Közlemény. I. évfolyam 18. szám június A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap:

Tisztelt Olvasó! A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu/

Fõszerkesztõ Varga Domokos György [email protected] Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva [email protected] Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna Rajz Dezsõ Ili Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Náray Zsuzsa Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Bartos Csilla, Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Németh András, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia [email protected] Telefon: 06-1-359-9155 Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: [email protected] Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06-1-201-7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: [email protected] A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu/ Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu/ ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó világhálós változat: 750 Ft/hó Kapható az Óceán Invest újságkereskedés és az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Hol volt, hol nem volt, a Szilaj Csikó szerkesztõségének tagjai erõst úgy érezték, hogy ideje lenne nem csak világhálós levelekbõl, kulimunkákból és csevelyekbõl ismergetnünk egymást, hanem jó lenne belenézni egymás szemébe, érinteni egymás bõrét, éreznünk egymás leheletét, s két, parázson sült flekken és óvatos koccintás között („még vezetnem kell”), egymás szavába vágva, szabadon beszélni közös dolgainkról. Így aztán összegyûltünk mostani fõszerkesztõ-helyettes asszonyunk és családja csömöri „tanyáján”, s csakugyan emlékezetes, mondhatni: felhõtlen napot töltöttünk ott együtt. Fel is vetette valaki, hogy jó lenne egy kis fényképes tudósítással megemlékezni a Szilaj ménes eme jeles találkozójáról, mire azt találtam felelni, szó se lehet róla, nem „fényezzük” magunkat saját lapunkban, rólunk csak írjanak mások… Ezért aztán hirtelenjében nem is tudom, miért tartom fontosnak és a Tisztelt Olvasóra tartozónak, hogy elmeséljem két új karikatúránk születésének történetét… Úgy kezdõdött, hogy a hét legfõbb belpolitikai témája egy sokgyermekes család erõszakos kilakoltatása lett. Mivel ebben mint Magyarok Szövetsége és mint effélékre érzékeny földi halandók egyaránt érintve voltunk, megkértem kiváló karikaturistánkat, Gombát, hogy ezen a héten ebben a témában készítse el rajzát: „kilakoltatás 60 rohamrendõrrel”. Tudni kell õróla, hogy egy-két nap alatt bármilyen tárgyban mindig küldeni szokta lényegre tapintó, találó mûvét, most azonban teltek, múltak a napok és semmi válasz. Felmerült ugyan bennem, hogy túl nehéz feladatot adhattam, hisz mit lehet viccelõdni egy ilyen tragédián, ám napról napra annál kíváncsibb lettem: vajon mit tudhat letenni az asztalra? Eljött aztán a lapzárta ideje is, a szóba jöhetõ oldalak mind megteltek, a karikatúra sehol. S mikor már az utolsó utáni mozzanat, a fõszerkesztõi jegyzet megírása következett, helyettesem, Verzár Éva küldi a nem is egy, hanem a két rajzot, a szerzõ szavainak kíséretében: „Nem egyszerû témát adtál, remélem még nem késõn küldöm.” Verzár Éva mindjárt meg is válaszolt a levélre: „Hát nem, nem is az én ötletem volt, a cikk kérte. Egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy lehet-e karikatúrát készíteni ilyen témában. Meg is kérdem, mert eddig még soha nem gondoltam rá, hol a határ? Meddig mehet el az, aki karikatúrát készít, mert most úgy érzem, nálad ez lelki határ volt. Furcsa, eddig nem gondoltam erre, én mindig csak nevettem egy-egy jól sikerült rajzon.” Nos, erre felelt Gomba valami olyat, amelyrõl úgy vélem, hogy nem csak ránk, szerkesztõségi társakra tartozik, hanem minden tisztelt olvasónkra. Hiszen az igényes alkotás legizgalmasabb mélységeibe enged bepillantást nyerni. „Nem volt semmi gond a témával, szerintem az életben minden történésnek meg lehet találni a derûs oldalát, amely megmosolyogtatja az embert. Csak olyan összetett volt az ötlet, hogy fõként hosszabb (több képkockányi) rajzok jutottak eszembe (banki behajtót testõrként kísérõ rendõrök, rendõrkordonnal és vízágyúval visszatartott háztulajdonos, stb.). Ilyenkor pedig hiába töri a fejét az ember, ezeket nem lehet összesûríteni egyetlen ’velõs’ rajzba, hanem várnom kell, amíg egy teljesen más megközelítésû ötlet be nem ugrik.” Legnagyobb szerencsénkre láthatjuk is a hosszú vajúdás eredményét, mert az egyik karikatúra még éppen idefér. Magam is megfordultam tüntetéseken, ahol odasusogtuk a rend nem kívánatos õreinek: „Sün, sün!” Ezért aztán, mi tagadás, különösen kedves a szívemnek… Varga Domokos György

Közlemény Ha Ön már elõfizetõje a Szilaj Csikó világhálós változatának, látogasson el honlapunkra: www.szilajcsiko.hu. Itt AZONOSÍTÓ-t kell kérnie, amelynek segítségével hozzá tud majd férni a legújabb lapszámokhoz. Ha még nem elõfizetõje lapunk világhálós változatának, de szeretné szabadon olvasni az új számokat, ehhez elõbb szintén el kell látogatnia honlapunkra (www.szilajcsiko.hu), s itt meg kell rendelnie a Szilaj Csikót, egyúttal kérnie az AZONOSÍTÓ-ját. A nyomtatott változatra nézvést továbbra is igaz, hogy megrendeléseket ezen a villanyposta címen fogadunk: [email protected], illetve ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. A Szilaj Csikó számlaszáma: Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471.

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

3

Magyar idõ

Jobbik: az önkormányzati törvény megszüntetheti a kontrollt

A kedden elfogadott önkormányzati törvény, elveszi az emberek képviselethez való jogát; ezzel a jogszabállyal megszûnhet a helyi civil kontroll lehetõsége az önkormányzatokban – mondta a helyi önkormányzati választásról szóló törvény elfogadása után az MTI-nek Hegedûs Lorántné. A Jobbik képviselõjének szavai szerint a kis civil szervezetek „gyakorlatilag esélytelenek

lesznek” arra, hogy bejussanak a helyi önkormányzatokba. Hozzátette, hogy az öszszefogásukat is bünteti a törvény, mert két szervezet esetén tíz, míg háromnál 15 százalékot kell szerezni a sikeres szerepléshez.

Hangsúlyozta, hogy pártja véleménye szerint elsõsorban nem a képviselõk számán kell spórolni, hanem a közéletet kell tisztává tenni, és a korrupciót kell visszaszorítani, mert ezek a lépések lényegesen nagyobb megtakarítást eredményeznének. Közölte, hogy egy kistelepülésen a képviselõkre fordított összeg a település költségvetésének elenyészõen kevés részét teszi ki, ugyanakkor „ha egy-egy ilyen BKV-típusú szerzõdést nem kötnek meg vagy egy-egy Nokiás dobozt meg tudnak spórolni, azzal jóval többet lehet elérni egy önkormányzat életében”. Szavai szerint a tisztességes, a helyben lakók életével törõdõ politikusokból inkább több kellene. Kijelentette azt is, nem igaz Kósa Lajos hivatkozása, hogy az önkormányzati szövetségek támogatják a törvényt. Szavai szerint azok még a törvény benyújtása elõtt hoztak nyilvánosságra 12 pontot, amelybõl az egyik az, hogy az országgyûlési képviselõk számának csökkentésével párhuzamosan arányosan csökkentsék az önkormányzati képvise-

ÚJ MAGYAR IDÕ Amikor a magyar állampolgárság megadásának könnyítésére vonatkozó törvény megszavazására került sor, Szanyi Tibor szocialista képviselõ a nem gombot nyomta meg. A TV1 „Ma reggel” címû mûsorában ezt azzal indokolta, hogy „a törvény megszavazása sértette Szlovákia érzékenységét”. Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy amikor 1990-ben Máramarosszigeten, Romániában, hozzáfogtunk aláírást gyûjteni az önálló magyar iskola visszaállításának érdekében, az egyik kolléga (akirõl késõbb kiderült, hogy besúgó volt) félrehívott, és keményen rám szólt: „Nem gondolod, hogy ezekkel a követelésekkel sérted a románok érzékenységét?” A válaszom ez volt: „Jó, hogy mikor megszüntették a magyar iskolákat, nem voltak érzékenyek. Õk gondoltak az én érzékenységemre, amikor a lányomat áttették indoklás nélkül a román osztályba?” Nos, a magyar osztályt még abban az évben sikerült visszaállítani, az önálló magyar iskolát csak többszöri kérvényezés (helyi önkormányzat, megyei tanfelügyelõség, kormánybiztosi hivatal, tanügy-minisztérium) után. Sokszor még a saját érdekképviseleti szervezetünk képviselõi is azt mondták, most nem alkalmas az idõpont ezt kérni. Erre is csak azt tudtam mondani, hogy a román politikusoknak sohasem lesz alkalmas az idõpont, ha mi nem követeljük. Úgy érzem, a mostani helyzet hasonló, csak egy nemzet sorsára kivetítve. Vajon Szlovákiának nem kellett volna azt gondolnia, hogy sérti a magyarokat a Beneš dekrétumok megerõsítése, a szlovák nyelvtörvény életbe léptetése, Sólyom László diplomatikus kiutasítása? Miért nem szabad most kettõs állampolgárságot adni? Holnap nem fognak más ürügyet találni a halasztásra? Vagy – mert éppen a trianoni békediktátum 90. évfordulójára való megemlékezés miatt – lelkiismereti gondjaik támadtak? Az igazság az, hogy hiába vagyunk uniós országok, még mindig a gyõztes magatartása érvényesül: a legyõzött húzza meg magát. És az utóbbi 50 év kormányai meg is húzták magukat, hiszen még arról sem volt szabad beszélni, hogy a határon kívül élnek magyarok. Életem legnagyobb, legszörnyûbb élménye az, hogy amikor elõször látogattunk Magyarországra 9 és 10 éves kislányainkkal, és fagyiért álltunk sorba, amikor egy 50 év körüli néni megkérdezte, hova valósiak vagyunk. A válaszomra, hogy erdélyiek volnánk, felkiáltott: „Nahát, ott még élnek magyarok? És milyen szépen beszélik a magyar nyelvet!” Akkor éreztem elõször, hogy kétségbe vonják létezésemet, hiszen nekem természetes állapot volt, hogy magyar vagyok. Talán a magyar állampolgárság felvételének lehetõsége sok más embernek is visszaadja azt a természetes állapotot, hogy magyarnak érezze magát, hogy Magyarországra látogatva ne nevezzék oláhnak, tótnak vagy szerbnek. Ha hivatalosan meg is próbálták elhallgatni Trianont, Erdélyben az egyszerû emberek hétköznapjaiban ott lappang még ma is az emléke. Az események korszakolása így történik: régi magyar idõ (1919 elõtt), román idõ (1919–1940), magyar idõ (1940–1945), kommunizmus (1945–1989), forradalom 1989, forradalom után (1989- napjainkig). A kettõs állampolgárság megszerzésének lehetõsége a népi idõszámításnak talán egy új korszakát fogja jelenteni: az új magyar idõt, amikor végre eltûnnek a lelkekben is felállított határok, amikor nem lesz anyaországi magyar, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, csak egyszerûen magyar. Román János

4

lõk számát is, „nem azt, hogy tegyék abszolút aránytalanná a rendszert”. Közölte, hogy késõbb nyújtanak be módosító javaslatokat a törvényhez, de meglátásuk szerint azok már nem befolyásolják az õszi önkormányzati választásokat. Hozzátette: „minden Házon kívüli demonstratív fellépést is elõtérbe akarunk helyezni”. Arra a kérdésre, hogy ezt pontosan mit jelent, azt felelte, errõl késõbb határoz a frakciójuk. Arra a felvetésre, hogy miért mutatták fel képviselõik „Az önkormányzatiság élt húsz évet” feliratú transzparenst, azt felelte, hogy véleményük szerint a rendszerváltozás elõtt is léteztek tanácsok, ahol folyt valamilyen munka az egypártrendszer keretein belül. „Azt nem lehetett önkormányzatiságnak nevezni és gyakorlatilag most ugyanez fog megtörténni. A kormányzó párt sok kis tanácsrendszert valósít meg az önkormányzatok helyett és kézileg vezérelten, mindent átnyomnak az önkormányzatok képviselõ testületeiben”. (forrás: barikád.hu)

Kérdés az Olvasóhoz Kedves Olvasó! Mit gondol Ön, meddig tartható még kishazánkban az a gyakorlat, hogy nagy média-háttérrel rendelkezõ turisztikai információs portál, „politikai felhangra” hivatkozva, visszautasít olyan kérést, amely a hazai és a határainkon túli magyarság összetartó erejét igyekszik erõsíteni?! A történet nem kevesebb, mint hogy a Turinform megyei illetékesének a kérésére, visszautasították a Magyarok Szövetsége Hajdú-Bihar megyei szervezetének a 2010. június 26-ra, Zsákára tervezett megyegyûlés és vásárról való híradást, a havi rendszeres programjukba való felvételt. Az indokuk, hogy a rendezvény „politikai ízû”, ezért nem veszik be a programba, tehát nem juttatják el a turisztikai információs hálózatukon keresztül senkihez sem! Sajnos máshol és más rendezvényekkel kapcsolatban is tapasztaltuk már, ha a Magyarok Szövetsége szóba kerül, akkor azonnal három lépés távolságba hátrálnak bizonyos szervezetek, akiknek egyébként az lenne a feladatuk, hogy minél több emberhez eljuttassák azokat a híreket, amelyek a gazdaság, a kultúra, a magyarság felemelkedésének útját szolgálnák. Meddig tehetik még meg? – Np –

Magyar idõ

Kilakoltatás 60 rohamrendõrrel Az alább tárgyalandó esemény okkal kavarta fel a közéletet, legalábbis egy részét Az alábbi összeállításnak azonban van még egy figyelmeztetõ mondandója: egy pártsajtó természeténél fogva nem lehet pártatlan... Egy négygyermekes családot lakoltattak ki június 15-én a XXII. kerületi Nagytétényben. A helyszínen legalább 60 rohamrendõr biztosította a kilakoltatást, a Jobbik képviselõi útjukat állva próbálták megakadályozni az embertelenséget. Közben felröppent a hír, hogy a házban meghalt az idõs nagymama. A Magyarok Szövetsége jelen lévõ tagjai vezetõjük utasítására a rendõrök érkezésekor a kerítésen átmászva hagyták el a helyszínt*. A barikad.hu a helyszínrõl tudósított… 8:32-kor az új tulajdonos, a lakatos – épp a zárat szerelte – és a végrehajtó cég emberei köszönnek el egymástól az alábbi módon: – Uraim, holnap egy ugyanilyen? – Holnapután. A négygyermekes család hitelt törlesztett a lakásra, ám a törlesztõ megbetegedett, kórházba került, így nem tudta fizetni a részleteket. A kilakoltatási moratórium lejártával azonban a bank ismeretlen körülmények között egy új tulajdonos kezére játszotta a lakást, s õ azonnali hatállyal követelte a nagy család távozását. Mivel a családnak nincs hova mennie otthonából, ma reggelre kilakoltatást rendeltek el. Sudár Zoltán korábban többször is testõrökkel jelent meg, hogy tudtára adja a családnak, ki az úr a házban. A Csöngõ utcába érkezett reggel kilencre Baráth Zsolt, Vágó Sebestyén, Sneider Tamás és Szilágyi György jobbikos országgyûlési képviselõ, hogy jelenlétükkel próbálják megakadályozni a kilakoltatást. Rajtuk kívül mintegy száz békés demonstráló is kiállt a család mellett, tiltakozásul kilakoltatásuk ellen. Korábbi ígéretéhez híven köztük volt Kiss Róbert, a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom vezetõje is. A jobbikos képviselõk elállták a rohamrendõrök útját, ezért szabálysértési eljárást kezdeményeztek ellenük. Sneider Tamás elmondta: a lakáshitel idõközben 22 millió forintra rúgott. A rendõrök – a barikád.hu szerint – indokolatlanul nagy erõvel vonultak ki, és kiszorították a tiltakozókat. Kb. 40 fõnek sikerült a kerítésen belül maradni. Elkezdték egy hivatásos feszítõvel fölfeszíttetni a kaput, ám a helybéliek és a demonstrálók egy vizes slaggal nehezítették meg munkáját, ezért a „droidok” onnantól rohampajzzsal védelmezték a lakatost. Mikor már az összes szerszáma vízben úszott, elindult valami ütõsebb dologért. Egy hazafi gyorsan elõkerített egy hegesztõ berendezést, és nekilátott összehegeszteni a kaput. Idõközben óriási riadalom és sikoltozás lett úrrá a házbélieken, az egyik kislány azt

kiáltozta, meghalt a nagymama. Kis híján lincshangulat alakult ki. Jó negyed óra után megérkezett a mentõ. Kiderült, hogy a nagymama szerencsére életben volt, valószínûleg sokkos állapotban szállították kórházba. Jelenleg ostromhoz hasonlít a helyzet: kerítésen belül a védelmezõk, kívül pedig a rohamrendõrök hada néz farkasszemet egymással. Hazafiak egy csoportja a kapu elõtt ülve akadályozza a rendõrök behatolását. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója a parlamenti ülésen kijelentette, hogy a frakció azon tagjai, akiknek nincs elõre bejelentett felszólalása, azonnal elindulnak Budafokra. 12:33 A rendõrök egy lakatossal betörték a lehegesztett zárat, és behatoltak a területre. A Magyarok Szövetsége jelen lévõ tagjai vezetõjük utasítására a rendõrök érkezésekor a kerítésen átmászva hagyták el a helyszínt. A „droidok” körbejárták a házat, és egyenként videóznak és igazoltatnak mindenkit, majd felszólítják az ottmaradt 20-30 hazafit, hogy hagyják el a területet. 12:55 A rendõrség mindenkit kihajtott az udvarról, a tulajdonos kérésére Baráth Zsolt és Kiss Róbert bent maradhattak, hogy segítsenek a családnak. Jegyezzük meg jól ezt a nevet: Szamosi és Társa Végrehajtó Iroda. Õk végzik ugyanis a kilakoltatást, ami ezeken a percekben kezdetét vette. A végrehajtó közölte: a társaság 30 napig õrzi meg a család holmijait, azután megsemmisítik õket. 13:11 Megérkeztek a Jobbik képviselõi, a rendõrök közben gúnyosan nevetgélnek a családon, a képviselõkön és a demonstrálókon is. Többen sérelmezték, hogy a képviselõk fizikai jelenlétükkel akadályozták õket a munkában. Sudár Zoltán jelenleg tárgyal a családdal. Õ egyébként azt sérelmezi, hogy „mindenféle honlapon” fönt van a neve, maffiózónak beállítva. Egy informátorunk a helyszínen elmondta: a polgármesteri hivatalban érdekes módon eltûntek az ügy iratai, és csak a napokban kerültek elõ. 13:27 A rendõrség mûveleti területté nyilvánította a helyszínt, az eddig saját jogkörben intézkedõ rendõrparancsnok most mossa kezeit. Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik képviselõje, az Országgyûlés Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságának alelnöke mint ügyvéd hosszas vitatkozás után sikeresen bejutott az épületbe. 13:40. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója közölte tudósítónkkal: most kapták a szomorú hírt a Szent Imre kórházból: a 78 éves nagymama agyvérzést kapott, a kórház Sürgõsségi Osztályán ápolják.

* Lásd ehhez még többi írásunkat. Az édesanya levele a 14. oldalon olvasható – a szerk.

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

(folytatás a 6. oldalon)

5

Magyar idõ A rendõrök az utca mindkét oldalát lezárták, a környezõ utcák is tele vannak rendõrrel, az autókat sem nagyon engedik tovább. 13:53 Dr. Staudt Gábor képviselõ, a Jobbik Jogi Kabinetjének elnöke elmondta: hazánkban több tízezren szenvednek ilyen adósságcsapdában, melynek alapja az az opciós szerzõdés, melyet a hitelfelvevõ a hitelfelvételkor – sokszor tudatlanul – aláír, mely szerint ha egy ideig nem tudja törleszteni a részleteket, akkor a hitelezõ bank automatikusan új tulajdonos tulajdonába sorolja az ingatlant, mindenféle bírósági végzés, végrehajtási eljárás nélkül. 14:00 A rendõrök rádión kértek erõsítést az alábbi szavakkal: „Gyertek, mert ezek a buzik megint hangoskodtak.” Most kaptuk a hírt, hogy a budafoki rendõrkapitány, Strauss Zsolt is a helyszínre érkezett, ám semmilyen tájékoztatást nem tudott vagy inkább nem akart nyújtani. Miután úgy érezte, hogy törékeny önérzete megsérült, elviharzott a helyszínrõl oly módon, hogy nyilvánvalóan provokatív céllal mellkason lökte az egyik tüntetõt. 14:21 A barikad.hu megtudta, hogy ebben az ügyben már indult büntetõeljárás okirat-hamisítás miatt, sõt polgári peres eljárás is, ezért a végrehajtást fel kellett volna függeszteni. Az egész kilakoltatást nem lehetett volna végrehajtani! 14:25 A rendõrök próbálják menteni a menthetõt, ásványvizet osztanak a tüntetõknek. 14:43 Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik országgyûlési képviselõje elmondta, hogy jelen pillanatban a családnak és a négy gyermeknek ki kellene költözniük otthonukból és a végrehajtó nem akarja megengedi még azt sem, hogy az éjszakát a házukban töltsék. Gyüre kijelentette: kérésük az, hogy a család még 30 napig maradhasson az otthonában, amíg nem tudják megoldani a lakhatásukat. Ehhez semmiképpen nem járul hozzá a végrehajtó és a végrehajtást elrendelõ, habár a végrehajtás törvényességével kapcsolatban is merültek fel kétségek – tette hozzá felháborodottan a jobbikos képviselõ. A Budai Központi Kerületi Bíróság perfeljegyzést rendelt el. Így az õ kezükben van négy gyermek, egy család és egy életveszélyben lévõ nagymama sorsa. Gyüre Csaba telefonon érte el a bíróságot, és felszólította õket, hogy még a mai napon vizsgálják meg a lehetõségét annak, hogy felfüggesszék a végrehajtást, hiszen a család csak így maradhat otthonában. Ellenkezõ esetben teherautóval kipakolhatják az ingóságokat és a rendõrök kivezethetik a családot házukból. A végrehajtást elszenvedõ édesanya a barikád helyszíni tudósítójának elmondta, hogy a bírósági titkár minden halasztási kérvényüket félresöpörte. 14:46 A barikád.hu tudósítója bejutott a bajba került magyar család házába, itt sikerült beszélnie Kiss Róberttel, a hazafiak vezetõjét. A Magyar Nemzeti Gárda vezetõje elmesélte, hogy egy kis politikai vitát folytatott a készenléti rendõrök fejesével, aki azt nehezményezte, hogy a jobbikos képviselõk miatt nem tudták végrehajtani a kilakoltatást. Kiss a rendõröknek kije-

6

lentette, hogy addig itt nem lesz rendszerváltás, amíg a hatalomnak olyan kiszolgálói vannak, mint azok a rendõrök, akik az ilyen kilakoltatásokat képesek végigcsinálni, tönkretéve emberek életét, gyermekek jövõjét. 14:40 Újabb nyomozók érkeztek a helyszínre, hogy miért, azt egyelõre nem lehet tudni. Lehet, hogy csak katasztrófaturisták? 15:04 Leváltották a rendõröket, az új váltás már megérkezett a helyszínre. Jelen pillanatban mindenki feszülten várja a bíróság döntését. 15:32 Gyüre Csaba telefonon érte utol a Budai Központi Kerületi Bíróságot. Elnöki titkársága arról tájékoztatta, hogy a bíróság a mai napon nem hoz döntést, írásban kell beadni a halasztási kérelmet. Így sajnos egyértelmûvé vált, hogy kilakoltatják a családot, a jelenlévõ végrehajtó és a végrehajtást kérõ lelketlen, embertelen akárki nem ad lehetõséget arra, hogy a négygyermekes család továbbra is otthonában maradjon. A végrehajtást kérõ nagy kegyesen megengedte, hogy a család ingóságai 30 napig maradjanak a házban. Az õ hibájából, az õ embertelenségébõl és pénzhajhászásából kifolyólag a 78 éves nagymamát többször kellett újraéleszteni, jelenleg az intenzív osztályon kezelik. Hol a lelkiismerete egy ilyen embernek? A zárakat már elkezdték leszerelni. A rendõrség addig marad, amíg a család el nem hagyja otthonát, ám nekik nincs hova menniük. Ezért kérjük, hogy aki négy gyermeket, két felnõttet és két kutyust be tud fogadni, hívja Szilvási-Kassai Esztert a 70-379-90-66-os telefonszámon. Ingóságuk elszállításához szükség lenne egy tehergépkocsira is. A Jobbik frakciója adományozást hirdetett meg. Anyagi segítségüket a Jobbik Villányi úti irodájában (1113 Budapest, Villányi út 20/A) adhatják le. Segítségüket elõre is köszönjük. Amennyiben adományaikat utalni szeretnék, azt megtehetik a Jobbik számlaszámán keresztül. Egy család életét menthetjük meg! 15:37 Kiss Róbert a barikad.hu-t arról tájékoztatta, hogy a végrehajtó elmondása szerint már csak a biztonságiakat várják. Ahogy õk megérkeznek, azonnal kilakoltatják a családot! Döbbenet! 16:56 A család 30 nap haladékot kapott ingóságaik lszállítására. A csepeli jobbikosok pedig felajánlottak egy teherautót szükség esetére. Köszönjük! 17:01 Orbánék még mindig lapulnak és hallgatnak. Emlékszünk ugye, hogy a Fidesz mit hangoztatott a kampányidõszakban? Emlékeztetõül: „A következõ kormány fenn fogja tartani a kilakoltatási moratóriumot. A kérdés sürgõs megoldást igényel, családokat nem lehet az utcára tenni” – ezt Orbán többek között a veszprémi fórumán is elmondta. Most hol a Fidesz 2/3-a? 17:04 Vége ennek a szörnyû procedúrának. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója a barikad.hu-nak elmondta, hogy a hatályos jogszabályok alapján kellett a végrehajtóknak eljárniuk, a Jobbik pedig sajnos nem tudta megakadályozni a kilakoltatást. Megköszönte minden jelenlévõnek a tisztes helytállást. Hozzátette, hogy

Magyar idõ a nemzeti párt holnap be fog nyújtani egy országgyûlési határozatot az ilyen és ehhez hasonló esetek megakadályozására. A Jobbik frakciója 100 ezer forintos gyorssegélyt ajánlott fel a négygyermekes családnak, ami nem sok, de az elkövetkezendõ napokra valószínûleg sikerült kisegíteni õket. 17:16 Ifj. Hegedûs Lórántné, jobbikos országgyûlési képviselõ és családja felajánlásából a bajbajutott négygyermekes család Hegedûsék Pest megyei házában lakhat, ahová még a két kölyökkutyát is magukkal vihetik. Szerkesztõségünk hálásan köszöni Enikõéknek a felajánlást. 17:22 Nagy nehezen megmozdult a Fidesz is, a helyszínre érkezett a kormány szociálpolitikai államtitkára. Jobb késõn, mint soha... 17:27 Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik országgyûlési képviselõje tájékoztatja az államtitkárt és kísérõjét a kialakult helyzetrõl, akik segítséget ígérnek a családnak. 18:15 A barikad.hu információi szerint két nap múlva ismételten kilakoltatás lesz ebben a kerületben, és ugyanaz a cég fogja végrehajtani, mint ezt a szörnyû eseményt. A [email protected] e-mail címre várjuk azok jelentkezését, akik tudják, hogy kit fognak kilakoltatni. 18:20 Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója tájékoztatta a barikad.hu-t, hogy a kilakoltatás befejezése után a helyszínre érkezett Soltész Miklós szociálpolitikai államtitkár és Németh Zoltán, a Fidesz budafoki országgyûlési képviselõje is, akik a kilakoltatott családanyával és családapával, valamint a jelenlévõ jobbikos képviselõkkel egyeztettek. Soltészék felajánlották a kormány segítségét, és biztosították a családot arról, hogy meg fogják vizsgálni a kilakoltatás körülményeit. Soltész Miklósék megvizsgálják annak a lehetõségét, hogy miképpen tudnak segíteni a család tartós lakhatásának megteremtésében. Szabó Gábor kijelentette, hogy a Jobbik meg fogja tenni a szükséges lépéseket az Országgyûlésben, és innentõl kezdve maximális figyelem irányul majd azokra a joghézagokra, melyek például ehhez a kilakoltatáshoz vezettek. Holnap a szakállamtitkár és dr. Gyüre Csaba, jobbikos országgyûlési képviselõ egyeztetni fog errõl a konkrét ügy további részleteivel kapcsolatban – tette hozzá. A Jobbik országgyûlési képviselõi és a Fidesz KDNP politikusai végig korrekt, konstruktív alapon egyeztettek egymás között szakmailag, hogy mi módon lehet a család helyzetét tartósan rendezni. „A Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében szeretném megköszönni minden gárdistának, minden jelenlévõ hazafinak és jobbikos országgyûlési képviselõnek, hogy ezen a napon közös erõvel kiálltunk eme bajbajutott család mellett és így sikerült az ország közvéleményének a figyelmét erre a konkrét esetre és más magyar családok sanyarú helyzetére irányítani. Ez a bátor kiállás megteremtheti annak a lehetõségét, hogy mind a Jobbik országgyûlési csoportja, mind pedig maga a kormány érdemi lépéseket tegyen a bajbajutott devizahitelesek kilakoltatása ellen” – mondta a Jobbik pártigazgatója. barikad.hu

Ami az igazsághoz hozzátartozik: Tauzin Krisztina kilakoltatásának története Tauzin Krisztina személyesen kereste meg a Magyarok Szövetségét a 2010. május 27-i budapesti ülésen, és a Szövetség segítségét kérte annak érdekében, hogy családja tervezett kilakoltatását akadályozzuk meg. Mivel a családot közvetve eddig is folyamatosan zaklatta a kilakoltatást kérõ „új tulajdonos”, kért minket, hogy öt napon keresztül, május 30-án, 31-én, június 1-jén, 8-án és 9-én ügyeljünk náluk, így jelenlétünkkel tartsuk távol õket. A Magyarok Szövetsége megbízásából a kilakoltatás elõtt felvettem a kapcsolatot a VÉSZ és a BANK-KÁR-HÁZ (tovább BKH) vezetõivel és ügyvédeivel, hogy közösen keressük a jogi lehetõséget a kilakoltatás megakadályozására. Még a kilakoltatás elõtti este is tárgyaltunk ügyvéddel, bíróval, sõt rendõri vezetõkkel is. A BKH és az MSZ javaslatára, 2010. június 9-i dátummal – mint utolsó lehetõség – a sérelmezett, Tauzin Krisztina kérelmet nyújtott be a Budai Központi Kerületi Bíróságon a végrehajtási eljárás visszavonására. Az elmúlt hetekben felröppent a hír, hogy a Fidesz meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot december 31-ig, ám annyi történt mindössze, hogy 2010. június 10-én a Fidesz közvetve felkérte a Hitel-Kerekasztalt a moratórium megszövegezésére (moratórium, adós osztályozás és új szerzõdések). Mi, a kilakoltatás megakadályozásáért hetek óta küzdõk, még aznap leadtuk a moratórium szövegét a felkérõnek, hogy az új kormány felhasználhassa a kilakoltatás megakadályozására. Tehát a Fidesz nem hozta meg a moratóriumot, mert megtörtént a kilakoltatás. Még a kilakoltatás elõtt az egyik Magyarok Szövetsége-tagunk felajánlotta vidéken található házát a bajba jutott négygyermekes anyának. A Magyarok Szövetsége többhetes küzdelme után a mai napon, 2010. június 15-én, a hatóságok kivonultak a kilakoltatás végrehajtására. Mi is megjelentünk a Szövetség 35-40 tagjával a kilakoltatás passzív megakadályozására. Mi csak Tauzin Krisztina kérésére jöttünk segíteni. A szomorú eseményen összesen 70-80 kilakoltatást ellenzõ fõ vett részt, akik – szerintem – túlnyomó többségében a Magyarok Szövetsége tagjai voltak. A tiltakozók mellett televíziók is jelen voltak, mint a Duna TV, egy Svéd TV és talán a Hír TV, és késõbb jött a magyar köztelevízió (MTV) is. Sok újságíró és fotóriporter is növelte a létszámot. Kinn az utcán Dabasi Tamás és néhány jobbikos képviselõ próbálta megakadályozni a bejutást – sikertelenül. A felfokozott izgalomban a tulajdonos édesanyját a mentõnek kellett elszállítania. Valószínûleg agyvérzés miatt. Közben én a Magyarok Szövetsége képviseletében a kilakoltatás megakadályozása érdekében tárgyalást folytattam egy fideszes vezetõvel. Eredménytelenül. Tauzin Krisztina a bíróságot hívta. Szintén eredménytelenül. Mikor már tarthatatlanul feszültté vált a helyzet, elõször az ötgyermekes család kiskorú lányait menekítették ki, majd a résztvevõ nõket küldtem el. Közben felröppent a hír, hogy jön a Gárda és jönnek a Jobbik-képviselõk. A Gárda nem érkezett meg, a képviselõk csak a rendõrség behatolása után érkeztek oda. Amikor a rendõrség is felvonult, hogy betörje a ház kapuját, hazaküldtem a Szövetség embereit. (Kis malõr, hogy a kertben hátul nem volt kapu, így a kerítésen keresztül távoztunk.) Miután távoztunk a kerten belül maximum 15 ember maradt az újságírókkal együtt. A helyszínen igazoltatás a távozásunkig nem volt. Ezzel részünkrõl befejezõdött ez a szomorú, sikertelen nap. Budapest, 2010. június 15. 16:20 Teknyõs László

Egy hiteles szemtanú levele a Szilaj Csikónak A szerk. „elõszava”: az alábbi beszámoló, sajnos, megint a szomorú tapasztalatot igazolja: egy pártsajtó soha nem elég pártatlan. A barikad.hu fenti beszámolóját kissé más képbe helyezik az alábbiak… Kedves Szerkesztõség! A kilakoltatással kapcsolatban: a házat elsõsorban a Magyarok Szövetsége védte, nem a Jobbik. Tudom, végig ott voltam. Tény, hogy végig jelen volt még két jobbikos képviselõ, egyikük bent volt velünk a ház kertjében. Jelen volt még a Magyar Gárda kapitánya, néhány gárdista civilben, de fõleg sok MSz-es és barantás. Ahogy az események folytak, úgy tûnt, hogy lesz megegyezés. Sokan elmentek, mert azt hitték, hogy már nem fog történni semmi. Egyszer csak azonban a nagy számban ott lévõ készenléti rendõrség – az árvízvédelembõl vezényeltek vissza – megkezdte a behatolást. Ehhez hozzátartozik, hogy a rendõrkapitány nem akart betörni. Mondta, hogy az emberei nem lakatosok, ezért a végrehajtó hivatott lakatosokat. Amikor a kis ajtó áttörésével próbálkoztak, a nagymama összeesett. Ezután szünet következett. Késõbb megérkezett a mentõ, beengedtük, elvitte a nagymamát. Megint tárgyalások, szünet. Közben érkezett a hír, hogy jön a Jobbik frakció. Ettõl a rendõrök valószínûleg megijedtek, és az azonnali behatolás mellett döntöttek. A nagy kaput törték át végül, minket kivezettek. Nem álltunk ellen, nem lett volna értelme. Egyébként a készenlétisek nemcsak parancsot teljesítettek, hiszen, akkor nem nevettek volna rajtunk többször is gúnyosan. A jobbikos képviselõk akkor érkeztek csak meg, amikor már rég bent voltak a rendõrök. Egyébként a kilakoltatást Sudár Zoltán ingatlan-maffiózó kezdeményezte. Érdekesség: a helyszínen volt a Duna TV, az Echo TV, az m1 és egy svéd televízió. Körülbelül ennyi történt dióhéjban. Üdvözlettel: Odor Máté

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

7

Gazdálkodó B. Szabolcs Csaba

Ismerjük is, meg nem is… A magyar szürke marha mentes a kergemarhakórtól. Mindjárt itt az elején felteszem a kérdést: mit is tudunk errõl az õshonos szarvasmarháról, a magyar szürke marháról? Ott látjuk a Feszti körképen, amint honfoglaló õseink szekereit nekifeszülve húzzák, ott látjuk Brehm híres könyvének lapjain, ott látjuk hatalmas csordába verõdve útban Itália, vagy valamelyik gazdag német tartomány felé haladva, ott látjuk Szent Márk köztársaságának part menti síkjain, ahol velencei kalmárok veszik õket számba. Látjuk a homályba veszõ századok messzeségében a szinte hömpölygõ gulyát kísérõ pásztorok mellett ott loholó kutyákat, s közülük melyik-melyik a maga feladatát látja el. A pulik izgatottan kapkodnak a lemaradó vagy elcsellengõ állatok csüdje felé, a kuvaszok mindenre figyelve kerülgetik a gulyát, s ha idegen állat vagy ember közeledik, azt megállásra kényszerítik, legyen az békésen baktató gyalogos vagy fegyveres lovas. A menetet a gubancos szõrû komondorok zárják – szemük is alig látszik a ráboruló szõrfüggönytõl. Õk biztosítják az éjszakák nyugalmát. Amilyen csendesek, unottak nappal, úgy megélénkülnek, ahogy a nap lehaladt. Hangtalan léptükkel, mint szellemek jelennek meg ott, ahol valami szokatlan történik. Se farkas, se más vad nem közelíthet a gulyához! Mindezek mellett ott látjuk a hajdan volt fegyveresek komor csoportját, a gulyát kísérõ hajdúkat. Nélkülük nem érkezett volna meg egyetlen állat sem a megrendelõhöz. A marhatolvajok jól ismerték õket, és tisztelték a jelenlétüket. Ritkán merészelnek rátámadni a hajdúk által õrzött gulyára, s ha mégis, az legtöbbször részükrõl végzõdött rosszul. A néha elõforduló csetepatékban megtörtént, hogy hajdú maradt holtan a csatamezõn. Ennek aztán híre kelt láthatatlan csatornákon keresztül, és megmozdult a hajdúvilág. Még nem volt olyan, hogy a megtorlás elmaradt volna. Ha kellett, akár évekig is keresték azt a tettest, aki hajdút ölt, és a véres bosszút nem kerülte el. Tudják ezt jól a marhatolvajok, és messze elkerülik még a vidéket is, ahol hajdúk vigyázzák a gulyát. A német, olasz vagy más megrendelõk is tudták ezt, és bizton számíthattak az élõ árura. N. Lajos hajdú hadnagy, kinek felmenõi ott harcoltak Bocskai seregében, meséli a következõket: „Egy Egri nevû csapatvezér szegõdött a gulya kíséretére itt, a Debrecen közeli pusztáról. Gyönyörû ökörcsorda állt össze. Mind négy-öt éves állatok. Jó esztendõ mutatkozott, az ökrök kövérre híztak a dús legelõn. Egri csapata úgy huszonöt fõt számlált. Bátor, szilaj legények. Nem is volt semmi baj az úton, amíg a váci révet el nem érték. Ott a nagy kavarodásban egyszerre feltûnt tíz-tizenöt martalóc, és kiszakítottak a gulyából egy húsz állatból álló csoportot, s sebesen hajtották a Duna mentén Verõce felé. Egri észrevette, s elrikkantotta magát: – Utána! A legényei megsarkantyúzták a lovaikat, s a tolvajok után eredtek. –- Jancsi, öt emberrel itt maradj! Vigyázni kell a többire is! – adta ki a parancsot Egri. Hamarosan beérték a martalócokat. Azok az állatokat két lovasra hagyták, ûzzék azokat tovább, a többi meg szembe fordult a hajdúcsapattal. Fokos, kard, furkósbot csattogott, s egy-egy jajgatás keveredett a harci zajba. A hajdúk, mesterei a közelharcnak, sok bajban, nélkülözésben edzõdtek keménynyé, mint az acél penge. Nem csoda, hogy a rablók húzták a rövidebbet. Hármat közülük levágtak, s a többi, hagyva a zsákmányt, elszáguldott. Mikor viszszatértek volna a többiekhez, látták meg, hogy Gyurka Feri vérbe fagyva fekszik a földön, s a lova áll mellette lehorgasztott fõvel. Így nevelték a lovakat, hogyha leverik a vitézt, ott maradjon mellette, s ha még élete van, el tudjon menekülni rajta. – Ki vágott le, fiam? – kérdezte Egri. – A sánta Mártin. Megismertem – suttogta, s azzal kilehelte a lelkét.

8

Két év múlva ütöttek rajta Egri legényei Dabóc várának közelében a hegyek lábánál. Ott is csak a közelgõ gulyát lesték. A csata hevében sánta Mártin el akart szelelni, de a legifjabb hajdú, Tamás nevû, utolérte, s fokosával lecsapta. Ez a fiú az elesett hajdú, Gyurka Feri kisöccse volt, s most megbosszulta testvére halálát. Így történt.” Hogy az állatok le ne romoljanak a hosszú úton, végig legeltetve, komótosan, lassan haladtak. Így érték el a gazdag német tartományok vagy a Serenissima vágóhídjait, ahol csengõ aranyat fizettek a kor legkeresettebb húsárujáért. A hajdúk munkája hazafelé az arany védelmét szolgálta. A pontos elszámolás a gazdával biztosította a következõ évre is a munkát a szabad hajdúknak. Évszázadokon át folyt így ez a kereskedelem. A XIX. századi nagy gazdasági változások és az 1863-as nagy szárazság vetett véget a tömeges tenyésztésnek. Pedig menynyi hasznot hozott ez mindenkinek, aki csak kapcsolatba is került vele! Kezdjük a gazdával, a tenyésztõvel. Több tízezer parasztgazdaság foglalkozott marhatenyésztéssel, és belõlük kerültek ki a meggazdagodott mezõvárosok lakosai vagy a nagyvárosok – Debrecen, Kecskemét – polgárai. A marhakereskedelem bevételei a török elleni küzdelemben is letagadhatatlan szerepet játszottak, hiszen ebbõl telt adókra, a végvári katonaság fenntartására – írja Bellon Tíbor. De menjünk tovább: az alföldi városok megerõsödése, meggazdagodása éppen a marhatenyészés révén tette lehetõvé a XVI. században a reformáció gyors elterjedését és megszilárdulását. Nem véletlen, hogy Debrecen lett a református magyarság központja, a magyar református Róma. E kor máig élõ tanúja ott áll a Debreceni Nagytemplom mögött, és hirdeti ország-világnak a haladás gyõzelmét a maradiság fölött. Egy több száz éves „fáról” van szó, bár igazából se nem fa, se nem bokor (!) Története a következõ: „A hagyomány szerint a Debrecen reformálását elindító Bálint pap és Ambrosius mester, a helybéli római katolikus lelkész egyik heves vitájának emlékét õrzi ez a fa. ’Akkor lesz ebbõl a tanításból vallás, amikor a lícium* fává nõ!’ – mondta Ambrosius. Majd leszúrták a földbe az ördögcérna-ágat, és íme, mára fává növekedett.” Fejlõdést, gazdagodást hozott a vonulási útvonalak mentén levõ birtokok, helységek számára is a marhakereskedelem. A hatalmas gulyák sokszor az ezer darabot is elérõ állatból állottak, mellette a számos kísérõ; mindezeknek az ellátásáról gondoskodni kellett. Legelõ, kút az állatoknak, élelem, szállás az embereknek. Az e célt szolgáló csárdák napi járásnyira voltak. A „fûpénz” és a csárdák bevétele jelentõs hasznot hoztak, nem beszélve a folyókon való átkelésnél a révnél fizetett díjról. Feljegyezték, hogy egy év alatt – leszámítva a téli hónapokat, mert akkor nem tereltek – a váci révnél több mint harmincezer marhát hajtottak át. A haszonból jól részesültek a vásárok helyszínét biztosító városok is, mint Gyõr, Sopron, Nagykanizsa. Természetesen a bevételek jelentõs része a királyi kincstárat illette. Lássuk hát, milyen is ez az állat, a magyar szürkemarha! Eredetérõl tudósok hada vitatkozik. Állást foglalni nem hálás feladat. Nem is teszem, csak annyit jegyzek meg, hogy kialakulásában szerepet kapott az õstulok (Bos primigenius), de hogy mikor, az kérdéses. Mindenesetre egy XI. századi arab utazó írja Magyarországon tett utazásáról, hogy az itt látott szarvasmarhák „akkora állatok, mint egy elefánt: bõrének a súlya kiteszi két nagy ökörét, akkora a feje, mint egy bornyú, és a szarvainak hossza, mint egy elefánt agyara”. Alakjáról, természetérõl legkifejezõbbet egy olasz lapban találtam. Emberi tulajdonságokkal bír – írja a cikkíró –, mint az erõ, bátorság, mértékletesség. Az állat robusztus, erõs és békés. Színét, testalkatát, típusait szakkönyvek taglalják. Maradjon ez az õ elõjoguk. Itt csupán azt fûzném még a fent elmondot-

Koczeth László tövis

Magyar szürke feszítsd a földnek gombos szarvadat s bár kigurult közüle ékes napkorong orrod nehéz párát fúj nem tûrt melleden a kolonc fehérnek tetszõ komisz kuvaszok harapják véknyad türelmed véges éltetõ csordakút messze délibáb ködében csak megsejlik a szabadság az édes vesd fel büszke fejed hisz évezreden át tûrted zsarnoki béklyód hagytad terelni a csordád indulj hát ura vagy pusztádnak ne bõgj ez a hang nem illik rög királyának izmos tested feszül erõd nem hagy el ég, nap, föld birtoka tiéd az is marad örökkön megóv örökkön felemel takhoz, hogy húsa ma is a legértékesebb fehérjeforrásnak számít íze, zamata, tápértéke, kergemarhakór-mentesség miatt. Húsa tömörebb és tartalmasabb az egyéb eredetû marhahúsokénál, a hagyományos marhagulyás készítésének ez az igazi alapanyaga. Álljon itt befejezésül Erdei Ferenc gulyás receptje: „Egy kiló húsféléhez elegendõ a gulyásba 1 kis fej vöröshagyma. Azt is vágjuk egészen apróra. Forrósítsunk fel 1 kanál zsírt (nem árt, ha frissen eresztjük füstölt szalonnából). Vessük bele a hagymát, pirítsuk szép sárgára, hintsünk rá 1 kanállal abból a bizonyos finom, zamatos, szegedi édes-nemesbõl, pörköljük meg kicsit (akinek tetszik, rápergethet egy csipet lisztet), s ha különösen jót akarunk enni, öntsünk rá egy pohár jófajta fehérbort. Sózzuk meg, és egy kicsit tegyük rá a födõt, hadd párolódjék, hadd puhuljon. Ez alatt fazékban, sós vízben fõ a meghámozott, s negyedekre vágott sárga- vagy rózsakrumpli (egy kiló körüli); ha már majdnem egészen megfõtt, belerakjuk a lábasba a hús közé, ráöntünk a sós lébõl anynyit, amennyi nem veszélyezteti azt, hogy jó, tartalmas levesünk legyen. Kicsit még együtt fõzzük a krumplit és a húst, ha mindkettõ eléggé puha, megkóstoljuk, kell-e még bele só vagy paprika, s már tálalhatjuk. (A tányérokba a húsdarabok közül persze a javát szedjük). Köménymagot ne tegyünk bele, elrontja a stílusát, az csak a bécsi „Gollasch”-ba való, paradicsomra sincs szükség, ennek divatja a szerb konyhából szivárgott a Délvidéken a magyar paprikásba, de zöldpaprikát bátran fõzhet bele, aki szereti. Nagyon illik hozzá.” Forrás: Bellon Tibor, Kútvölgyi Mihály: „A magyar szürkemarha – megõrzött ízek” Riccardo Lagorio: „Il bue grigio ungherese” Erdei Ferenc: „Néprajzi ínyesmesterség” Kiszely István: „Az õsmagyarok háziállatai” Nagy Lajos, hajdú hadnagy – személyes közlés „A kálvinista Róma jelképei” – Debreceni Fõnix, 2009, május–június Brehm: „Az állatok világa/ Szarvasmarhák (Bos L.)” *lícium – ördög-cérna – lycium halimifolium

Gazdálkodó

HUNGARIKUMOK – a Magyar Minõség Számos ismert vagy kevéssé ismert történet és legenda mesél arról, hogy hazánk különleges ország. Ezt a különlegességet kellene felhasználni, ennek hangsúlyozása csábíthatja ide leginkább a külföldieket. A hungarikumok, mint az ország kihasználatlan „kincsei”, marketing szempontból az egyik legnagyobb lehetõség a magyar turizmus elõtt. A hosszú távú cél a magyarok életminõségének javítása, az azonban még várat magára, hogy a nagyszabású tervek milyen módon és mibõl valósulnak majd meg. Sokféle hungarikum van, ám jogi értelemben egy sincs; a jogszabályokban nem szerepel ilyesmi. Eredetvédelemben tizenkét magyar termék részesült; a legrangosabb minõsítést a szódavíz nyerte el. Hungarikum (vagyis speciális magyar termék) valójában csak a köznyelvben létezik, a hazai jogszabályok – az EU-joggal összhangban – nem ismerik ezt a fogalmat. Ennek ellenére mégis használjuk ezt a szót azoknak a zöldségeknek, gyümölcsöknek, élelmiszer-ipari cikkeknek és állatoknak a jelölésére, amelyek eredetük, földrajzi elhelyezkedésük, különleges minõségük vagy hírnevük alapján erre méltóak. Olyan termékek tartoznak ide, amelyek minõséget képviselnek, hagyománnyal rendelkeznek, ismertek és elismertek, és róluk a külföldiek Magyarországra asszociálnak. A termék azonban önmagában nem elég, annak márkának is kell lennie. Ellenkezõ esetben ugyanis szintén probléma lehet, hogy az adott termékcsoportnak nem minden tagja ugyanolyan minõségû. Jelenleg a tizenkét magyar termék: a makói vöröshagyma, a szegedi és a budapesti téliszalámi, a szegedi és a kalocsai fûszerpaprika-õrlemény, a csabai és a gyulai kolbász, valamint négyféle pálinka és a tokaji bor. A „garantáltan hagyományos és különleges” elnevezésû minõsítõ védjegyet eddig azonban egyetlen magyar termék nyerte el: a szódavíz. A szikvíz – hagyományosabb nevén a szóda –, megtalálható a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti értékei közt. Az Európai Unió élelmiszertörvényében a szikvíz, illetve a szódásszifon nem létezõ fogalmak, emiatt sokan attól féltek, hogy – mivel a szódavíz gyártására nincsenek szabályok –, ellehetetlenülhet több ezer család sorsa. A szikvizesek azonban elérték, hogy a szóda egyfajta „hungarikumként” szerepeljen a Magyar Élelmiszerkönyvben, és gyártására az uniós szabályoktól eltérõ rendelkezések vonatkozzanak. A makói vöröshagyma hungarikum, és csak a Makó területén ültetett hagymára használható ez a kifejezés. A makói termesztési eljárás titka a nagyobb méretû dughagymák hõkezelése (szárítása). Ennek következtében a hagyma nem hoz virágszárat, tehát nagyobb fejképzésre képes. Az eredetvédett Pick szalámit kizárólag a Szeged környékén tenyésztett és elõállított, nagy súlyú sertésbõl készíthetik el, ahogy azt Pick Márton is tette az elsõ, különleges érlelésû „szegedikum” bemutatásakor, 1869-ben. Ezek a sertések speciális takarmányt kapnak. A budapesti téliszalámi a mangalica feldarabolt húsából, illetve azok keresztezésébõl származó sertések kemény húsából vagy szalonnájából készül. A szegedi és a kalocsai fûszerpaprika a kedvezõ adottságokkal rendelkezõ tájkörzetekben, hagyományos módon megtermelt fûszerpaprika növény, tövön beérett, utóérlelt, majd megszárított termésének megõrlésével készül. A tájkörzetekben olyan hõmérsékleti, napfény- és csapadékviszonyok uralkodnak, amelyek valamennyi fûszerpaprika-termõ terület közül itt a legkedvezõbbek. Mi magyarok találtuk ki, hogy a bogyókat meg kell szárítani, utána por alakúvá õrölni, és ilyen állapotában felhasználni. Ez a felhasználási mód az egész világon elterjedt. (Korábban nyersen vagy szárítva, a bogyót egészben hagyva használták). A hagyományos érlelésû, igazi szárazkolbászok: a csabai kolbász, Pokol szalámi, mangalica kolbász, és a ma már világhírû gyulai kolbász. Utóbbi sertéshúsból és szalonnából, esetenként 10-15%-ban marhahúsból készül. A csabai kolbász olyan helyi, békéscsabai és a Csabáról kirajzott falvak (Medgyesegyháza, Ambrózfalva) lakói által készített húskészítmény, amelyet a szlovák és a magyar parasztok a házi vágások során alakítottak ki. A csabai kolbász kritériuma azonban nem a készítés helye, hanem a készítés módja, az összetétel és a fûszerezés. Ízét alapjaiban határozza meg a füstölés: korábban szabad kéményben, szalma vagy kukoricaszár füstjével, a XX. században pedig bükkfa fûrészporral vagy kukoricacsutkával füstölték. Egyes földrajzi területek kiemelkedõen alkalmasak bizonyos gyümölcsfajták termesztésére. Eezeken a tájakon évszázadok óta kiváló minõségû pálinkát készítenek. Ha a feltételeknek megfelelnek, akkor a tájegység megkapja az eredetvédett termék megkülönböztetõ jelzõt, ami feltüntethetõ a terméken. Jelenleg hét ilyen tájegységgel és gyümölcsfajtával rendelkezünk. Szatmári szilvapálinka: Évszázadok óta a Szatmár-beregi táj kiemelkedõ híressége, vendégköszöntõ itala. Aki ide látogat, legyen az fiatal vagy idõs, nem mulaszthatja el ezt a terméket megkóstolni. Az a mondás is járja, hogy aki iszik belõle, minden kortyától egy évvel fiatalabb lesz. Kecskeméti barackpálinka: A Kecskeméten és környékén termesztett kajszibarackból készített világhírû pálinka, mely megõrzi a gyümölcs illatát, ízét és zamatát. A vendéglátásban újszerûen digesztívumként (emésztést elõsegítõként) is kínálják. Békési szilvapálinka: A Körösök völgyében termett vörös szilvából, évszázados hagyományú kisüsti rendszerû pálinkafõzéssel készül. Aranyló színét és kiváló ízét a fahordós érlelésnek köszönheti.

Szabolcsi almapálinka: A hagyományos réz kisüstön történõ lepárlás friss gyümölcsízû és illatú, kellemes aromájú almapálinkát eredményez. Gönczi barackpálinka: A gyümölcsfajta a gönczi magyar kajszi és a termõtáj kiváló jellegébõl születõ, különleges illat- és zamatanyagban gazdag pálinka, amely különbözik más régiók barackpálinkáitól. Újfehértói meggypálinka: Új taggal, az újfehértói meggypálinkával bõvült az eredetvédett pálinkák köre. Az „Újfehértói” eredet-megjelöléssel ellátott meggypálinka elõállításához kizárólag az újfehértói fürtös és a debreceni bõtermõ fajták használhatók. Göcseji körtepálinka: Az itt készülõ körtepálinka sajátossága, hogy biztosítják az utóérést a gyümölcsnek, míg a többi pálinka esetében a friss gyümölcsöt rögtön feldolgozzák. Tokaji Aszú: Nincs a világon még egy bor, mely hazájának nemzeti himnuszában szerepelne. Nem lehetett véletlen Kölcsey Ferenc költõi tiszteletadása éppen a magyar nemzettudat formálódásának idõszakában. Tokaj Hegyalja Magyarország legelsõ borvidéke. Ezen a varázslatos tájon a számos környezeti tényezõ és a szorgalmas borászok apáról fiúra szálló, titkokat õrzõ szakértelme eredményeként születik „a Borok királya, a királyok bora”, a Tokaji. A magyarságnak nem csak mesésen gazdag történelmi múltja, évezredes kultúrája, példamutató hõsei vannak, hanem egyedülálló néprajzi és természeti kincsei is. A továbbiakban bemutatunk még néhány tipikus terméket, látnivalót, melyek még nem „hungarikumok”, de a magyar ember számára már nagyon régóta azok. Szentesi paprika: 2007-ben elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat, mely elismerést addig egyetlen friss élelmiszer sem kapott meg. A termékek 6070%-a a hazai piacon fogy el, a többit fõként Németországba és Csehországba viszik. A szilaj szürkemarha: A szilaj magyar marha a fejét büszkén tartja, nézése nyílt, egyenes. Megjelenése tetszetõs, szép tartása nemességet, erõt és szívósságot sugároz. A Kárpát-medence védõ ölelésében ez a csodálatos fajta, pásztoraink tudásának köszönhetõen – akik tisztelték, becsülték és szerették az állatokat –, válhatott ilyen méltóságteljessé. Ez az állat mindenütt megélt, mindent megevett, füvet, nádat, sást, szittyót, télen pedig akár a hó alól is kiszedte az avart. A gulyák ma a nemzeti parkokban legelnek. Szaloncukor: Eredete a reformkorra nyúlik vissza. Akkor jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz a szalon, itt állították fel a karácsonyfát. A fán lévõ díszesen csomagolt édesség pedig a szaloncukor nevet kapta. Gémeskút: A legelterjedtebb kútszerkezet a magyar nyelvterületen. A földbe ásott kútgödörbõl a kétkarú emelõ elvén mûködõ szerkezet emeli ki a vizet. Egyéb nevei: csigáskút (Dunántúl Ny-i és D-i részén), nyilas kút (Szlavóniában), komponás kút (Erdélyben). Magyar lúd: fehér, szürke és tarka tollszínben, valamint fodros tollú változatban fordul elõ. A hazánkba került külföldi fajtákkal történt keresztezõdés útján jött létre. A magyar lúd igénytelen, gyorsan növekvõ, jól tollasodó, edzett és fáradhatatlanul legelõ fajta. A legelõvel szemben igénytelen, a takarmányt nagyon jól értékesíti. Húsa kitûnõ minõségû és puha, nagy máját a külföldi piacok is nagyra értékelik. Tollhaszna tetemes, évente háromnégyszer is téphetõ. El kell jutnunk oda, hogy végre kialakuljon hazánkról a valós kép, és így a magyarságot – többek között – a hungarikumai alapján minõsítsék. A stratégia szerint ehhez semmi mást nem kell tenni, mint kialakítani „a turizmusbarát társadalmat”, növelni a hozzánk látogatók „komfortérzetét”. Jól jöhet, ha különbözõ kulturális rendezvényeket szervezünk, „úgynevezett 'húzónevek'” részvételével, a ki nem használt adottságokra fektetve a hangsúlyt, hogy Magyarország minél több látogatót csábítson. E stratégiát követve javulhatna környezetünk és az életminõség is. Herner Adrienn

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

9

Új történelem

Büntetlenül maradtak a cseh tömeggyilkosok – tettüket egy most elõkerült filmfelvétel is bizonyítja Német barátaimnál vendégeskedem egy hatalmas, terméskõbõl épített házban. Szobám falán egy 1937 tavaszán festett kép – ismeretlen európai kisváros látképe. Virágos domboldalról nézve festette meg egy kiolvashatatlan nevû, ismeretlen mûvészlélek. Három templomtorony emelkedik ki rajta a városka lakóházai és ipari létesítményei közül. Utóbbiak egyike egy vízimalom, a domboldal alatt ugyanis keskeny, de bõvizû folyócska határolja a települést, a másik – kéményérõl ítélve – minden bizonnyal sörgyár. A festmény valahogy kirí a szobám falán levõ egyéb képek – metszetek, akvarellek, rézkarcok – közül. „Idegen tárgy”– neszlett fel agyamban a gondolat legelõször megpillantván. Ezt a szöveget egy kis ócska, kopott íróasztalocskánál ülve írom, fiókjaiban csupa régi papír, boríték, mindenféle egyéb kacat. Tegyek velük, amit csak akarok, mondták vendéglátóim. Már hosszú évek óta lakatlan volt ez az emeleti szobácska, az íróasztal is árválkodott. Egyik családtagtól tudtam meg: egy szerencsétlen sorsú, magányos asszony – Ida von dem Bruch – használta valaha, övé volt a falon levõ egyetlen festmény is, az íróasztal fiókjában még sorakoznak az õ nevével nyomtatott borítékok. A második világháború után menekült Németországba, Ida asszony ugyanis szudétanémet volt. Férje a háborúban esett el, fiát pedig megölték a csehek, õ valamilyen véletlen folytán életben maradt és szülõvárosának képével a hóna alatt vagy másfélmilliomod magával Németország nyugati részén kötött ki. És éppen itt, az én barátaim szüleinek házába fogadták be, itt fõzött, mosott, dolgozott a kertben, nevelte a gyermekeket, és mondogatta nekik keserûbb pillanataiban, hogy az életnek semmi értelme sincs. Nem ismertem, ezért nem tudom, hogy kétségbeesett életérzésének menynyire volt oka az a csaknem általános történelmi érdektelenség, mely Németország nyugati felében a jóléti társadalom kifejlõdésével együtt rohamosan terjedt. A nyugat-német társadalom egyéb okok miatt is szívesen süppedt történelmi közönybe. A második világháború legnagyobb vesztesének, a nürnbergi perekben megbélyegzett és porig alázott társadalomnak a polgársága szeretett volna szabadulni háborús történelmi múltjának lelki terheitõl is. Mire a jóléti társadalom kiépülésének idején – a múlt század hatvanas éveiben – történelmi öntudata is annyira erõsödhetett volna, hogy merje a hazai és nemzetközi közvélemény elõtt is nyíltan hangoztatni a nemzetén esett gyalázatos történelmi sérelmeket, addigra a „fejlett világ” tudatipara – nevezzük így a

10

holokausztipar legfõbb tudati termékét – a „H-fegyver” erejének és jelentõségének hatványozásával volt elfoglalva, hogy aztán az ennek alapjául szolgáló, kétségtelenül valóságos, de mitológiai szálakkal is igencsak átszõve megfestett eseményt, a „holokausztot” tegye meg a legújabb kori történelem igazodási pontjának. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között, a fogyasztói jólétben dõzsölve és egykori legyõzõi legtöbbjének szövetségesévé válva a német társadalom nemigen feszegette, hogy az országa területére bevonult gyõztesek hány nõt erõszakoltak meg, hány polgári lakost és hadifoglyot kínoztak és gyilkoltak meg, vagy hurcoltak el a Szovjetunió kényszermunka-táboraiba. És hallgatott arról is, hogy Csehszlovákiában hány ezer német polgári lakost kínoztak halálra, gyilkoltak meg, illetve ûztek onnan el földönfutóvá téve õket. (A magyarok hasonló tragédiájáról most nem is beszélve.) Pedig azokat a gaztetteket – hatóságilag támogatott, de legalábbis eltûrt köztörvényes bûncselekményeket – már a hadiállapot megszûnése után követték el. Ez a lebénult német viszonyulás nagyon is kapóra jött az elkövetõknek és társadalmuknak, hiszen õk továbbra is lapítani akartak. A köztörvényes bûncselekmények elkövetésében bûnrészes politikai vezetõk késõbb már a holokausztipar alvállalkozóiként nyilván ama bûvészmutatvány sikerességében reménykedtek, melynek következményeként a németek bûne mindvégig meg kellene maradjon a világ történelmi emlékezetében, az övék pedig szép csendesen feledésbe kellene, hogy merüljön. Csakhogy erre nézve is érvényes Illyés Gyula sokat idézett mondása, mely szerint „Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják...s valamire való múlt megteremtéséhez néha nagyobb erõ kell, mint a jövendõéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, a rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idõ el se megy: ködszerûen üli meg a tájat és az elmét. Barbár, mint a teremtés elõtti sötétség.” Hát tapasztalhatjuk, hogy ez a múlt – az elsõ és a második világháború története, minden elõzményével és következményével együtt nézve – csakugyan rosszul van megírva. Valóban ködszerûen üli meg az elmét – ezt látom otthon is, de itt, német ismerõseim között még inkább. Viszsza is jár – megmutatkozott ez például a délszláv háború idején. Barbár, mint a teremtés elõtti sötétség – ezt szintén láthattuk a délszláv háborún, de láthatjuk ma is a kisantant-országok államilag gerjesztett és büntetlenül maradó sovinizmusán is. A háború utáni idõszak németellenes bûntetteinek történetére azonban lassacs-

kán sikerül ráirányítania a közfigyelmet az igazságérzetéhez ragaszkodó kisebbségnek, így talán a rosszul megírt (azaz elhallgatott) múltnak ez a szelete elõbbutóbb kirajzolódik. Az egykori vérengzések színhelyeinek egyikén, Polterbergben (Polstoloprty-ben) 2010. június 3-án, az események után 65 évvel táblát avattak az ott meggyilkolt, legalább 736 áldozat emlékére (ennyi tekinthetõ bizonyítottnak egy korabeli vizsgálóbizottsági jelentés szerint). Ez a Csehszlovákiában barbár kegyetlenséggel lemészárolt német ajkú polgári lakosság elsõ, hivatalosan engedélyezett emlékhelye Csehországban. De ez is hatalmas eredmény, ha ismerjük a táblaállítás elõzményeit, a németség sérelmével kapcsolatos eddigi cseh közhangulatot és az ezt irányító politikai vezetés véleményét. Az utóbbiak érzékeltetésére idézem az európai parlament egyik cseh képviselõjének, Jan Zahradilnak a ZDF televízióban korábban elhangzott nyilatkozatát. Zahradilt éppen egy arról tudósító mûsorban szólaltatták meg, hogy a Polterbergben megölt németek hozzátartozóinak és az onnan elûzött, de még élõ németeknek a szövetsége mindaddig hiába kereste fel a helyi önkormányzatot az emlékhely létesítésének szándékával.

„Meggyõzõdésem szerint a csehek többségének az a véleménye, hogy a kitoloncolás logikus következménye volt mindannak, ami korábban történt: egy szabad állam, Csehszlovákia likvidálásának, a náci megszállásnak. Ezért semmi értelme sincs megint felnyitni ezt a fejezetet. És nekem is ez a véleményem. Csak nagyon kevesen vannak itt olyanok, akik képesek megérteni, miért foglalkoznak ezzel mindegyre német politikusok, a közvélemény és a média, felszakítva ezzel a régi sebeket, ahelyett, hogy hagynák végre ezt az egészet nyugodni.” Ez a vélemény megint csak jól példázza azt, hogyan is üli meg ködszerûen a megíratlan történelem az elmét. Zahradil európai uniós képviselõ nem épp európai módjára vélekedik. Egészen elfogadhatónak tartja polgári lako-

Új történelem

sok amiatt való megkínzását, megölését és elûzését – a legalantasabb bosszút – amiatt, hogy országának szabadságát (tegyük hozzá: egy igazságtalan békediktátumban megteremtett államét) egy másik ország korábban felszámolta (tegyük hozzá azt is, hogy nagyhatalmilag is jóváhagyva). Másrészt régi sebek felszakítását veti a németek szemére, holott e sebekre azért kell a német politikusoknak, a közvéleménynek és a médiának rámutatni, mert még máig sem gyógyultak be. Éppen ez derül ki az események egyik túlélõjének, az emléktábla egyik kiharcolójának, Peter Klepsch-nek hitvallásából is: bár iszonyatos dolgok szemtanúja volt, õ kiheverte az akkori megrázkódtatásokat, ám az a gondolat sehogy sem hagyja nyugodni, hogy egykori honfitársainak sorsa feledésbe merülhet, ezért ezt meg akarja akadályozni.

Minden ép erkölcsi érzékû ember tudja: az engesztelõdéshez elengedhetetlen, hogy a vétkes fél elismerje vétkét. A rajta esett gyalázatos igazságtalanságot mindegyre hangoztató fél nem a sebek felszakítására törekszik, hanem épp ellenkezõleg: a régóta gyógyulatlanul sajgó, elmérgedõ sebek begyógyításához vezetõ utat keresi. A sebek begyógyulásához pedig elengedhetetlen a múlt feltárása, a bûnök hivatalos elismerése és az elkövetõk nemzetének tagjaival való megismertetése és elismertetése. Erre a cseh hatóságok az események óta eltelt 65 éve alatt nem mutattak semmiféle hajlandóságot. Ezt jól példázza a polterbergi német polgári lakosság esete. Az ellenük elkövetett köztörvényes bûntetteket ugyan még

1947-ben kivizsgálták, de a vizsgálóbizottság jelentését titokban tartották, az elkövetõket pedig máig sem vonták felelõsségre. Pedig az említett jelentés olyan elvetemült tettekrõl tudósít, melyek, ha nem németek lettek volna az áldozataik, minden bizonnyal az emberiség ellen elkövetett és soha el nem évülõ bûntettként ítéltetnének meg. Idézet a jelentésbõl: „A németeket embertelenül megkínozták, felakasztották õket fejjel lefelé lógatva és tüzet gyújtottak alattuk.” Más esetben ennyi vagy még tán ennél kevesebb is bõven elegendõ lenne ahhoz, hogy az elkövetésével vádolt közép-európaiakat akár Ausztráliában is felkutassák, és még akkor is büntetõeljárást akarjanak indítani ellenük, ha tolószékben élõ aggastyánok lennének.

Szerencsére Csehországban csakugyan megvan az a más véleményû kisebbség, melyre Zahradil képviselõ úr – némileg sajnálkozva – a többségi véleményre hivatkozva is utalt. Egyik képviselõjük, Miroslav Bambusek színházi rendezõ a brünni (brnoi) németajkú lakosság elûzése, az ún. „brünner Todesmarsch” áldozatainak emlékére írt és rendezett darabot. (Nekem annak idején nem tanították a világháború történetérõl szólva, ezért megemlítem, hogy 1945. május 31-étõl kezdve kb. 27 ezer embert, legfõképp asszonyokat, gyermekeket és idõs embereket hajszoltak végig a brünni fegyvergyár cseh munkásai Brünntõl az osztrák határig, 55 km hosszú úton; ennek az „erõltetett menetnek” a legújabb kutatások szerint 5200 halálos áldozata volt.) Bambusek így nyilatkozott munkája erkölcsi indítékairól: „Mûvészi munkámat szolgálatnak tekintem. Leginkább azokat akarom vele szolgálni, kik annak idején nem tudtak védekezni, azonban önmagunk szolgálatára is szánom: önmagunk cseh történelmi tudatának szolgálatára. Van valami a történelmünkben, amivel nem foglalkozunk. Segíteni akarok azzal, hogy bevilágítok ebbe a sötét történelmi múltba.”

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

Nemrégiben pedig egy néhai amatõr filmfelvételt hozott nyilvánosságra egy prágai asszony, Helena Dvorácková. Ezt az évtizedeken keresztül eldugva õrzött felvételt 1945. május 10-én készítette az édesapja, Jirí Chmelnicek. A német polgári lakosság tömeges és módszeres kivégzését mutatja, válogatott embertelenségek sorakoznak rajta. Megszámlálhatatlanul sok embert aláznak meg, lõnek halomra, halottakon (ha ugyan nem magatehetetlen sebesülteken) katonai teherautóval hajtanak keresztül, kivégzésük elõtt megásatják az áldozatokkal a sírjukat. Helena Dvorácková így válaszolt arra a kérdésre, hogy miért kínálta fel a filmet a televízióban való bemutatásra: „Annyira megdöbbentett ezeknek a tetteknek az embertelensége, hogy az embereket csak így legyilkolták, nem állították õket bíróság elé, nem fogták õket perbe, semmi sem volt törvényes.”

Helena Dvorácková ma is abban a prágai utcában lakik, amelyben apja megörökítette az ottani vérengzést. Ha kinéz az ablakon, bármelyik pillanatban eszébe juthat az a borzalom, melyet gyermekkorában a saját szemével látott. Ezeket a sorokat Ida von dem Bruch szülõvárosának képe alatt, az õ egykori íróasztalánál ülve fejezem be. Ha hinnék a szellemek létezésében, hihetném, hogy Dvorácková asszony lelkiismeretét az utcájában galádul megölt, védtelen emberek szelleme nem hagyta nyugodni. S azt is hihetném, hogy az egykor éppen e házban menedéket kapó csehországi német asszony szelleme íratta meg velem ezt a rá is emlékezõ írást. De nem hiszek bennük. Bár ki tudja? Maleczki József

11

Magyarul, magyarán

Biztat Biztat igénket gyakran halljuk hosszú í hanggal, noha tõbeli magánhangzója rövid. Többnyire tudálékos beszélõk próbálják így érzékeltetni a bízik és a biztat összetartozását. De vajon azonos tõrõl sarjad-e a bízik és a biztat? – Etimológiai szótáraink a biztat igét a bízik származékának tekintik (a bízik igénk régi, de eredete tisztázatlan). A bízik valódi származékai közül a bizonyos, bizony, bizton, bizalom szintén rövid tõhangzót tartalmaz, ezek a tövek azonban csupán alakilag esnek egybe a biztat tövével. A bízik és a biztat jelentése a látszat ellenére meglehetõsen távol áll egymástól. A bízik elsõdlegesen lelki jelenséget, elvont tartalmat jelenít meg: ’hisz, remél, elgondol, rábíz, ráhagy vkire vmit’; a biztat elsõdleges jelentése azonban nagyon is kézzelfogható: állatterelõ használatát tárják elénk tájszótáraink, miként például a bizgat ’piszkál, mozgat, bököd’ esetében is. A szavak jelentése mindig követi a közösség életmódjának és kultúrájának átalakulását, s a mindennapi cselekvések konkrét szemléletétõl az elvontabb tartalmak irányába halad. Nehéz elképzelni olyan helyzetet, amelyben egy lelki folyamatra utaló szó képzõs származéka konkretizálódna, mintegy visszafelé haladva a fogalmiasulás útján, s végül állatterelõ szóként jelenne meg. A jelentésfejlõdés csakis fordított irányban lehetséges. Az ösztönzés, sürgetés, biztatás fogalomköréhez tartozó igéink mind végigmentek ezen az úton. Jó

részük a földmûvelés, az állattartás kifejezéseinek jelentésmódosulásával, azok továbbképzésével jött létre. Ezek az igék sokszor hangutánzó vagy hangfestõ eredetûek: a korábbi önkéntelen, de jellegzetes hangmegnyilvánulások nyelvi rögzülése révén váltak szókincsünk részévé. Hangutánzás a végsõ forrása pl. a pisszent, tüsszent, prüszköl, ugat, óbégat, ájvékol igének. Az állatterelõ kifejezések közül hangutánzó, hangfestõ eredetû a noszogat, nógat – ezek a no, na, nosza indulatszókból lettek; de hasonló gyökerû pl. a nyösztet, nyüstöl, csesztet, tüstet, piszkál, serkent, sürget igénk is. Az adatok amellett szólnak, hogy biztat igénk a bizgat, bizget, bezegel, vagyis: ’finoman érintve megmozdít’ jelentésû szócsalád tagja, s a közös biz-/bez- tõ összefügg a bizserél, bizerál, buzerál, bizserget, bizsereg igék bizs-/biz-/bezs- tövével. A biztat családjának igen sok eleme van a népnyelvben, például: bizdergál, bizdirál, bizdirel, bizgerál, bizergál, bizgerél, bizgentyû, bizgetõ, bizgul, bizirkál, bizzeg, bezzeg, bizzent. bizerél, bizerelõdik, bizerget, bizgat, bizgelõdik. A felsoroltak mindegyike konkrét jelentésû: kézzel vagy eszközzel végrehajtott mozgatás, piszkálás, ingerlés jelölésére szolgál, s jó részük alapjelentése az állatok buzdítására, nógatására használatos. – A biztat ennek a biz- tõnek lehet a -tat/-tet képzõs származéka úgy, ahogyan pl. a tárgyatlan jelentésû baktat, lüktet, csörtet, kaptat igében, vagy a tárgyas bizgat, buzdít, nyösztet, tüstet, firtat alakban. Bármennyire kézenfekvõ is elsõ pillantásra a biztatnak a bízik igébõl való származtatása, eredetükben valószínûleg nincs közük egymáshoz. Kapcsolatuk másodlagos: az alaki egyezések és a szójelentés részleges egyezése közelítette õket egymáshoz a tudatban és a nyelvhasználatban. H. Tóth Tibor

Játszok vagy játszom? Sokan kifogásolják, hogy visszaszorulóban van az ikes ragozás, pontosabban a jelen idõ, kijelentõ mód, egyes szám második és harmadik személyre szorul vissza (játszol, játszik), és a nyelvmûvelés sem küzd a többi alakban való megmaradásért. Ez nem elvtelenség. A magam részérõl csak a játszom, alszom alakot használom, mert azt szoktam meg, nehezemre esnék (esne) azt mondani: játszok, de nem kardoskodom érte, egyrészt, mert az ikes ige eredeti tartalmi különössége elhomályosult, másrészt, mert átfedések vannak a ragozási sorok közt. Egyes szám elsõ személyben ikesen nem tudunk különbséget tenni az alanyi (határozatlan) és tárgyas (határozott) ragozás közt: írok egy levelet – írom a levelet; de: játszom egész délután – játszom az okosat. Az eredeti ikes igéknek nincs is szükségük tárgyas ragozásra, mert azok az alanyt érõ történést fejeznek ki, nem lehet tárgyuk. Pl. nem lehet valamit fázni, valamit esni, valamit aludni. Nem másra ható cselekvést fejeznek ki, de nem is visszahatók, nevezzük õket önhatóknak.

Szó, szó diszciplína: Teljesen fölösleges és rossz hangzású (a magyarba nem illõ) idegen szó. Magyar megfelelõi: tantárgy, tudományág, szak dizájn: Nagyon rossz hangzású idegen szó, még hosszabbal is érdemes helyettesíteni: formatervezés, forma, megjelenés fair: tisztességes, rendes, egyenes korrekt: tisztességes, rendes, pontos, helyes. Majdnem ugyanaz, mint az elõzõ szó, és mindegyik jelentésüket ki tudjuk fejezni magyarul, csak meg kell gondolni, mit akarunk éppen mondani. légkondicionáló berendezés: léghõszabályzó – ha télen fût, nyáron hût; léghûtõ – ha csak hût szaniter: tisztasági helyiség, berendezés szelektív hulladékgyûjtés: válogatott hulladékgyûjtés, különgyûjtés Figyelmükbe ajánljuk a www.szomagyarito.hu címû honlapot, ahol sok magyarítási javaslatot találnak, és maguk is tehetnek javaslatot. NYELVI JÁTÉKOK

A következõ „használati utasítás” egy fõnevünket azonosítja: Szép jelzõvel elöl a legényt dicséred, képzõvel becézve kiserkenti véred. Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a [email protected] címre.

12

(Szaknyelven mediálisoknak – középigéknek nevezik õket.) Az -iknek ez a szerepe még ma is megfigyelhetõ például a tör – törik vagy a hall – hallik igepárban: az ág törik. / a gyerekek törik az ágat; a kutya hall valamit – zene hallik = ’zenét lehet hallani’. Az önható igék viszont nem mind ikesek; az összes mozgást jelentõ ige ilyen, pl. szalad. Az igazi visszaható igék mind ikesek, csak az -ik elõtt van még egy, visszaható képzõjük, pl. mosdik vagy mosakszik, törülközik. Ezeknek az alanyuk és a tárgyuk ugyanaz (mosakszik = mossa magát), így akár indokoltnak is tekinthetõ a tárgyas ragozás. Más tárgy szóba sem jöhet, tehát nincs is megkülönböztetésre szükség. Ez igaz sok önható igére is. Baj csak a kettõs természetû igéknél van, azoknál, amelyek lehetnek tárgyasok és önhatók is, mint például a játszik. (Némelyik tájnyelvben az önható helyett visszaható alakot használnak: „Játszódjál!” – mondják a gyereknek.) Még inkább kimegy a használatból az ikes ragozás a feltételes és megengedõ módban: híznám, alhatom, ehetném, sõt, itt még a harmadik személyben sem igen használatos az ikes alak. Arany János A walesi bárdok c. versében még így van: „király nem alhatik” – ma már inkább így mondjuk: alhat. Azt sem igen mondjuk, hogy ha (õ) nem haragudnék rám, hanem inkább így mondjuk: ha nem haragudna rám. Ez sem véletlen, ugyanis a -nék iktelen ragozásban az elsõ személy ragja. Az elsõ személy ikes ragja itt is a tárgyas ragozással ütközik: Szívesen aludnám már. Ha nem várnálak, már az igazak álmát aludnám. Feltételes módban még másféle átfedés is van. Ikes ragozással az 1. személy játszanám (ez ismét azonos a határozott ragozással), a harmadik személy pedig az iktelen alanyi ragozás elsõ személyû, tárgyatlan alakjával azonos: (õ) tornáznék / (én) futnék. Felszólító módban az egyes harmadik és a többes harmadiknak a tárgyas ragozása ütközik. Szólásban még él: Aki nem dolgozik, ne is egyék! De ezt is mondjuk: A gyerekek egyék meg az egész ebédet! Az -ik és a többi „ikes” személyrag közt nincs szoros összefüggés. Az -ik terjed, az -m visszaszorul. Második személyben az ikes rag az l, de ezt kapják a -s, -sz és -z végû igék is, mert e hangok után nem hangzik jól az -sz személyrag, pl. ásol, nézel, leszel. (Régi írásokban olvasni leszesz alakot is.) Emiatt több ilyen ige másodlagosan -ik toldalékot kapott harmadik személyben, holott nem önhatók. Például semmi sem indokolja, hogy a zongoráz ikes legyen, mégis -ikkel mondjuk. Az -ász képzõs igékre is átragadt az -ik is (halászik). Az -m rag nem föltétlenül terjed ki ezekre a másodlagos ikes igékre, azt nemigen mondjuk, hogy halászom, focizom. Az l tõvéghangú igék után viszont az -l személyrag nem hangzana jól, ezért -sz-et kapnak második személyben akkor is, ha ikesek: pl. züllik – züllesz. Tehát bõven van zavar. A változás ebben az esetben a rendezõdés, a tisztázódás irányába hat, ezért nem érdemes küzdeni ellene. Persze, nem mondjuk, hogy kötelezõ az átállás, a hagyományos, akár régies forma sohasem hiba, sõt, inkább az a választékosabb. Buvári Márta

MEMENTO

Nem találok sehol menedéket

Emlékezz rá, Hogy lelkemnek szebbik felét Szanaszét szórtam Ennek a könyörtelen, hamis világnak. Neked csak az maradt belõlem, Amit mások amúgy sem látnak: Seprõ a borból, Amelyet én ellenségnek és jó barátnak Szüntelen töltögettem. Ne ródd fel hát, Hogy poharazgatok most is, Egymagam, És jobb híján a bortól kérdezem, Hogy mért becéznek engem itt oláhnak, És azt, hogy milyen nyelven tanultam Életemben elsõ imámat, Azt miért nem kérdi senki sem? Ide jöttem, Üres marékkal, én – vén lázadó, Mert azt reméltem, Itthon leszek, itt is, Mert errefelé ismerõs a szó. Tévedtem. Itt a dolgok értékrendje más. Csak kirakat a sokszor hánytorgatott jóság, S a szeretet is mindig felemás. Ezért, Ha néha megkísért a csend, Fenyõk zúgását hallom, S a Vargyas-szurdok bukópatakát. – Ott várnak engem… Tudom… Hát mondd meg nekem, Hogy bírnám szeretni ennél jobban Ezt a jó Édes Mostoha hazát?

Elhunyt Recsenyédi Fekete Miklós Május 18-án hajnalban kaptuk a hírt, hogy az 1991-ben Erdélybõl Magyarországra áttelepült, és 1992 óta Budakalászon élõ Recsenyédi Fekete Miklós visszaadta lelkét Teremtõjének. Az 1942. február 23-án született író, újságíró a cikkeiben, verseiben vállalt magyarsága miatt sokat szenvedett szeretett szülõföldjén is, de hiába kapott politikai menedékjogot Magyarországon, hiába volt két „édes” hazája: Erdély és az anyaország, az önkéntes számûzetést választók gyökértelenségével küzdött élete utolsó évtizedeiben. Miként a leláncolt Prométheusz a keselyûjével, úgy viaskodott a lelkét és testét tépõ szomorúsággal, betegséggel, a család hiányával, a haza hiányával, a jóravaló szándék hiábavalóságának kételyeivel. A még Romániában, 1985-ben megjelent Keserû méz címû novelláskötet után, 1998-ban kiadta Pogány trilógia címen elbeszéléseinek gyûjteményét, de versei, amelyek élete utolsó éveiben különösen letisztult erõvel, a végsõ útra eltökélten készülõk életösszegzésével ezt a súlyos belsõ harcot drámai erõvel sugározzák, már nem jelenhettek meg. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban egy hibás szócikk marad utána, õrzi nyomát, hogy volt egy mindenünnen kivetett költõnk, aki ugyan nem tüzet lopott az istenektõl, de itt élt és bûnhõdött köztünk azért, mert a hazaszeretet tüzét próbálta belopni a szívekbe. A szülõföld és a haza utáni vágyakozását mutatja, hogy kívánsága szerint, hamvait majd a Hargitán szórják szét. Temetés nélküli búcsúztatója június 27-én, 10 órától lesz Budapesten, a IX. kerületi Hõgyes Endre u. 3. sz. alatti unitárius templomban, majd a recsenyédi unitárius templomban július 18-án, 10 órától. (fucskó miklós)

ÁLDOZAT E pár gondolat, Uram, itteni sáfárkodásom elsõ zsengéje, Lásd, eléd rakom. Szerény áldozatomnak, tudom, kicsit kesernyés még a füstje, De te látod esendõ, gyenge lelkem, Amit felajánlottam, õszintén adom. És azt is látod, ugye, jó Atyám, Hányadán állok az önmagammal való elszámoltatásban, Mert számtalan sok lelkemen a púp, Erényem pedig alig van néhány. És nem tudom már, bûn-e, vagy erény, Hogy nem feledhetem régi hazámat, Hol gyermekeim sírnak, S öreg szülémet Érettem emészti a bánat. Vigasznak silány az is, Ha gyarlóságom belátva megpróbálom rád bízni magam. Vajon, mit érek – Éget a kérdés –, ha nem találok sehol menedéket, S minden örömnek híja van? Bûnöm-e, Hogy otthon tanítani mertem azt a maroknyi népet, Lett légyen az hív, vagy áruló barát, S hogy megosztottam falás kenyerem még azzal is, Ki naponta a hatalom bitorlóihoz hordta Ellesett szóm, S udvarom porát? Istenem, Alig találok már önmagamban valamit, ami jó; Lehetetlen élni, Ha belül minden csak métely. Kétely gyötör: Mutasd hát meg nekem, Kegyetlen Hányatott sorsom mit érlel!

ZSOLTÁR Úristen, Ne ródd fel nekem bûnömül, Hogy a kórusból kihallatszik néha Együgyû dicséretem: Csak a hang hamis, Mert itt, legbelül, Igaz az érzelem. Ne ródd fel azt se, Hogy pusztán magamért Ritkán imádkozom: Ezernyi magyar szenved szörnyû halált Nem messze tõlem, túl a határokon. Adj, Uram, békességet minden magyarnak, És tudom, megnyugszik árva lelkem! Adj hitet s erõt, Hogy továbbcipelhessük Nemzetünk keresztjét, S hogy a magamét is felemeljem. Segíts, amíg a világosságra eljutunk, Mert mint a sötét vadonban Tévelygõ magányos gyermek, Hangos zsoltárral bátorítjuk Magunk… És ne vigy minket a kísértésbe, Mert gyengék, esendõk, Bûnösök vagyunk. Atyám, hallgass meg. Ámen.

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

Ajánló

13

Iránytû

Rekviem az igazságért A Nagytétényben kilakoltatott négygyermekes édesanya levele Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek az isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában! Eljött ez a nap, az én és családom életében… és eljött a vég is… Haragudtam Istenre, amiért elfordította fejét tõlünk! Kedd este (mert ez egy emlékezetes keddi nap marad örökre mindannyiunk számára) még nagyon haragudtam… Elvették mindenünket… A házunkat, mely az õseim szellemét õrzi, hiszen 200 éve a családom birtokát képezi… A birtokot, ahol az õseink és a szeretteink alusszák örök álmukat… Elvették az ingóságainkat… Elvették az életünket! Majdnem megölték az édesanyámat… El akarták venni tõlünk a gyermekeinket… Majdnem megölték az állatainkat… Mindenünk odaveszett ezen a napon… Elvették a hitünket! ……………………………………………………. Haragudtam a Jóistenre! Még kedd este nagyon haragudtam… ……………………………………………………. Harcos vagyok! Harcos voltam, vagyok és leszek! Soha nem tûrtem az igazságtalanságot! Igyekeztem mindig a gyengébbek mellé állni, legjobb tudásom és hitem szerint… Tudom, milyen feladatot kaptam az isteni útmutatásban! Elfogadtam és megértettem! Majdnem feladtam, mert haragudtam ! Drága édesanyám, aki majdnem az életével fizetett az én harcomért, megértette, hogy nekem – nekünk – ez az utunk. 78 évesen! És mégis elfogadta! Méltósággal tûrte a rengeteg attrocitást és megaláztatást, terrort, amit elkövettek a családunk ellen… Megértette, hogy mindent elveszíthetünk, mindent, még az életünket is, de õ mégis elfogadta… Tisztában voltam, vagyok azzal, hogy mit kaptam küldetésül, tisztában vagyok – voltam – minden kockázattal és felvállaltam. Miért? Azért, hogy megmentsem a családomat, de ha az enyémet nem sikerült is megmenteni a megaláztatástól és a kisemmizéstõl, talán sikerül megmenteni ezáltal sok-sok százezernyi magyar családot!

Szilaj Csikó-pályázat

Az ajándékról Nekem nem mondta senki, magamtól kellett rájönni arra, hogy a karácsonyi ajándék nem tárgy, amelyet ráadásul alkalmanként meg is lehet enni. Apró nyomok egymás mellé rendezésébõl fokozatosan derítettem ki, hogy az ajándék nem pusztán jelképesen, hanem valóban az égbõl származik, s mindenki egyformán részesedhet belõle, akár tudatában van ennek, akár nem. Bárki meg is tapasztalhatja, ha mûködésbe hozza születésétõl fogva erre alkalmas érzékszerveit. December 21-én, amikor Földünk nyári napfordulón megkezdett kozmikus kilélegzése befejezõdik, csakugyan megnyílik az ég, és a mi épülésünket szolgálva szabadon, közvetlenül áramlik ránk a kozmikus energia. Három nap alatt fejezi be teljes szétáradását a Földön, hogy a harmadik nap végére a legteljesebb intimitásban hozzon össze bennünket az Egek Urával, az Emberfiával, a feljebbvalók sokaságával. Ennek a mindent egybetartó, teljességet teremtõ erõnek magyar neve szer. Varga Csaba szófejtése alapján egymáshoz tartozást jelent. Így érthetõk meg alábbi szavaink: szeret, szerelem, szerv, szervez, szerez, szerzetes, szerel, vagy akár a különféle dolgok együtttartására szolgáló tarisznya, a szeredás. Ugyanígy a pinceszer (pincesor) vagy Pusztaszer. Ez a három napra kapott egybetartó kozmikus erõ az ajándék, amelyet éppen ezért szeretet szavunkkal nevezhetünk meg. (Nyilván nem véletlen, hogy a szó fordítottja, a resz kiejtve a latin res szót adja, amely jelentésében is az ellenkezõje a szernek, hiszen éppen dolgot, tárgyat jelent. A magyar rész szavunk ugyancsak a megbomlott vagy a még létre nem jött egység szava.) Karácsonyi ajándék, amely együtt jár a fény születésével, az új Nappal, amikor harmadnapon, mintegy feltámadásként, a szeretet erejébõl újra megkezdõdik a kozmikus lélegzetvétel. Jómagam – barátaimmal vagy egyedül – tizenegynéhány éve minden december 21én ezért mutattam be áldozatot itthon és a világ számos pontján színházakban, hegyen, folyóparton, kunhalmon, tanyán. Ezen a napon minden évben szerét ejtem ennek a szertartásnak, mert a Jóistennel kötött szerzõdésem szerint ez a szerepem. Várszegi Tibor

14

Nagymamákat, nagypapákat, édesanyákat, édesapákat és rengeteg csodálatos, ártatlan gyermeket! Talán most már sokan megértették, hogy harcolni kell önmagunkért, és szembe kell szállni az új honfoglalóinkkal, a terrorral! Nem leszünk Palesztina! Végre talán felfigyeltek honatyáink is arra, ami ebben az országban folyik… Megértettem az isteni útmutatást, de haragudtam a Jóistenre, amiért elfordította a fejét tõlünk… Kedd este még így éreztem… És itt jön egy hihetetlen, mégis csodálatos történet: Szerdán reggelre megértettem, és térdre borulva megköszöntem Istennek, hogy ez így történt! Ennek így kellett történnie! ……………………………………………………. Az a rengeteg csodálatos ember, aki mellénk állt, ismeretlenül eljöttek hozzánk, hogy segítsenek rajtunk – nekünk … Asszonyok és férfiak, édesanyák, édesapák, nagyapák és nagyanyák, fiatal férfiak, akiknek még talán nincs is saját családja …. Az életüket (!) kockára téve védték a családomat, a házunkat, az életünket! Farkasszemet nézve harcoltak a barikádokon hóhérainkkal! Testi épségüket nem kímélve, az életüket is kockára téve harcoltak értem, értünk, a családomért, a gyermekeimért, a magyar emberekért, Magyarországért! Kis emberek, akiknek szintén mindenük odaveszhet, ha arra kerül a sor, hogy rájuk olvassák ezen tettüket! Újságírók, riporterek, akik ott maradtak végig, és harcoltak értünk a kameráikkal. Azok a bátor gárdisták, akik ott voltak velünk, és ismét szembeszálltak a magyar embereket, családokat ért terrortámadásokkal szemben. Azok a politikusok, akik igyekeztek segítségünkre lenni, a rohamrendõrök sortüzét is felvállalva! – mert bármikor tüzet nyithattak volna bárkire –, sajnos megtették volna, mert most még mindent megtehetnek! Mindegyikük önfeláldozóan harcolt értünk, az ügyünkért… Képesek lettek volna az életüket áldozni ebben a harcban! De ez a harc nemcsak rólunk szól! Ez a harc az összetartozásról szól, arról, hogy igenis, a magyar ember képes megvédeni azt, ami az övé! Mert Magyarország a magyaroké!!!! Magyarország a magyaroké volt, van és lesz!!! Harcolni fogunk érte! Mindenkiért! Egy mindenkiért, mindenki egyért!!! Szeretnék köszönetet mondani mindenek elõtt: – az édesanyámnak, aki majdnem az életével fizetett ebben a harcban; – és a kórház intenzív osztályán fekve még nem is sejti, hogy rendõri segítséggel földönfutóvá tettek minket… (a labilis egészségi állapota miatt nem tudtam még elmondani neki); – a családomnak, a férjem, a nagylányom, a csöpp kicsi lányaim, akik méltósággal, fegyelmezetten tûrték ezt a mélységesen félelmetes helyzetet… Akik mellettem állnak és nem hagynak el, nem feddnek meg, kitartanak mellettem és az elveim mellett; – a barátainknak, akik magukénak tekintik az ügyünket; – azoknak, akik a hóhérainkat a testükkel próbálták feltartóztatni, akár az éltüket feláldozva is; – azoknak az embereknek, akik felajánlották a segítségüket, úgy, hogy nem is tudták, kik vagyunk; – annak a rengeteg ismeretlen embernek, aki ott volt velünk fizikálisan; – azoknak a csodálatos embereknek, akik fedelet adtak a fejünk fölé; – az összes közremûködõ civil szervezetnek; – annak a két rendõrnek, aki megtagadta a „kivégzési” parancs teljesítését, ezáltal valószínûleg elveszítették a munkájukat; – és azoknak, akik lélekben harcoltak érettünk… – mindenkinek szeretném megköszönni ezt az emberfeletti megpróbáltatásban való példamutató részvételt, mert ez a tett példa értékû volt minden magyar embernek! Hálásan köszönöm mindannyiuknak a magam és a családom nevében is! Köszönöm a jó Istennek, hogy segített a hitemben megerõsödnöm! Harcolni fogok, fogunk tovább, eltántoríthatatlanul, megingathatatlanul a családomért és mindenkiért! Legyen ez a harc példa mindenkinek: az összetartozásról, az önfeláldozásról, a hitünkrõl és nem utolsó sorban a szeretetrõl! Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában , hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában! 2010. június 15. Tauzin Krisztina

Messzelátó Botz Domonkos: Magyarok a nagyvilágban

Ausztrália magyar szemmel Ausztrália hallatán mindenkinek más jut az eszébe. Van, aki a kengurukra, mások a sydneyi Operaházra, vagy a mesés szigetvilágra gondolnak. Az elsõ magyar bevándorlók az 1848-49-es szabadságharcot követõen érkeztek oda, majd az ott élõ magyarok lélekszáma mára már meghaladta a százezres nagyságrendet. Kárpáti Noémi édesanyja egy Ausztrál állampolgárhoz ment feleségül és a kislány családegyesítés révén került oda. Nem mûvész, vagy sportoló, egy átlagember. – Mikor és milyen céllal érkeztél meg Ausztráliába? Mi az, ami odavonzott? – Legelõször 2007-ben turistaként jártam Ausztráliában. Miután édesanyám férje ausztrál állampolgár, így a családegyesítés következményeként itt kezdtem új életet, a Gold Coast-on. Az örökös napsütés és az egészséges életmód hozzájárul az emberek mindennapos jó közérzetéhez, ami egyben nyitottságot, kiegyensúlyozottságot és energikusságot ad az itt élõknek. Ami még ide vonzott, az maga a megmérettetés, egyfajta próbatétel volt egy új kultúrába és életstílusba való beilleszkedésre. – Ausztráliát az Egyesült Államokhoz hasonlóan a nemzetek olvasztótégelyeként szokták jellemezni. Ez számomra egyfajta toleranciát jelent a bevándorlókkal szemben. Menynyire igaz ez? – Míg az Egyesült Államokban a feketék elleni rasszizmus a mai napig érezhetõ, addig itt Ausztráliában ez nem annyira kiélesedett, sõt nem is hívnám rasszizmusnak, talán azért is, mert Ausztrália 94 százalékban fehérek lakta kontinens. Korábban az ’50-es, ’60 as években a tolerancia nem igazán volt jellemzõ az ausztrál lakosságra. Hosszú évek folyamán, ahogy növekedett a bevándorlók száma (az utóbbi ötven évben hat millióra), úgy kezdték egyre inkább elfogadni õket. Köszönhetõ ez nagyban a médiának és a különbözõ politikai intézkedéseknek, amelyek visszaszorították a rasszizmust. Ma már Ausztrália az egyik legtoleránsabb befogadó ország és nemzeti identitásának meghatározó eleme a kulturális sokféleség. Mindenki szabadon gyakorolhatja a saját vallását, legyen az keresztény, izraelita, muszlim stb. Megtalálhatók a kisebbségi templomok, ahova félelem nélkül mehetnek a hívõk. – Milyen az oktatás helyzete, mennyi esélye van egy átlag család gyermekének a felsõoktatásban való részvételre? – Az állami iskolák oktatási minõsége nem hasonlítható össze egy Európában lévõ állami iskoláéval. A rendszere, a tanrendek felépítése sokkal lazább az itteni iskoláknak. Sok szülõ a privát iskolákat részesíti elõnyben, de ez drága. Az egyetemek bizonyos szakára bejutni a középiskolában, a szaktantárgyban elért pontok, vagy felvételi teszt alapján lehet. Akik felvételt nyernek, azoknak is súlyos tandíjat kell fizetniük. Állami támogatás elérhetõ, ami hasonló a Magyarországon meglévõ diákhitelhez. Nem könnyû itt az egyetemisták élete, ha nincsen mögöttük szülõi támogatás. Szinte mindenki, még a külföldi diákok is dolgozni kényszerülnek a tanulmányaik mellett. A külföldi diákoknál ez heti húsz órában limitált. – Milyen elvárásoknak kell megfelelni azoknak a magyar fiataloknak, akik Ausztráliában szeretnék folytatni a tanulmányaikat?

– Nyelvtudás és vastag bankszámla kell. Sajnos elég nagy induló tõke kell az elhatározás mellé ahhoz, hogy egy magyar diák itt folytathassa tanulmányait. Az elvárások nem nagyok a külföldi diákok számára. Sajnos, Ausztrália a magyar orvosi végzettséget nem fogadja el, még akkor sem, ha a hazai képzés sokkal erõsebb ezen a szakterületen. – Az iskolából kikerülõ pályakezdõk számára biztosított-e az elhelyezkedés, a munkához jutás? Milyen esélyekkel indulnak az életben? – Az itteni egyetemet végzõ diákoknak több lehetõségük van az elhelyezkedésre. Persze, relatív, hogy biztosított-e az elhelyezkedés, szakmától és kereslettõl függ, például állandó hiány van nõvérekben, orvosokban és a pénzügyi emberekre is mindig szükség van. Ha valakinek sikerül Magyarországról egy állásajánlatot találni, akkor talán van esély a bevándorlási vízum megszerzésére. Országon belül akkor lehet bevándorló vízumhoz jutni, ha valaki itt szerzi meg egyetemi diplomáját kimagasló eredményekkel, és hiánymunkának számít a szakma, amit végzett. A kormány mostanában szigorította meg ezen képzéseket az egyetemen. – Fiatal korod ellenére sok országban megfordultál már, van összehasonlítási alapod. Miben különböznek az ausztrál fiatalok mindennapjai, a világ más országaiban élõkétõl? – Az itt született átlag ausztrálokat két csoportra osztanám, akik elhagyták már országukat, és külföldrõl való hazaérkezésük után megtanulták értékelni azt a sok jót, ami nekik jutott, és vannak emellett az érdektelenebbek, akik tökéletesen elégedettek azzal, amijük van, és mivel nincs összehasonlítási alapjuk, így teljesen természetesnek tekintenek mindent. Az ausztrálokat az európaiak és az amerikaiak között helyezném el. Nem annyira temperamentumosak, mint az európaiak, de intelligensebbek, mint az amerikaiak. Nehéz egy jellegzetességet kiragadni, mivel nagyfokú a keveredés és a külföldi befolyás. A mindennapok tekintetében az ausztrál fiatalok nagyon szerencsésnek mondhatják magukat, mert megvan minden ebben az országban, amirõl egy fiatal álmodhat. Egészséges életmódot folytatnak, szinten mindenki sportol a tanulás vagy a munka mellett. – A gazdasági válság hatása mennyire érezhetõ Ausztráliában? Milyen formában érinti a lakosságot, gondolok itt korlátozásokra, vagy megszorító intézkedésekre. – Közel egy évvel ezelõtt Ausztráliának sikerült a recessziót sikeresen elhárítania, de ez nem azt jelenti, hogy nem érezte meg az ország a világgazdasági válságot. Egyes részvények drasztikusan csökkentek, és az ingatlanpiacon is komoly esés volt. Nem csoda, hogy a befektetõi piac is gyengén teljesített, és a munkanélküliség is jelentõsen nõtt, de még így is az európai és

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

amerikai munkanélküliségi ráta alatt maradt. Sajnos, a válság legjobban a nyugdíjasokat érintette, akiknek a 87 százaléka vesztette el vagyonát, így sokan kényszerültek munka után nézni. Tavaly augusztusra 117 ezer teljes munkaidõs vesztette el az állását, és átlagosan hat hónapba telt újra elhelyezkedniük, ezalatt a részmunkaidõs alkalmazás mértéke megnõtt. – Mennyire vagy tájékozott a magyarországi eseményeket, híreket illetõen? Milyen magyar nyelvû kiadványok kaphatók itt? Elsõdlegesen a sajtótermékekre gondolok. – Amirõl én tudok, az egy hetente megjelenõ újság Magyar Élet címmel, ez a kiadvány tájékoztatást ad az otthon történt eseményekrõl, valamint hírt ad az itt szervezett magyar programokról is, például a magyar közösségi házakban megrendezett eseményekrõl. Én világhálón elektronikus formában tájékozódom, ahol minden elérhetõ. A tévében az egyik hírcsatorna közvetíti a Duna Televízió magyar híreit, magyar nyelven, angol feliratozással. – Vannak-e a környezetedben magyar közösségek, és ha igen, milyen jellegû tevékenységet folytatnak? – Igen vannak, és rendszeresen szerveznek közös programokat, piknikeket tartanak parkokban, karaoke esteket a magyar házban, ahol olykor magyarországi sztárvendégeket vonultatnak fel, és magyar büfébõl árulják a lángost, palacsintát és más magyar ételkülönlegességeket. – Milyen lényegi különbségeket látsz országaink mindennapjaiban? – A mindennapi életben a legnagyobb különbség a higgadtság és az emberek pozitív hozzáállása, ami érthetõ, hiszen itt az egész kontinensen csak kétszer annyi ember él, mint otthon. Így nincs akkora hajtás. Van egy kimutatás, hogy a fejlett gazdasági ország közül az ausztrálok dolgozzák a legtöbbet, átlagban 14 órát naponta, amiért jó fizetést kapnak, de ugyanakkor az árak is magasak. A magyarországi viszonylathoz képest itt a lakástulajdonosok száma sokkal kevesebb. Nagyon sokan bérelt lakásban élnek és a bérleti díjak bizony elég magasak. – A jelenlegi tapasztalataid ismeretében mi lehetne Magyarország számára a kivezetõ út a jelenlegi eladósodott, csõd közeli állapotból? – Érdemes lenne kiaknázni a turizmusban rejlõ lehetõségeket. A jobb jövõ elérése érdekében nem széthúzni kellene az országon belül, hanem összetartani és együtt törekedni ezek elérésére.

15

Költõköszöntõ

Az e héten született költõk közül Fáy Ferenc az ünnepelt A számûzött és az emigráns között csak a bírói döntés tesz különbséget. Fáy Ferenc a lélekóvó, megtartó költészetében birtokon kívüli, de az anyanyelvben megmaradt, házat vesztve, hazát hagyva! Nem tudott hazajönni; nagyon szerette volna újra látni otthonát, hazáját. Távol, másik földrészen lett költõvé, itthon visszhangtalanul. Hátrahagyott életmûve Mikes Kelemen-i. Újra kell mondanunk minden szavát, lépni lépéseit, hallgatni üzeneteit. Hazatérõ versei az alkonyi ködben illegálisan átlépték a határt. Fáy Ferenc Pécel, 1921. június 20. – Toronto, 1981. június 10. Emigráns költõ, a tengeren túli magyar irodalom jeles alakja. A második világháborúban tisztként katonáskodott. Magyarországot 1948-ban hagyta el, 1951-ben végleg letelepedett Kanadában, ahol meglehetõsen nehéz körülmények között élt. Ignotus Pál írta róla: „Fáy Ferenc húsz esztendõ minden percére egy Pécelt varázsolt Torontóba a versével, de ha soha nem mozdul ki Pécelrõl, akkor is a honvágy költõje volna. Akkor is szénaszag és jambus volna a lélegzete, az õsz a kedves évszaka, rozsdabarnába forduló zöldes-sárga a káprázata, lágy és zengõ borongás az életeleme.” A hagyományokhoz ragaszkodó költõ az emigráció neoavangard irányzataitól teljesen elhatárolta magát. Elsõ verses kötete Jeremiás siralmai címen jelent meg Torontóban, 1956-ban. Második kötetének címe: Az írást egyszer megtalálják. Törlesztõ ének (Torontó, 1963) címû kötetére figyelt fel elõször az irodalomkritika. A Magamsirató (Torontó, 1967) és az Áradás (Toronto, 1972) Fáy Ferencet az emigráció lírájának az élvonalába emelte. Összesen hat kötete jelent meg. A Katolikus Szemle egy ízben neki ítélte a Sík Sándor díjat. Szülõháza Pécelen a Pesti út jobb oldalán áll. Fáy Ferenc szülõháza falán megérdemelne egy emléktáblát.

16

Fáy Ferenc

Mondjátok el… Mondjátok el, hogy’ éltetek, mikor lelket cseréltetek. Mondjátok el, az új hazát: a víz ízét, a föld szagát, a szántót, tarlót, réteket, a port, amelyre léptetek. A házat, melyben laktatok: az ajtaját, az ablakot, a zárat és a négy falat… A mélyben surranó halat. Az utat, fákat, lombokat: a könnyet és a gondokat, a célt, – mit tán’ elértetek – s az embert, kit nem értetek. Aztán, egy-két szót szóljatok, arról, ki szintén itt lakott, kinek velünk csak gondja volt, s a házán karcsú tornya volt. Mondjátok el, mint éltetek? Azt is, ha félve féltetek, azt is, ha néha könnyetek közé szorult reményetek. És azt is, hogyha sírtatok, mikor örömrõl írtatok.

Szilajka Úgy írom, ahogy történt. Csodaparipám egy reggel azzal a hírrel jött, hogy nagyapa üzenetét hozza: „Elkelne egy segítõ kéz az erdélyi gazdaságban”. – Induljunk, Szilajka – mondtam rögtön, mert mindig szeretek nagyapóhoz menni. Amikor megérkeztünk – kikerülve repülõ csikómmal a nagy hegyeket – nagyapó már adta is libapásztorbotomat a kezembe: – Nem bírok ezzel a gágogó haddal, vigyétek õket a patak mellé! Jól feltarisznyáltalak benneteket, estig is elég lesz az ennivaló. Még a furulyád is a zsákban, Janika, ha kedved támadna a madaraknak muzsikálni. Szót fogadtam nagyapának, fogtam a libapásztor-botomat, s kergettem a sziszegõ hadat ki a patak mellé, a hegyoldalba. Hamar kiértünk a helyünkre. Ott én azonnal leültem a fa alá egy kicsit furulyázni. A libák, ahogy megszokták: léptek egyet, csipegették a füvet, ittak hozzá a patakból, szottyantottak a fûbe, mert hát a fûevés azzal jár. Észrevettem, hogy az egyik libának hiába birizgálom a hátulját a botommal, hogy csipegessen, haladjon, õ mindenképp külön úton akar járni. Hû, de felmérgelõdtem! Mi van ezzel az üresfejûvel?! Ha ezt csinálja nekem egész nap, ne legyen a nevem Jankó, bizony eltöröm azt a vékony lábát! Szóltam is neki, hogy haladjon a többiek nyomában, de felém csavarta hosszú nyakát, s csak úgy félvállról visszaszólt: – Ne mérgelõdj, Jankó, jobb, ha nem táncoltatod a botod, mert még megjárod! – Mit beszélsz? – kérdeztem volna, ha nem ijedek meg a libakisasszony hangjától úgy, hogy menten a hátsómmal éreztem a kemény földet, a szemem meg karikákat szórt, mert estemben belevertem a fejem a hátam mögötti fába. Szólni sem tudtam, csak hápogtam, mint egy kacsa. Erre ismét megszólalt a hosszúnyakú: – Ne hápogj már, Jankó! Vegyél levegõt, mert ember lennél, s nem kacsa – de közben figyelj rám! Hogy tudd, kivel állsz szemben, megmondom. – Én tovább kapkodtam a levegõt be a számon, még mindig nem ocsúdtam fel meglepetésembõl: hogy egy liba beszél hozzám, s még meg is leckéztet! Hû, ha nagyapónak elmondom, egybõl kapok akkora nyaklevest, hogy még ennél is jobban szikrázik a szemem! Nem tehettem mást, meg kellett hallgatnom ezt a beszélõ micsodát, mert hogy nem liba, az holtbiztos. Vagy összetöpörödött ember, vagy egy holtnak a lelke költözött beléje… Erre a gondolatra még a hátam is libabõrös lett. Liba! – Jaj, szegény fejemnek – próbáltam ismét sajnálni magamat, de nem adott rá idõt: ott állt elõttem két lábon, nagy peckesen, s a szárnyaival csapkodott ez a csudajószág. – Ha már kibámészkodtad magad rajtam, akkor mondanám, hogy ki vagyok, és miért jöttem. Nem akárkivel állsz szemben, te libák pásztora! Én a híres nevezetes Liba Giza vagyok, Gágogi mester leánya, aki egy hideglelõs napon összebarátkozott a Szelek Urának fiával, s azóta oda repülök vele, ahova akarok. Most éppen ide. – Nohát – szedtem össze magamat, nehogy pipogyának nézzen –, ha olyan tekintélyes barátod van, hogy kerültél mégis hozzám? – Úgy, te libapásztorok okosa, hogy neki

Verzár Éva

Liba Giza és Janika barátsága

nincs keze, s ahhoz, amit én akarok, emberi kéz kellene – vágta ki magát Giza, s én igencsak libának éreztem magam attól, hogy ilyenformán visszafelelt. – Jól van már, ne gágogj összevissza, hanem mondjad, mit akarsz, mert menten agyoncsaplak a botom végével! – Ne paprikásodj fel, Jankó, mondom, csillapodjál egy kicsikét! Hosszú sora van ám annak! Ami fontos: egyszer, amikor épp a barátommal repdestem fenn a magasban, láttam egy nagy mezõt, tele sárga arannyal. Arra gondoltam: de jó lenne, ha vihetnék belõle haza a gazdasszonyomnak, mert mindig csak a pénz miatt aggódik. Végre gazdagok lennének, s talán nem vágnák le a nagykéssel azt a sok állatot az udvarból, a barátaimat. – Nem is vagy te olyan nagy liba, Giza, mondasz valamit! Hol láttad azt a sok aranyat? Nekem is jó volna belõle, mert elkelne nálunk is a jómód. De mi lesz a libáimmal, míg odavagyunk? – Bízd rám õket, nem lesz híja egynek se! De gyere, siessünk fel a hegynek, mert annak az oldalán még le is kell mennünk egy darabon. Ott annyi az arany, hogy csak legyen kéz, ami összeszedi. – Vakargattam a fülem tövét: jó lett volna, ha Szilajka nem megy haza, s tanácsot kérhettem volna tõle. Magamnak kellett döntenem, s mert nagy volt a kísértés, és már Giza is elindult a hegynek felfelé, nem volt mit tennem, indultam utána. Hogy a mennykõ csapjon ebbe a csõrösbe, hát nem jobban szaporázta a lépteit, mint én! Jól nekirugaszkodtam, a tüdõmet is majd kivettem, de a nyomában maradtam! Amikor megszólalt, hogy készüljek, mert nyomban ott is vagyunk, megörültem erõsen, de nem mutattam a világ kincséért sem a fáradtságomat. – Na, most figyelj Jankó! – húzta ki magát Giza, feneke a földet érte, örömében úgy repdesett, mint aki a Tündérkertbe ért, s rátalált az örök élet forrására. – Figyelek én, csak nem látok. Mit kellene néznem? – Hát nem látod? Vak vagy, vagy meglágyult az agyad az örömtõl? A lábad elõtt hever az arany, itt is, ott is, mindenhol! Szedd szaporán – nógatott –, mert nekem még haza is kell érnem, mindjárt érkezik a barátom, hogy a szárnyain visszavigyen gazdasszonyom udvarába. Én csak álltam, nagyon néztem, de napraforgóföldön kívül semmit sem látott a szemem. Nagy nehezen jutott csak el a tudato-

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

mig, hogy ez a Giza csakugyan egy nagy liba! Hát nem a virágok szirmait nézte fentrõl sárga aranynak! Meg aztán a földrõl sem láthatott sokat, csak arany felhõt a feje felett, ami neki elérhetetlen. Még mielõtt kitekertem volna a nyakát, elkezdtem magamban számolni – ahogy apám tanította… De most lehet, hogy nem lesz elég, ha tízig mondom! Legalább százig fel kell sorolnom a számokat, hogy rendesen le is csillapodjak. Amikor már a kilencvenkilencet mondtam magamban, akkorra lett igaza apámnak: mert hát jót akart ez a liba, honnan tudhatta volna, hogy miféle aranyat látott? Hiszen az udvarukból ki sem járt, s ha ki is ment, akkor is a fellegek között repkedett, ahogy õ mondta. Most mitévõ legyek? Volt egy kevéske kis pénzem a zsebkendõmbe becsavarva, s a szegletébe bekötve. Hogy ez a Liba Giza mégse menjen üres szárnnyal haza, egye fene, nekiadom! Úgy teszek, mintha az itt összeszedett aranyat kötöttem volna bele, a szárnyaira madzagolom, hátha megússza a kést, amikor hazaér. Már jóval fejünk fölé emelkedett a Nap, s kacsingatott az este is a távolból, amikor szóltam, hogy elég legyen, mert már össze is csomagoltam a részét. Giza boldogon nyújtotta szárnyait, s nem hazudott: nemsokára nagy süvöltéssel jött Szél úrfi, a barátja. Felkapta, mint egy pillét, s uccu neki az égnek, már nyomukat sem lehetett látni. Ott maradtam pénz, arany, s ha szerencsétlen vagyok, még libák nélkül is. Ezért hát iszkoltam lefelé a hegyoldalról, s lám-lám, kicsi barátnõm megtartotta a szavát, s Szellõ úrfival visszaterelgette a libáimat pontosan a lábam elé. Akkor láttam utoljára Gizát. Remélem, nem kerül még egyszer az utamba, mert bizony isten, kitépem minden egyes tollát, s azzal írom az összes többi emlékeimet, ha még lesznek ebben a cudar életben! Végül bevallom – janikásan: nekem is jót tett ez a lecke. Így jöttem rá arra, hogy igaz a mondás: nem minden arany, ami fénylik. De arra is ráébredtem, hogy soha ne higgyek egy libának, még akkor sem, ha annak Szél úrfi a barátja. Este, amikor értem jött Szilajka, a csodaparipám, láttam rajta, hogy mindent tud. – Jól szórakoztál, Janika? – Jól, de ezt a Liba Gizát akkor lássam, amikor a hátam közepét! Szilajka, mikor ettem abból a varázsfûbõl? Nem emlékszem, hogy adtál volna. – Nem is adtam, Janika. – Akkor? Akkor, mégis, mi történt? Egy libával beszélgettem! – Csoda, Janika! Csoda! Ami minden gyerekkel megtörténik, ha szeret olvasni, és hisz a mesék csodálatos világában…

17

Szövetségben

Isten hozott, Kárpátok õre! Különös szobrot és teret avatott Budakalász önkormányzata a békedekrétum 90. évfordulója alkalmából, 2010 június 4-én. A Jobbik kezdeményezésére, a Nemzeti Fórum támogatásával, a polgárok adakozásából megvalósult emlékmûvet és a díszteret Szczuka Attila tervezte. A tér kövezetén a Trianon elõtti Magyarország rajzolódik ki. Az emléktáblát tartó követ a helyi kõbánya adományozta. Az emlékmû központi alakját, a „Kárpátok õre” szobrot Horváth-Béres János kaposszerdahelyi mûvész alkotását, egy turulmadár kiterjesztett szárnyait szimbolizáló tetõzet fedi. Árpád fejedelem egy éjjel-nappal strázsáló õrökbõl álló katonai védelmi rendszert hozott létre, s amíg ezek az õrök védték a Kárpátok hágóit, õseinket nem tudták megtámadni. Emlékükre elõször Kolozsvárott, 1915-ben avatták fel Szeszák Ferenc „Kárpátok õre” szobrát, amit 1918-ban a bevonuló románok elpusztítottak. A romániai rendszerváltás után a magyar kisebbség Tõkés László püspök segítségével szerette volna újra felállítani Kolozsvárott ezt az emlékmûvet, ez azonban politikai okokból nem sikerült, s Horváth-Béres János alkotását, a rekonstruált „Kárpátok õre” emlékmûvet a Szalajkavölgyben, Szilvásváradon, 2002. november 17én avatták fel. Parlagi Endre, Budakalász polgármestere a 90. évforduló alkalmából újrafaragtatta Horváth-Béres Jánossal a szobrot, amely immár Nagy-Magyarország kontúrja fölött emlékeztet Trianon tragédiájára. Az avatóünnepségen közel félezren vettek részt, többek között a Magyarok Szövetsége pomázi, valamint a helyi Káliz csoportja (akik tujákkal díszítették fel a teret), valamint a kezdeményezõ Jobbik és a Nemzeti Fórum tagjai. Felléptek a Theatrum Hungaricum mûvészei és a Kamp János Kapelle fúvós zenekar. Az ünnepség díszvendége volt Lezsák Sándor országgyûlési képviselõ, az Országgyûlés alelnöke, a Nemzeti Fó-

rum elnöke, Wittner Mária országgyûlési képviselõ, dr. Varga István ügyvéd, országgyûlési képviselõ, továbbá Tõkés László püspök, a Román Köztársaság Európa parlamenti képviselõje. Lezsák Sándor így kezdte beszédét: „Köszöntelek, Kárpátok õre! Isten hozott Budakalászra! Történelmi idõben jöttél. Történelmi esélyünk van, s lehetõségünk.” „Egy 230 esztendõs kocsányos tölgybe van faragva ez az arc, ami sok-sok millió honfitársunk arca lehetne. ... Te ott álltál az elsõ nagy háború idején, tizenötben Kolozsvárott, és próbáltál reményt adni. És jöttek a fejszés emberek... Téged szétverni lehetett, de elpusztítani nem. Mert ott voltál Erdélyben, Délvidéken, Somogyban, Zalában, ...” „Igen, Kárpátok õre, jelenvaló vagy, erõ vagy. És amiért tartanak tõled, reszketnek tõled, az a mosolyod. A bajuszod alatt a mosoly, a nyugalom. Mert biztos vagy a dolgodban – biztosak vagyunk a dolgunkban. Ezer esztendõ után meg kell hogy béküljünk egymással, mert egymásra vagyunk ítélve. Összeköt bennünket a keresztény hit és az a történelmi érdek, ami ha nem képes erõt kifejteni, akkor elpusztítanak bennünket. ... Trianon óta Európa a halálos bûn állapotában van. De ez a mosoly mindig ott volt, és erõt adott. ... Ha nem vagy, Kárpátok õre, ha nincs nagyapáink, apáink nyugodt testtartása, erõt sugárzó tekintete, akkor feladtuk volna... De erõt adtál.” Tõkés László köszönetet mondott a Magyar Országgyûlésnek, Orbán Viktornak és kormányának a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztéséért és a Trianoni emléknapról szóló tör-

F. Szabó Kata

Gondolatok a trianoni megemlékezések után A kisgyõri Trianon-megemlékezésrõl szerettem volna részletes beszámolót írni. Elkéstem. Mentségemre legyen mondva, a Szilaj Csikó elsõ közönségtalálkozójáról igyekeztem oda. Hogy miért pont Kisgyõrbe? Mert ez az a falu, amely a kezdetek óta kart karba öltve jár a Szövetséggel. A tisztesség kedvéért meg kell azonban azt is említenem, hogy egyre több település ébred, egyre több helyen vannak olyan tiszta szívû és lelkes tagjaink, akik felelõsséget éreznek nemzetünk hagyományainak életben tartásáért, felvállalják valós történelmünk fájdalmas és szép emlékeinek honfitársainkkal való megismertetését. Tibolddarócon, Encsen, Szomolyán, Miskolcon a Martin-kertvárosban a helyi Magyarok Szövetsége szervezésében vagy közremûködésével zajlottak a trianoni megemlékezések. Kisgyõr! Hegyek által védelmezett vidéken elterülõ, 1700 lelket számláló település. A falu határában rovástábla fogadott, melynek ünnepélyes átadása közben érkeztem meg, épp Sólyom Ferenc rovásszakértõ beszélt. Az ünnepség után a faluházba vonult a község apraja-nagyja és mi, szövetségesek is, jó néhányan. Útközben megcsodálhattam és megörökíthettem a csodálatos Trianon emlékmûvet, mely örök mementóként áll majd az utókornak, emlékeztetve azokat is a rajtunk elkövetett gyalázatra, akik nem éltek még akkor, vagy majd csak a jövõben fognak megszületni. Talán nem ártana Trianonban is felállítani egyet és a többi cinkos államban, hogy azon államok honpolgárai is értesüljenek eleik „dicsõ” tettérõl, Trianon kegyetlenségérõl, s végre mi is emelt fõvel nézhessünk bátran bárki szemébe: még élünk, még itt vagyunk! A bûnt nem mi, hanem ellenünk követték el! A faluházban – késésem miatt kissé pironkodva – kerestem meg Grúz Attilát, a falu-

18

vényért. Ezt követõen visszaemlékezett arra, hogy õ Kolozsvárott nem érhette meg, hogy újra állhasson ez a szobor, s mint mondta, éppen ezért különös örömmel vesz részt annak avatásán, Budakalászon. „Trianon dialektikája, hogy elõbb elûzik az embereket, utána betelepítik az új lakókat, kiforgatják sírjainkat, megsemmisítik az emlékmûveinket. És így jutunk el a mába...” – mondta Tõkés László, majd így folytatta: „A szobor és fölötte a jelképes madárszárnyak védelme azt jelenti, számunkra a nemzet helyreállítása: Isten oltalma.” „Bízom benne, hogy a most kezdõdõ, most folytatódó rendszerváltás, forradalom kiutat jelent. Nemzetpolitikai rendszerváltozásra van szükség. Egy áttörés kezdetén vagyunk.” „Elég volt a »bal sors akit régen tép« túlfeszített diskurzusából. Elõre kell tekinteni. A nemzeti együttmûködés rendszerét kell megvalósítani. Ebbe szeretnénk mi is bekapcsolódni. Akkor valóban egy új fejezet kezdõdik.” „Áldott legyen az õ emlékük, akik szabadságunkért, magyarságunkért éltek és haltak! Igyekezzünk, hogy ne korcsosuljon el ez a magyarság! Egyenesedjünk ki, álljunk talpra a hitben, próbáljuk jóvátenni, amit elrontottak a századok!” Az emlékmûvet együtt koszorúzták meg a megjelent parlamenti képviselõk, majd a helyi szervezetek és az önkormányzat képviselõi. A lélekben felemelõ ünnepség a székely himnusz eléneklésével zárult, ami után a jelenlevõ lakosok és a környezõ településekrõl érkezett vendégek ismerkedtek a város új emlékmûvével. (Kép és szöveg: fucsko)

ház vezetõjét, aki egyben a Szövetségben a Borsod megyei kulturális rendezvények felelõse is, hogy beszéljen arról, hogyan készült a falu erre a napra. Attila elmosolyodott, és a következõket mondta: „Kata, a készülõdés nem most kezdõdött...” – majd karon ragadott, és a könyvtár elõteréhez vezetett, s a falakra mutatott. A tablók telis-tele voltak fényképekkel, oklevelekkel, díjakkal, újságcikkekkel, melyek mind-mind Attila szavait erõsítették. Ezt a kicsiny falut megtisztelték neves mûvészek, elõadók, tudósok. Lakói között elismert embereket tudhat magáénak. A faluháznak tizenegy állandó programja van. Elõadócsoportjainak díjai a falakon, a polcok tetején sorakoznak. Akkor megértettem mindent. Csendben bólintottam. Attila kezembe nyomta a könyvtár kulcsát. „Oda is menj be!” – mondta, és én elkezdtem a jelenben körülöttem hancúrozó gyermekek és a múlt megsárgult emlékei között fotózni. Ahogyan magzat fogan egy asszony méhében, s a kilenc hónap alatt érik testben és lélekben anyává, hogy világra hozhassa, majd befogadhassa védtelen, ártatlan gyermekét, úgy jár a magyar nemzet e teher 90. évében. Száz és száz, vagy akár ezer és ezer magot hordozva testében, melyek az idõ folyamán vagy termõtalajt nem találva, az enyészeté lettek, vagy jó földbe kerülve szárba szökkentek. E szárba szökkent magok leszármazottai azok az emberek, akik apáról fiúra, anyáról leányra ültették el utódaik lelkének mélyére a nemzettudatot a népmesék, a népzene és a néptánc, történelmünk ismerete által, melyek mind-mind magukban hordozzák múltunk kincseit, a teremtés történetét, az élet törvényeit. „Alattad a föld, feletted az ég, Benned a létra…” (Weöres Sándor) – olvastam s tovább és tovább, egyik idézetet a másik után. Készen kapott igazságok, szemet szúró bölcsességek, melyek mellett nap, mint nap elmegyünk, mert mindig van valami fontosabb, sürgõsebb, halaszthatatlanabb. Elmegyünk, de szerencsére nem mindenki, mert vannak olyan emberek, akik egy ilyen kicsiny faluba el tudják hozni Papp Lajost, Jókai Annát, Pál Pista bácsit, Molnár V. Józsefet s még sorolhatnám a neves elõadókat, s vissza tudják hozni régi nagyjaink szellemét is: „Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül” (Kodály Zoltán) – olvastam a falu jelmondatát, miközben arra gondoltam: ha minden településnek lenne egy Grúz Attilája – tudom, van még jó néhány ilyen hely –, akkor lehet, nem történt volna e nemzettel annyi gyalázat, mint amennyi rajta esett.

Egy gondolat élni kezdett, majd jött a tervezés idõszaka, amit tettek követtek. Így valósult meg egy férfi álma, s ma már áll a trianoni emlékmû a jászfelsõszentgyörgyi mûvelõdési ház elõtt. Thuróczy György volt, aki gondolt egy szépet még az elmúlt évben. Elhintette a magot, mely kikelt, és június 4-én learathattuk a babérokat. Összefogott a falu: adományokból meg némi önkormányzati támogatásból megvalósult a trianoni emlékmû. Sokan pénzt adtak (közel félmillió forint jött össze), sokan kétkezi munkájukkal, szaktudásukkal járultak hozzá a szobor felállításához. Az ünnepségre, június negyedikére minden elkészült. Délután fél ötkor megszólalt a harang, és ott, a templomban valamennyiünknek elszorult a torka. Emlékeztünk a 90 évvel ezelõtti igazságtalan békediktátumra, mely nemzetünket olyan megalázó és elviselhetetlen helyzetbe kényszerítette, aminek utóhatásait a mai napig érezzük, és a saját bõrükön érzik kinnrekedt nemzettestvéreink. A szentmise után a mûvelõdési ház elõtt folytatódott az ünnepség. Zelenai Tiborné polgármester asszony köszöntõje után elénekeltük közösen a Himnuszt, majd egy szavalat következett. Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! címû versét Kovács Diána fõiskolai hallgató mondta el. Ezt követõen a polgármester leleplezte az emlékmûvet, és felhúzták a gyönyörû, angyalos magyar zászlót. Az emlékmûvet dr. Medvegy János apát úr megszentelte, majd az Erdélybõl áttelepültek és a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselõi, valamint a község lakói nevében a polgármester asszony és alpolgármester úr elhelyezte az emlékezés koszorúit. Az ünnepi mûsorban a Kék Nefelejcs népdalkör énekelt, majd az Ott, ahol zúg az a négy folyó címû dalt hallhattuk Fülöp Gábor csodálatos elõadásában, ezt követõen közösen elénekelték a Szép vagy, gyönyörû vagy Magyarország címû dalt. Az ünnepi beszédet Gosztonyi Ernõ mondta, aki a településhez nem messze lévõ Kerekudvar, az egykori Gosztony-uradalom utolsó gazdájának leszármazottja. A 90 évvel ezelõtti történelmi események taglalása után így fejezte be mondandóját: „Itt, ezen emlékmû elõtt szeretném kifejezni tisz-

Megyeriné Nagy Magdolna

Emlékezés Trianonra Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá! (Juhász Gyula: Trianon) teletemet és nagyrabecsülésemet azon magyar honfitársaim elõtt, akik az elcsatolt magyar területeken maradtak, ott élték le életüket és jelenleg is ott élnek. Vállalva magyarságukat és az ezzel járó kollektív bûnösség minden hátrányos megkülönböztetését – ártatlanul. Lakóhelyükrõl elüldözték, vagyonuktól megfosztották, börtönbe zárták, folyamatos erkölcsi megaláztatásokban részesítették õket, de ott maradtak – nehéz körülményeik ellenére. Õk nem mondták, hanem a Szózattal cselekedték és cselekszik: A nagyvilágon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze; Itt élned, halnod kell.” Majd a Hazám, hazám kezdetû dalbetét hangzott el Erkel Ferenc: Bánk bán címû operájából, Simándy József elõadásában, felvételrõl. Ezt követõen Thuróczy György idézte fel az emlékmû létrejöttének történetét, megköszönve mindenkinek a segítségét, aki bármivel is hozzájárult a megvalósításhoz. A Rozmaring Pávakör mûsora, a Tudjátok-e mitõl terem címû dal elõadása közben már igencsak érkezett az égi áldás is a fejünkre. Elõkerültek az esernyõk, mert az addig csak csendesen szitáló esõ egyre csak szaporázta. Így hallgattuk végig Papp-Váry Elemérné: Hitvallás címû versét, Thuróczy György elõadásában, majd a Székely himnusz közös eléneklésével ért véget a megható ünnepség, ami után szíves-örömest tettünk eleget a kedves meghívásnak, s betódultunk a mûvelõdési ház nagytermébe, ahol terített asztalok fogadták a vendégeket, megrakva finomabbnál finomabb házi süteményekkel. Volt ott még

Magyarok a Három-tölgynél

igazi erdélyi recept szerint sült kürtõskalács is. Jólesett utána a vörösbor vagy az üdítõ, kinek-kinek kedve szerint. Jól elbeszélgettünk, s míg mi bent múlattuk az idõt, kinn is jobbra fordult. Bárcsak országunk és magyar nemzetünk sorsa is jobbra fordulna!

A Hencida Polgármesteri Hivatal Emlékkertjében felállított Trianon-emlékmû. Az átadási ünnepségrõl következõ számunkban tudósítunk. (Ez a tudósítás nem tegnap született, hanem immár több mint egy hónapja. De a beszámoló hangulata mintha az örökzöld slágerekével vetekedne: nem ártott neki az idõ. – a szerk.)

Egyévesek lettünk mi, mosonmagyaróváriak. Nekünk a városnevünkben is benne van a nemzetiségünk (és a keveredett vérünk?). Csodás helyszínt választottak a szervezõk az ünneplésre, a helyi védettséget élvezõ természeti értéknél, a mosonmagyaróvári három-tölgynél. Európai csoda lehet a háromból még élõ két famatuzsálem. Az egyiket öt ember, ha körbe tudja karolni, káprázatos ágai délcegen merednek kanyarogva a mindent adó égnek. Erõs ötvenre rúgott az ünneplõ-emlékezõ piknikezõk száma, Kálmán és Ági – az elnökünk és neje – elsõ számú vendégei voltunk, és most is a szokásos „vezérkari tisztek”: a Takáts házaspár, Gizike és Gyuszi meg a fáradhatatlan, minden jóért lelkes Porcza doktor (Nagyvárad egykori fõiskolai sakkbajnoka) tették a legtöbbet a rendezvény sikeréért. Elhangzottak szép versek is, hatalmasakat lakmároztunk, aztán kellõ idõben elõkerült a légben, vízben is otthonos Laci „bácsi” tangóharmonikája. Csaba királyfi nézett vissza csillagoknak országútján, szopránok és baritonok idézték Krasznahorka büszke várát, elõkerült Kolozsvár meg a Hargita üzenete, meg az osztrák sógoroktól származó háromcsillagos konyak – utóbbi az újonc Szaló Pista barátunk révén. A tudósító pedig egy pici elmélkedésre fakad: valóban magyarabbak vagyunk mi a többi magyarnál? Nem szeretnénk, ha sziget lennénk egy nagyobbacska hazában. Legyünk egyformán összetartó, jó hazafiak. Legalább Balassi óta tart a múlton kesergés. Most már tegyünk másképp, hogy joggal többet ünnepelhessünk – még sokkal többen, felszabadultan vigadhassunk! Médl Sándor (fotó: Balassa Tamás)

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

19

Szövetségben

Bárkán a jövõbe Beszélgetés Király Roland „ágasegyházi embörrel” Különös hírbe botlottunk a Magyarok Szövetsége honlapján: „Örömmel jelentjük be, hogy a Magyarok Szövetsége, a Bárka program és Magfalva hatására (is), július 1-jétõl ténylegesen beindítjuk az Alföld Bárkáját Tiszaalpáron. Kérlek, tegyétek fel a térképre!” Az Alföld Bárkája – tudjuk meg a közleménybõl – nyolc, önellátásra törekvõ család és az õket támogató 20 család kezdeményezése. „Kezdõ területünk 13,8 ha, 20 aranykoronás föld (kaszáló, szántó) egy vert vályogos tanyával, amelyet közösségi háznak tartunk meg. Idén 1, jövõre 4 ház kezd el épülni...” Nem titkolt céljuk, hogy mintává váljanak minden alföldi embernek abban, hogy „esze ágában se legyen városba költözni”. Elsõ lépésben a már meglévõ tanyagazdaságukba lehelnek életet, állatállományt és terményeket szereznek be. „Aki tud bármilyen õshonos állatot vagy növényt adni nekünk, azt örömmel vesszük” – olvashattuk a világhálón. A Szilaj Csikó ugyan nem tud effélékkel elõrukkolni, de azért megkerestük kérdéseinkkel Király Rolandot, az Alföld Bárkája egyik megálmodóját. – Kinek a fejében született meg a gondolat? – Seregi Balázs pesti és Király Roland ágasegyházi embörében. – No, fõváros és vidék végre egymásra talált… Mennyi idõ telt el a gondolat megszületésétõl a megvalósításig, elindulásig? – Egy év és három hónap. – Hogyan és hol sikerült helyet találni? – Körülbelül 2000 km autózással és több száz ismerõsön keresztül kutattunk hónapokon át, mert sajnos, egyben, jó minõségû földet venni szinte lehetetlen ma Magyarországon. Ezeknek a kilencvenkilenc százalékát a különféle spekulánsok – polgármesterek, jegyzõk, politikusok, ügyvédek és a külföldi-

20

ek – már levajazták elõre… Tíz hektárt venni egyben, jó helyen, ez kisebb csoda… A Magyarok Szövetsége kapcsolatrendszere segített végül megtalálni a 86 éves Kerekes Endre bácsit, aki eladta a tanyáját és a hozzátartozó tizenhárom hektár földet közösségünknek. Megjegyzem, a földjét már nagyon sokan meg akarták venni, csak õ a tanyájával együtt kínálta, és nem volt hajlandó odaadni az imént említett jöttmenteknek. Tanyával együtt meg már túl sokba került volna a spekulánsoknak, õk a könnyû prédához vannak szokva… Nekünk meg tanyával és gazdasági épületekkel együtt ez a föld a teremtõ ajándékának számít. Én különben megtiltanám, hogy a tanyákat és a hozzátartozó földeket külön-külön is el lehessen adni. – Milyen megfontolásból? – Gondoljunk csak bele, hogyan kezdhet majd bele egy fiatal család a földmûvelésbe, ha csak tanyát tud venni, de a hozzátartozó föld már más kezében van… Ebben a kérdésben megbocsáthatatlan felelõssége van politikusainknak és az agrárszabályozásokat készítõknek. Ez késõbb még súlyos kérdéseket fog felvetni... – Voltaképp miért akartok „bárkába” ülni? Menekülés? Kalandvágy? – Õszintén szólva: is-is. De igazából életteret szeretnénk felépíteni magunknak és a gyerekeinknek. Vukics Ferenc megfogalmazása szerint most zajlik a magyarság utolsó tehetségkutató versenye: most derül ki, hogy kik azok, akikkel össze lehet fogni, kik azok, akik

alkalmasak lesznek a gyökeresen megváltozó körülmények közötti értelmes életre, puszta fennmaradásra. Jó lenne, ha nem lenne igaza, de sajnos erõsen így fest… Hát, mi ezen a versenyen egy bárkával indulunk. – Mert egyedül nem megy? – Külön-külön nem sok esélye van a magyarnak. Együtt, összefogva, Istenben bízva van csak esélyünk. Igaz, a túlerõ óriási, de fordítottak már ilyen helyzetben az õseink nem egyszer… Abból már nagyon elegünk van itt a Bárkában, hogy mindig a székely testvéreinket és dicsõ õseinket emlegetik, mondván: „õk aztán kemény magyarok voltak, õk még értek valamit”. Ez igaz, de mi, a Bárkában, be akarjuk bizonyítani – elsõsorban önmagunknak –, hogy azok az értékek bennünk is megvannak… – Kívántok-e terjeszkedni? Kiket fogadnátok be? – Igen, akarunk terjeszkedni, hiszen nem egy elszigetelt kis közösség szeretnénk lenni, hanem tanyavilágban élõ családok laza szövetsége, kalákatársa. Persze ezek így csak szavak, valójában ez nagyon sok munkát és sok-sok gesztust is jelent. Meg kell értetni a tanyákon, a kistérségben élõkkel, hogy a termény-, illetve termékeladásban nem feltétlen kíméletlen versenytársai vagyunk egymásnak, hanem akár segítõtársai! Saját tapasztalataimból leszûrt meggyõzõdésem, hogy nem tudunk annyit termelni parasztként, amennyit a városokban élõ magyar testvéreink ne vennének meg tõlünk. Akkor meg miért nem mûködik

mégsem a vidéki termelés–eladás? Talán három szó, három tényezõ miatt: ezek a média, a politika – és a szakértelem hiánya. A mi válaszunk rá: kerüld el az elsõ kettõt és képezd magad a harmadikban! – Kikerülhetõ az elsõ kettõ? – Jobb nem számítani rájuk. Igaz, mindig is akadtak politikusok, akik próbáltak tenni a vidékért. Ám épp itt az ideje, hogy ne csak próbálja, hanem csinálja is. Felejtse el a frakciófegyelmet meg a többi hasonló, kerékkötõ idiótaságot. Csak Istennek és a hazának tartozik elszámolással, nem a lobbiérdekeknek. – Ez a Bárka lenne a jövõ? Egy új életforma úttörõi lennétek? – Éltem én más országokban is, és sokat utazom Nyugat-Európában mind a mai napig. Amit a Bárka akar, az az egyik kitörési pontunk ebben az országban és Európában, de mondhatnám az egész világot is. Lehetünk mi szolgáltató ország, de az nagyon sebezhetõvé tesz minket. Fel kell fogni, hogy mi agrárország vagyunk. A világ elsõi között vagyunk jó adottságainkkal e téren. Jut eszembe, hol van egy agrárpárt ebben az agrárországban? Ami pedig kérdésed másik felét illeti, azt tudom mondani, hogy nem mi vagyunk az úttörõk. Mi csak követjük Molnár Józsi bácsit, Vukics Ferencet, általában a Magyarok Szövetségét, meg Géczy Gábort, a MAG-osokat, és Hetesi Zsoltot, Drábik Jánost, Hintalan Lászlót, Szántai Lajost, hogy csak néhányukat említsem. S akkor még nem is szóltam a legfontosabbról, az igazi úttörõkrõl: az õseinkrõl. Na-

gyon fontos, hogy kimondjuk: a most említettek nélkül nem indulna be semmi a Kárpát-medencében; ám ha nincsenek olyan családok és közösségek, amelyek a gyakorlatban követik õket, akkor csak puszta elméletgyártás lenne az egész! Tehát meg kell értenünk, meg kell tanulnunk, hogy ne fentrõl várjuk a csodát, hanem mi magunk hozzunk létre kis csodákat, és ezekbõl lesz majd egy nagy csoda. Lehet, hogy úgy hívjuk majd, hogy Tündérkert, de az is lehet, hogy egyszerûen csak így: Kárpát-medence. – Mire számítotok: a környékbeliek mennyire fognak elfogadni benneteket? Vagy éppen elutasítani? Gyanakodni? – Lesz ez is, az is. Páran közülünk falusi származásúak vagyunk, tehát tisztában vagyunk vele, hogy a felvetés nem alaptalan. De én úgy vélem, hogy a leselkedõ veszély inkább majd elõnyünkre szolgál. Hisz nincs is az rendjén, hogy mindig mindenki feltétel nélkül, az elsõ percben már koma lehessen. Jobb az, ha van egy kis távolságtartás, egy kis méregetés. Az Alföld Bárkájában élõ nyolc családnak meg kell szolgálnia a falusiak, a tanyavilág megbecsülését. Ez így van rendjén. Az Alföldön ezt csak munkával lehet elérni. Majd az építkezések során, amikor a helyi emberekkel együtt dolgozunk, lesz lehetõség arra, hogy szépen, lassan közeledjünk hozzájuk. Ehhez mindkét részrõl kölcsönös tisztelet kell. Egyébként pedig nem titkolt célunk minél több ottani családot bevonni az Alföld Bárkája laza szövetségébe, egyúttal a Magyar Családok Független Közösségébe. – Merthogy a kettõ összefügg… – Valóban. Szeptemberben lesz egy nagyobb bemutatkozásunk, koncerttel, népi gyógyászattal, sütéssel-fõzéssel, gyerekprogramokkal a központi tanyánkon. – Van-e köze az egésznek egy régi amerikai álomhoz: a kommunához? – Elviekben van hasonlóság, de én inkább a

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .

székely rendtartáshoz hasonlítanám. Magántulajdon, de közösségi mûvelés. A közösség dönt, és minden család aláveti magát a közösség akaratának. Minden családnak egy-egy szavazata van egy-egy döntésnél. A „Régiségben” így éltek, az ettõl való eltérés, mondhatnám, nem sok jót hozott a magyarságnak. – Amikor épp nem „bárkázol”, mivel foglalkozol? Csak címszavakban… – Kereskedelem – export és import –, gravírozás, mezõgazdaság, gyümölcslé forgalmazása… Elég beszédes a cégem neve: Magyar Családellátó Kft. – Mennyire kötõdik a bárkás akció, ez az egész törekvés a Magyarok Szövetségéhez? – Mondhatnám: anya és gyermeke. A Szövetségben dolgozik az Alföld Bárkájának 70%-a. A Magyarok Szövetsége szülte meg a Bárkánkat. – Ha minden álmod teljesülne: hogyan nézne ki öt-tíz év múlva ez az „alföldi bárka”? – Mintegy 200 család szövetsége a kistérségünkben. Ezek – amiben csak a szükség hozza – mindenben összefognak. Termelésben, értékesítésben… De lenne saját hitelszövetkezete is – ez az ún. baszk modell –, saját iskolája, saját óvodája, saját hagyomány élése, saját közélete. Az egyéni álmom pedig: teli kamra, teli istálló, öt gyerek, jó föld, és egy jó verseny, amelyet én nyernék meg. Méghozzá abban a sportágban, hogy ki tudja messzebbre dobni a mobiltelefonját… – Lehet-e egyszer divat a bárkából? BárkaMagyarország… – A helyzet az, hogy a többi divat leginkább pusztulást hozott a Kárpát-medencére, mind gazdaságilag, mind erkölcsileg. A divat rövid idõszakra szóló, felkapott, múlékony valami, a Bárka-Magyarország viszont a sok ezer éves „Régiséghez” való visszatérés. Tehát nem divatból fog beteljesülni, mégis azt hiszem: a Bárka-Magyarország a jövõnk. (szilaj)

21

Szövetségben

Segíts a lovaskocsi kiállítás sikeres megvalósításában!

Készülünk a MOGY-ra! A Szilaj Csikónál is megkezdõdött a visszaszámlálás: kevesebb, mint két hónapunk van hátra, és máris itt van „nyakunkon” a Magyarok Szövetségének második Országos Gyûlése, azaz a II. MOGY. Meghirdetett idõpontja: 2010. augusztus 13–15. Ismét háromnapos nagy esemény lesz tehát, méghozzá a már bevált helyszínen, Kunszentmikós–Bösztörpusztán. (– a szerk.)

A Magyarok Országos Gyûlése 2010. augusztus 13–15. Bösztörpuszta Kárpát medencei zenei összetartozás nagyszínpadi program 2010. augusztus 13. 19.00 óra

Szkítia Zenekar 2010. augusztus 13. 20.30 óra

Felvidéki Rockszínház 2010. augusztus 13. 21.00 óra

Kormorán

Szkítia Zenekar

2010. augusztus 14. 19.00 óra

Role Zenekar, Csíkszereda Pilla rockballada 2010. augusztus 14. 20.00 óra

Harcmûvészeti gála 2010. augusztus 14. 21.00 óra

Credo együttes, Kárpátalja

Felvidéki Rockszínház

2010. augusztus 14. 21.00 óra

Kurul dobosok 2010. augusztus 15. 19.00 óra

Henna

Kiállítási tárgyakat keresek, ami lehet: 1. Hintó, szekér, lovaskocsi: jó állapotban lévõ, bármilyen típusú eredeti, restaurált, vagy régi rajzok alapján gyártott. Ha éppen eladó, itt a lehetõség a hirdetésre! 2. Szerszám: a hintó készítés legfontosabb eszközeit is bemutatnánk – kis „mûhely” kialakítása a cél. 3. Régi fotók, rajzok, rézkarc képek, bélyegek, bármi, ami lovaskocsit ábrázol – színes vagy fekete-fehér, jó minõségû szkennelt képeket várok emailben. Várok még szakembereket/segítõket: 1. Hintókészítõ mestert (4-5 fõ), aki szívesen beszél egy adott lovaskocsi témáról (hintókészítés, történelem, versenyzés, kocsitípusok, stb.), érdeklõdõk kérdéseire válaszol, a kocsikat bemutatja. 2. Bognárt (1-2 fõ), aki ma is hagyományosan, kézzel készíti a hintó- és kocsikerekeket és szívesen tartana a helyszínen bemutatót. 3. Önkéntest (10 fõ), aki a kiállítás elõkészítésében, majd elbontásában segédkezik, a rendezvény 3 napja alatt pedig „mûszakokban” vigyáz a kiállítás épségére, útbaigazítást nyújt az érdeklõdõknek. Valamint a megvalósításhoz szükséges tárgyieszközöket is:
1 óriás rendezvénysátor
4 kecskelábú asztal/padokkal vagy 3 sörasztal/6 sörpaddal
natúr farostlemez: 25 darab A1-es méretû Miért jó, ha nekünk segítesz?
ingyenes hirdetési lehetõség a kiállítás ideje alatt
kapcsolatépítés, ismerkedés – több-százezer látogató
honlap-link cserét ajánlunk támogatóinknak
új barátok, sok vidámság és a felejthetetlen élmény garantált! Örömmel fogadok minden hozzászólást, tanácsot, felajánlást! Szunomár Kata: 06 20 570 2805 [email protected]

2010. augusztus 15. 20.00 óra

Napkelettõl napnyugtáig (Népzenei öszeállítás több zenekar közremûködésével)

Kormorán

2010. augusztus 15. 21.00 óra

Korpás Éva Szerelem, szerelem Révkomárom, Felvidék

Henna

Lemezbemutató koncert

„Magyarnak lenni büszke gyönyörûség” Mindenkit szeretettel vár a Magyarok Szövetsége Kunszentmiklós–Bösztörcepusztán További információk: Kiss László Péter Telefon: +36 30 434 0545
E-mail: [email protected]

22

Szálláshelyek Kunszentmiklóson A Magyarok Országos Gyûlése ideje alatt a kunszentmiklósi és környéki szálláshelyek 80%-a már foglalt Aki a rendezvény mindhárom napján szeretne részt venni, de nem szeretne sátorban vagy jurtában aludni, sem hazautazni, az idejében keresse meg Balatoni Évát a [email protected] e-mail címen.

HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

I

„Nem születtem csorda lénynek, hogy tereljenek, hanem szabad és független embernek”

MEGHÍVÓ

Szeretettel meghívjuk 2010. 06. 25-én 18 órai kezdettel a tiszakécskei művelődési házban tartandó, a Magyarok Szövetsége elnöke,

Az összes település bemutatkozik kilenc hektáron! Járd be a megyét kicsiban, nézd meg kincseit!

Vukics Ferenc

Családi programok: lovagi torna gyerekeknek, szülőknek, íjász-, Baranta-, kopjás-, huszár bemutató, népi játékok, kézművesek, rajzpályázat eredményhirdetése, bábszínház, színielőadások, néptánc, népi gyógyítók, gyógynövények bemutatója, magyar borok bemutatása, vásárosok. Felkelő nap köszöntése, vadászkürtösök, dobosok, megye körülölelése együttes énekkel, szekér útnak indítása, egyéni bemutatók, asztali áldás dr. Márfi Gyula érsek által, történelmi élőképek szekér fogadása, szertűz, esti koncert táncházzal.

„Az itt mondottnak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem, hogy…”

Ökomenikus Istentisztelet dr. Márfi Gyula érsek, Kuti Géza esperes és az evangélikus egyház részvételével. Július 10-én hajnal hasadtától késő estig Zircen a Háromhegyen,

előadására

A Magyarok Szövetsége Tiszakécskei Csoportja www.magyarokszovetsege.hu

a Veszprém Megyei Magyarok Szövetsége szervezésében! Részletes program: www.szomszedolas.hu, Érd.: [email protected] www.msz-veszprem.hu

E-mail: [email protected]

Az Arany Korona Szövetkezet termékeinek megvásárlásával saját jövőnket építjük! 100%-os, dobozos ivólé 1.600–1700 Ft /5 l (cékla, alma, őszibarack, körte, feketeribizli) Gyümölcsszörp 650 Ft /0,7 l (bodza, őszibarack, feketeribizli) Méz (hárs, akác, vegyes) 1.400–1.650 Ft / kg Valódi gyümölcslekvár 500 Ft / 400 g (sárgabarack, meggy, csipke, narancs) Szilvalekvár (üstben készült) 1.300 Ft / kg Alma (idared, 20 kg-os faládában) 100 Ft / kg Konzervek 200–270 Ft / 720ml (magozott meggy, zöldborsó, cékla, csemege uborka) Hidegen sajtolt étolaj 280 Ft / l Lisztfélék 150–190 Ft / kg (finom-, rétes-, kenyér- és teljes kiőrlésű liszt, búzadara) Száraztészták (8 tojásos, 16 féle) 175 Ft / 200 g Borok (olaszrizlig, kékfrankos) 540–600 Ft / 2 l Borok (furmint, kékfrankos) 700 Ft / 1,5 l Mosogatószerek 140 Ft / 500 ml, 200 Ft / l (balzsamos, ecetes, citrom- és barack illatos) Öblítők 220 Ft / l (4x koncentrátum, balzsam, blue ocean, rainforest, rosé) Mosó- és súrolószerek, fertőtlenítők, tusfürdő, krémszappan, ablaktisztító Zsákos krumpli 2.100 Ft / 30 kg Mák 800 Ft / kg Dió 1.350–1.500 Ft / kg Tálcás sütemények 500 Ft / 300 g Rendeléseiket várjuk az [email protected] levélcímre.

II

HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

III

1172 Budapest, Liget sor 21. E-mail: [email protected]

Tel./ Fax: (1) 253 09 72 www.ligetsorbau.hu

Főbb szakipari tevékenységeink: Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolás Kőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatok Víz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akik az Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosan és nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük. Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel!

IV

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái: 1/1 – egész oldal

181 x 256 mm

30.000

Ft

1/2 – fél oldal

181 x 126 mm

18.000

Ft

1/4 – negyed oldal

88 x 126 mm

10.000

Ft

1/8 – nyolcad oldal

88 x 61 mm

6.000

Ft

1/16 – tizenhatod oldal

42 x 61 mm

4.000

Ft

Kucsara Pál

Hirdetések felvétele: +36 70 584 8597 [email protected]