MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK
4.1 1.5
Leesés magasból: a legsúlyosabb következményekkel járó munkahelyi baleset – gyakoriság, védekezés, szabályozás Tárgyszavak: munkahelyi baleset; leesés magasból; statisztika; balesetvédelem; jogi szabályozás.
Meghökkentő statisztika A leesések magas munkahelyek megközelítése vagy az ott végzett munka közben súlyosságuknál fogva a foglalkozási balesetek különösen problematikus körét alkotják, de költséges következményeik a népgazdaságot is átlagon felül terhelik. A halálos kimenetelű foglalkozási balesetek között Németországban is évek óta kiemelkedő a leesések (zuhanások) aránya: 1982 és 2000 között átlagosan 34,9% volt, 29,8 (1985) és 39,4% (1994) közötti ingadozással. Ez a statisztika a Szövetségi Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Intézet (BAuA) által közölt halálos balesetekről szóló jelentések értékelése alapján készült és csak a feldolgozóipar adatait (a bányászatéit nem) tartalmazza. A munkavédelmi törvény előírja a baleseti felügyelet ilyen értelmű kiterjesztését a mezőgazdaságra és közszolgálatokra is, de a törvényt még nem minden szövetségi tartomány vette fel saját joganyagába. Ismeretes, hogy a BAuA által feldolgozott halálos balesetek száma nem egyezik meg a törvényes betegségbiztosítás statisztikáiban megjelent számokkal. A BAuA ugyanis néha nem szerez tudomást egy-egy balesetről, leginkább akkor, ha a halál hosszabb idő után következik be. Az intézetnek az üzem által kitöltött kérdőívek feldolgozása nyomán összeállított jelentései viszont kimerítően feltárják a baleset körülményeit és sok értékes adatot közölnek a balesetkutatás és -megelőzés számára.
A zuhanásos balesetek megoszlása különböző tényezők szerint A BAuA munkatársai az 1998-tól 2000-ig értékelt összes zuhanásos, halálos kimenetelű baleset közül az esés helye szerint (1. táblázat) kiemeltek 84,8%-ot tevő 348-at és ezeket – iparág, – esési magasság és – kiváltó ok szerint elemzésnek vetették alá. 1. táblázat Halálos zuhanások megoszlása a leesés helye szerint A leesés helye Állványzat Létra Szállítóeszköz Épülettető Magasépítés Munkaállvány, szerelőállvány
Szám
%
69 51 48 96 43 51
16,4 12,1 11,4 27,8 10,2 12,1
A halálos zuhanások háromnegyed része az építőipart és a szolgáltatási ágazatot, ezen belül 62%-a a különböző építőipari foglalkozásokat terheli. Érthető módon az esetek 40%-a jut a magasépítésre, ezt követik 16%-kal a fémipari és szerelőtevékenységek. A magasság szerinti megoszlást tekintve a többség a legnagyobb és a legkisebb (!) magasságokból zuhan le: csaknem minden ötödik halálos esés 3 m-nél nem magasabbról – létráról, szállítóeszközről – következik be (1. ábra). Kiemelkedően nagy az 5–10 m-ről, tetőről, állványról leesők fatális baleseteinek aránya. A vizsgált statisztikai tartomány csaknem mindegyik zuhanásos balesetében szerepe van az érintett dolgozó magatartásbeli hibájának. Minthogy a balesetek nagy része nem egyetlen okra vezethető vissza, egy-egy okot többszörösen kell számításba venni (így van 422 halálos zuhanásnak „731 oka”). Figyelemre méltó az okok sorában a munkaszervezés második helyezése (2. ábra).
Esés állványról Németországban 1998 és 2000 között 69 munkás halt meg állványról való leesés következtében. Közülük – 46,4% végzett az állványról szerelő, leszerelő, építő vagy ellenőrző munkát, – 40,6% az épületen kiegészítést vagy átalakítást, – 13% felmászás vagy lemenetel közben zuhant le.
45 40 35 30 25 20 15 10 5 0
balesetek, %
40,2 25,1
17,2 7,6
<3m N = 406
3-<4m
9,9
4-<5m
5-<10m
>10m
esési magasság
1. ábra Leeséses balesetek magasság szerinti megoszlása 100
95
balesetek, %
80 60
53,5
40 20
10,2
11,9 2,6
0 magatartás
szervezés
a munkavégzés helye
technika
fizikai-pszichikai
baleseti okok
2. ábra A baleseti okok megoszlása A baleseti okokat kutatva hangsúlyozni kell az állványok gyakran rossz biztonságtechnikai állapotát. Olykor a „kényelmesebb munkavégzés” kedvéért még az oldalkorlátot is eltávolítják. Az állványok fel- vagy átépítése és leszerelése alkalmával az építők sokszor nem törődnek a védőrendszabályokkal. Kimondható, hogy minden ötödik baleset következményeit mérsékelni lehetett volna a biztonságot súroló valószínűséggel, ha a munkás viseli az esésvédő felszerelést (és persze, ha az üzem is gondoskodik ilyenekről). A vizsgálatok azt is feltárták, hogy az állványról fel- és lemenéskor lezuhanók nagy részének nem volt ott munkafeladata, másik részük nem az előírt feljárót használta.
Esés létráról A vizsgált időszakban a létráról való leesés 51 ember halálát okozta, 22%-ukét fel- és lelépés közben, mégpedig 46%-ét 3 m-nél kisebb magasságból. Itt is első helyen állnak a hanyagságként összefoglalható okok, így a létre biztosítatlan felállítása, a fokok vagy éppen a lábbeli csúszóssága. 17%ban a balesetet szenvedett személy illetéktelenül használta a létrát.
Esés szállítóeszközről A daruról, toronydaruról, villástargoncáról, közúti, kötöttpályás vagy vízi járműről, felvonóról, markolóról, rakodóról a munkás – a szállítóeszköz javítása vagy leszerelése közben, – egyszerűen rajta „utazva” vagy – az eszköz rakodófelületén dolgozva zuhanhat le. Ez kétharmad részben 5 m-nél magasabbról következik be. Az előírt esésvédő felszerelés viselése a halálos balesetek 15%-ában enyhítette volna a következményeket. A műszaki hibák leggyakoribbak darukon, kopás vagy szabálytalan szerelés, továbbá biztosítatlan járófelület formájában. A nagy berendezések lebontásakor nem veszik figyelembe az útmutatást. A rászerelt munkaemelvényen, -kosárban dolgozók szeretnek balesetveszélyesen „rögtönözni”.
Esés tetőről 1998 és 2000 között 96 halálos zuhanás történt épülettetőről, tetőnyílásból, levilágítósávból, levilágítókupolából, 60%-ban nem bejárható tetőkről, szerelés, javítás, bontás közben. 56% a 10 m-nél magasabbról, 23% az 5-10 mről való leesések aránya. Feltűnő, hogy a baleset időpontjában az érintettek fele nem dolgozott egy ponton, hanem a tetőn útban volt onnan vagy vissza. Ez gondot jelenthet az esés elleni biztosítás tekintetében, mivel gyakran hiányoznak a felfogó hálók és állványzatok, a nem bejárható tetőkön közlekedésre alkalmas felületek. A lezuhantak egyharmada itt sem viselte a személyi védelmet szolgáló eszközt.
Esés magasépítés közben A vizsgált időszak 43, magas házról bekövetkezett fatális zuhanásának kitüntetett pontjai a tető és a lépcsőház nyílásai, erkélyek. Az érintettek zsaluzást, különféle javításokat, bontást végeztek, anyagot szállítottak vagy szintén
úton voltak a magasépítés területén. Az esési magasság 46%-ban 5–10 m, 19, ill. 35%-ban 10 m-nél nagyobb és 5 m-nél kisebb. Az elvben kötelező esésvédelem az esetek 19%-ában valószínűleg megelőzte volna a végzetes kimenetelt, olykor akár magát az esést is. Különösen veszélyesek az építési területen a nem kellően biztosított nyílások. Emellett az emberek szívesen használnak – tudatosan vagy csak tájékozatlanul – nem közlekedésre szánt útvonalakat.
Esés munkaemelvényről, szerelőállványról A vizsgált időben a lezuhanásába belehalt 51 ember e célra épített magas munkahelyen különféle fel- és összeszerelő (37%), bontó (26%) és javító munkákat (16%) végzett. A zuhanások 10%-a a padozat magasba emelésekor vagy süllyesztésekor történt. Az esések helye ebben a körben különösen magas: 48%-ban 10 m fölött, 33%-ban 5 és 10 m közötti. Minden harmadik eset alkalmával lezuhant vagy felbillent maga a berendezés is. Ezzel szorosan függ össze a műszaki hibák mint baleseti okok viszonylag nagy, 23%-os aránya. A balesetek negyedrésze esésvédelem viselése nélkül következett be.
Előírások a zuhanás megelőzésére A munkahelyi esések elleni védekezést, ill. biztosítást szolgálják – elzáró és lefedő felületek, szerkezetek, – korlátok, – kötélzet, – létrák és – a személyi esésvédelem eszközei. A halálos kimenetelű esések elemzéséből kiderül, hogy mind a dolgozók, mind az üzemek gyakran vétenek – hanyagságból vagy hiányos ismereteik miatt – biztonságtechnikai előírások ellen, holott ezek félreérthetetlenül közlik a prioritásokat is: megelőző esésvédelem Æ felfogó berendezés Æ testre erősített kötélzet Olyan munkahelyeken vagy foglalkozási útvonalakon, ahol fennáll a lezuhanás veszélye, a veszélyeztetett területek szomszédságában leesés ellen védő berendezést: korlátot, fedelet, vagy tetőt kell elhelyezni. Az építőiparban leggyakrabban háromrészes oldalkorlátot (ill. védőfalat) alkalmaznak. Ennek a védelemnek a hiánya vagy tökéletlensége számos balesetet idéz elő. A padlók, takarások, tetőfelületek nyílásait, a gödröket, mélyedéseket kellő hordképességgel és elmozdíthatatlanul kell lefedni. Ha a korlátok, lefedések megfelelnek a balesetvédelmi követelményeknek, akkor feltétlen védelmet
nyújtanak a jelenlevőnek anélkül, hogy bármilyen módon be kellene avatkoznia. Ha nincs mód esésvédelem felszerelésére, akkor felfogóberendezésről kell gondoskodni, mégpedig lejtős felszínen védőkorlát vagy védőfal, másutt felfogó háló formájában. A ferde tetőkről való lezuhanásokat pl. ilyen korlát megakadályozhatta volna. A fenti két védelemmel szemben a testhez rögzített kötélzet nem véd önmagában és szükségszerűen, a dolgozónak saját felelősségére kell az előírt módon magára erősítenie a „biztonsági hámot”. Ezt sokan elmulasztják, emellett az építési területen gyakran nincsenek is kellő teherbírású pontok a kötélzet felerősítésére. Ezeknek már az építési tervekben is helyet kellene kapniuk, az építtetőnek vagy megbízottjának pedig gondoskodnia kellene róla, hogy az alkalmazottak legalább évente egyszer gyakorolják a védőkötélzet kezelését.
A munkahelyi esésvédelem európai irányelvei A leesés (zuhanás) elleni védelemmel közvetve vagy közvetlenül több európai irányelv foglalkozik: – a munkavállalók munkahelyi biztonság- és egészségvédelmének javítására kiadott, 89/391/EGK jelű keretirányelv, – a munkaeszköz-használati irányelvek (89/655/EGK, 95/63/EK, 2001/45/EK), – a munkaterület biztonságának és egészségvédelmének 89/654/EGK jelű irányelve, – személyi védőfelszerelések használatának 98/656/EGK jelű irányelve, – a korlátozott idejű és helyüket változtató építési területen alkalmazandó minimális biztonsági és egészségvédelmi előírásokat tartalmazó, 92/57/EGK irányelv. Az európai irányelvben – rugalmas meghatározásra törekedve – nem ritka a jogi fogalmak pontatlan meghatározása. Ez különösen feltűnő a védőeszközök és felszerelések kiválasztását, használatát, hozzáférését, pozicionálását újrafogalmazó 2001. évi irányelvben. Ennek nemzeti joganyagokba való átvétele számos igazodást és kiegészítést kíván a helyi műszaki és biztonságtechnikai fejlődésnek, tapasztalatoknak és eredményeknek megfelelően, valamint a minimálisan szükséges és a maximálisan elérhető biztonság érdekében.
Az esésvédelem „irányelvei” az EU-tagországok számára Ilyen előzmények után dolgozták ki a munkahelyen magasból történő esések, zuhanások elleni védelem útmutatásait (irányelveit) az EU-Bizottság
Szociális és Munkaügyek Főigazgatósága, valamint az Építőipari Szakszervezetek Munkacsoportja által támogatott kutatási program keretében. Valamennyi EU-tagállam törvényeinek és rendeleteinek (végrehajtási utasításainak) elemzése és egybevetése alapján készültek el a gyakorlati útmutatók a leesésbiztonsági intézkedések alkalmazásáról. A 2001/45/EK jelű irányelvvel kapcsolatban az EU Bizottság ezen felül segítséget kívánt nyújtani a tagországoknak az irányelv-követelményeknek a hazai jogi keretekbe való beillesztéséhez. Minthogy az esésbiztonsági rendszabályok kiválasztása közvetlenül függ a veszélyeztetés megítélésétől és az esetenkénti munkahelyi feltételektől, az országos jogszabályok, előírások tanulmányozása mellett szükség volt a kapcsolatot felvenni az egyes államok hatóságainak és intézeteinek (pl. munkaügyi minisztériumok, iparfelügyeletek, balesetbiztosítók, szövetségek) képviselőivel további tájékozódás és az átültetés egyes gyakorlati részleteinek tisztázása céljából. A kidolgozott irányelvek nem képeznek jogforrást, de jó áttekintést adnak az esésbiztosítás általános elveiről, így felhasználhatók a védőintézkedéseknek a veszély megítélésén alapuló meghatározásához. Az intézkedéseket 12 részben (füzetben) tárgyalják: – Lezárás – Lefedés – Oldalvédelem vízszintes felületen – Oldalvédelem dőlt felületen – Gyaloghidak – Teherelosztó bevonatok – Munkaállványok – Védőhálók – Emelvények (padozat) emelőmunkához – Hozzáférési és pozicionáló eljárások kötelek felhasználásával – Személyi védőfelszerelések – Létrák
Az útmutatók szerkezete, használati értéke Az egyes fejezetekben a jellegzetes képi ábrázolást az intézkedés általános leírása és az esésbiztosítások hierarchiájába való besorolás követi (a szervezeti intézkedések előbbre valók a műszaki és a személyi megoldásoknál). Ezután összeállítás található arról, ami a nemzetközi szabályozásokban közös és ami eltérő, esetleg sajátos előírás. Végül áttekinthető táblázatok következnek, amelyek országonként öszszehasonlítják – az intézkedés konkrét végrehajtását (pl. méretekkel, szerkezetleírással, vizsgálati kritériumokkal, jellemzőkkel) és
– alkalmazási feltételeit (mikor, hol, hogyan, milyen peremfeltételekkel vethetők be). Az útmutatók minden EU-tag hivatalos nyelvén rendelkezésre állnak. Ha pl. egy vállalat több ország felé kíván terjeszkedni, már a tervezés időszakában informálódhat a megfelelő kötet(ek)ből a szükséges intézkedésekről és azok költségéről. Felügyeleti hatóságok, megelőző szolgálatok, ellenőrző szervek összehasonlíthatják az egyes országokban e téren előírt műszaki szintet. Munkaadók válogathatnak a veszélyeztetés megítélésén alapuló megoldások között. A más országbeli szabályozásokról szóló információk – CD-ROM-on és (előkészületben) az interneten is – lehetővé teszik a hasznos eszmecserékhez jó példák megismertetését nemzetközileg is és felhasználásukat fejlesztésekhez. Az útmutatókat kidolgozó bizottság további feladata az említett fogalmi bizonytalanságok tisztázása, valamint a biztonsági korlátok, kötelek, létrák stb. kezelésével, ellenőrző vizsgálatával és használati utasításaival kapcsolatos követelmények megfogalmazása, az ipar, a minisztériumok és társadalmi szervezetek képviselőinek bevonásával. Az ezeket tartalmazó javaslat az EU-Bizottság előtt van a 2001/45/EK jelű irányelvekbe való beépítés céljából. (Dr. Boros Tiborné) Henter, A.: Absturzunfälle dominieren Unfallgeschehen. = Technische Überwachung, 43. k. 10. sz. 2002. p. 19–23. Noetel, K.-H.; Jackisch, P.; Edeler, J.: Leitfäden zur Absturzsicherung. = Technische Überwachung, 43. k. 10. sz. 2002. p. 24–26.
