XIX. évfolyam
2008. VI. szám Kedves Olvasóink!
• • • • • • • • • •
Az év vége igen dolgos volt számunkra, hiszen rövid idı alatt az Ócsai Hírmondó immár harmadik száma jelenik meg. Reméljük, hogy a többek által sugalmazott lapprofilt sikerrel tudtuk megvalósítani, olyan témákat tudtunk felvetni, amelyek közérdeklıdésre tartanak számot, s közben tájékoztattuk városunk lakóit az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület egyre élénkülı tevékenységérıl, programjairól. A mostani számban is több olyan témát hozunk fel, amely az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület kezdeményezésére valósult meg, és emellett – hagyományırzés céljából – a karácsonnyal kapcsolatos szokásokat, szimbólumokat győjtöttünk össze, amelyek – reményeink szerint – szintén érdeklıdı fülekre találnak. És végül is – elnök asszonyunk, Pappné Hajdu Katalin jóvoltából, ebben az általam szerkesztett harmadik számban lehetıségem nyílt arra, hogy bemutatkozzak, s nem „arc nélkül” vállaljam a lapszerkesztést. Karácsony ünnepe mindannyiunknak gyerekkori élményeket, az ünnep misztikumát, a család körében, elmaradhatatlan fenyıfa melletti ajándékosztást juttatja eszébe. A család a társadalom legkisebb sejtje. Azért a szeretet ünnepén gondoljunk azokra is, akik egyedül maradtak, talán nélkülöznek – ha egyszer az ünnepi asztalra – régi jó szokás szerint – egy terítékkel többet teszünk. És gondoljunk azokra is, akiket szerettünk, és tragikusan elvesztettünk. Megemlékeztünk róluk, leginkább az év vége felé, de hiányozni fognak a karácsonyi asztalnál. Engedjék meg, hogy az Ócsai Hírmondó Szerkesztısége, s magam nevében Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánjak mindanyuknak, s egyben köszönetet mondjak az újság szerkesztéséhez nyújtott segítségért azoknak a lelkes egyesületi tagjainknak, és egyesületünk kívül álló személyeknek, akik önzetlen munLapunk tartalmából: kája eredményeként jelenik meg lapunk. Ország Tibor plébános karácsonyi üzenete, Az ünnepek és Szilveszter napKarácsony története, karácsonyi szokások, jai szinte egybeolvadnak. A SzilveszA gyertya története, ter a felszabadult ünneplés, visszaA karácsonyfa szimbólumai, tekintés és egyben nagy tervezgetés, néhányunknak ígérgeInterjú Dönti Károly polgármesterrel (2. rész), tés napja, de egyúttal vízválasztó Képes tudósítás az ÓPKE által szervezett Mikulás napi bálról, nap is. Tudósítás kézimunka kiállításról, Kívánjunk egymásnak, egész Tudósítás a sakkversenyrıl, közösségünknek békességet, amely Interjú Fraszczak Ryszarddal, az Ócsai Hírmondó fıszerkesztıjével, lehetıvé teszi minél eredményesebb Bolyai János születésnapjára. munkát fiatal városunk javára! Fraszczak Ryszard
Ország Tibor plébános
KARÁCSONYI ÜZENET Amikor autóbuszra, vagy vonatra száll fel az ember, gyakran észreveszi, hogy unott, fanyar, érzéketlen arccal néznek egymásra az utasok, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. Ha azonban felszáll egy édesanyja gyermekével, mindjárt megváltozik a kép. A gyermek nem tagadja meg magát. Hangosan beszél, nevetgél. Állandó kérdésekkel ostromolja édesanyát, minden után érdeklıdik. Erre csodálatos változás megy végbe az embereken. Felenged fagyos tekintetük, elsimulnak a ráncok a homlokukon, a szájuk mosolyra nyílik, az arcuk szeretetet sugároz… A földünk is egy hatalmas autóbusz. Rengetegen utaznak rajta, sok elfásult, örömtelen, életunt ember. Utaznak, de azt sem tudják hová… Robog az autóbusz, eltévesztette az útját, hogy soha sem akar megállni? Erre az autóbuszra felszáll egyszer egy Édesanya mosolygó gyermekével… kétezer évvel ezelıtt… és ettıl kezdve a kínzó nyomás felengedett. Az emberek szíve megnyugodott, mert az isteni gyermek megmutatta a helyes utat, hogy merre kell mennie az autóbusznak, ha célba akar érni. Ez a gyermek a várva várt Megváltó. Karácsonykor a legkeményebb szívő ember is egy kicsit gyermek lesz… boldog lesz… ha csak egy pillanatra is. Mert sajnos nagyon hamar felejtünk, nagyon könnyen elfelejtjük karácsony örömét, békéjét, a kis Jézus szeretetét. Megfeledkezünk a kétezer évvel ezelıtti eseményekrıl, ha már megszületett a Megváltó, mi már megváltott emberek vagyunk. Nekünk már soha nem szabad szomorúnak, életuntnak lenni. Nekünk most már örökké a szeretetben, boldogságban kell élnünk! Igen ám, csakhogy a világban tengernyi a bőn, annyi a hitetlen ember, az egyik ember farkasa a másiknak. Ha Krisztus valóban megjelent közöttünk, mint valóságos Isten és valóságos ember, akkor miért még most is annyi könny és szenvedés van szerte a világon?
Találóan mondja egy német versike: „Ha Krisztus ezerszer is megszületett Betlehemben, de nem a mi lelkünkben, akkor menthetetlenül elveszünk”. Ne csodálkozzunk ezen! Ha boldogan akarunk élni, akkor Krisztushoz kell térnünk, ıt beengednünk a szívünkbe, mert nélküle soha nem lesz igazi békéje lelkünknek. Ó, pedig hogy sóvárog az ember a béke s boldogság után! Hiszen
A jótékonysági koncert énekmővészei
ezt keresi még a bőnben is. Eldobja magától Istent, erkölcsöt, hogy szabadon élhessen és korlátlanul élvezze az életet… hogy boldog legyen. De nem találja az annyira ´óhajtott boldogságot. Mert amikor fenékig ürítette a földi élvezetek csillogó poharát, amikor megkóstolt mindent, szívet, ideget gyönyörködtet, akkor keservesen tapasztalja, hogy lelke üresebb, hogy boldogtalanabb, mint azelıtt volt. Minél többet szerzett, lelke annál szegényebb. Minél magasabbra hágott a dicsıség és karrier útján, annál kisebb lett. Minden ízetlen, minden keserő, minden unalmas számára. És menekül magától… Gyakran menekül az élettıl is, mert Isten nélkül és erkölcs nélkül nem érték többé az élet sem. Igen, Krisztus nélkül nincsen és nem is lesz soha igazi és megnyugtató békéje a lelkednek. Engedd hát, hogy megszülessék benned! Ezekkel a gondolatokkal kívánok a város minden lakójának áldott Karácsonyt, és békés, boldog újesztendıt! Országh Tibor plébános
Karácsony története, karácsonyi szokások A XVIII. században karácsony ünnepének még nem volt akkora jelentısége, mint húsvétnak. A karácsony a millenniumi idıkben kezdet szokássá válni. Ma a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus a Megváltó születésének napja: a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe. A karácsonyi ünnepek kezdete november végére, december elejére esik az eljövetelt és az Úrra való várakozást jelentı adventtel, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete az 5-6. századra nyúlik viszsza, amikor heti háromnapos böjttel
is megtisztelték. A szentestét megelızı négy ünnepi vasárnap és szentek névnapjai (András, Borbála, Miklós, Tamás, István, János) tartoznak bele. Fenyıágból, szalmából, négy gyertyából díszített koszorút készítenek, majd e gyertyákat, az egymást követı négy adventi vasárnap gyújtják meg. Advent idıszakát régebben a termelékenységi varázslás, a nık fizikai munkától való mentesítése is jellemezte, de a legelterjedtebb hiedelem a Lucázás volt. December 13án, Luca napján a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprőt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. Luca napján kezdték el készíteni a Luca széket. A lányok Luca napján jósolták meg jövendıbelijüket, a fiúk hajnalban kotyolni, lucázni indultak. Ajándékba tojást kaptak. A gazdasszony a szalmát a tyúkok alá dugta, a vendégeket, pedig a konyhába ültette le. A hiedelem úgy tartotta, hogy szerencsét hoz a
tyúkokra, ha elsıként legény érkezik aznap a házba. Luca napján készítettek Luca cédulát, Luca kalendáriumot, és ültettek Luca búzát. Fıként a Dunántúlon elterjedt, de másutt is ismert népszokás a december 15-én kezdıdı: Szállást keres a Szent család. A katolikusok számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise melyet december 24-rıl 25-re virradó éjszaka tartanak a templomokban, és amelyen rengeteg hívı és nem hívı ember vesz részt szerte a világon. Rómában az 5. században vezették be, a pápa azóta is minden alkalommal a római Santa Maria Maggiore templomban celebrálja. Karácsony napján a pápa kiáll a vatikáni palota erkélyére, és onnan adja áldását az emberiségnek, melyet nem csupán a rengeteg odagyőlt hívı hallhat, hanem világszerte valamennyien láthatjuk a médiák segítségével. Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, óljaikat kitakarították. Különös hiedelmek kapcsolódtak ugyanis az állatokhoz. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, de ezt a pogány eredető szokást az egyház tiltotta. A karácsony napi népszokások célja a gonosz ártó szellemek előzése, amit általában zajkeltéssel, állatbırök, jelmezek, álarcok viselésével próbáltak meg elérni. Vidékenként eltérıen a gyerekek, kolindolással, regöléssel, kántálással, betleheme-
zéssel. Ezt a dramatikus játékot eredetileg templomokban, majd késıbb különbözı változatban házakhoz járva adták elı a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élı kisbabával jelenítették meg. A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejében a királyokat Betlehembe vezetı csillag és bibliai figurák találhatók. A szereplık: pásztorok, angyalok, Mária, József, elıadják a Jézus születésérıl szóló bibliai történetet. Ezután a betlehemezık átadják ajándékaikat, jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelik ıket. Fıként a Balaton felvidéken szokás a betlehemezés másik fajtája, a bábtáncoltató betlehemes, itt színpadon, kis bábokkal játsszák el a történetet. December 28án, aprószentek napján tréfás mondókákat mondogatva, vesszıbıl font kis korbáccsal veregetik meg a gyerekeket vagy akár az egész háznépet, hogy frissek és egészségesek legyenek. Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizen-
ketted, mely 12 napig, január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez a nap egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. Vannak országok (pl.: Spanyolország), ahol e napot a háromkirályok napjának nevezik, és nagyobb ünnep, mint maga a karácsony. A téli ünnepi szokások a századok során sokat változtak, de az ajándékozás szokása megmaradt. Karácsonyi fények gyúlnak a fenyıfákon, és az öröm az ajándékozásban is megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják. Az ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá. Szentestén véget ér karácsony böjtje, és az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma. Az ünnepi asztalnál nem az a lényeg, milyen értékes étkészletet veszünk elı, hanem hogy a hétköznapoktól eltérıen az ünnep jellegének megfelelı ételekkel, virággal, gyertyával vidámítsuk az asztalt és magunkat. A szeretet ünnepén elfelejtjük mindazt a sok fáradozást, amit az ünnepre való készülıdés okozott. A fenyıillatú meleg szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. A nagy rohanásban megállunk egy percre, és egymásra figyelünk. Jó érzés, ha békében, szeretetben együtt a család. Szerk.
A gyertya története Az év egyik legszebb ünnepe felé közeledve úton-útfélen, az összes karácsonyi vásárban a sok-sok apró, illetve nagymérető csecsebecse, ajándék mellett mindenhol kapható gyertya. Kicsi és nagy, gömbölyő és szögletes, illatos és szagtalan, egyszóval: rengetegféle színő, formájú és mérető. Mert a gyertya elengedhetetlen kelléke, dísze az ünnepeinknek...
kezdve a faggyú általánosan elterjedt. Az úgynevezett sztearingyertya a 19. század eleje óta ismert. Praktikus használata a század végétıl folyamatosan csökkent, elıbb a városokban, késıbb pedig vidéken is a petróleum- és gázvilágítás, majd a villanyvilágítás szorította ki teljesen. Általános használata a római korban terjedt el. Eleinte praktikus okokból használták az ıskereszté-
Ám vajon mióta van ez így? Mióta tartozik hozzá elválaszthatatlanul az egyházi, de akár a családi és egyéb jellegő ünnepeinkhez is. Lássuk a gyertya történetét! Ha pontosan szeretnénk definiálni, a gyertya: régebben viaszból vagy faggyúból, ma általában paraffinból és sztearinból készül, rendszerint rúd alakú, béllel ellátott világítóeszköz. Világítási, ám ma már inkább díszítési, hangulatkeltési célokra használják és gyártják. Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, míg a 15. századtól
nyek, ám a pogány kultuszokban is nagy szerep jutott neki. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza. III. Honorius pápa rendelete szerint az oltáron legalább két gyertyának kellett égnie. A fény a Nap életadó erejének kifejezıje. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A kereszténységben elsısorban Krisztusnak, a „Világ Fényének” a szimbóluma a gyertya, aki meghalt az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz. A magát emésztı, világító gyertya Krisztus áldozatá-
ra, a gyertyaláng melege pedig szeretetére utal. A templomok oltárain égı gyertyák számuktól függıen változatos szerepet játszanak az egyház szimbolikájában: hat gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a szentségeket. A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a füstje, az kedves a Kisded elıtt, a lefele szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bőnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égı gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember. A kereszténység mellett azonban természetesen még számos más vallásban is kiemelkedı szerep jut a gyertyáknak: a zsidóságnál éppúgy, mint akár a buddhistákat tekintve. Szent Ágoston szerint a gyertya magát a megváltott embert is jelenti: „Amint a gyertya fényt áraszt a sötétségbe, úgy áraszt fényt az igaz ember ennek a világnak a sötétségbe.” A gyertya végigkíséri az embert az életen, hiszen karácsony alkalmával éppoly jelentıs szimbolikus szerepet játszik, akár a születésnapi tortán vagy a halott mellett a ravatalnál. És természetesen az adventi koszorúnak is elengedhetetlen kelléke, amelyen összesen négy gyertya található: a Krisztus eljövetelére való várakozás négy hetében kell a négynégy gyertyát meggyújtani. Advent már itt van, a karácsonyra való várakozás jegyében pedig járja át a gyertyaláng melege a testünket és a szívünket is! Szerk.
A karácsonyfa szimbólumai
Karácsonykor fenyıt vásárolunk, és díszeket akasztunk rá. A fának, a rá akasztott díszeknek fontos jelentısége van. Mini szimbólumszótárunk abban segít, mely jelképeket válasszuk karácsonyfánkra. Mást, ha családi boldogságunkat
erısítenénk, mást, ha új szerelem után vágyakozunk, mást ha spirituális beteljesülésre vágyódunk és mást, ha anyagi helyzetünket akarjuk javítani. A karácsonyfa: Életfa. A karácsony – Jézus születésével – szüle-
tésnap, életnap is. A zöld szín az új élet reményét jelképezi, míg az ágak spirális elrendezése az életspirált mintázza. Egyes sámánisztikus kultúrákban a fenyıfa megfeszített, lehajtott majd hirtelen kioldott csúcsa repítette a sámánt a Beavatás felé. Karácsonyfánkat ezért úgy válasszuk ki, hogy az ágaiból formált spirálszerkezet arányos legyen, ne legyenek benne ugrások, kihagyások, az ég felé, a magasabb tudatosság felé törekvı csúcsa is ép, élettel teljes legyen. Mivel a halott életspirálnak, a kivágott fának nincs ereje, legjobb, ha gyökeres fát emelünk ki és utána kiültetjük azt valahol, így biztosítva Földanyánknak – és rajta magunknak – az életet. A gömb: A gömb mandala. A teljességet jelképezi. Földanyánk, és a bennünket körülvevı 9 bolygó mindegyike gömb alakú. A Tejútrendszer spirálján elhelyezkedı égitesteket is jelképezik a fára akasztott díszgömbök. Anyaguk többnyire üveg. Törékeny, illékony, talmi csillogás, mégis ettıl lesz a fa díszítése az, ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve – de eltorzítva – a karácsony életfáját. Úgy, ahogy a bolygók erıi hatnak életünkre, meghatározva, de nem determinálva azt. A gömbök színeinek megfejtéséhez a Színszimbolikai kulcsszavak adnak segítséget. Olyan színő gömböt válasszunk, amely szín egységben van törekvéseinkkel. A fán legalább annyi gömb legyen, ahány bolygó (9) van. A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sıt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését.
Girlandok: Különbözı színő girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. İk emlékeztetnek bennünket az „eredendı bőnre”. A bibliai teremtés-történet életfáján is kísértıként jelent meg, ı adta az embereknek a „Tudást”, - talán az emlékezést? – és ı indította el az élet spirálján, miatta őzetett ki az Istenember Ádám és oldalbordája Éva a paradicsomból. Angyalhaj: A fát borító misztikus fátyol, áttetszı, mégis leplez. Az ezoterikus gondolkodás, a titkok szimbóluma. A jászol szalmájának – a kis Jézus derékaljának – analógiája. Sokan ezért angyalhaj helyett szalmát hintenek a fára. Angyalkák: Kék, piros, fehér és lila ruhában, négy vasárnapon át egymást követve érkeznek meg a Földre Advent angyalai. Az ı hangjukra figyelmeztetnek az angyalkák. Akik megpillantották a várakozás hetének angyalait, meghallották az általuk hozott üzenetet, azok felkészültek a belsı karácsonyra. Hold és csillagok: Az utóbbi évek divatja, hogy a fára holdat és hatágú csillagot – Dávid csillagot – is akasztunk. Bár a zsidó kultúrában nem ünneplik a karácsonyt, mégis fontos ez a hagyományosan zsidó jelkép a fán, árnyalt jelképrendszerére talán külön is érdemes lesz egyszer majd kitérni. A Dávid csillag Dávid pajzsa. Ez az eredetileg nem csak zsidó jelkép két egyenlı szárú háromszög együttese, és a férfi-nı, anyag-lélek, levegı-föld, tőz-víz ellentétpárok harmonikus egységét szimbolizálja. Az ötágú csillag az Istenember csillaga is lehet karácsonyi jelkép. Az arany és az ezüst: A férfi és a nıi princípium, a Nap és a Hold, a Rák és az Oroszlán színei, a gazdagságot jelképezik, kívül és belül. Ezért van, hogy a legtöbb karácsonyi jelképünk arany és ezüst színben pompázik. Dió és alma: A Tudás fája, az Életfa. Az eredendı bőnre a tudás megszerzésére emlékeztet bennünket a fára kötött alma. A dió is bölcsesség-jelkép. Az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú, a picike dió magjában ott rejtızik a hatalmas fa lehetısége, de ennek a fának emberöltı – vagy még annál is hoszszabb idı – kell, hogy bıven termıre forduljon. A dió a jövendı nemzedékbe vetett hitet is jelképezi. Az aranyalma és az aranydió a fénylı bölcsességet hozza el hozzánk.
Szaloncukor: Savanyú-e a magyarság, ha egyedül nálunk hagyomány, hogy a fára – díszbe öltözetett – boldogság téglácskát helyeznek? Boldogságforrásunk, a csokoládé, és a belıle formált kis téglácskák a Boldogság Házának építıköveit jelképezik. Aki teheti, éppen ezért ne vásároljon, hanem készítsen szaloncukrot, szeretettel, odaadással, boldogan. Mézeskalács díszek: Formáik – fenyı, angyal, csengettyő – tükrözik az összes többi jelképünket, de más anyagból. A mézeskalács a föld porából megformált, tőzpróbán átesett embert jelképezi. Az emberteremtı is. Mágikus bábot készít magának,
gıt, ezzel jó energiákat – ahogy a feng-shui mondja, jó csít – teremt. A megtisztítás rituáléjában játszik szerepet, akárcsak a tőz elemő jelképek, mint a gyertya és a csillagszóró. Csillagszóró: Tőz elemő – valóban tőzveszélyes! – eszköz, óvatosan használjuk! A fényszikrák a fellángoló és kihunyó életet éppen úgy jelképezik, mint az érzések múlandóságát. Gyertya (égısor): a gyertya a három sík, a test, a szellem és a lélek, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a szent háromság üzenete, a fiú megszületése, a fény megérkezése. A gyertya fénye nem nyomhat-
termékenységet varázsol, szapora kezekkel bábot süt. Ez a mézeskalács. Apró figurák: kicsiny játékszerek különbözı anyagokból a gyermekkor csodáját, az önfeledt örömet, játékosságot tanítják nekünk. Figyelmeztetnek az ajándékozás, az örömszerzés a másokra való odafigyelés fontosságára, úgy, hogy közben mi is örülhetünk. Csengettyő: A kis harangocska jelzi, hogy „megérkezett az angyal”. Hangja hozza meg a karácsony hangulatát sok családnál. A pogány kultúrákban démonőzı hatást tulajdonítottak a hangjának. A csengetytyő hangja rezgésbe hozza a leve-
ja el a szellem fényét. Az égısor jelentése ugyanez. Hová helyezzük el a fát? Ha szimbólumainkat már kiválogattuk, látogassunk el a feng-shui suliba és válasszuk ki szobánkban azt a területet, ahová a fa – jelképei szerint illeszkedik. A gazdagság területére arannyal gazdagon dekorált fát rakjunk, de ha a szerelem területére kerül a fa, ott a szeretet színei domináljanak, legyenek páros díszek a fán, és így tovább. Szerk.
Dönti Károly a természetvédelemrıl, közintézményekrıl, az ócsai piac helyzetérıl
Interjú Ócsa polgármesterével - Kérem, hogy néhány szóban vázolja fel a városunk számára fontos természetvédelmet, hiszen nálunk helyezkedik el az Ócsai Tájvédelmi Körzet. Úgy tudom, hogy a két világháború között a mai tájvédelmi területen még tızegkitermelés folyt… - Nem a két világháború között, hanem az `50-es években kezdıdött. Szóval, Ócsa egy ısláp maradvány közelében fekszik, a mai református templom egy szigetre épült, azért nincs altemploma, mert vizes volt a talaj. A Dabas felé esı rész, a lápos, ingoványos terület felé nem tudott terjeszkedni, de viszont olyan gazdag élıvilág maradt meg, úgy flórában, mint faunában, amilyen Európában is ritka. Ennek a rombolása volt az említett tızegkitermelés, itt ingoványok szőntek meg, mezıgazdaságilag mővelhetı területek jöttek létre. Gondoljunk csak bele, hogy olyan ritkaságszámba menı fajok élnek itt, mint a parlagi vipera, amely Ócsán jelentıs számban él. `75-ben, felismerve a természet rombolásának a veszélyét, természetvédelmi területté nyilvánították ezt az egész vidéket, az-
A régi piac jelenlegi állapota
tán késıbb más területeket is csatoltak hozzá. Ócsaiaknak talán nem kell mondani, de például rovar világban olyan gazdag, mint Duna deltája. A madárvilága a madarak vonulása miatt szintén példát ritkítja, 150 méteren belül megtalálhatók a legészakibb madárfajok és a mediterrán vidéken élık is. A világ madarászai között úgy van, hogy ha valaki nem járt Ócsán, az olyan, mintha egy mohamedán nem járt volna Mekkában, és ezzel még nem mondtam sokat. Ennek a rendkívül értékes területnek a bemutatása is a lehetıségeink szerint történik. - Akkor térjünk rá a társadalmi gondokra, problémákra, hogyan alakul az együttmőködés a kisebbségiekkel, szervezeteikkel. - Az elmúlt ciklusban volt Ócsán Cigány Kisebbségi Önkormányzat, de ebben a ciklusban, most nincs. Azért nincs, mert nem kívánták létrehozni. Nagy létszámú kisebbség nincs, konkrétan roma kisebbségrıl beszélek, de más kisebbség sincs nagy létszámban. Aztán elharapózott az a híresztelés, hogy magam jelentıs roma népesség betelepítését szeretném
látni városunkba. Hát ennek természetesen semmiféle valóságalapja nincsen, s erre ráhatásom sincsen. Az önkormányzatnak egy négyzetméter szabad területe nincs, ahova lakásokat építhetne, nincs ilyen terve és nincs is anyagi alapja, hogy bárki, akár roma, akár más oda beköltözhessen. Természetesen, ha valaki magánembertıl bármilyen területet vásárol, ahova házakat építhet, és azokat bárkinek eladja, arra az önkormányzatnak ráhatása nincsen. Tehát nincs ilyen terv, elképzelés, de hangsúlyozom, nemcsak romákkal kapcsolatban, hanem mással sem. Gondolom egyébként, hogy nem is árt, ha elmondom, mert legalább tiszta képet kap az Olvasó, hogy magam részérıl nem is nagyon örülnék annak, ha a lakosságszám jelentısen nıne, bár növekszik, hiszen most 24 fıvel átléptük a 9 ezer fıs lakosságszámot. Annak, hogy ódzkodok a lakosságszám növekedésétıl egyszerő oka van: kinıjük az intézményeinket. Beszélgetésünk elsı részében említettem, hogy az általános iskolát öt tanteremmel kellene bıvíteni. Óvodánk, sajnos nem nyert pályázatot kibıvítésére, rekonstrukciójára, amit szerettünk volna. Most, ha ide jön, mondjuk csak húsz család, mondjuk két-három gyerekkel, az is 40-50 gyerek, azt hol helyezzük el. Tehát ilyen gondja-
ink vannak. Tehát mondom még egyszer: semmilyen etnikummal kapcsolatban, legyen az bármilyen, semmilyen elképzelés, terv nincsen. De lehetıségünk sincs rá, hogy ide jöjjenek. - Akkor felmerül egy kérdés. Elıször is a volt piactér mögötti építkezések ügye. Egy magáncég kisebb házakat épít, amivel ide vonzza az embereket. Annak a lakóparknak a színvonala, mondhatom, nem túl magas. - Ezzel kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy az a terület magánterület. A piacüzemeltetési kötelezettsége a tulajdonosnak megszőnt, ezért eladta a területet egy építési vállalkozónak lakásépítés céljából. Két magánember egymás közötti üzletérıl van szó. Ha ide beérkezik egy szabályszerően kiadott építési kérelem, az építési hatóságunk az engedélyt ki fogja adni. Nem teheti meg, hogy nem adja ki. Ha valaki épít egy lakóházat, azt építheti saját magának, de eladási célra is építheti, tehát vállalkozási formában is. Településünkön az lenne a kívánatos, és én azt szorgalmaznám, ha tehetném, hogy olyan árfekvéső lakások épüljenek, amelyek árban és színvonalban is emelik a település kiépíA régi piac épülete is eladó tettségét és nem visszafelé húzzák. Megmondom, hogy nem tudom, milyen lakások épülnek ott, mert nem egynéhány hatósági engedélyt kell mentem oda, hogy vegyek belıle, de beszerezni, aminek a beszerzése hogyha az lakásnak megépíthetı a után az önkormányzat adja ki az épíjogszabályok szerint, és eladható, tési engedélyt. Erre megint nincs ráakkor a vállalkozó azt megépítheti hatásunk. Megmondom ıszintén, és árusíthatja. Ezt nem az önkor- hogy magam a piacot oda nem tudmányzat teszi, hanem két magánember. Az, hogy mi azt kívánatosnak tartjuk, vagy nem megmondom ıszintén, hogy én nem tartom kívánatosnak -, de az önkormányzatnak erre nincs ráhatása. - Akkor még térjünk ki a piac helyzetére, ugyanis a piac új helyre került és sokan nincsenek vele megelégedve. - Én sem vagyok megelégedve, de egy ilyen létesítménynek a mőködését a szakhatóságok írják elı. Például a forgalmat a közlekedési felügyelet írja elı. Így tehát húszon Ezek pedig az új piac építményei
tam volna elképzelni, de ez megint nem az én véleményemen múlik. Azt a területet megint nem az önkormányzattól vásárolta meg a tulajdonos, hanem a MÁV-tól. Mondom, nem értem, miért adta el, ha egyszer védelmi terület volt – 50 méteren belül van a pályától. Tehát én nem tartom ott jó helyen a piacot. Valóban balesetveszélyes, az én megítélésem szerint is. - Szeretne még üzenni valamit Ócsa lakóinak? - Tekintettel arra, hogy az interjú második része csak a karácsonyi számban jelenik meg, Ócsa minden lakójának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok. - Köszönöm az interjút és Önnek is kívánok Boldog Karácsonyt, Új Esztendıt. Fraszczak Ryszard
BÁLOZTUNK Egyesületünk meghívója bálba csalogatta tagságát, a pártoló tagokat, barátokat, ismerısöket. Látatlanban is jó hangulatra számíthattunk, hiszen a finom vacsorát Horváth Karcsi és neje készítette. A bálban a talpalávalót Vörös István és együttese húzta. December 6-án, Mikulás napján egy másik fontos rendezvény is volt városunkban. Így a bál nem a megadott 18 órakor, hanem késıbb vette kezdetét. Egyesületünk tagsága nagy számban vett részt a Katolikus Templomban megtartott jótékony célú koncerten és csak annak végeztével jöttek a Szabadidı Központba. Jöttek, jöttünk és hoztunk magunkkal tombolatárgyat, saját kezőleg készített pogácsát, süteményt és jóféle házi pálinkát és borokat. Este 20 órakor jelentek meg a teremben mikulás sapkás táncosok – már mint az Enegy Kid’s tánccso-
port tagjai és tánccal köszöntötték a közönséget. Játékot is szerveztek amolyan mini „Ki-Mit Tud” féle vetélkedıt, és aki jól válaszolt emblémás pólóval lett gazdagabb.
A hangulat egyre fokozódott és megérkezett a Mikulás. Igazi, dörmögı hangú Mikulás bácsi, aki minden jelenlévıt megajándékozott. A Mikulást már telt ház fogadta a színházteremben. Vendé-
gek, zenészek, tagok mindenki ajándékot kapott. Ezt követte a vacsora, melyet mindenki kedve szerint rakott tányérjára (svédasztalos megoldás volt). A kellemes ízek nem puhították el a társaságot, hanem valamennyien roptuk a táncot. Természetesen ki-ki vérmérséklete szerint. Közben megkezdıdött a tombolaárusítás és késıbb a tombolasorsolás. Újabb ajándékok kerültek hozzánk, szerencsére mindenki a másik által hozott tombolából nyert. Késıbb, beszélgetés közben kiderült, hogy ismét lett 3-4 új tagja az egyesületnek, hiszen a vendégek közül újjak léptek be hozzánk. Ez a bál egyesületünk 2008. évi utolsó rendezvénye is volt egyben, de már a bál alatt megkezdıdtek a tervezgetések, mit is tegyünk együtt 2009ben. A bál végén kissé fáradtan, de jó hangulatban távoztunk, megint jó volt együtt lenni. Fné
KÉZIMUNKA KIÁLLÍTÁS 2008. november 22-én szombaton délután nyílt meg a közönség elıtt az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület szervezésében megrendezett kézimunka kiállítás, melynek az Egressy Gábor Szabadidıközpont adott otthont. Bár a kiállítás anyaga nem csupán népmővészeti alapú munkákat tartalmaz, csodálatosan emelte a megnyitó ünnepi hangulatát a közösen elénekelt – „Erdı mellett estvéledtem” kezdető népi győjtéső dal, valamint a Kovács Nóra által énekelt népdal. Az ünnepélyes megnyitó beszédet dr. Bálintné Magyar Ilonától hallhattuk, aki nem csak egyik tevékeny szervezıje a kiállításnak, hanem alkotóként is megismerhettük. A szervezés oroszlán részét Bereczkyné Magyar Mária végezte. Egyesületünk köszönettel és hálával tartozik munkájukért. A technikai fejlıdés és a rohanó élet fogyasztóvá tette az embert, aki mindent készen kap. Nincs rákényszerülve, hogy maga készítse,
szépítse mindennapi használati tárgyait. A meghitt kapcsolat, mely az ember és a megmunkálandó, díszítendı anyag között évezredeken át megvolt, mára kiveszıben van. De szerencsére vannak még szép számmal, akik nem tudnak lemondani az anyagokkal, formákkal való fáradságos, egyben szépséges tevékenységrıl. Az ı kezük alól kerülnek ki olyan szép munkák, melyeknek látványa is örömet okoz. Kézimunkázni örömteljes, pihentetı és hasznos idıtöltés. Sajnos, nagyanyáink gazdag tudásából egyre kevesebbet ırzünk. Ennek a szép kiállításnak a haszna abban is megmutatkozik, hogy megismerteti, illetve emlékezetbe idézi a múlt öltéskincseibıl azokat, amelyeket ma is fel tudunk használni korszerő lakásokban vagy öltözködési kultúránkban. A népmővészeti hagyomány csak akkor élhet tovább, ha mai életünk szerves részévé válik, és megújulva környezetünk megszépítıje lesz. Kezdhettem volna úgy is kis beszámolómat, hogy
ügyes kező asszonyok munkáiból láthatunk néhányat. De elegendı-e az ujjak mozgékonysága, a kéz pontos koordinációja ahhoz, hogy valaki szemet, lelket gyönyörködtetı kézimunkát hozzon létre? - Gondolom, sokan egyetértenek velem abban, hogy az ember alkotóvá válásához az egész személyiség gazdagsága és összerendezettsége kell. Tehát kézügyességükben rejlı képességüket alkotó módon tudják használni. Kiállítóink munkájának eredményét látva, úgy vélem: ez együtt van. Nem volt könnyő feladat a viszonylag kis területen felvonultatni a kézimunkák sokféleségét,hogy látványukban tökéletesen érvényesülhessenek,és ne okozzon zavart a stílusok keveredése. A tablókon bemutatott munkák sokaságát csak érintıleg tudom ismertetni. Többen jelentek meg kiállításunkon gobelinnel. Fali képek párnák, terítık, apró kiegészítık hordozzák a finom öltéseket. Alkotóik baráti megszólítással: Hefler Borika,Uitz Erika,Ordasi Annuska, Bán Gabika, Takács Zsuzsa, Kurta Kati.
Sokat lehetne tanulni Bartáné Erzsikétıl, aki járatos a hódmezıvásárhelyi, matyó, palóc, sióagárdi és más hímzés mintákban. Vajda Anna kalotaszegi írásos hímzéső abroszait hozta el bemutatásra, melyeket még Erdélyben varrt. Verbıcziné Erika gyapjúfonalat fest növényekbıl nyert festékekkel. Szövéssel és csuhéfonással készít különféle használati tárgyakat. Gyapjúból szınek még: Kapitány Mária, valamint néhány lakó a szenvedélybetegek otthonából is. A z otthonban élık szabadidıs tevékenységének kettıs „haszna” van. Az érték teremtés mellett nagyon jó dolog, hogy ez az örömszerzı, alkotó játék anyagokkal és eszközökkel, közelebb hozza egymáshoz az embereket. Többek között egy szép templom makettet is készített kis csapatuk. Czibula Rozika Suba technikával készült fali szınyegeit mutatta be. Vásárhelyiné, Marika szenvedélyes horgoló. Egy egész tablót és kis asztalkát beborító horgolásai csak töredékét képezik elkészült munkáinak. A patchwork /foltmozaik/ technika mővelıje, dr. Bálintné Magyar Ilona reneszánsz hangulatot idézett meg a finom bársony, selyem anyagokból készített takarójával, faliképével és színpompás kisbohócaival.
Egyszerőbb, pamut alapú anyagok összetársításával párnákat készített. A bemutatott kézi kötéső elegáns fekete alkalmi ruha is az İ munkája. Nichmann Korinna kézi festéső selyem sálai és nemez tárgyai csodaszépek. Korszerő díszítı eszközök a kézzel festett üvegtárgyak, melyeket Miklós Henrietta adott közre. Egy teljes tablót foglaltak el a régi ócsai motívum – kincset átörökítı ruhadarabok, melyek nagyanyáink keze nyomát ırzik /szılı, koszorú mintával, singelve, borsócakk hímzéssel/ Barizsné Juliska és Tóthné Rózsika, Fazekas Istvánné Marika bocsátották rendelkezésünkre. Hogy kit, mi indíthat, amikor kézimunkázni kezd; - nem tudhatjuk pontosan. Csak sejthetjük, hogy a magányossal feledteti az egyedüllétet, - a mozgásában korlátozottnak talán kicsit behozza szobájába a természetet. A beteg megfeledkezik a bajáról, míg munkálkodik. Már a szép anyag látványa is örömet okoz. Örömünk fokozódik, ha ebbıl a szép anyagból kezünk nyomán valami új keletkezik. Köszönet az alkotóknak nyitottságukért, hogy közreadták azokat a kézi munkákat, melyeket maguk, vagy szőkebb környezetük örömére készítettek. Ezzel élményhez juttatták a kiállításra ellátogató közönséget is. Köszönetünk szerény közvetítıi a megnyitó végén átnyújtott rózsaszálak és emléklapok -, melyeket Pappné Hajdu Katalin, az egyesület elnöke és Dönti Károly polgármester /egyben egyesületi tag is / adtak át. Kruppa Lászlóné
SAKK… MATT „A teremben csend. Az asztaloknál egymással szemben ülı gyerekek, gondolkodva merednek az elıttük levı sakktáblákra. Szabálytalan koppanások. Sakk, szól valaki, sakk …matt hangzik egy másik asztaltól. Közöttük sétáló, meg-megáló felnıtt; Fülöp István tanár úr ellenırzi a bejelentkezést – a mattot – dicséri a gyıztest, vigasztalja és bíztatja a vesztest, majd együtt értékelik a partit. Újra csend, szabálytalan koppanások, újabb ki- és bejelentkezések, sakk, sakk és matt! Folytatódik a szellemi birkózás, mindig sportszerően és egymást megbecsülve!” Tisztelt Olvasóink! A fenti rövidke életkép az 1960-as évek egyik vasárnap délelıttjét idézi, amikor templomból hazafelé menet, az ebédig hátralevı idıt sakkozással töltöttük a régi könyvtár épületében (ott valahol, ahol most a Spár épülete áll). Ez az emlék motiválta az Ócsai Polgári Kulturális Egyesületet arra, hogy sakkversenyt szervezzen november 22-én. A kiírás két csoportra osztotta a jelentkezıket: Az elsı csoport: 14 éves korig (általános iskolások), a második csoport 14 éven feletti korosztály, az ifjúságiak és felnıttek. Az elsı korosztályba 17-en jelentkeztek és 14-en vettek részt a versenyben: Varga Levente, Riegel Ádám, Szekeres Tibor, Tar Roland, Farkas Attila, Kis Mózes, Kuzsof Balázs, Gáspár Norbert, Dambos Roland, Kamács Dávid, Hollósi Péter, Hollósi István és Sajdl István. A második korosztályt négyen képviselték: Pekker Ferenc, Virág Miklós, Máté Márk és Kispál Mihály. A szervezık a mővelıdési ház kistermét készítették elı a vetélkedésre Friss pogácsák és üdítıitalok fogadták a versenyzıket. Fraszczak Ryszard, az egyik szervezı és egyben a vetélkedés fıbírája kezdés elıtt egyeztette a szabályokat a versenyzıkkel és felhívta a figyelmet a sportszerőségre. Tíz órakor kilenc asztalnál kezdıdött a verseny.
A teremben csend, az asztaloknál egymással szemben ülı gyerekek és felnıttek. Gondolkodva merednek a sakktáblákra. Koppanások… Sakk, sakk és matt! Ryszard ellenırzi – jóváhagyja a partik befejezését, elkönyveli a gyızelmet, illetve vereséget. A versenyzık kezet fognak, megköszönik a játékot és várják a következı ellenfeleket. 1960-ban, vagy 2008-ban a sakkversenyek hasonlóan zajlanak. A különbség a sakktanulás lehetıségében van. Ma a gyerekek nemcsak egymástól, vagy a felnıttektıl tanul-
hatnak, hanem a számítógéptıl is! … Fogy a pogácsa és az üdítı, győlnek a gyızelmek és vereségek (azért döntetlen is akadt). A verseny 13 órakor zárul. Addigra mindenki hat partit játszott és kialakulhatott a végeredmény. Az elsı korcsoportban: I. Hollósi István II. Varga Levente III. Saidl István A második korcsoportban: I. Virág Miklós II. Pekker Ferenc III. Máté Márk Következett a verseny értékelése és a díjak átadása. Az Ócsai Kulturális Egyesület vezetısége a szervezık és a résztvevık a rendezvényt sikeresnek minısítették és a kezdeményezést további versenyek szervezésével szándékozzák folytatni, melyekre ezúton is hívjuk és várjuk városunk minden sakkozni szeretı gyermeket és felnıttet egyaránt. Konrád Sándor szervezı
Interjú Fraszczak Ryszarddal az Ócsai Hírmondó fıszerkesztıjével - Tóth Péter Domonkos címzetes prépost úr nyugdíjba vonulásával az Ócsai Hírmondó gyakorlatilag fıszerkesztı nélkül maradt. Felvetıdött a kérdés ki legyen az új fıszerkesztı. Több jelöltje volt az Ócsai Polgári Kulturális Egyesületnek (Továbbiakban: ÓPKE) de Önre esett a választás. Elsı kérdésként azt szeretném feltenni, hogy milyen újságírói múltja van. Az újságírás szeretete honnan ered és milyen lapoknál dolgozott? - Nem egyszerő erre választ adni. Elıször is egy negyedévente megjelenı lengyel kisebbségi lapnál dolgoztam 8 évig fıszerkesztıként. Utána egy, szintén lengyel havilapnál 3 évig teljesítettem ugyan azt a szolgálatot. Úgy gondolom, hogy ez nem kevés idı. Amikor úgy döntöttünk, hogy Ócsára költözünk akkor mondtam fel ezt a munkát. - Már némi említés történt a Lengyel származására. Arról szeretném kérdezni, hogy került Magyarországra? - Nagyon régen, 1973-ban kerültem ide, érettségi után. Elvégeztem a Nemzetközi Elıkészítı Intézetet jeles eredménnyel, majd eldöntöttem, hogy vegyész leszek, ezért elvégeztem a Budapesti Mőszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karát gyógyszer szintetikus szakon. - Milyen indíttatásból költöztek Ócsára és mikor? - Kispesten laktunk feleségemmel, a sportpályával szemben, és amikor az a hír kezdett elterjedni, hogy ott bevásárló központot építenek, úgy döntöttünk, hogy nyugalmasabb helyre költözünk, így hát eljöttünk. Úgy gondoltuk, hogy Ócsa nekünk megfelelı hely ahol nyugodtabban tudjuk a késıbbi éveinket eltölteni. - Ebbıl következik a kérdés, hogy a kiköltözés után rövid idıvel, hogyan kerültek feleségével együtt az ÓPKE tagjai közé? Ki segített ebben. - Ez merı véletlen, amikor ide költöztünk akkor átmentem a szomszédba nyiratkozni és beszélgetés közben került ez szóba. Ennek a nyiratkozásnak még aznap bál lett a vége, mert az ÓPKE hagyományaihoz híven bált rendezett. Így kezdıdött a dolog. A bálban hajnali 5 óráig táncoltunk, melynek végsı kimenetele, hogy az ÓPKE tagjai lettünk párommal együtt. - (Szóval régen történt ez az eset, mert Katóka (Szigeti Katalin) kicsit
másképpen emlékszik. Katóka egyébként most az ÓPKE elnökhelyettese. Akkor most hallgassuk meg az ı verzióját.) „Annyi a különbség, hogy én voltam át a fodrászatban és ott készülıdtek a nık a bálra. Kérdeztem is, hogy hova ez a nagy készülıdés? Mi csak pár hónapja laktunk itt és érdeklıdtem, hogy lehetséges-e, hogy mi is elmenjünk. Egy óra múlva átjött Erzsike és mondta, hogy azt üzeni a Lajos, hogy igen. İk és barátaik ajánlanak minket.” - Most már egy kicsit kíváncsi lettem. Konkrétan ki az a Lajos és ki az Erzsike? - Lukács Lajos és a felesége Erzsike. Azóta is nagyon jóban vagyunk velük. - Mivel foglakozik a civil életben? - Az egyetem után a szakmában próbáltam elhelyezkedni, de az nem tudta volna biztosítani a családom megélhetését, ezért a lengyel légitársaságnál helyezkedtem el. Onnan szinte parancsszóra átvittek a Lengyel Nagykövetségre, ahol 28 évig dolgoztam. Nos, én közben többször gondoltam arra, hogy váltani kellene, mert semmimképpen nem jó az, ha az ember egy munkahelyen annyi ideig megmarad, és már rutinszerően csinálja a dolgokat, már semmi újat nem tud nyújtani, illetve a munka sem nyújt már új dolgokat számára. Így hát elbúcsúztam a Lengyel Nagy-
követségtıl ahol a nagykövet tolmácsa voltam. Magánzó lettem. Tehát itthon dolgozom, fordítással foglalkozom, illetve alkalmanként tolmácsolást is vállalok. - Az Ócsai Hírmondó harmadik számának szerkesztése után, annál is inkább, mert más kulturális programok szervezésében is részt vesz, nem tart attól, hogy ez a tempó gyors lesz, és esetleg hamar kifullad. Módomban áll a lap szerkesztésébe belelátni és mondhatom igen nagy feladat mire minden kép, minden szöveg a helyére kerül. Lehet ezt így folytatni a mindennapos munka mellett? - Az Ócsai Hírmondó arculata számomra elfogadható és általam támogatható. Nagyra becsülöm Tóth Péter Domonkos prépost úr munkáját. Amit én szeretnék a lapba belevinni az egy új fiatalosabb vonulat. Ebben is egyetértünk a volt fıszerkesztıvel, akivel szinte napi kapcsolatban állok, és akitıl igen sok támogatást kapok. Szeretném, ha az ócsai közösség és az ÓPKE közössége összefogva támogatná céljainkat. Ez nagy segítség lenne számomra is. - Milyen gondolatokat osztana meg az olvasókkal szívesen? - Úgy érzem, hogy kétnyelvőnek lenni sokkal nehezebb a hétköznapokban mintha az ember magyar és történetesen ócsai lenne. Messzirıl jöttem, kétnyelvő vagyok, azzal is foglalkozom. A kétnyelvőség bizonyos terhet jelent. Azt sem tudja az ember, hogy álmaiban milyen nyelven álmodjon. Azért jöttünk Ócsára, hogy itt nyugodtabban tudjuk élni és dolgozni. Hét éve lakunk itt és december 6-án az ÓPKE Mikulás bálján éreztem igazán elıször, hogy itthon vagyok. Egy tombolanyeremény kapcsán a bál házigazdája bemutatott a vendégeknek, akik megtapsoltak, majd másnap, az újonnan megnyílt TESCO-ban olyan emberek köszöntek nekem, akiket nem is ismerek. Akkor úgy éreztem itthon vagyok, megérkeztem. Most felszabadultan mondom, hogy jó ócsainak lenni. Köszönöm az interjút és kívánom, hogy nagyon sokáig érezze úgy, hogy jó ócsainak lenni. Pappné Hajdu Katalin
Bolyai János születésnapja 2008. december 15-én ünnepeljük Bolyai János születésének 206. évfordulóját. Az ünnepség alkalmából két új hírrıl is be tudok számolni a diákságnak. Néhány évvel ezelıtt az UNESCO meghirdette a Világemlékezet Programot azzal a céllal, hogy a természeti és kulturális örökségen túl számba vegye és megırizze a pusztulástól a világ szellemi örökségének legértékesebb részét is. Minden ország saját nemzeti UNESCO bizottságán keresztül jelölheti a világemlékezet listára – elsısorban – értékes levéltári győjteményeit és könyvtáraik anyagait, de csak a nemzeti jelentıségő szellemi hagyatékok kerülhetnek fel. A hazai értékek közül eddig a Corvinák, valamint Tihanyi Ferenc korai TV-technikai szabadalma került fel az UNESCO listára. A Magyar UNESCO Bizottság lajstromára javasolta Bolyai János APPENDIX címő mővét, és az abban foglalt új tudományágat, az abszolút geometria tételeit. Döntés 2008. decemberben várható. Az APPENDIX-et már számos nyelvre lefordították. A napokban értesültünk Oláh Anna Bolyaikutatótól arról, hogy a szerb nyelvő fordítás elején (amit Dr. Branislav Petronijevic végzett el) a tudós Bolyai Jánoshoz – Ajánlás – címen verset is írt. Ezt a verset a magyarkanizsai Túri Gábor, mő- és szakfordító átültette magyarra, amit ezúttal közreadok. Zsadányi László igazgató
Dr. Branislav Petronijevic, az APPENDIX szerb nyelvő fordítója ezt a verses ajánlást főzte a mő szerb nyelvő kiadásához (1928): BOLYAI JÁNOSHOZ - Ajánlás Roppant név, a mő meg csöpp, nem dísz: Mit ránk hagytál, az csak egy Appendix. Ifjú lángelme, tenyész burjános: Gausson túltettél, Bolyai János. Gauss még hogyha dicsérni meg is mert, Elıbbre valónak ı el nem ismert. Ülte kicsinyes irigység érte, S levelezéssel bıven beérte. Becsülni korod nem tudta nevedet, Lenézve bántott, gúnnyal kinevetett. Soká nem sejték, merre a sírod, Jel sem volt sehol neveddel írott. Születni nagy kegy nem kísért fölötte, Hatalmas fajnak hogy lennél szülötte. Népnek parány volt a magyar elıtted, Igazán naggyá magaddal tetted. A fordító
[a szerb nyelvő vers magyar fordítója Túri Gábor mőés szakfordító (Magyarkanizsa), a Magyar Írószövetség és a MTA köztestületének tagja]
(PECSÉT)
Ócsai Hírmondó Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület folyóirata Megjelenik: kéthavonta Felelıs kiadó: Pappné Hajdu Katalin Szerkeszti: Szerkesztıbizottság Fıszerkesztı: Fraszczak Ryszard Levélcím: Egressy Gábor Szabadidıközpont, 2364 Ócsa, Bajcsy Zs. u. 46-48. Telefon: 06-29-378-043
Készült: Mátyús Bt. Nyomda, Dabas, Nyomdavezetı: Mátyus Gyula Telefon: 06-29-367-945 Kéziratokat nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzık vállalják a felelısséget, a Szerkesztıség egyben fenntartja magának a leadott kéziratok tartalmát és szellemét nem érintı rövidítés jogát.
