Légy önmagad! Mindenki más már foglalt

ay out design

Sosayweall Í G Y

S Z Ó L U N K

M I N D

Parancs

6

Szamuráj vagyok, karddal életet adni: ez feladatom.

(Sei Shin: A karddal egybeforrasztott világ)

C’estlavie I L Y E N

A Z

É L E T

ay out design

AZ IGAZI SZERELEM

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt. Gilbert S. Perreira

A boldog szerelem titka nem az, hogy vaknak tettetjük magunkat, hanem hogy szemet tudunk hunyni, amikor kell. Simone Signoret

A válás után minden férfi rájön, hogy nem a póker az egyetlen játék, ami kézfogással kezdõdik és teljes anyagi csõddel végzõdik.

Mottó: „Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esõben.” Mi a szerelem? ... nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelõtt hallottam egy asszisztens barátnõmtõl. Ezeken az esõs napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani. Zsúfolt reggel volt a rendelõben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idõs úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idõ közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, mirõl van szó. A seb nem tûnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertõtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idõsek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felõl érdeklõdtem. Kedvesen, az idõs úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idõsek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az õ késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idõs úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: „Az igaz, hogy Õ már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Õ”. Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietõ léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: „Ez a szerelem, ez az, amit az élettõl szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van“. Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esõben !!!

Ilyen az élet VI. A bennünket idõrõl-idõre megszívlelendõ gondolatokkal és bölcsességekkel ellátó VIP-arcok és nagyemberek ezúttal sem tétlenkedtek, munkálkodtak õk bizony serényen, hasonlatosan ama bizonyos versbéli cimbalmoshoz, mindazonáltal a szorgalmatos szerkesztõ sem vala rest, össze is gyûjtötte ezen szentenciák újabb garmadát, hogy e kis vidám csokor keretében nyújthassa át mindazon személyeknek, kiknek hiányos mûveltsége gyakorta tartalmaz erõteljes satírozásra szoruló fehér foltokat, hogy ezzel csodálatosan halmozott képzavarral éljek. Jó olvasást és jó szórakozást!

„Egyedül az Isten...” Egyedül az Isten tud hitet ajándékozni, de te tudod a bizonyságodat adni. Egyedül az Isten tud reménységet plántálni, de te tudsz a testvérednek bizalmat szavazni. Egyedül az Isten tud szeretetet ajándékozni, de te tudsz mást szeretetre tanítani. Egyedül az Isten tud békét ajándékozni, de egyedül te egy mosolyt. Egyedül az Isten tud erõt adni, de te tudsz az elcsüggedtbe erõt önteni. Egyedül az Isten az út, de te tudod azt másnak megmutatni. Egyedül az Isten a fény, de te tudsz a másik szemébe ragyogást hozni. Egyedül az Isten tud csodát tenni, de te tudod ehhez az öt kenyeret és a két halat elhozni. Egyedül az Isten képes a lehetetlenre, de te tudod a lehetõt megtenni. Az Isten egymagában mindenre képes, mégis úgy látta jónak, hogy rád is számítson.

Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.

JOHN LENNON

ISTEN ÉS A BORBÉLYMESTER Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és szakálligazításra. Amint a mester hozzáfogott a munkához, egy jó beszélgetésbe kezdtek. Sokféle témát érintettek. Amikor Istenre terelõdött a szó, a borbély azt mondta: „Nem hiszem, hogy van Isten.” „Miért nem?” – kérdezte a vendég „Hát csak menjen ki az utcára, és látni fogja, hogy miért nem hiszek. Mondja, ha volna Isten, lenne ennyi beteg ember? Lenne ennyi elhagyott gyermek? Ha lenne Isten, nem lenne se szenvedés, se fájdalom. Nem tudok egy olyan szeretõ Istent elképzelni, aki mindezeket a dolgokat megengedi.” A vendég egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel nem akart vitatkozni. A borbély befejezte a munkát, és a vendég kiment az üzletbõl. Amint kilépett az utcára, meglátott egy ragadós, piszkos hajú és rendezetlen szakállú férfit. Koszos és ápolatlan volt. A vendég ekkor visszafordult, belépett ismét az üzletbe, és így szólt a borbélyhoz: „Tudja mit? Nincsenek borbélyok.” „Hogy mondhat ilyet?” – kérdezte meglepetten a borbély. „Itt vagyok, borbély vagyok, és éppen Ön volt nálam az elõbb!” „Nem – kiáltott fel az iménti vendég –,nincsenek borbélyok, mivel ha lennének, nem lennének piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú emberek, mint az az ember ott kint az utcán, nézze csak meg!” „Ó, de borbélyok VANNAK! Ez csak akkor történhet meg, amikor az emberek nem jönnek hozzám.” „Pontosan ez az!” – erõsítette meg az elõbbi vendég. „Isten is VAN! Ez történik, amikor az emberek nem ismerik el Õt, nem mennek hozzá, és nem tõle várják a segítséget. Ezért van sok fájdalom és szenvedés a világban.” Az emberiség néhány nagy vívmánya éppen olyankor született, amikor az emberek szenvedtek: bebörtönözték õket, nélkülöztek, vagy éppen betegeskedtek. Példa nélkül álló módon demonstrálták az emberi lélek méltóságát és erejét. Beethoven megsüketülése után írta a legnagyszerûbb zenemûveit. Milton vakon írt. Bunyan a börtönben alkotott. Stephen Hawkins tolószékbõl elemzi az univerzumot.

3

Az üldözöttek és elnyomottak felemelik a hangjukat, hogy segítsenek embertársaikon. A háborús rokkantak reménnyel táplálják a nélkülözõket. Néhányukat közülük csak páran ismerik. Sokuk soha nem kap elismerést. De mind azt tanítják: ne féljünk. Van még tennivalónk. Vannak még feladatok. Szükség van még a szépre. Megoldatlan rejtélyek várnak ránk. Boldogság vár ránk. A világ tele van csodákkal. Fogadd el õket, és örülj nekik. Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétõl. PAM BROWN A legpihentetõbb megújító erõk az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derûs oldalát – így az egészség és boldogság a tiéd lesz. EGY ORVOSI VÁRÓTEREM FALÁN DALAI LÁMA: KORUNK PARADOXONA Nagyobbak a házak – kisebbek családjaink; több a kényelmünk – kevesebb az idõnk; több a végzettségünk – kevesebb az értelmünk; több a tudás – kevesebb az ítélõképesség; több a szakértõnk – több a problémánk; több a gyógyszer – kevesebb az egészség. Megjártuk a Holdat oda-vissza, de bajos köszönteni a szemben lakót. Több a számítógép, több az információ, több példányban készülnek másolatok, mint valaha – ám kevesebb a kommunikáció. Nagyok lettünk mennyiségben, de minõségben aprók; gyors ételek és lassú emésztés ideje ez; magas ember törpe jellemmel; égbe szökõ nyereségek – ám sekély kapcsolatok; e korban sok van a kirakatban, de a szobában semmi.

Az ember valódi lényege a jóság. Ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni és értelmet akarunk adni létezésünknek, alapvetõ fontosságú, hogy jó szívünk legyen. DALAI LÁMA Évezredek sötétjét elûzi egyetlen gyertya fénye – Ne átkozd a sötétséget, gyújts világot!

BUDDHA

Elménk mûvészhez hasonló: alkotója minden létbirodalomnak. Mindezt a sokoldalú elme teremti.

BUDDHA

Kezdetben volt a csend, telis-tele határtalan lehetõségekkel. Te ezek közül egy vagy... Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon ALBERT EINSTEIN minden az. Az a szép a Karácsonyban, hogy elkerülhetetlen, mint a vihar, és mi mind együtt vészeljük át. Akiben felvillan a szeretet, elkezd többes számban gondolkodni.

GARRISON KEILLOR MÜLLER PÉTER

Fájdalmas helyzeteket is megoldhatunk nevetéssel. Ha képes vagy mindenben megtalálni a humort, akár a hatalomban is, akkor bármit túlélhetsz. BILL COSBY Az emberek mindig azon aggódnak, hogy mit esznek Karácsony és Újév között, pedig inkább azon kellene aggódniuk, hogy mit esznek Újév és Karácsony között. ISMERETLEN Az emberek azért örülnek a Karácsonynak, mert tudják, hogy akkor jön el a csodák ideje.

4

SZÜLETETT FELESÉGEK

Sosem véletlenül adunk. Az mindig szándékos.

AMY GRANT

A Karácsony az az ünnep, amikor honvágyunk támad, még akkor is, ha otthon vagyunk.

CAROL NELSON

Az emberek elfelejtik, mit mondtunk, az emberek elfelejtik, mit tettünk, de az emberek soha nem felejtik el, milyen érzéseket keltettünk bennük. MAYA ANGELOU Inkább tizenkét idegen döntsön a sorsodról, minthogy hat barátod vigye a koporsódat. Én azért élek, hogy mindenkire visszamosolyogjak.

AMERIKAI KÖZMONDÁS MÉCS LÁSZLÓ

SZAVAK, MONDATOK Szavak tükrében szépnek mutatkozni: Milyen egyszerû és jó dolog! Veretes mondatokkal letakarni hibáinkat, hiányosságainkat: Kegyes hazugság csupán. Fogalmazzuk meg eszményeinket, ám élhetünk ellentétesen: Ki vethet szemünkre bármit is? Mennyire lehet õszinte a kábulatban fogalmazott történet? Milyen súlya van az írásnak, ha nem tettek állnak mögötte? Gáláns és elnézõ úr az üresség, könnyen szemet huny, s gazdagon jutalmaz. Megold, egyszerûsít, képes az éleket eltompítani – képes az életeket eltompítani. Ne írj meséket, ha nem hiszel bennük!

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Azt nem mondom, hogy dobd el a kardod, de ne hadonássz vele és ne csörtess!

MÉRLEG Száz serpenyõjének kell egyensúlyban lennie. Egyetlen gondolat milligrammja is képes az összeset kibillenteni. A súlyok minden esetben mást nyomnak, az elõzetes számolások csõdöt mondanak. Cselekedeteid elõtt tekints végig valamennyi tányéron! A káosz idején mondd ezt: tanulok. Amikor tisztul a kép: látok. A harmónia pillanatában: Én.

MÁRAI SÁNDOR

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

10 TUTI TIPP ISTENTÕL 1. NE AGGÓDJ! Ha azon kapod magad, hogy csak panaszkodsz, és görcsösen aggódsz, emlékezz ígéreteimre: „Ne aggódjatok életetekért!“ MÁTÉ 6:25.

2. TEDD FEL A LISTÁRA! Ha megoldandó problémád van, kihívások elõtt állsz, nem tudod, hogyan dönts, vagy mit csinálj, ne hezitálj! Tedd fel ezeket a dolgokat a listára! De nem akármilyen listára, hanem az enyémre. Imádságban mondd el, mi nyomja szívedet, és Én meghallgatom. „Jöjjetek, énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” MÁTÉ 11:28.

5

3. BÍZZ BENNEM! Ne vegyetek fel magatokra több terhet, mint amennyit Én rátok helyezek. Miért is félnél a holnaptól!? Én eddig is megtartottalak, továbbra is meg foglak, ha õszinte szívvel hozzám fordulsz! „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítelek, meg is segítelek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” ÉSAIÁS 41:10. 4. HAGYD RÁM! Miért vannak dolgok, amikrõl azt hiszed, hogy te majd egyedül megoldod? Ha erõsnek érzed magad, az azért van, mert Én megerõsítettelek. Ne zárj ki az életed bizonyos területeirõl, mert megmondtam: „ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentõl kapott hit mértéke szerint.” RÓMAIAKHOZ ÍRT LEVÉL 12:3.

5. BESZÉLJ HOZZÁM! Tudom, hogy rohanó világban élsz. De soha ne feledkezz meg rólam. Én mindig meghallgatlak. Bármit is szeretnél mondani Nekem, hallgatlak. Akár buszon, munkahelyen, iskolában, bármilyen helyzetben is vagy, ne hezitálj megszólítani a szívedben, imádJAKAB LEVELE 5:16. ságban. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” 6. LEGYEN HITED! A dolgokat sokszor nem láthatod összességében, mert olyan közel állsz hozzájuk. De Én összességében látom az életed és átlátom az egészet. Nem a te dolgod, hogy mindent tudj, és mindent láss: „mert hitben járunk, nem látásban.” 2 KORINTHUS 5:6. 7. NE LÉGY ÖNZÕ! Oszd meg azt a rengeteg csodálatos dolgot, melyeket Tõlem kaptál! Ne tartsd meg magadnak, mert azért kaptad, hogy másokat építs vele. „aki mást felüdít, maga is felüdül.” PÉLDABESZÉDEK 11:25. 8. LÉGY TÜRELMES! Azért mert a világ egyre csak rohan, rohan és rohan, miért akarod ugyanezt rám erõltetni? Amit megígértem, az meg lesz, légy türelemmel. A világot én teremtettem, tudom mit csinálok, és gondom van mindenre. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” PRÉDIKÁTOR KÖNYVE 3:1. 9. LÉGY KEDVES! Legyél ugyan olyan szeretettel mások felé, mint amilyennel Én vagyok feléd. Ne bánts meg másokat különbözõségük miatt. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” MÁTÉ 7:12. 10. SZERESD MAGADAT! Szeresd önmagadat, de ne a világ szerint, önzõségben, büszkeségben. Tudd meg, hogy ha mások lenéznek, megaláznak, kinevetnek, kigúnyolnak, Én akkor is szeretlek téged! Én teremtettelek, különleges vagy ne utáld magad, inkább törekedj arra, hogy az akaratomban légy és hirdesd dicsõségemet. „Bizony, tõle, általa és érte van minden.” RÓMAIAKHOZ ÍRT LEVÉL 11:36. ELHIVATOTTSÁG Ha nem ez tölti ki életed minden percét, miért vágtál bele egyáltalán? Ha másként is képes vagy létezni, miért pont így akarsz maradni? Ha tudsz mindent, mit akarsz egyáltalán megtanulni? Õszintén adj választ magadnak ezekre a kérdésekre!

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Az emberek értékrendje megmutatja, mi szerint élnek. De hogy miért élnek, az a mélybe vezet. A mélységben pedig ott lapul az élet misztériuma, mely, mint töretlen egész, három részre bontható:

6

Az elsõ: A születés (tézis) A második: A halál (antitézis) A harmadik: A létezés (szintézis) Aki a természet mélyébe akar hatolni, ismerje meg elõbb önmagát, és ne a külvilágban keressen, kutasson… Ha nem találod meg magadban, amit keresel, nem találod meg magadon kívül sem. ALIPPILI Minden – általunk elindított – tett körbefut a világban és visszatér hozzánk. Nem úgy, és nem akkor, amikor és ahogy tesszük vagy elvárjuk. Ha harmonikusan cselekszünk, a harmónia jön vissza hozzánk. Ha a világ törvényei ellen teszünk, mi is diszharmóniát kapunk vissza. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Az életünk olyan, mint valami nyersanyag. Rendkívüli tudatosság kell hozzá, hogy bánni tudjunk vele.

SZERVÉT TIBOR

TUDÁS – Olyan közel van, hogy sokan egész életen át nem képesek elérni. Messzi, homályba veszõ bölcsességek után kutató tekintetük állandóan elsiklik felette. – Hogyan ragadhatom hát meg? – Ne rohanj! Ne siess! Ne lépj – csak haladj! És úgy érkezik majd kezeid közé, hogy a székbõl fel sem álltál. Olyan régi, hogy jelen volt a Világ születésénél. Mégis, ha arcába nézel, fiatal, és a mi korunkról szól. – Hogyan ismerhetem így meg? – Elõbb magadat kell megismerned. Ha ez megtörtént, egyszerûen engedd, hogy õ rád ismerhessen. – Olyan bonyolult, hogy kötetek százaiban sem írható le. Mégis, ha már a tied, egyetlen szóval is jelölheted. – Hogyan nevezzem akkor? – Mindig úgy, ahogy mutatja magát. Mert meg kell értened, hogy a százmillió név ugyanazt takarja. Az apja a Nap és az anyja a Hold. A szél a szíve alatt hordta. Szoptatós dajkája a Föld. – Olyan sokszor leírták már a történelem során! Mégsem jellemezték kétszer ugyanúgy. – Hogyan értsem hát a rejtvényeket? – Idézem: „A régi bölcsek azért nyilatkoztak meg rébuszokban, hogy bölcsességük még haláluk után is dolgoztassa az embereket.” SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Életünkben a nagy változások többé-kevésbé egy második esélyt jeleznek.

HARRISON FORD

KÜSZÖB Van, amit magunknak állítunk, van, amit készen kapunk. Átlépve rajta, semmi sem marad meg olyannak, mint amilyen elõtte volt. Amit elhagytunk, az veszít a súlyából, amit találunk, az túlmutat rajtunk. Így képesek emberek súlytalanul lebegni nagy-nagy tettek vagy bölcsességek elõszobájában. A személyiségnek meg kell érnie a befogadáshoz. Ám ez nem történhet meg itt, hanem csak a túloldalon. S a lélek, amint két biztos pont között találja mozgó önmagát, elbizonytalanodik hitében. Mert felismeri: azt már túlhaladta, de ezt még nem érte el. Vess egy kavicsot a tóba: tudván tudod, hogy az aljára ér – ne lassú merülését tartsd állandónak! SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Az idõ csak egy illúzió. Az ebédidõ kétszeresen is az.

DOUGLAS ADAMS

7

SZOLGÁLNI Gyakorold az alázatot, hogy õszintén befogadhass! Nyisd meg magad, hogy a tanítás valóban eljuthasson hozzád! Alkalmazd tetteidben, hogy részeddé válhasson! Érezd meg magadban az alázatot, hogy a Világ darabkája lehess! Így lesz tiéd a hatalom, és cselekedeteidet mindig úgy tudod majd alakítani, hogy összhangban álljanak majd a Világ történéseivel. És ekkor jössz rá, hogy a hatalommal nem élni kell, sem visszaélni, és hogy a hatalom nem is jogosít fel semmire. Akinek hatalma van, annak szolgálnia kell legjobb tudása szerint. S ha nem magadat nézed, nos… így virágzik fel minden birodalom. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Három dolgot csinálok nagyon jól: a mesterségemet, ostobaságokat és gyerekeket. MÉRTÉK ÉS TÖRVÉNY A világhoz mérem magam. Nem befolyásolhatnak személyes érdekek. Az indok rajtam kívül áll. Megfelelni úgy kell, hogy mást nem tehetek. Ezért történik meg oly egyszerûen a szükségszerû. Nem irányíthatnak mások elõírásai. Amihez igazodom, az emberek feletti. Nem szegülök ellen, hanem átfolyok minden rácson. Ezért enyém az élet bölcsessége. És ha összeborul felettem a világ, és a problémák marcangolják a lelkem, egyszerû számomra a megoldás: elõhúzom kardomat, és egyetlen mozdulattal megtisztítom.

ALAIN DELON

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Egész életemet arra fordítottam, hogy úgy tudjak rajzolni, mint egy gyerek. PARANCS Szamuráj vagyok, karddal életet adni: ez feladatom.

PABLO PICASSO

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk a jövõvel kapcsolatban az, hogy nem olyan lesz, amilyennek gondoljuk. JEAN DUTOURD

FORMA Akik a formában látják a lényeget, azok a bort a színéért isszák. Akik a formát lényegtelennek tartják, azoknak mindegy, hogy mit isznak. Megtalálni a formát és ragaszkodni ahhoz: csodálatos emberi képesség. És amikor zavarodban megfeledkezel a lényegrõl, a forma eszedbe juttatja. Hûség a formához: a lényeg megtartása. A világ összes szertartása a lényegrõl beszél. Megadni a módját valaminek: köszönetünk a világnak. A beavatási rítusok, az ünnepek: kapcsolat az ember és a természet között, a szerzõdés megerõsítése. Így van az, hogy a formát feledve a lényeg is elenyészik. Hiába a felismerés gyönyörûsége, forma nélkül pusztán egyéni varázslat marad. Nincs szomorúbb az üres formánál. Rettenetesen, szánalmasan felesleges, és ezt a legnagyobb pompával sem tudja elleplezni. Két különbözõ dologra vezethetõ vissza. Az egyik az önjelölt ember improvizációja. Milyen sajnálatos is látni a semmitmondó, már-már komikus csinnadrattát! Kevés egy formát kinevezni, azt tartalommal is meg kell tölteni. S ha az a tartalom a közösségre nézve közömbös, sosem tölti be hivatását. A másik az elveszett lényegrõl szól. Arról, hogy mi, emberek, valamit megteremtettünk, majd saját teremtményünket elveszítettük. A tartalom kikopott, eltûnt, ma már senki sem találja. A forma szegénységünket és esendõségünket tükrözi.

8

Legyen tehát a forma egy bot, melyre támaszkodni tudsz! Legyen uralkodói jogar, melyet felmutatva hirdeted gazdagságodat! Legyen kõtábla, bölcsességed jelvénye! Legyen templom, hited emelvénye! Legyen lánc, hogy sose szakadj el a földi valódtól! Legyen szárny, hogy felül emelkedhess önmagadon! Legyen tükör, melyben felismerd önmagad!

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Más ember láttára sírni majdnem olyan, mint meztelenre vetkõzni.

ANCSEL ÉVA

TISZTELET Tisztelt szüleidet és az idõsebbeket! Ne a korukat lásd, hanem saját gyermekkorod esendõségét, amin õk segítettek át! Tiszteld gyermekeidet és a fiatalokat! Ne a korukat lásd, hanem saját öregséged esendõségét, amin majd õk segítenek át! Tiszteld szomszédaidat és embertársaidat! Ne hibáikat lásd, hanem szüleiket, gyermekeiket, akik szeretik õket! Tiszteld ellenfeledet! Ne a szembeszegülõ akaratot lásd, hanem mindazt, amin keresztül szembeszegülhettetek! Tiszteld a mestert! Ne a tanítót lásd benne, hanem az embert, aki mesterré tudott válni! Tiszteld a tanítványt! Ne önmagad visszaigazolását lásd benne, hanem lemondását, hitét, szorgalmát! Tiszteld az állatokat és a növényeket! Ne az okozott kárt vagy gondot lásd, hanem örömüket, ha kisüt a tavaszi nap! Tiszteld az életet! Ne buktatóit lásd, hanem végtelen erejét, mely téged is megteremtett! Most már kardot foghatsz. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Természetesen szeretném megtartani a kondíciómat öregkoromra is, de nem szeretnék sokat küzdeni érte. Ahányszor kedvem támad tornázni, lefekszem, és megvárom, amíg elmúlik. AL PACINO BÖLCS A buta ember rátalál egy bölcsességre. Felemeli a naphoz tartja, nézegeti, és örvendezik annak. Ezután minden embernek igyekszik átadni ezt a bölcsességet. Annak is, akinek nincs szüksége rá, és annak is, akinek igen, de nem így. Egyformán cselekszik, nem tesz különbséget. Az okos ember sok bölcsességet ismer. Azokat úgy osztogatja, akár a kártyalapokat. Kéretlenül mindenkinek a kezébe nyom egy megfelelõ igazságot, majd elégedetten dõl hátra. Pedig az így kapott információk mindenkiben tovább dolgoznak, s elképzelhetõ, hogy a késõbbiek során ellentétes hatást váltanak majd ki. A bölcs ismer minden bölcsességet. Nem szól, hanem hagyja, hogy mindenki megtalálja a saját bölcsességét, amire ott és akkor szüksége van. Tudja, hogy más átélni és megélni. Nem akarja a bölcsességet megmutatni, engedi, hogy önmaga mutatkozzon. Mert így annyi és úgy lesz látható, amennyire, és ahogy igény mutatkozik. Nem a bölcs feladata felrázni az embereket. Mindenkinek önmagától kel felébrednie. És az eszmélés pillanatában, amikor az egyén kissé megütközve végignéz régi önmagán, akkor döbben rá: a bölcs végig ott állt gyarló, esendõ személyünk mellett. S mivel nem naptári években gondolkodik, idejét képes végtelenre nyújtani. Ráér. Nekünk kell sietnünk… SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG A legtöbb ember, ha erõsen köhög, nem orvoshoz megy, hanem színházba.

9

FELEKI LÁSZLÓ

ÍTÉLET Másokat megítélni, mondd van-e jogod? Ki vagy te, hogy mérlegeld és értékeld az emberek tetteit? Látsz-e minden mozgatót, melyek másokat, idegeneket vezérelnek? Ismered az okokat és az okozatokat? Tekinteted be tud-e hatolni kútmély szívekbe? Kifürkészheted-e a képzelet és érzés határtalan birodalmát? Kötöttél-e szövetséget viharral, széllel, napsütéssel? Megérted-e az állatok és a növények közléseit? A csillagok járását te igazgatod? Parancsolsz-e ciklusoknak, visszatérõ indulatoknak? Saját lelked feltérképezted-e valaha? A tükörbe nézve nincsenek rejtett gondolataid? Miért nem hagyod, hogy minden önmaga értékét hordozza? Engeded-e a dolgokat önnön fényükben megmutatkozni? Tûrd el, hogy a legapróbb részlet is másként ítéltetik meg sorsán keresztül! Neked pusztán a szemlélõdés passzív bölcsessége jutott. Ki vagy te, hogy mérlegeld és értékeld az emberek tetteit? Másokat megítélni, mondd van-e jogod? SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Amikor elérjük céljainkat, nem az a jutalom, amit kapunk, hanem az, amivé közben válunk.

ANDREW MATTHEWS

JÁTÉK A felnõtt ember a játékban a játék örömét keresi. A gyermek: önmagát. Innen ered elszántsága, megalkuvást nem ismerõ magatartása. A rendszeren belül minden véresen komoly, még ha játékos is a forma. A halál – halál, az élet – élet. Gyõzelem és elbukás ostorozza a lelket, szórakozásról szó sincs. Ám nem lehet a játék véres ütközet, ahogy könnyed mámor sem. A játék a játszótársaké is. Róluk nem tudomást venni: a játék halála. Játszani magunkkal, a többiekkel, a mindenséggel: érezni az élet hatalmasságát. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

MIT MONDTAK A KÜLFÖLDIEK A MAGYAR NYELVRÕL? „A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper-intelligens földönkívüli-faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak mûveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el õket.” NICHOLAS LEZARD KRITIKÁJA SZERB ANTAL „UTAS ÉS HOLDVILÁG”-RÓL A THE GUARDIEN-BEN 2004. ERTL ISTVÁN FORDÍTÁSA)

Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az elsõ német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, mondta: „a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”. N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): „Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.” George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bõvebben kifejtve) mondta: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyõzõdésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerûen azért, mert ezen a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Grover S. Krantz amerikai kutató: „A magyar nyelv õsisége Magyarországon /.../ meglepõ: úgy találom, hogy átmeneti kõkori nyelv, megelõzte az újkõkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.” Berglund svéd orvos és mûfordító: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” Teller Ede atomfizikus halála elõtt pár évvel ezt mondta Pakson: „...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” Olvassátok és járjon át benneteket is a büszkeség, hogy a magyart mondhatjátok anyanyelveteknek!

10

Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került?

Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, – Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés!

Aki cselleng, nem csatangol, Ki ‘beslisszol’ elinal, Nem ‘battyog’ az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal!

Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar,

Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik.

Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul?

És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad?

Lábát szedi, a ki kitér, A riadt õz elszökell. Nem ront be az, aki betér . . . Más nyelven, hogy mondjam el?

Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondjam ezt németül?

Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek.

Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen õgyelegni? Egy szó – egy kép – egy zamat!

Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, õdöng, csavarog, Lõdörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog.

Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog?

Aki ‘slattyog’, miért nem ‘lófrál’? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad?

Ám egy másik itt tekereg, – Elárulja kósza nesz – Itt kóvályog, itt ténfereg... Franciául, hogy van ez?

A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés?

Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog?

S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul?

Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezõn átvág, De tán vágtat valahol.

Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármû robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog.

Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet. . .! GYIMÓTHY GÁBOR (FIRENZE 1984. X. 12. )

BUKÁS Talpra állni egy vesztes küzdelem után: felemelkedés, felülkerekedés helyzetünkön, önmagunkon. Gyõzni becstelenül: bukás a javából. „Aki kardot fog, az kard által vész el.” Bizony, gyakran a saját kardja által. Mert aki önmaga elõtt bukik el, az ritkán talál vissza saját énjéhez. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Mindig az az elnyomó, akit tilos szidni

POZSONYI ÁDÁM

11

GYÕZELEM Az igazi gyõzelem gyógyítás, megtisztítás. Messze-messze túlmutat rajtunk. Akár könnyed, akár verítékes, magán kell viselnie a „másképp nem is történhetett” érzését. Így lesz végtelenül tiszta, így nem piszkolódunk be mi sem. A tökéletes összhang diadalaként kell megjelennie. Összhangban magunkkal, a világgal, a történéssel. A folyamat harmóniája Ez minden erõ eleje, mert erõsebb a legfinomabbnál is és áthatol a legdurvábbon is. A tökéletes gyõzelem lendületet adhat a világnak. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Marc Faber, befektetési guru, saját gazdasági lapjában: A központi kormányzat mindannyiunknak ad kb. 1.000 $-t. Ha ezt a pénzt elköltjük a Wal-Martban, a pénz Kínába kerül. Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz. Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül. Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Mexikó-é, Hondurasé és Guatemalá-é lesz. Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül. Ha semmire sem jó elektronikus dolgokra költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol és nem segíti az amerikai gazdaságot. Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Amerikában, ha rossz lányokra és sörre költjük, mert ezek garantáltan hazai termékek. Én ehhez tartom magam... VÁGNI Ne azt lásd magad elõtt, hogy a fiatal fa törzse kardod nyomán kettéválik! Ne úgy képzeld, hogy az elõbb még egészet alkotó most kettõvé semmisül! Nem szüntethetsz meg semmit, aminek helye van. Akkor kell vágni, amikor szakadozik az egész, amikor a megbonthatatlant kezdik ki idegen kezek. A kard nem választhat el semmit, hanem megõrzi az öröktõl fogva fennálló természetest. Ami egybe tartozik, azt õrizni feladatunk… SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Jaj annak a népnek, akinek történelmét ellensége írja!

TACITUS

ÁRNYÉK Úgy jössz, ahogy jönnöd kell. Úgy cselekszel, ahogy cselekedned kell. Mégsem vagy kikezdhetetlen. Jöttöd árnyékot vet, tetted árnyékot vet. Van valami különálló, ami túlmutat rajtad Tanuld meg szeretni árnyékodat, hiszen részedet képezi! Vedd figyelembe, tegyél az õ kedve szerint is, hiszen részedet képezi! Fogadd el, hogy melletted mindig felbukkan! Tudd, hogy vannak, akik az õ sötétjébõl figyelnek téged! Hiába hordozod a fényt, akkor is apró homályt vetsz a világra. Ennek a picinyke foltnak ezer neve lehet: – nem szerethet mindenki; – nem fogadhat el mindenki; – nem ért veled egyet mindenki; – nem gondolkozik együtt veled mindenki… Tenni ellene: az oktalanok hiábavaló gyarlósága. Elfogadni: a bölcsek türelme. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG A boldogság olyan pillangó, melyet, ha kergetünk, soha nem kaphatjuk el. De ha leülünk csendben, leereszkedik ránk. NATHANIEL HAWTHORNE

12

OKTATNI Más dolog megmutatni, és más dolog megtanítani. A sémák életre kelnek, a betanult szempontok mûködésbe lépnek – kész a végeredmény. Erre bárkit megtanítani nem mûvészet, viszont társadalmilag és államilag elfogadott, iskolai módszer. A lényeget meglátni, nem kidobni. A lehetõséget mindenki elé odavarázsolni, de nem a kezébe adni. A gyönyörû célt felvillantani, aztán a tükröt eltörve hátat fordítani. Minden egyes tanulót keresztül kényszeríteni önmagán. Nem szájba rágni, pusztán feltárni. Nem meggyógyítani, csak a gyógyulás útját megmutatni. Nem megkövetelni, hanem követésre méltónak bizonyulni. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG A hitvány ember utolsó mentsvára a hazafiasság.

BEN JOHNSON

FELHÕK Felhõk jönnek és felhõk mennek az égen. Az élet is lehet borús és derûs. De ne te akard elkergetni a felhõket, mert azok egy másik hatalomnak engedelmeskednek! Legyél megmunkált föld: örülj, hogy süt a nap, de tudd, ha a szél tépáz és esõ ver, akkor is gyarapodni fogsz! Csak a hitetleneket mossa el a víz! SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Minél õszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások elõtt, ezért azt gondolom, minél õszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik. DALAI LÁMA SZABADSÁG Szabadnak lenni maga az õsállapot. Nincsen benne semmi heroikus, különleges vagy varázslatos – egyszerûen természetes. A szabadság csak az emberek világában értelmet hordozó fogalom, mert minden születés a szabadságot hirdeti. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Az akarat a tehetség egyik összetevõje, annak belülrõl kell jönnie.

KINCSES VERONIKA

RABSÁG Ne a láncra vert foglyokra gondolj, akiket idegen erõ kényszerített bilincsbe, mert õk attól még lehetnek lélekben szabadok. Azok jussanak eszedbe, akik nem tudnak szabadulni a hatalom bûvkörébõl, akiket szexuális vágy béklyóba ver, akiket a hétvégi telek gondozása tesz fogollyá! Azokra gondolj, akik saját kardjuk rabjai! Mi tehetne szabadabbá, ha nem a hatalom? Kik lennének a legszabadabbak, ha nem a férfi és a nõ, amikor megkapják egymás távlatait? Ki szabadabb annál, aki a világot karddal egybe tudja forrasztani? És mégis: a romokra, a romokból emelnek õk új börtönöket. Milyen sokan vannak, akik önmaguknak építették fel celláikat, és már-már vallásos tisztelettel ápolják fogságuk szertartásait! Viselkedésük, gondolkodásuk, reakcióik ezeket a sémákat követik. Kiismerhetõkké, könnyen kezelhetõkké válnak, csupán a megfelelõ hangon, a megfelelõ „körítéssel” kell hozzájuk szólni. Egyszerûen és rettenetesen manipulálhatókká lesznek. A bölcs ember nem száll vitába velük; látja láncaikat, és annak hosszához igazodik, ez a megoldás. Pusztán rabságuk határain belül várható el tõlük értékes cselekvés, a falakon kívüli világhoz már semmi közük. Ezért õket ilyesmire sarkallni, buzdítani dõreség lenne. Mert ahogy önmaguk emelték a börtöneiket, úgy csakis õk képesek azt lerombolni. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

A gyerekeknek mindig ugyanaz a problémájuk: sokkal idõsebbek a szüleik, mint õk.

13

COLUCHE

MINDIG ÉS SOHA Szoktasd rá magad, hogy beszédedben kerüld e két kifejezést: mindig és soha! Szerénységre szoktasd magad! Avagy ismered-e annyira a világ folyását, hogy ezt a két szót bizton alkalmazhasd? Irigylésre méltó ember, aki ki meri jelenteni: „soha nem lennék ilyesmire képes.” Esetleg: „én mindig így tennék.” Ismered-e önmagad annyira, hogy így beszélhess? SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Ha egy kedves lánynak udvarolsz egy órát, az egy másodpercnek tûnik. Ha egy másodpercet ülsz a piros, forró parázson, az egy órának tûnik. Ez a relativitás. ALBERT EINSTEIN MEGBOCSÁTHATATLAN Amikor nem tudok megbocsátani, az nálam azt jelenti, hogy a dolog túlmutat rajtam. Több, mint amit jómagam túlhaladni képes vagyok. Felülmúlja „hatáskörömet”, törvényeimet: alapjaiban sérti a katicabogarak életét. Ebbõl következik, hogy általában élesen bukkan fel a megbocsáthatatlan, ezért ráismerni egyszerû, elutasítani könnyû. A bosszút vesd el magadtól! Ha megbocsátani nem áll módodban, miért éppen a büntetésre lennél hivatott? SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

A helyes cselekedet az, ami még hátravan, miután mindent rosszul csináltál.

ROBIN WILLIAMS

CSÖND Ha a belsõ csönd tökéletes, kit zavar a külvilág zaja? Ám hiába van kívül csönd, ha belül háború dúl. És csak az az ember képes tisztán meghallani mások segélykérõ kiáltásait, aki magában már megvalósította a csöndet. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Csak a halál meg az adó biztos az életben, de a halál legalább nem lesz súlyosabb, valahányszor a kongresszus összeül. JOE MOORE

A KARD MESTERE Megesett velem, hogy úgy éreztem: nem kapom meg azt a minimális, minden embernek kijáró tiszteletet, ami engem is megillet. Arra gondoltam: „Mennyire másként viselkedne ez a pökhendi alak, ha tudná, hogyan tudok kardot rántani”. Attól a pillanattól kezdve minden idegenre úgy pillanatok, és mindenkivel úgy beszélek, mint a kard titkos mesterével. Alaposan gondold ezt végig. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Sose keresd az igazságot. Nem a te feladatod, nem a harcosok feladata ez. Elég annyit tudni errõl: a létezés önmagában igazságtalan. Az élet igazságtalanságok sorozata. Csak az maradhat igazságosnak, aki lemond életérõl – ez az ember pedig meghal. Az ilyen ember áldozat – az áldozat igazsága pedig semmit nem jelent. Az élet megköveteli és feltételezi az igazságtalanságot – az életért ugyanis ölni kell, és ez a legnagyobb igazságtalanság. De, még egyszer mondom, az élet nem az igazságról szól. Az igazán jó harcosok, a vezérek és uralkodók pedig azt is tudják: az igazságnak semmi köze az emberi élethez. GYÖRGY ATTILA – HARCOSOK KÖNYVE AHOGY AZ ESÕ ESIK Nézz ki az ablakon, amikor bõséges tavaszi esõ öntözi a földet! Milyen egyszerû és természetes állapot, s csak annyit lehet hozzáfûzni: esik. Aki bõrig ázottan tart hazafelé, az így morfondíroz magában: „Buta vagyok, hogy esernyõ nélkül indultam el, hiszen tudhattam volna, hogy esni fog”. Azt az esõt figyeld meg, amelyik egy folyamat betetõzéseként ered el! Elõbb a felhõk torlódnak össze, aztán szürke lesz az ég. A levegõ mozdulatlanná válik, majd egy-egy hirtelen széllökés söpör végig az utcán. A madarak elhallgatnak, minden lépésnek súlya van, egy villám cikázik keresztül a láthatáron, kisvártatva mennydörgés rázza meg az ablakokat. A kutyák bebújnak az asztalok alá… aztán elered az esõ. Nincs magyarázatra, sem indoklásra szükség: esik, mert másként nem történhet.

14

Az emberek annyira szeretnek magyarázatot keresni a természet eseményeire. Pedig gyakran semmi szükség a kulisszák mögé látni, úgysem lelhetõ meg a „titkos mozgató”. Hiába fürkésszük évtizedek óta az idõjárás törvényeit tudományos alapossággal, mind a mai napig nem vagyunk képesek három napnál messzebbre viszonylag pontos elõrejelzést adni. A természet szeret a pontosnak hitt elméletekre rácáfolni: „mégsem igaz semmi sem”. Fogadjuk hát el: esik az esõ. Ezt a fajta természetességet kell a karddal is elérni. Ne legyen szükséged magyarázkodásra egyetlen mozdulat után sem. Mindenki úgy érezze, hogy más nem is következhet, és hogy olyan magától értetõdõ minden, ahogy esik az esõ… SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Az évek türelemre tanítanak; minél kevesebb idõnk van hátra, annál inkább tudunk várakozni.

ELIZABETH TAYLOR

A TÖKÉLETLENSÉG VARÁZSA A mesterré válás útján az elsõ lépést nem az jelenti, hogy valaki elmegy egy harcmûvészetet oktató dojóba. Hiszen sok olyan ember van, aki nem foglalkozik semmiféle harcmûvészettel, mégis azt mondjuk rá: mester. Csak abból a személybõl lehet mester, aki felismeri önnön tökéletlenségét. Nem szabad hiányosságainkat meggyûlölni. Tanuljuk meg szeretni õket, hiszen hozzánk tartoznak, egyéniségünk részei! Elég csupán számba venni az összeset, és néhányuk máris eltûnt. Azzal, hogy tudatunk napvilágára kerültek, már meg is szûntek. A többivel béküljünk meg, és minden nap ismételjük el nevüket! Ne görcsös akarással legyünk úrrá rajtuk, hanem a szeretet türelmével! Ezt akkor se felejtsük, amikor keményen harcolunk ellenük! Aki mester, az még korántsem tökéletes, nem „kész”, nem is ez a cél. Az ember amíg él, addig nincs befejezve. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

Soha annyi örömöt nem kaptam, mint a meséktõl, mert azonnal látni a gyerekeken a hatást. ÉRTÉKEK Egyetlen kincsem százszor becézett kardom! Rozsda lepte be… Tükörbe nézek: mit mutatnak tetteim? – kérdem magamtól.

DRAGOMÁN GYÖRGY

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

„IGAZ” ÉS „IGAZ, DE NEM ÚGY” Amikor fakarddal végrehajtott gyakorlatokat látok, általában ez jut eszembe: karddal a kezemben valószínûleg nem ezt, nem így csinálnám. KÉSNI A tökéletes mozdulat egyetlen másodperccel a szükséges után már semmit sem ér. Mint ahogy az állomásról kifutó vonat után bölcsességeket kiabálni is felesleges. Az „akkor, ott és azt” tudománya az igazi cél. Mert ami az egyik percben megoldás, az a másik percben pusztán koreográfia. Így történhet meg, hogy az idõben megtett kézmozdulat felérhet egy hadjárattal. Mindig fáradságosabb az idõ uszályába kapaszkodva cselekedni, mint vele együtt járni és tenni. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG CSALÁS Miért csalsz? Mi célt szolgál a csel? Ezek a kérdések mutatják leginkább a csalás természetének sokszínûségét. Mert a csalás nem feltétlenül becstelenség, nem törvényszerûen árulás. Ne feledd: a háború mindig a csalás útját járja! Ne ott igyekezz egyenes maradni, ahol minden út girbe-gurba! De ne azért csalj, mert már eleve görbe vagy, hanem azért, hogy görbének mutasd magad! És önmagadat soha ne próbáld becsapni! SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Úgy tudok a legjobban egyedül lenni, hogyha van körülöttem három vagy legalább egy ember, és akkor hihetetlenül tudom élvezni a magányosságomat. MAKK KÁROLY

15

FÁJDALOM Nézem testemen a sebet: fáj. Ez most jó, élek. Türelmesen hordozom magamon a sérülést, a természet begyógyítja majd, és a fájdalom megszûnik. Szervezetem akaratomtól függetlenül teszi a dolgát, halad tovább. A lelket ért sebre sehol a világon nincs gyógyír, csak önmagunkban teremhet meg orvossága. Ne várjunk kívülrõl felcsert, nekünk kell a mûtétet elvégeznünk! És a gyógyulást igenis akarni kell, különben életünk végéig cipelhetjük sebtõl vérzõ lelkünket. Tegyük, ami a dolgunk, haladjunk tovább. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Mindannyiunknak van saját idõgépe. Van, amelyik a múltba visz, ezt hívják ábrándozásnak, van, amelyik a jövõbe, ez az álmodoJEREMY IRONS zás. TÚLÉLÉS Sokan azért keresik a harcmûvészeteket, mert a túlélésre spekulálnak. Megmaradni – ezt a parancsot követik. Úgy képzelik, hogy a harcmûvészetek valamiféle vértezetet, megoldást adnak a túlélésre. Ezek az emberek vagy megváltoztatják szemléletüket, vagy csalódottan távoznak, talán hosszú évek munkája után. Miért? Reggel kimentem a kertbe, csupán egy kapa volt a kezemben. Füvesíteni szeretném a földet, ahhoz kellett a talajt elõkészítenem. S láttam, hogy mindenütt zöldellnek a néhány napja kiirtott gyomnövények apró levelei. Újra kezdhettem a munkát, összeszorított fogakkal kapáltam ki a picike levélkéjû, de erõs gyökerû gazokat. „A túlélés mesterei” – sziszegte bosszankodva. Én nem akarok közéjük tartozni. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Egy jól mûködõ közösségben nem kell szerepet játszanunk, mivel megengedik nekünk, hogy önmagunk lehessünk. FELDMÁR ANDRÁS

SZENT EMBEREK, MESTEREK A szent embereket megilleti minden tisztelet. Egy földi életen túlmutató, egyetemes igazság hordozói õk. Õrzõk, tanítók, új utat kijelölõk egy személyben. A mesterek semmit sem cipelnek. Õk az „itt és most” bölcsei. A földi élet igaz formájának tükörképei. Nézd meg mindkettõt, és válassz! A többi út sehová sem vezet.

SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

A zene belülrõl jön, és engem kell, hogy tükrözzön.

HARCSA VERONIKA

KÉT KARD Amíg nem tudsz biciklizni, addig csodálattal tekintesz akár a kisgyerekre is, aki az ablak alatt kerekezik el. Amikor már te is képes vagy rá, a biciklizés elveszíti varázsát, természetes része lesz életednek, s mosolyogva mondhatod: biciklizni jó. Elõször tanuld meg egy kézzel használni a kardot! Tudd elõvenni, eltenni! Szokd meg a jelenlétét, fogását! Gyakorolj sokat, ismerkedjetek egymással! Engedd, hogy kérdezzen, hogy kérdések feltevésére ingereljen! Válaszolj és kérdezz! Legyen természetes része életednek, veszítsd el a misztikus homályt! S mikor tisztán és egyszerûen látjátok egymást, csak akkor kezd el a másik kezeddel is gyakorolni! Óvatosan, apránként haladj! Játssz a lehetõségekkel! Ha így jársz el, akkor fog bekövetkezni az, hogy ha két kardot tartasz az övedben, a második „magától” kijön. Magyarázatot ne keress, fogadd el! SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG A Paradicsom pont olyan, mint ahol jelenleg is tartózkodsz… csak sokkal, sokkal jobb.

LAURIE ANDERSON

MENNYISÉGI EMBER Korunk tipikus képviselõje. Õ az, aki pusztán a számok tükrében képes eligazodni, csak így tudja megállapítani a dolgok természetét. A minõséget is a mutatók alapján ítéli meg. A mennyiség növelése egyértelmûen pozitív és hasznos a szemében, a határ a

16

csillagos ég. A baj csak az, hogy a számok mind üresek. Pedig valamennyinek hordoznia kell az Egyet. Az egynek éppen úgy, mint a huszonháromnak. Az Egy nélkül értelmetlen jelölésekké devalválódnak. Ezért nem érti a mennyiségi ember, hogy egy lehet több, mint kettõ. Mert szükséges elvonatkoztatni a csupasz szótól, tartalommal kell megtölteni a kifejezéseket. A minõség nem számok függvénye. Vagy mozdul rá a lelked, vagy soha sem fogod elérni. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

A lélek sugárzása széppé varázsolja az embert. Az ember szépsége összhangot teremt a házban. Az otthon összhangja rendet teKÍNAI KÖZMONDÁS remt a hazában. S ha az országban rend honol, béke köszönt a világra. ÉRTETLENÜL Hányszor teljesítettem a mester utasítását úgy, hogy fogalmam sem volt: mit és miért kell megtennem! Az európai ember megalázónak és méltóságon alulinak tartja ezt a viselkedést, mert az „európaiság” történetébõl, kultúrájából hiányzik az a fajta kapcsolat, amely a távol-keleti mester és tanítványa között alakult ki. Európában a tanítvány rákérdezhetett a dolgok miértjére. Keleten nem, önmagának kellett a választ megtalálnia. Ezért aztán az európai ezt mondta: értem; a távol-keleti pedig: megtapasztaltam, megéltem. Magyarázni a pusztulásról egészen más, mint valakit kézen fogva elvezetni a pusztulásba, és onnan épségben kihozni. És ha tudja, hová akarják õt vezetni, hát nem megy. Ezért fontos megérteni: a mesterbe vetett hit és a „nem értés” együtt adhat egy olyan erõt és védelmet, amelynek a segítségével képesek lehetünk megcselekedni addig lehetetlennek tartott tetteket is. Állandóan kérdezni annyi, mint hitetlennek lenni; mint egyetlen dologra, a tudásra támaszkodni; mint nem bízni a tapasztalásban. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG Csendes magányunkban gondoljuk végig! Az életben a legnagyobb igazság a halál! Senki sem kerülheti el! A Rockefellerek is csak annyit visznek el ebbõl a világból, amennyit hoztak, a csupasz feneküket. Nagycenken a Széchenyi mauzóleum bejárata fölött a legnagyobb MAGYAR gondolata olvasható: „Voltunk mint Ti, lesztek mint mi, por és hamu!” Vagy idézhetném Vörösmarty Mihályt: „Mi az, mi EMBERT boldoggá tehet? Kincs? Hír? Gyönyör? Legyen bár mind özön, a telhetetlen elmerülhet benne, s nem fogja tudni, hogy van szívöröm.” Aztán a teológia tanítása: „Isten messze nagyobbra teremtette az ember szívét annál, hogy azt földi dolgok be tudnák tölteni. A végtelenre kalibrált szívet csak a végtelen Isten tudja betölteni!” A ma hatalmasainak a következõ történetet mondom, egy kis elgondolkodásra késztetve õket. Két király sakkozik majd a játszma után, a szolga elpakolja a bábukat. Mindegyiket besöpörte a dobozba, a parasztot, a bástyát, a huszárt, a futót, a királynõt, és még a királyt is. Rádöbbent a király, hogy a halál épp úgy nem fog válogatni, mint most a szolga a bábuk elpakolásánál. Aztán egy másik történet: Két ember megy az úton. Utánuk ballag egy kutya. Vajon ki tudná megmondani, hogy az eb kihez tartozik? Nem tudjuk. De amint az útjuk kettéválik, rögtön kiderül, kihez tartozik. Megy az úton az ember és ez a világ. Mögötte – mint a kutya – ballag az élet gazdagsága és minden mámora. Azonban a halál pillanatában (és ezt senki nem kerülheti el!!!), az ember és a világ elválnak, és rögtön kiderül kivel tart a kutya, és mit viszünk magunkkal odaátra. Régen az elhunyt ruhájára nem varrtak zsebet, mert jól tudták földi dolgokat nem vihet magával, csak a cselekedeteit viszi, amivel el kell számolnia a TEREMTÕ elõtt. És ott a Rockefellereknek nem lehet semmit kimagyarázni. Ezért a halál a legnagyobb igazság!!! Itt a földön a törvények csupán jogot biztosítanak, az igazság odaát van! A földi dolgok csak a földön kincsek, az örökkévalóságban értékük nincsen! PAPÍROK Miért fél annyira az ember a kimondhatatlantól? Mi szükségünk van mindent leírni, rögzíteni, igazolni? Ha én leírom hivatalosan megfogalmazva, hogy jó vagyok, ezt öten aláírásukkal bizonyítják, akkor én már jó is lettem? És ha megsemmisül az a papír, akkor megszûnök jó lenni? És ha hamuvá lesz a papír, akkor nincs Sei Shin, nincs harcmûvészet? SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG

17

A metrikus rendszer használata nem igazán terjedt el az USA-ban, ha figyelmen kívül hagyjuk a 9 mm-es lõszerek egyre növekvõ népszerûségét. DAVE BERRY

AMI ELMÚLT A pillanat soha nem tér vissza, meg nem ismételhetõ. Tartalma az, amely itt marad. Úgy, ahogy egyszer, valamikor sikerült valamit megtenni, többé nem lehet. Hiábavaló törekvés az õsök mozdulatait ismételni. A bölcs ember megérti a régi pillanat üzenetét, és ami értékes azt ma, mai eszközökkel is meg tudja teremteni. Egyszerre kell tudnia megõrizni és veszni hagyni. Aki így tekint vissza, annak minden eltelt nap egy-egy híradás az elkövetkezõ napokra. Felfogni a végképp eltûntet: tisztelni a mostanit, elfogadni az elkövetkezõt. Tanulni a régibõl: tökéletesíteni a jelent, kijavítani a jövõt. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG A férfi a nõre gondol. A nõ arra gondol, hogy mit gondol róla a férfi.

PETER USTINOV

PÉLDAKÉP Kell egy példakép, akire felnézhetsz. Akinek a sorsából erõt meríthetsz. Akire tekintve el tudod magaddal hitetni: igen, lehetséges, meg lehet csinálni, és én is képes vagyok rá. A példakép követhetõ: mint a lámpás fénye, úgy halad elõtted az úton. Ám eljön a perc, amikor felnõsz. Amikor már nem a példakép mögé, hanem mellé kell helyezned magad. Tedd ezt tisztelettel, bátorsággal és végtelen alázattal! Így tudsz majd te is példaképpé válni. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG A boldog szerelem titka nem az, hogy vaknak tettetjük magunkat, hanem hogy szemet tudunk hunyni, amikor kell. SIMONE SIGNORET

TITOK Vannak emberek, akik igyekeznek saját életüket irányítani. Hatalmas energiákat mozgatnak meg a dolgok általuk ideálisnak vélt alakulása érdekében Kitérnek, kerülõ utakat tesznek, akadályokat küzdenek le. Aztán gyakran mégsem ott bukkannak elõ a sûrûbõl, mint ahol számították. Az én életemet senki sem irányítja. Én sem. Élek. Köszönöm, jól vagyok. SEI SHIN: A KARDDAL EGYBEFORRASZTOTT VILÁG A legjobb módszer az elõrejutás ellen az, ha egy rögeszmét követünk.

JACQUES PRÉVERT

A recesszió az, amikor a szomszéd elveszíti állását, a depresszió pedig az, amikor te is a sajátodat. Az ember az egyetlen élõlény a Földön, aki visszaengedi az utódait az otthonába.

RONALD REAGAN BILL COSBY

A megbocsátás luxus, pedig életmódnak kellene lennie.

GÉRARD DÉPARDIEU

HÓNAPOK, MAGYARUL Amikor elsõ alkalommal találkoztam hónapjaink magyar nevével egy naptárban, olvasás közben végig pergett elõttem egy teljes év… Régi magyar elnevezések Január FERGETEG hava Február JÉGBONTÓ hava Március KIKELET hava Április SZELEK hava Május ÍGÉRET hava Június NAPISTEN hava

Július Augusztus Szeptember Október November December

18

ÁLDÁS hava ÚJ KENYÉR hava FÖLDANYA hava MAGVETÕ hava ENYÉSZET hava ÁLOM hava

1. láttam a hó fergeteget, ahogy végig száguld az utcákon, 2. az olvadó jeget a folyón, 3. a tavasz elsõ óvatos virágait, 4. a hûvös szél által borzolt réteket és legelõket 5. az éledõ fákat és bokrokat, ragyogó smaragdzöldbe öltözködve, 6. az életet adó áldott Nap aranysárga sugaraival borított virágos mezõket 7. a terméstõl roskadozó gyümölcsösöket, az érett kalászokat amint a szélben lágyan hajladoznak 8. az aratókat a földeken, a frissen kaszált tarló illata betölt mindent 9. gépek és ember szorgoskodnak mindenütt, 10. s a kis magoncok félõsen megbújnak a földben 11. az erdõk tarka ruhába öltöznek, majd ruhájukat félõsen a földre ejtik, és a vastag lombtakaró alatt, 12. az új életrõl álmodik Földanyácskánk. Segíts, hogy a feledés homálya ne rabolja el tõlünk, régi hagyományaink és múltunk tengernyi emlékét. Hiszen a múlt nélkül, nincs jelen és nincs jövõ! KERECSENSÓLYOM

Eleget tudok ahhoz, hogy tudjam: ha az ember pácban van, felhívja a mamáját.

JENNIFER GARNER

Aki folyvást valahová följebb törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

MILAN KUNDERA

Az élet egy hagyma, amit könnyezve kell meghámozni.

JULIO CORTAZÁR

Úgy tartják, hogy a politika a második legõsibb mesterség. Meg kell hogy mondjam, engem nagyon is emlékeztet a legõsibbre. RONALD REAGAN

Az érzékenység erõsség kellene hogy legyen, de ez egy eszelõs világ, amely gyengeséggé változtatja.

SEAN PENN

Humor és kételkedés nélkül nincs hit, csak fanatizmus, amely percek alatt agresszivitássá válhat.

POPPER PÉTER

Férfi és nõ viszonyának is jót tesz, ha néha távol vannak egymástól.

PÁLFFY ISTVÁN

Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg.

ISAAC BABEL

A népzene maga volt a természetgyógyászat, az emberek kiénekelték az örömüket, bánatukat, és nem kellett nekik pszichológus. SEBESTYÉN MÁRTA

A vezetõk elhivatottak. Nem kijelölik õket a tisztségre, hanem kikövetelik maguknak. Nem hiszek az e-mailben. Régimódi csaj vagyok. Inkább tárcsázok, és leteszem a telefont.

DR. PHIL MCGRAW SARAH JESSICA PARKER

Azt mondják, az idõ megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod õket.

ANDY WARHOL

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.

J. K. ROWLING

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

GILBERT S. PERREIRA

A kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.

19

KARINTHY FRIGYES

TANMESE: A MAG Egy sikeres üzletember már idõs volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat. Ezt mondta nekik: „Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következõ vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit.“ A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A fõnök így folytatta: „Mindegyikõtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következõ vezérigazgató.“ Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetû is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nõtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekrõl beszélgetett. Jim mindig megvizsgálta az õ magját, de semmi nem kelt ki belõle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényérõl mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott. Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag. Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy õ nem fog bevinni egy üres cserepet. De õ azt válaszolta, hogy õszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörûek voltak, mindenféle alakú és méretû növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták õt. Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit. Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. „Istenem, milyen gyönyörû növényeket, fákat és virágokat neveltetek“ – mondta a vezérigazgató. „Ma az egyikõtöket kinevezem vezérigazgatónak.“ Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet elõre. Jim megrémült. Azt gondolta: „A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!“ Amikor Jim elõrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki elõtt bejelentette: „Íme az új vezérigazgatótok!“ „Jimnek hívják.“ Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja. „Hogyan lehetne õ az új vezérigazgató?“ – mormogták a többiek. A vezérigazgató akkor azt mondta: „Egy évvel ezelõtt az itt lévõk közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek fõtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földbõl. Mindegyikõtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tõlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellõ bátorság és õszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért õ lesz a következõ vezérigazgató!" Ha õszinteséget vettek el, bizalmat arattok. Ha jóságot vettek el, barátokat arattok. Ha alázatot vettek el, nagyszerûséget arattok. Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok. Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok. Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok. Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok. Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok késõbb learatni. „Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek.” Az erõ szarik az okoskodásra

OLASZ KÖZMONDÁS

20

Minden felszabadulás természetes megnyilatkozása az ujjongás.

HAMVAS BÉLA: MÁGIA SZÚTRA

Fontos a tulajdonságok egészének monumentális felszabadítása, mert az elõzmény és a következmény: a Szabadság. HAMVAS BÉLA: MÁGIA SZÚTRA

Népmeséink tanulsága: a jótett helyébe jót várj! Eleink, ha valamibõl feleslegük volt nem széfbe rakták, nem eladták, hanem elajándékozták! A kalákamunka és a komatál szokásán kívül számos nyoma van, hogy õseink nem csak tudták, alkalmazták is a Forrás törvényét: nem akkor kapjuk vissza, és nem attól kapjuk vissza, de mindig, mindent visszakapunk! Bármikor, amikor a csüggedés lesz rajtam úrrá, csak arra gondolok, hogy a történelemben az igazság, és a szeretet mindig gyõzedelmeskedett. Voltak ugyan zsarnokok, és gyilkosok, és volt idõ, amikor legyõzhetetlennek tûntek, de végül mindig elbuktak – gondolj csak bele, mindig. GANDHI A hatalomban mindig van valami démonikusan romboló; az uralom ezzel szemben fölényes, megérinthetetlen és magas. Ez a természetük abból következik, hogy a hatalom szellemtelen, az uralom pedig szellemi. HAMVAS BÉLA Az ismeret az esetleges ismerete, a tudás a szükségszerûség ismerete, azaz a tudás az ismeret specifikus változata. Az ismeret arROPOLYI LÁSZLÓ ról szól, ami fennáll, a tudás arról, ami fennáll, és nem lehet másként. Ha a világnak nem lett volna rád szüksége, meg sem születtél volna.

KELETI MONDÁS

Ha alszol a demokráciában, diktatúrára ébredhetsz! Nem tudom kitõl hallottam, de találó Az igazságot is meg lehet szokni.

TAMÁSI ÁRON

Élj egyszerûbben, hogy mások egyszerûen élni tudjanak!

GANDHI

A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz, és semmit sem lát.

REJTÕ JENÕ

Az önirónia, vagyis az önmagunkon mosolyogni tudás a felnõttség egyik jele.

KÁNYÁDI SÁNDOR

Az emberek gondosabban választanak fürdõruhát, mint házastársat. Pedig a szabályok ugyanazok: olyat válassz, amit kényelmeERMA BOMBECK sen viselhetsz, és hagyj helyet a növekedésnek. Adni jobb, mint kapni. Ezt minden ökölvívó tudja.

FELEKI LÁSZLÓ

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb idõn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. CHARLOTTE BRONTE

A gyûlölet megszállottjáról a szeretet varázsa ûzi el a rontást.

SZEPES MÁRIA

Vevõink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek.

HENRY FORD

Néhány évvel ezelõtt rám hagyta valaki az élet három szabályát. Most tovább adom, mert nagyon hasznosnak találtam. AZ ELSÕ – INDULJ! A MÁSODIK – MENJ TOVÁBB! A HARMADIK – SEGITS VALAKI MÁSNAK IS ELINDULNI! T. H. ADAMS A véletlen Isten eszköze arra, hogy névtelen maradjon.

ALBERT EINSTEIN

Nem értem ezeket a sportolókat. Bárhogy is törik magukat, sohasem lesznek akkorák, mint egy hízott ökör.

21

SENECA

Minden egyes szereppel, amit eljátszol, odaadsz magadból egy darabot. Különben hazudnál.

JOHNNY DEPP

Az okos józanul mérlegeli a mások érveit, a mások igazát. A bölcs józanul mérlegeli a saját érveit, a maga igazát is. FEKETE GYULA

A humor az elme mindennapos tisztálkodása

JULES RENARD

Minden álmod valóra válhat, ha van bátorságod a nyomukba eredni.

WALT DISNEY

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek. ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY A statisztika olyan, mint a bikini. Sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja. A házasság az utolsó legjobb esélyünk arra, hogy felnõjünk.

AARON LEVENSTEIN JOSEPH BARTH

Tanácsot akkor kérünk, ha tudjuk kérdésünkre a választ, de azt kívánjuk, bár ne tudnánk. Engem a televízió mûveltté tesz. Ha valaki bekapcsolja, mindig átmegyek a másik szobába könyvet olvasni.

ERICA JONG GROUCHO MARX

AZ IGAZI SZERELEM Mottó: „Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esõben.” Mi a szerelem? ... nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelõtt hallottam egy asszisztens barátnõmtõl. Ezeken az esõs napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani. Zsúfolt reggel volt a rendelõben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idõs úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idõ közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, mirõl van szó. A seb nem tûnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertõtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idõsek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felõl érdeklõdtem. Kedvesen, az idõs úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idõsek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az õ késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idõs úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: „Az igaz, hogy Õ már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Õ”. Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietõ léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: „Ez a szerelem, ez az, amit az élettõl szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van“. Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esõben !!!

22

Kolundzsija Gábor:

A TITANICON NINCS PÁNIK – a nyugati civilizáció bukása –

DÖBBENETES? Több mint DÖBBENETES!!! A nyugati civilizáció halálra van ítélve. Legalábbis a jelenlegi formájában. A világhálózatok zegzugos útvesztõiben a semmibõl néhány gombnyomásra létrehozott irdatlan nagy pénztömegeken alapuló látszatvilág hangos robaj közepette összedõlni látszik. Már az elsõ megroppanás is katasztrofális következményekkel járt. Az igazán megdöbbentõ azonban nem ez, hanem az, hogy a Teremtõ jó elõre figyelmeztetett bennünket. A modernnek nevezett és örökérvényûnek feltüntetett világ összeomlása kicsiben, egyszer már megtörtént. Csak észre kéne vennünk a figyelmeztetést! A figyelmeztetés, a világ egyik legismertebb eseménye, az elsüllyeszthetetlennek hitt luxus óceánjáró, a Titanic katasztrófája. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, a pusztuló világot a Kárpát Haza fogja megmenteni. Emlékszünk még annak a hajónak a nevére, amelyik fedélzetére vette a Titanic katasztrofájának kevésszámú túlélõjét? A hajó neve CARPATHIA volt.

ELSÕ RÉSZ „Odafenn az óriási üvegkupola, tekintélyes tölgyfaburkolat a falakon, pompás kovácsoltvas szalagékítményes balusztrádok, és minderre egy valószínûtlen falióra tekint alá, amelyet két bronz nimfa ékesít jelképesen: a Tisztességet és a Dicsõséget ábrázolva, amint megkoronázzák az Idõt.” Ezt a fényûzõ miliõt már ne keressük, mert mindez a Titanic pompázatos elõcsarnokát ékesítette. Mi az idõ? Nyelvünk bölcs. Az idõ régiesen: üdõ. Ez az üdvre, az üdvtörténetre, tehát a Teremtõ tervére utal. A Tisztesség és a Dicsõség a Teremtõ tervét koronázza meg. A Titanic katasztrófája a nyugati civilizáció bukásának elõhírnöke volt, csak meg kell érteni az üzenetét. *** A Titanic elsüllyedése az egyik legismertebb hajókatasztrófa, ezért az elõzményekkel itt nem foglalkozom, csak magával az – elsõ és utolsó – útjával. Az eseményeket Walter Lord A Titanic pusztulása címû dokumentumértékû könyvét alapul véve idézem. Az út célja New York, az Újvilág kapuja és igazi fõvárosa. Átkelés a nagy vízen az új világba: beavatás és átváltozás, az Új ember megszületése. Igaz ez az egyes emberre és az egész emberiségre is. Jelen írás errõl a nagy beavatásról és átváltozásról szól. „Új bort nem töltenek régi tömlõkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlõk, a bor kiömlik, s a tömlõk is tönkremennek. Az új bor új tömlõbe való, akkor mindkettõ megmarad.” (Mt 9,17) Történetünk ott kezdõdik, hogy a hatalmas – 270 méter hosszú, 66 ezer tonnás – hajó 1912. április 10-én déli 12 órakor – a katasztrófa elõtt négy és fél nappal, pontosan 107 órával és40 perccel – kifut a southamptoni kikötõbõl. Elindulás után rögvest hajszál híján összeütközött egy másik hajóval, a New York nevû amerikai óceánjáróval. Hét órával késõbb kikötött Cherbourgban. Utasokat vett föl, majd este 9-kor továbbindult. Másnap, déli fél egykor horgonyt vetett az írországi Queenstownban. Ott további utasokat és postát vett fel, majd másfél órával késõbb, április 11-én 14 órakor elindult New York felé. Az elsõ indulástól számítva 26 óra telt el. Ez az elszakadás idõszaka, elkülönülés a Világ rendjétõl. Megkezdõdik az átkelés, megkezdõdik a Lélek sötét éjszakája. A hajó április 14-én vasárnap este 11.40-kor ütközött jéghegynek. Az ütközés tehát három és fél nap, pontosan 81 óra 40 perc múlva történt meg. A katasztrófa azért következett be, mert a Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották. A jelenlegi világrendet is öröknek, megdönthetetlennek láttatják velünk. Az ütközés napján, április 14-én számos figyelmeztetés érkezett a többi hajótól, jégveszélyt jelezve. Az elsõ jelentések déli 1 óra 40 körül érkeztek, tíz órával az ütközés elõtt. Este 7.30-kor jött az újabb jelzés, 4 óra 10 perccel az ütközés elõtt. Ekkorra besötétedett, a hajó a továbbiakban már sötétségben rohan tovább. A hajóstársaság elnökének erõszakos követelésére mégsem csökkentették a hajó sebességét, hogy már az elsõ úton megkaphassák a leggyorsabb óceánjárót illetõ kék szalagot. Újabb jelentés érkezett 9.40-kor, két órával az ütközés elõtt. Végül 11 órakor jött az utolsó figyelmeztetés, amit – a többihez hasonlóan – figyelmen kívül hagytak, 40 perccel a katasztrófa elõtt. A tõke mohósága és agresszivitása viszi pusztulásba a világot. *** Az óriás hajó 22,5 csomós (41,7 km/óra) sebességgel rohan a jeges óceánon a dermesztõen sötét holdtalan éjszakában. Rohanás: a végletekig felpörgetett anyagi világ. Sötétség: a varázslat következménye, ami elfordított minket a kiáradó szellemtõl, és a teremtett Világ világosságától. Az utasok többsége és a személyzet nagy része is alszik. Az alvás az öntudatlan, tudatlan állapot jelölõje. Éjfél elõtt vagyunk (a legsötétebb idõszak). Az õrszem (kutató, aki a szellem sötét éjszakájában látni, elõrelátni próbál) észreveszi a jéghegyet. Jég: az élettelen kristályvilág megjelenítõje. Azonnal jelez a hídra. Vészjelzés a tudomány részérõl. Az ügyeletes tiszt jobbról akarja kikerülni a jéghegyet. Elõbb élesen jobbra, majd erõsen balra kormányoztat, közben hátramenetbe állíttatja a gépeket. Az óriás hajó azonban nyílegyenesen rohan tovább. Késõn jött kétségbeesett irányváltó manõverek, a tehetetlenség túl nagy, a beavatkozáshoz nincsenek megfelelõen erõs eszközök. 37 másodperc telik el, végül a hajóorr az utolsó pillanatban lassan balra fordul. A beavatkozás ellentmondásos, a mechanizmus kiszámíthatatlanul viselkedik. Az õrszemek úgy látták, hogy hajszálon múlt, de megúszták. A kutatók úgy látják, hogy a helyzet megoldódott. A jéghegy mintegy 300 láb (90 méter) hosszan felhasította a hajó jobb oldalát. A civilizáció a maga által teremtett élettelen kristályvilággal ütközik, elháríthatatlan környezeti katasztrófa képében. A hajó sebességét alapul véve ez 7,77 másodperc

24

alatt következett be. Az utasok – a helyzetüktõl függõen – ezt súrlódásként, remegésként, zökkenésként, rázkódásként érzékelték. Az orrtõke közelében elhelyezett fedélközi utasok és a kazánházakban szolgálatot teljesítõk számára azonban fülsiketítõ recscsenés volt. Pusztító földmozgások vezetik be a katasztrófát. A rekeszzáró ajtókat leengedték, de hiába. Rekeszzáró ajtók: a negatív hatások lokalizálásának irreális szándéka. A víz özönlik be a hajó jobb oldalán. Víz: az élet és a halál jelölõje is. Hajóba beömlõ víz: a Föld mûködési rendszerének végletes felborulása, és az ennek következtében bekövetkezõ kivédhetetlen természeti csapások, amelyek egymás után teszik tönkre a mechanizmus részeit. A csapások között a vízzel való elárasztás valóságosan is megjelenik: a globális felmelegedés következményeként az emelkedõ tengerszint alacsonyan fekvõ területeket és kikötõvárosokat veszélyeztet, a szárazföldek belsejét pedig egyre pusztítóbb árvizek sújtják. A gépeket leállították. A gazdaság motorja leáll. Mintha mi sem történt volna, az utasok tovább aludtak, a fent lévõk folytatták a társasági életet: beszélgettek, iszogattak, kártyáztak. Még vicceltek is: dobálóztak a hajóba esett jéggel, szuvenírként mutogatták, vagy abból kértek az italukba… A „buli” megy tovább. Az õrszemek is folytatták a szolgálatukat. Folytatják tovább a megfigyelést, a kutatást – értelmetlenül. Néhány utas felébredt, és az utaskísérõktõl (közszolgálatot ellátó személyek) érdeklõdött, hogy mi történt. Õk persze nem tudtak semmit. Egy vegyes társaság véletlenszerûen összeverõdött az utasokból, próbálták kideríteni a váratlan csend okát, ami minden zökkenésnél jobban nyugtalanította õket. Civil kezdeményezések. Kimentek a fedélzetre, de maguk sem tudták, hogy mit keressenek. Mindenféle álhíreket találtak ki (egy sem volt igaz). Néhányan észlelik, hogy baj van, de nem tudják, hogy mi a való helyzet. Egy darabig céltalanul õdöngtek a fedélzeten, vagy a korlátnál állva meredtek az éjszakába, valami jelét keresték, hogy mi a baj. A hajó állt, de egyébként minden normálisnak látszott. Egy idõ után inkább bementek a melegre, csatlakoztak az A fedélzet pompás elõcsarnokában összegyûlt többi utashoz. Civil szervezetek kapcsolatfelvétele, összefogása. A fûtõket az elárasztott kazánházakból felhívják a csónakfedélzetre, majd visszarendelik õket. Céltalanul járkálnak, nem tudják, mi a lenne feladatuk. Vészhelyzetben az irányítás akadozni kezd, egymásnak ellentmondó parancsok. Más fûtõk pokoli hõségben, nehéz és veszélyes munkával kioltják a kazánokban a tüzet, hogy megelõzzék a robbanást. A lent lévõk életük kockáztatásával próbálják meggátolni, hogy a már használhatatlan gépezetek még nagyobb bajt okozzanak. Fent még senki sem tudja, hogy mi a helyzet, amikor a víz öt perc elteltével elönti a postát. Mi a posta? Értékesnek tartott papírok, azaz: értékpapírok. Ezek úsznak el elsõként. A tisztviselõk erre a postazsákokat felhurcolják egy szinttel följebb. Az érdekeltek nagyszabású intervenciója, mentõakciója az értékpapírok védelmében. Újabb öt perc sem telik bele, és a víz már azt is veszélyezteti. Újabb, ezúttal kivédhetetlen válság. A tisztviselõk erre elhagyták a postát, és följebb mennek a „biztonságba”. Ki-ki maga menti, ami menthetõ. Tíz perc elteltével a víz kezdi elárasztani a legmélyebben fekvõ szálláshelyeket. Megjelennek az elsõ menekülõk. A rádiósokat közben teljesen lekötik az utasok közleményei. Az ismétlõdõ jégjelentések csak zavarták a rengeteg üzenet küldését. A közelben álló Californian rádiósát elég barátságtalanul elhallgattatták, ezért õ, mikor lejárt a szolgálati ideje, lezárta a készüléket. A saját kedvére nem folytatta a rádiózást, mivel fáradt volt, és különben is elég nyersen rászóltak. A készüléket még a hajó egy fiatal lelkes tisztjének érdeklõdésére sem kapcsolta be. Az éter értelmetlen locsogás-fecsegéssel van tele, az érdemi közléseket elhallgatják. A figyelmeztetéseket félresöprik, a figyelmeztetõket elhallgattatják. *** A kapitány tapasztalt öreg tengeri medve. Ezt az átkelést szánja az utolsó szolgálatának, utána nyugdíjba készül. A jutalomjáték tragédiába fordul. Az ütközés zajára azonnal a parancsnoki hídra siet. Elküldi az egyik tisztet, hogy tartson gyors szemlét az egész hajón. Rapid szakértõi vizsgálódás. Az nem megy le a hajófenékbe, csak végigmegy a fedélközön és pár perc múlva jelenti, hogy sérülésnek semmi nyoma. A kezdeti felszínes vizsgálat során még a szakértõk sem látják át a helyzetet. A kapitányt ez nem nyugtatja meg, megint elküldi a tisztet, hogy keresse meg a hajóácsot. A tiszt a létrán leereszkedve beleütközik a felfelé rohanó hajóácsba, aki jelenti neki, hogy rohamosan árad be a víz. Nyomában az egyik postaalkalmazott, aki jelenti, hogy a postahelyiség is gyorsan telik vízzel. A mélyebb vizsgálódás nyomán kiderül a súlyos baj. A hajót üzemeltetõ White Star Line hajóstársaság elnöke is az utasok között van. Õ is a hídra siet. A kapitány tájékoztatja, hogy a hajó valószínûleg komolyan megsérült. A nagytõke tudomást szerez a szerencsétlenségrõl. A kapitány ezután üzen a hajógyár igazgatójának, aki a hajó építését irányította, és szintén jelen van ezen az elsõ úton. A mérnök a kabinjában van, munkájába mélyed, a menet közben felmerült javítások, átalakítások terveit készíti. Így nem is észleli az ütközést. Tovább készülnek a különféle „fejlesztési” tervek, mintha mi sem történt volna. A kapitány és a konstruktõr kettesben bejárják a hajót. Az érdemi vizsgálódás a legszûkebb csúcsvezetõi körben zajlik le. A személyzeti lépcsõn mennek le, hogy minél kisebb feltûnést keltsenek. A tö-

25

megtájékoztatás kizárása az érdemi információktól. Bejárják az egész hajót. Visszafelé átvágnak a felsõ fedélzet pompás elõcsarnokán, amit ekkorra zsúfolásig töltenek meg az ideges utasok. Hatalmas tömegdemonstrációk a hatalmi központokban. Semmit sem közölnek velük Az információkat továbbra is visszatartják. A személyzet egyes tagjai már figyelmeztetik az utasokat. Kiszivárogtatott hírek. A személyzet más tagjai azonban letagadják a baj tényét. Félrevezetõ közlemények. A fedélközi utasok szállásai az alsó fedélzeteken helyezkedtek el. Elmaradott térségek. Õk már látják, hogy komoly a baj. A szolgálati átjáró megtelik csomagjaikat cipelõ emberekkel, akik lökdösõdve, egymást taszigálva a hajó tatja felé törtetnek. Az utak zsúfolásig tele menekülõkkel, akik a vélt biztonságba igyekeznek. Balesetek, atrocitások. Egyesek úgy érzik, mintha a hajó kezdene elõredõlni, de olyan hihetetlennek tûnik, hogy nem mernek szólni róla. Akinek mégis szólnak, az közli, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen. Nem akarják elhinni. Struccpolitika. A fedélközi utasok egy része közben jégfocizik. Haláltánc. A kapitány és a mérnök visszatér a hídra. Számvetést végeznek, és szembesülnek azzal, hogy a hajó menthetetlenül elsülylyed. A kapitány 12 óra 5 perckor, 25 perccel az ütközés után kiadja a parancsot, hogy készítsék elõ a mentõcsónakokat és sorakoztassák fel az utasokat. Döntés rendkívüli állapot bevezetésérõl. A kapitány bemegy a rádiósokhoz, és közli, hogy jéghegybe ütköztek, de még nem ad utasítást a vészjelek leadására. Kapcsolattartó személyekkel (diplomaták) bizalmasan közlik, hogy mi történt. Néhány perc múlva a kapitány utasítja a rádiósokat a vészjelek leadására. A rádiós 12.15-kor elkezdi küldeni a segélykérõ jelzéseket. Külsõ segítségkérések diplomáciai úton. A személyzet hitetlenkedve, sõt viccelõdve fogadja a kiürítési utasítást. Egy darabig még a hatóságok munkatársai sem veszik komolyan a katasztrófát. Viccek keletkeznek, karikatúrák jelennek meg. Csak határozott parancsra engedelmeskednek. Nehezen mozdul meg a gépezet. Az elsõ osztályú dohányzóban ezenközben – semmirõl sem tudva – tovább folyt a bridzsparti. A gazdagok tovább folytatják addigi életmódjukat, mintha mi sem történt volna. Végül egy hajóstiszt udvariasan közli velük, hogy bajban vannak. Általános riadó nem volt, az utasok és a személyzet nagy része személyes közlések útján ismeri meg a helyzetet. A hír így is gyorsan végigfut az óriás hajón. Nem mernek mindenkit egyszerre mozgósítani, mert az megbénítaná a mechanizmust. Olyan utas is akadt, aki kérlelésre sem nyitotta ki a kabinja ajtaját. Egyesek ellenállnak a kiürítési parancsnak. Egy ajtó beszorult, mire néhány utas betörte, hogy a bennrekedt férfit kiszabadítsa. Erre egy dühös steward azzal fenyegetõzött, hogy New Yorkban mindannyiukat letartóztatják, mert kárt okoztak a társaság vagyonában. Évekkel késõbb sokan még mindig nem tudják, hogy veszendõben lévõ vagyon helyett az embereket kell menteni. Az utasok egy része kapkodva, más részük ráérõsen készülõdik. Ki-ki mást tart fontosnak magával vinni, valaki az ékszereit, más a bibliáját. Egyesek komoly értékeket hagynak a kabinjukban tudatosan. A gazdag hölgyek nagy része azonban kikéri a széfbõl az ékszereit. Sokféleképpen reagálnak az emberek az addigi életmódjuk gyökeres megváltozására. Egyesek a vagyonukat hátrahagyják, szétosztják, a többség azonban megpróbálja átmenteni azt is. Fönt a fedélzeten összeterelt embertömeg, nagy zûrzavarban, a legkülönbözõbb öltözékekben. Különbözõ felfogású emberek kerülnek véletlenszerûen egymás mellé. A helyzet a harmadik osztályon a legzavarosabb, mivel a nem házas férfiakat és nõket a hajó két végében szállásolták el. Most az orrban elhelyezett férfiak a tat felé igyekeznek a zsúfolt folyosón, hogy összetereljék rokonaikat, ismerõseiket. Az emberek a rokonaikhoz, ismerõseikhez igyekeznek. Tömeges népvándorlás, óriási dugók. Futkosás, hangok zûrzavara (kapkodás, hírdömping). Kint a kemény hidegben és a barátságtalan sötétségben nagy a tolongás. Az életszínvonal leesik. A zsúfolt táborokban, várótermekben az életfeltételek radikálisan leromlanak. Ösztönszerûen mindenki az osztályának megfelelõ fedélzetre igyekszik. Még itt is elkülönülnek. Nyugodtan várják az utasításokat, vagy inkább bizakodó hangulatban. Egyeseknek még viccelõdni is van ereje. Nincs pánik. Amíg az utasok várakoztak, beszélgettek, tréfálkoztak, a legénység elfoglalta a helyét. A csónakfedélzet megtelt matrózokkal, pincérekkel, kazánfûtõkkel, szakácsokkal. Általános mozgósítás. Két tiszt alaposan elkésett. Az ötödik tiszt átaludta az ütközést, a második tiszt hallotta, de miután nem volt szolgálatban, jobbnak vélte a kabinjában maradni, ahol megtalálhatják. Végül csak az ütközés után 40 perccel riasztották. A vezetõk egy részénél sokáig fennmarad a tudatlan állapot. Más vezetõk pedig központi utasításra várva jókora késéssel cselekednek. Mindent egybevetve a mentõcsónakokban összesen 1178 férõhely volt, a hajón ellenben 2207 fõnyi utas és személyzet tartózkodott. Az utasok közül senki sem tudott errõl, a személyzet tagjai közül is kevesen. Az utasok tehát nyugodtan várakoznak a fedélzeten, nem félnek, bár nem tudják mire vélni a dolgot. Az emberek bíznak, nem tudják, micsoda áldozat készülõdik. ***

26

Az elsõ csónakot 12.45-kor, az ütközés után 65 perccel eresztik le. Ezt az elsõ tiszt vezényelte, de a hajó fõtisztje akadályozta a munkát, ezért kétszer is kénytelen volt a kapitányhoz fordulni. A vezetõk közötti ellentétek hátráltatják a mentést. Az elsõ csónakokat a sétafedélzet szintjéig engedték, hogy az utasok onnan szálljanak be. Az oda vezetõ ajtók és az ablakok azonban le voltak zárva. Valakit leküldtek, hogy nyissa ki az ablakokat, az elsõ tiszt pedig ezalatt a tathoz ment, hogy az ottani csónakok eresztését vezényelje. Irányítási hibák. Elõször a nõket és a gyermekeket engedték a csónakokba. Nem mondhatni, hogy a tisztek felszólítása lelkes fogadtatásra talált volna a körükben. Többen is úgy vélték, hogy a szépen kivilágított óriás hajón nagyobb biztonságban vannak, mint az apró csónakokban. Csónakra szállás: a technikai civilizáció megszokott életmódjának elhagyása. Vonakodva szálltak be, sõt akadt, aki ezt kereken megtagadta. Az elsõ csónakok megtöltése így nehézségekbe ütközött, némelyiket félig üresen eresztették a vízre. Ennek nagy ára volt: még a lehetségesnél is kevesebben menekültek meg. Az emberek egy része még mindig nem hiszi el, hogy a régi világnak vége. Ezt az érzést a zene is erõsítette. A karmester összeszedte a zenészeit és vidám ragtime-ot vezényelt, mintegy megnyugtatásul a csónakra várakozóknak. Mûködik a szórakoztatóipar. A hajóstársaság elnöke beavatkozott a csónakok eresztésébe. A nagytõke kézivezérlési akciói. Ezt az érintett tisztek visszautasították. Akik tudták, hogy kirõl van szó, a lélegzetük is elállt: ennek következménye lesz, ha megérkeznek New Yorkba. Mert ezt még ekkor is majdnem mindenki biztosra vette. A legrosszabb esetben mindenkit átszállítanak más hajókra. Az áldozatok még nem tudják, hogy azzá válnak. A fedélzetmester a hajó tatjánál még mindig fel-alá járt, õrséget tartott. Nem találkozott senkivel, nem is hallott semmit, amióta, több mint egy órája a jéghegy elsuhant mellettük. Éppen ezért csodálkozva látta, hogy a hajó jobb oldalán mentõcsónak úszik a vízen. Telefonált a hajóhídra: tudják-e hogy a vízen van egy csónak? Egy hang csodálkozva kérdezte: ki beszél. Megmondta a nevét, mire a „híd” elismerte, hogy bizony, megfeledkeztek róla. Õ volt az utolsó ember, aki még nem tudta, hogy mi a helyzet. Utasították is, jöjjön fel azonnal a hídra és hozzon magával rakétákat. Már-már humoros, hogy egyes kutatók – akik ezenközben bõszen vizsgálódnak tovább – realizálják utoljára, hogy mi történt. Úgy kell nekik megmondani, hogy hagyják már abba a vizsgálódást, végezzenek valami hasznosabbat. A hajó építõje ellenben nagyon is tisztában volt a helyzettel, és ezt egyeseknek bizalmasan el is mondta, hozzátéve, hogy ne terjesszék, nehogy pánik törjön ki. A teljes igazságot elõször ismerõsök, bennfentesek ismerhetik meg. Az 5-ös számú kazánházban látszólag rendben mentek a dolgok. A tüzeket kioltották, a szivattyúkat beindították. Ennek érdekében eltávolítottak a padozatban egy csatornafedelet. Gomolygott a gõz, az emberek homályban dolgoztak. Az egyik gépész belelépett az aknába és eltörte a lábát. A többiek felemelték és lefektették. Negyedóra múlva átszakadt a válaszfal, és a tengervíz dübörögve betört. A csapások az izolálni szándékozott területekre is betörnek, radikális hirtelenséggel. A két ottmaradt gépész gyorsan felment a mentõlétrán, sérült társukat pillanatok alatt elnyelte az áradat. Õ az elsõ halálos áldozat. A lent szolgáló emberek életük árán is kitartanak a helyükön az utolsó pillanatig. Közben a vészjelzések eljutottak számos hajóra, sõt a szárazföldre is. Az egész világ lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket. Egyedül a mindössze tíz mérföldre, tehát látótávolságon belül tartózkodó Californian nem sejtett semmit. Az egyik tiszt megpróbált morzelámpával kapcsolatot teremteni vele. Egy alkalommal mintha válaszjelzéseket észlelt volna, de nem tudta értelmezni. A Californian egyik hajósinasa távcsövön észlelt is valamit, megpróbált válaszolni, de hamarosan feladta. A hír mindenhova eljut, kivéve azt, aki még idõben segíthetne. A vészjelzések közben folyamatosan mentek. A rádiós az addig szokásos CQD jelzéseket adta, de 12.45-kor leadta az éppen akkor elfogadott új nemzetközi segélyhívó jelet, az SOS-t. Ez volt az elsõ SOS jelzés, amit óceánjáró valaha is használt. A szükséghelyzet új módszereket hív elõ. Ugyancsak 12.45-kor lõtték fel az elsõ rakétát. A Californian egyik tisztje ezt észleli. Különös, gondolta, hogy egy hajó éjjel rakétákat lõ fel. A sors üstdobjainak pergése hallatszik. Sokan csak ekkor realizálják, hogy igazán komoly baj van, és olyan sürgõs segítségre szorulnak, hogy vészjelzéseket adnak minden hajónak, amely a közelben van. Vége szakadt a tréfálkozásnak, tétlenségnek. Most válik csak mindenki számára nyilvánvalóvá a végveszély. Az emberek nagy része ekkor ébred fel, ekkor tudatosítja a helyzetet. *** Voltaképp búcsúzkodásra sem maradt idõ. A férfiak egy része nyugtatja feleségét, hogy szálljon csak be a csónakba. Pusztán formaság, hogy a nõké és a gyerekeké az elsõbbség. Ez egy pompásan felszerelt hajó, mindenkit megmentenek. Az emberek egy ré-

27

sze még mindig bízik a mechanizmusban. Más férfiak érzik, hogy utoljára látják a feleségüket, anyjukat, gyermekeiket, de nem mondják ki. Miután átsegítették õket a mentõcsónakba, visszalépnek a fedélzetre. Akad több igazi gentleman, akik önzetlenül segít egyedülálló hölgyeknek a menekülésben, majd marad. Az asszonyok egy részét így is erõszakkal kell a csónakba tuszkolni. Vannak asszonyok, akik még erõszak hatására sem hagyják magukra férjeiket. Megrázó jelenetek. Tömeges önfeláldozás más életek mentése érdekében. Miközben egymás után eresztik le a mentõcsónakokat, a fedélzet egyre jobban megdõl. Azokon is nyugtalanság vesz erõt, akik eddig higgadtan viselkedtek. A katasztrófa növekvõ árnyéka egyre elviselhetetlenebbül nyomja a lelkeket. Egyesek, akik mindenüket a kabinban hagyták, most meggondolják magukat, és lemennek az értékeikért. Alkalmasint nagyon kellemetlen meglepetésben van részük: a kabinjuk vízben áll, vagy a hajópincérek a fosztogatók ellen bezárták. Intézkedések a pusztuló vagyon védelmére. Fogytán az idõ, de egyes nõk szerfölött szeszélyesen viselkednek, késleltetve a csónakeresztést. A hajó konstruktõre egyik csónaktól a másikhoz megy, sürgetve a nõket, hogy ne habozzanak, siessenek, ne válogassanak a csónakok között. A menekülés nem társasutazás. Egyéni igényeknek nincs helye. Minden olyan sürgõs volt – és olyan nagy volt a nyugalom –, hogy idõpocsékolásnak tûnt a lõfegyverek elõkeresése. A hajó tisztjei mégis átvesznek egy-egy revolvert. A fegyvereket kiosztják, de nincs még lõparancs. A fedélzetmester újabb és újabb rakétákat lõ fel. A kutatók már folyamatosan vészjelzéseket adnak. A hajó francia éttermének fõpincére maga volt a megtestesült nyugalom. Amint magányosan állt a csónakfedélzeten, a méltóság szobrát mintázhatták volna róla: cilindere egyenesen ült a fején, a kezében sétapálca, karján gondosan összehajtogatott tweedtakaró. Ez az elegáns úr azonban magára hagyta embereit, a pincéreket, akik el sem jutottak a csónakfedélzetre, így esélyük sem maradt: mind egy szálig elpusztultak. „Jaj nektek farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülrõl szépnek látszanak, de belül tele van a halottak csontjaival és mindenféle undoksággal. Így ti is kívülrõl igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.” (Mt 23,27) Sorsát így sem kerülhette el: a csónakfedélzetig õ ugyan eljutott, de csónakba már nem. Fõnökök és beosztottak: egyek lesznek a halálban. A süllyedés gyorsabb lett, a helyzet egyre zavarosabb. Egyes nõk elesnek a csónakba való beszállásnál, van, akit úgy kell kihúzni a vízbõl. Mások elvesztik a fejüket, és hisztérikus jeleneteket rendeznek. Van, aki könyörög, hogy ne kelljen beszállnia, mert fél a csónaktól. Lesz sírás-rívás, fogak csikorgatása. Az a terv, hogy a csónakokat az alsóbb sétányokról töltsék meg, teljes kudarcot vallott. Az oda nyíló ajtókat ugyanis nem nyitották ki. Azok a csónakok, amelyeknek várakozniuk kellett volna az alsóbb szintekrõl beszállókra, sorra eleveztek. Akiket tehát ide küldtek le, hoppon maradtak. A tapasztalt matrózok hiánya csak növelte a zûrzavart. A korábban indított csónakokra ugyanis már beosztották a legjobb tengerészeket. Akadozó irányítás, növekvõ káosz. Hat matróz életét vesztette: õket leküldték, hogy nyissák ki az alsó sétafedélzet ajtóit, de nem tértek vissza többé. Valahol csapdába estek odalenn. A mentés érdekében kiküldött képviselõk halálos veszedelemben forognak. A hajó bal oldalán egyetlen férfiutasnak engedték meg, hogy csónakba szálljon, õt is azért, mert csak egy matróz ült benn. Jobban jártak azok a férfiak, akik a hajó jobboldalán gyülekeztek, közülük többek is beszállhattak, sõt egy dúsgazdag férfi magával vihette pincsijét és egyiptomi szolgáját is. Korántsem egyenlõ az elbírálás. Sok múlik a szerencsén és a kapcsolatokon. Úgy látszott, hogy a hajó orránál nem is maradt több utas. A közelben lévõ csónakok elmentek, a tömeg a tat felé tódult. Az 1-est – amelyben negyvenen fértek volna el – 12 emberrel eresztették le. Elképesztõ hanyagságok miatt még annyi embert sem mentenek meg, amennyit lehetne. *** Lent, a harmadosztályon tartózkodtak azok, akik az 1-es közelébe sem férhettek. Férfiak és nõk tömege nyüzsgött a fedélköz fõ lépcsõházának alján, egészen a hátsó E fedélzetig. Ott szorongtak azóta, amióta a szobapincérek felkeltették õket. Eleinte csak nõk és házaspárok vártak a sorsukra, de azután férfiak érkeztek elölrõl, a szolgálati átjárón át, csomagokat cipelve. Most itt zsúfolódtak össze – lármás, nyugtalan csoport, inkább raboknak látszottak, mintsem utasoknak, a börtönszerû alacsony mennyezet alatt, a meztelen villanykörték fényében, a fehérre mázolt falak puritán elõterében. Az alacsonyabb szintekre szorult magára hagyatott tömeg. 12.30-kor, az ütközés után 50 perccel érkezett a parancs, hogy a fedélközi nõk és gyermekek menjenek fel a csónakfedélzetre. Reménytelen dolog lett volna elvárni tõlük, hogy kiismerjék magukat a folyosók útvesztõjében, ahol az ajtókat rendes körülmé-

28

nyek között amúgy is zárva tartották a harmadosztály elõl. Hol vannak már a rendes körülmények… De tovább mûködnek a szokások. Ezért úgy döntöttek, hogy kis csoportokban felkísérik õket. Nem volt könnyû velük elindulni. A nõk egy része nem akart menni, egyes férfiak meg követelték, hogy mehessenek, de errõl szó sem lehetett. Kiélezõdõ konfliktusok. Hosszú, bonyolult úton jutott fel két csoport a csónakokhoz. Hosszú menetelés az életbe. Mihelyt azonban odaértek, a fedélköziek máris kezdtek visszaszállingózni a hajó belsejébe, a melegre. Az emberek egy részét nem lehet megmenteni, annyira ragaszkodnak a megszokott életükhöz. A fedélközi utasok élelmesebb részének valahogy sikerült feljutnia a felsõ fedélzetre. Most ott várakoztak, de nem volt senki, aki segítsen nekik. Magukra hagyott áldozatok. Voltak, akik a zárt ajtók miatt zsákutcába jutva kétségbeesésükben a legénységi riadólétrán másztak fel. Beszivárgások a zöldhatárokon át. Feljutva meglátták a fényesen kivilágított elsõ osztályú éttermet. Megcsodálták a másnapra elõkészített pompás, ezüsttel és porcelánnal terített asztalokat. A fejlett országok káprázatos gazdagsága. Volt, aki be akart mászni az ablakon, de a társa figyelmeztette, hogy a hajótársaság még megfizetteti vele a kárt. A vagyon szent és sérthetetlen – mindvégig. Ismét mások dörömböltek a lezárt csapóajtókon, azt követelve, hogy engedjék át õket. Egyes ajtókat feltörtek, és sokan benyomultak az elsõ osztályra. A határokra óriási tömeg zúdul, a gazdagabb országokba bebocsátást követelve. Egyes határokon erõszakosan átnyomulnak. Egy másik átjáróban az õr feltartóztatott három ír lányt. Ekkor odaérkezett egy földijük, maga is fedélközi utas, izmos férfi, aki dörgõ hangon ráordított az õrre, hogy engedje át a lányokat. Kiderült, hogy puszta hangerõvel is csodát lehet tenni, mert a lányok nagy meglepetésére a matróz beengedte õket. Bátor, határozott fellépéssel életeket lehet menteni. A fedélköziek céltalanul bolyongtak a hajón. Egyesen a kabinjukban maradtak, és ültek csüggedten. Reményvesztettség. Mások a harmadosztályú társalgóban ültek, az írek rózsafüzért imádkoztak. Az emberek a valláshoz fordulnak. Odalenn a gépteremben senkinek sem jutott eszébe, hogy menekülni próbáljon. Ezek a hõsök minden erejüket megfeszítették, hogy fenntartsák a gõznyomást, biztosítsák a világítást, hogy mûködjenek a szivattyúk. A veszélyeztetett helyeken a tüzet oltották a kazánokban, hogy ha betör a víz, ne következzen be robbanás. Amikor végül is megjelent a víz, még gyorsabban dolgoztak, és csak akkor adták fel, amikor az már térdig ért. Önfeláldozó kitartás a közszolgáltatások fenntartására. A szellem embereinek – akik legalulra szorultak – heroikus küzdelme a tudás fényének õrzésére. *** A csónakokból minden szem a Titanicra tekintett. Magas árbocai, négy óriási fekete kéménye feketén rajzolódott ki az éjszakában. A kivilágított sétafolyosók, az ablakok sárgán fénylõ sora, rengeteg ember a korlátok mentén. A csónakokból jól lehetett hallani a ragtime ütemeit az éjszaka csendjében. Hinni sem akarták a menekülõk, hogy végveszélybe került az óriás, és mégis: õk kint vannak a tengeren, a gigász orra pedig mind mélyebben merül a vízbe. A ragyogóan kivilágított, az orrától a végéig fénylõ hajó olyan volt, mint egy születésnapi torta, amikor a hõségben kezd összeroskadni. A civilizáció díszletei még állnak, de jaj annak, aki köztük marad. A közelben álló Californian fedélzetén számolják a Titanic vészrakétáit. Egy órakor lövik fel a hatodikat. 1 óra 10-kor, másfél órával az ütközés után a második tiszt jelentést tesz errõl a kapitányának. A kapitány azt tanácsolja, hogy adjanak le továbbra is lámpajeleket: mi a baj? A közeli segítség lehetõségének elmulasztása elavult módszerek erõltetése miatt. Valamivel késõbb távcsövön észlelik, hogy a Titanic mintha megdõlt volna, sõt az oldalsó piros jelzõlámpa is eltûnt. Ezt némileg furcsállják, de különösebb izgatottság nélkül. A katasztrófát a média egyenesben közvetíti. Fél kettõ körül az egyik tiszt kinyitotta az elsõ osztályhoz vezetõ ajtókat, és a fedélközi nõket és gyermekeket a csónakfedélzetre parancsolta. Az elmaradott térségben élõ menekültek egy részét beengedik a fejlett országokba. A fedélzet még inkább megdõlt, sõt csúnyán lejtett bal felé, ezért 1 óra 40-kor, az ütközés után két órával a fõtiszt mindenkit a jobb oldalra vezényelt, hogy helyrebillentsék a hajót. Diktatúra. Az utasok és a legénység átvonult, a Titanic pedig lomhán egyenesbe fordult. A mentõcsónakok körül újra megindult a munka. A diktátum idõlegesen javít a helyzeten, további életeket menekíthetnek. Ekkor már nem volt nehéz rábeszélni az utasokat, hogy hagyják el a hajót. Voltak, akik magasról ugrottak le az ereszkedõ csónakba, más férfiak egyszerûen benyomultak oda, úgy kellett kirángatni õket. Élesedõ zavargások, összetûzések. További férfiak is rohamozzák a csónakokat, õket kormányrúddal és pisztolylövésekkel verik vissza. Háborúk törnek ki több helyen is. A hajóstársaság tulajdonosa egy darabig utasításokat osztogatott a csónakok körül, majd hirtelen beszállt az egyikbe. A nagytõke átmentésére irányuló akciók. Az utasok egy része nyugodtan üldögélt, vagy a nyugágyakban pihent. Egyes asszonyok nem voltak hajlandók elhagyni a férjüket, mondván: együtt indultak el, együtt is fejezik be. Volt, aki elegáns frakkot viselt: úgy akart meghalni, ahogy gentlemanhoz il-

29

lik. Vannak, akik méltósággal várják a sorsukat. Az elsõ osztályú férfiutasok egy része együtt dolgozott a legénységgel, még a hidegben is patakzott róluk a verejték. A nagy baj összehozza a nemeslelkû embereket, bárhonnan is származnak. 1 óra 55-kor eresztették le a 4-es csónakot, benne dúsgazdag családok hölgytagjaival, gyerekeivel, komornáival és dajkáival. Egy befolyásos úr be akart szállni, de a tiszt nem engedte. Vannak, akik a gazdagokkal sem kivételeznek. A csónakban ülõk látták, hogy ömlik be a víz az ablakokon, a luxuslakosztályok antik bútorai közé. Pusztulóban a hatalmas gazdagság. Ezután csak egyetlen csónak maradt negyvenhét férõhellyel – 1600 ember számára! Ezért a tiszt a legénységgel kordont formáltatott, kart karba öltve álltak a tengerészek a csónak körül. Katonai védelmi vonal tartása szövetségesek által. Az utolsó mentõcsónakot 2 óra 5 perckor eresztetik le. Két férfi, akik eddig segítették a hölgyek beszállását, – frakkosan – beugrott a leereszkedõ csónakba. Egyes egységek a levegõbõl mégis behatolnak. Két órakor, az ütközés után két órával és húsz perccel a fedélközi férfiakat is felengedték a tatból. A határokat kinyitják. Sokan maradni akartak, nyilván oda ér el utoljára a víz. Az utolsó pillanatig ragaszkodnak a pusztulóban lévõ civilizációhoz. Néhányan mégis felmentek, abban a reményben, hogy csónakra találnak. De az utolsó éppen akkor evezett el. Akik csak ekkor szánják el magukat, elkésnek. Így hát zavartan álldogáltak az elsõ osztályon, nem tudták mitévõk legyenek. A menekülõk tanácstalansága és kiszolgáltatottsága. Figyelték, hogyan viaskodnak a matrózok a két összecsukható csónak kiszabadításával, de nem segítettek. Tehetetlen, magán segíteni nem tudó tömeg. A lámpák vöröses fényben izzottak. A közszolgáltatások egyre gyengülnek, akadoznak. A tudósok és a szellem emberei ekkor már a végveszélyre figyelmeztetnek. A vörös szín a tûz jelölõje is: megkezdõdnek a gyújtogatások. *** Miután az utolsó csónak is elment, különös csönd szállt a hajóra. Elcsitult az izgalom, a zûrzavar, az emberek nyugodtan álltak a felsõ fedélzeten. A harcok elcsitulnak, miután már nincs miért harcolni. A fedélzetek közepe köré tömörültek, olyan távol a korláttól, amennyire csak lehetséges. A maradók most már együtt vannak, az utolsó használható helyekre húzódnak. A rádiós még mindig segélykérõ jelzéseket adott le, bár az áram egyre gyengült. Utolsó diplomáciai próbálkozások. 2 óra 5 perckor a kapitány benézett hozzájuk és közölte: megtették a kötelességüket, hagyják el a fülkét. Majd sorra odament tengerészekhez, felmentette õket a további szolgálat alól, hogy most már gondoljanak magukra. Ezután lassan visszaballagott a hídra. Ekkor látták õt utoljára. Feloszlik az államgépezet, a még hivatalban lévõ embereket elbocsátják, a vezetõk visszavonulnak, eltûnnek. A hajón rekedt emberek közben kétségbeesetten kutattak a tiszti lakosztályokban és a tornateremben, hátha találnak még mentõmellényeket. Tömeges fosztogatások. Tucatjával dobálnak ki nyugágyakat és hordókat, hogy legyen mibe kapaszkodni. Próbálkozások egyéni túlélési lehetõségek után. A zenekar még mindig vidám ragtime-ot játszott. A muzsikusok már mentõmellényt viseltek, végül azonban egyikük sem menekült meg. A médiában mindhalálig zene. Néhány utas ekkor már megkockáztatta az ugrást. Volt, aki miután a felesége csónakba szállt, beugrott a tengerbe, és arra úszott, amerre a csónaknak kellett elhaladnia. Néhányan így menekültek meg. Haláltmegvetõ bátorsággal néhányan egyénileg hagyják el a civilizációt, bízva a gondviselésben. A többség azonban csak ácsorgott, vagy nyugodtan járkált fel-alá a csónakfedélzeten. A többség apatikus közönnyel várja a pusztulást. A New York-i és a philadelphiai felsõ tízezer továbbra is összetartott. Az úr a pokolban is úr. Most már sokan a fokozatosan emelkedõ hajótat felé húzódtak. A hátsó fedélzet, amely a harmadosztályúak sétahelye volt, egyszeriben vonzó lett az elõkelõbb utasok számára is. Az emberek – bárhonnan jöttek is – kényszerûen összeszorulnak, hasonló körülmények közé. A hajó belsejében az üres lakosztályok halálos csendje maga is drámai légkört teremtett. Az a la carte étterem kristály csillárai természetellenes szögben függtek, de még mindig szórták a fényt, megvilágítva a francia diófa lambériát és a rózsaszín perzsaszõnyeget. A kis asztali lámpák közül több felborult, selyem ernyõjük mellettük hevert. A fejlett városok kiürülnek, de még állnak. Hivalkodó gazdagságuk, értékeik, mûkincseik veszendõben. Volt, aki az éléskamrában motozott, talán szíverõsítõt keresett. A fosztogatás a gazdag városokat is eléri. A dohányzó nem volt teljesen üres. Amikor egy szobapincér 2 óra 10-kor benézett, csodálkozva látta, hogy a hajó konstruktõre egymagában ül odabenn. Karját mellén összefonva ült a híres tervezõ, és kábultan meredt maga elé. Nem volt benne sem energia, sem akaraterõ. A mechanizmust megalkotó és fenntartó tudás nem mehet át az új világba. Kint a fedélzeten a tömeg még mindig várt. Az emberek várják a végzetüket. A zenekar is játszott. Voltak, akik a tiszteletessel együtt imádkoztak, mások a gondolataikba mélyedtek. Az emberek többféleképpen reagálnak a végzet közeledtére. Vannak, akik Istenhez fordulnak, mások átgondolják az életüket, végül vannak, akik még most is a médiát figyelik.

30

A rádiós már alig tudta használni a készülékét. 2 óra 10 perckor két V jelet kopogtatott le, de csak próbaképpen. Ekkor egy ájult hölgyet hoztak be a rádiósfülkébe. Leültették, egy pohár vizet adtak neki. Amikor talpra tudott állni, férjébe karolva elment. Már a képviseletek is beengednek menekülteket. Kisvártatva egy fûtõ belopózott a fülkébe, és le akart akasztani egy mentõmellényt. Erre dulakodni kezdtek és leütötték, majd kiszaladtak a fülkébõl. Végül a képviseletek sem mentesülnek a rablásoktól, fosztogatásoktól. A diplomáciának ezzel vége szakad. Tisztek, matrózok és a személyzet egyéb tagjai közben a két összecsukható csónak kiszabadításán küszködtek. Vannak, akik nem adják fel, és a végsõkig harcolnak a túlélésért. Végül sikerült mindkettõt eloldozni, de az egyik félig megmerülve, a másik a gerincével fölfelé ért vizet. Többen az utolsó pillanatban feloldozást kapnak, de nehéz út vár rájuk. *** A matrózok még a két összecsukható csónakot vonszolták minden erejük megfeszítésével, amikor a csónakfedélzeten végigsöpört a víz a tat felé. Negyed három volt, az ütközés óta két óra és harmincöt perc telt el (világidõre átszámolva 7,77 év, errõl késõbb). Megkezdõdik a civilizáció haláltusája. A tömeg megpróbált a tat felé szaladni. Ekkor hirtelen férfiak és nõk tömege özönlött elõ a hajó belsejébõl, ahol az utolsó pillanatig maradtak. Valószínûleg mind fedélközi utasok voltak. Velük együtt több mint 1500 ember volt még a hajón! Már azok is menekülnek, akik eddig kitartottak a helyükön. Elképzelhetetlen, tömeges menekült-áradat. Ekkor a karmester megkopogtatta a hegedûjét. A vidám ragtime abbamaradt, és az Õsz, az episzkopális egyház himnusza csendült fel, eláradva az éjszakában, messze a víz fölött. A média legvégül betölti azt a szerepet, amit mindig is kellett volna: az Ige közvetítését. Csak pár hete marad rá. A csónakban ülõk megilletõdve hallgatták. A messzeségben felcsendült zenében volt valami szívbe markoló. De aki közvetlen közel volt, egészen mással volt elfoglalva, ezek a szerencsétlenek nem is figyeltek rá. A Teremtõ igéjét már csak azok hallják meg, akik idejében elmennek. A mozgékonyabbak elfutottak a fedélzeten végigsöprõ víz elõl, a lassúbbakat utolérte és elnyelte. A menekülõk között széles rendet vág a halál. A Titanic orra egyre mélyebben fúródott a vízbe, és mintha már siklott volna a szörnyû mélység felé. A tat gyorsan emelkedett. Az emberek kezdték felismerni, hogy az a menedék, ahol bénultan állnak, csak meghosszabbítja a szenvedésüket. Ekkor már többen ugrottak a tengerbe, másokat meg a víz sodort le a hajóról. Eddig a hanyatlás fokozatos, a világ nagyjából még ismerõs volt. Ez itt a vége, a mi világunk vége. Volt, akit a hajóba ömlõ víz beszippantott, majd egy lentrõl feltörõ léghullám dobott a felszínre. Volt, akit körben sodort egy örvény, ezért ösztönösen egy korlátba kapaszkodott, de mivel a hajótest gyorsan csúszott a víz alá, eszébe villant: az óriás magával ragadja a mélybe. Egy erõs rúgással kiszabadította magát, és elúszott a hajótól, jó mélyen a víz alatt. Volt, aki a mentõcsónak evezõvilláját ragadta meg, amit a hullám lesodort a fedélzetrõl, és õ maga a felfordult csónak alá szorult. Vannak, akik a halál torkából, szinte az alsó világból jönnek vissza. „Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvéttettem a te szemed elõl, vajha láthatnám még szentséged templomát? Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövõdött a fejemre. A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazonáltal kiemelted éltemet a múlásból, oh Uram, Istenem!” (Jón 2,4 – 2,7) A fedélzet olyan meredeken megdõlt, hogy már nem lehetett rajta megállni. Mindenki elesett, az emberek sorra zuhantak a tengerbe. Elesnek az életért vívott harcban. A kötelek, nyugágyak, deszkák és a vadul örvénylõ víz forgatagában senki nem tudta, hogy mi történt a társaival. A tájékozódás megszûnik, teljes a káosz. A csónakokból látni lehetett, hogyan kapaszkodnak, mint megannyi méhraj: kiugrókon, csigákon, szellõzõnyílásokon, amint a hajó tatja a magasba emelkedik. Az életlehetõségek megszûnnek, de az emberek a végsõkig kapaszkodnak. Közvetlen közelbõl alig lehetett látni mi történik, bár még ekkor is égtek a lámpák, sejtelmes vörös fényt árasztva. A vörös Mars hadisten színe, egyben a tûz színe, amely által ez a civilizáció végül megsemmisül. Ismert emberek és névtelenek egyetlen halomban zuhantak egymásra, amikor a hajó orra még mélyebbre süllyedt, a vége pedig toronymagasra emelkedett. Az Õsz dallamát mintha elvágták volna, amint a zenészek is lezuhantak a hangszereikkel. A lámpák kialudtak, újra fellobbantak, hogy azután végleg sötétségbe boruljanak. Ez 2 óra 18 perckor történt. Az utolsó közszolgáltatások is megszûnnek, a média végleg elhallgat, tudásunk is darabokra törik és szétesik, „kis és nagy” emberek egyek lesznek a halálban. Tompa zuhanások és üvegcsörömpölés nyomott el minden más zörejt. Hosszú, mély dübörgést hallottak a fültanúk, mert minden mozdítható tárgy elmozdult a helyérõl. Beláthatatlan jelenségek reszkettetik meg a Földet, mindent lerombolva.

31

És most, amint még meredekebbre billent a hajóóriás, a harmadik kéménynél megnyíltak a fedélzet lemezei, a gerinc eltört, a gigász kettévált, az elülsõ rész lesüllyedt. Felfoghatatlan kataklizmák. A kémény leomlott. A hajó jobb oldalán zuhant a vízbe, szikraáradatot okádva. Tûzáradat. A zuhanás döreje még az általános hangzavart is túldübörögte. Sok embert, aki a vízben küszködött, agyonzúzott a több tonnás leomló acéltömeg. Másoknak szerencséjük volt, éppen ez taszította el õket a hajótól. Óriási csapások. A tat függõlegesre tornyosult, közben forgott, mint egy dugóhúzó. A dübörgés egyre erõsebb lett. Minden, amit az anyagi világunkban fontosnak tartottunk, darabjaira esik, keveredik, használhatatlan és értelmetlen romhalmazzá válik. A csónakban ülõk nem hittek a szemüknek. Tudniuk kellett, hogy közel a vég, de senki sem álmodta, hogy ez így megy végbe: ez a nem is földi dübörgés, a vízbõl függõlegesen égnek meredõ fekete hajótest, olyannak tûnik, mint egy hatalmas fekete ujj, amely az ég felé mutat. Igen, ez a fekete ujj az Ég felé mutat: nem földi dübörgés kíséri a Teremtõ tervének megnyilatkozását. Voltak, akik nem tudtak odanézni. Az ítélet elementáris erejû kinyilatkoztatása elviselhetetlen. Két perc vánszorgott el ólomlábakon, mire elült a lárma, és a Titanic tatja kissé visszabillent. Azután lassan merülni kezdett, meredeken megdõlve. Ahogyan lefelé merült, mintha közben meggyorsult volna a süllyedés, S amikor a tengervíz összecsapott a tatról kiálló zászlórúd fölött, már olyan sebesen szállt lefelé, hogy szinte hasította a vizet; a helyén vadul csobogott a tenger. A már összedõlt, megszûnt világunk most elmerül a feledés feneketlen vizébe, hogy soha többé ne jöjjön vissza. *** Az idõ 2 óra 20 perc, két óra és negyven perc telt el az ütközés óta. A Titanic hullámsírja fölött vékony füstös pára lebegett, elhomályosítva a kristálytiszta éjszakát. Lebegõ lelkek. A víz tükrén ládák, nyugágyak, deszkák, falburkolatok törmeléke libegett, mindenféle kacat, ami valahonnan a mélybõl tört a felszínre, és most könnyû dugó módjára örvénylett a vízben. Ennyi marad az egészbõl. Úszók százai kapálóztak a vízben, roncsokba és egymásba kapaszkodva, és kiáltozott segítségért. Az egyes hangok belevesztek az állandó sikoltozás hangzavarába. A csónakokból úgy hallatszott, mintha sok ezer szurkoló kiabálna egy meccsen. A veszendõben levõ lelkek sikolyaival telik meg a világ. Fáradt vagyok, alig tudom folytatni. Ha más nem, a tengervíz hõfoka is elég ahhoz, hogy megtörje a legszívósabb emberi ellenállást. A víz hõmérséklete –2,2 Celsius fok. Ez a sós tengervíz fagyáspontja, a víz tehát a lehetõ leghidegebb. Akik végül megmenekültek, évtizedek múlva is borzongva emlékeztek a víz metszõ hidegérõl. Ha a kegyelmi idõszak elmúlik, az ítélet kemény világa köszönt az emberiségre. „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétõl mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,21) Mégis több tucat menekülõ megõrizte az önuralmát. Ezek számára két reménysugár mutatkozott a törmelékkel teleszórt vízben: a két összecsukható csónak. Mindkettõ végül elszabadult a süllyedõ fedélzetrõl, de az egyik félig megtelt vízzel, a másik a gerincével fölfelé lebegett. Most a legerõsebb és a legszerencsésebb úszók gyülekeztek a két csónak körül. Most már mindenki magára van hagyatva. Vannak, akik a legkegyetlenebb, legkilátástalanabb körülmények között is megtartják önuralmukat, tehát önmagukat. Egy bátor gentleman, aki sok nõ életét mentette meg önzetlenül, csodálatos módon menekült meg. A Titanic magával ragadta a mélybe, majd egy áramlás visszadobta a felszínre. Elõször egy deszkába kapaszkodott, majd egy faládába, végül megpillantotta a felborult csónakot. Amikor odaért, senki sem nyújtotta a kezét, hogy segítsen neki. Nem adta fel a harcot: megragadta valakinek a karját, aki a csónak hátán feküdt, és nagy lendülettel feldobta magát a gerincre. Ezzel még nem került biztonságba: a felborult csónak bármikor elsüllyedhetett. Az alvilágtól való megszabadulás stációi. Bátor és önfeláldozó férfiak menekültek meg ilyen módon, akik az utolsó pillanatig küzdöttek mások életének megmentéséért, magukkal nem törõdve. Lelkükben nemes emberekrõl van szó, ez az új idõk nemessége. „Eljön az óra, sõt már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Lélek az Isten, ezért akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,23) A megmerült mentõcsónak hamar elsodródott, ezért kevesebben érték el, de a felfordult csónak gerincére végül vagy harminc férfi kapaszkodott fel, az meg minden eresztékében recsegett. Voltak olyan úszók, akik ezért nem is próbálkoztak, sõt még buzdították is õket. Egyesek óriási lelkierõrõl tesznek tanúságot. Amint tovább lebegtek az éjszakában, egyre távolabb a roncsoktól és a vergõdõ emberektõl, az egyik matróz, aki a gerincen feküdt, bizonytalan hangon megkérdezte: – Nem gondolják, hogy imád-

32

koznunk kellene? Ezt mindenki jó ötletnek találta. Kiderült, hogy különbözõ keresztény egyházak hívei verõdtek össze, így azután megegyeztek a Miatyánkban; kórusban mondták el annak a matróznak a vezetésével, aki az imát javasolta. A végveszélybe került emberek Istenhez fordulnak. Több csónakban is felmerült, hogy segíteniük kellene a vízben küszködõknek, de vagy az utasok, vagy a személyzet tiltakozására rendre elálltak ettõl. A nemegyszer hallatlan önfeláldozás árán megmentett túlélõk maguk nem mutatnak hasonló együttérzést, amikor nekik kellene segíteniük. Egy, csak egy csónak fordult vissza, az is késõn: legalább egy óra eltelt a süllyedés óta, mire a helyszínre ért. Körülbelül egy óra hosszat játszották a reménytelen szembekötõsdit, arra igyekezve, amerrõl sikoly hallatszott a vaksötétben, de nem sikerült elérni azokat, akik segítségért rimánkodtak. Mindössze négy embert sikerült élve kiszedni a vízbõl, közülük is egy meghalt. A varázslat sötétjében élõ emberiségnek immár a profán tudása is felbomlott, teljes a káosz. A tájékozódás megszûnik, nem találunk egymásra, nem tudunk segíteni embertársainkon. A csónakokban ülõk többsége dermedten gubbasztott, néhányan rettentõen fáztak: egész testükben reszkettek, a foguk vacogott, volt, aki annyira meggémberedett, hogy lefordult az ülésrõl. Sorstársaik megpróbáltak nekik segíteni, önzetlenül átadták egyes ruhadarabjaikat. Volt olyan férfi, aki – bár csak egy vékony sportblúzt viselt – a neki felajánlott kabátot továbbadta egy fiatal lánynak. A készületlenek a többi menekülõ segítségére szorulnak. A nagylelkûség és a szolidaritás nehéz helyzetben is megnyilvánul, sõt ott nyilvánul meg igazán. Csikorogtak az evezõk fémvilláikban, fröcskölték a vizet, kiáltások harsantak, amint a csónakok közeledtek egymáshoz a sötétségben. A szétesett világ maradványai. Ahol nem volt elég matróz, ott még az elõkelõ dámáknak is evezniük kellett. A túlélésért mindenkinek tennie kell, függetlenül attól, ki volt elõtte. Egyes csónakokban kisebb-nagyobb civakodások támadtak. Egyesek kivetkõznek magukból, a megszokott modorukból. Az összezárt emberek között helyenként súrlódások, viszályok alakulnak ki. Az emberek egy része elvadul. Néhány csónak elsodródott. Négy-öt mérföld sugarú körben tizennyolc csónak lebegett, sodródott a tenger színén. Egyeseket közülük összekötöttek, tettrekész tisztek vezetése alatt. Bátor és tehetséges egyéniségek vezetésük alá vonnak egyes túlélõ csoportokat. Amint a felfordult csónak alól kiszivárgott a levegõ, a jármû percrõl percre mélyebben merült a vízbe. A hullámok néha már át is csaptak a gerinc fölött, és valakinek egy hevesebb mozdulatára valamennyien a tengerbe zuhanhattak volna. Szerencsére rájöttek, hogy velük van a második tiszt, erre egy matróz azt kiáltotta: – Tessék parancsot adni, mi engedelmeskedünk! A tiszt belátta, hogy csak szervezett együttmûködéssel lehet egyensúlyban tartani a csónakot. Kiadta tehát a parancsot, hogy mindenki álljon fel. A harminc férfi imbolyogva felállt. A tiszt párosával oszlopba rendezte õket, arccal az orr felé. Ezután a víz mozgása szerint harsányan vezényelte õket, hogy merre hajoljanak. A szélsõséges helyzetbe kerülõ emberek túlélésének egyetlen esélye a szervezett és fegyelmezett együttmûködés. A segélykiáltások lassan elhaltak, az éjszaka elcsendesült. A Titanic, a lélegzetelállító izgalom okozója – nem volt többé. A döbbenet, hogy mi történt valójában, a zavarodottság még elõttük állt, azt pedig, hogy rokonok, jó barátok, ismerõsök vesztek oda, a menekültek még fel sem fogták. Különös nyugalom lett úrrá azokon, akik a csónakokban vacogtak. Hatalmas csönd vette körül õket. Olyan volt az Atlanti-óceán, akár egy csiszolt tükör: a szemtanúk késõbb azt mondták, hogy soha sem látták ilyen simának a vizet. A Hold nem világított, a felhõtlen égbolton tündököltek a csillagok. Volt, aki a hullócsillagokat bámulta a tiszta kék éjszakában: soha életében nem látott ennyit. A mechanizmus pusztulásával különös csönd és nyugalom ereszkedik a megmaradt lelkekre. A mélykék csöndben a látók elõtt megnyílik az Ég, és megnyilatkozik a Világ rendje. „A semmi ágán ül szívem kis teste hangtalan vacog; köréje gyûlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok.” (JÓZSEF ATTILA: REMÉNYTELENÜL)

*** „Sötét éjszakád során rád törhet egyfajta «óceános» érzés, mintha egy tengeren, tengerben lebegnél vagy magzatvízbe merülnél. Az óceán az élet hatalmas tárháza, csakúgy, mint saját sötét éjjeled, amely az általad összegyûjtött tudás egy részének feladására kényszeríthet. Segít következetesen lebontani a nagy nehezen felépített egót, és kibogozni személyiséged és kultúrád hosszú évek alatt szõtt szálait. Az éjszakai tengeri utazás õseredeti önmagadhoz visz vissza téged, nem hõsies lényedhez, mely kiég, s megítéltetik, hanem valódi lényedhez, magadhoz, mint a lehetõségek tengeréhez, léted hatalmasabb és mélyebb rétegeibe.

33

A modern kor követelménye, mely szerint minden áron fejlõdni kell, olyan erõsen hat rád, hogy talán egyáltalán nem érzékeled a visszaesésben rejlõ értékeket. A hátrafelé haladás ugyanakkor bizonyos szempontból az eredetünkhöz való visszatérést jelenti, az élet harcvonalából kilépést, és a természet éltetõ elemeinek, szellemeinek felidézését, beleértve a te hajdani természetedet, a személyt, aki a kezdetek kezdetén voltál. A szárnyaló képzelet anyaméhébe térsz vissza, mely által termékenységed lüktetése újraindulhat. Jelenleg folyamatosan megszületsz, és égsz a vágytól, hogy megleld az éjszaka helyreállító vizét.” (THOMAS MOORE: A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁI)

Ez a beavatás egyénileg is nagyon nehéz, keserves és hosszú, tanúsíthatom. Az emberiség szintjén összehasonlíthatatlanul nehezebb, hosszabb és keservesebb. MÁSODIK RÉSZ Figyelmünk most áttevõdik a túlélõket megmentõ hajóra. 1903-ban a magyar kormány törvényben szabályozta a kivándorlás rendjét. A kivándorlók megpróbáltatásainak mérséklése érdekében egyetlen hajóstársaságot, az angol Cunard Line-t bízták meg az utasok szállításával, a Belügyminisztériumot pedig felhatalmazták, hogy a társaságot és a kivándorlókat szállító hajók szolgáltatásainak minõségét ellenõrizze. A társaság egyik hajója, a Carpathia a magyar kivándorlók számára épült, és attól kezdve fõleg õket szállította. Rendszeres ingajáratokat bonyolított le New York és Fiume között. Fedélzetén több magyar is szolgált: az egyik tiszt, az egyik orvos, és a személyzet több tagja. A Carpathia 1912. április 11-én futott ki New Yorkból, nagyjából azzal egy idõben, amikor a Titanic – a szárazföldet végleg elhagyva – elindult utolsó útjára írországi Queenstownból. Útvonala: Gibraltár, Genova, Nápoly, Trieszt és Fiume. Összesen 725 utast szállított, ebbõl 575 fedélközi volt, köztük mintegy 300 visszavándorló magyar. Rajtuk kívül 150-en utaztak elsõ osztályon, fõként idõsebb amerikaiak, akik napsütésre és óvilági romantikára vágytak. A továbbiakban Walter Lord mûvén kívül a National Geographic Magazine 2004. decemberi számát is figyelembe véve idézem az eseményeket. *** Morzejelek szálltak az éjszakában. A hír egyre szélesedõ körben terjedt a hajók között, sõt a szárazföldre is eljutott. Miközben a fél világ lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket, a Carpathia továbbra is délnek tartott. Egyetlen rádióstisztje a parancsnoki hídon tartózkodott az elsõ vészjelzések alatt. Cigarettaszünetet tartott, de pár perc múlva visszatért készülékéhez. Máris megkérdezte a Titanictól: tudják-e, hogy üzenetek érkeztek számukra a szárazföldrõl? 12 óra 25-kor, az ütközés után 45 perccel, az elsõ vészjelzések után tíz perccel választ kapott, és ebbõl kiderült, hogy jóval többet várnak a Carpathiától udvarias gesztusnál. Meglehetõsen sokára vesznek tudomást a katasztrófáról. Pillanatnyi dermedt csend után a Carpathia rádiósa visszakopogta: érte-

A Titanic túlélõinek megmentõje: a Carpathia

34

sítse-e a kapitányát. A válasz: igen, gyorsan. A katasztrófa híre diplomáciai csatornákon megérkezik. Amikor a vészjelzés befutott, a Carpathia kapitánya már visszavonult éjszakára. Az Uralkodó alszik, öntudatlan. A szikratávírász az elsõ tisztnek tett jelentést a parancsnoki hídon. Az aktuális vezetõ megkapja a hírt. Nagyon fontos elágazási ponthoz érkeztünk: az aktuális vezetõ felismeri a veszélyt. Belátja, hogy az õ ereje és tudása kevés annak elhárításához: a hatalmat nála avatottabb kézbe kell adni. Most már együtt kúsztak le a létrán és a térképszobán át berontottak a kapitány kabinjába. Létra: az alsó és felsõ világok összekötõje. Ezen ereszkednek le az alsó világba, ahová az uralkodó van számûzve és elvarázsolva. A kapitány az elsõ pillanatban bosszúsan könyökölt fel az ágyban: mi baj lehet a hajón, hogy így rátörnek a kabinjában? Elõször nem akarja feladni addigi életét. Az elsõ tiszt közli a vészhírt. A kapitány villámgyorsan kiugrott az ágyából és azonnal elrendelte, hogy forduljanak meg. Az uralkodó – megismerve a helyzetet – vállalja a feladatot. Még nincs a helyén, de átveszi az irányítást, és rögtön radikális irányváltásról intézkedik. Miután továbbították a parancsot, keresztkérdések alá fogta a távírászt: bizonyos benne, hogy valóban a Titanic az, és sürgõs segítséget kér? Az uralkodó bizonyosságot kér és kap. Fél egykor, az elsõ üzenetváltás után öt perccel, az ütközéstõl számított 50 perc elteltével a Carpathia küldte a választ: csak 58 mérföldre van a Titanictól, és keményen igyekszik. Közlés a segítségrõl. A kapitány a térképszobába sietett, hogy kijelölje a Carpathia módosított útirányát. A helyzet áttekintése. Számolgatott és jegyzetelt, közben kitekintett a kajütablakon és meglátta a helyettes fedélzetmestert, amint egy csapat matrózt vezet, hogy felsúroltassa a fedélzetet. Kiszólt az embereinek, hogy a takarítás ezúttal elmarad, készítsék elõ inkább a mentõcsónakokat. A helyettes fedélzetmester elképedt. Beavatkozás a dolgok menetébe. Az elsõ intézkedések máris szokatlanok. A kapitány ekkor közölte vele, hogy itt minden rendben, egy másik hajó van veszélyben. Megkezdõdik a felkészülés a mentésre. Pár perc múlva a kapitány berajzolta a térképre a módosított útvonalat. Az uralkodó az áttekintés nyomán pontosítja az új irányt. A Carpathia 58 mérföldre (107,4 km) van a katasztrófa helyszínétõl, ha a szokásos 14 csomós sebességgel mennek, csak négy óra múlva érnek oda. Ez túlságosan sok idõ. Ezért hívatta a fõgépészt, és közölte vele: rendelje be a szolgálaton kívüli fûtõket is, hogy kettõzött erõvel táplálják a hajó kazánjait. Állítsák le a kabinok fûtését és a meleg vizet, minden gõzt a gépekbe! A teljesítményt magasabb sebességfokozatra állítják, egyes jóléti szolgáltatásokat leállítanak. A kapitány ezután az elsõ tisztet hívatta, és közölte, hogy a hajón minden rutinmunkát azonnal abba kell hagyni. Az elsõ feladat: megszervezni a mentési munkálatokat, ennek kell mindent alárendelni. Majd a hajóorvost hívatta és figyelmeztette, hogy készítse elõ minden erõsítõ és élénkítõ orvosságát, állítson fel elsõsegélyhelyeket, állítsa szolgálatba az olasz orvost a másodosztályon és a magyar orvost a harmadosztályon. Ezután a számvevõtisztre került sor: álljanak készenlétbe a feljáróknál, fogadják a Titanic utasait, vegyék listába a nevüket, majd vezessék õket az elsõsegélyhelynek kialakított ebédlõszalonokba. Végül maradt még egy csomó tennivalója a fõstewardnak is: hívja össze minden emberét, a legénységnek fõzzenek jó erõs kávét, a túlélõk számára álljon készenlétben meleg leves, kávé, tea. A dohányzót, a társalgót és a könyvtárat alakítsák át hálótermekké a hajótöröttek részére, a fedélközi utasokat pedig szorítsák össze szûkebb helyre, hogy a Titanic fedélközi utasait el lehessen helyezni. Rengeteg a feladat. A közigazgatást teljes egészében átállítják. Az átállás az élet minden területére kiterjed. Amint kiosztotta a parancsait, a kapitány mindenkit nyugalomra intett. Elég munka vár rájuk, a Carpathia utasai ne lábatlankodjanak a legénység körül. Minél tovább alusznak, annál jobb. Általános mozgósítás nincs, a feladatokat a megbízott felelõsök végzik. Óvintézkedésként minden folyosóra egy stewardot állított. Az volt a feladatuk, hogy megnyugtassák a folyosón kószáló utasokat, és udvariasan megkérni õket, hogy szíveskedjenek visszafáradni a kabinjukba. Nem erõszakos, de igen határozott és jól szervezett diktátum a fennmaradás érdekében. A tulajdonképpeni urak: az utasok. Õértük van minden, õk fizetik a költségeket és a személyzetet is. Most azonban nem engedik elhagyni a helyüket. A kabinok az elkülönült szegmentumokat jelölik, amelyekre Kárpátia bomlik. Ezek urai most a helyükön kell maradjanak, nem szólhatnak bele a folyamatba és immár az irányt sem õk határozzák meg. Jobb, ha erre minél késõbb jönnek rá, ezért addig hagyják õket öntudatlan állapotukban, amíg lehet. A demokráciának vége, Kárpátiát egy sztratégosz irányítja. *** A hajó élettõl lüktetett. Kemény munka folyik. Lent a gépházban mindenki lelkesen lapátolta a szenet a tûzre. A pihenõ legénység kérés nélkül elhagyta hálóhelyét, hogy segítsen, amiben tud. Legtöbben föl sem öltözködtek rendesen. A köz szolgálatát vállaló emberek és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek mindent megtesznek a fennmaradás érdekében. Az egyik stewardot azzal ébreszti álmából egy társa, hogy a Carpathia jéghegynek ütközött. Erre kinézett a kajütablakon, és megállapította, hogy a hajó nagy sebességgel halad, az orra kétoldalt tajtékos hullámokat vet. Nyilvánvalóan látszott, hogy a hajónak

35

semmi baja. A steward és társai értetlenül kapkodják magukra a ruhadarabjaikat, ami elég nehezen megy, mert valaki összetörte az egyetlen villanyégõt, és most sötétben kell öltözniük. A köz szolgái már felébredtek öntudatlanságukból, de még tájékozatlanok, szellemi sötétben vannak. Ez rémhíreket szül. A fedélzeten egy tiszt nyomban munkára fogja õket. Végzik a dolgukat, bár sejtelmük sincs arról, hogy mire való ez az egész. Így is teszik, amit kell. A vén hajó egyre gyorsabban hasította a vizet. A hajót eredetileg 14,5 csomós végsebességre tervezték, de most elérte a 17 csomót! (31 km/h) Senki sem hitte volna, hogy a Carpathia ilyen teljesítményre képes. Kárpátia hihetetlen teljesítményeket produkál. A kapitány a hajó õrtisztjét és néhány stewardot azzal bízott meg, hogy tartsák kordában a fedélközieket, nem lehet tudni, nem bõszíti-e fel õket az összetelepítés. Megelõzõ óvintézkedésként egyes területek és közösségek szorosabb biztonsági ellenõrzés alá kerülnek. Az éberebb utasok szokatlan dolgokra ébredtek. A máskor unalmas, csöndes hajón meglepõ események történtek az éjszaka közepén. Volt, aki a beszûrõdõ kávéillatot furcsállta, volt, akit a fedélzet kivilágítása ébresztett fel, mások a hangokra, lábdobogásra, fojtott parancsszavakra lettek figyelmesek, ismét mások azt vették észre, hogy a gépek a megszokottnál sokkal gyorsabban dolgoznak. A be nem avatott emberek kezdik észlelni a dolgok menetének változását. A legfurcsább a váratlan kemény hideg volt. Elõzõ nap még a Golf-áramlat langyos levegõjét élvezték, most pedig fagyos szél fújt, a fûtés meg nem mûködött. A közszolgáltatások és a fogyasztás lényegi csökkenése, az életkörülmények keményedése. Egyes utasok kimennek a kabinjukból, és érdeklõdnek, hogy mi történt. A válasz egyáltalán nem nyugtatja meg õket: nem hiszik, hogy a Titanic veszélyben lenne, hiszen elsüllyeszthetetlen. Arra kezdenek gyanakodni, hogy a saját hajójuk került veszélybe. További rémhírek. Az utasokat felszólítják, hogy maradjanak a kabinjukban, mégis többen kimerészkednek és fellopóznak a fedélzetre. Kis csoportokba verõdve bujkálnak a legénység elõl, és összevetetik az értesüléseiket. Illegális szervezkedések. Lassacskán észre kellett vegyék, hogy a Carpathiának semmi baja. És bár híre terjedt, hogy a Titanicot baj érte, senki sem akarta elhinni, hogy emiatt rohannak ilyen veszettül az éjszakában. A rémhírek lassan elülnek, a bizonytalanság azonban marad. De kérdezõsködni persze nem lehetett, mert még leküldik õket a kabinjukba. Így azután csak ténferegtek odafönn, meresztgették a szemüket a vaksötétbe. Tulajdonképpen azt sem tudták, hogy mit keressenek. A szervezkedések a keményen kézben tartott folyamatot érdemben nem tudják megzavarni. 1 óra 15-kor, az útirány megváltoztatása után 45 perccel a stewardokat felsorakoztatták a nagy ebédlõteremben. A fõsteward kis beszédet tartott: közölte, hogy mi történt a Titanickal. Elmondta, hogy mi lesz a feladatuk. Végül buzdító szavakat mondott. A közszolgálatot vállalók teljes körû tájékoztatást és útmutatást kapnak. Közben folyamatosan kapták a segélykérõ jelzéseket. 1 óra 50-kor, a megfordulást követõen 1 óra 20 perccel jött a végsõ könyörgés. Utána csönd, semmi több. Utolsó üzenetek. A kapcsolat megszakad. *** 2 óra 35 perckor, a fordulat után két óra öt perccel az elsõ osztályú orvos jelentette a kapitánynak, hogy minden készen áll. Miközben beszélt, a kapitány váratlanul zöld fényt pillantott meg a láthatáron. Ebbõl arra következtetett, hogy a hajó még a vízen van. 45 perccel az utolsó üzenet után észlelik a menekülõk jelzéseit. Akkor talán mégis idõben érkezik a Carpathia. Ezek az információk még nem hitelesek. 2 óra 45 perckor a második tiszt halványan derengõ objektumot észlelt fél foknyira az orrtõkétõl balra. Ez volt az elsõ jéghegy. Utána felbukkant a második, majd a harmadik. A Carpathia jobbra-balra kanyargott, kitérve a jéghegyek elõl, de a sebességét nem csökkentette. Így rohantak tovább, az õrök lélegzetüket visszafojtva figyelték a jéghegyeket és az egyre sûrûbben felvillanó távoli fényjelzéseket. Kárpátiát is veszélyezteti az élettelen kristályvilág varázslata. Rendkívüli figyelemmel lehet csak kikerülni a leselkedõ veszélyeket. A folyamat intenzitásából ennek ellenére nem vesznek vissza, a kijelölt úton és módon haladnak tovább. A hajó most rakétákat bocsátott fel, tizenöt percenként egyet-egyet, közben pedig a Cunard-társaság színes gyertyáit is. Jelzések a túlélõk számára. Elterjedt a hír, hogy már észrevették õket a másik hajóról. Nincs érdemi kapcsolat. A nagy ebédlõszalonban a stewardok elfoglalták a helyüket. A gépteremben a kazánfûtõk szaporábban táplálták a tüzet, mint bármikor. A kikötõpallóknál és a csónakdaruknál készenlétben álltak a matrózok. Mindenki reszketett az izgalomtól, és a Carpathia is egész testében remegett. Késõbb egy matróz ezt mondta: „A vén teknõ éppolyan izgatott volt, mint mi!” Maximális teljesítmény, teljes készültség.

36

*** 3 óra 10-kor a kapitány lassú menetbe állíttatta a gépeket, már majdnem a helyszínen voltak. A teljesítmény visszafogása a készültség fenntartása mellett. Ahogy közelebb értek, a kapitány szíve elszorult. 3 óra 35-kor elérték a hajó megjelölt pozíciójának körzetét, de a Titanicnak semmi nyoma. Pontosan négy órakor, a fordulat után három és fél órával a kapitány állj!-t vezényelt. Megérkeztek. Ebben a pillanatban újabb zöld fény kúszott az égre. Pontosan elõttük, egészen alacsonyról. Pislákoló fényében egy mentõcsónak körvonalai bontakoztak ki. Szembesülés a helyzettel. A kapitány indulást vezényelt és manõverezni kezdett, hogy közelítsen a csónakhoz. Egy pillanattal késõbb hatalmas jéghegy bukkant fel közvetlenül elõttük, ezért kénytelenek voltak oldalt kitérni. Az utolsó pillanatig koncentrált figyelemmel kell lenni, pillanatnyi kihagyás katasztrófát okozhat. Minden szem a mentõcsónakot figyelte, amint a feljáróhoz siklott. A mentõmellények miatt úgy látszott, mintha mindenki fehérbe öltözött volna. Nézték a sápadt, elgyötört arcokat, amint valamennyien fölfelé tekintettek a fedélzetekre. Szótlanul libegtek közelebb, csak egy csecsemõ sírt keservesen a csónakban. Fehér öltözet és csecsemõsírás: az újjászületés jelképei. A másik partra azok mennek át, akik újjászületnek. Ehhez elõtte meg kell halnia a réginek. „Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik újjá vízbõl és lélekbõl, nem mehet be az Isten országába. Ami testbõl születik, az test, de ami a Lélekbõl születik, az lélek. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek.” (Jn 3,5-7) Az ego önfenntartó konstrukció, amely maszkokkal, felvett szerepekkel fedi el a corpus vivens-t, az élõ testet – a lelket. Az ego meghaladása a maszkok levétele. Így fordulhatunk a nagy énhez, égi szülõhöz, tehát a teremtett világ rendjéhez (megtérés). Ez Húsvét igazi üzenete. Ennek a konstrukció végsõkig ellenáll, hiszen a végét jelentené. Nem a lélek kötõdik az anyaghoz: egy magasabb rendû hogy is kötõdhetne egy alacsonyabb rendûhöz? A lélek számára a leszületés önkéntes áldozat és feladat. Valójában az anyag kötõdik tíz körömmel a lélekhez: azért hozza létre az ego konstrukcióját, hogy megtartsa, hiszen az élet a legmagasabb formája. Az újjászületés így egyénileg is nagyon nehéz. Kollektív újjászületés akkor történik, amikor megnyilatkozik a világ rendje. Ez más szóval: az apokalipszis. A matrózok köteleket dobtak le, odalent pedig megkötötték a csónakot. Egy percnyi habozás, majd 4 óra 10 perckor az elsõ menekült felkapaszkodott az ingatag hágcsón és a hajóra lépett. A Titanic elsüllyedése óta 1 óra 50 perc, a Carpathia megfordulása óta 3 óra 40 perc telt el. Hágcsó: világok összekötõje. Felkapaszkodás: feljutás az alsó világból. Lassan kivilágosodott, és a fedélzeten állók egymás után pillantották meg a közeledõ mentõcsónakok sziluettjeit. Világosodás: a varázslat eloszlása, a teremtett Világ világosságának visszatérése. „Legnevezetesebb a dologban az volt, Hogy valahányszor egy-egy boszorkány megholt, Mindannyiszor oszlott az égnek homálya, S derült lassanként a sötétség országa.” (PETÕFI SÁNDOR: JÁNOS VITÉZ)

A csónakok négy mérföldes területen lebegtek szétszórtan, a szürke reggeli fényben nehezen lehetett megkülönböztetni õket az úszkáló jéghegyek tucatjaitól. A varázslat még nem oszlott el egészen, nehéz megkülönböztetni az élõt az élettelentõl. Az élõk még a maguk által elõidézett élettelen kristályvilág foglyai. De legalább már szabadulni akarnak tõle. Észak és nyugat felé összefüggõ jégvilág húzódott, ameddig csak ellátott a szem. A jégmezõt itt-ott hatalmas jéghegyek szaggatták meg, élesen rajzolódva ki a horizonton. – Amikor megláttam, hogy milyen rengeteg jég között haladtam teljes gõzzel, kivert a veríték – mondta késõbb egy barátjának a kapitány. – Megborzongtam, és arra gondoltam: az Õ keze tartotta a kormányt egész éjszaka, nem az enyém! „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.” (Jn 5,24) ***

37

Figyelmünket most a menekülõk felé fordítjuk. Amint a hajnal elsõ fénypászmája megjelent az égbolton, az életnek semmi jele nem mutatkozott a sima óceánon. De mégis: ott úszott valaki, egyetlen magányos ember, aki a merészségének, a szerencséjének, no meg az alkoholnak, illetve a három tényezõ együttes hatásának köszönhette az életét. A hajó pékmesterérõl van szó, aki, miután a fedélzetre szólítottak mindenkit, elõbb kihordatott a raktárból minden kenyeret, hogy legyen a menekülõknek élelmük. Ezután visszatért a kabinjába, hogy egy kis whiskyt igyon szíverõsítõként. Fél egy tájban elég erõsnek érezte magát, hogy ismét felkapaszkodjon a lépcsõn a mentõcsónakhoz, ahová beosztották. Ekkor még nehéz volt rávenni a nõket a beszállásra, tehát erõteljes módszerhez folyamodott: lement a sétafedélzetre és néhány nõt a karjánál fogva erõszakkal felvonszolt. Azután, a saját szavai szerint, egyenként behajította õket a csónakba. Õt ugyan csónakparancsnoknak jelölték ki, de úgy gondolta, lesz elég erõs férfi, aki rendet tartson, kiugrott hát, hogy segítsen vízre bocsátani. Azért nem akart beszállni, mondta, nehogy rossz példával szolgáljon, mint férfi. Ekkor egy óra húsz perc volt az idõ. A pékmester megint visszacammogott a kabinjába a rézsútosra dõlt lépcsõkön, és újra magához vett egy kis szíverõsítõt. Azután leült a fekhelyére, és „kissé ölelgette még az üveget”. Látta ugyan, hogy a víz beszivárog a kabinja ajtaja alatt, de ez nem izgatta különösebben. Háromnegyed kettõkor visszament a csónakfedélzetre. Éppen idejében, mert a Titanic addigra csúnyán megdõlt, és ha tovább késlekedik, fel sem tudott volna már jutni a lépcsõn. Jóllehet már valamennyi csónak eltávolodott, a pékmester nem esett kétségbe. Lement egy szinttel lejjebb, és nyugszékeket hajigált ki a fedett sétafolyosó egyik ablakán. Sokan nézték, hogy mit csinál, de senkinek sem jutott eszébe segíteni. Összesen ötven széket dobott ki abban a reményben, hogy néhány emberéletet ezzel is megment. Fárasztó munka volt, az utolsó széket alig tudta kifelé erõszakolni. Ekkor – 2 óra 10 körül – visszament az éléskamrához. Nagyon megszomjazott, de ezúttal vízzel oltotta a szomjúságát. Egyszer csak óriási hangzavar támadt, súlyos zuhanások, robaj, csészék és tányérok repkedtek a feje körül, a lámpák vörösen hunyorogtak. A pék lábdobogást hallott a feje fölött, mindenki a tat felé rohant. Kibotorkált a kamrából, és megindult hátrafelé. Elõtte nagy tömegben futottak az emberek, de õ a tülekedõk mögött maradt. Amikor a tat hevesen megpördült és a magasba emelkedett, az emberek egyetlen óriási halomba dõltek. Egyedül õ állt meg a lábán. A fedélzet most már annyira megdõlt, hogy képtelenség volt megállni rajta, ezért átmászott a korláton, és a hajó oldalán állt ismét lábra. A korlátba kapaszkodva mászott elõre, amíg elérte a tatot. Most a hajó legömbölyített végén állt, amely mintegy 150 láb (45 méter) magasságban meredt a víz fölé. Hõsünk nyugodtan összehúzta magán a mentõmellényt, és éppen gondolkodni kezdett, hogy mitévõ legyen, amikor érezte, hogy megindul alatta az iszonyú tömeg. Gyorsan süllyedt lefelé, mintha felvonóban állt volna. Amikor a tenger összecsapott a hajótat fölött, szépen belesiklott a vízbe, a feje nem is lett nedves. Lassan úszni kezdett az éjszakában, kevéssé zavarta a jéghideg víz. Több mint egy óráig taposta a vizet, és csak annyira mozgatta a végtagjait, hogy el ne merüljön. Nem volt abban semmi trükk – magyarázta késõbb derûsen. Négy óra tájban a szürke hajnali derengésben megpillantott valamit, amit roncsnak nézett. Odaúszott: a felborult csónak volt az. Gerincén olyan sokan szorongtak, hogy nem tudott felkapaszkodni rá. Ott kapálózott hát, amíg fel nem fedezett egy régi kollégát a konyháról, aki a karját nyújtotta. A pékmester belekapaszkodott és tovább taposta a vizet. Senki sem vetett ügyet rá, a délkeleti láthatárt figyelték, ahol észrevettek valamit. Íme a Tarot 22. lapja, a Bolond! Aki kivezet a Tarot magasrendû, de kötött rendszerébõl. Õ az alany, aki végigjárja a beavatás stációit, õ játssza el annak szerepeit úgy, hogy közben önmaga marad, vagy ismét önmagára talál. Ennek a beavatásnak és átváltozásnak, pontosabban – az önmagunkhoz és a teremtett világ rendjéhez való – megtérésnek megidézõje az új világba való átkelés a nagy vízen. A Bolond vándorként jelenik meg, batyuval a vállán, amint elõre és fölfelé tekint, és nem vesz tudomást sem a külvilágról, sem a nadrágját szaggató kutyáról. A világ nem hordozhat veszélyeket a számára, mert vagy még az út elején jár, és fel sem fogja a mûködését, vagy már régen túltette magát rajta, így az nem is érhet fel hozzá. Szimbolikus tartalma a rácsodálkozás, a kíváncsiság, az újrakezdés. Archetípusa a gyermek és az udvari bolond, akire nem érvényesek a társadalmi szabályok, akinek mindent megengednek. A bolond – mi magunk vagyunk. Én, és Te, kedves olvasóm. Legbelül ez a valódi énünk, maszkok, felvett minták és szerepek nélküli önmagunk. Az ilyen ember Isten kedves teremtménye: vagy azért, mert még gyermeteg lelkû és ily módon szemléli mágikusan egységben a világot, vagy azért, mert olyan magas szinten beavatott és megvilágosodott, hogy önmagát a többi lélektõl és a világtól immár nem különbözteti meg. Az ilyen embernek valóban nincs mitõl tartania. „Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok, s olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3)

38

*** Fél négykor, a süllyedés után 1 óra 10 perccel (világidõre átszámítva három és fél év) a délkeleti látóhatáron távoli fény csillant. Ez a három és fél év az ítélet legkeményebb, reménytelen idõszaka. Most fénypont csillan az alagút végén. A felvillanást dübörgés követte. Volt, aki villámlásra gondolt, más hullócsillagra. Az elsõ jelzéseket nem tudják értelmezni. Egyesek nem mertek hinni a szemüknek, és csak akkor szóltak a többieknek, amikor megbizonyosodtak róla, hogy ez nem káprázat. A túlpörgetett anyagi világ káprázatával elvakított, majd magukra hagyott emberek elvesztették a hitüket. A kis fény egyre erõsebben világított, azután felvillant egy másik, majd egy egész lámpasor: nagy gõzhajó közeledett. Most már rakétákat lõtt fel, hogy megnyugtassa a Titanic menekültjeit: közel a segítség. Kárpátia siet a civilizáció túlélõinek segítségére. Egy fedélzeti munkás felkiáltott: – Imádkozzunk Istenhez! Hajó a láthatáron! Közeledik felénk! „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29) A felborult csónakon álló férfiak csatakiáltást hallattak örömükben, újra mindenki beszélni kezdett. A többi csónakban mindenfélét meggyújtottak, ami a kezük ügyébe került, így adva fényjeleket. Az egyikben elõbb újságot égettek, majd szalmakalapot. Az újság a profán tudást jelképezi, a kalap pedig a szemléletet. Mindkettõnek vége. Egy másikban levelekbõl sodortak papírfáklyát, azzal integettek. A levél értékpapírt jelent (a papírpénz is az). Ezek már értéktelenek, de másra még használhatók. A víz fölött örömujjongást, felszabadult kiáltásokat sodort a szél. A civilizáció túlélõi most éreznek elõször felszabadult örömöt. Mintha a természet is velük örvendezne, a zord éjszakára most bíborszínekben pompázó gyönyörû hajnal virradt. A lélek sötét éjszakája véget ér, és teljes pompájában megmutatkozik a teremtett Világ világossága. Kurjantások és a megkönnyebbülés kiáltásai szakadtak fel valamennyi csónakban, és most már igyekeztek megelõzni egymást, hogy mielõbb elérjék a Carpathiát. Az egyik csónakban énekeltek az evezõsök. Mások kórusban üdvözölték a gõzhajót. „Minden felszabadulás természetes megnyilatkozása az ujjongás.” (Hamvas Béla: Mágia szútra). A legtöbben azonban mély hallgatásba merültek, fásultan, szótlanul meredtek maguk elé. Az elsüllyedt hajó, vagy a csodával határos menekülés járt az eszükben. A felborult csónak tetején sem ujjongtak már a férfiak, azon fáradoztak, hogy a víz színén tartsák a csónakot. A reggeli szellõ hullámokat keltett, és a hajótestet minden irányban ingatta. Valahányszor megemelte a víz a domború testet, mindig kiszökött alóla egy kis levegõ, a gerinc pedig mélyebbre süllyedt. A tiszt vezényszavaira az emberek még mindig ide-oda billegtek, de már egy órája csinálták, és holtfáradtak voltak. A menekülõk fizikai és lelki erejük végsõ határán járnak. Lassan közeledett a pirkadat és enyhe szellõ kerekedett. A hideg még metszõbbnek tûnt, a tenger egyre erõsebben hullámzott. A csónakokban didergõk közül többen is halálra fagytak. Az elemeknek kiszolgáltatott menekülõk között az esendõbbek életüket vesztik. A dermesztõ tengervíz csapkodni kezdte a felfordult csónakon állók lábát, térdét, combját. A sós víz a szemükbe fröcscsent, elvakítva õket. Elõbb egy, azután egy második, majd egy harmadik ember szédült le a csónakról, mindhárom eltûnt nyomtalanul. A többiek most már hallgattak, semmi sem érdekelte õket, az életükért viaskodtak. A menekülõk amúgy is drámai sorsa még nehezebbé válik, sokan meghalnak közülük, a többiek élete is hajszálon múlik. A Carpathia négy mérföldre (7,4 km) állt, õk pedig nem hitték, hogy bírják erõvel, amíg észreveszik õket. De amint a napfény szétáradt a víz fölött, egyszeriben új reménység ébredt bennük: felbukkant négy, sorban összekötött csónak. A felborult csónak elcsigázott legénysége kiabálni kezdett, de nem hallották meg a hangjukat. A tiszt ekkor elõvette a sípját és jó erõsen belefújt. Sípszó: segítõ erõk megidézése. „Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot, S ott leszünk, mihelyst jobbágyidat hívod. Az öreg óriás ezeket mondotta, S János vitéznek a sípot általadta” (PETÕFI SÁNDOR: JÁNOS VITÉZ)

Két csónakban is felfigyeltek a sípszóra. Kiváltak a kötélláncból és feléjük indultak. Eddig létrejött kötelékek feloldása a mentés érdekében. Lassan eveztek, mégis közeledtek. Éppen idejében érkeztek: a csónaknak már annyira labilis volt az egyensúlya, hogy a mentésre érkezõk minden tapasztalata és hozzáértése kellett hozzá, hogy le ne sodorják õket. A menekülõk egy része annyira kimerül, hogy csak a leggondosabb szakszerû ellátással menthetõ meg. Egy fiatalember olyan erõsen koncentrált, hogy épségben jusson át, hogy nem vette észre a szomszédos csónakban ülõ édesanyját. Édesanyját pedig annyira kínozta a hideg, meg az aggodalom a szeretteiért, hogy ugyancsak nem vette észre a fiát. Majd csak a Carpathián fognak találkozni.

39

„Senki sem ismeri meg majd saját testvérét és az apa nem ismeri meg fiát és a fiú az anyját, amíg a holtak száma a mértéket eléri és az ítélet fölöttük megkezdõdik.” (Hénoch Apokalypsis) Ne feledkezzünk meg kedvenc hõsünkrõl, a pékmesterrõl. Õ – hála a szíverõsítõnek – még mindig a vizet tapossa, méghozzá a legnagyobb nyugalommal, bár legalább két órát töltött a mínusz két fokos tengervízben. Eddig kollégája karját fogta, most szépen elengedi, és átúszik a másik csónakhoz, ahová beemelik, még mindig erõsen „telített” állapotban. Egyesek emberi ésszel felfoghatatlan, csodálatos módon menekülnek meg. Egyetlen csónak fordult vissza a vízben vergõdõkért. Mostanra felhagynak az úszók kutatásával a roncsok között. Látnivaló volt, hogy nincs több túlélõ. Fölkelt a Nap, és õk is meglátták a Carpathiát. A tiszt úgy döntött, hogy visszamegy az általa összeállított csónaklánchoz, és odatereli õket a hajóhoz. Mivel feltámadt a szél, utasítást adott a vitorla felhúzására. Ez minden csónakban volt, de a többieknél csak útban volt, mivel nem értettek hozzá. A csónak orra sebesen szelte a hullámokat, a tajték csillogott a hajnali fényben. A legbátrabbak a legnagyobb bajban sem vesztik el a józan eszüket. Mire a tiszt visszaérkezett kis flottillájához, az közben már szétszóródott. Kettõ közülük felszedte a felfordult csónak utasait, a másik kettõ külön-külön igyekezett a Carpathia felé. Az egyik lassan vánszorgott, mert sokan voltak, de kevesen eveztek. Ezt vontatókötélre vette. Azután egy mérföld távolságban észrevette a másik összecsukható csónakot, amely félig megtelt vízzel, és alig haladt elõre. Az utasok, akik a katasztrófa után odaúsztak és megkapaszkodtak, dermedten kuporogtak, térdig a jeges vízben. Õket átsegítette a saját csónakjába, majd ismét a Carpathia felé vette az irányt, egy csónakot kötélen vontatva. Akinek helyén van az esze és a szíve, sok embert ment meg nehéz körülmények között is. *** A Nap a horizont fölé emelkedett, a jég szikrázott. A jéghegyek fehér, rózsaszín és mélykék színekben játszottak szerint, hogy sugarak, vagy árnyékfoltok vetõdtek rájuk. A tenger is derûs kék volt, kis jégtömbök úszkáltak a fodrozódó felszínen. Odafenn a keleti égbolt kék és arany színekben játszott, derült nap ígéretével. Olyan volt a táj, mint valami Sarkvidékrõl szóló gyerekkönyv illusztrációja. A Világ világossága megtöri a varázslatot, elûzi a sötétet, és a maga valójában megmutatja Hókirálynõ csábítóan szép, de élettelen kristály-birodalmát. Az éjszaka árnyai még ott lappangtak a nyugati égen. A Hajnalcsillag még akkor is arany fénnyel világított, amikor a többi fénypont már mind elhalványodott. A látóhatár szélén feltûnt az Újhold keskeny sarlója. Mind a Hajnalcsillag, mind az Újhold az újrakezdés jelképei. Egymás után vánszorogtak a csónakok a Carpathia oldalához. S amint sorra odasimultak a hajó mellé, a már megérkezett túlélõk a sétafedélzetrõl figyeltek, ismerõsöket keresve. Egyre sûrûbben állt a korlát mellett a tömeg, ahogy a Carpathia utasai is elõjöttek a kabinjukból. A menekültek a legkülönbözõbb ruhákat viselték. Igen különbözõ emberek jönnek. És mindenekfelett a kísérteties csönd. Alig beszélt valaki. A hajótörötteket annyira megviselték a borzalmak, hogy valósággal megnémultak. Vox faucibus haesit: az ember torkán megakad a szó. „Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk: Most a valónál mind elámulunk” (MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA – LONDONI SZÍN)

8 óra 15 perckor már csak egy mentõcsónak volt a vízen, az, amelyik felszedte a felborult csónak tetején álló férfiakat. Körülbelül hetvenöten szorongtak benne, és alig vánszorgott. A szél fölerõsödött, a tenger is egyre jobban hullámzott. A zsúfolt csónak majdnem a pereméig merült, már be-bezúdult a víz. A Carpathia korlátja mellett lélegzetvisszafojtva figyelte a tömeg a küszködésüket. A tiszt csaknem megfagyott már, uniformisát kemény jégpáncél borította. A csónak utasai szorosan egymás mellé bújtak, hogy a ruhájuk száraz maradjon és imádkoztak a megmenekülésért. Õk ekkor már 6-7 órája voltak a vízen. Sokan csak igen hosszú szenvedés után jutnak biztonságba. Az életveszélyben levõ emberek szorosan összetartanak. Vezetõjük emberfeletti küzdelmet vív a menekülésükért. A körülmények tovább romlanak, már nem tartanának ki sokáig. A pusztulás fenyegetõ árnyékában az emberek megtérnek. A kapitány segíteni akart nekik és 8 óra 20-kor közelebb vitte a hajót. Kárpátia nemcsak fogadja a menekülteket, hanem a végveszélyben lévõk segítségére siet. A csónakkal a hajó szélárnyékos oldala felé igyekeztek, amikor egy szélroham felkorbácsolta a tengert. Elõbb egy, majd egy másik hullám csapott be a csónakba. A harmadik épp csak elérte. De ezután már fedezte õket a hatalmas gõzhajó: révbe értek. A legnagyobb veszély az utolsó pillanatokban jelentkezik, amikor a menekülés már biztosnak látszik. A túlélésért mindvégig harcolni kell. Csak az nyugodhat meg, aki már ténylegesen biztonságba került.

40

8 óra 30-kor a csónak megérkezett, és gyorsan megkezdõdött a kirakodás. Megtörténik az újraintegrálódás. Az elsõ mentõcsónak beérkezése óta 4 óra 20 perc, a Titanic elsüllyedése óta 6 óra 10 perc, a Carpathia megfordulása óta 8 óra telt el. *** A kanadai Halifax volt a legközelebbi kikötõ, de a kapitány a rádióhírekbõl tudta, hogy a kanadai partok elõtt jég borítja a tengert, és úgy gondolta, hogy a hajótöröttek már elég jeget láttak. A Carpathia úticélja szempontjából logikus lett volna, ha az Azori-szigetekre mennek, de sem élelmiszerrel, sem ágynemûvel nem bírta volna ellátni a túlélõket. A hajótöröttek persze New Yorkba mennének legszívesebben, csakhogy ez túl sokba kerül a Cunard társaságnak. Eddig a cél egyértelmû volt: menteni, ami menthetõ. Most el kell dönteni, merre és hogyan tovább. A kapitány a Titanicot üzemeltetõ társaság elnökét kérdezte meg, aki szintén a menekültek között volt. Õ azonban teljesen össze volt törve, akármit kérdezett tõle, mindig csak gépiesen bólogatott. A kapitány tehát maga döntött: elõre New Yorkba! A nagytõke – formális hatalma vesztével – informális hatalmát is elveszíti. Az uralkodó szuverén döntést hoz: az eredeti iránnyal pont ellentétesen haladnak tovább. Kárpátia tehát megfordul, elfordul a múlt árnyaitól, és immár maga is az új világba igyekszik. Ekkor fogták az Olimpic rádiójeleit: szállítsák át hozzájuk a hajótörötteket. A kapitány ezt elképesztõen ostoba ötletnek tartotta. El sem tudta képzelni, hogy a sokat szenvedett túlélõket kitegye egy újabb tengeri átszállás megpróbáltatásainak. Nem is szólva arról, hogy az Olimpic testvérhajója a Titanicnak, így már a puszta látvány is borzalmas hatással lenne rájuk: mint valami kísértet! Ismét megkérdezte az – Olimpicot is üzemeltetõ – társaság elnökét, aki megborzongott, és némán rázta a fejét. Tehát New York, minél elõbb, annál jobb. A testvérhajóra való átszállás: az elpusztult civilizáció restaurálása. Ez azt jelentené, hogy hiába volt a sok szenvedés, lényegileg minden úgy fog folytatódni, ahogy volt. Ekkor már ennek gondolatától is mindenki irtózik, még a nagytõke túlélõi sem akarják. Az uralkodó pedig határozottan elhárítja. Ekkorra – jókora késéssel – megjelent az egész éjszaka látótávolságon belül álló Californian is. A hajó, amely mindenkit megmenthetett volna. A kapitány rájuk bízta, hogy kutassák át a katasztrófa körzetét. Ezután még felvett a fedélzetre a Titanic mentõcsónakjaiból annyit, amennyit csak tudott. Hatot elhelyezett a felsõ fedélzeten, hetet a Carpathia daruira függesztett, a többit kötélvégre fogta. Ez a Kárpátiához különbözõ módon és mértékben csatlakozó térségeket jelöli. Mielõtt visszaindult volna New Yorkba, a kapitány végigjárta hajójával a színhelyet. Pontos ember volt, a legcsekélyebb lehetõséget sem akarta kihagyni. A Californian majd kutassa át a tengert, de ha bármilyen halvány remény van arra, hogy még kimenthetnek valakit, akkor az a Carpathia dolga. Nem engedhetõ meg a lehetõsége sem, hogy az új világba régi emberek érkezzenek. Miközben cirkálni kezdtek, a kapitány úgy gondolta, helyénvaló lenne egy istentisztelet. Hívatta az episzkopális egyház papját, és a nagy társalgóba kérette a Carpathia valamint a Titanic utasait. Hálaadó istentisztelet volt ez, ugyanakkor rekviem a halottakért. Megvalósul a hamvasi értelemben vett Egyház, amely immár valóban egy. A túlélõk, bárhonnan jönnek is, együtt fordulnak Istenhez. Létrejön a nagy spirituális egyesülés, a Communio. Miközben mondták az imát, elhaladtak a Titanic hullámsírja fölött. Alig maradt nyoma a gigásznak: néhány parafalemez, néhány nyugágy, takarók, szõnyegek, mentõmellények és az elhagyott csónakok. Ennyi marad az egészbõl. 8 óra 50 perckor a kapitány belátta, hogy eleven emberre már nem akadnak. Csöngetett a gépháznak: teljes gõzzel elõre! A hajó orra lassan New York felé fordult. A megfordulás óta 8 óra 20 perc, az elsõ mentõcsónak beérkezése óta 4 óra 40 perc, az utolsó beérkezése óta 20 perc telt el. Folytatódik az átkelés a nagy vízen az új világba – Új emberekkel. „Vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztõ kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.” (Ef 4,22) *** A kapitány azon törte a fejét, hogyan helyezze el 705 váratlan vendégét a 725 meglevõ utas mellé. Komoly gondot jelent a menekültek elhelyezése, akik közel annyian vannak, mint az eredeti lakosság. Az életmód visszafogottá válik, a régi fogyasztási szokások nem térhetnek vissza. Bár embertelen volt a zsúfoltság, a Carpathia utasai rendkívüli együttérzést tanúsítottak: minden lehetséges módon igyekeztek segíteni. Ruhát kölcsönöztek, a mentõcsónakokban hozott takarókból mackóruhát varrtak a gyerekeknek. Gondoskodtak róluk, ápolták õket: pl. a Titanic helyettes rádiótávírásza úgy éledt, hogy luxuskabinban fekszik és egy ismeretlen nõ ápolja. Többen is átengedték a kabinjukat, fekhelyüket. A szolidaritás számtalan formája nyilvánul meg a menekültek iránt, vagyontól és szár-

41

mazástól függetlenül. Ez nem csak anyagi segítséget jelent, hanem lelki támaszt is. Sokan még a lakhelyüket is önként megosztják velük: az emberek összébb húzódnak. Néhány késõn ébredõ elsõ osztályú utas, amikor meglátta az ismeretlen ágrólszakadtakat, felháborodva igyekezett megtudni, hogy miért engedtek fel közéjük annyi harmadosztályút. Nagy volt a meglepetésük, amikor a stewardok közölték velük, hogy azok bizony náluk is jobb módú menekültek. Egyesek csak most ébrednek a valóra. Nagy lesz a meglepetésük. A civilizáció túlélõi egyformán nyomorultak lesznek, függetlenül attól, hogy kik voltak és mekkora vagyonuk volt. Egy felháborodott utas a stewardessétõl akart kérni valamit a folyosón, de az nem hagyta szóhoz jutni. Rámutatott az ebédlõszalonba vánszorgó nõkre és sírva mondta: – A Titanicról jönnek. A hajó az óceán fenekén van! Aki magától nem realizálta volna a helyzetet, azzal tudatják, hogy a megszokott életmódnak vége. A harmadosztályon is nagy volt a nyüzsgés. „Alig gyõztük a sok munkát és vigasztalást” – emlékezett a magyar orvos. Az elgyötört túlélõk szenvedése örök emléke maradt: egy szerencsétlen fiatalasszony benne vélte felismerni elveszett férjét. A testi szenvedéseket meghaladják a lelki gyötrelmek: a test sebei begyógyulnak, de a léleké? A nászutasoknak volt a legnehezebb. Nyolc frissen egybekelt pár döntött úgy, hogy a Titanic fedélzetén ünnepli élete nagy eseményét. Két pár élte túl. „Ha ketten lesznek a mezõn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony õröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” (Mt 24,40) A New Yorkba vezetõ út további megpróbáltatásokat tartogatott. A több mint 700 ember súlya, a leereszkedõ sûrû köd és a feltámadó vihar alaposan igénybe vette a Carpathia állóképességét. Egyszer annyira megdõlt a hajó, hogy az utasokat át kellett vezényelni az ellenkezõ oldalra. Súlytöbblet: ellátandó emberek tömege. Köd: félrevezetõ információk, irányítási nehézségek. Vihar: konfliktusok, megpróbáltatások. Dõlés: a terv borulásával fenyegetõ veszélyes helyzetek. Átvezénylés: diktátum. Mindez alaposan igénybe veszi Kárpátia állóképességét. *** Az Új világba érkezés nem egyszerre, hanem több stációban történik meg. New York már az izgalom lázában égett, de hiába ostromolták kérdésekkel a Carpathiát, nem érkezett jelentés, mert a kapitány a rádióadót hivatalos közlések és a hajótöröttek üzenetei számára tartotta fenn. Egyes újságírókat már bosszantott a hajó hallgatása. Elsõ stáció: hallgatás. Avatatlanok nem ismerhetik meg az Új ember számára kinyilatkoztatott titkokat. Április 18-án, csütörtökön este vége szakadt a várakozásnak. A Carpathia elhaladt a Szabadság fáklyás szobra mellett, érkezését tízezer ember nézte végig a Batteryrõl. Második stáció: szabadság. „Fontos a tulajdonságok egészének monumentális felszabadítása, mert az elõzmény és a következmény: a Szabadság.” (Hamvas Béla: Mágia szútra) Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! (JÓZSEF ATTILA: LEVEGÕT!)

Amikor a hajó elhaladt a móló elõtt, harmincezres tömeg szorongott az esõben. Harmadik stáció: az Új világ köszönti az Új embert. Az esõ: áldás. A kapitány nem engedte fel a hajóra a riportereket, ezért kisebb gõzösökkel kísérték, és megafonokon harsogták a kérdéseiket. Negyedik stáció: a szellem próbája. 8 óra 37 perckor, a visszaindulástól számított három és fél nap elteltével érte el a hajó a horgonyzóhelyet, és kezdte leereszteni a Titanic mentõcsónakjait, hogy ne akadályozzák a kikötésben. Ötödik stáció: a nagy beavatás megtörtént, a lelkek megmentésének és beavatásának eszközeire immár nincs szükség, mert akadályoznák az Új világba érkezést. 9 óra 35 perckor kötött ki a Carpathia. Leeresztették a hajóhidat, és elõször a túlélõk léptek partra. Hatodik stáció: beteljesedett, a nagy átkelés sikerült. *** Történetünk itt véget ér, a további történések már nem ide tartoznak. Afféle ráadásként azonban érdemes még a Carpathia további sorsára pillantanunk. A példátlan mentésben részt vevõ hajót és legénységét mindenhol megkülönböztetett tisztelettel fogadták. Így volt ez Magyarországon is, ahová – a rendkívüli kitérõ miatti késéssel – május 7-én érkezett meg. Május 10-én Budapes-

42

ten fogadták a tisztikart és a legénységet. A kapitány magas állami kitüntetést kapott. A személyzet tagjait pedig jótékonysági futballmérkõzésre hívta ki az MTK. A Carpathia fiumei útjai az I. világháború kitöréséig folytatódtak. 1914 után az antant hatalmak csapatszállító hajóként használták Boston és Liverpool között. 1918. július 17-én egy német tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette. Körülbelül ekkor, talán éppen ezen a napon hoztak a nagyhatalmak végleges döntést a Monarchia megszüntetésérõl és Magyarország feldarabolásáról. Ezen a napon nem csak a Carpathia, hanem Kárpátia is elsüllyedt. Mégis: harmadnapra feltámad, és az õt keresztre feszítõ nyugati civilizáció túlélõinek megmentõje lesz. HARMADIK RÉSZ Három természetes idõegység van. Egyik a nap, amely alatt a Föld megfordul a saját tengelye körül. Másik az év, amely alatt a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül. (Ilyen természetes idõegység lenne még a hónap (a Hold-nap), amely alatt a Hold tesz meg egy teljes kört a Föld körül, de ennek 28 napos ciklusát a – férfinemhez tartozó – naptárkészítõk az év hosszához igazítva megváltoztatták.) Van azonban még egy természetes idõegység, errõl viszonylag kevesen tudnak. Ezt a Föld tengelyének mozgása határozza meg. A Föld tengelye lassú körzõ mozgást végez: 25 920 év alatt ír le egy teljes kört. Ezt platóni nagyévnek nevezzük. Ennek tizenketted része 2160 év, ezt hívjuk világhónapnak. A Föld tengelyének ez a mozgása okozza a precesszió jelenségét. A Nap éves útján nem mindig ugyanakkor tartózkodik az egyes csillagképekben. Az idõ múlásával lassan hátrálni látszik: 2160 évenként 30 fokot megy visszafelé, tehát ennyi idõ alatt tesz meg egy teljes állatövi jegyet. Ez szabad szemmel csak teljes napfogyatkozáskor követhetõ, hiszen nap közben nem láthatók a csillagok. Amikor 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt Magyarországon, látni lehetett, hogy a Nap még nem hagyta el a Rák csillagképet, pedig „hivatalosan” már három hete az Oroszlánban kellett volna lennie. Hogy az asztrológusok miért nem néznek fel papírjaikból az égre, miért dolgoznak ma is kétezer éves adatokkal, azt õk tudják megmondani. A világhónap 30-ad része 72 év, ezt hívhatjuk világnapnak (egy emberéletnyi idõ), a világnap 24-ed része 3 év (világóra). Ez a számolgatás korántsem öncélú. Az eseményeket világidõre átszámolva az idõpontok történelmi távlatba kerülnek. A Titanic április 10-én déli 12 órakor indult el. A Carpathia április 18-án este 8 körül érkezett New York kikötõjébe, azaz révbe. Az út teljes idõtartama: 8 nap 8 óra, azaz világidõre visszaszámolva 600 év. Ebbõl a katasztrófáig 107 óra és 40 perc telt el: úgy is mondhatjuk, hogy a katasztrófa a száznyolcadik óra negyvenedik percében történt. Ez átszámolva 323 év: az idõben visszamenve az „egzakt” tudomány születésénél vagyunk (a 323 két prímszám szorzata: 19×17, vagy másképpen 153+170). Maga az átkelés április 11-én délután 2 órakor kezdõdött. Az eredeti terv szerint április 17-én reggel, tehát öt és háromnegyed nap (414 év) múlva kellett volna New Yorkba érkezni. A Carpathia végül április 18-án, csütörtökön este érkezett meg, az átkelés teljes idõtartama tehát 7 nap 6 óra, azaz 522 év lett, ez másfél nappal (108 év) haladta meg a tervezettet. Ebbõl a katasztrófáig szûk három és fél nap, azaz 245 év telik el (7×7×5). Visszaszámolva az ipari forradalom kezdetén vagyunk. A Titanic katasztrófájától az utolsó menekültek kimentéséig 9 óra, azaz 27 év (3×3×3), a Carpathia visszaindulásától a megérkezésig mintegy három és fél nap, azaz 250 év telik el. Az út nagyjából szimmetrikus: körülbelül annyi idõ telik el az átkelés kezdetétõl a katasztrófáig, mint a továbbindulástól az érkezésig. Középen a katasztrófa, a szinguláris pont. A történet több síkon zajlik. Elsõ, kézenfekvõ szintje a történelem, az események egymásutánisága. A második a lélek beavatásáról szól. A harmadik sík a szellemtörténeté, végül a legmagasabb szint a Teremtõ tervének kinyilatkoztatása. Ezek együtt nyilvánulnak meg a valóságban, így együtt jelentek meg a jelen írásban is. Ez az idõszak az emberiség sötét éjszakája, beavatása és újjászületése; történetének legválságosabb és legintenzívebb kora.

43

Hollywood szerint az álmok hajója volt. És szerinted?

URBÁNUS FRAZEOLÓGIA Mint annyiszor, ez alkalommal is alámerítkezünk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba, természetesen kizárólag empirikus tapasztalatszerzés céljából, hogy megismerkedhessünk a városi szóhasználat csodálatos gyöngyszemeivel, melyek a nép ajkán születnek oly kitartó és fáradhatatlan szorgalommal, a kreativitás, valamint utánozhatatlanul fantasztikus ékes-édes anyanyelvünk egzakt bizonyítékaiként. Jó olvasást és jó szórakozást!

Nem baj hogy lassan haladunk, mert nem biztos, hogy jó irányba megyünk... A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is. Erdélyben a székelyek, nagyon bölcsen, egyszersmind szellemesen használva ékes édes anyanyelvünket, a televíziót úgy hívják: képmutató. Asszem ehhez nekem már nem is kell hozzáfûznöm semmilyen megjegyzést. TÁRSADALMI TÜKÖRKÉP, AVAGY NESZE NEKED KULTÚRA! Kérés a Mónika show-ban: Vendég: – Az élettársam felhívta a Westel telefonunkról annak a b..i, k.cs.g cigánynak a k...ját. Mónika: – Lehetne, hogy a telefontársaság nevét nem mondja ki? Nemzetközi turistacsoport megérkezik a világ legnagyobb vízeséséhez: – Ooo God, it’s wonderfuuuuul... – Ooo mein Gott, das is wuuuuunderbar... – Gospoooodin, eto priekrasnoooojeee... – Baaaaazzeeeeeeg, ez kuuu..va jó... Egy tûzoltóságon a laktanyaparancsnok kényelmesen lesétál a beosztottaihoz, leül, iszik egy kávét, majd megszólal: – No, fiúk, lassan lehet szedelõdzködni. Ég az APEH. APEH-os vicc Menekül a csiga az erdõbõl. Találkozik a rókával. – Mi van csiga, belõttél, hogy így tepersz? – Á, dehogy! Itt az APEH, vagyonvizsgálat lesz. – Na és? – Hát tudod, nekem is van egy saját házam, az asszonynak is, meg a gyerekeknek is. Gondolhatod! Elgondolkodik a róka, majd õ is futni kezd. Találkoznak a gólyával. Megszólítja a ravaszdit: – Mi van róka, hova futsz ilyen gyorsan? – Nem hallottad? Kiszállt az APEH az erdõbe, vagyonvizsgálatra. – És akkor mi van? – Hát nekem is drága bundám van, az asszonynak is, a gyerekeknek is. Gondolhatod! A gólya nagyon csodálkozik, majd kis gondolkodás után magabiztosan rákezdi: – Hát fiúk nekünk ezen a ronda fészken kívül aztán igazán semmink sincs. Az is mindig össze van szarva, tehát csúnya is, olcsó is – szóra sem érdemes. Mire a csiga loholás közben visszaszól: – Nana gólya! Fél év itthon, fél év külföldön – mibõl?!! A fõnök a munka oroszlánrészét elvégezte: már üvöltött! Buszsofõr mottó: Aki integet, az búcsúzkodik, aki fut, az sportol. Az utas az, aki vár a megállóban. Bíró: Hol volt ön 1993. július 7.-én este nyolc órakor? Tanú: Hol lettem volna? Otthon ültem, egyik szememmel a naptárt, másikkal az órát figyeltem. A hikomat visszavág. Szeretem, amikor egy puhatestû azt tettei, hogy gerince van. Molli

Ki kardot ránt, lehet, hogy kard által vész el, de ‘ki nem ránt kardot azt, bizony mondom néktek, agyonverik egy karóval. Tudod mi az a parancsnoki lánc? Az, hogy fogok egy láncot, és addig ütlek vele, amíg fel nem fogod, ki itt a rohadt rangidõs. A szépség belülrõl fakad, de jó, ha kívülrõl is láccik! Nincs pótolhatatlan ember! A gond ott kezdõdik, amikor pótolni kell. A sebész, az építész és a közgazdász beszélget. A sebész azt mondja: – Az én szakmám a legfontosabb. Elvégre Isten is sebész, hiszen elsõ dolga volt Évát kioperálni Ádám testébõl. Az építész azt mondja: – Álljon meg a menet! Isten nem sebész, hanem építész, hiszen a káoszból hét nap alatt megalkotta a világot. A közgazdász elmosolyodik: – Igen? És ki csinálta a káoszt? Kétféle közgazdász van: az egyik nem képes megjósolni a kamatlábak változásait, a másik meg nem tudja, hogy nem képes megjósolni a kamatlábak változásait. Az Egyesült Államok új tömegpusztító fegyvert fejlesztett ki, amely megsemmisíti az embereket, de épségben hagyja az épületeket. Úgy hívják: tõzsde. Mi a különbség ET és a férfiak között?! – ET legalább haza telefonált... Milyen az abszolút vasutas házaspár? – Eva Peron-Charlie Sheen. Hogyan hal meg a teniszezõ? – Megáll benne az ütõ. Kit hívnak, ha a vak beleesik a kútba? – A vakmerõt. Mi az? Nagy, sárga, és fáj, ha belemegy a szemedbe? – Villamos. Mi az? Elefánt lábujjai között apró barna foltok? – Lassú busmanok. Miért nem kapott jogosítványt a gepárd? Mert sohasem áll meg a zebránál. Mit énekelnek a molyok a szekrényben? – Eddabluzt... Mi az? Fekete, és fehér levelei vannak? – Néger postás... Mi az apácák kedvenc sorozata? – Barátok közt. Mi a különbség a méh és a darázs között? – A darázs nem gyûjt vasat. Mit mondott Jónás a cet gyomrában? – Bánatomat halban mondom el… Mit csinál a szõke nõ a feketével? – Hm. Megissza. Mit mondanak be a bibliai hangosbemondóba? – Jónást várjak a halban! Milyen a klónozott szellem? – Kísértetiesen hasonló.

47

Hol lakik Tarzan? – Inda House. Hogy hívják a narkós elefántot? – Coco Jumbo Melyik a legfájdalmasabb sportág? – A véraláfutás. Mit lehet enni az üzemi konyhán? – Koszt. Mit csináljon a föld nélküli paraszt? – Vessen magara! Miért hideg a hajnali szél? – Mert egész éjjel kint volt. Hogy mondjak angolul: apádra ütök? – Puff Daddy. NÉGY ÚRIEMBER Van négy úriember, név szerint: MINDENKI, VALAKI, BÁRKI és SENKI. Volt egy nagyon fontos munka és MINDENKIT kérték meg, hogy végezze el. MINDENKI biztos volt abban, hogy VALAKI elvégzi. BÁRKI elvégezhette volna, de SENKI nem végezte el. VALAKI nagyon mérges lett, mert ez MINDENKI munkája volt. MINDENKI azt gondolta, BÁRKI elvégezheti, de SENKI nem vette észre. A dolog úgy végzõdött, hogy MINDENKI vádolt VALAKIT, amikor SENKI sem végezte el azt, amit BÁRKI megcsinálhatott volna. A MAGYAR KÖZBESZERZÉS Három ügynök, egy Amerikai, egy Német és egy Magyar, egyszerre látogat meg egy múzeumot. Közben észreveszik, hogy a hátsó kerítés, javításra szorul, hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak. Az Amerikai megméri centivel a kerítést, felír néhány adatot, hosszan számolgat, majd kiböki: – Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 Az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, s 10.000 lesz az én hasznom. A Német , szintén méricskél, számolgat, aztán: – Szerintem ki lehet hozni 70.000-bõl is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem. A Magyar odanéz zsebre tett kézzel, és méregetés nélkül foghegyrõl odaveti: – 270.000 forint. A múzeumigazgató teljesen elhûlve: – Hogy jön elõ ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek!!! – Roppant egyszerû. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk a Németet. – Oké, tiéd a meló!! Melyik a villamos-energiával legjobban ellátott ország a világon? Magyarország. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak „volt”, a vezetõk érintése pedig halálos! Ha nincsen szárnyad, hogy szárnyalni tudj a magasban repülõkkel, ne gubbassz egyhelyben, megfeledkezve arról, hogy lábad is van! Inkább indulj el a te lábaidon, s meglásd, ahová érkezel, ott mások is lesznek, akik valaha szárnyakon indultak útnak. Bizony, így van ez. NEMZEDÉKEK EGYMÁS KÖZT Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett, egyszer csak hirtelen megkérdezte: – Nagyapa, hány éves is vagy? A nagyapa így válaszolt: – Hadd gondolkozzam egy kicsit! A televízió, a gyermekbénulás elleni védõoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta elõtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya. Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülõgépek.

48

Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerûen kitették száradni a friss levegõre). Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia elõtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte õket. 25 éves koromig minden rendõrt és férfit „uram“-nak szólítottam, minden nõt pedig „asszonyom“-nak vagy „kisasszony“-nak. Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én idõmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték, és ha kellett, megváltották a jegyét és odavitték neki. A nõ elsõként lépett liftbõl ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nõt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta elõtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját. Az én idõmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány, és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idõsebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelõsek vagyunk tetteinkért és következményeikért. A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenérõl, URH rádióról, kazettákról, CD-rõl, DVD-rõl, elektromos írógépekrõl, számológépekrõl (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A „notebook“ jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzõk a háztartási gépeken. Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütõk, se ébresztõórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal elõhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, elõhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek. Nem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald’s-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítõkrõl. Az én idõmben a fû olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. És most mondd, szerinted hány éves vagyok? – Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! – felelt az unoka. – Nem, kedvesem, csak 60! ... A VILÁG LEGHÍRESEBB B@ZMEGJEI: • Neil Armstrong: „Én oda ki nem megyek, b@zmeg!“ • Teller Ede: „Ez kurv@ nagyot robbant, b@zmeg!“ • József Attila: „Ne lökdössél, b@zmeg!“ • Széchenyi: „Ez kurv@ nagy terv, b@zmeg!“ • Bell: „Ez megszólalt, b@zmeg!“ • Amundsen: „Itt kurv@ hideg van, b@zmeg!“ • Napóleon: „Fáj a hasam, b@zmeg!“ • Lehel: „Ez eltört, b@zmeg!“ • Mátyás király: „Ez az igazság, b@zmeg! “ • Odüszeusz: „Haza akarok menni, b@zmeg!“ • Noé: „Ez rohadtul esik, b@zmeg!“ • Ádám: „Ez megeszi, b@zmeg!“ • Galilei: „És mégis mozog, b@zmeg!“ • Colombus: „Na, ha ezt elõre tudom, el sem indulok b@zmeg!“ • Newton: „Hát nem pont a fejemre esett b@zmeg!?“ • Zrínyi Miklós: „Vaddisznó? Szelíd ez b@zmeg!“ • Bill Gates: „Ez lefagyott, b@zmeg“

49

MI A GLOBALIZÁCIÓ? Kérdés: Mi a globalizáció? Válasz: Diana hercegnõ halála. Kérdés: Mire alapozza a feltevését? Válasz: Egy angol hercegnõ egyiptomi barátjával karambolozott egy francia alagútban, egy német autóval utazva (melyben holland motor ketyegett), amit belga sofõr vezetett, aki skót viszkit piált, és akiket japán motoron egy olasz paparazzi követett, majd amerikai doktor akart megmenteni brazil gyógyszerekkel. És mindezt elküldték Neked, egy magyarnak, aki kínai ruhákba öltözve tajvani monitort bámulsz, és azon aggódsz hogy a német bank által adott svájci frank alapú hiteled mikor bukik be az izraeli kormányod miatt. MIT KÉRTEK MA REGGELIRE GYEREKEK? – Én vizet akarok, vizet, vizet és vizet. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst, sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E450-es adalékot, nem húseredetû fehérjét és emulgeátort – de karragén, guargumi és xantángyanta ki NE maradjon belõle! – Egyszóval te Tesco párizsit kérsz. – Úgy van, anyukám. És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztbõl, kis ízjavítóból, sikérbõl, antioxidánsból, tejporból, cellulázenzimbõl, a savanyúságot szabályozó kálium-acetátból és citromsavból, emulgeálószerbõl és kalcium-szulfátból álló kenyeret. – Gyõri rozsosat. – Igen, egy kis vízzel, hidrogénezett/átészterezett növényi olajat, amelyben persze van só, emulgeálószer, kálium-szorbát. – Már kenem is a Delmát, fiam. – Nekem viszont, anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bõrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítõ, pirofoszfát, antioxidáns és Na-nitrit. – Akkor te a Zalahús mûbeles virslijét kapod fiam. Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal, indigókarminnal színezett természetes aromával, nátriumbenzoáttal, sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel dúsított vizet. – Magától értetõdik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám. – Isztok-e hozzá gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot, aszpartámot, aceszulfátot, szacharint, aszkorbinsavat, nátrium-benzoátot és fenilalanint? – Vitamor szörpöt? Igeeeen! – Ebédre viszont kaptok egy kis búzalisztet, kukoricakeményítõt, hidrogénezett növényi zsírt, ízfokozót, lehetõleg E631-EST és E627-EST, nátriumglutamátot, módosított keményítõt, állati eredetû zsírt, élesztõport, szárított tyúkhúst és E 150-es színezéket. – Maggi szárnyas-krémleves lesz brokkolival! Hurrá! S utána? – Utána pedig búzalisztet paradicsomsûrítménnyel, sajttal, ananásszal, vízzel, növényi olajjal, nátrium-nitrittel tartósított fõttsonkával, búzakeményítõvel, cukorral, sóval, élesztõvel és jóféle acetilezett-dikeményítõvel, adipáttal. – Hawaii! – Bizony, bizony, gyerekek, Hawaii pizza lesz, Dr. Oetker módra. – Az a kedvencünk. – A tévéhez pedig mit kaptok, na, mit? – Csak nem burgonyát, növényi olajat, sót, hagymaport, autolizált élesztõport, tejszínport, dextrózt, sajtport, nátriumglutamátot, dinátrium-5-ribonukleotidokat és tapadásgátlót, vagyis szilícium-Dioxidot? – De bizony, gyerekek, úgy van, chipset. Lay’s újhagymás chipset. – S MI lesz a vacsora? – Vacsorára pedig a két nagy gyerek eszik aszpartámmal, Fenilalaninnal, K-aceszulfámmal, zselatinnal, hidroxi-propillal javított joghurtot, amelyben kalcium-foszfáttal, vízzel és cukorral fölhizlalt, egyszer már kipréselt gyümölcshús vázdarabkákvannak. – Én is kérek õszibarackos light joghurtot! Én is! Én is! – Ne kiabálj, Lajoska. Te, Lajoska mást kapsz ma este. Na, nézd, már ITT is van egy kis kóstoló: húspép, víz, zsemlemorzsa, zsiradék, liszt, panírlé, szójagranulátum, szójakoncentrátum, keményítõ, fûszerek és karamellammóniás színezék, egyszóval Kot-kot baromfifasírt. Ezt szegény apád is hogy imádta... Hopp, kinyitja száját a kis Lajcsika. Na... Hopp... Kinyitja száját! Nem azt, a másikat!

50

A PÁZMÁNYON HANGZOTT EL FELVÉTELI BESZÉLGETÉSEK SORÁN... JOGI KAR ÉS BÖLCSÉSZKAR A pun háborúban nagyon sok római elpusztult. Ezek mind Rómába költöztek és proletárok lettek belõlük. Sztálin eredeti neve Dzsuvás Villi volt. A kaszt zárt társadalmi csoport, ami között csak lélekvándorlással lehet mozogni. Ahhoz, hogy valaki dzsentri legyen, tartalékos tiszti érettségi kellett. Kréta élén két minótaurusz állt, akik évente cserélték egymást. – Ki volt Ben Gurion? – Angol szociológus, a Magna Charta szerzõje. A középkor virágzása a mezõgazdaság forradalmával kezdõdött (sövényvágó olló, hidraulikus szivattyú). Szent István valahol azt hallotta: azé a föld, aki megmûveli. – Milyen tisztségeket töltött be Cromwell 1685-ben bekövetkezett haláláig? – Lord-processzor. – Mi az önkormányzat? – Ahol az emberek sürgõs dolgaikat elvégzik. – Magyarország tagja a NATO-nak? – Nem. – Miért? – Magyarország a Varsói Szerzõdés révén lett tagja az ENSZ-nek, de késõbb úgy döntöttek, hogy mégsem csatlakozunk a NATO-hoz. – Hány tagja van jelenleg a NATO-nak? – Több mint 30. Nem, nem, nem, 51. – Értem. – Ki Irak elnöke? – Arafat. Leginkább Aranyt szeretem és Petõfit, mert nekik nem volt annyi aberrációjuk, mint a többi költõnek. – Mirõl szól Katona József Bánk Bán címû drámája? – Arról szól, hogy van Bánk, aki egy bán... – Mi az eutanázia? – Az egy betegség, egy tudathasadásos állapot. – Radnóti Miklós miért volt kénytelen Szegeden folytatni egyetemi tanulmányait? – Radnóti Miklós eredetileg jogász szeretett volna lenni, de végül a könnyebb utat választotta, ezért ment a szegedi egyetemre. Pál apostol javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellõzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez. Széchenyi fõ mûve a Tõke. Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg. – Mit tud Pázmány Péterrõl? – Pázmány Péter költõ volt és politikus. Gondolom, köztiszteletben álló személy volt. – Mikor tört ki az 1848-as forradalom? – Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? – Az SZDSZ és az MDF. – Mondjon magyar kormányzókat! – Göncz Árpád, Fráter György. – Ki volt Szent Imre nevelõje? – Várszegi Asztrik. – Mikor alapították a Szovjetuniót? – XVIII. század. – Nem. Mikor szûnt meg? – 1450-es, 60-as évek. – Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! – Az északiak!

51

– Például? – Norvégia! Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. A pápa református vallású. A keleti kereszténység vezetõje a tibeti láma. – Mondjon párat a tízparancsolatból! – Felebarátod feleségét szeresd! – Foglalja össze a keresztény tanítás lényegét! – Hát, ezt most így Anschluss nem tudnám megmondani. Luther Márton templomi könyvnyomtatással foglalkozott, és egyet-kettõt ki is szögezett a templomkapura. – Mi a feminizmus? – A feminizmus azt jelenti, hogy a nõk el vannak nyomva a férfiak alatt. Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége. – Mi az RMDSZ? – Az RMDSZ egy román alapítvány, a kuratórium elnöke Tõkés László. – Ki jelenleg a köztársasági elnök? – Nem tudom, mert szerintem alkalmatlan. – Ki Csurka István? – A Munkáspárt elnöke. – Ki volt kormányon 1994-1998 között? – A MIÉP és az MSZMP. – Hogyan végzõdik a Hamlet? – Meghajolnak a színészek. – Milyen szabadságjogokat ismer? – Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisat. – Mi az Alkotmány? – Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Alkotmánybíróság, a zászló, a címer. Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. Magyarország jellemzõ állatfaja a béka. – Hol van Bõs és Nagymaros? – A Tiszán. – Hol? – A Maroson! Szent István kért egy koronát, majd megfogalmazta a szatmári tizenkét pontot. – Ki volt Szent István felesége? – Bajor Gizi. A fáradt Odüsszeusz leheveredett egy nimfa alá. Radnóti Miklós egész életében tudta, hogy meg fog halni. – Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegeztetõ-gépen van, kikapcsolja a lélegeztetõ-gépet. Az elsõ világháborút azért vesztették el a németek, mert Bulgárián keresztül támadták meg Franciaországot. Vannak olyan helyek a Földön, ahol például éjszaka egyáltalán nincs napsütés. Petõfi Sándor Kiskõrösön született, apja Petrovics Emil. ÖNÉLETRAJZ Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnõ készítette, munkába fekete kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettõl kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója... Napi kávémat egy idõsebb titkárnõ készítette, munkába egy kissé rozoga vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó pártgyûlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam.

52

Munkába saját autómon jártam, magam fõztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét. Ezidõtõl árokásó munkásként dolgoztam. Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert erre felé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is biztosítva van... ...ettõl kezdve munkanélküli lettem... ... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás... Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat most már szexi titkárnõ készíti, munkába személyi sofõröm visz Audin. Befogom a szám és ha kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem emelkedik... HONNAN INDULTUNK? Évtizedekkel ezelõtt olvastam egy példabeszédet egy pókról. Ez a pók fonalán leereszkedett egy faágról a bokrok szintjére, és ott egy csodálatos, nagy, szabályos hálót szõtt. A háló kitûnõen mûködött, egyre-másra akadtak bele a legyek. Idõk múltával egyszer, amikor a pók büszkén körülnézett gyönyörû hálóján, megakadt a szeme egy, a szimmetriát rontó, fölfelé vezetõ szálon. „Minek ez?” – mondta, és elvágta a szálat. A csodálatos háló azonnal összeomlott. Ez volt az a szál, amelyen hajdan leereszkedett. Megfeledkezett arról, hogy egész hálója a fölfelé vezetõ szálon függ. Soha ne feledkezzünk meg arról, honnan indultunk! Hatalmas buli után így szól a férj a feleségnek: – Nagyon berúgtam az éjjel, így nem emlékszem, hogy veled szeretkeztem a kamrában? – Hány órakor? Két gyerekkori barátnõ találkozik. – Mi van veled ? – Jaj, sietnem kell, nemsokára kész a Mercédeszem, el kell mennem a szûcshöz, rendeltem egy nercbundát, utána le kell szaladni a nyaralóba... És veled mi van? – Semmi különös. Én is k...va lettem. Idõs székely házaspár ücsörög a ház elõtt. Morfondírozik az öreg: – Te Anyjuk! Ha egyikõnk meghal, én beköltözök a városba. – Egy almát kérek. – Kettõ lett, maradhat? Ortodox zsidó fiatalember készül az esküvõjére. Megkérdezi a rabbit: – Rabbi, igaz, hogy tilos az esküvõn a férfiaknak a nõkkel táncolni? – Igen, mert ha együtt táncolnának, az kísértésbe viheti õket . – Én sem táncolhatok a saját feleségemmel? – Nem – mondja a rabbi. – És mi a helyzet a szexszel a nászéjszakán? Azt szabad? – Hát persze, a házasság célja az utódok nemzése. – Mindenféle pózban? – Hát persze! – Úgy is, hogy a nõ van felül? – Persze, miért ne? – Teljesen meztelenül is szabad? – Természetesen! – Még az asztalon is?

53

– Miért ne? – És állva? – Ó, NEM, azt nem szabad! – Miért nem? – Mert az tánchoz vezethet... A pénz nem boldogít. Egy ember, akinek 3 milliárdja van, semmivel sem boldogabb, mint az, akinek csak 2. Plátói szerelem = kívülrõl nyalogatni a lekvárosüveget. A valóság olyan illúzió, amelyet az alkohol tartós megvonása idéz elõ. Ha mindenképpen fogyni szeretnél, egyél annyit, amennyi jól esik, csak ne nyeld le! Ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját egy nõnek, akkor vagy a kocsi új, vagy a nõ.! A legnehezebb dolog a világon tudni, hogyan kell valamit jól csinálni és szó nélkül végignézni, ahogy valaki rosszul csinálja. Modern irodalmat olvasni olyan, mintha az ember megpróbálná követni a cselekményt a betûlevesben. Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már nagyon messze. A lövészárokban nincsenek ateisták Odamegy a fiú az apjához: – Édesapám, én meleg lettem, – Aztán valami ismert médiasztár vagy-e, fiam? – Nem. – Van-e rózsadombi villád luxuskocsival? – Nincs. – Vannak-e 100 millióid a bankban? – Az sincs édesapám: – Hát akkor nem meleg vagy te fiam, hanem csak egy hülye kis buzi !!! A pesti férj táviratot kap a felesége vidéken élõ családjától: – Anyósod nagyon beteg. Stop. Az orvosok feladták. Stop. A férj választávirata: – Remélem, nem a mi címünkre. Stop. – Anyu, ég a karácsonyfa! – Te kis butus, nem ég, hanem világít. – Anyu, világít a függöny! Nagymama a kisunokájához: – Kisfiam, én nem értem ezeket a mai zenéket! – De nagymama, ez a porszívó! Öregember botorkál be a kocsmába. – Adjon egy liter bort. – Vöröset vagy fehéret? – Mindegy. Színvak vagyok .

54

– Hogy hívják azt a kedves állatot, amelyik kicsi, fekete, repül és ugyanannyit lát hátra, mint elõre? – ??? – Vak varjúcska . Társaságban kérdezik az elmeorvostól: – És hogyan tudja eldönteni, hogy valaki normális vagy sem? – Pofonegyszerû ! Olyan kérdést kell feltenni, ami normális embernek nem okozhat gondot – Például? – Például ezt... Cook kapitány három világ körüli úton vett részt, és az egyik útján életét vesztette . Vajon hányadik útján ? – Hm... Én sose voltam járatos a történelemben – Doktor úr baj van a légzésemmel. – Majd megszüntetjük. – Honnan lehet tudni, egy légyrõl, hogy nõnemû vagy hímnemû? – Az egyik a borosüvegre száll, a másik a tükörre Kiírás az intenzív osztályon: A sípszó elõtt hagyj üzenetet! HOGY EGY KIS MOSOLYT IS BECSEMPÉSSZÜNK A MAI NAPBA... :-) Ugye milyen szép ez a mi magyar nyelvünk? Egy templom hirdetõtábláján a következõ olvasható: Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz? Elõször is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverõ a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez. De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítõkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben. Az elkötelezett Agi Tál nõvér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.) Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. A betörõ belép egy üresnek hitt házba, már a második szobánál tart, amikor ezt hallja: – Jézus figyel téged. Nagyon megijed, de mivel nem hallja többször, folytatja a rámolást. Kis idõ elteltével ismét hallja: – Jézus figyel téged. Észreveszi, hogy a sarokban van egy papagáj. Odamegy hozzá és megkérdezi: – Te mondtad, hogy Jézus figyel engem? – Igen, én. – És téged hogy hívnak? – Clarence. – Micsoda hülye név egy papagájnak. Ki volt az az idióta, aki így nevezett el téged? – Ugyanaz, aki a rottweilert Jézusnak.

55

5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. LECKE Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközõt, és lemegy a bejárati ajtóhoz. Amikor kinyitja az ajtót, azt látja, hogy Béla, a szomszédjuk áll ott. Mielõtt bármit is szólhatna, Béla kikerekedett szemekkel ezt mondja: „Adok százezer forintot, ha ledobod magadról a törölközõt.” Egy pillanat gondolkodás után a nõ ledobja magáról a törölközõt, és ott áll pucéran Béla elõtt. Néhány másodperc múlva Béla átadja a százezer forintot és elmegy. A nõ visszaveszi magára a törölközõt és bemegy a házba. Amikor visszaér, a férje kérdezi tõle: „Ki volt az?” „Béla volt, a szomszéd” – válaszolja. „Nagyszerû” – mondja a férj. „Mondott valamit arról a százezer forintról, amit a múltkor adtam neki kölcsön?” A történet tanulsága: Ha idõben megosztod az üzleti partnereiddel a hitellel és a kockázattal kapcsolatos információkat, azzal megelõzheted a felesleges kitárulkozást. 2. LECKE Egy pap felajánlja egy apácának, hogy elviszi kocsival. Az apáca beül és keresztbe teszi a lábát, ami miatt a ruhája felhúzódik, és így láthatóvá válik a combja. A pap ezt meglátja és kis híján karambolt okoz. Miután egyenesbe hozza az autót, a pap lassan az apáca combjára teszi a kezét. Az apáca azt mondja: „Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltár?” A pap erre elveszi a kezét. De amikor sebességet vált, akkor a keze újra az apáca combjára téved. Az apáca megint azt mondja: „Atyám, emlékszik mit mond a 129. zsoltárt?” A pap elveszi a kezét és mentegetõzik: „Sajnálom, nõvér, a test könnyen bûnbe esik.” Amikor megérkeznek, a nõvér nagyot sóhajt és kiszáll. Amikor a pap visszaér a templomba, szalad, hogy megnézze a 129. zsoltárt. Meg is találja: „Menj tovább és keresgélj, mert ott feljebb megtalálod a megdicsõülést.” A történet tanulsága: Ha nem vagy jól informált a munkáddal kapcsolatban, akkor könnyen elszalaszthatsz egy nagyszerû lehetõséget. 3. LECKE Az értékesítõ, a pénzügyes és az ügyvezetõ ebédelni megy, amikor út közben találnak egy régi lámpást. Megdörzsölik, erre kijön belõle egy szellem. Azt mondja a szellem: „Mindegyikõtöknek teljesítem egy kívánságát!” „Elõször én! Elõször én!” – Mondja a pénzügyes. „A Bahamákon szeretnék lenni, a jachtomat vezetni és gondtalanul élni.” Puff, a pénzügyes eltûnik. „Most én! Most én!” – mondja az értékesítõ. „Hawaii-on szeretnék lenni, henyélni a parton a személyi masszõrömmel, soha ne fogyjon el a koktél, és legyek mindig boldog.” Puff, õ is eltûnik. „Oké, most te jössz” – mondja a szellem az ügyvezetõnek. Az ügyvezetõ azt mondja: „Ezek ketten legyenek ebéd után az irodában.” A történet tanulsága: Mindig hagyd, hogy elõször a fõnök beszéljen. 4. LECKE A sas üldögélt a fán és csak henyélt, nem csinált semmit. Arra jött a nyúl, meglátta a sast, és azt kérdezte tõle: „Lehetne, hogy én is csak üldögélek és nem csinálok semmit?” „Persze, miért ne?” – mondta a sas. A nyúl erre leült a földre a sas alá, és õ is henyélni kezdett. Hirtelen megjelent a róka, ráugrott a nyúlra és megette. A történet tanulsága: Nagyon-nagyon magasan kell lenned ahhoz, hogy megtehesd, hogy csak üldögélsz és nem csinálsz semmit.

56

5. LECKE A pulyka és a ló beszélgetnek. „Bárcsak képes lennék arra, hogy felrepüljek annak a fának a tetejére” – sóhajt a pulyka – „de nincs annyi erõm!” „Nos, miért nem csipegetsz egy keveset az ürülékembõl?” – mondja a ló. „Tele van tápanyaggal.” A pulyka megfogadja a tanácsot, és csipeget a ló ürülékébõl. Erre elég ereje lesz ahhoz, hogy a fa legalsó ágára felrepüljön. Másnap megint csipeget az ürülékbõl, és eléri a második ágat. Néhány nappal késõbb a pulyka büszkén felrepül a fa legmagasabb ágára is. Ekkor észreveszi õt egy vadász, aki fogja a puskáját, és lelövi. A történet tanulsága: A sok lószar felrepíthet a csúcsra, de ott tartani nem fog. 6. LECKE Egy kismadár délre repült, amikor beköszöntött a tél. Annyira hideg volt, hogy repülés közben a madár megdermedt, és a földre zuhant egy mezõn. Ahogy ott feküdt, arra jött egy tehén és rápottyantott némi ürüléket. A dermedt madár ott feküdt a meleg ürülékben, és kezdett felmelegedni tõle. Csak feküdt a melegben és olyan boldog volt, hogy énekelni kezdett. Arra jött egy macska, aki meghallotta a madáréneket. Követte a hangot és eljutott a madárhoz, aki a tehéntrágyában feküdt. A macska azonnal kiásta a madarat és megette. A történet tanulságai: 1. Nem mindenki az ellenséged, aki szarik rád. 2. Nem mindenki a barátod, aki kiránt a szarból. 3. És ha nyakig ülsz a szarban, akkor a legjobb, ha befogod a szád! GRATULÁLUNK, SIKERESEN ELVÉGEZTED AZ 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAMOT! Küldd tovább öt olyan embernek, akirõl úgy gondolod, hogy elég jó a humorérzéke. AJÁNDÉK Miután megalkotta Isten Ádámot és Évát, azt mondta nekik: Még két adományom maradt. Az egyik, az állva pisilés mûvészete és... – Én!!! Én!!! Én!!!! Én akarom Istenem, kérlek, kérlek, kérlek!!!!! – szakította félbe azonnal Ádám – ez annyira leegyszerûsítené az életemet... Éva beleegyezett, neki nem volt fontos ez. Isten Ádámnak adta az elsõ ajándékot. Ádám kiáltozott örömében, szaladgált az édenkertben, minden fa mellett megállt pisilni, kiszaladt a tengerpartra, pisilve rajzolt a homokba... Isten és Éva nézték egy darabig a boldog férfit, aztán Éva a Teremtõ felé fordult és megkérdezte : – Melyik a másik ajándék? – Az agy, Éva, az agy.... A minõség és a mennyiség nem számít. Csak sok legyen és jó. Nem szeretem a tornázást. Ha Isten azt akarta volna, hogy megérintsük a lábujjunkat, magasabbra rakta volna õket. A tanulás keserû gyökér, de édes a gyümölcse. A vita eszköz arra, hogy másokat megerõsítsünk a tévedésükben. A szerénység annak a mûvészete, hogy mások is rájöjjenek, hogy milyen csodálatos is vagyok. Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon. A pénz önmagában nem tesz teljesen boldoggá, de teljesen boldogtalanná sem.

57

A lottónyeremény olyan, mint egy pásztorkutya. Segít összeterelni a szétszéledt rokonságot. A lerészegedés olyan folyamat, amely során egyre jobban tetszünk magunknak, és egyre kevésbé másoknak. A monogámia nem sokban különbözik a poligámiától, azt jelenti: az embernek legalább egy fölösleges felesége van. Különös, hogy mennyi mindent kell megtanulnunk, ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen keveset is tudunk. Ha nem tanulod meg humorral elviselni a problémákat, öregkorodban nem lesz semmi, amin nevethetnél. A család olyan emberek közössége, akiknek két örökhagyás között azonosak az érdekeik. Végül eljut az ember abba a korba, amikor már nem hazudik az életkoráról, hanem dicsekszik vele. A tévémûsor nem más, mint összekötõ elem két reklám között. A közgazdász olyan jövõbelátó ember, aki mindig elõre nem látható okokra hivatkozik. A hízelgés hamis pénz, szép csengéssel. A nõket három csoportba sorolhatjuk: vannak okosak, szépek és a túlnyomó többség. Egy jó beszéd olyan, mint egy nõi szoknya: elég rövid ahhoz, hogy felkeltse az érdeklõdést, de elég hosszú, hogy elfedje a lényeget. Dolgozz keveset, nem érhet baleset. A biztos módszer arra, hogy megtalálj a házban egy elveszett tárgyat, ha veszel helyette egy újat. Kétféle gyalogos létezik: a gyors és a halott. Mindannyian példát vehetnénk az idõjárásról. Soha nem törõdik a kritikával. Amikor a reklámokban azonnali hitellehetõségekrõl beszélnek, nem azonnali eladósodásról van szó inkább? Ne csodálkozz, hogy ilyen fáradt vagyok. Öregebb vagyok, mint eddig bármikor. Az emberen kívül minden élõlény tisztában van vele, hogy az életben a legfontosabb, hogy élvezzük. A divat csak arra való, hogy végül mindent levessünk. A pesszimista egy olyan ember, aki már túl sok optimistát hallgatott végig. Nem juthatunk el oda, ahová menni akarunk, ha nem tudjuk, most hol vagyunk. A jövõ az, amikor azt kívánod majd, hogy bárcsak megtetted volna, amit most nem teszel. A számítógép: amikor egymillió gyengeelméjû egyszerre dolgozik fénysebességgel. A halál a természet tréfája, melynek csak a mamutfenyõk nem dõlnek be.

58

A hitel olyan fizetõeszköz, mely lehetõvé teszi azoknak, akiknek nincs pénzük, hogy mindent sokkal drágábban vegyenek meg. Aki szivárványt akar látni, annak el kell viselnie az esõt is. A tapasztalat arra készteti az embert, hogy új hibákat kövessen el a régiek helyett. A válás után minden férfi rájön, hogy nem a póker az egyetlen játék, ami kézfogással kezdõdik és teljes anyagi csõddel végzõdik. A gyerekek mindig úgy viselkednek, ahogy a szüleik – nem pedig úgy, ahogy a szülõk tanítják nekik. Ha arra ébredsz, hogy kilyukadt a vízágyad, aztán rájössz, hogy nincs is vízágyad, akkor ez egy rossz nap kezdete. A legbiztosabb jele annak, hogy intelligens élet létezik a földön kívül, hogy még nem is próbáltak kapcsolatba lépni velünk. Állítólag a házasságok 50%-a végzõdik válással. Ez nem is olyan rossz adat, ha figyelembe vesszük, hogy a másik 50% pedig halállal végzõdik. Elméletileg nincs különbség elmélet és gyakorlat között. Gyakorlatilag van. Mindent csak módjával élvezz, de azt se vidd túlzásba. Az örökség olyan ajándék, melyet nem kell megköszönnünk. Az egyetemi tanár olyan ember, aki mások álmában beszél. Gondolj át mindent, amit mondasz, de ne mondj ki mindent, amit gondolsz. Egy napon majd az én hajóm is révbe ér, de amilyen szerencsém van, éppen a reptéren leszek. KÉT JÓTANÁCS AZ ÉLETHEZ: 1. Soha ne mondj el másoknak mindent, amit tudsz! 2. A miniszoknya a lehetõ legtöbb információ a legkevesebb ráfordítással. A lottó a rossz matekosokra kivetett adó. Egy anyának kb. 20 évébe kerül, hogy embert neveljen a fiából, hogy aztán egy másik nõ meg 20 perc alatt hülyét csináljon belõle. A beszélgetés az emberi kommunikáció leglassúbb formája. Isten az embert a hatodik napon teremtette, amikor már nagyon fáradt volt. Ahhoz, hogy megházasodj, elég néhány szót motyognod a templomban. Ahhoz, hogy elválj, elég ugyanezt tenned álmodban. Aki nem tanul a hibáiból, annak nem érdemes elkövetni azokat. Ha nem tudod, hová tartasz, bármelyik út odavezet. Egyetlen dolog miatt érdemes a múltban élni – mert sokkal olcsóbb. A zenérõl írni olyan, mint az építészetrõl táncolni.

59

Hogy ki az igazi pesszimista? A jól informált optimista. A munka az unalomtól való félelem. A házasság egy olyan matematikai feladvány, melynek kiszámításában mindkét fél téved. A statisztika olyan, mint a bikini: a lényeget ugyan nem tárja fel, de gondolatébresztésre jó 1 MÁSIK ÖNÉLETRAJZ Bemutatkozás: Az úgy kezdõdött, hogy egy eléggé zsúfolt napom volt. Napközben hat szülés, négy terhesség megszakítás, harmincnégy vizsgálat. Éjszaka ügyeletes voltam, öt szülés, három küret, négy vizsgálat. Másnap délelõtt bennmaradtam, mert egy páciensem szült, ha már ott voltam levezettem még négy szülést, kilenc abortuszt és megvizsgáltam tizenhét nõt. Délután szólt a kollégám, hogy vállaljam el a mûszakját, mert sürgõs dolga van, elvállaltam, volt hat szülés, négy abortusz, huszonhat vizsgálat. Este végre elszabadultam a kórházból, elindultam haza, de annyira fáradt voltam, hogy le kellett ülnöm egy padra. Erre odajött egy ribanc és azt mondta, hogy egy százasért megmutatja a pináját ... Na, ekkor öltem meg. Iskoláim: Nyúl Béla Szakközépiskola,szaporodásgondnoki érettségi,+ 2 év bagzáskontrolling technikum, Inszeminátor Fõiskola,gyönyörnedv feldolgozó és szemránckrém készítõ diploma. Munkahely: Új vírus van a forgalomban, amit úgy hívnak, hogy „munka“. Ha bármiféle „munká“-t kapnál bármi módon, akár e-mailen, interneten, vagy egy munkatársadtól... NE NYISD KI! A vírus hónapok óta kering az épületben a rendszerünkben, és mindazok, akik kinyitották a „munká“-t, vagy csak megnézték, azt tapasztalták, hogy kitörlõdött a magánéletük, az agyuk pedig abbahagyta a normális mûködést. Ha e-mailen „munká“-t találsz, vagy egyáltalán „munká“-val találkozol, úgy tudod megölni a vírust, hogy küldesz egy e-mailt a fõnöködnek a következõ szöveggel: „Már épp elég baromságot kaptam öntõl, elmentem a kocsmába.“ Ily módon az agyad automatikusan elfelejti a „munká“-t. Ha papírdokumentum alakban kapsz „munká“-t, egyszerûen emeld fel a dokumentumot és tedd a „munká“-t a szemétkosárba. Vedd a kabátod és a kalapod, két barátoddal ugorj át a legközelebbi bárba, és rendelj három sört (vagy rumpuncsot). Ha ezt 14-szer elismétled, meg fogod látni, hogy a „munká“-nak többé semmi jelentõsége nincs rád nézve, és a Frédi és Béni a világon a legjobb rajzfilm. Küldd el ezt az üzenetet bárkinek, aki rajta van a címlistádon. Ha NINCS rajta senki, akkor attól tartok, hogy a „munka“ vírus már megfertõzte az életed. KANNIBÁL TÖRZS ÉS A MUNKAHELY Kannibál törzset alkalmaz egy cég az afrikai leányvállalat õrzõ-védõinek. Tartanak tõle, hogy el-eltûnnek majd alkalmazottak, de semmi gond mert a törzsfõnök Aghwopakitru-ra esküdött hogy nem fognak megenni senkit legfeljebb csak a konkurenciától. Fél évvel késõbb eltûnik az egyik takarító. Miután a körzete piszkos marad, keresni kezdik, nem találják. Összedobolják a kannibálokat, a törzsfõnök a rendõrök szeme láttára mindekit megesket az összes szellemre hogy õk ilyet nem (t)esznek. Nyomozók el, törzsfõnök bekérdez: Ki volt az? Hátulról ifjú kannibál szól hogy õ volt. T. fõnök: Vazze’! Nem megmondtam hogy a takarítókat ne bántsátok! Itt olyan jó helyünk van! Hat hónap alatt megettük a managementet, a kontrolling osztályt, a financial monitoringosokat, a strategic finance departmentet, a marketingeseket, az asset optimalisation expertise workgroupot, és a corporate customers relations officert a kutya se vette észre! Erre te megzabálsz egy dolgozót! FOGLALKOZÁSOK MODERN ELNEVEZÉSEI Tolvaj: Tulajdon áthelyezõ es biztonságtechnikai szakember Újságkihordó Hírlapterjesztési szakember Használtruha kereskedõ Second hand shop director Áruló Szabadfoglalkozású megélhetesi szakember Gazember Politikus

60

Guberáló Titkárnõ Portás Utcaseprõ Eladó Kukás Traktoros Autómosó Fénymásolós Ügynök Bérgyilkos Rakodó Kõmûves-segéd Paraszt Személyzetis Szódás WC-s néni Munkanélküli bölcsész

Hulladékanyag-hasznosítási magánvállalkozó Adminisztrációs irodavezetõ, vagy Kommunikációs almanager asszisztens Entrance kontrolling manager vagy Human-eroforras Input-Output manager Köztisztasági asszisztens Értékesítési menedzser Hulladékmenedzselési szakreferens Talajforgató senior manager Gépjármû optikai karbantartó Oktatástechnikai koordinator Befektetési tanácsadó Humán ügyintezõ Átviteltechnikai manager Építõipari felszolgáló Agrármunkás Human erõforrás manager Szikvíz termek-menedzser Anyagcsere manager Szabadúszó értelmisegi

Tanácsaim a többieknek: Ne vedd komolyan az életet!Úgysem éled túl A FÉRFI A LEGSOKOLDALUBB ÁLLAT!!! Vajon miért?? Ha szerelmes akkor szamár! Ha megnösûl akkor ökör! Ha nem nösül meg akkor magányos farkas! Ha megcsalja a feleségét akkor hûtlen disznó! Ha nem csalja meg akkor marha! Ha a felesége csalja meg ,akkor szarvasmarha! Ha elválik akkor kivert kutya! Ha újra nösûl, akkor nincs kihez hasonlitani, mert akkora állat,nincs a földön!!!:))))))))))))) MILYEN ÖREGEK VAGYUNK? Az idei egyetemi gólyák közül sokan 1988-ban születtek... Ekkor Te már tudtál osztani, szorozni, sõt egyenleteket megoldani... Nekik nem mond semmit a Reagan-korszak, és nem is hallottak az ellene elkövetett merényletrõl, és még gyerekek voltak az Öböl-háború idején. A pápa – emlékezetük szerint – mindig is II. János Pál volt. Soha nem énekelték, hogy We are the World, we are the children, és amikor García Márquez megkapta az irodalmi Nobel-díjat, még olvasni sem tudtak. Hatévesek voltak, amikor széthullott a Szovjetunió. Nem emlékeznek a hidegháborúra és csak egy Németországot ismernek akkor is, ha az iskolában megpróbálják nekik elmagyarázni, hogy valaha kettõ volt. Túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek a Challenger katasztrófájára. Számukra mindig létezett az AIDS. A CD egyéves koruk óta kapható. Nem volt soha hagyományos lemezjátszójuk, és nem játszottak soha fakockákkal.

61

Sokan azt sem tudják, hogy milyenek voltak régen a tévékészülékek, sõt, sokan közülük nem is láttak soha fekete-fehér tévét, a hétfõi adásszünetet is csak hallomásból ismerik. Nem tudják elképzelni, hogy milyen lehetett a világ távkapcsoló nélkül... Öt évvel azután születtek, hogy a Sony piacra dobta a walkmant. Nekik a görkorcsolyának mindig egy sorban voltak a kerekei. És akkor még nem beszéltünk róla, hogy milyen természetesnek veszik a mobiltelefont, vagy a PC-t. Lehet, hogy sohasem látták a Futrinka utcát, vagy a Magyar Népmeséket. Nem olvasták a Pöttyös Pannát. Számukra Michael Jackson mindig fehér volt, és nem értik, hogy táncolhatott valaha John Travolta. Nem ismerik a Hazárd megye Lordjait vagy a Starsky és Hutchot, azt hiszik, hogy a Charlie angyalai a tavalyi évad újdonsága. És itt még sorolhatnám • a szabad szombatot, • az iskolatejet, • a reklámmentes filmeket • és összesen két csatornát, • vagy az úttörõ- és építõtáborokat, • az õszi szüretet. Gondolj bele, hogy ezek az emberek már egyetemre járnak! Õk a mai fiatalok! Íme néhány bizonyíték, hogy öregszel: 1.) Érted a fenti szöveget és mosolyogsz rajta. 2.) Férfi vagy és már nincs lelkiismeret-furdalásod, ha nemet mondasz egy nõnek! 3.) Nõ vagy és végre mosolyogva mondasz nemet egy „férfinak”!. 4.) Elmész egy strandra, és el tudsz tölteni egy napot úgy, hogy nem mész bele a vízbe. 5.) És miután elolvastad ezt a levelet, úgy döntesz, hogy elküldöd pár barátodnak, mert biztosan tetszeni fog nekik. Én értem a fenti szöveget és, mosolygok rajta és tovább küldöm! Székely házaspár ül a lócán.... Asszony mondja: – Szeretsz-e még engem? Sosem mondod... Férj mondja: – Egyszer megmondtam. Ha változás lesz, szólok! TUDOD-E ... KI HOGYAN HAL MEG? A koldus jobblétre szenderül, A tûzoltó elég gyorsan, A díj-birkózót maga alá gyûri a halál, Az aratóért jön a kaszás, A bérlõ örökös otthonra lel, A házmester beadja a kulcsot, A boldogtalan megboldogul, A molnárt felõrli az élete, A léghajósnak elszáll a lelke, A szabónak elszakad élete fonala, A vegetáriánus fûbe harap, A pék megeszi kenyere javát, A virágárus alulról szagolja az ibolyát, A kertész a paradicsomba kerül, A lovász elpatkol, A postásnak megnyílik a mennyország kapuja, A papnak harangoznak, Az órásnak üt az utolsó órája, A vadásznak lõttek, A kalauz eléri a végállomást, A színésznek legördül a függöny, A prímásnak elszakad a húrja, A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját, A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik, A szabót kinyírják, A pénztáros elszámol az élettel, A kis embereket elteszik láb alól, A búvár örök álomba merül, A meteorológusnak befellegzett. A trombitásból kifogy a szusz, Milyen változatos is a nyelvünk...

62

TANULSÁGOS TÖRTÉNET.... Egyszer egy jól keresõ apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerû falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát. – Nos, mit gondolsz errõl az útról? – Nagyon jó volt apa! – Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? – Igen. – És mit láttál meg mindebbõl? – Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, õk meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: – Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

KOMMUNIKÁCIÓS- ÉS BESZÉDTECHNIKAI TRÉNING • Potyogó klotyó felé totyog a lotyó, de már késõ, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó! •

Csetneki csikós itat a Tiszán, sárga csüngõs csengõ cseng a csetneki csikós csengõs csikaja nyakán.

•

Nem minden csacsi csöcse csecse, csak a csecse csöcsû csacsi csöcse csecse, mert ha minden csacsi csöcse csecse volna, akkor minden csacsi csecse csöcsû csacsi volna.

•

Már itt volt õsz szinte, mikor egy õszinte õsz inte, hogy legyek õszinte, mert õ szinte õszinte.

•

Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, az már elég hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok.

•

A gyárkémény reszelt ormán élt egy hétig reszelt tormán.

•

A moszkvicsslusszkulcs szinte luxusszükséglet.

•

Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják.

•

Akkor jó a jó hajó, ha jó hajó a jó hajó.

•

Cserszömörcés sört szürcsöl Csörsz.

•

Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok is jól pocakon pöckölte az õt pocakon pöckölõ icike-picike pockot.

•

Jó nyár jár rája.

•

Két pék két szép kék képet kér.

•

Láttam szõrös hörcsögöt. Szirup szörpöt szörcsögött. Ha szõrös hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.

•

Meggymag! Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?

63

•

Minden kiskakas kikukorékolásáig él.

•

Nem lehet a Márta másé, Mert a Márta már Tamásé.

•

Öt ördög görget görbe úton görgõ gömbbé gömbölyödött öt görögdinnyét.

•

A pápua törzsfõnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopótlopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfõnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

•

A szamárnál szomorúbb Szemere sem szerzett hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara számára, ezért sok szomorú szamárkönny szemerkélt a szamárnál szomorúbb Szemere szomorú szamra szemébõl.

•

Csóré csiga csalán csúcsán cselleng, csalán csúcsát csipegetve fent leng, de a csalán nem tûri, csóré csiga csupasz csápját megcsípi.

•

Luxus moszkvics kisbusz sluszkulcs.

•

Te tetted e tettetett tettet, te! Te tettetett tettek tettese, te!

•

Adj egy falat falat, mondta a falat faló faló.

•

Strasszos strucc sztreccs cucc.

•

A vonaton egy õrült, mellette egy õr ült, örült az õrült, hogy mellette egy õr ült.

•

Ede, de bedezodoroztad magad.

64

AZ IGAZI SZERELEM

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt. Gilbert S. Perreira

A boldog szerelem titka nem az, hogy vaknak tettetjük magunkat, hanem hogy szemet tudunk hunyni, amikor kell. Simone Signoret

A válás után minden férfi rájön, hogy nem a póker az egyetlen játék, ami kézfogással kezdõdik és teljes anyagi csõddel végzõdik.

Mottó: „Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esõben.” Mi a szerelem? ... nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelõtt hallottam egy asszisztens barátnõmtõl. Ezeken az esõs napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani. Zsúfolt reggel volt a rendelõben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idõs úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Idõ közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, mirõl van szó. A seb nem tûnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertõtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idõsek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felõl érdeklõdtem. Kedvesen, az idõs úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idõsek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az õ késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idõs úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: „Az igaz, hogy Õ már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Õ”. Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietõ léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: „Ez a szerelem, ez az, amit az élettõl szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem ?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van“. Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esõben !!!

ay out design

Sosayweall Í G Y

S Z Ó L U N K

M I N D

Parancs

6

Szamuráj vagyok, karddal életet adni: ez feladatom.

(Sei Shin: A karddal egybeforrasztott világ)

C’estlavie I L Y E N

A Z

É L E T

ay out design