KÖZLÖNY. HAVI FO LYÓ IRAT IX. KÖTET, SZEPTEMBER, FÜZET XXIII. A BARÁTHF.GYI BARLANGBAN TALÁLT MARADVÁNYOKRÓL

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

M e g j e l e n i k m in den

hónap

tizedi

kén, harmadfél nagy

lERMESZETTÖDOMANYl ■■

KÖZLÖNY.

nyolezadrét ívnyi tartalom m al; id ő n ként fametszetü ábrákkal illusztrálva.

HAVI közérdekű

IX. KÖTET,

t e r jesztésér e

1877. SZEPTEMBER,

díj fejében k a p já k ; nem tagok részére a

FOLYÓIRAT ism e r e t e k

E folyóiratot a láisulat tagjai az é v

.

30

ívből

álló

egész évfolyam d ó fizetési ára 5 forint

97-11 FÜZET

XXIII. A BARÁTHF.GYI BARLANGBAN TALÁLT MARADVÁNYOKRÓL. A „Természettudományi K özlönyt folyó év januári füzetében szerencsém volt a baráthegyi barlang rövid leirását és a kir. m. Természettudományi Társulat t. választmánya megbizása folytán végzett kutatásom eredményét röviden közleni. Említém e közle ményben, hogy a kiásott embercsontok a bal felkarcsontok számából következtetve, legkevesebb 48 egyénnek lehettek maradványai. Ez embercsontok a rendestől sokban eltérő alakja, a közöttük talált edénytöredékek, állatcsontok, szén- és hamutelepek, azon leletekkel együtt, m elyeket M a j l á t h úrnak, a barlang első ismertetőjének köszönhe tünk, elég anyagot nyújtanak arra, hogy azoknak az embereknek életmódjáról és üzelmeiről, bár hiányosan is, fogalmat szerezzünk. Mielőtt azonban ezt megérthetően vázolhatnám, szükséges lesz a barlangoknak az ember őstörténetére való jelentőségét röviden vázolni. Ép oly fontos előzménynek tekintem én ezt, mint első közleményemben a barlangalakok rövid átalános ismertetését a ba ráthegyi barlang leírása előtt. Hasonlíthatatlanúl könnyebb munka áll most e tekintetben előttem. Ott van ugyanis L u b b o c k „A történelem előtti időku czímü munkája magyar fordításban, mely (I. kötet, 10. fejezet) a barlangi embert röviden bár, de pontos le írással és tartózkodó következtetésekkel tárgyalja. Tekintve azon ban, hogy e munkának mégsem lehet oly nagy elterjedése, mint e lapoknak, nem tartom feleslegesnek az abban elmondottakat D aw k i n s * , D u p o n t f és S c h a a f f h a u s e n§ közleményei nyomán kissé más alakban ismételni. Könnyen belátható, hogy épen az emberlakta barlangok a legfontosabb találó helyei az ősember maradványainak ; és bár mily *

D aw k in s B o yd W . D ie H öh len u. d. U rein w oh n er Europas. U ebers. v. S p ren gel

E e ip zig u. H eid elb erg. 1876. f D u p on t E. L ’homm e pend. les ages de la piérre. 2 E d. Bruxelles 1872. § M ethode d. vorgeschichtl. Eorschung. stb. A rch ív, f. A n th rop o logie. T e r m é s z e ttu d o m á n y i K özlön y . IX. k ö te t. 1877.

2 l


322

LÓCZY L A JO S

hiányosak is e részben1 ismereteink, a legrégibb ember biztos és leggyakoribb maradványait a barlangok nyújták, melyek lakásul, sirboltúl, vagy mindkét czélra, és pedig sokszor nemcsak egy kor szakban, hanem a történelmi kortól visszafelé egész a kihalt ne gyedkori emlősök fénykoráig folyton tűzhelyül vagy menedékül szolgáltak az embernek. Legszebb példa erre a Viktória barlang Yorkshireban, melynek kutatása semmi kifogás alá nem eshet. Ebben az egymástól élesen elkülönített rétegekben találtak felülről lefelé: régi római érmeket, diszkészleteket és edényeket, lejebb kiván dorolt állatok csontjai közt kőeszközöket, legalúl pedig, szürke agyagban, kihalt diluviál állatok csontjaival egy emberi, igen zömök szárkapcsot (fibula). A különböző korszak telepei közt a legtöbb esetben nincs éles határ: a barlangban keringő víz összekavarta, fölturkálta már az egyes telepek tartalmát. Ilyenkor igen nehéz az eredeti helyzetet fölismerni, és a következtetéseknél a legna gyobb tartózkodás kívánatos. Mindamellett mégis a barlangok nyújt ják a 0legfontosabb okmányokat elődeink életmódjára és szokásaira nézve ama hosszú időfolyamon keresztül, melynek kezdete már a geologiai korszakokkal olvad egybe. Mióta szárazföldünk mostani domborzatát és folyamrendszerét birja, a barlangok nagy része, a csepp kőalakulásoktól eltekintve, igen kevés változásnak volt alávetve, úgy hogy a barlangokban lerakódott maradványok sokkal kevésbbé szenvedtek háborítást mint azokba melyek a szabad térségre jutottak, m inélfogva a legrégibb ember ismeretének azok a barlangok a legjobb kútforrásai, melyekben a kihalt állatok csontjai mellett a velük egykorú ember maradványait is találjuk. És ez a fontosság talán még az új kőkorra is kiterjed, melyben már házi állatok és jelenlegi közön séges vadaink környezték a barlanglakó embert. Az ősrégészet eddig iúkább történelmi és müipari alapokra volt fektetve, most azonban a barlangokból nyert eredmények mindinkákb oda utalnak, hogy első sorban inkább a palaeontologiai tekintet legyen az irányadó. A történelem előtti kort Eszak-Európa archaeologjai a durva kőeszközök vagy p a l a e o l i t h , a csiszolt kőeszközök vagy n e o l i t h , a broncz- és a vaseszközök korszakára osztották, a mely felosztást azonban délnémetországi szaktársaik, élükön L i n d e n s c h m i t t e l elejétől fogva ellenezték. Az ok azon természetes körül ményben rejlik, hogy az ilyen összehasonlításra alapított felosztás tagja közt elegendő éles átmenet nem képzelhető. Be van bizonyítva, hogy Európa némely részében a broncz használata nem régibb a vasénál. A csiszolt kőbalták germán sírokban is találtatnak, a ha sogatott tüzkőszilánkok pedig minden korszakon át — mondhatnám: egész napjainkig — használatba^ v o lta k ; hiszen csak e század e le


BARÁTHEGYI BARLANGI M ARADVÁNYOK.

jén használatban volt „kovás“ fegyverekre és népünknél most is hasz nálatban levő tüzszerszámra, az aczél-kova-taplóra kell emlékez tetnem az olvasót. Talán már pontosabb E c k e r felosztása, ki a történelemelőtti kort fémkorra és a fémkor-előtti kőkorszakra óhajtja osztani. Ez azonban ép úgy cserben hagy, mihelyt annak átalános érvényességet tulajdonítunk. Hiszen Ausztrália és a déli Csendestenger szigeteinek némely vad embertörzse még jelenleg is kőkorszakát éli. Sokkal alaposabb kritériuma van a történelemelőtti idők osztályozásának a palaeontologiában, és ennek pontosabb m egálla pítására épen a barlangkutatás van hivatva. A szárazföld mostani tagozata idejében, vagyis a diluvium g e o logiai korszaka óta, több magasabbrendü állat pusztúlt el a mos tani fajok sorából: a barlangi medve, a mammuth, és egy más elefánt-faj (E. antiquus), a Rhinoceros tichorhinus, az ős-bölény és az óriás szarvas (C. megaceros) teljesen kihaltak. A rénszarvas (Cervus tarandus) az éjszaki sark felé, a barlangi oroszlán és a hiéna Afrikába von ú lt; néhány fajt pedig, mint a jávor-szarvast (C. alces), az ős-tulkot (Bős primigenius) és helyenkint a gim-szarvast (C. elaphus) már a történelmi korszakban pusztította ki az ember. Mindezen állatok maradványai egész Európában a diluvium lerakódásaiban fordúlnak elő mint ásatagok, a mostanitól külön böző égaljra mutatva. A hol ezekkel meg nem zavart telepekben emberi maradványok fordulnak elő, ott méltán a legtöbb alappal lehet az utóbbiak régi korára következtetni. Azonban épen a bar langok iszapja rejti magában legnagyobb mennyiségben e diluviális állatok maradványait. Európa minden mészhegységében tartalmaz nak a barlangok ilyen emlékeket, melyek kezdettől fogva magukra vonták a gondolkodók figyelmét. H o g y azonban a fokozott figye lem azokat a maradványokat és nyomokat is kutassa, m elyek a barlangi állatcsontokon, vágy azok mellett, csupán a velük egykorú embertől származhattak, az csak a legújabb időknek volt fenntartva. íg y sikerült Francziaországban, Angolországban, Belgiumban és legújabban déli és nyugati Németországban több barlangban a kihalt állatokkal együtt élt ember nyomait is föltalálni. Franczia országban, Belgiumban és Angolországban, az ember diluviális korát már osztályozni is megkísértették, felosztván azt régibb és újabb időre. A régibben a mammuth és a barlangi medve a jellemző, az újab ban pedig a rénszarvas volt az ember leghasznosabb vadja. Áz elsőben az embernek csak gyér nyomai vannak ; készítményei alig mennek túl a legdurvább kovaeszközökön. W ürtembergben F r a a s


LÓGZY LAJOS

3 24

a Hohlefels barlangjában a barlangi medve alsó állkapcsát mint erős ütőeszköznek használt tárgyat nagy számban találta. D u p o n t finomabb tárgyakat is talált Belgiumban oly barlangokban, melyek korát a mammuth korába tette; talált cserepeket és faragott tárgyakat is. A franczia barlangok L a r t e t és C h r i s t y kutatásai folytán a rénszarvas korából az ősember tetemes házi ü gyességé ről nyújtottak bizonyítékot; a rénszarvas agancsain különféle állat rajzok voltak bevésve, mint a kihalt mammuth s a rénszarvas képe stb. Felette kár, h o g y az a fontosság, mely ezekhez volt csatolva, nagyon csökkent, mióta Lindenschmit kimutta, hogy hasonló mü vek az 1873-ban Schafhausen mellett Thayngennnél felfedezett barlangból, nem egyebek mint egy ABC-s könyvből vett gyarló másolatok*. Átalában véve a mammuth és a rénszarvas korából való bar langok nyújtják az ember történetének első nyomait. Házi állatok még nem mutatkoznak; még a most élő vadak is ritkák. Az ember a bar langi és egyéb kihalt vagy elköltözött állatok húsával táplálkozott és ezek csontjait használta eszközül; készítményei a tűzkőnek szilán kokká való hasogatásában kulmináltak és az edényidomítás a né met archaeologok és D a w k i n s szerint még nem tartozott isme retei közé. Az első barlangi ember testalkatáról is kevés bizonyosat tu dunk. Találtak ugyan már többször a barlangi állatok mellett egyes embercsontokat, de ezek nem elegendők arra, hogy belőlök az egész testalkatra következtetni lehessen. Azokra a koponyákra nézve pedig, melyek a délfrancziaországi és belgiumi barlangokból kerültek, minők az engisi, cro-magnoni, aurinaci stb., sőt a hírneves neandervölgyire nézve is, melyekben Európa első őslakosainak typusát vélték fölismerni, többen alapos kételyeket támasztanak. D a w k i n s a leletek körülményeiből mind ezeknek inkább neolith-korára hajlandó következtetn i; V i r c h o w pedig éles bírálataiban anatómiai tekintetben igen sokat döntött meg azon kétségtelennek látszó állításokból, m elyeket ezen kopo nyákhoz eddigi tanúlmányozóik fűztek. Az eddig vázolttal a régi kőkor (palaeolith) időszaka esik egybe. Dawkins a barlangok legelterjedtebb használatát az úgyne vezett neolith-korba helyezi, ő mindazokat a barlangokat, melyekben egész Nyugat-Európában az ember maradványai a jávor-szarvas, óriás-szarvas, gím-szarvas, pézsma-tulok, ős-tulok, vadkan, valamint * A rch ív f. A n throp. 9 k.


BARÁTHEGYI BARLANGI

MARADVÁNYOK.

325

a mostani házi állatok csontjaival együtt fordúlnak elő, ebbe a korszakba sorozza. Az első edény-idomítás szintén ekkor kezdődött. Az eszközök legtökéletesebbje a csiszolt kőből való szekercze v o l t ; a kovaszilánkok és nyílhegyek mind a mellett még élénk haszná latban voltak. A barlangok nemcsak lakásúl, hanem temetkezési helyül is szolgáltak e korban. A lakásokat ebben, miként a megelőző korban is, sziklafülkék és sziklatetők nyújtották; a hegybe messze nyúló üregek rendes tartózkodásra nem lehettek alkalmasak. Francziaország, Belgium és Angolország barlanglakásai ily sziklafülkék voltak. Ugyanezek a barlangok, még inkább a mélyebben benyúlók, gyakran temetkező helyül szolgáltak, melyben a holtak majd fekvő, majd pedig guggoló helyzetben helyeztettek el. Nem hiányoz nak adatok, melyek oda utalnak, hogy ebben a korszakban némely barlangokban emberevők tanyáztak. A hasogatott és tüztől barnúlt emberi szárcsontok hamú és szén között, az a vad rendetlenség, melyben ezek edények közt és más állatcsontok közt hevertek, sokban igazolják ezt a feltevést. A Sclaigneaux-i barlang B elgi umban és a Grotta dei Colombi Olaszországban Palmaria szigetén emberevők tanyájáúl szolgálhattak. Minden vidéken nagy menynyiségben kerültek elő ily barlangokból emberi maradványok. E korszak a barlangok telepeiben észrevétlenül m egy át a broncz és a vas használatának idejébe, melynek állatfaunája sem különbözik többé a most leírtétól; ugyanazon vadak és ugyanazon házi állatok fordúlnak elő itt, mint a megelőző korszakban. Ez ok ból Dawkins az ember által lakott barlangokat két főcsoportra: pleistocdn barlangokra és történclemelötti barlangokra osztja. Az elsőket a kihalt és elköltözött állatok, az utóbbiakat pedig a mostani vad és a mostani házi állatok maradványai jellemzik. Igen gyakran ugyanazon barlang mind a két korszakban szol gált az ember lakásáúl, a mint ezt a Viktória-barlangnál látjuk. Ezt igazolják a bajorországi barlangok is. Ezekben két különböző kulturréreg van jelen. A felső már a fémkorszakokból való ugyan, de azért nagy számmal vannak benne tüzkőszilánkok. Az alsó réteg nem mindig válik el élesen az előb b itől; hasogatott tüzkőeszközök, melyekhez képest a felső kulturréteg szilánkjai igen durvák, kihalt vagy elköltözött állatok hasított csontjai fordúlnak itt elő és m eg erősítik az ember diluviális korát. Igen lehetséges, hogy hasonló körülmények forognak fenn a francziaországi barlangokban is, a mennyiben ott házi állatok mradványai a kihalt vagy elköltözött fajok maradványaival együtt találtattak. Ebből Dawkins azon alapos kétséget merítette, hogy ama barlangok különböző rétegei össze keveredtek, és hogy az emberi csontváz-részek, melyek mint a di-


326

LÓCZY LAJOS

luviális ember maradványai Írattak le, csak a felső kultur-rétegből, a neolith-korból valók. A broncz és a vas használata idejében már csak elvétve szol gáltak a barlangok tanyáúl az embernek. E gyes leletek azonban m ég a történelmi korban lakott barlangokról is nyújtanak adatokat. E gy nehéz, mai napig eldöntetlen kérdést kell m egem lítenem : Minő népfaj lakta az egyes korszakokban a barlangokat? Az ember csontmaradványai a kihalt állatok maradványaival szemben gyéren fordúlnak elő. Néhány töredezett koponya és áll kapocs a franczia és belga barlangokból a legfontosabbak, de még ezek sem zárják ki teljesen a kételyt a diluviális kor iránt. Ezek a maradványok Q u a t r e f a g e s és H a m y „Crania ethnicau czímü nagy munkájában kimerítően vannak tárgyalva. E tárgyalás sze rint a diluviális korban, egym ást követve, három népfajta lakta a bar langokat : a cannstcidt-i, a cro-magnon-i és fu rfooz-i, melyek közül a két első a mai német-alföldi és angol hosszúfejűekkel, az utóbbi pedig az éjszak-európai lakókkal, a finnekkel és lappokkal áll rokonságban. M ég a legutóbbi időben is sokan hajlandók Európa őslakóit egy egységes népfajban keresni, a melyet mongoloid-nak (Pruner Bey), vagy a finnek és a lappok rokonának tekintenek. Virchow éles bírálata kétségen kivül helyezte, hogy Európa őslakói közt ép úgy el voltak vegyülve a hosszúfejüek és a rövidfejüek, mint a mostani lakosság közt, és hogy a kettő közt párhuzamot vonni leh e tetlen. Ez már Quatrefages és Hamy idézett müveiből is kivilág lik, főleg a harmadik csoportba osztott népfajokat illetőleg. Ha e mellett a craniologok közül sokan bizonyos koponyákat jelenleg is most élő fajok vagy nemzetek nevével jelölnek meg, ez alatt csak az anatómiai hasonlóságot lehet érteni, nem pedig a nem zeti jelleget; és az elnevezés ily értelemben alig eshet kifogás alá. A diluviális kor embereit, készítményeik hasonlatosságánál fogva, a mai eszkimókkal is párhuzamba lehetne hozni. Mindebből látjuk, mily bizonytalanok és eltérők a nézetek a diluviális emberről, mely a barlangokat is lakta. E gy negatív eredmény azonban mégis van, mely elég fontos. Tudjuk ugyanis; hogy azon ember, mely a kihalt állatokkal együtt élt, nem volt a fajnak legelső alakja. Az első ember-maradványok nem térnek el annyira a mostkori ember részeitől, hogy bennök a faj kezdetleges alakját láthatnék. Azon tapasztalatok nyomán, melyeket a palaeontologia az egész állatvilág fokozatos fejlődésére nézve nyújt, okvetetlenül arra az eredményre kell jutnunk, hogy az ember első nyomait a diluviál telepeknél régibb geologiai lerakódás fogja nyúj


BARÁTHEGYI BARLANGI MARADVÁNYOK.

327

tani ; hogy hol, a földteke melyik pontján : azt a jövőtől kell várnunk. A történelemelőtti kor, mely a neolith-, broncz- és vaskor szakot foglalja magában, bőven nyújtott embercsontokat nemcsak a különféle sirokból (halom-, sor- és kamarasirokból), hanem a bar langokból is. Különösen azok a helyek fontosak e tekintetben, melyek temetkező helyül szolgáltak. Angolországban a P e r t h i C h w a r e u melletti barlang nyújtott igen sok ember-csontot ezen kor szakból, melyeket B u s k* tanúlmányozott. Szerinte az itt elteme tett emberek hasonlóak az egykorú cefn-i kamarasirokban n yu g vókhoz : koponyáik mesocephalok (tojásdad alakúak) és elég n a g y o k ; termetük a la cso n y ; a szárcsontokból következtetve alig voltak ma gasabbak i*5 m.-nél. A szárcsontok vastagok s az izomtapadásra szolgáló helyek igen kifejlődtek; a sípcsontok az úgynevezett p ia tycncmia-1 mutatják, azaz oldalról laposra vannak nyomva, mely sajátság a mostani ember átmetszetben háromszögletű sipcsontjától nagyon e lü t; a czombcsontok hátsó felén eg y erős él, az ú. n. linia aspera van kifejlődve, és a szárnak a csukló és trochanterek alatti része szélesre terjed. Hasonló sajátsagokat fedezett fel B r o c c a j a cro magnon-i talán diluviális barlang embercsontjain. A gibraltári barlangok neölith emberei és újabban a németországi kőkori leletek is mutatják ezeket a tulajdonságokat. Mindezek a tulajdonságok kevéssé a majom csontvázára emlé keztetnek ; Busk mindamellett nem hajlandó ebben e g y bizonyos válfaj jellegét tekinteni, különösen azon oknál fogva nem, mert a plátycnemia az oly különböző nagyságú embereknél, mint a PerthiChwareu barlang törpéi és a Cro-Magnon óriásai, egyenlően meg van, holott különben e két válfaj össze sem hasonlítható. Még egy rendellenesség vehető észre némely neolithember vázán : ez a könyök lyuk a felkarcsont alsó csuklójánál. A könyökgödörnek (fossa olecrani) igen vékony fala van különben is, az európai embernél mind amellett a legritkább esetek közé tartozik, .hogy ez át volna lyukadva. Ez a majom jellege, és a vadembereknél is elő szo kott fordúlni. A bronczkor és a vaskor nem bővelkedik bárlangokban, tehát lakóik csontmaradványairól sem szólhatunk többet. -Látható az eddigiekből, hogy a kormeghatározásra egyedül a különböző leletek összehasonlítása adja első sorban az irányt. E gyes leleteknél annnyira hiányzanak az ember mükészítményei * Dawkins.

H ölilen 128. 1. Ss J o i r n a l o f E th n o lo g S oc. 1871.’

f R eliq u ia e A quitanicae X . rósz 103 1. és folyt.

/


328

LÓCZY L A JO S

vagy az egykorú jellemző állatcsontok, hogy az ember nyomainak régiségét csakis azon körülmények szerint becsülhetjük, a melyek között azok előjönnek. A' természetben nyugvás nincs. Nemcsak az elhagyott várak falai mohosodnak be idővel, hanem az ősember lakásai, a barlangok is mutatnak idővel lassú változást. E változás tisztán geologiai jel legű. A barlangi maradványokat egyátalában régieknek lehet tar tani, ha cseppkövei vannak bevonva, még inkább, ha fekvő helyöket cseppkőkéreg takarja; régiségre utal az, ha n csontok szerves anyagukat, az állati enyvet, nagy mértékben elvesztették, és ennek következtében likacsossá válva, a nyelvhez erősen tapadnak, m egned vesítve pedig az ismert agyagszagot árasztják ; régiségre^mutatnak végül az apró barnásfekete foltok, melyek igen elágazó levélkék, moszatok alakjában tűnnek elő a csontokon. Ez utóbbiak, az ú gy nevezett dendritek, vastartalmú mangán-hyperoxyd csapadékok, melyeket a barlangban keringő vizek hordanak, s melyek a folyto nos beszüremkezés alkalmával a csontokon lecsapódnak. Mindezek a régiségi jellegek a geologiai körülményektől függenek, azért föltétlen bizalmat nem szabad beléjök helyeznünk. A cseppkő-képződés rendesen lassan halad, de Dawkins idéz egy esetet egy yorkshirei barlangból, hol egy stalagmit évenként 7*5 mm.-el növekedik. Ha csak 6 mm. növekedést veszünk évenkint, úgy iooo év alatt 6 m. vastag kéreg képződhetik. A Viktória-barlangban több helyen cserépedényekkel és csontokkal vegyes csepp kőkéreg képződött az agyagban, mely római érmeket tartalmazott. A mi a csontok szerves tartalmát illeti, erre nézve is igen kü lönbözők az észleletek. É i s c t f o f f elemezte a galienreuti barlang fossil-állatcsontjait és azt találta, hogy némelyik 25%, más 39% szerves anyagot tar talmazott. A kilúgozás egyátalában attól az anyagtól függ, melybe a csontok b eágyazvák ; homokban gyorsabban m egy véghez mint agyagban. A dendritek nagy régiségre mutatnak ugyan, de S c h a a f f h a u s e n már a római korból való csontokon is talált dendriteket. Ezek után a baráthegyi barlangban talált maradványokra té rek át, röviden bemutatva a fontosabbakat, m integy iílusztrácziójáúl a megelőzőknek. Á L LATI CSONTMAKADVÁNYOK.

A gyűjtött maradványok legnagyobb részét az állati csont maradványok teszik ki.


BAK Á T H E G Y I B A R L A N G I

MARADVÁNYOK.

A következő állatfajokat sikerült valószínű határozottsággal fÖlismerni:i:. 1. R é c z e (Anas). A madárcsontok közül ezen nem villacsont ját (furcula) lehetett fölismerni. Egy hollóorrcsont, lábtő-, medenczeés két különböző sípcsont származik még madaraktól; az első egy tyúkféléhez tartozik, a többi a récze és lúdéhoz hasonlít. E csontok a 9- és 13*ik pontróly kerültek a kultur-rétegből. 2. T u l o k (Bős taurus). Egy eg}^énhez tartozó mellső végtag, borda- és csigolyacsontok ásattak ki (14). E gy alacsony termetű válfajra utalnak. Borjúk csontjai egyéb helyekről is kerültek. 3. J u h (Ovis). A legtöbb állatcsont a juhé. Alsó és felső áll kapocstöredékek, végtagok a leggyakoriabbak, jobbára még ki nem fejlett állatoktól. A koponyától eltekintve, az ide sorozott csont anyagban nem volt lehetséges egyszersmind a juhhoz annyira közel álló kecske maradványait fölismerni, kellő összehasonlító anyag hiány ában. 4. O z (Cervus capreolus). E gy teljes koponya (IX-ről került) az a g y a g b ó l: olyan frissen néz ki, hogy nagy régiséget nem tulaj doníthatni neki. A 0 és 8-nál a kultur-rétegből ásott állkapocs töredékek ellenben régi kinézésüek. 5. G í m s z a r v a s (C. elaphus). Egy agancság töredéke (10-ről). 0. S e r t é s (Sus scrofa domestica). A kultur-rétegben a juh után a leggyakoribb mindenütt. Alsó állkapocs van legtöbb ; mind nyája fiatal sertéstől való, melyek a tejfogakat még el nem vesz tették. R ü t i m e y e r a szükebb értelemben vett sertésfajt három válfajra osztja: a vadkan és nagyfülü házi sertés, a celebesi vadkan és angol sertés, a tözegsertés és siami sertés csoportjára. Melyikhez tartoznak a baráthegyi barlanglakok sertései, azt nem vagyok képes eldönteni. A legnagyobb alsó állkapocs, a fo gazat méreteiben, egészen m egegyezik a fiatal házi sertésével§; az állkapocs azonban alacsony s ezáltal a házi sertésétől e lü t : a második előzápfognál csak 34*5 mm., mig a tőzeg-sertésnél leg k e vesebb 37 mm., a házi sertésnél pedig 43 mm. E darabnál tehát *

Fővárosunkban egyik állattani intézetnek sincs annyira teljes csontváz-gyűjtem énye,

h o g y ilyes m eghatározásokat könnyű szerrel és biztosan leh etn e eszk özöln i. Igen sok e s e t nél a nem (genus) m eghatározásához is hiányzik az összehasonlításra való anyag, a faj és válfajok

fölism erése

pedig

csaknem

leh etetlen. Gyér

m egkísérteni p edig hiú törekvés. A n n ál

elszórt

leirások után ily munkát

sajnosabb ez, mivel az em ber őstörténelm ére ép

az em beri maradványokkal egykorú állatok biztos megállapítása a legfon tosa b b , t V . ö a barlang alaprajzával Term . Tud. K ö z lö n y 1877. 6. 1. § BlaTnvil’e osteographie A tlas, IV . k. Sus. V III. t. 5 sz.


LÓCZY LA JO S

330

a tőzeg sertésre lehetne gyanakodni, ha az erős szemfogak és a zápfogak kifejlődése inkább a házi sertésre nem utalnának. 7. N y ú l (Lepus timidus). A nyúl-maradványok a barlang legm élyebb részén ásattak. Sipcsontok, medencze-csontok és égy ágyék-csigolya azok, melyek külseje a madarakéhoz hasonló. 8. R ó k a (Canis cf. vulpes). E gy alsó jobb állkapocs; a met szőfogak hiánya mellett is csak a rókáéval egyeztethető. 9. H á z i e b (Canis familiáris). Fiatal kutyák alsó állkapcsai és végtagjai; szintén a barlang legm élyebb pontjáról kerültek. 10. M e d v e (Ursus sp). Egy kisebb medvének közép lábujja (6-ról); a barlangi medve megfelelő csontjával nem egyeztethető. Ez a csontdarab mutat legnagyobb r é g is é g e t; igen erősen tapad a nyelvhez, gazdagon van borítva dendritekkel, ezenfelül még mészkérget is visel. Az állatcsontok az embercsontokkal együtt csupán a felső' sötét rétegben találtattak; azok a mammuth fogak, melyeket Maj láth úr talált, kétségkívül szintén a kultur-rétegből valók, a melyben sokáig heverhettek, a mint ezt sötét szinezetök és a rájok tapadt agyagból következtethetni ; hogy azonban jóval régibb lehet a barlang többi csontjainál, azt porladozó állapota tanúsítja. E

m r i «:r i

csontm aradván vök.

Az embercsontok is hasonló állapotban vannak megtartva mint az állatcsontok, és egészben véve a különböző helyek szerint nagyon keveset variálnak. Rendesen sárgás-barna színűek; egyedül a 13-al és 14-el jegyzett pontok között fordúltak elő hamu és szén közt, egészen fehér meszesedett embercsontok. Az embercsontok különben többször mutatják a tűz nyomait, főleg azok, a melyek a 8— 10 közti lejtőről és az előcsarnokból valók. E lejtőről került a legtöbb gyermekcsont is ; ezek kissé likacsosabbak. Törésben a csontok olyan színezetűek mint külsejök. Felületök dendritekkel és m észkéreggel van b orítva; a mész némely csonton különösen vastag tömegben van ; egy emberi sarkcsont nagy cseppkő-darabba van foglalva. Az embercsontok némelyike leveles léválást mutat. A csontok átalában kevéssé vagy éppen nem tapadnak a n yelvh ez; azonban megnedvesítve, agyagszagot árasztanak.. E gy emberi singcsontban 32*io°/o szerves anyag találtatott, mig a fris csontokban 33*3 % a szerves tartalom középértéke. Az embercsontok igen nagy arányban múlják fölül az állat csontokat. Már első közleményemben is említém, hogy a jobb fel karcsontok (os humeri) száma után legalább is 48 egyénhez tartozó csontok ásattak ki. H ogy ez az itt eltemetett embereknek nem



331

összes száma, az kiviláglik a többi csontok nagyságának különbségéből. H ogy az embercsontok mennyiségéről fogalmat nyújtsak, elég lesz megemlítenem, hogy több mint 1000 darab embercsontot sikerült gyüjtenem, melyből óo darab a koponyára, 225 a gerinczoszlopra, 500 darabnál több a végtagokra, a többi pedig a bordákra és tö redékekre esik. A legtöbb, számra nézve hetvenhat m eglevő felkarcsontból négy venkettő felnőtt egyéné, huszonkettő ifjak és gyermekeké, tizenkettő pedig igen kis gyermekeké volt. Az egyének száma tehát az egyes főbb életkorokra nézve 55%, 29°/() és 16% volt. Az alsó állkapcsok számá' egészben 29; 16 felnőtt egyéné, 9 ifjúé és nagyobb gyermeké és 4 apró gyermekeké, csecsemőé volt; tehát ezek is hasonló 55°/0, 3i°/<> és 14% arányban vannak az életkorokra elosztva. Miután a koponyarészek csak , töredékekben találtattak, a nemi különbségre nem lehetett figyelmet fordítani. Az álsó állkapcso kon fel lehet ugyan találni a férfi és nő közti különbséget, de ennek fölismerésére több gyakorlat és bővebb útmutatásra lett volna szükségem, mint a mennyit W e i s b a c h * különben igen hasz nos munkájában találtam. A koponyák jobbára csak töredékekben találtattak; külön böző életkorból valók; majd .v a s ta g 6— 8 mm., majd igen v é kony fallal. Egy teljes arczrészlet, az éf) homlokcsonttal, a legjobb lelet e tekintetben. Dr. Schaafíhausen az őstörténelmi congressus alkal mával ezt szemügyre vévén, fölszóllított, engedném azt át neki tanúlmányozás végett. A congressus utolsó ülésén említést is tett rólaf, és visszaküldésekor leírását is mellékelte, melyet megtisztelő engedélye folytán fordításban itt közlök: í „A nekem átadott liszkovai barlangból való koponyát, m ely nek egyedül homlok és arczcsontjai vannak meg az alsó állkapocs nélkül, egy régi finn koponyának tartom ; jellemző tulajdonai ennek a koponya kicsiny kerek alakja, a lapos, apró fogakkal ellátott felső állkapocs, a kerek fogiv, a rövid inyboltozat, a síma orrtő, melyben a crista nasalis hiányzik és a kétgyökü előzápfogak. Ezen tulajdonságaik vannak a skandináv kősirokbeli kis kerek * D eutsche W eib erscliad el, A rch ív f. A nth. 3. k., 80 1. f Bericht über d. internat. praehi-st. Jelen tése az

épen m egjelent

Congr. in

„Com pterendu“

i- s ő

Budapest. A rch . f. Anthr. 292. ].

kötetének

a hozzá való rajz azonban téved ésb ől a 385 lapra tétetett.

622-ik

lapján is megvan,


LÓCZY LAJO

k o p o n y á k n a k , m e ly e k n e k a lapp v a g y ó-finn ty p u s s a l v aló m e g e g y e z é s é t V i r c h o w e llen é b en fönntartom *.

rajz. A koponya

h om loknézete (k. b. ’ /2 tér-

mészeti nagyságban).

2. rajz. A koponya old aln ézete (k. b. l / nagyság). * 1875. 59 ].

V . ö. 5te alig.

f V erhandl. d. Nat.

Vers. d.

V er.

deut.

t.

e g y e z ő ; a fö nt e lő so ro lt j e l le g e k is m in d k e ttő n m e g v an n a k . A m a g y a ro rs z á g i k o p o n y a a fö ltalálá s k ö rü l m én y e in é l fo g v a a bronczk o rb a h elyezendő . A b a r la n g e lő ré sz é b e n lakásu l, h átu lsó ré széb e n p e d ig — ú g y l á t szik — te m e tk e z ő h ely ü l szolgált. A felső á llk a p o c s e m líte tt k ép z ő d ése m ás m ost élő m o n g o l válfajn ál is m e g v a n ; ig y a kalm üköknél ; csakhogy ezek koponyái n a g y o b b a k és d u rv á b b alk o tá s ú a k , és n ém e ly k e z d e t le g e s je lle g e k , m int a k é tg y ö k ü előzápfo gak, a z o k n ál h iá n y z a n a k .

A nthrop,

Bon n 1874. X X X .

G esellsch . in D resd en . Braunschw eig

köt. Cor. bl. 173 1. R ajza Compt.

r. de la V l l - e S ess, d. Congr. int. d ’Anthr. etc. a Stockh olm 842 1.


BAR ÁTHKGYT B A R L A N G ] M A R A D V Á N Y O K .

333

A koponya m é re te i: I 22 mm.

IsJ

00

54 25 52 55 99 96

11 11 11 11 11

cc

A h o m l o k c s o n t h o s s z a .............................. A h o m lo k d o m b o k e g y m á s t ó l i t á v o l s á g a A z o r r n y í l á s s z é l e s s é g e .............................. A z o r r n y í l á s m a g a s s á g a (b e c sü lv e ) A s z á jp a d iv h o s sz a (a S p .- n a s a l post.-ig) A f o g iv s z é le s s é g e a z első z á p f o g f é s z k é n é l A r c z s z é le s s é g az a r c z c s o n t o k k ö z e p é t ő l . F e lső arczsz é le sség a h o m lo k n y ú jtv á n y o k k özt H o m lo k s z é le s s é g (a lin. te m p o r . k ö z t ) . A z a r c z l e g n a g y o b b s z é l e s s é g e ........................ U g y a n a n n a k m a g a ssá g a a tö rö k n y e re g h á tsó p á rk á n y á tó l ..........................................

n

III 90 90

n 11

A k o p o n y a e g y f e l n ő t t é v o l t ; a z á p f o g a k v é g s ő fé s z k e i (alveolus) f ö s z i v ó d o t ta k n a k l á t s z a n a k é s r é s z b e n c s e p p k ő v e l b o r í t v á k ; az o r r c s o n t o k k ö z e p e t t ö s s z e n ő t t e k .u Ez a k o p o n y a a b a rla n g e l ő c s a r n o k á b ó l 5— 6 k ö z t c s e k é ly m é ly s é g b ő l k e r ü lt. D e n d rite k m ég nem m u t a t k o z n a k r a jta , d e a n n á l g a z d a g a b b a n b o r ít ja c s e p p k ő k é r e g , m e ly a s z e m ü r e g e k o l d a lf a lá n 1 m m . v a s t a g ; a jo b b a r c z c s o n t m ö g ö tti k ö z t p e d ig g ö m b ö s c s e p p k ő t ö m e g e g é s z e n ki3-ik rajz. A koponya szájpadja alulról tekintve

tö lti

(k. b. 1/3 term. nagyság*. A h o m lo k c s o n t o n a b a l h o m lo k d o m b és h a l á n t é k k ö z t e g y é le s v á g á s f o r r a d á s a m u ta t k o z i k (1. rajz.). A f o r r a d á s fe lü l k a n á l s z e r ű m é l y e d é s s e l (0.6 m m .) k e z d ő d ik , m e ly b ő l a z 0.5 m m . s z é le s b a r á z d a k iin d ú l é s a s z e m ö l d ö k iv e k fe lé n y ú li k 26 m m . h o s s z a s á g b a n . A v á g á s m é l y é n c s o n tfo rr a d á s v e h e t ő é s z r e ; a z e g y é n t e h á t t ú l é l t e a s e b e t. A m é s z k é r e g , m e ly a b a r á z d á t r é s z b e n k itö lti, r é g i s é g é t b iz o n y ítja . N e m k e v é s b b é f o n to s e k o p o n y a m e lle tt az, m e l y n e k h o m l o k c s o n t já t M a jlá th ú r első, 187 i-ik i k u t a t á s á n a k k ö s z ö n h e tjü k . M a jlá th é r t e k e z é s é b e n a z t m o n d ja , h o g y ez a h o m l o k c s o n t az 5 l á b n y i m é ly s é g b e n le v ő k a v ic s o s h o m o k b ó l s z á r m a z o tt. I t t b i z o n y á r a té*

A

koponyarajzokat

általa készített fényképekről.

Dr.

volt Schim ann szíves

fára

rajzolni, az ugyancsak


334

LÓCZY LA JO S

védés forog fenn. A 0.30 m. vastag televény kulturréteg alatt, Majláth ásatása helyén (5—6), én emberi maradványra nem akadtam, de annál több embercsontot találtam a kulturrétegben, melyek megtartási állapota annyira egyezik a szóban forgó homlokcsonttal, miszerint nem kétlem, hogy az is a felső rétegből való, és csak esetleg k e rülhetett abba az alsó telepbe, melyben Majláth föllelé. A homlokcsont leirása az idézett értekezésben foglaltatik. Bár az értekezésben kissé túlzott színekkel van ecsetelve a koponya durvasága és kezdetleges alakja, el nem vitatható, hogy az, a Quatrefages és Hamy által felállított első emberi válfaj, az ú. n. cannstadt-i válfaj csoportjába való, és mint ilyen, a neanderuölgy-\ és engisheim-i* koponyák jellegét viseli. Leginkább föltűnnek az erősen előre álló szemöldökivek, a csontfal nagy vastagsága és egy széles, tompa kiemelkedés, mely a homlokdombok magasságától a homlok közepén felfelé nyúlik és a koponyát ék alakúvá teszi. • A koponya m éretei: A homlokcsont h o s s z a ................................ 130 mm. A homlokdombok egymástóli távolsága . 64 „ A homlok s z é l e s s é g e ......................................100 „ Az arczkoponya legnagyobb szélessége . 123 „ A barlangból kiásott alsó állkapcsok száma, azon darabbal, melyet Majláth hozott, 29. Az utóbbi állkapocs a leírásban vismét kissé túlzott módon van egybevetve a Trou de la Naulettben talált álkapocscsal. Ettől nagyon különbözik: egyedül igen széles álla és lefelé hajló jobb szemfoga föltűnő. A mandibulák közül, melyeket én hoztam, 3 darab agg em bertől v a ló ; e g y fél állkapocsból a fogak már mind kihulltak, és a fogfészkek, a második előzápfogtól kezdve, már felszívódtak. 8 állkapocs teljesen kifejlett egyénre utal. Ezekben a fogak épek és szabályosak; a most élőkétől eltérést nem mutatnak, csak_ hogy igen erősen le vannak k o p v a ; e g y darabnál az első záp. fog kifelé, csaknem tövig le k o p o tt; odvas fog csak 4 állkapocs ban van. 9 darabnál a 2-ik zápfog még csak most búvik; ezek életkora tehát, ha a kormeghatározásnál*!* W e l c h e r utasításait követjük, még 15 éven alúl van. Figyelemre méltó ezek közül két darab, melyben a szemfogaknak egy gyökér helyett két gyökerük van. Ez tudtommal rendkívüli jelenség. A négy gyermeki állkapocs közül egy 10 évesnek, kettő 7 * Crania eth nica 16. 1. 10 ábra. -f- KLraniologische M ittheil. A rcli. f. A nthr. I. köt 114.

.



335

évnél jóval fiatalabbnak tekinthető, a negyediknél még az első metszőfogak sem bújtak ki, ez tehát körülbelül féléves csecsemőé lehetett. Az állkapcsok alakra nézve, a gyerm ekekétől eltekintve, h á rom csoportra oszthatók: Az egyik csoportot a széles állú, közel ép szögben felemel kedő, magas vízszintes ággal és állközéppel ellátott darabok képe zik ; nagy, 14— 17 mm. vastagság, durva alkotás és erős izom-benyomatok jellemzik ezeket. A második csoportot hasonló jellegű állkapcsok képezik, csakhogy ezeknek ágai sokkal ferdébben emel kednek. A harmadik csoportba alacsony mandibulák tartoznak, melyeknél az ágak még ferdébben emelkednek fölfelé, az áll hegyes és az alkotás finomabb. A meredeken fölemelkedő ág kezdetleges alkotásra mutat; jelenleg a műveletlen népfajok tulajdonsága. Quatrefages és Hamy müvében* a grenelle-i és a nagy-sápi (Esztergom m.) ko ponyákon látjuk ezt. Ilyen állkapcsuk van a kaffereknek, hottentottáknak és a kanári szigetek lakóinak is. A ferdén fölemelkedő állkapcsok egy némelyike a belgiumi furfooz* barlangbeliekre em lé keztet. Ezek az állkapcsok tehát a cro-magnon-i és furfooz-i válfajok hoz közelednek. V i r c h o w f táblázatait tekintve, a számadatokban, a skandináv mandibulák némelyike és a baráthegyiek közt, találunk megegyezést. Feltűnő nehány állkapocsnak igen nagy, 36—38 mm. közepetti magassága. Ez még a grönlandi emberét is fölülmúlja, és eddig ily mértékben csakis a cro-magnoni koponyánf találtatott. E gy czigány-koponyán az alsó állkapocs közepetti magassága L e n h o s s é k Cranioscopiája szerint§ 42 mm. volt ugyan, ha ez talán nem sajtóhiba. K ét példánynál a fogiv csekély átmérője feltűnő. Az állközép belső falán levő álltüske (spina mentális) rendesen igen erős és két csúcsban végződik. A felkarcsontok (os humeri), mint átalában a végtagok, dur vább, kiemelkedőbb éleket és erőseb izombenyomatokat mutatnak baráthegyi embereinknél mint a most élő em b ernél; más feltűnő nincs rajtok. Megemlítésre méltó azonban, hogy 10 darabnál a könyökgödör (fossa olecrani) át van lyukadva. Ez a most élőknél igen ritkán fordúl elő ; az anthropoid majmoknak ellenben jellemző *

I. h. V I., V I II., X I I . X X X I X . tábla, 85., 95.,

IJO .,

115., 116., 131., 132. ábra. f A ltnordische Schádel. A rchív f. A nthrop. IV . köt., 55 . 1. § Crania ethnica 89. 1.

115,

126.

1. és a szövegben


336

LÓCZY LAJOS

tu lajd o n a. Ez a jelenség- Dr. S ch aa ffh a u seo * szerint az ő se m b e r m a ra d v á n y a in g y a k o r i, h o lo tt j e l e n l e g c sa k a v a d n ép fajo k n ál fo rd ú l elő g y a k r a b b a n , m inél fo g v a m inden e s e tre k e z d e tle g e s a la k n a k te k in te n d ő . A le g h o s s z a b b fe lk a rc s o n to k 286, 307 és 324 mm. hosszúak . A singcsontok (ulna) és orsócsontok (radius) sem m i e lté r ő t sem m u ta tn a k . A czombcsontok (os femoris), szá m ra 59, m inden é le tk o r b ó l v a lók. K ö z é p ré sz ö k tö b b n y ire k a rc s ú k e s k e n y . A s z á rn a k elő re g ö r b ü lése, m á s o k n á l a szár h á ts ó ré szén lévő él, a linia a s p e r a erő s k i fejtése szo k a tla n . A 4-ik és 5-ik rajz k é t ily en czom bcsont á tm e ts z e té t m u ta tja ; a sz á rk ö z é p e n te rm é s z e te s n a g y s á g b a n ; a 6-ik rajz össze h a s o n lítá s k e d v é é rt v é te te tt, s e g y k ö z ö n s é g e s czo m b cso n t á tm e t' s z e té t tü n te ti elő.

4 . rajz. 5 . rajz. 6 . rajz. Czombcsont átmetszetek. 4 — 5 a barlangi ember, 6 a m ost élő közönséges em ber czom bcsontjának keresztmetszete.

K i v é t e lt k é p e z n e k e te k in te tb e n a g y e r m e k e k czom bcsontjai. E z e k sim ák, h e n g e re s e k . É rd e k e s azon ban, h o g y e g y e r m e k i czo m b c s o n to k — fő leg m e ly e k n é l a n a g y tr o c h a n t e r m é g nem cso n to s o d o tt m eg, m e ly e k e n n é lfo g v a 4 év e sn él fia ta la b b g y e r m e k e k tő l v a ló k — a szár alsó ré szén igen szélesek . T eljesen e g y e z n e k ezek az o k k al a ra jz o k k al, m e ly e k e t C a p e l l i n i k ö zö lt a G r o t t a dei C olom bi b a r la n g b ó l m in t e g y m ajom (M acacu s inuus) cz o m b cso n tjá n a k rajzait§. É h e z teljesen h a s o n ló k a t t a l á l t D a w k in s a P e rth i-C h w a re u b a r la n g b a n és a Cefn-i k ő h a lm o k b a n , m e ly e k e t szin tén g y e r m e k e k cz o m b c so n tja in a k is m e rt föl, s e g y s z e rs m in d m eg c záfo lta C apellini és Calori nézeteit-}-. A le g h o ssz a b b czo m bcsont nem h o ssza b b 0.436 m.-nél. H a e b b ő l a tu lajd o n o s m e g k ö z elítő m a g a s s á g á ra a k a r u n k k ö v e tk e z te tn i, a k k o r ezt H u m p h r y m ódszere szerin t 1 -tel k e ll szoroznunk. E r

J

0.275

* 2 -te alig. Versam m. d. d. anthr. Ges. in S chw erin 1 8 7 1 . Corr. Bl. 1 8 7 1 . 6 7 . I. § Com pt. r. de la 5 Sess d. Congr. int. d ’A nth r. A Bologne III. tábla 4 0 8 . 1. D aw k in s. D ie H öh len . 2 0 7 . 1. és 73. ábra.


BARÁTHEGYI BARLAN GI MARADVÁNYOK.

337

szerint a 0-436 m. hosszú fe m u rn a k 1-585 m., a le g k is e b b 0-389 m. k i n ő tt cz o m b c so n tn a k 1-415, a k ö z é p 0-414 m. hosszú c z o m b c s o n tn a k 1-505 m. te s tm a g a s s á g felelne m eg. H a ez az eljárás, m e ly e t a tö rv é n y széki b o n c z ta n is k ö v et, n em is eg észen m e g b iz h a tó , a n n y it m é g is m ond, h o g y ezek a tr o g lo d itá k ig e n a la c s o n y te rm e tű e k v o lta k . A g y ű jtö tt síp c so n to k (os tibiae) szám a 24. A cz o m b c s o n to k á ta lá n o s tu la jd o n a it ezek is m a g u k o n viselik. A tib iá k n a g y ré sze e m e lle tt m eg kö zelíti azon je lle g e t, m e ly e t B usk* platycnemiánaku n ev ezett, é rtv e a l a t t a a s íp c s o n tn a k o ld a lró l v a ló ö ss z e la p íto tt ala k já t. A z újab b k ő k o r t k ü lö n ö sen jellem zik ezek a tib iá k . P e r i g o r d h ire s b a rla n g ja , a C ro-M agnon, le g n a g y o b b m é rté k b e n szol g á l t a t o t t p la ty c n e m ic u s tib iá k a t, ta lá n a m á r k ih a lt á lla to k k o rá b ó l v a g y is a r é g i k ő k o rb ó lf. A 7-ik rajz e g y b a l tib ia á tm e ts z e té t m u ta tja 36 m m .-nyire a fo ram en n u tritiv u m n ev ű id e g ly u k a la tt. A 8-ik rajz ö ssze h aso n lítá sú l e g y k ö z ö n sé g e s sip c s o n t á tm e t s z e té t m u tatja. H a a n y ilá tm é rő n e k a k e re s z tá tm é rő m ö g ö tti r é szét az elül fe k v ő részszel, ez u tó b b it 1000-nek véve, összehasonlítjuk, az t t a lá l juk , h o g y a 7-ik ra jz n ál a k e ttő n e k eg y m á sh o z v aló viszony a 407 : 1000; a 8-ik ra jz b an e lő tü n te te tt tibiánál p e d ig 268: 1000. Ez a viszony a n o rm á l tib iá n al

...V- o

• tt k i -ki 7. rajz. E gy barlangi bal tibia átmetszete. a crista in te rro se a ; b crista tib ia e ; bd a nyilátmérő ; ac a keresztátm érő.

o • 1 - a • B u s k szerin#t 274: 1000; a 8. rajz. Egy közönséges tibia .f t átmetszete. C ro -m a g n o n i tlb ia n a l 623 “ , QOO • a g i b r a ltá r i tib iá k o n

600— 5 ^3 ’ ioo o ; a P e rth iC h w areu b a r la n g tibiáin, e g y k iv ételé v el, a viszony a k ö zö n sé g es, tib iá k é h o z k özeledik, n o h a az o k k é ts é g b e v o n h a ta tla n ú l a p la ty c n e m ia je lle g é t viselik. A b a r á t h e g y i tib iá k a t ez u tó b b ia k rajzaival§ e g y b e v e tv e , azon nal k itű n ik , h o g y az o k em ez u tó b b e m líte tt c so p o r t b a valók. 12 k ifejlett kü lön bö ző n a g y s á g ú tib iá t v e tte m b e h a tó b b mé* D aw kins i. h. 137 1. f R eliquiae aquit. X . rész, 103— n o . 1. és E cker. A rc h . f. A nth r. IV . köt. 117123 lap. § Dawkins i. h. 138. 1. Természettudományi Közlöny. IX. kötet. 1877.

22


LÓCZY L A JO S

338

ré se k alá , B u s k ny om án. A z e re d m é n y k ö z é p é té k e k b e n azt m u tatja, h o g y a tib iá k ig en rö v id e k ; a le g h o s s z a b b 0-348, a le g rö v i d e b b 0^270 m.,-a k ö z é p é rté k (7 d a ra b b ó l) o -3 i7 m., m e ly n e k B u s k sze rin t (40'5-del való szorzás u tán) 1^474 m.-nyi te s tm a g a s s á g felel m eg. A szélességi in dex , v a g y is a k e re s z tá tm é rő viszo n y a a n y ilá tm é rő höz, az u tó b b it xoo-nak téve, 67-5 : 100. E viszony a r e n d e s tib iá k o n 73-4 : 100, a P e rth i-C h w a re u b a r la n g b ó l v a ló k ró l p e d ig 61-2: 100. A.z összelapú lt a la k n a k a re n d e s tő l v aló e lté ré s e n em tetem e s. A s íp c s o n to k a z o n b a n e m e lle tt v a s ta g o k . A k e rü le ti in dex , a v a g y a síp cso n t le g k is e b b k e r ü le té n e k v iszo n y a hosszához, ez u tó b b it 100-nak véve, 22-4; t e h á t n e m c sa k az a n g o l n e o lith -k o rb e li tib iá k v iszo n y át (i9'5), h a n e m a re n d e s e k é t is (21'16) felülm úlja. Az

E M B ER M Ű K Ö D É S É N E K N Y O M A I ÉS M Ű K É S Z ÍT M É N Y E I.

A b a r la n g b a n t a lá lt c s o n to k az em b e ri k éz m ű k ö d é s é n e k n y o m a it c sa k g y é r e n v iselik. A z á lla tc so n to k , h a b á r j o b b á r a házi á lla to k tó l v a ló k is, m e s te rsé g e s s é r ü lé s t n em m u ta tn a k . A t ö r t és ho sszá b an h a s a d t s z á rc so n to k le g tö b b je e m b e rtő l való. I g e n k ü lö nös, h o g y ez ép e n síp cso n to k o n fo rd ú l elő. N em k e v e s e b b m in t 2 d a ra b , tib iáh o z tarto z ó , h a s íto tt csont és k ü lö n b ö ző h o ssza sá g ú szá lk a v a n b irto k u n k b a n . É s ez a n n á l föltün öb b, m ivel ép e n a s z á r c s o n tn a k v a n a le g v a s t a g a b b és le g e rő s e b b fala. A tö ré s fe lü le te k a c s o n to k k ü lsejév e l e g y e n lő szinüek, és m észkérg-et is viselnek . A fö lh a s o g a tá s e m ü v é t n a g y o n h ajlan d ó v a g y o k az e m b e rn e k tu lajd o n íta n i, a n é lk ü l h o g y a n n a k czéljára n ézv e c o n je c tu rá k b a b o c s á t koznám . A c so n to k o n nem r itk a a s ö té tb a r n a foltos színezet, m in t a tűz h a tá sa . M ás n y o m ok is v a n n a k m ég, m e ly e k az e m b e rtő l szárm aztak . A b a r la n g le g m é ly e b b p o n tjá ró l h a m u közül e g y m eszesed ett fem u r k e r ü lt elő, m e ly e n a k ö zé p rész h á ts ó fele éles k e lj. rajz A ls ó - á llk a p o c s kívülről, >/, term. r e s z tv á g á s o k a t visel, m e ly e k e t nagysagban, mely tuzko nyilhegygyel van átütve. a a tűzkőnyíl törött oldala.

.

,

— a m in t lá tsz ik ‘ — ig en éles és v é k o n y p e n g é v e l ü t ö t te k rá. F ig y e lm e t érd e m e l e te k in te tb e n az a v ág á s, m e ly e t az i-ső rajzban e lő tü n te te tt k o p o n y a Y Ísel! az e m líte tt v á g á s u g y a n is h a so n ló a n éles és s z a b á ly o s v ág ó e szk ö zre u tal. A seb to m p a h á t t e r e a c s o n tfo rra d á s t fö lism erh e tő le g m utatja, a n n a k jeléül, h o g y a seb az e g y é n k im u lta k o r m á r g y ó g y u ló b a n


BARÁTHEGYI BARLAN GI MARADVÁNYOK.

339

volt. K é ts é g k iv ü l le g é rd e k e s e b b a 9-ik és 10-ik k é p b e n lera jzo lt alsó állk ap o c s. A m int a ra jz o k o n lá th a tó , a fö lem e lk e d ő ág n y ú jtv á n y o k k ö z t id eg e n tá rg y , a tű z k ő n y il h e g y e a ül a c so n tb an . A n y il le tö r ö tt szélesebb része az á llk a p o c s külső ré sz é n (9-ik rajz) lá th a tó , m ig b elü l a n y íl h e g y e lá ts z ik k i a c s o n tb ó l (10-ik rajz). K é t s é g e t nem szenved, h o g y e tű zk ő m in t n y ílh e g y t ö r t b e a c so n tb a. A seb z ett u g y a n is — a m in t lá tszik — n em v o lt k é p e s azt o n n é t k i h ú z n i ; fel k e ll te h á t té te le z n ü n k , h o g y az, a n y íl s e b e s s é g é v e l és n a g y erővel r ö p í t t e t e t t bele. É s a b a r á t h e g y i b a r la n g lak ó ja jó id eig v is e lte e t á r g y a t á llk a p c s á b a n , a m e n n y ib e n a tű zk ő k ö rü l m in d e n ü tt c s o n tfo rra d á s m u ta t kozik, az ü t ö t t ré s szélei ki ...................... v a n n a k fo rrad v a , és az a 7 . 10. rajz. Ugyanaz az állkapocs belső oldalaról tekintve, 1/2 term. nagyságban, a helyén a

mm. hosszú h a s a d e k is; m ely a n y íltó l az izü le tn y ú jtv á n y felé irá n y ú it, jo b b á r a ism ét b e te lt az ú jo n n an k é p z ő d ö tt c s o n t a n y a g g a l. A tű z k ő d a ra b o ly an erő sen szorúl a cson tb a, h o g y k i v é te le nem is leh etség es. A 11-ik rajz a tű zk ő -n y ílh eg y a la k já t m u ta tja term é szetes n a g y s á g b a n , a lu lró l te k in tv e és átm etsze tb en . A m ű k észítm én y e k rö v id s o ro z a tá b a n ez a d a ra b a leg n e v eze te seb b , a m en n y ib en n y ílh e g y k é n t való h a s z n á la ta irá n t k é ts é g nem fo ro g h a t fenn. E 11. rajz. A tűzkő tü z k ő -n y ilh e g y n e k n é g y , h a sítá s á lta l k é p e z e tt la p ja nyílhegy term. v an m ely e k a csúcson rö v id élb e fu tn a k össze. A z t tűzkő-nyílhegye látható.

I

nagys. alulról es átmetszetben.

7

J

az oldalt, m ely az á llk a p o c s b a n fölfelé néz, c s a k eg y , k ev é ssé d o m b o rú lap k é p e z i ; az alsó oldalon 3 h om o rú la p van, m ely ek k iálló é le k b e n m etszik e g y m á st. M ajláth 6 d a r a b tű z k ő -tá rg y a t ta lá lt a b a r la n g b a n , m e ly e k közül h á ro m L u b b o c k „A tö rté n e le m e lő tti id ő k “ czímű m u n k á já hoz P u 1 s z k y á lta l irt b e v e z e té s b e n is le v a n rajzolva*. V é g ü l m é g e g y kis ré z te k e rc s, k é t rö vid réz- és e g y v a s ta g a b b b ro n c z s o d ro n y -d a ra b k a em líten d ő a le le te k közül, m e ly e k a b a r la n g e lő c sa rn o k á b a n á s a tta k . A r é z d a r a b o k v a s ta g o n b e v o lta k v o n v a k é re g g e l, az ú. n. p a tin á v a l. A te k e rc s átm é rő je m in t e g y 25 mm. széles, és 2 mm. v a s ta g szalagából v a n ö ssze csav a rv a, és * V. ö. L ubbock: T örténelem előtti idők. I. k., X I V lap. I., II., I I I . rajz.

22


LÓCZY LAJOS

340

h aso n ló azokhoz, m e ly e k a nemz. m uzeum r é g is é g t á r á b a n n é m e ly fib ula-kap cso n lá th a tó k . A h u z a lo k á tm é rő je i mm. A réz D r. W a r t h a ta n á r szives k özlése sz e rin t a chem iai v iz s g á la tn á l e g y e b e k k ö zt a n tim o n t is ta rta lm a z o tt, m inél fo g v a n em term és-rézn ek, hanem koh ób ól, é rc z e k b ő l n y e r t fé m n e k te k in te n d ő . A bron cz-huzal á t m é rő je 1.5 m m .; színe feh éres, c s a k n e m ro zsd a nélküli*. A b a r la n g ős la k ó in a k v a g y l á to g a tó in a k m ü ip a rá t le g n a g y o b b m é r té k b e n c s e ré p e d é n y e k k ép v iselik . A hol e m b e rc s o n to k m u ta tk o z ta k , o tt e d é n y tö r e d é k e k sem h i á n y o z t a k ; a le g tö b b a z o n b a n az e lő c sa rn o k b ó l 6-nál és a 8- és 10-zel je lö lt p o n to k k ö zti lejtőről k e rü lt. E g é s z e d é n y n em t a l á l t a t o t t ; a t ö r e d é k e k sem illeszt h e tő k össze. E z e k j o b b á r a m ind en díszítés n é lk ü liek , é j c s a k k e v é s való az e d é n y p á r k á n y á r ó l és öblös r é s z é r ő l ; c s a k n é h á n y o n v a n m e g az e d é n y füle v a g y fo g a n ty ú ja . A z e d é n y e k a la k já ró l t e h á t ig en h iá n y o s k é p e t a lk o th a tu n k m a g u n k n a k . A z e d é n y tö r e d é k e k e t m in d a m e lle tt h á ro m c s o p o r tb a le h e t osztani. 1. A z első b e a k o r o n g g a l id o m íto tt d a r a b o k a t soroljuk. Ily e n c sa k n é h á n y t a lá lta to tt, s z a b a d o n h e v e rv e a b a r la n g b a n a 8-czal je lz e tt p o n tn á l. E z e k n e k kifelé h ajló p á r k á n y z o t t szélök v a n ; fa la z a tu k v a s ta g s á g a 3 m m ; fe lü le tö k d u r v a ; a n y a g u k rosszúl isz a p o lt kvarcz- és fö ld p át-sz em ek k e l e le g y e s a g y a g , m e ly k e v é ssé v a n k ié g e tv e . A tö r e d é k e k e t m é s z k é re g is b o rítja. A z e d é n y d a ra b o k belseje szenes é te lré s z e k k e l v a n b e k é rg e z v e , m ely D r. W a r t h a ta n á r ú r szives v iz s g á la ta szerin t ig e n so k z sira d é k o t ta rta lm a z . 2. A m áso d ik c s o p o rto t kézzel id o m íto tt e d é n y e k tö r e d é k e i kép ezik, m e ly e k j o b b á r a díszítés nélk üliek . F e lü le tü k sim ítva v an

12. rajz.

13. rajz. E dénytöredékek J/3 természetes nagyságban,

14. rajz.

és fénylő fe k ete. N e h á n y kis d a r a b a 6-tal je lz e tt p o n tró l igen sim a és éles e g y e n e s v o n a la k k a l v a n b o rítv a . E z e k a n y a g a fino m a b b és fa lu k ig en v ék o n y . A tö b b i id e ta rto z ó tö re d é k e n a fe lü le t sim ítá sa faléczecskével t ö r t é n t ; a n y o m o k e rre m u ta tn a k . A p á r k á n y o k e g y s z e r ű e k ; * A

fém-tárgyak a congressus élénkségével járó zavarban elvesztek.



a fülek töb b félék : vannak közönségesek s a közönségesekhez ha sonlók, csakhogy nincsenek átlyukasztva; másoknál a fül helyén nyelvalakú fogantyú vagy csak egy kerek kiálló lemez van. (12. rajz). Az edények anyaga elég jól iszapolt, és az edények vastag ságához mérten finomabb vagy durvább kvarcz- és földpát-szemekkel kevert agyag. Ezeket a szemeket kétség kivül granitdara szolgáltatta, amint ezt még a hatszögletű csillám-lemezkék is bizo nyítják. Hasonló anyagból való egy 10 cm. hosszú üres, kissé kúpos henger, mely valamely edény nyeléül szolgálhatott. 3. A harmadik csoportot csak néhány töredék képezi. Ezek a töredékek igen vastagfalú edényekből valók. Szélük áthajló; a párkányzat, ha nem is a koronggal való idomítás nyomait, de mégis oly nyomokat visel, mintha a megfelelő minta valami tengely körül forgatható lett volna; ezek a nyomok alább eltűnnek. A díszítésre, mint a 13-ik és 14-ik rajz mutatja, különös gond fordíttatott. A dí szítést, a nyomok után Ítélve, ügyes kéz végezhette, valami kes keny faléczczel. A díszítés körülbelül az edény közepéig érhetett; egy darabon ugyanis, mely az edény öblös részéről való, m ég olyan forma hullámvonalak vannak, mint a rajzokon látható. A töredékek felülete é rd es; egyedül eg y idevaló darab mutat gondos simítást, mely élénk barnaveresre van festve. Az anyag durva; iszapolva n in c s; azonfelül 5 mm. nagy kvarcz - és földpátszemek is vannak benne. Ezek az edények igen nagy méretűek voltak; a 13-ik képben lerajzolt töredék ivét kiegészítve, az edény belső világára 30 cm. átmérőt nyerünk. Az edények fala, a legvékonyabb helyen 12 mm. rendesen azonban 14— 15 mm. vastag. Az előcsarnokban talált tö redékek többnyire idevalók. A 13-ik rajz példánya a 6-al és 23-mal jelzett pont közti hasadék fenekén szabadon hevert. Ilyen súlyos edények nem igen szolgálhattak hordozásra; a tűznek sem mutat ják nyomait, azért talán mint ételkészlet-tartók — tehát bútorok — nyerték a gondos díszítést. Az utolsó tárgy, mely még fölemlítendő, a barlanglakok hiúsá gáról tanúskodik. Egy mocsárércz- barnavaskő (limonit) darabka ez, mely bizonyára a festőanyagot szolgáltatta. Vájjon e festéket önmagukra mázolták-e vagy csak fazekaikra, annak eldöntésével adósnak kell maradnom. B

efejezés

Az első közleményben egy szűk és a hegy belsejébe mélyen benyúló barlanggal ismerkedett meg a szives olvasó. Pompás cseppkőalakzatokat hasztalan kerestünk abban; a bejáratok szükek


LÓCZY LA JO S

342

s a barlang* csak a sziklaomlások helyén tágul ki térés és magas boltozatokká. Láttuk, hogy a barlang fenekén, bejáratától legm é lyebb pontjáig, a napfény derengésétől 80 m.-nyi távolságra, egy 0.30 m. vastag kulturréteg terül el. Hamuval és szénnel vegyes televényföld ez, melyben cseréptöredékek és háziállatok csontjai közt igen sok emberi csontrész, a legkülönbözőbb életkorból, minden rend nélkül volt elszórva. Az előcsarnokban, azon sziklahalmaz előtt volt a legtöbb maradvány, mely a 7-tel jelzett ponttól mere deken lefelé hajló lejtő szélén emelkedik. Ugyanitt találtattak a tűzkő- és fémeszközök is. Hosszú időn át szolgálhatott e barlang azon emberek tanyájáúl, melyeknek annyi maradványa, oly vastag rétegben maradt itt meg. A cserépedények különfélesége, s a tüzkőfegyverek mellett a réz- és broncztárgyak jelenléte arra is utal, hogy itt a művelődés különböző korszakainak maradványai vannak együtt. A barlangban jobbára alacsony emberek tanyáztak. Terme tük az 1.5 m. középmagasságot éri csak el, amilyen népség, a mi szemünkben, már törpének tűnnék fel. Karcsú czombcsontok, zö mök, de összelapított sipcsontok és ezeken igen erős izmok jellemez ték e népfajt. E gy homlokcsont a legrégibb emberi válfaj koponya alakját mutatja; egy teljes arczkoponyán pedig Dr. Schaaffhausen a mostaniakkal igen rokon ó-finnek typusát ismerte fel, melyről az anthropologok nagyrésze — hasonló leletek alapján — azt tartja, hogy mint a mongoloid válfajnak egyik tagja, egykor Európa ere deti őslakosságát képezte. E nézetnek, az anthropologok közt, és meginkább a nyelvészek közt, igen sok ellenese van. Egyik hazai tudósunk, H u n f a 1 v y P á l* , azon nézetével, hogy Európában a fin nek voltak az utolsó bevándorlók, az előbbi állítást teljesen megdönteni látszik. Az én felfogásom szerint minden ilyen vita a különböző szem pontokból keletkezik. Az anthropologok nagy része csakis az anató miai jellegeken alapuló fajt veszi tekintetbe, és az elnevezést azon néptől kölcsönzi, melynek átalános typusa, amaz ős ismeretlen lakók typusával leginkább m egegyezik. A történetbuvár és a nyel vész a nép és a nemzet alatt csakis a társadalmi csoportokat érti, ami mindig vegyült elemekből áll. Igen helyesen mondja H u n f a l v y P .f, hogy a történetelőtti kor lakóinak nyelvéről szó sem lehet. De ha a nyelv nem segít, mi szerint osztályozzuk *

Compte rend d. la V I I I . S ess. intern, d’A nthr. etc. 507. 1. A rch . f. Anthr. IX .

k. 292. 1. f Magyarország ethnographiája 53. 1.


BARÁTHEGYI BARLANGI

MARADVÁNYOK.

343

ezeket, mi szerint állapítsuk meg a fajokat, ha nem a testalkat sze rint? Pedig ezt tennünk kell, ha csak legrégibb elődeinket minden osztályozásból és igy a természetes megítélés módszeréből kikü szöbölni nem akarjuk. A nemzetet a nyelv tesz i; de ki nem ismeri föl az egy anyanyelvet beszélők között a különböző typusokat m ég az elvegyülés előre haladott fokán is? A mi barlanglakóink a közönséges házi állatokat, minők: a tulok, juh, házi eb, sertés, már bírták, s a most annyira megritkult őzre és szarvasra vadásztak; az edények gyártásában szorgalma sak v o lta k ; de sok is kellett nekik, a mennyiben a rosszúl égetett edény sokáig nem tarthatott. A tűzkövet eszközökre, fegyverekre, nyilakra dolgozták f ö l ; vájjon a bronczot és rezet a kővel együtt használták e, vagy megelőzőleg, az kérdés marad. Feltűnő, hogy az edényeken kivül oly kevés házi eszköz k e rült ki a barlangból; az ember csaknem azt vélhetné, hogy a bar lang állandó lakásúl épen nem szolgált. Minden tárgy oly helyről került, hol a külső világosság már alig d e r e n g ; a barlangból ki áramló erős légvonat kellemetlenné teszi a pihenést, sőt a tüzelést sem teszi étekkészítésre alkalmassá. A tanyázásra alkalmas helyet csak is az a kőgát nyújtott, mely az előcsarnokot a lefelé nyúló folyosótól elválasztja s a légáramlattól védi. És csakugyan itt volt együtt a legtöbb maradvány. A lejtőn az embercsontok, szén, hamú és cserepek oly rendetlenségben voltak összehányva, hogy rendszeres temetkezésre nem lehet gondolni; ellenkezőleg, látva, hogy még az emberi- és gyermekcsontok is oly elszórtan hevertek a nem háborított hamúban és szenes telepekben, azt kell követ keztetnünk, hogy azok már mint eldarabolt testrészek kerültek oda. Minden arra mutat, hogy a csontok, szén és hamu az előcsarnokból* a lejtőn nagy menyiségben lehányattak, s igy nyerte itt a kulturréteg eredetét. A leguruló csontok és egyéb maradványok ily módon könnyen jutottak a 14-gyel jelzett pontig, vagyis1 a barlang legm élyebb pontjáig, melyen túl kultur-rétegre vagy emberi ma radványokra nem találtam. Egybevetve ezt az embercsontok töre dezettségével és azon körülménynyel, hogy erősebb szárcsontok is föl voltak h a sogatva: nem látszik valószínűtlennek, hogy itt emberevők tarthatták egykor iszonygerjesztő lakmározásaikat. A körülmények legalább igen egyezők azokkal a körülményekkel, melyekben Capellini a Grotta dei Colombi barlangban Palmaria szigetén, é s S p r i n g a S c l a i g n e a u x barlangban Belgiumban az emberevők biztos nyomait vélték föltalálni. Mely korszakba fogom én e leleteket sorozni? kérdi a szives olvasó. A most élő állatok csontjai a diluviális kort határozottság-


344

JLÓCZY L A JO S

g a l k i z á r j á k ; a m a m m u th fo g n em dönt, m e rt víz n em k e r in g e t t i t t sem a k u l t u r r é te g le ra k o d á s a k o r , sem azóta. A m a m m u th fo g n éze te m sz e rin t a d ilu v iu m b ó l való. A b a r la n g a z o n b a n s o k k a l szükebb, h o g y s e m az ős e le fá n t jó sz á n tá b ó l b e le m e h e te tt v o ln a ; k é ts é g k ív ü l az e m b e r v itte be, k i e lő tt a m am m u th -fo g a m a h e g y e s v id ék e n m in d ig ig en fö ltű n ő és r i t k a t á r g y le h e te tt. A tű z k ő -e s z k ö z ö k m in d e n e se tre r é g i m ü k o rs z a k ra u ta ln a k , és a broncz- és ré z le le te k e n k iv ü l, m e ly e k m in d ig k é s ő b b ie k is le h e tn e k , m ind en a r r a m u ta t, h o g y i t t az ú ja b b k ő k o rb a n le ra k ó d o tt e m lé k e k k e l v a n d o lg u n k . E r r e az e re d m é n y re k e ll ju tn u n k , h a a le irt le le te k e t az a n g o lo rsz á g i és a b elg iu m i b a rla n g o k b ó l v a ló k k a l összehasonlítjuk, és h a te k in t e t b e veszszük, h o g y m ily g y ö n y ö rű m ü k é s z ítm é n y e k és fe g y v e re k v o lta k a V á g v ö lg y éb e n * a b ro n c z k o ri e m b e r b irto k á b a n . T a r to z z a n a k a z o n b a n e le le te k a tö rté n e le m e lő tti idő b á rm e ly k o r s z a k á b a , a n n y it m é g is m u ta tn a k , h o g y e g y b e n az ős e m b e re k sem k ü lö n b ö z te k u tó d ja ik tó l; m ik é n t m ost, ú g y a k k o r is az e m b e r v o lt e m b e r tá r s á n a k l e g n a g y o b b veszedelm e. Az a k o v a -n y ilh e g y , m e ly az e m líte tt á llk a p o c s b a n fészkel, ép oly sz e n v e d é ly e k rő l t a n ú sk o d ik , m in t a m in ő k je le n le g a k é t v ilág ré szb en d ü h ö n g ő m é s z á rlá s t előidézték . L ó c zy L a jo s. *V. ö. Majláth B. közlem ényeit A rch . közi. A z első közlem énybe becsúszott sajtóhibák : 2. lap 14. sor alulról T á trá t helyett olvasd F á trá t, 7. 1. 16. sor felülről kelet helyett olvasd n y u g a t, 15. 1. 17. sor alulról 28 egészen kihagyandó 15. 1. 13. sor alulról m észpát helyett fö ld p á t. A z első közlem ényben a 9-dik lapon levő 5-ik rajz a nivellál'ás ad atait hibásan mutatja ; ekként igazítjuk helyre :


345

XXIV. EGY BOLDOG KIRÁLY*. Egy királyról fogok megemlékezni, a kit birodalm ának széles határai kö zött — Szibériától egész Spanyol- és G örögországig — nem mindenki akar elösmerni; pedig ő kétségbevonhatatlan jogait visszaviheti a régi görögök ko ráig, sőt egész azon időkig, a mikor a madarak is királyt választottak. Egye dül a németek ism erték őt el m indig, s meg is ajándékozták két birodalom mal akkor, mikor az ő saj át birodalmok is csak fogalom volt. Persze a németen kivül kinek is jutott volna eszébe, hogy király, sövény között üsse fel trónusát. Hja az ó királyi jogai — mint már mondtam — az aranykorból származ nak, a mikor a királyok mint pásztorok éltek, s ő emez idillikus korszak szoká sait máig is megtartotta ; igazuk volt tehát a németeknek mikor jogait elis merve, „Zaunköniga és „König im Schnee£í czimmel ruházták fel. A mi O felségének azon bogarát illeti, hogy a mai változott viszonyok között is megtartotta a régi kor nemes egyszerűségét, az ép úgy, mint ó-korbeli státus-csinje — mely által királylyá lett — magas státustudományi fel fogásáról tesz tanúságot. Lám újabban az eszmék gyors fejlődése, a kultura bámulatos előhaladása hány birodalmat ingatott meg, hány uralkodó országá nak csonkítását idézte elő, mig az övé ép a kultura következtében folyton nö vekszik, amennyiben ma már minden jól rendezett mezéi gazdaságot elevm sövénynyel vesznek körül. Ezt meg is érdemli, mivel O felsége maga is buzgó előmozdítója a kultúrá nak, a minek bebizonyíthatása kedvé ért feltolakoclom életirójává. Olvasóim kétségtelenül kitalálták az eddig mondottakból, hogy a szárnyas világ mesebeli királyáról, az ökörszem ről (Troglodytes parvulus) van szó. *

Kis szárnyas királyunk 3 V2— 4 hü velyk hosszú, köpczős testű, egyenesen elcsapott rövid farkú madár. Színezete rőtbarna, fölül sötétebb, alúl világosabb, fekete kereszt-csikókkal hullámosán tarkálva. Ez ismét azt bizonyítja, hogy a pompára nem sokat ad, különben tarka palástot öltött volna fel, mint sok alatt valója szokta tenni. Ékkövek csillogá sán sem kap, mert tollazata által nem akarja azokat utánozni, de a mellett még is van két csillogó ékköve, barna szemeiben, melyek azonban nemcsak fénylenek mint a drágakövek, hanem egyszersmind életet és értelmet is árul nak el. E rövid leírásból látható, hogy méltóságát nem külső tulajdonoknak köszönheti, hanem eszes cselnek, a mint ezt, a jó öreg Aesop csacskasága foly tán, mindenki tudja. De hát évezred múlva is felrójjuk e neki emez egyszer elkövetett status-csínját ? hisz azóta napjainkig hányszor vissza adták neki a kölcsönt. Hányszor nem tudott volna oly magasra emelkedni egyik másik csodált sas, ha hóna alatt elrejtve nem vitt volna magával egy eszes kis ökör szemet ! Érjük be ezzel a sokszoros elégtétvétellel, sőt kívánjuk ez utánra is, hogy minden erejébe nem bizó magasratörő nagyság, szárnya alatt, lega lább egy okos és becsületes ökörsze met rejtegessen. Ha azonban nem is tűnik ki m ada runk imponáló alak, hatalmas karmok és szemkápráztató ruházat által, vannak oly kellékei, melyekre büszke lehet. Van észtehetsége és jó szive; a melyek egy király főtulajdonai kell, hogy legye nek. Birtokában van ezenkívül egy oly talizmánnak, mely becsesebb a királyok királya, a perzsa sah valamennyi taliz mánjánál : ez jó kedélye, mely magábafi elég arra, hogy őt kikiáltsuk a vi-

E k özlem ény G róf L á z á r K á l m á n ,

korán

elh u n yt

term észetbúvárunk

adatlan iratai közül való. A b oldogult em lék én ek óhajtunk áldozni, m időn családja szíves ségéb ől e nehány lapot oly m elegen irt k özlem én yén ek szenteljük.

-

Szerk.

k i


346

EGY BOLDOG K I R Á L Y .

dorság királyának. Győződjünk meg e felől. A földet fehér hólepel borítja s az ólomszürke égboltozat nehezen eresz kedik le reá. A házak ereszeiről sorban hosszú kékes-szürke jégcsapok csüngenek, a fák vázai mozdulatlanok, csak néha rázzák meg álmosan, fáradtan hólepte galyaikat, mintha hideg dider gés futna rajtuk végig ; a madarak rejtekeikben, felborzolva, némán, szomo rúan ülnek. Minden oldalról az elhagyottság, a pusztaság képe tekint halott merevséggel felénk. Az ember is ked vetlenül vonja meg magát a pislogó kályha m e lle tt; csak az merészkedik ki, kit a kényszerűség kiűz, s dideregve a hidegtől, az is öszszehúzódva lopódzik tova, mintha valami gonosz tettet köve tett volna el. Hát még a szegény, éh séggel és nyomorral küzdő hajléktalan madarak ! Ok már nem is küzdenek, ők az aléltságtól eltompultan, gondolat nélkül néznek elébe annak a mi jön. Pedig jön még roszabb idő is : a hideg kissé enyhül, de a hópelyhek gyorsan, kísérteties csöndben hullanak alá, sű rűn, oly sűrűn, hogy alig látunk ma gunk elébe, s még mélyebbre temetik a táplálékot az éhező szárnyasok elől. Majd ismét a fagylaló éjszaki szél, rohan tova, halmokra hordva az alá hulló havat s behatolva a kis didergő szárnyasok csontjáig. És a vész, és a szomorúság ama napjaiban, mikor ember és állat egya ránt elcsüggedt, s már panasz hangjuk sincs : megcsendül egy üde, kellemes, vidor madárdal. Ki lenne más a vigasz taló dalnok mint a vidámság szárnyas kis királya ? Mikor az éjszaki szél elkezd bősziilten dühöngeni, ő kiül a házfödélre, vagy a sövény tetejére s elkezd vigan d alo ln i; és minél dühösebben ordít a szél, minél arczátlanabbúl lóbálja az ő királyi tolipalástját, ő is annál hango sabban, annál vidorabban dalol, mintha gúnyolódva daczolni, versenyezni akarna vele, és vigasztalni akarná a csüggedőket. És törekvése nem sükertelen: üde

dala — mely biztatóan, vigan csendül a zordon időben — mélyen behatol szivünkbe, földerít és reményt ad szebb jövőre. Szereti is mindenki a tetszetős kis állatot, mely fürge mint az egér, jó kedvű, játszi, s mozdulataiban, maga viseletében oly sajátságos, hogy egyet len más madárral sem lehet összeha sonlítani. O a maga nemében valódi különlegesség; most megjelenik a sövény tüskéi között fénylő barna szemeivel pajzánul kacsintgatva jobbra, balra, az tán eltűnik, s a jövő perczben más helyen jelenik meg leguggolva vagy délczegen billegetve elmetszett rövid farkát; majd „czerrru hangját hallatja, a sűrűbe bújik s mig körültekintünk már ismét mellettünk van. Mindig kö zelünkben forgolódik, mindig pajzánkodik, és még is mindig óvatosan gon doskodik biztonságáról. Gyermekko romban, mikor boldog együgyűségemben nem adtam volna egy marék aranyért, ha a kis gonoszt birtokomba keríthetem, hányszor kifogott rajtam ! Hányszor dobtam le a latin nyelvtant lélekölő „Quae maribus“-ával, s les tem a ravaszt, kit minden perczben megfoghatni reméltem ; de ő bujósdiját kijátszta velem is, és éles „czerrr£í-el tova repült a sűrű málnabokorba, ott hagyva engem a faképnél, tüskéktől összekarmolt kézzel s azon szomorú tudattal, hogy nem tudok semmit a „Quae maribusu-ból. De azért én nem haragudtam reá s ő sem nagyon ijedt meg tőlem. Másnap, leczke előtt már ott voltam, madaram is meg jelent, s újra kezdtük a bujósdit. Napokig tartott ez, mig egyszer fészkére akadtam. Felkiáltottam öröm em ben; de emlé kezem, elragadtatásomban nem bírtam mást mondani, hanem folyton ismétel tem : Jaj de szép ! Jaj de szép ! Bizony szép is az a csodásán szőtt kis fészek ; valódi kis királyi palota. Az anya madár pedig egyedül, azután társával aggódva röpkedett körül, mind köze lebb, közelebb merészkedve, majd egész közelemben szállt le egy tüske


EGY BOLDOG K IR Á L Y .

ágra, hátra vetette fejét, hevesen billege tette farkát s mérgesen czerregett, mi nagyon furcsán állott neki. Mikor ez sem használt, leguggolt s dürgő nyír fajd módjára leeresztve szárnyait, még élesebb „czerrru hangot hallatott. Sze gény bohó ! Öt a tojásai miatt való fé lelem hőssé tette ; pedig dehogy volt mit félnie; hisz félvilágért sem bántot tam volna a fészkében levő hat vagy nyolcz babszem-nagyságú gömbölyded, vörös pöttös tojásait. Ez idő óta meg barátkoztam a kis ökörszem család dal: naponta felkerestem a fészket s az öregek aggodalom nélkül röpültek ki és be, mit sem gondolva velem ; regge lenként s alkonyat felé, sokszor nap közben is kiült a hím a sövény tetejére s hallatta kellemes dalát, mely hangos, fuvolaszerű s halkabb trillákba végződő. Dalolás közben kissé fel fújja magát, hol bevonja fejét, hol kinyújtja nyakát s dalát nem ritkán éles „czerrru-el fe jezi be, s ilyenkor mindig hevesen bil legeti picziny farkát. De a kis királyt nemcsak kedves magaviselete teszi kedveltté: ő hasz nossá is tudja magát tenni, amennyi ben mint a kultura védője lép fel, könyörtelenül üldözve a kártékony ro varok romboló s e rg é t; korán reggeltől késő alkonyaiig portyáz utánok s éles szemei elől nem menekszik egy sem. Hasztalan akarnak elrejtődzni előle , a fakéreg hasadékaiba, földlyukakba, vagy bárhová, ő mindenütt nyomukban van, s mindenütt hatalmába tudja őket keríteni. Tavaszkor palotáról gondoskodik. Tudja ő azt, hogy méltóságához nem illik holmi rongyos vityillóba meghúz nia magát ; nem is oly idealista, hogy boldognak érezné magát kunyhóban; ezért tehát oly remek építményt állít elő, mely méltán bámulatra ragad min denkit; sőt az építkezésnél más tekin tetben is lángészként tűnik fel. O nem utánoz szolgailag, nem ragaszkodik szigorúan saját építkezési styljéhez, ha nem a helyhez, a körülményekhez, a mint az oly geniéhez illik, ki már a

347

régi múltban ügyes diplomatának mu tatta be magát. Fészke valódi kis remek mű, mely nek leírása nem könnyű, amennyiben alakja és az építkezésre szolgáló anyag tekintetében nagyon különböző ; külön böző a hely is a hova építi: találták már magas fa csupján, föld alatti üregben, farakásban, szirtrepedékben, kunyhók és csűrök fedél-eresze alatt, sőt egy eldobott rósz sipkában is ; leggyakrab ban található azonban eleven sövény ben, vagy sűrű tüskés bokrok között, hegyeken, völgyekben, erdőkben, és kertekben. Bárhova helyezze is fészkét, annak külseje oly nagyon hasonló kör nyezetéhez, hogy csak nehezen lehet megkülönböztetni és rátalálni. Bizo nyos kiválasztott helyhez különös elő szeretettel viseltetik ; s ha fészkét el is veszik, ama hely közelében épít mási kat. De nem csak bizonyos helyhez, hanem emberekhez is ragaszkodik. B r e h m írja, hogy egy a havasban élő ökörszem mindig követte a tanyájukat változtató szénégetőket s közelükben rakott fészket. Figyelemre méltó az is, hogy minden tavaszszal több fészket is készít, csakhogy azok, melyek nincse nek költő helynek szánva, kisebbek, lazán építettek, s azokat egyedül a kim á llítja össze, mig a nászpalota, a költésre szánt fészek szövésében tevékeny részt vesz a nőstény is. Mi czélból készíti amazokat a fészkeket, még nem tudjuk. M ü 11 e r azt hiszi, hogy csak is mulat ságból, amint a barátka fülemüle (Sylvia atricapilla) is szokta tenni. Nézetem szerint a ravasz madár cselből állítja fel azokat, mit abból következtetek, hogy az ily elhagyott, kezdetleges építmé nyek mindig csekély távolra állanak a költő fészektől , szembetűnő helyen , mig a lakott nászpalota lehető jól el van rejtve. Meglehet, az okos madár úgy számít, hogy ha ellenségei látják az üres fészkeket, azt hiszik, hogy ő azon kör nyékről elköltözött s felhagynak a to vábbi kutatással. Hogy ez valóban igy van, állítani nem merem, de valószínű nek tartom.


348

EGY BOLDOG K I R Á L Y .

A fészek-épitésnél művészeti tehet ségén kívül sok kitartást, mozgékony ságot és szorgalmat fejt ki. Ily alkalom mal azt bizonyítja be, hogy „törpében is lakhatik óriás Lí. A milyen nagy szorgalmat fordít fészke építésére, ép oly nagy gonddal keresi ki az arra alkalmas helyet. Már márcziusban nyugtalanul csatangol sza naszét azon a tájon, hol tanyáját felütni szándékozik. Korán reggeltől estig, hol itt, hol amott, minden óra negyedben más helyen halljuk megcsendülni a kanári madáréhoz hasonlító fütyölő vi dor dalát. E csatangolásai közben rész letes vizsgálat alá vesz minden czéljaira alkalmasnak látszó helyet, a fák csupjától le egész az egérlyukig. Mikor aztán meg van találva a palota helye, akkor társával együtt hozzá fognak az építéshez, mely meglehetősen nehéz feladat, hanem azért nem csüggednek s vigan dalolva folytatják munkájokat. Minden helyhez tud alkalmazkodni s lakását a helyzetnek megfelelőleg ala kítja ; a szerint választja meg az épít kezésre szolgáló anyagot is. Rendes alakja a fészeknek aránylag nagy, 4— 5 hüvelyk átmérőjű gömb, oldal vást bejáró lyukkal. Külső boritéka többnyire mohából és zuzmóból áll, de mindig tekintettel a környezetre. A falhasadékokban, eresz alatt, fán állók külső takarója száraz levélből készült, a szalma közé épített oldalaiban sok szalma van beszőve ; a farakások között levőket egészen barna, száraz moha veszi k ö rü l; az eleven sövények és bok rok közt levők szép zöld mohába van nak galyabítva. Hogy mennyire alkalmazkodik az építkezés helyéhez, bizonyítja az, hogy habár rendszerint oly helyet választ, hol fészke jó nyugvó pontra talál, pél dául az ágak villája között, falpárká nyon : szeszélye néha még is úgy hozza magával, hogy ettől egészen eltérőleg zacskó alakú mesteri függő fészket épít, mely hárs és gyapjú fonadékkal van szilárdúl fölkötve. Egy ilyet ir le >a ki tűnő figyelő Müller Adolf, melynek (,

falazata mohából készült, közbeszőtt fűszálakkal, hársszálakkal és tölgy levél lel. Váza az egésznek egymást keresz tező, és az egész fészket körülfutó hársfonadékból állt. Belül puhára ki volt ágyalva sárga kakas-tolluval. Müllernek feltűnt ez, mivel az erdőben, a hol a fészekre bukkant, közel sehol nem volt lakott ház ; csak is félmértföldnyi távolra volt egy majorsági udvar, hová a kiváncsi felfedező elmenvén, ott csakugyan egy sárga kakasra talált. A kis madarak tehát nem röstelték oly messziről hozni a tollakat, ho lott különben nem örömest repülnek át hosszú nyílt téreket. Minő nagy szorgalommal dolgoz nak, mutatja az, hogy az aránylag nagy és nemezszerű falakból szőtt fészekkel öt— hat nap alatt elkészülnek. Évente kétszer, tizenhárom fiat költ ki s azokat gondosan ápolja, nagy szorgalommal hozva számukra a táp lálékul szolgáló rovarokat, s a mellett még ilyenkor is rá ér a dalolásra. Mikor fiai már akkorára nőnek, hogy táplálékuk egy részét maguk is megszerezhetik, kiűzi őket a fészekből, de egy ideig még maga körében tartja. Ilyenkor kedves látványt nyújt, amint porontyai kis egérkék módjára szalad nak utána a sövény vagy csalit sűrűjé ben. Néhány hét múltával a fiatalok is megkísértik daloló képességüket. De a kis szárnyas király nemcsak kellemes dallos, építő művész, jó szüle, hanem az elhagyottak és árvák párt fogója is. Néha kakuk fiat nevel fel, nem ostobaságból, hanem jó szive sugallatát követve. Eléggé bizonyítja ezt az, hogy elpusztult madarak árván m aradt fiait is oltalma alá veszi és fel neveli. Erre számos példa van. Mikor az ősz beáll, vándorlásra in dul az egész család ; néha czinkék tár saságában. Épen úgy mint ezek, egyik vidékről a másikra kóborolnak gond nélkül, üres gyomorral, vígan. Ha nincs, majd csak lesz ! Segit is m agán: beállít minden kertbe, fölszedegeti a jövö évi gyümölcs-termést fenyegető


EGY BOLDOG K IR Á L Y .

rovarokat, aztán szép dalban köszöne tét zeng a házi gazdának s beállít a szomszédba, hogy ott a régi nótát újra kezdje. Az est béálltával pedig az illa tos bodza és szeder-bokrok fogadják árnyas sátorukba s kínálják meg estélire édes bogyóikkal. Ha beköszönt a tél, ő akkor sem hagy el, hanem osztozik velünk a roszban úgy mint osztozott előbb a jóban, sőt még ő vigasztal ha csüggedni kez dünk. Ennyi jó tulajdon mellett csak is két gyöngéje v a n : ő a bátor kis hős, nagyon fél a nehéz időtől s ilyenkor izgalmában azt se tudja daloljon-e, elrejtődzék-e, elrepüljön-e, vagy mit tevő legyen. Attól fél talán, hogy az általa hajdan oly csúfosan kijátszott

APRÓBB

34 9

villámhordó sas, bosszújában egy meny kövével agyon sújtja. Másik gyöngéje hogy nagyon hara gos, s haragjában szembe száll bárkivel. Ezt a nagy haragot némelyek komikus nak találják kicsinysége mellett. Uram Is te n ! hát Gyulai Pál nem kicsiny al katra nézve, s mégis hány hórihorgas rósz poéta remeg méltó h aragjától! . ... Azonban e kis gyöngéi sok jó tu lajdonságai mellett be sem számítha tók n e k i; szereti őt mindenki, apraja, nagyja, ifja, véne, s a mint egyik hű vazallusa és életirója Brehm nagyon helyesen m ondja: „O. valamennyi ki rály között a legboldogabb, mivel egyetlen ellensége sincs, az emberek között legalább nincs u.

KÖZLEMÉNYEK.

Á L L A T T A N .

(R ovatvezető : K

J á n o s .)

gyák találkoznak, rokonszenvöket úgy mutatják ki, hogy tettetik magukat mintha nem látnák egymást, egymásnak nekimennek s megdöbbenés nélkül ütődnek össze ; máskor csendesen megállanak, egymást csápjaikkal érintgetik, mintegy köszönnek egymásnak^ azután megy mindegyik a maga útján. Ezek azonban nem mindig elvitázhatatlan jelei a barátságnak, amennyiben az említett mozdulatokat oly hangyák nál is észre lehet venni, melyek egye lőre nem tudják, vájjon barát vagy el lenség-e az előtte álló. A barátságos indulatra sokkal biztosabban lehet követ keztetni abból, hogy a jó barátok egy mást etetik, egyik a másikat viszi, czipeli is. Ha két jó barát közül az egyik éhes vagy szomjas, csáp jaival társának potrohát érintgeti, vere geti, mintha azt akarná mondani, hogy amannak a potroha, gyomra, jól tele v a n ; ezt a pajtásnak igy tudtul adva, de la S u isse“. Ouvrage kérését, a jóllakott czimbora arczának de sc ien ces natuczirogatása és fejpaizsának yeregetése

( I O . ) A HANGYÁK SZOKÁSAIRÓL. Dr. F o r e l a svajczi hangyákról egy kitűnő művet bocsátott közre*, melynek egyik szakaszában a hangyák szokásai ról behatóan értekezik. Innen valók a következő so ro k : Forel arra a kérdésre, hogy ha kü lönféle hangya-államokból két hangya összetalálkozik, vájjon barátságos vagy ellenséges indulattal vannak-e azok egy másiránt, következőleg válaszol: Azok a hangyák, melyek egymás iránt ellenszenvvel viseltetnek, az össze találkozás után a leggyakrabban azon nal eltávoznak ; nem ritka eset azonban hogy a nagyobb és hatalmasabb, erejé ben bízva, fenyegető ..állást foglal el, a kisebb pedig gyorsított léptekkel me nekülni igyekszik. Ha amaz útjába áll s hivalkodva harczra kényszeríti, elszánja magát és küzd, mig hős halált nem hal. Ha egymással barátságban élő han* „Les fourmis cou ron n é pár la société relles. 4.

r ie s c h


350

A PR Ó BB KÖZLEMÉNYEK.

által terjeszti elő. E műtételt szintén a csápjaival végezi. Ha kérelme ked vező eredménynyel döntetik el, az engedő fél rágóit tágasra nyitja fel, csápjait hátra hajtja s szájából egy át látszó cseppet bocsát ki. A nyertes örö mében, s talán hálából,jószívű barátja fejpaizsán, csápjaival rythijiikusan dobol, fejét két előlábacskájával gyöngéden si mogatja s a mézet felnyalja. Úgy lát szik, hogy a hangyáknak az irgalmasság eme cselekedetét gyakorolni igen jól esik, amennyiben néha egymásután 2'— 3 cseppet is juttatnak az éhesnek. Nagyon tévednénk, ha látva, hogy egyik hangya a másikat viszi, abban le győzött ellenséget tekintenénk; ez, mint már H u b e r kimutatta, épen a barát ság jele. A vitel sokszor nem más okból tör ténik, mint h ogy az egyik az utat tévesz tett hangyát útba igazítsa, máskor hogy valami tervbe vett munkájához magával vigye s a kivitelben segítségére le gyen. E b r a r d azt is mondja, hogy a munkások elfáradt társaikat gyakran igy viszik lakásukba. A vitel bará tságos voltáról az tanúskodik, hogy a vivő a jó barátot rendszerint rágóinál fogja, mig az ellenségeseket többnyire lábai nál, potrohánál, vagy más tagjánál fogva ragadja meg. Ha a viaskodásban az egyik elerőtlenűl, megadja magát, lábait és csápjáit oly helyzetbe hozza, mintha egy barátságos hangyától hordoztatnék s az ellenség szeszélyének engedi át ma gát. A győztes tudja, mit jelent ez az alkalmazkodás: egész nyugalommal ra gadja meg, elviszi I? kásába-s lassankint szétszakgatja, megöli. Csodálatos tünemény a hangyák nak bőszültség nélküli harcza is. Egy mást lábaiknál vagy csápjaiknál fogva, minden megerőltetés nélkül, s z í v ó s ma kacssággal rángatják ide-oda. Ilyenkor mérgüket soha nem veszik igénybe. Feltűnő, hogy az egyik mindig védelem nélkül stoikus türelemmel viseli ellen fele tettlegességeit. Kinek a szerep

tettleges része jutott, a másikat meg ragadja, s előbb egyik, majd a másik csápját vagy egy lábát lemetszi, hogy az áldozat tökéletesen megbénítva, tel jesen fegyvertelen maradjon. Néha a fejét vagy potrohát is leharapja, vagy pedig — s ez a rendes eset — egy el hagyatott térre szállítja, hol el kell vesz nie. Forel azt mondja, hogy ezt sokszor szemlélte. Minden hangya önbizalma és bá torsága egyenes arányban áll a jó ba rátok és szövetségesek számával. A népes gyarmat tagjai merészebbek mint valami kis társaságból valók. Ugyanaz a dolgozó, mely nagyszámú társaság tá mogatása mellett tiz halállal is szembe néz, kerül minden veszélyt, s bolyától nehány lépésre is félénkséget mutat, ha társasága megapadt. Ha 8— io mun kásból, álczákból, és egy termékenyí tett nőstényből egy en miniatűré gyar matot alkotunk, ezek védelmi állást soha sem foglalnak el, hanem a legki sebb veszélyre szerte riadnak. Ha csata közben két viaskodó han gyát megfogunk és egy kis skatulyába teszsziik, némi kerülgetések után végre is összejönnek, s a küzdelem újra el kezdődik, de oly kímélettel bánnak egymással, hogy sérüléstől egyikük sem vérzik el. Ha a két táborból io o — io o hangyát teszünk egy jóval terjedelmesbb dobozba, a küzdelem újra ki fejlődik, s ekkor igen sok marad a csa tatéren. Ebből világosan fölismerhetjük a fajfenntartás elvét. A kis község la kóira nézve előnyösebb, ha ellentállás helyett menekülnek. A népes állam érdekei szempontjából számos áldoza tot hozhat, a nélkül hogy faja tetemesen gyöngülne, mig a kisebb, a fajfenntar tás szempontjából, minden személye elestével érzékeny csapást szenved. A megsebesült vagy beteg hangyát társai gondos ápolásban részesítik, s ha vég órája közeleg, a fészektől elviszik meszsze, s ott végzi be pályafutását. (Az Entomologische Nachrichten után) közli: N

agy

B alázs.


APRÓBB KÖZLEMÉNYEK. ( 1 1 ) S a i s o n - d i m o r p h i s m u s (adalék a leszármazás elméletéhez). Saison-dimorphismusnak először W a l l a c e nevezte azt a tüneményt, midőn egy és ugyanazon lepkefaj fölváltva két, sőt több különböző alakban jelenik meg, és pedig az egyik alak tavasz kor, a többi a nyár folytán lép föl. A két saisonalak közti különbség néha oly nagy, hogy mind a kettői mint külön-külön fajt irták le, de vannak oly saison-dimorph alakok is, me lyek egymástól nem különböznek anynyira, hogy mint önálló fajok szerepel hetnének, legfeljebb csak varietásoknak volnának tekinthetők. A 30-as években péld. megtudták, hogy a Vanessa levana (barnássárga, szárnyain fekete foltokkal és vonások kal) és a Vanessa prorsa (fekete, szár nyain széles fehér övvel) csak egy és ugyanazon fajnak téli (V. levana) és nyári (V. prorsa) alakja, és hogy az egyik a másiknak petéiből fejlődik. Ha sonló viszonyban áll egymáshoz a Lycaena Am yntas és L . Polysperchon , az Antocharis B elia és A. Ausonia és mások. A káposztapillének (Pieris napi) és még más 1 1 európai nappali lepkének szintén van téli és nyári alakja, melyek azonban egymástól kevésbbé különböz nek mint az előbbiek. A saison-dimorphismusnak igen szép példáját szolgál tatja az amerikai Papilio A ja x , mely mindenütt, a hol csak előfordul, három variétásban jelenik meg, és pedig ta vaszkor mint var. Telamonides, és var. Walshii , nyáron mint var. M arcellus. E fajnak különös sajátsága, hogy a báboknak nagyobb része mind a 3 generácziónál rövid idő alatt (14 nap) ki búvik, mig kisebb része egész nyáron és a rákövetkező télen is bábálomban marad. E d w a r d s szerint a második generácziónak 50 bábjából 14 nap alatt kibújt 45 Marcellus, a többi 5 bábból pedig a következő év április havában Telamonides. Miben rejlik e tüneménynek oka? W e i s m a n n , kinek e téren való kutatásai eredményeit „Saison-Dimor-

351

phismus dér Schmetterlingeu czímű munkája nyomán ismertetjük itt rövi den, számos kísérletet tett, melyekből kitetszik, hogy péld. a Pieris nyári generácziója hideg bekövetkeztével telje sen átváltozik téli generáczióra. Ez a két alak pedig elég feltűnő különbségeket mutat. Kísérleteiből kitűnik továbbá, hogy 8— 2 o 0-nyi hőség mellett a V. prorsának legnagyobb száma V. porrimára változott; a hőmérsék további o — 1 °-ra való leszállítása és igy az átalakulás hosszabb tartamra való szorítása altal pedig V. levana lett belőlök. Egyesek azonban kifejlődésökben a hidegnek is mindig ellentállottak és a V. prorsa-alakot megtartották. Feltehető volna tehát, hogy a hideg, vagyis a kifejlődés hátráltatása oka an nak, hogy a nyári alak télivé változik. Ebből azonban az is következnék, hogy viszont bizonyos hőfok szükségkép a nyári alakak (prorsa) kifejlődését vonná maga után, bármely generáczióból származtak legyen is a nagyobb hőmérséknek kitett bábok. Ez azonban nem áll. A téli alakot sohasem lehet arra bírni, hogy nyári alakot vegyen föl, és noha a végbevitt kísérletek nyomán kétséget nem szenved, hogy az átválto zást szükségkép a hideg okozza, ez mégsem közvetetlen, hanem csak köz vetett ok. Az egyforma inger folytán bekövetkező különböző reactiónak oka csakis az illető generáczió természeté ben rejlhetik. Weismann a V. levana alakot te kinti primar v. eredeti, a prorsa-alakot pedig secundár alaknak, mely a nyári hőmérséklet lassankénti behatása kö vetkeztében keletkezik. A V. levana a jégkorszakban megvolt, de csakis ezen egyedüli alakban (szerinte mint monogoneuonta). Amint az éghajlat lassanként ismét melegebb lett, bekövetkezett egy oly időszak, melyben a nyár oly hosszú ideig tartott, hogy ez alatt még egy má sodik generáczió is fejlődhetett. Mint hogy pedig ez a második generáczió


352

A PRÓBB

KÖZLEMÉNYEK.

más égalji viszonyok alatt nőtt fel, mint az első, lassanként változások k ö vetkeztek be rajta, színében és rajzai ban, s igy keletkezett a V. prorsa. Hogy tehát a V. prorsa a V. levanára üt, ez nem más, mint a leszármazás elméleté nek az az átalánosan ismeretes tüne ménye, melyet atavismusnak nevezünk. És miután a V. levana az eredeti alak, azért a másikra, a V. prorsára nem változhatik át soha. Szóval: a nyári alak átváltozhatik télivé, a téli azonban nyárivá soha sem. A téli az eredeti ősalak, a nyári pedig az újonnan keletkezett varietás. Megjegyzendő azonban, hogy nem minden faj egyformán hajlandó klima tikus válfajokat képezni, és hogy csak kevesen vannak, melyek oly annyira különböznek egymástól, mint a V. le vana és a V. prorsa. A Polyommatus phlaeas péld. Németországban is két generáczióban lép föl, de e két generáczió közt semmi különbség nincs ; Olaszországban azonban ugyanazon lep kének két generácziója már különböző. Ebből Weismann azt következteti, hogy nem a kifejlődés tartama az átváltoz tató a klimatikus válfajok képzésénél, hanem egyedül a hőmérsék, melynek az állat bebábozása alatt ki van téve. Hogy pedig az ilyen átalakulásoknál már maga az állat természete is lényeges, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a rokon fajok egyenlő égalji befolyások alatt hasonlóan megváltoznak. De még az ivarnak is van befolyása a külön át változtatásra ; némely fajoknál t. i. a himek más m ódon változnak mint a nőstények.

A saison-dimorphismus által tehát meg van magyarázva, hogy némely faj miért változik oly könnyen, be van bizonyítva, hogy a secundár alakok sokkal változékonyabbak mint a primárek, és hogy a megváltozott életföltéte lek befolyása által valamely faj eltéré sekre bírható, mely eltérések a szerve zetek természetétől függnek, és a kü lönböző fajoknál, sőt még ugyanazoz faj hím és nő egyéneinél is különző lehet a változás. Nem minden faj, melynek egy évbentöbb generácziója van, mutat saisondimorphismust, és igen valószínű, hogy még más okok is befolynak ez érdekes tünemény előidézésére, péld. az áttelelés. Weismann azt hiszi, hogy a hő mérsék más hatással van az áttelelő hernyókra, mással az áttelelő bábokra, és egészen mással az áttelelő petékre. Mind oly körülmények ezek, melyek a lepkék tenyésztésével és gyűjtésével foglalkozó gondolkodó embert a leg nagyobb mértékben kell hogy érdekel jék. Egyik alakbábjaiból felnevelhetjük a másik alakot. E kísérleteket más lep kékre is ki lehet terjeszteni, főképen az éjjeli lepkék is megvizsgálandók vol nának, vájjon itt is ugyanezek, vagy más okok szerepelnek-e. Nem volna talán érdektelen e kísérleteknél még más szempontokat is figyelembe venni, péld. hogy a világosságnak van-e e tüneményre befolyása vagy nincs? to vábbá, hogy a rovarok más rendjeinél előfordúlnak-e ilyen tünemények, és vájjon ugyanazon okokból származnak-e itt is ? K . J.

É L E I : T A N. (Rovatvezető : B \I -Ü G H K Á L M Á N ) . (8.)

A dalék

a

látás

elméleté

A látás érzeteinek tanában, ép úgy mint a múlt században, még jelenleg is két ellentétes nézet küzd egymással: a nativistikus (örökletes) 'és az em pirikus (tapasztalati) elmélet. Habár az utóbbi mindinkább nyer elterjedésben, még sem sikerűit eddig a másikat véglesen elnyomnia. A nativistikus hez.

elmélet hívei feltételezik, hogy ve lünk született tudomásunk van a reczehártya egyes érzékeny pontjainak elrendezéséről , mi által a térbeli viszonyokról való ítéletünknek már irány van szabva. Az empirikus elmélet ellenben azt teszi fel, hogy a térbeli vi szonyok felfogásához a reczehártya kü lönböző pontjain keletkező különös ér


APR Ó BB

KÖZLEMÉNYEK.

zésbeli mozzanatok segedelmével, ta pasztalat által jutunk. E két elmélet kísérleti megvizsgálá sára szerfelett ritkán nyilik alkalom ; csakis akkor tudniillik, ha vakonszülöttek, idősebb korukban, rendes elmebeli fejlettség mellett, műtét által rögtön megnyerik látó képességöket. Ily alka lom kínálkozott H i r s c h b e r g J. szemorvosnak, s ő a kedvező alkal mat e kérdésre vonatkozó megfigye lésekre fel is használta. A szóban forgó beteg 7 éves, korához képest jól kifejlett fiú volt, kinek születése óta mindkét szemén szürke hályog lévén, vak volt s csakis a színeket tudta megkülönböz tetni. Először bal szemét op erálták; látására nézve, a műtét után 4 nappal tették az első kísérletet. Az első kísérleteket gyertyavilágnál vitték véghez. Hirschberg szétterjesztett újjait az operált szemtől 8— io"-nyi távolban m ozgatta, s a fiúnak azok számát kellett meghatároznia. A fiú kissé vontatva és nem mindig helyesen felelt; azonnal mutatkozott azonban, hogy habár areczehártyáján meglehetős éles képeket nyert, és látó készülékének idegei képesek voltak működésre, a felfogott képeket egyáltalán nem tudta helyesen értékesíteni, és nem tu dott azokból oly következtetéseket vonni, minőket mi, több évi gyakorlat útján, egé szen öntudatlanúl alkotunk. Amint czukorkátevett, egy másik nagy, négyszögű, piros czukorkát tartottak eléje. Azt, hogy piros, mindjárt monda, de hogy mi az a piros tulajdonképen, már nem tudta m eghatározni; tapintás által azon ban mindjárt ráismert. Ugyanez mutat kozott még másnap is különböző tár gyakon. Tapintó érzéke által a különalakú tárgyakat megkülönböztette egy mástól, de a czukorka eléjetartásánál nem volt képes megmondani, hogy néz az ki ; s a külvilág felismerésére nem is volt még hajlandó visszanyert érzékét használni, hanem még mindig inkább a jónak bizonyúlt tapintó érzékére bízta magát. Hirschberg meglehetős közel tartá hozzá megvilágított arczát, meg-

353

mutatá neki orrát, rátette a fiú újját és fölszólította, hogy fogja meg a jobb fülét. A fiú ide - oda tapogatódzott, de látó érzékével ezt a könnyű felada tot nem bírta megfejteni, sőt szemének használásávál nemsokára egészen fel is hagyott, és vak módjára tapogatva ke reste fel a fület. Másnap órát tartottak szeme elé, melyre hallás után helyesen ráismert. Midőn azonban az óra mutatóra kellett volna mutatnia, újjaival nagy ívben ke ringett körülte, mig néhány másodpercz múltán az óra üvegére nem ért, hol azután mindent helyesen mutatott. Egy asztalkést, kanalat és villát igen figyel mesen szemlélt, szinöket helyesen m ondám eg,nem tudta azonban őket sem leírni, sem rendeltetésüket felismerni, ta pintás által pedig azonnal rájok ismert. A mit egyszer megmutattak neki, azt má sodik mutatásnál már meg nem ism erte; az asztalkést harmadszorra felismerte, a nélkül hogy megérintette volna. Midőn ablakhoz vezették, nem akart kinézni, „mert nagyon sok van előtte u a mint mondá. Két késmarkolat közül, melyek egyikét 1'- másikát 2'-nyira tartották szeme elé, a közelebb esőt ismerte fel helyesen, de midőn megakarta fogni, előbb rendesen túlnyúlt rajta. Felszólíttatva, hogy 3 — 4 lépésre eső tárgy felé tartson, nem szemét használta, hanem vak módjára lassan tapogatódzott odáig. A műtét utáni hatodik napon az asztalkésre rögtön, a kanálra csak hosszú tétovázás után, a villára pedig igy sem ismert rá. Térbeli fogalmai ezután tisztábbak kezdtek le n n i: ha ke rek tárgyat akart jelölni, jobb mutató újjával körvonalat irt l e , s hasonló módon meg tudta a négyszöget is ha tározni. Helyesen ismert fel tárgyakat, melyek nagysága lényegesen e lté rt; de a távolságok megítélése még nagy ne hezére e s e tt; csekély távolságokat túlbecsült, mig az előtt való napo kon nagyobb távolságokat sokkal kisebbeknek tartott, nyilván azért, mert még sejtelme sem volt arról, hogy az ember, érzékei segítségével, ennyire ké 23


APRÓ BB

KÖZLEM ÉNYEK.

pes ítélni. Ezt azonban, midőn szaba don járt-kelt a szobában, mihamar megtanulta. A hetedik napon a vizsgálat új eredményekét nem szolgáltatott. Nyolczadik napon másik szemét operálták. Az első műtét utáni 15-ik napon véte tett csak fel ismét a látó érzék vizsgálásának fonala. Téíérzéke közelebbi környezetére vonatkozólag Helyesen volt kifejlődve és azokat a tárgyakat, melyeket már azelőtt látott volt, majd mind felismerte. A 8-ik napon ismét bal szeme vé tetett vizsgálat alá, de más szobában. A különbséget ezen, és saját szobája között azonnal észrevette, és lassan bár, de itt is biztosan tájékozta magát. Az elé tartott körtére azonnal rámondta, hogy „sárga és gömbölyű**, de csak tapintás útján ismerte m e g ; a szilvára azt m ondta hogy : „fekete és gömbö lyű, talán parafa-dugó u , de azonnal megismerte, mihelyt kezébe adták. Az almára ezt mondá hogy „sárga, piros meg gömbölyűu, és habozva tévé hozzá „ körte“ ; megtapintás után : „alma ; mindjárt akartam mondani, hogy alm a“ . A haladás félreismerhetetlen volt, most már oly biztosan szemlélt, hogy ha új tárgynak képe jelent meg reczehártyáján, azonnal gyanítani merte a tárgyat, mely azt előidézte. A már egyszer látott körtét egy negyedóra múlva azonnal megismerte. Ettől fogva mindkét szemét szabaC S I L L (R o v atvezető : ( 8 .) U jA B B

ADATOK A NAP PHYSI-

k Á j A h o z . A napfelület anyagának alko tásáról a Bothcampi csillagfigyelőn L o h s e által megejtett megfigyelések ből határozottabb fogalmat nyertünk. A . nap gömbalakja tengelye körül való forgása következtében, a mint pontps mérések megmutatták, észreve hető lapúltságot nem mutat. Kisebb rendetlenségek azonban előfórdúlnak a naptányér szélein, amint ezt a nap foltok rohamos képződése mellett várni

dón hagyták. Az első műtét utáni 20-ik napon valami közeleső tárgy távolságát és helyzetét egy szemmel meglehetős helyesen tudta megbecsülni. A jobb szem egyedüli használatánál nem volt szükséges, hogy mindent újból megtanúljon, mint a bal szemnél. Jelenté keny haladás volt észlelhető a szabad tájékozásban és apró tárgyak megtalá lásában? A keskeny szőnyeg határvona lán teljes biztossággal lépkedett végig és a padlón fekvő tallért elég gyorsan találta meg. A 21-ik napon végig ment az egész lakáson és egész biztosan és helyesen ismerte fel a különféle bútorok és házi eszközök jelentőségét, bár az ő szobá jában lévőktől nevezetes eltérést mutat tak. S igy már elérte azt a fokot, hogy az őt környezett külvilági tárgyakat szem lélni tudta. Egy asztali órára azt m o n d á : „ez szép, ezt nem ismerem, ezt soha sem láttam^. A szem jelentőségéről kül világi tárgyak felismerését illetőleg, te hát már elég tiszta tudata volt. Másnap a kórházból kibocsátották. Ha az itt röviden vázolt kortörténet — főleg a betegnek fiatal koránál fogva — nem képez is nyomós érvet a szemmel való felfogások tapasztalati elméletéhez, mégis nagyon becses ada tot szolgáltat ennek javára, annyival is inkább, mivel ily nemű megfigyelések tevéséhez igen ritkán van alkalmunk. (Naturforscher.) R

ózsahegyi

A

ladár

.

G T A N. eller

Á

g o s t .)

is lehet. Nem lehetetlen továbbá, hogy a napátmérő, igen pontos mérése által a foltok nagyobb vagy' kisebb szaporasága szerint különböző eredmények ta láltatnának, annál is inkább, miután a Nap térfogata gáznemű állapotánál fogva semmi esetre sem lesz tökélete sen változatlan. A 'naptányér világító képessége nem egyenlő felületének minden p o n tjá n : legerősebb közepén, leggyengébb szélein; még pedig na gyobb é fénycsökkenés a kék mint a


A PRÓBB

vörös sugarakra nézve. Ha meggondol juk, hogy egy világitó golyónak minden pontján egyenlő fényesnek kell látszani, azon következtetésre jutunk, hogy a Nap átlátszó gázborítékkal van körül véve, a mint ezt különben a színképelemzés elég biztosan kimutatja. Ugyanez a fokozat mutatkozik a hősugárzásban is : erősebb a naptányér közepén, mint szélein. A Nap felszíne sajátságos szemcsés szerkezetet (granulatio) mutat, kerek, a kevésbbé világos alapból kiemelkedő fol tocskák foglalják el a Nap egész felü letét, a mennyiben foltok és fáklyák által nincs elfedve. Ezen szemcsék ter mészete még nincs eléggé kiderítve. Úgy látszik, hogy ezek valami fényes anyag felhőszerű összegomolyodása folytán keletkeznek, mely gomolyok más közegben lebegnek. E képződ mények alakjukra nézve a föld cirrusfelhőivel hasonlíttatnak össze ; ezeknél azonban sokkal állandóbbak és éleseb ben körvonalozottak. Az általánosan megfigyelhető gömbölyű alak csakis a foltok közelében változékony. Az úgynevezett napfáklyák , köze lebb vizsgálva, szerkezetökre nézve na gyon hasonlítanak a többi napfelület szemcsés alakzatához. Sajátsága ezen képződményeknek, hogy csak a Nap szélein válnak láthatóvá. Ezt a körül ményt L o h s e akképen magyarázza, hogy a fáklyák gyengébb világosságúak mint a Nap felülete maga, hogy e felett bizonyos magasságban lebeg nek és hogy a fényt átbocsátják. Ez a három felvétel csakugyan teljesen megfe lel a megfigyelhető tüneménynek, mely nél fogva fáklyát a naptányér középső részén soha sem lehet látni. Minden képződmény közt, me lyek a Nap felületén mutatkoznak, min denesetre legérdekesebbek a napfol tok és a protuberantiak. A napfoltok oly képződmények, melyek a napgolyó külső rétegeiben levő világító anyag hely- és alakváltozása által keletkeznek. Hogy a foltokban működő erőkről fo galmat szerezhessünk, szükséges ezen

355

KOZLEM ENYEK.

világoló tömegek kiválasztását és el helyezését a legbehatóbb tanulmány tárgyává tenni. A foltudvar (penumbra) külső határain a napfelület granulatiója már ki nem vehető. A gömbölyű nap felhők a folt közelében kihúzódnak an nak központja irányában és sűrűbben összetömörűlnek. Ennek következtében nagyobb világoló tömegek keletkez nek, mi által a foltudvar szakgatottá vá lik. Különösen érdekesek a foltudvar világosabab részei. Ezek alakja a fejlő dés phasisától függ. Újonnan keletke zett foltok világos és sötét részek chaoszából állanak ; egy későbbi stádiumban az udvar világos részei lándzsaidomú, két oldalt kihegyesedő alakot öltenek. A penumbra említett sugaros szer kezete világosan mutatja, hogy a gáztömegekanapfeliileten a folt középpontja felé áramlanak. Oly kép az, mint mikor nehezen oldódó testek folyó vízben úsz nak ; ezek is a folyás, azaz a legkisebb ellenállás irányában oldódnak leggyor sabban és ez által ép oly nyílalakot vesz nek fel, mint a penumbrában látjuk. A foltudvar és a folt közepének határán azt veszszük észre, hogy ott az ud var világoló részei összébb vannak szorítva és elszigetelten vagy egész nyalábban nyúlnak be a folt belsejébe. Az előretolt fényanyag elülálló vége gyak ran félre is hajlik, mi arra látszik mu tatni, hogy a beömlő gázok valami akadály által elhajlíttatnak. A napfoltok magjai csak ritkán tűnnek elő egyenle tesen sötéten, részletek nélkül; rendesen egy finom, gyengén világitó köd-fátyollal vannak elfedve, melyben kerek és elliptikus nyílások vannak. Ezen kör szerű fátyolon kívül gyakran különböző nagyságú és alakú fényes foltok voltak látható. A protuberantiák , azaz a napfelület fölé emelkedő izzó gáztömegek újabb időben sokszor Írattak le. Ezek a képződmények csak akkor válnak töké letesen láthatókká, ha véletlenül a Nap azon délkörén fekszenek mely a meg figyelésre a naptányér szélét képezi. A mi végre a napfoltok keletkezését 23*


A PR Ó BB

356

KÖZLEMÉNYEK.

illeti, Lohse összevetvén az ezen tüne ményeket illető különböző nézeteket, a következőt találja legvalóbbszínűnek. A napfelület fény-felhő leple valamely a Napon belül vagy kivül eső oknál fogva átszakad ; a mélységből fémgő zök törnek elő s hidegebb régiókba hajtatnak fel, honnét kihülésök után ismét visszaesnek a nap felületére, s ott aránylag sötétebb foltokat képez nek és egyszersmind a forró fémgőzök ben heves mozgást idéznek elő. Ha a kitörés hosszabb ideig tart, a folt alakja igen gyorsan elváltozik és örvénylő moz gást lehet benne észre venni. Az eruptió után mindenfelől melegebb gázok ömlenek a lehűlt behorpadt hely felé, mi által a foltudvar sugaras szerkezete NŐVÉ (R o v atvezető :

(7.) A

jön létre. A napfoltok végképen felo szolnak. Melegebb anyag ömlik foly tonosan a folt helyére, minek folytán a sötétebb helyek lassanként ismét fel veszik a környék fényét. L o h s e végre javasolja, hogy a Nap tüneményeinek szakaszosságát kutató vizsgálatoknál ne a foltokból, hanem a protuberantiák megfigyeléséből indúl janak ki, miután a foltok csak másod rendű tünemények. A protuberantiák naponkénti foly tonos megfigyelése, mint ez az olasz spectroscopisták által történik, érdekes adatokat Ígérnek a nap-physikára, vala mint azon összefüggésre nézve is, mely ben ez a centráltest a rajta kivül eső tüneményekkel áll. h. á. Y T A N. SLl e i n

G y u l a ).

maradt, mint azoké, melyek a praxis Az Újabb idő ban szokásos mód szerint voltak eltartva. beli különösen a cultivált növények 2. A légmentes elzárás előnyös be magvai többoldalú viszgálatoknak ké folyása különösen a mesterségesen szá pezték tá rg y á t; e vizsgálatok eredm é rított szemeknél mutatkozott, a mennyi nyei nem csupán tudományos szem ben a levegőn szárított gabonaszemek pontból érdekesek, de részben gyakor csírázó képessége már a negyedik, lati jelentőségük is van. Nagy jelentő mig a mesterségesen szárítottaknál csak ségű példáúl a következő kérdés is : a nyolczadik évben csökkent. Meddig tart a cultivált növények mag Legújabban Di mi t r i e v i c z más cul jainak csírázó képessége ? E kérdés el tivált növények magjaival is tett kísérle döntése már azért is fontos, mivel egy teket a csírázó képesség tartósságára részt a gazda jól csírázó magvak hiányá vonatkozólag, melyek főeredményeit a ban gyakran nagy zavarba jöhet, más következőkben foglalom össze. részt pedig, mivel az e tárgyra vonat 1. A hosszabb ideig való tartás ká kozó adatok igen hiányosak. Erre vo ros befolyása a csírázó képességre legin natkozó kísérleteket a gabona-neműek kább a következő növények magvainál magjaira nézve H a b e r l a n d t tett*. m utatkozott: a hagymánál, parajnál, O ugyanis 10 egymás után következő év kertisalátánál, karórépánál, a kömény ben búza-, rozs-, árpa-, zab-és kukoricza- nél és a sárgarépánál. szemeket, részint levegőn, részint mes 2. Jobban megtartották csírázó ké terségesen szárítva, kis palaczkokban lég pességüket a kender, tök, ugorka, mentesen elzárva tett félre. A tiz év napraforgó, paradicsomalma, mustár, lefolyta alatt kísérleteket tett velők, len és a kender magvai. melyek a következő eredményre vezet 3. Legjobb eredményt mutattak a tek : fehér czékla, dinnye, luczerna és a do 1. A légmentesen elzárt szemekhány magvai. csírázó képessége átalában jobban meg Ámbár a csírázó képesség fenntartá MAGVAK

CSÍRÁZÓ KÉPESSE

GÉNEK TARTÓSSÁGÁRÓL.

* H ab erlan d t: U ntersuchungen a u fd emsára a magvak tökéletes kiszárítása fő G ebiete des Pilanzenbaues. (98. 1.) kelléknek tekinthető, ezen követelés


APRÓBB KÖZLEMÉNYEK.

teljesítéséről még is csak azon magvak nál lehet szó, melyek kisebb menyiségbenjönnek alkalmazásba, de nehézséggel jár például a gabonánál, a hol a nagy mennyiségű szemek szárítása már na gyobb költséget okozna. A praxisban, az egyes országok szerint, különféle módok vannak alkalmazásban, melyek által a gabonaszemek csírázó képességét hosszabb időre fenntartják. A fehér czeklánál „ dinnyénél ^ luczernánál ff dohánynál n paradicsom al-

mánál

„ babnál n mustárnál

,, kendernél

12 11 11 11

évután a magvak56%-ka^ „ „ „ 93 „ I ,, „ „ 34 „ I ^ „ „30 1 sé.

1 1 . . , 11 » » 11 „ „ ír

„

26 ..

.1

r.

„ n■

> 2'

23 „ 15

A len, kender, bab és borsó hoszszabb ideig megtartják csírázó képességöket ha hüvelyestől és héjastól szárítják kellőleg és azután száraz he lyen tartják. A kukoricza, a csövön hagyva, több évig megtartja csírázó képességét, ho lott a lemorzsolt szemek csírázása két év múltán már bizonytalan. A tapaszta lás továbbá mutatja, hogy a kukoricza a csövön jól megszárítva és a padláson nem igen vastag rétegben felhalmozva jobban megtartja csírázó képességét, mintha ugyanazon a padláson a héjak kal összekötözve felaggatják. Ez utóbbi esetben a kukoriczacsövek azokon a helyeken, a hol a héj-levelek rá vannak nőve, gyakran penészesek, a mennyiben igy a szabad levegőnek és igy a nedves

357

ség változásainak inkább ki voltak téve, mint azok a kukoriczacsövek, melyek az első mód szerint voltak eltartva. Azokon a vidékeken, a hol a házakon kémény nincs és a hol a gabonát az ilyen fedél alatt tartják, a füst, mely a fedél minden nyílá sain lassan húzódik kifelé, a gabona szemeket tökéletesen kiszárítja. Az ilyformán szárítóit kukoricza még négy év után is teljesen megtartotta csírázó ké pességét. Ezek az adatok mutatják, hogy a magvak csírázó képességének tartóssága az egyes növények szerint más és más, sőt Haberlandtnak a gabonaneműekre vonatkozó kísérleteiből az is kitűnt, hogy az egyes években képződött magvak csírázó képességének tartóssága még ugyanazon növénynél sem volt egy forma. Valószínű ugyanis, hogy átalá ban nem minden évben teremnek egy forma erős magvak, melyek mindig egyenlő ideig tartják meg csírázó ké pességüket ; továbbá az is bizonyos, hogy a különböző gabonaszemek nedvesség-tartalma különféle le h e t, ami az egyes években termett gabonasze mek csírázó képessége tartósságának egyenletlenségeire különösen befoly. Ennek alapján azután az is érthető, hogy bizonyos magvak bizonyos körül mények között, igen hosszú ideig tart ják meg csírázó képpességüket. (V. ö. e Közlöny VIII. k. 30. 1.) K I. Gy.

LEVÉLSZEKRÉNY. (26.) S. D . úrnak Sz. J.-án. K érd ésein ek rövid tartalma a k övetkező : H a a zivatarfelhők csakugyan villámosak. miért nem lehet rajtok a vonzás, illetőleg taszitás ugyanazon tün em én yeit észrevenni, mint a dörzsölt gyantán vagy üvegen ? M iért nem vonzza illetőleg taszítja az egyik felhő a másikat vagy a földön fekvő könnyű tár gyakat ? M iért nem vonzatik a felhő a m a gasabb tárgyak által, holott ezek oszlás által szintén villámosak, m időn a föld és felhő közti távolság rendesen olyan, h ogy a villám rajta keresztül csap ? A z volna várható ho gy a vonzás m ég messzebre hatna. Végre, h ogy leh etn e a legegyszerűbb

e s z k ö z ö k k e l: dörzsölt pecsétviaszszal vagy ü v eg cső se g ítségével népszerű m odorban elfogadhatónak feltüntetni, h o g y az égi háború villam os tünem ény F eleletü n k e kérdésekre röviden összefoglalva a k övetkező : A zivatarfelhők m indenesetre villam ossággal terh esek ; nem szabad azonban ezek et a felh ő k e t úgy k ép zelni, mint a villamzó gép conductorát, m ely erősen töltve már m essziről vonz tárgyakat és m elytől a villam osság csak akkor csap ki szikra alakjában, ha a szikrahúzó tárgy b izon yos távolságig, az ütési távolságig k ö zeledett. A zivatarfelhő villam ossága csak abban a pillanatban szabadúl k i. midőn


358

LEVÉLSZEKRÉNY.

máris villám alakjában egyesül más felh ő vagy a föld villam osságával. A z égi háború tünem ényeit jelen leg úgy magyarázzuk, h ogy a villam osságot a vízcsep p ek en , m elyből a felhő áll, elosztva képzeljük. A felhő ekképen nagy villam ossági feszültséget nem m u t a t ; k ifelé, a távolba való hatása igen csek ély és csupán leg k ö zeleb b i szom szédságára szorítkozik. A b b a n a pilla natban, m időn lehűtés vagy más oknál fogva a felhő egyes parányi vízcsö p pei nagy víztöm egekk é tömörülnek és a víz zápor alakjában a földre hull, az előb b en i óriási felület, m elyen a villam osság el volt terjedve, m ost igen csek ély kiterjedésre zsugorodik össze, a villam osság feszültsége óriási m értékben fokozódik és en n ek k övet k ezm én yei azon hatalmas jelen ségek , m e ly ek et a villám hatásai mutatnak. A z égi háborút m e g e lő z ő le g leliet k ü lö nb en a fel h ők b en olyk or sajátságos m ozgást észre venni, m ely gy en g e villamos vonzásra, vagy taszításra mutathatna. H o g y h a a fe l h őtől majd a föld felü letéig érő vezető rúdban eloszlik a villam osság, akkor a rúd alsó vég éb e taszított villam osság tén yleg képes a vonzás vagy a taszítás tünem ényeit m u tatni, m int ezt D e R o m a s ism eretes k í sérleteinél a múlt században tapasztalta. R ö v id e n ö sszefogva : A z o n hatalmas menyn yiségű villamosság, m elynek hatásait a villámcsapásban bámuljuk, csak azon pilla natban lép fel mint szabad villam osság, m időn k ieg yen lítő d és által máris eltűnik. A mi végre az utolsó kérdést illeti, m eg k ell jegyezn ü n k, h ogy a villám és a villam osság (elektricitás) azonosságának k i mutatására legalább is olyan készülék szük séges, m ely ly el villámszikrát leh et nyerni. Erre a czélra a legegyszerű b b készülék, m elyet magának m indenki n eh án y krajczárnyi k öltség m ellett maga csinálhat, az E 1 e k t r o p h o r. D örzsölt gyantával vagy üveggel jól k ivehető villámszikrát csak b a josan fogunk nyerhetni. H. Á. (27.) S. Ö. úrnak T . R -o n . H o g y a folyami rák testén, vagy kopoltyúján talál ható „kukaczalakú állatok n ak “ n evét és tu lajdonságait egész biztossággal m egm on d h as suk, szükségünk volna a kérdéses állatokat színről színre saját szem ein k k el látni és b eh a tóanm egvizsgáln i ; óhajtandó lett volna azért, ha ön egy kis üvegben, spirituszba téve, küldött volna nehányat b előlök . H o g y azon ban a kérdéses állatok „az annyira rette g e tt trichinákkalu nem azonosak, az iránt m inden habozás n élkül m egnyugtathatjuk önt. S őt am ennyire saját tapasztalatunk és az ön leírása sejteni engedik, az illető álla tok nevét is m egm ondhatjuk, bár a teljes

biztosságért felelősséget nem válalhatunk. A z o k a kukaczalaku állatok a g y ű rű s f é r g ek (Annulata) osztályából valók, kis fajta n adályok (Brancliiobdellidae), m elyek mint parasiták a folyami rák kopoltyúira tapadva éld egéln ek ; nevök : Branchiobdella astaci Odier. E zek igen gyakoriak a rákon. Van egy másik faj is : B r. p a ra sita . H en le, m ely in k á b b a rák farkának alsó részén, csápjai és szemei tövén fordúl elő. M e ly ek n ek feleljenek m eg az ön rákjain l e vők, azt, ab invisis term észetesen nem h a tározhatjuk m eg. P . J. (28.) N a g y T a m á s úr H ó d m e z ő vásárhelyrő l k övetkezőkről tudósít b en n ü n k e t : „Julius 15-én este egy ig en érdekes tün em én yn ek voltam tanúja. E stefelé, úgy 1I28 óra tájban egy fehér felhő kezdett a déli láthatárról em elk ed n i, s m in th o g y b en n e sűrű és nagy villámlások mutatkoztak, figyelmes lettem reá. A felhő a láthatárról nem em elkedett jobban fel, kis felü lete volt, s épen velem szem ben állott, s így a czikkázó villámokat k én yelm esen szemléhettem . A villámok váltakozva czikkázók (kigyódzók) és felületalakúak voltak. A szebbnél-szeb b alakok között láttam egy olyat, m inőt m ég soha, de nem is olvastam ily e n ről, ép azért k özlöm . A felhők k özött (több kissebb rétegből állott) egyszerre felvillant egy intensiv vörös gömb, lehetett akkora mint a f é l h o ld ; a gö m b b ő l ugyan ezen szempillanatban a göm bsugarak irányában m ind en felé czikkázó villámsugarak törtek elé, m elyek ism ét ujabb és ujabb ágakra szakadozva, felséges jelen etet ábráiolának. A főbb ágak feltűnően k ü lö n b ö ztek a m ellékágaktól s számúk 5— 7 lehetett m in d ö s sz e ; a k isseb b ek szerfelett számosak voltak. A villámoknak a m integy „fellobb an tu fénygöm bbel való összefü ggését nem tudom magamnak m egm agyarázni. Szinte fontos villám-alak volt m ég az is, m ely n ek útja nem volt folytonos, hanem egy darabon a folyton os utat szakadozott tűzpontok váltak fel, m ely után ism ét rövid egy en es pályát futott m ég m eg a villám. A felh ő 1/4 i o óra felé k issé e m e lk e dett. P erczen k én t az átlagos felv illa n á so k száma k. b. 4 volt. 1J210 óra után egyetlen czikázó villám sem lépett f e l ; 10 óra után a figyelést abban hagytam. Ig e n köszön ettel ven n ém , h a t. szer k esztőség szives len n e akár lev él, akár a k özlön y utján e két — elő ttem unicum — villám-alakról egy pár felvilá gosító sort küldeni. (A válasz tér hiány miatt a jövő számra marad.) Szerk.


35 9

METEOROLOGIAI ÉS FÖLDDELEJESSÉGI FÖLJEGYZÉSEK A M. K. KÖZPONTI INTÉZETEN, BUDAPESTEN, 1877 AUGUSZTUS HÓBAN. A. Hőmérséklet C. fokban

Légnyomás milliméterben s* Szí

7h reggel

2* d. u.

9h este

közép

1 749*9 747*0 744 5 747*1 2 43*9 41*9 4 1 0 42-3

7^ reggel

2h d. u.

20-6

30-3 2 4 1 30-5 2 0 4 20-5 15*7 18-8 1 3 1 2 0 -6 1 6 1

21*5 3 43*5 45*0 46*3 4 4 9 1 5 1 4 47 0 46*5 4 9 0 47-5 16 3 5 51*5 5 1 9 52*2 5 1 9 1 4 3

9h este

j Páranyomás milliméterben

7h reggel

közép

2fc ! 9 h d. u. este

74 69 71

50 61 49 81 60

52 57 52 67 57

9*7 8-9 9 4 9-3 . 60 1 8 1 20-3 9-8 94 9*6 64 2 1 6 22 2 9 7 9-7 13 1 1 3 1 1 2 *0 55 23. 3 2 4 4 56 2 2 * 6 25 0 1 1 1 10 *2 14*5 11 9 79 2 1 9 2 2 - 6 13-4 9 9 1 0 2 11*2

39 35 42 32 40

61 51 62 71 52

53 50 53 53 57

40 64

_ 58 70 # f £ 2-9 86 # 9*9 83 © 3*6 65 —

52*1 49*3 46*7 45*9 46*4

52*8 50-7 47-5 456 46 4

46 *6 46'0 13 47*4 14 4 9 2 15 49*3

45. 5 46*6 48-2 49*8 48-6

45 6 47 2 48-3 49*2 48*8

459

199

46 "6

22 6

48-0 19-2 4 9 4 19-6 48*9 21-4

28-1 23 9 28-4 20 3 2 0 - 2 1 9 ’6 21-4 21 *6 28-3 2 3 2

16 17 Í18 Í19

48*5 46. 6 49*5 511 49*4

487 471 50*6 505 48-5

48-7 473 49*6 51 1 48-8

26-6 29*3 25-7 26*7 255

21-4 231 19-1 21-4 26-3

155 148 2 1 - 8 11*7 22 4 10-3 23 8 12 3

28-5 242 241 20-5 19-8

28-2 27-2 26 0

23-3 23 8i 1 1 - 2 I 14*5 1 9 1 : 8-3 19’8 2 1 2 2 0 8 2 2 - 6 1 0 - 6 11-4 21-9 2 4 0 1 2 - 6 í 1 0 - 8 2 3 4 25-1 12 2 1 11-9 25 8, 26-5 13 6 1 1 3 1

11 12

490 4 8- 2 48*7 51*8 20 48-6

46 0 46 9 ;23 47 4 47*7 24 48-6 50-8 |2fi 5 3 7 52*7 21 4 7. 5 122 46 5

KözépI

'26 27 28 29 30 31

496 500 51*9 49*2 48-4 47 6

46*9 504 50*5 47*7 47*3 46 2

20*1 22 2

19 7

19*8 21*2

20-5 19*2 19-5

24*3 27*2 297 30-3 26 2

45 9 46 5 46 ‘ 8 4 6 7 46 3 1 47 1 52 • 6 ! 50 7 5 1 4 52-6

2 3. 0 19 0 177

324 31-4 30 8 20-9 261

4 6 9 1 47-8 50*8 1 50 ■ 4 49*6 i 50-7 4 8 *0 ; 48-3 47 0 !I 47-6 450 463

18-9 20-9 191 189 209 21-9

29-3 22*9 27-9 31-2 311 31*7

200

267

748*7 748*1 748*0 748-3

236 ^5*9

1

24-0 1 1 - 6 2 2 1 13-7 1 9 7 14- 1 20-9 1 4 4 24 3 1 4 4

11*3 136 154 157 13 1

14-8 13-8 142 15-4 154

226 247

15-6 130 91 10 7 15-4

17-2 16-8 1 6 7 i 13*7 14-9 I 1 2 -1 2 0 1 11 1 11 4 i 21-2i 1 1 5 ! 1 0 3

21 6 ! 2 2 - 8 i

9 h közép este

Csapadék millimé terben

35 43 33 52 41

52*9 50*3 470 45*0 462

18-6 17-8

7h 2h íreggel d. u.

2 5 ’0 12-7 11 1 1 1 0 11*6 2 4 1 1 2 9 1 3 7 1 0 - 8 12*5 171 9-5 6 0 6*5 7*3 161 8-4 96 9 *q 90 170 8 -6 8*0 7 3 8 -2

53*3 7 52-4 8 48*9 9 46 2 10 4 6 ’6 6

Közép

Nedvesség százalékokban

|

123

11 *8

70 68

85 76

83 46

67 78 84 80 73

15 4 15-5 1 2 - 2 13 - 3 ! 10-3 1 0 - 4; 12*8 11-3 14-5 1 4 1

90 79 65 62 73

61 43 38 41 64

81 77 51 . 58 63 55 68 57 58 65

168 15-5 140 93

1 6 ‘9 15-31 13 7|

80 67 71

1 0 -6 i o - 9|

68

76

46 40 hl 63 41

58 69 63 52 62

61 59 57 61 60

69 50 64 78 67 70j

48 40 41 32 36 38

67 54 65 59 58 48

61 48 57 56 54 52

1 0-8

126 13 7 14*6 15 2 14*3

14-2 ! 1 3 *3 : 9-2 8*9 11 *8 11*3 116 117 12*4 12 * 2 11*9 12-9 12-2

67 67

86 . 88

# ®

— 2*2 0*8 —

_ T-------

9- 0 ny. — — % 1-8 — — —

0- 4

# —

— —

» í

— —

1 2 - 1 7 0 - 2145-9 6 3 1 5 9 7 • 1,

Javított hőm érséki közép : -f- 22-5 C°. — A légn yom ás m aximuma : 753*7 m illim . 25-ikén reggel 7 órakor. — A légnyom ás, minimuma : 741*0 m illim . 2-ikán este 9 órakor. — A h őm érséklet maximuma : 3 2*4 . C°. 21-ikén d. u. 2 órakor. — A h ő m érsék let m inim uma : -(- 13*1 C°. 4-ikén este 9 órakor. — A n ed vesség minimuma : 3 2 °/0, 9-ikén és 29-ikén d. u. 2 órakor. — A napok száma, m elyek en csapadék esett : 8. — A csapadékok összege 31 millim. — E l p á r o l g á s : 117*8 millim. J e le k magyarázata: köd eső hó -)£, villámlás égi háború Jf^, jég eső dara ónoá idő (3\5. harmatvíz jellel jelöltetik . — ny = nyoma.

Magyarország időjárása 1877-ik óvi julius hóban aránylag h ű vös és az évszakhoz mérten csapadékok ban elég gazdag v o l t ; légn yom ás és lég n ed v esség k elletén él valam ivel m agasabb ,* égi háborúk gyakoriak ; jég eső ritkán és csak h elyen k in t képződött. — A hónap m agas légn yom ással és a norm álisnál m agasabb h őm érsékkel kezdődött, úgy h o g y az első öt nap a 4-ikén b eállott leh ű lés daczára is 2 foknyi h őfölösleget tüntetett fel ; 3*ikán országszerte erős eső és égi háború, 8-ikán viharos északnyugati légáram tört be, m ely az edd igi m eleg és verőfé nyes időt alapostól felforgatta ; a k övetkező három nap ugyanis szokatlanul alacsony h őm érsék altal tűnt ki, úgy h ogy átlagos m eleg ség ü k h ely en k in t 6 fokkal is a norm álisnál k isebb v o lt; e m ellett erős szél és atalános eső, sőt a K árpátokban sűrű hó esett. 12-ikén a levegő sülyedő légn y om ás m ellett ism ét m e le g e d n i k ezd ett; 16-ikan


6o METEOROLOGIAI ÉS FÖLDDELEJESSÉGI FÖLJEGYZÉSEK A M. K. KÖZPONTI INTÉZETEN, BUDAPESTEN, 1877 AUGUSZTUS HÓBAN. B. Szélirány és szélerő

Felhőzet

Ózon

Delejes elhajlás

Delejes intensitas (N.)

§* 7 reggel

2* d. u.

9h este

9h közép éj- .nap- ; 8 h ; 10*1 jel. j pal reggel 1 d. e. este |

7h 21i reggel ! d. u.

; 2^ 1 d. u.

911

8k reggel

este

1 0 * : 2 fc d. u. d. e.

9*1 este

lj

S2 — W1 ú NW6 \v5 SA N W 8 4 5 N2 W 8 1 2!

_ __ W 1 SE2 8 NE1 W 1 — E1 9 10 N W 3 W s ti 7

W* YÍ N E 1 13' N 8 — 14 15; — 11

í d

17| 1^ 19 20

i

2 tii

|

\2 Í 28; !29| 30; 311

2 1

_ 1 N W 1!

3! 2! 9 3

—

w 1 j W1 i s 1 W2 i W2 j s1 i w 3

_

s 1 í w1! N W 5 W 4 1; — i E 1 sw 2|! W 1 j — sw 2!sw 2i 1 E2 1 w 1! — : s2 1 w 2 I

—

9

0 6 0 0!

S1 j w 3 — .1 s w 8 w 1 ' N1 — í s1 1 w 2 w l ; W4 w1 ! _ S W 1!

23 24 25

Közép

S2 w 1 W3 s' w 1

0 0

w 1 SE1 S1 W* w 2

_ j

21 22

|

N1 — N W 3: NE1! —

W2 W8 NE2 N1 SE*

s w 1! w ’ | NW8 N W 8: w 2 '

_ I —; i

ti

0

1

0 , 0 •3j

7 3 9 3

91 5-3| 0! 4 d 9 6-3 8i H

7

oí 2-3| 0 2 -q Oí 0 7 0 : 0*3 °! 2*3j

0 2 1 1

4 10 10

1 ‘

!

6

ti i 1! 0!

1 8

3 8! 0! 0 0!

9! 91 0i

| i|

0 0 1 2*8

3 7 5 0 1 0 8 0 6 10

4

0 0 1

4*1

9 7 7 5

4*3 !»! 6 -o; OÍ i*o; 1 ! 3' 71 8 70: 0 0,

0-3; 0 ’ 3i o| 5*7; 0; 30 li f>’7 Oj 1 7 1 0*3: ol o q 0 ! 0 7:

96*6 100*4 998 99*3 97*5 100*9 99*7 95*6 98*4 100*7

121

70i 7*1 ! 7-71 71 6*7 !

95*2; 95 Ol 90 ti 9ti * 1 i 93*9;

92*4 93*5 91*2 91*8 91*3

99*8 96-1 97*3 98*9 9ti*8

101*1

98*1

102*4 94*9 970 98*7 97*0

5í

3 ‘2;í

tí’8 !

0 | 2! 5j 0 1

2*7 3*2 33 40 30

6*4 90; G'O; 7 * 1j

2-4 3*9

120 121

2*9 33

6*3 6 *8 ! 7-8! 70: 7 '8

0*9 4 2 2 ’4 3*5: 2- 7

8 8! 10-8 8 *2 , 8 *1

4 0!

5í 2;

3

i

3! 1! 0 ! 3i 6 ,| j

3

ti!

0; 0

1 0

°!

!

94* t i 95*8 95*2 94 0 92*0

1

8 °| 0!

5 0

o 1 o| 5: 0 3! 0 0 0i

Ól

1 2 ,

0 0

1

2 5 ! 3 *1,| 2 - 6 !2 - 2 | :i

115 111

10*9 11*9

H

2 0

3 ’ 7| 41; 2 9! 3 2i 4-4!

980

96-5; 95-6 95*8! 95 7 ; 95-0! I

7

°í

102 2

6-9 ! 7 - 5 !| 7 *9 í 7 ’ll : ti*4j i

5- 7| 6 5 50 7-6!

4;

9Ö*2 98*8 99*2 98*4 99*8

94*6 96* 1 99*6

95 0 99*7 96*2 94*2 92*8 94 2 97*9 94-8 i 92*7 93* t

12*5 105 11-4 12-9 12*4

2*7 | 37 1*4 l 2*9 í

5l

0 ; 2 '0>

' I 1 1 9° 3*2 9° 6*3 9 ° 1 3 0 9° 6-51 4 2 -7 4 8; 109 6 8 || 41 ! 6Í 5*9! 13*4 70 , 71 4 1 1 7' 5| 13*5 71 1 ti 2*3 i 5 'ö| 1 2 0 7- 5 0 2 2 1

0 0

3! 3*3j 9! 7*0 2 i 7 -o; Í j 4 *7 ! 47 ö i

0 0 1

0 1

7.7

11-8 120

' 95 6 5*2 1 95 *6 3*1 1 95*3| 6 *3 91*5í 93 2! 6 1

94*5 92*4 91*3 90*8 93*0; i1

11

111 1 1 * 120 1 2 ‘8 120

6*0 6*8

91*2 92*9 5*2 ; 90*9 92*4; ti-9 ti*9; ; 93*7

92 0Í 92*8j 93 2| 91 8 j 91 *9|

7-1 9*5 90 9 3 7 1; 1 1 0 :

121 110 110

G*9 ! 91 3 ti*9 i í>4*8l ti*1 95 1 ! 89*3! 5*6 ti '3 91*5l 9ti*2j ti*3

92*2! 1 0 0 Oj 95 ti 1 0 0 ti; 93*9 103 0: 91*0 91- 0i 9ti *1 91*0 90- 1 9 7 -3jí

129

128 10*7 105

—

1"

A szélirányok eloszlása : N. N E . E. SE. S. S W . W . N W . — K özép szélerősség : 1*5. százalékokban : 7. 5. 4. 4. 15. 8. 45. 11. A szélirány ok jelölési módja ugyanaz, melyet Angolországban használnak ú. m. észak = (south), kelet = E (east), nyűgöt — W (west).

|

100*1

92*0 95 *4 99 3

99*5 98*7 98*7 98*6

95*7 97*9 97*8 99*0 98 5 97*7 98*2j 1 0 0 * 2 99 9: 99*1 100*3 99-9 98*4 99- 5 .98* 8 98*7

—

N (north), dél =

—

5

már a rendesnél magasabb hőfokot ért el, mire a következő két napon esőzéssel járó égi háborúk fejlődtek ki, melyek 19-én és 20-án a légm elegséget ismét normális értéke alá csökkentették. A következő öt nap — kivált a 24-ik és 25-ik — túlnyomólag déli szél és felhőtlen ég mellett magas hőmérséket tüntetett fel , mig a hónap hátralevő része ismét szeles, hűvös és csapadékokban gazdag volt. — Havi középhőmérsékűl találtatott : Árvaváralja 15*8, Segesvár 19*2, Ruszkabánya 17 8, Temesvár 21*7, Debreczen 20*7, Budapest 20*8, Sopron 19*8, Pozsony 20*2, Zágráb 21.5, Fiume 23 *2 C. fok. A normalértékekhez képest ezek mindannyian — kivált az Alföldön — alacso nyabbak voltak, átlagban 1 fokkal. A hőmérsék maximuma (Arvaváralja 27 3, Budapest 33.3, Fiume 29*3 C. fok) 16-án vagy 25-én, minimuma (Árvaváralja 8*1. Debreczen 11*6, Budapest 13*8, Fiume 17-4 fok) 9-ik és 11-ik közti időben jelentkezett ; a havi ingadozás kelleténél szélesebb volt. A légnyomás átlagban 1 mm.-rel a rendes nél nagyobb volt; maximuma i-én vagy 9-én, minimuma 16-án lépett fel. — A csapadékok havi összegei voltak: Árvaváralja 140, Késmárk 106, Ruszkabánya 105, Temesvár 72, Debreczen 86, Budapest 45, Pozsony 70, Sopron 60 ,Zágráb 49, Fiume 81 mm. A csapadékos napok száma 9 és 16 között váltakozott. Fiúméban 8-ikán reggeli 8 ó r a 15 perczkor gyenge földrengést éreztek. K u r lá n d e r Ig n á cz.

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

KÖZLÖNY. HAVI FO LYÓ IRAT IX. KÖTET, SZEPTEMBER, FÜZET XXIII. A BARÁTHF.GYI BARLANGBAN TALÁLT MARADVÁNYOKRÓL

Recommend Documents