Laáb Ágnes: A bizalmi tőke fontos eleme az erkölcsi tőkének
A tudásalapú gazdaságban a kreativitás, a problémamegoldó készség, a készségszintű ismeretátadás, a lelkesedés és a sikerbe vetett bizalom, valamint az új iránti fogékonyság 1 számít versenyképes kompetenciának. E felsorolt kompetenciák mindegyike a szociális kompetenciák körébe sorolható, mivel a hatékony társas együttműködés keretében valósulhatnak meg. A XXI. század vezetői számára igen fontos, hogy legyenek képesek másokkal együttműködni, illetve másokat együttműködésre késztetni. A szinergia a csoportos munkavégzés keretében a tagok között létrejövő mágikus energiaáram, amelynek két fontos forrása van: a csapattagok összjátékából adódó szinergia és az egyes csoporttagok szellemi tőkéjének szinergiája. A szinergia forrásai nem egyszerűen összegződnek, hanem megsokszorozódnak, hatványozódnak. A csoportos munkavégzés szinergiájának minőségét és nagyságát determinálja, hogy bizalom, vagy bizalmatlanság van a csapattagok között. A csoporttagok személyes szinergiájának minőségét és nagyságát az egyes tagok szellemi tőkepotenciálja határozza meg, amelyek közül figyelmünket jelen előadás keretében az erkölcsi tőkére fordítjuk. E két kiemelt szinergiaforrás (bizalmi tőke és erkölcsi tőke) egymással szorosan összefügg, hiszen a bizalmi tőke az erkölcsi tőke meghatározó eleme. Elsőként az erkölcsi tőke előjelének alakulását igyekszünk általános érvénnyel áttekinteni, majd ezt konkretizálni fogjuk a bizalmi tőke példáján keresztül.
2
KOPÁTSY SÁNDOR a szellemi vagyon kimeríthetetlen forrásaként négy elemet azonosít: tudást, erkölcsöt, tehetséget és törekvést és azt állítja, hogy az egyes emberek szellemi vagyonának szinergiája e négy elem szorzataként jön létre. Ezt a szinergiát nevezhetjük a szellemi tőkepotenciálnak: Szellemi tőkepotenciál = tehetség * törekvés * tudás * erkölcs Mind a négy összetevő egyaránt fontos, de csak együtt, mindegyik megléte és pozitív előjele esetén képesek egymást felnagyítani, megsokszorozni. Ha bármelyik közülük hiányzik, akkor a matematika szabályai szerint a szellemi tőkepotenciál összértéke nulla, azaz nem ér semmit, megsemmisül. Ebben az összefüggésben már könnyen belátható, hogy a tehetség a szorgalom híján miért nem képes megnyilvánulni, kibontakozni, vagy „félgőzzel” miért csak alig-alig képes valaki teljesíteni! Az egyes emberek szellemi vagyona esetében is létrejöhet szinergia, hiszen e vagyonelemek nem pusztán egymás mellett léteznek, hanem hatnak egymásra: összegződnek, egymást felerősítik, támogatják, megsokszorozzák. Szinergiahatás természetesen nem csak a pozitív értéktartományban valósulhat meg. Szellemi vagyonelemeidnek szorzata negatívvá válik, ha van egy olyan elem ezek között, amely a negatív értéktartományban is kifejezhető. A szellemi vagyon négy eleméből a tehetség, a tudás és a törekvés nulla vagy pozitív lehet, azaz vagy van, vagy nincs. Az erkölcsi (etikai) normák tekintetében azonban élete során az ember erkölcsössé és erkölcstelenné is válhat, azaz szellemi vagyonából az erkölcs lehet negatív is.
MIT JELENT A SZELLEMI VAGYON VONATKOZÁSÁBAN AZ ERKÖLCS POZITÍV VAGY NEGATÍV ELŐJELE? Az erkölcs kifejezés az ember rendeltetésével és céljával kapcsolatban álló magatartási és tevékenységi formákra vonatkozik, és azt nézi, hogy e formák elősegítik-e az ember feladatként kapott belső kibontakozását vagy sem. Az etika (erkölcs vagy erkölcstan) kifejezés a görög „éthosz” szóból származik. Az étheó ige egyik jelentése: átszűrök, megvizsgálok valamit. A görög felfogás szerint az ember végzete, illetve sorsának 1
2
P. F. Drucker: Önmagunk menedzselése. HARVARD BUSINESS manager 2/2000. p. 7.
Kopátsy Sándor: A szellemi vagyon mindennél fontosabb (A kecskeméti Alföld-konferencián született gondolatok 1999. augusztus 20.)
alakulása − vázlatosan és nagy körvonalakban − kiolvasható magából az emberi természetből. Az ige másik jelentése: kifeszülök valami felé, feszítetten törekszem valamire. Ez a jelentés a görög világban arra utal, hogy az emberi lény természetszerűen irányul az életében körvonalazódó vázlatra, arra a tervre, amelyet az istenség „álmodott meg róla”, és ezt akarva-akaratlan meg kell valósítania. Ebben a megközelítésben akkor erkölcsös igazán az ember, ha fokozatosan megvalósítja a rá vonatkozó, teljesen személyéhez szabott „isteni álmot”. A természetében rejlő isteni tervet az ember tevékenységével válthatja valóra. Az ismétlődő tevékenységek viszonylagosan szilárd cselekvési és magatartási formákat, szokásokat eredményeznek. Ezért van az, hogy a különféle szótárakban a görög „éthosz” kifejezéseknél a következő jelentéseket találjuk: szokás, modor, cselekvési mód, jelleg, illem stb. Ezek a jelentések az erkölcsiséget külsődleges szempontok alapján közelítik meg. Ez egyoldalú, bár jogos megközelítés, mert a külső valamiképpen jele a belsőnek. Az éthosz mégis inkább az előbbi értelmezésében fedi le az erkölcsösség fogalmát, azaz amikor a belsőre, az ember természetét és életébe szőtt isteni vázlatot, illetve ennek szabad megvalósítását hangsúlyozzuk.3 Így tesz SPINOZA is, aki az erkölcsöt az emberi természet legfontosabb megnyilvánulásának tartja: szerinte vannak olyan emberi megnyilvánulások, amelyek megfelelnek az emberi természetnek és vannak azokkal ellentétesek. „Spinoza meg volt győződve arról, hogy az emberi természet éppen úgy jellemző az emberre, mint a „ló természet” a lóra; azt is hitte, hogy az ember erénye vagy bűnössége, sikere vagy sikertelensége, jóléte vagy szenvedése, aktivitása vagy passzivitása attól függ, mennyire sikerül fajspecifikus természetét optimálisan megvalósítania. …Úgy vélte, hogy ahogy a lónak szenvedést okoz, ha „ló természetétől” idegen cselekvésekre kényszerítik, ugyanúgy az ember is egyre betegebb lesz, ha természetétől idegen megnyilvánulásokat végez. Az önzés, a kapzsiság, az irigység, a becsvágy szerinte betegség: az őrület sajátos megnyilvánulásai, s így az a társadalom, ahol ezek a tulajdonságok uralkodóvá válnak súlyosan beteg.” 4 WEÖRES SÁNDOR gondolatai talán még közelebb vihetnek ahhoz, mit jelent az emberi természet kiteljesítése, s így az erkölcsösség: „Erény mindaz, mely az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül s a teljességtől távolít. Aki a teljességet eléri, az örök mértékkel azonosul: nincs erénye és nincs bűne többé; ahogy a tűznek nem erénye, hanem természete a világosság, éppúgy a teljességgel azonosult lénynek nem erénye, hanem természete az örök mérték szerinti működés. A teljességben nincs jó és rossz, nincs érdem és hiba, nincs jutalom és büntetés.”5 Ilyen értelemben mondható tehát, hogy a jóra való restség jelenti az erkölcstelen magatartást és ez negatív előjelű: A szellemi vagyon csak akkor lehet pozitív, azaz társadalmi érték, ha jóra való hajlammal, azaz erkölcsösséggel párosul. A jóra való restség erkölcstelen: arra hajlamosítja az embert, hogy tehetségét, szorgalmát, tudását olyan erőkifejtésre fordítsa, amellyel rongálja, pusztítja, megsemmisíti önmagát vagy a környezetében élő embereket, élőlényeket, kizsákmányolja, károsítja a természetet, megbontja az ökológiai egyensúlyt vagy még nagyobb természeti-társadalmi katasztrófát okoz. A rossz erkölcsből tehát annál nagyobb társadalmi-gazdasági kár származhat, minél képzettebb, okosabb és szorgalmasabb az, akinek szellemi tőkepotenciáljában az erkölcs negatív előjelű!
HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A BIZALMI TŐKE ELŐJELE AZ ERKÖLCSI TŐKÉT? Ha két, vagy több ember közös cél érdekében együttes akarattal mozgósítja tudását, akaratát, tehetségét és erényességét képesek akár „hegyeket megmozdítani”.
-
Hogyan lehetséges, hogy az egyik csoportban ugyanaz az ember szinte kibírhatatlanul érzi magát, miközben egy másikban képes bizalommal fordulni a többiek felé,
Turay Alfréd: Az ember és az erkölcs www.theol.u-szeged.hu/konyvtar/etika/alap.htm - 1k Fromm, E. : Birtokolni vagy létezni? – Egy új társadalom alapvetése – Akadémiai Kiadó Budapest, 1944. p. 97. 5 Weöres Sándor: A teljesség felé: Az erkölcs III. 28. oldal 3 4
-
barátságos, szeretetteljes élményként éli meg az együttlétet, s ez valódi feltöltődést jelent számára? Hogyan lehetséges az, hogy az egyik csoportban még azt a teljesítményt sem tudja kihozni magából, amelyre bizonyítottan képes, míg egy másikban fáradhatatlan, lelkesedése és érdeklődése töretlen, közös teljesítményük lenyűgöző, s ehhez személyes hozzájárulása olyan, amire egyedül sohasem lett volna képes?
Ennek megértése a tagok közötti mágikus energiaáram, a szinergia valódi mozgató rugóinak megismerésén keresztül lehetséges. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a szinergia szükségszerűen pozitív, bár kétségtelen, hogy a szakirodalomban többnyire ilyen értelemben szoktuk emlegetni! Akár a közreműködő csoporttagok személyes hozzájárulásáról, akár a csoportmunka sajátosságai között a csoporttagok együttes teljesítményéről van szó, a csapatunka hozadéka pozitív, nulla, vagy negatív szinergia is lehet. -
-
Hányszor lehetünk tanúja annak, amikor két egyébként tehetséges ember, család, munkahelyi közösség, cég a „ki kit győz le” játékban egymásnak feszül és az ellentétes indulatok, a rivalizálás, vagyis az ellentétes energiákból képződő szinergiák kioltják egymást és eredőjük nulla, vagy olyan pürrhoszi győzelem 6 , ami nincs arányban a mind két térfélen elszenvedett hatalmas veszteséggel. A rossz munkacsoportokban kifejezetten negatív szinergia jön létre, amelynek okozója lehet maga a feladat, a választott munkamódszer vagy az, hogy a csapattagok képtelenek egymással együttműködni. 7
A csoportszinergia megszületése, vagy elmaradása leginkább azon az összetartó erőn múlik, amit bizalomnak nevezünk. A bizalom kétségkívül a legnehezebben megteremthető csoportérzés. 8 DRUCKER szerint az emberek közti bizalom nem feltétlenül jelenti azt, hogy kedvelik egymást. Azt jelenti, hogy megértik egymást. HUXHAM ÉS VANGEN úgy véli, hogy a bizalom alapja egymás kölcsönös és mély ismerete. Ezért nehezíti meg a dolgot az, ha a team olyan emberekből áll, akik a munka elkezdésekor látják egymást először. Egy jó team kialakulásához idő kell, ez a folyamat mesterségesen nem gyorsítható fel, legfeljebb "megolajozható". TOM MARSHALL 9 szerint a bizalom abban különbözik az emberek közötti kapcsolatok többi megnyilvánulási formájától, hogy rendkívül törékeny: ha egyszer megsérül, nagyon-nagyon nehéz helyreállítani, és ehhez mindig időre van szükség. Megtörténhet, hogy valaki egyszer szeretetlenül viselkedik velünk, mégis hiszünk abban, hogy alapjában véve szeretetteljes. Előfordulhat, hogy valaki egyszer durván bánik velünk, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy alapjában véve kedves ember. A megbocsátás is lehet egy pillanat műve. Ha azonban megbízunk valakiben, aki aztán cserben hagy, akkor valószínű, hogy hosszú időn keresztül megkérdőjelezzük majd megbízhatóságát. A bizalom olyan állapot, melyben önként függő helyzetbe hozzuk magunkat valakivel szemben, valamilyen cél, vagy végeredmény elérése érdekében. Ez egyben azt is jelenti, hogy senkitől nem lehet a bizalmat kikényszeríteni: ha valakiben megbízunk, belévetjük a hitünket, azt csak önkéntesen tehetjük meg. A bizalom egyfajta hozzáállás, attitűd. Azokat a dolgokat nevezzük attitűdöknek, amelyek meghatározzák életünket és viselkedésünket. A bizalom kockázatot jelent, amit vállalnunk kell! Azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengedjük a kezünkből és átadjuk annak, vagy azoknak az embereknek, akikre képességeik és megbízhatóságuk alapján rábíztuk magunkat. Ha azt mondjuk, hogy rábízunk valakire egy feladatot, aztán megcsináljuk magunk, vagy személyesen ellenőrizzük, mit csinál, akkor a munka elkészül ugyan, de értelmetlenné válik az állításunk, hogy megbízunk abban az emberben. 6 Kr. E. 279-ben Pürrhosz, Makedónia királya amikor legyőzte a rómaiakat az ausculumi csatában állítólag azt mondta az ütközet után: „Még egy ilyen győzelem, és nem marad több katonám!”(Innen a „pürrhoszi győzelem” kifejezés.) 7
Ezt a témakört részletesen kifejtem a „Mennyit érsz csapatjátékosként a cégednek és önmagadnak?” című cikkemben, amely elektronikus formában elérhető a www//laabagnes.hu honlapról. Drucker PF, (2006) ‘What executives should remember’, Harvard Business Review, February 2006, pp.144-153 9 Előzetes Tom Marshall: A bizalom című, közeljövőben megjelenő könyvéből http://www.bpa.hu/miujsag/199905/cikk02.htm 8
A bizalom ára a sebezhetőség. Azzal jár, hogy sebezhetővé válunk, mivel a dolgok végkifejlete kicsúszik a közvetlen irányításunk alól, és egy másik ember kezébe kerül. Minél fontosabb egy kapcsolat, annál alapvetőbb szerepet játszik benne a bizalom, és minél intimebb, annál fontosabb benne a bizalom, és annál magasabb lesz a valódi bizalom elkötelezettségének ára. Nem meglepő tehát, hogy a bizalom a legfontosabb feltétele az olyan kritikus kapcsolatoknak, mint például a vezetőkkel, a szolgáltatást nyújtó iparosokkal, a közhivatalokat betöltő emberekkel való érintkezés, vagy az olyan intim kapcsolatoknak, mint a házasság, a pszichiátriai kezelés, vagy a lelki gondozás. A bizalom – akár adjuk, akár kapjuk – önként vállalt felelősség. -
-
Csak akkor számíthatunk valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha ismerjük és elfogadjuk a bizalom feltételeit, és magunkra vállaljuk ezeknek a felelősségét. A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hűséggel kell találkoznia. Ha bízni akarunk, magunknak is megbízhatónak kell lennünk! Ha meg akarunk bízni valakiben, ahhoz szükség van arra, hogy ő is komolyan vegye azt a kötelezettségét, hogy megbízhatónak és hűségesnek kell lennie. De nem valószínű, hogy magára fog venni egy ilyen meglehetősen terhes kötelezettséget velünk szemben, ha azt látja, hogy mi egyáltalán nem vesszük komolyan az ilyen kötelezettségeinket. Ha nem vesszük komolyan a megbízhatóság kérdését, nagyon nehezen tudjuk majd elhinni másokról, hogy ők komolyan veszik, ezért nagy nehézségeink lesznek, ha valakiben meg akarunk bízni. A bizalom elfogadása is felelősséggel jár! Ha valaki megbízik bennünk, és mi elfogadjuk ezt a bizalmat, akkor felelősséggel tartozunk, ami azt jelenti, hogy a dolgok kimeneteléért és egy esetleges kudarcért felelősek vagyunk. A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek vezetőikbe vetik bizalmukat. A kérdés csak az, hogy a vezetők kinek tartoznak számadással. A válasz: mindenkinek, aki megbízott bennük, köztük követőiknek is. 10
Az eddigiekből látható, hogy a bizalom megléte vagy hiánya részint képességek meglétéből, vagy hiányából, részint az ember jelleméből fakadnak. A képességek a szellemi vagyon három összetevőjének (tudás, tehetség, törekvés) meglétén vagy hiányán múlnak. A képességbeli hiányosságok javíthatók, így például az ismeret, tudás hiányából fakadó bizalmatlanság a megismeréssel felszámolható. Kevés olyan hibát követhetünk el képességeink korlátozottsága miatt, amely jóvátehetetlen következményekkel jár. Ha azonban nem tudunk tanulni a hibákból, annak oka inkább jellembeli fogyatékosságban, mint a képesség hiányában keresendő. A jellemszilárdság, vagy a jellembeli fogyatékosságok az erkölcsi tőkéhez kapcsolódnak. Tudjuk, hogy a jellem nem fejlődik vagy változik meg egyik pillanatról a másikra. A válsághelyzetek nem fejlesztik, csak napfényre hozzák a már meglévő jellemet. A bizalom megléte, vagy hiánya, mint alapvető jellembeli hozzáállás azon múlik, hogy eszmélésünktől milyen a világ vesz körül bennünket. MÁRAI SÁNDOR szerint azok az emberek, akiket kezdetektől szeretet és bizalom vesz körül, egy olyan életérzéssel rendelkeznek, mintha az istenek szerencsegyűrűt húztak volna az ujjukra. Ez a legtöbb, amit ember az élettől kaphat: a belülről fakadó, 11 mély biztonság, hogy semmi rossz nem történhet velünk. Ez alapozza meg a bizalmat, mint jellembeli alapvonást: aki jót tapasztal maga körül az életben, az ezt a jót könnyebben sugározza ki mások felé. Ám azt is látni kell, hogy mindazokban, akiknek ez a szerencsegyűrű nem került az ujjára és rossz élményeik csalódottá, bizalmatlanná teszik a világgal, az emberekkel szemben, méltán irigyek, féltékenyek azokra, akik a bizalomtól átitatva könnyedén és derűsen képesek közeledni másokhoz, a társaságok kedvencei és életükben magukhoz képesek vonzani a jó dolgokat, legyen az siker vagy öröm megannyi megnyilvánulása. A mindennel és mindenkivel bizalmatlan – és így esetek többségében saját személyében is megbízhatatlan – emberrel szemben a bizalomépítésre nincs sok esély. Neki ugyanis olyan fordított látásmód a sajátja, amitől nem lehet eltéríteni, és pozitív példák sokaságával sem tudod megváltoztatni meggyőződését. Számára a megbízhatatlan ember és a veszteséges helyzet a természetes állapot, nincs bátorsága senkiben sem megbízni, nincs hite a bőséghez, az olyan kimenethez, amiben mindenki 10
Előzetes Tom Marshall: A bizalom című, közeljövőben megjelenő könyvéből http://www.bpa.hu/miujsag/199905/cikk02.htm 11
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek Helikon Kiadó Budapest, 112. o.
nyerhet. Sokkal egyszerűbb tehát a bizalmatlan csoporttagot lecserélni, mintsem veszélyeztetni miatta a feladat és a csoport kudarcát. Meggyőződésem, hogy minden kiszolgáltatottság és sebezhetőség ellenére a bizalom mégis jobban megtérül, mint a bizalmatlanság. Ha egy negyvenfős egyetemi csoportnak bizalmat szavazok, és vélelmezem, hogy becsületesen játszanak a számonkéréskor, akkor legalább ketten ezzel a bizalommal vissza fognak élni. Ha azonban eleve feltételezem, hogy csalni fognak, akkor a csoport fele igyekszik majd megfelelni az előzetes várakozásomnak és tényleg csalni fog. Azt a jelenséget, hogy az emberek beváltják az előzetes várakozásokat a pszichológusok „Pygmalion-effektusnak”12 nevezik. Úgy gondolom, ha valaki olyan szerencsésnek mondhatja magát, hogy hosszú távú, tartós esélyt kapott az életben, mert természetéből fakadóan képes másokat eleve bizalmába fogadni, ne áldozza ezt fel a csalódások miatti keserűség oltárán! Nem az a megoldás, hogy a rossz tapasztalatok miatt bizalmatlanná váljunk, hanem meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk elviselni, ha időről-időre becsapnak, megkárosítanak, kihasználnak a jóhiszeműségünk miatt. Örülnünk kell annak, ha nem azok közé tartozunk, akik reménytelenül, nevelhetetlenül bizalmatlanok, és bizalmatlanságuk megakadályozza őket abban, hogy az élet jó dolgaiból kivegyék a részüket. Ezért nem harag és megvetés, hanem mélységes szánalom és együttérzés illeti őket, aminek megtanulása szintén nem egyszerű, de emberhez méltó feladat! A bizalmi tőke tehát a szellemi források között az erkölcsiség része, vagyis ahhoz a tőkeelemhez kapcsolódik, amely a jóra való hajlamunkat, vagy restségünket mutatja. Nincs középút: a bizalom, ha van, akkor pozitív lehet erkölcsi tőkénk, míg ha nincs, a bizalmatlanság erkölcsi tőkénket negatívvá változtatja. A bizalmatlanságnak van egy része, ami orvosolható: ilyenkor bizalmatlanságunk abból származik, hogy még nem ismerjük a többieket, a probléma megoldását, a körülményeket, vagy nincs elegendő információnk. Negatív bizalmi tőkéről akkor beszélhetünk, ha bizalmatlanságunk jellembeli fogyatékosságból származik, s mint ilyen melegágya a pesszimizmusnak, az irigységnek, féltékenységnek. Ez a fajta bizalmatlanság nehezen gyógyítható, szinte soha, vagy csak nagyon ritkán váltható át bizalommá.
12
A görög mitológia szerint Pygmalion Kypros királya volt, aki elefántcsontból egy olyan szép lányt faragott, hogy elkészülvén szerelemre gyulladt a szobor iránt. Imájában arra kérte az isteneket, hogy hitvese legyen hasonló az elefántcsonthoz, mire Aphrodité a szerelem istennője életre keltette a szobrot, beteljesítve Pygmalion vágyát.
