Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére

Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából Science and Technology Options Assessment

Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére Összefoglalás

HU

Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya Parlamenti Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága Európai Parlament Október 2013 PE 513.515

Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából

Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére

Összefoglalás IP/A/STOA/FWC/2008-096/Lot7/C1/SC2 - SC4 2013. Október

PE 513.515

Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA)

A STOA „Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszerhulladék mennyiségének csökkentésére” című projektjét a Technológiaértékelési és Rendszerelemző Intézet (ITAS) és a karlsruhei Technológiai Intézet végezték el, amelyek az ETAG tagjai.

SZERZŐK Carmen Priefer, Project Leader (ITAS) Juliane Jörissen (ITAS) Klaus-Rainer Bräutigam (ITAS)

A STOA KUTATÁSI TISZTVISELŐJE Lieve Van Woensel Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA) Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága, Európai Parlament Rue Wiertz 60 - RMD 00J012 Brüsszel 1047 E-mail: [email protected]

NYELVI VÁLTOZAT Eredeti nyelv: EN

A KIADÓRÓL A STOA-val a következő e-mail címen léphet kapcsolatba: [email protected] A dokumentum a következő internetcímen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/stoa/ Kézirat lezárva: 2013. augusztus Brüsszel, © Európai Unió, 2013.

FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA A dokumentumban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik, amely nem feltétlenül azonos az Európai Parlament hivatalos álláspontjával. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni.

PE 513.515 CAT BA-03-13-508-HU-N ISBN 978-92-823-5115-4 DOI 10.2861/43103

Technology options for feeding 10 billion people - Options for Cutting Food Waste

Ez a dokumentum a STOA „Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére” című tanulmányának lakossági összefoglalóját tartalmazza. A tanulmány és a témához kapcsolódó lehetőségekről szóló rövid összefoglaló elérhető a STOA honlapján.

A tanulmány kivonata

Az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentése fontos eszköze a globális élelmezésbiztonság elérésének, a véges erőforrások más célok érdekében történő felszabadításának, a környezeti kockázatok csökkentésének és a pénzügyi veszteségek elkerülésének. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében az Európai Bizottság 2020-ig elérendő célul tűzte ki az élelmiszer-hulladék mennyiségének felére csökkentését. E tanulmány az élelmiszerek hulladékká válásának megelőzését célzó különféle megközelítéseket vizsgálja az EU 27 tagállamára jellemző élelmiszer-hulladék mennyiségének, okainak és mintáinak mélyreható elemzése alapján. A középpontban azok az intézkedések és eszközök állnak, amelyeket a szakirodalomban, illetve az aktuális vita során különösen hasznosnak, könnyen alkalmazhatónak és/vagy a gyakorlatban már beváltnak ítélnek. Ide tartozik többek között az adatbázisok javítása és harmonizálása, a nemzeti és regionális csökkentési célok kitűzése, az élelmiszerek lejárati idejének címkézésével kapcsolatos jelenlegi szabályozás felülvizsgálata, figyelemfelkeltő kampányok szervezése, gazdasági ösztönzők bevezetése, a gyártók és a nagy- és kiskereskedők munkafolyamatainak javítása és ellátási láncuk integrált igazgatása, valamint azok a technológiai innovációk, amelyek várhatóan csökkenteni képesek az élelmiszer-hulladék mennyiségét.


Technology options for feeding 10 billion people - Options for Cutting Food Waste

TARTALOMJEGYZÉK

1. A TANULMÁNY HÁTTERE ÉS CÉLJA................................................................................................ 1 2. AZ „ÉLELMISZER-VESZTESÉG” ÉS AZ „ÉLELMISZER-HULLADÉK” KIFEJEZÉSEK FOGALOMMEGHATÁROZÁSA............................................................................................................ 2 3.

A KUTATÁSOK JELENLEGI ÁLLÁSA ............................................................................................... 2

4.

AZ ÉLELMISZERLÁNCON BELÜLI ÉLELMISZER-VESZTESÉGEK EREDETE ÉS OKAI .............................. 3 4.1 4.2 4.3 4.4 4.5

5.

RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA ...................................................... 9 5.1 5.2

6.

ÉLELMISZER-VESZTESÉG AZ ELSŐDLEGES TERMELÉSBEN ............................................................................ 4 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A FELDOLGOZÁS ÉS A CSOMAGOLÁS SORÁN ........................................................... 4 ÉLELMISZER-VESZTESÉG AZ ELOSZTÁS SORÁN, A NAGYKERESKEDELEMBEN ÉS A KISKERESKEDELEMBEN .............. 5 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A VENDÉGLÁTÓIPARI ÁGAZATBAN ........................................................................ 6 ÉLELMISZER-VESZTESÉG A MAGÁNHÁZTARTÁSOKBAN ............................................................................... 6

A FAOSTAT ADATAI ÉS A SIK ÁLTAL KÖVETETT MÓDSZERTAN ALAPJÁN VÉGZETT SZÁMÍTÁSOK ....................... 9 A SZÁMÍTÁSOK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A BIOIS EREDMÉNYEIVEL.......................................... 10

A HÁZTARTÁSOK HULLADÉKKEZELÉSE ...................................................................................... 13

7. AZ ÉLELMISZERHULLADÉK-TERMELÉS KÖVETKEZMÉNYEI.............................................................. 16 7.1 7.2 7.3

AZ ERŐFORRÁSOK FELÉLÉSE ............................................................................................................... 16 NÖVEKVŐ MENNYISÉGŰ BIOHULLADÉK ................................................................................................ 17 GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEK .......................................................................................................... 19

8. AZ ÉLELMISZER-HULLADÉK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ FELLÉPÉSEK LEHETŐSÉGEI ....................... 19 HIVATKOZÁSOK .............................................................................................................................. 24


Technológiai alternatívák 10 milliárd ember élelmezése céljából – Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére

LAKOSSÁGI ÖSSZEFOGLALÓ 1. A TANULMÁNY HÁTTERE ÉS CÉLJA Annak ellenére, hogy az ellátási lánc mentén keletkező globális élelmiszer-veszteség csak jelentős bizonytalansággal becsülhető meg, kétségtelen, hogy a veszteség jelentős. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslései szerint a világon emberi fogyasztásra termelt élelmiszer egyharmada elvész vagy válik hulladékká, ami körülbelül évi 1,3 milliárd tonnát jelent. Az élelmiszerlánc minden szakaszában, a mezőgazdasági termeléstől a háztartásokbeli fogyasztásig vész el el vagy válik hulladékká élelmiszer. A FAO szerint az egy személyre jutó élelmiszer-hulladék Európában és Észak-Amerikában évi 95–115kg (Gustavsson és mtsai, 2011). Az Európai Parlament becslései szerint 2020-ra 40%-kal fog nőni az élelmiszer-hulladék mennyisége, hacsak nem születnek további megelőző lépések és intézkedések (Európai Parlament, 2012). Tekintettel arra, hogy több mint egy milliárd ember szenved alultápláltságban, az élelmiszerek hulladékká válása egyben etikai probléma is. Ugyan kérdéses, hogy az iparosodott országok fogyasztói magatartása miként befolyásolja a fejlődő országokban jellemző éhínséget és falusi szegénységet, feltételezhető, hogy a gazdag országok gondatlan élelmiszer-kezelése fokozza a világszintű élelmiszerkeresletet. A globálisan növekedő kereslet magasabb világpiaci árakat eredményez, ami tovább rontja a fejlődő országok szegényeinek vásárlóerejét. A világ lakosságszámával kapcsolatos középtávú ENSZelőrejelzések szerint a Föld lakossága 2050-re eléri a 9,3 milliárdot. A lakosságszám növekedése egyre nagyobb nyomás alá helyezi a globális élelmiszer-termelést. Az élelmiszer-termelés káros környezeti hatásokkal jár, függetlenül attól, hogy a megtermelt élelmiszert elfogyasztják-e vagy hulladékká válik. Az élelmiszerek hulladékká válása nem csupán a létfontosságú tápanyagok elvesztését jelenti, hanem az élelmiszer termelése, feldolgozása és forgalmazása folyamán felhasznált olyan értékes forrásokét is, mint a termőterület, a víz és az energia. Ezeket a veszteségeket súlyosbítani fogja a gabonaalapú étrendekről az alapvetően állati eredetű étrendekre való áttérés. A jólét fejlődő országokbeli terjedésével a húsfogyasztásból eredő fejenkénti kalóriabevitel az évszázad közepére várhatóan 40%-kal nőni fog . Az állati eredetű termékek előállításához sokkal több erőforrásra van szükség, mint a gabonaalapú élelmiszerek termeléséhez. Az élelmiszer-hulladék a környezet szempontjából kedvezőtlen hatásokon kívül jelentős mértékű monetáris veszteséget is okoz mind az egyes fogyasztó, mind pedig a nemzetgazdaság számára. Az ökológiai következményekhez hasonlóan a gazdasági veszteségek is összeadódnak az élelmiszerlánc mentén, olyannyira, hogy a háztartások szintjén (azaz a lánc végén) egy tonnányi élelmiszer-hulladék környezeti és gazdasági költségei sokkal magasabbak, mint a feldolgozás során keletkező egy tonna élelmiszer-hulladéké. Ennek fényében az élelmiszer-hulladék jelenlegi mennyiségének csökkentése fontos lehetőséget teremt a globális élelmezésbiztonság elérésére, a véges erőforrások más célok érdekében történő felszabadítására, a környezeti kockázatok csökkentésére és a pénzügyi veszteségek elkerülésére. Az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések végrehajtása azonban az élelmiszer-hulladék mennyiségének, mintáinak és hatásainak mélyreható elemzését teszi szükségessé: ez a jelen tanulmány célja. A fő cél annak vizsgálata, hogy mely intézkedések és eszközök segíthetnek az élelmiszerek hulladékká válásának megelőzésében, figyelembe véve a különböző országokban már megszerzett tapasztalatokat. A középpontban azok a megközelítések állnak, amelyeket a szakirodalomban, illetve az aktuális vita során különösen hasznosnak, könnyen alkalmazhatónak és hosszú távú előnyösnek ítélnek. E vita alapján olyan cselekvési lehetőségeket dolgoztunk ki, amelyek végrehajtása az európai uniós szervek és a nemzeti kormányok felelősségi körébe tartozna. 1


2. AZ „ÉLELMISZER-VESZTESÉG” ÉS AZ „ÉLELMISZER-HULLADÉK” KIFEJEZÉSEK FOGALOMMEGHATÁROZÁSA Mostanáig nem létezett általánosan elfogadott meghatározás az „élelmiszer-veszteség” és az „élelmiszerhulladék” fogalmakra, sem az európai jogi keretekben, sem a nemzeti jogi keretekben, sem a szakirodalomban. Más fontos szerzőkkel együtt azt javasoljuk, hogy tegyünk különbséget az élelmiszerveszteség és az élelmiszer-hulladék között. Az élelmiszer-veszteség az az élelmiszer-mennyiség, amelyet emberi fogyasztásra termeltek meg, ám különböző okok miatt kikerült az ellátási láncból. Az élelmiszerhulladék az élelmiszer-veszteségen belüli kategória, amely azt az élelmiszer-mennyiséget jelenti, amely még ugyan fogyasztásra alkalmas lenne, de emberi beavatkozás vagy annak elmaradása miatt hulladékká válik. A különbségtételre azért van szükség, mert az élelmiszerlánc korai szakaszaiban képződő maradékanyagok és kiselejtezett termékek a termelési folyamatban még újra felhasználhatók. Vagyis nem minden élelmiszer-veszteség jelent élelmiszer-hulladékot. Másrészt, az eredetileg emberi fogyasztásra szánt, ám az ellátási láncból kivont élelmiszerek még akkor is élelmiszer-hulladéknak minősülnek, ha végül nem élelmiszerként felhasználásra kerülnek. A már el nem adható, de emberi fogyasztásra felhasznált, és így az élelmiszer-ellátási láncban maradó termékek nem tekinthetők sem élelmiszer-veszteségnek, sem élelmiszer-hulladéknak (ilyen például az el nem adott pékáruk zsemlemorzsává történő feldolgozása). Ezen kívül, az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-hulladék közötti különbségtétel érdekében a tudományos közösség megkülönbözteti az elkerülhető és az el nem kerülhető élelmiszer-hulladékot is. Az elkerülhető élelmiszer-hulladék olyan termékekre utal, amelyek a hulladékká válás időpontjában még emberi fogyasztásra alkalmasak voltak, vagy megfelelő időben fogyasztva még ehetők lettek volna. Az el nem kerülhető élelmiszer-hulladékok olyan termékek vagy alapanyagok, amelyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra. Ide tartoznak a nem ehető részek (például a banánhéj, a csontok, a tojáshéj), valamint az időjárás, a betegségek vagy kártevők miatt károsult termékek, amelyek fogyasztása nem lehetséges. A jelenlegi vitában használt harmadik kategória, az esetlegesen/részlegesen elkerülhető élelmiszer-hulladék olyan termékeket és összetevőket takar, amelyek a fogyasztói preferenciák miatt nem kerülnek elfogyasztásra (például kenyérhéj, almahéj), vagy amelyek csak az élelmiszer egy bizonyos elkészítése esetén fogyaszthatók (a baromfi bőrét például csak abban az esetben szokták elfogyasztani, ha sütik a terméket, a főtt baromfi bőrét rendszerint nem eszik meg). Ezt a kategóriát nem vettük figyelembe, mivel a kérdéses mennyiség rendkívül csekély az összes hulladékká váló élelmiszer mennyiségéhez képest.

3. A KUTATÁSOK JELENLEGI ÁLLÁSA Az Európai Parlament 2012 januárjában állásfoglalást fogadott el „Hogyan kerüljük el az élelmiszerpazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” címmel, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy hozzon gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy 2025-ig felére lehessen csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét. A Bizottság arra is felkérést kapott, hogy elemezze az egész élelmiszerláncot a termelőtől a fogyasztóig, és azonosítsa azokat a pontokat, ahol a legnagyobb mértékű az élelmiszer-pazarlás. Az elemzés alapján minden tagállamra vonatkozóan csökkentési célokat kell kitűzni, méghozzá az egyes tagállamok által 2014-ig elérendő hulladékmegelőzési célok részeként (a hulladékokról szóló keretirányelv, 2008). E kezdeményezésekre utalva, az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében a Bizottság 2020-ig elérendő célul tűzte ki az élelmiszer-pazarlás felére csökkentését (Európai Bizottság, 2011). Európai szinten számos tanulmány született az élelmiszerhulladék-képződés mértékéről, okairól és hatásairól. Nemzeti szintű felmérések állnak rendelkezésre az Egyesült Királyságról, Hollandiáról,

2


Dániáról, Svédországról, Finnországról, Norvégiáról, Franciaországról, Olaszországról, Portugáliáról, Németországról, Ausztriáról és Svájcról. A kutatások és a politikai kezdeményezések elsősorban Nyugat-, Közép- és Észak-Európából származnak, csak csekély mértékben a dél-európai országokból. Egyes dél-európai országok és a legtöbb kelet-európai ország alig képviselteti magát a vitában. Az élelmiszer-pazarlással kapcsolatos tanulmányokat egy sor különféle intézmény végezte. Ide tartoznak egyetemek, kutatóintézetek, nem kormányzati szervezetek, ipari vállalkozások, nemzeti minisztériumok, nemzetközi és európai szervezetek. Meg kell jegyezni, hogy az egyes tanulmányok megállapításai, még ha ugyanazzal a témakörrel kapcsolatosak is, nehezen összevethetők, mivel más-más kiindulópontot választottak az „élelmiszer-veszteség” és az „élelmiszer-hulladék” fogalmának meghatározását, a rendszerhatárok rögzítését, a vizsgálat menetét és tárgykörét, valamint az adatgyűjtés és az elemzés módszertanát illetően. Mindezidáig csak egyetlen jelentős tanulmány foglalkozott egész Európával: „Előkészítő tanulmány a 27 EU-tagállamban keletkező élelmiszer-hulladékról” (Monier és mtsai, 2010). A szerzők az Európában keletkező élelmiszer-veszteség mennyiségét értékelik az Eurostat és a nemzeti tanulmányok adatai alapján. Számos globális átfogó tanulmány áll rendelkezésre a WWF és a FAO részéről (Grethe és mtsai, 2011), illetve amerikai tanulmányok (Buzby & Hyman, 2012; Gunders, 2012; Hall és mtsai, 2009) is születtek e témában. Jelenleg két európai uniós projekt foglalkozik az élelmiszer-hulladék kérdésével. A „Green Cook” projektben több ország (Franciaország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium és Németország) működik együtt a fenntartható élelmiszer-használat észak-európai modelljének kidolgozása érdekében. A cél többek között az élelmiszer-hulladék fogalmának egységes meghatározása, valamint az élelmiszerpazarlás értékelési keretének kialakítása. A hetedik kutatási keretprogramba tartozó FUSIONSprojektben (szociális innovációs célú élelmiszer-használat a hulladékmegelőzési stratégiák optimalizálása révén) 13 tagállam 21 intézete vesz részt. A projekt hozzájárul az élelmiszer-pazarlás nyomon követésének összehangolásához, az élelmiszerláncban való optimális élelmiszer-felhasználást célzó innovatív intézkedések szociális megvalósíthatóságához, valamint az EU 27 tagállamára vonatkozó, élelmiszer-pazarlással kapcsolatos közös szakpolitika irányvonalainak kidolgozásához. Európában az Egyesült Királyság játszik vezető szerepet a 2000-ben indított WRAP-program (hulladék és erőforrások cselekvési program) révén. Az államilag támogatott kezdeményezés célja valamennyi hulladéktípus mennyiségének csökkentése a magán- és az ipari szektorban egyaránt. Az élelmiszerhulladék kérdése fontos szerepet kap a WRAP-on belül, és még évekig napirenden marad. Az elsődleges cél az Egyesült Királyságban keletkező élelmiszer-veszteség mennyiségének felmérése, az érintett felek egy asztalhoz ültetése, valamint a fogyasztók figyelmének felkeltése a „Love Food Hate Waste” kampányhoz hasonló akciók révén.

4. AZ ÉLELMISZERLÁNCON BELÜLI ÉLELMISZER-VESZTESÉGEK EREDETE ÉS OKAI A piaci globalizáció, a választékkal kapcsolatos magasabb fogyasztói elvárások, valamint a hús, a gyümölcsök, a zöldségek és az egyéb gyorsan romló termékek iránti fokozott kereslet miatt az elmúlt évtizedekben fokozatosan egyre hosszabbá és összetettebbé vált az élelmiszerlánc. A vidéki lakosság városi területekre költözése megnöveli a távolságot a termelés és a fogyasztás helye között. Emiatt tovább tart a szállítás, hosszabbak a hűtőláncok és több a közvetítő. A városlakókra teljesen más élelmiszer-használati szokások jellemzők, mint a vidéken élőkre. Egy osztrák tanulmány széles körű elemzések alapján megállapította, hogy városi területen a hulladék több élelmiszert tartalmaz, mint falusi környezetben (Obersteiner & Schneider, 2006).

3


4.1 Élelmiszer-veszteség az elsődleges termelésben Az iparosodott országokban az elsődleges termelés területein (a mezőgazdaságban, illetve a betakarítás utáni kezelés és a raktározás során) keletkező élelmiszer-hulladék szintje a feltörekvő országokhoz képest viszonylag alacsony. Az iparosodott országokban az élelmiszer-hulladék keletkezésének egyik lehetséges okát sokan abban látják, hogy a termelés mindenekelőtt a piaci igények kielégítésére törekszik, és emiatt a kínálat meghaladhatja a keresletet. A szigorú szerződéses feltételek, valamint a termékek nagybani értékesítését végző vállalkozások által előírt szigorú minőségi követelmények ugyancsak túltermeléshez vezethetnek. Jóllehet a növénynemesítésnek köszönhetően lehetséges a kívánt jellemzőkkel rendelkező növények termesztése, a mezőgazdasági termelők nem képesek pontosan megjósolni termésük tényleges alakulását, nem utolsósorban a változó időjárási körülmények miatt. Másfelől, a mezőgazdasági termelő csak akkor kaphatja meg a megállapodás szerinti árat, ha tökéletes minőségben leszállítja a megállapodás szerinti mennyiséget. Ennek viszont az a következménye, hogy jelentős mennyiségű termény a földeken marad. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a mezőgazdasági termelők és a feldolgozó vállalatok általában alternatív csatornákat keresnek túltermelt termékeik értékesítésére. Az élelmiszer-veszteség okainak elemzésekor figyelembe veendő további fontos vonatkozást jelentenek a jogi keretfeltételek. A fogyasztó életére és egészségére veszélyt jelentő kockázatok megelőzését célzó, össztársadalmi jelentőségű célkitűzés – amelyet különböző uniós rendeletek és irányelvek rögzítenek – összeütközésbe kerülhet az élelmiszer-pazarlás elkerülésére irányuló törekvéssel. Különbséget kell tenni a termelés során keletkező élelmiszer-szennyezettség, a terményekben felhalmozódó peszticid szermaradékok és az állat-egészségügyi okokból alkalmazott gyógyszerek maradványainak az állati eredetű élelmiszerekben való jelenléte között. E három szennyezettségi típus legmagasabb megengedett tartalmára vonatkozó korlátozásokat európai szintű szabályok írják elő. A Wageningen UR (Waarts et al. 2011) tanulmánya feltárta, hogy ezek az európai jogszabályokban rögzített jogi korlátozások az élelmiszer-hulladékok keletkezésének jelentős kiváltó okát jelentik az elsődleges termelésben.

4.2 Élelmiszer-veszteség a feldolgozás és a csomagolás során A túltermelés problémája részben a feldolgozóiparban is jelen van. Jóllehet számos termelővállalat arra törekszik, hogy termékeinek lehetőleg „az utolsó pillanatban” végrehajtott leszállításának köszönhetően elkerülhetővé váljon a túlraktározás, a többlettermelést teljesen kizárni azonban mégsem lehet. Az élelmiszeripar a termékek mérete és egyéb vonatkozások tekintetében egyedi követelményeket támaszt a termékfeldolgozó ágazattal szemben. Ezért a feldolgozás különböző szakaszaiban a termékeket többször is át kell válogatni, aminek magas arányú élelmiszer-hulladék a következménye. A gyakran egységcsomagokban árusított zöldségeket és gyümölcsöket az egységesített méretű és súlyú csomagolási egységek létrehozása érdekében a feldolgozás során ugyancsak válogatásnak vetik alá. A csomagokban történő árusítás emellett a kiskereskedelemben is hulladékok keletkezéséhez vezet, mivel termékkárosodás esetén túlságosan költséges volna a csomagot kibontani és az egészségesen maradt áruk eladása érdekében az újracsomagolásukról gondoskodni. Az élelmiszer-feldolgozás során olyan élelmiszer-maradékok keletkeznek, amelyek emberi fogyasztásra továbbra is alkalmasak volnának. E melléktermékeket olykor felhasználják más területeken, de szokásosan inkább ártalmatlanítják azokat, mert ez kevesebb erőfeszítést igényel és kisebb költségekkel jár. Egy-egy termék különböző márkák és bizonyos védjegyek számára történő előállítása ugyancsak pazarláshoz vezethet. A tejtermékeket például rendkívül sokféle márkajel alatt jelenítik meg a piacon, és a romlandó élelmiszer-termékek közé tartoznak. A különböző csomagolási egységek miatt a különböző márkák számára történő előállítás során a termelési tételeket mindig meg kell változtatni. Így az 4


előállítás egy szakaszában a töltőgépekben keveredés jön létre, amelyet az élelmiszer-allergének kezelésével kapcsolatos okokból rendszerint leselejteznek. A gyakori tétel-átállítások miatt a tisztítóanyag-maradékok felhalmozódása is nagyobb mértékű. Ezen túlmenően, a szupermarketek saját márkái számára termelők nem tudják túltermelt mennyiségeiket másutt értékesíteni. Az állati eredetű termékek, például a tej, a tejtermékek, a hús és a kolbászfélék kezelését számos uniós rendelkezés szabályozza, amelyek szigorú higiéniai előírásokat tesznek kötelezővé. Az uniós rendelkezések előírják az élelmiszerlánc egyértelmű dokumentálását is, aminek a csomagoláson feltüntetett azonosító jelzés nyomon követhetősége révén kell megvalósulnia. A hús és a kolbászfélék mikrobiológiai érzékenysége magas, ezért rendkívül romlandó áruk. A nyersanyagok kezelése során szigorúan tiszteletben kell tartani a hűtőláncot. A nyershús-termékeket mindig nagy mennyiségben és széles választékban árusító szupermarketekben és a diszkont-áruházakban a rövid fordulóidők miatt a romlást okozó hőmérsékletnek való kitettség kockázata különösen magas. A hűtőlánc megszakadása, a túl magas hőmérséklet vagy fertőzések eseteiben a leggyakoribb következmény a termékek leselejtezése.

4.3 Élelmiszer-veszteség az elosztás során, a nagykereskedelemben és a kiskereskedelemben A mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségi követelmények meghatározásakor a kereskedelmi ágazatnak erős befolyása van az elsődleges termelésre, mivel az át nem vett termékek a termelőknél maradnak. A termékek mérete, alakja, színe és megjelenítése tekintetében rögzített követelmények miatt átválogatásra van szükség, ennek következtében pedig élelmiszer-hulladék keletkezik. Jóllehet a friss gyümölcsre és zöldségre vonatkozó egyedi európai forgalmazási előírások számát 2009ben 36-ról 10-re csökkentették, a kereskedelmi ágazat továbbra is szabványosított termékeket igényel, mert a raktározás, a csomagolás és az elosztás során alkalmazott logisztikai eljárások nem képesek a szabálytalan méretű és alakú termékek kezelésére. Ezen túlmenően, a kereskedelmi ágazat érdekében áll a szabványok fenntartása, amelyek objektív mércét szolgáltatnak, és ezáltal megkönnyítik az üzleti kapcsolatokat a termelők, a feldolgozók és a kiskereskedők között. Így az eredetileg kötelező szabványkövetelményeket a különböző élelmiszer-ipari vállalatok saját előírásként tovább alkalmazzák. Mielőtt az élelmiszer piaci forgalomba kerül, szállítmányozás és elosztás tárgyát kell képeznie. Élelmiszer-hulladékok keletkezhetnek, ha a fuvarozó társaságok túllépik a termékek szállítása és kirakodása tekintetében tervezett időkeretet. Ezen kívül élelmiszer-hulladékok jöhetnek létre, illetve az áruk vagy csomagolásuk kárt szenvedhet a nem megfelelő szállítás miatt is. Károsodás az áruk be- vagy kirakodása, illetve raktározása alatt is keletkezhet. További probléma logisztikai területen a raktározás, mivel a túlraktározás azzal a következménnyel járhat, hogy a szavatolt eltarthatósági idő már nem felel meg az eladási követelményeknek, sőt, a termékek akár meg is romolhatnak. Élelmiszer-hulladék keletkezik a nagykereskedelmi/kiskereskedelmi ágazatban a szavatossági idő lejárta miatt is. Nem tilos ugyan a termékek átcímkézése és a megjelölt szavatossági idő lejártát követően történő értékesítése, amennyiben bizonyos, hogy ez nem jár egészségügyi kockázattal, de ez a gyakorlat – felelősségi okok miatt – egyszerűen nem terjedt el. A Waarts et al. (2011) kimutatta, hogy a termelők a szavatossági idő lejárati napját rendkívül konzervatív módon állapítják meg annak érdekében, hogy korlátozzák kockázataikat a termékkel kapcsolatos felelősségvállalás tekintetében, és elkerüljék jó hírnevük esetleges megcsorbulását. Ugyanezen megfontolások alapján a kiskereskedők sem címkézik át a lejárt szavatossági idejű termékeket. Az olyan értékesítési stratégiák, mint például az „Egyet fizet, kettőt kap”, feltételezhetően ugyancsak élelmiszer-hulladékot idéznek elő a raktározás szintjén, mivel a fogyasztókat eredetileg vásárolni nem szándékozott termékek beszerzésére ösztönzi.

5


Jóllehet, mint láthattuk, az elosztás során, illetve a nagy- és kiskereskedelemben keletkező élelmiszerhulladék keletkezése számos okra vezethető vissza, mégis úgy látszik, hogy ehhez képest csak kisebb mennyiségű áru megy veszendőbe. A BIOIS becslései és más tanulmányok szerint a kereskedelmi ágazat az Európai Unióban keletkező élelmiszer-hulladék teljes mennyiségének mindössze 5%-áért tehető felelőssé. Erre az ágazatra azonban különösen jellemző, hogy empirikus adatok csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Ezért az élelmiszer-hulladék keletkezésének megfékezéséhez e téren feltétlenül alaposabb kutatásra van szükség.

4.4 Élelmiszer-veszteség a vendéglátóipari ágazatban Az éttermek és más vendéglátóipari egységek esetében az élelmiszer-hulladék mértékét főként az e létesítmények által kínált adagméretekhez viszonyítva lehet meghatározni. Az adagok méreteinek növelésével – márpedig ez a tendencia figyelhető meg az utóbbi években mind Amerikában, mind pedig Európában – gyarapszik azoknak a fogyasztóknak a száma is, akik nem fogyasztják el teljesen ételüket. A büfészerű étkezdék esetében az élelmiszer-pazarlást zömmel az okozza, hogy túl nagy mennyiségű élelmiszerből készítenek ételt, és ami megmarad, azt sem tárolni nem lehet, sem pedig később más fogásként feltálalni. Ennek egyik oka a fogyasztók azon gyakori elvárása, hogy a választék mindig teljes legyen, különösen a minőségi árukat kínáló piacon, miáltal rákényszerítik a gazdasági szereplőket arra, hogy jelentősen több adagnak megfelelő mennyiséget készítsenek el, mint amennyi ténylegesen elfogy. Emellett logisztikai problémák is vannak, amelyek fokozzák az élelmiszer-pazarlást a vendéglátóipari ágazatban. Mivel a vendégek száma mindig más, ezért a beszerzéskor nehéz a megfelelő élelmiszermennyiség felmérése. Az asztalrendelések megkönnyítik a szükséges mennyiségekre vonatkozó becsléseket, de bizonyos étteremfajták vagy például a kávézók esetében az előzetes foglalás nem szokványos. Svédasztalos étkeztetés esetében a kereslet az előzetes foglalás révén csak bizonyos mértékben látható előre. Ahhoz, hogy a megmaradt élelmiszert újra felhasználhassák vagy ismét felszolgálhassák, megfelelő hűtőtérrel kell rendelkezni. A szorító időhiány eseteiben azonban gyakran egyszerűbb az élelmiszert kidobni, mint csomagolni és lehűteni. Ezen kívül, a maradék újrafelhasználása is nehéz feladat, mivel sok gazdasági szereplő előre közli napi kínálatát, ezért nem volna rugalmas részükről a menü megváltoztatása. A legtöbb vendéglátóipari létesítménynél az élelmiszer-maradékokat nem szortírozzák és nem mérik le. Emiatt az élelmiszer-hulladék mennyisége láthatatlan, azaz semmilyen intézkedésre vagy mérlegelésre nincs mód a megszokott belső eljárások lehetséges olyan javítása tekintetében, amelynek köszönhetően az élelmiszerek felhasználása hatékonyabbá válhatna. A jogszabályozás szintén fontos szerepet játszik a vendéglátóiparban. A higiéniai előírások következményeképpen az élelmiszer-maradékok továbbadása csak akkor szabályszerű, ha az élelmiszer nem hagyta el a konyhát. A nem hűtött termékekre vonatkozó (az uniós „élelmiszer-higiéniai csomag” részét képező) ún. „kétórás garancia” élelmiszer-pazarláshoz vezet, mivel a vendéglátóipari szolgáltatóknak ki kell dobniuk a rendes körülmények között hűtőszekrényben tárolandó termékeket, ha azokat már több mint két őrája eladásra kínálták fel. A Waarts et al. (2011) továbbá megállapította, hogy a vendéglátóipari szolgáltatók, a kiskereskedők és melléktermék-feldolgozó vállalkozások gyakran a jogszabályokban előírtaknál is szigorúbb követelményeket alkalmaznak annak érdekében, hogy elkerüljék a felelősségük érvényesítésével kapcsolatos kockázatokat, illetve jó hírnevük megcsorbulását.

4.5 Élelmiszer-veszteség a magánháztartásokban Számos tanulmány feltárta, hogy a jólét gyarapodásával egyenesen arányos az élelmiszer-pazarlás növekedése. Még az alacsony vagy közepes átlagjövedelemmel jellemezhető országokban is

6


megfigyelhető, hogy a tehetősebb rétegekbe tartozók pazarlóan bánnak az étellel. Ezen kívül, az élelmiszerek világpiaci árai az utóbbi évszázadban folyamatosan csökkentek, csak a XXI. század első évtizede óta tapasztalható ezzel ellentétes, az árak enyhe emelkedését mutató folyamat. Ennek következményeként az élelmiszerre fordított kiadások a családi bevételek egyre elenyészőbb hányadát képezik. Míg a XX. század elején egy átlagos háztartásnak még a rendelkezésére álló jövedelem több, mint a felét kellett élelmiszerre költenie, ez az arány jelenleg a 27 tagállamot számláló Európai Unióban 10% és 20% közé esik. E fejlemény miatt csökkent az élelmiszerek általános megbecsülése (Gerstberger & Yaneva 2013). A demográfiai változások ugyancsak serkentően hatottak az élelmiszer-pazarlásra. Az iparosodott országokban egyre több az egyszemélyes háztartás, ami növeli az élelmiszer-hulladék keletkezését. Az egyszemélyes háztartások az egy főre eső élelmiszer-hulladék tekintetében nagyobb arányokat mutatnak, mivel az élelmiszerek megosztására e háztartásokban nincs mód. Az élelmiszerek felhasználására kiható harmadik tendencia a nők egyre nagyobb arányú foglalkoztatottsága. A munkahelyen és a családban megsokasodó tennivalók miatt a bevásárlásra kevesebb idő jut, így sokkal nehezebbé válik nap mint nap az aznapra való élelmiszer bevásárlása. Emiatt nagyobb, csaknem egy hétre elegendő élelmiszer-mennyiség kerül a kosárba, ez pedig növeli a valószínűségét, hogy bizonyos élelmiszerek végül felhasználatlanul a szemétben kötnek ki. Tapasztalatokkal igazolt tény, hogy a teljes munkaidőben dolgozó személyek több élelmiszert dobnak ki. A háztartások bevett szokásai ugyancsak fontos szerepet játszanak az élelmiszer-hulladék keletkezésében. A fogyasztók alig tervezik meg napi bevásárlásaikat, és szükségleteiken felül vásárolnak. Az ételek és italok, valamint a kész- és félkész élelmiszer-ipari termékek (az úgynevezett „convenience termékek”) széles kínálata a fogyasztókat új és ismeretlen termékek kipróbálására készteti. Bizonyos mennyiségű élelmiszer a kukába kerül, mert azoknak a fogyasztóknak, akik először vásárolták meg azokat, nem nyerték meg a tetszését. Számos csomagolási egység esetében a lehető legkisebbre csökkentik a felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, és ezáltal a csomagolás veszteségeit. Ugyanakkor azonban ezek az áruk nem maradnak frissek mindaddig, amíg a vásárló képes lenne azokat teljesen elfogyasztani. A kisméretű csomagolás a nagyobb csomagokhoz viszonyítva sokkal drágább. Ezen kívül, a fogyasztókat gyakran nem tájékoztatják megfelelően az élelmiszer tárolásával és állagmegőrzésével kapcsolatos megfelelő teendők tekintetében. Az élelmiszer-címkézésre vonatkozó uniós jogszabályok értelmében az előrecsomagolt termékek szavatolt eltarthatósági idejét a zsugorfólián fel kell tüntetni. A lejárati időket két fontos címke mutatja: a „minőségét megőrzi ...-ig” („best before”), valamint a „fogyasztható ...-ig” („use by”), a lejárati idő dátum szerinti feltüntetésével. A fogyaszthatósági időtartam lejárati napja (use by date) az az ajánlott legkésőbbi nap, amelyen a termék élelmiszer-egészségügyi szempontból még felhasználható (például darált hús, nyers hal stb. esetében), a minőségmegőrzési időtartam lejárati napja (best-before date) azonban nem az élelmiszer-biztonságra utal. Ez inkább a gyártó felelősségvállalási garanciájának tekinthető, és az élelmiszer-termékek vagy italáruk biztonságosan fogyaszthatók e napot követően is. Ugyanakkor azonban nagy zavar tapasztalható a két címke értelmezése tekintetében, ami további élelmiszer-pazarláshoz vezet. Az EU-ban található háztartások magatartási szokásaira vonatkozó különböző empirikus tanulmányok megállapították, hogy a „minőségét megőrzi ...-ig” címkén megadott dátumok jelentős mértékben okozzák az élelmiszerek kidobását e háztartásokban, mivel a fogyasztók a fent említett mindkét fogalmat a termékek megromlásával és fogyasztásra való alkalmatlanságával azonosítják.

Az 1. táblázat az élelmiszer-pazarláshoz az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban hozzájáruló főbb tényezőket foglalja össze.

7


1. táblázat: Az élelmiszer-pazarláshoz az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban hozzájáruló főbb tényezők az iparosodott országokban

Szakaszok

Hozzájáruló tényezők 

Mezőgazdasági termelés     Feldolgozóipar

    

Forgalmazás és kis- és nagykereskedelem

   



   Szállodaipar és vendéglátás



 

a termékek termelők általi kiválogatása a jelentős forgalmazók által a súlyra, méretre, alakra és kinézetre vonatkozóan meghatározott szigorú minőségi előírások következtében a betakarítási költségeket nem tükröző piaci árak kiskereskedelmi hálózatokkal kialakított beszállítási szerződések miatti túltermelés a termés szüret közbeni sérülése a szabálytalan méretű termékek megfelelővé szabása vagy kidobása a gyártási folyamatok következetlensége következtében létrejött alaktalan vagy sérült termékek minőségvesztést okozó szennyeződés a feldolgozás során az élelmiszer csomagolási problémák miatti megromlása túltermelés az élelmiszer-áruházak saját termékeiből, amelyeket máshol nem adhatnak el készlettöbblet a „visszavételi” rendszerek és a törölt rendelések miatt a hűtőházi tárolás hiánya/a hűtési lánc megszakadása terméksérülést eredményező csomagolási hibák többletkészlet kialakulása a nem megfelelő rendelés és a kereslet hibás felmérése következtében a kiskereskedők rákényszerítése arra, hogy kedvező árakért cserébe ugyanattól a gyártótól számos terméket és márkaterméket vásároljanak az élelmiszer-biztonsági minimumkövetelmények betartásának hiánya (pl. mikrobás szennyezettség, növényvédőszer-maradékok) „a másodikat ingyen kapod” típusú marketingstratégiák túlméretezett ételadagok rögzített árú büfékínálat, ami arra ösztönzi az embereket, hogy többet szedjenek annál, mint amennyit meg bírnak enni a termékek egy részének kivétele a vendéglátóipar számára tervezett méretű csomagokból a hotelekben és a vendéglátásban (pl. lekvárok, reggelire fogyasztott gabonafélék, gyümölcslevek és tej esetében), vagy a fogyasztói igényeknek nem megfelelő egyéni adagok használata a kereslet (a fogyasztók száma) felmérésének nehézsége uniós higiéniai szabályok, pl. kétórás garancia a nem hűtött termékek esetében

8


 Háztartások

        

a tervezés és az ismeretek hiánya az élelmiszervásárlás és tárolás tekintetében ösztönös vásárlás (a vásárlás időpontjában nem szükséges termékek megvásárlása) új termékek vásárlása, amelyeket a fogyasztó végül „nem szeret” nem megfelelő csomagolási méretek (pl. túlméretezett készételek) hibás tárolás (pl. nem megfelelő csomagolás) a dátumcímkék rossz értelmezése („minőségét megőrzi …ig”, „fogyasztható …-ig”) technikai hiányosság és a készségek hiánya az ételek elkészítése terén tapasztalathiány az étkezések tervezése terén az ételadagok túlméretezése ismeretek hiánya annak tekintetében, hogy a maradékokból hogyan készíthető új étel

Források: Parfitt et al. (2010); Monier et al. (2010); Gustavsson et al. (2011); BFCN (2012); IMECHE (2013)

5. RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA Élelmiszer-hulladék keletkezésével kapcsolatos összeurópai adatokkal elsősorban az alábbi két tanulmány foglalkozik: az Európai Bizottság nevében a Bio Intelligence Service (BIOIS) által készített tanulmány (Monier et al. 2010), valamint a FAO nevében a svéd Élelmiszeripari és Biotechnológiai Intézet (SIK) által készített tanulmány (Gustavsson et al. 2011, 2013). Mindkét tanulmánynak vannak erősségei és gyengeségei. A BIOIS tanulmánya az EU-27-re vetítve az élelmiszerlánc összes szakaszában vizsgálja az élelmiszerhulladékok keletkezését. A tanulmány nem foglalkozik a mezőgazdasági termeléssel, és nem különböztet meg termékcsoportokat. A SIK tanulmánya az élelmiszerlánc összes szakaszában – beleértve a mezőgazdasági termelést is – termékcsoportokra bontva vizsgálja az élelmiszer-hulladékok keletkezését. A BIOIS tanulmányával ellentétben a SIK tanulmánya az egész világra kiterjed, és különböző régiókra osztja azt. A közepes/magas jövedelmű országok között található az EU-27, Oroszország és egyéb, nem EU-tag európai ország. A SIK tanulmány a FAOSTAT 2007-es adataira épül, a BIOIS tanulmánya pedig az EUROSTAT 2006-os adataira, és különféle nemzeti forrásokra.

5.1 A FAOSTAT adatai és a SIK által követett módszertan alapján végzett számítások A BIOIS különböző adatokat használt fel a tanulmányában: az EUROSTAT-tól és nemzeti forrásokból származó adatokat, illetve saját extrapolációit. A BIOIS által bemutatott összes számadatra mint a rendelkezésre álló legjobb adatokat bemutató közelítő becslésekre kell tekinteni. Ugyanakkor kétséges, hogy ezek az adatok pontosan megmutatják-e az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban termelt élelmiszer-hulladék valós mennyiségét. A főképpen a feldolgozóiparra vonatkozó EUROSTAT-adatokat az egyes tagállamok szolgáltatják, ám nem létezik szabványosított módszer az adatok összegyűjtésére és feldolgozására. A BIOIS – főképpen a kis- és nagykereskedelemre, valamint az étkeztetésre és vendéglátásra vonatkozó – extrapolációi nagyon kevés országos vizsgálaton alapuló átlagértékeket alkalmaznak. E módszer következtében a tagállamok közötti különbségek elmosódnak. Az országos

9


vizsgálatokat tudvalevőleg körültekintőbben végzik el, így azok megbízhatóbb adatokat tartalmaznak; ugyanakkor a tagállamok között jelentős különbségek vannak a meghatározások és a számítási módszerek terén, ami korlátozza az eredmények összehasonlíthatóságát. A BIOIS-tanulmány eredményei hitelességének ellenőrzése céljából modellszámításokat végeztek a FAOSTAT adatai és a SIK által alkalmazott módszertan (Gustavsson et al. 2013) alapján. E számításokat külön-külön végezték el a különböző élelmiszercsoportokra és az ellátási lánc különböző szakaszaira vonatkozóan mind a 27 tagállam esetében. A BIOIS tanulmányával való összehasonlíthatóság biztosítása céljából a számításokat 2006-os FAOSTAT-adatokkal végezték el. Az alkalmazott módszertan lehetővé teszi olyan kritikus pontok beazonosítását (pl. ország, élelmiszertípus, ellátási lánc szakasza), amelyek leginkább felelnek az élelmiszer-hulladék keletkezéséért. Mivel az élelmiszerlánc összes szakaszát következetes módon modellezni lehet, az élelmiszerlánc egy adott szakaszában keletkezett élelmiszer-veszteség közvetlenül befolyásolja az összes következő szakasz bemenő adatait. Így elkerülhető a különböző forrásokból származó adatok felhasználásából eredő konfliktus. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy számos korlátozás csökkenti az adatok megbízhatóságát. A SIK által az élelmiszerlánc egyes szakaszaiban az élelmiszerveszteség százalékos arányára vonatkozóan szolgáltatott adatok az esetek többségében az összes európai országra vonatkozó átlagértékek, országspecifikus körülményekre tehát nincsenek tekintettel. Az eredmények főként az egyes országok élelmiszermérlege közötti különbségeket tükrözik. Mindazonáltal ezzel a megközelítéssel ellenőrizhető más tanulmányok hitelessége, és lehetővé válik a rendelkezésre álló adatok jobb értelmezése.

5.2 A számítások eredményeinek összehasonlítása a BIOIS eredményeivel Az 1. ábra az élelmiszerlánc egyes szakaszainak az EU-27 összes élelmiszerhulladék-termeléséhez való hozzájárulását mutatja be. Az ábra azt mutatja, hogy a legtöbb élelmiszer-hulladék az ellátási lánc első és utolsó szakaszában keletkezik. Ez az eredmény – amelynek értelmében a mezőgazdasági termelés, a betakarítást követő kezelés és tárolás az EU-27-ben jelentős mértékben hozzájárul az Európában keletkezett összes élelmiszer-hulladék mennyiségéhez – bizonyos mértékben ellentmond más tanulmányok eredményeinek. Az általános vélemény szerint a fejlődő országokkal ellentétben az iparosodott országokban az elsődleges termelés során keletkezett veszteség elhanyagolható.

10


1. ábra: Az élelmiszerlánc különböző szakaszainak hozzájárulása az EU-27 összes élelmiszerhulladéktermeléséhez (az ITAS számításai)

A számítások szerint magas a hulladéktermelés aránya Dél-Európa egyes országaiban (Ciprus, Spanyolország, Görögország, Olaszország), valamint Hollandiában, Belgiumban és Lengyelországban. Ezek az országok kiterjedt mezőgazdasági termelési ágazattal rendelkeznek, azaz az általuk termelt élelmiszerek jelentős részét exportálják, és nem az országon belül fogyasztják el. Az eredmény azt jelzi, hogy a mezőgazdasági ágazatot be kell vonni az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló európai stratégiába. Egyéb tanulmányok eredményeivel összhangban az ITAS számításai azt mutatják, hogy az élelmiszerlánc összes többi szakaszához képest a háztartások felelősek az élelmiszerhulladék legnagyobb részének keletkezéséért. A megelőzési intézkedések kidolgozása során ezért a végső fogyasztó magatartását kell előtérbe helyezni, az élelmiszerlánc többi szakaszának elhanyagolása nélkül. A 2. ábra az elvégzett számítások alapján csökkenő sorrendben mutatja be, hogy 2006-ban fejenként hány kilogramm élelmiszer-hulladék keletkezett. Mivel a BIOIS tanulmánya nem foglalkozik az ellátási lánc első két szakaszával (mezőgazdasági termelés, a betakarítást követő kezelés és tárolás), csak az azt követő szakaszokkal, a jelen tanulmány keretében elvégzett számítások ugyanezen a referenciakereten alapulnak. Az ábra azt mutatja, hogy az eredmények megfelelősége viszonylag jó. Kivételt képez ez alól Hollandia, Belgium és Lengyelország, amelyek esetében a BIOIS EUROSTAT-adatokon alapuló számadatai nem hitelesek, mivel nem magyarázhatók elégtelen technológiával vagy az adott országok élelmiszeriparának méretével.

11


2. ábra: Fejenkénti összes élelmiszer-hulladék (a mezőgazdaság és a betakarítást követő kezelés kivételével): az ITAS számításainak a BIOIS eredményeivel való összevetése 2006 tekintetében az EU27 vonatkozásában

Jelentős különbségek vannak például Görögország, Románia, Szlovénia, Málta és Csehország tekintetében (a BIOIS tanulmánya sokkal alacsonyabb értékeket mutat), valamint Észtország és Ciprus tekintetében (a BIOIS tanulmánya sokkal magasabb értékeket mutat). A különbségek egyik oka az lehet, hogy a BIOIS által használt adatokat empirikus bizonyítékok híján más országok eredményei alapján extrapolálták. Egy másik ok az lehet, hogy a SIK által az ellátási lánc egyes szakaszaira vonatkozóan megadott arányok nem tesznek különbséget az országok között. Ez kiemeli annak szükségességét, hogy jobb és megbízhatóbb adatok álljanak rendelkezésre az egyes tagállamokban keletkezett élelmiszerhulladékokról, az élelmiszerlánc egyes szakaszaira és élelmiszer-csoportokra lebontva. Az ITAS számításainak és a BIOIS tanulmányának összevetése lezárásaképpen a 3. ábra a háztartások általi élelmiszerhulladék-termelést mutatja be. Ez az ábra a BIOIS-tanulmány háztartásokra vonatkozó adatainak forrásai alapján csoportosítja az EU-27 tagállamait. Az ábra bal oldalán szereplő országok (Görögország–Bulgária) esetében a BIOIS „minimum-forgatókönyv” alapján számította ki a hulladékmennyiséget. Ezen országok esetében az élelmiszer-hulladék mennyiségét (kg/fő) a BIOIS az ITAS által kiszámított értékeknél sokkal alacsonyabbra becsüli. Ennek oka az lehet, hogy a BIOIS túl alacsony értékeket választott a minimum-forgatókönyvhöz.

12


3. ábra: Fejenkénti élelmiszerhulladék-termelés a háztartások szintjén – az ITAS számításainak a BIOIS eredményeivel való összevetése 2006 tekintetében az EU-27 vonatkozásában

A 3. ábra jobb oldalán szereplő országok esetében a BIOIS-tanulmány országos tanulmányok vagy az EUROSTAT adataira támaszkodott. A megfelelés általában véve sokkal jobb, mint a bal oldali országok esetében. Nagy különbségek láthatók Olaszország, Lengyelország, Írország és Észtország esetében; ez az EUROSTAT-adatok megbízhatatlanságából eredhet. Olaszország esetében például a BIOIStanulmányban szereplő számadat sokkal alacsonyabb, mint más, hasonló életszínvonallal rendelkező és háztartási jövedelmeket biztosító országok esetében, ezért nem tűnik hitelesnek.

6. A HÁZTARTÁSOK HULLADÉKKEZELÉSE A háztartások hulladékkezelése terén jelentős különbségek mutatkoznak az egyes élelmiszercsoportok tekintetében; ezeket különféle módszertani megközelítéssel lehet vizsgálni. A rendelkezésre álló országos tanulmányok háztartási felméréseket alkalmaztak, amelyeket esetenként háztartási naplóval vagy hulladékösszetétel-vizsgálattal kombináltak. Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai. A háztartási felmérések végrehajtása módszertanilag egyszerű, ám rendszerint csak minőségi információt nyújt, mivel az emlékezet alapján tett, a megvásárolt és kidobott élelmiszerek súlyára vonatkozó mennyiségi becslések nagy valószínűséggel hibásak. A tapasztalatok emellett azt mutatják, hogy a fogyasztók jelentős mértékben alábecsülik az élelmiszer-veszteségüket, amikor saját magukról jelentenek. A háztartási naplók megbízható adatokat tartalmaznak, ugyanakkor időigényesek a tesztszemélyek számára, ezért a tudatos részvétel eredményeképpen az élelmiszer-kezelés módjának megváltozását eredményezhetik; ez annál is inkább így van, mivel az „élelmiszer-pazarláshoz” érzelmi 13


és erkölcsi ítéletek kötődnek. A hulladékösszetétel-vizsgálatokat – amelyeket a háztartások tudta és aktív részvétele mellett, vagy a nélkül is végre lehet hajtani – objektívebb és pontosabb módszernek tartják a fogyasztó szintjén termelt élelmiszer-hulladék mennyiségének meghatározására. E megközelítés gyengesége, hogy nincs nemzetközileg szabványosított gyűjtési módszer, és az alkalmazott meghatározások között nincs összhang.

A rendelkezésre álló tanulmányok túlnyomó többsége a második megközelítést alkalmazza, és a hulladék mennyiségét a háztartási hulladék százalékos arányaként határozza meg. A 2. táblázat áttekinti a háztartási hulladék összetételét néhány európai országban.

2. táblázat: A háztartási hulladék %-ban kifejezett összetétele 7 európai országban Hús és hal

Tejtermé k

Friss zöldség

Friss gyümölcs

Pékáru

Főtt étel

Egyéb

Egyesült Királyság1

9

8

27

16

11

10

19

Hollandia2

6

13

23

10

17

18

13

Svédország3

10

3

38

15

27

8

Norvégia4

10

6

31

27

15

11

Finnország5

7

17

19

13

13

18

6

Ausztria6

12

15

13

8

13

15

24

Németország7

7

9

27

19

16

13

9

Célrégió

1(Johnson

& Quested 2009), 2(van Westerhoven & Steenhuisen 2010), 3(Andersson 2012), 4(Syversen & Marthinsen 2010), 5(Silvennoinen et al. 2012), 6(Schneider 2008), 7(Hafner et al. 2012)

A táblázat azt mutatja, hogy a háztartási hulladék összetételében a legnagyobb csoportot az összes vizsgált országban a friss gyümölcsök és zöldségek alkotják, utánuk következnek a pékáruk és a főtt ételek. A fentieket az ebben a tanulmányban végzett számítások is alátámasztják. A 4. ábra a különböző fajta élelmiszerek százalékos arányát mutatja az összes élelmiszer-hulladékon belül a különböző országok háztartási szektorában. Az uniós tagállamok döntő többségében a gyümölcsök és a zöldségek alkotják a legnagyobb csoportot, őket követik a gabonafélék. A hús és a hal aránya az összes élelmiszerhulladékon belül viszonylag alacsony, az olajnövények és a hüvelyesek aránya pedig elenyésző.

14


4. ábra: A különböző fajta élelmiszerek százalékos aránya az élelmiszerhulladék-termelés egészén belül az EU 27 tagállamának háztartásaiban 2006-ban (ITAS-számítások)

Ha országok és élelmiszerfajták szerinti bontásban részletesebben megvizsgáljuk az élelmiszerhulladéktermelést, az e tanulmány keretében végzett számítások alapján az alábbi kép rajzolódik ki: Egyértelműen látható, hogy a gyümölcs- és zöldséghulladék aránya a dél-európai országokban, azaz Cipruson, Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban, Máltán és Portugáliában, rajtuk kívül pedig Luxemburgban, Franciaországban, Magyarországon és Romániában a legnagyobb. A gabonahulladék aránya az olyan kelet-európai országokban a legmagasabb, mint Bulgária, Szlovákia és a Cseh Köztársaság. Kelet-Európában Lengyelországban, Észtországban, Lettországban és Litvániában, rajtuk kívül pedig Dániában és az Egyesült Királyságban keletkezik arányosan a legtöbb hulladék gyökerekből és gumókból. A tejtermék- és a tojáshulladék aránya Észak-Európában Svédországban, Finnországban és Hollandiában, Közép-Európában Luxemburgban és Németországban, valamint Litvániában a legnagyobb. A húsból származó hulladék a 27 uniós államban hasonló arányt képvisel. A halból származó hulladék aránya Dél-Európában Portugáliában és Spanyolországban, míg Észak-, Közép- és Kelet-Európában Svédországban, Finnországban, Franciaországban és Litvániában a legjelentősebb. Az olajnövényekből és a hüvelyesekből származó hulladék aránya valamennyi tagállamban elenyésző. Az eredmények egybecsengenek az EU 27 tagállamának különböző étkezési szokásait vizsgáló tanulmányok megállapításaival. A déli országok (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország és Ciprus) uniós integrációjuk során fokozatosan felhagytak hagyományos étrendjükkel, és az EU magját képező tagállamok étkezési szokásait kezdték követni. Az elmúlt 40 évben a mediterrán országokban jelentős mértékben nőtt a húsfogyasztás, és mára vöröshús-fogyasztásuk nagyobb, mint Közép-/ÉszakEurópa fogyasztása. A mediterrán és a közép-/észak-európai országok között a gyümölcs- és

15


zöldségfogyasztás terén az 1960-as években megfigyelt jelentős eltérés mára hasonlóképpen kiegyenlítődött (Naska et al. 2006). Az étkezési szokások közeledése ellenére még mindig vannak jelentős eltérések is. A mediterrán országokban élők például több vörös hűst, halat és tenger gyümölcsét, valamint több friss gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, mint Európa többi országának lakói. Az említett élelmiszerek rendkívül romlékonyak különösen a délen fennálló éghajlati viszonyok között, ami összefügg az átlagosnál nagyobb mértékű háztartási hulladék keletkezésével.

7. AZ ÉLELMISZERHULLADÉK-TERMELÉS KÖVETKEZMÉNYEI Az élelmiszer-termelés egyike a legtöbb erőforrást felhasználó iparágaknak, és jelentős mennyiségű szennyezőanyagot is kibocsát. A mezőgazdaság közvetlen formában elsősorban metánt és dinitrogénoxidot bocsát ki, amelyek éghajlatváltozásra gyakorolt hatása a CO 2-nél jóval erősebb. A mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás legfőbb forrásai az ásványi eredetű műtrágyák használata, az állattenyésztés és a rizstermesztés. Ezenkívül a legelők szántófölddé történő alakítása jelentős mértékben hozzájárulhat az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Az öntözéses földművelés a világ édesvízkészletének kb. 70%-át használja fel. A műtrágyák és növényvédő szerek alkalmazása, valamint a nehézgépek használatából adódó talajtömörödés megterheli a talajt és a talajvizet. Az intenzív mezőgazdasági termelés elterjedése, a monokultúrák növekedése és a mezőgazdasági termelés környezetvédelmi szempontból érzékeny területeken való megjelenése a biológiai sokféleség hanyatlásához és az ökorendszerek szolgáltatásainak romlásához vezet. Az élelmiszer-pazarlás nemcsak terheli a környezetet, hanem gazdasági veszteségeket is okoz az élelmiszerlánc egészén.

7.1 Az erőforrások felélése Az előállított élelmiszerek felelősségteljesebb és hatékonyabb felhasználása a föld, a víz, az energia, az eszközök és a munkaerő tekintetében az erőforrások terén megtakarításokhoz vezetne. Az így felszabaduló mezőgazdasági termelési kapacitást fel lehetne használni más célokra. A földhasználattal és az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos fontos kérdés a földhasználat közvetett megváltoztatása. Azzal, hogy Európába a felemelkedő és a fejlődő országokból élelmiszert hoznak be, a termelés helyszínei külföldre kerülnek. Mivel a mezőgazdasági termékek iránti kereslet folyamatosan nő, és a termőföld termékenysége nem javítható korlátlanul, más régiókban az esőerdők kiirtása árán sor kerül a földhasználat megváltoztatására, a természetes legelők helyén növényt termesztenek, és a mezőgazdasági terület a védett területek rovására nő. Az étrendbeli preferenciák olyan jellegű megváltozása, mint a hústermékek fokozott fogyasztása erősítheti a földhasználat megváltoztatásának tendenciáját a világ más részein. Az élelmiszer-pazarlás megakadályozása csökkentené a „vízlábnyomot” is. Az évek óta szisztematikusan nyomon követett vízlábnyom a közvetett és a közvetlen vízhasználatból áll. A közvetlen vízfogyasztás a háztartásban ivásra, főzésre, mosásra és takarításra felhasznált víz mennyiségét jelenti. Közvetett vízfogyasztás alatt pedig azt a vízmennyiséget értjük, amelyet egy adott országban és más országokban használnak fel az adott országban elfogyasztott termékek előállítására. E mindenféle termékben (élelmiszerben, ruházatban, papíráruban, műszaki termékekben) jelen lévő rejtett vizet hívják „virtuális víznek”. Németországban például a közvetett vízfogyasztás a közvetlen vízfogyasztás kb. háromszorosa. A német közvetett vízfogyasztás több mint kétharmada szántóföldi növények termesztéséből, majdnem egyharmada pedig állati eredetű termékek előállításából adódik. Németországban az elfogyasztott szántóföldi növények nagyobb részét (59%-át) és így a termesztésükhöz és feldolgozásukhoz használt 16


vizet is importálják; ez annyit jelent, hogy a hazai vízkészleteket a termelő országok vízkészletei rovására megkímélik (Sonnenberg et al. 2009). Ez különösen súlyos problémákat okoz, mivel a behozott termékek egy része csapadékban szegény, kedvezőtlen vízrajzi feltételekkel rendelkező területekről érkezik. Az aszályos területeken egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a mesterséges öntözést a haszonnövények termesztése során. E gyakorlat leterheli a természetes vízkészleteket, és más vízfogyasztókkal konfliktusokat idéz elő. A rendkívül nagy vízlábnyommal rendelkező termékek között találjuk a kakaóbabot, a kávébabot, a marhahúst, a rizst, a búzát, a tejet és az almát. E termékek tudatosabb fogyasztása csökkentené a vízkészletekre nehezedő nyomást. Az élelmiszerek hatékony kezelése az erőforrások takarékos felhasználása mellett csökkentené a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátását. Különböző vizsgálatok bizonyítják, hogy az állati eredetű termékek előállításából keletkeznek a legmagasabb károsanyag-kibocsátási értékek, noha e termékek a gyümölcsökkel, zöldségekkel és a pékárukkal összehasonlítva viszonylag kis mennyiségben válnak hulladékká. Az 5. ábra a különböző élelmiszercsoportok anyag- és szénlábnyomát mutatja a Németországban évente keletkező élelmiszer-hulladékon belül.

5. ábra: Az évente egy főre eső anyag- és szénlábnyom Németországban termékcsoportok szerinti bontásban, beleértve az élelmiszerlánc egymást követő szakaszait Forrás: Göbel et al. 2012

A tortadiagramból kiderül, hogy Németországban a legtöbb élelmiszer-hulladék gyümölcsből és zöldségből keletkezik, majd valamivel kisebb mennyiségben a malomipari termékek következnek. Noha a hústermékekből keletkezik a legkevesebb hulladék, az előállításukhoz és szállításukhoz szükséges anyaglábnyomuk mértéke megegyezik a gyümölcsök és zöldségek anyaglábnyomával. A tejtermékek erőforrás-felhasználása is jelentős. A malomipari termékek mutatják a legkisebb mértékű anyaglábnyomot annak ellenére, hogy a tejtermékeknél nagyobb arányban válnak hulladékká. A legnagyobb szénlábnyom is a hústermékek előállításából és szállításából jön létre, majd a tejtermékek és a gyümölcsök, zöldségek szénlábnyoma következik a sorban.

7.2 Növekvő mennyiségű biohulladék Az élelmiszer-pazarlás környezeti következményei között tartják számon a metánkibocsátást, amelyet összefüggésbe hoznak a szerves hulladék lerakásával és a globális hulladéklerakó-kapacitás növelése iránti szükséglettel. A háztartási szektorból származó nagy mennyiségű élelmiszer-hulladék begyűjtése és szállítása, továbbá hulladékkezelő létesítményekben történő különválasztása és tisztítása igen magas költségekkel jár. A biológiailag lebomló hulladék nedvességtartalma többnyire magas, és fűtőértéke ennek megfelelően alacsony, így csökkenti a hulladékégető létesítmények energiateljesítményét. Emiatt a 17


biogén települési hulladékot az egész világon elsősorban hulladéklerakókban helyezik el. Az Európán kívüli hulladéklerakóknak csak kis hányada rendelkezik a kibocsátott metánt összegyűjtő és felhasználó létesítményekkel. Európában jogszabály korlátozza a kezeletlen szerves hulladék hulladéklerakókban történő elhelyezését. A hulladéklerakókról szóló 1999-es irányelv előírja, hogy a tagállamoknak korlátozniuk kell a hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebomló hulladék arányát. Az irányelvben meghatározott, jogilag kötelező érvényű kvótáknak megfelelően a hulladéklerakókba kerülő szerves hulladék maximális mennyiségét az 1995-ös mennyiséghez képest idővel csökkenteni kell, 2006-ra 75%-ra (súlyban kifejezve), 2009-re 50%-ra (súlyban kifejezve) és 2016-ra 35%-ra (súlyban kifejezve). Azon tagállamok, amelyek elsősorban hulladéklerakókban helyezik el a hulladékot, további négy évet kapnak arra, hogy teljesítsék az irányelvben foglalt célokat. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által nemrégiben végzett, minden tagállamra kiterjedő vizsgálat szerint 2001 és 2010 között csupán tizenegy ország csökkentette az egy főre jutó településihulladék-termelést, miközben 21 országban az egy főre eső települési hulladék mennyisége 2010-ben még meg is haladta a 2001-es mennyiséget. Ugyanakkor egyértelmű jelei mutatkoznak annak, hogy megtörtént az elmozdulás a hulladéklerakók használatától a megfelelőbb hulladékkezelési módszerek felé, amelyek a megelőzésre, az újbóli használatra, az újrahasznosításra és az (energia)visszanyerésre összpontosítanak. Élesen csökken azon országok száma, amelyek hulladéklerakókban helyezik el települési hulladékuk több mint 75%-át, miközben a települési hulladékuk több mint negyedét újrahasznosító országok száma nőtt. Az országok többsége ugyanakkor 2010-ben még mindig hulladéklerakókban helyezte el települési hulladékának több mint 50%-át (EEA 2013). A 6. ábra a 2010ben az EU 27 tagállamában hulladéklerakókba helyezett, elégetett, újrahasznosított és komposztált települési szilárd hulladék százalékos arányáról nyújt áttekintést.

6. ábra: A települési szilárd hulladék kezelése 2010-ben a különböző európai országokban Forrás: saját számítás az EUROSTAT adatai alapján1

1

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_SDDS/en/env_wasmun_esms.htm, 31/07/13 18


A települési szilárd hulladék növekvő újrahasznosítása terén elért előrelépés elsősorban az olyan anyagok újrahasznosításának köszönhető, mint az üveg, a fémek, műanyagok és textíliák, miközben a biohulladék újrahasznosítása ettől elmarad. Az Európai Bizottság (2010) szerint az EU 27 tagállamában keletkező biohulladék átlag 40%-át (egyes tagállamokban akár 100%-át) még mindig hulladéklerakókban helyezik el. 2009-ben tizenegy ország teljesítette az 50%-os célt, és 2010-re hét ország már a 2016-ra kitűzött 35%-os célt is elérte (EEA 2013).

7.3 Gazdasági következmények Az élelmiszer-pazarlás a környezet szempontjából kedvezőtlen hatásokon kívül jelentős mértékű monetáris veszteséget is okoz mind az egyes fogyasztó, mind pedig a nemzetgazdaság számára. Az ökológiai következményekhez hasonlóan a gazdasági veszteségek is összeadódnak az élelmiszerlánc mentén; például a háztartások szintjén (azaz a lánc végén) egy tonna élelmiszer-hulladék gazdasági költségei sokkal magasabbak, mint a mezőgazdasági ágazatban keletkező egy tonna élelmiszerhulladéké. A gazdasági veszteségeket mutató rendelkezésre álló adatok elsősorban a háztartásokra vonatkoznak. A „Waste arisings in the supply of food and drink to households” (Háztartások étel- és italellátásából keletkező hulladék) című WRAP-tanulmány (Lee & Willis 2010) becslése szerint az egyesült királyságbeli háztartások évente kb. 5,3 millió tonna élelmiszert dobnak ki, amelynek gazdasági értéke eléri a 12 millió fontot.

8. AZ ÉLELMISZER-HULLADÉK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ FELLÉPÉSEK LEHETŐSÉGEI A jelenlegi nemzeti és nemzetközi viták során sokféle megközelítést javasoltak – és részben már meg is valósítottak – az ellátási láncban működő különböző szereplők takarékos és felelős élelmiszerfelhasználásának ösztönzése céljából. A teljes tanulmány áttekintést ad a jelenleg tárgyalt intézkedésekről és eszközökről, figyelembe véve a különböző országokban már megszerzett tapasztalatokat. A középpontban azok az intézkedések és eszközök állnak, amelyek a szakirodalom, illetve az erről folyó vita jelenlegi állása szerint különösen hasznosak, könnyen alkalmazhatóak és hosszú távú előnyökkel járnak. A vita során az alábbi lehetőségek körvonalazódtak, amelyek halaszthatatlanok az Európai Bizottság által kitűzött célok eléréséhez, és amelyeknek címzettjei a javasolt lehetőségek végrehajtásáért felelős európai uniós szervek és nemzeti kormányok.

A célok kitűzése A hulladékokról szóló uniós keretirányelv értelmében a tagállamok 2013-ra hulladék-megelőzési terveket kötelesek kidolgozni. E tervek részeként a tagállamoknak kötelező élelmiszerhulladékcsökkentési célokat kell meghatározniuk. A regionális és helyi hatóságoknak a saját hatáskörükre vonatkozóan le kell bontaniuk a nemzeti célkitűzéseket. A haladás mérése és a különböző intézkedések eredményességének értékelése céljából az EU-27 valamennyi országában az élelmiszerlánc egészén rendszeresen nyomon kell követni az élelmiszer-hulladékokat. Az egyes ágazatoknak – például a feldolgozás, a kiskereskedelem és a vendéglátás – önkéntes kötelezettségvállalásokat kell elfogadniuk az élelmiszer-hulladék csökkentésére.

19


Az adatbázis javítása Az összes rendelkezésre álló tanulmány kimutatta, hogy az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedések kidolgozása és végrehajtása előtti legfőbb akadályt a megbízható adatok hiánya jelenti. Ezen akadály leküzdése érdekében az EUROSTAT keretein belül ki kell dolgozni az „élelmiszerhulladék” elfogadott és kötelező erejű fogalommeghatározását, megkülönböztetve az elkerülhető és az elkerülhetetlen (a nyersanyagok ehetetlen részét jelentő) élelmiszer-hulladékokat, illetve a melléktermékeket. Ezenkívül szabványosítani kell az élelmiszer-hulladék keletkezésére vonatkozó adatok gyűjtéséhez és kiszámításához alkalmazott tagállami módszereket. A nyomon követés elősegítése érdekében önkéntes vagy kötelező alapon be kell vezetni az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi fázisában keletkezett élelmiszer-hulladék szelektív gyűjtését.

Az élelmiszer-biztonságra vonatkozó uniós jogszabályok felülvizsgálata A több uniós rendeletben is rögzített társadalmi cél a fogyasztók életét és egészségét fenyegető veszélyek elhárítása, amely ütközhet az élelmiszer-hulladék elkerülésére irányuló törekvésekkel. A szennyeződésre vonatkozó szigorú normák, az élelmiszerekben található peszticidek és állatorvosi készítmények maximális szermaradvány-értékei, valamint az élelmiszerek csomagolására és tárolására vonatkozó higiéniai szabályok mind-mind az ehető élelmiszerek kidobására ösztönző fontos tényezőknek tekinthetők. Ezért felül kell vizsgálni az élelmiszer-biztonsági szabályok jelenlegi rendszerét olyan rendelkezések azonosítása érdekében, amelyek az emberi élet védelméhez szükségtelenek, viszont felesleges élelmiszer-pazarláshoz vezetnek. További kutatásokat kell végezni annak eldöntéséhez, hogy sor kerülhet-e a szermaradvány-értékek felülvizsgálatára, anélkül, hogy az csökkentené az élelmiszerbiztonságot.

Az európai forgalmazási előírások módosítása Tekintettel arra, hogy a termékspecifikus forgalmazási előírások 2009-es visszavonása nem érte el a kívánt eredményt – azaz az élelmiszer-hulladék csökkentését és a fogyasztók választási lehetőségeinek növelését –, az európai jogalkotóknak fontolóra kellene venniük a jelenlegi rendszer teljes elhagyását. A kritikusok egy olyan előírástípus kialakítását szorgalmazzák, amely nem egy termék külső megjelenéséhez, hanem – az íz, a természetes tisztaság, tápérték és a termesztési feltételek szempontjából – az emberi fogyasztásra megfelelő minőséghez kapcsolódik. Számos nehéz kérdés merül fel arra vonatkozóan, hogy milyen legyen ez az új rendszer, amelyeket a termelőkkel, a kereskedőkkel, a civil szervezetekkel és a tudományos szakértőkkel szoros együttműködésben kell megoldani.

Alternatív értékesítési csatornák megnyitása a mezőgazdasági termékek számára Az európai forgalmazási előírásoknak meg nem felelő gyümölcsök és zöldségek értékesítésének megkönnyítésére alternatív értékesítési stratégiákat kell szorgalmazni. Az élelmiszer-pazarlás megelőzéséhez jelentős mértékben hozzájárulhat a közvetítők kihagyása az élelmiszer-ellátásból közvetlen értékesítési rendszerek révén, például termelői piacok, termelői szövetkezetek, szolidáris vásárlói csoportok és közösségi támogatású mezőgazdaság formájában. Mindezek szorosabb kapcsolatot hoznak létre a termelők és a fogyasztók között, lerövidítik a szállítási távolságot és tudatosítják a fogyasztókban az élelmiszer-termelés törékeny feltételeit, illetve annak természeti és szezonális korlátait. További kutatásokra van szükség e megközelítések előnyinek és hátrányainak részletesebb felméréséhez, az esetleges bumeránghatásokat is beleértve.

20


Az időpontok jelölésének egyszerűsítése az élelmiszerek címkéin A fogyasztók körében végzett tagállami felmérések megállapították, hogy a fogyasztók számára komoly zavarok forrását jelentik az élelmiszerek címkéin jelölt időpontok, illetve a minőségmegőrzési határidő („minőségét megőrzi …-ig”) és a fogyaszthatósági időtartam („fogyasztható …-ig”) közötti különbségek. Ezért a lejárati határidők jobb vizuális feltüntetése érdekében az európai jogalkotóknak mérlegelniük kell az időpontokat illetően az élelmiszerek címkézésére vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát. Emellett a termékek valós eltarthatóságát tükröző, új minőségmegőrzési határidőket is ki lehetne alakítani, valamint a szilárd ételekre vonatkozóan el lehetne törölni a lejárati határidőket. A nemzeti kormányoknak és a kereskedőknek tájékoztatási kampányokat kell indítaniuk a címkézésről. A kiskereskedelmi ágazatnak az élelmiszeriparral együttműködve mérlegelnie kell olyan további címkék eltörlését, mint például a „megjeleníthető …-ig” címke, valamint a hamarosan lejáró termékek engedményes értékesítését.

A munkafolyamatok és az ellátásilánc-gazdálkodás javítása Az élelmiszer-ipari munkafolyamatok javítása fontos a nyersanyagokkal való takarékosság szempontjából. A gyártóknak a termelési eszközöket a legújabb technológiai vívmányoknak megfelelően kell használniuk, illetve rendszeresen ellenőrizniük kell. A maradványokat figyelemmel kell kísérni, és a kiesett árut ismét be kell vonni a termelési folyamatba. A termelést úgy kell kialakítani, hogy minimálisan kelljen tisztítani a konténereket, és az összetevők összekeverésére a lehető legkésőbb kerüljön sor. Az élelmiszergyártóknak törekedniük kell a kiskereskedőkkel való együttműködés fokozására, hogy megállapodjanak egymás között a termékskáláról és a szükséges mennyiségekről. A kormányoknak az integrált ellátásilánc-gazdálkodásra irányuló speciális tanácsadó programok megteremtésével támogatniuk kell ezeket az erőfeszítéseket.

Tudatosító kampányok A rendelkezésre álló összes tanulmány egyetért abban, hogy a tájékoztatás és az oktatás kulcsfontosságú a fogyasztók viselkedésének befolyásolásához. A tudatosító kampányok célja, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét az élelmiszer-pazarlás kérdésére és növeljék az élelmiszer megbecsülését. A vásárlással, eltarthatósággal, tárolással, előkészítéssel és hasznosítással kapcsolatos információkkal és tippekkel az élelmiszerek hatékonyabb kezelésére tanítják a fogyasztókat. A kereskedelmi és vendéglátóipari ágazattal szorosan együttműködve és különböző médiumokat felhasználva a nemzeti kormányoknak a különböző célcsoportokhoz igazított kampányokat kell indítaniuk. A fogyasztók oktatását már gyermekkorban meg kell kezdeni, így a tagállamoknak fel kell venniük az iskolai tantervekbe a takarékosság és az élelmiszerek gondos kezelésének témáját.

Küzdelem az élelmiszer-pazarlás ellen a vendéglátásban Az élelmiszerek vendéglátóiparban tapasztalható pazarlása csökkentésének egyszerű, de hatékony eszköze volna, ha az adagok méretét a fogyasztók valós igényeihez igazítanák. Számos módja van ezen igény érvényesítésének, például úgy, hogy különböző méretű adagokat ezekkel arányos árakon kínálnak, illetve a korlátlan fogyasztást („all you can eat”) kínáló vendéglátást súlyalapú („pay by weight”) rendszerekkel váltják fel. Lehetőséget kell biztosítani az éttermeknek és egyéb étkeztetési szolgáltatóknak arra, hogy korlátozott ideig kipróbálhassák az alternatívákat. Amennyiben ezekkel a lehetőségekkel az ágazat önkéntes alapon nem él, a nemzeti jogalkotók fontolóra vehetik azok kötelező bevezetését. Amellett, hogy az adagok méretét a fogyasztók valós igényeihez igazítják, a vendéglátóiparban keletkezett élelmiszer-hulladék csökkentéséhez rendkívül fontos az is, hogy javítsák a beszerzésre, tárolásra és fagyasztásra, a személyzet képzésére, a gondos étlaptervezésre és az

21


élelmiszer-hulladék összegyűjtésére, valamint az ezzel kapcsolatos adatok dokumentálására vonatkozó belső gyakorlatokat.

Gazdasági ösztönzők Széles körű az egyetértés abban, hogy az élelmiszert sokan azért nem becsülik meg kellőképpen, mert piaci értéke alacsony. Emiatt lehetséges, hogy sok szakértő szerint különösen ígéretesek a pénzügyi eszközök ahhoz, hogy helyreálljon a fogyasztókban az élelmiszer megbecsülése. Az élelmiszer-hulladék keletkezését ösztönző valamennyi tényező felszámolása érdekében az uniós tagállamoknak felül kell vizsgálniuk az adózási szabályaikat, elsősorban a hozzáadottérték-adóra (héa) vonatkozó szabályozást. Fontolóra kell venni a csökkentett héamértékű élelmiszerek megszüntetését vagy az élelmiszerek környezetre gyakorolt hatását tükröző különböző héamértékek bevezetését. Az adóharomizációval okozott esetleges szociális nehézséget célzott kormányzati jövedelemtámogatással kell ellensúlyozni, amelyet az extra adóbevételekből lehetne finanszírozni. Az élelmiszer-fogyasztás megadóztatásának alternatívájaként az élelmiszer-hulladék adóztatása is elképzelhető.

A hulladékkezelésre vonatkozó adók és díjak A hulladékkezelésre vonatkozó adók és díjak – például a hulladéklerakókra és -égetőkre kivetett adók – gazdasági ösztönzőknek is tekinthetők, amelyek a hulladékkezelés megnövekedett összköltségén keresztül a pazarlás megelőzésére serkentenek. A hulladékkezelésre kivetett adók élelmiszer-pazarlás megelőzését szolgáló eszközként való alkalmazásakor bizonyos követelményeknek teljesülniük kell. Először is, a háztartásokban és az üzleti vállalkozásokban (főként a kereskedelemben és a vendéglátásban) egyaránt kötelezővé kell tenni az élelmiszer-hulladék szelektált gyűjtését. Másodszor is, az adó mértékének elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy kellőképpen erős ösztönzőt nyújtson a hulladék minimalizálására. Harmadszor pedig, az élelmiszer-pazarlás megelőzésére irányuló célokkal ellentétes ösztönzők beazonosítása érdekében felül kell vizsgálni a megújuló energiaforrások európai használatának előmozdítására és támogatására vonatkozó hatályos szabályozást. Ez egymásnak ellentmondó ösztönzéshez vezethet, amennyiben a nemzeti jogalkotók egyrészt magas adókat vetnének ki az élelmiszer-hulladék kezelésére, másrészt viszont támogatnák a hulladékból nyert energiatermelést.

Az élelmiszer-újraosztási programok előmozdítása Még ha minden lehetőséget megragadunk az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemhez, egy bizonyos mennyiségű élelmiszer-felesleg akkor is maradna. Az élelmiszer-újraosztási programok bevált eszközei e felesleg gazdaságilag nélkülöző személyek javára történő, hatékony felhasználásának. Ellenőrizni kell, hogy szükség van-e az európai élelmiszerjognak az USA „irgalmas szamaritánus törvényével” összhangban lévő módosítására ahhoz, hogy korlátozzák az élelmiszer-felesleg újraelosztását végző adományozók és jótékonysági szervezetek felelősségét. Ha az európai élelmiszerjogot nem módosítják, akkor ez az érintett szereplőket a felelősségvállalás elkerülése érdekében a nem piacképes élelmiszerek kidobására késztetheti. Meg kell továbbá vizsgálni, hogy szükség van-e pénzügyi ösztönzőkre az európai élelmiszerbank-rendszer továbbfejlesztéséhez.

Az élelmiszer-felesleget megosztó hálózatok Az élelmiszer-felesleg ingyenes odaadása az azt hasznosító embereknek a magánszféra szintjén is ésszerű megoldást jelent a kidobásra szánt élelmiszerek megmentésére, illetve emberi táplálkozásra való felhasználására. A fogyasztói támogató hálózatok nemcsak infrastruktúrát biztosítanak az élelmiszer megosztására, de egyben tájékoztatják is a fogyasztókat az élelmiszerek megfelelő kezeléséről. A nemzeti kormányoknak fontolóra kell venniük az élelmiszer-megosztó magánkezdeményezések

22


továbbfejlesztésének előmozdítását, azzal, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak számukra és felszámolják a bürokratikus akadályokat. Kutatási projekteket kell kezdeményezni az élelmiszermegosztó hálózatok tevékenységének figyelemmel kíséréséhez annak érdekében, hogy mérni és fokozni lehessen azok hatékonyságát.

A technológiai fejlesztések felmérése Az élelmiszerlánc különböző szakaszaiban olyan technológiai újítások állnak rendelkezésre, amelyek az élelmiszer-hulladék csökkentését célozzák. Míg a kiskereskedelemben az intelligens rendelési rendszereket, illetve az elosztás során a RFID-technológiával végzett adatgyűjtést ma már széles körben használják, más újítások – például az intelligens címkézés a csomagoláson, az intelligens hűtőszekrények, az intelligens bevásárlókocsik vagy az intelligens szeméttárolók – nagyon is új technológiának számítanak. Még ha ezek a technológiák egyszerre ígérnek előrelépést és kényelmet, nem biztos, hogy valóban hozzá fognak járulni az élelmiszer-hulladék csökkentéséhez. Mivel ezek a technológiai újítások még gyerekcipőben járnak, nagy szükség van kísérő kutatásokra, illetve az előnyök és hátrányok gondos mérlegelésére. Ezért az európai uniós szerveknek és a nemzeti kormányoknak kutatási programokat kellene kezdeményezniük a különböző technológiák értékelésére, amelyek figyelembe veszik az országspecifikus körülményeket, illetve az eszközök kísérleti tesztelését lebonyolító kísérleti vizsgálatokat is tartalmazzák.

23


HIVATKOZÁSOK Andersson, T. (2012): Från Hage till Mage - En studie av oundvikligt och onödigt matavfall. Examensarbete, Lund University BCFN (2012): Food waste: causes, impacts and proposals. Barilla Center for Food and Nutrition Buzby, J.C.; Hyman, J. (2012): Total and per capita value of food loss in the United States. In: Food Policy 37. pp.561-570 EEA (European Environmental Agency) (2013): Managing municipal solid waste - a review of achievements in 32 European countries. EE Report No 2/2013 European Commission (2011): Roadmap to a Resource Efficient Europe, COM(2011)571, 20.9.2011. Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. Brüssel European Parliament (2012): Resolution on how to avoid food wastage: strategies for a more efficient food chain in the EU, 19.01.2012 Gerstberger, C.; Yaneva, D. (2013): Analysis of EU-27 household final consumption expenditure – Baltic countries and Greece suffering most from the economic and financial crisis. In: EUROSTAT – Statistics in focus, 2/2013, pp.1-7 Göbel, C.; Teitscheid, P.; Ritter, G.; Blumenthal, A.; Friedrich, S.; Frick, T.; Grotstollen, L.; Möllenbeck, C.; Rottstegge, L.; Pfeiffer, C.; Baumkötter, D.; Wetter, C.; Uekötter, B.; Burdick, B.; Langen, N.; Lettenmeier, M.; Rohn, H. (2012): Verringerung von Lebensmittelabfällen – Identifikation von Ursachen und Handlungsoptionen in Nordrhein-Westfalen. Studie für den Runden Tisch „Neue Wertschätzung von Lebensmitteln“ des Ministeriums für Klimaschutz, Umwelt, Landwirtschaft, Natur und Verbraucherschutz des Landes Nordrhein-Westfalen Grethe, H.; Dembélé, A.; Duman, N. (2011): How to feed the world’s growing billions. Understanding FAO world food projections and their implications. Heinrich Böll Stiftung und WWF Deutschland Gunders, D. (2012): Wasted: How America is losing up to 40 percent of its food from farm to fork to landfill. NRDC Issue Paper Gustavsson, J.; Cederberg, C.; Sonesson, U. (2011): Global food losses and food waste. Extent, causes and prevention. Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO), Rome Gustavsson, J.; Cederberg, C.; Sonesson, U.; Emanuelsson, A. (2013): The methodology of the FAO study: “Global Food Losses and Food Waste - extent, causes and prevention”- FAO, 2011. SIK - The Swedish Institute for Food and Biotechnology Hafner, G.; Barabosz, J.; Schneider, F.; Lebersorger, S.; Scherhaufer, S.; Schuller, H.; Leverenz, D. (2012): Ermittlung der weggeworfenen Lebensmittelmengen und Vorschläge zur Verminderung der Wegwerfrate bei Lebensmitteln in Deutschland. Kurzfassung. Institut für Siedlungswasserbau, Wassergüte- und Abfallwirtschaft (ISWA), Universität Stuttgart Hall, K.; Guo, J.; Dore, M.; Chow, C. (2009): The Progressive Increase of Food waste in America and Its Environmental Impact. In. PLoS ONE, Vol. 4, Issue 11 24


IMECHE (2013): Global Food: Waste Not, Want Not. Institution of Mechanical Engineers, London Lee, P.; Willis, P. (2010): Final report - Waste arisings in the supply of food and drink to households in the UK. Waste & Resources Action Programme (WRAP), Banbury. Monier, V.; Mudgal, S.; Escalon, V.; O’Connor, C.; Gibon, T.; Anderson, G.; Montoux, H.; Reisinger, H.; Dolley, P.; Ogilvie, S.; Morton, G. (2010): Final report - Preparatory study on food waste across EU 27; European Commission [DG ENV – Directorate C]. BIO Intelligence Service, Paris Naska, A.; Fouskakis, D.; Oikonomou, E.; Almeida, M.; Berg, M.; Gedrich, K.; Moreiras, O.; Nelson, M.; Trygg, K.; Turrini, A.; Remault, A.; Volatier, J.; Trichopoulou and DAFNE participants (2006): Dietary patterns and their socio-demographic determinants in 10 European countries: data from DAFNE databank. In: European Journal of Clinical Nutrition, Vol. 60, pp.181-190 Obersteiner, G.; Schneider, F. (2006): NÖ Restmüllanalysen 2005/06. Studie im Auftrag des NÖ Abfallwirtschaftsvereins. Universität für Bodenkultur, Wien Parfitt, J.; Barthel, M.; Macnaughton, S. (2010): Food waste within food supply chains: quantification and potential for change to 2050. In: Phil. Trans. R. Soc. B (2010) 365, pp.3065-3081 Quested, T.; Johnson, H. (2009): Final Report - Household Food and Drink Waste in the UK. Waste & Resources Action Programme (WRAP), Banbury Schneider, F. (2008): Lebensmittel im Abfall – mehr als eine technische Herausforderung. In: Ländlicher Raum, Online-Fachzeitschrift des Bundesministeriums für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft, Jahrgang 2008, Wien Silvennoinen, K.; Katajajuuri, J.M.; Hartikainen, H.; Jalkanen, L.; Koivupuro, H.K.; Reinikainen, A. (2012): Food waste volume and composition in the Finnish supply chain: Special focus on food service sector. Proceedings, Forth International Symposium on Energy from Biomass and Waste, Cini Foundation, Venice Italy, 12-15 November 2012 Sonnenberg, A.; Chapagain, A.; Geiger, M.; August, D. (2009): Der Wasser-Fußabdruck Deutschlands: Woher stammt das Wasser, das in unseren Lebensmitteln steckt? WWF Deutschland, Frankfurt Syversen, F.; Marthinsen, J. (2010): Matavfall fra husholdninger i Norge – hva oppstår og hvordan håndteres det. EMMA-prosjektet Van Westerhoven, M.; Steenhuisen, F. (2010): Bepaling voedselverliezen bij huishoudens en bedrijfscatering in Nederland. CREM BV, Amsterdam Waarts, Y.; Eppink, M.; Oosterkamp, E.; Hiller, S.; Van der Sluis, A.; Timmermans, T. (2011): Reducing food waste - Obstacles experienced in legislation and regulations. Wageningen UR, LEI report 2011-059

25

Az Európai Parlament Kutatási Szolgálatok Főigazgatósága Hatásvizsgálatok és Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságának kiadványa PE 513.515 CAT BA-03-13-508-HU-N ISBN 978-92-823-5115-4 DOI 10.2861/43103

Lehetőségek az élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére

Recommend Documents