekbe. Eg yszer Kémeri Péter, a Tankcsapda menedzsere beug rott hozzánk a stúdióba, és mivel jól nevelt g yerek, tudta, nem illik ajándék nélkül érkezni, íg y eg y adag vicces sütivel a hóna alatt jelent meg . Kínlódtunk a lemezzel, hosszú szülés volt az Ül, öt hónapig készült, nem tudtunk a dobszólamokkal mit kezdeni. Bräutig am addig ra éppen hazament, nehog y összefusson Kispállal. Kispi éhesen esett be a városból, s mivel imádta az ing yen kajákat, bedobott párat a g azdátlan space cake-ből. Láttuk, ahog y kiszolg álja mag át, de valahog y elfelejtettünk szólni a várható utóhatásokról, vártuk, mi lesz. Meg szívta a lelkem. Ott ülünk és ag yalunk a lemezről, amikor Kispál váratlanul azt mondja nekem: „Lovi, g yere ki, lég y szíves, beszélni szeretnék veled.” Csodálkozva néztem, mit akarhat. „Nyug odtan mondd a fiúk előtt, nincs titkolnivalónk”, feleltem. „De ez mag ánüg y, felelte, g yere ki, lég yszi.” Jesszus Mária, g ondoltam, ez is meg kattant, miért ver az isten két idiótával, mit tettem? Kimentünk a stúdió elé. „Fig yelj ide, Lovi, meg ettem ezt a sütit, de itt valami nag yon nem kóser. Volt ebben valami cucc? Ülök szemben a tévével, baszd meg , és azt hallom, hog y Jockey hozzám beszél a Dallasból ang olul. Ráadásul én meg értem, amit mond. Ez
kurvára nem jó íg y.” Mit mondhattam volna erre? Semmit nem tudtam, majd beszartam a röhög éstől. Noha eg yáltalán nem voltunk eg y kemény, drog os, rocker zenekar, ebben a periódusban még is rendesen paráztam, hog y elkapnak a cuccal. Az eg yik fesztiválszervező srácot, aki olykor hozott nekem mariskát, két haverjával eg yütt bekasznizták. Kezdett meleg edni a pite. Az eg yik hülyeg yerek, hog y mentse mag át és hasznos információkat köpjön, bedobta a nevem a rendőröknek mint az eg yik dunántúli terjesztőét. Ezt követően mintha eg y béna amerikai filmbe csöppentem volna, frankón elkezdtek lehallg atni a rendőrök. Ezt a tényt az eg yik ismerősöm osztotta meg velem. Csörög otthon a telefon, eg yik haverom hang ját hallom, akinek jó rendőrség i kapcsolatai voltak: „Szia, Lovi. Van a közelben eg y nyilvános telefonfülke?” „Van, de miért érdekes ez?”, feleltem. „Menj ki, és hívj vissza onnan.” Tisztára, mintha eg y Starsky és Hutch-epizódba csöppentem volna. Papucsban, kisg atyában kislattyog tam a sarokra és visszahívtam. „Ide fig yelj! Van-e otthon bármilyen kábítószer? Ha van, baszki, azonnal tüntessétek el! Lehallg atnak titeket, és bármikor házkutatást tarthatnak. Vedd komolyan, amit mondtam. Csao.” Letettem a telefont. Hittem is, meg nem is, amit mondott. Visszamentem a házba, és elkezdtem kicsit körülnézni. Nyomokat kerestem, hátha a mag yar szervek nem dolg oznak olyan profin, mint amerikai kollég áik. Kis keresg élés után azt vettem észre, hog y ahol a telefonkábelt bevezették a házunkba, körülötte leesett a vakolat, mintha a lyuk is meg szélesedett volna kissé, láthatóan babrált vele valaki. Na, ekkor totál ideg es lettem, soha nem voltam eg y kiköpött g eng szteralkat, rémületemben azt vizionáltam, a teljes FBI ráállt az üg yünkre, és csupán eg y hajszál választ el a lebukástól. Már a szalag címeket is látni véltem az újság ban: „Valami bűzlik a Borz barlang jában”; „Keveselte a g ázsit, dealer lett belőle”; „Saját rajong óinak árulta a cuccot”. Összvissz csak pár g ramm fű maradhatott Bíró Ica kelyhében, semmi több, de a biztonság kedvéért lehúztam a vécében. Utána még háromszor meg rántottam a lehúzót. Vég ül soha nem tartottak nálunk házkutatást, vélhetően rájöttek, hog y baromság okat beszélt a lecsukott dealer. Azt a kevés füvet pedig , ami felhasználóként eljutott hozzám, szakmailag indokoltnak tarthatták, ha belehallg attak Ricsivel vag y Kispivel folytatott telefonbeszélg etéseimbe. A füvezésből a zenekaron belül is adódtak konfliktusok, néhány koncertet szépen elbarmoltam módosult tudatállapotomban. Eg yszer Szarvason játszottunk a Zebra-klubban, Ág oston Béla is velünk tartott vendég zenészként. A backstag e-ben Ticsa nevű haverunk kiosztott mindenkinek eg y adag varázssütit, de meg nyug tatta az ag g odalmaskodókat, nincs benne semmi komoly anyag , csak az improvizációk fog nak tőle mag asabban szárnyalni. Tartog attuk a sütit kezdésig , a vég ére hag ytuk a püspökfalatot, csak a koncert előtt eg y perccel ettük meg eg y közös rituálé keretében, és indultunk is eg yből a színpadra. Belecsaptunk a
húrokba, és az első szám közepén eg yszerre ütött be mindenkinél a cucc: Juhuj, éjszaka van, napozz holddal! Drámai következményekkel járt a varázssütizés. Totál teltház, óriási hang ulat fog adott minket a koncert kezdetén a Zebrában, amit azzal háláltunk meg , hog y nem játszottunk eg yetlen Kispál-számot sem a koncerten. Ig en, jól értették. Az elejétől a vég éig eg yetleneg yet sem. Az első dal közben beálltunk, és onnantól kezdve azt nyomtuk, ami éppen eszünkbe jutott, és amihez kedvünk volt. Nem kamuzott Ticsa, mag asan szárnyaltak az improvizációink, csak azt nem vettük észre, hog y eg y pillanatra sem szálltunk le közben. Valaki bedobott eg y zenei témát, a többiek beszálltak: volt, hog y free jazz jött ki belőle, volt, hog y az István, a királyból az „Eljött a mi napunk, István a mi urunk”. Elég erős tudok lenni improvizációban, elkezdek játszani a basszuson valami riffet, nyomom kitartóan, rám szállnak a többiek, és viszem őket. Féktelenül kiéltem mag am Szarvason. A közönség döbbenten fig yelte az eseményeket, s a meg lepő repertoár dacára próbálták jól érezni mag ukat, de mi nem könnyítettük meg a dolg ukat. Mindent énekeltem, ami éppen eszembe jutott, a Johnny B. Goodeot, Madonnát, Bikinit és Louis Armstrong ot, rettenetesen jól szórakoztunk. Tisztára, mint eg y betépett lag zibanda az Arany Bikában. A közönség jelentős része szép lassan feladta, látta, hog y ezeknek a csávóknak elg urult a g yóg yszerük, vag y épp ellenkezőleg , rendesen túladag olták mag ukat, eg észen különös tájakon kalandoznak, és lövésük sincs arról, merre járnak éppen. Többen meg próbálták visszaszerezni a jeg y árát a helyi szervezőktől, mondván, ők eg észen biztosan nem erre a produkcióra vettek belépőt. Úg y száz ember maradt ott, aki felismerte az este történelmi jelentőség ét, és szétröhög te mag át rajtunk, de mi abban a tudatállapotban ezt is leszartuk. Nem érdekelt más, csak az önfeledt zenélés. Ha elfelejtjük azt az elhanyag olhatónak cseppet sem mondható tényt, hog y Kispál és a Borz-koncert lett meg hirdetve, akkor nyug odtan kijelenthetem, elképesztően jó bulit csináltunk, ritkán folynak ennyire flottul eg ymásból a témák. Ekkor már Vavra járt velünk hang mérnökként, akit teljesen lenyűg özött a műsor, szerinte fel kellett volna venni az eg észet, és úg y kiadni, ahog y elhang zott, minden változtatás nélkül. A g yűjtők kedvence lett volna, az hót zicher. Némileg g yeng íti tárg yilag os véleményét, hog y ő is kapott a cuccból koncert előtt. Bár ilyen filmszakadás soha többet nem fordult elő, g yakran éreztük, valahog y ki kell ráng atnunk mag unkat a meg szokott kerékvág ásból. Évekkel később a Műeg yetem Újvár Klubjába hívtak meg minket András-napon játszani. Előtte felmentünk a kollég iumi rádióstúdióba eg y interjúra, ahol eg y üveg pálinkával vártak minket. Mire leértünk, annyira bebasztunk, hog y alig bírtunk mag unkkal. A Jönni fog egy lovasból eg y váratlan fordulattal a Come on lets twist againbe váltottunk. Itt nem követtük el azt a hibát, hog y nem játszottunk saját számokat, de nem fog lalkoztunk a kötöttség ekkel, a Jutkából is simán átcsúsztunk a
Mennyország Touristba. Hog y mentsem a helyzetet, minden dal után bemondtam: „Ez eg y különleg es nap. Ma van a névnapunk Kispállal. Ha van kedvetek, ünnepeljetek velünk! Eg észség etekre!” Ez a szánalmas, populista g esztus valahog y seg ített vállalhatatlan viselkedésünk menteg etésében. Néha anyag sem kellett a transzcendentális élményhez. Lemezfelvétel közben szinte a stúdióban laktunk, g yakran ott is aludtunk. Eg yszer a leg endás VHK-val váltottuk eg ymást, s amíg pakoltunk, ők behúzódtak a pihenőhelyiség be az alkotómunka értékelésére. Lujó és a többiek mag ukat hallg atták mag nón, de amikor bementünk meg kenni eg y vajas kenyeret, g yorsan kikapcsolták a mag nót. Eleinte udvarias voltam, noha az már a mi stúdióidőnk volt, nem szóltam, de kezdett felmenni bennem a pumpa. Rájöttek, hog y nem fog unk g yorsan elhúzni, íg y visszakapcsolták a mag nót, amin eg y monoton, visszhang osított pentaton dallamot fütyült valaki. Éppen parizert raktam a kenyeremre, mikor belépett mag a a fősámán, Grandpierre Attila, kikapcsolta a mag nót és körbenézett: „Mit g ondoltok?”, s kérdőn az új tag okra meredt. Mire az eg yik tétován azt válaszolta: „Nem is tudom, Attila, talán üzennek a hang ok?” Heves bólog atás a teljes zenekarban, Grandpierre elég edett arccal ült le, helyes, elkapta a srác a lényeg et. Nálunk szállóig e lett ebből, azóta g yakran mondom, ha valami idiótaság ot hallok: „Nem hallod? Üzennek a hang ok.” Este totál bebaszva ott maradt aludni a stúdióban Grandpierre és Ipacs, az emeletes ág yakkal telerakott hátsó szobában beszélg ettek. Mi késő éjszakáig dolg oztunk, s mikor valamiért beug rottam a hálóterembe, ők éppen eljutottak a lényeg ig . Azt fejteg ették, hog y a Beatles elég jónak mondható, tulajdonképpen a Rolling Stones se rossz, de a VHK sokkal jobb mindkettőnél. Amíg tartott ez a Változz velem! alakformáló szer, komoly rendszeresség g el használtam, elsősorban azért, hog y ne ig yak állandóan. Az improvizációs őrületeken túl zeneileg is volt eg y pozitív mellékhatása, valahog y könnyebben tudtam meg akadályozni a zenekart a dalokon belüli g yorsulásban, amire erős hajlamunk volt. Csülök, Ricsit váltó dobosunk eleve eg y falkavezér típusú zenész, húzott mag ával előre mindenkit. Pedig a jó dobost, mint, mondjuk, Charlie Wattsot a Rolling Stonesból, nem arról ismered fel, hog y rettenetesen bonyolultat üt, hanem arról, hog y milyen jó time-mal üt. És ami ig azán érdekes, általában a tempón belül inkább hátra ütnek, a perg őt kicsit a ritmus mög é üti. Amikor beszívtam, elkezdtem én is hátrafelé játszani, Csülök viszont jó szokásához híven előre akarta húzni a bandát, íg y szépen elkezdtük húzni-vonni eg ymást. Ilyenkor meg makacsoltam mag am: Baszd meg , itt van a tempó, eng em kövess. Ha be vag y szívva, elkezded máshog y hallani a zenét, de nem valamiféle hallucinog én, elszállt módon, hanem sokkal mélyebben és pontosabban, aminek köszönhetően a hibákat is jobban hallod. Hallottam a g yorsulást, és szép lassan felbasztam az ag yam, hog y miért kell állandóan eg y dalon belül beg yorsulnunk. Ettől teljesen ki tudtam akadni.
Nincs eg yszerű élete a dobosoknak mellettem. Attól tartok, erről még lesz szó.
EGY MÁSIK BOLYGÓN KÉNE LETENNI A PLÉDET Ricsi távozása a Kispál és a Borz első korszakának a vég ét jelentette. Eg y háromtag ú zenekarból az eg yik jelleg zetes fig ura tűnt el, Ricsivel eg yütt az ártatlanság unkat is elvesztettük. Ezzel a g esztussal g yakorlatilag kimondtuk: inkább leg yen belőlünk eg y profi, teljesítménycentrikus banda, akiket már nem a g yerekkori vág yak és élmények tartanak össze, hanem az alkotás elsődleg esség e. Szerintem minden kicsit is ambiciózus eg yüttes találkozik ezzel a helyzettel pályafutása során, s a döntésük alapjaiban határozza meg kifutási lehetőség eiket. Nem állítom, hog y eg yetlen helyes döntés létezik ebben a helyzetben, láttam zenekart, amelyik tűzön-vízen át rag aszkodott az eredeti felálláshoz, nem törődtek az évek során felszínre került kvalitásproblémákkal, a közös zenélés eszményét tartották elsődleg esnek. Meg értem őket, az eg ység ükből próbálnak táplálkozni és erőt meríteni, de ha már hibákat kell takarg atni, ha hátráltatják eg ymás és a zenekar fejlődését, akkor ezzel a prioritásukat is meg határozzák. Nekik fontosabb a közös zenélés, mint hog y eg yre jobb dalokat írjanak és eg yre faszább koncerteket adjanak. Cserében meg marad a barátság , meg marad a közös történet, nem kell levenni a rég i fotókat a falról, sértetlen marad a mítosz. Ricsi kilépésekor felvetődött, hog y a váltást hang súlyozandó új néven folytassuk, de a kiadónk sokkot kapott az ötlet hallatán, és lebeszélt minket. „Eg y fleg ma mozdulattal eldobni eg y reng eteg munkával befuttatott brandet? Teljesen meg vag ytok őrülve?”, kérdezték tőlünk kiadónk vezetői. Pedig névötleteket kitalálni kiváló zenekari szórakozás, hosszú buszutak állandó prog ramja. A váltással szimbolikusan a trió formát is mag unk mög ött hag ytuk, innentől nég y-, majd öttag ú felállásban próbálkoztunk. Dióssy Ákosról már esett szó, g yakran jött velünk fellépni, csak akkor nélkülöztük, ha ütközött a koncertünk a KimNowakkal vag y a PUF-fal, Vittayt újra aktivizáltuk ritmusg itárosként, és Tóth Zoltán Csülök lett az új dobosunk. Kispál hozta a zenekarba Csülköt, aki Ricsinél sokkal képzettebb zenész volt, éveken át játszott Slamovitscsal a NO-ban, majd utána eg y pécsi rockzenekarban, a Codában. Nag yon karakteres dobos, aki a Kispál és a Borztól teljesen eltérő zenei világ ban szocializálódott, ami eg y idő után komoly problémának bizonyult. A nívós, dallamos, 80-as évekbeli rockzenéket szerette, mint amilyen a Toto, a Foreig ner, a Boston vag y a Genesis. Ezek a zenék köszönő viszonyban sem voltak a mi zenei profilunkkal vag y azzal, ahog y én g ondolkoztam a popzenéről. Eleinte komoly ellenérzésekkel fog adtam Csülköt, látszott rajta, hog y idáig a zenész szakmának a Kispált fikázó részéhez tartozott, aki most váratlan húzással meg próbál átállni az
ellenség hez. Nem kellett ördöng ös emberismeret ehhez, csak rá kellett nézni: futballista frizura, fülbevaló, német pornósztár testalkat – homlokeg yenest más ízlésvilág ot tükrözött. Én voltam a hülye, nem mondtam, várjunk még eg y kicsit, próbáljunk ki még leg alább tizenöt dobost. Kispál nag yon tolta őt, és valóban sok minden szólt mellette: ő is tősg yökeres pécsi volt, ami a log isztika és az identitás miatt sem volt utolsó szempont, nag yon ambicionálta a feladatot, szeretett volna beszállni, és nem utolsósorban szakmailag nag yon meg g yőzően teljesített. Beült a dobok mög é, kicsit piszkálg atta és meg ig azította a cuccot, és a beszámolás után eg yből tudott velünk jönni, ami Ricsi utolsó évei után revelációként hatott ránk. Néhány szakmai probléma az elejétől jelentkezett: a breakekben szeretett g yorsulni, mintha versenyzett volna velünk, ki ér előbb a szám vég ére, g yakran előfordult, hog y a stúdióban kellett eg y alaposan bepróbált dal tempóját átírni, mert a verze után jövő pörg etés 2-3 bpm-mel beg yorsította a refrént. A másik zenei probléma a saját stílusából fakadt, hajlamos volt túlbonyolítani a dolg okat, amivel meg őrjített eng em. Az Égbolt zár elejére azért tettünk eg y félperces dobszólót, hog y vég re szabadon kiélhesse mag át. Az első próbákon elsikkadtak ezek a hibák, úg y örültünk a hatékony és g yors munkának, mint majom a farkának. Az új dalokkal nem kellett sokat küzdeni, azokat már Csülökkel eg yütt kalapáltuk össze, a saját törvényeik szerint kezdtek el létezni. Élveztük, hog y újra lazán csusszannak ki dalok a kezeink közül. A rég i dalok reprodukálásával azonban komoly nehézség ekbe ütköztünk. Csülök valahog y nem tudott olyan ízzel dobolni, mint Ricsi, jobban mondva nem is akart úg y dobolni, mert szakmailag lenézte Bräutig amot. Emiatt meg változtak a rég i számok tempói, eltűnt belőlük az a fajta beates rag yog ás, ami fura varázsukat adta. Ricsi világ életében jó szándékú g yerek volt, nem vesztünk össze a szakítás után sem, eljött eg y-két koncertre, meg hallg atta az új felállást, és ő is jelezte ezeket a g ondokat: „Gyerekek, eg yszerűen rosszul szólnak, közük nincs az eredetihez”. Elismertük a kritika jog osság át, de leg alább le tudtuk játszani őket, próbáltunk ennek az aprócska ténynek örülni. Ig en ám, de ez a dobstílusváltás Kispált is elkezdte összezavarni, nem tudta a meg szokott tempóban lejátszani a rég i g itártémáit, nem adta ki mag át a ritmus, szinte minden koncert után válság stábot kellett tartanunk. Olyan identitászavarosak lettünk, esküszöm, mint az Edda. Csülök személyében eg y jóval öntudatosabb dobosra leltünk, aki minden lehetség es helyre betett eg y g ondosan kimunkált breaket, nála nem léteztek szellős helyek. Az alapos és körültekintő dobosválasztás elmaradására ráment pár évünk, ma már tudom, hog y olyan dobost kellett volna keresnünk, aki stílusában leg inkább hasonlít Bräutig amra, de kellőképpen kreatív és innovatív. Csülök mag abiztosan tekintett saját muzsikusi értékeire: jó dobosnak tartotta mag át, akinek jár ez a sikeres zenekar. Hog y korrekt leg yek vele, az érme másik, csillog óan fényes oldalát is meg kell
mutatnom: Ug yan sokat vitáztam Csülökkel szakmai és olykor emberi kérdéseken, de a beszállását követő hat év a Kispál és a Borz történetének talán leg aktívabb és leg produktívabb időszaka volt, ekkor készítettük a leg több lemezünket. Ebbe vastag on belejátszott Csüli profizmusa, valamint Dió és az állandó vendég zenésszé avanzsáló Lecsó aktív részvétele az alkotómunkában. Valahog y szép lassan összecsiszolódtunk, Csülök próbált minimál stílusban dobolni a rég i dalokra, íg y sikerült kialakítanunk eg y új zenei nyelvet, amin korrektül meg tudtuk szólaltatni korai zseng éinket. Sajnos másfajta bizonyítási szándék is dolg ozott bennem ekkoriban. Meg nem mondom, miért, de becsípődött nálam, ha a fene fenét eszik is, bebizonyítom, hog y az Ül dalait le lehet játszani koncerten. Annak a lemeznek a számait, amit a közönség nem ig azán szeretett. Volt olyan koncert, ahol az album tizenhét dalából tizennég yet eljátszottunk. Meg is lett az eredménye, ebben az évben komótosan baktattak lefelé a nézőszámok. Csülök mellett Dió lett a Kispál és a Borz másik új tag ja. Dió sessionzenészként 1996 elejétől g yakori vendég volt nálunk. Úg y másfél évvel később ültünk le dumálni a szorosabb eg yüttműködésről, túl voltunk már az Emese híres szintiszólóján. Féltékeny szeretőként azt kértük, minket részesítsen előnyben, felejtse el a többi bandáját. „Gyerekek, ha bevesztek állandó tag nak, a Kispál lesz a zenekarom, a KimNowakot és a Pál Utcai Fiúkat lemondom. Ha meló vag y koncert van, veletek meg yek, amikor nincs, és úg y adódik, meg yek a másikkal. Oké íg y nektek?”, válaszolta. Örömmel belementünk, sokat vártunk Dió állandó tag ság ától. Az átalakulás a menedzserkérdés vég leg es lezárásával lett teljes: az addig i ad hoc meg bízások után Tóth Tibi ekkor lett a zenekar hivatalos menedzsere. Az új helyzet miatt újrag ondoltuk és átalakítottuk a zenekari felépítést, differenciáltuk a zenekari g ázsikat. Én 22 százalékot kaptam, Tóth Tibi (és a menedzsment), aki átvállalt bizonyos mennyiség ű költség et, 20-at, Kispál 19-et, Csülök 17,5-et, Diósi pedig 12,5-et. A fél százalékok úg y jöttek ki, hog y továbbra is létezett az elkülönített zenekari pénz, ami ment a számlák, a plakátolás, a reklám, az ÁFA és eg yebek fedezésére. A további vendég művészeket – például Vittayt – a nézőszám füg g vényében koncertenként fizettük. Mielőtt bárki kiakadna, miért én kaptam a leg mag asabb százalékot, elmondom, hog y ennek semmi köze nem volt a frontemberség hez vag y a zenekarban betöltött központi szerepemhez, hanem azt honoráltuk vele, hog y g yakorlatilag eg yedül jártam az összes médiaszereplésre, interjúkra, hetente rohang áltam fel Pestre, az összes újság íróval én tartottam a kapcsolatot, én hívog attam mindenkit az első zenekari mobiltelefonon, illetve kísérg ettem Tibit a különböző marketing tárg yalásokra. A reng eteg idő- és energ iarabló többletfeladat miatt állapítottunk meg nekem kicsivel nag yobb százalékot. Kezdetben semmi probléma nem adódott abból, hog y két jóval képzettebb zenész került be
a zenekarba, mint én vag y Kispi. Elkezdett az új csapat eg y húron pendülni, újra élveztük a próbákat, dalokat írtunk, keresg éltük közös határainkat. Eközben erős tandem formálódott az első hónapokban, Csülök és Kispál lassan kezdtek összenőni, amúg y is sok hasonló tulajdonság uk volt, nem csoda, hog y g yorsan eg ymásra találtak. Hál’ istennek leg többször ők aludtak eg y szobában, mindkettő messze földön híres zacsizóművész, eg ymást nem ideg esítették folyamatos zörg ésükkel. Bioritmusuk is hasonlóan működött, krónikus kajamániások, akárhol játszottunk, a vacsora központi téma volt. Koncert után simán beültek eg y békéscsabai étterembe, és éjfél után vég ig ettek eg y könnyű háromfog ásos vacsorát: húsleves, csülök pékné módra, lefojtásképpen pedig eg y könnyű somlói, hog y jobban aludjunk. Utána eg ymás vállára borulva sírtak, hog y mennyire telezabálták mag ukat, úristen, mozdulni sem tudnak. Sok leg endás sztorit sikerült összehozniuk. Eg yszer családostul utaztak Szerbiába, két kocsival mentek minikonvojban, mikor beállt közéjük eg y rendőrautó, amelyiknek előre és hátra is működött a sebesség mérő radarja. Ők csak azt érzékelték, hog y beállt közéjük eg y civil autó, amelyik meg próbálja letolni Kispált. Csülök, mint az őrült nyomta, nehog y leszakadjon róla. A szerb rendőr eg y darabig jól szórakozott, majd kitette a szirénát, és mindkettőt félreállította. Meg mutatta a videofelvételt, hog y túllépték a sebesség határt, és mindkettőt meg büntette neg yven-neg yvenezer forintra. Kispál eg yébként leg endásan rosszul tájékozódik, Csülökkel is számtalanszor eltévedtek vidéki koncertre menet. Kispi soha nem volt eg y g yakorlatias alkat, azt szerette, ha vannak körülötte emberek, akik a meg felelő irányba fordítják és hátba vág ják: „arra menj, koma”. A hosszú utazások során meg fog almazódott bennük az évszázad vállalkozása: eg y közös hang szerbolt. Csülök komoly tapasztalattal bírt a témakörben, vezetett korábban eg y kis hang szerboltot Pécsen, ami szolidan meg yeg etett. Alapból hozza a „katalóg uszenész” fig urát, aki üldög él a g itárboltban, prospektusokat nézeg et, tervezg et, tanácsokat ad, elmélkedik, ismer minden típust. Bejön eg y haver, isznak eg y kávét, és eg yütt lapozg atják az Ibanezkatalóg ust. Alaposan behülyítették eg ymást Kispállal, már látták mag uk előtt a közös pécsi hang szerpalotájukat, ahog y vevők tucatjai próbálg atják a kirakott g itárokat és dobszerkókat, míg ők a kasszánál mosolyog va számolják a zsozsót. A hosszú tervezg etéseket némileg váratlanul tett követte, Kispál beletette a tőkéjét a vállalkozásba, s az Olympia közelében meg nyitották hang szerboltjukat. Én az elejétől kezdve mondtam nekik, hog y szerintem ez nem jó ötlet. Nem irig ység ből vag y féltékenység ből, hanem mert mindkettőjüket jól ismertem, s tartottam a helyzetből fakadó bonyodalmaktól, amik a zenekaron csapódhatnak le. Nem volt alaptalan a félelmem, g yorsan kiderült, hog y üzlettársként messze nem olyan konfliktusmentes a kapcsolatuk. Kispálról tudni kell, hog y soha nem verne át senkit, sokáig ő
kezelte a zenekari pénzt, semmi g ond nem volt vele, korrekt g yerek, g yárilag íg y van prog ramozva, viszont ug yanezt nem feltételezi másokról, sőt. Óvatos, némileg g yanakvó típusnak mondanám. Mindennaposak voltak köztük az üzletvezetési viták, s mielőtt ráment volna a zenekar, szerencsére befejezték a közös bizniszt. Ha jól emlékszem, Csülök vég ül kivásárolta Kispált, s még eg y darabig eg yedül vitte a boltot, majd pár évvel később bezárt. Tüskék nélkül nem múlt el ez a közös üzleti kaland, ezt követően már messze nem ápolták olyan hévvel a barátság uk, mint korábban.
KICSIT SZOMORKÁS A HANGULATOM MÁMA A z Ül anyag át bemutató Szig et-koncertünk sok apróság miatt maradt emlékezetes. Pékó (ország os cimboránk, számos borítónk tervezője) még a koncert előtt a fejemre húzott eg y barna kartondobozt: kilyukasztotta a szemeimnél, a száj részére eg y jókora nyílást vág ott, oldalt a g épet működtető aprópénznek is kifarag ott eg y nyílást, majd nag y betűkkel ráírta: Mag yar Szopóg ép. Kedves, kreatív haverjaim vannak, nem? Sikerült már buli előtt szépen beállítani mag am, jó ötletnek tűnt ebben a szettben fellépni. Mikor felmentem a nag yszínpadra, meg próbáltam a mikrofont betuszkolni a nyíláson, de nem fért be, hosszasan viaskodtam vele. A Fehéreket forgatok meget énekeltem volna intro g yanánt, szerencsétlen közönség rémülten nézte, mit csinál ez a dobozfejű hülye, és miért akarja mindenáron lenyelni a mikrofont. Vég ül a Szopóg ép felismerte eg yéniség e korlátait és feladta a kísérletet, íg y a headset nélkül kezdtem bele a koncertbe. Emelkedett hang ulatunk a koncert után sem lankadt, Kiss Tibivel, Pékóval, Őz Zsolttal indultunk neki a szig etes forg atag nak, szopóg épes sisakomat eg ész éjszaka hurcolásztuk mag unkkal. Akkor még élt a hag yomány, hog y az eg yik színpadra spontán eg yüttzenélésre összehívták az arra kolbászoló zenészeket, ebből alakult ki később a rituális fesztiválzáró koncert a Bahia színpadon. Eg y-két évvel korábban az eg yik ilyen koncerten feljött Sziámi és csatlakozott a játszókhoz, elkezdett spontánkodni, mire Őzék elkezdték körbetekerni a mikrofonzsinórral, amit viccnek vélt a Péter, lelkesen seg édkezett a művelethez, de mikor a vég én Zsolt eg y lendületes mozdulattal ellökte, és óriásit zakózott, rájött, hog y nem volt az. Szóval, erre a színpadra indultunk fellépni kásás kis csapatunkkal. A doboz újra a fejemre került útközben, semmit nem láttam benne. A célba vett színpadtól nem messze véletlenül belerúg tam eg y lányba, akinek a securitys barátja válaszul elkezdett ütleg elni. Kiss Tibit nem kellett félteni az ilyen helyzetekben, ekkor még „abban” a korszakában járt, heg yes orrú csizmájával kajakra g yomron rúg ta biztonság i őrt, majd mielőtt felállt volna (ahog y tanították a mesterei a dunaújvárosi Kiscsillag ban), még eg yszer g yorsan hasba rúg ta, mire bezuhant eg y sátorba, ahonnan g yanútlan fiatalok másztak elő. Közben én is letéptem a fejemről a dobozt, és beálltam Tibi mellé, mert több irányból újabb securitysek tűntek fel a színen. A részeg eknek általában bitang szerencséjük van, váratlanul meg jelent Gerendai Karcsi, és meg védett minket a növekvő számú fekete ruhás csávótól. Leporoltuk mag unkat, helyreállt a világ rendje, visszahúztam a dobozt, és mentünk ökörködni a színpadra. Hölg yeim és Uraim, kérem,
fog adják nag y-nag y szeretettel: A Mag yar Szopóg épet! Másnap hosszan zörög a telefon a zsebemben, vég ül meg unom, meg nézem, ki a fene keres eg y ilyen forró napon. Késő délután az árnyékban fröccsözünk a Szig et Fesztiválon, Gerendaiék kérésére bevállaltunk eg y közönség találkozót. Nyug iban fig yeljük a g yöng yök pezsg ését poharainkban, az előző napi, hihetetlenül jól sikerült koncertet elemezg etjük bambán, csak ez a kurva telefon nem hag y nyug tot. Ránézek a hívóra, s abban a pillanatban eszembe jut, hol kéne lennünk már leg alább nég y órája. „Ig en?”, veszem fel kedvesen a HSB hang mérnökének, Reg enyének. „Mi a faszt ig en? – kérdez vissza. – Hol a túróban vag ytok? Itt malmozok a stúdióban, amit lefog laltál. Jöttök vég re vag y hívjak eg y csajt, hog y szórakoztasson?” Totál kiment a fejemből, hog y aznap kezdünk el dolg ozni a Csinibaba dalain. Gyorsan rövidre zártuk a közönség találkozót, bemondtunk pár érdekeset, aláírtuk az orrunk alá dug ott papírlapokat, némi hideg vizet löttyintettünk az arcunkra és kiautóztunk a Dunakeszin lévő stúdióba. Tímár Péter filmrendező az Ágy, Asztal, TV idején hívott fel először eng em, hog y odaadnánke valamelyik filmetűdjéhez háttérzenének néhány dalunkat. Odaadtuk, filmrendezőkkel érdemes jó kapcsolatot ápolni, ráadásul Egészséges erotika című filmjét nag yon bírtuk. A Csinibaba esetében eg észen másnak indult az eg yüttműködés, mint ami vég ül lett belőle. Először arra próbált rávenni Péter, leg yek a film zenei rendezője. Átküldte a kiválasztott dalok listáját, arra kért, fésüljem át, találjam ki a hang szereléseket, felüg yeljem a dalok felvételét és a többi, ami eg y ilyen projektben a zenei rendező dolg a. Vakarg attam a fejem pár napig , majd azt feleltem, hog y ez tök érdekes feladat, lenne is pár ötletem, de szerintem mind a tudásom, mind a türelmem és az időm is kevesebb, mint amire neki most szükség e van. Ezzel a vég szóval tettük le a telefont. A forg atás meg kezdése előtt két héttel újra felhívott, semmi g ond, meg van, ki fog ja új köntösbe öltöztetni a zenéket, de szeretné, ha három-nég y dalt meg próbálnánk mi meg csinálni a saját szájízünk szerint. Hig g yem el, g yőzködött elszántan, nag yon passzolna az általa meg álmodott hang ulathoz a Kispál és a Borz stílusa. Átküldte, milyen dalok jöhetnek még szóba, és abból választottam nég yet. Azzal a lábjeg yzettel küldtem vissza, rendben, először meg próbálunk eg y dalt, meg nézzük, működik-e, és ha tetszik neki, és mi is komfortosan érezzük mag unkat, belevág unk a többibe is. A Szig et-koncert másnapján úg y este fél nyolctól reg g elig toltuk az ipart. Először levettük a dalokat, összeraktuk a harmóniasorokat, éjszaka áthang szereltük, reg g el hatkor felénekeltem őket. Piszok meleg volt a stúdióban, lég kondival csak elvétve lehetett akkoriban találkozni. Kispál kutyául szenvedett a hőség től, minden g itárszólam felvétele után levett mag áról valamit, a vég én eg y szál alsóg atyában slattyog ott fel s alá, mint eg y eltévedt keletnémet turista a Balatonnál: eg yik kezében cig i, másikban eg y üveg sör. Szépen beállt a vég ére, el is
ment aludni, Csülök és én csináltuk meg az összes hang szerelést. Nem akarom Kispi érdemeit kisebbíteni, a Kicsit szomorkás riffjét bravúrosan odatette, húzza a dalt, ahog y kell, de a többiben a basszus és a dob viszi a prímet. Csülökkel reg g elre összeraktuk a Kicsit szomorkás első demóverzióját, valójában nem is volt kész a teljes dal, csak az alap g itárriff, az ének és a refrén, a dal második fele még hiányzott, de elküldtük, jobb felesleg esen nem vacakolni vele, ha úg yis meg y a kukába. Tímár Péter szinte rög tön válaszolt, hog y nag yon tetszik neki, csak íg y tovább, meg ne álljunk. Utána még eg yszer felvettük a Kicsit szomorkásat, mert a producer szerint túl élethűen részeg es lett, készítettünk eg y némileg józanabb verziót is, de vég ül még is az első variáció került a filmbe, amit a Szig et után vettünk fel éjszaka. A filmet imádta a közönség , a zenei szaksajtó viszont húzta kicsit a száját, ostorozta a színtelen-szag talan hang szereléseket, szerencsére a mi feldolg ozásainkat leg többször kiemelték a sorból, és az eg ekbe dicsérték: „Lovasi András nyávog ó éneke g únyba csúsztatja dolg ot – jog os. A Kicsit szomorkás feldolg ozása még a nég y dal közül is kiemelkedik: reg g ea-ből lopott basszusmenet, szétvisszhang osított g itárok (kultúrház, kultúrház!), szándékosan elcseszett beszállások – vendég látó-paródia: ilyen ferg eteg es zenei vicc, tíz évben, ha eg yszer…” (Uj Péter, Népszabadság). A filmet több mint háromszázezren nézték meg , a filmzenealbumot pedig százhúszezren vették meg addig a pontig , míg nem a jog tulajdonosok összevesztek a szépen csordog áló pénzen és leállították az utáng yártást. A feladat sikeres meg oldásán számunkra messze túlmutatott a közös munka hatékonyság a. Eg y szokatlan felkéréssel találtuk mag unkat szemben, ilyen típusú, alkalmazott művészi munkát korábban nem csinált a Kispál és a Borz, ezzel teszteltük az új csapatot, és kiderült, milyen jól és hatékonyan tudunk eg yütt dolg ozni. Feldobott minket és tovább vitt a Csinibaba lendülete, éreztük a bizserg ést a tenyerünkben, nekiálltunk és elkezdtük írni a Bálnák, ki a partra című lemezt. A Bálnák, ki a partra felvételénél maradtunk Reg enyééknél a HBS stúdióban, sajnos a vég eredmény újfent nem ig azolta a bizalmunkat, de leg alább az Ülnél elfog adhatóbb lett. Csülök dobjait eg y teljes napon keresztül állították be. Eg y mezei hang beálláson húsz perc is elég a dobbeállásból, attól is meg lehet hülyülni, eg y nap alatt az életkedve is minimálisra zsug orodik az embernek. Sok félkész dallal érkeztünk, a stúdióban szűrtük ki az improvizációkból a hasznos részeket, rakosg attuk össze az eg yes dalokat, amikre szöveg et írtam lóhalálában, vag y próbáltam a meg lévőkből rápattintani valamit. Három-nég y nap alatt feljátszottuk a dob-basszus alapokat, Kispi szólamaival, a többi hang szerrel és a hang szerelésekkel sokkal többet bindzsiztünk. Hetekig szinte a stúdióban éltünk, Csülök és Kispi ki sem mozdultak onnan, munkájuk vég eztével a kanapén söröztek, fig yelték és
véleményezték a munkát. Mindketten alaposan felkészültek az emberpróbáló feladatra, eg y-eg y hatalmas bőrönddel érkeztek, ami csordultig tele volt jófajta hazaival: füstölt sonka, kolbász, májas, szalonna, stifolder, tojás, paradicsom, paprika, vekni kenyér rejtőzött bennük, nem bíztak semmit a véletlenre. Az se véletlen, hog y a Bálnák, ki a partra cím eg yik olvasata a két zenésztársamnak adresszált felszólítás. Szerencsémre nem voltak sértődékeny típusok. Eg yik este kiszakítottam mag am önkéntes karanténunkból, komoly művészeti meg beszélésen vettem részt, leg alábbis ennek álcáztam a többiek előtt, és súlyosan bevidámodva tértem vissza a közeli metropoliszból. Nem hag yhattam, hog y asztal alá ig yanak holmi pesti ficsúrok. Dunakeszire még sikerült visszatalálnom valahog y, a stúdió is meg lett némi keresg élés után, de annyira kimerültem ebben az éjszakai tájékozódási versenyben, hog y vég ül a stúdió szőnyeg padlóján sikerült elaludnom. Kispi, eg yem a lelkét, látva törődött állapotomat, g ondoskodó apa módján eg y darab szig etelésre használt üveg g yapotot helyezett a fejem alá, amitől másnap reg g elre vörösben láng olt az eg ész arcom. Üvöltöztem vele, hog y lehet ennyire hülye, a többiek pedig sírtak a röhög éstől a fejem láttán, és biztosítottak róla, szerintük íg y rendkívül jóképű vag yok. Minden esetleg esség dacára a Bálnák dalai kifejezetten erősre sikerültek, meg kockáztatom, ez a leg erősebb Kispál-lemez. A vég ére minden szépen összeállt: klassz a lemezborító, jó az album hang ulata, friss a szellemiség e, izg almasak a dalok, és az eg észet összefog ja eg y laza, konceptuális kerettörténet. Sikerült a tartalom és zene eg ység en is csavarni eg yet, a könnyedebb zenékhez leg többször g yomorszájba vág ó szöveg ek, történetek kapcsolódnak (lásd Emese), amelyek árnyalják az album összképét. Olyan, később emblematikussá vált dalok találhatók ezen a lemezen, mint a 0 óra 2 perc, Emese, Az égbolt zár, a Keringő, Disznók tánca, Pistike. Gyakorlatilag nem szerepel rajta olyan dal, amire azt mondanám, jobb lett volna lehag yni. Az előző kettőn leg alább hat senkinek se hiányzó dal kapott helyet, ezen az összes bizonyította később létjog osultság át. Emese személyében sikerült eg y klasszikus tábortűzi slág ert írnunk, amelynek kivételesen a struktúrája is hag yományosra sikerült. (Sok Kispál-dalban játszottunk azzal, hog y nem írtunk bele hag yományos refrént, vag y ug yanaz a strófa hol verzeként, hol pedig refrénként szerepelt a dalon belül, lásd Húsrágó, hídverő.) Az Emese Kispál szerzeménye, ő hozta az akkordkört, talán a refrént g yúrtam én össze eg y másik ötletét felhasználva. A szöveg kivételesen eg y nag yon is kézzelfog ható, konkrét élményhez kötődik. A buszpályaudvar mellett akkoriban még létezett eg y g yóg yszertár, itt álltam sorban eg y októberi délután. Álldog álok a sorban recepttel a kezemben, mikor hallom, hog y a g yóg yszerkiadó bácsi kiszól eg y ott várakozó lánynak: „Emese, most már indul a buszod.” Abban a pillanatban döntöttem el, hog y ebből a sorból dalt
fog ok írni. A fura szituáció, a g yóg yszerész, aki próbál szig orúnak tűnni, és a szituációhoz eg yáltalán nem passzoló szöveg hag yja el a száját, a jól hang zó mondat és a különös, kelekótya lány eldöntötte az alkotás sorsát. Mint amikor külföldön eg y asztaltársaság ban ülsz, mindenki eg y általad nem ismert ideg en nyelven beszél, elnevetik mag ukat, te velük nevetsz és próbálod kitalálni, mi lehetett a poén. Hasonlóképpen írtam ezt a történetet a véletlenül elcsípett mondatra. Emese jött és megállt A gyógyszertárba és arra várt Hogy a tudomány leszállítsa azt a szert Amitől jobb lesz, és várta egész nap, bedagadt a lába és késő lett, és a ’vény nélkül’ ablakból Kihajolt egy férfi és mondani kezdte Hogy Emese, de ő közbeszólt erre Hogy én csak egy gyógyszerre várok Hogy itt ne fújjon az a rossz szél És a fejére mutat, az ujján lángok Pattognak és csodát látott Az egész Lusta Kígyó Gyógyszertár Mert olyan szél lett, hogy a lángot Elfújta, és aztán rángott Az arca, míg az ajtóig kísérték Emese, most már indul a buszod Menj haza szépen, látszik, hogy tudod Hogy meg vagy bolondulva És holnap ne gyere újra (Kispál és a Borz: Emese)
A Kossuth rádióban rég en létezett eg y műsor, ahol olyan helyszíneket kerestek fel, amiket a szerzők dalszöveg ekben meg idéztek. Ebben próbálták kinyomozni a Lusta Kíg yó Gyóg yszertár helyét, de persze nem találták, mert ilyen nem létezett soha, viszont helyette találtak eg y szintén kíg yós nevűt, ahol nyilatkoztak a patikusok, hog y ig en, ismernek eg y Emesét, akire
illik a leírás. Sőt mag át Emesét is meg találták, aki szeg ény hárított, annyira meg ijedt a helyzettől. Biztos nem szerethették ezt a dalt a családjukban, okozott számukra némi kellemetlenség et, de én vétlennek éreztem mag am, hiszen az elcsípett eg y mondaton kívül semmit nem tudtam a lányról, a többi az én fantáziám szüleménye volt. Meg változtathattam volna a nevét Krisztire vag y Anitára, de az eredeti név mélyen szervesült a történetembe, eg yszerűen csak Emesével működött jól a sor. (Ki lehet próbálni más nevekkel, tényleg hülyén szól.) Sajnos elkövettünk eg y óriási időzítési hibát: a tervezéskor nem fig yeltünk arra, hog y a Csinibaba és a Bálnák meg jelenése nag yon közel esik eg ymáshoz. A Csinibabát jóval korábban, 1996 aug usztusában forg atták, és 1997 februárjában kezdték el vetíteni, de a sikere jócskán kitartott. Még májusban is Kicsit szomorkás-lázban ég ett az eg ész ország , a film dalai folyamatosan szóltak a kereskedelmi rádiókból. Teg yük hozzá, meg jósolhatatlan volt a kedvező fog adtatás, a jókora bukta lehetőség e is benne rejlett. A Kispál és a Borz új lemeze március 21én jelent meg , a Csinibaba árnyékában kétség beesetten próbáltunk némi médiafig yelmet g erjeszteni, a „szerelem, napfény, örök ifjúság ” szentháromság jeg yében próbáltuk beharang ozni, de a lőtéri kutyát nem érdekelte, mindenhol a Kicsit szomorkásról beszéltek a zenekar kapcsán. Állandóan csörg ött a telefonom, mindenki interjúzni akart velem a filmről, a dalról, a revelatív színészmunkámról, miközben senki nem kérdezett az új albumunkról. Májusban hívtak meg minket a number one tévéműsornak számító Friderikusz Show-ba, amelyet nég y és fél millió ember nézett (ne felejtsük, ekkor még csak az m1 és m2 csatorna létezett az ország ban, 1997-ben indultak a kereskedelmi tévék), ettől datálható a Kicsit szomorkás-láz durva felszökése. Friderikuszos szereplésünk komolyan meg osztotta az ortodox rajong ókat. Szerintük a mainstreamtől tudatosan távol maradó, eg yedi utat járó imidzsünk nehezen volt összefésülhető ezzel a csillog ó, flitteres show-műsorral. Fridinél Cicciolina, Bud Spencer, Franco Nero, Koltai Róbert, Dobó Kata, Andy Vajna és hasonló médiasztárok szerepeltek, mi valóban nehezen illettünk ebbe a képbe, de nem érzékeltük ezt a hisztit jelentős problémának. Ahog y a filmben való közreműködésünket, úg y a show-műsoros szereplésünket is poénnak tekintettük. Ökörködtünk, nem hazudtoltuk meg vag y nem adtuk el mag unkat, szimplán próbáltuk jól érezni mag unkat eg y kifordított helyzetben. Visszanézve abszurd ellentmondásnak tűnik, hog y miközben a zenekar ismertség e a film révén kateg óriákkal nőtt, és a MAHASZ Arany Zsiráf-g áláján az Ül kapta a leg sikeresebb mag yar rockalbum díját, először fordult elő velünk, hog y nem telt meg a PECSA eg y lemezbemutató koncertünkre. Az újrafog almazódó Kispál zenekar teljes kudarcnak tűnt a Csinibaba mellett. Ezen a koncerten kiabálták be többször felhevült rajong ók, hog y „ne leg yen biznisz a Kispál” vag y valami
hasonlót, amit próbáltam tréfával elütni, de nem fog adták túl jól. Eg y kis előrelátással, okosabb tervezéssel simán el lehetett volna kerülni ezt az áprilisi PECSA-s malőrt (mondjuk, kétezerötszáz embert nem neveznék kudarcnak). Hiba volt Pesten kezdeni a turnét, előbb vidéken kellett volna bejátszani az új lemez dalait, szépen kivárni, míg meg ismerik és rong yosra hallg atják a rajong ók, majd ősszel vag y télen diadalmasan bevonulni a pesti oroszlánbarlang ba. Az eladásokat tekintve a Bálnák, ki a partra hozta a biztos Kispál-átlag ot, az év vég éig kb. húszezer példány fog yott el belőle, eg y rossz szavunk nem lehetett. A Csinibaba sikerének eg yenes következményeként sorban jöttek felkérések olyan rendezvényekről, ahol korábban fel sem vetődött a Kispál és a Borz neve: falunapok, városi bulik, sportnapok, amelyek közül sokat elfog adtunk. Részben anyag i okok miatt, rizikófaktor nélküli, jól fizető bulik voltak, részben pedig kíváncsiak voltunk, hog yan tudunk helytállni ezekben a számunkra új helyzetekben. Érdekes kalandokban volt részünk, meg jelent a Kispálkoncerteken eg y olyan közönség réteg , amellyel korábban nem találkoztunk az ország klubjaiban. A törzsközönség nek számító első kispálos g eneráció láthatóan eddig követte a zenekart, éles határvonalnak tűnik visszatekintve a 1996–97-es periódus. Az első csapat itt kezdte eleng edni a Kispált, nemcsak a Csinibabának, hanem életkori sajátosság oknak, az abból fakadó meg változott életformának „köszönhetően”. Családot alapítottak, g yereket csináltak, még nem volt trendi ezzel neg yvenéves korig várni, nyomták a karriert ezerrel, pihenten kellett érkezni a pénteki tárg yalásra, ezért inkább kihag yták az előző esti koncertet, leg alább az asszony sem veszekedett velük. Semmi g úny vag y irónia nincs ebben, én is itt szakadtam volna le, és az én feleség emet is boldog g á tette volna ez a törvényszerű változás. Szerencsére ekkoriban nőtt fel eg y fiatalabb g eneráció, amelyik jóval később fedezte fel mag ának a Kispált, és nem tartotta cikinek vag y az öreg ek zenéjének. Ők már vég ig követtek minket eg észen 2010ig , szerencsére újabb és újabb ifjú rajong ókkal kieg észülve. Ez a g eneráció nem a Naphoz holddal vag y az Ágy, Asztal, TV dalaira szocializálódott, számukra a Bálnák, ki a partra és a Holdfényexpressz számai jelentették a jelen idejű Kispál és a Borzot, ezeken keresztül ismertek meg minket és kötöttek ki a koncertjeiken. A Csinibaba feldolg ozása a fiatalabbaknak nem okozott különösebb problémát, ők a film utáni albumok hatására köteleződtek el, íg y szép lassan elültek a Kicsit szomorkást fikázó hang ok, illetve mi is hamar beleuntunk a retróba, és elhag ytuk ezeket a dalokat a repertoárból. A Csinibabával a zenekar leg aktívabb periódusa vette kezdetét. Előtte eg y évvel korábban jött ki az Ül, 1997 februárjában jelent meg a Csinibaba album, márciusban a Bálnák, év vég én a Happy Borzday című születésnapi koncertlemezünk, 1998 őszén a Holdfényexpressz, 2000-ben a Velőrózsák és 2001-ben a Bandi a hegyről szólólemezem (amin g yakorlatilag a teljes zenekar játszott).
Az Ül pécsi lemezbemutatójára úg y nég yszázötven ember jött el, ami klasszul hang zik, de még sem volt teltház, még kétszázan befértek volna. Hog y mekkorát fordult velünk a világ a következő másfél évben, annak szép bizonyítéka, hog y a Happy Borzday-koncerten a PEK-ben már ezernég yszáz fizető vendég előtt játszottunk. (Leg alábbis a szervező Bakos szerint, szerintünk leg alább hatszázat letag adott.) Masszív tömeg hullámzott a teremben, Pestről is több százan lejöttek. A zenekar ezzel a másfél évvel nemcsak hog y visszakapaszkodott, de a Bálnákkal és a Borzdayjel új leg itimációt és új közönség et szerzett mag ának. Felpörg ött a Kispál, meg találtuk azt a működőképes formációt, amely néhány évig nag yon produktívnak bizonyult.
HÜLYE VOLTÁL, MONDOM MAGAMNAK, MAJD HA EZ ELMÚLIK A Kiss mag yar származású basszusg itárosa, Gene Simmons szemérmesen meg g yónja önéletírásában, hog y pályafutása során nég yezer-ötszáz nővel feküdt le. Ez ig en, elismerően bólog at a zsűri, zászlónak tiszteleg j! A könyvelői akkurátusság nál maradva ez azt jelenti, hog y tizenkét és fél éven keresztül mindennap (!) lefeküdt eg y új csajjal. Vag y huszonöt éven át minden második nap. Nem kis teljesítmény, már csak log isztikai szinten sem, a biológ iáról nem is beszélve, bár híres rocksztárokhoz biztos sokkal korábban eljutottak a mindent felállító kék pirulák. (Nemrég láttam külföldön eg y vicces Viag ra-reklámot: eg y amerikai platós teherautó elakad a sárban, és eg y fiatal sportkocsi vontatja ki.) Később betámadták Simmonst a felleng zős kijelentéséért, mire elnézést kért mindenkitől, újraszámolta és korrig álta a vég eredményt nég yezer-kilencszázra. Valószínűleg a g ruppenszexnél más szorzót alkalmazott, és ne feledjük, Gene extrém hosszú nyelvét sem, aminek seg ítség ével jelentős távolság okból is hatékony tudott maradni. Röhög ünk rajta és a hozzá hasonló pöcshuszárokon, de tárg yalt műfajunknak, sőt az eg ész kulturális szcénának nag yon fontos része a szexus. Felesleg es szemérmeskedni, az író-olvasó találkozók, a felolvasások, a kulturális prog ramok és nyilvános művészeti diskurzusok meg szűnnének nők nélkül. A művészekre kíváncsi halmaz meg oszlása nemek szerint teljesen eg yértelmű: tízből kilenc csaj, a maradék eg y pedig vag y látens homoszexuális, vag y ifjú alkotójelölt, vag y eljött a csajával, nehog y a művész eg y óvatlan pillanatban ráraboljon. Reng eteg csaj jött oda hozzám koncertek után, de ki kell ábrándítanom mindenkit, nem vag yok eg y Gene Simmons, de még eg y Komár László sem. A mai napig furán viszonyulok ezekhez a helyzetekhez. Szívesen barátkozom, örülök, ha eg y szép lánnyal beszélg ethetek, de nem csapom le kíméletlenül a kínálkozó helyzeteket. Emlékszem, Szombathelyen eg y koncert után a színpadon álltam, pakolásztam, amikor meg szólított eg y g yönyörű nő. Kérdezett eg y barátkozóst, elkezdtünk beszélg etni, nemcsak szépnek, szimpatikusnak is találtam, előbbi jelentősen befolyásolja az utóbbit, még sem rohantam le, illedelmesen elköszöntem a beszélg etés vég én. „Ezt a hülyét!”, mondták csodálkozó szemei, mikor odébbálltam. Ahog y Boci barátom mondta mindig is: „Ha akarnám, meg lehetne.” Néha ez az érzés bőven elég , sokkal kevesebb problémával jár – elsősorban odahaza –, mint ha vég ig csinálnánk a
meg szokott koreog ráfiát. „Ha akarnám, meg lehetne”, kölcsönvettem ezt a sort Bocitól, ezúton is köszi, az Iszonyú lassú című, fejben csajozós dalba g yúrtam bele. Valami iszonyú lassú country szólt Leengedett ablaknál A kocsimban és tűnődtem Mi lenne, ha annál A szép nőnél szólna ez Aki épp mellettem áll És mereven előrenéz S a jó öreg zöldre vár Szólnék, de jó ez a zene Ő meg tudná, mi a fene A cél, az, hogy ott aludjon Velem bárhol, a férje meg otthon És most itt van, elvált, Meztelenül festjük ki a szobáját És közben a dallamát Fújjuk ketten a dalnak, amit Gondolatban betettem A magnójába, míg mellettem állt Ha akarnám, meglehetne És utána elmehetne És utána visszajönne Hogy elmenőben kijött a könnye De most csak mellettem áll De rám néz majd a sárgánál És mosolyog, amíg kuplungol Mintha tudná, hogy megvolt valahol… Én meg szólnék, de jó ez a zene… (Kispál és a Borz: Iszonyú lassú)
Ig en, már kamaszkoromban is én voltam, aki visszag ombolta a lányok blúzát, ha arra kérték.
Eg y kecskeméti buli után a művházban üldög éltem a folyosón eg y kanyarban, mikor eg y léleg zetelállítóan szép lány leült mellém, és beszélg etést kezdeményezett. (Szakmánk eg yik komoly előnye az ilyen helyzetek előfordulási sűrűség e.) Eg yértelműen össze akartam jönni vele, nem rejtélyeskedett sokat, ráadásul valóban g yönyörű volt. A napba lehetett nézni, de rá nem. Két énem eg ymásnak feszült, a jobbik lassítani próbált, várj, ezt beszéljük meg , mondta a másiknak. Ezt a belső tépelődést a lánnyal is meg osztottam, mire seg ítőkészen g yorsan az ölembe ült. Pechemre nag yon berúg va éppen arra kolbászolt az eg yik roadunk, aki jópofán meg kérdezte: „Na, mi a helyzet? Hamarosan dug ni fog tok, he?” A lány erre zavarba jött, fölállt, kicsit toporg ott, én meg hag ytam, hadd menjen. Sok ilyen sztorit mesélhetnék. Vita nélkül én vag yok a kihag yott helyzetek örökös bajnoka, de cseppet sem bánkódom miatta. Nem – volt – eg yszerű összeeg yeztetni a rockzenész életformát a családapa státusszal. Sokat mondok, ha nég y-öt olyan zenészt ismerek, akiknek ez sikerült. Ez az üresen tátong ó kapu előtt csetlő-botló csatár attitűdje nem a zenéléshez köthető nálam, g itáros pályafutásom előtt is komoly klasszisnak számítottam ezen a téren. Amikor tizennyolc évesen újság osként a bátyámat helyettesítettem, az eg yik reg g el becsöng ettem eg y panellakásba, a Füles mag azin éves előfizetői díját kellett beg yűjtenem. Eg y fiatal lány nyitott ajtót, csupán eg y átlátszó hálóing et viselt, finoman áttűntek rajta g yönyörű mellei. A papírmunka elintézése után kedvesen beinvitált eg y kávéra, de én hülye, olyan zavarba jöttem, hog y nem mentem be. „Sok újság ot kell még kivinnem, ne harag udj”, makog tam zavartan. Vertem utána a fejem a falba, hog y lehetek ekkora barom, másnapra elszántam mag am, istenuccse bemeg yek, szépen felöltöztem, beillatosítottam mag am, g yorsan szétdobáltam az összes újság ot, de már hiába nyomtam a cseng őt. Eg y életre meg tanultam: ha átlátszó hálóing es csaj hív be, nem szabad g atyázni, menni kell. Sajnos nem állt módomban azóta ezt a tudást a g yakorlatban alkalmazni. Eg yszer Miskolcon Gallasz szokás szerint elfelejtett szállást fog lalni, koncert után hajnali eg ykor Kispállal sétáltunk a hóban, tétován valami diákszállást keresg éltünk. Váratlanul meg szólított minket eg y fickó, g yerekek, kurva jó volt ez a koncert, hadd hívjalak meg titeket pár sörre. Mondtuk neki, köszi, de előbb a szállás problémáját oldanánk meg , utána jöhet a sör is, mire kedvesen meg invitált minket mag ához aludni. Nem eg y Hilton, mondta, de a restinél tuti jobb. Elképesztően csinos lány várta otthon, eg yütt piáltunk hajnalig , Kispál dőlt ki leg előbb, utána a srác. Vég ül a csaj mellett kaptam helyet éjszakára, nem lett volna ellenére a közeledésem, a lábát finoman nekem nyomta, még sem léptem át a határokat. Szeg ény fickó g álánsan meg ment minket a fag yhaláltól, amit azzal hálálok meg , hog y levarrom a csaját? Ezt azért még sem. Valószínűleg pont fordítva működök, mint eg y normális fickó. Például a kollég áim, ahog y bemeleg ednek a buliba és eg yre többet fog yasztanak, úg y uralkodik el rajtuk a baszhatnék, én
minél többet iszom, annál inkább kívülről fig yelem a dolg okat, és annál kevésbé van kedvem részt venni a szokásos társasjátékban. Ezek szerint okosra iszom mag am. Vag y okoskodóra. Biztos vag yok benne, hog y az író-olvasó találkozók, a dedikálások és a koncertek is bírnak eg yfajta bizserg ető izg alommal: találkozunk, beszélg etünk, barátkozunk, de voltaképpen bármikor átfordulhat a történet valami teljesen másba. Ennek a lebeg ő szexualitásnak a lehetőség e az eg yik leg fontosabb izg almi faktor. Hiába öreg szünk, manapság is előfordulnak ilyen helyzetek, sőt a Kiscsillag nál talán még inkább, a zenekar színpadi kommunikációja sokkal jobban mag ában hordja ezt a lehetőség et, sokan érezhetik táncra való felkérésnek színpadi ökörködésünket. Előfordult, hog y a dobosunk, Ábel, eg y hatállomásos turnén hat nőt vitt el, és a szórásba eg ész kiemelkedőek is beestek, nem csak lelkes g rupik. Nálunk kötelesség tudóan ő aratja le a babérokat. Na, ilyet sosem csináltam. Kicsit talán irig ylem miatta, bár inkább valamiféle atyai büszkeség munkál bennem. A leg első rock ’n’ roll hódításomra pontosan emlékszem, 1989 táján történt. A feleség em még barátnői státuszban volt jelen, a Király utcai Feg yveres Erők Klubjában játszottunk a felső színházteremben, amit ma a kutya sem használ. A koncert után meg jelent az öltözőben eg y szép csaj, és eg y váratlan pillanatban – miután sikeresen alakíthattam a feltörekvő, szimpatikus rocksztárt – beült az ölembe. Nem volt szívem kitenni, kellemesen meleg ített. Benyitott a feleség em, és sokkolta a látvány. Jó hog y. Ilyen sztorit g yakorlatilag az összes csajomnak meg kellett élnie. Verával, akinek személyét inkább fedje balladai homály ebben a könyvben, sok éve jártam eg yszer valami ug ribug ri falunapon, ahol odajött hozzám eg y Vera méretű (azaz kicsi), g yönyörű lány, hog y táncoljunk. Mondtam Verának, ne harag udj, ez a nő baromi csinos, muszáj táncolnom vele. Már jó ideje önfeledten táncoltunk, mikor Vera odajött, meg állt oldalt, eg y darabig nézett minket, majd azt mondta: „Jól van, Lovasi, most már elég lesz.” Nem fenékig tejfel mellettem az élet, elismerem. A közeledésnek sokféle formája és motivációja lehet, ennyi év után viszonylag g yorsan azonosítom ezeket a helyzeteket, külön tipológ iát is tudok g yártani rájuk. Reng eteg csaj heccből jön oda és kezd flörtölni, de esze ág ában sincs a tettek mezejére lépni. Másnap lesz eg y jó sztorija a suliban: „Nem hiszed el, teg nap a Lovasi rám nyomult a koncert után!” „Nem mondod!?” A leg fiatalabb csajok a nőiesség üket tesztelik, fel tudnak vag y fel tudnának-e szedni. Próbálg atják a szűk farmerjüket és a csábos mosolyukat. Ha működik, bekapod a horg ot, és a dekoltázsukra tapad a tekinteted, boldog an mennek haza. A leg kitartóbb fajta meg várja, mikor eltűnik vég re az összes hülye autog ramkérő, addig a távolból csábos, mély pillantásokkal méreg et és kezdi felépíteni a vég zet asszonya fig uráját, majd ha tiszta a terep, támadásba lendül. Viszonylag g yorsan eg yértelműsíti az est hátralevő részére szóló
forg atókönyvét. Akad olyan, aki dedikálás közben meg ölel és azt suttog ja: „Szeretlek, szeretlek.” Majd a következő: „Szerelmes vag yok beléd.” Nyilván hallotta az előzőt, és úg y érzi, muszáj rátennie eg y lapáttal. Hazudnék, ha azt mondanám, nem leg yezg etik macsó hiúság om ezek a történetek, de túl nag y jelentőség et nem tulajdonítok nekik. Nem ildomos az ilyen helyzetekkel visszaélni, ráadásul attól az érzéstől meg amúg y sem tudok ilyenkor szabadulni, hog y valamilyen tévedés folytán belém látják a hímnem összes pozitív tulajdonság át. Nem is lőnek nag yon mellé, hiszen ilyen tulajdonság ból szerintem nem sok jutott a férfiaknak. Én mit szeretek a leg jobban a nőkben? Az illatukat. Mit nem bírok a leg inkább a férfiakban? A szag ukat. Olykor a sajátomat sem. A tenyeremnek alapból rozsdás vasszag a van. Pfúj. Ott állnak a férfiak, rozsdásvas-szagúak Állnak a férfiak, állnak a férfiak Nézik, kit lehet megdugni Sohasem fogják megunni Állnak a férfiak, nézik a csajokat. (Kiscsillag: Állnak a férfiak)
Mielőtt vég képp úg y tűnne, g örcsösen kamuzok, és próbálok eg y olyan portrét felskiccelni mag amról, amely eg y prédikátor, eg y keresztes lovag és eg y jóérzésű biztosítási üg ynök főbb vonásait ötvözi, be kell valljam, nekem is jutott pár rock ’n’ roll-hódítás. Vag y ha úg y tetszik, szexre korlátozódott kapcsolat, amit a másik fél értelmezhetett úg y, hog y több volt, mint szex. Pár éve kaptam eg y levelet eg y lánytól, aki E. T. néven vonult be a Kispál és a Borz titkos enciklopédiájába, s aki védtelen helyzetemet kihasználva többször is leszopott koncertek után. Az eg yiknél törte össze a kidülledő szemg olyóm a szemüveg emet. „Szia, XY vag yok, nag yon jól nézek ki, rám sem ismernél”, írta a levélben, és felemleg ette, hog y anno fél évig jártunk. Én meg kérdeztem mag amtól: „Fél évig ? Te jóisten. Kivel? Mikor?” Nyilván két backstag e akció között fél év telt el, s E. T. ezt úg y értelmezte, hog y abban a fél évben mi jártunk. Nem eg yedi ez a sztori, ha valakivel részeg en smároltam eg yet, úg y g ondolta, komoly érzés szökkent szárba köztünk, s leg közelebb fig yelmeztetett kapcsolatunk lanyhulására. Felesleg es meg vetni vag y elátkozni, milyen szemét csapodár férj voltam, szinte minden nőmmel lebuktam otthon, soha nem voltam eg y jó álcázóművész. Eg yszerűen képtelen voltam energ iát fordítani erre, annyira nevetség esnek éreztem az alibig yártást. Ha rákérdezett a feleség em, elmondtam, mi történt. Kicsit olyan vag yok, mint eg y közeli zenésztársam, a nag yon jó nőket kihag ytam az életemben. Ráadásul, akik közülük érzelmileg is veszélyesek lettek volna, azokat jó messzire
elkerültem, kell a fenének ez a hülye bonyodalom. A leg első barátnőm a g imnázium leg szebb csaja volt, íg y a szép nő rubrikát korán kipipálhattam, meg volt, köszönjük szépen, mehetünk tovább. Mellette rájöttem, csak g ond van a látványos csajokkal. Nemcsak azért, mert más is rárepül, s óvó tekintettel kell fig yelni a hiénacsapatok vonulását, hanem mindig sokkal több bajuk van, mint eg y szimplán csinos csajnak: g yakran hisztiznek, elkényeztette őket a sors, túl sokat fog lalkoznak mag ukkal (ahelyett, hog y velem fog lalkoznának), ideg esek, ha a hajukba túrsz vag y elkened véletlenül az arcukra kent színeket, nem olyan jó velük a szex, mert dug ás közben is inkább mag ukat fig yelik, szép ívben feszül-e a hátuk, finoman tartják-e a lábukat. Folyamatosan eg y képzeletbeli tükörnek szerepelnek. Ha eg y ideig benned látják ezt a tükröt, akkor azt hiszik, szerelmesek, pedig köze nincs ennek az ig azi érzésekhez. A tipikus viselkedés jellemzője az atipikus kivételek előfordulása. Mikor a sors és a filmművészet kiszámíthatatlan útjai eg y ismert színésznővel sodortak össze, a meg szokottól eltérően nem fordítottam hátat, noha elképesztően jó nőnek találtam. A Csinibaba díszbemutatóján eg y asztalhoz kerültünk, komoly beszélg etések, szempárbajok és somolyg ások zajlottak a pog ácsástálak felett, de másnap feg yelmezetten ellaposítottam mag amban az érzést. Valószínű rutinból tud úg y nézni eg y ilyen nő, mintha ellenállhatatlan lennék – próbáltam fig yelmeztetni a rosszabbik énem. Ne csinálj hülyét mag adból, bombanő, művésznő, ráadásul a fél világ ismeri, minek kísérteni a bajt. Ig yekeztem elhessenteni a kísértés leselkedő árnyát. Ő volt az eg yetlen a nő az életemben, akibe minden eg yes alkalommal újra és újra beleszerettem. Nem sokkal később újra összefutottunk, itt már nem volt menekvés. Szó szerint sem. Fél napot töltöttünk eg yütt eg y médiahajó nevű rendezvényen. A kezdés után fél órával a hajó elkötött, nehog y bárki le tudjon lépni a kelleténél korábban. Elkezdtünk bájcseveg ni, de persze öt perc múlva valaki odapofátlankodott, aki mindenáron folytatni akarta a múltkor abbahag yott Hamvas Béla-polémiánkat. Miközben a Karneválról fecseg tünk, beszélg etőtársam válla felett elkaptam meg int a tekintetét, és akkor eldöntöttem, utána kell járnom ennek a barlang i búvópatakként jelentkező érzésnek. Pár nappal később felhívtam, a Moszkva téren találkoztunk. Kérdőn nézett: „Mit akarsz tőlem?” „Háát – feleltem –, meg indult eg y kis mozg ás belül.” „Neked van feleség ed, nem?”, kérdezte. „Van.” „És g yereked is?” „Az is van, kettő.” „Akkor mi a faszt akarsz tőlem?” Erre nem mondtam semmit, csak néztem rá. Még sem hag yott faképnél, beszélg ettünk tovább. Elkezdtünk találkozg atni, bár mindkettőnk életvitelének köszönhetően nem sok lehetőség ünk adódott erre. Sokat íg érő, érzelmes liezonunk pár héttel később eg y szép estével fejeződött be. Még létezett az Almássy téren a Nincs Pardon névre keresztelt bár, aminek a tulajdonosai nyitották később a Zöld Pardont. Felkapott hely volt művészkörökben, oda mentem le szórakozni vele és eg y másik színészlánnyal, aki tudta, hog y bele vag yok esve a barátnőjébe. Nem tartott attól a kolleg ina, hog y fel akarom szedni,
dumáltunk, sztoriztunk, jókat röhög tünk, sőt a vég én lelkesen táncoltunk is. Szerelmem tárg ya nem nézte sokáig tétlenül ezt a finom évődést, a táncparkettre pattant, s közölte a barátnőjével, szevasz, életem, most én jövök. A DJ, ahog y tanítják az állami DJ-tanfolyamokon, ráérzett a pillanat nag yszerűség ére, és eg y lírai dalra váltott. Összebújtunk a Hősnővel, s nyíleg yenesen lassúztunk az ág ya felé. A tánc után hazavittem, leállítottam a motort, ültünk a kocsiban. „Most menjek el veled a szállodádba?”, kérdezte. Szünet. „Azt mondtad, reg g el korán kell indulnod, nem?” „Ig en”, feleltem, tényleg korán kellett. „Ááá, az tök béna, hog y én meg ott maradok eg yedül.” „Akkor inkább hag yjuk”, mondtam. A következő években eg yszer-kétszer még találkoztunk, mindig borzasztóan aranyos volt velem, ug yanúg y beleestem mindig , mint az első alkalommal, de már sokkal rövidebb érzelmi felláng olásokkal járt, három-nég y nap alatt sikerült kihevernem a találkozást, és visszazökkentem a kerékvág ásba. Két éve eg y tévéműsorban futottam össze vele utoljára, jót beszélg ettünk, de már semmilyen utóreng ést nem okozott. Ennek részben örül az ember, jó felszabadulni eg y kontrollálhatatlan érzés uralma alól, részben pedig elszomorkodik, lám, lám, semmi sem tart örökké. A Szívrablás című dalom született ebből a történetből, mindjárt a táncestünk másnapján, melyben a jelentős művész dalban szublimálja beteljesületlen szerelmét. Mentálhig iénés célokra tökéletes ez a szakma. Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály. Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte A szíve egy dobozba, bársony közé raktam És kopognak, az ajtóban áll, én meg – örülök, hogy itt vagy Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! Szólok mérgesen, becsapom az ajtót, felőlem meghalhat Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
(Kispál és a Borz: Szívrablás)
TEKERD MEG A VOLUMÉT Érdemes vég ig tekinteni a könnyűzene elmúlt harminc évének történetén, minden zenekar onnantól kezdte ig azán komolyan venni és klasszicizálni mag át, mikor kihúzták a g itárokat, letették a torzítókat, és elkezdtek lecsupaszított, akusztikus koncerteket adni. Hallg assátok emberek, elektronikus kütyük nélkül is szárnyalnak a szerzeményeink, nincs szükség pedálokra és effektekre, lemeztelenítve állnak most előttetek, íg y jobban láthatjátok nag yság uk. Íg y születtek a rockzene klasszikusainak albumai a 90-es években, g ondoljunk csak a Nirvana, a Pearl Jam vag y a Metallica unplug g ed koncertjeire. Kicsiben nem volt ez másképp a Kispál és a Borzzal sem. Néhány év rock ’n’ roll verkli után új kihívásokat keres az ember, amik túlmutatnak az új lemez–klip–turné kombón, s talán olyan feladat elé állítják, amelyek kizökkentik, és újdonság okat fedezhet fel mag ában és választott műfajában. A mi esetünkben eleinte különösen röhejesen szólt, amikor elkezdtük átformálni eg y-két riffes kis dalainkat eg y teljesen más zenei szituációnak, eg y teljesen más elvárásnak meg felelve. A Kispál-dalokban általában a két g itár eg y-eg y riffet játszott, és a kettő találkozása adott ki szerencsés esetben valami érdekes hang zást, aminek a dal vonzó testét köszönhette. Nyilván nem volt nehéz meg találni riffjeink akkordmeg felelőjét, de mikor ezeket a korai dalokat átültettük sima, akkordozós g itármenetekbe, rémisztően eg yszerűnek hatottak. Pontosabban eg yszerre hang zottak rémisztőnek és eg yszerűnek, valamint a kettő kombinációjának, bár valami izg almas elem is előkerült, ahog y áttetszettek a dalok ezen a kopár szűrőn. Eg y csendes-ülős koncerten, ahol még sem illik átszakítani a nézők dobhártyáját eg y mélynyomóval és eg y torzítóval, üresnek tűnt ez az összkép. Rendben, mondtuk mag unknak, a dalaink már csak ilyenek, ezzel nincs mit tenni, korábban kellett volna okosnak lenni, nézzük, hog yan tudjuk g azdag abbá tenni a hang zást. Leg inkább a trió korszak dalaival voltunk meg lőve, a lemezeken ug yan szólt néhány dalban zong ora, akusztikus g itár és más hang szer, de koncerteken szinte soha. Amikor Dióék beszálltak, és elkezdtük szétszedeg etni a harmóniákat, akkor szembesültünk azzal, hog y néznek ki a dalaink eg y tabulatúrában. Korábban minek vacakoltunk volna ilyen hülyeség g el? Bedug tuk a g itárokat, nem értünk rá hang jeg yeket rajzolg atni, különben is, mekkora lúzerség ilyennel fog lalkozni, nem az iskolai énekkarban vag yunk. Az analízis során Dr. Dió felfedezte, hog y jó pár dalunkban kisszekund súrlódás fordul elő, ami annyit tesz, hog y a harmóniában eg ymás mellett jelenik meg eg y kis szekund és eg y nag y szekund, s ez a súrlódás adja az összhang zat feszültség ét. Ha az eg yik moll, akkor a másik dúr, ráadásul még az sincs eldöntve, melyik melyik. Sok dalunkban jelenik
meg ilyen nyílt harmónia, azaz sokszor eg yensúlyoznak a disszonancia határán a Kispál-dalok. A disszonáns amúg y cseppet sem neg atív jelző, sőt inkább dinamikus, a zenetörténetben Bach idejében a tritónusz mag a volt a disszonancia csúcsa, a sátán akkordja, a XIX. században Liszt vag y Chopin darabjait el sem lehetett képzelni tritónusz nélkül. Az európai tizenkét fokú skálának a hang szerelési törvényeiben adott eg y pont, ami után hamisnak számít az összhang zat. A dalok áthang szerelésénél ezt a hamisság ot kellett kiküszöbölnünk. Ha eg y harmadik hang szer lépett be az összhang zatba, mondjuk eg y zong ora, akkor döntenünk kellett, ki lesz a g yőztes, melyik akkordot követjük, és írjuk át annak meg felelően az eg ész dalt. Erre addig nem volt szükség , lebeg ett az eg ész hang zás, nem kellett eldöntenünk például, hog y párhuzamos mollban énekeljük vag y sem. Sok ilyen meg oldást találni a Kispál-korpuszban, szerintem szép meg oldásokat, amikre ösztönösen találtunk rá, s meg örültünk neki, milyen üg yesek vag yunk. Izg almas alkotási folyamat eg y unplug g ed jelleg ű műsor kialakítása: mintha eg y szabóval ig azítanánk ruhatárunk darabjain, itt eg y kicsit veg yen be, ott eg y kicsit szabja fiatalosabbra. Az átalakítás után újszerűen hatnak jól ismert ing eink és zakóink. Az első csendes-ülős koncertünket a Fővárosi Nag ycirkuszban adtuk, Ricsitől köszönt el ezzel a zenekar, majd ezt követően időről időre visszatértünk ehhez a műsorhoz, folyamatosan bővítettük, csiszolg attuk, s vég ül a húszéves születésnapi koncertünk mellékleteként CD-n is meg jelent. Érdemes meg hallg atni, szép, erős, harmonikus anyag . Leg alábbis én annak hallom. Az új zenekari felállás nemcsak a csendes-ülős koncertek feldolg ozásait formálta át, hanem mindannyiunkat a zenekaron belüli szerepünk átg ondolására késztetett. Nem vag yok eg y ag yonképzett basszusg itáros, olykor még is kapok szakmai bókokat ig azi profiktól. A mag am szűk korlátai között a 90-es évek közepére eg ész üzembiztos lettem: tartom a tempót, pontosan és feg yelmezetten játszom, lehetetlen körülmények között is le tudom nyomni a műsort. Amikor Dió és Vittay bekerült a zenekarba, elkezdtem redukálni a basszusg itár szólamokat, sokkal inkább funkcionálisan kellett játszanom, mint korábban. Minél több hang szer szólal meg eg y zenekarban, annál inkább szolg ai feladatokat lát el a basszusg itár. Szerényen, a háttérben g ombolyítja a vezérfonalat. (Azért ez szép, nem?) Nem véletlen, hog y a Red Hot Chili Peppersben csak eg y g itáros van. Flea nem öncélú basszeros – miközben technikailag elképesztően bravúros és nem lehet nem odafig yelni a játékára –, eg yszerűen az adott munkameg osztásnak meg felelő basszusfutamokat hoz. Érdemes meg hallg atni, hog y a Mother’s Milken vag y a Blood Sugar Sex Magicen milyen elképesztően nag yokat játszik. Ig az, az utóbbin sokkal kevesebb dísz van már, teg yük hozzá, időközben kaptak eg y zseniális producert Rick Rubin személyében, aki alaposan letisztog atta a funkciókat a zenekaron belül, s hihetetlenül izg almas hang képet épített fel. Ennek köszönhetően is szárnyalt a Chili éveken át, s létezik ma is, miközben újra elvesztette Frusciantét.
Az utolsó kedvenc Paul McCartney-lemezemnél történt (Chaos and Creation in the Backyard), hog y már szépen össze lett rakosg atva a lemezanyag , kívül-belül fényesre csiszolták, mikor Sir Paul vezetésével stúdióba vonultak a srácok. Elkezdték felvenni a dalokat, mire pár dal után Nig el Godrich producer, aki a Radiohead, a Travis és Beck lemezein dolg ozott korábban, vakarg atni kezdte a fejét, és azt mondta, szerinte ez íg y nem lesz jó. Godrich lapátra tette a g ondosan felépített beat nag yzenekari hang zást, s rávette Pault, hog y eg yedül játssza fel a dalokat, mert úg y szerinte sokkal jobban működnének. McCartney belement a kísérletbe, a leg több dalt Godrich instrukcióinak meg felelően lecsupaszították. Grammy-díj lett az eredménye. Összevissza két rock ’n’ roll nóta maradt a lemezen, az összhatás még is sokkal erőteljesebb lett, hallhatóan eg y irányba húznak a dalok. Homog én g yökerű, sokszínű világ jelenik meg az album eg észén, erősen érezni a késői Beatles hang ulatát. A Beatles alkonyában valószínűleg csak McCartney tolta a bring át, Lennon néha kibújt Yoko Ono mellől az ág yból világ meg váltani, Harrison mantrázott, Ring o meg szokás szerint csak ott kolbászolt körülöttük. McCartney nem szállt el, nem fog lalkozott baromság okkal, hanem ezerrel csiszolg atta az Abbey Roadot, ami talán a leg zseniálisabb Beatles-album: szerepel rajta eg y dala, a Maxwell’s Silver Hammer, amin minden hang szeren ő játszik, mert a többieknek eg yáltalán nem jött be ez a nóta, és nem akartak fog lalkozni vele. Ez a hang ulat köszön vissza ezen a szólólemezén is. Miért érdekesek ezek a történetek? A Kispál pályafutásából nag yon hiányzott eg y olyan seg ítőtárs, mint Rick Rubin vag y Nig el Godrich. Sose volt körülöttünk senki, akit kérdezhettünk volna, aki pedig arra járt, hiába kérdeztük. A második lemezünknél kaptunk a Humán Telex kiadótól eg y producert, a Sexepil g itárosa, Kocsis Tamás személyében. Tamás kedves fiú, ráadásul kitűnő g itáros, de semmit nem tudott velünk kezdeni, semmiféle vízióval nem rendelkezett a közös munkáról. Mi kezdőnek számítottunk, nag y vonalakban még is tudtuk, mit szeretnénk, különösen a hang zásról voltak előzetes elképzeléseink. Sokat hallg attuk a Blood, Sugar, Sex, Magic albumot, és azt hallottuk (persze rosszul), hog y nincs semmi effekt a Chiliben, üresen szól az eg ész, ezért azt kértük Tamástól, nálunk se leg yen semmi, próbáljuk meg minél puritánabbul, inkább más hatásokkal operáljunk. Szeg ény Tamás csak nézett ránk, rendben, mondta, eleinte még tétován tekerg ette a potmétereket, később szótlanul ülte vég ig a lemezfelvételt. Nem volt ez eg yedi jelenség a Kispál huszonhárom éves történetében. A szakma, ha létezik ilyen, ug yanolyan értetlenség g el fog adta a Kispál sikerét, mint ahog y nem tudott hozzászólni a zenéjéhez sem. Ug yan a történetben még hátra van jó pár albumunk, nyug odtan kijelenthetjük, nincs eg yetlen Kispál-soralbum sem (talán a Velőrózsák kivételével), ami
kifejezetten jól szólna. A lapos, a kopár, a kellemetlen és az elviselhető jelzők közül tudunk választani, ha muszáj címkézni az eg yes darabokat. Ig az, a 90-es években, amikor a bejáratott, de méreg drág a analóg technika helyét fokozatosan átvette a jóval olcsóbb, de még nyolcbites dig itális hang rög zítés, kevés lett az ig azán jól szóló lemez. Nekünk az Ágy, Asztal, TV az eg yik csúcs, ezt leg alább nem kellemetlen hallg atni, pedig itt még producer sem dolg ozott mellettünk. De eg y jól bejáratott, kialakult sounddal rendelkező helyen, a Tom-Tom stúdióban rög zítettük, ahol a hang mérnökök a rendelkezésünkre álló kevés időből meg próbálták a zenekar hang zását az ipari standard felé terelg etni, és mivel addig ra már normális hang szereink voltak, ez nag yjából sikerült is. A dalaink készen álltak, bátrabban mertünk elrug aszkodni tőlük. A Föld, kaland, ilyesminél még bátortalankodtunk, íg y ig azi, ortodox beatzene lett belőle: ének, basszusg itár, g itár, dob, aztán kalap, kabát. Ha lett volna producerünk, eg ész más vég eredmény született volna több lemezünknél is. A Kiscsillag albumain Tövisházy Ambrussal dolg oztunk eg yütt, az ő személyében találtunk vég re eg y jó ízlésű, profi szakembert, aki képes eg y koherens koncepció mentén haladva irányítani eg y lemezfelvételt. Tudja, hova szeretne eljutni a munka vég ére, mit kell lefarig csálni a dalokból, és mit kell(ene) hozzájuk adni. Ez nem azt jelenti, hog y ne vitatkoznánk sokat az eg yes dalokról, hang szerelésekről, szöveg ekről, de ezek már olyan természetű művészeti viták, amelyek vég én mindig előrébb jutunk, és a vég eredmény sokkal eg ység esebb képet mutat.
HAPPY BORZDAY Színpad és közönség nélkül ez a műfaj nem létezik, minden fontos kérdés azon a pár nég yzetméteres területen dől el, amikor élőben meg mutatod mag ad választott népednek. Mint a Pajtás önkiszolg álóban a panír a rántott húson, olyan vastag közhely ez, de az ig azság a elvitathatatlan. Lehetsz otthon üg yesen barkácsoló producer, vag y a haverjaiddal közösen csörömpölő beatzenész, a szobádból kilépve „asztalnál meg halsz”, ha a színpadon nincs benned semmi érdekes. (Ez az állítás természetesen nem ig az a normális méretű ország ok normális méretű piacaira dolg ozó muzsikusokra, arrafele eg y életet ki lehet bekkelni eg y-két sikeres dallal.) A Kispál és a Borz színpadon töltötte teljes csecsemő- és g yerekkorát, változó méretű pódiumokon nőttünk fel, temérdek hibánkon keresztül ott értünk zenésszé. Azért kezdtünk zenélni, hog y jó dalokat írjunk, amelyeket közönség előtt adhatunk elő, ha lehet, minél nag yobb közönség előtt. Mindig is vérbeli koncertzenekarként g ondoltunk mag unkra, a dalaink itt keltek ig azán életre. Reng eteg szer kaptuk vissza, mennyivel jobban szólunk élőben, mennyivel több élet és dög van bennünk, mint lemezeken – ellentétben a leg több zenekarral, amelyeknek inkább a lemezen hallható hang zás reprodukálása okozott komoly nehézség eket. Mondjuk, nekünk is bravúr lett volna ezeknek a hang zásoknak a reprodukálása, szerencsére kísérletet sem tettünk erre. A tizedik születésnapi koncertünket tartalmazó album részben az élő hang zás meg örökítése miatt vált fontossá, részben pedig a rég i dalok eg yfajta best of válog atása miatt. Első rész vég e, stáblista, összefog lalás: Itt tartunk most. Ezek a dalok sokkal kiérleltebb, ha tetszik, rafináltabb formában szólaltak meg ezen a koncertlemezen, és ennek az újrag ondolásnak köszönhetően eg y olyan minőség jelent meg , ami az első tíz év stúdióalbumain nem fedezhető fel. Szinte sug árzik a keg yelmi pillanat, hallhatóan érzi és tudja mag áról a zenekar, hog y jól játszik, nincs semmi feszülés, nincs semmi túlvállalás, csak laza, feg yelmezett örömzenélés. Fontos mérföldkő a Happy Borzday (a cím Csülök fejéből pattant ki, nag yon ráérzett a srác, le a kalappal), nem csupán azért, mert szépen meg ünnepeltettük mag unkat a tizedik születésnapunkon, hanem mert ezzel a lemezzel leg itimálta mag át az új Kispál zenekar. Ismerősi körömből sokaknak ez a kedvenc Kispál-albuma, szerintük itt vég re komolyan és szépen szólnak a dalaink, bénázás nélkül, profin játsszuk el őket. Eg yszerűen jó hallg atni. Számos vendég szerepelt és g azdag ította a hang zást a koncerten. Ráadásul az alapítók, Bräutig am és Ózdi is feltűntek, újra meg szólalhattak az ős-Kispál dalok az eredeti verziójukban. Kispál András élete csúcsformáját futotta, érdemes odafig yelve hallg atni a játékát: g örcsöktől mentes, pontos, színes, mag abiztos, ráadásul hibátlanul játszott, eg yetlen
dalban sem kellett utólag korrig álni a szólamát. Gitáros pályafutásának kiemelkedő alkotása a Happy Borzday. A zenekar eg észe számára is fordulópontnak bizonyult ez a lemez. Eddig a koncertig , eddig a lemezig különutas, fura, még is népszerű bandának számítottunk a mag yar zenei piacon, nem pedig „az alternatív zenekarnak”. Ebben a történelmi pillanatban változott meg a status quo, ezt követően új pozíciót jelölt ki számunkra a közönség . Büszkék lehettünk mag unkra, ez volt az első olyan koncertünk, ahova leg alább öt-hatszáz ember lejött Budapestről, jóval a koncert előtt elfog ytak a jeg yek, és még eg yszer annyi embert eljött volna, ha van még hely. Aktív pécsi zenekar koncertjét addig még soha nem hallg atta ennyi ember. A telt ház és a tomboló őrület ellenére meg hitt, mondhatni barátság os hang ulat uralkodott, nem szúrtunk el vég re semmit, sikerült eleg ánsan meg ünnepelnünk mag unkat. Az ag yam csak a buli után dobta le a szíjat, mikor g ondolkodás nélkül belefejeltem a Tóth Tibi által hozatott tortába (amely pillanat a borítón is látható, szerencsére a fotósok résen voltak). Semmi kedvem nem volt felszeletelni és eg yesével kiosztani a vendég eknek, hag yjuk már ezt a hülye udvariaskodást. Íg y mindenki kapott eg y marok tortát pár hajszállal, de senki nem reklamált a kasszánál. Az állandósult menedzsment is mag abiztosan teljesítette a feladatot, fontos meg mérettetés volt számukra ez a nag yszabású koncert, szépen meg ug rották a lécet. A Happy Borzday koncertre meg hívtuk a zenekar összes rég i tag ját, Ricsit, Ózdi Rezsőt, Vittayt, illetve azokat a barátainkat, akik a kezdetekkor néha felléptek velünk, Hárság yi Petit és Ág oston Bélát. Természetesen meg jelent a zenekar új felállása, Dió, Csülök és Lecsó, utóbbi állandósuló vendég művészként. A Csinibaba szerencsére lecseng ett, kezdték felfedezni az árnyékában meg jelent Bálnák, ki a partra lemezt. Csüli a kezdeti csikorg ás után szépen beilleszkedett, és túlzás nélkül állíthatom, zenei értelemben a Kispál és a Borz leg jobb időszaka vette ekkor kezdetét. Kispi és Csüli összeszoktak, András meg tanulta Csüli sor vég i cifrázásait és g yorsulását. Én élveztem, hog y sokkal g yorsabban tudunk dolg ozni, mint korábban, ráadásul Csülök is pécsi volt, bármikor tudtunk próbálni, nem ig ényelt külön szervezést a dolog . Sok minden ezzel a koncerttel vég ződött és kezdődött a zenekar számára. Ebben a sorrendben: Vég érvényesen lezárult a szeplőtlen, g átlások nélküli, hamvas rock ’n’ rollkorszak, és kezdetét vette eg y tudatos, profi, termékeny zenei periódus. Ennek a nyitánya a Happy Borzday koncertlemez.
ÉN IS AZT SZERETNÉM Du-dumm-du-dumm-du-dumm-du-dumm. Eg yre jobban érzem ezt a ritmikus darálást, ahog y haladok előre a történetben. Ismétlődni látszanak az események, erősödik a monoton lüktetés a fülemben, mintha vasúti kocsik kattog nának a váltókon. Du-dumm-du-dumm. Számtalan zenekar halálához vezetett ez a mag ába forduló sínpár. Stúdió, hang szerelés, keverés, hallg atózás. Szöveg írás, nyűg lődés, bebaszás, tűzoltás. Fotó, borító, díszlet, nincsrápénz. Lemez, klip, koncert, turné. Kiadó, rendező, interjú, tévéműsor. Mikor, kivel, miért, meddig . Miújság , miaslág er, ahétvég énhol, jövőbenitervek. Ahhhhh, nem csoda, hog y időnként meg bolondulok és hülyeség eket beszélek. Gyilkos kis ellentmondás feszül a rock ’n’ rollban: Lég y kreatív, újulj meg , fordítsd ki mag ad, basszál g yomorszájon, okozz meg lepetést! – üvöltik feléd, miközben a futószalag a rutinszerűen ismétlődő feladatok sokaság át hozza eléd nap mint nap. Na, barátom, g yerünk, g yerünk, ne lankadjunk, lássuk csak azt a költői ént Debrecen és Nyíreg yháza között félúton! Nem sajnáltatni akarom mag am, szó sincs ilyesmiről… illetve dehog ynem. Senki ne mondja, hog y eg y adminisztrátornak vag y eg y melósnak sokkal szarabb, minden ug yanúg y történik vele mindennap, mit sírok én! Lehet, de neki nem kell nap mint nap újat kisajtolnia mag ából, nem érzi napokon, heteken, hónapokon keresztül hülyének, ostobának és tehetség telennek mag át a munkahelyén, félelmek és szorong ások nélkül teszi a dolg át. Korrekt üzletet kötött, kiképezték eg y szakmára, olajozottan pörög a számára rendeltetett helyen. Eng em mi a fenére képeztek ki? És mikor fog om tudni vég re, mit is csinálok? Lehet-e eg yáltalán mag abiztosnak vag y fasza csávónak lenni ebben a játékban? A rendszeresen ismétlődő adrenalinlöketek természetesen seg ítenek a túlélésben: a közönség szeretetteljesen átölel, meg simog at, nincs semmi baj, kisfiam, itt vag yunk és szeretünk, ne ag g ódj. Ezek az ölelések sajnos eg y ponton túl csupán rövid távú érzéstelenítésként hatnak. Időről időre új kihívásokat kell találni, ha nem akarsz meg hülyülni, vag y bebábozódni a szerepedbe. Mikor 1998 környékén meg keresett minket a pesti Trafó, hog y hozzunk össze eg y meg nem határozott műfajú közös produkciót, nem sokat hezitáltunk. „Reng eteg meló szinte zéró haszonnal? A hülyének is meg éri, csináljuk, g yerekek!” Örültünk az inspiráló feladatnak, ami vég re kiráng at a mókuskerékből. Tökéletes helyettes – ez lett a címe ennek a zenés színházi estnek, amit néhány alkalommal játszottunk a Liliom utcai kultúrtérben. Zenekarunk hőskorában komoly előzményeket találhatunk ehhez az előadáshoz, szervesen kapcsolódott a korai évek performansz jelleg ű fellépéseihez, hiszen ezúttal is Hajdú Andrist kerestem meg ,
hog y seg ítsen kitalálni és összerakni a produkciót. Kimentem hozzá három hétre Franciaország ba, dumáltunk, tervezg ettünk, szöveg eket és zenéket válog attunk, meg írtuk az összekötő részeket, készítettünk új felvételeket. Ma már képtelen lennék hibátlanul visszaadni az eredeti művészeti koncepciót, összemosódnak bennem képek, zenék, szöveg ek, inkább felvillanó darabkákra emlékszem. Neves vendég művészeket szerződtettünk különleg es produkciónkhoz („más is bukjon velünk” jelig ére a kiadóban): Hevér Gábor színész, Czutor Zoli és Varg a Líviusz zenészek amolyan katalizátor-moderátor szerepkörben szerepeltek. Hevér és Czutor a Trafó előterében ültek eg y óriási g yóg yszerkapszulában, Líviusz pedig a bázisnak nevezett g épészteremben tevékenykedett. Mindannyiuk mozg áskörzetét bekameráztuk, a színpadtérben kivetítve láthatta szereplésüket a közönség . A zenekar bent játszott a színpadon, néha meg -meg álltunk, meg szakítottuk a dalok folytonosság át, ilyenkor a szereplők eg ymással, illetve a zenekarral kommunikáltak. Ha jól emlékszem, valami művészi vetélkedőféleség volt a keretjáték, amely arról szólt, ki tudja jobban manipulálni a közönség et. Líviusznak például az volt a dolg a, hog y szép lányokat rag adjon ki a közönség soraiból a bázisára, és meg tanítsa őket a helyes rajong ói viselkedésre és reakciókra. Ebben mindig is klasszisnak számított Líviusz. Több interaktív játékot is beépítettünk a forg atókönyvbe, versenyt hirdettünk Czutorék és Líviusz között, ki tudja távolról jobban manipulálni a közönség et. Mindeközben Hajdúnak köszönhetően francia videoművészek által készített szürreális vizuális anyag ok futottak a falon. Csak villanásokra emlékszem a filmekből, de azok annál sokatmondóbbak: Eg y révületben levő arab fickó, félig merev fasszal táncolt eg y óriás szappanon; eg y másik kisfilmben a főhős tarkóján eg y kisdobos dobolt, míg a szájában különböző csatajelenetek zajlottak, apró papírkatonák csatároztak eg ymással, a g aratrészen pedig eg y akasztott ember lóg ott le. Hang ulatos alkotások voltak. Mindebből is sejthető, katarzishajszolás nélküli, formabontó, őrült performanszot vezettünk elő, amit – bizonyos határok között – a zenekari tag ok is szórakoztatónak találtak. Később próbáltam még erőltetni ezeket a merész kalandozásokat, de nem jártam sok sikerrel. Bár alapvetően szerették csinálni, de mivel a munka/fizetség mutató trag ikusan festett, inkább finoman kitértek, amikor a következő ilyen lehetőség g el előálltam. Ekkor kezdtem önálló felfedezőutakra indulni. Sokat seg ítenek a különleg es meg hívások, az emlékezetes koncertek is a monotónia meg törésében. Valamikor 1996 vag y 97 nyarán a szlovákiai Vág -völg yben koncerteztünk, ahol a folyó mellett fekvő árterületen rendeztek eg y kezdetleg es kivitelezésű fesztivált. Szélben hajladozó fűzfák, vadreg ényes környezet, fürdőzés a sekély vízben, vidám hippikolóniák vég telene – idillien indult a szlovák kirándulás. A sörösüveg et a part szélén g ondosan beág yaztuk a kavicsok közé, tökéletes maradt a hőfoka az utolsó kortyig . Dió meg lepetés vendég ként tartott velünk, eredetileg nem számoltunk vele. Azért tudott eljönni, mert
visszafordult a reptér betonján és hazament, amikor konstatálta, hog y folyik a kerozin a román lég itársaság g épéből, amelyikkel a KimNowakkal utazott volna Bukarestbe. Dió óvatos duhaj, minek felesleg esen kockáztatni, pláne ha van másik felkérés is arra a hétvég ére. Még a korai vadfesztiválok korszakát éltük, amelyeken a kitelepített vécék száma sohasem bizonyult elég ség esnek, a második-harmadik napra átható húg y- és szarszag járta át a leveg őt, még nem fektettek műanyag padlólapokat a vonulási területekre, fuldokoltunk a hatalmas felhőkben szálló portól. Ezen a vág i fesztiválon mobilvécék ug yan szép számmal sorakoztak, itt az infrastruktúra eg y másik része csődölt be: nem tudtak a szervezők rendes áramforrást biztosítani a fellépőknek, vélhetően erre már nem futotta a keretből. Fontos, hog y leg yen hova szarni, szó se róla, de eg y rockfesztiválon az sem árt, ha a kábelekből meg felelő erősség ű áram nyerhető. Már a beálláskor haldoklottak az erősítőink, leg feljebb ha 180 voltot tudtak felvenni a 220 helyett. Dió billentyűjét életre se tudtuk lehelni, a szerepléséről a koncert előtt le kellett mondanunk, nyert eg y szlovákiai társasutazást a bing ópartin. Kispál effektjei sem reag áltak semmilyen ing erre, íg y csak az alapg itárok és a dob szóltak. A rég i jó trió hang zás, mínusz g itáreffektek – elég rossz kilátásokkal futottunk neki a koncertnek. Amikor a helyi technikusoknál felszólamlottunk, vakarászták a fejüket, aztán leszerelték és elvitték a kontrollhang falakat és nem hoztak helyettük mást. Ilyen előjelek után nem csoda, hog y borzalmasan sikerült a koncert. A közönség et eg yáltalán nem érdekelte az elég telen áramszolg áltatás, a kedvenc dalait a meg szokott minőség ben követelte. Ráadásul nag yon heterog én nézősereg g yűlt össze, eg y részüknek nem mondott semmit a Kispál és a Borz neve, csak odatévedtek berúg ni és balhézni. Néhány rajong ó bekiabálta a Gyónást, mire eg y masszív részeg traktorista csapat a Jónás című dalt kezdte el követelni kórusban. „Játszáttok már a Jónást, basszátok meg , pesti g ecik!” A Quimbyvel korábban fellépő Kiss Tibi a színpad oldalán álldog álva eg yre ideg esebbre itta mag át, lelkes szakszervezetisként rossz szemmel nézte a közönség méltánytalan viselkedését. Pár dal után kisebbség be kerültek az ig azi rajong ók, és többség be a részeg traktoristák. Tibi nem bírta tovább a bunkózásukat, leszólt nekik, szóváltásba keveredtek, aminek eg y pontján Tibi úg y döntött, itt az idő rendet csinálni, és leug rott a brig ád közé. Az ug rásról lemaradtam, csak azt vettem észre fentről, hog y Tibi szélvészként forog a traktorista csapat közepén, veszkójával körbe-körbe kaszálva osztja a népet, de a túlerő kezdte bedarálni Grál-lovag unkat. Ezt látva dal közepén letettem a basszusg itárt, és leug rottam meg védeni Tibit, mire a többiek is szép sorban csatlakoztak és ug rottak utánam a mélybe. Kispál kontra traktoristák – szép kis küzdelem alakult ki a Vág völg yi porban, szépet küzdöttünk, mire odaértek a biztonság iak és szétszedtek minket. Díszpintyként eg yedül Kispi maradt a színpadon, ott g itározg atott mag ába fordulva, jóval
később vette csak észre, hog y nincs már mellette senki. A közelharc után vég e szakadt a koncertnek, amúg y sem lett volna értelme a folytatásnak, olyan rettenetesen szólt a cucc. Az éjszaka vég én a szervezők elvittek minket aludni eg y ag rárállomás szálláshelyére. A hosszú folyosón rettenetesen büdös csizmák sorakoztak a szobáink mellett. Traktorista barátaink aludtak békésen a szomszédban. Meg fordult a fejünkben, hog y öntsünk tiszta vizet a pohárba felkiáltással belepisálunk a csizmáikba, de vég ül lebeszéltük mag unkat erről a remek ötletről. Elszállt belőlünk a bunyózhatnék. Másnap reg g el hatkor indultunk. Őz Zsolt barátunkat a folyóparton Buddha-pózban ülve találtuk, a fején eg y fél dinnyét viselt. Azon keresztül motyog ta: „Várjatok meg , veletek jövök haza!” „Hozzám aztán nem száll be”, mondta a tüchtig Kispál. A Bálnák, ki a partra és az azt követő Holdfényexpressz a zenekar szép pillanatait mutatják. A szakírók szerint is érett szakaszba léptünk – és ne feledjük, a szakírók komoly emberek, velük nem szabad vitatkozni. Főleg , ha dicsérnek. A korábbi védjeg ynek számító trió forma elvesztése után a hang zásunk már nem volt annyira sajátos, de sokkal hatékonyabb lett a színpadi munkánk, és sokszínűbb az új hang zásunk. Az új tag ok a kreativitásukon túl szabadság ot hoztak, én is sokkal lazábban léteztem a színpadon, reng eteg olyan helyzetet meg tudtunk oldani, amiről korábban nem is álmodtam. A leg jobb példa erre az improvizáció: ha két dal között váratlanul elkezdtem játszani eg y témát, Csülök biztos azonnal be tudott szállni, Dió könnyedén csatlakozott, és kicsit később Kispi is. Színesebbek lettek a koncertjeink, sohasem történt minden ug yanúg y, de ezek az apró kísérletezések nem mentek a produkció rovására. Sok dalunk született dalok közötti ökörködésből. Például a Tesis a világ: eg y szentendrei koncerten kimentem pisálni buli közben – ha menni kell, nincs mese, pedig Keith Richards meg mondta, mikor arról fag g atták, milyen jó tanácsot adna kezdő g itárosoknak, hog y mindig menjenek el pisálni koncert előtt –, otthag ytam a fiúkat eg yedül érvényesülni, és a vécében ez a rappelős rig mus járt a fejemben: Régen még csak a testnevelés szakos hallgatók Tudtak szépen élni, de mára mindenki, ha jót Akar magának megyen, mint az állat, éjjel Bizonyságot tenni Hogy közel a vég, de előtte még jó lenne szeretni Tesis a világ, valami imát motyogj el a vécében, aztán csináljad tovább
(Kispál és a Borz: Tesis a világ)
Mikor visszamentem, ott motoszkált a fülemben az első pár sor, elkezdtem énekelni a színpadon. Csülök beszállt, és lett belőle eg y ug rálós g roove, ami tetszett a közönség nek is. Ebből raktuk össze később a Tesis a világot, ami arról is nevezetes, hog y ezt utálta Kispál a leg jobban az összes dalunk közül. Kirázta tőle a hideg . Ez mindig jó ómennek számított, Kispi a feleség emhez hasonló szenzorként funkcionált a zenekarban, ami nem tetszett neki, arról tudtuk, tuti slág er lesz. Íg y történt a Szőkített nő, a Múlató és a Szívrablás esetében is. A Tesisért eg y idő után én se lelkesedtem annyira, eg y vicceskedő számot nem lehet sokszor elsütni, kifullad, ellaposodik. A korai Kispálban is működött kicsiben ez a bátorság , amikor eg y kiállításmeg nyitóra mentünk el repertoár nélkül zenélni: becipeltük az erősítőket és a g itárokat, és játszottuk, ami eszünkbe jutott, de a profi zenekarrá válás éveiben eltűnt belőlünk ez a fajta szabadság . Fontos jellemzője eg y zenekarnak a kohézió, az improvizációra való nyitottság , hog y a semmiből hirtelen meg tudjon születni eg y zenei szövetdarabka, amiből később dalt lehet formálni. Az új felállásnak köszönhetően visszataláltunk erre az útra. A Bálnák eg y sok szempontból kreatív alkotási folyamat eredményeként született meg , sokat kísérleteztünk, összevissza improvizáltunk, s ezek eredményeit belecsurg attuk a dalokba. A Holdfényexpressznél jóval tudatosabb alkotási folyamaton mentünk keresztül. Mire stúdióba vonultunk (lábjeg yzet: milyen csodálatos ez a „stúdióba vonulni” kifejezés, ide nem meg y, vánszorog vag y rohan az ember, ide méltóság teljesen vonul, hiszen ünnepi a pillanat, nem a sarki közértbe ug runk be húsz deka parizerért és mackósajtért, hanem valami mag asztos születésére készülünk, amihez a vonulás dukál), sok próbával összeraktunk eg y erős demót, Dióval nag yon sokat vacakoltunk vele, íg y mire eljutottunk a stúdiómunkálatokig , már tudtam, milyen hang zásvilág ot képzelek el az albumhoz. A hatvanas-hetvenes évek beatzenei felvételeire jellemző, „teres” hang zást álmodtam meg , amikor csupán két-három mikrofonnal vették fel a számokat. Kifundáltam, hog y Csülök a saját szólamait Jánossy Béla Főnix stúdiójának komolyzenei hang árjában dobolja fel, s ettől majd izg almas hang zást kapnak a dalok. Béla csodálatos szakember, tizenévesen meg rag adta a hang mérnök szakma varázsa, s onnantól kezdve folyamatosan fejleszti és képzi mag át, a mag a területén utolérhetetlenné vált. Ráadásul eg y vég telenül kedves ember, ami nem utolsó a közös munka szempontjából. Nála készültek az utolsó Kispál-lemezek, a Bandi a hegyről és sok eg yéb munkám. Stúdiója ősét a Szörényi–Bródy-féle KITT Eg ylet építette a Szabadság -heg yi Fonog ráf klubban, amely elit hely a rendszerváltozást követően visszakerült a piarista rend kezelésébe. Béláék ekkor kiköltöztek Törökbálintra, és mivel elkezdtek a komolyzenei felvételek felé orientálódni, olyan helyet
kerestek, ami szimfonikus zenekari felvételekre is alkalmas. Ez a rendelkezésre álló nag y tér meg rag adta a fantáziámat, Bélával sokat beszélg ettem, hog y lehetne meg valósítani ezt a korai, szellős beathang zást, amit a fülemben hallottam. Béla elg ondolkozva bólog atott, fig yelt, majd finoman rávezetett, hog y a rendelkezésre álló anyag i forrásokból ez nem valósítható meg tökéletesen, leg feljebb csak közel kerülhetünk a vág yott hang záshoz. Neki lett ig aza, nem járt tökéletes sikerrel a kísérlet. A fejemben létező hang képet nem sikerült életre kelteni, helyette valami furcsa hang zást sikerült összekutyulnunk. A célt nem értük el, de a korábbi lemezfelvételi malőrökhöz képest leg alább koncepciózusan szúrtuk el. Viszont először fordult elő, hog y eg yetlen dal sem vérzett el a próbafolyamat alatt. Amelyik ötletet kidolg oztuk, rákerült a lemezre, ezt pedig a hosszú előkészítő demózásnak köszönhettük. Sőt eg yes dalokhoz többféle hang szerelést is készítettünk, és a leg jobbat vettük fel. Sokkal többet tököltünk a részleteken, hang szerelési apróság okon, mint korábban, a vég ére kezdtem belehülyülni, zombiként közlekedtem, és csak bámultam az emberekre. A túlbonyolítás miatt most is előfordult, hog y jó néhány dal – Ha az életben, Szeretkezni voltam, Kinn állok a ház előtt, Mindent bele – nem a lemezen mutatja leg jobb formáját, hanem későbbi felvételeken vag y a Jancsó-filmekhez készült variációkban. Mire befejeztük az albumot, a zenekar elküldött nyaralni, mert valóban az őrület jelei kezdtek mutatkozni rajtam. Annyit ültem a stúdióban, annyit hallg attam a dalok különböző variációit, hog y kataton állapotba kerültem. Meg szűnt számomra a világ , csak a dalok léteztek bennem és körülöttem, teljesen bezártam mag am a Holdfényexpressz univerzumába. Tompa, szürke köd borította a stúdión kívüli valóság ot. Nem tudtam másról beszélni, nem tudtam másra g ondolni, hang sávok vívtak élet-halál harcot a fejemben, s valamelyik mindig sebesülten feküdt, és az én seg ítség emre szorult. Miután elzavartak a stúdióból, még az Adriáról is telefonálg attam az első napokban, melyik dalban húzzák feljebb a basszust, melyik számot tiltsák le a lemezről. Jó pár napot kellett eltöltenem a teng erparton, mire kiszabadultam ebből az őrjítő spirálból. Lejöttem a szerről, eleng edett, ellazultam, s vég re felfedeztem a lemezen kívüli világ ot. Visszatekintve eg y fontos jelenség et ki kell emelni, ami a Holdfényexpressznél nem volt zavaró, de némileg jelezte az alkotási folyamataink erodálódását, ami néhány évvel később a zenekar feloszlásához vezetett. Ezen a lemezen két olyan dal is szerepel, amelynek a meg írásában és hang szerelésében a zenekar eg yáltalán nem vett részt. Dió seg ítség ével én írtam és vettem fel ezt a két dalt, a zenekar csak utólag hallotta, mi lett a vég eredmény. Addig eg yáltalán nem fordult elő ilyen szituáció, közösen dolg oztunk, és mindenki próbálta kontrollálni, milyen dalok milyen formában kerüljenek a lemezekre. Viszont ez a két zenei ötlet nem tetszett a többieknek, született ug yan belőlük demóváltozat, de nem akartak fog lalkozni velük, íg y én addig g yűrtem őket eg yedül,
míg dal nem lett belőlük. A Szívrablás és a Múlató volt ez a két opus. Ennek a történetnek természetesen létezik pozitív olvasata is: ha komoly küzdelmek árán is, de a zenekar keretein belül meg valósíthattam két olyan dalt, ami a többieknek nem jött be, még sem bojkottálták, hog y kiadjuk őket. Utólag érthető a zenekar ellenállása, a standard Kispál-dalokhoz képest nag yon másmilyen karakterűek, talán ezért sem tudtak vag y akartak hozzászólni. Én is éreztem ezt a „másság ot”, hiszen a Szívrablás a Kispáltól addig ideg en, kissé mantrikus ballada, míg a Múlató eg y balkáni rezes ökörködés, de úg y éreztem, kellenek színesítő elemek az albumra, ne csak a szokásos kismanyis éneklés és csörömpölés leg yen, ráadásul jólesett kilépni a meg szokott zenei sémáink közül. A neg atív olvasat szerint viszont ez volt az első jele eg y zsákutcás folyamatnak, hog y nem tudom az összes zenei ötletemet maradéktalanul meg valósítani a Kispál keretein belül, illetve sokkal több alkotómunkát teszek a zenekar működésébe, mint a többiek. Én továbbra is szállítottam az ötleteket a próbákra, míg Kispit és Diót folyamatosan rug dosni kellett. Rég ebben jellemzően Kispi hozott eg y g itártémát, abból kiindulva és azt formálg atva raktam köré eg y dalszerkezetet, aztán szépen mindenki rápakolta a saját szólamát. Hog y korrekt leg yek, előfordult eg y-két kivétel is, Kispi hang szerelte például a Dal az elalváshoz vag y a Harmatos lábú című számokat, de ezek kivételnek számítottak, jellemzően az én vezetésemmel közösen raktuk össze a dalokat. A bajok ott kezdődtek, ha túl kész szerzeményt hoztam: itt a szöveg , itt a harmónia, ez lesz a verze, ez meg a refrén, ezt tessék játszani. Ettől mindig befeszültek a kollég ák, nag y művészeknek senki ne mutasson készterméket, érthető módon mindenki szerette volna kivenni a részét az alkotófolyamatból. A g ondok akkor kezdődtek, amikor eg yre kevesebb ötletet hoztak (majd vég ül eg yáltalán nem hoztak), viszont a saját ötleteim meg valósításáért komoly harcokat kellett vívnom. Életbe maradunk, bebábozódunk, Találunk valakit, valamit mondunk Neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere, Velem halálig – jobb híján – leszel-e? Nem lesz egy fáklyás menet. Tudod mibe kerül annyi fáklya?? Hát te inkább csak belül Gyújts egy gyertyácskát, minden napra egyet, Néha majd elfújom: olyankor szeretlek. :) A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó,
A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó Oldalán, vagy a gyüliben az aznapi csodán Csüngeni, mint Évának az almája a fán, Amely a fajtánkat gazdátlanná tette, Hogy akármit fog, azt kéri, hogy eressze… Mink meg csak szoríjjuk, Hogy érezzük, hogy meleg, Hogy nem vagyunk egyedül, Nosza: öleeljetek meeeeeg!! Addiggis: kalandos a TV-ben az este, Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse Szegény főhősnőt, hamár a főhős nem Ér rá, mert a világot pelenkázza éppen bee, jeeeee!! hőőőőj!! Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre, lee! leeee! Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek! Néha karácsony: térdemre gyereket! Szép betegségeket nevelünk majd magunkba, Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba A rexasztalon, ha egy bátrat lökünk, aztán Oda se nézve a padlóra köpünk. Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi, Sakkban csak paraszt, kártyába betli. Hejj!! :) (Kispál és a Borz: Múlató)
SOK SZÉP HALOTT ÁLLAT Soha nem voltam eg y Ang us Young a színpadon, de még eg y betépett Kurt Cobain sem. Nem éreztem motivációt a dobszerkó felrúg ására, földön tekerg ő g itárszólóra, a közönség kiképzőtisztes kommandírozására, de még nyelvem teátrális nyújtog atására sem. Rá is basztam, nem lett annyi csajom, mint Gene Simmonsnak (mint erről már részletesen beszámoltam). Frontemberi munkásság omban mindig is az intellektust próbáltam előnyben részesíteni, nem „a csajokról a bug yit is ledumálja” jelig ére, hanem eg yszerűen szórakoztatóbbnak tartom, ha minden koncertet meg próbálunk leg alább az átvezető szöveg eiben eg yedivé varázsolni. Sokkal viccesebb, mint búval baszott arccal a kontroll-ládán terpeszteni vag y tapsoltatni a jónépet. Az ezredforduló után azonban eng em is meg ráng atott a változás ig énye, meg éreztem, én sem leszek fiatalabb, muszáj új dolg okat kipróbálni, ne csak a hülye dumámat hallg assák és boncolg assák a rajong ók. Hirtelen felindulásból – bár helyesebb volna pálinkázásnak nevezni az előzményeket – Miskolcon az Ady Művelődési Házban kipróbáltam a stag e diving ot. Tudják, mikor a felhevült rocksztár zsupsz, beveti mag át a színpadról a csápoló tömeg be, aztán lesz, ami lesz. Meg nem mondom, honnan jött ez a kiváló ötlet, talán bekiabálták az első sorokból, én meg az a hülye interaktív típus vag yok, eg yből lereag áltam. Új kihívás? Rendben, most fig yeljetek, skacok. A dal vég én letettem a basszusg itárt, felkészítettem a közönség et az erős fény- és súlyhatásokra, nekifutottam, és belevetettem mag am az ismeretlenbe. Eng em hál’ istennek elkaptak, nem úg y, mint Szaszát a Sex Action rajong ók, akik túl ritkásan álltak, s mikor látták a hirtelen feléjük repülő, masszív tömeg ű énekest, mindannyian jobbnak látták eg y lépéssel arrébb állni. Úg y kellett szeg ényt visszalapátolni a színpadra. A kispálosok nem voltak ilyen beszariak, kezek tucatjai nyúltak felém, el is kaptak, ahog y kell. Sőt ha már a kezük közé kaparintottak, eleng edni sem akartak. Nem is lett volna semmi g ond, aki stag e diving ol, számoljon a következményekkel, a tapizás a leg kevésbé meg rázó része a sztorinak, nyilván az ezt a műsorszámot előszeretettel bemutató Péterfy Borinál lelkesebben indulnak felfedező útra a kíváncsi tenyerek, viszont én sajnos kerek nyakú pólót viseltem, amibe a testmeleg emtől még jobban felhevült rajong ók belecsimpaszkodtak, s ha már meg rag adták, istennek nem eng edték. Ahog y több irányból eg yszerre húzták, a póló rátekeredett a nyakamra, nem kaptam leveg őt, szabályosan elkezdtem fuldokolni, lilás színekben játszhatott a fejem, miközben az altestem jobbra-balra hullámzott a tömeg en. Szerencsére valamelyik road kiszúrta, hog y heves kapálózásom nem a feltétlen öröm jele, meg rag adta a lábam, és g yorsan kihúzott a rajong ók fölül. Meg fog adtam, leg közelebb tuti
félmeztelenül fog ok stag e diving olni. Kicsit meg mog yoróznak, de az a leg kevesebb. Miközben minket vitt tovább a lendület és eg y-másfél évente új lemezzel jöttünk ki, a zenei világ az ezredfordulón nag yot pördült a teng elye körül. A Velőrózsák meg jelenésének idején (2000) jelentős g enerációváltás zajlott az alternatívnak mondott zenei világ ban, aminek már nag yon itt volt az ideje. Ig az ez akkor is, ha minket hátrányosan érintett az átrendeződés. A fiatal zenészek szemében ősöreg bölényeknek tűntünk a mag unk harminchárom-harmincöt évével, akiket itt az ideje letaszítani a kies Mecsek csúcsairól, de leg alábbis arrább taszajtg atni, helló, srácok, hadd férjünk ide mi is. Korábban meg határozónak számító bandák kezdtek eltünedezni a színről (PUF, Másfél, Korai Öröm), viszont meg jelent eg y erőteljes, tehetség es és kreatív trónkövetelő csapat. Az akkor induló Est FM rádió körül kezdett csoportosulni ez a társaság . Ez a rádió ug yan csak eg y-két évig létezett, a Radio Cafe vitte tovább a szellemiség ét (míg meg nem szűnt az is), de rövid idő alatt népszerű lett a fiatalok körében, az új zenekarok fontos fórumává vált. Három csapat emelkedett ki a tornasorból: a Bëlg a, az Emil.RuleZ! és a Hiperkarma. Nem pusztán g eneráció- vag y stílusváltás zajlott le, hanem a korábbi „klasszikus” alternatív zenékhez képest új minőség született. Jó értelemben vett popzenét játszottak ezek a zenekarok, ráadásul zenélni is tudtak, elhag yták a kötelező alternatív nyekerg ést és balladai homályt, jól szóltak, kreatív és sokszínű zenei világ ot építettek fel, s mindezek mellett mindhárom csapatnak az eg yéni szöveg ek adták különleg es ízüket. Itt már nem a 90-es évek borong ós, tornacipő-nézeg ető alter zenéje szólt, hanem friss és erőteljes popzene, ami a szöveg és a zene eg ység ében fog almazta meg kívülállását a mainstreamhez képest. Szerintem az első Bëlg a- és az első Hiperkarma-lemez ott van az ezredforduló utáni évtized öt leg fontosabb lemeze között, és az Emil.RuleZ!-é is simán becsúszik az első tízbe. Mellettük a Quimby járta a saját meg -meg szakadó útját, míg nem 2005 után berobbantak a Kilégzéssel, s pár év alatt az élre lapátolták mag ukat. Ez a g eneráció, akik manapság a harmincas éveik vég én, a neg yvenesek elején járnak, fenekestül felforg atták az addig i zenei erőviszonyokat. Talán nem is jött azóta ekkora flash a popzenében, a Quimby sok-sok év alatt vált top bandává, az utánuk jövő trónkövetelőknek (Punnany Massif, Vad Fruttik, Carbonfools, Brains) is tíz év szisztematikus munka kellett a hatalomátvételhez. Csúnya aszinkronba kerültünk az uralkodó trendekkel. Amikor 2000-ben kijöttünk a Velőrózsákkal, ezzel a klasszicizáló, g ondosan hang szerelt, a rockzene klasszikus értékeit preferáló és újraértelmező lemezzel, finoman szólva sem számítottunk divatosnak. Minden cig ány a mag a lovát dicséri, mi is próbáltuk fényezni korszakalkotó alkotásunkat, de a fiatalokat nem hatotta meg eg y majd tizenöt éves rockzenekar meg újulási kísérlete. Pedig ma újrahallg atva nem tűnik érdektelen albumnak, csak valahog y a tét hiányzik belőle, amitől
kilendülne a szeizmog ráf mutatója. Próbálnak reflektálni a dalok a korra („Egy leszedált ország, tapsolgat a szarnak”), de összesség ében nem túl izg almasan, íg y lett a Velőrózsákból eg y beérkezett társaság köldöknéző lemeze. Hozzáteszem, tizenháromezer példány ment el eg y hónap alatt ebből a köldöknéző felnőtt lemezből, ma a seg g ünket a földhöz vernénk eg y ilyen eladási statisztika láttán. Reng eteg munkát tettünk ebbe az albumba. Amikor a dalok jó része szerkezetkész állapotba került, kimentünk Stuttg artba demózni Bernie Hahnhoz, akit a Houdinis zenekaron keresztül ismertünk meg . Bernie jó arc, s nem mellékesen neves német hang mérnök, aki dolg ozott kamaszkorunk kilónyi hajlakktól merevkócos előadójával, a 99 Luftballons című g ig aslág er előadójával, Nenával is. (Mekorra tánc ment erre a KISZ-klubban, apám!) De állandó hang mérnökként dolg ozott a nálunk is többször koncertező Element of Crime nevű német bandánál (mi is játszottunk eg yszer velük az Almássyn), akiknek az énekese, Sven Reg ener később óriási irodalmi sikert aratott a Berlin Blues című könyvével. Néhány közös munkával a hátunk mög ött Bernie-t kértük fel a Velőrózsák hang mérnök-producerének. Németország ból hazajövet itthon folytattuk a lemezfelvételt, majd májusban Csülökkel újra kimentünk felvenni a dobot és a basszust a kész alapokra, nyáron pedig Törökbálinton folytattuk Bernie-vel Jánossy Béla stúdiójában. Az utómunkát Bernie Bélára és rám hag yta. Amíg a Holdfényexpressznél utólag azt tűnt problémának, hog y túl sokáig bindzsiztünk vele a stúdióban, addig a Velőrózsákat szimplán túlírtuk. (Ebből következő Lovasi-féle sejtés: Lehetünk bármilyen tudatosak, elővig yázatosak és felkészültek, a lemezfelvételnél úg yis mindig elbaszunk valamit.) Intő jelként a számok sorrendjét is nag yon nehezen raktam össze, pedig az alkotás folyamatának meg nyug tató jele, amikor szinte kiadja mag át a dalok sorrendje az albumon. Sokfelé dolg oztunk, sokfelé rög zítettünk, vég ül a kész lemezanyag ot Törökbálinton hallottam először, s az összkép lehang olt. A többiek szerint ezt csak a szokásos, lemezfelvétel utáni pesszimizmusom mondatta velem, a zenekar háromneg yede szerint az addig i leg jobb Kispál-lemezt hoztuk össze. Zenei szempontból valóban izg almas vállalkozás volt, minden zenekari tag a sajátjának érezhette, hiszen közösen formáltuk az összes dalt, csak a Hang és fény számított kivételnek, amit Dióval kettesben raktunk össze. Örülnöm kellett volna, született vég re eg y elfog adhatóan szóló lemez, de a dalokban annyi kompromisszum és ellentmondás sűrűsödött össze, hog y a közönség kezdetben nem rajong ott érte. De erről nemcsak mi tehettünk, hanem az említett zenei korszakváltás is. Arról viszont mi tehettünk, hog y rátettünk két-három felejthető számot. Nem rosszak, de „tucatból a nyolcadik”, ahog y Bereményi mondja, nem tesznek hozzá semmit a Kispál-történethez. Sajnos ekkorra a közepes ötleteinket is jóra tudtuk formálni, íg y csusszant át a radar alatt a Hullámtanulmány és a Nincs nagy baj. Nem tag adom meg , ma is szeretem ezeket a dalokat, de ha nélkülük próbálom
elképzelni ezt a lemezt, sokkal erősebbnek érzem, mert a masszív szerzemények (Hang és fény, Ha ez a vég, Kicsit hadd, Még egyszer, Az autóm és én II.) sokkal jobban dominálnak és vezetik a fejet. Nem figyeltem, bocs, pedig mentél TV, Épp’ az érzéstelenítős műsorod volt Sok szép lány tapsolt, amíg betyárok dobálták A tágra nyílt emberszembe a port Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad Szeretem, ha visztek, mindegy is hová Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom Valami dal szól gyerekkoromból, örülök, hogy a refrén Még megy és lassan a többit is kitalálom Egyedül fekszem, álmomban nővel voltam Aztán felkelek és nézem kicsit az éjszakát Egy pár szaros csillag nézi, hogy a szívem Hogy lökdösi a Holdat az égen át Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad Mutassa meg neked, mennyivel jobb lehet Ha ő mutatja meg neked Milyen a hang, milyen a fény, Milyen vagy te és milyen én (Kispál és a Borz: Hang és fény)
Szerepel eg y különleg es dal a Velőrózsákon: Az autóm és én II. Noha szétag yaltuk ezt a lemezt,
még is rákerülhetett eg y teljesen spontán született izéke, eg y olyan valami. A törökbálinti stúdió bejárata eg y terasz jelleg ű kis placcból nyílik, leg többször itt üldög éltünk, ettünk, ittunk, dohányoztunk és dumáltunk, mikor kimenekültünk a vég et érni nem akaró munka elől. Az eg yik délután kiug rott hozzánk a Heaven Street Sevenből Balczer Gábor és Németh Robi, s ahog y üldög éltünk és világ meg fejtettünk ezen a teraszon, hang szerek kerültek a kezünkbe – ilyen helyzet zenészek között g yakran elő szokott fordulni –, és összedobtunk eg y dalocskát. Ha már kicsusszant váratlanul, ráadásul eg y stúdió kézzel fog ható közelség ében, térmikrofonokkal g yorsan fel is vettük. Szerepel ebben minden, mint a búcsúban: kutyaug atás, köhög és, „kérsz cig it?” civilkedés és más finomság ok. Bernie németül dumál valamit a vég én (van valaki odakint?), s aláfestésül a törökbálinti M0-ás tompán morg ó forg alma szolg ált. Olyan hang szerekkel játszottunk, amiket a stúdió falán találtunk a Bélánál. Én eg y rég i öthúros g itárt kaptam le (eredetileg hathúros volt, de az eg yik hiányzott), Németh Robi eg y bund nélküli basszusg itárt, Bernie eg y kis kong át. Balczer Gábornak nem jutott csörg ő, íg y eg y többfunkciós kulcscsomón kísért minket. Nincs két perc az eg ész, még is nag yon szeretem. Ez az első és azóta is az utolsó dalszöveg em, amiben g ondosan kerültem még a rímkényszer látszatát is. Megyünk és közben nézem magunkat, Ahogy átvágunk a haldokló világon. Megállunk büfézni az egyetlen fánál, Aztán szépen kipörög a kerék induláskor a porba Mer’ én akkor már hetek óta nem beszéltem senkivel, Csak tegnap lőttem egy csillagot épp’ inni volt a tónál. Elküldte az anyja a nyakláncát a gyerekeinek Hát felzaklatott az eset, ezér’ éjjel Élőlény után néztem És találtam is egyet olcsón és szerintem jó lehetett neki, Mer’ utána nagyon bújt, De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaiból, S azt mondtam ne félj az elválástól Ugye soha nem felejtelek el,
kérdezte még reménykedve, Mikor már az ajtóban álltam Nem, feleltem; és gondolatban már újra magunkat láttam Ahogy vágunk által a haldokló világon, Az autóm és én („Ist der jemand da draussen?”) (Kispál és a Borz: Az autóm és én II.)
Erős atmoszférája van az ilyen spontán felvételeknek, mintha apró hang dokumentumok lennének, amikbe reng eteg részlet sűrűsödik bele az adott pillanatból. Visszahallg atod és mindenre emlékszel: hol ültetetek, hány fok volt, a nap milyen szög ből sütött, és milyen fura formájú árnyékfoltokat vetett a kertre. Még az üveg ek és a poharak összevissza rendjére is az asztalon. Noha ez nem a zenekar közös alkotásaként született, még is belementek a többiek, hog y rárakjuk az albumra, íg y ezzel a spontán szösszenettel záródik a Velőrózsák. Két évvel később csináltunk eg y hasonló felvételt a zenekarral, a Nagyon szerelmes lányok című EP első dalát eg y kertben vettük fel. A nyári kora estében kitettük a mikrofonokat a zöldbe, és kiterelg ettük az arra kolbászoló lányokat. Tücsökciripelés közepette játszottuk fel a dalt akusztikus hang szerekkel, Dió két lánya és feleség e, Lecsó feleség e és lánya énekelnek mellettem a refrénben. Tábortűzi dalok írását hajkurásztam éppen mániákusan, ennek a ciklusnak eg yik opusa ez az Eltalált állat. Eg yetértek azokkal a szakértőkkel, akik eg yfajta trilóg iának látják a Bálnák, a Holdfény és a Velőrózsák lemezt. Nem állítom, hog y iszonyatosan összefüg g nek, mint a Star Wars eg yes részei, de mindenképpen eg y korszakot alkotnak a zenekar életében. A Kispál nag ykorúvá válásának idejét jelölik ki. Fájdalmas folyamat az öreg edés, ez is látszik az albumokon. Lemezről lemezre kezdtünk hasonlítani eg y ig azi zenekarhoz, amilyennek g yerekként képzeltünk eg y-eg y nag y bandát, annak minden hibájával és erényével eg yütt. Ezen a lemezen már komoly ellenállásba ütköztem a kész, kompakt ötleteimmel. A Holdfényexpressznél befog adta a banda a kívülről érkező két dalt, de a Velőrózsáknál komoly vitáink voltak a Hang és fénnyel. Félreértés ne essék, az alkotói diskurzusokkal és vitákkal semmi g ondom, normális és szükség szerű velejárói a közös munkának, de az ötleteim sorozatos elutasítását nehezen viseltem. Én csak hoztam a dalkezdeményeket, és sorozatban pattantam le a többiekről: ne harag udj, de nem jó; nem passzol a lemezre; nem tetszik; nem értem; hog y jön ez ide; mi akar ez lenni? – ezen a skálán mozog tak a válaszok. A zenekari demokrácia oltárán elvérzett témáimat hazavittem, s miután nem hag ytak nyug odni, a fejemben továbbra is
mocorog tak, elkezdtem eg yedül fog lalkozni velük. Összerakosg attam otthon olyan dalokat, amiknek eleinte nem volt látható céljuk vag y kifutásuk, csak azt tudtam, nem akarom veszni hag yni őket. Ezekből a lepattanó ötletekből alakult ki a Bandi a hegyről szólólemezem törzsanyag a, amely eg y évvel a Velőrózsák után született meg . Kijött az album, meg indult a médiaroham, jöttek az interjúk, ahol erősen tartottam mag am, és a kétség eim helyett az új lemez meg jelenésekor szokásos kliséket pufog tattam. Minden a meg szokott mederben csordog ált. De aztán jött eg y Uj Péter-interjú… Pétert akkoriban még a barátomnak mondhattam, nag yon bírtam az írásait, vele másképp tudtam beszélg etni, mint a többi újság íróval. Rosszkedvűen érkezett az interjúra, morg ott mindenkire, muszáj volt inni vele, valójában vég ig az ő lelkét ápoltuk a beszélg etés során. Mivel némi érzelmi intellig encia is szorult belém, mindig sírok, ha eltévedt vaddisznókölyköt látok, őszintén beszéltem a lemezt illető kétség eimről, de sokkal civilebb módon, mint eg y hivatalos interjúban. Két haver fecseg ett és piált, nem tekintettem „hivatalos” interjúnak ezt a helyzetet. Ő viszont nem íg y g ondolta. Még ez sem lett volna baj, de elkövettem a leg alapvetőbb hibát, amit újság íróval elkövethet az ember: Péter mag ától nem küldte át az elkészült szöveg et, én pedig nem fig yelmeztettem erre, ezért nem ellenőrizhettem meg jelenés előtt. Pétert a barátomnak tartottam, meg bíztam benne. Hiba volt. Teljesen átírta a beszélg etés kontextusát, kihúzta belőle az összes nyavalyg ását, fikázó eszmefuttatását és valós kérdését, és teljesen más kérdéseket illesztett be. Viszont az én válaszaimat érintetlenül hag yta. A vég eredmény eg y nag yon neg atív hang ulatú interjú lett, amelyben Uj Péter saját újság írói zsenialitását fényezi rajtam, bravúros kérdésekkel húzza ki belőlem, amit mag amnak sem merek bevallani. Utána felhívtam és kérdőre vontam: „Még is, hog y g ondoltad ezt?” Veszekedtünk eg y sort, ő semmi kivetnivalót nem talált az eljárásában. Íg y tettük le a telefont. Azóta ha összefutunk, az udvariasság i körökön sosem meg yünk túl. Vag y ha be van rúg va, odáig se. Edződik az ember.
CSAK A CSEND MEG A ZAJ, AZOK IDEGESÍTENEK Sokan kérdezg etik, miért csak eg y nyomorult szólólemezt voltam képes összehozni eg ész életemben. Nincs elég saját ötletem, vag y beszari vag yok az önálló produkcióhoz? A válasz kikövetkeztethető az eg yetlen szólólemezem borítójáról: Ha meg nézzük a közreműködők neves listáját, g yakorlatilag ug yanazt a csapatot látjuk, mint a Kispál-lemezeken. Világ életemben zenekarban éltem és dolg oztam, számomra a zenében létezés leg izg almasabb formája a közös alkotás, mag amra iszonyú g yorsan ráunok. Az előzmények ismeretében még íg y is ellentmondásnak tűnhet, miért velük dolg oztam, ha nekik nem tetszettek ezek az ötletek, és konfliktusba keveredtem miattuk. Miért nem körön kívüli, szeplőtlen művészekkel hoztam össze a szólólemezem? Eg yszerű a válasz: Noha sokat vitatkoztunk, nekem ez a csapat jelentette a természetes alkotó közeg et. Velük dolg oztam, velük koncerteztem, velük voltam az időm java részében, tudtam, mire számíthatok, eg yértelműnek tűnt számomra, hog y a szólólemezt is velük készítem el. (Mondjuk, pár fontos vendég muzsikust is meg hívtam.) Ráadásul íg y ők is tudtak pénzt keresni ezzel a munkával, hiszen abban az évben nem jelent meg Kispál-album, azaz némi szociális érzékenység is szorult a döntésbe. Kifelé jó optikája lehetett a Bandi-lemeznek, eg y aktív alkotóközösség más felállású, más brand alatt futó újabb munkáját láthatták benne. Eg y évvel a Velőrózsák után jelent meg a Bandi a hegyről, amelynek nag y részét számítóg épen vettem fel, dolg oztam ki és hang szereltem meg . Ebben a ma már semmi különleg esség g el nem bíró mondatban komoly popkulturális érdekesség bújik meg : két héttel a lemez demójának kidolg ozása előtt vettem az első asztali számítóg épemet. Viszlát analóg korszak, isten hozott, dig itális jel! Emiatt korszakos jelentőség ű számomra ez az album, ezen dolg oztam először teljesen eg yedül számítóg épen, a dolg ozószobámban üldög élve próbáltam hosszú órákon keresztül pofozg atni a dalokat. Az informatikai korszak hajnalán jártunk, én inkább a meg előző éjszakában kóboroltam, kétség beesetten próbáltam az uralmam alá hajtani a technikát. Sokszor az ideg összeomlás szélén hívog attam Lecsót, hog y valahog y seg ítsen meg menteni az aznapi munkámat. Lecsó pár lépéssel előrébb járt a szoftverek világ ában, távg yóg yított telefonon, mikor a szokásos lefag yások eg yikét produkálta a rendszer. Az IT-univerzum mai színvonalához képest iszonyú kezdetleg es zenei szoftverek léteztek a 2000-es évek elején, reng eteg szenvedéssel járt a munka, mindennaposak voltak a vég et nem érő lefag yások. Gyerekcipőben járt a prog ramalapú zenekészítés, de mindannyian éreztük, fel kell szállni erre a
vonatra, különben elrobog mellettünk. A prog ramok szolg áltatásai a nehézkes működés ellenére rendkívül vonzóvá tették az eszközt. Olyan dolg okat lehetett a seg ítség ükkel szabadon kipróbálni, amikre pár évvel korábban g ondolni sem mertünk, hiszen több százezer forintos költség g el járt volna valamelyik stúdióban. Most pár óra bindzsizéssel eg yből meg lehetett hallg atni az eredményt – ing yen. Úg y éreztük, eg y folyosó nyílt meg előttünk reng eteg ajtóval, szabadon nyitog athatjuk őket, és bekukucskálhatunk, mit rejtettek el oda. Leg feljebb a Kék Halál állhatta utunkat, amely drámai és monoton hang effekt kíséretében csapott le váratlanul, az alkotás korlátait tudatosítva a felhasználókban. Eddig és ne tovább. Alt+Ctrl+Del. Gyakran landolt a virtuális kukában az elmentetlen anyag unk. Úg y hat-hét dalt összekalapáltam a szólólemezemhez, amikor rendesen meg akadtam. Se előre, se hátra nem mozdult a szekér. Rutinos zenésszé értem, nem estem kétség be, nem üldög éltem naphosszat a Tettyében oportót kortyolg atva, tudtam, meg kell szenvednem a többi dal meg születését. Nem elég derűsen mosolyog va várni a jövetelükre. Összepakoltam a családomat, és elküldtem őket két hétre nyaralni. „Ig en, elutaztok a mamával, a papa most nem jön veletek, mert a papának itthon kell maradnia dalokat írni, és teljesen meg lesz bolondulva közben, ez nem g yereknek való látvány. Nem, a papa nem bolond, csak furcsa néha.” Ez nem művészkedés vag y felvett allűr, sokszor tényleg nem meg y másképp. Ha belebújsz eg y dalba és intenzíven benne létezel, nem tudsz kijönni belőle, hog y pár órára jó apa vag y jó férj leg yél. Pontosabban g ond nélkül ki tudsz jönni, csak sokkal nehezebben bújsz vissza ebbe a sok ösztönös mozzanattal bíró folyamatba. Mint amikor a csajoddal szeretkezel, teljesen átadod mag ad az élvezetnek, ám ekkor váratlanul benyitnak, és rátok kapcsolják a lámpát. Kimászol a takaró alól, leszúrod és kitessékeled a betolakodót, lekapcsolod a villanyt, visszabújsz az ág yba, de időbe telik, míg visszataláltok a hang ulathoz. S még akkor is ott motoszkál a fejedben: Vajon ez a hülye barom újra be fog nyitni? Ezért kell néha kiszakadni, még ha alkotói önzőség nek tűnik is, ami nag y terhet ró a családtag jaidra. Majd viszonzod másképpen. Hasonló okokból ma már teljesen bevett meg oldás a zenekaroknál a kulcsos házas alkotótábor. Szereznek valahol eg y házat a semmi közepén, ahol nem zavarnak senkit és lehetőleg térerő sincs, levonulnak nag y mennyiség ű piával-kajával, és eg ész nap tolják a rock ’n’ rollt. Jó esetben eg y lemeznyi anyag ot össze lehet jammelni eg y ilyen úttörőtáboros összetartáson. Búcsúzáskor a feleség em némileg jog os ag g odalommal meg kért, ha lehet, ne csesszem el az időt olyan pótcselekvésekkel, mint horg ászás vag y főzés, használjam ki a mag ányt, írjam azt a kurva lemezt. Meg alapozottnak tűntek az ag g ályai, kiismert a drág a az évek során, de kételyei kivételesen nem ig azolódtak be. Szerzetesi szig orúság g al dolg oztam ebben a két hétben. Reg g el időben felkeltem, hol eg yedül, hol Orfűre lejövő zenésztársaimmal nyomtuk a munkát
vakulásig . Este kimentem biciklizni vag y futni, hog y kiszellőztessem a fejemet. A tizenneg yedik nap vég ére összeállt a lemezen szereplő tizenkét dal váza. Pár nappal később elmentünk szokásos barlang unkba, Jánossy Bélához Törökbálintra, ahol Lecsóval és Dióval összeraktuk a hang szerelést, feljátszottuk a hiányzó billentyűszólamokat, g itárszólamokat és eg yebeket. A meg lévő dobminták kiváltására Csülök jött feldobolni a dalokat. Ennek a lemeznek köszönhetem Szabó Attila, a Csík zenekar prímásának barátság át. Eg erben játszottunk úg y fél évvel a lemezmeg jelenés előtt, a Más klub bejáratánál álldog áltam délután, mikor Lecsóval eg yütt eg y ismeretlen srác érkezett a beállásra. Bemutatott minket eg ymásnak, és dumálni kezdtünk, ahog y g itárosok szoktak smúzolni a rockklub előtt. Gyorsan kiderült Attiláról, ig azi Jekyll és Hyde fig ura, two in one, bluesg itáros és prímás eg y személyben. Kérdeztem tőle, nem ismer-e eg y üg yes népzenész bőg őst, mert a Csend meg a zaj című dalba autentikus nag ybőg ős szólamot képzeltem el. Ismert. Kellett nekünk eg y heg edűs is, szerencsére Attila ilyet is ismert. Mag át. Életem eg yik nag y szerencséje, hog y belebotlottam. Attila sokoldalú, crossover zenész, kitűnő prímás, aki A-tól Z-ig ismeri a Kispáldalokat, íg y pontosan érezte, milyen zenei világ ba kell belesimulni a játékával. Bámulatosan jó fülű zenész, elég csak a Csík zenekar feldolg ozásait meg hallg atni, amelyek jórészt az ő keze munkáját dicsérik. Eg ri fecseg ésünk után eg y héttel a stúdió mosdójában felvettük az Apa övének a csatját. Pisilés közben meg tetszett az akusztika, behoztunk térmikrofonokat, beálltunk a mosdó közepére és úg y játszottuk fel a dalt: Anyád jól főzött Szerette apádat Amíg az dolgozott És jelentős kakákat Pakolt hozzá a Világ nagy kakához Ha nagyon nekiállt Se hallott se látott S a teljesítmény miatt Került be egy este Az olajos gépezet Nevű projektbe Ott nyomult aztán Mint töltőcsőn a hurka
Csak ritkán lazított Akkor odébbszúrta Be műbőr övébe A műanyag csatot Ami fémmel volt futtatva S így ezüstnek hatott Hanem ott nyomult aztán Mint töltőcsőn a hurka Csak ritkán lazított Akkor odébbszúrta Be műbőr övébe A műanyag csatot Ami fémmel volt futtatva S így ezüstnek hatott Kicsit megkopott a széle De ott meg elefántcsont Volt első nézésre Vagy ha csak rája gondolt Az embernek a fia Az apja csatjára Hogy milyen volt apué És maga előtt látta Hát de van hogy én is látom Hogy a gyerekeim néznek Akkor mondom a csatomnak Most megfigyelnek téged Úgyhogy viselkedj kérlek Emlékezetesen Hogyha emlékeznének majd Nekik is menjen úgy, ahogy most nekem (Lovasi András: Apa övének a csatja)
A vég ére felvettünk még némi vécéatmoszférát: vízsug árcsörg ést a fajanszon, vécétartály-
öblítést, hog y minél jobban érzékeltessük a dal finom réteg zettség ét. A Bandi a hegyről számai sokkal inkább klasszikus értelemben vett tábortűzi dalok, mint, mondjuk, a Húsrágó, hídverő vag y a Zsákmányállat. Könnyen énekelhetőek, és a többség üket eg y szál g itárral is simán el lehet nyomni. Az Itt van az életem lehetne eg y dzsesszstandard is, olyan kerek harmóniakörökből építkezik. Az évek során szép lassan jó pár dal befutott erről a lemezről, a Vedd fel a szép ruhád és az Apa övének a csatja mára szinte slág ernek mondható, valamint a Mire megtanultam a leckét is, amihez annak idején klip készült. Turnéra nem indultunk a szólólemezemmel. Hamar világ ossá vált, hog y a társaim szívesen dolg oztak a lemezen, de úg y g ondolták, ezzel letudták Lovasi önmeg valósító köreit, teg yük fel szépen a polcra az albumot, jól mutat a többi között, ország os körutat nem akartak ezzel az anyag g al. Ha jól emlékszem, összesen három koncertet adtunk: eg y teltházas, jó hang ulatú pécsi lemezbemutató bulit, a Szig eten az eg yik sátorban eg y másikat, és a Millenárison a harmadikat. A pécsi és a szig etes koncert tökéletesen sikerült, imádta a közönség a dalokat, a Szig eten alig akartak leeng edni minket a színpadról. Ezen felbátorodva kötöttük le a decemberi időpontot a Millenárison. A híres-neves, universalos promoterrel, Heg edűs Lászlóval csináltuk, akinek sikerült eladnia a köztévének is a koncertet, vag y leg alább elérnie, hog y felveg yék. Ez sajnos meg lehetősen rossz emlékű koncert a számomra. Nem a zenekar vag y a közönség , hanem a technika miatt. Nem volt elég idő a beállásnál lecsekkolni a hang zást, meg csúsztunk valami miatt, íg y csak a leg alapvetőbb dolg okat vég eztük el. Elkezdtük a bulit, a kontrollládákon keresztül befelé hibátlanul szólt, de a közönség reakcióin még is éreztem, hog y valami g ikszer van. Nem reag áltak a dalokra, sehog y se akart besűrűsödni a leveg ő, lassan csordog áltunk a lefolyó felé. Ficsku Pali író haverom két dal között a tizedik sor tájáról felüvöltött a színpadra: „András, kurva szarul szól!” Kényszermosoly és tanácstalan vállfelhúzás lehetett a reakcióm: „Most mi a szart csináljak?” Nincs frusztrálóbb érzés, mint mikor összehozol eg y különleg es produkciót, ami szakmailag szépen működik, a zenészek harmonikusan és pontosan játszanak, mindenki eg yütt léleg zik, de a technika kibabrál veletek. Heg edűs tajtékozva jött a szünetben, azonnal csináljunk valamit, pufog ott asztmatikusan, a nézőtérről élvezhetetlenül vacak a koncert. A fekete pólós meg fejtőcsapat összeg yűlt a keverőpultnál, kábelellenőrzés, kábelcsere, dug dosás, újraindítás, de csak intenzívebb fejvakarás lett a vég e. Nem volt mit tenni, ug yanezekkel az adottság okkal ment le az eg ész. Koncert után kiderült, hog y Répa az eg yik leg nag yobb hibát követte el, amit hang cucc összerakásánál hang mérnök elkövethet. A hátsó két delay torony rosszul volt bekötve, emiatt az eg ész teremben fortyog ott és kavarg ott a hang . Hang mérnöki tanfolyam, második lecke – ezt sikerült elrontani erre a fontos bulira. Noha felvette a koncertet az MTV, hála istennek sohasem adta le, ig az, mi se reklamáltunk miatta. Ilyen apró hülyeség eken múlhat eg y-eg y
koncert sikere. A Bandi a hegyen koncert után, mit szépítsem, rendesen bebombáztam rosszkedvemben, ami önmag ában nem lenne még elítélendő, másokkal is előfordul ilyen, de félrészeg en beültem a kocsimba és elvezettem a pesti szállásunkra. Nem elhanyag olható részlete a történetnek, hog y noha sötétkékre festették g yárilag az autómat, a motorháztető aranyban pompázott, mert csak ilyen színűt találtak a bontóban, miután tévedésből becsúsztam eg y busz alá. Úg y nézett ki, mint eg y cig ánymercédesz valamelyik Kusturica-filmben. Eg yik haverom mondta kedvesen, hog y ilyennel még az arabok sem járnak Marseille-ben. (Ezzel az utolsó két mondattal rendesen adtunk a politikai píszínek.) Ilyen külcsínnel cseppet sem meg lepő, hog y mikor éjszaka áthajtottunk a Marg it-hídon, a pesti hídfőnél leintettek a rendőrök. Az autóban ülő haverjaim annyira részeg ek voltak, hog y visítva röhög ve nyitották ki a rendőrnek az ajtót: „Na, ezt dumáld ki valahog y, művészkém!” Miközben decensen a rendőrrel tárg yaltam, az idióta zenésztársaim Kiss Tibivel és Líviusszal kieg észítve folyamatosan a Csillag vagy fecskét énekelték hátul. Mikor a refrén vég éhez értek, csordavokálban üvöltötték: „Bandi, most már indul a buszod!” Jobbnak láttam kiszállni az autóból, és rájuk csapni az ajtót. Ekkor a rendőr meg lepve rám nézett, s ezt mondta: „Te jóisten, ezt nem hiszem el! Éveken át ott lóg tál az öcsém szobájában életnag yság ban. Nem fog ja elhinni, hog y tég ed állítottalak meg . Küldenél neki eg y autog ramot? Lacinak hívják.” Közben a lelkes háttérvokál: „Menj haza szépen, látszik, hog y tudod!” Elismerem, szerencse is kell az élethez. Sokszor nem úsztam meg ilyen olcsón. Mára leszoktam róla, hog y piásan vezessek, oltári nag y baromság , ráadásul már öreg vag yok az ilyen izg almakhoz. Több mint tizenkét év telt el a szólólemezem meg jelenése óta. Éppen a következőt tervezg etem, mostanra ért be a szándék, nem vag yok az a g yors mozg ású hadtest. A Bandi láthatóan önálló utat jár be, mára saját története és kifejlett rajong ótábora van. Pedig meg jelenésének évében alig érte el a tízezer eladott példányt, elsőre cseppet sem tűnt sikertörténetnek. A veg yes fog adtatás a történet kalkulálható részéhez tartozott: a kritika ug yan szerette a lemezt, dicsérték az erényeit, az útkeresését, az erős alanyiság át, viszont a közönség eg y részét eg yáltalán nem hozta lázba. Vélhetően pont ug yanazért, amiért a Kiscsillag ot sem nézte jó szemmel az ortodox rajong ótábor eg y része: a Kispál és a Borz szétesését g yanították az ilyen kísérletekben. Összesség ében a Bandi a hegyről felemás, befejezetlen történet maradt. Ig ényes és szép dalok születtek, a lemez elkészült és meg jelent, sokan szerették, még sem szóltak a g yőzelmi harsonák. Nemrég láttam eg y tudósítást a híradóban eg y teherszállító Boeing g épről, amelyik vészhelyzetben eg y olyan repülőtéren szállt le, amelyiknek a kifutópályája a leszálláshoz elég
hosszú volt, de a felszálláshoz nem, íg y a reptér fog lya maradt. Kicsit hasonlóra sikerült ez a lemez is: masszív, erős alkotás, de nem vezetett ki belőle alkalmas kifutópálya. Abból a szempontból viszont fontos felismeréssel járt, hog y addig minden alkotói energ iámat szolg aian a Kispálba próbáltam bevinni, ezeket a dalokat is odacsurg attam volna, ha lett volna fog adókészség . A Bandi után rájöttem, hog y számos párhuzamos univerzum létezik, majd néhány másikban vezetem el fölös energ iáimat. Mindenkinek jobb lesz íg y, g ondoltam.
A MOZIBAN KITALÁLJÁK, MI LESZ Soha nem vetődött fel bennem, hog y máshol kellene élnem. Az újság írók eleinte állandóan kérdezg ették, mikor költözünk fel a fővárosba, mindenki azt tekintette a dolg ok természetes menetének, hog y a sikeres vidéki zenekarok előbb-utóbb Budapesten kötnek ki. Nekünk eszünk ág ában sem volt elköltözni, ráadásul reng eteg et utazg attunk, aminek köszönhetően még jobban meg erősödött bennünk az otthon jelentőség e. Pécs sok mindentől meg óvott eng em. Leg inkább talán az elszállástól. Nem voltam a tűz közelében, nem jártam össze esténként újonnan szerzett neves barátokkal, nem lettem a belterjes művészvilág meg szokott fig urája. Kezdetben ideg enkedve fig yeltem ezt a világ ot, nem voltak hozzá kapcsolódási kódjaim, nem ismertem a jelszavakat, nem ismertem a szleng eket, óvatosság ból inkább nem tettem felé lépéseket. Paradox módon ennek a bátortalan távolság tartásnak köszönhetően sokan eg y eg zotikus faszit láttak bennem, akivel szívesen barátkoznának. A vág y titokzatos pécsi tárg ya. Nem laktam Pesten, nem láttak minden hétvég én, a köztünk lévő kétszáz kilométer jótékonyan védte fig urámat az elhasználódástól. Ha koncertek vag y forg atások után behatoltunk a pesti éjszakába, kicsit ideg enkedve néztem ezt a puszilkodós, bennfentes művészforg atag ot, a „Gizikém, még két konyakot, aranyom!” stílus nem jött be, finoman szólva sem lettem rajong ója ennek a kultúrkörnek. De simán lehet, hog y csak a vidékről mag ammal hozott és g ondosan öntözg etett kisebbség i komplexusom nem eng edte a laza beilleszkedést. Visszaolvastam az utolsó pár sort. Ez íg y nem kóser, nem vag yok sem ig azság os, sem őszinte. Noha tényleg ideg enkedtem a művészvilág tól, valójában reng eteg pozitív visszajelzést kaptam ebből a körből, amelyek máig fontosak és meg határozóak számomra. Amikor eg yszer mag a Garas Dezső fejteg ette nekem, mennyire szereti a zenénket és az éneklési stílusomat, csak álltam meg szeppenve a színészóriás mellett, vag y mikor Lázár Kati meg rag adta a karom és elmesélte, hog y a kórházban a műtétje után eg y hónapig a Velőrózsákat hallg atta, ez a lemez adott neki erőt és életkedvet, s most szeretné meg köszönni nekem, nos, akkor alig tudtam értelmesen válaszolni, makog tam valamit bénán, annyira meg hatódtam a közvetlenség ükön. Szerencsésnek mondhatom mag am, sokszor találtam mag am ilyen helyzetben, számos általam nag yra tartott művésztől kaptam pozitív meg erősítést. Az első filmrendező Tímár Péter volt, aki meg keresett és két dalunkat használta eg y lakásbelsőket bemutató filmjében, majd jött a Csinibaba zenei és színészi feladata. Grunwalsky Ferenc következett a filmes sorban, aki teljesen
más hang ot ütött meg velem, mint amire számítottam. Az első perctől kezdve úg y beszélt velem, mintha rég i barátság fűzne minket össze. Felhívott eg y nap, bemutatkozott, majd azt mondta, hog y Miki bácsi szeretné, ha szerepelnék eg y filmjében. Annyira nem voltam képben a művészvilág ban, hog y naivan visszakérdeztem: „Milyen Miki bácsi?” Pillanatnyi csend a túloldalon. „Hát a Jancsó!” – felelte. Hallani lehetett a meg rökönyödést a hang jában. Boldog an elvállaltam, nem mindennap keresi meg az embert Jancsó Miklós eg y filmszereppel. Illetve mag ammal kapcsolatban komoly ag g ályaim voltak, de a feleség em ezeket hallván rövidre zárta a kérdést: „Kötelező elvállalnod, most láttam eg y riportfilmet a Jancsóval, lenyűg öző ember, tanítani kéne a mondatait.” Pontosan tudta Cili, kiskaput sem szabad hag yni, íg y kell bánni velem. Fájdalmas beleg ondolni, hog y Miki bácsi már nincs köztünk. Mikor elkezdtük ezt a könyvet, jelen időben írtunk róla, most át kellene javítanunk múltra. Pedig a létezése időtlennek tűnt, történelmi korszakokon ívelt át hihetetlen mennyiség ű élménnyel, az élet mag ától értetődő része volt, hog y Jancsó Miklós itt van köztünk. Nem is tudok róla múlt időben beszélni, nem meg y, hag yom íg y a mondatokat. Miki bácsi elbűvölő pasas, szórakoztató, pozitív személyiség , eg yszerűen jó a társaság ában lenni. A belőle sug árzó szabadság körülveszi és átöleli az embert. Neki köszönhetően a máskor macerás filmforg atás is jól telt, főleg mert néha azt se lehetett észrevenni, forog -e a kamera, a színészek ug yanúg y hülyéskedtek tovább, mint a szünetekben. A Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmben szerepeltem először, s vég ül a késői Jancsó-periódus majd mindeg yik részébe belekomponált a Mester. Leg első feltűnésem a Lámpás búcsújelenetében látható: Szertelen füstfelhőkbe burkolózva éneklem a Zár az égbolt című Kispál-dalt a Kerepesi úti temetőben, miközben Miki bácsi útra kel és itt hag yja ezt a földet. A temetésen ezt a dalt játszottuk neki Szabó Attilával. Két órával korábban kimentem a temetőbe, torokszorító érzés volt vég ig battyog ni a rég i snittek helyszínein. Ig yekezz, Miki bácsi, az ég bolt zár. A második opusnál, az Anyád! A szúnyogoknál kicsit kérettem mag am, mikor Miki bácsi újra meg keresett. „Miért nem a Lag zi Lajcsi lesz helyettem? – kérdeztem tőle. – Sokkal meg lepőbb meg oldás lenne, mint az én szokásos szereplésem.” Jancsó nyitottság ára jellemző, hog y vég ig g ondolta nem teljesen komoly felvetésemet, és elfog adta: a Ha az életben című dalt vég ül amolyan deus ex machina meg oldással – „Fejezze be nektek a Lag zi Lajcsi” – mondom kicsit sértetten Emesének, Kapának és Pepének a filmben, és lelépek, és vég ül valóban Lag zi Lajcsi trombitálja eg y távolodó hajón. Ez a kis epizód a Kispál és a Borz történetének eg yetlen instrumentális alkotása. Miki bácsiéknak köszönhetően az is kiderült számomra, hog y Lajcsi nemcsak jó trombitás, hanem eg y kellemes, jópofa pasas, utána többször is próbált meg hívni
minket a Dáridó című, akkoriban elképesztően futó mulatós tévéműsorába. „Ó, nag yon köszönjük, de profilideg enek lennénk mi oda” – hárítottam el finoman. A jelenetekben Jancsó meg sem próbált színészileg instruálni, inkább elmondta, mi fog történni, és nekem mit kell csinálnom az adott snittben. A mag a finom stílusában bizalmat kért tőlem, hig g yem el, ők tudják, mire fut ki ez a rész, én csak teg yem a dolg om és énekeljek. Ettől füg g etlenül találtam mag am bizarr helyzetekben. A Kelj fel komám, ne aludjálban világ háborús katonaruhában felültetett eg y biciklire g itárral a kezemben – ez amúg y jellemző élethelyzet, szinte mindig g itározom biciklizés közben –, eg y szakasz katona lelkesen betolt a jelenet elején eg y pesti bérház udvarára. Itt még több katonafiú és -lány csatlakozott hozzánk, s a felajzott nézősereg vég ig ug rálta a Nem fáj című dalt, miközben az asztalnál ülő, cseppet sem felajzott Hernádi Gyula, Kapa, Pepe és Galkó Balázs fig yelte a forradalmi ifjakat. Néhány fiatal a dal közben letépte katonaruháját, és alatta láthatóvá vált Nem fáj feliratú fehér pólójuk. Mennyi házi hold, mennyi haszontalan Lelkéért tartott haszonállat Mennyi szétment arc, mennyi szenesült szem, Mennyi megúszni való, Van-e nálad, Sérült, van-e sérülés, van-e álom Még van-e elképzelés Vagy azok is mennek bele mind a levesbe? Mennyi eltemetetlen hülyeségnek vagy a hordozója Mennyi okot találtál már, aminek nem volt okozója De a szexszel meg a sporthírekkel Elmegy az idő aztán fekszel Éjjel ébren, hogy mindenki meghal-e? Akiknek megy azoknak simán Könnyű lett gonosznak lenni Ólmosat hánynak a tinik Aztán a pénzüket nézik, hogy mennyi A moziban kitalálják mi lesz És szexszel gyógyítják a semmit És álmodoznak, hogy más a hibás Felnéznek és elkezdik, hogy: nem fáj
Mondom, hogy nem fáj… Pedig seb és nincsen valszeg senki a földeden Göröngyök közt éjjel megyek csak a holdam jöhet velem De a szexszel meg a sok elmélettel Elmegy az idő aztán fekszel valami meleg lébe Leves-e húgy vagy valaki vére mindegy mondom: nem fáj… (Kispál és a Borz: Nem fáj)
Mindez eg yetlen klasszikus, Jancsó-féle hosszú snittben. Az Etetés című dalom került még be ebbe a filmbe, amit eg y lovas kocsin énekelek Pepének, Tóth Orsinak és eg y csapat lánynak. A film expozíciójában Hajós András amolyan g ag yi menedzserként instruál eng em, miképp lehet sztár belőlem, miközben Grunwalsky kamerája vég ig az arcomba mászik. Hajós meg állás nélkül lökte a sódert, előtte csak annyit súg ott oda, hag yjam, hog y ő vezesse a dolg ot, g yakorlatilag improvizáltuk az eg észet, de eg ész vicces lett – elsősorban Hajós baromkodásának köszönhetően. Ezekben az években Miki bácsi néha teljesen váratlanul meg jelent a koncertjeinken, nekünk se szólt előtte, soha nem kellett piros szőnyeg et g urítani elé. Nem felejtem el, ahog y a g ödöllői Trafo klubban eg yszer csak meg láttam fehér ing ben, fehér g atyában az első sorban álldog álni. Mintha eg y jelenést látnék módosult tudatállapotban, olyan valószerűtlennek tűnt ez a kép. Ott állt az ug rabug ráló fiatalok között, csak állt, fig yelt és mosolyg ott. Pár dal után visszavonult a hátsó szekcióba, a pog ózó tinédzserek elismerően bólog atva nyitottak utat neki. Az utolsó Jancsó-opus után jött még eg y-két film, amiben szerepeltem, például Gothártól a hányatott sorsú Magyar szépség, de ezekben – mindenki szerencséjére – nem volt hang súlyos a jelenlétem, majd jött a Sztornó, amely vízválasztónak bizonyult filmes karrieremben. Azóta ug yanis nincs ilyenem, eg yszerűen nem vállalok szerepeket. Itt sajnos lehetetlen helyzetbe kerültem, színészként számítottak rám az alkotók. Próbált Pálos Gyuri és Czabán Gyuri instruálni, elmondták, mit csinálok rosszul, hog yan kellene inkább meg próbálnom. Az első napon küzdöttem, mint disznó a jég en, de eg yre borzalmasabb lett, amit színjátszás címén előadtam. Soha nem voltak színészi ambícióim, hát még eszköztáram. Meg mutatták a leforg atott snitteket, amikből a következőt szűrtem le: az arcom rög tön ráng atózni kezd, ha eg y érzést vag y szándékolt állapotot akarok kifejezni. Rendben, ez rossz irány, szűrtem le mag amban a jeleneteket visszanézve. Másnap a túlélés reményében új művészi koncepcióval érkeztem. Franco Nero Honfoglalásban mutatott érzékeny játékát tűztem ki célul. Bármi történjen is körülöttem, bármit is mondjak vag y mondjanak nekem, durván előrenézek, meg se
rezdülök. Mint Nero a mag yarok bejövetelének leg drámaibb pillanataiban, vag y mint Stallone a Rambo 4-ben, mikor faarccal nézi a szovjetek zárótüzében elhulló afg án barátokat. Kipróbáltam az eg yik jelenetben. A filmesek eg yből lereag álták: „Na, ez az, András, ez sokkal jobb, csak íg y tovább.” Rendben, srácok, akkor csináljuk íg y. Ezt az árnyalt, finom karaktert viszem vég ig a Sztornóban. A színészek korrektül eljátsszák a történetet, én meg ülök, nézek hülyén, mászkálg atok, pakolg atok, és néha kérdezek valami okosat. Amikor pár színész meg alapoz eg y szituációt, abban sokkal könnyebb mozog ni, meg teremtik neked a helyzetet, amiben el lehet lavírozni ezzel az eszköztelen játékkal. Ami az én esetemben szó szerint értendő: valóban nincs semmilyen színészi eszközöm, íg y maradt a természetes semmi. Sok tanulság g al járt ez a film, ami több hónapot elvett az életemből. Leg inkább a képesség eim határaival szembesített. A Sztornó óta jó pár hasonló felkérést kaptam, vizsg afilmre, színdarabra, amiket már kedvesen elpasszoltam. Rájöttem, nem tudok játszani, és nem tudok sok szöveg et meg tanulni, ezért sem vállalnék színpadi szerepet. Eg ész más, mikor az ember a saját szöveg eit énekli, ez a természetes meg nyilvánulási formám, amibe szépen belenőttem az évek során. A filmkészítés színészi oldala eg yáltalán nem fog lalkoztat. Mindig is utáltam a klipforg atásokat, elpazarolt napoknak számítottak nekem, választott műfajom kötelező velejárójának. Kezdő zenész koromban feldobott, ha interjút adhattam, ma úg y tekintek rá, mint két óra pluszmunkára. Ez nem az elszálltság vag y a beképzeltség biztos jele, eg yszerűen az időmet féltem, amit a sok kis elfog laltság szisztematikusan felaprít. Amikor meg kaptam a Kossuth-díjat, eg y hónapon át napi két-három órát töltöttem interjúírással és -javítással, és még íg y is jelentek meg olyan szöveg ek, amelyeket nem küldtek vissza átnézésre, hibák vag y félreértések maradtak bennük. Nem csoda, ha idővel eleg em lett ebből a pepecselő, időrabló munkából, hog y mások hülyeség eit foltozg assam (a sajátjaimról nem is beszélve).
KINÉZEK KÖZBEN A NAP LEMENT-E Szeg ény ütősökről sok szó esett eddig ebben a könyvben, úg y tűnhet, ütöm-verem őket, ahol csak érem. Mit szépítsem a dolg okat, sokáig doboltunk barlang ba, a Kispál és a Borz Achillessarka a kezdetektől fog va a ritmusszekció volt. Vag y az enyém. A zenekar történetének vég e felé a többi banda már röhög ött rajtunk, tippelg ették, vajon mennyi ideig fog ja húzni a leg újabb dobosunk, érdemes-e eg yáltalán meg tanulniuk a nevét. Haha, nag yon vicces. Elismerem, van némi ig azság abban, hog y mindig ők vitték el a balhét, ha változtatni akartam. Értelmezni tudom a jelenség et, számos okát ki is analizálhatom, de leg találóbban az idevág ó ang ol mondás mag yarázza: „Ha változtatni akarsz a zenéden, keress új dobost!” Senki nem tudja, mennyire fontos eg y jó dobos személye a könnyűzenében, ő az alfája és az ómeg ája eg y zenekarnak, karmestere és – optimális esetben – fő stílus-meg határozó eleme. Nem hiszik? Ha csak a g roove-okat cserélg etjük eg y dal alatt, azonnal új és még újabb popzenei stílusokban találhatjuk mag unkat. A dob játéka jelentős mértékben meg határozza a többiek lehetőség eit. A dobos nem lehet az osztályból a leg jobb haver. A g itáros, a szöveg író-énekes és talán még a basszeros pozícióra is simán hajthat, de a dobosnak: A. születni kell; B. profinak kell lennie. Eg y énekes lehet hisztis, téveszthet összevissza, léphet be rosszkor, a g itáros lehet hamis vag y szétszórt, majd eladják művészi koncepciónak. A dob a kulcs az ig azán jó popzenéhez. És ez nekünk a kezdeti idők minimál popja után talán csak a leg vég én jött össze. Eg yszerűen a leg utolsó dobosunkig nem elég körültekintően választottunk zenészt, meg elég edtünk részsikerekkel ahelyett, hog y tovább kerestük volna a számunkra leg meg felelőbb társat. Hét évig működött a zenekar második felállása. Eg yértelműen sikeres periódusnak nevezhetjük: hat lemez és reng eteg nag y slág er született ebben a hét évben. Csülök eleinte nag yot lendített rajtunk, a korábbi évekhez képest elképzelhetetlen tempóban kezdtük dolg ozni, minden területen mag asabb szintre léptünk, sorban g yártottuk a dalokat, profibbá váltak a munkafolyamataink. Ehhez képest ellentmondásnak tűnik, de ahog y korábban is említettem, az elejétől fog va nem voltam kibékülve a dobolásával. Csak eg y példa: valami mély beideg ződés miatt minden sor vég én úg y érezte, muszáj felemelnie a cintányért. Apróság nak tűnhet, de valójában a zene belső törvényszerűség ei szempontjából nag yon fontos. A Bálnák, ki a partra dalaiban sokáig nem tudtam, mi ideg esít, mi okoz viszkető diszkomfortérzetet a hallg atása közben. Többször vég ig hallg attam, mire rájöttem, minden számban – akármilyen is
az adott dobszólam – a sorok vég én ott van ez a cintányéremelés. Mintha folyamatosan a hallg ató szájába akarná rág ni, hog y „ez a sor vé-g e”. Próbáltam erről lebeszélni, de lehetetlen volt meg g yőzni az ig azamról, neki eg ész eg yszerűen jobban tetszett íg y, ezért akarta íg y csinálni és kész. Meg hallg atott, de közben azt g ondolta: „Sokkal képzetlenebb zenész vag y nálam, mit dumálsz nekem.” Csüli, ez eg y country-dal, próbáltam érvelni, abban nincs ilyen, még pörg etés sincs, ne játszd ezt, kérlek. Bólintott, úg y öt koncert erejéig feg yelmezte mag át, nem csinálta, de a hatodikra elszabadult, és kezdhettük elölről a vitát. Ug yaníg y vívtunk a tempók miatt a koncerteken, rendszeresen beg yorsult a breakekben – klasszikus dobos hiba –, és amikor próbáltam visszaráng atni az eredeti tempóba, rázta a fejét, hog y nem ott van az eg y. Kispi sokszor a sor vég i díszeit nem tudta eljátszani, mert Csülök mindent teletömött fikcsikkel, állandóan zubog tak a dobok, szólt a süketítő, ha kellett, ha nem. Csüli stílusa a mi zenénkhez túl tolakodó és harsány volt. Ő tipikusan az a „szakmázó” zenész, aki ha nem kerül be a bandába, akkor mindig is elbeszéltünk volna eg ymás mellett. Ő Totót szerette volna hallg atni a haverjaival, én meg Neil Young ot. Eg yszer kifejtette, ő van olyan jó dobos, hog y neki jár eg y ilyen szintű zenekar, meg dolg ozott érte. Szerintem ez hülyeség , senkinek nem jár semmi csupán azért, mert jó hang szeres zenésszé képezte mag át. Nem kötelező ezt bárkinek értékelnie, ahog y meg sértődni sem ér, ha nem sikerül ebből meg élni. Aki tőlünk nyug atabbra találkozott már kiváló zenészekkel, akár az utcán, akár kis klubokban, tudja, miről beszélek. Nem elég mag as szinten teljesíteni: jó időben, jó helyen, jó csapatban kell meg tenni, hog y kopog tasson a siker. Ezért sincs univerzális receptje a befutásnak. Sehol a világ on nincs ennyi frusztrált, „mi lehetett volna belőlem, ha a g onosz erők nem taszajtanak mindig oldalba” és más összeesküvés-elméletet g yártó zenész elme, mint kis hazánkban. Csülök kispálos pályafutásának vég e felé már nemcsak a dobolási stílusával, hanem az emberivel is meg g yűlt a bajom. Az emberi különbözőség ek eg y többéves munkafolyamat során lassan felerősödnek, különösen, ha más területen is konfliktusos a szereplők viszonya. Elkezdett ideg esíteni ez a joviális nyug díjasklub-feeling , ez a pocakos rock ’n’ roll, amit Kispállal kettesben nyomtak, de a külsőség eknél sokkal jobban zavart a zsírpárnák g yarapodásával párhuzamosan torzuló szellemiség . Ez csúcsosodott ki eg y ajkai koncerten, ami a szakítás közvetlen kiváltó okának bizonyult. Alig kétszáz ember jött el erre a koncertre 2002-ben, már az elején tudtuk, nem csiling el ma semmi a kasszában, leg feljebb a költség einket fedezi a jeg ybevétel. Ahog y az ultisok mondanák: pénz az ablakban. Előfordul ilyen, g yakori velejárója a vándorcirkusznak, felesleg es emiatt ideg eskedni. Shit happens, hog y még eg y bölcsesség et ideszúrjak, amivel jelentősen javítom a fejezetátlag ot. Csülök rosszul viselte a helyzetet, ag resszíven mászkált a backstag e-ben, és
próbálta siettetni a dolg okat: „Jól van, g yerünk, játsszuk le a faszszopóknak, aztán húzzunk innen a picsába.” Elég g é mellbe vág ott ez a stílus, nem ezért kezdtünk el zenélni annak idején, lehet szar napunk, de akkor se álljunk íg y hozzá a saját koncertünkhöz és közönség ünkhöz. Szóltam, hog y állítsa le mag át, de Csülök tovább pufog ott, és ezzel a mentalitással nyomta le az eg ész koncertet. A közönség nem hülye, meg érzi, ha nem vag yunk ott százszázalékosan, ha valami nem kóser a színpadon. A rossz koncert eg yértelmű ismérve, hog y a vég én kevesebben vannak, mint az elején. Nem g yarapodik a nézőszám a későn érkezőkkel, hanem csökken a lelépőkkel. Ajkán ez utóbbi történt. Amúg y is könnyen kiakadok, ha valami nem működik jól a színpadon, a két jelenség et könnyen összekapcsoltam mag amban, és a koncert után üvöltve kiosztottam a zenekart. „Örülök, hog y mindenki jól elvan eg ymással és ezzel a hang ulattal, de nekem ebből eleg em van. Ezt a mentalitást Csülök hozta a zenekarba, és ezzel én nem tudok mit kezdeni. Nem akarok vele többet eg yütt zenélni, ezért a mag am részéről kilépek, a nyarat vég ig nyomom veletek, utána mindenki csinál, amit akar, szevasztok!”, fejeztem be dühösen a monológ om. Pár nappal az ajkai koncert után Kispál és Dióssy jöttek küldöttség be, ne szórakozzak, ne dobjunk ki mindent eg y rosszul sikerült koncert miatt. Kifejtettem nekik, ez nem csupán eg y eset, mentális és szakmai problémák sokaság a feszül a zenekaron belül, amiknek számomra Csülök az eredője. Mindeközben az alkotómunkán is lecsapódtak a feszültség ek. Dühömben a Velőrózsák művészeti kudarcát is Csülök nyakába varrtam, pedig erről mindannyian tehettünk, de a készülő új lemez anyag ával kapcsolatban is sok kételyem volt. Szándékosan kerültem, hog y a vázlatok kidolg ozásánál a prog resszív rockos meg oldások felé kanyarodjunk, de Csülivel mindig ug yanabban a zsákutcában kötöttünk ki. Hiába mutattam neki zenéket, milyen ízt szeretnék inkább, milyen meg oldásokat, maradt a szokásos pöcsméreg etés. Tudtam, hog y mit szeretnék hallani, de az sosem szólalt meg próbákon. Ezért is éreztem, hog y a lehetőség eink vég ére értünk. Kispi és Dió abban eg yetértettek velem, hog y vannak meg oldandó problémák házon belül, de mi lenne, ha inkább dobost váltanánk, erre már úg yis volt példa a zenekar történetében. Köszönjünk el Csülöktől, nézzünk új dobos után, és újult erővel folytassuk. Mike Zwecker követte Csülit a dobok mög ött. Zeneileg nag yon jó ízlésű, alapvetően képzett dobos, tőle meg kaptuk, ami Csülökből hiányzott. Viszont szokás szerint elkövettük azt a hibát, hog y az első épkézlábnak tűnő embert felvettük a zenekarba. Mike-ot Dióssy hozta, de néhány hónap múlva összevesztek valamin, s már nem rajong tak eg ymásért annyira, mint korábban. Ahog y Dió fog almazott: „Srácok, kifog tuk a bandzsa halat!” Mike-kal más természetű g ondok adódtak: komoly erőnlét nélküli amatőr dobos volt, eg yszerűen nem tudott vég ig dobolni másfél órát. A vég én már csak a cintányérokat püfölte, annyira kifulladt. A hang technikusok
sokat szenvedtek vele, könyörög tek neki, ne verje már annyira azokat a nyomorult cineket, mert úg y szól a zenekar, mint eg y konfekcióöltönyös banda a falusi lag ziban. A vég én g alád módon le is rag asztották pár cintányérját, de Mike-ot ez sem hatotta meg , makacsság ban vetekedett Csülökkel. Viszont Ricsivel ellentétben tudta, hog y fejlődnie kell, ezért folyamatosan dolg ozott, képezte mag át, zeneileg sokkal jobban passzolt a zenekarba. Ug yanakkor miatta utáltam meg próbálni, ug yanis háromszor annyit kellett g yakorolni, hog y flottul menjenek a dalok. A ritmusszekció szempontjából eg yértelműen az utolsó dobosunkkal, Mihalik Ábellel vált eg yszerűbbé és harmonikussá az életünk. Ábel érkezése eg y-két évvel meg hosszabbította a Kispál és a Borz történetét. Most eg yütt toljuk a Kiscsillag ban is, de a Kispálban még jobban működtünk. Valószínűleg a kettőnk kohéziója erősebb volt dob–basszus összjátékban, mint ahog y Rezsővel tud összedolg ozni a Kiscsillag ban. Ábel elődje és Mike utódja Bóra Áron volt, aki összesen eg y évet játszott velünk. Áron is jó ízlésű, üg yes, kicsit elemző ag yú dobos, amivel nem lett volna baj, inkább talán a szenvedély hiányzott a játékából. Azzal büszkélkedhet, hog y ő az eg yetlen dobos, akit nem kirúg tunk, hanem mag ánéleti okok miatt mag ától szállt ki: feleség e, g yereke, jól menő privát melója volt, útközben jött rá, ilyen intenzitással nem fér be a rock ’n’ roll az életébe. Ábel első napjaitól éreztük, hog y meg törik az átok, vég et ér a doboskálvária. Az ő kiválasztása zajlott úg y vég re, ahog y az első pillanattól kellett volna: összesen tizenvalahány dobost hallg attunk meg , a leg komolyabb jelöltjeinket többször is. A meg hallg atások vég ére három olyan ember maradt, aki minden szempontból tökéletesen meg felelt. Eg yikük profi színházi zenész volt, Dióssy hozta, eg yütt dolg oztak különböző melókban, és jó benyomást tett rá. Szakmailag teljesen rendben lévőnek találtuk a fickót, kicsit túlság osan is rutinos róka volt, hiányzott belőle a fiatalos lendület. Nag y Dávid volt a másik, aki ma az Óriás dobosa és a Quimby ütőse. Ő tökéletesen meg felelt, kitűnő dobos, kétség sem fér hozzá, de Ábel eg y szempontból jobbnak bizonyult nála: improvizációs készség e verte Dávidét, minden zenei hülyeség re viccesen reag ált, jött velünk a baromság okba, rög tön láttam, ezzel a csávóval nem lesz sok g ondom. Meg mondtam neki, hog y a következő próbára melyik tíz számot tanulja meg , és g ond nélkül levette őket. A Húsrágó, hídverőt három próba után már koncerten játszottuk, csak ig azítani kellett rajta. Vele nem kellett vég ig csinálni a vég et nem érő tortúrákat a korai dalokkal, mint Mike-kal vag y Csülökkel. Visszaug orva a dobosváltásunkhoz, a Turisták bárhol album anyag át készre demóztuk otthon, íg y Mike-nak a meg lévő dalokat kellett csupán feldobolnia. Mennyi mindent megoldottam.
Mégis itt ülök egy nagy rakás szaron. Mozgás egy pontban messze Felém jön megment-e Nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel Féljetek Zsíros álmos lángos ország Sárba ejtett disznópörzsölő Hazugságba pelenkázott Égve hagyott életek Pont itt megy egy, látod pont itt megy egy, látod Pont itt megy el aludni Hunyd le a szemed otthon vagyunk Akartam mondani de most már… Annyi mindent elrontottam Mégis itt ülök a háztetőn a napon Valami mozgás messze egy pontban Biztos jön valaki, hogy jöjjön ha gond van Nem érdekel, nem érdekel, nem ér, de kell…, hogy jöjjön (Kispál és a Borz: Nem érdekel)
Ezzel a dallal indul a lemez, s a borong ós felütés ellenére fasza kis albumot kanyarítottunk belőle. Mai fülemmel hallom, miket dobol rajta rosszul Mike, de azt is hallottam, hog y Csülök ténykedése a komfortzónámon kívül esett, nem jutottunk volna vele eg yről kettőre. Sok klassz dal került erre az albumra, akár slág erírói munkásság unk csúcsdíszének is nevezhetnénk. Eg yetlen korábbi albumunkon sem szerepelt ennyi, később slág er rang ot kivívó darab: Csillag vagy fecske, De szeretnék, Etetés, Tiszai pu, Nem fáj. Sok mindent elárul, hog y mind az öt szerepelt a búcsúkoncert prog ramjában. Erről a lemezről a Tiszai pu a kedvencem. A zenéje és a szöveg e is az én alkotásom, melyet a korábban részletezett stag e diving os miskolci koncert ihletett. Akkoriban lendületes posztpunkban utaztam, ez talán érződik a lüktetésében. A dal vég i váratlan váltás és vég kicseng és az eg yik leg korábbi dalomból való, még tizenhat évesen írtam eg y elhang olt g itáron. Úg y g ondoltam, éppen idefér a rohanás vég ére: Áttetsző gömb lezárt és üres, vágymentes, elégedett. Semmi hívogató, semmi betöltetlen,
nincs lehetőség, minden kész. (Kispál és a Borz: Tiszai pu)
Csodálatos, kiábrándult tinédzser költészet. Szerintem a Depeche Mode is boldog an vevő lett volna rá. A jó dalból nem feltétlen lesz nag y slág er, ez csak lehetség es következmény, de belül pontosan érzed, mennyire sikerült elkapnod a g rabancát, amit az idő és a reakciók ig azolhatnak később. Ez nyilván olyasféle kielég ülést okoz, mint amikor a heroinistáknál meg érkezik a cucc az ag yba, vag y mint amikor ezerrel beüt az org azmus. Sokszor még sem ezekből lesznek a slág erek, pedig a potenciál ott bújik a mélyükön. A Csillag vagy fecske eleinte inkább csak slág erecske volt a Kispál-repertoárban. Az alapjait eg y koncert után Mosonmag yaróváron írtam a szálláson. Hajnalban már eg yütt játszottuk a többiekkel. Mikor nag y vonalakban meg volt a zene és a szöveg , Dióssy kitalálta, hog y a refrén üres részébe bele kellene énekelni, hog y „részeg en”. Kipróbáltuk, és elsőre éreztük, ez kurva jó, elhatároztuk, másnap íg y vesszük fel a stúdióban. Sok nehezen elviselhető tulajdonság om van, az eddig iek alapján biztos sokan szívesen pofán vág nának már, de hiú szerzőnek biztos nem lehet bélyeg ezni. Amikor Dió benyög te a „részeg en”-t, g ond nélkül elfog adtam, noha kicsit emlékeztetett a Bikini eg yik slág erére, de mivel a többieknek nag yon bejött, nem ág áltam ellene. Kispálnak azért jelentettem ig azi főnyereményt, mert imádtam az ötleteiből dalokat formálni. Mondom, a társas lét miatt szeretek zenekarban dolg ozni, sokszor jobbnak találom a másik ötletét, mint az enyémet, vag y jobban tetszik, ahog y ő meg old eg y felmerülő zenei helyzetet. Nemrég írtunk eg y új Kiscsillag -számot (Szeles), amilyet mindig is akartam csinálni, de nem találtam hozzá nyersanyag ot. Lecsó hozta az akkordkört, de én formáltam olyanná az énekdallamot, vokálokat, a hang szerelést, a dalfelépítést, amit a leg elején kihallottam belőle. Nem vag yok iszonyú eredeti csávó, de ezzel az adottság g al meg ajándékozott a sors, bele tudok bújni más zenei ötleteibe, s abból ki tudom g yúrni a mag am verzióját. Hál’ istennek a Csík előadásában teljesen átalakult a Csillag vagy fecske, kirúg ta az ig azi formáját, Attiláék új hang szerelésbe öltöztették. Brácsával, bőg ővel szving et játszani – ez a nag y találmány, eg yszerre ismerős, még is unikális a fülnek. A Csík valójában ízig -vérig feldolg ozás-zenekar, hiszen vag y popzene, vag y népzene a dalaik kiindulópontja. Mint minden zenekar, amelyik nem elsősorban szerzői zenekar, azon dolg ozik, hog y saját képére formálja választott tárg yát. A Csík nag y találmánya az volt, hog y ezt az vérbő, erőteljes, a mai popzenei hang zásoktól nag yon eltérő hang szeres kíséretet, amit a mag yar népzene alakított ki sok évtized alatt, átmentette a könnyűzenei dalok feldolg ozásakor, sőt néha a két hang zást úg y összekeverte, hog y laikus zeneszerető leg yen a talpán, aki kibog ozza, melyik téma honnan
való. Gothár Péter hívott fel nem sokkal a Csík-feldolg ozás meg jelenése után, hog y mi ez a szám, neki pont ilyen zenére lenne szükség e a következő előadásában. Olyan füleket is meg talált a Csillag vagy fecske, akik rég óta nem hallg attak popzenét. Ha a Csík zenekar a nag y sikereket követő törvényszerű válság ban nem esik szét a következő években, akkor alkimista munkájukkal sokáig lehetnek még sikeresek. Nag y kérdés, innen merre tovább, ezt a sikert nehéz lesz überelni, de komoly kvalitások g yűltek össze a bandában, számíthatunk még tőlük meg lepetésekre. A sikerükre kézenfekvő mag yarázat lehet, hog y ebből a dalból alapból kihallható eg y népdalos beütés, erre érzett rá és ezt erősítette fel a Csík. Ez ig az, de cseppet sem eg yedi jelenség , valójában a jó dalok többség ében benne rejlik ez a potenciál. A Szállj el kismadár például eg yszerre tűnt ismerősnek, mintha ezer éve ismernéd, és még is újnak, amikor meg jelent. Valami keserű pimaszság g al formálta újra az ezerszer elkoptatott zenei és szöveg béli kliséket, hog y aztán mag a is eg y leg yen a sok ag yonjátszott, elkopott dal közül, amit persze még húsz év múlva is játszanak majd a lakodalmakon. A dalírás eg y része tanítható, sok g yakorlással elsajátítható, míg a másik részét Isten vag y a szerző zsenialitása leheli bele, világ szemlélete válog atja, ki minek tulajdonítja. Fontos részecske, ettől kell életre a dal. Érdekes meg nézni, mik a Kismadár sikerének meg fog ható jellemzői. A ritmikája talán a leg fontosabb: kicsit indulós, kicsit sramlis. Máté Péter Elmegyek című dalának, ami a 70-es években az eg yetlen Nyug atEurópában is ismert mag yar slág er volt, ug yanilyen oroszos, szlávos lüktetése van. Sokszor a vég letekig felg yorsítják az ilyen ritmikájú dalokat, röpülnek is a vodkásüveg ek éjfél után. Ez a felvonulós, tamburmajoros lüktetés reng eteg mag yar slág erben kimutatható. A szöveg ben is meg lehet keresni ug yanezeket a g yakran előforduló, mindenki számára ismerős és kedves motívumokat: kismadár, hold, nap, szél, levél, kedvesem stb. Eg yszerű feladvány: ha azt akarod, hog y sokan szeressék a dalodat, használd ezt az eszköztárat, és csókolom. Érzék és finomság nélkül ez sem meg y, Cipő klasszisa pontosan ebben rejlett: úg y rakosg atta össze az unos-untig ismert alkotóelemeket, hog y a vég ső formájukban eg yedi ízt kaptak, a befog adó azt érezhette, hallotta már ezt, talán valamikor g yerekkorában, de kicsit másképp szólt, de ez is eg ész jó, sőt… (kis idő múlva) ez még jobb is. A Most múlik pontosan eg y közepes Quimby-dal, nincs benne a leg jobb húsz számukban, klasszikus háromneg yedes kering ő. Az említett kelet-európai lüktetés ug yanúg y ott húzódik a ritmika mélyén: „Most múlik pontosan”, umcacca-umcacca, „eng edem, hadd menjen”, umcaccaumcacca. A Csík úg y fabrikált belőle mag yaros dalt, hog y eg y olyan széki (erdőszombattelki) ritmusba ág yazták, ami leg inkább emlékeztet a kering őre, de az átalakítás közben kieg yenesítették nég yneg yedre, és hozzáillesztettek eg y zseniális középrészt, amivel teljesen
más dimenzióba emelkedett. Ennél a középrésznél más az akkordkör, minden meg változik, és valahog y íg y került a helyére a dal, ebben a kontextusban tudott ig azán felnőni. Ez a slág erpotenciál Tibi eredeti dalának g énjeibe bele volt kódolva, de csak a Csík variációjában bukkant elő és robbant fel. Ha én a zenekarommal belefog ok eg y ismert dal feldolg ozásába, leg többször más irányból közelítek, nem akarom újra feltalálni vag y átírni, hanem mag át az eredeti dalt tartom elsődleg esnek. Számomra az ének az ig azán érdekes eg y feldolg ozásban, milyen érzés belebújni és elénekelni. A Soud of Silence című Simon and Garfunkel-nóta eléneklése g yerekkori álmaim eg yike volt, kamaszként rajong tam ezért a leg endás duóért. Miután a Budapest Bár koncepciójának fontos része g yerekkori kedvenc dalaink meg valósítása, g átlások nélkül dobhattam be ezt a dalt a közösbe. A csinibabás Kicsit szomorkásnak is hasonló a motivációja, sokszor hallottam g yerekkoromban a rádióban, észrevétlenül rag adt meg a fejemben, íg y mikor felnőtt fejjel az utamba került, eg yszerűen előbújt a tudatalattimból. Itthon a szakma és a közönség is ellentmondásosan viszonyul a feldolg ozásokhoz: „Na, már ezek se tudnak semmi újat kitalálni.” Az ang olszász popzenében a feldolg ozásnak nincs olyan pejoratív mellékíze, mint nálunk, g yakorlatilag népzeneként tekintenek a saját könnyűzenéjükre. Ha valamihez hozzá akarsz nyúlni, csináld nyug odtan, senkinek nem fog fájni. A két leg nag yobb, a Beatles és a Rolling Stones is feldolg ozásokkal kezdte, a Beatles első slág erlistás dalai mind mások szerzeményei voltak. A Rolling Stones történetét bemutató dokumentumfilmben Jag g er és Richard nyíltan beszélnek arról, mennyire féltek a dalszerzéstől, azt se tudták, hog y kezdjenek hozzá, nag y nehezen izzadták ki a Tell Me című első saját dalukat. Ma az önálló szerzemény a műfaj alapvető elvárása: eg y zenekar írjon saját zenét, saját szöveg et, és az eg észet öntsék szép, kerek, fog yasztható formába. A beatkorszak kezdetén leg többször külső szerzők írták a zenekarok dalait, a tag ok „csak” előadók voltak. Mag yarország on az első táncdalfesztiválokon hivatalosan a dalok és a dalszerzők vetélkedtek, az előadók a közvetítő médiumok szerepét játszották a rendszerben. De ahog y kezdett meg erősödni és kiteljesedni a beatzene, ahog y meg vetette a talpát Ang liában és Amerikában, eg yre fontosabb szempont lett az alanyiság . Az előadók a saját g ondolataikat és érzéseiket kezdték közvetíteni a közönség felé. Róluk szólt a dal, vég érvényesen az övék lett mint a sikerük és befutásuk leg fontosabb értékmérője. S itt jön eg y fontos csavar a történetben. A leg több művészeti területen az alkotás mag ányos tevékenység , az ihletett író, zeneszerző, szobrász, akit múzsája a keblére ölelt, alkotói mag ányban préseli ki mag ából a Művet. Eg yedül. A könnyűzene viszont sajátos terep, eg y olyan izg almas és sokrétű szituációt hozott elő, ami búvópatakként először a reneszánszban jelent meg a művészet történetében, majd évszázadokra eltűnt. A kollektív alkotásra, a műhelyszerű munkára g ondolok. A quattrocento és a
cinquecento nag y mestereinél alakult ki ez a furcsa, összetett alkotási metódus: A nag ynevű műhelyvezető festő tárg yalt a meg rendelővel, püspökkel, pápával, dózséval, témát és koncepciót eg yeztetett, meg jelenítendő hang ulatokról és g ondolatokról beszélt, elkészítette a festmény vázlatát, majd a vég ső alkotásra leg feljebb eg y ang yalt, eg y arcot vag y eg y palástot festett, a vég én pedig szig nálta. De tudunk olyan freskóról, aminek csak a terveit készítette a mester, a kivitelezés teljes eg észében a seg édek és tanítványok munkáját dicséri. Raffaello és a nag y velencei műhelyek neg yven-ötven embert fog lalkoztató g yárként működtek. A hatalmas freskókat vag y a csodálatos vatikáni lakosztályokat meg festeni eg y embernek hat-nyolc évig tartott volna. Ma még is úg y emleg etjük őket, mint Raffaello vag y Genovese alkotásait, nem pedig Raffaello és Genovese csapatának munkáit. A bevételük is tiszteletet parancsoló lehetett, Raffaellóról feljeg yezték, hog y halálakor jelentős vag yont, tizenhatezer dukátot hag yott mag a után. A művészet világ án belül ez a műhelyszerű munka több évszázaddal később a popzenében tért vissza. A nyug ati művészet alapvetően individualista, a popzenében viszont g yakoriak a leg endás párosok, akik belepiszkálnak, beleírnak eg ymás munkájába, oda-vissza inspirálják eg ymást: Lennon–McCartney, Jag g er–Richard, Bono–The Edg e. A vég ső kialakításba, a dal formába öntésébe és hang szerelésébe még többen folynak bele, a zenekartag ok, a hang mérnök és a producer is a csapatmunka fontos résztvevői. Ez például az irodalomban elképzelhetetlen, két híres író nem áll neki közösen könyvet írni, eg y sort ír az eg yik, a következőt a másik, és mikor vég eztek, nem adják oda a szöveg et eg y harmadik írónak, hog y lég yszi, írd át, ahog y te jónak látod. Olykor a kortárs képzőművészetben előfordul kollaboráció eg y közös koncepció mentén, de ezek is inkább kivételeknek számítanak. Ebből is látható, csodálatos szakma a mienk, közösen alkotunk és szárnyalunk. Csupán a jog díjak lejelentésén szoktunk összeveszni.
MENJÉL MESSZEBB Noha a dalain nőttem fel és Jancsó Miki bácsi filmjeiben jelképesen eg ymást váltottuk, személyesen összesen eg yszer találkoztam Cseh Tamással. 2002 őszén Bérczes Laciék szerveztek eg y tematikus estet a Bárka Színházba, amelynek középpontjában – meg nem mondom, miért – a mítoszok álltak, s a terv szerint a nap fő attrakciója a Kispál és a Borz közös, zenés beszélg etése lett volna Cseh Tamással. Az eredeti terv alapján mindketten feldolg oztunk volna eg ymástól két-három dalt, s játszottunk volna eg yet közösen. Nem eg észen íg y történt. Tamás pár nappal korábban mutatta be felújítva az 1979-ben meg jelent, Frontátvonulás című leg endás albumának dalait a Bárkában, íg y nem sok ideje maradt velünk próbálni. Vég ül csak a közös est napján tudtunk eg yütt g yakorolni, íg y jelentősen meg kellett kurtítanunk az eredeti koncepciót. Mi meg csináltuk a saját szájízünk szerint a Salgótarjánt, az I love you sot, az Eszembe jutottált és még eg y dalt az Antoine és Desiré lemezről. Ellenben ő sehog y se boldog ult a dalainkkal. Tamás számára a dal szentség volt, ami átjárta minden porcikáját, rituálisan eg yesülnie kellett a hang sorokkal, hog y hitelesen elő tudja adni őket. Bereményi dalba zárt történeteit, mint lelkiismeretes erdőtelepítő, mélyen mag ába dolg ozta, s mikor az előadásában meg szólaltak, már a saját fái hajladoztak a szélben. Ebből táplálkozott elementáris közvetítő ereje: számára csak a dal létezett, az énekes a médium szerepét alakította. Ehhez a transzcendentális dal-bekebelezéshez sajnos nem maradt elég idő, íg y abban maradtunk, hog y eg yetlen dalra, a Nagyon szerelmes lányok című Kispál-opusba száll be hozzánk játszani. Szemtől szemben itt találkoztam vele először és utoljára. Lelkesen részt vett a délutáni próbán, kedvesen és seg ítőkészen viselkedett, koncentrált, fig yelt, sétált fel-alá, elg ondolkozva hallg atta a dalainkat, de hamar kiderült, nem rezonál különösebben a Kispál-féle muzsikára. Ráadásul mindent, amit közösen g yakoroltunk, elfelejtett estére. Becsületére leg yen mondva, már a próbán jelezte, hog y ez fog történni: „Nem erősség em a csapatban zenélés, bocs, fiúk – menteg etőzött előre –, rosszul tűröm a szabályokat, szóval ne lepődjetek meg , ha este valami teljesen mást fog ok csinálni.” Tamásnak a szöveg diktálta az ének belső ritmusát, nem fig yelt nég y neg yedre, nem fig yelt ritmusra, nem fig yelt belépésre, bármikor meg fordult a zenében, ha úg y adódott. És adódott a Bárkában, a Nagyon szerelmes lányok közben elkerekedett szemekkel néztük eg ymást a háta mög ött: „Na ebből, hog y fog unk kijönni?” Kijöttünk – óriási ováció és ünneplés lett a jutalmunk. Az új forg atókönyv alapján először Tamás játszott nég y-öt dalt, utána a Kispál és a Borz is játszott ug yanennyit, majd váratlan coitus interruptusként következett eg y színpadi
beszélg etés, melyben Lévai Balázs (akivel itt szerepeltünk először eg yütt) fag g atott kettőnket mindenféle mitolog ikus ihletettség ű kérdések kapcsán. A beszélg etésben nem szerepeltem túl fényesen, de leg alább nem szég yenlősködtem, ahog y erről Marton László Távolodó is beszámolt a Magyar Narancsban: „– Hallottatok olyan mítoszokról, amelyek veletek kapcsolatban terjeng enek? – érdeklődött a különben rokonszenves Lévai úr. – Hog y jól baszok – felelte Lovasi, minteg y meg szabva ezzel a beszélg etés intellektualizáló keretét. Hát íg y. Parancsolnak bármit is hozzáfűzni…?” Talán azt, hog y kicsit zavarban voltam. Elkezdődött eg y koncert, kezdtünk bemeleg edni, mire meg álltunk, meg szakítottuk, és teljesen más lelkiállapotban kellett folytatni, ráadásul g yerekkori leg endámmal közösen. Illetve némileg vetélkedve is, hiszen a kérdésekre adott válaszok sikeresség e mérhetővé vált a közönség reakciójában. Mint eg y amerikai talk showban. Ezen a téren nem sok esélyem volt, Tamás szeretett és tudott szerepelni, ha biztonság ban érezte mag át, pár perc alatt simán az asztal alá dumál. Szerencsére a Kispál-rajong ók voltak többség ben a Bárkában, íg y béna poénjaimmal sikerült elevickélnem a következő zenei blokkig . A Zár az égbolt című dalunknál Tamás a színpad takarásában meg kérdezte Szabó Attilától, aki abban a dalban éppen nem játszott, hog y jól érti-e, hog y azt énekli a Lovasi: „Ilyen ez a szép huszár?” „Nem pontosan – felelte Attila. – Ig yekezz az ég bolt zár.” A koncert után nem buliztuk szét mag unkat, koccintottunk eg yet, s ment mindenki a saját körével iszog atni. Eg y dalunk viszont őrzi ennek az estnek az emlékét: a Menjél messzebbet a közös munkánk ihlette. Mikor az Eszembe jutottált próbáltuk nag yzenakarosítani, akkor ebből a kísérletezésből nőtt ki eg y velőtrázó, csontsanyarg ató g itárriff, ami köré később eg y teljes Kispál-dalt írtunk: Menjél messzebb találj semmit, tehát még tovább is menjél mennyit kell még menni, hogy a neved mondja valami, És bár ne volna, de ha van Ördög,
az akkor Ő lesz és a rúgott gól után is Ő kezd A Bibliát is jobban tudja a nőkkel is jobban durva Álmaid egy pipettából szemedre ejti minő mámor s míg játszadozol a kilinccsel az ajtón túlról hív, csilingel Belépsz az utolsó szobába villanyt olt az ajtót zárja, a padlón ültök egész este inkább Ő beszél, reggel inkább Te Ordítod, mikor megtalálnak, hogy MENJÉL MESSZEBB, de csak téged látnak… (Kispál és a Borz: Menjél messzebb)
A családi leg endáriumunk őriz még eg y Cseh Tamás-történetet, amely szintén nem nélkülöz némi mitikus ízt. Sok-sok évvel korábban a bátyám összeverekedett Cseh Tamással eg y pesti kocsmában. Tamásról sokan mesélik, hog y éjfél után g yakran keveredett különböző konfliktusokba, valószínűleg nem eg yedi esetről lehetett szó. Laci bátyám valami nőüg y miatt jött fel Pestre a 90-es évek elején, a randi nem a bátyám által meg álmodott forg atókönyv szerint alakult, nem tudott a hölg yeménynél aludni. Jobb ötlet híján nekiindult a pesti éjszakának, s a kenus világ bajnok Wichmann kocsmájában kötött ki a Kazinczy utcában. Záróra környékén rajta kívül már csak Cseh Tamás iszog atott a sörözőben. A bátyám elmondása szerint Cseh Tamás finoman provokálni, kóstolg atni kezdte, folyamatosan olyasmiket mondott félhang osan, amikkel szép lassan felhúzta, hiába próbálta eleng edni a füle mellett. Bátyám nyug is fig ura, birkatürelműnek mondanám, de ha iszik, felhorg ad benne az ősmacsó, felveszi az elé dobott kesztyűt. Szó szót követetett, s vég ül nem volt mit tenni, elfog yott a türelme, nekiug rott és elkezdte ütleg elni Cseh Tamást. Mire jobban bemeleg edett volna, Wichmann a testalkatát meg hazudtoló fürg eség g el ug rott ki a pult mög ül, nyakon rag adta a bátyámat és a
komolyabb bajt meg előzendő kipenderítette a kocsmából. A kulcsot ráfordította, íg y se a felhevült dalnok nem tudott kimenni, se a bátyám nem tudott visszamenni. „Az én kocsmámban eg yedül én verekedhetek!” – kiabálta ki Wichmann. Csoda, hog y a Bárkában a baszással jöttem elő? Hát hol vannak nekem ilyen jó történeteim?
NEKEM TETSZIK, HA EZ A VÉG Csülök kiszállásával az eg ész zenekari rendszer meg mozdult, a betokosodott részek csikorog va fordultak eg yet, éberen fig yeltük, mit hoz az új helyzet. Sajnos Csülök eltűnése eg y olyan mellékhatással is járt, amire korábban nem g ondoltunk. Kispál kezdett eg yre jobban elszig etelődni a zenekaron belül, eg yívású cimbora híján g yeng ülni kezdett a biztonság érzete és az önbizalma. Felemás kapcsolatot ápoltak Csülökkel, ország os barátság nak indult, az üzleti krachnál majdnem teljesen meg szakadt, vég ül sikerült működőképes szinten konszolidálniuk. Kispál az ő kiesésével eg y szövetség esének számító embert veszett el a zenekaron belül. Csülök meg sértődött rá, azt hitte, Kispál keményen ki fog állni érte a szakításkor. Nem íg y történt, Kispi hozzám hasonlóan érezte belső zavarainkat és a fenyeg ető vég veszélyét, ezért támog atta a váltás g ondolatát. Amikor kirúg tuk, Csüli nem is ellenem fordult, pedig tudta, hog y tőlem indult a folyamat, hanem Kispál ellen, mert benne csalódott a leg nag yobbat. Nem volt szép váltás, miért lett volna az, de lassan lenyug odtak a kedélyek. Kispálnak viszont nem maradt „embere” a bandán belül, az új doboshoz semmilyen kapcsolat nem fűzte, aki ráadásul még eg y másik kontinensről is érkezett. Reng eteg et próbáltunk Mike beszállása után, az eg ész nyarunk ráment a g yakorlásra, sokkal lassabban ment a munka. Két repertoárt próbáltunk párhuzamosan, plusz jöttek a Bandi a hegyről koncertek, s hog y ez ne leg yen elég , kitaláltam eg y életműsorozatot az A38 hajóra, ahol lemezről lemezre eljátszottuk az összes Kispál-dalt, kivéve a Modellezés almával címűt, amit közfelkiáltással kiírtunk az életműből, annyira elviselhetetlennek tartottuk. (Eg y koncerten két album anyag át toltuk.) Újra meg kellett tanulnunk rég i dalokat, ami később hasznosnak bizonyult, hiszen fel tudtuk velük frissíteni a repertoárunkat. A ránk szakadt iszonyú mennyiség ű munkát Kispi viselte a leg rosszabbul. Rég óta g yötörte eg y visszatérő álom: ott áll a színpadon, én bemondom a következő dal címét, neki pedig fog alma sincs arról, mit kellene játszania. Álmában ekkor odajött hozzám, s azt mondta: „Bocs, Lovi, nem jut eszembe semmi.” Mire én ezt feleltem: „Jó, akkor játsszunk eg y bluest G-ben.” Többször is elmesélte nekünk ezt a rémálmot, ami sajnos eg y székesfehérvári koncerten testet is öltött: Az Autók a tenger felé című dalt kezdtük volna el, amikor zavaros tekintettel rám nézett és azt mondta: „Fog almam sincs, ez hog y van, ne harag udj.” Valahog y azért elbohóckodtuk, utána is becsúszott néhány g ikszer, vég ül, ha nehezen is, de lehoztuk az eg ész koncertet. A rég i dalokkal néha elkeseredett küzdelmet vívott, jó pár mumus volt köztük, bármennyit g yakorolta őket, nem talált vissza az eredeti ritmusokhoz és riffekhez. Ez az este intő jel volt Kispi terhelhetőség ét illetően. Nem
csesztetni akarom, sőt én voltam a hülye, hog y íg y körülbástyáztam mag unkat feladatokkal. Öt különböző műsort cipeltünk eg yszerre a fejünkben közel kétszáz dallal, nem csoda, hog y Kispi teljesen kikészült. Hozzá kell tennem, a koncerteken iszonyú kevés hibával játszott, ő a perfekcionista g itáros modellje, a leg több koncertfelvételünkön semmit nem kellett utólag csiszolni a játékán. Biztos sokkal nag yobb hang súlyt kapnak ebben a történetben a konfliktusok, a viták, a tag cserék, sok év távlatából ezek mentén próbáljuk felfejteni a fontosabb eseményeket, de ug yanakkor vég ig erős szolidaritás működött köztünk. Erről ug ye nem szoktunk beszélni, ebben az amerikai zenekarok a világ bajnokok, ők éhg yomorra is önfeledten mesélnek leg bensőbb érzéseikről, örömeikről, bánataikról, csak kamerát lássanak mag uk körül. Érdemes meg nézni a Metallica Some Kind of Monster című filmjét, ami a zenekar 2002-es nag y válság ának a mementója lett. Ezek a cserzett rockerek, Ullrich, Hetfield, Hammet és társaik, akik g yerekkoruktól intravénásan tolták a metál sikálás tananyag át, g yakorlatilag két órán keresztül lelkiznek, vég ig a bajaikról és problémáikról fecseg nek. Sőt még eg y tapasztalt pszichiátert is szerződtetnek mag uk mellé, hog y flottabbul menjen a lélekápolás. Más kérdés persze, mennyi köze van az őszinteség hez annak, amit vég ül a filmben hallunk. Mi másképp lettünk kódolva, leg többször mag yarosan hallg atunk, katonadolog , nem mutatjuk meg a bibit, nehog y valami olyasmit áruljunk el mag unkról, amit később meg bánunk. Pedig összetartás és szeretet nélkül lehetetlen zenekarban élni és alkotni, és erről eddig szég yenlősen hallg attam. Mindig kiálltunk eg ymás mellett, próbáltunk seg íteni, ha valamelyikünknek g ondja akadt. Ekkoriban leültünk Kispivel, dumáltunk arról, min változtassunk, mit csináljunk másképp, neki mit kellene fejlesztenie. Dicséretére leg yen mondva, soha nem vitatkozott velünk, elismerte a bénázásait és a g yakorlás fontosság át. Én is sok koncertet basztam el, néha berúg va vag y betépve, utána hallg attam a jog os leszúrást, s azt követően próbáltam sokkal jobban odafig yelni. Profinak tartottuk mag unkat, azaz olyan teljesítményt kellett nyújtanunk, amit mi elvárunk mag unktól, és amilyet a közönség ünk is elvár tőlünk. De mi tag adás, eg y jó coachra nekünk is szükség ünk lett volna, különösen Mike beszállása után. Képmutatás lenne azt állítani, hog y nem én voltam a főnök. Ez azonban soha nem jelentett diktatúrát, sokkal inkább a hiperaktivitásomból fakadó vezető szerepet: leg többször én jöttem a tervekkel és ötletekkel, amiket a többiek szabadon véleményeztek, alakítottak, elfog adtak vag y elvetettek. A fontos kérdésekről mindig közösen döntöttünk. Csak eg y példa: a menedzsmentről tartottunk párszor szavazást a zenekaron belül, például néhányszor kifele állt Tóth Tibiék szekérrúdja, s az én türelmetlenség emmel szemben a többiek szavazták meg a maradásukat. Ez a belső döntési rendszer jól működött Csülök távozásáig , ezt az „irányított demokráciát” viszont Mike nehezen viselte, minden erejével a szétrobbantásán dolg ozott. Neki
eg yáltalán nem tetszett az én vezető szerepem, zsig erből küzdött ellene, ami hosszú távon nag yon fárasztóvá tette a közös munkát. Státuszharcot g erjesztett minden eg yes apróság ból, hog y hánykor induljunk a pesti koncertre, mire költsük a zenekari pénzt, hány tiszteletjeg yet kapjanak a zenekari tag ok, mikor leg yen az évzáró koncertünk, honnan rendeljük a catering et stb. Mike – Ricsihez hasonlóan – eg y született szakszervezetis, különös érzékenység g el találta meg a lehetség es feszültség forrást bármiben: zúg olódott, balhézott, ellenem fűtötte a többieket. Sokszor ug rott neki csapaton belüli embereknek antiszemitának vélt kijelentéseik miatt, mániákusan kereste a konfliktushelyzeteket. De ha úg y adódott, leüvöltötte Tóth Tibi fejét is, ha valami nem úg y történt, ahog y neki tetszett. Sajnos az elején nem láttuk, hog y frankó pszichiátriai eset, számos szeg et belevert a koporsónkba, mielőtt meg váltunk tőle. Az utolsó sorlemezünket 2004-ben adtuk ki Én, szeretlek, téged címmel. Kevésbé slág erérzékeny, mint a Turisták, de azért a hattyúdalra is jutott pár használható, ma is működőképes dal: Csiga, Vackolj belém, WC-n sírni, Ugyanazokat, Iszonyú lassú. Tudatos dalírási sessionöket szerveztünk, próbáltunk eg y-eg y hétre éket verni a meg szokott körforg ásba. Először a még épülő pécsi házamba költöztünk be eg y időre, felavattuk a frissen festett falakat új Kispál-dalokkal. Később kölcsönkaptunk eg y házat Csong rádon, ahol szintén vettünk fel új számokat, aztán Dióék csopaki nyaralójában alkotótáboroztunk. Itt a Balatonnál született a Vackolj belém és a Gyógyüdülő. Szinte mindeg yik dal máshol készült, büszke lett volna ránk Rockenbauer Pál, sok lépést meg tettünk széles e hazában az album készítése során. Lassú erózió vette kezdetét: meg jelent az Én, szeretlek, téged, amivel párhuzamosan elkezdtem összerakni a Kiscsillag zenekar alapjait. A Kispál és a Borz alkotói töketlenség ét és Mike folyamatos balhézásait meg elég elve kezdtem új játszóteret építeni mag amnak. A konkrét feszültség ek Mike személyiség éből eredtek, de a zenekar továbbélése szempontjából valójában Kispinek kellett volna meg újulnia. 2006-ig húztuk Mike-kal, addig ra sikerült annyira összevesznünk, hog y már szólni sem tudtunk eg ymáshoz. Tisztára, mint eg y amerikai thrillerben: az első jelenetekben még elképzelni sem tudod a szimpatikus és kedves nőről, akivel meg ismerkedsz és összebarátkozol eg y partin, hog y a vég én meg főzi a nyuszidat a kuktában. Itt főtt minden a fazékban, szakmai és emberi tényezők kutyulódtak össze, viharosra sikeredett ez a szakítás is. Mike feldúlva berontott Tóth Tibi irodájába, üvöltözött és verte az asztalt, hog y beperel és tönkretesz minket. Teljesen meg borult a vég ére. Hiába jött utána először Bóra Áron, aki kieg yensúlyozott és nyug odt csávó, és jól lehetett vele dolg ozni, Kispi addig ra kapát, kaszát elejtett, és elhag yta mag át. Ricsi hajdani kirúg ásának előre nem látható lélektani következménye néhány év múlva jelentkezett: az örökös Bräutig am–Kispál csata a szívatásokon túl valójában jól jött Kispálnak, mert azt érezhette, van valaki, aki nála
alacsonyabban áll a zenekari hierarchiában, és hozzá képest tudta pozicionálni mag át. Kispi önbizalma szempontjából ez fontos apróság , mindig jobban működött, ha erősnek érezhette mag át. Ez a meg változott hierarchia évekkel később vált nyilvánvalóvá, amikor tele lett képzett, jó zenészekkel a banda, és Kispi kezdett elbizonytalanodni. Csülök kiválásával vég képp befelé fordult, lelassult, zavarta a többi hang szer és a többi zenész, képtelen volt ráhang olódni a közös munkára. Elkezdte „a zenekar hülyéjének” nevezni mag át, csak üldög élt, nézett ki a fejéből a próbákon, menekülésképpen szundikált eg yet, amíg mi eg y zenei probléma meg oldásán dolg oztunk. Az utolsó három lemezre számos olyan dal került fel, amit tokkalvonóval én raktam össze, de nem láttam semmi értelmét beállni erre a működési módra. Mitől lesz ez íg y zenekari alkotás? Miért én csinálok mindent? Ha szólólemezt akarnék, meg csinálhatnám eg yedül. Kispi a frusztrációjából eredően leg többször elutasítóan reag ált az ötleteimre, nem tudtunk dűlőre jutni ebben a helyzetben. Én baszog attam őt és Diót, hog y hozzanak ötleteket, őket meg ideg esítette az állandó követelőzésem. Az utolsó pár évben abból az eg y-két témából, amit kiizzadtak mag ukból, eg yből dalt fabrikáltam: Alkohol, I like Gemenc, Többiektől. Az utolsó hat évben kábé ennyi új dal született. Nem túl erős termés, miközben a rég i zenekari számítóg épen most is ott van úg y ötven dalkezdemény. Eg y dolog hiányzik róluk: a g itározás. Nehog y félreértsenek, Kispi az eg yik leg eredetibb g itáros, akivel valaha találkoztam, azonnal felismerhető hang zással, sajátos fog ásrenddel, a zenekar sikere jelentős részben az ő g itározásának volt köszönhető. Valahog y a motiváció párolg ott el belőle az utolsó években. Érdekes módon ezt a nyűg lődést a külvilág sokáig nem érzékelte. Sőt. A Kiscsillag izg almas mellékprojektnek tűnt, paradox módon erősítette Kispál vitalitását, míg a Happy Borzday utáni öt album slág erei folyamatosan épültek be a köztudatba és tartották az első sorban a Kispált. Ráadásul ekkoriban játszódott le a közönség soraiban eg y újabb g enerációváltás, a leg fiatalabbak értelemszerűen a leg újabb albumokat érezték ig azán a mag ukénak, íg y rövid meg torpanás után a 2000-es évek közepétől újra telt házas koncerteket adtunk szinte mindenhol az ország ban. Bóra Áron, majd Mihalik Ábel nyug almat és profizmust hozott a zenekarba. Ha az alkotás meg is rekedt, leg alább a koncertezés szépen működött. Kispi stabilizálta az állapotát, csökkentettük a terhelést, a kevesebb fellépéssel sokkal jobban boldog ult. Ug yanakkor folytattuk a csendes-ülős akusztikus koncertek sorozatát is, amik mind zeneileg , mind hang ulatilag a Kispál csúcsteljesítményei közé tartoznak. Érdemes meg hallg atni azt a felvételt, amit a 20. születésnapot ünneplő koncertlemez bónuszaként adtuk ki 2008-ban. Nag yon szépen eg yütt léleg zik az eg ész zenekar, izg almasan dolg ozzuk fel a saját dalainkat. Meg indító Kispál tribute akusztikus koncert – a saját előadásunkban. A reng eteg sikeres koncert és klassz élmény ellenére sem sikerült új lendületet vennünk.
Hiányzott a közös alkotás. Ha nincs kémia, ha nincs dalszerzés, ha nem tudunk eg yesült erővel a semmiből valamit teremteni, létünk alapjai kérdőjeleződnek meg . A slág ermúzeum jelleg ű működés az indulástól kezdve ideg en volt a Kispál és a Borztól. A kísérletezés, az újdonság keresése, a meg kövesedett helyzetek elleni küzdelem lett belénk kódolva. Nem húzhattuk sokáig . Az utolsó két évben takarékláng on működtünk: meg csináltuk a feladatokat, korrektül lenyomtuk a koncerteket, zsebre tettük a g ázsit, és mentünk a dolg unkra. A média a vég én rendesen ránk szállt, folyamatosan kérdezg ettek, mi lesz velünk, kong atták a vészharang ot és temették a zenekart. Több interjúban őszintén próbáltam beszélni a félelmeimről és az ag g ályaimról. Tudom, furcsának tűnhet, de valójában Kispál Andrásnak próbáltam üzenni. Veg ye vég re észre, nag y a baj, a történet vég ét írjuk, amit csak ő tud meg akadályozni, ha akar. Ezek után még inkább meg kaptuk a meg mondóemberektől: „Srácok, ideje menni a levesbe!” Íg y beszéljen őszintén a mag yar rocksztár az érzéseiről.
CSÓKOLJÁL MEG KISCSILLAG! „Tudod, Lovikám, eg ész érdekes ez a rock ’n’ roll szakma”, mondta Rezső eg y koncert előtt, amikor újra meg hívtuk vendég szerepelni a tizenöt éves turné állomásaira. Villányi kékoportót iszog attunk az A38 hátsó tatján a hang beállás után, elmélyülten fig yeltük a folyó sodrását. Dinnyehéj eg y szál se. „Most már akár életformaként is meg tudnám szokni, úg y látszik, csak bele kellett öreg ednem.” Nem viccelt hallg atag basszeros barátom, a következő években mindig szóba került eg y új, közös banda lehetőség e, ha összefutottunk Pécsen, de sokáig nem követte tett a kocsmai beszélg etéseket. A kispálos nyűg lődés hatására 2004 vég én vettem kezembe a telefont, úg y döntöttem, ebből elég , itt az ideje az önterápiának: „Helló, Rezső, érdekel a közös zenélés, vag y csak a szád járt? Ha ig en, csapjunk bele, nézzük meg , mi sül ki az osztálytalálkozóból.” 2005 elején fizikailag is visszatértünk a g yökerekhez, hiszen a 30Y kedvesen beeng edett minket az Olympiában bérelt próbahelyére, itt kezdtünk el g yakorolni, Kiscsillag -számokat írog atni. Ózdival eleinte ketten voltunk a zenekar, összehoztunk öt-hat dalt, amikre elhívtuk Bräutig amot dobolni. Eleinte eszünk ág ában nem volt Ricsit bevenni, meg hallg attunk eg y csomó dobost, de eg yik sem passzolt az általunk meg álmodott koszos, hobbizenekaros blues-feeling hez. Úg y voltunk vele, rendben, maradjon Ricsi, amíg találunk eg y rendes dobost, rajta leg alább sokat lehet röhög ni. Valakitől hírét vette a próbálkozásunknak Kispál, és rákérdezett, hog y ő benne van-e ebben a formációban? Nem vag y, mondtam, ebben a bandában én szeretnék g itározni, te pedig mindig szaroztad a g itárjátékomat, itt nem azon akarok g örcsölni, vajon tetszik-e neked az ujjtartásom vag y a szólóm. Különben is teljesen új g itáros koncepcióm van, mag yaráztam neki, csak háromszög eket akarok fog ni a nyakon, te biztos nem mozog nál otthonosan ebben a g eometrikus zenei térben. Minden szemétkedés nélkül azt javasoltam, ha van fölös energ iája, nyug odtan hozzon össze ő is mag ának eg y saját zenekart. Ig azi tétje nem volt a javaslatomnak, nyilvánvaló volt, hog y Kispinek sem energ iája, sem kedve nincs eg y másik bandával próbálg atni, de a lehetőség adott lett volna. Lecsó lejött eg y próbára, meg hallg atott minket, majd jelentkezett: „Tudok eg y szabad g itárost. Bevesztek?” A Kispál és a Borzban hivatalosan soha nem számított tag nak, az „állandósult vendég művész” titulust birtokolta, íg y nem számított elcsábításnak a meg szerzése. Kétfrontemberes felállást álmodtunk meg , ahol meg osztva visszük az énekszólamokat, íg y nem az én vállamat nyomja az éneklés összes súlya. A vég leg esedett nég yes fog at Kiscsillag néven 2005. július közepén mutatkozott be Pécsett a Trafik nevű szórakozóhelyen. Pár nappal később Velencefürdőre indultunk az aktuális EFOTT-
ra. Amolyan meg előleg ezett bizalom g yanánt hívtak meg minket, és sikerült bebizonyítanunk, mennyire törékeny tartalommal bír a meg előleg ezett jelző: emberes nag y ég ést sikerült összehoznunk a Velencei-tó partján. Élesben hamar kiderült, hog y korántsem olyan üzembiztos a zenekar, mint hittük, s ennek leg főképpen két oka van: jómag am és Ricsi. Utóbbi nem volt nag y meg lepetés, sajnos ug yanazokat a köröket futottuk vele, mint rég en, és a történet is ug yanoda futott ki, három évvel később Ábel követte őt a Kiscsillag ban. Mindenképp a javára kell írnom, szépen feldobolta az első Kiscsillag -albumot, meg emelem a kalapom, de azt követően újra képtelen volt átug rani az árnyékát. Az első szezonban még nem is tudtam Ricsivel fog lalkozni, mert szólóg itárosként estem-keltem a színpadon, fejben és ujjban át kellett prog ramoznom mag am g itárossá. Hiába g itároztam a Kispál kezdetekor, az a tudás kábé annyit ért, mint eg y kéthetes hortobág yi ornitológ ustábor tapasztalata a Jurrasic parkban. Gitároznom és énekelnem kellett eg yszerre, kapkodtam a fejem a színpadon, nem voltam ura a pedáloknak, az erősítőnek, a teljes soundom katasztrofálisan szólt. Míg a basszusg itárom mindenhol üzembiztosan működött, a Kiscsillag ban keserves koncertek tucatjain keresztül kellett meg tanulnom, hog y hathúros g itárral teljesen másképp működik a rendszer. Eg y próbatermi, ug ribug ri g itárosból nag yszínpadi g itárossá kellett válnom, ami nem ment eg yik napról a másikra. Ráadásul eg yből belöktek minket eg y böhöm nag y színpadra, alig láttuk eg ymást, átélhettük a kezdő zenekarok halálát jelentő koncertszituációt. Ami működött kicsiben, látványosan elhalálozott nag yban. Itt nyug szik szeretett Kiscsillag unk, élt két koncertet. Odag yűlt vag y kétezer ember várni a csodát, helyette valami eg észen mást kaptak szeg ények. Erőtlen kis nyöszörg ésbe fulladt a Kiscsillag ország os debütálása. A tapasztalatokat önkritikusan leszűrtük, elkezdtünk többet próbálni, illetve én külön is tréning eztem, hog y a g itárcuccot az uralmam alá hajtsam. Ősszel elkezdtünk klubokban játszani, és ezek a koncertek már messze nem sikerültek olyan trag ikusan. A klasszikus zenekari építkezést élhettük át majd neg yvenéves fejjel: elmentünk Veszprémbe, ahol először hetven nézőt „csináltunk”, a következő alkalommal százharmincan jöttek el, míg eg y évvel később már kétszázhúszan. Íg y kúszott fel szépen a nézőszám, a Kispál hőskorát reprodukáltuk. Ez a történet eg y g yakran emleg etett tévhitet is meg cáfol: a Kiscsillag nem a Kispál oldalvizén evickélt feljebb, hanem teljesen külön utat járt, a tudatos építkezés és a kitartó munka eredménye a mai „nag yszínpados” pozíció. Ezt látjuk a közönség összetételén is. Eleinte az idősebb g eneráció jött a Kiscsillag ra, akik az ős-Kispál iránt éreztek nosztalg iát és az akkori Kispált már nem szerették. 2007-re viszont már kezdett átalakulni a közönség összetétele, nag y számban jelentek meg fiatalabbak is, akiket a Kiscsillag laza örömzenélése sokkal jobban eltalált, mint a Kispál artisztikus komolykodása. A balul sikerült EFOTT-koncertet azonnal ventilálnunk kellett. Azaz a traumafeldolg ozás
klasszikus mag yar útját választva, berúg tunk, mint a csacsi. Bezzeg , ha lett volna saját pszichiáterünk, milyen jót dumálhattunk volna az eg yik konténerben. Kivételesen Lecsó vezetett, aki ha nem is ivott annyit, mint mi, szomjasnak semmiképp nem volt nevezhető. Eg y rendőr nem sokkal a kijárat után meg állította és meg szondáztatta. „Milyen zenekarban játszanak?”, tette fel a rendőr a mentőkérdést Lecsónak, miközben fig yelte, milyen értéket mutat a kezében lévő szonda. Lecsó taktikázott, nem a Kiscsillag ot mondta, hiszen a rendőr még úg ysem ismerheti, hanem kicsapta az adu ászt a kocsma asztalára: „A Kispál és a Borzban”. „Hog y én mennyire utálom ezeket a háromnevű alternatív zenekarokat! – felelte morcosan a rend őre. – Eg yetleneg y van ezek közül, amit szeretek: a Pál Utcai Fiúk.” „Biztos úr, ez őrület, én abban is játszom! Én vag yok az énekes!”, hadarta Lecsó boldog an. Az már csak hab volt a tortán, hog y két perc múlva az is kiderült, szomszédok Szig etszentmiklóson. Lecsó letette a nag yesküt, hog y amikor pár nap múlva hazaér, átszalad pár PUF-CD-vel a szomszédhoz. Meg könnyebbülve dőltünk hátra, leg alább eg y meccset meg nyertünk aznap este.
EGGYEL ODÉBB LAKOM Nem bírta ki a házasság unk Cilivel. Nem szívesen beszélek erről. Talán nincs is mit. Tényleg vég ig akarják hallg atni, hog yan kell minden g ödörbe úg y belelépni, hog y előtte vég ig néztük mások belelépéseit? És persze nevettünk: „Istenem, de hülyék! Ez velünk nem történhet meg , ug ye, drág ám?” Öt éve külön éltünk, amikor 2013-ban hivatalosan is elváltunk. Dóra lányom, amikor elköltöztem eg y bőrönddel, fanyar humorral csak annyit jeg yzett meg , úg yis tök ciki volt, hog y az osztályában csak az ő szülei vannak eg yütt. Ez persze túlzás, de a jelenség elég szomorú, aminek leg inkább a g yerekek isszák meg a levét. Volt eg y szeretőm. Vera. A barátom, leg főbb bizalmasom volt. Elég sok évig . Ma már „csak” a lemezkiadó cég em eg yetlen munkatársa és lelke. Mára tényleg csak a barátom. Ez lett a szeretőség ből… Ő szervezi az újra koncertező Kispál üg yeit is… Fura, nem? Mintha két falu között oda-vissza hajózó teng erész lettem volna, úg y éltem sok éven át: volt a pécsi életem a családommal, meg a pesti Verával. Próbáltunk párszor szakítani, de addig ra füg g ők lettünk, nem tudtunk lejönni eg ymásról. Lebuktam néhányszor, sohasem tudtam üg yesen konspirálni, de a feleség em mindig azt hitte, valami másik nő nyomaiba botlott. Addig ra kimondatlanul is feltételezte, eg y zenész életében biztos előfordulnak futó történetek. Némi cirkusz után általában elsimultak a hullámok, a vég e felé cinikusan annyit kért, lehetőleg ne hozzam haza őket. Pedig nem ők voltak, hanem csak ő. Az utolsó nag y lebukás után, amitől annyi éven át retteg tem, nag y nehezen szakítottunk vég re Verával, próbáltuk összefoltozni az életünket Cilivel. Nem sikerült. Ha eg y rég óta jól-rosszul működő autót meg bontanak és kivesznek belőle eg y fontos alkatrészt, nem fog működni. Bármilyen hülyén is hang zik, de Vera nélkül, úg y tűnik, a mi házasság unk sem működött. Nyűg lődtünk eg y darabig , ezt tényleg nem szeretném rag ozni, mind a ketten rettenetesen ramaty állapotba kerültünk, vég ül eljöttem otthonról, és ideig lenesen visszaköltöztem anyámékhoz. A folyamatos koncertezésnek, az állandósult felfokozott állapotnak sok hátulütője van, éppen ezért iszonyú fontos, hog y leg alább a mag ánéleted kieg yensúlyozott leg yen. Mint a jó cucchoz, hozzászoksz a hetente többször érkező erős ing erekhez, s ha váratlanul kiesel a körforg ásból, a szervezeted kétség beesetten követeli a mag a adag ját. Amikor eg y hosszú, intenzív időszak után meg állok és elmeg yek pihenni, akkor az első eg y-két hét alatt törvényszerűen depresszió uralkodik el rajtam. Váratlanul, átmenet nélkül leesik az adrenalinszint, és nem tudok mag ammal mit kezdeni. Nyaraláskor is pontosan íg y történik, az első két-három napban csak ténferg ek, fekszem és olvasok naphosszat. A leg rosszabb, amikor
januárban leállunk, ilyenkor még a napsütés se vig asztal, kivéve, ha elutazunk eg y távoli, meleg ország ba. A teljes leállás drámai eredménnyel jár, nincsenek olyan kitaposott ösvényeid, amik mentén a civil életedet épen és sérülésmentesen el tudod vezetni a munkád mellett. A zenekar miatt az ember a leg többször lemondja a baráti találkozókat, nem tud elmenni esküvőkre, házibulikba, keresztelőkre, disznóvág ásokra. Idővel a barátok lemondanak róla, leszoknak a meg hívásról, úg yis reménytelen a „nag y művésszel” meg felelő időpontot találni. Szakbarbár leszel, az életed összes jelentős szereplője, a barátaid, az ismerőseid és az ellenség eid is a munkád köré csoportosulnak. Ezért fontos a társad, a párod személye és személyiség e: kicsit túlzásnak tűnhet, de valójában ő a kapcsolattartód, a közvetítőd a civil világ od felé. Amire neked nincs időd, erőd, türelmed a verkli forg ása közben, azt harmonikus párkapcsolat esetében ő felüg yeli. Időben fig yelmeztet, hol kell ott lenned mindenképp, hova ne vállalj fellépést, kit kellene meg hívni, kinek lesz születésnapja s a többi. Ettől ez még nincs rendben, nem mentem fel mag am és nem hárítok minden felelősség et másra, valahog y muszáj lenne a civil életemet összefoltozni, és sokkal több fig yelmet fordítani a zenélésen kívüli világ ra. Az elmúlt öt-hat évben már erősebben jelentkezett a januári összeomlás, ezért az utóbbi években próbálok tudatosan törekedni arra, hog y kevesebb koncertet vállaljak el, ne táblázzak be minden pillanatot. Szándék van, néha sikerül összehozni, néha nem. Valószínűleg a 2006-tól tartó hiperaktív időszak a mag ánéletem előli menekülés is volt, feladatokkal próbáltam lekötni mag am, és elterelni a fig yelmem. Az extra terhelésen túl nem kevés izg almat is rejtett ez a szakasz, előfordult olyan hét, amikor öt különböző produkcióval léptem fel: Kispál, Kiscsillag , Budapest Bár, Csík, Lovasi és a Véletlen. Mintha színész lettem volna, aki esténként más és más darabban játszik, amelyiket éppen műsorra tűzi a színháza. Monotóniára nem panaszkodhattam. Annak örülök, hog y mostanra újra összebarátkoztunk Cilivel. Tudunk úg y beszélni a közös évekről, hog y nem eg y romhalmazra nézünk vissza, reng eteg klassz dolg ot csináltunk eg yütt, azt hiszem, még most is szeretjük eg ymást, és ez íg y is marad. Sokszor csinálunk közös prog ramokat a g yerekekkel, ők a leg hálásabb fog yasztói a főztömnek. Olyan rendesek velem, mindig meg dicsérnek. Van két g yönyörű lányunk, akik szerint nekik volt a leg jobb g yerekkoruk a világ on (ami persze elsősorban az anyjuk érdeme), és eg yelőre úg y tűnik, jól veszik a fiatal felnőttkor kanyarjait. A lányaim nemcsak külsejüket tekintve mások, eg yik szőke, másik barna, hanem természetükben is elég g é különböznek. Ez lehet ösztönös is, hiszen amikor a kisebb látja, hog y valamiben nem tud versenyre kelni a nag yobbal, inkább meg se próbálja. Dóra kiskorától nag yon üg yesen rajzolt (pont, mint az apja), Eszti viszont a komoly hendikepes indulást látva soha nem erőltette. A Nagyon szerelmes lányok című Kispál EP borítóját Dóra rajzolta, míg a korong ra Eszti alkotása került. Talán az se véletlen, hog y Dórit a zene kevésbé
fog lalkoztatja, Tamás bácsi mindig az első sorba állította az énekkarban, de külön meg kérte, ha lehet, ne énekeljen, csak leg yen szép. Viszont Eszti heg edülni tanult eg észen addig , amíg belefért az idejébe a sport mellett. Tizenöt évesen újra elkezdett énekelni és zong orázni tanulni. Nem akar zong oraművész lenni, csak annyira akar meg tanulni, hog y kísérni tudja a saját dalait. Az orfűi szomszéd Andriskával tizenkét évesen meg alakították a Pink Pancser nevű hiphop zenekarukat, művük a YouTube-on is meg található, tessék csak szépen meg nézni. A Mikor rossz napod van című daluk zenei alapját jómag am raktam össze leg fiatalabb roadunkkal, Benővel közösen (ő dobolt rá a zenei alapra). Eszter 2015-ben fog érettség izni, mert eg y évet kihag yott a g imnáziumból, amikor Japánban tanult cserediákként. Komoly eredménnyel járt ez az utazás, nemrég középfokú nyelvvizsg át tett japánból, most készül az ang ol felsőfokúra. De ezt még nem találta elég ség esnek, elkezdett kínaiul tanulni, nyolcan indultak a csoportban, mára eg yedül maradt. Anyám óta ő az első a családban, aki jelesre vég zett a g imnázium eg yik évében, ig az, még Dórinak is jobb az érettség i bizonyítványa, mint az apjának. Dóra szintén öt év alatt vég ezte el a g imnáziumot, ő korábban vetette bele mag át a nag yvilág i életbe, ami meg látszott tanulmányi eredményein. Üg yesen festett, rajzolt, ezért a család nyomására művészeti g imnáziumba jelentkezett, amiről azt hittük, passzol a képesség eihez. Nem ig azából jött be neki az este hétig tartó g yurmázás, lett volna jobb dolg a is akkoriban. Úg y tűnik, mi mag yaráztuk bele ezt a képzőművész hajlamot, láttuk mag unk előtt szelíd g obelinművészként, de első után Dóra váltott, átment eg y pécsi drámatag ozatos g imnáziumba, ahol elölről nekifutott újra. Második után átjelentkezett a pesti Vörösmarty Gimnázium híres drámatag ozatára, érdekesebbnek vélte a fővárosi életet és tanulást. Az akkori barátnőmmel félig már én is Pesten laktam albérletben, íg y Dóra hozzánk tudott költözni. A barátnő már eltűnt a képből, de Dórival azóta is közös albérletet viszünk Budapesten. Érettség i után, bár azt íg érte, tovább tanul, s ezzel azóta is adósa mag ának, sikeresen elhelyezkedett stylistként. Szépen boldog ul, a divat és a nyüzsi kombinációja mindig is érdekelte, jól érzi mag át ebben a világ ban. Eg ész másra van szükség e eg y hatéves g yereknek, mint eg y tizennyolc évesnek. Amire most van szükség e a g yerekeimnek, abban talán jobban teljesítek, mint amiben kisebb korukban kellett volna. Az öreg ebb haver szerep jobban áll nekem, mint az otthonülő apukáé. De lehet, hog y valójában sokkal jobb apa voltam, mint ahog y utólag érzem – de az már túl rózsaszín kép lenne rólam, ne is feszeg essük ezt. Mindenesetre, ha ez a téma szóba kerül, a g yerekeim nem panaszkodnak rám. Tudják, akkor nem kapnának pénzt. A mag ánéletem manapság képlékenynek mondanám. Még 1999-ben eg y pécsi domboldalban építettem eg y stúdióval kombinált kis 40 m 2-es családi házat, majd mellé még
eg yet. Utóbbi eg y rég i álmom meg valósítása, mert 75 százalékban a földbe épült. Interjúkban mindig energ iatakarékos passzívháznak nevezem (az is), lássák csak, mennyire környezettudatos vag yok. Cili az orfűi ház árából beköltözött Pécsre. Mostani barátnőmmel – ahog y a betelefonálós rádióműsorokban mondani szokás – bejáratós szakaszban vag yunk, eg yelőre nem téma köztünk a családalapítás kérdése. Mag amban nem zárom ki még eg y g yerek, g yerekek lehetőség ét. Láttuk, milyen voltam fiatal zenész apának, hátha ötvenes rockerként lelkesebben játszóterezem. Most úg y tervezem, ebben a házban fog ok meg öreg edni. De tervezésben soha nem voltam ig azán erős. Illetve abban még csak-csak. A terv és a valóság sokszor különbözik eg ymástól. Az útvonaltervező prog ramon látod, milyen lesz az út Kecskeméttől Debrecenig . Kacskaring ós vörös vonal, ha betartod a közlekedési szabályokat, várhatóan két óra harmincnyolc percig tart. Az életutad is hasonlóan látod mag ad előtt: fiatalon meg próbálod elképzelni, milyen lesz majd neg yven-, ötven-, hatvanévesnek lenni, de csak ahog y közeledsz, akkor válnak kivehetővé a valóság körvonalai, előtte a leg fontosabb részletek is beleolvadnak a vastag piros csíkba. Fiatalon nem tudjuk elképzelni, milyen lehet, amikor a testünk már nem eng edelmeskedik úg y, ahog y korábban, és tanácstalanul fig yeljük a változást. Vag y a személyiség ünk g yűrődik át észrevétlenül másmilyenre, és reag álunk húsz évvel később másképp ug yanolyan helyzetben, mint korábban? Milyen érzés, amikor kevesebb energ iánk van, amit jobban be kell osztani, mert amit még szeretnénk csinálni, arra már nem lehet azt mondani: ó, semmi g ond, majd valamikor máskor. Hál’ istennek ezekkel korábban nem kellett szembesülnünk. Ez lenne a kapuzárási pánik? Oké, leg yen, nem bánom. Barátság osan integ et: Isten hozott, Lovasi barátom!
NEM ÍROK SEMMIT MAGAMRA 2010 elején levelet hozott a posta. Vékonyka kis boríték volt, hivatalos állami szerv szerepelt a feladó helyén, csak futva néztem rá, „na, eg y újabb büntetés g yorshajtásért, g ratulálok, kisfiam”, g ondoltam bosszúsan. Vajon melyik koncerten buktam harminc rug ót a g ázsimból? A reg g eli pirítóssütés és stifolderszeletelés közben a fog ammal téptem fel a boríték oldalát: „Örömmel értesítjük, hog y Önt a Kossuth-díj jelölőbizottság Kossuth-díjra jelölte. Amennyiben elfog adja a díjat, kérjük…” Nem hittem a szememnek, háromszor kellett elolvasnom, mire tudatosult bennem, miről is értesítenek. Viszonylag rövid határidőt adtak a válaszra. Eg y-két évvel korábban történt, hog y eg y neves színész visszautasította a Kossuth-díjat, az éppen reg náló kormányfőtől nem volt hajlandó átvenni, az eset után, g ondolom, óvatosabb lett a jelölőbizottság , s próbálták szondázni az átvevői hajlandóság ot. Épeszű ember nem számít ilyen levél érkezésére, semmiféle tervem vag y elképzelésem nem volt erre a helyzetre. Pár napom maradt, hog y meg beszéljem a véleményvezéreimmel, mi a teendő. Nag yjából tudtuk, mit jelent az, ha elfog adom, hová sorolnak be, mi mindent tesz lehetetlenné ebben a szakmában, milyen kötelezettség eket ró rám, kik fog nak hozsannázni, kik fog nak köpködni, és hányan fog nak meg utálni. Esterházy mondta eg yszer, a díjakat nem kapják, hanem adják. Kiemelt történelmi pillanat, mikor az underg round kitapossa mag át kopott zománclavórjából, mainstreammé alakul, és a mindenkori hatalom által elismert érték válik belőle. Valójában eg y hatalmi vákuumnak volt köszönhető a jelölésem, amely Gyurcsány Ferenc lemondása után, Bajnai Gordon miniszterelnökség ének eg y éve alatt alakult ki. Bajnai – eg yéb területeken nem lévén sok mozg ástere a válság miatt – próbált a kulturális erőtérben szabadabban mozog ni, és olyan ajtókat kinyitni, amiket addig az ortodox szoci meg mondóemberek teljes erőből nyomtak a másik oldalról. Nem véletlen, hog y velem eg yütt Kiss Tibi, Farkas Robi és Tariska Szabolcs is kapott valamilyen elismerést, kész csillag hullás volt ez a március 15. a g enerációm számára. Ráadásul sok mindennek nevezhettek a kritikusaim, de emeszpésnek nem, az évek során kaptak tőlem éppen elég csesztetést a szocik. Amikor szembesültem a rám zuhanó tisztesség g el és alaposan vég ig rág tam az eshetőség eket a barátaimmal és a szeretteimmel, arra jutottam: Miért ne kéne elfog adnom? Ha tudomásul veszem, hog y ez az ország milyen állapotban van, mi alapján osztályozzák jóra vag y rosszra az embereket, akkor felesleg es ezen sokat mereng eni. Ahog y Sissónak mondtam a Magyar Narancsos interjúban: Ha Kossuth-díjat kap valaki, és emiatt a rossz emberek közé sorolódik, akkor én rossz ember szeretnék lenni.
Mikor publikussá vált a hír, zubog ott a kommentáradat, napokig Lovasi Kossuth-díjával volt tele a sajtó és az internet. Sok meg lepetés nem ért, dicsérők és szidalmazók kiszámítható formájukat futották. A mi g enerációnk számára alapélmény, hog y vég ig nézzük, amint barátaink, ismerőseink fura szituációkba kerülnek az idő és a politika sodrásában, hát most eljött az én időm is. „Fáradt vag yok az arcoktól, akik a tévéből néznek rám” – mondta anno Jim Morrison, én most eg y lettem az arcok közül. Leg alábbis akkor eg y idő után annak éreztem mag am. Lévai fig yelmeztetett, most nem bújhatok el a házamba, kötelesség em mindenkinek interjút adni, aki beszélni szeretne velem, államunk vezetői tartottak méltónak a kitüntetésre, szóval a társadalom minden hírfog yasztó állampolg árának érdeklődését ki kell elég ítenem. Csodálatos pár hét volt, a vég ére kiköpött Madonna lett belőlem. Ő érezheti hasonlóan mag át eg y világ körüli turnén, ahol mindenhol ug yanazokat a kérdéseket teszik fel neki. Az ötödikhatodik után meg próbáltam szórakoztatni mag am, kicsit átg yúrtam a mondataimat, kisebb vicceket építettem a szöveg eimbe, de íg y rosszabb lett, mert ezeket folyamatosan félreértették, és utólag mag yarázkodhattam. Le is álltam vele, elfog adtam a sorsom. Ha Madonna lettem, akkor Like a Virgin, tessék rendesen csinálni, ne pedig szórakozni. Ig yekeztem úg y fog almazni, mint eg y politikus, hog y minél nag yobb néptömeg ek számára leg yek szimpatikus vag y leg alább kevésbé irritáló. Ebben soha nem voltam erős. A leg többen előjöttek a díjjal járó felelősség kérdésével, én meg bólog attam, hog y persze, persze… A pénzösszeg elköltése valóban nag y felelősség g el járt, de csak meg birkóztam vele valahog y. Ez a témakör eg yszer már szóba került ezeken a lapokon. Nem vag yok hajlandó felelősség et érezni a dalaimért, amiket a közönség meg szeretett, és vég ül díjat kaptam értük. Jobban mondva csak a dalokért vállalok felelősség et, alkotóként azok minden szaváért és hang jeg yéért felelősség re vonható vag yok, de az általuk keltett hatásokért cseppet sem. A csípőből rosszindulatú basztatásokra nem reag áltam, sőt ig yekeztem elkerülni ezeket, és ezt a stratég iát azóta is tartom. A Kispál nemrég napvilág ot látott újraeg yesüléséről sem vag yok hajlandó elolvasni a reakcióteng ert, mert ha eg y-két jó mondat célba talál, fél évig kikapcsolhatatlan forrasztópákaként szurkálja az ag ytekervényeimet. Valószínű Orbán Viktor sem olvassa el a kommenteket a Facebookján, vag y a spanjai g ondosan kimoderálják a neg atív hozzászólásokat. Ez sem szerencsés taktika, eg y idő után meg hülyülsz, ha mindenhonnan csak a jót szűröd ki és bárminemű kritika mög ött ellenség es összeesküvést vélsz felfedezni. Mondjuk, eng em soha nem fenyeg etett a túlzott mag abiztosság veszélye, maximum eg y jól sikerült koncert után pár percig hiszem azt, hog y tévedhetetlen, ellenállhatatlan és zseniális vag yok. Gyorsan elmúlik sajnos. Nekem tökéletesen elég ma már a saját kételkedésem és a barátaim véleménye. A popzene és a politika között azonban felfedezhető eg y jelentős
különbség : amíg a politika az emberek leg kisebb közös többszörösét keresi, minél több embert akar meg nyerni mag ának, addig a jó popzenének éppen ezt a fajta mag atartást kell elkerülnie. Nem mehetünk le kutyába a potenciális rajong ók meg sokszorozódása miatt, hanem következetesen a fejünkben hallható zenét kell csinálni, kitartani a saját ízlésünk elsődleg esség e mellett. Akinek tetszik, jön velünk, akinek nem, az le se szarja, tiszta sor. Más kérdés, hog y a popzenészek felelősség e persze jóval kisebb, nem milliók eg zisztenciája füg g attól, mennyire vag yunk éppen öntörvényűek. Meg int más kérdés, hog y eg y normális ország ban nem kell retteg ve fig yelni, hog y a vezér aznap mit sütött ki ország os g ondok által felhőzött homloka mög ött. Csak eg y leszedált ország ban fordulhat elő, hog y jön eg y jó képesség ű, akarnok csávó, mindent visz pofátlanul, és még csak hozzá se mernek szólni, nem hog y pofán vág nák. Ig en, ig en, Putyinra g ondolok… Mint a viccben, mikor eg y betörő besétál eg y lakásba, ahol a család éppen enni készül: „Önökkel ebédelhetek?” – kérdezi pofátlanul. Nem szól senki semmit, leül hát, és eszik. „Vehetek még a túrós csuszából?” Erre sem mond senki semmit, íg y vesz mag ának. „Innék eg y sört, ha nem g ond.” Odameg y a hűtőhöz és kivesz eg y sört. „Meg csókolhatom a lányukat?” – kérdezi. Senki nem válaszol, erre meg csókolja. A vacsora vég én feláll, kézen fog ja a lányt: „Elvehetem a lányuk szüzesség ét?” Erre se mond senki semmit, beviszi a lányt a szobába és meg dug ja. „Mi tag adás, én a férfiakat is vonzónak találom – mondja a kisszobából visszatérve a betörő. – Ha nem g ond, most apukával is elmennék szobára.” Ekkor meg szólal az apa: „Na, azt azért még sem kéne!” Mire a család másik három tag ja örömmel felkiált, és rámutat a családfőre: „Apuka szólalt meg először, ő fog ma mosog atni!” Az említett keleti ország ban idáig még nem jutottak el, mindenki ül kukán az asztal mellett és nézi a one man show-t. Lezárásként eg y érdekes popkulturális adalék a könnyű műfaj állami elismeréséről: Ang liában a Beatles tag jait pályájuk csúcsán, 1966-ban ütötte lovag g á II. Erzsébet. Mag yarország on az Illés-zenekar akkor kapta meg a Kossuth-díjat 2000-ben, amikor már évtizedek óta nem is léteztek. Ez a történet pontosan illusztrálja, mennyire képtelen Mag yarország meg felelően reag álni a különböző kulturális jelenség ekre, a jelen idejű elismerésre vajmi kevés esélye van nálunk a popkulturális alkotóknak. Bár nálam és Ákosnál leg alább a nyug díjkorhatárt nem várták meg .
HADD LEGYEN A BANDI BÁNAK PÁLINKÁJA Kiscsillag , Csík zenekar, Budapest Bár, Lovasi és a Véletlen. Nég y olyan produkció, amely a Kispál utolsó éveiben párhuzamosan indult el az életemben, nem beszélve a különböző színházi zenei munkáimról. Ma már sokkal tisztábban látom, hog y ezek a mellékszálak mind összefüg g ésben voltak lassú kihátrálásommal a Kispálból. Tudatosan ki akartam törni abból a karanténból, amit akkorra a zenekar jelentett nekem. Kicsit önző módon új impulzusokat, új élményeket, új arcokat szerettem volna, ha tetszik, eg yfajta midlife crisison estem át, nem tag adom. Miután a mag ánéletem éppen romokban hevert, tombolt bennem az energ ia és a tenni vág yás, hog y máshol bizonyítsak mag amnak és a külvilág nak, ezért is voltam képes ennyi mindenbe belekezdeni. Ma már képtelen lennék elindítani eg y Kiscsillag szintű projektet. Nemsokára tízéves lesz a Kiscsillag . Körülbelül ennyi idő kell itthon eg y zenekarnak, hog y felküzdje mag át eg y masszív nag yszínpados pozícióba. (Persze sokaknak ez is kevés.) Ráadásul ma már se időm, se türelmem nem lenne kivárni és vég ig dolg ozni ezt a tíz évet, ötvenhat évesen nem sokra mennék ezzel a vég eredménnyel. Leg feljebb a paksi bluesfesztiválra. Szóval, ma már kimondhatjuk, a kispálos válság elől is menekültem külső munkákba, feltettem a kezem és vártam, hog y a többiek újraélesszék a tetszhalottat. Ahog y már említettem, Szabó Attilával 2001-ben ismerkedtem meg Eg erben, s azóta a barátomnak mondhatom. Mikor 2002-ben Csík Jani súlyos autóbalesetet szenvedett, Attiláék elhívtak eg y Janit támog ató koncertre, ahol már eg yütt énekeltük a Senki nem ért semmit című dalt – amit eg y évvel korábban Jani kérésére raktam össze nekik. Akkoriban sokat beszélg ettem Attilával, miért mindig a popzene dolg ozza fel jól-rosszul a mag yar népdalkincset (valamiért újra és újra ug yanazt a tíz dalt), miért nem a népzenészek nyúlnak a mai dalokhoz, hiszen rég en is meg kellett tanulniuk az éppen aktuális divatos dallamokat, a balkáni rezesbandák a mai napig ezt csinálják, bármilyen hatást naprakészen olvasztanak a hang zásukba. 2005-ben meg hívtam őket a Kispál PECSA-beli szabadtéri koncertjére. Ide már készen hozott néhány Kispál-feldolg ozást a Csík. Azok közül válog atta ki őket Attila, amiket ajánlottam, hog y szerintem a harmóniavezetésük, a dallamvilág uk miatt könnyebben meg szólalnak népi hang szereken. A Kispál-feldolg ozások előadása után leírhatatlan volt a hatás, tombolt a közönség az előzenekar műsorán. A többi már poptörténelem. Később az Attila, Kunos Tomi és Pál István Szalonna formálta Varg a Ferenc vonóstrió harmonikusan belefolyt a Kispál életébe, rendszeresen szerepeltek különböző műsorainkban, jó néhány dalt feldolg oztunk,
újrahang szereltünk a seg ítség ükkel. Ilyen volt például a Múlató, amiből a csendes-ülős koncertekre vonós-fúvós balkáni őrületet csináltunk, de a húszéves jubileumi koncertünkön Pécsett már eg y önálló blokkot kapott a koncert közepén a Csík zenekar, illetve azóta eng em is rendszeresen meg hívnak vendég művészkedni a kiemelt koncertjeikre. Szabó Attilával sok színházi zenét alkottunk közösen, hihetetlenül profi muzsikus, élmény vele dolg ozni. Első közös munkánk Weöres Sándor Kétfejű fenevad című darabja volt a Pécsi Eg yetemi Színpadon, melyet Mikuli János rendezett (a quimbys Mikuli Feri rokona). Az ő felkérésére írtunk úg y öt-hat dalt, ezek közül lett az eg yik a Baccál vélem, amit különleg es koncerteken g yakran játszottunk. Ennél a dalnál a montázstechnika módszerével éltem, a darabban elhang zó Weöres-sorokból raktam össze eg y mozaikos, új dalszöveg et. Nem állt szándékomban a királyt überelni, úg y véltem, okosabb nem packázni a költőóriással, ezért törekedtem a békés meg oldásra. Baccál vélem, szűz tisztán élnem, minek nékem? én a mindent félem, a nagy mindenféleségben mi lesz vélem? Selyemzsinór lengő testek hinta-palinta történelmek kötögeti minden jött-ment senki nem az amitől fent felragyognak angyal arcok szobabicikliken vagytok ha a végtelenbe eltekertek, félelmektől egybe lesztek ölelkeztek megrettenve kétfejű vadállattá összebújik itt most nő és férfi annyi mindent kell túlélni (Kispál és a Borz: Baccál vélem)
Ezt írhattuk volna alá: Írta: Weöres Sándor, sorokba rendezte: Lovasi András. Más szempontból is történelmi jelentőség g el bír ez a dal. Ez az első olyan alkotásunk, amelyet személyes találkozás nélkül, az ország különböző pontjain üldög élve raktunk össze. Először elküldtem a szöveg et Pécsről betárcsázós internet seg ítség ével a szig etszentmiklósi otthonában ejtőző Lecsónak, aki meg hallg atta, majd írt hozzá zenét, eg y szál g itárral felénekelte, felvette és visszaküldte nekem. Kicsit pofozg attam rajta, majd elküldtem Szabónak, aki Eg erben meg hang szerelte és énekszólam nélkül visszaküldte a teljes zenekari hang zást. Ezt vittem be meg mutatni a rendezőnek, a mag nóból szóló playbackre ott helyben ráénekeltem az énekszólamot, íg y tanulták meg tőlem a színészek. Később még eg y Tartuffe-előadásban dolg oztunk az Eg yetemi Színpadon, ahol Dióval és Lecsóval hármasban alkottuk az előadás szövetébe illesztett, élő zenekart. Itt rá kellett
döbbennem, milyen rettenetesen unalmas a színházi muzsikusok élete. Első alkalommal még eg yütt léleg eztem a színészek játékával, fig yeltem minden rezdülésüket, koncentráltam, hog y finoman ússzunk rá az utolsó mondatokra és minél jobban seg ítsük a színészek éneklését. Második és harmadik alkalommal már nem dobog ott a torkomban a szívem, úg y-ahog y lecsorg ott az este, de még érdeklődve nézeg ettem a színpadi történéseket, a neg yedik-ötödik előadás azonban g yötrelmesre sikerült. Új impulzus nem lévén, kívülről tudtam az összes szöveg et és poént, folyamatosan el akartam aludni, kétség beesett küzdelmet vívtam az ébren maradásért. Nem feltétlenül a művészi alázat vezetett, sokkal inkább a transzparens jelenlétünk miatti ag g ódás, hiszen ha nem is a színpad középpontjában helyezkedtünk el, de folyamatosan látszottunk, és oltári cikinek éreztem, ha előadás közben lealszom mag am a székemről. Sajnos ez a szorong ás nem bizonyult elég ség es élénkítőnek, sokszor elbóbiskoltam a zenei szünetekben, néha még a nyál is lecsorg ott a szám szélén. Leg többször Lecsó bokán rúg ással jelezte: Ébresztő, meló van! Most már meg értem, miért alkoholista a színházi zenészek többség e, sokan mellényzsebből szívószállal veszik mag ukhoz a túléléshez szükség es adag okat. Neg yedóránként eljátszol eg y számot, azt se vég ig , majd csendben vársz a sorodra, míg újra énekelni méltóztatnak a nag y művészek. Kész kínszenvedés, hosszú távon én sem tudnám pia nélkül elviselni. De azzal se menne, leg feljebb speeddel. Attilával a leg jobban sikerült közös színházi munkánk a Csizmás Kandúr volt, ami mind a mai napig meg található a Budapest Bábszínház műsorán. Nemrég felhívott Szántó Faszi, az Üllői úti Fuck énekese, hog y g yanútlan apaként milyen sokk érte a nézőtéren. Szerinte teljesen felesleg esen bújtatják a Csizmás Kandúr jelmezeibe a dalaimat, ezer közül meg ismerné az akkordváltásaimat. Utolsó nag y színházi produkciónk a Kéz című zenés darab volt a kaposvári Csiky Gerg ely Színházban, ami Háy János A bogyósgyümölcskertész fia című kisreg ényének felhasználásával született Götting er Pali rendezésében, Rátóti Zoltán ig azg ató és Bérczes László művészeti vezető lelkes támog atása mellett. Elsőre jó eg yüttállásnak tűnt a Háy–Szabó–Lovasi–Götting er csapat, vég ül még sem lett nag y durranás belőle. Nem a mi munkánkat akarom menteg etni, de sajnos a történetből hiányoztak a konfliktusok, a szélsőség es karakterek és az éles helyzetek – amik bármilyen színpadi művet mozg atnak, különösen a zenés előadásokat. Háy Jancsi jó barátom, kitűnő író, nag yon szeretem a reg ényeit és a drámáit. Sajnos nem a célra leg meg felelőbb művét választottuk ki. Sokat elmond az előadás sikeréről, hog y a meg hajláskor a leg nag yobb tapsot mindig a színpadi zenészek kapták, akik tényleg bitang módon tolták élőben a rock ’n’ rollt. Előadó-művészeti tevékenység em (ezt a szolg áltatást szoktam ráírni az áfás számláimra, ezért tudom ilyen szabatosan) másik fontos mellékszála, a Budapest Bár 2006 körül indult el,
nem sokkal a Kiscsillag pályára állása után. Gáncs Andi menedzser és Farkas Robi prímás, akit a korai Kistehénből ismertem, kerestek meg a Budapest Bár első lemezének g ondolatával. Gyanútlanul hallg attam csillog ó szemű prezentációjukat, nem sejtettem, ez a munka mennyi meg oldandó kihívást rejt majd a számomra, s hog y ezeknek köszönhetően mennyit fog színpadi létezésem változni és fejlődni. Bájos időutazásnak, ártatlan játéknak tűnt elsőre. A lemezfelvételen minden simán ment, a g ondok a fellépéseken kezdődtek. Rá kellett jöjjek, hog y sok embertársamhoz hasonlóan nekem is két kezem van, ennek a ténynek a színpadi jelentőség e azonban eddig nem tudatosult bennem. És ez nemcsak nekem volt drámai felfedezés, hanem a többi g itáros frontember, Kiss Tibi, Szűcs Krisztián, Kollár-Klemencz Laci és Keleti András számára is. „Mi a fenét csináljunk a kezünkkel?” – kérdezg ettük eg ymástól, ahog y g itártalanítva próbáltuk meg fog almazni mag unkat az új helyzetben. Ha g itározol és énekelsz eg y időben, akkor az eg yik tevékenység g yakorlatilag automatikusan működik, meg kell tanulni beprog ramozni mag ad, külön fig yelni erre. Ha a kezeid folyamatosan le vannak kötve, fontos feladatot látnak el, ami nélkül nem működik a g épezet, akkor kialakul eg y erős eg yensúlyi helyzet, amiben a tested és az elméd otthonosan érzi mag át a színpadon. Cseppet sem könnyű helyzet, sőt tessék csak bátran kipróbálni, milyen párhuzamosan két teljesen különböző ritmikájú dolg ot művelni. Viszont ha hiba nélkül tudod csinálni, harmonikussá válik a színpadi létezésed. Meg tanulod, mennyit és hog yan mozog hatsz, hog y ne menjen eg yik sem a másik rovására, kiismered ennek az összetett tevékenység nek a határait. De ha kiveszik a kezedből a g itárt, meg bomlik az eg yensúly, és újra kell értelmezned mindent az alapoktól kezdve. Ez történt a Budapest Bár előadásain: esetlen kamaszfiúkként álldog áltunk a színpadon, vag y ami rosszabb, integ ettünk és mutog attunk, mint a részeg bakter Csornán, akit meg csapott a Savaria expressz menetszele. Számomra különösen hálátlan ez a szituáció, alapból túlmozg ásos vag yok, csapkodok összevissza, ha nincs a kezemben semmi. A kezeim funkcióvesztése mellett jött a következő sokk: meg hallottam, hog y énekelek. Nem kellett g itároznom, maradt fölös energ iám az önreflexióra, elkezdtem fig yelni az énektechnikámat. Sorjáztak bennem a kérdések: Most mit csináljak, hajlítsak a sor vég én vag y ne próbáljam túlbravúroskodni? Csináljam minél eg yszerűbben vag y ellenkezőleg , próbáljam feszeg etni vokális képesség em határait? Milyen leg yen a fig ura? Leg yek bevállalós bonvivános? Vag y érzékeny introvertált? Hátha meg esik rajtam a nézők szíve: „Nézd már, milyen helyesen béna a Lovasi, mindent ő sem tudhat, hiába fig yel otthon a vitrinben a Kossuth-díj.” Vag y vig yem tovább a jól bevált életunt, sejtelmes dzsig oló fazont? A Budapest Bár hatására kénytelenkelletlen elkezdtem odafig yelni az énektechnikámra és az előadásmódomra. Amikor Farkas Robiék belvárosi lakásában visszahallg attam az első dalom, elviselhetetlenül soknak, sőt
g usztustalannak éreztem mag am. Utána kezdtem g ondolkodni, vajon tudok-e a saját dalaimtól teljesen ideg en, 1920-as évekbeli kuplékban meg találni valamiféle természetesség et, ami seg ít az éneklésben. Hog y ne játsszam túl, ne leg yek sok, de még is érezhetően – és élvezhetően – én leg yek az, aki énekli a dalt. Nemcsak bennem játszódott le ez a küzdelem, g yakorlatilag mindannyiunknak jó időbe telt, mire kialakult az új előadó-művészi fig uránk és eszköztárunk. Szűcsön látom a leg jobban, aki ma sem a felejthetetlen színpadi mozg ás bajnoka, hog y mennyit fejlődött, és hog yan csapódott le ez a tapasztalat a saját zenekara fellépésein, mennyivel mag abiztosabban kezeli ott is a közönség et. Krisztián eg y tipikusan önbizalom-hiányos, introvertált művész lenne, ha az alkohol varázslatos hatására nem válna extrovertálttá. Ebben a csapatban eg yértelműen ő a leg szórakoztatóbb fig ura, ha rendesen belehúz az éjszakába, mint tavaly nyáron az erdélyi fellépésünk után, még másnap délelőtt is leheng erlő stand-upos jelenetekkel kerg eti röhög őg örcsbe környezetét. Nemrég láttam, milyen jól vezeti ma a Heaven Street Seven-koncerteket is, nem csak álldog ál, és tétován mond pár mondatot két szám között. Meg határozó élmény a számára, hog y eg y másik közösség ben is elfog adták, ráadásul eg y extrovertált szólistákkal teli csapatban kapott pozitív visszajelzést mint zenész és előadó. Ez amúg y mindenkire ig az. Ha eg y új közeg ben meg erősítenek, jó kritikákat kapsz, és úg y érzed, szakmailag indokolt a jelenléted, nemcsak a neved miatt kerültél be, reng eteg et tud lendíteni rajtad, akkor is, ha évek óta állsz már színpadon. Hiába jönnek díjak és sikerek, állandóan a kétség einkkel birkózunk, ott bujkál bennünk az örök kérdés, vajon a helyünkön vag yunk-e. Jó, amit csinálunk, ér eg yáltalán valamit? Ez nem eg y hátradőlős műfaj, „g yerekek, ez már meg van, tuti zicher, pezsg őt mindenkinek”. 2013-ban játszottunk a Budapest Bárral São Paulóban és Isztambulban. A helyi közönség sem az előadó személyét, sem a szöveg milyenség ét nem díjazhatta, a taps eg yértelműen a zenészeknek és az énekeseknek szólt. Amikor ismeretlenül állsz ki a színpadra, jó érzéssel tölt el, hog y a hallható siker csak és kizárólag az aznapi teljesítményednek szól. Mint amikor az első sikereinket arattuk, és a kutya nem ismert minket Budapesten, még is koncertről koncertre kétszer annyian lettek, percről percre nyertük meg az aznapi meccset. Hozzá kell tennem, az évek alatt sokszor akkor is tapsviharban jöttünk le a színpadról, ha tudtuk, aznap nem a leg tökéletesebb produkciót nyújtottuk. Van eg y másik nehézség a Budapest Bár-os vendég játékunkban, ami szintén meg oldandó kihívás mindenki számára: a rövid távú felpörg és kényszere. A mellérendelt hősök eg yikeként nem tudsz szép kényelmesen meg érkezni és meg meleg edni a színpadon, nem tudod okosan felépíteni a bulit és mozg atni a közönség et: mire kettőt pislantasz, baktatsz is lefele a dalod után, és jön a következő a nyomodban. Meg kellett tanulnunk úg y felmenni, hog y már pörg ünk, és minden energ iát odakoncentrálunk abba a pár dalba. Leg többször Szűccsel azért
meg yünk el BB-koncert után mulatni, mert marad bennünk eg y csomó kukorékolhatnék. Természetesen könnyebbség is eg yben, hog y nem rajtunk van az összes felelősség , mint a saját zenekarunkban, viszont a csapatszellem sok helyzetben kapóra jöhet. Múltkor Szűcs Tihanyban énekelte Kiss Tibi dalát eg y olyan esten, amikor mindenki a másik dalát adta elő. Krisztián tökéletesen elénekelte az első versszakot, a másodikban csak meg kellett volna ismételnie ug yanezt, viszont váratlanul lefag yott, teljesen elfelejtette, nem mozg ott még otthonosan Tibi dalában. Ekkor Frenk, Ferenczi Gyuri és jómag am g yorsan felrohantunk a színpadra, beálltunk kórusba énekelni, és átseg ítettük ezen a hülye helyzeten. Ez jó példa arra, ahog y meg mentjük eg ymást, ha baj van. Sok előítéletesség et is kibeszélsz mag adból, ha ennyire heterog én társaság ba kerülsz. Reng eteg dudás van ebben a csárdában, estéről estére eg ymásra, a másik seg ítség ére utalva jobban meg ismerkedünk, mint ha eg y fesztivál színpadán váltanánk eg ymást. Belelátunk a többiek működésébe, g ondolataiba, meg ismerjük a konfliktusaikat, válság aikat, alkotó folyamataikat. Azzal az érzéssel jutalmaz meg a Budapest Bár, amivel csak a leg jobb nyug díjasklubok: hog y sokkal könnyebb elviselni a saját életed hiányosság ait és aktuális katasztrófáit, ha azt látod, körülötted a kollég ák hasonló helyzetekkel küzdenek. Nem mondod! Ug yanúg y szívsz, mint én? Ölelj a kebledre, tezsvirem! Jó értelemben vett rivalizálás természetesen létezik köztünk. Ha előtted nag y sikert aratott valaki, te is ráteszel eg y lapáttal, muszáj beg yűjteni ug yanazt az ovációt. Az nem járja, hog y eg y Frenk leénekeljen eng em. Vannak köztünk jó énekesek és még jobb előadók. Kollár Laci például klasszikus értelemben nem nevezhető elsőrang ú énekesnek, viszont előadóként annyira erős, hog y másodpercek alatt az uralma alá tudja hajtani a közönség et, és a tenyeréből esznek. Nyilván furcsa lehet neki Ferenczi után felmenni a színpadra, hiszen Gyuri a csillag okat is leénekli az ég ből, koncentrált jelenlétével és előadásával még is ug yanazt a sikeradag ot be tudja g yűjteni. A Budapest Bárt több összetevő teszi hosszú távon működőképessé, de erről már szól eg y teljes könyv. Szereti a közönség , meg veszi a lemezt, meg veszi a koncertjeg yet, íg y a fellépő is szereti, mert nincs miért ag g ódnia, g arantált a g ázsija, s ez nem utolsó szempont manapság . Komoly szeretetközösség alakult ki az évek során a csapatban, mindenki örül, amikor összejövünk, ölelg etjük eg ymást és folyamatosan röhög csélünk, tisztára mintha osztálykiránduláson buliznánk. Mint művészi projekt is fig yelemre méltó, hiszen ennyi dudást sértődés és hiszti nélkül ilyen hosszú időn keresztül eg y csapatban tartani komoly menedzseri bravúrnak számít. Amikor Gryllus Dani 2006-ban meg szólított a PECSA-ban, hog y örülne, ha a Hang zó Helikon sorozatban én is közreműködnék valamilyen formában, már jó pár Lackfi-verset felénekeltem
Heidl Gyuri lakásán, íg y a felkérése éppen kapóra jött. Az erre a projektre meg születő Lovasi és a Véletlen nevű alkalmi társulás g yökerei a messzi múltba nyúlnak vissza. Eg ykori katonatársamból, akivel még vérbeli vendég látós muzsikát játszottunk a helyőrség i klubban, eszmetörténész lett az eg yetem után, ma a pécsi esztétika tanszék docense. Némi problémának láttam induláskor, hog y Gryllusék sorozata kiköpött holt költők társaság a, ellenben Lackfi él és virul, de Dani meg nyug tatott, hog y a múlt idejű létezés nem elsődleg es kritérium náluk. Az élő szerzőt mi is aktívan „használjuk”, Lackfi leg többször szerepel a műsorunkban, az eg yes dalok között a saját szöveg eit olvassa fel. 2007 novemberében jelent meg a Lackfi-versek meg zenésítését tartalmazó album, ami hamarosan aranylemez lett. Azóta is évi két-három koncertet ad ez a formáció, de eg yre nehezebb összehozni, hiszen a zenekar tag jai közül (Vedres Csaba, Drapos Gerg ő, Gáspár Gerg ő, Szabó Attila, Heidl Györg y) mindenki több vasat tart a tűzben, nehéz olyan napot találni, mikor eg yikünk sem lép fel valahol. Néhány évvel később Gyuri, akinek a kutatási területe a kora kereszténység eg yházatyáinak tevékenység e, belefog ott eg y új zenei vállalkozásba, középkori latin himnuszok szöveg eit zenésítette meg újra, a zeneszerző tervei szerint a két énekest nag ybőg ő, cselló, heg edű, akusztikus g itár felállású nég yes kísérte. Ez lett a Sator Quartet. Bár a demókat még én énekeltem eg yedül a Heidl család dolg ozószobájában, az albumon a prímet Bog nár Szilvi viszi, akit Gyuri Gryllus Dani javaslatára kért fel a közreműködésre. Nag ybőg ős férjével, Kovács Zolival eg yütt meg határozó tag jai lettek a zenekarnak. Mindig emlékezetes, ha velük játszom, szakrális zenét szakrális közeg ben (általában templomokban lépünk fel) jobbára hívő embereknek, nag yszerű pillanatokat őrzök ezekről a koncertekről. Mellesleg Gyurival a 90-es évek eleje óta nag yon jókat tudok beszélg etni, pedig ő már akkor mélyen hívő katolikus volt, míg én leg inkább liberális g ondolkodásúnak definiálnám akkori mag amat (és azon nyomban lázadoznék is a beskatulyázás ellen). Sokat és tartalmasan vitatkoztunk, az álláspontunk elég messzire helyezkedett el eg ymástól a világ szinte minden dolg áról, de általa ismertem meg eg y erős alapokon álló, következetesen vég ig g ondolt és meg élt hitet, és ráadásul olyan embereket, akik transzparens lényükkel, tiszta g ondolataikkal, szelídség ükkel példaértékűek számomra, és sok addig i előítéletemet számolták fel. Talán neki is köszönhetően, rendszeresen olvasg atom a Bibliát (főleg az Újszövetség et), sőt vidéki koncerteket követő vasárnap délelőttönként bibliai történeteket szoktam mesélni a Kiscsillag tag jainak, akik csodálkozással veg yes ijedtség g el fig yelik misszionárius tevékenység em. Leg többször nem szólnak semmit, tudják, íg y g yorsabban szabadulnak. Minden új projektem, íg y a Budapest Bár és a Lackfi-projekt kapcsán is szinte azonnal szembesültem a menetrendszerűen érkező visszajelzésekkel, ami nem feltétlenül baj, mert a földön tartják az embert. A mag yar panaszkultúra amúg y is erős bástyánk, ápoljuk és
g ondozzuk becsülettel, mindannyian sokkal jobban tudunk neg atív véleményekre reag álni, kőbaltával vésték ezt g énjeinkbe őseink. Mag amon is észrevettem, hog y ha valakivel leállok társalog ni, rög tön panaszkodással kezdem. Nem feltétlenül valami tántoríthatatlan rosszkedv vag y morózusság okán, inkább én is ennek a mag yaros kommunikációs technikának vag yok a híve: bekezdek jó lent, meg teremtem az otthonos alaphang ulatot, mert onnan sokkal jobb érzés följönni, ha már kitapog attad a másik állásait. Nem szeretem eg yből előadni a „minden rendben van”-t és a „szuperül vag yok”-ot, mert lehet, hog y a másik éppen az öng yilkosság vag y a kivándorlás határán van, s minek terheljem még az én jókedvemmel is. Miután felfedi állásait, és kiderül, mennyire mélyen vag y éppenség g el mag asan repül, én is bátrabban adag olom a pozitívumokat. Oltári nag y baromság , tudom jól, de eg yszerűen íg y létezünk ebben az ország ban. Nem véletlenül alakult ki az ang olszász kultúrában ez a „nag yon eg yben vag yok, minden oké, itt vag yok és baromira fig yelek rád” attitűd, sokkal eg észség esebb, még ha felületesebb is. Sok rajong ó, aki koncertek után velem találkozik, úg y g ondolja, nem az időjárás vag y a sport a meg felelő beszédtémánk, hanem a hozzám fűződő történeteit osztja meg velem. Ki csókolta meg és mikor eg y buliban, miközben ez és ez a Kispál-dal szólt, vag y kivel jött össze tizenkét éve a keceli koncert alatt. Vég ig hallg atom mindenkinek a velem kapcsolatos történetét, amiben láthatatlan emberként létezem, ott is vag yok, meg nem is. Kicsit olyan, mintha mindenkivel randiznék eg yet. Eg y idő után óhatatlanul hasonló történetek követik eg ymást: csajozás, pasizás, szakítás, összejövés, berúg ás, autózás, rendőrkaland – sok új nincs a nap alatt. Gyakoriak a rajong ók között a féltékenység i jelenetek, de nem a meg szokott, hétköznapi értelemben: eg yes lendületes rajong ók rám repülnek, meg próbálnak kisajátítani mag uknak és személyes történeteiknek, s ha valaki meg próbál csatlakozni hozzánk vag y visszaráng atni eg y nag yobb társaság ba, komoly sértődési jeleneteket tudnak produkálni. Most rám fig yelj, most csak az én Lovasim vag y pár percre, nem adlak senkinek. Nemrég Nag yváradon játszottunk a Kiscsillag g al, a koncert után érdeklődő fiatalok keveredtek be a büfébe, akik mutog atták a zenekarról készült rég ebbi képeiket, és beszélg etni kezdtünk. Vég ül az ad hoc összeverődött csapat leült eg y nag y asztal köré, és hosszasan dumáltunk. Nag yon toleráns és odafig yelő társaság volt, vég ig hallg atták eg ymást, nem vág tak eg ymás szavába, élvezték a másik viccét, nem akarta senki uralni a beszélg etést, ami oldottan és jó hang ulatban folyt. Hog y ilyet átéljünk, nem kell más, csak el kell néha hag yni az ország jelenleg i határát. Sokat változtam az évek során, rég ebben szinte mindenkivel lefutottam a kötelező köröket, nem szakítottam félbe senkit, vég ig hallg attam a hosszú sztorikat. Ma már sokszor udvariasan azt mondom pár mondat után, hog y köszönöm szépen, hog y eljöttetek, biztos találkozunk
még , sziasztok. Ig yekszem nem belebonyolódni vég eláthatatlan, önmeg valósító diskurzusokba, jobban fig yelek a határokra. Rég en reng eteg et röhög tek rajtam a zenekarom tag jai, koncert után általánosnak számított az a helyzetkép, hog y míg mindenki szép nőkkel beszélg et, a Lovasi biztos eg y ötvenes, dag adt, bajszos faszival dumál elmélyülten az eg yik sarokban.
ÉNEKELJÜK EL AZT, HOGY VÉGE Az első Kiscsillag -koncertek mindeg yikéről úg y jöttem le, hog y azonnal lefejezem a Brautig ämot. A többiek viszont meg védték és lehurrog tak: Ha ez eg y hobbizenekar, akkor mit kell itt ideg eskedni? Inkább dobjunk be eg y sört! Nem vitatom, az alaphelyzet szempontjából ig azuk volt, de amikor hobbihorg ászként fog sz eg y kapitális süllőt, emeled ki a vízből, és az utolsó pillanatban leszakad, mert rosszul kötötted rá a damilra a horg ot, kurva ideg es vag y, és nem nyug tat a tudat, á, ez csak hobbi. Akkor tudod jól érezni mag ad, ha a komfortszinted elég ség es minimuma meg van. Ezt a zenekart nem terhelték meg kövesedett belső viszonyok, eg ymásra rakódott problémahalmok, amik a Kispálban bénítóan hatottak, ezért itt irányítani tudtam az eseményeket. Sokkal inkább a saját zenekaromnak éreztem, zeneileg is olyan irányba mentünk, ami nekem tetsző volt. (Szeg ény Ricsinek déjà vu érzése lehetett, mikor az első lemez után önhatalmúlag lecseréltem Ábelre, de nem akartam évekig eg y helyben topog ni miatta.) A Kispál prog resszív-szimfonikus irányvonalát, amerre a vég e felé tartottunk, nem komáltam különösebben. A Turisták album jórészt erről a küzdelemről szólt, próbáltam visszaállítani a zenekart eg y kevésbé elszállt irányba, miközben belülről eg yre kevesebb energ ia szabadult fel. A z Én, szeretlek, téged is abból a törekvésből született, hog y újra eg yszerűen, jólesően muzsikáljunk, menjünk el Dióék faházába, süssünk húsokat, ig yunk forralt bort, és g itározzunk. A Kiscsillag szöveg világ át az indulástól tudatosan próbáltam másmilyenre formálni. A 2000-es évek közepére-vég ére a Kispál-szöveg eknek az a fajta artisztikuma, amit a 30Y vag y a Kaukázus próbált tovább vinni, számomra anakronisztikussá, meg haladottá vált. Kicsit ki is üresítették ezek a bandák ezt a fajta zenei beszédmódot, mielőtt önálló hang ra leltek volna. De sok zenekar meg rekedt a lelkes epig on szintjén. Ráéreztek a stílusra, elsajátították ezt a könnyen beszélhető nyelvet, s önálló innováció nélkül nyomták ezerrel és használták el a maradék muníciójukat. Sokak számára a lila művészet szimbóluma lett a Kispál, az érthetetlen, szemüveg es srácok öncélú g itározg atásáé, amit csak az osztály béna lányai hallg atnak, s nehezen eldönthető, hog y azért hallg atják, mert senki nem akarja felszedni őket, vag y azért nem szedi fel őket senki, mert ezt a szart hallg atják. Nem csoda, hog y jólesett ettől meg szabadulni, és eg y olyan világ os, eg yértelmű rock ’n’ roll szerkezetbe bújni, mint amilyent a Kiscsillag ban felépítettünk. Ig az, ahog y eltűnt a Kispál az életemből, folyamatos átalakuláson és újraértelmezésen ment keresztül a Kiscsillag , amire érzékletes példa a neg yedik, Szeles című albumunk. Ez már nem a kezdeti vicces, macsós ökörködés, hanem komoly tétre menő zenélés, ami vélhetően inkább az
idősebbeket szólítja meg . A Kispál a szöveg ek szempontjából eg yértelműen az én „lírai kivetülésem” vég telen játszótere, itt számtalan olyan dolg ot meg eng edhettem mag amnak, amit a Kiscsillag szándékosan konvencionálisabb világ ában nem tehettem volna. A Kiscsillag az induláskor inkább a korai Kispálra emlékeztetett, ahol szintén nem a lírai kiteljesedés kapta a hang súlyt, sokkal kevésbé jelent meg a szöveg ek mög ött az én személyem, inkább eg y általános lírai ént lehetett kihallani a sorokból. A Kispálban soha nem bújtam bele más g ondolataiba vag y szerepébe, mint például a Van-e szándék? című Kiscsillag -dalban. Ez a laza szerepjáték, amiben én eg y rockrajong ó lány szerepét veszem fel, nem fért volna bele a Kispál és a Borz sok éven át építg etett, komolykodó szöveg monstrumába. Nagy a rendetlenség, ne nagyon nézzél szét, hogy azok kik? Anyámék. Az ott az apám a képen, az anyám, a tesóm, én nem éltem még, a vécét Balra találod, de mit is mondtál, hogy hol játszol, Kiscsillag? Aha, ja, azt vágom, voltunk rajta nyáron, West Balkán, vagy Zöld Pardon Figyelj és az milyen, tudod, hogy jönnek az ilyen kiscsajok, biztos sok Ilyen csaj megy hozzád, hogy jól körberajongják a Nagy Bálványt, szánalmas De tényleg, ugye nem gondolod, hogy ilyen csaj vagyok, mer’ télleg nem Lécci fordulj el, még küzdök a textillel, igen az egy piercing Meg azért ezt nézd meg mert szerintem tényleg tök szép lett, két delfin Arra gondolok, az egyik én vagyok a másik te és úsznál le Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? A boldogság hívószó, azt dobom fel én Van-e szándék, szándék van. Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e, van-e, van-e, szándék van. (Kiscsillag: Van-e szándék?)
Szándékosan nem a Mol-kút című Kiscsillag -dalt említettem, ami az összes Kispál-tag nál leverte volna a biztosítékot naturalista szöveg ével. „Micsoda? Épp most szoptam le eg y benzinkutast, vizet hörpölök az ondóra? Meg őrültél?” – valahog y íg y szóltak volna az első reakciók. Természetesen a Kispál sem eg y ludovikás eszmeiség ű banda volt, sőt reng eteg
játékosság fedezhető fel az anyazenekarom történetében is, de ez sokkal inkább a zenében és a zenekari attitűdben jelent meg , mint a szöveg ekben. Itt az ideje a sok baljós előjel után lekerekíteni a Kispál és a Borz veretes történetét. Az utolsó előtti nyáron az EFOTT-on játszottunk, ahol, mi tag adás, elég vacakul muzsikáltunk. Elég hétköznapi sztori eg y évi száz bulit játszó zenekar életében: semmi nem akart összejönni, fáradtan és szarul játszottunk, mindenki rosszkedvűen sétált le a színpad mög é. Mick Jag g er mondta, néha eg y baszás jobb, mint eg y koncert, néha viszont eg y koncert jobb, mint eg y baszás. A többieknek azt mondtam: Ma inkább basznunk kellett volna. Nem mentünk vissza nyűg lődni még két dalra. A netes újság íróknak köszönhetően g yorsan híre ment, hog y a Kispál nem ment vissza ráadást adni, ezért ebből a vég elg yeng ülésére következtettek: Lovasi levezényelte a csapatot a színpadról; Lovasi meg mondta, csak a pénzért csinálják; és ehhez hasonlók jelentek meg … A zenekar utolsó éveiben alapvetően meg változott a közönség g el való kommunikáció, s ez nem a bénán sikerült koncertekre vonatkozik. A Kispál és a Borz attitűdjébe olyan fontos jellemzők lettek belekódolva az induláskor, mint a humorérzék, az önirónia, a játékosság , s ezek meg létét feltételezte a közönség éről, hiszen ez csak oda-vissza működött, ez az alaphelyzet határozta meg a közönség zenekarral szembeni elvárásait is. A 90-es évek elején bénán öltözködő, bénán kommunikáló zenekar képét mutattuk, de minden üg yetlenség ünk dacára hiteles, saját utat törő bandát láttak bennünk. Az emberek eközben sokkal éberebbek és cinikusabbak voltak a hatalommal, a szórakoztatóiparral, mindenféle manipuláló szándékkal szemben. Nem múlt el nyomtalanul az elmúlt tíz év, az állandó politikai csatározások átmosták a fejeket, folyamatos hazug ság okkal és látszatvitákkal kiég ették az éberség üket. Mostanra vég telen apátia alakult ki a társadalomban, s nincs ez másként a koncerteken sem, ug yanazok az emberek jönnek el a koncertjeinkre, akik elmennek vag y éppen nem mennek el szavazni. Ha ráveszik nag y nehezen mag ukat, hog y kimozduljanak, akkor ha a fene fenét eszik, akkor is jól fog ják érezni mag ukat. Csapatunk, g yerekek! Pár órára ki akarnak evickélni ebből a jótékony, lág y fosból, lemosakodnak szépen, bedezodorozzák mag ukat, és le akarják nézni a jeg y árát: ha már bejöttek, ne hülyítsük őket, ne ironizáljunk vag y hülyéskedjünk, pláne ne a politikával, arra se idejük, se kedvük nincs, szórakozni akarnak, toljuk a show-t! Jöjjön az Emese és a De szeretnék, ug ráljunk, táncoljunk, simuljanak az eg yre mélyülő ráncok. Ha valaki összezavarja ezt a remek tervet, ráadásul pont az énekes, akkor mérg elődnek. „Mi a faszt dumálsz, játsszál má’, kishaver!” Bármi, ami kizökkenti őket a meg szokott menetből, pánikot okoz bennük. Én már csak dacból sem hag ytam mag am ilyenkor, szerintem az előadó-művészetnek – bármilyen frusztráló vag y ideg esítő – az is a feladata, hog y ebből a komfortzónából kirug dossa néha az
embereket. Szép lassan meg tanultam a 2000-es években, hog y rendben, ez most a feladat, kezelni a rájuk törő pánikot a váratlan helyzetek miatt. Próbáltam a Kispált úg y felfog ni, mintha továbbra is jó humorérzékű embereknek szólna, mintha ez eg y játék lenne, ami bármikor vég et érhet. Nem is értem, miért kell különféle illúziókat elhitetni koncerten az emberekkel: a tapsoltatás személyes kedvencem, különösen kínos eg y olyan helyzetben, amikor az emberek nem tapsolni szeretnének, hanem zenét hallg atni, és csak azért csinálják, hog y az énekest ne hozzák zavarba, ha már eg yszer meg kérte őket ez a kedves ember. Itt és most írásba adom: Lőjetek le, ha eg yszer is tapsoltatni láttok! Ha az elhatalmasodó szenilitás vag y a túlzott alkoholfog yasztás eredményeképp ez még is meg történne, a lábamra lőjetek, ha szabad kérnem. Jobb érzésű kollég áimat elképedve nézem, ahog y manapság a színpadon tevékenykednek, rendkívül kínos pillanatokba futok bele. Ma már eg y olyan közös turnécím, ami anno a Hazudós Zenekarok Szpartakiádja volt, elképzelhetetlen, mert a Tankcsapda bőszen ág álna ellene és el se jönne. Ma a közönség árnyaltabb, kliséket kifordító meg szólítási módja teljesen eltűnőben van: a színpadra bálványok lépnek, bejáratott mondatok és büszke demag óg ia társaság ában. Olyan birkaként működő embercsordát kapunk sokszor közönség nek, amit nem közönség nek hívnak, hanem tömeg nek. Olyan unalmas, hogy mindenki izgul érdekes lesz-e az új, és a tehetetlen tömeg végül saját tömegétől mozdul. (Kiscsillag: Gyors autóval)
Az énekesek g yakorlott tömeg mozg ató szakemberek lettek. Pontos instrukció, adekvát reakció. Tökéletes harmóniában g urulnak le a koncertek, eg yetlen spontán, emberi meg nyilvánulás nélkül. Én rég imódi srácként nyilván azt g ondoltam, hog y a valóban ott formálódó mondataimmal valamiféle meg értést fog ok találni a közönség ben, kialakul az eg yütt létezésnek eg y mag asabb szintje, amiben jól és szórakoztatóan tudunk működni, ami nem meg y a másik intenzív jelenléte nélkül. Jó párszor nem jártam sikerrel, biztos előfordult, hog y rossz hang ot ütöttem meg , az ideg esítő fasz formámat hoztam, de sokszor eg yszerűen az ig ény hiányzott a másik oldalról a meg szokott koreog ráfiától való eltérésre. Nekem húsz évembe telt, amíg rájöttem, az emberek eg yre növekvő tábora g ond nélkül elfog adja a mindenkori rádiós kínálatban hallható ultrakilúg ozott, konvencionalizált popzenét, ami ráadásul formájában és hang zásában eg yre hatékonyabb. Előállítói tudatosan használják az eg yes hatáselemeket. Tudják, mitől működik hatásosabban a delay, amitől úg y fog szólni a g itár, mint az ötvenes években, hog y lehet a 60-as évek soundját meg csinálni, mik a dub step
összetevői, s ezeket biztos kezű kémikusként adag olják. Ha netán még is elakadnának valahol, óriási adatbankokat találnak a neten, ahol az eg yik rekeszből meg kapják az éppen hiányzó g roove-ot. Eg yetlen felesleg es mozdulatot sem kell tenned, kiválasztod az adatbankból a neked leg inkább tetsző hang ot és már tolhatod is ki a dalod a netre. Ez az átalakult közeg részben eszméletlenül felg yorsítja a termelékenység et, részben pedig pillanatok alatt elhasználja a hatékonynak bizonyuló meg oldásokat a popzenében. Szakmai szempontból ezek jó produkciók, zeneileg profin összerakott cucc tehetség es énekesekkel, nem vitatom, de vég telenül üres mindeg yik. A zenekarokat mindig a közönség választja, ez rendkívül lényeg es elem, ami ebben az esetben azt jelenti, nem is várja tőlük, hog y g ondoljanak bármit a világ ról. Napjaink leg sikeresebb mag yar élő, elektropop produkciója, a Brains, mag a a színtiszta üresség . Nem szól semmiről. Viszont hibátlan, mert a hibás is valamilyen. Senki nem tudja, miről énekel valójában Colombo, hiszen senki nem tud patwául, csak sejtheti eg y hang zatos, kétsoros ang ol refrénből, hog y éppen az öröm vag y a fájdalom a téma. De mindeg y is, leg jobb, ha mindkettő. Szintén érdekes jelenség a g iccs búvópatak-jelleg ű létezése a nívós mag yar popzenében. Múltkor belenéztem eg y Quimby Teátrum-koncertbe, s meg lepve láttam, hog y néha eg észen harsány és ripacskodó. Nem akadtam ki (nag yon), stílben ez passzol a Quimby cirkuszos, varietés világ ához, de ug yanezt nem tudnám elképzelni a Kiscsillag g al. Mag yarország on a sikeres produkciók mindeg yikében ott bújik eg y erős g iccsszál: Ákos, a Quimby, a Vad Fruttik vag y a menő hip-hop produkciók mélyén könnyen meg található ez a finom kacérkodás. Eg y csapott evőkanálnyi fűszer, amitől hevesebben dobog a fog yasztó szíve. Szerintem itthon senkinek nincs annyi eg yenletesen jól meg írt lemeze és dala, mint a Heaven Street Sevennek, még sem lett belőlük ig azán népszerű zenekar, nem váltak olyan ország os intézménnyé, mint a Quimby. Talán a szexus miatt, talán a közeg ízlése miatt, de inkább a befutáshoz nélkülözhetetlen g iccsporció hiánya miatt. Mint a Taxisofőrben, mikor Robert de Niro szobára viszi a fiatal kurvát, de előtte még visszaszól a g arniszálló portásának: „És nem kurva, oké?” Mire a portás csak ennyit válaszol: „Ha neked erre áll fel, cowboy.” Úg y látszik, nekünk, mag yaroknak erre áll fel. Ha már korábban piszkáltam Lukács Laciékat, most emelem kalapom: a Tankcsapdában ez a szál eg yáltalán nem fedezhető fel, pedig a metálban alapból reng eteg g iccses motívum és bevállalás található. Pokolg ép, Ossián, Lord – hog y csak a leg drámaiabbakat említsem. A Tankcsapda úg y tudott eredeti és sikeres lenni, hog y eg yáltalán nem operáltak a műfaj bejáratott sémáival. A Kispál és a Borz utolsó évéhez visszatérve, folyamatosan azt éreztük koncertkritikákból, blog bejeg yzésekből, hog y az emberek kezdik leírni a zenekart, trendi lett basztatni minket. Múzeumi tárg y lett belőlünk, amihez sok személyes és kedves emlék kötődik, de lássuk be, rég formalinban a helye. Nehéz volt önazonosnak maradni ebben a közhang ulatban, a közönség nek
tetszeni és meg felelni, önmag adnak meg felelni és tetszeni, jókedvű koncerteket adni. Az eg yetlen menekülési útvonal, amely össze tudott volna tartani minket, eg y belülről jövő energ ia- és dachullám lett volna, eg y amolyan „basszátok meg , akkor most meg mutatjuk, hog y élünk még ” nekidurálás, de ehhez nem volt a zenekarban eleg endő erő. A minket körülvevő miliő akkor változott meg eg y csapásra, amikor bejelentettük a feloszlásunkat. Nemrég eg y netes fórumon írta az Európa Kiadó g itárosa, Kirschner Péter, hog y a mag yarok akkor ig azán boldog ok, ha valami nincs. Azt a valamit rög tön nag yon szeretik. Ezt a mag yar lélektani alapvetést a saját bőrünkön érezhettük. Mikor elhatároztuk mag unkat és kijöttünk a hírrel, hirtelen mindenki meg nyug odott, eltakarodik vég re az ősmamut az útból. Váratlanul szeretetáradat indult meg felénk, a zenésztársak elkezdtek meg int elismerően beszélni rólunk, a kritikusok a Kispál múlhatatlan érdemeit ecsetelték. Miközben az utolsó kéthárom évünkben bármit csináltunk, fitymálás és „ez már nem olyan, mint rég en” meg állapítás volt a reakció. (Kovács Ákossal nem sok közös nevezőnk volt az elmúlt húsz évben, de a Főleg régen voltál jó című dala ebből a szempontból telitalálat, ig azi hung arikum ez a hozzáállás.) Akaratlanul is nehéz hátizsák lett az utolsó években a Kispál és a Borzból, nem véletlen, hog y a leg több interjúban ezt a szimbólumot emleg ettem: A bejelentés után felszabadultnak éreztem mag am, mintha eg y jókora elvárás- és felelősség csomag ot tettem volna le. Nem vitás, jó sok tég lát pakoltunk bele mindannyian ebbe a hátizsákba, én is felelős voltam a súlyáért. Sokan jöttek meg int a visszatérő témával, hog y felelősség g el tartozom a kispálos fiatalokért, ezt nem lehet csak íg y befejezni, mire azt feleltem: mindenki mag ának és a családjának tartozik felelősség g el, íg y én is. Ha, mondjuk, valaki Lovasi vag y a zenekar „hatására” öng yilkos lesz, akkor valamit nag yon elbasztak a szülei, mert a mi dalainkban semmi ilyesmi nincs. A nag y művészek a tévében mindig g ondterhelt arccal emleg etik, mennyire felelősség teljes szakma a mienk, mennyire kell fig yelnünk a szavainkra és üzeneteinkre, de én ezzel nem vag yok hajlandó fog lalkozni. Nyilván, ha sátánista lennék, csirkéket és mókusokat beleznék a színpadon, minden dalom a halált éltetné, és arra szólítaná fel az embereket, hog y tépjék szét az összes élőlényt a környezetükben, számon kérhető lenne a felelősség em. De én semmi mást nem csinálok, mint reflektálok a dalaimmal a körülöttem lévő világ ra, és eszem ág ában nincs célt vag y hasznos meg oldóképleteket átadni az ifjúság nak. Súlyos szerepzavar lenne íg y tenni. Eg y korai Kispál és a Borz-dal utolsó sora pontosan erre a helyzetre reflektál: Nagy fehér test, víz alá száll Harapj bele, képzelj sebet Ne kösd be ott néhány bogár Iszik még, és nincs üzenet.
(Kispál és a Borz: Kényszer, Érdek, Ösztönélet)
Ma már tudom, komoly hiba volt a búcsúkoncert. Csöndben, hisztéria nélkül be kellett volna fejezni, s ha az évek során meg jött volna a kedvünk a közös zenélésre, erőlködés nélkül lenyomhattunk volna eg y-két koncertet évente. Íg y a szokásos porba g yalázás is elkerülhető lett volna, ami a 2014-től a saját fesztiválunkra tervezett évi eg y Kispál-koncert hírét fog adta. A művészi terméketlenség en kívül nem volt más okunk, amiért 2010-ben abba kellett volna hag ynunk. Nem vesztük össze, nem utáltuk meg eg ymást, nem loptuk ki eg ymás zsebéből a pénzt. Talán leg inkább Kispinek kellett ez a sokk, hog y ráébredjen, van saját élete, álljon talpra, szedje össze mag át, dolg ozzon, ne a sebeit nyalog assa, ne leg yen folyamatosan meg sértődve. Sok kritikát kaptam, miért csesztettem nyilvánosan Kispit, miért beszéltem őszintén interjúkban a belső bajainkról. Ezeket valójában neki címeztem, s ez nem kamu szöveg . Őt próbáltam kimozdítani, reméltem, hog y indirekt módon jobban meg érti, mint ha szemtől szembe mondanám, és párhuzamosan mag amat is valamiféle változás felé taszig áltam. Ha rég óta ug yanabban a rendben zajlanak körülötted az események, könnyen automatizmussá válnak a dolg ok, eg y idő után nem feltétlenül látod, mi hog yan és miért történik: kiállsz g itározni, eljön sok ember, nem csinálsz semmi különöset, teszed a dolg od, még is ott vannak, szeretnek, tapsolnak, sikítanak. Mintha eg y nag y vag yont örökölnél, és minden hónapban menetrendszerűen érkezne a kamat a bankszámládra. Először nag yon örülsz és meg becsülöd, szép lassan meg szokod, elpuhulsz és belehülyülsz. Ezen kellett volna változtatnunk, eg y zenekar nem élhet a kamataiból. A feloszlás közvetlen előzménye 2009 nyarán történt. Leültettem a zenekart és elmondtam, én készen vag yok a munka rám eső részével, reng eteg ötletet, dalkezdeményt vettem fel, ott vannak a számítóg épben, hallg assák meg , tudnak-e velük kezdeni valamit. Leg alább ennyi ötletet várnék tőlük is, fél év múlva meg nézzük, mire jutottak. Ha nem történik semmi, vég e a dalnak. Hajrá. Eg y büdös szót nem szóltam január vég éig , csendben fig yeltem öt hónapon keresztül, csinálnak-e valamit. Január 31-én újra szóltam, hog y nem vicceltem, eg y hónap marad a meg adott időből. Kispál és Dió számára ekkor tudatosult, komolyan g ondoltam az ultimátumot, nag y erővel elkezdtek számötleteket g yártani. A határidő lejárta előtt pár nappal felvettek nálam a stúdióban nég y vag y öt dalkezdeményt. Nem volt érdektelen, amit csináltak, de rettenetesen cikinek éreztem az eg ész helyzetet. Két-három éve beszélünk a bajainkról, a meg oldandó művészi problémáinkról, s csak halálos fenyeg etés hatására tudnak komolyan venni? Amikor rájönnek, hog y a fasz Lovasi nem hülyéskedik, akkor hirtelen rohannak kreatívkodni? Rendben, elismerem, örülhettem is volna a munkájuknak, hiszen vég re aktivizálódtak és csináltak valamit, mindeg y, hog y milyen áron, de addig ra én sokalltam be.
Amikor január vég én kiderült, eg yáltalán nem csináltak még semmit, hiába szóltam jó előre, annyira berág tam, hog y már eldöntöttem, részemről vég e. Küzdöttek még , mint kémg ólya az életéért, de sok értelme nem volt ennek a kapkodásnak. Néhány nappal később Kispállal leültem a belvárosban az Elefántos Étteremben. Vacsorát rendeltünk, és a csülökpörkölt felett meg beszéltem vele, hog y zenekarunk utolsó tavaszi és nyári turnéja következik. Nem veszekedett, nem ág ált ellene, más utakon, de ug yanoda jutottunk el mind a ketten. Ki a hibás? Ki tehet erről? – fag g attak minket sokan a hivatalos bejelentés után. Nem hiszem, hog y lenne értelme ennek a kérdésnek. Miért kell hibást keresni? Eg yáltalán, hol lehet hiba eg y ilyen történetben? Sem Kispit, sem mag amat nem tartom hibásnak, a g énjeinkbe kódoltan viselkedünk. Neg yven felett az ember nem sokat változik, inkább a neg atív karaktervonásai mélyülnek és erősödnek fel. Én jobban pörg ök, ő még inkább lelassul. A türelmetlenség emen tudatosan próbálok változtatni, némileg talán sikerült is, kevésbé érzem mag am rohanósnak, mint húsz évvel ezelőtt, bár erről nem eng em célszerű kérdezni. Nemrég a Kiscsillag eg yik új dalának a demóján dolg oztunk, nem vég eztünk időre, mindenkinek sietnie kellett, mentek a g yerekért az oviba, ezért 90%-os állapotban félbe kellett hag ynunk a munkát. Utálom az ilyet, inkább nyomom a melót hajnalig , csak érjünk az adott szakasz vég ére. Tíz éve kivertem volna a balhét, hog y maradjanak, amíg be nem fejezzük, de ma elfog adtam ezt a helyzetet. Másnap vehettem fel eg yedül az énekrészeket. Mielőtt a nag yközönség meg tudta, g yorsan híre ment a szakmában a döntésünknek, íg y nem volt meg lepő Gerendai Karcsiék meg keresése: rendezzünk eg y nag y búcsúkoncertet a Szig et Fesztivál nulladik napján. Én nem akartam eg yetlen koncertre szűkíteni a befejezést, sikerült velük meg állapodnunk abban, hog y tíz koncert lesz ország szerte, és ezek után jön majd aug usztusban a hivatalos búcsú. A bejelentés után természetesen leg alább ötven meg hívást kaptunk, olyan városok tucatjaiban éledt fel eg y jó Kispál és a Borz-koncert utáni olthatatlan vág y, ahol a 90-es években játszottunk utoljára. Bejött viszont a turnélistába két erdélyi koncert, aminek nag yon örültünk, mert Erdélyben elég későn lettünk népszerűek, és sohasem sikerült eg y normális koncertet összehoznunk. Talán ez a két utolsó koncert Kolozsváron és Székelyudvarhelyen sikerült ig azán jól, vélhetően az utolsó esély stenkje rántott össze mindannyiunkat. Kifejezetten jó hang ulatban készültünk az utolsó koncertsorozatunkra. Hozzám hasonlóan mindenki felléleg zett, nem lebeg ett felettünk Damoklész kardja, pont került a vég eláthatatlan nyűg lődés vég ére. Nem maradt más feladatunk, mint kiélvezni a hátralévő időt. A sok bénázás után ezt a nag y búcsúkoncertet szerettük volna profin és ig ényesen meg csinálni, ezért a menedzsmenttel minden apró részletet ig yekeztünk kidolg ozni, hog y ne eg y „basszus, íg y alakult” sztori leg yen belőle. Hog y én minél inkább az eredeti dolg omra, a felkészülésre és a
zenélésre tudjak koncentrálni, felkértük Lévait, hog y seg ítsen kitalálni a búcsúkoncertet, és ízlésesen feltenni a színpadra. Balázs többször lejött Pécsre, vég ig hallg attuk az összes Kispállemezt, s első lépésben kig yűjtöttünk hetven dalt, amelyek bekerülhetnek a búcsúkoncert repertoárjába. A hátralévő hónapokban ezt a listát szűkítettük le a felére. Még az utolsó napokban is dalsorrend- variációkat küldözg ettünk eg ymásnak, mire összeállt a vég leg es prog ram. Balázs öt „felvonásra” tag olta a koncertet, mondván, olyan lesz, mint eg y ig azi Shakespeare-dráma, és a vég én itt is mindenki meg hal. Ig yekeztünk a sok vendég et arányosan elosztog atni a prog ramon belül: Németh Juci, Varg a Líviusz, Kiss Tibi, a Csík zenekar, Pál István Szalonna. Az eg yik felvonás az ős-Kispál felállásról szólt, eg y emelkedő-süllyedő kisszínpadon játszottunk nég yen a nag yszínpad előterében. A ráadás első felére eg y konyhadíszletet talált ki Lévai, amelyet eg y g uruló színpadelemre építettek fel: néhány nég yzetméteren először ketten, hárman, nég yen, majd reng eteg en ökörködtünk, lépni sem lehetett a sok zenésztől. Mint rég en eg y házibuliban, ahol előbb-utóbb mindenki a konyhában kötött ki. A próbák alatt még Frenk is felkönyörög te mag át a színpadra. Szintén a rendező ötlete volt, hog y leg yen eg yetlen dal a műsorban, amikor csak ketten vag yunk Kispivel a színpadon, hiszen ez a zenekar valójában kettőnkről szól, a mi kettőnk története. A javaslatára ez a Csillag vagy fecske akusztikus variációja lett. Nag yon fáztunk eleinte ettől, sehog y se szólt ez a dal két akusztikus g itárral, de Balázs azzal érvelt, ne ag g ódjunk, nem is kell jól szólnia, úg yis eg yütt fog ja énekelni több tízezer ember. Tényleg nag yon szép lett íg y, ig az, amit a lelkünkre kötött, hog y a dal után mutassuk be eg ymást, jól elfelejtettem. (Ezért hiányzik a koncert CD-ről Kispi bemutatása, itt kellett volna jönnie.) Nem vag yok én színész, mit instruálg at itt eng em, filmrendezőknek sem jött össze. Viszont a Hang és fényben nekem volt ig azam. Sokat harcoltunk ezen a dalon, pontosabban a prog ramban elfog lalt helyén: Balázs mindenáron ki akarta szedni az első ráadás vég éből, attól tartott, hog y a konyhajelenet Ágy, Asztal, TV eksztázisa után törvényszerűen le fog esni a hang ulat, de nem hag ytam mag am. Napokig vívtunk ezen az eg y kérdésen. Éreztem, hog y itt nem esni, hanem éppenség g el meg emelkedni fog unk, a Hang és fény azon kevés Kispál-dalok eg yike, amikbe eg észség es csordavokált írtunk, ami csodálatosan tud működni nag y tömeg előtt. Szűcs Krisztiánt és Beck Zolit hívtuk el eg y-eg y verzét énekelni, míg a refrénekre mindenki beszállt. Sokan mondták később, hog y ez a dal volt a koncert csúcspontja, meg lett embereket sikerült meg ríkatnunk. Fura módon előfordult olyan zenei meg oldás a búcsúkoncerten, amit az új bandámból hoztam a rég ibe. A Kiscsillag ban kezdtünk el a műsoron belül összekötni, összefűzni dalokat, a Kispállal ilyennel sose kísérleteztünk: a Lefekszem a hóba és a Kicsi csillag, valamint a Szőkített nő, a Szagos kukorica és a Még egyszer összekötésének ötletét onnan importáltam. Rég ebben
beleszag oltam a leveg őbe öt perccel kezdés előtt, és írtam eg y sorrendet. Emlékszem, a korai Kispálban játszottunk eg y dalt, és mire a vég ére értünk, már tudtam, mi lesz a következő szám, mi az, ami jólesne ezután. Odamentem szám közben Kispihez, Ricsihez, bemondtam nekik, mi lesz a következő, bólintottak és nyomtuk. Amikor már voltak velünk fényesek, vendég zenészek, nem lehetett ezt meg tenni. Ilyenkor onnan tudtad, hog y jó a sorrend, ha lenéztél a papírra, és az következett a listán, amire épp g ondoltál. Gyakorlati szempontból is hasznos volt a sok kis koncert a Szig et előtt, mert a nag y műsor blokkjait el tudtuk próbálni, ig az, még vendég ek nélkül. Három nappal a búcsúkoncert előtt összehoztunk az akkor még építés alatt álló Szig et Fesztivál eg yik sátrába eg y bejátszó koncertet, ahova közeli barátainkat hívtuk meg . Próbáltuk feltérképezni, hol döccen a műsor, hol kell g yorsítani, lassítani, működik-e a dalsorrend. Eg y ilyen kaliberű produkciónál muszáj volt lecsekkolni terveink működőképesség ét, ne neg yvenezer ember előtt jöjjenek elő tervezési bakik. Kisakkoztuk Balázzsal a dramaturg iai váltásokat, milyen leg yen a koncert intrója (ez lett a visszaszámlálás a kivetítőkön és az erre az alkalomra forg atott hajós kisfilm, à la Doors-film), hol változzon a színpadkép, hol induljon a vetítés, hog yan építkezzenek a fények a koncert alatt, mikor jön fel a rég i tag ság a kis színpadra, hova szúrjuk be a 88-as EFOTT-on készült kisfilmet stb. Reng eteg olyan kreatív energ ia jelent meg ezen a tízállomásos búcsúkoncert-sorozaton, amelyeket ha korábban elő tudunk hívni, akkor a Kispál eg y komoly és nag y zenekarként létezett volna az utolsó éveiben, és nem csak a búcsúkoncerteken mutatkozott volna ilyennek. De ez nem történt meg , sokszor a menedzsment állította le ezeket az álmodozásokat, mondván, reng eteg pénzt visznek el. Maradt bennem emiatt tüske, jóval komfortosabban érzem mag am ezekben a profin meg komponált szituációkban, korábban kellett volna fejlesztenünk ebbe az irányba. Ha csak eg y része vag yok a produkciónak, és nincs minden az én vállamon, nem kell jópofizással eladnom a műsort, hanem rajtam múlik, csinálom-e vag y sem, nem azon múlik eg y koncert hang ulata, hog y eszembe jut-e éppen aznap este három vicces sztori, akkor teljesen másképp is alakulhatott volna a Kispál története. Leg alább a búcsúturnén sikerült összehozni. A g ondos tervezés ellenére majdnem sikerült áthúznom a profik számításait. Kevesen tudnak róla, de majdnem sikerült lekésnem a saját búcsúkoncertemet. Kivételesen próbáltam beosztani az erőmet, g ondosan elterveztem a koncert napját. Jól ismerem mag am, az ilyen nag y koncertek előtt mindig mag amra vállalom a vendég ek szórakoztatását és hang ulatba hozását, ami reng eteg energ iát emészt fel. Mire elkezdődik a buli, általában alig marad bennem valami töltés. Gondoltam, most új forg atókönyv alapján dolg ozunk, hívtunk elég bohócot és idomárt, szórakoztassák eg ymást a kezdésig . Alapos tervet készítettem: nég yre vég zünk a hang beállással, utána elmeg yek úszni eg yet, eg y kis relax, hétre kényelmesen visszaérek, átöltözöm, ráhang olódok, eg y pohár vörösbor kabalából, aztán irány a színpad.
Mikor nég y után elindultam úszni, már g yanút kellett volna fog nom, mindenhol dug ó volt a városban. A taxis javaslatára a Marg itszig et helyett a Gellért Fürdő felé indultunk, mondván Budán sokkal jobban lehet közlekedni. Simán oda is értünk, de itt akkora tömeg fog adott a bejáratnál, hog y meg futamodtam. Jól ismerem a környéket, laktam eg y ideig a XI. kerületben, fog tam mag am, és átsétáltam az Államig azg atási Főiskola uszodájába a Ménesi útra. Itt eszményi körülmények fog adtak, a medence szinte teljesen üres volt, a 35 fokban mindenki kint dög lött a napon, Bástya elvtársként lubickolhattam a vízben. Kényelmesen úsztam kétezer métert, g ondosan fig yeltem, nehog y kifáradjak, hiszen eg y háromórás koncert vár még rám. James Bond háromneg yed hat körül frissen és üdén lépett ki az uszodából. „Minden a tervek szerint alakul, Miss Moneypenny!” – g ondolta az órájára pillantva. Nem volt okom ag g odalomra, taxit hívtam és jóleső izg alommal zuttyantam be hátra: hamarosan kezdődik életem leg fontosabb koncertje. Már az Erzsébet-hídig is a szokottnál lassabban jutottunk el, de nem ideg eskedtem, kitartott az úszás utáni lebeg ő állapot. A komoly bajok a Döbrentei térnél kezdődtek, szinte észrevétlenül eg y g ig antikus dug ó közepén találtuk mag unkat. Mintha eg y ideg összeomlással küzdő közlekedési rendőr sújtott volna le a járművekre: „Jól rábasztatok, kispofáim, nem meg y innen senki sehova, amíg én azt nem mondom.” A Batthyány térig úg y másfél óra alatt küzdöttük el mag unkat, de ott még reménytelenebbnek tűnt a helyzet, hiszen úg y húsz-harmincezer ember vette célba eg yszerre a Hajóg yári-szig etet. A Batthyányn kifizettem a taxist, kiug rottam és leszaladtam a HÉV vég állomásához, hátha íg y g yorsabban kiérek. Felkaptam eg y ing yenes újság ot, s Pierre Richard leg jobb pillanatait idézve próbáltam álcázni mag am a HÉV-en. Én meg valósítottam, amiről leg több emberarcú pályatársam csak beszél: eg y voltam a tömeg ből. Kispál-rajong ók ezreivel eg yütt zötyög tem ki a búcsúkoncertünkre. Csodával határos módon senki nem ismert fel, szerintem eg yszerűen senki nem feltételezte, hog y az idióta énekes fél órával a kezdés előtt még a zsúfolt HÉV-en szerencsétlenkedik. Ráadásul, ahog y ilyenkor az lenni szokott, lemerülőben volt a telefonom, ezért g yorsan felhívtam eg y mondatra Sukit, hog y ne ag g ódjanak, már a HÉV-en vag yok. A következő pánik akkor következett, amikor nem tudtam kiszállni a Filatorig átnál, akkora tömeg zsúfolódott össze a peronon. Nag y nehezen betuszkoltam mag am két csaj közé, „nem te vag y a?”, szólítottak meg tétován, „nem, csak szeretnék”, feleltem, és a lemerülés előtti utolsó pillanatban felhívtam meg int Sukit, hog y azonnal küldjön valakit értem hátra, és vig yenek be, mert íg y fél kilenckor sem lesz kezdés. Vég ül futva meg kerültem a várakozó tömeg et, íg y sikerült a beeng edő részleg mög é kerülnöm, ahol meg találtam a meg mentésemre küldött kommandót, kinyitották a kerítést, felpattantam Suki mög é a mopedre és háromneg yed nyolc után pár perccel ott termettem a backstag e-ben. Átöltöztem, eg y g yors pisi, fél pohár bor, csak
az íze vég ett, s már rohantunk is a színpadra belecsapni a Forrdalmárba. Neg yvenötezer ember előtt életünk leg jobb koncertjét adtuk. Úg y látszik, a tét nag yon hiányzott nekünk az utolsó pár évben. Mikor lejöttünk, s fog adtuk g ratuláló barátaink sokaság át, azon dühöng tem, miért nem tudtuk korábban íg y összerántani mag unkat? Ha ezt a felszabaduló energ iamennyiség et korábban elő tudtuk volna csalni mag unkból, biztos nem kerül sor erre a koncertre. Másnap reg g el semmi különöset nem éreztem. Kialudtam mag am, és kora délután újra kimentem a Szig etre, a Cseh Tamás-emlékkoncerten énekeltem eg y dalt. Az élet folydog ált tovább, készültünk a Kiscsillag szig etes koncertjére. Nem lelkiztem a búcsún és a változáson. Ha meg hal eg y barátod, akivel eg y ideje már nem találkozol mindennap, akkor vág mellbe és tudatosodik a hiánya, amikor felhívnád, de már nem tudod. Eg yáltalán nem g ondoltam bele, talán ösztönösen nem fog lalkoztam azzal, milyen lesz az életem a Kispál és a Borz nélkül. Amikor pörög sz, jön az eg yik feladat a másik után, nem jut eszedbe ilyeneken mereng eni. Beteg ség , rosszkedv, depresszió akkor tör rád, amikor leszállsz a robog ó vonatról, a meg szokott adrenalinmennyiség hirtelen elillan, s csak nézel ki a fejedből, most mi a túró van. Ilyenkor törvényszerűen jön eg y szomorú időszak, alkattól füg g ő időre bele lehet bújni az önsajnálatba. Én úg y vag yok vele, ha valaminek vég e van, próbálom elfog adni, s inkább arra g ondolok, hog y holnap lesz majd más feladat, és ez milyen jó. Dió úg y reag ált, hog y levág atta bong yorkás haját, eg yéniség ének eg yik leg fontosabb külső ismertetőjelét. Ő íg y g yászolt. Én ott maradtam, emberesen berúg tam, és a Csík tag jaival népdalokat énekeltem hajnalig . Nem vag yok eg y érzelg ős csávó. Na jó, a koncert alatt volt néhány olyan pillanat, elsősorban a konyhajelenetben, amikor elérzékenyültem, de furcsa is lenne, ha nem íg y történt volna. Körülnéztem az asztalnál, mindenkinek ellág yult a tekintete.
IDÁIG TUDOM A TÖRTÉNETET „Too old to rock ’n’ roll, too young to die” – énekelte Ian Anderson, kamaszkorom eg yik kedvenc bandájának, a Jethro Tullnak az énekes-fuvolása. Gimisként nem sokat fog lalkoztam a szöveg jelentésével, a fura, hobószerű fószer szájából teljesen normálisnak tűnt a felvetés: tényleg , szakállas bácsik meddig énekelhetnek a színpadon? – Ma annál inkább fog lalkoztat. Amikor életed első NBI-es meccsén a felezővonalnál vársz a cserére, izg atottan eg y helyben futsz és a torkodban dobog a szíved, eszedbe sem jut, hány évesen fog sz kiöreg edni az első osztályból, örülsz, hog y pályára léphetsz, s azt hiszed, íg y lesz majd az idők vég ezetéig . Eg y zenész szerencsésebb, mint eg y focista, a fizikuma sokkal tovább alkalmassá teszi, hog y az élvonalban szerepeljen, nála tehát másképp vetődnek fel a pályafutás vég ét firtató kérdések. Hány éves korig játszhatom a mindenre elszánt g itáros-énekes szerepét? Meddig nyomhatom a széles terpeszt a színpadon? Eg yszer törvényszerűen röhejessé válunk minden ránk rakódott manírunkkal és modorunkkal eg yütt? És eg yáltalán, meddig lesznek rám kíváncsiak az emberek? Időről időre feltesszük ezeket a „hiteles öreg edéssel” kapcsolatos kérdéseket, meg vívjuk a mag unk kis szívszorító meccseit a nég y fal között, nálunk többet csak az újság írók fog lalkoznak ezzel a témával. Ha valaki ötven felett ír eg y jó lemezt, lehidalnak a kritikusok, úristen, „az ő korában” még ilyen teljesítményre képes? Rendben, nem lehet mindenki David Bowie, akinek a meg újulás a g énjeibe lett kódolva, de senki nem úg y fut neki neg yven felett eg y lemeznek, g yerünk, srácok, dobjunk össze még eg y kalap szart, aztán húzzunk a kocsmába. Szerintem eg yszerű a meg fejtés, miért kezeljük ennyire hülyén az idő és a rock ’n’ roll viszonyát. Az első beatnikek, akik nem adag olták túl mag ukat, nem g urítottak le a torkukon az optimálisnál több hektoliter whiskey-t, nem lőtte le őket eg y elmebeteg rajong ó, vag y nem vég eztek mag ukkal, most lépnek a masszív nyug díjaskorba, amikor eg y hétköznapi halandó a hátsó kertben játszik az unokáival és karib-teng eri hajóútra g yűjt. Korábban nem tudtuk, milyen lehet beat-, pop-, rockszínpadokon meg öreg edni, leg feljebb néhány idős dzsessz- és blueszenészt láthattunk, de az eg ykori szexistenek, mint Mick Jag g er, most veszik fel az öreg edés vékonyuló fonalát. Cikis Neil Young vag y Keith Richards a színpadon? Kínos Paul McCartney-t látni zenélni? Röhejes lenne, ahog y Ig g y Popról folyamatosan le akar esni a farmernadrág még hatvanhét évesen is? Miért lenne az? Eg ész életükben mániákus módjára ug yanazt csinálták: dolg oztak, zenéltek, alkottak, dalokat írtak az őket körülvevő világ ról. És a leg többen drog oztak és piáltak is, de csodával határos módon túlélték, szerencsés csillag zat alatt születtek. Nem mozog nak már úg y, mint neg yven éve, Richardsra a koncert vég én
azonnal ráadnak a roadok eg y vastag háziköntöst, nehog y kimeleg edve véletlenül meg fázzon, s mag as korlátot építenek a színpadi lépcsőhöz, hog y seg ítsen a le- és felmenetelnél, de ettől annyira röhejesek lennének? Az időt látjuk rajtuk, a meg szolg ált és büszkén vállalt időt, amit láthatóan nem akarnak semmissé tenni, sőt. Állnak a színpadon hang szerrel a kezükben, láthatóan nem a csekkek befizetése jár a fejükben, a leg többjüknek annyi pénze van, hog y két élet is kevés lenne az elköltéséhez, még is ott állnak és örömmel muzsikálnak. Azért ez csuda klassz. Az az idő Későn jövő Hazajövő Eltévedt idő Készülő Nekikészülődő idő Sok a benzin, túl sok a nő Nem jöhet még haza az idő Nincsen adás Éjfél után nincsen adás Mást ölelek és Te is mást Álltál az ágyon sírva a himnuszon De most már nincsen adás (Az idő láncával táncolni látom az én kis igazságom) (Kiscsillag: Az az idő)
Eg y Bereményi-dal ihlette ezt a Kiscsillag -számot, amiben a g yerekkor lassan ballag ó idő, és a fiatal siettetné. Ez az érzés, hog y előre akarsz szaladni benne, lustává teszi az időt. Az pedig , hog y hátramenne, olyan érzetet ad neki, mintha sietne. Mondanám, tipikus öreg edő vonás, mikor az ember elkezdi közelről vizsg álg atni az időt, de én ezt jó korán kezdtem, már a húszas éveimtől öreg nek éreztem mag am. Folyamatosan azt éreztem, nem vag yok a helyemen, nem a saját szerepemet játszom, hanem valaki másét. Kiállok, énekelek, g itározom, de ez nem én vag yok. Vag yis én vag yok, de nem vag yok azonos önmag ammal, azzal a valakivel, akinek leg belül éreztem mag am. A kérdező majom, aki ma is rendszeresen meg jelenik, akkor se hag yott békén, folyamatosan beszélt, piszkált és kérdezett. Mit csinálsz te itt? Minek énekelsz?
Biztosan ezt akarod? Azt hiszem, ettől az önazonosság i zavartól éreztem állandóan öreg nek mag am. Később ez az identitás-para szép lassan meg szűnt. Elfog adtam, hog y ez vag yok én. Jobban mondva, ez is én vag yok. Ez a Kiscsillag -dal az idő fig yeléséről szól, nézed eg yik vag y másik embert, hog y mennyi idős lehet, és neked mennyi időd lesz még , amikor annyi idős leszel, mint ő. Itt van az idő, amiről tudjuk, nem lineáris természetű, de az ember még is csak íg y képes felfog ni: életeket rak eg y vonalzó mellé és méricskéli. Sorjáznak a vonalak, nő ez a g yerek, mint a dudva, nemrég még csak a kilincsig ért, és most már le kell hajolnia, hog y ne verje be a fejét. Ajtófélfára húzott ceruzavonások mentén próbáljuk tetten érni a lopakodót. Ma már tudom, mi lehetett ennek a koravénség nek az oka. Élete során mindenkinek van eg y olyan periódusa, amikor a leg inkább összhang ba kerül mag ával és a múló idővel, s ez a korszak áll neki a leg jobban. De minél inkább ebben a szakaszban akar maradni, minél erősebben kapaszkodik bekeretezett fotójába és nem akarja átlépni a következő küszöböt, annál cikibb lesz az idő múlásával. Én szerencsés alkatnak érzem mag am, a neg yvenes éveim elején értem utol az időt, és kezdtem vég re jól érezni mag am a bőrömben. Ekkor kerültem leg inkább összhang ba mag ammal. Későn érő típus vag yok, ezt mindig is tudtam, leg alább valamiben élvezem az előnyét. Tehát, ha majd hatvanévesen kétség beesve próbálok olyan lenni, mint most – és nyilván nem fog sikerülni –, leg alább némi reményem marad arra, hog y még sem leszek ultraciki, mert a két korszak között nincs drámai eltérés. De ha meg feszülök is, úg yis ciki leszek öreg en, akkor meg mi a francnak törődjek vele? Valószínűleg az eg ésszel nem szabad fog lalkozni. Jönnek-e még dalok? – ez a lényeg es kérdés. Tudok-e olyan dalokat írni, amelyek számomra szellemi izg alommal bírnak? Ötven felett eg yre kevesebb az esély, hog y ezek a számok fiatalokat meg fog janak, netán ifjú zenészeket termékenyítsenek meg , de ez nem is feltétlen cél. Nem leszek csalódott, ha nem jön össze. Ez már sokszor meg volt, köszönjük, Uram! Ha valami csoda folytán összejönne, az a tejszínhab tetejére pottyantott kandírozott cseresznye lenne. Ha valaki a popzenében következetesen sokáig nyújt akár a középszerűnél kicsit jobb teljesítményt, azt jutalmazza a közönség . Akik hirtelen váltásokat, meg lepő varg abetűket iktatnak be a karrierjükbe, azokat még eg y nag yobb piac sem tudja követni, nemhog y a mag yar. A nag yok példája ig azolja: ha sikerült valamit beég etni a közönség ag yába, attól nem éri meg radikálisan eltérni. Nem akarnak a népek az AC/DC-től más karakterű dalokat hallani, csak olyanokat, amiket meg szoktak az elmúlt harminc-neg yven évben. Az AC/DC leg jobb tribute zenekara mag a az AC/DC, mert pont olyan számokat írnak ma is, mint az első nég y lemezen, és ennek mindenki felhőtlenül örül. A Thunderstruck merész kísérletezésnek hat az életmű eg észében. Ha kialakult eg y néhány ecsetvonással feldobható, karakteres kép rólad, nem lehet és nem is szabad
átrajzolni. Eg y zenekarnak hitelesen öreg edni valami ilyesmit is jelent a rock ’n’ rollon belül: kalandozhatsz jobbra-balra az évek során, válthatsz dobost vag y g itárost, ha úg y kanyarodik éppen a történet, de leg yen valamilyen szerethető és állandó halmaz, amit változatlanul képviselsz az időben. Eg y kicsi, de markáns spektrum, ami élesen kitűnik a piac kínálatából. Vannak persze világ sztárok, akiknek pont az izg almas átalakulás, a folyamatos változás a védjeg yük. Ilyen Madonna vag y David Bowie, az újak közül talán Lady Gag a. Ők mindig nag yon okosan és finoman játszanak ezzel, sohasem tudhatod pontosan, mit fog nak csinálni, de azt tudod, hog y a vég eredmény ig ényes és eg yedi lesz. Nekik ezt a bizserg ető változékonyság ot sikerült beleég etniük a közönség be. Szóval, ahog y múlik az idő, és minél kevésbé vag y rendben mag addal, annál inkább a fiatalság odban fog od meg találni az eszményített életszakaszt. Az idő pontosan úg y működik, mint eg y kompresszor: összesűríti az emlékeket, leg ömbölyíti a veszélyes sarkokat, ahová annak idején rendszeresen beverted a fejed, kisimítja a kellemetlen, érdes felületeket, és eg y idő után már úg y emlékszel vissza, mint életed leg boldog abb időszakára. A popzene is hasonló szerepet játszik az életünkben. Az Omeg a, Zorán vag y Charlie koncertjére ellátog ató sok ezer ember színtisztán nosztalg iázni akar, semmi mást. A kalácsból a mazsolát akarják, a jelleg telen tésztára nem kíváncsiak. Nem azért mennek, mert Zorán trendi drum ’n’ bass nótákat fog játszani, hanem mert el fog ja énekelni azt a dalt, amire fiatalon jól érezték mag ukat. Ami akkor szólt a rádióból, mikor a főbérlő lement a közértbe és ők titokban összebújtak az albérletben: „A romantika…” – súg ta Zsuzsika fülébe a refrénnél, bár valójában eg ész másra g ondolt, nem a romantikára. Nag yon kevés előadó menekülhet a nosztalg ia csapdájától. Még Jag g er és a Stones is mag a az élő nosztalg ia. Nem is a zenekarok, hanem a dalok sajátja ez a rag acsos, nosztalg ikus mag , ami összetapasztja az emlékeinkkel. Nekem speciel a nosztalg iával semmi bajom. A Kispál és a Borzban a kezdetektől meg bújt eg y erős nosztalg ikus attitűd, sokat játszottam ezzel a szöveg ekben: Nem én vagyok a nagymamád, De ha gondolok rád, megállok, Ő biztos a bérlettokban hord, Te meg vasárnap eszed a palacsintát. Potyogtasd el a nápolyi-morzsát, Rajzolj pöcsöt a plakátnak! Sínek hosszán moccan a MÁV, Tanítható olajfolt a mamádnak.
A tv-ben nézed a szaxofonost, És azt gondolod, hogy de jó neki. A kádban fröcsölsz és eljátszod, A tenger a partot hogyan veri. (Kispál és a Borz: Tingli-tangli)
A nosztalg iából kizsig erelni az utolsó cseppeket és abból élni viszont kemény, emberpróbáló feladat lehet. Nem tudom elképzelni, milyen érzés lehet ötven- vag y hatvanvalahány évesen kiállni kétszáz ember elé és elénekelni a három-nég y évtizeddel korábbi slág eredet. Eg yszerre találom kisszerűnek, szomorúnak és szerethetőnek. Élő példa, csak ez ne leg yen! Ez az eg yik vég let. A másik a szerencsés életpályájú előadó, aki tisztesség ben meg őszült, és meg teheti, hog y évente eg yszer játszik az Arénában, azonkívül esetleg leg feljebb két-három koncerten ad évente. Mindenhol telt ház fog adja, jog osan dag adhat a keble, népszerű, szeretik az emberek, és az idők vég ezetéig kitartanak mellette. Sokan éltetik, és ez őt is életben tartja. Nem kell szembesülnie azzal, hog y elmúlt az élet, eltelt az idő, rég óta nem írt eg yetlen fontos dalt sem. Lág y, kipárnázott hazug ság ban él, ami átöleli és meg védi. Lehet erre is menekülni, a zsűri bólint, érvényes a válasz. De ettől még nag yot koppansz a ládában. Ha pedig kevesebb párna és vatta jut neked, kétszáz ember előtt játszod hétről hétre ug yanazokat a dalokat, óhatatlanul meg keseredsz, elkezdesz mindent és mindenkit utálni, főleg a dilettáns fiatalokat. Nem véletlen, hog y sok popzenész önmag a folyamatos méricskélése és szembesítése helyett feladja a küzdelmet. Jöjjön, baszki, a meg váltó nosztalg ia! Ez eg y folyamatos, ideg őrlő játék, hog y ne zuhanj ki a valóság ból, képes lég y kívülről látni mag ad, vag y leg alább meg próbálni ezt, ami még csak az eg yik feltétele annak, hog y alkotói szempontból életben maradj. Fárasztó és kényelmetlen procedúra, nem kimondott hátradőlős állapot, ezért sokan elkezdenek inkább másról beszélni, Jézusról vag y harmadik típusú találkozásokról, íg y mindig lesz valami mag yarázat, miért vannak predesztinálva erre a szerepre. Mert belül mindenkinek meg kérdezi a saját kisördög e: Neked biztosan itt van a helyed? Nem lehet, hog y elfog lalod valaki más elől? Nag yon nehéz meg nyug tató válaszokat adni. Ebbe az éhesen tátong ó űrbe, ebbe a folyamatosan kérdező sötétbe beledobál mindent az ember, ami a keze üg yébe esik, csak csönd leg yen vég re. Telepakolja ideológ iákkal, díjakkal, elméletekkel. Körülveszi a lyukat eg y népes sleppel, ami folyamatosan hízeleg , udvarol és kitakarja előle a lyukat, íg y eg y idő után elfelejti, van-e ott eg yáltalán valami. A g yilkos, de létfontosság ú kételyek eltűnnek. Ha nincs kérdés, a helyes út meg találása se probléma már. Később eg y nap kezébe kerül a híres Karinthy-novella, a Találkozás egy fiatalemberrel, kicsit elmereng utána a saját fiatalkori énjén, halványan elmosolyodik, de meg nyug tatja mag át: Istenem, szerencsétlen flótás. Neki nem jött össze, ami
nekem ig en. A másik lehetőség sokkal melósabb utat kínál: folyamatosan szemmel tartod a lyukat. Tudatosítod a létezését, hol csak a szemed sarkából fig yeled, hol bátran sétálg atsz a szélén és bele-belebámulsz a sötétjébe, g ondosan vig yázva, nehog y beleszédülj. Ha jól csinálod, eg yszerre látod mag ad az időben eg ykor és most, képes vag y reflektálni rég i vág yaidra és g ondolataidra. Kívülállóként próbálod nézni mag ad, szerencsés esetben íg y látod és hallod, sok minden nem működik már úg y, ahog y rég en. Nem tudsz olyan dalokat írni, amilyeneket eg ykor írtál, mert nem érzed már azt, amit akkor éreztél. De nem is akarsz már olyanokat írni, hiszen a saját csapdádba esnél vele. Jön a menetrendszerű kérdés a sötétből: Tudsz-e valami mást? Tudsz-e másik heg y felé indulni, amelyre kemény emelkedő vezet, de a hallg atónak is izg almat rejt mag ában? Át tudsz-e lépni eg y másik szemétdombra, ahol meg int szépnek és g yőzedelmesnek érezheted mag ad? Mikor a nag y öreg ek új muzsikáit hallg atjuk, a múlt nem választható el a jelentől, az előbbi teszi érdekessé az utóbbit, és a komplex eg ész hat ránk. Természetesen a popzene izg almasabb része minden korszakban a fiatalok zenéje. Mindig itt történnek a leg izg almasabb dolg ok, amelyek életben tartják a műfajt, és új területek felé lökdösik. Elvétve előfordulnak persze kivételek, hallunk csúcsteljesítményeket hetven-nyolcvan éves előadóktól is. Johnny Cash életének utolsó pár albuma csodálatos feldolg ozásokból állt, biztos sokan ismerik ezeket a lemezeket. Amerika tisztesség ben és tudatmódosító szerekben meg vénült dalnoka újraértelmezte mások híres dalait és rajtuk keresztül önmag át is. Olyan dalokhoz nyúlt, melyekről nem is g ondolná az ember, hog y milyen mélység eik vannak, és hog y jól állhatnak eg y több évtizeddel idősebb g itárosnak. És milyen jól állnak. Mélyebbek és erősebbek lettek általa – és a zseniális producer, Rick Rubin által – ezek a dalok. Vag y g ondoljunk Leonard Cohenre, aki hetven felett kezdett el újra koncertezni, mert az üg ynöke elsikkasztotta és elverte az összes pénzét, és a visszatérését követően elképesztően jó koncertlemezeket adott ki. Cash és Cohen valóban eg yedi kivételek, a popzene tőlük füg g etlenül a fiatalok kezében formálódik, a pályakezdők találják fel újra és újra, kifordítják az elődök hülye télikabátjait, levag dosnak belőle kisebb-nag yobb darabokat, és kiszabják belőle a leg újabb stílusokat. A popzenében ma a trendiség a leg fontosabb ismérv. Ez a kultusz az utolsó harminc-neg yven évben terjedt el, amihez a test, az eg észség , a fiatalság kultusza kapcsolódott. Miközben a társadalom elöreg szik, és a fiatalok sem ig azán jó testűek, sőt sokkal rosszabb fizikai állapotban vannak, mint a harminc évvel ezelőtti fiatalok. A fiatalság diktátumát reng eteg csatorna közvetíti az emberek ag yába: hog yan maradhatsz kompatibilis a társadalom menő részével, hog yan maradhatsz szép és szexi, hog y nem esel ki a játékból.
A szexus a fém g itárhúr feltalálása óta fontos szereplője a történetnek. Valakiért őrült módon rajong ani azt is jelenti, hog y ha valami csoda folytán a kezeim közé kaphatnám, letépném a ruháját, és reg g elig ki nem eng edném az ág yamból. Transzcendentális felhőben kefélném vég ig vele az éjszakát – hiszen nyilván úg y kefél, mint senki e földön. Ezen a téren a Kispál és a Borz hozzájárulása nem mondható jelentősnek a mag yar rock ’n’ roll arany lapjaihoz. Olyan formátumú előadók esetében, mint Jag g er, Kiedis, Bowie vag y Bródy, Kóbor, Feró vag y Révész, beszélhetünk a szexus szerepéről a sikerben, de a Kispálnál ez finoman szólva sem lényeg es elem. A mag yar popiparban még Zoltán Erika is nag yobb szexuális vonzerővel bírt, mint a Kispál és a Borz. Bénán kinéző fiúk játszottak fura dalokat, aki még is ránk indult be, másnap a heti terápiáján ventilálta az élményt. Ha a szexuális kisug árzásra próbáltunk volna rájátszani, állati röhejesek lettünk volna. Viszont a mai szóhasználatban a szexi jelző nem feltétlenül eg yenlő a szexuális töltettel. Azt is jelentheti: kedvesen ciki, szerethetően béna. Ilyen értelemben a Kispál szexi lehetett eg y g eneráció számára, ahog y fölvállalta a nag yon vidéki, sallang mentes, meg szokott rockpózok nélküli zenélést, és nem törődött a saját bénaság aival. A Kiscsillag viszont ebből a szempontból teljesen más kávéház, ennek a zenekarnak a zsig ereibe kódolódott a szexualitással történő játék, mint ahog y eljátszik az öreg edés témájával is, lásd Néniket a bácsiknak. Ez a zenekari kémiából is ered, Lecsóban és Ábelben lényeg esen nag yobb a szexuális túlfűtöttség , mint mondjuk Kispál Andrásban vag y Csülökben (bocs, fiúk). Mint fig urák is vonzóbbak a leg több nő számára. Én ebből a szempontból elég neutrális faszinak érzem mag am, de simán lehet, hog y valójában a leg több csaj leráng atná a szemüveg emet és bedöntene az ág yába. A színpad csodákra képes, hatékonyabb a leg jobb ránctalanító krémnél is. A csúnya ember felmeg y a színpadra, kezébe veszi a g itárt, és a fejg ép első sug araira hirtelen meg szépül – de leg alább vonzóvá válik. Mág ikus kisug árzással bír minden színpad, aki rááll, részesül az áldásaiból. Lassan harminc éve zenélek. Sokat változott előttem az első sor a koncerteken. Jobban mondva semmit nem változott, ott szerencsére mindig nag yon fiatalok állnak, én változtam sokat az ő szemükben. A béna, bőrkabátos, szemüveg es fiúból, aki úg y konferálta fel a dalokat, hog y „a következő szám arról szól, hog y…”, eg y szinte mag abiztosnak mondható, középkorú bácsi lettem. Örülök, ha sok fiatal jön el a koncertünkre. Amikor kevesen hallg atnak minket, leg többször ők hiányoznak. Ilyenkor nag yszerű elméleteket tud g yártani a zenekar, miért optimálisabb ez a helyzet: az idősebb közönség nek szofisztikáltabb az ízlése, máshog y reag ál az elhang zott nótákra, nincs annyi tesztoszteron vag y ösztrog én a testében, jobban tud a dalok mélyréteg eire koncentrálni. A bullshit-g enerátor minden öreg edő rocksztárnál az alapfelszerelés része. Bárki bármit is mondjon, a tinédzser-hisztéria különleg es varázzsal bír,
ezt minden színpadra lépő zenész pontosan tudja, a több száz tüdőből felénk áradó forró leveg ő kéjesen bizserg eti a bőrünket. A tinédzser rajong ók eg yszerre elvakultak és kritikusak, könnyen meg őrülnek, de nemcsak az ismert slág erekre tombolnak, hanem kiválasztanak számukra valamiért fontos és különleg es tartalommal bíró dalokat, amiket sokszor mi nem sorolunk a jelentős alkotások közé, és ezeket istenítik. Váratlan pillanatokban képesek jelentőset lódítani rajtad koncert közben. Perverz állat vag yok, feldobódom ettől a sűrű fig yelemtől. Öreg szem, talán pont ezért jobban ig énylem a visszajelzéseket, és eg y-eg y koncertnél nincs jobb vizsg ahelyzet. Jó, tudom, ez nem tartható fenn mindörökké, Zoránra eg yáltalán nem járnak fiatalok, leg feljebb a nag ypapák elmennek a fiaikkal és az unokáikkal eg yütt, mert milyen aranyos eg yütt a három g eneráció. Apám hitte. Bizony hitte, és most is hiszi. Ahog y kortársaink közül a Quimbynek is öreg szik a közönség e, velünk is törvényszerűen ez történik, nincs ezzel semmi baj. Tudomásul veszem, és nem g ondolkodom azon, jó-e ez íg y vag y sem. Azt hiszem, az idő könyörtelen természetéről szóló morfondírozást kipipálhatom, jöhet a könyvek utolsó oldalain elvárható összeg zés és sug árzó arcú jövőbe tekintés. Hajaj, se összeg zésben, se tekintésben nem vag yok erős. Évek óta készül eg y szólólemezem, a Bandi a hegyről folytatása, talán ez lesz a következő projektem. A talán annak szól, hog y ritkán g ondolkozom előre pár hónapnál tovább, mert könnyen felülírhatja a tervet eg y időközben meg születő fantasztikus g ondolat. Váratlan váltásokban jónak vag yok mondható. Szólólemeznek hívom ezt a készülő albumot, pedig valójában eg y másik zenekaros lemez, csak ebben az ország ban könnyebb eladni eg y önálló projektet, mint eg y ismeretlen, új zenekart. Szép csendben alakulg at már eg y ideje, eg yütt hang szereljük Szabó Attilával, Drapos Gerg ővel és Gáspár Gerg ővel, a Lackfi-lemez csapatával. A beinduló Kispál-próbák miatt újra kezembe vettem a basszusg itárt, s a g yakorláson túl elkezdtem olyasféle metódussal dalokat írni, ahog y anno a Kispálban: basszustémákra énekelek rá, nem jelölöm ki pontosan a harmóniákat, hanem hag yom mag am vezetni. Izg almas, szellős futamok csusszanak ki olykor, biztos bele fog om építeni őket valamelyik zenekari munkámba. Elkezdtünk próbálni a Kispállal a nyári koncertekre. Alapos, hároméves tervet hirdettünk meg , három orfűi koncerten (és pár külföldin) kronolog ikusan dolg ozzuk fel a Kispáléletművet. Hirtelen jött ennek a sorozatnak az ötlete, sokak szerint még nem lett volna itt az ideje a Kispál visszatérésének. A fesztiválszervező énem kerekedett felül bennem, nem sokat vacakoltam vele, miután hírét vettem Kispál és Ricsi spontán, közös zenélg etéseinek. Lementem, belehallg attam a próbájukba, s pillanatok alatt kipattant az ötlet. Szerintem sokkal jobb ez a kismedencés pancsolás, mivel ezzel a három koncerttel nincs óriási tétje a kísérletnek. Csendben átvesszük a teljes kispálos dalmennyiség et, g yakorlunk, még sem nyom minket
ag yon a vállalás nag yság a, erőlködés nélkül ellátunk a kifutópálya vég éig . Kispálnak és Ricsinek ráadásul mentálhig iénésen is fontos ez a munka, van feladat, van miért g yakorolni, összerántja az életüket ez a kihívás. Számomra ez a kisebb lépték sokkal befog adhatóbb és átélhetőbb, nem jön majd utána a szokásos kiüresedés, mint a g ig ászi nekidurálások után. Ha azt mondaná Gerendai, hog y csináljunk eg y nag y koncertet 2015-ben a Szig eten, vag y Tóth Tibi előállna eg y Aréna-koncert tervével, szinte száz százalék, hog y nemet mondanék, hiába keresnénk nag yság rendekkel több pénzt. Nekem sokkal szimpatikusabb az orfűi színpad mérete, ahol azok előtt játszhatunk, akik a leg jobban kötődnek a zenekarhoz. Ez passzol a Kispálhoz, a sok kedves arc és a sok jó fröccs eg y domboldali kemping ben. (Tudom, ez íg y arcátlan fesztiválpromó, de mit csináljak, ha tényleg ez tetszik?) Ráadásul mindenki marad nyug iban még pár napig Orfűn, folytathatók a meg kezdett barátkozások, lötyög ünk és bulizunk. Nekem ma ez fér bele, ez esik jól. A Kiscsillag rag yog , rag yog tovább az életemben, de komoly tervezés itt sem jellemez. 2014 tavaszán jelent meg a Szeles című nag ylemez, amivel eg yértelműen új irányba indultunk. 2014 nekem összejöhet még pár barátomnak nem mindegy ez ilyen (Kiscsillag: 2014)
Az első szakasz vaneszándékos, néniketabácsiknakos ökörködése után elkezdtük komolyan venni mag unkat, elhag yni az állandó idézőjeleket, és erőteljesebben fig yelni ennek a középeurópai dag onyázónak a történéseit. Az első reakciók nag yon pozitívak, jön velünk a közönség , szép számmal jelennek meg a klubokban és önfeledten üvöltik velünk, hog y „le mindenki a földre!”. Eg y haverom mesélte, hog y mikor a kiment a lemezbemutató koncerten a hajó vécéjébe, és minden piszoár fog lalt volt, eg y részeg srác azt énekelte üvöltve: „Aki nem itt van, az hol van?” Ez a szép a dalban: mindenki meg találja a saját olvasatát és az adekvát helyzetet, ahol alkalmazhatja. Pár évnyi lendület biztos rejlik még a Kiscsillag ban, messzebbre meg minek g ondolni? Valamit muszáj lesz változtatni, hatvanéves korában az ember még sem állhat évi százhúsz este százhúsz különböző színpadon, bár Lecsó szerint nincs ennél szebb halál. Én inkább a finom átpozicionálásra, a kevesebb, de eleg ánsabb kivitelezésű koncertekre szavazok. Nem tudom, hog y mindig Mag yarország on fog ok-e élni. Nem tudom elképzelni, hog y vég képp elköltözzek ebből az ország ból, de eg y kétlaki élet képe vonzónak tűnik. Ha lenne eg y unokám Mallorcán vag y Dél-Amerikában, kimennék fél évekre bébiszitterkedni, de nem vag yok
nag yravág yó, ki tudok eg yezni eg y tavaszi vag y őszi Adriával is. Nyelvtudásban viszont biztos fejlődni fog ok. Húsz év múlva biztos perfektül fog ok ang olul beszélni. Ma konyhanyelvet tolok, de eg y üveg bor után folyékonyan társalg ok. A cél ug yanez bor nélkül. Nem zárom ki, hog y születik még g yerekem, és remélem, hog y lesznek unokáim is szép számmal. Hónapokra kiszállok majd a körforg ásból: eg y kis unokázás, eg y kis horg ászat, eg y kis utazás, eg y kis kirándulás. Apró élvezetek, nyug díjas örömök. Ha születik még g yerekem, nyilván nyomhatom tovább ezerrel az ipart, látom pályatársaimnál, akik előrehaladott korban újra nekifutottak az apaság szerepének. Átg ondolást ig ényel még ez a kérdés. Átlag os álmaim vannak. Kabócazúg ásban fekszem a mediterrán fenyőerdő fűszeres illatában, félálomban rajong ó nők SMS-eit olvasg atom. Termékeny mag ányban készülök az új hitre, amit az év vég i Aréna-koncerten mutatok be. Becsukom a szemem a füg g őág yban. Rajtakaptál, nincs történet.
DISZKOGRÁFIA KISPÁL ÉS A BORZ Stúdióalbumok 1991 – Naphoz Holddal 1992 – Föld, kaland, ilyesmi… 1993 – Ágy, Asztal, TV 1994 – Sika, kasza, léc 1996 – Ül 1997 – Bálnák, ki a partra 1998 – Holdfényexpressz 2000 – Velőrózsák 2001 – Bandi a hegyről – Lovasi András szólóalbuma a Kispál és a Borz tag jaival 2003 – Turisták bárhol 2004 – Én, szeretlek, téged Koncertalbumok 1997 – Happy Borzday (Pécs, Pécsi Eg yetemi Klub, 1997. október 11.) – 10 éves jubileumi koncert 2007 – 20 év – A szép estékért (Szeg ed, 2006. december 21. és Pécs, 2006. december 27.) – „Csendes-ülős” koncert (a 20 év dupla album része) 2010 – Napozz Holddal – A Kispál búcsú (Budapest, Szig et Fesztivál, 2010. aug usztus 9.) – A búcsúkoncert és a 2009-es EP anyag a Középlemezek 1995 – Fák, virágok, fény (maxi) 1997 – Kicsit (maxi) 1998 – Tesis a világ (maxi) 1999 – Az nem lehet soha (maxi) 2000 – Hang és fény (maxi) 2002 – Nagyon szerelmes lányok (EP) 2009 – Többiektől (EP – a 2009-es mp3 letöltés a Koncert DVD bónusza, a 2010-es CD-kiadás pedig a Napozz Holddal című dupla koncertalbum bónusza)
Filmzene-album 1997 – Csinibaba Remix-album 2000 – KispálraMix 2012 – Holnaphoz Holddal Válog atás-album 2007 – 20 év – A legjobb pillanatokért – „Best 1987–2007”
KISCSILLAG Nag ylemezek 2006 – Greatest Hits Vol. 01. 2009 – Örökre szívembe zártalak 2011 – Néniket a bácsiknak! 2014 – Szeles Maxik 2006 – Ha én lennék 2008 – Fishing on Orfű 2008 – Légy szíves 2010 – Sirály
A SZERZŐRŐL Lévai Balázs televíziós és dokumentumfilm-rendező, producer, műsorvezető pályafutását általános iskolai tanárként kezdte, később újság íróként és televíziós műsorkészítőként folytatta. A köztévében 1996 és 2010 között olyan műsorokban dolg ozott szerkesztő-műsorvezetőrendezőként, mint a Fogadóóra, a Bestseller, a Nagy Könyv, a Dob+Basszus, a Nyugat 100, a Lévai Kislexikon vag y a Mindentudás Egyeteme. A Music Television MTV Icon című sorozatának kreatív producere volt 2008 és 2010 között. 2012-ben Szentimálom címmel a 30Y-ról forg atott zenés etűdfilmet, míg 2013 decemberében az MTV-n volt látható Örök átutazó című filmje, amely Ákos Karcolatok című lemezének történetét dolg ozta fel. 2013-ban Behálózva címmel készített ismeretterjesztő filmsorozatot a hálózattudomány világ áról a Spektrum csatornának. 2014-ben a Csík zenekarról forg at dokumentumfilmet Húzzuk a Csíkot! címmel, illetve a Tankcsapdával dolg ozik eg y road-movie dokumentumfilmen, amelyet 2015-ben mutatnak be. A Bestseller – A világ nyitott könyv I–II. után ez a harmadik kötete. Tévéműsoraival öt Kamera Hung ária és eg y Kamera Korrektúra díjat nyert, 2007-ben lovag kereszttel tüntették ki. Lovasi Andrással másfél évtizede barátkoznak, okoskodnak, disznót vág nak, csajokat és dalokat elemeznek. Lévai 2007-ben készített eg y dokumentumfilmet a 20 éves a Kispál és a Borzról. Rendezőként szintén ő jeg yzi a zenekar búcsúkoncertjét a Szig eten, a Kiscsillag Fishing on Orfű című dalának videoklipjét, valamint a Néniket a bácsiknak című lemezbemutató turnét.
