Közösségek és célcsoportok konstruálása dr. Szöllősi Gábor, szociálpolitikus, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék
Mottó: Az emberek úgy viszonyulnak a hétköznapi világ jelenségeihez, amilyennek vélik azt; ezért minden vélekedés reális, amennyiben reális következményekkel jár. Egy embercsoport (közösség, célcsoport) megismeréséhez nem csak azt kell tudni, hogy milyen objektív tények jellemzik azt, hanem azt is, hogy az emberek milyen jelentéseket tulajdonítanak ennek a csoportnak.
A valóság társadalmi konstruálása A társadalmi valóság nem a saját jogán létezik, hanem úgy, hogy az emberek alkotják és értelmezik a kommunikáció folyamata során. (Berger – Luckmann 1998). A szociális probléma a társadalom valamely csoportjának az a tevékenysége, mellyel kifejezésre juttatja panaszait és követeléseit valamely feltételezett helyzettel kapcsolatban. (Spector és Kitsuse, 1973.) • Valamely társadalmi probléma jelentésének megalkotását úgy kell felfogni, mint egy játszmát, melyben az a cél, hogy meggyőzzük az embereket, hogy tegyenek valamit a problémával kapcsolatban. (D. Loseke)
A jelentések meghatározása (1) Az interakció szerepe • A diskurzus színterei és szereplői (2) A nyelv szerepe • A nyelv által interpretálják az eseményeket, hogy illeszkedjenek egy olyan narratívába, mely megadja a múlt a jelen és a jövő jelentését, igazodva a hallgatóság által elfogadható ideológiához. (Murray Edelman) (2) A szimbólumok szerepe • Szimbolikus kommunikáció • Szimbolikus konfliktus • Szimbolikus politika
A csoport határai Két nézőpont: • A társadalmi csoport természetes, esszenciális tulajdonságai alapján válik csoporttá • Minden csoport mesterséges alkotás (artefactum), melyet a társadalom hoz létre. A csoporthoz tartozás, mint identifikáció A csoporthoz tartozás, mint minősítés Identifikációs folyamat – a különbségek létrehozása, fenntartása, megváltoztatása Technikai változások – fizikai jelenlét nélküli közösségek
A csoport tulajdonságai
• Objektív léttel bíró kontextus, eltérő értelmezések • A csoport szimbolikus jellemzői. • Rituálék a kollektív identitás megerősítésére • Identitás-politika
Célcsoportok társadalmi konstruálása A célcsoportok társadalmi konstruálásának lényege kulturális jellemzők vagy közkeletű képek tulajdonítása olyan személyeknek vagy csoportoknak, melyek magatartását és jóllétét érinti a közpolitika. Ezek a tulajdonított jellemzők normatívak és értékelők, a csoportot pozitív vagy negatív terminusokban festik le nyelvi eszközökkel, történetekkel. (Edelman) A célcsoport szociális konstrukciójának elemei: • azoknak a közös jellemzőknek a kiválasztása, melyek a célcsoportot, mint a társadalom számára jelentéssel bíró csoportot megkülönböztetnek más embercsoportoktól. • sajátos értékek, szimbólumok, képek tulajdonítása ezekhez a jellemzőkhöz
A célcsoport konstrukciójának szerepe
Célcsoport – a politika meghatároz megoldandó problémákat vagy elérendő célokat, és azonosítja azokat az embereket akik magatartása kapcsolódik a cél eléréséhez. A cél elérése érdekében képessé teszi, vagy kényszeríti ezeket az embereket, hogy megtegyenek olyasmit, amit egyébként nem tennének meg A célcsoport meghatározása többféle racionalitásnak felel meg: - A célcsoport tagjai szemszögéből (technikai jellemzők és elismert szükségletek) - A politikus szemszögéből (hatalmi és közpolitikai szempontok) - Más csoportok szemszögéből (szimbolikus értékek illetve önérdek) Group-centrism: a szakpolitikai megoldások csoportokhoz kapcsolása
A célcsoportok helyzete Pozitív konstrukció
Negatív konstrukció
Előnyös helyzetűek
Versengők
Gyenge hatalmi Függő helyzet helyzetűek
Deviánsok
Erős hatalmi helyzet
Köszönöm a figyelmet!
