15
ingyenes, de megfizethetetlen
éves
2011. március 9., XVI. évfolyam, 8. szám, Kolozsvár
Látlapot látott Attila Debreceniesen Tolja a TébeTûket ez a szinnopszis, de a részleteknek ehhez igazából semmi közük. Lapozz a faktuálisra, azaz a hármasódalra.
Budapest becsodás! Pesten járt a szerkesztõség nagy része. Pressgóbé még ettõl is ki tud bukni, de ez az õ dolga. A te dolgod az, hogy elolvasd.
Showder Klub-dráma Olyanra vállalkoztunk, amire még soha. Komplett forgatókönyv egy komplett interjúról, nem teljesen komplett emberekkel.
Személyazonossági igazolványt az ETDK-nak!
H
ogyan mondod négy betûvel azt, hogy: konferencia, szakmai siker, felkészülés az államvizsgára, tudományos munka, szakmai publikáció, külföldi szereplés, anyagi elismerés? Egyszerû: ETDK! Immáron XIV. alkalommal szervezi meg a reál- és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát (ETDK) május 13-15. között a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a BabesBolyai Tudományegyetemmel (BBTE) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézettel (KMEI) karöltve. A rendezvény fõvédnöke dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A konferenciára, amelyre idén 33 szekciót terveznek március 25-ig lehet jelentkezni az etdk.kmdsz.ro honlapon. A kincses városban 1998 óta
évente szervezett reál- és humántudományi ETDK olyan tudományos fórum, ahol a tagozatok keretében romániai felsõoktatási intézmények egyetemi és fõiskolai hallgatói mérhetik össze saját kutatási eredményeiket, szakmai tudásukat. A szervezõk kiemelt fontosságúnak tartják a szakmai kapcsolattartások szorosabbá tételét, valamint a tudományos pályán való elinduláshoz és a kutatómunkában való továbbhaladáshoz való segítségnyújtást is. Az idei évben a szervezõk diákbarát módon próbálják meg lebonyolítani a konferenciát. Mi sem bizonyítja jobban szándékukat, minthogy rendhagyó módon próbálják közelebb hozni a diákokhoz a tudományos dolgozatírás csínját-bínját. Március hónapban elõadásokat szerveznek a Hogyan írjunk dolgozatot és Hogyan prezentáljunk címmel. Mindemellett szintén újításnak
REFORM FÉNYMÁSOLÓ KÖZPONT „Mi magyarul is beszélünk!” Kolozsváron már négy éve a legolcsóbb fénymásolás, nyomtatás nagy teljesítményû digitális gépekkel! Fekete–fehér: 6 bani/oldal (A4) Színes: 80 bani/oldal (A4) Ha nyolc csoporttársad kurzusait elhozod, a tiedet ingyen fénymásoljuk! Jókai/Napoca utca 4. szám (az udvarban).
számít, hogy a szekcióülések után meghívott elõadók bemutatóján vehetnek részt az érdeklõdõk. A szervezõk elmondása szerint az ETDK olyan tudományos verseny, amelyben a különbözõ reál- és humántudományok megfelelõ szekcióiban versenyezhetnek az erdélyi magyar egyetemi és fõiskolai hallgatók, bemutathatják kutatási eredményeiket és szakmai tudásukat. Az ETDK-n bemutatott dolgozatok szakmai publikációnak számítanak (és persze nagyon jól mutatnak majd a szakmai önéletrajzodban!). A dolgozat megírása közben szerzett tapasztalatok, élmények, bírálatok nagyon hasznosnak bizonyulnak az államvizsga-dolgozat megírásakor, s nemegyszer egy-egy ilyen dolgozat egyben akár a diplomadolgozat alapja is lehet. A hallgató ETDK-n való részvétele ugyanakkor pozitív ténynek számít államvizsga-dolgozatának értékelésénél (értsd: a tanárok látják, hogy dolgozol ezért te leszel a kiskedvenc a nagycsoportból). Ezenfelül a nyertes dolgozatok szerzõi pénzjutalomban részesülnek, a legjobban sikerültek pedig a Magyarországon 2013-ban megrendezendõ XXXI. Országos Magyar Diákköri Konferenciára (OTDK) nyernek részvételi jogot. A díjazott dolgozatok és a bennük foglalt eredmények világszerte elérhetõek lesznek az Erdélyi Magyar Adatbank, a www.adatbank.ro honlapján. A konferencia nemcsak a kihívásról, erdélyi magyar diákok tudományos munkáinak verse-
nyérõl, hanem ismerkedésrõl, szórakozásról, tapasztalatszerzésrõl szól. Tehát aki össze akarja kötni a kellemest a hasznossal, az csatlakozzon a ETDK alkalmával tartott rendezvénysorozaton akár a versenyzõk táborához, akár a hallgatósághoz -- áll a közleményben. A szervezõk folyamatos tájékoztatást ígérnek ezért hát érdemes lesz figyelemmel követni a honlapot. zsolti
Portás egy megkésett vendéghez: -- A konferencia már elkezdõdött, kérem tessék a legnagyobb csendben elfoglalni a helyét. -- Húha, máris elaludtak?
elszámoló
Perspektíva, 2011. március 9.
Farsangi bál MAGYAR SZÍNHÁZ 10-én, csütörtökön 19 órától: William Shakespeare: III. Richárd Rendezõ: Tompa Gábor 11-én, pénteken 19 órától: Georg Büchner: Leonce és Léna Rendezõ: Tompa Gábor 12-én, szombaton Visky András: Megöltem az anyámat 13-án, vasárnap 19 órától: Peca ªtefan, Andreea Vãlean: Verespatak - fizikai és politikai vonalon 14-én, hétfõn 19 órától: Peca ªtefan, Andreea Vãlean: Verespatak - fizikai és politikai vonalon 15-én, kedden 20 órától: Visky András: Alkoholisták 16-án, szerdán 20 órától: Georg Büchner: Leonce és Léna Rendezõ: Tompa Gábor 17-én, csütörtökön 20 órától: Ingmar Bergman: Suttogások és sikolyok Rendezõ: Andrei ªerban 18-án, pénteken 19 órától: A.P. Csehov: Ványa bácsi Rendezte: Andrei ªerban 19-én, szombaton 20 órától: Marin Drzic: Dundo Maroje Rendezte: Robert Raponja
dén a hosszabb farsangnak köszönhetõen nem volt hiány bálokból, jelmezes bulikból. Nem volt ez másképp a KMDSZ háza táján sem, hiszen idén is sor került a hagyományos élõzenés farsangi bálra, amelynek az Irish Music Pub szolgált helyszínéül és elsõ felvonásában kisebb-nagyobb szünetekkel a Bermuda együttes húzta a talpalávalót. A buli második felében Pál Feri, gépzenével szórakoztatta a jelmezes társaságot. Volt ott viking, orvos és asszisztens páros, cigány, boszorkány,
I
fiú-lány szerepcsere, nem utolsósorban pedig a Perspektíva is tiszteletét tette az idei farsangi bálon, saját lapjait öltve magára (képünk nincs róla, viszont ha ott voltál láthattad s ha nem, most bánhatod). A nem túl sok embert megmozgató eseményre többen is befértek volna, de a hangulat mindenképp a toppon volt, aki ott volt és bulizott, az csak tudja. Az otthonmaratottakra pedig csak egy magyarázat van: vagy a hirtelen havazás, vagy a kreatív jelmez hiánya. berzerker
Laci, aki szereti a csajokat lvashatjátok, hogy a Perspektíva szerkesztõségének egy része áthallgatott két hetet Budapesten. Szórakozás volt bõven, no meg persze tanulás is (öhöm-öhöm, lehet a tanári gárda is olvassa). De ó, én bûnös, ó, én rongyos nem errõl számolok be nektek. Nyolcan kullogtunk hazafele valamikor éjjeli egy-kettõ magasságában. A Nyugati pályaudvar megállójában zaklatni kezdett egy kreatúra, még hozzá tiszta nyugodtan, ugyanis három autónyi rendõr bácsi egy aluljárói gyorskajáldában vacsorázott. Az alak felszállt velünk a buszra, és le is szállott velünk az Árpád-hídi megállóban. Rajtunk kívül még egy lány szállt le a buszról. Ordított a zene a fülében. A kreatúra a csaj után eredt. Semmi kétségem szándékai felõl. Mindenki ledöbbent, hogy mi történik. Az agyam átkapcsolt vészmódba. Másodpercek alatt felmértem a helyzetet, utánuk indultam. Be kell ismerjek valamit: nem egy embert ismerek, aki nemi erõszak áldozata volt. És ha van egy bû-
O
nözõ kategória, akik esetében egyetértek a halálbüntetéssel - a nemi erõszak elkövetõi mind megkapnák az injekciót. Így nem érdekelt, hogy társaim kiabálnak, hogy álljak meg. Csak az érdekelt, hogy a kreatúrát sikerült utolérnem, amikor már csak pár lépés választotta el a csajtól. Hál’Istennek erõs hangszálakkal áldott meg az ég és folyamatos ordibálásom rávette arra, hogy megálljon, sõt sikerült visszaterelni az alakot évfolyamtársaim mellé. Rendõrséggel, fizikai erõszakkal fenyegettem. Nem kérkedem azzal, hogy egyedül én állítottam meg. Én épp annyit csináltam, hogy lesokkoltam azzal, hogy magas sarkúban, miniszoknyában és 159 centiméteres magasságommal szembeszálltam vele. És ez elég volt addig, amíg társaim közelebb húzódtak és a kreatúra rájött, hogy nem blöffölök és akárhogy vesszük, nyolc ember csak erõsebb, mint egy, bármekkora állat is lenne. Elkullogott -- a csajjal ellentétes irányba. Igaz, a környéken maradt és
Kovács jön ki a kukához egy láda üres üveggel a kezében. - Csak nem házibuli volt nálatok a hétvégén? kérdezi a postás. - Még szombat este volt a buli, de csak most kezdek magamhoz térni. Elég sok pia fogyott, aztán “Ki vagyok én?”-t játszottunk. - Azt meg hogy kell? - Minden pasi bevonul egy szobába, és egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A lányok pedig kitaláják, ki kicsoda. - Hú, de kár, hogy nem voltam itt! - kiált fel a postás. - Talán jobb is, mert legalább ötször hangzott el a neved!
kielégítette magát. Széttört valami négy szemetest mérgében. De a csaj megszabadult. És ez nekem elég. Még ha a csaj észre sem vette mitõl menekült meg. Az esetet számtalanféleképpen lehet értelmezni. Van, aki a csajt fogja okolni, mert figyelmetlen, van aki fejcsóválva el fogja ítélni a nagyvárosokat, van akinek eszébe fog jutni, hány rendõr kocsi hajtott százhússzal a környéken… Lesz olyan, aki azt fogja mondani rólam, hogy idióta vagyok és vészhelyzetbe sodortam magam, amikor nem volt mindenképpen szükséges. De ha holnap rám pottyanna egy zongora az égbõl, azzal a tudattal halnék meg, hogy tettem valamit. Valamit, ami számít… eliza
Azt mondják, a legjobb védekezés a támadás... Akkor szex elõtt mindig verjem meg a lányokat?
faktuális
Perspektíva, 2011. március 9.
Látlap
Táblaavató á lá KáeMDéeSz
smerõsen cseng a Látlap név számodra? Ez egy katolikus folyóirat, amely 2009 karácsonya óta 3 havonta jelenik meg a fiatalokból álló katolikus közösségek kapcsolattartása céljából. A szerkesztõk elmondása szerint: „A Látlap azért jött létre, mert úgy gondoltuk, hogy a mai világban már teljesen eluralkodott a halál kultúrája, az erkölcstelenség divattá vált és mi ezen akarunk változtatni! A Látlap stílusában és tartalmában az élet kultúráját hirdeti és hordozza magában, számos területen szólítjuk meg általa a fiatalokat, illetve mutatjuk meg, hogy létezik más is, mint amit a világ diktál, kínál.” A Nagyváradon, általában 2030 oldalon, körülbelül 400-as példányszámban megjelenõ keresztény szellemiségû lapban, a különbözõ városokban mûködõ katolikus ifjúsági közösségek hírei, értesülései, beszámolói, cikkei jelennek meg, forognak egymás között. A lap elsõdleges célja, Fülöp Mátyás (Matyi) fõszerkesztõ elmondása szerint, hogy az erdélyi fiatal közösségek tudjanak egymásról, ezen a kommunikációs csatornán keresztül is tartsák egymással a kapcsolatot. Fontosnak tartják a közösségek életébe, munkájába való belelátást, az egymástól tanulást, a különbözõ találkozókon, táborokban kialakult kapcsolatok megerõsítését és ápolását, továbbá az is a célok között szerepel, hogy a fiatalok kérdéseibe, nehézségeibe is betekintést nyújtsanak, és válaszokat keressenek ezekre. Természetesen az értékek felismerése és a szórakozás is ott szerepel a kitûzött célok között. A Látlap megvásárolható Kolozsváron a KEL (Katolikus Egyetemi Lelkészség) irodájában 3 lejért.
1990. január 25 - én alakult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Több mint 20 éve immár, hogy a kezünk alatt évrõl évre Diáknapok, ETDK, Gólyabál és még kismillió rendezvény születik. Régóta támogatjuk és képviseljük a magyar diákéletet, itt az ideje, hogy végre tábla állítson a szervezetnek emléket. Nektek, értetek és veletek! Az alakuló gyûlés a Bölcsészkar Shakespeare-termében volt. Azon a Bölcsészkaron helyezünk el emléktáblát, melynek külsõ falain egyetlen magyar betû sem hirdeti a mi világunkat, a mi kultúránkat. A táblaavatáshoz 3200 lejre van szükség, melyet önerõbõl nem tudunk el?teremteni. Emiatt arra kérünk, hogy a Facebook közösségi oldal segítségével "vásárolj" meg akárcsak egy betût is a táblán, ami csupán 2 lejbe kerül. Adományod révén a négynyelvû tábla minden értelemben a magyar ifjúság közös sikertörténete lehetne.
I
spodzy
Mire is kérünk? Betûvásárlással támogasd te is a tábla létrejöttét. Egy betû 2 lejbe kerül. A megvásárolt betûkbõl kialakuló szöveget naponta megtekintheted a Facebookon. Hol és hogyan vásárolhatsz? Naponta 9 - 19 óra között megteheted a KMDSZ irodában, vagy a Facebook oldalunkon feltüntetett önkénteseknél. Ha egyik opció sem felel meg, akkor nyugodtan írd meg egy Facebook-hozzászólásban, hogy hozzájárulnál a cél eléréséhez és mi megkeresünk. Az emléktábla szövege magyar nyelven: "Ebben az épületben tartotta 1990. január 25-én alakuló ülését a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), miután évtizedeken keresztül nem mûködhetett önálló, demokratikus és független diákszervezet Erdélyben a kommunizmus alatt. Állította a KMDSZ Vezetõtanácsa 2011-ben."
közlemény
Boldog Új Évet, Hollywood! csillogó filmvilág február 27én ünnepelte a 2010-es évad végét és az új év kezdetét a díjkiosztó idõszak végét koronázó Oscar Díjátadó Gálával. Az Amerikai Filmakadémia ünnepsége köztudottan Hollywood legnagyobb presztízsû eseménye, ahol az elmúlt év legjobbjait tüntetik ki a filmes világban legnagyobbra tartott és leghõbben áhított, meglepõen nehéz arany szobrocskájával. Aki pedig nem jutott el a vörös szõnyegre és a gálára, mint például én is, az végigszurkolhatta az izgalmas pillanatokat a képernyõk elõtt. Nagyot csalódhatott David Fincher és a Social Network producergárdája, amikor a brit King's Speech címû alkotás nyerte a legrangosabb kategóriákat, borult a papírforma és az Akadémia végre kellemes meglepetést okozott a nézõknek. A Tom Hooper rendezésében készült film kapta a legjobb filmnek, legjobb rendezõnek, legjobb férfi fõszereplõnek és legjobb eredeti forgatókönyvnek járó szobrocskákat. Így a legesélyesebbnek tartott mû, a Social Network mindössze három kis díjat zsebelhetett be (legjobb adaptált for-
A
gatókönyv, legjobb vágás, legjobb filmzene), a nyár legnagyobb sikere, vagyis a Christopher Nolanrendezte Eredet (Inception) pedig tarolt a technikai kategóriákban négy Oscart bezsebelve (legjobb technikai rendezés, legjobb hangvágás, legjobb hangeffektek, legjobb vizuális effektek). Legjobb színésznõnek Natalie Portmant választották, a fiatal színésznõ gyermekkora óta folyamatosan bizonyítja, menynyire megérdemli a neves elismerést. A legjobb mellékszereplõknek járó díjakat a The Fighter szereplõi, Christian Baleés Melissa Leokapták. A legjobb animációs film cseppet sem meglepõ módon a Toy Story 3. része lett, amely sikeresen bezsebelte a legjobb filmbetétdal díját is. Idén végre elmondhatjuk, hogy a gála is izgalmasnak számított, nem csupán a mûsorvezetõk által vétett látványos bakik miatt, de a papírforma borulása is rég nem látott meglepetéseket okozott. Reméljük a 2011-es év is legalább ilyen termékeny és élvezetes idõszak lesz.
zsófi
Hírecskék Március 19 és 20 között a FSEGA épületében megrendezésre kerül a MATUR Nyílt Napok, amelynek keretében elõadásokra, workshopokra, kerekasztalbeszélgetésre kerül sor a marketing területérõl. További infók: www.maturszakkoli.ro A nagybányai mûvésztelep: hagyomány, avantgárd és az “új klasszicizmus” címmel nyílik kiállítás a kolozsvári Mûvészeti Múzeumban március 10-én 18 órától. Éghajlatváltozás Pro és Kontra vitaestre kerül sor, 2011 március 17-én 19 órától, a Földrajz kar elsõ emeleti amfiteátrumában. Megéri vállalkozni! címmel Kuszálik József vállalkozó tart elõadást 2011. március 10.-én 18:30 –tól a Közgazdaság Egyetem elsõ emeleti Aulájában. A székelyudvarhelyi Vitéz Színpad Kolozsváron szerepel a Komámasszony, hol a stukker? címû vígjátékkal. 2011 március 22 - én, kedden. Az elõadások idõpontja délután 4 és este 8 óra. Beugró 5 lej, a darab hossza 1 óra 15 perc. Helyszín: Unitárius Kollégium
szamárbõgés
Perspektíva, 2011. március 9.
A gondolkodó elsõéves
Próbálkozás... és ébredezés t hónappal ezelõtt fogalmam sem volt mire is vállalkoztam tulajdonképpen azzal, hogy egyetemre iratkoztam. Azóta már tisztábban, a maga valóságában látom a dolgokat, úgy ahogy vannak, legalábbis ezt hiszem. A kezdeti bátortalanság, ismeretlen szobatársak, Kolozsvár megismerése, az egyetemen való eligazodás és közben a beilleszkedés gondjai mára már megoldódtak. Büszkék lehetünk rá, hogy ismerjük a diákkocsmákat, tudjuk mikor melyik buliba kell menni, felismerjük az ellenõröket a villamoson, buszokon; tudjuk hol lehet a legolcsóbban éltetõ vizet vásárolni (sejtem, mindenki érti, mire gondolok) . Túl vagyunk az elsõ szesszió minden megpróbáltatásán volt, hogy reggelig tanultunk vagy épp buliról mentünk vizsgázni, mindent megtettünk volna egy ötösért, ám nem szabadultunk meg a pótszessziótól -- de ez így van rendjén. Pótszesszióra menni ugyancsak az egyetemi élet része. Meglepõdve hallgatom, néhány másodéves ismerõsöm akik már szinte teljes belenyugvással mondják, hogy õk úgy sem kapnak majd állást egye-
Ö
tem után. Na, itt álljon meg a nászmenet! Szidjuk a tanárainkat, a rendszert, hogy nem képeznek versenyképes szakembereket, nincs munkalehetõség, de vajon mi egyetemisták, fiatalok akiknek a kezében van a jövõ (tudom, hogy ez nagyon elcsépelten hangzik, de így van) megteszünk mindent, hogy ezen változtassunk? Az egyetemi élet tényleg csak a bulikból, a szesszió alatti nagy tanulásból kellene álljon -amikor két, három nap alatt memorizáljuk a félév anyagát és levizsgázunk, de három hét múlva már egy átmenõt sem tudnánk szerezni a megtanult anyagból? A nyugati híres egyetemek diákjai kutatómunkákat, programokat szerveznek, fejlesztik magukat és azért tanulnak mert érdekli õket a tantárgy és egyáltalán ott van kulturális élet, sokszínûség és aktívan részt vesznek az ilyen programokban. Ilyenkor egy sor kérdés tör elõ belõlem. Mi is érdekel engem igazából? Mikor olvastam utoljára egy verset, egy regényt? Mikor voltam utoljára színházban? Hm.. Akkor hogy is van ez? És, tényleg -- mi lesz velünk három év múlva? csák adél
Pistike felel földrajzórán: - A Földet leginkább egy lúdtojáshoz hasonlíthassuk. A tanár közbeszól, hogy “tjuk”. Erre Pistike: - A Földet leginkább egy tyúktojáshoz hasonlíthassuk...
A.G. Weinberger projekt
A Tündérground dobbantott olozsváros olyan város a kapuja kilenc záros, azért volt kiváltságos, mert teret adott az erdélyi világzene fejlõdésének. A kolozsvári Sysound Records & Studios-ban vételezték a Tündérground zenekar új albumát. A.G. Weinberger blues gitáros akkordjaival fûszerezve megszületett egy új szerzemény is, melyben a világzene ötvözõdik a blues melankolikus pillanataiaval. A zenekar elsõ sajtótájékoztatóján megtudhattuk, hogy kéthetes stúdiómunka során az utolsó két év számait vételezték, melyek most értek meg arra, hogy az elsõ koncert jellegû album után más színben jelentessék meg az elképzeléseiket. Weinberger Attila szerint három perc alatt nem lehet átfogni a világot, viszont rádión keresztül fogyasztható lesz a Pávatánc nevet viselõ közös zeneszám. Ez megadta az esélyt arra, hogy mindkét fél kibõvíthesse zenei szótárát. Köztudottan a Tündérground egy fesztiválzenekar, tehát az improvizáció az alappillére a muzsikájuknak, mely egy izgalmas tér úgy nekik, mint hallgatóiknak. Bodó István, a zenekar menedzsere kihangsúlyozta a videóprojekció fontos szerepét, mi szerint hangulatteremtõ hatásának köszönhetõen hangszerként mûködik. Sajnálatos módon a klubbok és fesztiválok nem biztosítanak komoly figyelmet ennek használatára. A. G. Weinberger véleményét kiemelve, a színvonal az alapja a stúdió munkának, ezért nem lehet “hülyén” dolgozni egy magas nivó mel-
K
lett. A stúdiómunka kulisszái mögé lesve informálódhattunk affelõl, hogy a különleges hangzás érdekében a Neve márkájú keverõt használták, mely Romániában egyedülálló. Emelett a “nagyok”, mint a Rolling Stones és Deep Purple is ezt a felszerelést használta, tehát a felszerelés magáért beszél. A lemezfelvétel fergetes koncerttel zárult, amely nem albumbemutató, hanem “kicsit beizzítjük a hangulatot”-szerû, Bodó István elmondása alapján. A koncert a Monostori úton található Origine Social Club-ban dübörgött, ahol felcsendült néhány új dallam is. A Tündérground öt éves múltra visszatekintve rengeteg zenei stílus forgatagából csipegetve szabadítja fel közönségét. Weinberger Attila szavaival élve felszabadítás nagyon nehéz szó, a zenészt ez kell vezesse, számára ez a napfény. Mivel a Múzeumok Éjszakáján a Tündérground zenekar pezsdítette fel a hangulatot, ezért további tervek születtek, miszerint egy mini-fesztiválra kerül sor a csíkszeredai Mikóvárban, ahol szeretnének nagy hangsúlyt fektetni a videóprojekcióra, régizenére és a jazzre. A fesztivál tavasszal robbanna az anyagi körülmények függvényében. Az új album nyáron kerül eladásra, addig folytatódnak a munkálatok, a Weinberger küzremûködésével megvalósított újdonságnak számító feldolgozás viszont hallható lesz rádiókban és koncerteken is egyaránt. Fodor Tünde
vélem én(y)
Perspektíva, 2011. március 9.
Budapesten voltunk. Címnek tré, pedig tényleg klassz volt szerkesztõség több mint fele Budapesten csövezett. Szám szerint négyen, név szerint imó, eliza, zsolti és jómagam. Két hétig. Ingyé’. Nem semmi. Volt még más is rajtunk kívül például két Kampuszos, de ez igazából kit érdekel?! Egyébként tök ari csajok már komo’an na! Nem csak a konkurencia újságírói, hanem a többi hölgy is. Ugyanis mindenki lány volt zsoltin és rajtam kívül. A végén azért már azt hiszem, én is… Zárójel, már az elején: az, hogy négy szál csenevész ember a szerkesztõség több mint felét kiteszi, -- a gyengébbek kedvéért -- arra enged következtetni, hogy nagyon kevesen vagyunk. Ez nem a mi hibánk, hanem egy másik, nálunk fiatalabb, állandó közléskényszerrel és kirobbanó energiával küzdõ embercsoporté. Ha e sorokat véletlenül elolvassák a szóban forgók, remélhetõleg magukra ismernek és innen is üdvözlöm az édesanyjukat. Zárójel bezárva. Köszönhetõen a Budapesti Kommunikációs Fõiskolának, a BBTE Újságírás szakán tevékenykedõ tanároknak és nem utolsó sorban zsoltinak, aki a pályázatot és a tíz bamba hallgatót végig kézben tartotta, két
A
A budapesti tömegközlekedés kész pornó: felszállsz a trolira, megb.sz az áram. Átszállsz a Combino-ra, kész sz.pás. *** A Facebook olyan, mint egy börtön: Csak üldögélsz, vesztegeted az idõd, lesz egy profilképed, írogatsz a falra, és közben megböködnek olyan fickók, akiket nem is ismersz igazán.
hasznos és tanulságos, felejthetetlen hetet töltöttünk el a magyar fõvárosban. Olyan helyekre jutottunk el, ahová valószínûleg soha a büdös életben nem nyerhettünk volna bepillantást a remekül megszervezett tanulmányút nélkül. A teljesség igénye nélkül felsorolom néhány olyan állomásunkat, ahová persze újságíróként szinte kötelezõ ellátogatni, de laikus szemmel is különleges élményt nyújtottak: az Alkotmánybíróság, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Terror Háza, a Petõfi Irodalmi Múzeum, a Szépmûvészeti Múzeum felbecsülhetetlen értékû kiállításai, valamint a HVG, a Heti Válasz, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda szerkesztõségei. Hangsúlyozom, a lista nem teljes, csak a legérdekesebb programokat soroltam fel. Ki is húzom a nyelvem a sok illetékes hátsóból, hogy olyan dolgokat mondjak, ami téged is érdekel. Például azt, hogy az ilyen tanulmányutak nem csak intézménylátogatásokból állnak, hanem kiváló alkalmat nyújtanak a partydrogok kipróbálására csoportos szexuális élmények szerzésére félévi szakmai gyakorlat elvégzésére is. Már második nap két táborra szakadtunk. A
nagyobbik banda a Zugló TV-nél szerkesztett, mi pedig néhányan a Magyar Katolikus Rádió gondviselését élveztük. A tévések állítólag többet kávéztak, mint dolgoztak, de a rádió munkatársairól ismét csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az összes érdekes és dögunalmas munkát kipróbáltatták velünk, ami egy rádió mindennapjaiban zajlik. Megszerveztek csak nekünk egy találkozót Skultéty Csabával is, aki a Szabad Európa Rádió magyar adásának egykori munkatársa és nem mellékesen saját bõrén volt alkalma megtapasztalni a huszadik század összes finomságát egészen Trianon óta, úgyhogy bõven volt mit mesélnie.
Naná, hogy mára kifejelhetnénk a pókot a sarokból, ha hagytuk volna magunkat a sok entellektüell közt megkockulni, de szerencsére a reggeli szakgyak és a délutáni programok után minden nap maradt idõ egy kis kocsmázásra vagy éppen a hazulról hozott enyedi borok kóstolgatására. Mindenesetre, akár áthallgatásra, akár városnézésre adod a fejed, szakíts idõt az Uránia Filmszínházra és egy jó film után nincs kellemesebb, mint a közelben található Szimpla valamelyik rögtönzött ülõalkalmatosságán sörözni a haverokkal. A Gödör Klubot és a Morrison’s Music Pubot gondolom, már nem kell bemutatni. pressgóbé
Fikablog -- Az internetet tintával írják i nem találkozott még fikabloggal? Úgy gondolom nem sokan. Az világhálón, a személyes adatok között megjelenõ különbözõ végletekbe menõ dolgokra leselkedve arról szólnak a bejegyzéseik, hogy valakit szégyenbe hozzanak, leégessenek, nem téve egyebet, mint közzétéve a sok látogatót vonzó felületükön az ominózus képet, vagy adatot. Nem szeretnék linkekbe bocsátkozni, az írott sajtó jelleg révén, de úgy gondolom van pár ilyen blog, aminek létezésérõl az emberek tudnak, netán maguk is látogatói néha ezeknek. Én is szoktam fikablogokat követni. Hogy miért? Pontosan azért, amiért a szerkesztõk létrehozták ezeket: hogy megmutassák a nagyvilágnak, hogy valami nincs rendben a mai fiatalsággal, a társadalom bizonyos rétegei nem
K
jófelé haladnak. És persze ezekért is a nyilvánosság megjelenése okolható, mivel sokan meggondolatlanul osztanak meg olyan adatokat, a közösségi oldalakon, amelyeket késõbb megbánnak, amikor jelzést kapnak valakitõl az ismeretségi körbõl, hogy felkerült egy bizonyos fikablogra. Ezért kell vigyázni az ilyen adatokkal, képekkel, videókkal, mert sosem lehet tudni, hogy a baráti körbõl kinek fordul meg a fejében az, hogy ezt szélesebb közönségnek sem ártana bemutatni. Köreinkben még nem annyira jellemzõ ez a jelenség, ellentétben Magyarországgal, de román nyelvterületeken is elterjedtek az ilyen és hasonló megnyilvánulások. Felület mindig lesz az ilyen adatok megjelenítésére: meztelenkedés, megszégyenítõ, buli hevében ajzószerek hatására készült szívatások dokumen-
tálása, magamutogató képek készítése és még sorolhatnánk. Az illetõ blogok szerkesztõi pedig ezt a saját szájuk íze szerint alakítják, hogy még vagányabb legyen a bejegyzésük, még nagyobbat üssön a mondanivaló, amit õk és a társadalalom nagy része látszólag elítél. Egyszóval vigyázni kell, hogy hol és mit csinálunk adott esetben meggondolatlanul és az errõl készült dokumentumokat kinek és hol mutatjuk meg, milyen körben tesszük közzé ahelyett, hogy megsemmisüljenek. Egyik tanárom észrevétele szerint, a jövõben kemény pénzeket fizethetünk azért, hogy személyes adataink ne legyenek nyilvánosak. Úgy gondolom, igaza van. spodzy
zakotaság
MOZI CINEMA CITY A félszemû 13:10, 17:10 Rango 13:10, 14:10, 15:20, 16:20, 17:30, 19:40, 22:00 Aranyhaj és a nagy gubanc 13:30, 18:10 Féktelen harag 15:00, 17:10, 20:20, 22:30 Fekete hattyú 15:10, 17:30, 19:50, 22:10 A mestergyilkos 14:10, 16:10, 18:10, 20:10, 22:10 Maci Laci 14:30 Bunã! Ce Faci? 14:40, 19:00, 21:10 Az ismeretlen férfi 14:50, 19:30, 21:50 Gagyi mami: Mint két tojás 15:30, 17:40, 20:00, 22:20 A negyedik 15:40, 17:50, 20:20, 22:30 Csak szexre kellesz 19:20, 21:40 Gnómeó és Júlia 16:20 Umilinta 17:00
Perspektíva, 2011. március 9.
Egy szelet Perspektíva a neten cipicikét hosszabb szünet után újból itt a Netszelet! (ideképzelni a lelkes tapsokat) Megpróbálom megígérni, hogy ezután rendszeresen megosztom internetes titkaimat. Ha netán tán hiányoztam volna valakinek ;) A szükséges bocsánatkérés után pedig jön egy kis szemtelen önpromoválás. Nem, nem a Facebook oldalamat fogom reklámozni és még legalább az xxx chatszobámat sem (ez amúgy, kedves érdeklõdõk, www.nagyonsokpenzertvetkozok.ribike címen érhetõ el). Online énünket ajánlom figyelmetekbe, azaz a
I
www.perspektiva.kmdsz.ro-t. Már eltelt egynéhány hónap amióta felmászott a Perspi is a világhálóra. Mint egy igazi tizenéves kölyök, inkább menõzött, mint tett. Fûzfapoéta metaforáim fordítása: nagy fába vágta Perspi a fejszéjét. Nagy tervek voltak az online Perspivel kapcsolatban és ezek továbbra is megvannak. Csak éppenséggel nem számolt a lelkes szerkesztõség a hatalmas munkával, ami egy honlap rendszeres frissítésével és adatfeltöltésével jár. De sebaj, ami késik, nem múlik! Így büszkén állítom, hogy a kibõvült Perspektíva-csapat keményen dol-
gozik a honlap felélesztésén. Spodzy az új honlap-felelõs (ezt csak azért súgom meg, hogy tudjátok, kit nézzetek csúnyán, ha a hivatkozások nem mûködnek), belsõ információk szerint, füstölgõ számítógépén programoz és kódol. Így a Perspi honlapja hamarosan önteni fogja a kolozsvári egyetemista számára lényegbevágó információkat. Legalábbis ezt suttogják a Perspektíva szerkesztõségének sötét, füstös folyosóin. Így hát bátran látogassátok a www.perspektiva.kmdsz.ro honlapra.. eliza
Filmklubokból sosem elég jabb filmklubbal gyarapodott Kolozsvár. Ezúttal az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület (EMKE) és a Sapientia EMTE Filmmûvészet, Fotómûvészet, Média szakának közös szervezésében. A vetítésekre kéthetenként, csütörtök este hét órától kerül sor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5/1.). Az EMKE oldalán megjelent hír szerint a Lélekfilm-sorozat nagyjátékfilm válogatásában olyan filmtörténeti alkotások
Ú
szerepelnek, amelyek a mai rohanó világ emberét egy pár órás kikapcsolódás mellett elgondolkozásra is késztethetik. Az érdeklõdök a nagyjátékfilmek elõtt, a Kolozsváron 2010-ben végzett filmes diákok kisfilmjeit is megtekinthetik, valamint a vetítések után egyegy kötetlen beszélgetésre is sor kerül. A filmklub állandó házigazdája Tóth Orsolya, a Sapientia EMTE gyártásvezetõje. Legközelebb március 17-én lesz Filmklub, amelyen Kova-
1.nap: indulás 15.00 órakor Kolozsvárról (kapcsolat: Csíkszereda, Udvarhely, Marosvásárhely) 2.nap: Mespelbrunn (bûbájos vízi kastély) 2.nap: Frankfurt am Main 3.nap: Château de Sully-sur-Loire (Loire-völgyi francia kastély) 3.nap: Orleans 4.nap: Versailles-i palota 4.nap: Párizs 5.nap - 12.nap:Taizé (Ökumenikus világifjúsági találkozó) 12.nap: Avignon (Franciaország)
csics Judit Préda címû kisjátékfilmje, majd pedig Krzysztof Kieslowski 1991-ben készült, Veronika kettõs élete címû filmje kerül mûsorra. A Györkös Mányi Albert Filmklub további programjában szerepel még: a Jim Jarmusch által készített Hervadó virágok, Kim Ki-duktól a Tavasz, nyár, õsz, tél… és tavasz és Stéphane Brizé Tétova tangó címû filmje. A kisjátékfilmek is képviseltetni fogják magukat. anita
13.nap: Madrid 14.nap: Barcelona + éjszakai szállás 15.nap: Saint Tropez, Monte Carlo (tengerpart) 16.nap: Ljubljiana (Szlovénia fõvárosa) 17.nap: hazaérkezés Hozzájárulás: 230 euró+100 ron (mindent fedez) Kapcsolat:: 0745-038354 (Borbély István), valamint honlapon: www.taizekolozsvar.ro
interjú
Perspektíva, 2011. március 9.
Pressgóbé hétfo óta nem mosott kezet
Reflektorfényben a sóderklubb
A
hétfõ esti Showder Klubelõadás a drága jegy és a gyenge reklám ellenére nem vallott szégyent. Az érdeklõdés lankadatlan, a nívó pedig a fiúktól megszokott volt. A mûsor utáni elmaradhatatlan humoristasimogatás közben a Perspek-tívának is sikerült néhány kérdést kicsikarnia a stand-up három királyától. És ha már dumaszínház, megkapjátok az interjú szövegkönyvét. Szereplõk: Aranyosi Péter Kiss Ádám Lorán Barnabás rajongó csaj árja termetû rajongó srác riporter szervezõk Helyszín: A Diákmûvelõdési nagytermének öltözõje.
Ház
Díszlet: Székek, egy hosszú asztal tele –Trabarna szerint– „jó magyar kólával”, cukrossal és „mentessel”. Riporter: /Az öltözõbe besomfordálva megbotlik a lépcsõn és kis híján kiüti a fõszervezõ kezébõl a cigit, majd
A fiúk mondtak még egy valag jó sztorit és mocskos viccet, de azok sajnos annyira jók voltak, hogy még a Perspektívában sem szívesen jelentetjük meg.
zavarában leül Trabarna székére. A mûvész kólával kínálja, úgyhogy veszi a lapot és a lovak közé csap./ Az erdélyi humoristákkal –Zsók Levivel, Felméri Péterrel és a Szomszédnéni Produkciós Irodával– milyen kapcsolatot ápoltok? Lorán Barnabás: /jobb ötlete nem lévén, az asztalnak támaszkodva/ Én szexuálist. R.: Meg sem merem kérdezni, hogy hogyan ismerkedtetek meg velük… Kiss Ádám: /komolyságot erõltetve magára/ Az egész ott kezdõdött, hogy kialakítottuk magunknak a mi kis Dumaszínházunkat Budapesten, ahová az ország minden tájáról, mint egy mágnesre, odagyûltünk fellépni és egyszer csak volt egy Felmérink, majd lett egy Szomszédnénink és így tovább. Õk jöttek istenigazából a Dumaszínházba miután, például Bálint Feriék, már úgy tudom sztárok voltak Romániában. /Rajongó csaj be./ L. B.: /már a csajjal fotózkodva/ Egy Kiss Ádámunk is volt, próbálkozott a gyerek, de alig tudtuk beengedni, aztán nézd meg, mi lett belõle! /közben a csajnak/ Jó lett! Facebookra jó. K. Á.: Én személy szerint nagyon örültem, hogy a magyarságnak ez a része is képviselteti magát. Felmérivel például különösen jó baráti kapcsolatban vagyok amióta megismerkedtünk. Aranyosi Péter: Jó lenne még egy manysi, vagy kirgiz humorista, aki tud magyarul. Meséljen valaki a jakról, a lóról, meg a többi ottani állatról is. Nagyon szeretnénk egyébként cseheket, felvidékrõl jövõket, sõt, nagyon jó lenne egy burgenlan-
MOZI
di magyarul beszélõ elõadómûvész, a szórványmagyarságból pedig egy kanadait szeretnénk nagyon, ha lehet. /Közben a lány elõvesz egy könyvet, dedikálásra. Aranyosi kezébe is nyom egy ficujkát/ L. B.: /felcsigázva/ Áh, Kiss Ádám herezacskója címû könyv, a Szütyiõ. A. P.: Mit írjak rá, drágám? Amit akarok? Itt is van: „A csodálatos éjszaka emlékére, Aranyosi Petitõl”. R.: Erdély ennyire egzotikus humorista-forrás? L. B.: Nem egzotikus, csak ti is magyarok vagytok. Mindenki jöjjön! Rajongó srác: /bejön, megfagy a levegõ/ Én nem kérek aláírást, csak annyit mondanék, hogy Téesznek osztálytársa és Felmérinek egyetemen csoporttársa voltam. Ebbõl kifolyólag az az érzésem, hogy én is szinte humorista lettem. L. B.: Nehéz életed lehetett! A. P.: Én mióta Pornó Zolival találkoztam és megmutatta nekem Roccót, a torok kéményseprõjét, ugyanezt gondolom magamról, úgyhogy ne add fel! R.: Feltételezem, van néhány jó, kolozsvári vonatkozású sztoritok az olvasók számára… A. P.: /arca komolyra vált/ Nem kolozsvári, sõt, nem is igazán erdélyi, hanem partiumi, de itt is ugyanúgy érvényes a történetem. A határon átjõve azt láttam, hogy Nagyváradon mindenütt OTP bankok és MOL-kutak vannak. Mondtam is egy ottani csárda tulajdonosának (aki egyébként nem volt öreg, csak kissé kopott és alkoholista – én politikailag korrektül inkább úgy szoktam mondani, hogy hobbiborász): Úgy veszem észre, hogy amit annak idején Horthy és Kádár elrontott, azt a bankok és az olajtársaságok akarják kiköszörülni Erdély visszzacsatolásával. Az öreg csak ült a pipafüstben és mikor két perc múlva megszólalt, csak ennyit mondott: Há’ reméljük… Akkor éreztem, hogy ez nem is annyira jó vicc. Illetve nekem vicc, neki meg az élet. /Függöny./ pressgóbé
Odeon Multiplex Aranyhaj ésa nagy gubanc (Tangled) Animációs film 14:45 Fekete hattyú (Black Swan) dráma 15:00, 19:45 Rango Animációs film 15:15, 15:45, 17:15, 18:00, 19:30 A negyedik (I am number four) akciófilm 16:00 Gnómeó és Júlia (Gnomeo and Juliet) animációs film 16:30 Féktelen harag (Drive angry) -- 3D akciófilm 16:45, 18:45, 20:45, 22:45 Az ismeretlen férfi (Unknown) akciófilm 17:00 London Boulevard krimi 17:30, 22:00 Csak szexre kellesz (No strings attached) Romantikus vígjáték 17:45, 22:30 A félszemû (True Grit) kalandfilm 18:15, 20:30
nyócasódal
Perspektíva, 2011. március 9.
játék Taizés, múltkorihoz hasonlós dögség odáig vitt, hogy a legutóbbi keresztrejtvény hálóját hagytam itt, csak a meghatározások különböznek s persze a poén. Változatlanul 100, 75 vagy 50 lejt nyerhetsz, százlejes fõdíjunkat ezúttal a Taizé Kolozsvár biztosítja. A poénban olyan háztartással találkozhatsz, amelyet állítólag nehezebb Taizében „vezetni“. A megfejtést küldd a perspektiva.kmdsz.ro e-mailre március 20-ig a személyi számoddal együtt!
A
1. Kérõdzõ emlõsállat jó nagy csöcsökkel. 2. Végtelen Kolozsvár! 3. Tíz, húsz, ... . 4. Hegyi falu Kovászna közelében, sokan járnak oda sízni, menjél te is jövõre, tovább nem halmozom az össze sem függõ tagmondatokat. 5. Ez a kor beszél majd Doktor Bubóról. 6. Angyal angolul. De ha románul írod be, akkor is kijön a poén, ne búsulj!
honti
humorfium Toffiffy Vili csokigyára és bukása ó volt, hó nem volt, egyik nap még hullott, a másik nap elolvadt, a harmadik napon már megint pelyhedzett. Ilyen körülmények nehezítették a kis Gyuszika mindennapjait. Gyuszikának igazából Petronella volt a neve, mert ennek keresztelték a szülei, mielõtt megszöktek volna. Amerika minden jóval kecsegtetett, a Titanic pedig elsüllyeszthetetlen volt. Felkapaszkodtak hát az oldalára, gondolták, átpotyáznak az új kontinensre. Minden esetre a kisfiút a nagyszülõk nevelték, és az élettapasztalattól majd kicsattanó nagytata egyszer csak megjegyezte: -- Láttam én már Petronellát, amelyiknek puncija volt. Ekkor ijedtek meg, hogy lehet, hogy az leánynév. Azóta Gyuszikának szólítják Gyuszikát. A kisgyermek nagyon szegény körülmények között nõtt fel. Kétnaponta felforralt vízben kifõzték a fiúcska zokniját, ez volt a leves. Ezért is járt sokat Gyuszika a városháza elõtt: a városatyák pofájára szánt paradicsomot feltaposta, hogy annál jobb íze legyen a levesnek. Legszívesebben azonban nem a városháza elõtti térre ment volna: ott volt a város szélén a rejtelmes csokoládégyár, Toffiffy Vili csokigyára. Gyuszika nagyon szerette a csokit, egyszer vett is egyet születésnapjakor. A nagymamája készítette pityókából és guargumiból, mert a guargumit házilag
H
elõállíthatta a penészvirág szirmaiból elektrolízis útján kivont sejtnedvecskékbõl, pityókát pedig lehetett lopni a piacon. Hát egyszer mit ad Isten?! Hülye kérdés volt, ezt ki-ki a hite szerint eldönti. A lényeg, hogy a Toffiffy-csokigyár meghirdette, hogy a korlátozott számban kiadott farsangi csokik között háromban elrejtettek egy-egy meghívót, amellyel a szerencsés nyertesek egy napra ellátogathatnak a csokigyárba. Gyuszikának kétoldalt lekanyarodott a szája sarka, és szinte sírni kezdett. Erõsen vágyott a csokigyárba. Nagyapja szánakozva ránézett, majd az egyik pohárkából elõvett kevéske pénzt. -- Ezt azért kaptam, mert katonáskodtam. Ilyen-olyan franciaországi csatározások alkalmával elvesztettem a fél lábamat és további három ujjamat -- mondta az öreg és átnyújtotta unokájának a pénzt. A csoki árának a fele már megvolt. A mamája benyúlt a szoknyája alá, a bugyijából elõvarázsolt némi pénzt, és õ is Gyuszikának adta: -- Ezt azért kaptam, mert szolgáltam a Hitlerjugendben. Egyik gyûlés alkalmával elvesztettem a szüzességemet. Így már majdnem megvolt a csoki teljes ára. Három napig a sárban fetrengett, s amikor elég sötét volt a bõre, elment az önkormányzathoz szociális segélyért. Kapott is, természetesen.
És hazafelé menet meg is vette a csokiját. Lassan kibontotta… Kihámozta a csomagolásból… Behunyta a szemét, mielõtt megláthatta volna… Összeszorította a valagát, nehogy összeszarja magát, ha meglátja a nyertes cédulát… És odanézett! -- Megvan bazmeg! Igen! -hagyta el a kisgyermek száját egy korábban ki nem mondott szó is, miután tudatosult benne, hogy nyert (Gyuszika mindeddig sosem mondta, hogy megvan, mert semmije sem volt meg). Hazarohant, nyá-nyá-nyá-nyányá-nyáá skandálása közben elbõcsködte, hogy né neki mije van, majd a kijelölt napon ott állt a gyár kapuja elõtt egy dúsgazdag hisztis nõi nemi szervvel és a muszlim kántor fiával. Hirtelen a kapu egyik fele kinyílt, és a három gyermek besétálhatott. A szülõk nem! Megjelent maga a csokigyáros, Toffiffy Vili. -- Toffiffy Vilmos vagyok. Szólítsatok Vilmosnak! Vili? A gyermekek nem értették, hogy ez most magában beszél-e, vagy milyen baja van. De nem érezték a mellkasukban a duzzadó vágyat, hogy bármilyen formában is megszólítsák a gyártót, ezért nem törõdtek vele. Beértek a gyár épületébe. Végigmentek egy hosszú folyosón, ahol mindenféle kiállított csoki-díszmûvet csodálhattak meg. -- Csokikenyér, csokiedények, csokifüggöny -- mesélte a gyá-
A Perspektíva a KMDSZ kéthetente megjelenõ információs és véleménytükrözõ lapja. A lapból értesüléseket átvenni, csak a Perspektívára való hivatkozással lehet! A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztõség vagy a KMDSZ véleményével. Fõszerkesztõ: Berkeczi Zsolt. Fõszerkesztõ-helyettes: Székely Balázs. Szerkesztõk, szerzõk: Deák Anita, Kovács Hont-Imre, Merli Zsuzsa, Tamás Attila. Cím: Kolozsvár, Petõfi Sándor/Avram Iancu utca 21. sz. Tel.: 0751 984058. E-mail:
[email protected].
ros. -- Csoki mellszobor, csokiöltöny, csokif@sz. Utóbbit valami Pákó ajándékozta nekünk. Majd elértek a laborba. Egytõl egyig mind kisgyermekek készítették a csokit. Ez meglepõ volt. Többnyire kambodzsai szökevény gyermekek csomagolták, miután elhelyezték a mogyorót a karamell ízû tányérszerû biszbaszba, majd leöntötték csokimázzal. -- A lényeg azonban nem itt van! -- rikkantotta Vilmos bácsi, és egy titkos laboratóriumba vezette a gyermekeket. Ijesztõ volt, amit ott láttak: csokipornó. Olyasmi, mint a kakipornó. Fõleg a színe. -- Amint a munkásaim betöltik a 18 évet, csokimázban kell nemi életet élniük. -- Hogy mit csinálniuk? -kérdezte a muszlim kántor fia. -- Basznak meg miegymás, hülyegyerek! -- Pfuj! Megmondalak anyukámnak! -- mondta a kis hisztis nõi nemi szerv, és fél másodperc múlva máris a játékbabáért sikított, valamint AZÉRT a rózsaszín retikülért, nem pedig a másikért, mellesleg pedig elárulta, hogy Toffiffy Vilmos csokipornóval foglalkozik. Kijött az UNICEF, majd miután semmi gyanúsat nem talált, mert hát minek is, jöttek a pornófilmesek. Jó nagy hisztit csaptak, különbözõ jogdíjakért agyba fõbe büntettették a csokigyárost, aki végül el kellett hogy adja a gyárat is azért, a gatyáját megtarthassa és azzal vonulhasson a börtönbe a sok kényszerbuzi közé. Amilyen hirtelen véget ért Toffiffy Vilmos pályája, olyan hirtelen véget ér a történetünk is. Mert ez ilyen személyiségtükrözõ szar volt: úgy alakul, ahogy a fõhõs élete.
honti
a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete
2011. március 9., II. évfolyam, 7. szám, Kolozsvár
Az üveghegyen innen, a Szamoson túl – avagy átjáró a sokszínuségbe zamospart, színes négyzetek az épület bejárati falára festve. Igen, bizonyára mindenkinek beugrott már a név: Tranzit Ház. S nem is csoda ha az épület és a benne mûködõ intézmény ilyen ismert a kolozsvári egyetemista és nem csak egyetemista berkekben, hiszen napjainkra a modern mûvészetek és a régióban élo etnikumok egyik legfontosabb kulturális találkozóhelyévé, csomópontjává vált. Az eredetileg zsinagógának épült, és 1974-ig zsinagógaként is mûködõ épület rövid ideig raktárhelyiség volt mielõtt a Tranzit beköltözött volna, s megnyitotta volna kapuit 1997 októberében a kulturális élet számára. Az eléggé rozoga állapotban lévõ épület renoválása kisebb lépésekben valósult meg: elõször lomtalanították az épületet, majd következhetett a bádogtetõ cseréje, az infrastruktúra bevezetése, az udvar szebbé tétele, a falfelületek renoválása és festése, a tetõszerkezet helyreállítása. Hosszú folyamat volt tehát, míg a Tranzit Ház a mostani alakját elnyerte, de ne gondoljuk, hogy a restaurálási folyamatok alatt szünetelt volna az alapítvány mûködése. Ugyanúgy rendeztek és fogadtak be kulturális eseményeket, mint ahogyan most teszik, s bár nem voltak adottak a tökéletes környezeti tényezõk, az épület a célnak megfelelt. Mert a
S
kezdeti célkitûzés az volt, hogy a Tranzit Alapítvány egy olyan teret biztosítson, ahol a mûvészet és publikuma találkozhat, azaz közösségi teret, ahol meg lehet ismerkedni különbõzõ alkotásokkal és alkotókkal, ahol gondolkodni lehet és beszélgetni ezekrõl, s mindezt együtt. Együtt, egy már-már barátinak mondható körbe tartozva szemlélni a kultúrát, kultúrákat, kultúrák közti különbségeket. Mára már biztosan mondhatjuk, hogy a fenti célt elérte az alapítvány: egy olyan helyet teremtettek meg, olyan közeget, ahol az alkotások, gondolatok, irányzatok, mûvészeti ágak és ami a legfontosabb, az emberek találkozhatnak, kicserélhetik tapasztalataikat, s kialakíthatják azokat a kapcsolatokat, melyek a társadalmat nem csak automata módon mûködõ rendszerré, de szervesen mûködõ, élõ közösséggé alakítják. A legfontosabb az volt, hogy ez a tér létezhessen, s mindaz, hogy ma központi fûtés és párnázott székek teszik kellemesebbé ezeket a találkozásokat, együttléteket, csak a kényelem szempontjából fontos. A Tranzit Ház rengeteg mûvészethez kötõdõ eseménynek a társszervezõje, támogatója (színházi elõadások, kortárs táncelõadások, koncertek, kiállítások, felolvasások, stb.), s mindemellett résztvesz több olyan rendezvény szerve-
Kárpát Réka illusztrációja: Tranzit Ház (Malom/Gh. Baritiu utca 16. szám)
zésében is, melyek a különbözõ etnikumok jogainak kérdéséhez és a társadalmi felelõsségvállalás gondolatához kapcsolódnak, mint például az õsszel szervezett interkulturális tábor román, magyar és cigány gyerekek számára. S hogy a környezetvédelemrõl se feledkezzünk meg, a Greenpeace is vetített már filmet a régi épület falai között. Az alapítvány az esetenként szervezett rendezvények mellett állandó projektekkel is jelentkezik (ilyen például a Tranzit Napok), valamint több olyan állandó rendezvénysorozat van, melyet épületében vendégül lát, illetve melyeknek a társszervezõje (a Dialektus Európai Dokumentum- és Antropológiai Filmfesztivál, Kolozsvári Magyar Filmnapok, Emberi piramis -- beszélgetés a
pártállami diktatúráról, stb.) Fontos hangsúlyozni, hogy a Tranzit Ház legtöbb esetben a kulturális események befogadója és társszervezõje, s ahogy Könczei Csilla tavaly egy Szabadságnak adott interjújában mondta: „A Tranzit Házban mindenki megtalálhatja a helyét”. Nem csoda hát, ha igen nagy örömömre szolgált, és a Perspektíva, a Horizont számára egyfajta elõrelépést jelent, hogy sikerült partnerkapcsolatot felvenni a Tranzit Házzal. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban állandó jelleggel beszámolunk a Tranzitban zajló tevékenységekrõl, programokról, ezáltal is bõvítve a lap perspektíváját, a Perspektíva perspektíváját -hogy éljek egy gyengécske szóviccel is a végére. dyyza
Perspektíva — Horizont, 2011. március 9.
A király beszéde rológus három képben: premier plán, kis mélységélesség: egy mikrofon „félprofilból”, hátulról, szembõl; szürke, barna, fekete színek s a vonalak kiszámított rendje. Tizenöt másodpercig Alexandre Desplat harmonikus zenéjére ez a mikrofon mered ránk. Szembetolakszik. Mindenképpen hatásos s mi több figyelemre méltó kezdet, aminél már csak az lehet jobb, hogy a film a követõ száztizenöt percben is fenntartja ezt a fajta, elsõsorban a szokatlan látószögeknek köszönhetõ, szinte már zavarba ejtõen erõteljes képi kifejezésformát. Azt hiszem a kiemelkedõ színészi játék mellett ezt a tudatos és a film világába többé-kevésbé szervesen beépülõ képkezelési módot nevezném meg az eddig inkább tévéfilmes körökben ismert Tom Hooper új mozifilmjének, A király beszédének (The King’s Speach) legerõsebb pontjaként. Arról természetesen, hogy ezt a spanyolviaszt sem én fedeztem fel, mi sem tanúskodik jobban, mint azoknak a pozitív kritikáknak és díjaknak a sora, ame-
P
lyeket a film a tavalyi szeptemberi bemutatót követõen elnyert. A király beszéde a BAFTA és a Golden Globe díjak mellé februárban begyûjtött néhány Oscar-díjat is (legjobb kép, legjobb rendezõ, legjobb férfi fõszereplõ, legjobb eredeti forgatókönyv), amely ha nem is a legszínvonalasabb, de mindenképpen a legnépszerûbb szakmai elismerést, és elsõsorban az aranyszobrocska ismertségén alapuló presztízst hozta a film számára. Innen persze vörös szõnyeggel s aranycsillagokkal kikövezett út vezet a kultuszteremtéshez (vagy termeléshez?), viszont még mielõtt megkérdõjelezhetetlen és leépíthetetlen filmes mítoszt gyártanánk A király beszéde köré, úgy gondolom mindenképpen érdemes néhány ponton megkérdõjelezni annak „egyöntetû” sikerét. A király beszéde a legkézenfekvõbb mûfaji besorolás szerint történelmi filmdráma, és valóban mondhatjuk, hogy a film Albert yorki herceg, a késõbbi VI. György élettörténetének egy szakaszát mutatja be az 1925-ös Wembley-i
Birodalmi Kiállításon elhangzott beszédtõl egészen az 1939-es Nagy-Britannia hadba lépését követõ beszédig. A film cselekménye, belsõ ritmusa és feszültsége viszont jóval inkább Albert herceg, pontosabban Bertie belsõ vívódásaira épít, így minden történelmi esemény és szereplõ egy bizonyos konfliktusban nyer jelentõséget: nevezetesen a nyilvános szerepvállalás kötelességének és az attól való szorongásnak a konfliktusában. A történet lényegében az emblematikus királyi szerep felvállalásnak sikertörténete, és mint ilyen, be kell látnunk, hogy egy jócskán sablonszerû és egysíkú „ha jó, bátor vagy és küzdesz, a végén gyõzni fogsz”-narratívát hoz létre. Pozitívum viszont, hogy bár a film cselekménye koránt sem mondható mozgalmasnak, a jelenetek belsõ feszültsége s olykor erõsen groteszk, humoros jellege megragadja a nézõ figyelmét. Akárcsak az alaptörténet, úgy a karakterek kidolgozása is lényegében elnagyolt: a gyermekkori sérelmek miatt dadogó
és szorongó Bertie alakja szinte már freudi közhely, nem is beszélve a jó feleség (Elisabeth királynõ), vagy a szinte már gyanúsan a modern hollywoodi filmek liberális gondolkodású és viselkedésû pedagógusaira emlékeztetõ ausztrál logopédus, Lionel Logue alakjáról. Mindezt viszont bámulatosan ellensúlyozza a sokszínû és rendkívül finom színészi játék, amelyet a fõszereplõt játszó Colin Firth, de a mellékszerepekben alakító Geoffrey Rush, Helena Bonham Carter, sõt Jennifer Ehle is nyújtanak. A legtöbb nézõ számára jórészt a Harry Potter filmekbõl ismert színészek egész sora játszik a filmben, és a kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve (Albert herceg bátyját a filmben egy Colin Firthnél jóval fiatalabb színész játssza; a filmben eltelt több mint tizenöt év alatt Albert herceg lányai nem öregszenek) úgy gondolom, hogy az õ színészi teljesítményük és nem utolsó sorban a sajátos kamerakezelés, a képek emelik ki némileg a filmet a közhelyek tömegébõl.
Aztán ráadásként a röpke produkciót egy mese követte (részlet Michael Ende Momo címû könyvébõl), melynek funkciója talán az elõzõleg a színpadon látottaknak az értelmezése volt. Sokakanak tetszett is a mese, mely az idõrõl, mint az örök szélmalomról szólt, melyet a mindenkori ember hiába próbál legyõzni, avagy takarékoskodni vele, melynek a legyõzhetetlen voltába bele kell törõdni a „teljesebb” (ha van ilyen?) élet kedvéért. Melyet hiába próbálunk „gyûjteni” az egyre nagyobb rohanás által, mert csak egyre kevesebb marad.
Mégis, én túlmagyarázásnak éreztem azt, hogy a konklúziót, melyet a nézõknek kellett volna a táncfelvillanásokból, az ironikus, félszavakba vágott bekonferáló szövegekbõl levonnia egy mese által adták a szánkba. Számomra ez a hosszúnak mondható mesefelolvasás felborította a jól megépített szerkezetet, leleplezte az iróniát és oktató jelleget kölcsönzött egy produkciónak, melynek kezdeti célja az elgondolkodtatás volt. De sebaj. Én így is elgondolkodtam.
D. Zsuzsánna
Erdelyi_neptancok.zip Zurboló Néptáncegyüttes és a 3D Zenekar jóvoltából március 3-án, Könczei Csongor rendezésében egy rendhagyó elõadásnak lehettek szemtanúi a kolozsvári mûvészetkedvelõk. Az eseménynek a Tranzit Ház adott otthont, melynek nagyterme zsúfolásig is telt, pontban 19 órakor. Valóban, a plakátok és szórólapok nyomán felreppent hírek, miszerint az elõadás csupán 15 percet fog tartani, s így az „Aki elkésik, az lekésik!” figyelmeztetés felkeltette a nagyérdemû érdeklodését. Sõt, miután az elõadás végetért, az ígértekhez híven rövid idõ után, hátam mögül csodálkozó, hitetlenkedõ hangokat hallottam: „csakugyan ennyi volt?”. Hiszen a néptáncelõadás címszó alatt mindenki tudatában egy legalább egy órás vagy hosszabb produkció fogalma szerepel. S vajon nem ment-e az idõ kurtasága az elõadás róvására?
A
Nos, errõl szó sincs. A környékbeli táncok mindenikébõl merítõ produkciót a villanásszerû bemutatások valóban érdekessé tették, s bizony, senki sem bóbiskolt bele az egyhangúságba. Mi több, a kolázsszerû válogatás, a hirtelen vágások nem egyszer megmosolyogtatták a közönséget. Én személy szerint elképedtem, hogy a táncosok hogyan voltak képesek pillanatok alatt más népviseletben (persze ez gyakran csak egy mellény váltásával járt) megjelenni a színpadon. Bravúros ötletnek tartom mindenképp, hogy eljátszva a száguldó világ közhelyével létrehoztak egy messze nem közhelyes elõadást, melyben felsejlett mindennapi lótás-futásunk paródiája. A kétlépésnyi mozdulatsorok, a felvillanó fény, a képszerû jelenetezés mind hozzájárult ahhoz, hogy a jól felépített elõadás lekösse nézõit.
A Horizont a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete. Felelõs szerkesztõ: Demeter Izabella. Szerzõk: Benedek Ágnes, Deák Zsuzsánna, Fodor Lilla, Márton Szilárd.
keynra
Perspektíva — Horizont, 2011. március 9.
Az én-tudat a mi-tudatban
A megtalálható, idotlen önmagunk nyomában
reklámok, a folyton fokozódó rohanás és kapkodás és a „cuccok” (lásd: George Carlin -- Stuff) legújabb századában elég nehéz az individuumnak eligazodnia. Soha sem volt még ilyen nehéz azonosulni valamivel, valakikkel, az életérzés és az önmegvalósítás valamilyen formájával. Nagy a választék és nagy része selejt (lásd: Magashegyi Underground: Szíves dal (Lány ipoddal)) ugyanakkor minket nem tanított meg senki szelektálni, mert ez nem egy új jelenség, csak épp exponenciálisan növekvõ, így a múlt századiak sem voltak könnyebb helyzetben. És akkor áll az én, valahol, mondjuk a Fõtér sarkán, és meg van engedve neki a szabad akarás és meg van neki hagyva, hogy tegye magáévá a világot, ha tudja, ha meri, de közben maradjon egyéni-ség, teljes jogú és spektrumú individuum, egy önálló világ egy másikban, mobilis in mobili... Ilyen-forma gondolatok versenyeztek egymással bennem,
A
miközben végiglapoztam Florica Prevenda (1959-) Timpul Regãsit címû kiállítását, amit múlt hónapban lehetett megtekinteni a Bánffy-palotában. Meglepõdtem az alkotások mélységétõl, meg a komplexitásuktól, de ami az elevenembe mart az a kapcsolat megjelenítésének a módja, az énnek a bemutatása a többiek viszonylatában és vice versa. Elsõ pillantásra zsúfolt az egész felület, kaotikus, már-már visszatetszõ az összkép, már-már rohanna az ember tovább, hogy ne fecsérelje, ugye, felesleges dolgokra az idejét... aztán közelebb megy a felülethez és a játék máris elkezdõdött. A zsúfoltság érzete megszûnik egy pillanat alatt, a minta, amit egyszerû absztrakt háttér-takarónak vélhet a szemlélõ távolról: közelrõl arcok sokasága, alakok kifejezõ, miniatûr, egész alakos vagy portré-szerû tömege. Mindegyik más, mindegyik kifinomult és kifejezõ, apró, minimalista és figyelmet igénylõ. Órákat lehetne eltöl-
teni csak azzal, hogy ezeket a parányi arcokat elemzi az ember, belegondol az állapotba, melyben az arcok, a testek meg lettek örökítve. Egyedi mindegyik, és önmagában teljes. Egymás viszonylatában azonban csak minták, háttérzene-elemek egy fantasztikus darabban. A lényeg általuk (is) van, de nem rájuk fókuszál. A lényeg a kapcsolat, az õket összekötõ, õket eggyé szövõ kifejezendõ. A kollázsban ismételten megjelenõ szemek, ezek minta-ritmikája egy, az összeset egymással összekötõ tudatba enged betekintést, az egymásra rétegezõdõ portrémásolatok egy közös probléma, az „én” és a „mi” problémájának szülöttje, legalábbis olvasatomban. Mûveiben fel sem merül az egyenlõtlenség, senkire sem szán megkülönböztetett figyelmet, a portrék csak eszközök ahhoz, ami a kollektív, mindenkiben fellelhetõ kérdésekre válasz próbál lenni, válaszként próbál mûködni.
Miközben próbáltam megérteni Prevenda alkotásait olyanszerû érzés uralkodott el rajtam, amit eleddig csak a természet tágassága, teljessége, tökéletessége tudott kiváltani belõlem, hogy kicsi vagyok, parányi, mégis jelentõséggel bíró, változásra és változtatásra képes és hajlamos elem egy nagyobb, összetettebb képben, mely nyüzsög a hozzám hasonlóktól és mind-mind kapcsolatban állnak egymással ezek az elemek, folyton egyensúlyra törekedve az idõben elhelyezhetõ összkép, meg a nagy, idõtlen mû szintjén. Tiszteletet és alázatot éreztem (megbecsülendõ, ritka és tiszta érzések ezek). Hisz valahol mégis csak ez volna (még mindig) a mûvészet egyik fõ célja: felismertetni bennünk a megfogalmazhatatlant, érthetõvé tenni a meghatározhatatlant. (A felvételeket a szerzõ készítette.)
m.sz.l.
Perspektíva — Horizont, 2011. március 9.
Megnyílni a megértéshez
A dolgok közepének a boncolgatása ebruár 23 – március 20 között lehet megtekinteni az În miezul lucrurilor (A dolgok közepén) címû kiállítást, a Bánffy-palotában. Nem csak azért érdemel figyelmet, mert tizenhárom mûvész alkotásait lehet megtekinteni egy helyen, hanem azért is, mert nagyon igényesen van összeválogatva a kiállítás anyaga. Van valami érzék-bizsergetõ abban, ahogy egy-egy hagyományos módon elõállított mûvészeti alkotás egésszé éri magát. Ha az ember közelebb merészkedik a vászonhoz látja felépülni a rétegeket, látja, amint a rétegek látszólagos kauzalitása összeforr valami egésszé, valami teljessé. Mindegy, hogy kidobott kémény-könyökrõl legyen szó, vagy rézcsõrõl, a szem már nem könyököt vagy rézcsövet lát egy befejezett mû esetében. Illetve ha mégis, akkor az alkotás egészének a tükrében tapogatja le szemével a részeket. Nem kell értenie hozzá, hogy mesélni kezdjen az alkotás: ha türelme van a szemlélõnek lassan kibontakozik egy (vagy több) történet. Nem lehet pontosan meghatározni ezen történet elemeit, ám a legtöbb gondolat valósággyanús és ennyi elegendõ egy nézõnek (ha híres személyrõl beszélünk már úgyis lehet tudni
F
a történetét, a történeteit, ha számunkra még ismeretlen az alkotó, akkor egy megismerési kísérlet kellõs közepébe -în miezul lucrurilor- csöppentjük magunkat azáltal, hogy belemegyünk ilyesféle megismerõsfelfedezõs játékba). Mondhatni: a kiállítás belépõjére szánt összegért nem csak számunkra rendhagyó a vászonra való festék-felvitelt láthatunk, hanem kettõs lélektani utazásra is befizetünk. Egyrészt láthatjuk, hogy a képi szerzõ hogyan értelmez bizonyos témákat, elemeire bontva a szemlélt tárgyakat és személyeket, majd újra felépítve õket a saját személyes kis szûrõjén keresztül, úgy, ahogyan õ kifejezõbbnek látja a problémafelvetés mélységeinek szemléltetését -másrészt megfigyelhetjük ennek a lelki szûrõnek a milyenségét, összetettségét, kifinomultságát, teljességét. Tudom, hogy a fenti gondolataim az ószerek hármategylejért-hangulatát idézik, de ez még nem jelenti azt, hogy nem igazak. Betekintést nyerhetünk az alkotásba és az alkotóba. És, ha már ezen a sok elemezgetésen felbátorodtunk: akkor önmagunkba is. (És akkor már hármas ez a lélektani utazás.) Valószínûleg ezt akarja a cím is szuggerálni: benne lenni
valamiben. Nem a mélyén, mert oda nehéz lemerülni nekem, a szemlélõnek, elõzetes tudás hiányában. De nem is a felszínén a dolgoknak, mert annál többet vár el a mû,
hogy megnyissa magát. Ahhoz két játékos kell, legalább. S ebbõl az egyik te vagy, a szemlélõ.
intézetben nevelkedett nõ, miután kikerül az intézet törvényei alól, és belecsöppen a valóságba. Van-e újrakezdés, újjá lehet-e születni valaki mássá, vagy csak folytatni lehet a folytathatatlan életet? (ahogy Köves Gyuri mondaná). Bernadett nem akarja megismerni anyját, apját, de tudni akarja, honnan jön, és merre mehet tovább. Az elõadás monológ formáját ölti, amelyben Bernadett mesél az intézeti életrõl, a nevelõkrõl, szökési kísérletérõl. A monológot képzelt párbeszédek szakítják meg, amikor anyjával próbál számot vetni vagy nevelõanyjánál töltött napjaira emlékszik. Van a darabnak egy másik szereplõje is, Csipesz, aki ugyan megjelenik fizikailag a játéktérben, de
néhány jelenetben szimbolikusan Bernadett belsõ hangjaként értelmezhetõ. Ilyenkor nincs szem- és testi kontaktus a két karakter között. Csipesz az, aki a bátorságot, a szabadságot, a létet képviseli a nemléthez képest, a „Soha” országából való kiszakadást. Csipesz, mint ruhacsipesz. Bernadett egy ruhacsipeszt erõsít nyelvéhez, így tanul meg újra valamilyen „nyelven”, a hátat fordítás, a vértõl-megszabadulás nyelvén beszélni. Bernadett hihetetlen öniróniával képes láttatni azt az életet, amit nem maga választott. Fityiszt mutat a nagy „Sors”-nak azzal, hogy kacagni tud önmagán. Hátat fordít és lép. De merre?
m.sz.l.
Önmagához, hát ki máshoz? eckett egyik figurája mondja az Altató címû rövid egy jelenetes performanszban: „mígnem végül/eljött a nap/ eljött végül/ egy hosszú nap vége/amikor így szólt/ önmagához/ hát ki máshoz/ vége legyen már/ vége legyen már.” Ezt a rövid monológot akár Tatrosi Bernadett is mondhatta volna, a Megöltem az anyámat címû darab szereplõje, de õ másként fogalmaz: „Nem, nem, nem bírom újrakezdeni az életemet”. Az életérzés vagy inkább az élet-képtelenségének érzése kísértetiesen hasonlít a két megnyilatkozásban. Visky András darabját 2011. január 27-én mutatták be és azóta is játsszák a Kolozsvári Magyar Színházban. A szerzõ identitásjátékként jelölte meg
B
mûvét. Az Önmagát keresõ ember szembenézése a múlttal, döntésekkel folyamatos kihívás arra, hogyan határozza meg helyét, szerepét, kilétét egy adott léthelyzetben. Hogyan alakítjuk identitásunkat? A kérdés egyszerûnek tûnik, fõként, ha olyan térben és idõben élünk, ahol folyamatosan „szalonképes” ideálok néznek le ránk hatalmas plakátokról, ütõs szlogenek szólítanak fel arra, hogy légy trendi, légy laza, persze a szabad döntés látszatát fenntartva, és a feladat is egyszerûnek tûnik: kövesd az utasításokat és minden ok lesz. Nem lesz ok. Greguca Irén, vagy Tatrosi Bernadett élettörténete nem happy end, hanem komoly szembenézés azzal a kérdéssel, hogy mit kezdhet egy árva,
Phaedra
