.INGUSZ IVÁN.
.Az anyai. tükrözés
F
igyeljük meg magunkat kirakatnézegetés közben. látjuk, hanem azt is ahogy az anyánk tekintett ránk.1 Néha megpillantjuk a saját tükörképünket. Meglep√ Az önmagunk arcához f∫z√d√ viszonyban átsejlik az érzés. Mintha nem magunkat, hanem valaki mást lát- az arc, akinek az örömöt jelentettük és akinek szemében el√ször fedeztük fel létezésünket. Nem a tönánk meg. Aztán egy pillanat múlva hirtelen megkéletességet kutatjuk a tükörben, ahogy Narcissus örülhetünk vagy zavarba jöhetünk, de lehet, hogy tette. Akinek erre van szüksége, azt nem szerették lopva elkezdjük újra felfedezni a saját arcunkat. eléggé, ∫r maradt a lelkében, ezért kell kielégítheHa az ember gyerekpszichológus, és történetesen tetlenül hinnie, hogy csak a tökéletesség töltheti fel. van egy tükör a rendel√jében, sokféle viselkedést Akinek elég jó anyja volt, annak elég lesz a hús-vér figyelhet meg a gyerekeknél. A nagyon súlyosan ember szeretete, mert megtapasztalta, hogy belefesérült, autisztikus gyerek A hölgy ismeretségi körömb√l származik. Házas, és há- ledkeztek, és ezért √ is bele ránéz a tükörre, de nem rom gyönyör∫ fiúgyermeket nevelt fel. Biztos támasza tud feledkezni a másikba. mutat érdekl√dést, nem ve- férjének, aki fontos beosztásban, sokoldalú munkát véE tanulmányban a psziszi észre magát benne, te- gez. Rendezett körülményeik ellenére hölgyismer√söm chés megszületéshez elenkintete üresen továbbha- depressziós. Házaséletüket szinte már teljesen tönkre- gedhetetlen anyai tükrözéstette azzal, hogy minden reggel úgy ébred, hogy teljesen lad. Az iskola réme, a min- maga alatt van. A helyzetet súlyosbítja, hogy úgy érzi, hez kapcsolódó f√bb gondig mozgó, nyugtalan, ag- nem tud magán segíteni. A bénító depresszió egyetlen dolatokat fogom bemutatresszív gyerek, a várttal el- megoldása, hogy reggel felkelhet, és miután megmosdott ni. Látni fogjuk, hogy ez lentétben, hosszan, tágra és felöltözködött, végre „felöltheti nappali álarcát”. nemcsak azt jelenti, hogy az érzi, hogy visszatért a rendes kerékvágásba, meredt szemmel nézi ma- Ilyenkor újra az emberek színe elé kerülhet, és képes folytatni a anya szó szerint tükrözi a gát, mintha nem akarná család dolgainak intézését. Problémájának eredetér√l gyerek arcán megjelen√ elhinni, hogy az arc, amit annyit lehet tudni, hogy régebben valami balszerencse érzéseket, hanem az anyálát, él√. Nyugtalansága mö- érte, és ezt követ√en lett depressziós. Állapota az id√k nak azt a tulajdonságát is, gött ott húzódik a dep- során krónikus, az életét szinte teljesen megbénító lel- hogy képes a gyereke bels√ ki zavarrá fejl√dött. resszió. A harmadik kíván- A reakcióminta ismer√s mindazok számára, akik szoci- állapotának tükrözésére. csian közelhajol, boldogan ális vagy klinikusi munkát végeznek. A hölgy érzelmi álFreud 1920-ban megsejnézegeti magát, felszaba- lapota csupán felnagyítása annak, amit normál esetben tett valamit az anya és a dultan grimaszol, és amikor is — csak enyhébb formában — tapasztalhatnánk. A „na- tükör közötti kapcsolatból.2 gyítás” a tükör miatt van, amelyben az illet√ önmagát véletlenül meglát engem a látja. Ez a tükör észleli állapotát, életben tartja, és er√sí- Egy másfél éves kisfiúról tükörben, bohóckodni kezd. ti azt. Elképzelhetjük tehát, hogy a tükörb√l milyen anya számol be, aki anyja távol◊ egészséges (legfeljebb tekinthetett vissza az illet√ hölgyre. Valószín∫, hogy ha léte során azt játszotta, neki is — akárcsak anyjának — lánya született volna, ak- hogy miközben a nagy állóneurotikus). valamennyire mentesülhetett volna az alól a lelki Amikor a tükörbe né- kor tükörben nézegette magát, teher alól, amit anyasága jelent számára. De az is biztos, zünk, nemcsak magunkat id√nként leguggolt, úgy-
79
Ingusz Iván
hogy ezzel hol eltüntette magát, hol újból el√került. zusai) irányulnak, ilyen értelemben lesz bel√le tárgy. Így fordította aktív cselekvésbe anyja távolléte miatt Az ösztön tárgya hatással van az egyén m∫ködésékénytelenül elt∫rt passzív élményét. Ebben a játék- re: a vele való reális és fantáziált kapcsolatban jelban a kisfiú egyszerre volt a saját anyja, aki elment lemz√ bels√ képek, leképez√dések alakulnak ki. Teés √ maga, akit elhagytak, így válhatott a tükörkép hát nemcsak az ösztönszükségletek sorsa a fontos, az anyjává és egyben √ magává is. hanem az is, ahogy ezekre a szükségletekre az anya Jacques Lacan még nem beszél az anyáról, √ a va- reagál. A szemléletbeli változást Winnicott fejezi ki lóságos tükörrel való találkozásról ír.3 Amikor a gye- a legjobban, aki leszögezi: nincs olyan önmagában, rek el√ször felismeri magát a tükörben, ujjongó lel- hogy csecsem√, csak a csecsem√ és az anyja vannak. kesedésben tör ki. Szerinte a 6–18 hónapos gyerek Ahol csecsem√ van, ott anyai gondozást is találunk.6 ekkor egy olyan testi egységet észlel, aminek tényAhogy Lacan, úgy Wilfred Bion is az emberi cselegesen még nincs a birtocsem√ éretlenségéb√l indul hogy lánya éppúgy szenvedett volna a ráosztott szerep kában. Ami ekkor történik, súlya alatt, ha neki kellett volna korrigálnia anyja bi- ki.7 Lacan a testi éretlenség nem más, mint a saját egész- zonytalanságát. hatását vizsgálja, Bion a leges képével való azono- Francis Bacon munkássága kívánkozik ide, de nem azok mentális éretlenségét. sulás. Ebben az ún. „tükör- a sorai, amelyekben így fogalmaz: „Egy gyönyör∫ arc Amig Lacannál a tükör vamaga a szótlan jutalom”, vagy „a szépség legelb∫völ√bb fázisban” a gyerek számára része az, amit nem tudunk megfesteni”. Az elkeseredett, lódi tárgy, amelyben a cseaz én a másikként, a másik tehetséges, és napjaink kihívó m∫vésze az, akinek mun- csem√ egésszé alakulhat, pedig alteregóként képz√- kássága ide illik. A torzult emberi arcok képei. Ez a Fran- addig Bionnál az anyával dik le. A kapcsolat a tükör- cis Bacon önmagát látja anyja arcának tükrében, de a való kapcsolat funkciója a torzít, és ez nemcsak a m∫vészt, hanem minket is képen alapul, azaz annak a tükör csecsem√ mentális egésszé meg√rjíthet, ha képeit nézzük. A m∫vész magánéletér√l másiknak a képén, aki én nem tudok semmit. Munkássága mégis ide kívánkozik, tétele. Bion úgy látja, hogy vagyok. Mindezt az tölti mert képei érzékletesen ábrázolják az én és a tükröz√ a testi kielégítésen túl az meg energiával, hogy az én arc kapcsolatát. Bacon portréi azt az arcot mutatják, aki anyának olyan mentális így eredetileg egyben a má- nem azt látja, amit a valóságban — optimális esetben — funkciókat is el kell látnia, észlelnie kéne. Az arcok ugyanis egy fájdalmas fintorral sik, azaz tükörkép is.4 Lacan azt az elkeseredett törekvést fejezik ki: „végre láttassak amelyekre a csecsem√ még szerint, amikor a gyerek meg én is”. nem képes, csak kés√bb, az meglátja az egész testét a Az ösztönös észlelést√l az észlelt dolgok tudatosulásáig anyát internalizálva válik tükörben, akkor döbben rá, vezet√ folyamat során — egészséges fejl√désmenet ese- képessé rá. Bion ezt a cse— a következ√ lépéseket feltételezhetjük: hogy darabokból áll, s akár tén csem√ anyamellhez való viA másikra nézek, és látva vagyok √általa, tehát létezem. szét is eshetne. Ez a „dara- Ha létezem, akkor megtehetem, hogy nemcsak nézek, szonyában fogalmazta meg. bokban lév√ test”-fantázia hanem látok is. A „konfúzió” (egybeömlés, olykor feln√tt paciensek Ha látok, akkor képes vagyok alkotó módon felfogni azt, összeolvadás) állapotában analízisében is megjelenik. amit nézek. lév√ csecsem√nek olyan Vigyázok rá, hogy nehogy azt is meglássam, ami valójáAz egységes testtel való ta- ban nincs ott, mert azt csak képzeletem szülte (feltéve érzelmi élményei vannak, lálkozás élménye ébreszte- persze, ha nem vagyok nagyon fáradt, mert akkor a kett√ amelyeket még nem tudhat né rá a gyereket a gestalt el- összemosódhat). gondolni. Úgy is mondhat* vesztésének lehet√ségére. nánk, hogy egy gondoló Egy n√páciensem mondta egyik alkalommal: „A múlt éjKözelebb visz az anyai jel egy bárban voltunk, és teljesen leny∫gözött, hogy mi- nélküli gondolat van jelen. tükrözés korai hatásának lyen sokféle egyéniség létezik”. Hosszasan részletezi A csecsem√ az élmények megértéséhez, ha az öszkellemetlen részét kivetíti tönpszichológiától a tárgykapcsolat-pszichológiához az anyamellre. Az anya és az anya gondolatai, vagyis fordulunk. Freud és Lacan abban az értelemben egy- amit a gyerek mellként érzékel, fogják a csecsem√ személyes pszichológiát ∫ztek, hogy inkább az egyén gondolkodási funkcióját betölteni. Az anya olyan álösztöncéljainak szempontjait vizsgálták, azt, ahogy lapotban fordul a csecsem√ zavart részei felé, amely a libidó tárgyat talál magának. Náluk az ösztön tár- képessé teszi a gyereket a gondolkodás létrehozágya személyes tulajdonságok nélküli vagy változat- sára. Ezt hívja Bion az anya alfa-funkciójának, de √ lan vagy esetleges.5 A Freud utáni pszichoanalízis- sem bizonyos abban, hogy leírható-e a funkció ponben nagy karriert befutó tárgykapcsolat-elméletben tos m∫ködése.8 viszont megjelenik a másik ember, akire az ösztönKezdetben az anya álmodozása, ábrándozása, azaz törekvések (akár a szeretet, akár a gy∫lölet impul- mentális képessége az, ami a csecsem√ kaotikus él-
80
Az anyai tükrözés
ményeiben rendet tesz. Az anya mintegy tartályként anyák, akik valamiért nem képesek gyerekeik értartalmazza a csecsem√ által kivetített érzelmeket, zelmeit tükrözni. Vagy a saját érzéseiket tudják csak és így indul el a gondolkodás a „gondoló nélküli gon- kifejezni, vagy — ha depresszív személyiség∫ek — dolatról”. Ehhez arra van szükség, hogy az anya ké- egyáltalán nem jelennek meg érzések az arcukon. pes legyen felfogni gyereke érzelmi állapotait, visel- Ilyenkor a gyerek hiába néz, nem fedezi fel önmaje el az olykor ezzel járó szorongást, mert ez az el√fel- gát. Egy ideig kísérletezik, hogy kicsaljon valami rá tétele a megértésbe való átalakításnak. Az így kiala- vonatkozót az anyai arcból, például megbetegszik, kuló kapcsolatotot internalizálja a gyerek és így vá- vagy agresszívvé válik, de ha még így sem történik lik képessé arra, hogy önmaga tartályává váljon. Bion változás, akkor is állandóan figyelnie kell, mit fejezszerint a gyerekben végbemen√ változás az anya tá- het ki az anyai arc. Az természetes, hogy a csecsem√ vollétének pillanataiban következik be. A dependen- az anya arcát kutatja, de kezdetben az anyának kell cia és gyámoltalanság petudnia értelmezni, milyen √ket. N√páciensem egyik f√ problémája, hogy vonzó külriódusát hozzákapcsolja a leme ellenére nem tud a társaság középpontjává válni, érzések vannak gyereke arhiányzó tárgy, mint „els√ mert képtelen arra, hogy társaságban a saját egyénisé- cán. Ha ez hiányzik, a gondolat” megjelenéséhez, gét hozza. Azt kérdeztem: „Kiváncsi vagyok, vajon néz- szereposztás szinte perverz vagyis az anyának, mint te-e valaki magát a bárban?” Válaszképpen közölte, hogy módon átfordulhat, és a talán √t is vonzónak találnák, de √ úgy vette észre, hogy gondolkodó tárgynak az in- az emberek nem √t, hanem barátját nézték inkább (az csecsem√ arra kényszerül, ternalizációjához. hogy ne önmaga érzéseit ízillet√ egy férfiismer√se). Winnicott egészen kon- Ebb√l a témából kiindulva a páciensn√ gyermekkorához lelje, hanem az anya érzékrétan azon gondolkodik, érkeztünk el. Ahhoz az id√szakhoz, amikor úgy érezte, seit lesse. Amíg azt kutatja, létezik, mert környezete látja √t, és reagál rá. Az mi az, amit a gyerek lát, hogy vajon életteli, fogadókéigazat megvallva a páciensn√nek ebb√l a szempontból amikor az anyja arcát nézi. eléggé siralmas élményekben volt része. pes-e az arc, amely föléha„Az anya tekintete kapcso- Majd más témák is felbukkantak, de analízise lényegében jol, épphogy csak alakuló latban van azzal, amit a a „látva lenni” témája körül forgott. A terápia folyama- én-kezdeményeinek mincsecsem√ arcán lát — tában id√r√l id√re el√térbe került, hogy számára milyen den erejét felemésztve kofontos, hogy egyéniségét finomnak lássák, és így is bánmondja9 — a csecsem√ azt janak vele. A páciensn√nek különösen jó érzéke van a raéretten kívül kell kerüllátja, milyen érzelmeket festmények és általában a vizuális m∫vészet értékeinek nie önmagán. Ebben az örövált ki az anyában az, akire megítéléséhez. Ha úgy érzi, hogy valamib√l hiányzik a kös készenlétben létének néz.” „Az én lényegében az szépség, akkor azt éli át, hogy az √ személyisége is szét- folytonossága újra és újra A szépség hiánya ugyanis azt tükrözi vissza száanya szemeiben és arcán eshet. törést szenved. Ha kísérlemára, hogy bel√le is hiányzik az, ami szép, és csak a rotismeri fel önmagát, és hadás van belül (azaz a dezintegrálódás, és saját szemé- tei végképp kudarcba fulkés√bb az igazi tükörben, lyisége elvesztésének az élménye). ladnak, a fenyeget√ káosz * amely az anya arcát jeleníti el√l visszahúzódik, elveszíti meg.”10 Az anyai tükrözés Harmadik példám szintén egy n√páciensem esete, aki érdekl√dését a világ iránt, évek óta jár analízisbe. Az eset kutatási anyagként is felsorán a csecsem√ így saját dolgozásra került. A páciensn√ terápiája során, életének er√feszítései hiábavalóak: érzelmi élményeit el√ször e kés√i szakaszában jutott el oda, hogy önmagát való- az anya arca és így a világ az anyában lenne képes ságosnak érezze. Ha cinikusak lennénk, azt kérdezhet- sem elevenedik meg a számegragadni,11 vagyis a má- nénk : „Na és mi volt ennek az értelme?” ◊ mégis úgy ér- mára. Kísérleti tény, hogy zi, fontos élmény ez számára, és megérte küszködnie érsik gondolata és fantáziája te. Az eset számomra is tanulságos, különösen a korai je- ha az anya arca nem szimulkezdetben inkább a sajá- lenségek mélyebb megismerését illet√en. tán tükrözi vissza a gyerek tunk lenne, mint a másiké. arcát, például a kölcsönös Eszerint a projekció √si formája a tükörképnek, il- grimaszolás közben, ez olyan fokon zavaró, hogy bizletve az anyai tükrözésnek a kölcsönös mechaniz- onyos, a kapcsolat helyreállítására tett er√feszítés musában lenne megragadható, és a Bion által üre- után a gyerek elfordítja a tekintetét az anyáról, sírsen hagyott alfa-funkció egy eleme sejthet√ meg ni kezd vagy elalszik.13 Továbbá az ún. „pléh-pofa” kíbenne. sérletben arra kérik az anyát vagy apát, hogy egy inHa egy kamasz a tükörben vizsgálja az arcát, nem- terakció kell√s közepén hirtelen vágjon közömbös csak magát látja meg, hanem annak az anyának az arcot. A három hónapos gyerek ilyenkor izgatottá arcát is felfedezi, aki szeretetével meger√síti, vagy- válik, majd visszahúzódik, és ez váltakozik azzal az is az arcához f∫z√d√ viszonyában a gondozó anyá- er√feszítéssel, hogy újra bevonja a közömbös partval való korai kapcsolat elevenedik meg.12 Vannak nert, egészen a végs√ lemondásig.14
81
Ingusz Iván
Az els√ pár hónapban a csecsem√ még nem tudja nak. Amikor bizonyos mennyiség∫ lelki energia a máelkülöníteni, meddig tart √, és hol kezd√dik az anya. sik emberhez köt√dik, tárgymegszállásról beszélünk. Beleolvad az anya karjaiba, és egy mindenható na- A szelf viszont — szemben a másik ember, a tárgy gyobb egység részének érezheti magát. Ha az anya megszállásával — önmagunk megszállására vonatérzelmi visszhanggal és érdekl√déssel követi a gye- kozik, arra, ahogyan saját személyiségünket rekét, akkor a gyerek lassan ráébred, hogy az addig észleljük. Csakúgy, mint a másokhoz köt√d√ tárgyliátélt élményeinek, örömeinek és tevékenységeinek bidónak, ennek a nárcisztikus libidónak is önálló egy neve van, méghozzá „énmagam”, és mellettem fejl√dése és saját sorsa lesz, aminek mentén kialavan az anya, akinek öröme telik bennem. Az addig kul a normális nárcizmus világa. „A szelf — mondja különálló fejl√désmagok fokozatosan egy összefügg√, Vikár György — tehát nem része a lelki szerkezetnek koherens „szelffé” szervez√dnek. A szelf fogalmának (ahogy az én I.I.), hanem egyik tartalma, akárcsak a megértéséhez egy kissé el tárgy, …amit ösztönenergia Analízise során nagyon hamar el√térbe került az infankell kalandoznunk a nárciz- tilis függ√ség szintjére érkez√ súlyos és mély regressziója. tart megszállva és amelymus témaköre felé. Fejl√déstörténeti adatai arra utalnak, hogy több szem- nek id√beli folyamatossáA szelf különbözik az én pontból is patogénnek mondható környezetben nevel- ga van”.17 Ahogy a külvilág fogalmától.15 A szó egyéb- kedett. Ezek közül kiemelném anyja depresszióját, amely személyeihez, tárgyaihoz mély nyomokat hagyott benne. Ezzel kapcsolatos trauként az angol self (“önma- máját ismételten át kellett dolgoznunk ahhoz, hogy tudatos és tudattalan móga, sajátmaga”) szó átvéte- anyját kell√ távolságból szemlélhesse. Csak ezután vált don egyszerre f∫zhetnek le, és nincs még találó képessé arra, hogy önállóan kezdje meg saját életét. (Az szeretetteljes és ellenséges magyar kifejezésünk rá (a eset egy másik szempontú elemzését a Metapsychologi- érzelmek, ugyanúgy a saand Clinical Aspects of Regression within the Psychomagyar szakirodalomban cal ját szelfünkr√l is különböz√ Analytical Set-up [1954] cím∫ tanulmányomban olvashatolykor a „személyes én” ki- ják.) elképzeléseink lehetnek fejezéssel találkozhatunk). Analízisének végéhez közeledve a beteg elküldte nekem egyid√ben. Az értéktelenAz élet kezdetén, a pri- dajkája arcképét. Korábban már anyja arcképével is meg- ség érzésével például nagymér nárcizmus állapotában ajándékozott, amin felt∫n√ volt az asszony arcvonásai- zásos fantáziák élhetnek nak szinte mozdíthatatlan merevsége. Dajkája arcképe a csecsem√ összes libidóját megdöbbentett, mert akkor vált világossá számomra is együtt. még önmaga felé fordítja. (amit korábban a páciensn√ már mondott), hogy anyja A kialakuló szelférzés Ennek forrásaként Freud az olyan, depresszív dajkát választott gyermekeinek, mint feltöltésér√l, folyamatossáösztönént jelölte meg. Igen amilyen √ maga is volt. Így nem állt fenn a veszély, ho- gának megteremtésér√l láta dajka „elrabolja” t√le a gyerekeket, és olyan, életám, de hogyan szállhatja gy szólag nagyon egyszer∫ teli kapcsolatot létesít velük, amelyre √ maga képtelen meg a primér nárcizmus — volt. dolgok gondoskodnak, ahogy Freud feltételezte — A hasonló problémákkal küzd√ n√khöz hasonlóan a pá- mondja Heinz Kohut.18–19 az ént, ha egyszer az élet ciensn√t sem érdekelték az arcok. Sem másé, sem a sa- Amikor tükröz√dik a gyerek kezdetén még nincs is én? játja. Valószín∫, hogy serdül√korában sem nézegette ma- számára az anya öröme a gát a tükörben, és most is csak azért néz bele, hogy emEzt a problémát Heinz Hart- lékeztesse magát, hogy pont úgy néz ki, mint „egy ron- gyerek puszta létében, büszmann16 oldotta meg úgy, da, vén boszorkány” (ezek a saját szavai). kesége az adott fázisnak hogy egyszer∫en két részre Ugyanazon a héten, amikor elküldte dajkája fényképét, megfelel√ teljesítményéosztotta az ént. Az én egyik felfedezte az én arcképemet is egy könyv borítóján. Le- ben, akkor a gyerek egyvelet írt, amelyben megkért, hogy küldjem el a kép kirésze a freudi értelemben nagyított változatát, mert így jobban láthatná a vonása- fajta lelkesedést él át önvett lelki rendszerek — te- imat, arcomnak, „ennek a jó öreg tájképnek” minden maga iránt. Az anyai szemek csillogása er√síti meg hát az ösztönén (id), én (ego), felettes én (superego) — egyike. Azt a köz- a gyerek önbizalmát. Az anya kezdetben szinte azonnal kielégíti a csepontot jelöli, amely összeegyezteti bels√, vágyakkal teli világunkat a külvilág követelményeivel. Az én csem√ minden vágyát. A gyerek még nem láthatja másik része viszont arra vonatkozik, hogy személye- saját határait és korlátait, és emiatt túlértékeli sasen mi magunk vagyunk és nem a másik ember — ját képességeit. A szelf tehát kezdetben még nagyzásos tartalmakat foglal magában. Az anya azonban ebb√l a jelentésb√l alakult ki a szelf fogalma. A libidó egy része az emberekhez, vagy ahogy a a fejl√dés adott fázisának megfelel√en szelektíven pszichoanalízis hívja: a „tárgyakhoz” tapad, ez a vesz részt a gyerek nárcisztikus élvezetében (pl. a tárgylibidó. Más része azonban a kezdetekt√l a sze- szobatisztaság korszakában boldog egy bilibe sikemélyen belül marad, ezt hívjuk nárcisztikus libidó- rült kakitól, de amiatt már nem ujjong, ha a gyerek
82
Az anyai tükrözés
egy megnevezett dolgot odavisz neki). Az adott fáz- ban, mint kiderült, amellett, hogy eszik, alszik, isnak megfelel√ szül√i visszajelzés a realitás irányá- emészt vagy éppen sír, gyakran az úgynevezett „éber ba tereli a gyereket, és így, fokozatos érés után ez inaktivitás”19–21 állapotában van, amikoris nyitott a fogja kés√bb ösztön-f∫t√anyaggal ellátni a feln√tt külvilág ingereinek befogadására, s√t kifejezett inszemélyiség ambícióit, és az aktivitás örömét nyújtja geréhség jellemzi. majd. Az öszefügg√, folytonos szelf önérzetünk alapEz megfigyelhet√ azokban a kisérleti helyzetekja. A nem megfelel√ szül√i visszajelzés viszont ben, amikor a csecsem√ valamilyen aktivitása, pélfejl√dési megakadást eredményez az „archaikus”, ha- dául fejfordítása, szopómozgása meghatározott váltárokat nem ismer√ ambíció és önmegmutatás kü- tozást idéz el√ a környezetben. A kéthónapos cselönféle fokain. A visszhangtalanság gyengévé és tö- csem√ egy adott kísérletben rájön, hogy tejet kap, rékennyé teszi a szelfet, az ilyen ember összefügg- ha kétszer balra fordítja a fejét. Ezt akkor is ismétli, éstelennek, irreálisnak, s√t ha már jóllakott, ilyenkor sajátságát. Elküldtem neki a képet (a terápia befejezése üresnek éli meg önmagát. után messzire költöztek) egy értelmezés kíséretében, örül a cumisüveg megjeleTermészetesen szó nincs amelynek lényege tulajdonképpen e fejezet f√ gondola- nésének, a tejb√l már nem arról, hogy az anyának ál- ta volt. iszik, csak elmosolyodik.22 landóan ragyognia kellene A páciensn√ valószín∫leg egy egyszer∫ gesztusnak vélte, A jutalom ekkor maga a hahogy elküldtem a képet. Nincs abban semmi különös, a gyereke jelenlétében. Az hogy megszerezte annak a férfinak az arcképét, aki oly tékonyság. Érdekl√dése anya is fáradt lehet olykor, sokat tett érte (és valóban tettem is). Mégis úgy éreztem, még kitartóbb, ha saját akés ilyenkor biztosan ke- hogy közölnöm kell vele felismerésemet, miszerint a ké- tivitása és az érkez√ válasz vésbé önzetlen vagy ráhan- pen felfedezett vonásaim anyja és dajkája merev arcki- között jelent√s, de mégsem emlékeztethették. Korábban sokat beszéltünk golt a gyerekére. Akár fejezésére teljes egybeesést tapasztal. az arcvonások fontosságáról, ezért úgy éreztem, hogy csökkenhet is az empátiája nyugodtan értelmezhetem, hogy √ igazából egy olyan arc Ha a gyerek ágya fölé heegy id√re. A szelf csak ak- után kutat, amelynek tükrében megláthatja saját magát. lyeznek egy tárgyat, amit a kor lesz gyengén feltöltött Ráncaim azonban anyja arcának merevségét idézték fel lábával való rugdosás („alulmegszállt”), ha az benne, és ebbe nem tudott belenyugodni, ezért kért egy majdnem mindig (de nem nagyobb képet. anya lélektanilag nem elég A páciensn√ arca harmonikusan szép, és különösen ak- mindig) mozgásba hoz, akhozzáférhet√ és ha az em- kor szimpatikus, amikor szépnek is érzi magát. Ilyenkor kor hosszas mosolygással pátiahiány része a szemé- bizonyos ideig képes arra, hogy átengedje magát más em- és gügyögéssel válaszol. Ez berek problémáinak, és odafigyel gondjaikra. Milyen a fajta kísérleti elrendezés lyiségszerkezetének. gondolták róla az emberek emiatt, hogy √ olyan Felmerül a kérdés, nem gyakran a csecsem√t körülvev√ szoegyéniség, akire biztosan lehet támaszkodni! Az igazság „líra”-e mindez? A fenti el- azonban az, hogy abban a pillanatban, amikor mélyebb- ciális környezet válaszait képzelések nem azt tükrö- en átéli mások érzelmi állapotát — különösen, ha az il- modellálja, hiszen az anya zik-e inkább, amit a feln√tt let√ lehangolt —, akkor rögtön visszavonul, és magába válaszai nagyon nagy fokmegfigyel√k — kissé ingo- fordul. Fogja a melegvizes palackját, bekucorodik az ban, de nem teljes mérágyába, és saját sebeit nyalogatja. Nem tud mást tenni, ványos talajon mozogva — mert ez az √ érzékeny pontja. tékben esnek a csecsem√ az anya-csecsem√ kapcsoellen√rzése alá.23 Nagyon * latot megfigyelve szavakba Negyedik példám egy páciensn√ analitikus ülésének egy valószín∫, hogy ha sír, az öntenek a még nem beszél√ részlete. Az ülés tartalma tökéletesen összefoglalja azt, anya megjelenik, de el√amit eddig leírtam. A dolog érdekessége, hogy az ülés csecsem√ helyett? Vajon az nem sokkal azután zajlott le, hogy a fejezet jó részével fordul, hogy nem. Úgy t∫nik anya személyisége, fantá- már elkészültem. tehát, hogy a csecsem√vel ziái, milyen módon befoveleszületik a motiváció az lyásolják a gyereket? Mi az a ténylegesen leírható aktivitása által kiváltott válaszok felkutatására. közvetít√ közeg, amin keresztül az anya és cseTalán még meglep√bb a csecsem√ másik, valószícsem√je kommunikálni tudnak egymással? A válasz n∫leg veleszületett képessége. A háromhetes csenem a pszichoanalízis, hanem a kognitív pszichológ- csem√ szemét letakarják, és csak a száján keresztül ia csecsem√kutatásai fel√l érkezett. szerezhet tapasztalatot egy adott formájú cumiról. Freud, és a közelmúltig a többi pszichoanalitikus Ha leveszik a takarást, és a szájával már megismert is, úgy vélték, hogy a csecsem√t a külvilág ingerei cumit egy más formájú cumival együtt megmutatják nem érdeklik, egyfajta ingerpajzs védi, csak befelé, neki, az el√z√t jóval tovább fogja nézni, vagyis mega saját teste felé figyel. Ezt a félreértést a csecsem√ ismeri.24 Ez azt jelenti, hogy a taktilis inger útján szerlátszólagos passzivitása okozta. A csecsem√ azon- zett információt képes volt a vizuális úton szerzettbe
83
Ingusz Iván
áttenni. Egy másik kísérletben két beszél√ arcot lát, kontúrját veszi fel: a puszta id√beli ritmus így valade csak egy hangot hall, ekkor arra fog nézni, ame- milyen érzés-alak formájában kap jelentést.26 lyiknek a szájmozgása megfelel a hallott hangnak — Nemcsak a csecsem√ követi folyamatosan az anya egyeztetni tudja a látottat a hallottal.25 tevékenységét, hanem fordítva, az anya is észleli a Úgy látszik, hogy veleszületett képességünk az csecsem√ fel√l jöv√, minden ingermin√ségben felegyik ingerfajtában szerzett információt egy másik lelhet√ közös vonásokat. Ez teszi lehet√vé érzelmi ingerfajtába áttenni. Ez azt a képességet feltételezi, ráhangolódását. Daniel Stern a következ√ példával hogy felfogjuk a minden percepcióban fellelhet√ kö- illusztrálja ezt. Egy kilenc hónapos kislány valamezös vonásokat, vagyis az ingerek lefutásának formá- lyik játékától nagyon izgatottá válik és érte nyúl. ját, intenzitását és idejét, azaz az ingervilág modali- Ahogy megragadja a játékot, egy túláradó „aaa” tör tástól független sajátosságait. ki bel√le. Ekkor ránéz az anyjára, aki, miközben A csecsem√ az anya minvisszanéz rá, a fels√ testéA terápiának ebben a szakaszában a páciensn√ keménydennapos tevékenységein en dolgozott azon, hogy megtalálja önmagát. Ezen a bi- vel gyors táncot lejt, amikeresztül, ahogy tesz-vesz zonyos ülésen valamivel kapcsolatban a következ√ uta- lyet a gogo táncosn√k szokkörülötte, karjába veszi, be- lást tette: „Tükröz√ tükör a falon”. Majd így folytatta: tak. Ez a tánc körülbelül adcézgeti, egyszerre tapasztal- „Borzasztó lenne, ha egy gyerek belenézne a tükörbe, és dig tart, ameddig a kislány nem látna ott semmit!”. Eszébe jutott az id√szak, amikja az anya és önmaga inger- or kisgyerek volt és a környezet, amelyben nevelkedett. „aaa”-ja, és ugyanolyan izfajtától független közös sa- Anyja gondoskodott róla, de közben folyton máshoz be- gatott, örömteli és intenzív. játosságait, egyszerre sze- szélt, és másokkal volt elfoglalva. Kisgyerekként tehát Az ilyen és ehhez hasonló rez tapasztalatokat önma- azt élhette át, hogy amikor anyja arcába néz, az nem néz viselkedésben megvalósumert mindig valaki mással beszél. Ezt követ√en gáról és anyjáról. Nem vissza, ló ráhangolódásoknak az a lelkesen ecsetelte, hogy mennyire érdeklik Francis Batudja, hogy éppen pelen- con festményei, és megkérdezte, küldjön-e egy könyvet jellemz√jük, hogy nem a kázzák, de képes felfogni és a m∫vészr√l. Egy részletet idézett a könyvb√l: „Bacon gyerek viselkedésének meg√rizni a tevékenység szereti, ha képeit üveglap fedi, mert ha az emberek így utánzásáról van szó, hanem formáját, intenzitását, rit- nézik a képet, akkor nemcsak azt látják, hanem vele arról, hogy az anya összeilegyütt önmagukat is.” (A könyv, amelyre a páciensn√ musát és id√beli lefutását. utalt: Francis Bacon: Catalogue raisonné and documen- leszti viselkedését a gyeMindeközben az izgalom tation [Alley, 1964]). A könyvhöz írott bevezet√jében John rekével, méghozzá általákülönböz√ szintjein megy Rothenstein a következ√ket irja: „…Francis Bacon fest- ban más ingermin√ségben, keresztül, amikhez az öröm ményeit nézni olyan, mintha valaki a tükörbe nézne és mint amilyenben a gyerek benne önnön szenvedéseit, rettegését a maés a kín különböz√ fokai meglátná viselkedése volt (itt a hanggánytól, balsikereit√l és a megaláztatásoktól, a haláltól társulnak. Ezek az érzelmek és az ismeretlenül fenyeget√ katasztrófáktól. hoz a mozgást). Az anya, majdnem folyamatosan kí- A m∫vész nem titkolt kedvtelése abban, hogy festményeit amikor „összeilleszt”, nem sérik a saját és mások tevé- beüvegezteti, összefügg azzal is, hogy szívesen bízza ma- a csecsem√ felszíni viselkekenységeit, és azt jelzik, gát a véletlen adta eshet√ségekre. A festményeket be- déséhez idomítja a sajátját, borító üveg ugyanis nemcsak védi a képeket és egyfajta ahogyan egy viselkedés le- határt húzva elválasztja azokat a környezett√l (akárcsak hanem ahhoz a bels√ állazajlik, nem pedig azt, hogy a m∫vek elkerítésére szolgáló korlátok, amelyek szin- pothoz, amelyben a gyerek mi az éppen zajló viselke- tén határvonalat húznak a szemlél√ és képi környezet van. Az anya érzelmi ráhandés. Az ismétl√d√ hétközna- közé), de ami még ennél is fontosabb, hogy véleménye golódását itt is az ingerfajszerint az üveglapon tükröz√d√ arcvonások véletlenszer∫ pi eseményeket kísér√ ér- játéka hangsúlyozza képei mondanivalóját. Megfigyelé- ták „feletti” jellemz√k teszik zéseket, ahogy a zenét is, a sei szerint különösen a mélykék hátter∫ festményei al- lehet√vé, vagyis az intenzicsecsem√ az id√ben, az id√ tás, az id√ és a forma észfolyásában éli át. Bármely eseményt kísér is érzelem, lelése révén követni tudja, és a saját élményeib√l az egyfajta id√beli kontúrt nyer, akárcsak a zenében el√ tudja hívni azt, amit a gyerek átél. A ráhangoaz egyes ütemek. A szubjektív id√ben ugyanazt az üte- lódással lehet√vé válik a bels√ élmények szinte megmet különböz√képpen lehet cikk-cakk vagy színusz- szakítás nélküli megosztása, az érzelmi kölcsönöshullám mintájára elképzelni, ahol az izgalmi szint ség kialakítása. ezeknek a különböz√ hullámformáknak megfelel√en Az anyai ráhangolódás csendben, mintegy a hátoszcillál. Például a kerekecske-gombocska játéknál, térben zajlik. A gyerek az anya ráhangolódó magaahol a versike és az öt ujj érintése megel√zi a csik- tartását látszólag észre sem veszi, tovább folytatja landozást, a csecsem√ érzelmi élménye az izgalom, a a tevékenységét. Ha viszont az anyát arra kérik fel, bizonytalanság és az öröm hullámzásának szubjektív hogy szokásos ráhangolódó magatartását változtas-
84
Az anyai tükrözés
sa meg, úgy, hogy az kifejezetten térjen el a gyerek a megosztható élmények interperszonális kontextuaktuális tevékenységének intenzitásától, mondjuk sától. A tét nem kevesebb, mint a megosztható bels√ gyengébben paskolja meg a csecsem√ popsiját, mint univerzum alakja és nagysága”.27 amilyen örömteli izgatottságot mutat az, akkor a cseAz anya fantáziái, múltbeli tapasztalatai, tudatos csem√ leáll a tevékenységgel, ránéz az anyjára, és tudattalan elvárásai szelektívvé tehetik tükrözémintha csak azt kérdezné: „mi folyik itt?”, vagyis a sét, meghatározzák, milyen bels√ állapotok tükrözégyereknek fogalma van az összeillés nagyságáról. sére lesz képes és melyekre nem. Egy valódi gyerek A viszonylag pontos ráhangolódás mellett kétfé- van a karjaiban, és egy elképzelt gyerek van a lelkéle félrehangolást különböztet meg Stern. Az egyik a ben. Hadd illusztráljam ezt egy anya–csecsem√ koncéltudatos félrehangolás, amelyhez az anyák azért zultáció egy részletével. folyamodnak, hogy növeljék vagy csökkentsék a gyeEgy nyolc és fél hónapos kislány és mamája érkerek aktivitás- vagy érzelmi zik konzultációnkra. Az kalmasak arra, hogy a szemlél√ megpillanthassa az üvegszintjét. Az anya mintegy ben saját arcát és arckifejezéseit.”) anya büszkén tolja be lá„becsúszik” a gyerek érzel- A páciensn√ ezután — jól ismerve Lacan munkásságát — nyát. Renáta úgy néz ki, mi állapotába, hogy megra- szóba hozta A tükör-stádium cím∫ tanulmányt. Még ek- mint egy csecsem√-karágadja azt, de aztán elcsúsz- kor sem jött rá az összefüggésre, amelyet akkor én már csonyfa, mindenféle játék láttam, nevezetesen, hogy a tükör és az anya arca bizotatva fejezi ki ezt az állapo- nyos értelemben ugyanazt jelentik. Úgy éreztem, nem az van a ruhájához csíptetve. tot, hogy megváltoztassa, én dolgom, hogy felfedjem el√tte gondolatmenete hiány- Az a panaszuk, hogy nappal és így hangolja át a gyere- zó láncszemét. Azért nem, mert eddig saját maga küzdött alig alszik pár percet és éjket. A másik fajta félrehan- meg felfedezéseiért, és korai értelmezésem ilyen körül- jel is nagyon gyakran ébred között traumatikusként hathatott volna, meggolás, tulajdonképpen elhi- mények fel. Az anya soha nem akart semmisítve kreativitását, és gátolva érési folyamatait. Az bázott ráhangolódás. Ez ülés témája a páciensn√ analízisének jelenleg is igen fon- gyereket, mert mindig idenem szándékos, az anya tos szála, ismételten el√kerül különböz√ tartalmak for- gesítették, s√t kifejezetten vagy pontatlanul azonosí- májában. utálta √ket. Amikor terhes totta a gyerek érzelmi álla- A csecsem√, illetve a kisgyermek anyja arcába — ill. lett, mégis úgy döntött, kés√bb a tükörbe — tekintve egyszercsak megpillantja potát, vagy nem volt képes önmagát. Ez a felismerés új szempontot kínál ahhoz, hogy megtartja. Az els√ ülésen önmagában megtalálni az analízis, ill. a pszichoterápia feladatát is ebb√l a szem- alig néz a gyerekre, mégis ugyanazt a bels√ állapotot. szögb√l gondoljuk végig. A pszichoterápia nem arra va- folyton rászól, hogy mosoFelmerül a kérdés, ló, hogy okos és találó értelmezéseket gyártsunk. A te- lyogjon. Ha Renáta nem célja, hogy képesek legyünk hosszútávon tartalmiért érezzük még feln√tt- rápia mosolyog, akkor „rossz kismazva visszatükrözni a páciensnek azt, amit a terápiába korban is gúnynak, mintha hoz. A terapeutának olyan arcnak kell lennie, amely lány”. Kés√bb kétszer is úgy létünk hitelességét kérd√- észleli, feldolgozza, és visszaadja azt, amit lát. Terápiás veszi ölbe, hogy a gyerek jeleznék meg, ha egészen munkámban ez vezet√ elv, és hiszem, hogy ha ezt „elég emelés közben a szék karpontosan utánoznak ben- jól” csinálom, akkor a páciens ráébred létének tudatá- fájába veri a fejét. Mintha ra, és felfedezi valódi önmagát. Ebben az esetben teljes nünket? Talán mindany- egyéniségével vehet részt kapcsolataiban, és rátalálhat csak akkor érezné él√nek, nyian átéltük kisgyerek- legbens√bb énjére, amely a békés nyugalom, és az egye- ha boldogságot sugároz a korunkban, hogy anyánk düllét pillanataiban is biztos támasza. kislány. Amikor a követNem szeretném azt a tévhitet kelteni, hogy a páciens álráhangolódása nem teljekez√ ülésen Renáta felém tal hozott anyag visszatükrözése könny∫ feladat. Épp elsen megszakítás nélküli, lenkez√leg. Ez a fajta munka meglehet√sen nehéz, és ér- fordulva játszik valamivel, olykor csak formailag volt zelmileg kimerít√. Jutalma azonban b√ségesen megtérül. ismét rászól: „Már megint jelen, érzelmileg nem. milyen rosszaságon töröd a Ilyenkor egy-egy pillanatra az illeszkedés tökéle- fejedet?”. Csak annyit jegyzek meg, hogy láthatóan tes lehetett, de az érzelmek valódi összeillése nem. elmélyedt. A következ√ ülésen már a padlón vagyunk Mintha az utánzás a hiteltelenségnek ezt az érzé- mindannyian. Folyamatosan kommentálom interaksét elvenítené fel: úgy teszek, mintha veled lennék, cióinkat. Renáta komolyan kutatja az arcom, én pede belülr√l nem követlek. Tükör vagyok, nem társ. dig olvadtan mosolygok rá, mintegy fordítva tükröA csecsem√ a ráhangolódásokon keresztül kezdi zöm anya és lánya szokásos interakcióját, amelyben felismerni, hogy a bels√ érzelmi állapotok megoszt- az anya kutatja lánya arcán a boldogságot. Az egyik hatók más emberekkel, de fordítva is igaz — figyel- órán kedvenc játékukat is láthatom. Ez abból áll, meztet Stern —, „vagyis azok az érzelmi állapotok, hogy hol az anya kergeti négykézláb a kislányt, hol amelyekre senki sem hangolódott rá, elszigetel√dnek Renáta az anyját. Renáta izgatott, és boldog kurjon-
85
Ingusz Iván
gatással „menekül”. Az anya elkapja a gyereket, és √ tükrözik inkább? Gergely György és J. S. Watson elkezd menekülni. Egymás arcát így persze nem látják. képzelése szerint a tükrözés szó valójában eléggé Olyan, mintha a „kukucska” játék negatívját látnám. félrevezet√.28 Ha például az anya a gyerek félelemEz a játék meglep√ leleménnyel alakítja át az anya teli arcát tökéletesen tükrözné, akkor épp ellenkez√ rejtett ellenségességét intimitásba. Szinte úgy m∫kö- hatást érne el, mint amit szeretne. Nemhogy csökdik, mint egy tünet: leplezett úton kiélhet√ valami a kentené a félelmet, hanem növelné, hiszen a gyerek tudattalan motívumból. Talán éppen ez nyújtja a az anya arcán megjelen√ reális érzelemkifejezést az játékhoz szükséges feszültséget. A kerget√zés közben anyának tulajdonítaná, és eszerint tájékozódna a viérezhet√ a kölcsönös egymásrahangolódás, amit az lágban. Egy kísérletben egy év körüli gyerekeket a elkapás ölelése tet√z be. Az ötödik ülésen az anya vonzódás és a visszarettenés nehéz helyzetébe hozarról számol be, hogy Renáta nyugodtan alszik éjjel. tak. Egy vonzó játékot helyeztek el t√lük távol, úgy Rájött ugyanis, hogy — mihogy egy üveglappal lefeMég ha nem is érünk el tökéletes gyógyulást, a páciens vel a gyerekágy el√tt vala- átélhette a terápiában, hogy valaki végre olyannak lát- dett „látszólagos szakadémilyen bútor van — mindig ta √t, amilyen, és ezért hálát érez. Mi okozhat nagyobb kon” keresztülmászva érúgy teszi be Renátát az ágy- örömöt és mélyebb megelégedést, mint pácienseinknek hették csak el a játékot. ba, hogy a leveg√ben elen- ez az élménye? Amikor a gyerekek a „szaAz anya tükröz√ szerepe tehát rendkívül fontos a csegedi a gyereket, aki ett√l csem√ életében. Kés√bb ezt a szerepet már nemcsak az kadékhoz” értek, megtorhuppan egyet és persze fel- anya, hanem a család is betölti. A fejl√dés el√rehalad- pantak és az anyjukra nézélénkül. Ezt a bútort tolták tával az érési folyamatok egyre szövevényesebbek, az tek, hogy onnan olvassák azonosulás is több talajból táplákozik. A gyerek fokoza- le, mit érezzenek ebben a el az útból. függetlenedik attól, hogy személyes énjét kizárólag Anélkül, hogy különö- tosan bizonytalan helyzetben. Ha a családi kapcsolatok — azaz anyja, apja, testvérei, illetsebben ismerném az anya ve a családban él√ más fontos feln√ttek arcának — tük- az anyát úgy instruálták, élettörténetét, érezhet√ az rében tapasztalja meg. Ennek ellenére — különösen a jól hogy félelmet mutasson, anya nem tudatos elutasí- m∫köd√, ép családok esetében — a gyermek továbbra is akkor a gyerek azonnal tása. Mégis mi történhetett, sokat merít abból, amit a családtagok viselkedése — il- visszafordult, ha viszont letve a család mint egész — számára visszatükröz. A házhogy az anya rájött valami- ban található tükrök szintén fontosak. A gyerek nem- mosolygó arcot látott, átre a saját viselkedésével csak önmagát nézheti meg benne, de látja, hogy szülei, mászott a „vizuális szakadékapcsolatban? El√ször is, és családtagjai hogyan néznek magukra a tükörben. A tü- kon”. A gyerekek azért elvalószín∫leg azonosult a körnek természetesen inkább figuratív értelemben van len√rizték az anyánál ilyellentétben a kapcsolattal, amely ennél jópszichológus szemléletével, jelent√sége, módon a helyzetet, mert a val bonyolultabb módon tükröz. amennyiben a figyelme a bennük meglév√ mindkét (Donald Woods Winnicott: Playing and Reality, 9. fejezet: Az mikrotörténésekre irá- anya és a család tükröz√ szerepe a gyermek fejl√désében. érzésb√l (vonzódás a jányult. Továbbá attól, hogy Fordította: Hámori Eszter) tékhoz, illetve visszarettea pszichológus — akit az nés a szakadéktól) az egyik anya csecsem√szakért√nek tekintett — nem látta meger√sítését várták az anyától.29 rossznak, azaz szerencsétlennek a lányát, amikor az Gergelyék szerint az anya nem a saját, reális érzecsak szemléli a világot, Renátának nem kell állan- lemkifejezését tükrözi vissza a gyereknek, hanem dóan boldog mosolyával segítenie abban, hogy az annak egy módosított változatával jelöli meg arckianya tudatától távol tarthassa saját elutasítását. Az fejezését: eltúlozza szokásos érzelemkifejezését, és anya megengedhette magának, hogy más jelentést ezzel lehet√vé teszi a gyereknek, hogy ne az anya tulajdonítson egy gesztusnak (azaz a „tétlen” szem- már ismert érzelmeként észlelje az arcán megjelen√ lél√désnek). Mindez azt eredményezte, hogy a való- arckifejezést. Így a gyerek felismeri az arc érzelmi ságnak megfelel√en észrevegye a reális gyerekét, a tartalmát, de nem tekinti az anyához tartozó reális valós interakciókat és ebben a saját részvételét. Az érzelemnek. Minthogy azonban az anya módosított anya személyisége tehát nem mágikus úton hat a arckifejezése térben és id√ben nagyjából egybeesik gyerekre, hanem a gyerekkel kapcsolatos tudatos és a gyerek érzelemkifejezésével, nincs más út, minttudattalan fantáziái viselkedésében lépnek m∫kö- hogy azt a saját érzéseként ismerje fel. Emlékezzünk désbe, és ezek a gyerek számára az ismétl√d√ inte- arra, hogy a csecsem√ motivált a saját aktivitása és rakciókon keresztül válnak jelentéstelivé. a környezet válasza közötti egybeesések felkutatáDe honnan tudja a csecsem√, hogy amit az anya sára, és még motiváltabb, ha ezek a válaszok nagytükröz√ arcán lát, az az √, és nem az anya érzelmeit mértékben, de nem tökéletesen állnak ellen√rzése
86
Az anyai tükrözés
(s√t talán egy árnyalatnyit eltúlozva is) tükrözzük a gyászoló személy fájdalmát, majd err√l a pontról lassan „kifelé” hozzuk √t azzal, hogy hétköznapibb hangszínnel az √t körülvev√ élet kisebb-nagyobb dolgaira tereljük a szót. Az anyai tükrözés mentén nemcsak a saját érzéseit kezdi felismerni a gyerek, hanem azt is, hogy ezeknek az érzéseknek a kifejezése az anyai tükrözésen keresztül saját bels√ állapotait is megváltoztatja. Lassan átéli, hogy érzelmi állapota az anyával való kölcsönös kapcsolattól függ, méghozzá olymódon, hogy √ ebben ugyancsak aktív, kezdeményez√ fél. A folyamatban résztvev√ szelf, hatóerejét megtapasztalva, az anyai tükrözés által er√s√dik meg és így az anya adaptív tükrözése serkenti a csecsem√ szelfszervez√dését. Ha jól megy, akkor nincs az egészben semmi misztikus — mondja Winnicott —, mindez nagyon egyszer∫en zajlik.30 Az a korai kapcsolat az alapja, amelyben az anya és a gyerek még egyek voltak. Az anya azonosul a csecsem√jével, hiszen csak így érezheti, értheti meg, de persze feln√tt marad. Másfel√l a csecsem√ azonosul az anyjával, ami nem is annyira a csecsem√ teljesítménye, mint inkább a kapcsolaté, amit az anya tett lehet√vé a számára. Ha meghal valaki, akit nagyon szerettünk, gyászunkban az egység, a kapcsolat szétszakítottságát éljük át. Azért takarhatják le ilyenkor a tükröket, mert sajátmagunk látványa a másik hiányát még élesebbé teszi, és így, a másik nélkül, már nem tudjuk szeretni magunkat. A szerelem bölcs√je is ott ring valahol a korai anyagyerek kapcsolatban. Amikor a szerelmes szempár az örökkévalóság érzésével merül bele a másik szempárba, a teljes elfogadás tükröz√dése — ahogy a múltban anyánké — kölcsönösen jobb öndefinícióhoz vezet el bennünket. Talán a szerelemben is könynyebb azt felfedeznünk a másikban, ami részben már mi magunk vagyunk.
alatt. Az anya tükröz√ viselkedése pontosan ilyen. Képzeljünk magunk elé egy mindennapos jelenetet. Az anya a konyhában f√z, a gyerek a szobában játszik a járókában. Viszonylag távol vannak egymástól, de látják egymást. A baba sikeresen felkapaszkodik a járókán, és nagy egyensúlyozva elér valamit a szül√k polcán, ami óriási zajjal lezuhan. A baba az ijedtségt√l zokogva az anyja tekintetét keresi, az anya benéz, látja, hogy nagyobb baj nem történt, viszont nem tud azonnal berohanni, mert kifut az étel. Ekkor az anya a gyerekénél egy fokkal hangosabb jajgatásba kezd, az ennek megfelel√en eltúlzott arckifejezéssel, ám jajgatása rövid id√n belül halkabbá válik, arckifejezése pedig a mosoly és egy pici ijedtség elegyét tükrözve, egyre vigasztalóbb lesz, miközben a gyerek még hüppög, de már egy új játék van a kezében. Az elgondolás szerint az éppen megijed√ gyerek, amikor az anya arcán ijedtségének módosított kifejezését látja, akkor azt észleli, hogy az √ érzelmei hasonló, de nem teljesen ugyanolyan érzelemkifejezést eredményeznek az anya arcán. A megjelen√ anyai érzelmeket valószín∫leg a saját aktivitásának eredményeként tekinti. Ez a hatékonyság-érzés jutalmával jár, ami azonban ellentétes negatív érzéseivel és ezért csökkenti is azokat. Továbbá, mint láttuk, az anya ráhangolódó magatartását követ√en képes úgy enyhíteni a gyerek érzéseinek intenzitását, hogy ezeket az érzéseket gyengébb intenzitású tükrözéssel hangolja át. A gyerek ezt az anya viselkedése feletti ellen√rzés csökkenéseként tapasztalja, és úgy próbálja elkerülni, hogy egyre inkább utánozza az √ érzelmeit enyhébben tükröz√ anyát, ezzel viszont megintcsak n√ a hatékonyság élménye. E két folyamat összjátékának eredményeként végül megnyugszik a gyerek. Hasonlatos ez ahhoz, ahogy a feln√tt korban enyhíteni tudjuk például a gyász érzését embertársainkban. Ennek kialakult rituáléja a kondoleálás: az els√ pillanatokban teljes mértékig
Jegyzetek
1. Winnicott, Donald Woods (1967) Mirror role of mother and family in child development. In: Playing and Reality, Harmondsworth: Penguin, 198O. 2. Freud, Sigmund (1920) A halálösztön és az életösztönök, p.113. Múzsák Közmüvel√dési Kiadó, Budapest, 1991. 3. Lacan, Jacques (1946) „A tükör-stádium mint az én funkciójának kialakítója, ahogyan ezt a pszichoanalitikus tapasztalat feltárja számunkra”, Thalassa 4:2. 1993. 4. Laplanche, J. — Pontalis, J.-B. (1988) The Language of Psycho-Analysis, Karnac Books and The Institute of Psycho-Analysis, London p.250–252. 5. Halász Anna (1994) „A tárgykapcsolat”, In: Magyar Pszichoanalitikus Egyesület (Tudományos el√adások 1992–93): „Függ√ség, tárgykapcsolat, viszontáttétel”, szerk.: Flaskay Gábor, Animula Egyesület, Budapest.
6. Winnicott, Donald Woods (1960) „The Theory of the Parent-Infant Relationship” In: The Maturational Processes and the Facilitating Environment. Karnac Books, London 1990. 7. Bion, Wilfred (1962) Learning from Experience. Heinemann, London. 8. Meltzer, Donald (1984) Dream-Life, A Re-examination of the Psychoanalytical Theory and Technique. Clunie Press for the Roland Harris Trust Library No. 12., London. 9. Winnicott, Donald Woods (1967) „Mirror role of mother and family in child development”, In: Playing and Reality, p. 112. 10. Winnicott, Donald Woods (1972) „Basis for self in body”, In: International Journal of Child Psychotherapy, 1:7–16, p. 16.
87
Ingusz Iván 11. Kernberg, Paulina (1986) „Reflection in the Mirror: Mother-Child Interactions, Self-Awareness, and Self-Recognition”, In: Frontiers of Infant Psychiatry Vol.2., szerk.: Call, J.D., Galenson, E., Tyson, R.L., Basic Books, New York 12. Winnicott, Donald Woods (1967) „Mirror role of mother and in child development” In: Playing and Reality. 13. Brazelton, B.T. et. al. (1975) „Early mother-infant reciprocity”, In: ParentInfant Interaction, Ciba Foundation Symposium 33 (new series) New York: American Elsevier. 14. Stern, Daniel N. (1985) The Interpersonal World of Infant: A View from Psychoanalysis and Developmental Psychology, Basic Books, New York. 15. Paneth Gábor. (1976) A nárcizmus fogalmának alakulása, el√adás, elhangzott a F√városi Tanács Gyermekpszichológiai Szakrendel√ Intézetének január 3-i szemináriumán. 16. Hartmann, Heinz (1958) Ego Pychology and the Problem of Adaptation, New York: International Universities Press. 17. Vikár György (1984) „Az Ego, a self és az identitás fogalma” In: Gyógyítás és öngyógyítás, Magvet√, Budapest, p.43. 18. Kohut, Heinz (1968) „The Psychoanalytic Treatment of Narcissistic Personality Disorders (Outline of a Systematic Approach)” In: The Psychoanalytic Study of the Child, 23: 86–113. 19. Tolpin, M.–Kohut, Heinz (198O) „The Disorders of the Self: The psychopathology of the First Years of Life” In: The Course of Life: Psychoanalytic Contributions Toward Understanding Personality Development Vol.I. szerk.: Greenspan, S.I. — Pollock, G.H., NIMH. 20. Wolff, (1966) idézi, Stern, D.N. (1985) The Interpersonal World of the Infant: A View from Psychoanalysis and Developmental Psychology, Basic Books, New York.
21. Alpár Zsuzsa — Ingusz Iván (1995) „Az anya-csecsem√ konzultáció implicit csecsem√képe”, elhangzott a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 1995. évi „Fordulópontok az analitikus pszichoterápia folyamatában” cím∫ konferenciáján. 22. Papousˇek, M. — Papousˇek, H. (1975)”Cognitive Aspects of preverbal social interactions between human infants and adults”, In: Parent-Infants Interaction, Ciba Foundation Symposium, 33. North-Holland: Elsevier, 241–269. 23. Watson, J.S. (1972) Smiling, cooing, and „the Game”, Merrill-Palmer Quarterly, 18. p 323–339, Idézi Gergely, Gy. (1993) Thalassa, 1. p.117–149 24. Meltzoff, A.N.–Borton, W. (1979) Intermodal matching by human neonates, Nature, 282. 25. MacKain, K. Studdert-Kennedy, M., Spieker, S., Stern, D.N. (1983) Infant intermodal speech perception is a left hemisphere function, Science, 219. p.1347–1349. 26. Stern, Daniel N. (1995) The Motherhodd constellation: A Unified View if Parent-Infant Pychoterapy, Basic Books, New York. 27. Stern, Danuiel N. (1985) The Interpersonal World of the Infant: A View from Psychoanalysis and Development Psychology, Basic Books, New York, p. 151–152. 28. Gergely György (1995) „Szimbiotikus folyamatok a korai lelki fejl√désben: Mahler szimbiózis fogalmának újraértékelése”, elhangzott a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 1995 évi „Fordulópontok az analitikus pszichoterápiában” cím∫ konferenciáján. 29. Stern, Daniel N. (1985) The Interpersonal World of the Infant: A View from Psychoanalysis and Development Psychology. 30. Winnicott, Donald Woods (1988) Babies and their Mothers, Free Association Books, London.
Roy Lichtenstein: Tükör Nr., 1969
88
