Legyetek önmagatok fénye

Legyetek önmagatok fénye

Minden jog fenntartva. 2006.05.10. [email protected]

1

Felirat: Krisztus születése után 1OO évvel, Sziddhattha Gotama halála után 583 évvel, Asvaghosa vándorénekes, Kaniska rádzsa parancsára, megírta a Buddha-életrajzot, mellyel megalkotta a Buddha-legendát. A Buddha-legenda nagy hatást gyakorolt az emberiségre. Népszerűsége révén és elterjedése folytán a Sziddhattha Gotamáról fennmaradt feljegyzéseket és emlékfoszlányokat háttérbe szorította. Ez a film bemutatja Sziddhattha Gotamát az embert. Gotama nem Buddhaként, megváltóként vagy megvilágosodottként jött a földre, mint Asvaghosa költeményében, hanem földi életében világosodott meg, ezáltal vált önmaga megváltójává. Gotama nem használta azt a kifejezést, hogy Buddha. A Buddha nevet halála után ragasztotta rá az utókor. Sziddhattha Gotama az egész emberiség egyik legnagyobb és legtiszteletreméltóbb egyénisége volt.

Főcím

1. jelenet I.e. 534. Ikrek hónapja. Az Gotama otthonából való elvonulásának napja. Hajnalodik. Kel fel a nap. Szuddhodama rádzsa palotájának udvarán vagyunk. Az udvaron egy hintó. A kocsis ül a hintón és várakozik. A palota kapuján kilép Gotama és a felesége. Mögöttük két szolgálólány. Gotama átkarolva a feleségét a hintóhoz kíséri őt. A hintó előtt Gotama és felesége beszélgetnek. házába.

Gopa: Őseink szokása szerint most én is elmegyek megszülni gyermekünket a szüleim Gotama: Igen, ezt nekünk is így kell tenni, ahogy az őseink. Gopa: Meglátod egy szép, egészséges fiúval fogok hozzád visszatérni a palotába. Gopa felszáll a hintóra és elhajt. Gotama néz utána és elmereng.

2. jelenet Gotama még mindig a palota udvarán áll. Gondolkodik. Odasétál hozzá az apja, Szuddhodama rádzsa. Szuddhodama: Fiam, végignéztem a búcsúzkodást. Minden úgy zajlott mint 29 évvel ezelőtt, amikor édesanyádat búcsúztattam, amikor ő indult téged megszülni, az ő szülei házába. Még a mondatok is pontosan úgy hangzottak el mint akkor. Még a bakon ülő kocsis is ugyanő volt. Kár, hogy az édesanyád ezt nem élhette meg. De az élet így is megy a maga kerékvágásában. Szuddhodama elsétál a fia előtt. Gotama elmereng. Gotama: Ez lenne az élet értelme, hogy az ember megszületik és ugyanúgy végigcsinál mindent mint az elődei? Pár év múlva majd én is átveszem a trónt az apámtól és utána

2

továbbadom a fiamnak és vége? Ezt így nem tudom elfogadni. A lét nem állhat ennyiből csupán. Nem lehet, hogy csak ez az egy út van az emberi számára. Kell lennie valami másnak is.

3. jelenet Gotama szeme megakad édesanyja urnáján. Az urnára rá van írva: Maja. 1.látomás Felirat: I.e. 563. kos hava. Maja utazik a hintón, hirtelen erős szülési fájdalmai lesznek. A hintó megáll, Maja kiszáll. Ezt a helyet Lumbini ligetnek hívják. Egy fa lehajló ágába kapaszkodva megszüli fiát, Gotamát. A hintó visszafordul Kapilavatuba. Szuddhodama rádzsa nagy örömmel fogadja feleségét és fiát. Szuddhodama kezébe veszi a gyereket. Szuddhodama: Megszületett Gotama, a fiam. Megvan a trónörökös. Az élet megy a maga kerékvágásában. (...ahogy az meg van írva.) Maja a szülés utáni héten meghal.

4. jelenet Gotama elgondolkodva sétál a palota udvarában. 2. látomás Szuddhodama: Fiam, te egy harcos nemzetség hercege vagy. Nálunk az a szokás, hogy az ifjak hat évesen bevonulnak katonai kiképzésre, amely öt évig tart. Igyekezz mindent jól megtanulni, amire egy harcosnak szüksége lehet, hogy mire felnősz, jó harcos és jó uralkodó váljék belőled. Mi a harcosok egyik dicső családjából származunk, és neked méltónak kell lenned ehhez a hagyományhoz!

5. jelenet előtt.

Erősen tűz a nap. Gotama tovább gondolkodik az erdőben sétálva. Megáll egy fügefa 3. látomás

Vaszamita, Gotama tanára a Védák tudományára okítja a serdülő gyerekeket. Vaszamita és Gotama egy fügefa alatt ülnek. Gotama tizenhárom év körüli. Vaszamita: Gotama úr, szakíts le a fáról egy fügét! Törd ketté! Mit látsz benne? Gotama: Sok apró magot látok. Vaszamita: Törj ketté egy apró magot! Mit látsz benne? Gotama: Semmit. Vaszamita hosszasan hallgat és várakozik.

3

Vaszamita: Amit te uram nem veszel észre az a finom létező. A mag amit látsz, a durva létező. A durva létezőkből és finom létezőkből jön létre a fügefa és a füge. A durva létezők és a finom létezők mozgatják az egész világmindenséget.

6. jelenet Gotama az erdőben sétálgat. Megáll egy pad előtt. 4. látomás A pad ugyanaz. Az iskola elvégeztével, 16 évesen Gotama az apja elé áll. Gotama: Rádzsa, apám, engedd meg, hogy elvonuljak az erdőbe, remeteségbe! Szuddhodama: Fiam, hogy jut ilyesmi az eszedbe. 16 évesen elmenni remetének. Neked az a feladatod, hogy kövess engem a trónon! Ha majd te is felnevelsz egy fiút, aki méltó lesz arra, hogy átvegye tőled a trónt, akkor ráérsz ilyesmin gondolkodni. Menj és folytasd katonai tanulmányaidat! Rád fog férni.

7. jelenet Erősen süt a nap. Gotama a jegygyűrűjét nézegeti. 5. látomás Gotama 16 évesen barátaival, katonatársaival lovagol haza felé. Egy ház nyitott ablakából gyönyörű női énekhang szól. Ó, mily boldog az anya, s az atya is boldog lehet, akinek ilyen fia van, s boldog a nő, kit megszeret. Gotama megáll az ablak alatt. Leveszi arany nyakláncát és bedobja a nyitott ablakon. Erre a fiatal Gopa néz ki az ablakon. Esküvő. i.e. 547. Gopa-Jaszodhara. Jelentése: hírőrző, női becsületére vigyázó.

8. jelenet Szürkül. Gotama megáll egy fa előtt. Leül a fa tövében egyenes háttal, keresztbetett lábakkal. Megjelenik az arcán a megnyugvás, majd a megnyugvás békés mosolya. Gotama (magában mondja): Amikor ezalatt az fa alatt szoktam megpihenni, távol az élet mindennapos dolgaitól, mindig előjön bennem az a boldogság, amelyet csak a magányomban szoktam érezni. Lehet, hogy ez az az út. amely engem a megvilágosodáshoz vezet? Igen, ez az az út, amely engem a megvilágosodáshoz vezet! Akkor miért félek attól a boldogságtól, amelyet a magányomban szoktam érezni? Miért nem folytatom ezt az erdőben aszkétaként, és meglehet, hogy elérem a megvilágosodást? Miért nem futok el az otthonomból az otthontalanságba? Kitől félek, mitől félek…?

4

Nem félek én senkitől és semmitől. Még ma elhagyom az otthonomat és távozom az otthontalanságba. Gotama döntött.

9. jelenet Sötét van. Gotama gyors léptekkel elindul a palotába. Egyszerre érkezik a palota udvarába Gotama és a hírnök. A hírnök leszáll a lováról és beszámol a fiú születéséről. Gotama érzelemmentesen fogadja a hírt. Hírnök: Fiad született, Rahula a neve! A hírnök távozik. Csandaka a lovász jön. Gotama: Csandaka, nyergelj fel két gyors lovat! Csandaka távozik és elindul teljesíteni a kérést. Gotama: Rahula megszületett. Újabb bilincs keletkezett. De már ez sem tarthat vissza engem.

1O. jelenet Gotama szökése. Csandaka hozza a két felnyergelt lovat. Házasságának 13. évében Gotama úgy dönt, hogy elhagyja otthonát. Csandaka kíséretében teljes katonai felszerelésben szökik ki a palotából. Egész éjszaka vágtatnak, míg el nem jutnak Koszalába a szomszédos rádzsaságba. Kb. 6O km-t mentek. Egy erdőhöz érve leszállnak a lóról és Gotama megkéri Csandakát, hogy várjon. Csandaka nem sejt semmit. Gotama eltűnik az erdőben. Gotamát látjuk, ahogy bemegy egy barlangba. Ott leveszi a ruháját és felveszi az előkészített csuhát. Csandaka a hosszú várakozásban elálmosodik és elalszik. Lépések zajára ébred. Gotama áll előtte szerzetesi ruhában, kezében a hercegi ruhával. Hajnalodik. Csandaka: Gotama, ezt te nem teheted meg. Én uram, vezérem, ne hagyd el atyádat, rokonságodat és engem! Elsőszülött vagy. Trónörökös. Apádat kell követned a trónón! Gotama: Végiggondoltam ezeket kedves Csandaka. Otthon maradt Nanda, az öcsém. És ott van a ma született fiúgyermekem. Lemondok a trónról a javukra. Csandaka: Ne vonulj be ebbe a gyötrelmes vadonba! Gotama: Elhatározásom végleges. Csandaka: De most kezdődik az esős évszak. Gotama: Ez engem nem tántoríthat el. Gotama a levetett ruháit átadja Csandakának. Kardjával levágja varkocsát és elhajítja. A büszkén viselt hajcsimbók ékszerét és kardját is odaadja Csandakának.

5

Gotama: Vidd vissza apámnak és mondd meg neki, minderről lemondok. Erdei remetének álltam. Érzek annyi erőt magamban, hogy véghez vigyem, amit elhatároztam. Csandaka szomorúan teljesíti a kérést. Felül a lovára, vissza-vissza nézve, könnyes szemekkel távolodik. Gotama bemegy a vadonba, az otthontalanságba.

11. jelenet Gotama visszamegy az előre kiszemelt, menedéket nyújtó barlangjába. Néhány tál rizs, borsó, bab és lencse ill. tűzifa van a barlangban előkészítve. Egy tálka, amiből eszik és koldul. Leül lótuszülésbe, és meditálni kezd. Elkezdődik az esős évszak. Gotama: Most én behatóan gyakorolom a megüresedést. Íme, feloldozom magamat. Azok a terhes dolgok, amelyek a városból eredtek, a város elhagyása folytán, most már nincsenek. Azok terhes dolgok, amelyek az emberektől eredtek, az emberek elhagyása folytán, most már nincsenek. Azok a terhes dolgok, amelyek a rádzsaságtól eredtek, a rádzsaság elhagyása folytán, most már nincsenek. Van itt azonban még egy tehertétel, tudniillik az erdő egymagában, az erdő el nem hagyásának folytán. Az, ami nem-jelenlevő, tovatűntnek tekintendő. Az, ami visszamaradt, az még egy itt lévő darab. Ezzel kell most megküzdenem. Az önmagam harcát fogom vívni, és meg is nyerem. Három hónap ez az időszak.

12. jelenet Első koldulás. Az esőzések után Gotama megjelenik Radzsagahában, Magadha fővárosában. Magadha uralkodója akkor Bimbiszara rádzsa volt, aki bölcs, türelmes, de egyben erőskezű uralkodó. Megengedte, hogy országában különféle iskolák képviselői telepedjenek le és tanítsanak. Gotama tehát itt bukkant föl. Alamizsnás tálkájával élelmet koldult és a Pandava hegy alján leült elfogyasztani azt. Nagyobb csoport gyűlt össze körülötte mert valaki felismerte. Valaki: Ez itt Sziddhattha, a szakja herceg, szerzetescsuhában. Ő az, aki elhagyta otthonát Kapilavatuban. A hír Bimbiszara tudomására jutott. A rádzsa, aki a családi kapcsolatok révén jól ismerte Gotamát, azonnal a helyszínre sietett lovas kíséretével. Bimbiszara: A mi családaink közt nagyon régi a kapcsolat. Erős baráti szálak kötnek minket ősökön keresztül. Hallgass hát rám Gotama! Te herceg vagy, trónörökös. Nem szakíthatod el a nemzetségbeli, törzsi, családi kötelékeket! Te nem folytathatsz remete életet! Hallgasd meg aggódó szavaimat és térj vissza az otthonodba! Gotama: Rádzsa, én az otthonomban, a világi életben nem találtam meg a nyugalmamat. Azt remélem, hogy itt az erdőben megtalálom! Tudom, hogy nekem ezt az utat kell végig járnom, hogy megtaláljam a békémet. Bimbiszara: És ha ez az út tévút és nem vezet sehová, csak a leépülésbe torkollik, akkor mit fogsz csinálni? Gotama: Rádzsa, ifjú koromban Vaszamita mester oktatott a Védákra, Ő mesélte: Régen

6

az volt a szokás, hogy az öreg király így szólt a fiához: “Jelentkeztek nálam, szeretett gyermekem, az ég hírnökei, s feltünedeztek homlokomon az ősz hajszálak. Jöjj hát, szeretett gyermekem, foglald el ezt a trónt, én pedig, hajamat s bajuszomat lenyírva, csuhát öltök magamra, s elvonulok az otthonból az otthontalanságba. Te pedig, szeretett gyermekem, ugyanígy, amikor az ősz hajszálak megjelennek a homlokodon, a legidősebb fiadnak bizalommal add át a trónt, hajadat és bajuszodat lenyírva, ölts magadra csuhát, s vonulj el az otthonból az otthontalanságba! Miképpen én is megtartottam ezt a nemes hagyományt, éppúgy tartsd meg te is, nehogy te legyél az utolsó utódom! Ugyanis abban a korszakban, melyben ez a nemes hagyomány, szeretett gyermekem, feledésbe merül, lesz az utolsó utód.” Én hiszek ebben a szép hagyományban, és nem félek elindulni ezen az úton. Még az öregkort sem tudom kivárni. Bimbiszara: Ez a hagyomány már nagyon régi. Én ezt nem tudnám megcsinálni, nem lenne hozzá bátorságom és erőm... és kedvem se. Gotama: Pedig más út nincs a megvilágosodáshoz. Bimbiszara: Kedves Gotama, ha megtalálod a békédet, amiben annyira hiszel, ha célba érsz, majd keress fel engem, szeretnék akkor beszélgetni veled!

13. jelenet Gotama a beszélgetést követően elindult felkeresni Kalama iskoláját a Keselyű-csúcsnál. Kalama a Szankhja rendszer nagy tanítója volt. Amikor Gotama Kalama mester elé ért, guggoló ülésbe helyezkedett, két karját könyörgően és tiszteletadóan a feje fölé emelte (andzsaliba) és a következőképpen szólt: Gotama: Szeretném én, uram Kalama, ebben a tanrendszerben gyakorolni az aszkétaságot! Kalama: Tartsál velünk Testvér! Olyan ez a rendszer, hogy egy okos ember, nem is nagy sokára, általa eléri azt, hogy önmagának mesterévé válik. A mi rendszerezett tanításunk minden más tanítás felett áll. És mondd, hol születtél, honnan származol? Gotama: A Szakja nemzetségből származom. Kapilavatuban születtem. Kalama: Kapila, aki a Szankhja rendszert megalkotta 5OO évvel ezelőtt, szintén Kapilavatuban született. Gotama: Miben áll ennek a tanításnak a lényege uram, Kalama? Kalama: Van az ősanyag, ami örök. Azonban az örökkévalóság, amely az ősanyagot jellemzi, folytonos változásnak van kitéve. Az anyagi világnak nem volt, nincsen, és nem is lesz se kezdete, se vége. A végtelen világmindenség örökös mozgásban van, kezdettelen és végtelen. Van a szellem, amely nem változik. A szellem viszont a változatlanságban örök. A szellem közvetlenül nem avatkozik az anyag folyamatába, hanem csak közvetve. A szellem csak hajtja, űzi az anyagot, amely tevékeny, de vak, és tévelyeg a szellem megvilágítása nélkül. Gotama: Az anyag és a szellem közvetlenül soha nem kapcsolódik egymásba? Kalama: A szellemmel való egyesülés lehetetlen. Az anyagival a szellem soha, semmilyen körülmények között nem képes egyesülni. Gotama: A felszabadulást ebben a rendszerben hogyan éri el a tanítvány?

7

Kalama: Az ember bűnmocskokkal terhelt. Emiatt a létkörforgás nagyon hosszú. Csak igen ritka esetben találkozunk olyan tiszta kibontakozással, hogy valaki még az adott életben eléri a felszabadulást. Gotama legalább két évet töltött Kalama iskolájában. Erre az időszakra visszaemlékezve azt mondta, hogy nagyon rövid idő alatt elsajátította azt, amit ebben az iskolában meg lehetett tanulni. Az i.e. 532. évi esős évszak után, az új tanév kezdete előtt, holdtölte ünnepnapja volt, amit a kis közösség egész éjjel egy szertartással ünnepelt. Pirkad. A horizonton megjelenik a nap. Kalama: Hol töltötted az esős évszakot Gotama? Gotama: Egy barlangban, teljes magányban. Végig gondoltam újra és újra, amit a Szankhja rendszerben tanítottál uram, ezalatt a két év alatt. Pár perc csend. Gotama: Miképpen nyilvánítod te ezt a tant, uram Kalama, olyannak, hogy “önmagának mesterévé válik, magától felfedi, és ha felismerte, avatottá válik?” Kalama a felkelő napkorongra mutatva csak ennyit mondott: Kalama: Ekképpen. Gotama: Én is, uram, Kalama, ekképpen fogtam fel a tanítást, önmagamban felfedeztem és felismertem. Kalama nagy örömmel fogadta Gotama válaszát. Kalama: Siker ez, testvér! Nagy eredmény ez, testvér, hogy tanítványaim között egy ilyen növendékre leltem. Ahogyan én értem ezt a tant, ugyanúgy érted ezt a tant te is. Ahogy én ismerem a tant, úgy ismered te is a tant. Most már a kettőnk ügye lett, hogy vezessük a sereget. Gotama Kalama előtt sétál elgondolkodva. Csend van. Gotama: Nem érzek elégedettséget, nem érzek valami fajta megnyugvást, hogy Szankhja mesterré avattál Kalama. Én nem ezt keresem, hanem a halhatatlanságot. Az üdvösséget kutatom, a szentségnek legfelsőbb útját keresem. Gotama elégedetlenül és nyugtalanul, elhagyja Kalama iskoláját.

14. jelenet Sziddhattha Gotama ezek után felkereste Radzsagahában Uddaka Ramaputta jógamester iskoláját. Gotama engedelmessége jeléül guggoló ülésbe helyezkedett, s kezeit andzsaliba emelve kérte Rama mestert, hogy vegye föl a jógaiskolájába. Gotama: Mester, szabadíts meg engem a szenvedéstől! Úgy hallottam, hogy a jógagyakorlatok révén meg lehet szabadulni a szenvedéstől. Vezess be engem uram, a jóga tanaiba! Rama: Akkor neked is le kell tenned a fogadalmat, hogy amit ebben az iskolában tanulsz, soha, senkinek nem adod tovább! Meg kell fogadnod, hogy fegyelmezett lesz a magatartásod! Velem szemben teljes engedelmességgel tartozol! Gotama: Megteszem uram. Megfogadom a teljes engedelmességet.

8

Rama: Azzal, hogy felveszlek az én jógaiskolámba, megkapod a lehetőséget, hogy még ebben az életben megszabadulj a szenvedéstől, elérve a szentségnek legfelsőbb fokát. Gotama: Uram, mindent megteszek, hogy elérjem az üdvösséget. Rama: Milyen tanulmányokat folytattál mostanáig? Gotama: Ifjú koromban Vaszamita mesternél a Védákat és az Upanisadokat tanulmányoztam. Elhagyva az otthonomat csatlakoztam Kalama mesterhez. Ott Szankhja mesterré avattak, de az nem hozta meg nekem a várt megnyugvást. Rama: A Szankhja rendszer komor tan, és a reménytelenséget sugallja. Sötét tan. A Szankhja rendszerben nagyon távol van a cél. A jógával az átváltozás beláthatóbb közelségben lehetséges. Tanítvány, te most a folyamhoz érkeztél. Ha megjárod a túlpartot, azt jelenti, hogy Szamadhiba merültél, részese lettél az abszolútumnak, az örökkévalóságnak. Az emberek közül kevés az olyan, aki túljutott. A többieknek tömege a partig érkezik csupán. Csak akik a helyesen közölt rendszerben jártasak, érnek túl a halál honán. A jógaiskolában eltöltött időszakáról történtekből csak arra lehet következtetni, jógaiskoláját. Az eset a következőképpen Gotama azzal a kéréssel állt mestere elé, (Nirodha=Szamathi)

és az ott tanultakról semmit nem tudunk. A később hogyan hagyta el három év után Rama mester történt: I.e. 530-ban az új tanév megkezdésekor engedje meg neki, hogy Nirodhába merülhessen.

Gotama: Uram, engedd meg, hogy Szamadhiba merülhessek! Érzem, hogy megtudom csinálni. Ez a három év nekem elég volt ahhoz, hogy felkészüljek erre a feladatra. Rama: Nem. Te még nem merülhetsz Szamadhiba. Te még nem vagy kész arra a feladatra, hogy egyesülhess az abszolútummal. Neked még sokat kell dolgoznod. Folytasd a jógagyakorlatokat, amiket kiszabtam neked! Gotama: Uram, köszönöm, hogy ennyit foglalkoztál velem. De nekem ebből ennyi elég volt. Elhagyom uram a jógaiskolát. Megpróbálom egyedül megcsinálni a jóga csúcsteljesítményét, a tudatfelettibe emelkedő Szamadhit. Rama: Tanító kell e cél eléréséhez. Ritkák között is ritka, aki ezt megtudja egymaga csinálni. Mester nélkül meg ne próbáld! Gotama köszönti a mestert andzsalival és szomorúan elhagyja az iskolát.

15. jelenet Gotama szomorúan, de elhagyta Rama jógaiskoláját. Egyedül nem végezhette el a Nirodhába merülést, mert ahhoz külső segítségre is szükség van. Radzsagahát elhagyva egynapi gyaloglással Uruvelába érkezett. Ez a táj megtetszett neki és úgy döntött, hogy itt folytatja valamilyen formában a meditációit. Két nap múlva azonban nem várt esemény történt. Rama iskolájából eltávozott öt tanítvány, akik megkeresték Gotamát, hogy vele tartsanak. Név szerint: Kondannya, Bhaddija, Vappa, Asszadzsi és Mahanama. Ők is jelen voltak annál a beszélgetésnél, ami ahhoz vezetett, hogy Gotama elhagyta Ramát. Gotama most már nem volt egyedül. Együtt tervezgették, hogyan merülhetnének Nirodhába. Természetesen mindent úgy kell tenniük, ahogyan Rama az iskolájában tanította. Az is természetes volt, hogy Gotama lesz az első, aki megkísérli. Asszadzsi: Amikor elhagytad a jógaiskolát mi öten megtárgyaltuk az esetet, és úgy

9

döntöttünk, hogy mi is elhagyjuk Rama mestert és téged követünk. Mi is régóta vártunk arra, hogy a mester megengedje a Szamadhiba merülést, de eddig nem engedte meg. Gotama: Ebben az új környezetben megkísérelhetnénk jógamester segítsége nélkül, az eddig megtanult gyakorlatok ismeretében, önállóan és bátran a Szamadhiba merülést. Kondannya: Ki legyen az első, aki megkísérli? Gotama: Én vállalom elsőként a merülést. I.e.529. hemana. Mérleg, skorpió, nyilas hava. Indiai tél. Nappalok kellemesen hűvösek, az éjszakák hidegek és deresek. Gotama elkezdi a szigorú gyakorlatokat, amit elkülönülésben szoktak végezni a jógarendszerben azok, akik a szamadhit el akarják érni. Ez az időszak 3 hétig tart. - Senkivel sem beszél. - Egyre kevesebb ételt és italt vesz magához. - Meghosszabbított üléshez szoktatja magát. - Halkan mondja a mantrákat. Gotama:

Teljes az Ott, és teljes az Itt, Teljesből teljes felemelkedik. OM! OM! OM! Teljes a teljesből elszakad, Teljesen mégis megmarad. OM! OM! OM!

Gotama abbahagyja a mormolást. Asszadzsi: Eljött a pillanat. Hozzátok a gyapot töméseket! Asszadzsi és Bhaddija dolgoznak. A többiek mondják mantrát. Többiek:

Teljes az Ott, és teljes az Itt, Teljesből teljes felemelkedik. OM! OM! OM! Teljes a teljesből elszakad, Teljesen mégis megmarad. OM! OM! OM!

Betömik az orrát, a fülét és a végbelét. Száját leragasztják. Hosszasan várakoznak. Gotama elkezd zihálni. Kezd forrósodni a teste. Bhaddija: Elkezdődött. A jógacsend felé tart, de előtte még nagy fájdalmai lesznek. Gotamánál egyre jobban zihál. Bhaddija: Nem kéne megállítani? Nem fogja kibírni. Asszadzsi: Ki fogja bírni. Bhaddija: Forró a teste, mintha parázsba nyúlnál. Micsoda szaggató fájdalmat érez most a testében. Nézd, hogy ráncolja a homlokát! Nagyon fájhat a feje. Gotama sorozatos megrendüléseken esik át. Homlokáról és hónaljáról forró verejték folyik a földre, s a lehulló izzadság cseppjei dérré válnak a hűvösségben. Gotama fokozatosan lecsendesül, megnyugszik. Stabilan ül. Megmerevedik lótuszülésben. A többiek abbahagyják a mormolást.

10

Asszadzsi: Sikerült! Mindenki: Megcsinálta, megcsinálta! Mahanama: Gotama Szamadhiba merült. Asszadzsi: Ebben az állapotban kell maradnia 7 napon át. Nem mozdíthatjuk meg. Nem szólhatunk hozzá. Nem szabad, hogy bármi megzavarja. Kondannya: Úgy néz ki, mintha aludna. Asszadzsi: De ez állapot nem azonos az álommal. A felébresztése sem olyan egyszerű. Vappa: De ugye nem halt meg? Asszadzsi: Ha gondosan megvizsgálod, észreveheted az élet jeleit. A melegség az egész testén alig észrevehetően megmarad, de főleg itt, a koponya tetőn érezhető. Bhaddija: Hét napon át mi történik majd benne? (Szamadhi: összetétel, összeillesztés) Asszadzsi: Gotama most egyesül az Abszolútummal. Az összeillesztése történik meg annak, ami összeesett. Az eggyé forrasztása történik meg annak, ami valamikor nagyon régen, ketté hasadt. Most megállította a gondolkodását. A létkörforgása során felépített tudatát a Szamadhiban elégeti. Az eddig felhalmozott bűnök most elégnek. Gotama most tisztul meg teljesen, és ezáltal újjá születik.

16. jelenet Harmadik nap. Csend van. Nyugodt a kis közösség. Asszadzsi: Menjünk el hárman alamizsna körútra! Asszadzsi, Kondannya és Bhaddija elmennek élelemért. Vappa és Mahanama marad. Üldögélnek. Vappa megszomjazik. Vappa: Elfogyott a vizünk. Gyere, menjünk el a patakhoz vízért! Mahanama: Várjuk meg a társainkat! Vappa: Csend van. Nem jár erre senki. Nem zavarhatja meg semmi Gotamát. Mahanama: Bizos, hogy ez jó ötlet? Vappa: Három napja nem járt erre senki, ezalatt a kis idő alatt sem fog.

11

Mahanama: Jó, menjünk. Gotama egyedül marad.

17. jelenet Egy tehéncsordából elcsatangolt két tehén és arra keverednek, ahol Gotama van. Két csordásfiú a tehenek után ered. Meglátják Gotamát. Megtorpannak. Lassan körbejárják. Látják, hogy teljesen mozdulatlan. Bottal megbökdösik. Gotama nem mozdul. Fiú 1: Ez a tehén-dögvészt hozó gonosz szellem. Kiabáljunk jó erősen, hogy megijedjen és elszaladjon. Kiabálnak. Gotama nem mozdul. A füléből és az orrából kiszedik a gyapot töméseket. Szájáról a ragasztást. A fülébe töviseket szurkálnak. Leköpdösik, lepisilik, friss tehéntrágyával bekenik. Közben visszatérnek a vízhordók. Elzavarják a gyerekeket. Vappa: Most mit csináljunk? Mahanama: Várjuk meg a többieket! Megjönnek a társak. Rögtön észreveszik, hogy valami történt Gotamával. Asszadzsi: Mi történt? Vappa: Elmentünk vízért, és ezalatt csordásfiúk rátaláltak Gotamára. Kondannya: Tisztítsuk le azonnal, óvatosan, úgy, hogy a jóganyugalmat ne zavarjuk meg! Letisztítják, vízzel lemossák és visszahelyezik a gyapottöméseket. Bhaddija: Rama mester ebben a helyzetben vajon mit cselekedne? Kondannya: Mi mit cselekedjünk? Megkezdjük azonnal Gotama felébresztését, vagy hagyjuk továbbra Szamadhiban? Mahanama: Vajon bántalmazták-e Gotamát? Nem ütötték, vagy rúgták? Kondannya: Négy nap van még hátra. Mit tegyünk? Vappa: Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Asszadzsi: Ha nem veszünk észre rendellenességet, kivárjuk a hét napot. A csordásfiúk elszaladnak a faluba és elhíresztelik, hogy megtalálták a teheneket pusztító gonosz szellemet. Tömeg érkezik a helyszínre. A koldusok eléjük mennek. Tömeg: Látni akarjuk a gonosz szellemet! Koldusok: Itt nincs semmiféle szellem. Tömeg: De látni...

12

Asszadzsi: Csendet kérek! A tömeg lecsillapodik. Asszadzsi: Odaengedünk benneteket az aszkétához, hogy lássátok, nincs itt semmiféle gonosz szellem. Csendben, nehogy megzavarjuk! A tömeg odamegy Gotamához. Kondannya: Ez egy aszkéta, aki Szamathiba merült el. Valaki a tömegből: Jaj, uram isten, meghalt a fiatal Sziddhatha Gotama! Tömeg: Meghalt a herceg. Jaj, szegény szülei. Asszadzsi: Nem halt meg. Ö most jógacsendben van. Most szabadul meg a bűnmocskoktól és szentté válik. A tömeg lassan megnyugszik és elmegy. A kis közösségben visszaáll a rend. De a nyugtalanság körüllengi az öt aszkétát. Mahanama: Nem kéne mégis kiemelni Gotamát a Szamadhiból. Asszadzsi: Kivárjuk a hét napot. Eljön a hetedik nap. Megkezdik a felébresztést. Hárman a mantrát mormolják, a többiek kiszedik a töméseket. Finoman dörzsölik a testét vizes ronggyal. Hárman:

Teljes az Ott, és teljes az Itt, Teljesből teljes felemelkedik. OM! OM! OM! Teljes a teljesből elszakad, Teljesen mégis megmarad. OM! OM! OM!

Bhaddija: Hullik a haja és a szőre! Asszadzsi: Ne beszélj, dolgozz! Száját bevizezik, tüzet raknak, hogy felmelegedjen. Sötétedik. Gotama visszanyeri öntudatát. Abbahagyják a mantrákat. Az öt szerzetes nagy áhítattal néz rá. Gotama végigtekint önmagán a teljesen legyengült testén. Gotama halkan, szinte magában mondja: Gotama: A nagy kísérlet eredményeképpen a testem teljesen elerőtlenedett, ami a szellemem elerőtlenedését is vonta maga után. Ha a testemet felerősítem, az egyúttal a szellemem felerősítését is jelentheti. Gotama megpróbál felállni, de nem tud. Két szerzetes segít. Sétálnak pár lépést. Lefektetik aludni. Fekve sokáig nézi a csillagos eget. Nem hagyja nyugodni, amit Szamathiban átélt. Egész éjszaka virraszt.

18. jelenet marad.

Hajnalodik. Gotama még mindig nem alszik. Az öt koldus mozgolódik. Gotama fekve

13

Asszadzsi: Kimerültél Gotama. Maradj fekve, majd mi hozunk neked élelmet és vizet. Kondannya: Majd ha felerősödsz, mindent elmesélsz. Hárman elmennek koldulni. Ketten elmennek vízért. Gotamát észrevehetően valami mélyen foglalkoztatja.

18,5. jelenet (Szuppabuddha-Jóőrszem, de semmi köze a Buddha szóhoz.) A hír, hogy Gotamát látták Nirodhába merülve, eljutott Bimbiszara rádzsán keresztül az apjához is. Szuddhodama katonai küldöttséget menesztett Uruvelába. A küldöttség vezetője Szuppabuddha volt, Gotama apósa. Magukkal vitték Gotama katonai felszerelését, amit hat évvel ezelőtt visszaküldött. Csandaka is a küldöttséggel tart. Szuppabuddha Gotama elé állva előadta a rádzsa parancsát. (Ide kell egy jelenet a palotában, amint egy hírnök elmeséli a rádzsának a történteket, aki azonnal parancsot ad Szuppabuddhának.) Szuppabuddha: Szuddhodama rádzsa katonai parancsát hozom neked. A rádzsa felszólít téged, a szökött katonát, hogy térj vissza a palotába. Egy katona nem hagyhatja el otthonát, nem folytathat koldus életet és aszkézist. Az aszkézis menekülés, megfutamodás. Sziddhattha Gotama törekedj a dicsőségre! Harcos emeld fel fejed! Ne kínozd tovább tested! Szedd össze magad, ha elpusztulni nem akarsz! Az élet törvényét kövesd, hagyd el a megváltás tanát! Sovány vagy, sápadt, összetört, élet s halál között lebegsz. A halálra ezer rész jut; életre csak egy rész esik. A harcban meghalni dicsőbb, semmint élni vesztes gyanánt. Nyiladdal arass diadalt! - felmutatja Gotama nyilát - Érd el a dicsőség honát! Királyi bölcsek nagy nemes sarjához méltatlan dolog űzni a kolduséletet. Ideje felhagyni azokkal a törekvésekkel, hogy életszentségre akarod felépíteni egész életedet! Azt hiszed, az aszkézis útján éred el a meg nem halást? Gotama: Fondorkodó rokon! Mi célból érkeztél ide? Engem szemernyi vágy se hajt, arra, hogy nektek szent legyek. Arra sincsen semmi okod, hogy a "meg nem halást" emlegesd, mert hiszen az nyilvánvaló: az élet vége a halál. Én többre becsülöm a hősiesség oly nemét, mely által végül valaki elmélkedésében éri el a szellemiség csúcsfokát. Ezért nem térek vissza soha. Elvonulásom végleges. A válasz hallatán a küldöttség szomorúan és csüggedten távozott. Az öt szerzetes közben visszajött és végignézték a történteket. Nagy megnyugvással fogadták Gotama válaszát.

19. jelenet Az öt koldus visszatér. Leülnek enni. Szétosztják egymás közt az ennivalót. Eszegetnek. Gotama maga elé néz és hallgat. Az öt szerzetes egymásra és Gotamára tekinget. Érezhető a nyugtalanság. Látszik, hogy nagyon fontos beszélgetésbe szeretnének belekezdeni. Asszadzsi: Gotama, te már a túlpartra jutottál. Összeölelkeztél a szellemmel. A szentség legmagasabb fokára jutottál. A Szamadhiból kiemelkedtél. Gotama nem néz fel. Mintha nem is hallaná, amit mondanak neki. Kondannya: Azt reméljük mi öten, hogy egy új jógaiskolát nyitsz. Sokkal nagyobb lendülettel, mint ahogy az idős jógamesterek. Bhaddija: És nagyobb teret adsz az önálló kezdeményezéseknek, mint Rama mester

14

teszi. Vappa: Csak egy szavadba kerülne és mi mindnyájan követünk. Gotama még mindig hallgat. Mahanama: Gotama, nem mondasz semmit? Gotama: A jógaszamadhival a halál küszöbéig ér a jógi. A tudatvesztés, amit ezzel a gyakorlattal elér a Szamadhiba merülő, nagyon veszélyes dolog. A jógarendszer éppen a végcéljában hamis és üres. Ezeket most átéltem és tudom, hogy nem akarom folytatni sem a jóga gyakorlását, sem a tanítását. Asszadzsi: De akkor mihez akarsz kezdeni? Gotama: Nem tudom. A Szamadhiba merülés nem hozta meg nekem a várva várt megnyugvást. Csak újabb és újabb kérdéseket keltett bennem. De ezekről nem akarok beszélni. Azt tudom, hogy ettől a jógarendszertől el kell fordulnom. Asszadzsi: Elérted a Szamadhit. Eljutottál a jógamesterré válásáig, és most szakítasz a jógarendszerrel? Ez egy szentségtörő viselkedés, amit te most elkövetsz, Gotama. Erre nincs semmilyen magyarázat. Erre nincs semmilyen mentség. Hosszú csend. Gotama feláll, és szó nélkül távozik.

2O. jelenet Gotama elhagyja az öt koldust. Egyik helyről a másikra vándorol. Magadha tartományba, Uruvela településhez ér. Gyönyörű táj, kies erdő, tisztavizű, fürdésre alkalmas folyó, körülötte mezők. Letelepszik egy fa alá. Egy kis száraz szalmát gyűjt, hogy kényelmesebb legyen az ülés és a fekvés. Gotama leül jógaülésbe, nyugodtan de nagy elhatározással mondja: Gotama: Száradjon el a bőröm, az izmom és a csontom, apadjon el a testemben a hús és a vér, ha amit csak emberi erővel, emberi bátorsággal és emberi küzdelemmel megtenni lehet, mindent meg nem teszek; s amíg minden tőlem telhetőt ki nem fejtettem, az erőfeszítéseket fel nem adom. És elkezdi a nagy meditációt. Kb. 3-4 hónap a Célbaérésig. Magában elmélkedik sétálgatva. Gotama (magában): A létkörforgásban a keserűség és a szenvedés miatt kiontott könny olyan mennyiségű, hogy hozzá képest eltörpülnek a tengerek és az óceánok. Kell, hogy legyen valamilyen megoldás a szenvedés megszüntetésére. A szenvedés megszüntetéséhez vezető utat meg fogom találni. Van szenvedés, ez biztos. De mi az oka annak, hogy van szenvedés? Miért nem tudok megnyugodni? Miért szenved az ember? Miért szenved az egész teremtett világ? Bennem és a teremtett világban a durva létezők és a finom létezők állandó változáskényszert idéznek elő. Ez a változáskényszer lenne minden szenvedés oka? Meg lehet-e szüntetni ezt az örök változáskényszert? Gotama vissza emékezik Vaszamita tanítására. Gotama: Hogy is tanította ezt nekem Vaszamita? "Amit te uram nem veszel észre, az a

15

finom létező. A mag amit látsz, az durva létező. A durva létezőkből és a finom létezőkből jön létre a fügefa és a füge. A durva létezők és a finom létezők mozgatják az egész világmindenséget." Gotama (magában): Mik azok a durva létezőkben és a finom létezőkben lévő késztető erők, amik ezt a változáskényszert fenntartják a világban? Hogyan lehetne ezektől a változáskényszert előidéző erőktől megszabadulni? Ami egyszer keletkezett, az változásnak, pusztulásnak van kitéve. Ezt nevezem én szenvedésnek. De, hogy lehet ezt megszüntetni? Ha kilépek, ha továbblépek a teremtő által teremtett világból...! De vajon van-e ilyen hely egyáltalán? Vagy ez csak az én képzeletemben létezik? A teremtő által teremtett világban bennmaradni, visszatérni a teremtőhöz, ez már nem lehet cél számomra. Ezt megtapasztaltam, amikor elértem a jógagyakorlatok csúcsát a Szamadhiba merülést. Ott még mindig van változáskényszer. És ahol változáskényszer van, az maga a szenvedés, a pusztulás. Kell lennie olyan helynek e világon kívül, ahol nincs változáskényszer, nincs szenvedés. De hogyan lehet elérni ezt az állandóságot, az igazi halhatatlanságot? Van-e ilyen egyáltalán? És ha van, akkor hol? Gotama lótuszülésben meditálva mondja: Gotama: Gondolataimat a teremtett világ késztető erőitől való elszakadásra irányítom. Szakadjak el a lét késztető erőitől! Szakadjak el az érzéki késztető erőktől! Szabaduljak meg a tévtudatom késztető erőitől! Megsemmisítem a teremtett világban felépített egómat, az önigenlésbe vetett hitemet. Megemmisítem a teremtett világban felépített egómat, az önigenlésbe vetett hitemet. Ekkor Gotama elérte a megvilágosodást, célba ért. Arcán egy földöntúli mosolyt látunk. A megnyugvás, a megbékélés mosolyát. Mosollyal az arcán, kipirulva, boldogan erős hangon mondja: Gotama: Legyőztem én a poklot, legyőztem az állati méhet, legyőztem a kísértetek világát, legyőztem a tévelygést, a gonoszság rossz útját, a pusztulást, és céltudatosan törtetek a teljes felébredés felé. Testem elpihenésekor a durva létezők és a finom létezők nélküli szférába távozom. Szünet. Gotama: Hogy elszakadtam én, értem a kioldódáshoz el! Hogy elszakadtam én, értem el a halhatatlanságot. Hogy elszakadtam én, értem el a szellem-felszabadulást. i.e. 528. év közepe volt

21. jelenet Hajnalodik. Gotama az egész éjszakát lótuszülésben töltötte csukott szemmel. Kinyitja a szemét. Gotamának a Célbaéréstől tele van energiával a teste, a szelleme és a tudata, de mégis nagyon-nagyon nyugodt. Végre. Gotama felteszi magának a kérdést: Gotama: Hogyan lehet mindezt elmondani az embereknek? Megtudom-e értetni ezt a

16

felfedezésemet? Vagy hiábavaló fáradozás lenne csak? Maradjak itt az erdőben magányos remete, hisz úgysem lehet ezt, amit én megtapasztaltam szavakban elmondani. Tulajdonképpen nekem már nincs más dolgom, csak megvárni ennek a testnek a halálát, és továbblépek innen, a durva létezőkből és finom létezőkből álló teremtett világból. Felfedtem hát ezt a Tant, mélységeset, nehezen felfedezhetőt. Gyönyöröket keres viszont e nemzedék. Gyönyörökben leli kedvét. Ennek a nemzedéknek, amely csupán gyönyöröket keres, gyönyörökben leli kedvét, ilyen tételek nehezen érthetők, például az, hogy a teremtett világból elszakadni, hogy vágykioltás, szenvedélymentesség, Szamadhi, Nirvána. Ha én a Tanításomat hirdetni fogom, s engem nem fognak érteni, az számomra csak gyötrelem lenne. Gotama föláll, sétálgat, elmélkedik. Gotama: Ott van az az öt koldus, akik nekem segítettek, hogy Szamadhiba merülhessek. Azok meg fognak érteni engem. Meg fogják érteni ezt a Tanítást. Velük megpróbálhatnám.

22. jelenet Gotama elindul megkeresni az öt szerzetest. Átkel a Gangeszen, és Benareszben a Látnok csúcsnál az Antilop ligetben hamar megtalálja őket. Gotama észrevéve a szerzeteseket határozottan elindul feléjük. Az öt aszkéta is észreveszi őt. Még mindig neheztelnek rá, hogy jógamesterré válása után nem nyitott új iskolát. Kondannya: Nem fogjuk őt köszönteni. Bhaddija: Nem fogjuk őt megtisztelni. Vappa: Nem vesszük át alamizsnás tálkáját. Mahanama: Nem segítjük le csuháját. Asszadzsi: Hellyel éppen megkínáljuk, ha akarja, hát leülhet. Gotama hozzájuk ér. Kondannya átveszi az alamizsnás tálkáját. Bhaddija leveszi a csuháját. Vappa: Ülj le testvér! Mahanama eléje teszi a lábmosáshoz szükséges vizet. Ez a vándorlásból megérkező barát iránti tisztelet jele. Asszadzsi: Mi történt veled testvér, mióta nem láttunk? Ragyog az arcod, tündöklő a tekinteted. Gotama: Mindentudó és Tathagata vagyok. Célba értem ugyanis. Figyeljetek, rám, aszkéták! A halhatatlanságot felfedeztem. Én ezt hirdetem. Én ezt a Tanítást fektettem le; és ha ezt követni fogjátok, nemsokára elérhetitek ti is e nemes célt. Asszadzsi: Gotama testvér, önsanyargatásoddal, önmegtartóztatásoddal, Szamadhiba merüléseddel, nem érted el a szentséget, amire vágytál. Most amikor feladtad az önsanyargatást, önmegtartóztatást azt mondod, hogy elérted a szentséget. Gotama: Aszkéták, nem a sok tudás miatt csupán, és nem a sok gyakorlat alatt, és az abszolútumba merülve el, hanem, hogy elszakadtam én, értem kioldódáshoz el. Kondannya: Gotama, mit jelent az, hogy elszakadtál, értél kioldódáshoz el?

17

Gotama: Amikor a ti segítségetekkel Szamadhiba merültem, és eggyé váltam az Abszolútummal, akkor megéreztem és megtapasztaltam, hogy ez még nem a halhatatlanság. Csak akkor nem tudtam még magamnak sem megmagyarázni, hogy mit érzek. Most, hogy elszakadtam, továbbléptem ebből a teremtett világból, a durva létezők és finom létezők nélküli szférába, most megláttam, megtapasztaltam az igazi halhatatlanságot. Vappa: Gotama, mitől vagy te most olyan biztos, hogy a halhatatlanságot fedezted fel? Gotama: Emlékeztek-e, arra, hogy én valaha is korábban ezt mondtam volna nektek, hogy a halhatatlanságot felfedeztem? Asszadzsi: Nem, valóban nem emlékszünk. Gotama: Most újra mondom. Felfedeztem a Halhatatlanságot. Bhaddija: Megmagyaráznád nekünk részletesebben, mit értesz azalatt, hogy elszakadtál a durva létezőktől és a finom létezőktől? Gotama: Gyerekkorom óta, amíg el nem jöttem az erdőbe, a Védákat és az Upanisadokat tanulmányoztam. Itt az erdőben először Kalama mesternél a Szankhja rendszert, majd amit ti is tudjátok, a jógarendszert tanulmányoztam. Mindegyik rendszer tanulmányozásában elértem a csúcsig. Mint ahogyan ti is láttátok, a megnyugvást nem találtam meg. Hol lehet itt a hiba? A hiba ott van, hogy minden tanítás a maga szemszögéből képes csak látni és vizsgálni ezt az egységes, teremtett világot. Ez viszont csak egy szelete a világmindenségnek, amit vizsgálnak. A világ azonban nem engedi magát szeletekre felbontani. Nem az elméletekhez igazítja magát. Ha felül tudsz emelkedni ezeken az elméleteken, és úgy látod a világot, ahogy az valójában van, akkor fogod tudni csak, hogy milyen is valójában ez a nagy egység. Ez a világmindenség durva létezőkből és finom létezőkből áll, amelyek folyton késztetnek arra, hogy itt maradj ebben a világmindenségben. Ha képes vagy ezeket a késztető erőket elszakítani, akkor eléred a durva létezők és finom létezők nélküli szférát, amit én a halhatatlanságnak nevezek. Asszadzsi: Miért nevezed magadat Tathagatának? Gotama: Mert a Tathagata egyik jelentése az ugyanúgy járó. Mi emberek a földön mindnyájan ugyanúgy járunk, tévelygünk. A másik jelentése a Tathagatának, hogy a Célbaért. Én már nem tévelygek, én már célba értem, ezért használom a Tathagata kifejezést. Asszadzsi: Meggyőzőbb vagy mint valaha. Tathagata, én követni foglak a tanításodban. Kondannya: Én is. Hárman: Mi is, Tathagata. Az öt aszkétát megnyerte magának Gotama, ők lettek az öt erős pillére Gotama Közösségének. Gotama: Tudjátok, hogy hol tartózkodnak a Kasszapák? Bhaddija: A Gája-tetőn. Gotama: Keressük meg őket! Ők is igen tanult remeték. Elindulnak megkeresni a Kasszapákat.

18

23. jelenet volt.)

(Kasszapák: tűzimádó papok. Náluk mindig ég a tűz. Bimbiszara rádzsa nagy tisztelőjük

Gotama és az öt koldus Uruvela irányába haladt, és felment a tűztisztelő Kasszapákhoz, a Gája-tetőre. Üdvözlik egymást. Leültetik a vendégeket a tűz körül. Kasszapa 1: Gotama, úgy halottuk, hogy a Szamadhiba merülésed után szétváltak az útjaitok. Most meg együtt látunk benneteket. Mi hozott újra össze titeket? Gotama: Már rég elhagytam az olyan dolgokat, mint a tűzimádást. Az eksztatikus jógaszamadhival az ember az életét kockáztatja. Én a tudatos megvilágosodást hirdetem. Amit én hirdetek az a halhatatlanság. A halhatatlanságot pedig úgy lehet elérni, hogy… Gotama lassan feláll. Tesz egy pár lépést jobbra majd vissza. Megáll szemben a Kasszapákkal és elkezdi. Gotama: … Minden tűzben áll, szerzetesek! Mi minden áll tűzben szerzetesek? Tűzben áll a látás szférája, szerzetesek. Tűzben állnak a látott dolgok, tűzben áll a látásérintkezés, tűzben áll a látás-érintkezéstest, akár örvendetes, akár fájdalmas, akár öröm és fájdalom nélküli. Tűzben áll a hallás szférája, szerzetesek. Tűzben állnak a hangok, tűzben áll a hallásérintkezés, tűzben áll a hallás-érintkezéstest akár örvendetes, akár fájdalmas, akár öröm és fájdalom nélküli. Tűzben áll a szaglás szférája, szerzetesek. Tűzben állnak a szagok, tűzben áll a szaglásérintkezés, tűzben áll a szaglás-érintkezéstest akár örvendetes, akár fájdalmas, akár öröm és fájdalom nélküli. Tűzben áll az ízlelés szférája, szerzetesek. Tűzben állnak az ízek, tűzben áll az ízlelésérintkezés, tűzben áll az ízlelés-érintkezéstest, akár örvendetes, akár fájdalmas, akár öröm és fájdalom nélküli. Tűzben áll a tapintás szférája, szerzetesek. Tűzben állnak a tapintások, tűzben áll a tapintás-érintkezés, tűzben áll a tapintás-érintkezéstest, akár örvendetes, akár fájdalmas, akár öröm és fájdalom nélküli. Tűzben áll a képzelet szférája, szerzetesek. Tűzben állnak a képzelet szülte dolgok, tűzben áll a képzelet-érintkezés, tűzben áll a képzelet-érintkezéstest, akár örvendetes, akár fájdalmas, akár öröm és fájdalom nélküli. Mi miatt állnak tűzben? A vágy tüzétől, a düh tüzétől, az elvakultság tüzétől állnak tűzben ők. A születésben, a vénségben, a halálban, a bánkódásban, a mély kesergésben, a kétségek közt sodródó nagy levertségben s a vergődésben áll ez a tűz, hirdetem én. Ha ezt belátjátok Kasszapák, elmetszitek a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás s a képzelet szférák késztető erőit. Nem születtek többé újjá, mert célba értek. Megszűnik ezzel számotokra is a régi világ. Kasszapa 1: Gotama, te szférákról beszélsz. De mik azok? Szférákról még sohasem hallottunk. Te ezt a hat szférát láttad, megtapasztaltad? Gotama egy kis szünetet tart majd elkezdi. Gotama: Legyőztem én a poklot, legyőztem az állati méhet, legyőztem a kísértetek világát, legyőztem a tévelygést, a gonoszság rossz útját, a pusztulást, és céltudatosan törtetek a teljes felébredés felé. Aszkéták! Amikor azt mondtam nektek, legyőztem én a poklot, legyőztem az állati méhet, akkor a durva létezőkről beszélek, ami a föld a víz a tűz a levegő, és ezek betetőzéseként természetesen az emberi test. Amikor azt mondtam, hogy legyőztem a kísértetek világát, akkor a finom létezőkről beszélek, ami többek közt ez a hat szféra is. Igen. Én ezt a hat szférát láttam és megtapasztaltam. Láttam a hat szférát, ezeket a finom létezőket és a hozzájuk kapcsolt hat érintkezés-testemet, ami szintén finom létező. Ezt a

19

kapcsolatot, ezeket a késztető erőket, (köldökzsinórokat) könnyedén el tudtam metszeni. Ezzel megszűnt a finom létezőkkel a kapcsolatom. Ezért ezek a finom létezők már nem hatnak rám. Amikor azt mondtam, hogy céltudatosan törtetek a teljes felébredés felé, az azt jelenti, hogy a durva létezőkkel akkor szűnik meg a kapcsolatom, amikor ez a testem meghal, és a Nirvánába távozom, végleg elszakadva a durva és a finom létezőktől. A Kasszapák megfogják egymás kezét, felállnak és együtt mondják: Kasszapák: Gotama, szeretnénk mi hárman a te Tanításodat követni! Gotama: Kövessetek Kasszapák! Most már kilencen vagyunk, akik az általam felfedezett Tanítást hirdetjük.

24. jelenet Magadha rádzsaságban a nép és maga Bimbiszara rádzsa is nagy tiszteletben tartotta a három Kasszapát. Gotama a három Kasszapával és az öt koldussal Radzsagahába indulnak. Útközben az aszkéták, akikkel találkoznak, nagy lelkesedéssel fogadják a hírt, hogy Gotama elérte célját, felfedezte az igazi halhatatlanságot. Mire Radzsagahába érnek nagy tömeg kíséri Gotamát. Bimbiszara rádzsa fogadja a tömeget a palotája előtt. Bimbiszara rádzsa nagyon meglepődött, amikor együtt látta Gotamát és a Kasszapákat. Azt hitte, hogy a Kasszapák nyerték meg hívüknek Gotamát. Az egyik Kasszapa Gotamára mutatva mondja. Kasszapa 1: Íme, itt egy Megváltó. Ő a Jókorjött Tathagata, kinek tudása és viselkedése egybehangzó. Ő a világ Jóismerője, az ember vadságok Páratlan Megfékezője, ő az embereknek Oktatója. Ő feltárja ezt a világot, mely telve van istenekkel, ördögökkel, papokkal és istenemberek seregével, úgy feltárva őket, ahogyan őket felfedezte, és ahogyan róluk megbizonyosodott. Bimbiszara: Gotama, azt hittem, hogy a Kasszapákhoz csatlakoztál a magad válaszotta új életedben. Kasszapa 2: Rádzsa, ez nem így történt. Mi csatlakoztunk Gotamához, mert olyan dolgokat fedezett fel, amit mi is már régen keresünk, csak éppen nem tudtunk magunktól meglelni. Bimbiszara: És mi az Gotama, amit te felfedeztél? Gotama: Az örökkévalóság az, amit azok fedezhetnek fel, akik az otthonukat mindenestül elhagyják. Elmenvén az otthontalanságba, elérhetik az aszkétaság páratlan élményét, maguktól felismerve, megbizonyosodva és önmagukat megváltva. Bimbiszara: Gotama, megint az otthon elhagyására bíztatsz? Gotama: Rádzsa, én nem bíztatlak semmire, csak amit magam is megtapasztaltam, azt hirdetem. Bimbiszara: Gotama, nem tudom megítélni azt, amiről most beszélsz nekem, de, hogy a köztiszteletben álló Kasszapák hozzád fordultak a Tanításért, bizony nekem sokatmondó. Gotama, mi történt veled mióta nem találkoztunk? Mitől hullott ki a hajad? Gotama: Rádzsa, a testnek, az állandóan változó anyagi világnak nincs sok jelentősége. Tömeg: Szeretnénk téged követni Gotama, tőled elsajátítani a Tanítást! Vegyél fel

20

engem is a közösségedbe. Engem is, engem is... Gotama: Ehhez azonban egy állandó tartózkodó helyre volna szükség, ahol megalakulhatna a Közösségünk. Bimbiszara, ajándékozz nekünk a város szélén egy parkot! Bimbiszára: Öröm ez számomra, hogy tudok segíteni valamit neked Tathagata. A rádzsa azonnal teljesítette Gotama kérését. Ez volt a Közösség első tartózkodóhelye, amit Bambuszligetnek neveztek el.

25. jelenet Gotama első tanítói évének legnagyobb sikere Szariputával való találkozása volt. Szariputa a kaszton kívüliek életére volt ítélve, akiknek abban az időben a településeken kívül kellett élniük. Szariputával Asszadzsi találkozott először, amikor Magadha környékén hirdette a Tanítást, és sikerült megnyernie a Tan követésére. Szariputa tehetségét felismerve, Gotama maga oktatta őt. Okos, gyors felfogású ember volt, szelíd, derűs, megértő, barátságos, a dolgok lényegét kutató aszkéta. Élete egészen a meggyilkolásáig szorosan egybekapcsolódott Gotama tanítói munkájával. Gotama néhány koldus társaságában üldögél. Asszadzsi hozza magával Szariputát. Asszadzsi: Gotama, ez az aszkéta szeretne belépni a Közösségbe. Nagyon tetszik neki a tanításod. Szariputa letérdel, andzsaliba emeli a kezét. Szariputa: Gotama, szeretném még jobban megismerni a tanításodat, ezért kérem, hogy vegyél fel a Közösségbe! Gotama: Gyere koldus, erkölcsös legyél! Fegyelmezetten éljél. A parányinak tűnő bűnben is veszedelmet látva. Koldus, az érzékiség kapuit őrizd. Ha szemeddel meglátsz egy dolgot, ha füleddel meghallasz egy hangot, ha orroddal szagolsz egy illatot, ha nyelveddel ízlelsz egy ízt, ha testeddel tapintasz valamit, ha képzeleteddel felfogsz egy dolgot, ne légy a jelenség rabja. Te őrizd meg és érd el a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés a tapintás és a képzelőerőd fegyelmét. Mert, ha nem tudod fegyelmezni magad, akkor zűrzavarok érnek, és körülvesznek az ingerültség és levertség rossz és kárhozatos elemei. Gotama és Szariputa együtt mennek koldulni. Gotama: Fogd az alamizsnagyűjtő tálkádat, elindulunk koldulni. A település előtt Gotama megállítja Szariputát. Gotama: A közösségben az a szabály, hogy mindenki egyedül koldul. Most menj előre, állj meg az első ház előtt szótlanul, fölre sütött szemmel és várj, hogy tesznek-e élelmet a tálkába. Akár tesznek a tálkádba valamit akár nem, ugyanolyan szótlanul menj tovább. Ha elegendő élelmet gyűjtöttél magadnak, akkor várj meg, és együtt visszamegyünk a tartózkodó helyünkre azt elfogyasztani. Mikor visszatérnek megenni az összekoldult ételt Gotama így szól: Gotama: Koldus, az étkezésben mértékletes legyél! Alapos körültekintéssel vegyél táplálékot magadhoz. Nem a habzsolásért, vigadozásért, nem a tobzódásért, nem a díszlakomáért, hanem azért, hogy ezt a testet fenntartsad, felüdítsed, a károsodástól megóvjad,

21

és nemes életet élhess; mondván, hogy; ”Ezáltal én a korábbi éhség és szomjúságérzeteket legyőztem, újabb efféle érzeteket fel nem ingerlek, s így leszek képes arra, hogy bűntelenül éljek, s a terhet könnyen elviseljem.” Gotama és Szariputa sétálnak. Gotama: Koldus, éberen, megfontoltan és összeszedetten éljél. Nappal, akár ha jársz, akár ha ülsz, tisztítsd meg lelkedet a zavaró dolgoktól. Akár jövet, akár menet, ha lenézel, ha felnézel, lehajolsz, vagy felemelkedsz, ha ágyékkendőt feltekersz, mikor csuhát magadra vetsz, vagy ha egy kolduló tálkát felemelsz, akár eszel, akár iszol, mikor harapsz, mikor ízlelsz, hogyha ürítsz, vagy ha vizelsz, menve, állva vagy leülve, lefeküdve vagy felkelve, hogyha beszélsz, vagy ha hallgatsz, legyél mindig összeszedett! Gotama Szariputát elviszi egy csendes, kietlen helyre. Gotama: Gyere koldus! Keress egy csendes pihenőhelyet, erdőt, egy fának az alját, hegyszakadékot, egy barlangnak a zugát, temetőt, egy erdei tisztást, vagy egy szalmakazlat a szabad ég alatt! Evés után, ha az alamizsnás kőrútról visszatértél, telepedj le, lábaidat keresztbe fonva, törzsedet egyenesen fölemelve gyakoroljad az elmélkedést! Gotama otthagyja meditálva Szariputát.

26. jelenet Gotama és Angulimala rablóvezér találkozása Gotama sétál az erdőben. Egy ösvényen halad át. Egy emberi hang megállásra készteti. Őr: Állj meg, aszkéta, ezen az úton! Gotama: Állok, csakhogy állj meg te is azon az úton! Őr: Fordulj vissza aszkéta, ez Angulimala rablóvezér tanyája. Gotama: Igen? Hát én szívesen találkoznék a te rablóvezéreddel! Őr: Én nem bánom, csak nehogy aztán te bánd meg. Gotama: Nem ártok én senkinek, hát mi félni valóm volna? Őr: Gyere velem aszkéta! Angulimala észrevéve Gotama és az őr közeledését föláll a helyéről és eléjük megy. Üdvözli Gotamát. A körülötte lévő rablóknak int, hogy távozzanak. Gotama és Angulimala leülnek a tűz körül. Angulimala: Nagy meglepetés számomra Gotama a te megjelenésed az én rablótanyámon. De meg kell mondjam, igazán örülök, hogy veled beszélhetek. Régóta vágyom erre. Gotama: Miről szeretnél velem beszélgetni Angulimala? Angulimala: Egypárszor végighallgattam a beszédeidet, amit a laikus hívőknek tartottál. Természetesen úgy mentem oda, hogy senki se tudja, hogy egy rablóvezér hallgatja Gotamát. Tetszik a tanításod.

22

Gotama: És a tanításom melyik része tetszik? Angulimala: Azt hagyjuk most, hogy mi tetszik a tanításodban! Nekem van egy gondolatom, ami régóta foglalkoztat, és amire még nem kaptam választ a te beszédeidben. Ott persze nem kérdezhettem meg, mert akkor leleplezem magam. Amit nehezen tudok elfogadni Gotama, az az amit a papok mondanak a négy (kasztról) rendről. Gotama: S mi az, amit nem tudsz elfogadni a papok tanításából? Angulimala: Azt mondják a papok, a pap szolgálhat papot, a nemes szolgálhat papot, a közrendű szolgálhat papot, a szolga szolgálhat papot, mert ők a legnemesebb rend. Gotama: A papoknak ez a tanítása olyan, mint hogyha volna egy szegény nyomorgó magát eltartani képtelen ember és akarata ellenére ráerőszakolnának egy falatot: nesze te ember itt van ez a hús, edd meg és fizesd meg az árát! A papság a másik három rend beleegyezése nélkül tanítja ezt a tanítást. Angulimala: De mégis csak jobb egy előkelő származás vagy egy magasabb kasztba tartozás, vagy a nagyobb vagyon, mert akkor többet tehet az ember mások érdekében. Gotama: Angulimala, én nem mondom, hogy az előkelő származás jobb, azt se mondom, hogy az előkelő származás rosszabb. Nem mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás jobb, azt se mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás rosszabb. Én nem mondom, hogy a nagyobb vagyon jobb, azt se mondom, hogy a nagyobb vagyon rosszabb. Mert az előkelő származásúak között is és a nagy vagyonúak között is akadnak gyilkosok, tolvajok, hazugok. De az előkelő származásúak között is és a nagy vagyonúak között akadnak olyanok is, akik tartózkodnak a gyilkosságtól, tartózkodnak a lopástól, tartózkodnak a rágalmazástól, nem rosszindulatúak. Angulimala: Gotama, kérdezhezek még valamit? Gotama: Kérdezz csak Angulimala! Angulimala: Kaszton kívülinek születtem. Gotama, te biztosan tudod milyen a kaszton kívüliek karmája. Valószínűleg az előző életemben sok bűnös cselekedetet halmoztam fel, hogy ebbe kellett beleszületnem, hogy levezekeljem. De amint látod, nem tudtam belenyugodni a sorsomba. Nem tudtam elfogadni, hogy a temetők, szemétbombok környékén vezekeljem le az előző életeim bűneit. Inkább a rablást választottam. Gotama: Ez a karma tanítás, amiről te beszélsz, téves. Angulimala: De mindenki ezt vallja. Gotama: Akik ezt vallják, azok nem az igaz tanítást ismerik, nem azt vallják, amit én hirdetek. Angulimala: Sok szerzetessel beszélgettem, és ők is mind ezt mondják: az ember előzőleg sok bűnös cselekedetet halmoz fel, azokat sok jó cselekedettel lehet kiegyenlíteni. És ha a jövőre vonatkozólag nem halmozok fel bűnös cselekedeteket, akkor szabadulok meg a létkörforgástól, akkor szabadulok meg a szenvedéstől. Gotama: Angulimala, tudod-e, hogy léteztél-e korábban, vagy sem? Angulimala: Nem tudom. Gotama: Hát akkor azt sem tudhatod, hogy elkövettél-e korábban bűnös cselekedeteket vagy sem?

23

Angulimala: Valóban, akkor azt sem tudhatom. Gotama: Akkor azt sem tudhatod, hogy ilyen és ilyen bűnös cselekedeteket követtél el. Angulimala: Igen, ezt sem tudhatom. Gotama: Hát azt tudod-e, hogy hány bűnös cselekedetet halmoztál fel? Angulimala: Honnan tudnám, Gotama. Gotama: Ha nem tudod, hogy hány bűnös cselekedetet halmoztál fel, akkor azt sem tudod, hogy hány üdvös cselekedetet kell felhalmozzál, hogy ezt kiegyenlítsed és megszabaduljál a szenvedéstől. Angulimala: Így van, Gotama. Gotama: Ha pedig ez így van, akkor azoknak a szerzeteseknek, akik a karma tanításról és a szenvedésről beszéltek neked, tedd fel ugyanezeket a kérdéseket! Nem fognak helyes választ adni, mert ők sem tudják a helyes választ. A helyes választ csak egy Célbaért tudja megadni. Angulimala: Ezért örülök, hogy találkozhattam veled Gotama. Fejtsd ki nekem a helyes választ erre a kérdésre! Gotama: A létkörforgás során az ember cselekszik fehéret és feketét is. Azt senki sem tudja, hogy milyen arányban vannak a fehér és fekete cselekedetei, de ez nem is fontos. Nem ez alapján éri el az ember a kilobbanást, a Nirvánát, ha a cselekedetei kiegyenlítődnek. Angulimala: Hanem mi alapján Gotama? Gotama: Nem a karma miatt szenved az ember, nem a múlt béli vagy jelen élete cselekedetei miatt szenved az ember, nem amiatt szenvedsz Angulimala, hogy kaszton kívülinek születtél. Hisz szenved az is, aki a papi kasztba, és szenved az is, aki a nemesi kasztba születik bele. Szenvedsz te is, aki vezérré tetted magad ebben az életedben. Angulimala: Akkor mi a szenvedés Gotama? Gotama: Szenvedsz te, szenved mindenki, aki keletkezett, szenved az egész teremtett világ, mert állandó változáskényszernek van kitéve. Akár tetszik akár nem. Ezt a változáskényszert, hívom én szenvedésnek, amit csak egy módon lehet megszüntetni, ha követed a tanítást, amit én hirdetek. Angulimala: Szeretném megismerni a tanításod! (Az égő tűzön keresztül mutatja a beszélgetést a kamera.) Gotama: Érzel-e annyi erőt, annyi bátorságot, hogy kilobbanj (ebben a pillanatban elalszik a tűz, elfújja a szél) ebből a teremtett világból, elérve a Nirvánát, a hamut, a testet, a durva létezőt itt hagyva? Angulimala: Igen, érzek annyi erőt, annyi bátorságot, hogy kilobbanjak, Nirvánába távozzak. Gotama: Akkor gyere velem Angulimala! Beveszlek a közösségbe koldusnak.

24

27. jelenet Nanda esküvője. i.e. 526. Gotama otthonról való eltávozásának 8. éve. Gotama Rádzsagahában tartózkodik. Küldöttség érkezik hozzá az apjától. A küldöttség tagja, Udaji a "miniszterelnök" és Csandaka a lovász. Gotama elé állnak és átadják az üzenetet. Udaji: Szuddhodama rádzsa intézkedett, hogy átadja a hatalmat Nandának, az öcsédnek. Atyád, anyád, Gopa a feleséged és testvéred Nanda azt remélik, hogy láthatnak téged is az öcséd esküvőjén. Gotama: Elfogadom a meghívást, ott leszek.

28. jelenet Gotama Szariputával és Angulimalával elindult Kapilavatuba. Szokásához híven gyalog ment, útközben egy-egy települést érintve, összekoldulva a napi betevőjét, és természetesen a Tanítást hirdetve. Kapilavatuban ugyanezt tette. A városba érkezvén koldulótálkájával megállt egy ház előtt élelmet koldulni. Riadt, meglepett, csodálkozó arcok a kolduló Gotama láttán. Amikor Szuddhodama rádzsához eljutott a hír, hogy fia koldulva vonul be a városba, felindultan elébe ment. Szuddhodama: Miért szégyenítsz meg engem ezzel? Úgy gondolod, hogy néhány remetét megvendégelni képtelen lennék? Gotama: Maharadzsa, ez az aszkéták ősi szabálya. Szuddhodama: Ámde mi a harcosok egyik dicső nemzetségéből származunk, és közülünk soha senki sem szerezte koldulással az ételét. Gotama: Tiéd a származtatás a rádzsákon keresztül. Enyém a származtatás az ősbölcseken keresztül kezdve, egészen Rama jógamesterig, kik valamennyien koldulva szerezték ételüket. Én koldulva jöttem ide, abban a reményben, hogy lesznek itt olyanok, akik a Tanításért fognak koldulva jönni hozzám. Szuddhodama: Fiam, te harcosnak születtél és neked rádzsaként kellett volna dicsőséget szerezned itt a földön. Gotama: Rádzsa, attól, hogy valaki harcos és a Föld urává válik, vagy akár a Mennybe ér és a Mindenség trónjára ül, annál többet ér, ha valaki Célbaér. Gotamához és Szuddhodamához odaérkezik Szariputa és Angulimala. A rádzsa felismeri a rablóvezért. Szuddhodama: De hisz ez Angulimala a hírhedt rablóvezér. Katonák, fogjátok el! Gotama: Igen, ez volt a hírhedt rablóvezér. Nem kell elfogatnod őt rádzsa. Ő már nem az, akit te üldözöl. Szuddhodama: Ez az ember eddig csak rosszat cselekedett, és a rossz cselekedetek rossz cselekedeteket vonnak maguk után. Ezt az embert börtönbe kell zárni.

25

Gotama: Ez az ember a közösségben tartózkodik a becsmérlésektől és a rosszindulattól, erényes életet él. Mi kivetni valót találsz benne? Mit gondolsz rádzsa, Angulimala példája is nem azt bizonyítja-e, hogy a sorsunkat bármikor megváltoztathatjuk? Szuddhodama átvette fiától a koldulótálkáját és kíséretével, mint meghívott vendégekkel együtt, a palotába mentek. A palotában már minden vendég ott várakozott, kivéve Gopát. Szuddhodama: Gotama, Gopa azt üzeni: Ha nem érdemesíted arra, hogy őt felkeresed, akkor ő sem jelenik meg előtted. Különben Gopa az eltelt idő alatt erényes életet élt, és gondosan nevelte gyermekedet.

29. jelenet Gotama felkereste a szobájában várakozó feleségét. Nyolc éve nem látták egymást. Gopa még mindig neheztel az őt elhagyó férjére. Gopa: Visszajöttél Gotama? Gotama: Öcsém esküvőjére lettem meghívva. Kínos csönd. Gopa: Mikortól érezted azt, hogy el kell menned az otthonunkból? Gotama: Amikor ifjú koromban befejeztem a tanulmányaimat Vaszamita mesternél, éreztem, tudtam, hogy nekem ezt az utat kell végigjárnom, amit most csinálok. Akkor megkértem apámat had folytassam az életemet remeteként. Akkor még meg tudta tiltani. A házasságunk alatt az erdőben egy-egy fának az árnyékában letelepedve, mindig elértem a magányban keletkező boldog örömhöz. Gyakran feltettem a kérdést magamnak lehet, hogy ez az az út, amely elvezet engem a megnyugváshoz, a megvilágosodáshoz? És mindig arra jutottam, hogy igen, ez az az út. Ezért jöttem el az otthonból az otthontalanságba. Gopa: És most boldog vagy, hogy elérted a megvilágosodást? Gotama: Igen, mert megszabadultam a szenvedélyektől és most megtaláltam a nyugalmamat, amire oly régen vágytam. Gopa: De most, hogy elérted azt, amire annyira vágytál, visszajöhetnél az otthonunkba! Gotama: Gopa, két okból nem térek vissza az otthonomba, mert jelenlegi létemben nyugalmat találok, és mert részvétet érzek az eljövendő nemzedékek iránt. Gopa: Gotama, neked mit jelent a szeretet? Gotama: A szeretet ragaszkodás. Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, bánatot, gyötrelmet, szenvedést okoz azáltal, hogy szeretjük. Vágyódni az után, akit szeretünk, vágyódni az után, amit szeretünk, az is csak szenvedés. Annak elvesztése, amit szeretünk, még nagyobb szenvedés. Én pedig, a szenvedés megszüntetését hirdetem. Gopa: Szeretet nélkül nem lehet meg az ember. Azt mondtad az imént, hogy részvétet érzel az emberek iránt. Az nem szeretet? Gotama: Én többre tartom a barátságot, a szánalmat, az irgalmat, a jó indulatú megértést, együttérzést, részvétet, mert ezek nem önző érzések, mint a szeretet.

26

Gopa: Úgy látom, hogy a mi kapcsolatunk megmerevedett, szétesett, nem lehet rajta változtatni. Menj vissza a lakodalmas gyülekezethez, biztosan éhes vagy!

3O. jelenet Gotama visszamegy a terített asztalokhoz. Ott van a rádzsa a feleségével. Közöttük Rahula ül. Ott ül Nanda (Gotama öccse) a feleségével. Ananda, Devadatta (Gotama unokatestvérei) és a tömeg. Szariputa az esküvői tömegnek tart beszédet. Gotama leül és hallgatja Szariputát. Szariputa: Eleinte én is az öt érzékszerv minden örömét élveztem. Később azonban az örömök vágya kialudt bennem, az örömökért való lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüngenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, mert én már nem találok ezekben gyönyörűséget. Nanda: Azért csak nem bűn, hogy mi az öt érzékszerv örömeit élvezzük? (Közben átöleli a feleségét.) Szariputa: Az élők az érzéki örömökön csüngenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elvesztik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek. Úgy van ez, mint hogyha volna egy leprás, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. (Valaki a tömegből undorral az arcán abbahagyja az evést.) De minél inkább próbálja szikkasztani testét, annál jobban elmérgesednek a sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik. Csönd. Gotama és Rahula tekintete találkozik. Gotama: Mi most elmegyünk a városszéli ligetbe, ott telepszünk le pár napra. Majd visszatérünk a Közösségbe. Rahula: Aszkéta, te még nem is ettél. A másik két társad már evett. Gotama: Nálunk a közösségben az a rend, hogy délelőtt elfogyasztjuk azt, amit összekoldulunk, a délutánt pedig elmélkedéssel töltjük. És már délután van. Gotama, Szariputa és Angulimala otthagyják a tömeget.

31. jelenet Rahula: Édesanyám menjünk ki a városszéli ligetbe, Gotama aszkéta beszédet tart. Kimennek. A tömegben Ananda, Devadatta, Nanda a feleségével. Ott van még a Rádzsa is a feleségével. Hallgatják Gotamát. Gopa súg valamit Rahula fülébe, mire a kisfiú oda akar szaladni Gotamához. (az apjához) Gopa lecsillapítja. Ananda: Gotama, tegnap arról beszélt Szariputa remete, hogy az emberek az érzéki örömöket élvezik, és ettől szenvednek. Kifejtenéd most nekünk, miért szenved az ember az

27

élvezetektől. Gotama: Kedves testvéreim! Miben áll az élvezetek gyönyörűsége? Öt féle élvezet létezik. Mi ez az öt? A szemmel, a füllel, az orral, a nyelvvel, és a testtel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtető, csábos, elragadó élvezetek. Az élvezetek gyönyörűsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek az ötféle élvezetnek a nyomán támad. És miben áll az élvezetek nyomorúsága? Ha egy tisztes családból származó ember fáradozik, iparkodik, töri magát, és mégsem tudja megszerezni a kívánt javakat, akkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: „Hiábavaló volt a fáradozásom, eredménytelen maradt az iparkodásom!” És ha ez a tisztes családból származó ember fáradozik, iparkodik, töri magát, és megszerzi a kívánt javakat, akkor ezeknek a javaknak a megőrzése és felhasználása szenvedést és keserűséget okoz neki: „Nehogy javaimat a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tűz eleméssze, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák!” És hiába őrzi és védi javait, a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tűz elemészti, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák. Ekkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: „Ami volt, most nincs!” Továbbá, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében viszálykodnak királyok királyokkal, viszálykodnak harcosok harcosokkal, papok papokkal, családapák családapákkal, anya a fiával, fiú az anyjával, apa a fiával, fiú az apjával, testvér a testvérrel, fivér a nővérrel, nővér a fivérrel, barát a barátjával. És így viszályba, vitába, tusára kelve, ököllel támadnak egymásra, fegyverrel támadnak egymásra. Továbbá, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében szegnek szerződést, fosztogatnak, rabolnak, vetnek cselt, környékezik meg más feleségét. Továbbá, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében vétkeznek cselekedetekkel, vétkeznek szavakkal, vétkeznek gondolatokkal. És mivel vétkeznek cselekedetekkel, vétkeznek szavakkal, vétkeznek gondolatokkal, testük pusztulása után, haláluk után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, rossz helyre születnek új létre. És miben áll a menekvés az élvezetektől? Az élvezetek kapcsán a kéjeket és a szenvedélyeket féken tartani, a kéjekről és szenvedélyekről lemondani. Miben áll az alak gyönyörűsége? Például egy nemes úr leánya, vagy egy pap leánya, vagy egy polgár leánya, tizenhat éves korú, nem túl magas és nem túl alacsony termetű, nem túl sovány és nem túl kövér, nem túl sötét bőrű és nem túl sápadt, ugyebár, ebben a korában szépsége és bája teljében van? Az alak gyönyörűsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek a szépségnek és bájnak a nyomán támad. És miben áll az alak nyomorúsága? Ha ugyanezt a nőt, idő multával, nyolcvanéves korában látnátok, összeaszottan, kétrét görnyedve, roskatagon, botra támaszkodva, reszketegen botorkálva, sorvadtan, fonnyadtan, fogatlanul, megőszülve, kihullott hajjal, remegő fejjel, ráncosan, bőrén foltokkal - nemde, azt gondolnátok: „Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltűnt, és nyomorúság lépett helyére?” És miben áll a menekvés az alaktól? Az alak kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekről és szenvedélyekről lemondani, ebben áll a menekvés az alakoktól. Nanda odamegy Gotamához. Nanda: Vegyél fel engem a Közösségedbe! Téged szeretnélek követni. Gotama: Ha az elhatározásod végleges, akkor felveszlek. Nanda felesége is odamegy Gotamához. Feleség: Engem is vegyél fel a közösségedbe! Gotama: Sajnálom, nők nem léphetnek be a Közösségbe! Az ifjú ara zokogásban tör ki, és elfut. A beszélgetések hatására sokan, köztük Gotama öccse Nanda, unokatestvérei Ananda és Devadata és még sokan mások elhagyják Kapilavatut, és tömegesen követik Gotamát az

28

otthontalanságba.

32. jelenet Szuddhodama és Gotami figyelik az indulni készülő tömeget. Rahula: Édesanyám, én is el akarok menni az apámmal! A két öreg látja, amint gyerekeik távoznak. Látják azt is, hogy Gopa elküldi a fiát az apjához. Rahula: Aszkéta, te vagy az én apám. Add ki nékem az örökségemet! Gotama: Én csak a tanításomat tudom neked adni örökségül. Ha erre gondoltál édes fiam, velem jöhetsz. A fiú bólint. Erre Gotama leszedi a gyerekről az ékszereket és a díszeket a ruháról, majd Szariputához fordul. Gotama: Vedd fel ezt a gyereket a közösségbe! A tömeg távolodik. Szuddhodama (Gotamihoz): Vége mindennek Gotami. Mit rontottunk el? Miért büntet így minket a sors? Gotami: Semmit, rádzsa semmit. Semmit nem rontottunk el. Nem büntet minket a sors. Jól van ez így. Minden rendbe fog jönni. Szuddhodama: De hát két fiúnk és az unokánk is elment. Mi lesz a rádzsasággal? Gotami: Gotama nem a rádzsaság korlátai közt gondolkodik, ő az emberekért, az egész világ üdvéért cselekszik. Ezt próbáld megérteni, és megnyugszol. Ananda Gotamához szól útközben. Ananda: Vigyázz magadra Gotama, mert az apósod arra készül, hogy megöl. Gotama: Elszállt már a haragja ennyi idő után, bizonyosan. Ananda: Nem. Nap mint nap azt hangoztatja, hogy meg fog ölni. Gotama: Akkor legyél te az állandó kísérőm!

33. jelenet Rahula oktatása Rahula: Mire oktatod a tanítványaidat apám? Gotama: Rahula, erre oktatom tanítványaimat: a test múlandó, az érzetek múlandók, a tudat múlandó. A test nem azonos az énnel, az érzetek nem azonosak az énnel, a tudat nem azonos az énnel.

29

Rahula: Apám, mit jelent az, hogy a test nem azonos az énnel? Gotama: Kérdezek tőled valamit fiam. Van-e hatalmad a tested fölött: 'Ilyen és ilyen legyen a testem? Mondjuk, hogy ne öregedjen meg a tested? Rahula: Hát, szerintem nincsen. Mert mindenki megöregszik egyszer. Én is megöregszem egyszer. Gotama: Ugyan úgy nincs hatalmad az érzeteid és a tudatod fölött sem, hogy Ilyenek és ilyenek legyenek az érzeteid, a tudatod. És mit gondolsz, Rahula, test, az érzetek, a tudat örök vagy múlandó? Rahula: Ezt tudom már. Minden múlandó. Gotama: Jól van. S ami múlandó, szerinted vajon, az szenvedés vagy boldogság? Rahula: Hát, az szenvedés. Gotama: Helyes. Ami mulandó, arról mondhatjuk-e: ez az enyém, ez én vagyok, ez az én énem? Rahula: Nem, apám. Gotama: Nagyon jól válaszoltál Rahula. Az én tanítványaim is így tekintenek minden testre, érzetre, tudatra: ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem. Most menj, keress magadnak egy kényelmes helyet az erdőben, ülj le, és ezen meditálj!

34. jelenet A közösség formálása Gotama idejében sok más iskola is létezett. Ezek a közösségek eltérő ruházatukkal különböztették meg magukat egymástól. Gotama koldusai és koldusnői a jobb kart szabadon hagyó, tógaszerű köpenyt hordtak. A tóga alatt egy alsóruhát és egy ujjatlan inget viseltek. Ez a viselet sáfrányszínű volt, amit a sárga, a zöld és a vörös szín keverésével állítottak elő. A koldusoknak volt még egy alamizsnás tálkájuk és némelyeknek egy ülőpárnájuk. Ezen kívül semmi mással nem rendelkeztek. Természetesen magának a Tathagatának sem járt több mint a koldusainak. I.e. 520-ban, Gotama tanítói működésének kilencedik évében komoly viszálykodás alakult ki a Közösségben. Az eseményt nevek nélkül rögzítették a beszámolók. Egy koldus érkezett Radzsagahába, ahol Gotama tartózkodott. Koldus: Tathagata, Koszambiból jövök, hogy elmondjam neked a kövezkező esetet. Két koldus indult el szokásos kolduló körútjára. Az egyik koldus a visszaút közben evett az alamizsnából. Ezt a társa látta, de nem figyelmeztette őt, hogy helytelen, amit tett. Visszatérve a tartózkodó helyre, az alamizsnát szétosztották, majd elfogyasztották. Az étel elfogyasztása után, az a koldus, aki látta, hogy útközben társa evett az ételből, felszólalt az egész Közösség előtt, elmondta a történetet, és bűnösnek nevezte társát. A Közösség két részre szakadt. Az egyik fél szerint bűnt követett el, a másik fél szerint nem követett el bűnt. Az ügyből elvi kérdést csináltak, és a vita egyre jobban elmérgesedett. A vita végén szavazásra került sor. A szavazásban a vádló koldusok kerültek felül. A győztes koldusok követelték, hogy a vádlott nyilvánosan ismerje el bűnét, és kérjen bocsánatot az egész Közösségtől, azonban a vádlott ezt nem tette meg. Ezek után a szavazásban győztes koldusok kizárták a vádlott koldust a Közösségből.

30

A hír hallatán Gotama felkiáltott. Gotama: Szakadás! Szakadás! Gotama azonnal a Ghoszita parkba ment. Odaérkezvén a kizáró határozatot hozó koldusoknak ezeket mondta: Gotama: Ne képzeljétek azt, koldusok hogy jogotokban áll akármiféle tett miatt kizáró határozatot hozni egy másik koldussal szemben, mert azt ti úgy gondoljátok. Mert egy ilyen eljárás a Közösségben torzsalkodást támaszt, vitákat, veszekedéseket, zavarokat idéz elő, szétszakítja a Közösséget, a Közösségből való kiválásnak magvát hinti el, okává válik a Közösségtől való elkülönülésnek, és ekként előidézi a szakadást. Ezután a másik félhez fordult. Gotama: Ne képzeljétek koldusok, hogy ha elkövettek egy hibát, azt nem szükséges bevallanotok. Mert még abban az esetben is, ha egy koldus olyan hibát követne el, amelyről önmaga azt hiszi, hogy ez nem hiba, de más koldusok abban hibát találnak, és ha ezek a koldusok vele szemben meghozzák a kizáró határozatot, az ilyen eljárás a Közösségben torzsalkodást támaszt, vitákat, zavarokat, veszekedéseket idéz elő, szétszakítja a Közösséget, a Közösségből való kiválásnak magvát hinti el, okává válik a Közösségtől való elkülönülésnek, s ekként előidézi a Közösség szakadását. Mindkét fél némán hallgatta végig Gotama beszédét, és utána sem tett senki semmiféle megjegyzést. Gotama: Koldusok, béküljetek ki egymással, szüntessétek be vitátokat, hogy helyre álljon a Közösségben a rend. Ekkor azonban váratlanul egy koldus Gotama elé állva ezt mondta. Koldus: Uram, legyen türelmes! veszekedésekért a felelősség egyedül a mienk.

Ezekért

a

nézeteltérésekért,

vitákért,

és

A jelenlévők nem tiltakoztak az elutasítás ellen. Gotama az egymással veszekedő és még neki is ellenálló koldusoknak búcsúképpen ezt mondta: Gotama: Megsértett engem, megbántott, legyőzött és kinevetett, akik így gondolkodnak azok a tudatukat gúzsbakötik. Megsértett engem, megbántott, legyőzött és kinevetett, akik nem így gondolkodnak, azok a tudatukat felszabadítják. Gúzsbakötött tudattal szellem-felszabadultság nem érhető el. Ne mások és a világ legyőzésére induljatok el, hanem önmagatok legyőzésére törekedjetek! Ne mások üdvéért harcoljatok, hanem a saját üdvötökért buzgólkodjatok! Ez a legtöbb amit másokért tehettek. Gotamát nagyon elkeserítette a koldusok viselkedése. Úgy határozott, hogy visszavonul, teljesen magányosan fogja leélni az életét erdei remeteségben. Visszavonul a szokásos barlangjába. Gotama elhatározása mély aggodalmat váltott ki a Közösségben. Szariputa a történések alatt Radzsagahában tartózkodott. Hónapok teltek el, míg az események híre eljutott hozzá. A hír hallatán természetesen azonnal a helyszínre sietett. Összehívta a Koszambiban tartózkodó összes koldust. Szariputa: Amin vitatkoztatok az önmagában véve egy jelentéktelen ügy. De amit ezzel a vitával előidéztetek, az maga a Közösség szétszakadása, és mint ilyen, az egész Közösséget érintette. Tehát ez nem csak a ti magánügyetek, nem csak titeket érint, hanem azokat is, akik nem vettek részt a vitában. Ezzel amit cselekedtetek, elbizonytalanítottátok a laikus híveket is. Azzal, hogy nem fogadtátok meg a Tathagata intelmeit, nagy hibát követtetek el. Most a Tathagata visszavonult és ennek az lehet a következménye, hogy a Közösség kezd felbomlani.

31

Ebben a helyzetben nincs más megoldás, mint bocsánatot kérni a Tathagatától. Szariputa vezetésével a két vitatkozó fél képviselői felkeresték Gotamát. Barlangjában találtak rá, és ott kértek tőle bocsánatot. Gotama természetesen elfogadta a bocsánatkérést. A bocsánatkérés után Gotama elindul Vesszaliba.

35. jelenet Nők felvétele a közösségbe Gotama visszatér Vesszaliba. A tartózkodóhely bejáratánál, szembe jönnek vele női zarándokok. Ott kereste fel őt Gotami, a nevelőanyja, és Nanda felesége is, több más nő társaságában. Az asszonyok haja lenyírva, fejük hamuval beszórva, jelezve, hogy éppúgy készek vezekelni, mint a férfi aszkéták. Csuhákban, feldagadt lábbal állnak Gotama előtt. A nőkkel tartott Csandaka is, aki szintén kérte a felvételét a Közösségbe. A helyszínen van még Asszadzsi, Bhaddija és Ananda. Gotama meghatottan eléjük megy. Anyját átölelve kérdezi: Gotama: Anyám, miért néztek így ki? Mi történt veletek? Gotami: Édesapád meghalt. A halotti szertartást már elvégeztük. Engem és nőtársaimat már régóta foglalkoztat a Tanítás, amit te hirdetsz. Úgy határoztunk, hogy felkeresünk téged. Gotama, szeretnénk mi nők felvételt nyerni a közösségedbe! Tudom, nők sehol nem lehetnek aszkéták. Te tegyél azonban kivételt. Pontosan úgy fogunk mi nők is élni, mint a férfi aszkéták. Gotama: Nőket felvenni a Közösségbe azért nem lehetséges, mert a kísértést hordozzák egyes tanítványok számára. Itt még nem mindenki Célbaért, és az ilyen embereket a vágy könnyen eltérítheti. Gotami: És ha elkülönülve élnénk a Közösségen belül? Akkor talán nem jelenthetnénk kísértést a férfiak számára. Nő 2: És ők se ránk. Gotama: Hát legyen, látom nagyon elszántak vagytok. Elmondom nektek a nyolc szigorú előírást, a Közösség szabályzatát. Ha elfogadjátok, akkor felveszlek benneteket a Közösségbe koldusnak. Gotama szemben állva a nőkkel mondja: Gotama: Élet kioltásától tartózkodni, így feladni az élet kioltását. Nők: Tartózkodunk az élet kioltásától. Gotama: Csupán kapott dolgokat elvenni, így feladni a nem kapott dolgok elvevését. Nők: Tartózkodunk a nem kapott dolgok elvevésétől. Gotama: Igaz beszédet szólni, így feladni a hazug beszédet. Nők: Tartózkodunk a hazug beszédtől. Gotama: Jóakaratú beszédet szólni, így feladni a rosszakaratú beszédet.

32

Nők: Tartózkodunk a rosszakaratú beszédtől. Gotama: Mohóságtól és kapzsiságtól tartózkodni, így feladni a mohóságot és kapzsiságot. Nők: Tartózkodunk a mohóságtól és a kapzsiságtól. Gotama: Szitkozódástól és civakodástól tartózkodni, így feladni a szitkozódást és civakodást. Nők: Tartózkodunk a szitkozódástól és a civakodástól. Gotama: Haragtól és mérgelődéstől tartózkodni, így feladni a haragot és mérgelődést. Nők: Tartózkodunk a haragtól és a mérgelődéstől. Gotama: Gőgtől tartózkodni, így feladni a gőgősséget. Nők: Tartózkodunk a gőgösségtől. Gotama: Ezzel felvételt nyertetek a Közösségbe. Bhaddija, keressetek a női koldusoknak egy elkülönített helyet a férfi koldusoktól! Avasd be a női koldusokat a Közösségünk rendjébe! Bhaddija elvezeti a nőket. Gotama: Asszadzsi, te pedig Csandakát vezesd be a Tanításba! Asszadzsi és Csandaka elmennek. Gotama és Ananda ott maradnak. Gotama: Ha nem engedtem volna nőknek, hogy koldusok legyenek, akkor a Tanításom romlatlanul állt volna ezer esztendeig. De mivel a nőket befogadtam, a Tiszta Tanítás csak ötszáz évig marad fenn. Ananda: Nem értem az összefüggést Gotama. Gotama: Látod Ananda milyen nehéz rendet tartani csak férfiak között. Most, hogy kitártam a kapukat a nők előtt is, nagyon sok nő fog jelentkezni a Közösségünkbe. Az emberek azért csatlakoznak hozzánk, mert tetszik nekik a Tanítás. Ám ezek az új belépők még nem kész szerzetesek, így igen nehéz a késztető erők - a vágyak, kéjek - kordában tartása számukra. Ez sok viszályt fog okozni a közösségen belül.

36. jelenet Gotama madarakat etet. Vaccsha és Malunkjaputta Gotamahoz mennek. Malunkjaputta: Uram, magányos elmélkedésem során ilyen kétségeim támadtak: vannak olyan tanítások, amelyeket a Tathagata nem fejtett ki, mint ezeket: „A világ örökkévaló”, vagy „A Világ nem örökkévaló”, vagy „A világ véges”, vagy „A világ végtelen”, vagy „A lélek azonos a testtel”, vagy „Más a lélek és más a test”. Mindezt nem fejtette ki nekem, és én nem tartom helyesnek, nem tartom jónak, hogy mindezt nem fejtette ki nekem. Ezért kerestem fel a Tathagatát, és kérdést intézek hozzá ebben az ügyben. Ha kifejti nekem ezeket, akkor a Tathagatánál maradok koldusként. Ha nem fejti ki nekem ezeket, akkor szakítok a tanításai követésével, és visszatérek a világi életbe. Gotama: Mondtam-e neked valaha is: „Jöjj, Malunkjaputta, maradj nálam koldusként, és

33

én kifejtem neked, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló?” Malunkjaputta: Nem, Uram. Gotama: Ha pedig ez így van, akkor ki ellen emelsz panaszt? Ha valaki így beszélne: „Addig nem maradok a Tathagatánál koldusként, amíg ki nem fejti nekem ezeket”, annak nem győzném mindezt kifejteni mielőtt az illető élete lejárna. Ha fennáll az a tétel, hogy a világ örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak - ez így nem mondható. Ha fennáll az a tétel, hogy a világ nem örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak - ez sem mondható. Akár az a tétel áll fenn, hogy a világ örökkévaló, akár az a tétel áll fenn, hogy a világ nem örökkévaló, egy bizonyos: van születés, van öregség, van halál, van szomorúság, fájdalom, szenvedés, bánat, gyötrelem, és én csak azt hirdetem, hogy mindezeknek már ebben az életben véget lehet vetni. Ezért, ha valamiről nem beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy nem fejtettem ki; ha valamiről beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy kifejtettem. És miről nem beszéltem? Nem mondtam azt, hogy a világ örökkévaló; hogy a világ nem örökkévaló; hogy a világ véges; hogy a világ végtelen. Miért nem beszéltem mindezekről? Azért, mert mindebből nem származik haszon, nem tartozik az önmegtartóztatás lényegéhez, nem vezet lemondáshoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, Nirvánához. És miről beszéltem? Megmondtam: ez a szenvedés oka. Megmondtam: ez a szenvedés megszüntetése. Megmondtam: Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út. Miért beszéltem mindezekről? Mert mindebből haszon származik, mert elősegíti az önmegtartóztatást, mert lemondáshoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, Nirvánához vezet. Vaccsha: Gotama, nem kell kifejtened, csak egy szóval válaszolj! Azt az elméletet vallod, hogy a világ örökkévaló? Gotama: Nem vallom azt az elméletet. Vaccsha: Tehát azt az elméletet vallod, hogy a világ nem örökkévaló? Gotama: Nem vallom azt az elméletet. Vaccsha: Azt az elméletet vallod, hogy a világ véges? Gotama: Nem vallom azt az elméletet. Vaccsha: Tehát azt az elméletet vallod, hogy a világ végtelen? Gotama: Vaccsha, nekem nem szokásom elméleteket felállítani. Mert én felismertem, mi a test, mik az érzetek, mi a tudat, hogyan jönnek létre, és hogyan lehet ezeket megszűntetni, és ezáltal felszabadultam. Vaccsha: Az ilyen felszabadult elméjű koldus hol születik újjá, Gotama? Gotama: Nem lehet azt mondani, hogy újjászületik. Vaccsha: Tehát nem születik újjá? Gotama: Nem lehet azt mondani, hogy nem születik újjá. Vaccsha: Tehát újjászületik is, nem is? Gotama: Nem lehet azt mondani, hogy újjászületik is, nem is. Vaccsha: Tehát sem újjászületik, sem nem születik újjá?

34

Gotama: Nem lehet azt mondani, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá. Vaccsha: Gotama, ezek után tudatlanságba kerültem, ezek után bizonytalanságba kerültem, és azt a bizalmat, amely előző beszélgetésünk nyomán kialakult bennem irántad, ilyen körülmények között elveszítettem. Gotama: Vaccsha, elég ebből a tudatlanságból, elég ebből a bizonytalanságból! Ez a Tanítás mély értelmű, nehezen fogható fel, nehezen sajátítható el, túlhaladja az értelmet, fenséges és bölcs. Te nem értheted meg, mert más nézeteket vallasz, más felfogást követsz, mást hiszel, más szabályoknak veted alá magadat, más tanítóid vannak. Nos, viszontkérdést teszek fel, felelj rá belátásod szerint! Mi a véleményed: ha tűz égne előtted, tudnád-e: „itt előttem tűz ég?” Vaccsha: Tudnám: „Itt előttem tűz ég.” Gotama: És ha megkérdeznék tőled: mitől ég ez a tűz, mit válaszolnál? Vaccsha: Ezt válaszolnám: „Ez a tűz, attól ég, hogy fűvel és fával táplálják.” Gotama: És ha kialudna a tűz, tudnád-e: „Kialudt előttem a tűz?” Vaccsha: Tudnám: „Kialudt előttem a tűz.” Gotama: És ha megkérdeznék tőled: ez a tűz, amelyik kialudt előtted, melyik égtáj felé távozott, mit válaszolnál a kérdésre? Vaccsha: Nem lehet rá válaszolni, Gotama. Hiszen a tűz, amely attól égett, hogy fűvel és fával táplálták, annak felemésztése után, ha nem raknak rá újabbakat, táplálék nélkül marad, és éppen ezért mondják róla, hogy kialudt. (…és Vaccshagotának leesik a tantusz És magában mondja): Vaccsha: Ha én is mindent elmetszenék, akkor majd kialszom, és Nirvánába távozom.

37. jelenet Rahula oktatása Gotama és Szariputa sétálgatva beszélgetnek. Szariputa: Többször láttam Rahulát, hogyan tölti az elmélkedésre szánt idejét. Rahula meditáció helyett köveket hajigál a tóba. Erdei gyümölcsöket szed és megeszi azokat. Gotama: Szariputa szólj Rahulának, hogy keressen fel engem! Elválnak. Rahula Gotama elé megy. Gotama: Milyen formában gyakorlod az elmélkedést a délutáni órákban Rahula? Rahula: Úgy, ahogy mondtad apám. Gotama: Miért szedsz és eszel erdei gyümölcsöket, holott a közösségben ez tilos? Rahula: Nem eszem erdei gyümölcsöket.

35

Gotama: Rahula, te már tudod azt, hogy háromféle megcsinálás van. Az ember megcsinálja magát cselekedetekben, megcsinálja magát szavakban és megcsinálja magát gondolatokban. Rahula: Igen, tudom. Gotama: Azt is tudod, hogy ezeknek a megcsinálásoknak következményei is vannak. Rahula: Igen, tudom. Gotama: Rahula, most menj és gondolkozz el azon, hogy most milyen megcsinálásokat, milyen cselekedeteket halmoztál fel!

38. jelenet Ananda a koldulókörútról visszatérve megosztja az élelmet Gotamával. Ananda: A városban járva kolduló utamon, találkoztam papokkal, akik különböző tartományokból gyűltek össze az ügyeik intézésére. A papok megtudva, hogy te itt tartózkodsz a Dzsetavana ligetben, elhatározták, hogy vitába szállnak veled. Gotama: És mikor akarnak vitába szállni velem a papok? Ananda: Már el is indultak errefelé sok helyi lakos kíséretében. Ekkor Asszalajana, nagyszámú pap kíséretében felkereste Gotamát. Odaérve, üdvözletet váltott Gotamával, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Gotamát: Asszalajana: Gotama, a papok így beszélnek: „A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány. A papság fehér rend, minden más rend fekete. A papság tiszta, a többiek nem. A papok Brahma (Teremtő) édes gyermekei, teremtő szájából születtek, Teremtő sarjai, Teremtő alkotásai, Teremtő örökösei.” Gotama Úr mit szól ehhez? Gotama: Asszalajana, a papoknak is van feleségük, akik gyermeket szülnek. Miért van az, hogy a papok, akik anyaméhből származnak, mint bármelyik más rend gyermeke, mégis magukról ezt mondják: "A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány." Asszalajana: Hiába mondod ezt uram, a papok mégis így tartják: „A papság a legnemesebb rend.” Gotama: Mi a véleményed, ha egy pap, ha egy nemes, egy közrendű, egy szolga gyilkol, lop, hazug, rágalmaz, akkor teste pusztulása után, mélyre bukik a nemes, a közrendű, a szolga, de a pap az nem? Asszalajana: Semmiképpen sem. Mind a négy rend tagjai mélyre buknak. Gotama: Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek? Asszalajana: Hiába mondod ezt uram, a papok mégis így tartják: „A papság a legnemesebb rend.” Gotama: Mi a véleményed, ezen a vidéken csak a papok képesek szelíd, békés, barátságos érzületet táplálni, a nemesek, a közrendűek, a szolgák nem?

36

Asszalajana: Hiába mondod ezt, uram, a papok mégis így tartják: „A papság a legnemesebb rend.” Gotama: Mi a véleményed, csak a papok tehetik meg, hogy szappant és szivacsot fogjanak, és lemenjenek a folyóra, hogy lemossák magukról a port és szennyet, a nemesek, a közrendűek, a szolgák nem? Asszalajana: Hiába mondod ezt uram, a papok mégis így tartják: „A papság a legnemesebb rend.” Gotama: Mi a véleményed? Tegyük fel, hogy van két édestestvér papfiú. Az egyik tanult és jól nevelt, a másik tanulatlan, és neveletlen. Melyiket fogják a papok elsőnek megvendégelni ünnepségeken, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor? Asszalajana: Amelyik tanult és jól nevelt, azt fogják a papok elsőnek megvendégelni. Gotama: Mi a véleményed? Tegyük fel, hogy van két édestestvér papfiú. Az egyik tanult, jól nevelt, de rossz erkölcsű, gonosz; a másik tanulatlan, neveletlen, de jó erkölcsű, becsületes. Melyiket fogják a papok elsőnek megvendégelni ünnepségeken, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor? Asszalajana: Amelyik fiú tanulatlan és neveletlen, de jó erkölcsű, becsületes, azt fogják a papok elsőnek megvendégelni ünnepségeken, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor. Gotama: Asszalajana, először eljutottál a születésig, a születéstől eljutottál a tanultságig, a tanultságtól visszajutottál az erkölcshöz, a négy rend egyforma tisztaságának tételéhez, amelyet én hirdetek. Én a következő erkölcsi szabályokat hirdetem a laikus hívőknek: - éljenek egyetértésben, - őrizzék meg a rájuk bízott szent igéket, - éljenek törvényesen, - tiszteljék az aggokat, - becsüljék a nőket, a gyerekeket és a családokat, - ápolják a templomokat, az oltárokat és a sírokat, - támogassák a zarándokokat. Asszalajana, nem az ilyen erkölcsi szabályoknak betartása fontosabb, mint az, hogy melyik a legnemesebb rend? E szavak hallatára Asszalajana, a fiatal pap elnémult, zavarba jött, és magába roskadva, lesütött szemmel, lángvörös arccal szótlanul ült. A hirtelen lett csöndben háttérből egy fiatal terhes nő elkezd kiabálni a közönségnek: Nő: Gotamától estem teherbe. Gotama gondoskodjon a születendő gyermekről. Gotama segítsen rajtam a nehéz helyzetemben! Gotama nyugodtan hallgatja majd így válaszol. Gotama: Testvér az, hogy a szavaid igazak-e vagy sem csak ketten tudhatják, senki más. Te és én. A nő tovább folytatja a káromlást, mire megfogják és kivezetik. Miközben vezetik ki a terhesnek tűnő asszonyt, a ruhája alól egy gömbölyű párna esik ki... Gotama rövid csend után folytatja.

37

Gotama: Aszalajana, tudod-e, hogy nagyanyád pappal közösült-e vagy nem pappal? Asszalajana: Nem tudom. Gotama: Tudod-e, hogy vajon nagyapád pap leányával közösült-e, vagy nem pap leányával? Asszalajana: Nem tudom. Gotama: Tudod-e, hogyan fogamzik a magzat? Asszalajana: Igen, azt tudom. Egyesül az anya és az apa, és az anya fogamzási időszakban van, és a megszületésre váró lélek is jelen van. Gotama: Tudod-e, hogy az a lélek nemes-e, pap-e, közrendű-e, vagy szolga-e? Asszalajana: Nem, azt nem tudom. Gotama: Ha ez így áll, akkor tudod-e Aszalajana, hogy kicsoda vagy? Hosszú csönd. E szavak hallatára Asszalajana, a fiatal pap, így szólt: Asszalajana: Remek volt, Gotama úr, remek volt! Fogadjon el a mai naptól világi tisztelőjéül!

39. jelenet A Gotama elleni merénylet Gotama tanítói tevékenységének huszadik évében egy majdnem végzetes esemény következett be. Szuppabuddha, az apósa még mindig nem tudta megbocsátani neki, hogy elhagyta a lányát az aszkétaságért. Hosszú ideje kereste már az alkalmat, hogy megölje a vejét. Szuppabuddha figyelte Gotama útjait, mikor merre jár. Egy alkalommal, amikor koldulókörútra ment, megleste a fák mögül. Ananda, az állandó kísérője előre ment koldulni emiatt eltávolodott Gotamától. Ezt a helyzetet használta ki Szuppabuddha: kiugrott a fák mögül és a nála lévő bottal, gyilkos szándékkal szemből fejbe vágta Gotamát. Gotama az ütéstől eszméletlenül összeesett. Szuppabuddha: Most megfizettél azért, hogy a lányomat elhagytad! Megdöglessz te nyomorult koldus! Nem tudta megnézni, hogy Gotama halott-e vagy sem. Hamar eltűnt a helyszínről. Az esetnek voltak szemtanúi is, de már nem tudtak segíteni. Gotama ezután napokig feküdt eszméletlen állapotban. Az ütés helyén, a feje tetejének elülső részén, egy ököl nagyságú dudor keletkezett, és ez élete végéig megmaradt. Az eset után Gotama huszonhárom évig teljes visszavonultságban élt. Gotama lábadozik. Meglátogatja őt néhány koldus. 1.koldus: Az apósodat a sors nagyon meg fogja büntetni, hogy ezt tette veled. Nekünk is meg kéne őt büntetni! Gotama: Miért kéne nektek megbüntetnetek ezt az embert? Azért mert egy kis emléket (a fején lévő púpra mutatva) hagyott nekem erre az életre? Koldusok, még hogyha rablók és

38

útonállók kétélű fűrésszel fűrészelnék is le egyik tagotokat a másik után; amelyikőtök ettől haragra gerjedne lelkében, az nem követi az én Tanításomat. Mi a véleményetek, koldusok: ha itt a Dzsetavana-ligetben az emberek elhordanák, vagy felégetnék az itt lévő füvet, fát, ezt gondolnátok-e: "Bennünket hordanak el, égetnek fel?" Koldusok: Semmiképpen sem, hiszen ez nem a mi Énünk, nem is a miénk! Gotama: Mi az, ami nem a tietek? A test, az érzetek, a tudat, nem a tietek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Koldusok, ha egyesek titeket szidnak, támadnak, gyűlölnek, akkor ne bántódjatok meg, ne kedvtelenedjetek el, ne gerjedjetek haragra. Ha egyesek titeket dicsérnek, magasztalnak, becsülnek, tisztelnek, akkor ne örüljetek, ne támadjon jó kedvetek, ne érezzetek elégedettséget! Koldusok, ismertek-e olyan beszédet, akár finomat, akár durvát, amelyet ne bírnátok elviselni? Koldusok: Nem Tathagata. Gotama: Jól van koldusok. Ezekért a beszédeimért, ezekért a tanításaimért egyes remeték és papok alaptalanul ezzel vádolnak: "Gotama remete a létező lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti." Ezek a tiszteletreméltó remeték és papok alaptalanul azzal vádolnak, ami nem vagyok, és amit nem állítok. Koldusok, ezelőtt is, most is, csak a szenvedést és a szenvedés megszüntetését hirdetem.

4O. jelenet Gotama és Devadatta Gotama, megtámadása után öt évvel már meggyógyult, de továbbra is visszavonultan élt. Ekkor Devadatta azzal jelentkezett be hozzá, hogy szeretne előterjeszteni egy ünnepélyes kérést, ezért megjelenne előtte több olyan előkelőség társaságában, mint Adzsataszatu, Bimbiszara fia, a trónörökös. Devadatta akkor csatlakozott a Közösséghez, amikor Gotama, öccse esküvőjén vett részt Kapilavatuban. Devadatta: Ananda, hol tartózkodik Gotama? Egy ünnepélyes kérést szeretnék bejelenteni. Ananda: Gyertek velem. A küldöttség üdvözli Gotamát és leülnek elé. Devadatta: Gotama, add át nekem a Közösség vezetését! Gotama: Nem, Devadatta. Devadatta: Gotama, te már hosszú ideje gyengélkedsz. Számodra már terhes a Közösségre háruló feladatoknak az ellátása. A Közösségen belül egyre nagyobb a lazaság és sokaknak ez a kárára válik. Öt pontba foglaltam össze azon nézeteimet, melyek a közösség megfegyelmezésére irányulnának. - A koldusok nem fogadhatnak el meghívásokat a laikus hívőktől. - Kötelező legyen minden koldus számára, hogy kizárólag koldulás útján szerezze be élelmét, vagyis ne fogyaszthassák el napi ételüket a laikus hívők otthonában a meghívások során. - Tilos a koldusoknak kelmét elfogadni a laikus hívektől: a felsőköpeny rongyos, foltozott

39

legyen. - Ne lakjanak a koldusok parkokban, hanem csak az erdőben. - Tilos a következő ételek fogyasztása: hal, hús, erjesztett tejtermékek, sajt, só. Gotama: Nem, Devadatta. Ha valaki úgy óhajtja, éljen az erdőrengetegben, s ha valaki úgy óhajtja, éljen a város közelében. Ha valaki úgy óhajtja, kolduljon alamizsnát, s ha valaki úgy óhajtja, elfogadhatja azt a meghívást is, melyet a hívőktől kapott. Ha valaki úgy óhajtja, felöltözhet rongyokba, s ha valaki úgy óhajtja, elfogadhatja a ruhákat a hívőktől is ajándékba. Nem tiltom én azt sem, hogy aki óhajtja, az évnek nyolc hónapján át a fák alatt aludjon. Ami a halak fogyasztását illeti, azt én akkor tartom megengedhetőnek, ha mentes három akadálytól: tudniillik, ha valaki nem látta, nem hallotta, s nem is gyanította, hogy a halat miatta fogták ki. Devadatta: Ezzel az engedékeny magatartásoddal nem lehet megfékezni, megfegyelmezni a közösséget. Szét fog esni a Közösség. Utoljára kérlek, add át a közösség vezetését! Gotama: Nem, Devadatta. Devadatta: Várjuk be akkor a mi időnket. Búcsú. Devadatta ültőhelyéből feláll, Gotama előtt meghajol és távozik. Ez volt Gotama és Devadatta utolsó személyes találkozása, de nem az utolsó összecsapásuk. Mivel Devadatta a Közösséghez tartozott, azon belül tudott szervezkedni, bomlasztani, néhány szerzetest félrevezetni.

41. jelenet Adzsataszatu és Bimbiszara Adzsataszatu nem győzi kivárni apja halálát. Adzsataszatu megjelenik Bimbiszara trónja előtt néhány katonával. Adzsataszatu: Bimbiszara rádzsa, apám ad át a trónt nekem! Bimbiszara: Még nem értél meg arra, hogy átvedd Magadha ország irányítását. Majd én fogom azt megítélni, hogy mikor leszel alkalmas a trónra. Adzsataszatu: Katonák! Fogjátok el! Vessétek börtönbe a rádzsát! Élelmet nem kaphat, csak vizet. Éhhalállal kell bevégeznie. A börtönben Bimbiszara rádzsának felelevenedik látomásként a 40 évvel ezelőtti beszélgetése a fiatal Gotamával, az öreg királyról. A látomás végén könnyes a szeme.

42. jelenet Gotama és Devadatta utolsó találkozása óta hét esztendő telt el. Ez idő alatt Devadatta mindent elkövetett, hogy minél több koldust maga mellé állítson Gotama hívei közül. A Közösség két táborra szakadt. Az ellentétek egyre mélyültek, heves viták alakultak ki. Devadatta Radzsagahában, a Keselyű csúcsnál gyűjtötte össze azokat, akiket sikerült elszakítani a Közösségtől. Szariputa odament, hogy elmagyarázza nekik, hogy amit Devadata hirdet téves, rossz felfogás. Devadatta: Menj el innen Szariputa! Semmi keresnivalód nincs itt. Ezek a koldusok

40

engem követnek. Az én tanításomat fogadják el. Ezek a testvéreim, a létkörforgásban sok bűnös cselekedeteket halmoztak fel. Ezeket a bűnös cselekedeteket csak gyötrelmes önsanyargatással lehet levezekelni. Ha a régebbi rossz cselekedeteket vezekléssel megsemmisítik, új cselekedeteket pedig nem halmoznak fel, a hatás megsemmisül. Ezzel a szenvedés is megszűnik. Szariputa: Koldusok, a szenvedést Devadatta rosszul fogja fel. Nem a Tahagata tanítása szerint értelmezi. A szenvedést ilyen önsanyargató módszerekkel nem lehet megszüntetni. Az aszkétaság nem abból áll, hogy kínozzátok magatokat. Az aszkétaság lényege és a betetőzése a teljes megvalósult szellem-felszabadultság. Devadatta: Csak szenvedés árán lehet elérni a szenvedés megszüntetését. Olyan laza szabályokkal, amik a ti Közösségetekben vannak, nem lehet a szenvedést megszüntetni. Ezek a testvéreim elfogadják azokat a szigorú szabályokat, amit én előírtam nekik. Szariputa: Koldusok, törekedjetek a tudatos megvilágosodásra. Ne kínozzátok magatokat. Az önkínzás a mélybe visz. Két véglettől kell távol tartania magát annak, aki a remeteséget választja. Az egyik az, amely elmerül a gyönyörökben. Ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban. Ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. A Tathagata mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, Nirvánába vezet. Ezt a középutat kövessétek koldusok! Devadatta: Ne hallgassatok rá! Ezek üres szavak. Menj el innen Szariputa! Ezek a szerzetesek engem követnek. Amit én mondok, azt tartják helyesnek. Szariputa: Nincs olyan eset, Devadatta, hogy aki maga is mocsárba süllyedt, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Ám olyan eset előfordul, hogy aki maga nem süllyedt a mocsárba, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Nincs olyan eset koldusok, hogy aki maga is féktelen, fegyelmezetlen, (Devadattára mutat) nem jutott el a Nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a Nirvánához eljuttatni a másik embert. Ám olyan eset előfordul, hogy aki maga megfékezett, fegyelmezett eljutott a Nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a Nirvánához eljuttatni a másikat. Koldusok. Fontoljátok meg! Ki az, aki célba ért? Ki az, aki elérte a kioldódást? Ki az, akiben inkább hiszel? Egy Célbaértnek vagy egy elméleteket felállítónak? Sok koldus otthagyja Devadattát és átmegy Szariputa oldalára. Elindulnak a helyszínről. Devadatta (utánuk kiabálja): Ezt még megbánod Szariputa!

43. jelenet Gotamát az események arra késztették, hogy kilépjen a visszavonultságból. Gotama: Ananda, menjünk Radzsagahába, ahol Devadatta próbálja eltéríteni a koldusokat az útról. Talán segítenünk kell Szariputának a rend helyreállításában. Elindulnak Radzsagahába, az utcai zavargások színhelyére. Gotama és Ananda találkozik Szariputtával a városszéli erdőben. Szariputa: Régen találkoztunk Gotama. Annyi minden történt az utolsó találkozásunk óta. Ananda: Én körbejárom a környéket, felkeresek egypár régi remetét.

41

Ananda elmegy. Gotama: Kedves Szariputa, gondterheltnek látszol. Szariputa: Gotama, a te nemzetségedet kegyetlen bosszúérzéstől fűtve, teljesen kiirtotta Vidudabha, Koszala rádzsája. Gotama: Mi ingerelte fel ennyire a koszalai rádzsát? Szariputa: Vidudabha felnőtt korában megtudta, hogy az apja egy kaszton kívüli lányt vett feleségül, aki a te nemzetségedből származott. Ez annyira feldühítette, hogy megölte előbb az apját és utána rádzsaként elpusztította a te nemzetségedet is. Rövid csönd. Gotama: Kedves Szariputa. Látom, még mondani akarsz valamit nekem. Szariputa: Devadatta azzal, hogy sokan elpártoltak tőle, elveszítette türelmét és utcai zavargásokat provokált. Ezért a rádzsa elrendelte, hogy ne engedjék be a palotába. Devadatta mégis be akart menni a palotába, amikor összetalálkozott a kapuban Uppalavanával, közösségünk egyik női tagjával. Amikor Devadatta odaérkezett nem engedték be az őrök. Devadatta a kínos helyzetet félreértve rátámadt az idős Uppalavanára. "Miért üldözöl engem, mi rosszat tettem neked?" kiabálta Devadatta, "talán téged is Gotama küldött, hogy figyelj engem?" Uppalavana így felelt: "Ne üldözd az igazságot! Miért sértegeted azt, aki az egész világ javára dolgozik. Ennek az embernek még ráadásul unokatestvére is vagy.” Devadatta annyira felháborodott a hallottakon, hogy az idős Uppalavanát ököllel úgy arcul csapta, hogy azonnal meghalt. Az őrök Devadattát letartoztatták és börtönbe zárták. Pár nap múlva Devadatta a börtönben öngyilkos lett. Ananda jön. Szariputa: Én búcsúzom. Megyek, mert még sok bizonytalankodó koldussal kell elbeszélgetnem, hogy térjenek vissza a helyes útra. Gotama: Jó útat Szariputa! Gotama és Szariputa átölelik egymást. Ez a végső búcsú. Gotama: Ananda, te milyen híreket hoztál? Ananda: Végigjártam a környéket Gotama. Nagyon sokan a régiek közül elmentek vagy meghaltak. Gotama: Nincs abban semmi különleges Ananda, hogy egy emberi lénynek meg kell halnia. Ha tehát külön-külön minden elhunyt után hozzám fordultok felvilágosításért, az zaklatás volna számomra. Ezért ültettem el bennetek a Tanítás magját, hogy azt a nemes tanítvány önmagában megtalálhassa. Hogyan szól ez a Tanítás? Legyőztem én a poklot, legyőztem az állati méhet, legyőztem a kísértetek világát, legyőztem a tévelygést, a gonoszság rossz útját, a pusztulást, és céltudatosan törtetek a teljes felébredés felé. Ezeket te Ananda, mind ismered, csak éppen arra van szükség, hogy alkalmazni tudd önmagadra és az élet folyton alakuló jelenségeire. Most pedig induljunk! A beszélgetés végeztével felállnak, Gotama és Ananda elindulnak Veszali felé.

42

44. jelenet Szariputa halála Két napra rá, hogy elváltak Szariputától, jön egy koldus Szariputa koponyájával és közli a szomorú hírt. Koldus: Szariputát megölték Devadatta feldühödött tanítványai. A hamvasztás megtörtént. Itt van, ami maradt belőle. Gotama: Hívjátok össze a környéken tartózkodó koldusokat! Összegyűltek a koldusok. Gotama jobb kezébe vette Szariputa koponyáját, és a következő gyászbeszédet mondta a jelenlévőknek: Gotama: Drága koldusaim, íme, csupán ez, ami megmaradt abból, aki pár nappal ezelőtt még előttetek állott, és csodálatos dolgokat művelt, mielőtt most elérte a Nirvánát. Mint valami fehéren ragyogó tengeri kagyló áll előttetek. Millió év alatt és tömérdek újjászületésen keresztül érte csak el az erény betetőzött gyakorlatát. Drága fiacskáim, ő úgy tudta hirdetni a Tanítást, mint a Tathagata. Tudta, hogy miképpen kell barátokat szerezni. Emberek tömegei fordultak hozzá, hogy hallják az ő tanácsait. Hozzá hasonlót tízezer világban sem fogtok találni, rajtam kívül. Bölcsessége nagy volt és egyben vonzó; szelleme élénk és mélységbe hatoló. Képes volt a vágyait megfékezni, és megelégedett a kevéssel. Szerette a visszavonultságot. Szigorúan szemlélte a rossz cselekedetek kezdeményezőit. Drága gyermekeim, Szariputa lemondott minden élvezetről, s birtokában volt valamennyi előfeltételnek ahhoz, hogy koldus legyen. Ő mindig megvetette a civakodást és a vitákat, csakúgy, mint az unalmas és hosszú beszédeket. Türelmes lelkesültsége az én Tanításom hirdetésében, megérdemli, hogy őt "Megtartónak" nevezzük. Olyan volt ő, mint egy bivaly, melynek letörtek szarvai. Igen tisztelt gyermekeim, drága koldusok, nézegessétek még egy kicsit az én bölcs fiamnak, Szariputának relikviáit… Gotama nem tudja folytatni a beszédét a meghatottságtól és visszavonul magányába.

45. jelenet Elkezdődött Gotama életében az utolsó esős évszak, melyet a Beluva parkban töltött teljes visszavonultságban. Ananda erről így írt: ”És ekkor a Tathagata az esős évszak alatt heves betegség lepte meg, erős fájdalmak jelentkeztek nála, életveszélyesek. Ezeket tisztult és nyugodt akarattal viselte, s nem okoztak nála semmi zökkenőt…” Az esős évszak elmúltával, Gotama kiült egy napos helyre. Ananda a következőképp fogadta őt: Ananda: Örömömre szolgál az, Gotama, hogy jól vagy. Bizony, mindig csak a betegségedre a bajodra gondoltam. Ámde bíztam abban, hogy nem érheted el addig a Nirvánát, mielőtt a Közösség vonatkozásában valamit el nem rendezel. Gotama: Ugyan mit vár még tőlem, a Közösség? Feltártam én a Tant, és azt nektek átadtam. Nincs tehát, olyasmi, amit a markomban szorongatnék. Nekem nincs ily gondolatom, hogy "Én vezetem a Közösséget" vagy hogy "Enyém a Közösség." Miért kellene hát, hogy a Közösségről rendelkezzek? Megöregedtem. Vén vagyok már. Élemedett. Az út végéhez értem. Nyolcvanadik

43

évemben járok. Miként egy rozzant szekér, csak üggyel-bajjal vihető tovább, ugyanúgy a testem is csak üggyel-bajjal mozog. Ananda: De az nem lehet, hogy a Közösséget ne vezesse valaki. Az nem lehet, hogy a te általad felépített mű csak úgy semmivé váljon. Gotama: A közösség a forma, a test volt csak a Tanításomnak. És tudjuk, hogy a test, az mulandó. A Tanításomat mihez szoktam hasonlítani Ananda? Ananda: A tutajhoz, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Gotama: Így van. És hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, akkor tudjátok, hogy még az én Tanításomon is túl kell lépnetek és... Gotama Ananda vállát jobb kezével átfogja, és elkezdi mondani: ...Legyetek önmagatok fénye… Itt abbahagyja. Innentől Ananda folytatja egyedül. Ananda: A menedéket leljük fel önmagunkban, idegen menedék nélkül! Gotama: Ugye, hogy mindent tudtok. Kedves Ananda, hívd össze a környéken tartózkodó koldusokat. Szeretnék utoljára beszédet mondani nektek.

46. jelenet Az utolsó beszéd Az esőzések elmúltával a koldusok, azok is, akik nem fértek el a tartózkodó helyeken, és valamelyik laikus hívőnél húzódtak meg, összegyűltek és megünnepelték, hogy újra együtt lehetnek. Ebből az alkalomból összegyűltek. Gotama itt tartotta meg utolsó beszédét koldusainak. (Ennél a jelenetnél sok fiatal arcot mutatni.) Gotama: Kedves koldusok. Kedves gyermekeim. Mi az, amit számtalanszor elmondtam már nektek? Egy. Van szenvedés: a születés is szenvedés, a vénség is szenvedés, a halál is szenvedés. A bánkódás, a zokogás a vergődés és a levertség is szenvedés. Kettő. A szenvedés eredete a szomj. Ez a szomjúság mely újra és újra éled az emberben és ezt kíséri a gyönyör szenvedélye. Három. A szenvedés megszüntetéséhez koldusok, a szomj megszüntetésével lehet eljutni. Négy. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út pedig, amint ti is tudjátok, a nemes nyolcas ösvény. Csönd. Egy koldus: Tathagata, kifejtenéd nekünk a nemes nyolcas ösvényt? Gotama: Koldusok, ezt nem fejtettem ki senkinek. Mert arra nincs is szükségetek, hogy én mondjam meg nektek, mi a nemes nyolcas ösvény számotokra? Koldus, ha te elvonulsz egy csendes helyre, teljes magányba, ott pontosan ráérzel majd, hogy neked mi a helyes nyolcas ösvény. Ott a magányodban magadnak kell ezeket meghatároznod, hogy neked mi a helyes hit,

44

mi a helyes elhatározás, mi a helyes beszéd, mi a helyes cselekvés, mi a helyes életmód, mi a helyes igyekezet, mi a helyes vizsgálódás, mi a helyes elmélyülés? A magányban nincs más választásod, csak az, hogy bízzál önmagadban. Bízzál önmagadban, hogy a Tanítást követve mindig a helyes döntést hozod meg, az egész utad során, magadra nézve. Bízzál az átalakulásodban, mert eljön, ha mindent megteszel érte. Bízzál abban, hogy célba érsz te is. Koldusok, ha a Tanításomat így tartjátok helyesnek, vissza fogtok-e térni a közönséges remeték és papok különböző fogadalmaihoz, hókuszpókuszaihoz, szertartásaihoz, remélve tőlük bármit is? Koldusok: Semmiképpen sem. Gotama: Koldusok, csak amit magatok megismertetek, magatok beláttatok, magatok felfogtatok, csakis azt valljátok? Koldusok: Úgy van. Gotama: Jól van, koldusok. Beavattalak benneteket ebbe a világos, időtlen Tanba, amely mindenki előtt nyitva áll, mindenkit szólít, s amelyet a bölcsek maguktól felfognak. Elmélkedjetek koldusok, ne legyetek restek! Ezért tehát koldusok, te te te és te… az ujjával mutatja Gotama …keress egy csendes pihenőhelyet, erdőt, egy fának az alját, hegyszakadékot, egy barlangnak a zugát, temetőt, egy erdei tisztást, vagy szalmakazlat a szabad ég alatt, lábaidat keresztbe fonva, törzsedet egyenesen fölemelve gyakorold az elmélkedést! Az én művem már megérett. Életem végéhez értem. Ti, koldusok, buzgók legyetek! Tudatosan, erényesen és elmélyülten vizsgáljátok, s őrizzétek lelketeket. A Tanban s a fegyelemben, aki hűségesen kitart, szabadul a létkörforgástól, és legyőz minden szenvedést. Gotama a beszéd után magára öltötte felsőruháját, magához vette kolduló tálkáját. Gotama: Ananda, induljunk a városba koldulni! A koldusok tömege megrendülten figyeli a két távozót. Gotama visszafordul, és a tömegnek mondja: Gotama: Koldusok, Legyetek önmagatoknak fénye! A tömeg letérdel. Két karját andzsaliba felemelve válaszolja: Tömeg: A Tanítás a fényünk Tathagata. Gotama meghatódik. Ő is letérdel, két tenyerét andzsaliba teszi (vár egy kicsit) majd összecsukva a szívéhez emeli, majd kinyújtva a karját és kinyitva a tenyerét mondja: Gotama: Az igazi megvilágosodást kívánom nektek koldusok! A tömeg a karját lehúzza a szívéig, majd kinyújtva a karját és kinyitva a tenyerét mondja: Tömeg: JÓ ÚTAT TATHAGATA!

45

Gotama megfordul és Anandával elindulnak, távolodnak a tömegtől. A tömeg lassan feláll és egyesével, a szélrózsa minden irányába szétszéled.

47. jelenet Az utolsó ebéd. A város határában megpihentek egy mangó-ligetben, ami egy Csunda nevű aranyművesé volt. Amikor Csunda megtudta, hogy Gotama az ő ligetében pihent meg, elément. Csunda: Gotama, meghívlak benneteket ebédre a házamba. Gotama elfogadta a meghívást. Gotama Anandával együtt elment az aranyműves házába. Odaérve leültek az előkészített helyre. Csunda: Gotama, készítettem vadkancsemegét, ami egy különleges gombaétel. Gotama: Hát fogyasszuk el azt az ételt, Csunda. Csunda: Gotama, melyek azok a tulajdonságaid, amelyekért legjobban tisztelnek a tanítványaid? Gotama: Szerinted Csunda, melyek azok tulajdonságok, amelyekért tanítványaim tisztelnek, becsülnek? Csunda: Szűkösen táplálkozol, megelégszel akármilyen ruházattal, megelégszel akármilyen alamizsnával, megelégszel akármilyen fekhellyel és ülőhellyel, elvonultan élsz. Gotama: Csunda, ha tanítványaim azért tisztelnének, becsülnének, és azért tartanának ki mellettem tiszteletük és megbecsülésük jeléül, mert úgy tartanák, hogy Gotama remete szűkösen táplálkozik - nos Csunda nem így van - vannak olyan tanítványaim, akik fél maréknyi táplálékot fogyasztanak. Én viszont olykor egy teli alamizsnás tálkával is elfogyasztok, sőt többet is elfogyasztok. Vannak olyan tanítványaim, akik rongyokba öltöznek, durva leplekbe öltöznek. Én viszont olykor házigazdák módjára öltözködöm erős, jól megvarrt, gyapjas köntösbe. Vannak olyan tanítványaim, akik kidobott maradéknak is örülnek, s ha belépnek egy házba, és ott ülőhellyel kínálják őket, nem ülnek le. Én viszont olykor meghívást is elfogadok, és fűszerekkel ízesített, mártásokkal körített, finomra hántolt rizst fogyasztok. Vannak olyan tanítványaim, akik szabad ég alatt tanyáznak, és nyolc hónapig nincs tető a fejük felett. Én viszont olykor vakolt és festett falú, zárható ajtajú, ablaktáblákkal ellátott csarnokokban tartózkodom. Vannak olyan tanítványaim, akik az erdőben egyedül élnek, magányba vonulva tanyáznak. Én viszont olykor világi hívő férfiak és nők, királyok és udvari tanácsosok körében töltöm az időt. Így tehát Csunda, tanítványaim nem ezekért tisztelnek. Más tulajdonságok azok, amelyekért tanítványaim tisztelnek. Mik azok a tulajdonságok? Először is, magasabb rendű erkölcsömért tisztelnek tanítványaim. Továbbá, tökéletes tisztánlátásomért tisztelnek tanítványaim. Továbbá, magasabb rendű tudásomért tisztelnek tanítványaim. Továbbá, megmutatom tanítványaimnak azt az utat, amelyen elindulva, saját erejükből, már ebben az életben felismerhetik, megvalósíthatják, elérhetik gondolkodásuk, értelmük felszabadulását. Ezek azok a tulajdonságok Csunda, amelyekért tanítványaim tisztelnek, becsülnek, és kitartanak mellettem.

46

Amikor Gotama evett a felkínált ételből észrevette, hogy mérges gombát fogyasztott, és így szólt vendéglátójához: Gotama: Ami még nálad a gombaételből megmaradt, Csunda, azt temesd el egy gödörbe! Nincs ugyanis senki, ezen a Teremtővel, Kísértővel, az istenekkel, a papokkal, az aszkétákkal s az istenemberekkel telt világon, aki ezt megenni és megemészteni képes lenne. Csunda: Jaj, uram mit tettem! Megmérgeztem a szentéletűt. Megmérgeztem a Magasztost. Mily nagy bűnt vettem magamra. Gotama: Ne keseregj Csunda! Te nem akartál rosszat. Nem követtél el semmiféle bűnt. Mi most elmegyünk.

48. jelenet Az ebéd elfogyasztása után, Gotama a gombától megmérgezetten folytatta útját Kuszinara felé. Azonban útközben heves gyomorfájások törtek rá. Az erdőben két fa között telepedett le és megkérte Anandát: Gotama: Kedves Ananda, légy szíves, hozzál nekem vizet! Szomjazom, inni szeretnék! Ananda: Igen, Gotama sietek, mindjárt itt leszek. Gotama: Ananda, ne aggódjatok a gyászszertartás miatt! Törődjetek inkább a saját üdvösségetekkel fáradhatatlanul, lelkes buzgalommal! Akadnak bölcs rádzsák, bölcs papok és bölcs polgárok, akik a Tathagatát tisztelik. Ők majd elrendezik a gyászszertartást. Ananda indulna vízért. Gotama: Várj egy kicsit! Amikor meghalok, vonulj el teljes magányba, hamarosan célba fogsz érni te is. Most menj! Ananda egy közeli patakhoz sietett vízért. Ezalatt Gotama a csuháján fekve, csupán a mellét takaró ujjatlan ingben és alsóruhában, megmérgezetten, teljesen magára maradva szenved a fájdalomtól. A kamera először a szenvedő arcot mutatja. Majd az arc megnyugszik. Utána megjelenik az arcon egy boldog mosoly. Mert Gotama meglátta és elérte a DURVA LÉTEZŐK ÉS FINOM LÉTEZŐK NÉLKÜLI SZFÉRÁT. Ananda visszaérvén látta, hogy Gotama mosolyogva halt meg. Letérdel előtte, andzsaliba emeli a kezét és mondja: Ananda: Remek volt, Gotama! Remek volt! Olyan volt ez, mint mikor valaki az elesettet felemeli, vagy feltárja azt, ami le van takarva, vagy amikor a tévelygőnek valaki az utat megmutatja, vagy mint amikor valaki a vakoskodónak kezébe adja a mécsest, mondván, hogy „akinek szeme van, az a dolgokat lássa meg.” Éppen így Gotama, a Tanítást sokféle módon tártad fel. Én most a Tanításodnál találom meg a menedékemet. Tekints hívednek engem, Gotama, a végső leheletemig! Ananda észreveszi, hogy Gotama a tenyerében tart egy pálmalevelet. Kiveszi a tenyeréből. Tesz egy pár lépést és elolvassa. Ananda:

Majdan ki győzi le ezt a Kozmoszt, a Durva létezőket s a Finom létezőket? A jól közölt Tanítást, mint virágot, egy Célbaért fogja új tudatával egybefűzni.

47

A kamera az utolsó képeket felülről mutatja. A kamera elindul felfele. Eléri a fák magasságát, majd a hegyek magasságát. A végén az eget és az óceánt mutatja. Gotama hangja: A létkörforgásban a keserűség és a szenvedés miatt kiontott könny olyan mennyiségű, hogy hozzá képest eltörpülnek a tengerek és az óceánok. Törekedjetek a szenvedés megszüntetésére!

Záró kép képre.

Gotama a célba érése pillanatában, földöntúli mosollyal az arcán. Az írás rávetítve a

Örömhír A Tanítás most itt van. Aki úgy érzi, hogy van elég ereje és bátorsága megküzdeni önmagával, legyőzni önmagát, hogy ezáltal önmaga megváltójává váljon, az forduljon a Tathagata Tanításához. De mielőtt azonban felül a tutajra meg kell tennie ugyanazt a fogadalmat, amit Gotama is megtett, amikor a Célbaéréséhez vezető nagy elmélkedésére leült a fa alá. ...és bízzál az átalakulásodban, EMBER!

VÉGE

48