1
LÁTOGATÁS OSTIA ANTICÁBAN, SZENT ÁGOSTON NYOMÁBAN I. ÁLLOMÁS A KIKÖTŐVÁROSBA ÉRKEZÉS: REFLEXIÓ AZ ISTENI GONDVISELÉSRŐL Amikor Ágoston először szállt partra Ostiában Karthágóból érkezvén 383ban, ebbe a kikötővárosba érkezett, majd a szárazföldi úton vagy bárkán utazhatott Rómába a Tiberis folyón. OLVASMÁNY: Szent Ágoston vallomásai V. Könyv 8. fejezet (Istenhez szól.) Fölgerjesztetted bennem az elhatározást, Rómába költözni és ezután ott működni ugyanazon szószéken, mint Karthágóban. Nem mulasztom, megvallom előtted, mi érlelte elhatározásomat, mert ebben is érteni és magasztalni kell irgalmadat, amely mélységes rejtőzködésedből mindig segítőnk. Nem az volt Rómába telepedésem oka, hogy ott barátaim rábeszélése szerint több jövedelmet s nagyobb tekintélyt várhattam - bár akkor ezek is vonzottak -, hanem fő, és majdnem egyetlen ok az az értesítés volt, hogy ott az ifjak komolyabban tanulnak, s szigorúbb fegyelem regulázza őket. Ott nem ronthatnak be pajkos-gonoszul majd egy, majd más tanító iskolájába, sőt előadást hallgatni sem mehetnek be engedelem nélkül. (…) Tulajdonképpen azonban "én reménységem és örökségem az élők földjén" (Zsolt 141,6), te észrevetted Karthágóból való elvágyakozásom ösztönét is, hogy lelkem üdvösségéért lakóhelyemet változtassam, meg a római élet vonzó vonásait is te állítottad elém. (…) De távozásom és odautazásom okát csak te tudtad, Istenem; sem nekem, sem anyámnak ki nem nyilatkoztattad. Anyám keservesen siratta távozásomat s elkísért egész a tengerpartig. KAPCSOLÓDÁS: Reflektálhatok az Ágoston és Mónika életében jelenlévő Isteni Gondviselésről és útmutatásról, és arról, hogy én hogyan tapasztaltam meg Isten útmutatását saját életemben. II. ÁLLOMÁS FÜRDŐK: REFLEXIÓ A MEGÚJÍTÓ PIHENÉSRŐL, FELFRISSÜLÉSRŐL Római polgárként Ágoston gyakran felkereste a fürdőket és írt róluk a Vallomásokban és Regulában is. Ezek a korabeli emberek mindennapi életéhez tartoztak. KAPCSOLÓDÁS: Hogyan pihenek és teremtek társasági kapcsolatokat saját életemben? Mi által tudok megújulni?
2 III. ÁLLOMÁS MÓNIKA HALÁLA: REFLEXIÓ A VESZTESÉGEKRŐL 387-ben Ágoston végleg vissza akart térni hazájába. Itt Ostiában várták a kárthágói hajót fiával, Adeodatussal, édesanyjával, Mónikával és öccsével, Navigiussal. Miközben a várakozás napjai teltek, Mónia rosszul lett, és meghalt. Halálának helyét emléktábla őrzi. OLVASMÁNY: Szent Ágoston vallomásai IX. könyv, 11. és 12. fejezet Betegsége valamelyik napján elájult s rövid időre elvesztette eszméletét. Ágyához rohantunk, de gyorsan magához tért. Végignézett rajtunk - testvérem és én állottunk ott -, s mintha kérdezett volna, suttogta: Hol voltam? Azután látva mélységes fájdalmunkat, így szólt: Temessétek el itt anyátokat! Hallgattam s visszafojtottam zokogásomat. Testvérem mondott valamit, olyanfélét, hogy sokkal jobban szeretné, ha anyánk nem idegenben, hanem haza földjén végezhetné be életét. Amint e szavakat hallotta, ijedelem ült ki arcára s tekintetével fejezte ki rosszallását, hogy testvérem így gondolkozik. Azután rám nézett: - Nézd csak - mondotta -, miket beszél! Kevéssel utóbb mindkettőnkhöz szólt: - Temessétek el testemet akárhová. Semmi gondotok ne legyen miatta. Csak azt az egyet kérem tőletek, hogy az Úr oltáránál, akárhol lesztek is, emlékezzetek meg rólam. Alig, hogy e szavakat nagy nehezen ki tudta mondani. Azután néma csöndben tűrte egyre növekvő baját. (…) Befogtam szemeit. Kimondhatatlan fájdalom gyűlt össze bennem. Könnyekben akart kitörni, de roppant erőfeszítéssel visszatartottam a könnyek árját; szemeim szárazak maradtak, s én e vergődésben igen nyomorultul éreztem magamat. Mikor anyám utolsót sóhajtott, fiam Adeodatus, hangosan elsírta magát, azután elhallgatott, mert valamennyien rászóltunk. Szívszaggató gyermeki sikoltása megfékezte és elhallgattatta bennem is a már-már zokogásba átmenő gyermeki érzést. Azt gondoltam, nem illik ezt a gyászesetet panaszos könnyekkel és zokogással hangosítani; mert olyan az effajta siránkozás a legtöbb esetben, mintha az elhunytnak valami veszedelmet, vagy teljes megsemmisülését gyászolná. Anyám halála nem volt szerencsétlen s nem volt teljes halál. Biztosak voltunk ebben; ezt bizonyította egész élete, a mi igaz hitünk s értelmünk okfejtése. KAPCSOLÓDÁS: Hogyan tapasztaltam meg a veszteséget, halált, az életemben beálló drámai változásokat? Hogyan mutatta meg Isten a szeretetét ezekben a sötét pillanatokban? Visszatekintve megérthetem-e ezek jelentését?
3 IV. ÁLLOMÁS AMFITEÁTRUM: REFLEXIÓ A KÍSÉRTÉSRŐL ÉS A KULTÚRA GAZDAGÍTÓ SZEREPÉRŐL ÉLETÜNKBEN Az ostiai amfiteátrumot Kr.e. 12ben, Augustus idején építették tufakövekből, majd Kr.u. 196ban kibővítették és felújították 3500 főre növelve befogadóképességét. A birodalom vége felé ismét felújították, stukkóval és festéssel díszítették. Vajon Ágoston eljött ide egy előadásra, amikor először, 383-ban a kikötőbe érkezett, vagy 388-ban, amikor elutazott? Amint elhaladt az épület mellett, bizonyára felidézte fiatalkori vonzódását a spectacoli-hoz (látványosságok). OLVASMÁNY: Szent Ágoston vallomásai III. könyv, 2. fejezet Rabja lettem a színháznak is, hisz az előadásokban ráismertem saját züllött életemre, saját szenvedélyem forrásaira. KAPCSOLÓDÁS: Reflektálhatok saját kísértéseimről. Hogyan szembesültem velük szerzetesi életem során? A kulturális események által is gazdagodhatunk. Hogyan segíthetnek a művészeti és kulturális élmények az élet szépségének megcsodálásában? V. ÁLLOMÁS KERESKEDŐK FÓRUMA: REFLEXIÓ ÉLETÜNK PRIORITÁSAIRÓL Az Amfiteátrum mögött húzódik a Via delle Corporazioni, Ostia kereskedelmi életének központja. Minden tengerészeti üggyel kapcsolatos üzletkötésre az ebben az utcában található számos bolt egyikében kerülhetett sor. A mozaik feliratok a padlón a különböző kereskedelmi és tengerészeti tevékenységeket határozták meg és hirdették, amelyeket a kereskedők végeztek a Fölközi-tenger medencéje körül. A mozaikokon áruszállító teherhajókat ábrázolnak. A kedvező szélre várva Ágoston kétségtelenül jegyet váltott egy Ostiából Karthágóba tartó hajóra. Nagy valószínűséggel ennek az utcának az egyik üzletében tehette ezt meg. A mozaikpadlón olvasható KARTAGA (Karthágó) felirat, és a hajóábrázolás valószínűleg egy utazási iroda üzlethelyiségét jelöli.
4
OLVASMÁNY: Szent Ágoston vallomásai IX. könyv, 8. fejezet "Ki békés lakást adsz a házban az egyértelműeknek" (Zsolt 67,7), közénk társítottad a szülővárosunkból való fiatal Evodiust. Mint császári megbízott katonáskodott egy ideig, aztán hozzád tért, előbb, mint mi; megkeresztelkedett s otthagyta a világi katonai szolgálatot, mert immár a tiedre fegyverkezett. Együtt voltunk, hogy együtt lakjunk szent egyértelműségben. Azon törtük a fejünket, hol szolgálhatnánk neked leghasznosabban. Megegyeztünk, hogy visszamegyünk Afrikába. Útközben, Ostia Tiberiánál anyám meghalt. KAPCSOLÓDÁS: Melyek az életem prioritásai? Az évek során hogyan változott bennem az egyensúly a birtoklás és a létezés között? VI. ÁLLOMÁS EMELETES LAKÓHÁZAK UTCÁJA: REFLEXIÓ ISTEN JELENLÉTÉRŐL MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN A romok közti épületek egy részében lépcső vezet az emeletre. Egy ilyen lakásban szállt meg Mónika és Ágoston, miközben arra vártak, hogy visszatérjenek hazájukba, Afrikába. Egy napon, mialatt együtt pihentek, csodálatos élményben volt részük. A Vallomásokban nagy részletességgel írja le Ágoston ezt a megható élményt.
Egy tipikus emeleti lakás mai állapotban és virtuális rekonstrukcióban OLVASMÁNY: Szent Ágoston vallomásai IX. könyv, 10. fejezet Nem messze volt már e világból távozásának ideje. Csak te tudtad, Uram, azt a napot előre, mi nem. Történt, hogy ő meg én magányosan ott álltunk az egyik ablaknál. Tudom, Uram, hogy ez is a te kezed titkos igazítása volt. Az ablak annak a háznak belső kertjére nézett, amelyben laktunk, közel az Ostia Tiberina kikötőhöz. Távol a tömegtől ott pihentük ki hosszú szárazföldi utazásunk fáradalmait s ott készülődtünk a tengerre. Magánosan, édes-kedvesen beszélgettünk. Megfeledkezve a múltról, csak a jövő felé szálltunk s a te jelenlétedben, Uram, Örök Igazság, arról tárgyalgattunk, milyen lesz majd valamikor a szentek örök boldogsága, amelyet "szem nem látott, fül nem hallott, sem emberi szívbe föl nem hatott" (1Kor 2,9). Lelkünk ajka szomjasan kívánkozott a te forrásodnak, a benned levő élet forrásának mennyei hullámai után, hogy hulló cseppjeiből amennyit csak lehet, felfogva, azok erejében e fölséges kérdésről elmélkedhessünk. KAPCSOLÓDÁS: Emlékszem-e olyan bensőséges beszélgetések pillanataira, amelyek megmutatták nekem Isten jelenlétét? Hogyan keresem és találom meg Isten jelenlétét a mindennapi életben, csendes pillanatokban távol az élet zajától?
5
VII.ÁLLOMÁS KERESZTÉNY BAZILIKA: REFLEXIÓ KERESZTÉNY HITÜNKRŐL ÉS A KÖZÖSSÉG MEGTARTÓ EREJÉRŐL Ostia keresztény bazilikáját a 4. század végén, 5. század elején építették egy korábban fürdőként használt épületben. Egyes források szerint feltehetően Szent Péter és Pál temploma volt Konstantin idejében. Szent Ágoston és Szent Mónika itt imádkozhattak. OLVASMÁNY: 336.1 beszéd E közösség mai ünnepének tárgya: az imádság házának felszentelése. Ez tehát a mi imádságaink háza: Isten háza pedig mi magunk vagyunk. Ha Isten háza mi vagyunk, e világban épülünk, hogy a világ végén felszenteljenek bennünket. Az épület, sőt az építkezés maga is munkát kíván, a felszentelés már ujjongást. Ami itt történt, amikor a falak emelkedtek, az történik most is, amikor a Krisztusban hívők összegyűlnek. Amikor ugyanis hisznek, mintegy fa és kő termelődik az erdőkből meg a hegyekből; amikor megtanulják hitünket és megkeresztelkednek, akkor formálódnak, mesterkezek faragják, egyengetik és helyükre illesztik őket. Mindazonáltal csak úgy alkotják az Úr házát, ha szeretetben illeszkednek össze. Ha a gerendák és a kövek nem kapcsolódnának biztos rendben egymásba, ha nem kötődnének békésen egybe, ha nem illeszkednének egymáshoz, senki sem lépne be ebbe a templomba. Végül, ha azt látod, hogy egy épületben a kövek és gerendák jól illeszkednek egymáshoz, biztonságosan beléphetsz, nem félsz, hogy összeomlik. Krisztus Urunk tehát be akar lépni és közöttünk akar lakni, ezért mondotta mintegy építő szándékkal: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! (Jn 13,34) Parancsot adok nektek, mondta. Amíg ugyanis régiek voltatok, még nem alkottátok az én házamat. Saját romjaitokban hevertetek. Szeressétek tehát egymást, hogy kiemelkedjetek régi romjaitokból. KAPCSOLÓDÁS: Hogyan értelmezem ma az egyházat? Milyen képet használnék a leírására?
6
VIII. ÁLLOMÁS MALMOK: REFLEXIÓ AZ EUCHARISTIÁRÓL Lehetséges, hogy Ágoston megfigyelte a testünket tápláló mindennapi kenyér készítésének folyamatát ezeknél a malmoknál? A gabonaszem és a bor az Eucharisztia jelképei, magunk teljes átadására, hogy gyümölcsöt teremjünk, és életet adjunk.
OLVASMÁNY: 272. beszéd Legyetek azzá, amit láttok: Krisztus teste, és fogadjátok azt, amik vagytok: Krisztus testét. KAPCSOLÓDÁS: Hogyan fejlődtem az Eucharisztia megértésében életem során? Milyen táplálékot kapok én az életem során? Hogyan válok én mások számára Eucharisztiává?
IX. ÁLLOMÁS VÉGSŐ REFLEXIÓ: Mit tanultam ma Ágoston életéről? Mit jelent Ágoston számomra Boldogasszony iskolanővérként? Még mit akarok megtudni a jövőben?
