Szerkesztette: Vágner Mátyás
Itáliai a középkorban Itália területei a középkorban sem politikailag, sem kulturálisan nem voltak egységesek. A Német-római Birodalom és az egyház egymással kibékíthetetlen pártokra tagolták Itáliát. A középkorban nőtt a lakosság létszáma, virágzott az ipar és a kereskedelem, létrejöttek egy eleven városi kultúra feltételei. A késő középkor azonban nagy válságok ideje lesz Itáliában: pestisjárványok, belharcok, polgárháborúk véres harcokban őrlik fel az erőket. A nemesi pártok ellentétei megosztották a városi lakosságot és háborúskodást szítottak egyes városállamok – Siena, Firenze , Piza - között is. A középkor végén két különböző államforma állt egymással szemben: • A nagypolgárságra támaszkodó városköztársaság (Firenze, Velence) • Fejedelmek és hadvezérek önkényuralma (Ferrara, Mantova)
A itáliai gótika építészete Franciaország szomszédjai közül Itáliát érintette meg legkevésbé eredeti formájában a gótika. A többi európai országgal ellentétben olaszföldön egyetlen 12-13. századi, teljesen francia mintájú székesegyház sem található. A új stílust a ciszterciek terjesztették el de nem az Îl de Franceban meghonosodott formájában. Az új stílus ezen formája az olasz építészet csekély változtatását igényelte, mivel a gótika egyik jellemző elemét a bordás keresztboltozatot Észak-Itáliában már a 12. század elejétől használták. Az antik művészetért rajongó építészek lenézték az északi stílust, egyesek barbárnak Giorgio Vasari a 16. század reneszánsz mestere gótnak nevezte, s ezzel egy egész korszakot keresztelt el.
Főbb hasonlóságok és eltérések a francia gótikától • Bordás keresztboltozat és csúcsív használata •Tágas terek és világos alaprajzok •Az épületek kevésbé égbetörőek, inkább horizontálisan terjeszkednek •A hagyományos, antik térkoncepció figyelembe vétele
San Francesco (Assisi) 1228
Palazzo Pubblico (Siena) 1297
Sienai katedrális 1284
Palazzo Vecchio (Firenze) 1299
Loggia dei Lanzi 1376
Santa Maria del Fiore székesegyház (Firenze) 1357
Santa Croce (Firenze) 1294
Milánói székesegyház 1387
Velencei Dózsepalota (Palazzo Ducale) 1340
Cá d'Oro (Velence) 1421-1436
A németek gótikus építészete Németországban a gótika a 13. század közepétől terjedt el és a 16. század elejéig virágzik. Nem a helyi román stílusból fejlődik ki, hanem a már kiforrott francia gótikát veszi át, részben a burgundiai és ciszterci példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és felépítését követve. A 13. századra kialakulnak a stílus sajátos, helyi vonásai is: így körüljárós, kápolnakoszorús szentélyek mellett a fő- és gyakran az oldalhajók végéhez is sokszögzáródású szentélyeket építettek. A bazilikális felépítésnél csökken a fő és mellékhajó magasságkülönbsége, és álbazilikális templomok is épülnek. A keresztboltozatot háló- és csillagboltozatok váltják fel. Kezdetben a nyugati homlokzat hangsúlyos eleme francia mintára a kettős torony, utóbb egyre inkább átveszi a helyét a homlokzat elé, középre elhelyezett egyetlen nyugati torony.
Kölni székesegyház 1248
Marburg - Szent Erzsébet templom 1235
Marburg - Szent Erzsébet templom 1235
Freiburgi székesegyház 1250
Nürnberg Frauenkirche 1350
Gótikus építészet angliában
. A világiak xsak
Anglia az elsők között vette át a 12. században az új francia építészeti stílust. Ennek oka sajátos történelmi és földrajzi helyzete volt. A 12. század második felében Angliához tartozott Franciaország nyugati fele, sokkal nagyobb, mint amit a francia király mondhatott a magáénak. A századok során ezt a területet fokozatosan elvesztette. Az angol gótikus építészetet három nagy korszakra tagolhatjuk: • Early English (korai angol) 1170-1240. Kezdete a Canterbury székesegyház, amit francia mesterek építenek a korai gótika jegyei alapján. • Decorated (dekoratív) 1240-1330. A Westminster Apátság újjáépítésétől, ami a reimsi példát követi. • Perpendicular (függélyes) 1330-1530. Fejlődése független Franciaországról A gótika elterjesztésében Európa többi országához hasonlóan Angliában is a ciszterci rend működött közre. A bordás keresztboltozat elsőként 1100 körül a Durhami katedrálisnál jelenik meg.
Salisbury székesegyház 1220
Canterbury székesegyház 1174
Lincoln, székesegyház alaprajza 1220
Wellsi székesegyház 1230
Yorki székesegyház
Glouchesteri katedrális 1351
Winchester székesegyház 1360
Cambridge, King's College kápolnája 1466
A gótika elterjedése Európában A Németalföldnek nevezett terület Franciaország északi részét, Belgiumot és Hollandiát foglalta magába. Kulturális egység volt, noha sem nyelvileg, sem politikailag nem tartozott össze. Elsősorban gyapjú és posztókereskedelme alapozta meg a kapitalizmus rendkívül korai formáját. A városi polgárság felső rétegének hihetetlen gazdagsága magával hozta reprezentatív önmegjelenítés igényét. Németalföld egyházi építészetét a francia példa határozta meg. A épületek díszítésében viszont előszeretettel követik az angol mintát. Ennek a stíluskeveredésnek a brabanti gótika, ami nem korlátozódik a névadó Brabant grófságra. Ausztria területén, a német-római birodalom keleti, a Habsburgok családi birtokát alkotó tartományaiban a gótika a 13. század második felétől terjedt el, részben szerzetesrendek közvetítésével, részben a dél-német építészet hatására.
Antwerpen, székesegyház 1352 Breda, székesegyház 1468
Brugge, posztócsarnok 1486
Brüsszel, városháza 1402
Leuven-i városháza 1448
Bécs, Stephansdom
Prága, Szent Vitus székesegyház
Prága, a Hrádzsin Ulászló-terme 1493
Prága, a Károly-híd
Krakkó, Mária-templom 15. század
