abonyi
Két Torony Abony • 2011. december
A tartalomból: Alapok nélkül – elfogadták a költségvetési koncepciót Jobb Abonyt szeretnének – megalakult az ÖKE Reménység az emberi szívben - András atya karácsonyi üzenete Naptár a 2012-es esztendőre János Te ragyogsz! – interjú az új káplánnal Összetartozás: közösség Istennel – Gáll Károly, lelkész
Lapalapítás Vége a lapításnak! Lapalapításra szántuk el magunkat. Valamikor, régen, egy barátom ezekkel a szavakkal adta tudtomra, hogyan és miként próbál felülemelkedni a mindennapos közéleti visszásságokon: lapot alapít, azaz meg-és kiírja magából, amit lát, amit tapasztal, amit érez. Később aztán, ahogy az évek múlásával szaporodtak a kinyomtatott, újságba forrasztott sorok, mondatok, sokat vitatkoztunk a fenti mondatok értelmén. Van-e, volt-e, lesz-e értelme az ilyen nekibuzdulásoknak. Valóban lapul-e, aki hallgat, vagy „csupán” egyszerűen bölcs? Tényleg eleget cselekszik-e, aki ír, leír, megír, beszél? A választ ezen viták során soha nem tudtuk egzakt módon, határozottan megfogalmazni. Néha úgy tűnt, valóban kár a fáradtságért. Találkozva az érdektelenséggel, a közönnyel, néha hajlamos az alkotó ember is visszavonulni és inkább csendesen, magányosan elmélkedni a hiábavalóságon. Sokszor tényleg könnyebbnek tűnik azt mondani, hogy többet ér csendben maradni, mert hiába szólsz, intesz, figyelmeztetsz, láttatsz - a borsót bizony falra hányod nem egyszer… Máskor viszont az írás öröme, a közlés, a kibeszélés megnyugtató tudata, az, hogy némaságoddal nem maradtunk bűnösök közt vétkesek, nem váltunk cinkosává leplezni kí-
vánt ártó szándékoknak, feloldozást adott, s nyugodt lélekkel vártuk a holnapot. Egy újságban megírt valósággal, az elmondott véleménnyel, az olvasó informálásával átadjuk a felelős, megfontolt, a tájékozottságon alapuló döntés lehetőségét mindenkinek. Mindenkinek, akit illet. Annak, aki érdeklődő, aki nyitott, aki befogadó, aki gondolkodó, aki cselekvő. Annak, aki hozzád, hozzánk hasonlóan hajlandó és képes arra, hogy kiemelje fejét a homokból és velünk együtt tenni akar a közösségért: a családjáért, a városáért, a hazájáért. Szólni ahhoz, aki erőt érezve egy összefogásban, még szeretne hatni, merne alkotni és tudna gyarapítani… Az Összefogás egy Jobb Abonyért Közhasznú Egyesület (ÖKE) ezért szánta el magát lapalapításra. Mert vége a lapításnak. Köszöntjük az Olvasót!
(Az ÖKE alapításáról, céljairól szóló cikkünk a 15.oldalon olvasható)
Advent idején
Ilyenkor csendesebbek az esték és lassan születnek meg a reggelek. A sötét szétterpeszkedik a vidéken és mindenütt a várakozás lakik. A mozdulatlanság alatt megélesednek az érzékek, megnyílnak a rég bezárult szemek, melyek a lelket fürkészik, és mindenfelé a homályos szögletekben lassan felegyenesedik a kérdés: Mi lesz velünk? Magyar Gábor „Angyali üdvözlet” – korábbi évekhez hasonlóan idén is megrendezte az Idősek Karácsonyát a Karitász abonyi csoportja. (Cikkünk a 2. oldalon olvasható.) Fotó: kettorony.hu
Annyi eltékozolt lehetőség után, an�nyi lelkiismeretet borzoló megalkuvás után megkapjuk-e most is, mint meg
nem érdemelt ajándékot, az új lehetőséget. Annyi önbecsapás után vajon eljön-e az új születés, az új tavasz, az új lehetősége, az új kegyelem. Vajon az Ígéret, a Megváltás nem vész-e el végleg, megunva tétovázásunkat? A várakozás mellet az elszámolás időszaka is ez az időszak. És új ígéreteké, mellyel megriadt lelkünk próbál új haladékot kapni az Idő Urától: Majd ezután… Most biztosan… Talán nem késő még… Ígérem… És jól tesszük, ha megfontolva életünk eddigi folyását, okulva az elköFolytatás a 3. oldalon
2
Két Torony
Karitász Karácsony A Karitász abonyi csoportja és a Védőnői Szolgálat idén első alkalommal hirdette meg a cipősdoboz akciót, amelynek keretében nehéz sorsú gyermekeket szeretnének megörvendeztetni ajándékokkal. December 10-én pedig az Idősek Karácsonyát is megrendezte a Karitasz.
Forrás: kettorony.hu A gyűjtés helye november 26-a óta, minden szombaton a Főtéren felállított adventi koszorúnál volt, és az adventi koncertek ideje alatt tartott december 10-ig. Ezen időszak alatt nagyon sokan átadták a szervezőknek a maguk „kis” ajándékát.
Az akció keretében arra kérte a két szervezet a helyi lakosokat, hogy aki teheti, töltsön meg cipősdobozokat olyan dolgokkal, amelyeknek minden gyermek örül - plüssjátékokkal, babákkal, kisautókkal, mesekönyvekkel, ceruzákkal, édességekkel…
Ajándékozásról és a kölcsönös szeretetről szólt a szervezet december 10-i programja is. Délelőtt először Nagy András esperes-plébános celebrált szentmisét a helyi Római Katolikus Templomban, majd a meghívottakat ünnepi kulturális műsorral várták a Szent Imre Közösségi Házban. Az időskorú vendégeket a helyi szervezet egy kis karácsonyi ajándékcsomaggal várta, majd Csizmadia Mihályné köszöntötte az ünneplőket. Az ünnepi műsorban fellépett a Gyöngyszemek óvoda Szelei úti Micimackó csoportja, a Bihari János Zeneiskola fuvolás növendékei, a Somogyi Iskola Radák úti tagintézményének diákjai és a Kéknefelejcs Népdalkör. A Karitász idén is csatlakozott az „Egymillió csillag a szegényekért” című programhoz. Az ezt jelképező gyertya eladásából származó pénzt az egyesület a szegényekre fordítja – mondta el Csizmadia Mihályné az idősek köszöntése során. A cél szerte a világon közös: az összetartozás és az emberi szolidaritás erősítése. Az idősek karácsonyán egy-egy ilyen gyertyát is kaptak ajándékba a vendégek.
„Mintha a hótól, a patyolat puha fehérségtől egy kicsit megbolondult volna mindenki.” S. Tóth Anikó Létezik egy szép magyar kifejezés, amit szinte nem is használok, pedig olyan tökéletes, olyan sokat rejt, és még azt is megkockáztatom, hogy elég hétköznapi. Patyolat tiszta. Ez a szó. Bevallom, fogalmam sincs, mi az, hogy patyolat. Tudom, volt ilyen tisztító vállalat, és persze, tisztában vagyok magának a kifejezés jelentésével is, de irodalmi szövegeken kívül, a köznapi szóhasználatban nem nagyon fordul elő. Pedig, milyen fontos lenne. Ami patyolat tiszta, az ugye, makulátlan. Az ugye, ropogós friss, tisztára mosott, napsütötte, szél szárította. Abban benne van a törődés, a törekvés, a sikálás, súrolás, kifőzés, fehérítés és egy kicsit az ártatlanság is. Volt nekünk az abonyi házunk kertjében egy szárítónk. Apukám forrasztotta, két T alakú vascső között lengedeztek a kiteregetett ruhák. Ha jó nagy lepedőket rakott ki anya, akkor még bújócskázni
is lehetett közöttük. Most, hogy társasházban lakom, már tudom, mennyire hiányzik ezeknek az öblítő és szél járta, patyolat ruháknak az illata. És volt télen a hó. A patyolat tiszta, fehér, este lehullott, puha hó. Reggel arra ébredtünk végig a Tószegi utcán, hogy hersegtek a hólapátok a szorgos apák keze alatt, dobogtak a csizmák, és utacskákat tapostak a korán kelők a hatalmas fehérségbe. A gyerekeket szánkón húzták a hófallal körülvett ösvényeken, biztonságos, körülölelő, kicsit lelassult volt a világ ilyenkor. A mi utcánkban még az is előfordult, hogy kocsi vagy motor után kötöttük a szánkókat, volt hogy többet is, és úgy kacsáztunk az úton, hatalmasakat borulva, nevetve. Ha nagymamámék disznótorra várták az egész családot, ami jelentett vagy harminc embert, akkor az egész utca hangos volt a vonulásunk zajától. A
felnőttek sokszor azon versengtek, hogy kinek csúszik messzebbre a kóstolós tálja a jégen. Mintha a hótól, a patyolat puha fehérségtől egy kicsit megbolondult volna mindenki. Abonyban meglett férfiak gyúrták a hógolyókat, apák és anyák rohantak szánkó előtt lovacskát játszva, gyerekek bucskáztak a hatalmas hókupa-
Karácsonyi szalvéta - illusztráció
cokban, és az autók lelassítottak az úton, nehogy bajuk essen a szánkózóknak. Most azt hallom, nem lesz fehér az ünnep. Nem is emlékszem, mikor húztam szánkón a lányaimat utoljára. Nem is szeretem a hideget. És a patyolat tisztáról legelőször az jut eszembe, hogy nem jól fest a szobában kiteregetett ruha halom, amit vasalni is kéne már. Sötét foltokat ejt gondolataimon a válság, meg a pénztelenség, a politika, meg a változó jövőkép, olyan szennyes ez a halom, hogy nem is tudom tisztára mosni. Azért… éppen úgy, mint ahogy makacs foltot sikál a gondos háziasszony, tehetnék egy próbát. Ha nincs patyolat tiszta, hófehér, világos, kizárólag szeretettől mintázott gondolatom, talán hozzákezdhetnék még most, hogy kifehérítsem azt, ami van. Hogy megtisztítsam, átöblítsem, kiteregessem őket, hadd járja át a gondolatholmikat valami ünnepi fuvallat, mint a szél az anyám keze által tisztára mosott lepedőket. Mint a hó azt a réges-régi utcát, ahol olyan boldogok voltunk. Szeretnék egy kicsit újra bolond lenni. Annak a biztonságos télnek az ölén, ahol jó volt a hideg, és sok volt a hó. Mert a gyerekeimnek is jár a patyolat tiszta lét öröme.
Abony • 2011. december (folyt.) Advent idején vetett hibákból, csendesen felállunk, és bátor felelősséggel elindulunk az új megváltás biztos reményében leróni saját áldozatunkat, és elvégezni a dolgunkat. Tudják, azokat a dolgokat, amik eddig elmaradtak. Amiknél mindig volt valami fontosabb. Azokat, amiket a pillanat csábítása miatt lázasan átléptünk, és otthagytunk életünk útján félredobva. Látjuk a hibákat. Tudjuk a dolgunkat. Az új lehetőség újra a miénk lesz, mert van a világban Valaki, aki soha nem szegi meg a szavát, és soha nem hagyja cserben a jóra törekvőket, és az eszmélőket. Valaki, akire mindig számíthatunk, és akit mindig ott hordunk magunkba zárva a nekünk szánt ajándék mélyén, a lelkünk örökségében. És lássuk be becsületes szívvel, ezzel a lehetőséggel már nem szabad rosszul sáfárkodnunk. Nem kímélhetjük magunkat a „mert megérdemlem” dallamot dudorászva.
Nem élvezhetjük tovább azt a beteg életet, mely utódaink életterét dobja könnyedén oda, eltüntetve a nemzet jövőjének előre megírt lapjait. Nem tehetjük, mert erősek vagyunk. Mert van múltunk és szeretjük minden szülőnket, és minden előttünk járót. Mert jók vagyunk, ha merjük a jót választani. És aki erős és jó, a szíve tele szeretettel, az nem felejtheti el leróni adósságait nem csak a galád bankok, de nemzete, múltja és gyermekei felé sem. Visszaadja, amit kamat nélkül kapott. A születés szentségét, a nemzet feltétlen szeretetét, és a jövőt, amit egykor mi is megkaptunk, de mostanra egy furcsa és tarthatatlan jelent kotyvasztottunk belőle. A felelőtlen költekezés, az élvezetes és kényelmes élet a jövő legbiztosabb elpusztítója. Meg kell értenünk, hogy felnőttünk immár, és a gyermeki lét helyett felnőtt sorsot hordunk. Mert eljött a mi időnk. A mi küzdelmeink ideje, amit elhalogatni immár nem lehet, csak elveszteni,
3
ha mégis megpróbáljuk tovább halogatni. Azt pedig nem szabad. Abony sorsa az abonyiak kezében van, és senki máséban. A mi vállunkon a felelősség, és mienk a lehetőség is, hogy bátor és dolgos lélekkel jobbra fordítsuk egy vagyonából lassan teljesen kivetkőző, nagyon szerethető és jobb sorsra érdemes város életét, biz*
...terjesztette a polgármester testület elé a jövő évi költségvetési koncepciót. Ezen nem is lepődött meg senki, hiszen az új, országos szintű törvényi szabályozás vagy éppen az adómegosztás új módjának kiforratlansága, az intézmények működtetése körüli kérdések jobbára még megválaszolatlanok. Gedei Gábor semmilyen tényszerű számadat nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy konkrét célokat lehessen megfogalmazni önkormányzati szinten 2012-re. Az önkormányzatot törvény kötelezi arra, hogy minden év novemberében elkezdje a városi költségvetési koncepció tervezését, amely alapján három hónap múlva a költségvetést is meg kell fogalmaznia. Ahogyan Egedy Zsolt összegezte: a koncepció irányelveket jelöl ki, hogy jövő februárban mi alapján kell a polgármesternek benyújtania a költségvetési tervezet a testület elé. Hogy ezekből az irányelvekből mi realizálódik, és mi, ami vállalható, az már egy külön történet – mondta. Ha azonban értelmezzük a polgármester szavait, akár egy üres lapot is beadhatnánk, ráírva a fejlécre, hogy
költségvetési koncepció és kész – méltatlankodott ugyanezen monológjában dr. Egedy, mivel dr. Balogh Edit megpróbálta visszakézből tromfolni az Ügyrendi Bizottság módosító indítványait. A polgármester szerint ugyanis mindaz, amit Kovács László fogalmazott meg az Ügyrendi Bizottság nevében, nem lehet része a koncepciónak. Ezért dr. Balogh ennél a napirendnél nem akarta szavazásra bocsátani sem azt, hogy a Két Torony Kötvény felhasználásáról legyen tételesen elszámolás, hogy mikor, milyen pénzmozgások történtek, sem azt, hogy hosszúlejáratú hitelekről készüljön kimutatás, ahogyan azt sem, hogy a csatorna beruházás végtörlesztéséből megmaradó különbözetet útfelújításra fordítsák, de nem tartotta ide illőnek szakértő felkérését a város pénzügyi helyzetének átvizsgálására.
*
*
Karácsonyi Ünnepkör - Adventi gyertyagyújtás a Kossuth téren (Cikkünk a 16. oldalon olvasható.) Fotó: kettorony.hu
Alapok nélkül... Azaz
tos jövő felé, biztos révbe kormányozva azt egy még oly kiszámíthatatlan és veszélyes tengeren hánykolódva is, mint amit ma jelennek hívnak. Ehhez az úthoz kívánok mindenkinek csendes várakozást, helyesen megálmodott változásokat, és erős akarattal végigjárt küzdelmes, de sikeres Új esztendőt.
az Állami Számvevőszék hamarosan vizsgálódik az önkormányzatnál, ezért szerinte fölösleges kiadás külön szakértőt megbízni. Dr. Baloghnak egy másik, elejtett megjegyzéséből az is kiderült, hogy a csatorna projektből megmaradt pénzt szeretné a szállítói tartozások rendezésére fordítani. Pontosan ezt morogta: „… utat?! A villanyszámla meg nem lesz kifizetve!”
ismét kénytelen volt a jogszerűségre figyelmeztetni a polgármestert,
Dr. Balogh Edit egyébként a koncepció előterjesztésekor kiemelte, hogy „a jövő évre nagyon takarékos költségvetést kell készíteni, sokkal szigorúbbat, mint az idei évben volt” és elismerte azt is, hogy „idén több mindent túlterveztek”.
és kérte, hogy a fent említett módosításokat törvény szerint eljárva bocsássa szavazásra. A másodszori figyelmeztetés után végül dr. Balogh külön-külön megszavaztatta a javaslatokat. (Érdekesség, hogy a város pénzügyi helyzetének, gazdálkodásának szakértői felülvizsgálatát a többség nem szavazta meg, és azt is csak két képviselő támogatta, hogy a csatorna beruházás végtörlesztéséből megmaradó különbözetet útfelújításra fordítsák. Igaz, mielőtt erről szavaztak volna, Balogh Edit megpróbálta azzal befolyásolni a képviselőket, hogy többször hangsúlyozta:
Amikor azonban ezt a gondolatot továbbszőve Kovács László is „sikertelenül tervezett” 2011-es költségvetésről beszélt, Balogh Edit nem állta meg, és a képviselő gondolatmenetét félbeszakítva, közbevágott: „A kötelező módosításokon kívül jelentős költségvetési rendeletmódosítása az elmúlt 11 hónapban nem történt… Na jó, a bevételi oldalak nem teljesültek. De a kiadási oldalakon nem lett túlteljesítés. Tehát mégis azokon a sarokszámokon belül vagyunk, amiket elfogadtunk februárban… mégsem lehet annyira rossz ez a tervezés, ha november 24-én még mindig ugyanabból a költ-
Fél óra elteltével, a végszavazásnál, Egedy Zsolt
4 ségvetésből dolgozunk”. A polgármester közbevágására Kovács László egyebek közt felidézte dr. Balogh Edit szavait, melyek szerint Abonynak 2 milliárd forintos kötvényállománya van. „Én úgy emlékszem, hogy 1milliárd 722 millió forint van még, ami felhasználható” – pontosította egy riposzttal a cirka 278 milliós különbséget Kovács László. A koncepcióról szóló vita egy másik fontos kijelentése volt a polgármester részéről, mely szerint működési forráshiánnyal nem hoz be rendeletet a testület elé.
Amennyiben nem lesznek meg bizonyos strukturális átalakítások, csökkenő bevételek mellett nem fog menni minden önként vállalt és kötelező feladat. Tavaly ugyanígy elmondtam, hogy oda fogunk jutni, mint más önkormányzat, hogy nem tudjuk kifizetni a sem a közétkeztetést, sem a közvilágítás díjait – jelentette ki dr. Balogh Edit. A polgármester ismertette a Pénzügyi Bizottság javaslatait is, miszerint a legyen majd céltartalék a költségvetésben közbiztonságra, szociális természetbeni juttatásokra, közvilágításra és útkarbantartásra. Ezekhez azt is hozzáfűzte: amikor még nem is látunk sarokszámokat, már akkor is mindig elmondjuk, hogy útépítésre, erre-arra kell a pénz. Előbb fizessük már ki a számláinkat, legyen kifizetve a közvilágítás, az intézmények gáz és villanyszámlája meg a közétkeztetés. Utána, ha majd marad, fogunk tudni fejleszteni. A koncepcióban is ez van leírva. Beruházások, fejlesztések csakis pályázat pénzből tudnak megvalósulni. Nincs többletbevétele a városnak. Ingatlant pedig már nem adunk el, mert annyi pénzt sem kapunk értük, ami a működésre elég – érvelt emelt hangon a polgármester a módosító javaslatokkal szemben, amelyeket ennek ellenére a többség beleszavazott a 2012. évi költségvetési koncepcióba.
Bekerült a határozatba a parkolási díjak bevezetése is, annak ellenére, hogy Kovács László ezzel szemben igen határozott
Két Torony ellenvéleményt fogalmazott meg. Szerinte nem célszerű a lakosságot ezzel az új „adónemmel” tovább sarcolni. „A polgármester leírja a koncepcióban, hogy a lakosság tűrőképessége, fizetőképessége elérte a maximális határt, majd javaslatot tesz a parkolási díj bevezetésére. Hogy van ez? – fejezte ki értetlenségét Kovács László, aki szerint nincs jól átgondolva ez a tétel, s a parkolási díjak beszedése, a büntetések behajtása többe kerül, mint amit hozhat a város konyhájára. Kovács László javaslatot arra, hogy a parkolási díjat vegyék ki a koncepcióból, de ezt a javaslatot a polgármester nem szavaztatta meg a képviselőkkel. Dr. Balogh Edit azt mondta: „A belvárost lassan nem lehet megközelíteni, mert tele van autóval. Ha üzemanyagra jut 400-430 forint literenként, akkor szerintem egy méltányos parkolási díj bevezetésével a város többletbevételhez juthat… Ebből lehet majd plusz pénzhez jutni, amiből majd lehet újabb járdákat, parkolókat építeni, utakat fejleszteni.”. Balogh Edit szerint Kovács László ellentmondásba keveredett önmagával, mert egyszer azt mondja, hogy új forrásokat kell keresni, másszor pedig ellenkezik egy lehetséges bevétellel szemben. „Ne vessük el a parkolási díjat csak azért, mert ez nem népszerű döntés. Majd meglátjuk, hogy milyenek lesznek a költségvetési sarokszámaink, mire fogunk jutni, és amikor arról kell majd dönteni, hogy intézményt kell bezárni vagy fizessenek inkább parkolási díjat az autósok, majd dönthet a testület: megszüntet egy intézményt vagy inkább parkolási rendeletet alkot” – zárta le a vitát a polgármester. A város 2012. évi költségvetési koncepcióját 8 igen, 1 nem és 2 tartózkodással fogadta el a képviselő-testület.
Önnek mi a véleménye? Szóljon hozzá a témához a www.kettorony.hu oldalon!
Édes kísértés Mire szeretnénk költeni a jövő évben? Akarunk-e új autót vásárolni, fontos-e, hogy kifessük a lakást, továbbtanulhat-e a gyerek gimnázium után, megyünk-e nyaralni, lecseréljük-e a bútorokat? Családon belül gyakran átgondoljuk ezeket a kérdéseket, s a választ általában – j ó esetben- akkor fogalmazzuk meg pontosan, ha felmérjük, mire futja a pénztárcánkból. Ha nincs pénz, nem tervezünk sítábort, kevesebbet költünk mozira, s ritkábban járunk vendéglőbe, s talán a gyerek fél éves mobilját sem cseréljük le a legújabb modellre, de azt is megbeszéli anya és apa, vegyenek-e hitelből SMART TV-t, vagy sem. Amikor ilyen döntéseket hozunk a családban, tulajdonképpen költségvetési koncepciót alkotunk. Megfogalmazzuk, mit szeretnénk majd később, ha tudjuk mennyi a pénzünk, megtervezzük hozzá a költségvetést is. A lényege ez lenne az önkormányzati költségvetési koncepciónak is, amit november 24-én tárgyalt a képviselő-testület – mint egy nagy család.
A tervezés nem múlt vita nélkül, alapvető nézetkülönbség alakult ki „anya” és „apa” között, mivel utóbbi határozottan kijelentette: elég volt a hitelből, álljon végre saját lábára a közösség. Amin aztán a másik jól megsértődött… Gedei Gábor
A
vita abból indult, hogy egy dologban mindenki biztos volt a költségvetési koncepció tárgyalása során: több pénz nem fog befolyni a városi kasszába, mint korábban, s a kiadások sem csökkenthetők oly mértékben, hogy jelentős megtakarításokat érhessen el az önkormányzat.
mézesmadzagként állandóan ott lebeg a képviselők szeme előtt a csábító lehetőség: a kötvényből származó 2 milliárd forintnyi hitel, amiből ugye, annyi, de annyi mindent lehetne vásárolni. Édes a kísértés.
Közben pedig
Ezért is volt igen érdekes az a – dr. Balogh Edit által csontig hatoló gúnnyal „filozofikusnak” titulált vita-, amely a testület november 24-i ülésén bontakozott ki dr. Magyar Gábor felvetése után. Aki figyelmesen hallgatta az ott elhangzottakat, okkal juthatott arra a következtetésre, hogy igenis Abony jövőjét alapjaiban meghatározó, várostörténelmi szópárbajnak lehettek szem-és fültanúi.
Ne nyújtózzunk tovább, mint ameddig a takarónk ér!
E
lég volt ez az egy mondat, majd az ezt követő négy perces okfejtés, és – mintha kavicsot dobtak volna egy tóba – dr. Magyar Gábor szavai a harag hullámait rajzolták a polgármester arcára. Szeretném, ha a képviselő-testület végre felülbírálná a „fejlesszünk, mert van hitelünk, kötvényünk és alkalmas pályázat!” elvét. Tavaly is ezeket az aggályokat fogalmazta meg, s most is ezen bölcsesség mentén kezdte mondandóját dr. Magyar Gábor, miután meghallgatta a polgármester bevezető gondolatait. Magyar Gábor szerint mindamellett, hogy látványos és politikailag hasznos eredményeket hoz, el kellene gondolkodni azon, hogy kinek fejleszt a város. Ugyanis, ha mindig többet költünk a bevételünknél, annál, mint amennyit képesek vagyunk megtermelni, és ezt hitelből (kötvényből) finanszírozzuk, akkor a banknak fogunk fejleszteni. Tudni kell ezt akkor is, ha ezeket a kötvény-szabályzatban megfogalmazott, és számunkra egyébként a mai napig követhetetlen, – a Polgármesteri Hivatalban
Abony • 2011. december történt gyors gazdasági vezetői cseréket követően pedig még átláthatatlanabbá varázsolódott - ügyeket nem látjuk pontosan. Azt látom, hogy költjük a pénzt a kötvény terhére, de reális veszélye van annak, hogy majd nem tudjuk visszafizetni, s akkor a kötvénykezelő banké lesz minden. Ennek az ellenkezőjéről engem még senki nem győzött meg, hiába próbáltam szép és összefoglalt, kerek kérdéseket feltenni. Többször megtettük, Egedy Zsolt is feltette ezeket a kérdéseket, de megnyugtató választ még nem hallottam, nem olvastam – mondta Magyar
Felsál
5
Gábor, aki legutóbb írásban is kérdést tett fel a Két Torony Kötvény körüli pénzmozgások felől. A képviselő kifogásolta, hogy nyár óta többen is kérték, mégsem kaptak egyértelmű válaszokat, amelyek pedig elhangzottak, vagy megjelentek, nem nyugtatták meg.
Magyar Gábor problémaként fogalmazta meg, hogy nem látja a hitelek törlesztésének forrását.
Akik Magyarországot zott meg érte. Bízott az emberben, a vezetőben, aki, a „piacgazdaság” amikor eljött az idő, eladta őt a mészárosnak, hogy a csúfnevű vesztőhelymarháért kapott pénzből kényelmes életet élhessen. A re vezették anno, mészáros pedig azért vette meg a bikát, hogy elpusztítazokat ugyanaz a szándék mozgatta, mint akik ezt sa, és a „ piacon „ eladja a húsát. Mindenki jól járt, a napjainkban továbbra is erőltetik. Ahogyan azt a bikát kivéve, aki elballagott a „ piacgazdaság „ keretei mészárost, aki vágóhídra vezeti az egy tonnás bikát. A közé felsálnak. mészárosnak is csak annyi esélye lenne puszta kézzel, Az utolsó pillanatig, a tagló lecsapásáig bízott az kötél, tagló és kések nélkül megölni a bikát, mint a mi állat a mészárosban, pedig az utolsó ezredmá„vezetőinknek” a legyőzésünkre. sodpercben eszmélve is megmenekülhetett volna. Akinek nincsen pénze, azt egy felelős vezetőnek nem Ha tudta volna, ha elhitte volna azokat a régi mesészabad a piacgazdaság keretei közé szorítania, mert ket, amelyeket anyja, és az öregebb állatok meséltek ott pénz hiányában csak rabszolgasorban létezhet tokérődzések közepette szabad mezőről, régi sebhelyes vább, ha belátja ezt, ha nem. Ami vad bikákról, nagy vágtákról, kemaradék életterecskéje, összekupormény telekről, veszteségekről, kímé„mindenki tudja, gatott tárgyai, pénze maradt, azt letlen farkasokról és vérszomjas vais kíméletlenül elveszi a kiszemelt dászokról. Ha lett volna mersze, még hogy evés után áldozattól a „mészáros”. amíg lehetett, eltépni a kényelem Most csak azt vizsgáljuk meg, mi kötelét és nekivágni a széles szeles a felsálból végül mozgatja a bikát, amikor a nála mezőnek, hogy kipróbálja az erejét mi lesz, és végül sokkal gyengébb mészárost követi a és megtanuljon magáról gondoskodvesztőhelyre egy vékony kötél véni. Ha lett volna elég hite és bátorsáhova kerül...” gén, amit bármikor elszakíthatna, ga, hogy legyőzze saját tunyaságát és vagy kitéphetne a kezéből. hazug látszatvilágát... Ha... Ha... A viszony a két lény lényegéből A tagló fejünk fölött villog, leplezetfakad. lenül vigyorog a mészáros, és érezzük a kiontott vér A mészáros pontosan tudja, hogy el akarja pusztítani szagát. A kötél vékony, és mi, ha mozdulunk, erősek a bikát. Tudja azt is, hogy a bika bízik az embevagyunk. És sokan tömörödtünk össze a vágóhídon, rekben, az eddigi tapasztalatai arról szólnak, hogy és vékonyak a karámok. Tunyaságunkból, kényelemugyan megkötve, de enni és inni kapott az embertől, szeretetünkből, hazugságainkból ácsolta össze a nagy és naponta elhordták alóla a trágyát. Azt hitte, mivel mészáros. És csak az marad továbbra is a vágóhídon, más, szabad életet nem ismert, hogy ezt kényelemnek aki felsál akar lenni. és biztonságnak hívják. Soha nem gondolkodott el Azt meg mindenki tudja, hogy evés után a felsálból azon, hogy miért van ez így, hogy miért kap szénát, végül mi lesz, és végül hova kerül... abrakot és kényelmes fekvőhelyet, pedig nem is dolgoMagyar Gábor
A
bonyban nem csak a költségvetési, hanem egyéb koncepciókat is figyelembe véve, egyáltalán még csak szándékot sem látok arra, hogy termelő, az adó- és más, egyéb bevételeket növelő terveket kovácsolgatnánk – mondta Dr. Magyar. Ennek egyenes következménye lehet, hogy miközben létrehozunk értelmetlen, megalomán beruházásokat, a normális és működőképes, apróbb fejlesztéseket nem tesszük meg, pedig ezek lehetnének később bevételi források is.
Ha ez így marad, a befektetések mind el fognak veszni, mert a bank elviszi. Erről szól a világ mostanában. A fiktív pénzeket mutató piacnak ingatlan éhsége van, valóságra akarják váltani a virtuálisan létező, általuk mozgatott pénzeket és ennek a gyarmatosító politikának a része, amit ma Magyarországon el kell szenvedni. Ugyanaz történik, mint a svájci frank alapú hitelekkel a magánháztartásokban. Ezt nevezik kötvénynek magyar dimenzióban és aki, mint önkormányzat, ebbe a játékba belemegy, ugyanúgy veszít, mint egy magánszemély, aki eladósodott. Magyarul: akár 1 vagy 4 milliót kell befizetnünk egy egyébként elodázható vagy szükségtelen fejlesztés önrészeként,
a bevételek hiányában végül kiszolgáltatottá válunk a banki folyamatoknak. Ez felelőtlenség, és ezért jó lenne, ha valaki személy szerint vállalná a következményeket! Többször elmondtam: nem szabad elbújni a politikai sérthetetlenség álarca mögé. Itt mindenkinek, aki ezt a folyamatot generálja, támogatja, vagy nem is túl finom eszközökkel erőlteti,
6
Két Torony
ezt a felelősséget vállalnia kell. Ha lesz valaki, aki azt mondja, hogy én vállalom anyagilag is, ám legyen! De ismerve a pénzpiac mozgásait, azt, hogy milyen szándékkal kerültek ezek a hitelek kihelyezésre, és milyen szándékai vannak a bankoknak Magyarországon, azt hiszem, nem lehet jó szívvel ezeket a fejlesztéseket sem betervezni, sem akármilyen szintű eladósodást bevállalni. piactól senki nem véd meg bennünket. A piac nem értünk van, hanem belőlünk él. Ezt tudomásul kell venni. Aki nem termel, akinek nincsenek bevételei, az a jövőben el fog vérezni és ami még maradék vagyonkája van, azt el fogja veszíteni.
A
Aki a háztartására vesz fel ilyen hitelt, az elveszíti még a nagymama urnáját is a kandalló sarkáról. Aki pedig önkormányzati szinten veszít, az elveszti a telket, fejlesztést, épületet, iskolát, főteret. Mindent el fognak vinni, amire a bank valamilyen formában rá tudja tenni a kezét. Lehet, hogy ez egy paranoiás vagy túl érzékeny álláspont, de én azt gondolom, hogy megnyugtatóbb, ha csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Csak akkor kezdjünk el fejleszteni, ha fejlesztettük a bevételeinket, és csak akkor költsünk többet, ha többet termelünk. És ne higgyünk annak, hogy nekünk most az a jó, hogy van egy látványfejlesztés ebben a városban, miközben a végső eredménye a fejlesztés elvesztése lesz. Jó lenne, ha valaki erre, ebben a megvilágításban is választ adna, vállalva a felelősséget, mert én nem fogok részt venni ebben a költségvetési ámokfutásban. Tavaly sem tudtam elfogadni a költségvetést, később kiderült, hogy igazunk lett, hibás volt a számítás… Ezt a játékot nem tartom jónak, mert nem mindenki a saját büdzséjét kockáztatja, hanem egy város vagyontárgyai, sorsa forog kockán, akár belátjuk, akár nem.
Dr. Balogh Edit szerint Magyar Gábor állásfoglalása teljesen helytelen, mert 2008-ban kimondottan a fejlesztések érdekében bocsátottak ki kötvényt. Nem tudtuk, hogy mekkora lesz az árfolyamveszteség és emiatt senki nem hibáztathat bennünket. Hivatkozhatnék arra, hogy a Bajnai kormány idején 186 forint volt a svájci frank, most új kormányunk van, és 250 forint a frank árfolyama – tett egy utalást az aktuális politikai helyzetre a polgármester, majd így folytatta: Lehet itt felelősöket keresni, de ha most visszafelé mutogatunk, és nem a fejlesztések irányába nézünk, a hitelállomány akkor is itt van. Ha pedig a hitelállomány megvan, akkor igenis, be kell fektetni a fejlesztésekbe, mert így 10 százalék önerő mellett is 90 százalék támogatást kapunk. Nincs más megoldás. Dr. Balogh Edit szerint pontosan így növeli vagyontárgyait az önkormányzat, és reménykedni kell abban, hogy 2013 után majdcsak eljön egy gazdasági növekedés. Ezt a hitelt (kötvény), a mai árfolyamon Abony most úgysem tudja visszafizetni, „nagy butaság lenne”. Ki kell várni, nem tudunk mást csinálni. Valamilyen mentőcsomagot nagy valószínűséggel úgyis várhatunk. Ha pedig már itt van a kötvény, akkor legalább legyen belőle vagyona a városnak. Sem az útjainkat, sem az épületeinket, sem a bölcsődét, sem a járóbeteg-szakellátást, sem az iskolánkat nem tudtuk volna rendbe hozni más módon – jelentette ki Balog Edit, hozzátéve, hogy az épületek – még ha az államhoz is kerülnek, vagy bármilyen más fenntartásba működnek tovább – mindig is Abonyban fognak maradni, megőrizve eredeti funkciójukat. Fölvehettük volna úgy a hitelt, ahogy Esztergom, Szolnok vagy Törökszentmiklós, hogy működési költségeket fizettek ki belőle. Közétkeztetésre, közvilágításra költötték a kölcsönt és semmi nem fejlődött náluk. Ha így lenne, akkor azt mondanám, hogy felelősek vagyunk, és rosszul gazdálkodtunk. De akkor,
amikor úgy is megduplázzuk saját vagyonunkat, hogy minden egyes forintra rárakódik az árfolyamveszteség, nem lehet hibáztatni bennünket. Az árfolyamveszteségért pedig magasabb szinten kell keresni a bűnösöket, nem itt helyben – mondta Balogh Edit. Dr. Balogh szerint Magyar Gábornak a pozitívumokat kellene kiemelnie a koncepcióból: a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, a térfigyelő kamerák működtetését és a tartalékalap képzést és azt az irányelvet, miszerint a kiadási oldalt szigorítani kell, a bevételeket pedig, ha lehet, növelni. Minderre válaszul Magyar Gábor elmondta: egyfajta nézőpontból igaza van a polgármesternek, de ő ezt nem tudja elfogadni. Azok, akik így gondolkodnak, sajnos általában teljesen eladósodnak. A piac manipulációja tovább fog folytatódni. Ez egy nagyon jól megfogalmazott és megfontolt szándék az ország gazdaságával és ingóságaival szemben. Nincs mire várni, mert ezek a hiéna akciók azért vannak, hogy a vagyontárgyak átkerüljenek a nemzetközi pénzintézetek kezébe. Ez egy gazdasági területszerzési akció az országgal szemben, ezért indult el a forint elleni spekuláció is. Ezek nem tőlünk fakadnak, nem is általunk befolyásolható tényezők, mert a nemzetközi pénzvilág így döntött. Mi csak egyről dönthetünk: belemegyünk e még jobban ebbe a csapdába vagy sem. Eladósodunk jobban vagy sem?
Még egyszer mondom: nem szabad semmiféle olyan, fölösleges fejlesztésbe elindulni, aminek nincs meg a visszafizetési fedezete, mégpedig hitel igénybevétele nélkül – fogalmazta meg intését dr. Magyar Gábor.
A kötvény visszafizetésére válaszul kifejtette: lehet, hogy nem kell most visszafizetni a kötvényt, de ha nem vesszük igénybe, és nem adósodunk el jobban, már az is eredmény lehetne.
A
zt javaslom mindenkinek, hogy ebbe az irányba gondolkodjon, és ne költsön többet annál, mint amennyi pénze van, és ne akarjon plazma tévét venni akkor, amikor nem tudja kifizetni és ez miatt elveszítheti az egész egzisztenciáját. Sajnos sok ilyen példát látunk. Egy magánszemélynek elég, ha hirtelen megszűnik a munkahelye. Egy önkormányzatnak pedig csak annyi kell, hogy ne folyjanak be úgy a pénzei, ahogy szeretné. És máris megtörténik a baj. Azért erőlködök még, hogy elmondjam ezt mindig, hogy kérjek mindenkit, próbálja tudatosan végiggondolni ezt a történetet. Próbáljunk meg ebből valami olyan kiutat keresni, ami nem a hitel és a kötvény újabb igénybevételéről szól, hanem ésszerűbb megoldások mentén halad. Adófizető polgárokat, adóbevé-
Abony • 2011. december teleket kell teremteni Abonyban, olyan bevételeket, amit akár saját vállalkozási formában az önkormányzat szerez meg magának. Az ingatlanok eladása sem megoldás, azok is lassan elfogynak. Mindig nem lehet kivenni, bele is kell tenni néha egy ilyen nagy szatyorba. Szerintem, aki már maga is gazdálkodott, nem csak mindig más pénzét költötte, az tudja, hogy miről beszélek.
Dr. Balogh Edit elismerte, biztosan vannak olyan fejlesztések a városban, amelyek elsősorban közérzetjavítóak, de vannak olyanok is, amelyek később megtakarítást jelenthetnek Abonynak. Ilyen például a szennyvíztelep korszerűsítése.
A polgármesteri válasz folytatásába becsúszott némi személyeskedés is.
Dr. Balogh azt mondta: furcsának ítéli képviselőtársa hozzászólását, hiszen ő gyakorlatilag nem itt éli a mindennapokat, mégis számon kéri a fejlesztéseket. Én úgy gondolom, hogy az emberek igenis szeretnének gyarapodni, hinni a jövőben és fejlődést látni. Nem biztos, hogy mindenki pusztán szeretne élni és olyan körülmények között – élcelődött a polgármester, majd így folytatta: Vegyük tudomásul, hogy voltak és vannak igények. Ha ezek kielégítésére van mód, akkor élni kell a lehetőséggel. Az biztos, hogy van egyfajta vadkapitalizmus, és amit az Európai Unió az egyik kezével ad, azt elveszi a másikkal. Azt viszont változatlanul fenntartom, hogy sem a templomtornyot, sem a főteret, sem a többi épületet elvinni innen nem tudják, és akik itt laknak, azok fogják látni és élvezni – vitatkozott Magyar Gáborral dr. Balogh Edit. Kocsiné Tóth Valéria is kifejtette véleményét, állást foglalva a polgármester mellett. Elismerte ugyan, hogy Magyar Gábornak igaza van a pénzpiac törvényszerűségéről, azonban az önkormányzatnak fejlesztési kényszere van. Kocsiné szerint akkor tudja megtartani Abony a minőségi munkaerőt, ha van fejlesztés, különben elszivárognak a képzett emberek, s nem működnek majd termelő vállalkozások. Tehát muszáj előre lépni, s mivel önerőből erre képtelen az önkormányzat, marad a hitel, ahogyan az országnak sincs más választása. Kis ország vagyunk, nyitott gazdasággal, sajnos ez van – érvelt Kocsiné. Magyar Gábor szerint azonban igenis van sok példa arra, hogy emberek, közösségek saját munkaerejükkel, saját elképzelésükkel létrehoznak valamit. Ez minden szinten működik és egyáltalán nem attól kis ország ez, hogy kicsi a területe. Van Magyarországnál sokkal kisebb ország is, amelyik sokkal jobban működik.
Az ilyenfajta gondolkodásmód, amikor azt kijelentjük, hogy nem vagyunk képesek ilyesmire, annyira blokkol bennünket, hogy nem is fogjuk megcsinálni – figyelmeztetett Magyar Gábor.
7
A
bony egy tipikusan önellátó és önmagát saját erőből fejleszteni képes település volt, amióta meg van, a mezőgazdaságtól kezdve a feldolgozóiparig. Lehet, hogy én most távolabb élek, de talán ez a messzeség adja meg az élesebb látást, rálátást bizonyos problémákra – válaszolt a polgármesternek dr. Magyar. Arra is tett utalást, hogy szerinte a bank által lefoglalásra kerülő épületek, ingatlanok, korántsem biztos, hogy megőrzik eredeti funkciójukat. A bank nem azt fogja csinálni, amit mi szeretnénk, hanem amire neki szüksége van. Ha éppen lakásokra van szüksége, akkor majd átalakítja például lefoglalt egészségügyi központot, s akkor már nem lesz ott szakellátás. Magyar Gábor azt javasolta, hogy az abonyi önkormányzat keressen pozitív példákat. Vannak kis önkormányzatok, akik a semmiből nőttek ki, akik egyegy jó gondolat mentén, szorgos munkával elkerülték a hitelek csapdáit és komoly fejlesztéseket hajtottak végre. Tanuljunk tőlük, kezdjünk el ilyen módon gondolkodni és nem valószínű, hogy ez a kárunkra válik – kérte a képviselő.
A kis önkormányzatok sikerei nem mérhetők Abonyhoz – a vita folytatásában Magyar Gábor szavaira reagálva ezt is kifejtette dr. Balogh Edit és Kocsiné. Állandóan szóba kerül Köröstetétlen, Jászkarajenő és a többi kis település, hogy ők jobban csinálják, mint mi, és szebbek, mint mi, holott a realitáshoz hozzátartozik, hogy Abony városa egy csomó, nem kötelező feladatot is vállal, ami pedig veszteséges. Mi fenntartjuk a Montághot, a zeneiskolát, a gimnáziumot, mert ezek fontosak az abonyi embereknek. De ez legalább 150 millió forint kiadás, amivel a kis településeknek nem kell szembesülniük. Úgy hasonlítsuk tehát össze az önkormányzatokat, hogy legyen egyforma a kiindulási alap – mondta Kocsiné Tóth Valéria.
B
alogh Edit ezek után még megköszönte Magyar Gábor „filozofikus gondolatait”, de inkább konkrét javaslatokat kért. Jó lenne önellátónak lenni, de azt is mindenki tudja, hogy az Abonyt körülvevő jó minőségű szántóföldek nem önkormányzati tulajdonban vannak. Biztosan minden gazda arra törekszik, hogy az önkormányzatnak ingyen átadja a földet, hogy ott tudjunk a 16 ezer emberrel vetni, aratni. Ők biztosan csak ebben gondolkodnak – kételyeit ilyen szavakkal fogalmazta meg a polgármester Magyar Gábor felvetésére. Kocsiné Tóth Valéria ehhez még annyit tett hozzá, hogy ez a mezőgazdaság már nem az, mint ami 30-40 éve még működött.
Nem lehet széllel szemben... – fejezte be gondolatát Kocsiné. Dr. Balogh Edit közbe is nevetett: „eltelt már 50 év a földosztás óta” – mondta, majd valamivel később lezárta a „végtelen” vitát, mondván: szerinte ez nem visz előrébb…
Készítsük együtt a jövő év abonyi naptárát!
Fotópályázatot hirdet az ÖKE Ha kedvet érzel a fényképezéshez és szeretnél közreműködni egy városodról szóló jövő évi naptár elkészítésében, vegyél részt pályázatunkon! Feladat: készíts az évszaknak megfelelő digitális fotókat hónapról hónapra Abonyról, abonyi nevezetességekről vagy a város épített – és természeti környezetéről. A legjobb fényképek készítői értékes díjazásban részesülnek, s a szakértő zsűri által legjobbnak ítélt alkotások illusztrálják magazinunk 2013. évi abonyi naptárát. Nevezni lehet e-mailben az
[email protected] címen, folyamatosan. A nevezés feltétele: személyes adatok (név, cím, elérhetőség: telefon és/vagy e-mail), valamint legalább 3, legfeljebb 26 darab (évszakonként 3 db) digitális fénykép legalább 1600x1200 pixel felbontásban.
Magyar Gábor:
Nem lehet
2012 abonyi
Két Torony Január 1
V
Újév, Fruzsina
2 3 4 5 6 7 8
H K Sz Cs P Sz V
Ábel Genovéva, Benjamin Titusz, Leona Simon Boldizsár Attila, Ramóna Gyöngyvér
9 10 11 12 13 14 15
H K Sz Cs P Sz V
Marcell Melánia Ágota Ernő Veronika Bódog Lóránt, Lóránd
16 17 18 19 20 21 22
H K Sz Cs P Sz V
Gusztáv Antal, Antónia Piroska Sára, Márió Fábián, Sebestyén Ágnes Vince, Artúr
23 24 25 26 27 28 29
H K Sz Cs P Sz V
Zelma, Rajmund Timót Pál Vanda, Paula Angelika Károly, Karola Adél
30 H Martina 31 K Marcella, Gerda
Február 1 2 3 4 5
Sz Cs P Sz V
Ignác Karolina, Aida Balázs Ráhel, Csenge Ágota, Ingrid
6 7 8 9 10 11 12
H K Sz Cs P Sz V
Dorottya, Dóra Tódor, Rómeó Aranka Abigél, Alex Elvira Bertold, Marietta Lívia, Lídia
13 14 15 16 17 18 19
H K Sz Cs P Sz V
Ella, Linda Bálint, Valentin Kolos, Georgina Julianna, Lilla Donát Bernadett Zsuzsanna
20 21 22 23 24 25 26
H K Sz Cs P Sz V
Aladár, Álmos Eleonóra Gerzson Alfréd Szökőnap Elemér Mátyás, Jázmin
27 H Géza 28 K Edina 29 Sz Ákos, Bátor
Elfelejteni nem lehet A messzenéző éveket. Szeleknek zúgását, Harang kondulását, Szépbecsű nagyapám Keze mozdulását.
Megtisztítani nem lehet Az átszunyókált életet. Elhadart imával, Zajos vigassággal. Megáldott késekkel, Testvérgyilkolással.
Télbefordulni nem lehet Hűvös öszi reggelen. Nyarakról álmodni, Estébe halkulni. Igaz férfi sorsra Rettegve gondolni.
Összezúzni nem lehet Az elkorhadt kereszteket. Jóapád emlékét, Anyád nevetését. Őszi estének Halvány derengését.
Elengedni nem lehet A múltba süppedt fényeket. Tüzek lobbanását, Dalok fakadását. Szél tépte zászlóknak Semmibe hullását.
Megfeszíteni nem lehet A félve bújó lelkeket. Múltat elsiratni Zokogva hazudni. Pusztuló hazádért Gyertyákat gyújtani.
Március
Április
1 2 3 4
Cs P Sz V
Albin Lujza Kornélia Kázmér
1
V
Hugó
5 6 7 8 9 10 11
H K Sz Cs P Sz V
Adorján, Adrián Leonóra, Inez Tamás Zoltán Franciska, Fanni Ildikó Szilárd
2 3 4 5 6 7 8
H K Sz Cs P Sz V
Áron Buda, Richárd Izidor Vince Vilmos, Bíborka Herman Húsvét, Dénes
12 13 14 15 16 17 18
H K Sz Cs P Sz V
Gergely Krisztián, Ajtony Matild Nemzeti ünnep, Kristóf Henrietta Gertrúd, Patrik Sándor, Ede
9 10 11 12 13 14 15
H K Sz Cs P Sz V
Húsvét, Erhard Zsolt Leó, Szaniszló Gyula Ida Tibor Anasztázia, Tas
19 20 21 22 23 24 25
H K Sz Cs P Sz V
József, Bánk Klaudia Benedek Beáta, Izolda Emőke Gábor, Karina Irén, Írisz
16 17 18 19 20 21 22
H K Sz Cs P Sz V
Csongor Rudolf Andrea, Ilma Emma Tivadar Konrád Csilla, Noémi
26 27 28 29 30 31
H K Sz Cs P Sz
Emánuel Hajnalka Gedeon, Johanna Auguszta Zalán Árpád
23 24 25 26 27 28 29
H K Sz Cs P Sz V
Béla Húsvét, György Húsvét, Márk Ervin Zita, Mariann Valéria Péter
30 H Katalin, Kitti
Május 1 2 3 4 5 6
K Sz Cs P Sz V
Munka ünnepe Zsigmond Tímea, Irma Mónika, Flórián Györgyi Ivett, Frida
7 8 9 10 11 12 13
H K Sz Cs P Sz V
Gizella Mihály Gergely Ármin Ferenc Pongrác Szervác, Imola
14 15 16 17 18 19 20
H K Sz Cs P Sz V
Bonifác Zsófia, Szonja Mózes, Botond Paszkál Erik, Alexandra Ivó, Milán Bernát, Felícia
21 22 23 24 25 26 27
H K Sz Cs P Sz V
Konstantin Júlia, Rita Dezső Eszter Orbán Fülöp, Evelin Pünkösd, Hella
28 29 30 31
H K Sz Cs
Pünkösd, Emil, Csanád Magdolna Janka, Zsanett Angéla
június 1 2 3
P Tünde Sz Kármen, Anita V Klotild
4 5 6 7 8 9 10
H K Sz Cs P Sz V
Bulcsú Fatime Norbert, Cintia Róbert Medárd Félix Margit, Gréta
11 12 13 14 15 16 17
H K Sz Cs P Sz V
Barnabás Villő Anett Vazul Jolán, Vid Jusztin Laura, Alida
18 19 20 21 22 23 24
H K Sz Cs P Sz V
Arnold, Levente Gyárfás Rafael Alajos, Leila Paulina, Ákos Zoltán Iván
25 26 27 28 29 30
H K Sz Cs P Sz
Vilmos János, Pál László Levente, Irén Péter, Pál Pál
Július 1
V
Tihamér, Annamária
2 3 4 5 6 7 8
H K Sz Cs P Sz V
Ottó Kornél, Soma Ulrik Emese, Sarolta Csaba Apollónia Ellák
9 10 11 12 13 14 15
H K Sz Cs P Sz V
Lukrécia Amália Nóra, Lili Izabella, Dalma Jenő Örs, Stella Henrik, Roland
16 17 18 19 20 21 22
H K Sz Cs P Sz V
Valter Endre, Elek Frigyes Emília Illés Dániel, Daniella Magdolna
23 24 25 26 27 28 29
H K Sz Cs P Sz V
Lenke Kinga, Kincső Kristóf, Jakab Anna, Anikó Liliána, Olga Szabolcs Márta, Flóra
30 H Judit, Xénia 31 K Oszkár
Augusztus 1 2 3 4 5
Sz Cs P Sz V
Boglárka Lehel Hermina Domonkos, Dominika Krisztina
6 7 8 9 10 11 12
H K Sz Cs P Sz V
Berta, Bettina Ibolya László Emőd Lőrinc Zsuzsanna, Tiborc Klára
13 14 15 16 17 18 19
H K Sz Cs P Sz V
Ipoly Marcell Mária Ábrahám Jácint Ilona Huba
20 21 22 23 24 25 26
H K Sz Cs P Sz V
Állami ünnep, István Sámuel, Hajna Menyhért, Mirjam Bence Bertalan Lajos, Patrícia Izsó
27 28 29 30 31
H K Sz Cs P
Gáspár Ágoston Beatrix, Erna Rózsa Erika, Bella
Szeptember 1 2
Sz Egon, Egyed V Rebeka, Dorina
3 4 5 6 7 8 9
H K Sz Cs P Sz V
Hilda Rozália Viktor, Lőrinc Zakariás Regina Mária, Adrienn Ádám
10 11 12 13 14 15 16
H K Sz Cs P Sz V
Nikolett, Hunor Teodóra Mária Kornél Szeréna, Roxána Enikő, Melitta Edit
17 18 19 20 21 22 23
H K Sz Cs P Sz V
Zsófia Diána Vilhelmina Friderika Máté, Mirella Móric Tekla
24 25 26 27 28 29 30
H K Sz Cs P Sz V
Gellért, Mercédesz Kende, Eufrozina Jusztina Adalbert Vencel Mihály Jeromos
Október 1 2 3 4 5 6 7
H K Sz Cs P Sz V
Malvin Petra Helga Ferenc Aurél Brúnó, Renáta Amália
8 9 10 11 12 13 14
H K Sz Cs P Sz V
Koppány Dénes Gedeon Brigitta, Gitta Miksa Kálmán, Ede Helén
15 16 17 18 19 20 21
H K Sz Cs P Sz V
Teréz Gál Hedvig Lukács Nándor Vendel Orsolya
22 23 24 25 26 27 28
H K Sz Cs P Sz V
Előd Nemzeti ü., Gyöngyi Salamon Blanka, Bianka Dömötör Szabina Simon, Szimonetta
29 H Nárcisz 30 K Alfonz 31 Sz Farkas
November 1 2 3 4
Cs P Sz V
Mindenszentek Achilles Győző Károly
5 6 7 8 9 10 11
H K Sz Cs P Sz V
Imre Lénárd Rezső Zsombor Tivadar Réka Márton
12 13 14 15 16 17 18
H K Sz Cs P Sz V
Jónás, Renátó Szilvia Aliz Albert, Lipót Ödön Hortenzia, Gergő Jenő
19 20 21 22 23 24 25
H K Sz Cs P Sz V
Erzsébet, Zsóka Jolán Olivér Cecília Kelemen, Klementina Emma Katalin, Kitti
26 27 28 29 30
H K Sz Cs P
Virág Virgil Stefánia Taksony András, Andor
December 1 2
Sz Elza V Melinda, Vivien
3 4 5 6 7 8 9
H K Sz Cs P Sz V
Ferenc, Olívia Borbála, Barbara Vilma Miklós Ambrus Mária Natália
10 11 12 13 14 15 16
H K Sz Cs P Sz V
Judit Árpád Gabriella Luca, Otília Szilárda Valér Etelka, Aletta
17 18 19 20 21 22 23
H K Sz Cs P Sz V
Lázár, Olimpia Auguszta Viola Teofil Tamás Zénó Viktória
24 25 26 27 28 29 30
H K Sz Cs P Sz V
Ádám, Éva Karácsony, Eugénia Karácsony, István János Kamilla Tamás, Tamara Dávid
31 H Szilveszter
10
Két Torony
András atya:
Karácsonyi üzenet Karácsony Jézus születésének ünnepe. Az Ige megtestesülésének ünnepe. Örömhír az egész világegyetem számára: eljött közénk az Isten. Emberré lett, hogy minden elkövetett és majdan bekövetkező bűneinktől megváltson és megnyissa számunkra az Istenszeretet útját, megmutassa az Isten felé vezető utat, későbbi halálával és feltámadásával pedig példát adjon számunkra. A Karácsony ily módon az egész emberiség számára reménységet adó ünnep. Az első keresztények Alfának és Omegának mondották Jézust, azaz a Kezdetnek és a Végnek. A Mennyei Atya tehát elhatározta, hogy a Teremtett Világot, amelyben majd az embert is saját képére és hasonlatosságára teremti meg, azt majd megdicsőíti az Ő Fia által. És az egész Világegyetem az Omegában fogja majd megnyerni a végső értelmét. Tehát Ő a kezdet - így írja Szent Pál apostol - minden Ő általa lett, és nem lett semmi sem nélküle. S ezért hirdették az angyalok Karácsony ünnepén: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.
Jézus Krisztus azért jött, hogy megdicsőítse az Atyát, és aztán általunk dicsőítse egészen a Világ végéig, ami majd nagy dicsőségben eljön. Amikor, ahogyan a Szentírás mondja, új ég és új föld lesz. Jézus Krisztus azáltal, hogy emberré lett, megadta a Teremtés értelmét. Az „anyagvilág” értelmét is. Értelmét annak, hogy miért teremtett Isten látható, anyagi világot a láthatatlan, az „angyalvilág” mellett. Jézus Krisztus előtt az emberiség felkészülhetett erre a nagy útra, hiszen a zsidó nép üdvösségtörténelmén keresztül, Ábrahámtól kezdve, a próféták mind megmondották Isten üzeneteként az üdvösség tervét az emberrel kapcsolatban. Ezt maga az Isten ágyazta bele a történelembe a prófétákon keresztül. És azt üzente: ahogyan az első ember elveszítette az Isten kegyelmét bűnével a gonoszlélek sugallatára, biztatására és kísértésére, úgy Jézus Krisztusban megújul minden. Akik tehát Jézus Krisztusban hisznek, megadatik nekik, hogy örök életet éljenek. Már most is reményképpen éli meg a keresztény ember az örök életet, és így is irányítja a saját életét, hogy megfeleljen, és az üdvösség elnyerése bizonyos legyen számára. És ezért ünnepli Karácsonykor Jézus megszületését. Ezt ünnepeljük és nem mást. Mert annak a Karácsonynak, amit mára elanyagiasítottak és materiális szempontból szemlélik, nincs is igazán értelme, ha nem hatja át a hit. Hiszen az ember éppenséggel máskor is megmutatatná a szeretetét, nem csak ilyenkor, ezen az egy napon, amit úgy neveztek el maguk közt, hogy a „szeretet ünnepe”. Ha ez az egy nap a szeretet ünnepe, akkor mi az év többi napja? A széthúzásé, az irigységé, az önzésé, a hatalomvágyé, a másik fölé emelkedésé, mások eltiprásáé? Mert mindez a mai emberi világ jellemzője. A hedonizmus, amely csakis
az e világi élvezeteket akarja minden áron habzsolni, valamint az anyagi világot is minél jobban magáénak akarja tartani. És az ilyesféle magatartás valóban nem alkalmas másra, mint hogy évente csak egy napot nyilvánítson a szeretet ünnepévé, elhomályosítva Jézus születése ünnepének dicsőséges fényét. Jézus Krisztus felszabadította az embert az anyagvilág varázsa alól, mert odaállította elénk az Ember igazi értékét. Ez azonban nem a földön, ideig tartó érték. Az isteni érték egészen más. Ez egy lehetőség az ember számára arra, hogy megnyissa az életét az örökkévalóság felé Jézus Krisztus és az egyház által. A katolikus egyházat pontosan azért támadják, mert legteljesebb módon hirdeti az ember természetfölötti rendeltetését és ezért a legteljesebb módon igyekszik felszítani az emberekben a lelkiismeretet Isten szeretete felé. Isten szeretete pedig azt kívánja tőlünk, hogy az Ő parancsa útján járjunk. Tehát a szeretet legfőbb parancsa a szeretet Isten és az ember között. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és minden erődből, Felebarátodat pedig szeresd úgy, mint önmagadat”. Jézus ezt még azzal is kiegészítette: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Ő pedig feláldozta értünk életét a kereszten, akkor nekünk is úgy kell szeretnünk embertársainkat. Ez lenne az igazi értelme a szeretetnek is. Nem csupán csak csillogás, villogás, az anyagi dolgokban való bővelkedés hajhászása, és dicsekvés, hogy mit vettem, mit kapott a család, hanem, hogy mit kapott a szeretetben...? A családban az a valós ajándék, ha megvan a hitből fakadó szeretet és a megváltás öröme. Tehát ez a Karácsony értelme. Hogy az Isten eljött közénk és üdvösséget hozott, reménységet adott az emberi szívben. S megadta az emberiség történelmének az értelmét, ahol a sötétség és világosság, vagyis a hitetlenség és Krisztus, aki az égi világ világosság hívei között máig fennáll a harc. De a végső győzelem Jézus Krisztusé, mert feltámasztja a jókat, a gonoszokat pedig örök kárhozatba taszítja. Tehát a Karácsony ezért is csak akkor igazán keresztény ünnep, ha valaki a hitnek ezt a nagy, mélységes, örömteli titkát megéli, magáévá teszi és az szerint is cselekszik.
Abony • 2011. december Bemutatjuk a Szent István Plébánia káplánját
„János, Te ragyogsz!” tulajdonságait, de a lényegét soha nem fogod tudni úgy elmondani, ahogy igazából a szívedben érzed.
Plüssnyulat kapott ajándékba gazdájától, János atyától Samu, a dalmata fiú. Bocsánat, egészen pontosan: a Mikulástól. Amikor a következő interjút készítettük a nyár óta abonyi szolgálatot teljesítő fiatal káplánnal, a dalmata éppen a nyuszit rágcsálta pajkosan. Bár a beszélgetés közben János atya többször figyelmeztette az ebet, hogy óvatosan, mert így a plüss nem sokáig fogja bírni, látható volt, hogy ez az intés inkább baráti és évődő, semmint komoly dolog. Mindketten tudtuk, hogy a plüss állatka már így is többet szolgált, mint egy átlagos Mikulás ajándék, hiszen a csoki télapók néhány nap alatt elfogynak, ez a kis játék pedig még december közepén is betöltötte küldetését: örömet szerezni egy jó barátnak, egy Isten által teremtett jószágnak. Menyhárt János atya az öröm és a szeretet hirdetésére érkezett Abonyba. Gedei Gábor Zagyvarékason születtem, ott töltöttem a gyermekkoromat, majd középiskolába Keszthelyen a Vajda János Premontrei Gimnáziumba jártam. Utána Veszprémben és Pécsett végeztem teológiai tanulmányokat, közben Zalaegerszegen is dolgoztam –egy szuszra így foglalta össze válaszát János atya, amikor legelőször tanulmányai felől érdeklődtünk. - Van egy szerzetes közösség, a Kármelita rend, és én már egész fiatalon, gimnazistaként közéjük tartoztam. Keszthelyen volt egy tanulmányi házuk, ezért kerestem magamnak ott iskolát. Így megoldódott, hogy mindenféle utazgatás nélkül elkezdjem a szerzetesi életet. A szerzetesi közös-
ségben laktam, onnan jártam gimnáziumba, de közben megismertem és még jobban megszerettem a közösség életét is, így az érettségi után pár évig ott maradtam szerzetesnek. Ezt követően léptem egyházmegyei szolgálatba. - Miért, milyen indíttatásból választotta a papi hivatást? - Jó kérdés, mert nehezen lehet megválaszolni. Bevallom őszintén, hogy a tényleges miértjét nem is tudom megfogalmazni. Azt szoktam erre mondani, hogy a szerzetesség, a papság olyan, mint amikor Tőled megkérdezik, hogy miért pont a kedvesedet szereted. Tudsz róla elmondani dolgokat: mert mosolygós, mert aranyos, mert okos, mert kedves… szóval, sorolod a jó
Én egy olyan családba születtem, ahol a vallásukat nem gyakorolták az emberek. Kisgyerek koromban, második osztályos voltam, amikor egészen véletlenül Zagyvarékason a templom felé keveredtem egy kisdobos gyűlés után. Érdekelt, hogy mi ez a nagy ház. Becsöngettem és kértem, hogy mutassák meg nekem, mi van itt. Márk Lajos atya volt a plébános, aki átjött velem, megmutatta a templomot, körbevezetett, elmagyarázta, hogy mi micsoda és mondta, hogy ha akarok, akkor segíthetek neki. És onnantól kezdve nekem teljesen természetes volt, hogy vasárnaponként ott vagyok a templomban, és segítek az atyának. Persze, az életben nekem is megvoltak a kitérőim, mert, ahogy minden kamasz és fiatal próbálja feszegetni a határokat, hogy biztosan az e az ő útja, amin jár, én is elgondolkodtam azon, hogy családom legyen. Volt barátnőm, volt egy nagyon jó kapcsolatom, amikor Zalaegerszegen éltem, de aztán rá kellett döbbennem, hogy mást nem tudnék tiszta szívből csinálni, mint az egyház, Isten szolgálatát. Ezt külön kegyelemként élem meg. Egyszer azt mondta nekem Barsi Balázs atya, hogy ugyanolyan titok, miért pont én lettem Isten szolgája ebből a családból, mint az, hogy miért pont egy egyházüldöző Saulból lett Szent Pál apostol, vagy egy hiú jogászdoktorból, Aurelius Agustinusból Szent Ágoston. - Abony tudatos választás volt, vagy véletlen, hogy ide került káplánnak? - Semmiképp nem véletlen! Isten szándéka volt, hogy ide kerülhessek. Gyerekkoromtól kezdve szerettem volna Abonyba kerülni: Ez egy megmagyarázhatatlan kapcsolat Abony és köztem. Élénken emlékszem arra, amikor -szintén alsós kisdiákként- augusztus 20-án azzal az ürüggyel, hogy Újszászra megyek Szent István búcsúra, ide, Abonyba bicikliztem át, de nem tudom megmondani, miért. És én akkor beleszerettem ebbe a városba. Teltek-múltak az évek, s hogyha utaztam haza akár Pécsről vagy Budapest-
11 ről, mindig Abonyon keresztül jöttem. Tehát nekem ez egy nagy vágyam volt, hogy Abonyban pap lehessek. Ezt nem is nagyon titkoltam, úgyhogy, amikor ide kihelyezett a püspök úr, fel is hívtak a zagyvarékasi barátaim, és mondták, hogy látod atya, teljesült a kívánságod, mindig abonyi pap szerettél volna lenni. És tényleg milyen érdekes, ahogyan Isten alakítja a dolgokat… Három évig Cegléden voltam káplán, majd egyszerre több lehetőség is adódott, hogy hova mehetnék tovább - köztük Abony is szóba került. Már ettől nagyon boldog voltam. Ezt megtudva püspök atya volt olyan jó és aranyos, hogy azt mondta, persze, akkor gyere ide, mert itt szükség van a segítségre. Így én a legnagyobb örömmel jöttem ide. Azt szoktam mondani, hogy én igazából hazajöttem. Kétlaki vagyok, abonyi és zagyvarékasi. Pár hónappal azelőtt, hogy megkaptam a kinevezésemet, egy barátommal ugyancsak erre utaztam az édesanyámhoz. Ahogy fordultunk le az Újszászi útra, akkor mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha egyszer én itt pap lehetnék… És akkor még nem tudtam, hogy a püspök úrnak milyen dispozíciós lehetőségei vannak… - Azt említett, hogy segíteni küldött városunkba a püspök atya. Milyen munkája van Abonyban? - Szerintem mindenkinek kell segítség. Engem azért küldött ide a püspök úr, hogy Isten országának örömét építsem. András atya – a korára való tekintettel is- már nem bír mindent egymaga csinálni, hiszen Abony egy nagy település. Azt gondolom, hogy a plébános úrnak, aki immár 78 esztendős, könnyebbség, ha például nem napi három, hanem csak egy temetést végez. Minden bizonnyal az ez irányú segítő szándék is benne volt a püspök úr döntésében. Ahogyan az is benne volt ebben a dispozícióban (kinevezés – a Szerk.) hogy ha már idős plébános mellé kerül egy fiatal pap, akkor olyan mester mellé, akitől tanulhat az ember. András atya egy bölcs ember, aki már 30 éve Abonyban él, így rengeteget tapasztalt. Egyszer mindannyiunk életében eljön az a pont, amikor azt kell mondanunk, mint az öreg Pál Aposotol, akinek odaadták segítőtársul Timóteust. Pál vezényelt, tanított és írta a leveleit, de ott volt mellette Timóteus, aki a háttérmunkát végezte. Én mindig úgy fogom fel a kápláni
12
Két Torony
Samu egy három éves dalmata fiú. A Kanári-szigetekről került Abonyba, János atyával. A káplán egy barátjától kapta, miután az a vadászkutya -egy weimari vizsla-, amit először kinézett magának, megfizethetetlenül drága volt. Az atya nem csalódott. A baráttól egy másik nagyszerű barátot kapott ajándékba, és Samu ma már az abonyi hittanosok kedvence is. Jelenlétével segíti János atya abonyi küldetését: Isten országának az örömét építeni. szolgálatot, mint egy Timóteus-i küldetést. - Azzal büszkélkedett, hogy ezt a küldetést egy nagyon jó barátja is segíti. Samura gondolok, a pöttyös kutyára. Nem volt gond, hogy magával hozta a plébániára? - Samut András atya nagyon megszerette, örül neki. Megsúgom: amikor vacsorázunk, Samu belopakodik, lekucorog mellé, így mindig jut egy-két falat, András atya a tejecskébe belemártja a kenyeret és a drága Samukát eteti. Ha Samut leszidom valami huncutságért, mindig András atyához menekül. A hittanos gyerekekkel is nagyon jóban van, Samu jelenléte egy külön élmény a hittanórákon. - A kápláni dispozíciód határozatlan idejű. Meddig tervez Abonyban? - Határozatlan időre. Örökre. Amíg jól érzem magam, amíg elégedettek veled. Vagy, amíg nincs valóban szükség rám máshol, ahol püspök úr úgy gondolja. Mindig el szoktam mondani, hogy nem azért vagyok itt, mert bármilyen babérokra törekszem. Mindenhol, bárhova is helyez a püspök úr, én hosszú távra tervezek. Azt is tudom ugyanakkor, hogy az én szolgálatom kicsit olyan, mint Fülöp aposotolé, akiről azt olvashatjuk a Bibliában, hogy a Szentlélek egyszer ide, egyszer
oda ragadta el. Egyet tudok: bárhová tesz, és én hiszem azt, hogy nem véletlenül tett ide engem a püspök úr és az isteni gondviselés, nekem maximálisan a legjobbat kell kihoznom az egyházközösségből. Nekem itt az Isten országának az örömhírét kell terjesztenem, aminek alappillére a szeretet és a tisztesség. Ami nem felel meg a tisztességnek és szeretetnek, az ellen nekem küzdenem kell. Azt én nem fogadhatom el. Jézus Krisztus nem egy lityi-lötyi, langyos ember volt, bár szeretik néha úgy beállítani. Pedig Ő nem ilyen volt! A Szentírást, ha valaki felüti, olvashatja. Ő, ha kellett, kötelekből ostort font és nagyon durván kiűzte azokat a templomból, akik nem voltak odavalók. Jézus Krisztus az igazság mellett mindig nagyon radikálisan kiállt. A múltkor mondtam valakinek, hogy nekem mintha ilyen Keresztelő Szent János-féle küldetésem lenne, legalábbis azt hiszem. Az Isten országának örömhírét hirdetni, a szeretet közösségét építeni és harcolni az igazság mellett. - Ahhoz, hogy ezt a küldetését be tudja tölteni, az is kell –hiszen Ön is utalt rá, - hogy jól érezze magát ezen a helyen. - Ezzel sincs semmi probléma. Nagyon jól vagyok. A múltkor jöttem haza volt főnökömmel, Levente
atyával, a ceglédi plébánossal, aki azt mondta, „János, Te ragyogsz”. És így van. Nagyon jól érzem magam Abonyban. Amikor költöztem, döbbenetesen megható élmény volt, hogy az emberek bejöttek, miben tudnak segíteni. Mihez hasonlítsam? Kicsit olyan volt ez a szituáció, mint amikor a sivatagba egy vízzel átitatott szivacsot bedobnak és a szomjas föld rögtön kiszippantja belőle a nedvességet. Nagyon jó az abonyi közösség, nagyon jók az abonyi emberek, nyitottak. Az abonyi egyházközösség olyan, ahol nagyon sok lehetőség van. Nagyon sok fiatal jön a templomba, és látom, hogy miként lehet ide vonzani még több ifjú embert különböző programokkal, tettekkel. Ugyanakkor azt is látom, hogy ez egy nagyon éhes –vagy az előbbi hasonlattal élve: szomjas- közösség. Egy olyan közösség, amelyik vágyik az Istennel való „élő” kapcsolatra. Tehát az abonyi vallási közösség szerintem olyan csapat, amelyiknek nem elég a hétköznapi áhitat és vallásosság. Egy igazi, mély Isten keresést tapasztalok, ami boldogító. Sok helyen jártam az országban, világban, és azt tapasztaltam, hogy 90 százalékban olyan helyek vannak, ahol a papnak magának kell futnia a hívek után. Ez egy rendkívüli helyzet,
hogy itt fordítva van, a hívek keresnek meg az ötleteikkel. „Atya, szeretnénk azt, hogy… Atya jó lenne az, hogy… Atya, csináljunk már valamit azzal, hogy…. És ez engem nagyon boldoggá tesz. Azt hiszem, hogy ezeknek, az ilyen közösségeknek van jövője. Mind egyházközösségi szinten, mind pedig társadalmi szinten. Tehát, ha valaki a pálya széléről dirigál, azzal nem sokra megyek. Álljon ő is oda mellém, és mondja azt, hogy együtt dolgozunk! Megmondhatják, hogy milyen legyen egy pap, és hogyan kell neki dolgoznia, de azt hiszem, ha más is tudja, hogy milyen legyen egy jó pap, akkor egy jó pap is tudhatja, hogy milyen egy jó hívő és annak mi a dolga. Egy közösséget csakis közös munkával lehet építeni. Jézus is végig erről és így beszél Isten országának építéséről. Nem azt mondja a tanítványainak, hogy bolyongjanak egyedül, és csináljanak, amit akarnak, hanem elküldi először kettesével őket, aztán a hetvenkét tanítványt. Csapat munkával lehet valamit kezdeni. A csapatmunka viszont mindig jó szándékot feltételez. Amikor erről beszélek Abonyban, eddig csupa pozitív visszajelzést kapok. Örömömre olyan emberek is megszólítanak, akik már hosszú évek óta az egyház környékére sem néztek. Én ezt nem rovom fel bűnükül. Szerintem nem lehet „leírni” az embereket. Hozzám bárki, bármikor jöhet, mert ha az Isten nem ír le senkit, akkor nekem emberként ugyan honnan lenne jogom ehhez?! Hiszem azt, hogy nincs gonosz ember. Nincs végleg elrontott élet. Félresiklott élet van. De Jézus pont ezért tudott a legnagyobb bűnös után is nyúlni, mert hitt abban, hogy nincs végleg elrontott élet. Mindig van visszaút, csak az ember segítségre szorul. - Atya, a viselete számunkra elég szokatlan. A ferences testvérek ruhájára emlékeztet. - Ilyen reverendája a betlehemi testvéreknek, a ferenceseknek és a kármelitáknak volt. Ezt azért hordom, mert a betlehemi nővérek varrták és kedves a szívemnek. Amikor ránézek, Szent Ferencre emlékeztet, aki egy reformer elme volt. Mindig az egyszerűség és a szegénység általi reformot hozta előtérbe, és azt mondta, hogy nekünk nem kell mást csinálni, csak az igazságot hirdetni és akkor a világ átalakul.
Abony • 2011. december
Összetartozás: közösség Istennel Meglátják a fehér kiskaput, ott kell bejönni – segít eligazodni az új lelkész. A Kálvin útról nyíló református lelkészi hivatalhoz, mióta az eszemet tudom, mindig is ez a rövid, romantikus kis út vezetett, amelynek bal oldalán szerényen áll a gyönyörű kazettáiról híres templom, előtte a kopjafákkal. Ama kis fehér kapu pedig még csak nincs is becsukva, hogy bárki betérhessen a hivatalba, ha ügye-baja van, vagy éppen az új lelkésszel szeretne beszélgetni. Kedves, széles mosolyú fiatalember nyit ajtót, törékeny felesége az íróasztaltól pattan fel jöttünkre. A szekrény tetején egy gitárra figyelünk fel, de ezen még van mit tanulni, mondja, és nem rögtönöz nekünk koncertet Gáll Károly. Kérdéseinkre viszont szívesen válaszol. - Hivatalosan szeptember elseje óta vagyok itt Abonyban, de előtte volt két bemutatkozó szolgálatom. A második után mondta a gyülekezet presbitériuma, hogy szívesen látnának. - Ez egészen úgy hangzik, mint egy vizsga… - Pedig nem az. Az ismeretlen lelkészek eljönnek bemutatkozni, és akinek a személye, igehirdetése tetszik, azt meghívják. Akkor még nem voltam választható lelkész, ezért a Délpesti Egyházmegye Esperese
rendelt ki az abonyiak közé beosztott lelkészi szolgálatra. Azóta felszenteltek, így elindulhat a lelkészválasztás folyamata, amennyiben az Esperes úr áldását adja és egyházközségünk választói névjegyzékében szereplő tagjai megválasztanak. - Azért volt már alkalma személyes kapcsolatokat kötni az abonyiakkal? Természetesen. Nem csak a vasárnapi istentiszteleteken találkozunk. Kötetlen látogatások is történtek, volt, ahol a gyász feldolgozásában
elképzeléseim mellett. Nagykőrösön pedig, amikor elmondtam a tanáraimnak, hogy én bizony teológiára mennék, még szigorúbban figyelték a teljesítményemet és a tanulmányaimat. - Az Istenhez vezető útra egyértelműbben rátalálhatunk, ha nagy lelki, érzelmi mélységeket, válságokat élünk meg?
S. Tóth Anikó
próbáltam segíteni. A választásomat megelőző időszak nem politikai kampány, nem az én személyem vagy ügyem a fontos, hanem Isten országának az építése. A cél korántsem az, hogy én elnyerjek egy pozíciót, de nagyon jó érzéssel tölt el, ha az abonyiak igényt tartanak szolgálatomra. - Ismerte Abonyt korábban? - Csak átutaztam rajta. Túrkevén laktam, Budapesten tanultam teológiát. - Akkor alföldi gyerek? - Korántsem. Erdélyben születtem, Marosvásárhelyen. A rendszerváltáskor költöztünk át Magyarországra a szüleimmel. Ezt megelőzően is többször váltottunk lakhelyet. Orvos szüleimet Romániában, az ottani szokások szerint, ide-oda helyezték .Majd egy versenyvizsga után választhattak maguknak munkahelyet. Ők a magyar határ közelében szerettek volna élni, többször kérték is az áttelepülési engedélyt, aztán végül a rendszerváltás után kaptuk meg - Ezek szerint önnek más fogalmai vannak az állandóságról és a bizonyosságról. A lelkészi elhivatottsága mikor vált bizonyossá?
Miközben a csodaszép templomban készült felvételek közül válogatunk, az is kiderül, hogy az abonyi hívek szorgalommal és odaadással igyekeztek otthonossá, széppé, tisztává varázsolni az új lelkész környezetét. Szépen hímzett terítők, dísztárgyak kerültek elő, sokan érezték ebben is az összetartozást, és, amint azt Gáll Károly megfogalmazta, „a közösséget az Istennel”.
13
- A legtöbb fiatal az érettségi előtt gondolkodik el azon, hogy mi is szeretne lenni. Bár én tradicionális református családban nőttem fel, mély, vagy ennél több kapcsolatom nem volt az Isten országával. A családi indíttatásról még annyit, hogy nagyapám Maros megye esperese volt, a szüleim generációja előtti felmenők pedig rendre lelkészek voltak. Ennek ellenére a debreceni teológiai felvételim csúfos kudarccal végződött. Nagykőrösre viszont felvettek, az ottani főiskolán mélyedtem el a hit dolgaiban. - A kudarc erősítette meg? - Nem. Mindvégig kitartottam az
- Megfordítanám. Jellemző lehet, hogy amíg nem vagyunk mélyponton, addig nem keressük Istent. De én hétköznapi helyzetekben, átlagos életet élő embereknél is láttam már, hogy hiányzott valami az életükből, kerestek valamit. Hogy is mondjam? Mindenkiben van egyfajta üresség, valamiféle vágyakozás, amit ki szeretne tölteni. Vágyakozás a túlnani, túlvilági dolgok iránt, ami eltölt, értelmet adhat, kitölti az űrt, és segít. Nálam hosszabb folyamat volt a rádöbbenés arra, hogy mit is akarok, de fontos tudni, hogy az, hogy az egyén mit akar, és hogy Istennek mi a terve vele, az nem mindig esik egybe. - Ebbe a felsőbb akaratba történő belenyugváshoz önfeladás kell? - Nem hiszem, hogy önfeladás lenne az, ha az ember rátalál arra az útra, amit Isten tervezett számára. Ha valaki bele helyezi magát ebbe a felsőbb akaratba, akkor arra is rájön, hogy nem is lehetne másutt jobb helyen, mint Isten kezében. A magunk tervezte útnak sokszor nem látjuk a buktatóit, Isten látja ezeket. Persze az ő útjának is vannak árnyoldalai, de Ő az, aki erőt ad nekünk, amikor a mélységeket járjuk. - Mindenki megtudhatja, mi ez az isteni terv? - Szerintem, ha az ember megpróbál elcsendesedni, és Istenre figyelni, akkor előbb utóbb megismeri. A Bibliában van egy rész, amikor Mózes egy sziklahasadékban keres menedéket. Elvonul előtte az Isten, de megvédi Mózest attól, hogy lássa őt, eltakarja az arcát, hogy ne emés�sze el az isteni hatalmasság látványa. Mózes azért hátulról még megpillanthatja az Urat. Mi is sokszor csak visszatekintve látjuk, hogy Isten mikor mentette meg az életünket, állt őrt az utunk mellett, oltalmazott meg bennünket. - Beszélgetésünk előtt a feleségével, Gállné Herbály Eszterrel egyeztettünk,
14
Két Torony
most is ő hozta ezt a finom teát, és éppen a hivatal dolgait intézte, amikor betoppantunk. Hogyan találtak egymásra?
- Sokat foglalkoztak gyerekekkel, fiatalokkal. Ha van nagy kérdése ennek a kornak, akkor az éppen az, hogy mi lesz a legifjabb generációval.
- Nagykőrösön ismerkedtünk meg, ő ott tanító-kántor szakot végzett, később a hittanoktató szakot is elvégezte. Itt nagy segítségemre van a gyülekezeti munkában, az adminisztratív dolgok intézésében, a hivatal vezetésében. Ebben van is gyakorlata, hiszen korábban a túrkevei gyülekezetnél dolgozott. Sokfelé megfordultunk együtt. Éltünk Balassagyarmat közelében egy Terény nevezetű kis faluban is. Voltam kollégiumi lelkész-nevelő, hitoktató iskolákban.
- A fiatalok kezét elsősorban a szülőknek kell megfogniuk. A gyerekek legnagyobb bizonyossága ugyanis bennük van. A szülők teremtik meg ezt, de ha sokszor maguk is kilátástalanok, fásultak, reménytelenek, akkor a gyermek éppen azt nézi, hogy egy ilyen helyzetben mihez nyúlnak segítségért a felnőttek. Azt is észreveszik, ha a szülőknek van hol keresniük a megnyugvást, és azt is, ha nincs mihez nyúlniuk. Ha egy ember összekulcsolja a kezét és imádkozik, akkor sem oldódnak meg azonnal a gondjai, de legalább egy kicsit megnyugszik a lelke. Isten mindig megmutatja a kiutat, hogy az első lépéseket meg tudjuk tenni.
- Van gyermekük? - Sajnos még nincs. Reméljük, hogy a Fennvaló majd ezt is megadja nekünk.
Töprengések karácsony előtt
Ma december 14., szerda van. Éppen Bogár László aktuális heti jegyzetét olvasom a Magyar Hírlapban. Bár tudom, hogy a szerző kitűnő dramaturgiai érzékkel rendelkezik, s tragikusra kihegyezett végkövetkeztetései olykor megdöbbentőek, most mégis úgy érzem, hogy reális a cikk gondolati íve. A cím, Európa öngyilkossága, nem sok jóval kecsegtet, azt is mondhatnám, nem teremt karácsonyi hangulatot. Idézek az írásból: „A magyar kormány, akárcsak a többiek, kutyaszorítóba került. Ha szembemegy a megállapodással, az már rövid távon is olyan pénzhatalmi megtorlásokkal járna, amelyek hetek alatt anarchiába sodornák az országot. Ha viszont elfogadja, akkor olyan brutális, újabb megszorításokat lesz kénytelen bevezetni, amelyek lényegében ugyanezzel a következménnyel járnának. A megoldás az lenne, ha nevén neveznénk a csapdát, és a két egyaránt semmibe vezető válasz hamis síkjából próbálnánk kitörni. Ehhez azonban, sajnos, mind az érvényes tudás, mind az erkölcsi tartás, mind az ezt kikényszeríteni képes lokális, regionális és globális együttműködés hiányzik.” Miről is van szó? Arról, hogy amiről korábban úgy be-
széltek, mint beteges összeesküvés-elmélet vagy politikailag inkorrekt szélsőjobboldali közbeszéd, esetleg burkolt antiszemitizmus, nos arról bebizonyosodott, hogy ez maga a prózai valóság. A világot valóban egy pénzhatalmi szupervezetés irányítja, amely hálózatként mindenhol jelen van, mindenhol megvannak a csápjai, vagyis a helyi kollaboránsai, s amelynek végső célja, minél több anyagi erőforrást saját tulajdonába vonni, s ezáltal a világot a lehető legnyomorúságosabb állapotba hozni. Most Európa van soron, s benne mi magyarok. Vajon miért történik mindez, mi lehet a végső cél? Vannak pontosan látható okok, s vannak olyanok, melyeket csak találgatni lehet. Nyilvánvaló, hogy a létminimumba taszított ember az egzisztenciális megsemmisüléssel szembesülve abszolút kiszolgáltatottá, s így uralhatóvá válik. Lényegében rabszolga, pária lesz, akinek egyetlen feladata innentől, hogy az irányító „elit” luxuson alapuló uralmát folyamatosan újrateremtse. A dolog azonban ennél sokkal bonyolultabb. Mi van akkor, ha a páriák, ha a tömeg fellázad? Lehet, hogy éppen ez a cél. A Föld erőforrásai kimerülőben vannak,
Az interjúban olvasottak mellett a fiatal lelkész azt is elmesélte, hogy miként választja ki az istentiszteletek alapigéit. Szót ejt a szabad textusválasztásról és a jól használható bibliaolvasó kalauzról is. Reméli, hogy a Biblia nem csak vasárnapi olvasmány, hanem folyamatos támasz, amelynek igéi jó válaszokat adnak a napi kérdésekre. Így például éppen a legalkalmasabb igékkel találkozott akkor is, amikor a presbiterválasztás feszültségeivel küzdött a gyülekezet. A személyes konfliktusokat sokszor éppen a régi sérelmek, vagy a kilátástalanság erősítik fel- mondja, és neki, lelkészként abban kell megerősítenie az embereket, hogy Istennek az egyes ember biztonsága, élete, reménysége éppen olyan fontos, mint egy ország, vagy éppen a világ sorsa. Amikor a karácsonyi eseményekről kérdeztük, azt is elárulta, hogy a gyülekezeti termet lassan „kinövik”, mert nagy örömére, egyre többen vannak a istentiszteleteken. - Ilyenkor télen hideg a templom, de Karácsony estéjén négy órakor gyermekműsorral várjuk a híveket. Az ünnep első és másnapján Úrvacsorás istentiszteletet tartunk, igaz az utóbbit már a komfortosabb gyülekezeti teremben. Mindenkit szeretettel várunk, gyertek el, ha tudtok!- így bocsátott utunkra minket, vagyis, most veszem észre, nem is elköszönt, éppen hogy meghívott egy következő találkozóra.
nem képesek már az egyre gyarapodó emberiség legalapvetőbb, fizikai létfenntartáshoz szükséges javait sem biztosítani. Egy globális robbanás azonban alapot teremt a rendcsinálásra, s ennek várhatóan tömeges pusztulás lesz az eredménye. Tudom, jó lenne, ha mindez csak puszta képzelgés lenne. Sajnos nem az. Tényszerűen igaz, hogy a Föld, mint élőlény, mert az, bonyolult biológiai-kémiaifizikai folyamatok által megteremtett, részben önfenntartó rendszer. (Azért részben, mert a működéshez, szerencsére, szükség van a külső kozmikus hatásokra is.) Az önfenntartás mechanizmusában azonban egyre súlyosabb emberi beavatkozások történnek. Ezek kezdete történelmileg jól kimutatható módon a reneszánsz kora. Itt születik meg az ember istenülésének gondolata, s ez vezetett el bennünket ahhoz a jelen állapothoz, amit nyugodtan nevezhetünk egy komplex ökológiai-társadalmi-gazdasági katasztrófa előállapotának. Meggyőződésem, hogy itt nem véletlen események sorsszerűséggé összeálló láncolatáról van szó, hanem tudatosan megtervezett, évszázadokon át szigorú logika által vezérelt célirányos folyamatról. Visszakanyarodva a cikkhez, nevezzük néven a csapdát, próbáljunk a hamis válaszok síkjából kikeveredni! Első, s legfontosabb feladatunk, hogy kérdezzünk! Az alapkérdés, ha jó, elvezet bennünket a válaszhoz, s ha választ kapunk, talán megoldást is találhatunk. Ami innentől következik az szigorúan saját vélemény, kérem mindenki kezelje
is úgy. (Előrebocsátom, hogy terjedelmi korlátok miatt kénytelen vagyok a kérdéseket és a válaszokat is leegyszerűsíteni.) Jöjjenek tehát az alapkérdések. Valóban létezik egy évszázadokon átnyúló tudatos terv, amelyet egy bizonyos, a pénz fogalmával körülírható kör működtet? Erre természetesen közvetlen bizonyíték nincs, közvetett viszont annál több. Mire gondolok? A 17. századtól elindul a forradalmak kora. Az angol polgári forradalommal elkezdve, minden forradalom célja, hogy a tradicionális társadalmi alapzatokat, melyek az istenhiten, szolidaritáson, közösségi létformán nyugodtak, megszüntesse. Nem véletlen, hogy ezek a forradalmak kimutathatóan azonos forgatókönyv alapján zajlottak. (Trónfosztás, a király kivégzése, támadás az egyház ellen, stb.) Polgári társadalmak születése, vagy születésük kikényszerítése. Ez is világméretű folyamat volt. S jó, ha tudjuk, ennek a társadalmi modellnek a végső alapja a tőkévé vált pénz, amelynek elfajzását most szenvedjük meg. Második kérdésünk még izgalmasabb. Ki a csapda felállítója, ki van a háttérben, ki az, aki mindent irányít, de soha nem látható? Tulajdonképpen erre a kérdésre a legegyszerűbb, ugyanakkor, figyelembe véve a világ jelenlegi szellemi állapotát, a legelfogadhatatlanabb a válasz. Miért egyszerű a válasz? Mert mai európai és magyar kultúránk, civilizációnk kezdetétől fogva magába rejti ezt. Ez a civilizáció Jézus Krisztus születésével veszi kezdetét, úgy
Abony • 2011. december is mondhatnám, tetszik, nem tetszik, ez a végső alapja. Röviden: születés-halál-feltámadás. (Ez a hármasság viszont már egyetemes, nem Európa-specifikus.) A megoldás a születés és a halál között húzódik. Az utolsó vacsorán Krisztus világosan kimondta, hogy Ő most eltávozik, s a
hatalom a világ fejedelme kezébe kerül. Ki a világ fejedelme? Mondjuk ki bátran: az Antikrisztus, a Sátán. Mindebből viszont az következik, hogy a világ 2000 éve az apokalipszis, a végítélet állapotában van. Ha ez így van, márpedig ha valaki nemcsak beleszületett a kereszténységbe,
15
hanem el is fogadja azt, nem mondhatja, hogy nincs így, hiszen akkor saját hitével kerülne ellentmondásba, szóval, ha így van, akkor a megoldás ismert. Van túlélés, van jövő. Hogy ez milyen lesz, s addig mennyi áldozatot kell még hozni, azt nem tudjuk, de nem is kell naponta ezen
tépelődni. Éljünk emberhez méltó életet, s nézzünk előre is, az égre is. Mert ott a Fény minden évben újra születik. E felett pedig már nincs hatalma a „világ fejedelmének”. S ha ez a Fény történetesen bennünk is meg tud születni, akkor kitörtünk a „semmibe vezető válasz hamis síkjából”.
Megkezdte működését az Összefogás egy jobb Abonyért – Városvédő, Városfejlesztő és Városszépítő Közhasznú Egyesület
Jobb Abonyt szeretnének Tettekre van szükség a hallgatás, illetve az üres fecsegés helyett – jelentette ki dr. Magyar Gábor annak az új egyesületnek a közgyűlésén, amely tavaszi megalapítása után végre hivatalos formában is elkezdhette működését. Az Összefogás Közhasznú Egyesület (ÖKE) tagsága és szimpatizánsai az elmúlt időszakban már több akciót és megmozdulást is szerveztek a közbiztonsági járőrözéstől kezdve az egészséges életmód feltételeinek javítására tett lépésekig. Karácsonyra pedig az egyesület gondozásában megjelent ez az új közéleti-kulturális és életmód magazin, amit Ön, Kedves Olvasó, most a kezében tart. Közlemény
Legyen Abony a méltósággal rendelkező emberek közössége, lakóhelye, városa. Olyan, mint azt megelőzően is volt. Olyan emberek kell, hogy itt éljenek, akik értenek a munkájukhoz, képesek önmagukról és a rájuk bízott közösségről gondoskodni, képesek a náluk gyengébbeknek segítséget nyújtani. Olyanok, akik képesek irányítani a közösséget jó rendszer és jó gondolatok, jó lélek alapján, s ezáltal egy magabiztos, önmagáról gondoskodni tudó, jól szervezett, jól differenciált, úgynevezett hierarchia (szent rend – azaz, nem az ember által kitalált, erőszak alapján létrehozott rend) alapján nyugvó várost építeni. Ezeket a gondolatokat 2010. őszén tette először közzé dr. Magyar Gábor, majd ugyanezen gondolatok mentén, még az elmúlt évi önkormányzati választások éjszakáján létrejött egy közösség Jurta Kör elnevezéssel. Dr. Magyar Gábor támogatói, szimpatizánsai azért vállaltak ilyen módon is sors-és tett közösséget, hogy a választási előkészületek során összekovácsolódott tenni akaró emberek energiája ne menjen veszendőbe, hanem sokkal inkább fordítódjon Abony javára. A 2010. október 3-án éjszaka megfogalmazott egységnyilatkozat az elmúlt hóna-
pok során hivatalos formát is öltött. A jurta körösök mozgalmárai megalapították az Összefogás egy jobb Abonyért – Városvédő, Városfejlesztő és Városszépítő Közhasznú Egyesületet. Az Alapító Okiratban az alapítók kifejezik, hogy a kezdeményezést követően támogatják és ösztönzik, részvételükkel hitelesítik egy Abonyban működő, a városért a nemzeti, jobboldali értékek mentén tevékenykedő, közhasznú egyesület működését. Az ÖKE kiemelt célja Abony város lakosságának, Abony érdekeinek védelme, Abony fejlődésének elősegítése, a polgárok bevonása a város ügyeibe, a közállapotok, közrend és közterületek rendezése. Közreműködni abban, hogy az abonyiak megtanul-
környezetvédelem. Az egyesület céljai között szerepel a civil kontroll erősítése is, az abonyi nyilvánosság demokratizálása, valamint egy korszerű városmarketing kidolgozása. Az Összefogás egy jobb Abonyért Egyesület tömöríteni szeretné mindazokat, akik készek önzetlenül tevékenykedni a város építészeti, természeti és történelmi értékeinek védelmében, a település szépítésében és fejlesztésében, ezért céljai érdekében kapcsolatot kíván tartani mindazokkal, akik az egyesület céljai elérését erkölcsileg, anyagilag elősegítik.
ják a saját életfeltételeik megteremtését. Tevékenység a műveletlenség, a tanulatlanság, a munkanélküliség, az egészségtelen életmód, a tájékozatlanság leküzdése és a települési biztonság, a környezettudatos nevelés érdekében. Az alapítók és tagok célja a közállapotok rendezésének fontos állomásként a közösség biztonságának, a közbiztonság garantálása, a város építészeti, környezeti és természeti értékeinek megőrzése, korszerű és esztétikus fejlesztése, valamint a
Az egyesület elnöke dr. Magyar Gábor. Az elnök az egyesület aktív tevékenységét előkészítő összejövetelen azt is elmondta: „Az emberek zöme tett- és életerős. El kell végre, hogy higgyék: Abonyban az fog megtörténni biztosan, amit ők maguk is megtesznek a városért, a közösségért, önmagukért. Abonyban pedig annak kell megtörténnie, amit az emberek, az itt élők szeretnének. A célom az, hogy megértse az abonyi közösség, hogy önmagukért tenni kell, s ennek megfelelően cselekedjen is”.
16
Két Torony
Karácsonyi Ünnepkör
Karácsonyi Hangversenyek, betlehemes, jótékonysági akciók és vásár... a Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola aulájában. A koncert része volt a november 26-tól január 7-ig tartó Karácsonyi Ünnepkör címet viselő programsorozatnak. A Szent Imre Közösségi Házban szombatonként kézműves foglalkozásokat, a Kossuth Téren pedig adventi gyertyagyújtást rendezett a Városunk Fejlődéséért Egyesület. Ugyancsak az Ünnepkör keretében rendezték december 16-én a Gyulai Gaál, 20-án a Somogyi Imre Általános Iskola, 21-én pedig a Kinizsi Pál Gimnázium és Szakközépiskola karácsonyi hangversenyét is. Dec.18-án felállították a városi betlehemet és aranyvasárnapi vásárt is tartottak. A Karácsonyi Ünnepkör január 7-én, az Abonyi Fúvószenekari Egyesület újévi hangversenyével ér véget a Gyulai Iskola aulájában. Forrás: kettorony.hu
SOS!!!
A fenti kérést Magyar Krisztina jegyezte be a kettorony.hu facebookos oldal üzenőfalán (2011.dec. 8.)
SOS!!!!!!!! Egy nagyon kedves barátom nevében kérnék segítséget Tőletek!!!! Sürgősen munkát keres, az ország bármely területén, minden megoldás érdekli, akár „hetezős” munka is!!!!! Családjának megélhetése igen komoly veszélybe került, 3 gyermeket nevelnek. NEM PÉNZT KÉR DOLGOZNI SZERETNE!!!!!!! Aki segíteni tud, kérem Végh Lászlót keresse! Telefonszáma: 06/70-322-0073
Köszönöm!!!!!!!!!
Játék Láss, ne csak nézz! András atya karácsonyi üzenetéhez kapcsolódóan van egy fotó lapunk 10. oldalán. Kérdésünk: Hol található a képen látható szobor és mit lehet tudni róla? A helyes megfejtéseket 2012. január 15-ig várjuk az Összefogás egy jobb Abonyért – Városvédő, Városfejlesztő és Városszépítő Közhasznú Egyesületet (ÖKE) levélcímén 2740 Abony, Pf.:18. vagy e-mailben az
[email protected] címen. A helyes válaszadók között jutalomtárgyakat sorsolunk ki.
Figyelem! Szerkesztőségünk munkatársakat, tudósítókat, fotósokat, illetve a nyomtatott és/vagy elektronikus újságírás és a szerkesztőségi munka iránt érdeklődő fiatalokat, diákokat keres egy ifjúsági rovat beindításához. Jelentkezni lehet levélben az Összefogás egy Jobb Abonyért Közhasznú Egyesület (ÖKE) címén: Abony, 2740 Pf.:18. vagy e-mailben az
[email protected] címen. A jelentkezésnél kérjük megjelölni az elérhetőséget és az érdeklődési kört, amivel szívesen foglalkoznál (több területet is meg lehet nevezni). Szívesen fogadjuk, ha küldesz referenciát is (pl.: saját készítésű fotó, újságcikk, hozzászólás stb.)
Ne legyen senki sem szégyenlős, vedd a bátorságot és keress minket. Minden érdeklődővel felvesszük a kapcsolatot. Kiadja: az Összefogás egy jobb Abonyért Közhasznú Egyesület Abony, 2011. december 20. • Megjelenik 6500 példányban
