III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
200 FORINT
LEVERTÉK A LÉCET TA PÁRT IS L IA C R SZO K A MAGYA YUGDÍJA N A A Y EDÉSÉT K KORMÁN L E M E ATOS FOLYAM AZSÁG? IG Z A I ÍGÉRI. M AK NYUGDÍJ ODIK R A Y G A ÁS AM RTÉKE M LIÓAN É Ó L R Á VÁS MIL KEN. 1,1 K Ö S C ÖB E ÉV GI KÜSZ É S Y N É A SZEG LNEK. ALATT É
2
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
BALSZEMMEL Thürmer Gyula ELÉG VOLT!
– I.
Barátomnak eleinte tetszettek a bankok épületei. Kellenek, gondolta, új színt hoznak a városba. Mostanság már kerüli a bank-negyedeket. Rájött, hogy a sok márványpalota az ő és sorstársai pénzéből épül. Ő pedig nem akar palotákat építeni, főleg másoknak nem, megelégedne már azzal is, ha a pesti lakását ki tudná festetni. Barátom eleinte hitt abban, hogy a sok bank majd verseng a kegyeiért. Utóbb kiderült, hogy versengés ugyan van, de az a bankok egymás elleni élet-halál harca. Neki személy szerint a bankok lényegében ugyanazt nyújtják, és mindegyik ugyanolyan keményen lép fel vele szembe, ha elfelejtené fizetni a törlesztést. Barátom soha sem értett a bankügyekhez, nem akart se folyószámlát, se hitelkártyát. Aztán rábeszélték, hogy ez milyen modern, milyen európai, sőt milyen amerikás. A gyárban meg közölték vele, hogy vagy nyit bankszámlát, vagy jövő hónaptól nem kap fizetést. Ugyanis ők is nagyon modernek, európaiak, sőt amerikások, és nem tökölődnek minden hónapban a fizetési borítékokkal. Az állam törvényt is hozott arról, hogy ezentúl minden pénzügyet a bankon keresztül intézzen. Barátom megadta magát, bár nem nagyon értette, hogy amennyiben a bank egy vállalat, a bankszámla meg egy vállalati termék, akkor az állam milyen alapon írhatja elő neki, hogy kötelező megvásárolnia a bank-vállalat termékét. Miért nem írja elő az állam, mondjuk azt,
BALSZEMMEL
MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL. hogy mindenki köteles évente egy nadrágot venni a nadrággyártól? Barátom szereti a szabadságot, gyermekkorától hitt abban, hogy „szívünk, míg vágyat érlel, nem kartotékadat.” A bankban gyorsan rájött arra, hogy minden lépését figyelik. Tudják, hogy hol volt, hol, kitől és mit vásárolt. Ha telefonál, magnóra veszik a szavait. Húsz éve nem volt se bankkártyája, se számlája, de embernek nézték. Most már kartotékadat. Ekkor úgy érezte: elég volt! Ez így nem mehet tovább! ELÉG VOLT! – II. Ismerősöm mérnök volt egy szocialista nagyüzemben, és sohasem álmodott arról, hogy vállalkozó legyen. A gyárat azonban szétszedték, mérnökre nem volt szükség. Vállalkozó lett. Értett a szakmához, jöttek is a megrendelések. A németek, olaszok, franciák örültek, hogy ismerősöm mindent legyárt nekik, amit kérnek. Jó minőségben, olcsón. Az első csapást a kínaiak jelentették. Tömegével jöttek, és tömegével árulták azt, amit ismerősöm is gyártott. Nem volt olyan jó, viszont olcsóbb volt. Ismerősöm írt a minisztériumnak, a szakszervezetnek, hogy talán meg kellene védeni a magyar munkahelyeket. Semmi, még válasz sem! Ismerősöm azt gondolta, hogy mindez a konzervatív kormány tudatlansága, s nagy reményeket fűzött az első szocialista kormányhoz. Ők meghozták a második csapást: beengedték a multikat. Pillanatokon belül ők diktálták az árakat, ők döntöttek a szabályokról. Ismerősömnek is megmond-
ták, hogy vagy feleannyiért adja az áruját, vagy nem veszik meg. Korábbi nyugati partnerei is látták, hogy most lehet nyomni a magyarokat, és nyomták is. Ismerősöm, aki még hitt a közösség erejében, a munkásaival igyekezett szót érteni. Emberek! Dolgozzatok többet és jobban, mert ilyen teljesítménnyel elbukunk! Ismerősöm elfelejtette, hogy eltelt húsz év, s az üzem már nem közös volt, amit mindenki magáénak érzett. A tehetségesebbek fogták magukat, és otthagyták ismerősömet, mondván, hogy ennyiért nem dolgoznak. Maradtak a gyengék. Közben a kormányok csak jöttek, és szépen gyarapodtak. Ehhez pénz kell, és a kormányok úgy gondolták, hogy ezt a pénzt tőle veszik el. Elvehették volna a multiktól is, de az olyan macerás. Róla viszont könynyedén húztak le újabb és újabb bőrt újabb és újabb adók, járulékok formájában. Ismerősöm tisztelte a törvényt, erre tanították szülei, de egy szép napon döntés elé került: vagy bezárom az üzemet, mert nem tudom fizetni a béreket is, meg az állami adókat is, vagy nem fizetek adót, és feketén fizetek a melósoknak. Az ötlet bejött. Nem csak neki, sokszázezer magyar vállalkozónak is, akiket a törvény vitt a törvénytelenség útjára. A dolgozók még örültek is a feketepénznek, ki gondol ilyenkor a nyugdíjra. Tudta, hogy legfeljebb időt nyer. De talán történik valami! Nem lehet az, hogy tanult emberek, akik irányítják az országot, sőt maguk is vállalkozók voltak, nem lehet, hogy éppen ők ne látnák a valóságot! Ismerősöm közben megkapta az adóhivataltól az utolsó felszólítást. Ismerősöm a józanészre próbált apellálni: fogok fizetni, de most nem tudok, adjanak haladékot. Értéket, minőséget termelek, nem velem van a baj, hanem Önökkel, akik kitermelhetetlen adót szabnak ki. Ismerősöm felszámolta a cégét, eladta az ingatlanját, és hamarosan rájött a trükkre. Az ő helyén új bevásárlóközpontot kezdtek építeni. Kellett a helye, az ő helye a multinak. Meg is kapta, magyar munkások munkahelye árán, ismerősöm egyéni egzisztenciája árán, a magyar kormány segédletével. Ekkor úgy érezte: elég volt! Ez így nem mehet tovább! THÜRMER GYULA
INTERJÚ
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
3
LEGYEN VÉGRE IGAZSÁGOS REND A VILÁGBAN BESZÉLGETÉS PÁLINKÁS FERENCCEL, PÉCS 2-ES VÁLASZTÓKÖRZETÉNEK KB-MEGBÍZOTTJÁVAL A rendszerváltás környékén született és felnőtt fiataloknak egyetlen normális év sem adatott meg. Mit lehet akkor azon csodálkozni, hogy csak üres dolgokon jár az esze: Pálinkás Ferenc szerint ezen lehet és kell is változtatni. Mindig és mindenhol van munka. – Mi hozott a pártba és mi tart itt? – Lényegében egyszerű: a felismerés, hogy itt a helyem. Ez vezérel, és ez táplálja bennem a lángot, amely míg ég bennem, senki nem tántoríthat el céljaimtól. Sok mindent olvastam. Kezdetben baloldali szerzőket, aztán jobboldaliakat. Jó volt érezni, azt mondja a Munkáspárt is, amit én magamtól gondoltam, és nem vagyok egyedül gondolataimmal. Mivel katolikus középiskolába jártam, csak érettségi után jöhetett szóba a párthoz való közeledésem. Meg is találtam az Interneten a mozgalmat. A munkáspártiakkal való beszélgetésünk után már azon kaptam magam, hogy ifj. Hitre Jánossal létrehoztuk a megyei Baloldali Frontot. Nem sokkal ezt követően beléptem Pécsett a Munkáspártba. – Mit szól a családod a pártmunkához? – Kényes téma! Édesapám félt, óv, édesanyám elfogadta. Mindketten tisztában vannak vele, hogy rosszat nem teszek, és hogy volt már nagy felelősség a vállamon, mikor mentős voltam. Bíznak bennem, bár a család sosem politizált igazán. Öcsém viszont hatásomra a Front tagja lett, nagybátyám pedig kilépett Baján az MSZP-ből. Remélhetőleg ezentúl minket erősít. A jelek kedvezőek: máris sokat segít a párttal kapcsolatos munkánkban. Így agitálok én otthon. – Mi a személyes tapasztalatod az elmúlt idők változásaival kapcsolatban? – Elkeserítő, ami globálisan folyik. Sajnos ebben hazánk is kezd élre törni. Sok a gyűlölet. A másikat nemhogy megérteni, de meghallgatni sem akarjuk, csak eltiporni. Ez a „demokrácia”? A kapitalizmus? Kell a fenének! A rendszerváltás környékén született és felnőtt fiataloknak egyetlen normális év sem adatott meg. Ne is csodálkozzunk azon, hogy ezen nemzedék nagy részének csak üres dolgokon jár az esze, és káros dolgokat próbálnak ki.
Őket is tanították, nevelték valakik, sajnos sok rossz példát mutatva nekik, vagy idejük sem volt figyelni szellemi fejlődésükre. Persze fizesse mindenki a saját tanulmányait, ne más fizesse ki, de akkor én sem fogom más segélyét, utazását kifizetni súlyos adóforintokban. Liberalizmus! Még jó, hogy néha gondolkodunk – népszavazások idején. Kötelesek vagyunk szolidárisnak lenni embertársainkhoz, különben mi sem várhatjuk el ugyanezt. A kapitalista rendszer önmagát emészti fel a világban, de addig hihetetlen rombolást eredményez. Az a kérdés, hogy az emberek kinyitják-e végre a szemüket, vagy annyira elfajulnak a dolgok, hogy totális anarchia lesz. Szerintem az a feladatunk, hogy felnyissuk az alvó szemeket. Mi, frontosok, az ifjúság körében végezzük ébresztő-felvilágosító munkánkat. – Van vörös inged? – Persze! Még párttag sem voltam, amikor már volt! Sőt, a Trabantomon is ott volt Che Guevara arcképe. És nem divatból – meggyőződésből! Szeretem a vörös inget „civilruhának” is. Jó lenne, ha mindenki viselné a mozgalomban! Jó érzés a testünkön is viselni dinamizmust, forradalmiságot sugárzó színünket. – Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod? – Az első: legyen végre igazságos rend a világban, és mindenkit érdemei alapján becsüljenek meg. A második: a családom tisztességesen boldoguljon az élet minden színterén. A harmadik: mások is találkozhassanak az aranyhallal. – Mit olvastál mostanában? Moziban, színházban mit néztél? – Mivel a mentőtiszti szak nem egy „diplomagyár”, vagyis kivételesen jó helyre megy az adófizetők pénze, szabadidőmben is zömmel szakkönyveket olvasok. A Szabadságra mindig jut időm. Az
Pálinkás Ferenc 1988. november 14-én született Budapesten. Mogyorósbányán, Esztergom mellett lakik. Dolgozott mentősként, jelenleg Pécsett mentőtiszt hallgató. A Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei alelnöke. Fiatal kora ellenére évek óta aktívan dolgozik a párt érdekében. Részt vett az esztergomi Front-szervezet létrehozásában, az alakuló ülésnek ő maga adott otthont. Örökmozgó – mindig szervez valamit. A főiskolásoktól a munkásokig mindenkit megtalál, és őt is megtalálják. Közösségi ember, akit az emberek szeretete és az értük való tenni akarás vezérel. internetes fórumokat gyakran látogatom, és főleg a hírekre koncentrálok. A mozi drága. Utoljára kari napok után derültem a Megy a gőzösön. Ha színházi komédiát akarok látni, csak belenézek a parlamenti közvetítésbe, vagy részt veszek egy-egy kollégiumi összejövetelen... – Mik a legfontosabb értékek az életedben? – A szeretteim, a céljaim, az emberek – amiért és akikért érdemes élni és harcolni.
4
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
MUNKÁSPÁRT
ÚJRA VAN MUNKÁSPÁRT SARKADON
THÜRMER GYULA, SZŐKE JÁNOS ÉS KOVÁCS ZOLTÁN TÁRSASÁGÁBAN A szorgalmas munka meghozza gyümölcsét. Sarkadon a Munkáspártnak egykor erős szervezete volt. A gyulai térségi pártszervezet, élén Nagy Sándor elnökkel és Szőke János térségi KB-képviselővel, nem a múltat kezdték el siratni, hanem szépen, lassan, de határozottan hozzáláttak egy új pártszervezet létrehozásához. Tapasztalatból tudták, hogy egy szervezetet gyorsan össze lehet kapni, de ha a tagok kötődése nem elég szilárd, gyorsan széteshet. Inkább lassan, de biztosan! A múlt hét óta Sarkad városában ismét létezik a Munkás-
párt szervezete. Vezetőjének a lendületes és jó helyi kapcsolatokkal rendelkező Kovács Zoltánt választották. Ebből az alkalomból látogatott a térségbe Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, aki találkozott Sarkad és Méhkerék önkormányzatának vezetőivel. A 11 ezer lakosú Sarkadot és a valamivel több, mint kétezer lelket számláló Méhkeréket egyaránt sújtotta a történelem. A térséget a trianoni béke az ország közepéből az ország szélére sodorta. A szocializmus idején a mezőgazdaság és a kapcsolódó ipari fejlesztés fellendítette a településeket. A sarkadi
cukorgyár a legjobb időkben 11 ezer hektár cukorrépa termelését dolgozta fel, s a termelőkkel együtt legalább 20 ezer ember megélhetését biztosította. Az EU-ban nem kell a magyar cukor, ezért bezárták az összes magyar cukorgyárat – magyarázták el a sarkadi cukorgyár helyén létrejött ipari park mai képviselői. Méhkerék a szocializmusban lett az egyik legnagyobb primőrzöldséget termelő központ. Jól éltek a gazdák, jól élt a falu. Mára ez is a múlté. A termelők ki vannak szolgáltatva a nagy külföldi felvásárlóknak. Thürmer Gyula megismerkedett egy magyar tulajdonban lévő zöldség-nagykereskedéssel is. Rácz István, a cég tulajdonosa elmondta, hogy rendkívül keményen kell dolgozni. Túlságosan nagyok az állami terhek, folyamatos az élet-halál küzdelem a multikkal. Mi magyar paradicsomot, magyar paprikát árulunk, amit magyar termelők állítottak elő. Nem kell nekünk segítség a kormánytól, de annyit jogosan várunk el, hogy ne legyenek jobbak a külföldiekhez, mint saját polgáraikhoz – hangzott el az összegzés. A napi programban részt vett Gál Ferenc Békés megyei elnök és helyettese, Németh József, akik már a következő békési programon dolgoznak. November 7én ugyanis Békéscsabára és Békés városba látogat a párt elnöke.
ÚJ LENDÜLETET VESZPRÉMBEN Veszprém megyében értik a Munkáspárt tagjai, hogy a Munkáspárt vagy közös erővel ér el sikert, vagy sehogyan sem. Hiába dolgozik nagyon jól néhány megye, ha nem sikerül a választásokon legalább a minimális jelenlétünket biztosítani, azaz ha nem lesz megyei lista, mondjuk Veszprém megyében, az bizony komolyan veszélyezteti a közös munka sikerét is. Veszprémet nem érheti olyan szégyen, hogy ne tudjon területi listát állítani. Ezen dolgozik a kis csapat Borbás István megyei elnök vezetésével. Az elnök helyzete nem könnyű. Vinnie kell a vaskereskedését is, ami megélhetését adja, s ráadásul Pápáról kell a párt munkáját irányítania.
A múlt héten Vajda János országos alelnök kíséretében Várpalotára látogatott Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. A látogatás nem titkolt célja az volt, hogy új lendületet adjanak a megye és a térség kommunistáinak. A Munkáspárt tagjainak van becsületük Várpalotán. Az olyan régi bányász-kommunistákat, mint Horváth Laci bácsi, ma is nagyon tisztelik az emberek – mondotta Németh Árpád, Várpalota fiatal polgármestere. A politikus a Fidesz színeiben lett a város vezetője, de nem tagadja meg nagyapját, aki 1962-69 között volt a város tanácselnöke. Tény, ami tény, a városban ma is minden a szocialista múltra emlékeztet. A város mai vezetése sokat tesz a megszűnt
munkahelyek pótlására, igyekeznek Várpalota kulturális és turisztikai értékeit kihasználni, de mindez nem könnyű. Az élet soha nem volt ilyen nehéz, mint manapság – mondták az emberek a várpalotai piacon. A kicsi, de lelkes csapat Magyar László helyi aktivistánk irányításával szépen megszervezte a piaci könyvbemutatót is, és vásároltak is az emberek a Balszemmel kötetből. A munkáspártiak felkeresték Ősi községet is, ahol Kerekes Anna polgármester adott tájékoztatást a településről. Két megye, Veszprém és Fejér között, jó utak nélkül nagyon nehéz munkahelyeket teremteni, nagyon nehéz a fiatalokat megtartani – tudtuk meg a polgármestertől.
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
MUNKÁSPÁRT
5
VEDD! OLVASD! TERJESZD! A Munkáspárt leghatékonyabb fegyvere lehet A Szabadság, ha élni tudunk vele. Minden párttagnak kötelező lenne előfizetnie rá, olvasnia, terjesztenie! Nehéz? Nem az. Tanulni kell a jó példákból, tanuljunk dolgozni! De ami még fontosabb: használjuk a tanultakat, dolgozzunk a pártért és az emberekért!
MINDEN LEHETSÉGES ESZKÖZZEL... 2007. júniusa óta vagyok Heves megye 1. számú választókörzetének KB-képviselője. Az ezzel járó feladatkör ellátása itt sem könnyebb, mint hazánk más területein. Új előfizetők gyűjtése A Szabadságnak, szervezni pártunk jelenlétét a helyi közéletben, felkészülni a majdani országgyűlési, valamint önkormányzati választásokra – és még sorolhatnánk. Korán felismertük, hogy a legfontosabb feladat megtalálni a kapcsolatot minél több választópolgárral. Az utóbbi időben nálunk úgy tűnik, hogy ennek terén igen pozitív irányú változások mutatkoznak. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk érni, szó szerint minden lehetőséget ki kell használjunk. Meg kell szólítani az embereket, hogy minél több, minél erősebb kapcsolat épüljön a leendő választók és a KB-képviselők, párttagok között. Legutóbb bekapcsolódtam egy úgynevezett “kupakgyűjtő-akcióba”, amelyet
VAJDA JÁNOS, THÜRMER GYULA ÉS HORVÁTH LÁSZLÓ A VÁRPALOTAI PIACON Adjunk új lendületet a pártnak Veszprém megyében! Sok mindenre képesek vagyunk, amint ezt a mai nap is mutatta. Az emberek is szívesen fogadnak bennünket – összegezte a nap tapasztalatait Thürmer Gyula.
egy Lábatlan nevű községben élő 8 éves kislány, Gombai Dóra őssejt-kezelésének támogatására szerveztek szülei. Agytörzsi rendellenességét jelenleg csak a Kínai Népköztársaságban tudják hatékonyan kezelni. Az összeget, amit a műanyag-feldolgozó üzemek fizetnek a kupakokért, az ő gyógykezelésére fordítják. Hogyan járul hozzá ez a kis akció pártunk politikájának népszerűsítéséhez? Egyrészt: meg tudunk szólítani a választókörzetben bárkit. Még azt az embert is, aki nem szimpatizál velünk, vagy egyszerűen „nem politizál”. Nem is beszélve azokról, akik nyitottak a mi politikánk felé, csak arra várnak: lépjünk feléjük. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, ez utóbbiak száma, ha lassan is, de nőttön-nő. Másrészt: a nemes cél ránk is jó fényt vet, mindenkor, minden körülmények között. Hiszen ezzel is segítünk az embereknek. Ezen kupakgyűjtő mozgalom keretében meg tudjuk keresni a helyi vállalkozókat. Főként a vendéglátóipar területén. Jómagam az utóbbi hónapokban sok helyi kis- és középvállalkozóval vettem fel a kapcsolatot. Kocsmárosokkal, büfésekkel, élelmiszer-vegyesiparcikk kereskedőkkel, trafikosokkal. Meglepően sokan biztosítottak támogatásukról, erkölcsileg és anyagilag is. Jó példa erre egy Heves megyei kis büfé-borozó, amely szintén bekapcsolódott a kupakgyűjtésbe. A tulajdonos közreműködésével mindig van kihelyezve
a pultra A Szabadság, Baloldali Frontos szóróanyag, valamint saját névjegyem. Az emberek bejönnek, elolvassák az újságot egy pohár bor mellett, elteszik a névjegyeket. De van még pár ilyen vendéglátó egység, mely ugyanígy népszerűsít minket a választókörzetben, akárcsak ez a hangulatos kis borozócska. Sokan megkerestek már ennek nyomán, munkáspárti véleményeket kikérve, őket konkrétan izgató dolgokban. Született már ilyenből Szabadság-előfizetés is. Az előfizetők számát egy év alatt néhányról már 20 fölé sikerült növelni. Nemegyszer ellátogatok ezekbe a kis „propaganda központokba” személyesen is. Már gyakori látványnak számít A Szabadságot olvasó, röplapjainkat böngésző munkás, dolgozó. Az emberek már fölismernek, mint a Munkáspárt KBmegbízottját. Mindig érdekes véleménycserék, jó hangulatú, építő jellegű viták alakulnak ki különböző közéleti témákban. Sokan ajánlották már ennek nyomán kopogtatócédulájukat, sőt, sokszor szavazatukat is a Munkáspártnak. Olyanok is, akik eddig MSZP-szavazók voltak, vagy már szavazni sem mentek el. Magam is meglepődtem, hogy mennyire ki tudja nőni magát egy olyan apró kezdeményezés is, mint egy ilyen kupakgyűjtés. Legutóbb egy roma civilszervezet elnöke jelentkezett támogatásáról biztosítva. Nem szabad félni attól, hogy megszólítsuk az embereket. Propagandamunkát kell folytatnunk mindenütt. Buszon, munkahelyen, lakhelyünkön, baráti és ismeretségi körünkben. Ahol nem lehet nyíltan politizálni, találjuk meg a módját, furakodjunk be! JUHÁSZ NORBERT
6
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
BELFÖLD
GYURCSÁNY ISMÉT A NYUGDÍJASOKKAL Tények • • • • •
700 ezer nyugdíjas él a szegénységi küszöb alatt 230 ezer nyugdíja él a létminimum alatt aki ma vonul nyugdíjba, 8 százalékkal kevesebbet kap 2013-tól a kormány megadóztatja a nyugdíjakat már két éve kevesebbet ér a nyugdíj
vásárlóértéke a Horn-kormány óta először csökkent. Gondolkozzunk: Horn és Gyurcsány alatt lehetett-lehet kevesebbet venni a nyugdíjért, azért, ami a gonosz Orbán Viktor idején többet ért. Szeretni kell ezért a Fidesz-vezért? Szeresse az, akinek jobb dolga nincsen! Azonban tény: ő nem a nyugdíjasokat sarcolta meg ismét. Igaz az is, hogy nem is adott többet, mint amit a törvény ígér. De azt megadta, miközben aligha kételkedett benne, hogy nyugdíjas elvétve fog csak rá szavazni.
Királyi kegyet gyakorolt a múlt héten Gyurcsány Ferenc: jövőre minden száz év fölötti magyar állampolgár százezer forintot kap születésnapjára. Az MSZP ismét a nyugdíjasok szavazatára játszik, kihasználva a szocialista múlt iránti vonzalmukat, elesettségüket, ideáikat. Mindeközben végképp kifacsar belőlük mindent, forintban növeli, értékében csökkenti nyugdíjukat. Harmincezer forint. Csak tavaly enynyit vett el egy átlagos nyugdíjastól a Gyurcsány-kormány. Ennyit jelentett az energiaár-emelés, az élelmiszerek művi drágítása, és a gyógyszerárak patika liberalizáció utáni emelkedése – mert az
legyen világos, hogy a tömeg-aszpirin ára csökken, hiszen több helyen adhatják el, a komolyabbaké azonban infláció fölötti mértékben drágul. Mindeközben természetesen emelték a nyugdíjat, hiszen ez törvény, azonban azok
Előbb halunk A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a születéskor várható élettartam Magyarországon a nők esetében 76,5 év, a férfiaknál 68,3 év. Azaz a magyar nő átlagosan, a férfi 7 évvel él kevesebbet mint uniós társai. A világ országai között ebben a tekintetben Magyarország mindössze a hatvanharmadik, olyan államok előznek meg bennünket, mint Argentína, Chile vagy Uruguay. Még egy „érdekesség”: 2002 óta sok évtized után először ismét folyamatosan csökken a magyarok várható élettartalma. A nyugdíjkorhatár jövő évtől 62 év, az MSZP-kormány tervei szerint 2010-től 65 év.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70. paragrafusa szerint minden magyar állampolgárnak joga van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt az állam a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. Miért szavaznak az MSZP-re? Azért, mert a fiatalságunkba nézünk mindig viszsza, azért, mert Kádár alatt volt tisztesség és jog, becsület és megélhetés. Mindenkinek. Ez igaz. Az azonban hazugság, hogy ehhez bármilyen köze lenne az MSZP-nek. Ők ugyanis mindezt elárulták és eladták. ’89-ben is és most is. Minden nap. Legutóbb, a múlt héten, az Idősek Világnapján Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök, miközben köztársaságról papol, királyt játszik: félszáz idős embernek ígér százezer forintot. Aztán 2010-től a 95 éve-
BELFÖLD
L SZÓRAKOZIK Egy millióan halálra ítélve Tíz éven belül 1 milliónál is többen lehetnek azok, akik több évtizedes munkavégzést követően sem remélhetnek nyugdíjat. Ők azok, akik a rendszerváltás után elveszítették munkahelyüket és a szürkegazdaságba kényszerültek, akik után senki sem fizetett semmilyen járulékot – másképpen azonban nem kaptak munkát. A Magyar Nemzeti Bank szerint ezen felül akár a 2 milliót is közelítheti azok száma, akik – a minimálbér után teljesített tbjárulékért cserébe – elviselhetetlenül alacsony nyugdíjat fognak majd kapni.
sek is kapnak jubileumi ajándékot, 2011-től pedig az is, aki betöltötte a 90-et. Talán ha kétezren megélik, száz év fölött ma félszázan sincsenek. Ugyanolyan ez, mint amikor televíziós kamerák előtt adunk a kényszerűségből koldulónak egy százast, majd bezáratunk tíz-húsz hajléktalan-otthont. Mert miből fizetik Gyurcsány királyi kegyét? Kivel fizettetik meg? Nos, például a rokkantnyugdíjassal. Tavaly több mint 60 milliárd forintot – uniós támogatást és nyugdíjalapba szánt adóforintot is – költöttek a „rokkantsági nyugdíj-rendszer reformjára”. A rehabilitációs járadékot, amely a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítette volna 3200 pályázóból mindössze 22 kapta meg. A többi pénz eltűnt. Gyurcsány mostani gesztusa, ha mindenki él majd három év múlva is, alig kerül másfél milliárdnál többe. Jó üzlet, ugye? Megszavazzák megint?
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
7
BECSAPVA Gyakran elnézem hajlott korú honfitársainkat: mennyi küzdelmen, keserűségen, fáradtságon mentek keresztül életük folyamán. Tisztelem, becsülöm, szeretem őket. És rettentően sajnálom. Mert egy élet munkájáért „köszönetül” a kormány folyamatosan hitegeti, elárulja, becsapja őket. Csak azért, mert ők még hisznek „az adott szó igazában”. Hisznek abban, hogy az MSZP az MSZMP utódja, s meglepődnek: ha miniszterelnökünk megígérte, nem lesz gáz-áremelés, miért mutat a számla egyre többet? Mégis elmennek ugyanerre a bandára szavazni, „mert a mi kutyánk kölyke”, gyűlölik a Fideszt, mert annak aztán végképp nincs köze a régi, szép időkhöz. És ilyenkor elmúlik a sajnálatom, néha még a családomban is a tehetetlen düh késztet „toporzékolásra”: nem veszitek észre?! Hiába nyugtat meg az ATV, hogy nincs itt semmi baj, a saját bőrötökön érzitek, hogy a kicsi megtakarított pénz már elfogyott, a piacon meg kell gondolni, mit veszünk, s ha elromlik valami, hát mástól kell rá kérni… A mai nyugdíjas élete küzdelmes volt, de a múlt rendszerben biztos volt
a munka, a kiutalt lakás, a gyereknek az oktatás. A rendszerváltás után felnőtteknek meg kell küzdeniük a munkanélküliség rémével, évtizedekig fizetik az albérletet, mert a minimális hitelhez szükséges pénzük sincs, hogy otthont teremtsenek. Felnőtt fejjel tanulni már csak munka mellett, saját zsebből lehet. Ha futja a hitel, az adó, a rezsi mellett. Vagy ha elenged a munkáltató… Régen a tehetségeseket támogatta az állam, a Párt, az a párt, melynek az MSZP csak örököse, a szó anyagi értelmében. Az a gyomorforgató örökös, aki marakodik a jusson. A Munkáspárt nem marakodott: egyenes derékkal azt mondta: az elv, az emberek érdeke nem eladó! A Párt szegény. Szegény, mint az ország, a nyugdíjasok, a dolgozók. De nem hazudik, és már csak ezért is csak rá szabad szavazni. Hazugság, hogy csak két alternatíva van. A Munkáspárt él, dolgozik az emberekért, de többet csak akkor tud tenni, ha támogatjuk: előfizetéssel, tagdíjjal, munkával. Mi, kommunisták vagyunk a valós alternatíva. CSEH KATALIN
Megadóztatva A nyugdíj ma adómentes, azonban aki a nyugdíj mellett is dolgozik, bizony minden megkeresett forintért adózik. Legyen ez akár egyszerű besegítés a gyerek boltjában, műhelyében. Öt év múlva azonban egy már elfogadott jogszabály szerint a nyugdíjakat is megadóztatják. Azaz legalább ötödével kevesebb pénzt kapnak a nyugdíjasok
SZOCIALISTA ÓRIÁSPLAKÁT. ÖN HORD 117 EZER FORINTOS BAKANCSOT? ÖNNEK VAN PÉNZE AUSZTRIÁBA, AZ ALPOKBA JÁRNI TÚRÁZNI? ÖN ELHISZI, HOGY EZ A MINDENNAPOS VALÓSÁGA EGY MAGYAR NYUGDÍJASNAK? ÖN ELHISZI, HOGY EZ LESZ, HA ÚJRA A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRTRA SZAVAZ? ÖN MIKOR EVETT UTOLJÁRA HÚST? ÚGY IGAZÁN, ÚGY ANNYIT, AMI JÓLESIK? ÖN MIÉRT AKAR MÉG MINDIG HINNI NEKIK?
8
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
KÜLFÖLD
OROSZ DEMOKRÁCIA: 15 ÉVE LŐTTÉK SZÉT A FEHÉR HÁZAT
Tizenöt éve született a mai orosz demokrácia, akkor, amikor 1993. október 4-én Borisz Jelcin elnök harckocsikkal lövette szét a parlament épületét, majd kommandósokkal mészároltatta le a védők jórészét. Mindezt a demokratikus Nyugat jóváhagyásával, sőt, támogatásával. Mi történt? Jelcin felhatalmazást kért a parlamenttől, hogy rendeletekkel kormányozva vigye keresztül reformjait. Az orosz országgyűlés nem volt kommunista többségű, ott voltak Jelcin korábbi szövetségesei is, akik legfeljebb a privatizáció ütemén változtattak volna. Jelcin és kormánya viszont azonnal kapitalizmust akart. A parlament megszavazta az elnök elleni bizalmatlansági indítványt, alkotmányos úton távolította volna el Jelcint, aki azonban a fegyverekhez nyúlt. A harcokban hivatalosan is több százan haltak meg, az igazi szám azonban megközelít-
heti az ezret is. Ezt követően Jelcinék zöld jelzést adtak az ország szétrablásához. Az orosz kommunisták több ezres felvonulással és gyűléssel emlékeztek meg az évfordulóról. Miért tették? Tizenöt éve nem forradalom volt, azonban sok ezren azért mentek ki a parlament védelmében, mert úgy gondolták, hogy a kapitalizmust még meg lehet állítani. Nem a „reformok” ütemezésén, a gazdasági és politikai posztok elosztásán vitatkoztak, a szovjet hatalmat akarták megvédeni. Azt, ami még akkor, a Szovjetunió ’91-es szétverése után még maradt belőle.
Azonban nem csak ezért mentek ki vörös zászlókkal Moszkvában. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja parlamenti párt, ám tisztában vannak azzal, hogy bár kényelmesek a kapitalista demokrácia által biztosított képviselői fotelok, lehet és kell beszélni a szószékekről. Az embereket azonban elsősorban ott lehet megszólítani, ahol ők is vannak. A tereken, utcákon. Az orosz kommunisták látványos felvonulása nem csak a múltnak, hanem elsősorban a jövőnek szólt. Érdemes megtanulni tőlük: nincs olyan alakalom, amikor ne lenne ok arra, hogy hallattassuk a hangunkat. Bátorság, szervezettség, fegyelmezettség a munkában. A felvonuláson a moszkvai kerületek pártvezetői előre megmondták, hogyan és hányan érkeznek tőlük, kik viszik a transzparenseket, kik a zászlókat. A fiatalok a gyűlés előtt az utcákat járták, röplapoztak, plakátokat ragasztottak. Nem mindenkinek sikerült teljesítenie a tervet, miszerint hozza el barátait, rokonait, ismerőseit, de minden párttag akit egészsége nem akadályozott ebben, ott volt. Nem volt kifogás a beütemezett nagytakarítás, telek, családi program. Ott voltak. Kommunisták.
AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS FÓRUM AZ EMBERI JOGOKÉRT A neoliberalizmus társadalomellenes következményeire, és a vele szembeni szociális alternatíva szükségességére hívja fel a figyelmet az a nyilatkozat, amelyet a Malmöben szeptember 17-21. között megtartott V. Európai Szociális Fórum (ESZF) mozgalmi közgyűléséről adtak ki. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal által ismertetett nyilatkozat szerint az európai civil tanácskozás résztvevői a dolgozók megélhetését fenyegető legsúlyosabb fejlemények közé sorolták a nemzetközi pénzügyi válságot, az áremeléseket, a közszolgáltatások privatizálását. Európa-szerte azt tapasztalni, hogy beszűkítik a demokratikus szabadságjogokat, fokozzák az elnyomást, katonai intervenciókat hajtanak végre, támaszpontokat létesítenek. Mindezt egy olyan világban, amelyben tovább mélyül az egyenlőtlenség, és
egyre szaporodnak a megélhetési gondok – tartalmazza a nyilatkozat. Az ESZF mozgalmai szerint a negatív folyamatokat békepolitikával, a népek jogainak tiszteletben tartásával, az igazságosságért, a demokráciáért és a környezet védelmében folytatott új politikával kell feltartóztatni. A NATO kelet-európai és kaukázusi terjeszkedése ellen közös akciónapot hirdettek meg 2009. április 4-re, az Észak-Atlanti Szervezet fennállásának 60. évfordulójára Strasbourgba és Kielbe. A klímaváltozás ellen Poznanban rendeznek akciónapot az idén december 6-án. Az olasz szociális mozgalom Szardínia szigetére szervez tüntetést a Nyolcak Csoportjának (G8) 2008. júliusi csúcstalálkozója ellen. A magyar civil társadalom kb. száz fővel képviseltette magát a malmöi ESZF-en. A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerek-
asztal körül együttműködő szervezetek 15 szemináriumon tartottak előadást a népek önrendelkezéséről és a nemzeti kisebbségi jogokról, megélhetésről és elszegényedésről, a civil kontrollról és a részvételi demokráciáról, alternatív gazdálkodási formákról, női esélyegyenlőségről és prostitúcióról, lakhatási jogról, környezetvédelemről, cyber-demokráciáról és egy új, kollektív európai biztonsági rendszerről, mely magában foglalja mind a NATO-államokat, mind a volt szovjet köztársaságokat. Az ESZF-en 10-15 ezren vettek részt. A fórum záróakkordjaként több ezer fő részvételével fegyelmezett, incidens nélkül lezajlott tüntetést tartottak a békéért, az emberi és a társadalmi jogokért. A VI. Európai Szociális Fórumnak Isztambul fog otthont adni 2010 szeptemberében.
VÉLEMÉNY
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
9
Elég volt..! Az árulásból! Elvették az életünk fényét, a nép hitét, az emberek mosolyát. Összekenték mocsokkal címereinket és lobogóinkat. Betiltották sarlónkat és kalapácsunkat. Úgy tettek, mintha továbbra is a magyar népet szolgálnák. NEM! Idegen urak véres öklét szaglásszák. Elég volt! A rabszolgaságból! Néhány fityingért profitot termelni a multinak, kiszolgálni az USA urait, hátrálva kotródni, meghunyászkodva hajlongani senkik előtt, dolgozni vakulásig, míg sokszázezer otthon gyötrődik munka nélkül. Elég volt! A hazugságokból! Átláthatatlan számhalmazból, amit por gyanánt szórnak a szemünkbe. Ennyit költöttünk erre, ennyit arra... – semmit nem érzünk belőle, és már nem hiszünk. Ha ezerszer becsapnak, ezerszer visszavágunk. Elég volt!
A hazaárulásból! Koncként dobják országunkat hitvány ebek elé, ifjúságunkat lassú halálra ítélik. A munkanélküliség, a bérrabszolgaság és az adósrabszolgaság mérgezett, húsbavágó béklyóival kínozzák. Elég volt! Elég volt! Kotródjatok talpnyaló bérenceitekkel, hitvány médiakutyáitokkal, vérszívó gazdáitokkal és hóhér haverjaitokkal! Vigyétek a liberalizmus összes mocskát! A szobák csendjében, az eladott üzemek öltözőiben, a munkapadok zajában, az utcák ingerültségében, a plázák pénztárainál valami készül... A munkások, az orvosok, a naponta átvert munkanélküliek, a Lenint olvasó főiskolások, a szebb napokat megért nyugdíjasok, a vergődő parasztok keze lassan, de hosszú időre szorul ökölbe..! Elég volt! FOGARASI ZSUZSANNA
A JUD SÜSS ÉS AZ 1947. ÉVI XVIII. TÖRVÉNY Újsághír: A Jud Süss című náci propagandafilm vetítése miatt a rendőrség néhány hete nyomozást rendelt el, majd két helyen házkutatást tartottak, és lefoglalták a film több, DVD-re és videokazettára írt kópiáját. A filmet Németországban vagy Franciaországban ma tilos bemutatni. Horthy Miklós kormányzó szintén nem engedte meg Magyarországon vetíteni ezt a Göbbels-i propagandafilmet. Csak a nyilas hatalomátvétel után lett lehetséges bemutatása. Meg most, a 2008-as, az MSZP által kormányzott, Magyar Köztársaságban. Az egyik országos rádióhálózaton vita bontakozott ki arról, hogy a film bemutatása szükséges volt-e, jogos volt-e, lehetséges volt-e? Magam a vitához nyilvánosan hozzászóltam, elmondtam, hogy a náci propagandafilm megítélése a Magyar Köztársaság számára rendkívül egyszerű, és hivatkoztam a szerintem még érvényben lévő, a II. Világháborút Magyarország részére lezáró, Párizsi Békeszerződés cikkelyére. Az adott műsor neves vezetője ezen elcsodálkozott, hogy ez ilyen egyszerű lenne, és azt a kijelentést tette, hogy “ennek bizony utána kellene járni”. A feladatot a magaménak éreztem, tehát ennek utánanéztem és az eredményt – kivonatosan – az olvasók rendelkezésére bocsátom. Íme az eredeti szöveg: „1947. évi XVIII. törvény a Párisban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában 1. § A Magyar Köztársaság által a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségével, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysággal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, a Fehérorosz Szocialista Szovjet Köztársasággal, Kanadával, Csehszlovákiával, Indiával, Új-Zélanddal, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársasággal, a Dél-Afrikai Unióval és a Jugoszláv Szövetséges Népköztársasággal Párisban 1947. évi február hó 10. napján kötött békeszerződés a hozzátartozó mellékletek-
kel együtt az ország törvényei közé iktattatik... ....2. Cikk 1. Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz aziránt, hogy a magyar fennhatóság alá tartozó minden személynek biztosítsa faji, nemi, nyelvi vagy vallási különbség nélkül az emberi jogok és az alapvető szabadságok élvezetét, ideértve a véleménynyilvánítás, a sajtó és közzététel, a vallásgyakorlat, a politikai véleménynyilvánítás és a nyilvános gyülekezés szabadságát.... ....4. Cikk Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól....” A fenti, szerintem érvényes törvényszöveget kell CSAK érvényre juttatni a Magyar Köztársaság területén, a fasizmus felett aratott győzelem 63. évében, valamint a Békeszerződés becikkelyezése után 61 évvel. BENYOVSZKY GÁBOR
10
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
TÖRTÉNELEM
Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?
20
Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül. A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?
ROHANUNK A TÖBBPÁRTRENDSZERBE Húsz évvel ezelőtt, 1988. október 4-én a hatalmon lévő MSZMP Politikai Bizottsága megtárgyalja a „pártnak az alternatív szerveződésekhez” való viszonyát. Felgyorsul az a folyamat, amely rövidesen elvezet a pártokról szóló törvény megalkotásához, azaz a többpártrendszer bevezetéséhez. Október 4-e után rohanunk – no, nem a forradalomba, ahogyan Ady írta – hanem a többpártrendszerbe, a kapitalizmusba. KÁDÁR IDEJÉN VILÁGOS HATÁROK VOLTAK Kádár János nem elvi, hanem nagyon is gyakorlati alapon utasította el a többpártrendszert. Többször elmondta, hogy 1948-ig több párt volt Magyarországon. Elvileg maradhattak volna, de Rákosi Mátyás vezetése idején felszámolták őket. Utólag nézve, ez hiba volt. Ugyanakkor legalább ilyen hiba lenne a visszaállításuk egy másik történelmi helyzetben. Ráadásul ott volt 1956 tapasztalata, amikor az újjászülető pártok kivétel nélkül a szocializmus, a munkás-paraszthatalom ellen léptek fel. A kádári időszak logikája világos volt: ha egy politikai tényező nagyon fontos kérdésekben bírálja a kormányzó pártot, de elfogadja a szocializmust, a szocialista világrendszerhez való tartozást, tegye nyugodtan, de ehhez nem kell pártot létrehozni. Ha valaki a NATO-ba akarja átvinni Magyarországot, és kapitalizmust bevezetni, az nem barát, nem partner, hanem osztályellenség. Ez volt a határ, és ezt Kádár idején nem engedték átlépni, de nem is nagyon vállalkozott rá senki. Kádár inkább azt tartotta reális problémának, hogy a munkás, a dolgozó közvetlen részvétele a hatalomban idővel csökkent. Megjelent egy új réteg, amelyet nem az 1945 előtti polgári rend szült, ha-
nem maga a szocializmus, s ez az új réteg kezdte kisajátítani a vezető tisztségeket is, kiszorítva onnan a munkást és a parasztot. A munkásság, és szélesebb értelemben a nép folyamatos jelenlétének biztosítása a hatalomban alapkérdéssé vált. MAGYARORSZÁG A KÍSÉRLETI TEREP 1988 májusában felmentik Kádár Jánost. Az új vezető Grósz Károly. A pártértekezlet a szocializmus reformját hirdeti meg, nem a kapitalista rendszerváltást. A pártértekezleten szó sincs többpártrendszerről. Módosítani akarják a választási törvényt úgy, hogy a jelöltek kiválasztásába jobban beleszólhassanak különböző közösségek, illetve be akarják vezetni a népszavazást. Világosan kitűzik a határokat is: néphatalom, a termelőeszközök meghatározó részének társadalmi tulajdona, a marxista-leninista párt vezető szerepe, magyarán szocializmus. Ez olyan program, amit még a távozó Kádár is megszavaz. Grósz is támogatja, és nyilvánosan elutasítja a többpártrendszert. Elmondja híres tételét: „Meggyőződésem, hogy egy párt kell, helyesebben kell egy párt. Olyan harci szövetség, amelynek indult, s amilyen lehet, ha megszabadul a rákövesedett eszmei előítéletektől.”
A program jó, azonban túl általános. Felnyitja a gátat a tőkés rendszer hívei előtt, de teret ad a szocializmust akaró erőknek is. Az amerikai tőkés körök biztatást adnak. Grósz 1988. július 18-27. között az amerikai vezetőkkel tárgyal. Az amerikaiak világossá teszik, hogy Grószra szükség van, támogatják, de tovább kell menni „a reformokban”, azaz a tőkés ellenforradalomban. Az útról készült jelentésbe bele is írják: „Érzékelhető volt, hogy Magyarországot a szocializmus egyfajta „kísérleti modelljének” tekintik. Reformtörekvéseink sikerét vagy esetleges kudarcát általános érvényűnek minősíthetik.” Két aláírás szerepel: Kovács László külügyminiszter-helyettes, későbbi MSZP-főnök, és Grósz Károly. KIHÁTRÁLÁS A SZOCIALIZMUSBÓL Október 4-én a Politikai Bizottság elfogadja az Andics Jenő által aláírt anyagot. Andics ekkor 43 éves, egész életében szociológiát tanított a pártfőiskolán, és soha nem volt a kezében reális hatalom. 1988 júniusában nevezik ki az MSZMP propaganda-főnökévé, s hirtelen hatalomhoz jut. A rendszerváltás után egy interjúban így emlékezett: „A kinevezésemet követő héten az Independent újságírója lehozott velem egy interjút, amelynek rendkívül erős visszhangja támadt Magyarországon, mert azt mondtam benne – ez egyébként egy háttérbeszélgetés során történt –, hogy a szocializmus nem más, mint bürokratikus hatalmi diktatúra, és amit látunk, az egy Potyomkin-falu”. Mint bizonyára sejthető, Andics az MSZMP
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
TÖRTÉNELEM
szétverése után sem marad kenyér nélkül. Egy ideig az MSZP zuglói elnöke. 1999-től a TGI Hungary Kft., a Kantar Media Research magyarországi vegyesvállalata ügyvezető igazgatója. Andics anyaga az életben nem kerülne a pártvezetés elé, ha Berecz János, a Központi Bizottság 58 éves titkára nem írja alá. De Berecz aláírja, pedig képzett marxista. Kádár 1985-től - Grósz mellett - Bereczet szemeli ki egyik lehetséges utódjának. Az 1956-ról írott könyvén nemzedékek nőnek fel. „Ellenforradalom tollal és fegyverrel” – már a cím is világosan mutatja, hogy a szerző tisztában van az osztályharccal. És mégis… Az MSZMP „nem tekinti a szocialista fejlődéstől idegennek a többpártú politikai rendszert, de a jelenlegi magyar viszonyok között nem tartja lehetségesnek alternatív programmal fellépő pártok alakulását, a választási politikai váltógazdálkodás meghonosítását” – mondja az anyag. Ezután következik a teljes szellemi zűrzavar, a marxista-leninista osztályszemléletet felváltja az értelmiségi okoskodás. „A párt és az alternatív politikai szervezetek között politikai vita és küzdelem folyik”- jelentik ki, miközben világos, hogy a már működő MDF, a létrejövő Fidesz, SZDSZ nem politikai vitát akar, hanem a hatalmat. A májusi pártértekezlet még a néphatalom megszilárdítását hirdeti, az október 4-i anyag szerint már „a párt célja a nemzeti közmegegyezés újjáteremtése.” Az anyag együtt tárgyalja, ezzel összemossa a szakszervezeteket és az ellenzéki szervezeteket. Akkoriban a szakszervezet komoly politikai erő, közel négy és fél millió tagja van. A hatalom a szövetségesének tekinti. A vállalati szakszervezeti vezetők a párttitkárokkal, ifjúsági vezetőkkel és a vállalatok igazgatóival együtt alkotják az „üzemi négyszöget”. Törvény által biztosított joguk és lehetőségük van a dolgozók életét érintő minden kérdésbe beleszólni, némileg még a termelésbe is. Igaz, a szakszervezetek nem tudnak mit kezdeni a gazdasági gondokkal. Mit csináljon a munkásszakszervezet, amikor az MSZMP egyetértésével az MSZMP-kormány hoz ilyen intézkedéseket? Vigye őket az utcára? Legyenek sztrájkok? A szakszervezeteknek ilyen tapasztalatuk nincs. Az Andics-Berecz anyag viszont erre nem ad választ. Az anyag tovább növeli a zavart a tagságban. A párt tagjai – mondja az anyag – „az alternatív szervezetek fórumain nem csatlakozhatnak a párt politikáját lényegi pontokon bíráló álláspontokhoz.” Az ellenzéki gyűlésekre azonban nem a
11
BERECZ JÁNOS, GRÓSZ KÁROLY ÉS NÉMETH MIKLÓS párt egyszerű tagjai járnak, hanem Pozsgay, Fejti György adminisztratív titkár és a többiek. Akkor mit kell gondolni? A Fidesz, az MDF, az SZDSZ barát vagy ellenség? Erre sincs válasz. ÖNKÉNT ADJUK MEG MAGUNKAT! Október 18-án a Politikai Bizottság elfogadja a Központi Bizottság novemberi ülésére készülő belpolitikai téziseket. Az MSZMP tovább folytatja kihátrálását a szocializmusból. A párt vezető szerveiben megkezdődik a párt önmarcangolása, lejáratása. A kishitűséget terjesztik a cselekvés lehetőségének felvázolása helyett. „Ma a legfőbb ellentmondás az ország objektív helyzete és az azt reálisan érzékelni nem képes társadalmi tudat között feszül” – mondja az anyag, teljesen tévesen. A fő kérdés ekkor már a tőkés ellenforradalom és a szocializmus erői között van. Kapitalizmus vagy szocializmus, a tőkések hatalma vagy a munkások hatalma? Az anyag – ahelyett, hogy kimondaná, hogy a pártvezetés szocialista-ellenes erői megbénítják a pártot – süketelésbe kezd: „Az ellentmondás két pólusa között közvetítő hatalmi-döntési mechanizmus nem alkalmas a szükséges politika kidolgozására”. Majd hozzáteszi: „a pártvezetés és a kormány politikai legitimitása eltűnőben van”. A tézisek szerint „a párttagság nem vállalja a folyamatosság továbbvitelét az elmúlt másfél évtized politikájával”, illetve „nem akar és nem tud együttdolgozni a korábbi politikai döntéshozók túlnyomó többségével”. Ez a megállapítás nem igaz, csak arra jó, hogy a párt szinte önként letegye a politikai fegyvert. Ez az anyag kezdi meg az MSZMP belső feldarabolását. A párttagokat csoportokba osztja, világossá téve, hogy az
„újító, reformgondolkodásúak” a kedvesek, és nem a „hagyományos” gondolkodásúak. A vezetés meghirdeti a feladatot: összegyűjteni a „reformok iránt elkötelezett kommunista, a haladó szocialista, a baloldali demokratikus, a népi-nemzeti indíttatású erőket”. A KB elé menő Andics-Berecz tézisek lényegében pozitívan szólnak az ellenzéki pártokról. „Az utóbbi időben a párton kívül megszaporodtak az ország reális helyzetét feltárni kívánó, alternatív javaslatokkal előálló csoportosulások.” Megszületik a grószi MSZMP egyik legkárosabb és leghibásabb tétele: „Nem lehet utat nyitni a pártértekezlet előtti állapotok visszarendezéséhez, sem pedig a polgári restaurációs törekvéseknek”. „Ideológiai feszültséget jelent az egypárttöbbpárt kérdése. A párt a társadalom felé nyíltan vállalja, hogy a XIV. kongresszusig terjedő időszakot a szocialista pluralizmus kiépülése átmeneti periódusának tekinti, amelyben eldőlhet, hogy az objektíve létező érdekek pluralizmusa pártok formájában vagy más típusú politikai szervezetek, egyesületek formájában intézményesül.” A KB novemberi ülésén Berecz hiába áll ki az egypártrendszer mellett, az előbb említett anyagot olvasva, aligha lehet komolyan venni. A kérdés valóban eldől. A tőkés rendszert akaró erők párttá kívánnak szerveződni. Az MSZMP vezetése pedig ehhez segítő kezet nyújt. A párt kommunista erőinek összefogása helyett megkezdik a párt megosztását, a kommunista erők kiszorítását. Hamarosan megszületik a törvénycsomag is. Ehhez még az is kell, hogy Grósz távozzon a miniszterelnöki hatalomból, és a rendszerváltás kulcsfigurája, Németh Miklós legyen a miniszterelnök.
12
III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2008. OKTÓBER 9.
AKTUÁLIS
ELÉG VOLT! MUNKÁSSORS OKTÓBER A negyedik oldalon közzétett MINDENKIHEZ! című felhívást szoksorosítsd és terjeszd!
11
Eltagadnák, ha lehetne, de a szocializmus évszázados folklórja és kultúrája igen is létezik. Következő számainkban évtizedes-évszázados idézeteket közlünk kommentárral, melyek mindmáig megállják helyüket, tükrözik a kapitalista rendszerek tulajdonságainak változatlanságát – s melyek tapasztalataiból mindannyian tanulhatunk.
Jövendőmondó rigmus (A Magyar Nép Naptára 1910, Pokróczi Ferenc) 4. rész
Nyár Hogyha nóta csendül, nem a szerelemről, Hanem bús nyomorról, fájó szegénységről… A részesarató miért is dalolna? Véres verejtéke omlik a tarlóra. Behordja a magot a magtárba, csűrbe, S a gyerekeinek nincs télen kenyere. Ő hordja az ország ezerféle terhét, S a herék viszik el minden javát, kincsét…
TE ELŐFIZETTÉL MÁR A SZABADSÁGRA? Telefon: 334-1509
Magyarországon ma már alig akad nóta. A munkás rég nem énekel, örül, ha van dolga, s fogát összeszorítva, ereje végét szakítva végzi a munkáját. Leginkább feketén, ami után nem jár TB vagy nyugdíj: ha a gazda még be is jelentené, éhenhalásra se lenne elég a bére. De még álmodik családról, tisztességes életről, ezért elvállal mindent, hogy valamennyi pénzhez jusson. A magyar „elit”, a sznobok már gúnyolódnak a magyar muzsikán, nem divatos. „Ciki” lett a mulatós, köze nincs a multinacionális kultúrához, népzenét tanulni már-már alternatív allűrnek számít. Lassan, de következetesen mindent elvesznek, ami a miénk: gyárat, iskolát, kultúrházat, népzenei kört. Miért? Hogy utódainknak már eszükbe se jusson az a virágzó Magyarország, ami lehettünk volna. Vesszen Trianon, igen! De ma más a lényeg: ott tartunk, ahol a század elején. Sőt, rosszabbul: elveszik a hovatartozásunkat is. Az „urak” semmit nem termelnek, zsebből-zsebbe osztanak milliókat, amíg a kizsákmányolt nép adóterhek tömegét gürcöli. Talán így holnap is jut zsemle a gyereknek. De miért nem jut az eszünkbe, hogy volt egyszer egy Tanácsköztársaság? (Folytatjuk)
A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Szerkesztõség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; Telefon: 334-1509; Telefax: 313-5423; A Szabadság e-mail címe:
[email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató; ISSN 0865-5146 A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu