Közös jövőnk. Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról február

„Mélyreható társadalmi átalakuláshoz együttműködő közösségek aktív részvétele szükséges. E társadalmi finomszerkezet – a közösségek összefüggő hálózata – a kulcsa, legkisebb közös többszöröse egy nemzeti közös vállalkozás sikerének”. Beke Pál, népművelő-közösségfejlesztő (1943-2009)

Közös jövőnk Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról

2011. február

Közös jövőnk Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról

Készült a Hajdú-Bihar Megyei Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ megbízásából, a „Közös jövőnk Hajdú-Bihar közösségi művelődési modell” programjának keretében, a HROD Közösségi Gazdaság- és Társadalomfejlesztési Központ szakmai műhelyében

Programvezető: Jantyik Zsolt Szerkesztők: Beke Márton és Ditzendy Károly Arisztid A vitairat elkészítésében közreműködött: Beke Márton, Cs. Nagy Ágnes, Ditzendy Károly Arisztid és dr. Hoffmann István A vitairat elkészítését kritikával és javaslatokkal segítette: dr. Balipap Ferenc, Jantyik Zsolt, Péterfi Ferenc, Szalai Tünde, Vajda Árpád és Závogyán Magdolna (itt szerepelnek majd a stratégai megvitatásában résztvevő további szakemberek)

Tartalmilag teljes, de nem végleges változat

A „Közös jövőnk Hajdú-Bihar közösségi művelődési modell” program, így a jelen vitairat is a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg

A vitairat tartalma a készítők véleményét tükrözi, és nem feltétlen egyezik meg a Nemzeti Kulturális Alap álláspontjával

Tartalomjegyzék 1.

2.

Előzmények, keretek .....................................................................................................1 1.1.

A stratégia időszerűsége ..........................................................................................1

1.2.

A vitaira előzményei, illeszkedései ...........................................................................2

1.3.

Alapfogalmak ...........................................................................................................3

1.3.1.

Közművelődés...................................................................................................3

1.3.2.

Közösségi művelődés .......................................................................................3

1.3.3.

Intézmények......................................................................................................4

1.3.4.

Szakember ........................................................................................................4

1.3.5.

Közösségfejlesztés............................................................................................5

Helyzetelemzés ..............................................................................................................5 2.1.

2.1.1.

A demokrácia megélése ....................................................................................6

2.1.2.

Globalizáció ......................................................................................................7

2.1.3.

A digitális világ kihívásai ....................................................................................8

2.1.4.

A gazdasági jól-lét .............................................................................................8

2.1.5.

Társadalmi kohézió .........................................................................................11

2.1.6.

Értékeikkel, hagyományaikkal tisztában lévő polgárok ....................................12

2.1.7.

Testi-lelki feltöltődésre képes egyének ............................................................13

2.2.

3.

4.

A közösségi élet, a közösségi művelődés széleskörű hatásai ..................................5

Intézményrendszer .................................................................................................14

2.2.1.

Intézményi ellátottság......................................................................................14

2.2.2.

A tényleges működés feltétele: a helyiekre figyelemmel lévő szakember ........15

2.2.3.

Fenntartók .......................................................................................................17

2.2.1.

Külön(leges) figyelmet igénylő célcsoportok ....................................................18

A stratégia alapjai........................................................................................................19 3.1.

A stratégia fő szakmai célja ....................................................................................19

3.2.

A stratégia nemzeti jövőképe..................................................................................20

3.3.

A stratégia fő értékek, alapelvei..............................................................................20

3.3.1.

Szeretet, befogadás és szolidaritás .................................................................20

3.3.2.

A közjó szolgálata ...........................................................................................21

3.3.3.

Bizalom, nyitottság, közösség, részvétel .........................................................21

3.3.4.

Szubszidiaritás ................................................................................................21

3.3.5.

Vidék- és városfejlesztés összhangja ..............................................................22

3.3.6.

Fenntarthatóság ..............................................................................................22

3.3.7.

Minőség ..........................................................................................................22

Hatásterületek, átfogó célok .......................................................................................23 4.1.

Kohézió, közbizalom, nyitottság, részvétel .............................................................23

5.

4.2.

Tudás, kreativitás és kompetencia .........................................................................24

4.3.

Hagyomány, értékek, normák és modernitás ..........................................................24

4.4.

Ifjúságfejlesztés......................................................................................................24

4.5.

Gazdaság, vállalkozási-vállalkozói kultúra ..............................................................25

4.6.

Kikapcsolódás, szórakozás, rekreáció ....................................................................25

4.7.

Intézmény- és szolgáltatásrendszer .......................................................................25

Célok és intézkedések ................................................................................................27 5.1.

5.1.1.

Stratégiai célok................................................................................................28

5.1.2.

Középtávú célok ..............................................................................................28

5.1.3.

Rövidtávú célok ...............................................................................................30

5.2.

Regionális és megyei szint .....................................................................................35

5.2.1.


5.2.2.

Középtávú célok ..............................................................................................35

5.2.3.

Rövidtávú célok ...............................................................................................36

5.3.

Járási, mikrotérségi szint ........................................................................................37

5.3.1.


5.3.2.

Középtávú célok ..............................................................................................37

5.3.3.

Rövidtávú célok ...............................................................................................38

5.4.

6.

Nemzeti szint..........................................................................................................27

Települési szint ......................................................................................................39

5.4.1.


5.4.2.

Középtávú célok ..............................................................................................39

5.4.3.

Rövidtávú célok ...............................................................................................40

A közösségi művelődés területét szabályozó fontosabb jogszabályok ..................42 6.1.

Közművelődés, közgyűjtemény ..............................................................................42

6.2.

Civil önszerveződések ............................................................................................43

6.3. Közösségi művelődési relevanciájú szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások ...................................................................................................................44 6.4.

Előadó-művészeti szervezetek ...............................................................................45

6.5.

Sport ......................................................................................................................45

Közös jövőnk Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról 1. Előzmények, keretek 1.1. A stratégia időszerűsége Az alábbi oldalakon a közösségi művelődés – évtizedek óta magára várató, tovább már nem halogatható – megújításának stratégiájára teszünk javaslatot. Tesszük ezt abbéli hitünkben, hogy e szakmának és annak művelőinek kulcsszerepe van társadalmunk működővé alakításában, alakulásában. Az elmúlt évtizedekben a népművelők és művelődésszervezők (és minden további, a társadalomfejlesztést a kultúra, a művelődés eszközével szolgáló szakember), az általuk vezetett, működtetett intézmények, a közösségfejlesztők és támogatásuk, bátorításuk mentén létrejövő és megerősödő közösségek felbecsülhetetlen mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy társadalmunk szövete többé-kevésbé egyben maradjon. Kétségtelen tény azonban, hogy e szövet foszladozik – nem csupán a pénzügyi-, gazdasági-, társadalmi krízisek mentén, hanem azért, mert régi, közmegegyezésnek örvendő állítások, paradigmák repedeznek, kérdőjeleződnek-, illetve dőltek-, dőlnek meg1. A régi, megszokott életstratégiák gyakran nem működnek már. Az elmúlt 20 év tehát „nemhogy megerősítette, hanem tovább zilálta, gyengítette a helyi közösségeket. Nincs időnk tehát a ’nem cselekvésre’”.2 A mélyreható társadalmi átalakuláshoz együttműködő közösségek aktív részvétele szükséges. E társadalmi finomszerkezet – a közösségek összefüggő hálózata – a kulcsa, legkisebb közös többszöröse egy nemzeti közös vállalkozás sikerének.3 A közösségek egyrészt a kultúra bölcsői, értékeket, hagyományokat, tudást örökítenek át, másrészt az együttműködés iskolái és elsődleges gyakorlóterepei, megtartanak és megóvnak, ezáltal pedig a társadalmi integráció, a társadalmi integrálódás eszközei. A közösségek mindemellett a társadalomban való szervezkedés, a társadalmi viszonyokhoz való kritikus, azt jobbítani akaró hozzáállás szorgalmazásával a demokrácia műhelyei és a közös gondolkodás generálta innováció, az erőforrások megosztása, s egyben az egymásért érzett felelősség által a gazdasági boldogulás eszközei is. A közösségi művelődés tehát a társadalmi előrehaladás egyik biztosítéka és motorja, a polgárok bátorításának, cselekvőképességük, ítéletalkotásuk és együttműködésük fejlesztésének fontos módja és eszköze. A közösségi művelődés lehetőségeinek és feltételeink meg-

1

Pl: a piac önszabályzó képessége és a verseny tökéletessége, a teljes foglalkoztatottság lehetősége, a jóléti állam modellje, a multikulturális társadalom ideá(l)ja, az energiaforrások kimeríthetetlensége, stb. 2 Janytik Zsolt: „Közös jövőnk Hajdú-Bihar közösségi művelődési modell” Program szakmai koncepciója, 2011, kézirat 3 Beke Pál és szerzőtársai: A közösségi művelődés kívánatos szervezete, 2009 (A szerzőtársak felsorolását lásd később)

Közös jövőnk - Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról

1

teremtését, mindenütt elérhető és funkcionáló intézményeit ezért az állam társadalompolitikájának lényeges feladatai közé soroljuk – ez indokolja az intézményrendszer és szakemberei folyamatos anyagi támogatásának garanciáját. [Beke, 2009] Boldogabb sorsú országokban helyi, megyei, regionális és központi források segítik az efféle tevékenykedést. Korántsem jótékonykodásból vagy széplelkűségből: felismerték, hogy az öntevékeny és autonóm, az együttműködésre képes ember társadalmuk és társadalmi békéjük alapja. A közösségi művelődés tevékenység- és intézményformáiból fakadó polgári öntevékenység és autonomitás tehát az állam céljai között szerepel és így a feltételek biztosítása állami feladat. Ha Magyarországon fontos a gondolkodni képes, az önmaga sorsát rendezni tudó, az együttműködésben gyakorlott, a helyi viszonyokat átlátó és vezérelni képes ember, akkor a mindannyiunk jólétéért felelős államnak sok minden más mellett segítenie és fejlesztenie kell a közösségi művelődés folyamatait is. Jobbára hasonló megfontolásból, mint szerte Európában. [Beke, 2009]

1.2. A vitaira előzményei, illeszkedései Vitairatunk alapvetései egyrészt a „Közös jövőnk Hajdú-Bihar közösségi művelődési modell” Program részeként 2011 novemberétől megtartott szakmai műhelyek keretében formálódtak. Másrészt hatással volt rá az, a műhelyeinkkel párhuzamosan a Nemzeti Erőforrás Minisztérium keretében folyó munka, amelynek eredményeként összeállt, majd a magyar kultúra napján bemutatásra került a Magyar Közművelődés Országos Szakpolitikai Koncepciója4. Vitairatunk tehát egyrészt önálló dokumentum, másrészt a NEFMI által jegyzett koncepció kiegészítése. Célunk kettős: legyen eszmecsere a közösségi művelődés alábbiakban tárgyalt kérdéseiről, majd a viták keretében kiérlelt álláspontokkal bővüljön, módosuljon a tárca szakpolitikai koncepciója. Javaslatainkkal és az eszmecserékkel – többek között – azt kívánjuk elérni, hogy -

-

mind a szakpolitika, mind a szakmai-módszertani fejlesztő munka, mind pedig a helyi cselekvések sokasága a közösségeket és a közösségi megoldásokat helyezze a középpontba, a közösségekre és azok szándékaira, igényeire és szükségleteire építsen és elsődlegesen azok létrejöttét, fejlesztését célozza.

A vitairat nagymértékben épít az elmúlt évek hasonló célú, tartalmú munkáira, folyamatainak eredményeire. A „Közös jövőnk Hajdú-Bihar közösségi művelődési modell” program szakmai koncepciója mellett meghatározó forrásanyagaink voltak -

a Balipap Ferenc által jegyzett „Egy nemzeti közösségi művelődési stratégia alapvonalai és készítésének vázlata5” című dolgozat,

4

A koncepció – Arató György, Ditzendy Károly Arisztid, Beke Márton, Brüll Edit, Fórizs Zoltán, Horváth Viola, Jantyik Zsolt, Kelemen László, Mák Kornél, Szentei Tamás és Pósfai Péter írásai, továbbá az összeállítás folyamatát végigkísérő Magyar Közművelődésért Programsorozat javaslatai alapján – összeállította Cserép László és Dr. Németh János István 5 Megjelent 2002-ben, a Szín 7. évfolyamának 5. számában

Közös jövőnk – Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról

2

-

-

-

a Harsányi László és munkatársai6 és Dr. Koncz Gábor kulturális (nemzet)stratégia kapcsán írt, a Szín 12. évfolyamának 1-2 összevont számában megjelent tanulmányaik7, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Közösségfejlesztési Osztálya és a Közösségfejlesztők Egyesülete műhelyében született javaslatok, továbbá a Beke Pál vezetésével, a Civil Fenntartású Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete keretei között összeállított „A közösségi művelődés kívánatos szervezete” című koncepció8.

A vitairatunk és a tárca koncepciójának egymásra építésével, továbbá a számos szakmai eredmény integrálásával – Dr. Koncz Gábor szavait idézve – a szinergizmust (1+1>2) akarjuk elősegíteni; azt, hogy szintézisre törekedjünk; hogy új látásunk és vállalható mondanivalónk legyen.

1.3. Alapfogalmak A vitairatunk által szorgalmazott eszmecsere akkor lehet sikeres, ha egy-egy fogalmat azonosképpen értelmezünk. Az alábbi meghatározások egyben kiindulópontjai is lehetnek ennek a diskurzusnak, a termékeny szakmai párbeszédnek, az álláspontjainkat kiérlelő vitáknak. Fogalom-meghatározásaink nem a hatályos jogszabályokból erednek, hanem a mindennapok gyakorlata, tapasztalata és a közösségekből kiinduló, a középpontba azokat állító szakmai meggyőződésünk alapozzák meg.

1.3.1. Közművelődés A közművelődés a társadalomfejlesztést a kultúra, a művelődés eszközével szolgáló szakemberek, a szükségleteket felismerő, a kulturális hiányok pótlását szolgáló, jellemzően egyszeri-alkalmi eseményekre, programokra építő tevékenységének az összessége.

1.3.2. Közösségi művelődés A közösségi művelődés a polgárok önfelismerésére épül és azt szolgálja. A közösségi művelődés tehát egyrészt a polgárok szabadidejében, önkéntesen, közösen végzett tevékenysége, amelynek célja elsősorban valamilyen érték elsajátítása, megvalósítása, elérése, valamilyen érdeklődés kielégítése, illetve valamilyen kulturális-művelődési érdek képviselete. A közösségi művelődés, – a család után – a polgárosodás, a polgárrá válás és az akként való megmaradás második társadalmi dimenziója. A közösségi művelődés másrészt minda-

6

A tanulmány elkészítésében részt vettek Agárdi Péter, Bayer József, Bojár Iván András, György Péter, Harsányi László, Inkei Péter, Pomogáts Béla, Schanda Beáta és Sükösd Miklós. Meghívott szakértők voltak: Benkőné Kiss Zsuzsa, Bába Szilvia, Hunyadi Zsuzsa, Kemenes Ernő, Koncz Erika, Koncz Gábor, Kuti Éva, Marosán György, Nagy Mihály, Serly Piroska, Szabó István, Talyigás Judit, Török András, Varsányi Gyula, Vitányi Iván 7 Harsányi László és munkatársai: Magyar kulturális stratégia. Munkaanyag 2004., Koncz Gábor: Merre van előre? Kulturális nemzetstratégia 8 A koncepció végső változata az egyesület által kiadott „Saját művelődési otthonunk” című kötetben jelent meg. A kötet elérhető a http://www.szabadmuvelodes.hu/anyagok/Sajat_Muvelodesi_Otthonunk.pdf oldalon. A koncepció összeállításában közreműködött: Balázsi Károly dr., Beke Márton, Ditzendy Károly Arisztid, D. Frank Mariann, Gergye Rezső, Jantyik Zsolt, Lakatosné Sira Magdolna, Mészáros Zsuzsa, Monostori Éva, Pásztor Csaba, Pósfay Péter, Say István dr., Szabó István, Szekér Tamás, Ungvári Mihály és Závogyán Magdolna


3

zon tevékenységeknek az összessége, amelyek elősegítik e polgári öntevékenységet, az önfelismerés megszületését és megerősödését. A közösségi művelődés részének tekintjük az öntevékenység megannyi formája mellett például az amatőr művészeti mozgalmak aktivitásait éppen úgy, mint az önkéntes felnőttképzés rendszeres folyamatait, vagy az érték-hagyomány őrző-teremtő szabadidő-eltöltés közös alkalmait. A közösségi művelődésnek része továbbá a közművelődés is – abban az esetben, ha a szakmai felismerésből eredő szervezőmunka valós helyi igényekre és szükségletekre reagál és közelebb viszi a helyi társadalmat önmaga és értékeinek, erőforrásainak meg- és felismeréséhez, az azokban rejlő lehetőségek kiaknázásának vágyához. (Fogalom-meghatározásunkból eredően bármely egyéb tevékenység – legyen rá helyben kifejezett igény vagy valósuljon meg akár egy művelődési házban – nem tekinthető a köz- és így a közösségi művelődés részének sem.)

1.3.3. Intézmények Az intézmények a közösségi művelődés fontos alkotóelemei – ezért is írtuk bevezetőnkben, hogy az államnak biztosítania kell az intézményrendszer és szakemberei folyamatos anyagi támogatásának garanciáját. A hangsúlynak azonban – mind a működés, mind pedig annak támogatása esetén – a közösségen, a művelődési folyamatokban való együttes részvételen kell lennie. Az intézmények ugyanis csupán a keretet adják. Formájuk ugyanúgy lehet művelődési ház, mint ahogyan egy parókia, vagy egy civil szervezet által működtetett tájház, de akár egy kávéház is. A bárhogyan is hívott épületeket a bennük, körülöttük működő közösségek és azok aktivitásai teszik közösségi művelődési intézménnyé – avagy épp ezek hiánya kérdőjelezi, kérdőjelezheti meg ekként való működésüket. Az intézmények köréből – hagyományaik és számosságuk okán – kiemelkednek és kiemelendők a művelődési házak. Fontos látni: a közösségi művelődés folyamatai megvalósulhatnak máshol is, hiszen a polgárok kedve hozhatja úgy, hogy művelődni máshol szeretnének. E „megengedő szemlélet” azonban visszafelé nem érvényes: azaz egy művelődési házban nem valósulhat meg más, mint közösségi művelődés – vagy, ha mégis, akkor csak és kizárólag jól körülhatárolt céllal és esetekben, nem a közösségi erőforrások által finanszírozva.9

1.3.4. Szakember A közösségi művelődés azon folyamatainak esetében, amelyek célja a polgári öntevékenység, illetve az ahhoz kapcsolódó önfelismerés megszületésének és megerősödésének elősegítése, kulcsszerepe van a szakembernek. Munkájuk fókuszában a közösségeknek kell állniuk. Az intézmények az ő esetükben is csupán a keretet adják.10 A közösségi művelődési szakemberek köre nem korlátozódik a népművelő, művelődésszervező, illetve ezekkel rokon és főleg nem az andragógus végzettségűekre. Közösségi munkás lehet bárki, aki vállalkozik e társadalomfejlesztő szerepre és ebbéli feladatvállalását a helyi közösség jóváhagyja, legitimálja. A képzés fontosságát nem vitatjuk. Sőt! Lásd az 9

Különösen igaz ez akkor, ha az adott intézmény részben vagy egészben intézmény állami, önkormányzati forrásból működik 10 Feltételezve persze, hogy vannak intézmények. Szakmai munka végezhető ugyanis intézmények nélkül, illetve intézményeken kívül is. Különösen igaz ez a fiatalokra és minden további, nehezen elérhető, az intézményi falak közé csak hosszas bizalomépítő folyamatok eredményeként behozható csoportra.


4

erre vonatkozó javaslatainkat. Azt azonban állítjuk, hogy nincs az a képzés, képzettség, amely pótolni, ellensúlyozni tudná az emberek, a közösségek iránti alázat, a „nekik” való cselekvés helyett a „velük” közös munkára vonatkozó szándék és képesség hiányát. Elsődlegesen tehát ezt, azaz az emberekre való figyelmet, a bizalmuk megnyerésének és megtartásának képességét tartjuk.

1.3.5. Közösségfejlesztés A közösségfejlesztés11 komplex tevékenységrendszeréből vitairatunkban a „képessé tételt” emeljük ki. Azt a folyamatot, amelynek révén a helyi közösségek képessé válnak saját intézményük, intézményeik irányítására, vezetésére, működtetésére. Szilárd meggyőződésünk ugyanis, hogy a művelődési házak – és minden további közösségi művelődési intézmény – működését a közösségek kell, hogy meghatározzák. Szerepüket, szerepvállalásukat tekintve akár fenntartóként, működtetőként, de sokkal inkább az annak vezetésében és irányításában részt vevő, projektjei, programjai, szolgáltatásai kigondolásában és megvalósításában aktívan cselekvő és az intézmény működésének minél több eleméért felelősséggel rendelkező „tulajdonosaként”.

2. Helyzetelemzés 2.1. A közösségi élet, a közösségi művelődés széleskörű hatásai A közösségek gyengeségét, ziláltságát nap mint nap érezzük. A párbeszéd, az együttműködés hányát is, ahogyan az egyéni, közösségi és társadalmi türelmetlenség is egyre inkább része a mindennapunknak. A társadalom szövete foszladozik, a közbizalom egyre csökken, társadalmunk egy újrarendiesedő, hasadásos társadalom képét kezdi mutatni, a közös társadalmi felelősségtudat megnyilvánulásainak is tekinthető szabálykövetés, normakövetés, rendívül gyenge. A problémák általános társadalompolitikai, gazdasági nehézségekkel, mélyülő szegénységgel, a válsággal kapcsolatos okokkal is összefüggenek. Alapvetően azonban társadalomképünk, a méltóságteli, saját akarat megnyilvánulásait lehetővé tevő élet sérüléséről van szó.12 Összetartó, egymást erősítő folyamatokra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság újra talpra álljon, hogy a különféle szereplők egymás iránti bizalma erősödhessen, hogy a társadalom egyes tagjai bízzanak magukban, egymásban, közösségeikben és intézményeikben. A folyamatok között a társadalom működővé tételének, a közösségek megerősítésének, a professziók között pedig a közösségi művelődésnek és a közösségfejlesztésnek az első helyen kell szerepelnie.

11

A közösségfejlesztés meghatározására ehelyütt Balipap Ferenc definícióját használjuk. A közösségfejlesztés a valamilyen praktikus nézőpontból azonos élethelyzetű (érdekű vagy értékítéletű) embercsoport szakértői támogatása, bátorítása és alkalmassá válni segítése abban, hogy helyzetük azonosságára ráébredjenek, annak lényegi okait, összefüggéseit és magukra vonatkozó hatásait feltárják, valóságos lehetőségeiket felismerjék, a maguk számára kívánatos változtatási szándékokat megfogalmazzák, elhatározzák és önmaguk közti munkamegosztással az elhatározott fejlesztési programot közösen végigvigyék. A közösségfejlesztés a polgárok társadalmi öntevékenységének, a civil autonómiák és kompetenciák kialakulásának és működésük elindításának szakértői támogatása, amely folyamatban a közösségfejlesztő olyan külső támogató, aki a tevékenységet csak animálja, szerepe a segítő külső szakemberé, amely szerepnek a folyamat előrehaladtával meg kell szűnnie. 12 Herpainé Márkus Ágnes: Társadalmi folyamatok, kézirat in: A civil szervezeteknek szolgáltató szakmai támogató rendszerek finanszírozása, összehangolt pályázati rendszere - Helyzetelemzés és javaslatok, 2010, HROD


5

2.1.1. A demokrácia megélése Ralf Dahrendorf elhíresült mondása szerint egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz pedig hatvan év kell. Az alig több mint 20 éves magyar demokráciának ezek alapján még közel 40 évet kellene fejlődnie, hogy a demokratikus társadalom kialakuljon, melynek alapja az aktív állampolgár (Dahrendorf meghatározásával élve - citizen, azaz közpolgár), a közösségért tenni akaró ember. Ez az idő a közösségi művelődési gyakorlat megújításával, megerősödésével és elterjedésével azonban jelentősen lerövidíthető. A tapasztalat azt mutatja, ahhoz hogy egy ember polgárrá váljon, kevésbé belső elhatározás, inkább tanulási folyamat eredménye. Ezt a folyamatot segíteni, motiválni kell: -

-

az ifjúsági korosztály esetében ezt jelenleg egyrészt a civil szervezetek és a közösségi művelődési intézmények tekintik feladatuknak – a teljes korosztályt tekintve csekély számú fiatalt elérve, de kompetenciáikat, attitűdjüket hatékonyan fejlesztve, másrészt az iskola vállalja fel – a fiatalok teljes körére hatást gyakorolva, de jellemzően szerényebb fejlődést elérve; a felnőtt lakosság esetében viszont még nehezebb a helyzet, hiszen nincs olyan intézményesült közeg, ahol nemcsak hozzájuthatnak az ismeretekhez, tisztába jöhetnek a fogalmakkal, de kellő motivációt is kapnak, hogy ezt a megszerzett tudást belsővé tegyék, és ami még fontosabb: a gyakorlatban használják.

Állampolgári kompetenciák & alapismeretek

Állampolgári aktivitás

Demokratikus társadalom

Nehéz számokkal mérni, hogy hány – Dahrendorf meghatározásával élve – közpolgár él Magyarországon. Az állampolgári aktivitás azonban mérhető, melynek eredményeiből következtetni tudunk „demokrácia megélésének” minőségére. A Közösségfejlesztők Egyesülete – az Állampolgári Részvétel Hetének keretében – 2005 óta készíti el Közbizalom Jelentését, mely foglalkozik a helyi aktivitás és a részvétel befolyásolásainak esélyeivel. A kutatás eredményei alapján 2011-ben a magyar lakosság közel kétharmada (60,5%) gondolta úgy, hogy egyáltalán nem vagy nem nagyon tud befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre (ez a szám 2005 óta folyamatosan növekszik, 2010-ben 54,7% volt, tehát folyamatosan romló tendenciát mutatnak a felmérések).13 A vizsgálat – az állampolgári aktivitást felmérő kérdései – alapján a lakosság a részvételét valamely önkormányzati tájékoztatási csatorna figyelésében meríti ki (45,9%) – ez az adat az előző évekhez képest rendkívül szerény 0,7%-os emelkedést mutat. Az aktivitást igénylő cselekedetek azonban messze elmaradnak ettől: önkormányzati képviselőt alig több mint 19,1%-uk keresett fel, országgyűlési képviselőt 8,2%-uk. Csupán 10,7%-uk vett részt tünte-

13

Mészáros Zsuzsa – Péterfi Ferenc: Közbizalom jelentés, Közösségfejlesztők Egyesülete, 2010, http://www.kka.hu (A letöltés időpontja: 2012. február 14.) és naprakész közlés a 2011-ben elvégzett kutatás még nem publikált adatai alapján


6

tésen vagy tiltakozó megmozduláson, interneten szervezett akciókban azonban a megkérdezettek 32%-a volt aktív.14 Napjainkra is példaértékű Klebelsberg Kunó, hazánk egyik legnagyobb formátumú kultúrpolitikusának az I. világháború elvesztése és Trianon utáni felismerése: az országunknak csak a kultúra, a tudás, a szellem erejének segítségével vannak kitörési esélyei a válságból. Klebelsberg jelentős állami forrásokat mozgósított az intézményi ellátottság és a megfelelő színvonal érdekében. Nem felejthető el azonban, hogy a felnőttoktatással és az iskolán kívüli művelődéssel is sokat foglalkozott, melynek legfontosabb tartalmi célkitűzését a megreformált állampolgári nevelésben jelölte meg. Céljai a mai Magyarországon is ugyanígy érvényesek, vagy legalábbis azoknak kellene lenniük. Nem elég a köz- és felsőoktatás intézményrendszerének megreformálása, a lexikális ismeret mindenek fölé helyezése. Nem elég tudást közvetíteni: gondolkodásra, kreativitásra, nyitottságra kell nevelni nem csak a fiatalokat, az idősebb generációkat is. Aktív polgárokra van szüksége az országnak ahhoz, hogy a társadalom ne csak nevében, de tulajdonságaiban is demokratikus legyen.

2.1.2. Globalizáció A globalizáció ténye visszafordíthatatlan. Eredményeképpen a kulturális kínálat hihetetlenül kiszélesedik, megvalósul a világban való egyidejű jelenlét, a hálózatok átalakítják az emberek és népek közti kapcsolatrendszert, a tájékozódás szinte korlátlan (de manipulálható), a hozzáférés olcsó; ugyanakkor a kommersz minőség gáttalanul terjed és hat. A nemzeti jellegzetességek egyes területeken feloldódnak, értékek devalválódnak, másrészről viszont ismertté, sőt egyetemessé válhatnak addig elszigetelt nemzeti értékek. A kultúrák „összeütközésének” hatására felértékelődik a nemzeti identitás, és érzékennyé válik a kultúrának a meghatározott jelképekhez (vallási jelképek, régi állami jelképek, politikai üzenetet hordozó műalkotások) fűződő viszonya. A kultúraközvetítő rendszerben jelenleg kibontakozó változások (pl.: a közösségi művelődési intézmények állapot-változásai, az internet-elérhetőség szélesedése) egyrészt alkalmasak és felhasználhatók az esélykülönbségek csökkentésére, másrészt tudatos „beavatkozások” nélkül tovább atomizálják a társadalmat. Világszerte növekszik a szabadidő és felértékelődnek az életmód kultúrával összefüggő elemei. Azzal, hogy több szabadidő és több pénz jut a kulturálisnak tekintett áruk fogyasztására, a kulturális fogyasztás egyre inkább az üzlet hatása alá kerül. A kulturális kínálat áttekinthetetlen kiszélesülésével egyidejűleg tompul a választás tudatossága és az értékválasztás képessége. A nemzeti kultúra természetes adottságból tudatosan választandó eséllyé változik. Az üzleti alapú, alapvetően multikulturális és heterogén színvonalú kínálat túlereje, kifinomultsága, könnyű befogadhatósága, illetve csábításának szívó hatása alapvetően átformálja a tömegkultúrát, „eligénytelenítve” azt. Ezzel egyidejűleg az igényes, a klasszikus

14

A virtuális részvétel persze jóval egyszerűbb, mint a valóságos, hiszen különösebb fizikai aktivitás nélkül megvalósítható. A szembetűnő különbség azonban egyértelműen felhívja a figyelmet arra, hogy az on-line terekkel kapcsolatos ismeretek, képzettség és képesség egyre erőteljesebben meg kell, hogy jelenjen a közösségi művelődési szakemberek és a közösségi munkások tudás- és eszköztárában.


7

kultúra egyes műfajai, értékei, elemei a popularizálódás révén, az iskolai oktatáson túl szélesebb körben is visszhangra találhatnak, adott esetben magasrendű élménnyé válhatnak. 15 A rendszerváltás óta eltelt több mint 20 év egyik legfontosabb tapasztalata, hogy nem tudunk élni választási lehetőségeinkkel. Akadálytalanul ömlik ránk a televízióból és az internetről az kulturális információ, és nincs segítség, mely eligazítana, alapot adhatna a tudatos döntéshez. Ahhoz hogy meggondolt kulturális fogyasztókból álljon a társadalom, alapvetően a választási, sőt válogatási igénynek kell megteremtődnie. A tudatos választás alapja az önismeret, a kialakított igény, hogy életünket minőségi tartalommal töltsük fel, valamint a kommunikáció. A tudatosságot nem lehet felülről kikényszeríteni, csak segíteni: megfelelő szakemberekkel, anyagi és időbeli ráfordítással.

2.1.3. A digitális világ kihívásai 2001-es "Digital Natives, Digital Immigrants" című kétrészes cikkében Marc Prensky a digitális bennszülöttek kifejezést még a diákokra, a digitális bevándorlókat pedig a tanárokra alkalmazta. A fogalmak azonban saját életre kelve, már egész generációkat lefednek, bár alapjaiban nem változtak. Digitális bennszülötteknek azt a generációt nevezzük, akik egyidősek az internettel, nemcsak megtanulták azt használni, hanem abban nőttek fel. Információikat máshonnan és máshogyan szerzik be, mint az előző generációk (a digitális bevándorlók) és máshogyan dolgozzák fel azt. Gyorsan szereznek információkat, meg tudják osztani figyelmüket, közösségi élményeik nagy részét virtuálisan élik meg. Nagy kihívást jelent a kommunikáció a két generáció között, hiszen alapvetően máshogyan szocializálódtak. A történelem során először jött el annak az ideje, hogy nem a fiatalabb generációnak kell alkalmazkodnia a felnőtt társadalom által használt eszközrendszerhez, hanem fordítva. Alapjaiban kell átformálni a klasszikus tanítási folyamatokat, hiszen ez a generáció gyorsabb, türelmetlenebb, ugyanakkor nyitottabb és önállóbb. Magyarország helyzete azért különös ebben a folyamatban, hiszen a digitális bevándorlók jóval le vannak maradva a fejlett országok bevándorlóitól a digitális világ használatában, míg a magyar fiatalok hasonló mértékben használják ezeket az eszközöket és lehetőségeket, mint a nyugati bennszülöttek. Magyarán: hazánkban nagyobb a szakadék a bennszülöttek és bevándorlók között, mint Nyugat-Európában vagy az USA-ban. A fiatalokkal foglalkozó szakembereknek (tehát nem csak a tanároknak) „fel kell venniük a tempót”, különben az ifjúság magára marad a digitális világban. Fontos e kérdés azért is, mert e folyamatok jelentős hatást gyakorolnak közösségi kapcsolatainkra, különösen a fiatalok esetében: a számos pozitív hatás mellett, a fiatalok kiszolgáltatottak is, kapcsolataik talmivá válnak e terekben és nem kiegészítik, hanem helyettesítik a valós találkozásokat. A közösségi művelődésnek kulcsszerepe van e negatív folyamatok megállításában. E feladatnak azonban csak akkor tud e szakma megfelelni, ha érti is, hogy mi, miért, hogyan zajlik a digitális világban, a virtuális terekben,

2.1.4. A gazdasági jól-lét „A fejlődés nem a javakkal kezdődik, hanem az emberekkel, az emberek tanultságával, szervezettségével és fegyelmével. E három nélkül minden erőforrás rejtett, kiaknázatlan,

15

Harsányi László és munkatársai: Magyar kulturális stratégia. Munkaanyag 2004 in: Szín 12. évfolyam 2-3 öszszevont szám, p.: 2-3.


8

puszta lehetőség marad.” – írja E. F. Schumacher, közgazdász-statisztikus (1911-1977) A kicsi szép című könyvében . A Schumacher-i gondolat – ha nem is a kívánatos mértékben – terjedőben van. Ahogyan az a szemlélet is, hogy a fejlődés célja nem a mindenáron való gazdasági növekedés, hanem az emberek jól-létének, életminőségének a javítása, valamint, hogy a társadalmi fejlődésnek középpontjában az embernek kell állnia. A pozitív életminőség alapja a lelki egészség, mely a WHO 2010-es meghatározása szerint a jól-lét állapota, melyben az egyén meg tud küzdeni az élet átlagos stresszeivel, produktívan és eredményesen tud dolgozni, hozzájárulni a közösség működéséhez. A pozitív életminőség, melyet nevezhetünk boldogságnak is, 3 szintből áll, melynek „csúcsán” az értelmes élet, vagyis az aktivitás áll. A társadalom és a gazdaság szempontjából egyaránt meghatározó fogalom a társadalmi tőke, a bizalmon és együttműködésen alapuló emberi kapcsolatok hálózata. George Akerlof, Nobel-díjas közgazdász kutatásai alapján ez a tőke jelentős közgazdasági tényező, a gazdasági hatékonyság szempontjából alapvető. A társadalmi tőke nem az egyén tulajdona, hanem a közösségé, és legfontosabb tényezője a bizalom. Az előzőekből következik, hogy az egyén és a társadalom jól-létének növekedése inkább feltétele a gazdasági fejlődésnek, mintsem következménye annak. Az 1999-ben végzett World Wide Survey felmérése alapján 6 okra vezethető vissza, hogy mely országok boldogok, vagyis az ott élők életminősége pozitív: ezen a listán 4. helyen szerepel a civil szervezetek munkájában való részvétel.16

Értékek

Bizalom

Társadalmi tőke és együttműködés

Gazdasági és társadalmi fejlődés

Az előzőek tudatában érdemes megnézni a magyarországi állapotokat (hívószavaink az előző bekezdésben dőlt betűvel szedettek, azaz: pozitív életminőség, aktivitás, bizalom, civil szervezetek). 2009-ben a Gallup által végzett szubjektív életminőség felmérés szerint a világ 120 országa közül Zimbabwe, Haiti és Burundi után (34,6 – 40,3%) Magyarországon volt a legma-

16

Kopp Mária Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot az (http://www.tavlatok.hu/86/86kopp_skrabski.pdf) (A letöltés időpontja: 2012. február 14.)


ezredforduló

után

9

gasabb (34%) azoknak az aránya, akik az életminőségüket rossznak minősítették és azt gondolták, hogy a következő 5 évben is ilyen marad. Ugyanakkor az International Living objektív életminőség felmérése szerint, Magyarország a világ országai között a 18. helyen áll. 17

Objektív életminőség megítélés: a világ 18. legjobb országa

Szubjektív életminőség megítélés: a világ 117. országa

A European Social Survey interjúkkal mérte fel, hogy egyes EU-országok polgárai menynyiben érzik úgy, hogy maguk irányítják életüket, hányan élik meg akként, hogy „csak megtörténnek velük a dolgok” és mennyien vannak azok, akik mindennapi aktív küzdelemként látják életüket. Magyarországon az európai átlagnak több mint duplája, 67% a szenvedők aránya, azaz akikkel „csak úgy megtörténnek a dolgok”, a cselekvőké, azaz azoké, akik érzik, hogy maguk irányítják életüket pedig csak 10%. Összehasonlításképp: ez utóbbi adat csak Görögországban alacsonyabb a vizsgált országokban.

A „cselekvők”, a „lázadók” és a „szenvedők” megoszlása az egyes európai országokban18

17

Kopp Mária – Martos Tamás: A magyarországi gazdasági növekedés és a társadalmi jóllét, életminőség viszonya (http://beszamolo2010.jno.hu/cd/fuggelekek/2_kutatasok_eredmenyei/kopp_gazdasagi_novekedes.pdf) (A letöltés időpontja: 2012. február 14.)


10

A már előzőekben említett Közbizalom jelentés szerint a magyar lakosság leginkább a civil szervezetekben és a rendőrségben, majd sorrendben, az egyházakban, az igazságszolgáltatásban, az önkormányzatokban bízik meg és legkevésbé a parlamentben, illetve a politikusokban. Azonban nem csak a sorrend érdekes ebben a felmérésben, hanem az is, hogy a kérdezők által használt 4 fokú listán a legmagasabb értéket elérő civilek és rendőrök is csak 2,4 pontot értek el, vagyis a válaszadók a „nem nagyon” és az „eléggé” válaszok közé esnek. A legnagyobb jóindulattal sem lehet ezt az eredményt feltétlen bizalomnak nevezni. Hasonlóan elkeserítő képet mutat az a kutatás, mely szerint 2002-ben a magyarok „csak” 40%-a szerint nem érdemes senkiben sem megbízni, senkit nem érdekel, mi történik a másikkal, nincsenek közös értékek és célok. 2011-re már a lakosság 70%-a gondolja ezt. Ha megnézzük az önkéntességi hajlandóságot, nem sokat javul az összkép. A Nemzeti Önkéntes Stratégia 2011-2020 adatai alapján az uniós átlaggal összehasonlítva, a magyarok viszonylag alacsony számban vállalnak önkéntes tevékenységet (10-19%). Az elemzésekből az is kiderül, hogy mindezt nálunk rendszertelenül, alkalomhoz, és nem szervezethez kötötten történik, tehát az önkéntesség közösségformáló funkciója kevésbé tud kiteljesedni. A fejezet elején vázoltak és a Magyarországi helyzet összevetésével viszonylag egyértelmű kép rajzolódik ki: a közösségi életre, a közösségi művelődés megerősítésére óriási szükség van hazánkban. Látható, hogy a közösségi művelődés nem csak az egyénekre és a települések életére van hatással, de közvetve a gazdasági -, társadalmi fejlődésre is.

2.1.5. Társadalmi kohézió Társadalmi kohéziónak nevezzük azt az erőt, mely az önös érdekeiket követni kívánó egyéneket közösségi lénnyé teszi. Bár az ember alapvetően közösségi lény, a társadalmi kohézió kérdése mégis problémaként merül fel nem csak Magyarországon, de a világ más országaiban is. Az okok jellemzően a modern társadalmak működési zavaraira vezethetők vissza. Nincs tabula rasa, nem születünk egyenlőnek, nem részesülünk egyenlően a gazdasági, szociális, kulturális javakból. Gond ez is, a valódi tragédia azonban az, ha ezek az egyenlőtlenségek objektív tényezők vagy az egyén tanult tehetetlensége miatt leküzdhetetlenek. A társadalmi kohézió tehát nem magától értetődő, meg kell teremteni, meg kell erősíteni és fenn kell tartani. Még nehezebb a helyzetünk, ha tudjunk, hogy ma Magyarországon nem csak egyenlőtlen társadalmi csoportokról, de szigetekről is beszélnünk kell. Csermely Péter és kutatótársai a biológiai hálózatok megfigyelése után jutottak a következőkre: válság hatására a társadalom szigetekre szakad, melyek a krízis eloszlása után csak a megfelelő híd szerepét betöltő egyének hatására lesznek képesek újra egy egységet alkotni. Híd hiányában, egység nélkül azonban a válság utóhatásai leküzdhetetlenek, a fejlődés nem tud újraindulni.19 A tanulmány a gazdasági válságra, és az abból való kilábalásra vonatkozik, úgy gondoljuk azonban, hogy érdemes időben és térben szélesebb körben értelmezni a kérdést: a társadalmi kohézió közösségképző ereje és a híd lehet a közösségi 18

Csepeli György, Prazsák Gergő: Az el nem múló feudalizmus, Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont, http://konfliktuskutato.hu (A letöltés időpontja: 2012. február 14.) 19 Csermely Péter- Kovács István-Mihalik Ágoston - Nánási Tibor - Palotai Robin - Rák Ádám - Szalay Máté: Hogyan küzdik le a válságokat a biológiai hálózatok és mit tanulhatunk tőlük? in: Magyar Tudomány (http://www.matud.iif.hu/09nov/14.htm) (A letöltés időpontja: 2012. február 14.)


11

művelődés, hogy a szigetek összekapcsolódjanak és közösen szálljanak szembe a rendszerváltás okozta sokkal, a gazdasági válsággal, az elidegenedés rémképével.

2.1.6. Értékeikkel, hagyományaikkal tisztában lévő polgárok A hagyomány az egyik definíciója szerint kulturális emlékezet. A kultúrát is, tehát a hagyományt is csak közösség hozhatja létre, a kollektívum emlékezete maga a hagyomány. Ennek az emlékezetnek a legnagyobb része informális: informális értékek, normarendszerek, amelyek az emberek együttélését, együttműködését szabályozzák. A hagyomány egy társadalom, egy lokális közösség bizalmi tőkéje, egy-egy közösség önmegtartó ereje, ami nélkülözhetetlen lesz a jövőben, mert fontos szerepet tölt be közösségépítő, -formáló, kohéziós, öntudatosító hatásával. A hagyományalapú tudástársadalom mindenekelőtt arra biztosít esélyt, hogy makro és mezo, globális és lokális szinten olyan közösség jöjjön létre, amelyben összekapcsolódik az eszköz (technológia) és a (társadalmi) cél, és mikro szinten olyan emberek alkossák ezt a közösséget, akikben egyensúlyra jut hagyomány és kreatív újítás, és az így megteremtett felelősségteljes szabadságban a külső és belső törvények, azaz önmaguk és világuk megismerésével értelmet találjon a létük, megtalálják testi, lelki, szellemi otthonukat. 20 A hagyományápolás ma a közművelődés megkülönböztetett részét képezi, nem csak azért, mert nagy elődeink jól végezték munkájukat, és a népművészet igen nagy részét sikerült a kihalás előtt ledokumentálnunk, de azért is, mert hovatovább a hagyományápolás a népművészet továbbélésének egyetlen terepe és eszköze – írja Kelemen László a NEFMI szakmapolitikai koncepciójához írt kéziratában. Majd így folytatja: a hagyományos paraszti társadalom és az általa a legutóbbi évtizedekig őrzött ősi kultúra eredeti közegében, a falvakban, szétesett, megsemmisült, a globalizáció napjainkban éppen a kegyelemdöfést adja neki. Jogos az aggodalom is, hogy ha nem figyelünk oda, a paraszti hagyomány lassú eltűnésével pillanatok alatt elveszíthetjük kollektív kulturális memóriánk jelentős, meghatározó részét. A hagyományőrzés szervezetrendszere – habár számos nehézséggel is küszködik21 – erős szakmai hálózatot alkot, a civil és az állami szereplők – Hagyományok Háza, Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság22 – egymással szoros kapcsolatban dolgoznak. Az elmúlt évtizedek munkájának eredményeként a magyar táncház módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Az elért eredmények megtartása azonban csak akkor lesz lehetséges, ha – a közösségi művelődés mellett – a hagyományőrzési is vissza-, illetve behelyeződik jogaiba. Nem vitatva persze a művelődés semelyik ága támogatásának fontosságát, érdemes meggondolni: ha tragikus módon holnaptól Magyarországon az összes szimfonikus zenekar megszűnne, attól még a Lajtán túl Mozart vagy Bach művei továbbra is hitelesen megszólalnának. Ha azonban a hagyományápoló-mozgalmak, vagy a Hagyományok Háza tűnne el, akkor arra ébred20

Csörgő Zoltán: Hagyományfejlesztési projektek az információs társadalom stratégiákban 2011-ben például a NESZ tagszervezeteinek gazdálkodásra, tevékenységre vonatkozó összegzése, amelyből megállapítható, hogy az 54 tagszervezet közül mindössze 9-nél van rész-, vagy főállású munkatárs, akik ellátják a szervezet és a szakterület menedzselését. A szervezetek döntő többsége nem rendelkezik épületbeli és tárgyi eszközökkel. Pénzbeli megtakarítás nincs. Ezzel szemben ők szervezik a népi kézművességgel kapcsolatos megyei eseményeket, ők fogják össze az alkotókat, szervezik a képzésüket, a megyei találkozókat, minősítéseket, zsűrizéseket. [Kelemen, 2012] 22 Az UNESCO egyezmény magyarországi szakmai koordinálásáért felelős intézmény 21


12

hetnénk hirtelen, hogy senki sem éltetné, adná tovább a magyar paraszti hagyományt. Identitásunk és közösségi létünk alapjaiban kérdőjeleződne meg így, ősi, még élő közösségi kultúránkat veszítenénk el, mely részünk volt a XX. századig.23

2.1.7. Testi-lelki feltöltődésre képes egyének A mai társadalmunkban egyre inkább központi kérdés a szabadidő felhasználásának milyensége – ez a személyiség fejlődésnek és egyben az emberi kultúra előrehaladásának fő problematikája. Alapvető tényként fogalmazhatjuk meg a szabadidő társadalmi fontosságát, mivel a ráérő idő minősége, tartalma közvetlenül befolyásolja az egyén életét, segíti az erkölcsi értékek tudatosítását, a közösségi tudat erősítését, a másság elfogadását. A szabadidejét értékesen felhasználó egyén ezáltal hat környezetére, így az egész társadalomra. Ugyanakkor a rekreáció nem feltétlenül aktív kikapcsolódást kell, hogy jelentsen, feltéve, hogy az „otthonülés” tudatos választás és nem annak az eredménye, hogy nincs hova menni kikapcsolódni. Azonban 2003-ban azt láttuk, hogy a társadalom 60%-a otthonülő (sajnos ennek a csoportnak csak kis része – 17%-a – számít otthonülő olvasónak, 43%-uk otthonülő, kultúrán kívül eső, sivár életmódot folytató)24. Ez az arány túl nagy ahhoz, hogy azt mondhassuk, ez tudatos döntés következménye.

A közösségi művelődés rekreációs feladata tehát kettős: nem csak a megfelelő szabadidő eltöltés feltételeit kell megteremtenie, de segítenie kell az egyén választási, sőt válogatási igényének kialakulását is. A tudatos választás alapja – ahogyan azt már a globalizáció kérdéskörét tárgyaló fejezetben is írtuk – az önismeret, a kialakított igény, hogy életünket minő-

23

Kelemen László: Hagyományápolás, népi kultúra (a NEFMI szakmapolitikai koncepciójához írt kézirat), 2012 Adatok és ábra: Hunyadi Zsuzsanna: Kulturálódási és szabadidő eltöltési szokások, életmód csoportok, Magyar Művelődési Intézet és MTA Szociológiai Kutatóintézet. 2005. 24


13

ségi tartalommal töltsük fel, valamint a kommunikáció. A tudatosságot nem lehet felülről kikényszeríteni, csak segíteni: megfelelő szakemberekkel, anyagi és időbeli ráfordítással.

2.2. Intézményrendszer Az intézményrendszer kapcsán idézzük az 1.3 Alapfogalmak fejezetben írtakat: az intézmények a közösségi művelődés fontos alkotóelemei, a hangsúlynak azonban a közösségen, a művelődési folyamatokban való együttes részvételen kell lennie. Az intézmények csupán a keretet adják, a bennük, körülöttük működő közösségek által válnak közösségi művelődési intézménnyé – avagy épp ezek hiánya kérdőjelezi, kérdőjelezheti meg ekként való működésüket.

2.2.1. Intézményi ellátottság Jelenleg Magyarországon a települések 83,8%-án működik művelődési ház (vagy azzal rokonítható közösségi intézmény), illetve közösségi színtér. A további, azaz azon települések lakosainak számát, ahol nem működik intézmény közel félmillióra becsüljük. Szomorúbb tény, hogy a települések 8,6%-án annak ellenére érezték ellátatlannak magukat az ott élők, hogy az adott helyen működött művelődési ház/színtér. Kérdés persze, hogy e településeken, területeken mi lehet a teendő. Pontosabban: miképpen érhető el, miképpen szervezhető meg az intézményrendszer fenntartható fejlesztése, szélesítése. Fontos szempont ezzel kapcsolatban, hogy „az ’emberektől’ általában nem kérhető számon a közösségi művelődés helyi fejlesztésének elmulasztása. Többségük nem tudhatott a lehetőségről, és a régi mintákat is elfeledtették velük. Az újabb nemzedék pedig honnan ismerte volna?”25 Maguktól a bátrabbak sem merték elkezdeni a szervezőmunkát. Kellettek valakik, akik gyutacsként beindították és bátorították a társadalomújító folyamatokat. Ezek a gyutacsok lehetnek a közösségi művelődési szakemberek, akik „a közösségi életének szervezési módjában, és ennek fontosságában emlékezetét veszített társadalmat” rehabilitálni, revitalizálni tudják”26. Az intézményi ellátottság kapcsán lényeges szót ejtenünk az IKSZT-típusú közösségi házakról, az azok kialakítását és működtetését célzó, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében megvalósuló folyamatról. Az integrált közösségi és szolgáltató terek az integrált, komplex feladatellátást szolgáló, az emberek találkozását biztosító „közösségi térszerkezet” keretében, egymásra épülve, egymást felerősítve teszik elérhetővé és hozzáférhetővé a lakosságot érintő közszolgáltatásokat, továbbá az üzleti és civil szféra kezdeményezéseit. A szemlélet, a modell lényege az, hogy az integrált közösségi és szolgáltató terek egyszerre -

olyan épületek, amelyek térszerkezetükkel, eszközeikkel keretet biztosítanak minden ágazat, szakterület számára, hogy közszolgáltatásait hozzáférhetővé tegye a vidéki településeken és térségekben;

25

Beke Pál: Elszalasztott lehetőség : Tűnődés a közösségi művelődés elmaradt megújulásáról, 2006 in: Új ifjúsági szemle 4. évf. 2. sz. 26 Ua.


14

-

szolgáltatásszervezési modell, amely hozzájárul az egyes (köz)szolgáltatások fenntarthatóságához, szakmai és finanszírozási szinergiájuk megteremtéséhez, és mindemellett közösségi tér is, azaz ereibe befogadja a helyi közösségi indíttatású, illetve közösségi célú kezdeményezéseket, folyamatokat, az ott dolgozó szakember pedig támogatja, bátorítja azokat.

A Klebelsberg Kunó nevével fémjelzett nemzeti kultúrafejlesztési program óta nem állt rendelkezésre a magyar közösségi művelődés, közösségfejlesztés megújítására ilyen hatalmas forrás. A 30 milliárd forintnyi beruházásnak és az ahhoz illeszkedő szakmai-módszertani támogatásnak komoly társadalom- és gazdaságfejlesztési hatása lehet. A program keretében több mint 600, 5000 fő alatti településen található művelődési ház, egykori iskolaépület, parókia vagy egyéb használaton kívüli ingatlan újult, illetve újul meg és vált-válik sokcélúan használható közösségi térré. Közülük több mint 300 intézmény 1500 fő alatti településen, közel 150 pedig a társadalmi-gazdasági gondokkal leginkább sújtott, leghátrányosabb helyzetű kistérségekben (LHH térségek) működik. Az IKSZT-típusú közösségi terek az infrastrukturális fejlesztési támogatás feltételeként – megsokszorozva annak társadalmi-gazdasági hasznosságát – számos közösségi művelődési feladatot kötelesek ellátni.

2.2.2. A tényleges működés feltétele: a helyiekre figyelemmel lévő szakember A települések kétharmadán (67,6%) egy művelődési ház/közösségi színtér van, bő tizedén (11,4%) kettő, 3,7%- án három vagy négy, ennél több pedig csupán a települések igen kis hányadán működik (0,9%). A művelődési házak/színterek száma a településnagysággal határozottan nő, azonban még az ezer fő alatti településeknél is előfordul egynél több művelődési ház/színtér. Tény, hogy minél kisebb a település, annál valószínűbb, hogy nincsen művelődési háza. Az adatok hiányosságai miatt nehéz megmondani, hogy a fenti számok mennyire tükrözik a valós képet, azaz hogy mely esetekben beszélünk tényleges működésről. Látni kell, láttatni kívánjuk azonban az érem másik oldalát is: habár egyetlen népművelőt sem akadályozott meg senki abban, hogy a helyiekre – és ha lehet, akkor ne csak a képviselő testület tagjaira – figyelemmel végezze munkáját, kétségtelen, hogy a kevés számú kiváló kezdeményezés mellett rendszerszerű, a házak, a szakemberek túlnyomó részét elérő, elérni képes szakmai-


15

módszertani segítő-támogató rendszer sohasem működött hazánkban.27 A társadalmigazdasági szükségletek mellett e hiányok azok, amely halaszthatatlanná teszik a közösségi művelődés megújítását! 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0

teljes munkaidős szakember

részmunkaidős szakember

Rész- és teljes munkaidős közművelődési vagy közgyűjteményi szakemberek száma (2008)28

Az, hogy arányában az aprófalvas megyékben találjuk a legkevesebb szakembert, azaz ott, ahol a legnagyobb szükség lenne az információáramoltatásra, a közszolgáltatások közvetítésére, a közösségek dinamizálására „kiválóan” mutatja a létszám alapú, szabadon felhasználható normatíva, mint finanszírozási modell alkalmatlanságát. Az adatfelvételek e köre tehát a finanszírozás esetében mutat irányt nekünk: a feladatfinanszírozás során a lakosságszám csupán az egyik szempont lehet, az értékeknek, az alapelveknek való megfelelés vizsgálata mellett az intézmények aktivitását, tevékenységük kimeneteit és eredményeit is figyelembe kell majd venni. Az országos átlagot nézve, a települések 37,6%-án foglalkoztattak teljes munkaidőben közművelődési vagy közgyűjteményi szakembert, 58,8%-án pedig részmunkaidőset vagy megbízási díjasat.29 Felmerülhet a kérdés, hogy főleg a kisebb településeken van-e szükség szakemberre. A felmérések alapján a válasz egyértelmű: azokon a településeken, ahol nem dolgozik legalább részmunkaidőben szakember az összes művelődési formában jelentős lemaradás jellemző. Visszaidézzük azonban az 1.3. Alapfogalmak fejezetben írtakat: habár a szakmai képesítést, képzést magunk is rendkívül fontosnak véljük, elsődlegesnek a helyi emberekre való figyelmet tartjuk, azt a képességet, amelynek köszönhetően a közösségi művelődési szakember, illetve a közösségi munkás kivívja és megőrzi a helyiek bizalmát. Aki

27

Az is igaz persze, hogy ennek kiépítését nemegyszer épp a népművelők akadályozták meg – akár aktívan, akár csak érdektelen, fásult tétlenségükkel. 28 29

Talata-Dudás Katalin: A közkulturális intézmények feltérképezése a 30 ezer fő alatti településeken in: SZÍN 2009/4. Uo.


16

erre nem képes – legyen akárhány diplomája – véleményünk szerint nem tekinthető szakembernek. A vitairatunk javaslatai között szereplő képzési programok kapcsán az előbbiekből két, egymásba mutató feladat adódik: -

egyrészt vissza kell állítani az önálló közösségi művelődési szakember, illetve közösségi munkás BA képzést, másrészt a képzés központjában a közösségfejlesztés kell, hogy álljon – annak mindenféle ágával, irányzatával és a mindazok műveléséhez szükséges ismeretekkel, képességekkel, attitűdökkel.

2.2.3. Fenntartók A legtöbb alternatív (a települési-, megyei-, kisebbségi önkormányzatokon és társulásaikon kívüli) fenntartót Csongrád, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom, Pest és Fejér megyében találtuk, a legkevesebbet pedig Nógrádban, Zalában, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Somogyban. Az előbbi csoportban nagyobb az átlagos településméret, míg az utóbbiban általában jóval kisebb. Ebből a felsorolásból is látszik: éppen a rossz helyzetben levő megyék azok, ahol nemigen lehet alternatív fenntartókra számítani. Kivételnek számít ez alól Baranya megye, ahol a viszonylag elterjedt intézményfenntartó társulások és a non-profit szervezetek segítik elő a jobb ellátottságot. A civil szervezetek intézményfenntartást Csongrád (19,0%, Hajdú-Bihar 16,3%, Komárom- Esztergom (16,7%) és Pest megyében (8,8%) tudnak vállalni leginkább. A for-profit szervezetek Komárom-Esztergom (8,0%) és Bács-Kiskun megyében játszanak a leggyakrabban intézményfenntartói szerepet. 16

15

16

13

14 11

12

11

10 8

6 6

5

6

6

5

5 4 3

4 2

2

2

2

2 1

2 0

A nonprofit fenntartású intézmények száma megyénként (2008)30

30

Talata-Dudás Katalin: A közkulturális intézmények feltérképezése a 30 ezer fő alatti településeken in: SZÍN 2009/4.


17

Az, hogy – Baranya kivételével – a rosszabb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő megyékben a legcsekélyebb a civil szervezeti fenntartók száma megerősíti, igazolja a közösség- és szervezetfejlesztői munka szükségességét: ha az a cél – és pedig az kell, hogy legyen – hogy e területeken nőjön az intézmények száma, akkor az anyagi mellé jelentős szakmai-módszertani támogatást kell biztosítani. Gondoljunk csak az előbb írtakra: „az ’emberektől’ általában nem kérhető számon a közösségi művelődés helyi fejlesztésének elmulasztása. Többségük nem tudhatott a lehetőségről, és a régi mintákat is elfeledtették velük. Az újabb nemzedék pedig honnan ismerte volna?”

2.2.1.

Külön(leges) figyelmet igénylő célcsoportok

Az alábbiakban bemutatjuk azokat a jól meghatározható csoportokat, akik számára olyan programok létrehozása szükséges, amelyek kifejezetten őket célozzák úgy, akkor és ott, ahogyan, amikor és ahol megfelelő nekik. Az alábbi „kiragadott” csoportok között egyrészt lehetséges átfedés, másrészt fontos megjegyezni: e csoportok nem mennyiségében, hanem minőségében igényelnek különleges figyelmet. Másként fogalmazva: nem „nagykegyesen beengedni” kell őket és hagyni, hogy naphosszat intézményeinkben legyenek, nem csupán esélyt kell adni nekik arra, hogy részesei legyen a közösségi művelődés komplex folyamatának, hanem minden szakembernek „meg kell szakadnia” annak érdekében, hogy megtalálja a kulcsot hozzájuk. Ha valaki nem tudja hogyan? Tanulja meg! Ha nincs ilyen tanfolyam? Szervezzen ilyet az arra hivatott intézmény! Ha nincs rá pénz? Kerítsen! Nem másért, mint azért, mert az ő társadalmigazdasági részvételükön, pontosabban annak mértékén áll vagy bukik Magyarország jövője.

Fiatalok Napi tapasztalat: a közösségi művelődési intézmények számára legtöbb esetben problémát jelent, hogy miképpen csalogassák be, és ha már becsalogatták, hogyan tartsák ott a fiatalokat. Külön kérdést szokott jelenteni, ez miképpen oldható meg anélkül, hogy valami kárt tennének az épületben, mert akkor legtöbb esetben eltiltják őket. A közösségi művelődési szakemberek – ahogyan sajnos számos további szakmai képviselői is – ha kilátástannak látják a fiatalokkal való párbeszédet, akkor tehetetlenségükben elfelejtik, hogy az épület van az ifjúságért és nem fordítva. A közösségi művelődés és az ifjúság szempontjából meghatározó továbbá a fiatalok körében a közösségi oldalak használatának nagyfokú elterjedtsége. Az msn, a Facebook tündöklése; az online, másodlagos személyiségek kialakítása csak pár éve lett meghatározó tényező a fiatalok életében. A szakemberek többsége azonban nem mozog otthonosan a virtuális világban, idegenkedik attól – ahogyan eleink a Gutenberg-galaxistól – és nincsenek kidolgozott stratégiái arra vonatkozóan, hogy a digitális bennszülötteket miképpen invitálja meg a valóban valóságos világba és miképpen aktivizálja őket ott – pontosabban itt.

Romák A romák társadalmi-gazdasági részvételének kérdését nem lehet önmagában értelmezni. A számos szempont mellett különösen meghatározó, hogy az adott településen milyen a viszony a különböző etnikumú lakosok között. Ahol gondokkal terhelt, ott először ezek feloldására van szükség. Fontos azonban tudni, hogy ez a kérdés túlmutat a települési szinten. Sőt, túlmutat az országos ágazati stratégiák alkotásán. Ugyanúgy, ahogy a „2.1.4. A gazdasági jól-lét” című


18

fejezetben rámutattunk arra, hogy nem a GDP határozza meg az életminőséget, hanem fordítva, ennél a témánál is újfajta gondolkodásra van szükség. Fel kell ismernünk, hogy a hátrányos szociális helyzet önmagában nem veszélyeztető tényező, hanem azáltal, hogy sokkal valószínűbben jár együtt a lemaradás szubjektív élményével. A kiszolgáltatottság és a döntési lehetőségekből való részesedés megvonása ugyanolyan deprivált helyzet, mintha valaki az anyagi lehetőségeit másokéval összehasonlítva látja magát jelentős hátrányban. 31

A munka világából kiesettek (idősek, munkanélküliek, GyES-en lévő kismamák, stb.) Az előbbi oldalakon említett aktivitás ezekben a csoportokban nagy valószínűséggel a legalacsonyabb szinten van, hiszen a munka nem csak a megélhetést jelenti, hanem a társadalomhoz való csatlakozás egy fontos pontját is. Akinek nincs munkahelye, más fogódzkodót kell, hogy keressen. Objektív és szubjektív okai is lehetnek annak, ha ez nem sikerül: nincs a közelben olyan közösség, melyhez csatlakozni tudnának, avagy van, de lelki állapotuk, bezárkózottságuk tehetetlenné teszi őket. Minél hamarabb be kell tehát vonni őket a közösségi életbe, hogy megelőzzük a népbetegségnek számító depresszió kialakulását, melynek ezen csoportok (kiemelten a munkájukat elveszítők) fő veszélyezettjei. Az idősek kapcsán különös szerepe van a közösségi művelődés intézményrendszerének, hiszen ők nagy valószínűséggel már nem fognak újra munkahelyen, állásban dolgozni – esetükben tehát – a szociális és az egészségügyi mellett – a közösségi művelődési az, amely biztosíthatja az aktív időskor lehetőségét. Megjegyezzük azonban, hogy a bevonásuk nem csak az idősek javát szolgálja: aktivizálásuk esetén településeink közösségei életének egyik erőforrásaivá válhatnak, továbbá épp ideje van már annak, hogy társadalmunk (újra) felfedezze bölcsességüket, hely- és hagyományismeretüket.

3. A stratégia alapjai 3.1. A stratégia fő szakmai célja Fő szakmai célunk a közösségi művelődés megerősítése, megújítása. Másként fogalmazva: a társadalom rehabilitálása a kultúra sajátos eszközeire építő, a közösségeket megerősítő munka által. A jelen időszakban ugyanis, azaz amikor a közösségek szétzilált állapota és a közösségi megoldásokban való gondolkodás és cselekvés képtelensége már társadalmigazdasági fejlődésünk, sőt szinten maradásunk akadálya, akkor az anyagi és a szakmai erőforrásokat a közösségekre kell koncentrálni, a közösségi művelődésnek kell prioritást adni32. Meggyőződésünk tehát, hogy mind a szakpolitikának, mind a szakmai-módszertani fejlesztő munkának, mind pedig a helyi cselekvések sokaságának a közösségeket és a közös-

31

Kopp Mária – Martos Tamás: A magyarországi gazdasági növekedés és a társadalmi jóllét, életminőség viszonya 8.o. 32 Határozott meggyőződésük, hogy e priorizálásra legalább a rendszerváltozás óta szükség lett volna. A monolitikus berendezkedést felváltó plurális demokráciánk ugyanis – az alkotóerők felszabadulása mellett –társadalmi zavarodottságot, értékrendi elbizonytalanodottságot eredményezett. Az egymással rivalizáló (politikai) elitcsoportok az élő közösségek szűrője nélkül zúdították üzeneteiket az atomizált társadalomra. A merőben új, és jórészt kedvezőtlen körülmények közé csöppent egyén magára maradt feldolgozatlan problémáival, aminek következtében inkább szenvedő alanya, mint cselekvő részese lett az új idők változásainak. Hisszük, hogy a közösségi művelődés és annak sajátos professziójára a közösségfejlesztésre épülő folyamatok jóval határozottabb támogatása esetén kiküszöbölhető lett volna a lábjegyezünk elején említett társadalmi zavarodottság és értékrendi elbizonytalanodottság.


19

ségi megoldásokat kell a középpontba helyezniük, munkájuk során a közösségekre és azok szándékaira, igényeire és szükségleteire kell, hogy építsenek és elsődlegesen azok létrejöttét, fejlesztését kell célozniuk. A művelődési házak – és minden egyéb közösségi művelődési intézmény – működését a közösségek kell, hogy meghatározzák – akár fenntartóként, működtetőként, de sokkal inkább az annak vezetésében és irányításában részt vevő, projektjei, programjai, szolgáltatásai kigondolásában és megvalósításában aktívan cselekvő és az intézmény működésének minél több eleméért felelősséggel rendelkező „tulajdonosként”. A prioritások áthelyezése – habár kétségkívül az egyik legfontosabb, de – csupán az első lépés. Vitairatunk elsősorban e munka további lépéseire tesz javaslatot.

3.2. A stratégia nemzeti jövőképe Minden, társadalomfejlesztéssel foglalkozó szakma számára meghatározó, hogy milyen az a közösség, amelyért dolgozik. Társadalmunk elérni kívánt állapotát egy nemzeti jövőképben foglaltuk össze. Véleményünk, javaslatunk, hitünk szerint egy ilyen társadalom kialakulásáért, kialakításáért hivatott a közösségi művelődés. A társadalom sűrű szövetű, összetartó, szolidáris, krízisek esetén – az erős, befogadó és nyitott közösségek által – megtartja polgárait. A társas, a közösségi, a politikai és az üzleti kapcsolatok a kölcsönös bizalmon alapulnak, társadalmi közmegegyezésnek örvendő, építő értékek hatják át azokat. Az emberek méltósággal, polgárként élik életüket, felelősséget éreznek önmaguk, továbbá szűkebb (rokoni, baráti, ismerősi) és tágabb (szomszédsági, települési, nemzeti) közösségük jelenéért, jövőjéért. Rendelkeznek mindazon információkkal és képességekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy felelősségüket kiteljesítsék, alakíthassák mind a maguk, mind pedig közösségeik sorsát. A részvételi demokrácia és a nyilvánosság intézményeinek köszönhetően az emberek széles köre vesz részt felelősen, informáltan és tudatosan az őt érintő döntések meghozatalának folyamatában. Az emberek ismerik és értik történelmüket, hagyományaikat, továbbá a társadalom értékeit és normáit, készek és képesek azok ápolására, ahogyan megújítására is. A gazdasági szereplők számára a tisztességes profitszerzés mellett a fejlődés fenntarthatóságának biztosítása és a közjó szolgálata az elsődleges cél.

3.3. A stratégia fő értékek, alapelvei A jövőkép mellett meghatározóak azok az alapelvek, alapértékek, amelyek mentén mindezt el akarjuk érni.

3.3.1. Szeretet, befogadás és szolidaritás A szeretet annyi, mint a javát akarni valakinek és hatékonyan tenni is azért. Az utóbbi évek gazdasági-társadalmi kataklizmáiban egyre türelmetlenebbé és intoleránsabbá váló társadalmunk megújulásának egyik feltétele, hogy minél többen a másik javát keresve járjuk be boldogulásunk és fejlődésünk útját.


20

Az állam által elosztható javak mennyiségének csökkenésekor különösen megnő a szolidaritás szerepe: ha valamiből többünk van – anyagiakból, tudásból, kapcsolati és egyéb tőkékből – akkor lehetőségeinkhez mérten osszuk meg azt a nélkülözőkkel. Fontos, hogy – ha csak egy mód van rá – javainkat ne alamizsnaként adjuk át. Szolidaritásunkat úgy és azért gyakoroljuk, hogy minél többen élhessenek polgárként hazájukban.

3.3.2. A közjó szolgálata A „másik javának keresése” nem csupán egyéni, hanem közösségi, nemzeti szinten is értelmezhető: ez a közjó szolgálata. Az állam és annak képviselői, tisztviselői mellett mindanynyiunk számára követendő alapelv ez. Az egyéni és a közösségi-társadalmi cselekvésnek is arra a felismerésre kell épülnie, hogy a sajátos célok eredményei a közjó fejlesztésén keresztül érhetőek el és tarthatóak fent optimálisan.

3.3.3. Bizalom, nyitottság, közösség, részvétel Minden kapcsolat és együttműködés alapja a bizalom és a nyitottság. Igaz ez a személyés szervezetközi kapcsolatokra, ahogyan az állam és annak polgárainak viszonyára is. A közösségi művelődés szakembereinek a bizalom szintjének és a nyitottság mértékének növelésére irányuló erőfeszítéseit az állam, illetve a mindenkori hatalom működésének átláthatóságával, a „jó kormányzás” elveinek való megfelelésével kell támogatnia. Az emberek szabad társulásaikban és a maguk által kezdeményezett kapcsolataikban válnak polgárrá. A mindennek keretét megadó közösségek ezért önmagukban is értéket képviselnek. Az emberektől akkor várható el, hogy aktív és felelős résztvevői legyenek a társadalmi és gazdasági fejlődést szolgáló folyamatoknak, ha azok átláthatóak számukra, ha azok alakítóivá, részvényeseivé is válhatnak. A részvétel elve azonban nem csupán társadalmunkat kell, hogy áthassa, hanem az annak fejlesztésére hivatott intézmény- és szolgáltatásrendszer egészét is: úgy kell, hogy működjenek ezek, hogy azokat a polgárok és közösségeik a sajátjuknak érezzék és vegyenek részt azok működésének, működtetésének lehető legtöbb elemében.

3.3.4. Szubszidiaritás A vágyott társadalmi-gazdasági állapotok elérését szolgáló helyi szintű fejlesztési folyamatokat, azok pontos célját, tartalmát és módszertanát az adott térség, település, szomszédság adottságai és szükségletei kell, hogy meghatározzák. Az állam meg kell, hogy bízzon a helyi közösségekben, a társadalmi tanulás érdekében meghagyva a tévedés jogát is. A közjó érdekében azonban támogatnia és segítenie kell a helyi közösségeket abban, hogy tevékenységüket összehangolják egymással, továbbá a társadalmunkat, gazdaságunkat alkotó további szereplőkkel. A támogatás nem jelentheti a közösségek helyett való cselekvést. Sokkal inkább azok fejlődésének biztosítását annak érdekében, hogy mind az egyes emberek, mind pedig a közösségek és a települések -

ráébredjenek helyzetük azonosságára, feltárják annak lényegi okait, összefüggéseit és magukra vonatkozó hatásait, felismerjék valóságos lehetőségeiket, megfogalmazzák a maguk számára kívánatos változtatási szándékokat és


21

-

elhatározzák és az önmaguk közti munkamegosztással a fejlesztési programot közösen végigvigyék.

3.3.5. Vidék- és városfejlesztés összhangja Településeink többsége község, az emberek túlnyomó része azonban városokban lakik. A vidéki térségek sok esetben távol esnek a társadalmi, gazdasági fejlődést szolgáló erőforrásoktól, erőforrásközpontoktól, az urbanizált területeken azonban koncentráltan van jelen számos negatív társadalmi, gazdasági jelenség. A vidéki és a városi térségek egymásra utaltak, fejlődésük, fejlesztésük csak összehangoltan, mindkét településtípus igényeire és szükségleteire figyelve lehetséges.33

3.3.6. Fenntarthatóság Nemzeti, területi és helyi szinten is csak fenntartható fejlesztéseket szabad elindítani. Ismerni kell a már meglévő erőforrásokat, azokra építve, azokat dinamizálva kell elindítani a fejlesztéseket. A gazdasági folyamatok, eredmények alakítói, megalkotói mi magunk vagyunk és létünk elképzelhetetlen a gazdasági, gazdálkodási folyamatok nélkül. Társadalmunk és gazdaságunk fejlesztése tehát elválaszthatatlan egymástól – e fejlesztések szinergiája a fenntarthatóság egyik alappillére.

3.3.7. Minőség A közfinanszírozású intézmény- és szolgáltatásrendszer tekintetében a minőség két fő összetevője az eredményesség (azaz, hogy az adott szolgáltatás valóban érje el azt a célt, amely létét igazolja) és a hatékonyság (azaz, hogy mindezek eléréséhez csak a szükséges mennyiségű erőforrások kerüljenek felhasználásra). A közösségi művelődés intézmény- és szolgáltatásrendszere esetében ez még kiegészül a közösségiség és a részvétel szempontjaival: a közösségi művelődést segítő-fejlesztő szakmák, hivatások és szakemberek, valamint az e cél szolgálatára létesített-fenntartott-működtetett intézmények funkcióikat, feladataikat, működésük és tevékenységük minden meghatározó motívumát, elemét azoktól a közösségektől kell eredeztessék, amelyek szolgálatára rendelten végzik tevékenységüket.34

33

A fogalmak pontos használata érdekében fontos megemlíteni: az esetek többségében az urbánus területekhez is tartoznak falvak - jogállás szerint községek - és a rurális területekhez pedig (kis)városok. A rurális-urbánus területi lehatárolás tehát nem esik egybe a város-falu felosztással. 34 Balipap Ferenc: Egy nemzeti közösségi művelődési stratégia alapvonalai és készítésének vázlata in: Szín 7/5., 2002


22

4. Hatásterületek, átfogó célok A nemzeti jövőképben meghatározottak elérése érdekében az alábbi területeken tartjuk különösen fontosnak a változásokat. A területek egyszersmind a közösségi művelődés kompetenciakörét is jelentik, és ekként az általunk szorgalmazott szakmai eszmecserék egyik központi témáját adják, adhatják. Életünk, valóságunk azon szegmenseinek tartjuk tehát ezeket, amelyre a közösségi művelődés intézményrendszere, az azokban, illetve amellett működő közösségek és a mindezekben dolgozó szakemberek hatással lehetnek, illetve amelyekre hatással kell lenniük.35

Kohézió, közbizalom, nyitottság, részvétel

Tudás, kreativitás és kompetencia

Hagyomány, értékek, normák és modernitás

Ifjúságfejlesztés

Gazdaság, vállalkozásivállalkozói kultúra

Kikapcsolódás, szórakozás, rekreáció

4.1. Kohézió, közbizalom, nyitottság, részvétel Vitairatunk elején is erre mutattunk rá és helyzetelemzésünkből is kitűnt: a társadalmi integráció megerősítése különlegesen szükséges. A közösségi művelődés ehhez az össztársadalmi ügyhöz alapvetően tud hozzájárulni, hiszen meghatározóan kulturális kérdésről van szó.36 A társadalmi integrációhoz szorosan kapcsolódik a bizalom, a közbizalom kérdésköre, annak rendkívül alacsony szintjének emelése, azaz a társadalmi tőke fejlesztése. Minden területhez, de főként e kettőhöz (kohézió, bizalom) komoly és tartós társadalmi befektetésekre lenne szükség. Célként a társadalmi kohézió erősítése, a közbizalom szintjének és a nyitottság mértékének fejlesztése, az emberek társadalmi-gazdasági részvételének fokozása határozható meg.

35

A hatásterületek meghatározása kapcsán – a jövőkép tartalma és a helyzetelemzés eredményei mellett – jelentős mértékben támaszkodtunk B. Gelencsér Katalin „A helyi közművelődés funkciói, feladatai” dolgozatára (in: „Tér – társadalom – kultúra”, Csongrád Megyei Közművelődési Tanácsadó Központ, Szeged, 2005, Szerkesztette: Török József) és Péterfi Ferenc „Kulturális – közösségi művelődési funkciók a 2010-es években a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályának ajánlásai alapján” című kéziratára. 36 Az érdemi előrelépéshez alapvetően szükséges a más ágazatokkal való összefogás.


23

4.2. Tudás, kreativitás és kompetencia A közösségi kohézió fejlesztése ki kell, hogy egészüljön az egyének – elsősorban közösségi keretek közt megvalósuló – tudás-, kreativitás- és kompetenciafejlesztésével. A hatásterület kapcsán három tevékenységcsoport határozható meg: -

-

-

az iskolarendszeren kívüli, öntevékeny, önképző, életminőséget és életesélyt javító, a gyerekeket és a fiatalokat is bevonó tanulási folyamatok, továbbá a felnőttoktatási lehetőségek megteremtése, szakképző tanfolyamok megszervezése, az ismeretszerző, az amatőr alkotó, művelődő közösségek tevékenységének támogatása, a művészetek és a tudományos ismeretek és értékek pártolása, s azok helyi adottságokhoz kapcsolódó terjesztésének és az alkotókészség fejlesztésének a felelőssége és a kommunikációra, az együttműködésre, kooperációra, érdekartikulációra, érdekvédelemre, kezdeményezésre, az elfogadásra-toleranciára, a párbeszédre, közösségek alakítására és a közösségekben való életre, továbbá a változásra való felkészítés.

Lényeges szempont, hogy mindezeket nem csupán a felnőtt, hanem az ifjúsági korosztály esetében is lényeges és a közösségi művelődési intézményrendszer által ellátandó feladatnak tartjuk. Célként, összefoglalóan az emberek ismereteinek, tudásának bővítése, tehetségük kibontásának és kiteljesítésének támogatása, egyéni és közösségi kompetenciáik, továbbá a változásokhoz való alkalmazkodó képességük fejlesztése, a közösségi szerepvállalásra való képessé válásuk segítése fogalmazható meg.

4.3. Hagyomány, értékek, normák és modernitás A hagyományok, az értékek, a normák „megalapoznak”, „eligazítanak” érthetőbbé (megérthetővé) és átláthatóbbá teszik életünket, mindennapjainkat. Feltéve persze, ha ismerjük és éljük azokat, továbbá akkor, ha szükség esetén – amikor már inkább megkötnek, behatárolnak – meg is újítjuk őket. A hatásterület kapcsán elsődleges feladatnak és célnak a hagyományok (szokások) megismerésének és megértésének, megtartásának, alkalmazásának, továbbadásának és megújításának támogatását, a művészeti, szellemi-tudományos és környezeti értékek és ismeretek terjesztését, a megértésük és befogadásuk elősegítését tartjuk.

4.4. Ifjúságfejlesztés A fiatalok, minden egyéb kiemelt célcsoport melletti előtérbe helyezését két szempont, szükséglet indokolja: -

-

a jelenleg zajló (fejlesztési) folyamatoknak lehetnek erőforrásai ötleteikkel, kritikai látásmódjukkal, építő radikalizmusukkal, aktív részvételükkel, önkéntes szervezői tevékenységükkel – feltéve persze, ha teret, ha feladatok, ha felelősséget kapnak, ha érzik és értik a helyüket és szerepüket, a megkezdett társadalomfejlesztési folyamatok hosszú távú fenntarthatóságának garanciája lehet továbbá a fiatalok nagyarányú elérése – hiszen ebben az esetben már fiatal felnőttkorukban rendelkezni fognak azokkal a képességekkel, attitűdökkel, ame-


24

lyek kialakításáért – napjaink felnőttjeivel – nagy erőfeszítéseket téve dolgoznak a közösségi művelődési szakemberek. Fontos feladat tehát, hogy a közösségért cselekvő állampolgáriság, a demokráciatanulás beleépüljön a fiatalok szocializációs folyamataiba, de még fontosabb az ifjúságban rejlő erőforrások kibontása, fejlesztése, az ahhoz való hozzájárulás, hogy a fiatalok motorjai, aktív erőforrásai legyenek a társadalmi és gazdasági fejlődésnek.

4.5. Gazdaság, vállalkozási-vállalkozói kultúra A napjainkban zajló – és az elkövetkező évtizedeket is bizonyára meghatározó – globális természeti, gazdasági és társadalmi folyamatok (éghajlatváltozás, pénzügyi-gazdasági válság, energia- és élelmiszerárak növekedése, stb.) eredményeként a települések fejlesztése kapcsán (újfent) megnő(tt) a helyi erőforrások szerepe. Látható, hogy az elkövetkező esztendőkben a „növekedés” helyett az „erősödés”, az erőforrások bővülése helyett a meglévők hatékonyabb kihasználása lesz a meghatározó. Egy-egy település fejlődése, fejlesztése akkor lesz biztonságos, fenntartható, ha annak lakosai, vezetői megfelelően támaszkodnak a helyi energiákra, erőforrásokra (természeti és épített vagyon, hagyományok, szokások, a helyi lakosok szaktudása, vállalkozások, aktív közösségek, stb.). A településeink fejlődése szempontjából kulcskérdés tehát, hogy ismerjék saját értékeiket, erőforrásaikat és legyenek tisztában azzal, hogy miképpen mobilizálhatják, hasznosíthatják azokat saját közösségük társadalmi-gazdasági fejlődése, fejlesztése érdekében. A közösségi művelődés – mint a kulturális, a hagyományokban, a szokásokban rejlő, továbbá az emberi és a közösségi erőforrásokat feltárni, láthatóvá tenni, dinamizálni képes professzió – számára a helyi erőforrásokra épülő, fenntartó, fenntartható gazdaság kialakulása, megerősödése, a gazdálkodási, vállalkozói kultúra fejlődése társadalmi, közösségi feltételeinek megteremtése fontos célja, szakmafejlesztési iránya kell, hogy legyen.

4.6. Kikapcsolódás, szórakozás, rekreáció A kulturális, művelődési alkalmak egyrészt a helyzetelemzésben írtak miatt fontosak: különösebb fejlesztési (a szakemberek részéről), fejlődési (az emberek, a közösségek szempontjából) szándék nélkül biztosítják a kikapcsolódás, a feltöltődés lehetőségét. Másrészt azonban a közösségi művelődési szakemberek számára az „elérés”, azaz az emberekkel való találkozás egyik legfőbb eszköze. Az ilyen jellegű programok számossága, azaz a kikapcsolódás, a szórakozás, a rekreáció feltételeinek, lehetőségei megteremtésének, bővítésének célja tehát a közösségek fejlesztése tekintetében is lényeges.

4.7. Intézmény- és szolgáltatásrendszer A hatásterületek mellett kiemelt fontossága van az intézmény- és szolgáltatásrendszernek és az abban dolgozó szakembereknek. Hiszen – ahogyan azt vitairatunk elején már hangsúlyoztuk – a jelenleg dolgozó szakemberek tudásának, szakmai-módszertani eszköztárának megújítása és a közösségi művelődési folyamatoknak keretet biztosító intézmények elérhe-


25

tőségének fejlesztése (számosságuk növelése) nélkül bizonyosan nem érhetőek el jelentős, nemzeti szintű változások. A közösségi művelődés intézményrendszerének szakmai-módszertani fejlesztése és mindenki számára való elérhetőségének biztosítása tehát ugyanolyam fontos cél, mint bármelyik egyéb, a fentiekben említett törekvés.

Kohézió, közbizalom, nyitottság, részvétel •A társadalmi kohézió erősítése, a közbizalom szintjének és a nyitottság mértékének fejlesztése, az emberek társadalmi-gazdasági részvételének fokozása Tudás, kreativitás és kompetencia

•Az emberek ismereteinek, tudásának bővítése, tehetségük kibontásának és kiteljesítésének támogatása, egyéni és közösségi kompetenciáik, továbbá a változásokhoz való alkalmazkodó képességük fejlesztése, a közösségi szerepvállalásra való képessé válásuk segítése Hagyomány, értékek, normák és modernitás •A hagyományok (szokások) megismerésének és megértésének, megtartásának, alkalmazásának, továbbadásának és megújításának támogatása, a művészeti, szellemi-tudományos és környezeti értékek és ismeretek terjesztése, a megértésük és befogadásának elősegítése Kikapcsolódás, szórakozás, rekreáció •A kikapcsolódás, a szórakozás, a rekreáció feltételeinek, lehetőségeinek megteremtése, bővítése Ifjúságfejlesztés •Az ifjúságban rejlő erőforrások kibontása, fejlesztése, ahhoz való hozzájárulás, hogy a fiatalok motorjai, aktív erőforrásai legyenek a társadalmi és gazdasági fejlődésnek Gazdaság, vállalkozási-vállalkozói kultúra •A helyi erőforrásokra épülő, fenntartó, fenntartható gazdaság kialakulása, megerősödése, a gazdálkodási, vállalkozói kultúra fejlődése társadalmi, közösségi feltételeinek megteremtése Intézmény- és szolgáltatásrendszer •A közösségi művelődés intézményrendszerének szakmai-módszertani fejlesztése és mindenki számára való elérhetőségének biztosítása


26

5. Célok és intézkedések A részcélokat, teendőket egy háromdimenziós mátrix mentén gondoltuk át: -

a hatásterületek (lásd az előző fejezetet), a hatókörök, azon belül nemzeti (azaz nem csupán országos), térségi (azaz megyei és regionális) és települési szinteken, továbbá időtávok, azaz stratégiai, tehát hosszú (20-25 éves) táv, középtáv, azaz a nemzeti fejlesztési tervhez igazodó 2014-20 közötti időszak és rövid táv, azaz a kormányzati ciklushoz igazodó időszak.

Az így kialakított mátrix választ ad arra, hogy mely területen, mikor, melyik szinten, mit kell csinálni. Vitairatunkban azonban nem e szerkezetben tárgyaljuk a szükséges teendőket. Tesszük ezt egyrészt a könnyebb áttekinthetőség kedvéért, másrészt pedig azért, hogy elősegítsük a vitairatunkban foglaltak végrehajtási szintű felhasználását, azaz az egyes felelősségi szinteken adódó teendők ütemezését. Javaslataink összeállítása során építettünk a vitairatunk bevezetőjében említett, hasonló célú folyamatok eredményeire, különösen -

-

-

a Beke Pál vezetésével, a Civil Fenntartású Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete keretei között összeállított „A közösségi művelődés kívánatos szervezete” című koncepcióra, Péterfi Ferenc „Kulturális – közösségi művelődési funkciók a 2010-es években a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályának ajánlásai alapján” című kéziratára és Dr. Koncz Gábor „Merre van előre? Kulturális nemzetstratégia” című dolgozatára.

Az első dokumentum összeállításában, véglegezésében magunk is aktívan részt vettünk, így az azokban szereplő javaslatokat hivatkozás nélkül építettük be. A továbbiak esetében azonban hivatkozásokkal emeltük át, illetve építettük be a javaslatokat. Vitairatunkban foglaltakkal továbbá illeszkedünk a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által jegyzett, a Magyar Közművelődés Országos Szakpolitikai Koncepciója című dokumentumhoz is – jelesül kiegészítjük az abban foglaltakat.

5.1. Nemzeti szint A nemzeti szint kapcsán lényeges felidéznünk a vitairatunk elején írtakat: a közösségi művelődés lehetőségeinek és feltételeink megteremtését, mindenütt elérhető és funkcionáló intézményeit az állam társadalompolitikájának lényeges feladatai közé soroljuk – ez indokolja az intézményrendszer és szakemberei folyamatos anyagi támogatásának garanciáját. A közösségi művelődés települési (és térségi) intézményrendszere esetében azonban a nemzeti és a helyi szintek nem választhatóak el egymástól. Az állam ugyanis az intézmények biztosításával kapcsolatos felelősségét az önkormányzatok számára meghatározott kötelezettségeken keresztül gyakorolja, gyakorolhatja. Másként fogalmazva: az állam a működtetéshez szükséges források átadása mellett az önkormányzatok számára határozza meg kötelezettségként az intézmények létének biztosítását.


27

Az előbbiek megvalósulása – azaz az állami felelősség, az annak mentén meghatározott önkormányzati kötelezettség és ahhoz kapcsolódó forrás – a vitairatunkban írtak 0. előfeltétele. Az intézményrendszer esetében jelentkező közös állami-önkormányzati felelősség kapcsán két szempontot tartunk még különösen fontosnak: -

az állam és az önkormányzat elsődleges feladata nem a működtetés, hanem a különböző kapacitások, erőforrások koordinációja, összehangolása, a finanszírozási kötelezettségnek az önkormányzati művelődési házak mellett ki kell terjednie a közösségi művelődés megannyi intézményi formájára is (nem vesztve szem elől azt, hogy az intézmények csupán a kereteket adják, valójában a közösségi aktivitások a lényegesek).

5.1.1. Stratégiai célok Stratégiai távlatokban a kulturális szakigazgatás felelőssége nem csupán a stratégiaalkotásra és az annak megfelelő, annak megvalósítását biztosító jogszabályi környezet megteremtésére és forráselosztási rendszer működtetésére terjed ki. A felelősség magában foglalja a közösségiség kormányzaton belüli való tudatos képviseletét is. Elemien fontos, hogy a közösségi művelődésnek, mint professziónak és annak intézményrendszerének létjogosultsága ne legyen megkérdőjelezhető.

5.1.2. Középtávú célok Intézményi szövetségek megerősítése, a minőségfejlesztés új alapokra helyezése A stratégiai cél elérése természetesen nem csupán a kormányzat felelőssége: a közösségi művelődés intézményrendszerében dolgozóknak e tekintetben legalább ugyanakkora – ha nem nagyobb – a felelősségük. A szakmafejlesztési célok megvalósíthatósága érdekében a meglévő (országos) intézményi szövetségeket – leghamarabb középtávon – alkalmassá kellene tenni tagjaik munkájának elemzésére, fejlesztésére, segítésére. Mindezeket olyan mértékű folyamatos állami finanszírozásban kellene részesíteni, amiből feladataikat jó színvonalon megoldhatnák. Támogatásukat az indokolná, hogy az állam egy jelenleg általa ellátott feladattól mentesülne. Meg kell teremteni az intézményi szövetségek országos együttműködését koordináló szervezeten túl ezek megyei szervezeteit, és a különféle intézményszövetségek együttműködését koordináló struktúrákat is. Mindez a jelenleg már-már a megszűnés szélére sodródott megyei szintű szakmai-módszertani támogató munka újjáélesztését jelenti – alapvetően koordináló szerepkörben, oly’ módon, hogy a közösségi művelődés egy-egy szakterületének kiemelkedő szakembere településén dolgozik tovább, onnan nyújt szakmai-módszertani segítséget a megyéjében dolgozó kollégáinak. (A megyei szintű szerveződésekkel kapcsolatos további, ezekhez szorosan kapcsolódó javaslatainkat lásd az „5.2. Regionális és megyei szint” című fejezetben.) A rövidtávon megújítandó, nemzeti intézményként működő Magyar Művelődési Intézet középtávon az intézményi szövetségek háttérbázisaként Közösségi Művelődési Fejlesztési Intézet néven működhetne tovább.


28

Országos szint Országos Szakmai Egyeztető Fórum Közösségi Művelődési Fejlesztési Intézet

Megyei szint

Országos Szakágazati Egyeztető Fórum

Az egyes intézményi formák szövetségei

A közösségi művelődés szakági szövetségei

Akkreditált intézmények, amelyek egy része...

...kiválósága okán helyi munkája mellett megyei szinten is dolgozik.

Amatőrművészeti Központ

A helyi, de különösen az intézményi munka fejlődésének, fejlesztésének keretlét adhatja, ha valamennyi közösségi művelődési intézmény regisztráltatja magát, majd tagja lesz valamelyik (az intézménynagyság és/vagy -feladatkör szerint szerveződött, csírájában már ma is létező), alulról építkező szervezetnek. A regisztrációt követően a szövetségek dolgozzák ki a magukra vonatkozó intézményi akkreditációs kívánalmakat és szempontokat. Ennek elvégzését követő akkreditálás legyen elengedhetetlen feltétele a közpénzek későbbi elnyerésének.

Intézményi regisztráció

Belépése valamely intézményi szövetségbe

Akkreditációs követelményeinek meghatározása

Tagok akkreditálása

A közösen kidolgozandó akkreditációs szempontrendszer, továbbá az annak való megfelelés folyamatos vizsgálata és értékelése (semmiképpen sem ellenőrzése) egyrészt a jelenlegi minőségügyi rendszer továbbfejlesztését jelentheti37, másrészt kiválthatja szakfelügyeletet jelenlegi – a változásig egyébiránt legalább jelzésértékűen szakszolgálatnak átnevezendő – rendszerét.

Kiterjedt népfőiskolai hálózat Az intézményi szövetségek megerősítését ki kell, hogy egészítse a felnőttképzés jelenlegi széttagolt rendszerének együttműködő hálózatba szervezése, szerveződése. A rendező elvnek azt ajánljuk, hogy a felnőttképzési intézményrendszer országos hálózatának bázisa az emberekhez és közösségeikhez közel lévő, jobbára általuk működtetett népfőiskolák rendszere legyen. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a két intézményrendszer – azaz a jelenlegi

37

Abban az esetben, ha az e rendszernek való megfelelés az állami-önkormányzati támogatások lehívásának is feltétele lesz, akkor a csatlakozásnak nem lehetnek térítési díjai.


29

felnőttképzési és a közösségi művelődési metszéspontjában a népfőiskola helyezkedik el, amely -

egyrészt közelebb viszi az emberekhez, érthetővé, kézzelfoghatóvá teszi számukra, a mindennapjaik gyakorlatához és szükségleteihez igazítja a felnőttképzés rendszerét, másrészt közösségi szemléletével és értékekre épülő pedagógiai/andragógia rendszerével közvetlenül tud hozzájárulni a közösségi, társadalmi, nemzeti integrációhoz.

Közösségi művelődés intézményrendszere

Népfőiskola

Az emberek mindennapjai gyakorlatához és szükségleteihez igazított a felnőttképzési rendszer

A felnőttképzés intézményrendszere

Hozzájárulás a közösségi, társadalmi, nemzeti integrációhoz

5.1.3. Rövidtávú célok Jogszabályi keretek rendezése A közösségi művelődés jelenleg a tételes jogi szabályozásban nem jelenik meg. A vitairatunkban használt fogalom-meghatározás szerint a közösségi művelődés kereteibe vonható a tágabb értelemben vett kulturális közszolgáltatások 38 széles köre – így a civil szerveződésekre, a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások körében szervezett, közösségépítő jellegű ellátásokra, a felnőttképzésre, a helyi és területi értékek megőrzésére, a közgyűjteményekre és az előadó művészetre, az ifjúsággal kapcsolatos sajátos közszolgáltatásokra, továbbá a sporttal kapcsolatos fontosabb szabályok39. A közösségi művelődés egységes szempontrendszerének érvényesítése érdekében indokolt egy olyan szabályozási modell kialakítása, amely ezen rendszerek közötti összhangot megteremti. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy e szolgáltatásokat a jelenlegi igazgatási és szabályozási környezetből kiragadva egy egységes kódexben kellene szabályozni, azonban mindenképpen szükség lenne egy közös szabályozási keret kialakítása. Ez az eredmény többféleképpen érhető el: vagy egy kerettörvénnyel vagy pedig a meglevő ágazati rendelkezések szabályozási logikájának harmonizációjával.

38

A tágabb értelemben vett kulturális szolgáltatásokkal, valamint a kulturális közszolgáltatás és igazgatás kereteivel kapcsolatos jogtudományi véleménnyel kapcsolatban ld.: Berényi Sándor – Fazekas Marianna – Princzinger Péter: A kulturális közigazgatás általános kérdései. A közművelődési, közgyűjteményi és sportigazgatás. In: Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási jog. Különös rész. Budapest, Osiris Kiadó 2011. 249-281. o. 39 A vonatkozó kérdésköröket, valamint azok főbb rendelkezéseit az anyag melléklete foglalja össze.


30

Finanszírozás rendezése A jelen kormányzati ciklusban rendezni kell még a finanszírozás kérdéskörét is. A számos finanszírozási forrás két nagy csoportba sorolható: -

a működési feltételeket biztosító feladatfinanszírozás és a fejlesztések anyagi hátterét megteremtő pályázati források.

A feladatfinanszírozás esetében három szempontot tartunk fontosnak: -

-

-

mértéke – a lakosságszám mellett – elsődlegesen az intézményben végzett tevékenységek minőségi (közösségi) és mennyiségi kritériumaitól függjön (a lakosságszám esetében a különösen alacsony és a különösen magas lélekszámoknak kell meghatározónak lenniük), másrészt előnyben kell részesíteni az egyéb közszolgáltatások nélküli településeket, azaz azokat, ahol a közösségi művelődés intézményrendszere az utolsó, folyamatosan elérhető közszolgáltatás és az első, bevezető jellegű éveket követően csak azon intézmények részesülhessenek a finanszírozásból, amelyek tagként regisztrálták magukat az előbb említett szakmai szövetségek valamelyikébe, továbbá sikeresen vettek részt az azok valamelyikének akkreditációs eljárásában.

A pályázati források tekintetében elsősorban azok koordinációjára kell törekedni. Azaz – a közösségi művelődés stratégiájának kormányzati elfogadását követően – egyértelműsíteni kell, hogy mely célokért, mely forrásgazdák a felelősek. Legalább az alábbi pályázati alapokat, forráselosztási rendszereket kell az összehangolás tárgyává tenni: -

Hazai források = Nemzeti Kulturális Alap = Nemzeti Együttműködési Alap

-

Európai Uniós források = Új Széchenyi Terv pályázatai = Kultúra 2000 = Határmenti együttműködési programok

A mindenkori kormányzat számára a pályázatok rendszere adja meg a prioritások kijelölésének lehetőségét: egy-egy jól kidolgozott támogatási programmal ugyanis – a működési feltételek garantálása esetén – az egyes intézmények tevékenységének veszélyeztetése nélkül határozhatja meg egy-egy év (de inkább 2-3 egymást követő esztendő) szakmafejlesztési irányait. A jelenlegi források mennyiségének és egyben a kulturális intézmények látogatottságának növelés érdekében veti fel – a már említett tanulmányában – Dr. Koncz Gábor a kulturális csekk bevezetésének lehetőségét. A javaslat lényege, hogy az adómentesen, illetve kedvezményes adótartalommal adható, munkáltatói juttatások rendszerének mintájára és tapasztalatai alapján, a lakossági kulturális részvételi aktivitás, kulturális fogyasztás bővítése érdekében kerüljön bevezetésre a kulturális csekk. Célszerű kidolgozni továbbá annak módszereit, hogy a munkahellyel nem rendel-


31

kezők illetve a szerény anyagi helyzetű munkahelyeken dolgozók (ahol a munkáltató nem vállalja a kulturális csekk finanszírozását), továbbá az egyéni vállalkozók és őstermelők, a nyugdíjasok, gyesen lévők, tanulók a már működő alapokon (Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti együttműködési Alap) és alapítványokon keresztül miként juthatnak kulturális csekkhez. A külföldi és hazai művelődés-gazdaságtani kutatások bizonyították a lakossági kulturális fogyasztás (vásárlás) tova-gyűrűző fogyasztási, stimuláló hatását és multiplikatív jellegét. (Az üdülési és kulturális ráfordítások multiplikatív hatásáról ma is vannak hazai kutatások.) Feltételezhető tehát, hogy a kulturális csekk nem csupán növeli a kulturális fogyasztást, hanem addicionális, majd az igények változása miatt további pótlólagos keresletet támaszt a kulturális cikkek és szolgáltatások iránt. Tehát: jelentős állami bevételeket is generálhat, a megnövekedett értékesítésen keresztüli ÁFA és más adó- és járulékhatások miatt.

A Magyar Művelődési Intézet fejlesztése A közösségi művelődés, a közösségfejlesztés és az ezeket a szakmákat magukban foglaló intézmények, terek, közösségek társadalom- és gazdaságfejlesztéssel összefüggő potenciálja akkor aknázható ki és ezáltal e szakmák és intézményrendszerük akkor lesznek a társadalmi megújulás motorjai, ha szakmai-módszertani fejlesztésük folyamatosan biztosított. A fejlesztés kulcsterületeit az alábbi ábrában összegezzük.

Kutatás

Stratégiai tervezés Innováció

Képzés

Dokumentálás

Az intézettel kapcsolatban elsődleges feladat annak nemzeti intézményi státuszának biztosítása. A fejlesztés kapcsán a további szempontokat tartjuk még megfontolandónak: -

-

-

munkáját kis menedzsmenttel és nagy kapacitáshálóval végezze, azaz az egyes szakterületek kapcsán adódó feladatok lehető legtöbbjét adja át az adott feladatot legjobban elvégezni képes egyesületnek (akár országosnak, akár helyinek) vagy intézménynek (akár megyeinek, akár helyinek) és ehhez persze rendeljen forrást is és adja át a szükséges kompetenciákat, a jelenleginél szorosabban és eredményesebben működjön együtt a Kultúrpont Irodával és az NKA-val – azaz el kell érni, hogy a szabályozás (NEFMI), a szakmai fejlesztés (MMI) és a forráselosztás (legalább: Kultúrpont, NKA) tevékenysége összhangban legyen egymással és eredményességükben támogassák egymást, munkája teljes vertikumának tervezésébe és értékelésébe vonja be a szakmai szervezeteket,


32

-

-

a szakmai szervezetek mellett működjön együtt a társszakterületekkel (vidékfejlesztés, ifjúságfejlesztés, szociális terület, oktatás, stb.) és azok háttérintézményeivel (NCSSZI, VKSZI, stb.) és ápoljon aktívabb nemzetközi kapcsolatokat, nem csupán szakmai-módszertani megújulás-megújítás, hanem az EU-források mértékének exponenciális növelése érdekében is – az együttműködés ugyanis nem csak itteni, hanem brüsszeli források elérését is lehetővé teszi.

Szakemberképzés fejlesztése Az előzőekben említettekkel egyenértékűen fontos feladat a szakmai képzés, át- és továbbképzés rendszerének részben ki-, részben át-, részben pedig újraalakítása. Elsődleges feladatnak az önálló közösségi művelődési szakember, illetve közösségi munkás BA képzés visszaállítását tartjuk.40 A felsőoktatásban jelenleg zajló felkészítés ugyanis nem tud megfelelni feladatának, mert a közművelődést, művelődésszervezést felváltó andragógiai oktatás a közösségi művelődés széles tevékenységrendszeréből mindösszesen felnőttképzési részére készít fel. Szükséges lenne tehát a mai kihívásoknak, szükségleteknek megfelelő oktatás bevezetésére, melynek kiemelten fontos részévé szükséges tenni a közösségfejlesztéssel kapcsolatos ismereteket is.41 A társadalmi és szakmai szükségleteknek való megfelelés érdekében az eleddig jellemző képzési rendszerhez képest két ponton javaslunk módosítást: -

egyrészt a szakma nagy gyakorlattal rendelkező mesterei irányítsák a képzést (megfelelő díjazás mellett, akár a főiskolák, egyetemek e célú forrásainak kiegészítésével), másrészt a gyakorlati műhelymunka adja a felkészülés és továbbképzés zömét.

Az igényes terepmunkát három szinten képzeljük el: az első az adott lokális környezet, ahonnan a beiskolázás történt, a második a hazai gyakorlat példatára, a harmadik pedig az európai kitekintés. E három egymással összefüggő tudás adhatja azt a korszerű ismeretanyagot, ami alkalmassá teheti a leendő szakembereket az égetően szükséges radikális megújulásra.

A szakemberképzés minőségének garanciái A szakma mesterei által irányított képzések

Gyakorlat... ...a lokális környezetben,

...hazai példaértékű intézményeknél...

...és külföldön.

40

E javaslat szerepek a NEFMI szakpolitikai koncepciójában is Péterfi Ferenc: Kulturális – közösségi művelődési funkciók a 2010-es években a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályának ajánlásai alapján, kézirat 41


33

Látni kell azonban, hogy az BA-MA képzések rendszere a szakmai felkészítésnekfejlesztésnek csupán az egyik eleme. Legalább ilyen lényeges, hogy legyenek az aktuális szakmai kihívásokra gyors, hatékony választ adó, rövid időtartamú, a tudásátadás mellett a kompetenciafejlesztésre is nagy hangsúlyt fektető képzések, tréningek. Nem szabad elfelejteni továbbá – a járási, mikrotérségi szintnél majd említésre kerülő – szakmai műhelyek, azaz a személyes találkozások, produktív összetartások fontosságát.

Átfogó, kiemelt szakmafejlesztési programok indítása A közösségi művelődési stratégia programokká, projektekké alakítható elemeinek megvalósítása érdekében átfogó, kiemelt szakmafejlesztési programokat kell indítani. Vitairatunk véglegezéséhez közeledve bizonyára kirajzolódik majd több, átfogó programmá formálható szakmai feladat. Most is látható már azonban egy, elsősorban a vidékfejlesztés és közösségi művelődés együttműködésének fejlesztési irányait összefoglaló terve, a „Közös jövőnk: Magyarország” Program.

IKSZT •Állandó módszertani támogatás •Működési háttér

Szolgáltató Faluház Program

Disszemináció •A modellprojektek eredményeinek terjesztése •a vidékfejlesztés és a közművelődés intézményrendszeré n és szakmai hálózatain keresztül.

Közös jövőnk: Magyarország

Modellprogram •Tematikus és térségi közösségi gazdaságés társadalomfejlesztési modellprojektek

•Együttműködés az IKSZT-hálózat társadalompolitika i kapacitásának hasznosítására

Harmonizáció •Nemzeti Vidékstratégia •Közösségi művelődési stratégia •Intézményrendszerfejlesztés

A program céljai, tevékenységei az alábbiak: -

állandó módszertani támogatás és működési háttér biztosítása az integrált közösségi és szolgáltató terek számára kormányzati-szakpolitikai és szakmai együttműködés kialakítása az IKSZT-hálózat társadalompolitikai kapacitásának hasznosítására (Szolgáltató Faluház Program)


34

-

a Szolgáltató Faluház Program összehangolása a Nemzeti Vidékstratégiával és a közösségi művelődési stratégiával, valamint a vidékfejlesztési és a közművelődési intézményrendszer fejlesztésével

tematikus és térségi modellprojektek indítása, illetve megerősítése a közösségi gazdaságés társadalomfejlesztés területéna modellprojektek eredményeinek disszeminációja a Szolgáltató Faluház Programon, illetve a vidékfejlesztés és a közművelődés intézményrendszerén és szakmai hálózatain keresztül.

5.2. Regionális és megyei szint 5.2.1. Stratégiai célok A járást meghaladó területi szintek között a jelen időszakban egyértelműen a megye a meghatározó. Az Európai Unió tervezési és forráselosztási mechanizmusai, pontosabban a NUTS rendszer kritériumai alapján feltételezhető azonban, hogy a régióknak lesz helye, szerepe a (terület)fejlesztési források tervezésében, elosztásában. A közösségi művelődés elemi érdeke, hogy ezeken a tervezési szinteken – legyen az akár a régió, akár a megye – meghatározó partner legyen. El kell érni, hogy – a még mindig beruházás-központú – területfejlesztési politika állandó szempontként vegye figyelembe a közösségek szükségleteit, igényeit, érdekeit. Ezt – habár a jogszabályi környezet megteremtésével lehet a nemzeti szintről támogatni – elsősorban helyi szintű (értsd: regionális, megyei) együttműködésekkel lehet biztosítani.

5.2.2. Középtávú célok Az együttműködések alapját a megyei társadalomfejlesztési központok rendszere biztosíthatja. A központokkal kapcsolatban az alábbi pontok megfontolását javasoljuk.

Megyei társadalomfejlesztési központok hálózata A helyzet -

A társadalomfejlesztéssel foglalkozó szakterületek közül több esetében működtek már, illetve működnek területi szintű szakmai támogató rendszerek (SZTR-ek).

-

Az Esélyegyenlőségi Hálózat (Esélyek Háza) átalakul, az új civil törvény értelmében a KIM – a CISZOK-ok munkáját folytatva – civil információs centrumokat hoz létre, az Önkéntes Központok hálózata a tevékenységüket támogató pályázati kiírás kritériumrendszere miatt új szereplőkkel folytatja munkáját (a valamikori pályázók új projektet nem nyújthattak be), a regionális ifjúsági szolgáltató irodák (RISZI-k) hálózata működik folyamatosan, de rendkívül csekély költségvetésekkel.

-

A közösségi művelődés megyei módszertani központjai (megyei művelődési központok, irodák) pedig átkerültek a kormányhivatalokhoz – helyzetük, státuszuk folyamatosan változik.

A lehetőség -

A számos intézményrendszer, illetve szakterület bázisán komplex társadalomfejlesztési folyamatokat indukáló, segítő, támogató intézményrendszer hozható létre.


35

-

A közös források elégségesek lehetnek ahhoz, hogy egy mérhető hatást kifejteni tudó intézményrendszer jöjjön létre (társadalmi folyamatokról lévén szó, e hatások évek múltán mérhetők csak!)

-

A felvetés természetesen csak akkor „lehetőség” és nem „veszély”, ha a szakterületek folyamatos egyeztetések mentén, lépésről-lépésre építik ki ezt a rendszert, azaz ha semelyik szemlélet, kompetencia és feladat nem vész el. Az időrendet tekintve ezért helyeztük e javaslatunkat a középtávú célok-feladatok közé.

Finanszírozás, működtetés -

Az intézményrendszer kialakítása, mindenekelőtt gondos megtervezése és majdan járási filiáiák kialakítása az Új Széchenyi terv kiemelt programja keretében finanszírozható. (Az ezzel kapcsolatos tervezési, egyeztetési feladatokat azonban mihamarabb meg kell kezdeni!)

-

A működtetés forrásai egyrészt feladatfinanszírozás formájában a központi költségvetésből, másrészt fejlesztési projektek révén európai uniós forrásokból finanszírozhatók

-

A megyei társadalomfejlesztési központ működtetője nem-kormányzati szervezet legyen, több éves feladat-ellátási szerződés keretében, a megyei önkormányzattal szoros együttműködésben (megerősítve ezzel területfejlesztési feladatainak társadalmiközösségi aspektusait).

A központok létrehozása – tekintettel a számos összeegyeztetendő értékre, érdekre – leghamarabb középtávon képzelhető el. A megvalósításukkal kapcsolatos feladatokat azonban mihamarabb – azaz rövidtávon – meg kell kezdeni.

5.2.3. Rövidtávú célok Megyei szintű szakmai háttértámogatás megszilárdítása A közösségi művelődés intézményrendszerén belül jelenleg az egykori megyei művelődési központok helyzete a leginkább bizonytalan. A megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételérő szóló 2011. évi CLIV. törvény értelmében a központok a megyei önkormányzatokról a Kormányhivatalok intézményfenntartó központjaihoz kerültek. A törvény a kultúráért felelős miniszternek felhatalmazást ad arra, hogy rendeletben állapítsa meg a központok feladatait, intézményi szervezeti kereteit, formáit, ennek pontos módja és tartalma azonban még nem tisztázott. A rendezetlen viszonyok gyors tisztázása szükséges. Leginkább azért, mert elemien szükség van a megyei szintű szakmai háttértámogatásra – mégpedig legalább az alábbi szakmai területeken: -

kisközösségek fejlesztése, helyi, táji, megyei, nemzeti identitás megerősítés, a hungaricumokkal összefüggő feladatok ellátása, határmenti együttműködések fejlesztése, kulturális turizmus fejlesztése,


36

-

intézmények, szervezetek, közösségek szakmai-módszertani fejlesztése, a megyei szervezetek forrásfelvevő (abszorpciós) képességének fejlesztése, a települések együttműködésének, az intézmények hálózatosodásának támogatása, különös figyelem, külön fejlesztési folyamatok indítása a hátrányos helyzetű, leszakadó térségekben.

5.3. Járási, mikrotérségi szint A helyi és a járási, mikrotérségi szintek – különösen az aprófalvas térségek esetében – alig választhatóak el egymástó, hiszen számos olyan feladat adódik, amely a kisvárásokbannagyközségekben gazdag területeken települési szinten határozhatóak meg, az aprófalvas vidékeken csak együttműködéssel biztosíthatók, illetve csak így érdemes megvalósítani azokat.

5.3.1. Stratégiai célok A községek, kisvárosok társadalom- és gazdaságfejlesztési irányainak, lépéseinek öszszehangolása első lépésben mikrotérségek, járások keretében történik. A regionális-megyei szinthez képest itt is elemi érdek a társadalom- különösen a közösségfejlesztési aspektusok megjelenítése -– azért is persze, hogy professziónk szerephez, feladathoz jusson, de sokkal inkább azért, hogy településeink élhetőbbek legyenek.

5.3.2. Középtávú célok Térségi intézmények (hálózatának) kialakítása A kistérségi központokban, a városokban, a megyei jogú városokban és a fővárosi kerületekben működő (jobbára ma is meglévő, bár többségükben stagnáló) intézmények -

egyrészt lássák el a településük, szomszédságuk lakosait érintő elsődleges közösségi művelődési feladataikat, másrészt legyen feladatuk a szakember-és eszközigényes amatőr művészeti csoportok, szakkörök és klubok működtetése, a speciális képzések megszervezése, a kulturális hiánypótlás környéküket ellátó alkalmainak megszervezése.

A térségi intézményrendszer alkotóelemei Hol?

Térségi központok, kerületek, nagyobb városok

Kik?

Önkormányzati intézmények (többnyire)

Mit?

Szakmai támogatás (a közösségi művelődéssel összefüggő feladatok mellett)

Kivel?

Az elsődleges (települési , kerületi, szomszédsági szintű) intézményekkel


37

Közösségi munkások országos hálózatának kiépítése A hatékony munkamegosztásban kikerülhetetlenül fontosnak tartjuk közösségi munkások országos hálózatának kiépítését legalább kistérségi, járási, de még inkább települési szinten. A szakemberek munkavégzésének keretrét adhatják egyrészt a megyei társadalomfejlesztési központok, de akár az előbb említett térségi intézmények is.. A hálózatot – ahogy az egész közösségi művelődés intézményi hálózatát is – többféle alkalmazás vegyes kombinációjával lehetne kiépíteni – ebben is nagymértékben a helyi adottságokhoz és szükségletekhez igazodva. Ám minden esetben kiemelt állami és önkormányzati felelősséget látunk szükségesnek ezek feltételeinek megteremtésében. Így a leírt hálózatban dolgozók foglalkoztatói lehetnének: civil-nonprofit szakmai szervezetek – akik a helyi közösségi művelődési intézményekkel szoros összefogásban dolgoznak; de lehetségesnek tartjuk a művelődési intézményekben kimondottan ilyen szakterületre specializálódott és felkészült szakemberek alkalmazását is. [Péterfi, 2011] Tekintettel a hálózat jelentős forrásigényére – bármennyire is szükséges lenne – kialakítását csupán 2014 után tartjuk megvalósíthatónak.

5.3.3. Rövidtávú célok Közkincs Kerekasztalok rendszerének megújítása, fejlesztése A „Közkincs-program” 2004-ben indult. Célja az átfogó kulturális vidékfejlesztés, a térségek gazdasági, szellemi potenciáljának növelése, az esélykülönbségek csökkentése a települések népesség-megtartó képességének erősítése érdekében, az egyes térségi szintek (települések, kistérségek, megyék, régiók) kulturális fejlesztési elgondolásainak megsokszorozása és megvalósítási programjainak elősegítése volt. Az elmúlt öt év során közel száz Közkincs Kerekasztal alakult, és ezek – néhány kivételével – jelenleg is működnek. Többségük élénkülést hozott a települések, a kistérségek, mikrotérségek közösségi művelődési, kulturális életében. A folyamatot erősítette, hogy 2008tól lehetőség volt kistérségi közművelődési-múzeumi referens foglalkoztatására is pályázni.42 A Kerekasztalok rendszere ez elmúlt évek kulturális szakigazgatásának egyik kiváló innovációja43. Bárcsak több ilyet is említhetnénk. A Kerekasztalok, különösen azok hálózati szintű együttműködése mindenképp része kell, hogy legyen az elkövetkező évek tevékenységének. A tevékenységek e köre adhat lehetőséget a közösségi művelődési intézmények, szolgáltatások és szakemberek folyamatos találkozásának, szakmafejlesztési folyamataik megvalósításának is, a különösen kívánatos szakmaközi együttműködések helyi-területi szintű kialakulásának, megerősödésének. A Kerekasztalok mindezek mellett – azok megfelelően nyitott működése, illetve az erre irányuló fejlesztőmunka esetén – terepei és egyben fejlesztő közegei lehetnek a társadalmi részvételnek is.

42

Mók Ildikó: Öt éves a Közkincs Program in: A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Évkönyve, 2011. 101-103.o. 43 Elemzésünk természetesen nem térhet ki az elmúlt évtizedek minden elemére. Az innovációk, a megerősítendő folyamatok között azonban feltétlen meg kell említeni az ERIKANET-et, a Szín-t, a közösségi művelődési kutatásokat és a közösségfejlesztési eredményeket, továbbá az integrált közösségi és szolgáltató terek kialakítását és működtetését célzó programot.


38

5.4. Települési szint 5.4.1. Stratégiai célok Nélkülözhetetlenség A gazdaságra, vállalkozói kultúrára vonatkozó átfogó célmeghatározásánál említettük: egy-egy település fejlődése, fejlesztése akkor lesz biztonságos, fenntartható, ha annak lakosai, vezetői megfelelően támaszkodnak a helyi energiákra, erőforrásokra (természeti és épített vagyon, hagyományok, szokások, a helyi lakosok szaktudása, vállalkozások, aktív közösségek, stb.). A településeink fejlődése szempontjából kulcskérdés tehát, hogy ismerjék saját értékeiket, erőforrásaikat és legyenek tisztában azzal, hogy miképpen mobilizálhatják, hasznosíthatják azokat saját közösségük társadalmi-gazdasági fejlődése, fejlesztése érdekében. Hisszük, hogy ha minden település tisztában lesz a gazdaságfejlesztését megalapozó kincseivel és tudja, ismeri azok kiaknázásának módját, akkor fenntartható alapokra tudjuk helyezni nemzeti fejlődésünket. A közösségi művelődési intézmény- és szolgáltatásrendszere ekkor fogja elérni lényegi küldetését, ekkor válik a helyi fejlesztési folyamatok erőforrásközpontjává és valósulhat meg a nemzeti szinten megjelölt stratégiai célunk: professziónk és annak intézményrendszerének léte, szükségessége ne kérdőjeleződjen meg semelyik településen se.

A közösségi jellegű működési modell A helyi intézmények szintjén, azok működési módjára vonatkozóan a stratégiai cél az, hogy jellemző legyen a közösségi vezetés és irányítás. Az egyes intézményeket használó, az ottani együttműködésekben, illetve az ott szerveződő programokon részt vevő emberek és közösségek legyenek tehát aktívan cselekvők az intézmény projektjeinek, programjainak, szolgáltatásainak kigondolásában és megvalósításában, továbbá az intézmény működésének minél több eleméért érezzenek és kapjanak felelősséget.

5.4.2. Középtávú célok A közösségi művelődés folyamatainak lényegi szükséglete, hogy „legyen egy tér”, „legyen tető az együttlét felett”. Lényegi cél tehát, hogy a helyben lakók együttléte, találkozása és szabadidő-szervezése, az általuk igényelt és helyben megvalósítható művelődési folyamatok biztosítása céljából minden településen, illetve szomszédságban működjön legalább egy közösségi művelődési intézmény. Az intézmények e körét nevezzük elsődleges intézményeknek. Középtávú célunk tehát az, hogy -

-

a jelenleg ellátatlan tanyaközpontokban és kistelepüléseken, illetőleg a nagyobb települések bel-és külterületeinek szomszédsági léptékében – a települési önkormányzattal kötött feladatátvállalás révén – létesüljenek egyesületi fenntartású művelődési otthonok, míg a jelenleg létező, jobbára az önkormányzatok által működtetett intézmények mindegyikében dolgozzon közösségi művelődési szakember – ha nem egy, akkor 2-3 önkormányzat által közösen alkalmazva.


39

Az elsődleges intézményrendszer alkotóelemei Hol?

Ellátatlan területek

Ellátott kistelepülések

Kik?

Egyesületek

Önkormányzatok

Mit?

Új művelődési otthon létrehozása

Közösségi szakember alkalmazása

Kivel?

Önkormányzattal együttműködésben

Környező településekkel közösen

Sokrétű tevékenységet végző intézmények és szakemberek Meghatározó cél továbbá, hogy az intézmények és a szakemberek legyenek képesek lefedni legalább a közösségi művelődés „4. Hatásterületek, átfogó célok” fejezetben ismertetett tevékenységterületeit. Azaz mindegyikük – természetesen eltérő, a helyi sajátosságoknak megfelelő hangsúlyokkal – legyen képes a helyi közösségek megerősítésére épp úgy, mint a tudásbővítésre vagy épp’ a hagyományőrzést szolgáló közösségi programok megvalósítására – illetve bizonyos esetekben az e célokat szolgáló folyamatok megszervezésére. Az intézmények és szakembereik ekkor, azaz széleskörű, közösségekre épülő tevékenységrendszer esetén lehetnek képesek -

a társadalmi-gazdasági integrációra, az emberek társadalmi-gazdasági részvételének fokozására, az emberek, a közösségek felrázására, dinamizálására, a tehetetlenségükből való kimozdítására, továbbá az együttműködésekben való gondolkodás és cselekvés képességének, illetve a szűkebb-tágabb környezet megértése és alakítása vágyának és képességének fejlesztésére.

5.4.3. Rövidtávú célok A globális folyamatok, pontosabban azok hatásai egyre határozottabban mutatnak rá a helyi, a lokális megoldások fontosságára. Vitairatunk megannyi bekezdésében magunk is amellett érvelünk, hogy elsődlegesen a helyi közösségeket, a helyi intézmény- és szolgáltatásrendszereket kell megerősíteni, mert számos társadalmi-gazdasági probléma e szinten orvosolható eredményesen és hatékonyan. A rendelkezésre álló erőforrásokat tehát – különösen az anyagiakat – elsősorban a helyi, azaz települési, kerületi, szomszédsági szinten eredményt és hatást kifejtő célokra kell koncentrálni.

Szakmaközi együttműködés fejlesztése A közösségi művelődés szakmaközi tevékenység. A jogszabály-előkésztő munka kapcsán is említettük, hogy érinti, átszövi legalább a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások körében szervezett, közösségépítő jellegű ellátásokat, a felnőttképzést, a közgyűjtemények és az előadó-művészeti intézmények tevékenységét, az ifjúságfejlesztés és a sport szakterületének folyamatait. Mindezeket – közöttük a közösségi művelődés intézményeinek – működésének eredményességét és hatékonyságát már rövidtávon is jelentősen növeli, ha megosztják egymással a helyi emberekről és közösségekről való információikat, a velük kapcsolatos fejlesztési elképzeléseiket, Az együttműködéssel elérhető, hogy a


40

számos szakmai szándék egy irányba mutasson, a projektek, programok, szolgáltatások hatásai, eredményei kiegészítsék egymást.

Helyi szintű társadalmi részvétel támogatása Az intézményrendszer fejlesztése mellett elsődleges cél a helyi közösségekben rejlő erőforrások feltérképezése, kibontása, aktivizálása. A fejlesztési folyamatok első lépcsője az emberek, a közösségek (tanult) tehetetlenségének leküzdése, a megcsontosodott viszonyok meglazítása, a bedugult információs csatolnák kitisztítása. Mindamellett, hogy minden fejlesztést a helyi viszonyoknak kell meghatározniuk javaslunk három, az elkövetkező két évben feltétlen támogatandó tevékenységterületet: -

helyi nyilvánosság fejlesztését, párbeszéd- és eszmecsererendszerek kialakítását, fejlesztését és mindezekkel összefüggésben a – jelenlegi szabályozás szerint még közművelődési tanácsnak nevezett – javaslatunk alapján közösségi (művelődési) tanácsok rendszerének megerősítését.


41

6. A közösségi művelődés területét szabályozó fontosabb jogszabályok A jelen anyag a 2012. január 15-ei állapot alapján készült, annak jelentős módosulására lehet számítani 2012 és 2014 között az új Ötv. szabályainak hatálybalépésének ütemezéséhez igazodóan.

6.1. Közművelődés, közgyűjtemény Törvények

Kormányrendeletek

Miniszteri rendeletek

1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről

1. 1/2007. (I. 9.) Korm. rendelet az oktatásügyi közvetítői szolgálat, a könyvtári intézet, a közművelődési szakmai tanácsadó és szolgáltató szerv és a műbíráló szerv kijelöléséről 2. 194/2000. (XI. 24.) Korm. rendelet a muzeális intézmények látogatóit megillető kedvezményekről 3.6/2001. (I. 17.) Korm. rendelet a könyvtárhasználókat megillető egyes kedvezményekről 4. 47/2001. (III. 27.) Korm. rendelet a muzeális intézményekben folytatható kutatásokról 5. 64/1999. (IV. 28.) Korm. rendelet a nyilvános könyvtárak jegyzékének vezetéséről 6. 73/2003. (V. 28.) Korm. rendelet az Országos Dokumentumellátási Rendszerről 7. [konzultatív testület a miniszter mellett: Országos Könyvtári Kuratórium – 165/1999. (XI. 19.) Korm. r.) 8. 60/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a sajtótermékek kötelespéldányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról 9. 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a művészeti, a közművelődési és a közgyűj-

1. 10/2010. (III. 11.) OKM rendelet a „Minősített Közművelődési Intézmény Cím” és a „Közművelődési Minőség Díj” adományozásáról 2. 12/2010. (III. 11.) OKM rendelet a Minősített Könyvtár cím és a Könyvtári Minőségi Díj adományozásáról 3. 2/2010. (I. 14.) OKM rendelet a muzeális intézmények működési engedélyéről 4. 20/2002. (X. 4.) NKÖM rendelet a muzeális intézmények nyilvántartási szabályzatáról 5. 1/2000. (I. 14.) NKÖM rendelet a kulturális szakemberek szervezett képzési rendszeréről, követelményeiről és a képzés finanszírozásáról 6. 19/2010. (IV. 23.) OKM rendelet a kulturális szakértői tevékenység folytatásának feltételeiről és a kulturális szakértői nyilvántartás vezetéséről 7. 3/2009. (II. 18.) OKM rendelet a muzeális intézmények szakfelügyeletéről 8. 23/2005. (VIII. 9.) NKÖM rendelet a közművelődési feladatellátás országos szakfelügyeletéről 9. 14/2001. (VII. 5.) NKÖM rendelet a könyvtári szakfelügyeletről


42

Törvények

Kormányrendeletek


teményi területen foglalkoztatott közalkalmazottak jog- 10. 11/2012. (IV. 13.) NKÖM rendelet a muzeális inviszonyával összefüggő egyes kérdések rendezésére tézményekben foglalkoztatottak szakmai munkakörei10. 157/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a dokumentum- nek betöltéséhez szükséges képesítési feltételekről vásárlási hozzájárulásról 11. 324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról

6.2. Civil önszerveződések Törvények

Kormányrendeletek


2011. évi CLXXV. törvény 1. 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet a civil szervezeaz egyesülési jogról, a tek gazdálkodása, az adománygyűjtés és a közhasznúközhasznú jogállásról, ság egyes kérdéseiről valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról 2011. évi CLXXXI. törvény a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról


43

6.3. Közösségi művelődési relevanciájú szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások A címben szereplő szolgáltatások körébe tartoznak nappali ellátások, a támogató szolgáltatás, a közösségi szolgáltatások és a gyermekjóléti szolgáltatás. Törvények

Kormányrendeletek


1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

1. 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról 2. 321/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet a szociális szolgáltatók és intézmények működésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről 3. 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók normatív állami támogatásáról 4. 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról 5. 191/2008. (VII. 30.) Korm. rendelet a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások finanszírozási rendjéről 6. 285/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet a megyei intézményfenntartó központokról, valamint a megyei önkormányzatok konszolidációjával, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi intézményeinek átvételével összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról 7. 226/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójáról és országos nyilvántartásáról 8. 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről.

1. 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről 2. 3/2008. (IV. 15.) SZMM rendelet a szociális módszertani intézmények kijelöléséről és feladatairól, valamint a szociális szolgáltatók, intézmények engedélyezési eljárásának szakértői díjáról 3. 36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet a gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól 4. 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről


44

6.4. Előadó-művészeti szervezetek Törvények

Kormányrendeletek


2008. évi XCIX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól

1. 324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról 2. 122/2011. (VII. 15.) Korm. rendelet az egyes művészi és művészeti munkakörökről, valamint a betöltésükhöz szükséges képesítési és egyéb feltételek részletes szabályairól [3. balettművészek járadéka: 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet]

1. 7/2009. (III. 4.) OKM rendelet az előadó-művészeti szervezetek működésével kapcsolatos hatósági eljárások részletes szabályairól, továbbá a zenekarok és énekkarok tevékenységéhez szükséges tárgyi feltételekről, valamint a fizető nézőszám alsó határáról 2. 6/2010. (II. 4.) OKM rendelet az előadó-művészeti szervezetek beszámolójának formai és tartalmi követelményeiről, a benyújtásával és elfogadásával kapcsolatos részletes szabályokról, továbbá az elszámolható költségekről 3. 13/2011. (IV. 7.) NEFMI rendelet az I. kategóriába besorolt zenekarok és énekkarok központi költségvetési támogatása igénybevételének rendjéről

Kormányrendeletek


6.5. Sport Törvények

2004. évi I. törvény a 1. 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet a doppingellenes sportról tevékenység szabályairól 2. 39/2004. (III. 12.) Korm. rendelet a sportfegyelmi felelősségről 3. 54/2004. (III. 31.) Korm. rendelet a sportrendezvények biztonságáról 4. 38/2004. (III. 12.) Korm. rendelet az olimpiai központokról 5. 40/2004. (III. 12.) Korm. rendelet a Nemzet Sportolója címről


1. 3/2004. (III. 23.) GYISM rendelet az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény szerinti méltányossági hozzájárulás eljárási szabályairól 2. 4/2011. (II. 28.) NEFMI rendelet az állami sportcélú támogatások felhasználásáról és elosztásáról 3. 16/2004. (V. 18.) OM – GYISM együttes rendelet az iskolai sporttevékenységről

45

6. 41/2004. (III. 12.) Korm. rendelet az olimpiai járadékról 7. 157/2004. (V. 18.) Korm. rendelet a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről 8. 215/2004. (VII. 13.) Korm. rendelet a sportorvoslás szabályairól és a sportegészségügyi hálózatról 9. 166/2004. (V. 21.) Korm. rendelet az állami sportinformációs rendszerről


46

Közös jövőnk. Vitairat a közösségi művelődés megújításának stratégiájáról február

Recommend Documents