MUNKABIZTONSÁG 2.6 3.3
Leesés utáni mentés: a hosszú ideig tartó függés rejtett kockázatai Tárgyszavak: munkabiztonság; veszélyelhárítás; baleset; káros hatás; egészségvédelem; építőipar.
2004 márciusában az USA Munkabiztonsági és Foglalkozásegészségügyi Hivatala (OSHA) jelentést tett közzé a hosszú ideig tartó függés (pl. hevederben vagy mentőkötélen) veszélyeiről. A jelentés figyelmeztet az ún. ortosztatikus intolerancia és a „függés okozta trauma” kockázatára, utalva néhány lehetséges egészségi következményre – ezek közül a legsúlyosabb a halál – amelyeket azon munkásoknál tapasztaltak, akik leesésük után hosszabb-rövidebb ideig függenek a leesést gátló védőfelszerelésben. Ha a munkást nem sikerül gyorsan megmenteni az előre kidolgozott mentési eljárások segítségével, a vénás pangás és az ortosztatikus intolerancia súlyos sérülést vagy halált okozhat, mert az agy, a vesék és egyéb szervek nem kapnak elegendő mennyiségű oxigént. Az ortosztatikus intolerancia tünetei: ájulás, hányinger, fulladás, szédülés, izzadás, szokatlanul alacsony szívverés vagy vérnyomás, sápadtság, „szürke látás” vagy látásvesztés, illetve szapora szívverés. A jelentés szerint a leesés során szerzett sérülések, illetve a sokkhatás növelik a vénás pangás és az ortosztatikus intolerancia bekövetkezésének valószínűségét és súlyosságát, ugyanúgy, mint a fizikai és a környezeti tényezők (kimerülés, kiszáradás, kihűlés, szív- és érrendszeri megbetegedés, a légzőrendszer megbetegedése és vérveszteség). Bár a szakértők elismerik, hogy a munkaadók az utóbbi években jelentős előrehaladást tettek a leesés elleni védelemmel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésében, még mindig megdöbbentóő, hogy a munkások milyen veszélyeknek vannak kitéve a leesés után. Az Építőipari Munkabiztonsági Tanács szerint számos társaság nem rendelkezik átgondolt mentési tervvel a leesés utáni mentésre.
A zuhanás megállításával még nem múlik el a veszély A munkaadók – legyen szó az építőiparról vagy egyéb iparágakról – általában nem készülnek fel megfelelően a mentésre, még ha ennek az ellenkezőjét állítják is. A vállalkozásoknak – mind az építőiparban, mind más ágazatokban – követniük kell az OSHA szabványát, amely kimondja, hogy a munkaadóknak fel kell készíteniük a munkásokat az önmentésre, illetve gyorsan, a megfelelő eljárás megválasztásával meg kell menteniük őket. Nagyon ritka azonban, hogy a dolgozókat megfelelően képzik a leeséskor az önmentés keretében teendő intézkedésekre. A leesés után a levegőben függés közben az embereket érő traumával kapcsolatos növekvő tudatosság ellenére éles ellentét van az OSHA leesés utáni mentési koncepciója („leesés utáni intézkedések az építőiparban”) és aközött, ami a munkahelyeken valójában történik. A „mentés” kifejezésen tipikusan az égő ház ajtajának betörését és a házban maradt személyek kimentése érdekében teendő intézkedéseket értik, azaz mindig nem tervezett eseményben gondolkodnak. Az OSHA koncepciója ugyanakkor a leesés utáni mentést jól felépített, módszeres, előzetesen megtervezett eseménynek tekinti. A szakértők szerint sok társaság már annak is örül, ha leesést gátló rendszereik megvédik a dolgozókat a földre csapódástól. Létezik egy „természetes fejlődés” a leesés elleni védelem terén: a munkaadók először megpróbálják elsajátíttatni a leesés elleni védelem alapjait, mielőtt a leesés utáni mentéssel foglalkoznának. A mentési terv megléte azonban éppen olyan fontos, mint a leesés ellen védő tervé: egyik nem létezhetne a másik nélkül. A leesés elleni védelmi program mentési program nélkül az elvégzendő munkának csak a fele. A leesés után a levegőben függő munkás mentése különleges logisztikai kihívást jelent: magas emelőket kell biztosítani, és a balesetet szenvedett személyt meg kell tudni közelíteni. Előfordulhat, hogy a mentést végzők is megsérülnek a mentés során. Az a ma még bevett gyakorlat, hogy ilyen esetben a tűzoltókat hívják, nem lehet megoldás – a munkaadóé a felelősség, hogy biztosítsa a levegőben függő ember gyors megmentését.
Mit jelent az azonnali segítség? Az OSHA előírja a munkáltatók számára a munkások azonnali mentését a leesésük esetén. Vita tárgyát képezi azonban, hogy mennyi ideig maradhat a munkás függő helyzetben egészségének károsodása nélkül.
Egyes kutatások szerint a leesést gátló eszközön való függés 30 percen belül ájuláshoz, majd halálhoz vezethet. A légierőnél folytatott vizsgálatok szerint – amely során önkéntesek függtek hámokban – 12–15 percen belül tapasztaltak káros egészségi hatásokat. Az önkéntesek eszméletüket vesztették, életjelenségeik romlottak és orvosi mentést igényeltek. A mentésnek tehát a lehető leggyorsabban, de max. 15 percen belül meg kell történnie, a mentést végzők 100%-os biztonságának garantálása mellett. Az OSHA zárt terekben jelentkező veszélyhelyzetekre vonatkozó szabványa iránymutatást ad az oxigénhiányos állapotra. 4-6 percnél hosszabb idő eltelte után fennáll a kockázata a visszafordíthatatlan egészségkárosodásnak. 3–5 perc lenne a megfelelő idő a mentésre, de ha a munkaadóknak nincs előre kidolgozott mentési tervük, ez a 3–5 perc az az idő, amely a mentés megtervezéséhez egyáltalán szükséges. Az iparban a leeséskor teendő intézkedésekre vonatkozó, átdolgozott és várhatóan 2006-ban hatályba lépő ANSI Z359.1 szabvány szerint 6 perc a megfelelő idő a helyzet áttekintésére. Még ez a szabvány sem határozta meg egyértelműen az azonnali mentés paramétereit. Továbbra is bizonytalan az „azonnali mentés” fogalmának meghatározása, mert minden eset más és más, így nagyon sok változót kell figyelembe venni: a dolgozó öntudatánál van-e vagy elájult? Mi tartja a testet? A dolgozó a levegőben függ vagy a hámon kívül valami alátámasztja még a testét? A munkaadó felelőssége a veszély azonosítása és a megfelelő reagálás megvalósítása.
A levegőben függő ember megmentésének kritikus elemei A leesés utáni mentés legfontosabb eleme: legyen mentési terv. Ennek hiánya nemcsak a leesés áldozatát, de a mentőket is veszélyezteti, és gyakoriak a másodlagos vagy harmadlagos sérülések, illetve a halálozások. A terv akár önmentést, segítővel történő mentést, mentőcsoportot vagy saját mentőcsapat szervezését írja elő, az írásban rögzített leesés utáni mentési terv a már eleve stresszes helyzetben kiküszöböli a stresszhatást és a káoszt, növelve ezáltal a sikeres mentés valószínűségét. Az OSHA 2004. évi jelentése ösztönzi a munkaadókat, hogy dolgozzanak ki mentési tervet, amely tartalmazza: • a hosszú időn át történő függés megakadályozását; • az ortosztatikus intolerancia jeleinek és tüneteinek azonosítását; • a mentés és az orvosi ellátás megkezdését a lehető leggyorsabban.
A jelentés figyelmeztet arra, hogy a megmentett személyt ne fektessék túl gyorsan vízszintes helyzetbe, mert ha a munkás túl sokáig függött a levegőben, gyors lefektetésekor nagy mennyiségű, oxigénben szegény vér kerül a szívébe, ami szívleálláshoz vezethet. A mentés során folyamatosan ellenőrizni kell a függő ember életjelenségeit, illetve azt, hogy fellépett-e ortosztatikus intolerancia és függési trauma. Ha a mentés nem hajtható végre azonnal és önmentés sem lehetséges, a levegőben függő embernek a véráram javítása, illetve a vénás pangás kockázatának a csökkentése érdekében mozgatnia kell a lábát, meghosszabbítva ezáltal azt az időt, amelyet a mentésig egészségkárosodás nélkül tölthet.
Védőeszközök alkalmazása Egyre több leesést gátló eszközt fejlesztenek ki a levegőben függő munkások egészségének és biztonságának maximalizálása érdekében. Gyártanak például hámokat lábtartókkal, amelyeken a munkás meg tud állni, amíg a levegőben függ. A leesést gátló eszközöket napjainkban már úgy tervezik, hogy megtámasszák a lábat a függés során. Speciálisan a mentéshez tervezett eszköz a négy-az-egyhez áttételű emelőrendszer. Egy 90 kg súlyú függő ember esetén ezen eszköz alkalmazásával csak 22,5 kg súlyt kell mozgatni, ami jelentősen megkönynyíti a mentést. A mentőeszközök vásárlása nem egyszerű feladat, mert egy típus/méret nem felel meg mindenki számára. Meg kell győződni arról, hogy a mentőeszközök megfelelnek a helyi igényeknek. A legjobb módszer a mentőeszközigény meghatározására, ha a munkaadók konzultálnak a gyártókkal, akik segítenek a megfelelő eszközök kiválasztásában. A nagyobb védőeszközgyártók leesés ellen védő eszközöket és a leesés utáni mentés oktatását célzó programokat is kínálnak. A mentést gyakorló programokat szerveznek munkabiztonsági szakemberek, társaságok és non-profit szervezetek, például az Építőipari Munkabiztonsági Tanács.
A gyakorlottság életeket menthet Nemcsak az a fontos, hogy legyen mentési terv, hanem az is, hogy azt a valós életben alkalmazás előtt begyakorolják, ugyanúgy, mint a katasztrófaelhárítók és a tűzoltók. Sajnos nem sok építőipari társaság használ próbabábut, amelyet ledobhat a magasból, majd villás emelő,
hordozható emelő vagy önvisszahúzó rendszer alkalmazásával szimulálhatja a mentést. Az építési vállalkozóknak a valóságban is gyakorolniuk kell a mentést, hogy meghatározzák, mi az, ami működik a gyakorlatban és mi az, ami nem. Az építőipari társaságok munkabiztonsági napokat és egyéb eseményeket szerveznek, amelyeken ideális helyzetek alakíthatók ki a leesés utáni mentés szimulálására. Ezek az események jó lehetőséget biztosítanak a munkaadók számára, hogy elősegítsék a leesés során teendő intézkedések tudatos végrehajtását, bemutassák a munkavállalóknak, hogy a társaság komolyan veszi a leesés elleni védelem megvalósítását, ugyanakkor a szórakozásra is lehetőséget biztosítanak. A leesés utáni mentés szimulálása integráns részét képezi az előzetes tervezésnek – a mentési helyzeteket előre megtervezett körülmények között, nem pedig a baleset körüli kaotikus helyzetben kialakítva. Az előzetes tervezés részeként biztonságos helyeket kell kialakítani a mentéshez, meg kell határozni, hogy a munkást fel kell-e emelni vagy le kell-e engedni a mentés során, dönteni kell a munkahely elrendezéséről és a mentést befolyásoló egyéb tényezőkről. A munkahely elrendezése során vizsgálni kell, milyen akadályok vannak azon az útszakaszon, ahol a munkás leeshet és van-e szabad út a mentéshez. Ezek meghatározását kompetens személynek (célszerűen művezetőnek vagy munkavédelmi ellenőrnek) kell végeznie, munkabiztonsági elemzés keretében, még az építési munkálatok megkezdése előtt. A leesés elleni védelemmel foglalkozó szakértők meghatározzák a vállalatok számára a legjobb mentési stratégiát, amely tartalmaz minden lehetséges óvintézkedést a munkások leesés elleni védelmére. Sajnos a valóságban a munkások még a munkabiztonsági intézkedések maximális betartása során is leesnek a magasból, a mentési terv pedig szükséges elemét kell hogy képezze a társaság teljes körű, leesés ellen védő programjának. Ha a munkaadók nem oktatják munkavállalóikat a mentéshez szükséges ismeretekre, akkor nem szabad engedélyezni számukra a munkavégzést a magasban. Regősné Knoska Judit Cable, J.: After the fall: Will your rescue program leave workers hanging? = Occupational Hazards, 2005. jún. p. 27–31. Steemson, J.: Preventing falls from height. = The ROSPA Occupational Safety and Health Journal, 34. k. 1. sz. 2004. p. 16–22. Wright, M. C.; Suits, M.: Will a new ANSI standard rescue fall protection? = Occupational Hazards, 66. k. 3. sz. 2004. p. 41–44.
BME OMIKK
INNOVÁCIÓK – TRENDEK – PROGNÓZISOK Havonta a műszaki–gazdasági világ újdonságairól, aktualitásairól, jövőjéről
[email protected] ● 061/457-5322
