LGK LAKHATÁSI GONDOKKAL KÜZDŐK SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSAINAK IRÁNYELVEI. Készítette: Vitál Attila. Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

LGK LAKHATÁSI GONDOKKAL KÜZDŐK SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSAINAK IRÁNYELVEI

Készítette: Vitál Attila

G

LGK.doc

Létrehozás dátuma: 2007.03.11.

20/1. oldal


Tartalom 1. Bevezetés................................................................................................................................ 3 2.1. A lakhatást veszélyeztető tényezők. A lakhatással összefüggő lakossági eladósodás okai és trendjei ....................................................................................................................... 3 2.2. Megoldási kísérletek a lakhatással összefüggő eladósodás megakadályozására ............ 5 3. Hazai és nemzetközi tapasztalatok, legfrissebb tudományos eredmények irodalmA ............ 8 4. Meglévő hazai szabályozások (normatív dokumentumok) .................................................... 9 5. Lehetséges módszerek, eljárások, megoldási módok (alternatívák) ...................................... 9 5.1. Az adósságkezelés társadalompolitikai eszközei ............................................................ 9 5.2. Az adósságkezelési szolgáltatás szakmai tartalma........................................................ 12 Az aktív hátralékkezelés fókuszpontjai*.............................................................................. 13 5.3 Az adósságkezelési szolgáltatás szervezeti alternatívái ................................................. 15 6. Az adósságkezelési szolgáltatás sikerét befolyásoló tényezők ............................................ 16 6.1. Objektív tényezők ......................................................................................................... 16 6.2. Szubjektív tényezők ...................................................................................................... 17 7. Az irányelv alkalmazásának tárgyi feltételei ....................................................................... 18 7.1. Az ügyfélforgalmi napló ............................................................................................... 18 7.2. Az elektronikus nyilvántartó rendszer........................................................................... 18 7.3. A havi rendszerességgel elkészített statisztikai jelentések............................................ 18 7.4. A program szerződő partnereinek elégedettségét vizsgáló módszerek. ........................ 19 7.5. A szolgáltatást igénybe vevők elégedettségét felmérő kérdőív. ................................... 19 8. Fogalommagyarázat ............................................................................................................. 19 9. Hivatkozások........................................................................................................................ 20

G

LGK.doc


20/2. oldal


1. BEVEZETÉS A szociális és gyermekvédelmi szabályozók elkészítésére megalakított munkacsoportok közül az egyik legnehezebb helyzetben lévő szakmai team volt az LGK csoport, tekintettel arra, hogy a „lakhatási gondokkal küzdők” meghatározás nehezen körülhatárolható szükségleteket és szolgáltatástartalmakat ölel fel. A munkacsoportok rendelkezésére álló fogalomgyűjtemény segédletben a következő meghatározás szerepel: „lakhatási gondokkal küzdőknek tekintjük azokat a személyeket, akik anyagi, jövedelmi problémáik miatt vagy életvitelükben bekövetkezett krízishelyzet eredményeképpen otthonukat elvesztették, vagy ezen a téren veszélyeztettek, illetve lakhatásukat csak jogsértő módon tudják megoldani”. A definíció felöleli a lakás nélküli, otthont teremteni kívánó egyének-családok (gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülők, kedvezőtlen jövedelmi helyzetű családok, pályakezdők) szükségleteit, a potenciális hajléktalanok – a hajléktalansággal veszélyeztetett, pl. kilakoltatás előtt álló családok – problémáit, a lakásfenntartási nehézséggel küzdők, a lakhatással összefüggő adóságot felhalmozott háztartások szociális krízisét (szolgáltatásból kizárás, bérleti szerződés felmondása). A munkacsoportnak figyelemmel kellett lennie az esetleges átfedések elkerülésére, valamint arra a tényre, hogy a lakhatással összefüggő problémák kezelésére intézményesített szociális szolgáltatások koránt sem fedik le a létező szociális szükségleteket. Ugyanakkor a munkacsoport feladata elsősorban a létező szolgáltatások irányelveinek kidolgozására irányul és nem kívánt túlterjeszkedni a szociális szolgáltatások kompetenciahatárán. Ebből a megfontolásból az elkészült anyag a lakhatással összefüggő adósságtömeget felhalmozott háztartások további eladósodásának megakadályozására, fennálló tartozásainak konszolidációjára irányuló, a lakhatási feltételeket biztosító adósságkezelési szolgáltatás szakmai irányelveit kívánta megfogalmazni.

2.1. A lakhatást veszélyeztető tényezők. A lakhatással összefüggő lakossági eladósodás okai és trendjei A szegénység illetve az elszegényedés kétségkívüli manifesztuma a lakhatással összefüggő hátralékok felhalmozódása illetve a lakossági adósságállomány folytonos újratermelődése. Magyarországon félévet meghaladó, a lakásfenntartással összefüggő tartozást megközelítően közel félmillió háztartás halmozott fel napjainkban. G

LGK.doc


20/3. oldal


A lakhatást veszélyeztető körülmények alapvetően szociális tényezőkre vezethetők vissza. 1989-1993 között a munkajövedelmek reálértéke átlagosan 30,5%-kal, a társadalmi juttatások reálértéke átlagosan 12,1%-kal csökkent. Az egy felnőttből és egy gyermekből álló család társadalmi juttatásból származó háztartási jövedelmének reálértéke 31 százalékkal csökkent az említett időszakban (Világbank, 1996). A munkabérek reálértékének háztartásokra vetített csökkenése a gyermekes háztartások, valamint az egyedülállók esetében volt számottevő. 1994-től 1999-ig a reáljövedelmek kisebb mértékben csökkentek a megelőző időszakhoz viszonyítva, ugyanakkor a rendszerváltás utáni első évtizedben összességében mintegy 22 százalékponttal csökkent a magyar lakosság egy főre jutó reáljövedelme. 2000-től napjainkig a reáljövedelmek ismételten emelkedtek, a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklődtek elsősorban az alacsony jövedelműeknek az átlagostól magasabb jövedelemdinamikája miatt. A TÁRKI becslései szerint a szegények száma – az egy főre jutó átlagjövedelem középértékét tekintve küszöbnek 980 ezer és 1050 ezer között van (TÁRKI, 2005), ami a kilencvenes évek közepéhez viszonyítva mintegy 8 százalékpontos csökkenést mutat. A kilencvenes évek elejétől a lakásüzemeltetéssel összefüggő költségek drasztikusan emelkedtek, a háztartási energia árak 1990-hez képest 1997-re 692,3%-os növekedést értek el (Czike–Vass, 1998). A kilencvenes évek közepére egy átlagos háztartás jövedelmének több mint harminc százalékát tették ki (szemben az 1980-as évek 10-15%-os részesedésével), miközben a reálbérek fokozatosan csökkentek, úgy, hogy a háztartások túlnyomó többségében a kiegészítő jövedelemforrás csatornái is beszűkültek (Ernszt, 1996). Napjainkra a lakosság jövedelmi kondíciójának erősödése miatt a lakásfenntartás költséghányada a háztartási jövedelem egyötödét teszi ki. A lakáskiadások a legalsó jövedelmi csoportoknak jelentenek elsősorban problémát. Vizsgálatok szerint (Hegedűs et. al. 1994) a jobb jövedelmi pozícióban lévő háztartások kétszer annyi rezsit fizetnek, mint a rosszabb helyzetűek, de ennek ellenére a hiteltörlesztésekkel együtt ez a költség a jövedelmüknek csupán 15 százalékát teszi ki, szemben a legalacsonyabb jövedelmi csoportba tartozók 42 százalékos hányadával. A díjhátralékosság tömegessé válásában nem elhanyagolható azonban az a körülmény sem, hogy az elmúlt két-három évtizedben jelentősen átalakultak fogyasztási szokásaink. A kádári hatalom a hatvanas évek második felétől dinamikuson növelte a lakosság életfeltételeit javító fogyasztói beruházásokra fordított állami forrásokat. Amíg 1970-ben 3,12 millió lakásban 5,12 millió szobában 10,3 millió ember élt, addig 1997-ben 4,01 millió lakásban 9,69 millió szobában 10,1 millió fő lakott. Dinamikusan nőtt a háztartási energia fogyasztása is, a távfűtött lakások száma a hatszorosára, az elektromos áram fogyasztóinak száma a G

LGK.doc


20/4. oldal


háromszorosára, a vezetékes gáz fogyasztása több mint másfélszeresére nőtt. Az államszocializmusban jelentős állami szubvenciókat tartalmazó olcsó energia pazarló, de legalábbis nem racionális fogyasztási szokásokat alakított ki a lakosságban (Vitál, 2002). Ez a magatartás a kilencvenes években az életfeltételek romlásának időszakában nem változott jelentősen. Az új társadalmi-gazdasági körülményekhez való alkalmazkodóképesség hiánya, az irracionális fogyasztási szokások továbbélése a társadalmi átalakulás legnagyobb veszteseiként számon tartott alacsony iskolai végzettséggel, alacsony jövedelemmel rendelkező társadalmi rétegekben a legjellemzőbb. E társadalmi folyamatok eredményeként lépett fel a kilencvenes évektől a díjhátralékosság, mint a háztartások növekvő hányadánál előforduló szociális probléma. A díjhátralékosság elsősorban segélyezési problémaként, szegénységi illetve elszegényesedési problémaként jelenik meg (Győri, 1995). 1998 elején Magyarországon a Népjóléti Minisztérium adatai alapján a díjhátralékos fogyasztók száma 880 ezer volt, figyelembe véve azt, hogy egy háztartásnak több szolgáltatóval szemben is lehet tartozása, akkori becslések szerint a családok nyolc százaléka rendelkezett kifizetetlen közüzemi és lakbér számlákkal(Péteri – Tausz, 1999). Ebből a negyedévet meghaladó tartozással rendelkezők aránya 53 százalék volt. 2005. év végén az ICSSZEM adatai alapján 550 ezerre tehető a hátralékos fogyasztók száma, ugyanakkor a TÁRKI 2005. évi Monitor vizsgálata a megfigyelt háztartások 16 százalékában mutatott ki lakásfenntartással összefüggő pénzügyi nehézséget (TÁRKI, 2006). A közüzemi díjtartozás volumenére jellemző, hogy a villamos energia hátralékos háztartások száma 2003. decemberében 335 ezer volt, a gázfogyasztó hátralékosok száma 68 ezer. A távhődíjtartozást felhalmozó fogyasztók száma pedig 192 ezer volt. Az áramszolgáltatásból kizárt fogyasztók száma meghaladta a 42 ezret. Továbbá 2003. év végén 51 ezer volt azoknak a háztartásoknak a száma, amely lakáshitel tartozást halmozott fel, tízezer hátralékos család esetében már bírósági végrehajtás szakaszába jutott el a kezeletlen probléma (Kőnig, 2006).

2.2. Megoldási kísérletek a lakhatással összefüggő eladósodás megakadályozására A magyarországi szociális ellátórendszer törvényi szintű szabályozása során 1993-ban a lakhatással összefüggő szociális problémák kezelésére vezették be a lakásfenntartási támogatás intézményét, azonban a jogalkotó az önkormányzatok hatáskörébe utalta a jogosultság feltételrendszerének a maghatározását. A keretjellegű törvényi szabályozás azt G

LGK.doc


20/5. oldal


eredményezte, hogy a magyarországi települések több, mint hatvan százalékában nem volt elérhető a támogatási forma, a nagyobb településen élő rászorultak számára pedig az ellátás alig jelentett érdemi hozzájárulást a tényleges költségekhez (a lakáskiadásoknak nyolc-tíz százalékát fedezte a 2000 Ft/hó körüli átlagos összeg). 2003-ban 148 ezer háztartás részesült a támogatásból, miközben az egy főre jutó jövedelmi viszonyok alapján legalább 600 ezer háztartás tekinthető mélyszegénységben élőnek. 2004-től a lakásfenntartási támogatás normatív ellátássá vált, ami a folyósító önkormányzatok számára nagyobb forrásbiztonságot, a rászorulók számára pedig kiszámíthatóbb segítséget nyújtott és hozzájárult az ellátás hozzáférhetőségi egyenlőtlenségének felszámolásához. A közüzemi költségekbe beépített állami szubvenciók mérséklésével párhuzamosan indultak meg a díjkompenzációs programok. 1995-ben a fűtési szezonhoz kapcsolódott központi árkiegészítés a lakosság szociálisan rászorultnak minősített csoportjai számára. A támogatás idényjellegű és meglévő ellátásokhoz kapcsolt volt, azonban rosszul célzott és nem illeszkedett a szociális ellátórendszerbe. Hasonlóan esetleges kezdeményezés volt az 1997ben létrehozott Energia Alapítvány, amely ugyan a költségvetési támogatás mellett a piaci szolgáltatóktól is allokált forrásokat az áram-, illetve a gázdíj kompenzációjára, de a célzás pontatlan volt, a támogatotti kört a már egyéb, szociális ellátást igénybevevők alkották, ami csak felerősítette a rászorultsági elv érvényesítéséből adódó szociálpolitikai anomáliákat. 2007-től a gázárkompenzáció rendszerének fiskális kényszerből vezérelt átalakítása miatt a fogyasztás támogatása helyett a rászorult fogyasztó támogatásának rendezőelve érvényesül. Az új kompenzációs rendszer működésének hatékonyságát még nem ismerjük, de a szabályozás

diszfunkciói

már

most

megmutatkoznak,

különös

tekintettel

a

magánbérleményekben élő fogyasztók vonatkozásában. Az

adósságkezelés

szolgáltatási

rendszerének

kiépülése

nyugat-európai

modellek

adaptálásával a kilencvenes évek második felében figyelhető meg hazánkban. Nagy segítséget nyújtott ebben a Népjóléti Képzési Központ (jogelődje az NCSSZI-nek, a jelenlegi Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetnek) módszertani munkája az első adósságkezelési tanácsadó tanfolyamok megszervezésével, szakmai képző team kialakításával, rendszeres konzultációk

biztosításával.

Az

adósságkezelés

kísérleti

jelleggel

nagyvárosokban,

(Szombathely, Nyíregyháza, Tatabánya, Miskolc, Hatvan) indult meg, alapvetően helyben, a települési önkormányzatoknál elkülönített források felhasználásával. Az adósságkezelés korai szakaszában (2003-ig) elsősorban a szociális szolgáltatási tartalom dominált a központi források és a normatív szabályozás hiányában . G

LGK.doc


20/6. oldal


A kormányzat első ízben 1998-ban rendelt központi forrást az adósságkezeléshez, amely ugyan fontos előrelépés volt a lakhatás biztonságának erősítésében, mert a 96/1998 sz. kormányrendeletben

egységesen,

központilag

szabályozta

az

adósságkonszolidáció

feltételrendszerét, azonban a támogatás kizárólag kríziskezelésre szolgált, mert nem folyamatos, hanem átmeneti támogatási elem volt. Ugyanakkor a támogatási rendszerbe a kormányrendelet bevonta a települési önkormányzatokat, ami lényeges volt a települési önkormányzatok felelősségének és motivációjának az erősítésében, mintegy 400 helyhatóság alkotott helyi rendeletet az adósságkezelésre. Problémát jelentett viszont az, hogy a jogalkotó az adósságszanáláshoz nem rendelt szociális szolgáltatási tartalmat – kétségtelen tény, hogy erre a magyar szociális ellátórendszer ekkor még nem is volt felkészülve – , így annak eredménye nem mutatkozott meg a lakossági adósságteher lényeges mérséklődésében. Igaz 9 ezer háztartás számára mintegy másfél milliárd forint adósság kezelésére nyújtott fedezetet a támogatási forma, de az adósságtömeg nagyobb része újratermelődött (Vitál, 2002). A másik fontos adósságszanálási program 2001-ben indult és a hitelhátralékok kezelésére szolgált az 1989 előtt, illetve az 1989-1993 közötti időszakban felvett lakáscélú hitelek esetében. A központilag vezényelt és bonyolított adósságrendezés szintén mentes volt a szociális szolgáltatási elemektől, tekintettel arra, hogy a 66/2001. kormányrendelet a családügyi miniszter hatáskörébe utalta a támogatások elbírálását, így a szociális minisztériumi apparátus igazgatási eljárás keretében állapította meg a jogosultságot az adósok érdemi részvétele nélkül. Gyakorlatilag az adóskör 32 százalékához jutott el a támogatás, a részletfizetés eredményességére viszont nincs érdemi információ, így a program hatásfokáról sem. Ez a tény ráirányította a figyelmet az adósságkezelés lényeges elemére, a tanácsadási feladatokra. 2003-ban a Szociális törvényben új ellátási forma jelent meg, az adósságkezelési szolgáltatás intézménye, mely háromelemű támogatási rendszer. Egyrészt az adós háztartás erőforrásainak feltárására, háztartásgazdálkodásuk javítására, motivációjuk erősítésére és érdekérvényesítő képességük javítására irányuló adósságkezelési tanácsadást biztosít. Másrészt a lakhatással összefüggő adósságteher megszüntetését lehetővé tévő adósságcsökkentési támogatásból áll. Harmadrészt a lakhatás biztonságát erősítő, a fizetési kondíciókat javító, az újraeladósodást megakadályozó lakásfenntartási támogatás egészíti ki a támogatási konstrukciót. A jelenlegi szabályozás meglehetősen hibrid jellegű, a törvényi szabályozásban a természetben nyújtott ellátások közé tartozik, ugyanakkor pénzbeli ellátást és szociális szolgáltatástartalmat egyaránt magában foglal. Másrészt a végrehajtásban keverednek a szociális igazgatás, mint hatósági eljárás szabályai, másrészt a szociális munka tartalmi elemi. A szabályozás G

LGK.doc


20/7. oldal


leglényegesebb eleme a rendszerszerűség, hiszen folyamatos időtartalmú hozzáférhetőséget biztosít, másrészt az adósságszanálásra szolgáló, legfeljebb kettőszázezer forint (lakáscélú hiteltartozás esetén maximálisan négyszázezer forint) összegű támogatás folyósítását szociális szolgáltatáshoz, az adósságkezelési tanácsadáshoz rendeli. Aggályos viszont, hogy a támogatási rendszerhez való hozzáférhetőség korlátozott, a települési önkormányzatok autonóm módon döntik el, hogy alkotnak –e helyi rendeletet az adósságkezelési szolgáltatásról, illetve rendelnek –e pénzügyi és humán erőforrást a pénzbeli támogatással kombinált szolgáltatás működtetéséhez. Az Sztv. 2006-ban történő módosítását követően ugyan már van szolgáltatásnyújtási kötelezettsége a fővárosi kerületi önkormányzatoknak, illetve a negyvenezernél több állandó lakosságú települési önkormányzatoknak, de a tízezer lakosnál kisebb településeken élők számára a támogatási rendszer gyakorlatilag elérhetetlen. Jelenleg alig több, mint 90 települési önkormányzat működteti a szolgáltatást, a hozzáférhetőségi arány pedig nem sokkal haladja meg a negyven százalékot. Az adósságkezelési szolgáltatásban jelenleg Magyarországon megközelítőleg 4000 család vesz részt.

3. HAZAI ÉS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, LEGFRISSEBB TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK IRODALMA Kőnig Éva [2006]: Adósságkezelés: sikerek és kudarcok. Esély 1. szám, Budapest. Győri Péter: Szemben az árral... [2005]: A Hálózat Alapítvány lakásrezsi-támogatási és krízistámogatási rendszeréről. Esély 4. szám, Budapest. Hoffman István – Gyulai Gabriella – Máhr Zsuzsa [2004]: Az adósságkezelési szolgáltatás gyakorlata. SZIGE, Debrecen. Kinyik Margit – Vitál Attila [2003]:: Háztartási adósságkezelési tanácsadó szolgálat Nyíregyházán. In: Landau Edit (szerk): Szociális – Igazgatás- Szerkezet. Sofa Alapítvány, Debrecen. Péteri Gábor –Tausz Katalin [1999]: Megelőzés és együttműködés. A díjhátralék-probléma megoldási lehetőségei helyi szinten. Pontes Kft, Nagykovácsi.

G

LGK.doc


20/8. oldal


4. MEGLÉVŐ HAZAI SZABÁLYOZÁSOK (NORMATÍV DOKUMENTUMOK) 1993. évi III. tv. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról

Az egyes pénzbeli szociális ellátások folyósításának és elszámolásának szabályairól szóló 30/1993. (II.17.) Korm. rendelet A lakosság eladósodásának mérséklését szolgáló intézkedésekről szóló 1048/2004. (V.14.) Korm. határozat

5. LEHETSÉGES MÓDSZEREK, ELJÁRÁSOK, MEGOLDÁSI MÓDOK (ALTERNATÍVÁK) 5.1. Az adósságkezelés társadalompolitikai eszközei Az adósságkezelésnek két fő elméleti iránya létezhet. Megkülönböztetjük a passzív és az aktív adósságkezelést.

G

LGK.doc


20/9. oldal


Adósságkezelési társadalompolitikai eszközei

Aktív

Passzív

Preventív

Lakhatási támogatások

Adósságkezelési

Korrektív

tanácsadás

Adósságszanálás

Díjkompen-

Adósság-

zációs rendszer

konszolidáció

5.1.1. Passzív adósságkezelés A passzív hátralékkezelés szociális transzferekkel történő problémamegoldás. Két szemlélete létezik, a preventív szemlélet a hátralékosság helyzet kialakulásának és eszkalálódásának megakadályozását szolgálja, a korrektív szemlélet ezzel szemben a már kialakult krízis mérséklésére, káros hatásainak csökkentésére irányul. A passzív preventív szemléletű adósságkezelésnek két eszköz áll alapvetően rendelkezésre, az egyik a lakhatási támogatások rendszere, amelynek a normatív feltételrendszerét a szociális törvény határozza meg, természetesen a települési önkormányzat saját hatáskörükben méltányossági alapon is megállapíthat támogatást, így normatív és diszkrecionális támogatási típusokat egyaránt G

LGK.doc


20/10. oldal


magában foglalhat a rendszer, igaz ez utóbbinál a mindenkori erőforrások korlátai határozzák meg e támogatásra fordítható összeg volumenét. A másik eszköz a díjkompenzáció rendszere, amely inkább a fogyasztást, mint a fogyasztót támogatja, bár a kompenzáltak körét különböző ismérvek segítségével körül lehet határolni. A díjkompenzációnak három szintje létezhet: állami, önkormányzati és a szolgáltatók hatáskörében megvalósuló hozzájárulás. A

passzív

korrektív

szemléletű

adósságkezelés

az

illetve

adósságszanálás,

adósságkonszolidáció, amelynek jellemzője az egyszeri, krízisintervenciós támogatás.

5.1.2. Aktív adósságkezelés Az aktív adósságkezelés a tanácsadás intézményén keresztül valósul meg, amely magában ötvözi a szociális munka szemlélet- és eszközrendszerét, továbbá a válságmenedzseri, csődkezelői tevékenységet. A tanácsadói tevékenységnek része a facilitátori munka, így a kontaktusteremtés elősegítése a hivatalokkal, szolgáltatókkal, hitelezőkkel, elsősorban a szociokulturális hátrányok miatt az önmenedzselésre és önérdek érvényesítésre képtelen kliens ügyében történő eljárás az együttműködési megállapodás alapján. Továbbá az adósságkezelési szolgáltatás keretében elsősorban hátralékkezelési terv készítése, a szociális transzferek igényelhetőségi lehetőségeinek feltárása és az adósságcsökkentési támogatáshoz való hozzáférhetőség biztosítása. Valamint az életvezetési támogatás, ami elsősorban háztartásgazdálkodási és szociálpolitikai tartalmú információk átadására szorítkozik. A különböző élethelyzetekben lévő kliensek ügye eltérő szociális technikák kimunkálását és alkalmazását teszi szükségessé. A passzív adósságkezelési eszközrendszer alkalmazása csak aktív módszerekkel kombinálva vezethet eredményre. A szociális transzferek nem mindenki számára elérhetők, és a motivációs szintet sem növelik a családi gazdálkodás racionálissá tételében. A szociális transzferáláshoz rendelt szolgáltatási tevékenység magában foglalja a) a lakhatásában veszélyeztetett egyén és család eladósodása okainak felkutatását és monitorozását, b) az

adós háztartása

erőforrásainak

feltárását,

az

adósságcsökkentési

támogatáshoz való hozzásegítését, c) a közüzemi szolgáltatás folyamatosságának elősegítését,

G

LGK.doc


20/11. oldal


5.2. Az adósságkezelési szolgáltatás szakmai tartalma Az adósságkezelési szolgáltatás célja a szociálisan hátrányos helyzetben lévő, lakhatással kapcsolatos hátraléka miatt eladósodott és a lakhatás biztonságának elvesztésével fenyegetett adósok fizetőképességének helyreállítása, a lakhatás biztonságának megőrzése. Az első és legfontosabb cél a hátralék halmozódásának megállítása, valamint a szolgáltatásból való kizárás veszélyének elhárítása, szükség szerint a közüzemi szolgáltatásba

való

visszakapcsolás

lehetőségének

megteremtése.

Az

adósság

felszámolásának eszköze az adósságcsökkentési támogatás, a hitelezővel való részletfizetési megállapodás elősegítése, a racionális és arányos fogyasztási minták megismertetése, a háztartás likviditásának erősítése az öngondoskodó képesség növelésével, kivételes esetben szociális transzferek igénylésével, továbbá a terhelt lakás forgalomképessé tételének elősegítése, így a lakásmobilitási folyamatok előmozdítása. Az

adósságkezelés

támogatási

rendszert

helyi

rendeletben

szabályozó

települési

önkormányzatok szakképzett adósságkezelési tanácsadók alkalmazásával nyújtják a szociális szolgáltatást. A központosított normatíva lehívásának (a folyósított adósságcsökkentési támogatás

illetve

a

lakásfenntartási

támogatás

összege

90

százalékának

visszaigényelhetősége) feltétele a szolgáltatás tárgyi és humán infrastruktúrájának megteremtése. Az adósságkezelési szolgáltatás leglényegesebb eleme a tanácsadás, mint szociális szolgáltatás, amelynek tartalma az alábbiakban foglalható össze.

5.2.1. Feltáró szakasz A hátralékosság problémájával küzdő állampolgárok a települési önkormányzat és intézményrendszere közreműködésével, továbbá a hátralékkövetelő tájékoztatásával, valamint az adósságkezelési tanácsadó iroda információ áramoltató tevékenysége révén értesül a szolgáltatás igénybevételi lehetőségéről. Az ügyfél felkeresi a tanácsadó irodát, ahol általános tájékoztatás keretében az adósságkezelési tanácsadó ismerteti a kérelmezővel az adósságkezelési szolgáltatás célját, a szolgáltatás elemeit, a jogosultsági feltételeket, és az igénybevétellel együtt járó kötelezettségeket. Továbbá az adósságkezelési tanácsadó tájékozódik az adósságról, annak hátteréről, okairól. A fizetési képesség és fizetési készség vizsgálata is ebben a szakaszban történik, illetve az adósság kezelésére vonatkozó megoldási tervek is ekkor fogalmazódnak meg. Fontos megismerni, hogy az adós és családtagjai a hátralékok felhalmozását milyen okokra vezetik vissza, valamint a kedvezőtlen körülmények, G

LGK.doc


20/12. oldal


feltételek megváltozására vannak-e terveik. Az okok sokfélék és összetettek lehetnek: munkanélküliség, tartósan alacsony jövedelem, rokkantság, tartós betegség, özvegyülés, válás, devianciák, stb. Ebben a szakaszban történik az együttműködési szándéknyilatkozat megkötése, ami lehetőséget biztosít a szabályszerű előzetes adatkezelésre is.

Az aktív hátralékkezelés fókuszpontjai* Díjhátralékos karakterek

Célok

Módszerek

Fizetőképesség helyreállítása

Háztartásökonómiai tanácsok

Motivált: - együttműködő és terhelhető

Fogyasztás

racionalizálásának

elősegítése Részletfizetési

megállapodás

kezdeményezése - együttműködő de nem terhelhető

Motiváltság fenntartása Hátralék

halmozódásának

megakadályozása

Lakhatással kapcsolatos szociális transzferek igénylése Részletfizetési

megállapodás

kezdeményezése Adósságkonszolidációba

történő

bevonás Nem motivált: - apatikus

Motiváltság felkeltése

Tájékoztatás Adósságkonszolidációba

történő

bevonás - spekulatív**

Fizetési hajlandóság erősítése

Normatív szankciók érvényesítése

* Vass Péter koncepciója alapján ** e probléma kezelése az érintett szolgáltatók kompetenciája

5.2.2. Előkészítő szakasz A tanácsadó a megismert adatok alapján megvizsgálja, hogy az ügyfél bevonható-e az adósságkezelési szolgáltatásba, szükség esetén egyeztet a szolgáltatókkal. Amennyiben a G

LGK.doc


20/13. oldal


hátralékos ügyfél a helyi rendeletben foglaltak szerint nem vonható be a programba, az adósságkezelési

tanácsadó

más

adósságkezelési

megoldások

megvizsgálását

tartja

indokoltnak. Amennyiben az ügyfél az adósságkezelési szolgáltatás igénybevételével élni kíván, -annak feltételeit ismeri és elfogadja-, úgy sor kerül az adósságkezelési tanácsadó és az ügyfél között az adósságkezelési megállapodás megkötésére. Az ügyfél hozzájárul személyes adatainak, továbbá az adósságkezeléssel kapcsolatos adatainak (adósság, jövedelem, stb.) nyilvántartásához, együttműködik a tanácsadóval a támogatás iránti kérelem előkészítésében. Továbbá vállalja, hogy a fizetési szándékát bizonyítandó a folyó havi lakásfenntartási költségeit továbbiakban rendszeresen fizeti, előzetes együttműködés keretében bemutatja a tanácsadónak a befizetett tárgyhavi számlákat. Az iroda közreműködik az adósságcsökkentési támogatás igénybevételéhez szükséges kérelem összeállításában. Abban az esetben, ha a szolgáltatásból való kikapcsolás, kizárás veszélye áll fenn, a tanácsadó megkéri az eljárás szüneteltetését. A tanácsadó segítséget nyújt a formanyomtatvány kitöltéséhez, ellenőrzi az előírt mellékletek meglétét, a szükséges aláírásokat. A benyújtott iraton rögzíti véleményét az adós fizetési képességéről, kézségéről, a kérelmet elfogadásra vagy elutasításra javasolja.

5.2.3. Együttműködési szakasz A tanácsadó a támogatási kérelem alapján hozott határozatban foglaltak végrehajtását – így a részletfizetési megállapodás megkötését – segíti és ellenőrzi. A kötelező együttműködésben foglaltak szerint az adósnak havonta legalább egyszer találkoznia kell a tanácsadóval. Ennek során bemutatja a folyó havi lakásfenntartási kiadások, továbbá az adóstörlesztési önrész befizetését igazoló csekkeket. Ha az adós teljesítette havi törlesztési kötelezettségét, a tanácsadó jelzi a Polgármesteri Hivatal felé az adósságcsökkentési támogatás utalhatóságát a megjelölt szolgáltatónak. Amennyiben az ügyfél elmulasztja a tanácsadáson való részvételt, úgy a tanácsadó értesítőt küld az ügyfél részére, amennyiben ezt követően sem keresi meg irodánkat, a tanácsadó környezettanulmányt végez, családlátogatásra megy ki, ha ezt követően sem működik együtt az ügyfél az irodával, az iroda kezdeményezi a támogatás megszüntetését javaslat formájában.

5.2.4. Utógondozási szakasz Az adósságkezelés lezárás során az adósságkezelés értékelését mind az adós háztartás, mind az

adósságkezelési

tanácsadó

nézőpontjából

indokolt

elvégezni.

Megfelelőek

és

eredményesek voltak- e az alkalmazott módszerek, közvetítő technikák. Az adósságkezelés G

LGK.doc


20/14. oldal


lezárása során a tanácsadó az ügyféllel közösen egyezik meg az új gazdálkodási stratégia és terv kialakításában, mely szakasz fontos eleme a család gazdálkodásának utókövetése.

5.3 Az adósságkezelési szolgáltatás szervezeti alternatívái Az adósságkezelési szolgáltatás különféle szervezeti keretek között működhet. Kézenfekvő a települési önkormányzatok számára, hogy a feladatot a családsegítő szolgálathoz integrálják, azonban a szociális szolgáltató szervezetek túlterheltek és erőforrás hiányosak. Ugyanakkor az eladósodás mögött többnyire komplex szociális probléma rejlik, aminek kezelése

meghaladhatja

a

tanácsadó

lehetőségeit

vagy

kompetenciáit.

Integrált

intézményben komplex családgondozásra van lehetőség, nem kell az ügyfelet másik intézménybe irányítani. Azonban napjainkban megfigyelhető a szociális szolgáltatások differenciálódása, ami a szakmai professzionalizálódási folyamat egyik indikátora (például a gyermekjóléti, hajléktalan- vagy a közösségi pszichiátriai ellátásoknak a családsegítő intézményektől való elkülönülése). Itt kell megjegyezni továbbá, hogy nyugat-európában az adósságkezelés

önálló

professzió,

és

a

szociális

ellátórendszertől

különálló

intézményrendszerrel rendelkezik. Ez a megoldás elvezethet a lakossági adósságkezelés komplexebb irányba történő elmozdulásáig, hiszen nem kizárólag a lakhatással összefüggő eladósodás jelenthet szociális krízist és életvezetési konfliktusokat az érintett családok számára. Az adósságkezelési szolgáltatás nem önkormányzati fenntartásban történő üzemeltetése elsősorban azzal az előnnyel bír, hogy nagyobb hatásfokkal képes a lakossági adósságteher problémában érintett valamennyi fél (önkormányzat, közüzemi cég, hitelintézet, hátralékos kliens) érdekeinek összehangolására. A lehetséges alternatíva természetesen a leginkább érintett szolgáltatók feladatvállalása. Az intézmény fenntartásában és (részbeni) finanszírozásába. Ennek a megoldásnak több buktatója van: egyrészt a jogos érdekkülönbségek miatt elszigetelődnek a párhuzamos tevékenységek egymástól, esetleg gyengíthetik is egymás hatásfokát, másrészt a piac filozófiájától, a piaci szereplő identitásától idegen a szociális szerepben való funkcionálás.

G

LGK.doc


20/15. oldal


6. AZ ADÓSSÁGKEZELÉSI SZOLGÁLTATÁS SIKERÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

6.1. Objektív tényezők 6.1.1. Az információszerzés és együttműködés nehézségei A Szociális törvény hatálya nem terjed ki a hátralékkövetelés jogosultjaira, így a közüzemi szolgáltató vállalatokra, pénzintézetekre, közös képviselőkre. Ugyan az adósoknak pénzügyi érdeke az eredményes adósságtörlesztés, azonban előfordul, hogy olyan feltételeket szabnak a települési önkormányzatoknak illetve az adósságkezelési irodáknak, ami igazgatási, ügyviteli, pénzügyi vagy adatvédelmi szempontból nehezen kivitelezhetők. Így meghiúsulhat a részletfizetési

megállapodás

megkötése,

az

adósságcsökkentési

kérelem

támogató

határozatának meghozatala. Célszerű lenne az érintett gazdasági társaságokra is hatályos jogszabályok olyan tartalmú kiegészítése, amely egyszerű, átlátható szabályokkal kötelezné a szervezeteket az adósságrendezésben való részvételre.

6.1.2. A fizetőképesség hiánya A sikertelen adósságkezelés egyik jellemző oka a fizetőképesség teljes hiánya, amelyen aktív adósságkezelés eszközök alkalmazásával nem lehet segíteni. Ebben a körben célszerű lenne a lakásüzemeltetést, illetve az energiavételezést előrefizetős mérőórákkal biztosítani, a kódhordozó eszközök ellenértékét egy meghatározott minimumszintig lakásfenntartási támogatás formájában biztosítani. Az előrefizetős szolgáltatás igénybevételi lehetőség megakadályozza a lakhatással összefüggő díjhátralékok felhalmozódását.

6.1.3. Különösen nagymértékű adósságot felhalmozott háztartások A sikertelen adósságkezelés másik tipikus oka a kezelhetetlenül nagy adósságtömeg A nagymértékű, hosszú idő alatt felhalmozott hátralékok már a lakhatást is veszélyeztetik. Ezekben az esetekben a lakáshatás megoldására kell koncentrálni (kilakoltatás megelőzése, magántulajdonú lakás forgalomképessé tétele, önkormányzati bérlakás esetén rugalmasabb szerződési feltételek). A hatályos jogszabályban maximált 200 ezer forint (lakáshitel tartozás esetén ennek az összegnek a duplája) adósságcsökkentési támogatás illetve a 24 hónapban meghatározott felső határa az adósságkezelésnek többszázezer forintot kitevő tartozásnagyság G

LGK.doc


20/16. oldal


esetén a futamidőt tekintve olyan havi önrész összeg meghatározását eredményezi, ami az alacsony jövedelmű hátralékosok számára az életvitel költségei mellett teljesíthetetlenek. Célszerű lenne az adósságkezelési szolgáltatás törvényben maximált felső időtartalmát megszüntetni, hogy rugalmasabb, az egyéni szociális helyzetre adekvátabb részletfizetési megoldást lehessen kötni.

6.2. Szubjektív tényezők 6.2.1. Az elvárások és az alacsony motiváció problémája A kliensek bizonyos körében előfordul, hogy olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amelyeket az adósságkezelési tanácsadó nem tud teljesíteni. Idetartozik az adósságok azonnali vagy rövid határidejű rendezése, teljes megszüntetése, a hátralék kifizetése a kliens helyett. Szintén előforduló probléma, hogy a kliensek az adósságrendezés első eredményeit követően (részletfizetési megállapodás megkötése, kilakoltatás veszélyének megszüntetése stb.) elhanyagolják a kapcsolatot a tanácsadóval, s csak újabb probléma felmerülésekor keresik meg újra.

6.2.2. A kliensek életmódjából adódó problémák Ezek a problémák főként a tanácsadó és a kliens kommunikációjában mutatkoznak meg. A kliensek egy szűk csoportja olyan módon fejezi ki elégedetlenségét, ami a tanácsadót esetenként sérti.

6.2.3. A tanácsadók oldalán felmerülő szubjektív problémák Munkából adódó megterhelés, kudarcélmények, tehetetlenség érzése, kiszolgáltatottság a kliensek akaratának. A nevezett nehézségeket a tanácsadók folyamatos továbbképzésével, a kiégést megelőző szupervíziók szervezésével lehet kezelni.

G

LGK.doc


20/17. oldal


7. AZ IRÁNYELV ALKALMAZÁSÁNAK TÁRGYI FELTÉTELEI 7.1. Az ügyfélforgalmi napló Az ügyfélforgalmi naplóban az irodát felkereső ügyfelek regisztrációja történik. A naplóban kell rögzíteni a megkeresés időpontját, módját (telefonos, személyes), valamint az irodától kért segítségnyújtás formáját (tanácsadás–információszolgáltatás vagy esetkezelés). Az ügyfélfogalmi napló naprakész adatokat kell, hogy tartalmazzon.

7.2. Az elektronikus nyilvántartó rendszer Szükséges

lenne

egy

egységes

elektronikus

nyilvántartó

rendszer

kiépítése,

az

adósságkezelési szolgáltatás ügyviteli tevékenységére kidolgozott számítógépes programra, amely azon ügyfelek adatait rögzíti, akik a szolgáltatásban részt vesznek. Az adatok nyilvántartó rendszerbe való kerülése előtt az adósságkezelési tanácsadók és az ügyfelek előzetes írásbeli megállapodást kötnek, ami tartalmazza az adatkezelés szabályait (adatvédelem stb.). A rendszer a háztartások adatait (a lakáskörülményeket, a háztartás jövedelmi

viszonyait

stb.),

a

hátralékkal

kapcsolatos

információkat

tartalmazza

(keletkezésének okát, az adósság mértékét, összetételét). Alkalmas továbbá arra, hogy az esetkezelés során előforduló változásokat követhetővé tegye (a háztartásban bekövetkező változásokat, például a jövedelmi viszonyok vagy a hátralék mértékének módosulásait). A legfontosabb előnye a szoftvernek a statisztikai adatszolgáltatás lehetősége, amely egy országos monitoring rendszer kiépítését tenné lehetővé.

7.3. A havi rendszerességgel elkészített statisztikai jelentések. A szolgáltatás eredményeiről előre kidolgozott szempontok szerint minden hónap végén statisztikai kimutatást kell készíteni. A jelentésnek informálnia kell a kezelés alá vont hátralékok

mértékéről,

intézkedésekről,

a

(lakásméretről,

fűtési

összetételéről,

hátralékkezelésbe módról,

az

adósságkezelési

bevontak

eltartottak

tanácsadók

háztartásra

számáról,

a

lakás

által

tett

vonatkozó

adatokról

tulajdoni

jellegéről,

G

LGK.doc


20/18. oldal


komfortfokozatról), a demográfiai adatokról (a nemről, az életkorról, az iskolai végzettségről, a családi állapotról, a munkaerő-piaci státusról, a munkahelyről)].

7.4. A program szerződő partnereinek elégedettségét vizsgáló módszerek. A programban együttműködő partnerek elégedettségének objektív mutatója a hátralékok csökkenését, megszűnését jelző statisztikai adatok. A szubjektív elégedettséget a partner szervezetek, cégek vezetőivel készített interjúk alapján kívánatos felmérni.

7.5. A szolgáltatást igénybe vevők elégedettségét felmérő kérdőív. Az adósságkezelési irodáknak a minőségmonitorozás érdekében célszerű kliens elégedettségi kérdőívet készíttetni, ami az ügyfeleknek a szolgáltatással való elégedettségét vizsgálja.

8. FOGALOMMAGYARÁZAT Lakhatási gondokkal küzdőknek tekintjük azokat a személyeket, akik anyagi, jövedelmi problémáik miatt vagy életvitelükben bekövetkezett krízishelyzet eredményeképpen otthonukat elvesztették, vagy ezen a téren veszélyeztettek, illetve lakhatásukat csak jogsértő módon tudják megoldani. Az adósságkezelési szolgáltatás a szociálisan rászorult személyek részére nyújtott lakhatást segítő ellátás, amely egyrészt a lakásfenntartással összefüggő eladósodás megelőzésére másrészt hátralék felhalmozódás esetén az adósság konszolidációjára irányuló pénzbeli és támogatásokat és személyes tanácsadói tevékenységet foglalja magában.

G

LGK.doc


20/19. oldal


9. HIVATKOZÁSOK Kőnig Éva [2006]: Adósságkezelés: sikerek és kudarcok. Esély 1. szám, Budapest. Feketén – fehéren [2006] TÁRKI Monitor Jelentések 2005. TÁRKI, Budapest. Győri Péter: Szemben az árral... [2005]: A Hálózat Alapítvány lakásrezsi-támogatási és krízistámogatási rendszeréről. Esély 4. szám, Budapest. Hoffman István – Gyulai Gabriella – Máhr Zsuzsa [2004]: Az adósságkezelési szolgáltatás gyakorlata. SZIGE, Debrecen. Kinyik Margit – Vitál Attila [2003]:: Háztartási adósságkezelési tanácsadó szolgálat Nyíregyházán. In: Landau Edit (szerk): Szociális – Igazgatás- Szerkezet. Sofa Alapítvány, Debrecen. Vitál Attila [2000]: A díjhátralékosság makrostrukturális okai és lokális természete. In: Fónai Mihály – Mankó Mária (szerk.): Acta inter urbes. BDF, Szombathely. Péteri Gábor –Tausz Katalin [1999]: Megelőzés és együttműködés. A díjhátralék-probléma megoldási lehetőségei helyi szinten. Pontes Kft, Nagykovácsi. Kerülő Judit [1998]: A díjhátralékos probléma alakulása. In: Fónai Mihály (szerk.): Tudományos Közlemények. DOTE EFK, Nyíregyháza. Czike Klára – Vass Péter [1998]: Gyorsjelentés a díjhátralék(osok)ról. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest. Magyarország – Szegénység és szociális támogatások [1996]. Világbank, Országtanulmány, Budapest. Ernszt Gabriella [1994]: Lakáspolitikai illúziók. Társadalmi Szemle 6. szám, Budapest. Győri Péter [1995]: Eladósodott társadalom. I.-II. rész. Esély 1-2.szám, Budapest. Hegedüs József – Kovács Róbert – Tosics Iván [1994]: Lakáshelyzet az 1990-es években. In: Andorka Rudolf – Kolosi Tamás – Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 1994. TÁRKI, Budapest.

G

LGK.doc


20/20. oldal

LGK LAKHATÁSI GONDOKKAL KÜZDŐK SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSAINAK IRÁNYELVEI. Készítette: Vitál Attila. Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

Recommend Documents