LÉPEGETŐ 8. szám 2016. május
A Vackor Integrált Bölcsőde lapja Felelős kiadó: Kovácsné Horváth Mária Intézményvezető
„Igen, lehet, hogy anya tényleg egy pók. Egész életében a semmiből szőtt mindent: ennivalót, csodás ruhákat, szeretetet, taníttatást és tetőt a fejünk felé. A pók lánya vagyok. Gyönyörűnek látom őt. Egész életemben azon igyekeztem, hogy boldoggá tegyem. Mert amikor boldog, az egész ház ujjong, a falak szélesen mosolyognak, a függönyök repesnek örömükben, a világoskék párnahuzatok nevetnek a kitárt ablakokon beáramló napfényben, és a lángnyelvek vidám táncot ropnak a tűzhelyen.” (Rani Manicka)
Szeretettel köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat és dédmamákat!
Mali Krisztina (kisgyermeknevelő):
A bölcsőde rövid története – Április 21-e a Bölcsődék napja Sokan nem tudják, hogy mire is emlékezünk ezen a napon, illetve, hogy milyen jelentősége van ennek a számunkra fontos dátumnak. Hogy miért éppen április 21.? A válasz roppant egyszerű: 1852. április 21-én nyílt meg az első bölcsőde. És hogy miért volt szükség rá? Olvassanak tovább, és kiderül! A 19. század második felében Budapest erőteljes fejlődésnek indul. Növekszik a kereskedelem, jól fejlődik a mezőgazdaság és más iparágak. Gyárak épülnek, ami bevándorlási hullámot idéz elő. A jobb élet, megélhetés miatt családok települnek a nagyvárosba, a nagy szegénység miatt az édesanyák is munkába állnak. Azonban felmerül a kérdés, hogy ki vigyáz a gyerekekre, míg a szülők távol vannak? Ugyan óvodák elenyésző számban, de már léteztek akkoriban évek óta, azok más funkciót láttak el, mint ami a csecsemők, kisgyermekek számára megfelelő lett volna. A szülő gyakran jobb híján mást nem tehetett, minthogy felügyelet nélkül hagyta gyermekeit a lakásban a munka ideje alatt, ami számos tragédiához vezetett, gyakran számoltak be az akkori újságok végzetes balesetekről.
Az 1850-es évek elején, a helyzetet felismerve néhány ember, köztük Dr. Majer István mozgalmat indít a probléma megoldására, és két társával, 1851-ben megalapítja az Első Pesti Bölcsőde Egyletet. Megfogalmazza a bölcsőde célját, mi szerint a csecsemőkről biztonságos környezetben kell gondoskodni, míg szüleik dolgoznak. Egy év múlva, pontosan 1852. április 21én, Budapest V. kerületében, a Kalap utcában megnyílik az első bölcsőde.
Pikler Emmi gyermekorvos ezt felismerve igyekezett a társadalom, intézmények szemléletmódját „megváltani”, nevelési módszere megfelelő testi-lelki fejlődést biztosított az intézményben nevelkedő gyermekek számára, amit a mai napig is alkalmaznak a bölcsődékben. Az első bölcsődéknek ma a nagytemplom utcai bölcsődében működő Bölcsődemúzeum állít emléket, ami szívesen fogadja látogatóit, számos korabeli eszközt, képeket, újságcikkeket bemutatva, emléket állítva az első bölcsődéknek.
Az új intézménynek hatalmas sikere van, az igény nő, így a Kalap utcai épület egy idő után szűkösnek bizonyult. A mozgalomnak számos támogatója akadt: Erzsébet Királyné, Hildegarde Hercegkisasszony, akiket példaként számos grófnő, kisasszony követett, mintegy akkori divatként, segítették, látogatták a csecsemőket.
Fotó: http://martfu.hu
1876-ban Ybl Miklós tervei alapján, a Nagytemplom utcában megépül az első olyan bölcsőde, ami kifejezetten bölcsődei céllal készült, és 1877-ben 96 férőhellyel megkezdte működését, amit a mai napig folytat! Két hetes kortól fogadtak csecsemőket, akik teljes ellátást, bölcsődei ruhát kaptak. A felvételnél szempont volt a lakhely, a munkaviszony és a család szegénysége. A csecsemőket a „szürke nénék”, az irgalmas nővérek vigyázták. Ők egészen a második világháború végéig gondozták a kisgyermekeket, az 1950-es évektől bekövetkező államosításig. A tömeges munkába állás miatt nő a létszám, igény lesz a még jobb minőségre, szigorú higiénés körülményekre. Ebben a helyzetben viszont elveszett a gyermek, mint egyén, a bölcsőde funkciója szigorúan csak a megőrzésre korlátozódott. A gyerekek „futószalagos” ellátásban részesültek, ami elmaradó fejlődést okozott, és ez végül hospitalizációhoz, lelki károsodáshoz vezetett.
Szűcs Viktória, BDDSZ elnök:
KÖSZÖNTŐ a magyarországi bölcsődék valamennyi dolgozója részére! A Bölcsődék Napja alkalmából szeretettel köszöntöm a magyarországi bölcsődei hálózat valamennyi dolgozóját! Kívánom, hogy a bölcsődék magyarországi fennállásának 164 éves múltja, illetve a kormányzati családtámogatási törekvések, így a bölcsődék fejlesztése mellett, valamennyi bölcsődei dolgozó méltó
22
erkölcsi és régóta várt anyagi elismerése mihamarabb megérkezzen. A tegnapi nap összefogása is bizonyította kiállásukat és támogatásukat abban, hogy anyagi elismerésük nem várhat magára tovább, kiváltképp akkor, amikor nem ritkán személyes lemondást és áldozatokat követelő hivatásuk gyakorlásával élhetőbbé teszik a kisgyermekes családok hétköznapjait, akiknek professzionális szaktudása, és szerető gondoskodása nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az egymást követő új generációk elindítása az egészséges, kiegyensúlyozott, tartalmas élet felé. Bölcsődék Napján kötelességünk emlékezni nagyjainkra: Forrainé Brunszvik Júliára, Rozmanith Antalra, dr. Fromm Pálra, akik elhivatottságból, felebaráti szeretetből áthatva létrehozták a kisgyermekellátás intézményeit. Azokra a szakemberekre, akik elmúlt 164 év alatt különleges szakmai professzionalizmussal képviselték a bölcsődék ügyét. A nemzetközileg is elismert szakmai munka alapjainak lerakásában Akócsi Ágnes, Dr. Polónyi Erzsébet, Kabainé dr. Huszka Antónia, Keresztúri Mária, Forrai Katalin, Stróbl Mária elévülhetetlen érdemeket szerzett. Köszönetem mindazoknak, akik éveken, évtizedeken át szolgálták a bölcsődéket, gondosan nevelték-gondozták az emberi létünk legszebb gyümölcseit, a gyermekeket! Köszönet Dr. Koncz Józsefnek és Mester Jánosnénak munkájáért, akik a bölcsődei érdekképviseletek terén hosszú éveken át küzdöttek a szakmáért, harcoltak a bölcsődebezárások ellen és a bölcsődei dolgozók társadalmi és anyagi elismeréséért. A visszaemlékezés mellett, ma a Bölcsődék Napja valójában azokról szól, akik az intézmények falain belül fáradhatatlanul dolgoznak: kisgyermeknevelők, szaktanácsadók, intézményvezetők, bölcsődeorvosok és a bölcsődei munka során nélkülözhetetlen élelmezési- és technikai dolgozók, akik
becsülik, tisztelik és szeretik szakmájukat és hivatásukat. Szervezetünk és a magam nevében megköszönöm valamennyiük számára a bölcsődés korosztály ellátásában végzett áldozatos munkájukat, szakmai odaadásukat és rendíthetetlen hitüket. Kívánom, hogy a magyar bölcsődeügy kiválóságainak példájából is töltekezve neveljék-gondozzák a legmagasabb szintű szakértelemmel, türelemmel és szeretettel a jelen gyermekeit és a bennük rejlő jövőt, jövőnket. – A magyar társadalom jövőjét! A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete nevében szívből gratulálok azoknak a bölcsődei dolgozónak, akik kimagasló szakmai munkájuk elismeréseként, ezen a jeles napon díjazásban, vagy kitüntetésben részesülnek! Kérem, soha ne feledjék, hogy csak a közösen kimunkált céljaink, közösen történő megvalósítása mellett érhetünk el sikereket, ehhez a közös munkához kívánok magunknak további erős összefogást, kitartást, bizalmat és hitet! Továbbá kívánok Önöknek a további munkájukhoz kitartást, szakmai sikereket, nélkülözésmentes, boldog életet, jó egészséget és családi életükhöz sok boldogságot. Budapest, 2016. április 21.
33
A beszédmegértés 6-8 hónap körül kezdődik, és mindig megelőzi a beszédprodukciót. A gyermekek első 15-20 szava jelentését és hangzását tekintve nagyjából megegyezik (tárgyak, családtagok). Egy éves korukban a szavak függetlenednek a beszédtől, hangsúlytól, megjelennek az igazi első szavak. Kb. 60 szót felismer, megért.
Bágyiné Sutus Hajnalka (kisgyermeknevelő, szakmai vezető):
A kisgyermekek beszédfejlődése A kisgyermekek, mint minden egyebet, a kommunikációt is utánzással sajátítják el, ezért fontos, hogy környezetükben helyesen, szépen hangsúlyozva, jól artikulálva ejtsük a hangokat. A kutatók szerint a beszéd megtanulásának két kritikus időpontja is van. Az első 6-7 éves korban jelentkezik. Hogyha eddig valami miatt nem indul be a nyelvelsajátítás, akkor a beszéd alacsony szintje megmarad az egyén egész életében. A második biológiai sorompó a 10-13 év. Ha eddig a korig nem éri nyelvi inger a gyermeket, nem tanul meg soha beszélni. Egy másik érdekesség, hogy az idegennyelv tanítását a nyelvel foglalkozó szakemberek a 7-10 éves kor közötti időszakra javasolják elkezdeni. Mikor kisbabánk megszületik, az első hetekben a különböző „stílusú” sírásaiból ki tudjuk szűrni, hogy miért sírhat, ami már a kommunikáció egy formája. Nagyjából 6 hetes korban megjelenik az ún. szociális mosoly. Ez az a kedves mimika, amely már nem az arcidegek játékának köszönhető, hanem annak, hogy a gyermekünk felismert bennünket, és örül nekünk.
A kezdeti beszédben jól megfigyelhető az én-központú gondolkodásuk, és a nyelvtani összevisszaság, amik velük beszélgetve felvidítják az embert. „Amikor a gyermek kérdezni kezd, az az értelmi fejlődés olyan jelentős állomása, mint a mozgásfejlődésben a járás megtanulása.” (Linder) Ilyenkor egyre csak azt kérdezgeti „mi ez”, szókincse pedig robbanásszerűen növekszik. Először egyszavas, majd kétszavas mondatokban beszélnek. (baba sír, adjál kiflit”) A harmadik évben rohamosan bővül a szókincs, a mondatok struktúrája morfológiai és mondattani szempontból egyaránt tökéletesedik. A szüntelen kérdései miatt ezt a korszakot miért”- korszaknak is nevezik. A kérdések áradata eszköz arra is, hogy a felnőttel való kapcsolatát biztosítsa.
A 3 hónapos a kisbabánk, mikor elkezd gőgicsélni, (azaz mindenféle hangot hallat), tulajdonképpen így reagál a vele történő eseményekre, (pl. nem tetszik neki valami, sürgeti az etetést,) és utánozza a különböző hangsorokat, hangmagasságokat. 5-6 hónapos korban gagyog, tehát összeköti a magánhangzókat a mássalhangzókkal. 9 hónap körül megjelennek a hangkettőződések (baba, mama). 8-15 hónap között alakul fokozatosan a gagyogás beszéddé.
A harmadik életév végén jelennek meg a gyermek beszédében az alárendelt mondatok. Először hely és időhatározók, majd később a célhatározók is szerepelnek a mondatokban. A 4. életévtől általában 44
minden szófaj előfordul. A 4-6 éves korban a szókincs gazdagodik, a nyelvtani formák tökéletesednek, a mondatok egyre hosszabbak, összetettebbek lesznek. Ezt a gondolkodás fejlődése is támogatja. Szókincs növekedése állandó, de nem egyenletes.
is figyelünk, hogy a mozgás igen nagy hatással van a beszédfejlődésre, ezért észrevehető, hogy amikor a gyermek megteszi az első önállólépéseket, a beszéde is rohamos fejlődésnek indul. Irodalom: Gósy Mária – Gráf Rózsa: Beszélgessünk a kisbabával Bp. 1998.
Mit tehetünk gyermekünk beszédfejlődéséért? Mondjanak rövid, életkornak megfelelő mesét, énekeljenek, mondókázzanak együtt. A beszélgetések közben ne legyen háttérzaj (pl. tévézés) Igyekezzenek felkelteni beszédkedvét, de erőltetni nem szabad! Ha a gyermek mutogatással fejezi ki magát, ne tegyenek úgy, mintha nem értenék, hiszen ezzel még inkább leszűkítik kifejezési lehetőségeit. A beszéd megindulását ez nem fogja elősegíteni, de feszültséget kelt a gyermekben és magatartási zavarokhoz vezethet. Fontos a helyes beszédpélda! Rövid, egyszerű mondatokat használjunk. A még csak beszélni kezdő gyermeknél semmi esetre sem szabad a kiejtést javítani! Amit mond a gyermek, ismételjék meg helyes kiejtéssel, ezzel is megerősítve a gyermeket abban, hogy megértették közlését. Minden apró eredménynek örüljenek, dicsérjék a haladást a gyermeknél, sok-sok türelemmel foglalkozzanak vele.
Varga Károlyné (kisgyermeknevelő):
Ünnepeink, hagyományaink “Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”
Megkésett beszédfejlődésről csak akkor beszélünk, ha a gyermek még 2,5 éves korában sem beszél. Nincs két egyforma gyermek. Lehet, hogy az egyik baba az első születésnapján már szavakban fejezi ki magát, míg a másik csak két évesen jut el erre a szintre. A beszédfejlődést nem (sem) szabad siettetni! Aggodalomra akkor van okunk, ha a gyermek nem keresi a kapcsolatot a környezetével, nem néz a beszélőre, nem kezdeményez a játékban, és nem ismeri fel kedvenc tárgyait. Jó, ha arra
(Márai Sándor)
Az ünnepek története Az ünnep, megemlékezés fogalma mindenkiben a legkülönfélébb érzéseket kelti kultúrától, vallástól, nyelvtől függetlenül, még akkor is, ha az egyes
55
legkidolgozottabbak, jellemzően érzelmi erőt hagynak bennünk.
ünnepek célja, tartalma és története mást és mást jelenthet az egyes eltérő kultúrákban és vallásokban. Az ünnep egyike azon fogalmaknak, mely összeköti az embereket azáltal, hogy bizonyos érzéseket a legáltalánosabb emberi érzések szintjére emeli, ugyanakkor engedi az embereket és embercsoportokat egyediségükben kibontakozni úgy, hogy az egyetemleges érzéseket a társadalmiság különböző szintjein más, egymástól esetenként eltérő formában tükrözi. (Forrás: Magyar Értelmező Kéziszótár) A mi generációnk – de már az előttünk lévő is – jellemzően úgy nőtt fel, hogy az év jeles napjait már csak néhány formalitást megtartó, kiüresedett ünnepként élhette meg, nem beszélve a kötelező nemzeti és intézményes ünnepekről, amelyeket gyakran nemhogy átélni, de végigállni sem tudtunk. Pedig az ünnep lényege – a külsőségeken túl – a lelki felkészülés lenne. Ahogy saját családot alapítunk, úgy kezdjük a magunk számára megfogalmazni, hogy az ünnepeinket milyen tartalommal akarjuk megtölteni, milyen értéket szeretnénk csemetéink felé közvetíteni, és egyáltalán milyen jeles napokat kívánunk megtartani családunk számára.
nagy
Az ünnepek jelentősége A bölcsődei életben fontos tartjuk az ünnepeket, ezért törekszünk arra, hogy ezeket méltó módon megünnepeljük. A tárgyév alatt megtartjuk a gyermekek születésnapját táncos mulatsággal, amit nagyon szeretnek. A Mikulást közösen vártuk a szülőkkel, és boldogan énekeltek. A karácsonyi előkészületekben közösen sütöttünk mézeskalácsot a gyerekekkel. A farsang időszakában egész napos jelmezes mulatságot szervezzünk. Anyák napja
Családi ünnepek Egyik legszebb ünnepünk. Május elején a gyermekek kedves kis versel és énekkel lepik meg az édesanyákat. A kicsinyek nagy örömmel készítik el a meglepetést anyukájuk részére a kisgyermeknevelőikkel közösen. A virágot boldogan adják át az édesanyáknak.
A család életében fontos szerepe van az ünnepekben, hagyományokban megjelenő rituáléknak. Segítik a családi értékek, szabályok megtanulását, begyakorlását, fenntartják a közös eszmerendszert, hozzájárulnak a családi közösségi érzés kialakításához és fenntartásához, így a család identitásának fontos részét képezik. Ugyanakkor biztonságos menedéket nyújtanak a családtagoknak, megvédik őket a mindennapi élettel járó bizonytalanságokkal, a magány fenyegetésével szemben, segíthetik őket különböző problémák, krízishelyzetek átvészelésében is. A családi rituálék közül az ünnepekhez kapcsolódó szokások a
Gyermeknap Egész délutános programot szervezünk a családok részére. Az apróságok együtt játszhatnak a szülőkkel. Ugráló vár, lufik és sok meglepetés várja a gyerekeket ezen a napon, melynek mindig nagyon örülnek a gyerekek. A sok program mellett
66
különböző finomságokkal vendégeljük meg a gyerekeket és a szülőket.
lelkiismeret furdalást is táplálnak magukban, hogy netán rossz anyák, vagy rossz háziasszonyok.
Búcsúuzsonna Megőrülünk az ilyen-olyan lobbik által kikiáltatott veszélyektől: hol a zsír, hol a hús, hol a tej, hol a tésztaféle az ügyeletes egészségkárosító táplálék. Ma a só az ellenség, tegnap a cukor volt, újabban a mézet is veszélyesnek találják. Ne adjunk chipset, mondják, miközben a televízió csatornák reklámjaikban a legkülönfélébb étrendkiegészítők, fantasztikusnál fantasztikusabb rágótabletták jótékony hatását reklámozzák.
Az óvodába menő gyermekektől búcsúzunk el ezen az ünnepen, melyen a családok is részt vesznek. A kisgyermeknevelők kis batyuba “útravalót” készítenek a gyerekeknek, amit sok szeretettel nyújtanak át a “nagy útra indulóknak”. Ezt követi a búcsúuzsonna, mely sok finomságot tartogat a számukra.
Kovácsné Horváth (intézményvezető):
Mária
Félünk az allergiától. Ma már hihetetlen mennyiségű dologra lehet ráfogni, hogy allergizál. Persze, nyilván van alapja ezeknek a félelmeknek, azonban én másként vélekedem erről. Az ezekkel a kétségekkel kapcsolatos gondolataimat is szeretném Önökkel megosztani ebben az írásban.
Az étkezésről „– Mit is adjak akkor neki?” A mindennapokban talán sokszor azt érezzük, hogy túl bonyolult az életünk. Anyaként nehezen igazodunk el, hogy a gyermekkel való bánásmód során mi a jó és a rossz, a helyes vagy helytelen, hiszen annyi hatás ér bennünket. Így van ez az élet több területén, de az utóbbi időben egyre inkább felerősödnek az étkezésünket, az élelmezést kritizáló hangok. Anyaként, háziasszonyként kinek feleljek meg? Önmagamnak? Az anyámnak? A gyerekemnek? A barátnőmnek? A szomszédasszonyomnak? Netán a jogi szabályozásnak? Brüsszelnek? – s lehetne sorolni. Az biztos, hogy a problémát sokszor érezhetjük feszítőnek, stresszel bennünket a gyakran egymással éppen ellentétes információk tengere.
Higgyék el, nincs új a nap alatt. Elődeink már annyi mindent kipróbáltak! A kollektív tudatunkban már minden ott van – akár a helyes táplálkozást illetően is, csak elő kell venni ezt a tudást, hinni annak eredményességében és alkalmazni. Amúgy is, több összetevője van, hogyan éljünk egészségesen, és az egészséges életmódnak az egészséges táplálkozás csak egy szelete.
A sok sok divatos áramlat elbizonytalanít, pedig már az is félsiker, ha a gyermek látja, hogy nekünk természetes az, amit felé közvetítünk. Néha nehezen tudjuk eldönteni, mit adjunk a gyermekünknek, mit tegyünk a család asztalára, mi tesz jót, vagy éppen mi is árt nekünk? Sokakat éppen az stresszel, hogy úgy vélik, hogy az egészséges élelmiszerek ára szinte elérhetetlen, s ha nem tudnak több pénzt áldozni az ételre, akkor talán még
Kezdeném talán az allergiával. Az allergiák kialakulása kapcsán hajlamosak vagyunk csupán a 77
felnövekvő gyermekek minden tekintetben ellenállóbak. Egészséges az immunrendszerük, lényegesen könnyebben alkalmazkodnak még a károsító környezeti hatásokhoz is mint azok a társak, akik nem élvezik az őket körül ölelő családjuk elfogadó szeretetét. Bölcsődevezetőként is azt mondom az édesanyáknak, csak akkor vegyék igénybe a szolgáltatásunkat, ha nagyon rákényszerülnek a munkavállalásra, a gyermeknek még jó pár évig elsősorban rájuk van szüksége. Így lesz a gyermek igazán ellenálló, az anyai gondoskodás, szeretet teszi azzá.
szervezetünkre kívülről hatást gyakorló anyagokra, szerekre, fogni az allergia kialakulását. Pollenekre, fémekre, gőzökre, gázokra. Tojásra, tejre, lisztre. „E” összetevőkre, tartósítószrekre, mosószerekre. Ki is tudja felsorolni, mi mindentől kellene tartanunk, szinte már nincs olyan anyag a környezetünkben, ami biztonságos. Én abban hiszek, hogy az emberi szervezet érzékenységét a környezeti hatásokra, sokkal inkább meghatározza az egyes ember – jelen esetben a gyermek ellenálló képessége. Ha az egyén ellenálló képessége megfelelő, akkor már sokkal kevésbé kell allergiától tartani. Igen, de mitől is lesz a gyermek ellenálló?
Mielőtt bárki félre értené: akinél az allergia kialakult az nem jelenti, hogy azt a gyermeket netán nem szeretik. Ilyen messzemenő következtetést semmiképpen nem szabad levonni az olvasottak alapján, ennyire nem lehet leegyszerűsíteni a dolgokat. Mindenesetre az biztos, hogy a szeretet, az elfogadó közeg ellenállóbbá teszi a gyermeket, immunrendszerünket. Egészen biztos, hogy a korán elkezdett túlzó elvárások sem használnak az egyénnek. A megfelelés a szülőnek, a tanítónak, az edzőnek, a nyelvtanárnak, a zenei képzést adó pedagógusnak, stb… – a gyermekek jelentős része többet stesszel ezek miatt, mint sok felnőtt a napi munkaidaje során. Mindenesetre jó ha tudjuk, hogy a gyermekünk egészségesen milyen mértékben terhelhető.
Hú, de messze kell visszamennünk az időben! Egészen a fogantatást megelőző időkig: nyugodt, harmonikus, békés párkapcsolat, örömben, szerelemben fogantatás. Örömteli várandósság /egészséges várandós lét, mozgás, táplálkozás, érzelmi biztonság, óvó családi közösség, stb/, probléma mentes, a szülés körülményeit nem túldimenzionáló környezet. Szülés utáni szimbiózis az anyával, az apa egészséges jelenléte a gyermek és az anya életében. Szoptatás, és a legfontosabb: az ÉRZELMI BIZTONSÁG!
Fontos az egészséges ételek választása. Semmi különleges hókuszpókuszra nem kell gondolni, egyszerűen tudatosan kell vásárolni. A tudatos vásárlás nem azt jelenti feltétlenül, hogy a drága termékeket kell előnyben részesítenünk, inkább azt, hogy minél több olyan táplálékot vegyünk magunkhoz, amelyek nyersen, vagy kis energiaráfordatással fogyaszthatók. A félkész vagy kész termékek közül is részesítsük előnyben azokat amelyeket hőkezeléssel, és nem tartósítószerekkel tartósítanak, amik nincsenek tele mindenféle „E” adalékokkal. Ne féljünk a zsírtól, tejtől,
Fotó: http://www.onevalveforlife.com Tudományos kutatások sora igazolja, hogy az érzelmi biztonságban, a teljes családban 88
cukortól, méztől, füstölt dolgoktól, de ne vigyük őket túlzásba. A lényeg az, hogy minél változatosabban igyekezzünk táplálni gyermekeinket.
az asztalt, vagy a ruháját, ez a tanulási folyamattal együtt jár. Egyetlen dícsérettel sokkal többet érünk el, mintha minduntalan azt éreztetjük, hogy valamit nem csinált elég jól gyermekünk.
Fontos dolog a személyes példaadás. Hiába várja el a szülő a gyermektől, hogy ezt, vagy azt az ételt részesítse előnyben, ha ő maga sem fogyasztja. A tej igen egészséges táplálék, ám ha a szülő nem iszik tejet, a gyermek sem fog. Persze mértékkel. Ha a szülő netán megjegyzést tesz mondjuk egy C vitaminban gazdag, nyers savanyított káposztára, feltehetőleg a gyermek sem fogja a saját választásánál előnyben részesíteni. Azt hiszem, az étkezésnél tényleg fontos a mértékletesség. Sokféle dolgot fogyasszunk, ne főzzünk semmit agyon, hagyjuk életben a nyersanyagokban fellelhető vitaminokat, tápanyagokat.
Ne feletkezzünk meg a mozgásról sem. Ha a gyermekünk szabadidőben csak a szobában, vagy még ettől is szűkebb lehetőségek szerint mozog, nem fog jól enni. Nem fog jól elfáradni, megéhezni, nem ürül ki a gyomra, nem választódnak ki jól a méreganyagok sem a szervezetéből. Tökéletlenebbé válik az emésztés, s ki tudja, hogy például a felhalmozódott salakanyagok mennyire befolyásolják például az allergiák megjelenését vagy a hasmenéses megbetegedéseket, alapoznak meg későbbi veseproblémákat. Ha csak inni van kedve, hát örüljünk, hogy iszik, adjunk sok vitaminban gazdag gyümölcslét, de legfőképpen szoktassuk rá a tiszta ivóvízre.
Fontos az is, hogy hányszor eszünk naponta. Ezt is unásig halljuk: sokszor, keveset együnk.
Azt gondolom, nem árt néha egy kis chips sem, persze módjával. Ha néha, vagy egy kis édesség, nem árt az sem jobban, mint a nem kellően átgondolt, és a reklámok hatására adagolt különféle táplálékkiegészítő tabletták. Csak ne étkezés helyett, inkább étkezést követően kapjon chipset vagy édességet. Halgassanak az édesanyák a belső hangjukra, elsősorban a gyermeki szükségleteknek, aztán önmaguknak feleljenek meg, hiszen Önök ismerik legjobban gyermekeiket! És ne feledjék: a szülő a „FŐNÖK”. Jó, ha ezt a gyermek megtanulja. A szülő néha fél határozott lenni, sok minden helytelen dolgot ráhagy a gyermekre, pedig nem árt tudni: a gyermeknek nagyon is szüksége van arra, hogy kiszámítható, határozott, következetes legyen a szülője, mert ebben a kiszámíthatóságban és határozottságban leli meg a kapaszkodóját a mindennapi élethez.
Először is, fontos egy nem elkapkodott reggeli, amely hangulatában is megalapozza a napot, feltölt energiával, jó helyzet a szeretet és a gondoskodás kifejezésére. Az emésztőrendszert nem szerencsés napi két jóllakással megterhelni, a szervezet úgy spájzol ilyenkor, mintha sohasem adnánk neki ismét enni. Elültetjük az elhízás csíráit, ahelyett, hogy a legalább ötszöri-, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étkezést választanánk. Figyeljünk az ételek színére, ízére, állagára. Ne sózzuk, cukrozzuk túl az ételt, csak azért, hogy megegye a gyermekünk, és a minduntalan únszolást is el kell felejteni. Még akkor is, ha rossz evőnek tartjuk, sok esetben éppen a szülői, nagyszülői túlzó elvárás teszi rossz étküvé gyermekünket. Jó, ha gusztusos a tányér, s amit csak meg tud a gyermekünk egyedül oldani, hagyjuk, had oldja meg. Ne vegyük el a kedvét, kapjon sok pozitív megerősítést, nem baj, ha összekeni néha
Nagyon örömteli, egészséges étkezéseket kívánok!
99
SzínezŐ
