Andrássy Gyula gróf, Matlekovits Sándor, Berzeviczy Albert, Wlassics Gyula báró közreműködésével szerkesztette Gratz Gusztáv. „On poursuivait les talents, on redoutait la science, on bannissait les arts; la fortune, l’éducation les qualités aimables, les manières douces, un tour heureux de physionomie, les grâces du corps, la culture de esprit, tous les dons de la nature, étaient autant de causes infaillibles de proscription… Par un genre d’hypocrisie inconnu jusqu à nos jours, des hommes qui n’étaient pas vicieux se croyaient obligés de le paraître… On craignait même d’être soi; on changeait de nom; on se déguisait sous des costumes grossiers et dégoûtans; chacun redoutait de se ressembler à lui-même.” Portalis, De la Révision des Jugements (1795).
ELŐSZÓ.
E mű gondolata a proletárdiktatúra első hónapjában született meg. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a magyarországi bolsevizmus a történeti, nemzetgazdasági, jogi és kulturális kérdések egész sorát vetette fel, amelyekre — a tanácskormánynak már abban az időben várható bukása után — a szakemberek nagyobb csoportjának kell majd a választ megadnia. Noha már a terror idején puhatolóztunk az egyes tárgykörök alkalmas feldolgozói után s egy-egy munkatársunk már akkor vállalkozott feladatára, a szerkesztőbizottságot és a munkatársak karát csak az augusztusi átalakulást követő hetekben sikerült a mű részére megnyernünk. Bethlen István gróf novemberben, mikor a békeküldöttség főmegbízottjává kinevezték, őszinte sajnálatunkra, kivált a szerkesztőbizottságból s helyette Berzeviczy Albert szíveskedett az első könyvet kefelevonatban megbírálni; Bethlen gróf helyét a szerkesztőbizottságban felkérésünkre Andrássy Gyula gróf volt hajlandó elvállalni. Augusztus végén a szerkesztőség „kézirat gyanánt” nyomtatott tájékoztatóban közölte a mű hozzávetőleges tervét és általános szempontjait. Ebből a tájékoztatóból ideiktatunk egy részletet, amely alkalmas arra, hogy a szerkesztőség céljait megvilágítsa: A bolsevizmus genezisét és lényegét érintő általános szempontok a történeti főrészből — a terv gondolat-menete fonalán — fognak kidomborodni. A magyar bolsevizmus egy hosszú háború okozta pusztulás végső eredménye, a likvidálás egy neme. Hogy ez a testté vált pusztulás a „szociális állam” világmegváltó köntösét hordta magán; hogy keletkezésében és lefolyásában, rendszerében és jelszavaiban nemcsak az orosz minta másolata, hanem a XIX. század forradalmi mozgalmainak
homologonja — olyan közhelyek, amelyek a részletes tárgyalás során kerülendők. Hogy a likvidálásnak ez a formája nem volt ú. n. történeti szükségszerűség, hanem a Károlyi-uralom belpolitikai irányának következménye, már a történeti rész bevezetéséből ki fog tűnni. Amily meddő lenne az ilyen általánosságoknak fejezetenként való ismétlése, olyan fontos e szempontoknak érvényesítése az anyag csoportosításában és a részletek tárgyalásában. Helyes lesz a bolsevista jelszavakat a szocializmus ideáljaitól elkülönítenünk. A szociáldemokrácia ideálpolitikája a proletárdiktatúra reálpolitikájával megfelelő példák kapcsán mindig szembeállítandó. Általában törekednünk kell, hogy a tanácskormány programjának egyes pontjait a legelemibb formulára redukáljuk. Ezt a formulát aztán a nyomról-nyomra követett bolsevista gyakorlattal kell szembeállítanunk. Tulajdonképpen minden fejezetnek eleve utalnia kellene az ú. n. „egyetemes kommunista célkitűzésre:” a bolsevista állam „építő munkáját” aztán érdemes lesz a cél kitűzésétől végig kísérnünk — a célig. A szerkesztő különös súlyt vet rá, hogy a bolsevista politika szükségképpen destruktív volta, amelyet minden ponton a legnagyszerűbb konstrukció ígérete előzött meg, kellőleg megvilágíttassék. Kevés kivétellel minden lényegesebb szovjetrendelkezést előbb-utóbb visszavontak vagy enyhítettek: ilyen esetek demonstrálása különösen hasznos lesz. A bolsevista állami élet minden részében figyelnünk kell az ú. n. „intellektuális bolsevistákra”, akik az új világ elméleti alapépítményét „teremtették meg”, szolgailag másolván a leninista intézkedéseket. Fontos az orosz mintától való függőség és a teljes önállótlanság példákon való kimutatása. Könyvünknek polémikus céljai egyáltalán nincsenek. Autoritásaival, megdönthetetlen adataival, szenvedélytelen modorával minden polémia fölött kell állnia. De egyik legfőbb szempontjának érvényesítése szükségképpen defenzív polémiát kíván: az egész anyag csoportosításából — bizonyítás nélkül — következnie kell, hogy a magyar bolsevizmus nem az antant blokádján pusztult el, hanem halála magvát önmagában — életképtelen rendszerében és eszméinek bűnökkel terhes megvalósításában — hordta. Még itt is helyes lesz az egyes jelenségek mélyére hatolnunk és a személyekkel kapcsolatos problémákat csupán felületesen érintenünk. Egyszóval: a mű a bolsevista államalkotó kísérletet elutasítja, nem úgy, hogy jelszóval jelszót állít szembe, hanem úgy, hogy a bolsevizmus nyilvánulási formáinak mélyén felkutatja a pusztító, minden életet szükségképpen elölő elemet. Ilyképp a könyv — bár határozott célokat követ — nem politikai „iránymunka”. Kitűzött céljainknak sokban nem tudtunk megfelelni: a könyvnek, amely egy esztendő munkájának eredménye, felettébb sok a fogyatékossága. Korántsem adja a proletárdiktatúra négy hónapjának egységes, teljes és végleges képét, mert forradalmi eseményekről szól és maga is forradalmi átalakulások idején született. Az anyag kényszerű felaprózása következtében lehetetlen volt a szempontok, a módszer és a felfogás egységét biztosítanunk. (Példaként a „Vörös háború” c. fejezetre utalunk, amely egymagában három író munkája; de a „Közoktatás” c. fejezet három részéből sem volt módunkban lényeges eltéréseket kiküszöbölni.) A szerkesztőbizottság elvéül tűzte ki, hogy a szerzők véleményének szabadságát a lehetőség szerint tiszteletben tartja; így a szerkesztők csak a mű általános irányáért, a részletekért azonban mindenkor a szerzők felelnek. Nem volt elkerülhető a tárgyalás modorának különbözősége: egy-egy fejezet részletekbe mélyedő forrástanulmány; más cikkek viszont összefoglalóbb és adatokkal kevésbé támogatott essayk-ként hatnak. Egyes fejezetek tárgya megkívánta, hogy a vizsgálódás nemcsak a Károlyi-kormányzat, hanem a világháború korszakára is visszanyúljon. Ellenben az augusztusi átalakulást követő eseményeket elvileg kizártuk a műből s az egyetlen kivétel e részben Tóry Gergely fejezete „a bolsevista gazdálkodás felszámolásáról”; ez azonban olyan intézkedések alapvető gondolatait és történetét foglalja össze, amelyek még teljesen a bolsevizmus tárgyköréhez tartoznak.
Míg egyfelől az anyag ilyetén felosztása bizonyos ismétlődéseket elkerülhetetlenné tett, másfelől a munka természetesen nem teljes. Számos fejezetnek anyaga volt megszerezhetetlen, mint a Budapesten és a vidéken lefolyt ellenforradalmak történetére vonatkozó adatok; más témának alkalmas feldolgozóját nem tudtuk felkutatni s így hiányzik p. o. a főváros lakásügyének és közélelmezési problémáinak ismertetése. Míg Berzeviczy Albertnek a diktatúra idején írt naplószerű feljegyzései, — amelyeket a szerkesztőség felkérésére munkánk számára átengedni szíveskedett — a fővárosi ember életének jellemző képét adják, addig a magyar vidék bolsevisztikus életének leírását, sajnos, nem tudtuk megszerezni. Több dolgozat, amelyre biztosan számítottunk, nem készült el; így — őszinte sajnálatunkra — hiányzik az ipari munkásság szervezeteinek politikai szerepét tárgyaló cikk s a szegedi kormány megalakulásáról szóló fejezet. Tervünk volt, hogy a mű függelékében a bolsevizmusnak alapos bibliográfiáját tesszük közzé. Felkérésünkre Hellebrant Árpád vállalkozott a munkára, amelynek során azonban kiderült, hogy terjedelme könyvünk teherbírását meghaladja s meg kell várnunk a Magyar Nemzeti Múzeum félév óta készülő katalógusát; ez a katalógus — amely egyben bibliográfia is lesz — mindmáig nem készült el s így sajnos e könyvben nem láthat napvilágot. Ugyanígy le kellett mondanunk arról a szándékunkról, hogy a proletárdiktatúra vezető személyeinek lexikonszerű életrajzát közöljük; úgy tudjuk, hogy a hatóságoknak nem sikerült a szükséges adat-anyagot Szentkirályi Ákos dr. rendelkezésére bocsátaniok, aki az életrajzok összeállításán fáradozott. Végül: a proletárdiktatúra történetének és rendszerének itt megrajzolt képe főként azért nem tekinthető teljesnek vagy véglegesnek, mert a hivatalos adatgyűjtés csupán akkor kezdődött meg, mikor ezt a könyvet már lezártuk. Így munkatársaink arra az adatanyagra voltak utalva, amelyet maguk gyűjtöttek össze, illetve a szerkesztőség a hatóságok jóvoltából rendelkezésükre bocsájthatott. Kétségtelen, hogy a Tanácsköztársaság Adatait Gyűjtő Országos Bizottság levéltára utódaink munkáját jelentősen meg fogja könnyíteni. Azok sorában, akik a könyv előkészítése körül érdemeket szereztek, különös köszönettel kell adóznom Balogh József dr. úrnak, aki mint a szerkesztő-bizottság titkára elejétől kezdve fáradhatlan buzgósággal, nagy tapintattal és komoly szakavatottsággal végezte a könyv összeállítása körüli fáradságos munkálatokat. Én magam már a könyv előkészítésének legelső stádiumában hivatalos minőségben elszólíttatván Budapestről, — a szerkesztői munkálatok nagy részének közvetlen intézésében sajnos nem vehettem annyira tevékeny részt, mint ez a könyv kiadása eszméjének felmerültekor szándékom volt, és így kétszeresen hálás vagyok Balogh dr. úrnak azért a nagy odaadásért, amellyel a szerkesztési munka legnagyobb részét magára vállalni és nagy hozzáértéssel elvégezni szíves volt. De különben is ez a nagy terjedelmű könyv sokak önzetlen támogatása nélkül sohasem szüle-tett volna meg. Köszönettel és hálával tartozom elsősorban azoknak, akiknek szakavatott tollából a munkában összefoglalt tanulmányok erednek, de mindazoknak is, kik engem és szerkesztőtársamat útbaigazítással, adatokkal, tanácsokkal segítettek.[1] E mű írói azonban majdnem minden téren úttörők. Az itt közzétett dolgozatok egy része már 1919 decemberében, másik — nagyobbik — része 1920 első évnegyedében szedésben készen állott. Rendkívül sajnálatos, hogy a kiadó számára hónapokon át nem volt lehető könyvünk kinyomatása. Aki arra törekszik, hogy erről a műről igazságos ítéletet mondjon, annak ezt a késedelmet számba kell vennie. Budapesten, 1920. október 1-én. Gratz Gusztáv.
SZERKESZTŐK ÉS MUNKATÁRSAK Szerkesztő:
GRATZ GUSZTÁV dr., v. b. t. t. rk. követ és meghatalmazott miniszter A szerkesztőbizottság tagjai:
Andrássy Gyula gróf, v. b. t. t.
Matlekovits Sándor dr., v. b. t. t.
nemzetgyűlési képviselő
az Országos Iparegyesület elnöke
Berzeviczy Albert dr., v. b. t. t.
Wlassics Gyula báró, v. b. t. t.
a Magy. Tud. Akadémia elnöke
a M. Kir. Közigazgatási Bíróság elnöke, a Főrendiház elnöke A szerkesztőbizottság titkára:
Balogh József dr. Munkatársak:
Balanyi György dr.
Lakatos Géza
kegyesrendi tanár
vkb. százados
Bárdos Artúr dr.
Lyka Károly
a «Belvárosi Színház» igazgatója
M. Kir. Orsz. Képzőművészeti Főiskola igazgatója
Breit József
Magyary Zoltán dr.
altábornagy
vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkár
Császár Elemér dr.
Mendelényi László dr.
egyetemi tanár
kúriai bíró
Czakó Elemér dr.
Neubauer Gyula dr.
vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos
az «Új Nemzedék» munkatársa
Egyed István dr.
Németh József dr.
az Igazságügyminisztériumba beosztott törvényszéki bíró
földmívelésügyi miniszteri tanácsos
Fábián Béla dr. törvényszéki bíró
Ország Sándor dr. Riedl Frigyes dr.
Fleischhacker Rudolf
egyetemi tanár
vkb. százados
Staud Lajos dr.
Hegedűs Lóránt dr.
kúriai tanácselnök
a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója
Székács Aladár dr.
Herczeg Ferenc
közigazgatási bíró
a Magy. Tud. Akadémia alelnöke
Tóry Gergely dr.
Hoitsy Pál
kereskedelmi miniszteri tanácsos
szerkesztő
Vörnle János dr.
Imre Sándor dr.
követségi titkár
vallás- és közoktatásügyi államtitkár
TARTALOM. Előszó „A Bolsevizmus Magyarországon” munkatársai. Időrendi tábla. Összeállította Balanyi György Bevezetés. Írta Gratz Gusztáv
ELSŐ KÖNYV. ÁLLAMI ÉS POLITIKAI ÉLET. I. Az orosz minta. Írta Fábián Béla 1. A proletárdiktatúra kikiáltásáig 2. A proletárdiktatúra erkölcsi világa
3. Az orosz világpropaganda II. A tanácskormány belpolitikája. Írta Hoitsy Pál 1. Hogyan juthattunk idáig? 2. Kormányzás a szovjet összehívásáig 3. A tanácsok országos gyűlése III. A tanácskormány külpolitikája. Írta Andrássy Gyula gróf IV. A propaganda. Írta Balogh József V. A terror. Írta Mendelényi László VI. A vörös háború. Írta Breit József I. A fegyveres erő működése a Károlyi-korszakban. 1. A hadügyi kormányzat 2. Események a demarkációs vonalon II. A vörös hadsereg működése. 1. A hadügyi népbiztosság 2. Események a románok támadásáig 3. A románok támadása 4. A cseh hadjárat 5. A vörös hadsereg átkel a Tiszán; román ellenoffenzíva 6. Budapest rendfentartása 7. A főhadiszállás. Írták Lakatos Géza és Fleischhacker Rudolf
MÁSODIK KÖNYV. GAZDASÁGI ÉLET. I. Bevezetés. Írta Matlekovits Sándor II. Földbirtokpolitika és mezőgazdaság. Írta Németh József 1. A földbirtokpolitika 2. A mezőgazdaság 3. Állattenyésztés 4. Erdészet 5. A mezőgazdasági termelés eredményei III. Ipar és kereskedelem. Írta Matlekovits Sándor 1 . Gyár- és nagyipar
2. Az ipari munkásság 3. A mester- és kézműipar 4. Kereskedelem 5. A biztosítási ügy 6. A drágaság IV. Magyarország pénzügyi és hitelélete a bolsevizmus alatt. Írta Hegedűs Lóránt V. A bolsevista gazdálkodás felszámolása. Írta Tóry Gergely VI. Befejezés. Írta Matlekovits Sándor
HARMADIK KÖNYV. KÖZIGAZGATÁS, IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÉS JOG. I. Bevezetés. Írta Wlassics Gyula báró II. A tanácsrendszer. Írta Egyed István III. A bolsevizmus közigazgatásának jellemzése. Írta Magyary Zoltán IV. A bolsevizmus bűnöző világa és büntető igazságszolgáltatása. Írta Székács Aladár V. A bolsevizmus és a magánjog. Írta Staud Lajos
NEGYEDIK KÖNYV. KULTÚRA. I. Bevezetés. Írta Berzeviczy Albert II. Egyház és vallás. Írta Balanyi György III. Közoktatás Bevezetés. Írta Riedl Frigyes I. Népoktatás. Írta Imre Sándor 1. Kisdednevelés 2. Népiskolák 3. Tanítóképzés 4. A felügyelet II. Középiskolák. Írta Riedl Frigyes III. Szakoktatás. Írta Imre Sándor IV. Főiskolák. Írta Császár Elemér IV. Irodalom. Írta Herczeg Ferenc V. Képzőművészetek. Írta Lyka Károly
VI. Közgyűjtemények. Írta Czakó Elemér VII. Színház. Írta Bárdos Artúr VIII. Sajtó. Írta Neubauer Gyula
A BOLSEVIZMUS URALMA ALATT BUDAPESTEN. Naplójegyzetek. Írta Berzeviczy Albert
FÜGGELÉK I. Az orosz ellenforradalom. Írta Fábián Béla II. A bécsi magyar komité munkássága. Írta Vörnle János III. Függelék a pénzügyi fejezethez. Írta Ország Sándor Jegyzetek. Mutató. Összeállította Balogh József
TÉRKÉPMELLÉKLETEK. Tervezte és rajzolta: Lakatos Géza. 1. Helyzet 1918 december 30-ikán. 2. Helyzet 1919 március 31-ikén. 3. Helyzet 1919 április 16-ikán.
4. A románok támadása. 5. A cseh hadjárat. 6. A tiszai átkelés
Időrendi tábla[2] Összeállította: Balanyi György. I. A világháború 1916. VIII. 27. Román hadüzenet. VIII. 30. Miháli T. Szolnokdoboka közgyűlésén kijelenti, hogy a román hadüzenet nem változtat a hazai románság eddigi hazafias magatartásán. Tisza miniszterelnök megbeszélést folytat az ellenzéki pártok vezéreivel, mely azonban nem vezet konkrét eredményre. IX. 4. Újabb megbeszélés a miniszterelnök és az ellenzéki vezérek közt a parlamenti tanácskozások rendjét illetőleg. IX. 5. Viharos ülés a képviselőházban. A Károlyi-párt szenvedélyesen követeli a kormány lemondását, s alig engedi szóhoz jutni a miniszterelnököt. Károlyi Tiszát teszi felelőssé az eseményekért s sürgeti a magyar katonáknak Erdélybe való szállítását. Pop Cs. I. felolvassa a román nemzetiségi párt hűségnyilatkozatát. Este, Szterényi és Urmánczy felszólalása után, zárt ülés. IX. 6. Andrássy a delegációk összehívását sürgeti, Apponyi ad hoc törvényt kíván, mely lehetővé tenné, hogy a magyar képviselőház felelősségre vonhassa a külügyminisztert. Tisza mindként indítványt ellenzi. Újabb zárt ülés. IX. 7. A koncentrációs kabinet lehetőségének megvitatása. Sándor és Hazai miniszterek több erdélyi
képviselővel Kolozsvárra utaznak. IX. 8. A gabonaneműek rekvirálásának elrendelése. Erdély belső hadműveleti terület. IX. 12. A koncentráció végleges meghiúsulása. IX. 13. Andrássy és Apponyi megindokolják indítványukat; Tisza visszautasítja őket. Urmánczy interpellációja a magyarság háborús szerepéről. IX. 14. A külügyi vita folytatása. Károlyi, Serényi, Kállay U., Giesswein és Batthyány T. élesen kárhoztatják a külügyek és a katonai ügyek vezetését. IX. 15. Zárt ülés. IX. 19. A külügyi vita folytatása. Beszélnek: Mezőssy, Polónyi G., Pallavicini, Ugron és Szmrecsányi. A Károlyi-párt értekezlete merényletnek bélyegzi, hogy a cenzúra nem engedte közölni a választójog érdekében kiadott szoc. köriratot a Népszavában. IX. 20. A Házban Nagy V., Holló, Héderváry és Zlinszky támadják a kormány politikáját. Interpellációk a középpontok és a haditermény, Czernin nagykövet kitüntetése, az erdélyi menekültek és a külügyek kezelése miatt. IX. 21. Andrássy és Apponyi indítványának elvetése. A hús- és zsírfogyasztás korlátozása: hétfő zsírtalan, szerda, péntek hústalan nap. IX. 26-28. Közélelmezési vita a parlamentben; támadások a kormány ellen. XI. 1. Kürthy L. kinevezése az újonnan szervezett Országos Közélelmezési Hivatal elnökévé. XI. 15. A Károlyi-párt elutasítja a közélelmező tanácsban való képviseltetést s akciót akar kezdeni programja sarkalatos pontjaiért. XI. 21. I. Ferenc József halála. IV. Károly trónralépése. XII. 4. A Károlyi-párt állást foglal Tisza nádorhelyettessége ellen. XII. 12. Tisza bejelenti a parlamentben a középponti hatalmak békejegyzékét, amit az összes pártok helyeslőleg vesznek tudomásul. XII. 22. Buriánt Czernin váltja fel a külügyminiszteri székben. Wilson békejavaslata. XII. 30. A koronázás. A királyi család elutazása. Az antant elutasítja a december 12-iki békeajánlatot s továbbra is a megtorlás, jóvátétel és biztosíték hármas feltételéhez ragaszkodik. 1917. I. 1. Károlyi újévi beszédében a katonai kérdés megoldását, a teljes politikai és gazdasági függetlenséget és legfőképpen az általános, egyenlő és titkos választói jogot sürgeti. A munkapártban Khuen-Héderváry és Desbordes rendkívül harcias köszöntőket mondanak s ok nélkül ingerlik az ellenzéket. I. 5. Károly király hadiparancsa a békekísérlet meghiúsulása után. Tovább harcolunk. I. 8. Tisza javaslatot nyújt be a kivételes hatalom kiterjesztéséről.
I. 22. Wilson a szenátushoz intézett üzenetében a békeakció folytatását ígéri s megpendíti a népszövetség eszméjét. I. 24. Lovászy interpellációjában sürgeti, hogy Wilson jegyzékét fogadják el a béketárgyalás alapjául. I. 26. Károlyi egy pártvacsorán a militarizmus ellen és a pacificizmus mellett beszél. I. 31. A kíméletlen búvárhajóharc bejelentése. II. 3. Amerika szakít Németországgal. II. 8. Rakovszky indítványt nyújt be a hősök választójogáról. Károlyi a legszélesebb és legradikálisabb általános, egyenlő és titkos választójog hívének vallja magát, de átmenetileg hozzájárul ehhez is. A Ház Tisza felszólalása után 122 szavazattal 76 ellenében elveti az indítványt. II. 19. Az Egyesült Államok kormánya egy aide mémoire-ban tudakolja külügyi kormányunk álláspontját a búvárhajóhadjárattal szemben. II. 21. Holló a békefeltételekről elhangzott nyilatkozatokkal kapcsolatban egy interpellációban heves támadást intéz a középponti hatalmak külpolitikája ellen. II. 26. Apponyi és Károlyi sürgős interpellációja a kiegyezés ügyében. III. 5. Külügyi kormányunk válasza Wilson aide mémoire-jára. III. 11. Az orosz forradalom kitörése. III. 21. Károlyi parlamenti beszédében a koncentráció szükségességét hangoztatja, támadja a külpolitikai vezetést és új nemzetiségi politikát sürget. Szmrecsányi interpellációja a nagyszerb agitáció ügyében. IV. 7. Wilson aláírja a Németországgal való hadiállapotról szóló határozatot. IV. 12. A Ház elnapolása alkalmával az ellenzék viharosan tüntet a választójog mellett. IV. 13. Az ellenzék tiltakozik a képviselőház elnapolása ellen. Károlyi pártja vacsoráján erősen forradalmi hangú beszédet mond. Tisza a munkapárt értekezletén erélyesen tiltakozik a radikális választójog ellen. 14. Ausztria-Magyarország békét ajánl az orosz forradalmi kormánynak. IV. 29. A király kéziratában teljes bizalmáról biztosítja a kormányt s egyben felszólítja, hogy terjesszen eléje javaslatot a választójog kiterjesztéséről. V. 1. A munkásság egy órai munkaszünetet tart az általános választójogért. V. 2. Tisza tárcát ajánl Esterházy Móricnak és Bethlen Istvánnak. V. 7. Az orosz kormány a hódításnélküli béke mellett. V. 12. A Károlyi-párt csatlakozik az általános, titkos és egyenlő választójogért, az ország demokratikus átalakulásáért s a gyors békéért küzdő demokrata-blokkhoz. V. 21. Az orosz kormány visszautasítja a különbékét. Az állami tisztviselők anyagi helyzetük sürgős
javítását követelik. A Vasutas Szövetség fizetésrendezést sürget. V. 22. A Tisza-kormány lemondása. V. 24. A munkapárt a radikális választójog ellen foglal állást. V. 25. Garami, Buchinger és Bokányi megérkezése a stockholmi szocialista békeértekezletre. V. 31. A Reichsrat megnyitása. VI. 1. A szociáldemokrata-párt a fővárosban és környékén 35 népgyűlést tart a választójogért s a gyülekezési és sajtószabadságért. A magyar szocialisták álláspontja a stockholmi értekezleten: azonnali békekötés, annexió és kártérítés nélkül, az összes megszállott államok teljes politikai helyreállítása, befelé messzire menő demokratikus reformok és nemzetiségi önkormányzat. VI. 2. A Középponti Demokrata Körben megalakul a fővárosi polgárok és munkások választójogi blokkja. VI. 6. A Károlyi-pártból, szocialistákból, demokratákból, radikálisokból és ker. szocialistákból létesült választójogi blokk megalakulása; célja: 1. az általános választójog kivívása; 2. a béke megkötése annexió és hadikárpótlás nélkül; 3. az állandó béke biztosítása nemzetközi intézményekkel és a hadügyek demokratizálásával. VI. 8. Esterházy Móric — dezignált miniszterelnök. Budapest népe tüntet a választójog mellett. A polgárság és munkásság gyűlése a városházán. VI. 13. Az Esterházy-kormány megalakulása. VI. 27. Nagy tüntetés és rombolás az általános választójog érdekében. VI. 28. Boda főkapitány fölmentése. VI. 30. Károlyi komáromi beszédében támadja a militarista, annexionista „junker” Németországot. VII. 12. Vilmos császár rendelete a Poroszországban bevezetendő általános választójogról. Mihalovich horvát bán szintén felveszi programjába az általános választójogot. VII. 13. A horvát országgyűlésen az ellenzék az önálló, szabad és független délszláv állam felállítását követeli. VII. 14. Bethmann-Hollweg bukása. Micheelis kinevezése. A radikálispárt állást foglal az általános választójog és a nemzetiségi reformpolitika mellett. VII. 19. A német békemanifesztum elfogadása. VIII. 19. Az Esterházy-kormány lemondása s a Wekerle-kabinet megalakulása. VIII. 21. A választójogi blokk támogatja Wekerlét. IX. 12. Az új kormány bemutatkozása a parlamentben. IX. 17. Károlyi ceglédi beszédében kárhoztatja Czernin külpolitikájának határozatlanságát s ajánlja, hogy a monarkhia közvetítsen Anglia és Németország közt.
X. 2. Czernin Budapesten fontos kijelentéseket tesz a monarkhia békekészségéről és a kialakulandó új világrend alapelveiről. X. 3. Korosec nyilatkozik a trialisztikus törekvésekről. X. 9. Capelle tengernagy a német birodalmi gyűlésen azzal vádolja a független szocialistákat, hogy zendülésre izgatnak a tengerészek körében. X. 22. Az Országos Átmenetgazdaságügyi Tanács-megalakulása. XI. 7. Bolsevista forradalom Pétervárott. Lenin győzelme. XI. 9. Korosec a Reichsratban a magyarországi délszláv népek felszabadítását követeli. XI. 10. A szovjetek kongresszusa azonnali béketárgyalást és fegyverszünetet javasol. XI. 12. A magyarországi szociáldemokrata-párt kiáltványában a békeakció haladéktalan megindítására szólítja fel a magyar kormányt és a külügyminisztert. A szovjetek kongresszusa elfogadja a három hónapos fegyverszünetet. XI. 16. Clemenceau miniszterelnök lesz. XI. 20. A parlament tiltakozik a cseh aspirációk ellen. XI. 22. Károlyi Diner-Dénessel a berni békekonferencián. A bolsevista kormány fegyverszünetet ajánl. XI. 23. Seidler osztrák miniszterelnök a Reichsratban elítéli a cseheknek Magyarország ellen irányuló támadását. XI. 26. A szociáldemokrata munkások nagy béketüntetése. XI. 27. A csehek a Reichsratban újabb támadásokat intéznek a dualizmus és Magyarország ellen. XI. 29. Az orosz békeajánlat megérkezése. XII. 1. A harc megszüntetése az orosz fronton. XII. 4. A delegációk megnyitása. XII. 5. Amerika hadiállapotban levőnek tekinti magát a monarkhiával szemben is. XII. 7. Tíznapos fegyverszünet az egész orosz-román fronton. XII. 11. A képviselőház megszavazza a kétéves gazdasági provizóriumot. XII. 15. Az orosz fegyverszüneti feltételek végleges megszövegezése. XII. 21. Vázsonyi beterjeszti a választójogi törvényjavaslatot. XII. 22. A breszt-litovszki béketárgyalás kezdete. 1918. I. 9. Wilson a szenátushoz intézett üzenetében 14 pontban foglalja össze a békefeltételeket.
I. 17. Holló L. interpellációjában kijelenti, hogy nekünk nem kell győzelmes béke s támadja Hoffmann tábornok német békedelegátust. Wekerle erélyesen visszautasítja a támadást s rámutat, hogy a béke jelszavával a társadalmi rendet veszélyeztető irányzatok iparkodnak érvényesülni. I. 18-20. A budapesti munkásság háromnapos sztrájkja. Károlyi Imre támadása Károlyi Mihály ellen. I. 20. Wekerle megígéri a szociáldemokrata munkásságnak az annexiómentes s a népek önrendelkezésén alapuló béke sürgős megkötését, a választójog törvénybeiktatását s a munkásság olcsó ellátását. I. 25-26. A Wekerle-kormány rekonstrukciója. A Károlyi-párt ellenzékbe megy. I. 31. Az új Wekerle-kormány bemutatkozása és programja (önálló hadsereg). II. 5. Az új kormánypárt: a negyvennyolcas alkotmánypárt bemutatkozása. Andrássy a népek önrendelkező joga és a szociális forradalom címén űzött benső bomlasztás ellen. II. 6. Vázsonyi, Fényes egy interpellációjára válaszolva, élesen elítéli a lappangó bolsevista szellemet. II. 7. Károlyi a parlamentben pacifistának vallja magát, de a bolsevizmus vádját elhárítja pártjáról. II. 8. A radikálisok kilépnek a választójogi blokkból. II. 9. Az ukrán béke aláírása. Károlyi szintén kilép a blokkból. II. 10. Trockij bejelenti a hadi állapot megszűnését, de formális békét nem köt. II. 12. Wilson szenátusi beszédében négy pontban foglalja össze a béketárgyalás feltételeit. Kramarz elnökletével megalakul a cseh közjogi demokratapárt a cseh-tót nemzet állami szabadságának kivívására. II. 18. Német- és Oroszország között ismét megkezdődik a harc. II. 20. Trockij hajlandó minden fenntartás nélkül elfogadni a békefeltételeket. II. 26. A király a cseh és délszláv vezérek előtt annak az óhajának ad kifejezést, hogy a szlávok jogos kívánságai a monarkhia keretein belül teljesíttessenek, de a csehek és délszlávok nem akarnak engedni intranzigens álláspontjukból. III. 3. A breszt-litovszki béke aláírása. III. 5. Románia elfogadja fegyverszüneti feltételeinket. III. 7. A finn-német béke megkötése. IV. 2. Czernin a bécsi városházán mondott beszédében megbélyegzi a cseh árulókat. IV. 15. Czernin lemondása Sixtus pármai herceg békeakciójának kipattanása miatt. IV. 16. A Wekerle-kabinet lemondása a választójogi tárgyalások eredménytelensége miatt. Burián külügyminiszter. IV. 19. A munkásság félórás munkabeszüntetéssel tüntet a választójog mellett A kormánypárt ismét tanúságot tesz a választójogi törvényjavaslat mellett.
IV. 22. Félnapos munkaszünet és országos demonstráció a választójogért. IV. 30. Spee gróf a porosz képviselőházban a választójog reformjának a békekötés utánra való halasztását indítványozza, mire Hoffmann szociáldemokrata képviselő kijelenti, hogy az indítvány elfogadása esetén felszólítja a katonákat a harc abbahagyására. V. 6. A harmadik Wekerle-kormány kinevezése. V. 7. A román béke aláírása. V. 11. Károlyi a kormány bemutatkozásakor a paktum be nem tartása miatt pártja nevében a legélesebb harccal fenyegetőzik. Urmánczy interpellációja a Costen őrnagy—Károlyi ügyben. V. 21. A két cseh szocialistapárt ülésén az előadó kijelenti, hogy az önálló cseh-tót államért vívott harc megelőz minden más küzdelmet. VI. 9. A szociáldemokraták az ország nagyobb városaiban tartott gyűléseiken erőteljes és messzemenő harcot ígérnek a választójog megcsonkítása miatt. VI. 11. A porosz képviselőház elfogadja a kompromisszumos választójogot. VI. 15. A piavei offenzíva kezdete. VI. 19. Tisza Károlyi nagyváradi és szegedi beszédével kapcsolatban a képviselőházban éles támadást intéz az antantbarát agitáció ellen. VI. 20. A Máv. gépgyárában fegyveres összetűzés a csendőrök és a sztrájkoló munkások közt. Szterényi a képviselőházban kijelenti, hogy a Máv. műhelyei, a vasút és a posta is alá vannak aknázva. VI. 21-26. Általános politikai sztrájk. VII. 2. Pavelics a szoborban a horvát, illetve a délszláv kérdésnek a nép-önrendelkezési jog alapján való szabályozását követeli. VII. 6. Mirbach moszkvai német követ meggyilkolása. VII. 9. Kühlmann német államtitkár bukása. VII. 11. A választójogot általánosságban elfogadják. VIII. 6-8. A szociálforradalmárok által támasztott ellenforradalom leverése Moszkvában. VIII. 17. A nők választójogát leszavazzák. VIII. 19. A választójogi javaslatot részleteiben is elfogadják. VIII. 22-25. A Seidler-kormány lemondása. A Hussarek-kabinet kinevezése. IX. 14. Burián külügyminiszter a béke érdekében jegyzéket intéz valamennyi hadviselő félhez. IX. 19. Amerika visszautasítja az ajánlatot. IX. 20. A választójogi törvény szentesítése.
IX. 27. Bulgária kiválik a középponti hatalmak szövetségéből. IX. 30. Hertling és Hintze lemondása. X. 2. A csehek a Reichsratban nyíltan állást foglalnak a cseh-szlovák állam mellett. X. 3. Miksa badeni herceg — német kancellár. X. 5. Burián Wilson 14 pontja alapján fegyverszünetet és béketárgyalást ajánl. X. 7. Németország követi e lépést. X. 9. Wilson elutasító jegyzéke Németországhoz. X. 16. Wekerle bejelenti a perszonáluniót. Az Osztrák-Egyesült Államok proklamálása. X. 19. A cseh nemzeti tanács proklamálja a cseh-szlovák nép egységét. X. 21. Wilson jegyzékében elismeri a cseh és délszláv igényeket. X. 23. A debreceni Gotterhalte; a fiumei puccs; a kormány lemondása. X. 24. Burián lemondása. Wilson Németországtól katonai biztosítékokat és a császár lemondását köve-teli. Andrássy külügyminiszter. X. 25. Az olaszok támadása. A Hussarek-kormány lemondása. X. 28. Andrássy különbékét kér. József kir. herceg homo regius. A Lammasch-kormány kinevezése. Véres tüntetés a Lánchíd előtt. X. 29. A Katonatanács megalakulása, Hadik — miniszterelnök, Horvátország elszakadása. Az oszt-rák köztársaság kikiáltása. X. 31. Az ú. n. októberi forradalom napja, a Károlyi-kormány megalakulása. Tisza István meggyilkolása. XI. 2. A tisztek felesketése. „Nem akarok többé katonát látni.” Andrássy lemondása a külügyminiszterségről. Fegyverszünet az olasz fronton. XI. 5. Az Unió elismeri Románia igényeit. XI. 6. A csehek betörése a Felföldre. XI. 7. A belgrádi fegyverszünet megkötése. XI. 8. A bajor köztársaság kikiáltása. XI. 9. A német császár és a trónörökös lemondása. XI. 13. Jászi aradi tárgyalása a románokkal. XI. 14. A király lemondása. XI. 16. A népköztársaság kikiáltása.
II. Népköztársaság. XI. 23. A kormány szózatot intéz a nemzetiségekhez. XI. 24. Az egységes délszláv állam megalakulása. XI. 29. A munkanélküli segély életbeléptetése. XII. 1. A hazai románok Gyulafehérvárott proklamálják az elszakadást. XII. 3. Az antant a tótok lakta vidékek kiürítését követeli. XII. 6. A románok átlépik a demarkációs vonalat. Foch nem ismeri el a cseh demarkációs vonalat s további előrenyomulásra utasítja a cseheket. XII. 11. Kassán kikiáltják a tót köztársaságot. XII. 12. Bartha Albert hadügyminiszter lemondása. XII. 16. Wilson megérkezése Párisba. XII. 23. Lovászy kultuszminiszter lemondása. XII. 24. A felső-magyarországi demarkációs vonal megállapítása. Kolozsvár megszállása. XII. 30. Aradon véres összetűzés a magyarok és románok közt. Szegedet franciák szállják meg. Kassa megszállása. 1919. I. 1. Pozsony megszállása. I. 4. Bolsevista zendülés Salgótarjánban. I. 8. A szocialista pártválasztmány tiszta szocialista kormány mellett dönt. A csehek megszállják Érsekújvárt. I. 9. A munkástanács a hadügyi és belügyi tárcát követeli. I. 10. A bolsevisták vigadói nagygyűlése. I. 11. Károlyi köztársasági elnök. A kormány lemondása. Berinkey igazságügyminiszter ideiglenes miniszterelnöksége. I. 13. Az erdélyi szászok csatlakozása Romániához. A katonatanács a bolsevisták ellen foglal állást. Az előzetes béketárgyalás kezdete. A berlini nagy Spartacus-lázadás leverése. I. 14. A Károlyi-párt választmánya az ország integritása mellett és a kormány szélsőséges politikája ellen. Apáthy erdélyi főkormánybiztos elhurcolása. I. 16. Liebknecht és Luxemburg Róza meggyilkolása. I. 17. A munkástanács a koalíciós kormányzás mellett dönt. I. 18. A Berinkey-kormány megalakulása. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium kettéválasztása. A
békekonferencia első ülése. I. 19. Az Ébredő Magyarok első gyűlése; antisémita tüntetés. I. 23. Támadás a Pesti Hírlap ellen. I. 25. A Károlyi-párt kettészakad. I. 28. A hazai németség önrendelkezési jogának elismerése. A Munkástanács állást foglal a bolsevisták ellen. II. 3. Fehér megye bizalmatlanságot szavaz a kormánynak. II. 4. A cseh-szlovák kormány bevonulása Pozsonyba. II. 5. A felvidéki vasutasok, munkások és közalkalmazottak tiltakozó sztrájkja. A német nemzetgyűlés megnyitása. II. 7. A Katonatanács az ellenforradalmi törekvések ellen. II. 8. A Munkaügyi Tanács megalakulása. Tömeges házkutatás a fővárosban ellenforradalmi gyanú miatt. II. 9. Az Új Lap szerkesztőségének és kiadóhivatalának megtámadása. II. 10. A szocialista pártkongresszus hozzájárul a bolsevisták kizárásához. II. 1-11. Nemzetközi szocialista kongresszus Bernben. II. 11. A kormány tiltakozik a cseh-szlovák állam szuverenitásának elismerése ellen. Újabb sztrájk a Felvidéken. II. 13. Pozsonyban véres összetűzés a magyarok és csehek közt. A Scheidemann-kormány megalakulása. II. 14. Újabb tiltakozások a cseh követelések ellen. Wilson előterjeszti a népszövetség tervezetét. II. 16. A földbirtoktörvény megjelenése. II. 20. Bolsevista támadás a Népszava ellen négy halottal. II. 21. A bolsevista vezérek letartóztatása. Kun Béla bántalmazása; nagy bolsevistaellenes tüntetés. Általános sztrájk a Délvidéken. Eisner Kurt meggyilkolása. II. 22. Törvény az ellenforradalmárok internálására. A katonaságnál bizalmi férfiak választják a tiszteket. A müncheni proletárdiktatúra. II. 23. A kápolnai földosztás. II. 25. Szurmay és Szterényi internálása. III. 1. A nemzetgyűlési választások április 1o-ikére tűzetnek ki. III. 2. Károlyi látogatása a szatmári székely zászlóaljaknál.
III. 3. A Munkástanács a szocialista pártba való belépésre és együttműködésre hívja fel a bolsevista munkásokat. Székely Lajos vizsgálóbíró 66 elfogott bolsevista közül 29-nek szabadon bocsátását indítványozza. III. 6. A vádtanács csak 12 bolsevista szabadlábra helyezéséhez járul hozzá. III. 7. Kunfi a Pest megyei tanítók gyűlésén az iskola szellemének gyökeres megváltoztatását sürgeti. III. 8. A Slovenska Krajina autonómiájáról szóló néptörvény elfogadása. A Külügyi Tanács megalakítása. A blokád felfüggesztése. III. 10. Véres bolsevista zavargás Szegeden. A Munkástanács a koalíciós kormány mellett dönt. Szabó István népgazdasági miniszter jóváhagyja a somogyi szocialista termelő szövetkezeteket. III. 12. Szegeden franciák szállják meg a postát és a vasúti állomásokat. Pápán véres összeütközés a szociáldemokraták és a ker. szocialisták közt. III. 14. Szegeden a munkásság veszi át az igazgatást. III. 15. Vass János minisztert a szocialisták inzultálják. III. 17. A nemzetgyűlési választás újabb terminusa: április 13. A minisztertanács elhatározza a szocializáló minisztérium megszervezését. A csehek az egész Dunát követelik. III. 18. A románok proklamálják szuverenitásukat Erdélyben. Aradot franciák szállják meg. III. 19. A radikális párt kimondja, hogy nem vesz részt a nemzetgyűlési választásokon. A kormány az erőszakos birtokfoglalások ellen. 15 ezer munkanélküli tüntető felvonulása Peidl népjóléti miniszter elé. Vyx jegyzéke az új demarkációs vonalról. III. 21. A kormány és Károlyi lemondása. A proletárdiktatúra kikiáltása. Szövetkezés az orosz tanácskormánnyal. A Forradalmi Kormányzótanács megalakulása. A statárium kihirdetése. III. Tanácsköztársaság. III. 24. A vörös hadsereg toborzásának és szervezésnek elrendelése. A Károlyi—Lovászy- és radikálispárt feloszlása. A Nemzeti Tanács feloszlatása. A rendőrség feloszlatása. Wekerle letartóztatása. III. 25. A forradalmi törvényszékek felállítása. A címek és rangok eltörlése. III. 26. Az ipari, bányai és közlekedési üzemek köztulajdonba vétele. A lakóházak köztulajdonba vétele. A pénzintézetek szocializálásának bevezetése. A főváros vezetésének proletarizálása. A munkakényszer és a munkához való jog megállapítása. Rendelet a Vörös Őrség megszervezésére. III. 28. Az ékszerüzletek készleteinek igénybevétele. A lakásbérek leszállítása. Munkásegyetemek és előkészítő tanfolyamok létesítése. III. 29. A nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételének előkészítése. III. 30. A biztosító intézetek szocializálása. Az aranytárgyak, ékszerek és drágakövek beszolgáltatása. III. 31. Garbai látogatása a szatmári székely hadosztálynál.
IV. 1. Az üzletek megnyitása. A Vörös Őrség szolgálatba lépése. IV. 2. A szovjetalkotmány közzététele. A tanácsi választások elrendelése. Az áruüzletek köztulajdonba vétele. IV. 3. Az I. nemzetközi ezred tüntető felvonulása; Pogány hadügyi népbiztos lemondása. A közép- és nagybirtok szocializálása. IV. 4. Smuts tábornok megérkezése Budapestre. A Forradalmi Kormányzótanács újjászervezése. Smuts tábornok és a tanácskormány jegyzékváltása a demarkácionális vonal megállapításáról és a blokád megszüntetéséről. IV. 6. A Kormányzótanács kimondja a Magyarországon használt nyelvek egyenjogúságát. IV. 7. A budapesti munkás- és katonatanácsok választása. IV. 7. A bajor tanácsköztársaság kikiáltása. A sárospataki ellenforradalmi puccs. A Kormányzótanács forradalmi törvényszékkel fenyegeti az önhatalmúlag intézkedőket. IV. 8. A forradalmi törvényszékek jogkörének kitágítása. IV. 12. A nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételének elrendelése. Vörös est a színházakban. Forradalmi katonai törvényszékek felállítása. IV. 13. A Margitsziget átadása a proletároknak. IV. 14. A katonatanácsok megszüntetése. IV. 15. Rendelet a 2000 koronánál nagyobb értékű bélyeggyűjtemények beszolgáltatásáról. IV. 16. A közjótékonysági intézmények állami kezelésbe vétele. A román támadás kezdete. A „régi rend” alatt megindított bűnügyek átvizsgálásának elrendelése. IV. 17. A vallás szabad gyakorlatáról szóló rendelet. A gyógyfürdők, gyógyforrások szocializálása. IV. 18. A népiskolák átszervezése. IV. 19. A budapesti munkás- és katonatanács erélyes védekezést határoz a román támadással szemben s kimondja, hogy a Kormányzó- és a Munkástanácsok fele, valamint az egész munkásság fele azonnal kimegy a frontra. A Szellemi Termékek Országos Tanácsának szervezése. A Külkereskedelmi Hivatal létesítése. IV. 21. Az egyházi, hitfelekezeti és alapítványi vagyonok likvidálásának elrendelése. IV. 22. Böhm Vilmos a tiszántúli hadsereg főparancsnokává, Stromfeld vezérkari főnökké, Szamuely Tibor a frontmögötti bizottságok parancsnokává neveztetik ki. A románok megszállják Debrecent. IV. 23. A budapesti munkászászlóaljak felvonulása. IV. 24. A kórházak, szanatóriumok és menhelyek szocializálása. IV. 25. A budapesti középponti munkás- és katonatanács megvitatja a hadi helyzetet. Iskolai direktóriumok alakítása.
IV. 26. A nyíregyházai ütközet. A székely hadosztály leteszi a fegyvert. IV. 27. A szerbek megszállják Makót és Nagylakot. A csehek is megmozdulnak. IV. 28. A Kormányzótanács német és ruszin tanács választását rendeli el. IV. 30. A románok elérik a Tisza-vonalat. A Kormányzótanács május 1-ét a proletárállam ünnepévé avatja. IV. 30-31. A tamási-i ellenforradalom. V. 1. A románok Szolnoknál és Tiszapolgárnál átlépik a Tiszát. A csehek megszállják Miskolcot. V. 2. A budapesti középponti munkás- és katonatanács Kun Béla indítványára elhatározza a proletárság általános mozgósítását. Haubrich átveszi a budapesti fegyveres erők parancsnokságát. Kun Béla Werth alezredes útján fegyverszünetet ajánl a románoknak. V. 3. A hadügyi népbiztos elrendeli a politikai terrorcsapatok feloszlatását. A Vörös Hadsereg újra bevonul Szolnokra. A bécsi magyar tisztek megszállják a Magyar Házat s Bolgár és Fenyő követeket eltávolítják a követségről. Mardarescu tábornok megszabja a fegyverszünet feltételeit. V. 5. Az aradi ellenkormány megalakulása. V. 7. A német békefeltételek átadása. V. 9. A katonai esküdtszék megszüntetése. A fegyelmi fenyítőhatalom ismét a parancsnokra száll vissza. A Fahivatal szervezése. V. 10. A szocializált üzemek bevonult munkásai a zsoldon felül a munkabért is megkapják. V. 12. A kisbirtokok mentesítése a közadó alól. V. 16. A forradalmi törvényszékek eljárásának szabályozása. V. 18. A csehek ellen indított offenzíva kezdete. V. 19. A Népgazdasági Tanács felállítása. Az ellenforradalmárok ingó és ingatlan vagyona elkobzásának elrendelése. A házasságok felbontásának szabályozása. Cukorhivatal létesítése. V. 21. Miskolc visszavétele. Tiszaroffnál egy század átkel a Tiszán. V. 23-25. A bakónaki zendülés. V. 26. A proletár védőkötelezettség bevezetése. V. 29. Budapest és az ország élelmezését háromtagú bizottság (Erdélyi M., Hamburger J. és Lengyel Gy.) veszi át. V. 30. Párkány és Nána feladása. A Károlyi-kormány Szegedre költözik. VI. 1-2. Földmíves-kongresszus. VI. 1. A szombathelyi, soproni és székesfehérvári vasutassztrájk kezdete. VI. 2. Léva, Szerencs és Érsekújvár visszafoglalása. Az osztrák békefeltételek átadása. A vas- és
fémmunkások szövetsége rendíthetetlen hűségéről biztosítja a Forradalmi Kormányzótanácsot. A Károlyi-kormány újjászervezése. VI. 4. A forradalmi kormányzótanács elhatározza a „kék” pénz fokozatos bevonását. VI. 5. A vértesi, kéthelyi és császári zendülés. VI. 6. Kassa visszafoglalása. VI. 7. Nagy győzelmi ünnep Kassa visszafoglalása örömére. A csehek Heténynél áttörik a vörös frontot. VI. 8-9. A németajkú szocialisták országos kongresszusa Budapesten. A sopronmegyei ellenforradalom. VI. 9. Clemenceau a csehek ellen indított támadás rögtöni abbanhagyására hívja fel a szovjetkormányt. Eperjes megszállása. VI. 10. Országos Forradalmi Katonai Törvényszék felállítása. Kisszeben és Bártfa elfoglalása. A francia parancsnokság a szegedi kormánynak megengedi a toborzást. VI. 12. A szocialista-kommunista pártgyűlés első napja; vita a diktatúra módszereiről; a párt elnevezésének kérdése. VI. 15. A pártgyűlés második napja; vita a pártszervezeti szabályzatról, az új pártvezetőség megválasztása. Clemenceau újabb jegyzékében a részletesen megjelölt határra való visszavonulást követeli. VI. 14. A magyarországi tanácsok országos gyűlésének megnyitása. VI. 15. Kerületi Népgazdasági Tanácsok felállítása. VI. 16. Az önálló szlovák tanácsköztársaság kikiáltása Eperjesen. Kun Béla Clemenceau jegyzékére adott válaszában a cseh és román támadások beszüntetését követeli. Böhm ezt elrendeli. VI. 20-26. A dunamelléki ellenforradalom. VI. 21. A Scheidemann-kormány lemondása. A Proletármúzeum felállítása. VI. 23. A Forradalmi Kormányzótanács a pogromizgatások miatt Budapestre és környékére statáriumot hirdet. A tanácsok országos gyűlésének berekesztése. A Tanácsköztársaság alkotmányának közzététele. VI. 24. A budapesti ellenforradalmi kísérlet. Új kormányzótanács választása. VI. 25. A tanácsok középponti intézőbizottsága a proletárdiktatúra legkönyörtelenebb alkalmazása mellett foglal állást. VI. 26. Romanelli alezredes közbelépése a túszok és a politikai foglyok érdekében. VI. 28. A versaillesi béke aláírása. VI. 29. Az ellenforradalomban elesett proletárok temetése.
VI. 30. A Vörös Hadsereg megkezdi a visszavonulást az antant által kijelölt határokra. VII. 1. A cseh fronton semleges rónát állapítanak meg. VII. 4. Böhm Pellé tábornokhoz intézett jegyzékében a románok visszavonulását sürgeti. VII. 5. A rögtönítélő bíróság nevelési munkára ítéli az ellenforradalmár ludovikásokat. VII. 7. A csehek bevonulnak Kassára. VII. 8. A rögtönítélő bíróság tizenegy ellenforradalmárt halálra ítél. VII. 9. Az iskolai bizalmi rendszer és a nemi felvilágosítás megszüntetése. VII. 10. Az általános védkötelezettség kimondása. Általános mozgósítás. VII. 11. Kun Béla Clémenceauhoz intézett jegyzékében a románok visszarendelését kívánja a demarkációs vonalra. A Károlyi-kormány lemond. VII. 12. P. Ábrahám Dezső új kormányt alakít Szegeden. VII. 13. Romanelli alezredes tiltakozik az általános mozgósítás ellen. Clemenceau válaszában kijelenti, hogy addig nem tárgyalhat a magyar tanácsköztársasággal, amíg ez be nem tartja a fegyverszüneti szerződést. VII. 16. A tanácskormány júl. 20- és 21-ikén rendezendő általános sztrájkra hívja fel valamennyi ország proletárságát. VII. 20. A Vörös Hadsereg több ponton átlépi a Tiszát. VII. 21. A Vörös Hadsereg díszfelvonulása a Vérmezőn, munkásgyűlések főváros-szerte. A nyugatmagyarországi német nemzeti kerület felállítása. VII. 24. A románok ellentámadást kezdenek és mindenütt visszaszorítják a vörösöket. VII. 25. Bauer osztrák külügyi államtitkár bukása. VII. 26. Visszavonulás a Tisza mögé. Tusar cseh miniszterelnök tiltakozik a bolsevista agitáció ellen és kártérítést követel a megtámadt vidéken véghezvitt pusztításért. VII. 27. A békekonferencia a blokád megszüntetését olyan kormány felállításától teszi függővé, mely valóban a népakaratot képviseli. A Tanácskormány a világ proletárjaihoz föllebbez. VII. 30. A románok átkelnek a Tiszán. A parancsnokságot Vágó Béla veszi át. VII. 31. Országos terményhivatal felállítása. VIII. 1. A tanácskormány lemondása. A Peidl-kormány megalakítása.
[1]
Angyal Dávid dr. egy. tanár, Bencs Zoltán dr., Bethlen István gróf. Breyer István dr. kanonok, min. tan., Chorin Ferenc dr.
vezérigazgató, Conlegner József dr. jogügyi főtanácsos, Deák-Horváth Dénes vkt. őrnagy, Domony Móric dr. min. tan., Fabinyi Tihamér dr. min. titkár, Fekete Béla dr., Ferenezi Zoltán dr. egy. könyvtárigazgató, Fináczy EmŐ dr. egy. tanár, Fodor Jenő dr. min. tan., Gabányi János alezredes, Halmay Barna vkb. huszárszázados, Heinrích Ferenc v. miniszter, Hellebrant Árpád kir. tan., Hunkár Aladár min. o. tan., Komfeld Móric báró, dr., Kornfeld Pál báró, Kósa Kálmán dr. min titkár. Lant Győző vkt. ezredes, Márkus Miksa udv. tan.. Meiich János dr. osztályigazgató. Mészáros János dr. érseki helynök. Mészáros Károly dr. min. tan., Milotay István dr. képviselő, Papp Elek dr. v. b. t. t., Papp Viktor, Pálffy-Daun József gróf, dr., Petrovich Elek dr. min. tan., Péch Aladár igazgató, Pilinszky Ferencz dr. min. tan., Praznovszky Iván dr. rk. követ és mh. miniszter, Raffay Sándor dr. püspök, RácsayGéza dr. jogügyi főtanácsos, RédeynéHofman Mici, Révai József dr. kegyesrendi tanár, Scholcz Oszkár dr. jogügyi főtanácsos, Steinecker István dr. min tan.. Szentkirályi Ákos dr.. Szűcs Jenő. százados, Teleki Pál gróf, Tihamér Lajos dr. min. titkár, Vargha Ferencz dr. kúriai tanácselnök, Városy Gyula fov. tanácsnok, Váry Albert dr. kir. főügyész. Vészi József min. tan., ifj. Wlassics Gyula báró, dr. min. tan., Zimányi L. Mihály norbertmumi alkormányzó.
[2]
E tábla az októberi forradalmat követő idők jelentősebb eseményeinek naptárszerű áttekintése; a világháború második felének történetéből csupán amaz eseményeket öleli fel, amelyek a forradalmakat megelőző politikai világhelyzet kialakulása és a monarchia bomlása szempontjából számba jönnek. A külföldi politika eseményei dőlt betűkkel vannak feltüntetve.
Nyomtatható változat Értékelve: 3.50 pont az 5-ből. Megosztás
