Joó Gézát nehéz lenne egy mondatban jellemezni. Nagyon sok mindennel foglalkozott és foglalkozik ma is. Amolyan szerteágazó tehetség. Amibe belefog, az biztosan sikerre van ítélve. Dolgozott már tévés producerként, szerkesztett gazdasági-kulturális műsort, de volt Göncz Árpád köztársasági elnök médiáért felelős kísérője külföldi útjain. Nem egyszer előfordult, hogy videoklipet rendezett, majd az utolsó csapó után rohant, hogy gazdasági szakemberként is megállja a helyét. Internetes oldalán kutyáit a három testőrként aposztrofálja. A három testőr (vagyis kutya): Mondzsi, Dzsumi és Zsebi. Géza: Egész életemben imádtam a kutyákat. Családi házban nőttem fel vidéken és mindig nagytestű kutyáim voltak. Aztán úgy alakult az életem, hogy a volt páromtól kaptam a születésnapomra Mondzsit, pontosan tizenöt évvel ezelőtt. Olyan aranyos volt, hogy ha lehet ilyet mondani, innentől a kutyaimádatom még jobban szárnyalásnak indult. A következő kutyám Dzsumi lett. Dzsumi nem egy szokványos név, így nyomban rákérdezek a dologra. Miért pont Dzsumi? Géza: Baráti társasággal mentünk megnézni a Jumanji című filmet. A Ferenciek terén kellett áthaladnunk az aluljárón, amikor egy kis szőrgombócra lettem figyelmes. Ott árulták a kiskutyákat a metró kijáratánál. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne fogjam meg. Muszáj volt megsimogatnom. A többiek siettettek, hogy menjünk már a moziba, mert lekéssük a filmet, de én nem bírtam elszakadni tőle. Na, ez volt a vesztem. Nem tehetek róla, de a fülembe cseng a sláger, amit már szinte dúdolok is: „Ez volt a vesztünk mind a kettőnk veszte…….” Minden világos! Első látásra szerelem volt és kész! Géza: Egy szempillantás alatt döntöttem. Megvettem. Vagyis megvettem volna, de nem volt nálam annyi pénz, így egy kedves barátom segített ki, és ő vette meg nekem végül a kiskutyát. Elvittem magammal Dzsumit is az Uránia moziba úgy, hogy a kabátom alá rejtettem, nehogy észrevegyék. A kutyus végig ott feküdt nyugodtan az ölemben és végignézte velem a filmet. Szerintem érezte, hogy ő most már biztonságban van. Így lett ő Dzsumi. Szóval, most már volt otthon két kutya, párosan szép az élet, még a kutyáknál is, hiszen, két felnőtt mellé két kutya, az azt jelenti, hogy mindegyiknek jut minimum egy ember. És ekkor jött Zsebibaba. Géza: Egyszer, talán két évvel később, éppen a Petőfi Csarnoknál jártam a volt párommal, amikor megpillantottam Zsebibabát. Akartam, de akkor a párom határozottan azt mondta, nem kell egy harmadik kutya, és én kelletlenül, de beletörődtem a döntésébe. Szomorúan és egy kicsit csalódottan baktattam haza. Másnap reggel, amikor felébredtem, ránéztem a páromra, ő visszanézett rám, és szó nélkül indultunk a kutyáért. Az ilyen pillanatok élesztik fel újból és újból az emberben a szerelmet. Amikor egy másik ember megérti a rezdüléseinket is.
Egyszer Zsebibaba nagyon ránk ijesztett. Eltűnt. Éppen utaztunk volna Los Angelesbe, amikor elveszett a kutyus. Egész éjjel nem aludtam, szórólapokat nyomtattam, még újsághirdetést is feladtam. Szerencsére a harmadik napon jelentkezett a becsületes megtaláló. Azóta árgus szemmel figyelem minden lépésüket. Ezt én is tanúsíthatom. Géza olyan figyelemmel bánik a kutyusaival, mint a kisgyerekekkel. Ennek ellenére, azért egyszer szerelem is szövődött két kutyus között. Géza: Dzsumi és a Mondzsi egyébként össze is jöttek és lett öt kiskutyájuk. Elajándékoztuk a kölyköket, bár nagyon nehezen váltam meg tőlük. Na, ebben biztos vagyok. Géza: Minden kutyus ismerősöknél, barátoknál van és van olyan, akit a mai napig meg szoktam látogatni. Az egyik kutya például Vincze Viktória énekesnőnél van.(Viki és a flört). Tudom, hogy Géza nemrég vált el és bizony ezt a válást a kutyák is megsínylették. Két kutyus Mondzsi és Zsebi azóta is Gézával él, Dzsumi viszont az ex párjánál maradt. Nagyon óvatosan rákérdezek a témára, mert hallottam, ez kényes és érzékeny pontja Géza érzelmi életének. Géza: Megmondom őszintén, hogy az ex párom is nagyon szerette a kutyákat, hasonlóan hozzám. Azt gondolom, függetlenül attól, hogy végső soron mind a három kutya bizonyíthatóan az enyém volt, még sem tehettem meg vele, hogy mind a három kutya nálam maradjon. Így volt korrekt a dolog. Egyébként is azt vettük észre, hogy Dzsumi inkább a volt párom felé húzott, viszont Mondzsi és Zsebi felém. Furcsa, de azaz abszurd helyzet is segített minket, hogy a korábbi szerelmes pár, mintha kiábrándult volna egymásból, mindketten szívesebben töltötték szabadidejüket Zsebibabával vagy velünk. Így tulajdonképpen adta magát a megoldás. A három kutya biztosan nem örült, hogy szétválasztottuk őket, de a válás ily módon számukra és számunkra is lemondással járt. Úgy érzem, hogy egy kutya bizonyos helyzetekben nem csupán egy kutya, hanem lelki társ is. Sokszor jobb, mint egy pszichológus és bizony terápiás jelleggel bír. Láthatóan Gézának is támaszt és megnyugvást jelentettek a stresszel teli nehéz hónapokban. Géza: A kutyák minden kis rezdülésemet megérzik. Nagyon sokszor azt érzem, hogy ezt az ember legjobb barátja vagy ismerőse sem veszi észre. Rezgésszámok alapján érzékelik, hogy éppen milyen napom van. Olyan empatikus és ráérző képességük van, ami sok embernek nincsen. Egyszerűen hihetetlen számomra. Ma már el sem tudom képzelni az életemet kutyák nélkül. Mondzsi és Zsebi se fiatal már, és már most rettegek, mi lesz, ha majd nem lesznek. A széltől is óvom őket. Hála Istennek nem betegesek, de rá kellett jönnöm, a szeretet a legnagyobb éltető erő. Ugyanúgy, mint az embernél.
Mivel Géza volt párja is imádta a kutyákat, ezért gondolom úgy, hogy ez a „kutyás hozzáállás” a párválasztásnál is az egyik fő szempont lehet nála. Erre mondják, hogy beletrafáltam a dologba. Géza: Abszolút központi kérdés nálam, hogy a mindenkori társam kutyabarát legyen. Aki az állatokat és a természetet nem tiszteli, azt az embert én nem vagyok képes elviselni magam mellett. Egy ilyen ember értékrendje ugyanis nem azonos az enyémmel, így nem lehetne közöttünk összhang, ezáltal érzelmi kapcsolat sem. Mindenkit elfogadok olyannak, amilyen, de egyszerűen ő nem férhet bele az én életembe és punktum. Volt olyan hölgy, aki szimpatikus volt, de felháborodott azon, hogy a kutyák az ágyam végében a lábamnál alszanak. Rábeszélni senkit nem lehet arra, hogy kutyát tartson. Minden dolgot valamilyen szinten meg kell tapasztalni. Az állatok ugyanúgy az emberiség életének a részei, mint akár a tenger, a föld, a levegő. Azt vettem észre, hogy az emberek személyisége megváltozik az állattartástól. Egyrészről felelősség. Másrészről olyan őszinte önzetlen szeretetet lehet megtapasztalni a kutyáktól, amit talán embertől sem. Egy kis állat kiszolgáltatott, és mi igenis felelősek vagyunk érte. Az, hogy mi emberek mennyire vagyunk felelősek a világért, azt bizony egy kiskutyán keresztül meg lehet tapasztalni. Aki ebben nem partner, azt én nagyon nehezen tudom akceptálni. Megvitatjuk és Gézával egyetértünk abban, hogy akinek kutyája (vagy más kisállata) van, az valahogy másképpen közelít embertársaihoz. Ha úgy tetszik, nyitottabb, szeretetteljesebb… Géza: Érezni lehet egy ember viselkedésén, hogy van-e annak az illetőnek kutyája, avagy sem. Szerintem az egész személyiséget pozitív irányba viszi. Géza kutyái biztosan nem átlagos kutyák. Ezt azzal az ismereteimmel is alá tudom támasztani, amit csiripelnek az ismerős madarak, miszerint Géza kutyusai énekelnek, táncolnak… Mit is csinálnak még? Géza: Ez semmi, de Dzsumi olyannyira embernek képzeli magát, hogy két lábra áll és úgy pisil. Mondzsi kedvenc énekesnői Sarah Brightman, Jennifer Rush, Barbara Streisand és Enya. Ha berakom a lejátszóba, Mondzsi velük énekel. De nem ám kutyamódra. Követi a dallamot és dúdolja velük. A téma egyértelműen felismerhető. Zsebi pedig közben táncol körbe-körbe. Egyszer volt egy rendezvény a Városligetben, és én arra sétáltam a kutyákkal. Éppen egy énekes produkció zajlott a színpadon, amikor Mondzsi meg Zsebi spontán felszaladtak a színpadra és besegítettek. Produkálták magukat. A nézők imádták, azt hitték, az előadás részei.
Énekes-táncos családi produkció. Határozottan muzikális kutyák. Mindenesetre énekesnőkben kifejezetten jó az ízlésük. Géza: Zsebi még bizonyos értelemben követőrendszer is, ezért GPS-nek is szoktam nevezni. Ha pedig rosszalkodik, akkor egyszerűen Batman-nek szólítom nagy lapát fülei miatt. Ahova lehet, viszem magammal őket nyaralni, de rájöttem, nem igazán szeretik a helyváltoztatást, még ha átmeneti időről van is szó. Jobb nekik a megszokott, biztonságos környezetük, ezért meg szoktam kérni egy barátomat, hogy amíg nem vagyok itthon, addig költözzön ide és lássa el a kutyáimat. Mivel Géza kutyusai kistestűek, és már nem is túl fiatalok, ezért nem kaphatnak csontot, de akkor vajon mit esznek? Géza: Majdnem minden hétvégén csinálok nekik valami finomságot. Főzök csirke- vagy pulykaszárnyból húslevest. Teszek bele sok zöldséget, de természetesen a csontot kiveszem. Komolyan jó íze van, ezt imádják. Nagyon szeretik a gyümölcsöket is. Imádják a szőlőt és az epret. Ha valahova elutazom, akkor hozok nekik az ottani ételekből is valami finomságot. Ha külföldön járok, mindig bemegyek kutyaboltokba, hogy hátha látok nekik valami újdonságot. Esetleg vitamint vagy táplálék kiegészítőt. Ruhát viszont nem hozok nekik. Azzal nem értek egyet, hogy divathóbortból öltöztetik a kutyákat. A kutyából ne csináljanak bohócot. Ha az öltözék azt a célt szolgálja, hogy esetleg egy kistestű kutya ne fázzon meg, azzal egyetértek, de semmi több. Valahol a kutya a gazdi személyiségét is tükrözi, vagyis a kutya olyan, mint a gazdája. Atyaisten, akkor lehet, hogy nekem is el kell gondolkoznom azon, hogy én is beállok a sorba, és Bizsuval együtt elkezdek fogyózni? Lehet. És azt is észrevettem, hogy a bundája ellenére Bizsu is szeret napozni. Megjegyzem, ezen nem kellene meglepődnöm, hiszen én napimádó vagyok, és szerencsétlen kutyusom, ha a rekkenő hőségben a gazdijával szeretne lenni, kénytelen a napon süttetnie magát. Mondjuk, van, amiben mások vagyunk. Géza: Sokszor tapasztalom azt, hogy az emberek olyan kutyát választanak, amilyenek ők maguk. Megmondom őszintén, hogy nekem a kedvenc kutyám a Husky, de mivel nem kertes házban lakom, ezért nem tehetem meg, hogy nagytestű kutyát tartsak. De imádom a kis keverék kutyusokat is. Azok a legokosabbak a világon. Nagyon egyetértek azzal, hogy szigorítsák az állatvédelmi törvényt és jobban megbüntessék azt, aki egy védtelen kis állatot megkínoz. Könyörgöm, milyen ember az ilyen? Milyen jogon teszi meg? Mitől felsőbbrendű? Az ember semmivel sem felsőbbrendű az állatnál. Azzal kellene példát mutatnia, hogy gondolkodik, és hogy megvédi a gyengébbet. Aki állatot kedvtelésből öl vagy kínoz, az önmagával nincsen kibékülve. Kisebbségi érzését próbálja ezzel a tettével kompenzálni. Szörnyű és alávaló. Nem szoktam felelőtlenül, sőt ismeretlenül ítélkezni, de őket elítélem. Jóval szigorúbb törvények kellenének. Ha valaki egy állattal megcsinálja, akkor talán már holnap egy emberrel is megteszi ugyanezt.
Nagyon elgondolkodtató, amit Géza mond. Ha úgy vesszük, akkor a bűnüldözés szempontjából akár ez prevenciónak is felfogható. Lehet, hogy az állatkínzókból, később könnyebben válhatnak bűnözők, aki embertársaikra támadnak?! A feltételezés egyáltalán nem elvetendő. Továbbmegyek. Több is, mint elgondolkodtató. Kedves illetékes szakhatóságok, politikusok, tisztelt Bűnmegelőzési Osztály! Igen, jól látják, ez konkrét felhívás keringőre. Bár jelen esetben nem táncolni szeretnénk, hanem azt, hogy a törvény ne csak a paragrafusokban létezzen, hanem gyakorolják is. Sok kutyabarát véleményét tolmácsolom ezúton – természetesen a sajátommal egyetemben – tessék végre tenni valamit és példát statuálni!
