Lehetőségek és esélyek: A Kultúrakutatók perspektívái Néprajz és kulturális antropológia tanszékek találkozója 2013. február 22-23. PTE BTK Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék (Rókus utca 2.)
Konferenciára a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0029 Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pécsi Tudományegyetemen c. program keretében kerül sor. A program támogatói:
Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
2
Program Február 22. (péntek) 11.00 – 12.00 – 12.15
érkezés, vendégek fogadása a tanszéken Fedeles Tamás (PTE BTK KTDT elnök): Köszöntő
Tudományos kutatások a néprajz és kulturális antropológia tanszékeken. 12.15 – 12.45 12.45 – 13.15 13.15 – 13.45
Illés Anna (ELTE NI): Az újpogányság jelenségkörének megközelítési lehetőségei. Mikes Hanna (ELTE KA): "Azért mindig a nő irányít" - a hagyományos zsidó női szerepek megjelenése egy zsinagóga közösségében. Vincze Gabriella (Pécs): „Nem az én bűnöm, nem az én emlékem…” A performatív sikeresség kérdései egy megemlékezési rítus kapcsán.
13.45 – 14.30
kávészünet
14.30 – 15.00
Nagy Zsolt (Kolozsvár): Az okszerű "gyümölcstenyésztés megkedveltetésére s általánosítására" irányuló törekvések a 19. századi Magyarországon Szőnyi Vivien (Szeged): A szórakozás mint transzgresszív gyakorlat Kleiber Kata (Miskolc): Munka vagy segély? A foglalkoztatási rendszer hatása a balmazújvárosi hátrányos helyzetű cigányok körében. Darázs Richárd (Miskolc, alumnus) Kulturális antropológia és civil szervezetek. Alkalmazott antropológiai módszerek egy miskolci civil szervezet tevékenységében.
15.00 – 15.30 15.30 – 16.00 16.00 – 16.30
16.30 – 17.00
kávészünet
17.00 – 18.30 Poszter bemutatók 1. Haraszti Zsigmond (Pécs): Néhány szó a pusztinai szőlészetről és bornyerésről. 2. Nagy Ramóna (ELTE NI): „Régi majori farsangok. ”Németh Imre kapuvári gyűjtése mai szemmel 3. Molnár Mariann (ELTE KA): Szakralitás és nőiség kapcsolata a 21. században egy nagyvárosi spirituális közösségben 4. Molnár Bianka (ELTE KA): Régi/Új mitológiák - a gondolatrendszer formálódása egy újtáltos közösségben 5. Leichter Lilla (ELTE NI) : Egy „őstehetség” a mai lokális emlékezetben. Győri Elek és Tiszaladány 6. Mocsári Norbert (Szeged): Tánckutatás. Témák, módszertani lehetőségek hallgatói szemszögből 7. Nagy Balázs (Szeged): A gyulai térhasználat. Kutatási módszerek és eredmények 8. Bényi Emese (Pécs): A kávé útja Pécsig. 9. Oroszi Borbála (Miskolc): Egy komplex energetikai innovációs projekt alkalmazott antropológiai dilemmái: Csernely esete
3
18.30-tól
közös bográcsozás / vacsora
Február 23. (szombat) A néprajzi és antropológiai tudás a társadalmi és civil színtéren. 8.30 – 8.50
9.30 – 9.50
Terendi Viktória (Szeged): Néprajz és muzeológia. Visszatekintés egyetemi éveimre a munka világának előszobájából Kádár Kincső (Kolozsvár): Múzeumpedagógia a Csíki Székely Múzeumban Hajdu Ágnes (ELTE NI): A néprajz helye és lehetőségei a közigazgatásban vita
9.50 – 10.20
kávészünet
10.20 – 10.40 10.40 – 11.00 11.00 – 11.20
Bisztrai Márton (ELTE KA): Alkalmazott antropológus? Cserbakői Andrea (Pécs): A humánerőforrás-menedzsment és a kulturális antropológia összefüggései Vita
11.20 – 11.45
kávészünet
8.50 – 9.10 9.10 – 9.30
11.45 – 13.15 Kerekasztal beszélgetés moderátor: Kuti Klára (Pécs) résztvevők: Bali János (ELTE NI), Bartha Elek (Debrecen), Kotics József (Miskolc), Papp Richárd (ELTE KA), Simon András (Szeged), Szikszai Mária (Kolozsvár), Vargyas Gábor (Pécs) 13.30-tól:
Ebéd
15.00-tól
Városnézés a pécsi diákokkal (opcionális program)
4
Bényi Emese A kávé útja Pécsig A kávé fogyasztása számos ember életében mindennapos: felmérések alapján a víz után a második leggyakrabban fogyasztott ital a világon. A magyar fogyasztók sem maradnak el az átlagtól: a felnőtt állampolgárok 78 százaléka iszik szívesen kávét, a megkérdezettek negyede pedig naponta akár háromszor, négyszer is. Kutatásaim arra frekventálódnak, hogyan kerül a fogyasztóhoz a kávé? A kávébab milyen utat jár be ahhoz, hogy megpörkölve, megőrölve, lefőzve a mindennapos italunkká váljon? Igyekszem e globális folyamatot lokális beágyazottságon keresztül szemlélni. Lokális alatt értem Magyarországon belül Pécs városát. A lokális lehetőségeket végigjárva mindazon gazdasági folyamatokat kutatom, amit megtesz a kávé a kávéforgalmazóktól egészen a csészéig. Kutatásom alapjául négy üzletet választottam ki a városban, ahol végigkövetem a forgalmazott kávé útját: két kávézót, egy kávéforgalmazót, és egy élelmiszerüzletet. Úgy gondolom, hogy az általam vizsgált esetek nemcsak gazdasági, de társadalmi rendszerbe is beleilleszkednek. A vendéglátóhelyek és a boltok, webáruházak kínálata függ a társadalom igényeitől is, fogyasztási normákat tükröz. Ezért tartom fontosnak első lépésként megvizsgálni a termelés és a terjesztés útját, hogy megértsem, milyen rendszerbe illeszkednek bele azok a szerteágazó fogyasztási szokások, amelyeket a jövőben vizsgálni szeretnék. Ezen eredmények segítenek majd remélhetőleg megérteni a kávéfogyasztás kulturális mintázatait.
Bényi Emese 1989-ben született Kalocsán. 2009-ben felvételizett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajz - Kulturális Antropológia Tanszékére. Itt kultúra, vallás, ökológia részterületi specializációt követően 2013-ban szerzett alapszakos diplomát. BAszakdolgozatát Dr. Kuti Klára egyetemi adjunktus témavezetésével készítette, melyben gazdaságantropológiai mikrovizsgálatok példáján vizsgálja a kávé útját a forgalmazótól a fogyasztóig. A kutatás lokális kereteken belül Pécsre koncentrálódik, melyet fél éves terepmunka előzött meg. A kutatások mellett gyakorlatban is okleveles baristaként foglalkozik a kávéval.
5
Bisztrai Márton Alkalmazott antropológus? Az antropológiai tudás felhasználhatósága legalább annyira holisztikus, mint amennyire maga a tudomány (?) a holizmusra épít. Nem véletlen, hogy a civil szférának az a fele alkalmazza előszeretettel az antropológusokat, amelyik a sokféleség értékteremtő erejében hisz. Ez a civil társadalom (néha egy párhuzamos világnak tűnik) az, ahol leginkább „antropológusok” maradhatunk. Egy rögbi csapat működtetése, egy EU-s projekt vezetése, köztisztviselők kulturális „érzékenyítése”, ismeretterjesztés, és iskolai tolerancia tréningek. Az iméntiek olyan tevékenységek, amelyeket a szigorúan vett szakmaiság keretein kívül, de mégis az antropológiai tudás határain belül végeztem. Előadásommal ezekbe nyújtok rövid betekintést.
Bisztrai Márton, fiatal kutató, kulturális antropológus, az ELTE Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Programjának hallgatója. Diplomáját az ELTE Kulturális Antropológia Tanszékén szerezte, ahol 2010 óta megbízott előadóként is oktat. Terepmunkáját 2006 óta végezi ciszjordániai keresztény palesztinok körében. Kutatásának központi eleme a keresztény és muszlim közösségek lokális viszonyainak vizsgálata. A XXIX. OTDK-n a palesztin fiatalok párkapcsolati normarendszerének elemzésével első helyezést ért el. Eddigi eredményeit egy tudományos-ismeretterjesztő könyvben Hit, Fegyverek, Szüzek. Keresztények Palesztinában címmel publikálta (2012).
6
Cserbakői Andrea A humánerőforrás-menedzsment és a kulturális antropológia összefüggései Ha arra keresem a választ, hogy miként tudom alkalmazni a néprajz tanszéken tanultakat a pályafutásom során, röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy segített felismerni és megérteni a körülöttem folyamatosan változó szervezeti kultúrát, melynek a része lettem. Ahogyan bárki más is részese lesz, amint bekerül egy munkahelyi környezetbe, legyen az bár multinacionális cég vagy családi vállalkozás. A munkahelyi csoportokra jellemző viselkedésformák, hiedelemrendszerek, a hatalmi háló és a szerepkultúra mind-mind meghatározzák az egyén helyét abban a közösségben, amibe élete során hosszabb vagy rövidebb időre, akarattal vagy akaratán kívül, de belekerül.
Cserbakői Andrea Siófokon született, középiskolai tanulmányait szülővárosában, egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar, néprajz és kulturális antropológia szakán végezte. Diplomamunkáját Bartók Béla kultusztörténetéről írta, majd érdeklődésével szöges ellentétben pályafutását a Trenkwalder Személyzeti Szolgáltató Kft.-nél kezdte személyügyi szervezőként. Feladati közé tartozott különböző munkaerőkölcsönzési projektek teljes körű lebonyolítása. A toborzáson, kiválasztáson keresztül a munkaviszony létesítésen át a dolgozókkal kapcsolatos bérezési és teljes körű munkaügyi feladatok ellátása a munkaviszony megszüntetésig. Jelenleg a Glettputz Építőipari, Kereskedelmi, Külkereskedelmi Kft.-nél főleg Németországban foglalkoztatott munkavállalók személyügyi feladatait látja el illetve irodavezetőként felel a Kft. teljes körű adminisztrációjának megfelelő működéséért.
7
Darázs Richárd Átjáró egyik szférából a másikba. Kulturális antropológia és civil szervezetek. Alkalmazott antropológiai módszerek egy miskolci civil szervezet tevékenységében. A miskolci Észak-Keleti Átjáró Egyesület tagjai átfogó célokat határoztak meg, az adott probléma komplex megközelítése mellett törve lándzsát, megfigyelés és beavatkozás kérdésében egyértelműen utóbbit preferálva. Az egyesület kisebb-nagyobb projektjei a szemléletformálás és a fejlesztés jelszavait tűzték zászlaikra. A kívánt célok elérése érdekében kulturális antropológiai szemlélettel közelítettük meg e projektek tárgyát, sokszor antropológiai módszereket hívva segítségül. A vidék fejlesztése (szociális, közösségi, fenntarthatósági irányokban) és az „acélvárosszindróma” (sztereotip képzetek és az ipari revitalizáció kérdése) mellett a volt Perecesi bányatelep problémája a leghangsúlyosabb az egyesület életében – ez utóbbi, harmadik szálra fókuszálva teszek kísérletet betekintést nyújtani szervezetünk életébe a már lezajlott és a jelenleg is folyamatban lévő programok rövid bemutatásával.
Az utóbbi években főképpen az Észak-Keleti Átjáró Egyesület alapító tagjaként és elnökeként Miskolc és Pereces múltjának és jelenének kutatásával foglalkoztam, illetve a régió elszegényedő vidéki településeivel a különböző projektek keretein belül, melyek során történeti és egyéb kutatásban vettem részt szakmai vezetőként, kutatóként, vagy projektvezetőként. A kulturális örökségvédelmi, közösségi, szociális, ifjúsági programok során a kutatások eredményei közvetlenül hasznosításra kerültek: kiállítások, kiadványok, rendhagyó tanórák, interaktív helytörténeti vetélkedők és fesztiválprogramok formájában. Több Miskolcról és Perecesről szóló kiadvány és tanulmány összeállításában vettem részt szerkesztőként, szerzőként, társszerzőként vagy szakértőként (pl. az A Célváros. Egyszer volt, hol nem volt… Acélváros? c. várostörténeti képeskönyv). Mindezek mellett kiegészítő tevékenységként trénerként, lektorként, óraadó vagy félállású tanárként is dolgoztam. A szakmai alapozást a magyar nyelv és irodalom és a kulturális antropológia szakok elvégzése jelentette számomra (utóbbi mellé muzeológiai, valamint vizuális kultúra és médiaismeret és társadalomismeret tanári szakirányt is begyűjtöttem). Az egyetemi évek alatt néhány tanulmányom megjelent a különböző konferenciák kiadványaiban, illetve egy szaklapban (drámaelemzés, irodalomantropológiai elemzés, szociolingvisztika, nyelvhelyesség), néhány írásom (novellák) is megjelent továbbá, illetve nyert el különféle díjakat.
8
Haraszti Zsigmond Néhány szó a pusztinai szőlészetről és bornyerésről Dolgozatomban egy olyan moldvai település jelenkori szőlő- és borkultúráját igyekeztem megragadni, mely a történelme során nem rendelkezett a részes (törpefölddel rendelkező szabad státusú parasztok) jogállással, így a későbbiek során sem specializálódott ezen javak termelésére, és napjainkig megmaradt a saját háztáji igényekre szabott előállításnál. E témához tartozó eljárásokat, eszköz- és fajtakincset igyekeztem bemutatni. Erre a célra nem csak az összesen kéthetes terepmunkám során felgyűjtött adatokat, de néprajzi, gazdaságantropológiai, történelmi és ampelográfiai munkákat is felhasználtam, így próbálván megfelelő kontextusba helyezni a kérdést. A még kezdeti állapotban lévő kutatásomban fontos szerepet kapott a már e témában megjelent néprajzi szakirodalommal való folyamatos összehasonlítás, illetve az adatok újraértelmezése.
Haraszti Zsigmond 1989-ben született Székesfehérváron. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Néprajz – kulturális antropológia szakon végzett 2013 januárjában. BAszakdolgozatában a moldvai Pusztina kurrens szőlő- és borkultúráját vizsgálta. A témájához kapcsolódó terepmunkáját a nevezett településen végezte 2012 áprilisa és augusztusa során. Megfigyeléseit a népi építészetre is igyekezett kiterjeszteni. Témavezetője és konzulense Máté Gábor.
9
Hajdu Ágnes A néprajz helye és lehetőségei a közigazgatásban Előadásomban – és naponta a munkám során – arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen módon hasznosulhat, jelenhet meg a néprajzi, hangsúlyosan a néprajzi muzeológiai tudás a közigazgatásban. Van-e egyáltalán tere, lehetősége érvényesülni? E kérdésfeltevés tükrében mutatom be, hogy mit is csinál egy néprajzi múzeumi referens, mennyiben használható az egyetemen szerzett tudás e munka során, illetve mivel szembesül egy - társadalomtudományi beállítottságú bár, de mégiscsak - bölcsész a minisztériumban. (Az eddigi legnagyobb) tanulság: terepmunkára mindenhol van lehetőség!
Hajdu Ágnes 1987-ben született Zalaegerszegen. 2007-től az ELTE BTK néprajz – francia alapszakos hallgatója, 2010-től ugyanitt mesterszakot végez európai etnológia szakirányon. A múzeumi gyakorlatokon túl önkéntes munkát végzett a Göcseji Falumúzeumban. 2010-ben részt vett a Szlovénia – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében - a zalaegerszegi Göcseji Múzeum által szervezett - Múltunk közös értékei – élő örökségünk projektben, a tíznapos kutatótábor előkészítésében, majd csoportvezetőként a kutatótáborban és az ennek eredményeit bemutató konferencián. Tudományos Ösztöndíj Pályázat keretében muzeológiai témájú dolgozata (A Szlovén Néprajzi Múzeum állandó kiállításai a Néprajzi Múzeum két kiállítása tükrében) jelent meg.
10
Illés Anna Az újpogányság jelenségkörének megközelítési lehetőségei Előadásomban az újpogányság jelenségkörét vizsgálom, amely az elmúlt fél évszázadban titkos kis csoportok köréből jelentős vallási irányzattá nőtte ki magát, s egyes kutatók szerint a világvallássá válás felé tart. Az újpogányság a régi, pogánynak nevezett vallások felélesztésére, a modern gyakorlatba való beillesztésére tesz kísérletet. Az újpogányság mindenütt a helyi gyökerekre épül, így rendkívül változatos formái jöttek létre. E nemzetközi volta miatt ütközünk nehézségekbe, amikor definiálni akarjuk a jelenséget. Előadásomban a definiálás különböző lehetőségeire térek ki a magyar és a nemzetközi szakirodalom tükrében, illetve célom, hogy bemutassam, sokszínűsége ellenére a legtöbb irányzat rendelkezik azonos vonásokkal, jellemzőkkel. Mindezek mellett fontos, hogy az újpogányságot megkülönböztessük a hasonló jelenségektől, így például a New Age-től, amire szintén kitérek előadásom során.
1989-ben születtem Tatabányán. Jelenleg az ELTE BTK néprajz mesterképzésének elsőéves hallgatója vagyok. Az alapképzést szintén az ELTE BTK néprajz szakján végeztem 2008 – 2012 között, szakdolgozatomat Néprajzi közelítések az újpogányság jelenségköréhez címmel írtam. Ebben az újpogányság jelenségkörének alapvető jellemzőit, illetve legfontosabb nemzetközi és magyar irányzatait tárgyaltam. Emellett külön hangsúlyt kapott egy mai városi sámán tevékenységének leírása is. Ezen kutatásokat folytatva publikációra is lehetőségem nyílt az Otthonunk az ELTE. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kollégista hallgatóinak tanulmánykötete című kötetben Az újpogányság jelenségkörének megközelítési lehetőségei: fogalma, jellemzői és legjelentősebb európai irányzatai címmel. Szűkebb témaként két neosámánizmushoz köthető személy tevékenységét vizsgáltam, amiből több dolgozat is született: a Tudományos Ösztöndíj Pályázaton második helyezést értem el, s a Tudományos Diákköri Konferenciára írott dolgozatomat az országos versenyen való bemutatásra javasolták. 2013 nyarán az MTA, ÖBKI által szervezett etnobotanikai kutatótáborban veszek részt Kalotaszegen, ahol a természeti környezet és ember kapcsolatát, illetve az ebben tükröződő hiedelmeket fogom vizsgálni.
11
Kádár Kincső Múzeumpedagógia a Csíki Székely Múzeumban A székelyudvarhelyi tanítóképző és a néprajz-magyar szak elvégzése után 2010-től a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban múzeumpedagógusként kezdtem dolgozni. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen intézményünk vezetője igen nyitott volt arra, hogy múzeumpedagógust is alkalmazzon. Sajnos az országban hivatalosan elismert múzeumpedagógia képzés nem létezik, az országhatáron kívüli intézmények pedig nem szívesen fogadnak külföldieket, ezért sokféle szálat és kapcsolatot megmozgatva kerültem a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum képzésére. Hazatérve a képzésről néprajz alapvégzettséggel egyértelmű volt, hogy legelsőként a csíki múzeum állandó néprajzi kiállítása mellé szervezem a múzeumi órákat, múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Mivel Romániában csak az elmúlt kb. 5 évben fektetnek hangsúlyt a múzeumpedagógiára (Magyarországhoz képest csekély 20 évvel vagyunk lemaradva), ezért bármit tehettem, minden újnak, egzotikumnak számított. Nagyon sok sikerélménnyel gazdagított ez a tapasztalat, de ugyanannyi kudarccal is járt, hiszen mindent a legelejétől kellett kezdenem, ki kellett alakítanom a visszajáró látogatói kört. A néprajzi alapkiállítások mellett a hozzánk érkező időszakos kiállítások mellé is rendszeresen szerveztem tematikus foglalkozásokat (Brabás, Szinyei, Munkácsy és kortársaik - Válogatás a 19. századi magyar festészetből, Rejtélyek, sorsok, múmiák – A váci Fehérek templomának titkai, Erdély virágai − Egy kutatás pillanatképei 2006−2011, A Mikó-vár története stb.). Az elmúlt három évben múzeumi tematikus családi napokat, illetve a múzeumi szakmákat és mesterségeket bemutató, nagy népszerűségnek örvendő napközis tábort is sikerült beindítanom. Jelenleg abban a hatalmas megtiszteltetésben részesülök, hogy dinamikus intézményünkben három állandó kiállítás felépítésében (A Mikó-vár története, Népi életképek a csíki parasztság mindennapjaiból, Csíkszereda – várostörténeti kiállítás), rendezésében is részt vehetek, és már most, a rendezés folyamatában elmondhatom múzeumpedagógiai észrevételeimet, melyeket a rendezők figyelembe is vesznek.
Kádár Kincső 1986-ban született Csíkszeredában. Jelenleg a Csíki Székely Múzeum múzeumpedagógusa. 2010-ben részt vett a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szórakoztatva tanulni, tanulva szórakozni! - projektmódszer a múzeumpedagógiában képzésen. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári BBTE BtK néprajz-magyar szakán végezte. Szakdolgozatát dr. Tánczos Vilmos egyetemi előadótanár irányításával népi vallásosságból írta „Hát úgy van, hogy én látom bentről, hogy kivel kell találkozni” - közösségi normák és hivatás kölcsönhatásai a csíksomlyói remete életében címmel. 2006 és 2009 között tagja a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet keretében működő Kriza János Néprajzi Szakkollégiumnak. Kutatási területe: informális gazdasági stratégiák, a kutatás eredménye szaktanulmány „– S ezt a rengeteg pálinkát ki issza meg? – Há’ én s te.”- A pálinka társadalomban betöltött szerepeiről címmel. 2007-ben és 2008-ban a XX. és XI. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) néprajz szekciójában harmadik díjazott, 2009-ben részt vett az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK), Szegeden. 2009-ben a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériuma és a Balassi Intézet kutatói ösztöndíjában részesült, így három hónapig az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszékén tanult.
12
Kleiber Katalin Munka vagy segély? A foglalkoztatási rendszer hatása a balmazújvárosi hátrányos helyzetű cigányok körében Kétség sem fér hozzá, hogy kevés olyan problémát találunk a 21. századi Magyarországon, aminek megoldása olyannyira sürgető lenne, mint a foglalkoztatásé. Ezen belül is kiemelten kell foglalkozni az alacsony iskolai végzettségű, halmozottan hátrányos helyzetű, szociálisan rászorult egyének foglalkoztatásával, amely – tekintve, hogy egyelőre nincs más lehetőség – a közfoglalkoztatás berkein belül valósul meg. Az előadásom ennek fontosságát hangsúlyozza, miközben bemutat egy lokális megoldási kísérletet, amely Balmazújvárosban a munkanélküliség, a túlfoglalkoztatás, és a válság leküzdésére született.
Kleiber Katalin 1991-ben született Gyulán. Jelenleg a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet első éves, kulturális antropológia (MA) szakos hallgatója. Szakdolgozatához Hajdú-Bihar megye kistérségi központjában, Balmazújvárosban végzett alkalmazott antropológiai kutatást. Arra az alapvető kérdésre keresi a választ, hogy az önkormányzat közfoglalkoztatási programja miként segíti elő a lokális társadalom újra-strukturálását, és ennek egyik hatáskövetkezményeképp hogyan teremti meg a gazdasági, társadalmi alapot a hátrányos helyzetű etnikai közösségek (romák) integrációjához. Korábbi terepmunkái során főként a hátrányos helyzetűek életmódjával, illetve reintegrációs lehetőségeivel, az etnikai együttélés kérdéskörével, a társadalmi konfliktusok, interetnikus viszonyok vizsgálatával foglalkozott. 2012-ben a Tudományos Diákköri Konferencia II. helyezettje lett.
13
Leichter Lilla Egy „őstehetség” a mai lokális emlékezetben. Győri Elek és Tiszaladány Előadásom alapját 2011 és 2012 nyarán végzett gyűjtőmunkám jelenti, melyet a harmincas években jelentkező „őstehetségek” egyik legismertebb alakjának, Győri Eleknek a szülőfalujában végeztem. Tiszaladányban igyekeztem megszólaltatni azokat, akik még személyesen is ismerték a festőt, és felmérni, hogy Győri Elek milyen helyet foglal el a falu kulturális emlékezetében. Az ott eltöltött idő és az azt kiegészítő könyvtári/adattári kutatások tükrében megfogalmazott következtetéseimnek egy részét igyekeztem most összefoglalni. A naiv művészek kapcsán számos kérdést vethetünk fel, melyek tágabb vonatkozásban az egész korszak problémáival összefüggnek. Ezek közül azonban most csupán azt vizsgálom, miként jelölhető ki a falusi társadalomban egy Győri Elekhez hasonló karakter helye és az általa választott atipikus életutat hogyan interpretálja a falu. Mi befolyásolhatja ezt a viszonyt és minek a hatására változott meg az eltelt évtizedek során? Mit jelent a falunak Győri Elek? Ezeket a kérdéseket szeretném megválaszolni előadásomban.
Leichter Lilla 1990-ben született Monoron. Jelenleg a budapesti ELTE BTK Néprajzi Intézetének néprajz szakos, alapképzésben részt vevő, harmadéves hallgatója. Emellett a vallástudomány minor szakon is végzi tanulmányait. Szakdolgozatát dr. Smid Mária Bernadett tudományos segédmunkatárs irányításával a harmincas években Magyarországon jelentkező naiv művészek recepciójának problémáiból, kulturális és társadalmi helyzetük változásának vizsgálatából írja. Ehhez Tiszaladányban végzett több hetes intenzív terepmunkát és a falu szülöttjének, Győri Eleknek a példáján keresztül mutatja be az „őstehetségek” problémáit. Szakdolgozatának címe: Győri Elek emlékezete. Ebben a témában megjelenés előtt álló tanulmány szerzője.
14
Mikes Hanna „Azért mindig a nő irányít.”- a hagyományos zsidó női szerepek megjelenése egy zsinagóga közösségében. Kutatásomban az ortodox zsidó női szerepekkel kapcsolatos normákat, valamint a ChábádLubavics mozgalom egyik zsinagógájának, az Óbudai zsinagóga női tagjainak nemi szerepekről alkotott véleményeit vizsgáltam. Az ortodox zsinagóga vezetőinek értékrendje és az ottani nem ortodox női tagok normái bizonyos kérdésekben különbözőek lehetnek. Így felmerül kérdésként, hogy melyek az ortodox nemi szerepek és a közösség nő tagjai által elfogadott női szerepek között a hasonlóságok illetve a különbségek? Milyen értékrend mentén határozzák meg magukat a közösség női tagjai otthon, a családban, illetve a zsinagógában? Milyen normákat közvetítenek számukra a zsinagógában, és ebből mit éreznek magukénak? Előadásom elején a kutatott közösséget mutatom be: a Chábád-Lubavics mozgalmat nemzetközi és magyar viszonylatban. Majd rátérek a zsidó női szerepekre: megvizsgálom a „hászid egyenjogúság elméletét” és az ortodox női szerepeket, valamint bemutatom a zsinagóga rebbecenjét (a rabbi feleségét), aki az ortodox értékeket közvetíti a közösség női tagjainak. Majd egy esettanulmányon keresztül vizsgálom a zsinagóga női klubját, interjúelemzéseken keresztül pedig a közösség tagjainak vélekedését az ortodox zsidó nemi szerepekről. Végül egy rítus elemzésével bemutatom egy nemi egyenjogúsággal kapcsolatos innovációját a vallásnak.
Mikes Hanna Kulturális Antropológia első éves mesterszakos hallgató. Első terepmunkáját egy zsinagóga közösségében végezte, ám a zsidóság kutatása mellett főbb érdeklődési területei a menekültek és a romák. Jelenleg tanulmányai mellett a Bálint Házban dolgozik ifjúsági programkoordinátorként, alapítója a TETT - Te Tudsz Tenni projektnek, mely 12-18 éves fiataloknak nyújt emberi jogi képzéseket és érzékenyítő tréningeket.
15
Mocsári Norbert Tánckutatás. Témák, módszertani lehetőségek hallgatói szemszögből Témám a nagykunsági táncok összehasonlító elemzése, összevetése a Felső-Tisza vidéki és dél-alföldi táncok motivikai kincsével. Két települést emeltem ki a Nagykunságról: Karcagot és Túrkevét. Azért erre a két településre esett a választás, mert a gyűjtési időszakból innen maradtak fenn leginkább feljegyzések, valamint az archív felvételek is e két település táncairól a leggazdagabbak. Az összehasonlító elemzésnél számos külső tényezőt is figyelembe kell venni. Ilyen a társadalmi megoszlás, más tájegységekkel való érintkezés, a kulturális kölcsönhatások. Így ezen tanulmány nem csak egy egyszerű összehasonlító táncelemzés lesz, hanem megpróbálja feltárni a társadalmi és kulturális kapcsolatokat a táncon keresztül az adott településeken.. Mocsári Norbert 2006 őszétől az SZTE BTK hallgatója. 2010-ben kiváló eredménnyel fejezte be a történelem szakot. Szakdolgozatának címe: Jászkun alakulatok az 1848-49-es szabadságharcban, témavezetője Pelyach István volt. Jelenleg a Néprajz és Kulturális Antropológia tanszék harmadéves BA-s hallgatója. Néprajzos szakdolgozatának címe: A Nagykunság, mint néprajzi tájegység táncainak elemzése, különös tekintettel Karcag és Túrkeve táncára, témavezetője Varga Sándor. Korábban számos terepmunkában aktívan részt vett, ilyen a 2010-ben Nemzetközi kutatásban való részvétel Kő, fa, forrás szakrális helyek Magyarországon, a kutatott terület Magyarhertelend. 2011-ben a Tiszakürti Helytörténeti Gyűjtemény berendezési anyagának dokumentálása, valamint ugyanezen évben a kunszentmártoni aratófesztivál teljes dokumentációjának elkészítése, illetve a szentesi angol nyelvű nemzetközi kutatószeminárium keretében a városi, városrészi identitás kutatása. Lapistó tanyavilágának és Lepényváró fesztiváljának kutatása, amelynek eredményei hamarosan megjelennek tanulmánykötetben. Ezen kívül 2012-ben a túrkevei helytörténeti gyűjtemény berendezési anyagának dokumentálásában vett részt. Továbbá publikált a Jászkunság 2012-ben megjelent folyóiratában. Tanulmányának címe: Egy családi gazdálkodás változása 1960-tól napjainkig.
16
Molnár Bianka Régi/Új mitológiák - a gondolatrendszer formálódása egy újtáltos közösségben. Kutatásom során a közösség gondolati rendszerének felvázolása során arra kellett eszmélnem, hogy ugyan „hagyományőrzőnek” nevezik magukat, és a „magyar ősiséget” kívánják újraéleszteni, az az elméleti keret, amelyet felépítettek maguknak, sok olyan „jövevényelemet” tartalmaz, amelyek komplexuma így egy új mitológiát teremt. Az ilyen típusú vallási közösségek feléledése napjainkban az antropológia számára igen érdekes kutatási témául szolgálhat. Előadásomban erre próbálom meg felhívni a figyelmet.
Molnár Bianka, az ELTE TÁTK Kulturális antropológia mesterképzés másodéves hallgatója. 2012 januárjába kezdte meg kutatását egy „hagyományőrző újtáltos” közösségben.
17
Molnár Mariann Szakralitás és nőiség kapcsolata a 21. században egy nagyvárosi spirituális közösségben. Hogyan jelenik meg ez a kapcsolat a rítusok során alkalmazott tárgyakban, a helyszín berendezésében? Szimbólumelemzés és a kulturális jelentések elemzésének segítségével ezekbe nyújtok rövid betekintést.
Molnár Marianna Mária, fiatal kutató, az ELTE Társadalomtudományi Kar Kulturális Antropológia mester képzésének hallgatója. Alapképzéses diplomáját az ELTE Szociológia Tanszékén szerezte 2012-ben. Első terepmunkáját 2012-ben végezte egy spirituális közösségben, Budapesten. Kutatásának központi témája a nőiség és szakralitás képzetei, illetve megélése volt. E kutatás eredményeit az alapképzéses szakdolgozatában írta le.
18
Nagy Balázs A gyulai térhasználat. Kutatási módszerek és eredmények 2012-ben végeztem kutatást Gyulán a helyi térhasználatra vonatkozóan, melyet néprajzi szemináriumi munka keretében kezdtem meg, majd tovább folytatva TDK-dolgozatban összegeztem vizsgálataim eredményeit. Célom volt meghatározni a helyi térhasználatban leggyakrabban használt elemeket, a városrészek szerepét, feltárni a hozzájuk kapcsolódó különféle helyi ismereteket és sztereotípiákat. A vizsgálatba adatközlőként elsősorban gimnazistákat és egyetemistákat sikerült bevonnom, így az adatközlők zöme 14-25 év közötti volt. A kutatás módszerében nagy hangsúly helyeződött az útvonalrajzolásokra (mentális térképek), kérdőívezésre és interjúk készítésére.
1989-ben születtem Gyulán, ahol jelenleg is élek. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat is itt végeztem. 2009-ben kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történész-régész szakirányon. 2010-től végzek a régészeti tanulmányaimmal párhuzamosan néprajzi és vallástudományi tanulmányokat. 2012ben diplomáztam történész-régész szakon. Szakdolgozatomat régészeti és néprajzi érdeklődésem szellemében mindkét tudományterületet érintő témából írtam: Pásztorkészségek a Szeged környéki avar temetkezésekben címmel. Még ebben az évben felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetemen Régészet mester szakra, ahol tanulmányaimat jelenleg is folytatom néprajz BSc tanulmányaim mellett. 2011-től végzek néprajzi és kulturális antropológiai jellegű kutatómunkákat elsősorban különböző kurzusokhoz kapcsolódóan. 2011-ben és 2012-ben kutatásmódszertan keretében Dr. Glässer Norbert iránymutatásával végeztem kutatásokat gyulai és szegedi baptista gyülekezetben (megtérés, intézmény és karizma kapcsolata, hagyomány és újítás). 2012 tavaszi félévében kezdtem meg a gyulai térhasználatra vonatkozó kutatásaimat Dr. Klamár Zoltán kurzusa keretében, mely kutató munkát a tanár úr témavezetése mellett 2012 őszi félévében is folytattam. 2012-ben kezdtem meg Dr. Örsi Julianna társadalom-néprajzi kurzusa és szakdolgozatom (témavezetőm: Dr. Mód László) keretében a gyulai Németváros kutatását (nemzetiségi térhasználat, fesztiválok). A gyulai térhasználatra vonatkozó kutatómunkámmal a 2013as OTDK-ra jelentkeztem. Terveim szerint kutatómunkámat a jövőben is folytatni kívánom e területeken.
19
Nagy Ramóna „Régi majori farsangok.” Németh Imre gyűjtése mai szemmel. Németh Imre – Régi majori farsangok címet viselő kézirata az 1970-es években végzett kapuvári gyűjtésének kivonata. Ennek a kéziratnak egy jelentős része legényavatás-leírás, mely szokatlanul kiforrott dramatikus formában tárul elénk. A tanulmány fővonala a legényavatás leírásának forráskritikai szempontú megvilágítása. A vizsgálathoz a szerző szakirodalmat és adattári anyagokat egyaránt felhasznált. Külön figyelmet szentel a dolgozat a településforma és a szokás kapcsolatának, hiszen a majorok népessége általában több falu lakosságából, nem ritkán különböző vidékekről származó vándormunkásokból tevődött össze. Önálló egységet képviselnek a dolgozatban, a szokásban megtalálható két imádság-parafrázissal kapcsolatos megállapítások. A kézirat fontossága abban áll, hogy a magyar néprajzban az asszony- és leányélettel kapcsolatos kutatások túlsúlyával szemben a legényélet kevés figyelmet kapott. A felsorakoztatott rábaközi adatok azonban bizonyítják, hogy elsősorban nem az adatok, források hiányoznak, hanem feldolgozásuk maradt el.
Nagy Ramóna Éva 1992-ben született Kapuváron. Jelenleg az ELTE BTK Néprajzi Intézetének néprajz szakos, alapképzésben részt vevő, harmadéves hallgatója. Szakdolgozatát Dr. Bárth Dániel vezetésével, Keresztkomaság a változó átányi társadalomban címmel írja. Terepmunkáit elsősorban társadalomnéprajzi témakörben végezte Átányon, illetve a Rábaköz több településén. Átányon végzett gyűjtésének eredményeit eddig két tematikus konferencián prezentálta. Folklorisztikai témájú kutatásai főként adattári és levéltári anyagokon alapszanak. 2011-től a ELTE BTK Néprajzi Intézet Tudományos Diák Körének jegyzője. 2012-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja.
20
Nagy Zsolt Az okszerű „gyümölcstenyésztés megkedveltetésére s általánosítására” irányuló törekvések a 19. századi Magyarországon A 19. század második felének urbanizációs jelenségei, illetve a 20–21. század fordulójának modernizációs és globalizációs folyamatai Erdélyben és Magyarországon – lényegbeli azonosságuk folytán – egyazon reakciót váltották ki mindkét kor értelmiségi rétegének képviselőiből: újra kellett szervezni a gazdasági, társadalmi és kulturális életet. A vidék fejlesztése napjainkban – akárcsak másfél évszázaddal ezelőtt – egy adott közösség saját erőforrásai menedzselési hatékonyságának növelésével történik. Az értelmiségiek által kezdeményezett civil szervezetek, gazdasági egyletek a jelzett időszakokban többnyire azért alakultak, hogy a környezetükben érzett hiányok és problémák orvoslására mielőbb és lehetőség szerint a helyi sajátosságoknak megfelelően – például egy gyümölcsös telepítésével vagy egy terménykiállítás, gyümölcsfesztivál megszervezésével – válaszoljanak. Az előadás e témakört járja körül.
Nagy Zsolt 1991-ben született Gyergyószentmiklóson. Jelenleg a kolozsvári BBTE BtK Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének néprajz szakos, alapképzésben részt vevő, harmadéves hallgatója. Szakdolgozatát dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár irányításával a belsőerdélyi és partiumi gyümölcsfesztiválok kialakulásának kulturális-, társadalmi-, és gazdasági kontextusáról, a gyümölcsről mint identitásformáló tényezőről írja Kitalált hagyományok – lokális ünnepek. Belső-erdélyi és partiumi gyümölcsfesztiválok címmel. Korábbi terepmunkáit főként az etnopomológia, a népi gyümölcstermesztés és a gyűjtögető gazdálkodás tárgykörében erdélyi településeken és levéltárakban végezte, eredményeit tanulmányokban adta közre, illetve tematikus konferenciák keretében mutatta be. 2011-ben a XIV. reál- és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) néprajz szekciójában első, míg 2012ben a III. „Bajnokok Ligája” Társadalomtudományi Konferencián harmadik díjban részesült. 2010-től tagja a kolozsvári Kriza János Néprajzi Szakkollégiumnak, 2011-től az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának.
21
Oroszi Borbála Egy komplex energetikai innovációs projekt alkalmazott antropológiai dilemmái: Csernely esete Csernely község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az ózdi kistérségben található. A Miskolci Egyetem karainak összefogásával és a helyi önkormányzat támogatásával 2011 nyarán megindult a „Biomassza alapú településenergetikai rendszer kidolgozása” című projekt. Ennek keretein belül a falu szociokulturális alapviszonyainak feltérképezése is elkezdődött, de a vizsgálat nem merül ki a község alapvető viszonyainak leírásában, hiszen a biomassza projekt folyamatosan hatással van a lokális társadalom bevett kapcsolatviszonyaira ezért a kutatás célja a csernelyi társadalmi életre gyakorolt hatásainak értelmezése. Kutatásomban megvizsgálom, hogy a lokális társadalom különböző csoportjai milyen kapcsolatban vannak egymással és hogyan viszonyulnak a projekt megvalósításához.
Oroszi Borbála 1991-ben Budapesten született. Jelenleg a Miskolci Egyetem (ME-BTK) Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének III. évfolyamos Ba képzésben résztvevő nappali tagozatos hallgatója. Az elmúlt két évben több akadémiai és európai uniós kutatási projektben vett részt. Ilyen volt a Pro-Cserehát Egyesület irányításával megvalósított „A szociális segély (foglalkoztatást helyettesítő támogatás) csökkentésének hatásai a vidéki Magyarországon 2012” vizsgálat, az Antropológia Intézet vezetésével létrejött „Társadalmi normák és életvezetési gyakorlatok transzfer folyamatai Kárpátalja” OTKA kutatási programja, az MTA Néprajzi Intézete által indított „Hármas határok vizsgálata Magyarország délnyugati, délkeleti és északkeleti térségében” című projekt, valamint a „Biomassza alapú településenergetikai rendszer kidolgozása” című kutatás. Az utóbbi fejlesztési projekt keretein belül végzett önálló kutatómunkájának eredményeiről számolt be a 2012/13. őszi intézményi TDK fordulóján, ahol a Kulturális és Vizuális Antropológiai szekcióba nevezett, ahol dolgozatával első helyezést ért el.
22
Szőnyi Vivien A szórakozás mint transzgresszív gyakorlat Előadásomban szegedi egyetemisták szórakozási szokásait vizsgálom. A szórakozást a határátlépés és a létfelejtés egy lehetséges technikájának tartom. Vizsgálatom a rockzenei színtérre korlátozódik, ezen belül pedig a fiatalok koncerten való társas összejöveteleire, az alkoholfogyasztásra és egy posztmodern táncra, a pogóra. A rendszerváltást követő társadalmi és szubkulturális változások ismertetésével próbálom bemutatni adatközlőim szociokulturális hátterét. A szórakozás fizikai és pszichés késztetései mellett, próbálom körülrajzolni a szórakozási formák funkcióit. Végül a hétköznapok és a szórakozás világa közt húzódó oppozíciók felvázolására vállalkozom. A két miliő térbeli és időbeli struktúrájának ellentétéből kiindulva bemutatom az egyén státuszának, gondolkodásmódjának és viselkedésének változását.
1989-ben születtem Kalocsán. 2008 óta a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének vagyok hallgatója. 2012-ben végeztem néprajz alapszakon és filmelmélet-filmtörténet minoron, jelenleg elsőéves néprajz mesterképzésben veszek részt táncantropológia szakirányon. Szakmai érdeklődési területem a társadalomnéprajz, táncantropológia és kutatásmódszertan. Eddigi terepmunkáimat Tiszaugban, Szegeden és Lápos-mentén végeztem, jelenleg moldvai csángó falvakban foglalkozom tánckutatással. 2011-ben a XXX. OTDK Humán Tudományi szekció Néprajz – Folklór tagozatán III. helyezést értem el Pogó – egy posztmodern tánc című dolgozatommal.
23
Terendi Viktória Néprajz és muzeológia. Visszatekintés egyetemi éveimre a munka világának előszobájából Előadásomban a szegedi néprajzi alap- és mesterképzéssel kapcsolatos tapasztalataimról számolok be. Az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén az osztott képzés mindkét szakaszában gyakorlatorientált oktatás zajlik, mely a megfelelő elméleti megalapozás után jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a végzett hallgatók önálló kutatóként megállják a helyüket. A szegedi tanszék elsősorban vallási néprajzi elkötelezettségéről vált híressé, az utóbbi időszakban pedig a táncantropológia válik egyre inkább meghatározóvá. Ugyanakkor a kurzusok sokszínűsége lehetőséget ad arra, hogy minél szélesebb tudományos látókört alakítsanak ki a diákok. A végzést követően derül ki azonban, hogy valójában mennyit is ér a Ba-s és az Ma-s diploma. Bárhol helyezkedjünk is el, azt érdemes szem előtt tartani, hogy a néprajztudomány mint alkalmazott tudomány, a jelenkor társadalmi problémáit vizsgálva megtalálhatja azok okait és megoldásait, így új irányba fejlődhet tovább.
1988-ban Szegeden születtem. Néprajz alapszakos bölcsész diplomámat 2011-ben szereztem meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol jelenleg végzős néprajz mesterszakos hallgató vagyok. 2008-2010 között részt vettem a Peremlétben? A Tiszazug néprajzi, történeti és földrajzi vizsgálata OTKA által támogatott projektben, melynek keretében a tiszazugi települések migrációs tendenciáit kutattam. 2009-ben szegedi hallgatóként a SemEthnoSz nemzetközi diákszemináriumán a gyöngyösi Fájdalmas Anya búcsú képi reprezentációját vizsgáltam. Bevándorlók: elfogadás vagy befogadás? címmel a Pécsi Tudományegyetemen, az Etnográfusok Pécsi Egyesületének diák konferenciáján és Kunszentmártonban tartottam előadást 2009-ben. Az SZTE – BTK Tehetségnap hallgatói konferenciáján A Tiszazugban tapasztalható migrációs folyamatok jelenkori jellemzői című előadásomat tartottam meg. A két tiszazugi kutatás során készített képanyagból a szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék Folyosó Galériáján fotókiállításokat rendeztem 2009-ben és 2011-ben. A 2010-ben megrendezett II. KKTDK-n III. helyezést értem el, valamint részt vettem 2011-ben a XXX. OTDK-n is. 2011-ben Kunszentmártonban egy kitalált hagyomány vizsgálatába kapcsolódtam be, melynek során, a helyben megrendezett Aratófesztivált dokumentáltam. Terepkutatást végeztem továbbá, egy szegedi család körében, a család teljes képanyagának vizuális antropológiai szempontú elemzését végeztem el. 2010-től 2011-ig demonstrátorként dolgoztam a SZTE - BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén. 2011-től a Tornyai János Múzeum és Művelődési Központ népi kiállítóhelyein tárlatvezetőként és szakmai koordinátorként dolgozom. 2012-ben a Visegrádi 4 anyagi támogatásával megvalósuló Mapping Hungary, angol nyelvű nemzetközi kutatásba kapcsolódtam be. Az NKA által támogatott túrkevei terepkutatás résztvevőjeként egy tárgy-gyűjtemény inventarizálásában vettem részt. Egy határon átnyúló projekt keretében a szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék oktatóiból álló kutatócsoport a bánsági Tormac (Végvár) településen néprajzi kutatást végez, melyben egyedüli diák tagként veszek részt, vizuális antropológiai vizsgálatommal. 2012-ben, akkreditált alkalmazott fotográfus szakképesítést szereztem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Szakképzési, Továbbképzési és Távoktatási Központja által szervezett képzésén.
24
Vincze Gabriella „Nem az én bűnöm, nem az én emlékem…” A performatív sikeresség kérdései egy megemlékezési rítus kapcsán. Előadásom alapját egy lengyelországi antiszemita pogrom (az 1941-es jedwabnei mészárlás) 71. évfordulóján, a jedwabnei emlékműnél tartott megemlékezési rítus adja. A 2012 júliusában megkezdett jedwabnei terepmunkám tapasztalatai alapján arra keresem a választ, hogy a rítusnak az áldozatokra való emlékezésen túl milyen egyéb dimenziói vannak, s hogy a rítusban megjelenő konfliktusnarratívák és az ezekre adott közvetlen (helyi) reakciók miképpen konstruálják meg, illetve miképpen stabilizálják azt a jelenlegi társadalmi krízist, amelyet céljuk szerint épp, hogy feloldani kívánnak. Előadásom az alábbi vázlatpontokat érinti: a nemzeti történelem, a lokális történelem és a holokauszt globális diskurzusának összefonódása miképpen alakítja ki a rítus többszörösen összetett szimbólumrendszerét; a szimbólumok aktualizálása miképpen teszi lehetővé a múltról és a jelenről való együttes beszédmódot; milyen szereplők formálják a rítus ideológiai keretét; hogyan jelenik meg benne Jedwabne város mai lakosságának szerepe, s ezt a tulajdonított szerepet miképpen értelmezi a helyi társadalom.
Vincze Gabriella 1987-ben született Szekszárdon. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 2011-ben Magyar nyelv és irodalom alapszakos diplomát szerzett. Jelenleg a PTE Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének mesterszakos hallgatója. 2012-ben a PTE BTK Kari Tudományos Diákköri Konferenciáján az Irodalomtudomány és a Néprajz – kulturális antropológia szekcióban szerzett jogosultságot a XXXI. OTDK-n való részvételre – előbbin Dr. Kisantal Tamás, utóbbin pedig Dr. Nagy Zoltán témavezetésével. BAszakdolgozatában Ember Mária Hajtűkanyar című regényének recepciótörténetén keresztül a ’60-70-es évek hivatalos holokauszt-értelmezéseinek irodalmi kánonképzési folyamatával, és a holokauszt irodalmának prózapoétikai jellegzetességeivel foglalkozott. Néprajziantropológiai terepmunkáját a lengyelországi Jedwabne városában végzi Dr. Nagy Zoltán témavezetői irányításával. Szakdolgozati kutatásának középpontjában a jedwabnei antiszemita pogrom emlékezetének és politikai diskurzusának helyi értelmezései állnak.
25
